AZ ONESIMUS PROJEKT LAPJA- MAROSVÁSÁRHELY VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2016 SZEPTEMBER
„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zofóniás 3,17)
Első méterek az Onesimusban Az Onesimus programról a két idősebb testvéremtől hallottam, mivel ők is részt vettek ebben. Sokat meséltek arról, hogy benne lenni a programban mit is jelent. Meséltek arról is, hogy sok helyre eljutottak ezáltal és, hogy mennyi új embert megismerhettek. A jelentkezésem nem volt problémamentes, mivel az elején úgy tűnt, hogy nem lesz majd lehetőségem az alkalmakra bejárni. Miután ez a probléma megoldódott egy interjún vettem részt, amelyen elmondhattam, hogy miért szeretnék részt venni a programban. Az első csoport alkalomra vegyes érzésekkel indulam el, kiváncsi voltam, hogy milyenek lesznek a csoporttársaim. Most már egy félév elteltével boldog vagyok, hogy részt vehetek az alkalmakon és, hogy megismerhettem olyan embereket, akikkel azóta jó barátságokat ápolok.
Székely Krisztina, Onesimus 1. év
VISSZATEKINTÉS, EMLÉKEZÉS A VÉGZŐSEINKTŐL
Nekünk az Onesimus… Onesimus, ez a fogalom számos titkot rejt. Amikor nekivágtunk az Onesimus projekt által szervezett kiscsoportos találkozóknak nem is sejtettük mi vár ránk, csak elképzeléseink voltak. Az Onesimus számunkra építő jellegű volt, élettapasztalat, alkalmazkodás, kaland szempontjából egyaránt. Végzős szemmel visszatekintve, egy olyan szakasz volt az életünkbe, amely valamilyen szinten megváltoztatott. A jó hangulat mellett számos új barátra leltünk. A mentoraink mindig jó tanácsokkal láttak el, olyanok voltak számunkra, mint a lelki társak. Az együtt töltött kirándulások, hétvégék, kiscsoportos alkalmak új nézőpontokat tártak elénk, amiből mindig tanulni valamit és ezáltal a személyiségünk formálódott. Az Onesimus új távlatokat nyitott az életünkben, számunkra csodás 3 év volt, ahol bizonyos szintig felkészültünk az életre. Segített, hogy felnőtt szemmel nézzük a világot, és több szemszögből megvizsgálva győzzük le az akadályokat. Az Onesimus a keresztény élet helyes magatartásaira és döntéseire is rámutatott. Hogyan lehetünk igazi keresztények, és a Bibliát is jobban megismerhettük, és rájöttünk, hogy mit vár el tőlünk a Mennyei Atyánk. Az Onesimust ajánlani tudjuk minden fiatalnak, aki megerősödni szeretne a hit szempontjából is. Az Onesimus minden fiatal számára tökéletes lehetőség arra, hogy jobb ember legyen. Az Onesimus rámutatott arra, hogy küzdeni kell az életben és minden nap megvívni a saját harcunkat, és vállalni a felelősséget a tetteinkért. Az Onesimus által mi céltudatosabbak lettünk és bátrak. Az Onesimus jó lehetőség azoknak, akik fejlődni szeretnének! Székely Réka és Tünde, Onesimus 3. év
DALMA ÜNNEPI BESZÉDE AZ ONESIMUS BALLAGÁSON
Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt, örömmel tölt el, hogy itt lehetek. Ez a rendezvény, ami miatt itt összegyűltünk azzal a céllal jött létre, hogy búcsút intsünk az ONESIMUS projektnek, és kiscsoportunknak, amelyet Sz. Lenke és L.Tímea indított 2012-ben. Elsősorban köszönetet szeretnék mondani jómagam és társaim nevében vezetőinknek a sok türelemèrt, a változatos programokèrt és a felejthetetlen táborokért is, amelyeken részt vettünk, nem felejtve a céglátogatásokat, ahol bepillantást nyerhettünk a munka világába. Az ELSŐ ÉVESEK figyelmét pedig felszeretném hívni, hogy rendszeresen vegyenek részt a kiscsoportokon, hiszen rengeteg érdekes és személyiségfejlesztő beszélgetésben lesz részük. Továbbá különböző helyeken megszervezett munkatáborokban vehetnek részt, ahol nemcsak egy kis zsebpénzt gyűjthetnek, hanem jól össze is kovácsolódhatnak társaikkal. Köszönöm a figyelmet! Pap Dalma, Onesimus 3. év
Végzősök
Ballagási ünnepi vacsora
BÚCSÚ AZ ONESIMUSTÓL
Minden búcsúzás emlékezéssel kezdődik, jó visszagondolni a történtekre. Az Onesimusba 9. osztályos koromtól kezdtem eljárni, most 12-es vagyok. Az iskolába értesültem arról, hogy indul ez a csoport és egyik osztálytársammal eljöttünk az interjúra és fel is vettek. Az első csoport találkozó az ismerkedésről szólt, sok új embert ismerhettem meg, ami nagyon tetszett. Ahogy teltek a hónapok az osztálytársam nem jött többet, de én már összebarátkoztam több csoporttaggal és jól éreztem magam, így folytattam. Minden találkozónak megvolt a témája, felépítése és egy csoporton sem maradt el a mosoly és a jókedv. Visszagondolva, néha csintalankodtunk is. Egy idő után mentorokra is találtunk a felnőttek személyében, akiknek minden jót, vagy rosszat elmondhattunk, és ők támogattak minket. A csoport találkozók játékos formában zajlottak, ezeknek mindig felvilágosító jellegük volt. Megtudhattunk egy új dolgot például a párkapcsolatról, vagy a jövőnk megtervezéséről, illetve önismeretre tehettünk szert. A munkatáborok során megtanultunk rendes, becsületes munkát végezni, vagyis dolgozni, ugyanakkor szakmai tanfolyamot is végezhettünk, én személy szerint pincér képesítést kaptam, és a tavaly nyáron dolgoztam is egy pizzázóban. A kirándulások különösképpen tetszettek, mindeniket nagyon vártam és jó élményekkel gazdagodtam, tetszett a Ratosnyai túrázás a Lisztes-tetőn, a Tordai hasadéknál való látogatás, és persze a sportesemények, téli síelés és a sportnap is. Szívesen jártam a Függőleges Konferenciákra, a jó programok, esti ifi koncertek, meg a társaság miatt. Hogy mi fogott meg engem az Onesimusban? Talán az, hogy én szeretek társaságban lenni, és itt barátokra találtam, bármit elmesélhettem nekik és sokat nevettünk. Mit ajánlok a következő Onesimus generációnak? Azt, hogy ne hagyják ki a lehetőséget, hiszen itt csak jót lehet tanulni, a csoportban vidám a hangulat és barátokra lehet szert tenni, és kipróbálni magatok különböző élethelyzetekben. Barabási Szabolcs, Onesimus 3. év
Függőleges konferencián Nekem ez volt az első Függőleges konferenciám és nagyon élveztem. Azért mentem, hogy ismerkedjek, meg jól érezzem magam. Ez igaz is lett, nagyon sokan voltak mindenhonnan. Csomó embert megismertem és rengeteg barátot szereztem. Nagyon jó volt benne, hogy mindenkivel nyíltan lehetett beszélni és mindenki igaz volt, mindenki magát adta. Sok program volt egymás után, egy percre se untad magad. A kedvenc programom nekem a szabadidős program volt, a varosnézés. A városon vezettek végig úgy, hogy különféle tevékenységeket kellett végrehajtsunk ahhoz, hogy elérjük a következő helyszínt. Egy hatalmas lelki feltöltődést kaptam, a következőre is megyek. Sárkány Tamás- Onesimus 2. év
Nekem nagyon tetszett a Függőleges. Egy percet sem unatkoztunk, programdús volt az egész rendezvény. Főként tanulságos volt és közben sokat nevettünk, új barátokra tettünk szert. Ezen a rendezvényen felkért személyek tartottak előadást, akik megosztották velünk az élettapasztalataikat, hogy esetleg okulhassunk belőlük. Az én kedvencem Visky Péter tiszteletes úr volt, igazán belevaló és vicces egyéniség. Tetszettek a kiscsoportok, valamennyire megtudtunk nyílni egymásnak, köszönet ezért a kiscsoport vezetőnek, akinek nagyon kedves kisugárzása volt. Tetszettek a szabadidős tevékenységek is. Én a flashmob-on vettem részt, nagyon érdekes és élménydús volt. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen, ezért külön köszönet Gabinak, és remélem még sok ilyenben lehet részem. Fazakas Zsófia- Onesimus 2. év
Onesimus záró nap A záró napot az első évesek és másod évesek egyben tartottuk.
Sajnos mindkét csoportból csak egy páran jelentek meg. Nagy öröm volt számomra, hogy újra láthattam azokat a lányokat, akikkel a munkatáborban együtt dolgoztam. Játék formájában ismerkedtünk egymással, majd áhítatot tartott Gabi. Tömör, de lényegretörő előadása sok mindenre rádöbbentett és sokakat elgondolkodtatott. Koppány és én egy kis csomagot kaptunk, mivel a ballagókat köszöntötték, vagyis minket. Köszönetet mondtunk mindenért, a sok törődésért, beszélgetésért, megköszöntük, hogy a csoport tagjai
lehetünk és elmondtuk, hogy mennyi változáson mentünk át személyiségünk szempontjából. Édes meglepetésben volt részünk (süti), majd közösen eldöntöttük, hogy felmegyünk a Somostetőre, és ledolgozzuk azt a kalóriát, amit a torta okozott. A Somostetőn fagyiztunk és gyönyörködtünk a kilátásban. Nagyon jó volt elbeszélgetni egymással, a csoportvezetőkkel. Mikor végignéztem az első éveseken eszembe jutott, hogy tavaly mi is azok voltunk és meglepő, hogy már a második év vége felé közelítünk. Nagyon
sajnáltam, hogy egy páran elhagyták a mi kis csoportunkat.
Szilágyi Noémi- Onesimus 2. év
MUNKATÁBORI ÉLMÉNYEK Az Onesimus által szervezett munkatábor június 16 és 19. között zajlott, és a tábort megelőzte egy kis szervezés. Mikor megérkeztünk lepakoltunk az előtérben, és máris előkerült a csocsó meg a pingpong asztal. Kis idő után megérkeztek a vezetők is, akiktől megkaptuk a szobákat, úgyhogy ismét pakolás következett, majd csoportjátékok ismerkedésként. Különböző feladatok által ismerkedtünk, amelyeket érdekesnek találtam. Ezután vacsora következett, és utána lefekvés mivel a vezetők azzal riogattak, hogy holnap nagyon nehéz munkánk lesz! Másnap korán keltem, mivel még akartam edzeni a reggeli előtt egy kicsit, ami duplán össze is jött, mivel én edzettem 7-730 között és mikor végeztem volna Zsolti szólt, hogy menjek reggeli tornára, így azon a reggelen nagyon fitt lettem. Reggeli következett, majd mindenkit kiosztottak a felügyelőkhöz. A munka jól ment, a felügyelőmmel sokat nevettünk. Igaz a végére már csak ketten maradtunk, mivel mindenki elment valamerre, de ketten is haladtunk, a végére már fél szavakból is megértettük egymást. Volt néhány bravúros
mászásom is, amit nehezebben, de megoldottunk. Ezután szünet következett, ami nagyon tetszett a munka után. Majd ismét meló, utána csoportfoglalkozás, vacsora, majd filmezés, amire először mindenki nemet mondott, de a végére mégis elég szépen összegyűltünk. Nekem nagyon tetszett! A másnap is hasonlóan telt, játékokkal és csoportfoglalkozásokkal tarkítva, amelyek nagyon tetszettek. Estére tábortüzet raktunk, az is nagyon jó volt, na meg meleg! Mielőtt eljöttünk volna egy esküvőre is sikerült eljutnunk, pontosabban az jött hozzánk, amit egy keresztelő követett, szóval buliból sem volt hiány. Eljövetel előtt Tirolizásra is sor került, ami mindenkinek tetszett. Hazafele megálltunk egy lepkeháznál, ami nagyon vagány volt, majd pizzázni mentünk, ahol mindannyian ellaktunk. Összességében minden nagyon jó volt, a csoport, a csoportvezetők, a feladatok, a kaják és a környezet is! Alig várom a jövőévi munkástábort! ;) Fazakas József- Onesimus 2. év
Táborozás munkálkodva Nos hát a 2016. jún. 16-19. közötti munkatábor életem egyik legjobb tábora volt. A tábor ideje alatt fel sem tűnt, hogy munkatáborban vagyok, annyira jól éreztem magam. Amikor megérkeztünk csodálkozva bámultam a gyönyörű tájat, nagyon jó volt a friss hegyi levegő. Érkezésünk után ismerkedős játékok fogadtak, majd áhitat, végül egy inycsiklandó vacsora, amiért külön köszönet jár Jutka néninek. A másnapot többnyire munkával töltöttük, a lányok egy része takarított, a többiek pedig a konyhán segitkeztek. A fiúk odakint festettek. De persze a napunk nem csak a munkából állt, volt reggeli torna, áhitatok, szünetek, játékok, nevetések. Este vacsora után volt a kiértékelés, mindenki nagyon büszke lehetett magára. Ezt követte az áhitat, és végül esti mozizás. Másnap szintén tornával kezdtünk, majd reggeli és végül munka. Aznap a fiúk kitakarítottak egy raktárt, a lányok pedig most már felcserélve, de ugyanazt dolgozták. Egyrészük a konyhán volt, másrészük pedig egy kis házikót takarított ki. Délután közösen elmentünk fát gyűjteni, este pedig egy hatalmas tábortüzet raktunk. Másnap reggel áhitat és reggeli után kipróbáltuk a tirolit. Azután elindultunk haza, nagy meglepetés ért minket, amikor megálltunk Parajdon és elvittek bennünket egy lepkeházba, majd pizzázni, ez volt a nap fénypontja. Itt megtörtént a nagy kiértékelés, jutalmat kaptunk munkálatainkért. Mivel nagyon összekovácsolódtunk már nagyon vártuk a következő munkatábort, ami nemsokára el is jött. Ez a munkatábor szept. 5-7. között zajlott le, és ugyan kevesebben mentünk, annál nagyobb munka kedvvel. Ebben a táborban a munka többnyire a vineta sütésről szólt. Első nap amíg a fiúk begyújtottak, addig mi a lányok összeszedtük egyik kabanából az ágyneműket, majd ezt követően elkezdtük a vineta megmunkálását. A fiúk sütötték, mi pedig pucoltuk és vágtuk is. Annyira gyorsak voltunk, hogy délutánra végeztünk is. Épp ezért délután nagyon jó csoportos játékokat játszottunk, amiért jutalom is járt. Kicsivel később el is mentünk tirolizni, ameddig elkészült a vacsora. Imádom a tirolit, nagyo jó volt. Azután vacsoráztunk, áhitat is volt, majd mozizás. Másnap aztán összetakarítottunk magunk után és elindultunk haza. Parajdon ismét megálltunk pizzázni (már hagyomány), ott megvolt a nagy kiértékelés és indultunk haza. Vásárhelyen könnyes szemmel búcsúztunk el egymástól. Ghiurca Aliz- Onesimus 1. év
Vakáció, nyár, munka Interjú Papp Attila Rudolfal- Onesimus 2.év
Milyen munkát végeztél idén nyáron? Dolgoztam az Aranyos völgyében, ami 4 napig tartott.
Miért döntöttél úgy, hogy dolgozni fogsz? Hát leginkább azért, mert egy opportunitás más munkák megtanulása, rájönni, arra, hogy mit szeretünk és tudunk a legjobban. És ezek mellett még egy jó csapatfejlesztő program is. Azért döntöttem úgy, hogy dolgozni fogok, mert hát pénzre szükség van, na meg számomra ez egy jó kikapcsolódási lehetőség volt.
Mi tetszett leginkább? Mit tanultál ezalatt az idő alatt? Nekem nagyon tetszett ez a rövid munkatábor, ámbár nehéz volt a sok munka, de jó volt a társaság, jó volt az az érzés, hogy kicsit kitörjünk a beton dzsungeléből és kint lenni a természetben.
Mi volt nehéz? Szintén a munka, mert az sosem könnyű.
Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik még nem dolgoztak, de szeretnék kipróbálni? Hát ha akarjátok, ha nem, egyszer úgy is ki kell próbálni és szerintem jó dolgozni, nem függeni annyira a szüleinktől, mert nem lesznek minden pillanatban mellettünk.
Céglátogatás képekben
Táborozás angolul Azt mondják minden nyárnak van egy története... és ez így igaz. Mindenki szereti a nyarat, nem csak azért, mert vakáció van, hanem azért is, mert a hajszínünk világosabb lesz, a bőrszínünk sötétebb, a nappalok hosszabbak, és persze a rengeteg tábor miatt, ami mind nyáron van. Ilyen például a "Bucsin English Camp" is, ami egy keresztény angol tábor, a mindenki által jól ismert Bucsin hegységben. A tábor megszervezése lassan hagyománnyá válik, ami senkit sem zavar, mert egy fantasztikus tábor. Idén közel 70 felnőtt és gyerek töltött együtt egy csodálatos hetet, amit innen is megszeretnék köszönni nekik! Érkezésünk napján, azaz július 31-én ismerkedés-könnyítő játékokat játszottunk, vacsora után pedig folytattuk ugyanezt. Felmérték angol tudásunkat, és aszerint osztottak csoportokra. Az angol csoportokon kívül még külön kiscsoportok is voltak, életkor szerint felosztva. A napi program minden nap ki volt függesztve az ajtóra, megkönnyítve az időbeosztásunkat. 8:15től reggeli tornára hívtak, majd rögtön ez után, 8:20-tól reggeli volt. Minden napra egy kiscsoport volt beosztva a konyhára szolgálatosnak. Étkezések előtt elmondtuk a 37.Zsoltár 4;5;6, illetve 16-os verseit magyarul és angolul egyaránt. Reggeli után volt egy kis szabadidőnk, ezután pedig, 10:30-tól 11:30-ig tartott az első angol óra a hihetetlenül kedves, barátságos és segítőkész Èszak-Ír tanárainkkal, akik közül a legidősebb is 18 múlt. Az angol órákon csak angolul beszéltünk, a kezdő csoportoknak viszont volt fordító, aki segített a kommunikációban. Játékokat játszodtunk, komoly témákat veséztünk ki, kisebb színdarabokat írtunk, amiket esténként elő is adtunk, és versenyszerűen, érvekkel alátámasztva megvitattuk, hogy kik a jobbak: a lányok, vagy a fiúk? Angol óra után a sport kapott helyet. Az időjáráshoz alkalmazkodva, ki-ki volley pályán, a csocsó asztalnál, vagy kisebb csoportokban kártyával vagy társas játékkal játszott. 12:30 és 13:30 között kapott helyet a második angol óra, ezt követően pedig az ebéd.
Az ebédet egy hosszabb szabadidő követte, ami után következett a kiselőadás. Kiselőadás után a kiscsoportok ültek össze, és szűk körben megvitatták a napi témát, és segítettek egymásnak, ha kellett. Egy újabb rövid szabadidő után, amit általában fagyűjtésre használtunk fel, a vacsora következett, majd az "Ablak a világra", amikor egy kedves házaspár különböző kultúrákat mutatott be, történeteket meséltek misszióikról, és azok sikereiről, kudarcairól, életveszélyes pillanatairól. A csütörtöki nap egy "kirándulós-nap" volt. A parajdi látványosságok meglátogatására került sor, választhattunk a Sóbánya, a Sószoros, a Sós-fürdő, illetve Rapsonné vára közt. Péntek este megtartottuk a búcsú estet. Különböző díjakat osztottak ki a csoportok számára és külön a személyeknek is. Ezt hatalmas tábortűz, éneklés és forró csoki követte. Csak szombaton vettük észre, mennyire gyorsan eltelt ez a hét. És most, így visszagondolva, rájöttem mennyi mindent kaptam a tábortól. A szombat reggeli, néhányunknak könnyes búcsú
az
írektől,
illetve
egymástól
rányomta pecsétjét egész napunkra. De a hazavezető
úton
egész
végig
arra
gondoltam, milyen jó is, hogy eljöhettem ide. Nem csak a rengeteg új embert, akit megismerhettem, vagy a finom fánkot, amit a szakácsnők készítettek, hanem nagyon sok erőt is. A lelki táplálékunkra olyannyira odafigyeltek, mint a testire. Az írektől is nagyon sok mindent tanulhattunk. Nagyon érdekes volt, mert furcsa hangsúllyal beszéltek, amihez tájszólás is társult, de ennek is meg volt a maga varázsa. Köszönöm nekik ezt az élménydús hetet, sosem fogom elfelejteni. Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm az Onesimus csoportvezetőimnek az ajánlatot, a lehetőséget és a segítséget, hogy eljuthattam a táborba.
Stan Nicoleta- Onesimus 1.év
Munkatábor képekben
Mi a munkatábori kutya kedvenc itala?
Mi röpköd szeptemberben a munkatábor fölött?
Ki állította meg a vedret menekülés közben?
... és találós kérdésekben
Elérhetőségeink: Cím: As. Pro Christo et Ecclesia – Krisztusért és Egyházáért CE Szövetség Marosvásárhely, Hegyi Lajos utca, 9. szám Telefon: 0365-806.882 Mobil: 0755-146.710 E-mail:
[email protected] Facebook: Onesimus Projekt
