Védekezés a tavaszi fagykárok ellen a zöldségtermesztésben

2009. március

Zöldségtermesztők figyelmébe

Rova­tvezető: ­ Dr. Terbe István egyetemi tanár

Védekezés a tavaszi fagykárok ellen a zöldségtermesztésben Dr. Slezák Katalin – Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar Orosz Ferenc – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Műszaki és Humántudományok Kar, Marosvásárhely Az utóbbi években a piac igénye egyre nő az egyes friss zöldségfélék fogyasztási idényének széthúzása iránt, ami nemcsak az importőröknek jelent lehetőséget, hanem a magyar zöldségtermesztőknek is. A kora tavaszi friss zöldségek skálájának szélesítésére lehetőség van termesztőberendezésekben történő hajtatással vagy a szabadföldi zöldségtermesztésben korai vetéssel és palántakiültetéssel. Ezek a módszerek sok esetben nemcsak a koraiságot fokozzák, de a tenyészidőszak meghosszabbításával a termésmennyiséget is növelik. Az utóbbi néhány évben a szélsőséges tavaszi időjárás (pl. a megszo-

kottnál gyorsabb felmelegedést követő hirtelen lehűlések) a szabadföldön és a fűtetlen temesztőberendezésekben nemcsak a korai termesztéstechnológiai változatok mellett, de a hagyományos „tömegtermesztés” esetében is károkat okozott. Felértékelődni látszik a termesztőhely megfelelő kiválasztása. A korai termesztés esetében elsődleges a gyorsan felmelegedő talajok, valamint jobb besugárzási adottságú enyhe déli lejtők kiválasztása. Különösen a támrendszeres termesztéstechnológiáknál javasolt emellett a szeles helyek kerülése. A szélcsendes helyeken azonban szá-

Fagykártétel korai csemegekukorica-termesztésben (palántázott állomány)

102

molni kell a talaj menti erősebb lehűlések, fagyok kialakulásának nagyobb valószínűségével. A fagyok a zöldségnövények közül elsősorban a hidegre és fagyra érzékeny, melegigényes növényekre veszélyesek. Emellett a kevésbé fagyérzékeny zöldségfajok esetében is megfigyelhető károsodás, ha a lehűlés a növényeket hirtelen, érzékenyebb növekedési állapotban éri. A nálunk melegebb éghajlatú tájakról származó, ún. hidegérzékeny növényeket (pl. a termesztett kabakosok: uborka, sárga- és görögdin�nye, tökfélék) azonban már a fagypont feletti hőmérsékleti értékek is jelentősen károsíthatják. A fagyok okozta károsodás lehet:  Kifagyás: a talaj megfagyása miatt a növények nem tudnak vizet felvenni, s elpusztulnak. Ritkán fordul elő, ha pl. a palántákat fagyott talajba ültetik.  Felfagyás: a talaj megfagy, majd fölmelegszik, s a térfogatváltozásból eredő talajmozgás (akár 10-15 mm) hatására a növények gyökere elszakad.  Elfagyás: az alacsony léghőmérséklet hatására az egész növény elpusztul.  Lefagyás: a növénynek csak egyes szervei (pl. virágok, levelek) halnak el a károsan alacsony hőmérséklet miatt. A fagykárok szabad szemmel is látható tünete, hogy a megfagyott részek üvegszerűen áttetszővé válnak, majd megbarnulnak, megfeketednek, s lankadnak, kókadnak.

A fagykárok csökkentésére különböző módszerek állnak a termesztők rendelkezésére, melyek megvalósíthatósági realitása (termesztéstechnológia kidolgozása, illetve alkalmazásának költségei) az egyes zöldségfajok esetében nagyon eltérő lehet. Időszakos (átmeneti) növénytakarás, fagyvédelmi öntözés Töltögetés Régebben a növénytakarás speciális, hagyományos módja volt a korai paradicsom termesztésében (a merevebb szárú fajtáknál) a májusi fagyok előtt a kiültetett palánták töltögetése, azaz földdel való takarása. Az eljárás azt használta ki, hogy a paradicsompalánták több napig képesek átvészelni a földtakarást. A földtakarásos védekezés ilyen módját a magas kézimunkaerő-költségek (kitakarás) miatt már nem alkalmazzák. Szalmás takarás A növénytakarás másik lehetséges módja a szalmával való takarás, melyet szintén a paradicsomtermesztésben alkalmaztak. A palántákat a fagyveszély idején úgy takarták szalmával, hogy az éppen befedje őket. A szalma kiterítése és összeszedése munkaigényes, emellett a szél a szalmát könnyen lehordhatja

Fóliaalagút a palántákról, ezért használata nem elterjedt. A ma gyakran használt megoldások átmenetet képeznek a hideghajtatás és a szabadföldi termesztés között. Helyrevetést vagy palántakiültetést követően 2-6 hétig fedik a növényállományt különböző, jó fényáteresztő képességű műanyag takaróanyagokkal. A kedvezőtlen körülmények megszűnésével a fóliatakarást eltávolítják. Körülbelül 2 héttel korábbi kiültetési lehetőséggel akár 10-14 napos koraiság és jelentősen nagyobb termésbiztonság érhető el a fedetlen kiültetésű állományhoz képest.

Síkfóliás termesztés Síkfóliás termesztésnél a takaróanyagot közvetlenül a növényekre terítik. Ennél a technológiánál általában polipropilénből készült, ún. agrofátyol fóliát („flíz”) alkalmaznak, amely szálas szerkezetű, folyadék-, lég-, hő- és fényáteresztő tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a fólia nagyon könnyű, súlya 20-30 g/m2. A növényállományra ráfektetett fóliát a szélein és a két végén földdel rögzítik. A módszer sikeres alkalmazásának feltétele, hogy a növények elbírják a takaróanyag súlyát abban a helyzetben is, amikor a fólia esőtől vagy páralecsapódástól nedves (nem ajánlott pl. paprika, paradicsom, csemegekukorica takarására, de gyökérzöldségek, káposztafélék esetében jó eredménnyel alkalmazható). Váz nélküli fóliatakarás

Fóliaalagút alatt a palánták védett mikroklímában fejlődhetnek

A váz nélküli fóliatakarás esetében a takaróanyagot két, párhuzamosan futó, 15-20 cm magas föld bakhátra fektetik, s a fóliát a bakháton kívül földdel rögzítik. A bakhátak között, a 30-40 mikron vastagságú fólia alá 2-5 sorban (növényfajtól függően), négyes vagy hármas kötésbe ültetik a palántákat vagy vetik a magokat (a bakhátak távolsága 100-160 cm). A fólia addig maradhat az állományon, míg a növények felső része nem ér hozzá tartósan a takaróhoz. A kis légtér miatt abban az esetben, ha polietilén vagy PVC

103

2009. március Vándorfóliás termesztés

A fátyolfóliával takart ágyások korai sárgarépa-termesztésben fóliát alkalmaznak takaróanyagként, gondoskodni kell a folyamatos szellőztetésről és az öntözhetőségről. Ezért a fóliákat perforálják (hasítékokkal vagy kerek lyukakkal) úgy, hogy megközelítőleg 4-5 %-os szellőző felület jöjjön létre. A váz nélküli fóliás takarás kb. –4,–5 °C hideg esetén még kellő védelmet nyújt a zöldségnövények számára a fagy ellen. Kisalagutas termesztés A váz nélküli termesztés ma már szinte teljesen háttérbe szorult a kisalagutas termesztés előnyére, ahol 50-150 cm széles, 40-60 cm magas alagutat készítenek úgy, hogy egyszerű vesszőből, drótból, ritkábban műanyagból bordákat alakítanak ki, s arra húznak fóliapalástot. A szellőztetést legtöbbször a fóliapalást időleges, különböző mértékű felnyitásával oldják meg vagy légáteresztő fátyolfóliát használnak. A kisalagutas takarás egyik legfontosabb eleme az intenzív szabadföldi termesztésnek, főként a dinnye-, étkezési paprika és fűszerpaprikatermesztésben, de alkalmazható korai csemegekukorica-termesztésben is. A fóliaalagutat akkor távolítják el a növényekről, amikor a fagyveszély elmúlt (dinnye esetében körülbelül ekkor indul meg az intenzív, gyors hajtásnövekedés is). Az átmeneti takarásnál a technológia fontos mozzanata a takaróanyag eltávolítása. Törekedni kell

104

arra, hogy a növényt minél kisebb stressz érje. A legmegfelelőbb ezért a késő délutáni, esetleg esti órákban, lehetőleg borult, szélcsendes időben levenni a fóliát. A külső körülményekhez érdemes előzetesen edzeni a növényeket, a fólia helyenkénti felhasításával vagy az egyre hosszabb idejű kitakarással. Fényre bomló fóliák alkalmazása esetén ez a művelet elmaradhat, mert a fólia 4-6 hét után szakadozni kezd, és 7-10 nap alatt tejesen szétesik.

Az időszakos takarás lehetősége fennáll nagyobb méretű termesztőberendezésekkel is, amennyiben a vázszerkezet mobilis, azaz nem szilárd alapra épül. A módszer nem új keletű, már néhány évtizeddel ezelőtt is voltak termesztők, akik egy hidegtűrőbb zöldségfaj „hajtatásával” kezdték az évet, majd amikor a külső környezeti feltételek megfelelőek lettek a növények fejlődéséhez, a berendezést odébb húzva, melegigényes növényt palántáztak alá, s a szerkezetet a tenyészidőszak további részében e felett a növénykultúra felett hagyták. Többféle megoldás ismert, de az áttelepíthetőséget legtöbbször úgy biztosították, hogy a vázszerkezet fő részét alkotó bordák alját nem ásták a talajba, hanem a bordákat egy téglalap alakú alsó vízszintes vázhoz rögzítették. A földhöz való rögzítést cölöpökkel oldották meg, vagy egy vas sínpályát alakítottak ki, melyen áttelepítéskor a vázat egyszerűen hosszában arrébb húzták. Áttelepíthető, ún. vándorfóliákat Európa nagy zöldségtermesztő körzeteiben ma is több helyen használnak, s az utóbbi néhány évben hazánkban is egyre népszerűbbek (elsősorban alacsony bekerülési költségük miatt) az ún. KITE vándorfóliák. Ennél a változatnál a bordákat 80 cm mélyen „ássák” a talajba. A szerkezet alkalmas arra, hogy

A fátyolfólia súlyát a növények károsodás nélkül elviselik

többször szétszedjék, majd újra összerakják (általános azonban, hogy a vándorfóliát nem viszik odébb, így a szerkezet stabil berendezésként működik). Közvetlen fagykárelhárítás Kisebb fagyok esetében a fagykár elhárítására korábban elfogadott megoldás volt a füstölés. Nedves, nehezen gyúló anyag (pl. nedves szalma) égetése során a levegőbe kerülő vízgőz és szén-dioxid csökkenti az effektív kisugárzás mértékét. Ma környezetvédelmi meggondolásokból is kerülendő a módszer alkalmazása, amellett, hogy közutak mentén használata (a látási viszonyokat rontja) veszélyes is. A fagyvédelmi öntözés hatékony módszere a fagykár elhárításának. Esőztető rendszerű öntözéssel, kis intenzitású szórófejekkel a fagyveszély teljes időtartama alatt folyamatosan vizet permeteznek a növények felületére, s a víz fagyásakor felszabaduló hőt használják a növényi részek megvédésére. Nagy beruházásigénye miatt elsősorban gyümölcsültetvényekben használják, de a zöldségtermesztésben is – különösen a nagyobb értékű, támrendszeres kultúrák esetében – létjogosultsága lehet.

Váz nélküli takarásra alkalmas, perforált polietilén fólia Indirekt fagyvédelmi módszerek a szabadföldi zöldségtermesztésben A termesztésben egyes technológiai elemek időbeli eltolásával vagy okszerű, tudatos termesztéssel (fajta, tápanyagellátás stb.) szintén elkerülhető a fagykártétel. Az egyes fajokon belüli fajtatípusok, illetve fajták között különbsé-

A takaróanyag eltávolítása után a növények a „hagyományos”, szabadföldi körülmények között fejlődnek tovább

get kell tenni. Előnyt élvezhetnek a hazai nemesítésű fajták, melyeket kifejezetten a mi klimatikus viszonyainkhoz nemesítettek, mellettük pedig esetleg a tőlünk északabbra fekvő területeken termesztett fajtatípusok és fajták. Helyrevetés későbbi időpontra halasztása A helyrevetés későbbi időpontra halasztásával például jelentősen csökkenthető egyes zöldségfajok esetében a fagykárok valószínűsége. Sok zöldségnövény szabadföldi vetési időszaka elég tág ahhoz, hogy a termesztők az időjárási tényezőket (így elsősorban a várható fagyokat és lehűléseket) is figyelembe vehessék. Ennek szerepe azonban bizonyos esetekben a magasabb termésmennyiség reményében alulértékelődik. A fűszerpaprika helyrevetésének ideje például általában április 5-10. között a megfelelő, mégis évről évre előfordul több termesztőhelyen a március közepi vetés is, ugyanis a gazdák így jobban biztosítottnak látják azt, hogy május első dekádjának végére a magok kikeljenek. (A későbbi kelés a megfelelő érettségben betakarítható termés mennyiségét nagymértékben csökkenti, ami nemcsak mennyiségi, hanem minőségi veszteséget is jelent.) Az említett korai vetés azonban éppen akkor jelent nagy kockázatot, amikor a magok a felmelegedés hatására csírázásnak

105

2009. március indulnak, esetleg a sziklevelek elő is bújnak a talajból, s erősebb lehűlés hatására a csíranövények megfáznak, elpusztulnak. Ennek elkerülésére az áprilisi vetés a helyes, s akár április második felében is vethető még a fűszerpaprika, különösen akkor, ha a gyors kelés elérésére a magvak hőkezelésére, előáztatására is van lehetőség. Fejlettebb palánták későbbi kiültetése Paprika, paradicsom, kabakos növények esetében a kockázatos korai vetés vagy korai palántakiültetés felváltható a fejlettebb palánták későbbi kiültetésével. Ez jelentheti akár virágzó vagy akár kötődött kis terméssel rendelkező palánták kiültetését is, pl. paradicsomnál. Jó minőségű palánta ültetésével a szedés kezdete előrébb hozható, s hazai klímaviszonyok mellett nagyobb biztonsággal termeszthető néhány melegigényes zöldségfaj. Tömegtermesztésnél, ahol a nagy földlabdás, tápkockás palánták nevelése és kiültetése nem gazdaságos, a termesztési gyakorlatban még elterjedten használt szabadgyökerű, ún. szálas palánták helyett biztosabb a kis tápkockás vagy a tálcás palánták használata. A földlabdával rendelkező palánták számára az ültetés kisebb stresszt jelent, mint a szálas palántáknak, mert utóbbiaknak a gyökere ültetéskor sérül, így a talajba való begyökeresedés lassabb. A gyors begyökeresedés nemcsak közvetlenül a tenyészidő rövidülését jelenti, hanem néhány esetben a fagyok okozta nagy mértékű károk enyhítését is. A szabadföldi korai étkezési paradicsom termesztésekor a termesztők egy része április második felében ültet tápkockás palántát, s ha a májusi fagyok hatására a föld feletti zöld részek károsodnak, a paradicsom járulékos hajtásképzésének köszönhetően a növények épen maradt része kihajt. Ennek feltétele azonban az, hogy a palánták előzőleg megfelelően begyökeresedjenek a talajba. A palántakiültetés időszaka az egyes zöldségfajok esetében legalább olyan hosszú, mint a helyrevetésé. A legfontosabb tavaszi ültetési időpontok (átmeneti takarás nélkül):  március közepe–április eleje: káposztafélék (korai), fejes saláta;

106

 április vége–május közepe: paradicsom;  május közepe (tavaszi fagyok után): paprika, tojásgyümölcs, kabakosok;  május vége–június eleje: zeller, fejes káposzta (főterményként). A megjelölt időszakon belül a későbbi ültetés általában nem jelent terméskiesést, a fagyok, illetve lehűlések miatti kiesés kockázata azonban jelentősen csökken. Palánták edzése A védett helyen nevelt palántákat tavaszi kiültetés előtt, ha a fagyok ellen nem is, de a lehűlésre lehet edzeni. Az edzés lehet közvetlenül hőelvonás, ami elsősorban a hidegtűrő növények palántanevelésének végén alkalmazható. A melegigényes növényeknél is lehetőség van enyhe hőmérsékletcsökkentésre a palánták károsodása nélkül, bár ezeknél a fajoknál inkább vízelvonással történik az edzés, ami a gyorsabb kezdeti fejlődéshez, az ültetési stressz csökkentéséhez segíti a növényeket, és így közvetve a lehűlések elleni védelmet is jelentheti. A fagyok elleni passzív védekezési mód a növények káliumtartalmának növelése, mert a K-trágyázás hatására a sejtek fagyáspontja csökken.

* A felsorolt eljárások segítik a növények gyors kezdeti fejlődését, amit azonban megfelelő talajművelési, öntözési és trágyázási rendszer alkalmazásával még inkább fokozhatunk. A csírázást és begyökeresedést gyorsíthatjuk a megfelelő vető-, illetve ültetőágy kialakításával, indítótrágyázással, valamint kelesztő vagy beiszapoló öntözés alkalmazásával. Az intenzív termesztéstechnológiai változatok bevezetése (rendszeres öntözés és tápoldatozás) és elterjesztése lehetővé teheti a fagyveszély elmúltával történő ültetés mellett is a megfelelő termésmen�nyiség elérését. Étkezési paprika, paradicsom, uborka, dinnyék termesztésekor a bakhátas vagy ágyásos művelés, a talajtakarás mellett alkalmazott csepegtető öntözés, folyamatos tápoldatozással kombinálva rövidebb tenyészidőszak alatt is jóval nagyobb termésátlagok

elérését biztosítja, mint az extenzív technológiák. A szabadföldi talajtakarásos termesztés terjedésével a termesztők gyakran találkozhatnak azzal a kellemetlen jelenséggel, hogy a fóliával fedett talaj felett a növények fagykárt szenvednek akkor, amikor mellettük a nem takart területen nincsen ugyanilyen kár. Ennek oka az, hogy a letakart talajból kiáramló hőt a fólia visszatartja, így a takart területeken a talaj hőpufferoló hatása nem jelentkezik. Ennek elkerülésére érdemes talajtakarás mellett átmeneti (kisalagutas) növénytakarást is alkalmazni. n

Tallózás...

Lassú a javulás a biodiverzitáscsökkenés megfékezésében Félő, hogy az EU nem lesz képes teljesíteni 2010-re a biodiverzitáscsökkenés megállítására kitűzött céljait. Amennyiben a biológiai sokféleség megőrzésével és az ökoszisztémák védelmével kapcsolatos megfontolásokat és szempontokat a különböző szektorpolitikákba építve, azok szerves részeként kezelik a tagállamok, még van remény a tervek időben történő megvalósítására – fogalmazta meg a Bizottság. A januári jelentésben külön kiemelik, hogy a vidékfejlesztési közös monitoring és értékelési keretszabályozás (Common Monitoring and Evaluation Framework for Rural Development) részeként fognak szerepelni a biodiverzitást jellemző indikátorok is. A védett területek Natura 2000-es hálózatának bővítését is pozitív példaként említik. További 769 – főként bolgár, román és lengyel – védett terület hozzácsatolásával a hálózat teljes területe immár eléri a 95  522 km2-t. A jelentésben először publikáltak egy olyan összefoglalót, mely egyes tagállamokra lebontva, a biodiverzitáscsökkenés megállítása érdekében tett erőfeszítésekről nyújt tájékoztatást.

Forrás: Agra Focus, 2009. január ✍✍ Fordította: Polgárné Balogh Eszter