A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN MEGHALT KATONÁK ÉS

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN MEGHALT KATONÁK ÉS POLGÁRI ÁLDOZATOK SÍRJAI A DEBRECENI KÖZTEMETŐBEN Horváth Attila Bevezetés Debrecen első világháborús katonasírjait, a Honvédtemető, Hősök Temetőjét, valamint a város egykori és meglévő felekezeti temetőit bemutató digitális kiadvány folytatásaként indult meg a kutatómunka az egyházi sírkertek bezárásával egy időben megnyitott Köztemető katonasírjainak feldolgozására. Sajnos ez a feltáró tevékenység jóval szerényebb forrásokkal rendelkezett, mint az ezt megelőző. Talán oka az is, hogy a négy nemzet (magyar, orosz, román, német) fiait rejtő katonasírok közül kettőről – a magyarról és a németről – igyekeztek a háborút követő évtizedekben megfeledkezni. Megemlítendő azonban, hogy a pártállam évtizedeiben sem történt meg az elfeledett sírok felszámolása. A másik – győztes – oldal sírjai ezzel szemben ápoltak, szépek, de a későbbiekben látni fogjuk, hogy a helyben fellelhető források mégis e katonasírokról adják a legkevesebb információt. Elsődleges tervek szerint, az 1945-ben a magyar hadifoglyok végső nyughelyeként kialakított XXII-es tábla, a légitámadásokban meghaltak sírjait rejtő XV/3-as tábla (az úgynevezett "bombázottak parcellája"), a IX-es táblában fekvő román katonák tömegsírja, végül a XVI/A tábla szovjet sírkertje volt a kutatások fő célpontja. Később a munka előrehaladtával szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy az 1932-ben kialakított Köztemető az eddigi feltételezésekkel ellentétben nem csak ilyen szűk időspektrumban tartalmaz katonasírokat. Meglepő volt, hogy Debrecen több laktanyájában is állomásozó alakulatok, a legkülönbözőbb okok miatt szenvedtek el személyi veszteségeket úgy, hogy nem vonultak ki a frontra. A betegség, baleset vagy akár öngyilkosság következtében meghalt katonákat nem a Honvédtemetőbe temették el (ott a második világháború alatt 1943-ig nem volt betemetés), hanem a Köztemető különböző tábláiban. A vizsgálat kibővült a légitámadásokban, és Debrecen elfoglalásáért vívott harcokban áldozatul esett polgári halottak sírjaira is. A tervkiegészítés oka az volt, hogy már a katonasírokkal kapcsolatban is a Köztemető teljes akkori területében kellett gondolkodni, így célszerű volt a harci cselekmények következtében meghalt civilek listába vétele is. Ezzel párhuzamosan került meghatározásra a kutatási időintervallum, amely Magyarország hadba lépésétől (1941. június 27.) egészen 1946 elejéig terjed. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a hozzátartozók által a háború után a Köztemetőben újra eltemetett katonaáldozatok nem kerülnek a kutatás fókuszába. Több esetben is kiderült, hogy a sírkövön 1

feltüntetett név nem feltétlenül jelenti azt, hogy alatta nyugszik a hazaszállított hősi halott, hanem a hozzátartozók ilyen formában akartak emléket állítani a távolban nyugvó hősöknek. Ez a tény pedig ezt a vonalat kutathatatlanná tette. A kutatás elsődleges forrása a Köztemető temetőfőkönyvei, táblakönyvei és névmutatói voltak. A kötetek nagy pontossággal adták meg a magyar és a német katonák valamint a polgári áldozatok esetében is, az eltemetés helyét, illetve a sír esetleges későbbi sorsát (exhumálás, felszámolás, rátemetés stb.). A szovjet és román katonák esetében a helyzet már nem ennyire egyértelmű. A szovjet Vörös Hadsereg és a velük szövetséges román csapatok maguk temették el hősi halottaikat ideiglenesen a város határában vagy Debrecen belterületének számtalan pontján. A sírok adminisztrációját szintén ők végezték. A későbbi exhumálásokról, amikor a katonák maradványai a Köztemetőbe kerültek, a magyar nyilvántartásokban semmilyen adat sem lelhető fel. A szovjetek pedig a szigorú gyanakvás és titoktartás miatt nem szolgáltattak adatokat. Nagy segítséget jelentettek a világhálón fellelhető különféle kereshető adatbázisok. Így megtörténhetett a német katonák adatainak pontosítása, illetve meglepő bőséggel felszínre kerültek a szovjet katonák adatai, korabeli pontosan vezetett veszteségi kartonokkal és szintén korabeli sírhelyvázlatokkal. Végül a források között megemlíteném a Magyar Nemzeti Levéltár HajdúBihar Megyei Levéltár iratanyagát, mely a város különböző pontjairól kihantolt katonák esetében nyújtott pótolhatatlan adatokat. Az általam fellelt forrásokból több mint 3800, a második világháború idején elhunyt katona és civil áldozat adatait tartalmazó lista az adattárban található meg.

2

1. Debrecen katonai helyzete a hadba lépéstől a front megérkezéséig 1.1. A magyar királyi honvédség alakulatainak települése Debrecenben A trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseiben meghatározott hadrendre 1921. június 1-éig kellett áttérni. A hadseregről szóló 1921. évi XLIX. tc. értelmében 1922. január 1-től létrejött a Magyar Királyi Honvédség. A honvédség békeszerződésnek megfelelő hadrendje 1922 májusában lépett életbe. Az újonnan alakult haderő alapegységét hét vegyesdandár alkotta.1 Debrecenben a 6. vegyesdandár alakult meg.  magyar királyi 11. honvéd gyalogezred [Debrecen] (I. és III. zászlóalj Debrecen, II. zászlóalj Berettyóújfalu)  magyar királyi 12. honvéd gyalogezred [Nyíregyháza] (I. zászlóalj Debrecen,2 II. zászlóalj Nyíregyháza, III. zászlóalj Nyírbátor)  6. honvéd kerékpáros zászlóalj [Balassagyarmat]  6. honvéd huszárszázad [Debrecen]3  6. honvéd tüzérosztály [Debrecen]4 (1-2. üteg Nyíregyháza, 3. üteg Debrecen)  6. honvéd aknavetőszázad [Debrecen]5  6. honvéd összekötőszázad [Debrecen]6  6. honvéd vonatosztag [Debrecen]  6. honvéd autóosztag [Debrecen] 1930-tól az alakulatok történelmi személyiségek neveit vették fel. A debreceni ezred „Bocskay István” 11. hajdúezred, a nyíregyházi pedig „Rákóczi Ferenc” 12. honvéd gyalogezred nevet kapta. A kerékpáros zászlóalj Leiningen Károly, a tüzérosztály pedig Gábor Áron nevét vette fel.7 A törvényileg elfogadott Huba hadrend megvalósítása érdekében 1938. november 22-től kezdődően, az eddigi 6. vegyesdandár székhelyén, Debrecenben megalakult a magyar királyi VI. hadtest. A megalakuláskor, a hadtest parancsnoksága

5000/eln. 1. 1922. Rendeleti Közlöny 25/I. sz. 181 I.-III. p. A zászlóalj 1936-ig állomásozott Debrecenben. A Magyar Királyi Csendőrség Zsebkönyve 1936. 44. évf. Budapest 1936. 333. p. 3 A huszárszázad 1929-től Nyíregyházára települt. A Magyar Királyi Csendőrség Zsebkönyve 1929. 37. évf. Budapest 1929. 333. p. 4 A tüzérosztály állomáshelye 1930-tól Nyíregyháza, Debrecenben csak a III. üteg maradt. A Magyar Királyi Csendőrség Zsebkönyve 1930. 38. évf. Budapest 1930. 413. p. 5 1929-től a 6. tüzérosztályba tagozódott 6. aknavetőütegként, illetve újonnan létrehozzák a tüzérosztályon belül a 6. tüzér mérőszázadot állomáshelye továbbra is Debrecen. A Magyar Királyi Csendőrség Zsebkönyve 1929. 37. évf. Bp., 1929. 333. p. 6 1929-től megszűnt. A Magyar Királyi Csendőrség Zsebkönyve 1929. 37. évf. Budapest 1929. 333. p. 7 3000/eln.-1930. Honvédségi Közlöny LVII. évf. 6. sz. 1 2

3

(Péterfia úti laktanya) alatt létrejött a 16. szolnoki, a 17. debreceni (1938. október 23-án) és a 18. békéscsabai gyalogdandár. A békehadrendben csak a gyalogdandár parancsnokának legszűkebb törzse szerepelt. Maga a gyalogdandár a mozgósításkor állt fel oly módon, hogy a békehadrendben szereplő hadtest-kötelékbeli gyalogezredekből és tüzérosztályokból az ezred–, ill. az osztályparancsnok-helyettes vezetésével kivált a tényleges állomány fele és felállította a gyalogezred ikerezredét, illetve a második tüzérosztályt. A gyalogdandár magja az anya – és az ikerezredből álló két gyalogezred és a két tüzérosztályból szervezett tüzérezred lett, amelyeket a mozgósításkor behívott tartalékosokkal hadilétszámra töltöttek fel. Az ikerezredek az anyaezred hadrendi számánál 30-cal magasabb számot kaptak, így a debreceni 11. gyalogezred ikerezrede a 41-es hadrendi számot kapta. Az ikreződéssel felállt tüzérezred az eredeti osztály hadrendi számát kapta (pl. az 6. tüzérosztályból alakult a 6. tüzérezred, amelynek állományába a 6/I. anya – és a 6/II. ikerosztály tartozott). A gyalogdandárok számozása 1-től 21-ig folyamatos volt. A gyalogdandár működéséhez szükséges támogató és kiszolgáló alakulatokat a területileg illetékes hadtest szakcsapatai állították fel tényleges állományukból és a bevonuló tartalékosokból. Ez a mozgósítási rendszer 1942-ig maradt fenn.8 A hadtestparancsnoki tisztet fennállása alatt az alábbiak látták el:     

Eberswaldi Siegler Géza altábornagy (1938. május 1 – 1939. június 18) Bajnóczy József altábornagy (1939. augusztus 1 – 1941. november 1) Beregfy Károly altábornagy (1941. november 1 – 1943. augusztus 1) kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy (1943. augusztus 21 – 1944. október 16) Nagyőszi Miklós altábornagy (1944. október 16 – 1944. november 15). Ezzel párhuzamosan a VI. hadtest vezérkari főnökei az alábbiak voltak:

     

Ibrányi Mihály vezérkari ezredes (1938. augusztus 1 – 1940. november 15) Cseke Mihály vezérkari ezredes (1940. december 1 – 1942. május 1) Zákó András vezérkari ezredes (1942. május 1 – 1943. október 01) Markovits Árpád vezérkari ezredes (1943. október 1 – 1944. május) Kéri Kálmán vezérkari ezredes (1944. június 10 – 1944. augusztus 16) Vörös Gyula vezérkari ezredes (1944. augusztus – 1944. szeptember)

Dr. Bonhardt Attila: M. kir. Honvédség 1919-1945. In Dr. Szijj Jolán: Fond és Állagjegyzék - A Hadtörténelmi Levéltár őrzésében álló katonai iratok. Budapest, 1998. 167. p. 8

4

A hadtest, Eötvös Sándor ezredes vezette9 17. gyalogdandárjának10 egyes egységei részt vettek a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatos hadműveletekben. Ennek keretében a dandár részei Beregszász és Munkács városát vették birtokba. Az erdélyi bevonulásban a hadtest és mind a három gyalogdandár részt vett. A délvidéki hadjáratban a VI. hadtest nem került bevetésre, de annak kezdő szakaszában (1941. április 11–15) az egységek napokig teljes riadókészültségben voltak. Ezt követően a VI. hadtest egységei a Magyarország hadba lépése után mozgósított Kárpát–csoport alakulatait felváltó Magyar Megszálló Erők tevékenységébe kapcsolódott be. A debreceni 41. gyalogezred törzse, a II. és a III. zászlóalj a szeptember folyamán megalakult 121. gyalogdandárba tagozódtak be, és megszálló feladatot hajtottak végre.11 Végezetül pedig 1943. január 5–30 között szállították ki a hadműveleti területre a debreceni 41/I. zászlóaljat az 1. könnyű hadosztály kötelékében. 1943-ban jelentős átalakítás kezdődött a honvédségnél. A könnyű hadosztályok átszervezésével három gyalogezredből, négy tábori tüzérosztályból álló gyaloghadosztályokat állítottak fel. Minden hadtest kötelékébe egy gyaloghadosztály került. A szolnoki 16. könnyű hadosztály három ezredes gyalog hadosztállyá alakult át (10. 11. és 19. gyalogezredekkel). A gyaloghadosztályt 1944 februárjában mozgósították a VI. hadtesttel együtt, az 1. hadsereg kötelékében a Kárpátokba vonultak. Feladatuk az előrenyomulás, és a jelentős szovjet erők lekötése mellett a német Észak-Ukrajna és a Dél-Ukrajna hadseregcsoportok közötti megszakadt összeköttetés helyreállítása volt.12 A Debrecenben állomásozó katonai alakulatoknak jobbára csak a pótkeretei maradtak a városban. A pótkeretek feladata kiképzési, anyagkezelési, utánpótlási, a katonai körzetben az újoncozási, állomány-nyilvántartási és hasonló jellegű tevékenységekből állt. 1944. augusztus 24-én minden hadtest pótkeretéből a hadtest hadrendi számának megfelelő arab számozású, három tábori pótgyalogezredből, egy tüzérosztályból, egy felderítő zászlóaljból, valamint néhány rögtönzött alakulatból 1939 és 1942 között Bakay Szilárd ezredes (1940-től vezérőrnagy) volt az alakulat parancsnoka. Benkő Miklós: Volt egyszer egy VI. hadtest. Híradás az egykori debreceni hadtest gyalogezredeinek II. világháborús esztendeiről bmiklos.atw.hu/bmik.doc (utolsó letöltés: 2015. november 18.) 10 1942-től megegyező felépítésű könnyű hadosztállyá változott a seregtest megnevezése. A változtatás oka az volt, hogy a 2. magyar hadsereggel a keleti frontra kivonuló 9 kétezredes könnyű hadosztály a német hadvezetés előtt nagyobb harcértékűnek tűnjön, mint amilyet valójában képviselt. Dr. Bonhardt Attila: M. kir. Honvédség 1919-1945. In Dr. Szijj Jolán: Fond és Állagjegyzék - A Hadtörténelmi Levéltár őrzésében álló katonai iratok. Budapest, 1998. 167. p. 11 Földi Pál: A magyar királyi honvédség a második világháborúban. Anno, Budapest, 2000. 52-54. p. 12 Dr. Bonhardt Attila: M. kir. Honvédség 1919-1945. In Dr. Szijj Jolán: Fond és Állagjegyzék - A Hadtörténelmi Levéltár őrzésében álló katonai iratok. Budapest, 1998. 161. p. 9

5

álló tábori póthadosztályokat hoztak létre.13 A hadvezetés mozgósította ezeket a pótalakulatokat is, és Debrecenben ennek keretében alakult meg a 6. tábori póthadosztály. Ez a pótseregtest – hasonlóan a többihez – hiányos kiképzéssel és kifogásolható felszereléssel került a 3. hadsereg keretén belül az arcvonalba. 1944 szeptemberében részt vett Arad visszafoglalásában, de az azt követő erőteljes szovjet támadás porrá zúzta a hadosztályt. 1938 márciusában, Debrecenben felállításra került a 22. határvadász zászlóalj is, mely a későbbiekben szintén részt vett az erdélyi bevonulásban. Észak-Erdély visszacsatolása után a zászlóalj addigi határbiztosító feladata megszűnt. Az egész alakulat Tekére települt át, feladata az új határszakasz biztosítása lett. Szintén a Huba hadrend keretében ismét lovas alakulat települt Debrecenbe, az 1929-től Nyíregyházára diszlokált 6. honvéd huszárezred helyett megalakult a VI. önálló huszárszázad. Parancsnokai megalakulásától kezdve az alábbi tisztek voltak: Ireghy (Furman) Imre alezredes 1940. április 1-ig, Gráfi Frigyes alezredes 1940. december 1-ig, vitéz nemes Czakó-Diósgyeőry Kálmán alezredes 1942. június 1-ig, Győry Mihály százados 1943. június 15-től 1943. október 1-ig. A front mögött megszálló feladatokat végrehajtó csapatok alárendeltségébe került 18. huszárszázad, melyet a VI. önálló huszárszázad alakított ki. Maga a VI. önálló huszárszázad 1943. október 1-én a 16. gyalogos hadosztály felderítő osztályának huszárszázadává alakult át, és annak kötelékében a háború végéig szolgált.14 1944-től német hatásra létrehozták a rohamtüzérosztályokat. A debreceni 16os számot viselő alakulatot 1944 tavaszán állították fel, mely a fronton lévő 17. tábori tüzérosztály laktanyájában nyert elhelyezést. A rohamtüzérek már nem kaphatták meg a hadrend által megállapított fegyverzetet, így egyszerű gyalogosként kerültek Debrecennél bevetésre. Az osztály parancsnoka Bernolák Pál őrnagy volt. A tárgyalt alakulatokon kívül a VI. hadtest következő alakulatai állomásoztak a városban 1943. október 1-től:15     

VI. hadtestparancsnokság (Péterfia-laktanyában) debreceni állomásparancsnokság (Péterfia-laktanyában) 49. bevonulási központ (Péterfia-laktanyában) Hajdú Vármegyei és Debreceni Városi Leventeparancsnokság 601. pályaudvar parancsnokság (Vasútállomás)

Dr. Bonhardt Attila: M. kir. Honvédség 1919-1945. In Dr. Szijj Jolán: Fond és Állagjegyzék - A Hadtörténelmi Levéltár őrzésében álló katonai iratok. Budapest, 1998. 168. p. 14 A magyar királyi honvéd lovasság adatbázisa http://www.hungarianarmedforces.com/huszar/index.html (utolsó letöltés: 2016. február 7.) 15 Állománytestek törzsszámnyilvántartása a magyar királyi honvédségben. http://www.hungarianarmedforces.com/torzsszam/a.php (utolsó letöltés: 2016. február 7.) 13

6



VI. hadiüzem parancsnokság (Péterfia-laktanyában)

17. kiegészítő parancsnokság (Péterfia-laktanyában) 16. felderítő osztály törzs és huszárszázad16 (Lovassági laktanyában, mely a Nyugati utca és Széchenyi utca sarkán állt.)  16. tüzér mérőszázad (valószínűleg a Kassa úti tüzérlaktanyában)  VI. önálló légvédelmi gépágyús üteg (Légvédelmi laktanyában, mely a Zákány utca ‒ Tüzér utca ‒ Pattantyús utcák által határolt területen helyezkedett el.)  17. tábori tüzérosztály (Kassa úti tüzérlaktanyában)17  VI. híradózászlóalj (Híradó laktanyában, mely a Kassa út és a Zákány utcák sarkán állt.)  VI. gépkocsizó vonat osztály (Szoboszlói úti "Salétrom-laktanyában")  VI. fogatolt vonat osztály ("Salvator" Barakk-laktanyában)  6. élelmiszer raktár (a mai Hajnal utca ‒ Csengő utca ‒ Alkotmány utcák által határolt területen)  VI. tüzér és fegyverjavító műhely (valószínűleg a Kassa úti tüzérlaktanyában)  VI/2. erőd munkásszázad  Keleti lótenyésztési kerület parancsnoksága18  2. repülő híradózászlóalj  önálló bombázórepülő üzemi alosztály  3. önálló repülőgép javító műhely (nyulasi repülőtéren)  4. bombázórepülő osztály  3. bombázórepülő osztály  Katonai lőtér (Lövölde) és harcszerű lőtér19  Katonai törvényszék és ügyészség, Büntető Intézet (Nyugati utca)20 A rendészeti szervek közül a legfontosabb, a felerészben honvédelmi minisztériumi, felerészben belügyminisztériumi alárendeltségbe tartozó csendőrség. A debreceni VI. csendőrkerületi parancsnokság és a hozzá tartozó csendőrlaktanya a Wesselényi és Irinyi utcák sarkán közelmúltig létező KELETTERV épületének helyén állt. A csendőrkerületet 1941. október 1-től Szilády Gyula alezredes (1942. április 1-től  

A 14. kerékpáros zászlóalj átszervezésével, Kolozsvárról érkezett 1943. október 1-én. http://www.hungarianarmedforces.com/kerekpar/index.html (utolsó letöltés: 2016. február 7.) 17 A Kassa út jelenleg a hasonlóan csengő Kassai út néven létezik. 18 A parancsnokság élén a Méntelepet irányító méneskari tiszt állt. 19 A Lövölde a Sámsoni úton az Apafája erdővel szemben lévő területen állt, a harcszerű lőtér pedig a Nyíregyháza felé vezető vasútvonal, és az azt keresztező Nyírbátori vasút szegletében helyezkedett el. 20 A Lovassági laktanya szomszédságában voltak, épületei ma üzlethelyiségeknek adnak otthont. 16

7

ezredes) vezette ideiglenes jelleggel. Tényleges kinevezését 1942. november 1-én vehette át, és ezt a tisztet 1944. október 19-ig látta el.21 Az előzőektől külön kell tárgyalni az Állami Méntelepet, mivel ez sem volt tisztán honvédségi alárendeltségben. Ennek épületei a Böszörményi út és a Károly Ferenc József (ma Füredi út) szegletében álltak. A méntelep feladatai közé tartozott az állami ménesek mellett az ország lóállományának fenntartása és javítása. Parancsnoka a háború időszakában nemes kismányai Micsky Imre méneskari ezredes volt. Meg kell még említeni a város katona-egészségügyi intézményeit. 1896-ban nyitották meg a Böszörményi úton a Magyar Királyi Csapatkórházat.22 1910. július 1én adták át az új Császári és Királyi Csapatkórházat az akkori Újvárosi út 3. szám alatt (ma Bartók Béla út).23 Az I. világháborút követően ez utóbbi épület a 6. vegyesdandár, majd a VI. hadtest 6/I. számú helyőrségi kórháza lett. A Böszörményi úti, egykori Magyar Királyi Csapatkórház pedig 1937-ig 6/II. számú helyőrségi kórházként működött. Ekkorra felépült egy újabb kórházépület, az I. számú épülettel szemben.24 Ezzel párhuzamosan a Böszörményi úton lévő épületet használaton kívül helyezték. A Református Kollégium gimnáziumi szárnyában került elhelyezésre a Központi Elosztó és Vesztegzár Hadikórház, mely elsőként fogadta a Don-kanyarból hátraszállított sebesült és beteg magyar katonákat. Ez a kórház 1944-ben a Budapest Váci u. 43. alatti Piarista Gimnázium épületében nyert elhelyezést.25 A Magyar Vöröskereszt 279-es számú kórháza szintén Debrecenben települt. A Magyar Vöröskereszt a sérültek hátraszállításának útvonalán lévő legfontosabb vasútállomásokon segélyállomásokat is létrehozott, amelyek közül a 223. Debrecenben volt található. Az illetékes hadtestparancsnokság vezető orvosának irányítása alá tartoztak, s az első világháborús üdítőállomások mintájára feladatuk volt, a sérültek számára szükség esetén azonnali és gyors beavatkozás nyújtása, továbbá, hogy huzamosabb állomáson tartózkodás esetén az átutazó sebesülteket és betegeket

Szilády ezredes 1945. február 13-án Budapesten hadifogságba esett. 1945. április 26-án a debreceni Népbíróság kötél általi halálra ítélte, és 1945. május 2-án az ítéletet végrehajtották. Egyes emlékezések szerint a kivégzésre már csak a holttestét vitték, mert időközben agyonverték. Haláláról anyakönyvi bejegyzés 1116/1945-ös folyószámon található meg Debrecen város halotti anyakönyvében. Holttestét először Debrecenben temették el, maradványait később a budapesti Farkasréti temetőbe exhumálták. Szakály Sándor: Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2014. pp. 233-234. 22 Évekig Pártiskola néven működött az épület, ma Diószegi Sámuel Baptista Közép- és Szakképző Iskolaként használják tovább. 23 A Város. VII. évf. 27. sz. 4. p. 24 Ennek az új kórházépületnek a helyén ma a Kenézy Gyula kórház épületei vannak. Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal mikrofilmes adattár „háztörzskönyvek”. 25 Kalakán László: Fejezetek Magyarország egészségügyének történetéből 1920-1945 [egyetemi doktori disszertáció] Kézirat, Pécs. 311. p. 21

8

üdítsék, valamint a kiemelendő betegeket, a baleseti sérülteket és a hirtelen megbetegedetteket elsősegélyben és ideiglenes elhelyezésben részesítsék.26

1.2. Magyar és német repülőalakulatok a debreceni repülőtéren Az ország hadba lépése előtt a debreceni repülőtéren a Magyar Királyi Légierő VI. közelfelderítő százada (parancsnoka: Valgóczy István százados, majd Trón Zoltán százados) és 3/III. bombázórepülő osztályának (parancsnoka: Gersy János százados) két százada állomásozott előbbi WM–21 "Sólyom", utóbbi Caproni Ca–135bis repülőgépekkel. Szintén a repülőtéren települt magának a 3. bombázórepülő ezrednek a törzse Kálmán László ezredes vezetésével, a repülőtér parancsnoksága, melynek tisztét ugyancsak ő látta el, illetve a 3. repülőgép javító műhely, melyet Fridrik Dezső mérnök százados vezetett. 1941. október 1-én a 3. bombázórepülő ezred megszűnt, a Debrecenben lévő osztályát átnevezték 4. bombázórepülő osztálynak, amit az időközben őrnaggyá előléptetett Gersy János vezetett. A VI. közelfelderítő század Kecskemétre települt át, és ott beolvadt a 3. közelfelderítő osztály kötelékébe. Cserébe Kecskemétről Debrecenbe érkezett a 3/II. bombázórepülő osztály két századdal, mely a 3. bombázórepülő gyakorló osztály elnevezést kapta. Parancsnoka ekkor Czékus Ferenc őrnagy volt. A 4/1. bombázórepülő század 1942 júniusában került ki a frontra az 1. repülő dandár alárendeltségében. A keleti front poklából 1942. november 15-én érkezett vissza Debrecenbe, ahonnan rögtön indultak tovább a franciaországi Istresbe, átképzésre a német Junkers JU–88-as repülőgépre. Őket hazaérkezésük után nem sokkal követte Debrecenből a 3/1. bombázó század (parancsnoka: Herder László főhadnagy) is. A két frissen kiképzett egység közül a 3/1-es század, valamint a váltásukra kiküldött 3/2. bombázórepülő század (parancsnoka: Homér Imre százados) a keleti fronton súlyos veszteségek után immáron összevonva (102/1-es századként) 1944 év elején-tavaszán tért vissza Debrecenbe, de később a szövetséges légierő fokozott tevékenysége miatt inkább a hajdúböszörményi repülőtérre települt át. Ezt követően az alakulat beolvasztásra került a későbbi 102. gyorsbombázó osztály századaiba. 1944. június 13-án a 2. repülődandár alárendeltségébe tartozó 102/1. és 102/2. repülőtéri századok, a 102/1. és 102/2. repülő üzemi századok és a 102/1. repülő műszaki század Debrecenből a hadműveleti területre lett irányítva.27 1944 kora őszén megjelent rövid időre Debrecen repülőterén a 102. közelfelderítő század Focke-

26 Dr. Brüll Miklós:

A Magyar Vöröskereszt tevékenysége az első és a második világháború időszakában. Magyar Vöröskereszt OVB, Budapest, 1984. 143-145. p. 27 HM-HIM I.94. 3. d. 1944. június 13-ai bejegyzés.

9

Wulf FW–189 repülőgépekkel. Ez az alakulat Ungvárról érkezett Debrecenbe, de hamarosan tovább települt Börgönd repülőterére.28 Azonban nem csak harcoló alakulatok, hanem kiképzést folytató egységek is települtek Debrecenbe, még ha csak ideiglenesen is. 1942 őszén több mint egy tucatnyi repülő akadémikus kapott Focke-Wulf FW–58 "Weihe" típusra kiképzést a repülőtéren. Ezek a kiképzések több oktatott évfolyam esetében is az epreskerti repülőtéren történhettek meg, mert még 1944 szeptemberében is volt ilyen kihelyezése az akadémikusoknak.29 1943 nyarán pedig egy hajózó távírász iskola kezdte meg a kiképzést Joubert Edvin százados parancsnoksága alatt. Ennek az iskolának a Debrecenben történt tartózkodásáról bővebb információ nem került napvilágra. Meg kell még említeni, hogy az 1942. október 1-én életbe lépett 1942/43. évi szervezési rendelet szerint Debrecenben felállításra került a 2. repülő dandár parancsnoksága. Ennek alárendeltségébe a szolnoki 1. vadászrepülő osztály, a kolozsvári 2. vadászrepülő osztály, a debreceni 3. bombázórepülő osztály és az ungvári 4. közelfelderítő osztály tartozott.30 1944-ben a magyar repülőalakulatok helyét a német megszállást követően egyre inkább a Luftwaffe vette át. A repülőtér egyre nagyobb forgalmat bonyolított, ami az amerikai légi felderítés figyelmét sem kerülhette el. 1944. február 21-én a Délafrikai légierő 60. százada felderítést végzett, melynek során a város vasútállomásán kívül a repülőtér forgalmát is megfigyelték. Utóbbi helyen viszont csak három Junkers JU–86 és egy Focke-Wulf FW–58 típusú repülőgépet azonosítottak, valamint 12 egyéb egy- illetve kétmotoros repülőgépet. 1944. május 10-én már 27 repülőgépet számoltak össze, aminek mintegy felét németként azonosítottak a fényképek kiértékelésekor. A német repülőgépek számának ugrásszerű emelkedése 1944. augusztus 23-tól – Románia német szövetségből történő kiugrása után – indult meg. A romániai frontszakaszon történt összeomlás után öt nappal a 4. bombázórepülő ezred I. osztályának három századnyi – 32 darab – Heinkel HE–111-es repülőgépe leszállt Debrecenben. Az osztály parancsnoka Ernst Göpel őrnagy volt, és alakulata egy hónapot töltött a repülőtéren.31 Ekkortájt települt Debrecenbe a 121/3. közelfelderítő század is, melynek gépparkja 16 darab Junkers JU–88 és JU–188-as repülőgépből állt, parancsnoka pedig ekkor Curt Stahmer százados volt. Egy éjszakai vadász század is vendége volt a debreceni repülőtérnek, bár ennek érkezési és továbbindulási ideje Haditechnika XLVII. évfolyam 2013/4. szám 46. p. A magyar királyi vitéz nagybányai Horthy István Honvéd Repülő Akadémia 1944. augusztus 20-án felavatott évfolyamának emlékkönyve (összeállította: Farkas Jenő) 1994 28. p. 30 M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban. Zrínyi K., Budapest 1987. 176. és 211. p. 31 1. századát Dietrich Grassmann százados, 2. századát Wilhelm Neugarth százados, 3. századát pedig Hans-Herbert von Kruska százados vezette. http://www.ww2.dk/lwoffz.html (utolsó letöltés 2015. november 24.) 28 29

10

jelenleg nem ismert pontosan. Ez az egység a 100/4. éjszakai vadászrepülő század volt, melynek parancsnoka Egon Mangold százados volt, és radarral felszerelt Junkers JU– 88 típusú repülőgépekkel rendelkezett. Nagyváradról érkezett a 76. időjárás-felderítő század is, melyet Heinz Huth százados vezetett, és szintén Junkers JU–88-as gépekkel volt felszerelve. 1944. szeptember 5-ig maradt Debrecenben a 4/3. éjszakai csatarepülő század, mely Junkers JU–87 – a hírhedt "Stuka" – repülőgépekkel volt felszerelve. Ehhez a csoportosításhoz csatlakozott még a hajdúböszörményi csordalegelőről az 1944. augusztus 21-ei amerikai légitámadás után ide áttelepült 151. csatarepülő ezred 15. százada is. A Friedrich Schmale százados által vezényelt kiképző alakulat szintén Junkers JU–87-es repülőgépeket használt.32 Ismeretlen ideig tartózkodott Debrecenben a 4. légiflotta törzse, melynek parancsnoka Otto Deßloch vezérezredes, ideiglenes jelleggel pedig Alexander Holle altábornagy volt. Hiába került szinte teljes egészben német kézbe a repülőtér használata, a terület fenntartását, bővítését – német vezetés alatt33 – továbbra is magyar munkásalakulatok végezték. 1944. június 1-én Gyomáról vasúti szállítással Debrecenbe érkezett a 106/304. kisegítő munkaszolgálatos század, 34 mely testvéralakulatával, a 106/303. századdal együtt Szepes Sárga-tanya épületeiben nyert elhelyezést. Megerősítésül 1944. június 18-án a 8301. kisegítő munkaszolgálatos század vagonírozott be Tiszalökön két tiszttel és 116 főnyi legénységgel, és érkezett meg aznap Debrecenbe. Ők is a Sárga-tanyán éjszakáztak, de a zsúfoltság miatt másnaptól Szepes Kenyeres-tanyára telepítették át őket. Ezek a munkaszolgálatos századok a repülőtér kifutópályájának meghosszabbításán dolgoztak júniustól kezdve. Hozzájuk helybeli fiatalokból diákcsoportokat toboroztak. Debrecenben a Jókai utca 46. szám alatti 662. munkavezető törzsnél alakítottak ki egy ilyen csoportot, mely szintén a repülőtéri munkálatokba csatlakozott be. Ezen csapatoknak a közvetlen felettese a Magyar Királyi Honvéd Légierő 12-es számú építésvezetősége, (parancsnoka: Huszár Nándor mérnök ezredes), ám a munkaadója a német építésvezetőség volt. A munkálatok intenzívebbé tétele szükségessé tette további századok Debrecenbe szállítását. 1944. július 26-án szintén Tiszalökről a 8302. kisegítő munkaszolgálatos század, majd augusztus 18-án a 8311. és 8312. század indult el Szepsiről vasúti szállítással. Közülük a 8311. század negyedét (50 fő) a nyulasi repülőtéren, többi részét az epreskerti repülőtéren foglalkoztatta az építésvezetőség.35 A folyamatos http://www.ww2.dk (utolsó letöltés: 2015. november 24.) A repülőtéren folyó munkálatok vezetését a Luftwaffe Feldbauleitung 7/XXV látta el. 34 Ennek a századnak a tagjait végezték ki az Apafai erdőben 1944. október 13-án. 35 1944. szeptember 6-i helyzet. Ez a szeptember 15-ei légitámadás után annyiban változott, hogy 221 fős létszámából 50 fő dolgozott a nyulasi repülőtéren, 62 fő a mikepércsi úti felüljáró helyreállításán, 109 fő pedig az epreskerti repülőtéren. HM-HIM VII.244 79.d. 32 33

11

légitámadások arra ösztönözték a munkálatok irányítóit, hogy a vasúti helyreállítási munkákhoz ezekből a századokból vezényeljen át néhányat. A 106/302; 8302; 8311. és 8312. századokat szeptember 23-án a Széchenyi utca 60 szám alatt lévő 103. vasútépítő zászlóaljnak rendelték alá, így október 1-én a magyar építésvezetőség már csak a 106/303. és a 106/304. századot jelentette, mint repülőtéren dolgozó csapatokat.36

1.3. Wehrmacht és Waffen-SS alakulatok Debrecenben 1944. október elejéig

Mint látható, Debrecent, és a városban maradt katonai alakulatokat bizonyos fokig megkímélte a háború egészen 1944-ig. Ezt követően a helyzet drámaian megváltozott. 1944. január 6-án mozgósították a magyar 1. hadsereget, és az alárendeltségébe tartozó VI. hadtesttel együtt kivonult a Kárpátokba. 1944. március 19-én megtörtént az ország német megszállása. Aznap Debrecenbe három JU-52-es szállítógéppel SS ejtőernyősök érkeztek,37 akiknek feladatuk a repülőtér elfoglalása és biztosítása volt. A tényleges megszállást végrehajtó csapatok majd öt nappal később érkeztek a városba. Ekkor ért ide az addig Szolnoknál várakozó 16. "Reichsführer-SS" SS páncélgránátos hadosztály Cantow-harccsoportja (parancsnoka: Karl-Heinz Cantow SS-őrnagy).38 Szintén ezen a napon állították fel a Kelet-magyarországi hadműveleti terület német parancsnokságát, mely a mai Kossuth Lajos Tudományegyetem főépületében állomásozott Kuno-Hans von Both gyalogsági tábornok39 vezetése alatt. Ennek a törzsnek az alárendeltségébe tartozott a Debrecent és Hajdú vármegyét irányító Ortskommandantur I. 326, és a közvetlen híradó parancsnokság, mely 1944. április elején már biztosan elfoglalta a kijelölt állomáshelyét.40 Ez a városparancsnokságként is funkcionáló törzs a Piac utcán a Hegedűs és Sándor palotát, valamint a mellette lévő MOKTÁR (Magyar Országos Központi Takarékpénztár Rt.) épületét foglalta el,41 és ott tartózkodott egészen a város kiürítéséig. Feladata minden bizonnyal széleskörű volt, de ez a parancsokság intézte ekkor a városba beszállásoló német alakulatok számára az ingatlan kiutalásokat is.42 1944. április 1-én az ország megszállásában tevékeny részt vállaló megerősített 1029. HM-HIM I.94. 3. d. 1944. július 26-ai, augusztus 18-ai bejegyzések, HM-HIM VII.244 79.d. Vélhetően a 600. SS ejtőernyős zászlóalj katonáiról van szó. 38 A később beérkező hadosztály végül Debrecen délnyugati térségében települt. Maga a hadosztálytörzs állomásozott csak Debrecenben. A Cantow-harccsoport rövid itt tartózkodás után a hadosztálynak alárendelt SS páncélgránátos tanezred (Vinzenz Kaiser SS-alezredes) csatlakozása után Székelyföld felé folytatta útját. 39 A parancsnoki tisztet csak 1944. április 20-ig látta el, utódja Emil Zellner altábornagy lett, aki egészen 1944. október 8-ig vezette a törzset. 40 MNL-HBmL IV.B/1406/b 16616/1944 41 Ma itt az Alexandra könyvesház épülete található. 42 MNL-HBmL IV.B/1406/b 19682/1944 36 37

12

gránátos ezred öt vasúti szerelvénye, másnap pedig még további kilenc szerelvénye haladt át Debrecenen Borgóprund céllal Észak-Erdély felé. Az 1. hegyi hadosztály első szerelvényei szintén ezekben a napokban haladtak át Debrecenen. Ennek a hadosztálynak a feladata Kárpátalja megszállása volt.43 1944. május elején a német parancsnokság alárendeltségébe tartózkodó 4/601-es számú hadikórház települt a városba, és számukra valószínűleg a Böszörményi úton lévő VI. helyőrségi kórház régi II. számú épülete került kiutalásra. Az igen jelentős átmenő forgalmat bonyolító MÁV Nagyállomáson a magyar 106. vonalparancsnokság, és 601. pályaudvar parancsnokság mellé a német Stabsgruppe/Feldeisenbahn-kommando 3 települt.44 A német tiszteknek a már gettósított zsidó családok ingatlanjait ajánlották fel lakhelyként.45 Szintén a városban nyert elhelyezést a zsidó deportálásban tevékeny részt vállaló Kommandeur der Sicherheitspolizei und des SD regionális törzse is. A Debrecentől keletre eső Csere-erdőbe telepítették át az 1944. június 2-án Szolnoknál kibombázott német barakktábort.46 A kelet-magyarországi hadműveleti terület német parancsnokságának, a debreceni repülőtér német parancsnokságának, illetve a Luftflotte 4 alárendeltségébe tartoztak az alábbi Debrecenben elszállásolt alakulatok:47                

General des Transportwesens Süd-Ukraine (1944. augusztus 29 - 1944. október 8 között)48 Feldpostamt 366 Verwaltungs kompanie 785 6/krankentransport abteilung 511 Heeres-Unterkunftsverwaltung 66 Erkundungszug 19 Luftwaffe nachrichten kompanie 1 Kleine kraftwagen kolonne 750 Munitions verwaltung 758 Munitions verwaltung 764 Munitions verwaltung 771 Stab/Luftnachrichten-Regiment 4 (1944 szeptemberében) Stab I./Luftnachrichten-Regiment 4 (1944 szeptemberében) Stab III./Luftnachrichten-Regiment 4 (1944. április és szeptember között) 9./Luftnachrichten-Regiment 4 (1944. április és szeptember között) 10./Luftnachrichten-Regiment 4 (1944. április és szeptember között)

http://www.wwii-photos-maps.com (utolsó letöltés 2015. november 24.) Alárendeltségébe többek közt a Feldeisenbahn Betriebs Abteilung 9 tartozott. 45 MNL-HBmL IV.B/1406/b 19730/1944 46 Debreczeni Képes Kalendáriom az 1946. esztendőre 45. és 46. évfolyam 61. p. 47 Frontnachweiser 9. kiadás (másolata a szerző birtokában), http://www.ww2.dk/lwairfields.html (utolsó letöltés 2015. november 24.), MNL-HBmL IV.B 1406/b 25038/1944, HM-HIM VII.244 1010/1944. 48 A parancsnoksága alá tartozott az összes kelet-magyarországi vasútvonal. 43 44

13



11./Luftnachrichten-Regiment 4 (1944 augusztusában)

   

14./Luftnachrichten-Regiment 4 (1944. április és szeptember között) Flugkompanie/Luftnachrichten-Regiment 4 (1944 májusában) Fliegerhorst Kommandantur E 21/VI (1944 márciusáig) Fliegerhorst Kommandantur E (v) 209/VIII (1944. április és október között) Kommando Flughafenbereich (Koflug) 7/XII (1944. április és október között) leichte Feldwerft Abteilung (mot) III/40 (1944 augusztusában) Werft-Abteilung 106/VIII (1944 augusztusában) Stab/Flak Regiment 12 (1944 októberében) 1/Luftnachrichten Betriebs Abteilung z.b.V. 13 (1944 augusztusában) Luftnachrichten Betriebs Abteilung z.b.V. 12 (1944 októberében) Luftnachrichten Stelle 21/VI (1944 augusztusában) Luftwaffe Feldbauamt 5/XXV (1944 augusztusában) Luftwaffe Feldbauleitung 7/XXV (1944 nyarán) Flug-Betriebs Stab Kolonne (mot) 506/XII (1944 augusztusában) Kartenstelle IV/Feldluftgaukommando XXV (1944 augusztusában) Wetterberatungszentrale (mot) der Luftwaffe 12/XVII (1944 augusztusában) Organization Todt feldbauleitung 114 (1944 augusztusától) Stab/Jagdgeschwader 7649 (1944. augusztus-október)50

             

A németek, berendezkedésüket követően, rögtön kihasználták a Debrecen környéki terep kedvező adottságait, különösen Hortobágy lőgyakorlatok megtartására való alkalmasságát.51 1944 márciusában és áprilisában a megszállásban részt vett 16. "Reichsführer-SS" SS páncélgránátos hadosztály személyi állományát a Debrecentől délnyugatra lévő településeken szállásolták be. A felállítás alatt lévő seregtest itt kapta meg a kiképzés utolsó fázisát, a kötelékkiképzést, majd azt követően májusban az egész hadosztály elhagyta Debrecen térségét, és csatlakozott a már eddig is Olaszországban harcoló részeihez. 1944. június közepén debreceni központtal állították fel újra a Szevasztopolnál szétvert 73. gyalogos hadosztályt.52 A

Ennek a törzsnek a parancsnoka Ernst Düllberg őrnagy volt, aki vadászpilótaként 650 bevetésen 45 légi győzelmet szerzett. 50 A fentebb felsorolt német és néhány egyéb, magyarra nehezen átfordítható nevű alakulat neve eredetiben kerül közlésre. 51 MNL-HBmL IV.B 1406/b 25476/1944 52 http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Gliederungen/Infanteriedivisionen/73ID.htm (utolsó letöltés 2015. november 22.) 49

14

hadosztályparancsnok ekkor Franz Schlieper vezérőrnagy volt, akit június 26-án Dr. Fritz Franek altábornagy váltott fel. A Magyarországról készült német helyzetelemző térkép tanúsága szerint 1944. június 14-én a hadosztály Miskolcon állomásozott, ahonnan 1944. július 19-én szállították tovább. A feltöltött hadosztály augusztusban már a Lengyel Főkormányzóság területén, a Közép-Hadseregcsoport állományában került ismét bevetésre. 1944. július 1-én érkezett Debrecen térségébe a 18. "Horst Wessel" SS önkéntes páncélgránátos hadosztály tábori pótzászlóalja. Hamarosan megérkezett egy mintegy 10000 fős újonckontingens, akikkel a zászlóalj megkezdte a kiképzést. Július végén, illetve augusztus elején a hadosztály egyéb alakulatai is áttelepültek Püspökladány–Debrecen–Berettyóújfalu térségébe. A hadosztály egészen szeptember második feléig maradt Debrecen környezetében, ekkor a front közeledte miatt Pápa környékére szállították át.53 A hadosztály itt-tartózkodását két, a Honvédtemetőben nyugvó katonájuk igazolta.54 Eszerint a temesvári illetőségű Rudolf Strochenfeld SS-gránátos 1944. július 30-án halt meg gránátszilánk okozta tüdősérülés következtében, a 18. SS tüzérezred kötelékébe tartozó Theodor Derkowski SS-őrvezető pedig 1944. szeptember 10-én Sárrétudvari községben páncélököl-gyakorlat közben bekövetkezett balesetben vesztette életét. Ezen német seregtestek Debrecenben, illetve annak környezetében való jelenlétét figyelmen kívül hagyva kijelenthető, hogy a város német csapatokkal való "leterhelése" egészen a román kiugrásig átlagosnak volt mondható. 1944. augusztus 23-át követően a Romániából menekülő német csapatok, azoknak is elsősorban a hátországi szolgálatot ellátó részei nagy számban vonultak keresztül a városon. Szintén nagy méreteket öltött a civil lakosság menekülése kelet felől. A menekülők látványa igen demoralizáló volt a város lakossága számára.

Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Paktum, Budapest, 2001. 325. p. 54 A Honvédtemetőből a német katonák maradványait 2014. novemberében exhumálták, és a budaörsi német-magyar katonatemetőben temették el újra. 53

15

1.4. A Debrecen ellen végrehajtott szövetséges légitámadások 1.4.1. 1944. június 2. A polgári lakosság számára az igazi csapás az első amerikai légitámadás képében jött el 1944. június 2-án. Ekkor az amerikai 15. légihadsereg 5. bombázóezredének négy bombázó osztályának (2; 97; 99. és 483.) a dél-olaszországi repülőterekről felszálló 130 B–17 "Flying Fortress" bombázógépe, a 325. vadászrepülő osztály 64 P–51 "Mustang" vadászgépének fedezete mellett támadta Debrecent. Az első teljes sikerrel záruló ingabombázás-hadművelet nyitányaként a támadó kötelék négy hullámban 1030 darab 500 fontos (227 kilogrammos) rombolóbombát dobott a két fő célpontként megjelölt Nagyállomásra és a Vagongyárra, majd továbbrepült a mai Ukrajna területén kijelölt három fogadó repülőtérre. A légitámadás halálos áldozatainak száma a korábbi budapesti és győri bombázások arányaihoz képest is ijesztően magas volt. Az áldozatok nagy számáért a támadás tervezőit mindenféleképpen terheli felelősség, csakúgy, mint a város akkori vezetését is, akik elmulasztották a veszélyeztetett környékről a lakosságot idejében kitelepíteni. A halálos áldozatok száma a mentés előrehaladtával gyorsan növekedett. A támadás másnapján a halottak száma az akkori egyetlen sajtóorgánum adata szerint 110 fő volt, további 25 ember a kórházakban halt bele súlyos sérülésébe. Június 4-én a halottak száma már meghaladta a 300 főt. Újabb két nap elteltével már 385, június 8án pedig 419 volt a halottak száma. Innentől kezdve a növekedés már lassabb ütemű, június 23-án 489 halottról található adat. A legújabb kutatások szerint a légitámadás hősi halottainak végleges száma 509, melyből 49 német és tíz magyar katonai áldozat volt. Ehhez az adathoz hozzáadandó a várostól észak-északkeleti irányban lévő Pallagpuszta és Szabó Dénes-tanya területére lezuhanó bombázó roncsai között meghalt hét amerikai hajózó is. A halottak közül 250 főt 1944. június 5-én több tízezres gyászoló tömeg jelenlétében helyeztek örök nyugalomra a Köztemető XV/3-as táblájában, másokat a hozzátartozók elszállítottak Debrecenből vagy a Köztemetőben családi nyughelyre temetették.55

Horváth Attila: Magyarország amerikai bombázása a II. Világháborúban: a Debrecen elleni első amerikai légitámadás 1944. június 2. 55

16

A légitámadás idején, a vasútállomáson álló 108. kórházvonat56 hat kocsija teljesen összetört, további 3 kocsija súlyosan megrongálódott. A vonaton öten életüket vesztették, hat fő súlyosan megsérült. A pályaudvaron folyó helyreállítási munkálatokhoz a munkáscsoportokon kívül szükség volt szakcsapatokra is. Ez utóbbiak közé tartozott a 103. és 108. vasútifelépítmény-századok, melyek a légitámadás másnapján Debrecenbe érkeztek. Június 9-én csatlakozott hozzájuk a 123. vasútépítő század is. Munkájukat befejezve ezek a csapatok június 19. és július 3. között hagyták el Debrecent.57

1.4.2. 1944. augusztus 21. Ezen a napon Debrecent ugyan légitámadás nem érte, de a célpont – Hajdúböszörmény repülőtere – közelsége miatt közvetve érintett volt annak utóhatásaiban. 1944. augusztus 21-én az amerikai 15. légihadsereg 304. bombázó ezredének 3 osztálynyi B–24 "Liberator" bombázója támadta repeszbombák ezreinek ledobásával a hajdúböszörményi csordalegelőn kialakított tábori repülőteret, melyet német és magyar repülőalakulatok közösen használtak. Mivel maga a bombázás kielégítő eredményt nem hozott, így a kísérő 325. vadászrepülő osztály Mustangjai alacsonytámadást hajtottak végre a célpontok ellen. Az áldozatok közül négy magyar katonát és három – a kórházba szállítást követően meghalt – polgári áldozatot temettek el Debrecenben. Ez utóbbiak hajdúböszörményi és balmazújvárosi illetőségűek voltak. A három bombasérült polgári halottat a Köztemető XV/3-as táblájában helyezték örök nyugalomra. A katonai áldozatok közül hármat a Honvédtemetőben, egyet pedig – Kulhay György repülő főhadnagyot, a hajdúböszörményi repülőtér aznapi ügyeletes tisztjét – a Köztemetőben, a ravatalozóhoz közel családi sírba temettek el.

A vonat 1944. június 1-én érkezett Debrecenbe 16 sebesült tisztet és 346 legénységet szállítva. A sebesülteket még aznap kirakodta, de a vonat még másnap reggel sem indult tovább a városból. A légitámadás előtti nap a 151. kórházvonat indult el Debrecenből Székesfehérvárra és Győrbe, Újvidékről pedig debreceni úti céllal a 153. kórházvonatot indították el, ám céljához már nem érkezhetett meg, minden bizonnyal átirányították más pályaudvarra. HM-HIM I.94. 3. d. 1944. június 1-ei és június 5-ei bejegyzések. 57 HM-HIM I.94. 3. d. 1944. június 3-ai, 9-ei, 19-ei, 23-ai és július 3-ai bejegyzések 56

17

1.4.3. 1944. szeptember 1. A hajdúböszörményi bombatámadással kezdődően, a keleti fronton harcoló szovjet csapatok támogatására az amerikai légierő szisztematikusan támadta a keletmagyarországi vasúti létesítményeket, repülőtereket és minden olyan célpontot, ami összefüggésbe hozható a német utánpótlás szállítással, csapatmozgatással. Ennek keretében került sor 1944. szeptember 1-én az epreskerti repülőtér elleni alacsonytámadásra, és a pályaudvar bombázására. Előbbi reggel 8 óra 30 perckor történt, amikor a már "ismerős" 325. vadászrepülő osztály kockásfarkú Mustangjai többszöri rácsapással végiglőtték a német gépekkel telezsúfolt repülőteret. A célpontot elhagyó vadászgépek a városban és annak környezetében találomra adódó célpontokat is támadtak. Jelentésük szerint 59 repülőgépet és három mozdonyt lőttek ki, de szemtanúk 27 lángoló repülőgépet számoltak össze a helyszínen. Amint a vadászok elvégezték a munkájukat, 11 órakor megérkezett a 304. bombázórepülő ezred három osztálya (454; 455; és 456.) Debrecen fölé. A köteléket – melyet a 31. vadászrepülő osztály kísért – valami megzavarta a célpontra rárepülés közben, így az kitért, és megismételte a megközelítést. A keletkező zavarban a kötelék felbomlott, és a három osztályból a 455. nem találta meg újra a várost. A maradt két osztály 52 B–24 "Liberator" bombázója egyéni rárepüléssel bombázta a vasútállomást és környékét, majd visszatért olaszországi támaszpontjára. Az erős légvédelmi tűzben a 456. bombázórepülő osztály egyik Liberatora találatot kapott, és miután a teljes személyzete ejtőernyővel kiugrott a gépből, az lezuhant a Monostorpályi út és Leiningen utca között lévő Kettőshegyre. A reggeli alacsonytámadásban két Mustangot ért végzetes találat. Az egyik Szeghalomnál szállt hasra, és a pilótája fogságba került. A másik gép egészen Jugoszláviáig repült sérülten, ott a pilótája kiugrott a gépből, és a partizánok segítségével vissza tudott térni a támaszpontjára. Erről a támadásról – és ahogy haladunk előre az időben ez egyre jellemzőbb – már jóval kevesebb információ lelhető fel, mint a június 2-ai bombázásról, ami azt mutatja, hogy a közigazgatás már nem volt képes megbirkózni a háború okozta terhekkel. Annyit azonban a kutatások kiderítettek, hogy a halálos áldozatok száma 113 fő, melyből 28 német és tíz magyar katona volt.58 A pályaudvar helyreállítási munkálataihoz a 108. vasútépítő századot irányították Debrecenbe, mely a 103. vasútépítő zászlóalj alárendeltségébe lépett.59

Horváth Attila: Légitámadás a debreceni Nagyállomás ellen 1944. szeptember elsején. http://ujnezopont.biharkutatas.hu/wp-content/uploads/2013/10/3_resz.pdf (utolsó letöltés 2015. november 24.) 59 HM-HIM I.94. 3. d. 1944. szeptember 10-ei bejegyzés. 58

18

1.4.4. 1944. szeptember 15–21. Innentől kezdve a szovjet éjszakai légitámadásokat és a szeptember 21-ei utolsó amerikai bombatámadást nehéz szétválasztani, mert azok időbeni közelsége miatt a felkutatható adatok – még az áldozatok számai is – összemosódnak. Gyors egymásutánban három súlyos éjszakai bombázás érte a várost 1944. szeptember 15–20 között. Mivel a szovjet levéltári források nem teszik lehetővé a téma kutatását, így nagyon keveset lehet tudni ezekről az akciókról, még a bevetett gépek száma sem ismert. Mindhárom akciót a szovjet 18. légihadsereg távolbombázó hadosztályai hajtották végre ukrajnai repülőterekről felszállva. A bombázásokra jellemző volt, hogy bár "Sztálin-gyertyával" megvilágították a várost, valószínűleg célpontként a város teljes területe ki volt jelölve azzal a megkötéssel, hogy ha mód van rá, akkor a repülőteret kíméljék meg a pusztulástól. Jellemzően kisebb (maximum 100 kilogrammos) bombákat használtak a támadók. Ebből következően a támadásoknak a célja nem elsősorban a város pusztítása, hanem a lakossági morál megtörése volt. Ezt azzal tudták elérni, hogy az állandó esti légiriadókkal a városban élő embereket lekényszeríttették a pincékbe, óvóhelyekre, így a lakosok kifáradtak, lelki erejük a mélypontra zuhant. Az első ilyen bombázás 1944. szeptember 15–16 éjszakáján volt. Két nappal később, szeptember 17-ről 18-ra virradó éjszaka következett be a második támadás. Ekkor a városközpont több épülete kapott telitalálatot és sérült meg súlyosan. 60 Az utolsó bombázás 1944. szeptember 20–21 éjszakáján következett be. Az utolsó éjszakai akciót követő délelőtt utoljára jelent meg a 15. légihadsereg 103 B–17 "Flying Fortress" bombázója a 332. vadászrepülő osztály61 kíséretében, és lefedve a vasútállomás területét teljesen elpusztította a pályaudvart. A halálos áldozatok számát erre az időszakra a legegyszerűbb összesítve megadni, mert az egyes adatok bizonytalansági foka nagy. Ennek értelmében kijelenthető, hogy az éjszakai bombatámadásokban, és az azt követő amerikai légitámadásban összesen 277-en vesztették életüket, ebből 25 magyar és 39 német katona volt. A folyamatos légitámadások miatt a helyreállítási munkálatok nagyon nehezen indultak el. 1944. szeptember 23-án a 111. vasúti felépítmény század és a 101/339. munkaszolgálatos századot Husztról Debrecenbe vezényelték, ám a front közeledése miatt munkájuknak már sok látszatja nem volt.

Ekkor sérült meg a Nagytemplom nyugati tornya, égett le a régi Városháza, a Déri Múzeum és a Nagytemplom tetőszerkezetének jelentős része. De ekkor kapott találatot a Piac utca és Simonffy utca sarkán álló épület is. 61 Ebben a repülőalakulatban csak fekete bőrű pilóták repültek. 60

19

2. Harcok Debrecen térségében 1944. október 8. – 1944. október 20. 1944. október 6-án hajnali 4 óra 30 perckor indult meg a szovjet 2. ukrán front debreceni támadó hadművelete,62 mely tartalmazott egy újdonságot a korábbi szovjet offenzív stratégiákhoz képest. Ez a nóvum egyfajta szovjet villámháborús elképzelés volt, mely szerint maximálisan kihasználnák a magyar alföld nyújtotta lehetőségeket, és egy gyorscsoport ütközetbe vetésével nagy iramban előretörnének a Délhadseregcsoport arcvonala mögé, ahol kulcsfontosságú célok elfoglalásával lehetőséget biztosítanának az Észak-Erdélyben visszavonuló német és magyar erők bekerítésének kivitelezéséhez. Ez a gyorscsoport a Plijev lovas-gépesített csoport (parancsnoka: Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy) volt. Ez a csoportosítás három hadtestet foglalt magába az alábbiak szerint:  4. gárda lovashadtest (9. és 10. gárda lovashadosztály és a 30. lovashadosztály) (parancsnoka: Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy)  6. gárda lovashadtest (8. és 13. gárda lovashadosztály és a 8. lovashadosztály) (parancsnoka: Szergej Vlagyimirovics Szokolov vezérőrnagy)  7. gépesített hadtest (16. 63. és 64. gépesített dandárok, valamint a 41. gárda harckocsi dandár) (parancsnoka: Fjodor Grigorjevics Katkov vezérőrnagy) A lovashadosztályok egyenként három lovasezredből és egy harckocsiezredből álltak, ez utóbbiak 21 harckocsit tartalmaztak. A Debrecenért vívott végső összecsapásokban a Plijev lovas-gépesített csoporthoz csatlakozott a 27. összfegyvernemi hadsereg (parancsnoka: Szergej Georgijevics Trofimenko vezérezredes) alárendeltségébe tartozó, de attól függetlenül harcoló 33. lövészhadtest. A hadtest alárendeltségébe a 78. és a 337. lövészhadosztály (parancsnokaik: Nyikolaj Matvejevics Mihajlov vezérőrnagy és Tarasz Pavlovics Gorobec ezredes), a román önkéntesekből álló „Tudor Vladimirescu” gyalogos hadosztály (parancsnoka: Nicolae Cambrea ezredes, 1944. október 1-től Mircea Haupt ezredes) és a szintén román 3. hegyi hadosztály (parancsnoka: Leonard Mociulschi hadosztálytábornok) tartozott. A lövészhadosztályok legfontosabb alegységei a rendszeresített három lövészezred és a tüzérezred voltak. A „Tudor Vladimirescu” gyalogos hadosztály felépítése követte a szovjetekét, egyedül a román egyenruha volt az, ami megkülönböztette őket a szovjet fegyvertársaktól. Szintén a Debrecenért folytatott csatározásokba kapcsolódott be 1944. október 19-én a Gorskov lovas-harckocsi csoport 23. harckocsi hadteste és 5.

Az 1944. október 6-28 között lezajlott alföldi páncéloscsatáról bővebben Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata. Puedló K., Budapest, 2007. 62

20

gárda lovashadteste63. Ez utóbbiból legfőképpen a 11. gárda lovashadosztály (parancsnoka: Leonyid Alekszejevics Szlanov ezredes) fejtett ki harctevékenységet. A front gyors megérkezése arra sarkallta a városparancsnokságokat, hogy a nem harcoló alakulatok, intézmények, parancsnokságok haladéktalanul kezdjék meg a kiürítést, és a várostól biztonságos távolságra települjenek. A kelet-magyarországi hadműveleti terület német parancsnoksága 1944. október 8-án hagyta el Debrecent. A 4/601 es számú hadikórház 1944. október 5-én már Kisújszálláson rendezkedett be, helyét a 13. gépkocsizó tábori kórház64 vette át, de ez is csak néhány napot töltött Debrecenben, 1944. október 13-án Nyíradonyba tette át székhelyét. Debrecenben egyedül a német városparancsnokság és a magyar katonai parancsnokság (parancsnokai: Helmut Hufenbach ezredes és Martinovics István ezredes), valamint a város védelmében részt vevő csapatok maradhattak, élen járva köztük a III. páncélos hadtest (parancsnoka: Hermann Breith páncélos tábornok), mely október 16-ig a városban maradt. Ugyaneddig volt a városban a 23. páncélos hadosztály 128/1-es gépkocsizó szanitéc százada is, melynek kötözőhelye a mai Svetits Intézetben látta el a sebesülteket. Ezen kívül még egy kötözőhely volt Debrecenben, ez pedig a német 6. hadsereg alárendeltségébe tartozó 2/179-es szanitéc század, mely 1944. október 19-én biztos Debrecenben volt, de erről a századról további adat nem áll rendelkezésre. A védelmet képező német csapatok összetétele a harcok eltolódásából fakadóan igen "mozgalmasnak" bizonyult. A városért folyó harcok október hónapban két időszakot ölelnek fel. Az első szakasz, amikor a szovjet 6. gárda lovashadtest a korábbi parancsnak megfelelően megpróbálja 1944. október 9-től több ízben is elfoglalni a várost. A második fázisnak a vége pedig német részről a város feladása lett. Ennek az első időszaknak a harcait a 23. páncélos hadosztály (parancsnoka: Josef von Radowitz vezérőrnagy) részei a 23/II. páncélos osztály törzsének vezetésével,65 és a Kurt Hintz százados vezette német légvédelmi harccsoport vívta.66 Ehhez a csoportosításhoz 1944. október 10-e után csatlakozott a német városparancsnokság alárendeltségébe tartozó Feldgendarmerie Einsatz Kommando 5, mely egy hozzávetőlegesen zászlóalj méretű tábori csendőr harccsoport volt Peter-

A Gorskov csoportot és az alárendeltségébe tartozó 5. gárda lovashadtestet Szergej Iljics Gorskov vezérőrnagy, a 23. harckocsi hadtestet Alekszej Joszipovics Ahmanov altábornagy vezette. 64 Ez a tábori kórház a Frontnachweiser 9. kiadása szerint már a Dél hadseregcsoport alárendeltségébe tartozott. 65 Egyebek közt a sérült harckocsikkal rendelkező 23/2. páncélos század, szabadságról visszatért katonákból kialakított riadóalakulat, a 23. páncélos ezred utászszakasza stb. A páncélos osztályt Gerhard Fischer százados vezette. 66 A légvédelmi harccsoport a 15. légvédelmi hadosztály alárendeltségébe tartozott, és 8,8 cm-es légvédelmi lövegekkel és 2 cm-es légvédelmi gépágyúkkal volt felszerelve. 63

21

Karl Engel százados parancsnoksága alatt.67 A német városparancsnokság állományát még egy riadózászlóaljjal is megerősítették.68 Ekkor a város védelme a Határ útra és a Mikepércsi úti repülőtértől délre eső részén kialakított megerősített támpontokon nyugodott, illetve nyugati irányban a mai Nádas csárda környezetében volt kialakítva egy reteszállás, melyet a Panther harckocsikkal és rohamlövegekkel, és a I/42. önjáró légvédelmi tüzérosztály autóbusz alvázra épített 8,8 cm-es légvédelmi lövegei erősítettek meg. A reteszállás parancsnokságával Justus-Wilhelm von Oechelhaeuser főhadnagyot bízták meg. Ehhez a támponthoz csatlakozott a Debrecenben életre hívott 16. rohamtüzér osztály egy szakasza,69 mely a főúttól északi irányban foglalt helyet a védelemben. A reteszállás előtt 1944. október 9-én délután két ízben is igen súlyos harcok bontakoztak ki. Ezekben az összecsapásokban 15 szovjet harckocsit kilőttek a németek.70 A helyzet másnap megismétlődött. Hajnalban egy német rajtaütés alkalmával öt T-34 semmisült meg, délelőtt 10 óra 30 perckor pedig az újabb szovjet páncélosokkal és lovassággal végrehajtott támadás omlott össze a német-magyar védelmen. Ez utóbbiban a reteszállásban lévő német légvédelmi tüzérek és a Pantherek 12 harckocsit, a Határ úti állásban lévő magyar rohamtüzérek közül pedig a rájuk támadó négy harckocsiból kettőt lőttek ki. A Kishegyesi út és a Határ út kereszteződésében lévő német légvédelmi állás lövegei pedig a másik két harckocsival végeztek. Délben a Debrecentől északra felbukkanó hat szovjet harckocsiból egy Panther harckocsi további kettőt lőtt ki. Aznap délután a szovjetek a város déli részén próbálkoztak áttöréssel, de a harckocsival és rohamlöveggel megerősített légvédelmi állás elhárította a szovjet támadást.71 Míg a német-magyar védők a páncélelhárításban jeleskedtek, addig a heves szovjet aknavetőtűz ritkította soraikat. Egy ilyen telitalálattól esett el vitéz Jankovich Ferenc főhadnagy is, Zavicsa rohamtüzér honvéddal együtt, de vélhetően az aknavetőtűz okozta a légvédelmi tüzérek közül Horst Möbis hadnagy halálát is. 1944. október 11-re virradóan a szovjeteknek sikerült betörniük a város területére, és egészen a Hatvan utcai temetőig el tudtak jutni, ahol befészkelték magukat. A németek Panther harckocsik és utászok bevetésével déltájban tudták Ez a tábori csendőr alakulat, mely hozzávetőlegesen egy zászlóalj erejű kötelék volt, súlyos harcokat vívhatott a város határában, mert október 19-ig elesett az egység parancsnoka és két szakaszparancsnoka, míg további egy szakaszparancsnoka halálosan megsebesült. 81. namentliche Aufstellung der Offz. Verluste v. 11.10-31.10.1944 (másolata a szerző birtokában) Az alakulat október 12-ei Debrecenbe érkezését követően a kereskedelmi iskolába szállásolt be. Debreceni képes kalendáriom az 1946. esztendőre 45. és 46. évfolyam 66. p. 68 A riadózászlóalj két sebesült tisztet veszített a város határában folyó harcokban. 81. namentliche Aufstellung der Offz. Verluste v. 11.10-31.10.1944 (másolata a szerző birtokában) 69 A szakaszt vitéz Jankovich Ferenc főhadnagy, a 16/3. rohamtüzér üteg parancsnoka vezette. 70 Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata. Puedlo K., Budapest, 2007. pp. 88-89. 71 Uo. 93-94. p. 67

22

kiverni a szovjet csapatokat a város területéről, melyeknek üldözését délután is folytatták, melyhez a rohamtüzérek is csatlakoztak. Ezekben a harcokban újabb szovjet harckocsik kerültek veszteséglistára. Még ezen a napon megérkezett Hajdúhadház felől Debrecenbe a Feldherrnhalle páncélgránátos hadosztályba betagozódó 109. páncélos dandár (parancsnoka: Alfred Helmut Wolff alezredes) Panther harckocsikkal.72 Október 12-én reggel a 23. páncélos hadosztály egységei déli irányban elhagyták a várost. A befészkelt szovjet egység 11 órakor kitörést hajtott végre, mely a védők tüzében összeomlott: 80 szovjet katona elesett, 42 fogságba került. A 109. páncélos dandár eközben támadást indított Hajdúszovát–Hajdúszoboszló irányába (a Hajdúszoboszló elleni támadás másik éle Balmazújváros felől indult meg). A harci tapasztalatokkal nem rendelkező páncélosokat Huszainov törzsőrmester lesállásban lévő T-34 harckocsija támadta meg, és mielőtt a harckocsiját kilőtték volna, addig öt Panthert és egy gépkocsit pusztított el, egy további Panthert pedig megrongált.73 Ez a rajtaütés pedig a német támadás kifulladását okozta.74 1944. október 12-én egy további nagy horderejű esemény történt Debrecenben. Aznap kihirdetésre került a statárium, aminek igazi kárvallottja a 106/304. kisegítő munkaszolgálatos század a Széchenyi utcai Siketnéma Intézetben megbújt 62 fője volt. A szökött munkaszolgálatosokat bejelentésre kiérkező csendőrök német segítséggel összeszedték, majd a Kossuth utcai rendőrségi épületben tartották fogva. Másnap civileket gyűjtöttek össze csendőrök, és azok két sírt ástak a várostól északra lévő Apafája erdőben. A kihajtott munkaszolgálatosokat ezt követően a síroknál valószínűleg a 23. páncélos hadosztály kötelékébe sorolt Ameiser-harccsoport75 katonái végezték ki.76 Ekkorra a szovjet 6. gárda lovashadtest parancsnokának is át kellett csoportosítania csapatait Hajdúszoboszló és Hajdúszovát térségébe, így enyhült egyelőre a Debrecenre fokozódó nyomás. A városért folytatott harcok második fázisa 1944. október 17-én vette kezdetét. Ekkor a városon átvonuló magyar 12. tartalékhadosztály és a 4. tábori póthadosztály maradványaiból egy riadóezredet alakítottak ki, mely Debrecenből déli irányban támadást hajtott végre német harckocsik támogatásával, mely azonban néhány

Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata. Puedlo K., Budapest, 2007. pp. 98-99. Zahar Szofitovics Huszainov törzsőrmester ezzel a tettével a szovjetunió hőse kitüntetést érdemelte ki hősi halála után. 74 Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata. Puedlo K., Budapest, 2007. pp. 105-106. 75 Ez a harccsoport a felállítás alatt lévő 22. „Maria Theresia” önkéntes SS lovashadosztály állományából lett kikülönítve. Parancsnoka Anton Ameiser SS-őrnagy) volt. 76 A történtekről részletesen olvashat a DVD-n található apafai tömeggyilkosság című tanulmányban. 72 73

23

kilométer után elakadt. Ebbe a küzdelembe vélhetően bekapcsolódtak a 16. rohamtüzérosztály részei is.77 Az ezt követő napokban a támpontszerűen védekező német csapatok ráhátráltak Debrecenre, és mivel a város védelméhez nem rendelkeztek elegendő erővel, ezért a szovjet csapatok előretörésének lassítását továbbra is aktív mozgóharccal próbálták meg kivitelezni. Október 18-án a német csapatok kiürítették a várost. A német városparancsnokság78 kivonult a városból, az épületét felrobbantották. A felperzselt föld taktikáját alkalmazó németek minden olyan épületet, vagyontárgyat elpusztítottak, amit a szovjetek bármilyen módon felhasználhattak volna. Ennek szellemében lett az esztelen rombolás áldozata az epreskerti repülőtér, az István Gőzmalom és a MÁV pályaudvar, melyeknek létesítményeit utászok robbantották fel. A város körüli harcokba német részről a harcok súlyát viselő 23. páncélos hadosztály, az 1. páncélos hadosztály, a 46. és 76. gyalogos hadosztályok79 kapcsolódtak be. A szovjet 6. gárda lovashadtest újra Debrecen ellen fordult, ekkor azonban már csatlakozott hozzá a Plijev lovas-gépesített csoport másik két hadteste – a 4. gárda lovas- és a 7. gépesített hadtest – is. Ezekhez az erőkhöz csatlakozott még a 33. lövészhadtest négy hadosztálya. Magyar részről a Polgárnál álló 2. páncélos hadosztály (parancsnoka: nemes Zsedényi Zoltán vezérőrnagy) egy kisebb harccsoportja is a városba érkezett. Ennek tevékenységéről nem maradt fent érdemi információ, harcaikat csak a Debrecenben elszenvedett veszteségeik mutatják meg. A német 1. páncélos hadosztály egységei október 18-án érték el a várost, melynek déli és keleti részén foglaltak el biztosító állásokat. Másnap a 23. páncélos hadosztály két harccsoportja Debrecen délkeleti részén ellenlökést hajtott végre a Vámospércs felől közeledő Gorskov lovas-harckocsi csoport egységei ellen, kilőttek ugyan hét harckocsit, de a mindenfelől özönlő szovjet csapatok részéről csakhamar maguk is bekerítésbe kerültek, melyből csak este tudtak kitörni. Az 1. páncélos hadosztály egyes egységei Debrecenből nyugat felé nyomultak előre, de csakhamar az észak felé történő visszavonulásra kaptak parancsot. Így cselekedtek a város keleti részén lévő csapatrészek is. A Kishegyesi út városból kivezető szakaszán a 16/2. rohamtüzér üteg ‒ Thuróczy György tartalékos zászlós parancsnoksága alatt ‒ német csapatokkal

Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata. Puedló K., Budapest, 2007. 129.p. Hufenbach a város kiürítése előtt egy nappal beteget jelentett. 79 A seregtestek parancsnokai sorrendben: Eberhard Thunert ezredes, Erich Reuter ezredes és Erich Abraham altábornagy. 77 78

24

közösen sikertelenül próbálta meg visszaverni a város felé rohamozó szovjet csapatokat. A Debrecent elfoglaló szovjet erők lassítására a németek a gyalogoshadosztályok gránátosait vetették be, akik 19-én estére a Nagyerdő déli részéig, illetve Nyulas városrészig vonultak vissza. Ezeket a részeket másnap, október 20-án foglalták el véglegesen a szovjet csapatok.80 A repülőtéren szovjet csatarepülő és vadászrepülő ezredek települtek. Ahhoz, hogy a repülőtér kifutópályáját helyre tudják állítani a szovjetek október 27-én a város lakosait hajtották ki munkára. Szerencsétlenségükre a német 52/II. vadászrepülő osztály (parancsnoka: Gerhard Barkhorn százados) Messerschmitt Bf109-es vadászgépei éppen akkor csaptak le a repülőtéren állomásozó szovjet repülőgépekre. Az alacsonytámadásnak 13 polgári áldozata volt, és mintegy tucatnyi szovjet repülőgép lett a lángok martaléka.81 A légitámadások záróakkordjaként 1944. november 4-én éjszaka német éjszakai csatarepülőgépek bombázták a repülőteret, melynek egy polgári áldozata lett. A szovjet repülőcsapatok közül az október 27-ei légitámadás idején a 331. vadászrepülő hadosztály törzse és 513. vadászrepülő ezrede LA-5 típusú repülőgépekkel,82 a 264. csatarepülő hadosztály törzse és 235. és 451. csatarepülő ezrede IL-2 repülőgépekkel,83 valamint a PO-2 típusú gépekkel felszerelt 312. éjszakai bombázórepülő hadosztály 930. éjszakai bombázórepülő ezrede84 a repülőtéren állomásozott, tehát a veszteségeket nekik kellett elszenvedniük. 1944 decemberében A-20 "Boston" gépeket használó 218. bombázórepülő hadosztály 452. bombázórepülő ezrede85 is Debrecenbe települt, és egészen 1945 januárjáig innen hajtott végre bevetéseket. 1945. január 19. és 1945. április 19. között Debrecenben

Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata. Puedlo K., Budapest, 2007. pp. 134-135. és pp. 138-140. Az 5. csatarepülő hadtest hadinaplója szerint a 08:30-kor 6 darab Messerschmitt Bf-109 és 10 darab Focke-Wulf 190 típusú repülőgépek által végrehajtott támadásnak az 513. vadászrepülő ezred egy JAK1-es vadászgépe esett áldozatul, mely el is égett. A további elpusztított gépek hovatartozása egyelőre nem ismert. A szovjet 5. csatarepülő hadtest hadinaplója 1944. október 27. https://pamyatnaroda.ru/jbd/?date_from=01.10.1944&date_to=01.12.1944&division=5+%D1%88%D0%B0%D0%BA &authorship=on&adv=%D0%9D%D0%B0%D0%B9%D1%82%D0%B8 (utolsó letöltés 2016. március 7.) 82 A hadosztályparancsnok Ivan Andrejevics Szemenyenko ezredes, az alárendeltségében lévő vadászezred parancsnoka Jakov Mironovics Pozdnjakov őrnagy volt. 83 A szovjet 5. csatarepülő hadtest hadinaplója 1944. november 1. https://pamyatnaroda.ru/jbd/?date_from=01.10.1944&date_to=01.12.1944&division=5+%D1%88%D0%B0%D0%BA &authorship=on&adv=%D0%9D%D0%B0%D0%B9%D1%82%D0%B8 (utolsó letöltés 2016. március 7.). A hadtest egységei 1944. október 26-án érkeztek Debrecenbe. A hadosztályparancsnok Levgenyij Vasziljevics Klobukov ezredes, a 235. csatarepülő ezred parancsnoka Anatolij Vasziljevics Bezgyenyednyih alezredes, a 451. csatarepülő ezredé pedig Nyikolaj Martinovics Koszevics őrnagy volt. 84 Ez az ezred 1944. október 25-én érkezett a debreceni repülőtérre. https://pamyatnaroda.ru/jbd/?date_from=01.10.1944&date_to=01.12.1944&division=312&authorship=on&adv=%D0 %9D%D0%B0%D0%B9%D1%82%D0%B8 (utolsó letöltés: 2016. március 7.). Az ezredet Mihail Dmitrijevics Jerenkov őrnagy vezette. 85 Az Alekszej Andrejevics Panyicskin őrnagy által vezetett ezred amerikai gyártmányú repülőgépei a „Lend-Lease” program keretében az Egyesült Államokból érkeztek. 80 81

25

települt a szovjet légierő kötelékébe tartozó 141. vadászrepülő hadosztály törzse, és az alárendeltségébe utalt 586. és 933. vadászrepülő ezred.86 Előbbi érdekessége, hogy ebben az alakulatban női pilóták szolgáltak, melyek több sikeres bevetést és megannyi légi győzelmet arattak megalakulásuk óta. A háború ezen időszakában azonban már kizárólag objektumvédelemre alkalmazták őket. A hadosztályt a 865. repülőtéri kiszolgáló zászlóalj látta el.

3. A megszálló Vörös Hadsereg egészségügyi intézményei Debrecenben 1944. október – 1946. április Debrecen elestét követően a megszálló szovjet csapatok csakhamar megkezdték berendezkedésüket a városban. A városparancsnokság a Kossuth utcai Pénzügyigazgatóság épületét foglalta el.87 Ekkor a város feletti parancsnokságot Szotnyikov alezredes látta el. A várost elfoglaló szovjet csapatok közül a harcoló egységek folytatták tevékenységüket az északi irányban visszavonuló német-magyar csapatok ellen.88 Ezeket az alakulatokat egyebek közt légvédelmi, kiszolgáló, ellátó, egészségügyi intézmények követték, de egész seregtestek is átvonultak Debrecenen. A város elfoglalásában oroszlánrészt vállalt Plijev lovas-gépesített csoport törzse is hosszabb ideig itt települhetett. A csoporthoz tartozó 6. gárda lovashadtest napokat töltött itt pihenéssel, mivel azonban a szovjetek szénája Nyíregyházánál nem állt jól, ezért ezt a hadtestet is rövidesen újra be kellett vetni. 1944. október 23-án korábban a 7. gárda hadsereghez tartozó, de november 1-től az 53. hadsereg alárendeltségébe lépő 6. lövészhadosztály (parancsnoka: Ivan Fedotovics Obusenko vezérőrnagy) vonult keresztül a városon. Tízezer fő körüli létszámának köszönhetően vélhetően nem kis terhet rótt a város lakosságára. Hasonlóan járt el a 27. összfegyvernemi hadsereg 163. lövészhadosztálya (parancsnoka: Fjodor Vasziljevics Karlov vezérőrnagy) is, de ez a seregtest a városban is maradt.89 Szintén Debrecenben települt 1944. október végétől A szovjet 141. vadászrepülő hadosztály hadinaplója https://pamyatnaroda.ru/jbd/?date_from=&date_to=&division=141+%D0%B8%D0%B0%D0%B4+%D0%BF%D0%B 2%D0%BE&authorship=on&adv=%D0%9D%D0%B0%D0%B9%D1%82%D0%B8 (utolsó letöltés 2016. április 20.). A hadosztályparancsnok ekkor Alekszandr Ivanovics Svecon ezredes, az ezredparancsnokok Alekszandr Vaszijlevics Gridnyev alezredes és Sosin őrnagy voltak. 87 Debreceni képes kalendáriom az 1946. esztendőre 45. és 46. évfolyam 68. p. 88 A 4. gárda lovashadtest Nyíregyháza felé támadott Nagykálló irányából megközelítve a várost. A 7 gépesített hadtest közvetlenül Hajdúhadház ellen vonult. A 33. lövészhadtest hadosztályai közül a 337. lövészhadosztály szintén Hajdúhadház ellen tevékenykedett, másik három hadosztálya Hajdúböszörmény ellen támadott. A 6. gárda lovashadtest, mivel Debrecennél erősen legyengült, egyelőre tartalékban hagyták, de mivel Nyíregyházánál nem alakultak jól a szovjetek dolgai, ezért csakhamar be kellett vetni az ott harcolók támogatására. 89 27. összfegyvernemi hadsereg hadinaplója 1944. október 23-ai bejegyzés. https://pamyatnaroda.ru/warunit/27+A/ (utolsó letöltés 2016. március 7.) 86

26

november

2-ig

a

27.

összfegyvernemi

hadsereg

törzse,90

valamint

annak

alárendeltségébe tartozó egységek. Ezek közé tartoztak a 25. önálló harckocsi ezred, mely Debrecen északkeleti részén állomásozott, szintén itt tartózkodott az 1. pontonos dandár törzse, valamint 7. és 127. zászlóalja. Ezekhez az ideiglenesen Debrecenben települő csapattestekhez sorolható még a 27. önálló lángszórós zászlóalj és a 43. műszaki utász dandár (parancsnoka: Tyimofej Tyerentyevics Pavlenko alezredes) törzse is.91 A front előrehaladtával ezek az alakulatok mindegyike elhagyta Debrecent. Ahhoz, hogy a Debrecenben eltemetett szovjet katonákról átfogóbb képet kapjunk, az egészségügyi intézmények működését kell behatóbban tanulmányozni. A Vörös Hadseregben a hadseregek és frontok alárendeltségében voltak úgynevezett egészségügyi kiürítési pontok, melyek alá különféle tábori kórházak, kiürítési kórházak tartoztak. A hadosztályok hadrendjében önálló egészségügyi zászlóaljak voltak felállítva, melyek kötözőhelyként szolgáltak a sebesült katonák számára. Utóbbiból Debrecenben ismeretlen helyen kettő települt. A 113. önálló egészségügyi zászlóalj a 78. lövészhadosztály része volt, míg a 421. önálló egészségügyi zászlóalj a 337. lövészhadosztály alárendeltségébe volt utalva. Ezek az alegységek szorosan követték a hadosztályok mozgását, hiszen ezek voltak a sebesültellátás első állomásai. A jelenleg ismert adatok szerint 1944 novemberében ilyen kötözőhely a városban már nem működött. Az ellátás következő lépcsőjét jelentő hadikórházak esetében az alárendeltségi rendszer a következőképpen festett: A 27. összfegyvernemi hadsereg alárendeltségébe tartozó 17-es számú egészségügyi kiürítési pont (Alekszandr Ivanovics Krikunyenko orvos ezredes) kórházai:92      

711-es kiürítési kórház (Mihail Ivanovics Sulenyin orvos őrnagy) 3484-es kiürítési kórház (Valentina Szemjonova Vasziljevna orvos százados) 3660-as kiürítési kórház (Borisz Abramovics Ljubin orvos őrnagy) 1800-as lábadozó kórház (Szolomon Afroimovics Enkin orvos őrnagy) 4361-es tábori kórház (Mark Jemeljanovics Szoloduha orvos őrnagy) 116-os kiürítési felvételi pont (Izgaril Mojszejevics Dejcs orvos őrnagy)

27. összfegyvernemi hadsereg hadinaplója 1944. november 2-ai bejegyzés. https://pamyatnaroda.ru/warunit/27+A/ (utolsó letöltés 2016. március 7.) 91 27. összfegyvernemi hadsereg hadinaplója 1944. november 1-ei bejegyzés. https://pamyatnaroda.ru/warunit/27+A/ (utolsó letöltés 2016. március 7.) 92 A felsorolás csak a Debrecenben települt kórházakat mutatja. A szovjetek is kihasználták a nagyobb városok nagy befogadóképességű középületeiben rejlő lehetőségeket. Hasonló számú kórház települt Miskolcon, Nagyváradon és Aradon is. 90

27



3955-ös kiürítési kórház (Valentin Mihajlovics Nazarevszkij orvos

őrnagy)  4264-es fertőző betegek kórháza (Andrej Vasziljevics Kiszelev orvos őrnagy)  4338-as tábori kórház (Alekszandr Vasziljevics Oralov orvos őrnagy) A 30-as kiürítési pont (Vitalij Loginovics Terleckij orvos ezredes) kórházai közül egy tartózkodott Debrecenben:  601-es tábori kórház (Pavel Alekszejevics Ananyev orvos alezredes) A 46-os helyi kiürítési pont (Vaszilij Andrejevics Krutovszkih orvos ezredes) alárendeltségébe tartozó kórházak:  1098-as kiürítési kórház (Alekszandr Petrovics Kolibaba orvos őrnagy)  1442-es kiürítési kórház (Nyikolaj Andrejevics Nikulin orvos alezredes)  2564-es kiürítési kórház (Pjotr Dimitirjevics Tambovcev orvos őrnagy)  2572-es kiürítési kórház (Lev Mojszejevics Vajcman orvos őrnagy)  3263-as kiürítési kórház (Alekszandr Nyikolajevics Elsin orvos őrnagy)  3283-as kiürítési kórház (Pavel Ivanovics Malenko orvos őrnagy)  3484-es kiürítési kórház (Valentina Szemjonova Vasziljevna orvos százados)  4437-es kiürítési kórház (Lebegyev orvos őrnagy) A kiürítési kórházak jelentős része 1944. december végén települt Debrecenbe, és a háború végéig itt is maradtak. Az 1. táblázat vázlatosan bemutatja a városba érkezett szovjet hadikórházak működését. A kórházak Debrecenben való tartózkodási ideje viszonylag pontosan ismert,93 ezeket az adatokat a kórházakban sebesülésükbe belehalt katonák halálozási dátuma egészíti ki vagy pontosítja. A lezárt temetőkbe eltemetett szovjet katonák sírhelyeinek pontos elhelyezkedése nem ismert, az biztos, hogy a Köztemetőben a katonákat a bombázottak parcellájának folytatásába temették tovább. Exhumált szovjet katonák kerültek eltemetésre a bombázások áldozatait rejtő sorok végeire (11-15. sorok). Az ezt követő sorok már tisztán szovjet katonákat tartalmaznak. A tábla 17. sorába bizonyosan a 1098-as kiürítési kórház, a 18. sorába a 3283-as kiürítési kórház, 19. sorába a 4437-es kiürítési kórház, 20. sorába a 2572-es kiürítési kórház, 21. sorába pedig a 2564-es számú kiürítési kórház halottait helyezték örök nyugalomra. Szintén ide temették a 1442-es kiürítési kórházban és a 3660-as kiürítési kórházban elhunytakat, de azok veszteségi kimutatásaira nem kerültek felvezetésre a sírhelyek számai.

93

http://www.soldat.ru/hospital.html (utolsó letöltés 2015. december 7.)

28

egészségügyi egység neve 113. önálló egészségügyi zászlóalj (Berettyóújfalu, Folyás) 421. önálló egészségügyi zászlóalj (Hosszúpályi, Hajdúsámson) 711-es számú kiürítési kórház (Kolozsvár, Mezőcsát)94 1098-as számú kiürítési kórház (Ukrajnából) 1442-es számú kiürítési kórház (Moldáviából) 2564-es számú kiürítési kórház (Ukrajnából) 2572-es számú kiürítési kórház (Ukrajnából) 3263-as számú kiürítési kórház (Ukrajnából) 3283-as számú kiürítési kórház (Ukrajnából) 3484-es számú kiürítési kórház (Moldávia, Miskolc) 3660-as számú kiürítési kórház (Nagyvárad, Polgár) 3955-ös számú kiürítési kórház (Nagyváradról) 4264-es számú fertőző kórház (Kolozsvár, Tiszapalkonya) 4437-es számú kiürítési kórház (Arad, Miskolc) 44-es számú tábori kórház

meghaltak száma

temetkezés helye

tartózkodása Debrecenben

20 katona

nem ismert

1944.10.201944.10.30

22 katona

nem ismert

1944.10.231944.10.30

19 katona

nem ismert

82 katona

Köztemető

42 katona

Köztemető

63 katona

Köztemető

10 katona

Köztemető

45 katona

Kossuth utcai temető

40 katona

Köztemető

12 katona

Kossuth utcai temető

27 katona

Köztemető

2 katona

nem ismert

10 katona

Szent Anna u. 33

7 katona

Köztemető

1 katona

nem ismert

601-es számú tábori kórház 54 katona nem ismert (Râmnicu Sărat, Jászapáti) 4338-as számú tábori kórház 11 katona nem ismert (Nagyvárad, Mezőcsát) 4361-es számú tábori kórház 127 katona Kossuth utcai temető (Nagyenyed, Polgár) 1800-as számú lábadozó kórház 44 katona Szent Anna u. 2895 (Nagyenyed, Salgótarján) 116-os számú kiürítési felvételi nem ismert, de nem pont 41 katona Köztemető (Nagyenyed, Tiszapalkonya) 1. táblázat: A Debrecenben települt szovjet hadikórházak működése

1944.10.241944.11.17 1944.12.111945.06.12 1945.02.061945.10.10 1945.01.271946.02.05 1944.12.221945.05.24 1945.02.141946.05.01 1944.12.281945.06.01 1944.12.311945.02.13 1944.11.051944.11.27 1945.02.071945.06.24 1944.10.301944.12.01 1945.01.141945.03.15 1944.10.231944.10.23 1944.10.211944.11.04 1944.11.041944.11.14 1944.10.231944.12.01 1944.11.011944.12.18 1944.10.231944.11.29

A zárójelen lévő első településnév azt jelöli, ahonnan a kórház Debrecenbe érkezett, a második (ha van ilyen) a továbbtelepülés helyét adja meg. 95 A szovjet kórház a Svetits Intézet épületeit foglalta el, halottait is annak udvarán temette el. Az intézet épületeiben október 19-ét megelőzően német kötözőhely is működött. 94

29

4. Katonasírok a Köztemetőben 4.1. Magyar katonák sírjai

Katonasírok tekintetében nagyon érdekes a Honvédtemető és a Köztemető viszonya. A Honvédtemető 1945-ös bezárásakor annak bővítése elleni hivatkozási alap az volt, hogy a Köztemető akkorra már elveszítette polgári temetői jellegét, hiszen egyebek közt szovjet katonák és a bombázásokban meghalt katonák is odatemettek. Való igaz, hogy a Honvédtemető 1943-as újranyitása előtt már kerület katonasírok a Köztemetőbe. Az első betemetettek a magyar katonák közül kerültek ki. A bevezetőben említett 1941-es hadba lépést követően az év végéig 12 katona halt meg betegség, öngyilkosság vagy baleset következtében. A katonák csapatteste nem ismert, de két esetben a laktanyájuk elárulja, hogy debreceni alakulatról van szó, a többi esetben pedig felbukkan a debreceni helyőrségi kórház halálozási helyként. Az 1942-es évben a szolgálatteljesítés következtében meghalt magyar katonák száma már 48-ra emelkedett. Ebben a két évben, az elhunyt katonákat – hacsak a hozzátartozók nem szállították el a városból – döntően a XIV/B táblába temették el. Innen minden valószínűség szerint további exhumálások történhettek, mert ma már csak egy katonasírt lehet itt találni. 1942 év végétől kezdődött meg a katonák betemetése a XVIos táblába, mely 1943-ban folytatódott. Az 1943-ban meghalt 62 magyar katona jelentős része az említett XVI-os táblába került eltemetésre, melynek helyzete kissé hasonló a XIV-es tábláéhoz. Csak néhány katonasírt lehet találni, amelyek a később elhalt, és szintén odatemetett hozzátartozók miatt maradhattak meg. Ebből következően ezeken a sírokon a katonasír jelleg már nem mutatkozik meg. Ellenben ennek a táblának az első sorában lehet találni két elárvult és megsüllyedt párnakövet: Hovorka Mátyás és Ráduly György honvédek sírját, melyek még ma is párnakővel vannak megjelölve. Az 1944-es drámai események bevezető mozzanatai a szövetséges légitámadások voltak. A támadások hősi halottait és áldozatait a ma már bombázottak parcellájaként ismert XV/3-as tábla első felébe temették, néhány szeptemberi légitámadásban meghalt magyar katona viszont a tábla hátsó részébe került. Természetesen itt is lehetősége volt a hozzátartozóknak, hogy családi sírba temessék vagy vidékre szállíthassák halottaikat. Előbbi esetben viszont számolni kellett azzal, hogy a nyugvási idő letelte után, ha a sírhely nem került megváltásra, akkor a sír felszámolásra került. Ezzel ellentétben sírfelszámolás a XV/3-as tábla esetében valamiféle kimondatlan védettség folytán nem történhetett meg, még a pártállam idején sem. Családi kérésre viszont ebből a táblából is lehetett exhumáltatni a hozzátartozót, és máshova áttemetni.

30

Az októberi harcok hősi halott magyar katonáinak temetését október 19-e előtt a legtöbb esetben maguk a magyar katonák végezték el. Ezek a hősök szintén a XV/3as tábla első soraiba, és külön sírhelyekre lettek elhantolva. A város elestét követően a város határában vagy a város belső területén talált, ideiglenesen elföldelt magyar katonák közül a személyes adatok ritkán kerültek napvilágra, így ők részben ismeretlen katonaként nyertek végtisztességet a bombázottak parcellájának utolsó soraiban, vagy ha a szükség úgy kívánta a ma már nem létező – akkor ingyenes temetésekre fenntartott – XIX/1 – XIX/2 – XIX/3. táblák valamelyikében. Jelenleg 36 olyan magyar katona adatai állnak rendelkezésre, akiknek Debrecenben lévő sírhelye jelenleg nem ismert, további nyolc magyar katona veszteségi kartonján96 pedig a "temetetlen maradt" kifejezés került feltüntetésre. Ez a nyolc magyar katona minden bizonnyal a későbbiekben exhumált ismeretlen hősi halottak számát gyarapította. Ha a katonák alakulat szerinti beosztását megvizsgáljuk, akkor a Debrecenért folytatott harcokban – magyar csapattestek közül – legnagyobb veszteséget a 16. rohamtüzér osztály szenvedte el. Ennek az alakulatnak 27 katonája van eltemetve a XV/3-as táblában. Őket a 2. páncélos hadosztály Debrecenhez átdobott részeinek nyolc elesett katonája követi, de valószínűleg itt lettek eltemetve a 12. tartalék hadosztály állományából kialakított harccsoport elesett magyar katonái is, bár ezt a feltevést az adatok nem támasztják alá. Még 16 olyan magyar katonáról kell megemlékezni, akik szintén az októberi harcok áldozatai, de nem a fentebb említett két temetési helyen hantolták el őket, hanem a XXII-es táblában. Közülük háromról biztosan elmondható, hogy a Klinikán haltak bele sebesüléseikbe, és ott is temették el őket.97 Innen valószínűleg 1945. október 10-12 között hantolták ki a halottakat más katonákkal és civil áldozatokkal együtt, és a Köztemetőben temették el őket. A háború után viszonylag későn (1948–49-ben) exhumáltak öt ismeretlen katonát a város területéről, akiket szintén a XXII-es táblában temettek el. A XXII-es táblának egy része a Köztemető mai térképén, mint "Magyar hősök" került feltüntetésre. Ez a tábla a fentebb említetteken kívül az 1945–1949 között Debrecenbe érkezett hadifoglyok közül a betegségben, legyengültségtől meghaltaknak szolgál nyughelyéül. A Szovjetunióból hazaérkező hadifoglyoknak a Pavillon laktanya lett kijelölve szűrőállomásul. Itt került felállításra a 101-es számú vöröskeresztes hadikórház,98 mely a legyengült katonákat próbálta meg szerény lehetőségeihez mérten ellátni. Ehhez csatlakozott még a Hatvan utca 6. szám alatti egykori zsidó gimnázium épületében felállított segélyhely. Ezen kívül kerültek még Ezek a veszteségi kartonok a http://www.hadisir.hu adatbázisában érhetőek el. A Klinika területén ideiglenesen elhantolt személyek sírjának elhelyezkedéséről jelenleg pontosabb információval nem rendelkezünk. 98 Megemlékezik róla – mint ott dolgozó – Varga Júlia is a Méltósággal című Mata János készítette filmben 96 97

31

hadifoglyok az Auguszta szanatóriumba és a Klinikára is. Ezekben a kórházakban, segélyhelyeken összesen 322-en haltak meg súlyos betegségekben 1945. január 4-e és 1949. január 9-e között. A XVI/A tábla szovjet katonákat rejtő tömegsírja egyben 62 magyar hadifogoly sírja is.99 Ezt az eléggé visszás helyzetet (vagyis a szovjet sírok közé az egykori ellenség katonáit temették) vélhetően maguk a szovjetek idézték elő,a magyarázatot viszont örök homály fedi. A XV/3-as táblában lévő magyar katonasírok közül mára kevés maradt, mert 1997-ben a Német Hadisírgondozó Népszövetség munkatársai a város akkori vezetésével és a Köztemető üzemeltetőjével megegyezésre jutva a nem gondozott katonasírokat exhumálta,100 és azokat az akkoriban kialakított budaörsi német-magyar katonatemetőbe (ún. Békepark) temette át.

4.2. Német katonák sírjai Az 1997-ig meglévő német katonasírok Köztemetőben való fennmaradásának titka, hogy döntő többségük a XV/3-as táblában feküdt. Ide kerültek eltemetésre a város ellen intézett légitámadásokban meghalt németek, valamint a város elestét megelőző időszakban a harcokban elesettek, akiket a saját bajtársaik helyeztek örök nyugalomra esetenként furcsa körülmények között. A Köztemető temetőfőkönyvében Horst Möbis hadnagy és Heinz Ortlepp oberfähnrich101 esetében az alábbi bejegyzés olvasható: "önkényes temetés a Kassai kapunál". Ahogy a magyar katonák esetében is, a németeknél szintén általános volt, hogy a Debrecenért folytatott 1944. október 19–20-ai harcokban elesett német katonák temetetlenül hevertek a városban. A holttesteket a lehető legközelebbi helyen (a legkézenfekvőbb, hogy a feltalálási helyen) és a leggyorsabban ideiglenesen elföldelték. Ezek a katonák innentől kezdve már, mint ismeretlenek kerültek nyilvántartásba. Sírjaik a XV/3-as tábla jeltelen 2. és 3. sor között, a 3. és 4. sor között, valamint az 1. sor elején voltak. Néhányukat ettől eltérően a tábla több pontján elszórtan temették el. 1945-ben 28 német hadifogoly került eltemetésre a XV/3-as tábla különsírhely–, valamint 1. sorába. Ezekkel a hősi halottakkal a tábla gyakorlatilag megtelt, és több betemetés nem történt. A bombázottak sírkertjében lévő német katonasírok közül mindössze háromnak volt sírköve, melyet a család állíttatott (két esetben fennmaradt a család lakcíme is). Az ott nyugvó katonák közül kettő Varga Júlia: Második világháborús orosz katonák és gyermekeik sírjai Debrecenben – kutatási jelentés (másolata a szerző birtokában) 100 Hajdú-Bihari Napló LIV. évfolyam 1997. november 24. 101 A német légierőben használt oberfähnrich rendfokozatnak magyar megfelelője nincs. A Köztemető 1944-es temetőfőkönyvében 2859 és 2860-as sorszámnál található a két bejegyzés. 99

32

légitámadásban vesztette életét. A harmadik sírban pedig (a tábla 2. sorának 27-es sírja) a Svetits Intézetben működő német 128/1. gépkocsizó szanitéc század kötözőhelyén meghalt, és az udvarban eltemetett négy német katona (három ismert nevű és egy ismeretlen) nyugodott. A fentebb említett 1997-es exhumálás alkalmával a német katonák esetében már nem kellett figyelemmel lenniük arra, hogy a sír ápolte avagy nem, valamennyi német katonát kiemeltek a parcellából, és Budaörsre szállítottak. Az exhumálástól függetlenül a négy német katonát tartalmazó síron lévő sírkő a mai napig fennmaradt mintegy emlékül az itt nyugodott német katonáknak. Szintén rejt német sírokat a temető XXII-es "Magyar hősök" táblája is. Itt a 2. sor végén lévő 25-ös, 26-os és 29-es sírokban egy-egy német hadifogoly nyugszik. Erről a három sírról szintén van tudomása a német hadisírgondozóknak, és tervbe vették kihantolásukat is.102 De temettek magyar hadifoglyokat a szovjet katonák tömegsírjába, és német hadifoglyokat is. Levéltári forrás igazolja, hogy 142 német katonát is ide hantoltak, a temetések ideje viszont nem maradt fent. Mindazonáltal a szovjet parancsnokság semmilyen adatot nem hozott nyilvánosságra ezekről a katonákról, így azoknak pusztán a száma, valamint a temetés ténye ismert. 4.3. Román katonák sírjai A Köztemetőben nyugvó román katonákkal kapcsolatban a fellelhető források nem sok információt szolgáltatnak. Annyi bizonyos, hogy a IX-es táblában egy 29 katonát tartalmazó tömegsírt talál az arra látogató. Azonban a sírkőre nem vésték rá a neveket, és ha az ott nyugvókról keresünk adatokat, akkor a Köztemető nyilvántartásaival sem jutunk előbbre. Amennyiben ezek a katonák a városért folyó harcokban estek el, akkor minden valószínűség szerint a Vörös Hadsereg kötelékében harcoló "Tudor Vladimirescu" önkéntes gyalogos hadosztály és a 3. hegyi hadosztály katonái nyugodhatnak a tömegsírban. Azonban sebesült katonák más román seregtestekből is kerülhettek Debrecenbe. Azonban nem csak ennyi román katona nyugszik a Köztemetőben. Hármat temettek el a ma már nem létező XIX/2-es és XIX/4-es táblákba. Esetükben nem lehet kizárni, hogy a tábla felszámolásakor maradványaikat áttemették a tömegsírba. Egy további román katona – akit a Poroszlay út 68. alól exhumáltak – a XV/3-as táblában fekszik. Szintén itt nyugszik Romulus Spolotek hadnagy is, de róla más adat nem lelhető fel. A szovjet hadikórházakban hét román katona halt meg, akiket bizonyosan maguk a szovjetek temettek el a szovjet katonák közé a XVI/A táblába. Egy további forrás is utal szovjet katonák sírjába eltemetett négy román katonára. Ismeretlen okból viszont őket, mint hadifoglyokat tüntetik fel. Érdekessé teszi ezt az információt, hogy Személyes beszélgetés Kohlrusz Gábor úrral, a Német Hadisírgondozó Népszövetség magyarországi megbízottjával. 102

33

a román hadsereg ekkor már a szovjetekkel közösen harcolt, ami kizárja a hadifogoly státuszt.

4.4. Szovjet katonák sírjai A Debrecen elfoglalásáért vívott harcokban a Vörös Hadsereg súlyos élőerő veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. A közelmúltig ezekről a veszteségekről még megközelítő pontosságú adatok sem kerültek nyilvánosságra. A világhálón közzétett szovjet veszteségi adatbázis kutatása során nagy meglepetést keltett, hogy a szovjetek igenis nagy odafigyeléssel vezették veszteségi nyilvántartásaikat. Jelenlegi kutatásunk is ebből a nyilvántartásból táplálkozik. A harcokban közvetlenül részt vállaló egységek személyi veszteségét a 2. táblázat mutatja be. Statisztikailag korábban már megállapítást nyert az a tény, hogy a teljes személyi veszteségnek mintegy a harmadát adja az elesettek száma, míg a kétharmadát a sebesültek (mintegy 900 fő valószínűsíthető) teszik ki. A Vörös Hadseregben a hadifogságba esett katonákat nem tartották nyilván, ez a fogalom a szovjet gondolkodásban gyakorlatilag nem is létezett.103 Az eltűnt katonák pedig jelen esetben az elesettekhez kerültek beszámításra, mivel maga a veszteségi nyilvántartás is eszerint kezelte őket.

elesett seregtest

elesett tisztek

tiszthelyettes és

száma (fő)

legénység száma (fő)

8. lovashadosztály

3

25

8. gárda lovashadosztály

10

28

9. gárda lovashadosztály

5

33

10. gárda lovashadosztály

7

44

11. gárda lovashadosztály

5

12

13. gárda lovashadosztály

14

99

30. lovashadosztály

2

19

A szovjet elgondolás szerint a hadifogságba esett katona nem teljesítette hazájával szemben kötelességét, és hazaárulónak volt tekintendő. Ez pedig a fogságból esetlegesen kiszabaduló katona esetében, és sokszor a családtagok számára is a Gulágot jelentette. 103

34

7. gépesített hadtest

6

24

78. lövészhadosztály

0

41

337. lövészhadosztály

0

14

egyéb alakulat

8

52

összesen

60

387

2. táblázat: A Debrecen elfoglalásáért harcoló szovjet seregtestek személyi vesztesége halottakban 1944. október 8. és október 21. között.

A harcoló alakulatok elesettjeiket a város határában vagy a város belterületén különböző helyeken létesített katonasírokban, kisebb rögtönzött katonatemetőkben temették el. Természetesen, mivel a Debrecenért folytatott harcok zömmel a város nyugati és déli részét érintették, ezért a szétszórt katonasírok jelentékeny része is ezekre a területekre estek. A legnagyobb veszteséget elszenvedő 13. gárda lovashadosztálynak sok katonasírja volt fellelhető a város határában. A mai 4-es számú főút és a Vedres-dűlő keresztezésében lévő egykori útkaparóháznál az 1944. október 10-ei harcokban kilőtt három szovjet harckocsi parancsnokát (Iovlev százados, Melkonov hadnagy és Zajcev hadnagy) temették itt el. Közülük Iovlev százados posztumusz megkapta a szovjetunió hőse kitüntetést is 1945-ben. Ezen a helyen rajtuk kívül még további 11 legénységi állományú szovjet katona volt elhantolva. A mai 4-es számú főút ebesi leágazásánál az úttól közvetlenül északra két sorban a 13. gárda lovashadosztály 8 katonáját hantolták el. Hasonló sírok voltak innen Debrecen felé a műanyaggyárral szemben lévő dűlőút torkolatánál. Itt is két sorban négy-négy szovjet katona volt eltemetve. Egy-egy szovjet katonát rejtett a Kishegyesi úton lévő téglagyár, illetve a Határ úttól 2 km-re, nyugatra lévő Jóna tanya területe is. A Határ úton lévő téglagyárnál nyolc szovjet katonát, a gyógyszergyár mellett a Nagyerdőben öt szovjet katonát temettek el. Urlapkin alhadnagy, a 23. harckocsi hadtest 1501. önálló páncéltörő ágyús tüzérosztály szakaszparancsnokának sírja a Péterfia utcai laktanya mögötti részen volt, míg a hadtest másik három katonáját a Kassa úti katolikus templom mögé temették el. Ugyancsak e csapattest öt katonája közül kettőt a Sámsoni út mentén az Apafája erdő szélénél lévő Lengyel tanyánál, egyet-egyet pedig a Csapó utcán, továbbá a Kassa út vasút felőli oldalán, valamint az Attila téri templom közelében temettek el. A 78. lövészhadosztálynak négy kisebb temetője volt a város külső részén. A veszteségi lajstromhoz mellékelt térképvázlaton nehezen kivehető, hogy a sírok Debrecen melyik utcáján helyezkedtek el, de annyi bizonyos, hogy egy 16 katonasírt rejtő kisebb temető a várostól északnyugatra – vélhetően a Böszörményi út mentén – helyezkedett el. A második, tíz katonasírt tartalmazó hely a Kassa út és Sámsoni utak 35

találkozásánál volt. A harmadik temetkezési hely a városközpontban volt, melyben 15 egyéni sírt lehetett találni, itt még egy másik sír is volt, ahol két katonát temettek el. Az utolsó, negyedik temetője a hadosztálynak a város délkeleti részén terült el, abban pedig nyolc sírban kilenc szovjet katona nyugodott. Egyszerű, ám mégis nehézkes beazonosítani a 337. lövészhadosztály egyetlen Debrecenben lévő temetőjét, melybe a hadosztályközvetlen 421. önálló egészségügyi zászlóalj kötözőhelyén meghaltakat temették. Ez a hely a város északkeleti részén volt, egy templomtól keletre 200 méterrel. A sírokat jelző rajz egyértelműen a nyíregyházi vasútvonaltól nyugatra, tehát a város felé ábrázolja a sírokat, a templom pedig nagy valószínűséggel az Árpád téri református templomot takarja. Így a sírok vélhetően a Csapó utcai temetőben lehettek.104 A hadosztálynak több katonasírja volt az Epreskertben és a Mikepércsi út mentén is, a városért folyó harcokban a hadosztálynak 14 katonája esett el Debrecen déli részén. A 8. gárda lovashadosztály tevékenysége zömmel a Debrecentől délre eső térséget érintette. A seregtest több katonája a Hajdúszovát felé vezető út mellett lévő Jóna tanya területén, a Debrecentől 1,5 kilométerre, délre lévő Fekey tanyánál, és a Hosszúpályi felé vezető útelágazásnál volt eltemetve. Jelentős, 11 katonát rejtő tömegsírja volt a hadosztálynak a Vértessy téglagyár területén. Volt még egy további katonasír, ami viszont a Nagyerdő déli szegélyén volt fellelhető, az Auguszta szanatóriumtól délre a Móricz Zsigmond körút mentében. A 8. lovashadosztály Debrecentől nyugatra, a Balmazújvárosi út tengelyében kapcsolódott be a harcokba. 28 hősi halottja közül Bogdanov őrmester és Vasziljev tizedes sírja a Kismacs vasúti megállótól délre lévő Lengyel tanyánál volt, ott ahol a harckocsijaikat kilőtték a védekező német-magyar csapatok. További két–két katona volt eltemetve a Látóképi-csárdától délre eső Budaházi tanyánál, a város nyugati pereménél és a városközpontban. A végső támadásra induló szovjet erőket kelet felől a Gorskov lovas-harckocsi csoport 11. gárda lovashadosztályának támadása segítette. Ezt az akciót a hadosztály 39. gárda lovasezrede hajtotta végre, amelyet a 71. harckocsi ezred páncélosai támogattak. A Debrecen határát elérő szovjet támadóél elakadt a déli irányból előretörő német harckocsik tüzében, és eddigi adatok szerint a lovasezred nyolc, míg a harckocsizók hét katonát veszítettek halottakban, közülük három tisztet. Mindhárom tisztet a mai Veress Péter utcától néhány száz méterrel keletre lévő sírba temették el (körülbelül a mai Pék és Szondi utcák környezetében). Ugyanebbe a sírba hantoltak el

104

Ez a temető az Ótemető utca északi részén a volt Ybl főiskola területén helyezkedett el.

36

négy legénységi állományú katonát a kezelőszemélyzetből. A lovasezred halottait a Kassa út vasút felőli oldalán temették el, közel a Sámsoni út elágazásához. A Köztemető egykori XIX/3-as táblájába került eltemetésre nyolc szovjet hadifogoly. Ezek a katonák vélhetően betegség következtében 1944. augusztus 7-24 között haltak meg Debrecenben. A fennmaradt táblakönyvben felvezették az elhunytak neveit, ám az adatbázisokban csak néhányuknak sikerült a nyomára akadni. A Monostorpályi úti Izraelita temetőben is lehet találni egy szovjet katonasírt. Erről a katonáról szóbeli közlés alapján ismert, hogy a temetőtől nem messze gyilkolták meg, és a tett helyszínéhez legközelebbi temetőbe hantolták el. A veszteségi adatbázisban viszont a hősi halál helyeként – megannyi bajtársához hasonlóan – Hajdúhadház nyugati térsége van feltüntetve, ami megkérdőjelezi a sírkövön olvasható adatokat.

4.5. Amerikai katonák sírjai A Köztemetőben ideiglenesen amerikai katonák is elhantoltak. Az 1944. június 2-án lezuhant amerikai bombázógép 11 fős legénységéből a földnek csapódó roncsok között heten lelték halálukat. Őket a Köztemető XVIII-as tábla a 6. sorának 5. sírjába temették el. A táblát a későbbiekben több részre osztották, így a valamikori sírhely csak hozzávetőlegesen határolható be. A maradványokat az Amerikai Katonai Misszió Sírfelkutató Osztálya 1946. április 10-én exhumálta, és átmenetileg a budapesti amerikai katonai temetőben temette el azokat.105 Később két amerikai hősi halottat exhumáltak, és két különböző Nyugat-Európában levő amerikai gyűjtőtemetőben helyeztek végső nyugalomra. A fennmaradó öt amerikai hősi halottat a hozzátartozók hazavitték az Egyesült Államokba, és családi sírban helyezték azokat örök nyugalomra.

5. A temetőkön kívül eltemetett katonák és polgári halottak exhumálása és a sírok mai helyzete

A városban és a külterületen elszórtan eltemetett, esetleg éppen csak elföldelt, illetve temetetlen halottak exhumálása, és megfelelő módon történő eltemetése nem sokkal az élet újraindulása után napirendre került. Már 1944. november derekától kezdve elkezdődött a hősi halottak sírjainak feltárása. Ekkortól év végéig – 105

MNL-HBML IV.B. 1406/b 31551/1946

37

feltételezhetően az időjárás kedvezőtlenné válása miatt – 32 ismeretlen szovjet katonát szedtek össze. Sajnos ezeknek a betemetéseknek csak a dátuma maradt fent, az exhumálások helyei nem. Az érdemi munka csak 1945 áprilisában indulhatott meg, egyrészt a tavasz beköszöntével a munkálatokhoz megfelelő időjárás társulhatott, másrészt a koordinálásra a városi tisztiorvosi szolgálatot jelölték ki, így volt már olyan városi szerv, amely rendszerbe foglalta az exhumálandó halottakról beérkező bejelentéseket, és a munka elvégzését a temetkezési vállalkozók irányába továbbítani tudta. A hónapokig elhúzódó munkálatok során a Köztemetőbe történő újratemetés adatolásakor szerencsés esetben feljegyezték a temetőfőkönyvbe, hogy a maradványokat honnan hantolták ki. Az exhumálások kezdetétől a Köztemető temetőfőkönyveinek bejegyzései szerint az alábbi betemetések történtek meg:

magyar

német

szovjet

román

1945. április

3

76

53

2

1945. május

14

21

21

-

1945. június

1

4

4

-

1945. augusztus

-

4

-

-

1945. szeptember

-

1

-

-

1945. november

-

2

-

-

1946. április

-

1

-

-

1946. december

-

1

-

-

3. táblázat: Közterületekről és a város határából 1945 áprilisától kihantolt katonák száma.

Ezeket a köztemetői adatokat egészíti ki a városi tisztiorvosi szolgálat 1945-ös gyűjteménye, mely mintegy 190 bejegyzést tartalmaz. A lista adatai temetetlen, vagy éppen elföldelt katonai és civil halottakra, valamint állati tetemekre, maradványokra egyaránt kiterjednek.106 Ennek az adatsornak értékét különösképpen az adja, hogy minden esetben feltünteti az exhumálás helyét, amit a temetőfőkönyv nem minden

106

MNL-HBmL IV.B. 1408/a 209/1945

38

esetben ad meg, így a két forrást kitűnően lehet ütköztetni. Ezt viszont még kiegészíti Varga Júlia kutatási jelentése, mely további 12 szovjet katona sírját adja meg.107 Még egy táblázatra kell külön figyelmet fordítani, ezt pedig Kegyes Ferenc köztemetői gondnok készítette. Megadja a Köztemető XV/3 és XVI/A tábláiba betemetett, elsősorban szovjet katonai és civil egyéneket 1944. októberétől kezdődően. Ezek után joggal gondolhatnánk, hogy az exhumálásokat követően nem volt a város területén semmilyen magányos, jelölt katonasír. A temetőfőkönyv erre is választ ad, hiszen az Attila téri görög katolikus templom mellől 1950-ben tártak fel két szovjet katonasírt. Az ott nyugvók számáról már adatolás nem történt.108 Temetés hónapja 1944. október 1944. december 1945. január 1945. február 1945. március 1945. április 1945. május 1945. június 1945. július 1945. augusztus 1945. szeptember 1945. október 1945. november 1945. december 1946. január 1946. február Összesen

Orosz Orosz fogságból elhalt Összesen felnőtt gyermek Magyar Német Román Felnőtt Gyermek 38 38 3

2

7 54 47 60 43 20 11

1 22 27 6 4

14

5

1

9 80 80 147 82 22 11

6

14

2

1 4 6 78 34 2

3 1

6

1

7

4

3

7

1

1

7

1

3 307 625

11

62

2

1 6

1

1

12

19

1

1

4 307 833

11

142

4

4. táblázat: Kegyes Ferenc köztemetői gondnok jelentése számokban a szovjet katonai táblába betemetett személyekről.109

Varga Júlia: Második világháborús orosz katonák és gyermekeik sírjai Debrecenben – kutatási jelentés (másolata a szerző birtokában) 108 Varga Júlia: Második világháborús orosz katonák és gyermekeik sírjai Debrecenben – kutatási jelentés (másolata a szerző birtokában) 109 MNL-HBmL IV.B 1406/b 298/1946 107

39

A város lakosságából a városért folytatott harcok az eddigi kutatások szerint mintegy 280 fős veszteséget követeltek. Kutatásuk elsődleges forrása Debrecen város halotti anyakönyve, melyből a kinyert adatokat a Köztemető temetőfőkönyvi adataival lehet kiegészíteni vagy pontosítani. A halálok 95 esetben agyonlövés, további 100 esetben valamilyen tűzfegyver által okozott sérülés vagy légitámadás volt. További 13 személy követett el öngyilkosságot különféle eszközökkel. Ez utóbbiak közé tartozik sesztina Nagybákay Jenő és felesége Csanak Margit, akik nem tudták elviselni a szovjet megszállásból eredő megrázkódtatást, ezért eldobták életüket 1944. október 21én.110 A város lakosságának veszteségeit áttanulmányozva látható az is, hogy egyértelműen október 19-e volt az a nap, amikor a legtöbben vesztették életüket, szám szerint 54-en. Másnap, amikor a harcok már észak felé tolódtak, a halottak száma 25re csökkent. Ezt követően az áldozatok száma folyamatosan csökkenő mértéket mutat, bár a szovjet csapatok garázdálkodásának köszönhetően minden nap halt meg civil, erőszakos cselekmény következtében. Természetesen kivétel ez alól október 27-e, amikor a már említett német légitámadás újra több halálos áldozatot követelt.

A sírok helyzete napjainkban A kötethez mellékelt adattárban összesen 3 827 katona és polgári áldozat adata található meg. A Köztemetőben eltemetett magyar katonák száma összesen 778, melyből ma 242 sír párnakővel-, 36 sír pedig sírkővel megjelölt helyen nyugszik, sírjuk ma is felkereshető. További 91 munkaszolgálatos fekszik jelölt vagy jelöletlen sírban a Monostorpályi úti Izraelita temetőben. A többi sír felszámolásra került, vagy exhumálták a maradványokat Budaörsre, illetve a hozzátartozók több halottat hazaszállítottak. A város területéről exhumált, ismeretlen magyar katonákkal kapcsolatba nem hozható, ezért az adattárban ismeretlen helyen nyugvónak jelölt áldozatok száma 49. A Debrecent ért légitámadásokban 898 katonai és polgári halottat temettek el a Köztemetőben, az októberi harcokban vagy annak következményeként az eddig azonosított civil halottak száma 401. A bombázásokban meghalt német és magyar katonák közül 127 hősi halottat Budaörsön temettek újra. Sírkővel jelölt sírban 406, párnakővel jelölt sírban további 297 halott nyugszik. Jelenleg 300 áldozatnak nem található meg a sírja, ezeket hozzátartozó hiányában felszámolták. Hazaszállítottak 81 hősi halottat, ismeretlen helyen 80-an van eltemetve. Öt halott holtteste eltűnt

110

Debreceni Képes Kalendáriom az 1946. esztendőre 45. és 46. évfolyam 42. p.

40

légitámadáskor, négy további katonát pedig a Honvédtemetőben helyeztek örök nyugalomra. Napjainkra három német katona sírja maradt a Köztemetőben. A városért folytatott harcokban mintegy 200 német esett el, további 31 német katona, mint hadifogoly lett elhantolva a XV/3-as táblában. A szovjet tömegsírba is betemetésre került további 142 német hadifogoly. Itt is érvényes a magyar katonáknál megállapított tény, miszerint a német adatbázisokból kinyert nevek kis számban egyesíthetőek az exhumálások során felvett adatokkal. A Debrecent elfoglaló szovjet és román haderőből összesen 1358 szovjet és 33 román katona lett eltemetve a Köztemetőben. A szovjetek közül azonban 653 katona neve nem szerepel semmilyen nyilvántartásban vagy emlékművön.

6. Néhány adalék a debreceni szovjet emlékművekhez A debreceni szovjet emlékművekkel kapcsolatban 1990-ben Varga Júlia nyugalmazott főkönyvtáros mindenre kiterjedő levéltári kutatást végzett. Azóta az orosz veszteségi kimutatások vizsgálata néhány olyan tényre is felívta a figyelmet, amit akkoriban nem lehetett igazolni. A Petőfi téren az 1990-ig állt a szovjet repülők emlékműve, melynek hátoldalán olvasható volt öt szovjet tiszt neve. A kutatások igazolták azonban azt, hogy közülük egy sem Debrecennél vesztette életét, hanem Szarvas, Mezőladány és Körösladány településeken, mindazonáltal négyük neve szerepelt az Alföldi-palota111 előtt állt szovjet tisztek emlékművének márványtábláin is. A Kossuth utcán állt szovjet tiszthelyettesek és katonák régi emlékműve alatt az eddigi kutatások szerint nem volt katona eltemetve, azonban a szovjet forrás feltüntet három katonát, akiket viszont a veszteségi adatbázisban nem lehet megtalálni, így ennek az adatnak az igazolása még várat magára. A helyén felállított, majd az 1990 tavaszán112 elbontott Pátzay Pál-féle harckocsi emlékmű alatt már nem volt katona eltemetve. Az Alföldi-palota előtti emlékmű is sok furcsaságot tartalmaz, hiszen összesen 108 tiszt és egy tiszthelyettes nevét tartalmazták a táblák, ám ezekből 61 katona nem Debrecenben halt meg, így nagy valószínűséggel nem is itt temették el őket, nevük feltüntetése inkább emlékállításnak volt tekinthető. A fennmaradó 48 tiszt közül

A ma is létező épület a Piac utca és a Csapó utca sarkán áll. https://www.kozterkep.hu/~/7795/Tankcsata_emlekmu_Debrecen_1970.html# (utolsó letöltés 2015. november 30) 111 112

41

nyolcnak a neve a Köztemető tömegsírján lévő emlékművön vagy az egyéni sírokon is feltüntetésre került, ami azt valószínűsíti, hogy ott is temették el őket. Sokak által ismert fénykép, melyen néhány szovjet katona fegyverrel tiszteleg a Piac utcán álló városháza előtt eltemetett szovjet katona sírja előtt. A legújabb kutatások igazolták azt, hogy itt nem egy, hanem 22 szovjet tiszt volt eltemetve. E katonák maradványainak exhumálásáról, és az Alföldi-palota előtt létesülő szovjet emlékmű területén való újratemetésükkel kapcsolatban a Gebauer temetkezési vállalatot 1945. április 7-én a város megbízott tiszti főorvosa írásban utasította.113 Az Alföldi-palota előtti emlékművet 1965-ben bontották szét, a maradványokat exhumálták. Az obeliszket a Köztemető XVI/A táblájában, a szovjet sírok előtt állították fel újra. Az exhumált holttesteket minden valószínűség szerint az emlékmű alatt helyezték örök nyugalomra. A márványlapokon lévő nevek helyességét ellenőrizték, majd azokat a Köztemetőben tárolták tovább, az obeliszk mellett felállításuk nem történt meg. Az Alföldi-palota elé Pátzay Pál „Debreceni család” című alkotása került, előtte pedig egymás mellé fektették le az immár műkőből készült, 109 nevet tartalmazó lapokat. Az emlékmű alatt azonban már nem voltak szovjet katonák eltemetve. Ez az állapot 1967. november 7-től 1993. október 23-ig114 állt fenn, ekkor az emlékművet véglegesen szétbontották. Sajnos a Köztemetőben újra eltemetett szovjet katonákról kevés érdemi információval rendelkezünk. Nem került még elő adat arról, hogy pontosan hova temették el a lezárt temetőkben ideiglenesen elhantolt, és onnan exhumált szovjet katonákat, illetve a sebtében eltemetett hősi halottak nagy részének köztemetőbeli helyéről sem tudunk sokat. Egyes információk szerint a lezárt temetőkben nyugvókat a XIX-es táblákban temették el újra, és nem kerültek a bajtársaik közé, de ezt más forrás nem igazolja.115

MNL-HBmL IV.B. 1408/a 209/1945 https://www.kozterkep.hu/~/2924/Debreceni_csalad_Debrecen_1967.html (utolsó letöltés 2015. november 30) 115 Varga Júlia: Második világháborús orosz katonák és gyermekeik sírjai Debrecenben – kutatási jelentés (másolata a szerző birtokában) 113 114

42

MELLÉKLET A 2. ukrán front Debrecennél harcoló csapattesteinek hadrendje Debrecennél 1944. október 9-21 között. A 27. hadsereg 33. lövészhadtest Parancsnok: Alekszej Ivanovics Szemjonov vezérőrnagy Törzsfőnök: Borisz Andrejevics Fomin vezérőrnagy hadtestközvetlen: 420. önálló híradózászlóalj 78. lövészhadosztály Parancsnok: Nyikolaj Matvejevics Mihajlov vezérőrnagy Törzsfőnök: Alekszej Anatoljevics Andrejev gárda alezredes 453. lövészezred: Asraf Gandzsali Mamedov ezredes 458. lövészezred: Vaszilij Gorgyejevics Sevcsenko alezredes 464. lövészezred: Pavel Vasziljevics Szaveljev őrnagy 1030. tüzérezred: Alekszandr Ivanovics Nyeszmelov ezredes 407. önálló páncéltörő ágyús tüzérosztály 184. felderítőszázad 173. műszaki zászlóalj 620. önálló híradózászlóalj 125. önálló vegyvédelmi század 337. lövészhadosztály Parancsnok: Tarasz Pavlovics Gorobec ezredes 1127. lövészezred: Nyikolaj Jevtihjevics Garkusa alezredes 1129. lövészezred: Alekszandr Petrovics Kruglik őrnagy 1131. lövészezred: Ivan Andrejevics Kohanovszkij alezredes 899. tüzérezred: Pavel Jevdokimovics Viktorov gárda alezredes; Ivan Nyikolajevics Nyemcsinov őrnagy 47. önálló páncéltörő ágyús tüzérosztály 398. felderítőszázad 616. műszaki zászlóalj 787. önálló híradózászlóalj 414. önálló vegyvédelmi század „Tudor Vladimirescu” román gyalogos hadosztály Parancsnok: Nicolae Cambrea ezredes, Mircea Haupt ezredes 1. lövészezred 2. lövészezred 3. lövészezred 1. tüzérezred páncéltörő osztály 1

műszaki zászlóalj híradószázad vegyi század 3. román hegyi hadosztály Parancsnok: Leonard Mociulschi hadosztálytábornok 3. hegyi ezred (5; 12; 22. zászlóaljak) 6. hegyi ezred (6; 11; 21. zászlóaljak) 3. hegyi tüzérosztály 9. hegyi tüzérosztály 1. hegyi tarackos tüzérosztály 39. páncéltörő tüzérüteg 39. légvédelmi tüzérüteg 39. utászszázad 39. rendőr század 39. híradószázad 3. lovas felderítőszázad Plijev Lovas-Gépesített Csoport Parancsnok: Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy Törzsfőnök: Nyikolaj Anfrejevics Picsugin vezérőrnagy 4. gárda lovashadtest Parancsnok: Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy Törzsfőnök: Ivan Fjodorovics Hlebtovszkij vezérőrnagy hadtestközvetlenek: 1815. önjáró tüzérezred: Alekszandr Filippoovics Turcsin alezredes 12. gárda aknavető ezred: Jakov Fjodorovics Podoprigora őrnagy 152. gárda páncéltörő tüzérezred: Jevgenyij Arszentyevics Kosztiljev őrnagy 4. gárda önálló páncéltörő tüzérosztály 68. gárdaaknavető osztály 255. légvédelmi tüzérezred: Ivan Mihajlovics Szolomonnyikov őrnagy 27. gárda önálló híradózászlóalj 9. gárda lovashadosztály Parancsnok: David Szemjonovics Gyemcsuk gárdaezredes Törzsfőnök: Trofimov gárdaezredes 30. gárda lovasezred: Alekszandr Ivanovics Geraszkin gárda alezredes 32. gárda lovasezred: Ali Omarovics Sahsajev gárda őrnagy 34. gárda lovasezred: Zsilin gárda alezredes 151. harckocsiezred: Sztyepan Vasziljevics Belousz őrnagy 181. gárda tüzér-aknavető ezred: Filimonov gárda alezredes 28. gárda légvédelmi tüzérosztály 9. gárda felderítőszázad 11. gárda utászszázad 2

9. gárda híradószázad 12. gárda önálló vegyvédelmi század 10. gárda lovashadosztály Parancsnok: Grigorij Ivanovics Reva gárdaezredes, Ivan Alekszejevics Mastaler gárdaezredes Törzsfőnök: Tkacsenko gárdaezredes 36. gárda lovasezred: Ivan Ivanovics Boldirev gárda alezredes 40. gárda lovasezred: Vlagyimir Nyikolajevics Makarov gárda alezredes 42. gárda lovasezred: Mihail Ivanovis Vedesin gárda alezredes 128. harckocsiezred: Nyikifor Pavlovics Ganonyenko gárda őrnagy 183. gárda tüzér-aknavető ezred: Ilja Ivanovics Hlebnyikov gárda alezredes 45. gárda légvédelmi tüzérosztály 10. gárda felderítőszázad 8. gárda utászszázad 10. gárda híradószázad 11. gárda önálló vegyvédelmi század 30. lovashadosztály Parancsnok: Vaszilij Szergejevics Golovszkoj vezérőrnagy 127. lovasezred: Alekszandr Konsztantyinovics Janovickij alezredes 133. lovasezred: Ivan Fjodorovics Bliznyuk ezredes 138. lovasezred: Pjotr Ivanovics Tyelesev alezredes 134. harckocsiezred: Nyikolaj Alekszandrovics Ognyev ezredes 1675. tüzér-aknavető ezred: Ivan Ivanovics Lesznoj őrnagy 520. légvédelmi tüzérosztály 4. utászszázad 23. híradószázad 30. önálló vegyvédelmi század 6. Gárda Lovashadtest Parancsnok: Szergej Vlagyimirovics Szokolov vezérőrnagy Törzsfőnök: Ivan Fjodorovics Kuc vezérőrnagy hadtestközvetlenek: 1813. önjáró tüzérezred: Szergej Valentyinovics Kuszovnyikov gárda alezredes 11. gárda aknavető ezred: Pavel Danilovics Barhatov gárda őrnagy 142. páncéltörő tüzérezred: Ivan Tyimofejevics Klimanov gárda őrnagy 1732. légvédelmi tüzérezred: Jakov Petrovics Sipovalov őrnagy 47. gárdaaknavető osztály 6. gárda páncéltörő tüzérosztály 5. gárda önálló híradózászlóalj

3

A 2. ukrán front közvetlen alárendeltségéből a 6. gárda lovashadtest megerősítéséül: 12. páncéltörő tüzérdandár: Leonyid Danyilovics Erisztov ezredes 417. páncéltörő tüzérezred: Szergej Jakovlevics Kuzmenko gárda őrnagy 1255. páncéltörő tüzérezred: Pjotr Gyemjanovics Plogyenko őrnagy 1658. páncéltörő tüzérezred: Grigorij Ivanovics Vdovicsenko őrnagy 8. gárda lovashadosztály Parancsnok: Dmitrij Nyikolajevics Pavlov vezérőrnagy Törzsfőnök: Karl Gottlibovics Szarappu gárdaezredes 29. gárda lovasezred: Vaszilij Fjodorovics Szimbuhovszkij gárda alezredes 31. gárda lovasezred: Jefim Abramovics Popov gárdaezredes 33. gárda lovasezred: Nyikolaj Vasziljevics Ephijev gárda alezredes 136. harckocsi ezred: Konsztantyin Ivanovics Platov őrnagy 140. gárda tüzér-aknavető ezred: Mihail Ivanovics Svecov gárda őrnagy 16. gárda légvédelmi tüzérosztály: Ivan Jakovlevics Liszojvan gárda őrnagy 8. gárda felderítőszázad 12. gárda utászszázad 16. gárda híradószázad 13. gárda önálló vegyvédelmi század 13. gárda lovashadosztály Parancsnok: Grigorij Antonovics Belouszov vezérőrnagy Törzsfőnök: Alekszandr Alekszandrovics Radovszkij gárdaezredes 46. gárda lovasezred: Arszenyij Nyikolajevics Vaszjucsenko gárda alezredes 48. gárda lovasezred: Nyikolaj Vasziljevics Jurtajev gárda alezredes 50. gárda lovasezred: Ivan Georgijevics Melnyikov gárda alezredes 250. harckocsiezred: Moroz őrnagy 141. gárda tüzér-aknavető ezred: Azegej Prokofjevics Szigyelnyikov gárdaezredes 17. gárda légvédelmi tüzérosztály: Fjodor Fjodorovics Novikov gárda őrnagy 13. gárda felderítőszázad 10. gárda utászszázad 8. gárda híradószázad 14. gárda önálló vegyvédelmi század 8. lovashadosztály Parancsnok: Pjotr Alekszejevics Hrusztaljev vezérőrnagy Törzsfőnök: Anatolij Prohorovics Taraszov gárdaezredes 49. lovasezred: Jermolaj Gavrilovics Fegyajev gárda alezredes 115. lovasezred: Nigmat Bakijevics Girfanov őrnagy 163. lovasezred: Alekszandr Sztyepanovics Cseperin őrnagy 154. harckocsiezred: Vlagyimir Mitrofanovics Goncsaruk gárda alezredes 1668. tüzér-aknavető ezred: Sztanyiszlav Mihajlovics Adahovszkij gárda őrnagy 455. légvédelmi tüzérosztály 4

1. utászszázad 10. híradószázad 8. önálló vegyvédelmi század 7. gépesített hadtest Parancsnok: Fjodor Grigorjevics Katkov vezérőrnagy Törzsfőnök: Andrej Joszifovics Szommer ezredes hadtestközvetlenek: 1289. önjáró tüzérezred: Jevgenyij Pavlovics Liszenko alezredes, Szergej Ljukjanovics Tomenko százados 1440. önjáró tüzérezred: Pjotr Andrejevics Zsdanov alezredes 78. önálló gárda nehéz harckocsi ezred: Nyikolaj Jakovlevics Geraszimov gárdaalezredes 109. páncéltörő tüzérezred: Mihail Illarionovics Gricenko alezredes 40. önálló gárdaaknavető osztály: Ivan Vasziljevics Opaljov őrnagy 614. aknavető ezred: Vaszilij Dmitrijevics Gladkih alezredes 94. önálló motorkerékpáros zászlóalj: Vlasz Nyikolajevics Nyikiforov őrnagy, Alekszej Taraszovics Kravcsenko százados 1713. légvédelmi tüzérezred: Konsztantyin Mihajlovics Milasevics alezredes 649. önálló híradózászlóalj 136. önálló műszaki zászlóalj 163. önálló vegyvédelmi század 16. Gépesített dandár: Mihail Filippovics Marsev gárdaezredes 240. önálló harckocsi ezred: Konsztantyin Andrejevics Zikov ezredes, Pjotr Mihajlovics Miszropjan őrnagy 63. Gépesített dandár: Andrej Vasziljevics Zsukov ezredes 84. önálló harckocsi ezred: Pjotr Dmitrijevics Samko alezredes 64. Gépesített dandár: Alekszej Tyimofejevics Sutov ezredes, Grigorij Petrovics Szemiljakov alezredes 177. önálló harckocsi ezred: Alekszandr Alekszandrovics Martinov alezredes 41. Gárda Harckocsi dandár: Vlagyimir Jemeljanovics Kopijenko ezredes, Mihail Mihajlovics Prokofjev alezredes Gorskov Lovas-Harckocsi Csoport Parancsnok: Szergej Iljics Gorskov vezérőrnagy Törzsfőnök: L.D. Erisztov ezredes 5. gárda lovashadtest Parancsnok: Szergej Iljics Gorskov vezérőrnagy Törzsfőnök: Alekszej Ivanovics Dutkin vezérőrnagy 11. gárda lovashadosztály Parancsnok: Leonyid Alekszejevics Szlanov ezredes Törzsfőnök: Szergej Fjodorovics Szavickov gárdaezredes 37. gárda lovasezred: Mihail Fjodorovics Nyidelevics gárda őrnagy 5

39. gárda lovasezred: Szerafim Jevgenyijevics Csernyikov gárda alezredes 41. gárda lovasezred: Alekszandr Ivanovics Ioneszko gárda őrnagy, Pjotr Makarovics Opriscsenko gárda alezredes 71. harckocsiezred: Grigorij Mihajlovics Piszarev alezredes 182. gárda tüzér-aknavető ezred: Fjodor Sztyepanovics Seleszt gárda alezredes 47. gárda légvédelmi tüzérosztály: Pavel Akimovics Gorgyijenko gárdaszázados 11. gárda felderítőszázad 13. gárda utászszázad 11. gárda híradószázad 9. gárda önálló vegyvédelmi század 23. harckocsihadtest Parancsnok: Alekszej Joszipovics Ahmanov altábornagy Törzsfőnök: Alekszandr Vlagyimirovics Voronov gárdaezredes hadtestközvetlenek: 1443. önjáró tüzérezred: Pjotr Ivanovics Kleszov alezredes 457. aknavető ezred: Ivan Petrovics Novozsenov gárda alezredes 1501. páncéltörő tüzérezred: Grigorij Haritonovics Muszin őrnagy 1669. páncéltörő tüzérezred: Ivan Grigorjevics Silnov gárda őrnagy 442. önálló gárdaaknavető osztály 739. önálló páncéltörő tüzérosztály 82. önálló motorkerékpáros zászlóalj 1697. légvédelmi tüzérezred: Dmitrij Szemjonovics Verba őrnagy 221. önálló egészségügyi zászlóalj 895. önálló gárda híradózászlóalj 176. önálló műszaki zászlóalj 132. önálló vegyvédelmi század 3. harckocsi dandár: Ivan Dmitrijevics Ivlijev gárda alezredes 39. harckocsi dandár: Kirill Ignatyevics Vorona alezredes 135. harckocsi dandár: Mihail Zaharovics Beznoscsenko ezredes 56. gépkocsizó lövészdandár: Filipp Feofanovics Stanyko ezredes

6

KÉPMELLÉKLET

Alekszej Ivanovics Szemjonov vezérőrnagy szovjet 33. lövészhadtest parancsnoka

Anton Amaiser SS-Sturmbannführer a 22. önkéntes SS lovashadosztály parancsnoka

Alekszej Joszipovics Ahmanov szovjet 23. harckocsihadtest parancsnoka

Eberhard Thuner ezredes 1. páncélos hadosztály parancsnoka

1

Erich Abraham altábornagy 76. gyalogos hadosztály parancsnoka

Fjodor Grigorjevics Katkov vezérőrnagy szovjet 7. gépesített hadtest parancsnoka

Erich Reuter ezredes 49. gyalogos hadosztály parancsnoka

Gerhard Fischer 23/II páncélos hadosztály parancsnoka

2

Grigorij Ivanovics Reva gárdaezredes szovjet 10. gárda lovashadosztály parancsnoka

Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy Plijev-lovas gépesített csoport parancsnoka

Josef von Radowitz vezérőrnagy 23. páncélos hadosztály parancsnoka

Leonhard Mociulschi hadosztálytábornok 3. román hegyi hadosztály parancsnoka

3

Nyikolaj Matvejevics Mihajlov vezérőrnagy szovjet 78. lövészhadosztály parancsnoka

Tarasz Pavlovics Gorovec ezredes szovjet 337. lövészhadosztály parancsnoka

Szergej Iljics Gorskov vezérőrnagy szovjet Gorskov lovas harckocsi csoport parancsnoka

Vaszilij Szergejevics Golovszkoj vezérőrnagy szovjet 30. lovashadosztály parancsnoka

4

Álló sor balról: 1. Dmitrij Nyikolajevics Pavlov vezérőrnagy 8. gárda lovashadosztály parancsnoka, 2. Pjotr Alekszejevics Hrusztaljev vezérőrnagy 8. lovashadosztály parancsnoka Ülő sor balról: 1. Grigorij Antonovics Belouszov vezérőrnagy 13. gárda lovashadosztály parancsnoka, 3. Szergej Vlagyimirovics Szokolov vezérőrnagy 6. gárda lovashadtest parancsnoka, 4. Ivan Fjodorovics Kuc vezérőrnagy 6. gárda lovashadtest törzsfőnöke

I. FLAK rgt. 42 autóbusz alvázra épített légvédelmi löveg

5

6

7