Vágó István Kinyitom a számat

Bárdos A ndrás

Vágó István Kinyitom a számat

BBM S Kiadó Budapest, 2010

BEVEZETÉS

- Na jól van, András, a levest megeszem, aztán már itt se vagyok... A Liszt Ferenc téren ülünk a Menza étterem te­ raszán, előbb érkeztem, és a nappal szemben ültem le. Vakítanak a kora nyári sugarak, de reméltem, majd értékeli a gesztust. Fél perccel a leveses mondat előtt még néztem Vágó Istvánt, ha visszagondolok, nem láttam ilyen közelről soha, néztem apró csíkos pólóját, az asz­ talra helyezett szemüvegét, és arra gondoltam, ho­ gyan fogom megkérdezni tőle, ami a legjobban iz­ gat...

© Bárdos András, 2010 © BBMS Kiadó, 2010 ISBN 978 963 080 065 5

... Hogy miért kockáztat egy ember mindent, egy élet munkáját, miért kockáztatja a népszerű­ séget, mi hajtja a politika felé? .. .Miért nem cáfolta hetekig a hírt? Valóban el­ hitte, hogy főpolgármester lehet? .. .Hogy mit látott maga körül harminc év alatt, 5

tengernyi intrikát, árulást, lopást és nagy teljesít­ ményeket, sikereket, rengeteg pénzt? ... Hogyan tudott legfelül maradni évtizede­ ken át? .. .Mit gondol a kollégákról, az egész magyar té­ vés vircsaftról? ... Hogy miért tanul valaki hatvanévesen kínaiul, ha már tud hét nyelvet? .. .Hogy miért akarja ilyen vad hévvel felfedezni a világot? .. .Honnan benne a sok indulat? .. .Miért gyűjti az ellenségeket? .. .Valóban barátja-e a sok-sok barát? .. .És igen, megkérdezni, csaltak-e a Legyen Ön is milliomoslA^zn, hogyan viselte, ha milliós közön­ ség előtt tévedett, valóban drogozott-e, igazak-e a mendemondák a pénzhez való különös viszonyá­ ról, miért tartja idiótáknak azokat, akik hisznek a homeopátiában, asztrológiában vagy bármiben, amire nincs kézzelfogható bizonyíték? .. .Hogy mit gondol a fiatalokról, Sebestyén Ba­ lázsról, például, akit sokan az utódának tartanak? Vagyis hogy mit gondol „voltról” és „leszről”, múltról, jövőről, az országról, zsidókról, antisze­ mitákról, melegekről, szegényekről, gazdagokról, egyáltalán, munkáról, pénzről, gazdagságról... Fél perce azon gondolkodtam, hogyan nyitom 6

ki a zárat ehhez az emberhez, hogyan kerülök közel hozzá, de már megadta a választ. - Ez volt a nagy ötlet? Andris, ez őrültség. Kenyeret tör a leveshez, apró morzsa akad fenn az őszes szakállon, gyakorlott mozdulattal törli le. - De a leves finom! Eltolom magamtól a tányért, nincs kedvem en­ ni. Magamat okolom, miért mentem bele, igaza van, tényleg őrültség! Tudhattam volna. Miért kockáztatna? Kockáz­ tat eleget. -T e nem eszel? —kérdi. Talán megérzi az indula­ tomat, de neki már megfelel a helyzet. Beszorított a sarokba, a kötelek közé, akár ki is engedhet... Tudatosan csinálja, vagy ösztönösen, mindegy: jól csinálja! - Te - megtörli a száját a szalvétával - , és milyen lenne ez a könyv? Te írnád? Vagy hogy? Esélyt ad, ezzel élnem kell. - Tudod - kezdek bele —, harminc éve csinálod. Körülötted többször megfordult a világ, és te min­ dent láttál. Tanú vagy, ha úgy tetszik. Láttad a tele­ víziós világot, ismered Budapest minden ismerhető figuráját, figyelted ezt a sajátos televíziós privatizá­ ciót... - Úgy érted —vág közbe, és szűkre húzott sze-

7

mében mintha érdeklődés csillanna hogy tele­ víziós lopást? - Úgy is érthetem - válaszolom, és érzem, van esély - , valamennyire akár jelképe is lehetsz ennek az országnak... - Igen? És miben? - kérdi, gyanút fog, lehet, hogy túllőttem a célon, azt hiszi, hízelgek. - H át... —várok kicsit - például a pénzhez való viszonyod... - Úgy érted, szarrágó vagyok. - Beszélik... - És a magyarok szarrágók? Nem éppen két kéz­ zel szórják a pénzt? Na jó, ez érdekes, majd megbe­ széljük. Nyuszit ismered... Persze. Gyönyörű asszony, ha másért nem, érte mindenki irigyli Vágót. - .. .Főz neked valamit. A halat szereted? Mikor jössz?

8

SZENVEDÉLY KÖRE

A VÁGÓ-VILLA

- Na, hát itt lakom én. Nyuszival. Nyuszit isme­ red? Persze, ismered. Egy emelettel feljebb van most épp nálunk édesanyám. Ö már nincs jól. Nagyon régóta nincs jól. 84 éves, a férje, az apám 93-ban meghalt, anyám azóta magányos, és szomorkodik. Hátul láttad az árpádsávost? Régi építésű, kétszintes ház a „Vágó-villa”, ahogy ő hívja, semmi hivalkodás, sem kívül, sem belül. Fák mindenhol, rengeteg növény, talán ezért nem szúrt szemet a csíkos zászló. Vagy azért, mert már megszoktam... Ö a szomszédunk. Árpádsávos. Amúgy nincs vele baj. Kávét kérsz? Kávét persze, mindig, közben - illik, nem illik körülnézek, könyvek mindenhol, keresem a ren­ geteg tévét, amiről a bulvársajtó rendszeresen ír, de csak egyet látok, a nappaliban. A többi biztos fent van. 11

- Hogyhogy nincs még háromdimenziós tévéd? Tudod, hogy kapható? - Tudom, hogy kapható, de az nekem soha nem lesz. Az egyik szememmel ugyanis alig látok. Vagy­ is én csak két dimenziót érzékelek. Gondolom. M indig így volt, vagyis összehasonlítási alapom nincs. De azért az ajtófélfának nem megyek neki. Egyrészt tudom, hol van, másrészt megtanultam a dolgok méreteiből következtetni a távolságukra. Például tudom, melyik autó mekkora, így azt is tudom, milyen messze van. - Kétféle kávém van tér át másra Nespresso —ismered? Bólintok, úgyhogy folytatja. - Illetve ez a másik. Erről hallottál? Újra és újra kérdez, váratlanul, gyorsan, gonoszul. És persze, ha tíz percen belül már ötödször nem tudod a választ - mikor halt meg, hogy hívták, is­ mered-e, és azt tudod-e —, nagy a kísértés, hogy le­ tagadd. Igen! Hallottam róla - mondanád, de nem szabad, mert a kérdések közé olyat is csempész, amiről nem is hallhattál, így aztán amikor rávágod lelkesen: „igen, azt tudom”, fejcsóválva jegyzi meg: furcsa, pedig erről még nem is beszéltem senki­ nek. .. Szóval jó lesz vigyázni. - Ez egy nagyon érdekes kávé. Velem reklámoz­ ták. Egy fillért nem kerestem vele. De emiatt nem 12

lehetek a szkeptikusok társaságának elnöke. Ezt azonban majd elmesélem. Kimegyünk? Van itt egy kis kert. A „kis kert” valójában hatalmas kert, de minden oldalra nyitott, a környező házak mindegyikéből belátnak, meglep, én - mióta egy fotós még a laká­ sunkba is befényképezett az utcáról - ehhez képest egy bunkerben élek. - Nem zavar, hogy belátnak? - kérdem, de el is szégyellem magam. - Engem? - kérdez vissza. - A gatyámat is leto­ lom. .. Na, mi lesz ez a könyv? Na mi lesz, tényleg? Amikor a nyolcvanas évek második felében televíziózni kezdtem, Vágó már VÁGÓ volt. Emlékeim szerint szólni se mertem hozzá, bár szerinte egyszer hosszan beszélgettünk a Rádióban, több mint 20 éve. Én nem emlékszem. C majdnem negyven volt, én alig múltam 20. ö akkor már túl volt a nagy sikereken (...), én egy­ perces tudósításokat készítettem a kajak-kenu maratoniról meg röplabdameccsekről. Az éledező bulvársajtó sztárolta, nekem a nevemet sem ismer­ te senki, anyámon kívül. Ugyanakkor ez a fajta siker mindig gyanús. Nem tudod megfogalmazni, miért, mégis: gyanús. Nem­ igen néztem vetélkedőket a tévében, őszintén szól­ 13

va társaságban is halálra untam az efféle játékot. Vágó nyelvművelő műsorát Grétsy Lászlóval pedig kifejezetten nem szerettem, sőt haragudtam rá. Úgy tudom, ezzel ő is így van mostanában, nem baj, majd rákérdezek... De Vágó egyre csak feljebb került. A Legyen Ön is milliomos! volt a csúcs, az RTL-en, 1300 adás, kiosztott több százmillió forint nyeremény, nyolc és fél év, maga a játék fejlesztője is a valaha volt leg­ jobb műsorvezetőnek nevezte, éveken át a legnép­ szerűbb tévés volt, és az egyik legnépszerűbb ma­ gyar. Abban az imádatban, amely kijutott Honthy Hannának, Ruttkai Évának, Papp Lacinak, Hofinak, talán még Vitraynak is, már nem volt része, de szerették, csodálták, elismerték és nézték évtize­ deken át. Ez a fajta szeretet mára elmúlt, kiveszett. De erről később. —Szeretsz itt lakni? - kérdem, csak hogy elkezd­ jük valahogy, de lecsap rá. —Nagyon. De nem úgy, mint régen. Utaznak rám! Az önkormányzat, például. Nemrégiben kér­ tem tőlük engedélyt valami átalakításra. Megadták, szerinted? Nem adták meg. Állítólag az előző pol­ gármester kiadta parancsba, ha Vágó kér valamit, a válasz: nem! —De miért utaznának rád? 14

- Hogyhogy miért? Szerinted szeret engem ez az önkormányzat? - Tudok olyat kérdezni, amiről nem a politika jut eszedbe? - Próbáld meg. És ne állíts be engem úgy, mint­ ha paranoiás lennék. Tudom, hogy értesz, és a kér­ déseid álnaivak. Félig igaza van. Valóban értem, de a kérdéseim nem álnaivak. - Milyen kávét kérsz? Zöld kapszulásat, feketét? A fekete a legerősebb. - Az jó lesz. A fekete. Gyakran vitatkozol? - Én? Minden este. Ezek a viták aztán rendsze­ rint ordítozásba fulladnak. Igaz, ilyenkor fogy egy kevés bor is. - Kilencig beszélgettek, utána ordítoztok? - Nagyjából. - És ki viseli ezt el? - Ki? Sokan. Tegnap például Molnár Lajossal üvöltöztem. Ismered őt? Persze hogy ismered. A volt egészségügyi miniszter. De mással is szoktam kiabálni. Mindenkivel. Akivel ugyanis nem lehet, azzal nem járunk össze. Tudod - ez már lassan pszi­ choanalízis - , én azt szeretném, ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én. Nincs ennek semmi el­ mondható, elmagyarázható célja. Egyszerűen azt gondolom, hogy ha mindenki azt gondolná, amit 15

én, kényelmesebb lenne a világban élnem. Ettől persze szeretem a multikultúrát, a sokszínűséget, a szabadságot. Csak jó lenne, ha hasonlóan tudnánk megközelíteni a problémákat. Valami ilyesmit vágott a fejéhez Fábry Sándor is, amikor a Heti Válaszbán vitatkoztak. „ Tifelétek, rabm adaraknál régi szabály: mindent toleráljunk, csak azt nem, ha valakinek más a véleménye. Eköz­ ben szoktatok kirekesztésről sápítozni. ” - Ne emlegesd azt az interjút, nagyon kérlek. Sokat kaptam érte. Azt mondták a barátaim, hogy alulmaradtam. Ami igaz is lehet. De csak azért, mert Fábry sportszerűtlen volt. (...) Hagyjuk is. Mérgesnek tűnik, használni próbálom a recep­ tet, melyet magához adott: nem haragszik, csak in­ dulatos. És folytatja. - Nézd, én milliókhoz akarok beszélni, de hogy miért, arra nehezen tudok válaszolni. Hogy ez azonos a főnökeim szándékaival, mert ők olyan műsort akarnak, ami milliókhoz szól, az szerencsés

ne. Ezért voltam bizonytalan a főpolgármesterség ügyében is. De ugyanígy el kell döntenem, hogy hajtsam-e a szkeptikusmozgalmat, a kétkedők moz­ galmát, vagy ne. Hogy üldözzem-e a sarlatánokat, csalókat, homeopatákat, asztrológusokat, a többi ezoterikust, a többi idiotizmust... - A homeopátia idiotizmus? Vagy az asztrológia? - Hát persze. Csalás. - Az asztrológusok csalók? Vagy idióták? - Ö k csalók. Amit mondanak, az idiotizmus. Szóval feszít belül egy erő, hogy gondolkodjon min­ denki úgy, ahogy én. Ráadásul - teszi hozzá, miköz­ ben rágyújt egy újabb cigarettára - van egy mun­ kahelyem. A TV2. És a TV2 nagyon nem szereti, ha politizálok. - De hát nem is tudsz másról beszélni... - De tudok - csattan fel, majd halkabban hozzá­ teszi: - Csak az nem érdekel.

egybeesés. Koincidencia - teszi hozzá, majd lefor­ dítja, mint egy jó tanító, hogy én is értsem vélet­ len. Azt értsd meg, hogy nincs bennem egy miszszionárius küldetéstudata. Semmiképpen nem a nemzetjavítás, a nemzet üdve az, ami mozgat. Szin­ te folyamatosan azon gondolkodom, vállaljak-e közéleti szerepet. Beleszóljak-e a politikába, vagy 16

17

Ö RÖ KRE BÁNNI FO G O M , AM IT DÉRIVEL T E T T E M A HALÁLOS ÁGYÁN

A 90-es évek elején Déri János volt az egyik leg­ népszerűbb magyar televíziós. Rengeteg műsora mellett ő készítette a Nulladik típusú találkozások című ezoterikus magazint, ufológusokkal, ingával gyógyító asszonyokkal, minden földön túli jelen­ séggel. Amikor Déri beteg lett - talán, mert ked­ velt, talán, hogy vele egykorú kollégáit froclizza - , rám bízta a műsort. Emlékszem, akkor már tudtuk Vágóról, hogy üldöz minden hasonló megnyilvá­ nulást, őszintén szólva nekem sem volt sok közöm az egészhez, de Déri iránti tiszteletből, meg persze karriervágyból elvállaltam. És onnantól én beszél­ gettem az ufológusokkal, gömbvillámszakértőkkel, ingázó asszonyokkal. Míg Dérit, szegényt, aki gyó­ gyíthatatlan beteg volt, tüdőrákos, szépen megkopasztották a híres magyar és külföldi „gyógyítók”. Nos, ők ketten, Déri és Vágó, együtt indultak. És ugyanonnan jöttek! 19

- Dérivel milyen viszonyban voltatok? - Ez hosszú. Jóban. Jó viszonyban. Barátok vol­ tunk. Össze nem jártunk, de gyakran beszélget­ tünk. 1975-ben meghirdették a Riporter kerestetik című vetélkedőt, arra jelentkeztem, és el is jutot­ tam egészen a Ganz-MAVAG Művelődési Házig, ahol úgy százan lehettünk. Gyakorlatilag minden­ kit behívtak, aki valamennyire alkalmasnak tűnt, szerintem engem azért válogattak be, mert kellett egy ilyen biboldós külsejű okostojás a képbe. Ott futottam össze Dérivel, ő is Műszaki Egyetemen végzett, ahogy én is, lehet, hogy ez hozott össze minket. Szóbeli feladatokat kellett megoldani,

sportosztályán, az akkor már többé-kevésbé ismert sportriporter versenyt rendezett, ki vághatja a fel­ vett riportjait, persze ingyen. Fekete Zsolttal indul­ tunk ketten, ő nyert, ő Vágta Török Laci riportjait, ingyen. Nem sorolom. Az élet egy vesszőfutás...) - Ezt hívják tehetségnek, nem? - Úgy valahogy. De róla az életben tényleg nem lehetett tudni, hogy ennyire jó lesz a televízióban. Nem azt mondom, hogy jelentéktelen volt, de ne­

lenyűgöző volt a pali humora. Lenyűgöző. Volt benne valami, amit meg csak a képernyő hozott ki. Tudod, a képernyő mindent felnagyít. Az életben talán nem lett volna ennyire markáns személyiség. Egyébként érdekes, azt a versenyt Puch Tamás nyer­ te meg, akire ma már elég kevesen emlékeznek. De hát ez így szokott lenni...

tani. -T e - szív nagyot a cigarettából - , nem is humo­ ra volt. Nem ez a jó szó. Tudod, volt az a bizonyos fanyar stílusa, nem viccelődött, mégis vicces volt. Te ismerted őt? - Persze. Amikor beteg lett, rám bízta a Nulladik típusú találkozásokat... Csend. Vágó néz rám. Hatásszünet. Persze tu­ dom, ripacskodik, szórakoztatónak szánja, és - fur­

(Mindenki őriz magában hasonló élményeket. Én is. De mennyit! A Madách Gimnáziumba jelent­ keztem, angol tagozatra, oroszból volt a felvételi, egyest kaptam, utána a Kölcseybe jártam. 17 évesen jelentkeztem a Népsport - akkor még nem „Nem­ zeti” volt - újságíró-iskolájába, nem feleltem meg, nem vettek fel. Néhány évvel később, már a Rádió 20

ki tényleg jót tett a tévé. Újra rágyújt, el ne felejtsem megkérdezni, há­ nyat szív egy nap, de most nem akarom megakasz­

csamód - szórakoztató is. - Bocsánat - mondja - , tényleg. Elfelejtettem. Kötöttünk már szerződést erre a könyvre? Nem, ugye? H a kötöttünk volna, most felmondanám. Hát Papa! Te ellenség vagy! 21

- Dehogy vagyok - kezdeném, de belém fojtja a szót. - Dehogynem. Mi ellenkező oldalon állunk. - Nem állunk, hidd el - mondom mosolyogva, de még mindig nem tudom száz százalékig, viccel-e. - Biztos? - Biztos. - Akkor most te mesélsz. Látom, nincs értelme vitatkozni, úgyhogy mesé­ lek én. - Már nagyon beteg volt, amikor egyáltalán megtudtam, hogy baj van. Azt hiszem, soha nem beszéltünk azelőtt négyszemközt, bár a halála után hirtelen nagyon sok barátja lett, én nem voltam az, soha. Ismerőse is alig. Én távolról tiszteltem őt, ő meg - visszahallottam - tehetségesnek tartott. Ennyi. Heidelbergbe készült, valamilyen specia­ listához, amikor nyilvánvaló lett, hogy nem csinál­ hatja tovább a műsort. Nem is lesz itthon, meg a hangja is egyre rekedtebb lett, szóval végiggondol­ ta, kire bízhatná kedves gyerekét, az UFO-magazint. Én ezt akkor nem tudtam, később mesélték el. Szerintem kifejezetten a generációs társai boszszantására, Fodor Jánoséra, vagy Rózsa Péterére leginkább, kitalálta, hogy legyek én az utóda. Ve­ lem erről nem beszélt, nem is érdeklődött, mit gon­

22

dolok az egészről. Persze mondhattam volna ne­ met, de, őszinte vagyok, eszembe se jutott. Nekem Déri a televízió jelképe volt. Minden, amit szerettem a televízióban, és minden, amitől tartottam vagy rettegtem. Rengeteget dolgozott. Calypso Rádió, N ulladik, Ablak, tévés és rádiós kabarék, haknik, mi akkor azt mondtuk, hogy szembe jön magával a folyosón. Rengeteget kere­ sett, de el is ment a pénz, több házasság, állandó zűrök, fogalmam sincs, mennyit élvezett az egész­ ből. Mindenesetre egyszer bejött egy felvételre, nem is tudtam róla, csak beszólt a stúdióba az uta­ sítón. „Szevasz, Andris. Itt a rekedt halál. Kijössz egy kicsit?” Keveset érdeklődött, aztán a térdemre tette a kezét, és szabályosan útravalót adott. Elmondta, ne csináljam, amit ő csinált. Hogy néz bennünket, és nem érti, mivel van úgy elfoglalva, ahogy fogal­ mazott, a „Mókus őrs”. Hogy mivel volt úgy elfog­ lalva ő. Nem ér annyit, mondta, higgyem el. Vágó türelmesen hallgatja a történetet, de itt közbeszól: - És? Mit fogadtál meg a tanácsból? - Semmit. Csendben vagyunk, csak néhány másodperc, de valahogy patetikusnak tűnik, nincs ehhez kedve egyikünknek sem. 23

- És te? Téged megijesztett a halála? - kérdezek végre vissza, végül is azért jöttem, hogy róla be­ széljünk, nem azért, hogy rólam. - Hát persze. Persze, ő az ifjúsági osztályon kez­ dett - morog maga elé, valami jár a fejében, mind­ járt kiderül, mi az - , onnan, tudod, nagyon nehéz volt kiemelkedni. De ő kiemelkedett. És hamar hívta Farkasházy Tivadar a kabaréba. És abban is jó volt. - Úgy értsem mindezt, hogy féltékeny voltál rá? A sok szereplés miatt? - Igen. Ezért mondom a kabarét. Féltékeny voltam, de nem azért, mert hívták, tudomásul vet­ tem, hogy a helyén van, inkább azért, mert olyan jól csinálta. Van vele kapcsolatban... egy fájó em­ lékem. Elmondom. Szóval valamikor a pályája csúcsán rájött, hogy emberek tömegei á b in d u l­ nak ki a logikus, bizonyított, hogy ne mondjam, tudományos magyarázatokból. Rubbishnak minő­ sítik. Hogy mondjuk ezt magyarul? Gagyinak. Ak­ kor kezdett bele ebbe... Azt gondolta, ez elfogad­ ható polgárpukkasztás. Ez akkor változott meg, amikor beteg lett. Mire jó a cigaretta! Most például szív egy utol­ sót, gondosan elnyomja, aztán még egyszer el­ nyomja. - Kérsz egy kávét? —kérdi, de nem válaszolok, 24

csak a fejemet hajtom félre. —Jól van, jól van, mon­ dom már. Nagyon beteg volt már, egyszer felmen­ tem hozzá. Nem baráti beszélgetésre, rendes beteglátogatás volt. Én akkor már tudtam, hogy meg fog halni. De jókedvűen fogadott, bár érezhetően volt benne némi letargia is. Feküdt, amikor észre­ vettem az ágya mellett valamilyen furcsa csövet. Hegyes volt a vége, és a betegágyra mutatott. Kér­ dem Dérit, mi ez. Ez egy gyógyító készülék, ami összeszedi a pozitív energiákat, és összesűrítve felé sugározza. Te, Jancsi, mondom neki, most azt hagyjuk, mi az, hogy pozitív meg negatív energia. Mindketten Műszakit végeztünk, te is tudod, hogy nincs ilyen. De nem ez a lényeg. Jancsi. Ez nincs bedugva a fal­ ba. Hogyan kap bármilyen energiát? Nem is ele­ mes. Láttam, hogy elszégyelli magát, lehajtotta a fejét, aztán rám nézett, és azt mondta: De ha mégis...? Olyan furcsán, könyörgően mondta ezt, hogy akkor már én szégyelltem magam, és azóta sem tu­ dom magamnak megbocsátani. Volt egy kis halvá­ nyan pislákoló hite, reménye. Miért kellett ezt nekem elvennem? És hát, tudjuk a végét. Igen. (Ha most leírnám, hogy a történet végén Vágó­ nak bepárásodott a szeme, az olvasó dühösen csap-

25

r

n i a sarokba a könyvet. Még ilyet! Úgyhogy nem írom le.) - Volt egy másik eset is - folytatja. - Mondjam a nevét? Nem mondom. Gyönyörű lány. Sok évvel ezelőtt. Nagyon tetszett nekem. Először leütötte a kezemről egy operatőr. Aztán egy ismert énekes fe­ lesége lett. Hasonló betegsége volt, mint Dérinek, hasonló állapotba is került. Akkor felajánlotta ne­ ki egy amerikai csodadoktor, hogy meggyógyítja. Ilyen-olyan csodagyógymód, csodagyógyszer. Ki­ fizették, kiutaztatták, meg is halt szegény. - És te milyen következtetést vontál le mindeb­ ből? - Hogyha megbetegszem, nem engedem a csalá­ domnak, hogy mindenféle mexikói f...ságokra költsenek. Ezt vontam le belőle.

25 ÉVIG NEM BESZÉLTÜ N K VITRAYVAL

- Te jóban vagy Vitrayval, ugye? Vagy inkább a fe­ leséged - a szokásos Vágó-féle visszakérdezés. Hallottam róla - folytatja. - Azt tudod, hogy mi 25 éven át nem beszéltünk egymással? Pedig neki köszönhetem, hogy televíziós vagyok. Rosszul mon­ dom. ő a felelős azért, hogy televíziós lettem. Sőt őt kértem fel esküvői tanúmnak. És nem ő tehetett róla, hogy végül nem lett az. Tudod, én akkor Ha­ jas Ilona vőlegénye voltam. Tudtad? És azt tudod, ki volt Hajas Ilona? Bemondó. Úgy van. Szép lány. Szóval ki volt tűzve az esküvő, amikor találkoztam ezzel a másik lánnyal. A Nyuszival. Aki azóta is a feleségem. így nem Hajas Icával lett az esküvő, ha­ nem vele, de arra már Vitrayt nem kértem fel, mert szégyelltem magam. Na, vissza a tévéhez. Amikor odakerültem, ő volt ott a koronázatlan király. Vagy koronázott, mindegy. Tökéletes autoritás, amit csinált, úgy volt jó,

26

27

ahogy csinálta. Én akkor ezt gondoltam. Minden­ ki ezt gondolta. De most már ezt kicsit árnyaltab­ ban látom. - Beszéltem már emberekkel, akik nem szeretik Vitray Tamást, de aki kétségbe vonta volna azt, amit a 70-es években csinált, olyannal nem ... mondom, hogy bátorítsam. De nincs rá szükség. - Én sem vonom kétségbe, nem azt mondtam. Vitray teremtette meg ezt a fajta cool televíziózást, a szó eredeti értelmében, ami azt jelenti: hűvös. Visszafogott, ökonomikusán fogalmazó, jó stílusú, intellektuális televíziózást. - És ezzel mi a baj? - Minden. Minden egyes szó. Mindegyik téve­ dés. A televízió nem lehet hűvös. Nem lehet cool. A televízió nem lehet visszafogott. Nem lehet jó­ zan. Nem lehet intellektuális. Egyszerűen nem erre való. És a stílus nem lehet ökonomikus. Gazdasá­ gos - fordítja le, mintha nem bízna abban, hogy értem. A tévé mindent többször mond el, a televí­ zió bőbeszédű, alpári műfaj! Még egyszer mon­ dom: alpári. A tévé akkor jó, ha szókimondó, ha bátran fogalmaz, ha elmegy a végletekig. A közszolgálati televízióban is. Ki kell mondani, 50 év után, hogy a Szepesi-Vitray-vitában Szepesinek volt igaza. Ő minden volt, csak az nem, ami Vitray szerint jó. 28

- Hasonló vitám volt vele nemrégiben - vetem közbe. - ő azt állítja, azt tanítja évtizedek óta, hogy egy interjúban nem kérdezni kell, hanem ér­ deklődve, empátiával beszélgetni. Ami akár igaz is lehet, bizonyos esetekben, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy a magyar televíziókból el­ tűnt a kérdező riporter. így eltűnt a válaszoló in­ terjúalany is. Sőt - és ezt saját tapasztalatomból mondom - már nem is igen hagyják, főleg a politi­ kusok, hogy valóban kérdezzenek tőlük. H a valaki megteszi, legközelebb nem mennek hozzá, men­ nek máshová, ahol nem kell valódi kérdésekre vá­ laszolniuk. Amivel persze tönkreteszik a riportert, őszintén bevallom, az utolsó évekre én is elbizony­ talanodtam, és előfordult, hogy félelemből nem kérdeztem meg valamit. Ez persze nem Vitray bű­ ne, de szerintem is része lehet ebben. Mert ami a hetvenes években Vitraynál civil kurázsi volt, az ma, az én esetemben például, egyszerűen gyáva­ ság... Te azt állítod, hogy Vitray végül is ártott a magyar televíziózásnak? - Én ennél többet állítok. Azt mondom, hogy letérítette a természetes útjáról. És megfellebbez­ hetetlen tekintélyével rákényszerített valamit, ami a műfaj természetével ellentétes - az elemző intellektualitást. Elmondom, hogy vesztünk össze.

29

1976-ban ment ez a barkochbaműsor, az volt a címe, hogy ...? Rám néz, alulról felfelé, kicsit hunyorít, de ha megölnek sem ugrik be. Pedig felkészültem rende­ sen. Nem látok az arcán rosszallást, rám bízza, ho­ gyan érzem magam. - Kicsoda? Micsoda? Ez volt a címe. Idősebbek biztosan emlékeznek. Nem volt rossz műsor, és nem is volt sikertelen...

gyón sokat kaptam - mondja tulajdonképpen büszkésen, és a dolgozószoba felé mutat. Nem me­ gyünk át megnézni. Elhiszem bemondásra.

M íg a műsorról beszél, elgondolkodom: mit je­ lenthetett 76-ban a siker. Egyetlen televízió volt, hétfőn szünnap. A Magyar Televízióban hétfőn

- A kőművesek is utánam kiabáltak az utcán! válaszol a fel nem tett kérdésre. Az Álljunk meg egy szóval idején történt. Azt kiabálták: „Álljunk meg egy szóra, Tanár úr!” Érted, miért fontos ez? Mert a kőműves nézte a műsort! Nem vetélkedőt nézett, hanem nyelvművelő műsort. Ennek főleg a szer­ kesztői lelkem örült. Szerettem magamat, mert olyanokat tudtunk megszólítani, akik nem is vol­ tak célcsoportja a műsornak. Ez volt a siker. (Ez ma a bukás. Amit Vágó sikerként említ a ki­ lencvenes évek elejéről, amiatt ma programigaz­ gatókat szélnek eresztenek a televízióknál. Ha nem azok nézik a műsort, akiknek szántad, véged van.

nem volt adás. És alig volt M TV2, más meg vég­ képp nem. Egy adás, egy műsor, vajon honnan tudták, sikerük van-e, vagy buknak? Ma a tévések minden reggel sok ezer adatból álló mérési ered­ ményt kapnak, tudják, melyik műsort hányan néz­ ték, hány percig, idősebbek vagy fiatalok inkább, városiak vagy falun élők, diplomások vagy szakképzedenek, minden kiderül, másnap reggel. Eh­ hez képest mi lehetett akkoriban a siker? - Tényleg, honnan tudtad, hogy amit csináltál, sikeres volt-e? Még nézettségmérés sem volt. - A főnökök arckifejezéséből. Vagy abból, hogy félév vagy év végén nívódíjat kaptam. Amúgy na­ 30

Hallgat. Köhög. - És a kőművesek - szólal meg ismét. Megpróbálok értelmesen nézni. Hogy jönnek ide a kőművesek? ő lépett át egy másik univer­ zumba, vagy én aludtam el megint?

De a műsornak biztosan.) - A műsort csak a célcsoportja nem nézte, csak az nem nézte, akinek szántuk. A hivatalos nyilat­

kozók, közbeszélők, akiknek nyelvi baklövéseire akartuk felhívni a figyelmet, ö k nem nézték. Ennek ellenére - folytatja közben a siker el­ lenére... (Ha tudnám, hol hagytuk abba a negyedórányi zárójel előtt! ö tudja:) ...Vitray behívott, és kö­ zölte, hogy leveszik a műsort. M a már felmerülne bennem, hogy nem „ennek ellenére”, hanem „ép­ pen ezért”, de akkor még járatlan voltam a tévés üzelmekben, nem is gondoltam ilyesmire. Szóval Vitray azt mondta nekem, hogy ideadja az ő mű­ sorát, ebben két család beszélgetett, és pontokat kaptak érte. M a már kicsit kínos, ahogy kimon­ dom, de akkor nem feltétlenül tűnt annak. Min­ denesetre megbukott... Míg a műsorról beszél, azon morfondírozom, mit jelenthetett ’76-ban a bukás. Nem tetszett a főnököknek? A kritikusoknak? Rosszat írt róla a Népszabadság. Vagy elutasították a nézők? De azt honnan tudták? Talán elmaradt a nívódíj? Tévét abban az időszakban is ritkán néztem, de kedvenc szórakozásaim egyike éppen a kritikák ol­ vasása volt. Először az Esti H írlapban, egyhasábos kis ledorongolások (persze csak azt dorongolták, amit dorongolhattak, de az nem volt kevés, és dorongoltak is rendesen), később jöttek Megyesi Gusz­ 32

táv tévékritikái az Élet és Irodalonbzn, pénteken jelent meg a lap, de én már csütörtökön vártam. Aztán elolvastuk, és egymás térdét csapkodtuk a nevetéstől, azon például, hogy tudható - szegény, azóta meghalt - , Práger György fog majd beszél­ getni a Híradóban a lóval (ő volt a mezőgazdasági riporter, és valami állatnak a híradóban mindig kellett lennie. Ez egyébként azóta se változott), de hogy effektíve mit fog kérdezni a lótól - írta Me­ gyesi —, az az utolsó percig titok. Persze ez már nem annyira vicces, de akkor fetrengtünk a röhögéstől. És nem Prágeren nevettünk, hanem ezen a rémes szocialista vircsafton, meg ahogy végül is viszony­ lag kényelmesen berendeztük magunknak, vagy inkább berendezték nekünk, szóval: magunkon röhögtünk, nem minden fájdalom nélkül, de - lás­ suk be - igazán jóízűen. Különbség a nyolcvanas évek és a mostani helyzet között, hogy ma szinte demokráciában élünk, és mindent nagyon komo­ lyan veszünk, akkor diktatúrában éltünk, és tud­ tunk magunkon röhögni. Jelentős különbség. .. .nagyot bukott - folytatja Vágó. Az volt a címe: Sohajobb kor!. Ungvári Tamás írt róla egy dörgedel­ mes kritikát a FilmvilÁ^pzxs.. Erre fogtam magam, és leültem beszélgetni vele. Teljesen átalakítottuk a műsort, csak azt nem tudtam, hogy akkoriban Ung­ 33

vári, ahogy akkor mondtuk: indexen volt. Vagyis nem szerepelhetett, nem dolgozhatott a tévében, a nevét sem illett kimondani. Persze, hogy ki van in­ dexen, senki nem írta le, megmondták főszerkesz­ tői értekezleten, négyszemközt, olykor telefonban, vagy csak jelezte valaki a pártközpontból, ha va­ laki nemkívánatos. Erről persze én akkor semmit sem tudtam. Megcsináltuk Ungvárival, nagy siker lett. Olyannyira, hogy év végén le is vették. Kész. Kidobták a kukába. - Látom a szemeden, hogy Vitrayt okolod. - Te mondod, hogy Vitrayt okolom. Nem én mondtam. Bár nem zárom ki. Mindenesetre vala­ ki meghozta a döntést, ő vagy más. Na, akkor elin­ dult a M alom című műsorom, amit Horvát János úgy hívott, hogy „umalom”, és igaza is volt. Rette­ netesen unalmas volt. Aztán pedig beadtam egy új műsorötletet, ez volt a Felesem igaz. Később pálya­ futásom egyik legnagyobb sikere lett, ám előtte Vitray úgy döntött, hogy amíg ő tévés, addig ebből a műsorból nem lesz semmi. Mint egy Horger An­ tal. És akkor én elkövettem valamit, amiért meg­ haragudhatott, és ha megharagudott, igaza is volt. Éppen elutazott valahova, hosszabb időre, tudod, ő állandóan utazott. Én pedig, a távollétében, elér­ tem, hogy a műsor elinduljon. Mert nagy ember volt, nagy hatalmú ember, de annyira mégsem... 34

Na, azután évekig nem szóltunk egymáshoz. Míg­ nem egy napon odajön hozzám az egyik embere, egy gyártásvezető, és megkérdezi, jó-e ez így. Hogy nem akarunk-e kibékülni? Én örülnék, mondtam, mire ő felajánlotta, hogy felhívja Vitrayt, találkoz­ zunk. Rendben, mondja, akkor vár a szobájában reggel hétkor. Tudod, mindig korán kelő volt, haj­ nalban járt úszni, de hétre már beért a tévébe. Hát érjen be más is. Rendben, mondtam, és a megadott napon ott voltam. Parancsolj, fogadott, mondhat­ nám: kollegiálisán. Azért jöttem, kezdtem, hogy megbeszéljük, miért alakult ki köztünk ez a lehe­ tetlen állapot. Hogy, Tamás, mi a bajod velem, vé­ gül is. „Nekem?”, kérdezte. „Semmi.” Ezzel véget is ért a beszélgetés, és legközelebb 2005-ben vál­ tottunk néhány szót. Valamilyen eseményen oda­ lépett hozzám, és megkérdezte, hogy vagyok. Na, ez meg mi? Azóta sem tudom. Azt sem, hogy miért nem békültünk ki 25 évig, és miért békültünk ki végül. Mindenesetre most jó a viszony, ha találko­ zunk, már nem fordulunk el. - István, te most azt mesélted el, hogy Vitray szándékosan hátráltatott? Meg akarta akadályozni, hogy sikeres légy? - Ezt én nem mondtam. De nagyon sok kollé­ gám, barátom, ismerősöm fordította le így. Szerin­ tem ez ennél sokkal komplikáltabb, abban is biztos 35

vagyok, hogy ha így történt is, az semmiképpen nem volt tudatos Vitray részéről. Talán valamilyen ösztön lehetett benne. De nem akarhatott ártani. Fájna, ha így lenne. - Tudod, min gondolkodom? Nem Vitrayn, ho­ lott tanulságosak a történeteid (bár nyilván Vitray másként mesélné őket). Nem is tudom, hány műsor címét említetted, amelyek néhány év alatt futot­ tak. És ez valóban így ment akkoriban. Még vala­ mennyire a kilencvenes években is. Kitaláltál va­ lamit, ha volt elég erőd és furfangod, kiverekedted magadnak, megcsináltad, sikerre vitted, vagy meg­ buktattad. Aztán kezdted az egészet elölről. Ma ez teljesen lehetetlen... - Teljesen - vág közbe - , teljesen. Tudod, hány éven át bokszoltam az RTL Klub vezetőivel, hogy megvalósíthassam a saját ötletemet? Nem kellett nekik. - Én ezt értem, István. Szerintem érthető. Vegyük az Endemolt, a világ egyik legnagyobb formátum­ fejlesztő cégét. Vagy a Celadort, akik a Milliomost is forgalmazták. Rengeteg pénzük van, évekig dol­ goznak egy műsoron. Olyan módon, annyi ideig tesztelik, amire te nem is gondolhatsz. Ha a világ­ ban feltűnik egy tehetséges ember, másnap náluk dolgozik. Nem tudsz versenyezni velük. 36

- Ez igaz, csak nekem... Más az, tudod, kitalál­ ni valamit, vagy csak megvalósítani valamit. Tu­ dod, hogy megy ez. Egy ilyen formátumnak, egy megvásárolt licencnek, műsornak szabályos kódexe van. Bibliája. És úgy is kell kezelni, mint a szent­ írást. Nemcsak a szabályokat határozza meg, de azt is, hány kamerával kell venni, hová kell tenni a ka­ merákat, és azok mikor, hogyan, merre mozogja­ nak. Minden lámpa, minden izzó helye adott, még a fényereje is. Ezért van, hogy egy-egy műsor a vi­ lág minden országában ugyanolyan. Eltérni nem lehet, komisszárokkal figyeltetik. És a különbségek? Emberek között? Földrészek között? Országok között? Amikor a kereskedelmi televíziók elindultak, az ideérkező belga, holland, angol, német szakemberek vitába keveredtek a ma­ gyarokkal. Mi azt állítottuk, a magyar néző speciá­ lis, más közegben nőtt fel, más tévézéshez szokott, más kell neki. De ők csak mosolyogtak. Vagy ne­ vettek. És pillanatok alatt kiderült, hogy ami siker Németországban, az siker lesz itt is. Ami bukik ott, bukni fog itt is. Aztán már az amerikaiakat is utol­ értük, így aztán New York forgalmas, turista- és kulturális központjában, a Times Square-en ugyan­ azok a fényreklámok villognak, ugyanazokat a mű­ sorokat hirdetik a plakátok, mint Budapesten vagy 37

Prágában. Nem kell a „magyar találékonyság”, meg kell valósítani, amit a tulajdonosok követelnek. Nincs értelme keseregni. Ez már nem a hetvenes évek. Nem mi diktáljuk magunknak a tempót. Örüljünk, ha lépést tudunk tartani. Ha. - Imént azt mondtad, Vitray neked adta a saját műsorát, amivel elsőre megbuktál. Ennek pont az ellenkezője szokott történni, nem? Hogy tudniillik ellopják a műsort. Veled történt már ilyen? - Nem merném azt mondani, hogy Rózsa Gyuri az Üssön a hasára!című tippelős játéka így jött vol­ na létre. Mindenesetre az N D K -s tévésekkel kö­ zösen csináltunk egy műsort Schátzen Sie m ai!cím ­ m el, és láttam, hogy Gyurinak felcsillan a szeme. Persze ezt a tippelős játékot hosszú éveken át csinál­ tam vele haknikban. Lehet, hogy ihletet kapott. - Velem megtörtént. Kétszer is. De egyszer bi­ zonyosan. Volt egy nagy sláger, húsz éve. N agy ta­ lálkozás volt a címe, Katona Klári, Presser, mások. Eszembe jutott a dalról egy ötlet, hogy tudniillik nagy televíziós találkozásokat kellene szervezni. Nem ragozom, leadtam a műsortervet, és később viszontláttam a képernyőn. Friderikusz Sándor készítette. Később megkérdeztem tőle, hogy jutott hozzá az ötletemhez, de azt mondta, sehogy. A sa­ játja volt. És neki el is hiszem. De volt egy másik eset. Egy másik szinopszis, átadtam Bányai Gábor­ 38

nak, aki akkor intendáns volt a magyar tévében. Tetszett neki, eldöntötte, hogy megcsináljuk. Ki is tűzték az első találkozót (ma ezt kick ojfmeetingnék nevezik), belépek a szobába, ott van Sárközy Erika, aki főszerkesztőm volt korábban a Reggeleimű mű­ sorban. Közli, ő a szerkesztő. Hát jó, gondolom, rosszabbul is járhattam volna. De gubbaszt a sarok­ ban még valaki, amit már végképp nem értek. Is­ mertem őt jó pár éve, szinte egy időben kerültünk a rádióba, csak én majdhogynem a gimnáziumból, ő már akkor régen dolgozott máshol, viszont ugyan­ ahhoz a beszédtechnika-tanárhoz jártunk hetente kétszer. Szóval ismertük egymást jól. Havas Hen­ rik volt. „Henrikkel ismeritek egymást?”, kérdezte Sárkö­ zy. „Ő lesz a műsorvezető.” Nem kérdeztem, hogy ha Sárközy Erika a szerkesztő, Havas a műsorveze­ tő, akkor mi lennék én, hanem türelmesen, csend­ ben végigültem az értekezletet, és a következőre már nem mentem el. M a már belátom, hogy Ha­ vashoz jobban illett a műsor. Az a címe, hogy Hő­ mérő. És még idén is pénzt keresett vele az ATV-n. - Hohó! Havassal nekem is van egy történetem —vág közbe, aztán el is bizonytalanodik - , de ezt meg kell beszélned a feleségemmel. Valószínűleg bambán nézek, így folytatja: - Én már nagyon szeretném elmondani, de ő 39

nem engedi. Azt tudod, hogy megkörnyékezte? Havas. A feleségemet. Elmeséljem? Elmesélem, de a Nyuszit meg kell győznöd. Nem baj, hogy csapongunk? - Ne csapongjunk? - Csaponghatunk. De előbb igyunk egy kávét. Milyet kérsz? Feketét? Zöldet?

M EG Ü T N ÉM HAVAST, HA TALÁLKOZNÁNK. EL AKARTA SZER ETN I A FELESÉGEM ET!

— Szóval Havas. Cukrot kérsz, vagy édesítőt? Tu­ dod-e, miért b ...o g at folyton a Havas? Feltűnt, hogy folyton b...ogat, nem? Hol a videoblogján, hol újságokban, ahol ér. Legutóbb, amikor felme­ rült a nevem a főpolgármester-választás kapcsán, azt írta a blogjában, hogy mivel munkanélküli va­ gyok, nyilván a feleségem agyára megyek, úgyhogy azt tanácsolja nekem, foglaljam el magam, tanul­ jak meg bridzselni. Nehogy alkoholista legyek. M i­ re azt válaszoltam a Blikkben, hogy Havas felké­ szültségére jellemző, nem tudja, hogy én már akkor bridzsversenyeken vettem részt, amikor ő még ola­ jat cserélt a teherautókban; valami autószerelő volt, vagy mi. Nekem ne tanácsolja, hogy tanuljak meg bridzselni! [Itt Vágó káromkodik, nem cifrán, egy­ szerűen, de szívből jövően.] Ne előttem játssza az arisztokratát. Helyesebben: a dzsentrit. Megmondom, miért b...ogat. Volt már, hogy 40

41

elmondtam egy újságírónak, de Nyuszi nem en­

dezte tőle, hogy lenne-e kedve egy új rádióműsor­

gedte, hogy ez a rész a cikkben megjelenjen. Kihú­ zatta. Úgyhogy szerintem most is ki fogja húzatni, hacsak meg nem győzöd. Talán nyolc évvel ezelőtt egy H eti Hetes-bulin voltunk, tudod, régen szere­ peltem benne, ezért sokáig rendszeresen meghív­ tak. Havas egész este szinte csak Nyuszival beszél­

ban az ő beszélgetőtársa lenni, de elutasító választ kapott. Nyuszi amúgy is utál szerepelni, ha még nem mondtam volna... Engem zavar, amit Havas csinál, zavar, hogy ócsárol, de a feleségem mindezt nem engedi elmondani. Nem akar belekeveredni, fél a nyilvánosságtól, fél az újságoktól. Még azt se bírja, ha fényképezik. Rosszul van, ha egy cikkben akár csak megemlítik. Menekülne az egésztől. - Ha ennyire fél a nyilvánosságtól, lehet, hogy nem hozzád kellett volna feleségül mennie... - Az lehet. Egyszer volt egy Sío^-címlap. Ketté volt osztva. Felül, ahogy az újságírók mondják: haj­ tás felett, voltunk mi. A Nyuszi, meg én. Alul Tor-

getett. - De ismerték egymást? Tudta, hogy kivel be­ szél? - H át persze! Aztán néhány nappal később le­ mentünk a tengerpartra valahova. Látom, illetve hallom, hogy késő éjjel, miközben barátainkkal scrabble-t játszottunk a teraszon, a feleségemnek folyamatosan csipog a telefonja, és újabb és újabb sms-eket kap. Kérdem tőle, hogy ki az. Mondja, a Havas. És mit ír? Megmutatta. A lényeg: találkozni akar vele. És Nyuszinak arra a kérdésére, hogy nem zavarja-e, hogy neki férje van, N EM volt a válasza. Na, erre visszaírtam én Havasnak. „Kedves Hen­ rik! Megértem a buzgalmadat, de nem kellene a hozományról beszélnünk, mielőtt a dologra áldá­ somat adom?” Később azt állította, hogy nem ka­ pott ilyen sms-t. D e hazudik. A telefon jelezte, hogy megkapta. Ezután nem beszéltünk többet Havasról. De egy alkalommal, amikor épp együtt ültünk az autóban, Havas hívta Nyuszit. Azt kér­ 42

gyán József, Áruba tengerpartján. Félmeztelenül, nagy pocakosan. Emlékszel erre? Ez volt a magyar sajtó történetének szinte egyetlen nagy jelentőségű paparazzoképe. Emlékszel? Azt tudod, hogy ki csi­ nálta a képet? Nem, ugye. Nem tudja senki. Azóta sem. Na, azon a címlapon a feleségemnek két férje is szerepelt. - Micsoda? Torgyán... - Nem, dehogy. Nem emlékszel a fotóra. Volt ott, Áruba szigetén más is, mondjuk így, Torgyán fegyverhordozója, ö volt a feleségem első férje. Én amikor a Nyuszit megismertem, már elvált nő volt. Szerintem a magyar celebtörténelemben nem sok43

szór fordult elő, hogy egy asszonynak két férje is szerepeljen ugyanazon a címlapon. Na, jó történet, mi? És azóta sem tudja senki, ki csinálta a képet. Beszéltem erről a volt férjjel, azaz az elődömmel, aki azt állítja, hogy már előtte, New Yorkban is fi­ gyelték őket. - Visszatérve Havasra: szoktatok találkozni? - Elkerülöm, ha lehet. Régebben nem zavart, de most már nem szívesen találkoznék vele. Olyan kellemetlenül zördültünk össze a nyilvánosság előtt, olyan intenzíven, hogy nehezen tudnám megolda­ ni, hogy ne vágjam pofán. - Megtennéd? - Meg én. De hagyjuk most már. Beszéljünk fon­ tosabb dolgokról. Már mész? Nem diskurálunk még egy kicsit?

C H RU D IN Á K CSALT, M EG FEN Y EG ETETT ÉS LEZ SID Ó Z O T T

Igazán finom volt a hal, amit Judit, Vágó felesége készített, meg bánt is a lelkiismeret, hogy rendsze­ resen elrabolom a férjét, ráadásul nemegyszer őt beszéljük k i... Egyszerű megoldás ilyenkor egy csokor virág. Miközben a boltban állok, átvillan az agyamon, nem biztos, hogy jó ötlet, meglehet, kü­ lönleges viszonyuk van az ilyesmihez, de aztán már másra figyelek, nem foglalkoztat a gondolat. Hanem Vágó vár a nyitott ajtóban, és miközben caplatok fel a lépcsőn, hangosan nevet. Mit nevet: röhög! - Hát te mégsem készültél fel belőlem! Hát te nem olvasol újságot, b ...o d ! Nem tudod, hogy nálunk nincs vágott virág? Megírta a bulvár! Na, gondolom, elveszítem az emberem bizalmát, oda a sok munka, csak mert egy héten kimaradt a Story magazin? - Mindegy most már - mondja, és nem tudok

44

45

rájönni, hogy hangjában megjátszott vagy valódi a neheztelés - , tedd le valahova. Ledobom a fotel mögé, de a csokor, mint egy corpus delicti, ott hever, ott bosszant, ott lüktet egész végig. De mit csináljak? Remélem, nem ned­ ves, nem vizezi össze a szőnyeget. És mit mondok, ha megjön Judit? Hoztam virágot, de nem adom oda? H a nem szólok semmit, úgyis észreveszi... Megette a fene. Mekkora egy ökör vagyok. Azon gondolkodom, hányan kerülhettek már ilyen hely­ zetbe. Vagy mindenki olvas Blikket, csak én nem? - Kérsz egy kávét? - kérdi. Belekapaszkodok a témaváltásba, a kávéról csevegünk kicsit. Megkér­ di, zöldet vagy feketét. Nem mindegy?, kérdem, dehogynem, válaszolja, mindegyik jó. Egy percre eltűnik, „csak valamit megnéz a gépen”, fordul ki a szobából, és már jön is vissza. - Csak megnéztem, elment-e egy levél. De elment. - Mennyi időt töltesz a gép előtt? És mindent elolvasol, amit rólad írnak? - Rengeteget. És mindent. Az összes kommentet. Nem bírom ki. Megszállott vagyok. Régen még be is írtam. Olykor álnéven, olykor a valódin. De már nem. Azt már nem lehet. Ezeket a helyeket teljesen ellepte a szélsőjobb. Zsidóznak, cigányoznak és gyűlölnek. Téged is. Mindenkit. - De miért olvasod? Mi az értelme? 46

- Semmi. De nem tudom megállni. Tudod, mi idegesít fel legjobban? Ha azt írják rólam: Kádár­ kedvenc. Most a főpolgármester-választás kapcsán került újra elő. Hogy nem kell nekünk egy Kádár­ kedvenc. Ez tudod, mit jelent? Hogy éltél akkor. Ettől vagy Kádár-kedvenc. Pedig én ’68 óta elég erősen antikommunista voltam, ami ráadásul a nyolcvanas években már nem is számított bűnnek. Sőt. Kellett, hogy legyen egy kis ellenzékiszagod. Attól lettél hiteles. - A te antikommunizmusod miben állt? Otthon morogtál? —Otthon is. Mindenhol. Nagypofájú voltam... (Vágó beszél. A kommunizmusellenességéről. Minden szavát elhiszem, mégis minden szava hitel­ telenül, üresen kong. Egyetemen tanítok, négy gyerekem van, az életemet fiatal emberek közt élem. Semmit nem értenek az egészből. Persze mi sem. Csak mi másképp nem. Az Egri csillagokat, a Légy jó mindhaláligot olvastatják velük, a világot két részre osztják, jóra és rosszra, történelemkönyv lesz az életünkből, Dózsa György már nem tiltakozhat, nem mondhatja, hogy sose mondta el a ceglédi be­ szédet, Petőfi nem szavalt a Nemzeti Múzeum lép­ csőjén, és mi van, ha Mucius Scaevola sem tartotta karját a tűzbe... De mi még élünk. Még mondhat­ nánk, kiabálhatnánk, hogy nem úgy volt! A szocia­ 47

lizmus nem úgy volt gonosz, mélyebben és őszintétlenebbül volt az, hogy nem voltak akkoriban forradalmárok, és főleg nem azok, akik azóta an­ nak állítják be magukat! De nem lehet. Már mást jelentenek a szavak. H a azt mondom, ellenzéki, mást jelent. Ha azt mondom, kádárizmus, azt mon­ dom, KISZ, Skoda, Gelka, Hofi Géza - mást je­ lent. Ha jelent valamit... A napokban meséltem valakinek, hogy ’83-ban, amikor az egyetemre kerültem, már nem tudtam, hol van a KISZ-iroda. Igazából azt sem tudom, volt-e akkor még K ISZ a bölcsészkaron. Lehet, hogy volt? Minden meglehet. Mire ő megjegyezte: pedig milyen jók voltak azok az építőtáborok, mennyi nőt megdugtunk. Ez persze nem mentség, tudom, de hogyan ma­ gyarázod el mindezt? Milyen szavakkal? Vágó pró­ bálja. Neki sem megy.) — .. .de engem ezért nem bántott senki. Viszont elkerültem, hogy párttag legyek! Tudod - elbizony­ talanodik, kivár, talán arra gondol, amire én - , a Történeti Hivatalba sem mentem el. Rettegek, hogy kiderül, ki jelentett rólam. Félek, hogy nem tudnám őket megérteni. Nem akarom hallani a ki­ fogásokat, persze, nyilván megzsarolták őket, ér­ tem én. Nagyon sokat utaztam külföldre, soha nem kellett jelentenem. Hacsak azok a külkeres úti je­ 48

lentések nem tartoznak ide. Azt sem tudom, hova kerültek. A Belügyminisztériumba vagy a Külke­ reskedelmibe. Tudod, akkor én, még a tévé előtt, a Chinoinnál dolgoztam. Fontos, stratégiai ág volt. Gyógyszergyár. Biztosan figyeltek. És abszolút nem zavart. Nem volt mitől félnem. Csak dumáltam. A „rendszer megdöntésére irányuló tevékenységet” - így nevezték akkor - sem fejtettem ki. A Charta ’77-et sem írtam alá. Aztán láttam ezeket az embe­ reket a rendszerváltás alatt. Győri Béla, a Rádió Krónikájának rettegett vezetője. Ötvenes évekbeli figura. Kőkemény sztálinistának mondták. Aztán a MIÉP szóvivője lett, szerkesztette a Magyar Fóru­ mot. Vagy Bánkuti Gábor. Vagy a pletykák szerint munkásőr Kerekes András. De én ezeken csak ne­ vetek. Mindenkinek lehet az életében egy 180 fo­ kos fordulat. —Neked is volt? - Igen, mondtam, ’68-ban. Addig vad balos vol­ tam, marxista. Elmúlt. De nagy élvezet volt figyel­ ni, kiből mi lett. Mondok még egy példát. Chrudinák Alajos. Tudod, akkoriban nagyon népszerű volt a Panoráma, Sugár Andrást mindenki szerette, Chrudinákot meg egyenesen hősnek tartották. Azért lettem televíziós, mert olyan akartam lenni, mint ők. Nagyon jó viszonyban voltunk, ami nem volt nehéz, Chrudinák igazán kellemes ember volt, 49

jó arcú, szórakoztató társalgó... Hanem egyszer megnéztem egy műsorát. Az izraeli miniszterel­ nökkel, Yitzhak Samirral készített interjút, már nem emlékszem, melyik ciklusában, hiszen újravá­ lasztották, mindenesetre a nyolcvanas években. Az interjúban azt mondja Samir, hogy az ő céljuk Nagy-Izrael megteremtése. Micsoda, mondom, ez lehetetlen, ilyet Samir sose mondott azelőtt, sőt. Az ellenkezőjét mondta. Másnap Sugár Andrással ebédeltem, mondom neki, ez nem stimmel. Már nem emlékszem, mit válaszolt, mindenesetre egy óra múlva csörög a telefon. Chrudinák. Beszélni akar velem. Mi van, Alikám, kérdem, mire ő kifor­ dul magából, hogy én mit áskálódok ellene, mit je­ lentem fel, és így tovább... Mondom neki, mit gondolok a Samir-interjúról, azt mondja, gyere, nézzük meg a musztert. Az eredeti felvételt. Való­ ban, igazam volt, a mondat eredetileg így hangzott: „Sokan vádolják Izraelt azzal, hogy Nagy-Izrael megteremtése a célja.” Mondom Chrudináknak, ez azért nem pont ugyanaz. Mire ő megfenyegetett, hogy a rágalmaim miatt a M Ú O SZ elé viszi az ügyet, és most figyelj, most jön a lényeg! Azt mond­ ta, próbálom idézni: „Vedd tudomásul, hogy az egyetlen becsületes ember köztetek Woody Allén.” Érted. KÖ ZTETEK. - Akkor zsidóztak le először? 50

- Talán igen. De azóta sokszor... Pedig... Csend. Kérdezni kéne? Rágyújt. Eszembe jut, megint egész nap érezni fogom magamon a cigaret­ ta szagát. De hát mégsem szólhatok. Nála vagyunk. És továbbra is csend. Én töröm meg végül. - Pedig? - Nem, nem. Ezt hagyjuk. Térjünk vissza Chrudinákra! Hogy is mondjam. Az egész élete furcsa. Más szempontból meg egybevág minden. Emlék­ szel, vagy ha nem, elmondom neked, Arafatot anynyira védték... nem került akárki a közelébe. Chru­ dinák meg állandóan ott lebzselt, hogy ne mondjam puszipajtása volt. Tudjuk, hogy a Szovjetunióban végzett, ő készítette a legfontosabb külpolitikai műsorokat a tévében a hetvenes években... Igen. Azt gondolom, hogy más dolga is volt, úgy értem, nem feltétlenül tévés... És nem is biztos, hogy a Magyar Televíziótól kapott feladatokat. Amit meg­ értek, nyilván volt valamilyen háttér-kommuniká­ ció, ezt valakinek csinálnia kellett. - Azt érzékelteted, hogy politikai missziót is tel­ jesített olykor? - Nem érzékeltettem ilyet. Hiszen fogalmam sincs. És bármit tett is, nem tartom bűnnek. Egy ismerősöm lakik arra, ahol Chrudinák. Pár éve lát­ tam. Az nem ház, hanem erődítmény. Szögesdrót, kamerák. Kevés tévés védi így magát... 51

RÓZSA GYURIVAL A LEG JO BB BARÁTOK VOLTUNK. ÉVEK ÓTA N EM BESZ ÉLÜ N K EGYMÁSSAL

A Magyar Televízió Szórakoztató Osztályán a het­ venes évektől egymás mellett dolgoztak a legnép­ szerűbb tévések. Vitray, Rózsa, Vágó, Egri. Egymás versenytársai voltak, mégis kollégák. Számos legen­ da szól fura viszonyukról. - Rózsa Gyuri nem irigykedett rád? - Nem, soha. Teljesen más volt a közönségünk, teljesen másokhoz szóltunk mi ketten. Nem volt miért irigykedni. De ha valaki irigykedhetett vol­ na, az én lehettem volna inkább, mert Gyurit tény­ leg imádták. Egyszerűen megőrültek érte. Egyszer elmentünk haknizni Mátészalkára. Nádas Gábor (Nádas Gyuri papája, a zeneszerző), Szilágyi Jan­ csi, Gyuri meg én. így négyesben sokat jártuk az országot. Hát Mátészalkán Gyuri miatt megállt az élet. Volt ott minden. Sikongató nők, roham az autogramokért. így talán csak a Beatlesért rajong­ tak, vagy értük sem. Elképesztő volt. Nem csoda, 53

hogy egy idő után már idegesítette. Aztán meg ta­ lán éppen a rajongás hiányára ment rá. Ebből a sztárságból nehéz volt visszajönni. - Ráment erre? - Szerintem lelkileg nagyon rossz állapotban van. Meghalt a felesége, akit azóta is sirat. Úgy lá­ tom, Gyuri megsértődött az egész világra. - Barátok vagytok még? - Évek óta nem keressük egymás társaságát. - Miért? - A Legyen Ön is milliomos!-nak volt egy olyan adása, amelyben vetélkedők műsorvezetői verse­ nyeztek. Láttad? - Ö ööö... - Hát, ha nem láttad, akkor az elenyésző kisebb­ séghez tartozol, mivel ez volt a kereskedelmi televí­ ziózás korszakának egyik legnézettebb műsora. - De, de, emlékszem rá - mondom, és nem is hazudok. Mert látni ugyan nem láttam, de hallot­ tam róla. - Szóval ott volt Vitray, Szilágyi Jancsi, Dévényi Tibi bácsi... Tibi bácsinak ez volt a nagy come backje. Akkor került vissza a köztudatba. Na, ebbe a műsorba természetesen hívtuk Gyurit is. Amikor a gyártásvezető megkereste, megkérdezte, mennyi a pénz. Azt hiszem, elkezdte fölfelé srófolni, de csak azért, hogy ne kelljen eljönnie. Végül aztán egysze­ 54

rűen nemet mondott. Talán félt, meg akarta úszni. Felhívtam én. Napokon keresztül újabb és újabb kifogásokkal jött, és elsősorban azzal akarta kihúz­ ni magát a felkérés alól, hogy nem akar Vitrayval egy légtérben tartózkodni. Megígértem neki, hogy a legtávolabbi öltözőkben helyezzük majd el őket, sőt a stúdióban is két külön „karéjban” ülnek majd, jó messze egymástól. Hosszú időn át ment a huza­ vona, majd látszólag ráállt a dologra, de a felvétel előtti napon felhívta a gyártásvezetőt, és azt mond­ ta, úgy érzi, neki holnap hexensussza lesz. Na most ugye, a hexensusszt nem lehet napra előre megjó­ solni. „B” tervként szóltunk szegény Antal Imrének, hogy ugorjon be, de az RTL Klub ragaszkodott Gyurihoz. Végül mégiscsak ott volt a stúdióban. A játékban olyan rendszert találtunk ki, hogy nem­ csak a játékos székében, hanem a műsorvezetői sze­ repben is váltottuk egymást. Úgy jött ki a sorsolás, hogy én kérdeztem Vitrayt. A „bemutatásnál” meg­ említettem, hogy többek között vezette a Kapcsoltam ot is. A szemem sarkából láttam, hogy erre Gyuri majdnem lefordult a székéről. A felvétel másnapján volt a születésnapja. Fel­ hívtam, hogy gratuláljak neki, de ő azt mondta: „Ne keress! Vége a barátságnak!” Az volt a sérelme ugyanis, hogy én a felvétel után, ami nekem aznap már a sokadik volt, nem mentem be hozzá az öltö­ 55

zőjébe, hogy megköszönjem neki a közreműkö­ dést. Mondom neki, Gyuri, ha én akkor bemegyek hozzád, akkor meg is fojtottalak volna azok után, amit a felvétel előtt műveltél! De nem enyhült meg, sőt fejemhez vágta, miért mondtam, hogy Vitray vezette a Kapcsoltamat. Mert vezette - mondtam. „De a Kapcsoltam hozzám kötődik” — kiabálta. Azóta nem beszéltünk. Volt egy-két kínos találko­ zásunk, de nem szóltunk egymáshoz. A feleségem­ mel jóban van, úgy tudom, ők ketten szoktak is telefonon beszélni. Nyuszi ki is akart békíteni min­ ket, de nem sikerült neki. Gyuri miatt. És persze miattam is. —Olyan pitiáner ügynek tűnik nekem ennyi idő után. —Már akkor is az volt. De hát ez engem is jelle­ mez. Nem békülök. A sérüléseim gyógyíthatatla­ nok. Pedig azóta is fáj az eset, Gyuri hiányzik ne­ kem.

AKIKKEL N EM BESZÉLEK, SOKAD IK FEJEZET: EGRI JÁ N O S, AKI ROSSZAKARÓM VOLT

- Azon gondolkodom, hogy valahány nevet emlí­ tesz, az a vége, hogy nem álltatok szóba egymással. Vagy nem álltok. — Nézd. Rengeteg kollégám, barátom van, akik­ kel évtizedek óta tartjuk a kapcsolatot, de ilyenkor nem ezek ötlenek fel, hiszen téged is inkább a lelki traumáim érdekelnek... Amilyet például Egri Já ­ nos is okozott. Hát róla remek emlékeim vannak. Ez is összefügg persze Vitrayval. Amikor a tévébe kerültem, Egri János volt az, aki én lettem később. Vagy - rosszmájú vagyok - szeretett volna az lenni, ami én lettem később. Játék a betűkkel. Emlékszel? Pedig népszerű volt. Szóval fejébe vette, hogy Vit­ ray azért vett oda engem, hogy őt kiszorítsam, kiszekírozzam. Őrület, nem? És talán igaza is volt. Vitray feltehetőleg ezért vett oda. Én még nem vol­ tam tisztában a helyzettel, de ő szövetséget aján­ lott. Túl korán. Én még hálás voltam az Öregnek,

56

57

meg nem is ismertem ki magam igazán a tévés vi­ szonyok között, így az ajánlatot visszautasítottam. Több se kellett Egrinek. Ott ártott, ahol tudott. Feljelentgetett, hazugságokat terjesztett rólam, iga­ zi ellenség lett. Egyszer Bulgáriába kellett men­ nünk valami munkára, rendkívül nehéz körülmé­ nyek közé. Váltottuk egymást, ő már letöltötte a hetét, amikor kiértem. Tudtam, nagy harcai voltak, és ért el eredményeket, így tanácsot kértem tőle, mit tegyek, mit ne, kiben bízzak, kiben ne. Tudod, mit válaszolt? Majd rájössz magadtól, kisbarátom!

A TÉV É LOPÓHELY. RABLÓTANYA. O R D ÍT O T T VELEM HORVÁTH ÁDÁM, A TÉV É ELN Ö KE

- Elment az áram. Akkor hideget eszünk. Szereted a töltött paprikát hidegen? Én nem. De ez van.

És otthagyott. Azóta nem beszéltünk. Illetve ez nem így igaz. Most véletlenül, hosszú évtizedek után összefutot­ tunk a Millenárison valamelyik könyvvásáron vagy könyvfesztiválon, és akkor két szót váltottunk talán, szervusz, szervusz volt, igen. De kifejezetten rossz­

Abban, hogy elmegy az áram, tudod, mi a legroszszabb? Úgy van. Hogy nincs számítógép. Azt nem viselem el. Finom.

akaróm volt sokáig. Ám az igazsághoz tartozik az is, hogy a feleségem nemrég hallotta valamelyik rádióműsorban, és ott nem barátságtalanul nyilatkozott rólam...

- Na, ne szemtelenkedj, akkor add vissza! - Azon gondolkodom - mondom, miközben puha fehér kenyeret tömök a számba - , mi másnak

58

- Finom. Sejtettem, hogy szeretem a töltött pap­ rikát hidegen, és most örülök, hogy meggyőződ­ hettem róla.

lehetett még helyszíne a televízió. Mert a történe­ teid alapján azt gondolnám, hogy kizárólag förtel­ mes intrikák helyszíne volt. - Messziről kerülök a témámra, hetek óta nem tudom, hogyan kérdezzek rá a pénzhez fűződő viszonyára. Mert speciális vi­ szonyban vannak, az biztos, ha a keringő legendák­

59

nak csak a tizede igaz. De hát ilyet mégse kérdez az ember. Illetve... Miért is ne? -Többszörösen is tévedsz, drága barátom - fele­ li, nem sejtve, mire akarok rátérni. - Egyrészt miért a múlt idő? Most is az. Förtelmes intrikák színtere. Másfelől ezer dologra jó még. Hogy mást ne mond­ jak, csodálatos lopóhely. Te is benne élsz, ne nézz így rám. Te is tudod. És persze tévéztünk is, ki­ csit... - Én is benne élek. Csak erről nem szoktak be­ szélni. Főleg nem bennfentesek. - Bocsáss meg, én a tévézésben bennfentes va­ gyok, de a lopásban nem. Soha egyetlen fillért nem vittem haza, ha nem dolgoztam meg érte. Ebben élek lassan négy évtizede, és soha még csak meg sem kísértett. Mindig fizetést kaptam. - Én 1991-ben kerültem a tévéhez a rádiótól. Akkoriban meglehetősen nehéz körülmények kö­ zött éltem, rengeteget dolgoztam, és nagyon roszszul kerestem. Fiatalon jegyeztem a pénzügyeimet, így tudom, májusban, az utolsó rádiós hónapom­ ban kevesebb mint harmincezer forint volt a jöve­ delmem. Ketten éltünk belőle egy 27 négyzetmé­ teres lakásban, minden szempontból szűkösen. A következő hónapban már ennek tízszeresét kap­ tam, a Televízióban. Legendák keringtek arról, hogy

60

a nagyoknak, Dérinek, Antal Imrének, neked, mil­ liós jövedelmetek van. - Ugyan! Ezek szerint én kevesebbet kerestem, mint te. Emlékszel a műsoromra? Álljunk meg egy szóra!, nyelvművelés, nyelvvédelem Grétsy László­ val, arról majd akarok valamit mondani... (Arról én is akarok majd valamit kérdezni, gon­ dolom, de nem mondom.) - .. .szóval azért a műsorért 10 ezer forintot kap­ tam. így vesztem össze Horváth Ádámmal, évekig nem is beszéltünk... - Vele se? - Vele se. Elnök volt akkor, és rendszeresen járt a tévé éttermébe. Na, egyszer egy asztalnál ebédel­ tünk. Az Álljunk meg egy szóra! igen munkás műsor volt, el kellett olvasni a leveleket, jó sokat kaptunk, feldolgozni, megírni a forgatókönyvet, minden al­ kalommal kimenni, forgatni, a műsort vezetni dolgoztam vele eleget. Nem panaszkodom, szeret­ tem, és kaptam érte adásonként 10 ezer forintot. A kilencvenes évek közepén... És akkor ott, az ebéd­ lőben, Horváth Ádám megkérdezte, hogy van po­ fám a fizetésem mellett felvenni ezt a tízezer forin­ tot. így. „Hogy van pofám!” Hát, akkor ott lett egy kis veszekedés, indulatos beszélgetés. Mire én a fejéhez vágtam - amit nem kellett volna - , hogy Molnár Ferenc örököseként ő egész jól megél, 61

megértem, hogy neki nem hiányozna az a tízezer forint. Ha valamit nem szeret Horváth Ádám, az az örökség említése, úgyhogy ordítani kezdett ve­ lem az asztalnál. Torkaszakadtából. Ami nem volt egy életbiztosítás, mégiscsak ő volt az elnök. De nem élt vissza ezzel később, ez dicséretére legyen mondva. Mindenesetre egy évtizeden át nem be­ széltünk egymással. Tíz év után az RTL Klub egyik műsorában (Ne­ künk 80) futottunk össze ismét. Vagy elfelejtette addigra a haragot, vagy nem volt neki fontos, min­ denesetre elmúlt közöttünk a feszültség. Egyéb­ ként én minden barátommal megszakítom a sze­ mélyes kontaktust, ha az valamilyen hatalomra jut. Politikusokkal is. Amíg pozícióban vannak, addig hozzám nem jöhetnek. Utána már természetesen igen.

62

VÁGÓ, A „SZARRÁGÓ”

- Nem akarok a zsebedben turkálni, d e... a zsebed­ ben akarok turkálni. Mekkora pénzeket kerestél a tévében? - ’72-ben kétezer forint volt a fizetésem. Abból meg lehetett élni, de nem volt sok. Később ez 1990-re, amikor Rózsa volt a főnökünk - nagyon jó főnök volt egyébként felment, ha jól emlék­ szem, nyolcvanra. Szóval nekem nem lesz magas a nyugdíjam. A legjobban az RTL-ben kerestem, de azt nem mondom meg, hogy mennyit. Minden­ esetre az élelmesebb kollégák, akik például pro­ duceri irodát nyitottak, sokszorosát szedték össze, mint én. De ez nem panasz, semmi okom panaszra. - Az előbb a nyugdíjat említetted. Abból kell majd megélned. Nincsenek befektetéseid? - Nézd. Én racionális költő vagyok... (Nem hiszem, hogy meglátta a szám szegletében a mosolyt, mindenesetre tetszett a kifejezés: racio­ 63

nális költő. Vágó híre pénzügyekben elég sajátsá­ gos. Azt mesélik, nem szeret sokat fizetni... Illetve nem ezt mesélik. Apró ügyekről beszélnek. Hogy egyszer nem vitt vissza egy kölcsöninget a televízió öltöztetőinek, hogy két csomag cigaretta van nála, egy olcsó, ha kínálni kell, egy drága, ha maga szív­ ja ... Hasonlók. Arról, hogy lopott, csalt, sikkasz­ tott volna, hogy nagy ügyekben megbízhatatlan lett volna, nem hallottam soha. De erre csak most jövök rá, miközben beszél.) - .. .racionális költő - folytatja. - Nem szórom a pénzt. így ha nem dolgozom majd, évekig lesz mi­ ből élnem. Na jó. Évtizedekig. Mindig. Rólam azt szokták mondani, a kis pénzeket megfogom, a nagy pénzek egyáltalán nem érdekelnek. Amíg három számjegyű az összeg, vagy kevesebb, addig izgat. Ami több, nem. Fogalmam sincs, miért van így. Genetikai hiba. Ezt gondolják rólam. - István. Nem ezt gondolják rólad... - Hanem mit? Hogy szarrágó vagyok? Mondjuk így? Ezt a képet én alakítottam ki magamról, és már nagyon bánom. Idegesített a rongyrázás, amit a televíziósok csináltak. Idegesített a nagyképűség, idegesített, hogy látványosan, demonstratívan szór­ ják a pénzt... Ne érts félre, az nem zavart, ha vala­ ki palotákat épített, Jaguarral járt, vagy kétszázezer forintos cipőt vett, és százezer forintos nyakken­ 64

dőt. Ezek nem három számjegyű kiadások. Az za­ var, ha valaki Eviant rendel az étteremben, és nem Margitszigetit! Mondd meg nekem, mi a különb­ ség! A torontói C N Tower tetején norvég glecscservizet árulnak. Méregdrágán. Meggyőződésem, hogy csapvíz. És ha nem? Akkor mi van? A hülyék pedig megveszik. Szóval nem tudtam ezzel megba­ rátkozni soha, így rájátszottam, hogy racionális költő vagyok. Rájátszottam, mert azt hittem, jópo­ fa. De nem volt az. Csak magamra ragasztottam a stigmát, a bélyeget, amit ma már nagyon sajnálok. Egyébként abban, hogy szarrágónak tartanak, Ár­ pa Attilának elévülhetetlen érdemei vannak. Azt írta a könyvében - olvastad? - Kellett volna? - Azt írta a könyvében, hogy két csomag cigit tartok a zsebemben... (Hallgatom Vágót. Azt hiszem, magyarázkodik. Pedig nem kéne. Értem, amit mond. Magam nem vagyok racionális költő. Sőt, tökéletesen irracio­ nális költő vagyok. De sokszor én is belegondolok, hány órát dolgoztam, mondjuk egy dugóhúzóért. Tagadhatatlanul szép formájú tárgy, könnyebb is vele, de megérte fél napot dolgozni erter Amikor gyerek voltam, semmi pénzünk nem vuh, így sem­ mit nem vettünk rajta. „Pendültünk.” „Jutottunk ötről a hatra.” Úgy monutaK: „megtaiaita a szami65

tását”. Az ország évről évre nehezebb helyzetben volt, de mi úgy éreztük: évről évre könnyebb. Szór­ ni kezdtük a pénzt, már amennyi volt. Aztán azt is, ami nem volt. A hetvenes évek elején az akkori Ma­ jakovszkij, ma Király utca sarkán állt a nagy bizo­ mányi. Annak a kirakatában láttam először video­ magnót. Emlékszem, százezer forintba került. Én a nyolcvanas években vettem az első VHS-t, ötven­ ezerért. Az ma sok százezer. Inkább millió. Nem egyszerűen magnót vettem: a szabadságot vettem. És valahogy úgy maradtunk. Értem Vágót. Nézem a ruháját, nézem a bútorokat, a szakállat, ami együtt mozog a szájával, és... azt hiszem, kezdem meg­ kedvelni. ..) - .. .érted. Két csomagot. Én. Arról ne is beszél­ jünk, hogy teljesen mindegy, milyet veszel, gyakor­ latilag mind ugyanannyiba kerül. Az igazság ebből annyi, hogy nálam mindig volt cigi. Ismered azo­ kat az embereket, akiknél éppen nincs? Épp so­ sincs. Lementek a büfébe, és hoppá! Fent felejtette a pénztárcáját! Nézz oda, csak tízezrese van. És már megint csak tízezrese van! - És ki az, akinél éppen sosincs cigaretta? - Hát van olyan ismert kollégám. Ráadásul ép­ pen ő szarrágóz engem mindenféle műsorában! ö , engem! Tudod, amikor odalép valaki, és kér három-négyszáz forintot. Aztán sose adja meg. Hát 66

velem sose fordul elő, hogy ne legyen nálam pénz. Vagy cigaretta. És sose fordul elő, hogy kölcsön­ kérjek. Nekem soha életemben nem volt egy forint adósságom, hitelem sem. Nem vettem fel hitelt egyetlenegyszer sem! Meg is őrülnék, ha eladósodnék. Megőrülnék, az biztos. - De hát a hitel a kapitalizmus alapja, nem? - A vállalkozásoknál. Ott igen. De én nem va­ gyok vállalkozó. Egyszerűen nem értem, hogy fa­ nyalodhat rá egy ember, hogy olyan hitelt vegyen fel, amelynek a visszafizetése bizonytalan. Van egy kétszobás lakásom, elköltözöm egy háromszobás­ ba, de nincs rá pénzem. Én belepusztulnék. - Ha te sose veszel fel kölcsönt, miért adtad az arcodat egy hitelközvetítő cégnek? Miért buzdítasz hitelfelvételre? - Ez tévedés. Én a gazdasági világválság óta nem buzdítok hitelfelvételre. Csak annyit mondok a reklámban, hogy ha már hitelt akar valaki felven­ ni, nem mindegy, hogy ezt milyen feltételekkel te­ szi. És amennyire meg tudom ítélni, ennél a cég­ nél tényleg megvizsgálják több bank kondícióit, hogy a partner számára a legelőnyösebbet válasszák ki. Számomra megnyugtató, hogy eleddig nem ér­ kezett panasz hozzám ezzel kapcsolatban. - Van emléked arról, kinek adtál kölcsön? Aki nem adta meg? 67

- Hát persze. Van egy ismert rádiós. Csak a mo­ nogramját mondom meg. Nem, azt sem. Neki ad­ tam, sokat. Százezreket. De ő fűnek-fának tartozik. Kér, nem tudja megadni, aztán öngyilkos lesz. Más hitelezői mesélték, hogy többször is megpróbálta megölni magát, de nem sikerült. De ezt az adóssá­ got évek múlva végül is megadta. Ahogy viszont egy népszerű színészünk volt felesége nem. Kért, sokat kért, adtam. Aztán eltűnt. Kapott egy másik ismerősünk is - sajnálatból - pénzt, aki aztán szin­ tén eltűnt. Igaz, börtönbe csukták, mert ezt nagy­ üzemben művelte. Úgyhogy most már, ha valaki pénzt akar, vagy nem adok neki, vagy megmon­ dom, ne is gondoljon rá, hogy visszaadja. Az övé. így tisztább... - Általában bosszant a magyarok viszonya a pénz­ hez, vagy csak a tévésekkel nem tudsz kibékülni? - Hát persze hogy általában. A nagy generáció, a ’68-as fiatalok most mennek nyugdíjba. Minden­ honnan hallod a panaszt. Hogy Korda Gyurinak húszezer lesz a nyugdíja. Demjén Rózsi éhen fog halni. Ugye, én is aggódom. Valamelyik este talál­ koztam - beszéltem már erről - Molnár Lajossal, a volt egészségügyi miniszterrel, akinél utáltabb em­ ber nemigen volt akkoriban Magyarországon. Mon­ dom neki, Lajos, hát azt rosszul mondtad annak idején, hogy az egészségügy ingyen van. Tudod, ő 68

a több-biztosítós rendszer meg a vizitdíj híve volt, meg hogy mindenért valamennyit fizetni kelljen az alapellátáson túl. Szóval, mondom neki, nagyon nem volt igazad, mert mi azt egy életen át fizettük! Dehogy fizettük, mondta ő, hiszen a kilencvenes évekig nem is volt egészségbiztosítás. Egy fillért se fizettünk, csak használtuk! A hetvenes-nyolcvanas években egy fillért se fizettünk! Csak a paraszolven­ ciát. De azt nem az államnak! Ma is hallod minden­ hol a panaszt: végigdolgoztam az életemet, most szeretném visszakapni, amit befizettem. De nem fizetett be semmit. Már ez is, hogy végigdolgozta az életét... - Ezt hogy érted? Szerinted hogy dolgoznak a magyarok? - Rosszul, de, persze nem mindenkire vonatko­ zik. Többször is jártam Amerikában. Elképesztő, hogyan dolgoznak. És hogyan szervezik a munkát. Néha túlszervezik. Vagy Japánban. Akik japán vagy amerikai vezetésű cégnél dolgoznak Magyarorszá­ gon, tudják: azt is megszabják, mikor mehetsz pi­ silni. Vagy, akikkel a legjobban szeretjük összeha­ sonlítani magunkat: az osztrákok. - Igen, valóban - kezdek bele egy friss élmény­ be - , a napokban Bécsben egy étteremben vacso­ ráztam. Viszonylag közel ültünk a konyhához, és arra lettem figyelmes, hogy a pincérek futnak. Ami­ 69

kor az asztalokhoz érnek, lelassítanak kissé, de a konyhából kijövet futnak. Nem sietnek, szabályo­ san loholnak. Nyilván a tulajdonos kiszámolta, hogy ilyen sebesség mellett két emberrel kevesebb kell, kisebb a költség. - Na, akkor most én mondok egy történetet. Nem méregdrága, de nem is olcsó, nagy hagyomá­ nyú étterem, Budán. Egy tévés barátom, Born Ádám születésnapját ünnepeltük. Egyébként az ét­ terem is egy volt tévésé. Kihozták a kajákat, de nem hozták a köreteket. - Amiért - ez is hungaricum - nálunk külön kell fizetni, jegyzem meg. - Szólunk, hogy esetleg... Jön a pincér, nem fut­ va, komótosan, kihoz néhány köretet, az enyém nincs köztük. Mondom, egyetek, gyerekek, elhűl, majd jön az enyém is. Nem jön. Azt hiszem, anynyit már tudsz rólam, hogy nem szeretem, ha nem kapok enni... - Egyik férfi se szereti... - Hát én se. Szemezek a pincérrel. Szólok neki újra. Máris hozom, mondja, eltűnik, nem hozza. Kedves ember, nem akarom bántani, felállók, gya­ korlatilag én hozom ki az ételt a konyháról. Tény­ leg nem akarom megbántani azokat, akik úgy ér­ zik, keményen végigdolgozzák az életüket, de meg kell mondanom, hogy ilyen emberrel a rendszer­ 70

váltásig nem találkoztam. Eggyel se. Én ugye a Chinoinban dolgoztam. Elvben hétre jártam, né­ gyig maradnom kellett volna. De fél kilenc előtt sose láttak ott, kettő után meg már megint hiába kerestek volna. Azért az ebédet megvártam... - O tt biztos hamarabb hozták. És a rendszerváltás óta? - Nézd, mi kilencvenben azt vártuk, hogy mind­ járt úgy fogunk élni, mint az osztrákok. De hát 40 év lazsálás, vagy a nemzetgazdaságnak vesztesé­ geket okozó bármily szorgalmas munka után ez nem megy. Meg aztán dolgozni is kéne, legalább úgy, mint az osztrákok. Persze önmagáról minden­ ki azt gondolja, ő aztán megdolgozik a pénzéért, csak a többiek nem ... - Igen, készültek ilyen kutatások is. Megkérdez­ ték az embereket, ők átkísérik-e a vakokat a zeb­ rán. Tízből kilencen azt válaszolták: igen. Aztán azt is megkérdezték: általában a magyarok átkísérik-e a vakokat a zebrán. A válasz: tízből kilenc nem. Vagy­ is mindenki gazember, de én nem. És ezt szinte mindenki így gondolja! - Hát erről beszélek. Mondok egy példát. Kicsi­ ségnek tűnhet, de nem az. Korábban azt hittem, az üvegvisszaváltást csak a kommunizmus miatt nem tudtuk megszervezni. De ma sincs megszervezve! A világon mindenhol működik, itt nem. Egy má­ 71

sik. Lezárták a Margit hidat. Vagy északnak, az Ár­ pád híd, vagy délnek, a Lánchíd felé kerülhetsz. Naponta sok ezer kocsi. Biztosan ezt az alkalmat kellett kiválasztani, hogy felbontsák a Lánchídra vezető József Attila utcát is? Nem tudom. Mind­ egy, hétfőn felbontották, megyek arra, végigállom a sort, sehol egy munkás. Aztán kedden se. Meg a rá következő héten se. Hónapokra elkerítettek egy sávot. Ki hiszi el, hogy egy hét nem lett volna elég? Vagy egy éjszaka, ahogy azt Párizsban láttam ... El­ képesztő. A kiskapuk, lazsálások, leblattolások, ál­ teljesítések, ügyeskedések országa vagyunk. És ez így nem fog menni.

VÁGÓ SPÓROLT PÉNZE

- Te gazdag vagy? - kérdem, nem túl eredetien, de az újságíró-iskolában azt tanítják, hogy olykor a legrosszabb kérdésre is bejöhet a jó válasz. - Van egy kevés spórolt pénzem, de erről beszél­ tem már. - Spórolt pénz. De rég nem hallottam ezt a kife­ jezést. .. - Rendben, ma úgy hívják: befektetés. Figyelj ide! Nekem, aki racionális költő vagyok, nem kell sok pénz. Sok mindenre nincs szükségem. A tőke mozogni akar. Ehhez vállalkozni kell. Én nem tu­ dok vállalkozni, mert megőrülök. Nem viselem el a bizonytalanságot. A minimális bizonytalanságot, minimális ideig sem. Folyamatosan keresnek, kü­ lönböző bankoktól. Nagy kockázatú befektetések, kis kockázatúak. Szerinted melyiket választom? Mindig a legkisebb kockázatot! Úgyhogy, ha pénz­

72

73

ről van szó, inkább kudarckerülő vagyok, mint si­ kerhajhász. - így vannak szerintem a férfiak a szexszel... - Inkább a szexről beszélnél? - Érdekes téma. Vágó és a szex. - Valóban. Te főztél? Úgy értem, részt vettél va­ lamelyik főzőműsorban? Vacsoracsata? Nem? Én mind a kettőben. Nagyon féltem tőlük, de nem kellett volna. Kifejezetten kellemes volt mind a kettő. Nos, az egyikben együtt szerepeltem Ungár Anikóval. Jó csaj, nem? Hát, én végig udvaroltam neki a forgatás alatt. Minden komoly szándék nél­ kül, csak jólesett, meg gondoltam, a műsornak se árt. Elmúlt már egy nap vagy kettő, amikor Anikó félrehív. Pista - azt mondja - , ne csináld. Ne csi­ náld ezt. Miért, kérdem inkább kíváncsian, mint megbántva. Tudod, Pista, folytatja, ez neked nem áll jól. És tudod, mit? Igaza volt. Ez nekem egysze­ rűen nem áll jól! Úgyhogy térjünk vissza a pénzhez. Szóval a viszonyomat a pénzhez a szüleimtől örö­ költem, vagy inkább tanultam. Mi nagyon szegé­ nyek voltunk, apám középiskolai tanár volt, nem kell ecsetelnem... Anyám meg, amikor éppen érett­ ségiznie kellett volna, társasutazáson vett részt — kényszerből. A 18. születésnapját Auschwitzban, a gázkamrák mellett töltötte. Úgyhogy mi egy idő­ ben, ugyanabban az évben tettük le az érettségit. 74

Kisegítő technikus volt a MAV-nál. Képzelheted, mennyit keresett. Azzal spórolt, hogy gyalog járt a munkahelyére. Akkor 70 fillér volt a jegy... Kérsz egy kávét? - Zöldet - előzöm meg a következő kérdést. Ki­ lép a konyhába, és... Valószínűtlen jelenet játszó­ dik le. Pillanatnyi csend, majd fájdalomordítás. Káromkodik. Gyere ide azonnal! Gyere ide, ezt nézd meg! Nem is tudom, mire számítok... Súlyos beázásra, halottra a pulton, partra vetett bálnára. Ehelyett a kávéfőző mellett ott hever egy csomag szeletelt kenyér. - Na, erről beszélek. Látod? Ezt ma vette a fele­ ségem. De jó, hogy nincs most itt. Ezt ma vette. De holnap elutazunk! Ki fogja ezt megenni? De jó, hogy nincs itt! Rám néz, figyeli, mit szólok. Arra gondolok, én biztos nem húznám fel magam fél kiló kenyér mi­ att, de a második gondolatom, hogy mégiscsak van valami igaza... De nem bonyolódom a házaspár ügyeibe, így csak a fejemet rázom. Nahát! - Akkor te gazdag vagy? - kérdem újra, ragasz­ kodva a rögeszmémhez. Meg kíváncsi is vagyok, mit nevez gazdagságnak. Annyi emberre mondják Magyarországon, hogy gazdag. Ki a gazdag? - A magam szempontjai szerint igen. Megen­ gedhetem magamnak azt, amiről azt gondoltam, 75

soha nem engedhetem majd meg. Utazom. Amenynyit akarok. Jártam már mindenhol, igaz, nem szí­ vesen megyek vissza még egyszer sehova. Két hely maradt ki. Buenos Aires és Üzbegisztán. Oda még el akarok jutni. És kész. Szóval utazhatok. Drága autóm van. Nem Ferrari. Saab. Jó borokat iszunk. Nem csapvizet, hanem gyümölcslevet. A feleségem hihetetlen mennyiségben főz, ellátjuk a barátokat, a családot. Fizetek az anyukámnak apanázst. Ha azt mondja a feleségem, cseréljük ki az ülőbútort, kicseréljük. Nem érdekel, mert több mint három­ jegyű szám. H a megjelenik egy új tévékészülék, megveszem. Úgyhogy, a magam szabályai szerint gazdag vagyok. Nem erre számítottál? Nem erre számítottam. Ez volna hát a gazdag­ ság? Igen, Vágó számára ez.

76

INDULAT KÖRE

LOPÓHELY VOLT M IN D IG

Vágót olyasmiről kérdezem, amiről én is tudok eleget. Több mint eleget. Bizonyíték persze so­ sincs, meg hát - érthető okokból - nem is keresi senki. így történeteket mesélünk egymásnak, fő­ szereplők nélkül. Nem állítom, hogy egyikre-másikra nem lehet ráismerni, de inkább csak annak, aki hallott a dologról, esetleg részese volt, így aztán nyilván mélyen hallgat. Cinikus! Mondhatnák sokan. Rendben. De az alternatíva a hallgatás. Kez­ dem én, aztán majd meglátjuk. Egy nagyobb televízióban dolgoztam, nem mondom meg, melyikben. A főnököm nem volt jelen, vagy ennél rosszabb történt vele, mindeneset­ re megkértek, írjam alá a költségvetés bizonyos idő­ re eső részét. Időt kértem átolvasni, de már ettől nem voltak elragadtatva. Mindegy, kaptam. A tize­ dik sorban eljutottam egy irdatlan számhoz. Egy fontos eszköz napi bérlete mellett állt. Nem értem, 79

mondtam, minek béreljük ezt a berendezést? Enynyi pénzből meg is vehetnénk egyetlen év alatt, aztán meg használnánk. Ingyen. írd csak alá, volt a válasz. De nekem még mindig nem esett le, győz­ ködtem a körülöttem ülőket, értelmetlen, mond­ tam, nem értitek. Csendben néztek rám, aztán egyi­ kük felém nyújtotta a tollat. Később tudtam meg, hogy a fontos és drága berendezést egy olyan cégtől bérelték, melynek tulajdonosai közt érdekelt volt a tévé több vezetője. Én meg csendben aláírtam. Sok tízmillió forintról volt szó. Most legyek olyan, mint amikor két ember talál­ kozik a lépcsőházban, egyik mesél magáról vala­ mit, mire a másik azt mondja, az mind semmi, azt hallgasd meg, mi történt velem! Szóval, amit mon­ dasz, nem új. A magyar televíziózásban volt idő kísérletezni. Mondjuk egy gyártásvezető alapít egy céget, amelyik kamerákat ad bérbe. Persze nem sa­ ját nevén, hanem strómannal. Aztán ettől a cégtől bérli a kamerákat, hogy, hogy nem. Persze a főnö­ kei nem hülyék. Tudják. És hagyják. Biztos csupa jóságból. De a legnagyobb bizniszeket a filmekkel csinálták. Soha nem értettem, miért nem utaznak ki a Magyar Televízió vezetői a nagy filmvásárokra, és miért nem vásárolnak be. Vagy ha kiutaznak, miért kellenek közvetítők? Egy cég megveszi a fil­ met ezer dollárért. Aztán a duplájáért vagy éppen a 80

tízszereséért továbbadja egy tévének. Miért? Kinek jó ez? Nyilván van, akinek jó. Itt van legutóbb a Duna tévé ügye. Amibe belebukott a tévé elnöke, Cselényi László. Filmet rendelnek, vesznek, alig nyomon követhető cégektől. Honnan kerültek oda a filmek, ki vette őket eredetileg, és mennyiért? És miért ér több százmilliót a Duna tévének valami, ami nyilvánvalóan a töredékébe került eredetileg? Ki fog ez derülni valaha? Nem fog, soha. Mert sen­ ki nem érdekelt abban, hogy kiderüljön. —Rendben —mondja Vágó - , ezt hallgasd meg. Létrehoztak egy audiovizuális centrumot, egy nagy archívumot, a neve: NAVA. A NAVA nagy menynyiségű archív felvételt vásárolt a Magyar Televí­ ziótól. Fizetett érte, irgalmatlan összeget. És? Mit kapott cserébe? Utánanézett ennek valaha valaki? - Én jövök? - kérdem. - Rendben. Egy volt ku­ rátor mesélte, tudod, az új törvények előtt kurató­ riumok voltak a közmédiumokban, meg kurátorok. Többségük nyilván tisztességes ember, tisztességes szándékkal. Most azokról beszélek, akik nem. Szó­ val, egyik-másik kurátor a tévé vezetőinek - hogy úgy mondjam - figyelmébe ajánlott produceri iro­ dákat. Esetleg, ha velük dolgoznának. Innentől persze a történetek nem követhetők nyomon, csak sejteni lehet a kifejletet... De mindenki tudta, mi zajlik, lényegében mégsem tett ellene senki. 81

Hohó - veszi át Vágó a szót ez jó sztori, de nekem van jobb. Nem baj, ha nem a tévéről szól? Figyelj, ez überel mindent. Volt Magyarországon egy hatalmas árvíz, volt persze több is, nem mon­ dom meg, hogy ez melyik. Emberek mentek tönk­ re, nem is kevesen, házakat mosott el az ár, ahogy

ellopott. így zajlott, ilyen módszerekkel, ilyen ci­ nikusan a televízióban is. Mindenki tudta. Hidd el, mindenki tudta, nem csak mi. Csak nem min­ denki kapott a pénzből...

az lenni szokott. N a jó, elmondom. A Beregben volt. Szóval elpusztult, tönkrement minden, ház, állat, termés, bútor. Az egyik helybéli lakos mesél­ te, hogy a kormány nem pénzt adott, hanem kinek-kinek a kárnak megfelelő bont. Utalványt, mondjuk így. Az utalványt pedig be lehetett válta­ ni, például bútorra. De csak egy bizonyos nagyke­ reskedésben. Kapiskálod már? Ott mondjuk ezer egységért lehetett kapni egy szekrényt. De ugyanez a szekrény máshol csak hatszáz egységbe került. Ott azonban, ahol olcsóbb volt, nem lehetett be­ váltani a bont. Érted ezt? És akkor most jönnek a kérdések. Miért bont adott a kormány, miért nem pénzt? Miért ott lehetett csak beváltani, ahol lehe­ tett? Hogyan választották ki a kereskedőt? Mennyi­ re volt ez nyilvános? Hogyhogy nem vették észre, hogy mennyivel drágább ott, mint máshol? Nos? Válaszok persze nincsenek, csak feltételezések. Hogy tudniillik valaki nagyon jól járt ezzel az üzlettel, vagyis valaki nagyon jól járt az árvízzel... Na, sze­ rintem ez lopás. Valaki 100 egységből negyvenet 82

83

IGEN, A TÉV ÉBEN NAGYON SO K A ZSID Ó . ÉS T U D O D , MIÉRT?

- Korábban említetted, szerinted azért válogattak be a Riporter kerestetik döntőjébe, mert kellett egy „biboldós képű okostojás”. Megállhatunk itt egy kicsit? A „biboldós képűnél”? —Az hosszú lesz... - Én a ’90-es évek elején találkoztam először sze­ mélyesen az antiszemitizmussal, többszörös fény­ törésben. Nem szoktam mesélni ezt a történetet, mert könnyű félreérteni. Engem Bánó András hívott át annak idején a televízióba, és hívott akkor is, amikor elindult a politikai és szakmai okokból is vitatott Egyenlegeimű hírműsor. Szerintem egyéb­ ként lehet róla vitatkozni, de egy generációt indí­ tott el, és ez Bánó érdeme. Egy délelőtt átmentem, körülnézni. Éppen beosztás készült, azon tanakod­ tak, melyik nap ki szerkessze, vezesse a műsort, mi­ kor ki legyen riporter, és így tovább. Az elején ez még nem alakult renddé. Ahogyan ez lenni szokott 85

a tévében. Fontos ügy volt, az enyém ráért, vár­ tam. Hétfő, mondta valaki, és bemondott egy ne­ vet. A többiek bólintottak. Kedd? Legyen, mond­ ták valaki másra. Szerda? Újabb név. Várjatok, szólt egyikük, ne legyen három nap egymás után zsidó. Ebben mindenki egyetértett, és mentek to­ vább. Én pedig sokkot kaptam. Nem múló sokkot. Érzed az antiszemitizmus sokszoros áttételét? Ké­ sőbb aztán nem dolgoztam az Egyenlegen, de per­ sze nem ezért. Egyszerűen így alakult. Viszont az emléket nem tudja kitörölni jó néhány ennél sok­ kal élesebb tapasztalat sem. — Ez nem antiszemitizmus. Ez - mondjuk ki - a magyar emberek nagy tömegeiben lappangó, oly­ kor felszínre törő antiszemitizmus elleni védekezés. Ez az antiszemitizmusra adott reakció. A kettő nem ugyanaz. Elmondom, mikor találkoztam én elő­ ször az antiszemitizmussal. Udvaroltam egy lány­ nak a középiskolában. De egy másik fiú jobban tetszett neki, így vele lett valamilyen viszonya. Amíg az apja meg nem tiltotta. Azt mondta, neki semmi baja a zsidókkal - a srác az volt - , de ha újra elviszik őket, nem akarja, hogy az unokáit is elvigyék. Na, ez is inkább valamilyen reakció, de itt azért már a kettő összemosódik. Ez volt az első ilyen élmé­ nyem. Aztán. 1981? ’82? Nem is tudom biztosan. Kap­ 86

tam egy nézői levelet. „Te rohadt zsidó, miért nem takarodsz vissza Izraelbe?” Ezt kérdezte kedvesen. Én akkor szerkesztője voltam a Ti és mi című mo­ numentális családi vetélkedőnek, a műsorvezetőt úgy hívták, Vitray Tamás. Szünetben mutatom ne­ ki a levelet, ugyan, Pista, mondja, mit foglalkozol vele, tépd el. Másnap jön oda, kérdi, megvan-e még a levél. Mondom, meg. Odaadom, elolvassa, meg­ köszöni. Ezt most, Tamás, kérdem, miért csinál­ tad? Mire ő: mert imádom gyűlölni őket. De vissza akarok térni az eredeti témára. Zsidók a televízió­ ban. Azt miért nem kérdezi senki, hogy a százmé­ teres síkfutás olimpiai döntőjében miért olyan sok a fekete? Mert jobban futnak. - A zsidók jobban tévéznek? —Valószínűleg igen. Kérdés, hogy miért. Szerin­ tem a zsidóságba generációkon keresztül beleivó­ dott, hogy magukra vannak utalva. Ezért a zsidó szülő mindent megtesz, hogy taníttassa gyerekét. Mert ami a fejében van, azt nem lehet elvenni... Állítólag ezért hegedülnek inkább a zsidók, mint zongoráznak. A hegedűt magaddal tudod vinni. Ahogy mondani szokták, zongorával nehéz mene­ külni. Gyakran kérdezték tőlem az elmúlt húsz év­ ben, nem félek-e, meg hogy be vagyok-e csoma­ golva. Be vagyok. Mert amit magammal kellene vinnem, az itt van, a fejemben. 87

- Ugye, tudod, hogy amit az elmúlt percekben mondtál, nem volt píszí? Politikailag korrekt. Már­ pedig te adsz a píszíre, nem jól tudom? Amiben egyébként nem feltétlenül értek egyet veled. Úgy látom, az, hogy intelligens emberek bizonyos ese­ tekben egyszerűen kerülik, hogy bonyolult kérdé­ sekre árnyalt válaszokat adjanak, lehetővé teszi, hogy ugyanezekre a kérdésekre primitív, gyűlölet­ től izzó válaszokat adjanak a helyzetet felismerő, kihasználó gazemberek. Például a cigányok helyze­ te. A magyar intelligencia finomkodott, miközben szépen érett a cigánygyűlölet az ország több részén. Mondjuk Borsodban. Hát persze hogy van, aki ki­ használja! Nézd meg, mit mondanak a miskolci szocialisták a cigányokról! Nagyon mást, mint a szélsőjobb? - Szerintem te nem tudod, mit beszélsz. A poli­ tikai korrektség nem azonos a hazugsággal. Amikor a miskolci rendőrkapitány azt mondta, hogy a ci­ gányok lopnak náluk, akkor nem az a baj ezzel, hogy nem igaz. Lehet, hogy a tolvajok közt sok a cigány. Sőt. Tudjuk is, hogy így van. A baj, hogy általánosítva, etnikailag csoportosít. Hogy olya­ nokra fröccsen a méregből, akik ártatlanok. Mert a kapitány nem azt mondta, hogy szegény, nyomor­ gó, marginalizálódott emberek, hanem hogy cigá­ nyok. De hogy miért épp ők sodródtak leginkább 88

a szegénységbe, miért épp ők marginalizálódtak, arról kevesen és keveset beszélnek. A cigányok meg­ jelölése nem segít, hanem ront a megoldás esélyein, mert származás szerinti okot sugall, nem pedig tár­ sadalmit. Kisebb bajt csinálsz, ha bizonyos kérdé­ sekben tapintatosan fogalmazol. András, ne segéd­ kezz a píszí lebontásában, mert baj lesz nélküle! - Csakhogy - folytatom, és érzem, hogy egyre jobban belemelegszünk. Tehát így vitatkozik Vágó, ha indulatos. Elviselhető. Bár nem könnyű helyt­ állni. Nekem például most egyáltalán nem biztos, hogy sikerül... - a magyar értelmiség bizonyos ügyekben nem tapintatosan fogalmazott, hanem tapintatosan kussolt. Ezzel átadva az ügyet azok­ nak, akik hajlandók róla beszélni. És azok olykor förtelmes alakok. - Itt álljunk meg egy kicsit, jó? - mondja Vágó, és valóban meg is áll egy kicsit. - Nyuszi főzött ne­ künk valami finomat. Nyuszi, itt vagy? - kiabál ki, de semmi válasz, úgy tűnik, a felesége még nem ért haza. Kíváncsian várom, mi lesz, hogyan dönt, de láthatóan nincs probléma. - Akkor később eszünk - mondja, és rágyújt újra. - Hol tartottunk? Mondom, a förtelmes alakoknál, ja persze, vála­ szolja. - Elmondok neked valamit - kezdi, mintha szó sem esett volna az ebédről. A náci sajtóban, a világ­ 89

bán mostanában a zsidó szinonimája a „talmudista”. Talán ettől aTomcat becenevű embertől hallot­ tam először, azt is megmondom, hol: a TV2 Mokka című műsorában. Csiszár Jenő volt a műsorvezető. Te akkor ott voltál, ugye? Igen, de közvetlenül nem feleltél érte? Nem. Jó. Azt tudod, mi aTalmud? El­ mondom. A Talmud a Tóra, a zsidó szent könyv magyarázatainak gyűjteménye. Mindenféle ma­ gyarázatok, okoskodások. Egy bibliai mondathoz fűz valamit a córdobai főrabbi, arra meg, néha év­ századokkal később, mond valamit a damaszkuszi. Az egyik azt mondja, minden gojt meg kell ölni, a másik meg: te hülye vagy, miért nem nyalod ki a seggem. A segges hasonlat megtetszik egy harma­ diknak, ő már arra reflektál. A Talmud oda-vissza utalásokat tartalmazó, egyvégtében olvashatatlan szöveggyűjtemény. Van benne minden. Marhaság is, bölcsesség is. Nem lehet vele mit kezdeni, nem lehet korrektül lefordítani sem, nem lehet egy kö­ tetben kiadni sem a gyakran egyes szavakra utaló ide-oda hivatkozások erdeje nélkül. Ami magyarul megjelent, amit a Gere testvérek újra kiadtak, egy vérnáci változat, elferdített, meghamisított szöveg a 20-as évekből. Kimazsolázva benne minden, ami a zsidókat ellenszenvessé teheti, természetesen az ugyanott található ellenérvek nélkül. (Azóta már megjelent egy hitelesebb válogatás.) És ez már per­ 90

sze hivatkozási alap. Erre hivatkozott ez a pali is, ez a Tomcat. Csiszár Jenő meg ott ül, kukán. Persze nem őt okolom, nem gondolom, hogy tudnia kellene, mi a Talmud. A szerkesztőt okolom. Igen. Aki egy országos televízióba beenged egy ilyen ala­ kot. És ezzel hitelesíti mindazt, amit mond. Igen, ma nagyobb az antiszemitizmus, mint néhány éve vagy évtizede. - Azt mondod, ilyenkor a szerkesztőt okolod vetem közbe - , holott a nácikat kellene, nem? Rá­ juk nem haragszol? - Nem. Vagy nem úgy. Senki sem születik náci­ nak. Valakiből lesz náci. Ez amúgy érdekes kérdés. Folyamatosan megy a vita az interneten, nácik vagy zsidók, zsidók vagy nácik... Holott az ember zsi­ dónak születik, náci pedig lesz. Nagy különbség. A nácik megerősödésében nagy szerepe van a szer­ kesztőknek, akik nézettséget generálnak velük. Az, hogy a MIÉP ’9 8-ban bekerült a parlamentbe, sze­ rintem jórészt nekik köszönhető. - Valóban? Nem azoknak, akiknek tetszett, ami elhangzott? Ezért szavaztak a MIÉP-re? - Beszélgettem Krecz Tiborral, az RTL Klub ak­ kori hírigazgatójával. Azt mondta, náluk a MIÉP sose volt hír. És Csurka. neve se hangzott el soha. így is lehetett. Annak idején a Napkeltében lett Csur­ ka ismert, majd elfogadható, vállalható. Hiszen 91

ami a képernyőn megjelent, az elfogadható volt. Emlékszel: „bemondta a tévé” . .. - Na de akkor mi van a Jobbikkal? ő k e t aztán igazán elhallgatta a média, mégis jó eredményeket értek el... - Valóban. Ez igaz. Csakhogy nekik ott volt már az internet. Van sok olyan oldal, amely határozot­ tan ütőképes, és célzottan használható. - Gyárfásnak mondtad ezt, annak idején? - Mondtam. Úgy emlékszem, mosolygott. Nem gonoszul, inkább cinikusan. A tévéjének ettől vol­ tak jó adatai, sok pénzt keresett. De erről nem aka­ rok többet beszélni. Vádaskodás volna. Nyilván eleinte ő is azt gondolta, ha az emberek látják, hall­ ják majd, ha szembesülnek vele, elrettennek. De aztán szerintem már csak azt látta, az emberek nézik Csurkát. Ezért vagy azért, ő is, mint minden po­ pulista, tőmondatokban beszélt. A tőmondatok nagyon vonzóak tudnak lenni. Hiszen egyszerű megoldásokat kínálnak - bonyolult problémákra. Más kérdés, hogy később igaznak bizonyulnak-e... (Igaz, ami igaz: nemcsak a tőmondatok, olykor Csurka is nagyon vonzó tudott lenni. Nemegyszer voltam riportere, nemegyszer kérdeztem, és ő ál­ talában nyitottan és - valljuk be - szellemesen vála­ szolt. Hiszen, ezt persze csak utólag tudom, neki 92

mindegy volt, mit kérdeznek tőle, és mit válaszol. A lényeg - ahogyan Vágó mondja - a hitelesítés. Hitelesíti őt a Magyar Televízió emblémája, a bú­ tor, amelyben hétköznapi emberek ülnek általá­ ban, és persze maga a riporter is. Közös itt a fele­ lősség, nem csak Gyárfásé. Mindannyian eljártuk ezt a táncot, nem volt mersze senkinek sem leülni petrezselymet árulni, amíg a többiek ropják. És hi­ vatkoztunk demokráciára, véleményszabadságra, holott egyszerűen csak gyávák voltunk. Gyávák voltunk azt mondani a nácira, hogy náci.) - Állandó vád —váltok témát, miközben rájö­ vök, hogy nem is váltottam témát - a zsidók ellen, hogy elvek nélkül segítik egymást. Te találkoztál ezzel? - Találkoztam, persze. Azt is megmondom, mi­ ért segítik egymást. H a egy zsidó ember dönthet, felvegyen-e egy zsidót, vagy vegyen fel helyette va­ laki mást, aki egyébként azonos kvalitású, egyvala­ mit biztosan mérlegel. Hogy tudniillik a zsidó azért legalább biztosan nem fogja hátba döfni, mert zsi­ dó. Egy oldalról legalább védve van. H a a másikat veszi fel, nem lehet erről meggyőződve. - Én ezt másképpen látom, és másképpen is ta­ pasztaltam. Szerintem a zsidók legalább annyira segítik egymást, mint amennyire akadályozzák. 93

- De hát ez egyszerűen nem így van. - És mit lehet kezdeni ezzel? Úgy értem a vád­ dal? Hiszen elég sokszor elhangzik... - El kell ismerni. Miért, mi mást lehetne? Persze nagy kérdés, ki zsidó, ki nem, meg az, hogy hon­ nan tudjuk. Maradjunk azonban annyiban, hogy többször eltaláljuk, mint ahányszor nem. De hát tény: ez a pálya zsidók számára vonzóbb, mint a nem zsidók számára. A humorérzék, az önirónia például. Eléggé jellemző a zsidókra. A sokszor em­ legetett pesti vicc. Az ugye sokszor zsidó vicc ám! Fővárosi, az igaz, de hát a holokauszt óta szinte csak itt élnek Magyarországon zsidók. - Szívesen vitatkozol olyanokkal, akik a másik oldalon állnak? Megérted őket? Meg akarod győzni őket?

azoknak az embereknek a fejében, akikkel amúgy jól elvagyunk, együtt játszunk, vacsorázgatunk, ze­ nélünk. .. Elmondtam a véleményem Béla bácsi­ nak, azóta nem beszélünk ilyen dolgokról. Azt hi­ szem, mindketten rájöttünk, hogy felesleges. De azért, ha úgy alakul, tudunk együtt játszani...

- Ez sokat változott. Kezdetben igen, szerettem vitázni, hevesen, őszintén, indulattal. Van egy is­ merősöm, nevezzük Béla bácsinak, ö enyhén szól­ va is a másik oldalon áll. Valóban rengeteg szócsa­ tánk volt, aztán egyszer átküldött nekem e-mailben valamit. Egy szöveget. A legocsmányabb, legbu­ tább, legaljasabb náci formedvényt, amit valaha ol­ vastam. Arról szólt, hogy a zsidók miért és milyen módszerekkel robbantották ki a második világhá­ borút. És azért küldte, hogy elgondolkodtasson engem. Akkor jöttem rá, hogy mi minden lehet 94

95

V ÉG Ü L IS MIATTAM ESE T T SZÉT A FAVÁGÓK ZENEKAR

—Alapvetően meghatározza az emberi viszonyai­ dat a politika? Akikkel nem értesz egyet, azokkal nem is beszélsz? Vagy nem is találkozol? - Ezt a kérdést könnyű félreérteni, úgyhogy te­ gyünk itt rendet. Először is korábban beszéltünk arról, hogy minden este kiabálásig menő vitákat folytatok. Vagyis nyilván olyanokkal találkozom, akikkel nem értek egyet, nem? Ráadásul itt nem is politikáról van szó. Inkább világlátásról. Az viszont igaz, hogy tőlem nagyon távol álló nézetekkel, fő­ leg náci nézetekkel nincs már sok kedvem ütközni. Nem mintha ezek az emberek különösebben keres­ nék az én társaságomat. Ez így érthető? - A Favágók zenekar is ezért szűnt meg? Hiszen szerettétek, sikeres volt, talán még pénzt is hozott... - Nem. Az egy egészen más történet. Illetve... Elmondjam most? Azt hittem, diskurálunk kicsit politikáról. De akkor majd később. A Favágók... 97

Valójában persze ebben a történetben is ott a poli­ tika. Hol is kezdjem? Te az utóbbi időben már csak azt láthattad, hogy haragszanak rám. Azt mondják korábbi együttesem tagjai, hogy miattam szűnt meg a zenekar. - Egészen pontosan azt mondják, hogy te a fe­ jedbe vettél valamit, amit ők nem akartak, és te nem engedtél. Hogy visszamondtál fellépéseket úgy, hogy nem is tudtak róla. Úgy tűnik, haragsza­ nak rád. Miért nem kezdjük az elején? Egyáltalán, miért kezdtél te basszusgitározni? —Volt egy baráti társaságom, ma is megvan még, dzsesszisták, velük csináltunk zenekart, és minden hangszernek volt gazdája, csak a basszusgitárnak nem. így. De nekem a hippikorszakomból jó emlé­ keim voltak a rockzenéről, vagy - ahogy akkor hív­ tuk - a beatről, azt meg ők nem akarták. Ekkor jött egy újságíró kolléga, Látó Jani, kérdezte, nincs-e kedvem vele rockot zenélni. Dehogynem volt! Ezért aztán megkerestem az én Heilig Gábor bará­ tomat, neki volna-e kedve. Volt. De még nem volt szólógitáros. így kerestem meg Makrai Pált, aztán Gallai Pétert, Majsai Gábort. Szóval ment a dolog, nem is kerestünk rosszul, egy fellépésért 50 ezer forintot kapott mindenki, nekem is jó pénz volt, hát még nekik. Csakhogy egy idő után kezdtem elunni a dolgot. Én el akartam árasztani a piacot 98

jobbnál jobb számokkal, ők viszont tökéletesen elégedettek voltak azzal, ha beültünk a buszba, felálltunk a színpadra, élj átszőttük a szokásos mű­ sort, és felvettük a gázsit. Mindenki jól érezte ma­ gát. A zenekar is, a közönség is, a pénztárcánk is. Csakhogy - ez az igazság - én elkezdtem unni. ’97ben alakult a Favágók, 2003-ban már komoly viták voltak. Kértem, írjanak új számokat, mert ez az egész addig jó, amíg izgalmas. Lejátszani a kész szá­ mokat századszor: unalmas. Erre mondják, hogy ultimátumot adtam. És van is benne valami. Már volt két lemezünk, sok-sok koncertünk, én meg azt mondtam, vagy lesz új zene, vagy kiszállok. ír­ tunk is egy Rolling Stones-lemezt, úgy értem, ír­ tunk szöveget a nótáikra, főleg Heilig, el is készül­ tünk, de a Stones menedzsmentje nem engedte kiadni. Amit furcsállok, de így van. Mindenesetre ez még vagy két évig együtt tartott bennünket, de akkor tényleg ultimátumot adtam. Amíg nem lesz­ nek új számok, nem megyek fel többet a színpadra. És ez olyan rosszul érintette őket, hogy faképnél is hagytak. Azóta jó néhány cikk megjelent, elmond­ tak benne mindennek, amit persze értek: ki vagyok én, hogy ultimátumot adjak valódi zenészeknek. De én csak ki akartam belőlük csikarni valami újat. Nem akartam abbahagyni. Az sem esett jól, hogy közben másnak meg írtak 99

új számokat. Azt hittem, mi egy család vagyunk. Megértem, kellenek a megrendelések. Ahogy Ka­ rinthy szokta volt mondani: legjobb múzsa a ha­ táridő. .. De, tudod, mi elég beszélősek vagyunk a színpadon. Voltunk. És már untam a poénokat. A Legyen ö n is milliomosí-x. is azért hagytam abba... - Te hagytad abba? Nem abbahagyatták? - Nem, dehogy. Most meg már a M illiom ostól beszéljünk? Inkább később. Szóval ott is untam a fordulatokat. 1200 adás után... Ugyanez volt a Fa­ vágókkal is. Itt ültek, ahol most te. Senki sem gon­ dolta, hogy ez lesz a vége. Mindenesetre felálltak és elmentek. És azóta sem találkoztunk együtt. Azt hiszem, haragszanak rám. És én is haragszom rá­ juk. - Ennek a történetnek egy részét nem mesélted el. Éppen a politikai szálat. - Igen. Elmesélem. Ugyanis Makrai Pállal kezd­ tük, de Marschalkó Zolival fejeztük be. - Ez volt a Pannon Rádió-ügy? - Ez volt a Pannon Rádió-ügy. Annak idején ez a rádió olyan hangon szólalt meg, amivel nem akar­ tunk azonosulni. - Lehet, hogy ma már fel se tűnne... - Lehet. De akkor feltűnt. Azt hiszem, Koncz Zsuzsi találta ki, hogy tiltassuk le a számainkat a rádióból. Legalábbis engem ő keresett meg. És ez­ 100

zel én mélyen egyetértettem. így tiltakoztunk a ci­ gányozás, a zsidózás, a kirekesztés, az uszítás ellen. Körbetelefonáltam a zenekar néhány tagját, és igaz —kihagytam Makrait. Döntöttünk, és vele nem beszéltük meg. Bár ha egy zenekarban több­ ségi álláspont van... Persze lehet vétójog is, és eh­ hez elég lettem volna én, egyedül. Mindegy. Mak­ rai nagyon nem örült. Azt mondta, ő nem akar politizálni. Úgyhogy fogta magát, és felhívta a Pan­ non Rádiót. Ahol éppen maga Franka úr volt a műsorvezető. Franka ömlengve és kielégülten kommentálta, hogy a Favágók kirekesztették Mak­ rait, aki viszont biztosította a rádiót, hogy egyál­ talán nem tiltja le magát. Persze tudom, nem poli­ tikaiak voltak a szándékai, csak egyszerűen szeret szerepelni. Egyszer-kétszer még találkoztunk, de aztán nem ment tovább. Az nem lehet, hogy egy rádióban arról beszéljenek, hogyan kell a cigányo­ kat hajóba ültetni és a hajót elsüllyeszteni, aztán következzen egy Favágó-nóta: „Most is jó a ked­ vem” . . . Ez egyszerűen nem megy. - És nem hiányzik? Nem Makrai vagy a Pannon Rádió. A zenélés, a koncert, a siker... - Nézd, én a hatvanas évek óta imádom a mű­ fajt. Végigbuliztam az életem. És megadatott, hogy a színpadra is felálljak. Megvolt a nagy kielégülés. Boldog vagyok, büszke, és nincs nosztalgiám. Meg 101

hát, van ennek egy árnyoldala is. Sok a zenekar, kevés a hakni. Olykor bizony megalázóak a körül­ mények. „O tt tessék felmenni a színpad mögé és várni.” Ennyi. A szervezők megaláznak, a rendezők megaláznak. Teljes a kiszolgáltatottság. Aki ebből él, csinálja, amit mondanak neki, vagy éhen hal. Lejössz a színpadról, és részeg emberek lapogatják a hátadat. Zenélsz, és felkiabálnak, hogy játsszuk inkább a „Homokórá”-t. Meg hogy „Kék a szeme”. És amikor csak nem jön, őszintén haragszanak. Azt szokták meg. Odalöknek egy ezrest, kék a szeme, és jól vannak. Na, hát ez tényleg nem hiányzik. Meg én ebből ki is öregedtem. De mondok egy fordított példát. Huszonéves marketingesek előtt játszottunk, olyanokkal, tudod, akik legszíveseb­ ben magukkal sem állnának szóba. Ismered ezt a fajtát, az a társaság, amelyikben éppen vannak, már megalázó nekik. Nahát, ezek elfordultak, kimen­ tek, demonstratív módon nem figyeltek oda. Szó­ val ez nem hiányzik. Ez tényleg nem.

HIPPIKORSZAK, H O SSZ Ú HAJ, LÁZADÁS. N EM TILTANÁ A KÖ N N YŰ DROGOT, ÉS KI IS PRÓBÁLTA

- Te igazi hippi voltál? Mint a filmekben? Vicces lehetett... - Szemét vagy. Neked film, nekem az élet. És igen. Mint a filmekben. Hímzett gézing, tarisznya, saru, hosszú haj. Mint a Haitben. Láttad a Hain?. Láttam, szerencsére. Párszor. Kínos lett volna azt mondani: nem. Ki tudja, hány napot, órát töltöt­ tünk már együtt, de még mindig vizsgáztat. Lehet, hogy mindenkit? A feleségét is? A fiát is? Az édes­ anyját is? Vajon mit csinálna, ha visszakérdeznék én is? Majd kipróbálom... - Azt tudod, hogy én a nagy generációhoz tarto­ zom? Mint Cseh Tamás. Vagy Bródy. Meg még so­ kan. Kiszámoltad? Nekem a hatvanas évek vége volt a nagy váltás. Amikor kezdtem megérteni, mit jelent, amit úgy hívtunk: Nyugat. Az amerikai hip­ pimozgalom a háború ellen lázadt. Mi olykor mást képzeltünk bele. Ellenállást. Antikommunizmust...

102

103

(Most kell megállni. Ezt kellene valahogy elma­ gyarázni. De hogyan? Nincsenek szavak. Teszek egy kísérletet, magam elé képzelem a 17 éves fiam. Nos, Bence, mondom neki, Magyarországon 1989ig szocializmus volt. Szocializmus, kérdezne vissza, igaz, mondanám, nem pont szocializmus. Kom­ munizmus? Nem, legkevésbé sem kommunizmus. De kommunisták voltak, nem? Nem, nem igazán. Illetve voltak, nyilván, de én csak mutatóba láttam egyet-kettőt. Nagyapám, például. A te dédnagyapád. Aki amúgy nem volt a nagyapám, így aztán neked sem volt a dédnagyapád. De ez bonyolult. Szóval ő igazi kommunista volt. ÁVH-s. Nagyvállalat-igazgató Szegeden, négy elemivel. Néhány­ szor láttam az egyetemen az ismert irodalomtörté­ nészt. Király Istvánt, ő is kommunista volt. Most hirtelen nem jut több... Bence néz, nem igazán érti. Ha akkor nem vol­ tak kommunisták, most miért van olyan sok, kérdi. Most sok van, kérdezek vissza. Folyton mondják, nem? De, folyton mondják. Rendben, gondolko­ dik Bence, te akkor nem vagy kommunista? Nem vagyok. Antikommunista vagy? Vagyok, voltam, nem vagyok, nem tudom, fiam, hogyan magyaráz­ zam... Apád, amikor fiatal volt, nem értette, miért kell három évet várni egy új autóra - kezdem másként. 104

Három évet kellett várni egy új autóra? H a kaptál egyáltalán. Miért nem vettetek használtat? Jó, mondanám Bencének, ezt hagyjuk. Egy időben nem lehetett Nyugatra utazni, ké­ sőbb csak háromévenként. Az gáz, mondaná a fiam. De mekkora, ha tudnád, mondanám én. Akkor terror volt? A vége felé már nem volt, azt igazán nem lehet mondani... Akkor miért nem utaztatok Nyugatra? Megsimogatom Bence fejét, bocs, mon­ dom neki, olvass tovább nyugodtan, kezébe adom a könyvet, amit pár perce elvettem tőle, és felállók az ágyáról. Megpróbálom magammal. Magamnak csak el tudom magyarázni, nem igaz? Szóval emlékszel, amikor a telefonfülke ajtaját rugdostad, és üvöltötted a Körúton, hogy büdös kommunisták, mert nem volt vonal? Ma már tele­ fonfülke sincs. Hogy lekommunistáztad még a Beszélőt is, az egyetlen ismert ellenzéki újságot, annyira utáltad az egészet? Arra emlékszel, hogy sportriporter akartál lenni, hogy órákat vitatkoztál a Rádióban, miért nem mész politikai újságírónak, amíg ezek ott vannak... Győri Béla meg a többi sz...h ázi... Aztán a rendszerváltásra emlékszel? Amikor ismert kommunisták [dehogyis kommu­ nisták], párttitkárok, ügynökök, akikről mindenki tudta, hogy azok, hirtelen elkezdtek kommunis105

tázni? Emlékszel még - szégyellem, hogy leírom a nevüket - Torgyán Józsefre? Csurkára? Emlékszel, hogy kommunistáztak? Hogyan húzódtál össze, rettentél meg, akkor most te hogyan fogsz kommunistázni. Mi lesz a magabiztos világképpel, a kommunisták a rosszak, a többiek a jó k ... Emlékszel, hogyan jöttél zavarba, amikor először kommunistáztak le téged? És arra emlékszel, mikor nem kérted ki magadnak először? Én sem értem jobban, mint Bence. Nincsenek szavak. Nem lehet elmondani. Gyere, Pista, mesélj tovább...) - ...Sajátos, mert az amerikai változat antikapitalista mozgalom volt. Aminek persze a KISZ na­ gyon megörült, és hagyott bennünket. Jórészt a kül­ sőségeket is. Szakáll, indiai öltözet, virág, ilyesmi. Meg hát persze a fű ... Amitől mi itt, Magyarorszá­ gon, el voltunk zárva. Úgyhogy amikor kijutottam Indiába, első dolgom volt, hogy kipróbáljam... - Kipróbáltad a kábítószert? - Igen, persze, miért kérded így? Te nem? Benáresznek hívták, ma Varanasi, azt a várost, ahol bizo­ nyos keretek között nem tiltották a drogokat. Sem a kereskedelmet, sem a fogyasztást. A városon kívül aztán már jöttek a fináncok, de ott bent nem zak-

106

látták senkit. Aztán mi fogott még meg a hippi­ mozgalomban. .. - Na, azért ne siessünk annyira. Vagy ne kérdez­ zek erről többet? Úgy értem a kábítószerekről. - Miért ne? Két napot töltöttem ott, és minden anyagot kipróbáltam. Na jó, nem mindent, de sok mindent. A könnyű drogok, a hasis, a marihuána, nem okoznak függőséget. Persze pszichikait igen, azt okozhatnak, vagyis hogy a pasi már egyetlen es­ tét sem bír ki nélküle, annyira jó ... De hogy vala­ ki elszív egy jointot... Biztosan kevésbé ártalmas, mint a pálinka. Vagy meginni néhány pohár bort. Nehéz drogot pedig nem próbáltam, mert azok valóban szervi függőséget okozhatnak. Viszont, mondom, meggyőződésem, hogy az alkoholhoz jobban hozzá lehet szokni, ezért veszélyesebb, mint a fű. Valójában, akik a könnyű drogokat tiltják, til­ tanák nyilván az alkoholt is, de már késő. Az em­ beri kultúra része. Nincs ellene mit tenni. Most a kései igazságszolgáltatás a marihuána tiltása. De valódi érvek nem szólnak mellette. Igazi farizeus magatartás ez az emberiségtől.

107

SZERETEM A FELESÉGEM . A SZERELEM ELM ÚLT

—Baj van —fogad Vágó egy alkalommal. —Nyuszi nem akarja, hogy elmondjam a Havas-dolgot. Nem és nem. Tudod, én már többször megpróbál­ tam, de mindig közbelépett. Most neked kell meg­ győznöd. - Nekem? - Kinek? Judit a konyhában áll, gondolkodom, láttam-e már őt másként, mint mozgásban. Csináltam nek­ tek ebédet, mondja a szia után, szereted a csirkét? Ki nem szereti a csirkét? Jó, nekem mennem kell. Várj még, kérem, csak egy percet. Ez a Havas-ügy. - Jaj, ne kezdd te is - fintorodik el - , nem sze­ retnék szerepelni. Nem szeretek szerepelni. Mással se, nemhogy ezzel az üggyel. Na, jó - vágja el a be­ szélgetés fonalát. - István, kínáld meg Andrást ká­ véval. Feketét vagy zöldet? A fekete az erősebb, mondja Vágó, nem tudom, 109

hányadszor. Tudom, nekem is ilyen van, felelem, tapintatosan nem emlékeztetve, hogy ezt megbe­ széltük már. Párszor. Tudom, tudom, javít, megbe­ széltük már párszor. Akkor tovább is léphetnénk, gondolom, és visszatérek a feleségére. —Téged tényleg sokan irigyelnek a feleséged mi­ att. Szerinted őt is sokan irigylik a férje miatt? —Ezt nem tudom. Judit fantasztikusan jó lélek. Lehetne egy kicsit - hogyan fogalmazzak - büsz­ kébb, igen, ez jó, büszkébb önmagára. Ehelyett tele van kisebbrendűségi érzésekkel. Persze az is le­ het, hogy én frusztrálom. Nem tudom. Rendkívül kompromisszumkész. Én sokkal kevésbé. így aztán többnyire az történik, amit én akarok. Ismert, sőt elismert újságíró volt. Rengeteg ismeretterjesztő tévéműsort szerkesztett, de az orvosprofesszorok­ kal való beszélgetéseiből mindig „kivágatta” magát azzal, hogy neki nem fontos szerepelnie. De így van ez akkor is, amikor nagy társaságban vagyunk. Visszafogott. H a ritkán mégis megszólal, s néha közbeszólok, megharagszik, s azt mondja, hogy el­ nyomom. De például ő kezeli a pénzügyeinket. Ha hiszed, ha nem, nem tudom, mennyi spórolt pén­ zem van. Az már több mint háromjegyű szám. Vagyis nem érdekel, ő intézi, és úgy látom, na­

elnyomod? Már önmagában a neved, a sikereid, az ismertséged, meg hát a természeted, ami, mondjuk így: határozott... Ti szerelmesek vagytok egy­ másba? - 31 éve vagyunk házasok. - Nem azt kérdeztem, hány éve vagytok háza­ sok, hanem hogy szerelmesek vagytok-e egymásba. - Pontosan. Erre én azt válaszoltam, 31 éve va­ gyunk házasok. Tudunk egymásról mindent, is­ merjük egymás minden porcikáját, kiismertük minden csínját-bínját. A szerelem birtokvágy, fel­ fedező düh. Felfedező düh már nincs bennünk. Felfedeztük egymást, alábbhagyott a szerelem. De, hogy fogalmazzak... inkább Popper Pétert idézem: ,A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarol­ ni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat—a mosa­ kodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsam át is beleértve. Minek? Hi­ szen már a miénk. ”

gyon ügyesen. —És nem lehet, hogy igaza van? Hogy tényleg 110

111

FELADTAM A N ÉPSZER Ű SÉG ET A POLITIKÁÉRT!

- Tudod, miért járok hozzád? Miért kérdezlek, miért szeretném, ha ez a könyv megszületne? Vágó elgondolkodik. —Hát, ezt már én is meg akartam kérdezni tőled. Csak, gondoltam, nem feltétlenül derülne ki a vá­ laszodból. .. Gondolom, pénzt akarsz keresni. Nem igaz? ízlik a feleségem főztje. Jó a kávé. Jut eszem­ b e... —Nem, most köszönöm, nem. Ittam, mi­ előtt. .. - Nem zavar, ha én... Szóval, nem tudom. De érdekel. - Rendben - felelem - , elmondom. Évtizedek óta figyellek. Az életedet, a pályádat, mindent. Fi­ gyeltelek a nyolcvanas években. Történt, ami tör­ tént a világban, az országban, meg se moccantál. Játszottál, védted a nyelvet, pénzt kerestél, látszó­ lag nemigen foglalkoztál azzal, ami körülvesz. Jött a rendszerváltás. Felőrölt egy generációt, aztán még egyet. Médiaháború. Kereskedelmi tévék. Lázas 113

időszakok, dührohamok, hisztériák, kirúgások, leváltások, háborúság - és te folytattad az életed. Játszottál, pénzt kerestél, amúgy csendben voltál. És egyszer csak, pár éve, nem is tudom, miért, mint az alvó vulkánból, kitört belőled valami. Amikor mások már legyintenek, ugyan, mondják, öreg va­ gyok én már a harchoz, akkor jössz, ringbe szállsz, dacolsz a kenyéradó gazdáiddal, politizálsz, vadul vitázol, hiába kérik a főnökeid, hogy ne tedd. Sőt: amikor felröppen, hogy a szocialisták főpolgármes­ ter-jelöltje leszel, nem sietsz cáfolni. Tehát eljátszot­ tál a gondolattal, ne tagadd! Vagyis amitől koráb­ ban óvakodtál: kockáztatsz. Lényegében mindent. Pénzt, állást, népszerűséget, olykor, úgy tűnik, még a személyes biztonságodat is. István: miért? Miért most? Korábban miért nem? Mi történt? A világ változott? T E változtál? Csend. Nagyot szív a cigarettából, kifújja a füs­ töt, elnyomja a csikket. - Ez hosszú lesz - kezdi. - Elmondom először a főpolgármesterséget. Nem mondtam még el senki­ nek. Nem baj? Gondoltam. Szóval folyamatosan mentek a beszélgetések. Az világos, hogy valamit tenni kell. Hallottál a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatáról. Tudod, a papír, amelyet minden­ hol ki kell függeszteni. Ami úgy kezdődik, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés. N a most, egy 114

országban vagy szabadság van, vagy egyetértés. Mert ha szabadság van, akkor nyilván nincs egyet­ értés. Ez világos, nem? Ha szabadság van, akkor mindenki mást gondol. És ez így van jól. És azok, akik így gondolják,, halálosan szétforgácsolódtak. Ezeket az embereket kell összeszedni. - És azt gondoltad, hogy ez a te dolgod? Hogy neked kell őket összeszedni? - Nekem is. De ne kérdezd, hogyan, mert nem tudom. Számomra a legfontosabb szó —és ezzel tudom a liberalizmusomat jellemezni - az ízlés. Az ember­ nek az ízlés és az illem okozza a legmegfoghatatlanabb, de mégis a bőrén érezhető diszkomfortérzést. Nem csak az fontos, hogy valami jogtalan vagy nem jogtalan, mert az egyszerű. A diszkomfortérzés az, ami meghatározza az élet minőségét. Diszkomfortérzésem van, mert illetlen dolgot látok. És ezeket az illetlenségeket velem szemben követik el. Itt élek. Nem tudok innen elmenni. Nem is aka­ rok. Tessék velem illendően bánni! - Soha nem gondoltál rá, hogy külföldön élj? - Egyszer, amikor Izraelben jártam, bementem az ottani televízióba. Csak, hogy körülnézzek. Ott beszélgettem valakivel, aki megkérdezte, miért nem megyek hozzájuk dolgozni. Mondtam, nem lenne jó, mert akcentusom lenne. Az nem érdekes, 115

r

válaszolta, itt mindenkinek akcentusa van. De nem ... Ma meg már pláne nem. Nyugdíjas leszek

30 százalék még jobban szeret. De 70 kevésbé. És nem hiszem el, hogy ez jó neked.

nemsokára. Mindenki tehet nekem egy szívessé­ get... Tény, hogy fenyegetve érzem magam. Fizi­ kailag is. A kurucoknál igazi sztár vagyok, ki is te­ szik a címem, telefonszámom az oldalukra. De itt vannak a haverok, a nyelv, amit mániákusan szere­ tek. .. Elmenni? Nem, azt már nem! Próbáld, kérlek, megfogalmazni mégis, miért

- Pedig jó. Ez jó nekem. Lényegileg minden fordítva van, mint kérdezed. Nekem nem az ad tépelődnivalót, ha beszélek, hanem ha hallgatok. Amikor bizonyos kérdésekben van véleményem, de ilyen-olyan megfontolásból nem mondom el, hát én olyankor úgy utálom magamat, mint a szart a zsebemben. Érted. Ráadásul én soha nem egy pár­ tot védtem, egy pártot dicsértem. Van egy világlá­ tásom, amihez az egyik párt közel áll, a másik távol. - No de csak mérlegelsz... - Nem mérlegelek, ezt értsd meg! - És azt nem érzékeled, hogy ellenfeleidnek ép­ pen az a stratégiája, hogy téged egy párthoz kösse­ nek? Tapasszanak? Ráadásul olyan párthoz, ame­ lyik helyenként tényleg kínos. - Melyik párt kínos? - Hát az MSZP! - Nekem nem pártom az MSZP, mert én nem vagyok szocialista. Én liberális vagyok, a k...va életbe!

kockáztatsz mindent. A Legyen Ön is milliomos! talán a Big Brothené. az elmúlt húsz év legjelentő­ sebb tévéműsora a világban. Ráadásul a jogtulajdo­ nos azt mondta, ilyennek képzelték a műsorvezetőt annak idején, amilyen te vagy. Te voltál a legjobb, a legsikeresebb. Két-hárommillió ember nézte. Nem kis részben miattad. Éveken át a legnépszerűbb, évtizedeken át az egyik legnépszerűbb magyar mű­ sorvezető voltál. És ebbe persze belefér, hogy van véleményed a politikáról. De amikor el is mondod a véleményed, ráadásul igen egyértelműen, sokszor indulattal, mi több, olyankor, amikor ezzel az ol­ dallal még azok sem tudnak azonosulni, akik ma­ guk hozták létre, képviselték éveken át... Ezzel már tényleg megosztod a közönséged, vagyis elve­ szíted annak a szeretetnek egy részét, amiért évti­ zedeken át dolgoztál. Ami persze nem feltétlenül baj. Csak az indítékaidat keresem... Nem vitatom, 116

Ezt tudja minden szocialista barátom, Lendvai Ildikótól Gyurcsány Ferencig! Soha életemben nem szavaztam az MSZP-re! Ezért esett annyira jól, amikor az M SZP megszólalt a főpolgármester­ ség ügyében... 117

HOGYAN N EM LETTEM FŐPOLGÁRM ESTER-JELÖLT?

—Elmondod, hogy alakult ez a dolog? Mennyire volt komoly? Mennyire vetted komolyan? - Egyszer cseng a telefon. Felveszem, fel szok­ tam. Jó napot kívánok, a Hírextrátói vagyok. Az egy internetes újság. Tudtad? (Zöldet kérek, mondanám legszívesebben, de inkább hallgatok, és csak bólintok. Tudtam.) - Jó - folytatja. - Szóval, kérdezi az újságíró, mit szólok ahhoz, hogy Molnár Gyula engem java­ sol az M SZP főpolgármester-jelöltjének. Innen tudtam meg. Esküszöm, előtte soha egyetlen szó... Nem keresett senki. Nem is említette senki. De ennél kínosabb volt a helyzet, mert Molnár Gyulá­ val mindössze egyszer beszélgettem életemben. - Akkor áruld el, ki ő ... - Újbuda volt polgármestere. - Tudom, persze. Pont úgy néz ki, mint egy poli­ tikus, mint egy amerikai politikus. Jó arcú pali... 119

Egy jó svádájú, szimpatikus ember. De akkor, abban a pillanatban nem is tudtam azonosítani. Mindegy, valahogy kijöttem a helyzetből. És a kö­ vetkező gondolatok suhantak át az agyamon, per­ sze másodpercek alatt. Először is, hogy ez baromi hízelgő. Aztán az, hogy baromi veszélyes. Mondha­ tom, hogy csacsiság, ugyan, soha, és lerakom a tele­ font. Vagy: így van, remek ötlet, vállalom. Vagy: hadd gondoljam meg. A szempontjaimat is elmon­ dom, teljesen őszintén. Hogyan vehetném ko­ molyan, amikor nem értek hozzá? De Demszky se értett hozzá húsz éve. Tarlós se. Viszont azóta meg­ tanulták. Az is felmerült bennem, hogy a barátaim előtt ez jól fog mutatni. Igen. Felmerült. Az is, hogy érdekesebb leszek ettől a hírtől, és többen fogják nézni a műsoraimat. Igen, ez is felmerült. Mindezt végiggondolva mondtam, amit mond­ tam, vagyis hogy nem mondtam semmit. Se igent, se nemet, de még talánt se. Igazából elégedett vol­ tam a válaszommal, de már másnap reggel, amikor a Baltikumba utaztunk, látom a N api Ász címlap­ ján, hogy én leszek a párt főpolgármester-jelöltje. Jól van, gondoltam, és elutaztunk. Mire hazajöt­ tünk, már Facebook-csoport alakult mellettem, Vágó Istvánt főpolgármesternek... Másnap Hor­ váth Csaba, aki eredetileg jelölt volt, és később hi­ vatalosan is az lett, azt nyilatkozza, hogy ha a civi­ 120

lek engem jelölnek, ő felemeli a kezét. Na, gondol­ tam, kezd ez az ügy komolyra fordulni, jobb, ha befogom a szám. Nemsokára csöng a telefonom, azt mondja a hang, ő az MSZP. - Neve? - De kíváncsi vagy. Nem hiszem, hogy illik. - Ö volt az MSZP? - Azt állította. El is jött ide, ott ült, ahol most te, és azt mondta, hogy a főnökei üzenetét hozza. Gondoltam, le akar beszélni, mert csak zavarom a jelöltállításukat. De nem. Rá akart beszélni. Vagy legalább ismerni a szándékaimat. Mondtam neki, mielőtt bármit mondanék, hadd fussak néhány kört. Négyet, egészen pontosan. Megkérdezném először is a feleségemet, a családomat, a barátokat. Aztán másodiknak a TV2-t, a munkahelyemet, mégiscsak szerződésben állunk. Azután érdekelne, mit gondolnak a chartás barátaim, tudod, Vitányi Iván, Bauer Tamás véleménye, a Demokratikus Charta álláspontja nagyon fontos nekem. Végül pedig csak megbeszélném magammal is, az sem mellékes, én mit gondolok a dologról. Barátaim, Hann Endre, a Medián piackutató igazgatója és Arató András, a Klubrádió tulajdonosa - havonta egyszer együtt ebédelünk, és viccelődünk, fontos dolgokról diskurálunk - mismásoltak. Azt hiszem, nem merték a pofámba vágni, hogy hülye vagyok. 121

Tudomásul vettem, mismásolnak. Hanem a fele­ ségem... Szűkölt ellene! Gyűlöli, ha politizálok. Abban igaza is van, hogy egy ilyen kampányban szétlövik az embert. Leírnak rólad bármit, és mire bebizonyítod, hogy nem igaz, már tönkretettek. Karaktergyilkosság, így hívják, azt hiszem. Aztán írtam egy levelet a TV2 akkori vezérigazgatójának. Röviden mondom a választ: szó sem lehet róla. Egy szórakoztató televízió műsorvezetője nem politizálhat. Sőt. Arra kért, hogy nyilvánosan is mondjam el, nem leszek jelölt. Úgyhogy a har­ madik és a negyedik fordulóra már nem is került sor. Még magammal sem ültem le. Ha úgy vesszük, máig nem tudom, mi a véleményem... Úgyhogy megköszöntem a szociknak, és ajánlottam magam helyett néhány embert. Magyar György ügyvédet. Ráday Mihályt, Palotás Jánost, a Köztársaság Párt valamikori elnökét. És persze Kuncze Gábort. A

egész egy agyrém volt. Nem értek a várospoliti­ kához. Nem értek az intrikához. Nem ismerem az érdekviszonyokat, nem is a korrupcióra gondolok, inkább a gazdasági összefonódásokra. És nem is­ merem a szereplőket sem. így nem lehet várost ve­ zetni. Egy esetleges vitában Tarlós minden részletkérdésben lemosott volna. - Jobb lett volna egyből nemet mondani? - Erről már beszéltem. Hízelgett a gondolat. Olyan összefüggésben említették a nevemet, amire nem számítottam. Már a feltételezés is hízelgő. - És a barátaid előtt nőtt az ázsiód? - Dehogy. Röhögtek rajtam.

végeredményt tudod... —Nem gondolod, hogy ezzel a huzavonával ár­ tottál az MSZP-nek? - Ezen nem gondolkoztam. Meg nem is hiszem, hogy ártottam volna. Ennek az M SZP-nek már nem lehet ártani. Mások azt mondják, az egészet Horváth Csaba szervezte. Hogy végül is ő marad­ jon. Ebbe nem látok bele. Fogalmam sincs. És mindegy is. Utólag már azt gondolom, hogy az 122

123

GYURCSÁNY KÖNYVBEM UTATÓJA UTÁN ÉRTETTEM M EG A „K O SSU TH TÉR IEK ET ”

—De te most már a liberális Vágó vagy. Sokak sze­ mében ellenség. - Hadd meséljek erről valamit. Nemrégiben ren­ deztek valahol egy főzőversenyt. Ismered az ilyes­ mit, haverkodás, evés, ivás. Hivatalos volt rá a Fi­ desz és az M SZP csapata is. Meg evangélikusok, reformátusok csapata, a helyi zsidó hitközség csapa­ ta, mit tudom én. Az evangélikusok nyertek egyéb­ ként. Az MSZP el is jött, eleget tett a meghívásnak, de a Fidesz nem. Állítólag miattam. Azt mondták, ha én ott vagyok, ők távol maradnak. Legalábbis nekem ezt mondták. Na? Ehhez mit szólsz? Igen. Azt gondolom, ellenség lettem. A Playboy-interjú óta. Az volt az én coming outom. Tele van az inter­ net a gyalázásommal. - Miért olvasod? Az internet mindenki gyalázásával tele van. Valaha szemétbe dobtuk a névtelen leveleket, pedig ott még volt némi visszatartó erő. 125

Levél, boríték, bélyeg, posta, fáradság, idő, pénz... Kommentelni viszont ingyen lehet, egy pillanat alatt, és már ki is jön sok év dühe, csalódottsága, veszély nélkül. Nem rossz dolog ez, biztosan sok energiát levezet, de nem közvélemény, ami ott megfogalmazódik. Még csak nem is egyéni véle­ mény. Inkább valamiféle verseny a nickek, a bece­ nevek között. Ki tud dögösebbet írni, nagyobbat rúgni. Nem így kell ezt kezelni? - Ha tudod, kezeld te így. Én mást gondolok. Azt gondolom, hogy nekem a Gyurcsány-könyv celebrálását nem tudják megbocsátani. Úgy tör­ tént, hogy egy napon felhívott Gréczy Zsolt, aki Gyurcsány közvetlen munkatársa volt, és megkér­ dezte, vállalnám-e a miniszterelnök könyvének be­ mutatását. Ismét egy nagy dilemma. Mi szól el­ lene? Csupa olyasmi, amivel meghazudtolom az értékrendemet. Ha nemet mondok, magamra zár­ hatom a szemfedőt. Mert arról a könyvről azt gon­ doltam, hogy jó, és jót tesz a magyar közéletnek. Esetleg mondhattam volna, hogy nem érek rá. Igaz? De akkor hazudtam és megfutamodtam vol­ na. Ez elég szentimentálisnak tűnik, nem? -D e. - Meg álságosnak is. - Talán nem. Inkább nem ... - Kíváncsi is voltam. Sejtettem, hogy lesznek or126

dítozók. Érdekelt, hogy lehet ezt elviselni. Erre a tömegre persze nem számítottam. Meg arra sem, mekkora hatással lesz az életemre. Igazából eszem­ be se jutott... Voltam már életemben néhány könyvbemutatón. Mutattam be sok-sok könyvet. De ilyet, hogy előtte a szerzővel egy szót ne váltsak... Vagy valakivel. Úgyhogy kérdeztem, ami eszembe jutott, kaptam egy dedikációt, és tán elsőként in­ dultam kifelé a boltból. Tudod, ez a nagy Nyugati téri Alexandra áruház. Közeledem a kijárathoz, de már hallom, hogy várnak odakint a Kossuth téri tüntetők. Emlékszel még rájuk? Na, ők. És kiabál­ nak. Hogy „gyurcsánybérenc”. Meg „kommunis­ ta”. Meg „dögölj meg!”. Odaléptem hozzájuk, de csak kiabáltak. Mondom, ne tessék már annyira hangosan, itt vagyok egy méterre. Inkább diskuráljunk. Na, az már nem érdekelte őket. De erre oda­ jön egy másik, ugyanúgy öltözve, valahogy mégis különbözik. Normálisan beszél, hogy őt mennyi méltánytalanság érte, hogy ennyiből nem lehet ki­ jönni, ennyiből jöjjön ki a Gyurcsány Ferenc - de hát mit mondhattam volna? Egyébként ő is így kezdte. Eleinte odament. Aztán később már nem. Nincs mit csinálni. Amíg nyomor lesz, indulat is lesz. És, ha hiszed, ha nem, hosszú pályafutásom során először találkoztam azzal, hogy nekem az ut­ cán csúnyákat mondjanak. Először! De nem bán­ 127

tott. Kíváncsi voltam, milyen, és megtudtam. És a tanulságokat is levontam. —Mik a tanulságok? - Az indulatos emberek az utcán, akik haragsza­ nak, mert az állam annyi hitelt vett fel, vajon tud­ ják-e, hogy azért is vették fel, az előző kormány meg mindegyik, hogy nekik legyen mit enniük? Azoknak is, akik az utcán köpnek. Lehet, hogy Medgyessy Péternek nem kellett volna felemelnie a tanárok fizetését, meg nem kellett volna annyi autópályát építeni, lehet, hogy ma jobban élnénk! De hányan hívták fel erre akkoriban Medgyessy fi­ gyelmét? Én csak Bauer Tamásra emlékszem. És lehet, hogy azok az emberek a Nyugati téren azért élnek még egyáltalán, mert az állam „felelőtlenül költött”! A Fidesz is megszavazta a béremelést! Or­ bán Viktor mostanában többször is úgy érvel, hogy annak idején volt egy megállapodás: „Soha többet nem fordulhat elő, hogy az aktuális kormányok külföldről felvett hitelekből jóléti kiadásokat fi­ nanszírozzanak.” Nos, ezekből a jóléti kiadásokból az akkori hangoskodóknak is jutott. Vajon tudjáke, hogy Orbánnak ez az állítása róluk szól? És ha választanom kell, hogy ezeket a dolgokat elmond­ jam, és vállaljam a következményeit, vagy hallgas­ sak, akkor is a megszólalást fogom választani, ha azok a következmények súlyosak lesznek. Mert 128

nem bírom magamban tartani! Na, és most hadd kérdezzek vissza, mert te folyton csak hallgatsz. Szerintem neked is vannak a világgal kapcsolatban elveid. De sose mondtad el, hogy mik azok. Hát nem üli meg a gyomrodat, nem kívánkozik ki? Nem szeretnéd egyszer azt mondani valamelyiknek ott a panoptikumban, hogy ne hazudj, te szemét? Nem gondolod, hogy a vesztünkbe rohanunk? Hogy bírod ezt magadban tartani? Vagy nincs vé­ leményed a dolgokról? - őszintén szólva... —Vagy taktikázol az életeddel? —Nézd, bennem nincs ez a fajta kötelesség... - Félsz? Mondd meg nyugodtan! Félsz? - .. .szóval nincs meg bennem ez a fajta köteles­ ségtudat, végzem a munkám, tőlem nem is nagyon fogadnának el... —Oké, te halandzsázol. Milyen kötelességtudat? Bennem semmilyen kötelességtudat nincs. Válla­ lom ezt, és mondtam is már neked. Nem munkál bennem semmilyen küldetéstudat. Hogy én fel­ emeljem ezt a majd megmondom micsodát, ami itt van körülöttem, és zümmög és nyerít meg öklendezik? Dehogyis... Csak vannak dolgok, ame­ lyeket méltányosnak tartok, vannak, amelyeket nem. Van, ami logikus, van, ami nem. Racionali­ tás. Ez a jó szó. Amit teszek, szerintem racionális. 129

Dehogy van bennem küldetéstudat. Te meg félsz. Kész. (Félsz. Gyáva vagy. Milyen sokszor megkaptam ezt. Sportriporter vagy, ilyen időkben? Glasznoszty, peresztrojka idején? Amikor felfordul a világ, a nagy Szovjetunió elengedi a gyarmatok kezét, amikor az ország felszabadul, te azt mondod: TatabányaNyíregyháza 1-0? Aztán egy-két év múlva, amikor elkezdődött a médiaháború... Hallom Bánó And­ rás dörgő hangját a folyosón: „Foglalj állást! Foglalj állást, nem érted?” Ki és ki között, András, kérde­ zem így utólag, akkor örültem, hogy makogtam va­ lamit. .. A Tyrannosaurus rex és a brontoszaurusz között? Évtizedes vitákban, évszázados háborúsá­ gokban rántsak fegyvert? Vagy csak hagyjam, el­ múlik? Vagy köpjek rá? Ahogyan Bornemisza Péter írta: „H a az szarral harcolsz, ha megbírod is, ha megbír is, szaros lészesz.” Vérezz el te is, vérezz el ebben a háborúban, mert ez a háború nagyon fon­ tos! Ahogy Dobó mondja az Egri csillagoléozn-. „Ez a vár most az ország!” Legyek hősi halott? Vagy minden hősiességet nélkülöző túlélő? Ez a harc már a végső? Vagy ez még csak a szele? És muszáj min­ dig harcolni? 1993-ban, amikor a médiaháború kiteljesedett, és Nahlik Gábor lett a Magyar Tele­ vízió vezetője [TEJFA, úgy hívták, Teljes Elnöki 130

Jogkörrel Felruházott Alelnök, akkor kellett volna összeroskadni a röhögéstől, de ki tudott akkoriban még mosolyogni is...], forrt a Szabadság tér, egy értekezleten lemondásra szólítottam fel a nagy TEJFA-t, sztrájkbizottságot alakítottunk, agitál­ tunk, harcoltunk, megvetettük a gyáván háttérbe húzódókat, aztán egyszer csak csend lett. És hirte­ len komikussá vált, ami addig heroikus volt, elfelej­ tett mindenki mindent, csak nekem maradt kese­ rű a szám íze. Kellett ez? Nem csináltam magamból véletlenül bohócot? ’96-ban, amikor Horn Gyula személyes közbenjárására megszüntették az Objek­ tív című politikai műsort, már újra félrehúzódtam. Az utolsó műsor végén a többiek még adásban, úgy, hogy a közönség lássa, kihordták a stúdióból a díszletet, istenem, milyen megható! Én meg ültem kint, és szégyelltem magam. Szégyelltem, hogy hagytuk megszűnni, szégyelltem, hogy volt, szé­ gyelltem, hogy kihordják a bútort, és azt is, hogy magam nem veszek részt ebben. Mindent szégyell­ tem. És így megy ez, azóta, is „Gyáva cigány, nem lehet ezzel semmit se kezdeni”, hogy újra az Egri csillagokat idézzem. Szóval akkor ez a mostani az igazi, a mindent eldöntő harc? És nekem megint ott kellene menetelnem, merre is? Mindegy. Előre! Kivel is? Mindegy, a szent célért! Az utolsó tölté­

131

nyig! Ahogy Tacitus írta: „Túléltük Nérót, Tiberiust és Caligulát, csak közben eltelt az életünk. Értem Vágót. Nem értem Vágót. Vagy igaza van, ahogy a többi bátornak is igaza volt? És mindez valóban csak önigazolás? Küzdeni kellene? Egy jobb Magyarországért? Vagy inkább: egy nekem jobban tetsző Magyarországért? Képte­ lenség dönteni. És persze más sem tud. Azért olyan nagy a csend.)

ÉLETVESZÉLYESEN FENYEGETNEK! NYUSZI VAGYOK

- Diskurálunk kicsit politikáról? - fogad néhány nap múlva az ajtóban, délelőtt van, barátaival biz­ tosan vívott már ma néhány hitvitát, de most én jövök, most velem fog... - Hát persze - mondom azért jöttem. - Érzi-e az iróniát, vagy nem érzi, nem derül ki, hellyel kí­ nál, kávéval, elvégre én lennék a politikai újságíró, ő meg a játékmester, a „kvízprofesszor”, örülnöm kellene, és... talán örülök is. - Nem akartalak megbántani legutóbb, érted kezdi, mintegy bűnbánóan - , azzal, hogy félsz, em­ lékszel. Amúgy meg bennem is megvan a félelem. Tudod, hogy a kurucok minden adatomat kitették az oldalukra. Mondtam. Hogy az írásaikban arra biztatnak, hogy gyújtsák fel a lakásomat. Hogy en­ gem likvidáljanak. Tudod... én belülről bezárom az autómat, amikor elindulok itthonról. Te bezá­ rod? És amikor megjövök, először leengedem a ga132

133

rázskaput, és csak azután oldom ki a zárat. Ezt tud­ tad? És azt tudtad... Várj, remélem, nem államti­ tok, mindenesetre elmondom, hogy a rendőrség kihallgatott a Kurucinfo ügyében. Leírom az internetes újság nevét. És ebben a könyvben. Jól teszem, vajon? - Tanúként hívtak be, mondtam nekik, hogy igazán nem szívesen diskurálok ezekről az embe­ rekről. Kiderült, arról kell beszélnem, mit jelent, mekkora kellemetlenséget, ha valakinek kiteszik az adatait az oldalra. Merthogy, mondták, nyomoz­ nak ügyészek és bírák ügyében. Na, ezen jól fel­ húztam magam. Mi az, hogy ügyészek? Bírák? És én? Az én ügyemben miért nem nyomoztak? Az ő biztonságuk fontos, az enyém nem? Kérdezték, hogy tettem-e feljelentést. Hát hogy tettem volna? Mondták, tegyek. Köszöntem szépen az ötletet. És a helyzet ennél sokkal aggasztóbb. Egy nagyon ked­ ves kihallgatótisztet kaptam, udvarias asszony volt. Úgyhogy elnézést kérek tőle azért, amit mondok, de honnan tudtam volna, hogy kinek a pártján áll? Hogy tagja-e a Jobbik-szimpatizáns Tettrekész szakszervezetnek, vagy nem? Amikor bemutatkoztunk, mindent tudott rólam. De én nem tudtam sem­ mit. Nem mondta el, hogy tagja-e a Tettrekésznek, vagy sem. És miért is mondta volna? De akkor meg én hogy legyek őszinte? Pedig egy rendőrrel mégis 134

csak őszintének kellene lenni, nem? így megy ez igazoltatáskor is. Régebben, ha megállított a rend­ őr, már mondta is, jaj, Vágó úr, hogy van, mikor lesz újra a tévében, és így tovább, és már mentem is. Ma már nincs ilyen. Persze lehet, hogy csak szak­ szerűbbek. De lehet, hogy a Tettrekész tagjai... Na, és akkor mit várjon el, mondjuk egy cigány. Nem­ rég jártam Horváth Aladárral Rakacán és Szendrőládon. Meséltem ezt? Arrafelé majdnem min­ denki cigány. Borzalmas hideg volt, kérdeztem, mivel fűtenek. Azt mondják, semmivel. Semmi­ vel? Semmivel. Hacsak nem lopunk fát. Ajjaj, mon­ dom, az igazán csúnya dolog... (Megjelenik előttem a képeslap. Vágó áll Rakaca határában, csontig hatoló hidegben, háta mö­ gött düledező, vályoggal tapasztott házak, lába alatt keményre fagyott a pár napja még cuppogó sár, körülötte állnak a cigányok. Most ez a díszlet, nem a Legyen Ön is milliomos!. A képen Vágó a fe­ jét rázza. Ajjaj, mondja. A cigányok lesik, el azért nem szégyellik magukat. Csak lopnak már, ha a másik eset a megfagyás! Vágó úr! Nem? Van vala­ mi költőiség a képben, meg reménytelenség is. Úgy is meséli.) ...fát azért már ne lopjanak, mondom nekik. Hanem? Kérdik. Nincs munka. Megfagyjunk? De nem könnyű a falopás sem, mert amikor tolják a 135

bringát, megjelenik a rendőr. Azt nem mondhatja, hogy lopott a fa, hogyan tudná bizonyítani? így aztán nem is mondja. Azt mondja, hogy kopott a gumi. Leesett a macskaszem. Nincs megfelelő álla­ potban a fék. Hopp, 15 ezer a büntetés. Vagy 20. Honnan vegyék? Jövünk haza Rakacáról, csörög a telefon. Akik Horváth Aladárnak hangosítottak, azok voltak. Hát nem megfogta őket éjjel a rendőr? És mivel a hátul ülők nem voltak bekötve, bevitték őket, és megbüntették 50 ezer forintra. Az nekik, azt mondják, kéthavi jövedelmük! Érted ezt? Mert én nem. - H a kidiskuráltuk magunkat politikáról, rátér­ nék a Legyen Ön is milliomosl-ra.—kezdem, hátha... - Nincs ellenedre? Nem tudom eldönteni, valódi volt-e, vagy csak a hírverés része, de egy időben szóba került, hogy lehetnek vagy lehetnének csalá­ sok a műsorban... -A z nem úgy volt. Említettem, hogy több szem­ pontból is coming outoltam a Playboyban. Tehát előálltam valamivel, amivel korábban nem. Ott esett szó erről és még sok egyébről. Például ott tet­ tem egy megjegyzést Fábryra is. Meg is lepődtem, milyen sokan olvassák, rengeteg visszajelzést kap­ tam. És erre a megjegyzésre csapott le a H eti Vá­ lasz... 136

- István, bocsánat, hogy emlékeztetlek, de a Le­ gyen Ön is milliomos.Lió\ kezdtünk beszélni... De sejtem, hogy megint nem fogunk. Kivárom. Rá­ érek. - Értem, értem. A fábrys történetet el se mond­ jam? Pedig érdekes. Jó. Akkor mondom. Illetve... Ne ebédeljünk inkább? Nyuszi nagyon finomat főzött. Kinyújtóztatom a lábam, amíg megkeresi a ház­ ban Nyuszit, látom, már nincs ott a virág, amit ko­ rábban hoztam, a szégyenfolt, felkészületlenségem vágott bizonyítéka. Az ebéd mellett megbeszéljük, hogy a barátai az én feleségemet is Nyuszinak hívják, és az ő története sem ma kezdődött. Még a Színművészeti Egyetemen késett el Vitray Tamás órájáról, ami főbenjáró bűn volt, Vitray egyetlen percet sem nézett el, szóval a feleségem megállt az ajtóban, nyakán kendővel, és azt mondta, „elné­ zést, beteg nyuszi vagyok”. A beteg lekopott, de a nyuszi megmaradt, bár ő nem Nyuszi, hanem Nyu­ szika, ami mégiscsak lényegi különbség. Az ebéd finom, mint mindig, és rettenetesen sok, mint mindig, így az öröm mellé lelkiismeret-furdalás társul, de miért legyen minden tökéletes... Vágó végez hamarabb, pedig kétszer annyit eszik, elmagyarázom neki, hogy ha lassabban enne, to­ vább tartana, kevesebbel is jóllakna, ezt tudomá­ 137

nyosan is kimutattam, tapasztalati úton, maga­ mon. Értem, mondja Vágó, szarok rá. És hátratol­ ja a széket. Folytatjuk? — Igen, de mielőtt a M illiomos helyett elkezdesz Fábryról beszélni, még mondd el, miért lett Nyuszi a feleséged. - J ó . Amikor udvaroltam neki, azt mondta, hogy vagy fél 8 előtt vagy 8 után találkozhatunk, ugyan­ is ő fél 8-tól 8-ig híradót néz. Tulajdonképpen ekkor döntöttem el, hogy feleségül veszem. Én egy híradót néző nőt akartam feleségül venni. Persze nagyon szerelmes is voltam. Amíg nézte a híradót, én a könyvespolcán nézegettem, hogy milyen köny­ vei vannak. Erre megkérdezte: „Mit nézel, Nyu­ szi?” Minden elsötétedett körülöttem. Azt éreztem, most vagy elfutok innen, és soha többet nem talál­ kozom ezzel a nővel, vagy igába hajtom a fejemet, és akkor rendben, legyen Nyuszi. Maradtam. És maradt a Nyuszi is. Én is „nyuszizom” őt, néha ő is engem.

138

FÁBRY LEGYŐZÖTT, D E CSALT

- Szóval Fábry. Ezt elmondom, aztán főzök egy kávét, rendben? (Meg ne kérdezd, meg ne kérdezd, szurkolok magamban, de - lehet, hogy megérzi - nem szól semmit a feketéről és a zöldről. Viszont rágyújt egy újabb cigire. Ha csak a tizedét szívom én, passzív dohányosként, egyszálnyi már akkor is bent van ma a tüdőmben, és nem most vagyok itt először. És nem is utoljára. De hát mégsem szólhatok rá, a saját lakásában...) A sokat emlegetett Playboy-interjúban tettem egy negatív megjegyzést Fábryra. Erre csapott le a H eti Válasz, hogy vitassuk meg a dolgot náluk. Nem volt pofám nemet mondani. Nem indult jól. A D é­ rynében beszéltük meg a találkozót, ami tudvale­ vőleg Fábry producerének, Kovács Kristófnak az étterme. De hát persze ezzel semmi baj, jó kis hely. Utána azt találták ki, hogy - mivel nem pont ez 139

lenne azért a szakmánk —mindketten vigyünk ma­ gunkkal segítséget. Aki majd tudja, amit mi nem. Hát én magammal vittem Gréczy Zsoltot. Megér­ kezem, jön Fábry is, egyedül. Hogy neki nem kell. Rendben, mondom, és megkértem Gréczyt, hogy maradjon a háttérben. És ebből lett aztán a triumfálás, hogy én nem mertem egyedül menni. Hogy magammal vittem „Gyurcsány fegyverhordozó­ ját” . Mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem Fábry. Nem lehet vele vitatkozni. Jön a „rab madarazással” meg a „köztörvényes Ferenc testvérrel” . .. Mire az egyik rágalmát cáfolod, válaszában azonnal jön a következő, és ezzel folyamatosan defenzívában vagy! Fábry verbális zsenialitását a H eti Válasz vé­ gig szó szerint idézi, az én töprengősebb, racioná­ lisabb érvelésemet viszont csak zanzásítva írja le. Nem nekem volt előnyös a pálya... —M ost úgy beszélsz, mintha abban a vitában alulmaradtál volna... - Ez is történt. Senki nem volt vele elégedett. Mindenki azt mondta, hogy rosszul szerepeltem. Ez van. Sajnálom. A H eti Válaszhoz kötődik még egy kellemetlen emlékem. Valami konferencián beszélgettem Tóta W. Árpáddal, az Index újságírójával. Odalép vala­ ki, Tóta mondja, ismerkedjetek meg, nyújtom a kezem, Vágó István, Dévényi István a H eti Válasz 140

munkatársa. Jaj, mondom viccesen, elhúzom a ke­ zem, és beletörlöm a nadrágomba. Most ez jó vicc, nem jó vicc... —Nem jó vicc. Szerintem. Már ha vicc. - Rendben, lehet róla vitatkozni. Fél év múlva Dévényi ír egy publicisztikát, hogy ezekkel nem lehet szóba állni, nem lehet vitatkozni, ezekkel nincs párbeszéd, és leírja az esetet, úgy, ahogy tör­ tént. Na, most ezzel több baj is van. Az első: ez egy magántalálkozás volt, egy magánbeszélgetés. A má­ sik: én vicceltem. Nem volt komoly. Miért is lett volna, nem is ismertem ezt az embert! De jó, meg­ sértettem. Akkor írja azt! De ne írja, hogy nincs párbeszéd. Én tudod, mit csináltam volna ellenke­ ző esetben? Megkérdezem, mi baja velem. Mi baja a Heti Válasszal? Nem hogy fél év múlva cikket írok... Mindegy már. Ez is mindegy. Tudod, volt idő, amikor úgy éreztem, nem lehet nem beállni a frontvonalba. Ott kell lenni, harcolni kell. Képe­ ken szerepelek, amint az első sorban viszem a mo­ linót a Lánchídon. Úgy éreztem, ez a dolgom. És most, amikor tényleg tenni kéne, foglyul ejtett az apátia. Úgy érzem néha, most már harcoljon más. Én már harcoltam eleget. Én már nem megyek az utcára többet. Befejeztem. Beláttam, hogy felesle­ ges. Semmi értelme. Egyék meg, amit főztek. És a

141

cigányoknak sem fogom megbocsátani, hogy egyet­ len szavazatot se adtak... - Ezt nem értem. Milyen cigányok? Milyen sza­ vazat? - Elmesélem. Van még időd? Szóval Horváth Aladár a választáson Molnár Oszkár körzetében indult. Ez az a Molnár Oszkár, aki azt állítja, hogy a cigányasszonyok gumikalapáccsal ütik a hasukat, hogy nyomorék gyereket szüljenek, így jussanak több segélyhez. Ezt hallottad, nem? Na, ellene szállt ringbe Horváth Aladár, a cigány vezető, ő t is ismered? Szóval, megkért, hogy menjek el vele Rakacára és a már említett Szendrőládra. Nem kis fej­ törést okozott, de ha van tiszta helyzet, ajtó-ablak, ez az, nem? Hát elmentem. Rakacán mindenki ci­ gány, Szendrőládon is vagy 80 százalék. Elmondom, hogy állt fel a trupp: Horváth Ala­ dár és családja, akik fantasztikusan zenélnek és éne­ kelnek. Más zenészek, maga Horváth és én. Te tud­ tad, hogy Horváth Aladár énekel? Én sem tudtam. Nagyon jól, méghozzá. Szóval ott voltunk, beszél­ tünk velük, jól elvoltunk. Tudod hány szavazatot kapott ezek után? A két településen? Egyet se. Ér­ ted? Egyet se. Ez nagyon rosszulesett. Tudod, kire szavaztak? A Fideszre meg a Jobbikra. A Jobbikra azért, mert foglalkozik a cigányokkal. Nem vicce­ lek. Ezért. Mert foglalkozik a cigányokkal. 142

- De nyilván nem általában haragszol a cigá­ nyokra. .. Azokra az emberekre haragszol, nem? - Persze, persze. Meg nem is haragszom, csak el­ keserít. Egyetlen szavazat se... Rendben, gondol­ tam, ha nem látják, mi a teendő, majd meglátják később... - Vegyem ezt bejelentésnek? Felhagysz a nagy nyilvánosság előtti politizálással? - Veheted. Nem is nagyon van kivel. Kinek. Kire... - Vagyis a szerep, amit vállaltál, a feladat, amit végeztél... értelmetlen volt? - Szemét vagy. Szemét. De nagy csönd lett! Mélyen beleszív a cigarettá­ ba, megrázza a kérdés, vagy csak előad, még mindig nem tudom biztosan. Mindenesetre várunk. Én ráérek. Most megkérdi majd, kérek-e kávét... De nem. - Figyelj - mondja, és elnyomja a kétszázadik cigit - , folytassuk holnap. Rendben? Ezt most vé­ giggondolom. Mert ez az a kérdés, amit még ma­ gamnak se mertem feltenni. Rendben? Holnap? Feleséged jól van? Rég láttam ... Végül is ezért jó beszélgetni. Diskurálni, ahogy Vágó mondaná. Az öregedés is ezért jó. Bruck Gá­ bortól, az ismert marketingszakembertől hallot­ 143

tam erről először. Azt mondja Bruck, a fiatalsággal az a baj, hogy egyetlen őszinte pillanata sincsen. Amiről azt mondják, kamaszkori egyenesség, az valójában a kamaszkori ösztrogén-túltermelés in­ spirálta színjáték. Mert mit csinál a kamasz? Kiad­ ja magát - valaminek. Lényegében bárminek, ami valamilyen módon szemben áll a családi és iskolai környezetével. Hippinek. Csövesnek. Jampecnak. Emósnak. Azt mondják, a tizenévesek undokak.

gyék rólad: égig érsz. Erre jó egy eredményes dis­ kurzus is. Tükröt tart. Ez volna a célja, valójában. Nem úgy, mint Bánk és Tiborc párbeszéde, ahol mindkettő mondja a magáét, meg sem hallva, mit akar a másik. Talán ezért küldött el Vágó. Ha igaz...

Persze. Ha nem a korosztályos társaik közt vannak. Mert a haverokkal röhögnek, mulatnak, isznak, eszükbe se jut a világfájdalom. Valójában a kamasz­ kor az élet legőszintétlenebb pillanata, szerep, megjátszás, hazudozás. Emlékszem, valahányszor egy lány megfogta a karomat, megfeszítettem a bicep­ szemet. H a vérnyomást mért a sportorvos, a jobb karomat nyújtottam, mert izmosabbnak hittem a balnál. Mindig többnek akartam látszani, mint a valóság, mindig másnak, mint amilyen vagyok. Voltam. Ahogy múlik az idő, lassan megszabadu­ lunk ettől a tehertől, megszeretjük valódi magun­ kat, vagy nem, mindenesetre elfogadjuk. Elviseljük legalábbis. Vagyis az öregedés a teher nélküli bol­ dogság, vágyak és lehetőségek találkozása, persze nem úgy, hogy nagyobbak a lehetőségek, hanem hogy elmúlnak a teljesíthetetlen vágyak. Már nem akarsz az égig érni, és azt sem akarod, hogy higy144

145

ÉRTELM ETLEN VOLT M INDEN!

És másnap, ahogy mindig, az ajtóban vár. - Szevasz - mondja - , igen! Kéne tudnom, mi igen, de inkább befelé igyek­ szem az esőről, rendben, gondolom, igen, de ha csak centikkel beljebb menne, nem áznék pacallá. Vágó néz. Vár valamit. Elismerést? Hogy igen. Lesz, ami lesz, legjobb az őszinteség. (Elvégre nem vagyunk kamaszok. De nem ám!) - Mi igen? - kérdem, miközben csöpög rólam a víz az előszobaszőnyegre. - Levegyem a cipőmet? - Értelmetlen volt. Igen. És ne vedd le. Gyere be. Kérsz kávét? Naná, kávét mindig, sőt mindjárt rágyújtasz az első cigarettára is. - Feketét - mondom jó erőset. Rám néz, mint aki nem emlékszik, kérdezte-e, de aztán nem szól, viszont folytatja. - Szóval szemét kérdés volt, de kisütöttem a 147

választ. Értelmetlen volt. Azt is elmondom, miért. A magyarság zsigerileg jobboldali. így aztán való­ jában nem szerencsés, ha baloldali kormányzás van. Sosem volt szerencsés. A magyarok többsége antiliberális. Ez a maréknyiság, a megtiportság, a kettévágottság vagy sokká vágottság kifejlesztett az itt élő emberekben valamilyen védekezést. Az ér­ zést, hogy valamitől mindig védenem kell magam. És ezt erősíti ez a furcsa, különös nyelv, amit beszé­ lünk, és amit nem beszél senki más. Tudod például a barbár szó etimológiáját? Eredetét? Bröbröbrö hangokból származik, abból, hogy valaki értelmet­ lenül beszél. (Hosszú nyelvészeti fejtegetés következik, ma­ gam nyelvészvégzettségű is vagyok, de valamikor az ötödik percben elveszítem a fonalat, Was bedeutet? - kérdezi, már a teutonoknál tart, ha most kiugranék a McDonalds’ba, valószínűleg észre se venné, és talán már visszajutna a 19. századba, mire lenyelném a sajtburgert. De nem ugróm, Nyuszi biztosan főzött valami finomat. Nem hagynám ki. Addig alkalmazom rendkívüli tehetségemet, a nyi­ tott szemmel alvást.) - Tehát a teuton, a deutsch, a deutlich, tehát minden, ami szép, ami világos, ami magyaráz, az vagyok én. Mindenki, aki meg engem nem ért, az a barbár, mert barr-barr, így beszél. Magyarán a 148

meg nem értés jelensége önmagában is ellenséges­ kedést szül, és védekezésre szólít. Tudtál követni? - Cö! Mi az, hogy - mondom, és nem kell ha­ zudnom, mert a hosszú úton kihagytam ugyan egy­ két megállót, de a végállomásra már együtt érke­ zünk, vagyis értem, amit mond! - Rendben —folytatja. —Szerintem nekünk, ma­ gyaroknak van egy ilyen komplexusunk, hogy állandóan védekeznünk kell, mert állandóan tá­ madnak. Kívül is, belül is. Belül az idegen szívűek. A xenofóbia, a gyanakvás az idegenek iránt, a jobboldaliság egyik alappillére. És mindebből adódik a misztikus történelembe révedés is. - És ezt korábban másképpen láttad? - Nem. Harminc éve így látom. - Akkor miért most érzed, hogy vége? Hogy nem menetelsz többé az utcán? Hogy most már har­ coljon más? Hogy értelmetlen volt? - Mert olyan frusztrációk értek, mint ez a rakacai volt. - És ha most újra kezdhetnéd, de ezzel a tudás­ sal? Megtennéd újra? - Meg. Mert nagyon szép volt. Igen. Biztosan újra végigcsinálnám. Nem sajnálom, egyáltalán, hiába volt értelmetlen. így alakult, kudarc lett, bu­ kás. Jó nagy bukás. - És mit buktál el? 149

- A hitemet, drága barátom. Líraian hangzik? De igaz. A hitemet. És most beszéljünk másról. Úgyis kíváncsi voltál, csaltunk-e a Legyen Ön is milliomosí-ban. - Miért, csaltatok? - Nem. Illetve...

D EH O G Y CSALTUNK A M ILLIOM OSBAN! ILLETV E...

A Legyen Ön is milliomos! a televíziózás történetének egyik legnagyobb sikere. Az egész világon végig­ söpört a mánia, aztán lassan elemelkedett önma­ gától, és mutatott egyéni arcot, mindenhol, min­ den egyes országban, minden egyes televízióban. Több volt, mint tévéműsor, messze több. Nem véletlen, hogy a Gettómilliomos című filmben egy egész országot, egy egész kultúrát írtak le vele. És nem véletlen az sem, hogy a film Oscar-díjat ka­ pott. Hiszen nem csak film volt, korszellemet mu­ tatott be, egy korszakot, egy világrendet. És egy vi­ lágtrendet. Mindez persze aligha lehetett szándéka a játék fejlesztőinek, nyilván nem is volt, de a M il­ liomos kinőtt a kezeik közül, kinőtt a tévé keretei közül. Ennek a világsikernek lett részese Vágó, és nem kis részt kért a sikerből. A jog tulajdonosai többször elmondták, őt álmodták erre a szerepre, ő volt a legjobb. így aztán valamelyest azonosult is a 150

151

műsorral, minden szempontból. A diadallal is, a kétségekkel is. Erről akarom faggatni, persze in­ kább a kétségekről, hiszen a sikert ismerjük. Lát­ tuk. Használom a többször bevált módszert: először mesélek én. És fussunk neki jó messziről. Hiszen nem kevesebbet akarok megtudni, mint hogy voltak-e más szempontjai valaha a köztiszteletnek örvendő, őszülő „Kvízprofesszornak”, mint a tiszta játék, a „győzzön a jobb” elve. Torzítottak-e úgy, ahogyan a Gettómilliomofoan, keresztezték-e valaha kereskedelmi érdekek a tiszta játék egyenes útját. Magyarán: azt mondd meg, Pista, csaltatok-e! - Ezer és ezer kérdést kaptam már a híradós mun­ kámmal kapcsolatban - kezdem határozottan - , de arra mindenki kíváncsi, vajon milyen szempon­ tok szerint szerkesztettük a híreket. Úgy értem, voltak-e sanda szempontok. A televízió kereskedel­ mi érdekei, például. - És voltak? - kérdez vissza, mintha nem tudná. Persze nem kizárt, hogy tényleg nem tudja. Tapasz­ talatom szerint a televíziókban úgy néznek a hír­ adósokra, mint fanatikusokra és lunátikusokra, persze nem kizárt, hogy csak rám néztek így... Té­ vésekre, akiknek szempontjai nehezen érthetők, már a szavaik is nehezen érthetők. Szerencsém volt. Közel tízévnyi kereskedelmi híradózás alatt alig 152

találtam szemben magam a cég érdekeivel. A pil­ lanatnyi érdekeivel sokszor, de a hosszú távúakkal soha. A rend a következő. Ha egy esemény bemutatása súlyosan sértheti egy cég érdekeit, és ez a cég a tele­ vízió reklámozói közé tartozik, az ügyről tájékoz­ tatni kell az arra kijelölt embert. Ez az ember a TV2-ben például éveken át Várdy Zoltán, az akko­ ri kereskedelmi igazgató volt. (Később egy ideig vezérigazgató is volt.) Szervusz, Zoltán, mondom a telefonban, ez történt, így fogunk eljárni. Köszö­ nöm, hogy szóltál, mondta minden esetben Várdy, ez újságírói kérdés, legyetek, ahogy máskor is, kor­ rektek. Ennyiből állt. Persze tudtam én, hogy ki kicsoda, és mi micsoda, nyilván befolyásolt olykor, miért mondanám, hogy nem, és ezt nevezhetjük akár öncenzúrának is, de effektíve hazudni nem kellett. Ezt azóta számtalanszor elmeséltem, de nem hiszi el senki. Senki. (Utólag visszaolvasva a paszszust nem teljesen nyugodt a lelkiismeretem. En­ nél azért árnyaltabb a kép. Valamikor majd szem­ be kell néznem vele...) -

Mert el van ez az egész szúrva - veszi át Vágó

a szót. - Mert a kereskedelmi tévék, bár azt hittük, így lesz, nem testesítik meg a szabadságot. Soha nem hittem volna, hogy kimondom valaha ezt a szót, de nem a szabadság, hanem bizonyos esetek­ 153

ben a szabadosság, más esetekben a szabadság hiá­ nya jellemzi őket. Elmagyarázom. Egy kereskedel­ mi tévé célja, hogy pénzt keressen. Más szempont­ jai nincsenek. És úgy keres pénzt, ahogy lehet. Ez rendben is van így, ez volna a kapitalizmus. Hiszen a dél-afrikai szafarin lábát lógató részvényest nem nyugtatja meg, hogy azért ment le a részvény ára, mert a televízió magas nézettségű szórakoztató mű­ sor helyett alacsony nézettségű kulturális műsort mutatott be. —Egy ismert televíziós szokta mesélni a történe­ tet, hogy évekkel ezelőtt jelentkezett egy ötlettel, egy kulturális magazin ötletével egy kereskedelmi televíziónál, azonban azt a választ kapta (írásban!), hogy köszönik, de nem foglalkoznak kultúrával. És azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy évekkel ezelőtt, mert ma már senki sem kísérletez­ ne ilyen ötletekkel... - Úgy van - mondja Vágó mert, és éppen ezt kezdtem el mondani, egy ilyen tévé annyit enged meg magának, amennyit megengednek neki. Ha a törvények, jogszabályok vagy éppen a szerződés nem tiltja, hogy fogatlan cigányok verekedjenek a Mónika-show-bán minden délután, akkor fogatlan cigányok fognak verekedni minden délután. Nyil­ ván egy tévé önmagát is szabályozza, hiszen hosszú távú érdekei is vannak, de nem lehet mindent erre 154

bízni. Látjuk. Ugyanakkor meg korlátozzák a sza­ badságukat a kereskedelmi érdekek... (Itt volnánk. Akkor most lecsapok. Ugye, hogy csaltatok a Milliomosban? Eszembe jut az egyik sporttelevízió riportere, amint egy 18 éves focistá­ nak, aki élete első gólját lőtte, azt találja mondani, hogy látni valóan mentálisan sikerült nagyon jól felkészülnie a meccsre... Előttem a fiú arca, patta­ násos tinédzser, fülig ér a szája, áll szemben a ka­ merával, mosolya lassan az arcára fagy, ráírva villo­ gó nagy betűkkel a kérdés: MI A BÁNAT VAN? Hogyan sikerült felkészülni? Aztán jön a válasz, nagyon köszönöm, és jól jött a labda, és onnan könnyű dolgom volt, meg hogy a Pityu bá is meg­ mondta. Nem szúrnám így el, hátha elmondja a nagyszerű kérdéseim nélkül is, úgyhogy hallgatok. De nem jön be.) - Most mit hallgatsz? Mit akarsz hallani? - kér­ dez vissza. Lebuktam csúnyán, igaza van, minek is a fondor­ lat, beszélgessünk őszintén. Aztán majd lesz valami. - Arra vagyok kíváncsi, mondta-e neked valaki is, valaha is, hogy ne úgy csináld, ahogy csinálnád, légy figyelemmel a kereskedelmi érdekekre. - Igen —hangzik a válasz. Erre kár volt így ráké­ szülni, de azért valamit visszavesz a négy betű ere­ jéből - tangenciálisan. 155

—Tangenciálisan. - Érintőlegesen. Igen. —Kérdezem úgy, ahogy érdekel. Előfordult-e, hogy valaki azt kérte tőled, hogy nyerjen ez vagy az a muki? Ezért vagy azért. - Nem. Ilyen nem volt soha. —Előfordult-e, hogy szóltak, jó lenne, ha valaki már nyerne végre? Vagy, hogy most inkább úgy csináld, hogy ne nyerjen senki. - Erre nem fogok se igent, se nemet mondani. Beszéltünk már arról az interjúról, amit évekkel ezelőtt a Playboynak adtam. Ugye? Beszéltünk. Hogy az volt az én nagy coming outom. Életem fontos mérföldköve. Ebben az interjúban beszél­ tem arról, hogyan viszonyultam bizonyos embertí­ pusokhoz. Mert persze viszonyultam, ezzel nincs mit tenni, legfeljebb elhallgathatom. De én nem hallgattam el. Es ez lehetőséget adott az ellensé­ geimnek, hogy mocskoljanak. Hogy én segítettem az izgalmas, szórakoztató versenyzőket, mert azok hozták a pénzt, hátráltattam viszont azokat, akik kicsit unalmasabbak voltak, mert akkor a műsor is unalmas lesz tőlük. Az tény, hogy érdekem volt jó műsort csinálni, de akinek adtam némi segítséget, attól vissza is vciicin a végén: legtöbbször vissza­ esett arra a szintre, ahol elkezdtem neki segíteni. De addig csináltunk egy jó műsort. Ezt sokan, fő­ 156

lég az ellenségek, úgy fordították le, hogy csaltam. Holott egy műveltségi vetélkedőben nem lehet csal­ ni. Hiszen tudja, vagy nem tudja. Azt persze meg­ tehetem, hogy ha rosszul válaszol, figyelmeztetem, hogy ne siesse el. Ez csalás? - megáll, gondolkodik, aztán úgy dönt, újabb cigit szívunk el. - Nem tu­ dom. Talán segítség. Talán érdemtelen segítség. El­ ismerem. Ezt elismerem. Arra pedig, amit kérdez­ tél, nem válaszolok. - Dehogynem - böffen ki belőlem, rám néz, ar­ cán apró grimasz, ez most csata, de nem velem küzd, hanem magával. —Rendben. Megpróbálok, valahogyan... Nem vagyok gyártásvezető, igaz? így aztán nem tudha­ tom, kalkuláltak-e egy átlagnyereménnyel. Vagyis be volt-e állítva egy összeg a költségvetésben, ki­ töltve egy rubrika, ennyi van nyereményre, több nincs. Érted? Ezt én nem tudhatom. Persze sejthe­ tem, hogy igen... Hiszen valamivel számolni kell. Ugyanakkor van a műsornak egy dinamikája. Az nem lehet, hogy heteken át ne legyen erős játékos. Az sem jó, ha többen is eljutnak a végéig, egymás után. Azt kimondhatom, hogy nekem soha, senki nem mondta, hogy fogjam vissza magam. Azt vi­ szont, hogy nem erő szerint, tudás, képesség sze­ rint válogattak olykor versenyzőket, nem tudha­ tom. Ezt nem tudhatom... 157

Csak sejted, igaz? - Sejtem. De nem tudhatom. Annál is inkább, mert a játék előtt soha nem voltam hajlandó talál­ kozni a versenyzőkkel. Vagyis mindenkivel akkor találkoztam először, amikor beült a székbe. És több­ nyire utoljára is. - Az a fajta csalás tehát, amit a Gettómilliomos bemutat, lehetetlen? Ott a reklámszünetben szót vált egymással a műsorvezető és a játékos. - Ez tényleg lehetetlen. Ráadásul a magyar néző a világ leggyanakvóbb nézője. - Az nem baj... - Dehogynem. Baj. Baj, mert illúzióktól fosztja meg magát. Ok nélkül. Megfigyelted? H a ebben az országban valaki üzletet köt, arra azt mondják, mutyi. Ha kineveznek valakit: korrupció. H a valaki nyer egy játékban, nyilván visszaoszt a pénzből. Ezt hiszik az emberek, ezt is mondják. Ne mondd, hogy nem! Ha valaki nem nyer, megbuktatták. Fel sem merül, hogy nem tudta. Dehogy! Kiszúrtak vele! Tehát azt, amit ott megcsináltak, Magyaror­ szágon nem lehet megcsinálni. Ugye a filmben a „kolléga” feltette a kérdést, de a választ nem jelölte be a fiú, hanem reklám következett. Nálunk ilyet nem lehetne. Itt mindenki arra gondolna, hogy a reklám alatt történik valami. Jó vagy rossz, segítek vagy félrevezetek, de valami biztosan történik. 158

Összebeszélés, mutyi, valami. Nem jó ez, hidd el, nem jó. Annyi mindenről lemaradunk, annyi min­ denből kimaradunk az állandó gyanakvás m iatt... (Valóban. Ezt hívják kelet-európai paranoiának. Amikor azt hiszed, üldöznek. És tényleg.) - Érdekes, amit mondasz. Nekem mindig az volt a gyanúm, hogy ezeket a híreket valójában ti talál­ tátok ki. Csalsz, nem csalsz, tévedtél, nem tévedtél, éveken át tele volt vele a sajtó. Ami persze a műsor­ nak jó, hiszen beszélnek róla, érdekessé, konfliktu­ sossá teszi. Mint ahogyan a hollywoodi sztárok, akik néha sminkeletlen, elhanyagolt állapotban mutatják meg magukat álpaparazzo képeken, hogy érdekesebbé váljanak. Akkor itt nem erről van szó... —Nézd, azt nem állítom, hogy a nézettségnek ártott volna egy cikk, amelyik az én tévedésemről szólt, de nekem ártott. Azt nem mondom, hogy napokig nem aludtam egy ilyen után, de megviselt. Haragudtam. A munkatársaimra is, de legfőkép­ pen magamra. Mondok egy példát, ahol tényleg csak magamat hibáztathattam. Az volt a kérdés, kinek a stadionja a Bernabeu. Tudod? - Persze. A Reál Madridé. —Tudod. A lány is tudta. Tudod, ki nem tudta? Én. Mondja, Reál Madrid. Hohó, csóválom a fe­ jem, biztos ebben? Valójában fogalmam sem volt, 159

de a Bernabeu nem tűnt spanyolos névnek, inkább katalánnak. Az „új” például katalánul „nou”. - Az a Barcelona stadionja. - Hogyan? - Az a Barcelona stadionja. A Nou Camp. - Va­ lamit jobban tudtam Vágónál! Még ha csak egy stadion nevét is! Ezt a pillanatot jegyezzük meg! Úgysem lesz több ilyen... - A Barcelonáé. Rendben. Ez meg a Reál Mad­ ridé, amiről én teljes erőből beszélem le a verseny­ zőt. De nem hagyta magát, jól van, mondom, a te pénzed, jelöld meg. Megjelölte, igaza volt, én meg szédültem le a székről. Ilyenekre aztán később azt mondták, rosszindulatú voltam, pedig csak tudat­ lan. Voltak ilyenek. - Te nem is láttad a kérdéseket előtte? Nem is készültél fel? - Persze hogy nem! Nem tudtad? Soha! Elmon­ dom a legcsodálatosabb melléfogásomat. Az volt a kérdés, hogyan halt meg Gavrilo Princip. Tudod, ki volt Gavrilo Princip? Aki meglőtte Szarajevóban Ferenc Ferdinándot. Emiatt tört ki elvben az első világháború. A lehetséges válaszok: kivégezték, ön­ gyilkos lett, elvitte a tüdőbaj, vagy a börtönben agyonütötte egy társa. Ezt kérdeztük, de a játékos nem tudta, persze. Én meg nyomom a tüdőbaj felé, kérdezem, mit gondol, milyen lehetett a börtön­ 160

ben a fűtés, ilyenek. Meg is jelöli a tüdőbajt, el is találja, megy is tovább. Csakhogy kapunk egy le­ velet, leírja a néző, hogy a marhája (itt hosszan, na­ gyon hosszan szidja Gavrilo Principet) valójában csontbetegségben halt meg, mert a kérdésíró (itt részletesen beszél a kérdésíró édesanyjáról, minden tisztelet nélkül) csak azt látta, hogy tbc. És ezt vál­ toztatta tüdőbajjá, de van csonttuberkulózis is, vagyis a pasas tüdeje teljesen egészséges volt, ami­ kor meghalt, én meg nem tudom megemészteni az ügyet, azóta sem. Hogy a k ... anyját az ilyen hü­ lyének. Komolyan aggódom Vágó egészségéért, egyre jobban belelovalja magát, ha most itt lenne az a kérdésíró... De szerencsére nincs itt, így lassan megnyugszik, eloltja a cigarettát, és még mindig dühösen megkérdezi, kérek-e kávét. A konyhában is füstölög, én meg azon gondolkodom, honnan ez a fanatizmus, mi tartja ébren benne a tüzet? Nem mindegy most már? Nem mindegy sok év, lassan egy évtized után, hogy Gavrilo Princip vagy nem Gavrilo Princip? Hogy csontbetegség vagy tüdő­ baj? De persze tudom, hogy nem. Mert ez szenve­ dély, szenvedélyes vágy a hibátlanság iránt. A töké­ letesség iránt. Vágó valóban szenvedélyesen szereti, amit csinál, szenvedélyesen szereti a televíziót. Én nem. Nem ismerem ezt a szenvedélyt. 161

- Sok ilyen élményed van? - Sok. Egy is sok. - Mégis, mennyi? Ezer? - Dehogy. Pár tucat. Rengeteg. Persze nem lehet minden kérdés pontos. Ezerből egy nyilván nem stimmel. Akkor sem, ha húszán átnézik. És nem nézik át húszán. És ezek a hibák nemcsak engem meg a munkatársaimat viselték meg, hanem a fő­ nökeinket is. Nem értették, miért vannak tévedé­ sek a műsorban... De mondok egy másik példát. Tudod, hol halt meg Lenin? Emlékszel a postásra? Egy pillanatra elveszítem a fonalat, Lenint illene tudnom, a postást talán nem, vagy a postást igen és Lenint nem? Hogy melyikkel van a baj, nem lát­ hatja, a zavaromat viszont érzékeli, tudod, a postás, mondja, a legnagyobb sztárom, aki vissza is jött játszani. Hát persze, a postás, vigyorgok, és tényleg emlékszem, hiszen olvastam róla eleget... - Na, pont ővele történt. Megkérdeztük, hol halt meg Lenin. Na, hol halt meg? Helyes válasznak megadtuk, hogy Nyizsnyij Novgorod. Hiszen mind­ annyian tudjuk, hogy Gorkijban halt meg, igaz? - Hát nem épp mindannyian - vetem közbe, mintha a populációnak nem ahhoz a döntő több­ ségéhez tartoznék, amelyiknek valójában fogalma sincs, hol halt meg Lenin. Inkább cinkosságot mu­ tatok, istenem, elfajzott világ, pedig harmincöt 162

éve, hogy ennek a kérdésnek utoljára foglalkoztat­ nia kellett volna. - Na, akkor most mondom mindenkinek, hogy Gorkijban halt meg. Az ma és 1932 előtt is Nyizs­ nyij Novgorod. Na, és most figyelj! Mégsem Gor­ kijban halt meg, vagyis nem Nyizsnyij Novgorodban, hanem... Na, hol? Hol halt meg Lenin? Valódi hatásszü­ netet tart, mint ítélethirdetés előtt a bíróságon. Semmi kétség, nem viccel. Tényleg fontos neki... - ...hanem Gorkiban! Érted? Gorkiban és nem Gorkijban. A Moszkva melletti Gorkiban, tehát a főváros egyik külső kerületében! Vagyis Lenin Moszkvában halt meg! Ügy kiabál, mintha most tudta volna meg, hogy egyáltalán meghalt, újra elönt az aggodalom, a fele­ ségére gondolok, örülök, hogy nem látja ilyen álla­ potban a férjét, biztosan megrémülne, aztán eszem­ be jut, mi van, ha nem most először ilyen, ha nem most először meséli ezt az esetet. Ami - lássuk be nem kizárt. -Tényleg - szólalok meg bátortalanul - , mintha tanultuk volna. - Mit tanultatok? Most m it... tanultatok? Szinte mordul rám, ahogy kérdi, elgondolko­ dom: nem lehet, hogy ezért az egész Gorki-dologért engem hibáztat? Méltatlanság volna, igazán... 163

De nem. Talán senkit nem hibáztat, csak magát. És itt meg kell állnunk, kedves Olvasó. Mert; tu­ dom, amit mesélek, alig-alig érzékelhető a valóság részeként. Most mégis döntened kell, hiszel-e hű­ séges történetmondódnak, vagy a sarokba hajítod a kötetet, és felkiáltasz: eh, bolondnak néznek ezek engem. Mert miközben emlékezik, Vágó valóban elveszíti józanságát, olyan arcát mutatja, amilyet, kedves Olvasó, kedves Néző, nem láttál soha. Én sem láttam soha. Átéli a pillanatot, amikor rájött, hogy Gorki és nem Gorkij, és ő azt mondta, Gor­ kij, számára ez Mohács, Világos, Bern és Irapuato együttvéve, maga a bukás, maga a fájdalom, ször­ nyűséges emlék, megbocsáthatatlan cselekedet. És valóban az. Nincs a viselkedésében semmi megjátszás. Kínozza az emlék, kétségtelen. Friderikusz Sándor egyszer azt nyilatkozta Vágó Istvánról (fel­ tehetően meg akarta sérteni), hogy nem több, mint cipőfelsőrész-készítő iparos. Rendben, gondolom, akkor én az ő cipőiben szeretnék járni. Eszembe jut a nagy sportriporter-generáció egyik tagja, az évek óta halott Knézy Jenő. Nem is ő, ha­ nem a papírjai. Kötegnyi jegyzettel érkezett min­ den meccsre, azokra is, melyekről ötven másod­ perces tudósítást készített csak, olykor a másnapi összefoglalóba. Több színnel kihúzva, ábrákkal, nevekkel, rajzokkal. A Zalaegerszeg—Pápa magyar 164

kupamérkőzésre készített jegyzetei úgy néztek ki, mintha a paksi atomerőmű teljes tervrajzával érke­ zett volna a riporteri állásba. Aztán eszembe jut egy híradós kolléga, aki két év nagy súlyú tapasztalatá­ val a háta mögött már könyvet írt a szakma rejtel­ meiről, majd egy találkozásunk alkalmával, miután röviden beszélgetett velem önmagáról, mondatai­ mat hallva a legkomolyabb arccal és némi hitetlen­ séggel megkérdezte: - Te komolyan azt gondolod, hogy nekem van még mit tanulnom? - Nem válaszoltam. —Nem gondolom komolyan. Szóval vannak még Öreg Szakik. Akik megta­ nulták, aztán csinálták egy életen át. Jól, rosszul — csinálták. Vannak még. De egyre kevesebben. (Újraolvasom, valószínűleg elkapott a lendület, hiszen rólunk is ezt mondták, amikor mi voltunk kezdők. Tiszteletlennek, felkészületlennek tartot­ tak bennünket az idősebbek, hiányzik belőlünk az alázat, ezt hallottam folyton. És hát persze ők is ezt hallgatták, amikor ők voltak fiatalok. Nyilván. Egyre romlana a világ? Vagy csak megöregszünk, lassan? Vágó az Öreg Szaki? Most volt éretlen kez­ dő. És akkor most mi az igazság? Amit az imént leírtam, vagy amit most írok? Ha egyszer rájövök, leírom majd azt is. Addig csókolok mindenkit.)

165

-A zt meséltem, hogy játékosom volt Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere? Persze akkor már nem és még nem volt polgármester. Nem meséltem, tudom én, bár sokszor elmondhattam volna... Pontosan nulla forinttal távozott. Valamit nagyon elszúrt. Az önkormányzati választások eléggé mocs­ kos kampányában ezt mások bizonyára felhasz­ nálták volna, de én természetesen inkább hallgat­ tam, mert ezt kikürtölni ízléstelen lett volna. Hát most itt van. Elmondtam. Tudod, mi bántott iga­ zán? Ha azt mondták, hogy a diplomásokat segí­ tem. Egyszer volt egy játékosom, úgy hívták, Csóka János. Cigány fiú volt, és nagyon értelmes, életcél­ jának tekintette, hogy segítsen a cigányságon. Na, hát őt, bevallom, segítettem. - Az nem csalás? - Döntsd el. Az volt a kérdés, ki írta a Német requiemet. Brahms írta, de ő érezhetően Bach felé hajlott. És akkor azt mondtam neki, szó szerint: csócsálja még egy kicsit a címet. Szerinted miért mondtam? - Mert Bach idejében még nem volt Ném et­ ország? - Bravó. Pontosan. Sok? - Nekem elég lenne. - Neki is elég volt. Csaltam? Ennyit lehet segí­ teni. Ha nem veszi a lapot, elengedem a kezét. így 166

csináltam én. így csináltam. 2000. február 29-én volt a Milliomos első adása. Megjegyezhető dátum, nem? Egyébként —elgondolkodik, kezében tenyér­ nyi fehér készüléket forgat —ez egy érdekes törté­ net. De majd legközelebb elmesélem. - Csaltam viszont Vitray érdekében - folytatja. - Ez abban a műsorban volt, ami miatt nem ál­ lunk szóba Rózsával, tudod. A játékmesteres kü­ lönkiadásban. Vitray, aki nagyon művelt ember, szántotta a kérdéseket. Aztán jött egy, amiről fo­ galma sem volt. Meg akart állni. Én persze szeret­ tem volna, ha továbbmegy, mert jó műsort csinált, és elkezdtem neki segíteni. De Vitray oda se fi­ gyelt, meg se hallotta, amit mondok, mert nyilván azt gondolta, valamiféle bosszút akarok állni, és szándékosan félrevezetem. A végén már szinte le­ térdeltem előtte. Mondtam neki, Tamás, ezt ki­ vágjuk az adásból, könyörgöm, jelöld meg a „B”-t, mert az a jó válasz. Hát végül be is jelölte. Nagyon nehéz volt vele. Ugye, ez egy jótékonysági adás volt, ahol mindenki a nyereménye felét felajánlot­ ta. Ezt a rendszert egyébként én találtam ki, azaz­ hogy nem a teljes összeget ajánlják fel, mert akkor nem veszik komolyan a játékot. Ezt mindenki megértette. Erre Vitray, miután megnyerte a pénzt, belemondta a kamerába, hogy ő az egész pénzt fel­ ajánlja jótékony célra. Mondom, álljunk le! Elma167

gyaráztam, hogy ha ezt teszi, akkor ezzel minden­ ki más, visszamenőleg és előre is, szar embernek fog tűnni. És ha mindenképpen oda akarja adni jótékony célra a teljes összeget, akkor legalább ne mondja bele a kamerába. Meggyőztem, így ez ki­ maradt az adásból. - Egy órán belül kétszer meggyőzted Vitrayt? - Igen. - Hát, ezt nem sokan mondhatják el magukról. - Mennem kell. Eljössz velem? A Pallas Páholy­ ba. Tudom, neked túl liberális hely. De azért egy­ szer eljöhetnél. Tudod, mi ez? - kérdi a kezében tartott készülékre mutatva. - Ebből tanulok kí­ naiul. Nézd meg. Olyan, mint egy tankönyv. Ráil­ leszted a ceruzát a papírra, és kimondja a kifejezést. Nem tudok rájönni, hogyan. Hihetetlen, nem? És miért tanulsz Te kínaiul, kérdezném, de nem kérdezem. Ennyit már értek Vágóból. Nélküle is tudom a választ. Mert még nem tud. Ezért.

168

ÍTÉLET KÖRE

SZÖRNYŰEK A BULVÁR TÖRVÉNYEI

- Ambivalens a viszonyod a bulvárral. Ügy értem, a bulvársajtóval. Mintha nagyon utálnád. Miköz­ ben nagyon is használod. — Nem én használom, hanem ők használnak en­ gem - sóhajt nagyot Vágó, mintha nem ez lenne a kedvenc témája. Minthogy nem is ez. - Egyébként pedig nem utálom. De mondok neked egy példát. Emlékszel a Csisztu-ügyre? Persze. Te emlékszel. Annak idején volt egy pasija, egy sportlövő. Egyik intim együttlétükről felvétel készült, és ezt a fel­ vételt valaki nyilvánosságra hozta. Ingyen oszto­ gatták a Nagykörúton. Rettenetes. Persze a bulvár azonnal megjelent, nem túl szemérmesen, de nem is igazán szemérmetlenül. Végül Csisztu Zsuzsa azt mondta, nem ő van a filmen. És itt jön a bulvár, itt jön a M ai Nap című újság és annak főszerkesztője, Pallagi Ferenc. Mert Pallagi, ezt nekem később el­ mesélte, úgy gondolta: ha egyszer Csisztu szerint 171

nem ő van a képeken, miért ne mutassa be őket? Úgyhogy bemutatta. Másnap ott virított Csisztu csupaszon a M ai Nap címoldalán. Szerintem ez rettenetes. Ez egyszerűen rettenetes. Ilyet nem le­ het tenni egy emberrel, aki nem követett el sem­ mit. Nemhogy bűnt, hibát sem. Készült róla egy felvétel? Na és. Valaki közzétette? Tehet róla? - Nekem is mesélte ezt Pallagi - vetem közbe, de nem teljes köztünk az egyetértés - , én is sajnál­ tam Csisztut, de van abban valami, amit Pallagi mond. Mert ha akkor Csisztu kiáll, és azt mondja: ne tegyék ezt velem, ez borzalmas, nagyon kérem, ne mutassák be ezeket a képeket! Szerinted mi tör­ tént volna? Nem könyörülnek meg rajta? - Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, mi történt így. És, újra mondom, ez rettenetes. - Ismered Csisztut? - Kevéssé. Úgy értem, talán kétszer, ha beszél­ tünk. De sokat hallottam róia. Rózsa Gyuri mesélt. —Figyeltem, céloz-e valamire, megjelenik-e valami mosolyféle a szája szegletében, de nem jelenik meg, rám bízza, mit gondolok. En meg az olvasóra. Tudod, ők egy időben nagyon jó viszonyban vol­ tak. - Na, most? Egy jel? Egy jel se. - És Gyuri an­ nak idején nagyon dicsérte. De mást nem tudok. Csak sajnálom őt. Bár, furcsamód, mintha elfelej­

172

tettek volna neki. Ha akkor megkérdezel, azt tip­ peltem volna, hogy pokol lesz az élete. De nem. Úgy tűnik, ez után is van élet...

173

H O N FO G LA LÓ AZ ÉN M OH ÁCSOM !

Legközelebb is az ajtóban vár, persze könnyű dol­ ga van - mindig percre pontosan érkezem. - Jársz már egy ideje hozzám, gondoltam, most mái megkérdezem - vakarja a tejét - , hogy csiná­ lod, hogy mindig percre pontosan csöngetsz. Soha egy perccel hamarabD, soha egy perccel később. Ebben a forgalomban... - Egyszerű - válaszolom, és táskámat a megszoivütt mozdulattal a rotel melle engedem. - Hama­ rabb jövök, és várok kocsiban. Ha mondjuk tízre beszéljük meg, fél tízkor biztosan befordulok az U lv d v lb c li

- No de, ha itt vag^, miéi i nem csöngetsz be fei tízkor? - Hiszen tízre beaz-cliü*. meg, nem igazi - válacvr>lom, amire persze nincs mii. mmiJaui, bólint, a bólintásban némi elismerés... Persze nem kell tuú»»ia, liugy mmúig, minaen175

hova hamarabb érkezem, tüntetően nem váratok senkit, ha mégis, órákig ideges vagyok miatta. Van, akit megtisztel, van, akit szórakoztat, van, akit fe­ szélyez a kínos pontosság. Nem érdekel. Nem má­ sok miatt csinálom, hanem magam miatt. - Emlékszel, hol hagytuk abba? - kérdezi. Emlékszem, persze, elég szépen felkonferálta, mint egy teleregény vége, olyan volt, fel is csigázott vele. - Naná - mondom a Milliomos első adásánál. - Igen. Illetve nem. Fél évvel az első adás után megkeresett Árpa Attila, aki akkor még az RTLnél dolgozott, fontos helyeken tűnt fel, és úgy lát­ szott, hogy fontos az is, amit mond. Szóval augusz­ tusban jött, hogy szerinte hamarosan kifárad a Milliomos - de szerencsére ráhúztunk pár évet... Szóval jött, hogy a Milliomos utáni időkre találjunk ki valami játékot. Tetszett az ötlet, el is rendeztük, kitaláltuk, bemutattuk a főnököknek, mindenki­ nek tetszett, de műsorra nem tűzték, mert, ugye, a Milliomos nem bukott meg. Hanem néhány hó­ nappal később szól valaki, kérdezi, láttam-e az új játékomat az interneten. Nem, nem láttam. Hát nézd meg, mondja. Elállt a lélegzetem. A játékot úgy hívják, Honfoglaló, és most volt velük a máso­ dik perem azóta. Illetve most volt a perem második

- Ellopták a játékodat? - Vagy ugyanakkor ugyanaz valaki másnak is eszébe jutott, minden egyes elemével, részletével. Egy mosodai vállalkozónak. Mindenesetre fur­ csa. .. - És beperelted őket? - ö k pereltek be engem. Mert elmondtam a gyanúmat a Népszabadságnak. Rágalmazás miatt 700 ezer forintot nekem kellene fizetnem. Nekem. Érted? Pedig olyasmi ez, mint amikor valaki felis­ merni véli rég nem látott, másra nem nagyon ha­ sonlító autóját. Nem állítja, hogy az lopta el, aki épp vezeti, de hogy korábban az övé volt, azt igen. A bíróság szerint viszont ez egy pont ugyanolyan autó volt, mint az enyém, de mégse az enyém volt... - Mi bosszant jobban? Hogy más csinálta meg a játékot az interneten, vagy hogy fizetned kell? - Legjobban a bíróság ítélete bosszant. Igazság­ talannak tartom. Senki se vitatta ugyanis, hogy a két játék szinte azonos, de például nem vették fi­ gyelembe, hogy az én játékom nyilvános bemuta­ tója hónapokkal korábban volt, mint a Honfoglaló megjelenése az interneten, és azon a bemutatón elég sokan voltak jelen...

tárgyalása. 176

177

AZ ÚJSÁGÍRÓ T ISZ T ESSÉG E

— ...egyébként meg te is megkaphatod. —A tera­ szon ülünk, ki tudja, hányadik alkalommal, Judit elénk teszi az ételt, majd eltűnik, eszünk ketten, szépen csendben. Én lassan, keveset, ő gyorsan... eleget. Vágó kezében megáll a kanál. - Te is ugyan­ annak a cool belpolitikai újságírásnak vagy a kép­ viselője, amelynek Vitray. Hűvös - egy korty leves - és távolságtartó - még egy korty. Leteszi a kana­ lat, és felemeli a hangját. - De egy belpolitikai új­ ságíró ne legyen hűvös. Ne legyen távolságtartó. Legyen szenvedélyes! - Azt kéred számon rajtam, hogy nem vagyok indulatos? - Azt. Hát nem érted? Te meg a többi cool, vé­ gignéztétek, ami itt az elmúlt húsz évben történt. És soha nem fordult fel a gyomrotok? Vagy csak nem mertétek bevallani, hogy felfordult? Te ma­ gad mondtad nekem egyszer, hogy soha senki ké179

pébe nem vágtad: Uram! Ön hazudik! Márpedig ennyi év alatt hány hazugságot hallottál? Hogy so­ ha senkinek nem mondtad: Az ön álláspontja nem civilizált emberé! Holott találkoztál ilyennel! Ne mondd, hogy nem ... —Egyszer megtettem... - Tudom. Tudom. Kern Andrással. Amikor csú­ nyán beszélt Friderikuszról. Emlékszem. De ne haragudj, az nem lehet, hogy a Kern mellől felpat­ tanok, amikor nagy indulatában mond egy rossz mondatot, más mellől meg - aki esetleg nem is in­ dulatból, hanem meggyőződésből vagy éppen ci­ nizmusból beszél - nem pattanok fel. Csak nem azért, mert Kerntől nem félek, attól a másiktól meg igen? Miért? Für Lajos mellől miért nem pattantál fel? Vagy hogy hívják. Felpattantál? —Nem. - Akkor szégyelld magad. És ne mondd, hogy nem lehet másképpen csinálni. Mert lehet. És meg is próbáltad, láttam, vezettél úgy beszélgetéseket, hogy közben éreztem, kikacsintasz rám, de ne gon­

—Érdekes, amit mondasz. Hiszen az emberek soha nem azt kifogásolják, ha semmi nem látszik az arcodon, mindig azt, ha valami látszik. Ritkán ért az a vád, hogy túlságosan pártatlan vagyok, többször, hogy erre-arra pártos... Bár, őszintén szólva, ez se sokszor. És ez mutathat valamit. Lehet, hogy igazad van. Hogy több kockázatot kellett vol­ na vállalni. Nem tudom. Én azt hiszem, ez az or­ szág így gondolkodik. A tévés közvetítsen, ne ma­ gyarázzon. - Na, ezt nem kellett volna mondanod. Mert ha így gondolkodik - amiben amúgy egyáltalán nem vagyok biztos - , akkor arról te is tehetsz. Mert te is alakítottad, és ilyenné alakítottad. És ez nekem egyáltalán nem tetszik. Tessék felállni az asztalra, indulatoskodni, kiabálni. Úgyhogy ez nem jó érv. Keressél jobbat. Vagy mondd, hogy nekem van iga­ zam. Nekem az is jó. Kérsz még levest? Finom, mi? Mindjárt szólok a feleségemnek. Nyusziiii!

dold, hogy ezt a kikacsintást olyan sokan észreve­ szik. Olyan intelligensen csináltad, hogy meghall­ ja, akinek van füle hozzá. De ne hidd, hogy az embereknek van fülük az ilyesmihez. Az emberek azt hallják meg, amit akarnak. És amit nem akar­ nak, azt nem hallják meg. És nem látják meg. 180 181

BALÓT EGYIK OLDAL SEM FO GADJA EL

- Van valakiről jó véleményed a mi szakmánkban? - Jó nincs. De rossz van. Nem, csak vicceltem. Kálmán Olga, például, ő hűvös is, indulatos is. Pont jó. Vagy nem véletlenül ajánlottam Junior Príma díjra a fiatal Veiszer Alindát, örülök, hogy meg is kapta. És mondjak egy meglepőt? Tehetsé­ gesnek tartom a Hír T V Célpontjának néhány mun­ katársát, akik a tényfeltáró újságírást jól művelik. Az más kérdés, hogy következetesen egy irányba kutakodnak még ma is, amikor a valamikori nagy­ vadak már nem számítanak jelentős trófeáknak... - Baió György? - Baló? Hát, ő érdekes. Sokat tett azért, hogy így alakuljon a pályám. Három vagy négy éve televí­ zióztam, amikor azt éreztem, elég. Már nem a tévé­ ből, hanem a játékokból. Bekopogtam Balóhoz, aki akkor valami főnök volt. Belpolitikai vagy kül­ politikai? Az Chrudinák volt... Mindegy, nem tu183

dóm. Valami főnök. Mondtam neki, szívesen csi­ nálnék valami mást. Valami komolyabbat. Nem volt ellenére, csak azt kérte, hagyjak ki egy évet, annyi idő alatt a nézők elfelejtik nekem a játékokat. Lehet, hogy igaza volt, sosem derül ki. Nem hagy­ tam ki az évet, és nem lettem politikai riporter. Ilyen Baló. Egy férfi, aki nem éppen egy filmsztár, már ami a külsejét illeti, kicsit beszédhibás is, il­ letve nem. Nagyon beszédhibás, kicsit modoros... valójában rendkívül m odoros... És mennyire el tudta fogadtatni magát a nézőkkel! Egészen addig a pillanatig, míg a közönség nincs végérvényesen és visszavonhatatlanul kettéosztva. Mert a végletes megosztottság következménye az, hogy Balót sem az egyik, sem a másik oldal nem fogadja el. - Te sem? - Nézd, mindaddig, amíg nem következett be a megosztottság, Baló volt a közszolgálati riporter etalonja. Okosnak tartották, szellemesnek, ráter­ mettnek, minden jónak, amit el lehet mondani. Ma már a baloldaliak, liberálisok, konzervatívok háromszögében senki sem gondolja róla ezeket. A szélsőjobb meg végképp nem. Én így látom. Baló nem etalon többé. - Voltaképpen mi a baj vele? - Megmondom. Hogy nem tudjuk, melyik ol­ dalon áll. Ez a baj vele. 184

(Micsoda kifordított gondolat! Az a baj egy poli­ tikai újságíróval, hogy nem tudjuk, melyik oldalon áll! Ha „oldalon” pártot értünk, ez a mondat való­ ban abszurd. Nem mondhatja be minden interjú­ ban, hogy amúgy a Fideszre szavazok, de most azt akarom megkérdezni, hogy... Vagy: én korábban az SZDSZ-re szavaztam, de az LMP-re nem aka­ rok, így valójában nincs pártom, de amint feltűnik valamilyen liberális kezdemény, én támogatom majd őket, és azt a kellő időben be is mondom min­ den interjúban. A helyzet komikus, nyilván nem is erre gondol Vágó. Inkább arra az esetre, amikor egy újságíróról nem világosan tudható a világlátá­ sa. Ez hitelességprobléma. Magyarországon az a hiteles, akiről nem tudható, melyek az alapeszmé­ nyei, hogyan szemléli a világot, a szabadság a leg­ fontosabb kategória számára, a szolidaritás, esetleg a hagyományok, vagy mindez valamilyen arány­ ban keveredik. Holott világlátása minden ember­ nek van. Vagyis aki úgy tesz, mintha neki nem len­ ne, hazudik. És ettől lesz hiteles? Aki nyíltan beszél a világhoz való viszonyáról, támadások áldozata lesz, párthoz sorolják, ha a párt csillaga emelkedik, emelkedik az övé is, ha zuhan, vele zuhan ő is. Párt­ ember lesz, hiteltelen, végső soron hazug. Aki tehát nem fél igazat mondani, hazug embernek fog fel­ tűnni. Aki gyáva, sunnyog, megbújik, ahogy meg­ 185

fogalmazzák: „középen áll”, az igaz marad, hiteles. De hát hogyan maradhatna valaki folyton közé­ pen? Változó térben, változó szereplőkkel csak ak­ kor lehetséges, ha örökösen a környezetet figyeli, és saját gondolataitól függetlenül folytonosan to­ porog. Lép egyet balra, kettőt jobbra, hármat elő­ re, aztán vissza, csak azért, hogy mindig középen legyen. Vagyis az álláspontját nem az igazság alap­ ján alakítja ki, hanem a szereplők véleménye alap­ ján. Bármi legyen is az a vélemény. Erről beszél Vágó. És igaza van!)

V EREBESN EK SOKAN N EM HISZNEK. N EM IS KÖ NNYŰ

Gondolkodom, de Vágó közben már másról be­ szél. Verebesről. Verebes Istvánról. - Ugyanez a baj Verebessel is. (Úgy tudom, kifejezetten jóban vannak, koráb­ ban mesélte, hogy István nemegyszer aludt náluk, a Napkelte előtt, az átmulatott éjszaka után, pár órát a kanapén. Aztán ment műsort vezetni, hajnalban. Frissen, kipihenten, felkészülten, nyilván. Mindezt tisztelettel és szeretettel mesélte Vágó, de egy do­ log a barátság, egy másik a vélemény. És most a vé­ leményét mondja. Történetesen a barátjáról. Aki­ nek, azt mondja, sokkal tartozik.) - Elég nyílt vagyok veled, nem? Ha így kezdi, csak az következhet, hogy valamit miért nem mond el. És az következik. - Nem? Mondd, ha nem! Ugye. Ezt mégsem fo­ gom elmesélni. A lényeg, hogy a feleségemhez van köze, meg hozzám.

186

187

- ö is, mint H avas... - Dehogy, dehogy! Ellenkezőleg. Tudod, min­ den házasságban vannak mélypontok. Az enyém­ ben is voltak. És amikor baj volt velem, Nyusziban Verebes tartotta a lelket. Volt, hogy Nyíregyházá­ ról, ahol a színházat igazgatta, csak miatta feluta­ zott Budapestre, lelket öntött belé, majd vissza­ vitte az autó. És ha megölsz, akkor sem mondok többet. Úgyhogy vissza Verebeshez. N o s... Most mit nézel? Róla fogok beszélni, igen, róla! ö azt gondolja, különleges lesz attól, ha mindenki —és ez a lényeg: mindenki! - véleményével szembe­ megy. Persze csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy amikor beleköt valakibe, általában igaza is van. De ez most nem fontos. Annyira. Csakhogy azért nehéz elfogadni, amit mond, függetlenül at­ tól, hogy igaza van, vagy nincs, mert voltaképp nem tudjuk pontosan, ki az a Verebes. Csak azt,

pe, amit végül is magára erőltet? Nem tudom. Én inkább úgy látom, ezt ő így is gondolja. De mind­ egy is. Minthogy nem tudjuk, miről mit gondol igazából, úgy járt, mint Baló. Mindenki gyanak­ vással fogadja, amit mond. Bevallom, én is. Miköz­ ben rajongok érte mint barátért, kevesen tudnak úgy indulatba hozni, mint ő. Vele élmény a néha dühös szóváltás, csak utána még napokig gondol­ kodom, igaza volt-e, nem sértettem-e meg. Ahogy most is ettől tartok...

hogy ki nem. - Nem arról van szó, hogy valójában tudjuk, ki ő, mit akar, mit lát helyesnek, és mit nem, csak ép­ pen a tévében nem akarja elmondani? - Lehetne így! De nem így van. Eléggé ismerem őt, biztosan jobban, mint az átlagnéző vagy akár te. És azt látom, hogy őszinte. Amit mond, valóban így is gondolja. Azt a sok mindent - egyszerre. Hogy ez csak szerep, az abszurd pártatlanság szere­ 188

189

+HAVAS? JAJ.

- Azon túl, hogy megkörnyékezte a feleségem? Azon túl, hogy rendszeresen mocskol írásban, szó­ ban, nyilvánosan, baráti körben? Biztos, hogy elfo­ gulatlan ítésze lehetek? De hát miért is akarnék elfogulatlan ítésze lenni? Elfogult ítésze vagyok! Egyszer már elmondtam róla, hogy 6 az intellek­ tuális újságírás árulója! Havas, ugye, maga az el­ lentmondás. Miközben egész életében liberális körökhöz akart tartozni... mit, akart tartozni... folyton velük barátkozott!, miközben kirúgták a Rádióból a többi liberálissal együtt 93-ban!, mi­ közben a jobboldal egyetlen percre sem fogadja el, aközben folyamatosan hirdeti, hogy ő jobboldali. Köldökig kigombolja az ingét, hogy mindenki lás­ sa: vallási jelképet hord a nyakában. És most szán­ dékosan nem mondtam keresztet, mert nem arról van szó, hogy kereszt vagy Dávid-csillag vagy bár­ mi más, hanem hogy mutatja, és kérkedik vele. És 191

nem győzi hangsúlyozni, hogy ott volt Lakite­ leken, ami igaz, csakhogy tudósítóként volt ott, a liberális 168 óra küldte oda, talán más nem ért rá. Az ugye, nem mindegy, hogy játszottam a vb-döntőn, vagy néztem a vb-döntőt. Hát ő nézte. Hány­ szor hallottuk, hogy nagy MDF-es, meg hogy nem tehet róla, kedvelte Antall Józsefi N a most, lehet MDF-es. És hogy van az, hogy egy jobboldali el­ megy a Horn-kormányba? Ott volt ő valamilyen államtitkár, nem?

szöm, nem emlékszem, ki nyert, de ő lett az utol­ só, ez biztos. Láttam, ahogy ökölbe szorul az arca. Valóban azt hitte magáról, és most is azt hiszi, hogy szeretik. Ez igazán jellemző rá.

- Én elhiszem, hogy csak naivitásból... - Persze. Én is elhiszem. De az emberek ezt mind tudják róla. És mivé áll össze? Szerinted? Az embe­ rek nem fogadják el. Egyszerűen csak nem fogad­ ják el. Kell még valamit mondanom róla? Nagyon unom ... De ezt még elmesélem azért. H át most már mondhatom, hogy évtizedekkel ezelőtt Horvát Jancsi csinált valami éjszakai műsort a rádió­ ban, talán a Kossuthon. És oda meghívta Havast meg engem. Akkoriban így jártunk egymáshoz körbe. Havas azt az ötletet adta elő, de még zene alatt, hogy hirdessünk népszerűségi versenyt kö­ zöttünk. Tehát telefonáljanak a hallgatók, hogy hármunk közül kit szeretnek legjobban. Figyel­ meztettem Havast, ne csináljuk, nem fog nyerni! Nem tudtam, ki lesz a győztes, de abban biztos voltam, hogy nem ő. De csak erősködött. Eskü­ 192

193

FRID ERIKU SZT KIDOBTAM VOLNA

- De van olyan ember is, aki az egyik oldal számára tökéletesen elfogadható. Ez Friderikusz Sándor. Szerintem róla kellene könyvet írni lassan, nem neki, saját magáról. Az ő pályája... rendkívül ér­ dekes! Friderikusz Sándor az első és az utolsó való­ di sztár Magyarországon. Tudatosan építette fel ezt külsőségekben, stílusban és emberi kapcsolatok­ ban. Sztársága miatt nagyon sok mindent meg is lehetett bocsátani neki, például hogy végletesen beszédhibás. Annak idején a Magyar Televízióban létrejött egy úgynevezett Nyelvi Bizottság. Ennek én is tagja voltam, és aki nem tudott szépen és tisz­ tán beszélni, azt nem engedtük képernyőre. Nos, Friderikusz addigra már képernyőn volt, így nem került a bizottság elé. Ha odakerült volna, nem ment volna át a rostán. Kiszuperáltuk volna. És milyen rossz döntés lett volna! Erről jut eszembe, évekkel később aTV2-nél megjelent valami német 195

1

szakember, aki beszédtechnikával meg „styling-gal foglalkozott. Nem tudott magyarul, mégis neki kellett megítélnie, hogy mennyire vagyunk alkal­ masak arra, hogy képernyőn szerepeljünk. Elé kel­ lett lépnünk, és beszélni néhány mondatot magya­ rul. Először én mentem, köszöntöttem a kedves nézőket. Azt mondta, rendben. Utánam követke­ zett Lagzi Lajcsi. Bejön a rá jellemző, kicsit dülön­ gélő lépteivel a majdnem kétmázsás ember, ránéz a német, hát nem kap levegőt. „Hát ez így nem kép­ ernyőképes”, mondta zavartan. Akkor szólaltam meg, hogy képzelje, ma ő a legnagyobb sztár Ma­ gyarországon. Ekkor széttárta a kezét a szakember, és azt mondta: „Rendben, az más.” Szóval semmi­ lyen szabály nem számít, ha valaki sikeres. És Laj­ csiért úgy rajongtak a nézők, ahogy volt... - Egyszer megkérdeztem a feleségemet - vetem közbe, kihasználva, hogy Vágó beleszív a cigaret­ tájába - , mitől tud Lajcsi ennyire sikeres lenni. Azt mondta, attól, hogy nem akar soványnak látszani. - És mennyire igaza volt! Amint elkezdett fogy­ ni, tűnni kezdett a bája. De Friderikuszról beszél­ tünk. Volt egy nagyon kellemetlen korszaka. Egy időben olyan volt, mint most Havas. Azzal keltett feltűnést, hogy mindenkinek beszólt valamit. De elképesztő tehetsége van ahhoz, hogy a legnagyobb összeveszések, sértődések után is új lapot tud nyit­ 196

ni. Ezért is érdekes, ahogyan megváltozott a viszo­ nya a jelenlegi miniszterelnökkel. Ugye, tudjuk, hogy Orbán barátja volt. M ég inkább Orbánné barátja. Emlékszem, sorban állt dedikálásért, ami­ kor megjelent Orbán könyve. Láttam a fotót. Azért emlékszem ilyen élesen, mert én is álltam sorba, Gyurcsány könyvéért. Az út, amelyet megtett Or­ bán társaságától a legélesebb és legtehetségesebb ostorozójáig, na, az nagyon érdekes. És tudod, mi­ től? Hogy még egy ilyen embert is sikerült elmar­ niuk maguk mellől. Nem „még egy ilyen” . Egy ILYEN embert! Okos, értelmes, átlátja a dolgokat, önálló, autonóm gondolkodó, és így ellökik ma­ guktól! De mindegy. Friderikusz éppen arra példa, hogy aki az egyik oldal számára elfogadható, az végül is valamilyen módon mindkét oldal számára elfogadható. Egyébként, bármilyen furcsa, vala­ mennyire Fábry is erre példa.

197

FÁBRY, A JO BBO LD A L VEZÉRLŐ CSILLAGA

- Fábry a jobboldal számára maga a zászló. Vezér­ lő csillag. Annak ellenére, hogy az általa állítólag képviselt konzervatív értékeket minden mondatá­ val seggbe rúgja. És mégis, ő szabja meg a jobbol­ dal, a konzervatív main stream, tehát fő vonal stílusát, hangvételét. Ez pedig annyira alpári és agresszív, hogy ebben a közhangulatban azoknak is tetszik, akik ezt a stílust általában, más esetekben elutasítják. Sose felejtem el, még a békében történt - béke alatt azt az időszakot értem, amikor a mé­ diában dolgozók kollégák voltak, és nem harcos­ társak vagy ellenfelek-, egyszer együtt hakniztunk, a Favágók, meg ő. Győrben voltunk, valami orvos­ kongresszuson. Fábry elkezdte a számát, én röhög­ tem, mert alpári, de nagyon szórakoztató volt a stí­ lusa, és az igazat megvallva én is olykor elég alpári módon beszélek, úgyhogy ez egyáltalán nem za­ vart. Egyszer csak látom, hogy az orvosok egy része 199

tüntetően hátat fordít neki. Nem volt az ilyesmi akkoriban szokás, tudod, nálunk, ha egy premieren csak öt percig tapsolnak, az jelenti a bukást, szóval meglepő volt. És egyre többen. Esküszöm, a szmokingos orvosok és orvosfeleségek fele már háttal ült a szám közepén. Én meg csak röhögtem tovább. Emlékszem egyikük felháborodott, felbőszült ar­ cára. .. Kíváncsi vagyok, ott csápol-e most a politi­ záló Fábrynak, az első sorban... Szerintem igen.

M EGTAGADOM AZ EGÉSZET!

Vágó vegyészmérnöknek tanult, azzá is lett, csak tényeket hisz el, tény pedig az, amit kétségbevonhatatlanul be lehet bizonyítani. Meggyőződésem, hogy a magyar nyelv ügyében babonák áldozatává vált annak idején, rossz irányba indult, és rossz irányba terelte a nézőit. Az Álljunk meg egy szóra! maga volt a televíziós abszurdum. Két ember jönmegy, és arról beszélget, hogy mit hogyan kell he­ lyesen mondani. Lebeszél bizonyos kifejezésekről, másokra rábeszél. Mindezt ultraortodox módon, kárt okozva. Nem hittem volna, hogy valaha el­ mondhatom ezt Vágónak, örülök, hogy most meg­ tehettem. De a reakcióra nem számítottam. H át ez ennél kissé bonyolultabb - kezdi - , beszéljünk erről? Szerintem egyébként igen, mert az a műsor sokakat érdekelt, és ma is sokan emlé­ keznek rá. Ami igazán furcsa. Hiszen minden volt, csak nem tévéműsor. 200

201

- Annál több volt - vetem közbe, egyre jobban belelovalva magam tévedés televíziós szempont­ ból, tévedés társadalmi szempontból, nyelvműve­ lési szempontból. Amúgy meg mi az, hogy nyelvművelés? Minek a nyelvet művelni? Műveli az saját magát, ha hagyják. És egyáltalán, milyen dolog az, hogy két ember a televízióban megmondja, mit és hogyan csináljak. A televízió egyszerűen nem erre való... - Jó, jó - csitít Vágó - , elmondhatom? Ez még azokban az időkben történt, amikor kitaláltunk egy műsort, és megvalósítottuk. Beszéltünk már erről, volt valami bája ennek az időszaknak. Akkor volt nekem az ötletem, hogy csináljunk nyelvmű­ velő műsort. A nyolcvanas évek közepén. Aztán Grétsy Lászlóval végiggyalogoltuk a rendszervál­ tást. Tíz éven át járkáltunk. Hatalmas munka volt, hatalmas teljesítmény. Akár büszke is lehetnék rá. Ha nem tagadnám meg az egészet, úgy, ahogy van. Rájöttem ugyanis, hogy egy nyelvet valóban nem kell védeni. Egy nyelv sohasem beteg. És egy anya­ nyelvet beszélő ember soha nem mondhatja meg egy másik, ugyancsak anyanyelvét beszélő ember­ nek, mi a helyes. Egyetértek. Akkoriban beléptem az Anyanyelvápolók Szövetségébe. De nagyon gyorsan ki is léptem belőle. És nem nyelvi okok

202

miatt, hanem mert —sok tisztességes szakember, közéleti személyiség mellett - magyarkodók, bot­ csinálta nyelvészek, legendákat gyártó puristák gyűjtőhelyét is láttam meg benne. Nehéz lenne ne­ kem például a jobbikos Novák Előddel egy szövet­ ségben lenni, de szerintem neki is... - Ez valami ezotéria szerinted? Amit annyira gyűlölsz és üldözöl? - Jó, ez jó! Igen! Legyen ezotéria! De amikor az emberek egyik csoportja elítéli az emberek másik csoportját, mert nem úgy beszélnek, ahogyan ők, az már több mint ezotéria. Az elviselhetetlen. Ezer következtetés levonható abból, ki hogyan beszél. Például hogy tetszik, vagy nem. De azt állítani, hogy az enyém a jó megoldás, tiéd a rossz? Hon­ nan a felhatalmazás? Nekik? Vagy akár nekem? A másik a nyelvrokonítás. A sumerológia. Egész rend­ szerek épülnek ezekre a marhaságokra. Találsz egy szót, ami hasonló két nyelvben. Vagy tízet! Hurrá, akkor nyelvrokonok vagyunk! Ezekkel és nem azokkal. A Jobbik rászólt az Akadémiára, hogy ne foglalkozzon a finnugor rokonsággal! Hallottál már ilyet? Politikát csinálni a nyelvészetből? A leg­ sötétebb sztálini időkben fordult elő ilyesmi, ak­ kor! (Megérkeztünk, Vágó újra elkapta a fonalat. In­

203

dulatos vita nem lesz, mert egyetértünk, de indu­ lat akad, épp elég.) Egy politikus azt mondja a tudósokra, hogy hülyeségeket beszélnek. Megáll az ész! (őszintén szólva, soha nem láttam bizonyított­ nak a nyelvészek többsége által bizonyítottnak vélt finnugor nyelvrokonságot. Néhány száz visszave­ zethető szótő erős érv, de nem kétségeket kizáró bizonyíték. Ez azonban nem változtat azon, hogy lelkes és amatőr nyelvészek politikai ügyet csinál­ nak a nyelvészeti kérdésből. Fogalmaik szerint nem nyelvi ügyről van ugyanis szó, hanem a magyar nép eredetéről, régmúltjáról. Amit fényesnek, ural­ kodónak, terjeszkedőnek, leigázónak - felsőbb­ rendűnek akarnak látni. Ehhez keresnek érveket, sumer örökséggel, japán rokonsággal, és hasonló illúziókkal. Valódi bizonyítékaik nincsenek, leg­ főbb támaszuk a közép-európai emberben rejlő bi­ zonytalanság és gyanakvás minden hivatalos em­ berrel, hivatalos állítással szemben. Nem úgy van, csak mert az Akadémia úgy gondolja. Veszélyes út, főleg, ha sokan lépnek rá. És egyre többen lépnek.) Vágó közben belemélyed a japán és a magyar nyelv közti kapcsolatba, megijedek kissé, nehogy meglássa a rokonságot, de persze nem, véletlen le­ het, azt mondja, de attól még érdekes, és valóban 204

az. Aztán valahogy visszakanyarodik az Á lljunk meg egy szóra! című műsorához. - Nemrégiben ismételte a Televízió. Nem lát­ tad? Rettegtem. M ondok egy példát. Akkoriban ostoroztuk azokat, akik rosszul használták az „ide­ jekorán” kifejezést. Mert az eredetileg azt jelen­ tette, hogy pont jókor. De az emberek azt kezdték érteni rajta, hogy „korán”. Nincs ezzel mit kezde­ ni. H a korán, akkor korán. H a így akarják a be­ szélők, minek harcolni ellene? - Igen, emlékszem - hozakodok elő egy igazán kínos emlékkel. - Boross Péter Antall József halá­ lakor azt találta mondani, hogy idejekorán hagyott itt minket. Vagyis, hogy éppen idejében. Persze nem ez volt a legnagyobb marhasága. Nemrég azt állította, hogy a nőkre nagyobb szükség van a szü­ lőszobában, mint a munkahelyeken. Érdemes Borosst figyelni, ö követelt egészséges vidéki gyereke­ ket a médiába, még 93-ban. - Igen? - kérdi Vágó. - Hát ezt én mind nem hallottam, de ami az „idejekorán”-t illeti, őt igazol­ ta az élet. De én ezt akkor másként gondoltam. Szóval vissza Grétsyhez. Azt gondolom, igazán har­ monikus tanár-diák viszony alakult ki akkor köz­ tünk. Soha nem mondta, hogy szamárságot beszé­ lek, pedig vitatkoztunk eleget. És ő mégiscsak nyelvészprofesszor volt. Szóval kedveltük, tisztel205

tűk egymást. Egészen addig, míg fel nem álltam az Anyanyelvápolók Szövetségéből. Azóta ugyanis nincs kapcsolat közöttünk.

AZ EZO TERIKU SO K T E H E T N E K EGY SZÍV ESSÉGET

M ióta Vágót hallgatom, figyelem magam. Való­ ban, ha az asztrológiához érnek, ösztönösen lehal­ kítom a rádiót. „A Rákok ma könnyedén bajba sodorhatják magukat, ezért ha aprópénzzel fizet­ nek, gondosan ürítsék ki zsebeiket. Az Ikreknek ma minden sikerül, egyetlen kivétellel: amit a leg­ jobban szeretnének. Ezért indulás előtt váltsanak fehérneműt.” Te jó isten! Létezik, aki ezt a sok sületlenséget elhiszi? Egyál­ talán meghallja? Aki aszerint indul a piacra, hogy a Bakoknak ma süt a nap, vagy nem? Mindazonáltal indulatot nem vált ki belőlem, végül is ártalmatlan marhaság. Amit kivált, az a felülmúlhatatlan, lefegyverző, émelyítő unalom. Kibírhatatlanul hoszszú idő, két perc asztrológia. Vágó másként látja. Ellenségnek tartja az ezoterikusokat, irtandónak az ezotériát. De nem rövid ehhez az élet? Hogy táv­ gyógyászokkal, ráolvasókkal, asztaltáncoltatókkal 206

207

perlekedjünk? Nincs ezzel semmi baj. A hitalapú társadalomban idővel mindig megnő az igény a tudás iránt. A tudásra épülő társadalomban pedig ugyanígy a hit iránt. Milliók és milliók kérdései maradnak válasz nélkül a 21. században, és ha nem tudom én a választ, majd megmondja egy szellem.

GERIN C M Ű T É T ÉLŐ ADÁSBAN

Vagy a szívcsakra. Vagy valami más. De Vágó sze­ rint nem így van. Éppen hogy nem. - Meg tudod mondani, honnan ez az ösztönös gyűlölet benned? - Gyűlölet? Te miről beszélsz? Szó sincs érzel­ mekről. Mondtam már, hogy nincs bennem haj­ lam a világ megváltására. Ez ráció, barátom. Éssze­ rűség. Figyelj. H a egy francia és egy angol versenyez a dobogóért, és az angol áll a legfelső fokára, az mit jelent a francia szempontjából? Úgy van! Hogy ő nem áll! Igaz? Vagy az egyik, vagy a másik. Amenynyiben tehát a sületlenségeket hiszi el valaki, nem fogja elhinni azt, ami ésszerű. Vagy nekem hisz va­ laki, vagy Tihanyi távgyógyász úrnak, aki televí­ zión keresztül hajt végre gerincműtétet. Hát ővele találkoztam. H a hiszed, ha nem. Egy tévéműsor­ ban. Láttad? Érdemes lenne betenni a könyvbe. A YouTube-on rajta van. Megnézzük együtt?

- Na? - kérdi megdicsőülten Vágó. - Milyen volt? Széttéptem. Dehogy tépted, gondolom magamban, ennek az embernek teljesen mindegy, mit csinálnak vele, már az felemeli, ha Vágóval szerepelhet egy képer­ nyőn. Ugyanaz az eset, mint Csurka. Csak hasznos neki, ha bántják, és minél jobban bántják, annál hasznosabb. Hiszen az iránta megnyilvánuló biza­ lom irracionális, vagyis észérv nem fog rajta. Üthe­ ted, annál erősebb lesz, minél többször eltalálod. Egyébként ő is érzi. Talán nem kellene lemennem erre a szintre, sóhajtja, amikor vége. Hopp! Hirte­ len sötét lesz a szobában, Vágóéknál megint ki­ ment a villany. Gyakori, kérdezem, előfordul, vála­ szolja, és tudom, olyan neki, mintha lekapcsolták volna a lélegeztetőgépről. Vágó ugyanis folyama­ tosan online van, egész nap a számítógép mögött ül és vadászik. Politikára, ökörségekre, tudomá­

208

209

nyos újdonságokra, róla szóló cikkekre, blogokra, kommentekre. H a elmegy az áram, hamarosan elvonási tünetei jelentkeznek. Most is. - Tessék. Kávét se kapsz. Ráadásul nem tudom megírni a Power Point-os előadásomat az európai szkeptikuskonferenciára. Nem baj, majd elmon­ dom Kairóban. A tudományos újságírók konferen­ ciáján. (Hú, de sok az információ. Konferenciára jár. Előad. Ismeri a Power Pointot. Ez igen!) - Tudod, mi a témám? „ Why idiotism is morepopular than clever thoughté ”, „Miért népszerűbb az idiotizmus az okos gondolatoknál?” Jó cím, nem? - Az ezotériára érted? Az ezotéria idiotizmus? - Igen, persze. Az ezotéria szinonimája az idio­ tizmusnak. De nevezhetjük egyszerűen hülyeség­ nek is. Persze itt az a kérdés, hogy például ez a Ti­ hanyi nevű ember, miközben a tévén keresztül, puszta kézzel távgyógyít, olykor műt, hiszi-e, hogy jót tesz. Hogy amit csinál, mond, igaz. Szerintem valamennyire igen. Szerintem Gyurcsók is hiszi. Nem biztos, hogy mindent elhisz magának, de hogy alapvetően hasznos, amit csinál, azt igen. Vagy szerinted nem? - Nem. Szerintem nem. Hogyan hihetné, hogy kettőt csavarint a kezével, az ujjaival csettint, előre­ dől, hátradől, és ezzel megműtött egy gerincet? 210

Nyilván nem okos ember, de olyan ostoba mégsem lehet, hogy ezt elhiggye! És furcsamód, csupa olyas­ mit hisz el, amivel még többet keres. Nem igaz? A hívás díja 390 forint meg az áfa. Mint a zöldséges­ nél, aki véletlenül kevesebb pénzt ad vissza. Ó, par­ don, mondja, hiba történt. Persze jobban tudnék hinni az ártatlanságában, ha egyszer, csak egyetlen­ egyszer saját kárára tévedne. De mindig keveseb­ bet ad vissza, sose többet. Nem, István, szerintem naiv vagy. Ezek üzletemberek. Hogyan hihetné kezdem újra, ugyanazt - , hogy kétszáz kilométer­ ről meggyógyít valakit? Hogyan? - Arról beszélsz, hogyan lehet valaki ilyen osto­ ba? Mert szerinted a butaságnak is van határa? És arról mit gondolsz, amikor egy hatvan-egynéhány éves fiatalember beperelte a Magyar Tudományos Akadémiát, mert szerinte az nem tett meg min­ dent az ufók fogadására? Hm? Most mit gondolsz a butaságról? Szerencsére elvesztette a pert. Elkép­ zelem, mi lett volna, ha megnyeri... - István, több ismerősöm is esküszik a homeo­ pátiára. Azt mondják, amikor a hagyományos or­ voslás nem segít, sokszor beválik. Egyetértesz ezzel? - Egyetértek? Te nyilván tréfálsz velem. A ho­ meopátia maga az idiotizmus. - És aki homeopátiás szert bevesz... - ...az nagyon hiszékeny, igen. 211

A HOM EOPATÁK N EM TUDJÁK, M IT TESZN EK . VAGY...

—A feleségem szokott bevenni a gyógyszereikből. Néha belém is tölt egy-egy üvegcsével... Küldöm neki kézcsókjaimat. Meg azt, hogy aki ilyet - a szó szoros és átvitt értelmében is —be­ vesz, az nem tudja, mit vesz be. Aki pedig adja a szert, az nem csak tudatlan, de csaló is. A homeo­ pátia, tudod, mit jelent? Hogy nincs benne ható­ anyag. Semmi. A szorongás elleni golyócskában, tudod, mi van? A berlini fal egy darabja. Hogy mek­ kora az a darab, hagyjuk. Egy molekula. Mert a fal a bezártságot jelentette, ezért ha megeszel belőle egy molekulát, csökken a szorongásod. András, biztos, hogy nem kellene beszélned a feleségeddel? H a tudná ezt, öntené magába azt a sza... szert? Végül is az engedélyhez elég bizonyítani, hogy nem káros. És a berlini fal egyetlen molekulája nem ká­ ros. Meg a milliószorosra hígított desztillált víz és a

213

cukor sem. Már, akinek. Utána már elég sugallani, hogy segít. Ez csalás. Aki csinálja, csaló. —Nem tartasz attól, hogy beperelnek? —Bár perelnének! De hát nem fognak! Nem fog­ nak, mert nem mernek. Mert pontosan tudják, mi van a homeopátiás készítményekben, illetve, hogy mi nincs. És nagyon nem szeretnék, ha ezt mások is megtudnák! Nézd, gyakran kérdezik, mitől olyan drágák a valódi gyógyszerek. Ránézel egy pirulára, és azt mondod: ez a darab egy euróba kerül. De nem létezik, hogy az előállítása nem jön ki egy cent­ ből! Akkor miért árulják százszoros áron? Meg­ mondom. Mert a második pirula valóban egyetlen centbe kerül, de az első egymilliárd euróba! Tudod, hogyan jut el egy gyógyszer az ötlettől a patikáig? Elmondom. - Elmondod? - Ne mondjam? Csak röviden. Előállítanak mond­ juk naponta ezer új molekulát. Azt elviszik tesztel­ ni, ebből kiderül, hogy van közülük valamilyen hatása, mondjuk egynek. Következnek az állatkí­ sérletek, több fázisban. Hogy hat-e, hogyan hat, mekkora a hatása, mekkora a terápiás és a halálos adag különbsége, és így tovább. Évek telnek el. Unod? (Honnan vette észre? Csak nem elkalandozó te­ kintetemből, szapora pislogásomból? Csak nem 214

adtam erősebb jelét is, hogy ki-kihagytam bizonyos fázisokat, ha csak pillanatokra is?) - Nem, dehogy - intek a fejemmel - , bár egy kávé jólesne. - N a - mondja - , miért nem szóltál? Fekete? Zöld? Lila? Lila is van... Ezért nem szóltam, gondolom, de nem mon­ dom, persze. A zöldre bökök, azt tartja fel jobb ke­ zével, jó választás, mondja, én is azt iszom. Ebédre maradsz? - kérdezi, hosszan válaszolok, hátha elfe­ lejti a molekulákat meg a gyógyszerkísérleteket, és beszélhetünk valami izgalmasabbról. Édesítővel?, zöttyen vissza a fotelbe. - Te sose dohányoztál? — kérdi. Remélni kezdek, hátha nem emlékszik, már kérdeznék, de megelőz. - Szóval az eljárás. Tehát a farmakológiai kísér­ letek után... Megkímélem az olvasót. Akit érdekel, mi követ­ kezik az állatkísérletek után, azt a kiadó a szakirodalom tárházával látja el. Hosszan beszél, úgy érzem magam, mint a rabok, akiket Lady Gaga zenéjével kínoznak, de a leghosszabb mondat is véget ér egy­ szer, és én arra ébredek, hogy újra a homeopátiáról beszél. - Lehet, hogy te nem tudod, mi a homeopátia lényege. - Ugyan, gondolom, a feltételezés is sértő. Én ne tudnám? De nem reagálok, így folytatja. 215

Azt én most nagyon gyorsan elmondom. Jó? A ho­ meopátiát kétszáz évvel ezelőtt találta ki egy Hahnemann nevű ember. A módszer lényege a „kutyaharapást szőrével” . Vagyis ha valami bajod van, olyan szert kell kapnod, amely a betegség tüneteit provokálja ki egy egészséges emberből. Ezért gyó­ gyítja szerintük a berlini fal a klausztrofóbiát. Nem viccelek, ne röhögj. A fal egy pici részét beleteszik desztillált vízbe, a hígítószerbe. A hígítás lényege mondják - , hogy a víz, találkozván a hatóanyag molekulájával, átstrukturálódik. És ha megiszod, akkor a struktúrát valahogy átveszi a szervezeted, és ily módon fog védekezni a kórság ellen. - És van ennek valami értelme?

Balázs... - pufog tovább, úgyhogy inkább békülnék. - Csak gondoltam, fontos. Hogy miért kellett otthagynod az RTL Klubot, hogy mit gondolsz a csikóról, a csikókról, az öregedésről, fontos dol­ gokra akartalak rávezetni. - Rendben, ez mind rendben, de azért fejezzük ezt be. Még meg sem kérdezted, miért csinálom ezt. Miért üldözöm az ezotériát. Pedig ezt minden­ ről megkérdezted eddig. Elmesélem majd Balázst, persze hogy elmesélem. De nem most, jó? - Jó - sóhajtom. Kidobott idő - gondolom. És mekkorát tévedek!

- Szerintem nincs. De ez a homeopátia lényege. Minél nagyobb a hígítás, annál erőteljesebb ez a szer. Ne kérdezd, miért. De érdemes ebben jobban elmélyedni, és ha gondolod, adok neked néhány forrásmunkát... - István. Miért utálod Balázst? - Milyen Balázst? - Sebestyén Balázst. Az RTL-es műsorvezetőt. - Miért utálnám Balázst? És hogy jön ez ide? Er­ ről fogunk beszélgetni? Balázsról? Nem értelek, a homeopátiát sem fejeztük be, és, hogy mást ne mondjak, az asztrológiát még nem is érintettük.

216

217

BÚCSÚ KÖRE

SZÖ RNYŰ VOLTAM, AGRESSZÍV, TÜ R ELM ETLEN

- Rendben, lássuk. Szóval mi visz rá, hogy üldözd ezeket az embereket. Hiszen ez a megélhetésük, és kárt nem okoznak. —Nem okoznak kárt? Azt hittem, ezt már meg­ beszéltük néhányszor! Gyűlölöm őket, haragszom rájuk, minden erőmmel üldözöm, hogy emberek másokat becsapjanak. És ezt elmagyaráztam már neked. Nem a nemzetemet féltem, vagy embertár­ saimat vagy a bolygót. Egyszerűen fáj a butaság. Szúr, sajog, hasogat. Érted? Nem tudok megnyu­ godni... —Van ismerősöd, aki elmerült az ezotériában? —Hajjaj! Koncz Zsuzsi. Eszményi Viki. Kánya Kata. Hernádi Judit - sokan vannak. De hogy ne csak hölgyeket említsek: szegény Torontáli Pista, aki ha nem ezoterikus szerekkel kezeltette volna magát, hanem időben ment volna rendes orvos­ hoz, talán még ma is élne... Koncz Zsuzsa tudja, 221

hogy velem ilyesmiről nem lehet beszélni, mert el­ torzul a fejem. Úgyhogy kerüli a témát. Szerintem közülük sokan szeánszokra is járnak. Asztaltáncoltatás, jósok, brrr. Sose mondták, de meggyőződé­ sem. Hernádi nehezebb ügy. Ö, bár jóban vagyunk, illetve, nem is tudom, lehet, hogy csak voltunk, szóval ő nagyon haragszik rám emiatt. Tudod, azok közé tartozik, akiknek a legütősebb érvük, hogy nem vagyok elég nyitott. Hát, ettől levedlem a bő­ röm. Azzal érvelnek, hogy Galileit is perre vitték, Giordano Brúnót megégették. Nos, én nem akarok senkit se törvényileg eltiltani a gondolataitól, vagy máglyára vetni. Amint bebizonyosodik, hogy ne­ kik van igazuk, készséggel korrigálom az állítá­ sukkal kapcsolatos nézeteimet. De könyörgök! Az, hogy valami nincsen bizonyítva, önmagában ugye még nem elegendő érv arra, hogy létezik, ugye? Az a baj velem, hogy amikor azt hiszem, barátságos vagyok, és türelmes, az már másoknak sok. Nem­ régen egy tévéműsorban szerepeltem. Eszményi Vikivel és egy asztrológussal. Nagyon elégedett vol­ tam magammal, úgy éreztem, kulturáltan, csen­ desen vitatkoztam. Hazajöttem, visszanéztem, és rájöttem, hogy nem. Szörnyű voltam, agresszív, türelmetlen. Ellenszenves. Egyszer egy ingás nővel szerepeltem egy műsorban. Elkezdi mondani ne­ kem, hogy a zodiákustól, a csillagjegytől függ, mi­ 222

lyen alakú, anyagú ingát kell használni. Na, több se kellett. Kérdeztem, nekem mi az anyagom. Mi a csillagjegye? Gőzöm nincs, februárban születtem. Akkor üveg, mondja. Jó, gondolom, legyen üveg. Elővette a szatyrából az üveget, kezdi lóbálni. Hohó, ne így, mondom én, vessük át a madzagot az asztalon, lássuk meg, kileng-e. Rááll, mire meg­ kérem, magyarázza el, milyen erő mozdítja meg az üveget, de azt már nem tudja. Mindegy is, miért, mondja, a lényeg, hogy működik. Működik ám, gondolom, megcsináljuk, átvetjük, meg se moz­ dul. Hát persze hogy nem. És most megmondom, miért gondolom, hogy ezek az emberek kicsit el is hiszik, amit mondanak. Láttam annak a nőnek az arcát. Igazi verítékkel izzadt, próbált segíteni az üvegnek, hogy mozduljon meg. Az üveg persze csak lifegett. És tudod, mit mondott? Mert ez a lényeg. Hogy ilyenkor mit gondol. Azt mondta, hogy a negatív energiáim miatt nem működött. Borzasztó kíváncsi lennék, mi az a negatív energia. És hogy lehet kimutatni. Szóval érted, mire hivat­ kozott? M int A király új ruhájthzn. Csak akkor működik, ha hiszed. H a nem működik, annak egyetlen oka, hogy nem hittél benne eléggé. - Azt tudod, miért tűntem el a Szkeptikus Tár­ saság elnöki pozíciójáról? Vagy azt sem tudtad, 223

hogy elnök voltam? Azt tudtad. N a jó. Nyilván nem azért lettem elnök, mert én voltam a legna­ gyobb tekintély vagy tudós, hanem azért, hogy a pofámmal vigyem az ügyet. Ezzel tisztában voltam, és nincs is ezzel semmi baj. Hanem egyszer megke­ resett Tihor Attila. Neked tudnod kell, ki ő, hiszen a Nulladik típusú találkozásokbán állandó szerep­ lőd volt. Na ő az. Meglepő volt az ajánlata, velem akart reklámozni egy fogyasztó kávét. Egy olyan keveréket, ami nemcsak finom, de fogyókúrás is. - És abból lett bajod, hogy elküldted? - Hát éppen ez az! Hogy nem küldtem el! - És akkor miért nem lett az egészből semmi? - De lett. Ez a legfőbb baj. Amikor a szkeptiku­ sok megtudták, háborogni kezdtek. Azt mondták, ne képviselje őket valaki, aki fogyasztó kávét reklá­ moz. Én meg lemondtam. Nehogy már én legyek az akadálya bárminek! Szerinted jó üzletet csinál­ tam? Amúgy én magam is ittam, elég sokáig. De hogy használt-e, nem tudom. Ki tudja, hogy néz­ nék ki, ha nem ittam volna? Eddig jutottunk a beszélgetésben, amikor Vágó elutazott. Nem hosszú időre, egy hétre, tíz napra, mindenesetre elegendőre, hogy végiggondoljam, mit tapasztaltam, milyennek láttam, mik a beszél­ getéseink tanulságai. Miközben ő Franciaországot 224

fedezte fel, annak is néhány kevésbé ismert pontját (egyre nehezebben talál olyan várost, amit nem látott még), egyre erősebben foglalkoztatott a gon­ dolat: miért hallgatott évtizedeken át? És mi tör­ tént vele az elmúlt években, amiért elkezdett be­ szélni. Nem csak politikáról. Magáról, viszonyairól, olykor hálószobatitkairól. Semmit nem nyerhet már ezzel. A válasza: „akkor érzem rosszul magam, ha nem mondom el, ami kikívánkozik”, valahogy nem elégít ki. Mire készül? Új műsorra? Nyilván, mindig arra készült. Szerepváltásra? Arra itt volt az alkalom a polgármesterséggel. Visszavonulásra? Nyugdíjra? Ugyan! Lehetetlen. Hadd legyek őszin­ te. Nem tudom. Nem tudom megfejteni. Úgyhogy fogadjuk el, amit erre válaszol. A következő sorba Vágó István saját magyarázata kerül. Ennél köze­ lebb nem juthatunk. Mindenesetre a kérdéseket feltettem, amint ha­ zajött. - István. Új műsorra készülsz? - Nézd, mire ez a könyv megjelenik, már min­ denki tudni fogja, amit te most tudsz meg. Igen. Egy új játékra. De a részleteket nem mondom el. Egyrészt mert még nem mondhatom, másrészt mert mire ezeket a sorokat olvassák, már megis­ merhették a műsort is. Úgyhogy ugorjunk. 225

—Rendben. Második kérdés. Új szerepre készülsz? —Nehéz erre válaszolni. Említettem már, hogy dolgom van azzal, ami most Magyarországon tör­ ténik, és nekem egyáltalán nincs ínyemre. Ugyan­ akkor azt is elmondtam, hogy visszavonulok a nyil­ vános politizálástól, nem vonulok többé az utcára. Két malomkő között őrlődöm. Ez a színtiszta igaz­ ság, nincs varázslat, nincs szemfényvesztés. - Értem. A harmadik kérdés: Visszavonulsz? Ké­ szülsz a nyugdíjra? - Nem vonulok vissza, nem érted, hogy most indul új műsorom? De ettől függetlenül a nyug­ díjra készülök. Olykor számolgatom is. Nagyon kevés lesz. Nagyon kevés.

BALÁZS AZT H IT T E A BOURBON-HÁZRA, H O G Y EGY VISZKIMÁRKA

—Tudod, mikor jutott eszembe először, hogy neked is van korod, még ha nem is magas? Amikor először megláttam melletted Balázst az RTL Klub mű­ sorában. Együtt szerepeltetek, ugye jól emlékszem, a Pókerarc című műsorban. Szerinted abban a sze­ repben ő volt a jobb, vagy te? - Te most bosszantani akarsz? Kihozni a sod­ romból? Hát nem fogsz, drága barátom. Mert en­ nek a kérdésnek nincs értelme. Ki a jobb tévés? Kepes vagy Friderikusz? Egyik ebben jó, a másik abban. És meg kell mondanom őszintén, abban, amiben Balázs egyértelműen jobb nálam, én nem szeretnék jó lenni. Mindaz, amiben ügyesebb, nép­ szerűbb, elismertebb, abban nem szeretnék ügyes, elismert és népszerű lenni. Ez így érthető? - Nem. Egyáltalán nem. Hacsak Balázs valójá­ ban nem egy seb. Seb, mondjuk így, a lelkeden. - A lelkemen? Jaj, dehogy. Dehogy, dehogy...

226

227

Illetve... Kezdem elölről a választ, jó? Szóval a vá­ lasz: igen. Seb. Seb is, meg nem is. Balázs akkor tűnt fel számomra, amikor az RTL-en elkezdte ve­ zetni a show-műsorát. Azt a kibeszélő show-t. Sze­ rintem egyébként nagyon ügyesen. Jó arcú, jó meg­ jelenésű, kiváló verbalitású fiatalember, igazi mai jelenség, mondjuk úgy: trendi. Természetesen ak­ koriban is tudtam, hogy egyszer a Milliomosnak vége lesz, sőt az egész műfajnak vége lesz. Egyszer nekem is végem lesz. Azzal is tisztában voltam, hogy egy kereskedelmi televíziónál dolgozom, ahol előbb-utóbb elkezdik keresni az utódomat. Ami­ kor felvetették, hogy Balázs és én vezessünk együtt műsort, egyetértettem, őszintén. Jó ötletnek, he­ lyes döntésnek tartottam. Se „képernyő-féltékenység”, se exhibicionizmus nincs bennem, ha valaki ki tud szorítani, megérdemli, és én is megérdemlem. Ezt így gondoltam, és most is így gondolom. - És? Kiszorított? - Ez a látszat, igen. Én mégis úgy érzem, hogy nem. Elkezdtük ugye együtt a Pókerarcot. Óriási viták voltak a kérdések körül. Mennyire legyenek műveltségre építők, mennyire bulvárközeliek. Sze­ rintem jó arányt találtunk, de nem ez a lényeg. Ba­ lázs, nagyon helyesen, mindig felolvastatta magá­ nak azokat a szavakat, melyeknek kiejtésével nem volt tisztában. Elég sokkal nem volt tisztában. Nem 228

tudom, tisztességes-e, hogy ezt most elmondom, és kiadom őt, de most már mindegy. Egyszer el­ mulasztotta a felolvastatást egy olyan szó esetében, amelynek kiejtésében, úgy gondolta, biztos. A fran­ cia uralkodóházról volt szó, a Bourbonokról. Kiej­ tése: „búrbon”. Igen ám, de van egy ilyen viszki is, azt meg úgy kell mondani: „börbön . Nos, Balázs­ ban minden jel szerint a viszki hagyott mélyebb nyomot, a kérdést így olvasta fel: „börbön . Jaj! Rendes voltam, szóltam, nem stimmel a kiejtés. Leálltunk, felvettük újra. Szerencsére nem élő mű­ sor volt. Figyeltem, kínosan érzi-e magát, de egyál­ talán nem érezte. Nem fogja fel ennek a súlyát. Azt látom, a tudatlanok magabiztosságával lépked elő­ re a siker útján, méghozzá öles léptekkel. Egyre többen mondják: Balázs egy felfuvalkodott hólyag lett. Sajnálnám, ha igazuk lenne. Pedig már a nyelvhasználatát is követik. Visszatérő fordulata például ez: „ahogy szoktam volt mondani”, vagy valami ilyesmi. Nos, ez eddig azt jelentette, hogy „már nem így mondom”. De egyre több embertől hal­ lom ezt a fordulatot - szerintem Balázs hatására azzal a jelentéssel, hogy „ahogy mondani szoktam”. Kár lenne, ha Balázs ezzel vonulna be a magyar nyelv történetébe... — És nem lehet, hogy igaza van? Nem lehet, hogy az ilyesminek valóban nincs akkora súlya, mint azt 229

annak idején gondoltuk, vagy gondoljuk ma is? Mi van, ha neki van igaza? - Hát azért ez mégiscsak az európai kultúrtörté­ net, a mi szellemi hagyományaink! Ha nem tudja, ki volt Corneille vagy Racine, és hogy kell kiejteni a nevüket, azt mondom, rendben. De a Bourbo­ nok? Hadd magyarázzam el ezt pontosan. Elfoga­ dom, kereskedelmi televíziós szempontokból en­ nek valóban csekély a jelentősége. Ez biztosan igaz. Csakhogy azok előtt, akiknek a véleménye szá­ momra fontos, az ilyesmi nagyon is kellemetlen. Érted? Kínos... Egy reklámozó sem akar feltűnni olyan közegben, ami, hogy úgy fogalmazzak, out o f eláss. És én sem. Lehet, hogy a többség véleményét ez nem befolyásolja, de én egy bizonyos közön­ ségnek akarok megfelelni. Mindezzel együtt sze­ rintem jók voltunk együtt, én az idősebbekhez szóltam, ő a fiatalabbakhoz, én képviseltem az in­ tellektuális tartalmat, ő az érzelmeket, jó így, hiszen nagyon nem vagyunk egyformák. Érdekes egyéb­ ként, nagy híve az ezotériának. Sőt: ezekben él. Nem meglepő. Vagy az? Mindegy, ment a dolog, de aztán valahogy nyilvánvaló lett, hogy nem ma­ radok sokáig az RTL Klubban, sőt azt is tudta már, vagy sejtette mindenki, hogy a TV2-höz igazolok. Akkor az egyik RTL-es vezető félrevont, és elmond­

230

ta, hogy mindent meg fognak tenni, hogy legyőz­ zenek. Korrekt volt, meg kell hagyni. -V égül is ez a verseny, nem? Bolondok lennének hagyni, hogy sikeres légy! - Igen, bár szerintem a versenynek is megvan a maga etikája. Sokféle szabály van, persze. Hogy amit most mesélek, belefér-e, vagy nem, döntsd el magad. De csak egy kávé után. Nem bírom tovább. Igyunk! (Vágóval való szorosabb ismeretségem új feje­ zetet nyitott a kávézáshoz fűződő viszonyomban. Korábban azt gondoltam, nincs az a mennyiség... De már tudom, van. Pirosat kérek, az ugyan nem kávé [koffeinmentes kávé, fából vaskarika, mint az alkoholmentes koktél, vagy a no kontakt karate. Vagy annak idején a KISZ demokratikus centraliz­ musa], viszont nincs is hatása. Ezzel együtt olyat teszek, amiről máskor azt gondolom, törvénynek kellene büntetni: hagyok az alján egy keveset. Sze­ gény kávé...) - Szóval, eljöttem az RTL-től, és nem sokkal ké­ sőbb olvasom a Bors újságban, hogy a Kalandra fa l! című műsorban a két műsorvezető, Sebestyén Ba­ lázs és Vadon János, Vágó István-jelmezben fog majd megjelenni. És hogy remek kis paródia, mely­ ben, a Bors szerint, elhangzik a mondat, hogy tud­ niillik Vágó naftalinszagú. Vagyis hogy avítt. Szor­ 231

galmas tévénéző vagyok, este ott ültem az adás előtt, bár az igazat megvallva meg sem fordult a fe­ jemben, hogy ha volt is ilyen mondat, azt nem vág­ ták ki később. Merthogy persze ez sem élő adás. De nem vágták ki. Vadon azzal búcsúzott egy reklám előtt, hogy mindjárt folytatjuk, addig kiszellőztet­ jük magunkat ebből a naftalinszagú Vágó-ruhából. Nem mondanám, hogy nagy hangsúlyt kapott, de elhangzott. És a Bors szemfüles újságírója... - Ez irónia? Ez a szemfüles? - Nézd, az a gyanúm, hogy felhívták rá az újság figyelmét. Bár lehet, hogy a Bors riportert küld min­ den Kalandra fal!-felvételre, én mégis megsúgom, hogy az RTL szólt nekik. Nem sejtem, hanem tu­ dom. Ugyanis a tévé akkori sajtó-, vagy, ahogy most hívják, PR-igazgatója Rényi Ádám volt. Az a Rényi, akivel korábban baráti kapcsolatot ápoltam. És valójában ápolok azóta is, kis kihagyással. Mert akkor megkérdeztem tőle, miért csinálta ezt. Tu­ dod, mit válaszolt? Hogy ez a dolga. Érted? Ez a dolga... tanulságos történet, nem? - De hát tényleg ez volt a dolga! - Tényleg. Mondtam, hogy nem? De ott van még Balázs. Akivel évekig együtt dolgoztam. Neki sem kellett volna felhívnia? Szerinted nem? Előtte, hogy ez lesz? Vagy utána? Hogyan is volt, és sajnál­ ja. .. Ami a bulvársajtóban elmegy, az elmegy em­ 232

berek között is? Szerintem nem feltétlenül. És, szögezzük le újra, nem Balázs mondta, hanem Va­ don. Aki egyébként nem érdekel, nem is ismerem. De nem ez a poén. Tudod, mi történt azóta? Több­ ször is hívott a rádió, amelyikben dolgoznak, az a Class vagy a Neo? Class. Szóval többször hívtak, hogy szerepeljek a műsorukban. El tudod képzel­ ni, mit mondtam erre a szerkesztőnek, aki hívott? Mert persze nem Balázs hívott... —El sem tudom képzelni. Elmesélnéd? - Nem. Inkább mondom finoman. Hogy szé­ gyelljék magukat. Egy: ha akar valamit, hívjon fel Balázs! Kettő: amíg nem tisztáztuk ezt a dolgot, nem akarok velük beszélgetni. Három: felejtsék el a számomat! De még mindig nincs vége. Szerinted megsértődtek? Dehogy! Hívtak újra. Elmondtam a szerkesztőnek megint. Mit tehettem volna? (Úgy tűnik, valamit nem ért Vágó, amit Balázs nagyon is ért. Magam nem utasítottam vissza a Class Rádió hívását, ott jártam Balázsnál és Vadon­ nál egy reggel. Kedves, jókedvű beszélgetés volt, melynek végén megkérdezték, mikor fogok újra tévézni. Nem válaszoltam kereken, hiszen nem tudtam, ahogyan most sem tudom. Ezért másról beszéltem. Arról, hogy mit csinálok, könyvek, ta­ nítás, hasonlók. Befejeztem, Vadon kivárt, mint egy professzionális humorista, majd rávágta: „Szó­ 233

val nincs ajánlat, értjük, Bárdos András, köszönjük stb.” Akár meg is sértődhettem volna, de eszembe se jutott. Mert Vadonnak ez csak vicc, ha ő mond­ ja, ha róla mondják, poén, a munka része, mert jó­ zanok, szenvedélymentesek, pontosan tudják, meddig tart a mindennapi életük, és hol kezdődik a munka. És azt is, hogy bármit mondanak is ró­ luk, az csak reklám. Ezért sérthetetlenek. Megsérthetetlenek. Valójában Vágó is fölfoghatná így. De számára a munka és az élet nem válik külön. Mert őt igazi, elpusztíthatatlan szenvedély vezérli. Ez a régi iskola. Az old school. .. Meg is kérdezem tőle, és a válasz a feltételezést igazolja.) -András, ha ez old school, akkor vége a világnak. Akkor... egyszerűen vége a világnak. - Miért lenne vége? Nem olyasmit kérsz számon harmincéves embereken, amiről fogalmuk sincs? Biztos vagyok benne, hogy Balázs meglepődik, ha ezeket a sorokat olvassa. Kicsit értetlen lesz, kicsit bosszús. Miért kell ilyesmiből ügyet csinálni? kérdezné, szerintem. Hiszen ez üzleti ügy, nem személyes. - Akkor sajnálom. Sajnálom. —Újabb csend, nem kínos, inkább feszült. —Lehet. Lehet, hogy igazad van. Sőt biztosan. De egy sms-t sem lehet küldeni? Hogy nem én voltam, bocs? Nem? Hát akkor vége a világnak. Ráadásul ő valami hindu 234

vagy buddhista szekta tagja, vagy valami hasonló ezotériáé. Nem pontosan értem. És még azt sem tudom eldönteni, őszintén mondja-e, csinálja-e ezeket a dolgokat. Hogy hiszi-e, amit beszél, vagy csak a sztárimidzs részévé tette. - Olvastad, hogy nem ad gyógyszert a gyereké­ nek, ha beteg? - Igen, a Bors szerint ilyenkor inkább a „tibeti pránanadihoz fordul”. Olvastam. „Ha Benettnek valamije fáj, akkor nem gyógyszert adok neki, hanem megkezelem a mindent átható energiával, és jobban lesz.” Ezt mondta. De nem fejtette ki, mi az az energia, amiről beszél. Hát ezt én hadd ne minősítsem. Az ő ügye, az ő gyereke. - A buddhizmus és a hinduizmus is ezotéria? Vagy, ahogy korábban fogalmaztál, idiotizmus? - Mondjuk úgy, sokat operálnak ezotériával. A hinduk között mindenki ismer valakit, aki látott már valami csodát, levitáló embert, elmélyedten lebegő jógit. A buddhizmus talán kevésbé, de az Európában hódító változata főleg ezeket a csodás elemeket vette át. Volt Balázzsal amúgy egy rette­ netes élményem. Elvitt egy guruhoz. Jaj, annyira szégyellem magam. Hogy ha én ennyire hitetlen vagyok, menjek el vele a tanítómesteréhez, Petre­ zselyem úrhoz. Úgy hívják. Petrezselyem úr. Jó, senki nem tehet a nevéről. Szóval, mondja, menjek 235

vele, és saját szememmel győződjem meg arról, hogy ezek a dolgok léteznek. Legjobban az izgatott, amit ő úgy nevezett: a gondolatok materializálása. Vagyis erősen koncentrálsz valamire, és a gondolat a két ujjad között valamilyen ásványi anyaggá vá­ lik. Hát mondom, ezt szívesen megnézem. O da­ vitt, láttunk néhány csodás dolgot, tényleg csodás volt, mert Petrezselyem úr nagyon ügyes. Való­ jában bűvésztrükköket mutatott. Mint a magától elalvó gyertya. Aztán Balázs kérte, hogy mutassa meg nekem, hogyan materializál gondolatot. És Petrezselyem úr látszólag valóban elkezdett kon­ centrálni, elkezdte dörzsölni az ujja között azt a valamit, és ezt követően kétségtelenül megjelent a két ujja között egy szilárd anyag. Amit elkértem, és, ha hiszed, ha nem, elkövettem azt a szörnyű baklövést, hogy elvesztettem. Betettem a zsebem­ be, de nagyon pici volt, és eltűnt. így elmaradt a tervezett elemzés. Nagyon sajnálom. De az élmény örök. Tény viszont, hogy amit láttam, a mutatvány sikerét bizonyítja. Más kérdés, hogy a kalapból elő­ varázsolt nyuszi még ennél is látványosabb mu­ tatvány. De valamiért senki nem gondolja, hogy a bűvész levegőből állítja elő a nyuszit. Balázs viszont elhiszi, hogy gondolatból lehet követ csinálni. Sze­ rintem szánalmas mutatvány, de el kell ismerni, mutatvány. Petrezselyem urat értem. Nyilvánvalóan 236

tudja, hogy csinálja, tudja, miért csinálja, rendben. De Sebestyén Balázs, aki egészen biztosan érettsé­ gizett, miért nem jár utána? Miért hiszi el bizonyí­ ték nélkül? - Mert ő - veled szemben - nyitott. - Örülök, hogy nyitott. De lehetne egy kicsit érdeklődőbb is. Nem? Az rendben van, hogy a bű­ vész bűvészkedik, a gyerek meg tátott szájjal nézi. De harmincévesen tátott szájjal nézni, ahogy vala­ ki egy kaviccsal trükközik... Szóval azért valaki, akinek a szakmája mégiscsak közel áll az újságírás­ hoz, miért nem kérdez rá? Miért nem áll a bűvész elé, Petrezselyem úr elé, és kérdezi meg: ugyan, hogy csinálja, mester? - De tényleg, miért zavar ez téged? Ki miben hisz, abban üdvözül. - Ne bosszants még te is, nagyon kérlek. És nem is hiszem el, hogy ez téged nem idegesít. (Nem tudom, hogy folytatódna a beszélgeté­ sünk, ha Vágó tudná, tényleg nem idegesít. Az em­ beri kultúra és történelem ismétli magát. Bal-jobbbal-jobb. Örökösen, újra és újra. Amit valaki épít, másvalaki lerombolja. Újat épít helyette, azt meg lerombolja később, akinek az a dolga. így megy ez, minek izgulni? Leülsz a realitás nevű székre. Jön egy másik, az is leülne, de neki már csak a szürrealitasszék marad. Tudnod kell, hogy így van, hiszen 237

te ültél a másikra. Úgyhogy mostantól ő ül a szürrealitáson. Te azt mondod, ez a realitás. Mire ő: so­ sem tudhatod, mi a realitás. Amit ma annak hiszel, vagy ellenkezőleg, amit ma szürreálisnak gondolsz? Reális, hogy a Föld gömbölyű? Ma az. Ezer éve? Nem volt az. Szürreális feltételezésnek tűnt volna, ha valakinek eszébe jut. Meg kell adni az időt a másik széken ülőnek is. Idővel kiderül, hogy a ha­ zugság egyszerűen csak hazugság, átverés, semmi több. De csak akkor derül ki, amikor eljön az ide­ je. Hiba siettetni, mert ha nem bizonyosodik be, hogy a babona csak babona, megmarad a nosztal­ gia és a babonák utáni vágy. Mint a szocializmus. Ami hamarabb omlott össze, mint hogy a magya­ rok nagyobb része rájött volna, járhatatlan az út. Ezért maradt nosztalgia, vágy, a hamis, de igazinak tűnő biztonság és igazságosság iránt. Úgyhogy ha Vágónak igaza van, és Petrezselyem úr nem gon­ dolatból hozta létre a kavicsot, arra előbb-utóbb Balázs is rájön majd. Ha meg gondolatból? Akkor már úgyis mindegy... Nem gyakorlom a sztoiku­ sok nyugalmát és bölcsességét sem, de ezen idege­ síteni magam tényleg felesleges. Persze Vágónak van rá energiája. És még annyi mindenre!) - Jó - fordít a dolgon Vágó - , akkor fogjuk fel úgy, hogy bennem van felelősségérzet, benned meg nincs. Ezeket a többnyire jóravaló embereket ugyan­ 238

is elveszítjük. Jobb esetben társadalmilag, rosszabb esetben fizikailag. A mesterek tudniillik gyakran gyógyítanak is. Erről írtam a szkeptikusblogon, ol­ vastad? Láttál te már asztroshow-t? Az asztroshowban jósolnak. - ATV2-n? - Az az Ezo TV, ami ott megy. Ez az RTL. Egy asszony betelefonál, érdeklődik a fia jövője iránt. Mire ez a ... ez a, nem is tudom, hogy nevezzem, jós vagy micsoda, azt mondja: Vigyázzon, a menye rossz hatással van a fiára! Érted ezt? Egymásra uszít­ ja egy család tagjait! Hát a ... (Vágó hosszan mér­ ges, éles szavakkal ostorozza a jósnőt.) De miért? Az asztrológusok nem ezt csinálják? Mi az ön jegye vagy micsodája? Bak. Az öné? Vízöntő. Akkor nem illenek össze, kész. Bak a Vízöntővel nem illik össze. Ettől egyszerűen megőrülök. És van, aki ezt meg is hallgatja! Na és az immunerősítők? Hogyan lehet szerinted az immunrendszert erősíteni? Ho­ gyan lehetne? Ha látod leírva, hogy méregtelenítés, dobj el kapát, kaszát, menekülj. Mi az, hogy mé­ regtelenítés? Hogy kell csinálni? És mi a méreg? Milyen anyag? Van benned egy kémiai üzem, úgy hívják, máj. ő felismeri, mi méreg, mi nem az, és ebben elképesztő gyakorlata van. Hiszen erre való. De milyen anyag, milyen molekulája képes erre? Beveszel valamit, ami állítólag méregtelenít... Azt 239

hogyan csinálja? Valaki magyarázza már el! Vagy a zsírégető tabletta. Hogyan égeti a zsírt, tudsz erre magyarázatot? Olyan, hogy zsírégető, méregtelení­ tő, immunrendszer-erősítő szer nem létezik. Zsírt égetni pirulával nem lehet! Innen üzenem! - Baj van? - Nyuszi, Vágó felesége dugja be a fe­ jét az ajtón, Vágó megfordul, megpróbál Juditban nem méregtelenítő tablettát látni, lehiggad, de­ hogy van, mondja, diskurálunk csak. - Csak mert kiabálást hallottam, gondoltam, megnézem, jól vagytok-e. - Ez a Bárdos egy agresszív őrült. Kiabál. De már jól van, ugye, András? És? Eszünk valamit? Pont megéheztem. - Csirkét főztem, meg halat - mondja Nyuszi, nehéz a választás, nem is vállalom magamra. - Tehát olyan tablettát nem tudsz bevenni, ami elégeti a zsírodat. (Úgy látszik, még nem menekül­ tünk meg.) - Mozgással persze lemegy. Mert a mozgáshoz energia kell, és ezt az energiát a szerve­ zet zsírdepókból szedi magának, így. De az, hogy beveszel valamit, és az elégeti... És nézd meg, hány szer van a piacon, amelyik zsírégetéssel, méregtele­ nítéssel, immunrendszer-erősítéssel hirdeti magát, és mind hazudik. Mind hazudik! Na, most kérdezd meg, zavar-e! Nem. Most én kérdezlek. Ez téged nem zavar? 240

- De. Zavar. Mert minden csalás a nem csalástól veszi el a figyelmet. Meg a pénzt meg a lehetőséget. És hiteltelenít is mindent. Vagyis, ha sok a csalás, arról is azt gondolják majd az emberek, ami nem csalás. Vágó lelkendezik, tapsol. - Ez az - biztat. - Szu­ per! Szuper! - És én, aki a „nem csalás”-bizniszben vagyok érdekelt... - Ezt hogy érted? - kérdez vissza. - Hogy a „nem csalás”-bizniszben. Te ezt hiszed? Az egész tévé egy csalás! Te is a csalásbizniszben vagy, csak áttételesen. - Annak tartod? Csalásnak? - Hát persze. De ez már nem fontos. Legköze­ lebb folytatjuk, jó? Várnak rám. Kell egy kicsit vi­ tatkozni is, nem folyton csak barátkozni. Mikor jössz legközelebb? — Te tudod. H a elég a könyvhöz, amit beszél­ tünk, ne gyere. Te, tudod, miért sajnálom azokat, akik ma kezdik a pályát? Rám mindig azt szokták mondani, túl racionális vagyok. Kevés bennem az érzelem. A feleségem szerint is. így aztán talán még kevésbé vall rám, amit mondani akarok. Tudod, beszéltünk már erről, én állandóan a gépen lógok. Mindent elolvasok, mindent. Rólad is. És ömlik rám a mocsok. Itt, ebben az országban, bárkiről 241

csak rosszat lehet írni. Hasonló, mint amit azon az emlékezetes yuppie-bulin átéltem a Favágókkal. Az emberek versenyeznek, ki tud mocskosabban, aljasabban, fájóbban írni valakiről. És minél híre­ sebb, annál jobb. Annál nagyobbat rúgnak belé. És hidd el, nem magamról beszélek. Illetve persze magamról, de az egész országról is. És nem tudom, nem értem, hogy alakult ez így. Ennek a publikum­ nak nem tetszik semmi. Nem én nem tetszem. Semmi és senki. Csak a szenny jön elő. Ha bárkiről bármi megjelenik, a kommentelők vérszomjasán rávetik magukat, és széttépik. Ha csak egy ember­ rel másképpen bánnának... Egyről leírnák, hogy szeretik vagy tisztelik. De egy sincs. Egy sincs! És itt nem pár ezer emberről, hanem sok százezer go­ noszságáról beszélünk. Mindenki tehetségtelen, a nők kurvák, és csak az ágyat használják előrejutás­ ra, a buzik buzik, a zsidók zsidók, elvtelenül segítik egymást, mi más oka lehet, hogy az illető ott van... Csak mert ők nem lehetnek ott, és frusztráltak, és szeretnék magukat felsőbbrendűnek érezni, és András, lehet, hogy emlékszel, lehet, hogy már te sem, de ez régen nem így volt. Nem! - Hogyan volt régen? - Régen minket szerettek! Akik rendszeresen sze­ repeltek a tévében, azokat szerették. Családtagok voltunk. Azt hiszem, az utolsó generáció tagja va242

gyök, amelyik ezt még elmondhatja magáról. Igen. Valóban. Te már egy ellenséges közegbe érkeztél. De minket szerettek! Kudlik Julitól Molnár Margiton át, Kovalik Karcsin keresztül Takács Mari­ káig szerettek minket. Nem tudom, mi történt. Gyanakvóak lettek az emberek. Az nem létezik, mondják, hogy valaki azért sikeres, mert dolgozott vagy tehetséges. Vagy mindkettő. Nyilván nem a képességei miatt van ott, aki ott van. Más oka kell hogy legyen. Csalás, összeköttetés, származás, egy biztos: nem a teljesítmény. Velük gonosz a világ, gondolják, összefog ellenük, hogy a méltatlanokat jutalmazza. Ezt kell gondolniuk, különben hon­ nan a rengeteg indulat? Nincs más megfejtés, itt tartunk. Aki bármilyen sikert ér el, az nem lehet, hogy saját képességei alapján jusson el oda, hiszen még neki is jobbak a képességei, oszt’ mire vitte, ö azért nem vitte semmire, mert gonoszak voltak vele, azok meg azért vitték valamire, mert valami mutyi van körülöttük. Nincs más megfejtése a helyzetnek. Azt hiszem. Nem? - Rád milyen hatással van ez? Azon túl, hogy dühöngsz. - Hát éppen ez az. Az ember defenzívába kény­ szerül. Önkéntelenül védekezik. Márpedig így nem lehet dolgozni. Kitalálsz valamit, de az első gondolatod: jaj. Istenem, csak szét ne rúgják érte a 243

fejemet! Inkább nem is csinálom, abból nem lehet baj. Ha erre gondolsz, az a vég. A tehetség vége. - Mesélnél még arról, mit jelentett a szeretet? Régen. —Igen, igen, nem az a lényeg, hogy a nyakunk­ ban lógtak. Abban nincs semmi jó. Furcsát mon­ dok, valahogy... emberszámba vettek. Odafigyel­ tek arra, amit mondtunk. És érdekelte őket, és nem gyanakodtak, és nem gondolták, hogy ha ezt mon­ dom, akkor pont a másik az igaz. Nem képzeltek a mondataink mögé valami szörnyűséget, valami összeesküvést. Ma bármit mondasz, a gondolataid mögött a legsötétebb szándékokat és érdekeket vé­ lik felfedezni. És tudod, mi a szörnyű? Ma már én is gyanakszom. Valaki levélben segítséget kér, és én sem tudom, valóban a beteg gyerekének kéri-e. Már kölcsönös a gyanakvás. Például én csak akkor adok interjút, ha az újság megígéri, hogy interne­ ten nem lehet majd kommentálni. Minek olvas­ sam azt a mocskot? És minek olvassa más? Valaha én is beszálltam az érdekesebb vitákba, hol álnéven, hol a magamén. De már nem. Csak a zsidózás megy, a kiherélés, felkoncolás. —Azt gondolod, hogy megváltoztak az emberek? Nemigen változik egy nemzet karaktere néhány év alatt... - Nem is változott. Mondtam én? A különbség 24 4

csak annyi, hogy ma már merik, amit pár éve nem mertek. Mert, hogy úgy mondjam, polgárjogot nyert a durvaság, az aljasság. Nemcsak tűrhető, de megengedhető, ma már. - István, mire gondolsz többet? A múltra vagy a jövőre? - H át a múltam alighanem hosszabb, mint a jövőm ... Nyilván nem élek még hatvan évet! Ezzel együtt is a jövőre. Aggodalommal. Kilátástalannak tartom. Amúgy meggyőződésem, hogy nem leszek öregember. Nemsokára meghalok, és egészségesen halok meg! Ezért sietek az utazásokkal is. Hátravan még Üzbegisztán és Buenos Aires. Aztán kész! - Nincs ebben egy kis szerepjáték? H a nyolc­ vanéves lennél, értenélek, de hatvan vagy. - Nincs benne megjátszás, és nem baj, ha nem érted. Egyszer a Légii pincészetben kóstolgattam borokat. Légii Ottó papájától hallottam, hogy a férfi élete fehértől fehérig terjed. Vagyis az elején anyatej, a végén fehérbor. Közben minden más. És van egy rossz hírem a magam számára: én már na­ gyon szeretem a fehérbort. Szerencsére a feleségem is, úgyhogy, ha itthon vagyunk, minden este kinyi­ tunk egy üveggel. Van egy jó tulajdonságom, ha elég, egy kortyot sem tudok inni már. Úgyhogy életemben ha háromszor voltam részeg. - Ki a főnök a viszonyban, ő vagy te? 245

- Ezt nem értem. - Ki dönt a másik sorsáról? A bor a tiédről vagy te a boréról? - Még mindig nem értem. - Rendben. Azt akarom tudni, hogy függő vagy-e. Vagyis alkoholista vagy-e? - Ja ! Nem. Úgy érted, nem bírom ki alkohol nél­ kül? Hogy nem azért iszom, mert jólesik, hanem mert nem megy nélküle? Értem. Nem. Szerencsére nem. Ha nem iszom, nincs rossz érzésem. Akkor iszom, hajólesik. Amúgy sincsenek egészségi prob­ lémáim. Illetve nemrégiben volt egy, el is küldtek MR-vizsgálatra. Amíg az eredményre vártunk, le­ mérhettem, hogyan gondolkodom a végről. És nem volt bennem rossz érzés, hidd el. Hadd idéz­ zem Királyhegyi Pál mondatát, akit a cigarettáról akartak lebeszélni: De hát, Pali bácsi, minden ciga­ retta egy szög a koporsójába! „Zágson”, mondta, majd tíz évvel tovább leszek halott! - És a tévés életedet hogyan képzeled? - Most megcsináljuk ezt a műsort, jó lesz, sze­ rintem nagyon, aztán sehogy. Abszolúte sehogy. Nekem volt harminc jó évem, és ezt kevesen mond­ hatják el magukról. Reálisnak kell lenni, és én az vagyok. Zokoghatnék, sajnál tathatnám magam, hogy jönnek a fiatalok, meg hogy ez már nem az én világom. És hogy ez a televízió bizony nem az, 246

aminek mi annak idején gondoltuk, terveztük, szántuk... De az az igazság, hogy a televízió soha nem volt AZ. Mi tévedtünk. A tévé semmi olyan­ ra nem való, amiről azt hittük, elengedhetetlen. Hogy messzire ne menjek: nem igaz, hogy egy mű­ veltségi vetélkedőből lehet tanulni. Semmit sem lehet tanulni belőle. Szórakozni, izgulni, azt lehet! Saját akaratból utánanézni a dolgoknak, lehet. De tanulni? Ugyan mit? Hogyan? Az a televízió, a het­ venes évekbeli, egyszerűen diszfunkcionális volt. Ezt Vitray szokta mondani, nem? Igaza van. Súlyo­ sat tévedtünk. - Értem, és egyet is értek a kifejezéssel, de Vitray a nyolcvanhoz közelít. Te hatvanéves vagy. Nem korai ez a hangvétel kissé? - Az ugyanannyi. Hatvan meg nyolcvan. Ahon­ nan a fiatalok nézik, ugyanannyi. Évekkel ezelőtt mondtam szegény Antal Imrének: Imre, egyidősek lettünk! Onnan nézve mindegy. Vén faszok va­ gyunk. Ez van. - Értéktelen vagy? - Mások ma az értékek. És azok az értékek, de hát beszéltünk erről már Balázs kapcsán is, nem ér­ tékek számomra. Ez a sikamlós, naturális, könnyen befogadható popkultúra nem az én világom. - Mi a baj a popkultúrával? - András, újra mondom, semmi. Csak nem ne247

kém való. A popkultúra generációs ügy. Nem az én generációm ügye. Volt, de már nem az. Hol vér, hol takony, hol könny, hol valami más testnedv folyik a képernyőn. Ösztönemberek járnak ösztön­ táncot. És mielőtt megkérdezed, semmi bajom vele. Csak nem ez én világom. Az ösztön a lényeg, erről akarok beszélni. A televízió számára ugyanis ez a legértékesebb. A Mónika show-bzn nem azért láttunk tudatlan, fogatlan, képzetlen embereket, mert a televízió el akarja butítani az embereket, ahogy sokan mondják, hanem mert ezek ösztön­ emberek. És a tévében ők mutatnak a legjobban. A Legyen Ön is milliomos! nagy találmánya az volt, hogy a játékos arcát mutatta szuperközeliben. Egyetlenegy vetélkedő nem csinálta ezt soha. És nekem az volt a dolgom, hogy az ösztöneit hozzam elő a játékosnak, gyöngyözzön a homloka, remeg­ jen a szája széle, azt kellett mutatni, mert ez a valóságshow. A Mónika-show, a Balázs-show, meg a többiek ezt nyilván ilyen módon nem tudják elő­ idézni, ezért agresszióval hozták létre. Akár fizikai agresszióval, akár érzelmi agresszióval. De a lényeg az, hogy ott emberek ösztönösen mutatták a legsö­ tétebb oldalukat. Ez a televízió műfaja, ezt nézik az emberek, ez érdekli őket. Mint az akciófilmekben - ugyanaz van a Mónika-show-bán. Van egy törté­ net, roppant egyszerű, azonnal állást tudsz benne 248

foglalni. Na, ez a Marika egy utolsó. Hát, azért ez a Jóska is megéri a pénzét. Kész. Ennyi. A néző rö­ hög, szörnyülködik, magasabb rendűnek érzi ma­ gát. Tudja, mi a jó, és mi a rossz. Ez nem az én mű­ fajom. Pont. És ha én nem kellek neki, hát ő se kell nekem. Tudod? Beeeee! Ha nem ilyen lenne, akkor lenne kedvem televíziózni, de nincs hol. Nincs ilyen már. Majd lesz. - Kivárod? —Na, azt nem hiszem. Nem hiszem. Vagy, ki tudja... Tudod, ez már megtörtént velem. Velem lényegében már minden megtörtént, legalább egy­ szer. De ezt még elmesélem. Van még időd? Re­ mek. Szóval, 50 éves voltam, amikor aT V 2 akko­ ri vezetői, Tolvaly Ferenc, Prokopp Róbert meg a többiek, látva akkori műsorom, a M indent vagy semmit csökkenő vagy inkább stagnáló nézettségét, úgy döntöttek, hogy öreg vagyok. Ezért nem megy úgy a műsor, ahogy szeretnék. De nem mondták meg, persze, hanem rendeztek egy hatalmas szüle­ tésnapi ünnepséget. Egy fogadást, Vágó István 50 éves címmel. Jön felém Tolvaly, soha nem felej­ tem el, jön a széles gesztusaival, te vagy a mi szu­ persztárunk, mondja, megölel, megcsókol, te vagy a csatorna megmentője, te vagy a koronagyémánt! Majd az ünnepséget követő napon levette a műso-

249

romát, megszüntette, végül hosszas vergődés után megállapodtunk, hogy nekem végem. - De nem volt véged... —Hát nem. Akkor jött az RTL, ahol szerintem nem is tudták, hogy gondjaim vannak a TV2-n, jöttek és hívtak, akkor indult ugyanis a Milliomos. Szerinted mennyit gondolkodtam? De egyszer már, évekkel korábban a Magyar Televízióban is levettek a képernyőről, akkor bízták rám saját mű­ sorom vezetése helyett a Szerencsekerék szerkeszté­ sét. Olyanokat kellett Időtlenem, hogy „Ki korán k e l...”. Meg hasonlók. Abban azért bíztak, hogy tudom, hová kell tenni a vesszőt. Nem baj, vége lett annak is. Tolvalyékkal sok sztorim van. Egy­ szer szóltak, hogy keressek főszponzort a Szerencsekerékhez, mert nem ismerik a hazai viszonyokat. Rendben, gondoltam, úgyis valami dolgom volt az Unilevernél - tudod, amelyik a Ráma margarint forgalmazza —, szólok nekik. Kiderült, Németor­ szágban is ők a támogatói ennek a műsornak, úgy­ hogy sokáig nem kellett őket győzködni. Meg is ál­ lapodtak, én meg mentem Prokopphoz, hiszen tíz százalékot ígértek, úgy hívják ezt, hogy üzletszerzői jutalék. Szóval megyek a pénzért, meg is kapok húszezer forintot. Ez meg? Kérdezem. A tíz száza­ lék, mondja Prokopp. Na, de minek a tíz százaléka? Hát képzeld el, ideadták nekem az első adásra jutó 250

összeg tíz százalékát. A reklám meg ment évekig. Ilyen szintű méltánytalanság kevés ért életemben, de furcsamód ezért nem haragszom. Prokopp-pal jóban vagyunk, azóta is. Tolvalyjal nem annyira. - És mi van, ha találkoztok valahol? - Kényszeredett beszélgetés. Hogy vagy, István, kérdi. Milyen volt, Ferenc, az El Camino, kérdem én. Nyögés, mosolygás, csend, elbúcsúzás. Kín. Ez van vele. így alakult. Szóval volt már minden. Tu­ dod, Vitray mondta valahol, hogy szeretne nyomot hagyni maga után. Hát nekem ez nem célom. Jól akarom magam érezni, amíg képes vagyok rá, aztán hagyjuk az egészet a francba. És miközben egyesek azt mondják, hogy vallásosan meghalni mennyire könnyű, engem még az sem nagyon nyomaszt, hogy mit fogok mondani a nagyszék előtt. Mert hiszen azt gondolom, hogy nincs nagyszék. Izgassa azokat, akik hisznek benne. - Lassan olyan a könyv vége, mint egy rekviem. - Te kérdezel... Jó nagy hülyeség, hogy mit aka­ rok én még, mert semmit nem akarok. Jókat enni, jól emészteni De azért még Üzbegisztánt meg­ nézem magamnak. Meg Buenos Airest. - Itt hagyjuk abba? - kérdezem, jó késő van, es­ teledik. —Hogyan érzed? Jókat beszélgettünk? Diskuráltunk? - Megmondom, ha elolvastam. Kicsit félek tő­ 251

le... Nem. Rettegek tőle, hogy miket mondtam neked. - Miért rettegsz? - Hogy bajba kerülök. - Kihúzzuk a megjelenés előtt, és nem kerülsz bajba. - Nem, ne húzzuk ki. Meg nem is ismerném fel: hoppá, ez az, ezt vedd ki, mert ezért haragudni fog valaki. Úgyhogy bajba fogok kerülni mindenkép­ pen. Azt amúgy tudod, hogy én nem vagyok zsidó? Erről nem beszéltem sohasem. Részzsidó vagyok csak. Ahogy olyan sokan. De ezt inkább hagyjuk, jó? Olyan lenne, mint Havas Henrik nyakában a kereszt. - Kicsit olyan lenne - felelem, pedig nem tu­ dom, valóban olyan lenne-e. Tétova mozdulatokat tesz, mintha rágyújtana, aztán mégsem, mintha játszani akarna a gyufával, de leteszi azt is. - És azt meséltem, hogy nagyanyám cipelt an­ nak idején misékre meg áldozásra? Szerintem ezt se mondtam. Nem tudom. Sikerült, szerinted, őszin­ tén beszélnünk? Vagy kezdjük elölről az egészet? Azt nem lehet, gondolom. Sajnos nem lehet. Ez

TARTALOM

BEVEZETÉS

5

SZENVEDÉLY KÖRE A VÁGÓ-VILLA

11

ÖRÖKRE BÁNNI FOGOM, AMIT DÉRIVEL TETTEM A HALÁLOS ÁGYÁN

19

25 ÉVIG NEM BESZÉLTÜNK VITRAYVAL

27

MEGÜTNÉM HAVAST HA TALÁLKOZNÁNK. EL AKARTA SZERETNI A FELESÉGEMET!

41

CHRUDINÁK CSALT, MEGFENYEGETETT ÉS LEZSIDÓZOTT

45

RÓZSA GYURIVAL A LEGJOBB BARÁTOK VOLTUNK. ÉVEK ÓTA NEM BESZÉLÜNK EGYMÁSSAL

53

AKIKKEL NEM BESZÉLEK, SOKADIK FEJEZET: EGRI JÁNOS, AKI ROSSZAKARÓM VOLT

57

A TÉVÉ LOPÓHELY. RABLÓTANYA. ORDÍTOTT VELEM HORVÁTH ÁDÁM, A TÉVÉ ELNÖKE

59

VÁGÓ, A „SZARRÁGÓ”

63

VÁGÓ SPÓROLT PÉNZE

73

már így marad.

252

ÍTÉLET K Ö R E

INDULAT KÖRE

LOPÓHELY VOLT MINDIG

79

IGEN, A TÉVÉBEN NAGYON SOK A ZSIDÓ. ÉS TUDOD, MIÉRT?

85

VÉGÜL IS MIATTAM ESETT SZÉT A FAVÁGÓK ZENEKAR

171

HONFOGLALÓ - AZ ÉN MOHÁCSOM!

175

AZ ÚJSÁGÍRÓ TISZTESSÉGE

179

BALÓT EGYIK OLDAL SEM FOGADJA EL

183

VEREBESNEK SOKAN NEM HISZNEK. NEM IS KÖNNYŰ

187

+HAVAS? JAJ...

191

FRIDERIKUSZT KIDOBTAM VOLNA

195

FÁBRY, A JOBBOLDAL VEZÉRLŐ CSILLAGA

199

MEGTAGADOM AZ EGÉSZET!

201

AZ EZOTERIKUSOK TEHETNEK EGY SZÍVESSÉGET

207

GERINCMÜTÉT ÉLŐ ADÁSBAN

209

A HOMEOPATÁK NEM TUDJÁK, MIT TESZNEK. VAGY...

213

97

HIPPIKORSZAK, HOSSZÚ HAJ, LÁZADÁS. NEM TILTANÁ A KÖNNYŰ DROGOT, ÉS KI IS PRÓBÁLTA

103

SZERETEM A FELESÉGEM. A SZERELEM ELMÚLT

109

FELADTAM A NÉPSZERŰSÉGET A POLITIKÁÉRT!

113

HOGYAN NEM LETTEM FŐPOLGÁRMESTER-JELÖLT?

119

GYURCSÁNY KÖNYVBEMUTATÓJA UTÁN ÉRTETTEM MEG A „KOSSUTH TÉRIEKET”

SZÖRNYŰEK A BULVÁR TÖRVÉNYEI

125

ÉLETVESZÉLYESEN FENYEGETNEK! NYUSZI VAGYOK

133

FÁBRY LEGYŐZÖTT, DE CSALT

139

ÉRTELMETLEN VOLT MINDEN!

147

DEHOGY CSALTUNK A MILLIOMOSBAN! ILLETVE...

151

BÚCSÚ KÖRE SZÖRNYŰ VOLTAM, AGRESSZÍV, TÜRELMETLEN

221

BALÁZS AZT HITTE A BOURBON-HÁZRA, HOGY EGY VISZKIMÁRKA

227

Im a g yár nyom datermé k NYOMDA- ÍS PAPÍRIPARI SZÖVS1SÉ8

BBMS Kiadó, Budapest Szerkesztette Gimes Katalin Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató