Varga Ottó: Krisztus követése. 25 vers Kempis Krisztus követéséről című könyvének Nogáll János féle fordítása nyomán

Varga Ottó: Krisztus követése 25 vers Kempis Krisztus követéséről című könyvének Nogáll János féle fordítása nyomán 1. "Krisztus követéséről s a világ minden hiúsága megvetéséről." .................................................... 2 2. "Az alázatos lelkületről." ............................................................................................................................... 3 3. "Az igazság iskolája." ..................................................................................................................................... 4 4. "Az életbölcsességről." .................................................................................................................................... 5 5. "A lelki olvasmányokról." ............................................................................................................................. 6 6. "A rendetlen indulatokról.".......................................................................................................................... 7 7. "A hiu bizakodás és felfuvalkodás kerüléséről." .................................................................................. 8 8. "A szertelen bizalmaságról." ........................................................................................................................ 9 9. "A köteles és szíves engedelmességről." ................................................................................................. 10 10. "A sok beszéd káros voltáról." ................................................................................................................ 11 11. "A lelki-békesség és buzgóságról." ........................................................................................................ 12 12. "A kelletlen dolgok hasznáról." .............................................................................................................. 13 13. "A lelki-harcról." .......................................................................................................................................... 14 14. "A vakmerő itélet veszedelméről." ........................................................................................................ 15 15. "A szeretet sugallta cselekedetekről." .................................................................................................. 16 16. "A türelmességről." ..................................................................................................................................... 17 17. "A szerzetes életről." ................................................................................................................................... 18 18. "A szent-atyák példáiról." ........................................................................................................................ 19 19. "A lelki-élet gyakorlatairól." ................................................................................................................... 20 20. "A magány és csöndes élet áldásairól." ............................................................................................... 21 21. "A szívbeli töredelmességről." ................................................................................................................ 22 22. "E földi élet nyomoruságos voltáról." .................................................................................................. 23 23. "A halál emlékezetéről." ............................................................................................................................ 24 24. "Az ítéletről s a bűnök büntetéséről." .................................................................................................. 25 25. "Egész életünk buzgó javításáról."........................................................................................................ 26

Varga Ottó: Krisztus követése

25 vers Kempis Krisztus követéséről című könyvének Nogáll János féle fordítása nyomán

1. "Krisztus követéséről s a világ minden hiúsága megvetéséről." Aki jön utánam,

A kereszt nyomában, Nem tévelyeg éjben.

Ez az Úr igéje.

Krisztus követése

Juttat csak az égbe;

Hiúság más minden! Hiúság hajszolnod

A veszendő kincset; Hiúság azt hinned,

Hogy a boldogságot Hírnévvel eléred;

Hiúság vadásznod

A múló nagyságot; Hiúság a testnek

Minden dala, vágya,

Mely a bűnbe kerget, S meglopja a lelket.

2/26



2. "Az alázatos lelkületről." Mit ér tudományod,

Ha büszke, dagályos? Mit ér, ha dicsérnek A kereplő nyelvek? Mit ér az az élet,

Mely a jót és szépet

Csak a pénztől várja? Megrokkan a test, és Ha az Úr kaszája

Majdan lekaszálja,

A pokoltól nem véd Se tudás, se hírnév,

Se vagyon. Istennél

Csak a jótett mentség. Ő majd megalázza A hiú, vak gőgöt, S a szelíd alázat Fiait megáldja.

3/26



3. "Az igazság iskolája." Szívedet bú járja,

S komor éjnek szárnya Takarja világod?

Kérj fényt az Igétől! Ahol ő gyújt lángot, A borús homályok

Szétmállnak a fényben. Ne kövess lidércet:

Higgy annak a fénynek, Melyet ő küld néked. A hívő lelkekbe Beleárad Isten

Szerető kegyelme,

A pogányt meg egyre Tévútra vezérlik

Kicsi, földi mécsek S így a célt, az égi Kaput el nem éri.

4/26



4. "Az életbölcsességről." Ne hidd, hogy a szóban Csak tiszta való van;

Hallgasd meg a társad, De a hallott pletykát

Ne híreszteld másnak. A szavakkal árthatsz, Ugyanis csalóka

A beszéd, s botlékony. Légy lassú a szóra, De fürge a jóra.

Csendesen élj, bölcsen: Tettben s a beszédben Ne vezessen ötlet.

Elvetni ne röstelld, Ha jó is, a tervet

Jobbért, okosabbért;

A makacs mit nyerhet? Bölcsebb, aki enged.

5/26



5. "A lelki olvasmányokról." Válaszd meg a könyvet,

De ne kívánj se könnyed, Se súlyos igéket.

Ne kívánj mélytitkú

Vagy cifra beszédet. Mihamar megérted,

Mi helyes, mi tévhit,

Ha a gőg meg nem ront. Ne vesd meg a régit, Szent ősök igéit.

Kergesd el a gondot S a kishitűséget,

Olvass, - ne okoskodj. Az örök nagy Okhoz Nem ér fel az elme: Az igaz tudásnak Isten segedelme S alázat a lelke.

6/26



6. "A rendetlen indulatokról." A gyönge, a testi

Nyugodalmát veszti, Amikor megválik A földi örömtől,

Mert nem jut odáig, Ahol őt a másik,

A nagyobb jó várja;

S ha a testnek enged, Akkor se találja

Nyugtát: nagy az ára A testi vigasznak.

Békét csak az Isten

Hív harcosa kaphat. Ha tehát zaklatnak A pokol hordái,

Soha meg ne hátrálj, Egy percre se tágíts A veszély múltáig.

7/26



7. "A hiu bizakodás és felfuvalkodás kerüléséről." Ne hivalkodj azzal,

Hogy igaz vagy, s gazdag, Hogy van tudományod, Hogy eszed furfangos, Tested meg arányos. Amivel megáldott Ma az élet Atyja, Azt elveszi tőled

Holnap, ha akarja,

S gőgöd elapasztja.

Ne reménykedj másban, Csak az Úr szívében,

Ne higgy soha másnak, Csak az Úr szavának.

Nincs gyámolod itt lent, (A teremtmény gyarló) Kérd gyermeki hittel, Kérd hát az Úristent.

8/26



8. "A szertelen bizalmaságról." Bölcs az, aki támaszt Az egekben választ. Ha mégis a földön Keresel barátot,

Vigyázz, hogy a földhöz Hozzá ne kötözzön A barátság szála;

Ne bízzad a szíved Akárki fiára.

Amikor barátra

Pazarolsz bizalmat,

Gondold meg: az ifjú

Könnyelmű, a gazdag Lelket sosem adhat, A nagyok szeszélye

Rossz útra vezethet,

S az asszonyi vérnek Heve gyakran éget.

9/26



9. "A köteles és szíves engedelmességről." Szeretettel, hittel (hitben) Szolgálni az Istent: Ez az emberélet

Tiszte, hivatása.

Aki nem hajt térdet

Az örök Fölségnek,

Az a bűnt szolgálja, Az a kárhozatnak

Lesz a rabszolgája. Krisztusnak igája

Könnyű iga, édes,

A bűnök jármának

Súlya szörnyűséges. Vedd vállra az édes

Igát, cselekedd meg

A krisztusi törvényt:

Légy jószívű, kedves, Szelíd, engedelmes.

10/26



10. "A sok beszéd káros voltáról." Örömest beszédnek

Fölösen szó szóra

Hogy a fáradt lelket

Pihenést vár tőle

Eredünk a végett,

Nem visz soha jóra

Üdítsük; azonban

A kifáradt elme,

Nem ád igaz enyhet

De a csönd-mezőkre

A kereplő nyelvek

Nem juthat a dőre

Öncélú beszéde,

Száj kerge futása

Hanem inkább gyakran

A szavak szaladnak

Van a szó végtére

S tilosra találva

Az erény vesztére.

Bevisznak a kárba

A földi vigasznak

Kevesebbet szólj hát

Kétség a gyümölcse;

És többet imádkozz

Csak a Lélek adhat

Mert fogynak az órák

Értelmet a jajnak,

Szent vágyat a rosszra

Sokan azt gondolják

Csak a Lélek oszthat

a beteg agy szomját

Hajló akaratnak,

hogy a szóbeszéddel

Kegyet a gonosznak.

egy percre kioltják

11/26



11. "A lelki-békesség és buzgóságról." Nyugodalmat lelnél, Ha szádra ügyelnél, Ha mások ügyébe

Be nem ütnéd orrod, Ha belátnád végre,

Hogy akad söprésre A saját portádon

Elég piszok és por;

Nosza lásd be, s máskor Ne kutass bűnt máshol!

Nosza lásd be, s nyomban Kelj fel, ha elestél:

Legyőzve, bukottan

Ne maradj a porban! Segíti a Lélek

A viaskodókat,

De a lanyha népnek

Nem ad menedéket.

12/26



12. "A kelletlen dolgok hasznáról." Bizonyára éget,

Bánt néha az élet:

Igaz ügyben járkálsz, S gonosznak ítélnek,

Vagy a szörnyű Sátán Rút tettei láttán

Borzad meg a lelked.

Hasznodra van ez, mert A baj és kelletlen

Dolog arra serkent,

Hogy a testi ösztön

Szavára ne hallgass,

Ne tapadj megrögzött Hűséggel a földhöz,

Hanem enyhet vágyva Nézz arra az égre, Mely a sajgó árva Lelket hazavárja.

13/26



13. "A lelki-harcról." Nem alszik az ördög: Körülötted ődöng,

Hogy alkalomadtán Lelkedbe betörjön,

Kiraboljon, s aztán

Kiröhögjön csalfán. Lucifer tudása

S türelme hatalmas,

De ha nem vagy gyáva, Ha kiállsz a gátra Idejében, s kéred

Bizalommal Istent,

Nem kell soha félned. Az Úr nem azért tesz Próbára, hogy ezzel

Veszélybe sodorjon,

De azért, hogy lelked Nemesebbé edzhesd.

14/26



14. "A vakmerő itélet veszedelméről." A földi ítélet

Legtöbbnyire téved. Vigyázz a szavakra, A gonosz szó álnok Tetteknek a magja;

Vigyázz a szavakra, A bíráló szóra

Gyakran visz az érdek, Ha nem is tudsz róla. Eszedet nem óvja A sötétből Isten,

Ha a fényességet, A tudást önhitten

Keresed, s nem hittel. Bizony ember, véges

Az eszed s hatalmad, Tehát ne ítélkezz,

Hogy meg ne ítéltess.

15/26



15. "A szeretet sugallta cselekedetekről." Legtöbbször a testnek Vágyai vezetnek. Akkor is a véred

Visz a tettre gyakran, Amikor úgy érzed,

Hogy a győztes lélek Kedvére cselekszel. Mi tehát a jótett, -

Mi az, amit kedvel

Az Úr? Ne feledd el: Szeretetre épül

A jók birodalma; A szeretet nélkül

Tetted sose szépül

Oly tiszta erénnyé,

Mely az Úrnak kedves,

Mely a rossztól véd, s még Holtodban is érték.

16/26



16. "A türelmességről." Ügyed s bajod untat? Eltűrni magunkat, S eltűrni a testvér Fogyatékosságát:

Fontos kötelesség.

Ne kívánd, hogy tessél Másnak. Míg az égbe

Nem jutsz, te is éppúgy Vagy a föld terhére, Mint ő a tiédre.

Te sem vagy jobb másnál,A tökéletesség

Bírása: kívánság.

Hiába kívánsz hát

Földi mennyországot,De ha útad békés

Türelemmel járod,

Könnyebb lesz a jármod.

17/26



17. "A szerzetes életről." Helytállni halálig,-

Míg más lakomázik, Magadat megtörni, Szolgálva hajolni,Lelkedből a földi

Szennyet kisöpörni

Nem holmi csekélység.

Ne keress más fényt, csak Az örök Fölségét,

Ha a rendben békéd Akarod meglelni.

Szívedből a földnek Hiúságát vesd ki:

Ne feledd, hogy lelki Életre szegődtél,-

Ne feledd, hogy vár rád Az égi mező és

A mennyei bőség.

18/26



18. "A szent-atyák példáiról." Soha szem nem láthat Gyönyörűbb példákat Náluk, kik a szentség Útján meneteltek,

Kik a testnek kedvét

Gonoszul nem lesték, Kik azért küzdöttek, Hogy végül a jóság Legyőzze a földet.

Ők krisztusi bölcsek, Igaz ősök voltak:

Dús lelki szegények, Külsőre kopottak,

De belül csillogtak

A malaszt fényében. Ó bárcsak erednél

Nyomukba serényen, Szeretett testvérem!

19/26



19. "A lelki-élet gyakorlatairól." A lelki életben

Sose légy kelletlen: Bizakodj az Úrban,

Kérj tőle kegyelmet.

Reggel, mikor új nap Szűz fényei gyúlnak, Vértezd föl a lelked

A gonoszság ellen, s Készíts haditervet,

Hogy a jóság benned Győzelmet arasson;Este meg elmélkedj A lezajlott harcon, Keseregj a sarcon,

Mit az ördög rád rótt, És újra fogadkozz,

Hogy azontúl állod Jóság-fogadásod.

20/26



20. "A magány és csöndes élet áldásairól." Az örök jót vágyod? Hagy hát a világot! Fölajzza a kedvet

A vér tüze, vágya, De a víg éjjelnek

Szomorú reggel vet Keserű, bús véget.

Kerüld a zajongást:

Csöndben kap a lélek Derűt és szépséget. Kerüld a világot:

Ami bűnre csábít,

Minek azt meglátnod? Akkor szabad állnod Szem elé, s eredned

Gyakorta beszédnek, Ha a lelked s tested Örömest elrejted.

21/26



21. "A szívbeli töredelmességről." Tartsd féken a kedvet: Sok rosszra vezethet A szilaj szelesség.

Mi derít jókedvre? Ha a jót szeretnéd, Bűneid megestét

Naponta siratnád.

Bizony - ember - bűnben Vigadoznod nagy kár:

A halál nem hagy már Sok időt. Jobb lenne, Ha a bűnt siratva,

Buzgón vezekelve

Igyekeznél mennybe E földi világból;

Jobb lenne, ha kérnéd Az Úrtól az áldott,

Bűnemésztő lángot.

22/26



22. "E földi élet nyomoruságos voltáról." Kín élni a földön.

A deréknek börtön E világ: szépsége

Vágyát nem apasztja, Sóvárog az égbe,

De a test szüksége Lehúzza a földre.

S a múlandók híve, Ki a jóban gyönge, Ki a földi rögbe

Veti vágya magját,

Tán boldog a földön?

Ó, nem! Hisz e balgát Mihamar megmarják A földi hiénák,

És lelke ezerszer

Árvább lesz azénál, Kit a lelki cél vár.

23/26



23. "A halál emlékezetéről." Idestova véged, -

S vajjon mire ébredsz A síri világban?

Készülj a hívásra;

Magadat ne áltasd!

A halál nem árt majd, Ha a jót szolgálod,

Ha a szenvedést szent Türelemmel állod, Ha égi barátok

Falujába vágyva

Fölnézel az égre, Ha a lelked árva

Jövevényként járja E földi vidéket,

Amelyet körülleng Komoran, sötéten

az undok enyészet.

24/26



24. "Az ítéletről s a bűnök büntetéséről." Eljő az ítélet,

S lesz-e majd mentséged? Ha a szeretet nem

Tart vissza a rossztól, A pokol rettentsen!

Eme szörnyű telken Vergődnek a végső Ínségre jutottak: A buja itt kénkő

Heverőkön ég, fő; A mohót az éhség

Gyötrelme kínozza;

A kevélyt meg kétrét

Görnyeszti a mélység, A gyalázat terhe;

A pokol rémítsen,

Az a hely, hol enyhet Sose kaphat lelked.

25/26



25. "Egész életünk buzgó javításáról." Bárcsak sose vágyna Testünk lakomára, Ételre, italra;

Bárcsak sose vágyna Érzéki vigaszra,

Zajos és mihaszna Világi szerepre.

Mint futnak az évek A bűnös, a kerge

Örömet kergetve!

Ó, bárcsak a lélek

Győzne, s ne a mammon, És szállna az élet Végéig az ének,

Szakadatlan szállna Az egek Urához,

Föl, a jók honába:

Hozsánna, - Hozsánna!

26/26

Varga Ottó: Krisztus követése. 25 vers Kempis Krisztus követéséről című könyvének Nogáll János féle fordítása nyomán

Recommend Documents