HATÁROK ÉS EURORÉGIÓK NEMZETKÖZI KONFERENCIA SZEGED, 2005. november 17-18. TÁJESZTÉTIKAI VIZSGÁLATOK EGY HATÁR MENTI VÉDETT TERÜLETEN1 KARANCSI ZOLTÁN2 - HORVÁTH GERGELY3 - OLÁH FERENC4 Summary The Medves Region, a small landscape unit of the North Hungarian Middle Mountain is lying along the Hungarian-Slovakian state border. Both its geological setup and geomorphologic features are considerably variegated. The picturesque region, which abounds in natural beauty, became a typical industrial landscape by the middle of the 19th century due to the human activities. This paper attempts to determine those points of view, which play important role in the aesthetic appreciation of the landscape of the region. Although this aesthetic appreciation contains many subjective elements, however, there are aspects that help to assess the beauty of the landscape in spite of that some experts take into consideration often unlike criteria in the process of landscape evaluation. Our assessment is based on the following criteria: form, size, visual attractiveness, harmony, diversity and the “genius loci”.
BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS A magyar-szlovák államhatár mentén fekvő Medves-vidék az Északi-középhegység egyik legváltozatosabb felépítésű és formakincsű kistája (1. ábra).
1. ábra. A Medves-vidék a kutatási területtel A természeti szépségekben bővelkedő térség – melynek középpontjában a Medves bazaltfennsíkja található – sajátossága, hogy területén az 1960-as évekig országos fontosságú 1
A tanulmány az OTKA támogatásával készült. Témaszámok: T 046373, T 048734 SZTE JGYTFK Földrajz Tanszék, Szeged, PhD főiskolai docens 3 ELTE TTK Földrajz Tanszék, Budapest, CSc főiskolai tanár 4 SZTE JGYTFK Földrajz Tanszék, Szeged, főiskolai adjunktus 2
1
szénbányák, az 1980-as évek elejéig pedig fokozatosan csökkenő jelentőségű bazaltbányák működtek. Ennek köszönhetően a terület egy részén az ember ún. ipari tájat hozott létre (Karancsi Z. 2002), ahol mesterséges felszínformák élénkítik a domborzatot. A bányászat befejezése óta a turizmus jelentőségének növekedésével előtérbe került a táj szépsége, mint turisztikai vonzerő. Az emberi tevékenység a tájváltozásra szinte mindig negatívan hatott mind esztétikai, mind ökológiai szempontból. Napjainkban környezetünk alakítását elsősorban gazdasági szempontoknak rendeljük alá. A mezőgazdaság, erdőgazdaság nem életforma többé, hanem gazdasági ágazat. Az idegenforgalom fellendülése abból fakad, hogy az emberek menekülnek a megszokott környezetükből. Ha a város természetre vágyik, „betör a szórakoztatóipar” a tájba: síparadicsomokat, golfpályákat, sportcentrumokat hoznak létre, szállodák, bevásárlóközpontok, hétvégi házak épülnek. Az épületek nagyobb része negatívan hat a tájra, megváltoztatva annak karakterét, így esztétikailag is zavaró hatásúak. Az ilyen üdülőterületeken azonban, ahol a táj áruvá vált, a pihenni vágyó embereket lassan-lassan utoléri az, ami elől menekülni próbáltak. Mára a Medves-vidék nagy része védetté vált (Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet), de jelentős területek állnak természetvédelmi oltalom alatt a kistáj határon túli folytatásában is (Chránená Krajinná Oblasť Cerová Vrchovina). A közel egy évtizedes kutatást összegző korábbi tanulmányainkban példákat mutattunk arra, hogy a természetes felszínalakító folyamatok mellett milyen szerepe volt és van az emberi tevékenységnek a környezet megváltozásában a Medves-térségben (Karancsi Z. 1996., 1997., 1999., 2001., 2002., Horváth G. et. al. 1997.). Megállapítottuk, hogy bár a térség jelentős turisztikai potenciállal rendelkezik, annak kihasználtsága ma még nem megfelelő. Bemutattuk, milyen lehetőségek vannak a turizmus fejlesztésére, sőt településekre lebontva felvázoltunk egy lehetséges jövőképet is arról, hogy hogyan képzeljük el a turizmus és természetvédelem kapcsolatát a Medves-térségben (Drexler Sz-Horváth G-Karancsi Z. 2003). Ennek a munkának a folytatásaként jelen tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy korábbi eredményeinket is felhasználva egy olyan szempontrendszert határozzunk meg, amelynek segítségével a Medves-térség tájesztétikai értékei megítélhetők. Ebből a szempontból kiemelt fontosságú egyedi táji értékeknek minősülnek azok a kilátópontok, ahonnan egyaránt láthatók a táj természetes és ember által alkotott elemei is. Így ezen objektumoknak természeti, történelmi, kulturális de leginkább esztétikai jelentőségük van (1., 2. kép).
1. kép. A Karancs-hegység
2. kép. A Salgó-hegy
Emellett a másik vizsgálandó feladat a tájimage kérdése, amikor a táj megjelenését (látványát) vagy attraktivitását, természetességét (naturalitását) (2.ábra) és a táji elemek kontrasztosságát elemezzük területünkön. Ezen vizsgálatok elvégzése leginkább a turizmus fejlesztése (új túraútvonalak, tanösvények tervezése, kialakítása) során szükséges. 2
2. ábra. Bár a táj esztétikai megítélése számos szubjektív elemet hordoz, mégis vannak olyan szempontok amelyek segítségével a táj szépsége megítélhető annak ellenére, hogy a tájképértékelés során egyes szerzők gyakran más és más kritériumokat vesznek figyelembe (Riccabona, S. 1982, Kastner, M. 1985, Ghyczy Zs. 1998, Mezősi G-Kerényi A. 1998). A következőkben bemutatjuk az általunk legfontosabbnak ítélt szempontokat kutatási területünk példáival illusztrálva. A TÁJKÉP ÉRTÉKELÉSÉNEK LEGFONTOSABB SZEMPONTJAI 1) Forma (alak) A forma (alak) a táj egyik legszembetűnőbb tulajdonsága. Gyakran a táj típusát is ennek alapján határozzák meg. A táj egységességét, esztétikusságát a harmonikusan összetartozó formák együttese jellemzi. A Medves-térség változatos felszínformákkal jellemezhető. A terület mind makro- (3. kép), mind pedig mikroformákban (4. kép) gazdag terület. A bányászat után visszamaradt meddőhányók gyakran túl szabályos, geometrikus formái nem természetesek, a táj szépségét gyakran lerontják. A Medves-vidék legjellemzőbb természetes formái: a Medves-fennsík, amely közép-Európa legnagyobb (magyarországi területe mintegy 7 km2) bazaltplatója, amit bazaltkúpok kereteznek. A legmagasabb csúcsokra stratégiai jelentőségük miatt már a 13. században várakat építettek (5., 6., 7., 8. kép). Ezek a kultúrtörténeti emlékek a táj esztétikai értékét növelik.
3
3. kép. Medves magosa
4. kép. Kipreparálódott gombaszikla
5. kép. Nagy-Salgó hegye várrommal
6. kép. Somoskő vára a Sátorossal
7. kép. Salgó vára
8. kép. Somoskő vára
A valódi vulkáni kúpokhoz hasonló, igen látványos, bár mesterséges formák a salakkúpok, amelyeket vízmosások tagolnak (9., 10. kép). 2) Méret Abszolút és relatív értelemben is megadható. A nagy abszolút méretek általában különleges vonzerőt jelentenek (pl. magas hegycsúcsok, hatalmas fák stb.). Ha azonban hiányzik a változatosság (monotónia), akkor unalmas (taszító) is lehet az óriási méret (pl. hatalmas területű pusztaság). Területünkön hiányoznak az igazán grandiózus méretű formák, emberi léptékén
4
9. kép. Salakkúp
10. kép. Esővízbarázdák
még a legnagyobb összefüggő felszínként megemlíthető Medves-fennsík sem változtat (11. kép). A relatív méreteknek az egyes tájelemek (foltok) egymáshoz viszonyított arányának megítélésében lehet szerepe. Egy hegyoldal esztétikusabb, ha nem csak összefüggő erdő borítja azt, hanem nyílt (tisztások, újulat) és erdővel borított (zárt) területek váltakoznak kb. 30:70%-os arányban. Így tulajdonképpen esztétikai szempontból a változatos vegetációjú terület az értékesebb, aminek kialakításában jelentős szerepet játszott az ember a Medves-vidéken is (12. kép).
11. kép. Medves laposa
12. kép. Változatos tájfoltok a Medvesen
4) Harmónia vagy egységesség A természeti táj váltakozó méretű, formájú elemei általában összhangban vannak egymással. Az esztétikai megítélésben elsősorban a felszín megjelenése a legmeghatározóbb. Ezért a többi tényezőt is a morfológiával vetjük össze. A művi elemek esetében akkor tekinthetjük tájba illeszkedőnek az adott objektumot, ha az formáját és anyagát tekintve is harmonizál a közvetlen – esetleg tágabb – környezetének természeti formáival, természetes anyagaival (13. kép). A tér szerkezete: A tiszta térélmény segíti a tájékozódást, ezáltal pozitív kép alakul ki a területről. A megfelelő térérzet kialakulásához bizonyos zártság (lehatároltság), mélység (előtér, középtér, háttér) és térmagasság szükséges. Ha a térhatároknak egy bizonyos része megvan, akkor a hiányzó sza-
5
kaszokat a szemlélő a képzeletében pótolja, így lehetővé válik a látvány- és térkapcsolatok kialakulása. A látványkorlátok megléte alapján vizuális szempontból a látványnak három típusa van: Nyílt: pl. a Medves-fennsík gyeppel borított legelői (14. kép). Áttört: pl. a fennsík felhagyott legelőin kialakult ritkás facsoportok (15. kép). Zárt: pl. a beépített területek (iparterületek), illetve a Medves peremi erdőségek (16. kép).
13. kép. Az Eresztvényi Közép-bánya
14. kép. Medves laposa
15. kép. Nyírfakör
16. kép. Medvesi erdő
• Térvezetés: Általában különböző vonalas szerkezetű objektumok (pl. út, kerítés...stb.), illetve területhatárok, amelyek irányítják a tekintetet, emelik a térhatást és dinamikát sugároznak (17. kép). • Szegélyek: Az eltérő művelési ágak (területhasználati módok) határán alakulhatnak ki a szegélyek, általuk válik láthatóvá a tájszerkezet (3. ábra). A szegélyek hatását fokozza a fény- árnyékhatás, a színek és formák kontrasztja és a zártság és a nyitottság érzete (18. kép). • Tagoltság: A szegélyek mennyisége határozza meg. A túl sok határvonal a terület felszabdalódásához és zavaros képhez vezethet. Ugyanakkor a tiszta, egyértelmű tagozódás segíti a tájékozódást (19. kép). A határvonalak által közrefogott, különböző formájú felületeknek más-más hatásuk van: a kiterjedt, szimmetrikus felületek statikus hatást keltenek, míg az eltérő méretű (kicsi-nagyhosszúkás-széles...stb.) váltakozó területek mozgásra késztetik a szemet.
6
A tér rendje: • Folyamatosság (ritmus): A táji elemek hasonló jellegű felépítésében és ezek egymásutániságában nyilvánul meg a szemlélőt megnyugtató folyamatosság. Ezen hasonló elemek (terek) többszöri megjelenése adja a táj ritmusát, amely többnyire pozitív hatású, de egy bizonyos határon túl unalmassá is válhat. Egyfajta ritmust képviselnek a Medves-fennsík egymással párhuzamosan kialakult eróziós barázdái (20. kép).
17. kép. Földutak
18. kép. Változatos tájfoltok
19. kép. Szabályos tájfoltok
20. kép. Ritmusos eróziós barázdák
• Dominancia: Egyes táji elemek uralkodó hatásúak különleges formájuk, méretük, anyaguk vagy színük révén. Éppen ezért válhatnak tájékozódási ponttá, de akár a táj szimbólumává („névjegykártyájává”) is, mint pl. a somoskői bazaltömlés, amely különleges formája miatt egyedülálló értéket képvisel közép-Európában (21. kép). Egyediség: Az élő és élettelen tájelemek sajátos illeszkedésével ezek egy megjelenési egységgé formálódnak. A fogalomnál az elemek összjátéka (harmónia), az általuk alkotott mintázat és ennek össze nem téveszthetősége játsszák a legnagyobb szerepet. Az egyediség a méretekben, az anyagokban, a szerkezetben nyilvánul meg. Kutatási területünkön erre is több példát lehetne felsorolni, most a Ravaszlyuk különleges, állandóan változó homokkőszurdokát említjük meg (22. kép).
7
21. kép. Somoskői bazaltömlés
22. kép. Ravaszlyuk
5) Változatosság Az ember alapvető esztétikai igénye a vizuális változatosság. A természeti táj diverzitását változatos földtani fejlődés, heterogén kőzettani, talajtani és geomorfológiai felépítés jellemzi (23. kép). Mindehhez változatos bioszféra társul. Az ökológiai diverzitás hozzájárulhat a táji sokszínűség kialakulásához (3. ábra), de a táji változatosság is elősegítheti a fajgazdagság kialakulását (24. kép).
23. kép. Az Eresztvényi Felső-bánya
24. kép. Táji sokszínűség a Medves-vidéken
8
3. ábra Az is előfordulhat, hogy az egyik tényező kellő változatossága ellenére sem alakul ki a másik diverzitása. A táji diverzitás igazán akkor értékes, ha jelentős – nem csak sokféle, hanem értékes fajok – ökológiai (faji) diverzitással jár együtt, bár ennek tájesztétikai szempontból ritkán van jelentősége (pl. sok jelentős diverzitással bíró, művi elemekkel tarkított városi tájnak igen csekély az ökológiai értéke). Az emberi tevékenység növelheti vagy csökkentheti a táji diverzitást. Sokféle építményével, foltszerű tarvágásokkal jelentősen növelheti azt (25. kép), de ez nem feltétlenül jelent esztétikai értéknövekedést is, ahogy arra gyakran láthatunk példát a hobbikertek változatos, de ízléstelen hétvégi házainak halmazát szemlélve. Az erdőirtás (erdőtelepítés) is csökkentheti vagy növelheti a táji diverzitást, annak függvényében, hogy milyen típusú (homogén-heterogén) erdőt vágtak le és milyen módon hasznosítják a megtisztított területeket (illetve milyen területre-milyen fafajokat telepítenek). A változatosság lehet térbeli (a képi elemek változatossága, kontrasztok) és időbeli (a táji elemek időbeli változása évi és napi ritmus szerint). • Horizonthatás: A horizontvonal jellegétől függően más-más a látvány hatása: a fel-feltörő horizontvonal mozgásra kényszeríti a szemet (26.kép), míg a nyugodt vonalú stabilitást kiegyensúlyozottságot sugall (27. kép). Változó hatások: • Időjárás hatásai: Elsősorban a fényviszonyokat, a színek intenzitását befolyásolja az időjárás, de ide sorolhatjuk a különböző formájú felhőket és a különleges légköri jelenségeket (pl. szivárvány) is (28.
9
kép). Az időjárás a táji elemeket képes megváltoztatni pl. vízfelület esőben, fák lombja viharos szélben.
25. kép. Tarvágás a Medvesen
26. kép. A Karancs-hegység
27. kép. A Medves-fennsík
28. kép. Eresztvényi zivatarfelhő
• Évszakos változások: A táj megjelenése évszakonként is jelentős különbségeket mutathat. Ezt jól szemlélteti a Gortva zuhatagról készült nyári és téli felvétel (29., 30. kép). Télen gyakran sápadt fényviszonyok jellemzőek. A lombkorona hiánya miatt a domborzat jól felismerhető. Tavasszal újraéled a vegetáció, virágba borul a természet a világoszöld szín dominál.
29. kép. A Gortva-zuhatag nyáron
30. kép. A Gortva-zuhatag télen
10
Nyáron éri el a vegetáció a maximális sűrűségét. A legnagyobb fényintenzitás miatt a színek tisztán jelennek meg. Ősszel az erdők színesednek, bár a vöröses sárgás színek túlsúlya jellemző. • Napi változások: A fények változó beesési szöge (árnyékok hossza) és intenzitása miatt a térhatás erőteljesen változik a nap folyamán (31. kép). Oldalfénynél (surlófénynél) emelkedik ki legjobban a plaszticitás, ellenfényben a táji elemek nem tisztán kivehetők, ezért a tér nagyobbnak tűnik. Kontraszt, textúra, világosság, szín, anyag: Általánosságban kijelenthető, hogy minél nagyobbak a kontrasztok, annál hatásosabb a feltáruló kép. Textúra: Az anyagok, illetve ezek felszínének jellemzője (annak mintázata) (32., 33. kép). A falevéltől az erdőig több szinten jelenhet meg a textúra. A mesterséges felületek legnagyobb része sima, mintázat nélküli. Világosság: A fényviszonyok elsősorban az évszaktól, a napszaktól és az időjárástól függnek (34. kép). A világosság foka a táj megjelenését nagyban változtatja. A világos színű területek nagyobbnak tűnnek, mint a sötétek.
31. kép. Az alkonyi Salgó
32. kép. Bazaltorgona
33. kép. Gyökérmintázat
34. kép. Magányos fa a Salgó előterében
Szín: A térérzet kialakításában fontos szerepe van a színeknek. Általános megállapítás, hogy a piros, narancs vagy sárga, vagyis meleg színű tárgyakat közelebbinek érezzük, mint a kék, zöld színűeket. Anyag: Akkor válhat zavaróvá, ha az ember által felhasznált mesterséges anyagok nagyon eltérnek a területre jellemző, természetes anyagoktól.
11
Tükröződés és csillogás A természetben ritka jelenség, főleg vízfelületekhez kapcsolódik, de néhány ásvány (kőzet) és növényfajtánál is előfordul. A tükröződés révén az embert érő vizuális ingerek száma nő és vízszintes tengelyű szimmetria jön létre. Területünkön két jelentős vízfelület található; a Tehenesi-horgásztó (35. kép) és a Közép-bánya tava. 6) A „hely szelleme”(genius loci) A táj maga is hordoz csak reá jellemző tulajdonságokat. A vonzó tájrészletek a tájtényezők különleges együttesét alkotják és így az adott helyre vonatkoztatható, sajátos egységben megjelenő egyedi értéket képviselnek. Ezek azok a többnyire természeti látványosságok, amelyeket az emberek mindenféle esztétikai elemzés nélkül is a legszebbnek tartanak. E sajátos katarzis-élmény kialakulásában szerepet játszanak az előzőekben tárgyalt szempontok is, így a Medves-vidéken is jó néhány példát találhatunk a genius loci-ra hely és napszak (fényviszonyok) függvényében is (6., 31., 22., 36. kép). Az ilyen látvány teljességét az értelmünkkel felfoghatjuk, de a képzeletünk már nehezen birkózik meg vele. A potenciális – de nem valós – veszély érzete még érzékletesebbé teszi az élményt, pl. amikor egy korláton át egy szurdok mélységeibe nézünk. E különleges tájak (tájrészletek) gondos kezelést igényelnek, s az emberi beavatkozások kerülendők, mert gyakran a legkisebb változtatás megszüntetheti a hely különlegességét (pl. elromlik a kilátás).
35. kép. Tehenesi-tó
36. kép. Ravaszlyuk szurdoka
12
IRODALOM Bell, S. (1999), The Aesthetics of the Landscape, in Bell, S. (ed.) 1999, Landscape, E & Spon pp. 63-96. Csemez A. (1996), Tájtervezés – tájrendezés, Mezőgazda Kiadó. Drexler Sz. - Horváth G. - Karancsi Z. (2003), Turizmus, természetvédelem és tájhasznosítás kapcsolata egy nógrádi kistájrészlet példáján, Földrajzi Közlemények, CXXVII. Köt. 14. sz. pp. 45-62. Ghyczy Zs. (1998) A tájkép, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék. Szakdolgozat. p. 116. Horváth G. - Munkácsy B. - Pintér Z. - Csiky J. - Karancsi Z. - Prakfalvi P.(1997), A Medves, Földrajzi Értesítő, 46. évf. 3-4. pp. 217-248. Karancsi Z. - Mucsi L. (1996), Az antropogén környezet-átalakítás vizsgálata egy határmenti természetvédelmi területen, in A határon innen-határon túl nemzetközi konferencia (1996. szept. 4-6.) kiadványában pp. 216-221. Karancsi, Z. - Mucsi, L. (1997), Human impact on the Medves region, N-Hungary, Zeitschrift für Geomorphologie, 8. pp. 247-253. Karancsi Z. - Mucsi L. (1999), Az emberi tevékenység hatása a Medves-régió területén, Magyar Tudomány, 44. 9. pp.1140-1147. Karancsi Z. (2001), A Medves-térség természeti környezetét befolyásoló antropogén hatások értékelése, A Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei, Szeged, CDROM, ISBN 963482544-3 Karancsi Z. (2002), Természetes és antropogén eredetű környezetváltozás a Medves-térség területén, Doktori (PhD) értekezés, SZTE, kézirat, p. 131. Kastner, M. (1985), Das Landschaftsbild. Entwicklung und Veränderung, rechtlicher Stellenwert in Österreich, Wahrnehmunng und Bewertung, Wien, Universität für Bodenkultur Mezősi G. - Csima P. (1998), Tudományos szempontok az egyedi tájértékek kataszteréhez, KTM Természetvédelmi Hivatal – kézirat p. 49 + 20 melléklet Riccabona, S. (1982), Bewertung der optischen Beeinträchtinung des Landschaftsbildes durch Bauvorhaben, Landschaftswasserbau 4. Wien, Technische Universität Wien
13
