Véleményezés az ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról c. dokumentumhoz

Véleményezés az ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról c. dokumentumhoz Az előterjesztés 4. §-hoz: (2) Az Szt. 63. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) Házi segítségnyújtás esetén a 94/C. § (1) bekezdése szerinti megállapodást szociális segítésre vagy személyi gondozásra kell megkötni.” „A 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet alapján: 3. § (1) Az intézményi térítési díjat és a személyi térítési díjat b)14 házi segítségnyújtás esetén - szociális segítésre vagy személyi gondozásra vonatkozó gondozási órára, vetítve kell meghatározni. 12.§ A házi segítségnyújtás térítési díja a szociális segítés és a személyi gondozás térítési díjából tevődik össze.” A fenntartók a házi segítségnyújtás térítési díjait szociális segítés és személyi gondozás tekintetében külön kötelesek meghatározni. Amennyiben a megállapodást vagy szociális segítésre vagy személyi gondozásra kell megkötni, úgy ha az ellátott személyi gondozásban és szociális segítésben is részesül, számára a megállapodásban nem szerepeltetett szolgáltatás jogszerűen nem számolható el, ezért a tervezetben megfogalmazott vagylagos szókapcsolattal nem értünk egyet, javasoljuk az és/vagy logikai viszonyt. Az előterjesztés 7. §-hoz: Az Szt. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „75. § (1) A támogatott lakhatás a fogyatékos személyek… d) az ellátott komplex szükségletfelmérése alapján, erre vonatkozó igény esetén da) a felügyeletet, db) az étkeztetést, dc) a gondozást, dd) a készségfejlesztést, de) a tanácsadást, df) a pedagógiai segítségnyújtást, dg) a gyógypedagógiai segítségnyújtást, dh) a szállítást, di) a háztartási vagy háztartást pótló segítségnyújtást. (3) A (2) bekezdés a)-b) és d) pontja szerinti esetben a) a felügyeletet jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, támogató szolgáltatás vagy nappali ellátás, b) az étkeztetést étkeztetés vagy nappali ellátás, c)a gondozást házi segítségnyújtás, közösségi alapellátás, támogató szolgáltatás vagy nappali ellátás,

d) a készségfejlesztést közösségi alapellátás, támogató szolgáltatás vagy nappali ellátás, e) a tanácsadást közösségi alapellátás, támogató szolgáltatás, nappali ellátás vagy család- és gyermekjóléti szolgáltatás, f)a pedagógiai segítségnyújtást támogató szolgáltatás, nappali ellátás, család- és gyermekjóléti szolgáltatás vagy gyermekek napközbeni ellátása, g) a gyógypedagógiai segítségnyújtást támogató szolgáltatás, nappali ellátás vagy család- és gyermekjóléti szolgáltatás, h) a szállítást támogató szolgáltatás vagy falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, i) a háztartási vagy háztartást pótló segítségnyújtást házi segítségnyújtás, nappali ellátás vagy támogató szolgáltatás nyújtásáraa szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzés alapján jogosult szervezet útján lehet biztosítani. (4) A (2) bekezdés e) pontja szerinti esetben a szolgáltatási elemek olyan, a tevékenységi köre szerinti, a szolgáltatói nyilvántartásba jogerősen bejegyzett szervezet útján láthatóak el, amelynek szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatai között azonosíthatóan szerepel az (1) bekezdés d) pontja szerinti tevékenység megnevezése. A fenti, 75§ d) pontjában szereplő szolgáltatási elemek esetében problémának ítéljük: A szolgáltatási elemek szövegezési szinten nem, vagy nem teljes mértékben feleltethetőek meg minden esetben a később hivatkozott házi segítségnyújtás, nappali ellátás, illetve támogató szolgálatok esetében alkalmazott elnevezésekkel. Tartalmaz olyan elemeket, amelyek nem szerepelnek sem a házi segítségnyújtás, sem a támogató szolgálat, sem a nappali ellátás tevékenységi kategóriáiba, illetve azok dedikált feladatkörébe. Több esetben kétségesnek tartjuk a feladat ellátásának lehetőségét, a nappali ellátás körében – főként úgy, hogy a tevékenységek tartalma és helyszíne egyelőre nincs meghatározva. Részletezve: - a felügyelet biztosítása a támogató szolgáltatás esetében megfogalmazott, viszont házi segítségnyújtás tekintetében nincs ilyen szolgáltatási elem. A nappali ellátás igénybevétele esetén biztosítható felügyelet az ellátás helyszínén – mint bármely más igénybevevő esetében. - gondozás: Gondozási és ápolási feladatok fogalmazódnak meg a támogató szolgálat és a házi segítségnyújtás feladatellátása során, viszont véleményünk szerint a nappali ellátás kompetenciáját ez meghaladja. - tanácsadás: Támogató szolgáltatás esetében nem megjelenő szolgáltatási elem (egyéb kategóriába sorolható esetleg). - pedagógiai segítségnyújtás, gyógypedagógiai segítségnyújtás: Támogató szolgálat, nappali ellátás esetében nem jelenik meg, nem jellemző ilyen szakember jelenléte. - háztartási vagy háztartást pótló segítségnyújtás: Támogató szolgálat, házi segítségnyújtás és nappali ellátás esetében nem jelenik meg tevékenységelemként. Véleményünk szerint nappali ellátás esetében ez a tevékenység nehezen értelmezhető. Az előterjesztés 12. §-hoz: (1) Az Szt. 94/C. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki: „(2a) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás megkötéséhez az ellátást igénylő személy személyes jognyilatkozata szükséges, ha cselekvőképes vagy cselekvőképességében a

szociális ellátások igénybevételével összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott. A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondokság alatt álló személyt a megállapodás megkötését megelőzően meg kell hallgatni és véleményét a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell venni.” Sajnálatos módon a jognyilatkozattal kapcsolatos jogalkotói szándék nem került megfogalmazásra, ezért nehezen értelmezhető ennek fontossága és hasznossága a jelenlegi dokumentációs rendszerben. Azzal a kéréssel élünk, hogy amennyiben a jognyilatkozat szükségessé válik, annak okára, tartalmára, formájára szíveskedjenek információt nyújtani! Az előterjesztés 19. §-hoz: Az Szt. a következő 138. §-sal egészül ki: „…A hatályos megállapodásokat a gondozási óraszám törlése érdekében módosítani kell, egyebekben a szolgáltatást változatlan feltételek mellett kell tovább biztosítani.” Aggályosnak tartjuk, különösen nagy ellátotti számmal dolgozó szolgáltatók esetében a megállapodások módosítását az óraszám törlése végett. Javasoljuk, hogy az óraszám törlése a tv. módosítását követően megkötött megállapodások esetében váljon szükségessé. „(4) Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény 2022. december 31-éig működhet.” Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények zöme a hatásvizsgálati lapon szereplő megállapításnak megfelelően véleményünk szerint sem töltötte be a jogalkotó szándékának megfelelő szerepet. Ennek ellenére vannak olyan speciális élethelyzetek, amikor az átmeneti elhelyezésnek létjogosultsága és feltétlen szükségessége van. A hatásvizsgálati lap megfogalmazza, hogy a tartós ellátást biztosító intézmények veszik át ezt a funkciót. Ennek részletszabályai egyelőre nem körvonalazódtak. Aggályosnak tartjuk, hogy a többnyire várólistákkal rendelkező tartós ellátást nyújtó intézmények a jelenlegi kereteik között képesek lesznek olyan férőhelyeket létrehozni/fenntartani, amelyek az átmeneti ellátás szükségessége esetén viszonylag gyors, akár azonnali felvételt tudnak biztosítani. Az előterjesztés 30. §-hoz: (2) A Gyvt. 51. §-a a következő (12)–(14) bekezdéssel egészül ki: „(12) A családok átmeneti otthona a férőhelyszámon belül kialakított külső férőhelyeken biztosíthatja azoknak a családoknak az ellátását, amelyek önálló lakhatásra támogatással képesek.” A külső férőhelyek létrehozásának koncepciójával egyetértünk, azt a rendszer és az ellátottak számára mindenképpen előnyösnek tartjuk az önálló életvitel kialakításának lépcsőzetes szemléletének megfelelően. Ugyanakkor álláspontunk szerint kifogásolható, hogy a jelenlegi férőhelyszámon belül szükséges a kialakításuk. Természetesen tudjuk, hogy a családok átmeneti otthonainak létszámkerete maximalizálva van, ugyanakkor javasoljuk, hogy a külső férőhelyek kialakítása esetén lehetőség nyíljon további (meghatározott számú) férőhelyek létesítésére, amelyek befogadására lehetőség nyílik.

Ezt indokolja, hogy a működő családok átmeneti otthonai túlterheltek, alapvetően magasabb férőhelyszámra volna szükség az ellátórendszerben.

Előterjesztési javaslat a személyes gondoskodást végzők körében a munkaruha ellátásról, a vonatkozó jogszabályok módosításának szükségességéről A szociális ellátások területén dolgozó szakemberek az intézmények területén, vagy az ellátott személyek otthonában, környezetében végzik tevékenységüket. A tevékenységük során a munkavállalók napi szinten vannak kitéve olyan körülményeknek, amelyek egészségi állapotukat veszélyezteti, munkavégző képességüket befolyásolja. Gyakran kitettek fertőzésveszélynek, közvetlenül vagy közvetett módon érintkeznek váladékokkal, ürülékkel, vagy azzal szennyezett tárgyakkal. Mivel az ellátás területén a napi munkavégzés során a munkavállaló nem kívánt és fokozott fizikai stressznek van kitéve, így (munka) ruházatának elhasználódása – belátható módon fokozott az általános „hétköznapi” ruházat viseléséhez képest. A megfelelő munkaruha és védőruha biztosításával a munkavállalókra ható ártalmak kockázata jelentős mértékben csökkenthető, amelyre vonatkozóan a munkáltatónak jogszabályban rögzített kötelezettsége volna. A jogszabályi elvekkel és törekvésekkel egyetértünk, ugyanakkor a megvalósulás tekintetében olyan hiányosságok mutatkoznak, melyek kiküszöbölése nem halasztható. A munkaruha és védőruha minimum feltételeinek jogszabályi meghatározása és konkretizálása mindenképpen szükséges és az ágazatban dolgozók oldaláról határozottan megfogalmazott elvárás. Azonosított problémák a munkaruha juttatás és a védőruha tekintetében a szociális ágazatban A törvényi háttér rendelkezései nem egységesek, és nehezen értelmezhetőek a szociális ágazatban dolgozókra A fogalmak meghatározása sajnos a jogszabályok szintjén nem egységesek, illetve a munkaruha fogalma egyes meghatározó jogszabályokból kikerült, más helyeken további alkalmazása megmaradt. A védőruha meghatározás egyes joghelyeken megjelenik, más helyeken az egyéni védőeszköz kategóriájába került. A munkavédelemre vonatkozó jogszabályi megfogalmazások sok esetben nem, vagy nehezen vonatkoztathatóak a személyes gondoskodást végző munkavállalók körére, illetve nem egyértelműek. A munkáltatók elvesznek a jogszabályi háttér tanulmányozása során akkor is, ha jóhiszeműen kívánnak eljárni. További következmény, hogy a munkavállalók a keletkezett jogainak érvényesítése érdekében eszköztelenek maradnak.

A szociális ágazatban a munkaruha definíciója sajátos kérdéskör, mivel sok esetben az általánosan használt ruházati termékek tartoznak ide. Amennyiben a szolgáltatást az ellátottak otthonában, illetve a szolgáltatás aktuális „terepén” nyújtja a szakember, nyilvánvalóan utcai jellegű ruházatban teszi azt és szükség esetén, a helyszínen egészíti ki egyéni védőeszközzel. Amennyiben intézményi kereteken belül végzi tevékenységét, a munkaruha definíciója értelmezhetőbb, ugyanakkor keretei tisztázatlanok. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény jelentősen korlátozza az adómentes körbe tartozó munkaruházat körét. Azaz, leegyszerűsítve: amely ruházat utcai viselésre is alkalmas semmiképpen sem sorolható a tárgykörbe. Ez a korlátozás a szociális szférában a munkáltatóra további súlyos, már nem vállalható anyagi terhet ró abban az esetben, ha munkavállalója számára a munkaruhát a fent megfogalmazott elvek alapján biztosítani szeretné. Javaslat: A munkaruha és védőruha meghatározása, juttatásának szabályossága és jogszerűsége tekintetében jelentős mennyiségű jogszabály ismerete és alkalmazása szükséges úgy, mint pl.: -

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről

-

65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről

-

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

-

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról

-

1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről

-

15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről

-

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

A személyes gondoskodást végzők körében fontos volna harmonizálni, specifikálniés értelmezni a fogalmakat.A munkaruha fogalmának felülvizsgálata is szükséges példáulaz szja törvény tekintetében, azaz annak adómentességi szabályait módosítani kell. Javasolt jogszabályi értelmezésre és alkalmazására vonatkozó ajánlás/magyarázat összeállítása a szaktárca irányából, amely mindenképpen jelentős előrelépést jelenthetne. Rendkívül lágy a szabályozás, amely juttatás jelleggel működik, nem kötelező érvényű. Általános tapasztalat, hogy sok esetben a fenntartók és munkáltatók a munkavállalók számára hátrányos gyakorlata, mely alapján, ha nincsenekkonkrétan megfogalmazva jogszabályban a munkaruházat és a védőruházat minimum szabályai, azt nem megfelelően, vagy nem is biztosítják. A fenntartók irányába a munkaruha és védőruha költségvetési tételei nem, vagy nehezen kommunikálhatóak és fogadtatható el a munkáltató részéről, amely további akadályozó

tényező. Amennyiben a munkáltató konkrétan hivatkozni tud kötelezettségeire, az a fenntartó kisebb ellenállásában ütközhet, így a pénzforrások könnyebben hozzáférhetővé válhatnak. A munkavállaló kiszolgáltatottá válik, intézményenként jelentős anomáliák tapasztalhatóak, amely az ágazaton belül meglévő feszültséget mikro- és makroszinten is tovább fokozhatja.A munkavállalók alacsony keresetükből nem képesek munkaruházatuk és védőruházatuk pótlására és természetszerűleg az a munkavállalótól nem is várható el. Javaslat: Az első sorban hivatkozott jogszabályi helyek az ágazatra vonatkozóan a következőek: 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről: 51. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, továbbá - a felek eltérő megállapodása hiányában - a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. (2) A munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. (3) A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. (4) A munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. A munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát. Az 1/2000 SZCSM rendelet 6§ (11) pontja alapján: (11) A személyes gondoskodás körébe tartozó feladatokat ellátó személyek részére munkaruhát kell biztosítani. A munkaruha-juttatás feltételeit a munkáltató állapítja meg. Az alap- és a szakellátást biztosító intézményekben az ellátást igénybe vevőkkel közvetlenül foglalkozó személyek részére szükség esetén védőruhát is kell biztosítani. Az ellátást igénybe vevőkkel közvetlenül foglalkozó személyek alatt a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. számú mellékletének I. „Ágazatspecifikus munkakörök a szociális területen” cím alatt megjelölt munkakörökben foglalkoztatottakat kell érteni. Az 1992. évi XXXI. törvény (Kjt.) 79. § alapján: (1) Végrehajtási rendelet előírhatja a munka jellegére tekintettel biztosítandó formaruhajuttatást. (2)A munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató állapítja meg. (3) A juttatási idő eltelte után a munka, illetve formaruha a közalkalmazott tulajdonába megy át. Ha a közalkalmazotti jogviszony a juttatási idő letelte előtt megszűnik, a kollektív szerződés rendelkezései irányadóak a visszaszolgáltatás vagy a közalkalmazott részéről történő megváltás tekintetében

Javasolt meghatározni, hogy pontosan kinek mit kell biztosítania a személyes gondoskodást nyújtó területen dolgozó munkavállalók tekintetében. A megengedő, csupán lehetőséget biztosító megfogalmazás bizonytalanságot kelt és a kötelezettség mulasztása irányába mutat. A szabályozás nem egységes az ágazat egészére vonatkozóan. Mivel a szabályozás több jogszabályhelyre mutat, komoly zavart okoz, illetve egyes munkakörökben dolgozókat hátrányosan különböztet(het) meg másokkal szemben.Afenntartók és munkáltatóknem tudnak egységes irányelvek mentén kötelezettségüknek megfelelni. A szociális ágazatban működő intézmények a 1997. XXXI. tv a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról és az 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról hatálya alá tartozó személyes gondoskodást nyújtó intézmények/szolgáltatások összességét jelenti. Tevékenységük egymást áthatva, egymást érintve működik, sok esetben integrált intézményi formában. A működés szerkezete és a tevékenységi formák tekintetében a párhuzamosság és áthatás mindenképpen kimutatható. Munkaruha és védőruha tekintetében az ágazat tevékenységét szabályozó 1/2000. SZCSM rendelet 6§ (11) pontja a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendeleta közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról 2. számú mellékletében meghatározott munkakörökre vonatkoztatja. A 15/1998. NM rendelet 3§ (6) pontjában munkaruha és védőruha vonatkozásában a1992. évi XXXIII. törvény 79. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglaltakra hivatkozik. A 15/1998. NM rendelet 2017. január 1-tő érvénybe lépő módosítás 12. melléklete kiemelten tartalmazza/tartalmazni fogjaa bölcsődei dolgozók munkaruha juttatását. Javaslat: Mindenképpen szükségszerű, hogy a jogszabályok különböző irányú „széttartása” megszűntetésre kerüljön. Jelentős fejleményt jelentene, amennyiben a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. sz. mellékletében megjelenő munkakörök harmonizálásra kerülnének az 1/2000 SZCSM rendeletben és a 15/1998 NM rendeltben felsorolt munkakörökkel és ezek mindegyikére vonatkoztatva kidolgozásra kerülnének a munkaruha és védőruha jogosultságára vonatkozó szabályok, a munkaruha és védőruha féleségek meghatározása, annak mennyiségi minimumaival, illetve kihordási idejével. ezek rögzítése az illetékes végrehajtási rendeletben célszerű – a bölcsődei dolgozók esetében kidolgozottak mintájára.

Példa erre: A személyes gondoskodás körében dolgozók munkaruha-juttatásának minimumkövetelményei I. Alapellátások Mennyiség (db, pár)

Kihordási idő (év)

esőköpeny

1

1

Intézményvezető/ szakmai vezető/

kabát

1

2

tanácsadó

sapka

1

1

kesztyű

1

1

utcai cipő

2

1

táska

1

2

szoknya vagy nadrág

1

2

blúz vagy ing

2

1

kosztüm vagy öltöny

1

2

tunika, vagy ingruha, vagy ing és nadrág vagy munkaköpeny

3

1

munkacipő

1

1

Családgondozó, nevelő

esőköpeny

1

1

Intézményvezető/ szakmai vezető/

kabát

1

2

szaktanácsadó

sapka

1

1

kesztyű

1

1

utcai cipő

2

1

táska

1

2

szoknya vagy nadrág

1

2

blúz vagy ing

2

1

kosztüm vagy öltöny

1

2

tunika, vagy ingruha, vagy ing és nadrág vagy munkaköpeny

3

1

munkacipő

1

1

esőköpeny

1

kabát

1

Ellátási forma

Munkaruha-juttatás

1. Család- és gyermekjóléti szolgálat, Család- és gyermekjóléti központ családsegítő estmenedzser

2. Gyermekek átmeneti gondozása (helyettes szülői hálózat, gyermekek átmeneti otthona, családok átmeneti otthona, anyaotthon) Gyermekfelügyelő

Technikai munkatárs

4. Gyermekvédelmi gyám

1

sapka

1

2

kesztyű

1

1

utcai cipő

2

1

táska

1

1

szoknya vagy nadrág

1

blúz vagy ing

2

2

kosztüm vagy öltöny

1

2 1 2

II. Szakellátások Ellátási forma

Munkaruha-juttatás

Mennyiség (db, pár)

Kihordási idő (év)

1. Otthont nyújtó ellátások (nevelőszülői hálózat, gyermekotthon), területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás (örökbefogadási szolgálat)

Tanácsadó, utógondozó, nevelő, gyermekfelügyelő,

esőköpeny

1

1

pszichológus, fejlesztő pedagógus, gyermekvédelmi asszisztens

kabát

1

2

Intézményvezető/ szakmai vezető/

sapka

1

1

kesztyű

1

1

utcai cipő

2

1

táska

1

2

szoknya vagy nadrág

1

2

blúz vagy ing

2

1

kosztüm vagy öltöny

1

2

szaktanácsadó

Előterjesztési javaslat a gyermekvédelmi gyám optimális esetszámának meghatározásáról A gyermekvédelmi gyámok feladatait a 15/1998. (IV.30.) NM rendelet szabályozza. A rendelet meghatározza a gyermekvédelmi gyámok esetszámát, ami a jelenlegi szabályozás szerint 30 szakellátásban élő gyermek képviseletét, teljes körű ellátásának ellenőrzését, továbbá a vérszerinti család gondozásával kapcsolatos teendők ellátását jelenti. A problematika egyik fontos tényezője az esetszámon túl, hogy a gyermekek tartózkodási helyének változásától függetlenül kell a feladatát ellátnia a gyermekvédelmi gyámnak, ami azt jelenti, hogy a hasznos munkaidő jelentős része utazással telik. Természetesen figyelembe

kell venni, hogy a gyermekek érdeke az, ha a gyám személye állandó, függetlenül attól, hogy ő személy szerint éppen földrajzilag hol lett elhelyezve. A rendszer diszfunkciója egyrészt a magas ellátotti létszámból, másrészt az utazás problematikájából fakad. A gyermekvédelmi rendszer ezen metodikáján a működési képtelenség megszűntetése érdekében mindenképpen változtatni szükséges. Javaslat: A változtatási stratégia két elemet is érinthet a diszfunkció kialakulásának fent említett okai mentén: Szakmai megfontolások alapján javasoljuk a gyermekvédelmi gyám esetszámának 20 főre való csökkentését. Megfontolásra javasoljuk a gyermekvédelmi gyám váltásának lehetőségét jogszabályba foglalni, amennyiben a gyermek a gyermekvédelmi gyám intézményi székhelyétől/telephelyétől 80 km-nél távolabbi helyre költözik.

Előterjesztési javaslat a 15/1998. NM rendelet által meghatározott egyes szakmai létszám minimumok meghatározásához A 15/1998 NM rendelet 1. számú melléklet I. rész 6. pont gyermekek átmeneti otthona, és a II. rész 2. pontja alá tartozó ellátási formák (2/a-2f) tekintetében a megfogalmazott szakmai létszám minimum nem teszi lehetővé a biztonságos és kiegyensúlyozott kötelező feladatellátást. A jogszabályalkotó szándéka – egyes súlypontkülönbségtől eltekintve – az ellátási formákhoz tartozó kötelező létszámkeretek egymáshoz hasonló meghatározása, ezért a létszámfejlesztés tekintetében célszerű az adott ellátási formákat a továbbiakban is együttesen kezelni. A jelenlegi helyzet szerint a kötelező létszámelőírás a következők szerint alakul (nevelő, gyermekvédelmi asszisztens, gyermekfelügyelő, kisgyermeknevelő): Ellátás - Gyermekek átmeneti otthona gyermekcsoportonként - Gyermekotthon és kizárólag menekültként elismert, kísérő nélküli kiskorúakat ellátó gyermekotthon - Lakásotthon Speciális gyermekotthon gyermekcsoportonként

Különleges gyermekotthon Tartósan beteg, illetve fogyatékos ellátó gyermekcsoportonként

Létszám nevelő 1 fő gyermekvédelmi asszisztens 1 fő gyermekfelügyelő 3 fő

nevelő 2 fő gyermekvédelmi asszisztens 1 fő gyermekfelügyelő 2 fő nevelő 1 fő gyermekeket gyermekvédelmi asszisztens 1 fő gyermekfelügyelő 3 fő

Különleges gyermekotthon kisgyermeknevelő 4 fő 0-3 év közöttieket ellátó 3 éven aluliakat ellátó nevelő 1fő/2 csoport csoporthoz éjszakai szolgálatra kisgyermeknevelő 1 fő/2 csoport Utógondozó otthon 25 férőhelyig:

nevelő 2 fő/intézmény gyermekvédelmi asszisztens 1 fő 26-40 férőhelyig: nevelő 4 fő/intézmény gyermekvédelmi asszisztens 1 fő -

Kizárólag menekültként el nem ismert, kísérő nélküli kiskorúakat ellátó gyermekotthon Gyermekotthonhoz tartozóan működtetett, menekültként el nem ismert, ideiglenes hatállyal elhelyezett kísérő nélküli kiskorúak ideiglenes befogadó férőhelyen történő ellátásának biztosítása esetében

nevelő 1 fő gyermekvédelmi asszisztens 1 fő gyermekfelügyelő 3 fő 12 fősnél nagyobb létszámú gyermekcsoport esetén: 4 fő

Az adatokból kitűnik, hogy a létszámok, és a kötelező munkaórák összevetése után, miután a szabadságok átlagos számát is figyelembe vesszük, a feladatellátás csak rendkívül korlátozott módon kivitelezhető. Számítási példa: A nevelő heti 32 órával számolva, havi 128 óra munkavégzésre kötelezett. 32 x 4 =128 óra/hó 3 fő gyermekfelügyelő és 1 fő gyermekvédelmi asszisztens heti 40 óra, havi 160 óra, mely négy fő esetében (160 x 4 = 640 óra). Egy héten az intézmény 7 x 24 órát tart nyitva, ez 168 óra. A létszámokat figyelembe véve 1 nevelő (32 óra) + 3 gyermekfelügyelő és 1 fő gyermekvédelmi asszisztens (40 x 4 = 160 óra), Összesen 192 óra munkavégezés biztosítható. A szabadságokat összeadva; nevelő: évi átlagosan 46 nap, 4 fő gyermekfelügyelő és gyermekvédelmi asszisztens: évi kb. 92 nap szabadsága, összesen 138 nap szabadság miatti távollétet tesz ki, s ekkor még nem számoltunk azzal, hogy betegség miatt is történik kiesés, illetve igen nagy a fluktuáció ezen a területen, így gyakorta előfordul, hogy a betöltetlen álláshelyek miatt, négy vagy még kevesebb kollega kénytelen a feladatot ellátni. A csoportokban a feladatellátás sok esetben egy időben csak egy fővel biztosítható a tapasztalatok alapján. 1 fő nem tud egyszerre főzni, mosni, takarítani, a csoportban levő gyermekeket egy időben több közintézménybe reggelente elvinni, majd délután hazavinni, beteg gyerek esetén a csoportban ügyeletet tartani, a nagyokkal tanórázni, a kisebbek számára életkoruknak megfelelő szabadidős programot biztosítani, stb. Az intézményekben folyamatos munkarendben szükséges a beosztásokat elkészíteni, mely a dolgozók szabadságának figyelembe vételével készül el. Jelen létszámelőírásokkal, a minőségi szakmai munkavégzést nem tudják az intézményekben biztosítani az intézményvezetők. Javaslat: Kezdeményezzük a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 1. számú mellékletének alapján, az előzőekben vizsgált ellátási formák esetén a nevelők számának 1 fővel, gyermekfelügyelők számának 1 fővel, (releváns esetben) kisgyermeknevelők 1 fővel történő kötelező bővítését kötelezőjelleggel.