MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI INTÉZET
VALENTINY PÁL
AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK SZEREPE A TERMELÉKENYSÉG VÁLTOZÁSÁBAN
(A RÉSZJELENTÉS AZ MTA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET ÉS AZ MTA KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI INTÉZET KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS KERETÉBEN A MeH-MTA „A GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG ERŐSÍTÉSÉRE IRÁNYULÓ TEVÉKENYSÉG” C. KUTATÁSI PROGRAMBAN KÉSZÜLT)
BUDAPEST, 2004. JÚNIUS
Tartalomjegyzék VALENTINY PÁL.................................................................................................................................................... 1 BUDAPEST, 2004. JÚNIUS................................................................................................................................ 1
TARTALOMJEGYZÉK........................................................................................................................................ 2 BEVEZETÉS........................................................................................................................................................... 3 1. INFOKOMMUNIKÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK ÉS A NÖVEKEDÉS...............................................................................................4 2. AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK SZEREPÉNEK ÉRTÉKELÉSE AZ EURÓPAI UNIÓ-BAN........................................... 10 3. INFOKOMMUNIKÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK AZ ÚJ TAGORSZÁGOKBAN.................................................................................. 18 4. A HAZAI HELYZET FŐBB VONÁSAI...........................................................................................................................22 HIVATKOZÁSOK................................................................................................................................................24
2
Bevezetés A kutatásra kiválasztott kérdésköröket a nemzetközi tendenciák és a hazai aktualitásuk szemszögéből egyaránt vizsgáltuk. A nemzetközi tendenciák esetében külön ki kellett térni az „élenjáró” – többnyire amerikai – és az európai helyzetre, fejleményekre, gyakorlatra. Ez a megközelítésmód a kérdések többségénél lehetőséget adott arra, hogy egy „piacosabb” megoldást és az EU általában „aktivistább” felfogását leírjuk, megértsük. Hasznosítani kívántuk az ezen a területen is egyre erősödő benchmarking gyakorlatot. A kilencvenes évek végére egyre többen vallották, hogy a világgazdaság a globalizáció és az infokommunikációs technológiák (ICT) gyors fejlődése (minőség, műszaki jellemzők ugrásszerű változása, árak tartós csökkenése) következtében alapvető változásokon megy keresztül. A piacgazdaság kilencvenes évekbeli térhódítását a számítógépipar és -használat jelentős fejlődése kísérte. A félvezetők gyártásában egyre gyorsabb, egyre jobb minőségű és egyre olcsóbb termékek jelentek meg, ennek következtében a chipek gyártásában 18-24 hónaponként duplázódott a felhasznált félvezetők száma. A számítógépeknél mindennapossá vált a piacokat integráló, az embereket összekötő, a hagyományos kötöttségeket és határokat figyelmen kívül hagyó Internet használata. Mindezzel együtt megfigyelhető volt egyes országokban - elsősorban az infokommunikációs technológiákat nagy mértékben alkalmazókban - a termelékenység jelentős javulása is. A gazdasági változások számos jellemzőjének közös elnevezéseként többek között az "új gazdaság", az "ismeretalapú gazdaság", az "e-gazdaság" - illetve még szélesebb körben értelmezve -, az „információs társadalom” elnevezések terjedtek el Az Európai Unió és a hazai kormányzati dokumentumok szóhasználatában az információs társadalom kifejezés terjedt el. Az információs társadalom kialakulásához szükséges infokommunikációs technológiák növekedésre gyakorolt hatása alakulásának kérdésköre a legélesebb viták középpontjában áll. Nem annyira a jelenségek, mint inkább a mérhetőség körül van a legnagyobb vita (Ricci (2000), Gust-Marquez (2002), Jalava-Pohjola (2002), van Ark (2002), Jorgenson, Ho, Stiroh (2003), Oliner, Sichel (2003)). A szerkezeti változások kérdéskörén belül különösen fontos az infokommunikációs technológiák elterjedésének szektorspecifkus vizsgálata, amely magában foglalja az e-gazdaság térnyerésének vállalatokra gyakorolt hatásait is (COM(2001)711, The e-Economy in Europe (2001)). A szektorspecifikus vizsgálatokat érdemes nem csak az infokommunikácós technológiákat leginkább használó, újabb típusú szolgáltató ágazatokra kitejeszteni (pl. banki szolgáltatások), hanem a „hagyományos” ágazatok abszorpciós képességének vizsgálatára is, mint például a hálózatos iparágak (Cohen-Salomon-Nijkamp (2002)). Az információs társadalom működtetéséhez szükséges infokommunikációs technológiák legfontosabb alapeleme az információk digitális továbbítását biztosító infrastruktúra, a telekommunikációs hálózatok. Az infokommunikációs technológiák terjedésének vizsgálatakor a - tágan értelmezett - távközlési hálózatokhoz való hozzáférés alakulásának vizsgálata az egyik legfontosabb kutatási téma. A hozzáférést részben a szolgáltatók oldaláról a verseny lehetőségének kibontakozása vagy akadályozása szempontjából, többek között az összekapcsolás kérdéskörén keresztül vizsgálva szokás elemezni, részben pedig a felhasználók szemszögéből, amelybe a szolgáltatások igénybevételének egyetemes volta is beleértendő (pl. milyen szolgáltatások kerülnek be az e-kormányzat által biztosítandó szolgáltatási körbe, akár az állampolgárok, akár az üzleti élet szereplői részére) (Kiss-MajorValentiny (2000), Valentiny (2000)). A hozzáférés kérdésébe az Internet használatát vizsgálva is beleütközünk (Kiiski-Pohjola (2002)). A kutatás kísérletet tesz az Internet elterjedését befolyásoló legfontosabb összetevők számbavételére (árak, versenyhelyzet, felhasználók 3
iskolázottsági szintje stb.), a hazai helyzet elemzésére. A hozzáférés problémáinak tárgyalásánál a szabályozás kérdései kerülnek előtérbe, itt válaszolható meg az a kérdés, hogy az információs társadalom kialakulásában milyen szerepet játszhat az állami szintű beavatkozás és ösztönzés (Cave-Mason (2001), Shelanski (2002)). 1. Infokommunikációs technológiák és a növekedés Az elmúlt két évtizedben az infokommunikációs technológiák előállításának és felhasználásának gyors növekedése volt tapasztalható. Az OECD országok jelentős részében – különösen az Egyesült Államokban - a GDP növekedésének gyorsulása is tapasztalható volt a 90-es évek második felében. A két jelenség összekapcsolásából a gazdaság új fejlődési útjának, az új gazdaság, az információs társadalom kialakulásának képe bontakozott ki. Ennek az új gazdasági törvényszerűségeket is felmutató fejlődési útnak (pl. az infokommunikációs technológiák előállításában általában a csökkenő és majdnem megszűnő határköltségek a jellemzőek) a szélsőséges interpretációit a 2000-t követő években az infokommunikáció különböző területein mutatkozó visszaesések visszanyesték. Ezeknek a fejleményeknek a hatására egyre többen foglalkoztak az infokommunikációs technológiák növekedésben játszott valós szerepének a megismerésével. Az infokommunikációs technológiák növekedést támogató szerepét a legtöbb empirikus vizsgálat az Egyesült Államokban mutatta ki. Az Egyesült Államokban a 90-es évek második felében nem csak a GDP növekedési üteme gyorsult fel, hanem a termelékenység is gyorsabban nőtt, mint az évtized első felében. Ebben szerepet játszhatott az infokommunikációs technológiákat előállító ágazatok termelékenység növekedése és/vagy az, hogy ezeket a technológiákat egyre hatékonyabban használták fel más ágazatokban. A fejlett országok egy jó részében azonban az amerikaihoz hasonló termelékenység növekedést nem regisztráltak. Az amerikai eredményeket ugyanakkor számbavételi problémák (infokommunikációs technológiák előállítása, az infokommunikációs beruházások és az infokommunikációs termékek, szolgáltatások ára körüli bizonytalanságok) miatt sokan vitatják és sokszor az üzleti ciklusok hatásaival magyarázzák. A növekedési modellekre épülő vizsgálatokban az infokommunikációs technológiákat különálló input tényezőként vizsgálják. Országok közötti összehasonlító vizsgálatokra azonban csak nagy kompromisszumok árán kerülhet sor, mert az ICT beruházásokra nemzetközileg összevethethető adatsorok nem állnak rendelkezésre. Az eddig folytatott vizsgálatok nagy része aggregált adatokkal dolgozott, ágazati adatok nélkül jutottak megállapításokhoz. Ebben is alapvető szerepet játszott, hogy az ICT beruházásokra és az ICT tőkejavak alakulására nemzetközileg összevethető becslések nem álltak rendelkezésre. Az Egyesült Államokra elvégzett vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy az ICT más ágazatokba történő széleskörű behatolása következtében a teljes termelékenység növekedésében az ICT előállító ágazatok akár 60 százalékos részesedést is elérhettek a 90-es években, miközben a teljes kibocsátás néhány százaléka tudható csak be ezeknek az ágazatoknak (az egyes országokkal és a nemzetközi összehasonlítással foglalkozó, gyorsan gyarapodó irodalom 2001 előtti helyzetéről lásd: Ark (2002)). Az újabb vizsgálatokban igyekeznek megkülönböztetni az ICT előállításával foglalkozó ágazatokat az infokommunikációs technológiákat erőteljesen illetve kevésbé használó ágazatoktól. Ennek a különbségtételnek az alapján megállapítható, hogy bár a munkatermelékenység növekedéséhez – országonként eltérő mértékben – az ICT előállításával foglalkozó ágazatok közvetlenül is hozzájárulnak, a legnagyobb hozzájárulás az 4
infokommunikációs technológiákat intenzíven felhasználó ágazatoktól származik. Ezen utóbbiak körébe tartoznak a nagyobb szolgáltató szektorok, a pénzügyi, üzleti, kereskedelmi szolgáltatások. Az infokommunikációs technológiák növekedésre gyakorolt hatásának vizsgálatakor tehát az alábbi három elemet próbálják meg elkülöníteni. Az ICT előállító ágazatok közvetlen hozzájárulását hardver, szoftver elemekre és a kommunikációt biztosító eszközökre bontva vizsgálják. Az ezen a területen lezajlott rendkívüli technológiai megújulást egyfelől a félvezetőiparban jelentkező folyamatos és egyesek szerint gyorsuló, mások szerint hamarosan technológiai falba ütköző változások (legegyszerübben mérve: méretcsökkenések) jelzik, másfelől az infokommunikációs technológiák minden területén (félvezetők, számítógépek, távközlési berendezések, szoftverek) mutatkozó, három évtizede tartó relatív árcsökkenések teszik érzékelhetővé (ezeket a folyamatokat követi nyomon többek közt Jorgenson (2003b)). Az infokommunikációs technológiák előállítása természetesen országonként eltérő és így az ICT növekedésben játszott közvetlen hatása is különböző lehet. Az ICT használata további növekedési lehetőségeket nyit meg az egyes iparágak előtt, amelyek közül a szolgáltatások számítanak a legintenzívebb felhasználók közé. Végül harmadik hatásként az ICT alapon létrejövő innovációs lehetőségek bővülésével, az ICT használatának tovagyűrüző hatásaival szoktak számolni. A legfejlettebb országok G7 csoportjára végzett számítások azt mutatták, hogy a növekedést meghatározó tényezőkön belül a termelékenység alakulásában az ICT szerepe sok országban rendkívül jelentős. A termelékenységnövekedés forrásai egyes országokban (százalékpont)
USA
Kanada UK Nem ICT előállító ICT előállító Forrás: Jorgenson (2004) 36.o.
Franciao.
5
Németo.
Olaszo.
Japán
Az infokommunikációs technológiákat előállító iparágak növekedésben játszott szerepe mindenütt pozitív volt a vizsgált időszakban és a kilencvenes évek második felében az első öt évhez viszonyítva nőtt a hozzájárulásuk. Ami a tőkének a növekedéshez való hozzájárulását illeti, a nyolcvanas évtizedben és a kilencvenes évek első felében az információs technológiák előállításában érintett területek szerepe nagyjából azonos volt, azonban a kilencvenes évek második felére részesedésük megnőtt (lásd alábbi táblázat), egyes országokban (pl. Egyesült Királyság) a tőkének betudható növekedésben a nem ICT alapú ágazatok hozzájárulását is meghaladta. A tőke növekedéshez való hozzájárulása egyes országokban (százalékpont)
USA Kanada UK Nem ICT előállító ICT előállító Forrás: Jorgenson (2004) 35.o.
Franciao.
Németo.
Olaszo.
Japán
Az utóbbi évek másik visszatérő összehasonlítási területe az Egyesült Államok és Európa (Európai Unió) vetélkedése a növekedés és termelékenység alakulása területén. Az ICT beruházások nagyjából azonos ütemei ellenére az ICT tőke és az ICT előállítás teljes tényezőtermelékenysége együttes hatása a munkatermelékenységre Európában alacsonyabb volt mint az Egyesült Államokban, és ez a különbség még növekedett is a kilencvenes évtized második felében. Az európai átlagon belül nagy eltérések vannak az egyes országok között és vannak olyanok országok, amelyek az Egyesült Államok mutatóit több területen elérik, esetleg meghaladják (az északi országok, Hollandia, Írország, Egyesült Királyság). Az ICT elterjedésében valóban mutatkozik egyfajta megkésettség az EU átlagát tekintve, de az ICT szerepe ugyanakkor úgy tűnik nem magyarázz meg minden a termelékenység visszaesésével összefüggő változást. Az összehasonlítások legszembetűnőbb vonása a termelékenység csökkenése az EU-ban a kilencvenes évek második felében, bár az ICT-t intenzíven használó ágazatok megőrizték termelékenységi mutatóikat, de ezek nem gyorsultak, mint ahogy az az Egyesült Államokban tapasztalható volt. Ezen tényezők alapján is sokan úgy gondolják, hogy az ICT önmagában nem képes a termelékenység különbsége magyarázatát adni. 6
Az éves átlagos munkatermelékenység növekedéséhez való hozzájárulás (egy munkaórára jutó GDP, százalékpont) 1990-1995 EU Munkatermelékenység növekedése Tőkeintenzitás hozzájárulása ebből ICT tőke Teljes tényezőtermelékenység hozzájárulása ebből ICT előállítása (szoftver nélkül) ICT hozzájárulása összesen
1995-2000
USA
2,45 1,34 0,28 1,12 0,14 0,43
EU-USA különbség 1,19 1,26 0,58 0,75 0,40 -0,11 0,61 0,51 0,23 -0,08 0,62 -0,20
EU 1,43 0,80 0,40 0,62 0,20 0,61
USA
EU-USA különbség 2,21 -0,78 1,00 -0,20 0,75 -0,34 1,21 -0,58 0,40 -0,20 1,15 -0,54
Forrás: Ark et al. (2003) 44.o. Újabban kísérletek történtek a közép-kelet európai térség hasonló vizsgálatokba történő bevonására is (lásd az alábbi táblázatot). A poszt-szocialista országokban zajló folyamatoknál sokan felvetik, hogy az utolérési erőfeszítések következtében az egyes ázsiai országokhoz hasonlóan érvényesülni fognak a gazdasági elmaradottság gyors leküzdéséből származó előnyök, különösen, ha arra számítunk, hogy a 15 tagú EU átlagában a növekedés alacsony termelékenységi szint mellett folytatódik. Ugyanakkor számos kétség is felmerül az utolérés lehetőségét illetően. Egyrészt az EU jelenlegi termelékenység lassulását az ICT technológiák elterjedésében jelentkező késleltetett hatás ellensúlyozhatja, másrészt a kelet-európai térségben inkább az alacsony és a közepes technológiai szintű ágazatokban jelentkezett versenyelőny. Az infokommunikációs technológiákat előállító, azt intenziven és kevésbé intenzíven használó ágazatok hozzájárulása a munkatermelékenység növekedéséhez (százalékpont) EU-15 1995-2001 1.34
US 1995-2001 2,19
Cseho. 1993-2001 2,83
Magyaro. 1993-2000 2,41
Lengyelo. 1993-2001 3,33
Szlovákia 1993-2001 2,50
0,58
0,98
0,68
0,68
0,21
0,15
ICT-t előállító feldolgozóipar
0,20
0,73
0,15
0,27
0,06
0,12
ICT-.t előállító szolgáltatások
0,38
0,25
0,53
0,42
0,15
0,03
0,46
1,17
1,55
0,54
1,57
0,40
ICT-t használó feldolgozóipar
-0,01
-0,12
0,67
0,46
0,65
0,98
ICT-t használó szolgáltatások
0,47
1,29
0,89
0,07
0,92
-0,58
ICT-t kevéssé használó ágazatok
Munkatermelékenység növekedése ICT-t előállító ágazatok
ICT-t használó ágazatok
0,29
0,06
0,60
1,19
1,56
1,96
ICT-t kevéssé használó feldolgozóipar
0,01
-0,18
0,94
0,31
0,66
1,84
ICT-t kevéssé használó szolgáltatások
0,30
0,10
-0,01
0,80
0,75
1,54
ICT-t kevéssé használó egyéb ágazatok
-0,01
0,14
-0,33
0,08
0,15
-1,43
Forrás: Ark, Piatkowski (2004), 20.o. A táblázatban szereplő kelet-európai országok közül az infokommunikációs technológiák előállításában a magyar feldolgozóipar szerepel az élen és ezzel a részesedésével az EU-15 átlagát is meghaladta. Ebben valószínüleg fontos szerepet játszik, hogy a beáramlott külföldi 7
beruházásokra stratégiai szövetségek épültek a hazai és a külföldi vállalatok között. Csehország viszont az infokommunikációs technológiák szolgáltatási területén mutatott fel a kelet-európai és a EU-15 átlagnál magasabb hozzájárulást. A kelet-európai országokban a munkatermelékenység alakulásában döntő szerepet játszottak a strukturális átalakulással párosuló munkahely-megszűnések és a foglalkoztatottsági ráta csökkenése. Az EU korábbi tagországaiban ezzel szemben a foglalkoztatottság szintje lassan emelkedett, miközben a termelékenység növekedése lelassult. Ezeknek a hatásoknak az eredője nem feltétlenül a két országcsoport konvergenciáját eredményezi. A munkatermelékenység összetevői mélyebb elemzésének fontosságára, Európa és az Egyesült Államok közötti termelékenység-különbség eltérő értelmezési lehetőségeire hívja fel a figyelmet Blanchard (2004), bemutatva, hogy milyen hatása van annak, ha az egy főre jutó GDP mellett az egy munkórára jutó GDP arányát is figyelembe vesszük. Az Egyesült Államok és Európa összehasonlításában az utóbbi esetben már felzárkózásról míg az előbbinél legfeljebb a lemaradás változatlanságáról beszélhetünk. Az infokommunikációs technológiáknak a termelékenység alakulásában játszott jelentős szerepét többen megkérdőjelezik. A kilencvenes évek ICT beruházási fellendülését egyszeri, nem folytatható folyamatnak tekintik. A termelékenység növekedésében csak az infokommunikációs technológiák előállításának szerepét látják bizonyítottnak, ugyanakkor a az ICT használatával összefüggő hatásokat, az ICT beruházások következtében feltételezett tőkeintenzitás-növekedés mértékét túlértékeltnek tekintik. Gordon (2003, 48-51.o.) véleménye szerint a kilencvenes évek ICT beruházásainak magas szintje csak átmeneti jelenség volt és sok makro- és mikroökonómiai tényező együttes hatásának a következménye. Ilyenek a tőzsde hosszantartó fellendülése, az alacsony infláció és a munkanélküliségi ráta ezzel egyidőben zajló szokatlan csökkenése valamint az a tény, hogy az Internet révén keresleti oldalról is erőteljes növekedési hatás érvényesült. A keresleti tényezők változása azonban mára az infokommunikációs technológiák növekedésének lassulását hozzák, az Internetet csak egyszer lehetett felfedezni, a szoftverek területén az innovatív tevékenység pedig nem képes lépést tartani a számítógépek teljesítmény növekedésével. Abban úgy tűnik egyetértés alakult ki, hogy az Egyesült Államokban a kilencvenes évek második felében feltűnően megugró termelékenység növekedés egyik tényezőjeként az infokommunikációs technológiák jönnek szóba. Abban, hogy mennyire jöhetnek szóba megoszlanak a vélemények és abban is különböznek, hogy milyen egyéb tényezők játszhattak szerepet ebben a változásban. Az utóbbi néhány évben megerősödött az a kutatási irányzat, amely az egyéb tényezők hatását összekapcsolta az ICT hatásaival, pontosabban az ICT használatának jellegzetességeit vizsgálva próbált a használat módja és az ICT között kapcsolatot keresni. Ezekben a vizsgálatokban is elsősorban arra a kérdésre kerestek vélaszt, hogy Európa (vagy más fejlett ország, pl. Japán) miért nem ment át hasonló termelékenység növekedésen, ha az alapvető infokommunikációs technológiák úgyanúgy elérhetők voltak és a beruházási hányadok sem lényegesen különböztek. Az Egyesült Államokkal való összehasonlításnak különösen jó terepét nyújtja az Egyesült Királyság (UK), mert az általános makroökonómiai teljesítmény mutatókban hasonlóság mutatkozik (GDP növekedése, beruházások felfutása, infláció és a munkanélküliség csökkenése), míg a termelékenység alakulásában az UK helyzete inkább a többi európai országéhoz (és Japánéhoz) hasonlít, a munka- és a teljes tényezőtermelékenység növekedési üteme csökkent. A két ország összehasonlítását megkönnyíti az is, hogy a piaci intézményekben, a szabályozási környezetben több azonosság mutatkozik, mint más ország esetében. 8
A tanulmányok nagyobb része elfogadja, illetve igazolja azt az állítást, hogy a teljes tényezőtermelékenység növekedési üteme gyorsulásának nagyobb részét az ICT előállításának ágazatain kívül tapasztalható növekedés gyorsulás magyarázza (Lásd pl. Basu et al. (2003)). Amennyiben ez így van, felmerülhet a kérdés, vajon az infokommunikációs technológiák játszhatnak-e meghatározó szerepet más ágazatok teljes tényezőtermelékenységének gyorsulásában. Ebben az esetben lehetséges, hogy olyan "egyetemesen használható technológiával" (general purpose technology) van dolgunk, amely a felhasználóinak termék, szolgáltatás előállítási folyamatait alapvetően megváltoztatja. Azt, hogy milyen típusú technológiák tartozhatnak ebbe a körbe, illetve ezeknek milyen szerepe van a termelékenység változásban széles körben vitatják, a legújabb korból a legtöbbször a vasút és a villamosenergia szerepét említik. Egyes szerzők ezeknek a technológiáknak alapvető hatásmechanizmusait kísérlik meg az infokommunikációs technológiákkal összevetni (David, Wright (1999), Miller (2003)). Az egyre olcsóbbá váló infokommunikációs technológiák esetében lényeges hatás csak akkor következhet be, ha a felhasználók egyéb termelési tényezőiket a korábbitól radikálisan eltérő módon, innovatívan és termelékenység növelő hatással párosítják az infokommunikációs technológiákkal. Az infokommunikációs technológiákat felhasználó ágazatokban ezek a technológiák folyamatos megújulást, innovációra ösztönző hatásokat váltanak ki. Az ICT teljeskörű hatásaihoz tehát kiegészítő beruházásokra lehet szükség, akár fizikai értelemben, de még inkább a szervezet, a képzettség megváltoztatása értelmében. Az infokommunikációs technológiák behatolása következtében sok helyütt a termelési, előállítási folyamatokat újraszervezték, aminek eredményeként a szervezeti változásokban megtestesülő tudás (szervezeti tőke) halmozódott fel. Az infokommunikációs technológiákban bekövetkező fejlődés pedig a gazdaság egészének innovációs lehetőségeit növelte meg. Basu és társai (2003) az ICT egyetemesen használható technológia jellegét feltételezve vizsgálták meg, hogy a kilencvenes évek második felében miért tünt el a brit termelékenység korábban gyorsuló növekedése. Az Egyesült Királyság esetében azok, a sok más európai országnál magyarázatul felhozható okok (rugalmatlan munkaerő piac, túlzottan szigorú és merev szabályozások) nem álltak fenn, hiszen a vizsgálatok az utolsó három évtized sikeres brit strukturális reformjai miatt általában az Egyesült Államokéhoz hasonló helyzetet mutattak ki. Modelljükben azzal a feltételezéssel éltek, hogy az ICT beruházásokon kívül figyelembe kell venni azokat a kiegészítő beruházásokat, amelyek az ICT beruházások hatékonyságát növelni képesek. A kétféle beruházás között időbeli különbség van, ennek a hosszát vizsgálva magyarázatot lehet találni a vizsgált jelenségekre. A teljes tényezőtermelékenység az infokommunikációs technológiákat használó szektorokban csak hosszabb késleltetéssel emelkedik. A mindenkori ICT beruházások késleletetés nélkül hatása alacsonyabb teljes tényezőtermelékenységgel párosul, mert kiegészítő forrásokra van szükség a szervezeti változásokhoz és a tanulási folyamatokhoz. Az Egyesült Államokban azokban az ágazatokban, amelyekben magas ICT beruházási hányad alakult ki a nyolcvanas évtizedben és a kilencvenes évek első felében, magas teljes tényezőtermelékenységet mutattak a kilencvenes évek második felére. A brit adatok alapján azt a következtetést lehetett levonni, hogy a kilencvenes évek első felének erős visszaesése miatt az ICT beruházások is alacsonyak voltak, ezt az elmaradást hozták be a kilencvenes évek második felére, esetenként az ennél korábbi amerikai fellendülés mértékét is meghaladva. Mind a késleletetés pozitív hatásai alapján, mind az egyidejű beruházások teljes tényezőtermelékenységre gyakorolt negatív hatása alapján a kilencvenes évek második felében a teljes tényezőtermelékenység alacsonyan kellett, hogy alakuljon. A brit ágazati bontású adatok azonban azt sugallják, hogy a kiegészítő beruházások jellegéről további kutatások szükségesek (például a verseny intenzitásának
9
mérésében), mert a kereskedelemben például, ahol az amerikai adatok a fenti hipotéziseket megerősítették, a brit esetben nem támasztották alá. 2. Az infokommunikációs technológiák szerepének értékelése az Európai Unióban Az ICT gazdasági növekedésben játszott szerepére, a GDP-hez való hozzájárulásának mértékére vonatkozó vitákat értékelve az Európai Unió felelős vezetői azt az álláspontot vallják, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedben a termelékenység-növekedés gyorsulásának fő tényezője az információs technológiákba történő beruházás volt.1 Az Egyesült Államokban már érezhető a szolgáltatások széles skálájában (nagy- és kiskereskedelem, tőkepiacok) megvalósult ICT beruházások kedvező hatása, Európában még nem. Európa erőssége viszont az elektronikus kommunikáció (elsősorban a mobilszolgáltatások) fejlettsége, amely az eddigiekben is nagymértékben hozzájárult a termelékenység növekedéséhez. Az elektronikus kommunikáció teljesítményét kedvezően befolyásolta a korábban zárt piacok megnyitása, a liberalizációval megkezdődött verseny erősödése és a viszonylag kedvező szabályozási környezet, amelynek kiemelkedő eleme volt a közös nemzetközi szabvány (GSM) elfogadása. Az ICT termelékenység-növekedésben játszott szerepének fontosságát erősítette meg az európai versenyképességgel foglalkozó legújabb jelentés, amely megállapította, hogy azok a cégek értek el tartós termelékenység-növekedést, amelyek a szervezeti változtatásokat új technológiákba - elsősorban ICT - történő befektetésekkel kombinálták (European Competitiveness Report (2003) 78.o.). Az üzleti környezet változásainak hatásait vizsgáló jelentés arra mutatott rá, hogy a legjobb teljesítményt mutató országok (Svédország, Finnország, Hollandia) az ICT felhasználásban, a kutatás-fejlesztésben és az oktatásban is egyaránt élen jártak (Benchmarking Enterprise Policy (2003) 10.o.).
1
Lásd Erkki Liikanen előadását az információs társadalomról szóló budapesti miniszteri konferencián, 2004. február 26.
10
Az infokommunikációs technológiákra fordított kiadások a GDP százalékában
Forrás: Benchmarking …i.m. 69.o.
11
A fenti táblázatból látható, hogy 2002-ben mindenütt némileg csökkent az ICT-re fordított kiadások részaránya, ugyanakkor jól érzékelhető a Kelet-Európai országcsoport erőteljes felzárkózási törekvése. Az elektronikus kommunikációban a 2000-2001 körüli visszaesés után mérsékelt, de tartósnak tűnő növekedés indult meg 2003-ra. Az ágazat bevételeinek növekedésében (2,6%) a mobil szolgáltatásoké volt a fő szerep, de a szélessáv igénybevételének terjedése és az Internet szolgáltatások bővülése is érezhető volt 2003-ban (Connecting Europe at high speed (2004) 7.o.). A szélessávú hozzáférés egy év alatt (2003 októberére) megduplázódott az EU-ban és elérte a 20 millió hozzáférési pontot (i.m. 8.o.). Ennek több mint 70 százaléka a távközlési hálózaton nyújtott DSL szolgáltatás, a többi kábelszolgáltatókon keresztüli kapcsolat. A szélessáv elterjedtségét tekintve több európai ország megelőzi az Egyesült Államokat, de Európa az átlagot tekintve elmarad az Egyesült Államoktól. A szélessávú hozzáférésben a tagországok között mutatkozó nagy eltérések újabb lépéseket sürgetnek a digitális megosztottság növekedésének elkerülésére. A mobil távközlés harmadik generációs rendszerei (3G) öt országban 500 ezer előfizető részére érhetők el. 2004 végére várhatóan 40 szolgáltató nyújt majd nagysebességű adatszolgáltatást a 3G alapú mobil hálózatokon. Ennek következtében lehetséges, hogy az elektronikus kommunikáció növekedésében a mobil adatforgalom átveszi a szélessáv szerepét (i.m. 9.o.). Az ezer lakosra jutó szélessávú vonalak száma az EU tagországaiban
Forrás: Benchmarking…i.m. 74.o. A szélessáv elterjedtségének többféle mutatószámát szokták képezni és ezek más és más képet festenek egy adott ország fejlettségi szintjéről, a szélessáv használatának intenzitásáról. A háztartásokra jutó szélessávú hozzáférés, az internettel rendelkező háztartásokra, vagy az internetes előfizetőkre jutó hozzáférés mind más rangsort adna mint a lakosságszámra vetített adat. A szélessáv használata szempontjából vett 15 legfejlettebb ország különböző mutatóit hasonlítja össze az alábbi táblázat. 12
13
A szélessáv elterjedtségében élenjáró 15 ország
Megjegyzések: KR: Dél-Korea, HK: Hong-Kong, TW: Taivan, SG: Singapur, IS: Izland %-a az Internet előfizetőknek %-a az összlakosságnak % az összes internettel rendelkező háztartásban % az összes háztartásban Forrás: Benchmarking… i.m. 75.o. 14
Európában az infokommunikációs technológiákba történő befektetésekben mutatkozó stagnálás (2003-ban a GDP-n belüli részaránya ugyanannyi volt mint 2002-ben, szemben az Egyesült Államokbeli növekedéssel) további lépésekre késztette az európai döntéshozókat. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a beruházások növelése érdekében négy területen szükséges a folyamatokat aktívan befolyásolni: egyrészt a versenyt erősítő szabályozási keretfeltételek maradéktalan elfogadtatása és betartatása a korábbinál nagyobb befektetői hajlandóságot támasztana. A verseny további fokozása érdekében 2004-ben, a jelentős piaci erővel rendelkező cégek erőfölénnyel való visszaélésének kordában tartására, irányelvek kiadását tervezik. Másodszor: a szélessávú szolgáltatások elterjesztésére, a digitális szakadék kialakulásának megakadályozására az Európai Unió közösségi alapjaiból is finanszírozni lehet a beruházásokat, mint ahogy erre a strukturális alapok már példát szolgáltatnak. A legjobb gyakorlat átvételét ezen a területen a 2004-ben életre hívandó, a digitális megosztottsággal foglalkozó fórum is segíteni fogja. Harmadszor a szélessávú hozzáférésre kidolgozott illetve kidolgozandó nemzeti stratégiák segítséget adhatnak abban, hogy a verseny a hozzáférés árait leszorítsa, ugyanakkor innovatív on-line szolgáltatások támogatásával további keresletet támasszanak a szélessáv iránt. Ma már sok országban nem annyira a hozzáférési, hanem a felhasználási lehetőségek korlátozzák a szélessáv elterjedését. Ebben a tekintetben az eEurope 2005 Action Plan keretében foglamazódtak meg a követelmények. Negyedszer a Bizottság úgy látja, hogy az adatforgalomra épülő komplex 3G mobil szolgáltatások jelentős termelékenység növelési potenciállal bírnak. A 2000-ben elfogadott eEurope Action Plan célkitűzéseinek többsége 2002-re teljesült, majdnem minden vállalkozás és iskola rendelkezett Internet kapcsolattal és az internetet elérő háztartások száma megháromszorozódott. Az internethez való hozzáférés megteremtése azonban nem járt együtt a használat bővülésével. Ezért a következő program (eEurope 2005 Action Plan) központi célkitűzése az internet használat ösztönzése és új szolgáltatások megteremtése lett. Ehhez az állami szervezetek aktív részvételére van szükség az ekormányzat, e-oktatás, e-egészségügy valamint az e-közbeszerzés rendszerének kialakításában és az e-kereskedelem szabályozási feltételeinek megteremtésében. A 2004 elején kiadott, a félidős áttekintést előkészítő bizottsági jelentés megállapítja, hogy az on-line teljesen hozzáférhető alapvető kormányzati szolgáltatások részaránya a 2001. októberi 17 százalékról 2003. októberére 43 százalékra nőtt a vizsgált 20 szolgáltatás körében.2 Ugyanezen 20 ekormányzati szolgáltatási körben az on-line hozzáférés minőségi mutatója (az interaktivitás mértéke) is javult, de már szerényebb mértékben, a 2001. októberi 45 százalékról 2003 októberére 67 százalékra. A jelentés szükségesnek tartja a különböző rendszerek közötti együttműködést segítő, szabványosító tevékenység áttekintését, a több platformú hozzáférés kérdésének vizsgálatát annak érekében, hogy a hálózatok és az eszközök közötti kapcsolat folyamatos és megbízható legyen. Hangsúlyozzák a tagországok gyakorlati tapasztalatai megismerésének hasznosságát, a nagysebességű hálózaton hozzáférhető tartalom fontosságát és az e-szolgáltatások működtetéséhez szükséges üzleti modell kialakításának szükségességét.
2
eEurope 2005 Mid-term (2004), 4.o. Az információs társadalmat érintő statisztikai számbavétel megújításának szükségességét lásd: Proposal (2003).
15
Az országok rangsora az e-kormányzat minőségének és hozzáférhetőségének mutatószámai szerint (százalék) Az on-line szolgáltatás minősége Ország 2003 2001 október október Svédország 87 61 Dánia 86 59 Írország 86 68 Ausztria 83 40 Finnország 80 66 Norvégia 75 63 Franciaorsz 73 49 ág Egyesült 71 50 Királyság Hollandia 65 37 Portugália 65 51 Spanyolors 64 50 zág Olaszország 59 39 Belgium 58 23 Izland 56 38 Görögorszá 54 39 g Németorszá 52 40 g
Teljes on-line elérhetőség Ország 2003 2001 október október Dánia 72 32 Ausztria 68 15 Svédország 67 28 Finnország 61 33 Írország 56 22 Egyesült 50 24 Királyság Norvégia 47 35 Franciaorsz 45 25 ág Olaszország 45 15 Németorszá 40 20 g Spanyolors 40 30 zág Portugália 37 32 Belgium 35 0 Görögorszá 32 11 g Hollandia 26 5 Luxembour 15 5 g
Forrás: Cap Gemini Ernst & Young (2004) 17.o. Az e-kormányzat területén az ICT a kormányzati munka modernizációjához is hozzájárul, miközben javítja a szolgáltatás igénybevehetőségét és minőségét. Az egyes tagországok között – ahogy a fenti táblázat is mutatja - azonban nagy eltérések mutatkoznak, sok helyütt hiányzik az interaktivitás, azaz nem beszélhetünk teljes hozzáférésről. Az e-oktatás a szélessáv használata mellett lehet csak hatékony, de feltételezi a megfelelően képzett oktatói kart és az on-line tanrendhez is alkalmazkodó jó minőségű tartalom-szolgáltatást. A legtöbb ország már kialakította e-egészségügyi elképzeléseit, amihez sok helyen az egészségügyi költségvetés adott (több mint 3 százalék) hányadát rendelték e-egészségügyi alkalmazások és eszközök kifejlesztésére. Az e-kereskedelem szabályozási hátterének biztosításában még van tennivaló, mert például az e-kereskelemmel foglalkozó direktívát három, az információs társadalommal összefüggő szerzői jogi direktívát kilenc ország nem vette még át nemzeti jogrendjébe. A szélessávú internet hozzáférés gazdaságilag elmaradottabb területekre való kiterjesztésnek célját is szolgálja a tagországok többsége által 2003 végére elkészített szélessáv-stratégia, amihez több helyen társul már az információs társadalom müködéséhez elengedhetetlen biztonsági stratégia is. Ezt segítendő 2004-ben közös európai ügynökséget állítanak fel. Az eEurope 2005 action Plan félidős értékelését előkészítő munkák során megállapították, hogy az eddigi mutatószám rendszerek kevéssé alkalmasak arra, hogy velük a célkitűzések
16
teljesülését mérni lehessen, inkább a lehetőséget, mintsem az intenzitást és a hatásokat mérik. Az összehasonlítást is lehetővé tevő jelentés 2004 közepére készül el. A távközlés az az ágazat, amelynek piaci liberalizációja hosszabb múltra tekint vissza. A piacon már korábban is bentlévő cégek mellett sok új szolgáltató jelent meg a távközlési piacokon. A verseny ezen a területen lefelé vitte az árakat. Egy átlagos európai vezetékes telefonnal rendelkező háztartás belföldön bonyolított távközlési kiadása 13,5 százalékkal, az üzleti fogyasztóké 22,7 százalékkal csökkent az elmúlt öt évben, a nemzetközi hívásoknál ez a csökkenés sokkal radikálisabb, 45 illetve 42 százalék volt (eEurope 2005 Mid-term (2004), 9.o.). A bentlévő szolgáltatók kezdeti jelentősebb piacvesztése azonban úgy tűnik megállt, sőt egyes területeken (pl. Finnország, Egyesült Királyság) a bentlévők növelték piaci részesedésüket az utóbbi években. A bentlévők részaránya a hazai vezetékes beszédforgalmú távközlési piac bevételeiből (2002 december)
helyi hívások távolsági hívások nemzetközi hívások Forrás: Ninth Report... Annex1, 14.o. A hálózatos közszolgáltatások piacainak liberalizációja utáni időszakban az ágazati szabályozó hatóságok munkájában a versenyszabályozás általános elveinek alkalmazására is sor került. A liberalizáció utáni versenyzőbb piacokon a direkt, ex-ante jellegű ágazati szabályozás a piac egy szűkebb körére marad érvényben, a piac működését az ex-post jellegű versenyszabályok betartatásával segítik. A szabályozó szervezetek közötti munkamegosztás is változik, a versenyszabályozás és az ágazati szabályozás együttműködésére, az európai és a nemzeti szintű szabályozás jobb összehangolására van szükség. Gyakran éppen a versenyszabályok érvényre juttatásának európai szintű gyakorlata szolgál mintául a nemzeti 17
ágazati szabályozó hatóságok számára. Az Európai Bizottságnak arra is van módja, hogy információkat kérjen be az európai piac szereplőitől, amiket azután a nemzeti szabályozó szervezeteknek átadva az ottani eljárásokban lehet hasznosítani. Az is gyakori, hogy a Bizottság által elindított vizsgálatot a nemzeti hatóságok fejezik be. Az elektronikus kommunikáció szabályozásának helyzetét vizsgáló jelentések - elsősorban a bentlévő szolgáltatót elmarasztalva - ártorzító magatartások sokaságáról adnak számot (lásd például Ninth Report .. ). Ezek nagy része a szélessávú internet-használathoz szükséges hálózati elemek hozzáférhetőségét és árát érintik. Sok országban a szabályozó szervezetek eljárásokat indítottak a verseny tisztasága érdekében, de voltak esetek, amikor az Európai Bizottság vette kezébe a vizsgálatot. Ennek eredményeképp 2003 során a Deutsche Telekomot és a France Télécom-ot is jelentős bírsággal súlytották.3 Az elektronikus kommunikáció infrastrukturájának országok közötti működtetése szempontjából alapvető a bérelt vonali szolgáltatások helyzete. A hálózatok összekapcsolása gyakran ezeken a szolgáltatásokon keresztül történik, különösen fontos a szerepük az országhatárokat átlépő nagysebességű adattovábbítás esetében. A rendkívül magas európai árak miatt a legjobb gyakorlat alapján képzett árból kialakított árplafonnal nagyrészt sikeresen próbálták az árakat 1999-2002 között leszorítani. Több tagország van azonban még ma is, ahol az árak az 1999-es árplafon felett vannak. Az árviták, a jelentős piaci erővel rendelkező szereplők versenykorlátozó lépései miatt az alapvetően sikeresnek ítélt liberalizációt követően kialakult helyzet a verseny további erősítésének igényét támasztja. Az uniós jogrend nemzeti jogrendbe történő beillesztésének szankcionálásán kívül a Bizottság 2004 tavaszára további, versenyt ösztönző lépéseket tervez. 3. infokommunikációs technológiák az új tagországokban Az új tagországoknak az uniós átlagnál gyorsabb növekedési üteme és tőkevonzó képessége kedvező induló feltételeket teremtett a csatlakozáskor, hiszen a csatalakozó országok relatív elmaradottságát ezek a folyamatok csökkenthetik, a felzárkózást reális célként életben tartják. Az új tagországok átlagosan ugyan lemaradnak az unió korábbi tagországaival való összevetésben, de több frissen csatlakozó ország a különböző fejlettségi mutatókat figyelembe véve jobban teljesít az Unió egyes régebbi tagországainál. Ennek eredményeként a kibővült unió országainak különböző rangsoraiban gyakran nem mutatkozik szakadás, azaz a régi és az új tagországok teljesítményei azonos nagyságrenden belül mozognak. Az infokommunikációs technológiák sajátossága éppen a távolságok és információs különbségek csökkentésének elvi lehetősége. Ugyanakkor az unió kibővülése a már kialakult megosztottságot tovább növelheti, újabbakkal "színesítheti". Az új technológiák fejlődését vizsgálva az EU-n belül látható volt egy észak-déli megosztottság. Ez a csatlakozáskor kiegészült egy kelet-nyugati választóvonallal. A választóvonalakat egyes esetekben nehéz értelmezni. A vezetékes telefonok tekintetében például a jelenlegi déli tagországok 44-47 vonallal rendelkeznek 100 lakosra vetítve, míg a csatlakozók átlag 40 körül van, de már hosszabb ideje stagnál és sok jele mutatkozik annak, hogy a vezetékes kiépülésének késése a mobil szolgáltatás iránti keresletet jelentősen megnövelte és ez utóbbit tette az elektronikus kommunikáció alapformájává. A szélessávú Internet kapcsolat megteremtésében ez a tényező egy ideig feltehetően szerepet fog játszani és ez adja némileg magyarázatát annak, hogy a kábelszolgáltatókon keresztüli szélessávú hozzáférés aránya viszonylag magas.
3
Deutsche Telekom AG, COMP/C-1/37.451, 37.578, 37.579 Official Journal, L263/9, 14.10.2003, High-speed Internet: the Commission imposes a fine on Wanadoo for abuse of a dominant position, IP/03/1025, 16 July 2003
18
Az új tagországok többségében még jelentős hatékonyságnövekedési tartalékok vannak a hálózatos szolgáltatások körében, mert ezek további restrukturálási, privatizációs lehetőségekkel rendelkeznek. A legtöbb csatlakozó ország megtette a szükséges lépéseket a távközlési és energia piacaik megnyitásához. A hálózatos szolgáltatások további reformjai nélkül azonban nem várható, hogy a piacnyitástól remélt hasznok, a költségek és így az árak csökkenése bekövetkezzen. A bentlévő, monopolhelyzetű, vagy jelentős piaci erővel rendelkező cégek versenykorlátozó képessége még mindig számottevő. A hálózatos szolgáltatások verseny piacainak megteremtése, hatékonyságuk növelése együtt járhat egyes fogyasztói csoportok piacrajutási, a szolgáltatáshoz való hozzáférési problémáinak megnövekedésével. A liberalizáció ezért mindenütt párosult a szolgáltatási kötelezettség bizonyos fokú szigorításával, a hozzáférés és az alapszolgáltatások körének meghatározásával. A szolgáltatásokat egyetemesen elérhetővé kell tenni, a szolgáltatást folyamatosan és megfizethető áron kell nyújtani. Ezeknek az elveknek az érvényesüléséhez a csatlakozó országok a Strukturális Alapokból is forrásokhoz juthatnak például olyan fejlesztésekre, amelyek a mobil távközlési szolgáltatások, vagy a szélessávú Internet hozzáférés területi lefedettségét növelik. Hasonló elvek érvényesülnek az energia ipar vagy a közlekedés fejlesztésében is, ahol a belső piac megteremtése érekében a határkeresztező kapacitások fejlesztését, a szük keresztmetszetek feloldását tűzték ki célul. Az infokommuniációs technológiák elterjesztésében megfogalmazott célok viszonylag könnyen összegezhetők: ezek a technológiák jellegüknél fogva a gazdasági növekedést közvetlenül és közvetve ösztönzik, ezért az ilyen irányú befektetéseket ösztönözni érdemes. Ezek a technológiák egyfelől a termelési, szolgáltatás nyújtási folyamatokat, a vállalatirányítást befolyásolva korábban nem ismert költségmegtakarítási lehetőségeket teremtenek, másfelől a termelési tényezők teljesen új kombinációit hozhatják létre. Az ICT ugyanakkor különleges mértékben megnövelte az információk gyűjtésének, tárolásának, továbbadásának, a tudás felhalmozódásának lehetőségét. Ezeknek a lehetőségeknek valósággá váltásá az ICT-t körülvevő gazdasági, politikai, társadalmi környezet együttesén múlik. A versenyszerű üzleti keretek megteremtését célul tűző állami szabályozás ezen a területen döntő fontosságú lehet. Ma már általános vélekedésnek számít, hogy az ICT elterjedéséhez a biztonságos Internet kialakítása és a szélessávú hozzáférés elterjesztése államilag is támogatható feladat. Hasonlóképp fejleszteni kell az Interneten elérhető e-kormányzati szolgáltatások tartalmát, hozzáférhetőségét, illetve az üzleti alkalmazásokat és általában ösztönözni lehet a tartalom szolgáltatás bővülését. Az ICT elterjedését, az információs társadalom növekedését, esetleg hatásait mérni próbáló mutatószám-rendszerek nehezen áttekinthető szaporodásnak indultak.4 A részletes adatgyűjtések mellett egyre többen próbálkoznak szintetikus jelzőszámok kialakításával. Az Európai Unió statisztikai gyakorlata is ebbe az irányban változik, miközben a részletesebb mutatószámoknak a legjobb gyakorlat nyomon követése érdekében történő felhasználása változatlan marad. Az információs társadalom fejleményeit mérő hazai mutatószám rendszer egyelőre a nemzetközi összevetésekre kevéssé alkalmas.5 Az egyik legutóbbi kísérlet a digitális hozzáférés szintetikus mutatójának (DAI) kialakítására az ITU (International Telecommunication Union) nevéhez fűződik. Nyolc indikátort öt kategóriába sorolva egy végső indexet képeztek, amelynek segítségével megállapítható volt, hogy a tagjelölt országok között nincs digitális szakadék, sőt egyes jelöltek az Unió tagországainál magasabb fejlettséget mutatnak. 4
Erről alapos áttekintést ad: A magyarországi monitoring rendszer auditálása: ajánlások a nemzetközi adatgyűjtési gyakorlatok áttekintése alapján, Magyar Információs Társadalom Stratégia és Monitoring Jelentések No. 2., TÁRKI, 2003. október 5 i.m. 6.o.
19
Az ICT használatának alapfeltételét jelentő távközlési piacon a piacnyitás a hazai piacon 2001-ben megtörtént, a bentlévő vezetékes szolgáltató kizárólagos szolgáltatási joga megszünt. A mobil szolgáltatásban a meghirdetett frekvenciák elkeltek, három szolgáltató működik a piacon. Az állam közvetlen szerepe a távközlés infrastruktúrájának biztosításában minimálisra szorult, ami a többi tagjelölt országban nem mindenütt mondható el.
A digitális hozzáférés indexe 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1
Bu lg ár ia C Cs ip eh rus o És rsz á Le z to g r ng sz y e ág lo r Le szá tto g rs zá Li g M ag tvá ya n ro ia rs zá g M ál Ro ta m á Sz nia lo v Sz ákia lo v Je éni a lö lte k1 2 EU 15
0
20
Tulajdoni részarányok a vezetékes bentlévő szolgáltatónál 100% 90% 80% 70%
Internetes háztartások részaránya
60% 40% 50% 35% 40% 30% 30% 25% 20% 20% 10% 15% 0% Bu lg ár Bu ia lg Ci ár Cs p r ia eh us C or i Cs p eh rus És szá g o z Le to r És rsz á ng sz z y e ág Le to r g ng sz lo rs y e ág Le zá lo g rs tto L rs e t zág zá to rs g Li zá M ag tvá g ni Ma Litv ya a á gy ro rs ar nia zá or g sz ág M ál M t Ro a á Ro lt a m án m ia Sz á Sz nia lo vá lo v Sz kia Sz ákia lo lo Tö vé n Tö vé rö n ko ia r ö ko ia rs rs zá zá g g
10%
5% 0%
Állam
Stratégiai befektető
Pénzügyi befektetők
Tőzsdei értékesítés
A hazai Internet piac a többi tagjelölthöz viszonyítva viszonylag fejlettnek mondható a 18 százalékra becsült internetet használók és a háztartások 14 százalékos internetes ellátottságával mérve. Az Internet szolgáltatók száma 90 országos és 65 helyi szolgáltatóra nőtt 2002 végére, a bentlévő vezetékes szolgáltató részaránya a piacon azonban 44 százalék körüli maradt. A szerverek száma 2003 júliusára 1000 lakosra vetítve 32-re nőtt, ezzel a második volt a tagország jelöltek között. A tárcsázásos behívás az uralkodó Internet elérési mód, de nő a szélessáv szerepe is.6
Az xDSL vonalak száma 2003. június 30-án Ország Bulgária Ciprus Csehország Észtország Lengyelország Lettország Litvánia Magyarország Málta Románia Szlovákia
Lakossági előfizetés 0 7593 2593 28000 32163 7024 6887 n.a. n.a. 318 0
6
Üzleti előfizetés 0 510 6340 17600 6250 6592 8405 n.a. n.a. 2510 425
Összesen 0 8103 8933 45600 38413 13616 15292 65156 10527 2828 425
4th Report on Monitoring of EU Candidate Countries (Telecommunication Services Sector), IBM, 16 December 2003, 93.o.
21
Szlovénia Törökország
n.a. n.a.
n.a. n.a.
26212 6120
Forrás: 4th Report …, 65.o. Az információs társadalom létrejöttének egyik fontos korlátja és egyben ösztönzője a sokrétű, interaktív szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A kormányzatok hamar felismerték az igény felkeltésének ezt a kettős vonását és több kísérlet is történt az elektronikus kormányzat szolgáltatásainak a kiterjesztésére. A csatlakozó és a jelölt országok körében az eEurope Action Plan-ben meghatározott e-kormányzati szolgáltatási kör 80 százaléka még csak a tervezés stádiumában volt 2001-ben. Ez az arány 2003 júniusára 34 százalékra csökkent. A szolgáltatások azon köre, amelyben információk on-line postázására is sor kerülhetett 2-ről 24 százalékra, az egyirányú on-line kapcsolatok száma pedig kétszeresére nőtt. Hasonlóan gyors növekedés volt a kétirányú, azaz teljeskörű on-line szolgáltatások területén, mert a 2001-es 1 százalékról a szolgáltatások 20 százalékára nőtt az arány 2003-ra.7 A hazai adatok a használatot illetően ugyanakkor nem kedvezőek. A tagjelölt országok átlagához (17 százalék) képest hivatalos nyomtatványok letöltésével nálunk 12 százalék kísérletezett, elektronikusan kitöltött nyomtatványt 5 százalék juttatott vissza on-line (a tagjelölt átlag 9 százalék). 4. A hazai helyzet főbb vonásai A tudásalapú gazdaság fejlesztésének, az ICT elterjesztésének kérdésköre, a lisszaboni folyamat megindulása után, részben az éves beszámolás rendszerének kialakítása következtében, mindenütt a korábbinál hangsúlyosabbá vált a kormányzatok tevékenységén belül, az addigi műhelymunkák fokozatosan kormányzati cselekvési programokká váltak. A hazai változást jól tükrözte, hogy 2002-ben miniszteri szintre (IHM) emelkedett az infokommunikáció kormányzati felügyelete. Az új szervezet feladatköre hamarosan (2003 február) kibővült a kormányhatározattal8 létrehozott Információs Társadalom Koordinációs Tárcaközi Bizottság munkájának felügyeletével, amely egyben a keretét adta az infokommunikációval összefüggő egyes kormányzati stratégiák és intézkedési tervek kidolgozásának. A Miniszterelnöki Hivatal ugyanakkor a kormányzati informatika felelőse maradt és a Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala is tárcaközi koordinációs feladatokat végez a Kormányzati Informatikai Egyeztető Tárcaközi Bizottságon (KIETB) keresztül. A kormány 2003 tavaszi átszervezése során a kormányzati informatika, a szolgáltató állam koncepciójának kidolgozása, a stratégiából fakadó tevékenységek koordinációja, illetve az átlátható közigazgatás megteremtése a Miniszterelnöki Hivatal (illetve a részeként létrehozott Elektronikus Kormányzat Központ) feladata lett. A párhuzamosságot azzal indokolták, hogy az IHM által felügyelt Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) alapvetően ágazati programokból épül fel és csak azok a horizontális elemek kapnak benne szerepet, amelyek valamennyi ágazat fejlesztésére vonatkozó programokban szerepelnek. Így szükség van a kormányzatot horizontálisan összefogó programok megfogalmazására is. 2002 decemberében a kormány elfogadta a MITS elkészítésének rendjét, azzal, hogy a MITS az eEurope programmal és a Nemzeti Fejlesztési Tervvel (NFT) összhangban fogalmazza meg a feladatokat.
7 8
eEurope+2003, Progress Report, February 2004, 34-35.o. 1214/2002 (XII.28) Korm. határozat
22
A munkálatok eredményeként 2003 decemberében a kormány határozatot hozott a Magyar Információs Társadalom Stratégiáról és annak végrehajtásáról9. A kormányhatározat az alapdokumentumon (MITS)10 kívül kiemelten elfogadta a részét képező "eKormányzat 2005 Elektronikus Kormányzat Stratégia és Programterv" cimű dokumentumot11. A szolgáltató állam létrehozásához kapcsolódó reformfolyamatok felgyorsítása érdekében a KIETB irányítása alatt E-kormányzat Operatív Bizottságot hoztak létre. A két elfogadott dokumentum, jellegénél fogva, már nem foglalkozik alternatív jövőképekkel. A MITS előkészítő szakaszában megfogalmazott forgatókönyvek,12 illetve a korábbi Technológiai Előretekintési Program: Informatika, Távközlés, Média munakcsoportjában kidolgozott jövőképek13 optimista szcenárióit követik ezek a kormányzati dokumentumok. A MITS időhorizontja túlnyúlik a lisszaboni folyamat hatókörén, mert 10-15 éves időtávban fogalmazódnak meg a stratégiai célkitűzések, a megvalósítást szolgáló feladatok időtávja már rövidebb. Az Európai Unió-s programokat figyelembe vevő, kialakításra váró monitoring rendszer, az éves beszámolók rendszere a folyamatos értékelést és a gördülő tervezés lehetőségét teremti meg. A finanszírozás feltételeit illetően a MITS a forráskordináció fontosságát emeli ki, az eKormányzat inkább a közvetlen állami szerepvállalást állítja előtérbe. Az európai stratégiai elképzelésekhez való kapcsolódást mindkét program kiemelten kezeli. Az eEurope+ eddig csak részlegesen teljesült, a csatlakozást követően azonban már az eEurope2005 követelményrendszereinek is meg kell felelnünk.
9
1126/2003 (XII.12) Korm. határozat Magyar Információs Társadalom Stratégia, IHM, 2003. október 11 eKormányzat 2005 Elektronikus Kormányzat Stratégia és Programterv, MEH EKK, 2003. november 12. 12 MITS Előkészítő Tanulmány, IHM, 2002.december 17. 13 Technológiai Előretekintési Program: Informatika, Távközlés, Média, Munkacsoport jelntés, OM, Budapest 2000 10
23
Hivatkozások 4th Report on Monitoring of EU Candidate Countries (Telecommunication Services Sector), IBM, 16 December 2003 A magyarországi monitoring rendszer auditálása: ajánlások a nemzetközi adatgyűjtési gyakorlatok áttekintése alapján, Magyar Információs Társadalom Stratégia és Monitoring Jelentések No. 2., TÁRKI, 2003. október Ark, Bart van (2002): Measuring the new economy: an international comparative perspective, Review of Income and Wealth, Series 48, Number 1, March Ark, Bart van, Melka, J, Mulder, N, Timmer, M, Ypma, G (2003): ICT Investments and Growth Accounts for the European Union, Research Memorandum GD-56, Groningen Growth and Development Centre Ark, Bart van, Piatkowski, M. (2004): Productivity, Innovation and ICT in Old and New Europe, Research Memorandum GD-69, Groningen Growth and Development Centre Baily,M.N., Lawrence,R.Z. (2001): Do We Have a New Economy? American Economic Review, Papers and Proceedings, Vol.91.no.2. Basu,S., Fernald,J.G., Oulton,N., Srinivasan,S. (2003): The Case of the Missing Productivity Growth: or Does Information Technology Explain Why Productivity Accelerated in the United States But Not the United Kingdom? NBER, Working Paper 10010, October Benchmarking Enterprise Policy (2003): Results from the 2003 Scoreboard, SEC(2003)1278 Blanchard, Olivier (2004): The Economic Future of Europe, MIT, Department of Economics, Working Paper 04-02, February 1 Borenstein,S., Saloner,G. (2001): Economics and Electronic Commerce, The Journal of Economic Perspectives, Vol.15. No.1. Winter Cave,M., Mason,R. (2001): The economics of the Internet: Infrastructure and regulation, Oxford review of Economic Policy, Vol.17.No2. Cap Gemini Ernst & Young (2004): Online availabilty of public services: How is Europe progressing, Report for EC DGIS, January Cohen,G., Salomon,I., Nijkamp,P. (2002): Information–communications technologies (ICT) and transport:does knowledge underpin policy? Telecommunications Policy, 26, 31-52 COM(2001)711, The impact of the e-economy on European enterprises: economic analysis and policy implications COM(2002)46: First report on economic and social cohesionMayer,C. (2002): Financing the New Economy: financial institutions and corporate governance, Information Economics and Policy 14. 311-326 Connecting Europe at high speed (2004): recent developments in the sector of electronic communications, COM(2004)61final eEurope Benchmarking Report, COM(2002)62 eEurope 2005 Mid-term Review, COM(2004)108 final eEurope+2003, Progress Report, February 2004 24
eKormányzat 2005 Elektronikus Kormányzat Stratégia és Programterv, MEH EKK, 2003. november 12. Erdősi Ferenc–Gőbl Edina (2000): A távbeszélő-ellátottság területi jellemzői. Területi Statisztika 40, 3, 257–274. ERISA Benchmarking Exercise, Final Report, 2000. November European Competitiveness Report (2003): SEC(2003)1299 Fraumeni,B.M. (2001): E-Commerce: Measurement and Measurement Issues, American Economic Review, Papers and Proceedings, Vol.91.no.2. Gordon, R.J. (2003): Hi-tech Innovation and Productivity Growth: Does Supply Create its Own Demand? NBER, Working Paper 9437, January Grimes,S. (2000): Rural areas in the infromation society: diminishing distance or increasing learning capacity?, Journal of Rural Studies, 16, 13-21 Gust,C., Marquez,J. (2002): International Comparisons of Productivity Growth: The Role of Information Technology and Regulatory Practices, Board of Governors of the Federal Reserve System, International Finance Discussion Papers, Number 727. Jalava,J., Pohjola,M. (2002): Economic growth in the New Economy: evidence from advanced economies, Information Economics and Policy 14. 189-210 Jorgenson, D.W.(2003a): Information Technology and the G7 Economies, mimeo, 2003. december, http://post.economics.harvard.edu/faculty/jorgenson/papers/papers.html Jorgenson, D.W.(2003b): Economic Growth in the Information Age, előadás, Universitá Bocconi, December 5, 2003 Jorgenson, D.W.(2004): Information technology and the G7 economies, mimeo, March 15, http://post.economics.harvard.edu/faculty/jorgenson/papers/papers.html Jorgenson, D.W., Ho, M.S., Stiroh, K.J. (2003): Lessons from the US growth resurgence, Journal of Policy Modeling, 25, 453-470 Kiiski,S., Pohjola,M. (2002): Cross-country diffusion of the Internet, Information Economics and Policy 14. 297-310 Kiss,F., Major,I., Valentiny, P. (2000): Információgazdaság és piacszabályozás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 235.p. Kolko,J. (2002): Silicon mountains, silicon molehills: geographic concentration and convergence of internet industries in the US, Information Economics and Policy 14. 211-232 Koski,H., Rouvinen,P., Yla-Anttila,P. (2002): ICT clusters in Europe. The Great central banana and the small Nordic potato, Information Economics and Policy 14. 145-165 Magyar Információs Társadalom Stratégia, IHM, 2003. október MITS Előkészítő Tanulmány, IHM, 2002.december 17. Nagy Gábor (2000): Az információs ágazatok területisége – oldja-e a kínálati piac az öröklött területi egyenlőtlenségeket? In: Horváth Gy., Rechnitzer J. (szerk.) Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 14–334. Ninth Report on the Implementation of the EU Electronic Communications Regulatory Package, COM(2003)715final 25
Oliner, S.D., Sichel, D.E. (2003): Information technology and productivity: where are we now and where are we going? Journal of Policy Modeling, 25, 477-503 Proposal for a Regulation of the european Parliament and of the Council concerning statistics on the Information Society COM(2003)509final Ricci,A. (2000): Measuring information society, Dynamics of European data on usage of information and communication technologies in Europe since 1995, Telematics and Informatics 17, 141-167 Shelanski, A.H. (2002): From sector-specific regulation to antitrust law for US telecommunications: the prospect for transition, Telecommunication Policy, 335-355 The e-economy in Europe: Its potential impact on EU enterprises and policies, e-Economy conference, Brussels, 1 and 2 March 2001 Technológiai Előretekintési Program: Informatika, Távközlés, Média, Munkacsoport jelntés, OM, Budapest 2000 Third Report on Economic and Social Cohesion, European Commission, 2004 Valentiny, P. (2000): Az univerzális szolgáltatás és a közszolgáltatások értelmezéséről az Európai Unióban, Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., április, 341-360
26
