Hulladék a családi házban
Összeállította: Munkácsy Béla Rajzolta: Tóth Róbert A fényképfelvételeket készítette: Munkácsy Béla
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2002. május 30.
„Az, hogy valaki „környezetvédő”, nem szerencsés elnevezés. A környezetvédő nem valami különc emberfajta. Ez az értelmes, tájékozott ember hozzá állása az élet dolgaihoz." Dr. Várkonyi Tibor Manapság egyre több ember számára nyílik meg a lehetőség, hogy a betondzsungelből a természet közelébe költözzön. Lakóhelyünk megváltoztatása az esetek többségében nem jár viselkedésünk, szokásaink megváltozásával. A családiházas környezetben éppen úgy élünk, mint a belvárosban vagy a lakótelepen tettük, pedig a kert és a családi ház alapvetően más adottságokkal bír, más problémákat rejt és másfajta lehetőségeket kínál. A hulladék azonban azok közé a gondok közé tartozik, amelyek nem csak az újsütetű kert- vagy családiház-tulajdonosok, de a kertes környezetben felnőtt emberek számára is tartogat meglepetéseket. Ennek az az oka, hogy az elmúlt néhány évtizedben sokat változott a hulladék és az ember kapcsolata. Nagyszüleink gyermekkorában ismeretlen fogalom volt a hulladékgazdálkodás éppen úgy, mint a rendszeres szemétsz állítás, míg ha ma ez a szolgáltatás nem létezne, bizony igen nagy bajban volnánk. A figyelmes olvasónak talán már az első két bekezdés olvasásakor feltűnt, hogy a hulladék és a szemét kifejezések egymást váltogatva, többször is előkerültek a szövegben. Érdemes tisztázni, hogy a hétköznapokban használt szemét szavunk a hivatalos nyelvből teljesen kikopott, helyette a hulladék került előtérbe. A változás hátterében az a cél húzódik meg, hogy a szemét kifejezésünkben ott lapuló pejoratív értelmet, vagyis hogy haszontalan, kellemetlen dologról van szó, felejtsük el. A hulladék (a szemét) érték, amelynek minél nagyobb ar ányú hasznosít ása a hulladékgazd álkod ás feladata. Ötven-száz esztendővel ezelőtt a szemétdombra, a patakpartra vagy az erdőszélre hordott szemét zöme idővel átalakult, eltűnt, a lebontó szervezetek feldolgozták. Ennek magyarázata, hogy akkoriban a hulladék csaknem teljes mértékben szerves alkotókból állt. Sajnos ma is gyakran talákozunk a patak partjára vagy erdő szélére borított szeméttel. Csakhogy ami 50 évvel ezelőtt nem járt problémával, az ma komoly gondot okoz, hiszen azóta a hulladék összetétele döntő mértékben megváltozott, mérgező és nehezen bomló anyagokat is nagy mennyiségben tartalmaz. Míg a száz évvel ezelőtt használt anyagok jórészét 1-2 év alatt feldolgozták a lebontó szervezetek, addig a manapság használatos hétköznapi cikkeink tömege csak 4-500 esztendő alatt bomlik le. A másik gond, hogy a hulladék mennyisége a fogyasztói társadalom térhódításával párhuzamosan nő. A folyamat magyarországi megjelenése azért különösen aggasztó, mert egyre fogyó népességszám mellett jelentkezik a növekedés (itt meg kell jegyezni, hogy a népesség fogyása a közgazdászokat és politikusokat ugyan aggasztja, jelenleg azonban ökológiai szempontból inkább pozitív változásnak mondható!). A környezetrombolás jelenségének hátterében az igények túlzott növekedése, a fejlődés és az életszínvonal, a jólét fogalmának téves értelmezése áll. Napjaink legtragikusabb tévedése, miszerint az anyagi javak halmozása egyenes arányban van a jóléttel, a katasztrófa felé vezeti a világot. Rohamosan fogynak az energiahordozók és nyersanyagok készletei, pusztul a természet, aggasztó ütemben változik a klíma, nő az UV-sugárzás mértéke, szennyezett településeinken, különösen városainkban valójában romlik az életminőség: soha nem látott mértékben terjed az allergia, az asztma, egyre több időt rabol el a közlekedés, elviselhetetlen a folyamatos zaj és MINDENT ELBORÍTANAK A SZEMÉTHEGYEK… Ennek a kiadványnak az a célja, hogy legalább ez utóbbi problémánkra megoldási lehetőségeket vázoljon fel, ötleteket adjon, felidézze nagyszüleink tudását és kiegészítse a mai kor követelményeire választ adó ismeretekkel. A legtöbb ember számára talán nehezen érthető, hogy miért beszélünk folyton „hulladékproblémáról”. Első látásra valóban úgy tűnik, hogy nincs semmi gond: ki kell tenni a kukát vagy a szemeteszsákot a ház elé, jön a kukáskocsi, elviszi és máris minden el van intézve. Csak akkor gondolkodunk el arról, hogy valami még sincsen rendben, amikor kimarad a szemétszállít ás, vagy kiderül, hogy megint emelik a szolgáltatás díját...
„Mi itt lakunk a szeméttelep mellett. A házunk eladhatatlan: a szél idehordja a szemetet, a füstöt, sok a rágcsáló. Viszont mindent tudunk a hulladékról…" A baj tehát az, hogy túl sok hulladék keletkezik. Ennek alapvető oka a mértéktelen fogyasztás, az anyagi javak hajszolása. A gyárak abban érdekeltek, hogy minél több terméket adjanak el, ezért reklámokkal manipulálják az igényeinket. Mi pedig lassan mindent elhiszünk és mindent megveszünk, majd – ezt ugye nem nehéz belátni – egy idő múlva minden a szemetesünkben köt ki. Az első tanács: Ne dőljünk be a reklámnak, a szomszédasszonynak, az utcai árusnak, az ügynöknek, csak azt vásároljuk meg, amire bizonyosan szükségünk van! Ha egy termékre feltétlenül szükségünk van, a kínálatból ne csak az áralapján válasszunk. Tájékozódjunk! A döntés során a minőséget, a javíthatóságot is mérlegeljük. A rossz minőségű termék gyorsan a szemétbe kerül. Ez önmagában is bosszantó, de próbáljuk csak végiggondolni, hogy annak a kacatnak az előállítása során mennyi szennyezés keletkezett. Ha egy újabb terméket kell vennünk, azzal megint vásárolunk egy adag környezetszennyezést. Mindazon által azért a ló túloldalára se essünk át: csak a márkája miatt ne fizessünk ar ánytalanul sok pénzt egy termékért. Természetes, hogy a jó minőségnek meg kell adni az árát, de nem feltétlenül igaz, hogy a jól csengő, sokat reklámozott márkanév valóban jó minőséget takar. Az viszont bizonyosan igaz, hogy a sokat reklámozott termék ára magas, hiszen a reklámköltséget végül a pénztárnál nekünk, vásárlóknak kell állnunk. Vásárlásnál válasszuk azt, ami tartós, hosszú ideig szolgál bennünket, valamint az ár és a minőség szempontjából is megfelelő! Mi a gond a hulladékkal? A mennyiség és az összetétel alakulása. Különösen aggasztó a térfogatnövekedés. Hogy miért? Mert lerakóink egyre gyorsabban telnek meg és nehéz helyettük újat találni – ez a probléma egészen addig nem érdekel senkit, amíg lakóhelyünk közelében nem akarnak egy effajta létesítményt építeni. Ilyenkor azonban túlzott aggodalom vesz rajtunk erőt, tiltakozni kezdünk, és nem érzékeljük, hogy a kialakult helyzethez bizony nekünk is közünk van…
Magyarországon csak a háztartásunkban átlagosan 0,7 kg/nap szemetet „termelünk" fejenként. Ez első hallásra talán nem túl elrettentő, de érdemes belegondolni abba, hogy ez Magyarország egészére vetítve naponta 7 millió kg hulladékot jelent. Viszont - mint ahogy ezt számos példa alátámasztja -, átgondolt életvitellel, körültekintő vásárlással ez leszorítható úgy, hogy fejenként csak heti 1-1,5 kg-ot visz el a szemeteskocsi. Az érdekesség kedvéért vizsgáljuk meg a nemzetközi tendenciákat is. Egészen a legutóbbi időkig kimutatható volt az összefüggés a gazdasági növekedés és a hulladék mennyisége között. A fordulat az 1990-es években történt, azóta fordul elő, hogy néhány ipari ország arról számol be, hogy növekvő gazdasági teljesítmény mellett sikeresen csökkentette a háztartási hulladék mennyiségét. A környezetvédelembe fektetett sok munka tehát előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, ideje tehát nekünk is komolyabban venni, mert nagy a lemaradásunk… A hulladék összetétele is folyamatos változásban van - megfigyelhető egy évszakos ritmus és egy éveken átívelő tendencia egyaránt. Az utóbbi évtizedekben egyre nő a papír, fémek és a műanyagok aránya, ennek eredménye a szemét gyors térfogat-növekedése. Sajnos a veszélyes alkotók is egyre gyarapodnak, a reklámok túl sok vegyszert és mérget (tisztító- és illatszert, piperecikket) erőltetnek ránk. Ennek jellegzetes példája a naponta történő hajmosásra való buzdítás, ami a sampongyártó cégeken és a kereskedőkön kívül senkinek és semminek nem tesz jót. 1. 2.
3.
4.
Fejbőrünk kiszárad, elveszíti természetes (és élettanilag fontos) zsírosságát, sav- és enzimköpenyét. A túlzásba vitt tisztálkodás következtében ugyanez történik más bőrfelületeinkkel is. Rengeteg szennyezett fürdővíz keletkezik, ami jó esetben a szennyvíztelepre jut. Itt igen drága, energiaigényes eljárással részben megtisztítják – sajnos a klasszikus szennyvíztisztító telepek csak a szerves komponenseket dolgozzák fel, a szervetlen szennyeződés java (nagy tömegű növényi tápanyag) a környezetbe kerül, ahol a természetes vizek eutrofizációját okozza. Nő a nehezen bomló műanyaghulladék mennyisége, hiszen a naponta használt sampon hamar elfogy a flakonból, és a szemetesbe kerül. Ez jobb helyeken a fizetendő szemétdíjban is megjelenik (a mennyiségarányos díjazás következtében). A nagy térfogatú palackok előbb-utóbb a hulladéklerakón kötnek ki, ami szép lassan megtelik és vagy újlerakót, vagy más kezelési megoldást kell keresni. Veszélyes hulladék is keletkezik, hiszen a sampon és a flakon gyártása során a vegyipar a legnagyobb odafigyelés mellett is termel környezetkárosító anyagot. Ezzel sokszor olyankor szembesülünk, amikor elásott vegyszeres hordókról, elszennyezett vízadó bázisokról, a veszélyeshulladék-lerakón, vagy az égetőművekben folyó visszásságokról számolnak be a híradások.
Ugye nem is olyan egyszerű a helyzet ezzel a mindennapi hajmosással… De lássuk csak a kertes környezetben előforduló leggyakoribb hulladék-összetevők átlagos arányait.
„Ugye mondtam, hogy 50 %-a komposztálható…" komposztálható hulladék – télen 10-20%, máskor 40-50% (ennek legnagyobb része a kertből származik), de mivel a komposztálás nem túlzottan bonyolult feladat, aránya a szerves anyagok aránya a szemetesben minimálisra szorítható – így az elszállítandó hulladék mennyisége is nagymértékben csökkenthető; papírhulladék – 15-20%, ezt érdemes külön gyűjteni, mert minőségétől függően sokféle célra felhasználható, így aránya akár 1% alá is szorítható; műanyaghulladék –a leggyorsabb ütemben gyarapodó hulladékalkotó. Aránya ma 5-10%, de ha a többi hulladék zömét hasznosítani tudjuk, akkor a maradékban a 30%-ot is elérheti; fémhulladék – átlagosan 3-5%, aránya azonban sajnálatosan gyorsan nő. Egyes – kevéssé környezetbarát – háztartásokban akár 10-15%-ot is elérhet. Igen nagy mennyiségben keletkeznek a csomagolóipar termékei, a konzervdobozok és a manapság oly divatos alumínium italosdobozok, melyek előállítása nagy környezeti terheléssel jár. Egyetlen aludoboz kohósítása 0,3 kWh energiát emészt fel, de ehhez járul a bányászat, a timföldgyártás, a szállítás és még számos más, ezekkel kapcsolatos tevékenység energiaigénye, s így akár 0,5 kWh összenergia-igény is adódhat dobozonként – ez mintegy 10 órás tévénézéssel azonos energiafogyasztásnak felel meg. Nem elhanyagolható az sem, hogy a gyártás során keletkező vörösiszap veszélyes hulladék. Nagy mennyiségben – de ritkán – keletkezik fémhulladék különféle gépeink (hűtőszekrény, mosógép, autó) javításakor, selejtezésekor.
"A szomszéd faluban új alumíniumkohót építenek, nálunk most adták át az atomerőművet, viszont mindig van a boltban dobozos kóla." üveghulladék – átlagosan 3-4%, de aránya folyamatosan nő, mert a szükséges jogszabályok hiánya miatt egyre ritkább a visszaváltható csomagolás, helyette terjednek az eldobó üveg- (és műanyag-) csomagolások (például a konzervek, és szinte mindenféle ital esetében), amelyek a gyártás nagy energiaigénye miatt jelentős környezeti terhelést okoznak; kombinált összetételű hulladék – legjobb példája a tartós tejet, vagy gyümölcslevet tartalmazó doboz, ami fémet, műanyagot és papírt egyaránt tartalmaz, de – leginkább a csomagolóanyag-ipar tevékenységének köszönhetően – számtalan más változata is létezik. Mivel az ilyen hulladék alkotóelemeinek szétválasztása, feldolgozása nehézkes és gazdaságtalan, célszerű az ilyen csomagolású termékeket kerülni. veszélyes hulladék – részesedése csup án 1% körüli, de az általuk okozott környezeti kár igen jelentős. Tény, hogy napjaink háztartásai többféle vegyi anyagot használnak, mint 100 évvel ezelőtt egy átlagos vegyi labor.
A jogszabályokat azért alkotják, hogy a problémákat a segítségükkel kezelni tudjuk – ez persze azt is jelenti, hogy amiről jogszabályt kell alkotni, az problematikus terület. A hulladék, a hulladékgazdálkodás ilyen. Az állam igyekszik megzabolázni bennünket fogyasztókat és a termelőket egyaránt, hiszen minden gazdaságilag fejlett ország küzd a hulladékhegyek növekedésével. A „legfejlettebb országokat” tömörítő OECD és az Európai Unió egyformán vélekedik a megoldásról. Hulladékgazdálkodási alapelvük azonos, ezt az angol szavak rövidítése nyomán népszerűen 3R-ként szokás emlegetni (sajnos ennek hasonlóan frappáns magyar v áltozata nincs): (elkerülni a hulladék keletkezését vagy csökkenteni a veszélyességét) (a terméket anélkül használjuk még valamire, hogy fizikai, kémiai átalakításoknak vetnénk alá: például befőzéskor a baracklekv árt az ubork ásüvegként v ás árolt üvegbe tesszük el) (a hulladékot ipari – fizikai és kémiai – folyamatok révén átalakítj ák és visszavezetik a termelésbe, vagyis anyag ában hasznosítj ák) Magyarországon is léteznek olyan jogszabályok, amelyek foglalkoznak a hulladékkal. Ezek szövegei nem a legizgalmasabb olvasmányok, de alapszintű ismeretük hasznos lehet. Magyarországon a legfontosabb hulladékokkal kapcsolatos joganyag a Hulladékgazd álkod ásról szóló törvény (2000. évi XLIII. tv.). Ennek egyetlen, viszont nagyon tanulságos részletét mindenképpen az olvasó szíves figyelmébe ajánljuk. Az 1.§ az elérendő célokat általánosságban fogalmazza meg: • • • • • •
„a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása), a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása."
Emellett még számtalan más országos szintű és helyi jogszabály szolgálja a korszerű hulladékgazdálkod ás ügyét, azonban ezek puszta felsorolása is több oldalt töltene meg, ezért ettől most eltekintünk. A legfontosabb országos szintű jogszabályok a www.ktm.hu honlapon elolvashatók. Napjainkban a megelőzés szó kapcsán leginkább egészségünk megőrzése jut eszünkbe. Az egészségügyben is igaz az az állít ás, hogy a legfontosabb a betegségek elkerülésére való törekvés, vagyis az egészséges életmód, az egészséges lakó- és munkakörnyezet, a helyes t ápl álkoz ás, test ápol ás (pl. rendszeres és alapos fogmos ás). Ez áll a környezetvédelemre, és így a hulladékgazd álkod ásra is. Környezetünk megóv ás ának legjobb módja, ha kerüljük a szennyezést! A megelőzés minden más módszernél fontosabb. Mit jelent a megelőzés a hulladék esetében? Amint az a bevezetőből kiderült, a legjobb, ha már a vásárlás előtt, de legkésőbb a vásárlásnál alaposan átgondoljuk az igényeinket. Ha nagy értékű berendezést, használati eszközt szereztünk be, üzembe helyezése előtt feltétlenül tanulmányozzuk át a használati útmutatót, és a rendeltetésszerű használatra és karbantartásra utaló megjegyzéseket vegyük komolyan. Ez igaz lehet a láncfűrészre, a villanytűzhelyre, de akár a játékokra is. Hibás használattal mindent könnyűszerrel tönkre tudunk tenni, és ez azzal jár, hogy az adott termék korábban kerül a szemétbe. Higgyünk a használati utasításnak!
„Látod, a vizet se bírja…és már ráz is valamiért!" Természetesen a legnagyobb odafigyelés mellett is elromolhatnak a dr ága pénzen v ás árolt haszn álati cikkeink. Ebben az esetben két megoldás létezik. Az egyik, ha bosszúból azonnal a szemetesbe hajítjuk az elfeslett cipőt vagy a lerobbant kisrádiót. Ez a kevésbé környezetbarát eljárás. Ehelyett ink ább keressük meg a garanciajegyet, és ha tehetjük, menjünk el a szakszervizbe. Ha erre már nincs lehetőség, keressünk fel egy környékbeli mesterembert, vagy szervizt. Előtte nem árt több céget is felhívnunk, mert olyan indokolatlanul nagy árkülönbségekkel találkozhatunk, amely nincs arányban a szolgáltatás minőségével (minél nagyobb értékű berendezésről van szó, annál nagyobb ennek a jelentősége). A legfontosabb, hogy csökkentsük a veszélyes hulladékok mennyiségét! Egy családi házban általában több veszélyes hulladék keletkezik, mint a belv árosban vagy a lakótelepi tömblak ások h áztart ásaiban. De nézzük, vajon mi tartozik ebbe a kategóri ába: • • • • • •
savak és lúgok (teh át péld ául a tisztítószerek, de a tönkrement ólomakkumul átor is); növényvédőszer-maradékok és azok csomagolóanyagai; festék-maradékok és azok csomagolóanyagai; nehézfém-tartalmú anyagok (kompakt fénycsövek és hagyom ányos neoncsövek, sz árazelem, akkumul átorok); elhaszn ált (f áradt) olajok (autóból, konyh ából); lejárt szavatoss ágú gyógyszerek;
és még néhány egyéb termék. A takarításnál csak nagyon meggondoltan, a lehető legritkábban használjunk agresszív tisztítószereket, mert ezek, de még ezek csomagolásai is veszélyes hulladékok – ne higgyük el a reklámoknak, hogy a patikatisztaság és minden élőlény (baktérium) elpusztítása mindenütt alapkövetelmény! A reklám soha nem szól a termék alkalmazásának hátrányos következményeiről… Természetesen nem arról van szó, hogy csótányok, legyek és hangyák lepjék el a lakást, de az arany középút (vagyis ez esetben a „szelíd tisztítószerek" használata) sokkal jobb választás. Kevesen tudj ák, hogy a szódabikarbóna, a mosószóda, a só, az ecet és ezek különféle keverékei – mint szelíd tisztítószerek – az esetek 90%-ában megfelelnek a takarításhoz, viszont használatukkal kisebb az általunk okozott környezeti terhelés. •
Általános tisztítószer (péld ául padló takarít ás ához):
5 liter forró vízbe tegyünk 1 evőkanál mosószódát vagy; 5 liter meleg vízbe rakjunk 1,5 evőkanál szódabikarbónát. KONYHA •
A sütő tisztításához: A szükséges helyekre spricceljünk kevés vizet, majd szórjunk r á kevés szódabikarbón át, és hagyjuk 6-8 ór át hatni. Ezut án kefével, majd meleg vizes ronggyal tisztítsuk meg.
•
Fazék, lábas tisztításához:
3 evőkanál szódabikarbónát, egy kevés sót és vizet keverjünk össze, hogy pasztaszerű anyagot kapjunk. A pasztával dörzsöljük át az edényeket. •
Zsíros felületek tisztít ás ához:
Fél teáskanál mosószóda + fél teáskanál növényolaj-alapú szappan + 3 evőkanál ecet + 2 csésze forró víz. A hozzávalókat összekeverésük után célszerű egy kiürült pumpás flakonba tenni, és ezzel a felületre juttatni. FÜRDŐSZOBA •
Mosdó, kád, csempe, WC-csésze
Nedvesítsük be a tisztítandó felületet, majd szórjunk r á kevés szódabikarbón át. Hagyjuk hatni (5-10 percig) azut án nedves ruh ával, szivaccsal töröljük le, illetve keféljük tiszt ára. •
Tükör, üveg takarít ás ához
1/8 rész ecet, 7/8 rész víz keverékét töltsük kiürült pump ás flakonba, ezzel szórjuk a felületre, majd töröljük át. A LAKÁS BERENDEZÉSI TÁRGYAINAK TISZTÍTÁSA •
Fából készült bútorok
1/4 rész paraffinolaj, 1/4 rész ecet, 1/2 rész citromlé keverékét puha ruh ával vigyük fel a tisztítandó bútorokra. Ha a bolti szerek mellett kell döntenünk, súlyosabb esetekben sem tan ácsos péld ául a sósav alkalmaz ása, haszn áljunk ink ább növényolaj-alapú szappant, vagy citromsav-tartalmú szereket. A vízkőlerakódásokat amidoszulfonsav-tartalmú szerrel oldjuk, amely ugyan lassabban hat, de környezetkímélőbb, mert a szennyvízbe kerülve a sav és sói egyaránt gyorsan szétesnek és növényi tápanyagokká alakulnak. Ennek a hatóanyagnak további előnye, hogy a többi savhoz képest kevésbé korrozív, a krómozott szerelvényeket, csapokat kíméli (mindenesetre takarítás után érdemes azokat tiszta vízzel leöblíteni). Gyakran tanácsolják ehelyett az ecet (ecetsav) alkalmazását, azonban ez erősen illékony és fokozza a korróziót, különösen a réztartalmú anyagokra veszélyes. Fontos figyelembe venni, hogy a savas takarítószerekre a mésztartalmú szerkezeti anyagok (péld ául a csempefuga) is érzékenyek. Ezeket a felületeket ezért érdemes előzetesen bevizezni, rövid hatásidővel kezelni, majd alaposan leöblíteni. A legjobb megold ás, ha az igényeinket form áljuk, vagyis a legokosabb, ha a legink ább elemfogyasztó tevékenységeket vizsg áljuk felül. Különösen sok elemet fogyasztanak a sét álómagnók és egyes gyerekj átékok, ezért ezeknek a haszn álat át kell megszüntetnünk vagy visszaszorítanunk. Igényes muzsik át amúgy sem érdemes a buszon vagy villamoson zötykölődve hallgatni, mert a hangzást erősen elfedik a külső zajok. Ha utazás közben hasznosan akarjuk az időt tölteni és magnónkon nem zenét, hanem nyelvleckéket szeretnénk hallgatni, használjunk akkumul átort. A korszerű típusok ezerszer feltölthetők, így ez anyagilag is szerencsésebb választás, mintha elemet vásároln ánk. Az is elfogadható megoldás, ha elemes helyett hálózatról működő eszközöket használunk. Néhány játék például kapható ilyen és olyan változatban is – a hálózatról működő berendezések mellett szóló érv, hogy általában a minőségük is jobb. Itt lehet megemlíteni a kisrádiókat, magnókat, amelyek esetében ugyancsak a hálózatról működő típusokat részesítsük előnyben. Aki egyszer utánaszámolt, az tudja, hogy így pénzt is megtakaríthat, mert az elemmel való működtetés – nem tévedés – több százszoros költséggel jár. A szárazelemek helyett megoldás lehet a napelem is. Ma már sokféle berendezés működik a nap energiájával, így például akkumulátortöltő, számológép, zseblámpa és kerti lámpa.
permetezőszerből, festékből csak annyit vásároljunk, amennyi aktuális teendőink elvégzéséhez feltétlenül szükséges. Ez természetesen némi számolgatást is igényel, ezért ha elindulunk festéket venni, először gondoljuk át mekkora felületet akarunk lefesteni, és rakjunk be egy sz ámológépet is a zsebünkbe. Az esetlegesen megmaradt veszélyes anyagokat soha ne dobjuk/öntsük ki. Ha tervezzük a maradék anyag egy későbbi alkalommal való felhasználását, jól zárjuk le és tegyük hűvös, de nem fagyveszélyes helyre. Ha a maradék festéket, növényvédő-szert nem szándékozunk felhasználni, ajándékozzuk oda olyan barátunknak, szomszédunknak vagy olyan szervezetnek, intézménynek (iskola, óvoda), amely a szavatosság lejártáig fel tudja azt haszn álni. Érdeklődjünk a helyi önkormányzatnál, hogy mit tehetünk a háztartásunkban összegyűjtött veszélyes hulladékkal, adott esetben szorgalmazzuk a veszélyeshulladék-gyűjtés megszervezését. Egyes veszélyes hulladékok külön gyűjtésére már most is van mód, ezzel kapcsolatos útmutatás az utolsó fejezetben olvasható.
Szemétposta A fogyasztásra, a vásárlásra igen sokféle úton igyekeznek bennünket rávenni. Ennek legink ább szemetelős módja a szemétposta, vagyis az, amikor kérve vagy kéretlenül szórólapokat, színes prospektusokat dobnak a postaládánkba. Nem vitás, néha valóban jó szolgálatot tehet az időben érkező információ, de az esetek többségében mégis arról van szó, hogy felesleges zaklat ásként éli meg az ember az efféle helyzetet. A nagyobb épületek lakói m ár külön központi postalád ákat rendszeresítettek a „szemétpostai küldemények" sz ám ára, így m áris szelekt álva áll rendelkezésre napi 2-3 kg papírhulladék. A kertes h ázakban a szemétposta talán nem olyan bosszantó, mint m áshol, hiszen itt sok hely van a külön gyűjtéshez. Előbb vagy utóbb aztán betelik a pohár. Ha hagyományos felbélyegzett borítékban érkezik a nemkív ánatos rekl ámküldemény és találunk feladót a borítékon, húzzuk át saj át nevünket és írjuk r á: „Vissza a feladónak" vagy küldjünk egy levelet az érintett cégnek, amelyben megkérjük, hogy nevünket töröljék a címlistájukból. Egyéb esetekben szólhatunk a postásnak vagy ragaszthatunk egy címkét a postaládára, amely tudtára adja a kézbesítőnek a kérésünket: REKLÁMANYAGOT NEM KÉRÜNK!
Hulladékmegelőzés a vásárlásnál A vásárlásra fel kell készülni. Célszerű textil bevásárlótáskát, vesszőkosarat magunkkal vinni, mert különben minden egyes alkalommal új zacskók tömegével térhetünk haza, és ezek nyilván hamar a szemetesben kötnek ki. Tehát ha felmarkoltuk a kosarat, belevághatunk korunk felhőtlen szórakoz ás ába, a bevásárlásba. Általános igazság, hogy a hulladék szempontjából a koncentrátumok jelentik a legjobb választást. Ha tisztítószert veszünk, válasszuk a 3-4-szeresére hígítható terméket. Az italok esetében a szörpök jelentik a legszerencsésebb választást, mert ebben az esetben kevés csomagolóanyag vásárlásával nagy mennyiségű nedű nyerhető. Ne legyen illúziónk, ha szénsavas italt vásárolunk, akkor is csak valamilyen koncentrátum, sűrítmény származékát tesszük a kosarunkba. Ha ilyet veszünk, akkor a rengeteg reklámért, a mesterséges színezékért, a tartósítószerért, a csomagolóanyagért és a higításra használt vízért fizetünk borsos összeget! Inkább válasszuk a hazai gyártású szörpöket, melyekből tartósítószer- és színezőanyag-mentes, üvegbetétes fajtákat is gyártanak! Vannak olyan boltok is, ahol kimérve kapható sokféle cikk. Ha viszünk magunkkal kiürült flakonokat, abba töltik a mosogatószert, a sampont. Az olyan üzleteket, ahol nem forgalmaznak visszaváltható palackot, egyszerűen kerüljük el (pl. a benzinkutak shopjai)! Jobb, ha az ember előre gondolkodik, és nem útközben veszi meg a hűsítőt, így módjában áll előre gyümölcsöt csomagolni vagy italt készíteni. Azért az is az igazsághoz tartozik, hogy az orsz ágon belül utazgatva ritka az akkora t ávols ág, hogy ne bírn ánk ki iv ás nélkül az utat. L átnunk kell, hogy valój ában megint a rekl ámok által mesterségesen gerjesztett igénnyel találjuk szemben magunkat – tíz évvel ezelőtt még nem találkoztunk az utcán üdítőspalackot szorongató fiatalok tömegével. Ne vásároljunk italt olyan üzletben, ahol nem forgalmaznak visszav áltható csomagolásút!
Legyünk kitartóak és következetesek: ha az egyik üzletben nem találunk betétdíjas csomagol ású italt, ne vegyük meg az eldobó palackot! Adjunk hangot elégedetlenségünknek, kérjük meg a bolt vezetőjét, hogy rendeljen környezetbar át csomagol ásban is kedvenc italunkból, majd sét áljunk néhány sz áz métert a m ásik boltig és tegyünk ott is egy prób át – szerencsére az üzletek nagyobb többségében azért még kapható üveges sör, visszav áltható palackban ásványvíz, sőt nemrégiben visszatértek a polcokra a betétes kiszerelésben forgalmazott rostos és szűrt gyümölcslevek is! Aggasztó az ún. minicsomagol ás terjedése: a mini vaj, a mini dzsem, vagy a legújabb őrület, a gyerekeknek kitalált mini joghurt, vagy a 2 decis dobozos ivólé. Bosszantó a szeletenként csomagolt sajt is, és minden ehhez hasonló „hulladékbomba". A különféle desszertek díszcsomagolásai elenyésző mennyiséget jelentenek, viszont jól érzékeltetik a fogyasztói t ársadalom hib ás l át ásmódj át. Itt maga a termék, a csokol ádé m ásodrangú szerepet tölt be, sokkal fontosabb a külcsín, a csomagol ás. A legtöbb esetben a csokol ádé hihetetlenül kevés, ha több van benne, akkor viszont az ízvil ág ával akadhat probléma. Mindezek tetejébe az áruk is magas, mégis sokan v ás árolnak effélét, mert így egyszerűen és gyorsan letudható az aj ándékoz ás. A fogyasztói t ársadalom kiszolg ál ása erre épül: gyorsan, nagy mennyiségben, jó sok pénzért – a belbecs nem szempont. A csomagol ás nem feltétlenül a mi h áztart ásunk hulladékmennyiségét kell növelje. Napjainkban egyre több üzletben (például egyes bútoráruházakban) találkozhatunk olyan konténerekkel, amelyek kifejezetten a csomagolóanyagok gyűjtésére szolgálnak. Az élelmes vásárló nem cipeli feleslegesen haza a hulladékot, hogy aztán otthon hetekig-hónapokig kerülgesse.
A konyha szerepe a hulladékmegelőzésben Ha komolyan gondoljuk a környezet védelmét, akkor tennünk is kell érte. Elsősorban a mindennapok sor án leggyakrabban v ás árolt élelmiszerekre kell odafigyelnünk, legink ább az italokra. Az elmúlt tizenöt évben egyre-másra szűntek meg a visszaváltható csomagolások: elsőnek a rostos üdítők, befőttek betétes üvegei, ma pedig már a szénsavas üdítőket, ásványvizeket és a sört is veszély fenyegeti. A jelenség hátterében egyebek mellett a cégek minél nagyobb profitra való törekvése és a mi érdektelenségünk és lustaságunk áll. Aki nem elég körültekintő, minden egyes vásárlásnál több száz, sőt egy nagybevásárlásnál több ezer forintot dob ki az ablakon a környezetet feleslegesen terhelő eldobó italcsomagolásra. Különösen a fémdobozok dr ág ák és környezetszennyezők. Közelítsük meg az italproblém át a környezetvédelem oldaláról! A legjobb, ebben az esetben is a megelőzés, vagyis az, ha megprób áljuk visszaszorítani az italv ás árl ást. persze nem arról van szó, hogy ne igyunk, ink ább arra buzdítunk minden kerttulajdonost, hogy használja ki a kert és a természet adta lehetőségeket. Valószínűleg kevesen vitatják, hogy a kora nyári időszakban nincs jobb itóka, mint a házi készítésű bodzaital. Készíthető belőle hosszabb ideig tárolható sűrítmény, szörp is, akárcsak a meggyből, a ribizkéből, vagy a szederből. Jó, ha kertünk naposabb részébe gyógynövényeket is ültetünk, mert ezekből kitűnő tea nyerhető. Ezt nyáron lehűtve, jeges teaként is ihatjuk. Hasznos, ha van a kertben egy kis menta (vigyázat, vízigényes), citromfű, kakukkfű. Ehhez alkalomadtán szedhetünk orb áncfüvet, kamill át, cickafarkat, h ársfavir ágot vagy rakhatunk bele gyümölcsöt (pl. ribizli, meggy) is. Arra ügyeljünk, hogy a gyógynövényeket ne védett területen gyűjtsük! Egy kevés türelemmel kifejleszthetünk néhány teakeveréket, amely ízlésünknek legjobban megfelel. A lehetőségek szinte korl átlanok, hiszen a szakirodalom csaknem 200 hazai gyógynövényt tart nyilv án. Figyeljünk, mert közülük néhány (péld ául a cickafark vagy a fehérüröm) keserűanyagokat is tartalmaz, ezért ezeket – ha hűsítő italt készítünk belőlük – csak rövid ideig áztassuk. A limon ádéról se feledkezzünk meg, mert az igazi citromból készített ital valóban kiv áló. A legjobb persze az volna, ha a gyümölcsöt meg tudnánk termelni magunknak, de ez a mi klímánkon nem olyan egyszerű. Mégsem kizárt, hogy legalább részben saját citromot fogyasszunk, ami különösen azoknál az ételeknél lényeges, amelyeknek a citromhéj fontos alkotórésze, ugyanis a tárolás során leginkább ezt érik olyan hatások, amelyeket jobb elkerülni. A citromnövény dézsában nálunk is megél, de ehhez tavasztól őszig napos, szélcsendes zugot keressünk neki, télire pedig vigyük fagymentes helyre. Szaporításával nem érdemes bajlódni, jobb ha ezt a szakemberekre hagyjuk, viszont a metszésével kapcsolatos tudnivalókat érdemes elsaj átítanunk, ehhez a szakirodalmat hívjuk segítségül.
Biokertészkedés a hulladékcsökkentés szolgálatában
Néh ány gyümölcsfa és -bokor a hulladékminimaliz ál ásban is jó szolg álatot tehet. Fontos, hogy a növényvédelmet körültekintően végezzük, a lehető legkevesebb méreganyagot használjuk! Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, egyfelől nem gerjesztjük a vegyszerek gyártását és az ezzel járó környezetszennyezést, másrészt nem marad a nyakunkon a veszélyes hulladéknak sz ámító vegyszeres flakon, harmadrészt pedig vegyszermentes terményt tudunk betakarítani és fogyasztani! Mit tehetünk a vegyszermennyiség csökkentése érdekében? Segítségül kell hívni a természetet. Az elmúlt évtizedekben a kertészet területén dolgozó szakemberek egyik fontos kutat ási területe a növényekben található biológiai hatóanyagok területe volt. R ájöttek, hogy ezen hatóanyagok révén a közelben található élőlényekre a növények serkentő vagy gátló hatást fejtenek ki, vagyis ha átgondoltan ültetünk egymás mellé bizonyos növényeket, ezzel anélkül befoly ásolhatjuk a terméshozamot, hogy vegyszereket hívn ánk segítségül. A gyümölcsf ákat megtámadó levéltetvek ellen hatékonyan védekezhetünk azzal, ha a gyökérzet fölötti területet a sarkantyúka nevű növénnyel ültetjük be. A burgonyabogár kerüli a krumpli-ültetvényt, ha a sorok közé tormát, árvacsalánt telepítünk. A lisztharmat távoltartására a fokhagyma vált be legjobban, ezért ha a permetezést meg akarjuk spórolni, ültessünk belőle a szamóca közé, a gyümölcsfák tövébe. A répasorok közé a hagyma beültetése javasolt. Ez két szempontból is szerencsés, egyfelől azért, mert a répalégy messzire kerüli a hagymát, másfelől azért, mert a hagymalégy viszont a répától viszolyog. A kakukkfű vagy a borsmenta a káposzta védelmére alkalmazható. Ha permetezésre van szükség, akkor sem kell mindjárt a vegyszerekhez nyúlni. Készíthetünk egyszerű növényi főzeteket, növényforrázatokat, amelyek meglepően hatékony védelmet nyújtanak egyes kártevők ellen. Kezdődő levéltetű fertőzés esetén készítsünk csalánkivonatot: 1/2 kg frissen szedett csalánt 5 liter vízbe kell rakni, és 1224 órát áztatni. Hígítás nélkül kell kipermetezni. A szamócaatka, a szederatka, a m álnabog ár és a lisztharmat ellen is véd a varádicsforrázat, amely a sokat sejtető névnek örvendő „féregűző varádicsból” készíthető: szedjünk a szép, sárga virágú növényből 1/4 kg-ot, majd 5 liter vízzel forrázzuk le, és hagyjuk 15 percet fedő alatt állni. Szűrés után hígítás nélkül permetezzük ki – csak a földre juttassuk, így is kifejti hatását. Ha mindenáron ragaszkodunk a boltban vásárolható permetezőszerekhez, válasszuk a Biokultúra Egyesület által ajánlott szereket, és feltétlenül tartsuk be a használatra és a várakozási időre vonatkozó előírásokat. A kiürült vegyszeres palackot lehetőleg veszélyeshulladék-gyűjtő helyen adjuk le. Tévedés azt hinni, hogy a biokertész férges alm át és cseresznyét tesz az asztalra. Ha a fentiek kedvet csináltak a biokertészkedéshez, érdemes komolyabb szakkönyvet is beszerezni, és ha annak iránymutatásai szerint járunk el, szép, egészséges, vegyszermentes zöldséget és gyümölcsöt takaríthatunk be. A saját termesztésű gyümölcs frissen fogyasztva a legjobb, de feldolgozott formában is összehasonlíthatatlanul értékesebb, mint bármilyen bolti termék (amellyel r áad ásul a csomagol ást is meg kell v ás árolnunk). A feldolgozásnak számtalan módja van. A legkevesebb beavatkozással a mélyhűtés jár, de készíthetünk aszalványt, szörpöt, kompótot, befőttet, lekvárt. Érdemes tehát év közben a befőttesüvegeket gyűjteni, mert a házi finomságok készítésekor fel tudjuk használni ezeket. Vigyázat, olyan üveget sohase használjunk ilyen célra, amely valaha vegyszert tartalmazott! Kertes házaknál sokhelyütt tehenet is tartanak. Ha sikerül a közelben tehenes gazdát, vagy olyan piacot találni, ahol forgalmaznak házi tejet és tejterméket, akkor ezekhez csomagolóanyag nélkül juthatunk hozzá. Ez azért is nagyszerű, mert így teljes értékű tejet vásárolhatunk, amelyből nagyon finom és tápláló gyümölcsturmixot, aludttejet, kefirt és joghurtot lehet készíteni. Kevesen tudják, hogy a boltban kapható dobozos „hosszan friss tej” az ultrapasztőrözés miatt már elveszítette értékes vitamintartalm át, cukortartalma is karamelliz álódott – ezért van olyan furcsa íze. Sajnos az sem mindenki sz ám ára nyilv ánvaló, hogy ezeknek a csomagolóanyaga – illetve ezek gy árt ása –, a benne található alumíniumfólia miatt súlyos környezeti terheléssel jár. A dobozok emellett újrafeldolgoz ásra sem kifejezetten alkalmasak, és ez tov ábbi érvet jelent ellenük.
"Mi öt kukát használunk, mert nem szeretünk sorban állni az üvegvisszaváltónál." Ha mindent megtettünk a hulladékkeletkezés megakadályozása érdekében, ezután kerülhet szóba az újrahasználat/ismételt használat. Első hallásra talán nem könnyű megvonni a határt a megelőzés és az újrahasználat között, hiszen mindkét esetben a hulladék mennyiségének csökkenése az eredmény. A megelőzés azonban egyértelműen hulladékmentességet jelent, míg az újrahasználat során a feleslegessé vált terméknek találunk mégis valamilyen új funkciót (anélkül, hogy az különösebb változást szenvedne). A hétköznapokból vett két példa a betétes palack és az akkumulátor. Az előbbi esetben a palackot begyűjtik, kimossák, majd ismételten megtöltik, az akkumulátor esetében mi magunk, saját otthonunkban végezzük el a feltöltést. Annál jobb a rendszer működése, minél többször valósul meg a termék ismételt használata. Vagyis az újrahaszn álat kapcs án nem kell ördögi dolgokra gondolni, a mindennapokban mindannyian gyakran alkalmazzuk ezt a technik át – sokszor anélkül, hogy ennek tudat ában voln ánk. Mivel a haszn álatba vétel akár évek múlva is bekövetkezhet, a feleslegessé vált termék (hulladék?) tárolását is meg kell oldanunk. Általában igaz, hogy az újrahasználatot az anyagok minél alaposabb szelektív tárolásával kell segíteni, hogy a későbbi felhasználást ezzel megkönnyítsük.
Papírhulladék A papír a legink ább szerte ágazóan haszn álható anyag a háztartásban. Éppen ezért a szelektív t árol ást is a papír példájával lehet legjobban megvilágítani. Legalább 6-8 hulladékcsoportot érdemes elkülöníteni – ez első hallásra talán kicsit meglepő, de a gyakorlatban még könnyen kivitelezhető: •
• •
• •
A legjobb minőségű papírok a rosszul kinyomtatott dokumentumok, elrontott levelek. Ezeket az egyik felén még használható lapokat célszerű a nyomtató mellett vagy az íróasztal egyik fiókjában tárolni és akár nyomtat ásra, akár piszkozat ír ás ára felhasználni. (Nyomtatáskor előfordulhat, hogy egyesével kell adagolni az újrahasználatra szánt lapokat.) A kissé sérült, meggyűrődött, nyomtatásra már nem alkalmas papírokat egy másik dobozba rakjuk. Ezek még jegyzetelésre, a gyerekeknek rajzolásra nagyszerűen felhasználhatók. Nagyobb mennyiséget akár az iskol ában, akár az óvod ában szívesen fogadnak. Ugyancsak érdemes külön gyűjteni a még használható postai borítékokat. Ezek sokféle célra alkalmasak, például postázhatunk is bennük. Bizonyára vannak olyan barátaink, ismerőseink, családtagjaink, akiknek nem kell bizonygatni, hogy nem tiszteletlenségből, hanem komoly megfontolásból küldjük levelünket használt borítékban. Elég csak a feladót, a címzettet és a bélyeget leragasztani, a küldeményt újracímezni és m ár vihetjük a postahivatalba. A borítékot felhasználhatjuk például fényképek, számlák vagy akár az ősszel begyűjtött magvak tárolás ára is. A használt, de csak félig teleírt füzetek számára is érdemes egy kis zugot kijelölni. Egy füzetet később 3-4 különféle téma/tant árgy feldolgoz ása sor án is fel lehet haszn álni. Az elolvasott újságot nem kell feltétlenül azonnal a gyűjtőbe rakni, lehet, hogy ezeket szomszédunk, barátunk még szívesen átfutná – ez is újrahasználat.
• • • • •
Érdemes külön tárolni a fekete-fehér újs ágpapírt, mert ez jó még néhány dologra. Takarításnál, ablaktisztításnál, vagy a kertben a mulcs alá (5-6 lapnyi rétegben) rakva egyaránt nélkülözhetetlen, de begyújtásnál is jó szolgálatot tesz. Sokszor előfordul, hogy törékeny dolgok csomagolásához keresünk valami alkalmas anyagot. Ilyenkor jól jöhet a fent felsorolt célokra nem alkalmas színes papír. Ugyancsak ezt (leginkább színes magazinok lapjait) használhatjuk füzetek, tankönyvek borítására – a gyerekek nagyon szeretik. A hulladék kartonpapírt is érdemes eltenni, sokszor van váratlanul szükség efféle erősebb papírra. A hullámkarton dobozok összehajtogatva kis helyen elférnek. Ezeknek postai csomag feladásakor, költözködéskor nemcsak mi, de ismeretségi körünk is hasznát láthatja. A megúnt régi könyvet aj ándékozzuk el (például határon túli szervezetek, könyvtárak számára), vagy vigyük antikváriumba.
Műanyagok A műanyagok az 1930-as években jelentek meg és nyitottak új fejezetet az emberiség (és a hulladék) történetében, életünk ma már elképzelhetetlen nélkülük. A különféle műanyagok előállítása az 1960-as évektől vált tömegessé. Bár szerves anyagok, lebomlásuk a természetben mégis csak lassan megy végbe – igaz, ennek meggyorsítására léteznek műszaki megoldások. Kémiai összetételük alapján számtalan csoportba sorolhatók, felhasználásukat illetően azonban alapvetően két típusukat különböztethetjük meg. Az egyikbe azok a termékek tartoznak, amelyek hosszabb ideig szolgálnak bennünket, például a földbe fektetett műanyagcsövek, amelyek sokszor évtizedekig ellátják feladatukat. A másik termékcsoport csak rövid ideig, sokszor csak néhány pillanatig hasznos, aztán azonnal hulladékká válik – ide tartoznak például az italautomaták műanyagpoharai. Természetesen környezeti szempontból az előbbi az elfogadhatóbb csoport. A műanyagok újrahasználata esetében tehát az a cél, hogy ezáltal megnyújtsuk a termékek élettartamát. A nejlonzacskó igen nagy mennyiségben kerül a háztartásba. Ne féljünk nemet mondani a boltosnak, ha egy újabb szatyorral szeretne megörvendeztetni bennünket, mert a legnagyobb odafigyelés mellett is kerül haza annyi, hogy nem kell szemetes zacskóra költeni. A jobb minőségű, erősebb táskákat bevásárlásra is használhatjuk, bár ma már kevésbé divatosak, mint a textil- vagy papírtáskák. Ha kiflit vagy zsemlét szándékozunk vásárolni, feltétlen vigyünk magunkkal erre a célra kis nejlonzacskót, hogy ne kelljen a boltból minden nap újat elhozni – nyilván van belőle éppen elég és egyébre nem is lehet használni, óhatatlanul a szemetesbe kerül. A hulladék műanyagdobozok közül a kertes házban a tejfölös doboznak van a legnagyobb becsülete – palántanevelésre régóta használják. A jobb minőségű, erősebb falú dobozok szögek, csavarok tárolására alkalmasak. A visszaváltható műanyagpalackokat mindig vigyük vissza a boltba, ne hagyjuk elsorvadni a betétes rendszert!
Üveg Sok igényesebb cég italait a mai napig csak üvegben vásárolhatjuk meg. Jöhetnek újabb és újabb divathullámok, de jó minőségű borok és ásványvizek csak üvegpalackban kaphatók, és az igazi sörbarát is csak ebből hajlandó kedvenc italát elfogyasztani. A hulladék szempontjából egy fontos dolgot azonban látni kell: sajnos néhány új sör- és bormárka már nem kapható visszaváltható palackban, egyre gyakoribb az eldobó üvegcsomagolás. A vásárló egy dolgot tehet: azzal fejezi ki tiltakozását, és úgy próbál hatni a gyártókra, kereskedőkre, hogy ezeket a termékeket nem fogyasztja! Ma, amikor a borok és sörök soha nem látott kínálata lepte el az üzletek polcait, minden bizonnyal találunk olyan terméket, amely nem csak ízlésünknek felel meg, de lelkiismeretünk sem háborog tőle. Az üvegek ismételt használatára persze a háztartásban is lehetőség nyílik. A különféle élelmiszerek (fűszerek, mák, dió, bab, lencse stb.) tárolására még nem találtak ki jobb megoldást. A kertes házban mindig jó, ha akad néhány különféle méretű üvegpalack, mert a kertben megtermelt vagy a természetben gyűjtött és aztán feldolgozott termények (szörpök, lekvárok, befőttek stb.) tárolására ideális. Az üvegnek két hátránya van: az egyik, hogy törik, a másik, hogy nehéz – ezek miatt látszik most kiszorulni a kereskedelemből. Ha magunk nem tudunk mit kezdeni az egyre gyarapodó üvegmennyiséggel, ajánljuk fel szomszédainknak, ismerőseinknek, hátha ők fel tudják használni – emellett gondolkozzunk vásárlási szokásaink változtatásáról...
Fa
„A picur kinőtte a kutyaólat, hát csináltam a faanyagból néhány fészekodút." Nagyobb mennyiségben az építkezések, lakásfelújítások során keletkezik. Ha elég nagy kertünk van, érdemes figyelmet fordítani a faanyag szakszerű tárolására, mert ezt sok hasznos célra lehet még felhasználni a jövőben. Ebben az esetben is fontos, hogy a tárolás szelektíven történjen, mert ezzel sok felesleges pakolástól kíméljük meg magunkat. Tegyük külön a lécet, a deszkát, a vékonyabb és vastagabb rönköt, a tűzifát. Nagyon fontos, hogy a lehántolt fakérget, faforgácsot se égessük el, tegyük a kultúrnövények tövéhez mulcsként, így kevesebbet kell locsolnunk és a gyomokat is nehezebb helyzetbe hozzuk (a mulcs alá érdemes 5-6 rétegben fekete-fehér újs ágpapírt is rakni).
Fémek A fémek nagyobb mennyiségben ugyancsak az élelmiszerek csomagolása révén kerülnek a háztartásba. A fémdobozos májkrém helyett részesítsük előnyben a kimérve kapható májast; a szénsavas üdítők és sörök dobozos változata helyett igyunk üvegbetéteset. A állateledeles-konzervek kiváltásával sem vagyunk bajban, a több száz éves gyakorlat azt mutatja, hogy a kutya és a macska nagyszerűen megél a házi koszton. Ennek további előnye, hogy szinte nem keletkezik ételhulladék. Igaz, az ételmaradékot érdemes feljavítani, némi húst, csontot és belsőséget adni hozzá. A fémdobozok – korl átozott mennyiségben – a háztartásban felhasználhatók: szögek, csavarok, alátétek és egyéb kisebb tárgyak tárolhatók bennük. Egy dolgot azonban ne tévesszünk szem elől: a bedobozolt alkatrészeket igyekezzünk áttekinthetően tárolni, mert különben előfordulhat, hogy elfelejtjük, hogy miből rendelkezünk készletekkel, és felesleges vásárlásba bocsátkozunk. Meg kell említeni a fémeket nagy mennyiségben tartalmazó tartós fogyasztási cikkek kérdését is. Ezek esetében törekedni kell a lehető leghosszabb élettartamra, amelyet gondos használattal és rendszeres karbantartással érhetünk el. A környezet és a családi költségvetés számára csak ritkán kifizetődő a működő régi helyett egy új termék vásárlása, hiszen ezáltal gerjesztjük a környezetet óhatatlanul terhelő ipar tevékenységét. Ha mégis új termék vásárlása mellett döntünk, gondoskodjunk a régi sorsáról: ajándékozzuk vagy adjuk el. Különösen fontos a szakszerű elhelyezés a hűtőszekrény esetében, mivel veszélyes, de az ipar számára hasznos komponenseket (például halogénezett szénhidrogén-tartalmú hűtőközeget) is tartalmaz.
Textil A különféle textíliák közül a feleslegessé vált ruhadarabok futhatnak be meglepően hosszú pályát. Esetükben az újrahasználat legkézenfekvőbb módja az, ha némi átalakítás, vagy foltozás után magunk használjuk azokat tovább. A másik megoldás, ha a ruhadarabot elajándékozzuk. Ha ismeretségi körünkben nincsen olyan személy, aki szívesen fogadná a felajánlott ruhaneműt, adjuk karitatív szervezeteknek. Érdemes néhány évig a tárolásról is gondoskodnunk, mert soha nem tudni mikor jön egy árvíz vagy földrengés, amelynek kapcsán mások számára még jó szolgálatot tehetnek megunt vagy kinőtt/kihízott ruhadarabjaink.
Hamu, salak
A kertes házakban korábban a szén- és fatüzelés miatt igen nagy mennyiségben keletkezett salak és hamu, majd néhány évtizedes csökkenés után napjainkban ismét növekszik az arányuk. Nyáron a kerti grillezésnél, bográcsozásnál, fűtési szezonban a fatüzelésű kazánban vagy a kandallóban keletkezhet nagy mennyiségben fahamu. Ezt soha ne dobjuk ki, mert a tiszta fahamu nagyon értékes talajjavító anyag, a kertészek szívesen alkalmazzák. Különösen káliumtartalma kiemelkedő, de meszet és különféle mikroelemeket is tartalmaz. A ribiszke, a málna, a szőlő és mindegyik gyümölcsfánk meghálálja, ha alkalmanként kevés fahamut helyezünk a tövéhez. Kis mennyiséget néha a komposztra is rakjunk belőle, de a földre szórva csigák (meztelen csigák) ellen is hatásos. A hulladékok feldolgozása általában ipari folyamat, ezért ennek részleteitől megkíméljük a Tisztelt Olvasót. A legelső lépés azonban mindannyiunk számára ismerős, ez a szelektív hulladékgyűjtés. Erre azért van szükség, mert az ipar az esetek döntő többségében egynemű másodnyersanyagot igényel, ezt pedig csak ezzel a módszerrel lehet igazán hatékonyan biztosítani. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk mások eredményeit a magunkénál többre becsülni és ez a hulladékokkal kapcsolatban is így van. A szelektív hulladékgyűjtés divatos fogalom. Külföldi utazásaink során látjuk a sokféle színes kukát és konténert, és azt hogy ezek milyen jól ellátják feladatukat, bezzeg mi, magyarok, erre „még nem vagyunk érettek” (ezt sokszor a szakemberek is így gondolják – tévesen). Ne felejtsük el, hogy van a szelekciónál hasznosabb dolog, a betétdíjas rendszer. Az viszont nálunk működött nagyszerűen évtizedeken át. Egyetlen gond van csupán: a betétdíjas csomagolás csak lassan hoz profitot, de azt sem az ipar és a kereskedelem, hanem a jövő generáció számára – ez pedig nem szempont, ha ma kell nyereséget termelni. Mi a gond tehát a szelektív hulladékgyűjtéssel? Az, hogy rengeteg hulladék kell keletkezzen ahhoz, hogy egy ilyen rendszer és a ráépülő újrafeldolgozó ipar működni tudjon – ez pedig éppen ellentétes az első fejezetben tárgyalt céllal, vagyis azzal, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. A szelektíven gyűjtött hulladék legnagyobb része csomagolás eredetű (sőt sokszor csak az), vagyis azt nekünk, vásárlóknak egyszer ki kell fizetnünk. Azután még egyszer fizetnünk kell, mert a szelektív gyűjtés drága mulatság, és a szolgáltató nem vállalja át az ezzel járó többletköltséget – arról pedig hajlamos elfeledkezni, hogy az általa üzemeltetett lerakó élettartama a szelekció bevezetésével megnövekszik. Szelektív gyűjtést leginkább a hulladék azon összetevőire érdemes bevezetni, amelyek a legnagyobb arányban keletkeznek a településeken, illetve háztartásunkban és megoldható a feldolgozásuk. A felmérések szerint a lebomló szerves anyagok alkotják a kertes ház hulladékának 40-50%- át, ha tehát látványos eredményt szeretnénk elérni, erre koncentráljunk. Mivel az elkövetkező években egyre több helyen vezetik majd be a szelektív hulladékgyűjtés különböző típusait, az alábbiakban ismerkedjünk meg ezekkel. Ez a kertes övezetben élők számára azért is fontos, mert elméletileg bármelyik módszerrel találkozhatnak lakóhelyük közelében.
Járdaszéli gyűjtés A szerves és a különféle csomagolási hulladékok gyűjtésének egyik elterjedt, bevált módja. A lakosok kifejezetten erre a célra kiosztott edénybe/kukába/dobozba gyűjtik a kért hulladékokat, és hetente egy-két alkalommal a ház elé készítik. A gyűjtést végző autó osztott rakterű, így a jármű személyzete külön rekeszekbe dobhatja a különféle hulladéktípusokat. A végeredmény: szinte tökéletesen válogatott másodnyersanyag. Ilyen módszert Sátoraljaújhelyen és Fonyódon csaknem 10 éve alkalmaznak!
Gyűjtősziget A gyűjtőszigetek rendszerint áruházak, bevásárlóközpontok mellett, tereken, útkereszteződésekben kialakított, általában több gyűjtőedényből álló gyűjtőhelyek. Lényeg, hogy könnyen megközelíthetők legyenek. A rendszer használatában – jó esetben – a bedobónyílás mellé felrajzolt kis piktogramok segítik a lakosságot. A gyűjtőedények rendszerint hulladékféleségenként különböző színűek. Ennek ellenére előfordul, hogy a tartályokba szennyeződés (oda nem való anyag) is kerül, ezért a rendszerhez egy utóválogató üzem is tartozik. A módszert Nyugat-Európában szinte mindenütt szívesen alkalmazzák, bevezetésére hazánkban is történtek és folynak ma is kísérletek (Fonyód, Debrecen, pécs, Győr, Budapest). A jövőben szélesebb körű elterjedésére lehet számítani.
Hulladékudvar A hulladékudvar az előzőekben ismertetett gyűjtőszigethez hasonló, azonban döntő különbség, hogy a hulladékudvarnak kerítése és a válogatásban segítő személyzete, így nyitvatartási ideje is van. A háztartásban elkülönítve gyűjtött, majd beszállított háztartási hulladékot díjtalanul átveszik, sőt néhány helyen még egy jelképes összeget is fizetnek érte. A másodnyersanyag tárolása mellett a tömörítés, bálázás is történhet itt. A Fővárosi Közterület-fenntartó Rt Budapesten több mint 10 hulladékudvart üzemeltet, de vidéken is sokhelyütt találkozhatunk velük. (A tapasztalatok szerint felkeresésük előtt, egyeztetés céljából érdemes odatelefon álni.)
Őko-fon A módszer lényege, hogy nagyobb mennyiségű hasznosítható hulladék ingyenes elszállítását telefonon lehet megrendelni. Egy-két nap múlva a gyűjtést végző csapat végigjárja az előre egyeztetett gyűjtési helyszíneket és elszállítja a hulladékot. Magyarországon ilyen rendszer nem működik.
A válogatott hulladék útja szelektív hulladékgyűjtés (a lakosság tevékeny részvételével történő előválogatás a háztartásban) utóválogatás (futószalagra rakva a hulladékot tovább osztályozzák és kiszedik belőle a későbbi feldolgozást akadályozó anyagokat) újrafeldolgozás(50-90% energia és 70-100% alapanyag megtakarításával, újra hasznos terméket állítanak elő)
