Egy meghalt, s így mi meg maradtunk tizenhárman. Kilenc lány, s négy fiú. *

1. gyerek ► 14. gyerek ►

2. gyerek ►

3. gyerek ►

13. gyerek ►

12. gyerek ►

4. gyerek ►

Egy meghalt, s így mi meg maradtunk tizenhárman. Kilenc lány, s négy fiú.*

(Aztán majd, segítetek nekem lerajzolni, hogy ki, hogy hányan voltatok testvérek?) (3.♀) Tizennégyen. Csak egy meghalt. Egy meghalt, s így mi meg maradtunk tizenhárman. Kilenc lány, s négy fiú. (S akkor itt csak ti vagytok, nincs más senki? ) (3.♀) Igen. Rokonság, testvérek, dédunokák, mind így.

(Na, hátha […] Na köszönöm szépen mindenkinek, hogy beszélgetett velem. )

szülők ►

5. gyerek ►

11. gyerek ►

6. gyerek ►

* A családtörténet alapjául szolgáló interjút készítette és szerkesztette Harbula Hajnalka. 2012. május – augusztus, Csíksomlyó. A fényképeket a csíksomlyói roma közösség készítette 2012. májusa és augusztusa között.

10. gyerek ►

7. gyerek ►

9. gyerek ►

8. gyerek ►

vissza a főoldalra◄ A

♂, 1941, Siménfalva – ♀, 1941, Székelyudvarhely – 14 gyerek (♀14) Édesapám két-három nappal nagyobb, mint ő tán. Egyformák. (Az édesanyád azt mondta, hogy ő negyvenegyes.) Igen, édesapám is annyi. (S akkor voltatok tizennégyen...) Jaj, már rég, hogy ideköltöztünk. Hát, van vagy tíz, tizenegy éve. (Jujj, több! Több.) Több hát, anya! Édesapám is keresztúri volt, csak ő ideköltözött, s... (♀3) Nem Keresztúron (lakott), egy faluba’. Seménfalán. (♀14) Én azt nem tudom, hogy mikor költözött ide, mer’... (♀3) Ötvenhétbe jöttek ide. Mer’ ötvenhét éves a legnagyobbik testvér. És ő már itt született. (Hogy ismerkedtek meg a férjével?) (♀9) Hogy ismerkedtél meg apával? (♀3) Tatával hogy ismerkedtél? Udvarhelyt. (Ön akkor hol lakott?) Rákóczi út. Udvarhelyen.( És miért jöttek ide Udvarhelyről?) (♀9) Mert itt dolgoztak. (I.) Hát itt laktak a leányom, s bátyám itt lakott, s... (♀3) Utcaseprők vótak. Seperték az utcát. Most igen, most nyugdíjas. (Igen? […] S hány évet dolgoztak?) (♀3) Hány éve, hogy dolgoztá? Hány éve, hogy dolgoztá? (I:) Tizenhét évem s négy hónapom. (És az édesapjuknak is volt nyugdíja?) (♀3) Igen. (14) Az többet dolgozott, mert neki több vót a régisége, mint édesanyámnak. (És mekkora nyugdíjt adnak tizenhét év után?) (♀14) Há’. Háromszázötvenöt. Ő annyit kap. Édesapám kapott négyszázharmincat. (♀3) Édesapám kapott többet. Hát ők mindig utcaseprők voltak. Ők mindig eztet vállalták, hogy ugye, ők utcaseprők lesznek. Annak tették a [???] (3♀) Éccaka dógoztak. S volt úgy, megváltozott, hogy nappal is dógoztak, s éjcakkat is. (Tizenháromból hány járt iskolába?) (♀3) Hát, egyik se. Egy se. Egy járt, amelyik meghalt. Az tudott olvasni s írni. (♀14) ♂ is tud egy kicsit olvasni, éppen egy kicsit tud olvasni. Hát akkor nem vót az a lehetőség, hogy járjunk iskolába, mint most, hogy... (♀3) Akkor kellett fizessenek az iskolába, kellett megvegyék a füzeteket, könyveket, mindenfélét és annyi, tizenhárom gyereknek nem tudott édesanyám annyi mindenfélét megvegyen. Akkor vót (iskola), de az már magyar iskola vót, nem ilyen cigányiskola. De egybe jártak a cigányok is és a magyarok is. Büntették édesapámat örökkété. Aztán. Mondta, hogy tizenhárom gyereknek ruházat kell, ott iskolába jártatni. Vótak a nagyobbak, melyek bésegítették édesanyámékat. A nagyobbak vótunk, hát édesanyámnak mentünk éjcaka dolgozni. Bésegítettünk a’ édesanyámnak. (♀14) S vót melyikünk küsebbek vótunk, akkor ránk kellett vigyázzanak, hogy melyikek vótak itthon, s úgy. Igen. Szék úton laktak, s aztán nem tudom, hogy milyen izével költöztek, hogy már ott mégis jobb életünk lett volna, ha ott lettek volna, de valamitől ideköltöztek, hogy itt legyenek. Szerintem is, ha ott lettünk volna, másabb lett volna az életünk, mit itt. Nem tudom, mer’ meg se voltam, s nem is ismerem se az édesanyám szüleit, se az édesapám szüleit. Azt magyarázta, hogy édesapám, hogy ö édesanyámnak a szülei a háborúba haltak meg, de... S mondták, hogy ö édesanyámnak az apjának, hogy felöltözött, mert minden nyelven tudott, s akkor ő a katonát leütte, s felöltözött a katonának a gúnyájába, s hogy beszéltek a többi katonák is, ő is úgy tudott beszélni. S akkor a keze így maradott. Így, s azután egy jó darabig élt, s na. Háború után. (S azt mondta édesanyátok, hogy ők, amikor idejöttek, akkor azért jöttek, mert itt vótak a testvérei.) (♀3) Igen. A bátyja volt itt. Csak is Somolyón lakott, nem vótak, nem vótak ennyi sok cigányok, vaj’ [számol] hat lakás, hat lakás, amelyiké téglaházak, és abba, abba laktak. Mert nem voltak annyian, mint most. (De azok közül nem lakik már itt senki?) Nem, nem lakik senki se.

vissza a főoldalra◄ 1

1.♀, 12 gyerek (Aha. Próbálom megérteni, hogy... Őt miért hívják Ö...nek? A férje után?) (14) Hát a férje után. (Ő itt lakik?) Igen. Tizennégy vagy tizenhárom. [gyereke van. Megegyeznek abban, hogy tizennégy] (♀3) Mi tizenketten vagyunk testvérek. (♀14) Ő a legnagyobb. Tizenketten vagyunk ágytól testvérek! Hát akkor én elszámoltam, a kettőt! A lánya: (S te hogy ismerkedtél meg azzal a magyar emberrel?) (1.♀) Úgy, hogy járt ide. [nevet] Igen. Édesanyáméknál aludt. Az édesanyja meghalt. Mert, megrészegedett, jött le, még az édesanyja élt, mikor járt le, s úgy ismerkedtünk. Csak már rég meghaltak a szülei. (♀3) Amíg nem volt itten csap vezetve bé, onnand hortunk tőlük a vizet. S télen-nyáron ő adta a vizet. (1.♀) Kútból, kútból. Béöntették. A diófát is kivágták. Oda építettek Csabiék. (S az uradék, azok hányan vannak testvérek?) Ötön vannak testvérek. (És mind egy házban laktok, vagy...) Nem! Laknak a városba is, a testvéremnek a, izé a férjemnek a testvére, az a rendőrségen dolgozik. (Mi? Mit csinál ott?) Nem tudom, mit csinál, fogalmam sincs, mit csinál. S így mikor baj van a férjemmel, akkor, mindig kijön. Há’ úgy, úgy mikor veszekedik a sógornője... Mert nincsenek megegye.., beléegyezve, hogy cigány lányt [?] vett. Há’ igen. Há’ az első testvére fogadott el, ezek nem, melyikek itt közel laknak. (És akkor abba a ház.., az a ház, az az ő szüleié volt?) Az ő szüleié. Nem csak mi lakunk, hanem férjemnek a testvére lakik hátul, s mi elől. (♀3) Egy kicsi szobát adtak nekik. (1.♀) Egy szobás a... (Konyha is van?) Nincs. Csak egy szoba. (♀3) Ők nekik csak annyit adtak, hogy a férje vót egyedül, s ők aszonták, hogyha ennek adnak akkora házat, akko’, ha mégis ha meghal a férje, akkor ő fogja örökölni. (1.♀) A gyermekek. (♀3) S akko’ azé’t nem adtak akkora nagy szobát. (És ők amikor hátul laknak, ők mekkorában laknak?) (1.♀) Ők nagyba laknak. Nagy. Van fürdőszoba, van kamara, előszoba, konyha. Fürdőszoba is ott. (És ez az, amelyik elfogadta, vagy az, amelyik nem.) (♀3) Amelyik nem. (1.♀) Hát, nem jövünk ki. A férjemmel jól kijövök, de a férjemnek a rokonyával nem. Hát köszönni köszönünk, de így nem járunk egyik a másikhoz. (Nektek hány gyereketek van?) Ez a kettő. Kilenc év után lett ez a gyerek, s. Nem kellett olyan hamar, mer’…Há mer’ úgy akartam, hogy elsőbb legyen a magyar [?] kicsit nagyobb, s akkor vállaltam egy kislányt. [nevet] Nem hogy kicsikére kicsikét, úgy nem szeretem. Akkor kétfelé kellett volna etessem őket, szoptassam, de így nem. (És mikor te odakerültél, akkor még az édesanyja élt?) Igen, igen. E’fogadott ő, igen. Csak ezek a rokonyok nem fogadtak. Melyikek itt laktak most velünk. A férjem a közepső, úgyhogy ő örökölte az egészet, s most a gyerekek örökölték a. Papír van. (S még van valaki innen, aki magyarhoz ment feleségül, vagy magyar lányt vett el?) Nincs, csak én.


2. ♀† – 6 gyerek Már hat éve az is meghalt. Ő halt meg. (3.♀) Negyedik éve, mert kicsike volt a fia. (3.♀) Hát leesett a lóról.. A szekérről. (14. ♀) A szekérről leesett, s mentek pityókatolázni, s a pityóka a viderrel reáesett a nyakára, s a nyaka csigolyája az eltörött. S nem ment a doktorhoz. S anyazgátta magát, s mi ott voltunk Tusnádon dolgoztunk, pityókaszedni, ő is, s ők mentek tolázni, s úgy leesett a szekérről, úgy kapta el a veder, pityókával ráesett a nyakára. S úgy leesett s eltörött a nyakcsigolyája, s nem ment úgy nyomba, tegyék ilyen nyakvédőt reá a nyakára, s abból kapott egy fertőrákot. (Miután leesett, mennyit élt még?) Hát még élt jó sokáig, mert kínlódott a legtöbbet. Egy fél évet, vagy szinte egy évet kínlódott a nyakával. Azután lekopaszodott is. Vitték a kórházba, s lemondtak róla azután, mert azt mondták, hogy már félrefelé nőtt. S nem még tudtak segíteni. S abba meg is halt. Itthon. Az ura az ott a városba félrészegen, felmászott ide a póznára, s levágták a lábát. Felmászott a póznára. (3.♀) Felmászott a póznára. Leesett. (14. ♀) Mert az áram odaütte. Hát ő részeg, és felmászott a póznára, hogy valami drótot vegyen le. De nem tudjuk, hogy miért mászott fel. Arra vettünk észre, hogy egybe lement, lealudt a villany. S akkor ő leesett a földre, az áram leütte a földre, s hogy hamarjában nem voltunk eltakarjuk a földdel, mert aszondják, hogy ha hamarjába’ letakaródik a földdel, akkor az áram kihúzódik belőle. S nem volt, hogy hamarjába letakarjuk, s úgy abba a helybe elvitték a kórházba, s a lábát le kellett vágni. Egyiket. Nem, mikor 2.♀ meghalt, ült még három hónapot, s azután ment is el. Hát így vannak ezek az ismerősei, ő is mejen koldulni. Igen. S ott ül. S veszen ki ilyen apartamentet nekije. A szegénykantin mellett. S ott ül. (S a gyerekeket ki neveli?) (14. ♀) Hát a fiútestvérei. Az amelyikkel beszélgetett, a házfelelős.


3.♀, 1965, 5 gyerek Hát ö most én vagyok a legnagyobb, mert a legnagyobb meghalt. (Kinek a vezetéknevét viseli?) A férjemét. (Össze voltak házasodva?) Igen. Férjem nyolc éve (meghalt). Szívasztmás volt. Hát én itt negyvenhét éves vagyok. Én Keresztúron születtem. (♀14) Keresztúri az édesapámnak a testvérei. (3. ♀) Én is dógoztam a vasútaknál. Hát, tíz éve, hogy dógoztam. Még a Ceau... Tizenkilenc évemet. Ceau idejébe is dógoztam. Csak nem itt. Turnu Severinbe. (♀ 14) Odavalósi volt a férje is. (♀ 3.1) Nem oda valósi vót. Brassai vót. (Hát hogy került oda?) Hát a férjem után. (Ez hányba vót?) Hát nem tudom aztat, mer’. Hát, a sínokat megcserélni, azokat a tranverszákat kiizélnit, amelyekek e’vótak. A… olyan ütközés vót, hogy kellett menjünk éccaka is dógozni. (És az ura, az mit dógozott?) Csak ottan, ő is. Amikor izét. Kitettek S akkor eljöttünk a szülői hazámba. (És akkor, mikor kitették s visszajöttek, akkor találtak valami munkát itthon?) Nem. Nem. Mert szívesen dolgoztam volna, persze hogy szívesen dolgoztam volna, mer’ annyi évet ledolgoztam, persze, hogy szívesen dolgoztam volna, hát én is kapjam meg a nyugdíjt úgy, mint más. Ő a legkisebb (19 éves). Utána a fiam harmincöt éves. Ő nem itt lakik. Győr-Mosonba. Ott vannak a testvérei, rokonság. A férjemnek a testvérei mind ott vannak és odaköltöztek. Nagyobbik leányom huszonhét éves. Ő Itáliába. Családja itt van nálunk. (2 gyerek) S férje van. Férje van. Férje van. Mer’ ő most van ö vagy hat hónap vagy hét hónap, hogy kint van. ((♀ 3.1) Szivarral. Hát van, a szivardohánnyal. Szivardohánnyal dolgoznak. Hát júniusban, hogy haza kell jöjjön, a gyerekek végett, hogy csináltasson pasaportot a gyerekeknek. A gyerekeket is vigye ki. Igen. Mer’ a patron adott lakást. Igen. És hogy akarja a patron, hogy csináltasson buletint, ottan a, odavalósi buletint nekik. A másik huszonnégy éves, ő az itt a. Utánavaló huszonöt, s a legküsebbik tizenkilenc. […] Hát az. Huszonnégy éves leányom nincsen itt, mert a sógorasszonyomnak adtam volt oda két éves korába. Mert beteges volt és odaadtam neki, nekem is vót annyi, annyi gyerekek és nem tudtam vigyázni, s még dógoztam is, és odaadtam a sógorasszonyomnak. Jobban állnak, persze, hogy jobban álltak és.. ( És ő hol van?) Târgu Jiu (♀14) Úgy volt, hogy ők izé, kellett dolgozzanak örökké, s akkor nem tudta, hogy… délután is. (♀3) Éjcaka is, nappal is dolgoztam is, s nem bírtam. A huszonöt éves az itt van. Van, két gyereke. Ez ilyen gyermeknevelés, mert a fiamtól elvették a nagygyermeket, még hat hetes vót, és én gondoztam, most jár iskolába. Az itt van, a Rezsi. (S kap utána?) Igen, kilencszázhetven a’ nem semmiség. Jártassam iskolába még, ruháztassam. Szociált nem kapok, elvágták. Csak a gyerekpénzt, s ezt a gyermekművelés pénzt kapom. (Ez a második ura?) Igen. elmaradtunk. Há, csak idevalósi, csíkszeredai. Egy férfi. De a Petőfibe lakik. (S akko’ ott neki lett másik családja?) Igen. Köszönünk egyik a másnak, hogy tartsunk haragot. Na, ha’ a má’ valami. Igen. Hát, növelem az onokákat. Hát ö kicsike vót, amikor elment az anyja. Most nem is ösmeri meg az anyját. Így telefonba beszélgetünk. A nagyobbik az szereti az apját, ez szereti az anyját is. Elosztották magik közt. (És a gyerekei azok jártak iskolába?) Igen. Csíksomlyón. A lánya (♀3.1) Én hetet jártam. S a másik tizenkét osztályt. (♀3) Igen, az izének akart menni itt, hogy mondjam? Olyan, hogy a bárokba kiszerválják. Fészógálóni. Csak ő is elment. Portugáliába. (Ez melyik?) Húsz éves. (♀ 3.1) Hát édesanyám nem növelte, édesapámnak a testvére növelte. (És te amikor jártál iskolába, itt kezdted?) Igen. S aztán ...S hét osztály után. Hát férjhez mentem. Hát, igen. (♀3) Hát jó volt, mert egyáltalán nem bukott meg, egy évbe se, ment, egyből tették által az osztályba. Románból, mindenből jó tanuló volt. Még férjhöz ment, akkor is kijött a tanár, hogy járjon iskolába rendesen. (♀ 3.1) Akkor szégyellettem. (♀14) Már nagy hasa vót. (Férjed?) (♀ 3.1) Brassai vót, de elmaradtunk. Ide járt, s így. Hát jött a testvéréhez. Itt vannak a nénje, igen. S jött, s megismerkedtünk. Hát jártunk egy évet. S aztán kikért édesanyámtól. Hát elszökött egy más, mással, csak idevalósival. Elvitte. Nem haragszom. Ő is unokatestvérem, s nem tudok haragudni egymásra.


4. ♀ – 12 gyerek (3. ♀) Târgu Jiuban lakik. Az ura után.


5. ♂,1964, 5 gyerek Úgy hívják, mint édesapánkat.


6. ♂ – 7 gyerek, (3. ♀) A mostohagyerekekkel együtt vaj’ hét (gyereke van). (Aha. Mostohagyerekkel együtt, az azt jelenti, hogy a feleségének...) Kettő, igen.


7. ♂, 9 gyerek (♀, 3) Neki sok van. Kilencen. (Kilencen. És ez mind a kilenc az övé plusz még neveli...) Kettő[t], igen. Őt a, cigányokért ő felel. (De csak értetek?) Igen, igen. (A ti családotokért?) Igen. Hát azért, mert az még egy kicsit jobb, mint más. Nem iszik, nem ittkányos, s megérti a népeket. Ha kell takarítani az udvarokat, akkor nekiállunk, az egész takarítunk. (Hallgatnak rá?) Persze. (Mióta lett ő a főnök? Mióta meghalt édesapátok, vagy már előtte?) Előtte. Egy hónappal. János volt addig. (♀, 14) S ő lemondott, s akkor átadta csak a fiútestvérének. Volt a férje, volt a férjem, s mielőtt meghalt, általvette ♂6, és így. Hát az lemondott, mert nem tudott igen rományul is. S nem tudott igen értekezni. S nem tudott értekezni, hogy a zsaruk. Hát a zsarukkal, attal nem tudott értekezni. (♀, 3) Hát, ha kijőnek, s rományul úgy beszélgetnek, nem ért semmit. És ha tudnak is magyarul, nem szólnak elé magyarul. Ők rományul szólnak elé.


8. ♂ – 7 gyerek


9. ♀ – 9 gyerek (3. ♀) Állj meg, mer’ vannak itt. Igen. [nevet] 9. ♀ és 10. ♀ ikrek. Igen. A két iker. Hát a másik Temesváron. Másik Itáliába.


10. ♀ – 3 gyerek (3. ♀) Állj meg, mer’ vannak itt. Igen. [nevet] 9. ♀ és 10. ♀ ikrek. Igen. Az tud cigányul is, rományul is, magyarul is. (Aha. S ő honnan tud cigányul?) Há’, a férje cigányul is tud, és rományul is. (S ott tanulta meg?) Igen, igen. A két iker. Hát a másik Temesváron. Másik Itáliába.


11. ♀ – 6 gyerek (14. ♀) Az má’ mámá nevén vót. El van menve. Tîrgu Jiu. Tîrgu Jiu. (Aha. És ők hogy jutottak oda?) Hát az urik után. Az urik után. (14. ♀) Hát ezek után, me’ ők ott laktak a Severin fel, s hogy mentünk látogatni őket, szerelembe estek (És ki az, aki itt van ezekből?) (3) Ezekből... Négy van elmenve. Hát Boldizsár Veronika, Boldizsár Rozália, S a két iker.


12. ♀ – 8 gyerek (14. ♀) Az is má’ mámá nevén vót. Édesanyám után. ( Jaj, persze, édesanyátok után.)


♀, 13. – 3 gyerek (♀14) Hát én nem igen tudom, mer’ itt már az se tudom, hogy melyik a legnagyobb. Előttem van ♀, 13. S neki van három-, négy gyereke. Három! (Ő itt lakik?) Nem, városba. Coşbucba. Hát úgy, hogy ő ilyen csikárba ment dolgozni. (Az mi?) Hát ilyen, hogy mondják? Melyikek hordják a szemetet. A Huronba. Ő igen, ott dolgozott. S ő nem volt, hol lakjon, s ő vett ki ilyen [...]. Mert az édesapja ott lakik a városba, annak a ♀13 az ura, s ő az édesapja után költözött. Nem, csak az ura. De most ő se dolgozik most. Őt is kitették. Hát ők is jönnek, s van miko’, miko’ úgy eszünkbe jut, akko’ bémegyünk mi is. De nem gyakran, mer’ igen szeressük, úgy menjünk bé más házába. Hát, nem jó, nem úgy, a férjivel nem tudunk olyan igen egyezni, mer’ olyan... (♀3.1) Büszke. (♀14) Kicsit olyan büszke.


14. ♀, 1984 – 4 gyerek Én huszonnyolc. (S kinek a vezetéknevét…?) Az édesapánkét. Én itt születtem. Hát mi flakonyozunk, most kezdtük meg a flakonyozást. Hát akkor ő mejen [a férj] is, flakonyozni is és akkor én itthon maradok a kisgyerekekkel, a gyermekekkel s mosok. Ezeket csinálom. Hát ő szentemrei [az ura] a születésibe, a buletinyába, de ő már régen itt van. Tizenkét éves vótam, mikor hezzámentem. Hát ő volt tizennégy, s én voltam tizenkettő. Hát itt (találkoztunk). Jöttek sétálni. Hát nem akarta édesapám se s a testvéreim se akarták, hogy [...]S azt mondtam: szeretem, no, rendben, nem szólnak semmit. De édesanyámék úgyse voltak beleegyezve. Szentgyörgyön lennebb van egy falu, nem tudom. S férjemnek valami ismerőse vót, s odamentünk. S akkor jöttek édesapámék, s jöttek a testvéreim [...] És úgyis csak belé kellett béküljenek. Mer’ aszondtam, hogy őtet szeretem, akkor már végleg [...] (S mikor visszajöttetek, akkor hol laktatok?) Hát édesanyámékkal laktunk, s azután úgy meglett a legnagyobbik leányka, édesapám még felépítette ezt a házat, a kicsikék, úgy ha mégis ha megvót ez a leánka, akko’ házba legyünk. S akkor azután építettük ezt. Igen, tizenharmadik éves (a leánya). S aztat ők is nevelték, a vénasszony, s édesapám. Hát azért, mert nem voltam úgy kitanulva, hogy milyen egy gyereknevelés. Hogy hogy kell gondozni, s ők jobban értették, s ők jobban tudták gondozni is, mint én. Tizenhárom éves vótam. Buletinyom nem vót. Hát nem szóltak semmit, csak mikor megszültem, másnap bejöttek vizitre, s akkor szégyenítettek le, hogy tizenhárom éves leánytól, hogy szülni kezdjen. Nem hogy sírtam, mer’ jöttek be, a férjem kijött, s akkor kijött a leánytestvérem, s kezdtem mondani nekik, hogy mit mondtak a doktorok. De mondtam a doktoroknak, hogy nem vettem észre, hogy megkaptam a terhességit. Nem is tudtam, hogy milyen a terhesség. Hát meg, de nem tudtam, s. Édesapáék örökké tanítottak, hogy nincs amit féljek, s már nem rossz, s akkor édesanyám is. S úgy, hogy meglett úgy növeltem három hónapos koráig, s akkor ők átvették. A leánkát. Három hónapos koráig szopott, s azután átvették ők, s ilyen szilvafával, s ilyen lével, s avval növelték őtet. Hát heányzott, de legtöbbet én mentem sétálni, s mentem izélni, de ők úgyis ott voltunk egy lakásba, s tudtam, hogy fogom, má otthon. Sokszor fogtam én is, de a leginkább édesapám, mert kicsit tiltotta ő is tőlünk, mert azt mondta, hogy el akartunk vitetni. Hát nem vót igaz [...] Igen. A nevemre szólít. Aszondja: „Ha te el akartál vitetni, aszondja, soha semmit nem csinálok neked.” S akkor. Mert nem volt, lehetőségem nem vót, amiből növeljem, s nem is tudtam, hogy kell gyereket növelni. (De most már itt lakik veletek, nem?) Hát mostanig ott lakott, de ő a leginkább csak addig van bent, meddig az édesapja hazajön, mer’ nem igen szeret, hogy ő velünk lakjon. Nem, hogy nem szereti. Ő nem szereti, hogy ő itt lakjon. Ő most azért aluszik bent, hogy ne aludjak én s a kicsi egyedül. S aszondja, hogy ameddig hazajön az édesapja, addig velünk aluszik. S mikor hazajön, akkor mejen vissza a mamájához. A legnagyobb, ő tizenhárom éves lesz. Domokos tizenegy éves, tizenkettőt tő’ti. S a kicsi tő’ti a tíz évet, melyik Vásárhelyt van. István. (S te, mindjárt kettő leszel.) Igen, szeptember huszadikán.

Egy meghalt, s így mi meg maradtunk tizenhárman. Kilenc lány, s négy fiú. *

Recommend Documents