A bemerítés mögött rejlő kincsek

MANNA X. évf. 5–6. szám

A Budai Baptista Gyülekezet lapja

2014. május–június

Pünkösd fényében Pünkösd… Fényedben élek, teremtő égi Lélek, erőd gerjeszti lelkem. Felfogni szent csodádat nem tudhatom, de áldlak megújult életemmel. Az Ige, mint zsarátnok, hűlő szívemben lángot lobbantott, hála érte! Követségében járok, ahogy a tanítványok, rajtam a Krisztus vére! Dicsőítsd Őt ma bennem, Ki nem vetett el engem, illesse hála, hála, Ki érte mit se várván megváltott vére árán Istennek és Atyának. Füle Lajos

„Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató..”

(Jn 4:34-36)

A bemerítés mögött rejlő kincsek Amikor mint gyülekezet örömmel veszünk részt fehérruhás lelkek alámerítési ünnepélyén, nem elégedhetünk meg a puszta ténnyel, hogy emberek csatlakoztak a Jézus Krisztust vallók táborához. E mögött sok érték van, és ezt megelőzőleg sok fontos esemény történt, mire a fehérruhások belemerülhettek a hullámsírba. Ezek java része láthatatlan, már csak a végeredményt látjuk: a megváltozott életeket; s a bizonyságtételt halljuk Isten kegyelmének munkájáról. Most vegyünk sorra néhány eseményt, vizsgáljunk meg néhány kincset, amelyek a bemerítést oly értékessé teszik! Az első idevonatkozó ige egy lelki folyamatról beszél, amely Jeruzsálemben, első Pünkösd alkalmával ment végbe először a maga teljességében. Péter apostol így foglalta össze: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) Vagyis őszinte Isten felé fordulás nélkül,

valódi bűntől való elfordulás nélkül (a megtérés szép régi szavunk, jelentése visszatérés, visszafordulás) a bemerítés puszta formalitás marad. Ám, ha ezek megvannak, senki és semmi nem gátolhatja meg a törekvőt abban, hogy hitét ünnepélyesen megvallva megpecsételje az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében. Pünkösdöt megelőzőleg János a bűnbánat keresztségét gyakorolta a Jordánnál, ami tulajdonképpen még ószövetségi megtérést jelentett az abban részesülők számára. Most azonban, Pünkösdtől kezdve a megtért, bűnbocsánatot nyert bemerítkezők megkapják a Szentlélek ajándékát: magát a Szentlelket az újjászületés pillanatában, és a Szentlélek ajándékait (karizmáit) mint szerszámokat a gyülekezet építéséhez, gazdagításához. Meg is érkeztünk a leglényegesebb ponthoz, az újjászületéshez, ami nélkül senki nem láthatja meg az Isten országát (Jn 3,3). Pál apostol szélesebb összefüggések közé helyezi ezt a mozzanatot: „az ő irgalmából üdvözí-

M A N N A

2014. május–június tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.” (Rm 6,11) A megtért, újjászületett ember nem marad magára, nem magányosan éli meg hitét, nem egyedül harcolja meg küzdelmeit. Közösség veszi körül, Isten népe, Krisztus gyülekezete. Pál ezt ekként fogalmazza meg: „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (1Kor 12,13) A bemerítés csak látványos jele annak a titokzatos munkának, amelynek során a Szentlélek az újjászületett embert betagolja a nagy Gyülekezetbe és a helyi gyülekezetbe. Kedves fehérruhás testvéreink: Anita, Piri, Kriszti és Kuszti, szeretettel üdvözlünk benneteket mint a Budai Baptista Gyülekezet új tagjait. Érezzétek magatokat itthon!

tett minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött reánk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,5b–7) Az újjászületés fürdője kifejezés azt a téves képzetet keltheti bennünk, mintha ez a bemerítés által valósulna meg. Az igei sorrend fordított: a megtért, a bűnei bocsánatát elnyerő és Jézus Krisztust szívébe fogadó embert válaszul a Szentlélek újjászüli, amelyet a bemerítés nyilvános mozzanata mint hitvallás pecsétel meg. Az idézett igében szó van még megigazulásról, üdvösségről és örök életről, amelyeket Isten gyermekei megkapnak. A bemerítés szépen kiábrázolja az újjászületés két mozzanatát: a vízbemerülés a bűnnek való meghalást, a vízből való felemelkedés az új életre való feltámadást Jézus Krisztussal együtt. Pál így írja a rómaiaknak: „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Rm 6,4) Jó, ha ezt újra és újra tudatosítjuk magunkban: „Ezért

Kolozs Nagy János

(IMA)HÁZUNK TÁJÁN

Isten veled!

Isten hozott!

Fábián Sándor, a Budai Baptista Gyülekezet lelkipásztora közel kétévi szolgálat után április 27-én elbúcsúzott a gyülekezettől. A közösség szomorú szívvel fogadta a bejelentést, ugyanakkor reménységgel néz a jövőbe. Hálásak vagyunk az elmúlt időszak áldásaiért, melyeket Sándoron és családján keresztül átélhettünk. Hiszszük, hogy így sem maradtunk gazdátlanok: gyülekezetünket Jézus Krisztus pásztorolja. Kísérje áldás Sándorék további életét és szolgálatát, és kísérje áldás a Budai Baptista Gyülekezetet!

Május 10-én úrvacsorai közösségben voltunk első alkalommal együtt Kulcsár Tibor lelkipásztor testvérrel és családjával. Tibor mint ügyintéző lelkipásztor érkezett hozzánk. Nem véletlen a köszöntés, hiszen Anikó itt nőtt fel gyülekezetünkben, Tibivel itt lettek egy pár a teológusévek alatt. A berettyóújfalui évek után huszonöt évet szolgáltak lányaikkal együtt a budafoki gyülekezetben.

a Gyülekezet elöljárósága

Isten áldását kívánjuk itteni szolgálatotokra!

„mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek” (ApCsel 27,22) 2

M A N N A

2014. május–június

ISMERJÜK EGYMÁST? A menyegző előtti feszes tempójú napokban még arra is adtak lehetőséget, hogy közös életük kezdetén még jobban megismerjük őket. Tündi és Zsombi eddigi életébe pillanthatunk be az alábbi interjúban. megtanuljam, és elszavaljam. Az ifis éveimet a Bonyhádi Baptista Gyülekezetben kezdtem, és elkezdődött a táborokba és konferenciákra járás is. Hála Istennek, mindig lelkileg feltöltődve mehettem haza az ilyen alkalmakról. Zsombi: Itt, a Budai Baptista Gyülekezetben nőttem fel, ezt tekintem lelki otthonomnak. Gyerekként meghatározó pozitív élmény volt az Eti néni féle napsugaras gyerekkórus, és sajnos negatívként éltem meg mindig, ha verset kellett mondanom vagy egyáltalán kiállni a gyülekezet elé. Mindig gyomorgörccsel „vártam” az ilyen pillanatokat. Fiatalként konstatáltam, hogy a korosztályomban szinte egyedül vagyok fiú, ez némileg nehezítette az első időkben az ifjúságba való integrálódást, de végül barátokra leltem ☺ – Hogyan történt megtérésetek, milyen út vezetett a Megváltóval való találkozásotokhoz? Hol és ki által történt a bemerítésetek? Tündi: A megtérésem hosszú folyamat volt. 9 évesen döntöttem el először, hogy én követni akarom az Úr Jézust, de nem mondhatom el sajnos, hogy nagy változás lett volna az életemben. Végül 2008-ban gyökeresen megváltozott minden. Olvastam egy történetet, amelyben egy fiatal a börtönből való szabadulása előtt bocsánatkérő levelet küldött családjának, és kérte őket, hogy ha megbocsátanak neki, akkor egy fehér ruhát lógassanak ki az ablakon. Mikor a fiú hazament, nemcsak egy ruha volt az ablakban… az egész házat fehérbe „öltöztették”. Ezt olvasva döbbentem rá, hogy bármit is tettem, vagy mondtam, Isten nagyon szeret engem is és Jézus értem is meghalt. 2009. június 21-én Király László merített be a Bonyhádi Baptista Gyülekezetben. Zsombi: A megtérésem hosszú folyamat volt. Már 8 évesen kimondtam, hogy én az Úr Jézushoz tartozom, de az életem nem változott meg. Nem tudok konkrét Sauli élményt írni, Isten rengeteg ifit, személyes beszélgetést, és sok ifjúsági konferenciát használt fel arra, hogy magához vonjon – hogy megértsem, Nála nélkül nem érdemes élni. Dr. Almási Tibor testvér merített be itt, 2003. október 26-án. – Milyen szolgálatokba kapcsolódtatok be, miután a gyülekezet tagjai lettetek? Tündi: Megtérésem és bemerítésem után teljesült régóta dédelgetett álmom. A nyári napközis gyermekhéten kisiskolásokkal foglalkozhattam. Most az énekkarban és az énekcsoportban énekelek, és nagyon szeretnék vasárnapi iskolai tanító lenni. Zsombi: Elsőként az énekkarba léptem be, majd az első időkben ifj. Zákány Gáborhoz csatlakozva – utána egyedül vittük/vittem az informatikai dolgokat a gyülekezetben. Zenei téren az egyetemi évek alatt beletanul-

– Kérem, hogy beszéljetek arról, hogy mikor, hol és milyen családba születtetek, kik a szüleitek, testvéreitek, hogyan és hol teltek gyermekéveitek? Tündi: Szüleim (Ladányi Árpád, Ladányiné Kocsis Ibolya) örömére második gyerekként jöttem a világra 1994. 07. 27-én. Hála Istennek, hívő családban nevelkedhettem, ami számomra nagyon sokat jelent. Nővérem (Sára) 21, öcsém (Ruben) 12 éves. Bár öcsém és köztem már nagynak mondható a korkülönbség, ő mindig közelebb állt hozzám, mint nővérem. Nagyon boldog gyermekéveim voltak. Kilenc éves koromig Erdélyben cseperedtem, majd Bonyhádra költöztünk, ami nagy változás volt számomra. Mindezzel soha sem volt gondom, csupán a barátok, leginkább az erdélyi rokonok hiánya. Zsombi: Baptista családba születtem 1988.06.10--én, hála Istennek, szüleim nemcsak „vasárnapi” keresztények, hanem a mindennapokban is megélik a hitüket, így rengeteg Isten-élményt láthattam – és tapasztalhattam meg csodálatos szüleimmel: Gulyás Jenő és –né Estillával. Utolsó gyerek vagyok a családban, relatíve nagy korkülönbségek vannak közöttünk, nagyobbik nővérem (Bogi) és közöttem 12 év, bátyám (Csabi) 10 évvel, nővérem (Kinga) 5 évvel idősebb nálam. A gyermekévek így testvér-háború mentesek voltak – kivéve néha, amikor Kinga tanulni akart, én meg még a LEGOt túrtam hangosan a földön… – Milyen volt a gyülekezet, ahol felnőttetek? Hogy éreztétek gyerekként, majd ifjúként magatokat a gyülekezetben? Tündi: Gyerekként a Krasznai Baptista Gyülekezetbe jártam és mindig izgatottan vártam a vasárnapi iskolát, de legfőképp a karácsonyi „előadásokat”. Nagyon szeretem a verseket, és mindig örültem annak, ha nekem is adtak egy rövidebb vagy akár hosszabb verset, hogy 3

M A N N A

2014. május–június program van, nagyon szívesen segítek a szervezésekben. – Kérem, hogy beszéljetek életetek kiemelkedő próbáiról, arról, hogy hogyan és milyen élethelyzetek által tanított Isten Titeket eddigi hívő életetekben? Tündi: Hmmm… a gimis évek alatt nagyon sok próbával szembesültem. Az osztálytársaim tudták, hogy hívő vagyok, és nagyon sokszor provokáltak és megjegyzést tettek. Talán mondanom sem kell, hogy az elején menynyi türelemre és önmegtartóztatásra volt szükségem. Jelenleg a suliban és a tanműhelyben is megtapasztaltam már nem is egyszer, hogy milyen az, amikor Isten velem van. A türelmet még mindig tanulom, és igyekszem az emberi kapcsolataimban is helytállni, ami Isten nélkül nem menne. Zsombi: A gimnáziumi évek során nem voltak olyan kiemelkedő próbák, inkább az egyetemen jöttek, főleg a vizsgaidőszakok. Nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy nem elég imádkozni egy vizsgáért, szorgalom sem árt hozzá, Isten elvárja azt, hogy megfeszítsem magam és megtegyek minden tőlem telhetőt. Az első munkahelyváltásom is nagy próba volt, ebben is megtanultam várni, és megtapasztalni Isten legjobb időzítését. Emberi kapcsolatokban állandóan tanít Isten, de ezt személyes okokból nem részletezném tovább… – Van-e kedves igétek, éneketek, és miért az? Tündi: A kedvenc igém az Ézs 43:1 „És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!”, és a 23. zsoltár. Kedvenc énekem pedig az „Uram, itt vagyok”. Zsombi: A fentebb említett ige, és a következő (bemerítési): „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil 2:5). Énekek közül az „Uram, itt vagyok” kezdetű, melynek refrénje a következő: „Jöjj közel, tarts jelenlétedben Áraszd rám szent kenetedet Ahogy várlak, felkelek, mint sasmadár És szárnyalok Veled, a Te Szellemed vezet A mennyhez közelebb” – Milyen élményekkel gazdagodtatok a menyegzőre készülve? Sikerült mindent jól megszervezni? Hová mentek nászútra? Együtt: Rengeteg élménnyel. Hála Istennek, sikerült mindent megszervezni, Sándor távozása sem okozott akadályt, vállalta a szolgálatot így is. A Magas-Tátrába megyünk nászútra. – Köszönöm kedves válaszaitokat, és ezzel az egyszerű, de mégis mindent magában foglaló igével szeretném Isten áldását kérni közös életetekre: „Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek.” (1Pt 1,22)

tam a basszusgitározásba, ezzel szolgálok az ifjúságban és az énekcsoportban. Az Úr elhívott tanítani a fiatalabbak felé, így 2008-ban az induló Palacsintázóba bekapcsolódtam, és azóta is tartok alkalmakat. 2013-tól felkértek imaóra-vezetésre is, örömmel vállaltam. – Hogyan alakultak iskolás éveitek? Milyen szakmát tanultatok-tanultok? Hol dolgoztatok-dolgoztok világi munkahelyeteken? Tündi: 2009-től 2013-ig a BONI Arany János Egységes Iskola gimnáziumába jártam. Mindig nagyon szerettem a természetet, így egyértelmű volt, hogy földrajzból érettségizek. 2013 szeptemberétől a Klebelsberg Kuno Szakközépiskolába járok, asztalosnak tanulok. Zsombi: 13 éven keresztül a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnáziumba jártam. A gimnáziumot német tagozaton végeztem, így a tantárgyak felét németül tanultam. Nem mondhatnám igazán, hogy hosszantartó barátságok alakultak ki – az ott töltött évek során voltak „fix” barátaim, de sajnos a kapcsolat megszakadásával ezek is felbomlottak. Az érettségivel egy időben német felsőfokú nyelvvizsgát tettem, majd ezzel indulva nyertem felvételt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karára, német nyelvű mérnökinformatikus-képzésre. Gyerekkorom óta foglalkoztat az informatika, hála Istennek, lediplomázhattam, és abban dolgozhatok, ami a hobbim is! – Mikor és hogyan találtatok egymásra? Hogyan vezetett Titeket Isten a párválasztásban? Tündi: Először a Reménység Fesztiválon találkoztunk, majd az interneten kezdtünk el komolyabban ismerkedni, és a tavalyi pécsi ifikonfin kaptuk a megerősítést Istentől. Egymásnak teremtettünk. Zsombi: Mindkettőnknek voltak előző kapcsolatai, amikre Isten rávilágított, hogy nem Tőle van. Sokat kerestem az első szakítás után a társam, sürgettem Istent, de Ő a legjobb időzítéssel adja a legjobbat! Először a Reménység Fesztiválon láttuk egymást, majd internetes közösségi portálon vettük fel a kapcsolatot. Tavaly januárban kezdtünk el komolyan ismerkedni egymással, volt több mint 10 órás baptifonos beszélgetésünk is ☺ Összességében ez az igevers fejezi ki legjobban ez irányú élményeimet, várakozásomat, figyelmeztetésemet, reményemet: „Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” (Zsolt 37:5) – Tündi, hogy érzed magad Budán? Milyen volt beilleszkedni az ifibe és a gyülekezetbe? Megtaláltad-e a szolgálati helyedet? Nagyon jól érzem magam Budán. Ez a gyülekezet lett a második otthonom. Nagyon sokat épültem mióta ide járok. Nem volt nehéz beilleszkedni sem az ifibe, sem pedig a gyülekezetbe. Mindenki nagyon kedves, és szeretetreméltó. Eddig a Palacsintázóra jártam, de a szívem visszahúz a kisebb korosztályhoz, így a vasárnapi iskolásoknál vagyok, egyelőre, mint „hallgató”. Ha ifis

Ádány Judit

4

M A N N A

2014. május–június

VELÜNK TÖRTÉNT

Tavaszi kirándulás beszélgetésekkel, barkóbázással és egy kis pihenéssel ütöttük el az időt. A hegyen megálltunk ebédelni, és a vállalkozó kedvűeknek falmászásra is volt lehetőségük. Végül a 11-es busz végállomásától indultunk haza, aminek nagyon örültem, mert, mint megtudtam, ez egy különösen szép kilátást nyújtó BKV-járat. Örülök, és hálás vagyok, hogy a gyülekezetünk tagjaival együtt tölthettem el ezt a néhány nyugodt órát.

Április 5-én, szombaton délelőtt 9,30-kor találkoztunk a Széll Kálmán téren, hogy részt vegyünk a tavaszi gyülekezeti kiránduláson. Közel húszan jöttek el: gyerekek, fiatalok és idősek voltunk együtt. Hűvösvölgyig villamossal tettük meg az utat, utána gyalog indultunk a Guggerhegy felé egy tágas erdei úton. Kellemes időnk volt, és a túra – az ígéreteknek megfelelően – nem volt túl fárasztó. Az út felénél, egy tisztáson készült a közös kép. Volt szerencsénk meglátni azt is, hogyan segíthet egy Trabant felszállni egy vitorlázórepülőnek. Jó

Horváth Ádám

(IMA)HÁZUNK TÁJÁN Rendhagyó riport az április 13-án megtartott tavaszi Gyerekklubról

„Én nem vagyok gyalogoskatona…” A gyülekezeti ház épülete leginkább egy négyszögletes bárkához hasonlít, két oldalán sok ablakkal, kertjében gyöngyvirágszőnyeggel. A bejárat felett nagy rézkereszt fogadja a látogatót. A belső terek egyszerűek: fehér falak, sehol egy szentkép, csupán még egy kereszt a szószék mögötti bemerítőmedence falán. Tavaszi hangulat egy evangéliumi gyülekezet csöppet sem hétköznapi összejövetelén. és a szüleik, de volt olyan is, hogy százötven ajándék lelt gazdára. A Családsegítő Szolgálat által megadott címekre mi küldjük ki közvetlenül a meghívókat. Fontosnak tartjuk, hogy az Istentől kapott szeretetet ilyen módon is továbbítsuk ezekhez a családokhoz – meséli Zsuzsa, a Gyerekklub egyik szervezője, aki a kezdetektől irányítja a munkát.

Szeretet felülről

Evangélium a rajztáblán Lassan mindenki elfoglalja a helyét. Akik rendszeresen visszajárnak, mindig előre ülnek. Évi, aki az énekeket tanítja, máris bátor önkénteseket hív ki a szószék előtti részre. A gyerekek vidáman mozognak az énekszöveghez igazodva, jutalmuk egy-egy szem cukorka. Attila, aki nemrég lett tagja a gyülekezetnek, három gyermek édesapja, személyes történettel mutatkozik be a jelenlevőknek. Utána újra éneklés, amelybe besegítenek a helyi gyerekek is. Nemcsak a lurkók tapsolnak, hanem a szülők is, és lelkesen fújja mindenki: „Én nem vagyok gyalogos katona … én Istennek szolgálok”.

János és Dorina fogadja barátságos kézfogással és egyegy ajándékra jogosító sorszámmal a tavaszi Gyerekklubra érkező családokat. – Évente legalább négy alkalommal jönnek el hozzánk ezek a családok. Általában ötven-hatvan gyermek 5

M A N N A

2014. május–június – Az ajándékokat gyülekezeti adományokból finanszírozzuk, de évek óta pályázunk és kapunk támogatást a kerületi önkormányzattól is – mondja Éva, a Gyerekklub ötletgazdája. – Karácsonykor száznál is több cipősdobozt töltenek meg a gyülekezet tagjai ajándékokkal. A célunk a karitatív elkötelezettség mellett az is, hogy a családok ismerjék meg a Bibliát, és szívesen jöjjenek el hozzánk vasárnap is. Humor ajándékba Kint az udvaron a megterített asztaloknál forró tea és friss kalács várja a résztvevőket. Jól is jön egy ilyen hűvös tavaszi napon. Kissé odébb pedig használt ruhák között válogatnak szülők és gyerekek egyaránt. Közben jóízű beszélgetések alakulnak ki a segítők és meghívottak között, szemmel láthatóan nem hiábavaló a több éves kapcsolat. – Nemcsak az ajándékért jövünk – mondja Gabriella, miközben gyerekei, Júlia és Lázár kétfelől csimpaszkodnak belé – szeretjük az itteni jó hangulatot. Annyira szívhez szóló az egész, hogy mindig jókedvem lesz tőle. Sajnos máskor nem tudunk jönni, mert a férjem rokkantnyugdíjas, sok időmet lefoglalja a család, négy gyerekem van összesen. – Mi sem a csomagokért jövünk – kapcsolódik be a beszélgetésbe Csilla, aki két gyermekével, Larával és Leventével együtt kortyolgatja a teát – hanem, mert fontos az is, amit mondanak, és szeretjük az énekeket is. – Laci bácsit nagyon szeretem, jó humora van, és értjük is mindazt, amit mond – szólal meg Levente. Lassan hazaszállingóznak a családok. Aki marad, az teszi a dolgát: elpakol, takarít. A szervezők csak remélni tudják, hogy ezen a vasárnapon is sikerült egy kis szeretetet csempészni ezeknek az embereknek az életébe. Ahogy a Bibliából tanulták.

Mint minden alkalommal, most is egy bibliai történet következik. Kiss Laci bácsi, aki sok-sok éve hozza rajzos feladványait, az igazi Királyról beszél. Mire a képen helyükre kerülnek a betűk, már mindenki tudja, hogy húsvétkor mit is ünnepelnek a keresztények. Ha lankadna a figyelem, Laci bácsi máris kérdésekkel bombázza a gyerekeket, és ők buzgón, örömmel válaszolnak.

A tanítás végén a rutinos látogatók már tudják, hogy az ajándékosztás következik. Fiúk, lányok külön állnak sorba a csomagokért, amiket a korosztályokhoz igazodóan készített Zsuzsa erre a napra. Zacskózörgéssel telik meg az imaház. Édesség, könyv, írószer, játék és piperecikk lapul a csomagokban.

Ádány Judit

Húsvét az imaházban

6

M A N N A

2014. május–június

IFI-csendesnap és kerestük a Vele való kapcsolatot; beszélgettünk aktuális és minket érintő problémákról. A lelki feltöltődés mellett fizikailag is jól esett a kikapcsolódás: kis séta a környéken, elnyújtott közös étkezések és az elmaradhatatlan vidámság, melyet a közösség áldásaként élhettünk és élhetünk át minden alkalommal. Erről tesz tanúbizonyságot a fenti kép is, melyen mindannyian együtt „nekifeszülve futunk egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

Már-már hagyomány, hogy minden tavasszal az ifi elmegy „csendesnapra”, valami csendes helyre, távol a nagyvárostól, hogy csendességet tartsunk az Úr előtt. Idén május elején sikerült eljutnunk Szokolyára, ahol két napot töltöttünk el a Lídia Alapítvány bérelhető házikójában. Sajnos az ifiből csak tizenketten tudtunk részt venni ezen az eseményen, mégpedig az „idősebb” korosztály, akik már házasok vagy épp dolgoznak. A kis létszám miatt fiúk és lányok együtt tartottuk az alkalmaink nagy részét, amelyeken sokat imádkoztunk, dicsértük Istent,

Jenei Péter

Anyák napja

7

M A N N A

2014. május–június

BIZONYSÁGTÉTEL

Isten dicsősége rám ragyogott Másnap felkerestem egy osztálytársamat, akiről tudtam, hogy keresztyén. Rajta keresztül jutottam el egy gyülekezetbe, ahol a lelkipásztorral beszélgetve megértettem, kicsoda Jézus. Vizuális alkat lévén nagyon megfogott az a hasonlat, amelyet akkor hallhattam. A lelkipásztor ugyanis azt mondta, hogy Isten szentsége olyan, mint a Nap izzó felszíne. Nem lehet csak úgy megközelíteni, mert, aki nem tökéletesen bűntelen, azt megégeti Isten szentsége. Jézus pedig Isten és az ember közé áll és ezzel megóvja az embert attól, hogy megégjen. Így tudtam első alkalommal megragadni a megváltást, a kereszt és az áldozat gondolatát. Talán ezért lett a Jelenések 21:22-25 a kedvenc igém: „nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra nincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány. A népek az Ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz.”

Az én megtérésemet egy különös álom indította el. Akkoriban az egri tanárképző főiskolára jártam, rajz szakra. A képzőművészet kötötte le a gondolataim nagy részét, rajzolással és festéssel töltöttem az időmet. Egyik éjjel álmomban nagyon valóságosnak tűnő módon láttam a saját ágyamat, amelyben én magam is benne feküdtem az összes addig készült rajzommal és festményemmel együtt. Megdöbbentett, hogy az egész addigi életem egy „lepedőre” ráfér és nagyon kevésnek tűnt. Miközben kívülről láttam magam, arra gondoltam, hogy itt most meg fogok halni. Megpróbáltam felébredni, de nem tudtam. Álmomban segítséget szerettem volna kérni a szomszéd szobában alvó szüleimtől, de őket sem tudtam felébreszteni. Akkor kétségbeesetten elkezdtem könyörögni Istenhez, hogy mentsen meg a haláltól és kész vagyok az Ő akaratát cselekedni. Ezt követően felébredtem és valóban átmentem a szomszéd szobába, ahol szüleim pont úgy aludtak, ahogy álmomban láttam.

Soltészné Takár Anita

„ne a múltakon tűnődjetek” tek vissza. Ekkor egyre kevésbé lett fontos a hitemmel közösségben levők társasága, teljesen eltávolodtam Krisztustól, a magam erejéből próbáltam megtalálni a boldogságot. Ezt a párkapcsolatokban, szerelemben véltem felfedezni, de sokszor még világi szemmel nézve, szájjal kimondhatóan is bűnt követtem el. Mindig az érzéseimre, vágyaimra hallgattam, ami odáig vezetett, hogy meg kellett tapasztalnom azt az akkor számomra óriási fájdalmat, hogy elhagytak. Hónapokig tartó, múlhatatlannak tűnő rossz érzés telepedett rám, ekkor kezdtem – testvérem bátorítására – ismét az Urat keresni. Azt reméltem, majd egy csapásra elveszi a fájdalmamat, de sokáig nem így történt. Minden egyes igazság felismeréséért meg kellett küzdenem, míg egy napon, mikor ismételten tetéződött a fájdalmam, olyan igét hozott elém, ami a mai napig meghatározó a számomra. „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek, mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43:18-19) Ezek olvasása után olyan rendkívüli állapotba kerültem napokra, mintha a föld felett lebegtem volna. Folyamatosan pillekönnyűnek éreztem magam, lehullott

Sokat gondolkoztam, mit is emeljek ki bizonyságtételemben. Az időben közelebbi mindig élénkebben él az emlékezetben, de fontos látni az egész képet is, így nagyon az elejéről kezdem. Református családban nőttem fel. Gyerekkoromban rendszeresen jártam iskolai hittanórákra és vasárnapi iskolába, így nem is volt kérdés, hogy fogok-e konfirmálni. Akkoriban egy barátnőmmel együtt sokat foglalkoztatott az a kérdés: hogyan konfirmálhat valaki úgy, hogy nem is hiszi azt, amit hitvallásként elmond. Így mindketten fontosnak tartottuk azt, hogy hitből álljunk ki majd a gyülekezet elé, hitből erősítsük meg, amit a református hitvallás szerint a keresztség által nyertünk. Barátnőm révén értettem meg azt, hogy milyen óriási dolgot tett értünk Krisztus a kereszten. Akkoriban még fel sem fogtam, hogy az a közösség, melyben felnőttem, milyen áldásokkal gazdagította az életemet. A Baár-Madas falait elhagyva azonban olyan tíz év következett az életemben, melyre szégyenérzettel tekin8

M A N N A

2014. május–június zott, bár következetes volt a tekintetben, hogy nem keres udvarlói szándékkal, amíg kapcsolatban vagyok. Megtudtam róla, hogy keresztény életet él, és ezzel megbolygatta és felerősítette bennem azokat a kérdéseket, amik akkoriban foglalkoztattak. Főként azt, hogy miként lehet testiség nélkül megtudni a másikról, hogy valóban hozzánk illő pár-e. Kaptam tőle sok igeverset, könyvet átgondolásra, amik megerősítették bennem a korábbi elhatározást, és szakítottam az akkori párommal. Sok félreértést, megbántást követően rájöttem, hogy nem vagyok közömbös a számára, és pár hétnek el kellett telnie, míg tudatosult, hogy ami kiformálódott bennem iránta, az szerelem. Az az igazi szerelem, amit talán soha nem is éreztem addig. Mert a kapcsolatunk hajnalán ráébredtem, kereszthalálán túl milyen óriási kegyelemben részesített az Úr. Olyan embert adott mellém, akiről előre megmondta, hogy e földi életben tökéletes lesz számomra, aki akkor is és azóta is támogat a hitbeli növekedésemben, és, akire ha ránézek, soha nem felejtem el: kegyelemből élek.

rólam az összes fájdalom terhe. De még e megdönthetetlen bizonyság hatására sem tudtam teljes egészében átadni az életemet az Úrnak. Sőt, visszarángatott a bűnbe az a kapcsolat, mely fájdalmának terhétől korábban szabadulni akartam. Majdnem egy év telt el ebben a rabságban, amikor megismétlődött a korábbi eset: nem kellettem. Ekkor már komoly önértékelési problémákkal is küszködtem, ahogy utólag felfedezni vélem, próbáltam olyan párkapcsolatokat keresni, ahol minden téren elfogadásra találok. Ez végül egy mély érzelmektől mentes kapcsolathoz vezetett, amiről ésszel magam is felfogtam, hogy sehova sem tart, mégis gyenge voltam lépni. Ettől függetlenül ott motoszkált a fejemben a kérdés, vajon jó lesz-e ez így, és ekkor hozta elém az Úr azt az embert, aki a sorsdöntő változást idézte elő az életemben. Férjemmel, Péterrel a 2012-es Magyar Bajnokságon ismerkedtem meg, ahol megszerezte a bajnoki címet. Az első pillanattól fogva szimpatikus, mosolygós fiatalembernek tűnt, akire a kerékpáros szakmai tudása miatt eleve csodálattal tekintettem. Emellett annyira vonzó volt számomra a személyisége, hogy nehezen tudtam vele nem tartani a kapcsolatot, és ő sem tiltako-

Kusztor-Jurenka Krisztina

„futok egyenesen a cél felé” hogy menjek el az ő gyülekezetükbe, ott velem egykorú lányokkal és fiúkkal is beszélgethetek arról, ami bennem van. Én így is tettem és meglátogattam a budafoki gyülekezetet. Nagyon kedves emberekkel találkoztam, és én – ahogyan a hitetlen emberek szokták – azonnal letámadtam őket a kérdéseimmel. Mondhatom, hogy szinte mindenre választ kaptam és kezdtem elhinni, hogy másképpen is lehet élni. Jó pár hónapig jártam a budafoki csapatba, majd 2012 év elején ismét kikerültem Németországba. Mondták, hogy jó lenne, ha ott is találnék egy közösséget, ahol tovább erősödhetek a hitemben. Fogalmam sem volt, hogy merre keressek ilyet, de hála Istennek nem is kellett sokáig agyalnom. Azok a fiatalok, akikkel együtt laktam, keresztyének voltak, és heti rendszerességgel tartottak ifjúsági órát és fiú házi csoportot, így én is csatlakoztam hozzájuk. Először nem tudtam, hogy mire számíthatok, hiszen a nyelvet nem beszéltem olyan jól, hogy megértsem a bibliai eszmefuttatásokat, de azért jártam rendszeresen. Igen hamar azt kezdtem el érezni, hogy befogadtak, és szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem. Rettentően jó alkalmak voltak ezek, minden összejövetelkor sokat kaptam. Azt hiszem, hogy itt történt meg az igazi áttörés. Elkezdtem élvezni az életet, örültem annak, ami van, és szinte mindig tudtam mosolyogni. Az ifis alkalmat az egyik ház pincéjében tartottuk, itt általában nem volt meleg. A földre szőnyegeket terítettek, és mi azokon ültünk, de némelyek állva hallgatták a zenét – ami mindig szuper volt. Kaptunk pokrócokat is, melyekkel be lehe-

Azt hiszem, hogy az én igazi megtérésem 2011 nyarán kezdődött. Talán ekkor kapott az életem egy nagy megvilágosodást. A Bibliát ezek előtt is forgattam, de amit olvastam benne, azt szinte soha nem értettem meg, nem ragadt meg bennem semmi. Igazából csak azért nyitottam ki minden nap, mert azt hittem, hogy akkor jó lesz nekem, le van tudva az aznapi olvasás, és én ettől már jobb ember vagyok. Hát nem voltam jobb tőle, se nem lett jobb nekem. Tehát visszatérve arra a bizonyos nyárra, ekkor Németországban tartózkodtam, és egy görbe éjszaka utáni reggelen a lány, aki mellett ébredtem, egy olyan kérdést szegezett nekem, ami örökre megváltoztatta az életemet. Ez pedig így hangzott: „Ha te hívő vagy, akkor hogyan történhetett meg ez az egész?” Hoppá, hogyan is, most akkor hívő vagyok vagy sem, de pontosan mi az, hogy hinni, Isten törvénye szerint élni, egyáltalán lehetséges-e ez a 21. században? Ezek a kőkemény kérdések jártak a fejemben, meg persze az, hogy hol kaphatnék ezekre választ. Nyár végén hazaérkeztem és találkoztam egy kedves ismerős házaspárral – ők már régóta baptisták – és nekik tettem fel a kérdéseimet. Rengeteget beszélgettünk és választ kaptam mindenre, arra is, hogy valóban lehet Istennek tetsző módon élni. Akkor ők felajánlották, 9

M A N N A

2014. május–június

tett takarózni. A lényeg, amire ki szeretnék lyukadni, hogy a hűvös idő ellenére a kezeimet mindig melegség öntötte el, pedig nekem általában hideg a kézfejem. És ez mindig csak ott történt meg, soha sem felejtem. Sok remek hónapot követően ismét hazatértem, ekkor júniust írtunk és jött a magyar bajnokság, ahol találkoztam feleségemmel, Krisztinával. Az érdekes az, hogy én egyáltalán nem vágytam kapcsolatra, remekül éreztem magamat egyedül – régen nem volt ez így. Tehát az Úr elém hozta Krisztit. Hamar megismerkedtünk, eléggé egy hullámhosszon járt az agyunk. Az első randinkon megtudtam, hogy ő is hívő családban él, ennek nagyon megörültem. De nem sokkal később jött a rossz hír, hogy kapcsolatban van. Én ezt természetesen tudomásul vettem és mondtam neki, hogy nem fogom keresni, de ha ő keres engem, akkor az azt jelenti, hogy ő szeretne tőlem valamit. Nem telt el sok idő és jelentkezett is. Persze nagyon megörültem, de azt az elején tisztáztam, hogy csak akkor lehet kettőnk között valami, ha szakít az akkori partnerével. Nem volt egy egyszerű folyamat, de hála az Úrnak lezá-

rult egy fejezet Kriszti életében és kezdődhetett valami egészen más. Sajnos voltak köztünk veszekedések a múltunkból adódóan, és talán, ha nem lett volna ott velünk Isten, akkor most nem lenne miről írnom. De azt biztosan állíthatom, hogy minden problémából, ami közöttünk kialakult, megerősödve, és nemhogy eltávolodva, hanem inkább közeledve egymáshoz jöttünk ki. Azt hiszem, hogy ez nem lett volna lehetséges, ha nem imádkozunk rendszeresen, nem kérjük az Úr segítségét. 2012. december 29-én az Úr színe előtt megpecsételtük szerelmünket. Úgy szerettünk volna az oltár elé lépni, hogy mindketten elfogadtuk egymást, elfelejtettük a múltat, azt hiszem, hogy ez sikerült. „Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé” (Fil 3,14.) Eszerint próbálunk élni. Krisztinában egy igazi angyalra leltem, aki mindig mellettem áll és támogat. Nagyon köszönöm őt az Úrnak! Kusztor Péter

Isten megbocsátott Három éve történt velem, hogy a gimnáziumomban a rajztanárom elhívott egy boszorkányokról szóló előadásra. Engem akkor nagyon érdekeltek az ilyen mesebeli dolgok, úgyhogy el is mentem. Csodálkozva tapasztaltam, hogy a Bibliát vette elő és egész végig Isten szeretetéről beszélt. Katolikus családban nőttem fel és már hat éves koromtól tanultam hittant, de ez az üzenet sosem érintett meg úgy igazán, mint akkor, ott abban a bibliakörben. Attól kezdve olvastam rendszeresen a Bibliát és eljártam több ilyen bibliakörre is. Szomjaztam a szeretetre, mert nem igazán volt részem belőle, és amit Isten kínált, az több volt, mint amire valaha is gondoltam volna. Emlékszem, egy este Istenhez kiáltottam, hogy vegye el a bűneimet Jézus vére által és vezesse az életemet. Márkó Piroska

Isten helyreállított Ugyan Krisztus nélkül élő családba születtem, de miután édesanyám hároméves korom körül megtért, magam is meglehetősen korán hívő közegbe kerültem. Ő néhány év keresgélést követően a Nap utcai gyülekezetbe kezdett járni, így én is ott ismertem meg idővel alaposabban Istent és a Szentírást. Ekkor tulajdonképpen magától értetődő volt számomra, hogy Krisztus az út, és hogy elfogadása megváltómként az élet egyetlen logikus módja, így tértem meg hozzá én is tizenkét évesen. Édesanyám hamarosan Pécelre, a pünkösdi Kármel Gyülekezetbe kezdett járni, ahová én is követtem, így bemerítésemre is ott került sor, 2002-ben. Ahogyan

egyre előrébb haladtam a tizenéves korban, úgy tűnt, a Krisztusban való élet magától értetődősége nem volt feltétlenül tartós alap számomra, így egy-két év elteltével kikoptam a gyülekezetemből, és közel tíz évig meglehetősen ambivalens viszonyban éltem Istennel. Ugyan továbbra is biztos voltam a Biblia igazában, és abban, hogy azt követve járnék a helyes úton, ezt a tudást mégsem ültettem át a gyakorlatba. Nem tartoztam közösségbe, egyáltalán nem éltem Krisztusra emlékeztető módon, és véletlen gyakoriságú, lelkiismeret-furdalásos imákon kívül egyáltalán nem tartottam fenn aktív kapcsolatot Istennel. Közben – a fejemben továbbra is őrzött számos ige tudatában – a szekuláris életben sem éreztem igazán jól magam. Időközben megismerkedtem egy lánnyal, akivel néhány év után összeköltöztünk, majd megkértem a kezét is. Ekkorra Isten már egyértelműen formálta bennem a 10

M A N N A

2014. május–június

gondolatot, hogy, ha saját családom lesz, abba nem ugorhatok fejest anélkül, hogy előtte ne rendezném a lelki életemet is. Éreztem, hogy abban a pár évben tudtam a helyem a világban, amikor már megtértem és még aktív kapcsolatban is álltam az Úrral – de azóta, hogy ez elkopott, belőlem is elszállt az a béke és szeretet, ami csak Krisztus kegyelme által birtokolható. Helyre akartam állítani a saját életem félresiklását is, és bíztam benne, hogy ezt a visszatérést a fent említett lánnyal, Julival együtt élhetem majd át. Ő, Isten különös kegyelmének hála, ebben úgy is aktív partner volt, hogy kapcsolatunk korábbi szakaszában nem tisztáztuk, ugyanazt gondoljuk-e arról, hogy Krisztusnak van-e helye az életünkben. Mégis teljes egyetértésben kezdhettünk járni a Budai Gyülekezetbe 2013 virágvasárnapján, ahol rengeteg szeretetet kaptunk, és sok remek emberrel ismerkedhettünk meg ez alatt az egy év alatt is. Noha decemberi házasságkötésünk jelentős lépés volt, továbbra is rengeteg fejlődnivalónk van abban, hogy Istennek tetsző, következetes és egymást erősítő közös életet építsünk fel Julival. Bízom benne, hogy a

gyülekezet, az ifi és a házicsoportunk egyaránt jelentős segítségünkre lesz ebben. Mint ahogy abban is, hogy találok, találunk olyan szolgálatokat, amelyekben mi is testvéreink javát tudjuk szolgálni – még ha egyelőre nincs is sok fogalmam róla, mik lehetnek azok, így köszönettel fogadom az erre vonatkozó imatámogatást (is). Azok kedvéért, akikkel még nem volt módom megismerkedni, vagy nem voltak jelen a legutóbbi gyülekezeti tanácskozáson, írnék néhány szót magamról is. Huszonhat éves vagyok, szociológusként végeztem az ELTE-n, és egy kisebb elemzőcégnél dolgozom, ahol általában különféle társadalmi-gazdasági fejlesztési tervekhez készítünk háttértanulmányokat. Az Ulászló utcában lakunk Julival ketten, akivel 2013 decembere óta vagyunk házasok. Amikor épp nem dolgozom, vagy nem vagyok a gyülekezetben, szívesen túrázom és foglalkozom gasztronómiával. Baranyai Zsolt

Kétféle szeretet Az egyik vasárnap délelőtti istentiszteletre kértek fel bizonyságot tenni a szeretetről. Azt gondoltam, de jó kis téma ez: szeressük egymást gyerekek és akkor jó baptisták vagyunk. De ahogy belegondoltam, rájöttem, milyen szerteágazó terület ez. És milyen nehéz. Mert gyakran nehéz szeretni. És nehéz jól szeretni. Nemrég az imaórai csoportomban a szeretetről volt szó, s amikor a szeretet himnuszát idéztem, sokan mondták, persze, ezt tudjuk kívülről. Magamnak azt a kérdést tettem fel: és én ismerem-e kívülről? De főleg: ismerem-e belülről?? Lehangoló volt a válasz. A mi Urunk nagy terhet tett ránk a szeretet parancsával. De az Úr végtelen bölcsessége és irántunk való végtelen szeretete és elnéző megértése hatalmas segítség, amikor a Példabeszédekben azt olvassuk: „Elfedi bűneit, ki keresi a szeretet.” Keresi a szeretetet. És nagyon hasonlót mond Péter is: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.” (1Pt 4,8) Van, amikor könnyű szeretetet adni. Jókedvű vagyok, sikereim vannak a munkában, felvették a gyereket egy jó munkahelyre vagy iskolába. És kedves nekünk a felebarátunk. De mi van, amikor pont a fordítottja van? Ha kiderül: beteg vagyok, elbocsájtottak a munkahelyemről. És nem szimpatikus egyáltalán a felebarátunk. Bizony, ekkor már sokkal nehezebb szeretetet adni.

Vagy itt van gyerekünk, életünk párja, szívbéli barátunk. Őket szívből szeretjük. Persze, aki nevelt gyereket, az tudja, hogy ez a szívbéli szeretet milyen zsugorodáson megy keresztül egy különösen fárasztó, boszszantó vagy felkavaró nap végén, amikor a gyerek csak nem azt akarja csinálni, amire kérem vagy amit elvárok tőle. És van, amikor bánt a barátom viselkedése. Milyen nehéz szeretetet adni! Várjuk, hogy jöjjön már, adjon nékünk az Úr, s mi magunk is igyekszünk a szívből jövő szeretetet felidézni, előállítani. De kamaszgyermeket hányan neveltetek? Hát ott néha a hosszan tűrésnek is vége szakad! Azt mondják, a neurózis örökletes, néha eszembe jut: na ja, én is a kamasz gyerekeimtől kaptam. És azon is elgondolkodtam: hányféle szeretetről is van szó a Bibliában? Legelső számomra az Atya szeretete irántunk. És itt van Jézus iránti szeretete. De elgondolkodtató: ha annyira szerette, akkor hogy tudta feláldozni miértünk, akik képességek, adottságok, szívbéli jóindulatoknak olyannyira híjával vagyunk? Akik olyan keveset tesznek azért, hogy kiváltsák az Atya szeretetét. Azt gondolom, hogy azért tette értünk az Atya mindezt, mert ott volt a tudatosság, a szándék és megvalósult törekvés: a világ bűneinek elhordozása, a kegyelem végtelen ajándéka. Ezért gondolom, hogy a szeretet nem feltétlen csak szívből jöhet. Az én nomenklatúrám szerint van a kiváltott szeretet és a ki nem váltott szeretet. Mert a tanítás szerint nékem szeretni kell. Személyválogatás nélkül, mint tette Jézus, amikor köztünk járt. Szerette a bélpoklost, a hidegrázóst, a gonosztól megszállottat. Nekem 11

M A N N A

2014. május–június

meg szeretnem kell a szomszédot, meg a rosszarcút, meg a bűnösöket. Azokat is, akik betörtek a lakásomba évekkel ezelőtt. Ez nekem, Testvérek, nem megy könynyen. Ha meg Jézusra nézek, azt látom, hogy Jézus szerette Atyját, a mi Mindenhatónkat, szerette Jánost különösképp, ahogy ezt tudjuk, nyilván szerette a tanítványokat, pedig ismerte hibáikat, gyengeségeiket is, lásd Péter vagy Júdás esetét. De nyilván nem ugyanúgy. És szerette a bűnösöket, szerette a sok visszataszító külsejű koldust és beteget. Nyilván nem ugyanúgy. De: adott nekik megértést (ami nem elfogadás), adott nekik tiszteletet és adott nekik segítséget, támaszt, gyógyulást. És az helyeződött a szívemre, hogy van a szívből szeretés (ez a könnyebbik), és van a tudatos, hitem táplálta szeretés. Amikor nem váltja ki semmi a szeretetemet. Én ilyenkor a szeretetet a tisztelettel és segíteni akarással, a megértéssel tudom adni. Én nem tudok mindenkit ugyanazzal a lánggal szeretni. De keresem a szeretetet. Talán nem tudják a Testvérek, hogy én egy olyan Alapítványt vezetek, ahol középsúlyos és súlyos lelki betegségekben szenvedőket gyógyítunk, gondozunk,

rehabilitálunk, akik zömében a VIII. kerületből jönnek, ott laknak, ha van nekik hol. Megjegyzem, közöttük sok komoly hívő ember van. Megvallom, én nem tudom mindegyik gondozottunkat szívből szeretni. De tudok tiszteletet adni, tudom segíteni őket, támasz tudok lenni nehéz életükben, megértem helyzetüket, átérzem helyzetüket. Keresem a szeretetet. Persze, nemegyszer elbukom. Igen. De tanulok, felállok és újraindulok. Mint talán mások is. Nehéz szeretni, de nehéz jól szeretni! Nagy segítséget adott a Jóisten nékem, amikor rájöttem, hogy a szeretetet adni lehet hát tudatosan is: tisztelettel, segítséggel, megértéssel. Hitemből. Az Atya által megparancsolt kötelességből. Az Atya iránti szeretetből. Keressük hát a szeretetet, ennyire telik tőlünk. De amire telik, azt tegyük meg. Tisztelettel, támogatással, megértéssel, Fogjuk meg a kezünkért nyúló kezet, nézzünk a szempárba, mely keresi a tekintetünket. Ne legyünk restek meghallgatni a bajba jutottat. Keressük a módját, hogy szeretni tudjunk. Az Úr legyen segítségünkre ebben is. Ámen. Kristóf Róbert

TALLÓZÓ

Lelki társam? Sokszor kérnek meg, hogy adjak tanácsot keresztény egyedülállóknak. Mivel keresztény szingliként nincsen tapasztalatom, így ez nem is olyan könnyű dolog. Házasként élek már 35 éve. Ennek ellenére megpróbálok irányt mutatni azoknak, akik egyedülállók és keresik a párjukat. Van egy terület, amely kifejezetten problémás az emberek számára. Ez az uralkodó szemlélet beszűrődött a keresztény kultúránkba is. Ez a „lelki társ” elmélete. Tudom, hogy nem nagyon leszek népszerű emiatt, főleg a nők között, de ez a tökéletes „lelki társ” gondolata - aminek egyáltalán nincs nyoma az eredeti keresztény gondolkodásban, hogy Isten csak neked teremtett kifejezetten egy embert - ez az elmélet a párszáz forintos, negédes, romantikus novellák terméke. A mítosz „Amikor felnősz,” - suttogja a szél a fiatal lány fülébe „találkozni fogsz a lelki társaddal – azzal, akivel megoszthatod az életed és megtapasztalhatod a csodálatos, örömteli szerelmet. Ott találjátok magatokat összefonódva egy boldog házasságban egyesülve.” „Honnét fogom tudni, hogy ki lesz az?” – kérdezi a lány – „Hogyan fogom megtalálni az Igazit?” „Ó, ne aggódj,” – súgja a szél megnyugtatóan – „a sors elrendezi, hogy találkozzunk a lelki társunkkal. Találkozni fogsz az Igazival és utána boldogan éltek, míg meg nem haltok.” A gondolat, hogy van egy különleges ember csak számomra – az én lelki társam – egy állítólagos vesze-

kedésből származik, ami az emberek és a görög isten, Zeusz között zajlott. A görög mitológia szerint mi emberek 4 kezű, 4 lábú, 1 fejű és 2 arcú lények voltunk. Mivel Zeusz félt, hogy az istenek hatalmi befolyása esetleg sérülhet az emberek által, ezért úgy döntött, hogy minden lényt kettéválaszt. Így arra kárhoztatva minket, hogy egész életünkben reménytelenül bolyongjunk mindaddig, amíg meg nem leljük azt a másik felünket, akitől elválasztottak: a lelki társunkat. Azt mondják, hogy a mi csillapíthatatlan vágyunk a tökéletes szeretet iránt, az nem más, mint Zeusz terve arra, hogy minket lefoglaljon – távol tartva minket attól, hogy beavatkozzunk az istenek hatalmába. A fentiek alapján, egy ember lelki társa: az „egy lénynek” az az egyetlen, kizárólagos másik fele – aki nélkül sose leszünk annyira boldogok. Manapság milliók teszik kizárólag Zeusz kezébe boldog házasságuk reményét. Ha ez igaz lenne, akkor ha egy kapcsolat elbukik, akkor az nem azért volna, mert mi valamit rosszul csináltunk, vagy nem csináltunk jól, hanem mert egyszerűen nem találtuk meg a Nagy Ő-t. Tehát, amikor egy kapcsolat nem sikerül, akkor a legjobb amit mi halandók tehetünk az, hogy elvágunk minden szálat és visszatérünk a Nagy Ő utáni kereséshez, akit ha megtalálunk, akkor majd boldogan élhetünk, míg meg nem halunk.

12

M A N N A De most komolyan! Az a gondolat, hogy mi valaha 2 arcú, 4 kezű és 4 lábú lények voltunk, akiket ketté választottak a görög istenek, nem hangzik őrültségnek? És nem gondoljuk, hogy ha egy dolog a mitológiában gyökerezik, akkor az egyszerűen mitológia? Ezek ellenére ez az elmélet általános lett; a legtöbb ember ma hisz ebben, még a nem Zeusz-követők is. A mitológia és a hit keveredése A nézet, hogy van egy előre elrendelt, kizárólagos, egyedüli nagy Ő valahol mindannyiunk számára, még a keresztény gondolkodásmódba is beszivárgott. Mi átszellemítettük. Még tanítjuk is, hogy „Isten készített egy másik embert csak és kizárólag neked.” Ne már! Ha ez nem az önző és önimádó gondolkodás összefoglalása, akkor nem tudom mi.

Isten nem teremtett egy másik emberi lényt csak azért, hogy kielégítse a te szükségeidet, és hogy úgy érezd, hogy „egész” lehetsz. Mégis nagyon sok hívő imádkozik azért, hogy Isten vezesse őket az „Igazihoz”. Ahelyett, hogy egy reális és bibliai megközelítés szerint küzdené magát végig a társválasztás folyamatán és döntésein. Némely felekezetben még olyan szintre is emelték ezt a dolgot, hogy a szülőket bátorítják arra, hogy imádkozzanak az „Igaziért” a gyermekük számára már akkor, amikor fiatalok. Ahelyett, hogy azért imádkoznánk a gyermekeinkért, hogy magukévá tegyék a becsületességet, igazságot, bölcsességet, önfeláldozást, jóságot…stb. – mindazokat a dolgokat, amik őket igazán jó társsá tehetik bárki számára, akivel úgy döntenek, hogy együtt élik le majd az életüket – inkább imádkozunk a „nagy Őért”, akit Isten már eleve kiválasztott a gyermekünknek. Dicsőség neked, Zeusz! Ámen. Sokak meglepetésére, egyáltalán nincs semmilyen bibliai alap erre. A Biblia sose mondta, hogy találd meg az egyetlent, akit Isten neked választott. Azt tanítja hogyan élj helyesen azzal az emberrel, akit választottál. E két fajta megközelítés között ég és föld a különbség. Az első azt feltételezi, hogy az élet, a szerelem, a romantika, a házasság az annak az eredménye, hogy egy pár az Isten tanítása szerint él – ami sosem hibádzik. De a másik verzió, az igaz szerelmet és a házasságot az emberi döntések és felelősség alapjaira teszi, ami már közel sem annyira romantikus és vonzó.

2014. május–június Sokan hőbörögnek, amikor ezeket mondom és kérdezik tőlem: „Akkor mi a helyzet Izsákkal, aki imádkozott azért, hogy Isten hozza el neki a megfelelő társat, amikor a kútnál volt?” Először is Izsák sosem imádkozott ilyet; Ábrahám szolgája volt az. Ábrahám visszaküldte a szolgáját a hazájába, hogy találjon egy rokont a fiának Izsáknak, hogy megnősüljön. Igaz, a szolga imádkozott a kútnál, hogy Isten segítsen neki megtalálni a megfelelő lányt, de ő egyáltalán nem egy áldott lelki társat keresett, hanem Ábrahám rokonait. Valójában, ha olvasod a történetet Mózes első könyvében, a szolga egészen addig nem kezdi el Isten dicsérni, amíg ki nem deríti, hogy a lány Ábrahám rokona. Szóval, ha neked megfelel, hogy az apád egyik alkalmazottja elmenjen keresni egy rokont neked házastársnak, akkor úgy vélem helyénvaló úgy imádkoznod, hogy Isten vezesse őt az „igazihoz”. De minden más esetben a Biblia szerint egyértelmű, hogy a házasság a te döntésed – nem egy isteni rendelet eredménye. Igazából összesen két eset van a Bibliában, amikor Isten kifejezetten megmondta valakinek, hogy kihez menjen hozzá. Az egyik, amikor Isten szólt Józsefhez, hogy vegye el Máriát feleségül. József el akarta hagyni, amikor megtudta, hogy terhes, mivel tudta, hogy nem ő az apa. De Isten kinyilatkoztatta neki, hogy a terhesség a Szent Szellemtől volt – egyértelműen egy egyedi helyzetről van szó. De még ebben az esetben is József már előtte kiválasztotta Máriát. A másik eset, amikor erről volt szó, az az amikor Isten azt mondta Hóseásnak, hogy vegyen el egy prostituáltat. (Bevallom, hogy ha azon gondolkodsz, hogy elvegyél egy prostituáltat, akkor valószínűleg isteni kinyilatkoztatásra van előtte szükséged.) De még ebben az esetben sem mondta meg Isten, hogy melyiküket vegye el. Ez Hóseáson múlt! Annak ellenére, hogy nincs alapja a Bibliában, mégis van valami ebben a “lelki társ” elméletben, ami olyan mint a szirének éneke az embereknek. Akarunk hinni benne – ez olyan romantikus. És ezzel a vággyal mélyen a pszichénkben, figyelmetlenül beleolvassuk ezeket a gondolatokat a Bibliába. Szomorú kimondani, de azt a Szentírást, ami megszámlálhatatlanul sokaknak hozott kimondhatatlan megnyugvást és áldást, azt újra és újra arra használják, hogy alátámasszanak vele számos tarthatatlan álláspontot. Azt hiszem a probléma az, 13

M A N N A

2014. május–június

hogy nem értjük az igazi szeretet működését. Azt hiszszük, hogy értjük. Dalaink, filmjeink, romantikus regényeink és TV-műsoraink mind azt visszhangozzák, hogy az igaz szerelem akkor jön, ha találkozol a megfelelő emberrel, aki a lelki társad. És ez derült égből villámcsapásként jön – egy elmélet tele rejtéllyel és romantikával. Szóval a romantikus szerelem utáni hajsza továbbra is elfoglalja az emberek fejét, még azután is, hogy megházasodnak! Az eredmény: magas válási arány és alacsony házassági boldogsági mutató. Az igazság az, hogy a sikeres házasság nem annak a következménye, hogy megtalálod a megfelelő embert, hogy a megfelelő érzések jönnek, hogy a megfelelő gondolataid vannak, sőt annak sem, hogy megfelelően imádkozol, hanem annak, hogy a megfelelő dolgokat teszed. Ennyi. Miért nem készített Isten csak neked egy másik embert? Mivel tudja, hogy az ő alapelvei a szeretetről, az elfogadásról, a türelemről, a megbocsátásról működnek, és működni fognak mindig, minden esetben – függetlenül attól, hogy te kihez mész hozzá. Ezért Pál apostol sem

azt mondta, hogy hogyan találjuk meg a „nagy Őt”, hanem, hogy olyat keressünk, aki igazán a szeretet, elfogadás, türelem és megbocsátás alapelveiben hisz és azok szerint él. Úgy írta le ezt az embert, hogy „hívő”. Még akkor is, ha nem hiszem, hogy lenne olyan, hogy „lelki társ”, nem mondom azt, hogy az udvarlás során ne keress olyat, aki „különleges” – akivel összeillesz, akivel meg tudod érteni magad. Ha egyedülálló vagy, szerintem jogos, ha ezt elvárod, sőt igyekezz olyat találni, akivel mély érzelmeket tápláltok egymás iránt, akihez vonzódsz és akivel összeillesz. Ezek ellenére úgy gondolom, hogy a házastársad megtalálása a legkisebb része egy élten át tartó együtt utazásnak. Egy nagyszerű házasság az leginkább két ember elhatározása egymás mellett és utána pedig a szeretet, elfogadás, türelem, megbocsátás, önfeláldozás, önzetlenség alapelveinek alkalmazása az elkötelezett kapcsolatban. A házasság sokkal inkább kemény munka, mint isteni szerencse, sokkal inkább arról szól, hogy találj valakit, akit szeress, mint hogy találj valakit, aki megfelel a te személyes elvárási listádnak. Forrás: keresztenyszepsegportal.hu/

Egyszerű bölcsesség Egyszer egy 50 fős csoport vett részt egy boldogságról szóló előadáson. Az előadó egyszer megállt a beszédével, és úgy döntött, inkább egy gyakorlattal szemlélteti a mondanivalóját. Adott minden résztvevőnek egy-egy lufit, és arra kérte őket, írják rá a nevüket. Majd összegyűjtötték a lufikat egy másik szobában. Ezután arra kérték a résztvevőket, hogy mind menjenek be egyszerre a szobába, és 5 percen belül keressék meg a saját nevükkel feliratozott lufijukat. Mindenki kétségbeesetten kereste a saját lufiját, lökdösődtek, totális káoszba fúlt az egész. Így végül senki nem találta meg a saját lufiját. Most arra kérték őket, hogy szabadon válasszanak egy-egy lufit, és adják oda annak a személynek, akinek a neve rá van írva. Néhány percen belül mindenkinek meglett a lufija. Ekkor az előadó így szólt: Pontosan ez történik velünk az életünkben is. Mindenki kétségbeesetten keresi a saját boldogságát, nem tudván, vajon hol is lehet. A saját boldogságunk viszont mások boldogságában rejlik. Adj másoknak boldogságot, és megtalálod a sajátodat. Ez az emberi élet értelme. Forrás: Internet

Ha nem akarunk csak helyben toporogni… Csak ismerd el bűnödet… térjetek meg… adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket és majd megsokasodtok…” Jeremiás 3:13-16 Roppant frusztráló, amikor minden erőfeszítésünk ellenére egyhelyben toporogva semerre nem haladunk. Mindnyájan szeretnénk átélni azt, hogy az életünk, a munkánk, a közösségünk, a nemzetünk a közös erőfeszítésünknek köszönhetően fejlődik, növekszik, előre halad. Bár nincsenek garanciái és biztos receptjei a bővülésnek, de Isten Jeremiáson keresztül azt mondja,

hogy BŰNBÁNATra és Isten szerinti VEZETŐKre van szükség ahhoz, hogy bármely közösség előrehaladást éljen át. A BŰNBÁNAT a fejlődés első előfeltétele. A bűnbánatot két szóval írja le: ismerd el bűnödet és térjetek meg. 14

M A N N A

2014. május–június

Elismerni annyit tesz, mint magunkénak vallani, felelősséget vállalni érte. Magunkénak kell elismernünk a bűneinket. A valódi bűnbánat nem vádol és hibáztat másokat, nem hárítja át a felelősséget, nem mutogat másokra, nem keres indokokat, nem keni szét a felelősséget. A valódi bűnbánat a teljes felelősséget felvállalva szembenéz a bűnének az igazságával, anélkül, hogy azt megpróbálná tagadni vagy manipulálni.

Megtérni annyit tesz, hogy irányt változtatunk. Azt jelenti, hogy az eddigi iránnyal ellentétesen haladunk, megfordulunk. Megváltoznak az értékeink, a szokásaink, a cselekedeteink, a viselkedésünk, a gondolkozásmódunk, a szavaink és a kapcsolataink is. Isten felé fordulva irányt vált az egész életünk. A nemzetünk (vagy közösségünk, vagy egyházunk) egyhelyben toporgásra van ítélve (megfosztva a növekedés, a bővülés, a gyümölcsözés lehetőségétől) mindaddig, amíg másokat nem hibáztatva, kifogást nem keresve fel nem vállaljuk a múltunk bűneinek felelősségét, és a személyes Krisztus felé fordulva irányt nem változtatunk. Ha ellenállunk az igazságnak, ha feltartóztatjuk a bűneinkkel kapcsolatos igazságot, akkor az Isten haragja alatt maradunk (a Róma 1:18 világossá teszi, hogy az igazság tagadása az Isten haragja alá helyez bennünket). Bár nem szeretünk az Isten haragjáról beszélni, az valóság, méghozzá sok tekintetben a MI valósságunk! Az Isten szerinti VEZETŐK a második előfeltétele a fejlődésnek. Az emberek közösségeinek szükségük van vezetőkre. Istennek soha nem állt szándékában “pásztorok”, vezetők nélkül hagyni a népét, az egyházát. Áldás, ha jó a vezetés és a bűneivel szembenéző közösség jele is lehet. Az Isten szerinti vezetés egy csodálatos ajándék egy közösség számára! Az Isten szerinti vezetés két jellemvonását figyelhetjük meg ebben a fenti, jeremiási idézetben.

•

A vezető SZÍVE: Isten szíve szerint való pásztor. Az ilyen vezető olyan ember, akiben Isten örömét leli. A Zsoltárok 78:72-ben Dávid királyról olvassuk, hogy tiszta szívvel vezette a népet. A tiszta szív azt jelenti, hogy tiszta motivációval, becsületesen, önzetlenül, teljes odaadással. • A vezető KÉPESSÉGEI: a fenti szakasz az említett zsoltár-részlettel együtt vezetői képességeket emel ki (az eredeti szöveg alapján). Ezek a bölcsesség, a tudás megfelelő alkalmazása, beleérzés, odaadó figyelem, megkülönböztetés, jó ítélőképesség, istenes utasítások adása és intelligens vezetés. A vezető SZÍVE mindig előbbre való a vezető KÉPESSÉGEINÉL. Mennyire más lenne minden a világban, ha a vezetőink tiszta szívvel, őszinte motivációval, becsületesen, bölcs belátással, odaadó figyelemmel és istenes útmutatással vezetnének bennünket! Ha a vezetőink nem Isten szerint élnek, korruptak, erkölcstelenek, önzőek, becsvágyóak, arrogánsak és inkompetensek, akkor első lépésként nekünk azzal kell kezdenünk, hogy mind egyénileg, mind közösen bűnbánatot tartunk, mert ez egy előfeltétele (de nem feltétlen garanciája) annak, hogy lehessenek ilyen vezetőink. Ha egyénileg és nemzetként nem tartunk bűnbánatot, nem nézünk szembe a múltunk bűneivel, mindig másokat hibáztatva igazoljuk önmagunkat, a lelepleződéstől félve feltartóztatjuk az igazságot, akkor még az esélyét sem adtuk meg annak, hogy változtassunk a sorsunkon. A továbblépés, a fejlődés elsősorban a saját bűnbánatunkkal kezdődik. Enélkül csak egyhelyben toporgás van – ami pedig egyenlő a visszacsúszással. Grész Gábor http://egytanu.wordpress.com/

GYERMEKOLDAL Kedves Gyerekek! Itt a nyár! A rejtvények szeptemberig elbúcsúznak tőletek. A szünidőre kívánok nektek sok jó élményt, szép időt, nagyszerű lelki felfrissülést és persze azt, hogy pihenjétek ki magatokat a következő tanév kezdetéig! A március-áprilisi rejtvényeinek helyes megoldásait és a színezéseket a lépcsőházi táblán láthatjátok. Akik jutalomban részesülnek: Ádány Zsófia, Boda Zsolt, Soltész Villő, Tarsoly Barnabás és Zsigovics Dorina.

Boldog születésnapot! Szeretettel köszöntjük a májusi szülinaposokat! Ádány Barnabás (máj. 11.) Sonkoly Dávid (máj. 18.) Uri Boglárka (máj. 31.)

15

M A N N A

2014. május–június

SZÜLETÉSNAPOSOK Szeretettel köszöntjük májusban született testvéreinket!

„Hirdetem nagy hatalmadat, Örökkévaló Uram, Istenem! Csak rólad és jóságodról emlékezem! Istenem, tanítottál engem gyermekkorom óta. Szüntelen hirdetem hatalmas tetteidet.” (Zsolt 71:16-17) Olyan csodákat élhettek át, amik mások számára nem nyilvánvalók. Belső életeteket úgy formálja az Örökkévaló, hogy az Ő cselekedetein keresztül jobban megismerjétek Őt. Isten arra vágyik, hogy célja megvalósuljon, hogy valóban az Övéi legyetek. A konkrét csodák elhalványulnak, és, ha nem ismeritek eléggé az Urat, akkor egyedül fogjátok magatokat érezni. Legyetek biztosak abban, hogy veletek van, aki csodálatos! Az Úr biztosítani akarja jövőtöket, és ehhez megbízható vezetést akar adni az élet nehézségei között. „A szeretetben meggyökerezvén, és alapul vévén, hogy megérthessétek... az Isten jóvoltát” (Ef 3,18) Kívánom, hogy legyen engedelmes szívetek követni az Úr szavát, és meg fogjátok látni az Úr hatalmas tetteit, ahogy szemlélitek személyes életetekre vonatkozó ígéretek beteljesedését!

Bencsik István (máj. 13.) ifj. Boda Mihály (máj. 13.) Rück Sándor (máj. 13.) Stef Krisztina (máj. 15.) Gyöngyösi Jánosné (máj. 23.) Vétek Ferencné (máj. 25.) dr. Kovács Gábor (máj. 29.) Tarsolyné Sonkoly Eszter (máj. 31.)

Lukács Edit

Szeretettel köszöntjük júniusban született testvéreinket! ifj. Uri Imre (jún. 4.) Kiss Zoltán (jún. 6.) Gulyás Zsombor (jún. 10.) Mikes Benjáminné (jún. 12.) Nagy János (jún. 13.) Kiskőrösi József (jún. 14.) Kovács Józsefné (jún. 15.) Zákány Gáborné (jún. 24.) Zsigovics Géza (jún. 24.)

Gyülekezeti alkalmak −

− −

Vasárnap: 9,15 óra: imaóra, gyerekeknek bibliakör, tinédzsereknek Palacsintázó 10 óra: Istentisztelet 17 óra: Istentisztelet Csütörtök: 18,30 óra: Bibliaóra Péntek: 18 óra: Ifjúsági alkalom

Minden hónap második vasárnapján a délelőtti istentisztelet után Közösségi Vasárnap: kávé, tea, süFelelős szerkesztő: Ádány Judit Fotó: több szerzőtől

„Ügyelek rá, hogy ártatlanul éljek, mikor jössz el hozzám? Gondom van rá, hogy tiszta szívvel éljek családommal együtt.” (Zsolt 101, 2) Fontos, hogy legyen gondunk arra, hogy szívünk tiszta legyen. Ügyelnünk kell arra, hogy ártatlanok legyünk, tartsuk magunkat távol minden gonosz dologtól, legyünk benne járatlanok. Családunk számára készítsük elő az utat az áldások felé úgy, hogy megtartjuk az Úr parancsolatait, és nem térünk el attól se jobbra, se balra. Tudnotok kell, hogy az áldások lehetnek testiek, lelkiek és szellemiek. „Az Atya megáldott minket minden szellemi áldással Krisztusban a Mennyben.” (Ef 1,3) De már itt a földön is számíthattok sok áldásra testetek számára is. Dávid ígéretet kapott, hogy háza örökre áldott lesz. (2Sám 7,29) Ez azért vált valóra, mert az Úr mondta, és Dávid kedvességet talált az Úr előtt. A ti életetek is legyen kedves Isten előtt, és nyíljon előttetek út az elkészített áldások felé, amit az Úr adni akar nektek! Lukács Edit

temény és lelkes testvéri beszélgetések. Minden hónap harmadik vasárnapján a délutáni istentiszteletet a Kamaraerdei Idősek Otthonában tartjuk.

„Az utolsó napokban, így szól Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.” (ApCsel 2,17)

Betegeink Bányai Jozefa Egyed Ferencné Kiss Gyula Pomázi Lászlóné Simon Lászlóné Szabó Sándorné Olvasószerkesztő: Kolozs Nagy János

Korrektor: Ádány Szilvia

Kiadja a Budai Baptista Gyülekezet, 1118 Budapest, Alsóhegy utca 38. www.budaibaptista.hu

16