Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 3
2009/2 ■
Néhány sorban... Az elmúlt három hónap meghatározó belpolitikai változásokat hozott, amelyek természetesen további változásokat idéztek elô a sport állami vezetését illetôen is. Gyurcsány Ferenc lemondását követôen április 20-án lépett hivatalba a Bajnai Gordon miniszterelnök igényei alapján átalakított kormány. A miniszterelnöki „utánpótlás-nevelés" tekintetében a sport, mondhatjuk, jelentôs hátteret biztosít, hiszen míg Gyurcsány Ferenc sportminiszterként került be annak idején a Medgyessy-kormányba, majd lett nem sokkal késôbb miniszterelnök, most - egy idôben a sportot is felügyelô korábbi önkormányzati miniszter - Bajnai Gordon kapott a nyomában bizalmat. Ami pedig a sport vezetését közvetlenül érintô személyi vonatkozásokat illeti, az egymást sûrûn követô cserék sora folytatódott. Annak idején még Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként minôsítette vissza miniszteriális szintrôl államtitkárságra a sport vezetését az államigazgatás szerkezetében, majd került azután újabb fokkal lejjebb a korábbi országos hatáskörû sporthivatal: az önkormányzati miniszter felügyelete alatt szakállamtitkársággá minôsült. Ismeretes, amikor a független országgyûlési képviselô, Gyenesei István került az önkormányzati miniszteri székbe, éppen a pekingi olimpiai játékok idején mondott le szakállamtitkári posztjáról Elbert Gábor. Helyét ifjabb dr. Török Ottó vette át. Most újabb változás következett ezen a szinten is, az új, a sport ügyei felett is felügyeletet ellátó önkormányzati miniszter Varga Zoltán lett, s ô május utolsó napjaiban a volt öttusázó világbajnoknôt, a jogi végzettségû Simóka Beátát kérte fel sport szakállamtitkárának, míg ifj. Török Ottó visszatért korábbi fôigazgatói munkahelyére, ahol a sportlétesítmények, az olimpiai központok és a Nemzeti Utánpótlás-nevelô Intézet ügyeit irányítja. Maguk a változások önmagukban, tudjuk, nem minôsítenek sem kedvezô, sem kedvezôtlen irányban, minden esetre egyáltalán nem utalnak stabilitásra. Mindazonáltal reménykedünk és sok sikert kívánunk az új vezetésnek, végtére is semmi kétségünk nem lehet: Simóka Beáta fiatal, tehetséges, a sportért élô és tenni akaró egyéniség – jogi pályáját függesztette fel ügyünkért, s teli van becsvággyal. Ha már a változásokra helyeztük a hangsúlyt, két további jelentôs témát szükséges említeni. Májusban az Országos Sportegészségügyi Intézetben kialakult zavarok következményeként mozdították el fôigazgatói székébôl Dr. Berkes Istvánt. Tisztújító közgyûlést tartott azután a Sportegyesületek Országos Szövetsége. Szoros küzdelemben kapott újabb megbízatást a régi elnök, Mesterházy Attila, mindössze két szavazattal elôzte meg kétszeres egyéni olimpiai vívó bajnoknônket, Nagy Timeát, aki a szervezete általáGallov Rezsô nos alelnöke lett.
MAGYAR EDZŐ
3
A NADRÁGSZÍJ ELFOSZLOTT
Válságkezelést igényel a magyar sport is Két évtized alatt, a rendszerváltozás óta mélypontra jutott a magyar sport. A korábbi, többcsatornás finanszírozási rendszert, amely sportolók ezreit és nem kis létszámú holdudvarukat eltartotta, már nem bírta el a gazdaság. Különösen úgy, hogy óriási veszteségeket "termelô" állami nagyvállalatok is bôkezû mecénások maradtak. A változás már 1987-ben megkezdôdött, azóta nem kap állami támogatást az MLSZ és a hivatásos labdarúgás, miáltal igen jelentôsen megcsappant a magyar sportköltségvetés. A további elvonások egy ideig még kedvezôen is hatottak, eltûnôben volt a pazarlás, racionálisabb gazdálkodásra tértek át a sportszervezetek. Nagyjából az 1996-os, atlantai olimpia környékén Kuncze Gábor, sportot felügyelô belügyminiszterként azonban már arról nyilatkozott, hogy nyolcmilliárd forint hiányzik a magyar sport egészséges mûködéséhez. A klubok hárommilliárd adósságot halmoztak fel, amirôl Kiss Imre, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke azt mondta: dicséri a sportvezetôk munkáját, hogy képesek voltak a jelek szerint ötmilliárddal csökkenteni a kiadásokat… Kuncze Gábor döbbenten számolt be élsportolókkal folytatott beszélgetéseinek
egyik tanulságáról, akik azt állították: a sikereik még az elôzô korszak sportiskolai rendszerének köszönhetôk, de mivel az elhalt, a magyar sport útja meredeken visz lefelé. A tavalyi olimpia szerényebb eredményei már erôs vészjelzést adtak, még akkor is, ha sokan állítják: a pekinginél azért még mindig több van a legjobbjainkban. De létezik más, ugyancsak nem alaptalan megközelítés is: kész csoda, hogy befértünk az elsô húszba, miközben a magyar sport infrastruktúrája már a százban sincs. Az olimpiai években megnövelt támogatás csak fellélegzésre adott okot, megoldást nem jelentett. Ha a két évtizedes tendencia folytatódik, és a leszakadásunk tovább nô, Magyarország már Londonban eltûnhet az olimpiák sikertérképérôl. A sporttársadalom nem kis aggodalommal várja a jövô évi költségvetés készítésének közeledô idôszakát. A bel- és világgazdasági válság következtében tovább csökkenhet az állami támogatás, amelyet azonban a magyar sport nem képes elviselni. Az a bizonyos nadrágszíj annyira elfoszlott, hogy nagyon könnyen elszakad. Vagyis az újabb meghúzása már végzetes következményekkel, a magyar sport összeomlásával járhat.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 4
4 MAGYAR EDZŐ Van három, különösen veszélyeztetett terület: • a sportegyesület • az egyéni olimpiai (siker)sportágak • az ifjúság általános fizikai állapota. A válságkezelést a sportban sem lehet elodázni, ott ráadásul nem százas nagyságrendû, hanem csak néhány milliárd forintos beavatkozásra lenne szükség. Bizonyos, hogy a társadalmi támogatottság is meglenne, csupán tisztázni kellene végre a fogalmakat. Az átlag magyar számára a sport az élsporttal azonos, és a mostani divat szerint azonnal fel is horkanna: minek még többet tömni a zsebükbe? Világossá kell tenni azt, amit a Magyar Edzô olvasói természetesen pontosan tudnak: a sportolói elit a teljes létszámnak legfeljebb az egy százalékát teszi ki. El kell magyarázni, hogy más a sportegyesület, és más a népszerû labdajátékokat mûködtetô, a sportolónak még sztárgázsit is fizetni képes gazdasági társulás, továbbá azt, hogy az ifjúság testi-lelki egészségének fejlesztése az egyik legfontosabb állami feladat. Az egyszerûség kedvéért akár népegészségügyi missziónak is nevezhetnénk a sport újbóli felemelésének programját. Ebben az összefüggésben az állam voltaképpen nem is magát a sportot támogatja, hanem a gyereket, hogy sportolhasson. S hogy legyen hozzá kedve is, abban segítenek a bajnok példaképek. Az olimpiai (siker)sportágak – mindezeken túl – történelmi hagyományokkal bírnak, nemzeti értékeket képviselnek, és a nemzeti önbecsülés egyfajta, tradicionális hajtóerejét adják. A pekingi csalódások hozzájárultak az általános, romboló erejû magyar pesszimizmus terjedéséhez. A sport az ifjúságról szól. A politikusok által agyon(ön)dicsért Nemzeti Sportstratégia nem egészen… Tudjuk, az oktatási és az egészségügyi tárca kifarolt belôle, így aztán a gyerekek testi fejlôdését "bezárták" az iskolába. Mondván, a srácok úgyis ott töltik az idejük jelentôs részét. Majd a suli gondoskodik az edzettségükrôl is. Jelentem: képtelen rá. A testnevelésórán egy diák nagyjából 3-5 perc olyan terhelést kap, amely átlépi az ingerküszöböt, tehát mérhetô fiziológiai hatása is van. A tanórából – jó esetben – kettô van egy héten… Miközben az Európai Unió ajánlása szerint minden fiatalnak napi hatvan perc intenzív mozgásra van szüksége. Az egyetlen reális megoldásra rájöttek már a világ számos országában: bevezették a diákok kötelezô sportágválasztását. Tanórai kötelezettséggel, naponta kell részt venniük – legalább
■
2009/2
Ha Végh Antal élne Egy médiaszakos nyíregyházi fôiskolás Végh Antal sport témájú könyveirôl írja a diplomamunkáját. Néhány kérdés erejéig engem is megkeresett. Az egyik így szólt: "Mit gondol, a sportintézmények korifeusai ma hogyan fogad nák Végh Antal szókimondó könyveit?" Ezt válaszoltam: "Más világban élünk. A sportszervezetek a létükért küzde nek, kénytelenek pénz után rohangálni. A korifeusok nem hatalmasságok, hanem kiszolgáltatott harcosok. Szerintem Végh nem támadná ôket, leszámítva néhány, elsôsorban a labdarúgásban és a kosárlabdában fellelhetô furcsa "üz leti" ügyet. Az államtól követelne nagyobb támogatást a sportnak, feltárná haj dan sikeres mûhelyek mai mélyszegénységét." egyórás – edzésen, a saját választásuk alapján, például sportegyesületben. Mert számos olyan országban, amelyben az iskolák sportinfrastruktúrája pedig magasan a mieink felett áll, sem tudják megoldani minden tanuló rendszeres megmozgatását, és elsôsorban azért, mert a gyerekeket vonzó több tucatnyi sportággal ôk sem tudnak szolgálni. Nálunk a politika kiemelkedô jelentôséget tulajdonít a diáksportnak, sajnálatos módon: az élsport ellenpontjaként. Miközben a gyakorlati szakemberek (és a testnevelôk is) pontosan tudják, hogy az iskolájuknak a diákbajnokságokról dicsôséget hozó tanulók döntô többségét egyesületben készítik fel. Ebbôl származik aztán az a szakadék, hogy a "sportra termett" diák két versenyrendszerben is vitézkedik, miközben a legtöbb iskolatársa önveszélyesen leragad a tévé, a videó és a számítógép kényelme mellett. A kötelezô sportágválasztást úgy lehet megoldani, hogy az önkormányzat úgynevezett sporttársulást hoz létre az általa támogatott iskolákkal és egyesületekkel, amelyek közösen oldják meg minden egyes diák napi, rendszeres mozgását. Még felmentett sem lehet, mert a kripli is részt tud venni legalább város-, vagy környezetvédô sétákon, amelyeket kiszemelt, vagy vállalkozó pedagógusok vezetnek. De ebben a rendszerben többlettámogatást kell adni a sportegyesületnek, elsôsorban az infrastruktúra, a vonzóan esztétikus környezet kialakítására, és az edzôk anyagi elismerésére. Miután minden mindennel összefügg, ez kedvezôen hat vissza mind a klubra, mind a mesterek munkájára. Medvegy Iván közlésébôl tudom, hogy az átlagsportoló edzésideje jelentôsen visszaesett például a hetvenes években mértekhez képest. Nem azért, mert lustább lenne, hanem azért, mert riasztóan csökkent a fôállású edzôk száma, így aztán a még meg- és itthon maradt, lelkes szakemberek csak a megélhetést adó munkájuk mellett, akkor vezetnek foglalkozást, amikor éppen ráérnek. Ismerek edzôt (a nevét
nem írom le, mert nem adott felhatalmazást az érte szóló felháborodásra), aki olimpikonokat nevel nagy odaadással, és a klubjától havi húszezer (!) forint költségtérítést kap. Ha nem lenne amúgy – sikeres – vállalkozó, képtelen lenne csinálni. Személy szerint nagyra becsülöm Sárközy Tamás professzort, a Nemzeti Sporttanács elnökét, de meggyôzôdésem, hogy a sportban tévúton jár. Az általa kidolgozott koncepció szerint ugyanis a sportegyesületet a szakszövetségeknek kell támogatniuk, mert ô hozza létre azokat. A gyakorlat azonban más: ma a szövetségek is vegetálnak. Ennek kapcsán aztán értelmetlen és felesleges feszültségek támadnak egyesület és szövetség között. Ez így nem mehet tovább! A magyar sport mind e közben folyamatosan ötletel, hogy túlélje a krízist. A Magyar Olimpiai Bizottság elindította a Bay Béla-programot, amelyben ötven edzônek biztosít havi százezer forint támogatást. Egy civil szervezôdés immár negyedik alkalommal rendezte meg a Nagy Sportágválasztót, amellyel – két nap alatt – több mint tizenhatezer érdeklôdôt vonzott, többségükben persze gyerekeket. Dr. Hegedüs Csaba tuskirály, a századik magyar olimpiai bajnoki cím szerzôje 2001-ben – mélyen benyúlva a saját zsebébe is – indította útjára a Mr. Tus-sportiskolát, amelynek ma már felnôtt Európa-bajnoka van. Tavaly Orosházán – a szövetség és a helyi önkormányzat segítségével – létrejött a Mr. Tus II., és ma már több település tervez hasonlót. A Sportcentrum Kht. mûködteti a debreceni sportiskolát, amely kitalálta a Kincskeresô Programot. Fontos adalék: edzôk, testnevelô tanárok tanórán keresik a kincseket 29 általános iskola diákjai között, de 2008-ban a megfigyelt 676 gyerkôcbôl mindössze százharmincat tudtak beiskolázni. Ez az arány pontosan tükrözi fiataljaink fizikai felkészültségét… Nem állunk jól. De ha minden így marad, kicsivel még lejjebb csúszhatunk. Aztán már tényleg nincs tovább. Szekeres István
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 5
2009/2 ■
MAGYAR EDZŐ
5
OLIMPIAI KÖRSZEMLE – 2012–2016
Megoldódott a brit dilemma (KOPPENHÁGÁBAN DÖNTI EL A NOB: CHICAGO, RIO DE JANEIRO, MADRID, VAGY TOKIÓ KÖVETKEZIK LONDON UTÁN) Lapunk, a Magyar Edzô is részletesen foglalkozott korábban egy meglehetôsen rendhagyó és tipikusan brit olimpiai dilemmával. Nevezetesen, hogy miként oldják meg a 2012-es londoni olimpia rendezôi azt a régi, több évtizedes problémát, amely a brit nemzeti színek képviselete körül támadt a labdarúgásban. Ez nem okozott gondot, amikor a világ bármely részén rendezett olimpiát érintette, egyszerûen nem is neveztek a labdarúgó tornára. Most azonban, amikor a rendezô jogán vehetnek részt, s nagy blama lenne, ha nem élnének ezzel a megtisztelô elônnyel, nos, most erre megoldást kellett találniuk. Mibôl eredt a bonyodalom? Ennek földrajzi, történelmi és sporttörténeti okait szükséges tömören összefoglalni a jobb érthetôség kedvéért. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a köznapi használatban - földrajzilag egyébként nem helyesen - többnyire Nagy-Britannia) nyugat-európai ország, az Európai Unió tagja. Országrészei: Anglia, Wales, Skócia és Észak-Írország. Az elôzô három országrész a Brit-szigeten míg az utóbbi az Ír-sziget északi részén található. A „Nagy-Britannia" elnevezés (Great-Britain) az angol nyelvhasználat szerint és pontos földrajzi értelemben csak a Brit-szigetet jelöli, az Ír-szigeten elhelyezkedô Észak-Írországot nem foglalja magában. Ezért fontos megkülönböztetés és precíz meghatározás, ha az Egyesült Királyság kifejezést használjuk (United Kingdom). A négy alkotó nemzet közül Skócia, Wales és Észak-Írország is önálló parlamenttel mûködik, a negyedik, Anglia azonban nem, azaz hogy Londonban található a királyság parlamentje és kormánya, amely közvetlenül irányítja székhelyén az angol ügyeket is. Ennek a sajátos berendezkedésnek a hatásai természetesen tapasztalhatók a nemzetközi sportéletben, az olimpiai mozgalomban is, mindenek elôtt a labdarúgás vonatkozásában. Az Egyesült Királyság, általánosságban, a nemzetközi sportszövetségekben és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban is egy szavazattal rendelkezik. Ezzel szemben a nemzetközi labdarúgó tes-
tületekben a britek - FIFA és UEFA, tehát a világszervezetben és az európai szövetségben - négy-négy szavazattal vehetnek részt a döntésekben. Miért ez az egységes csapattal történô olimpiai részvételt bonyolító megkülönböztetés, mondhatni szokásjog? A második világháború után, 1946ban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség igen nehéz helyzetbe került, az anyagi csôd közelébe sodródott, s szervezetnek a négy korábbiakban is önállóan tevékenykedô tagszövetsége jelentôs segítséget nyújtott. Ennek egyenes következményeként ôrizhették meg függetlenségüket, amely biztosította számukra évtizedeken át mind a mai napig - az önálló válogatottal való részvételüket a kontinens, illetve világesemények tekintetében, s klubcsapataik részvételét is elkülönülten a nemzetközi kupákban, különbözô eseményeken. London 2012-es játékai labdarúgó tornájának esetében most ismét felszínre kerültek a különleges gondok, amelyek egyébiránt a nemzetközi sportszervezetekben természetesen fel sem merülnek. Az egységes brit futballcsapat szereplése egyszerûen elképzelhetetlen a privilégiumokat féltô nemzetrészek - Wales, Skócia, Anglia és Észak-Írország - képviselôi számára. Annak ellenére is ódzkodnak egy akár egyszeri, kivételes, egységes csapat indításától, hogy 2008 októberében a FINA szavatolta, ebben az esetben is biztosítja a jövô-
ben az Egyesült Királyságot alkotó négy nemzet külön-külön kezelését, mint az önálló tagszövetségekét. (A történelmi teljesség érdekében jegyezzük meg, hogy a régmúltban akadt jócskán példa az egységes brit olimpiai labdarúgó válogatott szereplésére, mi több, a bitek három alkalommal szerezték meg az ötkarikás aranyakat: 1900, 1908, és 1912, sôt még a második világháborút követô korszak sincs példa nélkül, mert ez történt 1960-ban is).
Anglia képviseli Nagy-Britanniát Az ügyben hosszas tárgyalások zajlottak, éles viták alakultak ki, megoszlottak a vélemények, míg végül 2009. május 28-án közleményt adott ki az Egyesült Királyság Olimpiai Bizottsága, miszerint Londonban nem közös csapatot küld pályára a nôi és a férfi labdarúgó tornán a rendezô ország, hanem Anglia egy-egy együttese képviseli majd a versenyeknek otthont adó nemzetet. Szükségtelen mondani, hogy a megegyezés, egy valóban gyakorlatias kompromisszum kidolgozása érdekében jelentôs erôfeszítéseket tett maga Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke, aki Peking küzdelmeit követôen számos alkalommal tett látogatást Londonban, s elsôsorban a NOB Olimpiai Szemle Bizottsága, amely - magától értetôdôen a
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 6
6 MAGYAR EDZŐ nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság okozta aggodalmában - úgyszintén több alkalommal tett látogatást a készülô 2012-es játékok színhelyén. Mielôtt továbbmennénk, tegyünk itt egy kis kitérôt egy fontos magyar vonatkozás miatt. Sydney, Athén, majd Peking esetében is büszkélkedhettünk azzal, hogy az elôkészületekben, majd a nagy esemény lebonyolításában is meghatározó, vezetô beosztásban vette ki részét a sikerbôl honfitársunk, s nem lesz ez másként Londonban sem. A korábbi játékok nemzetközi kapcsolatainak intézésében és koordinálásában fontos feladatot végzett Vajda László, s a 2012-es szervezô bizottság felkérése alapján hasonló történik: Nagy Zsigmond, aki korábban a Magyar Olimpiai Bizottság nemzetközi igazgatójaként tevékenykedett, a jövôben a londoni rendezôk rendelkezésére áll. Nos, ezek után tekintsük át, jelenleg hogyan is állnak az ötkarikás elôkészületek? Az alkalmat felhasználjuk egyben arra is, hogy bemutassuk a 2016ra jelentkezô - az elôselejtezôkön már sikerrel átjutott - kandidáló városokat, Chicagót, Rio de Janeirót, Madridot és Tokiót. A NOB Szemle Bizottsága sorra látogatta a fenti pályázókat, jelentését benyújtotta a NOB végrehajtó testületének. Ami a 2016-os helyszín kijelölését illeti, ebben idén a NOB Koppenhágában sorra kerülô közgyûlésén születik majd döntés. A NOB egy másik, Koordinációs Bizottsága (Coordination Comission) legutoljára 2009. április végén tett többnapos látogatást Londonban. Az Olimpiai Koordinációs testület – 2012 összetétele. Elnök: Denis Osvald (svájci) Tagok: Patrick Baumann (svájci), John Coats (ausztrál), Anita de Franz (amerikai), Nawal El Mautawakel (marokkói), Frank Frederiks (namibiai), Alex Gilady (izraeli), Mustapha Larfaoui (algériai), Gunilla Lindberg (svéd), Sen Miang Ng (szingapúri), Sam Ramsamy (dél-afrikai), Austin Sealy (barbadosi), Irena Sewinska (lengyel), Peter Taillberg (svéd), és Zaiging Yu (kínai) A találkozókat, a helyszíni szemléket követôen a NOB-bizottság elnöke, a svájciak hajdani kiváló evezôse (hosszú évek óta a Nemzetközi Evezôs Szövetség elnöke) Denis Oswald teljes elégedettséggel nyilatkozott a sajtónak: – Nagyszerû benyomásokat szereztünk - mondta. – Az elôkészületek remek mederben folynak, a haladás mértéke legutóbbi, 2008-as ôszi látogatásunk óta szembetûnô. Ami a leginkább az, hogy amíg akkor tulajdonképpen még minden tervekben, papír
■
íveken létezett, most már az életben látható, bejárható, tapintható. A gyakorlati megvalósulás stádiumában nézhettünk körül, ez derült ki a megbeszélések folyamán, majd az Olimpiai Parkban tett munkalátogatásunk során is. Meghökkentô, amit a Lower Lea Valley-ben láttunk, s ez az olimpiai környék egy fantasztikus örökségként marad fenn London és az Egyesült Királyság lakossága számára a jövôben... Amikor legutóbbi itt jártunk alkalmával szétnéztünk az Olimpiai Stadion táján, éppen akkor fektették le az alapokat. Ma már látható a létesítmény impozáns vázrendszere, sôt már a tetôrendszeren dolgoznak a munkások. Gyorsan emelkednek a felszín fölé az úszócsarnok, a kerékpáros csarnok, a velodrom, és nem különben az impozáns olimpiai falú épületei is. Ez nyilván annak a lelkesült szellemnek a következménye, amely áthatja mindazokat, akik a tervezés és végrehajtás különbözô fázisaiban nagyszerûen mûködnek együtt. Ennek az igaz csapatmunkának nyilvánvaló eredményeként minden a terveknek megfelelôen halad, s nincs kétségem afelôl, hogy minden annak rendje és módja szerint idôben be is fejezôdik. A látogatás idején alkalom nyílt arra, hogy a bizottság a legkülönbözôbb területeken kaphasson megfelelô és egyben megnyugtató információt, mint amilyen a közlekedés és szállítás, a versenyhelyszínek állapota, a szponzorok igyekezete, a jegyekkel kapcsolatos tudnivalók, az egészségügyi ellátás, a sajtóközpontok helyzete. – A helyes irányba mutat minden, amit láttunk, amirôl hallottunk – summázta udvariasan a vizit végeztével Denis Oswald. - Három év múlva minden bizonnyal nagyszerû olimpiai- és paralimpiai küzdelmek tanúi lehetünk, s mindez annál is inkább példamutató, mert tudjuk, tapasztaljuk, hogy a világgazdasági válság milyen elkerülhetetlen megpróbáltatásokkal jár együtt. Ebbôl a szempontból különlegesen kiemelkedô teljesítmény, hogy a kereskedelmi jogokból és a szponzori hozzájárulásból mintegy 500 millió fontos bevételre számít a szervezôbizottság. Ez a mai világban csodaszámba megy.
Tessa Jowell nyilatkozata – visszavonva Sebastian Coe, a hajdani világhírû brit futó, a rendezôbizottság elnöke (volt konzervatív országgyûlési képviselô. A szerk.) megnyugvással könyvelte el az elismerô szavakat, majd ennyivel egészítette ki: ,, A bizottság néhány tagja külön látogatást tett az Eton Dorney evezôs versenyszínhe-
2009/2
lyen és a közelében fekvô külön kis olimpiai faluban (Royal Holloway College), s öröm, hogy ott is mindent kifogástalannak találtak. Nagyjából-egészébôl azt mondhatjuk, hogy eddig minden a megadott idôrend és a költségvetés szerint történik. A teljesség kedvéért azért itt tegyük hozzá, hogy Lord Coe nem az eredeti költségvetési tervezetben szereplô összegre utalt. Itt ugyanis meglehetôsen jelentôs változások következtek be. Tény, hogy a legszerencsétlenebb idôpontban, a globális hitelválság közepette folynak a 2012-es nyári olimpia elôkészületei, tudtuk meg a Londonban dolgozó kiváló tudósítótól, R. Hahn Veronikától. – A költségvetésre nehezedô nyomást mindenesetre könnyebben veszik tudomásul az adófizetôk azt követôen, hogy Pekingben a várakozást messze meghaladó eredményt elérve Nagy-Britannia az elôkelô negyedik helyet szerezte meg az éremtáblázaton (47 érem, ebbôl 19 arany). A finanszírozási nehézségeket jelzi, hogy nemrégiben Kevan Gosper, a NOB sajtóbizottságának elnöke „háborús idôk kihívásaihoz" hasonlította a szervezôk elôtt tornyosuló feladatokat. A legnagyobb csalódást az okozta, hogy nem sikerült elnyerni a magánszektor rokonszenvét, miközben az eredetileg tervezett 2.4 milliárd fontos költségvetés már 2008-ra csaknem megnégyszerezôdött, 9.35 milliárd fontra emelkedett. A kormánynak újra és újra mélyen a vastartalékokat rejtô zsebébe kell nyúlnia, hogy megakadályozza az építkezések leállását. Az elképzelésekkel ellentétben például a büdzsébôl kellett elôteremteni a megálmodottnál immár visszafogottabb megjelenésû, húszezer újságírót befogadó médiaközpont és az olimpiai falu most esedékes 461 millió fontos költségét. Mint kitudódott, egyszerûen elpárolgott az együttesen egymilliárd fontos projekt iránti érdeklôdés. Alaposan felborzolta a kedélyeket az olimpiai ügyekért is felelôs miniszter asszony, Tessa Jowell kijelentése, hogy „ha tudták volna, amit most tudnak a gazdaság állapotáról, szinte bizonyosan nem szálltak volna harcba a szervezés jogáért". A politikus késôbb visszavonta kijelentését, de elégedetten fogadta Jacques Rogge NOB elnök tanácsát, hogy pekingi tapasztalatokon okulva az „örökség és fenntarthatóság" jegyében kell rendezni a világeseményt. Az ingatlanpiac összeomlása miatt bizonytalanná vált a falu és a sajtócentrum helyére tervezett háromezer la-
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 7
2009/2 ■
MAGYAR EDZŐ
kás, illetve kommunikációs és technológiai iroda együttes jövôje. Az elôkészületek jelenlegi szakaszának legnagyobb vívmánya, hogy a végeredményben amúgy is rehabilitációra szoruló kelet-londoni építkezésekre felvett 3500 dolgozó 9 százaléka korábban munkanélküli volt, 23 százaléka pedig az öt érintett kerületbôl érkezett. Az eddigi legsúlyosabb veszteség az egyes sportágakat finanszírozó UK Sporthivatal (Sport Council), amely az olimpiai költségvetés lyukai miatt máris nyolc sportág támogatását nyirbálta meg. Úgy tûnik, biztos csak a pekingi sikerszámok, elsôsorban a kilenc aranyat szállító kerékpárosok, valamint az úszók, vitorlázók vehetik igénybe a tervezett teljes állami támogatást. A londoni „vizit" után tekintsük ezek után most át - a NOB idei látogatásait követôen - a 2016-ra pályázó négy várost, illetve ezek esélyeit.
I. Chicago (Esély 11/10). Elôször is annyit, hogy Chicago nem az egyedüli város volt Amerikában, amelyik ötkarikás játékokat óhajtott rendezni 2016-ban. A hazai „selejtezôben" az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága végül Philadelphiával, Los Angeles-el, Houstonnal és San Franciscóval szemben választotta a jelenlegi elnök, Barack Obama városát a megtiszteltetésre, hogy képviselje a nemzetközi vetélkedésben az USA-t. Esélyeit a londoni fogadóirodák 11/10-re adják! A szükséges 27 létesítmény közül öt teljesen új lesz, 11 ideiglenes, a megmaradtak már létezô neves objektumok, – Solder field, United Center Sears Center, Wrigley field, stb. – magától értetôdôen felújítás és korszerûsítés után. A rendezôbizottság érvelése szerint az építendô olimpiai falutól számított 15 kilométeres körzetben található valamennyi verseny, illetve tréning helyszín. A kiadások mintegy 40.3 milliárd dollárra rúgnak, s az infrastrukturális fej-
lesztések költségeit a központi kormányzat vállalja. Chicago mellett szólhatnak a város nevezetes építészeti remekei, sokszínû kultúrája, az amerikai sportéletben betöltött megkülönböztetett szerepe, s nem különben, hogy maga a város vezetése is komoly anyagi elkötelezettséget vállalt a játékok feltételeinek biztosítása érdekében. Azt sem felejthetjük el, hogy jóllehet a NOB-nak nincs elfogadott és kötelezôen betartandó földrajzi rotációt feltételezô sportpolitikája az olimpiai játékok színhelyét illetôen, azt még sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a 2012-es játékokat megelôzôen 1996 óta nem rendeztek nyári játékokat ezen a földrészen (2000-Sydney, tehát Ausztrália, 2004 Athén, azaz Európa, s végül 2008 Peking, – Ázsia). Afrikában még egyszer sem rendeztek olimpiát, de nem található képviselôje most sem a pályázók között. A város pályázatának nagynevû támogatóinak és népszerûsítôinek széles táborából érdemes négy kiemelkedô nevet említeni, élükön Barack Obamával, az elsô színes bôrû amerikai elnökkel, aki a legmagasabb közjogi méltóságot jelentô pozíciója elôtt Illinois képviselôje volt a washingtoni kongresszusban. A sport világhírességek közül a Chicago Bulls legendás alakja, Michael Jordan, azután a televíziós beszélgetôs mûsorok sztárja, Oprah Winfrey, valamint a valaha élt legsikeresebb olimpiai úszó fenomén, Michael Phelps. Végezetül itt talán még érdekességként annyit, hogy a NOB-nak egy - igaz, nagyon régi adóssága van. Chicago ugyanis egy alkalommal már megkapta a játékok rendezését, mégsem lehetett a gazdája. Igaz, ebben jelentôs szerepet játszott az akkori amerikai elnök, Theodore Roosevelt. Az történt, hogy a költségek kímélése miatt - és hasonlóan az 1900-ban Párizsban rendezett játékok esetéhez - itt is szorosan igyekeztek összekötni egy világkiállítás rendezését a sport nagy ünnepének a lebonyolításával. Mivel 1904-ben St. Louis rendezett világkiállítást, ehhez csatolták azután - az eredeti döntéstôl eltérôen - a már Chicagónak adott olimpia rendezését is.
II. Rio de Janeiro
Chicagói ,,embléma’’ – Michael Jordan
(Esély 5/2). A Brazíliai Olimpiai Bizottság három évvel ezelôtt határozott úgy, hogy Sao Paulo helyett Riót küldi ismét harcba az olimpia rendezéséért. Ez már egyáltalán nem az elsô eset, hogy Rio de Janeiro erôfeszítéseket tesz a pályázat elnyerésére. Elsô alkalommal már 1936-ért is próbálkozott, majd az elkö-
7
Rióért mindent – Pelé vetkezendô évtizedek során az 1940es, a 2004-es és 2012-esért is. A tervek szerint a brazíliai város szervezôi a város szívében óhajtják rendezni a játékokat, az eseményeket igen közel egymáshoz, s ezzel valami fantasztikus dinamizmussal feltölteni városukat benne a résztvevôket, s a látogatókat. Ebben a szûken vett, a tengerpartot is érintô körzetben - Barra, Copocabanan, Deodoro és Maracan - hét egymással ölelkezô olimpiai régiót alakítanának ki, a rendkívül népszerû labdarúgásban pedig a csoportmérkôzéseknek otthont adnának olyan neves városok, mint Brasilia, Belo Horizonte, Salvador és persze maga Sao Paolo. A város olimpiai költségvetésének két fô összege az alábbiak szerint osztható: 2.8 milliárd dollár a mûködésre-rendezésre és az azokkal kapcsolatos feladatok elvégzésére, 14.4 milliárd pedig az építkezésekre és a biztonságra. A város közlekedésének modernizálásához hozzájárul a rendezést vállaló város vezetése is, s ennek keretében újítják fel, és korszerûsítik például a Carlos Jobim nemzetközi repülôteret is. Az imént említett kontinentális rotációs elv, amelynek elkötelezett híve a NOB elnöke, Jacques Rogge is, kétség kívül Rio elônyére szolgál, jóllehet pályázati munkájukat anno Doha mögé sorolták a szakértôk. Az olajban gazdag arab ország végül is szerény népességi számának és szegényes olimpiai múltjának tulajdoníthatóan esett ki a versenybôl, s így került be Rio a legjobb négy közé.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 8
8 MAGYAR EDZŐ Dél-Amerikában még soha nem volt olimpia – hangsúlyozta Carlos Nuzman, a brazilok szervezô bizottságának elnöke. - Ez igen fontos tényezô, s úgy véljük, a NOB számos tagja átérzi annak a szükségét, hogy az ötkarikás mozgalom, mondhatni, egy új kontinensre, eddig soha nem kitüntetett helyre, országnak, városnak nyújtson lehetôséget, amely új és friss atmoszférával frissítheti-gazdagíthatja a mozgalmat. Brazília, mint ismeretes, már biztosította a másik nagy világesemény, a labdarúgó világbajnokság rendezését 2014-ben. Ez sok más egyéb mellett egyben kiváló fôpróbája is lehetne a két évvel késôbb következô játékokat illetôen. Egyébként érdekesség, hogy ezzel a különleges kettôzéssel - labdarúgó világbajnokság és nyári olimpiai játékok rendezése egymást követô két évben - Brazília elôkelô és exkluzív társaságba kerülne. Mexikó elôbb olimpiát kapott 1968-ban, majd 1970-ben a labdarúgó világbajnokságnak adhatott otthont. Németország, pontosabban Nyugat-Németország ugyanígy részesült a „javakból" 1972 - müncheni olimpia, majd 1974 foci VB. S végül az Egyesült Államok, amely 1994-ben lebonyolíthatta a labdarúgó világeseményt, majd Atlantában az olimpiai játékokat.
III. Madrid Esély (15/2). A spanyol fôváros tekintélye megérdemelten erôs. Egyfelôl a Barcelonában 1992-ben rendezett játékok sikere, másrészt azért, mert a 2012-es játékokért is küzdött már, s akkor - a NOB szakértôi és számos tag megítélése szerint az övék volt magasan a
■
legjobb pályázat, harmadsorban pedig azért, mert a versenyszínhelyek 85 százaléka már most készen áll, várja az eseményeket. Még annyit a 2012-es pályázat végkimeneteléhez, hogy Moszkva, Párizs és London ellenében remekelt, a heves végküzdelemben Szingapúrban 2005-ben csak a szavazás negyedik fordulójában esett ki, annak ellenére, hogy a harmadik fordulóban még az élen állt. A kiesett Moszkva szavazatai azonban Londonhoz csatlakoztak. A versenyhelyekrôl meg kell említeni, hogy ebben az évben két nagyszerû létesítménnyel gazdagodott a város. Az úszókomplexummal és azzal a nagyszerû tenisz központtal, amelynek a képei a televízió jóvoltából elérkeztek hozzánk is a májusban rendezett Madrid Open versenyei alkalmával. A technikai feltételek kategóriáinak teljesítésében Madrid annak idején egészében a második helyen végzett, hét szempontból pedig az élen. Ezek: általános infrastruktúra, versenyszínhelyek, olimpiai falu, közlekedés-szállítás, környezetvédelem, közvélemény támogatás, kormányzati támogatás. Még ma sem teljesen érthetô, miként tört élre London az utolsó „felvonásban" nem mintha bárki is kételkedhetne a döntés helyességében. Mindent összevetve, s Madrid pozitív vonásait összegezve is azt kell mondanunk - kevés az esélye Koppenhágában, pedig olyan nagyságok kampányolnak mellette, mind a MOB volt elnöke, az idôsebb, s a szervezet tagja, az ifjabb Juan Antonio Samaranch, azután a Real Madrid sztár futballistái, Raul és Casillas. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni a következôket: London kapta - azaz Európa - a 2012-es Madrid ,,nagykövete’’ – Rafael Nadal
2009/2
Tokióért küzd – Kosuke Kitajima játékokat, majd a 2014-es téli olimpiát az oroszországi Szocsi. Igaz, földrajzilag ez utóbbi nem szorosan vett, de mégis csak európai helyszín. Ilyen kettô „jutalom" után aligha képzelhetô el, hogy a soron következô nyári ötkarikás ünnepnek is az öreg kontinens adjon otthont.
IV. Tokió (Esély 3/1). Az amerikaiakhoz hasonlóan itt is elôször házi versenyt rendeztek a pályázati részvételért. Tokió mellett ugyanis jelentkezett Oszaka, Nagoja, Fukuoka és Sapporo is. A fôváros lényegében azzal nyerte az otthoni versenyt, hogy - hasonlóan Barcelonához és Londonhoz a teljesen elhanyagolt vízparti városrészt az olimpia révén óhajtotta tökéletesen újjávarázsolni. E mellett a város ígért egy vadonatúj 100 000 nézôt befogadó szuper stadiont. Az összességében szükséges 34 verseny és edzési színhely közül 23 már létezô létesítmény, közülük számosat már olimpiai célokra használtak az 1964-es játékok során, s ezeket most mind teljesen felújítanák. A szükséges infrastrukturális fejlesztéseket a kormány vállalta az új létesítmények építési költségeivel együtt, amelyek valamivel több, mint 3.5 milliárd fontra rúgnak. A szervezésrendezés költségeihez a szponzori kör mintegy 2.4 milliárd fontnyi összeggel járul hozzá. Tokió javára irható, hogy, emlékezhetünk, a japánok kifogástalanul rendezték meg (Dél-Koreával együtt) a 2002 évi labdarúgó VB-t, s elôbb 1964-ben a nyári, majd 1972-ben és 1998-ban a téli olimpiai játékokat is. Ám éppen úgy, mint Madrid esetében a Londonban sorra kerülô olimpia, itt szintén nyilván számításba veszik a NOB tagok azt a tényt, hogy nem is olyan régen, 2008-ban Ázsiában, Pekingben a kínaiak jutottak rendezési leGallov Rezsô hetôséghez.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 9
2009/2 ■
MAGYAR EDZŐ
9
Telitalálat vagy baklövés? (ELMÉLKEDÉS AZ ÖTTUSA ÚJ SZABÁLYAIRÓL) Az újkori olimpiai játékok atyja, Pierre de Coubertin báró javaslatára az 1912-es olimpián egy új sportág mutatkozott be, a lovaglásból, vívásból, pisztolylövésbôl, úszásból és futásból álló modern öttusa. A sportág az eltelt csaknem száz évben sok változáson ment keresztül, ám egyik sem volt olyan mértékû, mint a 2008 novemberében megrendezett kongresszuson bejelentett döntés: a futást és a lövészetet összevonták úgynevezett kombinált versenyszámmá, így mostantól négy részeredmény alapján alakul ki a végsô sorrend. Coubertin sokat harcolt azért, hogy az újkori olimpiák mûsorára ismét felkerüljön egy öt sportágból álló versenyszám, ám ez – ellentétben az ókori pentathlonnal – már nem futó- és dobószámokra, valamint birkózásra épült, hanem a modern kor igényeit figyelembe véve ötvözte a fizikai és technikai felkészültséget igénylô sportágakat. Már az 1912-es olimpiára elfogadott lebonyolítási rend is arra a három, egészen mostanáig érvényben lévô alapelvre épült, amelyet Mizsér Jenô, a sportág kiemelkedô elméleti és gyakorlati szakembere az alábbiakban fogalmazott meg: • az öt versenyszám állandósága (lovaglás, párbajtôrvívás, pisztolylövés, úszás, futás); • az öt versenyszám egyensúlya (mindegyik tusának azonos jelentôségûnek kell lennie, amit a pontozási rendszerrel lehet biztosítani); • az egyes versenyszámok között szünetet tartanak, kiszámítják az eredményeket, és annak tudatában folytatják a versenyt. Bár a fent leírt elvek idônként csorbát szenvedtek, de alapjaiban egészen mostanáig nem változtak meg. Különösen nehéz volt az öt szám egyensúlyát fenntartani, de az idônként elôforduló aránytalanságokat a pontszámok kiigazításával rendbe lehetett hozni. Az újkori öttusa bevezetése óta az öt szám nem változott, még ha az egyes versenyszámok lebonyolítási módja az idôk folyamán – alkalmazkodva a kor követelményeihez – módosult is. A legtöbb változás a lovaglásban történt. A kezdetektôl 1968-ig tereplovaglás volt, ám ez a lebonyolítási forma a lovaknak rendkívüli igénybevételt jelentett, a nézôk pedig nehezen tudták követni a versenyt. 1968-tól lovas pályán, a közönség szeme elôtt zajlik a küzdelem. Mivel a sportlövôknél változott a céltábla alakja és mérete, az öttusázók is alkalmazkodtak ehhez. Ennél is meghatározóbb változás volt, hogy a sportág a forgó tábláról és a
robbanófegyverrôl áttért az álló táblára és a légpisztoly használatára. A vívás alapvetô szabályai nem változtak, ma is mindenki vív mindenkivel, egy-egy asszó ideje azonban jelentôsen lecsökkent, a kezdeti öt perc helyett ma egy perc alatt kell elérni egy találatot. A fizikai számokban, az úszásban és a futásban a távok hossza változott: a kezdeti 4000 méter futás és 300 méter úszás a nôi szakág megerôsödése után mindkét nemnél 3000, illetve 200 méter lett. A versenyszámok sorrendje többször változott. Egy rövid idôszak kivételével (amikor a lovaglás volt az utolsó) mindig a futás volt a befejezô szám. Amióta bevezették a hendikep rendszerû lebonyolítást, nem is lehet kétséges, hogy a futásnak kell zárnia a versenyt, hiszen míg régen az utolsó futó beérkezése után nagy számolgatás kezdôdött a végsô sorrend megállapítására, ebben a rendszerben egyértelmû, hogy aki elsôként halad át a célvonalon, az az öttusaverseny gyôztese. Hosszú idôn keresztül öt napig tartott egy öttusaverseny – egy versenyszám egy nap –, majd a napok száma csökkent, és 1994-re tudta megvalósítani a sportág annak a feltételeit, hogy egy nap alatt bonyolítsák le az öt számot.
Hamvába holt próbálkozások Ezek után érkeztünk el a mához, pontosabban a 2008-as kongresszushoz. A Guatemalában elôterjesztett szabályváltozások közül az ún. kombinált módszer bevezetése körül volt a legnagyobb vita és ellenállás. Klaus Schormann elnök vezetésével a nemzetközi szövetség (UIPM) vezérkara már jó 10 éve nekilátott, hogy az öttusa 1912 óta fennálló formáját megváltoztassa. Elôször a folyamatos öttusaverseny bevezetésével próbálkoztak. A meglévô versenyrendszer mellett – az 1997-es kongresszusi határozat értelmében – 1998-tól a sportág népszerûsítése érdekében ún. World Tour sorozatot indítottak. Ezen meghívott ver-
senyzôk vetélkedtek jelentôs pénzdíjakért évente 3-4 alkalommal. Az 1999ben Acapulcóban tartott kongresszuson bejelentették, hogy a sorozatot nem folytatják, mert nem hozta meg a várt eredményt. Császári Attila, a magyar küldöttség vezetôje kérte, hogy a tanulságokról készüljön egy összegzés, erre azonban soha nem került sor. Hiába végzôdött az 1999-es budapesti világbajnokság, a 2000-es és 2004-es olimpia nagy közönségsikerrel, Athén után újabb ötlet született. A 2004-es Las Vegas-i kongresszuson Klaus Schormann a küldöttek hozzájárulását kérte ahhoz, hogy továbbfejlesszék, teszteljék, és a NOB illetékeseinek bemutassák a Head to Head versenyformát (a mezônyt négyfôs csoportokra osztották, a négy versenyzô egyszerre csinálta végig folyamatosan az 5 versenyszámot egy küzdôtéren, és mindig a legjobb került tovább). A javaslatot a kongresszus 43 igen, 3 tartózkodás, és a magyar küldött ellenszavazatával támogatta. 2005 ôszén nagyszabású eseményt rendeztek Moszkvában, szintén jelentôs pénzdíjakért. Ez a forma sem hozta meg a várt sikert, a verseny végére, a döntôkre a majdnem tele stadion szinte kiürült. Az esemény pikantériája az volt még, hogy a versenyzôk elôre megegyeztek, hogy eredménytôl függetlenül egyenlô arányban osztoznak a pénzdíjon. A sikertelen verseny után ezzel a próbálkozással is felhagytak. A 2004-2008-as ciklusban új utat kerestek a változtatásra, miközben az ázsiaiak is egy új versenyformával, a lövészet és a futás összevonásával kísérleteztek. A 2006-os kongresszuson közölték, hogy 2007-ben az ifi A Európa- és világbajnokságot is az úgynevezett kombinált rendszerben bonyolítják le. A döntést a végrehajtó bizottság hozta, a kongresszusnak a véleményét sem kérdezték meg. Schormann elnök többször kifejtette, hogy Jacques Rogge-nál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökénél elkötelezte magát a változtatásra. Az új módszer a futás és a lövészet biatlonszerû összevonása. Az ötletnek az elsô pillanattól (fôként a vezetô öttusanemzetek és az aktív versenyzôk körében) sok ellenzôje lett. Az UIPM vezetôi elsôsorban arra hivatkoztak, hogy ezzel a módszerrel le lehet rövidíteni a versenyek idôtartamát, és a befejezô szá-
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 10
10 MAGYAR EDZŐ
mot izgalmasabbá lehet tenni. Akik ellene voltak, azok a lehetô összes fórumon kifejtették, hogy az öttusa sokat veszít a tradíciójából (megszûnik az ötszöri rajt), hogy a légpisztolylövészet nem kültéri sport, hogy a lövészet sokat veszít a jelentôségébôl (ezzel felborul az öt szám egyensúlya), hogy sok országban a lövészet, még a légfegyveres lövészet is, szigorú elôírásokhoz van kötve, így azt csak hivatalos lôtéren lehet gyakorolni, hogy sok helyen olyanok az idôjárási viszonyok, hogy az évnek csak egy részében lehet edzeni és versenyezni ebben a formában, stb. Fôleg az angolok szervezkedtek a rendszer azonnali bevezetése ellen, mert nekik kell 2009-ben világbajnokságot és 2012-ben olimpiát rendezni. A 2008-as kongresszuson a szavazás elôtt komoly hadjáratot szervezett a vezetés. Az elnök és az alelnökök beszámolójukban külön fejezetet
■
szenteltek az új módszer dicséretének. Mauro Tirinnanzi, az UIPM Technikai Bizottságának elnöke egy fél órás vetített képes, színes elôadásban ecsetelte, hogy az új versenyforma mennyivel egyszerûbb és nagyszerûbb, mint az eddigi lebonyolítási rend. Az egész elmélet egy öttusa stadion meglétére épül, ugyanis az elképzelés szerint a vívás és az úszás után ide mennének át a versenyzôk, ahol a lovaglásra és az új rendszerben rendezett futás-lövészetre kerülne sor. Arra a kérdésre, hogy kinek áll rendelkezésére ilyen öttusa stadion, nem érkezett válasz! Nem beszéltek az idôjárás okozta nehézségekrôl, arról, hogy a légfegyveres lövészet kimondottan beltéri sport, és még egy sor idôközben felmerült problémáról. A változtatás marketing-, gazdasági, a nézettségben és a sajtóban jelentkezô várható kedvezô hatásait sem mutatták be.
Mi is az a kombinált versenyszám? Az új öttusában a vívás és az úszás változatlan maradt, a lovaglás annyiban módosult, hogy most a két szám után élen állók lovagolnak a végén. A kombi nált szám 5 lövéssel kezdôdik, az eddigi körkörös helyett bukó céltáblára, majd 1000 méter futás, megint 5 lövés, újabb 1000 méter futás következik. Az utol só 5 lövés után megtett 1000 méter vége már a célba érést jelenti. A lövészetben 70 másodperc áll az öt lövés leadására, a sikeres lövést – a biatlonhoz hasonlóan – zöld lámpa kigyulladása jelzi. Akinek megvan mind az öt „zöld", kezdheti a futást. Ha hibázik, 70 másodperc lehetôsége van a javítás ra, próbálkozásra. Ha az alatt sem lesz „telitalálata", nem kell „sötétedésig" kísérleteznie, az idô leteltével megkezdheti a futást.
2009/2
Az elnök és közvetlen környezete mindent megtett azért, hogy ne alakulhasson ki érdemleges vita. Ezek után elrendelték a szavazást. A 2/3-os többséghez 24 szavazat kellett. A javaslat 24 igen szavazatot kapott, ezzel a kongresszus elfogadta, hogy 2009 januárjától csak kombinált formában lehet versenyt rendezni. Tette mindezt úgy, hogy elôtte egyetlen tesztversenyt sem tudtak teljes egészében megrendezni, vagyis nem voltak lebonyolítási tapasztalatok. A 2009-es idény azzal kezdôdött, hogy az elsô Világkupa-versenyt az amerikaiak nem rendezték meg, és Moszkva is lemondta a májusra tervezett viadalt. Nem csoda, hiszen az új szisztéma szerint igen nehéz versenyt rendezni, mert eddig a lövôk által is használt berendezésekkel lehetett a lövészetet lebonyolítani, a futást meg bárhol, most azonban ehhez külön létesítményt kell felépíteni. Ez a szabályváltozás az öttusa alapjait változtatta meg. A 2009-ben eddig lebonyolított három jelentôs verseny (Mexikó, Kairó, Budapest) tapasztalatai alapján még nem lehet végsô következtetést levonni, de néhány érintett véleményét érdemes meghallgatni.
Tetszik, nem tetszik – ez van A több évtizedes hagyományokra visszatekintô, a Világkupa-sorozatba tartozó budapesti férfi nemzetközi ver-
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 11
MAGYAR EDZŐ 11
2009/2 ■ senyt május 8-10-én már az új szabály szerint bonyolították le. Az elsô alkalom nem vonzott több nézôt az eseményre, mint korábban - igaz, a mérvadó egy olyan ország lenne, ahol eddig nem tülekedtek a nézôk az öttusaversenyen, az újítás következtében azonban igen. A versenyzôk és a vezetôk véleménye sem egyezik. A litvánok vezetôedzôje, Jurij Moszkeviciusz például nagyot legyintett, majd tömören így fogalmazott: „Ez nem sport! Ez játék nagy gyerekeknek. A lövészet nem követel igazi teljesítményt. Olyan, mint amikor a céllövöldében lövöldöznek az arra járó emberek". Olimpiai ezüstérmes és világbajnok, a budapesti viadalon bronzérmet szerzô tanítványa, Edvinas Krungolcas azonban dicséri is az új versenyformát: „A régi lebonyolítással szemben az a legnagyobb különbség, hogy most nagyobbat lehet visszacsúszni, de nagyobbat is lehet elôre lépni. Nekem teszik, és elsôsorban azért, mert az utóbbi idôben megtanult lôni a mezôny, kiemelkedô lövôeredmények születtek. Ennek a számnak nagy volt a jelentôsége. Most nincs akkora különbség a jó és a rossz lövôk között. Az idegjáték helyett az automatizmus, a mozdulatok begyakorlása a fô". A verseny ezüstérmese, Marosi Ádám az utolsó, kombinált számot az élrôl kezdte, ám nem tudta megtartani ezt a helyet. A mexikói Világkupán vi-
szont a 12. helyrôl lett bronzérmes. „Amikor megtudtam, hogy milyen változást vezetnek be, az volt az elsô gondolatom, hogy abbahagyom a versenyzést. A mexikói Világkupa után már azt mondtam, mégsem olyan rossz. Eddig két érmet szereztem, mégsem merem azt mondani, hogy nekem találták ki ezt a szabályváltozást. Várjuk meg az Európa- és világbajnokságot, no és a londoni olimpiát, utána vonjunk mérleget. Egyelôre maradjunk annyiban, hogy nekem tetszik". Pálvölgyi Miklós, a férfi és nôi válogatott szakmai vezetôje szerint ezt az öttusát is meg kell tanulni. „Az eddigi versenyek alapján azt mondhatom, hogy igazán izgalmas lett az utolsó tusa, nincs lefutott verseny. Nagy elônyt is le lehet adni, és óriási hátrányt is le lehet dolgozni. A lövészet természetesen más, mint korábban volt. Komoly eredmény akkor várható majd a kombinált számban, ha a versenyzôk átállnak erre a lövészetre. Eddig egy-egy lövésre 40 másodperc állt rendelkezésre, most az ötre 70, vagyis a precíziós lövészetet el kell felejteni, mert itt a gyorsaság és a találatbiztonság a döntô. Meg kell tanulni bátran elsütni a fegyvert, mert ma ez még sokakból hiányzik. Egy másik változtatást nem tartok szerencsésnek, mégpedig azt, hogy a lovaglás sorrendjét megfordították, a jobbak lovagolnak utoljára, így nekik kevesebb idejük marad a pihe-
nésre, az utolsó számra való felkészülésre". A versenyzôk és edzôk nem tehetnek mást, mint alkalmazkodnak az új szabályokhoz. A sportág hívei pedig abban reménykedhetnek, hogy az öttusa nem veszíti el komolyságát, nem válik „cirkuszi mutatvánnyá". Véleményünk szerint ugyanis ahol az öttusának hagyományai voltak, és a rendezés is színvonalas volt (Budapest, vagy az utóbbi évek világbajnokságai, Berlin, Varsó), ott megjelentek a nézôk is. Ahol viszont mindezek hiányoznak, az új szabály sem teszi érthetôvé a lebonyolítást – sôt, káoszt okoz. Arról már nem is beszélve, hogy a nézôk éppen az újonnan bevezetett kombinált versenyszámot nem láthatják, mert vagy a lövészetet, vagy a futást nézik. A kettô együtt ugyanis csak olyan helyszínen megoldható, ahol az idôjárási körülmények lehetôvé teszik a szabadtéri lövészetet. Hogy a tévénézôknek mennyire lesz érthetô, követhetô és látványos a kombinált versenyszám, az nem derült még ki, mert élô közvetítésre eddig nem került sor. Elemzésünkben nem tudtunk választ adni a címben feltett kérdésre, hogy telitalálat, vagy baklövés-e az újítás, erre majd csak a jövô adja meg a feleletet. Füredi Marianne Pécsi Gábor
etô Könyvismert
Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vízilabdázók az olimpiai játékokon A vízilabda az egyik legeredményesebb és legnépszerûbb olimpiai sportágunk. Ezért is bír nagy jelentôséggel, hogy az olimpiai sorozatban elkészült a sportág magyar vonatkozású olimpiai történéseinek krónikája. A szerzôk a tôlük megszokott alapos kutatómunkával gyûjtötték össze a nagy olimpiai hagyományokkal rendelkezô sportág igen terjedelmes adathalmazát. Nem csak a sportág iránt érdeklôdô kívülállók, de a ma szakemberei számára is rendkívül érdekes a sportág szabályainak, a szabályok változásainak rövid, lényegre törô bemutatása. Gyakran kérnek az érdeklôdôk a szövetségtôl olyan adatokat a sportágról, egykori és mai olimpikonokról, amelyeket eddig csak hosszas keresgélés után tudtunk megadni. Most elég lesz csak elôvenni a könyvet és pillanatok alatt bármilyen kérdésre válaszolni tudunk. Hogy a sportág mennyire nemzetközi jellegû és hogy a
magyar vízilabdázók, szakemberek mennyire ott vannak a nemzetközi vérkeringésben, annak ékes bizonyítéka a külföldön dolgozó magyar edzôk listája, vagy a játékosok nacionáléja, amely tanúsítja, hogy megannyi magyar játékos, olimpiai résztvevô gazdagította más nemzetek klubjainak eredménylistáját is. Ez egyben a sportág erejét is bizonyítja, hiszen a jelentôs számú, külföldön szereplô szakember és játékos ellenére is, a magyar vízilabda bajnokság mindig a világ egyik legszínvonalasabb bajnoksága volt és ma is az. A magyar vízilabda olimpiai eredményeinek ezt a krónikáját szívesen forgatják majd a vízilabda szakemberek, a játékosok, a sportággal most ismerkedô fiatalok és a szépszámú szurkolótábor is. (A könyv beszerezhetô a Magyar Vízilabda Szövetségben: Bp. XIII. ker. Margitsziget, Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, II. em.)
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 12
12 MAGYAR EDZŐ
■
2009/2
ELRAGADTATÁSSAL BESZÉLT BENYOMÁSAIRÓL PLATINI IS…
Világszínvonalú labdarúgó bázis Telkiben Parádés ünnepi avatás - és a hétköznapok Az ünnepélyes, neves külföldi vendégeket felvonultató színpompás megnyitó után beköszöntöttek a szorgos hétköznapok a Magyar Labdarúgó Szövetség edzôközpontjában. Noha egy borús napon látogattunk el Telkibe, amit láttunk, derûre adott okot.
„Ejha!" – dobunk kis híján egy hátast, midôn a kocsiból kiszállva közelebbrôl is vetünk egy pillantást a telki bázisra. Jól néz ki. Mi több: nagyon is jól néz ki. Semmi csicsa, mégis csettintene egyet az ember, ha nem festene komikusan, hogy az üvegajtó képezte bejárat elôtt nekiáll csettintgetni. Belépve áldjuk is az eszünket, hogy az imént nem teátrális mozdulatokkal fejeztük ki tetszésünket: a portán többen nyüzsögnek, mint az ötcsillagos szállodákban szokás. Már hüledezünk, hogy minek ide öt recepciós, amikor kiderül, hogy hárman csak ideiglenesen állomásoznak a pult mögött, addig, amíg be nem állítják a számítógépeket. A falon négy nagy óra, az egyik a New York-i, a másik a londoni, a harmadik a tokiói, a negyedik pedig a bu-
dapesti idôt mutatja – nálunk éppen fél tizenkettô van. A földszinti étteremben ennek megfelelôen már az ebéd tálalására készülnek, igaz, a konyhai szolgálatot ellátók ezúttal aligha izzadnak meg: az elôjegyzések szerint hatan „lepik" majd el az egyszerre elegáns és hangulatos helyiséget. A székek támlájára gondos kezek számokat faragtak, a mezek hátát idézô ötlet nem is rossz. Beugrik a rendeléskor rögzíthetô kép: „Egy rántott szelet lesz a hatoskának, madártej négyeskének…" Ennél nagyobb szám: 60 kétágyas szoba, valamint négy apartman várja a vendégeket. A szobák pont olyanok, hogy a látogatóban felötlik, szívesen eltöltene itt egy éjszakát – utóbb tudjuk meg, hogy a szállodai részleget négy csillaggal hitelesítették. A ma-
gunk részérôl az ötödiket is megszavazzuk: a falakra a különbözô gagyi reprodukciók helyett a régi idôk magyar fociját bemutató fotókat szögelték ki; hogy összesen mennyit, azt nem sikerül kinyomozni, ám hogy több százat, az biztos. „Nem azért raktunk ki annyi képet, hogy a múltba kapaszkodjunk, csupán érzékeltetni szeretnénk, hogy ez egy futballfellegvár" – ad magyarázatot a múzeumba illô tárlatra Czuppon Péter ügyvezetô. És még mondja valaki, hogy a labdarúgásban csak csúnya kiállítások vannak… A szobákat egyébként már tesztelték: az U19-es válogatott, továbbá a Debrecen játékosai mesélhetnének bôvebben arról, milyen Telkiben aludni. Mi több, arról is, hogy milyen Telkiben számítógépezni, Play Station-özni és csocsózni, lazítani ugyanis ily módon is lehet házon belül. Az emeleten mûködik a bár is – Czuppon Péter feltehetôleg nemcsak minket, hanem a korosztályos együttesekben szereplô
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 13
MAGYAR EDZŐ 13
2009/2 ■
fiatalemberek szüleit is megnyugtatja a következô mondattal: „Kapható üdítô és ásványvíz is". A folyosó végi konferenciaterem akkora, hogy abban legalább négy csapat tarthatna egyszerre taktikai értekezletet – ej, ha lennének kettôs rangadók... A falon itt is egy remekmû: mintha készítôje a fellegekben járt volna a munka közben, Európa térképét felhôkbôl varázsolta össze. Hogy kis hazánk hol található, az könnyen kikövetkeztethetô a Magyar Labdarúgó Szövetség címerébôl. Afelett most hunyjunk szemet, hogy Magyarország nem kör alakú… „Ennek még új szaga van!" – állapítjuk meg az edzôcsarnokba lépve. A friss festék illata csak úgy árad, hirtelen el is szégyelljük magunkat, hogy utcai cipôben sétáltunk be. Rossz példánkat aligha követik majd: az ajtó melletti szekrényt azért állították oda, ahová, hogy a terembe nem való lábbeliket legyen hová pakolni. Hogy a le-, illetve felhúzásuk ne vegyen el annyi energiát, néhány széket is elhelyeztek ugyanitt, hiába, a kényelemre minden szinten adnak. Cserében nem tûnik nagy kérésnek, hogy a kinti pályákhoz vezetô kijáratnál ugyanúgy cipôt kell váltani – már-már értetlenkedve fogadjuk, hogy a kisebb jacuzzit idézô cipômosó mellett nem posztol senki a sáros stoplisok suvickolására készen állva... A centerpálya (amelyre csodás kilátás nyílik az emeleti fitness és wellness szalonból…) éppen olyan, mint a wimb-
ledoni. A fû, mit fû, a pázsit paplanpuhaságú. A gyeptéglákat Felsôpakonyból szállították Telkibe, és ha hozzátesszük, hogy esztendeje az innsbrucki sporttelep volt az úti cél, abból már kikövetkeztethetô: Európa-bajnoki minôségû a talaj. És ez még semmi! A reflektorokra erôsített kamerák tudniillik az úgynevezett Amisco mérkôzéselemzô rendszer tartozékai. A miheztartás végett: ilyen szerkezettel a kontinens egyetlen edzôközpontja sem dicsekedhet, csak jobb helyeken dívik az ilyesmi, például, a Real Madrid, a Chelsea, vagy éppen a Liverpool arénájában…
A labdafogó háló sem rossz látvány, sôt: az egyik kapu mögött Buzánszky Jenô, a másik mögött Dárdai Pál méretes fotója lóg, olyan nagy, hogy ha valaki mellé trafál, mérget vehet rá, hogy azt találja el. Jut eszünkbe, június elején itt készül majd a felnôtt válogatott, érdekes lesz, amint a Hertha középpályása kibaktat a pályára, és szembesül önmagával… Ami a további kínálatot illeti, két füves s egy mûfüves edzôpályán kívül egy-egy strandfoci, lábtenisz- és teniszpályán lehet a labdát rúgni vagy ütni, méghozzá kora reggeltôl késô estig, lévén hogy mindegyiket lámpatestek veszik körül. Az automata öntözôés a vízelvezetô rendszer annyira profi, hogy ötnél több pályamunkást nem szükséges alkalmazni. Magyar szemnek azért szokatlan a látvány: mind az öten dolgoznak. Fura az is, hogy a pénzügyeket sem kezelik tabuként: Czuppon Péter készséggel megosztja velünk, hogy szôröstül, bôröstül 3 milliárd forintba kerül a létesítmény. Az érdeklôdés óriási, mások mellett már arab (!) egyletek is jelezték, hogy Telkinél ideálisabb helyen nem is tudnának edzôtáborozni. A horvátok ellenben már visszajáró vendégek, a május 2-i megnyitót követôen egy héttel a szövetség elnöke, Vlatko Markovic már újra helyszíni szemlét tartott, nem titkoltan azért, hogy idôvel Zágrábban is felhúzhassanak egy hasonló komplexumot. Nem mellesleg ugyanezt tervezik a szerbek és a lettek is – lám, az ötvenes évek után újra a magyarokon ámul a futballvilág… Körsétánk végén az ügyvezetô boldogan tudatja velünk, hogy az eddigi visszajelzések egytôl egyig pozitívak.
A válogatottak otthona Ha a magyar stadionokban nem is, Telkiben fel kell készülni a gyakori telt házra. Olyannyira, hogy mostantól Magyarország összes válogatottja a Pest megyei település bázisán edzôtáborozik majd. A sort az U19-es együttes nyitotta – olyannyira, hogy a Wilco van Buuren vezette csapat volt az elsô lakója az Európa-szerte irigyelt központnak. A holland szakember rövid, mégis sokatmondó véleménnyel rukkolt elô: „Ez a komplexum nemhogy Hollandia, a kontinens bármelyik városában megállná a helyét. Itt minden adott ahhoz, hogy az utánpótlás fejlôdjön. A többi már rajtunk múlik…" Nézzük tovább a vendéglistát: június elsô három napjában a nagyválogatott járt itt, ugyanekkor az olimpiai válogatottnak is jutott hely, korábban pedig a Debrecen és a Gyôr vezetôi béreltek szobákat a budapesti mérkôzés elôtt álló játékosok számára. A hivatalos pályaavatóról is beszámolhatunk: az U18-as együttes Lengyelországgal találkozott, és ahogy az egy ilyen jellegû esemény hez illik, nyert is kettô nullára. A házigazdák számára legalább ilyen jó hír, hogy egyik foglalás követi a másikat, belföldrôl éppúgy érdeklôdnek, mint külföldrôl; a Magyar Gyermek Labdarúgó-szövetség, például, itt tartja majd nyári kiválasztó táborát, miközben arab és izraeli csapatok is jelezték már érkezésüket. Telkibe várják a nôi válogatottat, a strandlabdarúgókat és a jövô januári Európa-bajnokságra készülô futballcsapatot is, sôt kézilabdacsapatok is felbukkannak majd. Ha ez így megy tovább, a pesti forgalom semmiség lesz a telkihez képest…
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 14
14 MAGYAR EDZŐ Hogy konkrétak legyünk: mind az U19es együttes, mint a DVSC vezetôi és játékosai maximális pontszámot adtak a – többek között – a tisztaságra, a komfortra, a kiszolgálásra és a személyzet viselkedésére vonatkozó felmérésre. „Büszkék vagyunk arra, hogy a huszonöt kérdésbôl egyre nem írták azt, hogy ezen javítani kellene – újságolja Czuppon Péter. – Holott nem csak nyitottak vagyunk a kritikára, el is fogadjuk azt." Kezünket széttárva, majdhogynem sajnálkozva vonjuk meg a konklúziót: részünkrôl nincs.
Vélemények a pompás létesítményrôl: „Láttam már ehhez mérhetô létesítményt – de nem Magyarországon, nem egy tízmilliós államban, egy kis lélekszámú, ám nagy tettekre képes és kész ország erôfeszítéseinek eredményeként. Mindent összevetve: Telki maga a futballparadicsom! Itt még Ádám és Éva is csodálatosan érezné magát…" Joseph Blatter, a Nemzetközi Lab darúgó-szövetség elnöke ••• „A magyar fiatalok génjeibe kódolták a futball tudományát, az U20-as csapatuk ott lesz az ôszi, szeptemberi világbajnokságon, az A-csapatuk harcban áll a dél-afrikai vébén való részvételért. Közben felépült a telki edzôközpont, így büszkén mondhatom: az általam annyira tisztelt magyar labdarúgás végre nem a múltjából él." Michel Platini, az Európai Labdarúgó-szövetség elnöke ••• „Telki, Telki, Telki – láthatják, megjegyeztem a település nevét. S elsôsorban azért, mert gyönyörû az edzôközpont; ahogy körbejártam, újra kedvem támadt futballozni… Örülök, hogy a fivérem ilyen jó körülmények dolgozhat a csapatával, már csak ezért is érdemes válogatottnak lenni! Lenyûgözô az egész!" Ronald Koeman, az Alkmaar edzô je, Erwin Koeman testvére ••• „Jó volt Telkiben járni, hiszen minden a futball körül forog. Az ember csak irigykedik, illetve nem is irigykedik, hanem rendkívül boldog, hogy a válogatottak pazar környezetben dolgozhatnak. Ha a csapataink is úgy fejlôdnek majd, mint az infrastruktúra, akkor nem kell aggódnom a magyar futball jövôje miatt." Buzánszky Jenô, az Aranycsapat legendás védôje
■
2009/2
Gallov Rezsô: Butykó A Mezô Ferenc Sportközalapítvány kiadásában emlékkönyv készült a hazai és nemzetközi olimpiai mozgalom egyik legszínesebb, közkedvelt egyéniségérôl, a 2003-ban elhunyt Lemhényi Dezsôrôl, a népszerû Butykóról. Eredményei, egyénisége, munkássága itthon és külföldön – külön-külön és együttesen – megérdemli az emlékkönyv megjelenését, amelyet támogat az ÖM, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Edzôk Társasága, a Magyar Sporttudományi Társaság, a Szerencsejáték ZRT., s nem utolsó sorban a Magyar Vízilabda Szövetség is. A könyv lényegében három pilléren nyugszik. Bemutatja a színes, nem mindennapos egyéniséget, mint olimpiai bajnok vízilabda játékost, azután, mint eredeti módon dolgozó eredményes edzôt. Végül külön foglalkozik a nagytekintélyû mester áldozatos és hatékony tevékenységével, amelyet a magyar és a nemzetközi olimpiai mozgalom népszerûsítéséért végzett, s mindenek elôtt sikeres közéleti szereplésével - mint az Olimpiai Bajnokok Klubjának, egyben a Mezô Ferenc alapítvány alapító elnöke -, amelyet élete utolsó tíz esztendejében fejtett ki olimpikon társai sorsának jobbítása érdekében. A könyv a tiszteletadás és a megemlékezés mellett maga is éppen úgy szolgálja a sport, s ezen túlmenôen elsôsorban az olimpiai mozgalom és a játékok népszerûsítését, mint ahogyan a fôszereplô tette ezt egész életében, amellett, hogy az írás igyekszik szórakoztató és közvetlen módon vonzó példát mutatni a felnövekvô sportoló-nemzedékeknek.
etô Könyvismert
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 15
MAGYAR EDZŐ 15
2009/2 ■
Jégkorong vb – 2009, Svájc PAT CORTINA: ÉRTÉKELÉS A MAGYAR VÁLOGATOTT SZEREPLÉSÉRÔL Az alábbi rövid összefoglaló keretében szeretném kifejteni általános véleményemet csapatunknak a 2009-es svájci Világbajnokságon nyújtott teljesítményérôl. Elôtte azonban engedjék meg, hogy még egyszer KÖSZÖNETET mondjak azért, hogy megkaphattam ezt a nagyszerû lehetôséget, azt, hogy képviselhettem a magyar színeket az "A" CSOPORTOS VILÁGBAJNOKSÁGON. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy része lehettem a delegációnak. Annak ellenére, hogy végtére is nem értünk el pozitív eredményeket egészében, én ezt mégis egy megelégedésre szolgáló tornának tekintem mind a csapatunk, mint a hoki programunk szempontjából. Az a tény, hogy egyetlen meccset sem nyertünk, nem árnyékolhatja be csapatunk teljesítményét a torna során. Ez volt az elsô tapasztalatunk a sportág legmagasabb szintjén és a torna nagyobb hányadában megmutattuk, hogy képesek vagyunk a legjobbakkal szemben is egyenlô félként játszani, felvenni a versenyt a világ élén álló országokkal. A következô lépés, amelyet meg kell tennünk az, hogy a megfelelôen magas teljesítményt a meccsek teljes idôtartamában hozni tudjuk, s akkor, és csakis akkor kezdhetünk el pozitív eredmények elérésén elmélkedni. Biztosíthatom Önöket, a magyar jégkorong kivívott egy bizonyos tiszteletet a világbajnokság során és a hokivilág résztvevôi pozitívan lepôdtek meg a csapat játékán és a büszke magyar hoki szurkolók nem mindennapos támogatásán is. A torna során több alkalommal és még ma is gratulációkat kapok számos elismert hoki szakembertôl, kiemelkedô, közismert személyiségtôl a világ minden tájáról. Kollégák Kanadából, Finnországból, az USA-ból és Norvégiából – hogy csak néhányat említsek – kétséget kizáróan elismerték csapatunk képességét arra, hogy egy jégen szerepeljen a nálunk a korábbiakban sokkal elôrébb tartó nemzetek kiválóságaival. A nemzetközi média érdeklôdése soha nem volt ilyen intenzív, ôszintén meglepôdtek játékunk színvonalán és természetesen a szurkolóink nagyszerû biztatásán is. (Kifejezetten javaslom, hogy a következô szezon során szervezzünk egy szurkolói ankétot, egy „jutalomjátékot". Ennek keretei között megköszönhetjük szurkolóinknak ezt a hihetetlenül lelkes, példátlanul hatékonyan végigszurkolt világbajnokságot, amellyel segítettek bennünket... Akár úgy, hogy olcsóbb jegyárakat biztosí-
tunk, továbbá a játékosok autogramokat és ajándékokat osztogatnának, stb). Magyarország, ha majd visszatér az "A" csoportba – nem sokan fognak meglepôdni, hiszen ennek a 10 napnak a során látták, meggyôzôdhettek arról, hogy képesek vagyunk ott játszani. Végül csapatunk újra a Divízió I.-be került a következô szezonra. Nem szabad elfelednünk, hogy nehéz csoportba kerültünk (Kanada, Szlovákia, Fehéroroszország) már az elsô csoportkörben. Hadd emlékeztessek továbbá arra is, hogy néhány csapatnak úgy sikerült túlélnie az "A" csoportban a csatározásokat, hogy nagyon kevéssel tettek többet, mint mi. Összesített teljesítményük az egész torna során nem volt jobb, mint a mienk, de néhány kulcsfontosságú mérkôzés során akadtak viszont olyan epizódok, amelyek az ô javukra döntöttek, s ez a minimális pozitív eredmény elég volt ahhoz, hogy az "A" csoportban maradhassanak. Abban is bizonyos vagyok, s nem becsülhetjük alá azt a tényt sem, hogy a legnehezebb akadály, amivel meg kellett birkóznunk nagyon rövid idô alatt, az szeretett ifj. Ocskay Gáborunk (19) tragikus elvesztése volt. Nemcsak a jégen való jelenléte hiányzott, de a kiváló vezetési képessége is, s pszichikailag az a tudat is érvényre jutott, hogy nincs már velünk, örökre távozott közülünk. Egy másik jelentôs nehézséget okozott az a körülmény, hogy a világbajnokságon sokkal magasabb szinten, s ráadásul egészen más játékot kellett játszanunk, mint amihez hozzá voltunk általában szokva.... Szinte minden játékosunk számára ez volt a jégkorongozás legmagasabb szintje, amin valaha is versenyzett. A klubcsapatainknál és a korábbi Divízió I-es világbajnokságokon a mérkôzések nagy részében a koronggal játszottunk. Most ezen az emelt szinten meg kellett ismerkednünk azzal, hogy miként kell korong nélkül játszani, és hogy miként lehet hatékonyabbnak
lenni - a koronggal.... Tekintettel arra, hogy ez volt az elsô ilyen tapasztalatunk, elégedett vagyok, természetesen viszonylagosan azzal, ahogyan a csapatunk próbált megfelelni ennek a nehéz kihívásnak. Nem akarom tovább boncolgatni az olyan fontos pontokat, mint az egyéni technikai képesség, a fizikai erô, az erônlét szintje, a gyorsaság és az energia, a profi hozzáállás, ...stb. Mivel a múltban erre már többször kitértem, biztos vagyok benne, hogy a szakemberek és a közvélemény egyaránt tudja, hogy hol tartunk és képesek vagyunk reálisan meghatározni, hogy mekkora különbség van köztünk és a stabilan "A" csoportos országok között.
A csoportkörrôl Ismét hangsúlyozom: ez egy rendkívül nehéz csoport volt. Az elsô mérkôzésünk egy jó kezdés volt, annak ellenére, hogy veszítettünk Szlovákiával szemben 13 másodperccel a mérkôzés vége elôtt. Bátor kezdés volt, határozottan, hiszen nemcsak hogy megnehezítettük Szlovákia dolgát, de még 3-1-es hátrányból is fel tudtunk állni a 2. harmad végén. Hatalmas érdeme van ebben Szuper Leventének, aki esélyt adott nekünk arra, hogy megnyerjük a mérkôzést. A végén kialakult különbség annak a ténynek tulajdonítható, hogy ellenfeleink fizikálisan lényegesen erôsebbek voltak, következésképpen nem tudtuk megnyerni a kipattanókért folytatott harcokat a kapunknál. Akadtak problémáink a mérkôzés utolsó perceinek a kezelésével, hiszen ez egy olyan szituáció volt, amire szintén nem voltunk felkészülve, nevezetesen arra, hogy 3-3-ra fogunk állni Szlovákiával szemben. A mérkôzés elôtt, lehetséges, túlságosan is tiszteltük a szlovák együttest, amely végül a torna egyik legvaskosabb csalódását okozó csapatának bizonyult. Következô ellenfélnek Kanadát kaptuk. Ôk egyszerûen túl erôsek voltak nekünk és rendkívül keményen kezdtek mindjárt a meccs elején. Kanada nem játszott túl jól az elsô mérkôzésén és elszántak voltak, hogy a torna második mérkôzésén sokkal jobbat nyújtsanak. Minket talán bénított a szituáció, amelyben az elôttünk tornyosuló feladat túlnôtt rajtunk és inkább csak néztük, ahogy ôk játszottak, mintsem
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 16
16 MAGYAR EDZŐ
hogy próbáltuk volna a legjobb formánkat nyújtani. Ennek a mérkôzésnek az volt a pozitívuma, hogy senki sem adta fel és mindenki megpróbálta az eredményt egyszámjegyûnek megtartani. Ez volt egyébként az egyetlen olyan eredmény, amelyrôl tudtuk, hogy nem túl fontos a torna végsô kimenetele szempontjából. És bár a büszkeségünk sérült, el kellett gyorsan felejtenünk és tovább lépni. Dicséretet érdemel Sille és Svasznek, mert ôk csak 1 kapott gólnál voltak jégen. Ezzel eljutottunk a döntô fontosságú mérkôzéshez, Fehéroroszország ellen. Itt ismét nagyszerû teljesítményt nyújtott a csapatunk, amelyen végül csak minimális különbséggel veszítettünk (üres kapuban kapott gól), miután számos gólhelyzetet kidolgoztunk, amelyeket rendre meghiúsított kiváló kapusuk, Mezin. Véleményem szerint ez egy olyan típusú meccs volt, amelynek a végeredménye bármelyik csapat javára alakulhatott volna. Mi csak a saját teljesítményünkért kezeskedhettünk, és azt hiszem, hogy ez valóban jó volt... talán a legjobb a torna során, jóllehet az eredmény, sajnos, nem a mi javunkra alakult. Ôszintén és megalapozottan elégedett voltam csapatunk hozzáállásával és játékával ezen az összecsapáson, meg vagyok gyôzôdve róla, hogy ha
■
néhány apróság a mi javunkra alakul, akkor más eredménnyel zárult volna a mérkôzés.
A helyosztó körrôl A helyosztó kör két nap pihenô után kezdôdött. Ellentétben a csoport találkozókkal, amikor is minden második napon játszottunk, most csaknem 3 teljes napot kellett várnunk a következô mérkôzésünkre. Megpróbáltunk elônyt kovácsolni ebbôl a helyzetbôl és úgy döntöttünk, hogy adunk a játékosoknak egy teljes napot jég és bármi, a jégkoronggal kapcsolatos dolog nélkül. Úgy éreztük, a pihenô mind fizikai, mind pedig mentális szempontból elônyös lehet a hétvégére. Ez volt egyébiránt az egyetlen esélyünk, hogy pihenôt adjunk a játékosoknak. Visszatekintve, lehet, hogy ennek a pihenônek is volt egy kis része abban, hogy nem tudtunk kellôen összpontosítani az Ausztria elleni összecsapásra. Nem hiszem, hogy ez volt a fô ok, amiért nem volt rend a fejünkben, de ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy kissé eltértünk attól a mérkôzés tervtôl, amelyet tûzön-vízen követtünk minden találkozón, hogy egyszerre csak egy sorral foglalkozunk, és csak arra gondoljunk, hogy mit kell megvalósítanunk a jégen, különösképpen a védekezés szempontjából. Kiváló ellenfelek ellen
2009/2
rendkívül jó teljesítménnyel jutottunk el a helyosztó körig (kivéve a Kanada elleni mérkôzést) és ott Ausztria ellen kellett játszanunk, egy olyan csapat ellen, amelyrôl játékosaink nagy része úgy érezte, hogy ismeri az Osztrák Ligából és már sikereket is értek el ellenük. Ennek hatására azt gondolhattuk, hogy akár nyerhetünk is és elkezdtünk úgy játszani, mintha a gyôzelemre és a góllövésre összpontosítottunk volna, és így elszakadtunk attól a taktikai elképzeléstôl, amely versenyképessé tett bennünket Szlovákiával és Fehéroroszországgal szemben. Röviden: ha az ember a "góllövésre" koncentrál, akkor hajlamos megfeledkezni a védekezésrôl, hosszú indításokkal játszik nem pedig zártan, erôlteti a játékot, tovább marad fenn, mint a cseréje és ha valamilyen okból mégsem sikerül lônie, akkor idegessé válik és még mélyebbre sodródik bele az öngyilkos ördögi körbe és még jobban eltávolodik az eredeti játéktervtôl. Röviden: nem sikerült gólt lônünk, az osztrákoknak pedig sikerült a játék döntô pillanataiban, az elsô harmad utolsó percében például és a második harmad elsô percében úgyszintén. Ezután olyan helyzetbe kerültünk, amelyrôl elôzôleg nem hittük, hogy elôállhat és az érzelmi és taktikai fegyelem hiánya lehetôvé tette az ellenfél számára,
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 17
MAGYAR EDZŐ 17
2009/2 ■ hogy még két gólt lôjön a harmad vége elôtt, aztán még kettôt a játék késôbbi részében, amikor már minden eldôlt. A 6-0-ás eredmény nehezen elviselhetô, fôként mert nem tükrözi a játék valódi képét. Nem hiszem, hogy ezen a napon mi jobbak voltunk, mint az ellenfelünk, de ha jobban alkalmazzuk a kidolgozott stratégiánkat, akkor jobb esélyt adtunk volna magunknak a sikerre. Ha azt mondtam, hogy a szlovák csapat ellen túl sok tiszteletet mutattunk, akkor Ausztria ellen éppen az ellenkezôje történt.... Nem tartottunk tôlük eléggé és nem voltunk elég alázatosak, ahhoz, hogy kitartsunk az eredeti terv mellett. Megítélésem szerint ez volt a torna és az elôkészületi mérkôzések közül az egyetlen valóban rossz meccs. A Kanada elleni mérkôzést kivéve 7 igazán jó mérkôzést játszottunk és elôbb, vagy utóbb egy rossznak is jönnie kellett. Az "A" csoportban való bennmaradás rendkívül nehézzé vált, de még mindig lehetséges volt. Szeretnék gratulálni a játékosainknak ahhoz, hogy sikerült túltenni magukat az Ausztria elleni mérkôzésen, és a dán csapat ellen a lehetô legkeményebben harcoltak. A rendelkezésre álló rövid idô alatt képesek voltunk újraszervezni magunkat és elég keményen harcolni ahhoz, hogy a 3. harmad közepéig versenyben maradjunk. A bírók néhány megkérdôjelezhetô döntése a 2. harmadban és egy nagyon csúnya büntetés Vas János számára 5 perces emberelônyt adott a dánoknak a 3. harmad elsô felében és véleményem szerint ezek voltak a mérkôzés döntô epizódjai, mert nemcsak
fontos gólt lôttek, de ki is fárasztották kulcsfontosságú játékosainkat és ezután már át tudták venni a játék irányítását. Egészében véve elégedett vagyok a játék során tett erôfeszítéseinkkel, de rendkívül csalódott vagyok a borzalmas büntetés miatt olyasvalaki részére, akinek meghatározó szerepet kellett volna játszani a csapatunkban - pozitív értelemben. A Dánia elleni vereség matematikailag eldöntötte, hogy a 2010-es világbajnokságon a Divízió I-ben folytatjuk a pályánkat. Ez azt jelentette, hogy még egy mérkôzést kellett lejátszanunk a német csapat ellen, Bernben délidôben. Ezt a meccset Vas János közremûködése nélkül kellett letudnunk, aki az elôzô meccsen kapott büntetése miatti eltiltását töltötte. A mérkôzés 12:15-kor volt és aznap reggel kellett odautaznunk és gyorsan kellett alkalmazkodnunk az új környezethez. Mindezek és más egyéb nehézségek ellenére a csapat rendkívül keményen helytállt és végig versenyben voltunk, míg végül 2-1-re veszítettünk. A csapat megint büszkén játszott, volt tartása és elismerést vívott ki a magyar válogatott meznek. Tekintettel a körülményekre, könnyû lett volna feladni, játékosaink azonban ismét tisztességes erôfeszítést mutattak a jégen és ezért külön is elismerést érdemelnek.
Záró megjegyzések Fô célunk ezen az "A" csoportos vbn az volt, hogy megpróbáljunk a következô szezonra az "A" csoportban maradni, bár tudatában voltunk annak,
Ocskay Gábort – már nem lehetett ott – soha nem felejtjük el Fotók: Wirth András
hogy ez ember feletti feladat. Képtelenségnek bizonyult elérni ezt a célt, ez mindazonáltal nem az erôfeszítéseink, vagy a felkészülés hiánya miatt történt. Ha néhány fontos nüansz a mi javunkra alakul a csoportkörben, akkor elkerülhettük volna a kiesési-helyosztó kört és így az "A" csoportban maradhattunk volna legalább még egy szezonra. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a csoportbeli nehézségekrôl és a csoportot alkotó többi csapat kiemelkedô játéktudásáról. Emellett a fô cél mellett mi csapatként abban is egyetértettünk - ez kiváló alkalom arra, hogy megbecsülést vívjunk ki önmagunk és a magyar jégkorongozás számára. Másodlagos célunk az volt, hogy EMELT FÔVEL hagyjuk el a torna színhelyét. Meg akartuk tisztelni 19-es számot viselô hajdani játékosunk szellemét, és olyan keményen játszani, ahogy csak tudunk. Megértettük, hogy ez csak úgy lehetséges, ha a játéktervünket a legjobb képességeink szerint alkalmazzuk, és ha keményen és okosan versenyzünk minden egyes mérkôzésen. Az Ausztria elleni meccset kivéve joggal mondhatom, hogy ezt a célt el is értük. Meggyôzôdésem, hogy a hokivilágban sok embernek jobb véleménye van ma a magyar hokiról, mint ezelôtt a torna elôtt. A játékosok egyéni teljesítményét elemeztem a szövetség illetékesei számára. Ezúttal hadd emlékeztessek csupán azokra a kritériumokra, amelyek alapján a játékosokat kiválasztottam. • Hûség (nem akartunk megfeledkezni azokról a játékosokról, akik sok éven át szolgálták a válogatottat és az "A" csoportba juttattak bennünket) • Képesség arra, hogy minden nap keményen dolgozzanak. • Tapasztalat és Képesség a készségek hatékony használatára. • Csapatkémia. • Képesség korong nélkül játszani a Defenzív hoki szellemében. • Méret és fizikai képességek. • A Válogatottban játszott szerepük elfogadása és megértése. Ami a jövôt illeti, el kell döntenie a szövetségnek, hogy mit szeretne a jövôben. Egy új ciklust kezdeni? Új játékosokat bevonni, akik még nem készek, és néhány nehéz pillanatot átélni a Divízió I-ben? Vagy vissza akarnak kerülni az "A" csoportba, amilyen gyorsan csak lehet? Végezetül reményemet fejezem ki, hogy ezzel az összefoglalóval sikerült megvilágítanom vb szereplésünket. Pat Cortina Szövetségi kapitány
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 18
18 MAGYAR EDZŐ
■
2009/2
A tenisz metamorfózisa A reform
A múlt század közepén a labdajátékok többségében teret nyert az a koncepció, hogy a játékosok - azonos technikai tudás mellett - eredményesebbé válhatnak képességeik intenzív fejlesztésével. Az új típusú játékosok megváltoztatták sportágaik jellegét, amit a közönségérdeklôdéssel, egyes nemzetközi szövetségek konzervatív vezérkara értetlenül fogadott. Végül belátták, hogy az erô és az állóképesség növekvô szerepe megállíthatatlan, és ha játék szabályait korszerûsítik, akkor ez a fejlôdést, a változó közönségigény kielégítését szolgálhatja. A tenisz a technikai tudásra épülô állójáték volt szinte, esztétikailag elvárt koreográfiával. Akkor még a szemet gyönyörködtetô technika és a gyôzelem kézen fogva jártak. A sportág mégis az elsôk között szakított múltjával, tért rá a képességfejlesztésre. A kezdeményezôk az ausztrálok voltak, akik kitágították a sportág dimenzióját, emelt szintû pszichikai, fizikai képességeiket a játék fejlôdésének szolgálatába állították. Mint all round játékosok, minden ütésfajtát ismertek, s tudtak alkalmazni. A legkiválóbbak a látványos, az egész pályát betöltô támadó teniszt játszották. Gyôztek minden felületen, egyesben, párosban és vegyes párosban egyaránt. Ez a generáció nyerte, mintegy két évtized alatt, a Grand Slam tornák többségét, és vetett véget a hosszúnadrágos tenisz korszaknak. Közülük néhányan hazánkban is jártak bemutató edzéseket, mérkôzéseket tartottak. A reformerek, majd követôik is, mindvégig elenyészô kisebbségben maradtak, mert a hölgyek és az urak az egyes játékban a továbbiakban is az alapvonal teniszt kultiválták, tudva, hogy nem mindenki alkalmas a szervaröpte játékra. A két stílus közötti csaták, különösen a nagy tornák döntôjében, évtizedeken át a sportág adta élmény csúcsai voltak. Ilyenkor láthatta a közönség mind azt a taktikai tudást, technikai repertoárt, ami a teniszben felhalmozódott. A küzdôszellem, az állóképesség növekedése, a több mozgás és cselekvés a pályákon, jelentôs változásokat eredményezett. Nôtt a sportág népszerûsége. Egy idôben, csak az Egyesült Államokban, a lakosság közel 10%-a játszotta a teniszt. Kiépült a kontinenseket behálózó, az évet kitöltô versenyrendszere, amely professzionális lett, az egyik legszigorúbb szabályozási
rendben. Elfoglalta megilletô helyét a szórakoztató és a sportszergyártó iparban. A nagy bajnokoknak kijáró örök dicsôség, meg az egyre emelkedô pénzdíjak következtében, kiszélesedett a sportág élmezônye. Sokaknak sokszorosan térül meg, hogy életüket a tenisznek szentelik, még akkor is, ha igazán maradandót nem alkotnak. A fokozódó versengés következményeként megnôtt az egyes pontokért végrehajtott ütések, továbbá a szetteken belül a gémek száma, a mérkôzések játékideje, a játékosok terhelése. Intô jel lett az egyik leghosszabb férfi egyes (2729, 31-29, 6-4, ami 126 gém) és páros mérkôzés (3-6, 49-47, 22-20, ami 147 gém) eredménye. Innen eredô mondás a napi edzés és mérkôzés közötti étkezéssel kapcsolatosan, hogy „inkább az elején mozogjál lassabban, mint hogy késôbb éhen halj." Végül bevezettek egy zseniális, játszmákat lerövidítô szabályt, ezzel vették elejét annak, hogy egy mérkôzés idôtlen idôkig, az összeeséséig tartson.
A válasz Az alapvonal tenisz azonban visszavágott. A játékosok új filozófiával és ütésfajtákkal, emelt szintû képességfejlesztéssel, életmód változtatással (középpontban az étrend, rekreáció), edzô-szaktanácsadó, erônléti edzô, pszichológus közremûködésével válaszoltak. Tökéletesítették, és uralkodóvá tették, többnyire a western, vagy az eastern ütôfogással, a kétkezes fonák technikát, amellyel a gyenge oldalon is hasonló biztonsággal és erôvel tudják megütni a labdát, mint a tenyeresrôl. Kifejlesztették az új alapütést is, azt a labdával szembeállva, a másik váll mögött befejezett lendítéssel, alkarból, csukló gyorsítással, erôteljes felsôtest rásegítéssel, gyakran a talajtól elrugaszkodva hajtanak végre. A cél, fokozott iramot diktálni, hosszú labdameneteket, de kevés kockázatot vállalni, és nem hibázni. A módszer, hogy lehetôleg minden helyzetbôl, a labda felpattanásának ágában, a legnagyobb erôvel gyorsított ütésekkel, olyan sebességû játékra kényszerítsék az ellenfelet, ami számára mentálisan, technikailag, fizikailag, kedvezôtlen. Ma két hasonló stílust és játékerôt képviselô teniszezônél, egy öt szettes mérkôzés akár 1000 ütést is jelenthet fejenként, amelynek többsége ez a dinamikus tenyeres, illetve fonák. A képzett játékosok gyakran változtatják a játék ritmusát. Ami a labdame-
neten belül gyors-közepes vagy lassú, majd hirtelen az ismét gyors ütés kombinációja. Illetve a szinte fél röptére hasonlító néhány alapvonalütéssel, csúcssebességre való gyorsítást jelent. Aritmikus ütésfajtákat is alkalmaznak (ejtés, fél röpte, a csúsztatott ütés). Célja, hogy különösen az alacsonyabban rangsorolt, ám magabiztos, sztereotip teniszt játszó, kemény ütésváltásokban jártas, jól kondicionált ellenfeleket kizökkentsék a ritmusból, megtépázzák önbizalmukat, nyomatékosítsák számukra tudásbeli fölényüket a rangsorban elôbb állók. Ez a taktikai elem sok esetben még a jobbak egymás elleni mérkôzésein is eredményes. A mai utódok már nem játsszák be az egész pályát. Az alapvonal tenisz kar és lábmunkája, valamint az ütôfogás nem alkalmas a hálóhoz felfutó támadójátékra. Kerülik is, hogy elôremozgásból teniszezzenek fôként, hogy röptéket üssenek, mert abban bizonytalanok. Még a T-vonalról is inkább hátrafelé mozognak, mint a hálóhoz. Mivel ez a leszûkített stílus „könnyebben" elsajátítható, alapvonal teniszt játszó játékos majd mindenkibôl lehet, akinek labdaérzéke, kitartása, monotónia tûrôképessége van, és jól terhelhetô. Preferálják ezt az edzôk is, mert egyszerûbb így oktatni, a tanítványt azzal pályára küldeni, hogy „tartsd a labdát". Végül óriási elônye, hogy korábban lehet vele sikert elérni és - pénzt keresni. Ezért nyert teret szerte a világban a nagyüzemi, a kosárból, vagy adogatógépekkel, gyermekkorban csoportosan oktatott tenisz gyakorlata. Általában az edzôk döntik el, hogy ki milyen stílusban játszó teniszezô lesz, és a késôbbiekben már alig van esély a korrekcióra. Az alapvonaljáték fô támasza, hogy a teniszben is helyet kaptak a szintetikus anyagok. Megjelentek a könynyebb, de nagyobb erôt, a trambulin effektust hatékonyabban biztosító ütôk és húrok, gyorsabb játékot segítô szônyegek, mûanyag talajborítások. Ezért a labdák sebessége is jelentôsen megnôtt a faütôs korszakhoz, és különösen a játékosok mozgássebességéhez képest. Az adogatások már a hölgyeknél is 200 km körüli, a férfiaknál már fölötte vannak, és az alapvonalról ütött labdáik is olykor 140-160 kilométeresek. A játékos cselekvési ideje csak mintegy 0,4 - 1 másodperc. Ez alatt kell a labdához hozzáállni, ütésfajtát választani, a kívánt irányba ütni, azzal a minimális céllal, hogy az ellenfél
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 19
MAGYAR EDZŐ 19
2009/2 ■
ne kerüljön kedvezô pozícióba. Bár a játékosok mozgássebessége is nôtt, reflexeik javultak, amire bizonyság, hogy a rövid labdákat az alapvonal mögül indulva is nagy gyakorisággal érnek el, mégis, a labda sebességének növekedése miatt gyakoriak az abszolút pontok, a kényszerütések, a ki nem kényszerített hibák. A reform második hulláma, – szemben az elsôvel – nem tágította, hanem az ütésskálát szûkítve, az alapvonalra, illetve méterekkel mögé koncentrálta az egyes játékot. A fizikai képességek már nem csak a technika kiszolgálói, hanem a gyôzelem fô fegyverei. Egyre gyakoribbak az olyan mérkôzések, amelyet az nyer, aki jobban bírja, és nem az, aki többet tud a teniszbôl. Technikai játékból „sans contact" küzdô sport lett. Ugyanakkor új ütésfajtákat alkalmaznak, mint a lendített röptét, és a korábban leírt, helyben végrehajtott, hatalmas erejû alapütést. Gyakorisága és hatékonysága miatt, az adogatás és a fogadás után, ez lett a legfontosabb ütésfajta. Azzal bármelyik éljátékos képes, saját alapvonaláról abszolút pontot ütni, a másik alapvonalon álló, hasonló tudású ellenfelének!
A helyzet Az alapvonal tenisz az uralkodó az egyes játékban a nôknél, férfiaknál is. Már az is megtörtént a múlt évben, a tenisz szentélyében a füvön, Wimbledonban, hogy a férfi egyes döntôt, mindkét játékos az alapvonalon, olykor mögüle játszotta. A klasszikus támadó tenisz, adogatóként a szerva-röpte, fogadóként a return-hálójáték, kihalt. Senki sem képes eredményesen játszani, mert a fogadó pozícióból való rendszeres betámadásra nincs esély. Olykor a kontinentál fogást alkalmazó játékos repertoárjában adogatóként,
míg fogadóként az alkalmi helyzetek kihasználásában látni hálójátékra való törekvést, gyakran amikor már minden mindegy. Pedig a jelenlegi élmezônybôl annak lenne esélye tartósan elônyre szert tenni, aki a rendszert jelentôsen tudná alkalmazni, legalább adogatóként, a hálójátékot, amelynek eltérô taktikája, ritmusa és ütésfajtái meg tudják zavarni az ellenfelet. Néhány éljátékos felismerte ezt a lehetôséget, tettek is, ám kevés sikerrel járó, kísérletet, de anticipációs képességük, röptetudásuk nem bizonyult elégségesnek. A férfiaknál, kevesek között ma is él egy irányzat, amelynek képviselôi szerencsejátékot igyekeznek csinálni a teniszbôl. Azoknak a játékosoknak az ütésskálája szûk, alapütései bizonytalanok, de fizikai erejûkbôl, vagy magasságukból adódóan esélyük van arra, hogy nem csupán szerváik sebességével, hanem a labda felpattanásának a megszokottól való eltérése következtében, az adogató játékaikat megnyerjék. A megfigyelések szerint azonban az éljátékosok, a második játszmában már rá tudnak állni ezekre a különleges adogatásokra is. Az egyes és a páros játék, taktikailag, technikailag, teljesen elkülönül egymástól. Olyan, mintha két sportág lenne, mindkettô más tudást, jártasságot, ritmust igényel. Hasonlóan nagyok a különbségek a salak/agyag és a szintetikus kemény talajokon folyó tenisz között. Az egyes játék lett a tenisz húzóága, reklámereje, a közönség és a szponzorok kedvence. Már ha a nevesebb játékosok mérkôznek, akiknek egymás elleni játéka élményt ígér. Mert a WTA, ATP mezôny túlnyomó többsége sztereotip teniszt játszik, ahol a közönség bravúrok helyett izzadtságszagú, kiszenvedett pontokat lát, nyögôs ütéseket hallgat. Az ilyen
mérkôzéseken még a nagy tornákon is vannak üres székek. Az ATP közel kétezer regisztrált játékosa között, jó ha húsz olyan van, akiknek mérkôzései valóságos élményt ígérnek. A párosok játékában a támadó tenisznek nincs alternatívája. Abban az alapvonalütések közül jószerivel, csak az adogatás és fogadás kap szerepet, labdatartó játékra nincs lehetôség. Azonban a párosok ügye másodrendû lett a világ élvonalában, ami a közvetítések számában és a pénzdíjak nagyságában is kifejezésre jut. Annak ellenére, hogy a lelátókon, valamint a tv elôtt helyet foglaló nézôk, továbbá az amatôrök óriási többsége alig játszik egyest, mert a társasági tenisz túlnyomóan páros játékból áll. Jelentôsége már csak a különbözô kupákban van. (Davis, Federation, Hopman). A férfi élversenyzôk ritkán indulnak párosokban. GS tornán egyesben-párosban ugyanaz a játékos utoljára 1996-ban, a francia bajnokságon gyôzött. A tenisz veszített azzal, hogy a három versenyszám ilyen mértékben eltávolodott egymástól. Az erôviszonyokra jellemzô, hogy az egyes játékban gyakran esélytelen késztethet kimerítô küzdelemre – nem tenisz tudása, hanem képességei okán – akár végsô gyôzelemre is esélyes játékost, meccsük hatása ugyanis a következô mérkôzésen jelentkezik. A folyamatosan növekvô pszichikai, fizikai terhelés miatt a tornák végére már gyakran veszítenek mozgás készségükbôl a játékosok. Mind több alkalommal kérnek ápolási szünetet, kénytelenek nevezést visszavonni, visszalépni, mérkôzést feladni, sérülés miatt tartósan távol maradni. Olykor a nagy tornák döntôire is fáradtan, sérülésüket palástolva állnak ki, vagy a nemzeti ügynek számító kupacsapatban való részvételt is nem egyszer kénytelenek lemondani. Komoly figyelmeztetés az illetékesek számára, hogy felgyorsult a játékosok elhasználódása, csökken karrierük idôtartama. Ma harminc év fölötti játékosnak már esélye sincs egyesben GS tornát nyerni. Pedig más népszerû, professzionális csapatjátékokban, (jégkorong, kosárlabda, labdarúgás) nem ritkák még a 35 éven túli, kimagasló teljesítményre képes, közönséget vonzó szupersztárok. Addig a teniszben az állócsillagok korszaka lejárni látszik! Ennek oka abban is keresendô, hogy ma egy tehetséges tanítványnak, 6 éves kortól a tanulási idôszak mintegy tíz éve alatt napi két, intenzív edzést kell abszolválnia. Ez alatt a szervezetét erôs hatások érik, energiatartományából aránytalanul többet használ el fiatal korban a játékossá váláshoz, aminek
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:07
Page 20
20 MAGYAR EDZŐ következtében kevesebb marad a felnôtt kor versenyteljesítményére! A labdajátékokban különösen fontos a támadás és a védekezés helyes arányának fenntartása, amelyet a nemzetközi szövetségek kísérnek figyelemmel, és a játék szabályain keresztül biztosítanak. E tekintetben a tenisz jól vizsgázott, nem kellett beavatkozni, a hatalmas fegyver, az atom szerva megregulázására. Amely ütés nem csupán a labdának játékba hozását szolgálja, hanem az elsô számú támadó fegyverré vált, amit segített az egykori szigorító szabály feloldása. Egy idôben úgy tûnt, szerva párbajra egyszerûsödhet a tenisz. A sportág vezérkara fontolgatta is, hogy rövidíteni kellene az adogató udvart, magasítani a hálót, megváltoztatni a labda méretét, rugalmasságát, visszatérni az egy adogatáshoz, stb. így korlátozni az ászok szerepét. A megfelelô válasz a belsô tartalékból jött. A kiváló szerválók közül az javított esélyein, aki fogadóként is képes lett felülmúlni ellenfelét. Adogatóként és fogadóként is kiemelkedôt nyújtani - ez az elsô választóvonal az elit és a mezôny többi tagja között. Aki a két kezdô ütésben eredményesebb, mint ellenfele, annak máris jobbak az esélyei. Sôt az is megesik, hogy ász erejû adogatásból, a fogadó üt abszolút pontot. A második adogatást pedig már könnyen kezelik. A hölgyeknél más a helyzet. Vannak néhányan, akik szintén képesek ászokat szerválni. De a többség hatékonyabban hárítja, mint üti az adogatásokat, ezért is „brékelik" gyakran egymást. Azonban a szerva ürügyén a játékszabályok módosítása, okafogyottá vált. A tenisz hosszú ideig a játékosok magánügye volt. Ma a lelátókon ülô honfitársak nemzeti relikviákkal dekorálva, buzdítják hazájuk lányait, fiait. A kedvezôtlen jelenségek között kell említeni a közönség megváltozott, olykor a játékot, ellenfelet egyaránt zavaró viselkedését, fôként, ha nemzetbéli, vagy kedvenc játszik, netán akire fogadtak. Egyébként két héten keresztül, több órás mérkôzéseket, gyors labdameneteket nézni a közönség számára is erôt próbáló. Megemlítendô, hogy az éljátékosok - feledtetve a ’70-es, ’80-as évek botrányhôseit - ismét kellô önfegyelemmel, a nagy elôdöket idézô módon, általában kulturált módon viselkednek a pályán és az interjú szobában is.
A jövô A hivatásos sportok vezetôi kellô elôrelátással figyelik, merre fejlôdhet a játék. Teniszben a fô kérdés, hogy meddig tarthat a jelenlegi korszak,
■
amelyben a játék iramának gyorsítása, az erônlétnek a növelése, a küzdôképesség fokozása, a gyôzelem elsôszámú eszköze. Mi okozhat változást?… Vagy az idôk végezetéig uralkodó marad ez az alapvonal tenisz az egyes játékban, markánsan elkülönülve a páros játéktól? A fejlôdés várható irányát kutatva valószínûsíthetô, hogy a játékosok mozgásának, a labda mozgatásának sebessége eléri a végsô értékeket. Egy határ után már nem lehet gyorsabban futni, helyezkedni, a labdát nagyobb erôvel megütni. Változást az hozhat, ha megjelennek a szuper képességekkel rendelkezô, extra magas egyedek, (mint más labdajátékokban) akik méreteikbôl adódóan jobban le tudják fedni a pályát, arra törekedve, hogy saját térfelüket a T-vonal és a háló közötti területre csökkentsék, és az alapvonalról elôre mozogva, minél inkább a levegôben lévô labdákat legyen alkalmuk megütni. Ám addig is, a tenisz nem oly távoli jövôje érdekében, felül kellene vizsgálni a WTA és ATP versenyrendszerének egyes szabályait, netán hosszabbtávú üzletpolitikáját. Kettôs irányú, egymással kölcsönhatásban levô változtatások mintha ígérnének megoldást. Az egyik javaslat, hogy a játékosok szereplését ezzel a terhelésüket növelô és szigorító elôírásokkal szemben - éppen, hogy csökkenteni kellene. Mindenekelôtt az éljátékosok terhelését, energiájuk pazarló fogyasztását, valamint az egyes játék túlhangsúlyozott szerepét. Helyette sztárokat óvó, karriert hosszabbító változtatásokat kellene foganatosítani. Elég figyelmeztetônek kellett volna tekinteni, hogy a hölgyeknél kiesett három, többszörös GS gyôztes fiatal, egykori világranglista vezetô, akiknek hiányát megsínylette az élvonal. A férfiaknál is bekövetkezett hasonló Párizsban, mert az elit néhány huszonéves tagjánál is mutatkoznak már a túlterhelésre utaló jelek. A fentiek miatt a GS tornákon csökkenteni kellene az egyes játék terheit. Ezért csak a döntôt kellene három
2009/2
nyert játszmára játszani. A többi mérkôzés elôtt a rangsorban elôl álló választhatna, hogy döntô játszmát, vagy szuper játszmahosszabbítást akar, amennyiben arra kerülne sor. Indokolatlan, hogy a gyôzelemre esélyes férfiaknak, az erônlétet alaposan terhelô, szakmailag érdektelen mérkôzéseket kelljen játszaniuk négy-öt fordulón keresztül három nyert játszmáig tartó mérkôzéseken, csupán a tradíció miatt. Mintha nem számolnának azzal, hogy amikor a GS tornákon, a Davis Kupában bevezették a best of five mérkôzéseket, feltehetôen a töredéke volt egy akkori mérkôzés idegi fizikai terhelése, energia igénye, a maihoz képest. A változtatás másik iránya az lenne, hogy növelni kellene a páros játék presztízsét és - pénz díjait. Arra ösztönözni - különösen a férfi éljátékosokat - hogy a GS tornákon, a felszabaduló idejükbôl induljanak a jóval kevésbé megterhelô párosokban. Ez által a közönség többször láthatná a sztárokat, mint eddig, ami a szponzorok elvárása is. Feltehetôen komoly érdeklôdésre tartana számot, például egy, (ma elképzelhetetlen) Williams, Nadal - Williams, Federer vegyes páros döntô. Hasonló elv szerint kellene a WTA, az ATP tornák mérkôzéseinek lejátszását is két nyert játszmára csökkenteni. Végül az egyes és a párosok közötti nagyobb átjárhatóság érdekében be kellene vezetni az évenként kiosztandó MVP, a Most Versatile Player díjat. Az annak volna az elismerése, hogy ki a legsokoldalúbb játékos a három versenyszám, - egyes, páros, vegyes páros – GS tornákon elért pontszámok összesítése alapján. A díj elnyerésére a hölgyeknek ugyanannyi esélye lenne, mint a férfiaknak, mert egy nemektôl független abszolút sorrend mutatná, hogy ki a legsokoldalúbb játékos. A trófeát és a pénzdíjat - az egyéb díjakkal - egy év végi gálán lehetne átadni, (mint más sportágban szokás), amely bizonyára világesemény lenne, s tovább népszerûsítené a sportágat. Pillinger Mihály
Új MET tagok Hornik Ildikó Szántó Sándor Végsô Béla Devecseri Gábor Kissné Oroszi Edit Rajnai Kálmán Tichy-Rács József Dr. Dunai Pál Dr. Dobay Beáta Ságodi Zoltán
vívás kick-boksz labdarúgás fitnesz sportlövészet tenisz sakk mûugrás kosárlabda testépítés
Budapest Nyergesújfalu Polány Budapest Budapest Veszprém Budapest Szolnok Szlovákia Siófok
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 21
MAGYAR EDZŐ 21
2009/2 ■
A tehetségekbôl lesz-e sikeres csapat? A MAGYAR VÍVÁS ÉS UTÁNPÓTLÁSA – HÁROM SZEMSZÖGBÔL A tavalyi pekingi olimpia magyar szereplését – enyhén szólva – csalódással fogadták a hazai szakemberek és a szurkolók is. A kínai fôvárosban olyan sportágak képviselôi teljesítettek jóval az elvárás alatt, amelyek korábban rendre szállították az (arany)érmeket. Az ötkarikás játékok legeredményesebb magyar sportága, a vívás sem „hozta" a tervet, a párbajtôrözô Mincza-Nébald Ildikó bronza volt a küldöttség egyetlen érme. Mivel a pekingi szereplést sokan, sok helyen értékelték már, összeállításunkban nem a sebek feltépése volt a cél, hanem a jövôkutatás. Arra kerestük a választ: lesz-e, aki a régi nagyok helyébe lépjen, vagyis mit várhatunk vívóinktól a londoni olimpián? Ám, mint kiderült, a jövôrôl nem lehetett a múlt és a jelen elemzése nélkül beszélni.
Múltidézô Vannak sportok, amelyek állandó jelzôje (mint Odüsszeusznak a leleményes) a „magyar sikersportág". Ezek egyike a vívás, amely az ókori olimpiai játékokon még nem szerepelt, de az elsô, 1896-os újkori olimpián már igen. Akkor még csak három számban osztottak érmeket: kardban, tôrben és a vívómesterek számára kiírt külön tôrversenyben. A történeti hûséghez tartozik, hogy Athénban e három számban összesen 15 (!) indulót jegyeztek fel a krónikák. Az elsô olimpiának még nem volt magyar résztvevôje, viszont az 1900-asnak már igen, ám a botrányos bíráskodás miatt versenyzôink csak a 4. és 5. helyig jutottak. Az elsô olimpiai bajnokunk Fuchs Jenô volt, aki 1908-ban, kard egyéniben Zulavszky Bélát gyôzte le, és a kardcsapat is aranyérmes lett. Kardvívóink Londonban indult sorozata bámulatos: 1908 és 1960 között csupán egyetlen aranyat engedtek át másnak, méghozzá az 1924-es csapatversenyét. Itt kell szólni Gerevich Aladárról, aki 1960-ban 50 évesen szerezte hetedik olimpiai aranyérmét, ezzel ô minden idôk legeredményesebb vívója és magyar olimpikonja. Mérföldkô volt a nôk megjelenése 1924-ben, amikor Tary Gizella (egyébként színésznô) tôrben hatodik lett. Ô az elsô nôi olimpikonunk, az elsô nôi olimpiai bajnokunk pedig egy másik legenda, Elek Ilona, aki 1936-os sikere után 12 évvel is gyôzni tudott, sôt, 1952-ben, 45 évesen balszerencsésen vesztette el az újabb aranyat. A szakág másik nagy egyénisége Rejtô Ildikó, aki öt olimpián szerepelt, mindegyiken érmet szerzett, 1964-ben egyéniben és csapatban is a dobogó tetejére állhatott. Az ötkarikás program 1996-ban a nôi párbajtôrrel, 2004-ben pedig a nôi karddal bôvült. Utóbbinak az volt az „ára", hogy Athénban a nôi tôrben (és
az újonc nôi kardban) csak egyéni versenyt rendeztek – vagyis tíz számban osztottak érmet. Pekingben is tíz számban rendezték meg a versenyeket, de a „vetésforgó" elve ezúttal a nôi párbajtôr és a férfi tôr csapatversenyt szorította ki. A kínai fôvárosban nem állhatott fel magyar vívó a dobogó tetejére – ilyen nem sokszor, legutóbb 1996-ban, elôtte 1980-ban fordult elô. A sikert csak érmekben mérô sportágban MinczaNébald bronza mellett dicsérni kell a legtöbb pontot hozó szakág, a nôi tôr képviselôit: a csapat negyedik, valamint Knapek Edina ötödik helyezését továbbá a párbajtôrözô Boczkó Gábor negyedik helyét. Az Athénban még ezüstérmes férfi párbajtôrözôk a várt érem helyett csak ötödikek lettek, és még fájóbb volt a világbajnok kardcsapat leggyengébb olimpiai produkciója, a hetedik hely. A magyar vívók eddigi olimpiai mérlege: 34 arany-, 22 ezüst- és 26 bronzérem. A legutóbbi arany a párbajtôrözô Nagy Tímea nevéhez fûzôdik, aki Sydneyben és Athénban is gyôzni tudott – ám Pekingbe nem jutott ki. Mivel a legutóbbi küldöttségbôl életkoruk miatt többen biztosan nem szerepelnek Londonban, szükség lesz pótlásukra - térjünk át az utánpótlás helyzetére!
Az utánpótlás helyzete kedvezôbb A vívó szövetség sportágfejlesztési igazgatójával, Jánosi Zsuzsával néhány nappal a Debrecenben rendezett, és magyar érmekkel zárult U-23-as Európa-bajnokság után beszélgettünk. Az egykori olimpiai bronzérmes, világbajnok tôrvívó azonban nem csak a friss sikerek miatt látja bíztatónak a jövôt. • Kezdjük a debreceni Európa-baj noksággal, amelynek létrejöttében Önnek is meghatározó szerepe volt. – Valóban így érzem. Versenyzôi pá-
lyafutásom után az utánpótlás korúak szövetségi kapitánya lettem, és más sportágbeli kapitányoktól hallottam az U-23-as versenyekrôl. Kovács Tamás akkori technikai igazgatóval és Borosné Eitner Kinga edzôvel beszélgetni kezdtünk, hogy nálunk is hasznos lenne egy ilyen verseny. Nem sokkal késôbb egy junior-világbajnokságon be is adtam az európai szövetségnek a pályázatot. A javaslat mások tetszését is elnyerte, mert tavaly Olaszország már meg is rendezte az elsô viadalt. Igaz, kicsit más lett a szabály, mint ahogy mi elképzeltük, ugyanis most nincs alsó korhatár, vagyis a juniorok is elindulhatnak. Eredetileg mi a 20-23 évesek számára hirdettük volna meg a versenyt, az volt ugyanis a célunk, hogy azok a juniorok, akik nem extraklasszisok, és nem tudnak azonnal bekerülni a felnôttek közé, ne veszítsék el a hitüket, kedvüket, ne hagyják abba, legyen, ami inspirálja ôket. Az olaszok emlékezetes Eb-t rendeztek, ahol fiataljaink 2 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek. • Hogy jött a képbe Debrecen, ahol torna-világversenyek már voltak ugyan, de a vívás most debütált? – Eredetileg Budapest lett volna a helyszín, ám a debreceniek megkeresték az európai szövetség elnökét, Kamuti Jenôt, hogy szeretnék a városban meghonosítani a vívást is. Az Önkormányzat is az ügy mellé állt, és büszkén mondhatom, hogy a Fônix-csarnok méltó házigazdája volt az eseménynek. A páston elért magyar sikerek mellett pozitívuma volt az eseménynek, hogy 250 debreceni vívópalánta dolgozott, segített a versenyen, és a válogatás során nem sokon múlt, hogy a páston is képviselje valaki a várost. Azt azért nem szabad elhallgatni, hogy sajnos a közönség nem töltötte meg a csarnokot, vagyis sokat kell még tennünk azért, hogy látványos és érthetô legyen a sportág, de az elsô lépést Debrecenben is megtettük. Ha csak néhányan kaptak kedvet a víváshoz, már nem volt hiábavaló a rendezés. Az ilyen kezdeményezések után remélhetôleg újra megpezsdül a vidéki vívóélet, ismét lesznek erôs bázisaink. • A debreceni Eb-én a három arany (Petô Réka és Szilágyi Áron kard, Hanzwikkel Márk párbajtôr) és két ezüst (a kardozó Benkó Réka és a tôrözô Gátai Róbert) kiváló teljesítménynek
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 22
22 MAGYAR EDZŐ számít. Hasonlóan eredményesek voltak a fiatalok a tavasszal rendezett belfasti kadett- és junior-világbajnoksá gon: két aranyérem (Budai Dorina ka dett párbajtôr és a junior férfi kardcsapat) mellett született két ezüst (Várhelyi Kata kadett nôi kard és Szilágyi Áron junior férfi kard), és négy bronzérem (Valkai Ferenc kadett férfi kard, Petô Réka junior nôi kard, Kreiss Fanni juni or nôi tôr, és a junior férfi párbajtôrcsa pat). Mivel a mostani korosztályos sikeremberek alkothatják a következô olimpiai csapat gerincét, önkéntelenül adódik a kérdés: kitarthat ez a lendület Londonig? – Bízom benne, hogy igen. Szerencsére mára már sokan felismerték, hogy a majdani sikerek érdekében már korábban is áldozni kell. A NUSI-tól minden segítséget megkapunk, a különbözô programok, a Bajnok, a Csillag, a Héraklész és a London program keretén belül minden adott a gyerekek fejlôdéséhez, versenyeztetéséhez, és az edzôtáborok is biztosítottak. A Sport XXI. programban pedig szakáganként 10-10 millió forint kerül közvetlenül az egyesületekhez a NUSI-tól, eredményesség szerint, a szövetség javaslata alapján. Most igazán nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs pénz, és azért nincs eredmény, ugyanis az idén 18 százalékkal magasabb összeget kapunk ezekre a programokra. Igaz, ezek csak a 23 évesig terjedô korosztályokat foglalják magukban, a felnôtteknél már nem ilyen kedvezô az összkép… A Nemzeti Sportcsarnok a bázis, ott zajlanak a keretedzések, a heti két központi edzés közül egy a felnôttekkel közös. Úgy érzem, az, hogy áttértünk a fegyvernemenkénti szövetségi kapitányok rendszerére, jót tett a sportágnak, nagyobb a rivalizálás. Persze, az egyesületekben is folyik munka, hiszen a klubok igénylik, hogy legjobbjaik azokon is részt vegyenek. • Ezek szerint minden szép és jó, panaszra semmi ok? – Azért vannak gondjaink. A Tatai Edzôtábor például nagyon drága lett. Folyamatosan tárgyalunk, keressük a megoldást, mivel a vívóknak mindig az volt a második otthonuk, hiszen a fôvároshoz közel fekszik, ide könnyebben tudjuk szállítani a pástjainkat. Az én idômben sokat jártunk Mátraházára is, de azt a bázist sajnos elvesztette a magyar sport, a dunavarsányi tábor pedig fôleg a vizes sportoké. Szóval, jó lenne, ha Tata megfizethetôbb lenne, mert a juniorok rendszeresen ott készülnek a felnôttekkel. Az is problémát jelent, hogy a Nemzeti Sportcsarnok nemzetközi verseny megrendezésére már nem alkalmas, vándorolnunk kell,
■
2009/2
Szilágyi Áron – arany! keressük a megfelelô helyeket. De mint az idei eredmények is mutatják, az utánpótlás korú vívók így is megállják a helyüket a páston.
Tanulni Peking hibáiból – Londonért Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója ezer szállal kötôdik a víváshoz: édesapja olimpiai bajnok kardvívó volt, bátyjával, Attilával pedig részesei voltak a kardcsapat 1973-as világbajnoki gyôzelmének, majd vezetôként is évtizedeket töltött a sportágban. A pekingi volt a 11. olimpiája (versenyzôként, versenybíróként, szövetségi kapitányként, technikai igazgatóként, majd a MOB sportigazgatójaként), vagyis jól ismeri az ötkarikás játékok semmivel sem összehasonlítható hangulatát. Nem csoda, hogy a beszélgetést a Pekingben történtek felidézésével kezdte - okulásul, hogy szeretett sportágának képviselôi Londonban már ne kövessék el ezeket a hibákat. „Mivel az olimpiát megelôzô évben felnôtt szinten sikeres volt a magyar vívás, hiszen a szakágak jól szerepeltek a nemzetközi versenyeken, biztos
vagyok benne, hogy a közvetlen olimpiai felkészülésben történt hiba. Úgy vélem, a túlversenyeztetés és a pekingi akklimatizáció vezetett a gyenge produkcióhoz. Amikor a versenyzôk már kiharcolták az ötkarikás részvételt, nem kellett volna a minél jobb világranglistás helyezésekért hajtani ôket, az Európa-bajnokságon például be lehetett volna vetni a fiatalokat. Az olimpia ugyanis teljesen más verseny, ott nem számít a ranglistán elfoglalt pozíció, a pillanatnyi forma dönt. A mi versenyzôink viszont fásultak voltak. Amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy egyes versenyzôk koncentráltsága, viselkedése, összehasonlítva mondjuk a vízilabdázók viselkedésével, sportolóhoz méltatlan volt. A pólósokon látszott, hogy olimpiát akarnak nyerni, míg néhány vívó csak jól akarta érezni magát Pekingben… Mindezt fontosnak tartottam megemlíteni, mert a vívók szereplése nem a valóságot tükrözte, ennél sokkal több volt bennük. A magyar vívósport nem itt tart! Ám azért, hogy a tudás a legrangosabb viadalon is kijöjjön egy versenyzôbôl, a mellékesnek hitt körül-
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 23
MAGYAR EDZŐ 23
2009/2 ■ ményekre is oda kell figyelni. És ezt a mai fiataloknak, a Londonban pástra lépôknek is tudniuk kell… Örömmel tapasztalom, hogy utánpótlásunk 4-5 éve óriási fejlôdésnek indult, és ebben a különbözô programok mellett nagy szerepe van az újraéledt vidéki vívásnak, hiszen már meghatározó versenyzôket ad egy-egy vidéki klub. A legjobb helyzetben a párbajtôrt érzem, ahol a bázisok - Tapolca, Békéscsaba, Debrecen - igen erôsek, és nagyon jót tett a szakágnak a Kulcsár Gyôzô által életre hívott Olimpici elnevezésû versenyrendszer, mely a 10-14 éves korosztály számára nyújt folyamatos megméretést. A mezônyt nézve most a fiúkban látok több reményt, Rédli András szinte olimpiai résztvevônek nevezhetô, és nagyon tehetséges Hanzwikkel Márk is, a fiatal lányok azonban még nem ilyen jók. Kardban is vannak jelentôs vidéki egyesületeink, Gödöllô vagy Szigetszentmiklós, de még több kellene. Itt továbbra is a Vasas és a BSE a meghatározó. Pozitívum, hogy a BVSC-ben újra van kardvívás. Míg a férfi vonal nagyon erôs, elég csak a junior-világbajnok csapatra, annak is csapatvilágbajnok, olimpiát is megjárt vezérére, Szilágyi Áronra utalni, addig a lányok lépéshátrányban vannak. Nagy bajnak tartom, hogy legjobb edzôink nem foglalkoztak a nôi szakággal, induláskor lépéshátrányba kerültünk, és elment mellettünk a világ. Persze, van egy-két tehetség, Petô Réka, Benkó Réka, vagy a Várhelyi-testvérek, de nagyobb mezônyre lenne szükség. A londoni tôr-szereplést meghatározhatja, hogy a két kismama, Mohamed Aida és Knapek Edina milyen formában tér vissza, mert a rutinos Varga Gabriella mellett a fiatalok közül csak Kreiss Fannit lehet kiemelni, neki vannak eredményei. Hogy a felnôtt mezônyben is helyt tudjon állni, rengeteget kell erôsödnie, versenyeznie. Ugyanez vonatkozik a fiúknál Gátai Róbertre. Összegzésként azt mondhatom, hogy a magyar vívósport nincs gödörben, még ha gondok vannak is, ám az utánpótlás eddigi sikerei „jók lehetnek" 3-4 londoni éremre. A majdani szereplés azonban attól is függ, mely szakágak szerepelnek majd az olimpia mûsorán: a vetésforgó elve alapján ugyanis a férfi párbajtôr és férfi kardcsapatok versenyének kellene kimaradni".
Vannak tehetségek, de… Bernát Zoltán, a szövetség szakmai alelnöke edzôként hosszú ideje él a sportágban, számos versenyzôt tanított meg az alapokra, majd irányította ôket korosztályos és felnôtt világversenyeken is. A pekingi olimpián a legsi-
keresebb „egység", a nôi tôrözôk kapitányaként vett részt. – El kell ismerni, a pekingi halvány szereplés a mi hibánk. Valamit elrontottunk, de ugyanígy elrontották a hagyományos vívónemzetek, az oroszok és a lengyelek is, mert ôk is sokkal jobb eredményben bíztak – kezdte Bernát Zoltán. • Bár ez az összeállítás a jövôrôl szól, de az elôrelépéshez tudnunk kell, mit rontottunk el. Ön szerint mit? – Sok apróság egymásra halmozódott, és ebbôl nem jöhetett ki jobb eredmény. Egyrészt túl korán ment ki a csapat Pekingbe, távol az otthontól, összezártan, hosszú idô telt el a pástra lépésig. A versenyzôkben nagy volt a feszültség, hiszen olimpiát csak négyévente rendeznek, és ma már kvalifikációt szerezni is nagyon nehéz. A vívók is ott álltak életük nagy lehetôsége elôtt, majd ezt a feszültséget fokozta, hogy nem jöttek az eredmények. Ha már az elején érmet szerzünk, utána olyan sikerek is születtek volna, amire nem is számítottunk. Hiába csíptünk el egy-két egyéni helyezést, valójában a csapatokat vártuk dobogóra. A nôi tôrözôkben benne volt az érem, mint ahogy a férfi kardozókat és a párbajtôrözôket is többen minimum dobogóra várták. A vívás idegsport, kellett volna valaki, aki átlendíti a versenyzôket a nehéz helyzeteken. Nem volt szerencsés, hogy az egész küldöttségre mindössze két pszichológus jutott. A pszichológusban hinni kell, mint a papban, a sikerhez hosszú közös munka vezet, ezt korábban Nagy Tímea és Kovács Ágnes pályája is bizonyította. Erre a területre a jövôben jobban oda kell figyelni. Többen azt is felvetették, hogy az olimpiáig kiégtek a vívók. Valóban sok volt a verseny, de kényszer miatt indultunk a júliusi Európa-bajnokságon is. A magyar sport jelenlegi rendszerében ugyanis az egyes szövetségek a világversenyeken elért eredmények alapján kapják az állami támogatást – vagyis a jövônk miatt nem mondhattunk le egyetlen éremrôl sem. • Az olimpia után új fejezet kezdôdött a szövetségek életében, sokan, így a vívók is, megváltozott vezetéssel vágtak neki a Londonig vezetô négy évnek. Várhatóan a 2012-es vívócsapatban is sok új arcot látunk majd. Mit várhatunk a fiataloktól? – Be kell vallanom, nem vagyok optimista. Profinak akarunk látszani, de amatôrök vagyunk. • Mit takarnak ezek a kemény sza vak? - A költségvetésünket, a menedzselést, és sok apróságot. Nincsenek igazán jelentôs szponzoraink, mint egyes
sportágaknak. Az utánpótlás nevelése a klubokban folyik, de a klubokkal az állam és a szövetség sem törôdik igazán. Egyre nehezebb a gyerekeket munkára fogni, az pedig kevés, hogy valakinek érzéke van a víváshoz, meg is kell dolgozni-izzadni a sikerért. Manapság kevesebben akarnak vívni, és még kevesebben vállalják föl, hogy ráteszik a szabadidejüket, hétvégéjüket, vagyis az életüket a sportra. Az edzôk helyzete sem nevezhetô rendezettnek. A Héraklész-program nagyon jó, a benne szereplô gyerekek edzôi kapnak pénzt, de négyéves fix szerzôdésekre lenne szükség. Sokan több órányi munka után állnak oda a pástra a tanítványokhoz, így nehéz elvárni a fanatizmust, a lelkesedést. Persze, így is vannak ügyes gyerekek, de hogy kitartanak-e Londonig, helyt tudnak-e állni majd a nagyok között is, az kérdéses. Egyedül a férfi kard helyzetét látom stabilnak. Férfi párbajtôrben hiába jó az utánpótlás, itt a legnehezebb betörni a felnôttek közé. Nôi tôrben sok függ a rutinos vívók visszatérésétôl, mert Kreiss Fannin kívül nincs kiugró fiatal versenyzônk, neki viszont sokat kell erôsödnie. • Az utánpótlás-versenyeken elért eredmények ellenére nem túl bíztató képet festett. – Aki benne él a sportban, tudja, hogy igazam van. Nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket a korosztályos sikerek… A magyar sportban van elég pénz, de rossz az elosztás! Végre ôszintén kellene errôl is beszélni, és el kell dönteni: szükség van-e az olimpiai sikerekre, az olimpiai sportágakra? Ha igen - márpedig Peking példája azt mutatja, hogy az embereket lelkesíti, megmozgatja az olimpia -, akkor súlyozni kell a sportágak között. Ez a kis ország nem bírja el, hogy rengeteg sportágat támogasson, tartson el a kutyaszánhúzástól a vívásig. Az úgynevezett hobbisportokat ûzze mindenki saját kedvére, saját zsebébôl. Az élsporttól viszont akkor lehetne bármit is számon kérni, ha megfelelô lenne a támogatás, az edzôk bérezése, illetve, hogy a versenyzôk idôben kapják meg a pénzüket. A szülôkre már nem lehet több terhet pakolni. Újjá kell éleszteni a haldokló egyesületeket, hogy az ott kinevelt gyerekekbôl szélesebb legyen az élsport bázisa is. A rendszerváltozás óta egy korosztályt már elvesztett a magyar sport, de a beindított programok, a Sport XXI, a Héraklész-program és a Csillag program reményt adnak arra, hogy több fiatal már nem kallódik el, és akkor lesz, aki Londonban, vagy London után átvegye a stafétabotot. Füredi Marianne
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 24
24 MAGYAR EDZŐ
■
2009/2
Gyôzzön a jobb? SZURKOLÓK A SPORTVILÁGBAN A szenvedélyes szurkolókkal kapcsolatosan gyakran fogalmazzuk meg elôítéleteinket. Ha azt olvassuk, „a szurkolók üvöltöztek, a pályát hajigálták, megdobálták a pályán lévô sportolókat, a bírók tehetetlennek bizonyultak a rendbontással szemben" – máris labdarúgáshoz kapcsoljuk a botrányt. Lelki szemeink elôtt megjelenik a stadion a randalírozó focihuligánokkal.
1. Elôítéleteink ellen: a szurkolás, mint általános emberi tulajdonság Rendbontások pedig elôfordulnak olyan sportágakban is, amirôl nem is feltételeznénk. Például az úrinak mondott lovassportban, a Lovas Világjátékokon Németországban: „A német szurkolótábor lovas versenyeken eddig még nem tapasztalt, példátlanul sportszerûtlen magatartást tanúsított. Lázár Zoltánt, a díjhajtás során megszokott csend helyett üvöltve fogadták. Mindezek után, amikor Lázár, lovaival a díjhajtó feladat végrehajtása közben a német szurkolók elé ért, lovait megdobálták. A bírók tehetetlenül nézték és pontozták a megzavart lovak és hajtó programját. A körülmények ellenére Lázár Zoltán nagyon jó programot mutatott be, de a beérkezéskor meglepôdött, és dobálás hatására a lovak jármódhibát vétettek. A versenybíróság a körülmények ellenére nem kímélte, így a díjhajtáson a 10. helyen végzett." Nemcsak lovak, hanem lóerôk vonatkozásában is tapasztalhatunk szurkolói „túlkapásokat". „A Forma 1 a valenciai, jerezi és barcelonai tesztjein több tízezer nézô jelent meg, majdnem egy versenyhétvége hangulatát idézve. Sajnálatos módon azonban a nézôk egy része nem azzal töltötte az idejét, hogy az autókban gyönyörködjön, vagy a kedvencének szurkoljon, hanem arra, hogy a számára kevésbé szimpatikus versenyzôk és csapatok ellen tüntessen. A legutóbbi teszteken már megszokott látvány volt a spanyolul, vagy általában rossz angolsággal megfogalmazott McLarenés Lewis Hamilton-ellenes transzparensek tömege, az elmúlt néhány napban azonban ennél is tovább mentek néhányan. Szombaton ki kellett üríteni a McLaren boxával szemben található szektort, mivel onnan a nézôk dobálni kezdték a McLaren autóit. Ráadásul egyre több olyan transzparens jelent meg, amelyek Hamiltont már nem csupán versenyzôként bírálták, hanem kifejezetten rasszista szidalmakat tartalmaztak." A fenti példákkal nem azt kívánom érzékeltetni, hogy óvakodjunk a lovas- és az autósport szurkolóitól, de jellemzi, hogy vannak közös - így erôszakos jellegû - vonások is a különbözô sportágbeli szurkolótáborok között. Természetesen lelki szemeink elôtt agresszív férfiszurkolókat látunk. Eléggé közismert példa a gyengébb nem rajongói viselkedésére az iráni példa. 1997-ben az iráni labdarúgó válogatott újrajátszott mérkôzésen gyôzött, s ezzel bejutott a következô évi vb döntô résztvevôi közé. A gyôztes csapatot hatalmas, ünneplô tömeg várta Teheránban. A rajongó szurkolók közül hozzávetôlegesen 5000 fôt nem engedtek be a stadionba. Hatalmas volt a felháborodásuk, botrányos jelenetek közepette végül áttörték magukat a rendôrség sorfalán és a kerítéseken, a szó szoros értelmében betörtek a stadionba. Példátlan esemény volt, mivel az erôszakos szurkolók nôk voltak! Mindenféle tiltás ellenére összegyûltek a stadion elôtt és érvényesítették akaratukat! A szurkolói vehemencia nemcsak a férfiak kiváltsága.
A szurkolói rendbontás nem csak a modern kor „vívmánya". Váratlanul a két legnagyobb szurkolótábor összefogott, s a nézôsereg hatalmas és ellenôrizhetetlen tömegében hangot adott politikai követeléseinek. Tüntetések, összecsapások érték egymást, kis híján megbukott a politikai vezetés is. Ezt a hírt senki se keresse a napi sajtóban, hiszen mindez ezerötszáz évvel ezelôtt, 552-ben történt. Egy cirkuszi tüntetésbôl utcai zavargás, majd felkelés lett. Justinianus császárnak Bizáncban majdnem trónjába került ez az esemény. Ugyanis (természetesen) szurkolók már az ókorban is léteztek. A nép egyik körülrajongott bálványa a cirkuszi kocsiversenyzés volt. Ezeken négy „csapat" vagy „sportklub" indított versenyzôket a kék, a zöld, a piros és a fehér „egylet". Voltaképpen üzleti vállalkozások, megfelelô felszereléssel, személyzettel, lovakkal. A mai sportegyletek szurkoló táborára emlékeztet, ezeknek is állandó helyük volt a hippodromos (stadion) megfelelô részein. Az ókori szurkoló elôdök is gyakran véres utcai csatákban vezették le a pályán felizzott szenvedélyeket. A zavargás ókori sportzsargonból kölcsönözte a nevét, „nika felkelés" néven vonult a történelembe. „Nika" nem más, mint a hajrá buzdító szavunk korabeli megfelelôje. (Szó szerint azt jelenti, gyôzzél! E szóval drukkoltak a korabeli szurkolók.) A hosszúra nyúlt bevezetôben idézett példák érzékeltetik, hogy létezik idôtlen és sportágtól független szurkolói lelkület, amelynek vannak általános megnyilvánulásai sportágra, nemre, idôszakra vonatkozó tekintet nélkül. A példák azt kívánják igazolni, sokkal mélyebb, általánosabb emberi tényezôk mûködnek a szurkolótáborok mechanizmusában, mint azt elsô látszatra gondolnánk.
2. Érzelmi kapcsolat Szurkolók és sztárok Ez már sporttörténelem. Az 1969-es budapesti öttusa világbajnokságot Balczó András nyerte. A befejezô szám, a futás helyszínére szurkolók ezrei érkeztek. Balczó így emlékezik: „Feketéllett az egész domboldal, lehetett vagy harmincezer ember odakint. Újra megdöbbentem. Ezeknek kilencven százaléka azért jött ki, hogy engem gyôzni lásson! – dörömbölt a fejemben. És, mi lesz, ha nem nyerek? Ennyi embert lóvá tenni, ennyi embernek csalódást okozni nem lehet! … Csak gyûlt, gyûlt a tömeg… A rajthoz szólítottak, és ahogy odaléptem, el is kezdôdött az ordítás: Hajrá Bandi! Hajrá magyarok! Nem nagyon figyeltem a hangzavart, de értettem minden szavát… Balczó még el sem éri a célvonalat, máris szól a szavalókórus: "Megvan az ötödik! Megvan az ötödik!" [Balczó ötödik egyéni világbajnoki címét nyerte, ami azóta is páratlan teljesítmény.] A cél után futna tovább, de nem jut messzire. Pillanatok alatt szinte százas tömeg veszi körül, ismerôsök, ismeretlenek ölelgetik, csókolgatják, veregetik vállát, s mindezt ô – mit is tehetne egyebet? – szelíd mosollyal tûri." Balczóban fölmerült a kérdés: mi történt valójában? Vajon ô gyôzött a szurkolók által, vagy a szurkolók gyôztek általa? A szurkolótábor, mint érzelmi közösség Ha diadalmaskodik versenyzônk vagy csapatunk, mi is gyôzünk velük együtt. A nézô odaadással szurkol, azonosul a csapattal, játékosokkal, sportolóval. Bensôséges érzelmi kapcsolatban áll azokkal, akiknek szorít. Kölcsönös elvárá-
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 25
2009/2 ■
sok érvényesülnek a szurkolók és a sportolók körében egymással kapcsolatosan. Alapvetô igény a sportegyesület oldaláról a végletekig kitartó, fanatikus szurkolás, a rajongással teli hûség klubhoz, sportolóhoz az eredményektôl szinte függetlenül. Jellemzô erre Csertôi Aurél, a Szombathelyi Haladás labdarúgó edzôjének egyik nyilatkozata, miszerint nemcsak csapatára igaz, hogy nem nyújtott száz százalékos teljesítményt, hanem ugyanez igaz a szurkolókra is. „Voltak olyan mérkôzések, ahol egyes periódusokban átlendíthették volna a gárdát a holtponton." Másik példa jégkorongból: az utolsó percben az egekbe repítette a csíki szurkolótábort a Sportklub. Emberhátrányos helyzetben szerzett korongot a csíki csapat, Szôcs Szabolcs pedig remekül passzolt Moldován elé, aki újra vezetéshez juttatta a hazaiakat. A találkozót követôen Gál Sándor, a Sportklub edzôje elôször a szurkolóknak köszönte meg a biztatást. „A közönség megérdemelt egy ilyen szép, küzdelmes és izgalmas mérkôzést." Egy rajongótábor tagjai azonos célokért szurkolnak. Az azonos célok következménye azonos beállítódás, a versenyzô, a csapat és a szurkolók között kvázi egyenlôség jön létre. Ez az azonosság az összetartozás élményét eredményezi, olyan erôs közösségi kötelék alakul ki, amely általában a mai világunkban mind ritkábban lelhetô fel. Nyilván ez sok ember számára lelki erôt, biztonságot és stabilitást ad. A szurkolók leképezik a sportbeli ütközetet, ôk a szívükkel harcolnak. A szurkoló érzelmi beállítottsága, szíve a lényeges pont (- pl. „Fradi-szív" -), már maga a kifejezés is az emocionális kötôdést hangsúlyozza. A szurkolás során olyan reakciók alakulhatnak ki, amelyeknek a más, „normál" társadalmi közegben könnyen retorzióval végzôdnének. Pl. ellenfél sportolóinak, szurkolóinak sértegetése. Hétköznapi szóhasználattal „kitombolják magukat a szurkolók". Közös normák, rítusok alakulnak ki, jellemzô továbbá a közös jelképek létrehozása és tisztelete, amelyek még plasztikusabbá teszik az érzelmi azonosulást. Megítélésem szerint Magyarország legnagyobb szavalókórusát nem kulturális rendezvényeken kell keresni, hanem labdarúgó mérkôzéseken. Ebben megerôsített Némedy Márta szakdolgozata is (A futballszurkolók szlengje). Ez a dolgozat osztályozta a magyarországi „ultra" szurkolók indulóit, dalait, rigmusait, „elôre gyártott" bekiabálásait.
MAGYAR EDZŐ 25
3. Agresszió Szabad út az érzelmeknek A nézô a sportbeli küzdelem során érzelmileg azonosul a sportolóval, gyôzelme révén éri el a sikereket, sikertelenség esetén frusztrálódik. A frusztráció könnyen agresszióba torkollhat. Rossz sorozat esetén elôfordul, hogy a szurkolók önkényes elôjogokat formálnak felfokozott érzelmi állapotukban. Ezt több ízben bizonyította például a horvát Dinamo Zagreb focicsapatának szurkolótábora. Amikor a csapat teljesítményével nem voltak elégedettek, egyik edzésen berohantak a pályára, és letépték a játékosok mezét, mondván, nem méltóak a viselésükre. Más alkalommal egy vereség után az elégedetlen szurkolók bántalmazták az együttes egyik csatárát. Zágráb belvárosában egy piros lámpánál kirángatták a kocsijából, és 1-2 percen át ütötték, majd eltûntek a helyszínrôl. Hasonló történt 2003-ban az FTC-Debrecen bajnoki labdarúgó mérkôzés utolsó perceiben. Több száz ferencvárosi szurkoló átmászott a kerítésen, majd a lefújást követôen közülük néhányan bántalmazták többek között az FTC játékosait, Tököli Attilát és Alekszander Jovicsot, illetve a debreceni csapat néhány tagját. Nyilvánvalóan ez az önbíráskodás teljességgel elfogadhatatlan. A szomszéd, mint fô ellenség – szurkolótáborok összecsapása Ha a halak emberek volnának, mindegyik halacska tudná, hogy ugyan a halak nem beszélnek, de a világ legkülönbözôbb nyelvein hallgatnak, s ez alapvetôen megkülönbözteti ôket egymástól – írja Bertold Brecht. Az elôbbi eszmefuttatás a szomszédvárak szurkolóira is kiválóan érvényes. Jellemzôen a sok közös vonás ellenére éppen a különbségeket hangsúlyozzák az ellentétes szurkolótáborok. Általános tapasztalat, a szomszédot a legkönnyebb utálni. Talán a legérzékletesebb a horvát szurkolók példája. Az ország a közelmúltban vált függetlenné, s a nemzeti érzéssel, a nemzeti válogatott sikereivel együtt remekül megfér a rivális utálata. A két legnagyobb rivális szurkolótábora a dalmáciai Split-nek és a szlavóniai Zágráb csapatának van. „Zágráb gazdag, Split szegény. Zágráb igazi K und K város, Split mediterrán. Zágrábban van munka, Splitben bezártak a nagy gyárak. A
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 26
26 MAGYAR EDZŐ zágrábiak isznak, a splitiek drogoznak. Az ellentétek kibékíthetetlenek, és az egész országra kiterjednek - vannak dalmáciai BBB-csoportok [Zágráb-drukkerek], ahogy szlavóniai torcidások [Split-drukkerek] is." – írja a helyi körülményeket jól ismerô sajtó. Skóciában - észak-írországi példára - vallási különbségek osztják meg a szurkolótáborokat. Ugyan alapvetôen keresztények, de a Rangers a protestánsok, a Celtic a katolikusok csapata. A szurkolótáborok ellenségeskedése, egymás elleni háborúja közismert, amely már a futball-huliganizmus kategóriájába tartozik. „A klubok nagy egyetértésben húznak hasznot a szurkolók gyûlölködésébôl" – írja a skóciai helyzetrôl Foer, A világ foci szemmel címû könyvében. Szurkolói huliganizmus, futball-huliganizmus A futballhuligánok tevékenységében a vandalizmus és a véres agresszió központi helyet foglal el. A huligánok verekedésre szakosodtak, „harcolni" járnak a mérkôzésekre.. A pályán, sportszabályok keretében zajló küzdelmet, „harcot" viszik ki - teljesen törvénytelenül - a nézôtérre és az utcákra. Véres verekedéssel „harcolnak a csapat becsületéért", a klub jelképeiért. A másik szurkolótábort halálos ellenségnek tekintik, s azokat kíméletlenül, husángokkal, botokkal, akár késekkel, lôfegyverrel is megtámadják. A verekedések gyakran okoznak súlyos sérüléseket, több esetben halálos áldozatokat is követeltek. Szinte háborús állapotokat teremtenek a nézôtéren és a stadionok környékén. Kihasználják, hogy a tömegverekedés során nem, vagy alig lehet megállapítani a résztvevôk személyazonosságát, és az egyes személyek felelôsségét a randalírozásban. A futball-huliganizmus az 1960-as, -70-es évektôl kezdett jelentôs méreteket ölteni, és szinte a világ minden táján föllelhetô. Nyugat-Európában, azokban a bajnokságokban, ahol a labdarúgás-iparág jelenôs profitot hoz, erôteljes intézkedésekkel felszámolták ezt a jelenséget. Jellemzôen a huligánok atrocitásai hatalmas publicitást kapnak a médiában.
4. Szurkolótábor és nacionalizmus Hasonló elemek „A nacionalizmus elôírásszerûen feltételezi, hogy minden embernek tartoznia kell valamely nemzethez… ami iránt mindenek fölötti hûséggel tartozik… Egyúttal mindig készen kell állniuk arra, hogy áldozatot vállaljanak a nemzet védelme, vagy érdekeinek elômozdítása érdekében, akár egyéb érdekek sérelmére is" - írják a szakértôk. A szurkolók és a nacionalisták beállítódásában egy-két hasonló tényezôt találhatunk. Azonban elôre kell bocsátani: ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden szurkoló nacionalista, s feltételezem, hogy ez fordítva sem igaz. Viszont tagadhatatlanul hasonló mindkét beállítódásban a mérhetetlen rajongás az „Ügy" iránt, a fanatikus hûség, az erôteljes érzelmi kapcsolódás a közösséghez az egyén rovására. Ugyanígy jellemzô a közös normák, rítusok, jelképek tisztelete. A nemzeti szuverenitás jelképei, a labdarúgó csapatok „A nacionalizmus jellegzetes vonása, hogy – felfogása szerint - minden nemzetnek önálló államban kell megszervezôdnie." A sporteredmények különösen fontosak olyan nemzetek részére, amelyek kisebbségben, vagy elnyomásban élnek. Spanyolországban kiváltképp Franco diktátor idején különösen nagy jelentôsége volt a kisebbségek csapatainak. A mérkôzésekre látogató szurkolók tömege különösebb következmények nélkül adhatott nyilvánosan hangot nemzeti identitásának. Ugyanilyen megnyilvánulásért pályán kívül szigorúan megbüntették volna ôket. A nemzeti szuverenitás egyik lényeges megtestesítôi a baszk labdarúgó csapatok, különösen az Atletico Bilbao, amelyet kizárólag baszk nem-
■
2009/2
zetiségû játékosok alkotnak. A katalánok nemzeti büszkesége, a Barcelona évtizedeken át ádáz harcot vívott a Franco tábornok által favorizált Real Madrid ellen. A kimagasló sportteljesítmények az egykori kommunista országokban a nemzeti önrendelkezés iránti vágy jelképei voltak. A rendszer elleni tiltakozás kifejezésének egyik lehetséges színtere a focimeccs volt. Magyarországon ezen eszmék fontos jelképe a Ferencváros labdarúgó csapata volt. A szerb nacionalizmus jelképe a Crvena Zvezda Beograd csapata. A hírhedt szurkolótábor kemény magja a hírek szerint részt vett a jugoszláv háborúban a szerb szabad csapatok tagjaiként. (Egyesek szerint a délszláv háború valójában a szurkolók egymás elleni véres atrocitásával a focipályán kezdôdött meg, a botrányos Dinamo Zagreb - Crvena Zvezda Beograd meccsen, 1990 májusában.) „A balkáni labdarúgás még sok szempontból a régi állami támogatás és politikai klientúra érdekek hatása alatt áll - írja Krausz Tamás. A futball presztízse még magas, hiszen a nemzeti lét egyfajta önbizonyítási terréneuma." 1969-ben világbajnoki selejtezô mérkôzések váltak közvetlen elôzményeivé a Salvador – Honduras közötti háború kirobbanásának. A két ország között már régóta lappangtak ellentétek. Az egymás ellen vívott labdarúgó mérkôzéssorozat következtében oly mértékben szabadultak el az indulatok, és következtek be atrocitások, hogy tizenöt nappal a sorsdöntô mérkôzést követôen Salvador hadat üzent Hondurasnak. (A háború kétezer áldozatot követelt). Újabb jelenség Nyugat-Európában, hogy nemzetközi válogatott labdarúgó mérkôzéseken a bevándorló népek nagy intenzitással szurkolnak eredeti nemzetük csapatainak, gyakran új hazájuk ellen. Példa erre a 2008 októberében, Párizsban megrendezett francia-tunéziai válogatott meccs. A közönség többsége huszonéves, algériai származású, francia szurkolókból állt, akik kifütyülték a francia nemzeti himnuszt. Pedig ezek a fiatalok már a Szajna partján születtek és nevelkedtek, anyanyelvük is többnyire a francia, francia környezetben élnek. Míg a labdarúgás nagyszámú szurkolótábora többnyire a nacionalizmus irányába mozdul el, az Egyesült Államokban éppen a nacionalista, „nemzeti oldal" tiltakozik az európai labdarúgás terjeszkedése ellen. A közös tradíciók a nemzeti identitás fontos részét képezik. Aránylag fiatal történetük miatt az amerikaiak viszonylag kevés nemzeti hagyományra tekinthetnek vissza. Egyik, jellemzôen amerikai tradíció az amerikai football. A labdarúgás terjedése miatt pont ezt a sport hagyományukat féltik. Importált sztárok - honosítás és nacionalizmus Mind inkább szemtanúi lehetünk a honosítással szerzett nemzeti sportsikereknek. Egyre több kiemelkedô eredményt elérô sportoló cseréli föl állampolgárságát anyagi okokból. Atlétikában elsôsorban a kenyai és etióp születésû sportolók, kosárlabdában az Európában játszó amerikaiak, súlyemelésben a bolgár, és a szovjet utódállamokból származó versenyzôk, asztaliteniszben fôleg a kínaiak, labdarúgásban fôként brazilok és argentinok kelendôk. Már nem feltétlenül szükséges az eredményességhez, hogy a sportsikerek alapja a széles bázisú sportmozgalom legyen. A sikert készárú (- honosított élversenyzôk kimagasló produkciója -) beszerzésével is megvásárolhatjuk. Akinek pénze van, nemzeti dicsôsége is lehet – az elvileg – egyenlô esélyeket nyújtó sport terén. A 2008. évi labdarúgó EB döntôjébe került csapatok nagy részére jellemzô a multikulturális sokszínûség. Jó példa erre a francia válogatott: ketten kongói születésûek, hárman szenegáli származásúak, két játékos szülei révén algériai, egy-egy fô benini, illetve mali gyökerekkel
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 27
2009/2 ■ rendelkezik. Egyes vélemények szerint a nemzeti keretekben történô gondolkodás valójában a primitív törzsi gondolkodás továbbélése burkolt formában. Szerintük a véres incidensek megelôzhetôvé válnának, hogyha sikerülne a nacionalizmus mételyét kiirtani. Manapság egyre több helyen nem egyszerû elvakult nacionalista szurkolónak lenni. Hogyan lehetne például egy francia szurkoló nacionalista, hogyha a nemzeti válogatott összetétele a sokszínûség sikerét igazolja?
5. A szurkolótábor mint „céltömeg" Politikai üzenetek Már a római császárok is keresték a szurkoló tömegek kegyeit kocsiversenyek és gladiátorharcok szervezésével. A legújabb korban a náci Németország vezetôi is felismerték a sport rendkívüli lehetôségét a náci ideológia terjesztésében, s a berlini olimpiát ennek megfelelôen rendkívüli, kivételes fontosságú propagandaeszközként kezelték. Franco és Mussolini egyaránt felhasználta a sportot a politikájuk népszerûsítésére. A közelmúltból is meríthetô szép számú példa a sport politikai célú felhasználására. Silvio Berlusconi, az AC Milan tulajdonosa. 1994–ben, politikai pályára lépett, harcba szállt a miniszterelnöki székért. A gazdasági problémákkal küzdô Olaszországban, a politikusok nagy része korrupciós gyanúba keveredett. „Olyanná tesszük Olaszországot, mint a Milant!" – hirdette Berlusconi. A futballt a társadalom metaforájaként használta, az AC Milan példájára hivatkozva gyôztesként tüntette föl önmagát. A számára létrehozott párt bázisát a Milán többmilliós szurkolótábora alkotta, s a helyi Milan rajongó klubokat a pártja területi központjaivá alakította át. Berlusconi Olaszország miniszterelnöke lett. A 2000. évi labdarúgó EB-én az emlékezetes HollandiaSzerbia (6:1) mérkôzés után egy EP-tag, nyugat-európai politikus kinyilvánította, hogy a holland gyôzelem több egyszerû sportsikernél. Ez valójában a demokrácia átütô diadala a Milosevics-diktatúra fölött. Franciaország 1988. évi világbajnoki gyôzelme kapcsán Chirac államelnök az ország eredményességét, egységét és harmóniáját hangsúlyozta, középpontba állítva Zidant, egy egyszerû algériai bevándorló fiát. A nagyszerû nemzetközi eredmények, gyôzelmek rendkívül hatékony politikai üzenetté válhatnak, olykor idôlegesen elfedhetik az idôszerû égetô problémák megoldását. Így például a 2002. foci vb brazil-német döntôje elôtt számos nyilatkozat hangzott el, hogy egy brazil gyôzelem késleltetheti az életbe vágó reformok bevezetését az országban. Hírnév növelése sportsikerek által Napjainkban számos személyiség törekszik saját imázsa felépítésére azáltal, hogy sikeres csapatával nevét összekapcsolják. Erre - a már említett Berlusconi mellett - kiváló példa Roman Abramovics, orosz üzletember. Abramovics azóta szerepel gyakran vezetô helyen a nemzetközi hírekben, amióta a Chelsea labdarúgó csapat a tulajdona.
6. „Új idôk, új dalai": globalizált sport – globalizált szurkolótáborok A 90-es évektôl nagy változások következtek be az európai élvonalbeli labdarúgásban, elsôsorban az angol fociban. A sport szabályok némi változtatása, a gazdasági vállalkozások gyakorlatának kiterjesztése a profi sportra az EU-n belül, a stadionok felújítása, a közbiztonság javítása, a belépô jegyek árának megemelése - megváltoztatta mérkôzésre látogatók összetételét. Az elegánsabb és biztonságosabb stadionokban a szurkolók vagyonosabb típusa jelent meg. A szurkolókat felváltották a nézôk. „A Chelsea lelátóin ülô embe-
MAGYAR EDZŐ 27 rek úgy néztek ki, mint egy hangverseny közönsége, csak elvétve lehetett látni egy-két, buzdító trágárságot mondó deltásabb fickót. A durvább bekiabálásokat bölcsen megtartották maguknak, nehogy felkeltsék a közönséget kézi kamerákkal pásztázó rendôrök figyelmét, és alapot adjanak arra, hogy elkobozzák jegyüket" – számol be tapasztalatairól Foer. Egyre több ember fordul a nagy nemzetközi labdarúgó vállalatok világszínvonalú bajnoki és nemzetközi mérkôzései felé a színtelenebb, a kevéssé vonzó helyi mérkôzések helyett. Megváltoztak a szurkolók szokásai: a legtöbb ember nem jár szurkolni a helyszínre, televízión, papucsban, kényelmes fotelbôl követi az eseményeket. A látványsportok televíziós közvetítésekor a hirdetések ára az egekbe szökött. A sportot immár nem maga sportesemény, hanem az ahhoz kapcsolódó vállalkozások tartják el. Többek között televíziós közvetítések jogdíjai, ajándéktárgyak eladása (merchandising). A bevétel szempontjából kulcskérdés, hogy minél nagyobb szurkolótábora legyen egy csapatnak. A klub szurkolóinak nagy része már nemcsak helyiekbôl, hanem a világ minden tájáról szervezôdik. A hagyományos szurkolói kötôdés a helyi csapathoz így alapvetôen átértelmezôdik. Az új piacok megszerzése a nézôkön és a szurkolókon keresztül valósul meg. Például az 1996. évi atlantai olimpia nagy ázsiai nézettsége következtében az olimpiai szponzor, a Coca-Cola forgalomnövekedése 40 %-os volt Kínában. A klasszikus értelemben vett szurkolótáborokat felváltják a fan club-ok. Mind több fiatalt látunk nagy nemzetközi sportklubok mezeit viselni az utcákon. Mind többen szurkolnak kiemelkedô sportolóknak, nem csak labdajátékosnak, hanem autó- és motorversenyzôknek. A látványsport sztárjaival együtt egyre internacionálisabbá válnak a szurkolók is. Különösen fontos a nagy lélekszámú, és még nem teljesen kiaknázott ázsiai piac. Kínában is tombol a fociôrület, az angol bajnokság fordulóit nézik televízión a focirajongók. „Nem Angliába, hanem Ázsiába vásárolom be magam" – mondta M Sullivan, az amerikai biztosító cég, az AIG igazgatója, amikor 14 millió fontos szponzori szerzôdést kötött a Manchester United-dal. „Beckham-nek hála, egész Ázsia imád bennünket" – nyilatkozta a Real Madrid egyik vezetôje, amikor megszerezték a híres angol játékost. Pak Dzsi Szung koreai labdarúgó leigazolása által a Manchester csapata jelentôs dél-koreai szurkolótáborra tett szert. Tombol a fociôrület Szaud-Arábiában is: elfogytak a 2008. évi labdarúgó Európa-bajnokság megtekintéséhez szükséges tv-kártyák. Az al-Dzsazíra televízió sportközvetítéseit csak azok láthatták, akik rendelkeztek a 36 dollárért kapható kártyával. Hivatalos úton már nem lehetett hozzájutni a kártyákhoz, a feketepiacon az eredeti ár négy-ötszörösét is elkérték a kártyákért. A SPORT+MARKT és a PR Marketing felmérést végzett az európai focicsapatok ajándéktárgy bevételeirôl. A rangsor elején az angol elsô osztály húsz klubja áll, 170 millió eurós összteljesítménnyel, ez klubonként 8.6 millió eurót jelent. A merchandising sikerének döntô elemei: a hazai és külföldi szurkolótábor nagysága, a hazai piac mérete, a sportsikerek és végül a marketing stratégia. Ezek után nem meglepô, hogy az angol fociklubok honlapjai az angol után kínai mandarin és egyéb keleti nyelveken is elérhetôk. ••• Megállapíthatjuk, hogy a szurkolás nem korunk hóbortja, hanem általános emberi igényeken alapuló tevékenység. Ugyanazon viselkedésformákat ismerhetjük fel a másfél ezer évvel korábbi emberek esetében is. Az ember ugyanaz maradt. A sport ugyanúgy magával ragadja a nézôket, akiknek lelki igényeit korunk kifinomultabb technikával szolJády György gálja ki.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 28
28 MAGYAR EDZŐ
■
2009/2
A diadalmas Pergamen nyolcvan éves
A magyar atlétika egyik legnagyobb egyénisége vitán felül Rózsavölgyi István. Még akkor is, ha nem lett olimpiai bajnok, hiszen húzó embere volt a világcsúcsokat sorozatban megdöntô 4x1500 méteres váltónak, a Mikes Ferenc, Tábori László, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor kvartettnek. Ráadásul számos egyéni világrekordot is felállított. Melbourne számára is kudarcot hozott, ám volt elegendô lelki- és testi ereje ahhoz, hogy négy év múlva, a római olimpián (1960) már 31 évesen az 1500 méter döntôjét követôen felálljon a dobogóra. Rózsavölgyi - akit az atlétikában a helsinki olimpiai bajnok kalapácsvetô, Csermák József jóvoltából mindenki csak Pergamennek hív - Óbudán nevelkedett, s már kisfiúként gyakran futásra kényszerült. Errôl és még sok minden másról a méltán világhírû Tatai Edzôtábortól kôhajításnyira lévô otthonában mesélt. – Hetente két-háromszor felmentünk a Hármashatárhegyre, máskor a Dunára szaladtunk le, s közben a gyümölcsöskerteket is meglátogattuk idézte vissza kalandjait. -. Ha véletlenül rajta kaptak, mindig felfelé futottunk, mert így legfeljebb a tulajdonosok hangja ért utol bennünket. Egyébként a rég megszûnt Óbudai Elôre futball csapatában elég sokat játszottam jobbszélsôként, de egy idô után elegem lett abból, hogy mindig össze-vissza rugdosva térhettem haza. • Mikor lépett be életébe az atlétika? – 1949-ben Kaposvárra, a gyalogsághoz vonultattak be, ahol heti két-három alkalommal a mintegy tíz kilométernyire lévô gyakorlótérre vezényeltek. Kifelé lépésben, visszafelé viszont mindig futva tettük meg a távot. Amelyik szakasz a legjobb volt, az kimenôt kapott. A siker érdekében volt, hogy két puskával futottam. 1950-ben a Hadsereg-bajnokságon figyeltek fel
rám, s egy hét múlva Budapestre kerültem a tisztiiskolára, ahol már rendszeresen futhattam. A Honvéd egyébként 1952-ben igazolt le versenyzôi közé, miután Iglói Náci bácsinál képbe kerültem. • Egy évvel késôbb pedig már második lett ezerötszázon az országos bajnokságon. – Korábban a hadsereg bajnokságokon 100 métertôl ötezerig minden távon indítottak, 1953-tól viszont már az ezerötszáz került a célkeresztbe. Igaz, egyszer - elôször és utoljára - tízezret is kellett futnom - azt hittem, sose lesz vége. 31 percnél értem célba, s ezt a távot ezzel egyszer, s mindenkorra be is fejeztem. • A rövidebb versenyek viszont egyre jobban mentek… Minek volt köszönhetô a villámgyors fejlôdése? – Iglói Náci bácsi méltán volt világhírû. Korábban eltöltött néhány hónapot a finneknél, majd a svédeknél, hazatér-
ve pedig az ott szerzett tapasztalatait igen eredményesen hasznosította. Pedig nem futottunk sokat, azt azonban annál intenzívebben! Részidôket soha nem mondott, csak kiabált, hogy lassabban, vagy éppen gyorsabban futunk, mint ahogy azt ô szeretné. Volt olyan edzés, amikor a végén tizenötször 60 méter jelentette a desszertet. Nem egyszer úgy mentem haza, hogy másnap már nem is jövök. Szerencsére mindig meggondoltam magam, késôbb pedig rájöttem, hogy ezek miatt vagyunk olyan gyorsak a hajrában. Belül elfogadtuk, hogy edzônk mindig tudja, mire készít fel minket, s ettôl kezdve nyert ügyünk volt. Jöttek szép sorban a világrekordok. • Az elsôt a 4x1500-as váltó tagjaként már 1953-ban állították fel. Ez alkalommal Béres Ernô, Garay Sándor és Iharos Sándor voltak Önnel együtt az új rekord „tulajdonosai". – Összesen hét világcsúcsot értem el: négyet váltóban, hármat pedig egyéniben. A legnagyobb idôt 1956. augusztus 8-án, a Tatai Edzôtáborban futottam: 3:40,6 perccel Iharos Sanyi világrekordját javítottam meg 0,2 másodperccel. – Alig három hónappal késôbb, a Melbourne-i olimpián viszont már az elôfutamban búcsúra kényszerült. – Ez életem talán legszomorúbb emléke. Az 1956-os forradalom idején alig jutottunk ki az országból, majd Prága
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 29
MAGYAR EDZŐ 29
2009/2 ■ mellett, az ottani edzôtáborban, Nymburkban tétlenkedtünk, végül egy hétig tartó viszontagságos légi út eredményeként érkeztünk meg Ausztráliába. Három hét kiesett a rendszeres edzésekbôl, ráadásul idegileg is nagyon megviseltek a történések. Így nem tehettem mást, mint ott, az olimpia helyszínén megfogadtam: a következô ötkarikás játékokon igenis a dobogóra fogok állni. Így is történt. 1960ban, Rómában a döntôben az ausztrál Herb Elliot verhetetlennek bizonyult, a francia Michel Jazyt viszont lehajrázhattam volna, de féltem, hogy begörcsöl a lábam. Így nem kockáztattam, s a reálisan elérhetônek tûnô harmadik hely megszerzése érdekében egy fokkal szerényebben finiselve meg is tudtam azt szerezni. • Akkoriban elképzelhetetlen kalandokban volt része: háromszor is eljutott Amerikába. – Azok a fapadlós fedett pályás versenyek, az éles kanyarok meg a tizenötezer nézô a csarnokban, valóban életre szól, felejthetetlen élményt jelentettek. Sokan irigyeltek is ezért, pedig a hazai szövetség is inkább keresztbe rakott, mint segített volna, így mindent magamnak kellett kijárni. Persze nem gazdagodtam meg, mint hinnék a maiak, mivel akkoriban még egyáltalán nem voltak pénzdíjak. Mindháromszor egy-egy karórát kaptam, amelyek máig is megvannak. • 1961 végén azután pontot tett ritka eredményes pályafutása végére és leadta a szerelést. Nem sokat variált, hiszen másnaptól már edzôként dolgozott. – Az öttusázók akkori kapitánya, dr. Hegedûs Frigyes hívott, hogy legyek a válogatottak futóedzôje. Mondanom sem kell, sokat morogtak a rám bízottak, pedig én tanítottam meg ôket egyenesen futni, elôtte ugyanis legin-
kább csak kacsáztak. Azt pedig tényleg csak halkan jegyzem meg, hogy mindegyik válogatott ideje legalább fél percet javult az edzôségem idején. A tokiói olimpiát követôen a Honvédban rájöttek, hogy nem vagyok jó edzô, ezért áthelyeztek az atlétikai szakosztály élére. Egészen 1976-ig elláttam ezt a munkakört, majd miután elegem lett a sportágamból, szép csendben nyugdíjaztattam magam. • A sport nélkül azonban nem sokáig bírta.
– Rövid ideig a Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalatnál (FÓKA) számlázóként majd ellenôrként dolgoztam Dunaalmáson, miközben a fôvárosi lakásomat elcserélve, Tatára költöztem. Itt még 1984-ig edzôsködtem, majd 1990-ig a Tatai Edzôtábor sportszakmai vezetôjeként tevékenykedtem. • Eddig tartott a kapcsolata a sporttal. Azóta miként telnek a napjai? – 1990 és 1995 között - amolyan levezetésként - még a hozzám forduló helyi atlétáknak adtam tanácsokat. 1991 és 2004 között pedig a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezeténél segítettem: hétfôtôl szombatig naponta átlagosan negyven helyre vittem ahogy régen mondták, társadalmi munkában - az idôs, elesett embereknek az ebédet. Amikor 75 éves lettem, tôlük is elköszöntem. • Mostanában mire jut még ereje? – Szerencsére a régi kulcsaimat máig sem adtam le, így az edzôtábor kapuin áthaladva egyenesen lejutok a Cseketóra, ahol rendszeresen horgászom. Még megvan a jogosítványom, de autóval legfeljebb Tatabányára megyek át, hosszabb távolságokra már nem vállalkozom. Ha Budapesten alkalomszerûen adódik valami halaszthatatlan intéznivalóm, abban az egykori világklasszis akadályfutó barátom, Jóni Pista segít. Kép és szöveg: Jocha Károly
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 30
30 MAGYAR EDZŐ
■
2009/2
A VILÁGBAJNOK ÖTTUSÁZÓ KEZÉT VILÁGBAJNOK FOCISTÁK IS ÁLDOTTÁK
Születésnapi beszélgetés a 80 éves Tasnády Károllyal Május 11-én egykori és mai versenyzôk, edzôk, barátok köszöntötték 80. születésnapján a magyar öttusázás elsô világbajnok csapatának tagját, Tasnády Károlyt. Az est fénypontját jelentette, hogy összeállt az 1954-es aranycsapat: Szondy István mellett a Németországból ez alkalomra hazautazó Benedek Gábor is együtt nosztalgiázott az ünnepelttel.
Tasnády Károly öttusa-pályafutása úgy kezdôdött, mint nagyon sok társáé: úszóból vált az összetett sportág képviselôjévé. „A Gammában úsztam - mesélte, és az egyik hétvégén Karácson Laci és Csáthy Dénes tehetségkutatót tartott a Margitszigeten. A felmérô 200 méter úszásból és 3000 méter futásból állt. Aki az életét a szigeten töltötte, annak ez nem jelentett gondot. Az úszásom jó volt, hiszen úszó voltam, edzés nélkül is viszonylag jól futottam, úgyhogy azt mondták rám, nem vagyok ügyetlen. Ez az 1943/44-es iskolaévben történt… Szóval, felfigyeltek rám, elcsábítottak öttusázni, és az edzéseimbe lassan bekapcsolódott a többi szám is. A lovas edzôm a legendás Tóth Béla volt, a vívást Imreghy Bélától tanultam, a lövészetemet pedig Kisgyörgy Lajos irányította. Miután a Gamma, ahol úsztam, beleolvadt a Csepelbe, olyan társak mellé kerültem, mint Benedek Feri, Gérecz Attila, Hegedûs Frici, Karácson Laci… Aztán a Csepel a Honvédba olvadt, és létrejött a legerôsebb öttusabázis, hiszen egy-két kivételtôl eltekintve minden jelentôs versenyzô ott volt. Össze sem lehet hasonlítani a két klub közötti különbségeket. A Honvédban azonnal kaptunk lovascsizmát, melegítôt, több vívópengét… Akkoriban nem volt koordináló edzô, mindenki akkor edzett, amikor tudott, csak a Normafa környéki futások voltak közösek. Emlékszem, rövid ideig Iglói Náci, a híres futóedzô is bekapcsolódott a munkába, no, abba belehaltunk, olyan erôs edzéseket vezényelt! Óriási edzôi és emberi nagyság volt, mert össze tudta hangolni a terhelést a pihenéssel, egy erôs nap után lehetôséget adott a pihenésre, regenerálódásra". A magyar öttusasport 1952-es olimpiai csapataranya után az 1953-as chilei világbajnokságon nagy esélyesként állt rajthoz a Benedek Gábor, Szondy István, Tasnády Károly összetételû vá-
logatott. Egyéniben Benedek elsô, Szondy második, Tasnády 14. lett. Mindenki azt mondaná: akkor a csapatarany is megvolt. Pedig nem! A krónikák szerint Tasnádyt a lovaglásban pályatévesztés miatt diszkvalifikálták, majd egy érthetetlen döntéssel a csapatot kizárták, holott Tasnádyt egyénileg rangsorolták. „Nem volt helytálló a vád, amit ellenem felhoztak, de nekem nem volt jogom szólni. Viszont a csapat vezetôi, akik képviselhették volna az érdekeinket, nem beszéltek idegen nyelvet. Mi, versenyzôk, tanult, nyelvet beszélô emberek voltunk, ôk nem… Hogy kinek állt érdekében ez a döntés? Hát a svédeknek. A nemzetközi vezérkar svédekbôl állt, akik viszont csak egy ilyen ürüggyel tudták elérni csapatuk gyôzelmét. (Azóta sem születtet svéd csapataranyérem világbajnokságokon – a szerzô). Mondanom sem kell, mennyire fájt a döntés, ám a világbajnokság azért szép emlék maradt". Akik nem nyerhettek Chilében, világbajnokok lettek a következô évben, Budapesten. Adódik a kérdés: hogy kaphatott helyet abban a csapatban a Chilébôl érem nélkül hazatért Tasnády? „Abban az évben Skövdében rendeztek egy svéd-magyar versenyt, amit én nyertem meg. A lovaglásban harmadik lettem, és utána már nem is kellett kifutnom magam, biztos volt a gyôzelmem. Emlékszem, az úszást egy tóban rendezték, iszonyú hideg vízben, amibe nem volt kedvem bemenni. Bemelegítés nélkül úsztam, pontosabban futással melegítettem az úszásra, csak hogy minél kevesebbet kelljen fagyoskodnom. Szóval, ez után a gyôzelem után senki sem hagyhatott ki a csapatból, Kutas István sem, aki akkoriban teljhatalmú sportvezetô volt. Még az öttusa-válogatott összeállításába is beleszólt, ô adta ki az utasítást Lendvai Pál fôtitkárnak. A budapesti világbajnokság az év kiemelkedô ese-
ménye volt, a számok közül számomra az örkényi lovaglás a legemlékezetesebb: száz lóból lehetett sorsolni, a tereplovaglás akadályainak a hangulata magával ragadott, volt, hogy egy ökrös szekeret kellett átugrani!" Az aranyérem ellenére a világbajnokság után Tasnádyt kihagyták a válogatottból. Ma sem tudja, miért, csak sejtései, feltételezései vannak. „Tudja, 54-ben már foglalkoztatott a kérdés, hogy öttusa, vagy orvosi pálya? Ám úgy terveztem, hogy csak a melbourne-i olimpia után fejezem be a sportolást. Két évet még a versenyzésre szántam volna, a kizárás azonban eldöntötte a kérdést. Három hónapig egyáltalán nem edzettem, csak a mûtôasztal mellett álltam, amikor megtudtam, hogy mégis versenyezhetek. De akkor már én nem mentem vissza. Sok volt a kihagyás, nagy erôfeszítésbe került volna az újrakezdés. Mint ahogy az eltiltásom okát sem tudom, azt sem, hogy végül ki és miért kegyelmezett meg nekem. Sosem firtattam." A sors késôbb Németországba vezérelte, ahol a világbajnok öttusázó - többek között - világbajnok focisták orvosa lett. „1960-ban vagy 61-ben orvoskongresszusra utaztam, és néhány sebészkolléga megkérdezte, nem maradnéke kinn. Ottmaradtam. Egy magánkórházban lettem a fônök helyettese és a sebészeti osztály vezetôje. Sokan megfordultak nálam, magyarok is. Aztán a Bayern München labdarúgóihoz kerültem, a világbajnok csapat szinte minden tagja a késem alá feküdt Franz Beckenbauertôl kezdve a kapus Sepp Maieren át Uli Hoenessig. Persze, a kórházi munkám is megmaradt, és továbbra is hívtak elôadásokat tartani. Sûrû életet éltem a hazajövetelemig, 1996-ig. Ma törzsvendég vagyok a magyar sport „bázisán", a Hélia Szállóban, ahol rendszeresen találkozom a régi társakkal. Emellett igyekszem jelen lenni a fontosabb sporteseményeken, úszó-, lovas-, és öttusaversenyeken. Ha fizikailag már nem is vagyok tökéletes, azért az agyam kereke még forog. És nagyon remélem, hogy a magyar sport túléli ezt a mostani nehéz idôszaF.M. kot!"
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 31
MAGYAR EDZŐ 31
2009/2 ■
IRÁNY LONDON! – EDZÔTOVÁBBKÉPZÔ KONFERENCIA, 2009/1.
Sportsérülések diagnosztikája, kezelése és megelôzése Dr. Halasi Tamás Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti osztály, Budapest E-mail:
[email protected]
A sportsérülések két közismert csoportját a sportbalesetek (idôben pontosan meghatározott makrotrauma) és túlterheléses sérülések (ismétlôdô és halmozódó mikrotrauma) alkotják. Jelen elôadásban ezek diagnosztikájáról, kezelésérôl és megelôzésérôl lesz szó. Elsôként a diagnosztikáról. A legfontosabb tudnivaló, hogy ez egy folyamat, amelynek lépései nem felcserélhetôk vagy kihagyhatók, mert ez pontatlansághoz, a pontatlan diagnózis pedig téves kezeléshez vezet. A sportsérülések diagnosztikájának szokásos részei: anamnézis (kórelôzmény), fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálatok, egyéb mûszeres vizsgálatok. A kórelôzmény adatait elsôsorban a sérült sportolótól kérdezzük. Mi volt a sérülés mechanizmusa, milyen panaszokhoz vezetett, milyen korábbi sérülések történtek, milyen következményekkel jártak, stb. Az edzô információi ilyenkor is nagyon fontosak lehetnek. A sportbaleset pontos részleteit a sérült nem mindig tudja, a túlterheléses ártalmak esetén pedig az ahhoz vezetô hibás mozdulat, rossz technika is a szakértô szemnek nyilvánvaló. A fizikális vizsgálat a diagnosztika következô alapvetô része. Káros az a napjainkban észlelhetô tendencia, amely szerint egy bizonyos képalkotó vizsgálat eredménye már eldönti a kezelési módszert, minden egyéb, fôként fizikális vizsgálat nélkül. Fontos a vizsgáló orvos tapasztalata az adott sérülés ellátásában, de hasonlóan fontos lehet az adott sportág ismerete is. A sportsérülések vizsgálatánál nagy jelentôségûek az ún. funkcionális tesztek, amelyekkel elsôsorban az izom-ínmûködés zavarairól kapunk információt. A képalkotó vizsgálatok közül a röntgen-vizsgálat közismert, hagyományos módszer. Az ún. modern non-invazív képalkotók közé az ultrahang (UH), komputer-tomográfia (CT) és mágneses rezonancia (MR) vizsgálatok tartoznak. Kevésbé ismert a somatoinfra eljárás, amellyel a szervezet hôsugárzása alapján nyerünk képet. A szcintigráfia egy izotópos vizsgálat, jelentôsége fáradásos törések diagnosztikájában van. Az ultrahang-vizsgálat rendkívüli módon elterjedt az orvostudomány különbözô szakterületein (pl. hasi betegségek, szülészet-nôgyógyászati diagnosztika stb.), így a sportsérülések diagnosztikájában is, teljes joggal. Elônyei közé tartozik, hogy nem jár sugárterheléssel, könnyen hozzáférhetô, gyors, olcsó, ismételhetô. Nagy segítséget nyújt az izom-ín sérülések vizsgálatánál, az ízületi sérülések bizonyos típusainál és különösen jól mutatja a folyadéktartalmú képleteket, például cisztákat, burzákat. Hátrányai kevésbé ismertek, de hasonlóan fontosak és ritkán kerülnek szóba a sportsérülések kapcsán. A módszer nagymértékben vizsgálófüggô, a keletkezô kép többnyire csak a vizsgáló és értékelô személy számára informatív. Pontossága a térd és bo-
kasérülések területén nem elégséges a kezelési módszer meghatározásához és még kevésbé elég a mûtéti indikáció kimondásához. A térdízületben például nem alkalmas a meniscus sérülések és az elülsô keresztszalag (LCA) szakadások megállapítására. Sajnos napjainkban, a hazai gyakorlatban éppen itt lépi túl a módszer saját korlátait. Gyakori eset például, hogy egy térdsérülést követôen, egy szál UH-vizsgálat leletével már térdsebészt keres a sérült sportoló, miközben még semmilyen egyéb alapvetô vizsgálat nem történt. Ez a félrekezelés nagy veszélyét jelenti, a legjobb szándékok feltételezése mellett is. Az MRI is számos elônnyel bír. Itt sincs sugárterhelés, a módszer nagyon pontos, a képi megjelenítés lehetôséget ad a konzultációra. Hazai viszonyok között hátránya viszont, hogy a vizsgálat nehezebben hozzáférhetô, a lelet értékelése nagymértékben függ a leletezô orvos tapasztalatától és rutinszerûen statikus képet nyújt. Helytelen tehát, ha csak az MRI-re alapozva kezdôdik a kezelés. A diagnosztikai folyamatnak ez is csak egy része. A diagnosztikai sort egyéb mûszeres vizsgálatok zárják. Ezeket különbözô célokból használjuk. Mérhetô a proprioceptív funkció, az egyensúly és az izomerô, amelyek szerepe az akut sérülések és krónikus ízületi instabilitás keletkezésében, rehabilitációjában lehet lényeges. A fizikális vizsgálat adatai is objektivizálhatók, például a KT 1000 készülékkel, amely a térd instabilitásának mérésére alkalmas. Az artroszkópia is speciális mûszeres vizsgálat, tehát diagnosztikus eljárás, méghozzá kíméletes, pontos és biztonságos módszer, de egyúttal invazív is, azaz mûtéti beavatkozás. Azonnali kezelés lehetôségét nyújtja, szövôdményveszélye minimális. Éppen ezek miatt a felesleges beavatkozások lehetôsége fennáll, és sajnos ez a napi gyakorlatban elô is fordul, többnyire az elégtelen diagnosztikai folyamat eredményeként. A sportsérülések kezelése alapvetôen kétféle, konzervatív vagy mûtéti lehet. Sportbaleseteknél az ellátás azonnali tennivalókkal kezdôdik (elsôsegély). Ennek elemeit a következô táblázat mutatja, a megjegyzést könnyítô PRICES mozaikszó betûinek megfelelô angol meghatározásokkal.
Tehát a sérült végtagot, testrészt védjük a további sérüléstôl, nem terheljük, hûtjük, kompressziót helyezünk fel, felpolcoljuk és rögzítjük.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 32
32 MAGYAR EDZŐ A sportártalmak kezelésében az utóbbi években szemléletváltozás tapasztalható. Nem törekszünk mindenáron a gyulladáscsökkentésre, mivel sok esetben nincs is valódi gyulladásos folyamat. Inkább a gyógyulási folyamatot támogatjuk. Ez eredményezte a lokális szteroid injekciók jelentôs háttérbe szorulását is. Nem változott az alapelv, továbbra is az okot kívánjuk megszûntetni. A konzervatív kezelés módszerei sokrétûek, sokféleképpen csoportosíthatók és többnyire törekszünk a komplex alkalmazásra. A korábban gyakori teljes pihenô helyett a terheléscsökkentés és terhelésmódosítás szerepe nôtt. Hatékony és tudományosan is megalapozott a relatív pihenés módszere. Ilyenkor védjük a sérült testrészt, de megfelelôen adagolt és kontrollált gyakorlatokkal például ín és szalagsérülések esetén a kollagén rostok termelôdését és megfelelô irányú rendezôdését serkenthetjük. Hasonlóképpen az általános kondíció romlását és az izomatrófiát is megelôzzük. A gyógyszeres kezelés lehetôségei sportsérülések esetén meglehetôsen szûk körûek. Rendszeresen használjuk az ún. nem-szteroid gyulladáscsökkentôket, amelyek a fájdalmat és másodlagos duzzanatot is csökkentik, valamint az izomlazítókat. Kiegészítô szerepük van a vérömleny felszívódást gyorsító és helyi keringést javító szereknek. A helyi szteroid injekciók indikációs területe egyre szûkül. Ennek oka, hogy egyre szélesebb körben ismert a kortikoszteroidok kollagén rost elhalást okozó hatása, amelynek következtében az injekciók után hetekkel, vagy hónapokkal szalag- vagy ínszakadások alakulhatnak ki. Különösen veszélyeztetett az Achilles-ín, ma már szakmai hiba a közvetlen környezetébe adott szteroid injekció. A dopping-kontroll szempontjából érdemes tudni, hogy bejelentési kötelezettség van jelenleg is érvényben, bár nincs semmilyen lényeges teljesítményfokozó hatás. A konzervatív kezelések szerteágazó csoportját alkotják a
■
2009/2
fizikoterápiás módszerek, amelyek mindegyike valamelyik fizikai energia hatását használja fel: hô, mechanikai, ultrahang, sugárzások, mágneses tér, elektromosság. Ezek jól kombinálhatók egymással és egyéb módszerekkel, minimális a mellékhatások veszélye. Tágabb értelemben a gyógytorna is ebbe a kezelési csoportba tartozik, bár köztudottan önálló, fontos és egyre fejlôdô szakterület. A modern oki kezeléshez feltétlenül hozzátartozik a biomechanikai korrekció, akár anatómiai, akár funkcionális rendellenességrôl van szó. Ilyen például a láb statika, rugalmasság, hajlékonyság, ízületi stabilitás, izomerô vagy a propriocepció javítása. Ezek a kezelés hosszú távú sikerének és a kiújulás megelôzésének tényezôi. Az utóbbi években felerôsödött a tendencia az új, gyakran ellenôrizetlen és ellenôrizhetetlen módszerek alkalmazására. Közös célunk természetesen a minél gyorsabb és teljes gyógyulás, ez esetenként ellentétbe kerül a tudományos megalapozottság igényével. Ezt az ellentmondást rövidtávon nehéz feloldani, csak a józanész segíthet. Hosszabb távon az új módszerek elfoglalják megfelelô helyüket a terápiás palettán. A napjainkban divatosnak mondható, de elfogadhatóan megalapozott eljárások közé tartozik a lökéshullám terápia, a kineziotape és az elôkezelt, növekedési faktorban dús saját vér injekciója. A sportsérülések mûtéti kezelésének részletes bemutatása nem célja az elôadásnak. Az alapelvek azonban nagyon fontosak. Az elsô a megfontolt indikáció. Nem történhet nagyobb baj sportolóinkkal, mint egy felesleges mûtéti beavatkozás. A másik alapelv a minimális (vagy csökkentett) invazivitás. A beavatkozásokat igyekszünk fedetten (feltárás nélkül) vagy a lehetô legkisebb járulékos károsítással végezni. Az elôadás harmadik részében a sérülések megelôzésérôl (prevencióról) lesz szó. Ennek három szintjét a következô ábra szemlélteti.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 33
2009/2 ■ Nyilvánvaló, hogy a primer prevenció lenne az ideális, de ez jelenleg csak szûk körben valósul meg. A következô felsorolás a prevenció általános elemeit tartalmazza, részben edzôi, részben sportegészségügyi, részben közös feladatokat jelent. • Alkalmassági és szûrôvizsgálatok, csapatorvosi ellenôrzés - stabilitás, tengelyeltérés, stb. • Edzésvezetés - bemelegítés, levezetés - fokozatosság (túlterhelés elkerülése) - pszichés felkészítés (figyelem, motiváció) • Megfelelô célkitûzés - ellenfélválasztás, elvárások, stb. • Sportág típusos sérüléseinek ismerete alapján - elkerülés módszereinek oktatása - mentális és technikai képzés • Sportkörnyezet és verseny-elôkészítés - technikai feltételek - sporteszközök - környezeti tényezôk - szabadidô sportban tanácsadás • Sportági szabályok - betartása és betartatása - módosítása • Sportfelszerelés - mechanikai védelem direkt hatások ellen - ízületi stabilitás védelme ritka • Fiziológiai egyensúly • Dopping A sportsérülések 60 %-a az alsó végtagot érinti, az összes testtájat figyelembe véve, további részletezés esetén a boka és a térdízület a két legveszélyeztetettebb régió. Így érdemes kissé részletezni a térd-boka sérülés-megelôzési módszereit. Statisztikai bizonyítéka van a magas szárú cipôk preventív hatékonyságának, például kosárlabdázóknál. A ragasztás (taping) tradicionális külsô rögzítés, kiegészítô statikus stabilizációt jelent, olyan, mint az ízületi tok és
MAGYAR EDZŐ 33 szalagrendszer a testen kívül. A módszer alkalmas lehet az izom-ín egység védelmére is az ízületi túlmozgás gátlásával. A ragasztás anyaga (tape) lehet elasztikus vagy nem-elasztikus, ma már megoldott a bôrvédelem is vékony szivacsréteggel. Az utóbbi évtizedekben a felhelyezés technikája egyre fejlôdött, ma már komoly jártasságot igényel. A ragasztás hatása mechanikus és a bôr-receptorokon át proprioceptív is. A külsô ízületi rögzítôk modern eszközök, amelyek a hasznos mozgás megtartása mellett védik az ízületet a káros mechanikai hatásoktól. Legtöbbször a térden és a bokán használjuk, de ma már szinte minden ízületre van eszköz. A funkcionális térdrögzítôk feladata az instabil térd kóros elmozdulásának gátlása, így a secunder (másodlagos) prevenció eszközei. Bizonyos esetekben a mûtéti kezelés alternatíváját jelentik. Hasznos tudnivaló, hogy a hatékony rögzítô a térd hajlítását kissé korlátozhatja. Az sikeres alkalmazás feltétele a jól rehabilitált combizomzat is. A profilaktikus térdrögzítôk szerepe a sérülés-megelôzés, vagy a sérülés súlyosságának csökkentése, tehát a primer prevenció eszközei. Ezeket stabil vagy sikeresen stabilizált térden kell alkalmazni. Problémát jelent, hogy hatásuk statisztikailag még nem bizonyított. Ebben szerepe lehet a gyártmányok nagy számának és fôként a gyenge minôségû termékeknek. A preventív bokarögzítôk a primer és secunder prevenció eszközei, tehát sérülés-megelôzésre és már instabil bokára is alkalmazhatók. Hatásuk statisztikai és biomechanikai szempontból is igazolt. Elônyei a ragasztással szemben a következôk: állandó hatás, igazítás lehetséges, nem szükséges speciális jártasság a használathoz, gyorsan felhelyezhetô, bôrkímélô, olcsóbb, sporton kívül is használható. A sérülés-megelôzô módszerek egy része gyógytornászok szaktudásának segítségével sokkal hatékonyabb lehet, ilyen lehetôségek a speciális izomerôsítések, a proprioceptív tréning és a stretching különbözô formái. A modern, hatékony prevenció megvalósításához vezetô lépéseket van Mechelen ábráján láthatjuk:
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 34
34 MAGYAR EDZŐ Korszerû sporttáplálkozás
Szabó S. András rovata
■
2009/2
Zsírfogyasztási struktúra, a lipid metabolizmus szabályozása
A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit elemzô rovatunkban az eddigiek során 23 közleményben a következô témakörökkel foglalkoztunk: • fehérjebevitel, a sportolók fehérjeigénye • folyadékbevitel, a sportoló vízháztartása • testtömegcsökkentés, testsúlyszabályozás • táplálkozás a mérlegelést követôen súlycsoportokhoz kötött sportágak esetén • a vegetariánus étrend kihatásai a sportoló egészségére • a kreatin-kiegészítés jelentôsége a sportban • a sportolók tápláltsági állapota és jellemzô testfelépítése • a szabad aminosavak alkalmazásának jelentôsége, teljesítménynövelô hatása • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kalciumés magnéziumigénye • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló káliumés nátriumigénye - a nem fémes makroelemekre vonatkozó szükséglet a sportban • a sportolók alkoholfogyasztása és ennek kihatásai • a sportolók esszenciális mikroelemszükséglete • a diétás rostok élettani szerepe, a sportolók rostszükséglete • idôs sportolók táplálkozása • a sportolók zsíroldható vitaminellátottsága, vitaminigénye • nem fémes mikroelemigény sportolóknál • a sportolók vízoldható vitaminigénye • sportágspecifikus energiaigény • káros táplálkozási szokások • helytelen táplálkozási szokások • zsírbevitel a sportolói diétában • zsírellátottság optimálás, zsírhasznosulás Ismeretes, hogy a Magyar Edzô hasábjain 2002-ben indult a táplálkozási rovat. Elsôsorban a szerkesztôk részérôl folyamatosan megnyilvánuló elismerésnek és megtisztelô bizalomnak, valamint több, a folyóiratot rendszeresen olvasó edzô, sportoktató, sportszakember kedvezô véleményének, bátorításának, javaslatának és kérésének köszönhetôen a rovat folytatódik, s elképzeléseim szerint más, az eddigiek során nem tárgyalt, de a sporttáplálkozás egyes gyakorlati kérdésköreihez valóban szervesen kapcsolódó téma (pl. a táplálkozás-kiegészítôk jelentôsége, biológiailag aktív mikroelemek az étrendben, gyermekkorú sportolók táplálkozása, szénhidrátok jelentôsége a sporttáplálkozásban, speciális diéták alkalmazhatósága a sportolók esetében, táplálékok antinutritív komponensei, toxikus mikroelemek a sportolók táplálékában, a sportoló nô táplálkozása a terhesség alatt, vitaminszerû anyagok a sportolók táplálékában, aromaanyagok a táplálékban, táplálkozás a verseny során) is tárgyalásra kerül. Jelen rész folytatja s egyúttal lezárja a legutóbbi témakört - a zsírok élettani szerepe, zsírbevitel és zsírigény a sportolók táplálkozásában, zsírellátottság optimálás, zsírhasznosulás - s a zsírfogyasztási szerkezet, s a zsíranyagcsere szabályozásának egyes kérdéseit elemzi.
Zsírfogyasztási struktúra A korábbi évtizedekben a táplálkozástudomány fôleg az emberi szervezetbe jutó zsírok és olajok mennyiségi viszonyaival foglalkozott, s nem fordított kellô figyelmet az egyes zsírok eredetére, s az ipari feldolgozás - pl. a margaringyártás - következtében fellépô, a biológiai értéket módosító változásokra. Elsôsorban a nagyobb élvezeti értékük miatt a fôleg telített, hosszú szénláncú zsírsavakat (pl. palmitinsav) tartalmazó zsírokat többre becsülték, mint a növényi olajokat, annak ellenére, hogy a magas olvadáspontú állati zsírok többnyire lassabban szívódnak fel, s emésztésük is hoszszabb folyamat. Persze azt azért tudnunk kell, hogy a különbözô állati zsírok biológiai értéke nem azonos, s pl. a libazsír, vagy a vaj a nagyobb olajsav és kisebb sztearinsav tartalom miatt könnyebben emészthetôk - illetve élettani hatásuk kedvezôbb - mint a disznózsír, vagy a marha- és birkafaggyú. A növényi eredetû zsírok és olajok telítetlen zsírsavtartalma magasabb, olvadáspontja alacsonyabb, emészthetôségük általában jobb. A növényi zsírokban lényegesen nagyobb arányban fordulnak elô – az egyes kutatók által vitaminoknak, vagy vitaminszerû anyagoknak tekintett – többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA), amelyek egy része esszenciális, másik része csupán kedvezô élettani hatású. Mindez megváltoztatta a szemléletet a növényi eredetû zsiradékok fogyasztását illetôen, s világszerte az az álláspont alakult ki, hogy a fogyasztott zsiradéknak lehetôleg minél nagyobb hányada növényi eredetû legyen. Magyarországon is jelentôs változást mutat a növényi olaj és állati zsír felhasználás struktúrája, a háztartások döntô hányada ma már növényi olajat használ sütéshez, fôzéshez, illetve nagyobb részben növényi eredetû olajokat.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 35
2009/2 ■ Megemlítendô, hogy újabban kókusz- és pálmamagolaj desztillációjával olyan zsiradékot is elôállítanak, amely zsírsavösszetételében a 8 és 10 szénatomszámú kaprilés kapronsav dominál. Ezen zsiradékok – ellentétben a magas szénatomszámú zsírsavakból felépülô trigliceridekkel – a szervezetben elôzetes hidrolízis nélkül is jól felszívódnak. A különbözô élelmiszerek tényleges (abszolút) zsírtartalma mellett a relatív, azaz a szárazanyagtartalomra vonatkoztatott zsírtartalom ad érdemi információt. Így tekintve az egyes élelmiszereket, megállapítható, hogy a legtöbb húsipari terméknek kifejezetten magas a zsírtartalma, s a még közismerten alacsony zsírtartalmúnak vélt gépsonka esetében is több, mint 20 % a relatív zsírarány. A disznózsíron kívül a hazai táplálkozást tekintve kiemelt jelentôsége van a tejzsírnak, amit tej, tejtermék, illetve vaj formájában fogyasztunk, s kihangsúlyozandó, hogy a tojás is magas zsírtartalmú élelmiszer. A növényi olajok, illetve növényi eredetû zsiradékok közül Magyarországon a napraforgóolaj kiemelt jelentôségû, de nagy mennyiségben fogy a repceolaj is. A többi növényi olajnak - pl. mákolaj, kukoricaolaj, szójaolaj, szôlômagolaj, gyapotmagolaj, lenmagolaj, szezámmagolaj, földimogyoróolaj, csipkebogyómag-olaj, kókusz-zsír - konyhatechnikai felhasználása esetleges, s hazánkban nem jelentôs. Megemlítendô azonban – a mediterrán országokban megszokott étkezési struktúrához közeledve – hogy folyamatosan nô az olivaolaj felhasználás aránya (fôleg öntetek, saláták készítése esetében), s Magyarország egyes területein (pl. Ôrség) a biológiailag nagyon kedvezô hatású tökmagolaj fogyasztás is részét képezi a mindennapi táplálkozásnak. Magas zsírtartalma miatt talán még a dió tekinthetô többé-kevésbé fontos zsírforrásnak. Táplálkozásélettanilag egyébként az a célszerû, ha a sportoló a zsírszükséglet felét, vagy közel felét növényi olajokból fedezi. Bár nem kívánok a kérdésbe részletesen belemenni, de szükségesnek érzem megemlíteni, hogy az utóbbi idôben egyre több információ jelenik meg az ún. transz-zsírokról. Transz-zsírsavaknak a zsírsavak transz-izomerjeit nevezzük. Bár kis mennyiségben a transz-zsírsavak a természetes élelmiszerekben is elôfordulnak, de a transz-zsírsavak lényegében az élelmiszeripari termékekhez adagolt, mester-
MAGYAR EDZŐ 35 séges eredetû anyagok, amelyek nagy mennyiségben nyilvánvalóan káros hatással vannak a szervezetre.
A lipid metabolizmus szabályozása A zsíranyagcsere szabályozás meglehetôsen bonyolult fiziológiai folyamat, számos tényezô – pl. az élelmiszerek szénhidráttartalma, inzulintermelés – hatással van a testben végbemenô zsírszintézisre, illetve több tényezôtôl függ az is, hogy a termelôdô zsírnak mi lesz a sorsa a szervezeten belül, azaz tárolódik-e, vagy mobilizálódik. Megemlítendô, hogy a rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) eloxidálódnak, s nem tárolódnak. A zsírok bioszintézisét az elfogyasztott élelmiszerek szénhidráttartalma – lévén a szénhidrát- és zsírmetabolizmus összefügg – elôsegíti, az élelmiszerek zsírtartalma s a zsírokban lévô PUFA pedig mérsékli. A tárolás irányában, azaz a szervezetben belüli zsírakkumulációt elôsegítve hat a felnôtt kori diabetes, az elhízás s a túlzott tápanyagbevitel. A mobilizációt, oxidációt, energiafelhasználást pedig a catecholaminok jelenléte, a fiatalkori diabetes, a SCFA, a glukagon/inzulinhatás s természetesen az éhezés, az élettani szükségletnél kisebb mérvû tápanyag és energiabevitel segíti elô. A zsírszükséglet – illetve energia, esszenciális zsírsav és vitaminszükséglet - fedezését illetôen az tekinthetô célszerûnek a sportolók táplálkozásában, ha a szervezetbe jutó zsírok sokféle forrásból származnak és többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag növényi eredetû olajokat bôven tartalmaznak. Napi 100 g zsírszükséglettel számolva egy nagyon leegyszerûsített napi étrend pl. a következô lehet: 600 ml 1.5 % zsírtartalmú tej 9g 100 g tojás 12 g 100 g sovány sajt 14 g 100 g párizsi 20 g 50 g dióféle 25 g napraforgóolaj ételkészítéshez 20 g Látható, hogy a vázolt összeállításnak megfelelôen a szervezetbe jutó zsírmennyiségnek itt 55 %-a állati, s 45 %-a növényi eredetû. A cikksorozat folytatódik, a rovat következô része a táplálékkiegészítôk (étrendkiegészítôk) alkalmazásának s a sportolók felkészítésében történô felhasználásának egyes kérdéseit elemzi.
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 36
36 MAGYAR EDZŐ
etô Könyvismert
■
2009/2
Futó emlékek
KÔ ANDRÁS: TÁBORI ÉS A TÖBBIEK. BUDAPEST, 2008. (Amfipresz Apriori International) Vajon mondanak-e még valamit a mai fiataloknak a következô nevek: Iharos, Rózsavölgyi, Tábori? Gyaníthatóan nem sokat. Még a sport iránt érdeklôdô, abban és abból a jövôben élni szándékozók körében is döbbenetes a sportágtörténeti ismeretek hiánya. Minôsített sportolók alig tudnak egy-egy, sportágukban valamikori nagyságot megnevezni, ellenfeleket, gyôzelmeket, eredményeket idézni. S hogy vajon miért nem? Talán azért, mert az olvasás – könyvek és sajtótermékeké – ma már nem divatos idôtöltés. Minden ismeret forrása – hiszik egyesek, s egyre többen – az internet, ami valóban nagy találmány és segítô is lehet a bajban, de egyben tévutakra is vezet(het). Bárki, bármikor ellenôrizhetetlen információkat helyezhet el a világhálón és ember legyen a talpán az, aki azt követôen kiigazítatja a tévedéseket. Talán ezért is szeretem a könyveket, amelyek természetesen ugyancsak tartalmazhatnak tévedéseket, elírásokat, de akik azokat írják, igyekeznek „tiszta forrásból" meríteni. Ilyen tiszta forrásból merítô újságíró – sportszakíró
– Kô András, aki évtizedes (sport)újságírói pályafutása során tucatnál több könyvet tett le a sportot szeretô olvasók képzeletbeli asztalára. Írt vívókról és kerékpárosokról, sportoló nagyságokról és eseményekrôl. Alig egy esztendeje jelent meg a Grosics Gyuláról írott kötete és most itt a következô: „Tábori és a többiek". A beszélgetôtárs Tábori László, az egykori nagy bajnok, a magyar középtávfutók egyik legeredményesebb, legismertebb személyisége. Ô vall Kô Andrásnak életérôl, a sportról és a hazáról, szülôkrôl, edzésmódszerekrôl és a társakról. Iharosról, Rózsavölgyirôl, Béresrôl, Mikesrôl és másokról s természetesen a feledhetetlen, szigorú, magába zárkózott, de a futásról mindent tudó Iglói Mihályról. Arról az emberrôl, akinek a sportpályafutását a második világháború kettétörte, a több éves szovjet hadifogság azonban meg nem törte. Az 1940-es évek második felétôl 1956-ig a legsikeresebb magyar atlétaedzô – a középtávfutóké – volt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését kö-
vetôen a melbourne-i olimpia után ô is a külföldön maradást válassza. Sikerei ott is voltak, tudását elismerték. Az USA, majd Görögország jelentette számára a késôbbi edzôi mûködése helyszínét, hogy azután az ún. „rendszerváltoztatást" követôen élete utolsó néhány éve még Magyarországon adasson meg neki. Tábori életútja mondhatjuk úgy az 1930-as években született vidéki, kis jövedelmû családok gyermekeinek tipikus életútja. Iskola, sok sport és egy értô szem, aki kiválasztja és a szorgalom, ami a csúcsokra emeli. Visszafogottan, ôszintén vall mindezekrôl Tábori László, ahogy arról is mennyit és hogyan edzettek, miért volt számukra fontos a munka és a velejáró siker. Mert a sikert ingyen nem adták. Esô, hó, hideg, forróság nem számított. Várta ôket a Népliget, a Tüzér utca, a Népstadion. Az a stadion, ahol tízezrek tomboltak egy-egy sikeres világcsúcs kísérlet után, ahol a labdarúgó mérkôzések elôtt, közben és után mindig fontos volt az atlétika, a futás, ahol világcsúcsok születtek, ha kellett „ren-
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 37
MAGYAR EDZŐ 37
2009/2 ■ delésre". S a magyar atléták szállították azokat. Tucatnyian tartoztak közülük a világ élvonalába. Nemzetközi versenyek itthon és Angliában, Svédországban, Ausztriában, Olaszországban. Utazás Ausztráliába és a világ nem kevés országába. Nem kevés helyen marasztalták is ôket, de ôk hazajöttek. Mert nem a pénz volt a fô motivációs erô – jóllehet az átlag magyar polgárhoz képest jobban élhettek az 1950-es évek Magyarországán – hanem sokkal inkább a siker íze, a gyôzelem iránti vágy. S ezért sok mindenre képesek voltak. 1956 októbere-novembere, a forradalom és a szabadságharc álmokat ébresztett. Egy nemzet önállóságának az álmát és lehetôségét és sportolói, szurkolói álmok omlottak össze a szabadságharc leveretése után. Melbourne, a Nyári Olimpiai Játékok jelentették az álmot, az ott remélt sikereket. Sok tízezren remélték, hogy a magyar sport nagyobb sikert érhet el, mint 1952-ben Helsinkiben. S az álom, álom maradt. Volt olyan sportoló, aki el sem utazott Ausztráliába – pl. Iharos Sándor – és aki elutazott nem tudta „hozni" a várt eredményt. Vajon mire lettek volna képesek Tábori László, Rózsavölgyi István és sokan mások, akiknek néhány másodperc, centiméter, összpontosítás hiányzott csak ahhoz, hogy jobb helyezést érjenek el s akár olimpiai bajnok lehessenek? Nem tudhatjuk, mert a megtörténtek nem tehetôk meg nem történtek-
ké. Így látja ezt Tábori László is, aki az új hazájában - az Amerikai Egyesült Államok - is megállta a helyét. Kiváló eredményeket ért el versenyzôként, miközben igazi nemzetközi megmérettetésre nem volt lehetôsége, nem lévén állampolgára az USA-nak. Mégsem keserûen emlékezik. Boldog és büszke, hogy fiatalok ezreivel ismertette és szerettette meg a futást. Az volt és az ma is mindennapi élete. Klubbot alapított, versenyeket rendezett és cipôboltot tulajdonol, ahol minden betértnek a legjobb cipôt ajánlja. Ismeri a lábat, az igényeket és felismeri, mit igényel a vevô. Beszélgetést, gyors kiszolgálást, múlt idézést. Tábori Lászlónál/Tábori Lászlótól mind ezt megkaphatja, ahogy mi is részesülhetünk ebben Kô András jóvoltából, aki könyvében beszélgetô – vagy inkább beszéltetô – társa Tábori Lászlónak. Értôen és visszafogottan érdeklôdik, ha kell, kiegészít, adatokkal szolgál. Olyan adatokkal, amelyek ma már a sportlexikonok, adattárak oldalain találhatók: ki, mikor, hol, milyen eredménnyel nyert, ért el helyezést… Tábori László ôszinte és igaz beszélgetôtárs. A többieket – akikrôl szól – erényeivel és hibáival együtt értékeli, és úgy véli a köztük valamikor kialakult sorrend valós és hiteles volt. Sporttársak, haverok, néha még barátok is voltak. Örültek egymás sikereinek, de önálló egyéniségek voltak s ôk már azok is maradnak, mind azok számára, akiknek fontos a magyar sport és fontos, hogy megismerjék azt a világot is, ami-
kor nem csak belôle, de érte is éltek! S hogy mi lehetett volna, ha másként alakul Tábori László élete az Amerikai Egyesült Államokban, miként élt volna, mivel kereste volna meg a kenyerét? Arról röviden így szólt: „Minden bizonnyal nem edzôként. Két területen is továbbléphettem volna: bôripari szakképesítést még otthon szereztem, a vasiparit már itt kinn. Lehet, hogy befejeztem volna mind a négy évet az egyetemen, nemcsak hármat, és tanultam volna utána is tovább. Azt tapasztalom ugyanis, hogy ma az egyetem Amerikában annyit ér, mint ötven évvel ezelôtt a középiskola."… Sajnos ez a jelenség nem amerikai sajátosság, igyekszünk követni a példát, pedig nem azt kellene „kopírozni", sokkal inkább azt, amit a Talabircsuk néven született fiatal fiú tett: legyôzni a gôzmozdonyt a vasútállomásról induló „futóversenyben", sikereket elérni a sportban, önfeledten és boldogan habzsolni a gyerekkorban csak álmodott dobostortát, a csokoládét. Mert az élet Tábori/Talibircsuk/ László számára sem volt habos torta, de a tisztességes munka, a tenni akarás, az elszántság meghozta az eredményét: élete, sportolói pályafutása sokak számára lehet példa, ahogy eredményei is, amelyek az 1950 és 1962 közötti versenyeket tekintve szinte teljesek. Érdemes azokat is tanulmányozni, ahogy nézegetni az egykori fotókat, amelyek a magyar középtávfutás nagy korszakát és egyéniségeit örökítették meg! Szakály Sándor
A nagy négyes (balról jobbra): Iharos, Tábori, Rózsavölgyi, Mikes
Magyar Edzo 2009/2
2009/06/18 07:09
Page 38
38 MAGYAR EDZŐ
■
2009/2
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS* A Magyar Olimpiai Bizottság Közgyûlése 2008. április 25. napján elfogadta a „BAY BÉLA" sportágfejlesztési program beindítását, az olimpiai játékokra felkészítô edzôk anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése érdekében. I. A program célja: A olimpiai felkészítésben résztvevô 50 edzô anyagi és erkölcsi megbecsülésének elôsegítése. II. A támogatás kerete: 60.000.000 Ft/év A pályázaton nyertes edzô juttatása: 100.000 Ft/hó Az összeg fedezetét a Magyar Olimpiai Bizottság saját bevételeibôl biztosítja. Az támogatás meghatározott idôtartamú (12 hónap), azaz 2009. július 01. napjától 2010. június 30. napjáig terjedô idôszakra vonatkozik. III. A pályázatok feltételei 1. Pályázatot nyújthat be, az a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezô természetes személy, aki a sportolónak a sporttevékenységre való felkészítését végzi, valamint: • magyar állampolgár • minimum középfokú edzôi végzettséggel rendelkezik • olimpiai kerettag versenyzô felkészülését irányítja. • olyan szakember, aki hosszú távon kívánja segíteni sportága eredményességét • kötelezôen részt vesz az edzôk továbbképzésén • munkájáról, tapasztalatairól félévente írásbeli beszámolót készít a MOB Szakmai és Tudományos bizottsága részére. • a pályázatát a sportági szakszövetsége és egyesülete is támogatja./aláírás,pecsét/ • versenyzôje nem követett el doppingvétséget IV. A pályázat benyújtásának módja: A pályázatot kérjük postai úton eljuttatni zárt borítékban, feltüntetve „BAY BÉLA Program", a MOB irodába (Magyar Sportok Háza, MOB 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.) V. A pályázathoz szükséges okiratok a következôk: • szakmai önéletrajz (edzôi pályafutás, iskolai végzettség, elért eredmények, szakmai célkitûzések) • edzôi végzettségrôl másolatok • olimpiai kerettag versenyzôinek névsora és legjobb eredményei, olimpiai célkitûzések. VI. Pályázat elbírálása 1. A pályázatok elbírálásában részt vesz a Magyar Olimpiai Bizottság Szakmai és Tudományos bizottsága. 2. A pályázatok elbírálása az állami forrásokból származó edzôi jövedelmek figyelembevételével történik. 3. A döntésrôl a pályázókat a MOB írásban értesíti, az eredményt a honlapján is közzé teszi. 4. A pályázatok beérkezése és azok lezárása után, ha egy sportágból több pályázat érkezett, akkor a szövetségnek rangsorolnia kell a pályázatokat. A Bay Béla Programba kerülésrôl a MOB alelnöke, fôtitkára és a MOB szakmai igazgatója dönt, akik a döntésükrôl a MOB elnökségét rendszeresen tájékoztatják. Budapest, 2009. május 25. *A felhívást utólagosan és kizárólag tájékoztatásul tesszük közzé
Magyar Olimpiai Bizottság
