Vasúti Érdekegyeztető Tanács január 05

Vasúti Érdekegyeztető Tanács 2010. január 05.


Elnök (Éles Csilla): Akkor, szép jó napot kívánok a 2010-es év első érdekegyeztető tanácsán. Üdvözlöm a munkáltató és a munkavállaló képviselőit is. A munkáltató által megküldött meghívóban három darab napirendi pontjavaslat szerepel, és mielőtt a napirend előtti felvetésekre kerülne sor, javaslom, hogy kerüljön szóba az, hogy az időpont tekintetében akarunk-e megállapodni valamiben, hogy meddig tartson a mai ülés. Munkáltató: Az volt az eddigi szokás, hogy négyórás a VÉT ülésnek az időpontja, tehát akkor 13—17 óráig. Elnök: Ez megfelelő a másik oldalon is? VDSZSZ: Az attól függ, hogy érdemes-e eddig ülni. Lehet, hogy hamarabb vége lesz. VSZ: VSZ el tudja fogadni. Elnök: Jó, akkor itt a bólogatásokból nyugtázom az időpontot, hogy maximum 17 óráig tartjuk a mai VÉT ülést. A következő, a napirendi pontok kiegészítésére van-e esetleg igény. A megküldött három napirendi pont, első, tájékoztató a téli felkészülésről. Második, a MÁV Zrt. Kollektív Szerződésének módosításáról szóló megállapodástervezet megtárgyalása, és végül, mindenki örömére, a MÁV Zrt. 2010 évi bérfejlesztési javaslattervezetének megtárgyalása. Kérdezem, hogy elfogadható-e a napirendi javaslat, illetve teszünk-e kiegészítést ehhez. VDSZSZ. VDSZSZ: Szóval, az a helyzet, hogy az első napirendi pontot nem igazán értem. Egyfelől azért, merthogy a Napóleon, az nincs itt, és a téli felkészülés… igen, hát a Napóleon simán mesélhetne a téli felkészülésről, legalább olyan sikeres volt nála, mint a MÁV téli felkészülése. Napóleonnak, így van. Helyes. Jó? Figyeljetek, azért nem kell belőlünk hülyét csinálni. Nem tudom, milyen alapon ül bárki ide, és mesél a téli felkészülésről, ismerve a botrányt, ami decemberben történt. Egyszerűen nem értem. Nem értem. Nem, nincs téli felkészülés, nem volt. Nem kell itt hazudozni nagyokat. Használhatatlan volt a vasút, mert leesett öt centi hó. Miről beszéltek? Nem, mi nem tartunk rá, igényt. Jó? Nem, nem érdekel. Engem nem érdekel. A VDSZSZ-t nem érdekli a téli felkészülésről szóló hazudozás. Világos. Ha elmentünk, utána el lehet… hagyjuk a végére, és akit érdekel meghallgatja. Jó? Ez teljesen normális javaslat. Engem nem érdekel. Nincs kedvem, eleget harcol… figyelj, épp eleget hallottam a hazudozásokat a télről az újságban, meg a tévében, meg itt, ott, amott. Miért kell ezt még tetézni? Mi a franccal? Mindenki tudja, miért nem sikerült semmi, a télben. Lehet itt kacsintgatni, de így van. És egyébként föl lehetne a munkaköröket bővíteni olyan személyekkel, akiket ki lehet rugdosni, mikor jön a tél, utána vissza lehet venni őket,

1


mint a Mészáros Andrást, két éve. Na, elég a szemfényvesztésből, nem kell a téli felkészülés, illetve akkor, amikor elmentünk. Köszönöm. És, bért vegyük első napirendi pontnak, a bért. Az fontos. Ha lehetne kérni. Egyébként rendben van a napirend. Tehát, a bér és a KSZ, és utána, miután elmentünk, a téli felkészülést, akit érdekel. Köszönöm. Elnök: Kérdezem a munkáltatót, hogy van-e különleges oka annak, hogy az első pontba tettétek ezt a napirendet. Munkáltató: Teljes mértékben van különleges oka, ugyanis a szakszervezetek kérték. Tehát, a legutóbbi VÉT-en konkrétan, amikor felmerültek a kérdések a téli felkészüléssel kapcsolatosan, 15-én, 13 órakor, akkor rákérdeztem, hogy milyen formában szeretnének tájékoztatást. Arról volt szó, és abban állapodtunk meg, hogy a következő ülésen napirendre tűzzük. És mivel ez több szakmai területet is érint, az időgazdálkodás szempontjából úgy tartjuk, ez egy rövidebb napirendi pont, szerintem, ahogyan a VDSZSZ nyilatkozott ezzel kapcsolatosan. Tehát, azt a néhány percet akár a VDSZSZ részéről szünetként is meg lehet oldani. Addig szabadon el lehet intézni a szükséges adminisztratív ügyeket, és akkor máris tudjuk folytatni a Kollektív Szerződés tárgyalásával. Elnök: Ehhez kapcsolódó? VSZ: Köszönöm szépen. A legutóbbi VÉT alkalmával a Vasutasok Szakszervezete vetette föl, ugye, a nem egészen botrány nélküli első hó leesését és időjárást, és azt kértük a munkáltatótól, hogy erről egy tájékoztatást szíveskedjen adni, hogy milyen felkészülés történt, illetve hogyan voltak itt a készenlétek megoldva, figyelemmel arra a tényre, hogy olyan információk jutottak el hozzánk, hogy annak ellenére, hogy a Kollektív Szerződés egyébként tartalmazza kifejezetten az erre való lehetőséget, ezzel nem éltek, illetve olyan információnk volt, hogy olyanok voltak készenlétben, akik nem voltak hadra foghatóak a havazás kapcsán. És ezért került ez ide ma. Köszönöm szépen. Elnök: VDSZSZ. VDSZSZ: Nem tudom, melyik VÉT-ről beszél az Igazgató asszony, mert ezer éve nincs VÉT. Nincs VÉT. Vannak gyűlések, amiket a munkáltató kéjes örömmel VÉT-nek nevez. Hát, nem az, ugye, mert nincs itt a vezérigazgató-helyettesek közül senki. Se a vezérigazgató, se a helyettese. A múltkor meg nem voltunk itt ezen a megbeszélésen, úgyhogy innentől nem tudhatom, hogy miről egyeztetek meg. Hát, ha megegyeztetek, akkor lehet ezt csinálni, mondom, a végére lehet hagyni. Úgy tudom, az előadók, azok kötetlen munkaidőben vannak, ki tudják várni, míg végez a társaság. Nem kell bohóckodni. Hát, még egyszer, mit akartok megmagyarázni a télről? Hát, mit akartok? Hát nem, nem vagyok rá, kíváncsi. Mondom, hagyjuk a végére, és akit érdekel, itt marad. Lehet akkor vetíteni filmeket is, még izgalmasabb a dolog, ki lehet osztani a lapátokat, seprűket. Ennyi. Figyelj, hát, nem lehet magyarázni a magyarázhatatlant, az a helyzet. Köszönöm. Ja, és a bért vesszük első napirendi pontként, azt javasoltuk. És te meg szándékosan nem akarod meghallani. Azt mondtam, hogy a bért vegyük elsőnek, de direkt nem hallod meg. Miért? Miért kell kötekedni állandóan? A bér, az fontos dolog, ugye? Nem kell mosolyogni. Megint elmenjünk? Azt akarod? Aztán, szórakozhattok. Egyébként nagyon furcsa dolog, hiszen október 28-án azzal hívtatok

2


össze bennünket, hogy a bérintézkedésről szóló megállapodás-tervezet megtárgyalása. És ehhez képest, amikor indítványoztuk, hogy tárgyaljunk a bérről, azt közöltétek, hogy majd csak januárban. Itt van a meghívó. Ha csak nem hamis az aláírás. Azon se lennék meglepődve. No. Tehát, még egyszer, az az indítványunk, hogy első napirendi pont a bérintézkedés, második a KSZ, harmadik fakultatív, a téli felkészülés. Köszönöm. Munkáltató: Azt hittem, hogy új évet kezdünk. Folytatjuk, ahol abbahagytuk. Tehát, természetesen, örömmel veszem, hogy semmi nem változott. Természetesen, nagyon boldogok vagyunk. Tehát, akkor az sem változott, amit december 8-án kifejtettél, melyben kinyilvánítottad, hogy a VDSZSZ a bérmegállapodást nem kívánja aláírni, csak tárgyalni kíván róla, merthogy úgy gondolja, hogy ne szórakozzak ezzel. Mint amikor azt mondtam, hogy kezdhetjük a 2010. évi bérmegállapodással először, ha annyira bérmegállapodhatnék van. Arra válaszoltad, hogy nem ebben a formában, úgyhogy azért napirendi pont elsőként a Kollektív Szerződés a tárgyalások tekintetében, mert azt eddig úgy gondoltuk, hogy szükséges, hogy a munkavállalók foglalkoztatása Kollektív Szerződéses kereteken belül történjen, és annak az érdemi megtárgyalása szükségeltetik. És legalább három hete kinyilvánítottad azt a szándékot, hogy a VDSZSZ a bérmegállapodást nem fogja aláírni, akármit is kíván, és azt is megmondtad, hogy te csak egy ilyen százalékos bérfejlesztést vagy képes meghallgatni. Tehát, hogyha a saját javaslatodat szeretnéd hallani, akkor azt meg tudom ismételni, a munkáltatónak a bérintézkedésre vonatkozóan lesz majd javaslata, de a Kollektív Szerződés megfelelő pontjainak megtárgyalása is ugyanolyan szükséges ehhez. VÉT van, mert 2007. április, nem tudom pontosan a napját, valami 11, ha jól emlékszem, de valami ilyesmi napon felmondtuk a VÉT ügyrendjét, és ezért 2007. júliusától nincsen ügyrend, és a munkáltatót az arra felhatalmazott vezető képviseli a témától függően. Tehát, itt néhány, számos meghatározó vezető vesz részt a mai tárgyaláson is, úgyhogy érvényes VÉT van. Elnök: Akkor javaslom, hogy a napirend előtti felszólalásokat tegyük meg. VDSZSZ. VDSZSZ: Jó. Hát, én nem azt mondtam, hogy a bérmegállapodást nem írjuk alá, azt mondtam, hogy azt a bérmegállapodást fogjuk aláírni, amely tartalmazza azokat a követeléseinket, ami miatt a vasutasok sokasága sztrájkolt elég sokáig. Ha az benne lesz, akkor aláírjuk, ha nem lesz benne, nem írjuk alá, nyilvánvaló. Ezt mondtam. Nem kell kiforgatni a szavaimat, mert teljesen fölösleges, úgyhogy, csak ha idegesíteni akarsz, akkor megteheted, ha egyszer meg akarsz tőlem szabadulni, akkor meg elmegyek, aztán szórakozhattok megint egymással. Ennyi. Úgy gondolod? Na, hát én meg nem. Az a helyzet. Jó. Tehát, első napirendi pont a bérjavaslatotok. Ha tartalmazza mindazt, amit látni szeretnénk, akkor nyilván alá fogjuk írni. Ha nem, akkor nem fogjuk aláírni. Ilyen egyszerű. Biztos, lesz, aki aláírja. Hát, nem… nem azt mondtam, hogy ki fogja aláírni, meg ki nem, az, hogy mi mit fogunk csinálni. Az nem diktátum, azt gondolom. Az egy tényközlés. De hát már így van, hát úgyis… azt mondja az elnökvezérigazgató, hogy a VDSZSZ-en kívül mindenki belátta… a VDSZSZ bolond. Ugye? Azt mondja az elnök-vezérigazgató, hogy bolondok vagyunk, belátatlanok. Itt van ebben a kiváló újságban, az Al Ahramban. Ugye? Ahol szép karácsonyt kívánnak. Ez egy új jelző, a szép karácsony. Ez egy ilyen… most figyeljetek, a karácsony mégiscsak, vallási ünnep, úgy tudom. Nem. Ez egy vallási ünnep, azt nem szabad széppé tenni. Az áldott, békés, vagy valami, de nem szép karácsony. Hát, lehet itt benyalni sokaknak, de

3


szerintem, fölösleges az újságnak a címlapját is mindjárt ezzel kezdeni. Jókat nyalok valakiknek. Ugye, nehogy valakik megbántódjanak, akiknek a karácsony nem ünnep. Mert, láttam ilyet a tévében, ilyen kinyilatkoztatásokat, hogy ez nekik nem ünnep. És volt pofájuk a tévében szerepelni. Nem kell hozzá gazsulálni a Vasút Magazin szerkesztőhadának feltétlen, úgy gondolom. Lehet, hogy másokat bánt. Mert, a többséget lehet, hogy bántja. Jó? Aztán, ugye, többször kértük azt, hogy a négyéves megállapodás is kerül meghosszabbításra, akkor is, figyelemmel a foglalkoztatási elemére is. Hát, te mereven elzárkóztok, és ugye, nem véletlen. Akkor, amikor azt mondja az elnök-vezérigazgató – a saját sajtószemlétekből idézek – a Gazdasági Rádiónak csacsogta el, a létszámleépítés idén 1700 főt érintettek, jövőre is nagyjából ilyen elbocsátás várható. Nocsak? Milyen elbocsátás várható jövőre, 1700 főre? Szeretnék erről… erről kéne tájékoztatás, nem a téli felkészülésről. Milyen 1700 ember, hol van az az 1700 ember, akit jövőre el akartok küldeni, illetve az idén? Ezt mondta az elnök-vezérigazgató, a saját magatok által terjesztett sajtószemlében. Megint hazudoztok nekünk, Mariann, folyamatosan? Meddig lehet ezt csinálni? Szeretnék választ kapni az 1700 ember elbocsátásáról. Ugyanis, ez a munka… ugye, nem vitatható, hogy munkavállalók nagy csoportját érintő intézkedés, ugye? Helyes. Ezek szerint van róla döntés. Előzetesen mikor tájékoztattatok bennünket erről a pofátlan szándékról? Ez aljas dolog. Aljas dolog, és megszegitek a megállapodást. Megint csak azt kell, hogy mondjam, újév ide, újév amoda, hogy a foglalkoztatáspolitikai megállapodásra fittyet hánytok. Elég nagy szégyen, hogy azt a megállapodást annulláljátok, amit ti magatok írtatok alá. Nem lehet titeket komolyan venni, Mariann. Nem lehet. Egy szavatokat nem lehet elhinni. Nem lehet elhinni, mert egész egyszerűen hazudtok. És nem győzöm sorozatban mondani, hazudoztok, Mariann. Ez tarthatatlan. Ez tarthatatlan, és nyomkodhatod, meg fölháborodhatsz, akkor is ez a véleményünk. Föl is jelenthettek. De, Mariann, ez tarthatatlan, hogy 1700 embert nyugodt szívvel, ezt el lehet mondani a rádióban minden következmény nélkül, hogy 1700 embernek útilapu. Az több mint 10%-os létszám elbocsátás. Hogy van ez? Is itt ülünk nagy birkák. Ugyan már! Akkor, itt van a vasútvonal fölszedése. Csak azért, hogy ne menjünk… itt van az anyag is róla, a csodabizottság. Aztán, ott van a GYSEV-nek átadandó vonalak ügye, amire megint csak bizottságok alakultak. Vizslatjátok azt, hogy hogy lehet NyugatDunántúlt MÁV mentesíteni. Az ország jelentős részét. Mennek a háttérben a sötét… a mozdonybeszerzésről nem is szólok. Ez a humánpolitika csúcsa, hogy nincs szakember a vasútnál. Kiválasztották a legszarabb mozdonyt. Évente négyszázmilliót ki lehet dobni az ablakon. Csak a 25-re vonatkozik, a másik 25-re, akkor már nyolcszáz. Csak úgy kapásból, úgy év elejére. És akkor örvendezzünk. Nem, ez így nem megy. Erre választ szeretnék, erre az 1700 főre, hogy hogy jelenhet meg egy nyilatkozat a rádióban. Jó? Mi volt még? Nagyjából ennyi. Igen. Ja, jó, akkor… erre választ szeretnék, erre az 1700 emberre, jó? Meg a vonal felszedésekre is, meg a GYSEV-nek átjátszandó vonalak ügyében is. Azt gondolom, az elég fontos kérdés. Ez az ittlévőkre meglehetősen súlyos következményekkel hat, hogyha ez így alakulna. Reméljük, hogy nem. Köszönöm. Elnök: Nem láttam több kezet a munkavállalói oldalón, úgyhogy megadom a… MTSZSZ, bocsánat. MTSZSZ: Üdvözlöm az érdekegyeztető tárgyaláson megjelenteket. A hatósági egészségügyi vizsgálattal kapcsolatban még mindig rengeteg megkeresést kapunk a tagjainktól. Jelezték azt, hogy a 203/2009-es kormányrendelet 7.§-a alapján, ami azt

4


mondja ki, hogy a kormányrendelet mellékletében felsorolt munkakörökön kívül is el lehet küldeni bizonyos munkakörökben dolgozó embereket hatósági vizsgálatra, ez alapján az irodai munkakörben dolgozó munkavállalókat is elküldi a munkáltató. Tehát, ezt valahogy rendezni lenne, szükséges, véleményünk szerint, hogy melyek azok a munkakörök, amelyek esetében ez a paragrafus alkalmazandó. Köszönjük szépen. Elnök: Munkáltatóé a szó. Munkáltató: Akkor, folytonossági sorrendben. Tehát, az 1700 fős létszámkérdéssel kapcsolatosan. Nem tudom, hogy éppen pont most melyik sajtónak melyik szemléje alapján jelent meg ez a… VDSZSZ: A MÁV sajtószemléje, december 23-i. A hatékonyságjavítás a jövő évi cél. Andrási Miklós a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója a Gazdasági Rádiónak elmondta továbbá, hogy létszámleépítések idén 1700 főt érintettek. Ez 2009-ben volt, mert ugye, december 23-át bátorkodtam említeni. És jövőre is – a jövő, az ugye, remélem, hogy ebben egyetértünk, nem lesz értelmezési probléma, mint a foglalkoztatáspolitikai megállapodásban? – jövőre, 2009. december 23-ai sajtószemlében azt olvasom, hogy jövőre, az 2010-et jelent. Ugye? Ez stimmel eddig ugye? Ez nem ünnep. Lehet, hogy nektek az… jövőre is nagyjából… és 23-a nem ünnep még. December 23-a nem ünnep. Az lehet. Hát, a női lelkeket nehéz megfejteni. És jövőre is nagyjából ugyanennyi elbocsátás várható. Andrási Miklós hangsúlyozta… ja, az már lényegtelen. És akkor jön a szokásos szózat. Jó? Munkáltató: Jó. Tehát, akkor, amit szerettem volna mondani, ez csoportszintű szám egyébként, onnan bírom következtetni a 2009. évre vonatkozó, 1700 fő tekintetében, tehát akkor a csoportszintű számot említette az Andrási úr 2010. év tekintetében. Teljesen biztos, mert 20200 volt a létszámunk 2008. december 31-én, és a 2009. záró létszámtervünk 20290 fő volt, amit még most nem tudunk pontosan, de húszezer egynéhány száz, tehát 20100 körül van a zárónk. Tehát, e között nincsen matematikailag 1700 fő, különbség. És a jövő évi záró létszámtervünk is, a 82. Üzleti tervváltozatnál is még mindig 18794 fő, tehát ez gyakorlatilag négyszáz fős különbséget rejt, körülbelül, magában, aminek a nagy része a funkcionális területeknek a további hatékonyságjavító intézkedései. A forgalmi terület 118 fővel érintett, amit azonosítottunk a mellékvonalak kapcsán történő üzemátszervezés kapcsán történő lépések alapján. Most ne nevess rajta. Csak azért, hogy azonosuljunk, mert a 118 főt, azt a Forgalmi Igazgatóságtól kaptam. Tehát, 1700 fős elbocsátásról nem tudok számot adni. Csoportszinten igen, mert például, van olyan a megállapodások során, amit november 23-án aláírtunk, amiben pont az volt, hogy bizonyos mennyiségű munkavállalót például, engedjünk el korengedményes nyugdíjba. Az is csökkenést jelent ebben az időszakban. Úgyhogy, szeretném, hogyha nem újsághírekre kellene, mert ha jól emlékszem, pont egy évvel ezelőtt az újság tuti biztosan megírta, hogy megvesszük a HÉV-et, ha jól emlékszem, és erről kellett öt VÉT-en keresztül tárgyalni, és tuti biztosan elolvastad az Üzleti tervben, amit december 15-én tárgyalt meg egyébként is, én rossz helyen voltam, mert nem hallottam, hogy az Igazgatóság mit mondott. Meg tuti biztos, történt még néhány dolog, amit az újság megírt, az teljesen tutira biztos, amit az újságok írnak. Tehát, én azt gondolom, hogy azok a számok igazak, amik vannak. Vonalfelszedéssel kapcsolatosan sem tudom, de örömmel veszem, hogy Csek úr mellettem ül, mert a sínfelszedésben

5


talán ő még tudja, hogy hol szednek fel, mit, talán… gondolom. Úgyhogy majd erre szeretném, hogyha adnál választ. A GYSEV-vel kapcsolatosan meg, mivel naponta 82 e-mailt kapok arról, hogy hogyan készítsünk hatástanulmányt, hogy milyen hatással lenne az, hogyha a GYSEV átvenné a vonalakat a MÁV-tól, tehát például az a levél is, ami ott in medias rex, úgy elfogtál valahol, akkor láthatod, hogy annak a hatástanulmányát kell elkészíteni, hogy milyen hatással lenne gazdaságilag a MÁV-ra az, hogyha a GYSEV-nek a vonalakat átadjuk, és az mondjuk, a hiteleket és egyéb ilyen dolgainkat hogyan érint. Úgyhogy, bocsánatot kérek, lehet, hogy rossz e-maileket csíptél el, és azt, amit meg el kellett volna, azt éppen pont nem sikerült. A foglalkozásegészségügyi vizsgálattal kapcsolatosan pedig szeretném elmondani azt a témát, hogy a rendeletnek a melléklete hiányos, erre vonatkozóan megkértük a javaslatunkat a hatóságnak és a Minisztériumnak is a módosítás kapcsán, ugyanis a forgalmi szolgálattevő is hiányzik a rendeletből. Tehát, akkor ezek szerint a forgalmi szolgálattevőt sem kell elküldeni, csak a rendelkezőt, a naplózót, meg a külsőst, nem? Tehát, ilyen formán. Úgyhogy, számos hiányossága van annak a rendeletnek. Azért, attól függően, hogy milyen tevékenységjelleget, ugye, volt egy egyeztetés, ahol a hatósági és a jogszabályalkotó képviselői részt vettek, és a végzett tevékenységjelleg alapján azon munkaköröket addig is küldeni kell, vizsgálatra. De, ez továbbra is napi egyeztetési kérdést jelent, és a rendelet áldásos szövege alapján szeretném ezúton bejelenteni, hogy a következő VÉT-en pedig szeretném átadni a szakszervezeti kikért munkavállalóknak a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra való megjelenési kötelezést, és lesztek kedvesek eleget tenni, mert vannak olyanok, akiknek évek óta lejárt az alkalmassági vizsgálata. Úgyhogy, ezt is szeretném, hogyha sikerülne rendbe tenni. Köszönöm. Elnök: VDSZSZ. VDSZSZ: Na. Miután sikerült megfenyegetni bennünket, hogy most akkor orvoshoz leszünk küldve, helyes… peched van, mert nekem megvan, úgyhogy… rosszul tudod, megvan. Megvan. Foglalkozás-egészségügyi orvos, nem külön orvos. Munkáltató: …ha mi nem tudunk róla, akkor… VDSZSZ: Nem tehetek róla. Nekem megvan. Elküldtem, ott van a papír. Na, szóval, nekem megvan az orvosi vizsgálatom, meg a Zolinak is. Hogy mondod? Akkor mégiscsak megvan. Így van. És az miért baj? Na. Ezt böngészted? Igen, ott vagyok, persze, mert szemüveges vagyok, azért. Nem lehetek elsőcsoportos. Azt szeretnéd, hogy az legyek, besorolva, de az még nem jött össze. Tudod, ezt már mások is próbálták, hogy bolondnak nyilvánítanak, de nem… nem bizony. Itt se menne. Akkor visszatérek, amiről kezdtem beszélni. Nem az újságból olvastuk, hanem, ezt mondta a rádió. A rádióban mondta a… tehát, tudod, adás volt, és az ő hangja hallatszott, az elnökvezérigazgató hangja mondta… hát, akkor figyelj, semmi gond, gondolom, hogy a MÁV helyreigazítást kért. Ha tévesen jelent meg egy interjú, akkor helyreigazítást kért, sajtó helyreigazítást. Ugye, megtettétek akkor ezek szerint? Nem. Hát, itt mondja, hogy nem. Hát, akkor biztos, igazat… Munkáltató: MÁV Zrt, vagy MÁV szerepelt?

6


VDSZSZ: MÁV Zrt. van ideírva, MÁV Zrt. MÁV Zrt, bizony. Elfelejtettek helyreigazítást kérni, tehát ezt kell, hogy higgyem. Ugye, azon nem sértődsz meg, hogyha az elnök-vezérigazgató szavának jobban hiszek, mint mondjuk a tiédnek? Nem azért, mert… de, nem kell megsértődni azért, mert ő lehet, hogy bizonyos dolgokat jobban tud. Másképp tud, mint te. Lehet, hogy elhallgatják előtted a rosszhíreket, nehogy feldúljad a lelkedet. Tudod? Úgyhogy, az a helyzet, hogy itt bizony a MÁV Zrtről van szó, és amit te hozzáfűztél kommentárt, jobb lett volna, ha nem teszed meg, mert elég komoly problémákat jelent az is, hiszen most nem fogok itt számháborúba bocsátkozni, de az, hogy a létszámot nem pótoljátok vissza, itt elbocsátásokról van szó. A korengedményes nyugdíjazás nem elbocsátás. Ugye? Kifejezetten elbocsátásról van szó. És ahogy ismerem a folyamatokat, ennek hinni is kell. Nagy, sumák módon űzitek el az embereket. Nem törődtök azzal, hogy milyen megállapodások okán ezt nem lehetne megtenni. Hát, nem törődtök vele. Rugdossátok ki az embereket… csalárd eszközöket bevetve. Az e-maileket, azt nem elfogtuk, nem kellett elfogni, azt elküldik. Vannak olyan munkatársak, akik elküldik. Egyébként is, bizonyos dolgokat jogom van tudni, legalább úgy, mint neked, ha nem jobban. Úgyhogy… nem tudom, hogy a humánpolitika milyen hatástanulmányokat kell, hogy végezzen a GYSEV-nek szánt vonalakkal. Nagyon meglep, hogy ezzel is a humánpolitika foglalkozik. Azt kell látnom, hogy a humánpolitika rátelepszik a vasútra, gyakorlatilag olyan, mint egy jó „komisszár”. Kicsit túlnőtt a hatalma a humánpolitikának, azt kell, hogy gondoljam. Szóval, az nem megy, hogy a szakágak ennek a béklyójában vergődnek. Az nem megy, hogy a vasút azért épül le szellemileg, mert a humánpolitika áldásos tevékenységét kifejti. Nem tudja pótolni a szakembereit. Azért volt ez a botrány télen is. Hát, persze. Hát, persze, Mariann. Hát, azért valaki felel… nem. Ha valaki ezért felel, a humánszervezet felel azért… hát bizony, az felel érte. Aki megköti a kezét a szakmának, és nem tud reálisan… hát, hogyhogy hol van a keze? Hát, meg se mer mukkanni, hogyhogy hol van? Hát, meg van bizony, kötve. Jó, nyilván képletesen, persze. Bár, legalábbis itt az üvegházban képletesen. Lehet, hogy másutt ténylegesen is, mit tudom én. Attól függ, ki, mit szeret. De, ez tényleg így van. Az nem megy, hogy az egyébként is agyas szolgálati vezetők mellett ott ül a humánpartner, és szigorúbb, mint… ó, istenem, pápább a pápánál. Hát, az a nép… nem népbiztos, komisszár. A politikai tiszt. Ott ülnek a politikai tisztek, és néznek meredten a nyomorult, amúgy se túl eszes szolgálati főnökre, és ha valamit, jót mernek csinálni, akkor összehúzzák a szemöldöküket, vagy mit tudom, én mit csinálnak, és akkor elmegy a maradék bátorsága is. Hát, a humán nem engedi. Hányszor halljuk ezt, ugye, Zoli? Folyamatosan ezt halljuk. Nem engedi a humán. Az a baj, hogy ott ülnek, mint egy nagy pók. Nem, ez nem jó így egyébként. És az sem jó, hogy a humán, az egy külön mérlegen szerepel, és azok a mérőszámok, hogy hány embert lehet innen elküldeni. Hát, az abszurdum, ad abszurdum. Hát, dehogynem. És ha megint leesne holnap a hó, ugyanaz a botrány lenne, mint ezelőtt egy hónappal, vagy mit tudom én, mennyi ideje történt. Mert nincs, aki söpörje a havat, hacsak ti nem mentek ki, és nem söpritek. De hát, az meg nehéz. Hát, helyes. Hát, akkor, nosza, akkor a Keletibe is el lehetett volna menned, és söprögethetted volna a havat. Az nem kell. Rendkívüli hómunkásoknak nem kell. Nem a sínek közé kell menni mellette. Mellette. A sín mellett. Nem kell közélépni, és akkor meg van oldva a fantasztikus probléma. Na, tehát az a helyzet, Mariann, hogy sumákoltok, becsaptok mindenkit, akit csak lehet ebben a kérdésben, mert egy csomó hozzá nem értő ül azokban a posztokban, ahol nem ártana némi szakértelem, és elhisznek mindent, amit hallanak, mert nem tudnak mást tenni. Épp ezért, a

7


felelősségetek elég nagy, és ezzel kellene élni, és nem pedig visszaélni. Az orvosi vizsgálatokkal kapcsolatosan pedig az a skandalum, ami történik, hogy százak vannak állás… hányan vannak állásidőn? Száz ember legalább állásidőn van, ha nem több. De, annyi van, százan, biztos, vannak állásidőn. És az, hogy nem vagytok képesek a hatósággal ezt az ügyet rendezni, az ne haragudjatok, a ti impotenciátokat mutatja. De, így van egyébként. Ugyan már, ugyan már! Érdekes módon, a hatósággal annyi mindent el lehetett intézni. Ugyan! Pont ezt nem lehet elintézni? Pont ezt nem lehet elintézni? Ezt nekem ne meséljétek el. Figyeljetek, hányszor találkoztatok, mondjuk, a Horváth Zsolt Csabával, ebben a dologban? Egyszer is valaki leült oda, átbeszélte ezt a kérdést? Vettétek a fáradtságot? Szeretném látni azt a levelezést, amit ezzel kapcsolatban folytattatok a hatósággal. Gondolom, nem… hát, nincs titok, hát ugyan már, hülyeség. Ugye, vannak ilyen levelek, levélváltások, e-mailek, amiben fölhívtátok a figyelmüket erre a problémára? Mi legalább vettük a fáradságot, azt konzultálni fogunk velük ebben a dologban. Bár, nem tudom, hogy mi közünk hozzá, de azért megtesszük. Helyettetek. És arra nem képesek, hogy állásidőre ne a személyi alapbért fizessétek, hanem a távolléti díjat. Azoknak az embereknek, hogy kiesik két-három hét, az nagyon nagy keresetveszteség. És már elmondtuk egy párszor, hogy sajnos, nem olyan jövedelemmel bírnak, hogy ezt a veszteséget tudják ellensúlyozni más forrásokból, mert nincsen. És jókat kacarásztok rajta, és nem számít. Pedig, eltelt már a hatályba lépéstől számított jó hosszú idő, és nem egyszer szóltunk már miatta, és semmi nem változott, csak romlott a helyzet. Romlott a helyzet. Ennyit a humánról. Azt gondolom, nem a GYSEV vonalakkal kell bajlódni, hanem ezzel, mondjuk. Ez egyszerűbb kérdésnek tűnik. Nem kell a bonyolultabbal foglalkozni, úgyse tudjátok megoldani. Tehát, akkor mégis igazak a hírek, ugye, hogy a GYSEV vonalak ügyében vizsgálódás zajlik. Nem tudom, milyen alapon, amikor van egy ilyen megállapodásszerűség, amelyben az állam valamit elvállalt. Akkor ezek szerint abban is csak hazudozás van a kormány részéről. Ugye? Figyeljetek, sumákoltok, szépen a vasút éli föl önmagát, nem törődik azzal a több tízezer emberrel, akinek ez a kenyere, ti meg túlélésre játszotok. Elmondtam már a múltkor is. Ez nem korrekt eljárás. Ha úgy tetszik, tisztességtelen. Köszönöm. Elnök: Tekintettel arra, hogy ebben az első napirendi pontban már így is, úgy is, csak belecsaptunk, én azt javaslom, és mivel azt mondta Igazgató asszony, hogy rövid lesz az előterjesztés, hogy akkor térjünk rá erre az első napirendi pontra. VDSZSZ: Várjál még, a sínfelszedésre nem kaptunk választ. Az első napirend nem a sínfelszedés, nem, az nem az első napirend, az napirenden kívül volt. Munkáltató: A sínfelszedés, azt praktikusan szakmailag úgy fogalmazzuk, hogy vágányok megszüntetése, és a vágányok elbontása, aminek egyik eleme a sínfelszedés is, természetesen. Foglalkozunk ezzel a kérdéssel, természetesen. Azokon a helyeken, ahol a saját célú vágányok használatát nem igénylik, ezt leánykori nevén iparvágánynak hívták, és természetesen, állomási mellékvágányokban, ami vállalati tulajdont képez. Kincstári tulajdonú vágányok esetében is van ilyen lehetőség, abban az esetben, ha a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. erre az engedélyt megadja, de három éve sajnos, ilyen engedélyeket nem kapunk meg. Összességében ez nem nagy horderejű feladat és munka, ez gyakorlatilag a szakszolgálatunknak a létszámát és a technológiáját semmiben nem befolyásolja. Köszönöm.

8


VDSZSZ: Jó. Hát, itt van ez a… biztos, ismered ezt a kiadványt, ezt a Gy.144— 239/2009? Ugye, ezt ismered? Hát, gondolom, ismered. Tartalmát? Azt mondja: tárgy, intézkedési terv a személyszállítási közszolgáltatásból kizárt vonalakra. Na. Ezt átfutva, én nem látom ebből az anyagból azt a szándékot, hogy meg akarjátok őrizni ezt a hálózatot jobb időkre. Arra, hogy majd valakik másképp gondolják a mellékvonalakkal kapcsolatos jelenlegi álláspontok megvalósítását. Erre gondolunk. Hát, akkor most már világos az ügy, ugye? Jó. Munkáltató: Na, így most már a ködös Albionból kicsit világlik a fény, hogy mire szeretnétek választ kapni. Konkrétan erre vonatkozóan az intézkedési tervet elkészítettük, természetesen mi is. A vágány megszüntetésre vonatkozóan, de ezt megelőzően, az intézkedés, az arra szól, hogy ezeken a vonalakon ideiglenesen szünetel a személyi forgalom. Nagyon sok vonalon a teherforgalom megvan jelen pillanatban is, egyrészt, tehát ilyen vonatkozásban a szakmánkat illetően továbbra is terheli a felügyeleti, hibaelhárítási, zavar-elhárítási és karbantartási kötelezettség, minden egyes olyan vonalon, ahol a személyforgalom ideiglenesen szünetel, és a teherforgalom a továbbiakban is megvan. Azokon a vonalakon, ahol a személyforgalom ideiglenesen szünetel, és teherforgalom sincs, ott pedig a vagyonmegőrzés érdekében kell szűkített felügyeleti tevékenységet folytatni. Ez természetesen minden egyes vonalra, minden egyes vonalrészre kidolgozásra került, és még a menetrendváltás előtt jóváhagyásra került, és eszerint végzik a kollegák a területeken a munkákat. Létszámvonzata ennek nincs, meglévő létszámot tudjuk foglalkoztatni, a személyszállítás ideiglenes szüneteltetése a vonalakon szakszolgálatunkat illetően létszámcsökkentést nem eredményez, és a vonalakat nem szedjük föl, és a vonalakra vigyázunk erőnkből telően, természetesen. VDSZSZ: Jó. Hát, ebből azt kell látni, ebből az anyagból, hogy gyakorlatilag ezek a hálózatok, ami itt föl van sorolva, a 4—149-ig, szép lassan el fognak sorvadni. Hiszen, ezt mutatta az eddigi gyakorlat is. És beigazolódik az a felvetés, ami okán tiltakoztunk az ellen, hogy a mellékvonalakon szüneteljen a személyszállítás akár egy napra is, amit gondolunk. Hiszen, ha ezek itt megvalósulnak, akkor azokat a pályákat föl fogja verni a gaz, szépen elhordják. Te is nagyon jól tudod, hogy ez a vagyonvédelem semmit nem ér, ha nincs ott személyzet, akkor azokat a vonalakat elhordják, a szerelvényeket – a berendezésekre gondolok, szerelvények esetében –, az épületeket szétszedik, összetörik, és a többi és a többi. Úgyhogy, olyan költségeket… az egy romhalmazzá válik. Azon már épeszű ember újra hálózatot működtetni nem fog. És ebben cinkosok vagytok, hogy ezt meglépitek. Arról volt szó, hogy csak szünetel rajtuk a közlekedés. Ugye? Nem pedig az, hogy az élet is szünetel rajtuk. Az élet is szünetel rajtuk. Az nem ugyanaz. És az sem helytálló, ahogy mondod, hogy létszámvonzata nincs. Hát, hogy a fenébe ne lenne? Hát, még a Mariann is mondta, hogy 180, mit tudom én hány, 118 ember, vagy munkahely… na, hát… na, hát erről van szó. Persze, milyen terület lenne még? Kohászok ott nincsenek. Az is van. Na, de hát… igen. Hát, de hát, könyörgöm, eddig ott se volt senki, azokból nincs ott senki, azért nincs létszámvonzata. Azok nem oda vannak telepítve a mellékvonalakra, csak kiszolgálják, ha szükséges. Hát, miért néznek minket hülyének, teljesen? Több oldalon keresztül soroljátok azt, hogy hogy lehet szép lassan elhordani onnan a javakat. Az életben ne jusson senkinek, eszébe azokat újraéleszteni. Hát, saját magatokat élitek föl. Ez olyan, mint mikor a hasnyálmirigy gyulladásba jön. Önmagát emészti el. Ezt csináljátok. Ki ad erre utasítást? Szerintem, senki. Senki. Hát,

9


nem gondolom azt, hogy… az Antali biztos, nem. Azt se tudja, miről van szó. Miért kell ilyen túlbuzgónak lenni? Miért nem lehet megőrizni, átmenteni a dolgokat? Ezt a pár hónapot ki lehet bírni, nem? Hát, a személyetekben, igen. A személyetekben. A túlélésnek lehet az is, hogy most ki kell szolgálni az épp hatalmon lévőket. Jó fiúnak, meg jó kislánynak kell lenni. Megmutatjuk – mi? –, hogy milyen hűséges lények vagyunk. Aztán majd a másiknak mást mondunk. Nem kell nevetni, tudom, hogy mit beszélek. Hát, persze, így van. Hát, már megint a humán szól hozzá. Ez a röhej ebben az egészben. Megszólal a szolgálat. Megszólal a szolgálat a szakmáról. Ez egész egyszerűen elképesztő. Elképesztő. Meg, az is, amikor azt olvassuk, hogy azért kell a létszámot leépíteni, hogy a megmaradóknak – hol van? Ebben az újságban, igen. –, hogy majd a maradó… hol van? Ezt szintén az elnök-vezérigazgató emlegeti, amit a Kugler mondott egy pár évvel ezelőtt, hogy azért kell bizonyos létszámintézkedéseket megtenni, hogy ezt követően a maradóknak stabil és biztos munkahelyük legyen. Na most, ez a stabilitás és a biztos munkahely eddig ezt jelentette, hogy most 1700 embernek lesz útilapu kötve az idén a talpára, azért, hogy akkor idézzük, figyeljetek: a szakszervezetek jól látják a MÁV problémáit, és tudják, hogy mindenképpen változásokra van szükség. Hát, persze, csak hát milyenre? Hiszen, a vasutasoknak is érdeke, hogy egy korszerű szolgáltatást nyújtó, hatékonyan működő nemzeti vasúttársaság jöjjön létre. Ez az igazi garancia arra, hogy a többségnek hosszútávon is megmaradjon a munkahelye. Kérem, ugyanez a szöveg, szóról szóra, ezelőtt négy éve, vagy öt éve, ezt mondta a Kugler Flórika is. Ugyanezt mondta. Hát akkor? És akkor hol van? Hát, akkor már létrejött a korszerű vasút, most már nagyon korszerű. Akkor legalább annyira módosult volna ez a szöveg, hogy nagyon korszerű vasút jöjjön létre, a korszerűbbnél is korszerűbb vasút jöjjön létre, élén a szolgálattal, amit humánszolgálatnak neveznek. Ugyan már! Ugyan már! És az a baj, hogy ehhez vannak tollnokok, akik ezeket a baromságokat leírják. Hát, egyszerűen szemfényvesztés, ami zajlik. Hát, azt nem hiszem. Ahhoz képest, hogy ezt is aláírtad egyébként. Mindenki aláírta, csak a Both Tamás nem. Nem tudom, miért nem. Biztos, beteg volt. Vagy Amerikában, valahol volt, biztos. Az Antarktiszon járt. Köszönöm. Elnök: Köszönöm. A napirend előtti témákat én a mai napra lezártnak tekintem. És akkor az első napirendi pontunk, amint már említettük, a tájékoztató a téli felkészülésről, röviden. Köszönöm. VDSZSZ: Nem. Elnök: Munkáltatót illeti a szó. Munkáltató: A téli forgalmi felkészüléssel kapcsolatosan, pályavasúti oldalról, a következőkről tudom tájékoztatni a tisztelt jelenlévőket. A D4-es, téli forgalmi utasítás szabályozza – gondolom, ezt mindenki tudja – a felkészülés rendjét, ami területi központi szinten is a területi téli forgalmi rendeletek megalkotását és különböző intézkedések megtételét írja elő. Eszközök, létszámok, technikák hadrendbe állítását, megfelelő helyeken, attól függően, hogy vonatforgalom különböző szituációkban mit követel meg. Felmérések és a tájékoztatások, illetve jelentések szerint a felkészülés az november 30-ára elkészült és megtörtént. A konkrét kérdés úgy szólt, hogy mely területen és milyen munkavállalókat érintett a hó ügyelet megszervezése. Gyakorlatilag a teljes hálózaton, és mindegyik szakszolgálatot illetően, fizikai és nem fizikai

10


munkakörökben is, végrehajtási szinten és operatív irányítási szinten, és az elvi irányítási szinten is a hó ügyeletesek beosztása megtörtént, és az időjárási körülményektől függően, figyelembe véve a Kollektív Szerződés kötöttségeit, került elrendelésre a tényleges szolgálat, ami jelentett munkahelyi készenlétet, jelentett lakáson töltött készenlétet is. Számokban ez azt jelenti, hogy budapesti területen körülbelül 250 fő volt munkahelyi készenlétben, ez saját létszám és külső kivitelezőt is értendő. Hálózati szinten, durván ötszáz fő volt a készenlétbe beosztott létszám. Itt természetesen figyelembe kellett venni azokat a helyeket, ahol a vonatközlekedés lebonyolítás… téli időszakban a vonatközlekedés lebonyolítására váltó fűtőberendezések telepítve lettek, a felkészüléskor természetesen, a váltó fűtőberendezések próbáját is kell érteni. Minden egyes szolgálati helyen, minden egyes állomáson, minden egyes váltónál a próbafűtéseket és a próbákat elvégezték. Az említett vezénylési problémákkal kapcsolatosan nekem nincs semmiféle tájékoztatásom, nem kaptunk erre vonatkozóan információt. Az a kérésem, hogyha konkrét eset van, akkor azt szíveskedjetek jelezni, és természetesen, kivizsgáljuk annak érdekében, hogy ne sérüljön a Munka Törvénykönyve se, és a Kollektív Szerződés se. Ha esetleg rendszerbeli hibára derül fény, akkor értelem szerint a szükséges módosításokat a D4-es utasításban el fogunk végezni. A kérdés nem szólt arra, hogy konkrétan mi a konklúzió a kérdéses, 19-es és 21-e közötti időszakban, de ha erre vonatkozóan van igény, természetesen, a megállapításokat nagyon szívesen megosszuk a jelenlévőkkel. Köszönöm szépen. Elnök: VDSZSZ. VDSZSZ: A Déliben miért állt két napig a közlekedés, és a Keletiben is, ugyanígy? Elnök: Akkor, a VSZ is szeretne kérdezni. VSZ: Köszönöm szépen. Nemcsak kérdeznék, hanem véleményünk is lenne. Mert ugye, azért azt természetesen el lehet fogadni, hogy november 30-ára már mindenki felkészült, csak Magyarország és a vasút is ilyen, hogy amikor leesik az első hó, és az három centi, akkor minden lebénul. Na most, erre szoktuk azt mondani, hogy igazán jó helyzetben vagyunk, mert odáig már eljutottunk ebben az országban, hogy a Mackó sajtban nem keressük egyébként a brummogást, de a Camping sajtban keressük a sátorvasat. Mert itt nagyjából arról szól a történet, hogy mindenki felkészült, és leesett itt, Budapest térségében nagyjából 15—20 centi hó, és lebénult három napra a vasúti közlekedés. Amire Igazgató úr, te kérdeztél, az nagyon egyszerű. Pontosan azok a szakaszok nem voltak, tudomásunk szerint, bevezényelve, akik ezeken a területeken érintettek voltak. Hát, pont az nem volt. És nem szabálytalanság volt a készenlét vezénylésében, hanem arra utaltam, hogy minden mód és lehetőség megvolt a hó készenlét elrendelésére, és ehhez képest nem történt meg. Vagy nem azok lettek készenlétbe vezényelve, akik egy az egyben hadra foghatóak lettek volna. És akkor lehet odáig elmenni, hogy nagyon jó ez a vasút szétszervezés, de mondjuk, ahol a kocsivizsgáló más területhez tartozott – fogalmazzunk így –, vagy más társasághoz, ott egész éjszaka a kocsivizsgáló nyugodtan ücsörgött és héderezett, és nem volt hadra fogható pontosan azért, mert nagyon szépen szét lett ez a vasút szervezve, vagy ha úgy tetszik, összevissza, csak azt nem tudja betölteni, amit kellene. Mert ez ezt mutatja, hogy amikor azt mondják, hogy mindenhol lepróbálták a váltó fűtőberendezést, akkor

11


kiderül, hogy egyébként pont a budapesti három főpályaudvar, ami országosan is olyan, hogy külön figyelmet érdemelne, az bénul le. Ugye, itt fölmerül az a kérdés, hogy kiszervezték a váltó fűtőberendezések felügyeletét ellátó munkavállalói csoportot, ami nagyjából 120—130 fő volt 2005 elején, és eddig tartott. Eddig tartott az a műszaki állapot, ami gyakorlatilag azzal jár, hogy ezek a berendezések azóta nem lettek karbantartva, nem lettek igazán felügyelve, nem lett rájuk költve egy fillér se. És ugye, ez az IK Kft-ben van egyébként is. Ezeknek a gondolatoknak odáig kellene tartani és eljutni, hogy vajon szabad-e ilyet csinálni, hogy a legfrekventáltabb helyekről kiszervezzük a munkavállalókat? Ami gyakorlatilag egyetlenegy váltó is problémát okozhat, nem még több. Ugye, odáig nem merek elmenni, csak ilyen halkan mondom, hogyha már látják, hogy ilyen komoly probléma van, akkor mondjuk, mind a három fejpályaudvarra megcsinálni szépen a vágány utakat, és valahol a környezetben lecsekkolni azokat a vonatokat, amit lehet, és mondjuk, az elővárosi forgalomban használt vonatokkal meg oda-vissza járni, és hordani az utasokat. Ehhez képest nem ez történik, hanem, hordják egymásra a vonatokat, ameddig lehet, és utána meg, beáll az egész. Az már megint csak egy kérdés, hogy vajon, milyen az a MÁV, és most egész csoportra értem, ahol egy ilyen rendkívüli helyzetre nincsenek felkészülve abban az értelemben, hogy még elég régi vasutasok vagyunk néhányan, hogy volt úgynevezett téli menetrend, amiben, ha már minden kötél szakadt, akkor is tudták biztosítani a forgalmat. Itt pedig erről szó sincs. Itt arról van szó, hogy Budapesten keletkezett egy káosz, aztán a káosz az egész országra, oda is kihatott, ahova egyébként nagyjából egy centi hó se esett. Ez ennek a tanulsága valójában, hogy gyakorlatilag a téli felkészülésre lehet azt mondani, hogy felkészültünk, csak nem abban a formában, ahogy kellett volna. Tehát, ezeket a technikai dolgokat, hogy lepróbáljuk? Működött? Nem tudjuk. Igazgató úr, te se tudod, hogy a Nyugatiban, a Déliben, vagy a Keletiben a váltó fűtőberendezések, amikor lepróbálták, működtek, és valójában lepróbálták-e. Ki vette ezt át a MÁV részéről, akár a pályavasút, akár a forgalom részéről? Mert ezek az igazi kérdések, hogy valaki adja a nevét ahhoz, hogy igenis, erről meggyőződtek. És ez a vasútra, és összességében mondom, a vasútra úgy jön, hogy három napig a televízióban, a médiában, újságokban, a csapból is mi folytunk. Nem tudott helyreállni. Úgy, hogy gyakorlatilag néhány óra alatt leesett ez a 15—20 centis jó, és utána nem változott semmi se. Ezért kértük mi azt, hogy az elmúlt években ugye, mindig idekértük a téli felkészülést, akkor is volt probléma, most nem kértük ide, most még nagyobb probléma van. Tehát, amit elmondtál, az lehet, hogy úgy van, de kétségeink vannak efelől. És azért kérdeztük meg azt, hogy vajon, kik voltak készenlétben azokon a területeken, ahol igazából a baj bekövetkezett. Hogy vajon azok a munkavállalók adták a készenlétet a szakaszokról, akikre szükség volt, vagy mindenféle vezetői készenlét volt, mert ugye, vannak ilyen kftcs-k, nem mondanám ki a rövidítésnek a dolgát, hogy milyen fontos csávók, és mindenkinek ott kell lenni, csak épp az nincs ott, aki a munkát levégezze. Ez az én hozzáfűznivalóm a VSZ részéről, hogy azt gondolom, hogy ez most már eljutott abba a stádiumba, ha még egy ilyen bekövetkezik, akkor talán már lesz, reméljük, következménye, feltehetőleg, a legutolsó munkást, aki ebben érintett, azt fogják elküldeni, és az összes többi meg, marad a helyén. Köszönöm szépen. Elnök: MTSZSZ. MTSZSZ: Üdvözlök mindenkit. Én picit másik oldalról szeretném ezt a dolgot megfogni, tekintettel arra, hogy valószínűleg nem én vagyok a legrégibb vasúti

12


szakember ebben a teremben. Nekem, vasárnap, amikor a hó leesett, volt szerencsém 11,30-kor kint lenni a Keletiben, mert föl kellett volna adnom egy csomagot egy vonatra, ami természetesen, nem ment. Ha már bekövetkezik egy ilyen esemény, akkor viszont én meg, azt javasolnám, vagy az a véleményem, hogy nem ártana néha arra is odafigyelni, hogy miről tájékoztatjuk az utast. Tehát, 11,30-kor még a 9,40-kor induló pécsi IC ki volt írva, holott, szerintem, azt már mindenki tudta, hogy az a szerelvény már az életben nem ér be a Keletibe, nemhogy visszaforduljon 9.40-kor. A másik, maga a hangosbemondó, amit mondott, az nálam hab volt a tortán, amikor közölték a kedves utazóközönséggel, hogy Ferencvárosból, meg Kelenföldről indulnak a vonatok, és legyenek szívesek a kedves utasok a BKV járatait igénybe venni. Ezzel csak egy problémám van. Tessék mondani, a vidékről fölszabadult Mariska néni – elnézést a kifejezésért – honnan a bánatos istenből fogja tudni, hogy mire üljön föl? Legalább annyit mondott volna valaki, hogy a 7-es busszal el tudtak volna jutni ide, a mit tudom én, mivel, el tudtak volna jutni oda. Tehát, ha mást nem, akkor minimum erre legyünk szívesek már, odafigyelni. Köszönöm. Elnök: PVDSZ. PVDSZ: Üdvözlök mindenkit, és a PVDSZ nevében mindenkinek boldog újévet kívánok. Eredetileg nem óhajtottunk mi ebben a dologban véleményt nyilvánítani, de itt az Igazgató úr mondta, hogy váltó fűtéssel kapcsolatban a karbantartás megvolt. Szeretném fölhívni az Igazgató úr figyelmét, hogy Önt valaki félretájékoztatta, vagy téged valaki félretájékoztatott, mert ha itt a pesti területen karbantartás volt ebben, és kipróbálták a váltófűtőt, akkor az virtuális volt. Végignéztem a területet, a budapesti területen mindenhol, áprilisban kikapcsolták a váltó fűtőtranszformátorokat, és október végén visszakapcsolták, és a kettő között semmiféle kapcsolási művelet nem volt, innét csak virtuálisan lehetett ezt karbantartani. Csak ezt szerettem volna hozzátenni. Köszönöm. Elnök: Köszönöm. Akkor, a munkáltatói reagálásra lehetőség van. Munkáltató: A végéről kezdem, ha szabad. A szakmabeliek úgy mondják, hogy áram alatti berendezést nehezen lehet karbantartani. Valószínű, ezért nem volt bekapcsolva, meg azért nem volt bekapcsolva, mert nem volt rá szükség. Októberben meg akkor azért kapcsolták be, mert a karbantartási munkák után a próbát úgy kell elvégezni, hogy meg kell győződni arról, hogy valóban melegít, vagy nem melegít. Ehhez kapcsolódó kérdése a Kotter úrnak, vagy megjegyzése, szeretném elmondani, hogy minden területen, nemcsak az IK Kft, hanem más Kft-k is végeznek, váltófűtőkön karbantartási munkákat. Természetesen, dokumentáltan a végrehajtó szolgálat illetékesei átveszik, és igazolják ezeket. Tehát, ez nyomon követhető minden további nélkül. Ezeket az információkat természetesen, mi írásos anyagokból kapjuk, ezek az írásos anyagok alapján minden az ég egy adta világon visszakereshető és nyomon követhető. A váltófűtő karbantartása, vagy nem karbantartási kérdése vonatkozásában abszolút indifferens, hogy saját létszámmal végezzük, vagy nem saját létszámmal végezzük, itt egyetlenegy kérdés merül föl, hogy megtörténik a karbantartás, működőképes-e a berendezés, avagy sem. Úgy gondolom, hogy nem mindenki autószerelő, és azért vannak az autószerelő szervizek, hogy odaviszi az autóját az ember megjavítani. Az erre vonatkozó intézkedések, tehát a tevékenység-kihelyezésre vonatkozó intézkedések

13


mérlegelése, és ennek az oknak a keresése azt hiszem, hogy nem itt, és nem most kellene ezt megtenni. Annak idején, tudomásom szerint az érdekképviseleti szervek bevonásával és tájékoztatásával történt meg valamennyi tevékenység-kihelyezés. De, nem tudok ehhez, és nem is akarok más egyebet hozzáfűzni. Az utastájékoztatással kapcsolatosan, ezt a legvégére hagytam volna. Itt teljesen egyértelmű, hogy az elhangzottak is, meg az utasoktól, és a személyes tapasztalatok alapján is egyértelmű az, hogy utastájékoztatás vonatkozásában – diszkréten fogalmazva – van még mit, tanulnunk és javítanunk. Ha kicsit erősebben fogalmazom, akkor kritikán aluli volt az utastájékoztatás, ehhez nincs mit hozzátenni és elvenni sem. A tanulságot természetesen a kollegák levonták, és a szükséges intézkedéseket megtesszünk annak érdekében, hogy a korrekt utastájékoztatás a jövőben megtörténhessen. Időjárási viszonyoktól függetlenül, természetesen. A továbbiakban, részleteiben szeretném akkor a tisztelt jelenlévőket tájékoztatni, hogy a mi olvasatunkban mi is történt. Gyakorlatilag az a megállapítás, ami elhangzott, hogy 15—20 centi hó leesett Budapest körzetében, ez valóban így van. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Budapest területén is mínusz 20—23 fokot mértek. Ez azért lényeges, mert a váltófűtők úgy lettek beszerelve, és úgy lettek annak idején méretezve, hogy mínusz 10 C°-ig képesek a tevékenységüket ellátni, abban az esetben, ha működnek. Ebben az időjárási körülményben, tehát a mínusz 20 fok körüli hőmérsékletnél teljesen egyértelmű, hogy nem képes ellátni a feladatát az elektromos váltófűtő. A gázos váltófűtők ennél lényegesen kedvezőbbek, de Budapest területén sajnos, ezek nem voltak. Váltófűtőkkel probléma volt. A működésükkel volt probléma, Tárnokon, Soroksáron, Győrben, egykét váltó vonatkozásában, Kelenföldön 28… kitérőnél volt probléma, Keletiben öt csoportnál, Rákoson egy, Üllő, Monor, Kőbánya-Kispest, Pestlőrinc Szemere-telep, Kőbánya-Kispesten szintén voltak problémák a váltófűtők működésével. Itt gyakorlatilag az IK Kft. és a külső cég készenléte, azok órákon belül a hibákat elhárította, és újból működőképessé váltak a váltó fűtőberendezések, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem ez volt az alapvető probléma, hanem az volt az alapvető probléma, hogy Keleti pályaudvaron 66 csoportkitérőre felszerelt váltófűtő a mínusz 10 fok alatti hőmérsékleten nem képes ellátni a feladatát. A több évtizedes tapasztalat alapján kerültek annak idején kiválasztásra ezek a kapacitású váltófűtők, felvállalva azt, természetesen, hogyha ilyen hőmérsékleti viszonyok lesznek, mint ami most is volt, fennakadások várhatók. A létszám vonatkozásában. Előttem van az a táblázat, amiben teljesen egyértelműen nyomon követhető, hogy budapesti területen, természetesen az egész országot nem kértük be, budapesti területen hol, melyik szolgálati helyeken voltak készenlétesek. Mindenhol, kivétel nélkül, a saját létszámunk, az csak olyan létszám jöhet szóba, aki erre alkalmas fizikailag is és orvosilag is, meg a külső Kft-k részéről. Most a külső Kft-t úgy mondom, hogy ebben van 100%-os MÁV tulajdonú Kft. is, természetesen, sőt, tömegében, zömében erről van szó. De, el kell, hogy mondjam, tehát ilyen vonatkozásban nem látom azt, amit voltál szíves említeni, de azt a tényt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben az időjárási körülményben, és ebben a hófúvásban nem egy munkavállaló azt mondta, hogy nem hajlandó továbbvégezni a munkát, mert embertelen körülmények között van. Ami, meg kell, hogy mondjam, hogy aki kint volt hasonló helyzetben a vágányok között kitérőt takarítani, az tudja, hogy miről beszélek, aki nem, annak meg teljesen mindegy, hogy mit mondok. Teljesen helyénvaló. Ez ellen semmit az ég egy adta világon, nem lehet tenni. Ha valaki vállalja, megcsinálja, ha nem vállalja, hazamegy és melegszi. Főleg úgy, hogy több órán keresztül, nyolc-tíz órán keresztül ezt a feladatot végzik kint a területen. Tehát, ilyen

14


problémák valóban voltak, de meg kell mondani, hogy csak Kft-s létszámmal volt ilyen probléma, hogy nem volt hajlandó felvenni, illetve továbbvégezni a munkát. Ebből voltak ilyen jellegű problémák, természetesen, de hát ezt nem lehet tervezni. Ezeken a helyeken próbáltuk, illetve próbálták a kollegák mindenhol a létszámot pótolni megfelelő módon. Amit még szeretnék elmondani, hogy az általános helyzet kialakulásához egyértelműen hozzájárultak azok a problémák, amit említettem, a mínusz 20—22 fok, ami máról holnapra következett be. És ez azért lényeges, mert az acélszerkezetekben a különböző szabályozási munkákat el kell végezni bizber oldalról, és… vezetékes váltónál és pályás oldalon is, a kitérő zárszerkezeteknél. A havas időben még nehezebb és még bonyolultabb, ebből voltak szintén, gondok, problémák. Ehhez hozzájárult még a vonalvezeték-szakadás, aminek a helyreállítását természetesen, a kollegák a lehető legsürgősebben igyekeztek elvégezni. Váltóállító motoroknak a hibái, ami nem volt egy nagyságrend. Hamis foglaltságok, szigetelt sínproblémák, ez a bizber oldali. Felső vezetékhibákról is beszélni kell, hisz ebben a hőmérsékleti viszonyban olyan állapotba kerültek a felső vezetékek, konkrétan, egyik helyen a Budapest elővárosi vonalon, hogy felső vezetékszakadást eredményezett. Ez is hátráltatta, természetesen, a vonatközlekedés lebonyolítását. A menetrendben egyértelműen van, a régi fogalmak szerint a téli forgalmi menetrend, van ilyen, most úgy hívják, hogy hópihés vonatok. Téli felkészülés alkalmával, a mi javaslatunk az volt, hogy sokkal több vonatot kell kivenni ilyen kritikus időszakban, mint ami végül is a menetrendbe bekerült, a Minisztérium nem járult hozzá. A tanulságot levontuk, természetesen. Vannak olyan vonalrészek, ahol a jelenlegi rendszerből húsz, de vannak olyan részek, ahol 40%-ot ki kell venni hasonló időjárási körülmények között ahhoz, hogy a megmaradó vonatok menetrendjét lehessen garantálni. Erre vonatkozóan az intézkedéseket már elkezdtük, utasításmódosítás részben, részben a Hálózati Üzletszabályzatban történő leszabályozás vonatkozásában. Végezetül, amit még szeretnék itt elmondani, amit szintén nem szabad figyelmen kívül hagyni, a kialakult helyzethez kapcsolódóan, nagyon sok helyen a budapesti elővárosi vonatkozásban hét helyen történt az, hogy a mozdonyvezetők a szerelvényeket, mozdonyokat lezárták, és ott hagyták az egyébként is kritikus helyzetben lévő állomásokon, mondván, hogy lejárt a mozdonyvezetők ideje. Egyébként, amit én hallottam a rádióban, kommunikációt, dr. Mosóczi László vezérigazgató-helyettes úrtól, nagyjából ezeket a dolgokat elmondta. Én úgy gondolom, hogy semmit, az ég egy adta világon, nem hallgatott el, és nagyon kritikusan azt is elmondta, amit említettem az utastájékoztatással kapcsolatosan, hogy itt van még mit javítani, természetesen. Végezetül csak összességében annyit szeretnék elmondani, hogy mérlegelni kell, hogy felkészülünk ilyen kritikus helyzetre, ami tízévenként, vagy húszévenként egyszer-kétszer fordul elő – technikára gondolok itt, és létszámra –, vagy megfelelően kommunikálva, előre, természetesen, úgy készülünk föl, hogy tudomásul kell venni, hogy ilyen helyzetben nem fog leközlekedni annyi vonat, mint amennyi meg van hirdetve. Ezt természetesen a MÁV-nak, a Minisztériumnak fel kell vállalni ahhoz, hogy gondolatom szerint korrektül, az utasok tájékoztatást tudjanak kapni, és a megmaradó vonatok ilyen kritikus esetben nagyjából menetrend szerint tudjanak leközlekedni. Köszönöm. Elnök: VDSZSZ. VDSZSZ: Jó. Hát, ez volt a nyolcadik csapás – ugye? –, ami Magyarországot érte. Hetet Egyiptom, a nyolcadikat, ugye, Magyarország szenvedte el. Hát, nem tudom, hol

15


volt mínusz 23 fok, Szécsényben volt 25 fok, ott volt a leghidegebb. Budapesten nem volt mínusz 23 fok. Ha a váltófűtés csak mínusz 10 fokig használható, akkor már előtte, hiszen ez tudott volt, hogy nagy hidegek érkeznek, most az egyszer talált a meteorológiának a jóslata, napokkal előtte jósolta a cefet időt. Ugye? Szoktam nézni a met.hu-t, gondolom, itt is nézik jó páran, most eltalálták. Tehát, nem érhette váratlanul a rossz idő a vasutasokat sem. Amennyiben úgy ítélitek meg, hogy ez egy rendkívüli helyzet volt, és erre célszerűtlen felkészülni, ez is egy stratégia lehet, viszont akkor vállalni kellett volna azt, hogy előtte kihirdetitek az isten ítéletét, és azt mondjátok a jó népnek, hogy uraim, ne utazzanak, mert nem tudjuk garantálni azt, hogy eljutnak, hogy a vonatokat menetrendszerűen tudjuk közlekedtetni. Ez is egy megoldás lett volna, és nem pedig az, hogy összevissza hazudoztok az utazóknak. Itt megint erről van szó. Megint hazudozások voltak. Ott volt több ezer ember a Keletiben, és összevissza beszélt mindenki. Nem a hangosbemondón kell elverni a port, a rossebeket. Nem. Be kellett volna mondani valakinek, mondjuk, az elnök-vezérigazgatónak a rádióban, meg a tévében, odamenni, uraim, ne utazzanak a vonaton, mert nem tudjuk garantálni, hogy eljutnak. Leállt a Keleti, vagy bezár a vasút két napra. Még ez is tisztességesebb dolog lett volna, mint ez. Ehhez nem kell felkészülés, ehhez csak egy kis tisztesség kell ehhez is, fölvállalni valamit, hogy nem ment. Előfordul. És akkor nem lett volna belőle botrány. De, most egyébként megint jön a hó állítólag. Ugye? Azt mondják. Most kíváncsi leszek. Meg kell mondani. Nincs ezzel semmi gond. Hogy nem megy, uraim. A vasút nincs olyan műszaki állapotban, hogy egy ilyen szokatlan, szokatlan időjárást télen, fogadni tudjon. És akkor rendben van a dolog. És akkor két napig nem utazik senki. Volt már ilyen, ugye, a sztrájkok alatt is. A sztrájknál is hazudoztatok nagyokat. De, ott bölcsebbek voltak az emberek, mert nem mentek ki a vasútra. Most az volt a különbség, hogy kimentek a vasútra, mégse mentek a vonatok. Hát, tisztességtelen volt az eljárás. Megint csak azt tudom mondani. Azért, hogy mentse mindenki az irháját. És az összes többi, amit elmondtál, persze, hogy így volt. De, miért van így? Itt nem az a lényeg, elmondtad, hogy mik voltak az okozatok. De, hogy mi okból volt ez, azt már nem mondtad el. Hát persze, hát, nyilván. Azért nem mentek a vonatok, mert nem lehetett állítani a váltókat. Miért nem lehetett állítani a váltókat, mert a váltófűtés nem bírta, mert a vonalvezeték elszakadt, mert nem volt elég ember. Hát, ez így van. És, most mi van? Ezzel nagyot mondtatok, gondolod? Ezt mindenki tudja, már aki valamikor volt a vasúton. Aki nem volt, az rácsodálkozik, hogy jó, hát tényleg, akkor rendben van. Hát, nincs rendben, mert ezeknek a dolgoknak nem lett volna szabad, bekövetkezni. És bekövetkezett, és be is fog megint következni. És az, hogy ilyen előjönni, hogy a létszámkérdéssel a szakszervezetek egyetértettek? Hát, ne mondjál már ilyeneket. Hát, zsarolva voltunk lépten-nyomon. Hát, mit tudtunk volna csinálni? Hát, nem értettünk egyet. És akkor mi van? Hát, itt verték a Kuglerék a nyálukat, hogy ki kell helyezni, a létszám miatt. Volt is… te is nagyon jól tudod. Az volt az egyetlen oka, megint a humánszolgálat, a humánnak ki kellett mutatni azt, hogy létszámot épít le. Lehet ezen nevetni, Mariann, ez lett a következménye egyébként. Ez így van. Ez így van. Figyeljetek, amihez hozzányúltatok, csak elbasztátok. Már, bocsánat. Vegyétek már észre. Miért nem veszitek észre, hogy a humán mit művel? Miért szálljak le? Az a helyzet, figyelj, amit a humán művel, és az egész hó dolgot, ez is a humánpolitika nyakába varrható, mert nem volt ember. Ilyen egyszerű. Nem volt ember, nincs szakember. Így van, vagy nem így van? Na. Nem így van? Nem mondja senki, hogy nem így van. Dehogy nincs így. Hát, magad elmondtad, apám. Hát, most mondtad el. Hát, hallgasd vissza, amiket elmeséltél. Nem volt szakember, nem volt hozzá meg a

16


szakmai háttér, hogy a télre fölkészüljetek. Hát, most magad… ott van, hallgasd vissza, nem fogok veled vitatkozni. Hallgasd vissza, amit elmeséltél. Nem fogok vitatkozni. És ha megint lesz a rossz idő, ugyanez az állapot fog előjönni, mert csodák nincsenek. És birkamódon ezt tűritek. Tűritek azt, hogyha egyszer már nincsen eszköz, mert a Minisztérium… mi az, hogy a Minisztérium azt mondja, hogy ennyi vonat… olyan nincs, hogy a menetrendet mérsékeljétek? Ki mondja ezt a Minisztériumban? A Minisztérium nem szólal meg. A Minisztériumban egy-két ember szólal meg. Azt nem tudom elhinni, hogyha a miniszternek, a vitorlásbajnoknak azt mondjátok, uraim, vagy uram, ez nem fog menni, ő azt mondja, hogy de, akkor is csináljátok meg. A rossebet. Csak az a legegyszerűbb, fölfele mutogatni, és nem fölvállalni, dolgokat. Ha azt mondja a miniszter, hogy ennyi vonatnak menni kell, az nem tud menni, az a vonat, és akkor nem megy az a vonat. Most már érdekes módon, lehet csökkenteni a menetrendet, addig nem lehetett. Mert, az a legegyszerűbb, gazsulálni a főnöknek. Hát, a főnök… akkor inkább kussolok nagyokat, utána meg, magyarázom a bizonyítványt. Azért mondom, jobb lett volna, ha nem szóltok ebben a dologban semmit, hogyha nem vagyunk itt, mert ez olaj a tűzre, amit fölsoroltál, különben. Ez olaj a tűzre. Ezt kár volt elmondani. Ezt mindenki tudta, csak azt hittem, hogy lesz bennetek annyi gerinc, hogy mást mondotok ebben a dologban. Na. Mondjál valami okosat. Elnök: Két kezet is láttam, nem tudom. Munkáltató: Bocsánat, egy percre. Tehát, azért ahhoz képest, hogy azt mondtad, hogy nem érdekel téged a téma, eléggé felhúztad magad. Azt hiszem, ezt azért megjegyezhetjük, hogy az elmúlt években, például a téli felkészülésben léptünk előre. Tehát, most 1600 villamosan fűtött váltónk van, néhány tíz évvel ezelőtt nem volt. És emlékszem én a 80-as évekből is olyan telekre, amikor nem tudtuk még az akkori létszámmal se lekezelni a téli havazásokat. Tehát, ez azért… hát, figyelj, én emlékszem, 87 januárjában, akkor született májusban a fiam, derékig érő hóban, elakadt a… VDSZSZ: …derékig ért a hó, könyörgöm. Ne beszélj már, hát én is ott voltam. Munkáltató: …figyelj, oké, de azért mondom, hogy a tél, az olyan, hogy előfordul az, hogy nem tudunk… hófúvásban azért egy kicsit másként működik a dolog, mint a sima hóban. A másik, hagy tegyem hozzá, hogy a váltófűtés, az egyrészt műszaki kérdés, másrészt gazdasági kérdés. Természetesen, lehet háromszor olyan drága, és ötször annyi energiával működő váltófűtést is csinálni, és az azt jelenti, hogy akkor olyan átlagos esetekben ötször annyi energiát fűtünk el. Ez nem azt jelenti, hogy az ócska szart vesszük meg. VDSZSZ: Hát, figyelj, ami mínusz 10 fok… akkor, ki kell írni rá, mínusz 10 fok alatt nem megy a vonat, mert nem működik a váltófűtés. Hát, ilyen egyszerű. Munkáltató: Nem, ez komolytalan. Tehát, én azt hiszem, hogy ennél azért egy kicsit komolyabban kellene ezt a VÉT-et kezelni, mint ahogy kezeled. VDSZSZ: Nincs VÉT egyébként. Ha mínusz 10 fokig van váltófűtés, akkor mínusz 10 fok alatt nem járnak a vonatok. Akkor ki kell tenni a táblát a Keletibe, hogy fagy miatt zárva.

17


Munkáltató: Nem működik ez a dolog. Nem. VDSZSZ: Dehogynem. Hát, miért? Hát, mi van mínusz 10 fok alatt? Hát, most mondta el a Karcsi, hogy a Keleti azért bénult meg, mert mínusz 11,5 fok volt. A váltófűtés ezt tudta, nem… na. Munkáltató: Ilyen esetekben, amikor ilyen hideg van, akkor plusz létszámmal kell beállni, és ilyenkor… VDSZSZ: …a humán… Mariann egyetértett vele. Miért, volt létszám? Figyelj, a Hónig… Elnök: Igazgató úr. Munkáltató: Kettő megjegyzésem van a Bárány úr részére. Javaslom, hogy szíveskedjél végighallgatni, vagy végigolvasni a szószerinti emlékeztetőt, és úgy idézni engem, ahogy én azt elmondtam. Mert, amit idéztél, az nem fedi a valóságot. A másik, nagyon sok olyan dologra derült fény, miszerint nagyon sok vasútszakmai kérdéssel nincs tisztában a tisztelt jelenlévők egy része. Nem ez a fórum az, azt hiszem, hogy ezeket a szakmai kérdéseket tisztázzuk, és felvilágosítást adjunk, de természetesen, bármikor, üljünk le, és egyeztessünk, és nagyon szívesen a felvilágosítást megadjuk. Köszönöm szépen. VDSZSZ: …sértő? Melyik vasútszakmai kérdés az, amivel úgy gondolod, hogy nem vagyunk tisztában? Te mondtad, hogy a váltófűtés mínusz 10 fokig jó csak. Ezt tényleg nem tudtuk. De, ti meg tudtátok. És ha tudtátok azt, hogy mínusz 23 fok érkezik, akkor mit csináltatok erre? Amikor tudtátok azt, hogy a váltófűtés csak mínusz 10 fokig jó, hiszen az olcsót kellett megvenni, mint kiderül – ugye? –, nem a jót, az olcsót, mert nyilván valami havercég ezt adta elő, jó áron. És, történt valami? Azt mondtam az előbb, akkor szólni kellett volna a nagyközönségnek, aki akar még utazni a vasúton, hogy gyerekek, ne menjetek ki a Keletibe – a Déliben, ott nincs váltófűtés, ott a vonalvezeték… a vonalvezeték is csak mínusz 10 fokig jó? Mert azt nem mondtad. A vonalvezeték is mínusz 10 fok… mert, a Déli is állt egyébként, meg a Nyugati is állt. A Nyugati nem addig, de a Déli elég sokáig állt. Ott nincs váltófűtés, mínusz 10 fokig, ott a vonalvezetékek szakadtak el, mert nem volt, aki után állítsa. Ez vasútszakmai kérdés, ugye? Nyilván, ezt is rosszul tudjuk. De, azért megvolt a készenlét, mindenki be volt vezényelve, minden rendben volt, mert a papír mindent elbír. Nyilvánvaló, senki nem várja azt el, hogy önkritikát gyakoroljatok, azt, magatokat vádoljátok, nem erről van szó, csak legalább hülyének ne nézzetek minket. Hát, egyszerű a kérdés. Nem volt ember. Ilyen egyszerű. Nem volt ember, aki takarítsa a váltókat. Ennyi. Nehéz ezt belátni? Beszéltek összevissza, mindent a váltófűtésről, meg minden rossebről. Ugyan már. És ha megint hó lesz, ugyanez fog előfordulni. Megint valamit majd mondotok. Meg, milyen dolog az, hogy a Minisztérium nem engedte azt meg, hogy a téli menetrendet alkalmazzátok, vagy mindegy, minek nevezzük. Azt mondtad, hogy a Minisztérium nem hagyta azt jóvá, hogy ilyen rendkívüli időjárásban kevesebb vonattal lehessen közlekedni. Hát, mi az, hogy nem hagyja jóvá? Akkor azt kell nekik mondani, az épp aktuális miniszternek, hogy öreg, akkor ülj ide te, aztán intézd a dolgokat. Ugyan

18


már. Egyszerűen, nem is foglalkoztatok evvel a dologgal különösebben. Csak botrány lett belőle, mert nem gondoltatok arra, hogy… ilyen botrány lesz. Elnök: Legelőször a MOSZ kért szót, utána a VSZ, és majd a munkáltató. MOSZ: Üdvözlöm a tárgyalófeleket. Nem akartam különösebben ehhez a témakörhöz hozzászólni, de miután hét mozdonyvezetővel meg lettünk szólítva, így előbb-utóbb azért szeretnék… hét? Úristen, micsoda teher. Tehát, akkor ez a hét vonat nem ment el ez időszak alatt valószínűleg. Én úgy gondolom, hogy január 5-én beszélni a téli felkészülésről, hát engem mosolyra fakaszt. Ezekről nem most kéne beszélni, ezekre föl kellett volna valóban, készülni, és hogyha a végeken megnéznénk, hogy milyen lehetőségek vannak, hogy milyen infrastrukturális háttere van egy ilyen felkészülésnek, a röhejjel egyenlő. Ezt csak úgy tájékoztatom az itt ülőket. Hogyha egy söprűt kell keresni valahonnan, akkor annak már komoly problémái támadnak. Hát, arról már nem is beszélve, hogyha esetleg valamit melegíteni is kell. Na most, abban azért hagy osszam a Balázsnak a véleményét, hogy én is úgy gondolom, hogy kivételesen eltalálták az időjárást, kivételesen lehetett volna egy kicsit erre hatékonyabban felkészülni. Ez engem is meglep egyébként, hogy mínusz tízig jók ezek a váltófűtések. Tehát, nagy valószínűséggel a gazdagság okozta, hogy ilyeneket sikerült valamikor beszerezni. Egy dolgot azért szeretnék még elmondani ezzel kapcsolatosan, hogy a MÁV Trakció Zrtnél, itt az elmúlt hónapokban a mozdonyvezetők rövidebb munkaidőben voltak foglalkoztatva, mert állítólag nem volt annyi munkánk. Ezzel kapcsolatosan ugye, hogyha kiemeltük ezt a hét mozdonyvezetőt, én kiemelném azt a pár százat is, aki meg mondjuk, 14—15 órás szolgálatokat ücsörgött végig azért, mert mondjuk, a munkáltatói jogokat gyakorló játékosok – és nem firtatnám, hogy melyik cégé – elfelejtett leváltót küldeni ezeknek az uraknak. Egyébként meg, mínusz órákban, meg rövidebb munkaidőben, meg állásidőben itt-ott vakaróztak a mozdonyvezetők. Én azért szeretném megkérdezni, hogy nem lehetett volna ennél a rendkívüli időjárás esetén nem a gazdasági szempontokat nézni, hanem, mondjuk, berángatni ezeket az embereket, és mondjuk, odaküldeni, ahol éppen szükség lett volna a leváltóra. Én, amikről tudok, néhányról tudtam, mert feltételezem, hogy Andrási úr nem véletlenül keresett ezzel az üggyel kapcsolatosan, én azért itt egy-két olyan esetről, amiről tudtam, ott a kollegák nem 12 óra szolgálattal zárták le ezeket a mozdonyokat, hanem kicsivel többel. De, én nagyon örülnék, ha csak az a hét vonat nem ment volna, de én úgy tudom, hogy ezzel párhuzamosan egy jó néhányszáz nem közlekedett. Elnök: Kotter úr. VSZ: Köszönöm szépen. A VSZ részéről úgy gondolom, hogy nem volt alaptalan, hogy ezt fölvetettük az elmúlt VÉT alkalmával, hogy erről a bizonyos téli felkészülésről, majd a bekövetkezett eseményekről itt a VÉT-en egyrészt tájékoztatást kérjünk, másrészről pedig vita legyen – mert ez már az. Én egyetlenegy dolgot nem látok ebből a szempontból, ez pedig az, hogy hogyan tovább. Ugyanis, az elmúlt évben is bekövetkezett, ha nem is ilyen mérvű, de azért elég látványos baki. Aztán, ezt még meg tudtuk az idei évben fejelni, illetve hát, az elmúlt év végén. Ugye, január, aztán decemberben megfejeltük. Az a kérdés, hogy az idén januárban, vagy februárban, ha megint jön valami kicsit keményebb időjárás, akkor mivel fogjuk ezt megfejelni. Mert ez itt a lényeges dolog, hogy túl tudunk-e lépni egyszer önmagunkon, és nem a mundér

19


becsületét védeni akkor, amikor már mundér nincsen. Az világos és egyértelműen mutat, hogy valami nem passzol. Ha a vasutas, a MÁV-os munkavállaló, az ott van, és végzi a munkáját és takarít, a Kft-be kivitt, vagy kiüldözött munkavállaló meg beint. Mi azon küzdünk, hogy a Kollektív Szerződésből a hideg, illetve a meleg környezetben végzett munkára vonatkozó melléklet maradjon benne, máshol meg be se tartják. Nemhogy azt, ami a MÁV-nál van, amit magával vihetett volna, hanem azt sem, amit egyébként a jogszabály leír. És nem a munkavállalóra vonatkozik ez, hanem a munkáltatóra. Ja, meg annak a munkáltatónak van egy 100%-ban tulajdonosa, ugye? Tehát azért azt gondolom, hogy pontosan ezekben kellene egy kicsikét végiggondolni, hogy jó-e ez, amit csinálunk. És szándékosan mondom azt, hogy csinálunk, mert azt gondolom, hogy egymást marjuk most is, ahelyett, hogy azok a dolgok megtörténnének, hogy hogyan lehet ezt kiküszöbölni. És hogyan lehet a vasutat visszaállítani. Én nem akarok senkit se megbántani. Ebben az időszakban voltam egyébként, ebben a kritikus időszakban Dombóvárról Szegeden autóval. Reggel hétre kellett mennem, valamivel öt óra előtt indultam, tehát kétszáz kilométer, leértem hét órára. Meg, haza is értem az autóval. Ha ugyanezt vonattal akarom megjárni, akkor valószínűleg 48 óráig téblábolok valahol az országban a vasúton, és nem tudom megcsinálni. Csak ennyi a különbség. Csak ennyi a különbség. És nem a közutat akarom ezzel isteníteni, hanem pontosan azt, hogy eléggé felelőtlenül megy a dolog, amikor kiszervezés van, amikor létszámleépítés van, amikor azt mondjuk, hogy de a karbantartási költségeket megvágjuk, és nullára állítjuk, hogy még anyagmentes karbantartás sincsen már. Hogy amikor nem azt nézzük, hogy mennyi létszámmal lehet valójában egy készenlétet fenntartani optimálisan, ahhoz, hogy ki lehessen lábalni ezekből a problémákból, hanem azt mondjuk, hogy mindent és mindent lefaragni a végletekig. Ennek ez lesz a következménye. Ez látható. És én nem látom azt, hogy ebből hogyan lehetne kilábalni. A vasutasok biztos, hogy szeretnék megoldani, de úgy látszik, vannak, akik nem akarják ezt a problémát megoldani. Köszönöm. Elnök: Munkáltató. Munkáltató: Bocsánatot kérek, a MÁV-nál a jelenbeni automatizálási szintnek megfelelően elég sok humánerőforrásra van szükség. Tehát, ilyen formában minden humán. De, most itt közben gondolkodtam, hogy a humán szakelőadók mindenre rátelepszenek, mármint a szakszervezetis foglalkoztatottak. Mivel sokat kellett a mostani állományba sorolással foglalkozni, ezért mindig a szakszervezetben kikért humánpolitikai szakértőket is számba vettem, tehát így közösen teszünk a rátelepedés tekintetében. Másrészt pedig azt szerettem volna még mondani, hogy én államvizsgáztam az általad is istenített operációkutatásból. És tulajdonképpen különböző fajta időket és folyamatokat kell optimalizálni. Így van? És, hogyha én jól emlékszem, az ütemes menetrend bevezetésénél a Keleti pályaudvarnak volt egy hatástanulmánya, amiben itt most, ha jól emlékszem, én 2 perc 54 másodpercre emlékeztem, de azt mondja az Ernő, hogy három perc a vonatok követési ideje. Na most, próbálkozzunk már meg három perc alatt, azt a nem tudom hány váltócsoportot kitakarítani, miközben, ha jól tanultam Szamos úrtól, hogy a vonatszél hogyan rántja vissza a porhót a váltóba, és hogyan lesz fölösleges az előtte lévő takarítás, mert erről is meghallgattam már a tájékoztatást, tehát ez azt jelenti, hogy minden egyes, kisuhanó vonat után újra és újra ki kell takarítani. Na most, képzelem, hogyha két mozdony között három perc különbség van a menetrendben, akkor micsoda ugrabugrálást kell ott

20


végrehajtani. De, menet közben, miután mindenért úgyis a humánterület a hibás, gondolkodtam, hogy akkor hol vegyem meg a Holle anyó dunyhát, amit elkezdek majd szórni legközelebb, amikor a hó keletkezik, és előre fogok szólni mindenkinek arra vonatkozóan, hogy most havazást fogok gerjeszteni, mint fő hibás. Ernő, akartál az előbb még valamit mondani. Munkáltató: Köszönöm szépen. Az a baj, hogy elfelejtettem már, hogy mit akartam mondani, bár meg van kötve a kezem. A téli felkészüléshez én nem szeretnék hozzászólni, inkább csak, ami a Keleti pályaudvaron történt. Én egyetértek Kotter úrral nagyon sok kérdésben. Egy picit más ez a vasút ma már, mint amit itt mindnyájan ismerünk. Fölvetődik a másik oldalról, Balázs emlegeti, mi az, hogy a Minisztérium határozza meg a hópihés dolgokat. Picit átalakultunk, és teljesen megváltoztunk, és most a Mozdonyvezetők Szakszervezete oldaláról is hallottam, hogy azért voltak, ahol túlszolgálatok történtek. Való igaz, hogy olyan helyeken történtek túlszolgálatok, ahol nem tudott megmozdulni a mozdony, és nem volt mivel hazamenni. És ezt így számoltuk el. De, én láttam olyan lezárást is Rákoson, az átmenő fővágányon, hogy tízórás szolgálattal bedobta a mozdonyvezető a kulcsot, és elment úgy, hogy nem szólt senkinek. És ekkor kezdődtek a problémák úgy isten igazából. Tessék? Én nem tudom, hogy kit, mikor, hogy vontak felelősségre, mivel ez a Trakcióhoz tartozik, én meg a forgalomhoz. Tehát, visszatérve a kezdeti problémára. Mariann említette a Keleti pályaudvarnak az ügyét. Nem lett volna ezzel a téli hóval semmiféle nagy probléma, hogyha a Keleti pályaudvaron, nem a Keleti pályaudvaron történik ez az eset, hanem bárhol, máshol az országban. A Keleti pályaudvaron négyszáz vonat közlekedik egy 24 óra alatt, gyorsan számolunk, akkor kijön ez a háromperces dolog. A Déliben kettőszáz vonat van. Kálmán említette a műszaki kritériumokat, illetve a Karcsi is említette ezeket a problémákat. Én, ahogy látom ezt a dolgot, és engedjétek meg nekem, hogy én így mondjam el, forgalmász szemmel ezt a dolgot, ekkora hideg, és így hó, nem volt egy időben az utóbbi időszakban. A Keleti pályaudvarnak olyan technológiája van, hogy van 158 kitérője, ebből van hatvan befűtött váltója, és nem tervezünk rá plusz létszámot, aki tisztítja ezt a dolgot. Elkezdődött vasárnap, pontosabban a havazás már akkor tartott, és a nagy hideg is megvolt, leállt keresztben a váltófűtés. Gyakorlatilag megtorpant a Keleti pályaudvar, és a környékbeli állomásokon föltorlódtak a vonatok. Na most, valamikor 13—14 óra körül, számoljuk ki, 9 órától 13 óráig nem tudott bevinni a Keleti pályaudvar négyöt vonatot. Közben már kétszázat föl kellett volna dolgozni. Na most, innentől kezdve teljesen fölborult a rend. És azt se felejtsük el, hogy a MÁV-nál volt egyszer egy január 2-a, és még nem olyan túl régen volt. És erre azért emlékezzünk vissza, hogy hosszas viták voltak, köztük a ti oldalatokról, hogy a szakma helyes döntést hozott, vagy nem hozott helyes döntést. És akkor is elpolemizáltunk itt kéthárom hónapot azon, hogy helyes volt ez a döntés, vagy nem. Akkor, amikor bevezették a csökkentett, ugye, szombati menetrend lett bevezetve. Ma, amikor december 20-án, hétfőn kellett volna egy vasárnapi menetrendet produkálni, nem hozta meg senki ezt a döntést, mert azóta már egy teljesen más D4-es utasításunk van, és nem olyan egyszerű ezeket a döntéseket meghozni. És szintén osztom azt a dolgot, hogy amikor 86-ban nagy hó volt, akkor a fél Andrássy út, meg az egész Kerepesi út a Keleti pályaudvart takarította. És ma a kocsivizsgálónak nem mondhatom azt, mint csomóponti főnök, vagy állomásfőnök, vagy pályavasút, hogy igen, gyere ki, segíteni nekem. Nem. Ezért külső Kft-től veszek munkaerőt. Közben a vasutas ott ül bent. És jó lenne, hogyha most már tényleg arról beszélnénk, hogy hogy lehet ezen javítani. És nem arról, hogy most

21


ki, mit csinált és hogy csinált. Na, folytatva a Keleti dolgait. Ugye, estére, a Keleti pályaudvarra többlet munkaerő került, éjszaka nekiálltak váltót takarítani, természetesen, a nemzetközi vonatok, amik a 120-asról jöttek fölfele, nem fértek be a Keletibe. Nem tudtak bejönni. Lezártak a vonalon. Nem a vonalon, állomásokon. Gyömrő, Maglód, satöbbi. A következő nap se tudtak bejönni. Természetesen, az elővárosi forgalom nem igazán tudott konkrétan, megindulni a pályaudvaron. Most az utastájékoztatás. Ez megint egy jó szlogen, hogy mit nevezünk utastájékoztatásnak. A Balázs-féle vetületet el tudom fogadni, mert egyetértek ezzel, hogy nem az utastájékoztatót kell most ezzel felelősségre vonni, viszont nem tudom elfogadni azt, amit te említesz, mivel a MÁV-START éppen azért gyötör állandóan, hogy én nem írom ki a 90 perccel, meg 360 perccel be nem érkezett vonatot. Ha ez nemzetközi vonat, akkor sajnos, ki kell, hogy írjam. Hát, ha pécsi IC, akkor is ki kell, hogy írjam, mert ha Pécsig nem ment még IC vonat 9,40-től, akkor sajnos, ki kell, hogy írjam. Így van. Hát, nem tudom, melyik volt. A kétszázas volt? Teljesen mindegy. Tehát, az utastájékoztatás, ez megint olyan, mint a foci, hogy ehhez mindenki ért, csak amikor odajutnánk, és ezt tényleg végezni kellene, és korrektül, akkor senki nem mond semmit. Én ott voltam a Keleti pályaudvaron ez alatt a kétnapos, kritikus időszakban, hát, próbáltam én valami utastájékoztatást szervezni, azt nem nagy sikerrel. Mert ugye, azt mondjátok, hogy nem volt benne sikerem. Mondja be azt, hogy honnan megy a busz. Tehát, mindent, nagyon sok mindent el kellene mondani. Nem vagyunk erre felkészülve, sajnos. MTSZSZ: Akkor ne mondja azt, hogy vegye igénybe a BKV járatait… Munkáltató: Hát, ha nem mondom, akkor az a bajod. Ha azt mondom, hogy vegye igénybe a BKV járatait, akkor az a baj. Döntsük már el, hogy mit csináljunk. Munkáltató: Még annyiban szeretném folytatni, munkáltatói részről, kapcsolódva Kovács úrnak a szavaihoz, és ugye, az Andrássy útról kivezényeltekhez. Magam részéről, tekintettel arra, hogy a Humánerőforrás Igazgatóság úgyis a hibás mindenért, mint ezt meghallgattuk, ezért szeretnék kezdeményezni egészségmegőrző programot a Humánerőforrás Igazgatóságon, és a Kollektív Szerződés tárgyalásában megfáradt kollegák között egyfajta társadalmi munkában, a magam részéről máris egy napot önként fölajánlok, ha januárban, februárban lesz hóesés. A kolleganők gondolom, csatlakoznak, a Munkaügyi Kapcsolatok ebből ki fogja venni a részét. Tehát, azon a helyen, ahol január-februárban erre szükség van, némi képzés után örömmel elmegyünk, akár az Ajtósi Dürer sorra is, hómunkázni. Én ezt a magam részéről örömmel fölajánlom, aki csatlakozik hozzá, megteheti. Elnök: VDSZSZ is. VDSZSZ: Mondtam, hogy hagyjuk a végére ezt a nagyon fantasztikus, jó témát. Na, de hát most akkor működött a váltófűtés, vagy nem működött? Ugye, hát legalább egyformát mondjatok. Mert, az Ernő azt mondta, hogy leállt a váltófűtés a Keletiben. Tehát, akkor nem működött a váltófűtés? Bemondta az unalmast. Hát az pont elég. Az pont elég. A másik az, hogy… de, nem. Fölösleges ezen vitatkozni, nem fogok a Mariannal vitatkozni. Az a helyzet, hogy ez régebben megoldott probléma volt. Hogy, hogy nem, nem tudom, de megoldották. Ilyen fennakadás nem igazán volt, leszámítva

22


azt a 86-os dolgot, de hát akkor az egész ország leállt, mert… na. Jó. Tehát, akkor állt az ország is egyébként. És itt meg ugye, az a helyzet, hogy nem volt olyan havazás, ami miatt a vasútforgalom megbénulhatott volna, pusztán a létszámra visszavezethető okok miatt bénult le a rendszer, azért, mert nem volt megfelelő karbantartó személyzet, hogy felkészüljön a hidegre. Hogy miért nem volt, leegyszerűsítem, azért, mert nem volt helyén a létszám. Mert eddig ez nem volt probléma. Mert az, hogy még egyszer, a Déliben szakadtak a vonalvezetékek, nyilván szabályozási gondok okán történtek. A Keletiben a váltófűtés… az, hogy most külső Kft, vagy belső, meg IK Kft, ki a fenét érdekel? Lényeg az, hogy a rendszer nem működik. Nem működik. A humánoldalról nem működött ez a rendszer, és nem műszaki oldalról nem működött a rendszer, az a probléma, Mariann. Jó lenne, ha ezt észrevennétek. Én ezt tudom mondani. Nem. Nekem ez a meggyőződésem. Ha hatvanhatszor közbevágsz, akkor is ez marad a meggyőződésem. Ez a meggyőződésem. Jó. Jó. Igen. Igen. Az is humánpolitikai intézkedésnek a hiányosságára visszavezethető, mert ha van kellő számú… így van. Ha van hozzáértő személyzet, a kellő időben, a kellő helyen, akkor ez nem fordul elő. Az az igazság. Lehet ezen vitatkozni. A másik dolog, ha pedig ez így van, akkor be kell zárni a Keletit. Ki kell mondani, hogy a Keleti a mai napon zárva tart. És akkor nem megy oda senki. És az, hogy miért torlódnak, meg hogyan torlódnak föl a vonatok, az meg forgalomszervezési kérdés. Az, hogy – de, elmondta az Ernő is – az, hogy a vasútnak milyen a menedzsmentje, hogy miért van az a bénultság, ami nem volt meg két éve, amire majdnem ráment ugye, a Mosóczi, meg a Németh Ági – helyette ugye, a Mészáros elvitte a balhét – azért mondom, most is be kéne vezetni ezt a munkakört. Régen is volt, a Koldus és királyfiban lehetett olvasni. Ugye, a királyfi felkent személyét nem verhették meg az ideges tanárok, hát ott volt a gyerek, akit mindig megvertek helyette. Nagyon jó állás volt, boldog volt. Néha elverték, de egyébként jól élt. Most is lehetne egy már ilyen bűnbakot szerződtetni a vasúthoz. De, a viccet félretéve. Az, hogy egy apparátus, műszaki, vagy menedzsment lebénul attól való félelmében, hogyha hoz egy döntést, annak esetleg olyan következményei lehetnek, ami számára kedvezőtlen, ez meg önmagában röhejes. Ez önmagában röhejes. Hogy tudják, hogy itt a tél, de azért az úristennek nem merik. És nem azért, mert itt buták az emberek, meg vannak rémülve. Mert, még egyszer, előtte napokkal a rádió, tévé arról ugatott, hogy jön a hideg. Ugye? Jön a havazás, mindent tudtak. Meg kell nézni a műholdfelvételeket is akár, bármit. És nem csinált senki, semmit. Ugye? Mert féltek attól, hogy majd lesz következménye. Egyébként itt meg a sajtószolgálat abszolút felelős ebben a dologban. Nem te, nyilvánvalóan, hanem azok, akik ezt az osztályt vezetik, hogy képtelen a vasút kommunikálni. Csak hazudozik nagyokat. Hát, mi a franc, szükség van erre? Miért nem lehet azt megmondani? Miért nem lehet azt megmondani, hogy uram, jön a hideg, kedves utasok, készüljenek arra, hogy fennakadások várhatók a MÁV közlekedésében. Csökkentett vonatokkal kell számolniuk, és pluszkésésekkel. Senki nem… mindig arról beszélnek, hogy ó, állunk elébe. Hát, ez hangzott el az elején is. Amit fölolvasott a Karcsi, mindenki, mindenhova felkészült. Papírokon bemutatták, hogy mindenütt megvolt a kellő létszám, csak erről nem tudott a havazás, nem tudott a jóisten, és megbénította azt a csúnya vasutat. Pedig hogy fölkészültek rá. Nem lett volna tisztességes dolog elmondani azt, hogy a kurva életbe, becsődöltünk. Ezért, meg ezért, meg amazért. Nem? Nem mellébeszélni. Hát, miért nézel hülyének? Figyelj, a Keletiben öt ember volt. Ezt a Mosóczi mondta a tévében. Öt ember volt. Azért, mert spórolni kell a készenlétekkel, mert hó készületi cirkuszok vannak. És a többi és a többi. Utólag már mindenki azt mond, amit akar, ki

23


emlékszik, hogy valójában mi volt? Csak az a félő, még egyszer, hogyha holnap megint jön a hideg, állítólag 50 centi hó lesz, vagy mennyit mond a tévé, vagy már ma, akkor ugyanaz a helyzet, utána majd írjátok a papírokat, hogy mindenki a helyén volt, csak épp nem mentek a vonatok. Na, jó. Az meg, mese, hogy nem lehet kisöprögetni a váltókat, nem a francokat nem. De hát, ha nincs ember, akkor tényleg nem lehet kisöprögetni a váltókat… söprögetni. Legfeljebb nem hárompercenként közlekednek a vonatok, hanem, hat, vagy hét percenként, de akkor is közlekednek. Így meg egyáltalán nem mentek a vonatok. Erről van szó. És így megnyugodhatsz. Így meg nem mentek semmit a vonatok. Hát, igaz is. Hát, végül is nem történt semmi. Semmi baj nem történt, úgyhogy sztrájkolt egyet a jóisten. Helyes. A bíróságnál nyújtottatok be, kérelmet ellene, hogy jogellenes a sztrájk? Miért nem tettétek meg? Jelentsétek fel a pápánál. Na. Arra még képesek a jogászok is, az hétszentség. Ti meg mondjátok el, hogy a gaz jóisten miket csinált. Komolyan. Mint a VDSZSZ is tette, hogy gonosz volt hozzánk, szegény vasutasokhoz. Elnök: Lelkesítő ez a téma. Még az MTSZSZ, PVDSZ, VSZ is jelentkezett. MTSZSZ: Én valószínűleg akkor nem jól mondtam el, amit elmondtam. Tehát, bocsánat, én nem fegyelmi felelősségre vonásról beszéltem, hanem egy jelenségről. Természetesen, aki a hangosbemondót, vagy a vizuális utastájékoztatót kezeli, nem ő a hunyó a történetben, ezt mindenki tudja. De azért én azt gondolom, hogy a pálya is, vagy a forgalom is fölhívhatja, és véleményem szerint annak a másnapos START-os vezetőnek a figyelmét, aki azt elrendeli, hogy az egyik oldalon írom az utastájékoztatásra, hogy 9,40-kor, meg 11,40-kor indul a vonat, a másik oldalon meg, folyamatosan mondja a hangosbemondó, hogy nem indít a Keleti pályaudvar vonatot, hanem tessék elmenni ide, oda, amoda. Hát, bocsánat, maga az információ volt így ellentétes egymással. Igen, vitatkozhatunk arról, hogy most ezt jól rendelték el, nem jól rendelték el, szerintetek jó, szerintem nem jó, teljesen mindegy, de akkor is ez volt maga a jelenség. Tehát, két ellentétes információ jött a hangosból, meg a vizuálisból. Erre szerettem volna fölhívni csak a figyelmet. A másik, azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy este, a helyből induló, Kálmán Imre szerelvényét ötven perccel később még nem sikeredett betolni a helyére. Tehát, nem sikeredett. Pedig az itt volt helyben, nem kellett neki, jönni sehonnan, se Maglód felől, se sehonnan. Ott állt kinn a tároló, csak nem tudták fölszabadítani. Én megkérdeztem az ott lévő, ilyen mindenféle információs mezben rohangáló, illetve egyhelyben ácsorgó, és beszélgető kollegákat, hogy tessék mondani, mi annak a sorsa, azt mondták, hogy még nem sikerült kiszabadítani úgy a váltót, hogy be lehessen tolni. Ez volt este 19 óra akármikor. Ez az egyik. És hogyha most a másik oldalát nézzük a dolognak, igen, annak viszont én is nagyon örülök, hogy a Mészáros András még a helyén van. És valószínűleg nem lesz kirúgva. Én fölhívtam, hogy vállalná-e ezt az ügyeletes bűnbakállást, azt mondta, hogy jó pénzért nagyon szívesen, tehát a Balázs kérdését megoldottuk. És lenne két kérdésem… én most, bocsánat, ez költői lesz, és nem biztos, hogy én erre szeretnék választ kapni. Az egyik, hogy ugye, már most fönt van az Interneten, hogy fél méter hó várható holnapra. Ha ennek csak a 20%-a igaz, az is tíz centi. Tehát, azt még nem tudjuk, valami még jön hozzá. Tehát, valószínűleg a hóval a hideg is jön, tehát ugye, akkor azt már most mindenki tudja, hogy ennek holnapra megint valami rossz időjárást jósolnak, ami a téli időjárásviszonyok mellett – egyébként tegyük hozzá, abszolút rendben van –, tehát gondolom, akkor erre már készül mindenki. A másik meg, hogy jól értettem én – ugye?

24


–, hogy azt mondta, hogy a Kft. emberei nem vették föl a munkát. Akkor nem jól értettem, elnézést. Hanem, hogy ott hagyták. Jó. Akkor, a másik kérdés, amire én nem biztos, hogy választ szeretnék várni, az az, hogy valószínűleg akkor a Kft. és a MÁV között egy olyan szerződés van, hogy a váltóknak a használhatósága, az üzemképessége, egyebe, az az ő házija, hiszen az ember is nála van. Ugye, valaki ezt majd valamilyen kártérítési formában érvényesíteni fogja velük szemben, hogy ezt nem sikeredett? Köszönöm. Elnök: PVDSZ. PVDSZ: Köszöntök mindenkit. Nem óhajtott a PVDSZ ehhez a témához hozzászólni, de az Igazgató úr egy kicsit megszólított bennünket, és egy kicsit rosszul éreztem magamat. Mert mi az utolsó pillanatig tiltakoztunk az ellen, hogy a TEB kötelékeiből kikerüljenek a Keleti váltófűtő csapat. Az a pár ember nem tudom, hogy miért volt… kiszervez… igen. Tehát, tudja ezt a többi szakszervezet is, tulajdonképpen. Csak ezt szerettem volna hozzáfűzni. Köszönöm szépen. Elnök: Még a VSZ. VSZ: Köszönöm szépen. Én már javasolni akartam, hogy zárjuk le ezt a napirendi pontot, mert azt gondolom, hogy… ezt csak azért, mert mielőtt még bezárnánk bármelyik fejpályaudvart, és egyébként azokat a BKV buszokat vennénk igénybe, amelyek szintén lerobbantak, és nem tudnak működni, a szomszédos állomásokra, azt gondolom, hogy máskor, adott esetben erre még vissza lehet térni. Én csak addig térnék vissza, ha ilyen kritikus mondjuk, a Keleti, akkor lehet, hogy egy kis túlméretezett váltófűtés, vagy valahonnan kerítenek félmilliárd forintot rá, hogy megcsinálják, segítene rajta, és a jövőben nem fordulna elő ilyen. Köszönöm. VSZ: Már csak azért is javasolnám, hogy fejezzük be, mert az… most küldte a riasztást, és pedig pontosan szokta küldeni, hogy 17 órától várható a havazás. Tehát, ha sokáig leszünk, akkor nem tudunk hazamenni. Elnök: Akkor, várjuk a munkáltatói felszólítást a közös hólapátolásra. A zárszót megadom, jó? Munkáltató: Én már dolgoztam olyan munkáltatónál, ahonnan nem tudtak hazamenni az emberek, és nem tudtak bejönni, és ezért arról kellett gyorsan gondoskodni, hogy honnan lesz kajájuk, mert azt se lehet… tehát, azért… májkrémet kellett szerványolnom két óra alatt, úgyhogy ezt nem szeretném. Ezt örökre megjegyeztem. Ez 1999-ben volt, akkor is volt ilyen. Jó. Munkáltató: No. Összegezve, amit végül is részletekben elmondtam, és gondolom, hogy visszahallgatható, vagy visszaolvasható, szeretném leszögezni azt, hogy ennek a komplex eseménynek, amit lehet bármilyen jelzővel illetni, pozitívval kevésbé, természetesen, mi volt az okozója? Az volt az okozója, hogy egy: Keleti pályaudvaron a váltófűtők erre az időjárási viszonyokra nincsenek méretezve. Hogy miért ez lett beszerezve 10—15 évvel ezelőtt, erre nem kívánok kitérni, mert nem is tudok kitérni, de valószínű, gazdasági okai voltak, ahogy többen itt ezt megjegyezték. Természetesen,

25


van a piacon olyan váltófűtő-berendezés, ami Finnországban, Svédországban működik, teljesen mindegy, hogy mínusz 20 fok van, vagy 30 fok van, és tíz centi hó esik, vagy ötven centi hó esik, el fogja olvasztani a havat. Viszont egy dolgot szeretnék leszögezni. Munkáltató: Sőt, Szibériában is van… Munkáltató: Igen. Egy dolgot szeretnék leszögezni, és Asztalos László kollegám, az azt hiszem, hogy ezt gyakorlatból tudja igazolni. Kérem szépen, ilyen időjárási körülmények között, akkor, amikor hófúvás van, akkor, amikor porhó esik, és ilyen mennyiségben esik, a kézi váltótakarításnál sokszor arra sincs elegendő kapacitás, hogy a váltót átállítsa, nemhogy a vonat elmenjen, mert egyszerűen elkezdi az elején, a végére befújja a havat. Nincs erre felkészülve ez a rendszer, és ha bekövetkezik ilyen eset a jövőben, ugyanez meg fog történni. Ezért javasoltuk azt, és ezért mondtam el azt, hogy van egy ilyen javaslatunk, hogy ezt a kapacitású vonatmennyiséget leközlekedtetni hasonló esetekben nem lehet, lehetetlen, és ezért volt az a javaslatunk, illetve ez hangzott el részemről, hogy vannak olyan vonalrészek és keresztmetszetek, ahol a jelenlegi mennyiségnek a 20%-át ki kell venni, és vannak olyan részek, ez többek a Keleti és környezete is, ahol a 40%-át, minimum, ki kell venni ahhoz, hogy normálisan tudjunk a közlekedéssel bármit tenni. A történelemben, elhangzott itt a 80-as évek, a 70es években, 60-as években, nem egy alkalommal fordult elő, több napra megállt a vasút, mert az időjárási körülményeket egyrészt nem lehet befolyásolni, másrészt ezekre a szélsőséges időjárási körülményekre nem lehet felkészülni. És végezetül azzal szeretném befejezni, hogy amit elmondtam, szintén, hogy a kommunikációban, az utastájékoztatásban igenis hibák voltak, senki az égvilágon, ezt nem takargatja, és nem akar mást mondani, mert ezek a dolgok megtörténtek. A tanulságot le kell vonni. Természetesen, egyértelműen ki kell számolni azt, hogy a MÁV-nak megéri, a MÁV csoportnak megéri-e az, elsősorban a pályavasútnak, hogy például, a Keleti pályaudvaron, ahogy elhangzott, nagyobb teljesítményű váltófűtők kerüljenek beépítésre, vagy fölvállaljuk azt, hogy hasonló esetekben vonatszám csökkentést kell tenni, és akkor is lesznek várhatóan fennakadások, de nem ilyen mértékben. Köszönöm. Elnök: VDSZSZ. VDSZSZ: Hát, az a helyzet, hogy ezt a zárszót, ezt kár volt mondani, ez elfogadhatatlan, Karcsi, amit elmondtál ezzel kapcsolatban. Én nagyon sajnálom, hogy ezt így elmondtad, én azt gondoltam, mást fogsz mondani zárszóként, és nem pedig ezt. Nem kell itt szerecsent mosdatni. Hát, figyeljetek, ez egyfelől nem volt olyan szélsőséges időjárás, mert nem volt. Egyszer esett a hó. Egyszer esett. Utána nem esett. Miről beszéltek? Miért mondtad azt, hogy 23 fok… nem annyi volt. Figyeljél… nem, semmi különös időjárási körülmény nem volt. Semmilyen nem volt. Tél volt. Tél volt, Karcsikám, tél volt. Semmi egyéb nem volt, jó? Összevissza beszélsz azért, hogy mentsétek az irhátokat. Hát, azt nyugodtan lehet. Én meg azt, hogy hülyének nézzél. Mellébeszélsz. Mellébeszélsz. És akkor mi van? Én meg azt utasítom vissza, ha már itt tartunk, hogy utasítgatjuk egymást, hogy hazudozzál nekem. Jó? Mese az egész, mese habbal. Egyébként, nem tudom, hogy most… a hó. Most hány vonat fog közlekedni a Keletiből? Csináltatok valamit? Csináltál valamit? Semmit. Hát, akkor meg miről beszélünk? Most jön a hó. Narancssárga riasztás van. És 40%-kal kevesebb vonat van a Keletiben? Menetrend szerint ki van adva? Nincs. Hát, akkor miről beszéltek? Akkor

26


miről beszéltek? És ha leesik a hó, akkor majd megint előadjátok, hogy jobban meg kell gondolnunk? Ugyan már… szóval, elfogadhatatlan a válasz, az a helyzet. Ez csak arra alkalmas, hogy a valós problémákat elkendőzze. Köszönöm. Elnök: Köszönöm. Akkor tíz perc szünetet tartsunk, azt javaslom. Kollektív Szerződés, egy rövid összefoglalót esetleg a múlt alkalommal elhangzottakról, hogy aki nem volt itt, és aki… emlékezetfrissítésnek. Munkáltató: Mivel, ha jól emlékszem, az első paragrafusok egyikénél a VDSZSZ tárgyalódelegációja távozott, ezért a múltkori tárgyalás konzultáció volt. Konzultáció formájában végigmentünk a Kollektív Szerződés bizonyos pontjain, ha jól emlékszem, 45.§… 35-ös, köszönöm. Vannak, akik figyeltek. Tehát, 35.§-ig jutottunk, tehát azt lehet mondani, hogy akkor az első 35 paragrafussal, ha a VDSZSZ is egyetért olyan formában, ahogy elhangzott, akkor folytathatjuk a 36-osnál. Ha és amennyiben nem, hiszen nem volt VÉT, ezért szerintem, az 1.§-sal és az elejével kell kezdenünk, úgyhogy javaslom, hogy kezdjük ott. VDSZSZ: Gondolom, hogy a kafetériát megbeszélhetnénk. Az a Kollektív Szerződésben van. Beszéljük meg a kafetériát, hogy mennyivel emeljük. Nyilván, jó mankó, amit a Cargónál elértek a szakszervezetek. Ugye, ott az adóváltozásokat teljességgel figyelembe vették a felek, úgyhogy ott rendben van a dolog. Hasonlót várunk el a MÁV-nál is, tehát… hát, azt jelenti, hogy ott meg lehet emelve majdnem 30%-kal a kafetéria. 30%, igen, mert 410 ezer most… itt van. Mindegy, benne van. Na, mindegy, nem tudom. 405 ezer. Na. Tehát, egy hasonló dologgal kielégít… na, jó? Akkor jól mondtam. Azt mondtam, majdnem 30%. Tehát, 340 ezer forint, az úgy nagyjából jó összegnek tűnik. Hát, az a minimum. Akkor van meg a 25% hellyel-közzel kompenzálva, ami ugye, a legalsó adókulcs. Ha már a Szollár is azt mondta, a kis majomgyerek, hogy ezt kezelni kell. Az a majomgyerek, az a Szollár Domokos. Arra haragszom, mert bunkó. Még a Feri egyik szóvivői múltjából. Igen. Kicsit megfeledkezett magáról. Meg, hát itt vannak a minisztériumok se éppen szűkmarkúak, a gazda se szűkmarkú saját magával, mert ott a legtöbb az emelés, 850 ezer… tehát, akkor ez nem akadálya annak, hogy itt ebben megegyezzünk most? Hogy mondod? Na, hát nyilván, hogy van. Most azt mondom, hogy a kafetériát beszéljük meg. Munkáltató: Nem. Én azt szeretném… ezek a példák, amik elhangzanak, bérfejlesztés is van mellette? Hát, ez egy kérdés azért, azt gondolom. Tehát, meglátjuk… VDSZSZ: Meghallgatjuk a MÁV ajánlatát, amit már októberre megígértetek. Persze, megígértétek. Itt a meghívó, amiből voltam bátor, már idézni, az októberi meghívóban. Munkáltató: De, a második napirendi pont a Kollektív Szerződés. VDSZSZ: Na, de hát addig, hogy… a második helyes. Én is azért gondoltam, hogy azért volna célszerű először a bérrel kezdenünk, hogy lássam, hogy mi a vágyatok a jövőre vonatkozólag. Nem tudom, mit kell dugdosni. Hát, adjátok oda, amit írtatok. Gondolom, már elkészült a nagy mű. Azért váratott ennyi ideig magára. És az alkotó pihenhet. Nem akarod, hogy infarktust kapjunk, vagy hogy gondolod? Rendes vagy.

27


Megjöttek, a két apród betoppant. Szondi két apródja betoppant. Semmi baj… Endre, mint hóhányó, jól fog mutatni. Mariann, az Endre, mint hóhányó. Munkáltató: Azt mondta nekem egy szakszervezeti képviselő, hogy ez nem lóugrás, hogy ugrándozzunk a Kollektív Szerződésben, hogy amikor akarunk, egy pontot előkapunk, úgyhogy nem lóugrás, első rész, 1.§, elkezdjük. VDSZSZ: Nem kéne ilyen erőszakosnak lenned, mert nem biztos, hogy célravezető. Elnök: PVDSZ. PVDSZ: Nekem az a javaslatom, hogy tekintettel arra, hogy valóban a 35.§-ig eljutottunk, és ezen a VDSZSZ nem volt ott, ott valamennyi szakszervezet az adott ponthoz kifejtette az álláspontját, én azt javaslom, hogy a VDSZSZ az első 35 paragrafust nyilván áttekintette, erre vonatkozóan tegye meg azokat az észrevételeit egyben, amelyekre a többieknek lehetősége volt, és ezt követően erre a munkáltató reagál, vagy csinál, amit akar, és utána folytassuk a 36.§-tól. Köszönöm. VDSZSZ: Hát, a bért, jó? Akkor vegyük a bért jó? Második napirendi pontként, ahogy kértük. Jó? Mariann, akkor a második napirendi pont a bér. Munkáltató: A kérdésem, az az lenne, hogy a Kollektív Szerződést nem kívánjátok megmódosítani úgy, hogy január 31-ét követően is érvényes legyen? VDSZSZ: A bérrel kezdjük. Az a második napirendi pont, jó? Legyen az. Meglátjuk, hogy mit ajánlotok a bérbe. Szeretném tudni. Ugyanis, mi már többször elmondtuk a bérkövetelésünket, ti még egyszer sem. Azt gondolom, hogy teljesen normális vágyakozás. Munkáltató: Kiküldtük a napirendi pontokat, Kollektív Szerződés, Kollektív Szerződéssel… VDSZSZ: Jó, hát és? Hát, könyörgöm, egy javaslat… nem, Mariann, egy javaslatot küldtetek ki. Munkáltató: Úgy értelmezem, hogy továbbra sem vagy… VDSZSZ: Javaslat volt. Javaslat. Mariann, úgy értelmezed, ahogy akarod. Azt kérjük, hogy második napirendi pontként tárgyaljuk a bért. Ezt kérem. Nem tudom, mi akadálya van. A csak-on kívül nem tudom, mi akadálya van. Január eleje van, arról volt szó, hogy… Munkáltató: Napirendi pontok vitáját lezártuk az elején, második napirendi pont a Kollektív Szerződés… VDSZSZ: Nem zártuk le, dehogy zártuk le. Milyen vitát? Hát nem zártunk le semmit se.

28


Munkáltató: A Kollektív Szerződéssel kapcsolatos észrevételeidet… VDSZSZ: Hát, mit erőszakoskodsz Mariann? Munkáltató: Te mit erőszakoskodsz? VDSZSZ: Hát, azért mert mi korábban is ezt kértük… figyelj, nekem mindegy. Második napirendi pontként mi azt szeretnénk tárgyalni. Jó? Ti meg azt. Hát, akkor dobjunk föl egy egyforintost? Úgy gondolod? Vagy mit gondolsz, hogy ki dönti el? Azért tárgyaljuk azt, mert te ezt mondod? Hát, nem. Munkáltató: Hát, miért? Azért tárgyaljuk azt, mert te azt mondod? VDSZSZ: Azért. Így van. Mert a bér, az igenis fontos. Január van, és akkor az fontos. Január elsejétől… Munkáltató: A Kollektív Szerződés szerintem, legalább annyira fontos. VDSZSZ: Nem. A Kollektív Szerződés érvényes… hosszabbítsuk meg a határidőt, semmi gond. Öt perc. Már mondtam, múltkor. Munkáltató: Hát, szeretnénk meghosszabbítani azokkal a változtatásokkal, amit átadtunk. De, te meg nem vagy hajlandó arról tárgyalni. VDSZSZ: Ja, hát, hogyne, persze, azzal a szemétkedés… nem érdekel. A bért tárgyaljuk? Jó, hát, akkor várunk, míg megjön a megvilágosodás… Munkáltató: Igen. Akkor, folytassuk a Kollektív Szerződés 36.§-ánál. VDSZSZ: Azt is elmondtam, a kafetériát. Hát, hogy van ez? Hát, mi? És miért pont a 36-ossal? Miért a 36-ossal? Miért nem a 34-essel, vagy a 2-essel? Miért a 36-ossal? Nem értem. Munkáltató: Elmondjam, Balázs? VDSZSZ: Nem kell elmondani. De, gondolom, az nem érv, amit el akarsz rá mondani. Azért, mert volt egy konzultáció. Akkor… én is konzultálok a MÁV-val, és akkor folytassuk a 82-essel. Ugyan már, nevetséges. Munkáltató: Hogy annyi újdonságot azért csak mondjak, mert így le tudjuk játszani fejben is a sakkot, ez teljesen jó, még tábla se kell hozzá. Annyi csak azért hozzátartozik, hogy ezt a műsort eljátszottuk tavalyelőtt is. Nem tárgyalunk, nem érdekel, nem jövünk, kimegyünk, majd akkor, amikor, meg azzal, meg kezdjük újra, meg nem tudom, micsoda. Azért, ennek van egy felelőssége ennek a dolognak. Tehát… VDSZSZ: Jó, hogy figyelmeztetsz rá. Azt az oldalt figyelmeztesd, jó? Ha kérhetlek. Nem kell figyelmeztetgetni, ha kérhetlek. Jó? Endre, ne menjél messzebb a kelleténél. Jó?

29


Munkáltató: Nem tudom, hogy miért vetted ezt Balázs figyelmeztetésnek. Nem figyelmeztetés volt. Tavaly jutott egy ilyen helyzet, emlékezzél vissza 2008-ban, hogy mi volt december 30-án. Az volt, hogy november óta hiába kezdtünk volna el, beszélgetni dolgokról, mi történt? Az történt, hogy voltak paragrafusok, amiről szerettél volna tárgyalni, más egyébről nem szerettél volna tárgyalni, és ezzel elszórakoztuk a novembert, meg a decembernek a nagy részét. A decembert már most is sikerült elszórakozni, a januárt, azt gondolom, talán közös akarattal, nem kellene. VDSZSZ: Azt gondolom, hogy a bérfejlesztés fontos. Munkáltató: Ezt nem mondtam, hogy nem. Én nem erről beszéltem. A Kollektív Szerződést, hogy a 36-ossal miért kezdjük. Azért kezdjük, mert akikben volt erre hajlandóság, hogy erről beszéljenek a múltkor, azokkal szemben tiszteletlenség lenne, azt mondani, hogy lépj a start mezőre, mert most éppen más… VDSZSZ: Akkor a Mariann ezek szerint tiszteletlen volt az előbb, ugye, ezt mondtad? Munkáltató: Lehet azt is kezdeni, de kérdezted, hogy miért pont a 36-os. Ha a közepéről kezdjük, akkor a 36-os, és nem a 34-es, és nem a 32-es. VDSZSZ: Nem kezdünk a 36-ossal sem, hanem a bérrel kezdünk. Munkáltató: Értettem. Kérek engedélyt. VDSZSZ: Akkor, jó. Munkáltató: Akkor, azt úgy is értelmezzük, hogyha a Kollektív Szerződésnek, ahogyan tavaly terveztük, a 11. számú melléklete a bérintézkedésre vonatkozó javaslat, akkor a VDSZSZ a Kollektív Szerződéssel együtt aláírja a bérfejlesztési ajánlatot is. Mert abban a formában tárgyalhatunk a bérről, a 2. napirendi pontban, mint Kollektív Szerződés. VDSZSZ: Mariann, a bérfejlesztés az adott évre szól, ha a bérfejlesztés olyan lesz, ami a vágyainkat kielégíti, akkor aláírjuk. Ha nem lesz olyan, akkor nem írjuk alá. Azért kéne tárgyalni. Nem tudom, mi az ajánlat. Tehát, zsákbamacskából… miért, zsákbamacska? Úgy gondolod? Munkáltató: Kinyilvánítottuk, hogy 250 ezer forint, meg 10%-ot nem teszünk bele, te meg megmondtad, hogy azt nem írod alá, hogyha az nincs benne. Ezt is lefolytattuk, ezt a vitát, tehát… VDSZSZ: Várom, mi az ajánlat, Mariann. Milyen 10%-ról beszélsz? Munkáltató: Nem tudom, miről beszélsz. VDSZSZ: Hát, te beszélsz 10%-okról.

30


Munkáltató: Ja, már nincsen. Ma már nem 10% a követelés. VDSZSZ: Hát, hol lenne 10% a MÁV Zrt-nél? Miről beszélsz, Mariann? Mikor volt nekünk 10%-os bérkövetelésünk? Munkáltató: Ja, értem. Aha, értem. Jó. VDSZSZ: Miért, eddig nem értetted? Az elég baj. Ja, akkor jó. Adjátok át a bérjavaslatot, légy szíves. Azt többször megígértétek. Vagy az se számít? Dróton akarsz minket rángatni? Nem… dróton… nem vagyunk marionett figurák. A MÁV adja át a bérjavaslatát. Tisztességesen tárgyalok, szerintem. Én igen. Van, aki viszont nem. Jó? Na. Azt is tudod, hogy ki. Munkáltató: Aki hajlandó tárgyalni, a 2. napirendi pontnál tartunk, én felvetettem azt, hogy mivel a múltkor konzultáció formájában jutottunk el a 35-öshöz, ezért VÉT formájában kezdjük el az 1-eshez. Ehhez képest a PVDSZ javasolta, hogy a VDSZSZ tegye meg a javaslatát az első 35-höz egyfolytában, hiszen a többiek elmondták az észrevételeit. Tehát, ha a VDSZSZ-nek az első 35-höz, az átadott tervezethez nincs kifogása, elfogadja, tehát abban a formában, akkor folytassuk a 36. pontnál. VDSZSZ: A bérjavaslatot várjuk a munkáltatótól, az a 2. napirendi pont. A munkáltatónak volt egy napirendi pontjavaslata, ahhoz tettünk észrevételeket, nagyon furcsa, hogy nem veszi figyelembe. Annál is inkább, hogy az első napirendi pontot végül is megtárgyaltuk – ugye –, hogy mi lesz télen. Ehhez képest… de mondom még egyszer, ti nem vagytok diktátorok, úgy gondolom. Hát, én nem is vagyok az. Nem tudom, kit zavar, hogyha a bérekkel folytatnánk végre valahára. 2010 januárjában elkezdenénk a 2010. évi bérekről tárgyalni. Mert, eddig erről még nem volt szó. Munkáltató: Nem tudom, hogy kit zavarna az, hogyha a Kollektív Szerződéssel folytatnánk a tárgyalást, ahogyan abban előre is megállapodtunk, hiszen arról volt szó, hogy decemberben végigtárgyaljuk a kollektív szerződési kérdéseket, és akkor januárban le tudjuk zárni a bérrel együtt. Mivel nem voltál hajlandó decemberben tárgyalni a Kollektív Szerződésről, nem gondolod, Balázs, hogy most ki fogod provokálni. Egyébként, itt van a bérajánlat, tehát oda tudom adni. Kiprovokálod a bérajánlatot, ez lesz a következő lépés, azt mondod, hogy ez –ez? – nem elfogadható nekünk, elegánsan felcsapod a lábaidat, és kivonulsz az ajtón, és megint elszabotálod a Kollektív Szerződés tárgyalást. Nem gondolod, hogy nem látom még át ezt a taktikát? Nem. Kollektív Szerződéssel folytatjuk, mert abban vagyunk érdekeltek, te is, mint szakszervezet, meg én is, mint munkáltató, hogy kiszámítható Kollektív Szerződéses keretek között foglalkoztassuk a munkatársainkat február 1-jétől. És legyenek kedvesek, megnyilatkozni azok a szakszervezetek is, akik úgy gondolják, hogy legyen Kollektív Szerződés. Mert a VDSZSZ egyéb játéka a bérrel kapcsolatosan erre megy. Kérdés az, hogy ki akar ahhoz asszisztálni, hogy ne legyen Kollektív Szerződés. Mert a hallgatást ennek értékelem. VDSZSZ: Mariann, ezt akkor már le se kell írni a sajtószóvivőnek, mert gondolom, ez lesz kiadva, ez a frankó szöveg. Nincs ezzel semmi gond, nyugodtan mondd csak a magadét, világos. Tehát, a bérfejlesztési javaslatot várjuk a munkáltatótól, amit már

31


hónapok óta ígérget, és nem adja át. Nyilván, nem véletlenül nem adja át, mert olyan elemeket tartalmaz, ami vélhetően elfogadhatatlan. Még nem látjuk. Úgyhogy, én nem tudok semmit. Munkáltató: De hát, te mindig tudod, hogy… VDSZSZ: Én nem, ezt nem tudom. Ezt nem tudom, mert ezt jól dugdosod. Valószínű, ezzel alszol, mert ezt jól dugdosod, úgyhogy nem ismerem a tartalmát. Add át. Ha ott van, akkor miért nem adod át? Mi ez a titokzatoskodás? Hol van itt az együttműködés? Hónapok óta ígéritek, hogy átadjátok a bérjavaslatot. Nem adtok át semmit. Munkáltató: …hogyha a Kollektív Szerződéses tárgyalásoknál előrehaladunk olyan formában. VDSZSZ: Hát, azt gondolom, akkor ez a zsarolás, és nem az, amit én mondok. Hát, fél ötig elszórakozhatunk itt egymással, Mariann. Tehát, a második napirendi pont a bérjavaslat. Én nem vagyok hajlandó addig, amíg a bérről nem beszélünk ilyen egyszerű. Nem persze. Nem persze, hanem ez. Tehát, tessék átadni a bérjavaslatotokat. Ott ülsz rajta, és nem adod oda. Hát, milyen magatartás ez, Mariann? Hát, hogy gondolod? Hogy gondolod? Hát, nem vagyunk bábok. Nem vagyunk kutyák, akinek odadobnak egy csontot, azt itt van, nesze, zabáld meg. Mariann, hát felejtsd ezt már el, légy szíves. Felejtsd el, egyszer s mindenkorra. Sértő, amit csinálsz különben. Egyszerűen, sértő… Munkáltató: …bizonyos tárgyalásoknál te mondtad ezt, hogy a csontocskára… szopogatom. VDSZSZ: Sértő, amit művelsz. Nem érdekel. Sértő, amit művelsz. Ígérgetsz, és nem teljesíted. Nem. Add át légy szíves, a bérjavaslatot. Munkáltató: Feltételekkel ígértem, és a feltételek nem teljesültek. VDSZSZ: Nincs feltétel. Milyen feltételei vannak? Ugyan már, meséld már el. Egyek a tenyeredből? Vagy milyen feltétele van annak, hogy… Munkáltató: Az, hogy a Kollektív Szerződéssel együtt írjuk alá a bérmegállapodást, tehát a Kollektív Szerződéssel együtt vagyunk hajlandóak róla tárgyalni, és Kollektív Szerződést szeretnénk tárgyalni… VDSZSZ: …2010 január elején… kánonban beszélünk. Munkáltató: Nem tudom, lehet, hogy a VDSZSZ abban érdekelt, hogy a Kollektív Szerződésben megszerzett vívmányokat elvegye a vasutas munkavállalóktól, hiszen… VDSZSZ: …kánonban beszélünk egymással, hogy Ki nyer ma. Játék és muzsika, Zsoldos Mariann személyes produkciója.

32


Elnök: Na jó. Azt gondolom, hogy ez egy parttalan vita így, úgyhogy szeretném megkérdezni a többi szakszervezetet is. VSZ. VSZ: Én jelentkeztem is, és ebben a dologban azt gondolom, hogy ez tényleg így parttalan, és szeretnénk minél előbb a Kollektív Szerződésen első körben végigmenni annak érdekében, hogy utána szűkíteni tudjuk, hogy mondjuk, mi a munkáltató javaslata, mi a munkavállalói oldal javaslata, és esetleg a legvégén mit szórjunk ki, és akkor meg tudunk állapodni. Ez az elsődleges cél azért, hogy 23-ára akár aláírt Kollektív Szerződés legyen, annak érdekében, hogy a jövő havi vezényléseket meg tudják csinálni. Erre nagyjából van két hetünk, és azt gondolom, hogy erre kell és kellene törekednünk. Még annyit hozzátennék, hogy a múltkori alkalommal igaz, hogy konzultáció volt, de gyakorlatilag a 35.§-ig bezárólag, azt kell mondanom, hogy nagy többségében a munkáltató és a jelenlévő szakszervezetek véleménye különbözött. Különbözött egy-két pontot kivéve, mondjuk, pont a 35-ösnek a vége, ami véletlenül becsúszott hibásan. Ezért kellene végigmenni rajta, hogy lássuk ezeket az elemeket, és rendbe tegyük, annak érdekében, hogy mindenki megnyugodjon, és arra készüljön, hogy elsejétől, tehát jövő hónap elsejétől KSZ alatt fog dolgozni. Köszönöm. Elnök: Én úgy emlékszem, hogy az elmúlt években is úgy volt, hogy ami függőben maradt, azokat újratárgyaltuk. Akkor, munkáltató. VDSZSZ: Bocsánat, a… nem. Nem. Nem. A bérjavaslatot várom a munkáltatótól. 2010 van, csak úgy lehet Kollektív Szerződésről tárgyalni, hogyha tudjuk a bérkondíciókat 2010. évre vonatkozóan. Hát, hogy? Nem árulunk zsákbamacskát. Nem fogjuk azt eljátszani, hogy előre elkötelezzük magunkat. Sajnálom. A Kollektív Szerződéssel nagy probléma nincs, hosszabbítsuk meg, határozatlan időtartamra, bármikor tudjuk módosítani. A bér, az fontosabb. Azért mondom, ez egy formai aktus. Ezzel nem lehet elhúzni az időt. Nem. Ez példátlan, hogy a MÁV-nak még arra az évre sincs bérjavaslata, amit elkezdünk. Ez példátlan. Ezt még a Bajnaiék sem csinálták meg. Pedig azoktól sok minden kitellett, mint tudott. Hát, ez igen, ez dicséret. Ha ezt annak tekinted, akkor igen. Ezt még ők se merték megcsinálni, Mariann, hogy nincs bérjavaslatuk 2010-re vonatkozóan 2010-ben. Akkor az 2002 volt. Ez tarthatatlan. Főleg úgy, hogy a többi társaságnál is, a MÁV Zrt-nél meglévő bérjavaslathoz kötik az ő bérfejlesztésüket, vagy bérmegállapodáshoz. Az összes többi társaságnál. Nyilván, ezt tudod, hiszen, ha ők mondják, akkor ez így van. És holnapután lesz a Gépészetnél és a START-nál is, és nem tudunk ott ötről hatra jutni, mert várnak a MÁV-ra, te meg szándékosan tartod ezt vissza. Hátráltatod a többi társaságnál a normális viszonyoknak a kialakítását, vagy fenntartását. Az a helyzet. Így van. Így van, Mariann. Mert, azért nem tudunk a Gépészetnél ötről hatra jutni, azért nem megy a START-nál a dolog, mert rád várnak. Légy szíves, add át a bérjavaslatotokat. Munkáltató: Akkor ugye, itt volt a szó, munkáltatói oldalon, ha jól emlékszem a dologra, úgyhogy javasolnám akkor, hogy folytassuk tovább, hogyha… VDSZSZ: A bérrel ugye? A bérrel. Most mondtam. Nem figyeltek arra, amit mondok? Azért nem tudunk előbbre lépni se a START-nál, se a Gépészetnél, például, mert a MÁV-nál nincs bérmegállapodás.

33


Munkáltató: Balázs… VDSZSZ: Nem érdekel. Munkáltató: Jelenleg még nem te vagy a munkáltató… VDSZSZ: Mi az, hogy nem én vagyok a munkáltató? És a munkáltató diktálhat? Könyörgöm. Munkáltató: Hát, én azért vagyok itt, hogy diktáljon nekem. VDSZSZ: Hát, te nem fogsz diktálni nekem. Jó? Maximum a… van titkárnőd, akkor annak diktálhatsz. Munkáltató: Nekem diktálnak, nem én diktálok. VDSZSZ: Ja, neked? Ja, most ki van adva, hogy te akkor… Munkáltató: Megkaptam, hogy mi a feladatom, ezért most arról szeretnék beszélni. Most kaptam meg a feladatot, hogy erről tárgyalunk. VDSZSZ: Hát, mert rosszul… rossz, rossz, rossz. Rossz módszer. De, rossz módszer. Munkáltató: Na. Akkor, tavaly is megcsináltuk, hogy megpróbáltunk kánonban beszélni, nekem tetszik. Tehát, akkor… VDSZSZ: Hát, azt is megtehetjük. De, azt is megtehetjük, hogy elmegyünk megint. Az jobb lesz? Tényleg, fölállunk, és elmegyünk. Munkáltató: Nekem nem. Én a Kollektív Szerződésről szeretnék beszélni azokkal, akik… VDSZSZ: Mariann, lesz második napirendi pont a bérfejlesztés tárgyalása, vagy sem, most? Akkor elmegyünk. Ennyi. Jó? Munkáltató: Tökmindegy, hogy melyik változattal. Úgyis el fogsz menni. VDSZSZ: Nem. Akkor nem megyek el. Ha tárgyalunk a bérről, akkor nem megyek el. Akkor nem megyek el. Most mondom, akkor nem megyek el, na. Munkáltató: Azt szeretném mondani, hogy Kollektív Szerződést akkor ezek szerint aláírod 270 ezer forintos kafetériával, és mindenféle juttatással változatlanul, ahogy van, 2009-ben. VDSZSZ: Nem. Azt mondtam, hogy a Kollektív Szerződést bármikor meg lehet hosszabbítani, azt mondtam, a bér, az fontosabb. Az egy öt perces aktus. Nyilván, ha a bérekben megegyezünk, értelemszerűen, a kafetériát is figyelembe vesszük. Akkor aláírom 270 ezer forinttal a Kollektív Szerződést, hogyha a bérfejlesztés olyan mérvű,

34


ami ezt kompenzálja. Persze. Nincs ezzel probléma. Hát, azért szeretném látni. De, könyörgöm, Mariann, egyszerűen nem érted. Tessék átadni… add át légy szíves, a bérfejlesztési javaslatotokat. Csak úgy tudunk tárgyalni a Kollektív Szerződésről. Hát, egyetlen pontját nem tudom megtárgyalni, ha nem ismerem a bérjavaslatot 2010-re. Na, hát ez így megy. És még egyszer mondom, arról nem is szólva, hogy az összes többi cégnél meg az itteni bérmegállapodástól teszik függővé az övékét. Így van. Már rég odaadhat… nem gondolom. Nem gondolom. Helyes, jó. Sőt, az 560-adiknál is. Add át légy szíves, a bérfejlesztési javaslatodat, vagy elmegyünk. Ennyi. A KSZ-ről nem fogok tárgyalni úgy, hogy nem adod oda a bérfejlesztési javaslatot, Mariann. Az a helyzet. Elnök: Nem tudom, tehetek-e egy olyan megállapítást, hogy nekem úgy tűnik, hogy most a VÉT elakadt itt a napirendi pontok sorrendjében, hogy egyáltalán… VDSZSZ: Adják át a bérjavaslatot, akkor tárgyalom a KSZ-t is. Engem nem érdekel, szeretném látni a bérfejlesztési javaslatot… Munkáltató: Nem elakadt, hanem befagyott. Elnök: Akkor hajlandók-e a felek konzultáció keretében tárgyalni a Kollektív Szerződést? VDSZSZ: Nem. Hát, elmegyünk… az érdekes lesz. Nem kéne ezt csinálni. Ezt komolyan mondom. Eljátszhatjátok ezt, semmi gond vele. Döntsétek el. Amíg nem lesz bér, addig nem tárgyalunk a KSZ-ről. Elnök: Konzultáció keretében átadható-e a bérjavaslat? Munkáltató: Nincs az a felnyithatatlan boríték, ami itt alkalmas lenne. Vagy még marad a döntőbíró felkérése. Elnök: Esetleg meg tudunk-e beszélni egy következő közeli időpontot, amire előzetesen megküldi a munkáltató a bérjavaslatot, és amiről lehetne tárgyalni majd? Most ilyen patthelyzetben érzem magam, hogy… Munkáltató: Én át szeretném adni a bérfejlesztési javaslatot, de tárgyaljunk már a Kollektív Szerződésről, kérem szépen. VDSZSZ: Mariann, add át a bérfejlesztési javaslatot, jó? Add át, légy szíves. Munkáltató: De, tárgyalni szeretnék a Kollektív Szerződésről. VDSZSZ: Add át a bérfejlesztési javaslatot – jó? –, és utána tárgyalhatunk a KSZ-ről. VDSZSZ: Utána, megmondtam, hogyha átadod, akkor nem megyek el, ha nem, akkor elmegyünk. Munkáltató: Ja! És akkor miért van összepakolva?

35


VDSZSZ: Hát, hogy ne kelljen akkor… Munkáltató: Jó, de akkor légy szíves, az első 35 paragrafushoz mondd el az észrevételeidet, és akkor elhiszem azt, hogy akarsz tárgyalni a Kollektív Szerződésről, és átadom. Na? Kompromisszumos javaslat. VDSZSZ: Nem. Add át a bérfejlesztési javaslatot… Munkáltató: Tehát, az első 35 ponthoz várom a VDSZSZ javaslatát, ezzel rámutattál arra a szándékra, hogy kívánsz tárgyalni a Kollektív Szerződésről, felkészültél ebben a formában, akkor átadjuk a bérjavaslatot, és akkor utána tovább tudjuk folytatni a KSZ tárgyalást. Egyébként nekem ez egyértelműen arra bizonyíték, hogy te nem készülsz, nem olvasod el a Kollektív Szerződésjavaslatot, mert arra úgy gondolsz, hogy nem vagy érdekelt abban, hogy február 1-jétől a MÁV-nál legyen Kollektív Szerződés. Énnekem ez a magatartás azt bizonyítja. Tedd meg az ellenkezőjét. VDSZSZ: Mariann, nem szoktam neked hazudni. Az a helyzet, hogy azt mondtam, hogyha átadott a bérfejlesztési javaslatot, akkor maradok, és tárgyalunk a KSZ-ről, akkor ez, ha úgy veszed, veheted olyan ígéretnek, amit biztos, meg fogok tartani. Jó? Ennyi az egész. Ha nem adod, akkor elmegyünk, aztán szórakozzatok egymással. Munkáltató: Tettem egy kompromisszumos javaslatot, jobban meggyőznél, hogyha… VDSZSZ: Figyelj, Mariann, ne fárasszál. Ne fárasszál. Tarthatatlan dolog az, hogy úgy akarsz tárgyalni a Kollektív Szerződés – még egyszer –, hogy nem ismerjük 2010. január 5-én, úgy, hogy ti ismeritek, mi nem ismerhetjük a munkáltatónak a javaslatát, 2010. január 5-én, annak ellenére, hogy ezt többször megígértétek, hogy átadjátok, nem tettétek meg. Azt figyelembe véve, hogy az összes többi társaságnál, a START-nál és a Gépészetnél annak függvénye a további előrelépés, hogy a MÁV-nál a bérben mikor lesz megállapodás, ettől függ, azt gondolom, hogy ezt nem megtenni, ezt gátolni, hogy rendezettek legyenek ezek a munkaügyi kapcsolatok, ez több mint felelőtlenség, Mariann. Ez szándékolt konfliktuskeresés. Úgyhogy, én is tudok ilyeneket mondani, mint te, fölösleges. Légy szíves, adjátok át a bérfejlesztési javaslatotokat, és akkor tárgyalunk a Kollektív Szerződésről. Gondolom, nem egy kötetnyi anyag, két perc alatt közben át tudjuk nézni. Amelyikünk hallgat, az átnézi közben. Ketten vagyunk, be tudjuk osztani. Munkáltató: Tehát, azt szeretném mondani, hogy a bérfejlesztésről szóló szándékunk is adott, hiszen, ahogyan idézted az ütemtervet, akkor emlékezned kell, ha jól emlékszem, december 8-ai VÉT-nek a napirendjére, amikor az OÉT megállapodás tartalmát közösen elemeztük, és azt néztük meg, hogy mi az, ami ennek megfelelő ajánlatot tartalmazza. Tehát, a MÁV Zrt. ajánlat az OÉT megállapodásnak megfelelő, a reálkeresetek szinten tartását célzó javaslat. VDSZSZ: Szeretnénk látni, jó? Le van írva egyáltalán? Itt van? Akkor add oda, légy szíves. Légy szíves, add át. Add át… Munkáltató: Második napirendi pont, Kollektív Szerződés tárgyalása.

36


VDSZSZ: Nem, Mariann, nem. Nem. Nem fogunk tárgyalni. Ha nem adod át a bérfejlesztést, nem tárgyalunk Kollektív Szerződésről. Velem, biztos, nem. Elnök: PVDSZ PVDSZ: Én itt az át nem adott bérfejlesztéshez szólnék hozzá, és kiigazítanám a Mariann által elmondottakat. Szóval, az OÉT megállapodásnál egy kicsit jobbat kell mondani. Ugye, ezt tartalmazza a négyéves megállapodás. De, tartalmazza. Meghaladó mértékűről beszél. Az OÉT megállapodás… ajánlását. Na most, hogy nem egy szám… tudom, Tibor, te nem közgazdász vagy, de attól még, hogy valamit körülírnak, az számszerűsíthető, és fordítva, ami számban van, azt körül lehet írni. Tehát, magyarul, akár matematikailag meghatározható, hogy ez mit jelent, mint bérajánlás. Munkáltató: Na… Balázs most eltávozott, és nem fogja zsarolásnak. Lívia, légy szíves mutasd már meg, hogy ott van a bérajánlásunk. Tehát, készen van, tehát akkor tárgyaljunk a Kollektív Szerződésről. Jó? Mert én akkor fogom elhinni, hogy érdekeltek a szakszervezetek a Kollektív Szerződéses foglalkoztatásban, ha tárgyalunk a Kollektív Szerződésről. Elnök: VSZ. VSZ: Látván, hogy elakadt a napirendi pontokon a VÉT, két kompromisszumos javaslatot tennénk. Elsődlegesen, mint KSZ-t, a VÉT tárgyalja olyan formában, hogy nem kerül szóba olyan pontja a KSZ-nek, aminek bérvonzata van, tehát, hogy ezt az összefüggés… kikerüljük, hogy… esetleg elfogadható lenne a VDSZSZ-nek? Tehát, csak azok a rendelkezések, amik nem pénzbeli összefüggésben. A másik javaslatunk az Elnök asszony felé lenne az, hogy állapítsa meg, hogy a VÉT nem tudott megegyezni a napirendben, és rekessze be, és tegye fel egyben a kérdést, hogy a felek hajlandók-e tárgyalni bármiről konzultáció keretében. Ez lehet a kollektív is, lehet a bér is, bármi. VDSZSZ: Szerintem, ez rossz kérdés. A Kollektív Szerződést a felek közösen írhatják csak alá, ugye, a VSZ, a MOSZ, a VDSZSZ és a munkáltató. Ők az aláírói egyelőre a Kollektív Szerződésnek. Konzultáció keretében nem lehet a Kollektív Szerződésről tárgyalni, az a helyzet. Nem lehet. Nem fogunk. Mert, nem fogunk, azért. És most mondom. Ha nincs itt a három szakszervezet, akkor nem fogunk tárgyalni a Kollektív Szerződésről, négyszemközt sem. Azért mondom. De, annak feltétele az, hogy tárgyaljunk, a bérjavaslatot ismerjük. Ez egész egyszerűen abszurd dolog, hogy a bérjavaslat ismerete nélkül akar az ez évi Kollektív Szerződésről tárgyalni. Most mondtam. Azt mondom… ha nem leszünk itt, nem lesz itt valaki a háromból. Nem kell ezen kacarászni különben. Ez nem megoldás, hogy a munkáltató eljátssza azt, és ezt tűrjük, hogy lebegteti a bérjavaslatát. Hát, micsoda dolog ez? Nem. Nem érdekel. Nem, Mariann, ez nem így fog működni. Persze, biztos, végigértünk volna ennyi idő alatt, hogyne. De, nem fogunk végigérni ennyi idő alatt. Ennél kevesebb idő alatt se, meg több idő alatt se, amíg oda nem adod a bérfejlesztést 2010. évre vonatkozóan. Ilyen egyszerű. Ezt kérjük, elmondtam, hogy miért. Azt hiszem, szükségtelen elismételni.

37


Elnök: Elhangzott az a javaslat is, hogy a Kollektív Szerződés azon pontjait tárgyaljuk, amelyek nem érintik a… VDSZSZ: Nem… Elnök: …bérfejlesztést. Jó. Akkor, eleget teszek a kérésnek, és akkor mondjuk azt, hogy a mai érdekegyeztető tanácsülés, mint VÉT befejeződött, konzultáció keretében folytathatjuk a tárgyalást. VDSZSZ: De, ez nem megy így. Nem, nem, nem. Munkáltató: Ez a kivételes alkalom, amikor Balázzsal teljes mértékben egyetértek, hogy Kollektív Szerződésmódosítást VÉT keretében lehet tárgyalni, hiszen gyakorlatilag reprezentatív szakszervezetek kötötték. Az egy adott időpontban és kérdésben, most nem akarok belemenni, de egy biztos, hogy a jelenleg hatályos Kollektív Szerződés módosításának négy kötelező aláíró… miért? Jó. Tehát, nem mindig kell ellentmondani nekem. Jó? Csak azért, hogy… jó. Tehát, ez egyszer egyértelmű. Másszor pedig, azt szeretném mondani, hogy amikor kimentél, ott van a kolléganőknél a bérfejlesztési javaslat, és szándékunkban áll átadni, de tárgyaljunk már a Kollektív Szerződés részeiről. Ugyanis, szeretném azt mondani, hogy a Kollektív Szerződésben szabályozott elemeket nem emeltük külön ki a bérjavaslatban. Tehát, a Kollektív Szerződés tárgyalása közben tárgyaljuk. Tehát, nincs külön a bérjavaslatban, hogy a kafetéria mértéke mennyi. Ha eljutunk a kafetéria ponthoz, akkor kitárgyaljuk a kafetéria mértékét. Tehát, csak azért szeretném mondani, mivel tudom, hogy mi van benne. A többit meg elmondtam szóban, úgyhogy ez van írásban is. VDSZSZ: …úgyhogy… szétosszátok – jó? – és akkor tárgyalunk. Hát, mondjuk, odaadjátok nekünk. Akkor, megvárom. Jó? Akkor várok türelemmel. Nem. Nincs 35.0, Mariann. Akkor lesz a 36-os, meg az összes többi, hogyha odaadjátok a bérfejlesztési javaslatot. Akkor lesz. Egyszerűen nem értem, hogy miért nem adod oda. Nagyon ráértek? Úgy gondolod? De, nem kell, Mariann… figyeljetek, most… nem. Odaadjátok, vagy nem? Nem kérdezem többet, meg. Munkáltató: Na. Tehát, 36.§-ban változás nincsen. Azzal, hogy az 5. pont, az onnan kikerül, ahogyan meg lett jegyezve, december 31. napjával hatályát vesztette már időközben. Gondolom, ehhez akkor van-e esetleg valakinek javaslata, mert az volt a múltkor a kérdés, hogy lehet még valakinek, az most jelezzen akkor majd. Úgy látom, nincsen. 37.§-ban… igen, és lezártuk. Na, azért kérdeztem itt nagyerőkkel. Azon kívül, amit a múltkor elmondott az Enzsöl úr, mert a 36/3-hoz már… Elnök: Jó, akkor a jegyzőkönyv számára mondanám, hogy a mai VÉT 15,47-kor véget ért, és akkor a VDSZSZ kivonult. Konzultáció keretében folytatjuk a megbeszélést. Munkáltató: 36/3-ra volt a múltkor a PVDSZ részéről javaslat. Elnök asszonyt egyébként, akiről nem tudtuk, hogy asszony, megkérjük, hogy ne provokáljon senkit ezzel, hogy azt mondja. Tehát, akkor a 36/3-ra volt javaslat. Tudom. Elsősorban pénzben. Most azt az egyet nem értem, hogy miért akarunk mást mondani, mint a Munka Törvénykönyve. Tehát, ez, ami nekem nem teljesen világos. Annyit mond a

38


Munka Törvénykönyve, hogy pótlék mértéke ennyi, annyi, munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek megállapodása előírhatja ellenértékként pótlék helyett, hogy szabadidő jár. Ami nem lehet. Tehát, az Mt. önmagában mond egy sorrendet, pótlék helyett. Ehhez képest az, ami itt van, szöveg, ugyanez van, hogy pótlék helyett. Tehát, megadja azt a lehetőséget, amit az Mt. is megad. Tőlem akár ne mondjunk semmit akkor erről a Kollektív Szerződésben, tehát az Mt. lerendezi ezt a kérdést, szerintem. PVDSZ: Nem tudom, itt most nyomkodunk, vagy nem nyomkodunk? Na. Tulajdonképpen igazad van, hogy áttételesen az itt leírt 3. pont, az ezt jelenti ki. De, a gyengébbek kedvéért szükségesnek tartjuk, hogy mindez úgy hangozzon el, ez a 3. pont, hogy a rendkívüli munkavégzést pénzben kell megváltani a munkavállaló kérelmére, és tovább. Tehát, úgy érzékeljük, hogy szükség van a kiemelésére, ennek a dolognak. Egyébként ez így volt eddig is. Munkáltató: Hát, bocsánat, nem akarok ebben, mert nem sok értelme van, erről vitatkozni, de hogyha az van leírva, hogy a felek megállapodhatnak abban, hogy pótlék helyett, akkor nekem abból az az egyértelmű, hogy a pótlék a főszabály. Erről szól az egész paragrafus, a végére van idevetve ez a két dolog, hogy mit lehet helyette, illetve kik azok a kevésbé szerencsés sorsúak, akiknek semmi. PVDSZ: …szeretnék hozzátenni, hogy a munkáltatói jogkörgyakorlók még a beleírt szövegben is alkalmazták azt, hogy inkább lecsúsztassák ezt az időt, és innéttől kezdve meg azt mondják, hogy ez kell… ez nincs benne. Tehát, ezért próbáljuk, beletenni ezt a dolgot. VSZ: Elnézést, a VSZ részéről azért hagy mondjak, hogy ezt a múlt évben módosítottuk, és a VSZ kérésére került bele kifejezetten, az, hogy a pótlékot. Annak érdekében, hogy ezt tisztázzuk. Tehát, akkor pont ez volt a cél, hogy nem volt tisztázva. És ezért a munkáltató, illetve a VÉT megegyezett abban, hogy a pótlék kifejezetten azért kerül bele, hogy ne lehessen az egész túlórát úgy, ahogy van, lecsúsztatni. Tehát, itt azért nem baj, hogyha visszaemlékszünk arra, hogy mi történt szeptemberben, vagy éppen májusban. Alapjában véve ez pontosan azt hangsúlyozta ki, és azért szeretném elmondani, hogy ezután, amikor ez módosult, és kiment, nem nagyon tapasztaltuk, hogy jöttek volna azzal, hogy az egészet le kellett csúsztatni. Nem mondom, hogy nem volt, de nem tapasztaltunk ilyet. Azért ezt… PVDSZ: Jó, hát pont ezért akarjuk, az ilyen… elkerülése, hogy kifejezetten csak és kizárólag a munkavállaló eszeveszett könyörgése árán lehet lecsúsztatni a pótlékot, természetesen. Ha a munkavállaló erre vonatkozóan nem nyilatkozik, akkor automatikusan, számára a túlóraalap és pótlékát számfejteni kell. Tehát, itt pont, ugye, a VSZ értelmezése, az arra irányult, hogy nem a túlórát magát csúsztatják le, hanem a pótlékot váltják meg egy lecsúsztatással. Tehát, a pótlékon volt ott a hangsúly, a VSZ tisztázó javaslata. Egyébként, ami az Mt-ben természetesen, szerepelt korábban is, csak… tehát, – hogy mondjam? – ugyanarra gondolunk, csak hasznosnak tekintjük a külszolgálati gyakorlat ismeretében, hogyha ez a Kollektív Szerződésben ilyen szájbarágós módon kerül rögzítésre. Munkáltató: Van egy utasítás is erre… igen?

39


Munkáltató: Tehát, én azt gondolom, az utasításban elég szájbarágósan belekerült, de ha még mindig van probléma, mert most már bocsánatot kérek, még ennyi, a lyukat megkeressük azon a szitán is, és még azt is értelmezzük című. Energiát, hogy rá tudnak fordítani, emberek a kivételek izélésére, már megőrülök tőle. Tehát, ha kell, akkor az utasításban megnézzük, és még pontosítjuk. De, most ennek nincs értelme, hogy az Mttől eltérő szöveget. Abban egyetértek, hogy vagy kimaradt, vagy annak megfelelő van benne. De, most ilyen külön… Munkáltató: Hát, arra azért most tényleg szeretném, hogyha nem kezdenénk el, föltalálni itt a csőtésztában a lyukat, mert azt hiszem, nincs semmilyen véleménykülönbség. Hát, úgy kezdődik a 36.§ 1-es, hogy az alábbi mértékű pótlékok illetik meg. Nincs az, hogy ha. Még itt sincs. A legvégére van odatéve az eltérő megállapodás lehetősége. És bocsánat, az, hogy megtörtént arra a munkáltatói ajánlat, hogy a pótlék helyett szabadidő legyen, az azért nem egy istentől való bűn, hogy valaki javaslatot tett arra, hogy most mit szeretne, mert elsősorban azért nem a bevétel… tehát – hogy mondjam? –, ha valakinek a nem munkaidejében munkát végez, rendkívüli munkaként, elsődleges a szabadidő lenne az én logikám szerint, de ezt most hagyjuk. Tehát… mert, nem a pénz az isten, hanem a pihenés ugye? Hát, ahogy mondani kell a dolgot. Hát, na. Azért mondom, hogy itt van, az van benne, hogy az alábbi pótlékok illetik meg, kettőspont, és föl van sorolva. Majd, a végén van egy lehetőség, az Mt-vel azonosan, hogy egyébként a felek megállapodhatnak abban, és pontosítottuk, hogy a pótlék helyett, akkor szerintem, a rendszer kerek. De, nagyjából lépjünk tovább. Én javasolnám, mert esetleg megint leragadunk, és akkor… VSZ: …csak annyiban ragadnám magamhoz a szót, hogy ugye, itt van nálam az eredeti szöveg is, ami a másik KSZ-ben volt, a rendkívüli munkavégzést elsősorban pénzben kell megváltani. A munkavállaló kérelmére a felek megállapodhatnak szabadidővel történő megváltásról is. Ugye, ez megtévesztő volt. Ezt rendbetettük, azt gondolom, hogy innentől kezdve haladjunk tovább úgy, ahogy az Endre mondta. Nem tudunk megegyezni, akkor menjünk tovább. PVDSZ: Tehát, rögzíthetjük, hogy nem értünk egyet, annak ellenére, hogy a dolognak nincs semmiféle szakmai jelentősége, mert ha beírjuk, ha nem, akkor is az úgy van. Na, de hát azt kell konstatálni, hogy egy ilyen technikai jellegű, rásegítő, az értelmezést a laikus számára is lehetővé tevő, semmitmondó javaslatot elutasít a munkáltató. Mi legyen akkor, hogyha mit tudom én, a húsz órától 80%, meg ilyen javaslatot tettünk volna. Hát, nagyobb rugalmasságot kérek, mert még lesz egy-két javaslatunk. Köszönöm. És nem fogunk egyetérteni a Kollektív Szerződéssel. PVDSZ: És egyébként szeretnélek figyelmeztetni arra, Endre tégedet, hogy fölhívom a figyelmedet, hogy te jogász vagy, te tudod ezt értelmezni. Arra szeretnélek emlékeztetni, hogy aki humán területen lévő szakember, hány olyan kérdéssel fordult hozzád az év folyamán, amit neked magyarázni kellett, és ő pedig szakember? Akkor, gondolod, a munkáltatói jogkörgyakorló ezt tudja? Nem biztos, hogy mindegyik tudja. Sőt, aki rosszindulatú, az meg nem is akarja tudni.

40


Munkáltató: Olyan mennyiségű oktatás volt humánkollegáknak, hogy nem jutott idő tavaly a hólapátolásra. Illetve, a munkáltatói jogkörgyakorlók számára is olyan mennyiségű, hogy most már reménykedem, hogy ilyen alapvető dolgokban, hogy a rendkívüli munkavégzés pótlékát hogyan kell, ez már nem is lehet kérdés. Tehát… jó. Most lehet ezt tartani, mondom, tavaly az volt benne, és ebben a Kotter úr teljesen jól idézi a korábbi szabályokat, pont azzal volt a probléma… jó. 37.§-ban két olyan dolgot változtattunk, illetve hármat egészen pontosan, amit gondolom, hogy a készenlétben rendkívül jártas kollegák azért nagyjából ismerik. Ebből talán a legkisebb probléma, az a 8. pontban lévő változtatás lenne, hiszen ez talán közös akarattal nyugvópontra képes helyezni, és majdnem megfelel azoknak a javaslatoknak, mint amit kaptunk. Két másik kérdés van, ugye, a 4. pontban a 7,6 óra, ennek elsősorban azzal a szabályozási technikával, amit ugye, javasoltunk a hét utolsó munkanapja, meg egyéb kérdések kapcsán, azzal összefüggésben van ez a javaslat, illetve itt a készenlétnek lassan a személyi alapbért meghaladó mértékű százalékait gondoltuk, azt, hogy 800 óra felett jó lenne egységes mértéket alkalmazni, és azt a helyzetet, hogy most 1200 óra fölött ki jogosult, ki nem jogosult, ki köthet, ki nem köthet. Megpróbálták ezt függelékben is, függelékben nem ment, mert oda nem volt adva a szabályozási lehetőség jogszerűen. Tehát, ez a három dolog, amit itt a készenlét körében el kellene rendezgetni. PVDSZ: Igen. A 8-as pont, az valóban a hétvégi, úgynevezett készenlét megszakítási mizériának talán eleget tud venni. Nem igazán értjük a 7,6 órát, mert a nyolc óra, az nem a napi munkaidővel összefüggésben volt nyolc óra, hanem a napi pihenőidő minimális mértékével volt azonos. Tehát, semmi köze az Mt-s nyolc órához, mint kötelező munkaidő, az én logikám szerint. És tekintettel arra, hogy ugye, el van utasítva mindezidáig az a gondolat, hogy a hét utolsó munkanapja nem térhet el a hét többi munkanapjától, ezért itt ennek nincs értelme. Sőt, szeretnénk felemelni a készenlét minimális időtartamát négy órára, hiszen a készenlét ugye, mint rendelkezésre állás, a munkavégzéshez áll közel, és a napi minimális munkaidőnek a négy óra felel meg, ezen logika alapján. Továbbra is szükségesnek tartanánk annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy 1200 óra fölött a Kollektív Szerződésben meghatározottnál nagyobb mértékű díjazásban állapodjanak meg a munkáltatói jogkörgyakorlók és a munkavállalók. Tehát, ott azt a díjazási felső határt 800 óra fölött fenn kell tartani. És szükségesnek tartanánk egy olyan pont beiktatását is a készenlét esetében, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy erre szükség van, amelynek értelmében azt hangsúlyozzuk, ami a munkavégzésre is ugye, magától értetődően természetes, hogy a munkavállaló a készenlét alatt is a munkaszerződésében meghatározott, és az egyéb vizsgáinak megfelelő tevékenység ellátására vehető igénybe. Tehát, magyarul, a készenlét alatt más tevékenységet, ha munkát rendelnek el számára, nem végezhet, mint amit számára elrendeltek. A kollegák még kiegészítik. PVDSZ: Most biztos mindenki csodálkozva néz, látom. Azért került ez bele, mert a pécsi készenlét a mizéria miatt, ebben van, az ismert a munkaadói oldalon is. Tehát, ebben láttuk mi azt, hogy az átjárás, amit a Wikidál Pista nagyon jól ismer, gondolom, tehát a munkaszerződés ellenes munkáltatás ezáltal nem valósítható meg. Tehát, mikor egy munkaszerződésben rögzített munkakörben, az illetékesemen kívülre irányítanak munkavégzésre, és az egyéb feltételeket, tehát az ottani helyismerettel, felügyelettel nem rendelkezik senki, mert ketten vagyunk ott, két olyan ember, aki ott nem rendelkezik helyi ismerettel, és egyikünk munkaszerződése se tartalmazza azokat a

41


jogosítványokat, hogy ott én munkát végezzek. Tehát, magyarul, ha én a pécsi blokkmesteri szakasz területén vagyok jogosult, én mi a fészkes fenét keresek a bátaszéki blokkmesteri szakasz területén éjszaka hibaelhárítás tekintetében. A TB1gyel, a munkaszerződéssel, a satöbbi, satöbbi törvényekkel ütközik ez a gyakorlat. Többek közt ez a per tárgya, ami még mindig folyik a PVDSZ és a helyi pécsi TEB osztálynak a vezetése közt. Ugye, hát, sajnos a munkáltató van odaállítva, nem az illetékes Varga úr, ezért próbáltuk mi ezt így, ebben a formában beletenni, hogy ne lehessen utasítás, jogszabály, munkavédelmi szabályok megsértése történik, satöbbi, satöbbi. Hát, hogyha kell, akkor ezt konkrétan ki… tehát, elküldöm írásban, e-mailben azokat a pontokat, amik sérülnek. De, ez van mögötte. Tehát, ez egy ismert dolog, gondolom. Munkáltató: Hát, én, bocsánat, nagyon értetlenül állok a probléma előtt. Megmondom, hogy miért, első körben. Azért, mert ha valakinek van egy munkaszerződése, attól alapesetben vidáman lehet eltérő munkahelyen, eltérő munkakörben, eltérő bármiben foglalkoztatni. Tehát, ezt nem gondolnám, hogy ezt a fajta munkáltatói lehetőséget korlátozni kellene. Ez önmagában nem jogszabályellenes. Tehát, bocsánatot kérek, ha van konkrét olyan munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy munkavédelmi dolog, vagy oktatottság hiánya, vagy egészségügyi alkalmasság hiánya, vagy bármi más egyéb, akkor egész egyszerűen a munkáltatói utasítás jogszabályba ütköző lesz, amit eldöntheti, hogy megtagad-e, vagy nem tagad meg. És utána majd esetleg viseli annak a következményét, hogy jogszerűen tagadta-e meg, és akkor mi a helyzet, vagy jogellenesen tagadta meg, és akkor mi a helyzet. Tehát, így kiindulásképpen ez számomra az elmélet oldaláról közelítve ezt a problémát, meg pláne az, hogy azt mondjuk, hogy semmi másra ne lehessen igénybe venni, hát akkor gyakorlatilag itt egy jelentős korlátozást vállalna be ezzel a munkáltató saját magára, ami szerintem, abszolút mértékben indokolatlan. Így elsőre ennyit látok belőle. Még a kollegák szeretnének ehhez hozzátenni, mert elég részletesen meghallgattuk a fölvetést, utána meghallgatjuk akkor… Pista, folytassad. Munkáltató: Bocsánat, én csak a 7,6 órára szeretnék reagálni. A 7,6 óra, feltételezve természetesen, a másik oldalon is fogadókészséget találunk erre a dologra, ugye, az tenné lehetővé, hogy a reggeli munkakezdéskor befejeződő készenlétet este, mikor a 7,6 órának letelik a munkaideje, akkor folytathassa. Amennyiben ez nyolc óra, akkor ott van egy 0,4 órás luk. Tehát, kvázi, ez a 7,6 javaslat épp ezért szerepelt benne. Munkáltató: …folytassa a nyolc óra után. Munkáltató: Olyan triviális dolgokat… hát, ha kell, akkor nézzünk meg konkrét vezényléseket és elszámolásokat. Hát jelen pillanatban úgy van, hogy pénteken, műszak után kezdik a készenléteket, és következő péntekig készenlétes egy ember. És így van gyakorlatilag a nyolc órája közben. És ez van, hogy most azt mondtuk, hogy mindennap 7,6 óra, gyakorlatilag ennek megfelelő az igazításnak a módja. Egyébként ez, most nem akarok belső ügyeket, ott is egy vita volt, megmutatunk konkrét dolgokat. Tehát, nehogy már egy 5%-nyi, vagy 2%-nyi félreértelmezés, mert sarkított értelmezése ennek az a bizonyos pécsi gyakorlat miatt megszívassátok az egész céget. A munkavállalókkal fogtok kitolni. Lehet ezeket a szabályokat beletenni, de ez a mai gyakorlatnak nem megfelelő. Most nincs itt Bodnár urunk, a VSZ bizber professzora, ki elmondja a

42


készenlétezés speciális miskolci gyakorlatát, de már látom lelki szemeimmel, hogy milyen kritikája lesz ezeknek a változtatásoknak kapcsán. És még egyéb más elemeket is szeretnék hozzátenni. Egy. Kettő, ez, amit felvetettél kérdésként, hogy nincs helyismerete, nincs vizsgája, hasonló, ez azt gondolom, ez tipikusan az utasítás, hiszen a készenlét elrendeléséhez létezik egy utasítás. Abban az utasításban feltételekként benne van, hogy milyen témában tud beavatkozni és dönteni, és milyenben nem. Bocsánat, lehetek én segédmunkásként, mert most azt kérdeztem háttérben, hogy az előbb itt lelkesen az Endrével beajánlottuk éjszakára a hó készenlétet, tehát akkor havat seperni nem mehetek ki, mert nem tettem F1-es vizsgát? Most csak kérdezem. Hát, nehogy már. Most nem tudom megemelni a seprűt? Akkor, most az előbb még én voltam a Holle anyó, aki szétszórta a havat, és közben most én szeretném elseperni, de mégse seperhetném, mert nem emelgethetem a seprűt. Na most, bocsánat, készenlét alatt. Na most, nekem ezek azok a fajta típusú… bocsánat, ha felügyeleti embert mellém raknak, aki vigyáz az én testi épségemre, akkor talán lehet, hogy odamehetek, és el is végezhetem. Tehát, a munkavégzés önállósági fokának a kérdése ez, amit felvetettél, hogy tud-e döntéseket hozni, megvan-e a feltétel, amire az Endre meg, megadta a jogi választ. Ha nincs meg a feltétele, és nem tud döntést hozni, akkor lehet, hogy készenlétben volt, de semmit nem értünk vele. Tehát, gyakorlatilag ez meg egy nem racionális munkáltatói intézkedés. Hát, egyszerűen fel nem bírom fogni, de azt közben ott hátul megfogalmaztam, amíg ott voltam, hogy az tuti biztos, ha a KSZ tárgyalásokon túl vagyunk, hogy az összes munkáltatói jogkörgyakorlót most készenlétezésből fogjuk levizsgáztatni ebben az évben. Ezt most már nem fogom tovább hallgatni, ami itt készenlétezés címén zajlik, vagy nem zajlik, mert egyszerűen nevetséges. Tehát, amit ki kell fizetni, azt ki kell fizetni, nem kell trükközni, felelősségi kérdések vannak hozzá. Amikor rendkívüli munkavégzés, akkor ki kell fizetni. Nem is értem ezt az egyéb ilyen, hova csúsztatjuk, mit csinálunk, típusú dolgokat is, tehát észrevételként. Tehát, mi arra játszunk, hogy minden hülye kiskaput bezárjunk, csak egyet vegyetek már figyelembe, hogy közben meg, a cégnek meg, működnie kellene, tehát az alapszabályokat meg ne dobjuk már ki, és ne olyan regulákat hozzunk be, amivel utána meg megszívatjuk saját magunkat. Tehát, akkor gyakorlatilag ezt a konkrét esetet figyelembe v. és egyébként az meg megfogalmazásra került, mert bocsánat, azért nem nagyon vagyok benne, hogy helyben tudjanak megállapodni ezekben a pluszpénzekben. Hát, egyrészt, nem tudnak, az hagyján, de most én megnéztem, hogy kinek van 1200 óra feletti készenléte, és egyébként most nincs itt tárgyalódelegációként a VDSZSZ, de tényleg igaza van időnként, hogy nem teljesen egyenletes, hogy kinek van lehetősége 1200 óra felett készenlétezni. Tehát, azt látom, bocsánatot kérek, hogy néhány csókos embernek történik, és nem vagyok hajlandó ahhoz asszisztálni, hogy oda meg ezáltal meg még több pénzt tudjanak lapátolni, mert még inkább abban lesz érdekelt a munkáltató, hogy csak bizonyos körnek adhassa ezt a dolgot. Tehát, abban nagyon jó a felvetés, hogy ahhoz, hogy szélesebb körben tudjunk készenlétezni, ahhoz meg egyébként is oktatásokat kell tartani, hogy a másik blokkmesteri szakasznál is legyen helyismereti tapasztalata, és be tudjon avatkozni, és meg tudja csinálni. Úgyhogy ezt meg megint rögzítettem, hogy a bizberes területet ezzel a kérdéssel úgy, meg fogom támadni. PVDSZ: Még csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy a bizber azért van speciális helyzetben, mert a TB1-es utasítás vonatkozik erre az átjárásra. Igen. Tehát, ezt szeretnénk kérni akkor a munkáltatótól, hogyha ezeket a problémákat figyelembe véve, akkor az NKH-nál és a szakmai munkánál ezeket a dolgokat kivenni, mert jelenleg

43


ugye, ez tiltja azt, hogy én egy élő berendezésen munkát végezzek idegen területen. Mert… hát, énszerintem a humán sokszor segít. Tehát, most ez az én felfogásom, tehát valamilyen szinten ezt föl kell vetni. PVDSZ: Készenléthez, ahhoz a 7,6 órához azért azt szeretném akkor hozzáfűzni, mert most már kezdem én is itt látni a munkáltató problémáját ezzel kapcsolatban, hogy azokon a helyeken valóban, tehát a forgalomnál is ugye, ügyeletet vagy készenlétet, vagy nem tudom én minek, ahol egy hétre beosztanak egy illetőt, mondjuk, a… nem, nem. Pályánál van, és általában a forgalomnál, ilyen. Akkor ügyelet van. De, hogyne lenne. Nem igaz. Nem, nem, nem. Akkor itt tévedésben van mindenki, mert a forgalom, ha most itt lett volna a forgalmi igazgató, vagy nem tudom, hogy hívják, akkor az erre biztos, hogy tudott volna válaszolni, mert egy hétre be van osztva, most lehet, hogy azt ügyeletnek hívják, de az biztos, hogy őket ez a pont, mondjuk, érinti valóban, hogy ugye, ha vége a munkaidőnek, akkor készenlétben van. De, ő nem olyan készenlétben van, ő házi készenlétben van, gyakorlatilag, egy hétig beosztva, és ott valóban, ez a pontra ugye, akkor, ha úgy nézem, szükség van. De viszont, ha a bizbert nézzük, ott viszont teljesen más a helyzet, mert mi van akkor, ha munkát végez? És a pesti területen általában biztos, hogy van valamilyen hiba. Nehéz eset ez. A miskolci területre is tudnék én is reagálni, a VSZ-szel nagyon egyetértek egyébként abban a munkarendben, mert ott előre be van osztva az illetőnek a pihenőideje, és nincs ebből soha, semmiféle gond. Más területen viszont, ugye, az a helyzet, hogy mi van, ha munkát végzett? Akkor ugye, elvileg haza kell menni. És akkor? Ez nem előre tervezhető dolog. Itt ez a probléma. Tehát, köszönöm szépen egyelőre. PVDSZ: Akkor, én folytatom. Tehát, azt szeretném mondani a Mariannak, hogy rendben van, hogy ezeket az illetékességi kérdéseket akkor egy utasításban rendezzük. Tehát, ez a része rendben van. Azonban… hát, hogy átjárnak egyik szakaszról a másikra, képzetlen – hogy mondjam? –, ki nem oktatott emberek belenyúlkálnak a másik készülékébe, még – hogy mondjam? – műszaki problémákat is okozhatnak nem egy esetben. Ezek – hogy mondjam? – műszaki berendezések, és mint tudjuk, az autó is azt szereti, ha ugyanaz a szerelő nyúl bele. Tehát, ez a része rendben van, mondom, Mariann. Így van. Így van. Na, de viszont a 7,6 óra, az nincs rendben, és azt hangsúlyoznám Mariann, hogy itt ti módosítottatok. Tehát, nem mi. Hát, csak a Bodnár Józsi ugye, itt a módosítások miatt hozzá van szokva a nyolc órához, és én nem tudok róla, hogy valahol probléma lett volna. Főleg akkor, hogyha elfogadod azt, hogy a nappalos munkaidő-beosztásban lehetséges a napi nyolc óra, pénteken hat óra… de, ezt el kéne fogadni, mert azok a problémáid, amik ezzel kapcsolatban fölvetődnek, azok nem a végrehajtó szolgálat állandó nappalos beosztásához kötődnek, hanem a vezérigazgatósági ügyintézőknek, meg a humánpartnerekkel kapcsolatos dolgokhoz. Munkáltató: A… kolléga, az, ha jól emlékszem, debreceni TEB-es. A Bodnár kolléga miskolci TEB-es. A pécsi területről is tudok hozni kérdéseket, ami felmerült ebben az évben, csak a nappalos végrehajtó szolgálatnál merült fel 2009-ben arra vonatkozó kérdés, hogy mikor van péntek. Csak, kifejezetten. PVDSZ: Ez ezután is fölmerülhet, csak legföljebb értelmetlen lesz a fölvetés, mert ugyanannyi a munkaidő. Akinek ez probléma. De, – hogy mondjam? – erre vannak ott ráállva. Tehát, ott a kialakított munkarendek a pályás szakaszokon, bizber szakaszokon

44


erre vannak ráállva. És erre a kérdésre szerintem, teljesen normális szakmai válasz adható. Egyszer el vannak igazodva, és tudják, hogy melyik nap a péntek, vagy a hét utolsó munkanapja. Két vége? Mindig van két vége… Munkáltató: Például, hogyha az ünnepnap szerdára esik, akkor rendszeres kérdés, hogy most kedden is hétvége van-e, illetve pénteken is hétvége van-e. Most ebben az évben lesz ilyen, úgyhogy előre szeretném megelőzni ezt a problémát, tehát ez két hét eleje és két hétvége egy héten belül, a MÁV-on belüli kérdés. Tehát, minden egyes nap utolsó, munkában töltött nap, vagy nem utolsó a héten, nem tudom, a lényeg az, hogy tökmindegy, szerintem a menetrend szempontjából jól definiált, hogy milyen nap szerint kell közlekedni. Egyszer. A Szilveszternél nekem érdekes volt, hogy sose az a nap volt, ami valójában, ezt nem tudom, hogy mi alapján alakítják ki a menetrendben, de a lényeg az, hogy nagyon jól el fogunk tudni lenni, öt egyforma nappal, és kész. És rugalmas munkarendben, vagy helyben le tudják egyezni, hogy mikor van a munkaidő kezdete és vége. Ezt tavaly egész jól megmondtam, tehát ebben legalább olyan következetes vagyok, mint abban, hogy a KSZ-ről tárgyalunk, és utána a bérről. Arról is, ha jól visszaemlékeztek a jegyzőkönyvekre, rendben van, maradhat a Kollektív Szerződésben az, hogy a péntek rövidebb, akkor, ha jövőre ezzel kapcsolatosan nem lesz kérdés. És január 10-étől minden hétvégén szinte, kérdés volt. Tehát, én oldalakban tudom mérni az e-mailemet. Graczián volt a legelső, tehát innen tudom. Munkáltató: Egy dologgal hadd folytassam csak. Először is, vizsgáztatóval, mert munkáltatói jogkörgyakorlóval nem nagyon jó ellentmondani. Idén szerda nem lesz, mert vagy péntek, vagy szombat, vagy vasárnap, vagy hétfők az ünnepnapok. Ez most muszáj voltam, tehát ennyivel tartoztam a történeti hűségnek. Ellenben, valóban ez a cirkusz ment. Főleg akkor ment, azon is ment a vita, hogyha a csütörtök kiesik, mint munkaszüneti nap, akkor arra most nyolc órával kell-e, vagy hattal, vagy ha péntek a munkaszüneti nap, az most nyolcórás, vagy hat, és melyik a hét utolsó munkanapja. Tehát, a cirkusz, az adott. Idén, hála a jóistennek, ez a buli nincsen, tehát most lehetne, fájdalom nélkül lehetne mondani, hogy jövőre, amikor majd lesz a következő, hogy ja, hát már olyan régen módosítottuk. Hát, itt lenne a nagy alkalom, most ezt meglépni, és ezt az egészet… hozzáteszem, a nappalosnál ezek szerint gyakorlatilag, szerintem, nagyjából mindegy, a rugalmasnál teljesen mindegy, a többieknél pedig az, hogy most hatot van ott, vagy 7,6-ot, hát nem tudom, ebben mi akkora óriási nagy vívmány, amikor… jó. Munkáltató: Az a legnagyobb probléma ebben a dologban, hogy nem hatot vannak benn, pénteken, évtizedek óta, hanem négyet, és arra a négyre pedig fölösleges bemenni. VSZ: Bocsánat, akkor a VSZ magához ragadja a szót. Szóval, kezd egy kicsit bosszantani ez a parttalan vita. Ez az első. Ugye, amit a munkáltató itt átadott a 37.§nál, először arra mennék. A 8-assal kezdeném, azt gondolom, hogy ez egy teljesen logikus dolog. Szintén tudjuk, hogy hol volt olyan, hogy hét végén készenlétes volt, azt éjszaka megszakították, most nem lesz éjszaka megszakítva. Igen. Tehát, gyakorlatilag erről szólt a történet. De most ugye, akkor ez… ez így nem megvalósítható, legalábbis ezen szabályok mellett. Tehát, azt gondolom, hogy ez elfogadható. Az 5-ös pontjában, azt gondolom, ha nem akarjuk azt, hogy itt az 1200 óra fölött valamiféle olyan rendszer

45


legyen, hogy majd megállapodnak, akkor két lehetőségünk van, és én az egyiket választanám, hogy az 1200 óra fölött akkor legyen ez mindenkire vonatkozóan 50%-os díjazás, aztán majd a munkáltató megmondja, hogy neki tetszik, vagy nem tetszik, de azt gondolom, hogy ez a korrekt és tisztességes megoldás. És akkor nem mondhatjuk azt, hogy aki többet ad, az elveszíti. Ez nem a mi dolgunk, hogy a munkáltató úgy ossza, vagy bizonyos munkáltatói jogkörgyakorlók, akik készenlétet osztanak be, azok csókosokat tartanak, ez nem a mi feladatunk. Ezt a munkáltató rendezze el a maga részéről. Azt gondolom, hogy ez a megoldás. A 4. pontra vonatkozóan, én nem megyek vissza a 30.§-hoz, mert nem értettünk egyet ebben a dologban. Feltéve, de megengedve, hogy mégiscsak az az állapot van, az, ami jelenleg is van a Kollektív Szerződésben, erre vonatkozóan az lenne a javaslatunk, pontosan azért, amit itt a pályás kollégám fölvállalt, hogy át kellett állni, hogy a készenlétet követően újabb készenlét csak, legalább, ugye, most tételezzük föl, hogy ez a nyolc óra – marad – elteltével kerülhet sor, ugye, elrendelésre. Ez alól kivétel a hét utolsó munkanapja, ahol hat óra elteltével lehet készenlétet elrendelni. Ha, de mondom, feltéve és nem megengedve, hogy a 30.§ úgy marad, ahogy van. Ez a javaslatunk a VSZ részéről, hogy egyszer és mindenkorra kivédjük ezt. Még egy dolgot, én nem szoktam amnéziában szenvedni sose, de a 4. pontban ez a nyolc óra, ez azért került be egyébként, mert azt hitték sokan, hogy majd a hat órából lehet egyébként úgy nyolc órát varázsolni, ahol hat órára szakították meg egyébként ugye, a készenlétet, és akkor is megmondtam, és elő tudom venni a jegyzőkönyvet, hogy nem fogja egyetlenegy munkáltatói jogkörgyakorló megakadályozni abban, hogy hat órából nyolc óra lesz. Mert, az eredetiben hat óra hossza volt. Erre mindenkinek vissza kéne egyébként emlékeznie, mikor legelőször foglalkoztunk vele, és azt hitték, hogy majd a nyolc óra, a plusz egy-egy óra alul-fölül, megmondtam, most meg fogja csinálni, hogy tíz órától reggel hatig fogja megszakítani, és ezt meg is csinálta. És ezt meg is csinálta. Tehát, nem voltozott semmi ebben a dologban, azt gondolom, hogy ezt kellene mérlegelni. Nekünk akkor arra volt egy szövegszerű javaslatunk, sőt, nem egy, hanem kettő. Én nem kívánom visszaemelni, majd megállapodunk… PVDSZ: …csinálni a tíz órától reggel hatig, mert ahhoz az kellett neki, hogy… kilenc óra… VSZ: Elnézést, Robi, bocsáss meg. Én végighallgattam ezt a fajta dolgot, azt gondolom, hogy ez a dolog, amiről beszélünk, ez azért került bele, én azt mondom, hogy nyilván majd megállapodunk, hogy itt 7,6, vagy nyolc óra lesz, meg a hat óra hossza, de nekünk ez a javaslatunk erre vonatkozóan. És azért tértem ki az 1200 óra felettire, hogy ott se legyen vita, senkivel se. Adott esetben ezt lehet rendezni. Egyébként egy utasítás kitérhet arra bármikor, visszatérve erre az 1200 órára, hogy a munkáltató köteles egyenlően, vagy egyenletesen beosztani a munkavállalókat, készenlétre, vagy készenlétezésre. Majd jön, hogy ki fogható hadra, meg ki nem. Erre mindig azt szoktam mondani egyébként, hogyha a majmot nem dobják be a vízbe, sose tudjuk meg, hogy utálja. Tehát, a dolog, az erről szól. Én azt gondolom, hogy itt is az van, hogy sokan bemennek a készenlétbe, aztán utána meg kiderül, hogy van, akire meg szükség lenne, akkor meg nem tudják, már létszám szerint, mert nem tapasztalta meg azt, amit meg kell. Ahhoz, hogy valakit be lehessen osztani készenlétben önállóan, előtte a kollégákkal együtt kell megtapasztalni, ami van. Ez egy szakmai dolog. Én 15 évig csináltam készenlétvezénylést Dombóváron, a villamos vonal főnökségen, az egész

46


alállomási csoportnak, és tudom, hogy mit jelentett az, hogyha nem dobtuk be a kollégát a mélyvízbe, és adott esetben aztán befürdött. De, ezt tudomásul kell venni, hogy csak ott fogja megtanulni. Sehol, máshol nem fogja megtanulni egyébként a problémát, legfeljebb a főnöke idegeskedik, a mester, vagy az alosztályvezető, hogy most meg kell mégis valakit még melléje küldeni. De, ezt csak így lehet megcsinálni. És egyébként visszatérve még egyetlenegy dologra, én emlékszem arra, amikor még a Szamos úr ugye, éppen átvette a Pályavasút Üzletágat, és akkor került a készenlét szabályozásra, bizonyos körökben, azért, hogy kiterjedtebb legyen, hogy tanuljanak. Itt is erről van szó. Itt is erről van szó, hogy megtanulják a kollégák. Ehhez csak annyira akarok mondani, hogy a csókosokat így lehet egyébként kiszűrni. Köszönöm. Munkáltató: Egy dologra nem reagáltunk, a minimális készenlét három óráról négyre való emelése. Enzsöl indokai valós voltak, ámde nem okszerűek, merthogy az, ami elhangzott, az érvelés, az teljesen szép, tehát formailag kerek, és hogyha valaki kevésbé van elmélyedve benne, még mondhatja azt is, hogy tényleg ez a megfejtés. Tessék? Nem magamra gondoltam, mert én… tehát, ugye, a minimális időtartam a rendkívüli munkavégzésre sincsen, ugye, a készenlétre sincsen ilyen megkötés. Ugye, a rendes munkaidőre van. Na most, ezt azért a készenléttel nem keverném. Szeretném azt mondani, hogy akármennyi készenlétet is el lehetne rendelni, én azt gondolom, hogy ez a három óra, rendben van, vettük a javaslatot, de a három óra is szerintem, egy elég komoly önkorlátozás volt ebben. Ahhoz képest egyébként, hogy itt a munkáltató vállalt be valamit, hogy akkor oké, legyen. Ezt egyébként szeretném mondani, a tárgyalásnak a későbbi szakaszára is, hogy majd valahol fogom magamnak jegyezni, hogy hol volt olyan, ahol befogadtunk szakszervezeti javaslatot, és hány lesz olyan, amire az lesz, hogy jó, hát oké, ez akkor legyen így, ahogy a munkáltató szeretné, majd egy ilyen statisztikát időnként meg fogok osztani azért a tisztelt tárgyalódelegációkkal, hogy ezzel azért szembesüljünk mindig. Úgyhogy, ez is egy ilyen volt, ami, semmi nem kötné a munkáltatót ilyen típusú önkorlátozásra, pont azért, mert voltak extrém esetek, amit én egyébként soha nem szeretek, hogy olyanra alkotunk szabályt, ami az extrém és a kiskapukereső különböző ötleteknek a megakadályozásáról szól. Néha muszáj, ez is az egyik ilyen volt, úgyhogy… bocsánat, én egy dolgot azért szeretnék, látni. Tehát, az, hogy a 800 és az 1200 óra közül kivettük, meg 1200 fölött nem támogatjuk, az idáig rendben van, de én meg lennék lepve, Mariann, hogyha ennek nem lenne valami számszerű háttere, hogy egyébként most mennyi emberről beszélünk megint, 1%-ról, félszázalékról, ötről, tízről, ötvenről. Mert, véleményem szerint, hogyha igaz az, amit mondtál – és miért ne lenne igaz? –, hogy itt jellemzően azért van egyfajta vagy részrehajlás, vagy valamilyen munkáltatásbeli korlát, ami specifikusan egy emberhez, vagy egy pár emberhez kötött készenlét elrendelését jelenti, akkor most itt lehet, hogy vitatkozunk, mit tudom én, ötven, vagy száz embernek a dolgán, a 17 ezerhez képest. Köszönöm. Munkáltató: Azért, jelentős létszámokról beszélünk, mert a TEB-es és pályás területen foglalkoztatott munkavállalók, ami azért ötezer egynéhány száz, annak jelentős százaléka készenlétezik. Na most, gyakorlatilag itt, amit a kolléga felvetett, tudás monopóliumok vannak, és a tudásmonopóliumokból csinál valaki magának készenlétezési monopóliumtörténetet. És tulajdonképpen innentől kezdve jön egy, amit a Kotter úr is mondott, anyagi és felelősségbeli kérdés, hogy megosztják-e időnként egyáltalán, és bevezénylik-e a kevesebb tapasztalattal rendelkezőt, aki nem ismeri azt a

47


területet, de nem szereti az, aki éppen azt a területet jól ismeri, hogy helyére belemehete készenlétezni. Tehát, többszörös érdekprobléma merül fel. Egyébként jelentős a 1200 óra felett készenlétezőknek a száma is, tehát százas nagyságrendű, tehát nem izéről beszélünk, 10—20 főkről, ilyen formában. És próbáltunk kimutatást, mert ez a tavalyi évnek a feladata volt, hogy csináljunk kimutatást, csak tulajdonképpen az a baj, hogy darab—darab, lejön, de azokat a specifikumokat, hogy ki, melyik blokkmesteri szakaszt ismeri, és mire képes, és hogyan forognak az emberek, az pont, amikor a vezénylések és a munkaidő helyi függelékek tárgyalásánál derült ki, hogy mit tudom én, van egy bizberes csapat, ahol dolgozik kétszáz ember, de csak tíz univerzális van belőle, aki az egész, mit tudom én, ahhoz a területhez tartozó, mindhárom blokkmesteri szakaszon akciórádiusz-képes, és még abból a tízből csak három tud gépkocsit vezetni, és egyéb ilyen kötöttségek és következmények. Tehát, itt tartózkodnék a központi kimutatás készítéséből történő következtetés levonásról. Sajnos, ezek a felvetett észrevételek, ezek mind abban vannak, és itt ki vagyunk szolgáltatva abban, hogy helyben, milyen alapon és hogyan osztják ki a készenléteket. Tulajdonképpen mind a munkavállalókat meg kell győzni annak érdekében, hogy az nem biztos, hogy az jó, hogyha tudásmonopóliumot gyakorol, és annak megfelelően akkor utána senki nem tudja, hogy éppen pont az adott vezeték hol van, és nem akarok az első napirendi pont, Keleti pályaudvar problémájába belemenni, mert az is odavezet. Bocsánat, sok összetevője van ennek a dolognak. Munkáltató: Mehetünk tovább? Hát, függő. Hát, most ha ezen… persze, minden. A 38, 39-esben nincs változtatás, de ha van esetleg a téli időjárással kapcsolatos készenlétre vonatkozóan olyan javaslat, ami a munkáltató elrendelését egyszerűbbé, olcsóbbá teszi, a téli helyzetek megoldására, azt örömmel fogadjuk. Most van a lehetőség arra, hogy kapjunk érdekképviseleti oldalról javaslatot a könnyebben elrendelhető hó készenlét dolgaira, és olcsóbban, hogy ezáltal még nagyobb kapacitások legyenek fölvonultatva. 38, 39-hez van akkor valakinek? Hát, kár. Sajnálattal vesszük tudomásul. 40.§-ra szeretnék akkor áttérni, ha lehetséges. 40.§ kapcsán újabb ékes példája a munkáltató bölcs belátásának, és egyebeinek, ugyanis a 4. pontban nem vártuk meg azt, hogy minden szakszervezet elmondja, hogy a menetrendváltás és egyéb problémák miatt idejét múlt az a szabály, hogy csak munkanapokon, tehát ami jogszabály alapján munkanapnak minősül, megjegyezném egyébként, hogy a hálózaton ezt is sikerült félreértelmezni, ugyanis többen úgy gondolták, hogy a forgalmi szolgálattevőnek minden nap, munkanap, és ők úgy értelmezték. Na most, hogy ezt a vitát és a menetrendváltás okozta, többen jelentkeztek ilyennel, hogy hát, neki minden nap munkanap, milyen jogszabályokról beszélünk? Ő megszakítás nélküli munkarendű, ott a jogszabály szerint munkanap. Tehát, ide is eljutottunk. Szerencsére, azért ez nem innen indult, úgyhogy egy szó, mint száz, egyszerűen annyi a dolog, hogy a nappali szolgálatokra, ott, ahol nem sikerül eleget tenni az egybefüggő kiadásnak, és szerepel ugye, a 10-es mellékletben, ott függetlenül attól, hogy milyen nap van, szombat, vasárnap, ünnepnap, tekintettel az ütemes menetrend dolgaira, egységesen alkalmazható lesz ez a szabály, ami most még nem az. Ezt behúznám akkor a munkáltató oldalán egy vonalnak, amit önkéntesen fölismert, és bevállalt. VSZ: Elnézést, akkor magamhoz ragadnám, ha már így módosult, akkor azért nem volna rossz, megfejelni, mondjuk, ezt a pénzt egy kicsikét, ezt a 420-at egy 450 forintra, és akkor onnantól kezdve már békességes lenne. Köszönöm.

48


PVDSZ: Én itt kérdeznék valamit, hogy a munkáltató számára mit jelent, hogy helyi függelék, az 1. pont, hogy meg kell határozni a munkaszünet letöltésének helyét, és kiadásának időpontját? Mert az a tapasztalat ugye, hogy a kiadás időpontja tekintetében, hát, sávok vannak, nem egy helyen meghatározni, ami egész biztos, hogy a magyar nyelv szabályai szerint nem időpont. Munkáltató: Hát, itt lehetne, csak akkor szembemegyünk, szerintem, a józanész követelményeivel. Tehát, egy Pályavasút Üzletág, különösen forgalmi területen, mondjuk, azt mondani, hogy a munkaközi szünet kiadása 12:20:48’-től 12:40:48’-ig tart, én azt gondolom, egy agybaj. Így röviden összefoglalva. Azért vannak sávok, és ezért javasoltuk mindenhol, hogy helyben, ebben próbáljanak megállapodni, mert ha erről egy kukkot itt nem mondanánk, és nem lenne helyi függelék, és nem lenne Kollektív Szerződés, és nem lenne semmi, csak az a drága Munka Törvénykönyve, akkor is ki kéne adni a munkáltatónak a húsz perc, munkaközi szünetet, a munkavégzés megszakításával, és alapesetben egybefüggően. Tehát, ez egy plusz mankó, segítség, és hogyha van egy időintervallum, akkor – de, most nyelvészkedhetünk ezen, csak szerintem, értelme nem sok van – akkor megmondják, hogy körülbelül mi az a szakasz, amikor bizton számíthat abban, hogy ebédelni fog, vagy étkezni fog, vagy tisztálkodni tud, vagy bármi más, egyéb, ennél konkrétabbat én sem a törvény szövegéből nem tudnék kiolvasni, sem a józanész követelményeiből nem tudok ennél jobbat elfogadni. Tibor még szeretne. Munkáltató: A magyar nyelv szabályai szerint valóban, hogyha egy időpontot, illetőleg egy kezdő időpontot, mert egy végét meghatározunk, akkor az nem időpont, hanem időtartam. És akkor lehet, időtartamot írni, de nem lehet időtartamot írni, mert a munkaközi szünet időtartam a húsz perc, és akkor majd lehet vitatkozni, hogy most az időtartam, az a húsz perc, vagy a tól-ig. PVDSZ: …kapcsolatban az a probléma, hogy itt megint az ésszerűtlenségeket kéne kivédeni. Tehát, mondjuk, a 11—15 óráig történő helyi függelékben való meghatározás, az nem hiszem, hogy kívánatos lenne. Tehát… de, akkor is ki kell adni, de meg kell határozni, hogy mikor. Tehát, magyarul, ha nincs helyi függelék, akkor a szolgálati főnöknek operatívan el kell rendelnie, hogy most van a munkaközi szünet. Akár. Így van. Hát, hogy nem történik meg. Ha mondjuk, nem ismerjük még azt a helyzetet, amikor nincs Kollektív Szerződés, de egészen biztos vagyok abban, hogyha mondjuk, megismernénk, akkor nem történne meg, hogy a szolgálati főnök operatívan mondaná a forgalmi szolgálattevőnek, hogy akkor most… egybefüggően és normálisan, nem. VSZ: Csak annyit akarok mondani, hogy ezzel eddig soha nem volt problémánk. Itt, ami probléma volt ugye, hogy adott esetben volt, ahol azt mondták, hogy a letöltés helye, az esetleg gondot jelenthet, mert ugye, régebben, most már gondolom, innen se járnak ki nagyon ebédelni, de annak idején még az Andrássy útról még kijártak, meg máshonnan. Tehát, most azért mondtam ezt a dolgot. Nem jelentett ez eddig sem problémát. Én azt gondolom, hogy ezt elég rugalmasan kezeli minden munkáltató, meg minden munkavállaló. PVDSZ: Nyilván azért mondtam, mert problémát jelentett. Nem én találok ki ilyet.

49


PVDSZ: Szóval, nem lenne abból senkinek, semmilyen problémája, ha ez a mondat folytatna, hogy kiadásának időpontját, illetve a kiadás időintervallumát, és akkor mindenki ki van elégítve. Van, aki konkrét időpontot jelöl ki, van, aki meg azt mondja, hogy 12,30—13,30. akkor az időtartam, szó se kerül be, amiben meg Tibinek igaza van. Munkáltató: Na most akkor utána lehetne az értelmező szótárt, hogy mi az az időintervallum, mert én már ezt hallottam úgy is, hogy idővallum, meg egyebek, tehát itt a latinos műveltség aránylag hiányos a végrehajtó szolgálatban. Talán ezzel nem sértek meg különösebben senkit. Tehát, ilyeneket nem javasolnék ebben a dologban. Ellenben a másik az, hogy a letöltésének a helye. Én azt mondom, hogy olyan szabályokat ne próbáljunk már most, ha lehet, fölnyitni, amivel nem volt gond. Szerencsére, az új rendszerben nagyon jól megismerhettük a helyi függelékeket, és remekül szabályozva van, hogy az étkezdét igénybe veheti, meg a Kispipacsot, meg a nem tudom, mit. Tehát olyan jól sikerült, meg a „körül szarost”, meg nem tudom, tehát le vannak írva ilyen különböző… mindegy. Tehát… na, ugye? Bocsánat. Tehát, vannak ilyen dolgok, ahol körül van írva, és semmi gond nincs ebből, igazándiból. Tehát, most ez… az, hogy helyi függelékben, miben állapodnak meg, nekem ebben a jelenben lévő Bárány úrral voltak nagyon komoly vitáim, ahol ezt késhegyig vittük egy telefonbeszélgetésben, amikor, amit az Enzsöl úr mondott, hogy most mikor lesz kiadva. Annyi tartozik ehhez hozzá, hogy amiben, helyben megállapodnak. Éntőlem állapodjanak meg abban, hogy húsz perc, csak akkor hamar el fogunk oda jutni, hogy ne adj isten, az volt neki adva, hogy 12,20—12,40-ig, késett a vonat két percet, és csak 12,23-tól netán még rendkívüli munkavégzés is lesz, mert már ilyen hangokat is hallottam. Hát, azért az egy… kedves Elnök asszony, ne lepjen meg. Ezek mind, én se magamtól találom ki, tehát amikor jöttek ezzel a kérdéssel, hogy ez most része-e a munkaközi szünet a munkaidő beosztásának, mert ha igen, és három perccel később, akkor a beosztásától eltérően dolgozott, és az. Szóval, isten őrizzen, én azért mondanám. Munkáltató: …szeretnék mondani, az, hogyha visszautasítja a VSZ a 36 és 40% közötti kifizetésnövekedés-mértéket, akkor lehet 450 forint, de itt, amit mi mondtunk, az tulajdonképpen próbáltam matematikai számításokat végezni, a hét osztva öttel, tehát az 1,4, tehát az 40%, aztán osztottam azt is, hogyha 30 munkanap van egy hónapban, és ebből 22 hétköznapra esik, akkor 30/22-ed, az 1,36-ra jön ki, tehát az, amit mi ajánlottunk, az tulajdonképpen legalább 36%-os növekedést jelent a munkavállalók számára, az ilyen címen kifizetett összeg tekintetében. Szerintem, ez sokkal jobb, mint amit kértetek. VSZ: Elnézést, mi nem mondtuk, hogy ez a nappali szolgálatonként, és a többi, ezt mi nem fogadnánk el. Mi csak annyit mondtunk, hogy ebben a pontban még ennyivel emeljétek meg. Tehát, a… Munkáltató: …most ezt lehetőleg ne hagyjuk már, függőben. Tehát, ez 420, de úgy, hogy viszont megnöveltük jelentősen a napoknak a számát. Munkáltató: Ráadásul önként. Munkáltató: Igen. Józanésszel, belátással.

50


Munkáltató: Erre szokott lenni egy jobb mondat. Ha ez lenne a töréspont, akkor megfontoljuk. 41, 42, 43-ra nem tettünk változtatási javaslatot. VSZ: A Vasutasok Szakszervezete a 43-nál magához ragadná annyiból a szót, ugye, hogy itt a… lehet, hogy nem ide kell, hanem egy új szabályt kell majd hoznunk valahol, de hát, mint tudjuk, a nyugdíjkorhatárt csak megemelték. És hogyha már egyszer a nyugdíjkorhatárt megemelték, akkor a törvény elfelejtette, szabályozni, hogy a szabadságot is megemeljék, pedig ez így illett volna, mert más országokban ezt így csinálták. Tehát, most mondhatnánk azt is, hogy 45 év felett kérnénk plusz szabadságot a kollégáknak, de mi visszafogottabbak vagyunk, ezért 55 év fölött szeretnénk pluszszabadságot kérni, méghozzá kettő napot. Nem fizetés nélkülit, fizetve, természetesen. De, mi fizetettre gondoltunk ebben az esetben, 55 év fölött, és kettő napra. Munkáltató: Hát, ezt majd meglátjuk, szerintem, ez az az eset. Rögzítettük. Komoly esélyegyenlőségi problémáim vannak ezzel, de hát… ja, jó. Köszönöm. Munkáltató: Nem látjuk, kivitelezhetőnek. Munkáltató: 44-esben van egy, évek óta… paragrafusban régi, évek óta gumicsont ez az átlagkereset, távolléti díjkérdés. Nem nagyon akar a munkáltató erről a témáról leszállni, hogy a mai nap szóhasználat mondjam. Ugyanis, hogy én is mondjak valami nagyot, jogdogmatikailag indokolatlan, átlagkeresetet alkalmazni egy olyan időtartamra, ami klasszikusan egyébként, a törvényben mindenhol távolléti díj. Volt egyszer, én még emlékszem arra, hogy amikor volt üdülőkben valamiféle szabadság, ilyen idénymunkánál, és átlagkereset volt, aztán megkaptam rá, hogy ez azért maradt így, mert ez vívmány. Hát, jó lenne, hogyha ezt sikerülne valahogy egységes rendszerbe hozni. Ebben az esetben, tanulmányi szerződésben sem szokás egyébként ilyeneket megállapítani. Tehát, ezzel párhuzamosan próbáljuk a szabályozást egységesíteni. Nem gondolnám, hogy ez valami tömeges veszteséget okozna. Így kapásból, nagyjából az indok ennyi, ha valaki nem akarja esetleg kiegészíteni. Munkáltató: Azt szeretném kiegészíteni, hogy szeretném végre elrendezni azt, ami ebben az évben is többször volt probléma, hogyha valaki tanfolyamon van, akkor távolléti díjat, átlagkeresetet, kiküldetést, mi a fenét kell neki kapni. Tehát, alapból távolléti díj, és akkor, hogyha nem a munkaszerződésében kötött munkavégzési helyre, hanem ahhoz képest máshova, akkor pedig megvannak a kiküldetési szabályok. Tehát, eddig területenként eltérő volt, és mindig, amikor elmentem a tisztképzőnek valamilyen típusú tanfolyamára, akkor a nyakamba zúdították, hogy az egyik területi központban adták a kiküldetést, a másikon nem, úgyhogy egyszer, s mindenkorra szeretnénk ebben az évben ezt véglegesen elrendezni, hogy alapból a távolléti díj, és a kiküldetés meg, megvan, hogy milyen esetekben és milyen feltételekkel jár. És akkor rögtön belefutottunk abba a problematikába is, ami most nem ennek a tárgya, hanem meg fogtok kapni a hét folyamán, remélhetőleg, egy képzési szabályzatot, aminek egy része az, hogyha a munkavállalónk olyan tanfolyamra jár, ami 44 munkanapnál hosszabb az adott évben, és akkor eljutottunk addig az esetig, hogy lehet-e kiküldetésben 44 munkanapnál több napnál, és akkor most részt vesz, vagy nem vesz részt a

51


tanfolyamban, úgyhogy erre lesz egy megállapodás ajánlatunk, amit az esetben tudunk alkalmazni. És ez így kerek, ez a szabályozás. Most ezt azért mondtam el, mert úgyis a következő tárgyalásig már a kezetekben lesz az erre vonatkozó. Több konzultáció volt a tavalyi évben, több felvetés volt, illetve spontán, a munkavállalók is sokszor kerestek meg ezzel a problémával, és azt gondolom, hogy ez nem volt helyén. Úgyhogy, amit itt az Endre elmondott, jogdogmatikai és gyakorlatilag szempontból is szeretnénk egységesíteni. Munkáltató: Egyetlen kiegészítést hadd tegyek csak ehhez az elhangzott iratmintához, illetve megoldáshoz. Arról szól – csak, hogyha már megemlítettük, akkor legyen tiszta, nehogy itt valakiben kétségek legyenek néhány napig –, hogy a munkavállaló előre tudja azt, hogy mire fogják kötelezni, milyen időtartamú, milyen tanfolyamra, felek megállapítják, hogy valamilyen okból, az adott évben túllépni a kiküldetést, például, hogyha eleve hosszabb, mint 44 munkanap, annak a tanfolyamnak időtartama, és ha neki is érdeke, akkor előre kötnek egy Mt. 83-as megállapodást, hogy amennyiben a munkavállalót kötelezik erre az időtartamú tanfolyamra, akkor ő, miután letöltötte a kiküldetést, nyilván, a jogszabályok szerint, és többet nem lehetne elrendelni, akkor utána ő előre hozzájárul ahhoz, hogy onnantól viszont folytatja Mt. 83-as megállapodással, egy megváltoztatott, határozott időre megváltoztatott munkavégzési hellyel a tanfolyamot. Tehát, hogy ne legyen az, hogy hívnak engem, hogy öthónapos a tanfolyam, letelt a 44 munkanap, kiküldetés, mit csináljunk. Mondtam, hogy tetszettek volna előregondolkodni, ezt próbáljuk intézményesíteni. VSZ: Köszönöm. Mindaz, amit a munkáltató elmondott ezzel kapcsolatban, ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy továbbra is átlagbérrel fizessük a munkavállalót. Köszönöm. MTSZSZ: Nekem csak egy kérdésem van, a megállapodásnak ez a része, ez teljesen rendben van, de ehhez muszáj Mt. 83. szerint? Itt nem lehet ezt a tanszerződésében rögzíteni, a munkavállalónak? Jó. Azért kérdezem, hogy ezt mindenféleképpen eltérőben kell? Munkáltató: Amennyiben nem tanulmányi szerződéssel vesz részt ezen a programon, hanem kötelezéssel, akkor nem tudjuk benne, rögzíteni. A kötelezés, az pedig egy, egyoldalú, de itt a munkavállalónak is alá kell írni. Ezt órákon keresztül végigrágtuk. Tehát, muszáj Mt. 83. ehhez. MTSZSZ: Jó. Tehát, a kötelezés miatt kell, jellemzően, akkor. Tehát, nem az egyéb, más típus miatt, hanem a kötelezéses izék miatt. Jó. Munkáltató: Csak annyi a válasz rá, hogy hát, ha szerződés lenne, a szerződésben mindent rendezhetnek, de itt egy kötelezés van. Ennyi. Munkáltató: Azt szeretném mondani, hogy most megint elmagyaráztam, hogy adunk többet. Tehát, most csak azért ugorjunk, de az nem fog menni, most elnézést kérek, hogy átlagkereset, kiküldetés, satöbbi, satöbbi. Tehát, az eddigi gyakorlat az volt, hogy egyik helyen távolléti díjat adtak, és kiküldetési pénzt, a másik helyen meg átlagkeresetet adtak. Tehát, mi most azt mondjuk, hogy rendben, akkor távolléti díj, és

52


kiküldetés jár. És akkor egységesen, ennek megfelelően rendezzük. Alapvetően, szerintem, a munkavállalók ezzel a konstrukcióval nagy többségben, jobban járnak. Munkáltató: Bocsánat, a válasz csak annyi, hogy mindent nem lehetett ellenőrizni és felmérni. A 2010-es év kiemelt témája a Humánerőforrás Igazgatóságon a különböző képzések és tanfolyamok látogatásának rendszerei és megoldásai.

53

Vasúti Érdekegyeztető Tanács január 05

Recommend Documents