2011. XI. évfolyam 3. szám (111.)
Valach Enikő
Tartalomjegyzék
Az Avana egyesület gyászol. Valach Enikő
1
Avana Hírek A Hungarocon és Bölcske Látogatás Pakson Preyer 2012 pályázat Sci-fi filmnapok
3 3 4 5
Az Avana egyesület mély fájdalommal tudatja, hogy barátunk és tagunk Valach Enikő ma hajnalban, 27 éves korában elhunyt.
6
Ildikó és Tamás lányaként már gyerekkorától fogva a Salgótarjáni Hungaroconok rendszeres résztvevője, majd felnőve szervezője volt. Mosolyáról, őszinteségéről és nagy fekete fényképezőgépéről mindenki rögtön megismerhette.
7 8
Az élet számára is tartogatott nehézségeket, ám minden megpróbáltatás és akadály dacára õ rendíthetetlenül vidáman és eltökélten tekintett a jövőbe, és a rá váró kihívásokra.
Tudomány Világvége-luxusbunker
Olvasónapló A 15 Galaktika Claude Farrére: Halálraítéltek Kürti András: A csodálatos mukátor Mesterházi Lajos: Sempiternin
8 9
Naptár Április
11
Elvesztése felfoghatatlan tragédia.
Tragikusan közülünk.
fiatalon,
és
tragikusan
hirtelen
távoztál
Nagyon fogsz hiányozni! Nyugodj békében!
Irodalom Hitetlenek hite
Honlapunkon 2012.04.08-án az alábbi szomorú hír jelent meg:
12
Ildikó és Tamás, fogadjátok együttérzésünk és részvétünk!
Valach Enikő
ENIKŐ ÉS TOMI UTOLSÓ ÚTJA http://www.gyermekeinkjovoje.eoldal.hu/cikkek/magamrol/eniko-es-tomi-utolso-utja.html 2012.04.11
Mély fájdalommal tudatom mindenkivel, akik ismerték és szerették Enikőt és Tomit, hogy végső búcsút 2012. április 14-én 11 órakor vehetnek tőlük a salgótarjáni új temetőben.
2
Látogatás Pakson
Avana Hírek
Amolyan előétel lesz az idei HungaroConon egy tokátólbokáig technikai előadás, a paksi Atomerőmű Látogatóközpontjának megtekintése.
A HungaroCon és Bölcske
Néhány fontos szabály az üzemlátogatás során: előzetes bejelentkezés szükséges (ezt már megtettem), a látogatási nyomtatványt 2 héttel a látogatási idő előtt el kell küldeni, amin rajta kell, hogy legyen a látogató: neve, lakcíme, személyi igazolvány száma, születési ideje. A lista elküldése után azon már változtatni nem lehet! csak 16 életévét betöltött személy léphet az üzemterületre, a látogatóközpont 8-15 óráig van nyitva.
Idén egy picurka, de nagyszívű falucska, Bölcske fogadja rendezvényünket a HungaroCont, és lehetőségeihez mérten mindent megtesz, hogy az ide érkező vendégek otthon érezhessék magukat. Az első és legfontosabb kérdése egy ide érkezőnek, hogy hol alhat, és hol ehet? Szállás: A község büszkélkedik egy színvonalas szálláshellyel, a Turul fogadóval, amely elsősorban a zsűrit és a díjazottakat fogja vendégül látni – ők prioritást élveznek mindenkivel szemben. Az ágyak számát várhatóan meg fogja haladni látogatóink száma, így második lehetőségként a B és C tervet is ki kellett dolgozni. Az erdei iskola alkalmas ott alvásra, szükséges hálózsákot hozni, de az udvar alkalmas akár sátorozásra is. A tisztálkodási lehetőség adott. Ezen felül, vagy ez helyett pedig a Dunaföldvár adta szálláslehetőségeket is számba vettük: Camping a Duna partján, Hídfő panzió, csupán 8 km-re találhatóak.
Esetünkben június 13-ig kell, hogy megkapjam az említett adatokat. Aki ez ideig nem jelentkezik be, vagy nem töltötte be a 16-ot, de szeretne velünk tartani, a Látogatóközpontot és az Atomenergetikai Múzeumot megtekintheti, de az üzemterületre nem léphet be. A helyszínen személyi igazolvány szükséges belépéshez. Hogy mi is vár ránk pontosan: http://atomeromu.hu/tajekoztato-es-latogato-kozpont
Étkezés: A jobb napokat is megélt étterem már csak rendezvényekre van nyitva, ezért az étkeztetést a helyi iskola konyhája vállalja magára. Mindhárom napra lehet kérni menüt, el is lehet fogyasztani az iskola étkezőjében, csupán egy kérésük van, 1 héttel előre közöljék étkezési szándékukat. A menü ára kb. 600.- (inkább kevesebb). Az igényeket (melyik napokra kér enni? péntek, szombat, vasárnap) a cikk végén feltüntetett e-mail címen lehet leadni!
a
További kérdések feltehetőek, adatok ide küldendőek:
[email protected] Tóthné Baranyai Judit Preyer 2012. pályázat előzetes tájékoztató Lezárult az idei Preyer pályázat. Idén összesen 90 novella érkezett, 73 szerzőtől. (A 21 pesti pályázó közül 8 volt a nő és 13 a férfi. A 48 vidéki beküldő közül 17 volt a nő, és 31 a férfi. A 4 külföldi szerző közül hárman küldtek be írásokat Erdélyből és Belgiumból is jelentkezett egy ott dolgozó magyar fiatalember.)
A HungaroCon színhelyén kávézó üzemel, ahol a tulaj lehetőség szerint szendviccsel, péksüteménnyel is készül. A reggeli órákban nyitva vannak a boltok, de igény szerint megkérhetjük a helyi péket, hogy hozzon a szálláshelyre reggelit. A vacsora pedig: pénteken tábortűz parazsán pirított szalonna, szombaton díszvacsora. Aki vasárnap este is itt marad, annak magam sütök pizzát!
Ez valamivel kevesebb, mint a tavaly beérkezett 109 novella, amit 83 szerző küldött be.
Bölcske kicsi község, de szívesen fogadja vendégeit, és érdeklődéssel fordul felé. „Pihenj meg nálunk vándor! Ne hajszold úgy az életet!”
Elgondolkodtam azon, hogy miért csökkenhetett a beküldési kedv. Talán a pályázat híre nem jutott el olyan sok érdeklődőhöz, mint az előző években? Ez nem valószínű, hiszen idén is érkeztek írások a fővárosból, a vidéki városokból, egészen kicsi falvakból és külföldről is. Talán csökkent a lelkesedés? Egyes beküldők esetében valószínűleg igen.
A kérdéseket ide kérem:
[email protected] (A pizza receptet nem adom!;) Tóthné Baranyai Judit
Miután az eredményhirdetés után oldalunkon (preyer.avana.hu) megnézhették a pontozást és megkapták a személyre szóló szöveges értékeléseket is, nem mindenki próbálkozott újra. De helyettük jöttek új jelentkezők. Igaz, idén kevesebb volt a tipikusan egyszeri próbálkozó és a nem igazán sci-fit beküldők aránya is csökkent. A korábbi években többen küldtek be több írást, ebben az évben a túlnyomó többség csak egy novellával jelentkezett. Hogy idén ki viszi el majd a pálmát, azt még nem tudjuk. A zsűri szorgalmasan olvas. Az eredményhirdetésre a tervek szerint 2012. június 30.-án, Bölcskén, a H-con rendezvény keretei közt kerül sor. Kósa Katalin
Avana – Garzó László illusztrációi
3
Sci-fi filmnapok 2012. május végén sci-fi filmnapokat rendezett az Örökmozgó filmmúzeum. Ennek keretében vetítették le a Transzport című filmet. Utánanéztem, annak idején 1981. augusztus 29-én láttam, az akkori Tanács moziban. A mozi most is megvan, csak a neve változott meg. Harminc év után most újra megnézhettem, mert sikerült szépen helyreállítani és DVD-re másolni A filmet Szurdi András rendezte, az operatőr Nemescsói Tamás. A főszereplőt, dr. Grafot Hetényi Pál alakította. A többi szereplőt nem sorolom fel, utána lehet nézni. A forgatókönyvet Kuczka Péter írta, és a hosszú stáblistán feltűnt Hernádi Gyula neve is. Sajnos, az nem derült ki, hogy ő milyen minőségben dolgozott a filmen. A tartalmat röviden el lehet mondani: az első világháború utáni járványt, az úgynevezett spanyolnáthát mesterségesen idézték elő és terjesztették el. Ezt az érdekes ötletet jól kidolgozva vitték filmre. Nem állíthatom, hogy minden karakter részletesen kidolgozott, de a film nyomasztó atmoszférája nagyszerűen érzékeltette a személytelen hatalom működését. Azt is, hogy a hálóba került ember mit tehet ellene, vagy legalábbis mit próbálhat tenni. Az atmoszférateremtésben nagy szerepe volt az operatőrnek. A kezdő képsorokban egy kisvárost látunk, a dátum szeptember 11, az évszámot nem írták ki. Egy szűk utcán két kislány szalad, egy cselédlány tereget, egy köszörűs kést fen, egy másik nő ablakot mos. Ez akár idilli látvány is lehetne, de az egésznek valahogy nyomasztó az atmoszférája. Nem akarom elmondani a történetet, jó néhány csavar van benne. Azt viszont csak ajánlani tudom, hogy aki teheti, nézze meg DVD-n, azt hiszem, érdemes. A film után Németh Attila, úgyis, mint a Galaktika szerkesztője, beszélgetett Schubert Gusztávval, a Filmvilág c. újság főszerkesztőjével. Mielőtt a hivatalos interjú elkezdődött volna, megkértem őket, hogy segítsenek egy kicsit. A Szíriusz napok keretében Réz András öt magyar sci-fi filmet említett, de csak hármat tudtam feljegyezni. Most sikerült összeállítanom a nem túl hosszú listát. Ezek a következők: Szíriusz, Az erőd, A transzport, A meteor, Az idő ablakai.
Utána Schubert Gusztáv beszélt a magyar sci-fi film történetéről, nagyon érdekesen. Ez idő alatt nem jegyzeteltem, de igyekeztem nagyon figyelni, és megpróbálom összefoglalni, amit hallottam. Ezek szerint a történet biztatóan indul, Korda Sándor a Monarchia végnapjaiban rendezett egy filmet, feltehetőleg az első vámpírtörténetet. A forgatókönyvet Karinthy Frigyes írta. Az utána következőket már a történelem rendezte, elég rosszul. Holott igazán kevésen múlott, hogy a Monarchia részt vegyen a háborúban. Ha pedig nem teszi, akkor a továbbiakban alighanem egy másik filmről beszélgetnénk. Ez viszont már az alternatív világok témakörébe tartozik, ami a tárgyhoz illő téma, de most nem ez a tárgy. A háború utáni Magyarországon több egyéb mellett filmre sem volt pénz, csak a húszas évek végén-harmincas évek elején lendült fel a filmipar, akkor a régió filmnagyhatalma lettünk. A néha kissé bugyuta történeteket kitűnő színészek játszották, a poénokat gondosan kidolgozták, nagy sikerek is voltak, nemcsak nálunk, hanem egész Európában. Itt hangzott el, hogy ha egy vígjátékon nem nevet, egy melodrámán nem sír a közönség, akkor gyorsan kiderül, hogy az egész nem jó. A második világháború utáni vígjátékok sokszor nagyon szájbarágósan képviselték a szocialista eszmét, viszont még a régi szakemberek készítették, ezért aztán ma is nézhetőek és hatásosak is. Erre szép példa Keleti Márton, illetve Gertler Viktor. Aztán következett a hatvanas évekbeli filmes újhullám, nem csak nálunk, hanem Csehszlovákiában is. A magyar filmek megint sikeresek lettek, méghozzá a művészfilmek. Nagyon jó rendezőink voltak-vannak, pl. Jancsó Miklós, Makk Károly, Szabó István, és az ő filmjeik sok nemzetközi díjat nyertek. Ezért aztán minden rendező őket akarta utánozni, aztán már az utánzókat is utánozták, és ez a harmadvonal már nagyon messze került mind a valóságtól, mind a szakmai tudástól. Ráadásul a kultúrpolitika sem kedvezett a szórakoztató filmnek, ezért nem is volt belőlük sok. Az sem könnyítette meg a helyzetet, hogy a sci-fi filmhez, a jó alapötleten kívül pénz is kell, méghozzá nem is kevés. A tévében ugyanakkor voltak magyar fantasztikus filmek, elég, ha Rajnai András egykori műveire gondolunk. De szintén a tévében került feldolgozásra Zsoldos Pétertől a Feladat, és a Bunkernek is ő írt a forgatókönyvét. Érdekes ellentmondás, hogy ebben az időben a magyar sci-fi irodalom témakörében nagyon sok regényt adtak ki, ezek közül jó néhány maradandó értéknek bizonyult. Figyelemre méltó, és biztos nem véletlen, hogy a két állam, ami a legtöbb ilyen filmet gyártotta, élen járt az űrhajózásban is. Itt is, ott is született legalább egy kultuszfilm, a Solaris, illetőleg a Csillagok háborúja. Ez utóbbi esetén senki sem bízott a sikerben, de a befektetők azt tudták, hogy néhány film mindig bejön, ezért érdemes kockáztatni. A Solaris esetén viszont Tarkovszkij neve garanciát jelentett. Persze, a sci-fi filmekben is jó néhány átlagos volt, és akkor még finoman fogalmaztam. Ez utóbbi főleg az USAra jellemző, ahol nagyon sok egy kaptafára készült filmet forgalmaztak, később a tévének is ilyet készítettek. Egyszóval, Magyarországon nem túl jól állt a helyzet, viszont Csehszlovákiában jó néhány ilyen filmet forgattak.
4
Persze, ott az irodalomban volt egy emblematikus figura: Karel Čapek, az ő művei alapján jó pár forgatókönyv készült, ezek közül én csak a Krakatit-ra emlékszem. Amiben viszont a csehek ezen a műfajon belül a legjobbak voltak, az a szatíra. Ilyen pl. az Uraim, megöltem Einsteint, vagy a Nick Carter Prágában. Egy filmre az NDK-ból is emlékszem, az Elomelára, ezt magyarul Eltűnt nyolc űrhajó címmel forgalmazták. Lengyelországnak is volt egy kiemelkedő szerzője, Stanislaw Lem, az általa írt Asztonauták c. könyvet fel is dolgozták. Bulgáriában nem nagyon volt ilyen műfajú film, ők inkább kémfilmeket gyártottak, viszont pl. Franciaországban és Angliában igen, pl. a Fahrenheit 451, az Alphaville, vagy Az utazás a Nap túlsó oldalára.
Ezek után érdeklődve vártuk a filmet, és – legalábbis számomra – kellemes meglepetés volt a végeredmény. A cselekmény 1950-ben játszódik (a film 1933-ban készült), és három főszereplője van, egy mérnök, Grace, a menyasszonya, és a mérnök barátja, a csillagász. A mérnök úrhoz látogatóba érkezik a barátja, és egyből beleszeret a menyasszonyba, be is vallja az érzelmeit, de nem talál viszonzásra. Kétségbeesik, és elárulja a nagy titkot: egy üstökös közeledik a Föld felé, és biztosan össze is fognak ütközni. Többször is ellenőrizte a számításait, de mindig ugyanaz volt az eredmény. Viszont van egy mentőötlete: épít egy űrrakétát, azzal elutaznak a Holdra, ott biztonságban lesznek. Grace ellenzi a tervet, előre látja, hogy ezzel milyen kínos helyzetbe kerülnek mindhárman, főleg ő. A vőlegénye azonban ragaszkodik az utazáshoz, ő pedig úgy érzi, nem hagyhatja cserben. A határidőre el is készül a rakéta, és míg a Föld többi lakója a végnapokat várja, ők elindulnak. Meg is érkeznek a Holdra, ki is mennek egy sétára, és megfigyelik a további fejleményeket. A számításokban azonban hiba csúszhatott, mert az üstökös nem a kiszámított pályán haladt, nem ütközött a Földdel, csak erős meteorzápor hullott. A csillagász úgy érezte, számára mindennek vége. A szerelme reménytelen, a barátját elárulta, és még szakmailag is kudarcot vallott. Kimegy a Hold felszínére, és leveszi a sisakját. Hagy egy búcsúlevelet, amiben mindezt megírja, és kéri, hogy a Holdon temessék el. Ezt a kívánságát teljesítik is, és a jegyesek visszautaznak a Földre, ahol sejthetően boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Sajna, ahogy jelenleg áll a filmek költségvetése, nem túl valószínű, hogy hamarosan új sci-fi film készül Magyarországon. Viszont a rajzfilmek terén komoly lehetőségeink vannak, sok a jó szakember, akik nem csak fázist rajzolni tudnak, de jól bánnak a számítógéppel is. Az Idő urai című filmben is sok a magyar munka, még akkor is, ha ezt a külföldi szakirodalom meg sem említi. Eszembe jutott néhány kitűnő animációs film, pl. Foky Ottótól a Babfilm, vagy a Bizonyos jóslatok. Németh Attila itt közbeszólt, hogy az újonnan végzett filmeseket már érdekli a téma, nem egyszer megkérdezték tőle, mit lenne érdemes megfilmesíteni, illetőleg azt, hogy egy konkrét novellát szeretnének filmre vinni.
Azt hiszem, érthető, hogy ezeket a képeket nem használták fel, hiszen pl. a rakétamaketten tisztán látható volt a zsinór, amivel mozgatták, a szereplők néhányszor nem a helyzetnek megfelelően reagáltak, sokszor volt elmosódott a kép. Az nem volt elvárható az alkotóktól, hogy tudják, milyen is a súlytalanság állapota ténylegesen, vagy hogyan lehet inni a világűrben, de a körülményekhez képest mindent megtettek. Végtére is, ők még nem láthatták a holdra szállást.
Megpróbáltam mindent leírni, amire csak emlékszem, de áttérek a következő filmre, a Föld halála című, 1933-ban készült amatőr filmre. Mielőtt a vetítés elkezdődött volna, Kurutz Márton filmkutató a MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) képviselője beszélt a film történetéről, ami a kész regény kategóriába tartozik. Az 1930-as évektől az ötvenes évek elejéig Magyarországon nagyon sok amatőr filmes volt, és sok film készült. Erre nagyon jó példa, hogy a Halálos tavasz sokkal előbb készült el amatőr, mint profi filmen. Az amatőr feldolgozást Dudás László, a profit Kalmár László rendezte. Az amatőr filmeseknek még egy újságja is volt, a Pergő képek, de ez a háború után megszűnt.
A film tizennyolc percig tartott, és roppant érdekesnek találtam, nemcsak én, hanem minden jelenlévő. Németh Attila azt mondta, bízik benne, hogy valahol, valahogyan előkerül az eredeti film, mert nagyon szeretné látni. Ehhez a kívánsághoz mindannyian csatlakoztunk. Pasztler Ágota
A Föld halála úgy került a Filmarchívum birtokába, hogy egy idős ember felhívta őket, hogy a padlásán egy csomó filmtekercs található, nézzék meg, és, ha érdekesnek találják, el is vihetik. Innen került elő a fentebbi film jó néhány jelenete. Ezek viszont úgy maradtak meg, hogy kivágták a bemutatott műből, mert nem találták őket megfelelőnek, azért mert dramaturgiailag vagy technikailag nem voltak megfelelőek. A cselekményt már ismerték a korabeli leírásokból és kritikákból, azt is tudták, hogy a film egy párizsi fesztiválon díjat is nyert, ennek alapján megpróbálták rekonstruálni. A cselekmény helyreállítása volt az egyszerűbb dolog, de a technikai felújítás hosszú, bonyolult ügy volt, nem kevés idő, türelem és ötletesség kellett hozzá. A végeredményt most megnézhettük. A film természetesen némafilm volt, ezért feliratozták, mind francia, mind magyar nyelven. Eredetileg nem készült mellé kísérőzene, de találtak egy francia szerzőtől származó művet, ami úgy illett hozzá, mintha eredetileg is erre a célra készült volna.
5
Tudomány Világvége-luxusbunker Megvannak az ötven méterre föld alá nyúló, lakószintekre átalakítható rakétaindító betoncsövek, megvan a tőke, már a túlélni akaró jelentkezők is kifizettek az üzletembernek négy, lakható menedékért hétmillió dollárt, a további, tervezett bunkerlakások pedig még vevőre várnak. Akik lesznek is, merthogy luxustúlélni kell! Márpedig a luxus egyenlő a pénzzel, amit az erre szakosodott vállalkozók jól tudnak, és nekik a pénz most kell, nem pedig a katasztrófa után. Az üzletemberek az okosak, és egyáltalán nem eszementek. A vásárlók azok.
A világvége már megint csúszik, legalábbis a hozzáértők úgy látják, hogy az idei évre jósolt globális elmúlásunk még várat magára. De ez a csúszás igencsak jól jön jónéhány nagyon ügyes üzletembernek, és jónéhány eszement, mindenáron túlélni akaró, és persze megfelelő anyagiakkal rendelkező embertársunknak. Olvasom az [origo] cikkét: Ilyen egy világvége-luxusbunker. Larry Hall denveri vállalkozó elhagyott, föld alatti rakétasilókat alakít át luxusbunkerekké. A siló ötvenhárom méter mélyen nyúlik a föld alá, és három méter vastag betonfal védi a világvégétől. A kialakított lakóterek rendelkeznének minden ellátással, ami a túléléshez szükséges: évekre elegendő élelemmel, vízzel, levegővel, eme luxus-esetben pedig könyvtárral, uszodával, és moziteremmel is.
Van egy régi legenda az amerikai elnök repülőgépéről, amely minden pillanatban készenlétben áll, hogy katasztrófa esetén az elnöki családdal felszálljon, és emlékszem a régi kérdésre, hogy hová száll le? Most úgy fest, hogy aki éppen nem elnök, de elég gazdag, leszállhat ötven méter mélyre. Üldögélnek a bőrkanapén, ismerkednek egymással ezen az öt ember számára kialakított nyolcvan négyzetméteren, átnézik a hálószobát, ellenőrzik a bútorok minőségét, közben arra gondolnak, hogy most vajon mi lehet a felszínen, mi lehet az alattukfölöttük lévő szinteken lakókkal /egyáltalán, kik ők?/, és meddig lesznek itt? Az ember genetikailag nem föld alatti életmódra termett, és kifelé vágyik, a saját világába. „Mi történt a villánkkal? Megmaradt-e a golfpálya, és a yachtkikötő? Ha ennek vége, ki jön értünk, hogy hazavigyen? Vajon túlélte-e a sofőrünk?” Aki éppen klausztrofóbiás, és már néhány óra után rohamai vannak, azt pátyolgatni kell egy ideig, mert mindenkinek megvan a maga baja, és ahogy egy idő után az ideiglenesnek gondolt állapot kezd véglegessé válni, a helyzet egyre keményebb. A luxusbunker-lakás ajtaja kulcs helyett ujjlenyomatazonosítóval nyílik /vajon miért, hiszen fentről nemigen várhatnak betörőt/ és már néhány napos összezártság után vágynak arra, hogy bárcsak megzördülne egy kulcs a zárban. Néhány újabb nap után már egy csákány hangjának is örülnének.
Persze, vannak lokális katasztrófáink, pl. hurrikán, földrengés, atomháború, és globálisak, mint a világvége. Ha belegondolok, világvége nincs is, csak az én számomra, mert ha egy lokális katasztrófa megsemmisít engem, akkor már nemigen érdekel, hogy a nagybetűs Világgal mi történik, főleg az nem, hogy mi történik azokkal a pénzemberekkel, akiknek az egész köszönhető, és hogyan bújnak a föld alá. A saját világomnak van vége, és fuss el véle. De ha beleképzelem magam pl. a Vivos cég Indianában épülő, 80 fős bunkerébe, ahol fejenként 50E dollár a tarifa, és már ma elkezdenék gyűjtögetni, akkor bizony sokáig kell élnem. Talán a nebraskai bunker, amit 900 főre terveznek, és egyelőre csak 25E dollár egy férőhely, elérhetőbb lenne szerény anyagi körülményeim mellett. Csakhogy egy világvége esetén hogy jutok el Nebraskába? Elég lassú lesz a pusztulás ahhoz, hogy legyen időm egy amerikai repülőútra, amikor katasztrófa esetén /lásd: World Trade Center/ legelőször a légi közlekedést állítják le? Vagy mégis a magyarországi polgárvédelemmel vegyem fel a kapcsolatot: kérem, én túlélni akarok, és ilyenkor mi a teendő? Mennyibe kerülne egy magyar, fapados bunkerben 50 négyzetméter?
A luxus-rabság is megteszi a magáét, mint a szabad rabság, és az összezártság is megteszi a magáét. Éljen a való világ! A külvilágból is csak addig érkeznek képek, amíg a fenti televízió működik, később csak a bunkerlakosztály digitális ablakai segítenek az illúziónak: változtatható, hamis kilátással, és panorámaképekkel. A távirányítón már akkor összevesztek, amint a valóságérzet felülkerekedett az illúzión. Már gondolatban is vágyom arra, hogy inkább a felszínen, a romok között keresgéljük a túlélőket, és egy törött bordával is segítsek, ahol tudok.
A túlélési ösztön genetikailag alszik bennünk. A veszély pillanatában ébred fel, amikor szinte semmire nincs idő, és a belénk kódolt ösztön szerint reagálunk. Mondhatja-e a kőgazdag a szökőár harminc méteres hullámának árnyékában, hogy most itt álljunk meg, mert én milliárdos vagyok, és már a Radius céggel is építtettem egy személyes bunkert? A szökőár egy pillanatra megáll, és visszakérdez, hogy akkor mit keresel itt, és miért nem vagy a bunkeredben?
Valamit tennem kell, úgyhogy ideje felmerülni a szélsőséges luxusmélységből, és keresni idefent egy másik szélsőséget: elérkezett a Föld elleni invázió ideje. A predátorok előkészítették a terepet, letarolták a felszínt, és most lejöttek emberre vadászni. A hunter ujjlenyomattal nemigen rendelkezik, valahogy mégis kijátssza a biztonsági rendszert, és lejut a luxusbunkerbe. „De hát miért, hiszen odafent biztosan maradt elég túlélő, akik majd megmentenek bennünket, és akikre lehet vadászni!” „Ó, nem, azok a szegény humanoidok csak kotorásszanak a túlélő társaik után, mi nemes vadakra fizettünk be!”
Érdemes-e gondolkodni a világ végéről, ami még nem történt meg? Érdemes-e annak jegyében élni, amikor egyéb dolgunk is van? Jöjjön, aminek jönnie kell, hiszen éppen elegünk van a lokális katasztrófákból, Katrinából, Csernobilból, és Fukusimából. A pillanat fog dönteni, akkor és ott, amikor és ahol ránk tör a személyes világvégénk. De térjünk vissza a luxusra, és az [origo] cikkére. Larry Hall denveri üzletember egy kansasi, Atlas F típusú rakéta egyik elhagyott silóját alakítja át bunkerré /még csak most alakítja és tervezi!/ amit a 60-as években, hetvenvalahány egyéb helyen az amerikai hadsereg épített.
/béef/
6
Olvasónapló A 15 Galaktika A második történet, a Nehéz a bennszülöttekkel a humor kategóriába tartozik. Egy angliai kisváros mellett leszáll egy űrhajó, és két felderítő azt a feladatot kapja, hogy próbáljon meg kapcsolatot teremteni az ott élőkkel. Többékevésbé emberi formát és ruházatot öltenek, és reménykednek, hogy mindkettő sikerült. Elvégre éppen eleget nézték a tévéműsorokat. Végigmennek a főutcán, találkoznak is egy bosszús postással, egy sietős járókelővel, akiről viszont nem tudják, hogy atomfizikus. Amikor becsöngetnek a házakba, több-kevesebb bosszúságot okoznak az ajtót nyitó háziasszonyoknak, amikor közlik, hogy egy másik világból jöttek, és kulturális, valamint kereskedelmi kapcsolatot akarnak kialakítani a Földdel. Már-már elcsüggednek, amikor végre találkoznak egy rendőrrel. Neki is elmondják ugyanezt, ő pedig megállapítja, hogy a másik faluban lévő elmegyógyintézetből szökhettek. Bekíséri őket a rendőrségre, bezárja egy cellába, és elvonul telefonálni. Itt őriznek egy szörnyen másnapos fiatalembert, és őt végre sikerül meggyőzniük. A további, szintén érdekes fejleményeket akkor tudhatjuk meg, ha elolvassuk a történetet.
Ismertetést írtam Bulicsov novelláiról, ennek érdekében elővettem a 15 Galaktikát, ez 1975-ben jelent meg. Nagy érdeklődéssel olvastam a Bulicsov-féle elbeszéléseket, de azért átnéztem a szerzők listáját. Nagyon kellemes meglepetés ért, mert a szerzők között ott volt Clarke (mindjárt két novellával), Silverberg, és Jeschke is. A két Clarke novella címe: Tüzek a mélyben, illetve Nehéz a bennszülöttekkel. Az első a komolyabb irányzatot képviseli, a másik viszont kellemesen humoros olvasmány. A Tüzek a mélyben figyelemreméltó alapötletre épül. Ahogy az egyik szereplő mondja, jobban ismerjük a Hold túlsó oldalát, mint a saját bolygónk mélyét. Azt hiszem, ez azóta sem változott sokat. A történet szerint Hancock professzor feltalál egy olyan készüléket, ami radarképet ad a bolygó belsejét alkotó kőzetekről, az esetleges üregekről a különféle anyagok elosztásáról. A szerkezet leírásánál megállapítottam magamban, hogy az egykori mérnök nem tagadja meg magát, mert részletesen leírja a készülék működését, és műszaki elveit, ez azonban nem válik a történet hátrányára, inkább hitelesebbé teszi. Hosszúhosszú letapogatás után meglepő felfedezést tesznek: kissé elmosódva, de jól kivehetően szabályos alakzatok látszanak a felszíntől tizenöt mérföldre. Ebből csak egy lehetséges következtetés adódik. A további fejleményeket nem árulom el, tessék elolvasni. Megéri! Annyit azért elmondok, hogy még az utolsó két mondatban is akad meglepetés.
Még néhány szót szeretnék írni a Jeschke által írt Hasadás a hegyen című novelláról. Elfogult és egyoldalú véleményem szerint az írónak a novella az erős oldala, ezt bizonyítja mind ez az elbeszélése, mind az előző, 14 Galaktikában megjelent Szirének a parton. Itt is kitűnő az alapötlet, feszes a szerkesztés, nincs egy fölösleges vagy elhibázott mondat benne. A történet szerint egy távoli bolygón a bennszülöttek jelentik az ott élő megfigyelők főnökének, hogy a hegyen valami nagyon furcsa dolog történik. Kénytelen-kelletlen ugyan, de az egyik férfi elindul, hogy utánanézzen, mit is fecsegnek ezek a babonás lakosok. Nos, annyit elárulhatok, hogy megtudja, de sok haszna vagy öröme nem lesz benne! Egyszóval: ez a Galaktika egy jól sikerült, érdekes írásokat tartalmazó szám volt, mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom.
Szerintem az alapötlet valóban egyedi, nem ismerek hasonlót a sci-fi irodalomban. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincs is ilyen, de nem lehet túl sok. A Verne által írt Utazás a Föld középpontja felé, illetve ennek utánérzése, az Obrucsev féle Utazás Plutóniába nem ilyen mélyre hatoló, ami ezúttal szó szerint értendő. Még egy regény jut eszembe, a Norbert Castaret által írt a Földkéreg-akció, ő többször idézi is Vernét. Ez a mű viszont mással foglakozik, egy olyan géppel, ami úgy mozog a sziklarétegekben, hogy utat fúr magának. Stílszerűen Tatunak nevezik. Úgy érzem, ebben viszont az ismeretterjesztő szándék a fontos, nem az egyébként kitűnő alapötlet.
Pasztler Ágota
7
Claude Farrére: Halálraítéltek
Kürti András: A csodálatos mukátor
A fentebbi című kisregény a Kozmosz könyvek kiadásában jelent meg 1968-ban. Illetve, hogy pontos legyek, két kisregény egy kötetben. A saját példányomat dedikálta a szerző, éspedig 1980 X. 14-én. A másik írás, a Mittalon-ügy, azonban nem tartozik a sci-fi témakörébe. A mukátor igen, ezt a véleményemet a miskolci bibliográfia is megerősítette. Ha van olyan irányzat, hogy humoros scifi, ez abba tartozik. Maga az alapötlet kitűnő, minden szerzőnek dicséretére válna, a kidolgozás pedig humorosan egyedi, vagy egyedien humoros.
Bevallom őszintén, csak azért vettem meg a könyvet (a Szíriusz árusította a legutóbbi Con-on), mert Sztrokay Kálmán fordította. Sok ismeretterjesztő munkát tudok felmutatni a nevezett úrtól (igaz, ott hosszú ó-val írta a nevét), gyermekkoromban még a matematika-tudásom egy részét is tőle kaptam. Az elfogultság vetette meg velem a könyvet, de azóta rá kellett jönnöm, hogy érték van a kezemben. A Genius kiadó kiadványa, „A regényírás művészei” sorozatból, ami – a Wikipédia szerint – 1921-ben jelent meg. Szóval, a könyv idősebb édesanyámnál. Letegezni sem merem.
A történet indítása annyira jellemző a hatvanas évek elejére, hogy néhány sort idézni fogok belőle. Akkoriban az egyszem magyar csatorna hétfőn és pénteken adásszünetet tartott. A többi napon sem vitte túlzásba a műsorszórást. Az első oldalakon kiderül, hogy a televízió reklamációs csoportjának alkalmazottja, aki egyedül látja el ezt a tisztséget, félig szunyókálva nézi a tévét. Éppen a híradó megy. Az alkalmazott pedig – magában – megfogalmazza a véleményét róla.
Elolvasni azért mertem. Hát izé… Kétségtelenül sci-fi, de az érzéseim vegyesek. Erről nem feltétlenül a könyv tehet, hanem talán az eltelt majd száz év. Először is, a történet roppant egyszerű. Semmi pörgés, semmi kalandozás, egyenes vonalú, tiszta ügy, némi szerelemmel, erkölcsi konfliktussal. A korrajz részben az író saját kora, mert a főhősnő szerencsére szereti a régimódi dolgokat, részben egy elképzelt gigagyár.
„A mezőgazdász tájékoztatója felettébb tanulságos volt, minden parasztember megtudhatta belőle, hogy ősszel is akad teendő a földeken.
Hanem ez a része már roppant naiv. Tudom, könnyű nekem innen bírálni, mégis megteszem. A gyár egész Amerikát kenyérrel látja el. Egyetlen gyár, az egész kontinenst, északtól délig. Aztán amikor sztrájkolnak a munkások, a mérnökök egy szombat délután és vasárnap ebben a böhöm nagy gyárban felszerelik a gépkezeket. Ezt manapság robotnak mondanánk, de úgy látszik, a regény megírásának idején még nem alkotta meg Čapek a szót. Másnap kipróbálják, és harmadnap termelnek a robotok. És mindezek tetejébe a munkások elindulnak összetörni a gépkezeket, egyszerre, összehangoltan harmincezer munkás támad az egyik üzemre. Ezek a logisztikai képtelenségek, de van itt rosszabb is. Idézek: „A technika fejlődésével bizonyos ponton túl feleslegessé válik minden emberi munkaerő. Mi lesz akkor a hatalmas munkássereggel?”
A közkedvelt Telesport is a szokásos módon zajlott le. A riporter elmondta azokat a legfrissebb sporthíreket, amiket a rádió már délelőtt, az Esti Hírlap pedig kora délután közölt. A híradóban ezek után is megérkeztek, búcsúztak, tárgyaltak, aláírtak, tüntettek, és kiállításra látogattak el,” Azt hiszem, a kortársaim némi nosztalgikus mosollyal fogják ezt olvasni, az ifjabb korosztály pedig remélhetően érdeklődéssel. A csodálatosan érdekes híradó után egy Szívek a viharban című film következett. Ez vagy mindenkinek tetszett, vagy nem nézte senki, mert egyik telefon sem csengett, ezért aztán egészen el lehetett aludni mellette. Egészen addig, amíg mind a három telefon egyszerre kezdett el zajongani. A nézők ezúttal nem a film minőségét kifogásolták, hanem azt, hogy az utána lévő szünetben egy kontraszt nélküli jelenetet mutattak, amiben egy férfi ládákat tör fel feszítővassal, majd egy másik alak ugyanezt a ládát feltolja a rámpán. Először is érdektelennek tartották, másodszor is sehol nem volt a műsorban. Szegény alkalmazott mit is tehetne, a harmadik ilyen reklamáció után szól a főnökének, a főnök meg a rendőrségnek.
Ráadásul az író meggyőződéssel állítja, hogy a munkás csak a kezét használja, az eszét nem tudja, és nem is hajlandó használni. Darwin törvénye szerint el kell veszniük a munkás tömegeknek, marad az eszét használó értelmiségi sereg. A magam részéről nem fogadok el semmi általánosítást, hiszen ismerek kétkezi munkásokat, akik példaképek lehetnének korunk szellemi szennybe süllyedésével szemben. Igaz, ismerek trollhoz hasonló színvonalúakat is. Azzal együtt nagyon rossz érzés maradt bennem a könyv által fölvázolt sötét képtől, a különféle áthallásoktól. Lehet, hogy mégis jól látta a jövőt az amúgy naiv francia úriember?
A furcsa ügy megoldására a rendőrségen Ditró Géza főhadnagy kapja kivizsgálásra, akinél önfejűbb, szeszélyesebb, csapongóbb fantáziájú nyomozót még nem szült magyar anya. Ez a vélemény a főnökétől származik.
Maruzs Éva
8
Mesterházi Lajos: Sempiternin
A továbbiakban viszont megismerhetjük a főhőst is, egy Hókay Felicián nevű, nyugdíjas tisztviselőt, aki szabadidejében örömmel barkácsolt. Aztán következik a feltaláló legjobb barátja, és a találmány névadója, Muki, aki egy hosszú szőrű tacskó. Öt kiló szkeptikus gőg, gyanakvó bölcsesség, kötekedő modor és sírig tartó hűség. Viszont egyszer kalandos útra indult, és két napig nem került elő. A gazdája ekkor arra gondolt, mi lenne, ha mindig tudná, hol jár. Ezért aztán kitalált egy radarkészüléket, ami az élőlények biorezgésén alapul, és nyomon követhető az az ember, állat vagy növény, akinek-aminek a rezgéseit felveszi egy kis műanyag rúd, és ez után a keresett élőlény könnyen megtalálható. Miután a kutyát Mukinak hívták, és lokátorral követik, ezért aztán Felicián összevonta a két szót, így lett a találmány neve Mukátor. Ez az ötlet aztán eszébe juttatta Hókaynak, hogy ez a csodás szerkezet másra is használható. Például arra, hogy tolvajokat, sikkasztókat, korrupt tisztviselőket leplezzen le. Igaz, mintha kissé arányt tévesztene a bosszúhadjárat, mert például egy tűzifa kereskedőt, aki az áruját locsolgatja, a legfőbb ügyész tévékészülékére vetíti. Ditró Géza főhadnagy gyorsan rájön, hogy ajánlatos minél hamarabb megtalálni a feltalálót, mert ez a csodás készülék nem csak jó célra használható. Viszont, mióta ez a tévéműsor köti le a nézőket, csökkent a bűncselekmények száma, legalábbis Budapest területén. Változatlan maradt viszont hétfőn és pénteken Ezt a dilemmát gyorsan eldönti az élet, mert a csodakészülék iránt valóban más is érdeklődik, éspedig a Doktor úr, az intellektuális bűnözők feje. Gyorsan rájön, hogy a tervrajz, vagy maga a készülék milliókat ér, méghozzá dollárban. Ezért nem is késlekedik, hanem akcióba lép.
Ez a könyv a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg 1975-ben, és négy elbeszélést tartalmaz. Ami a szerzőt illeti, ő az elfelejtett írók falujában lakik. Ezt a szép kifejezést Vámos Miklóstól kölcsönöztem, de ez a legtalálóbb fogalmazás a helyzetre. Viszont azt hiszem, a négy novellából legalább három nagyon jó, a negyediknek az alapötlete figyelemre méltó. A négy novella címe: Rakéták, csillagok, receptek, Sportélmény, Sempiternin, Hepisip. Ezek közül kettőről szeretnék részletesen írni, mert ezek egymás ellentétei, ezért a kiegészítői is. A Sempiternin a hallhatatlanságról szól, illetve az ezt előidéző tablettáról. Természetesen ez is magyar találmány, és a Kanadába menekülő gyógyszervegyész ingyen bocsátja szülőhazája rendelkezésére. A találmány alapötlete egyszerű: az emberi testben milliószámra pusztulnak a sejtek, és mindig gyengébb minőségűekkel pótlódnak.
Szerencsére nem csak ő, hanem a rendőrség is. Ki ér előbb a célba? Mi lesz a mukátor sorsa? Alkalmaznake egy nyugalmazott tisztviselőt, aki a nyugdíj mellett is dolgozni akar? Mindezen a kérdésekre akkor kapunk választ, ha elolvassuk a könyvet. Ha már elkezdtük, ajánlatos tovább folytatni, és elolvasni a második elbeszélést is, aminek a Mittalon-ügy a címe, és egészen eredeti közgazdasági elképzelést fejt ki. Néha-néha arra gondolok, hogy a teória nem is olyan rossz. Ennek az eldöntését is az olvasóra bízom, lehet, hogy egyetért velem.
Ha sikerül olyan új sejtekre cserélni, amik ugyanolyan jók, mint az eredeti, az olyan, mintha egy autót folyton gyári, új alkatrészekkel szerelnek újra, ezért sosem romlik el. A szer maga sem bonyolult, csak kissé nehezen állítható elő, mert újszülött kisemlősök agyalapi mirigyéből készül. Még nem sikerül szintetizálni, de 50-100 éven belül biztos meglesz. Addig is csak kevesen kaphatnak belőle. Minden egyébtől eltekintve drága is. Érdemes idéznem azokat, akik elsőnek részesülnek belőle: megyénként a tizenöthúsz legfőbb ember, a járások már szóba sem jöhettek, ötven-valahány nagyüzem, az élenjáró termelőszövetkezetek, néhány különleges állami gazdaság vezetői, akadémikusok, érdemes és kiváló művészek. Elsőnek persze a kezelést ellátó orvosok.
Pasztler Ágota
Amennyiben az illető személy nős, a felesége is megkapja a kezelést. Itt egy kissé elgondolkodtam, vajon véletlen-e, hogy nő nincs vezető pozícióban, és akkor férjeura csatlakozna hozzá. Elvégre, ha máshol nem is, a művészek között csak-csak előfordul egy nő! Egyébként a szer külföldön is elterjedt, méghozzá igen szép neveket találtak ki hozzá: Regenerin, Antimortin, illetve Nixexitin.
9
Mindezt annak az intézetnek az igazgatója mondja el, aki ezzel a gyógyszerrel kereskedik. A látogatója ettől az intézettől ment nyugdíjba fél évvel ezelőtt, amit persze az óta nagyon megbánt. Mint sejthető, az itt dolgozók gyorsan hozzájutnak a szükséges kezeléshez. A lista hallatán kifakad: már minden lángossütő, minden futballista, minden slágerszerző túl van a kezelésen, elvégre, aki megkapja külföldről, vagy megveszi a valutaboltban, annak nem kell sorban állnia. Az az érvelés sem nyugtatja meg, hogy ennyivel is kevesebb a várakozók sora.
A további két elbeszélést nem tárgyalom ennyire részletesen. A Rakéták, csillagok, receptekben a Földet katasztrófa fenyegeti. (Lehet, hogy pont december 21-én?) A Vénusz egykori lakói tudomást szereznek erről. Megbeszélik a helyzetet az új Naprendszerükben, és úgy döntenek, hogy az emberiség ugyan nem valami vonzó élőlények csoportja, de azért megérdemel még egy esélyt. Egy ötven hajóból álló űrflottát indítanak útra, hogy mentsék, aki-ami menthető. Sajnálatos módon a Magas Sierra fölött vezet az útjuk, és egy automata légvédelmi rendszer lelövi a mentőhajókat. A benn ülő Vénusz-lakók külsőre polipra hasonlítanak, és a roncsok között az ő holttestük is megtalálható. A fémrészeket begyűjtik a katonai támaszpont emberei, de az ott élők is felkeresik a roncsokat, sok, és igen ízletes húst találnak benne. Ez egy nappal húsvét előtt történik, ezért aztán az ünnepre mindenki jóllakhat, ami egyébként ritkaság arrafelé. Az elbeszélésből megtudhatjuk, hogy az egyes családok hogy készítették el a mennyből jött ételt.
Ez az elbeszélés több mint harmincöt éve íródott. Érdemes elgondolkodni azon, vajon mostanság hogy alakulna a fontossági sorrend… No meg azon is, valóban kívánatos állapot-e a hallhatatlanság. A következő novella mintegy ennek az ellenpontja, és egyben kiegészítője is. A hepisip kifejezés magyarítására kiírtak ugyan egy pályázatot, de az első díjat nem is adták ki. A második díjat az „üdvlelde” kapta, de a Rádió tiltakozott: ezt a kifejezést egy átlagos képességű bemondó nem tudja kiejteni. Abody Béla (van-é ki e nevet még ismeri) boldoglő-nek nevezte el, erről viszont az volt a vélemény, hogy ostoba vicc. Mivel pedig nálunk semmit nem neveznek a köznyelvi nevén, hivatalosan Központi Társadalmi Szertartásterem C osztály. Ember legyen a talpán, aki a telefonkönyvben megtalálja.
A Sportélmény-ben egy újfajta tömegpusztító fegyvert próbálnak ki, ami nagyon emlékeztet a neutronbombára, legalábbis ami a hatásait illeti. A címbeli sportélményt egy csuka horogra kerítése jelenti, igaz, ez az állat egy kapitális példány. A horgászat során hosszan moralizálnak azon, mennyire helyénvaló az élőlények önös okokból történő elpusztítása.
Az eddigiekből talán sejtető, hogy egyfajta meghaladó intézetről van szó, az eutanázia ma is sokat vitatott témájában. Itt már nincs kiválasztás: aki hivatalosan jelentkezik, azt elfogadják. A rendszer bevezetést sok és kemény vita előzte meg. Az egyik vallási érv az volt, hogy az Isten által ránk mért szenvedést nem szabad megrövidíteni. Az ellenérv pedig az, hogy akkor talán tiltsuk be a fogorvosokat is.
Hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akik kedvelik az ironikus hangvételt, az újszerű szempontokat, és érdekli őket a hetvenes évek hangulata. Pasztler Ágota
Az első ilyen intézmény a tengeren, egy hajón, a nemzetközi felségvizeken kezdte meg a működését, innen a név. Az, aki ezt a szolgáltatást igénybe vette, az utolsó percig visszaléphetett, a halála pedig békés és nyugodt volt, fájdalom és szégyen nélkül. A módszer – legalábbis az iparosodott országokban – gyorsan terjedt, és később még nagy üzletnek is bizonyult. Magyarországon is bevezették ezt az intézményt, de csak az után, hogy tizenöt különböző bizottság utazott külföldre, hogy az ottani helyzetet tanulmányozza. Alighanem sikerrel, mert végül nálunk is létesültek ilyen házak. A novellában pár szóval bemutatják azokat az embereket, akik ezt a „szolgáltatást” igénybe veszik. Többségükben idős emberek, de van egy súlyos beteg fiatal férfi is. A történet főhőse egy író, és a felesége, de a többieket is érdekesen ábrázolja a szerző. Mindenkinek megvan az oka, és persze mindenkinek más. Amíg a novellabeli író azon gondolkodik, milyen zárómondatot hagyjon az utókorra, a felesége találja meg a végső mondanivalót: olyan szépen élhettünk volna! Aki élt a hetvenes években, annak ismerős lesz az a szatíra, amiben Mesterházi a kortárs írókat parodizálja, hogy ki hogy reagál a helyzetre. Fekete Gyula pl. megírta Senilia bolygó történetét… Kuczka Péter válaszul az ifjúság bolygójáról írt tévéjátékot.
10
április 23. A Könyv napja. Ez a nap a Szerzői jogok napja is. Célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására. (írására )
Naptár Április
április 24. A Rendőrség napja Magyarországon. Világszerte pedig a Kísérleti állatok védelmének világnapja. Évente mintegy 100 millió állaton végeznek kísérleteket, amelyek 63%-ban hadászati célokat szolgálnak. Ezen a napon – legalább egy napon – az állatvédők arra próbálnak rámutatni, hogy a tudomány számára van állatbarát megoldás. Egyesületünk számára a legjelentősebb április nevezetes nap: április 20. 1930-ban ugyanis ezen a napon született Zsoldos Péter, magyar sci-fi író, akinek egyesületünk nevét köszönhetjük. Fiatalkorában sokat olvasott olyan szerzőktől, mint Jack London vagy Kipling. Később pedig tudományos könyvek érdekelték csillagászat, földrajz, geológia, majd a régészet témakörökben. Szentesen érettségizett a Horváth Mihály Gimnáziumban. Ezután zeneszerzést tanult, 1949 őszén felvették a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakára, ahol 1956 tavaszán megkapta zenetanári és kóruskarnagyi diplomáját. Ezt követően a Magyar Rádióban lett zenei szerkesztő-riporter, közben 1963-tól 1967-ig a bölcsészkaron pszichológiát tanult. A tudományos-fantasztikus irodalommal 1957. után kezdett foglalkozni.
Fotó:Tóthné Baranyai Judit Április (ősi magyar nevén Szelek hava). Nevét Mars kedveséről, Vénusról kapta. Vénuszt ugyanis Aperirének is hívták, melynek jelentése „megnyitni” – ez valószínűleg utalás az ekkor kinyíló természetre. A nyelvújítók szerint az április: nyilonos (továbbra is brrrrr a nyelvújítók ötleteitől). A népi kalendárium áprilist Szent György havának nevezi.
Stanislaw Lemhez hasonlóan kritikusan nyilatkozott a 80as évek közepén sci-fi műfaj népszerűségének negatív hatásáról, felhígulásáról és műfaj mellett megjelenő szubkultúráról, "a horrort és a pornót becsempészők, az áltudományos mítoszteremtők" megjelenéséről.
április 1. A vidámság, a bolondozás napja. A beugratások szokása talán az ókori tavaszkezdő örömünnepekre vezethető vissza. Minden esetre nem rossz indítása ez a hónapnak.
Pigniczki Ágnes
április 11. Magyarországon a Költészet Napja. Ezen a napon született József Attila 1905-ben. 1900. április 11-én Márai Sándor látta meg a napvilágot. április 12. A Muhi csata emléknapja. 1242. április 12-én a 20-25 ezer fős magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett Batu kán seregeitől. A tatárdúlás a mai napig a tökéletes rombolás szinonimája. Ám ez a nap egyben az űrhajózás napja is. 1961. április 12én bocsátották Földkörüli pályára a világ első embert szállító űrhajóját. április 18. Nemzetközi Műemléki Nap. Az UNESCO ICOMOS javaslatára először 1984-ben ünnepelték meg azzal a céllal, hogy így is felhívják a figyelmet a veszélyben lévő műemlékekre. április 22. A Föld Napja. 1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A Föld napja célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990. óta rendezik meg.
Fotó: Tóthné Baranyai Judit
11
Irodalom Már elmúlt a Húsvét, de egy kép, egy érzés megragadt bennem. Érdemes rajta elgondolkodni. Hitetlenek hite - Jó pihenést! Kellemes ünnepeket! - Jó húsvétot! Sok locsolót! - Sok piros tojást! Záporoznak a jókívánságok. Munkatársak köszönnek el így egymástól egy kis pihenőre, egy ünnep előtti hosszú hétvégére. Egy köszönés kilóg a sorból. Lehet, hogy csak én kapom fel rá a fejem? Úgy tűnik, igen. A többiek immunisak rá, engem megállít halkságával, bensőségességével. - Áldott ünnepet kívánok! - Én is neked. – Válaszoltam csendesen a nagy zsivajban. Erről a kollégámról nem is gondoltam volna, hogy vallásos. Ő meg nyilván, rólam nem gondolta, hogy nem vagyok vallásos.
AVANA SF Hírlevél XI. évfolyam 3. szám (111.)
Miért is ne hihette volna, hogy hiszek Istenben, mikor éppen ma szaladt ki a számon: „Istenem, csak ezt a hónapot bírjam még ki! Aztán már legalább a gázszámlám kevesebb lesz, remélhetőleg.” S hányszor még, hogy hitetlenségemben Isten nevét veszem a számra.
2012. április-május Felelős kiadó: Avana Egyesület, 3100 Salgótarján Fő tér 5.
S van ember vajon, ki még soha, egyetlen egyszer sem fohászkodott bánatában, kiáltott fel örömében Istent emlegetve? Nem hiszem, mert ez támasz, fogódzkodó. Valamiben hinni kell! Istenben, Atyában, Uramban,.. valamiben.
Főszerkesztő: Györgyi Ákos (
[email protected]) Munkatársak: Tóthné Baranyai Judit (
[email protected]) Bódi Ildikó (
[email protected])
A hit erő és védelem. Mindegy minek nevezzük. Szükségünk van rá. Hit nélkül nem lehet élni. Egy ember látszólag minden fellelhető, ésszerű ok nélkül meghalhat, mert feladja az életét. Utána megy elhunyt társának. Súlyos betegek meggyógyulnak, mert hisznek a gyógyulásukban.
Design: Heim Attila Illusztráció: Garzó László Szabadon terjeszthető
Halálos betegségeknek képesek így fityiszt mutatni. S ez, akár a halál, akár az élni akarás, független a vallástól, valamennyi vallástól, egyetemes, pusztán emberi elhatározás: HIT.
KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12
A Hit, ami nem más, mint a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid. 11.1.)
KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT!
Azt hiszem, ezt – a forrásra való tekintet nélkül –, vallásos és nem vallásos, „hívő” és „hitetlen” egyaránt képes átérezni és elfogadni.
SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814
Pigniczki Ágnes
ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT.
12
