Vass Tibor 1. Földrajzi konferencia, Szeged 2001

Földrajzi konferencia, Szeged 2001.

AZ ODÜSSZEIA HELYSZÍNEINEK FÖLDRAJZI MEGHATÁROZÁSA ÉS AZ ÚTVONAL SZÁMÍTÓGÉPES MODELLEZÉSE METEOROLÓGIAI, TENGERRAJZI, CSILLAGÁSZATI ÉS HAJÓZÁSI ISMÉRVEK ALAPJÁN (ODÜSSZEUSZ ÚTVONALÁNAK HAJÓZÁSI ELMÉLETE) Vass Tibor1

Bevezetés Az Odüsszeia helyszíneinek valódiságán az ókortól kezdődően vitáznak a különböző szakterületek kutatói. A kérdéskör fontosságát M.I.Finley1 a következő képen jellemezte: „Ha igaz az az állítás, mely szerint Európa történelme a görögökkel vette kezdetét, akkor igaz az is, hogy a görög történelem viszont Odüsszeusz világával kezdődött.” Eddig nem sikerült cáfolhatatlanul bizonyítani Odüsszeusz útvonalát. (Még maga Odüsszeusz sem tudta, merre is bolyongott.) Megtörtént-e egyáltalán ez az utazás? Strabón2 szerint ez egy valódi utazás volt, hiszen szerinte „a földrajzi tudománynak Homérosz az atyamestere”. Polybios vélekedését így ismerteti: „… ragaszkodik ahhoz, hogy nem a mesék világából való sem maga Aiolos, sem Odysseus bolyongása a maga egészében, hanem csak valami keveset költött hozzá az elbeszélő,”. Erathoszthenész 3 szerint viszont csak akkor lehetne felfedezni azokat a helyeket, ahol Odüsszeusz bolyongott, ha megtalálnánk azt a szíjgyártót, aki szelek tömlőjét készítette. Az évszázadok alatt nem sikerült eldönteni ezt a kérdést. Dr. Földy József4 erről a következőket írta: „a legújabb kutatások eredményei alapján egyre általánosabbá vált az a vélemény, hogy – különösen az Odysseus bolyongásaival kapcsolatos tudósítások – a görög hajósoknak a Földközi–tenger térségében századok során kialakult, hagyományos útvonalait rögzítik.” Az évezredek alatt 84 különböző elmélet született és születik ma is, amely magyarázatott kíván adni az útvonalra. Az útvonalat legjobban leíró elméletet Ernle Bradford publikálta az „Ulysses Found” című könyvében, amely magyarul is megjelent5. Sajnos az általa felvázolt helyszínekből keveset tudott hitelt érdemlően bizonyítani, emellett 4 helyen tévesen jelölte meg azokat. Négyéves elméleti kutatás, egy 6000 kilométeres autós előkészítő „feltáró expedíció” után 2000. május 14-én a elindult a 2000. Évi Odüsszeusz Expedíció, a 15,5 méter hosszú Albatros nevű vitorláson. Az expedíció célja az volt, hogy a hajózási szempontok alapján kidolgozott elméletemet ellenőrizze, pontosítsa: azonosítsa Odüsszeusz bolyongásainak helyszíneit. Ha az Odüsszeia helyszínei után kutatunk, e szempontból az igazi értéket a hajózási információk hordozzák: a helyszínek közötti hajózások időtartama, a szelek alapján a hajózások iránya és a helyszíneinek leírása. Például, ha 6 napig evezve jutottak el valahová, az meghatározta egyértelműen a hely távolságát. Az ilyen jellegű távolság mérése a szárazföldre alkalmazva, széles körben használatos volt nálunk is, például a „3 napi járóföldre van” 2

1

Vass Tibor okl. navigátor-mérnök Jachtakadémia; web: www.vitorla.com, e-mail: [email protected]

2

Az Odüsszeusz és Odüsszeia írásképet Devecseri Gábor fordításában ismert formában használtam, eltérve a helyesírási szabályzat Odisszeusz, ill. Odisszea ajánlott alakváltozataitól. A dőlt betűs idézetek a Devecseri Gábor által fordított Odüsszeiából származnak. A hivatkozásban az első arab szám az éneket jelenti, a második a vers sorát.

1

Vass Tibor: Odüsszeusz útvonalának hajózási…

valami, ebben a formában. Ha ezek az odüsszeuszi idők, távolságok csak egy kitalált világban, a képzelet szülöttei lennének, akkor a nagy távolságokra azt írhatta volna Homérosz, hogy pl. 77 napig, vagy 100 napig tartott az út. Hiszen ezzel csak az út nagyságát jellemezte volna, de nem lett volna tétje a nagyotmondásnak. Ha a hajózási információk igazak, tényszerűek, akkor a távolságok és az irányok alapján egy logikus hajózási útvonalat kell kapnunk, és azt szakadások, ugrások nélkül. Ha ez mind a 16 helyszínre igaz, akkor a kapott pontok egy hajózás útvonalát írják le. Hogy kié volt ez az útvonal? — Nem tudom. A költő mintegy típusát alkotta meg a milétoszi és a phókiszi görög tengerésznek6. Homérosz Odüsszeusznak hívta ezt a bátor tengerészt. A helyszínek azonosításához használt eljárás Thor Heyardal az expedícióival az akkori idők hajózási módszereit bizonyította be. Ez a módszer nem alkalmazható ebben az esetben, mivel Odüsszeusz bolyongásait elsősorban az egykori időjárás határozta meg. Köztudott, hogy az ókori görögök már hajóztak a görög szigetek között, sőt kereskedelmi útvonalak léteztek ott. Így az én feladatom csak az egyes helyszínek azonosítása, az útvonal meghatározása volt. Ehhez a következő eljárást alkalmaztam: 1. Általános definíciók: 1.1. A kor, amikor az utazás megtörténhetett. 1.2. Odüsszeusz hajóinak nautikai tulajdonságai. 1.3. Görögök hajózási módszere. 1.4. Az Odüsszeiában szereplő szelek iránya. 1.5. A hajózás időrendjének modellje. 1.6. Odüsszeusz indulásának valószínű hónapja. 2. Helyszínekre vonatkozó egyedi feladatok: 2.1. Az Odüsszeia szövegéből meg kell állapítani a helyszín azonosításához szükséges hasznos információt: a hajózás idejét, irányát, sebességét, az időjárási viszonyokat stb. 2.2. Meg kell határozni azt a célterületet, ahova eljuthattak az adott hajózási viszonyok között. 2.3. A célterületen ki kell választani a legvalószínűbb helyszínt. 2.4. A legvalószínűbb helyszínen, az Odüsszeia alapján fel kell kutatni valami megerősítést, pl. jellegzetes barlangot, a sziget alakját, különleges hajózási vagy tengerrajzi jelenséget, 2.5. A megfelelően azonosított a helyszínről egy tengerész számára logikus (vagy legalábbis megmagyarázható) útvonal vezessen a következő ponthoz. 3. Az útvonal összeállítás és ellenőrzése. 3.1. Odüsszeusz bolyongásainak 16 azonosított helyszíneiből egy hajózási útvonalat kell összeállítani. 1.2. Ha az így meghatározott útvonal logikus, szakadások, ugrások és ellentmondásoktól mentes, akkor ez lehetett Odüsszeusz útvonala.

2


Odüsszeusz utazásának kora Az odüsszeuszi hajók tulajdonságainak jellemzőihez meg kell határozni azt a kort, amikor az utazás megtörténhetett. Látszólag könnyű dolgunk van, hiszen a trójai háború után indult haza Odüsszeusz és flottája. Volt-e egyáltalán trójai háború? Ha igen, mikor? A trójai háború időpontját nagyon sokan kutatták ugyanis már az ókortól napjainkig, de nem sikerült meghatározni azt. Németh György7 ismertetése alapján az ókorban a homéroszi trójai háborúnak az szereplő időpontokat határozták meg. 1. táblázat. A trójai háború időpontjai az ókori tudósok alapján. Mikor

Név

Trójai o háború időpontja Kr.e. Ktésias Kr.e. 5.század 1183 Kr.e. 430 Hérodotos Kr.e. körül 1266 Kr.e. 430 Thukydidés Kr.e. után 1266 Kr.e. 5Ephoros Kr.e. 4.század 1135 Kr.e. Dikaiarchos Kr.e. 4.század 1212 Kr.e. samosi Duris Kr.e. 4.század 1344 Kr.e 3.század párosi Kr.e. márványkrónika 1209 Kr.e 3.század Timaios Kr.e. 1193 Kr.e 3.század Susibios Kr.e. 1171 Kr.e. Eratosthenés Kr.e. 0 3.század 1183 Időszámításu Strabon Kr.e. 1 nk kezdete körül 1135

Köztudott, hogy Schliemann az Iliász és az Odüsszeia szövege alapján 1870-ben ásatásokat kezdett a Dardanellák égei-tengeri bejáratánál, és a mai Hissarliknál megtalálta az ókori Tróját. Ahogy emberei egyre mélyebbre ástak, 9 különböző korú település került napvilágra, amelyeket római számokkal jelöltek8 . A legkorábbi, a Trója I. Kr.e. 3000-2500 között létezett, Schliemann a Trója II. tartotta a homéroszinak, amely Kr.e. 2500-2300 között létezett. Az 1. táblázat adatai alapul véve a Trója VII. a rétege (kb. Kr.e. 1250-1000) lehetett az a város, amely a legvalószínűbb időpontban létezett. E város lakói kijavították a korábbi földrengés nyomait, megindult a fejlődés. Ennek bizonyítéka az előkerült nagyszámú mükénéi kerámia. A várost tűzvész pusztította el. A tűzvész a régészek számára gyakran az idegen hódítás, az ostrom kézzelfogható emléke. M. Croiset9 a következőket írja: „Annyi bizonyos, hogy a trójai háború nem tekinthető egyszerűen költői kitalálásnak.” Ennek ellenére a régészek nem bizonyították, hogy a homéroszi Trója ezen a helyen állt, és a 10 éves ostrom valóban megtörtént. Pontosabban több trójai háború is létezhetett abban a 3


korszakban. A fentiek alapján Odüsszeusz utazásának időpontját közvetlenül a történelmi adatokból nem tudjuk meghatározni. A homéroszi korban már megindult a görög gyarmatosítási hullám, és így ismerték a Földközi-tenger középső részét. Ha ekkor történik az utazás, Odüsszeusz is megnevezte volna az általa bejárt helyszíneket, és nem lótuszevők földjeként (hanem az ókorban használt Meninxként) került volna be Djerba szigete a világirodalomba. Finley szerint10 „Ha el akarjuk helyezni az időben Odüsszeusz világát … akkor Kr.e. 10. és 9. század látszik a legvalószínűbb kornak”. Ezt az Odüsszeia szövegének elemzése alapján állítja. A hajóépítés technológiája alapján B. Greenhill11 a Kr.e. 8. századba helyezi Odüsszeusz utazásának lehetséges időpontját. Ha ezt az utazást Kr.e. 10. – 8. század körüli időpontra tesszük, akkor kapjuk meg a legvalószínűbb eredményt. (Felmerül a kérdés ezek után, hogy megtörtént-e egyáltalán és ha igen, mikor a trójai háború?) A hajók nautikai tulajdonságai Sajnos ez időszak hajóiról nagyon keveset tudunk, csak néhány cserép és másfajta rajz került elő. Ez alapján nagyon nehéz megmondani, hogyan, mivel és hogyan hajóztak akkor a görögök. Ami biztosnak tűnik az a következő: A személyzet számát és ezzel a hajó méreteit a következőkből tudhatjuk meg: ∉8 Az 1.203. sorban Pallasz Athéné e következőt javasolja Telemakhosznak: „végy húszevezős bárkát” ∉8 A 9.322. sorban amikor a küklopsz barlangjánál meglátták dorongját, Odüsszeusz a következő leírást adja: „mint amilyen nagy az árboca széles barna hajónak, húszevezősnek,…” Csak ezeket a számadatokat adja meg Homérosz. A húszevezős hajó folyamatos menetéhez 2*20=40 evezős kellett. ∉8 A hajósok számát a Kirké-szigeténél történtekből tudjuk meghatározni a 10.203. sortól: „Jólábvértes társaimat két részre elosztva,…”, majd ezt az információt pár sorral lentebb folytatja: „Útnakeredt,(Eurülokhosz) s a huszonkét társ vele,” Ezek szerint Kirké szigeténél már csak 2*(22+1)= 46 ember volt a hajón. Iszmarosz kirablásánál és a küklopsznál egyaránt 6-6 embert veszítettek. Így 46+6+6= 58 emberrel indulhatott Odüsszeusz Trójából. Ezek szerint a hajók személyzete a 2. táblázat szerint a következő összetételű lehetett: Ehhez a létszámhoz legvalószínűbbnek a 15-20 m hosszú hajó tűnik12. A hajók szélessége az ábrák jellege miatt olyan téma, amit a legtöbb kutató gondosan kerül. 1. táblázat. Az odüsszeuszi hajók lehetséges személyzete. 1 fő 1 fő 20 fő 20 fő 2 fő 2 fő 2 fő 4 fő 6 fő 58 fő

4

kapitány, fedélzetmester az első váltás evezős a második váltás evezős, kormányos, navigátor, figyelő szakács mindenes tartalék és harcos összesen


Ha Odüsszeusz hajóit 15-20 méter hosszúnak vesszük, akkor az evezős-harcosok elhelyezéséhez legalább 4-6 méter szélesnek kellett lenniük. A test formájára jellemző az erős gerinc, de fölötte a test hamar kiszélesedik. Ez nyilvánvalóan a gyakori partra húzás miatti kompromisszum eredménye. A gerinc a vitorlázást és a hajótest hosszirányú merevségét segítette, míg a lapos fenék a hajó stabilitását növelte. Abban minden szerző egyetért, hogy az evezésnek az időjárás egyértelmű határokat szab. A tengeren a 18 km/óra sebességű gyenge szél néhány óra elteltével akár egy méter magas hullámokat kelthet, ami lehetetlenné teszi a sok evezős összehangolt, ütemes munkáját. Az evezők kezelését és az evezősök elrendezését egyébként csak az 1980-as évek óta ismerjük alaposabban, amikor több két és három evezősoros hajó replikát13 építettek és azokkal hetekig tartó kísérleteket végeztek. A gerincre épített fészekben egyetlen, lefektethető, alacsony árboc állt. Alul egy keresztgerenda, oldalt egy-egy merevítő tarcskötél tartotta. Ezen az árbocon két ejtőkötéllel egyetlen, fekvő téglalap alakú keresztvitorlát mozgattak, egyetlen, felső vitorlarúddal14. Ez tipikus hátszélvitorlázat, nagyon kevés manőverezési lehetőséggel és meglehetősen instabil árboccal. Így a hajók csak hátszélben, vagy attól legfeljebb 45ş-os szögben eltérve tudtak vitorlázni az építési tulajdonságaik miatt. Ezzel a vitorlával az 5 csomó alatti sávba szokás becsülni a hajó sebességét. Most nézzük az Odüsszeiát, onnan milyen információt kaphatunk: Az Odüsszeiában 69 alkalommal említi meg Homérosz az evezőt és 24 esetben a vitorlát vagy a vásznat. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hajók mozgására főleg az evezés volt a jellemző. A megépült replikák alapján megállapítható, hogy evezve a hajók sebessége hosszú távon 1,0-1,5 csomó lehetett. A vitorlázás sebességének meghatározására egy biztos adat az, amikor Odüsszeusz elmesélte egy utazását Krétáról a Nílushoz: 14. 252.sor „… elhagytuk mi a tágterű Krétát, északi tiszta-erős széllel szállva hajóztunk könnyen előre, akár a folyóban. Baj nem is érte egy bárkámat sem: sértetlenül ülve pihentünk, kormányos meg a szél igazították csak a bárkát. Bővizű Aigüptosz folyamát ötödik nap elértük. Ez a távolság 308 tengeri mérföld , ha a Kréta délkeleti pontjától, a Sidheros-foktól mérjük a távolságot a Nílus torkolatáig. Az „ötödik napon” kifejezés 4 naptól 5 napig tartó időtartamként kezelhetjük, akkor a hajók átlagos sebességét 3 csomó körülire vehetjük, amikor Homérosza a ”kormányos meg a szél igazították csak a bárkát.” kifejezést használja, míg gyenge szélben 0,5-1,5 csomós, átlagos sebességgel számolhatunk.

5


1a. ábra. Az odüsszeuszi hajók sebességének meghatározása.

A görögök hajózás módszerei A görög hajósok nem használtak mai értelemben vett iránytűt. Hajózási térképük nem volt, vagy legalábbis nem jutott el hozzánk. Helyzetükről csak a csillagok állása alapján tudtak tájékozódni15. Akkor az égbolt is másképpen nézett ki a precesszió miatt. A mai Sarkcsillag háromezer évvel ezelőtt 18 fokra volt az éggömb északi pólusától a precesszió miatt. Odüsszeusz idejében az északi pólushoz a legközelebb a Kisgöncöl második legfényesebb csillaga, a Kochab volt, amely 6 fok pontossággal mutathatta az északi irányt és a földrajzi szélességet. De nincs adat, amely bizonyítaná, hogy ezt használták volna. Az északi irányt a Nagy Medve (Göncölszekér) csillagkép alapján határozták meg16.Ezt alátámasztja a Kalüpszótól kapott útmutató a hazafelé vezető útról az 5.273.sortól: Látta a „Pléiaszok fényét, későn lenyugodni Boótészt s látta a Medvét is – más néven híva szekér ez – mint forog egyhelyben, míg Óriont lesi egyre, s egymaga nem fürdik meg csak soha Ókeanoszban; mert úgy mondta Kalüpszó néki, az isteni úrnő, hagyja a balkeze mellett azt, így járja a tengert” A görögök abban az időben csak az Égei-tengeren hajóztak, szigetről szigetre a mai török partokig, vagyis addig, ameddig látni lehetett a következő szigetet. Ezért nagyon fontos szerepet játszott az egyes utazások részleteinek elbeszélése, mert ez volt tengerészszemmel az 6


értékes információ. Helymeghatározást a mai értelemben nem végeztek, vagy ismerték a partot, amely mentén hajóztak, vagy felfedező úton voltak. Ennek a felfedező útnak a leírása lehetett az Odüsszeia igazi magja, egy a Földközi-tenger nyugati medencéjében tett utazás részleteinek elbeszélése. Meg kell jegyeznem, hogy ebben a korban történt még egy másik legendás utazás is: az Argó hajón indultak útnak a Fekete-tengerre az argonauták (és Odüsszeusz apja, Laertész is) az aranygyapjúért. A görögök éjszaka lehetőleg soha nem hajóztak, mert akkor még nem voltak világítótornyok, amelyek segíthették volna a navigációt. Csak az tudja, milyen félelmetes tud lenni éjszaka az ismeretlen tenger, aki már átélte azt, hogy nem tudja meghatározni a helyzetét. Még naplemente előtt kerestek hát Odüsszeuszék maguknak egy biztonságos öblöt, partszakaszt, ahol kiköthettek, és ilyen helyen általában a hajójukat is partra húzták. A szelek iránya Az akkori időszak klímája hűvösebb és valószínűleg csapadékosabb volt a mainál. A ma kopár szigeteket akkor még sűrű erdők borították. A szelek természetesen hasonló módon keletkeztek. A szeleket akkor is főleg az általános légkörzés eredményeképpen kialakult globális nyomáskülönbségek, továbbá a meleg és hideg légtömegek mozgása által létrejött frontok hozták létre17. Az Odüsszeiában Homérosz a szeleket az akkori görög nevük alapján nevezte meg. Ezek irányának ismerete nagyon fontos lesz majd, amikor meghatározzuk az Odüsszeusz által követett útirányt, vagy a viharban történt sodródás irányát. Leggyakrabban a Boreászt, az északi szelet említi Homérosz.. Ennek iránya az északnyugattól (315°) az északkeletig (45°) tart. Jellemző irány az észak, a 0°. Ez utóbbi irányt Gregálénak, görögnek hívják manapság a Földközi-tengeren. Másik szél az Eurosz volt, amely északkelettől (45°) a délkeletig (135°), ez adatok közötti irányból fúj, jellemzően keletről (90°). Harmadik jellemző szél a Notosz. Ez a délkelettől (134°) a délnyugatig (225°) tartó szektorból fúj. Jellemző irány a dél, 180°. Ma ezt Sirokkónak ismerjük. Általában meleg, nedves párás, esetleg ködös időjárást hoz, nagy hullámokkal. Az útvonal számítógépes modellje, az indulás hónapja A fentiek alapján pontos menetrendet, egy számítógépes útvonalat modelleztem. Ebben figyelembe vettem, hogy part mentén hajózva hol, melyik öbölben állhatott meg az odüsszeuszi flotta éjszakára, s figyelembe vettem az Odüsszeiában megemlített időket is. Így a következő jól elkülöníthető szakaszokra bontható Odüsszeusz bolyongása: 2. táblázat. Odüsszeusz bolyongásainak szakaszai. Szakasz 1 2. 3. 4. 5. 6. Összesen:

hely

Igazolható idő

Trójától a Malea-fokig tartó út Malea-foktól Kirké szigetéig tartó út Várakozás Kirkénél Kirké szigetétől Kalüpszó nimfáig tartó út Várakozás Kalipszónál Kalipszótól Ithakáig tartó út

18 nap 74 nap

Várakozás

1 év? 61 nap 7 év? 28 nap 181 nap

8 év?

7


Kirkénél eltöltött egy év, valamint a Kalipszónál eltöltött 7 év hossza teljesen bizonytalan. Az indulás hónapja Az indulás hónapját meghatározva és behelyettesítve a modellbe, megkapjuk az egyes helyszínek elérési időpontját, ezzel az ott várható időjárást. Hésziodosz18 a hajózás idejeként a tavaszt és a nyári napfordulót követő 50 napot – június 21. és augusztus 10. közötti idő – nevezi meg. A téli viharok miatt a tengerészek – ha tehetik – csak tavasszal indulnak el. Ez különösen igaz az akkori hajókra. Az egész útvonalat megvizsgálva május vége, június eleje tűnik a legvalószínűbb indulási hónapnak. Trójától a Malea-fokig Odüsszeusz hazafelé tartott a 12 hajóból álló flottájával a 10 éves trójai háborúból. Ez egy szokványos hajóútként kezdődött: át kellett hajózni az Égei-tengerről a Jón-tengerre, megkerülve a Peloponnészoszi-félszigetet. Az utazásról nem sokat tudunk meg, valószínűleg azért, mert az útvonal minden görög számára ismert volt, ezért nem fecsérelte rá Homérosz a szót. Valamikor tavasszal, és véleményem szerint valamikor áprilisban indulhattak. Áprilisban (a mai kor statisztikai adatai szerint) az Égei-tengeren a 18%-os valószínűségű déli-délkeleti szelek váltakoznak a 25%-os valószínűségű északi széllel19 . Ezt a következő sorok igazolják: A 9.39.sortól „…Ílion aljáról a kikón nép Iszmaroszához vitt el a szél…” A fenti idézetből kiderül, hogy déli szél fújt, amely elvitte őket a Trójától északra lévő Iszmaroszba. Vitorlával haladtak, a korábban meghatározott „…szél és a kormányos vitték csak a bárkát…” sebességgel, ami kb. 3 csomó lehetett. Naponta 10-12 órát hajózva 30-40 mérföldet tehettek meg. Ha végignézzük ennek a távolságnak megfelelően a szigeteket , azok partjait és a szárazföld öbleit, akkor hozzávetőlegesen meghatározhatjuk az útvonalukat. A 2. napon este Iszmarosz közelében éjszakázhattak, majd hajnalban indíthatták meg a támadást. Iszmaroszt a ma Aleszandropolisznak hívják, és mindig része volt a görög történelemnek. Emiatt azonosítása magától értetődő. Iszmaroszban két napot töltöttek, majd elindultak hazafelé. Erről a szakaszról Homérosz a 9.67. sortól a következőket írta: „S küldte reánk Boreászt felhőket-torlaszoló Zeusz, vészes szörnyű viharral, a felhőkkel betakarta együtt a földeket és vizeket; s éj szállt le az égből. Orral-dőlve haladtak a bárkák, és a vitorlák Három meg négy részre szakadtak a szél erejétől. Hát a hajókba behúztuk a vásznakat; és a hajókat, Félve halálunktól, sebesen húztuk ki a partra.” Indulás után viharba kerültek, amely északról tört rájuk. A viharos északi szél (a Boreász) valószínűsége áprilisban 12% körül van20, így hihetőnek tűnik ez az esemény. Valószínűleg a Szamotrhaki-szigeten kerestek menedéket a vihar elől. Az indulást követő 18. napon körül érkezhettek meg a bolyongások kezdetéhez, az Odüsszeusz által ismert utolsó ponthoz, a félsziget délkeleti részén található Malea-fokhoz. 8


1b. ábra. Hajózás Trójától a Malea-fokig.

Erről Homérosz a következőket írta a 9. 79. sortól: „Most aztán sértetlenül értem volna hazámba; csakhogy amint fordultam ez útra a Maleia-fokánál, Messze Küthérétől űzött Boreász meg a hullám.” Ezt a helyet ma is olyan „kis Horn-fok”-ként emlegetik a tengeri vitorlázók, amely megkerülése ma is kaland. Lehet, hogy szélcsenddel fogad, lehet, hogy 40 csomós széllel. Itt találkoznak ugyanis az Égei-tenger szelei és áramlatai a földközi-tengeri szelekkel és áramlatokkal. Különösen gyakoriak tavasszal és ősszel a Malea-foknál áthaladó és megtorpanó ciklonok által keltett északi és északkeleti viharos szelek. A Földközi-tenger hajózási útmutatója erről a következőket írja21: „Görögország felett áthaladó ciklonok fele érinti ezt a területet, ezért gyakoriak a hosszan tartó viharos szelek. Nagyon rövid idő alatt gyökeresen változhat itt az időjárás, különösen tavasszal és ősszel. Gyakran előfordul az az időjárási helyzet, amikor a viharos déli szelet szinte átmenet nélkül váltja fel a viharos északi szél. Növeli a hely veszélyességét, hogy gyakoriak a meredek hegyoldalakról lezúduló ún. bukószelek, amelyek váratlanul kezdődnek, és gyakran még a teherszállító nagy hajókra is veszélyesek lehetnek.” 9


A Malea-fokot nem nehéz azonosítani, ma is így hívják. Trójából hazafelé tartva akkoriban csak a Málea-fok megkerülésével lehetett eljutni Ithakába. További bizonyíték a homéroszi helyszínre, hogy a szemben lévő sziget ma is a Kithira nevet viseli. Ha nem tör rájuk északról a vihar, akkor 3-4 napos hajóút után hazaértek volna Ithakába, és a világirodalom szegényebb lenne egy csodálatos művel. Lótuszevők földje Erről a szakaszról Homérosz így írt 9.82.sortól: „Hosszú kilenc napon át hányódtam a szörnyű viharban sokhalú tengeren át; tizedik nap végre elértük partja elé a virágot-rágó lótuszevőknek. Ott szárazra léptünk és vizet is merítettünk,…„ A lótuszevők földjének célterületének meghatározásához modellezni kell a viharban való sodródást. Ehhez először a szelet kell értelmezni. A Boreász az északias irányú szelet jelent, amelyet ma Gregálénak hívnak a tengerészek. Ez a partoknál északi vagy északkeleti, de a nyílt tengeren már csak északkeleti irányú. Ebben a szélben a déli (180°) iránytól a nyugati (270°) irány közötti szektorban tudtak hajózni. A kilenc nap alatt megtett távolságot két szélső értékkel lehet jellemezni: a minimális sebességgel való sodródás, és a másik a „vihar meglovagolása”. A célterületet meghatározásához e minimális és a maximális távolságot kell ismernünk. A minimális távolság meghatározásában a „tizedik nap” legalább 9,5 nap hajózást jelent. A viharos szél hatását nehéz megbecsülni. Ez a hajók átlagos sebességét csökkenthette akkor, ha nem húztak vitorlát vagy valamilyen tárgyat kötelet, vödröt stb. húztak maguk után22. Ez az egyik, manapság is használt viharhajózási technika, ha meg akarták akadályozni az elsodródást . A Kereskedelmi hajók felkutatási és mentési kézikönyve23 szerint viharos szélben egy Odüsszeuszéhoz hasonló hajó 35 csomós viharban 2,4 tengeri mérföldet sodródik óránként, vitorla nélkül, ha nem használ speciális, ejtőernyőszerű viharhorgonyt. Nincs adat arról, hogy az ókorban használtak volna viharhorgonyt. A fentieket alapul véve, a minimális távolság, amelyre elsodródhatott: 9,5 nap * 24 óra * 2,4 tengeri mérföld/óra = 547 tengeri mérföld. A maximális távolságot akkor kapjuk, ha egy kisméretű, ún. viharvitorlát használtak, hátulról kapva a szelet és a hullámokat, „menekültek a vihar elől. Ez a másik hagyományosan alkalmazott viharhajózási technika24 Ekkor a hajó sebessége elérhette a 3,5 csomót . 2. ábra. A sodródás sebessége viharban.

10


Így 9,5 nap * 24 óra * 3,5 tengeri mérföld /óra = 798 tengeri mérföld a maximális távolság, ameddig eljuthattak. A sodródás mértéke elsősorban a hajó víz alatti részének kialakításától és a hajótest, az árboc, a viharvitorla formájától, méretétől függ25. (Én ebben az esetben megpróbáltam volna minél kevesebbet dél felé sodródni, ezért oldalt és kissé hátulról vettem volna a szelet és a hullámokat, annyira, amennyit elbír a hajó. Továbbá hosszú köteleket engedtem volna ki hátul, amely kissé fékezte volna a hajót és segített volna kormányozni.) A fenti adatok alapján két körcikket rajzolhatunk, amelyek sugara a minimális és maximális távolság, a szöge a lehetséges sodródási irány (dél és nyugat). A két körcikk különbsége adja azt a partszakaszt, ahova elsodródhattak. Most nézzük ennek alapján a lehetőségeket: Odüsszeusz egy olyan szektorban találta meg a Lótuszevők országát a viharban sodródó hajójával, amely a Malea-fok és a Kithira-sziget közötti pontból számított 547-798 tengeri mérföldre és 180° (dél) és 270° (Nyugat) irányok határolnak. Nagyobb valószínűsége lesz a délnyugat (225°) és a Nyugat (270°) szektoroknak. 3. ábra. Hajózás a Málea-foktól a Lótuszevők földjéig.

11


Az így meghatározott célterületen kereshetjük a legvalószínűbb helyszínt. Térképen megmérve Malea-fok és Tunéziához tartozó Djerba-sziget távolsága 620 tengeri mérföld és iránya 256, ami nyugat-délnyugati iránynak felel meg. Ha végignézzük célterület térképét, megállapíthatjuk, hogy a libiai-tunéziai partokon a Djerba-sziget mögött találhattak csak menedéket a vihar elől, és azután néhány napig még megmaradó, ún. holthullámok elől. Megerősítést kapunk az ókori legnagyobb földrajztudósától, Strabóntól, aki a Geógraphikában megemlíti, hogy „…lótophagosoknak nevezik, akik a kis Syrtis előtti egyik szigeten, a Méninxen laknak26.” Méninx volt a Djerba-sziget ókori neve. További azonosítás pont lehet a partraszállás helye. Ezt a következő feltételek szerint kell keresnünk: 1. védett legyen a hullámzástól, 2. ne változzon jelentősen a szárazföld és a tenger határa, 3. elég lapos legyen a hajók kihúzásához, 4. ne legyenek sziklák, zátonyok a közelben, 5. ne kelljen a part mentén hajózni, amikor elmenekült Odüsszeusz, félve a lázadástól. Az expedíció során bejártuk Djerbát. A szigetet észak és északkelet (Plage de Sidi Mahrez27) felől homokos zátonyok veszik körül 10-15 km széles sávban. Ezen a zátonyos sávon az északról jövő erős, viharos hullámok veszélyes törőhullámokként28 futnak ki a partra, ami lehetetlenné teszi a partraszállást. 4. ábra. Djerba, mint a Lótuszevők földje.

12


Ha a feltételezett 35 csomós (18m/s) átlagost vihart vesszük alapul, akkor a következő képlettel29 meg tudjuk határozni, hogy Djerbánál ez a szél milyen h magasságú és L hosszú hullámok hozhat létre: h Υ 0,045 *W 0,56 * D 0,54 * A

L Υ 0,31*W 0,66 * D 0,64 * A Ahol az A értékéke a következő képlettel számítható: D Ε 0 , 35* W

A Υ 1Χ e A képletekben a következő jelöléseket használtam: h – a hullámmagasság, méter, L – a hullámhossz, méter, W – a szél sebessége, 18 m/s, D – a hullámok futási távolsága a keletkezési helytől számítva, 620 tengeri mérföld,

Ha a fenti képletekbe behelyettesítjük az adatokat, a következő eredményt kapjuk: h= 7,3méter, L = 128 méter. Ha ezek a hullámok sekély vízben érik el a partot, akkor a szabályos hullámprofil eltorzul, az alsó része a hullámnak a sekély víz miatt lelassul, míg a teteje a tehetetlenségénél fogva átbukik, a hullám megtörik30 és pusztító erővel átbukik. Ilyen helyen lehetetlen a partraszállás31. További problémát okoz a közel egy méter magas árapály, amely a hajókat apálykor messze elválasztja a tengertől. (Én ilyen helyen nem szálltam volna partra a flottámmal.) 13


A szigetet kutatva viszont annak északnyugati pontján, a Bordj Djilidj-foktól délre lévő Plage Sidi Jmournál a partraszállásra alkalmas helyet találtunk. Ez a hely védett a Görögország felől jövő viharos hullámok elől. Aránylag meredeken emelkedik a tengerfenék, ezért az árapály miatt nem változik jelentősen a partvonal helyzete és nincsenek törőhullámok, nincsenek zátonyok sem. Maga a part elég lapos ahhoz, hogy a hajókat ki lehessen vontatnia, és aránylag dús növényzetet találtunk. A lótusztevéstől kábult társait a hajóra vezetette Odüsszeusz, és a többiek lázadásától tartva, elmenekült a szigetről. Ilyen esetben a menekülés iránya a partra merőleges szokott lenni. Úgy nem menekül senki, hogy a part mentén halad még hosszú ideig. Ha a partraszállás helye a sziget északnyugati pontja volt, akkor onnan egyenesen észak felé tudtak elindulni. Megtudtuk még azt is, hogy a következő helyszín felé evezve indultak el. „Csalitos sziget” a küklopsz-föld közelében Odüsszeusz - mint minden jó tengerész - arra következtethetett, hogy Ithakától délre sodródott. A nyugati irányú sodródásról nem volt semmilyen információja. (A hosszúságot pontosan és egyszerűen ugyanis csak a kronométer elterjedése után tudták meghatározni.) Ezért logikusan északnak indult, hogy valahol elérje a szárazföldet, és a part mentén kelet felé hajózva hazajusson. Homérosztól a következőket tudjuk meg, a 9.106.sortól: „s törvénynélküli dölyfös Küklopsznép mezejére ért a hajónk…” Maga a partraszállás meglehetősen különös módon történt melyről ezt olvashatjuk a 9.142. sortól: „Hát odaért a hajónk, valami isten vezette tán át a sötét éjen, hisz nem láthattuk a földet: mert a hajót mély köd burkolta körül…” majd pár sorral később: „-észre se vettük a part felé hömpölygő sok igen nagy hullámot – míg bárkáink nem ütődtek a partnak.” A „csalitos szigetet” Homérosz a következő módon jellemezte a 9.116.sortól: „Elterül egy csalitos sziget ott, éppen szemben a küklopszföld kikötőjével, nem távol s nem közelében; erdős, vadkecskék lakják azt sűrű sereggel; mert hiszen emberi járkálás soha nem riogatja és sosem űzi vadász őket, ki a rengeteg erdőn tűri a fáradságot, a hegy tetejét kikutatva”. Majd pár sorral a küklopszok jellemzése után folytatja: „ott a fehérhabú víz partjára simulnak a rétek, nedvesek és lágyak, sose fogyna ki onnan a szőlő. Van sima föld, szántásra való:” Homérosztól tehát a következő hasznos információt kapjuk: 1. egy szigetcsoporthoz érkezhettek, amire a „Küklopsznép mezejére ért a hajónk” kifejezés utal, 2. lapos, sima, termékeny földű sziget, 3. amelyen hegy emelkedik, 4. lakatlan és 5. védett, biztonságos kikötője van, 6. „nem távol és nem közel” fekszik a küklopszok-szigetétől. A Földközi-tenger középső részén csak egyetlen olyan lapos sziget van, amelyen hegy emelkedik32,33. Ez a Favignana-sziget, amely Szicília nyugati részén található. Az Egadi14


szigetcsoporthoz tartozik. Talán nem véletlen, hogy az ókorban a szigetcsoport neve görögül Aigatesz (latinul Aegates) és Favignana neve pedig Aigusza (Aegusa 34) volt, ami kecskét jelent. A térségben lévő többi sziget, a Pantelleria35, a Pelagie szigetek36 (Linosa, Lampione, Lampedusa) vulkáni eredetűek, hegyesek, síkság nélküliek. Ez alól kivételt képez a Lampedusa, amely egy 133 méter magas fennsík. Lehet, hogy Homérosz is erre utalt, amikor a szigetet így jellemezte: „erdős, vadkecskék lakják azt sűrű sereggel” Bradford a partraszállás helyéül a Cala Grandét valószínűsítette. Véleményem szerint ez a hely nem alkalmas az Odüsszeia szerinti eseményekre, ugyanis dél felől érkeztek ködben, és minden tudatos emberi közreműködés nélkül a szél és a hullámok partra tették a flottát. A Cale Grande bejárata nyugat-délnyugat felé nyílik, és a sziklás partjai alkalmatlanok a 12 hajó kikötéséhez. Ebbe az öbölbe érkezve a flotta elpusztult volna a sziklákon. Az öböl feneke hirtelen mélyül, így 3000 évvel ezelőtt sem lehetett homokos partja. Az expedíció során én a Favignana-sziget déli részén lévő Punta Longához tartozó Lido Burrone-öblöt találtam a legalkalmasabbnak a partraszálláshoz. Ez dél felél nyitott, a partja most is homokos, védett a hullámzástól, elég széles ahhoz, hogy alkalmas legyen a 12 hajó kikötőjéül. Az öbölben a tengerfenék nagyon enyhén emelkedik a part felé haladva, a parttól 600 méterre, már 7 méter körüli vízmélységet találtunk, amely egyenletesen csökkent. Ez annak bizonyítéka, hogy a part régóta homokos. Ma Favignana az Egadi-szigetek legjelentősebb tagja. A lakosság elsősorban a halászatból él. Nagyon jelentős tonhalfeldolgozó üzem található itt. Természetesen ma már vadkecskékkel nem találkozhatunk a szigeten. A küklópszok földje Ez az első olyan helyszín, amelyet korábban senki sem tudott bizonyíthatóan a térképre helyezni. A küklopszokról a következő információt kapjuk, a 9.106.sortól: „s törvénynélküli dölyfös Küklopsznéáp mezejére ért a hajónk, kik a nemmúló örök égi lakókban bízva, kezükkel nem szoktak soha szántani-vetni,” Majd két sorral később: „Megszentelt törvényük nincsen, gyűlésbe se járnak; laknak az égbenyúló ormok meredek tetejében, mélyölü barlangban, s törvényt maga lát kiki sarja és felesége fölött, egymással mitse törődve” Majd 9 sorral később: „Mert hisz a küklopszoknak nincs vörösarcú hajójuk, és ácsmestereik sem akadnak jóevezőjű gályát elkészíteni, mellyel az ő ügyeikben más városba elérjenek, úgy, mint szoktak a népek járni a tengeren át egymáshoz a fürge hajókkal, kik mívelhetnék e sziget (vagyis a Favignana) mezejét virulóra” A küklópszok szigetét a Favignána-sziget közelében kell keresnünk. Erről Homérosz a következőket írja a 9.166. sortól: „S átláttunk a közel küklópsz-földekre, a füstre, hangjukat és a juhok, kecskék hangját idehallva.” 15


Másnap áthajózott Odüsszeusz a küklopszok szigetére, amiről így számol be a 9.176. sortól: „…s hágván a hajóra, parancsot is adtam, társaim oldják el, fölszállva, a tatköteléket. Fölszállak szaporán, evezők mellé telepedtek, Sorba leülve, az ősz tengert evezőkkel ütötték. És amikor azt a közelbenfekvő földet elértük, Barlangot láttuk meg a szélén, víz közelében, magasat; repkény borította…”. Tehát evezővel hajtva áthajóztak a közeli szigetre. Ez csak néhány órás (maximum 4-5 óra) utat jelenthetett. Ez a korábban meghatározott sebességadatok alapján legfeljebb 5óra*1,5mérföld/óra = 7,5 mérföld, ami (kb. 14 km) lehetett. Ha ezt a távolságot felrajzoljuk a Favignana-szigettől, akkor megkapjuk a Küklopsz-sziget célterületét. 5. ábra. A küklópszok szigete.

Bradford, S.Butler és más kutatók szerint a Küklopszok földje a Trapani város mögött található Eryx (Erice) hegy volt. Ennek északi lejtőjén van a Butler által köztudatba vitt Pizzolungói-barlang , amelyet a helyiek Pholüfémosz barlangjának neveznek.. Az elméleti kutatások során, és a hegyet is bejárva, csak ezt az egy barlangot találtuk. Véleményem szerint ez hibás helyszín, mivel ennek távolsága Favignanától 27 kilométer. Ilyen távolságról semmilyen zaj nem hallatszik el, és csak az erdőtűz füstjét lehetett volna meglátniuk. Mit tudunk még Homérosztól a küklopszokról? 1. A csalitos szigettől hallótávolságra, maximum 5-8 km-re lehettek, 2. Amikor odajutottak, legfeljebb 14 km-t hajózhattak, 3. A szigeten több barlang is található, 4. legalább egy közülük a víz közelében van.

16


A célterületen belül csak a Levanzo-sziget felel meg ezeknek a feltételeknek. Csak 5 kilométerre van egymástól a két sziget, és az enyhe északnyugati szél esetén (ami különben a jellemző széljárás ezen a helyen37), akkor meghallhatták az említett hangokat erről a szigetről. Favignanáról több barlang is látszik a Levanzo-szigeten, és olyan közelinek tűnik, hogy magam is kedvet kaptam volna felderíteni azt. A Levanzo-szigeten a kutatások során találtunk egy több tízezer éves ősemberbarlangot, amelynek a neve: Grotta Del Genoveve38, és a falán számtalan barlangrajz található. Mintha Odüsszeusz üzent volna nekünk, amikor ott jártunk... A barlang egy nem túl mély öbölben, úgy 40-50 méter magasságban nyílik. A bejárat előtérrel kezdődik, amelyet ma is elkerítenek a birkák, kecskék számára. Ez 8 méter széles, 10 méter mély. Innen oldaljáratok nyílnak, amelyekből egyik, kb. 80 centiméteres nyíláson át bevezet a barlangba, s ez 35 méter mély, és erősen emelkedik. Ha filmet rendeznék, ilyen helyszínt kerestem volna. Talán ebben a barlangban lakhatott az az ember, akivel Odüsszeusz találkozhatott. Számomra talány, hogy a Levanzo-sziget miért kerülte el a korábbi kutatók figyelmét. Érdekes módon Bredford is megemlítette a Levanzo-szigetet és a barlangot könyvében, de ennek ellenére a fenti téves következtetésre jutott. Aiolé, a szelek szigete Erről a szakaszról Homérosz a következőket írta a 10.1. sortól: „ Aiolié szigetére kerültünk ekkoron; ott él Aiolosz Hippotadész, aki kedves az égi lakóknak; Úszó szép sziget ez;rézfal kanyarog körülötte Végig, büszke szilárd, s a kopár szirt fut fel az égre.” Majd a 10.13. sortól „Láttuk városukat, gyönyörű házukhoz elértünk Pár sorral később jellemzi a sziget urát: „Mert őt tette Kronosz fia minden szélnek urává” Ebből a következő információkat kapjuk: 1. nem tudjuk, milyen irányban hajóztak és milyen távolságot tettek meg, 2. egyedül álló, magányos szigetre érkeztek, 3. a sziget partjai meredekek voltak, 4. valamiért rezesnek tűntek a falak, 5. a sziget jellemzően szeles volt, 6. város állt a szigeten. A célterület meghatározásában a következő lehetőségeket kell figyelembe venni: Odüsszeusz valószínűleg kelet felé indulhatott, mivel minden tengerész a nap állása alapján tudja, hogy kb. merre sodródik. Ő is tudhatta, hogy Ithaka keletre van. A többi irányban mindenütt csak a nyílt tenger látszhatott , és már azért sem hajózott arra. Kelet felé Szicília déli vagy az északi partjai mentén hajózhatott. Ha Szicília déli partjai mentén hajózott volna, akkor csak a parttól 65 tengeri mérföldre lévő Pantelleria-sziget lehetett volna ez a helyszín, azaz Aiolé. Szicília lefogja az itt jellemző39 északnyugati szelet, így egyáltalán nem nevezhető szeles szigetnek, azaz a szelek szigetének. További kizáró ok, hogy ez a terület dél felé esik Levanzótól, és senki sem szeret visszafordulni ma éppúgy, mint hajdanán. Másik lehetséges útirány, ha északról kerüli meg a szicíliai partokat. A hajózási útmutatók kiemelik az Ustica-, Palermo- és az Eoli-szigetek háromszögét, ahol gyakran találkozhatunk veszélyesen erős szelekkel. Így ez lesz e helyszín a legvalószínűbb célterülete. 17


Itt lehetőség közül választhatunk. Az egyik az Eoli- vagy más néven Lipari-szigetek. A második mellett csak az szól, hogy már az ókorban is ezek egyikét tartották a szelek szigetének40. Ellene szól azonban, hogy, hogy Aiolé magányos sziget volt, így nem lehetett egy szigetcsoport tagja. 6. ábra. A szelek szigete.

A másik a Palermótól 25 tengeri mérföldre északra lévő magányos Ustica sziget. Odüsszeusz Szicília északi partjai mentén hajózhatott, és már messziről megláthatta azt, mint ahogy mi is megláttuk az expedíció során. A szigetet meredek, az oxidált réz fémes színében csillogó sziklák határolják. Ez különösen ott jellemző, ahol a régészek feltártak a sziget északi részén. egy települést, a Villagio Preistoricót41. A leletek Kr.e. 1300-1400-ból származnak, és nem mutatható ki a görög hatás rajtuk. Ez azt bizonyítja, hogy Odüsszeusz korában már lakott hely volt ez a ma is rezesen csillogó táj. Az „otthoni földekig” vezető út Ez az expedíció során meghatározott második új helyszín és az az eseménysor, amelyre eddig nem volt semmilyen bizonyítható magyarázat. Homérosztól a következőket tudjuk meg a 10.18. sortól „Nyúzva kilencéves marhát, ideadta a bőrét, És a süvítő sok szél utját mind bezárta; Mert őt tette Kronosz fia minden szélnek urává, Hogy szüntesse vagy indíthassa, ahogy csak akarja. 18


És üreges bárkámra ezüst fonalával a tömlőt Jól lekötözte utána, hogy egy kicsikét se szeleljen; És egyedül csak a lenge Zephírt küldötte utamra, Had vigye gályánkat s mimagunkat; a végzet azonban más volt: mert a magunk butasága okozta a vesztünk. Hosszú kilenc napon át éjt nappá téve hajóztunk, Majd a tizedik nap fölbukkantak az otthoni földek s láttuk az őrtüzeket, mert immár oly közel értünk; A 10. 46.sortól: „Így szóltak, s győzött is a társak rossz akaratja: tömlőt oldozták, s a szelek mind-mind kirohantak. S őket azonnal a nyílt tengerre sodorta a szélvész, Bárhogy is sírtak, az otthoni földtől messze. …” Majd 5 sorral tovább: „…S a hajók a gonosz viharok rohamában újra csak Aioliéra kerültek; nyögtek a társak. Az idézetek alapján a következő információkkal rendelkezünk: 1. 9 napot hajóztak és a 10.nap érték el az „otthoni földeket”, 2. Csak gyenge, nyugatias szelek fújtak ez idő alatt, így északkelettől délkeletig tartó szektorban hajózhattak. — A keleti iránynak nagyobb a valószínűsége. 3. A hajó lassan ment, amit a „Hosszú kilenc napon át éjt nappá téve hajóztunk, kifejezés is megerősít, 4. Nem kötöttek ki ez idő alatt, vagyis nem a part mentén hajóztak. 5. Nem ismerték fel a partot, amelyet megláttak. Jellegében olyannak kellett lennie, mint a görög partok: erdősek, sziklásak, hegyesek. Ha megismerték volna, akkor valószínűleg megnevezte volna Homérosz , s valahogy így: megláttuk a vízzel övezett Ithakát vagy az erdős Zakinthoszt. 6. A part közelében keleti irányból rájuk tört vihar visszahajtotta őket Usticára. 7. Aránylag gyorsan visszaérhettek Usticára. A Zephir nyugati szelet jelent, amelyben csak északkelettől délkeletig tartó szektorban tudtak hajózni. Odüsszeusz nem tudta, hogy hol is vannak: hol található a szelek szigete. Csak azt tudhatta, hogy neki kelet felé kell hajóznia ahhoz, hogy hazajusson. Kihasználta a kedvező szelet, és a horizonton éppen csak látható part, a biztonságot adó Szicília mentén kilenc napot hajózott. Ez idő alatt a gyenge szélben legalább 108 tengeri mérföldet tett meg, de nem juthatott 216 tengeri mérföldnél messzebb. Ha felrajzoljuk a két távolságnak megfelelő, kelet felé mutató körcikkeket, akkor a különbségüknek megfelelő területen található az olasz csizma „rüsztje” a Polikasztro-öböltől délre eső partszakasz. Itt az olasz partot erdős, sziklás hegyek szegélyezik, ugyanúgy mint, a görögöt. 7. ábra. Hajózás az "otthoni földekig".

19


Az teljesen bizonyos, hogy a gyenge, nyugati szélben nem tudták megkerülni Szicíliát. Továbbá a Messzinai-szoroson sem hajóztak át, mivel amikor ez valóban megtörtént, az Szkülla és Kharübdiszként került be az Odüsszeiába. Ez alátámasztja feltevésem, hogy nem juthattak el a görög partokig, de az „olasz csizma rüsztjét” alkotó partokat megláthatták. Itt a part jellege nagyon hasonlít a görög partokhoz. — Mindkét helyet bejárva ez a tény az expedíció során bizonyítást is nyert. A visszaút is megmagyarázható azzal, hogy az Ustica már messziről látható. Így a viharban sodródva a sziget felé kormányozták a hajókat, és itt kereshettek menedéket. Lámosz vára és a laisztrügónok támadása Miután visszaverte Odüsszeuszt és társait a vihar az Usticára, a szelek ura a következőkkel fogadta Odüsszeuszt: A 10.64. sortól: „Hogy jöttél, Odüsszeusz? Míly daimon szállt meg, ugyan mondd!” Majd Hippotadész kimondja az ítéletét a 10.72.sortól: ”Menj a szigetről gyorsan, legnyomorultabb ember! Isteni törvény tilt befogadni, vagy útra vezetni azt, kit az égbeliek boldog szíve ennyire gyűlöl; menj, mert bizonyára haragjuk vert vissza.” Szólt, s elküldött házából, noha nyögve jajongtam. Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szívünkben. S lelkük lankadozott az erős evezésben, azonban mert balgák voltunk, nem akadt, ki hazánkba segítsen. Mégis hat napon át éjt nappá téve hajóztunk, aztán megláttuk Lámosz meredekfalu várát, Erről a helyről még a következőket tudjuk meg a 87. sortól: Ott a remek kikötőbe kerültünk, melyet egészen 20


körbekerít mindkét oldalt meredekfalu szikla, és egymással szemben előreszökő fokok őrzik nyílását, úgyhogy nagyon is szűk ott a bejárás, s ottan az íveltoldalú többi hajó behajózott. S bent az öböl mélyén, közel egymáshoz, kikötöttek bárkáink, mivel ott sohasem duzzadt fel a hullám, sem kicsikét, se nagyon, s a nyugodt víz színe fehérlett; Számomra ebből a hasznos információk a következők: 1. Odüsszeusz nem térhetett haza közvetlenül, először meg kellett szabadulnia az átoktól. Így találomra, céltalanul indult útnak. 2. Szélcsendes időben 6 napot eveztek. 3. Meredek sziklafallal körülvett, védett, mély öbölbe érkeztek, amely biztonságos kikötőnek tűnt. 4. Az öböl mérete elegendő volt 11 hajó számára. 5. Az öböl ideális csapda is volt egyben a 11 hajó elpusztítására. (Ezzel Odüsszeusz ügyesen elintézte a 11 hajóval való elszámolás kötelezettségét...)Odüsszeusz flottája Ustica szigetétől másodszor is elindult. Ezt a szakaszt kivéve – tengerész szemmel – logikus útvonalat követett Odüsszeusz. Az útirány meghatározásakor itt viszont az akkori emberek gondolkodásmódját kell alapul venni. Akkoriban a görögök „együtt éltek” az istenekkel, akkor született a görög mitológia. Ha az istenek nem akarják hazatértüket, akkor nem is térhetnek haza. Erről szól a 10.64. sor és a 72. sortól kezdődő része az Odüsszeiának. Ezért választotta Odüsszeusz a Lámosz vára felé vezető útvonalat. Ekkor hat nap és hat éjjel evezővel hajtva a hajót haladt, majd kikötöttek a laisztrügónok földjén. Ez idő alatt legalább 144 tengeri mérföldre jutottak, de legfeljebb 288 tengeri mérföldet tehettek meg. Ha a térképre felrajzoljuk ezeket a lehetséges határköröket Usticától, akkor a két kör különbsége kijelöli a célterületet, ahova ténylegesen eljuthattak. 8. ábra. Úton Lámosz vára felé.

21


Szűkíteni lehet ezt, ha figyelembe vesszük a további eseményeket: Lámosztól Kirké szigetére értek Odüsszeuszék, amely helyszín biztosan északabbra volt, mint a Szirénekszigete, a Szkülla és Kharübdisz. Így csak Szardínia, Korzika, valamint az Appennini-félsziget Nápolytól Piombinóig tartó partszakaszon létezhetett Lámosz vára. Ezen a célterületen megkerestem és kielemeztem a lehetségesnek tűnő helyeket. Az expedíció során bejártuk ezeket a potenciális helyszíneket. Bonifacio pontosan 240 tengeri mérföldre van Usticától északnyugatra, tehát a másfél csomóval haladó hajó a hetedik nap elérheti azt. Bonifacio valóban mindenféle szelektől és viharoktól védett, és itt valóban „soha nem duzzad fel a hullám”. De mindemellett ideális csapda, ahol az ellenség könnyen megsemmisíthet egy egész hajórajt is. Olyan páratlan hely, amelyet minden tengerész megjegyez, aki csak erre járt valaha. Az Admirality Pilot42 így ír róla: „Bonifació kikötője természetes menedékhely, kitűnő horgonyzóhely kishajók számára. Meredek sziklák szegélyezik a bejáratát.” Odüsszeusz talán valami rosszat sejthetett, mert a hajóját kívül hagyta a bejáratnál. A laisztrügónok az öblöt övező szirtekről hatalmas sziklákat dobtak a megrettent hajósokra, akiknek már nem volt menekvésük. Csak az óvatos Odüsszeusz hajója tudott kimenekülni a kőzáporból, a többi tizenegy hajó és annak legénysége mind elpusztult. Aiaié: Kirké-szigete Homérosztól a következőket tudjuk meg a 10.133. sortól: „Onnan előrehajóztunk hát, keseregve szivünkben, mert örömest éltünk, de derék fiakat veszitettünk. S Aiaié szigetére kerültünk ekkoron; ott él széphaju Kirké, …” Majd pár sorral lentebb: „Ott egy partfokhoz kanyarodtunk csendbe hajónkkal, alkalmas kikötőbe,…” A 190. sorban: „keletet, nyugatot nem tudva ülünk itt, nem tudjuk, hogy merre bukik le a földresugárzó nap, s hogy merről kél: gondoljuk meg, ne halasszuk, hátha van út menekülni. De én nemigen hiszek ebben. Mert szétnéztem imént, felkúszva a sziklatetőre, s láttam, hogy sziget ez, s a határtalan ár koszorúzza; és laposan fekszik” A 210. sor: „Kirké völgynek ölén épült házára találtak,” A 423.sortól: „… vonjuk a szárazföldre a bárkát, és barlangba tegyük be a fölszerelést meg a kincset;” Az ottartózkodás időtartamáról a következőket tudjuk meg a 467. sortól: „és miután eltelt az az év, évszakra az évszak, hónap a hónap után sorvadt el a hosszu napokkal,” Az elindulás részleteit a 10.2.sortól tudjuk meg: „…az isteni vízre kivontuk a bárkát, árbocot is raktunk bele, vásznat a barna hajóra” Az Odüsszeia a következő információkkal szolgál: 1. Nem tudjuk milyen irányba és mekkora távolságra jutottak. 2. A hajózási viszonyokról csak azt tudjuk, hogy szélcsendes időben érkeztek meg. 22


3. Egy kikötésre alkalmas, szirtekkel szegélyezett öbölben álltak meg. 4. Odüsszeusz ?? 5. Kirké háza völgyben feküdt. 6. Egy barlangba hordták be a felszerelést és a húzták be a hajót, amire a „vízre kivontuk a bárkát” sor utal. 7. Homérosz szerint egy évig maradtak. Így Homérosztól nem kapunk információt a célterületre vonatkozóan. Ezért első hipotézisként megvizsgáltam, hogy az ókorban mit tartottak Aiaiénak. Strabón43 erről így ír: „…majdnem szigetet alkotó hegy a tenger és a mocsarak között. Van egy kis városkájaa Kirké temploma, Athéné oltára, és még valami csészét is mutogatnak, ami állítólag Odüsszeuszé volt. Közben van a Storasb folyó és azon egy kikötőhely.” Ez a mocsaras területtel körülvett hegy, a Circeo-fok. Az Appennini-félszigettől egy 2530 kilométer széles lapály választja el. Láttam a tenger felől és a szárazföldről is. Mindkét oldalról szigetnek látszik messziről. A hegy meredek falú, csak két völgye van. A déli völgyben található a St. Felice di Circeo város, a hegy közepén pedig a nyugatra néző Valle Caduta. Nincs régészeti bizonyíték arra, hogy valamelyik völgyben Odüsszeusz korában palota állt. (A fekvése alapján én az utóbbi helyen építettem volna házat magamnak.) További megerősítés reményében kerestük azt a barlangot, amely alkalmas a felszerelés és Odüsszeusz hajójának tárolására. Bejártuk a hegyen lévő 13 nagyobb barlangot is, és megállapítottuk, hogy csak a két völgy között lévő Grotta della Capre lehetett egy természetes „hajógarázs”. A padlója ma 4-5 méterrel van a tengerszint felett, hossza 50-60m, szélessége 30 és magassága 20 méter lehet. A legnagyobb megdöbbenésemre a padlója sík, mint egy sportpálya. (Ha építenem kellene egy hajógarázst, akkor az éppen ilyen lenne.) Odüsszeusz ebbe a barlangba vitethette be hajóját a Kirkénél eltöltött egy(?) év idejére. Hádész országa Talán ez a legizgalmasabb és a legvitatottabb helyszíne az Odüsszeiának, hiszen itt a holtak birodalmát keresték. Természetesen Odüsszeusz ott nem járhatott. Járhatott viszont egy olyan különös helyen, amely valahogy hasonlíthatott a képzeletbeli Hádész országához. Nekem az Odüsszeiát olvasva olyan érzésem támadt, mintha Odüsszeuszék egy vulkanikus szigetre kerültek volna, ahol barlangokat, föld alatti folyót találtak, és a vulkanikus gázoktól elbódulva hallucinálhattak valamit. Homérosz a következőket írta: A 9.505. sortól olvashatjuk Kirké instrukcióit, hogyan juthat el Odüsszeusz Hádész országába: „gondolnod sem kell rá, hogy ki vezesse hajódat; állíts árbocot és kifeszítve a hószinü vásznat, ülj, s a hajódat az északi szél majd elviszi szépen. Hogyha pedig már Ókeanosz széléhez elértek, Perszephoné ligetére találsz alacsony halom alján, hol sudaras nyárfák s meddő fűzek magasodnak; futtasd partra hajód mélyforgós Ókeanoszban,”. Az utazás részleteit a 9.10. sortól ismerjük meg: „s ültünk: szél meg a kormányos vitték csak a bárkát. a

Ma ezt a városkát S.Felice di Circeónak hívják

b

Ma a folyó neve L’Astura. 23


Rajta egész napon át feszesen duzzadt a vitorla. S már a nap is lebukott, árnyékba borultak az utcák, ekkor elért a hajónk is a mélyvizü Ókeanoszhoz.” A visszaútról a következőket tudjuk meg a 11.637.sortól: „társaim oldják el, fölszállva, a tatköteléket. Fölszálltak szaporán, evezők mellé telepedtek. Ókeanosz folyamán hordozta hajónkat a hullám s vitte előbb a lapát lefelé, azután meg a jó szél.” és a 12.1.sortól: „Majd mikor Ókeanosz sebes áradatát odahagyta bárkánk, szélesutú tenger vizein tovasiklott Aiaié szigetéhez; Két sorral később: Majd, odaérve, hajónkat a parti fövenyre kivontuk, és mi magunk léptünk ki a tenger torlata mellett.” Elszunnyadtunk, s így vártuk be az isteni Hajnalt” A fentiekből az azonosításhoz hasznos információk a következők: 1. Hajóval el lehet jutni Hádész országába, 2. az északi szél fogja elvinni őket, vagyis ez a hely Circeo-foktól délre esik, 3. az Ókeánosz veszi körül, s ez egy sziget, 4. a szigetnek valóságos, fákkal jellemezhető partjai voltak, 5. a szigetnek titokzatos lakói voltak, akik városban laktak, utcákat építettek, 6. estére odaértek, tehát legfeljebb egy napi hajózásra lehettek, 7. olyan hatás érte őket, amely alkalmassá tette ezt a helyet a Hádész országával való azonosításhoz, 8. az események után először evezve, majd később vitorlával hajózva még a hajnal beköszönte előtt visszaérkeztek a Circeo-fokhoz, Nagyon sok különböző elmélet született a Hádész országával kapcsolatban. A legtöbb kutató a Gibraltári -szorossal, a Héraklész oszlopaival azonosítja ezt a helyet. Van, aki Izlandot, van, aki a Tűzföldet tartja Hádész országának. Ennek oka valószínűleg az, hogy az Odüsszeiában a Hadész országát az Ókeanosz veszi körül. Ezt az Atlanti-óceánnal azonosították a kutatók. Pedig az Ókeanoszt először az Kr.e. 330 körül élt nagy földrajzkutató, Pytheász44 használta a mai értelemben, így évszázadok választják el a homéroszi Ókeánoszt az Atlanti-óceántól. Homérosz még nem ismerhette az Atlanti-óceánt, hiszen a kora földrajzi ismeretei nyugat felé még a mai Olaszországig sem terjedtek45. Most vizsgáljuk meg Homérosz által az Odüsszeiában használt Ókeánoszt, amelyet itt összesen 15 alkalommal említ meg. Ezeket elemezve a következőket lehet megállapítani: ∉8 8 alkalommal a Hádészt (szigetét?) körülvevő tenger leírásához használja. Itt a következő jelzőket alkalmazza: "mélyforgós", "mélyvizű" "sebes áradatú" folyam vagy jelző nélkül. Mintha egy sebes sodrású, veszélyes folyóról beszélne, amely könnyen elragadhatja a gyanútlan fürdőzőt. A jelzők talán a tenger veszélyességére utalhatnak. ∉8 4 esetben, mint a keleti irányt, ahonnan felkel a nap, s a hajnal jön. A kis-ázsiai partokat kivéve a legtöbb görögök lakta tengerparti helyen a nap a keleti irányban látszódó tengerből kél fel. Érdekes módon egyetlenegyszer sem használja a lenyugvó nappal kapcsolatban a fenti jellemzőket.

24


• 1-szer az északi irányt jelenti, ahol nem érinti a Göncölszekér a tengeri horizontot. Ez azt bizonyítja, hogy akkor már ismerték a cirkumpoláris (az égi pólus körül keringő, soha le nem nyugvó) csillagképeket, és ezzel az égi pólust és az általa meghatározott északi irányt46. • 1-szer, mint az istenek Élüszion mezején a nyugati irányból fújó szél keletkezési helyét. Homérosz számára valóságban létezett ez a hely, valahol északon. Ma már köztudott, hogy a mérsékelt égövben a nyugati szél az uralkodó, ezért itt is a tengert (az Atlanti-óceánt) helyettesítheti. • 1-szer, mint Kirké anyai nagyapját. Ebben az esetben egyértelműen mitológiai személyként használta Homérosz az Ókeánosz kifejezés. A fenti 15 estből 14 alkalommal a szövegbe az „Ókeanosz”-t a „tenger” szóval helyettesíthetnénk, anélkül, hogy ebből bármilyen megértési zavar támadna. Így a továbbiakban a tenger szinonimájaként fogom az Ókeanoszt használni. Meg kell jegyeznem, hogy a tengerészek számára igazából csak annyi a különbség a tenger és az óceán között, hogy az utóbbi nagyobb és az ugyanolyan szél nagyobb hullámokat kelt az óceánon47. A sótartalma, az áramlási rendszerei, az élővilága, stb. mind-mind egységes egészet alkotnak, amelyben a (mellék)tengerek az egyes óceánok szerves részei.48 Nézzük tovább az eseményeket: Odüsszeuszék kihozták a napvilágra az egy éve a barlangban veszteglő hajót, felszerelték, és kora délután útnak indultak vele. Északi szél fújt, amelyben csak délkelettől délnyugatig tartó szektorban tudtak hajózni, majd estére megérkeztek Hádész országába. Ez idő alatt legalább 16 tengeri mérföldet tettek meg, de nem juthattak 30 tengeri mérföldnél messzebb. Az északi szélben délkelettől (135∪) a délnyugat (225∪ ) közötti szektorban tudtak hajózni a Circeo-foktól. A lehetséges célterület meghatározásához két körcikket kell felrajzolni a térképre, amelynek a sugara a minimális és a maximális hajózható távolság. Különbségük lesz a célterület, ahova eljuthattak. Négy sziget esik számításba: a Palmarola, a Zanone, a Ponza és a Ventotene. Ezek már az ókorban is léteztek, Strabon 49 is megemlíti őket. Elméleti kutatásokkal eddig lehetett eljutni. 9. ábra. Hádész országába vezető út.

25


Az expedíció során bejártuk mind a négy szigetet. A legkevésbé esélyes, a szektor keleti felében lévő Ventotenét és az északi Zanonét rögtön törölhetjük a lehetőségek közül, mivel olyan meredekek a partjuk, hogy ott lehetetlen kikötni. Csak sokára ejtettük el a Palmarolát is, mivel ezt túl kicsinek találtuk. Végül meggyőződtünk róla a fizikai adottságok alapján, hogy valószínűleg a Ponza-sziget lehetett a „túlvilági események” helyszíne. Ez ma is vulkanikusan aktív terület50, egyes helyeken gázok törnek fel. A szigeten nagyon sok kisebb-nagyobb barlang található, és a természet fantasztikus formákat, színeket hozott itt létre a szigetet alkotó tufában. Az egész utunk során erre illett rá legjobban a Hádész országa jelző. Odüsszeusz is ezt láthatta. További megerősítést nyerünk akkor, ha megvizsgáljuk a visszaút körülményeit. Az Odüsszeia szerint a „rózsás ujjú hajnal” már a Kirké-szigetén érte a görögöket. Kirkészigetétől a Ponza-sziget távolsága 18 tengeri mérföld. Gyakori itt az olyan időjárási helyzet, amikor napközben a parti szél fúj észak felől, aztán éjjelre eláll, majd megfordul és a part felé kezd fújni 51. Ha hőseink éjféltájt elindultak, hajnalra valóban visszaérkezhettek a Circeofokra. Szirének szigete Homérosz Kirkével mondatja el a hazafelé vezető útról a következőket a 12.39. sortól: „Szirénekhez fogsz legelőször elérni: az összes embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.” 3 sorral később: „…mert csengőszavu dallal a két Szírén megigézi;” Majd az 55. sortól folytatja: „Hogyha pedig szigetük mellett tovahúztak a társak azt az utat már végesvégig, amelyre utána lépsz, nem mondhatom én meg, mert arról te magad fogsz dönteni lelkedben: de kimondom, hogy mi a két út. Errefelé meredek sziklák peremére csapódik kékszemü Amphitríté nagy hulláma zubogva; tudd: ezeket Bolygó Szikláknak hívja a boldog” A 73. sortól a másik útról beszél: „Másik irányban két nagy szirt van: a tágterü égbe ér föl az egyik csúcsa, körötte a kékszinü felhő terjeng egyre, sosem megy odébb, sose jár ama csúcson fényes tiszta idő, sem a nyár, sem az ősz közeledtén A 147.sortól kezdve megtudjuk az utazás részletei: „Sorba leülve, az ősz tengert evezőkkel ütötték. És a sötétkékorru hajó mögül útrakisérő jó szelet is küldött számunkra, vitorladagasztót,” A 152. sorban az utazás részleteit tudjuk meg: „s ültünk: szél meg a kormányos vitték csak a bárkát.” 163. sortól: „…jólácsolt bárkánk ezalatt el is érte suhanva Szírének szigetét: mivel űzte előre a jó szél. Ekkor a szél el is állt tüstént, szélcsöndben a tenger szép sima lett: hullámait elfektette a daimón.” A 192. sorban: És eleveztek a földjük mellett,…” Homérosztól a következő információkat kapjuk: 26


1. A szirének szigete valahol a Circeo-fok és a Messinai-szoros közötti szakaszon volt. 2. Két szirénről tesz említést. 3. A szigetnél választhat, melyik irányt fogja követni: az egyik a Bolygó-sziklák felé visz, a másik a Messinai-szoroson át. 4. Felváltva vitorláztak és eveztek. Nincs adat a hajózás idejéről, ezért a hajózott távolságot még hozzávetőlegesen sem lehet megbecsülni. A legkevesebb földrajzi információ erről a helyszínről áll rendelkezésünkre. Az eddig követett módszer itt csak részlegesen alkalmazható. Az ókori forrásokra, valamint a jó tengerész gyakorlatára és a logikára kell hagyatkoznunk . Ez utóbbiak szerint az biztos, hogy az út hazafelé az olasz partok mentén vezetett délkelet felé. Így Ischia és Procida, valamint Capri mellett hajózhattak el, a szárazföld felőli oldalon. Ezek a szigeek valódi és látszólagos védelmet nyújtottak ugyanis az uralkodó nyugati szelek és az általuk keltett hullámzás elől. (Én a modern, jól felszerelt hajómmal is ugyanúgy szívesebben hajóztam a szigetek takarásában.) Odüsszeusz szintén így hajózhatott átlagosan 30 tengeri mérföldet megtéve naponta, és minden este partra húzva a hajót egy erre alkalmas öbölben. Az első éjszakát a Gaetea-öbölben, a másodikat Procida környékén, a harmadikat Caprin tölthették. A hajózás negyedik napjának reggelén indulhattak és dél felé eljuthattak a három sziklaszirtből álló Galli-szigetekig, ahol szélcsendbe kerültek. Ez nem ritka jelenség itt. Júniustól 28% a valószínűsége az északnyugati, 13 % a nyugati szélnek, ami összesen 41%-ot jelent. Ez a szél segíthette Odüsszeuszt. A szélcsend valószínűsége 13%52. Homérosz két szirént említ, de különös módon a legismertebb Odüsszeusz-ábrázoláson az Kr.e. 5 századból származó ún. vörös alakos vázán az árbochoz kötözött Odüsszeusz három szirén énekét hallgatja. Mellesleg a Diákkönyvtár sorozatban kiadott Odüsszeia fedőlapján is ezt a képet láthatjuk. Másik érdekes egybeesés, miszerint három szirén kultusza élt ezen a területen53 az ókorban: Parthenopét a Szűz arcot, Ligeiát a Csengő hangot és Leukosziát, a Fehért. Szentélyek álltak Nápolyban és a Salernói-öbölnél, a szirének hármas csoportjának tiszteletéül. Homérosz által említett két szirén, valamint a vörös alakos váza és a 3 szigetből álló Galli-szigetek közötti ellentmondásra az expedíció során kaptam magyarázatot. Többször is körbehajóztuk a szigetcsoportot, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy szinte sohasem láttam meg egyszerre a három szigetet: a legnagyobbat, a Gallo Lungót, a 150 méterre nyugatra lévő Castellucciát és a 200 méterre délre található La Rotondát. Mindig olyannak tűnt, mintha csak két szigetből állna a szigetcsoport, úgy takarták egymást. Térkép nélkül hajózva, én teljes bizonyossággal állítanám, hogy a szigetcsoport csak két szigetből áll. A Galli-szigetek azóta is természetes útjelzőként szolgálnak a hajósoknak. 10. ábra. A Szirének szigete.

27


Ez az utolsó szigetcsoport, amelyet elhagyva, már csak a „csupasz” védtelen part várhatott Odüsszeuszra. Kirké útmutatása szerint, amint Odüsszeusz eléri a sziréneket, döntenie kell, melyik utat választja. Az első Bolygó-sziklák felé visz, amely a Stromboli vulkánnal azonosítható. Ekkor át kell vágnia a Tirrén-tengeren. A másik út a biztonságot adó part mentén, vezet a félelmetes Szküllához és Kharibdüszhoz. Kirké inkább ez utóbbi ajánlotta Odüsszeusznak. Hajózás a Messinai-szoros felé, Bolygó-sziklák Kirké a következő útmutatást adta Odüsszeusznak a 12.59. sortól: „Errefelé meredek sziklák peremére csapódik kékszemü Amphitríté nagy hulláma zubogva; tudd: ezeket Bolygó Szikláknak hívja a boldog isten mind. S a madár sem szállhat el arra nyugodtan, még a galambok sem, ha röpülnek az ambrosziával Zeuszhoz, mert őket sima szikla ragadja magához folyton, s Zeusz atya küld újat, pótolni a számuk. Onnan még sohasem szabadult meg bárka, ha arra tévedt, ám a hajó fáit s tetemét a hajósnak mind tovahordja a vészteli láng viharával a hullám.” A 12.201.sorától Odüsszeusz elbeszélése a vulkánkitörésről: „És miután elhagytuk e földet, láttam azonnal füstöt s nagy hullámot, zúgás ért a fülembe. Megrémültek mind, kiesett a lapát a kezükből,” Erről a szakaszról a következőket tudhatjuk meg: 1. Eljutottak a Messinai-szoroshoz, 2. Nem tudjuk pontosan milyen irányban és mennyi idő alatt értek el a szorosig. 28


3. Az Odüsszeia alapján valószínűsíthető, hogy az eddigi gyakorlatot követve a part mentén, napi 30-40 mérföldet megtéve hajózhattak. Minden éjszaka kiköthettek egy erre alkalmas öbölben, és a hajót partra húzhatták. 4. Messziről látták a Stromboli vulkánkitörését, hallhatták hangját. A célterület a Nápolyi-öböltől a Messinai-szorosig tartó part menti sáv. Nyomon tudjuk követni, hogy merre járhatott, ha végignézzük a Tirrén-tenger partjait és 30-40 tengeri mérföldenként alkalmas öblöt keresünk. Így az első éjszakát a Salernói-öbölben , a másodikat Polinuro-foktól északra, Pisciotta körül, a harmadikat a Polikastro-öbölben, a negyediket Capo di Bonifati körül, az ötödiket A Golfo di S. Eufémia környékén tölthették és itt már megpillanthatták a most 925 méter magas (jó látási viszonyok mellett 72 tengeri mérföldről, 133 kilométerről is látható) Stromboli vulkánt. Másnap, amikor megkerülték a Vaticano-fokot már csak 40 mérföldre voltak a vulkántól. Ekkor tapasztalhatták a vulkánkitörést, amelyről Odüsszeusz a 12.201. sortól számol be. Innen a hatodik éjszakát a Golfo di Gioa környékén töltötték, míg a hetedik napon elérkezhettek a Messinai-szoros bejáratához, Az idézetek alapján egyértelműen egy vulkánról írt Homérosz. Az Italian Water Pilot54 a következőket írja Stromboliról: „A sziget egy meredek, kúpalakú vulkán, amely 925 méter magas, és szinte állandóan aktív. A Vezúvval és az Etnával ellentétben a belső nyomását folyamatos kisebb kitörésekkel vezeti le. Ritkák a nagyobb robbanások. Az ókorban a Földközi-tenger egyik „tengeri kapuja” volt, egy eltéveszthetetlen irányjelző a a Messinaiszoros felé hajózók számára.” Strabon55 így ír róla: „Strongylé a nevét alakjáról kapta (megjegyzés: a neve kereket jelent); ez is tüzes, a láng ereje ugyan gyengébb, fénye azonban erősebb.” Stromboli ma is működik, páratlan tájékozódási pontként szolgál a hajósok számára, egykor és most is. Én először 52 tengeri mérföld távolságból láttam meg. Éjszaka időről időre izzó vörös fény jelent meg a horizont fölött. A fény hirtelen felvillant, majd lassanként gyengült, végül elenyészett. Kerestem a térképem ezt a különleges világítótornyot, amikor rádöbbentem, hogy a Strombolit látom. Mikor odaértünk és felmásztunk rá, akkor kaptam magyarázatot erre a jelenségre. 5-20 perces időközökben a vulkán lávát lövell ki 30-100 méter magasra, és innen a fényjelenség. Félelmetes látvány volt ez a természetes tűzijáték. Szkülla A Hádész országba való indulástól számított 12. napon, 334 tengeri mérföld (618 km) hajózás után elérkeztek a Messinai-szoros bejáratához. Az átkeléshez a 12.73.sortól a következő információt kapta Odüsszeusz Kirkétől: „…két nagy szirt van: a tágterü égbe ér föl az egyik csúcsa, körötte a kékszinü felhő terjeng egyre, sosem megy odébb, sose jár ama csúcson fényes tiszta idő, sem a nyár, sem az ősz közeledtén. Rá soha nem hághat, le se szállhat a földi halandó róla, ha húsz keze volna akár, húsz lába is egynek: mert oly síma, mikéntha csiszolták volna, a szikla. És közepén barlang tátong sürü ködbe takartan, szája nyugat felé nyílik, a mélye leér Ereboszba.” Majd a 85. sortól: „Benne a szörnyen ugatva üvöltő Szkülla tanyázik. Éles a hangja, akárcsak a most született kutyakölykök 29


hangja…” A 108.sortól Kirké óvja őket a Kharübdisz örvényétől: „Inkább Szkülla felé igyekezz a hajóddal, evezz el gyorsan a szirtje alatt,” A következő információkkal rendelkezünk: 1. A szoros bejáratánál két jellegzetes sziklát találhatott Odüsszeusz . Az egyiket a kontinentális (bal), a másikat a szicíliai (jobb) partokon. 2. A bal parti sziklában egy nyugati irányba nyíló barlang van, amelyből félelmetes hangok hallatszottak. 3. A szikla mellett veszélyes volt ugyan a hajózás, de kevésbé, mint a Kharübdisz örvényénél. A Szkülla és a Kharübdisz, az a két helyszín, amelyben minden eddigi kutató egyetért. Odüsszeusz hajójával elérkezett a Messinai-szoroshoz, amely a szorosban lévő örvény (Kharübdisz) alapján egyértelműen azonosítható. Az egész útvonalból a Malea-fokon kívül ez a hely az, amelyet minden kutató elfogad. A szoros bal partján áll egy sziklát és a körülötte lévő festői olasz települést Scyllának hívják. Amikor odaértünk az Albatrosszal, kaptam erre magyarázatot: a kis halászfalut egy meredek szikla köré építették, amely leginkább egy erődre hasonlít. Ez egy majdnem függőleges falu, 80-100 méter magas, repedezett mészkőtömb, amelynek a repedéseibe befújó viharos szél állítólag félelmetes búgó hangot kelthet56. (Ezt az expedíció során sajnos nem tudtuk megfigyelni, mivel nyugodt időben jártunk arra.) Számomra különös volt, hogy a szikla nyugati oldalán – úgy, ahogy ezt Kirké Odüsszeusznak elmondta – egy barlang maradványait találtunk. A Szkülla sziklától a Messinai-szoros mély öbölnek tűnik, nem látunk át rajta. Ha nincs térképem, akkor fontos megerősítés lehetett volna ez a szikla: jó helyen járok, nyugodtan továbbmehetek, igen, ez a Messinai-szoros kapuja. Véleményem szerint a Szkülla-kaland funkciója a következő volt: ∉8 a Messinai-szoros északi bejáratának földrajzi azonosítása, ∉8 a kavargó, örvénylő, hullámos Messinai-szoroson való átkelés során több társ a vízbe eshetett, ezek pusztulásának magyarázata. Áthajózás a Messinai-szoroson. A Kharübdisz örvénye A 12.101.sortól a következőt tudjuk meg: „Látsz ott egy másik, nem olyan nagy szirtet, Odüsszeusz. Nem nagy a távolság köztük, nyilad is beröpülné. Rajta magas fügefát láthatsz, sürülombut; alatta szívja magába a szörnyü Kharübdisz az éjszinü tengert. Háromszor kiereszti naponta, de újra beszívja rémesen; arra, mikor szürcsöl, te nehogy közeledjél: mert sohse tudna a Földrázó se kihúzni a bajból. A Messinai-szoroson való áthajózásról a következőt tudjuk meg a 12.235. sortól „Sóhajtozva hajóztunk ekkor szűk szorosába: innen a Szkülla lesett, de amonnan a szörnyü Kharübdisz szívta magába a tenger sós habját iszonyúan. És valahányszor okádta ki, mint nagy lángokon, üstben fölkavarodva, a víz fölzajdult, és a magasba szökve a tajték mindkét szirt tetejére csapódott; 30


és valahányszor a sós tengervizet újra benyelte, látszott megkavarodva egész örvénye; a szikla bömbölt rettentőn, s odalent feketén a fövenytől tűnt föl a föld;” A Messinai-szoros a Tirrén- és a Jón-tengert köti össze. Mindkét tengerben naponta két dagályt és két apályt figyelhetünk meg, de beköszöntésük időpontja éppen ellentétes. Amikor a szicíliai északkeleti pontján (Tirrén-tenger) lévő Capo Poleronál dagály van, a két tengeri mérföldre tőle délre, a kontinentális parton (Jón-tenger) található Pta Pezzónál apály és viszont. Szerencsére az apály és a dagály szintkülönbsége, amikor maximális (újholdkor és teliholdkor) is, legfeljebb csak 42 centiméter57. Ekkor hozzávetőleg hatóránként az egyik tengerből a másik tengerbe áramlik át a víz. Ahol a legkisebb a víztömeg keresztmetszete, vagyis ahol a legszűkebb és a legsekélyebb, ott találjuk a legerősebb áramlatot, és ezzel a legnagyobb örvénylést. Ez a pont a szicíliai parthoz közel, a szoros északi pontján a Pta Pezzo és a Ganzerro között van. A neve ma is a hajózási térképeken Charybdis. 11. ábra. A Messinai-szoros topográfiája.

Strabón a következőt írta58 erről: „A tengerszorosban valamivel a város előtt (Messina) mutogatják a Kharybdist, ezt a szörnyű örvényt, amelybe az áramlás a víz sodrától és az erős forgástól bukdácsoló hajókat természetszerűleg belehajtja. Az elmerülés és a szétzúzódás után a hajóroncsok a tauromenioni (Taormina) partra vetődnek, amelyet épp ezért Kopriának (szemétdomb) neveznek.” Smyth admirális 1724-ben arról számolt be, hogy egy 74 ágyús hajót megpörgetett az örvény, és csak nagy nehézség árán tudott megmenekülni. Az 1783-ban bekövetkezett földrengés elpusztította Messinát, és jelentősen átalakította a tengerfenék topográfiáját. Ekkortól vált hajózhatóvá a szoros, de a kishajók számára még ma is veszélyes maradt. Az expedíció során reggeltől estig az örvény közelében sodródtunk, és megfigyeltük keletkezését, fejlődését majd elenyészését. Több alkalommal is megragadta az örvény az Albatrost és lassan körbefordította. A másik különleges jelenség itt a „tagli”. Ez egy lassan sodródó, élesen körülhatárolt 0,5-1 m magas hullámok területe. Amikor láttuk, a szélcsendes időben hirtelen a „semmiből” keletkezett, majd 1- 2 óra múlva elenyészett. Ezt is a gyorsan áramló tengervíz hozta létre, amikor még nagyobb volt a tengerek szintkülönbsége.

31


Thrínakié szigete, Héliosz mezeje Ezt a helyszínt Kirké a következő útmutatást adja Odüsszeusznak a 12.127.sorától: „Thrínakié szigetére kerülsz most: Éeliosznak nagy csordája legel földjén és nagyszerü nyája;” A 12.260 sorától Végre a szikláktól menekülve, s a szörnyü Kharübdisz s Szkülla elől, tüstént isten gyönyörű szigetére értünk…”. A 305. sortól: „jólácsolt bárkánk öblös kikötőbe vezettük, édesvíz közelébe;” A 310 sor: „mélyüregű barlangba erősítettük a bárkát,” Az Odüsszeiából a következőket tudjuk meg: 1. A szigetet neve Thrinakié volt. 2. Áthajóztak a Messinai-szoroson. Korábban megtudtuk, hogy társat veszítettek. 3. Rövid idő alatt elérték Héliosz mezejét. A Circeo-foktól kezdve eddig a helyig nem kaptunk idő- vagy távolságadatokat. A szöveg szerint akár egy nap alatt is elérhették volna erre a pontra. Valószínűnek tűnik, hogy az akkori tengerészek reakciói a maival hasonlóak voltak: egy veszélyes, áldozatokkal járó átkelés után a leghamarabb partra akartak kerülni. 4. Egy „öblös kikötőbe” érkeztek. 5. Az öbölbe patak vagy folyó ömlött be. 6. Az öbölben találtak egy akkora barlangot, amelybe elfért a hajó. Odüsszeusz hajója így tehát megmenekült a Messinai-szorosból. Valószínűleg a Szkülla által kiragadott „társak” egyszerűen kieshettek a hajóból az örvénylő és hullámzó vízen. De hol is lehetett Hélios mezeje. Devecseri Gábor az Odüsszeia jegyzeteiben a következőt írta: „Thrínakié — mesés sziget; később Szicíliával azonosították” Strabóntól a következőket tudjuk meg59: „Sicilia háromszög alakú, azelőtt Trinakriának, majd később Thrinakisnak nevezték. Alakját három hegyorom határozza meg; Pelórias, Kainysszel és a rhégióni oszloppal szemben a tengerszorost alkotja, …” a másik a mai Capo Polero, a harmadik a mai Marsalánál lévő Lilybion. Vajon valóban Szicíliába érkeztek? Szkülla sziklájától a mai Messina-kikötő10 tengeri mérföld távolságra van, egyenes irányban hajózva. Azt nem lehet ma már tudni, hogy akkor milyenek voltak pontosan az áramlási viszonyok. Egy biztosnak látszik azonban most is: csak az északról jövő áramlatban tudtak áthajózni a szoroson. Ez megragadhatta a hajót és keresztülsodorhatta a szoroson, az örvényeken át, és parthoz értek valahol. Ezt megerősítette Strabon is. A sodródás 2-3 óra alatt játszódhatott le. Ekkorra az átkeléssel járó sokk már múlóban lehetett, és a partraszállásra alkalmas helyet kerestek. Végignézve a kontinentális és a szicíliai partokat csak két helyre illik az „öblös kikötő” kifejezés. Az egyik a Taormina körüli öblök, a másik pedig Messina város kikötője. Az előbbi 22 tengeri mérföld távolságra van a szorostól, s ez majdnem egynapos utat jelentett volna, így el kell vetni a távolsága miatt. Messina kikötője viszont egy jól védett, 50-70 méter közötti mélységű, természetes öbölben van. Nagyon kevés védett kikötő rendelkezik ilyen mélységgel. Az öböl jellege valószínűsíti, hogy Odüsszeusz idejében már létezhetett. Az öbölbe több patak és kisebb folyó ömlik be ma is. ĺgy ez szintén megerősíti ezt a helyszínt. Az expedíció barlangot sajnos nem talált, de ha a földrengések nem pusztították volna el azt, 32


akkor a város terjeszkedésének biztosan áldozatul esett volna. Az öböl ma egy nagy összefüggő kikötő, lebetonozott rakpartokkal. Itt Odüsszeuszék egy hónapig várták a kedvező időjárást, miközben — a jóslat ellenére — levágták Héliosz marháit. Amikor útnak indultak, Zeusz bosszúja nem maradt el: ismét vihar támadt, a hajó összetört, s egyedül Odüsszeusz menekült meg. A hajótörés A Hélios teheneivel kapcsolatos jóslat beteljesedéseként, ahogy elindultak Messinából viharba kerültek, a hajó összetört, egyedül Odüsszeusz menekült meg. Kalüpszó nimfa szigete, Ógügié Erről a helyszínről a következőt tudjuk meg az Odüsszeiából 7.244 sorban „Van bizonyos sziget: Ógügié, jó messze a vízben;” 7.252 sor „én átkulcsolva a görbült gálya gerincét, hosszu kilenc napon át hányódtam: végre vak éjben Ógügié szigetére vetettek az istenek, és ott rettenetes szépfürtü Kalüpszó” 12.447. sortól: „Hosszu kilenc napon át hányódtam, végre az éjjel Ógügié szigetére vetettek az istenek: ott él félelmes, zengő isten, szépfürtü Kalüpszó.” Kalüpszó barlangját a következő módon jellemzi Homérosz a 5.63. sortól: „Kétoldalt viruló erdő állt sűrün a barlang mellett, nyárfa meg égerfa s jóillatu ciprus, rajta a szárnyaikat táró madarak raja fészkelt, ölyvek meg baglyok s közelükben a tengeri varjak, nyelvüket öltögetők, mik a víz közelébe sürögnek. Mélyölü barlangjának előtte, körül, buja széles szőlőtőke virult, gyönyörű fürtök boritották. Tisztafehérvizü forrás négy folyt sorban előtte, jó közel egymáshoz, s kanyarogva, ez erre, az arra. Körben a zsenge mezők violával, petrezselyemmel tarkállottak”. A fenti idézetekből a következő információkkal rendelkezünk: 1. A hajótörés után 9 - 9,5 napig sodródott Odüsszeusz, a roncsokba kapaszkodva. Ez idő alatt főleg az áramlatok vitték, mivel a roncsokat a szél számottevő módon nem sodorhatja. 2. Egy szigetre érkezett. 3. A sziget magányos volt, körülötte nem látszott szárazföld. 4. A szigeten egy barlangban élt megmentője, Kalüpszó nimfa. 5. A barlang körül erdő, s viruló mező volt. 6. Késő tavasszal vagy kora nyáron – május, június hónapban érkezhetett meg, a növényzet leírása alapján. Szicília körül az áramlatok átlagos sebessége 10-16 tengeri mérföld/nap60 között van. Messinától dél felé tart az áramlat, 75%-os valószínűséggel és sebessége itt a maximális. Az 33


első nap a Messinai-szorosból 24-36 tengeri mérföld/nap csomós átlagsebességű áramlattal hajózhattak. Ha megnézzük, hogy 9 nap alatt milyen messze sodorhatták az áramlatok Odüsszeuszt, a következőket kapjuk: ∉8 Minimális távolságot, ha 10 mérföldes átlagsebességet és a Messinai-szorostól 24 tengeri mérföld/napos áramlatot vesszük alapul, akkor: 24 tengeri mérföld + 10 tengeri mérföld * 8 nap = 104 tengeri mérföld, ∉8 A maximális, 16 mérföldes sebességet és a Messinai-szorostól a maximális 36 tengeri mérföld/nap sebességgel, valamint a 9,5 napos hajózási idővel (amire még mindig az mondhatta Odüsszeusz, hogy 9 napig sodródott) számolva: 36 tengeri mérföld + 16 tengeri mérföld * 8,5nap = 172 tengeri mérföld. A fenti számításokkal meghatározhatjuk a célterületet, ha a maximális és a minimális távolsággal körcikkeket rajzolunk fel Messinától, amelyek dél felé néznek. A célterületbe csak egy sziget(csoport) esik bele: Malta, Gozo és Kamino, amelyek szinte össze érnek, olyan közel fekszenek egymáshoz. Szicília és Tunézia közötti többi sziget mind kívül esik a célterületen. 12. ábra. Sodródás Messinától Máltáig.

Már az ókorban is Máltát, pontosabban annak testvérszigetét, Gozot tartották Kalüpszó nimfa szigetének. A helyiek a sziget északi részén lévő festői Ramla-öböl mellett mutogatják Kalüpszó barlangját. Semmi nem mond ellent ennek, Odüsszeusz ide is sodródhatott. Gozo északi partjánál található a ma Kalüpszó-barlangjaként ismert hely. A három sziget legtermékenyebb völgyében, a Ramla-öböl partjainál fekszik. A ma nagyon száraz, szinte sivatagos szigeteken ebben a völgyben patak folyik, partjainál dús növényzet látszik. A patakon kívül még két forrás vize ömlik be a tengerbe a barlang körül. Maga a barlang omladozófélben van, nehéz megítélni, hogy közel 3000 évvel ezelőtt milyen állapotban lehetett. A barlang és környezete inkább pozitív irányban erősíti meg , hogy Gozo lehetett Ogügié. 34


További megerősítést kapunk arról, hogy jó helyen járunk, ha elemezzük a nimfa a haza felé vezető úthoz adott csillagászati útmutatását az 5.277 sorban: bal kéz felől kell a „Medvét” (a Göncölszekeret) látnia. Ez csak akkor lehetett igaz, ha Odüsszeusz északkeletnek, Ithaka vagy Korfu felé hajózik. Hét évig élt itt, majd Zeusz üzenetére Kalüpszó haza engedte Odüsszeuszt a nimfa, tudhatjuk meg a szövegből. Erre az időtartamra semmiféle bizonyíték nincs. Úton Szkheriába, a Phaikok szigetére Az 5.268 sortól a következőket tudjuk meg: „Langyos jó szelet is küldött útjára, szelídet. Vásznait így vígan feszitette ki fényes Odüsszeusz, kormány mellé ült, s vezetett, jól értve a módját, s míg ott ült, sose hullt le a szemhéjára az álom; Pléiaszok fényét, későn lenyugodni Boótészt s látta a Medvét is — más néven híva Szekér ez — mint forog egyhelyben, míg Óríónt lesi egyre, s egymaga nem fürdik meg csak soha Ókeanoszban; mert úgy mondta Kalüpszó néki, az isteni úrnő, hagyja a balkeze mellett azt, így járja a tengert. Tíz és hét napon át siklott tutajával az áron, ám azután föltűntek a phaiák nép szigetének árnyas csúcsai, hogy közelükbe került a tutajjal Az 5.292-93 sorban: „Összecsapott a Notosz s Eurosz, s Zephürosz zuhatagja, és légszülte, magas habokat hajtó Boreász is.” A 385. sortól a tutaj összetörése után: s küldte a gyors Boreászt, megtörte előtte a hullám habjait úgy, hogy a jóevezős phaiákokig érjen isteni sarj, Odüsszeusz, a halált s a veszélyt kikerülve. Két éjen s napon át hányódott ekkor a duzzadt hab tetején, szive sokszor várta a végveszedelmet. Ám hogy a harmadikat meghozta a széphaju Hajnal, akkor elült már végre a szél; szélcsendben a hullám elsímult: s Odüszeusz meglátta közelben a földet, vizsgán nézve, midőn egy nagy hullám fölemelte. A 398. sortól: „ … meglátva a földet, az erdőt, s úszott nagysebesen, hogy fölhághasson a partra. És mikor annyira volt, ahová még ér a kiáltás, meghallotta, amint szirt szélén bömböl a tenger: szárazföld fele zúgva rohant a hatalmas hullám, szörnyen ömölve, szakadva, s a hab mindent beborított: mert nem akadt sem öböl, se hajónak jó menedékhely, csak kinyuló meredélyek, szirtek, tengeri sziklák.” a 441. sortól: „Majd amidőn úszván egy szépvizü tiszta folyamnak torkolatához elért, ezt látta a legkitünőbbnek, mert széltől védett volt s nem volt szikla sem arra; 35


áramlást érzett,” A következő információval rendelkezünk: 1. gyenge déli vagy délnyugati szélben vitorlázott, 17 napig, miközben bal kéz felől látta a Medvét, a Göncölszekér csillagképet. 2. A Boóteszt, az Ökörhajcsár csillagképet későn látta lenyugodni. 3. Egy hegyes, növényzettel borított szigethez érkezett. 4. A sziget közelében rátört viharban először a déli, majd a délkeleti szélben hányódott, amit nyugati és északi szél követett. Később maradt az északi szél, két napig. 5. A sziget északi részén nem talált partraszálláshoz alkalmas helyet, csak délebbre. 6. Egy folyó torkolatában tudott partra jutni. Meghatározható, Odüsszeusz melyik hónapban kelt útra, abból, hogy Homérosz szerint ”későn (látta) lenyugodni Boótészt”. Odüsszeusz korában √-Júliusban ugyanis túl későn nyugszik (éjjel 1 óra körül), és ekkor már a hajnal fénye homályosította el. Szeptemberben viszont már 22 óra körül lenyugszik, ami szintén nem felel meg a feltételnek 3. táblázat. A Boótesz csillagép nyugvási időpontja. Hónap

a csillagkép

hajnal

napke lte

napnyu gta

este

19 ó 19 p

kel: 8h 34m Júl. 15.

2ó 26 p

3ó 34 p

18 ó 11 p

2ó 55 p

3ó 58 p

17 ó 58 p

3ó 31 p

4ó 28 p

17 ó 22 p

delel: 16h 54m nyugszik: 1h 19m kel: 6h 32m aug. 15.

19 ó 0 p

delel: 14h 52m nyugszik: 23h 13m kel: 4h 30m szept. 15.

18 ó 19 p

delel: 12h 50m nyugszik: 21h 11m

A célterület kijelöléséhez meg kell határozni, hogy mekkora távolságra juthatott. Ha a tutaj sebessége a gyenge szélben 0,6-1,2 csomó között lehetett átlagosan, az áramlatokat is figyelembe véve. ∉8 A minimális távolság, amelyre eljuthatott: 17 nap * 24 óra * 0,6 csomó = 245 tengeri mérföld, ∉8 A maximális távolság: 17,5 nap * 24 óra *1,2 csomó = 504 tengeri mérföld. A Gozotól felrajzoljuk ezt a két kört, a különbségük lesz a célterület. A célterületet szűkíthetjük, ha figyelembe vesszük Kalüpszó útmutatását: bal kéz felől kell látnia a Medvét. Ez a csillagkép legszélső csillaga (Alkaid) Kr.e.900-ban, augusztus közepén este 327∪-ban, míg hajnalban a legszélső csillaga (Merak) 27∪-os szögben látszódott az északi irányhoz 36


képest.61. Ha felrajzoljuk ezeket az irányokat, akkor egy szektort kapunk. Ebben a szektorban hajózva bal kéz felől látszik a Göncölszekér csillagkép. Szűkíthetjük ezt a szektort, ha a keleti irányt vesszük az egyik határnak, mivel délebbre csak Kréta található, és ez biztosan nem a phaikák szigete. A másik határt a Gozotól a St. Maria di Leuca fokot összekötő egyenesnek vesszük, mivel a ettől a határtól északabbra egyetlen sziget sincs. 13. ábra. A phaiákok országába vezető út.

A Jón-tenger déli részén keleti, majd a görög partokat elérve, északi áramlatokkal találkozhatunk. Így 17 nap tutajozás után eljuthatott a phaiákok országába. Szűkíthetjük a célterületet, ha Strabon62: segítségével, aki a következőket írta „… Kerkyrát, amelyet ezelőtt Skheriának neveztek.”. Meg kell említenem, hogy akkoriban az égbolt máshogy nézett ki, főleg a precesszió63 jelensége miatt. Ennek következtében a Föld tengelye 50,2”/év sebességgel mozog egy kúp mentén. Ha Odüsszeusz utazását Kr.e. 900-re vesszük, akkor: 2900 év * 50,2”/év = 145580” /3600 =40,4°-ot mozdultak el az égi egyenlítő mentén a csillagképek. Így pl. a Sarkcsillag akkor 18° távolságra volt az északi pólustól64 t. A partokat közelében, Odüsszeusz viharba került, s összetört a tutaja. Két napig tartó hánykolódás után az északi szélben Korfu északnyugati partjainál, a Szidári-sziklák közelében próbálhatott partra szállni, de ez nem sikerült. Csak az Ermonesz-öbölben volt lehetősége erre, egy folyó torkolatában. Augusztusban már nagy a szárazság Korfun (noha akkoriban a klíma esősebb és hűvösebb volt a mainál). Korfu északi-nyugati partjainál csak egy állandó folyót (patakot) találunk, az Ermoneszt. Ezzel tudtuk azonosítani a helyet. Innen az északra található Polikasztro-öbölben állhatott Nauszikaá király apjának, Alkinoosz királynak a palotája.

37


Hazatérés Ithakába Ithakáról a következőket tudjuk meg a 14.95. sortól: „már közelébe került a szigetnek a tengeri bárka. Phorküsznak van amott kikötője, a tengeri vénnek, Ithaka községében, két meredekfalu szirtje nyúlik a vízbe előre, s az öblöt is ez veszi körbe, védi hatalmas habjaitól a goromba szeleknek kívülről: s odabent a hajóknak nincs kötelékre szükségük, ha elértek már kikötési helyükhöz.” A homéroszi Ithaka és a mai Ithaka azonosságáról nagyon sok vita folyt a kutatók között. a következőket Dr. Cserép József65 ” A homérosi Ithakéval való azonosság tudatával tanúskodnak a Kr.e. 4. és 3. századból való ithakéi pénzek, amelyen ΙΘΑ, ΙΘΑΚΩΝ (ΙΤΗΑ, ΙΤΗΑΚΟΝ) felirat s Odüsszeus ésAthéne képei látható; tanúskodik továbbá egy, a Kr.e. 2. századból való magnesiai felirat, mely szerint az ithakéiek tanácsházának Οδυσσειον (Odussseion) volt a neve66.” Odüsszeusz nyolc és fél évi (ha elfogadjuk a Kirkénél eltöltött 1 évet és a Kalüpszónál eltöltött 7 évet) bolyongás után, Phorküsz kikötőjében szállt partra Ithakán. Körbehajózva a szigetet megállapíthattuk, hogy Vathi kikötője az egyetlen hely, amelyre igazak lehetnek az Odüsszeia ismérvei: magas sziklafal veszi körül, védett a hullámzástól. — Jellemzően ma is itt található Ithaka legnagyobb városa és kikötője. Odüsszeusz első útja a Neiászoknak nevezett nimfák barlangjához vezetett, hogy az Alkinoosztól kapott kincseket ott elrejtse. Vathitól 1,2 kilométerre, egy hegy oldalában, a tengerszint felett 195 méter magasságban találtunk egy elhanyagolt állapotú cseppkőbarlangot, amelyet vasráccsal zártak le. Ithaka délkeleti részén a Perra Pigadhi-öbölben van egy szikla, ezt Holló-sziklának és a hegy oldalán lévő patakot Aretuzának nevezik ma is. Talán itt legeltethette Eumaiosz Odüsszeusz kondáját. Vathitól 3,6 kilométerre, az Aetos-hegy oldalában az 1980-as évektől kezdődően az amerikai dr. Sarantis Symeonoglou vezette a feltárásokat, s ő találta meg az „Alalkomenai” nevű várost, és megállapította, hogy legalább az időszámításunk előtt 1300-tól létezett itt egy ókori település, és talán ez lehetett Odüsszeusz palotája.

Összefoglalás Az Odüsszeia szövegét, hajózási, meteorológiai, tengerrajzi, földrajzi, csillagászati szempontok alapján elemezve az ismertetett módszer alkalmazásával a következőket lehet megállapítani: 1. Odüsszeusz bolyongásának helyszínei azonosíthatók, ezek a következők: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 38

Malea-fok: Lótuszevők földje: Csalitos sziget: a Küklópszok szigete: Szelek szigete: a hazai földek: Laüsztrügónok földje:

a Peloponézoszi-félsziget délnyugati pontja, a tunéziai Djerba-sziget, az Egadi-szigetek egyike, a Favignana, a Levanzo-sziget, Ustica, az Appenini-félsziget déli része, a korzikai Bonifaccio,


8. Kirké-szigete: a Circeo fok, 9. Hádész országa. a Ponza-sziget, 10. Szirének szigete: a Galli-szigetek, 11. Bolygó Sziklák: Stromboli vulkánja, 12. Szkülla: Scylla városnál lévő szikla, 13. Kharübdisz: a Mesissinai-szoros örvénye, 14. Héliosz mezeje: a Messina város területe, 15. Kalüpszó szigete: Gozo, 16. Phaiákok szigete: Korfu. 2) Az egyes helyszínek egy logikus, minden pontjában igazolható hajózási útvonalat alkotnak, amelyet valaki végighajózott. 14. ábra. Odüsszeusz útvonala.

3) Az Odüsszeia szövege, a hajózási idők és távolságok alapján egy időrendi modellt lehet összeállítani, amely 181 nap eseményeit tartalmazza. 4) Az útvonal időrendi modelljében két szakadás van: a Kirkénél eltöltött 1 év és a Kalüpszónál töltött 7 év. Ezek pontos hosszát az információ hiányában nem lehet megállapítani. 5) Ezek a szakadások felvetik a kérdést, hogy fentebb meghatározott útvonal egy hajóút volt-e, vagy három hajóút művészi összefűzéséből keletkezett. 6) Az ismertetett módszer ellenőrzésére és igazolására, kiegészítésére szervezett 2000. Évi Odüsszeusz Expedícióval bejártuk a helyszíneket. 7) A 2000. Évi Odüsszeusz Expedíció igazolta a fenti útvonal helyességét. 8) Az ismertetett módszer lehetővé teszi más irodalmi művekben szereplő hajózási útvonal valódiságának ellenőrzését. 39


Irodalom 1

Finley, M.I 1985: Odüsszeusz világa. Európa Könyvkiadó, Budapest p.25, Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.39, 3 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.62, 4 Dr. Földy J. 1977: Strabón élete és munkássága. Strabón: Geógraphika kötetben. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.21, 5 Bradford, E. 1969: A megtalált Odüsszeusz. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 6 Croiset, M. 1994: A görög kultúra. – Holnap Kiadó, Budapest, p.38, 7 Hegyi D, Kertész I, Németh Gy.,Sarkady J. 1999: Görög történelem a kezdetektől Kr.e.30-ig. – Osiris Kiadó, Budapest, p.59. 8 Hegyi D, Kertész I, Németh Gy.,Sarkady J. 1999: Görög történelem a kezdetektől Kr.e.30-ig. – Osiris Kiadó, Budapest, pp.117–119, 9 Croiset, M. 1994: A görög kultúra. – Holnap Kiadó, Budapest, p.12., 10 Finley, M.I 1985: Odüsszeusz világa. Európa Könyvkiadó, Budapest p.61, 11 Greenhill B., Morrison J. 1995: The archaeology of boats and ships. – Conway Maritime Press, London, p.142, 12 Morrison J.S. és Williams R.T.1968: Greek Oared ships 900-322 B.C. – The University Press, Cambridge, pp.12-43, 13 Rankov, B. 1994: Reconstruction of the past: The operation of the trireme reconstruction Olympias in the light of the historical sources. – The Mariner’s Mirror, Vol.80, No.2 (May 1994), pp. 131-146. 14 Marjai, I. és Pataki, D. 1973: A hajó története. – Corvina, Budapest, pp.69-89, 15 Marjai, I. és Pataki, D. 1973: A hajó története. – Corvina, Budapest, pp.117-121, 16 Houzeau, J.C. 1889: A csillagászat történelmi jellemvonásai. – Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, p. 95, 17 Cornish, M.M. és Ives,E.E 1997: Maretime meteorology. – Thomas Reed Publication,Surrey. pp. 105-134. 18 Hésiodos: 1955. Munkák és napok. – Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása. Akadémia Kiadó, Budapest p.71-73. 19 Hydrographer of the Navy, 1988: Mediterranean Pilot, Volume IV. – The United Kingdom Hydrographic Office, Taunton, 20 Heikell, R. 1998: Greek Waters Pilot. – Imray Laurie Norie & Wilson Ltd, St. Ives Cambridgeshire, p. 144, 21 Hydrographer of the Navy, 1988: Mediterranean Pilot, Volume IV. – The United Kingdom Hydrographic Office, Taunton, 22 Хабура, Б.П. 1964: Справочник капитана дальнего плавания. - Транспорт, Ленинград, pp.572573, 23 Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, 1999: Kereskedelmi tengeri hajók felkutatási és mentési kézikönyve. – Közlekedési Főfelügyelet, Hajózási Felügyelet. 24 Pardey, L. és P. 1996: Storm tactics handbook.  Waterline Books, Shrewsbury, pp.82-99. 25 Rousmaniere, J. 1999: The Annapolis Book of Seamenship, Simon and Schuster, New York, pp.3328-331. 26 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.187, 27 Van Rijan, H. és Hutt, G. 2000: North Afrika Pilot. – Imray Laurie Norie and Wilson, St Ives. pp. 194-196, 28 Dr. Kuruc, A. 1982: Tengerek földrajza. – Műszaki Könyvkiadó, Budapest. p.160. 29 Стехновский, Д.И, Васильёв, К.П, 1976: Справочник по навигационной гидромеоролгии, Транспорт, Москва, pp.38-39, 30 Bowditch, N. 1995: The american practical navigator. Defense Mapping Agency Hydrographic/Topographic Center, Beteshda, pp.450-453. 2

40


31

Hollander, N. Mertes, H. 1986: The yachtsman’s emergency handbook. – Hearst Marine Books, New York. p.142, 32 Heinkell, R. 1998: Italian Waters Pilot. – Imray Laurie Norie & Wilson Ltd, St. Ives Cambridgeshire, p. 326, 33 Lord Commissioners of the Admiralty,1963: Mediterranean Pilot Vol.1. –Hydrographic Department, London. P.400, 34 Bradford, E., 1969: A megtalált Odüsszeusz. –Gondolat Könyvkiadó, Budapest. P.64, 35 Heinkell, R. 1998: Italian Waters Pilot. – Imray Laurie Norie & Wilson Ltd, St. Ives Cambridgeshire, p. 328, 36 Lord Commissioners of the Admiralty,1963: Mediterranean Pilot Vol.1. –Hydrographic Department, London. P.401, 37 Lord Commissioners of the Admiralty,1965: Mediterranean Pilot Vol.2. –Hydrographic Department, London. P.19, Fig.6 38 Racheli, G., ?: Oasi di mare – Egadi, Pantelleria. – Azienda Provinciale Turismo, Trapani. pp. 1013. 39 Егоров, Н.И., Безуглий, В.А., Снежинский, В.А., 1962: Морская гидрометеорологияю – Гидр. Служба ВМФ, Москва, p.384, 40 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.59, 41 Di Stefano, C.A., 1999 : Ustica the Solitary. – Archeologia Viva, pp.3-8. 42 Lord Commissioners of the Admiralty,1965: Mediterranean Pilot Vol.2. –Hydrographic Department, London. P.401, 43 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.254, 44 Szabó, Á. és Kádár Z. 1984: Antik természettudomány. – Gonadolat, Budapest, pp.73-79, 45 Levi, P. 1994: A görög világ atlasza. – Helikon, Budapest, pp.52-60. 46 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.41, 47 Bowditch, N. 1995: The american practical navigator. Defense Mapping Agency Hydrographic/Topographic Center, Beteshda, pp. 427-434, 48 Dr. Kuruc,A. 1970: Tengerrajz. – Tankönyvkiadó, Budapest. p.25-28. 49 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.255, 50 Mazzella,G. és S. ?: Cartoguida di Ponza, Gavi, Palmarole e Zannone. 51 Cornish, M.M. és Ives, E.E. 1997: Maritime meteorology. – Thomas Reed Publications, Hampton Court, pp.71-72, 52 Szelek valószínűsége 53 Kerényi K. 1997: Görög mitológia. – Szukits Könyvkiadó, Szeged, p. 39, 54 Heinkell, R. 1998: Italian Waters Pilot. – Imray Laurie Norie & Wilson Ltd, St. Ives Cambridgeshire, p. 295, 55 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.293, 56 A Szkülla búgó hangja 57 Heikell,R. 1999: Mediterranean Almanach 1999 2000. – Imray Laurie Norie and Wilson, St.Ives. pp.45-50, 58 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.286, 59 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.284, 60 Irving, E.G.,1965: Mediterranean Pilot Vol 2. – Hydrographer of the Navy, London, fig. C. 61 Sienna Software, 1999: Starry Night Pro, 62 Strabón, 1977: Geógraphika. Dr. Földes József fordítása. – Gondolat Könyvkiadó, Budapest, p.287, 63 Матусевич, Н.Н. 1956: Основы мореходной астрономии – Гидрографическая служба ВМФ, Москва, p.69.71. 64 Красавцев, Б.И. 1978: Мореходная астрономия. Транспорт, Москва. pp.55-57. 65 dr. Cserép, J. 1908: Homéros Ithakéja. – Lampel R. Könyvkerekedése, Budapest. pp.3-4. 66 Pavlátosz, 1906:    

. – Athén, p.13. 41

Vass Tibor 1. Földrajzi konferencia, Szeged 2001

Recommend Documents