DR. MAGYAR MIKLÓS: A TANULÁS = ÉLETTEVÉKENYSÉG (Tanuló és/vagy médiaközpontú dominancia ) Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Jogosan merülhet fel Önökben a kérdés: Hogyan kerül a csizma az asztalra? Azaz miért foglalkozom általános tanuláselméleti kérdésekkel egy multimédia konferencián? Ezzel összefüggésben: Ismét tanúi lehetünk annak, hogy a korábbi gyakorlatnak ismétlődéseként (pl.: televízió, képmagnetofon, számítógép stb.) egy új oktatástechnikai eszköz, információhordozó alkalmazási fétise kezd kialakulni. Ez egyszerre jó, és rossz. Jó mert, fontos a multimédia hasznosítása a tanulási folyamatban, mert az eddig bemutatott példák is egyértelműen bizonyítják, hogy milyen lehetőségekkel bővíthető a tudásközvetítés eszköztára. Ugyanakkor rossz, mert a multimédia is csupán egy eszköz, információhordozó, amely konkrét didaktikai feladat megoldását, pontosítható cél megvalósítását segít(het)i. A mikroelektronika felgyorsult ütemű fejlődése, az informatika térnyerése új típusú kihívás a tanulási folyamatban résztvevő tanuló és tanulásirányító számára egyaránt. A tanulás mindenkor gazdaság, társadalom és technológia-függő. Ami egyben azt is jelenti, hogy az adott kor embere számára, az éppen aktuális kultúraközvetítés tárgya, és/illetve az adaptáció eszköze lehet a technika/technológia eredménye. Ezért talán elfogadható, hogy a 21. század kihívásai előtt álló ember számára lényegi kérdés annak megválaszolása, hogy a csúcstechnika rendelkezésére álló eredményét felhasználhatja-e és hogyan a tanulás eredményessége érdekében. A társadalmi-gazdasági-technológiai változások hatása megjelent az oktatás-képzés területén és az egyes ember mindennapjaiban, tanulási tevékenységében is. A modernizáció eredményeként egy új helyzet állt elő. A globalizáció folyamata, amely szükségszerűen mindenki számára egyfajta bizonytalanságot eredményezett. Az ezt előidéző okok lehetnek: - az információs társadalom létrejötte, - a mondializációs sokk, - a tudományos és technikai, illetve - a civilizációs sokk. A megoldás lehetőségét a kognitív társadalom kialakítása és működtetése jelentheti, amelyben az általános műveltség újra felértékelődése és a munkavállalói alkalmasság kifejlesztése kulcstényező.1 A megvalósítás során felmerülő kérdésekre adható válasz csak komplex módon kezelhető (1. ábra). Az angolszász területről a munkanélküliség kezelésének egyik eszközeként megjelenő life long learning fogalom és szemlélet elterjedése összefüggésben van a globalizáció folyamatával. A modernizációs kihívásokra (a technológia és a kommunikáció) adható válaszok tömegoktatási változatainak eredményes működtetése, a probléma feloldása érdekében célszerű megvizsgálni a tanulásnak, az eddigiektől eltérő, másfajta értelmezését. Ebben az összefüggésben nem feledkezhetünk meg a tanulás (kultúraközvetítés, befogadás) mágikus funkciójáról sem. A nemtudó ember számára az új ismeret, a tapasztalat hiánya a titok. A tanulás feltárja ezt a titkot, s a tanuló ezáltal, beavatottá válik (megtanul írni, olvasni, beszélni egy idegen nyelvet, alkalmazza a számítástechnikát stb.).
1 Vö.: Tanítani és tanulni. A kognitív társadalom felé. Fehér könyv az oktatásról és a képzésről. UNESCO Európai Bizottság. MÜM. Bp. 1996. p. 9-25.
1
Fontossá vált a tanulóközpontúság és a médiaközpontúság egymást erősítő hatásának biztosítása. Olyan tudást közvetítő technológiák alkalmazása, amelyek támogatják az eredményes tanulást. Ebben a vezetés orientációja a vevői (tömeg)igények (áttételes) kielégítése. A kultúra és a média összefüggésében a folyamatban megjelenő és terjedő tömegoktatási szükségletek eredményes kezeléséhez a sarokpontok modernizációs feltételként értelmezhetők. Ezek a technológia és a kommunikáció.2 A gyorsított ütemben fejlődő technika és technológia működtetése egy változó, átalakuló kommunikáció keretei között új kihívást jelent. Napjainkban a modernizáció következményeként "a kommunikációs eszközöknek (a technológiának) ötödik forradalmát éljük. A számítógépes hálózatok, vagy a számítógépek által közvetített kommunikáció, az információra nyílt rendszerek összekapcsolásának megjelenését szokás újabban ötödik kommunikációs forradalomnak tekinteni." 3
VEZETÉS LEADERSHIP KITERJEDÉS (térben, időben) ESTENSION (ground, time)
TÖMEGOKTATÁS MASS EDUCATION
GLOBALIZÁCIÓ GLOBALIZATION
TECHNOLÓGIA TECHNOLOGY (működtetés, function, szakképzés, professional training)
1. ábra
KOMMUNIKÁCIÓ COMMUNICATION (nyelv, language, média, media, számítógépes átvitel, computer transmission network system)
1. ábra
A kommunikációról vallott korábbi felfogásunktól (a Shannon féle átvitel értelmezéstől, illetve az interakciós modelltől) eltérően, a tényleges elérés helyett, az elérhetőségre és nem az esemény, a cselekmény teljesítésére célszerű a hangsúlyt helyezni.4 Ezt biztosítani látszik a számítógépes hálózatokkal folytatott kommunikáció mint tömegkommunikáció (az Internet, mint működő, összekapcsolt, nyílt rendszer.5 Ezzel szinkronban az alkalmazó számára új típusú követelmény a technológia hatékony működtetése és az eredményes kommunikáció eszköztudásként való megjelenítése. A tömegoktatás egyben a felnőttek oktatását is jelenti. A feladat sokrétű. Az analfabetizmus további csökkentése, az új típusú funkcionális analfabetizmus enyhítése, a túlélésre való felkészítés, a szakképzés, az új szerephelyzetekre, feladatmegoldásokra történő kondicionálás stb. „A jó pap holtig tanul.” Az ismert közmondást sokszor hallottuk, idéztük különböző 2
Vö.: Kozma Tamás: A történelem jövője. In: Ismerkedés az EU-val II., Bp. 1997. p. 26-28. Vö.: Horányi Özséb: Az információs társadalom koncepciójától az információ kultúrája felé. In: Európai Szemmel. Bp. 1997/1. p. 12-13. 4 Vö.: Horányi Özséb: i.m. p. 16. 5 Vö.: Marrill Morris-Christine Ogan: Az Internet mint tömegkommunikáció. In: Replika, Bp. 23-24/1996. december. p. 278. 3
2
élethelyzetekben nem gondolva arra, hogy ez napjainkra esetünkben is konkrét valósággá válhat. Az emberi életszakaszok domináns tevékenységei jól elkülöníthetők (egymásra épülnek, helyet hagyva a másik kettőnek, előkészítve a folytonosságot): ♦ a gyermekkorban a játék, ♦ az iskoláskorban a tanulás, ♦ a felnőttkorban a munka. Ezek után talán könnyen belátható, hogy a tanulás, amely egész életünkön át tartó folyamat, élettevékenység. Ehhez talán a legegyszerűbb megközelítést Kurt Lewin megfogalmazása kínálja: „a tanulás eredménye = többet tudni, mint annak előtte.” S ez már humánstratégiai kérdés, azaz a problémakör tanuló- és tanulásközpontú, gyakorlatorientált megközelítése. Ezen a ponton célszerű túllépnünk a tanulás csak pedagógiai, vagy pszichológiai értelmezésén. A továbblépéshez szükséges filozófiai alapot a marxi programra6 épülő kagani élettevékenység felfogás adja.7 Ebben az összefüggésben a tanulás egy egész életen át tartó folyamat, tevékenységek és feladat-megoldások sorozata, amely nincs mindig feltétlenül intézményhez (pl.: iskolához) kötve. Ugyanakkor nem nélkülözheti a tanulási-tanítási folyamatban résztvevők személyiségét és működését átfogó és rendszert alkotó tevékenységmegnyilvánulásokat.8 Ezek (2. ábra): ÉLETTEVÉKENYSÉG – MEGNYILVÁNULÁSOK ACTIVITY OF LIFE MANIFESTATIONS M: megismerõ tevékenység cognitive activity
K: kommunikációs tevékenység communication activity
M
K Tanulás Learning
GY Gy: gyakorlati (átalakító) tevékenység practical (transformational)
É É: értékorientációs tevékenység value-oriented activity
2. ábra A tanulási folyamat, a felkészítő, személyiségfejlesztő tevékenység leírható e négy 6
K. Marx: A tőke I. könyv. A „totális ember” fogalmának meghatározását adja. In: Marx-Engels művei 23. kötet. Kossuth Kiadó, Bp. 1967. p. 456. 7 M. Kagan: Kísérlet az emberi tevékenység rendszerként való elemzésére. Filozófiai Szemle, Bp. 1972. 5-6. szám p. 674-684. 8 Vö.: M. Kagan: i.m. 681. p.
3
élettevékenység-megnyilvánulás egymásra ható viszonyrendszereként. Ez egyben azt is jelzi, hogy a rendszer egészének alakulása, változása olyan folyamatban történik, ahol az egyes elemek állapota fejlettségi szintenként szükségszerűen eltérő és a szocializáció által meghatározó dominanciája változó. Ez egyszerre teremthet: a rendszeren belül, a személyiség egészének egységes hatásaként megnyilvánuló, viszonylagos egyensúlyt, és a fejlődés mértékeként időleges (átmeneti) arányeltolódást egy-egy élettevékenység-megnyilvánulás javára. A fentiek igazolására emlékezetükbe idézek néhány alapelvet, amelyekkel életük során Önök is találkozhattak: „Nem nekem tanulsz, hanem magadnak. A tudás az egyetlen kincs, ami örökké a tiéd marad. Úgy tanulj, hogy a jég hátán is meg tudj élni! Semmi sem haszontalan, amit tanulsz. Nem tudhatod előre, hogy mikor lesz rá szükséged!” Ugye ismerősek ezek a gondolatok? Megtapasztalhattuk valamennyien „tanítóink” bölcs előrelátását és útmutatását. Mindaz, amit előre jeleztek, mára valósággá vált. Akkor mivel magyarázható az a kettős attitüd (viszonyulás), amivel a tanulást kezeljük? Engedjenek meg erre is néhány példát: ♦ ♦ ♦ ♦
„Nagyon gyorsan megtanult járni! Még nincs négyéves, és már egyedül, önállóan öltözködik. Már tudott olvasni, amikor iskolába ment. Saját maga kitakarítja, és rendben tartja a szobáját, pedig csak nyolcéves.”
♦ ♦ ♦ ♦ ♦
„A tanulás a fiataloknak való, én már öreg vagyok ahhoz. Az én fejem már nem fogja a betűt. Jaj, csak matematikát ne, abból mindig gyenge voltam! Felnőttünk mi komputerek, meg videó nélkül is. Mégis boldogultunk. Nincs nekem arra időm, hogy tanuljak!”
Hol, hogyan és miért alakulhat ki a kétféle viszonyulás a tanuláshoz? A válasz feltehetően a szocializációs folyamatban kereshető, amelynek egyik állomásaként megjelenik az iskola és hatásrendszere. Valami nem, vagy rosszul működik életünknek ebben a szakaszában. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy a tanulást általában az iskola képével kapcsoljuk össze, ahol alapvetően tanítás hatékonysága a fontos. Lehet, hogy ezt az Édesanyák jobban csinálják? Nekik mintha az lenne a fontos, hogy gyermekük megtanuljon járni, beszélni stb. Önök, hogyan látják ezt a kérdést? A multimédiák alkalmazása a tanulásirányító munkájának segítése mellett elsősorban a tanulók önálló tanulásának eredményességét szolgálja. Alaptétel: hogy a tanulót célszerű mindig tanulásképes állapotba hozni! Ehhez napjainkban a már ismert, tanulást támogató feltételeken kívül szükség van a kulcskvalifikációk9 kialakítására fejlesztésére és kondicionálására is. Olyan nem szakma specifikus eszköztudást képviselő tevékenység-elemek meglétéről és hatékony működtetéséről van szó, amelyek nélkülözhetetlenek a globalizáció, a modernizáció és a 9
Vö.: Balogh Andrásné: Technikai fejlődés és szakképzés. Szakképzés-Pedagógiai PhD Füzetek. BME. Bp. megjelenés alatt. p. 27-30.
4
csúcstechnika együttes hatásaként jelentkező társadalmi-gazdasági-technológiai változások következményeinek az egyes ember számára is eredményes kezelésére. Ezek lehetnek: „ az önállóság (ismeretszerzés, feldolgozás, tanulás stb.), a kreativitás, a találékonyság, a terhelhetőség, a rugalmasság, a team munka, az információs-kommunikációs technikák, technológiák ismerete és kezelése, az idegen nyelvű kommunikáció, a mobilitás támogató eszközök és tudás birtoklása.” Ezzel összefüggésben megkerülhetetlen annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy milyen tudástartalmak elsajátításában támogathat bennünket a multimédia felhasználása, alkalmazása. Mit tanuljunk? ♦ Amit az elődeink is tanultak? ♦ Amit a meglévő könyvek, médiumok, szoftverek tartalmaznak? ♦ Amit még nem ismerünk? ♦ Amit mi szeretnénk megtanulni? ♦ Ami elérhető a könyvtárakban, az informatikai hálózaton? ♦ Amihez van multimédia, korszerű információhordozó? ♦ Amit kínálnak, vagy elérhető az oktatási piacon”? ♦ Amiben még nincsenek tapasztalataink? Valamennyi válasz csak részmegoldást tartalmaz. Lehetséges megoldást kínál az az alternatíva, ha azt tanulnánk, – a rendelkezésre álló minták, modellek és közvetítési technológiák hasznosításával -, amire egyénenként szükségünk van ahhoz, hogy képesek legyünk helytállni és megoldani szerephelyzeteinket, feladatainkat változó körülmények között is. Ehhez megfelelő életvezetési-személyiségfejlesztési programvázlatot nyújthat GáspárLászló útmutatása a szocializációra, amelynek eredménye a sikeres felnőtt, az emberi erőforrás „létrehozása”:10 „a biológiai értelemben vett életképességek, az emberi fejlődéshez szükséges diszpozíciók, a szociális képességek, az általános képességek, a speciális képességek, az életvezetési képességek, a képességek bővített újratermelését szolgáló képességek termelése.” Ennek biztosítása érdekében célszerű feloldani és csökkenteni a tanulást gátló tényezőket: Pszichológiai: Szociológiai - szokások, - életmód - idő, - érdeklődés, - csoporthatások, - kudarcok, - munkatapasztalatok - előítéletek. (tanulási tapasztalatok). Biológiai: Egyéb: 10
Vö.: Gáspár László: Bevezetés az emberi erőforrások termelésébe JPTE TI. Pécs. 1996. p. 60-101.
5
- fáradtság, - öregedés, - személyiségjellemzők,
- a változások hatása, - a tanulói támogatás hiánya, - új típusú funkcionális analfabetizmus.
Fontos, hogy újragondoljuk és elemezzük tanulásirányítói tevékenységünket. Így nagyobb a valószínűsége, hogy csökkenthetők, megszüntethetők a tanulás eredménytelenségét előidéző tanulásirányítói tevékenységhibák: a mechanikus, gépies, sablonos cselekvés, a kommunikációs zárlat kialakítása, a hiányos felkészültség, a rutinszerű működés, a helytelen viszonyulás, a normasértő magatartás, a hiányos okfeltárás, a megalapozatlan döntés, az alacsony színvonalú módszertani kultúra működtetése, az igénytelen pedagógiai, szakmai, vezetői, technológusi tevékenység, az empátia, az emberismeret hiánya, az együttműködés hiánya, a tanulási folyamatban rejlő lehetőségek kihasználásának elmulasztása, a szerepzavar, a szerepkonfliktus, az azonosulási problémák megjelenése. Tisztelt Konferencia. Hölgyeim És Uraim! Az átalakulási folyamat következménye, hogy a társadalom, a gazdaság, a csúcstechnika alkalmazása mindenkivel szemben gyökeresen eltérő követelményeket támaszt folyamatosan, amelyek eredményes teljesítése nem lehetséges, csak a régi beidegződések alapján. Új dimenziók, korábban nem ismert csúcstechnikák, csúcstechnológiák, felgyorsult élethelyzetek, új típusú funkcionális analfabetizmus kialakulásának lehetősége stb. Mindez szükségszerűen módosíthatja a szocializáció, az életúttervezés, a pályára történő felkészülés, a pályamódosítás gyakorlatát. Hogyan függ össze ez a tanulásról alkotott újszerű felfogásunkkal? Van-e megoldás az új helyzet eredményes kezelésére? alkalmazásproblematikájára? Feloldja-e fétist?
A
multimédia
A kérdésekre adható válaszok vélhetően igazolni látszanak azt a tényt, hogy a problémakör kezelése csak komplex módon lehetséges. A megoldás felé vezető úton megtett kezdeti lépések biztatóak, de korántsem elégségesek. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás ehhez újabb esélyt ad. Ezt erősíti a szemléletében is új, az egész életen át tartó tanulás négy alappillérét hordozó program: ♦ ♦ ♦ ♦
- „megtanulni megismerni, - megtanulni másokkal együtt élni, - megtanulni dolgozni, - megtanulni élni.”11
- megismerés, - kommunikáció, - átalakítás, - értékképzés.
Az új kihívásoknak való megfeleléshez az átfogó szocializációt (beleértve a felnőttkori 11 Vö.: Oktatás - rejtett kincs. A Jacques Delors vezette nemzetközi Bizottság jelentése. Osiris Kiadó – Magyar Unesco Bizottság. Bp. 1997. p. 71-81.
6
szocializációt is), egy szemléletében is másfajta tanulási gyakorlat és minőségi tevékenységet, személyiség-fejlesztést előmozdító, tudatos tanulásirányítás, életpálya-alakítás, karrier tanácsadás nyújt(hat) segítséget a működtetéshez szükséges pedagógiai infrastruktúra kialakításával együtt. Ez különösen olyan időszakban hangsúlyos probléma, amikor egyszerre megoldandó feladat az új típusú funkcionális analfabetizmus csökkentése és az esély biztosítása az újrakezdéshez, a munkaerő-piacon való versenyképességhez. S ez már humánstratégiai kérdés, azaz a problémakör tanuló- és tanulásközpontú, gyakorlat-orientált megközelítése. A feladatmegvalósítás során talán számunkra is egyre inkább általánosan elfogadott lesz az a tanulásirányítási gyakorlat, amely szerint nem az a fontos, hogy mi mit akarunk tanítani, hanem az, hogy a tanuló mit akar tanulni, hogy eredményesen oldhassa meg feladatait, és szerephelyzeteit. Ezt a folyamatot segítheti, ezzel összecseng Zsolnai József felfogása és értelmezés a pedagógia világában, a tanulási folyamatban „benne lévő ember” alapviszonyairól: ♦ - „Az én mint …megismerő. ♦ - Az én mint…kommunikáló. ♦ - Az én mint… kreáló. ♦ - Az én mint… értékelő ember.”12 Az oktatástechnológia, a programozott oktatás, a videotechnika, a számítástechnika, az informatika, a multimédia térhódítása a képzési, tanulási (a pedagógiai) folyamatokban szükségszerű. Katalizátor szerepük nélkülözhetetlen. Sajnos, a fejlődés valamennyi állomásánál szinte törvényszerűen visszatért az új eszköz, információhordozó, technológia dominanciája, csodaszerként történő kezelése, felhasználása. Az eredményt ismerjük. A csoda létrehozói mi magunk vagyunk, akik résztveszünk a tanulási, tanulásrányitási folyamatokban, élettevékenységként éljük meg az egymást követő feladatok megoldását, s közben tanulunk: s egyre többet tudunk, mint annak előtte! Végezetül engedjék meg, hogy idézzem Michel Foucault! „Tudjuk, hogy mit csinálunk, gyakran azt is tudjuk, hogy miért csináljuk azt, amit csinálunk, de amit nem tudunk az az, hogy amit csinálunk, annak mi lesz a következménye. Így vagyunk ezzel napjainkban, az informatikai világháló, a távközlési műholdak, a csúcstechnika szédületes ütemű fejlődésének globalizálódó világában, a multimédia oktatási, tanulási alkalmazásával, felhasználásával is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Keszthely, 1999. május 27.
12
Zsolnai József: Bevezetés a pedagógiai gondolkodásba. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp. 1996. p. 21, 23.
7
Irodalom: 1. Balogh Andrásné: Technikai fejlődés és szakképzés. Szakképzés-Pedagógiai PhD Füzetek. BME. Bp. megjelenés alatt. 2. Barkóczi Ilona – Putnoky Jenő: Tanulás és motiváció. Tankönyvkiadó. Bp. 1980. 3. Báthory Zoltán: Tanítás és tanulás. Tankönyvkiadó. Bp. 1985. 4. Falus Iván (szerk.) Didaktika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp. 1998. 5. Gáspár László: Bevezetés az emberi erőforrások termelésébe JPTE TI. Pécs. 1996. 6. Horányi Özséb: Az információs társadalom koncepciójától az információ kultúrája felé. In: Európai Szemmel. Bp. 1997/1. 7. M. Kagan: Kísérlet az emberi tevékenység rendszerként való elemzésére. Filozófiai Szemle. Bp. 1972. 5-6. Szám 8. Kovács Ilma: Új út az oktatásban? Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Bp. 1997. 9. Kozma Tamás: A történelem jövője. In: Ismerkedés az EU-val II., Bp. 1997. 10. Krisztián Béla: Felnőttnevelés és humán reprodukció. In: Andragógiai olvasókönyv I. JPTE. FEEFI. Pécs. 1996. 11. Magyar Miklós – Sevidiné Balassa Ildikó: A tanítási-tanulási folyamat újszerű értelmezése. A tanár-tanuló megváltozott szerephelyzete. Keszthelyi Akadémiai Alapítvány. 1998. 12. Magyar Miklós: A tanulás = élettevékenység. Csokonai Kiadó. Kaposvár. 1999. 13. Marrill Morris - Christine Ogan: Az Internet, mint tömegkommunikáció. In: Replika, Bp. 23-24/1996. december. 14. K. Marx: A tőke I. könyv. A „totális ember” fogalmának meghatározását adja. In: MarxEngels művei 23. kötet. Kossuth Kiadó, Bp. 1967. 15. Nagy Sándor: Az oktatás folyamata és módszerei. VOLOS Bt. Bp. 1993. 16. Oktatás - rejtett kincs. A Jacques Delors vezette nemzetközi Bizottság jelentése. Osiris Kiadó – Magyar Unesco Bizottság. Bp. 1997. 17. Paul Roeders: A hatékony tanulás titka. Calibra Kiadó. Bp. 1996. 18. Tanítani és tanulni. A kognitív társadalom felé. Fehér könyv az oktatásról és a képzésről. UNESCO Európai Bizottság. MÜM. Bp. 1996. 19. Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya. OKKER. Bp. 1996. 20. Zsolnai József: Bevezetés a pedagógiai gondolkodásba. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp. 1996.
8
