Válasz Dr. Vida Gábor (MTA rendes tagja) „Gyepterületek természetvédelmi gyepgazdálkodási vizsgálatai” című akadémiai doktori értekezés Opponensi bírálatára Elsősorban szeretném megköszönni, hogy az Akadémikus Úr a dolgozat bírálatát elvállalta és a bírálat megalkotásakor nem csak a dolgozatot, és annak sokoldalú megközelítését, hanem az ahhoz kötődő publikációs tevékenységemet is figyelembe vette. A bíráló alaposságát és figyelmességét jelzi, hogy mint egykori tanáromnak az is fontos, hogy az oktatási tevékenységemet is értékelje. Oktatói tevékenységemről alkotott véleménye megtisztelő számomra. A Bíráló első kérdésére, hogy a legértékesebb eredmények tekintetében a véletlennek mekkora szerepe volt és melyek ezek az eredmények, a következő választ adom Valóban a legértékesebb, legizgalmasabb eredmények a véletlennek köszönhetők. A véletlennek, amely egy felkészült, kíváncsi kutató figyelmének hátterében mindig meglapul, és ha érdekességre figyel fel, mintegy szimatot kap, akkor azonnal lecsap. Több eredmény is ebből született. A Tihanyi-félsziget Belső-tó melletti mintaterületén 1994-ben szinte csak kényszerből készítettem felvételeket, és 2001-ben, amikor újra ott jártam, villant be, hogy itt műveléság-váltás történt és a korábbi felvételek összehasonlításra alkalmasak lehetnek, amely által értékük hirtelen nagyra nőtt. A Poa humilis felfedezése szintén a véletlennek köszönhető, egy németországi úthoz kötődik. Böcker Professzor Úr az utazás során mellesleg megjelezte, hogy tömegesen található meg az autópálya mellett a Poa humilis. Alig vártam, hogy megálljunk és a hazánkban addig ritka, csak bükki adattal rendelkező taxont megismerhessem. Teljesen egyértelmű volt a fülecskék élén sorakozó szőrök tömege. Ezt követően az irodalomban kinyomoztam a hazai félrehatározás okát is. Soó nagyszabású 1973-as művében a faj jellemzésekor a fülecske helyett véletlenül a pillás élű nyelvecske szerepelt, mint jó morfológiai bélyeg (Soó 1973). Ez került be a későbbi határozókba, ami azért nehezítette meg a meghatározást, mert pont a Poa humilis nyelvecskéje a Poa taxonok között a legcsupaszabb (K. Szabó et al. 2004, Papp et al. 1999). Felismerve ezt a jó és könnyen azonosítható morfológiai sajátságot, hazafelé jövet sok parkolóban megállva teszteltem és mindenhol találkoztam a növénnyel. (K. Szabó Zs., Papp M., Penksza K., Nyakas A. (2004): Eltérő vízellátottságú homoki élőhelyek Poa taxonjainak összehasonlító morfológiai vizsgálata. Tájökológiai Lapok 2(2): 259-265. Papp M., K. Szabó. Zs., Hamvas M. (1999): Összehasonlító alaktani és antómia vizsgálatok a Poa pratensis L. és a Poa angustifolia L: hajtásain. Kanitzia 7: 67-74. Soó R. (1973): A magyar flóra és vegetáció rendszertani - növényföldrajzi kézikönyve V. (Synopsis
Systematico-Geobotanica Florae Vegetationisque Hungariae V). Akadémiai Kiadó, Budapest.)
A Festuca pseudovaginata felfedezése is részben véletlen volt. Tuba Zoltán professzor úr kérésének tettem eleget, amikor 1999-ben a következő évi homoki mikrokvadrátok felvételi helyének kijelölésére elküldött a Tecelegelőre. Ott teljesen kiszáradt sima levelű Festuca töveket találva megörültem, hogy a Festuca vaginata subsp. domini-t végre megtaláltam (Domin 1929, 1930, Dostal 1989), de a hosszú szálka „zavaró” volt nála. A herbáriumi kutatások során és a morfotaxonómia vizsgálatok során (Verseczki és Wichmann 2003) pedig kiderült, hogy az alfaj egy robosztus növény, aminek valójában nincs szálkája, csak a külső toklász kihegyezett és ez tűnhet szálkának. A következő lépés Tatárszentgyörgyön volt, amikor 2000 áprilisának közepén kora tavaszi növényeket kerestünk és virágzó Festuca mező fogadott. Kiderült, hogy mindegyik egyed hosszú szálkájú, nem hamvas zöld, de sima levelekkel rendelkezik, itt is előfordult tömegesen a Tece-legelőn elsőként megtalált és új fajként 2003-ban leírt Festuca pseudovaginata. A Festuca vaginata töveknek a virágzata ekkor még csak kialakulóban volt. (Domin, K. (1929): Schedae ad Floram Cechoslovenicam exiccatum. - Acta Bot. Bohemica 8:44-85. Domin, K. (1930): Schedae ad Floram Cechoslovenicam exiccatum II. (Genus Festucarum v. Krajina exposuit) Acta Bot. Bohemica 9:175-259. Dostal, J. (1989): Nová Kvétana CSSR.-Academia Praha. 2:1322-1334. Verseczki N., Wichmann B. (2003): Morfotaxonómiai és Molekuláris vizsgálatok a Festuca nemzetség ovinaE csoportjának néhány faján. TDK dolgozat.)
A Bevezetés c. fejezetben nem ártott volna definiálni a magyar nyelvben használt fogalmakat a füves területek megnevezésében: gyep, rét, mező, legelő, pázsit, puszta, stb. megjegyzésre a következő a válaszom. Terveztem egy olyan részt, ami a definíciókat és az egyes területek rövidítéseit tartalmazta volna, de attól tartottam, hogy ez a dolgozat követhetőségét nagyban megnehezíti, így végül lemondtam róla. A fogalmakat a gyepgazdálkodási irodalmak alapján Szemán (2006), Vinczeffy (1993), Barcsák (2004), Tasi (2011) meghatározása szerint használtam. (Barcsák Z. (2004): Biogyep-gazdálkodás Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Tasi J. (2011): Gyepgazdálkodás. Szent István Egyetem, Gödöllő 120. Szemán L. (2006): Gyepgazdálkodási módszertan. Egyetemi jegyzet, Szent István Egyetem, Gödöllő 123. Vinczeffy I. (1993b): Legelő és gyepgazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest.)
A Különböző megfogalmazásokban is vannak eltérések, példaként említeném, hogy a gyepnek, mint alapfogalomnak számos definícióját írták le a szakirodalmakban különböző nézőpontból (Baskay 1966, Barcsák et al. 1978, Szemán 2006, Nagy 2009, Tasi 2011, Török et al. 2013). Elfogadható és minden megközelítésnek eleget tesz, hogy ha egy területet, amelyet többségében évelő pázsitfűfélék borítanak, besoroljuk a gyepek valamelyik csoportjába, tehát a gyep fogalma elválaszthatatlan a pázsitfüvektől.
(Barcsák Z.-Baskay Tóth B.-Prieger K. (1978): Gyeptermesztés és – hasznosítás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 339. Baskay Tóth B. (1966): Legelő- és rétművelés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 370. Nagy G. (2007): A magyar gyepgazdálkodás 50 éve – tanulsága mai gyakorlat számára – Gyepgazdálkodási ankét. Szent István Egyetem, Gödöllő, 93-100. Török G., Bajnok M., Szentes Sz., Tasi J. (2013): Az időjárási tényezők és a hasznosítási rendszerek hatása a terméshozamra és a minőségre néhány pázsitfűfaj esetén. Gyepgazdálkodási Közlemények. (in press))
Báldi András Opponensemhez hasonlóan a Bíráló a mintaterületek tekintetében érez hiányosságot. Véleménye szerint csak a nyugati és a déli Dunántúl, különösen annak savanyú-talajú típusait lehetne a mintákból hiányolni. Ezt a hiányt a jövőben igyekszünk pótolni. A Bíráló a dolgozat számos ábrájával kapcsolatban tesz észrevételt. Az első a 6-10. ábra, ahol véleménye szerint érdemes lett volna feltüntetni, hogy az „egyéb” kategórián hányféle faj osztozik. A 6. ábrán pl. a Balaton-felvidéken készült felvételek találhatók. A magyar szürke szarvasmarha legelőkön az egyéb kategóriába 186 faj, a lólegelők esetében 102, a juhlegelőkön 63 faj sorolható. A látszólag jelentős florisztikai eltérés ellenére az ábrán, illetve az ábrákon a leggyakoribb 10 faj van feltüntetve, amelyek azonosak, csak a sorrendek különböznek, a magyar szürke szarvasmarha legelők esetében 52%-os, a juhlegelőkön 60%-os a lólegelőkön 63%-os gyakoriságot mutatnak. A sorrendeket vizsgálva a Festuca arundinacea és a Festuca pseudovina a leggyakoribb faj, illetve a lólegelőkön az Achillea collina. A Bíráló észrevétele, hogy az egyéb fajok kategóriáját mely taxonok alkotják. A 7-10. ábrán a fajkészletek mögött szintén a 6. ábrának megfelelő arányok húzódnak meg. Több ábrán (11., 17., 66., 68., 18-23.) a fajnevek olvashatatlanok. Elfogadom a Bíráló javaslatát. A neveket számmal helyettesítve, vagy az ábrákat teljes oldal terjedelműre növelve kellett volna elkészíteni. Az ábrák láttán elgondolkodtató, hogy a legelő állat – növényzet kapcsolatban (melynek kifejtésére a későbbiekben van utalás) mennyiben meghatározó az ember szerepe. Más szóval az adott hely határozza-e meg, hogy ott mely állat legeltetése célszerűbb akár gazdasági, akár természetvédelmi célból. A Bíráló fenti kérdésére a következő a válaszom. Az, hogy a legelőn milyen állatfajjal legeltetnek alapvetően a gyepek adottságaitól függ. A nagyobb hozamú legelőkre a szarvasmarha, a kis hozamú legelőkre a juh kerül. A cserjés területre a kecske jelent jó megoldást. Valamint több vizsgálat azt támasztja alá, hogy több állatfajjal is történjen egyszerre a legeltetés, mert a különböző állatfajok eltérő legeltetési szokásai következtében a gyep még változatosabb lett, diverzebbé válik. A gyepek hozamakor a domináns fajoknak nagy szer jut, de a növényi összetételt az egyéb növények jelenléte is befolyásolják. A gyepek természetvédelmi célú vizsgálatainál a kaszálás mellett a legeltetésnek meghatározó szerepe van.. A Nemzeti Parkok a fajösszetétel figyelembe vétele mellett a gyepek természetvédelmi értékeinek a fenntartása, megtartása vagy visszaalakítása is fontos cél. A kezelés során a természetvédelmi célnak megfelelően történhet a legelő állat kiválasztása, ami
nem zárja ki a gazdasági érdekek érvényesülését sem. Jó példa pl. a Pro Vertes által végzett munka. Az alapítvány által legeltetett területeken pl. kevés tisztító kaszálással kiegészítve kizárólag a legeltetéssel történik a kezelés. Ennek eredményeként az eltelt 2 év alatt a bivalyokkal a Solidago egyedeket teljes mértékben vissza tudták szorítani vagy el is tűntetni a területekről. Az 54.oldalon felsorolt ritka és védett taxonok közé valóban véletlenül került be az idegenhonos Ptelea trifoliata. A harmadik alfejezetből a Bíráló kiemeli azt a részt, ami a vizsgált területek diverzitásásával foglalkozik, a vegetáció cönológiai mikroszerkezetének elemzésére alkalmas és kiemelendő tényezőnek tartja a hosszabb távú (8- 10 éves) vizsgálatokat. Ezzel a bíráló megerősíti azt az elképzelésemet, hogy ezeket a vizsgálatokat a jövőben is szándékozom folytatni. Az új fajként leírt Festuca pseudovaginata esetében a bíráló hiányolta a species definíciót. Ez a következő: A növény zsombékol, tarackot nem fejleszt. A szár 20-35 cm magas, csupasz. A tőlevelek csupaszak, világoszöldek, nem hamvasak. A tőlevelek felülete sima. A levélhüvelyek csupaszok, bordázottak. A nyelvecske keskeny, kicsípett, éle pillás (0,1–0,2 mm hosszú). A levélhüvely nyitott. A tőlevél 0,3–0,6 mm széles. A tőlevélnek három erőteljesebb és négy gyenge ere van. A tőlevél összefüggő szklerenchimagyűrűvel rendelkezik. A szklerenchimagyűrű rendkívül vastag, a mezofillum felé nem egyenletes. A fiatal levelekben szakadozott szklerenchimagyűrű is megfigyelhető. A szárlevelek összegöngyöltek. A virágzat 5–8,5 cm. A bugaágak gyengén érdes szőrűek. A füzérkék 5–7,1 mm hosszúak, 3–6 virágúak. Az alsó pelyva 2,9–3,2 mm, a felső pelyva 3,9–4,1 mm hosszú. A külső toklász éle és csúcsa érdes szőrű. A külső toklász 4–6,5 mm, a belső toklász 4,1–5 mm hosszú. A külső toklász szálkája 1,2–1,8 mm. A magház csupasz. A szemtermés barázdált, 2,5–3 mm hosszú.
Tervezem-e a taxon további vizsgálatát, tenyészkerti vizsgálatát, esetleges átmeneti (hibridizáció) formák felkutatását, és különösen a kromoszóma-szám megállapítását? A kérdésre a következőt tudom reagálni. A munkát tovább folytattuk. Született egy molekuláris genetikai szakdolgozat is, Wichmann Barnabás és a Verseczki Nikoletta szerzőségével, amiben megállapításra került többek között, hogy a faj tetraplodid. Tehát a bírálónak a megérzése a Festuca vaginata-ról egyértelmű, és egy „feltételezhetően fiatal, új fajról van szó, nem lennék meglepve egy tetraploid kromoszómaszám megállapításától, ami egyben magyarázatot is adna a kialakult(?) reproduktív izolációra, s ezzel a faji színtű elkülönülésre”, igaz. Ezen túl a dolgozat eredményei, ha minden részletében nem is kerültek publikálásra, bemutatásra kerültek, Heszky László akadémiai székfoglaló előadásában is. Külön köszönöm, hogy a bíráló az oktatási munkám mellett egyéb tevékenységemet is nyomon követte, figyelemre méltónak tartotta a szikes puszta fenntarthatóságával kapcsolatos versemet is. Jelezte, hogy nem csatoltam a dolgozathoz. Ezt a bírálat végén most pótlólag mellékelem.
Szeretném még egyszer megköszönni Opponensem bírálatát, építő jellegű észrevételeit, javításait, kritikai megjegyzéseit. Ezeket igyekszem a jövőben beépíteni a munkámba, az adatok publikálása vagy a prezentálása során. Budapest, 2014. március 26. Dr. Penksza Károly
Melléklet: Az Artemisio-Festucetum pseudovinae (ürmös puszta) fenntartójának bánata Szikes pusztán birka béget, Elcsenték a jó ebédet. Kaszálóra nem futhat Ő, Ecset pázsit ott a menő. Szóra rezdül birka ajka, Mert a füvet nyalogatja. Kicsit érdes, bár oly édes, Szikes padka, nem túl széles. Oda toppan szürkemarha, Az egészet leharapja. Birka szeme könnybe lábad, Hord el innen gyorsan lábad! Tudd meg Te nagy szürke állat, Eltévesztetted a házat. Veresnadrág csenkesz sziget, Fenntartása minket illet. Penksza Károly
