Optimális esetben az óvodás korú nagycsoportos gyermek már elsajátította, megtanulta az egyik legfontosabbat, az anyanyelvét.
alakváltás fogváltás testi fejlettség ép érzékszervek pontos észlelés tiszta beszéd laterális dominancia (jobb vagy bal oldal?) szabálytartás önkiszolgálás feladattudat kudarctu´´rés
Sokrétű tudással rendelkezik a világról, ezt képes megfogalmazni és az egyszerűbb ok-okozati összefüggéseket felismerni. Mozgása járás és futás közben öszszerendezett, egyedül öltözik, ügyesen rajzol és biciklizik. A szóbeli utasításokat megérti és végrehajtja, figyelmét tizenöt percen keresztül képes összpontosítani. És ekkora már érdeklődik az iskola, a betűk és számok világa iránt. Azonban az iskolába bekerülő gyermekek fejlettségi szintje igen eltérő. Amilyen sokszínűek a gyerekek fizikai megjelenésükben, legalább annyira különböznek iskolakezdéskor a hozott tudás és képességek tekintetében. Még az azonos életkorúak között is hatalmas a különbség. Mi áll ennek a hátterében?
Eltérő adottságokkal születünk és különböző hatások érnek bennünket. Más képességei erősödnek és fejlődnek egy nagycsaládban felnövő gyermeknek, mint egy „egykének”. Más egy vidéki, szabadban sokat mozgó gyermek mozgásos ügyessége egy belvárosi, vagy egy sokemeletes panellakásban élő gyermekéhez képest. Egy nagyvárosban felnövő gyermeknek viszont a szókincse lehet gazdagabb, mivel többféle emberrel és eseménnyel találkozik nap, mint nap. A kisgyermek fejlődése során fokozatosan finomabbá és pontosabb működésűvé szerveződik, érik az idegrendszere. Tehát egyre jobban érzékeli és kapcsolja össze az őt ért hatásokat a korábbi tapasztalataival, és ezáltal egyre pontosabb cselekvésekkel és válaszokkal tud reagálni a környezete által kiváltott, vagy a saját belső ingereire.
11
12
Ennek talaján bontakoznak ki azok a képességek és részképességek, amelyek alapjává válnak az eredményes iskolai tanulásnak. Ilyen részképességek például a figyelem, az emlékezet, az azonosságok és különbségek felismerésének a képessége, vagy a kezek ügyes mozgása. Hiába rendelkezünk bizonyos képességekkel, ha nem használjuk azokat, nem tudnak továbbfejlődni sem. A különböző képességek érettsége, megléte, elmaradása, vagy esetleges hiánya nem a gyermek „okosságát”, vagy közismerten az IQ-ját mutatja. Átlag fölötti intelligencia mellett is jelentkezhetnek képességproblémák, tanulási zavarok, például a diszlexiás gyermekek esetében. Sokszor hallhatjuk, hogy „olyan okos, értelmes ez a kisgyerek, már iskolában a helye!” Igen, de csak abban az esetben, ha az alábbiakban felsorolt szempontok, testi és pszichés jelek is megerősítik az iskolaérettséget.
Alakváltás és fogváltás Az óvodáskor végére a kisgyermekkori testarányokat (a testhez képest nagy fej és rövid végtagok) felváltja a felnőttes testalkat, a megnyúlt törzs és a hoszszabb végtagok. Ezt nevezzük alakváltásnak. A megváltozott testarányt segít ellenőrizni a fülpróba, azaz amikor a kisgyermek már képes a fejtetőn átnyúlva az ellentétes oldalon lévő fülét megérinteni. A fogváltás, vagyis az első tejfogak kihullása is megbízható jele a testi érettségnek.
Testi fejlettség Lényeges, hogy a kisgyermek bírja az iskolával járó fizikai terhelést. Az ideális testsúlyt hat és hét éves kor között 20 kg körül szokták meghatározni. Természetesen az eltérő testi adottságok igen eltérő teherbíráshoz vezetnek. A fáradékony, törékeny testalkatú, napközbeni pihenést igénylő, esetleg szorongó kisgyermek esetében indokolt lehet az iskolakezdést elhalasztani. A jól megválasztott, és a gyermek adottságaihoz igazodó rendszeres mozgás vagy sportolás megalapozza a megfelelő fizikai és pszichés erőnlétet, a gyermek teherbírását.
Ép érzékszervek Ép és jól működő érzékszervek nélkül nem vagyunk képesek pontosan érzékelni a külvilág jeleit. A kisbaba már két hónaposan a tekintetével követi a látóterében mozgó személyt, és a megszokott arcokra mosolyog. A beszédre mozdulatlanná válik, vagy a fejét a hangforrás felé fordítja. Négy hónaposan célirányos mozdulattal nyúl tárgyak felé, és a beszédre hangadással válaszol. Amennyiben felmerül az érzékszervek működésének zavara, azaz a látásprobléma vagy a halláscsökkenés, annak kizárása feltétlenül mielőbbi orvosi vizsgálatot igényel! Ugyanis a pontatlan érzékelés pontatlan elsajátítást, majd pontatlan visszaadást eredményez. A szemünkbe vagy a fülünkbe bejutó ingereket az agy dolgozza fel. Ez azt jelenti, hogy ép és jól működő érzékszervek mellett is előfordulhat, hogy a külvilág látott vagy hallott ingereit nem tudjuk pontosan észlelni és feldolgozni. Hiába halljuk tökéletesen egy kínai árus idegen beszédét, nem vagyunk képesek dekódolni, azaz megérteni a szöveget. Vannak gyerekek, akik a háttérzajokból nem, vagy nehezebben képesek kiszűrni a pontos vagy lényeges információt. Ez már a hallás alapján történő észlelés területe. Az iskolai képességek tekintetében tehát a látott vagy hallott dolgok észlelését, és a bejutott ingerek helyes feldolgozását pedagógiai vizsgálati módszerekkel ellenőrizzük.
Tiszta beszéd Fontos a tiszta beszéd. A beszédhibák, a leggyakrabban előforduló pöszeség korrigálása, ha öt éves korig nem rendeződik, már logopédus szakember feladata. A fogváltás miatt is adódhat átmeneti hangképzési zavar, ezt is szakember tudja eldönteni. Az olvasástanulás alapja, hogy a hanghoz a betű nyomtatott és írott képét a gyermek képes legyen hozzárendelni. Pontosan meg kell tudnia különböztetni a hangokat egymástól. Torzult kiejtés során ez nehezített, vagy lehetetlen. Az a pösze gyermek, aki képtelen az r hangot kiejteni és l-t mond helyette (róka-lóka), első osztályban az olvasástanulás során jó eséllyel keveri majd a két hangot és betűt. Ezért iskolakezdésig tegyünk meg mindent a tiszta beszéd kialakítása érdekében. Az óvodák ban logopédusok vizsgálják meg a gyerekeket, és szükség esetén megkezdik a hangejtési hibák korrigálását. Ha kétségeink vannak gyermekünk beszédfejlődését illetően, konzultáljunk logopédussal, kérjünk tanácsot. A pöszeség korrigálása napi szintű, pár perces otthoni gyakorlást is igényel. A logopédusok füzetben vezetik, és rajzokkal, ábrákkal segítik az aktuális gyakorlatok elvégzését.
13
14
15
Laterális dominancia (jobb vagy bal oldal?)
Önkiszolgálás A dominanciák kialakulása azt jelenti, hogy a páros érzékszerveink és végtagjaink közül az egyik használatát, tehát vagy a jobb, vagy a bal oldalt (laterális=oldali) részesítjük előnyben. Ez nyilvánul meg azokban a hétköznapi esetekben, mikor a fényképezőgépet az egyik szemünkhöz, vagy a telefont az egyik fülünkhöz helyezzük. A legszerencsésebb, ha azonos oldalra szerveződik az előnyben részesített szem-, kéz-, és lábhasználat, de kialakulhat keresztezett dominancia is. Ha bizonytalanságot tapasztalunk nagycsoportos óvodás gyermekünk kézhasználata során, tehát ha a bal és a jobb kezét is használja rajzolás vagy más tevékenység közben, kérjük ki szakember tanácsát. Mozgásfejlesztő terapeutát is felkereshetünk a pedagógiai szakszolgálatnál. Ő segít eldönteni, hogy melyik a domináns kéz, és játékos mozgásfejlesztő gyakorlatokkal elősegíti a stabil egyoldali kézhasználatot. Ma már széles körben tudott dolog, hogy a kényszerű átszoktatás, ami pár évtizede még divatos volt balkezes gyerekeknél, sokrétűen zavarja meg a gyermek fejlődését.
A szociális érettséget jelzi az önkiszolgálás megfelelő szintje. A gyermek képes önállóan, vagy kis segítséggel öltözködni, étkezni, betartja az alapvető higiénés szokásokat, szabályokat. A helyes WC-használat, a kézmosás, a ruhafogas használata, a holmijának a megőrzése fontos alap az iskolakezdéshez. Ebben az életkorban a nagyóvodás már képes a szülőről, családról leválni. Bár a kötelező óvodai nevelés elvileg kizárja, hogy az első elszakadás a szülőtől az iskolakezdés során történjen meg, de előfordult már, hogy óvónő szülő a kisgyermekét a saját csoportjába járatta, így az iskolakezdést nehezítette az a sírós beszokási idő, amin a gyerekek többsége a bölcsődében átesik. Az első, pár órás, vagy fél napig tartó elszakadás természetesen nehéz érzelmi időszak a szülő és a gyermek számára egyaránt, de ennek az iskolakezdést megelőző években meg kell történnie. A közösségben elfoglalt helye, a barátkozási képessége, nyitottsága, vagy éppen zárkózottsága meghatározza a gyermek otthonán kívül töltött idejét, és ezáltal a mindennapjait. Természetesen itt is igaz, hogy nem vagyunk egyformák. A jó pedagógus segíti a gyermeket, hogy megtalálja helyét a közösségben.
Szabálytartás
Feladattudat
A közösségbe való beilleszkedés, a társakkal való együttműködés képességét már az óvodában megtanulja a kisgyermek. Az óvodai környezet alkalmassá teszi a gyermeket a családitól eltérő szokásrendek elsajátítására, a társakkal való közös cselekvésre, és a viselkedés szabályainak betartására. Természetesen mindezt az óvónénik szerető irányítása és segítsége alapján.
A sikeres iskolakezdéshez elengedhetetlenül fontos, hogy a gyermek fejlett feladattudattal rendelkezzen. Vagyis képes belátni a kötelességeit, és a feladatainak elvégzését képes egyéb igényei, pl. a játék, vagy evés elé helyezni. Tehát már kialakult az önszabályozás és a késleltetés képessége. A társak közötti sikeres feladatvégzés és dicséret ösztönzi a gyerekeket.
16
Kudarctu´´ rés A tanulási folyamat szükségszerű velejárója, hogy kitartó próbálkozás és gyakorlás nélkül nincs siker. Hibázások, sikertelenségek útján át jutunk el az eredményekhez. Ezt tudnia kell a gyermeknek belátni, és képesnek kell lennie az újrakezdésre. Ezt nevezzük kudarctűrő képességnek. A felnőttek felelőssége, hogy a gyermek sikertelenségei ne a kedvét vegyék el, hanem az újrapróbálást ösztönözzék. Szeretetteljes megnyugtatással bátorítsuk és biztassuk, de ne terheljük túlzottan, hagyjunk időt az érési folyamatoknak. Forduljunk szakemberhez, ha gyermekünk a beiskolázást megelőző évben: • beszédhibás • mozgása esetlen, összerendezetlen • bizonytalan, kialakulatlan a kézdominanciája (jobb- vagy balkezesség?) • figyelme csapongó vagy csak rövid ideig tart • önállótlan • a szabályokat, utasításokat nem képes követni, esetleg ellenszegül • magányos, zárkózott • indokolatlanul, vagy aránytalanul agresszív. A felmerülő problémákat megbeszélhetjük az óvónővel, óvodai logopédussal, és fordulhatunk az illetékes pedagógiai szakszolgálathoz, régi nevén a lakóhely szerinti nevelési tanácsadóhoz, és itt kérhetjük a pedagógus, pszichológus további segítségét.
2. fejezet
A tanuláshoz szükséges háttértényezo´´k, részképességek
A sikeres iskolai tanulási tevékenységhez, ahhoz, hogy a kisgyermek képes legyen olvasni, írni, számolási műveleteket lejegyezni és feladatokat megoldani, sok-sok jól működő alapképességre van szüksége.
emlékezet munkamemória figyelem gondolkodás észlelések finommozgások testséma térirányok soralkotás tájékozódás az ido´´ben
Emlékezet Az emlékezet teszi lehetővé, hogy a látott vagy hallott dolgokat elraktározzuk, azaz megjegyezzük. Képesek legyünk azokat felidézni, visszamondani, elismételni vagy leutánozni. A rövid- és hosszútávú emlékezetnek egyaránt fontos szerep jut a tanulási folyamatban. A rövidtávú emlékezetünket használjuk, ha egy utasítást kell végrehajtanunk, vagy egy mozdulatsort elismételnünk. Rövidtávú emlékezet a munkamemória is. Például a fejben megoldandó matematikafeladatoknál, vagy a tollbamondáskor ez segíti a feladat pontos megjegyzését. A hosszútávú memóriánkat használjuk, ha egy eseményre több hét után kell visszaemlékeznünk, vagy egy vizsgán az addig tanultakról számot adnunk. A hallás utáni emlékezet auditív emlékezetként, a látás utáni emlékezet vizuális emlékezetként szerepel a szakmai szövegekben és a pedagógiai szakvéleményekben.
Játékos emlékezetfejlesztés – Szópiramis, szólánc A hallás utáni emlékezetet fejleszthetjük szópiramis vagy szólánc játékkal. Ebben minden résztvevő elismétli, majd egy új szóval kiegészíti az addigi szósort. • kisebbeknél gyűjtsünk egyre hosszabb szósort egyszerűbb fogalmakról, például testrészek, berendezési tárgyak szék szék–asztal szék–asztal–polc szék–asztal–polc–szőnyeg szék–asztal–polc–szőnyeg–szekrény • a szólánc játéknál a szó utolsó hangjával kell kezdődnie a következő szónak tök tök–kép tök–kép–polc tök–kép–polc–citrom tök–kép–polc–citrom–majom
19
