Mint tudjuk az álmok gyakran valóra válnak, sőt! Idén januárban teljes rutinnal álltunk neki a nyár szervezésének. Tudtuk, hogy hova, mikor és mennyiért, csak a gyerekek toborzása jelentett némi feladatot. Azért ez nem volt akkora probléma, jelentkező volt bőven, ha csak a tavalyi gyerekeket vesszük figyelembe, már teljes lett volna a létszám. Természetesen csupa új arcokat szerettünk volna látni, másokat is ilyen élményhez juttatni. Na nem kellett sokat keresgélnünk. Irány Krk sziget - Omisajl, tengerparti szálloda. Kis csapatunk, 9 fiú, 9 leányzó és 7 felnőtt, orvos, szakasszisztens, dietetikus, pedagógus. Kétszer tartottunk megbeszélést a szülőkkel és gyerekekkel. Először márciusban egy kis kedvcsinálóként levetítettük a tavalyi nyaralásról készült filmünket, majd augusztusban egy végső megbeszélés és indulásra készen álltunk. Augusztus búcsúcsókok
09hkor,
23-án,
után
mindenki
szülői
várakozással
telve szállt fel a kicsi, kényelmes, légkondis buszra. A pilóta arcán várakozás és félelem, nem tudja mire számítson a múltkori élelem és ásványvíz
tömeg
után.
Megnyugodva
nyugtázta, hogy legalább a víz mennyisége a felére csökkent. Azért a többi nélkülözhetetlen tárgy Mentőmellények,
béka-talpak,
uszonyok
és
szemüvegek,
most
sem
napernyők,
maradhatott esőkabátok,
el.
labdák,
társasjátékok, zeneszerszámok, polifómok. Szóval akut életveszély nem alakult ki, elindultunk. Két rövid pihenő után, teljes gőzzel haladtunk a cél felé, mikor jött a telefon. Az előörs egyik tagja kissé zilált hangon szólt, akadt egy kis gond: a szobák száma kevesebb, mint a megrendelt, bár a recepciós úr szerint ez rugalmassággal áthidalható, több gyermek alszik egy ágyban. Mire odaértünk elhárult a probléma, bár kolleganőnk szemmel láthatóan éveket öregedett, no nem baj, majd "kipiheni magát"!!! Hurrá, nyaralunk! Szállodánk
kísértetiesen
hasonlított
a
tavalyihoz - vagyis ugyanaz. Miután mindenki elfoglalta a helyét jó éhesen mentünk
vacsizni,
minőség
és
mennyiség
változatlan. Csak a gyerkőcök szeme kerekedett nagyra, mi már ezt "megszoktuk". A könnyű salátáktól, levesektől a tengeri herkentyűn
át
a
pörköltig,
pacalig
minden
megtalálható volt. Persze a süteményköltemények és gyümölcs-saláták sem maradhattak el, amikkel
azért csínján bántunk. Még egy kis ismerkedés a környékkel, a tengerrel, közös fürdés, majd a szabályok megbeszélése után mindenki "nyugovóra" tért. A gyerekek napirendje megegyezett a tavalyival, éjjel vidám móka, kacagás, nappal csend és pihi. Már meg sem lepődtünk, ennyit tesz a rutin! Vasárnap a reggeli után levonultunk a partra, bár a napocska csak elvétve dugta ki az orrát.
Programváltozás! Irány KRK városka. A táj gyönyörű, a városban zsongás.
Egy
kis
közös
séta
és
városnézés,
majd
szabadprogram.
Este értünk vissza vacsorára, majd utána közösen
megnéztük
a
naplementét,
beszélgettünk a parton, majd magukra hagytuk a gyermekeket. Fájó szívvel vettek tőlünk búcsút. A megbeszélt időre mindenki
megérkezett,
vércukrok
rendben, irány az ágy és pihenés. Ezt mi be is tartottuk!
Másnap reggel kipihenten ébredtünk / mármint mi, felnőttek /, ám a gyerekek álmos tekintetekkel révedtek a semmibe, talán az ebédlőben eléjük táruló ételek sokasága csalt némi fényt a szemükbe. No nem baj, van itt helyben is sok látnivaló, a part változatos, az idő gyönyörű. Sokan ki is használtuk, volt aki búvárkodott, volt aki fürdött, vagy csak napozott. Páran felsétáltunk az Ó-városba, megmutattuk, hogy hol található a bolt, hiszen ez nagyon fontos kérdés. Az ebédet otthonról
hozott alapanyagokból
készült
szendvicsekkel oldottuk meg. Délután volt aki a tengernél töltötte az időt, és voltak akik a szóbájukban pihentek, természetesen csakis azért, hogy este élénkebben részt tudjanak venni a közös programokban. Vacsora után a csoportunk vendége, Ányos közös játékot kezdeményezett, mely ebben az életkorban nem olyan népszerű, vagyis attól függ, hogyan van tálalva. Ányos hamar megtalálta a hangot ifjainkkal, így nem várt lelkesedéssel vetették bele magukat a játékba, melynek lényege a társak "meggyilkolása", mely több napon át és több "gyilkossal" játszódott. Csütörtökön este volt az eredményhirdetés, az első helyezett Gabi lett, aki tervszerűen és minden női praktikát bevetve "irtotta" a társaságot. Kedden reggel megbeszélést tartottunk, irány Njivice. Pár perces autókázás után elénk tárult a gyönyörű Elhelyezkedésünket
partszakasz. kicsit
bonyolította,
hogy ahányan voltunk annyi kívánság volt. - Legyen sok árnyék, de ne legyen sziklás, - nem baj, ha inkább napos, de lehessen a sziklákról ugrálni, - inkább lassan mélyülő, homokos legyen, de a part is, hogy kényelmesen lehessen napozni, - legyen a part inkább apró kavicsos, az nem megy a szemünkbe és a szánkba, - mi lenne, ha arra a jó kis füves részre mennénk! szóval nem egyszerű az élet, de legalább egy kis színt vittünk az ottani nyugalomba. Nem semmi látvány amikor 25-30 ember egyre elcsigázottabban járkál le s föl 1/2 órán keresztül. Na azért minden probléma egyszer megoldódik,
megtaláltuk a legmegfelelőbb helyet, ja!, hogy ez az a hely, ahol legelőször megálltunk, ki emlékszik már rá. Minden jó, ha a vége jó, remekül telt a napunk.
Volt fürdés, napozás, búvárkodás, és az impozáns környezetben elfogyasztott ebéd után beneveztünk egy kis vízi mókába is. A bátrabbak fánkoztak, az óvatosabbak banánon száguldoztak.
Csapatunk hősei: Zsuzsa néni és Rózsa néni, bár sokáig azt hittük, hogy örökre elbúcsúzhatunk tőlük. Míg a többiek egy rövid kis kitérő után hamarosan újra felbukkantak, addig Ők eltűntek a semmiségbe. Igazán csak akkor kezdtünk el izgulni, amikor megláttuk a vízi masinák üzemeltetőjének ábrázatát.
Ki
is
küldött
értük
egy
másik
motorcsónakot a nyílt vízre, s hallottuk a kövek dübörgését, amikor leestek a szívünkről, amikor felbukkantak. Kissé zilált fejjel, színtelen arccal, de éltek!!! Volt is nagy fogadkozás - soha többet!
Kissé fáradtan, de élményekkel telve tértünk vissza szálláshelyünkre. Bőséges vacsora, játék, séta a parton aztán gyerünk az ágy.
Másnap
korán
meglátogattuk kihagytunk. fogadott
felkerekedtünk,
Baskát,
Megérte!
bennünket
A
amit
tavaly
látvány,
csodálatos
ami volt.
Gyönyörű, fehér, aprókavicsos part, a kék és
zöld
minden
árnyalatában
játszó,
hatalmas hullámokkal tarkított víz.
Ide még az is belekóstolt, akit az elmúlt napokban nem lehetett meggyőzni a fürdés örömeiről. Azért itt a figyelmünk egy pillanatra sem lankadhatott, a nagy hullámok egyre beljebb és beljebb csalogatták volna a gyermekeket, úgy hogy
vízhőfok
milyenségétől
eltekintve
valamelyikünknek
mindig
a
vízben
kellett
tartózkodni, de megérte. Délben tőlünk pár méterre találtunk egy kedves kis éttermet, ahol elfogyasztottuk az ebédet, na meg ez időnk egy jelentős részét. A kiszolgálás nem volt valami gördülékeny, no nem baj egyben letudtuk az uzsonnát is. 17h körül összepakoltunk és elindultunk "haza".
A napot Ányos kezdeményezésére egy remek játékkal zártuk, mi magunk között csak lökdösőnek hívtuk. A játék lényege, hogy orvul csókot kellet lehelni társunk orcájára, melyet egy hős védőnek meg kellett akadályozni testi erejének bevetésével. Voltak is nagy esések, sikongatások, bátran állíthatom, hogy mi voltunk a helyi látványosság. A játék végére tetemes nézősereg gyűlt körénk.
A szerdai fárasztó nap után csütörtökön maradtunk Omisaljban. Végre a kis megszokott, nyugodt öblünkben mindenki megmutathatta úszó tudományát. Mármint Vali néni és Ildi néni, akik tavaly tanultak úszni. Hihetetlen a változás, Ildikó Phelps-et meghazudtoló módon hasította a vizet, no és Valika, aki rövid élete folyamán képtelen volt a siklás tudományát elsajátítani, most torpedóként szelte a habokat. Jól esett mindenkinek a pihenés, csak az este ne jött volna el. Először örültünk, hogy a nap lemente után mi is ágyra szállhatunk, de a gyerekek másképp döntöttek, csináltak maguknak programot így nekünk is. No nem baj - egyszer élünk! Utolsó napunk nem telhetett lustálkodással, irány a jól ismert Njivice, előre meghatározott partszakasszal, megspórolva rengeteg időt és fáradtságot. Előző látogatásunk alkalmával, amikor "fánkoztunk" sokan kacérkodtak a vízi ejtőernyőzéssel, mára erőt vettek
magukon levegőbe
és
többen
szálltak.
élményben volt részük.
vízre
illetve
Felejthetetlen
Este búcsúzóul egy hangulatos party-t rendeztünk, fájó szívvel elköszöntünk a tengertől. A
víz
csobbanása,
holdfény,
gyertyafény,
tűzijáték, jókedv, pont, mint egy évvel ezelőtt! Összegezve az elmúlt egy hetet csak idézni tudom tavalyi önmagunkat. "NAGYON JÓ VOLT, megérte a sok szervezés, izgalom. Természetesen a nagy-nagy szabadság igazából csak a gyerekekre volt érvényes, mi minden pillanatukat nyomon követtük. Mindenkinek megvoltak a maga "gyermekei", akikért felet, mikor hol vannak, mennyit ettek, mennyi volt a vércukruk stb. Jólesően rezüméztük, hogy az esti sétálásból való hazatérés, illetve a „villanyoltás” időpontjának kitűzése nagyobb problémát okozott (nekünk), mint az anyagcseréjük állapota ( hál’ Istennek)." Szombat bánatosan,
reggel
nagy
kissé
búcsúzkodások
közepette ment a becsomagolás, még egy közös fénykép és a meglepi, most mi részesültünk benne.
A fiúk egy röpke show-műsorral leptek meg bennünket - megköszönték a gyerekek ezt az egy hetet, a türelmet és gondoskodást.
Elhatározásunk töretlen, fogunk mi még a gyerekekkel közösen a tengerben fürdeni!
Készítette: Kissné Cserhalmi Márta
