Van-e folytatás azután, ha meghalt

”

Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M

6. évfolyam 1. szám • 2010. április • A Budapesti Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lapja

Lelkipásztori üzenet

E számunk tartalmából

Húsvéti reménység „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy õ fogja megváltani Izráelt.” Lukács 24:21.

V

an-e folytatás azután, ha meghalt az, ami a közmondás szerint – utoljára szokott meghalni? Lehet-e élni remény nélkül? Mi van akkor, ha úgy érezzük magunkat, mint a költõ, Kányádi Sándor: „valaki jár a fák hegyén – ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény – már végképp magára hagyott – én félek még reménykedem – ez a megtartó irgalom – a gondviselõ félelem kísért eddigi utamon”. Mi vár ránk, akkor, amikor mi már semmit sem várunk? Mit remélhetünk, ha már semmiben sem reménykedünk? – Kinek a kérdései ezek? Az Emmausba igyekvõ, egymással vitázó tanítványoké? A halál bûvkörében élõ, enervált és elkeseredett mindenkori tanítványoké, az egyházé? A mai Magyarországé? Azoké, akik elveszítették állásukat, akik nem tudják fizetni a számláikat, vagy akik végleg lemondhatnak egy önálló otthon álmáról? Sok a reménytelen ember manapság.

ÚTRAVALÓ Húsvéti reménység (Lelkipásztori üzenet) • 1 Lelkipásztori jelentés a 2009-es évrõl • 4 Katechetikai és ifjúsági munka • 8 B

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Közösségerõsítõ karácsonyi vacsora • 11 Maszkabál az altemplomban • 13 Családi délután – Szíria és Margat vára • 15 A KÉSZ rendezvénye • 18 B

PRESBITERI ÉLETÚT Akinek sokat jelent a családias svábhegyi gyülekezetbe tartozni • 20 B

A HIT EMBEREI Kálvin évek • 24 Indiai kórházmisszió • 26 B

GYEREKEK OLDALA A szivárványnak jelentése van • 28 Játszóház • 29 B

BEHARANGOZÓ Gyülekezeti híreink, programjaink • 30 Rendszeres gyülekezeti alkalmaink • 31


d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

Akik többször is csalódtak, akiket hamis ígéretekkel becsaptak, akik számára minden bizonytalan mind a közeli, mind a távoli jövõben. Az ilyeneknek sok keserûség gyûlik össze a szívükben, amely megrontja örömüket, elveszi életkedvüket. – Van-e gyógyszere a reménytelenségnek? Az elsõ húsvét délutánján ilyen reménytelen szívvel indult haza Jeruzsálembõl Emmausba Jézus két tanítványa. Nem tudták feldolgozni, hogy Mesterüket ártatlanul kivégezték, s most már senki sincs, akitõl népük sorsának jobbrafordulását várhatnák. „Pedig mi azt reméltük, hogy õ fogja megváltani Izráelt.” – mondják sóhajtva. Ó, mennyi csalódás, mennyi fájdalom, mennyi lemondás van ebben a keserû mondatban! „Sajnos, idealisták voltunk, azt hittük, hogy a jó gyõzni fog a gonosz felett, azt reméltük, hogy nem a fõpapoké és fõembereké lesz az utolsó szó, hanem Jézusé, és vele együtt egy kicsit a miénk is. Abban bíztunk, hogy a virágvasárnapi dicsõség percei megnyújthatók,

Üres szív Nincs itt

mondták az angyalok a sír üres itt sincs dobogja meglepett szégyenkezo´´ szívünk itt sincs bár itt lehetne Jöjj Föltámadott szívünket újra töltse be lényed értelmetlen Nélküled az élet (HERJECZKI GÉZA)

2010. Húsvét

s hogy a diadalút nem ér véget ily hamar!” „De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.” – Ma már csak emlék, múlt, történelem mindaz, amit Jézusról mondani tudunk. Benne élünk a halál vonzásában. Néhány órával késõbb azonban ugyanez a két ember boldogan fut vissza ugyanazon az úton, a szívük tele van örömmel, a szájuk örömhírrel: mégis van értelme az életnek, Jézus feltámadott, Jézus él! Eltûnt a reménytelenség, boldog bizonyosságot kaptak helyette. Mi történt velük? – Élõ reménységre jutottak. A húsvét mindenkori lehetõsége ez: a csüggedésbõl, a kilátástalanságból, a szomorúságból élõ reménységre lehet jutni! Hiszen a halálból életre kelt, diadalmas Krisztussal – az emmausi férfiakhoz hasonlóan – mi is találkozhatunk. Hogyan? Úgy, hogy ha mi is bizalommal kitárjuk elõtte a szívünket, és elmondjuk neki imádságban, azt ami a legjobban fáj, ami a leginkább hiányzik. Azután úgy, ha hagyjuk hogy Õ is beszélhessen. Az emmausiaknak is hosszan magyarázta, hogy ami vele történt az nem egy igazságtalan politikai döntés, vagy egy szomorú emberi tragédia volt, hanem a mindenható Isten akarata. „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsõülnie?” – kérdezi a Feltámadott a búsuló tanítványoktól. Az utolsó lépés a reménytelenségbõl az élõ remény felé vezetõ úton pedig az, hogy ha mi is behívjuk Jézust az életünkbe, az otthonunkba, a mindennapjainkba és tudomásul veszszük, hogy Õ az Úr! Sok ember halad sajnos ma is a maga Emmausba vezetõ útján. Jeruzsálembõl kifelé, hátuk mögött az ünnepekkel, a reményekkel, a társakkal. És sokféleképpen el lehet jutni oda, hogy már nincs

2010. Húsvét

ÚTRAVALÓ

tovább, nem érdemes. Amikor már a jövõ is a háta mögé kerül az embernek. Amikor elõször éreztetik egy idõs emberrel, hogy fölösleges és csak teher. Amikor elõször döbbennek rá középkorú férfiak, hogy már soha nem fogják megvalósítani azt a nagy álmot, amit ifjúkoruk óta dédelgettek magukban. Amikor elõször kell komolyan számolnia azzal egy fiatalasszonynak, hogy neki valószínûleg soha nem lesz gyermeke. Vagy amikor elõször derül ki egy rutinszerû orvosi vizsgálat során, hogy nekem is van koleszterinszintem, vérnyomásom, vércukrom, szívritmusom, s hogy az idõ elõrehaladtával egyre rosszabb értékeket produkálnak. Mindannyian a halál vonzásában élünk ezen a földön, hiszen egy kicsit az egész világra jellemzõ ennek a két emmausinak a hazafelé tartó útja. Szembe a lemenõ nappal, egyre nagyobb sötétségben, cél és értelem nélkül megyünk az elmúlás, a halál felé. De az örömhír az, hogy a feltámadott Jézus ma is keres minket, hogy általa átkerüljünk az Élet vonzásába. Ezért kezdeményezi a velünk való találkozást. A feltámadás elõtt a tanítványok, a sokaság, az emberek Jézushoz, Jézus után mennek, a feltámadás után viszont Jézus egyszer csak megjelenik, megáll a középen, megjelenteti magát, vagy mint itt: melléjük szegõdik, hozzájuk lép. Nem Õt keresik a szükségben, bajban, félelemben lévõk, hanem Õ keresi meg a magukba roskadt, megriadt, elbizonytalanodó, reményvesztett híveit! Odamegy, ahol szükség van rá! A sötétbe indulók mellé odalép a világ Világossága. A halál árnyékának völgyében járók mellé odaszegõdik az Élet Fejedelme. Az egymással vitatkozó balga és

Örömmondó

d


rest tanítványok mellé odacsatlakozik a Csodálatos Tanácsos, aki felfedi elõttük az ószövetségi Írások összefüggéseit. Õ keres minket is. Utánunk jön, csatlakozik hozzánk, beszélgetni kezd velünk, és arra vár, hogy behívjuk Õt az életünkbe. „Dum spiro – spero.” – „Amíg élek, remélek” – tartja a latin közmondás, kifejezve azt az igazságot, hogy remény nélkül nem lehet élni. De a húsvét nagy örömhíre az, hogy nem is kell! Mert a mi reménységünk nem olyan, mint amit „teremt magának a boldogtalan”, hiszen akkor egy halott Jézusra emlékeznénk, akkor nem lenne szabadulásunk az emberi létet megbénító erõktõl, s akkor azt mondanánk, hogy változás, újrakezdés csak a mesében van! Akkor a keresztyén reménység olyan volna, mint egy szappanbuborék, amely könnyed légiessége ellenére is elõbb-utóbb földre esik és kipukkad! Elég hozzá egy szerelmi csalódás, egy gyógyíthatatlan kór, vagy egy váratlan haláleset! Ezzel szemben a mi reménységünk sokkal inkább olyan mint egy léggömb, amit minden visszahúzó hatalom: kísértés, szenvedés, sõt a halál ellenére is valami mennyei erõ, az élõ Jézus emel fel, tart magasban és visz egyre feljebb, egészen az üdvösségig. Isten adja meg, hogy idén húsvétkor ami utoljára szokott meghalni, az támadjon fel elsõre személyes életünkben és hazánk életében is, hogy el tudjuk mondani: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élõ reménységre, arra az el nem múló, szeplõtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” (1. Péter 1:3-4.) Berta Zsolt lelkipásztor


d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

2010. Húsvét

Lelkipásztori jelentés a Svábhegyi Református Missziói Egyházközség 2009. évérõl „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” János 3:30.

A

2009. évrõl szóló lelkipásztori jelentésemet azzal a bibliai idézettel kezdem, amelyet Bibliaolvasó Kalauzunk szerint tavaly január 1-én olvastunk, s amelyrõl az újévi, áldáskérõ igehirdetésben így tettem bizonyságot: „Ha 2009ben Krisztus növekedhet benned és bennem, úgy, hogy ennek hatására a mi hatalmas énünk, öntudatunk, ego-nk kisebbé lesz, akkor elkerülhetjük az önértékelési csapdákat, akkor helyes istenismeretre juthatunk, akkor az „orando et laborando” – „imádkozva és dolgozva” kettõs jelszavát szem elõtt tartva helyezhetjük bizalommal az Õ kezébe a jövõnket, s akkor Benne és Általa növekedhetünk nemcsak személyes hitünkben, hanem gyülekezeti életünkben is, lélekben és lélekszámban egyaránt. Akkor általunk megerõsödhetnek a családok, és ezáltal akár lassú növekedésnek indulhat még az ország is. Ezért lehet a legjobb program erre az esztendõre Keresztelõ János hitvallása!” – A 2009. esztendõt Isten elõtt mérlegre téve tehát arról kell számot adnunk, hogy miben és milyen mértékben növekedtünk, illetve miben és milyen mértékben sikerült kisebbé válnunk. Kedves testvérek, kedves presbiterek, kedves gyülekezeti tagok! A 2009. esztendõ nagy valószínûség szerint úgy vonul majd be a történelemkönyvekbe, mint a nagy gazdasági válság éve. Hiszen az 1930-as években kirobbant

elsõ világméretû pénzügyi és gazdasági krízis óta nem volt olyan átfogó válság a világ pénzpiacain és gazdasági szektoraiban, mint tavaly. Hazánkat ez a válság egy ettõl független gazdasági visszaesés, és ezzel együtt járó általános társadalmi és erkölcsi krízis kellõs közepén találta el. A helyzet annyira drámai volt, hogy az év elsõ felében nem sok hiányzott az államcsõdhöz. Nem csoda, hogy a gazdasági, társadalmi és erkölcsi válság együtt járt a rendszerváltoztatás óta példátlan politikai válsággal is. Mindez igen mély negatív nyomokat hagyott országunkon, és ennek jelei bizony nem maradtak kívül a templomok, a gyülekezetek, az egyház kapuin. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tavalyi esztendõ vizsgálata során, hogy miközben mindenütt csökkenésekrõl, leépítésekrõl, zsugorodásról, visszaesésrõl hallottunk, mi aközben tûztük ki magunk elé a növekedést, mint gyülekezeti célt. 1. Miben sikerült növekednünk 2009ben? Ha csak a statisztikai adatokat nézzük, akkor a következõket mondhatjuk. Növekedett a gyülekezet létszáma. Tavaly ugyanis összesen nyolc gyermeket, négy fiút és négy leányt kereszteltünk meg, és csak két idõs asszony testvérünket temettük el. De növekedett a fenntartók száma is, hiszen a 2008-as 169-es létszám után 177 fõvel zártuk le 2009-ben a Választói Névjegyzéket. Szerény ez a növekedés, mindössze 8 fõ, mégis azért jelentõs, mert több mint 10-en voltak azok akik utoljára 2006-ban fizettek egyházfenn-

2010. Húsvét

ÚTRAVALÓ

tartói járulékot, s akik kivétel nélkül olyanok, akik az elmúlt években nem is jártak templomba. Õk a mostani Választói Névjegyzékben már nem szerepelnek, nem szerepelhetnek. Viszont akik új befizetõink lettek, õk – Istennek hála – mindnyájan tudatos, és elkötelezett tagjai gyülekezetünknek. Azt lehet tehát mondani, hogy erõsödött az a réteg, amelyik átérzi a maga anyagi felelõsségét a gyülekezet fenntartását illetõen. Persze nem kirobbanó ez a növekedés, de a tavalyi gazdasági miliõben ezt is meg kell becsüljük. Ha nem is a remélt mértékben, de növekedtek a rendszeres befizetések is. Templomi perselypénzeink valamivel meghaladták a 2009-re tervezett összeget, az egyházfenntartói járulékok pedig hasonló csekély mértékben ugyan, de kevesebbnek bizonyultak a vártnál. Természetesen ezek az összegek még így is emelkedést mutatnak az elõzõ évhez képest. Egyelõre még nem áll rendelkezésünkre ugyan pontos adat, mégis sokak egybehangzó véleményét osztva én is úgy látom: növekedett a vasárnapi istentiszteletre járók száma is. Ez a növekedés sem látványos, de fokozatos és folyamatos. Még a legzordabb idõjárási körülmények között sem fordult elõ, hogy 60-70 fõnél kevesebben lettünk volna jelen egy-egy alkalommal. Nem egyszer elõfordult viszont, hogy a késõn érkezõknek sokáig kellett keresgélniük, amíg ülõhelyet találtak. Egyértelmûen megerõsödött az a réteg – a gyülekezet ún. belsõ magja –, amelyik hétrõl-hétre rendszeresen részt vesz az istentiszteleteken. Ezért egyedül „Istené a dicsõség”! Ugyanígy tovább erõsödött a gyülekezetbe járó fiatal családok száma és elkötelezettsége is. Ez a kisgyermekes-családi kör beszélgetési alkalmain éppúgy meg-

Örömmondó

d


mutatkozott, mint a többgenerációs nyári táborunkban és gyülekezeti hétvégénk során is. Ennek hátterében nyilván ott áll az a tény, hogy 2009-ben minden eddiginél több gyermekkel, összesen több, mint százzal foglalkozhattunk az iskolai és a gyülekezeti hitoktatás keretein belül, amirõl részletesen majd Négyesi Adrienn beosztott lelkipásztorunk beszél. Meg kell említenem azokat az alkalmakat is, amelyek – ha nem is közvetlenül – de a belsõ, lelki növekedés jeleinek tekinthetõk, gondolok itt például a tavasszal bevezetésre kerül gyülekezeti délutánokra, amelyeken egy-egy gyülekezeti tagunk tartott színvonalas elõadást saját szakterületének izgalmas és közérdeklõdére számot tartó témáiról, vagy a ‘Kálvin Évek 2009–2014’ elnevezésû rendezvénysorozat kapcsán a nálunk is bemutatott Kálvin kertje vándorkiállításra, s a hozzá kapcsolódott nagy sikerû reformációi emlékünnepre. Ha a külsõ növekedés jeleit keressük, nem mehetünk el szó nélkül a templomépület további kiépülése és a lelkipásztori lakás kialakítása mellett sem. Istennek hála 2009-ben a következõ munkákat sikerült elvégeznünk és elvégeztetnünk. Elkészült az épület teljes nyeregtetõjének a szigetelése, gipszkartonozása és festése. A kazánházat kibõvítettük és egy korszerûbb fûtési rendszer érdekében - nem csekély összegért – átalakítottuk. Így a kazánok összehangolt módon, szükség szerint egymást támogatva tudnak mûködni, miközben az épület egyes részei egymástól függetlenül fûthetõk. S bár csak 2010. januárjában készült el véglegesen, de kiépült a lelkipásztori lakás is, s ezzel a gyülekezet óriási lépést tett a teljes önállóság felé. Nem hallgatható el azonban, hogy nem utolsósorban az építkezés nehézségei miatt, több olyan területen is növeke-


d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

dést, erõsödést tapasztalhattunk, ahol nem lett volna muszáj. 2. Miben nem kellett volna növekednünk 2009-ben? Mindenekelõtt az egymással szembeni bizalmatlanságban. Abban a világban amelyikben élünk, szinte természetes a félelem és a gyanakvás. Néha úgy látszik, nem is maradhat életben aki nem készít olyan túlélési stratégiákat, amelyekben alapkövetelmény a rosszhiszemûség. Jézus azonban arra tanít minket, hogy „közöttetek ne így legyen”. Isten elõtti bûnbánattal kell mindannyiunknak, különösen a gyülekezet tisztségviselõinek, - beleértve magamat is - megvallanunk, hogy tavaly sajnos sokszor nem tudtunk megfelelni a jézusi elvárásnak. Elsõsorban egyházközségünk anyagi és templomépítési ügyeivel kapcsolatban többször is olyan tartalommal és hangnemben nyilatkoztunk meg, amely nem méltó Jézus tanítványaihoz. És ezt még a nyilvánvaló jobbító szándék sem magyarázza. Ennek is betudható két idõs presbiter testvérünk, Lovas Miklós, és Komlós Imréné lemondása, akiknek ezúton is szeretném megköszönni hûséges, hosszú éveken át tartó szolgálatát. Én pedig e helyütt is megkövetek mindenkit, akit óemberi természetembõl fakadó stílusommal megbotránkoztattam, vagy megbántottam, s egyúttal remélem, hogy példám követésre talál. Az elõttünk álló gyülekezet és templomépítési feladatok nem engedik meg sem az egymásétól eltérõ álláspontok elhallgatását valamiféle látszatbékesség kedvéért, sem a szeretetlen feszültség keltést, vagy fenntartást. Nekünk az „igazságot követvén szeretetben” bibliai alapelvét kell érvényre juttatni minden megnyilvánulásunkban. A presbitériumban, a bizottságokban és egymás közötti kapcsolattartásban is. Isten adja meg ne-

2010. Húsvét

künk, hogy Keresztelõ János életprogramja valóban saját célkitûzésünk legyen! 3. Miben kellett volna növekednünk 2009-ben? Nem az elégedetlenség, hanem az önmagammal, önmagunkkal szemben szükséges kritika mondatja velem a következõket. Bár nagyon szerettem volna, nem sikerült áttörést elérni az ünnepek elõtti elõkészítõ alkalmak és az evangélizációs hét látogatottságában. Minden erõfeszítésem ellenére is évek óta stagnál ezeknek a létszáma. Átlagosan 20-25 embernél többet nem tudtunk mozgósítani. Hiába tettük késõbbre a kezdési idõpontot, hiába helyeztük át a késõ õszi evangélizációs hetet májusra, minden maradt a régiben. Ilyenkor az igehirdetõ, a lelkipásztor akkor is keresi magában a hibát, ha legjobb tudása szerint felkészült és mindent megtett emberileg a sikerért, még akkor is, ha az alkalmakon részt vevõk minduntalan pozitív visszajelzéseket adnak. Ugyanígy nem igazán sikerült erõsíteni a többi hét közbeni lelki alkalom látogatottságát sem. Bár a bibliaiskolára járók létszáma és tagsága megerõsödött és összeforrt, a gyülekezeti bibliaórára most sem járnak többen 8-10 fõnél. „Miénk a mi orcánknak pirulása”! Összegzésül mégis elmondhatom, hogy Isten kegyelme tavaly sem hagyott el bennünket, sõt hogy „mindeddig megsegített bennünket az Úr”. Hiszen Õ még a rosszból is tudott jót elõhozni. Mert a drámából csak akkor lesz tragédia, ha nem következik be katarzis. Hála neki, a mi gyülekezetünkben nem így történt. Hiszen sikerült megújítani presbitériumunkat, és az új tagok, presbiterek és pótpresbiterek már eddig is elkötelezetten szolgálták Istennek közöttünk épülõ országát. A válság, amely átjárta mindnyájunk életét, és nem állt meg a mi

2010. Húsvét

ÚTRAVALÓ

templomunk falai elõtt sem, azért nem mélyült tovább, mert, ahogy az elsõ félév igehirdetési sorozatában hallhattuk, Jézus Krisztus váltsága által változást, megújulást eredményezett nálunk is. Ennek jele a hamarosan elkészülõ új gyülekezeti mûködési rend, az elkészült lelkészlakás, s mindaz, amit az Õ kegyelme 2010-ben még elvégezhet bennünk és közöttünk. Végezetül, a teljesség igénye nélkül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített az gyülekezetépítés munkájában 2009-ben. Külön is azoknak, akiknek nevét eddig még nem említettem. Konkoly Elemér gondnok úrnak az építési és a pénzügyi bizottságban végzett munkáját és az Örömmondó szerkesztését. Köszönöm Úr Gézáné, dr. Koncz Kornéliának az alapítványi támogatás szervezésén túl a gyermek-istentiszteleti munkában, a Missziói Bizottság élén és az Építési Bizottságban végzett alapos szolgálatát. Köszönöm Szanyi Miklós testvéremnek a gyülekezeti pénztár és a könyvelés precíz munkáját, amit nagy gondossággal végzett hosszú éveken át. Hálás vagyok dr. Berecz Ágnesnek a perselypénz számolásáért, a jegyzõi feladatok ellátásáért, s nem utolsósorban gyülekezeti újságunk szerkesztéséért. Hálás vagyok Pálffy Tibor testvéremnek a templomépület és a templomkarbantartásán túl a pénzügyi bizottságban végzett munkájáért, Sütõ-Nagy Istvánnak az ökumenikus kapcsolatok ápolásáért, a templomépítési, valamint a diakóniai bizottságban végzett szolgálatáért. Illesse köszönet Oláh Edit testvérünket az iratterjesztésben végzett mindig odaadó munkájáért, és nevük említése nélkül is minden munkatársat a gyermekek közötti vasárnap délelõtti szolgálatáért. Köszönöm Béres Attilának sok építõ ötletét, javaslatát. Végül külön köszönöm

Örömmondó

d


a tavaly lemondott Lovas Miklósnak a lelki támogatást, az erõsítést a lelkészi munkát illetõ bátorító visszajelzéseit. Külön szeretnék köszönetet mondani Négyesi Adrienn beosztott lelkipásztorunknak a gyülekezeti gyermek- és ifjúsági munkában végzett szolgálatáért, valamint Horváth Ákos lelkipásztor testvéremnek a diakóniai bizottság vezetésében és a beteglátogatásokban végzett áldozatos munkájáért. Tavaly így zártam az évnyitó igehirdetést: „az új esztendõ összes elõre látható és elõre nem sejthetõ nehézségét, terhét, problémáját és próbáját is akkorának fogjuk látni, amekkora lehet mellette számunkra Jézus! Ha elhisszük, hogy számára nincs lehetetlen, akkor nem fogunk félni semmi rossztól, mert Õ Úr minden felett. Ha elhisszük, hogy Õ ugyanaz ma is, és ugyanaz lesz 2009-ben is, mint aki egyetlen szavával lecsendesítette a háborgó tengert, és aki elõhívta a sírból a már negyedik napja halott Lázárt, akkor nem fogunk kétségbe esni a természeti erõket, vagy a halál hatalmát látva sem. Ha annak fogjuk látni Õt, aki képes volt szinte a semmibõl jól lakatni több mint ötezer embert a pusztában, akkor mi sem fogunk aggodalmaskodni, ha idén kevesebb jut az asztalra, vagy a szekrénybe. Egyszer egy kétségbeesett édesapának azt mondta Jézus, hogy nem õrajta múlik a fia gyógyulása, hanem az apán, hisz „minden lehetséges, annak, aki hisz!” Máskor meg két vaknak mondta azt, hogy „legyen nektek a ti hitetek szerint!” – Minden azon múlik majd ebben az évben is, hogy kinek látjuk Õt!” - Kívánom, hogy gyülekezetünk minden tagja el tudja mondani idén is: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Berta Zsolt lelkipásztor


d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

2010. Húsvét

Katechetikai és ifjúsági munka 2009 Lelkészi teendõim nagyobbik részét a gyerekekkel és fiatalokkal való foglalkozás tölti ki, illetve a nekik szóló alkalmakra való készülés, szervezés, és a segítõk összefogása. Mint a gyermek és ifjúsági munka vezetõje, e két területrõl számolok be, ahogyan azt 2009-ben láttam, éltem, tapasztaltam. Ez a jelentés egyúttal magába foglalja következõ évre vonatkozó terveimet is.

KATECHETIKAI MUNKA Hittanórák: A gyülekezeti munkához tulajdonképpen szervesen kapcsolódnak az iskolákban, óvodákban megtartott hittanórák. Ezeken az alkalmakon nemcsak reformátusok vesznek részt, más felekezetbõl érkezõ családok is szívesen engedik hozzánk a gyerekeket, mert tudatosan és következetesen bibliai történeteket tanítunk a gyerekeknek, és megbeszéljük az aktuális történet mondanivalóját. A gyülekezetünkben megforduló családok gyermekei gyarapodó létszámmal képeznek átfedést az iskolai, óvodás hittanosokkal. Olyanokról is van tudomásom, akik otthon elmesélik a hittanórai eseményeket, és általuk jutnak el a szülõk a templomba. Vannak, akik ezután be is tagozódnak. Az iskolai hitoktatásban a Református egyház által meghatározott és jól felépített tanmenet szerint haladunk. Óvodások körében magunk találjuk ki a tematikát. Általában fõbb mondanivalók mentén választunk ó és újszövetségi szakaszokat, korosztálynak megfelelõen. 2009-ben újabb csoportokat, újabb gyerekeket ismerhettünk meg, akiknek létszáma – általánosságban elmondható –, évközben is növekszik. Gyülekezeti vasárnapi gyermekalkalmak: Ez az az alkalom, amely a gyülekezet szeme elõtt zajlik, hiszen hétrõl-hétre látjuk a fõének alatt gyermek istentiszte-

letre átvonuló gyermekcsapatot. A gyermekistentiszteletek és gyermekmegõrzés személyi feltételeiért, a tematikáért, gördülékeny mûködéséért vagyok felelõs. A gyermekmunkába bekapcsolódókkal heti szinten tartjuk a kapcsolatot külön erre a célra létrehozott gyermekmunkás levelezõlistán. 2009-ben ezen a területen is többen lettünk, mind munkásokban, mind gyermekekben. A szervezés is újabb feladatokat állít elém, hiszen segíteni kell az új „vállalkozókat”. A mi gyülekezetünkben létezik egy rend a gyerekalkalmakat is illetõen, amihez Berta Zsolt lelkésszel ragaszkodunk. Ez pedig az a komoly felkészülést igénylõ munka, hogy mindig legyen bibliai történet és imádság mindkét helyszínen, természetesen röviden és a gyerekek nyelvén megfogalmazva. Ezt újra és újra hangsúlyozni szoktuk a segítõk körében. A tematikát háromhavonta állítom össze vasárnapról-vasárnapra figyelembe véve az ünnepeket. Ennek a táblázatba szedett tematikának a kinyomtatott példányára lehet feliratkozni elõre. Az alkalmak megtartásához segítséget szeretnék adni a 2010-es évben. Hamarosan képzést indítok a gyermekmunkában résztvevõknek, ahol szeretnék eszközöket, ötleteket és bátorítást adni. A katechetikai képzést kb. negyedévente szeretném meghirdetni a tematika elkészültekkor.

2010. Húsvét

ÚTRAVALÓ

Kisgyermekes-istentiszteletek: Vannak alkalmak, amikor a templom terében vannak jelen végig a gyerekek az istentisztelet alatt. Ezek: évnyitó, évzáró és karácsonyi (betlehemes) istentiszteletek. 2009-ben Berta Zsolt lelkipásztorral közösen tartottuk ezeket az alkalmakat, az egyes részleteket, fázisokat egymás között elosztva és összehangoltan. 2009 júniusában az évzárón, szeptemberben az évnyitón illetve a gyermekkarácsonyon szolgáltam prédikációval, vagy bevezetõ beszélgetéssel. Ezen alkalmak során törekedtem a gyerekek és felnõttek számára egyaránt érthetõ, tartalommal bíró, tömör igehirdetésre. A jövõben hasonlóan képzeljük el ezeket az alkalmakat, de nyitottak vagyunk esetleges változtatásra, újabb formákra, természetesen a „régi” tartalom mellett. Játszóházak: Nagy szervezést igényelnek a játszóházak, de elmondható, hogy megéri a befektetett energia. Kéthavonta próbáljuk meghirdetni. Segítségünkre van az eddig összegyûjtött tapasztalat, amely által kikristályosodott a játszóházak programja. Az elmúlt évben készítettem egy „menetrendet”, amelyen szerepelnek a feladatok, az eszközök és a felelõsök. Többnyire a gyerekmunkásokkal, ifisekkel beosztjuk egymás között, ki mire vállalkozik. A játszóházak fõ részei a bevezetõ játék-énektanítás – a történet dramatikus és interaktív elmesélése – kézmûveskedés és játék. Ezen kívül szervezést igényel a helyszín elõkészítése. Sokemberes feladat, de mûködik a kohézió, és mindenki kezdi megtalálni a rászabott feladatokat. Erre a megtalálásra továbbra is segítünk és bátorítunk. 2010-ben szeretnénk annyiban módosítani, hogy a meghirdetésében feltüntetjük ezentúl, hogy a játszóház egymásra

Örömmondó

d


épülõ részekbõl álló program a gyerekek számára, melynek lényege a bibliai üzenet. Ugyanis megtörténik olykor, hogy errõl maradnak le a résztvevõk. Szeretnénk komolyabban venni a lelki rákészülést is, a segítõket is bevonni a közös imádságba ezen alkalmakért. Ez a hitben való közösségünket is erõsíti és azt a tudatot, hogy itt az Isten is jelen van. Táborok és gyülekezeti hétvégék: A táborok és gyülekezeti hétvégék alkalmával mindig meg kell szervezni a felnõtt alkalmakkal párhuzamosan folyó gyerekekkel való foglalkozást is. Így történt ez 2009-ben a nyári táborban, és szeptemberben a gyülekezeti hétvégén is. Az elmúlt évben ezekért a feladatokért vállaltam a felelõsséget és az aktív jelenlétet. A nyári táborban a bibliai üzenet a „Ne félj!” mondások köré csoportosult, és olyan történetekrõl hallhattak a gyerekek, ahol Isten ezt mondja az embernek. A három órás foglalkozások alatt volt tehát történet, sok-sok közös játék, és kézmûveskedés. 2010-ben szeretnék még egy fõ segítséget, mert nehéz összehangolni az egymástól távol esõ korosztályokat, és a nagy létszám irányítása, vezetése sem könnyû feladat. Örömmondó: Az örömmondó 2009es karácsonyi számában megjelent egy gyerekeknek szóló oldal, színezõvel, feladatokkal. Szeretném, ha ez folytatódna a jövõben is, szívesen vállalom a következõ számokba a gyerekoldal megkomponálását. Értékelés: Az év elején kitûzött célok zömét sikerült teljesíteni. Továbbra is keresem az utakat, lehetõségeket, hogy az isteni szeretetet minden egyes történet mesélésén, játszóházon, gesztuson keresztül megérezhessék a gyerekek, és szüleik egyaránt. A segítõ társaimmal jól


 d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

tudtam együtt dolgozni és ezúton is köszönöm a nagyon jó együttmûködést.

IFJÚSÁGI MUNKA Ifjúsági órák: 2009-ben is pénteken tartottuk este 6 órától az ifjúsági bibliaórákat (ifi). Tavasszal hétrõl- hétre fogadtuk a téma javaslatokat, hogy arról beszélgessünk, ami érdekli a csapatot. Ezeket zömében Berta Zsolt vezette. Õsztõl ezen alkalmak irányítását én vettem át. Fõ témánk a „Kapcsolatok” volt, és 10–11 pénteken keresztül ennek dimenzióit, különbözõ konstellációit néztük meg az ige fényében. A téma iránti lelkesedés létszámban ugyan nem mutatkozott meg sajnos, de akik jelen voltak, tartalmas és õszinte beszélgetéseket folytattunk. Általában 4-8 fõ között mozgott a létszám. Nem sikerült megvalósítani olyan alkalmakat, mint közös pizzázás, filmnézés, vagy házi ifi – annak ellenére, hogy az elvétve elõforduló egy – egy ilyen alkalomnak nagyon pozitív visszhangja volt. Nem használtuk ki ezeket a lehetõségeket. Erõfeszítéseink között mindig szerepel a közösség erõsítése, a tagok odaszántságának, feladatvállalásának, önállóságának elõsegítése és erõsítése. Szeretnénk bátorítani a gyermekmunkában való részvételre, egyéb gyülekezeti szolgálatra. A húsvét reggeli ifi és az ifi-karácsony rendhagyó alkalmait is idesorolnám. Ezek jól sikerültek, és meghittek voltak. Mindkét alkalomra sok közös énekkel, ajándékkal készültünk, és próbáltuk emlékezetessé tenni az ünnepeket ebben a közösségben is. 2010-ben az ifisek kívánságára a zsoltárok könyvébõl szemezgetünk alkalomról- alkalomra. Felvetésükre õk ma-

2010. Húsvét

guk is hoznak egy-egy zsoltárt és készülnek téma bevezetõ kérdésekkel. Ifjúsági hétvégék: 2009-ben áprilisban töltöttünk el egy közös hétvégét Mányi Dániel jóvoltából Kismaroson. Olvashattunk errõl beszámolókat az Örömmondóban. Húsvétra hangolódtunk ezen a hétvégén. Az ifisek nagyon jól érezték magukat. A lelki tartalmakra Berta Zsolttal készültünk. Õsszel is gondoltunk egy hétvégére, de nem sikerült idõpontot egyeztetni. 2010 tavaszán újra megpróbálunk egy hétvégét megszervezni. Táborok: Ebben az évben nem szerveztünk külön ifis tábort, hanem a Csillagpont táborába csatlakoztunk a konfirmandusokkal együtt. A beszélgetésekbõl pozitív visszhang, jó vélemény csendült ki. Elhatároztuk, hogy Deo volente 2011-ben is megcélozzuk ezt a nyári programot. A Csillagponton való részvétel tudatos döntés volt. Jónak találtuk ugyanis, hogy tapasztalatokat és impulzusokat szerezzenek az ifisek más ifis csapatokkal, hívõ emberekkel, keresztyén értékekkel megismerkedve, a bibliai üzenetet sokféle formában érzékelve. Tervek: A közösség teremtõerejének elõhívására keressük az újabb ötleteket és lehetõségeket. Szeretnénk beletekinteni a karitatív munkába, a különbözõ szociális csoportok életébe, és vendégeket meghívni a különbözõ missziós területekrõl, hogy látókörünket, empátiánkat, szociális érzékenységünket növeljük, és vallásunk egy nagyon fontos, ám elhanyagolt részére, a diakóniára fókuszáljunk. Szeretnénk megtapasztalni a közösen végzett szeretetszolgálat erejét, és megismerni az embernek szolgáló szeretõ Istent. Négyesi Adrienn beosztott lelkész

2010. Húsvét

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Örömmondó

d



Közösségerõsítõ karácsonyi vacsora Régi hagyományt szeretne feléleszteni a Svábhegyen a katolikus és református egyházközség a vasárnap este rendezett jótékonysági halászlévacsorával*, amelyet többek között a XII. kerületi önkormányzat is támogatott. A szervezõk célja egyúttal a lokálpatriotizmus erõsítése és a két keresztyén-keresztény egyházközség támogatása is.

E

gy régi hagyományt elevenítettek fel advent utolsó vasárnapján a XII. kerületben. Egykor a Svábhegyen lakók minden év december 23-án összegyûltek az iskola elõtt, és a karácsonyi ünnepi vacsorához közösen fõzték meg a halászlét. Ezt a hagyományt szeretné feleleveníteni és a rászorulók megsegítésével összekötni a helyi református és katolikus egyházközség. A kezdeményezés

mellé állt az önkormányzat és több cég is. Az alapanyagot – 200 kilogramm ponty, egy kevés harcsa, hagyma, só, paprika és gyufatészta – a Svábhegyen lévõ Bajai Halászcsárda biztosította, mint ahogy a halászlét is a csárda szakácsai készítették a régi hagyományoknak és recepteknek megfelelõen. – Jónak tartjuk az ilyen közösségformáló kezdeményezéseket – mondta el kérdésünkre Kovács Lajos Attila, a helyi önkormányzat városüzemeltetési irodájának vezetõje. – Technikai segítséget nyújtunk a szervezõknek: a katasztrófavédelmi csoporttól hoztunk sátrat, az iskolából biztosítjuk az áramot. Mi ebben a közösségformálást látjuk a legfontosabbnak, ami támogatandó, és egybeesik az önkormányzat céljaival – fogalmazott az irodavezetõ. Mindkét egyház számára kiemelt jelentõségû, hogy az embereket közösség-

* a vízpart mellettiek nem halászlének hívják ezt a nemzeti étkünket, hanem hallének, mivel nem a halászt, hanem a halat fõzik bele a levesbe!


 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2010. Húsvét

be hívjuk össze, hiszen a Krisztust-követõ élet mindig egy közösségi élet. – számunkra a legfontosabb, hogy karácsony közeledtével a két gyülekezet meghívja az embereket egy ilyen szeretetvendégségre, ami egyben jótékonysági vacsora is. A befolyt öszszegbõl a két közösség rászorulóit szeretnénk támogatni – fejtette ki Kocsis István, az istenhegyi Szent László-templom plébánosa. Mint fogalmazott, karácsonykor az Isten szeretetét ünnepeljük, aki nekünk Berta Zsolt, Kocsis István és az ötletgazda Béres L. Attila ajándékozta a fiát, mi emberek a munkánkkal, törõdésünkkel, az a bevétel, ami itt most összegyûlik, szeretnénk egymást megajándékozni. mindkét közösség rászorulóit szolgálja” Ez egy régi tradíció, nem tudjuk, – fogalmazott megnyitóbeszédében Kohogy pontosan mikor szûnhetett meg, csis István atya. Hozzátette: ne csak a talán az ötvenes években, amikor szét- forralt bor és a halászlé melegítsen minverték a kis közösségeket – emlékezett ket belülrõl, hanem Isten szeretete is Berta Zsolt, a Svábhegyi Református járjon át minket. Az a szeretet, amit Missziói Egyházközség lelkésze. – Azt 2000 éve kaptunk testet öltött formágondoltuk, hogy a lokálpatriotizmus ban, Jézus Krisztusban. erõsítésére, a két keresztény-keresztyén Az ötletgazda Béres L. Attila, a reforegyházközség támogatására megpró- mátus közösség presbitere a rendezvény bálkozunk a hagyomány felelevenítésé- után elmondta, hogy a délután folyavel. A halászlé egy hagyományos kará- mán mintegy hatszázan vettek részt az csonyi étel, de nem mindenki tudja ott- eseményen és 293 adag hallét osztothon elkészíteni, mert elég nehézkes, tak szét, egyenként ötszáz forintos áron. aprólékos munka. Így egy közösségi A megmaradt ételt a Máltai Szeretetrendezvényen hozzájuthat, ráadásul egy szolgálat kapta meg. jótékony célt is szolgál vele – tette hozzá a lelkész. Péterffy Balázs „Ne csak megajándékozottak legyünk Jézus Krisztus által, hanem mi magunk (Megjelent a Magyar Nemzet 2009. decemis ajándékozzunk meg másokat, hiszen ber 22-i számában)

2010. Húsvét

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Örömmondó

d


Maszkabál az altemplomban Bál, bál, maszkabál! Minden jelmez készen áll, szól a nóta, messze száll: Áll a bál, áll a bál, áll a fényes maszkabál! – énekli egyik lemezén a gyermekek kedvence Gryllus Vilmos. Ha 2010. február 13-án eljött volna gyülekezeti farsangunkra, bizonyára ugyanezt a dalt dalolta volna – nemcsak a gyermekek örömére. Hiszen tényleg állt a fényes maszkabál a Svábhegyen. Volt közöttünk egy komplett szelektív hulladéklerakónak öltözött család (Falusék), megjelent egy teljes császárpingvin kolónia egyenesen Grönlandról (Osváthék), de találkozhattunk a felnõttek között egy katicabogárral (Adrienn), egy karácsonyfával (Berta Kati), egy felszarvazott „ökörrel” (nem árulom el, hogy ki

volt, tessék megkérdezni!) és élete párjával (három és „fél” gyermekes anyuka), aki érett paradicsomként bûvölte el a jelenlévõket, valamint egy mûtétre készülõ, teljes „harci díszben” zöldellõ orvossal is, e sorok írójának személyében. De körünkben köszönthettük a Real Madrid labdarúgó csapatának két sztárját is, az öregfiúk kapitányát Pummer Csabát és Pummer (Junior) Petrát az ifjúsági korosztály gólvágóját. (A felsorolás korántsem teljes.) A gyermekek (és szüleik) is kitettek persze magukért, hiszen szebbnélszebb, ötletes és egyedi jelmezekkel készültek az idei maszkabálra is. A teljesség igénye nélkül említem meg, hogy a félõsebbek halálra rémülhettek egy élethû csontváztól (Fa-


 d Örömmondó

2010. Húsvét

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

lus Barnus), egy igazi cowboytól (Madarász Áron), vagy egy rettenetes kalóztól (Madarász Botond), akik pedig szeretnek gyönyörködni a szépségekben, rácsodálkozhattak egy másik katicabogárra is (Vásárhelyi Brigi), egy igazi balettkisasszonyra (Vásárhelyi Bori), egy spanyol táncosnõre (Berta Bogi), s az egész alkalom talán legszebb gyermekére, az igazi szakállas kis Mikulásnak öltöztetett Falus Gergõre is. A jelmezversenyen kívül most sem maradtak el a különbözõ ügyességi versenyek és játékok, ám az amúgy is igen vidám délután hangulatát leginkább három komoly fiatalember, Kóti Dávid, Kóti Loránd és Fódi Benedek elõadása fokozta, akik a híres angol humorista csoport a Monthy Phyton a „Hazugságvizsgáló” címû jelenetét adták elõ, hatalmas sikerrel. S persze idén is megtartot-

tuk a várva-várt fánkevõ versenyt, amelynek különlegessége volt, hogy a második fordulóba az apukák is benevezhettek. A gyõzelmet Falus György szerezte meg, azzal a diszkrét megjegyzéssel, hogy „látszik hogy milyen nagy a po…(olajban sült, édes farsangi sütemény)”. Hálásak vagyunk Istennek ezért a kedves délutánért, és hisszük, hogy Neki is örömet, gyönyörûséget jelent, ha „a testvérek egyetértésben élnek”. (Zsoltárok 133:1) Köszönet a fõszervezõknek, Falusné Szabó Zsófinak és Várnagy Csillának a zökkenõmentes lebonyolításért. Reméljük jövõre te is megnézed, milyen egy igazi svábhegyi maszkabál! Berta Zsolt

c

2010. Húsvét

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Örömmondó

d


Szíria és Margat vára

L

élekemelõ vasárnap délutánt töltöttünk együtt február 21-én, a gyülekezeti délutánon. A vetített képes elõadásra nem csak a felnõtt egyháztagok, de családok is érkeztek gyerekestül. Õk ha Aladinnal szerettek volna repülni a repülõszõnyegen vagy a dzsinn segítségét várták, akkor nem kellett csalódniuk, mert Dr. Vásárhelyi Balázs, gyülekezetünk tagja olyan mesevilágba vitte el a hallgatóságot, hogy csak ámulva néztük a képes beszámolót. Balázs a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építõanyagok és Mérnökgeológia Tanszékén statikus, kõzetmechanikai, mérnökgeológiai, alagútépítési szakoktató. Elõadását azzal kezdte, hogy fölvázolta Szíria földrajzi, politikai képét, majd a sokvallású ország vallástörténetérõl ejtett pár szót. A térképi áttekintés után Damaszkuszt, Szíria fõvárosát, a Közel-Kelet éjjel-nappal nyüzsgõ hatmilliós „hangyabolyát” mutatta képekben, ahol kultúrák sora épült egymásra. A Jabal Kissoun hegyrõl a vörösen lenyugvó nap fényében pazar látvány a síkságon elterülõ metropolisz. Tört-fehér színû házak tömegébõl, mint megannyi gyertyaszál emelkedik ki a számtalan, esténként zöld fénynyel megvilágított mecset. Damaszkusz óvárosa Medina, a muszlimok második legszentebb városa Mekka után. Medreszek (vallási iskolák), szerájok, fürdõk, csodaszép paloták között sétáltunk Vásárhelyi Balázzsal a 2 km hosszú Egyenes utcán, a bibliai Via Sacra-

ton, amit szõnyeg-, régiség- és ékszerkereskedõk boltjai szegélyeznek. Ennek az utcának a végén, az örmény templomnál a városfal mentén haladva jutottunk el Szent Hanania (Ananias) házához, aki arról nevezetes, hogy visszaadta az akkor már zsidó Saulból általa kereszténnyé keresztelt Szent Pál látását. A bazár utcája egyenesen Medina központjához, az Omajjád mecsethez vezet, amely az iszlám negyedik legszentebb helye. Monumentális méreteit akkor érzékeljük, ha a márványborítású belsõ udvar közepén állva próbáljuk meg befogni szemünkkel a három minaretet és a kupolát magába foglaló épületkomplexumot. A muszlimok Krisztust prófétaként tisztelik és e mecset tornyába várják második eljövetelét. Az imaterem – ennek a méretei is lenyûgözõek: 136 m hosszú, 37 m széles és 20 m magas és az egészet vörös, keleti mintákkal díszített szõnyeg borítja, ahol egymástól elkülönítve imádkozhatnak férfiak és nõk – közepén található Keresztelõ Szent János mauzóleuma, amiben a szent levágott fejét õrzik. A keresztény negyedben pedig ma is áll az a ház,


 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

ahol Szent Pál menedéket lelt a damaszkuszi úton történt megtérése után. Elhagytuk Damaszkuszt Medinával és a „fiatal” várossal, Bosrával ismerkedtünk. Már négyezer évvel ezelõtt fontos kereskedelmi székhelyként említették a kõtáblák. A világörökség részét képezõ antik metropolisz éke a hatalmas római kõszínház, aminek tökéletes akusztikája a suttogást is sikollyá képes felerõsíteni. Ezt a színházat a mûvészettörténészek a világ három legjobb állapotban fennmaradt római kori színháza közé sorolják (a másik kettõ a törökországi Aspendos-ban és a franciaországi Orange-ban található). A Szír sivatag közepén rejtõzik Palmyra. A nagy kiterjedésû oázisban található ókori romváros az egyik legnagyobb a világon. Itt áll a ma is szent helyként tisztelt Oszlopos Szent Simon (Deyr Samaan) kolostorbazilikája. Palmyrából Maalulába folytattuk a meseutazást, melynek különlegessége, hogy a szír keresztény település lakói még mindig az arámi nyelvet, Jézus Krisztus nyelvét beszélik. Vásárhelyi Balázs ezután arról mesélt, hogyan is került õ Szíriába. Mint elismert statikust, õt kérte föl Major Balázs a szíriai Margat (Al-Mar-

2010. Húsvét

kab, Magyarvár) várában föltárt lovagtermek boltozatainak restaurálására. Major Balázs régész-arabista a középkori szentföldi és közel-keleti keresztesek kutatásának nemzetközileg elismert szakembere. Az általa vezetett Szíriai-Magyar Régészeti Misszió 2000 óta végez feltárásokat Szíriában. 2006-ban kapták meg koncesszióba Margat várát, ahol korábban még soha nem folyt kutatás, és különös megtiszteltetés, hogy a világ legnagyobb keresztes várát magyarok tárhatják fel. Az ásatáson részt vevõ kutatók mindegyike ingyen végzi a munkáját. Az 5,7 hektáros területen lévõ Margat vára a johannita lovagrend központja volt. A szíriai tengerparti régió egyik stratégiailag legfontosabb pontján egy magas vulkáni kúpra épült, ott, ahol a hegyek közvetlenül kifutnak a tengerpartra. Margat a három hatalmas szíriai keresztes vár egyike, dupla falgyûrûjén belül a fellegvár mellett egész középkori város állt lakóházakkal, templommal, kórházzal és püspöki palotával. Az erõd azonban nem csak az ásatások révén bír magyar vonatkozásokkal: III. Béla tett fogadalmat szentföldi hadjáratra, de mivel ennek õ maga nem tudott eleget tenni, nagy adományokkal támogatta a keresztesek várépítését, és kisebbik fiára testálta azt a kötelezettséget, hogy keresztesként hadjáratot vezessen a Szentföldre. II. András királyunk 1218. januárjában itt szállt meg seregével, amikor hazafelé tartott a Szentföldrõl, és az erdélyi sóbányák jövedelmébõl hatalmas évjáradékot, 100 aranymárkát rendelt a vár javára.

2010. Húsvét

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

A maga nemében egyedülálló a margati várkápolnában a pokolbéli jelenetet ábrázoló freskó a déli falon. A középkori kápolnákban a szentély általában kelet felé néz, a felkelõ Napra. A pokol mindig a nyugati falon van, szemben az oltárral, mert ott megy le a Nap, sötétség honol. A mi poklunk közvetlenül a szentély mellett, a déli falon van. A szentélyhez közel pokolbéli jelenetet nem szoktak ábrázolni. A középkori mûvész élénk fantáziával festette, miként sínylõdnek a bûnösök. A felsõ sorban megkínzott akasztottak láthatók, alattuk egy nagy kerékbõl pengék állnak ki: arra nyársalták fel a bûnösöket. Egy püspök tûzben pörkölõdik, négy ördög, köztük egy háromarcú foglalatoskodik vele. A legalsó sorban pedig egy karóba húzott lovagot látunk. A sötét hátterû freskón a bûnösök arcukat elfordítják az oltártól. Nem így az északi falon felfedezett mennybéli életképeket bemutató freskó, ahol derûs világossárga háttérrel ábrázolta a jeleneteket az egykori mûvész. A nyugati szakirodalom szerint a kápolna sekrestyefülkéjében található a legnagyobb összefüggõ keresztes freskóciklus. A pokoljelenet 8 négyzetméteres. A johanniták mielõtt felépítették volna a várat, közmûvesítették a hegyet: ciszternákat építettek, amelybe a téli csapadékot gyûjtötték, s latrinarendszert. A parancsnoki torony felsõ emeletén, a fapillérben kiképzett fülkében vízöblítéses latrinát építettek. A vár egykori lakói kedvelték a szõlõt, az olajbogyót, népszerû volt a tojás és a tengeri hal is. A sertéscsont kevés, ahol viszont találtak, a réteg a keresztesektõl származik. Elõkerültek csontok, amelyeken látszik a kóser vágás. Meglepõ, hogy nagyon kevés az elejtett vad maradványa.

Örömmondó

d


A johanniták regulája tiltotta a vadászatot, s ezt be is tartották: volt akkora a vár, hogy az ostromok idejére élõ háziállatokat tartsanak az erõdítményen belül. Korabeli források alapján tudjuk, hogy halastavaik is voltak. Az egyméteres törmelékréteg feltárásakor elegáns lakószobákra bukkantak, ami új megvilágításba helyezi a középkori várak mindennapi életérõl alkotott nézeteket. Eddig a várakból a falakat, tornyokat, gigantikus boltozott csarnokokat láttuk. Itt viszont lakályos szobák sorát alakították ki, és volt fürdõmedence, konyha is. Feltárásaik nyomán derült fény arra, hogy a lakótornyot fedett gyilokjáró koronázta, így az hat méterrel magasabb volt jelenlegi állapotánál. Magrat, a johannita erõdítmény szimbóluma lett annak a korszaknak, amikor a keresztes lovagok uralkodtak a Szentföldön. Nekik köszönhetõ, hogy több száz évig feltartották az iszlám terjedését. Margat várát a magyar keresztesek bevehetetlenre építették. Egyiptom, Palesztína és Szíria egyesített serege is csak árulással tudta elfoglalni. II. András királyunk a legvitézebb keresztes lovag volt akkoriban. Emlékét alig õrizzük, míg a Margatot megvívó Szaladin képmása ott van a mai arab pénzeken. E történelmi adósságból törleszt a szírmagyar régészeti misszió, melynek célja a teljes digitális térinformatikai adatbázis létrehozása, amelynek alapján megrajzolható a vár 3 dimenziós modellje, a régió történeti és régészeti topográfiája. E mellett feladata a missziónak az is, hogy kiképezze a szír régészeti utánpótlást, hogy a szír szakemberek önállóan folytathassák majd az itt megkezdett munkát. Konkoly Elemér


 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2010. Húsvét

A KÉSZ Isten-hegyi Csoportjának rendezvénye Agócs Gergely elõadása

A

KÉSZ (Keresztyén Értelmiségi Szövetség) Isten-hegyi Csoportja 2010. 02. 24. szerdán tartotta templomunkban rendezvényét. Agócs Gergely néprajz- és népzenekutató, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa Kazária, avagy a „tükör túloldala”, a magyar népzene párhuzamai a Kaukázus északi elõterében címmel tartott elõadást. A kutató elmondta, hogy a magyar rokonságkutatás elmúlt százötven-kétszáz esztendejében a vizsgálódás irányait az õshaza-elmélet, a magyarság kialakulásának feltételezett bölcsõjének felkutatása határozta meg. Hitelt érdemlõ írásos források híján az õshaza-elméletek sokasága látott napvilágot NyugatSzibériától Xinjiangon keresztül Irakig és a Volga-Káma könyöktõl egészen a mai Irán területéig, hol ide, hol oda helyezve az eredeti kiindulópontot. A kutatók nagy többsége ezekhez a térben és idõben legtávolabbi, legmegfoghatatlanabb eseményekhez igyekezett adalékokat gyûjteni. Így jutott el Kõrösi Csoma Sándor Tibetbe, Jankó János az Obi-ugorok közé, Diószegi Vilmos a különféle egyéb szibériai népekhez, Mándoki Kongur István Kazahsztánba, vagy Kiszeli István az ujgurok földjére, és még sorolhatnánk a rokon népek kutatásának állomásait, kiváló kutatóit. A magyarság eredetének, az õshaza kijelölésének erõfeszítéseiben természetes igényként mutatkozott az ezeken a területeken ma élõ népek hagyományos kultúrájának megismerése. Ennek az immár könyvtárnyi szakirodalmat felhalmozó speciálisan

magyar kutatási szakterületnek eredményei elvitathatatlan szerepet játszottak a nemzetközi turkológia, finnugorisztika területén, e tudományágak nagy jelentõségû fordulatait sok esetben magyar kutatók munkája alapozta meg. A honfoglalás-kori magyarokról szóló egyik legtartalmasabb tudósítást Constantinos Porphyrogenaetos bizánci császár De administrando Imperio (A birodalom kormányzásáról) címû mûvében találhatjuk. Ez leírja, hogy a honfoglalás nagyszabású vállalkozása a Kazár Kaganátus területérõl indult el; hogy a csatlakozott kabarok három törzse a magyarokkal egyenrangú volt; hogy ezek a kabarok „tanították a türköket a kazárok nyelvére”; hogy a magyar törzsszövetség „sabartoi asphaloi”-nak nevezett része hátramaradt és keletre húzódott; hogy a két néprész mintegy fél évszázaddal a Kárpát-medencébe való bevonulás után élénk diplomáciai kapcsolatokat táplált, és még sok ezekhez hasonló fontos információról értesít. E részletek tükrében is feltûnik, hogy ha ez a nyugati történelemtudomány számára 1746 óta ismert és ma a magyar honfoglalás legalapvetõbb forrásaként számon tartott mû ilyen pontosan meghatározza a magyarok honfoglalás elõtti kapcsolatrendszerét, akkor a rokonnépek, illetve a honfoglalás elõtti kulturális kapcsolatok kutatásában az általa megjelölt területek miért kerülték el a szakemberek figyelmét? Annál is inkább, mivel mindeddig nem járt senki magyar kutató az egykori Kazária területén néprajzi, népzene gyûjtõi céllal.

2010. Húsvét

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

E hiányok pótlására kereste föl a Kaukázus északi elõterében élõ népeket Agócs Gergely, és a helyszínen közöttük végzett eddigi vizsgálatai céljairól és eredményeirõl adott számot a KÉSZ estjén. A már említett õstörténeti vonatkozások egyértelmûen indokolják, hogy a néhai Kazár Kaganátus területén ma élõ népek kultúráját, annak vizsgálatát a magyar társadalomtudományok kiemelten kezeljék. A Kaukázus északi elõterében élõ türk, iráni, illetve kaukázusi nyelveket beszélõ népek története azért is lehet fölöttébb izgalmas a magyar mûvelõdéstörténet számára, mert e népek nagy részérõl hitelt érdemlõen kimutatható, hogy õseik már a Kr. u. IV–V. századtól folyamatosan a mai településterületeiken éltek. A „kazár” nyelvû kabarok a honfoglaló hét magyar törzs mellett további (az elõbbiekkel egyenrangú) hármat alkottak. Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy kultúránk megannyi „törökös jegyét” nem csak az interetnikus kapcsolatok révén szerezhettük, és el kell fogadnunk azt a felvetést, hogy a magyar nép etnogenezisében tevõleg is részt vettek olyan türk nyelvû népcsoportok, melyek keleten maradt néprészeinek leszármazottai a Kaukázus északi elõterében máig megõrizték nyelvi-etnikai különállásukat. A magyar kulturális párhuzamok – ilyen pl. a hagyományos zenei kultúránk keleti kapcsolatrendszere –, indokolják, hogy az itt élõ népcsoportok közül elsõsorban a türk balkárok, karacsájok, nogajok és kumükök vizsgálatával foglalkozzunk. 2000 szeptemberében ment elõször Agócs Gergely gyûjtõútra a Kabard-Balkár és Karacsáj-Cserkesz köztársaságok területére, ahol népzenei terepkutatást végzett. A második gyûjtõútra 2007 au-

Örömmondó

d


gusztusában került sor, amikor is a hét évvel korábban meglátogatott községek mellé az eddig feltáratlan völgyekben is végezett adatgyûjtést, sõt, ezúttal nogaj településeken is sikerült a magyar összehasonlító zenefolklorisztika szempontjából nagy értékkel bíró hang és videófelvételeket készítenie. A sok-sok nyilvánvaló, nem egyszer szinte dallamazonosságot mutató zenei párhuzam mellett egyéb folklóradatok, járulékos információk is elõkerültek. Pl. a karacsáj-balkár nép déli szomszédjai a karacsájokat és balkárokat nem különböztetik meg egymástól, hanem gyûjtõnevükön „szovarti”-nak (szavárdoknak) nevezik õket. Keleti szomszédaik pedig megkülönböztetés nélkül „aszi”-nak (jászoknak) illetik õket. A karacsájok és a balkárok ma moszlimok, e hitre viszont elég késõn, a XVIII. század elején tértek csak át, azelõtt keresztények voltak. A magyar népzenei anyaggal szoros rokonságot mutató legtöbb dallampárhuzamot a karacsáj-balkár népzenének a legrégebbi rétegében, a hõsénekek, rítusénekek, halott-siratók, bölcsõdalok és gyermekjátékok világában fedeztük fel. Errõl látható és hallható módon elõadónk helyszíni élményeibõl részesülhettünk: peregtek az ott készített film kockái, hangzott az ének. Nem volt szükség érvelésre, fárasztó bizonygatásra, ezek a zenék valóban magyar dallamokként hangzottak. Érezhetõ volt Agócs Gergely elõadásából, hogy az Észak-Kaukázus népeinek folklórja még számos olyan, eddig feltáratlan adalékot tartogat a magyar tudományosság számára, melyek dokumentálása a témával foglalkozó szakembereknek sok munkát fog adni még a jövõben is. Konkoly Elemér és Batizi László


 d Örömmondó

PRESBITERI ÉLETÚT

2010. Húsvét

Akinek sokat jelent a családias svábhegyi gyülekezetbe tartozni A presbitert az egyháztagok maguk közül választják. De olykor sok évnek kell eltelnie, hogy közelebbrõl is megismerjük szolgatársainkat, egyházközségünk lelki és anyagi javainak sáfárait. Sorozatunk abban segít, hogy többet tudjunk róluk. A Svábhegyi Református Missziói Egyházközség elöljárói közül eddig Berta Zsolt lelkipásztor, majd Konkoly Elemér gondnok, a presbiterek közül dr. Berecz Ágnes, Csuka Gábor, dr. Molnár László, Pálffy Tibor, Lovas Miklós, Sütõ-Nagy István, Úr Gézáné Dr. Koncz Kornélia, Komlós Imréné és Dr. Kóti Tamás beszélt életérõl, családjáról, munkájáról. Tavaly két új presbitert és két pótpresbitert választott a gyülekezet. A sort az õsszel választott új presbiter, Falus György folytatja. – Kérem, meséljen civil foglalkozásáról! – Geológus vagyok. Akik ismernek, mindig ezzel viccelõdnek: „Mi a különbség a teológia és a geológia között? – Ég és föld.” Ösztöndíjasként Utrechtben, Európa egyik legjobb kutatójával a Föld felsõ száz kilométeres rétegének szerkezeti kutatását végeztük. – Az USÁ-ba is ezzel a kutatással kapcsolatosan utazott 2009 szeptemberében? – Most egészen mással foglalkozom: klímaváltozással. Olyan geológiai megoldásokat keresünk, amelyek a klímaváltozás hatását lassítják, esetleg megszüntetik. Ezzel kapcsolatosan jártam az Egyesült Államokban. – Néhány mondatban beszéljen a családjáról is! – Három gyermek édesapja vagyok. A távlatban tervbe van véve egy negyedik gyermek is, csak még most nagyon friss a harmadik születésének élménye. A három fiú után szeretnénk egy kislányt is. Mi is hárman voltunk testvérek. – Mióta élnek a hegyen? – Amióta összeházasodtunk, 1999 óta élünk itt a Svábhegyen.

– Hol volt az esküvõ? – A Torockó téri református templomban. – Elõtte is a pasaréti gyülekezetbe jártak? – A Torockó téren konfirmáltam, de azt megelõzõen Érdligeten laktam, ott jártam a református gyülekezetbe. – Hogyan talált rá a svábhegyi gyülekezetünkre? – Igazán érdekes módon. Ugyanis Hollandiába kaptam ösztöndíjat, kétszer is. Utrecht mellett, Vianenben van egy magyar református gyülekezet. A kis gyülekezet a környékbeli magyarokat fogja össze, Tüski István és Tüski Márta vasárnaponként istentisztelet is tart. Amikor elõször kint voltunk, rájuk találtunk, és 2005-ben már tudatosan mentünk viszsza hozzájuk. Akkor már két gyerekkel. Nagyon jól éreztük magunkat abban a kicsi gyülekezetben. Mindenki mindenkirõl tudott: ha valaki nem volt ott, kérdezték mi a baja, hol lehet. Nagycsaládos gyülekezet volt. Ráéreztünk arra, hogy ez az igazi. Szerintem egy gyülekezetnek ilyennek kell lennie, ahol mindenki mindenkit ismer, ahol fontos az,

2010. Húsvét

PRESBITERI ÉLETÚT

hogy ott legyek. Amikor hazajöttünk, még egy rövid ideig jártunk a Pasarétre, de ezzel a hiányérzettel. Tudtuk, hogy mi igazából egy ilyen gyülekezetbe szeretnénk menni. – Honnan tudták meg, hogy a mi gyülekezetünk ilyen? – A svábhegyi gyülekezetnek van egy sajátossága. A nagyobbik fiam és a nagytiszteletû úrnak a lánya egy óvodás csoportba jártak. Az ovihittanra beírattuk Marci fiunkat. Az egyik délután, amikor a gyerekeket öltöztettük, a nagytiszteletû úr Boglárka lányát, én pedig Marci fiamat, bemutatkozott: mondta, õ a lelkész, és megkérdezte, nincs-e kedvünk ide járni a svábhegyi gyülekezetbe. Már az elsõ alkalom után éreztük, hogy igen, talán ez az, ami hiányzott. Döntésünkben segített az is, hogy közben kiderült, mások is járnak ide: akit az óvodából ismerünk, vagy akivel a boltban szoktunk találkozni, vagy akivel a buszon együtt utazunk, vagy éppen a szomszéd házban lakik. Ebbõl a vasárnapi gyülekezetbe, istentiszteletre járásból a mindennapi, a gyülekezettel aktív kapcsolatra lehetett átváltani. Az istentisztelet színvonala, minõsége mellett ez is nagyon vonzó volt. Az igehirdetés minõségi mércéje magas volt, hiszen a Torockó téren Cseri Kálmán igehirdetései magasra teszik a mércét. Igaz, Cseri Kálmán egészen máshonnan szólít meg. Svábhegyen Berta Zsolttal hasonló élethelyzetben vagyunk. Fiatal család, kis gyerekek, nagyon hasonló problémák foglalkoztatnak minket. Ez jelentett külön vonzerõt. – Csak megerõsíteni tudom, hogy családias a gyülekezetünk. De mivel lett a gyülekezet szemében alkalmas arra, hogy presbiterré válasszák? – A gyülekezet életébe a kisgyerekes

Örömmondó

d


programokon kapcsolódtam be: a farsangon, a hozzá kapcsolódó terem díszítéssel, takarítással, átrendezéssel, szeretetvendégséggel, a kert takarításával, rendbetételével, és azzal, hogy az elmúlt években a gyerekeknek betanítottuk a karácsonyi mûsor szövegét. – Mióta vesz részt a kisgyermekes körökön családjával? – Tavasszal érkeztünk a gyülekezetbe, már a májusi alkalomra meghívtak minket, és attól kezdve kezdtük úgy érezni, hogy valóban itt a helyünk. Ugyanolyan vagy hasonló értékrenddel, gondolatvilággal, hasonló problémákkal rendelkezõ emberek között jó lenni. 2006 szeptemberében folytatódott a kisgyermekes kör, abban az évben a svábhegyiek közül nagyon sokan belekapcsolódtak, sokan jöttek az alkalmakra. Volt egy csomó feladat. Házigazda szerepét is elvállaltuk. – Felesége, Zsófia, – aki számtalanszor szolgált már a gyerekek között –, támogatta presbiterré jelölését? – Mellettem volt, amikor a presbiteri jelölésem szóba került. Megijedtem, reálisan felmértem a kvalitásomat, illetve ennek hiányosságát. Õ volt, aki azt mondta: „ha a gyülekezetért tenni kívánsz, ha élvezni szeretnéd a gyülekezeti tagságot, akkor igenis tenni kell, felelõsséget vállalni, faladatokat vállalni”! – Gondolt-e arra, hogy ezt még több idejét elvonja a családtól? – Sajnos hozzászokott, a munkámból adódóan sokat vagyok távol, összességében egy évben több mint egy hónapot távol vagyok a családtól. – Lassan megismeri, milyen feladatok vannak a presbitériumban. Hogyan tud bekapcsolódni a gyülekezet- és a templom építésébe? – A gyülekezet nagyon dinamikus, fejlõdõ. Ebben a nehéz helyzetben számbe-



d Örömmondó

PRESBITERI ÉLETÚT

lileg és lelkileg is a gyülekezet folyamatosan épül, gyarapodik, folyton változik. Ennek megfelelõen mindig új feladatok adódnak. Ez is egy indok volt, amiért elfogadtam a presbiteri jelölést. Újra kell gondolni, hogy milyen struktúrában megy tovább a gyülekezeti élet szervezése. A megújított gyülekezeti élet tervezésében, kivitelezésében részt tudok vállalni. Jó lenne, ha a saját oldalamról ez szervezettebb és tudatosabb lenne! Nem biztos, hogy minden feladatban részt kell vennem, mert van, amiben nálam sokkal alkalmasabbak is vannak. Azokban a feladatokban, amelyekben van adottságom, tehetségem, lehetõségem, tudatosabban kell feladatot vállalnom. Nagyon remélem, hogy a presbitériummal együtt körvonalazzuk azokat a feladatokat, amelyekben a gyülekezetnek valóban hasznára tudok lenni. Nagyon szívesen részt veszek fizikai munkákban, az építésben, a kertrendezésben, – ha erre van szükség, erre is alkalmas vagyok –, de elképzelhetõ, hogy pályázatokkal, vagy a gyülekezeti munkák szervezésével, koordinálásával nagyobb hasznomat veszi a gyülekezet. – Váltsunk témát. Hogyan készül karácsony ünnepére? – Õszinte leszek. Nem tartozott a karácsony a kedvenc ünnepeim közé. A vásárlás, a fogyasztói társadalom lesújtott ránk. Akármennyire is próbálunk ellenállni neki, nem lehet. Bizonyos mértékig

2010. Húsvét

lehet tompítani, de teljesen nem lehet függetleníteni magunkat attól, amit az ember agyába sulykolnak. Minden évben úgy készültünk a karácsonynak, hogy nem fogunk a vásárlással foglalkozni, és tényleg az lesz a legfontosabb, hogy együtt lesz a család és egy magasztos ünnep lesz. Mégis beleestünk a csapdába, hogy az utolsó nap is valamit vegyünk, mert az n-nedik unokatestvérnek még nincs ajándéka. A tömegben sorban állás, stb. szóval e miatt nem volt a kedvencem. Egy éve volt egy egészen különleges élményem. A Jókai iskolába járunk néptáncra, és a karácsonyhoz nagyon közel esõ fellépés után a gyülekezetbõl többen ott voltak az Önkormányzat melletti adventi vásáron, amikor is karácsonyi énekeket énekeltünk. Hirtelen megéreztem, igen, ez az, amikor nem az a lényeg, hogy ki mit kap, meg mennyit, és mennyire tömi tele a hasát, hanem az, hogy együtt vagyunk, együtt éneklünk Istent dicsérõ énekeket. Valami úgy berezonált, addig soha nem éreztem úgy a karácsonyokat. Ez a hangulat nagyon pozitív szintre tette utána következõ karácsonyi alkalmat. Innentõl kezdve ezt keresem. – Az én nosztalgiám egy falusi karácsonyi kántálásokra nyúlik vissza. Miközben házról-házra jártunk, énekeltük a karácsonyi énekeket, hullani kezdett a hó. Ugyanezt az élményt éltem át. Egy közösségben ünnepeltük Krisztus születését, azokkal is, akik nem

2010. Húsvét

PRESBITERI ÉLETÚT

tudtak a templomba eljönni. Közben pedig gyûltek a jótékonysági adományok is. Úgy gondolja, hogy ezt, vagy ehhez hasonlót kellene a gyülekezetnek itt a hegyen is megvalósítania? – A Hegyvidéken lakó õslakosok mesélik, hogy régebben az volt a szokás, hogy az iskola, a katolikus templom melletti téren december 23-án este össznépi halászléfõzés volt. Kivonult a Hegyvidék, és volt egy nagyon komoly összetartozás-érzés az emberekben. – Szerintem is érdemes lenne újra életre hívni ezt a szép régi hagyományt! Erõsödne a lokálpatriotizmus is, miközben lélekben is készülnénk karácsonyra. Annak ellenére, hogy a Hegyvidék minden szempontból Budapest legnívósabb környéke, mégis egy picit „falu”, el van szigetelve a fõváros többi részétõl. Sokan vannak talán, akik erre vágynak! Csak rajtunk múlik, megvalósítjuk-e. Miért ne? Miért ne lehetne keresni az alkalmakat, ahol együtt, a bogrács mellett, jó dolgokat tudjunk csinálni?* – Nagyon jó az ismerõsök között mozogni, élni. Ha kimegyek az utcára, bemegyek a boltba, az iskolába, az óvodába, az emberek itt még köszönnek. E miatt is nagyon szeretünk itt lakni. A gyülekezetbe való tartozás is ezt erõsíti. Tudom a szomszédom nevét, ismerem a családi körülményeit, gondjait, bajait, örömeit. Az a jó, hogy tudom, amikor õ rám néz, ugyanezt érzi irántam. Errõl sokat beszéltünk, fõleg a kisgyerekes szülõkkel, akikkel sokat vagyunk együtt, hetente többször találkozunk az iskolában is. Sokaknak hihetetlen pluszt jelent ebbe a gyülekezetbe tartozni. – Melyik a kedves éneke? – Rendszeresen szoktam magamban

Örömmondó

d


énekelni a „Lelki próbáimban Jézus légy velem…” kezdetû éneket. Ebben az énekben nagyon sok minden benne van, amit én nem tudnék ilyen szépen megfogalmazni. – Mindennap olvassa a Bibliát? – Amennyire telik az erõmbõl, idõmbõl a Bibliaolvasó kalauz szerint a napi Igéket elolvasom. Úgy érzem, nagyon gondosan válogatták össze a napi Ó- és Újszövetségi Igét, egymásra épülnek. Igyekszem naponta olvasni, illetve, amikor nem olvasom, mindig úgy érzem, ezért megy nehezen a napom, mert nincs lelki erõm, mert nem kértem el a napi lelki táplálékot, ami a mai világban a napi boldoguláshoz szerintem elengedhetetlen. – Van kedves Igéje? – Van sok, amit szeretek, de amihez mindig vissza szoktam térni: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Õ egyszülött fiát adta, hogy aki hiszen Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” A görög és a német fordítás: „Isten úgy szerette a világot…” Amikor egy ógörög filológussal pont ezt az Igét lapozgattuk, megmagyarázta, hogy a legeredetibb Biblia-fordításnál is mennyire fontos a jó fordítás. Azt mondta, hogy a legeredetibb görög szövegbõl, a szerinte legjobb magyar fordítást olvastuk. Tehát Isten Igéjében – folytattam a beszélgetést –, Isten saját maga elé helyezte a szeretet szót: mert Isten a Szeretet. Ezt Isten annyira ki kívánja mondani, hogy saját maga elé helyezi a „szeretet” szót. Azóta még inkább vissza-visszatérek erre az Igére, mert nekem ez nemcsak karácsonyi lelkület. Béres L. Attila

* Az ötletbõl 2009. december 20-án, aranyvasárnap valóság lett, a karácsonyi jótékonysági hallé vacsoráról a Magyar Nemzet 2009. december 22-i számában olvashattak, a cikket az Örömmondóban is közreadjuk.


 d Örömmondó

A HIT EMBEREI

2010. Húsvét

Kálvin évek Régi és új: Szenci Molnár Albert Institutio-fordítása és a készülõ új fordítás

Z

2010. február 25-én a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében mutattak be két kötetet: a Biblia Hungarica Philologica – Magyarországi bibliák a filológiai tudományokban c. konferenciakötetet és Szenci Molnár Albert Institutio-fordításának hasonmás kiadását (Kálvin János: Az keresztyén religióra és az igaz hitre való tanítás, Hanau 1624). Bölcskei Gusztáv püspök úr, a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnöke köszöntõjében méltatta Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár volt fõigazgatójának a Kálvin Évek rendezvénysorozatában nyújtott sokrétû segítségét és folyamatos támogatását (kiállítások, kötetek megjelentetése). A Magyarországi Református Egyház vezetõsége nevében elsõ ízben Monok Istvánnak adományozták a Kálvin-emlékplakettet, ezzel is elismerve értékmegõrzõ és értékközvetítõ munkásságát. A Biblia Hungarica Philologica c. tanulmánykötetet az egyik szerkesztõ, Heltai János mutatta be. Az Országos Széchényi Könyvtárban 2008 végétõl 2009 elejéig volt látható a Biblia Sacra Hungarica kiállítás, amely a Biblia befogadástörténetét állította a középpontba. A nagy érdeklõdést tapasztalva a könyvtár vezetése egy tudományos konferenciával egé-

szítette ki az eseményt, erre Biblia Hungarica Philologica címmel 2009. január 30-án került sor. Most ugyanezen a címen a konferencia elõadásainak szerkesztett változata látott napvilágot. Az elõadások, illetve az egyes tanulmányok azokat a témákat állították elõtérbe, amelyekrõl eddig kevesebb szó esett. Ilyen például a Biblia és a liturgia kapcsolata, vagy Heltai Gáspár Biblia-kiadási vállalkozása. Szó esik a 18. századi evangélikus fordításokról és a katolikus kiadási tervekrõl, a hazai román és szlovák nyelvû Bibliák történetérõl, a Szentírás és más mûfajok, az imádságoskönyvek és a hitviták kapcsolatáról. Természetesen a már eddig is kutatott témák (pl. Sylvester János Új Testamentuma, a Vizsolyi Biblia és annak további kiadásai) újabb kutatási eredményeit is bemutatja a kötet. Szenci Molnár Albert Institutio-fordításának hasonmás kiadása kapcsán Szabó István püspök úr (Dunamelléki Református Egyházkerület) tartott elõadást. A téma nagysága és összetettsége miatt elsõsorban az Institutio retorikai elemeirõl szólt, hiszen Kálvin a maga korában ezzel a teljesítményével is erõsen hatott. „…míg a retorika a közvetlenség tudománya, és ezért a késõbbi korok igen keveset, vagy éppen semmit sem idézhetnek fel a néhai réto-

2010. Húsvét

A HIT EMBEREI

rok teljesítményébõl, addig az igazán nagy rétorok mindig átléptek ezen az akadályon. Kálvin nem ösztönösen volt retorikai zseni, hanem – ha az is volt – a retorikát kora mûveltségi eszményeinek legmagasabb szintjén mûvelte” – mondta Szabó István, ismertetve Kálvin ezirányú mûveltségének forrásait. Hosszan sorolta a Kálvin által ismert és idézett egyházatyákat, teológusokat, mértékadó világi antik és (Kálvin-)kortárs auktorokat. Kálvin „sosem valami egyetemes, vagy absztrakt olvasóhoz szólt, olyan ugyanis nincs. Az olvasó, akit Kálvin megszólít és értekezésébe bevon, mindig közvetlenül a retorikai akció címzettje.” Szenci Molnár Albert, az Institutio fordítója leginkább „kálvinul tudott”, fordítási bõvítményei teológiailag teljesen helytállóak – emelte ki Szabó István. Harmadik elõadóként Buzogány Dezsõ, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora szólt az Institutio készülõ új magyar fordításáról. Bölcskei Gusztáv püspök úr bevezetõjében említette, hogy „nem jó az embernek úgy átrágnia magát egy bonyolult körmondaton, hogy mire a végére ér, elfelejti az elejét”, s bizony Kálvin Institutiojára ráfér a frissítés. Annál is inkább, mert a Szentírás és az Apostoli Hitvallás után református lelkész számára ez a legfontosabb olvasmány – mondta Buzogány Dezsõ. Elõadásában a fordítás idõszerûségérõl és gondjairól beszélt. A korábbi fordításokkal az volt a gond, hogy nagyon hûségesen próbálták követni azt a bonyolult latin mondatszerkezetet, amelyben Kálvin megírta mûvét. Ezt most a mai kor számára is befogadható módon, közérthetõbb formában kell közvetíteni, megtisztítva mindenféle töltelékszótól, sallangtól. A gondolatokat kell átadni a

Örömmondó

d


célközönségnek mai nyelven, mai fogalmi rendszerbe helyezve. A nehézség abban áll, hogy a feltördelt mondatok mégis kövessék az eredeti szöveg érvelõ, érvelve kifejtõ módszerességét, mert végül is Kálvint akarjuk olvasni, nem a magunk gondolatait. Az Institutio új fordítása 2013 augusztusára készülhet el. Ha a célt sikerül elérni, akkor sokkal szélesebb közönséghez juthat el ez az alapmû, mint eddig bármikor. Berecz Ágnes

Lelki próbáimban Jézus légy velem, El ne tántorodjék to´´led életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, To´´led elszakadnom ne hagyj semmiért.

Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test ero´´tlen: te oltárodon Keseru´´pohárral, hittel áldozom.

Ha halálra vágyik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végso´´harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram! (338. DICSÉRET: MONTGOMERY JAKAB, 1771–1854.)


 d Örömmondó

A HIT EMBEREI

2010. Húsvét

Indiai kórházmisszió

B

izonyára sokan emlékeznek még a kedves Testvérek, hogy 2009 tavaszának egyik vasárnap délutáni gyülekezeti alkalmán dr. Németh Júlia és férje, Pálúr Tamás tartott elõadást tervezett indiai kórházmissziós útjukról. Az erõs hit és mély elszántság eredményeképpen Júliának és Tamásnak – többek között a svábhegyi gyülekezet támogatásával – sikerült összegyûjteni a kiutazáshoz és a kinti léthez szükséges pénzt. Kint tartózkodásuk alatt ugyan azt az útvonalat „járják be” mint az dr. Erdélyi Dániel és családja, akik 2006–2007-ben szolgáltak Indiában. Az elsõ állomás Landour volt, amely a helyi viszonyokhoz akklimatizálódást, a „valódi Indiára” való felkészülést tette lehetõvé. Júlia és Tamás majdnem 7 hetet töltött ebben a Himalája lábánál (több, mint 2300 m magasan) fekvõ városban és ismerkedhetett meg a helyi kórházi, egészségügyi és társadalmi viszo-

nyokkal. Mindezek mellett igyekeztek elsajátítani a hindi nyelv rejtelmeit is. Az keresztény kórházi lelkület sok erõt adott nekik ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az indiai viszonyokhoz. A kórház hitvallása nagyon nyílt és egyértelmû: a 2 éve újjáépített kórházat is tudatosan és jelképesen is Jézus Krisztusra, mint sarokkõre alapozták. A kórház egy valóságos sziget a különbözõ vallású indiaiak között. Sokan zarándokolnak el ide, fõként szegények, sokszor utolsó reménnyel, és itt kellemes légkört tapasztalnak. Napjaik sok-sok kórházi munkával teltek. Júlia és Tamás gyakran mentek „terepre”, hogy az egészségügyi ellátást a helyszínen biztosítsák a távoli falvak lakosainak. Talán az egyik legmeghatározóbb élményük az elárvult tibeti gyerekek egészségügyi gondozása, amelyet szintén a keresztény kórház lát el. A többhetes landouri „felkészülés” után 2009. november 22-én érkezett Jú-

2010. Húsvét

A HIT EMBEREI

Örömmondó

d


IMÁDKOZZUNK Adjunk hálát Istennek: m téli rendezvényeinkért: a farsangért, a februári gyermekjátszóházért, a gyülekezeti délutánért, a kisgyermekes-családi kör alkalmaiért m a lelkipásztoroknak és presbitereknek adott testi-lelki erõért m az elkészült lelkészlakásért m az új gyülekezeti tagokért Könyörögjünk Istennek: m tavaszi programjainkért m a nagyheti-húsvéti istentiszteleti alkalmakért m a konfirmandusokért m a nyári táborokért

lia és Tamás küldetésük célállomására Fatehpurba. A több mint 24 órás döcögõs, poros utazás után hatalmas szeretettel fogadták õket. Az ottani kórházban éppen megérkezésükkor tartották az intézmény száz éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségsorozatot. Erre az alkalomra egy Brit szervezet, az EMMS támogatásából megépült egy új nõvérszálló ebédlõvel, (skóciai adományokból még 2005-ben egy másik, családos nõvérszálló), egy sportpálya, és most kerül átadásra szerkezetkész állapotban az orvosi szálló épülete. Talán az egyik legelképesztõbb a 90 (!) éves Dr. Alan története, aki miután hallott a kórházról, 2008 õszén eljött ide Angliából több hónapra segíteni. Hazatérve hírét keltette a kórháznak és adományokat gyûjtött a kórház fejlesztésére. A 2009. évi fejlesztések már az õ közremûködésének is köszönhetõk. Most kezd beérni az a vetés, amit a korábbi magyar misszióval együtt sokan végeztek a kórház megmaradásáért és jobb mûködéséért. Még együtt él az elavult, megszokott az új, modernebb feltételekkel, a régi szem-

léletet az új lehetõségekkel. Istennek hála, egyre több „nyugati” érzi kül-detésének, hogy ha csak rövidebb idõszakokra is, de részt vegyen kórházmissziós feladatok ellátásában. A fatehpuri kórházban is rendszeresen szolgálnak orvosok és ápolók, akik zömmel Ausztráliából, Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból, és persze Magyarországról érkeznek. Munkájuk mellett (ami az elképesztõ orvoshiány miatt nélkülözhetetlen), a kórház mindennapi mûködéséhez, az indiai orvosok és személyzet továbbképzése, egészségügyi és higiéniai szemléletük (ki)alakítása is rendkívül fontos. Persze az élõ, a mindennapokat átitató hit, és az Úr Jézus Krisztusba vetett feltétlen bizalom tekintetében õk is sokat kapnak indiai kollégáiktól. Tamás és Juli rendszeresen küld tájékoztatást indiai külmissziós élményeikrõl. Hálával gondolnak az õket támogató gyülekezetekre az értük imádkozókra. Részletes, képekkel illusztrált beszámolóik az alábbi internetes oldalon érhetõk el: www.indiamisszio.wordpress.com


 d Örömmondó

2010. Húsvét

GYEREKEK OLDALA

A szivárványnak jelentése van „Szivárványomat helyezem a felhõkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Mózes9,13.) Az égen vannak bizonyos jelek, amelyek segíthetnek az idõjárás elõrejelzésében. Ezek közül egyik a szivárvány. A pompás szivárványt a napsugarak idézik elõ, amikor fénytörést szenvedve visszatükrözõdnek az esõcseppek vastag függönyén, mint valami tükörben. Ha a szivárványt nézzük, meg tudjuk állapítani belõle, hogy a zivatar közeledik, vagy távolodik. Ha a szivárvány a keleti égbolton tûnik fel, akkor tudhatjuk, hogy a zivatar elmúlt. Ha azonban reggel és nyugaton látjuk a szivárványt, akkor tudhatjuk, hogy zivatar lesz. Sokan

tréfálkoznak azzal, hogy a szivárvány tövében egy nagy fazék aranyat lehet találni. Ez természetesen csak mese, nem érdemes aranyat keresni. Évezredekkel ezelõtt, amikor Noé korában Isten özönvizet bocsátott a földre, utána megígérte az embernek, hogy soha többé nem árasztja el az egész földet özönvízzel. Hogy erre az ígéretére emlékezzünk, különleges égi jelet adott, csodálatos színekbõl összetéve: ezt szivárványnak nevezzük. Kettõs jelentése van: felvilágosít bennünket az idõjárásról, és Isten ígéretére utal. A Biblia tele van Istennek az emberhez szóló ígéreteivel. Valahányszor szivárványt látunk, emlékezzünk arra, hogy Isten az ígéretét megtartja. q z

v }

u

x

y

t

Színezd ki a szivárványt! Az igazi szivárvány színei fölülrõl lefelé: piros, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya. Melyik két szín nem szerepel a szivárvány színei között? Rakd rendbe az összekevert betûket és megtudod! keetfe = ....................................... nraba = ....................................... q z

v }

u

x

y

t

2010. Húsvét

GYEREKEK OLDALA

Örömmondó

d


Játszóházban a kapernaumi századossal Élt egyszer Jézus korában, Kapernaumban egy római százados. Habár a rómaiak nem voltak szívesen látott vendégek azon a vidéken, ezt a századost mégis kedves embernek tarthatták. Lukács evangéliuma 7., 1–12. részbõl megtudjuk, hogy még a zsidók is jó véleménnyel voltak róla, mert zsinagógát építtetett a számukra. A százados nemcsak az ott élõket tartotta tiszteletben, de saját háznépére, szolgáira is ügyelt. Történt egyszer, hogy egyik kedvelt szolgája halálosan megbetegedett. A százados nem tudott a betegségnek parancsolni, de rendületlenül hitte, hogy Jézus ezt megteheti. Ezért üzent Jézusnak és megfogalmazta kérését felé: „… csak szólj, és meggyógyul a szolgám” (Lk7, 7). Jézusnak tetszett a százados alázata és hite. Meg is gyógyult a szolga még abban az órában. Ennek a századosnak a történetérõl hallhattak a gyerekek 2010. február 27.én, idei elsõ játszóházunkban. Bábozással próbáltuk színesebbé, szemléletesebbé tenni a gyerekek számára az elhangzottakat. Majd arról beszélgettünk, hogy Istentõl hogyan és mit lehet kérni? A jelenlevõ óvodások és alsós iskolások komoly válaszokat adtak a kérdésekre. Majd kirakó formájában csoportokba rendezõdve megfejthették kis fejtöréssel az aranymondást: Jézus mondja:„amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (János ev. 16, 23b) A bibliai mondanivaló átfogó keretet adott a játszóház minden programjának. Sok- sok játékban vehettek részt a gyerekek ezen a délelõttön. A százados katona engedelmessége és bátorsága ötletet adott néhány megmozgatós ügyességi játékhoz.

Miután kiugrálták magukat a gyerekek, énekeket tanultunk, azokkal is játszottunk. Rövid imádság után következett a bábozás és aranymondás kirakás. A megkérdezett gyerekek szerint ez volt a legjobb része a játszóháznak, és nagyon élvezték. Aztán egy kis felfrissülés után különféle feladatlapok, rejtvények várták a gondolkodni vágyó nagyobbakat, melyeket az elhangzottak alapján ügyesen megoldottak. A többség a kézmûveskedést választotta. Lehetett színezni, könyvjelzõt, csörgõt készíteni, hajtogatni, fonni. Végül mozgással, majd a szülõket, segítõket is invitálva egy közös énekkel zártuk a játszóházat. 17 gyermekkel játszottunk együtt és tanultunk egymástól. Imádsággal kezdtük ezt az alkalmat és hálaadással fejeztük be, mert úgy éreztük, Isten megsegített bennünket és megáldotta ezt az együttlétet. Hálás vagyok Istennek a segítõkért. Köszönjük Falusné Szabó Zsófinak a takarítást, a terem elrendezést, a paravánt és a sok bátorítást; Falus Gyurinak a katonásmegmozgatós játékok kitalálását és levezénylését; Berta Zsolt lelkipásztornak a történet érdekes elmesélését és az aranymondásról vezetett beszélgetést; Farkas Györgyinek a frissítõk beszerzését és elõkészítését; Vásárhelyi B. Orsinak és Gyõri Áginak az ötletes kézmûves játékokat; Csöregi Csengének és Fekete Zsuzsinak a segítséget és a nagyobbakkal való külön foglalkozást; továbbá minden jelenlévõ szülõnek az aktív bekapcsolódást és, hogy elhozták gyermekeiket! Ha Isten megsegít, májusban újra találkozunk a Gyermekjátszóházban! Négyesi Adrienn beosztott lelkész


 d Örömmondó

BEHARANGOZÓ

2010. Húsvét

Gyülekezeti híreink, programjaink Április 10-én, szombaton délelõtt katechetikai továbbképzést tartunk a gyermekistentiszteleti és megõrzési szolgálatban már résztvevõk, és az eziránt érdeklõdõk számára. Elõadást tart dr. Németh Dávid, teológiai professzor. Április 11-én, vasárnap délután 4 órakor tartjuk a kisgyermekes-családi bibliakör legközelebbi alkalmát a templomban lévõ lelkészlakásban, amelynek témája: Kultusz és kultúra, különös tekintettel a babonákra. Április 16-18. között csendeshétvégét tartunk a kisgyermekes-családi kör családjai számára Monoszlón. Még van néhány szabad hely, jelentkezni Berta Zsolt lelkipásztornál lehet. Április 24.-én, szombaton 9-tõl 12ig presbiteri csendesnapot tartunk, amelyen Ablonczy Kálmán, a Kispest-Rózsa téri Gyülekezet lelkésze mutatja be gyülekezetét és beszél templomépítési tapasztalataikról. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!

Április 30. és május 2. között gyülekezeti autóbuszos kirándulást szervezünk Szombathelyre és környékére. Jelentkezni a templomban, istentiszteletek elõtt és után lehet. Rászorulóknak szívesen nyújtunk támogatást. Május 8-án, szombaton ½ 10-tõl 12-ig ismét gyermekjátszóházat tartunk az altemplomban. Szeretettel várunk minden óvodás és alsó-tagozatos gyermeket szüleivel együtt. Május 22. és 24. között gyülekezetünk is megjelenik a hagyományos Svábhegyi Pünkösdi Búcsúban. Terveink szerint egy sátorral fogunk kitelepülni erre a rendezvényre, hogy gyülekezetünket népszerûsítsük. A lebonyolításban segíteni szándékozók dr. Kóti Tamás presbiternél jelentkezzenek! Május 29-én, szombaton este 6 órakor kerül sor a konfirmandusok vizsgájára, másnap, május 30-án vasárnap 10 órakor pedig ünnepélyes fogadalomtételükre és elsõ úrvacsorázásukra.

Nyári táborok, csendeshetek – Gyülekezeti többgenerációs nyári táborunkat 2010. július 12-17. között a Bakonyerdõ Zrt. kezelésében lévõ Balaton-felvidéki Erdei Iskolában tartjuk. Van még néhány szabad hely, jelentkezni istentiszteletek elõtt és után lehet. – Konfirmandus fiataljaink nyári táborára 2010. július 26. és 31. között kerül sor Pilismaróton a Károli Gáspár Református Egyetem vendégházában. Jelentkezni 5000 Ft elõleg befizetésével lehet istentiszteletek elõtt és után, illetve a konfirmációs órákon. Mindenkit szeretettel várunk, rászorulóknak támogatást tudunk biztosítani! – Középiskolás korú fiataljaink nyári táborát 2010. augusztus 9. és 14. között tartjuk Kismaroson. Jelentkezni az istentiszteletek és az ifjúsági bibliaórák után lehet a templomban. Mindenkit szeretettel várunk, rászorulóknak támogatást tudunk biztosítani!

Valamennyi alkalmunkra szeretettel hívunk és várunk mindenkit!

2010. Húsvét

Örömmondó

BEHARANGOZÓ

d


Rendszeres gyülekezeti alkalmaink – Vasárnap de. 10 órakor: istentisztelet, ezzel egy idõben gyermekistentisztelet és gyermekmegõrzés – Minden hónap elsõ hétfõjén, este 18.30-kor: presbiteri bibliaóra – Minden második héten kedden 18.00kor: gyülekezeti bibliaiskola – Csütörtökön 18.00-kor: gyülekezeti bibliaóra – Csütörtökön 19.00-kor: felnõtt konfirmációi elõkészítõ – Csütörtökön 20.00-kor: kollégiumi ifjúsági óra az Eötvös út 35. sz. alatti Protestáns Szakkollégiumban – Pénteken 18.00-kor: ifjúsági bibliaóra – Minden hónap második vasárnapján délután: kisgyermekes-családi bibliakör egyeztetett helyszínen

Hittanórák rendje Óvodai hitoktatás Normafa Óvoda Hétfõ: 15.30–16.00 – 1. csoport; 16.00–16.30 – 2. csoport Õzike Óvoda Kedd: 15.00–15.30 – 1. csoport 15.30–16.00 – 2. csoport Iskolai hitoktatás Jókai Mór Általános Iskola Hétfõ: 13.30–14.15 – 3. osztály 14.15–15.00 – 4–5. osztály Kedd: 14.00–14.45 – 2. osztály Csütörtök: 14.00–14.45 – 1. osztály SOTE Gyakorló Iskola (Alsó-Diana) Szerda: 13.45–14.30 – 2–3. osztály Templomi hitoktatás Svábhegyi Református Templom Péntek: 17.00–17.45 – 7–8. osztály

Ünnepi alkalmak, istentiszteletek 2010. április 1-én, csütörtökön este 6 órakor passiós-énekes istentisztelet 2010. április 2-án, nagypénteken este 6 órakor úrvacsorás istentisztelet 2010. április 4-én, vasárnap 10 órakor, húsvét elsõ napján úrvacsorás istentisztelet 2010. április 5-én, hétfõn 10 órakor, húsvét második napján úrvacsorás istentisztelet 2010. május 13-án, csütörtökön este 6 órakor, áldozócsütörtöki istentisztelet 2010. május 23-án, vasárnap 10 órakor, pünkösd elsõ napján úrvacsorás istentisztelet 2010. május 24-én, hétfõn 10 órakor pünkösd második napján úrvacsorás istentisztelet


 d Örömmondó

OLVASÁSRA AJÁNLJUK

2010. Húsvét

Cseri Kálmán: Szeressétek egymást Pál apostol írta: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Róm 13,8). Ha két szóba kellene összefoglalni, mitõl marad jó egy házasság egy életen keresztül, mi segít abban, hogy egészséges nemzedék nõjön fel és jó légkör legyen a családokban, ezt mondhatnók: szeressétek egymást. Ez így közhelyként hangzik, de ha felváltjuk a hétköznapok aprópénzére, segítség lesz mindnyájunknak a vágyott cél eléréséhez: a boldog együttléthez. Ehhez szeretne hozzájárulni ez a könyv. MacDonald George – A királykisasszony és Lóci Aki szereti a mesés történeteket, annak ajánlom George MacDonald „A királykisasszony és Lóci” címû, nagyon kedves könyvét. Természetesen nem fogom elmesélni szövevényes cselekményét, csak annyit mondok el róla kíváncsiságotok fölkeltése céljából, hogy a fõnõse egy Lóci nevû bányászfiú, akinek próbák sorozatát kell kiállnia, de a feladatok mellé remek társat kap egy Lina nevû, külsõre nagyon csúnya, ám aranyszívû lény személyében. Nagyon hosszú és fordulatos utat kell megjárnia, amelynek során sokféle, nagyon különös emberrel találkozik. Többször veszélybe kerül, egy csatában is részt kell vennie, de a végén minden jóra fordul és a jutalma sem marad el. Lóci küzdelmének története a mese egyetemes nyelvén szól gyerekekhez és felnõttekhez az emberi természetrõl és gyarlóságról, a hatalom és a pénz megrontó erejérõl. És hirdeti az igaz emberség, a hit és a szeretet minden akadályt legyõzõ erejét.

Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10 HVB BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1126 BUDAPEST, BÖSZÖRMÉNYI ÚT 28. (BUDAHEGYVIDÉK) H., K., CS.: 9:00–13:00 A LAPOT SZERKESZTETTE ÉS A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi Önkormányzata.