Véget ért az EUFOR 15. váltásának szolgálata Cs. Sárkány Beáta hadnagy Fotó: Hegedűs Csaba őrnagy Ünnepélyes keretek között köszöntötte Böröndi Gábor dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Szárazföldi haderőnem főnöke, parancsnokhelyettes az EUFOR kontingens 15. váltásának állományát a debreceni Kossuth Laktanyában. Az elmúlt fél évben a szarajevói Butmir táborban 30 fő teljesített feladatot, míg a közel százötven fős kontingens nagyobb része itthon látott el készenléti szolgálatot. A dandártábornok beszédében hangsúlyozta: „A missziós prioritások tekintetében az első és a legfontosabb a Nyugat-Balkán biztonsága. Szolgálhatunk Afganisztánban, Grúziában, Afrikában- azonban Magyarország szempontjából a Balkán az elsődleges. Az ott élők érzékelték az EUFOR erejét, a NATO jelenlétét” Kiemelte: „Az Európai Unió- beleértve Magyarországot is- legfontosabb feladata az ott élők biztonságának garantálása. Nem feledkezhetünk el a Balkánról még akkor sem, ha katonailag kisebb kihívásnak tűnik, mint Afganisztán vagy bármelyik más misszió jelen pillanatban. Magyarország biztonsága szempontjából BoszniaHercegovina és Koszovó kiemelt figyelmet érdemel. Ott kell lennünk, fel kell rá készülnünk. Óriási előnyünk van a többi nemzettel szemben: nekünk történelmi hagyományaink, kulturális azonosságaink és olyan tudásunk és tapasztalatunk van, amit ebben a misszióban mindenképpen kamatoztatni kell. Nagyon jó munkát végeztek, köszönet illeti ezért Önöket.” Felhívta rá a figyelmet, hogy nem szabad elfelejteni az ott megszerzett tapasztalatokat és ismereteket, hanem át kell adni és a felkészítésekbe be kell építeni azokat. Jubileumi szerződéskötés a cívisvárosban Smidróczki Róbert főhadnagy Fotó: a szerző felvételei Bevonult a Magyar Honvédség kötelékébe az 1500. Hajdú-Bihar megyei szerződéses katona. Több mint 10 évvel ezelőtt az utolsó sorkatonák leszerelését követően békeidőben már csak önként jelentkezők szolgálhatnak a haderőben, akik a toborzó rendszeren keresztül csatlakozhatnak a honvédséghez. A hajdúságból mindig is nagy volt az érdeklődés a katonai pálya iránt, szinte nincs az országban olyan alakulat, ahol ne szolgálna „alföldi” katona. Közéjük tartozik most már Czibere Dániel is, aki a meghívott vendégek, a média képviselői, a katonai elöljárók, valamint a Katonai Igazgatási Központ állománya jelenlétében, ünnepélyes keretek között írta alá szerződését. Az 1500. hajdúsági szerződéses katonával Drót László alezredes, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese folytatta le a személyi beszélgetést. Ezt követően Pappné Városi Fatime százados, az 5. Bocskai István Lövészdandár Személyügyi Főnökség beosztott tisztje ismertette a parancsot, melynek értelmében Czibere közkatona három éves szerződést írt alá és szerződéses tisztesi állománykategóriába került. A személyügyi parancsból az is kiderült, a megye 1500. szerződéses katonája a Bocskai-dandár törzstámogató századának lesz a tagja, és a kiképzés után gépkocsivezető beosztásban teljesít majd katonai szolgálatot Debrecenben.
Nagy Zoltán alezredes, a 2. Katonai Igazgatási Központ parancsnokával beszélgettünk a toborzó rendszer helyzetéről és szerepéről: „Az elmúlt hatvan évben a hadkiegészítő parancsnokságok feladatrendszere, szervezete több alkalommal változott, azonban a törvényben előírt feladataikat folyamatosan teljesítették. Több, mint tíz évvel ezelőtt, az utolsó sorkatonák leszerelésével az ország áttért az önkéntes – hivatásos és szerződéses, valamint önkéntes tartalékos katonákból álló – haderőre, így a katonai toborzás helye, szerepe és felelőssége jelentősen megnövekedett. Mindezek szükségessé tették egy hatékonyan működő toborzórendszer kialakítását, melynek eredményeként kerültek átadásra az egységes látványterv alapján kialakított új toborzóirodák. A debreceni toborzó iroda tizenhárom évvel ezelőtti átadása óta mintegy 20.000 fő érdeklődött a szerződéses, az önkéntes tartalékos katonai szolgálat, vagy a katonai tanintézeti képzések formái iránt az ügyfélszolgálaton. Az, hogy a mai napon aláírta a szerződését az 1500. hajdú-bihari szerződéses katona, rendkívül örömteli, de nem dőlhetünk hátra. Napjainkban a Magyar Honvédség az ország egyik legnagyobb munkáltatójaként van jelen a régió munkaerőpiacán. Az idei évben is akár több száz munkavállaló jelentkezését várjuk, akik a sikeres alkalmassági vizsgálatot követően csatlakozhatnak a honvédség kötelékéhez.” - fogalmazott az alezredes.
Amikor a „Vas” és a Kard” írja a forgatókönyvet Cs. Sárkány Beáta hadnagy Fotó: a szerző és Búz Csaba hadnagy Minden bizonnyal nem múlik el nyom és frissen szerzett tapasztalatok nélkül a bocskais lövészekben sem az a néhány nap, amelyet a litvániai Pabrade melletti gyakorlótér fenyveseiben töltöttek. Az Iron Sword 2014 (Vaskard) elnevezésű gyakorlat csúcspontjaként a kilenc nemzet részvételével zajló NATO gyakorlat résztvevő állománya egy négynapos, MILES szimulációs rendszerrel támogatott komplex harcászati gyakorlat részese volt. A magyar század is egy többnemzeti zászlóalj részeként tevékenykedett- mondhatni nem mindig az előzetes tervek szerint. A terepen töltött négy nap alatt folyamatosan „dúltak a harcok”. Minden tevékenységet, beleértve a pihenést is csak folyamatos biztosítás mellett lehetett elvégezni. A század a zászlóalj harccsoport parancsnokának irányítása és elgondolása alapján tevékenykedett, de számtalan alkalommal kellett különböző váratlan helyzetekre reagálnia a parancsnokoknak. Mint ahogyan az élet önmagát írja, úgy alakította önmagát a „csata” is, így a döntéshozatal során nagy szerep hárult a századparancsnokok mellett a szakasz-, raj-, és tűzcsoport parancsnokra is. A kialakult helyzeteket tulajdonképpen a kialakult erőviszonyok hozták létre. A négynapos gyakorlat során számtalan tapasztalattal gazdagodott a magyar lövészszázad. A nagy kiterjedésű fenyőerdők és a domborzati viszonyok ellenére azonban a bocskais lövészek jól állták a sarat, pedig a magyarországi adottságokhoz képest teljesen más éghajlati és környezeti viszonyok között kellett harcfeladatot végrehajtani. A végeláthatatlannak tűnő, látszólag mindenhol egyforma, sűrű fenyőerdőkben meglehetősen nehéz volt a tájékozódás és mindezt az is nehezítette, hogy a kora esti órákban már teljesen sötét volt. Az éjszakai látási viszonyok is meglehetősen hátráltatták a századot. Az időjárás viszont kegyes volt a harcosokhoz, hiszen az évnek ez a szakasza általában intenzíven esős és hideg szeles Litvániában, de ez az idő szerencsére még váratott magára. A 39-esek akkor is elszántan
küzdöttek, amikor elszakadtak, vagy csak maroknyian maradtak egy-egy terepszakaszon, így a debreceni lövészek méltán ki is vívták a többi résztvevő nemzet elismerését.
