VADÁSZ A vadvédelem és a vadászebtenyésztés érdekeit szolgáló képes szaklap

1. évfolyam, 1. szám.

1927. március 1.

VADÁSZ A vadvédelem és a vadászebtenyésztés érdekeit szolgáló képes szaklap A »Szlovenszkói Vadászati Védegylet« úgyszintén helyicsoportjainak hivatalos közlönye Felelős szerkesztő: RAJCSÁNYI GYULA dr. Szakrovatvez etők: Ap róvad véd elme és v adás zat a: Dénes Zoltán. Biológia: Bethlen falvy Ernő. Fegyvert echnik a: Szulovszky Bél a. Kynologia: Pazdera Károly. Nagyv ad véd elm e és vadászat a: J urecky Nán do r. Vad ás zati j og: Dux. Vad á szati szépirodalom: Orosz Sándor. Vadvédelem: Jurán Vidor. Zoológi a és o rinthologi a: Frits ch Emil.

Megjelenik minden hó 1-én. Szer keszt őség és kiadó hivatal: B ratisl ava-Po zson y, Káp talan utca 2. Elő fizetési árak: A véd egyl eti tagok a lapot díjmentesen kapj ák. Nem tag ok részére: Csechs zlov áki ában egy évre 36 K čs, fél év re 18 K čs, eg yes szám ára 3 K čs. Előfizetés, mindennemű hird etés, megkeresés, sürget és a s zer kes ztős ég cimére Káptal an ut ca 2. küld end ő.

Vadászbajtársakhoz! A szlovenszkói vadászati védegylet hivatalos szaklapjának a „Vadász''-nak megindítása alkalmából szívélyes vadászüdvözlettel köszöntöm Szlovenszkó területén levő összes bajtárs ainkat. Ezen lapunk által óhajtjuk az összetartást növelni, melynek s zemelől tévesztése még mindig és minden ügynek bukását jelentette a világon. Ránk nézve ünnepélyes pillanat ez, mert a termés zetért s vadás zatért rajongók egén a közelmúltban vészterhes felhők jelentkeztek. De én szivem egész melegével reméllek, mert a vadászokban mindig volt bizonyos nobilitás, mely őket másoktól, esetleg a más sportot űző emberektől megkülönböztette. A középkorban ez a szellem konkrét formákban is megnyilatkozott. Ilyen volt a vesztfáliai lovagok rendje, a „Diana s zövetség.'' Ehhez has onló volt a XVIII. s zázadban Normandiában és Nápolyban. Reméllem tehát ez a nobilitás fog minket megmenteni a c ivódástól, s zéthúzástól a vadászati ügy hanyatlás ától. De mivel Diana nem csak a vadászat, hanem azonkívül a nappali világosság istennője volt, ezért óhajtjuk mi a szlovenszkói vadászati ügy állására, valamint a vadás zati védegylet munkálkodás ára a teljes nappali világoss ágot borítani. Így akarjuk elejét venni minden félreértésnek, es etleges megtévesztés nek. Ezt akarjuk elsősorban a hivatalos szakközlöny által elérni, melyben mindent ki fogunk teregetni, és mindenkit szóhoz fogunk juttatni, anélkül, hogy gyalázkodnánk. Nagy s úlyt fogunk helyezni a lapnak nevelő feladatára, melyből meg kell érteni mindenkinek, hogy a vadás zat nem rablás és kegyetlens ég, hogy a vadás z nem a dúvadak kollegája, hanem ember. Ebben a szellemben üdvözlöm, köszöntöm lapunk olvasóit és fordulok segítő kézért, támogatásért a vadászbajtársakhoz. Melcsiczky Gyula,

1

a vadászati védegylet ügyvez ető alelnöke.

A VADÁSZ és a LO VEC archivált folyóirataiban talált írásos és fényképes anyagok bárminemű további felhasználása a Vadászati Információs Adatbázis írásos engedélye nélkül, JOGTALAN és BÜNTETENDŐ!

Március öröme. Kopog már a tavasz Ablak unkon éjjel, Sejtelm es csudáknak Üdvét hinti széjjel. Ködön és z imankón, Fagyon át és jégen, Üzenget már halkan S mosolygófehér en.

Nimródgyönyörüség Hónapja közelget: Az első szalonkát Diadalmi jelnek Lobogtatni büszkén Minden vadász vágya, Ó övék a tavasz Legszebb mosolygása.

Én csak sz űk szobában, Testölő r obotban Nézhetek elébe, Szivem láz ban dobban. Köszöntelek dallal Tavasz áldott álm a, Március öröme, Vadász boldogsága . . . Szeredai-Grúb er Károly.

Vadászremény. Nincs a kezünkben cédrus lomb, nincs a kezünkben pálmaág, melylyel behintenénk útját annak a gondolatnak, minek előbb vagy utóbb diadalmaskodni kell, — hogy ahol mi élünk nem a vadorzók, hanem a vadászok országa ez. — Lombos tölgyeink, fenyő guir-landjaink között a múltba visszafutó csapásokon, cserkészutakon vadászaink szemei előtt csak egy álomszerű vizio, Szép Ilonka legendás, tüneményes alakja lebegett. — Mert a mi vadászaink gavallérok, nemes ebb érzésü emberek voltak mindig. Most pedig mikor a világ oly szörnyű módon megrázkodott, mikor az embert kiakarták vetkőztetni emberies- ségéből, újra kell keresnünk a régi csapásokat. A rombolások és felforgatások ered ményre nem vezettek, mert eredményre nem vezethetnek, tehát az emberek kezdik belátni, hogy ismét csak minden tényüket az erkölcsi világrendnek kell alárendelni. Ez a leszürő-dés, ez a megnyugvás után való áhitozás szülte azt, hogy a szlovák és a magyar psyché találkozott. Ez a találkozás indította útnak a mi lapunkat is. A szlovák mindig szeretett olyan lenni, mint a magyar. Fürdött a lelke azokban az attributumokban, mik a magyart ékesítették. Ha kellett volt olyan vitéz ő is. Ha lehetett volt olyan hetyke, volt olyan gavallér ő is. Ez igy volt, igy van és lesz mindörökké. Ez a kézfogás most sem jelent semmit mást, mint a nemes szándékban, buzgóságban való találkozást. A vadás zat az emberiség ős i foglalkozása, egyik megélhetés i módja volt és csak a sok ezredéves gyakorlat, a kultúra emelkedése fejlesztette ki a legnemesebb sporttá. A vadászatnál ma már a vadvédelem, az egy lecsökkenő vadállomány fentartásának a gondolata dominál. A küzdelem inkább az Állatvilág intrikus ai, gonoszai, a dúvadak ellen irányul, valamint azok ellen, kik tilos eszközökkel, meg nem engedett időben és módon törnek a vad életére. A világháborúnak e téren is keserves következményei voltak, tehát a régi rend és vadászerkölcsök helyreállítása volt a cél, mikor megteremtették a vadászati védegyletet, melyet olyan s zéles hatás körrel ruháztak fel, minő kevés van Európában. A cél mindenki előtt ismeretes volt A tagok működéséről őszinteségéről mindenki bármikor meggyőződhetett. A védegyletre rendkivüli nagy feladat vár, nemcsak a bels ő reorganisac ió tekintetében, de a vadászati ügy küszöbön álló rendezését illetőleg is . Ma a védegyletnek s em jobbra s em balra nem szabad tekinteni, minden hínáron keres ztül kell magát vágnia, ha ezer tövis szaggatja is. A helyzet úgy áll, hogy a védegylet kudarca a vadászati ügy esetleges hanyatlását jelentené, mert vannak, kik meglehetősen sanda szemmel nézik a vadászati ügy túlságos pártfogását a pártérdek ek esetleges rovására. Az Ipoly és a Morva torkolatától föl egész a tengerszemig, föl a sziklatarajos Kárpátokig nem volt szebb, nem volt dúsabb vadászterület egés z Európában. De mikor elzúgott a vihar a fejünk fölött, szivetfacsaró látvány volt a vadászati viszonyok szilalt-s ága. Megdöbbenve sokáig néztük tehetetlenül. Végre a jobb érzés, belátás kerekedett felül. Vadás zaink lass an megmozdultak, s hozzáláttak az orvos lás munkájához. Ez ma már serényen folyik. Ha összefogunk, és apró kicsinyes, személyes érdekekért nem áldozzuk fel a nagy, a közös célt, úgy bízva nézhetünk a jövőbe. Ha majd meghars annak a hivókürtök, bércek s ziklaorgonáján a gyönyörű vis z-hangot ezerszeresen visszaverve, akkor födetlen fővel fogunk mi is fölkiáltani: His zünk a Mindenható atyában, a s zeretet és vadás zbecsület feltámadásában.

2

Dr. Rajcsányi Gyula.

EGYESÜLETI ÉLET

Ezen bajok kiküszöbölését, a közös munka egyöntetűségét, a vezető szervek és tagok közötti közÚj köntösben vetlen kapcs olat létesít ését az új egyes ületi hivaA f. évi január hó 5-én tartott rendkívüli egye - talos lap hivatva van megt eremt eni, amely s em sületi köz gyűlés egyhangú határozata az egylet idegen egyesület, sem idegen érdekek szolgálatában hivatalos jellegével fölruházott szaklaptól: a „Nim- nem állhat , lévén ez a t agok tulajdona, ahol az rod"-tól, ezt a jelleget visszavonta és saját egye- illem szokásos határai között minden egyes tag szabadon és nyíltan nyilváníthat ja a maga egyéni sületi közlöny kiadását elhat ározta. Erkölcsi kötelességünk, miként azt a közgyűlésen nézeteit, ahol minden egyes tag tanáccsal és munaz egyik egyesületi alelnök is kiemelte, hogy a válás kával hozzájárulhat az egyesületi szervezet és az pillanatában eddigi ház i gaz dának a vadvédelem egészséges egyesületi élet kialakulásához és ahol és az egy esület érdekében kifejtett buz gós ágáért minden tag útbaigazítást, tanácsot és szakvéleményt és hathatós támogatásáért az egyesület legmelegebb díjmentesen kap. Ez a mindnyájunk tulajdonát képező, nem üz leti köszönetét tolmácsoljuk! Kötelességünk egyúttal a nyilvánosság előtt a célból alapított lap első sorban hivatván van: az kiadandó egyesületi közlöny tárgyában hozott hatá- intenz ív vad- és vadászati védelmet fejleszteni és rozat rövid indokolását is a tagokkal megis mer- egyöntetűv é tenni! Jelszavunk: alkotóm unka! tetni. Aki a vadászatot és a vadat nem egyéni, avagy Egyesületünk még ifjúkorát éli. Saját és vidéki szervezete most van kiépülő félben. Részint a távol- üzleti önzésből és érdekből szereti, akinek a szabad ság, másrészt az anyagi eszközök hiánya miatt a természet és a vadászat megújhodás és benső örövezetőség, a vidéki szervezetek és a tagok közötti mök, meleg érzés ek forrás a, az a vadat sz eretni kapcsolat laza, sok helyütt egyáltalában nincs meg. fogja és a védelméhez, óvás ához hozzájárul. Egyesületi életünk ennek folytán nem fejlődik, az A fegyelmezett és igazi nimród a vadászat nemes elégedet lens ég gyökeret ver és terjed. örömeit élvező korrekt vadászban nem vetélytársat,

.

hanem: vadász társat fog tisz telni. Ez a t isztelet kötelezi az egyesületet és új lapunk szerkesztőségét arra, hogy a laptól távolt artsa azt a hangot és modort, amely lealacsonyít, félreértéseket és jogos nehezteléseket fakaszt és nem illik a vadásztársadalom tekintélyéhez! Vadászlapunk ama műhelyünk legyen, ahol az ügyszeretet, szakismeret, gyakorlati tapasztalai és vadászkorrektség nemes kohótüzében ki kell forrnia a követendő útirány és a megvalósítandó eszmék nemes tervezetének! Hisszük, hogy a tagok megértenek, hisszük, hogy a jelen viszonyok nehézségei közepette is értékelni tudják azt a szerény igyekezetünket, amely mindenek előtt és mindenkor csak az egyesület föllendítését és az egyesületi élet föllendítését és az egyesületi élet fölvirágoztatását célozza. Lapunk más helyén besz ámolunk a szavatossági és baleset elleni biztosítás megvalósításáról. Dacára annak, hogy tagjaink száma a német Hubertus vadvédszövetség tagjainak csak az ötödét teszik, mégis sikerült ezt a fontos szociális problémát ugyanolyan kedvezmények és ugyanazon megterhelés mellett megvalós ítanunk.

A védegyleti tagdíjak felemeléséhez. A tags ági díjak felemelés ét a köz gyűlés hat ározta el, mert ezt a tagok többsége óhajtotta. Szükségessé tette a védegyleti tagbiztos ítás bevezetés e és a hivatalos lap megindítás a. A liptószentmiklósi nagy választmány ülése utasította az elnökséget, hogy a már más fél év óta húzódó ügyet, a vadászati bales et ellen és halál esetére szálló tagbiztosítást minden további késedelem nélkül vezesse be. Másrészt az a körülmény, hogy az eddigi lap székhelye messze esvén a központtól, igen súlyos nehézségeket okozott, szinte lehetetlenné tette a lap és a védegylet vezetőségének szoros kapcsolatát. Ezért kellett dönteni afelett, hogy saját szaklapot adjunk-e ki vagy s em. A köz gyűlés ez en okok alapján úgy határozott, hogy a saját szaklapot megindít ja, s azt minden tag külön díjfizetése nélkül megkapja. Miután ezen. két rendkívüli és kizárólag a tagok előnyét szolgáló kedvezmény a védegyletre fokozott terheket rótt rá, a megejtett legpontosabb számítás alapján a t agdíjat 30 koronáról 60 koronára kellett felemelni. A mi t ekintve azt, hogy ez ideig a tagok cs ak a szaklapért magáért fizettek ennyit, oly eredmény, hogy megállja a helyét a legszigorúbb számítással szemben is. — Erre vonatkozólag közöljük a közgyűlés jegyzőkönyvét.

Jegyzőkönyv, felvétetett a vadászati védegylet 1927 jan. 5-iki rendkívüli közg yűl ésén a Roy al s záll ób an. Id. Melcsiczky Gyul a ügyvezető eln ök délután 3 órako r megnyitja a kö zgyűl ést és meg állapítja, hogy d acára a helyi csop orto k ki ért esít és ének és í rásb eli meghív ás ára, nin cs en jelen az alaps zabályok szerinti a hat áro zatk ép ességh ez szük ség es elegendő rés ztv ev ő, miért is a kö zgyűlés kezd et ét elod ázza 1 órával. Délut án 4 órako r eln ök új ra m eg nyit j a a kö zgyű l ést és ezt tekint et nélkül a megjelent ek és képvis eltek szám ára, az al aps zab ály VIII. cikk e 2. po ntja értelmében h atáro zatkép esn ek nyilv ánítja.

4

Tekintettel arra, hogy kevesebb számú német anyanyelvű tagjainknak a világ legnagyobb és legvirágzóbb vadászati szakirodalma áll rendelkezésre, egy külön német nyelvű egyes ületi lap részint a szedés drágasága, másrészt a szerkesztőség megalakításának nehézsége miatt nem valósítható meg. Takarékossági szempontból az egyesület egy német nyelvű szaklap kiadásától már azért is eltekinthetett, mivel Szlovenszkón minden német állampolgár vagy a magyar, vagy a szlovák nyelvet is bírja s így vagy az egy ik, vagy a más ik, vagy mindkét szaklapot megérti és olvashatja. A tagok ügybuz galmán és lelkes edés én múlik most már, hogy lapjuk miként lesz írva és szerkesztve. Ha az adott keretben maguk fogják azt tenni, miként azt a németek az egész vonalon végig teszik, úgy meg lesz a saját vadászlapjuk, amely igényeiknek minden t ekintetben megfelelni fog. Egyesületünk ma fejlődésének új korszakába lép! Mindenkinek, aki abban bennünket követ és mellettünk kitart : legmelegebb vadászüdvözletün ket küldjük! A szűk eb b vál as ztmán yból j elen v ann ak: id. M elcsi czky Gyula, Dr. Han avski, Dr. Hant ke -Halmi, Dr. Kolá čny, Dr. Kováč, Modrovich K., Stavicky E., Kocmann J. s mint jegyző könyvv ezető Varga T. A h elyicsopo rtok at kö vet kező urak kép viselt ék: Dr Olg yai és id. Szul ovs zky B él a a b ratislavai, Engliš Alaj os a p rivigyei, Müller Jó zs ef a trencséni, Vi dor Ju rán a k e žmaroki, Jurecky Nán dor a jolsvai, Bulla M árton a kass ai hel yicsoportok megbízottjai. Kimentették magukat a m ezől aborci, selmecbán yai, loson ci, vágujhelyi és zsoln ai h elyicsop ortok. A l eadott s érvény es m eg h atal mazáso k alapj án k épvis elv e volt összesen 198 tag. 1. Id. Melcsiczky Gyula üg yv. elnöki m egnyit ójáb an h ang súlyo zza, hogy az eg yes ülés ben rejlő erő, tekint ettel a ma; sorsd öntő fontos ság ú programm ra, n em tal ált a tag ok sorai ban kellő megértésre s értékelésre s panaszkodik némely helyicsoport közönyére és jóindulatuk hiányára, amelyek még i ly v ál s ágo s ó rákb an is ki térnek a kö zremű köd és el ől, s mind en go ndo t és t erh et a kö zp ont ra h árít an ak. Eli sm eri azonb an, h ogy a tagok t áj éko zatl ans ág án ak az az ok a, hog y nincs en m eg fel elő hi vat alos és függ etlen szakl apu nk, remél i azonb an, hogy a mai jav asl atok jóv áh agy ás a megho zza a szükséges fordulatot és hogy végül mégis csak lehetséges les z a sim a együt tműk öd és. Ezek remény éb en ki ván a továb bi egy üttmű köd és n ek si kert és ered ményt. 2. Elnö k át adja a s zót Varga el őadón ak a p ro gram m 2-ik pontjához. Varg a elő adó b emutatja a biztosító társulatoktól b eérk ezett ajánlato k alapj án áttekinthető en kidolgozott összeh asonlító táblázatot (a b eérk ezett eredeti rés zl etek az irattárb an 56/26 ikt. s zám al att el h ely ezv ék ). A h árom ny el v en kid olg o zott és ugyanígy elő adott öss zeh asonlít ás mutatja, hogy a véd egyl et re legk edv ezőbb aján lato t az Adri ati ca Riuni on e di Sicu rt a t ársul at n yújt ott a b e. Mind ezek d acára k éri el ő adó a közgyűlést, hogy n e b efoly ásoltassa m agát az által a elmon dottak által s határozzon el fo gulatlan ul afölött, hogy mely ajánl atot óh ajtja el fog adni. A tárgy alás foly amán b eérkezett még a Sl ávi a -Karp at ia egy esit ett aj ánl at a, m ely ho ss zabb vi t a ut án Dr. Hant k e-Halm i j av as l at ára mi nt „ elk és et t" a n apirendről lev étetett. A vélem ények megos zlottsága miatt elh atáro zatott a szem ély es és nyilv áno s s zavazás az ajánla tok fel ett. A szavazatzedő bizottágb a felkéri elnök Jurecky al elnö köt é Kol áčny ezred est. Nem s zav aztak a j el ent evő Müller Józs ef és Stavicky Ed e urak mint érd ekelt felek alkalmazottai.

A szav azat szed és t art am a alatt él énk vita fejlőd ött ki. melyben résztvett ek Dr. Ham avsky, Jurecky alelnök, Stejskál erdőt an ácsos, Dr. Hantk e-Haiini és Jurán Vido r urak. Ju recky aggály ait elo szl atta Varga előadó, Stejskál m egjeg yzés ére p edig meg felelt Dr. Hantke -Halmi. Stavick y úr b ej elenti, ho gy a bi ztosít ás m egköt éséből annak eg ész tíz évi tartamára j áró jutal ékot a v édeg ylet Červics ek -al apj a javára át eng edi. El fog adtatott s Dr. Hantk e-Halmi úr indítv ányára Stavi cky úrn ak jegy zőkö nyvi kö szönet l ett megs zavazv a. Jurecky ú r indítv ányo zza, hog y a m ai n apon hozott határo zatok s zlov ák, m agy ar és n ém et napilap ban kö zöltessenek. El fogadv a s annak keresztülvitel ével a szűk ebb v álas ztmány lett m egbí zva. Dr. Han avs ky állást fogl al a 10 év re szóló bi ztosí tás ell en és rám ut at a bi ztosi tók ho z intí zett felhiv ás ra, m ely a s zűkeb b válas ztm án y jegy zők önyv e s zeri nt let t kibo cs átv a. Élénk vita támad. Dr. Hantke-Halmi kívánj a pontosan jegyzőkö nyvezni: hogy a közgyűl és al apos meg fontolás ut án eltér a s zű keb b v ál asztm ány javasl at ától, mel y s zerint az aj ánl atok csak egy év re s zól ó t art am ra k érett ek és elh atá ro zza a bizt osít ást a foly am atb an l evő s zavazás eredm ény e szerint meg kötni. Jureck y al el nö k m egj egy zi, h ogy ámb át or az aj án latok csak eg y évi biztosít ás alapul v étel e mell ett k érettek be, az összes pály ázat ok 10 évi t art am al apul v étel e mell ett érkeztek be. Loyalitásból ugyan előnyb en részesitendők volnán ak hazai int ézet ein k, teki nt et fel azonb an a v édegy let teh erbí rás ára és any agi hely zetére, k énytelen ek v agyunk a reánk n ézv e legelőn yösebb ajánlatot el fogad ni. Elnök a tov ábbi vit át b erekes zti és kéri a s zavazats zedő bizotts ág ot a s zavazás eredményit kihi rd etni. Az eredmény a kö vetk ező: Lead atott öss zesen 198 érv ényes s zavazat. Ebből: 194 az „Adriati ca" bi ztosít ó j av ára, hazai int ézetek javára 2 s zavazat, 2 s zav azó mint érdekelt fél nem s zavazott (a s zavazó ivek m ellék elvék ). Erre az elnök feltes zi a k érdést, kicsod a köss e meg a szerződ ést? Egyhangúl ag a s zűk ebb v ál as zt mány l ett m eg bí zva a k eres zt ül vitellel. 3. Ko cm ann ügy vivő ki fejt i egy füg get len, a t ag ok s aj át ját kép ező szaklap kiad ás án ak fontoss ág át és rövi den v á zolj a az enn ek érd ek éb en l eg utób b ki fejt ett kü zdelmet. Feltárj a a hazai nyomd ák kal folyt atott p ály ázato k foly a matát és ismert eti a beérk ezett ajánl atokat. Panas zkodik a helyics oporto k kö zöny e felett. A h elyicsop ortok többs ége kétszeri felhívás dacára sem küldték be ezid eig a kivánt tagjegyzék eket. Hoss zabb vit a ut án a k özgyűl és ú gy határo zott, ho gy a szaklap s zlo vák rés ze a „Lo vec", a magy ar rés z „Vad ás z" cimmel jelenj en meg. A lap ki ad ásáv al járó előmunk álatok azonn al megk ezd endők. Ezen felül elhatározt atott a „Nimród"tól a hiv at alo s lap jell eg ét azonn al h at álly al megvo nni. Tekin tett el arra, h ogy úg y a t ago k bi ztosí tás a, mint a szaklap ingyen es s zolgáltatás a a t agok részére, a véd egylet kiadás ait tetem esen foko zzák, egy hangúl ag elhat áro ztatott az évi tagdij at az eddigi 30 Kč-iól 60 Kč-ra f. évi janu ár 1-től kezdő dő h at álly al fel emel ni. Kocm an n felt es zi a k érd ést, mily en arányb an részes ed jen ek a hel yi cso po rto k n tagdíj ból. El h at áro zatott, h og y a h el yi cs opo rt ok nak m egm arad úgy mint eddig az 5 K č bei rat ási díj, az uj tagdíjból ug yancsak úgy mint eddig 10 Kč, a fenm aradó 50 Kč pedig a kö zponté. Tovább á a szűkebb v álasztm ány utasít ást n yert arra, hogy a m ai h ely zetn ek m ár m eg nem fel elő alaps zabályt elejt ve, dolg ozzon ki eg y új m eg fel elő alp szab ály -tervezet et s azt m egt árg y al ás és j ó váh agy ás v ég et t t erj es s ze el ő a f. évi rend es kö zgy űlés nek. 4. Kocm an n ügyvi vő rámut at a h as zno s vad állom ány áb an mutatkozó szomorú jelenség ekre és indokolja annak szük ségességét, hogy a tilalmi idők részleges meghosszabbítása tárgy áb an az 1927/28. évi idényre a teljh atalmú s zloven szkói miniszt éri umhoz k ell fon dulnu nk és v ázolj a az eg yes v ad-

nemekre terv ezett meghosszabbítást. A közgyűlés elhatározta, hogy az előadó tervezete alapján kidolgoztassék egy em-l ékirat és annak elintézés e szorgalmaztassék nevezett minisztériumban. 5. A közgyűlés elhatározta, hogy jegyzőkönyvi köszönetet szavaz meg a védegylet érdek ében ki fejtett rendkívüli munkásságukért Kocmann ügyvivőnek és Varg a tiszteletbeli titkárnak. Utóbbit beleegyezésév el egyúttal megbízza véglegesen a szűkebb válas ztmány javaslata alapj án a titkári teendőkkel s felhatalmazza a szűkebb vál asztmányt, hogy mindkét urat munkálkodásukért időközönként alkalmas for mában megjutalmazza. Ez utóbbi határozat nevezettek ideiglenes távollétében ho zatott s utólag lett velük közölve. Mindketten kijelentették, hogy csupán az ügy iránti rajongásból dolgoztak s készek a jövőben is szabad idejüket a védegylet nemes céljainak szent elni. Több tárgy nem 15vén, elnök köszönetet mond a jelenlevőknek kitartásukért és a közgyűlést berek eszti. Bratislava, 1927. január 5 én. Kocmann János ügyvivő.

Varga Tivadar titkár.

id. Melcsicz ky Gyula ügyvezető elnök.

Jurán Vidor kitüntetése. Nagy ö römm el v ettük a hi rt, hog y J urán Vi do rt, a szepesi v ad ászati v éd egyl et helyi cso portj án ak titkárát, a szlovens zkói v adás ztársad alom eg yik legkivál óbb al akj át, a poprádi v ad ás zati ki állít ás fő rendezőjét, tervezőjét és lebonyolítóját, azon emberfel etti munkásság ának és ön zetl en tevékenys égének elism eréséül és bi zonyítékául, melyet ő a vadás zati v édegyl et kiállít ás án ak érd ek éb en több, mint féléven át p éld átlan buzgalomm al, rendkív ül nagy figyel emmel és szak ért elemmel vég zett, a szlov en szkói vadászati véd egylet egy távcsöv es Mannlich er S chönauer -el tünt ett e ki, a fegyv er agy án term észetes n agys ágú ezüst tölgy fa levéll el és rajt a dedikált vés éss el. E szép jut alom át ad ása Liptó Szt. Miklóso n történt a védeg ylet ős zi ülés én, ünn ep é lyes keretek között. A mi részünk ről legm eleg ebben üd vözöljük ki tüntetés e alkalm ából Ju rán Vido rt, — aki Szlov en-szkó vadás zati ügyén ek lelk es támog atója, de egyúttal a mi l ap unk meg al apí tásán ak l ank adatlan harcosa is. Kív ánjuk szív ből, hogy a kitüntet ések záp o ra h ull jo n m ég a mi vadás zb ajtárs unkra.

Az első kaszáláskor. Baltacin (esparzett), lóhere, lucerna első kaszálása körülbelül arra az időre esik, mikor a foglyok fészkelnek. A foglyok nagy elő szeretettel bújnak meg ezekben a takarmányfélékben, mert a legkorábban szálasodnak. A kaszáláskor való nemtörődömség természetesen rendkívüli károkat szokott okozni a foglyok állományában. Egyes uradal maknál, jobb érzésű gazdáknál szokták követni azt az eljárást, hogy közvetlen a kaszálása előtt egy jó kutyával bek üldik a cső szt vagy a vadőrt a bal -tacin táblába, aki az elk ésett költéseknél fölsze di a fogoly, vagy fácán tojásokat, Ezeket azután tyúkokkal, vagy költőgépekkel kikölthetik.

5

Van egy másik eljárás , mely szerint a fogoly fészket meghagyják, s azt körülkaszálják. Ezeket a tarlón kimaradó bokrocs kákat a hamvas varjú nagyon hamar megtalálja, s a tojásokat elpusztítja. Ezért az eljárásnak ez a módja kéts éges. Azonban vadászainknak mindenes etre törődni kell az első kaszálással. Akinek módjában van, járjon közbe és hívja fel a figyelmét a gazdaságoknak és gazdáknak a fenti eljárásra.

De lege ferenda. A vadászati törvényjavaslat meglehetős részletesen foglalkozik a vadász ati ügy rendezés ével. A többi közt a tőrözés (maxii) üldöz és ét is t ervbe vette. A javaslatnak ez az intézkedés e azonban megint csak kevés eredménnyel fog járni. Mert egyegy barázdában akár tíz maxiit is lehet t alálni, anélkül hogy meg lehetne csípni ki a tőröző. Az a gondolat merült tehát fel, nem-e lehetne subsidiárius intézkedésképen a föld tulajdonosát vagy haszonbérbérlőjét kényszeríteni arra, hogy az ilyen tőröket, húrkokat földjéről távolítsa el. Aki tudva szándékos an vagy hanyagságból földjéről a tőröket nem távolítja el pénzbüntetés ben volna részes ítendő. Továbbá rendeletileg fel volnának hatalmazandók a zsupánok, azokon a területeken, ahol a vadorzás oly mérveket öltött, hogy a vadállomány kipusztulásával fenyeget , ott 1-től 5 évig terjedő időre a vadászati jog gy akorlás át függessz e föl. M ivel ezen intézkedés a községek jövedelmét is érintené, remélhető volna, hogy a községek maguk fordulnának a vadorzók ellen. K érjük a tagokat ezen kérdésekhez hozzászólni, hogy azokat a szakreferens nek feldolgoz ás végett mielőbb átadhassuk.

A V. V. E. tagjainak baleseti és szavatossági biztosítása. Tagadh at atl an annak az el őnyn ek a nagys ág a, amel y e biztosítás révén a V. V. E. tagjait éri. Az évi csek ély 60 Kés tagdíj lefizetése ellen ében n emcs ak a t agságból folyó és alaps zab ályb an biztosít ott jog ok at és előn yök et élv ezik a tagok, h an em külön fi zet és n élkül ért ék es s zakl apot is kap nak havonkint kézhez, amely az egyesül eti élet minden mo zzan atáról tájéko ztatja ők et, a hozzászólás és áll ás fogl alás foko zottabb lehetős ég ét bi ztosítja részükre és min dezen felül az ők et érh ető bal eset és ők et terhelő kárt érítési fel elősség (szavatoss ág) eset eire is b e v annak biztosítv a. A V. V. E. vezetős ég e a t agdíj megáll apít ásánál t ekint ettel volt a lap kiad ás és bi zt osít ás foly tán el őálló köl ts égt öb bl etre. Az előbbi cimen 20 Kčs -val em elte a tagdíj at, a biztosítás címén pedig további 10 (tiz) čko ronáv al és igy állott elő végöss zegül 60 Kčs, amely öss zegs zerül eg vév e a tav alyi tagdíj kéts zeresét tes zi ki. „A Riunione Adriatica di Sicurtá" biztosító társ ulatnak Pozs ony ban s zék elő s zlo vens zkó i ig azg ató ság a vo lt az, amelyik a sok biztosító társ aság kö zött a legelőnyös ebb és legméltányosab b feltételek mellett t ette meg biztosítási ajánlatát. A megkötött szerződ és eredménye gy anánt a köv etkezőkb en ism ertetj ük a bi ztosít ás mib enl ét ét. A) Bales et elleni biztosítás: En n ek a b i zt os it ás n ak a v éd egy l et v al am en ny i t agj a részére, de a biztosítás terj edelme különbözik a szerint, hogy hivatásos, vagy nem hivat ásos vad ászok ról esik szó, ami érthető is, mert az előbbiek foglalkozásuknál fogva úgyszólván éjjel-n app al kivann ak tév e tolvajok, orv adás zok stb. támad ásain ak s ez nagy obb v eszély ess égi ko ckázatot jel ent a bi zto-

sító intézet re n ézve. Utóbbi ugy anis a s zem élyen kint számí tott 10.- Kčs ellenében nem v állalh at mind en tagg al szemben egy enlő magass ágú ko ckázatot. 2. A hivatásos vadászok, erdészeti személyzet, erdő- és vadő rö k, val amint k erülők bi ztosít ás a mind azon b ales et ek re terjed, amelyek a fent körülirt élethivatásu személyeket nemcsak v adászat alk almáv al, közv etv e a vadás zatok ra és azok ról való elutazás, egyleti céllövő gyakorl atokon, vagy céllő vő vers eny ek en való rés zv étel és vadás ztölt ény ek k észí tés e alk al máv al, h an em egy éb ként b árh ol, t eh át eg yéb i rányú h iv at ás uk t elj es ít és e kö zben is érh eti k. A bizto sítás t erjedelm e Kč 200 0 __ , ha a b aleset a biztosított n ak h alálát ered mény ezt e és Kő 200 0.—, h a a bales et a biztosítottn ak m aradand ó k eresetk éptel enség ét (állandó rokk antság át) id ézt e elő. 3. A véd eg yl et t öbbi, t eh át a 2. po ntb an kö zel ebb ről m eg nem jelölt tagj ain ak bal eseti bi ztosítása kiterj ed azokra a bal es et ek re, am el yek ők et a v ad ás zat alk alm áv al, k özv etv e a v ad ás zato k ra és az azok ról v aló h azaut azás, eg yl eti cél lövő gyako rlatok on, vagy céllövő v ers eny eken v aló részv ét el és v ad ás ztölt én yek készí tése alk alm áv al érh eti k. A biztosítás t erj ed elme: Kč 10. 000.—, h a a bal es et a bi ztosít ott h alál át ered ményezi, Kč 100.000__, ha a b ales et a bi zt osí tot tn ak ál l and ó munkaképt elens ég ét (állan dó rokkantság át) vonná maga után. B) Szavatossági biztosítás: 1. Ez kiterjed a biztosított véd egyleti tagn ak azo n anyagi fel elősség ére, am ely őt az ált ala elköv etett v alam ely vét kes, vagy gondatl anságb ól folyó csel ekmény e folyt án harm adik személ yek kel s zem ben t erheli. Kit erj ed tehát azo kra a ká ro kra, m el y ek et a v édegyl et i t ag m int feg yv erbi rto ko s és mint általáb an fegyv ert viselő v ad ász köv et el más személyek ben v ag y tárg yakb an és am ely káro kért a k ártok ozó nak a fenn álló tö rv ény ek ért elmében kártérit éssel felelni e, vagyis szavatolnia kell. (A vad ászeb ek károkozás ai elleni biztosítás ról később lesz s zó.) A biztosítás t erj ed elme: Leg feljebb Kč 10.000.—, ha egy esemény egy személy halálát, v agy s érülés ét eredm ény ezte, ha azonb an egy esem én y több szem ély nek h alál át, v ag y s érül és ét eredmény ezte, úg y a biztositó intézet legfeljebb Kč 30.000.— erejéig felel. A más személy ek tulajdo nát képező tárgyakb an oko zott károkért leg feljebb Kč 10.000.—ig felel a biztosító intézet. Ilyen t árgysérül ések es et én azon b an az oko zott k árn ak cs ak 80 %-átfizeti a b izto sító, míg 20 %-át min den eset ben a bi ztosítot t maga t arto zik fi zetni (20% -os ön biztositás ). Ez utóbbi feltét el a biztosíto tt tag ot fo ko zott abb g ondo ss ágra kív ánja s zo rítani. A bi ztosított t agn ak tehát ü gy elnie k ell arra, ho gy a szomszéd v adás z, pl. Kč 2000.— értékű vad ászkutyját könynyelmü en l e ne lőj e, mert a bizto sító int ézet adott eset ben csup án Kč 1 600.- ö sszeg et fog ki fi zetni, mig a hiányzó 400.Kč - t a biztosított tag okvetlenün maga köteles megtéríteni. A V. V. E. tagj ai, akik m ár fel vann ak v év e a véd egyleti közp onti vezetős ég névjegy zékéb en és az idő kö zb en felvett új tago k, val amennyi en, felt év e, hogy az elői rt tagdij ak at minden óv m árcius 31-ig b ezárólag hi ányt alan ul befizetik, részesei úgy a bales et-, mint a szavatossági biztosítási szerződésn ek an élkül, hogy közv etlenül k ellene a bi ztosító társas ágho z fo rd uln iok. T eh át m a m ár bi zto sítv a vann ak. A biztosító t árs as ág leh etőv é tett e, hogy az egy es tagok csekély pótfizetés ek ellenéb en mag asabb öss zeg ek erejéig is biztosithassák magukat. A bizto sitás nak a fent eb biektől elt érő módjai ról később adjuk meg a táj éko ztat ást. Elégedj ünk meg ez alkal ommal ann ak m eg állapít ás áv al, hogy a V. V. E. ezen ali g 300 0 t aggal rend el kező fi at al eg ylet a t agj ai bizt osít ás án ál el ér te ugy an azon el őny ök et, amely ek et a kö zism ert „Hub ert us" egylet t agjai élv eznek, jóleh et ennek az egyl etnek több mint 16.000 a t agl étszám a s így in káb b v an abban a h ely zetben, hogy előnyös szerződ ések et köthess en. Megemlítjük végül, hogy h a valaki nem mint egyleti tag kívánn a a fenti ekh ez haso nló feltét elek mell ett bizt. szerző dés t kötni, úg y ez reá kb. évi K č 80. — meg terh el ést j elentene.

6

Egyesületi hírek. Kérelem a helyiosoportokhoz . Tisztelettel kérjük a helyicsoportok vezetőségét, hogy keressék meg a működésük területén fekvő ipari vállalkozásokat, gyárakat, hogy gyártm ányaikat lapunkban egész éven át hirdessék. A hirdetés ek azok terjedelme szerint, negyed évi, félévi, vagy egész évi díjban fognak megállapíttatni. Lőjegyzék ek, Kérjük a helyics oportok vezetőségét, hogy működésük t erületén a lőjegyzékek iránt érdeklődni, s azokat velünk közölni szíveskedjenek. Sz. V. V. bratis lavai helyicsoportja f. é. március 8-án .17.oo órakor „Royal" Híd u. 8. sz. tartja évi közgyűlését a következő napirenddel: 1. A lakis ágok. 2. A tisztviselők jelentései. 3. A tagok kötelező kezességi obligatorius biztosítása, egyleti lap. 4. Vadvédelmi irányadó elvek az 1927. évre. 5. Szabad indítványok. Felhívjuk az összes tagokat, miszerint tekintettel a napirend fontosságára a gyűlésen minél nagyobb számban résztvenni szíveskedjenek. — Az elnökség.

Sz. V. V. Kynol ogiai s za koszt ályána k működ és e. Sz. V. V. kynologiai szakos ztály a f. c. feb ru ár ho 17-én tartott a szép en látog atott al akuló gyűl és ét. Melcsiczky Gyula elnök bev ezető szavaiban világos an rámutatott a vad ászkutya jel entőségére, s zíves szav akkal üdvözölte a volt. „Szlov. kynologiai és vadászati klub" belép ett tagjait, akik a nem es sport iránti s zeret et által v ezérelt etve örömest v állalkozt ak a közös mun kára, hogy a vad ász kynologiát a V. V. keretében erős és megállapított s port alapon fejl ess zék. Sz. V. V. virág zás a ko rában, amiko r szerv ezett sikere és működése csopo rtjai utján, egés z Szlovens zkón ismeretes, ö römmel ragadj a m eg a szlov enszkói vad ászát an nyira kíván atos és el kerülh etetl enül szü kség es ki eg és zítő rés zét kép ező k ynolo giai szak oszt ály megal akul ás át s att ól a legjobb eredmények et várja. Sz. V. V. K. Sz. bizottságába egy hangúl ag lettek megv álasztv a: elnökn ek Rol and J aroslav post ai számtanácsos, Boráros K. ban khiv ataln ok, a kynolo giai nyilv ánt art ás v ezetőjének: Pazd era K. postai hiv atalnok, tovább á Smahel B. selyemteny észtési felügy elő, Van ek J ános póstaig azg ató és póttag nak Klus V. mag ánhiv at alno k. Pazd era a kynologi ai nyilvánt art ási jegy zék vezetőj e a vál asztás ok befejezés e után elő adt a az ált ala in dítv ányo zott K. Sz. müköd ési p rog rammj át, am ely elvi jóv áh agy ást ny ert. A további él énk vita és külön fél e kérdés ek megvit atás a után eln ök a gy űlést b erekesztet te. K. Sz. vál as ztm án y els ő ül és ét irásb elil eg h ívju k öss ze. Sz. V. V. K. Sz. elnö ke.

VADÁSZATI IRODALOM Vadászlevelek. írja: OROSZ SÁNDOR.

Pajtás: a visszaemlékezés varázserejével fölujítom előtted a poprádi vadászati kiállítás képeit. Sok szó és elismerés hangzott el róla nemcsak itthon, de kivált az igazi nimródok honában: N émetorsz ágban is. E trófeák, mint a szlovenszkói vadászati kincs ek

a múzeum elé egy század katonát kellene vezényelni mivel úgy dülnének a világ minden tájékáról a vadászok és a kíváncs iak! Való igaz: ha e trófeák leírnák a maguk igazi történetét, a legszebb vadászati mű kerül ne a zöldkabát osok t árs adalmának kez eibe. De mivel ez a

Havas világ.

Hilbrant A. felvét ele.

elsőrendű képviselői, sok -sok szép vadásztörténetet lepleztek, melyekből néhány tulajdonosaik elbeszélése révén szűk körben ismertt é vált. Valaki Poprádon tréfás an megjegyezte: — Ha ez a sok kiváló trófea s orrendjében elmondaná a maga igazi tört énetét, ezen mes edélut ánra

könyv s oha s em fog megíródni és a könyvpiacon megjelenni, néhány történetet kiszakítok belőlük. Pajtás : fogadd őket szívesen és miként nyáron tetted, kövess a kiállít ás i termekbe, telepedj az egyik karosszékbe és hallgasd őket szeretettel!

7

Pajtás : látod amott a falon azt a kitömött, kapitális szarvasfejet, amely az őserő lebincselő hatalmával tekintetedet elkapja? Kiállítója Murány várának új földesura: Cyrill bolgár trónörökös. Története egyszerű. Az egyik juhász az Alacsony Tátra déli oldalán mint a leghirhedtebb vadorzó a lakosság körében megkülönböztetett köztiszteletnek örvendett. Hiába őrizte a Coburg-uradalom sok vadásza, kerülője a fejedelmi vadakat, azért a legszebb és legerős ebb szarvasbikákat a Királyhegy lejtőin mégis csak

Az erdei vadaknak féltenyérni jeltelen országútja, amely keresztülkasul végigvonul az erdő birodalmán s amelyet oly kevesen ösmernek igazán. A farkas, a hiúz és a vadorzó rávált ez útra, hogy zsákmánya közelébe férkőzhessek. Juhászunk itt elővette mordályát, bőrtüszőjéből kihúzta a lőporos koszacs kót, maréknyi puskaport beléöntött, rá száraz kócot, keze újból belemélyedt a tüszőbe, ott motoszkált, keresgélt, a vágott ólom sehol! E pillanatban közelében fölhorkant az öreg bika mély basszusa.

Kőszáli kecsk e a javorinai vadaskertjén. (KőszeghyWinkler Elemér diorámája az I.szlovenszkói vadászati kiállításon Poprádon)

ő lőtte. Pedig nem is volt valamire való puskája. Valamelyik bacsó szépapja valahonnan egy egycsövű, elültöltő mordályt kerített, ez a családi kincs aztán apáról-fiúra örökségbe szállt. A kezelése is egyszerű volt: széles sz ája egy marék puskaport, egy gombolyag kócot , két marék vágott ólmot, avagy patkószegfejet elnyelt, ráadásul megsüvegelték egy gyutaccsal és a cs atakígyó gyilkolásra készen állt. A juhász e mordálly al, amellyel apái medvéket és szarvasokat a vadászurak megkérdezése nélkül lőttek, valamelyik őszi alkonyulaton, mikor a G aram forrás a fölött emelkedni kezdett a halvány őszi ködök fátyola és a sárguló lomberdők mélyében fölharsant a szerelmes szívű bikák riadója, az erdő egyik járatlan vadcs apásán cserkészetre indult. Tudod-e, pajtás, mi az igaz i vadcsapás ?

A juhászt elragadta a vadászszenvedély fékezhetetlen izgalma, gyorsan végigcsúsztatta kezét a tüszőben: cs ak a makrapípa volt benne! Eredeti gondolat villant át az agy án! A makrapipát megragadta, réz kupakját lecsa varta és ólom helyett a puskacs őbe csúsztatta. Közvetlen közelében ismét megszólalt a bika. A vadorzó gyorsan meggyutacsolta mordályát és a mellette elváltó sz arvasba beledurrantotta puskája magját! Ezen az éjjelen egy etlen kerülő és jáger nem hunyta be a szemét, futótűzként elterjedt a hir: a juhász szimlapuskája felordult a bükkös mélyében. És másnap láz as keres és közepette a haldokló bükkös fonnyadt lombalmán halva találták az erdő ékes koronájú királyát. Mikor a kerülők a bikát feltörték, tüdejében meg-

8

találták a makrapipa rézkupakját, amely az utolsó borda mellett mellkasába hatolt és tragikus halálát okozta. Pajtás : ez ennek a hat almas koronajú szarvasbikának egyszerű, de szomorú története. - o– oÉs látod tőle balra azt a törött agyart, amely szerényen meghúzódik a falon és amelyre valaki gúnyosan megjegyezte: — Kár volt ezt ideküldeni, gazdája tudhatta volna, hogy díjat nem fog vele nyerni! A gazdája nem is a díj, hanem a története kedvéért küldte, hogy az, aki ismeri, közvetlen közelből megnézhesse egy szomorú történet egyik részesét. Csak úgy mesélem el, miként azt a tulajdonos tette, mikor meghitt beszélgetés közepette elmondta ennek a törött agy arnak a tört énet ét: — Április végén történt. Siketfajdokra künn voltam liptói vadászterületemen. Magam visszamaradtam a kalibában, mivel künn permetezett a tavaszi es ő, ellenben a kerülő még éjfél ut án kimeni az erdőbe. Lábzsákomban a fenyőrőzsén csöndesen szunyokáltam, mikor beront a vadőröm: — Nagyságos úr: a medve! Felugrottam: — Mi van a medvével? — Hát itt van! — Hol? — A dolinában! Künn pokoli sötétség volt, más szórakozás hiányában gyóntatni kezdtem a krétaarcú kerülőt : Hát mi van avval a medvével? Töredezve elmondta a következőket: — Mikor a sötétségben a fővölgyből a mellékvölgybe fordultam, a kanyarulatban egymásba rohantunk: a mackó meg én! Ösmerem a komát, különösen most kötekedő kedvű, mert nem régen kelt föl téli ágyából. Sarkon fordultam és visszafutottam a fővölgyig, hogy onnan fölmehessek a havasra. Alig teszek benne száz lépést, már megint összeakaszkodtunk: a medve meg én! De most már, hajrá, visszafelé rohantam, a feldühödt medve nyomomban. Valahol elmaradt tőlem, de hogy hol, nem tudom, lehet, hogy a kaliba közelében, tessék meglőni! Megvigasztaltam a halálfélelmeket kiállt vadőrt, hogy most még nem mehetünk neki a mackónak, mivel koromsötét van, de hajnalban okvetlenül fölvesszük a nyomát. Néhány korty pálinka lecsillapította a megijedt embert és reggel, mikor kivirradt, elindultunk. A vadőr igazat mondott. A völgyekben még feküdt a tél hava, úgy a fő-, mint a mellékvölgyben, megtaláltam a mackó hat almas t alpainak lenyomatát . A kettős összekoccanás magyarázata az volt, hogy míg a vadőr a mellékvölgyből a fővölgybe futott, ezalatt a medve a gerincen átváltott és a fővölgyben ismét találkoztak. A mackó nyomát fölvettük. Szerettem volna puskacs ő elé kapni, mert még t éli bundájában volt. Mikor öt órán át, hegyen-völgyön keresztül, süppedő, szironyos hóban a medvenyomot eredménytelenül követtük, az egyik lejtőn pihenőre telepedtünk. Míg a vadőr száraz galyakból tüzet rakott, messzelátómmal végignéztem a szemközti hegyoldalt.

Ott, a gerinc alatt, villámgyorsan leperdülő kép megkapta figyelmemet: a tisztáson medvénk hatalmas vadkannal állt párviadalban. A kan folyton a medvét rohamozta és a lágy éka felé suhintott. A mackó a csapásnak ügyesen kitért, de az agyarast lekötötte. Látszott a taktikáján, hogy most nem támad komolyan, csak az agy arast fárasztja. Ez a ide-oda való cikkázás, rohamozás, félreugrás már jó félórája tartott, mikor az agyaras az egyik rohanás közben a szétvert havon kics úszott. Ezt a pillanatot megleste a mackó! Egyetlen ugrással a közelébe pattant, mancsával rettenetes cs apást mért a fejére és a más ik pillanatban már az agyaras széles hátára perdült s hatalmas fogait ellenfele nyakába mélyesztette. Az agyaras kábultan felugrott, a tisztáson óriási terhével lerohant, hogy a közeli sűrűségben ellenfelét magáról lerázza, ereje azonban a tisztás közepén cserbenhagyta, mindketten egyetlen bolyban végiggurult ak a havon. A vadőrrel a dráma színhelye felé rohantunk. A nehéz hóban jó háromnegyed óráig tartott kapaszkodásunk. Mikor a tisztás szélét elértük, a szomorúját éknak is vége volt. A mackó ezen rövid idő alatt az egész agyarast föllakmározta, cs ak a kupfeje maradt meg emléknek a véres havon. Pajtás : ez a törött agyar szomorú története! És a szarvasfej másik szomszédságában egyszerű névjegy en ott szerénykedik egy ezüst be foglalt agyar, rajta tulajdonosának a neve: P ankovits Béla, erdőmester. Béla bátyánk, akinek sok csodaszép díjnyertes szarvas- és őzagancsa ékezkedik a teremben, szerényen elmondta az agyar véres történetét, melynek eredményeként örökre szegre akasztotta puskáját: — Tudod, öcsémuram, a vadak között is vannak mindenféle természetű egyedek, akárcsak az emberek között. Van lágy, van kemény, van szelid, van rabiátus t ermész etű. Ilyen volt ez az agyaras is. Sok kiváló kutyámat has ította fel, tehetetlen dühömben forrt bennem a méreg, meg akartam boszulni kedves ebeim elvesztét. Egy januárvégi napon jön a kerülő és jelenti, hogy az erős agyarast ismét kinyomozta. Kimentünk. A kutyák vad dühhel megrohant ák a vadkant. A visszváltóján, ahol rendszerint kiszökött a hajtásból, álltam és a pokoli zenebonát hallgattam. Lass an a hegyoldalon lefelé jöttek. Mikor hatalmas feje a sűrűs égből kibukkant, elvesztett kutyáim jutottak eszembe: itt a bosszúállás pillanata! Lövés emre a kan a lejtőn, mint nyúl, legurult. Fölöttem ismét lábrapattant. Második golyómra, amely a mellébe vágódott, megrázkódott, villámgyorsan felém ugrott és egyetlen suhintással combomon végigcirogatott, melytől vagy tíz méternyit a lejtőn lerepültem. A más ik pillanatban a hat kopó rávetette magát az agyarasra és teljesen lefogták a bestiát. Ők mentették meg az életemet! Öcsémuram, egyetlen egyszer repültem életemben, de akkor is mefogadtam, hogy többet nem va-

9

dászom soha! Azóta szegre akasztottam összes puskáimat! Pajtás : ez a véres agyar története!

tős sebének, egy etlen csapáss al lerántotta a vadorzót, aki föltétlenül ott éri utolsó óráját, ha társ ai segíts égére nem s iet nek és a tomboló medvét le nem lövik. Eddig a tört énet kalandos rész e! A megt épett vadorz ó vagy egy hétig otthon feküdt, ahol a javasasszonyok és bacsók rettenetes sebeit mindenféle kenőcsökkel kenték. Mivel állapota egyre rosszabbodott, bevitték az egyetlen tátraalji kórházba, ahol asszonya az orvosnak azt a mesét tálalta fel, hogy az ura a mezőn boronált, lovai megbokrosodtak és a borona vasfogai feltépték a testét.

És most kövess a folyosóra, ahol az egyik ablakfülkében a sok medvebőr között egy tépett, kócos bunda húzódik meg. Ennek a történetét senki sem tudja, mivel a gazdája ezt a medvét nem lőtte, hanem bőrét eredeti históriája kedvéért kerülő utakon megvette és kiállította. E medvebőr sajátságos története jelenlegi szomorú vadászati közállapotaink igazi tükre!

(Kőszeghy Winkler Elemér diorámája az I. szlovenszkói vadászati kiállításon: Poprádon.)

Van annak már vagy öt esztendeje, hogy a Magas Tátrában, tavaszvégi alkonyaton, valaki megpuskázott egy medvét. A mackó s érült gerinccel kínjában átváltott a szomszédos területre, ahová a vadász nem mehetett utána. Meghallotta ezt Macsek, a most is hírhedt lándoki vadorzófejedelem, két társával fölvette a mackó véres nyomát és a sűrűs égben követte. Egyszerre csak rábukkant a dühödt medvére: közvetlen közelből Manlicher karabélyából rálőtt. A másik pillanatban a puskát félrelökte és a legközelebbi fenyőfács kára kúszott. A megvadult mackó, dacára ket-

Ugyanakkor valaki besúgta a csedőrségnek, hogy a tátrai mackó volt a bizonyos borona és hogy a vadorzófejedelem most lefülelhető. A csendőrőrmester úr az utcán megszólította a kórház főorvos át: — Igaz az doktor úr, hogy a kórházban egy be teget ápolnak, akit a medve megtépett? — Ő azt állít ja, hogy a borona feltört e a test ét, mivel a lovai megvadultak a mezőn, — válaszolta az orvos. Az őrmester úr kegyelméből megtörtént a Magas Tátrában az újkor legnagyobb csodája: a mackókarom átvedlett boronavasfoggá, a medvetörténet

10

átlakult megvadult lovak egyszerű balesetévé, az vadakat és nagyokat röhög a markába, ha behegedt igazságszolgáltatás mély részvéttől áthatva beszün- sebeire néz! tette a vadorzófejedelem ellen a kihágás i eljárást, Voilá! akinek s ohasem volt lova és azóta is a Tátrában Pajtás: ez a kócos, értéktelen medvebundának vígan lövi a kes erves vadvédelemmel megmentett hihet etlen története!

Medve a zsákmányánál. Irta: JU RECZK Y NÁNDOR. Vendéglátó, kedves házigazdánk, az Uradalom közeledő alkonyra is, vissz aindultunk a várréti főerdésze azzal bocsajtott utunkra, hogy „Weid- erdőőri lakba, hagy majd holnap, a reggeli csermanns heil" de vigy ázzatok arra mindenképpen, készeten, kifogom köszörülni az esti csorbát. hogy az a nagy mackó bajt ne okozzon, mert nagyon Másnap hajnalban, illetőleg még jócskán virradat jól tudjátok, hogy minálunk a lehető legnagyobb előtt, útnak indultunk, de most D. barátommal ment udvariasság és kimélet jár neki. — „Weidmanns- az erdőőr s én pedig egyedül. dank". „No cs ak kerüljön puskavégre, majd végTeliholdas éjszaka volt! A holdsugarak sápadt, zek én vele, hiszen úgyis óhajtok még egy kapitális világító fénye szinte nappali megvilágításba hozták medvebőrt a szobám falára", volt a tréfálkozó vá- a komor szálfenyves eket, a cs illagok milliádjai laszom. pedig csodás-tündöklő fényben ragyogtak. — NeszNo netréfálj! Szólt megijedve a házigazdánk, telenül lépdelve igyekeztem előre, nehogy valamitudod, hogy könnyen existenciámba kerülne, ha Te képpen megzavarjam e csodaszép őszi éjsz aka csendjét. tényleg meglőnéd a medvét. Ezután vígan, reményteljes sz ívvel nekiidultunk Jó félórás kapaszkodó után kikerültem a fe nyőa murányi fensík csodaszép, sziklás fenyvesei közé. óriások birodalmából s elérkeztem a vágásisorozatok — A murányivár most már omladékos várfalai, az kezdetéhez, ahol azonban tekintettel a még korai egykor évszázadokon át büszkén daczoló szikla időre, kissé megpihentem, hogy megvárjam a teljes fészek, a nagy és fényes történelmi múlt, a köréje virradatot. font mystikus legendák szinte hallgatást parancsolAmily szenvedélyes vadász vagyok, éppen oly tak mi ránk, úgy hogy szótlanul, gondolatainkba bámulója is vagyok a természet fenséges szépséelmerülve kapaszkodtunk fel a vári erdőőrhöz ve- geinek s most igazán volt is miben gyönyörködnöm. zető kanyargós cserkészúton, ahol már várt ben- — Előttem egy nagy terjedelmű rét volt, melynek nünket a szolgálatunkra kirendelt várréti öreg fűsz álain sz ámt alan zuzmarás krist ály cs illogott, erdőőr. a mely olyan volt, mint egy brilliánsokból készített Egy kis falatozás, egy-két pohár jó, hideg víz és szőnyeg, míg mellette a tarvágások hosszú sorozata, még az nap estefelé elindultunk a lopusnói részek melyeknek mészköves sziklái mistikus alakulatokat felé, hogy már is élvezzük a fővadászat legszebb mutattak a hold ezüstös fényében, míg a t ávolban nemét, a cs erkészetet. a Királyhegy hófedt e sziklái fölött már ott deren„Éppen egy hete annak, hogy G. herczeg Őfen- gett a pirkadó hajnal teljes sz ínpompájában. s ége ebben a vágásban, pirkadat t áján kereszt ül Mire annyira kivirradt, hogy látni és lőni lehetett, lőtt egy elég jó. bőgő szarvasbikát s daczára a jel- én is útnak indultam, de most már nem oly nesztezésnek s némi sebvérnek nem tudtuk a beteg lenül mint a szálfenyvesekben, mert a lábam alatt szarvasbikát megtalálni. — Valószínűleg már vég- a réteken rémes en ropogott a hófehér, deres fű. z ett vele az az óriás i, fekete medve, amely az Daczára, hogy jószéllel mentem, még távcsövem általam meglőtt szarvasok közül is jó egynéhányat segélyével sem tudtam sehol fővadat meglátni, mert a múlt éven és most is irgalmatlanul szétbontott és ugy az erdei tisztások, mint a vágások epilóbiuma kikezdett, úgy hogy most már estefelé nem is lövök teljesen fehérek volt ak a nagy dértől s ez okból szarvasra, mert ha rövidesen nem tudom onnan el- hátat fordítottam a vágásoknak és napkeltéig a szálvitetni, biztos, hogy reggelre már jócskán fog erdőket akartam végig cserkészni a hol az éjszakai hiányzani a szarvasból. — Hej! pedig de cudar nagy fagy mérsékeltebb volt s a dér sem csípte meg anyállat, a lábnyoma olyan mint a kalapom. — Amíg nyira a növényzetet. az erdőőr ezt nekem elmesélgette, úgy jó 200 lépésEgy jó órán át keresztül-kasul barangoltam a nyire, egy tőlünk legelészve távolodó, csenevésznek szálfenyveseket de bizony sehol fővadat nem latmutatkozó szarvasborjút vettem észre, amelynek a tam, csupán s iketfajdkakas okban volt alkalmam becserkélése azonban a rossz szél és a vágás nagyon gyönyörködni. Tekintettel arra is, hogy D. barátomgazos volta miatt nem igen volt lehetséges és így mal az L. menház előtt rövidesen találkoznom kelmegpróbált am helyemről meglőnni, de bizony a lett, félbenhagytam a szálerdői cserkélést és egye9 mm. Mauser golyó csak a levegőbe tett kárt, amit nes irányban nekivágt am a menháznak. Az úttalan sziklás terepen rábukkantam egy öreg az utánkeresésünk is bizonyított. — Ezalatt az én kedves vadászcimborám D. százados, aki ma egye- erdei útra a mely éppen célom irányában vitt és dül ment cs erkészni, terítékre hozott 2 szarvas- igy ezen haladva tovább, rágyújtottam egy cigarettehenet és egyet megsebzett, s az Ő lövésétől felénk tára, látva azonban, hogy széllel megyek, elhagytam iramodott egy falkaszarvas, amelynek egyik tehenét a kocs i utat és egy kanyarnál rákerültem egy uj, cserkész ösvényre. végre 5, azaz öt lövéssel sikerült elejtenem. Látva e fusolásokat és érezve, hogy ma nagy A cserkész ösvény pár lépésre is mét kanyart vett indispozicióval lövök, no meg tekintettel az erősen és most a szálfenyvesnek egy szélesebb, s étányhoz

11

hasonló, teljesen egyenes részéhez ért a cs erkész ösvény, a melynek közepén, tőlem úgy 30—40 lépésnyire, egy hangyabolyhoz hasonló, de sokkal terjedelmesebb dombot vettem észre, melyből egy pár agancssz ár meredt felfelé s a domb mögött pedig egy sötét tömeg látszódott. — Tekintettel arra, hogy a vadőr elbeszélése szerint éppen e tájon tűnt el a szarvas bika, hirtelen át villant agy amon az, hogy ez itt az elvermelt szarvasbika s a mögötte látszódó fekete tömeg pedig a medve. — H irtelen lekaptam a fegy vert és félt érdre ereszkedtem s ezalatt a fekete tömeg megelevenedett, egy irtózatos bődülés isel két lábra állott, majd hirtelen átugorva a dombot, tátott szájjal és folytonos morgással gyors lépésekben felém rontott. Az els ő pillanatt ól kez dve tudat ában voltam annak, hogy csak a legvégső es etben szabad a medvére lőnöm, mert hiszen ez itt a legnagyobb kimélettel védett ősvad és hogy elejt ése nem csak én nékem, hanem a vendéglátó ház igazdánknak is igen nagy bajokat okozhatna. Most éreztem csak ártatlan tréfámnak súlyos következményét, mert hiszen ha védelemből is, de meglövöm a medvét, tekintettel arra, hogy egyedül vagyok, semmi sem tud mentes íteni az alól, hogy nem tudatosan kerestem a medvével való találkozást. Elszántam tehát magam arra, hogy a lövéss el a legvéksőkig ki fogok tartani. Bár mindezek a gondolatok villámgyorsan repültek át agy amon, mégis ezalatt a medve a köztünk lévő távols ágot már megfelezte és lankadatlan dühhel, bőgésssl. morgással egyre közeledett s a reggeli hidegben a torkából kilövelt pára még köz elebb lévőnek tüntette őt fel, úgy hogy belátván a helyzetnek már nagyon is s úlyos-végzetes voltát, hirt elen vállamhoz szorítottam a fegyveremet és két szeme közé szánva a golyót megérintett em a ravaszt. Amikor a Mausert erősebben a vállamhoz szorítottam, ettől mozdulatomtól, cipőm kopott s így recézetlen gummitalpja megcsúszott a fagytól már kissé engedett talajon s én a ravasz elhúzás a előtti pillanatban egyensúlyt veszítve oldalt dőltem de csak annyira, hogy jobb lábam térdje a cserkészút félretakarított humuszának, mohhal benőtt dombjába ütődött, a miért is módomban volt hirtelen gyorsasággal talpra ugrani és a tőlem már cs ak 4—5 lép ésre lévő. támadó medvét is mét célba venni. Ezen mozdulataimtól a medve egy pillanatra megtorpant, majd nagy bődüléssel két lábra ágaskodott és egy oldal ugráss al bedobta magát a sz álfenyves be ahol gy ors ugrásokban egy rövid félkört leírva, folytonos bőgés közben az elvermelt szarvasbika közvet len köz elében átrohant is mét az úton és bemenekült a Trstjanói sziklák járatlan sűrűjébe. Bizony megkönnyebült a lelkem amikor láttam már elmenekülni ezt az óriási vérmedvét, mert hogy mi az, vele közvetlen közelből elintézni az ügyet, én már tudom, mert túlélt em ilyet. Ezután oda mentem a vermelt szarvasbikához és kiszabadítottam az agancsát a gazból és konstatáltam, hogy valószínűleg ez lesz a keresett 12-es szarvasbika. Amennyiben vadászcimborámat már úgy is megvárattam, els iett em a menházhoz ahol az onban már csak egy cédula fogadott azzal, hogy menjek haz a a várréti t any ánkra. Közben megpihentem a menház egy fapadján, elszívt am egy cigarettát amely régen ízlett oly jól,

mint akkor s az ut án gyors lépt ekkel haz a igy ekeztem. A várréti erdőőri lakhoz érve a Mauserből kiakartam szedni a patronokat, amikor nagy meglepetésemre azt vettem észre, hogy a fegyverem el van zárva. Döbbentőleg hatott reám ez a tény! Bármennyire igyekeztem és igyekszem azóta is számtalanszor visszaemlékezni, nem tudtam és most sem tudom, hogy fegyveremet mikor zártam el!? Az összetalálkoz ás előtt e amikor először cigarettára gyújtottam, vagy pedig már csak a L. menháznál?! Most örültem csak igazában annak, hogy az összetalálkozás ily simán végződött. D. barátom már türelmetlenül várt, akinek elbeszélve az esetemet gyorsan megebédeltünk és siettünk ki az erdőőrrel egyetembe a tett helyére, hogy még kellő napvilágítás mellett sikerüljön fényképfelvételeket eszközölni. D e mire kiértünk, már t eljesen beborult, úgy hogy szállongó hópelyhek mellett, nagyon gyenge világításnál tudtam cs ak egy-két felvételt csinálni azokban a zárt-komor fenyvesekben. A vadőr szavai igazolták, hogy ez az a keresett szarvasbika és visszafelé haladva a nyomokon sikerült teljes fényt vetni az egész tragédiára. — A vágásdomb oldalgerincén bőgő szarvasbikát lapockáján fúrta át a kisöbű golyó, a lövés helyétől a szarvasbika a mintegy 3—400 lépésnyire lévő fenyveserdőbe rohant fel s ott egy fenyőfa alatt megfeküdt. A jelek szerint a medve még élőállapotban vette zsákmányul a bikát, mert a nyak és gerincrészeket fedő bőr belső oldalán a leütés foltjai voltak láthatók és bizony még a karmai is dolgoztak. A leütés helyétől vagy 150 lépésnyire volt a bika begalyazva-elvermelve, ahol én reá bukkantam, de addig is már úgy befelé húzogatva a szarvasbikát, tartott már vagy három-négy ilyen stációt a medve, ahol mindig el vermelte, amit bizonyított a köröskörül felszaggatott humusz-fenyőgyökerek és letördelt fenyőgalyak. ---- A jelek szerint a medve majdnem állandóan a szarvas bika mellett feküdt, mert az elfogyasztott szarvast, mondhatni legnagyobb részben, medvecukor alakjában köröskörül rakos gatta mindegyik vermelésénél. Annyira penetráns volt a levegő, főleg a legutolsó vermelés i helynél, hogy a szarvas maradékának a gazból való kiszabadítás át és tüzetesebb átvizsgálását csak úgy tudtuk elvégezni, hogy orrunkat zsebkendővel kötöttük be. Az agancs, a fej és félnyak, no meg az alsőlábszárak voltak még épségben, ellenben a simára kinyalt -falt bőrön kívül már s emmi s em volt meg a szarvasbikából. A medve hirtelen támadásának, valószínűség szerint az volt a két legfőbb oka, hogy már vérmedve volt és akkor éjjel egyált alában nem nyúlt a zsákmányához és hogy gummitalpú cipőm segélyével oly nesztelenül mentem, hogy a medve csak akkor vett észre engem, amikor egyenesen feléje menve, engem szemre kapott. Most, hogy e kalandomat papírra vetettem, dacára az elmúlt esztendőknek, gondolataimban újra végig élem a megt ört énteket , úgy mintha az ma lett volna, kezdve a csodaszép, őszi holdas éjszakától egészen a kétlábára emelkedett medve irtózatos bődüléséig.

12

SZAKIRODALOM Vadvédelmünk. Az önbeis merés a férfi erényeinek egy ike! Legy ünk a nyilvánoss ág előtt mi is őszinték, igazak és valljuk be: Szlovenszkó széles földjének vadvédelme nagybeteg és súlyos krízisben vergődik. Mindenhol megdöbbentő panaszok, kétségbeesett segélykiáltások hangz anak, mindenütt a fásultság, a közöny és a végtelen indolencia réme és mindenfelől a telhetetlen, a húsra megéhezett emberi bestia torzképe vigyorog felénk. Kezünket a nagybeteg ütőerére téve, pártat lanul a kór okozóját a következőkben állapíthatjuk meg. 1. Való igaz: a medrükből kicsapott szennyes hullámokat, a vadmészárlást, hatósági erővel sikerült megrendszabályozni. Ma már általánosságban vallhatjuk, hogy a 6—8 év előtti tömeges vadorzásnak vége van, az erdőkben és a mezőkön nagyjából beállt a konszolidáció olyan értelemben, hogy a vadállományt a felelőtlen tömeg bestiális rombolása már nem pusztít ja.

A meleg elismerés mindenek előtt a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumnak kijár, amely több rendeletével védegyletünkre ruházta a hatóságok előtti szakképviseletet. Elismerés illeti mindazon közigaz gatás i hatóságokat, hivat alokat, amelyek igazi ügyszeretettel fölkarolták és működésük körében eréllyel támogatták a vadvédelmi munkákat. Be kell itt ismernünk, hogy sokszor, legtöbbször igazán nem rajtuk múlt, hogy nem részesíthettek abban a támogatásban, mint azt szerették volna, mert kezeiket a fennálló törvények büntető fejezetei megkötötték és ma is köt ik. De felelős égünk teljes tudatában viszont a nyilvánosság előtt le kell szögeznünk azt, hogy nem mindenütt és nem mindenki részéről élveztük a hivat alos támogatás szüks éges mértékét. Pozsonytól a távoli járási székhelyig messze az út, míg a miniszter rendelete az igazi végrehajtóközeg kezeibe kerül, sokszor letompul róla az a nemes

13

patina, amely létrejöttét sugalmazta. A rendeletek csak rövid ideig bírnak az újság ingerével, a hivatal főnöke egy-két vadászati kihágás i ügyben nagyobb eréllyel jár el, de mert évenként annyi száz és ezer új meg új rendelet terheli a fejét, a régiek lassan eltompulnak, elfelejtődnek, a vadvédelem intézése valamelyik bukott diákból írnoknak előléptetett előadó kezeibe kerül, aki igen s okszor szűkös anyagi viszonyai folytán, olyan vadászat ilag teljesen megbízhatatlan egyéneknek privát szívess égeket tesz, akiknek sem fegyverviselési engedély, sem vadászjegy nem jár. A járási szakképviselő minden nemes igyekezete itt megtörik, egy ideig fűhöz-fához szalad, itt kér, amott panaszkodik, végül fenyegetőzni kezd és ekkor ráadásu l kinevetik. E jellegű panaszoknak sem szeri, sem sz áma! Van olyan hivatal is, amely egyenesen szembehelyezkedik a fennálló miniszteri rendeletekkel, a fegyvervis elési igazolványok a védegyleti szakképviselő megkérdezése nélkül, sokszor politikai szempontok mérlegelése alapján, osztatnak teljesen megbízhatatlan elemeknek, akiknek vadászterületük nincs, ellenben mindenhol garázdálkodnak. A helyicsoportok ezen állapotokkal szemben tehetetlenül állnak, a felsőbb hatóságok előtt a panasz jogát nem alkalmazzák, mivel azt a kevéske támogatást is féltik, amiben kihágási ügyek elbírálásánál olykor részük van, legfeljebb magánkörben nyílik meg panaszra az ajkuk. Ezen adminisztratív vezetők indokolatlan ellenszenve nem tudja megért eni azt, hogy a vad közkincs és mint ilyen a nemzeti vagyon egyik alkotója, nem akarják tudni azt, hogy köztársaságainkban a nemz eti vagyon károsít ását a törvény büntető ereje fenyíti. Tudjuk jól, hogy gyarló emberek vagyunk, alkotás aink magukon viselik gyarlóságunk bélyegét, tehát: megértőnek, embernek kell nekünk is mindenkivel szemben lennünk; de ezen köteless égünk alól mindenkor föloldani fog a vázolt rosszindulat! 2. Vadvédelmünk súlyos krízisét fokozzák azon egyesületi sz ervezet en kívül álló elemek, akiknek a korrekt vadász at gyakorlás áról fogalmuk s incs és akik nem is akarnak t isztess éges en vadászni, mert vadászkarakt erükön több a szenny, mint a fehér folt! Csodálatos, hogy ezen kétes alakok mindenhol előz etes fölhívás nélkül egymásra találnak, valóságos bandákat, maffiákat alkotnak és egyszerűen kijátszák és kinevetik azokat, akik a vadvédelemért anyagi áldoz atokat is hoznak. A hivatalos aparátus ezek ellen nem tud megvédeni, ez ekkel a nyilvánoss ág előtt magunknak kell leszámolnunk! Ha semmi másért, mint tisztán ezen kérdésért, melynek megoldása a védegylet feladatainak egyikét képezi, szükségessé vált a külön egyes ületi szaklap kiadása, hogy az igazi vadászat ügye végre megszabaduljon azon élősdi nyűvektől, amelyek testét ellepték. A leírott szó és a legnagyobb hatalom: a toll erejével nem fogunk visszaretteni ezen nyilvános leszámolás keresztülvitelétől. Egyszer már a társadalomnak és mindenkinek tisztába kell jönni avval, hogy a vadászatot bestiális hajlamainak kiaknázására, senki felelőt lenül ki nem használhatja. A leg-

szomorúbb e jelenségben az, hogy ezen ingyenélők csoportját nemcsak az intelligencia hiányával bíró parasztok, hanem intelektuellek is alkotják. Közhivatalnokok, papok, tanít ók stb. élő példát adnak a kevésbé képzett és műveletlen elemeknek, miként garázdálkodhatik sz abadon a vadászat mez ein a húsra megéhezett emberi vadállat! Ezen paraziták ellen fölvesszük a harcot, ezek ellen más védelmünk nincs, mint a nyilvános leszámolás és a pellengérre való állítás! 3. Vadvédelmünk súlyos krízisének főokozója az egyesületi élet szervezetlenségében rejlik. Van 32 helyicsoportunk és ezek közül alig 10 fejt ki intenzív munkát. A központ minden törekvés e, terve megtörik a helyicsorotok tétlenségén. A közös baj, a védelem szükségessége itt is, ott is összetömörítette a korrektül gondolkodó zöldkabátosokat, megalakították a maguk helyicsoportját, választottak tisztikart és várták a kinyilatkoztatást meg sült galambokat! Azt hitték, ha az egyesületbe belépnek, minden baj vagy magától megszűnik, vagy a központ fogja azt elhárítani! És mert csudák nem történnek ma s em, ilyeneket a központ sem tud bemutatni, t ehát megszületett az elégedet lens ég! Baj az, hogy az ilyen alakuló gyűlésekre a központ fedezet hiányában nem küldte ki a maga képviselőit, akik egyúttal a szükséges fölvilágosításo kat is megadták volna, hogy ez en urak hogyan dolgoznak. Mert az igazi vadvédelem jövendője tisztán azon fordul meg: miként fog dolgozni min den helyicsoport tulajdonképen egy kis védegylet, amely a maga földrajzi viszonyainak adottságából folyó vadvédelmi föladatok megoldására van hi vatva. Ezeket pedig ölbetett kezekkel nem lehet megoldani! Utóvégre a központ nem arra való, hogy lokális jelentős égű ügy ekkel bajlódjon, az ő feladata az egyetemes, a nagyszabású vadászati kérdések megoldása! Minden helyicsoport első teendője most az le gyen: vegye revízió alá a maga szervezetét és munkaprogramját . Mindenütt fölvétet ett egy csomó ember, akik az egyesületnek tagjai ugyan, de eddig még egy fillért sem fizettek és elsőrendű vadpusztitók. Úgy lógnak ég és föld között, mint Mohamed koporsója, a társas ágokban nagy hangon a vadvédelmet hirdetik, büszkélkednek, hogy: „Védegyleti tag vagyok" a valós ágban pedig az igazi vadvédelem inkarnátus megcsúfolói. Ez ek minden intenzív munkát lehetetlenné tesznek, nemcsak kerékköt ői a helyi jelentőségű munkálatoknak, hanem valóságos folt jai a helyicsoportoknak. H a a hely icsoport ok a saját ott honukban és a saját tagjaik között rendet t eremtenek, akkor az egészséges egyesületi élet alapját rakják le: lesz munka és alkotás és a helyicsoport mindenkor megőrzi a maga mozgékonyságát! Mindenhol és mindenütt akad ügybuzgalomtól áthatott ember, aki szívesen vállalja a vezetői munkákat, amelyek a titkár kezein mennek át. Némi jóindulattal a vadvédelmi munka mindig a rendes csapásban tartható. Ne felülről várjuk a cs odákat, elég kes erves cs alódás okban volt már részünk, hanem mindenki maga vess e meg a saját ágyát, akkor nem fog rosszul aludni! Mégegyszer: ha a helyicsoportok ezen t anácsomat megfogadják, s aját munkaképtelen szervezetüket reorganizálják, működés i területükre önálló

14

és függet len vadvédelmi munkat ervet dolgoz nak ki, annak kiviteléhez a közigaz gatási hatóság vezetőjének előzetes támogatását is megszerzik, biztosítom az összes beteg helyicsoportokat, hogy fölgyógyulnak és jövendő alkotó munkáikban örö mük lesz! Értse meg mindenki: igy nem mehet az tovább, mint eddig volt! Lapunk az egyesületi élet hű tükre lesz! Nemcsak a fénysugarak fognak megcsillani benne, de megjelennek majd ott a foltok is! Vegye mindenki tudomásul, hogy a helyicsoportok müködés e ezennel nyilvános ellenőrzés alá kerül. Eddig legfeljebb a központ tudta, hogy ez, vagy amaz a helyicsoport nem felelt meg a maga köt elezettségeinek. Most már minden egyesületi tag fogja azt megtudni, hogy itt rendesen dolgoznak, amott pedig cs ak a vezetői címekkel tetszelegnek, de nem alkotnak! A súlyos krízis elhárítására lapunkban „R o v á s" címen vadvédelmi rovatot nyitunk. Minden a vadvédelemmel összefüggésben álló panasz, kérdés mindenki által az objektivitás súlyával és az igazság erejével megvitatható. A súlyos bajok előadásánál mi nem leszünk senkire és semmire sem tekintettel: a miniszter úrhoz és alárendelt hivatalaihoz úgy fogjuk itt nyíltan panaszainkat elő-

terjeszt eni, miként az demokrat ikus , népuralmon nyugvó államban mindenütt szokás ban van. A vadászok „respublika"-jában nem is merünk sem nemzetiséget, sem felekezetet, hanem csak korrektséget! A lesipuskás és dögvadász meg nem érdemli, hogy a tisztességes zöldkabátosok társadalmában helyet foglaljon. A nyilvánoss ág előtt itt pellengére állítjuk és sorainkból, mint bélpoklosokat, kipusztitjuk őket! Ez a rovat készségesen ad fölvilágosit ásókat a helyicsoportok belső adminisztratív szervezetének miként i fölépítés éről, a praktikus ügykezelés ről. Itt mindenki nyíltan szólhat hozzánk, mi az őszinte feleletet és tanács ot készséges en megadjuk. J ól t udjuk, hogy a legháládat lanabb feladatot és egyúttal a legsúlyosabb harcot vállaltuk, melynek nyomán s okaknál a vad gyűlölet fog föllángolni, de a harc nem játékasztal, ahol a játszófelek udvarias bókokat mondanak egymásnak, a harc: küzdelem, ahol nemcs ak súlyosan megsebesülni, hanem elbukni is lehet! Ez a t udat : komolyságot , erőt és kit art ást fog adni küzdelmeinkhez! Egy jobb vadász jövendőbe vetett rendület len hittel minden vérbeli vadászt fölkérünk: az alkotó munkához álljon mellénk társnak! Jurán Vidor.

A kiskaliberű lövészsport jelentősége. Irta: IFJ. SZULOVSZKY BÉLA. A kiskaliberű lövészsport az angolok kezdeményezésére indult meg és emelkedett legalább külföldön oly jelentőségre, hogy ma már a világ összes kulturállamában a sportok lényeges tényezőjét alkotja. Bölcsője Angliában ringott, amely nemzet okulva a búr háborúban, élénk propagandát indított ezen nevelő sport érdekében: lövésztársulatokat alapított, hogy védő- (és talán támadó) erejük emelkedjen, erősödjön. Lord Roberts, a búrok legyőzője volt az, aki legjobban követelte és buz gón támogatta ezt az eszmét. A katona-fegyver egyrészt drága lőszere, másrészt a vidék veszélyes terepviszonyai miatt alkalmatlannak bizonyult ezen cél elérésére. Belátták és legalkalmasabbnak találták a 22 kal. peremgyújtás ú fegyvert, mely 100 lépésig „long rifle" tölténnyel ugyanazon követelményeknek tesz eleget, mint a hadseregfegyver. Az otthon népszerű lord maga nyitotta meg és adta le az első díszlövéseket, nagy ünnepség keret ében, a londoni, külön e célra épített lőtéren. A propaganda gondoskodott arról, hogy ez a sport „divat"-ba jött. 1905-ben már Austráliában, Üj-Zeelandban és Kanadában terjedt el úgy, hogy a háború kezdetén, a „Society of Miniature Rifle Clubs" több mint 2000 társulatott ölelt 1 fel, /4 millió taggal. A világháborúban a kanadai önkénteseket hadseregfegyver helyett, kiskaliberű fegyverekkel képezték ki, hogy többet gyakorolhassanak és ezáltal lő- és találóképességük növekedjék. Érdekes megjegyezni, hogy 1914 szeptemberében a háború következményeként, a kanadai Torontóban 3 héten belül 20 kiskaliberű sportklub alakult. Az Egyesült-Államokban 1908-ban találkozunk az első kis kaliberű lövésztársulatokkal, mely ek rövid időn belül oly t eret hódított ak, és a newyorki Z ettler t estvérek fedett pályáján rende-

zett „Indoor Championships"-ek világhírűvé váltak. Miután pedig a stockholmi olimpiászon az amerikaiak egy első helyet sem tudtak az angolokkal szemben megnyerni, oly vehemenciával feküdtek a trainingnek, hogy a legutóbb megtartott párisi olimpiászon, megközelíthetetlen eredményeket értek el. Az egyik résztvevő nyilatkozata szerint „az ördög vitte az amerikaiak golyóit a céltáblába". — Svédország a londoni olimpiai játékoknál mutatkozott be és a csapatversenyen kiváló eredményt ért el, méltó ellenfélnek bizonyult. Németországban 1919 előtt nem volt a szószoros értelemben vett kiskaliberű lövészet. De éppen Németország volt az, mely lépést tartva nyugati szomszédaival, 4 év alatt bámulatra méltó szervezéssel vezette be ezt a sportot. 1923-ig nem kevesebb, mint 1350 kiskaliberű lövésztársulat volt tagja a „Deutsche Schiessport-Kartell"-nek, 550.000 taggal. — A mint látjuk nagyon felkarolták a kiskaliberű sportot... a külföldön. És minálunk? Igen Német-csehországban, német mintára szépen virágzik és megértésre talál, majd minden községnek van ,,Schützengarde" -ja. P rágában, Brünnben is rendeznek évente egy-egy versenyt. És itt Szlovenszkón? Óh igen!? A V. V. E.-nek van 26 helyicsoportja és egy (1) lövészeti szakosztálya Pozsonyban. 1925 októberében kezdte meg működését, eddig 41 gyakorló-lövészetet és 2 versenyt rendezett. Egykét helyicsoport rendezett ugyan lokális jellegű versenyt, de állandó training Pozsonyon kívül sehol sincs. És miért? Senki sem mondhatja, hogy a kiskaliberű lövészet drága sport, inkább népies sportnak, mint a német mondja „Volkssport"-nak nevezhető. Helyhiány? Kiskaliberű sportról van szó, evvel minden meg van mondva. 50 méter hosszú, 10 méter széles helye még minden helyicsoportnak lesz. És

15

még mi kell? Egy kis domb. vagy ha s ík vidékről van szó, egy kis földsánc golyófogónak és kész a kiskaliberű lőtér. De lövő is kell! Vannak a helyicsoportoknak megértő tagjai? Nincsenek! Lenézik, kinevetik, ócsárolják (tisztelet a csekény kivételnek) a céllövészetet, az nálunk s emmi: álló táblára lőni, mondják ........ mert nem ért enek hozz á. Ők mint mest erlövők pottyantak az égből, ők csak vadra lőnek, mert az a kunszt. Ezt hallani minden oldalról, folyton. K özben az amerikaiak, angolok, németek és a sportnemzetek fiai nap-nap után gyakorolnak, nem nyugszanak. Vajjon más lelkük van azoknak? Igen más: megértő lelkük. És van szivük: vadászszívük, mert addig nem vadásznak, mig lőni nem tudnak, hanem előbb megtanulnak. Nálunk is megtanulnak és sok nyomorékká lőtt vad (és hajtó) szolgál élő reklámul isteni lövőtehetségüknek ..... P ersz e ilyenkor a p uska, vagy a t ölt ény a hibás , ő biztos lövőnek képzeli magát. A golyós-fegyver nem sörétes puska, itt évente a vadászaton csak pár lövésről van szó. A golyós-fegyvert meg kell ismerni, hozzá kell szokni, hozzánőni, szemmel, testei, lélekkel, de nem a vadászaton!! Nem! A vadászat már vizsga, előbb tanulni, gyakorolni, tudni kell, mert gyakorlat teszi a mestert és ez lebegjen minden golyólövő szeme előtt, ha vadász akar lenni igazán. Szegény vadállományunk pusztulófélben van, kirnéljük meg szegényeket legalább a döglövőktől, mert nem csak vadászni, de lőni is kell tudni, igaz hogy ez fordítva is áll. Sohasem lehet jó vadász az, akinek a gyakorlata hiányzik és a fegyverhez nem ért. Mit t együnk hát? Tanuljunk meg lőni! Erre pedig a kiskaliberű fegyver a legalkalmasabb. 26 helyicsoportunk van, nyújtson valamit ez a 26 helyicsoport tagjainak, nevelje, tanítsa, vezesse őket, mit ez Angliában, Németországban kötelesség. Tanítsa meg híveit a fegyverrel vadásziassan bánni, ne hagyja magát lebeszélni, hozza be a lövészsport kultúráját tagjai közé. Egyszóval legyünk modernek, kövessük nyu-

gat kultúrvadászait és sportlövőit. Ráfognak jönni, hogy a lenézett céllövészet nem könnyű dolog, rájönnek arra, hogy kiváló eredményeket érnek majd el a vadászaton, mert a sportlövészetek által gyakorlatuk, lövésbiztons águk nőni fog, elmaradnak az érthetetlen hibázások, el az állatkínzások. És mi kell a vadászaton leginkább: ideg! Amint az atlétika az izmokat, úgy a sportlövészet a szemet, az idegeket erősíti, acélozza. Erre szüksége van minden vadásznak ez tagadhatatlan. — Több helyicsoport küzd anyagi nehézségekkel, és nézzük meg a németeket : ha nincs pénzük, versenyt rendeznek és minden tag kötelességnek tartja, hogy azon résztvegyen. Az erkölcs i s iker biztos és az anyagi ritkán marad el! a mi helyi csoportjaink is megtudják ezt tenni, csak legalább egy vezető, hozzáértő ember kell. Minden kezdet nehéz. A pozsonyi lövészeti szakosztálynak is nehézségei voltak kezdetben, de az 1926-os országos verseny óriási erkölcsi és anyagi hasznot hozott. Szolgáljon helyicsoportunk lövészeti szakosztálya mintaképül az összes helyicsoportnak. Ma már annyira vagyunk, hogy m árcius , vagy április havában megrendezhetjük Pozsony-véros és Szlovenszkó kiskaliberű bajnokságait, álló és mozgó céltáblára. Külső lőterünk a hannoveri és leipzigi lőterek mintájára lett berendezve, melyeknek tervrajz ait magam hoztam Németországból. Mint a pozsonyi helyi csoport lövészeti szakosztályának titkára, bármely helyicsoportnak szívesen szolgálok lőtértervrajzokkal és fényképekkel, sőt bármikor személyesen állok minden helyicsoportnak rendelkezésére lőtér-építés, vagy verseny esetén. — Ha pedig olvassuk, hogy 1926-ban a müncheni internationalis kiskaliberű vers enyen 681 lövő vett részt a világ minden tájáról, gondolkodjunk ez en egy kicsit: nem lehet nálunk is legalább arányos eredményt elérni? De lehet! És ehhez csak akarat, megértés, egy kis vadászszellem kell, semmi egyébb és meglesz nekünk is a modern korral lépésttartó kiskaliberű sportlövő nemz edékünk. Adja Isten!

Idegen vendég Szlovenszkón. (Frits ch Emil, bratiszlavai természetrajzi múzeum zool. bot. szakosztályának referense.) Colloredo-Mannsfeld herceg volt a dóbrisi uradalom birtokosa déli Csehországban, bizonyára soha sem gondolt a következményekre, amikor Dobris melletti halastavát 1905 évben Hamburg melletti stellingeni Hagenbecker cég által közvetlenül Kanadából hozatott 10 pár ondatrával népes ítette be. A mi aklimatizált ondatránk (tudományos néven: Fiber zivethicus Cno.) közeli rokona Európában már kiveszett rágcs álónak a hódnak (Castor fiber L.) s Colloredo-Mannsfeld herceg valószínűleg ondatrával akart a pótolni a hódot. Eredet i haz ája Ész ak Amerika mezei különösen Kanada és Aljaska országai, ahol a csendesen folyó patakok partjain és partjaiban, sással és vízi növényekkel benőtt tavakban él családokban. A régi idők zoológusai ondatrát határozottan növényevőnek nyilvánítják s csak azt engedik meg, hogy előszeretettel eszik kagylókat, ami mellett a héjjat erős rágcs áló fogaival átrágja s abból a húst ki -

szedi. Arról, hogy halakat, madarakat vagy emlősöket támadna meg, nem emlékeznek meg. Ondatra nálunk alaposan aklimatizálódott, ijesztő módon elszaporodott, ami tekintettel rágcs áló létére nyilvánvaló, annyira hogy okot szolgáltatott védelmi törvényre s pusztításának az elrendelés ére, sőt diplomáciai intervenciónak is volt okozója. Prágai osztrák követ erélyes eljárást követelt kormányunktól az ondatra pusztít ás ára, azonban minden ez en a mezőgazdaságra nézve nagyon kártékony állat megtizedelésére irányuló törekvés hiába valónak bizonyult, mert a vadászat utján megritkított ondatrák száma mindig Csehországból nyert kiegészítést. Eredet i hazájában, ahol mérhetet len nem kultivált területek, feneketlen posványok terülnek el, ondatránk elegendő növényi eles éget talál és azért a szakértők véleménye szerint nem ártalmas, sőt hasznothajtó állat, mert a szegény lakosságnak jelentékeny hasznot hajt a szőrmével és húséval. Földmüvelésügyi minisztérium közlönyében I. évfolyam 3 füzetében Mokry Tódor erdőtanácsos

16

kitűnő leírását közli az ondatra 1920 évi inváziójának, amely azonban csak a csehországi viszo nyokra vonatkozhatik, ahol terjedelmes halgazd a ságok léteznek. Mokry Tódor az ondatrát Europában importált legnagyobb kártevőnek jellemzi, amely valószínűleg a jövőre is megmarad nem kívánatos vendégnek.

a kettőt a mezőn, messze a viztől ölték meg, valószínűleg élelem hiánya miatt költözködtek előbbi tartózkodási helyükről. A zsákmányul ejtett onda-trakat rendesen február 26-tól november 24-ig terjedő idő ben kaptam, 32 ondatra gyomrát vizsgál tam meg és mindig csakis növényi eledel maradé kait állapítottam meg, különösen nád és kalmus gyökereket. Ondatra már évek óta tenyészik Szlo-

Szlovenszkói Duna mentén, ahol nagy árviz területek terjednek, ondatra nem lenne épen rossz vendég, mert itt úgy mint az eredeti hazájában nem okozhat jelentékenyebb károkat a mezőgazdas ágban és a pasványos, gyakran elárasztott vadászterületek birtokosainak jó jövedelmi forrásul szolgálhatna, mindenekelőtt le kellene küzdenünk a húsa elleni ellenszenvet. Észak A merikában ondatra hús a az említett közlemény szerint karács ony előtt kerül piacra és tart március közepéig. Mások a viszonyok Amerikában, mások Csehországban s mások Szlovenszkón. Csehországban emberen kivül más ellensége ondatrának nincsen. Duna mellék holt ágaiban az ondatra nem szaporodhatik el túlságosan, mert itt a természet maga s egít magán, egy 50 kgramos harcsa, egy nagyobb csuka nem engednék meg az ondartrának, hogy s okáig úszkáljon a viz felszínén. A tudományos körök eddig nem erősitették meg, hogy ondatra nem volna kiz árólag növény evő, ennek bizonyitására felhozzák anatómiai bizonyiték gyanánt azt a körülményt, hogy a vakbele hatalmas an ki van fejlődve, moz gás nélkül úsz ik a viz felszínén s meglőve sem sülyed alá, mert a gázokkal t elt , hatalmas an kifejlődött vakbele kitölti a hasüreg jelentékeny részét. A gázok a növényi eless ég erjedése folytán képződnek. Mi történik a kizárólag hallal élő meglőtt vidrával? Mint a kő esik a fenékre s cs akis a bomlás utján felfúvódik és a felszínre jut. Nem csoda, hogy déli Csehországban túlságosain elszaporodott ondatra, talaj és növényi eles ég hijján talán kivételes en megt ámadja a halat és madarat. Szorgalmasan tanulmányoztam az ondatra elterjedés ét Sz lovenszkón s megállapítottam, hogy az első ondatra megjelenését Uszorról jelentették 1924 március 31-én. Csak egy év múlva 1925 március jelentették a másodikat Bratis lavából, mind

venszkón a Duna holt ágaiban, Bratislava közvetlen közelében és egyszer sem hallottam, hogy ártott volna a h alaknak vagy madaraknak. Ondatra életmódját ne ítéljük meg a történelmi országokban okozott kár szerint, ahol minden arasznyi föld szükséges s ahol az ondatra kíméletlenül pusztítandó. Állítom, hogy a pelikán és halmadár, amelyek védelmét a törvény elrendeli, sokkal nagy obb kártevői a halász atnak mint az ondatra. A természet minden t eremtménye egyrészt árt, másrészt hasznot hajt. Ne ítéljük el általában az őshazájában törvény által védett ondatrát az ért, mert valószínűleg nyomorból, vagy degeneráltságból megs emmis ített talán néhány halat, sok nem lehetett, mert máskép nem kellene fényképeket közölni az olvasó meggyőzése végett, hiszen egyedüli és csalhatatlan bizonyíték ebben a tekint etben a gyomor tartalmának megvizs gálása és az, amit említettem mindig teljesen megőrölt kalmus gyökér keverékéből állott, nyáron kalmus és nádgyökérből és soha nem bűzlött még a felbomlásnak indult ondatrákban s em. Kétségtelen, hogy az ondatra ront ja a töltés eket és kárt tesz a kis halastavakban, az ily helyeken pusztítandó, — és ha kiengedjük a halastavat, valószínűleg magától fog elmenni, barátságosabb vidéket keresni. Vándorlása hegyeken keresztül, talán 100 km távolságra is, bizonyára a növényi eledel hiánya miatt és alkalmas nyugalmas hely keres ése céljából történik. Pusztitsátok a ondatrát a müvelt területeken, de ne hirdessetek ellene élet-halál harcot Szlovenszkón, itten a tölt éseket keresztül nem túrja, a halakat tönkre nem teszi és a vadász — gondolok csak jó vadászra — a többi vad kímélés e idején kit artás mellett különösen holdvilágos éjjelen fényes lövésre tehet szert.

17

ROVÁS Landok. A Magas Tátra keleti törzséből kifutó Szepesi Magura egyik völgyében fekszik a hirhedt falu. Férfiai: juhászok, famunkások, vadorzók! Mikor t avassz al a p at ak p art ján felüt i arany fejét az els ő gólyahír, a falut szokatlan sürgésforgás eleveníti. Bevonultak a környéki falvakból a bacsók ált al szerződtetett juhászbojt árok. A legények a falubeliekkel pár napon át is merkednek, pálinkáz nak, üvöltenek és verekednek. Szent György napja előtt aztán egyszerre elcs öndes edik a falu. Valamelyik hajnalban a törzsfőnökök befogatják mokány lovaikat a nagy létrás kocsikba, amelyekre már előbb fölrakódott minden, ami egy „kosár"-hoz tartozik. A kocsi fenekén, a szálas takarmány között, minden bizonnyal ott rejtőzik az elmaradhatatlan cimbora: a puska is. O lykor több is, mert az mindig attól függ, hogy a gazda merre szegődött el számadónak s van-e ott jáger vagy vadőr, aki ezer szemmel őrzi a vadat? A nomád népek ős i, atavisztikus hajlama e nyugtalan, sűrűvérű fajtában ébrentartja az apák egykori vad romantikáját: ha alkalom adódik, nemcsak a vadat orozzák, hanem kölcsönösen meglopkodják egymás nyáját is. Csak a múlt nyáron tüntette el az egyik testvér a más iknak kos aráról a fejős juhok egy részét. Mint természetjárók a velők született éberséggel nemcsak a gondjaikra bízott nyáj minden mozdulat át, hanem az itt-ott felbukkanó vadat is állan dóan figyelik és a kedvező pillanatot les ik, mikor a legszigorúbb őrködés dacára elővehetik rejtett mordályukat. A zivat ar a barát juk, kivált a hajnali! Akkor a jáger még otthon van, a vad zivat ar ut án a tisztásos helyeket keresi s míg a többi cimbora a nyájat feji, a les elkedő az ártatlanul kilépő őzsutába vagy szoptatós szarvastehénbe beledurrantja puskája magját. De ugy anazt teszi a falu férfiainak más ik rész e is, akik fejszéikkel elszegődnek erdőtarolásokhoz. És ősszel, ha valamennyien otthon ismét összeverődnek: pihennek, vagyis : együttesen űzik a vadorzást. Sokszor a távolabbi, zsákmányt igérő vadászterületeket fölkeresik, hiszen a nyár folyamán volt idejök a terepet itt is , ott is alaposan szemügyre venni. Bizony, egy hétig is elmaradnak és a meglátogatott terület bérlői nem is sejtik, ha vas árnap vadászaton megjelennek, hogy milyen magas vendégek tisztelték meg őket a hét folyamán! Eltekintve az úrbéri erdőtől és a zsellérföldektől, a falu erdőbirtoka néhai Hohenlohe herceg uradalmához tartozott. A változott viszonyok folytán a herceg az erdőt eladt a, a birtokot parcelláztatta, csak a vadászati jogot biztosíttatta magának telekkönyvileg. Ezen időig a faluban nyugalom, az erdőkben csönd volt. A nyugtalan legényekre Vogel erdész sasszeme figyelt, aki bizony nem futkosott följelen-

tésekkel a járási hivatalhoz, hanem kemény öklével rendet tartott erdeiben. Mikor az uradalom úgy a vadászati, mint az erdészeti személyzetet a múlt év tavaszán e területről kivonta, a féken tartott szenvedélyek kilobbantak. Addig csak a környékbeli területeket tisztelték meg látogatásaikkal, most egyszerre nekifeküdtek az évtizedeken át gondozott uradalmi vadaknak. Hohenlohe hercegnek múlt év tavaszán bekövetkezett halála nemcsak érdekes jogi helyzetet, hanem teljes vadászat i anarchiát teremtett. Mert mi történt ? A herceg halálával fölszabadult az úrbéres ek által az uradalomtól vásárolt 325 hold legelőterület vadászati joga. A birtokosok ezt a vadászati jogot a falu korcsmáros ának (!!) adták bérbe avval, hogy tartozik mindazokat a birtokosokat, akik vadászni akarnak, — hozzágondolva a nem birtokosokat is, — e területen társnak bevenni és nekik a vadászat gyakorlását megengedni. A 325 holdból talán 100 hold az erdő, a többi tarolt terület és rét. Ezen területre csak 16 (!!) landoki gazda kért fegyverviselési engedélyt. Volt köztük természetesen olyan is birtokosnak feltüntetve, akinek ott egy rög tulajdona sincs, aki vadorzás alapos gyanúja miatt föl volt jelentve és akinek a védegylet szakképviselője azt a bizonyítványt állította ki, hogy vadászatilag teljes en megbízhatatlan. A kérelmek véleményadás céljából a vadászati védegylet szakképviselőjének kiadattak. A szakvélemény pedig az volt, hogy a zsupai szabályrendelet értelmében e területre csak egy fegyverviselési engedély jár és mivel a landokiak mint közismert orvvadászok vadászat ilag t eljes en megbízhatatlanok, az összes kérelmek elut asítandók. A helyicsoport egyúttal állást foglalt a bérbeadásnak ezen módja ellen és kérte a birtokosokat hatóságilag utas ítani, hogy területöket nyilvános árlejtésen adják bérbe. A járási főnökség ezt a beadványt szakvélemény adása végett kiadta az illetékes erdészet i hivatalnak, amely a fennálló törvények alapján kimutatta, hogy a birtokosokat nem lehet nyilvános bérbeadásra kötelezni, mivel ez a t erület eddig privát birtok volt, birtokosa saját erdészeti személyzetével vezette a szokásos üzemtervet és jelenleg ezen terület még nincs állami kezelés alatt. Mindaddig, — elhúzódhatik még 2—5 évig, — míg a terület állami ellenőrzés alá nem kerül, a vadászati jognak nyilvános és kötelező bérbeadás ára a tulajdonosokat kötelezni nem lehet! Ez a mai jogalap! A falu fölujjongot a hírre! Mit nekik fegyverviselés i engedély, a terület az övék, t ehát övék a jog, azt senki el nem veheti: hajrá!! A falu most megkezdte a vadászatot!

18

A férfiak legtöbbje úgyis olyan vadász ati és zoológiai ismeretek birtokában van, hogy azokat bármelyik zergeszakállt hordó és vadászati újságokat olvasó nimród megirigyelheti, mert az egyik mint vadhordozó kisérte a herceget vadászatain, a másik télen a vadat etette, sózókat újított, a harmadik a dúvad irtás ában segédkezett és a csapdák kezelésében a mesterségig vitte, a többiek mint haj tok jól kiismerték a vad tartózkodási helyeit, élet-módját, szokásait. Landok nyilvánosan, nem törődve senkivel, semmivel, fegyverviselési engedély és vadászjegy nélkül vadászni kezdett. Akinek nem volt puskája, vett Késmárkon, a vas keres kedők s oha életökben nem

adtak el annyi fegyvert, mint az elmúlt évben. A vevők egytől-egy ik landokiak voltak. Augusztusban kezdődött a tömeges vadírtás, mindent rakásra lőttek a szopó őzgidától kezdve a medvéig. Honnan is tudta volna ez a vadorzó társaság azt, hogy a törvény mit ír elő? Hiszen nem azért vadászott, hogy a vadásztörvényt betartsa, hanem hogy lőjjön! Á védegylet képviselője panaszával a közigaz gatáshoz szaladt és az anarchia ellen védelmet kért. A hivatal kiadta az ügyiratot a cs endőrs égnek és itt: hajótörést szenvedett minden vadvédelmi kisérlet. (Folytatása következik.)

VADÁSZHIREK Eredményes szalonkavadászat. Gróf Eszterházy Károly február 23-án Lovrana környékén tizenegy darab szalonkát lőtt. Február 1O-én pedig Cherzon szigetén egy nap alatt 62 darab Szalonkát ejtett zsákmányul. Megfigyelései szerint, mikor a Bóra dühöng, akkor a szalonkák lehúzódnak a déli szigetekre; ha elcsendesedik a szél akkor ismét vissz atérnek a D almát hegyek közé. Modori erdőben. A közelmúlt napokban érdekes es emény játszódott le a modori erdőben. Hajtás befejeztével közel a Standhoz körülbelül hét-nyolc főből álló vadásztársaság pihent egy tisztáson. Egyszerre csaholás hallatszik, abban a pillanatban gyönyörű 12 -es bika ugrik ki a s űrűből, s egy enesen bele a t árs aság közepébe. R. B-t keresztülugrotta, majd B. M. előtt felágaskodva kivágott a kis kö rből. Sz erencsére nem történt senkinek s emmi baja, pedig az eset nagyon könnyen végzet essé válhatott volna. Hozzá még R. B-nek a fegyvere állítólag töltve volt. A rab nyolcas bika. Ott szomorkodik szegény, rögtönzött deszkakerítés mögött a ligeti kávéház tőszomszédságában. Mellette az országúton autók tülkölnek, villamos kocsik csörömpölnek, nem csoda ha szegény állat ijedezik, korcs agancs át ide-oda forgatva. Szemet község határában a befagyott Duna jegén találták elcsúszva, mert felkelni nem tudott, a v adászbérlő összekötöztette, kocsira tétette, és behozta a lakására. Ez a rövid történet e szegény szarvasbika szomorú fogságba jutás ának. Landoki rémuralom. Január 26-án Hohenlohe herceg kotlini vadásza: Macsek A ndrás, kutyacs aholás ra lett figyelmess é és a hercegi vadászkastélyból, ahol a lakása van, kiment. Ott legnagyobb ámulat ára egy sz arvas bikát látott, amelyet két nagy landoki, fehér juhászkutya hajt ott. A bika a kast ély parkján át a közeli Bélapatak vizébe menekült. Míg a vadász a kastélyba puskáért ugrott, hogy a kutyákat lelőjje, azok vissz afutottak a közeli erdőbe, ellenben a szarvast a patak vizében megt alálta. A bika lágy éka és heréi t ájékán erős en vérz ett. A vadász a 8-ast agancsánál megfogta és a patakból a parkba vezette. Alig tett 15—20 lépést, a szenvedett nagy vérveszteség folytán a szarvas fölbukott. A vadász

erre késével letarkózta. Mivel a vadászati jog a szepesbélai vadásztársulaté, értes ítették őket, a társulat vadászatrendezője kiment és az esetet, lévén tilalmi időről szó, nemcs ak a kotlini, (igazán jó helyre!!), hanem a szepesbélai csendőrőrsön bejelentette. A megejtett boncolás , melynél a cs endőrség is jelen volt, megállapította, hogy a bikát két golyó érte. Az egyik hátulról (!!) átfúrta a balcombját, cs ontot nem ért. Ezt a sebet kihevert e volna. A másik golyót, valószínűleg félig szembe, a lágyékába kapta. A golyó baloldalt behatolt és az egyik herét kitépte. Ez okozta a nagy vérveszteséget és elgyöngülést. A szarvasbika a szepesbélai vadásztársulat ezer holdas landoki bérletén lett megpuskázva. Ez volt e terület megmaradt, egyetlen szarvasa. A hírhedt vadorzók ezt is becstelen módon beteggé lőtték. A landoki erdőkben tombol a rémuralom. Január végén (!), juhász kuty ákkal sz arvast hajt ani (!) s hozzá havon: a vadorzószemtelens ég netovábbja! Ez már: Balkán! Mai nimr ódo k. Itt tört ént v al ahol Szlo venszk ó hegyei közöt t e j ell em ző k ét es et. Min d en m egj eg y zés n élk ül ug y hozzuk őket, miként azok at feh ér as zt aln ál egyik v ad ás ztársu nk mes élte: Mes s ziről j ött v en d ég v et t rés zt erd ei vad ás zato n. Hajt ás ut án k érdezi k től e, hog y mit l átott, miv el a kop ók ott a kö zel éb en h ajto tt ak ! A fel el et: — Milyen n agy n yul ak v ann ak erre fel é, egys zerre három is futot t el m ell ett em! M egij edt em, n em lőtt em ráju k! Egy ő zsut a k ét gi dával v olt! Eg y m ásik m es s zi rő l j ött v en d ég a g erin cen áll és h all gatj a a h ajt ás t, m ely fel éj e kö zel ed ik. Egyszerre kiszökik egy nyúl, a nimród rálő, a hoss zu füles szabál yos bu k fen cet vet és a h egy old alon a fenyv es be gu rul. Nemso k ára cs ahol va k ét k op ó jö n, a h eg yol d al fe ny veséb e fut nak és ott elh all gat n ak. A v ad ás z a haj tás v ég éig t ürel emm el v ár. Ekko r ho zzájön a s zoms zédj a és k érdi: — Ho l a ny úl? — A k ut ya m ég n em h o zt a el ! — a v ál asz. A s zerencs étl en azt hitt e, hog y vi zsl ával v adászik és v árt a az apo rtot. A s zopt ató kop ószuk a ellenb en m eg fogt a a nyu lat, a fel ét azon n al meg zab ált a, a m ási k fel ét p edi g h aza vitte köl yk ein ek. Mi re a két v ad ás z a nyúl b etegágy áig ért, ott már cs ak s ző rcsom ók at t al ált ak. Saj át kárán m egt anult a azt, ho gy S zl ov ens zkón a k op ó cs ak mag án ak apo rtí roz!

19

Kapitális őzbakat ho zott az elmúlt ős z folyam án Hilbrant Alajos a szepesbél ai vadás zterület en t erit ékre. A bak kézi mérl eg en mérv e 55 (!!) kiló s úlyú- volt kizsigerelt áll apotban! Az agan csa egys zerű nyárs as középhosszú s zárakkal. Végt elenül jellemző, hogy a bak egyik heréj e teljesen hiány zott, a másik hely én b ab nagys ágú dudo rod ás volt. Ez a bak a területen ismeretlen volt.

Melcsi czky Gyula feb ruár 20-án az Újtelep fölött 8 darab vad g al ambo t lát ott, amint és zak fél é repült ek és hirt el en irányt v álto zt att ak d élk el et fel é.

Megfigyelés ek. Egyik rovatvezetőnk következ ő állati megfigyeléseket közli: Valamelyik január el eji reggelen kinézek az ablakon. A szomszédos cseréppel fedett ház tetején összezsugorodva ül egy hamvasvarjú. Egyszerre megmozdul, a csőrével lábai között valamit igazít és megint gubbaszt. Azt hittem, hogy valami húshulladékot tartogat, miként azt a var jak tenni szokták. Nagysokára ismét megmozdul, a csőrével a tárgyat: egy pálcikát, fölemeli, pár lépést tovább megyén, leteszi, a lábaival rááll és fázósan tovább gubbaszt. Akkor — 18° Cels ius volt.

Gs. J. Csöl ösztő. Érd eklő désére ért esítjük, h ogy a v éd egyl eti t ags ági dij ak at a h el yi cs opo rto kn ak k ell b eh ajt ani, igy a központi cheque rendszert ezidő szerint nem tudjuk bevezetni.

Esténkint a templomkertben a környék összes varjúnemzets égei a hárs akon összegyülekeznek és az éjsz akán át itt t any áznak. Napnyugta után sokáig tanakodnak, perlekednek, de a sötétben hallgatnak. Pár estén át feltűnt, hogy 8 és 9 között a varjús ereg nagy robajjal, fölrebben, éktelen lármát csap, a sötétben sokáig keringenek és csak nagysokára alvófáikra telepednek. Eleinte azt hittem, hogy a varjúriaszt ás fiuk tréfája. A véletlen azonban megoldotta ezt a rej télyt is. Valamelyik estén haza menve, hirtelenül őrült zajjal fölrebbentek az alvók és a sötétségben jajveszékelve szerteszét röpködtek. Kivált az egyik varjú rémes s irás a kirítt a hangz avarból. Abban az irányban néztem: egy sötét, nagy madár hangtalan repüléssel az egyik ház teteje fölött elvonult, karmai között ott sirt az áldozat. Fülesbagoly volt! Sokszor úgy szerettem volna a varjusereg közibe durrantani, hogy e haramiákat megt izedeljem, de községekben a lövöldözés tiltva van, templom közelében pedig sokan kegyeletsértésnek vennék! Most a kúpcsőrüek igazi ellensége éjjeli tanyá jukra bukkant: az uhu minden este, olykor kétszerháromszor is. fölkeresi a varjusereget. Betörését mindannyiszor rémes károgás és fejetlen röpködés jelzi. —sz. A gyilkos vadorzó. A komáromi esküdtszék Soós Imre dr. ítélőt ábl ái bi ró el nökl et év el tárgy alt a M ajo r J án os felső szecsei kis gazd a bűn ügy ét, aki a mult év s zept emb erének utolsó n apj án k iment t ársával, S omog yi And rással v adkacs ázni. Viss zajöv et t alálko zt ak a v adő rökk el: Göb öl Ist vánn al és Kojs za J áno ssal, akik a fegyv ereik eldob ás ára szólították fel ők et. Somogyi enged elmes ked ett, de Majo r fut ás nak eredt. A v adő rö k ü ldö ző be v ett ek és Göbö l bi ztatt a Kojs zát, hogy lőjj ön M ajo r után, de feg yv ere csütö rtököt mondott. Erre Majo r lett a t ámadó és kétszer e gym ás ut án lőtt vadő rök re. A serét ek Kojs za s ziv éb e fu ródt ak, aki belső elvérzés következt ében a lévai kórh ázb an két nap múlva meghalt. Az esküdtszék szánd ékos emberölésért vonta fel elősség re M ajo r Istv ánt, aki azt h ango zt att a, hogy ö nv édelemb en cs elk edett, mivel a v adőrök reá is lőttek. A t anuk t erh elő en vall ottak a vado rzó ell en. Gy uris s Lajo s áll am.-ügyés z vádb eszédéb en bűnösnek kérte kimondani Majort a szándékos emberölésben, mig Aranyossy Endre dr. védő az önvéd elmet han gsúlyozta. Az esküdtek a v ád álláspontjára h ely ezk edt ek és eszerint ho zt ak verdikt et. Az es küdtbi rós ág ez al ap on M ajo rt nyol c évi fegyh ázra it élt e.

Szerkesztői üzenetek.

Kiskorú vadász. Vadás ajegy v áltás ánál n agyko rúság ig azolása nem szükséges; pedig némelyekn él nem ártana. Kiskorúakért n agy ko rú ak s zokt ak s zav atol ni. P. J. Csúz. A kérdezett vad ászterület bérleti szerződés e cs afc a j övő év el ej én j ár l e. D. M. Szenc. Azt az urat, ki a nyulvadás zatoknál l eszokott guggolni, mi nagyon jól ismerjük. Bármennyi re í zlést elen dolo gn ak t artjuk ezt, d e ell en e nin cs orvoss ág.

Apróhirdetések. Eredeti angol vadászcipők kaphatók Reiff Lajosnál, Halászkapú ut ca 2. Marke H azel. Senta. Rövidiszőrü. fiatal német vizsla eladó.

Alkalmi vételek. Önm űkö dő-Winch ester sör étes v er . Ka l . 1 2, ma j d ne m ú j

fe gy Kčs 1400.—

Bock-fe gyver, k akasn élk ül i, ere deti An son D ee ley s ze ik. Kr upp ac él csövek. Ka l 20X9.3 mm 7.5 szer es nagy ítás ú távc sőve l

Kčs 1700.—

önműködő - Bro wnin g - golyós f egyver 9 mm

Kčs 1000.—

Kaka snélk ül i - Kr upp spec iál-ey ectoros feg yver, min dköt c ső c il in der f ú r á s s a l. K a l. 20 , ma j dne m új

Kčs 1300.—

Mannli cher- Schöna uer 6.5 mm 4X nagy ítás ú távc sővel

Kčs 1350,—

Ma us er i sm étlő-gö lyósf e gyver. c a l . Rem. 25, rögtönzővel és távcsővel Kčs

—.

Bock-f e gyver kak asn élk ül i, Ro ux-závárzattal. Kal. 14 — 6 mm. Vierling Kčs 600.— Ka k asn élk ü l i J. P. Sa u er- Hol lan dHol lan d sz erk. tölténykiv etővel, Kr upp spec iá l-c sövek, garant. lövé s. Kal. 12

Kčs 2600.—

Cím: Va dá sz ati Vé de gyl et hiv. hely is é ge, ti s l av a, K ap it u l ská u. Pr épo st i la k.

Br a-

Nyomatott Slovenská Crafia r. t. Bratislava, Lazaret ucca 4c.

20

1. ročník, čís. 1.

1. marca 1927.

LOVEC

Odborný illustrovaný časopis venovaný ochrane lovectva a loveckej kynológie pre Slovensko Úradný orgán »Loveckého Ochranného Spolku« pre Slovensko a jeho miestnych skupín Zodpovedný redaktor: JÚLIUS RAJCSÁNYI dr.

Vedú ci od bornej časti: Och rana a poľov ani e m alej zv eri: Zoltán Dénes. Biológiu: Ernest Bethlenfalvy. Zbraňoteclmika: Vojtech Szulovszky. Kynológia: Karol Pazdera. Ochrana a poľovanie vysokej zveriny: Nándor Jurecký. Lov eck é p rávo. Dux. Po ľovní ck a bel et ria: Al ex and er Oro sz. Och ran a zve riny: Vidor J urán. Zoológi a a mythologi a: Emil Fritsch.

Vychádza 1. každého mes iaca. Administrá cia a vyd avat eľst vo: Bratislava, Kapit ulská ul. 2. Predplatné: Časopis pre čl enov o chrann ého spolku je bezplatný. Pre n ečl enov: V Č eskoslov ensku n a celý rok 36 Kčs, na p olrok 18 Kčs. Cen a j edn éh o čí sla 3 Kčs. P red platn é a ozn am y k ažd éh o d ruh u, p oži adani a a sú reni a m ajú s a za sielať na adresu administ ráci e (Kapitulsk á ul. 2.).

Pozdrav Priateľom Lovcom! Srdečným loveckým pozdravom pozdravujem všetkých priateľov lovcov na celom Slovensku z príležitosti vydania prvého čísla „Lovca", odborného úradného to listu loveckého ochranného spolku pre Slovensko. Zamýšľame týmto listom udržovať priame styky s priateľmi lovu, zveľaďovať kolegialitu, ktorej nepovšinmutie znamenalo vždy a všade na celom svete záhubu každej vec i. Táto príležitosť je nám slávnosťou, lebo obloha milovníkov prírody a lovu sa v neďalekej minulosti veľmi zatemnila. Avšak ja pevne dúfam v lepšiu budúcnosť, lebo lovcov vždy charakterizovala istá nobilita, ktorou sa líšili od milovníkov iných športov. Táto nobilita javila s a aj v konkrétnych formách. Taký bol rád vestfalských rytierov, .,Diana spolok". Tomuto podobné spolky boli v XVIII. století v Normandii, v Neapoli. Pevne verím teda, že táto nobilita zachráni nás od bezúčelného vadenia, nesvornosti a zanedbávania loveckej vec i. Avšak pretože Diana bola nielen bohyňou lovu, lež aj svetla, žiadame, aby položenie loveckej záležitosti na Slovensku bolo osvietené svetlom slnka a pôsobenie loveckého ochranného spolku dialo sa pred verejnosťou. Týmto spôsobom s a zamýšľame vyhnúť každému nedorozumeniu, prípadnému zmýleniu. Mienime toto všetko v prvom rade docieliť úradným odborným listom, v ktorom všetko uverejníme a každého k s lovu pripustíme bez toho, žeby sme voľakoho potupovali. Hlavnou úlohou listu bude výchova lovcov, aby každý porozumel, že lov nie je lúpežou a ukrutnosťou, že lovec nie je kolegom dravej zveri, lež človekom. V tomto duchu pozdravujem č itateľov nášho listu a žiadam priateľov lovcov o pomocnú ruku, o podporu. Július Melcsiczky,

1

agendu vedúci podpredseda loveckého ochranného s polku.

Okrem prezerania a čítania, ďalšie použitie písaných materiálov a fotomateriálov archivovaných čísiel časopisu LOVEC a VADÁS Z bez písomného súhlasu Poľovníckej informačnej databázy, je PROTIPRÁVNE a TRESTNÉ.

Poľovnícka nádej. Nemáme v rukách cedrovej vetvy, nemáme v rukách palmovej ratolesti, ktorou by sme vystlali cestu tej myšlienke, ktorá či prv, č i pozdejšie musí zvíťaziť: Že krajina, kde my žijeme, je krajinou poľovníkov a nie pytlákov. Pod košatými dubmi, medzi jedľovými guirlandami, na prtiach, zabehajúcich do minulosti, na poľovníckych cestičkác h len jediná vízia sa vznášala pred očami našich poľovníkov: legendárna, č arovná postava Krásnej Heleny. Lebo naši poľovníci vš e bývali gavalieri, ľudia šľachetnejšieho citu. Teraz však, keď sa svet zatriasol tak hrozným spôsobom, keď človeka chceli vyzliecť zo svojej ľudskosti, — zase musíme hľadať nové prte. Rúcanie a vyvracanie neviedly k úspechu; takíto ľudia začínajú nahliadať, že zase mus ia podrobiť všetky svoje skutky mravnému poriadku svetovému. Táto túžba po vedení, po upokojení urobila, že slovenská a maďarská psyche sa stretly. Toto stretnutie razí cestu i nášmu časopisu. Slovák rád býval taký, ako Maďar. Jeho duša kúpala s a v attributoch, ktoré zdobily Maďara. Keď treba bolo, býval i on hrdina. Keď možno bolo, tak je, a bude na veky. Toto vzájomné podávanie ruky ani teraz neznamená nič iného, ako stretnutie v šľachetnom úmysle a horlivosti. Poľovať je praremeslom človečenstva, bolo mu to spôsob žitia-bytia a len tisícročné cvičenie a vzostup kultúry povýšily ho za najšľachetnejší šport. Pri poľovaní dnes už dominuje ochrana zvere a myšlienka zachovať neprestajne vyhýňajúce obyvateľstvo lesa. Zápas smeruje skôr proti intrikántom, zloduchom zverstva, proti pytlákom, ako aj proti tým, ktorí nedovolenými spôsobami a v zakázanom čase rútia sa na život zveri. Svetová vojna i po tej stránke má smutné nás ledky. Teda obnova starého poriadku a poľovníckych mravov bola c ieľom pri zakladaní s polku na ochranu zveri, ktorý má takú právomoc, akej je málo v Európe. Účel bol každému známy. O pôs obení a úprimnos ti č lenstva, hoc ikto a hoc ikedy sa mohol presvedčiť. Na ochranný spolok čaká mimoriadny veľký úkol a to nielen v ohľade vnútornej organizác ie, ale aj pri chystanej reforme poľovania. Ochranný spolok dnes nesmie hľadieť ani na pravo, ani na ľavo, musí sa preraziť každým rákosom, čo by ho aj tisíc tŕňov zbodalo. Stav je taký, že nezdar ochranného spolku znamenal by prípadný pokles poľovania, — lebo sú takí, ktorí škúľavým okom pozerajú na prílišné ujímanie sa vec i poľovníckej na úkor stranových záujmov. A od vtoku Ipoľa a Moravy hore až po morské oko a ďalej po hrebenište Karpátov nebolo krajšieho a bohatejšieho revíru v celej Európe. Ale keď zaskuč ala búrka nad našou hlavou, rozviklanosť poľovníckych pomerov dalo srdcervúci pohľad. Dlho sme hľadeli zdesení a bezmocní. Napokon sa však povzniesol lepší cit, uznanlivosť. Pohli s a pomaly naši poľovníci a začali liečiť stav. Táto práca deje sa už dnes us ilovne. Keď si svorne zastaneme a neobetujeme spoločný veľký účel pre drobné a malicherné osobné záujmy, tu s nádejou sa môžeme zahľadieť do budúcnosti. Až zahlaholí a trúby tisícnásobne, odrážajúc krásnu ozvenu brál, vtedy obnaženou hlavou zvoláme i my: Veríme v Otca Všemohúceho, — vo vzkriesenie lásky a česti poľovníckej. Dr. Július Rajcsányi.

2

SPOLKOVÝ ŽIVOT

Úlohou nového úradného spolkového časopisu bude tieto nedostatky vylúčiť, spoločnú prácu sjednotiť a utvoriť priame styky medzi orgánmi a členmi. Časopis nebude v službe cudzích spolkov a záujmov, poneváč bude vlastníctvom členov, kde môže každý člen v medziach obvyklej s lušnost i, voľne a verejne vyznať svoje individuálne názory, kde môže každý člen prácou a radou prispieť k spolkovej organizácii, k utvoreniu jednotného spolkového ž ivot a a kde každý člen bezplatne obdrží pokyny, radu a odborné dobrozdanie. Úlohou náš ho nového úradného čas opisu, ktorý je naším spoločným vlastníctvom a nie je založený cieľom obchodu, predovšetkým bude: zveľadiť a sjednotiť intenzívnu ochr anu zver i a lovu. Naš ím hes lom je: tvoriv á pr áca! Ten kto nemiluje lov a zver z individuálnej, alebo obchodnej ziskuchtivosti, lež komu je príroda a lov duševným občerstvením, prameňom teplých citov a duševných radostí, ten zver miluje a ochotne prispeje k ochrane a opatrovaniu t ejž e. Disciplinovaný a opravdivý nimród požíva vznešené radosti poľovky, korektného lovca nepokladá za konkurenta, lež: ctí ho ako lov ca s poločníka. Táto úcta viaže spolok u aj redakciu nášho nového

V novom rúchu. Mimoriadne valné shromaždenie spolku konané 5. januára t. r. jednohlasne sa usnieslo, že odvolá úradný ráz odborného listu „Nimród" a vydá vlastný spolkový vestník. Mravnou našou povinnosťou je. ako to na valnom shromaždení jeden podpredseda spolku zdôraznil, aby sme nášmu dosavádnemu domácemu hospodárovi vyslovili najvrelejšiu vďaku spolku za horlivos ť a účinnú podporu preukáz anú na ochranu zveri a v záujme nášho spolku. Povinnosťou našou zároveň je sdeliť členom a to pred širšou verejnosťou dôvody usnesenia, vyneseného v zálež itosti vydávania spolkového vestníka. Náš spolok žije ešte svoj detský vek. Vlastná a vonkovs ká organizácia t eraz s a buduje. Spojka medz i správou a okolitými organiz áciami a členmi z čiaistky pre vzdialenosť, z čiastky pre nedostatok hmotných prostriedkov je slabá, na mnohých miestach vôbec žiadna. Nás ledkom toho náš spolkový život s a nevyviňuje, nespokojnos ť pustila korene a šíri sa.

3

časopisu, aby nepripustili do časopisu ten tón a chovanie, ktoré uponižuje, dáva oprávnenú príčinu nedoroz umeniam a s ťažnostiam a nes rovnáva s a s auktoritou loveckej spoločnosti. Náš lovecký časopis nech je dielňou, kde s a vo i vznešenom ohni lásky, odbornej znalos ti, pr aktickej zkúsenosti a loveckej korektnosti, vyvaria vznešené plány nas ledovaniahodných s merníc a usku točniť s a majúcich ideí! Veríme, že nás členovia porozumia, veríme, ž e v prítomných ťažkých pomeroch budú vedieť aj oceniť tú našu skromnú snahu, ktorá vždy a predovšetkým bude smerovať k zveľadeniu nášho spolku a k rozkvetu náš ho spolkového života. Na inom mieste náš ho listu účtujeme o us kutoč-

O zvýšení členských príspevkov ochranného spolku. Zvýšenie členských príspevkov usnesené bolo valným shromaždením, pretože toto žiadala väčšina členov. Bolo to potrebné z dôvodu zavedenia poistenia členov a z dôvodu založenia úradného časopisu. Zasadnutie liptovsko-svätomikulášskeho širšieho výboru upravilo predsedníctvo, aby zálež itosť poistenia členov proti úrazu a smrti — ktorej vybavenie preťahuje sa už poldruha roka — bezodkladne zaviedlo. Z druhej strany tá okolnosť, že sídlo doterajšieho čas opisu nachádza s a na odľahlom mieste ďaleko od ústredia, spôsobila veľkých ťažkostí a takmer znemožnila úzke spojenie čas opisu s predsedníctvom ochranného spolku. Preto bolo treba rozhodnúť, ohľadom toho, máme-li vydávať vlastný odborný časopis, lebo nie. Na základe výšuvedených dôvodov valné shromaždenie usnieslo sa, že založí vlastný časopis, ktorý bude dostávať každý člen bezplatne. Pretože tieto dve mimoriadne výhody, slúžiace výlučne len v prospechu členov uvaľujú na ochranný spolok stupňované ťarchy, nutné bolo členský príspevok — na základe učineného najpresnejš ieho vypočítania — zvýšiť z 30 Kčs na 60 Kčs. Zvýšenie toto — vzhľadom na tú okolnosť, že členovia doposiaľ platili za samý časopis ten istý obnos, — je aj pri najprísnejšom počítaní rozhodne výhodné.

Zápisnica, spísaná n a mimoriadnom valnom sh romažd ení dňa 5/ I. 1927 v hoteli „Royal." Úrad ujú ci p reds ed a p. Júliu s Mel cs iczky zah aj uj e o 15. hod. schôd zu a ko nštat uje, že n apri ek ri adn eho vyro zum eni a a pozv anie všetkých miestnych sku pín nesišiel s a dostato čný počet čl eno v, aby valn é sh rom aždeni e k u snášani u schopn é bolo a p reto odk lad á zahájeni e o 1. h odi nu n es kô r. O 1 6. hod. zah ajuj e p reds ed a v aln é sh romaždenie op äť v yhl asuj e vo smy sl e hlav. st ano v čl. VIII. bod 2. tot o sh rom ažd eni e za op rávn en é k usn áš ani u. Za u žš í v ý b o r p rí t o m n í b o li p p . J úl i u s M el csi czk y s t ., Dr. Han av s k ý , Dr. Han t k e -Hal mi , K. Mo d ro v i ch, E. St av i ck y , p l k. Dr. Ko l áčn ý , Dr. Ko v áč, Ko cm an n a ako zapisov ateľ Varg a. V zastúp ení miest nych skupín: Bratislava (Dr. Olgyai a Voltech Szulovszky sen.), Prievidza (Aloiz Engliš ), Trenčín (Jo z. Müller), Kežmarok (Vido r Jurán ), Jelšav a (Ferd. Jureczky ), Košice (Martin Bulla). Omlu-

4

není poistenia na ručenie a prípad nehody. Napriek tomu. že počet členov nášho spolku je len jedna pätina členov nemeckého spolku pre ochranu zveri „Hubertus", predsa pošťastilo sa nám tento dôležitý sociálny problém uskutočniť s tými istými výhodami a s tým istým zabremenením. Od horlivosti a oduševnenosti členov závisí, ako bude ich časopis písaný a redigovaný. Jestli urobia v danom rámci to, čo robia Nemci na celej čiare, budú mať vlastný lovecký časopis, ktorý vyhovie ich nárokom v každom ohľade. Náš spolok dnes vstúpil do novej epochy svojho vývinu! K aždému, kto nás v t om nas leduje a pri nás vydrží, posielame náš najvrelejší lovecký pozdrav! vily sa miestne skupiny: Med zilaborce, Ban. Štiavnica, Lučen ec, Nov é M esto n/V., Žilina. Členstvo zastúpené bolo n a základ e odov zdaný ch plný ch mocí p rítomných d eleg átov celkom 198 hlasmi. 1. Predsed a Jul. Melcsiczk y vo svojom preslove zdôraz ňuje, že s polk ov á myšli en ka a záujem čl enst va n a v ýznam e dôležitosti dnešn ého prog ramu nenachád za v tej miere plného pochop eni a a žaluje n a ľahost ajnos ť a ned ostatok dob rej vôle uiekt orých miestny ch sk upín, kt oré i v tak vážn ych oka mihoch vyhý bajú s a spolup ráci na reorgani zácii spolk u a nech áv ajú svojo u neúčas ťou ťarchu zodpo vednosti n a ram e nách užši eho výb oru a p redsed níctv u. Uznáva al e prí činy dezori ent áci e čl enstv a z n edo stat ku vl astn e neodvisl ej tlače a dáva v ýraz nád eji, že po us nesen ie us kuto čn eni a dn ešn ého pro gramu n ast an e o brat a kon ečn e bud e celkov á sp olup ráca všetký ch čl en ov účeln e uľahčen á a umo žn en á. V tejto nádeji volá ďalšej činnosti: Lovu zd ar! 2. Udeľuj e slovo referento vi Varg ovi k bod u 2. pro gramu. Referent Varg a pod á n a zákl ade p resn e sos tavený ch po ro v návacích tabuliek výsledok ofertn ého riadenia na tomto zúčastn ený ch poisťovi eň. Det aily zaved en é pod č. j. 565/26. a ulo žen é v archív e sp olku. Výsl edo k po rov nani a predl ože néh o a prečít an ého v t ro ch reči ach val n emu s hrornažd eniu hovorí v prosp ech poisťov ne ,,Adri atica Riunione di Sicurt a", ktorá nap riek tomu, že nedáv a žiadn e boni fik áci e spolku, podal a o fert u najv ýhodn ejšiu a spolok n ajmen ej zaťažujú cu, Pres to vš et ko al e ži ada referent, ab y v al n é sh rom ažd en ie bez p redp oj atost i ro zhodl o, kto rú o fertu ch ce p rij ať. Behom pojednávania došla ešte komulovaná oferta poisťovne „Slávie-Karpati a", kto rá po dlhš ej d eb ate na náv rh Dra Hant ke-Halmi, ako opo zd en á bol a v zat á z denn ého pori ad ku a v alní sh rom ažd eni e z p rí čin y n ej edn ohl asn osti usn áš a s a na osobitnom verejnom hlasovaní prítomných a zastúpený ch člen ov. K posbi eraniu hlaso v u rčí preds eda pp. mi estop reds ed u J u reck ého a čl en a u žš i eh o v ýb o ru pl k. Dr. Koláčného. Hlasov ania sa v zdali pp. Joz. Müller tajomník Slovens kej p oisťo vn e a Ed. St avicky zam estn an ec Ad riati ca. Behom sbierani a hlasov ro zpri adla s a živ á d ebat a, ktorej zúčastnili sa pp. Dr. Hanavský, les. radca Stejskal, miestopreds eda J ureck ý, st av. En gliš, Dr. Hantk e-Halmi a Ju rán. Na o b avy J ureck éh o zodp ov ed al referen t Varga a ob avy les. radcu Stejsk al a vy v rát il Dr. Hant ke -Halmi. Ok rem t oh o sd eľu j e St avi cky, že j e o cho tn ý p ren ech ať k dob ru fondu gen. Červíčk a s voje z poist enia vyplýv ajú ce prémi e za do bu t rv ani a po ist eni a, t. j. za 10 roko v. Prijat é s v ďakou a n a n áv rh Dr. Hantk e -Halmi ho vy slovuje v alné sh rom aždeni e p. Stavickém u proto kolám u vďaku. Jurecký n avrhuje u verejn eni e dneš ných usnes ení v časo piso ch vo v šet ký ch t ro ch reči ach. Dr. Han avský stavi a s a p roti p oisteniu n a 10 rok ov a p oukazuje n a výzvu riaden ou na pois ťovn e, p ri čom pouk azuje na zápisni cu užši eh o vý boru zo dň a 23/XJ. 1926. Živ á d ebat a. Dr. Hant ke-Hal mi ži ad a, aby bol o pres ne pro toko lo-

vané, že val. shromaždenie po uvážení všetkých možných výhod odchyľuje s a od náv rhu u žšieho výbo ru, ktorý žiad al o ferty na poist eni e l en n a 1 rok a uzavi era poi st eni e dľa výsl edku hlasov ani a valn éh o shrom aždenia. Miest op redsed a Jureck ý pod otýk a, že b olo po ist eni e sí ce len na 1 rok ži adan é, al e n apriek tomu poisťo vne predložili oferty n a 10 roko v poistení. Z loyálnosti majú síce p rednos ť domáce poisťovne, v zhľadom ale n a hmotné postaveni e spol ku, sme prinútení prijať n ajlacn ejšiu o fertu bez ohľadu n a sho rauv ed en é dôv od y. Preds eda zakľ u čuj e ďal ší rozho vo r o tejto v eci a žiad a komisi u, aby predlo žila v ýsledok hl a sovania. Výsledok bol tento: V prospech poisťovne „Adriatica" s poistením n a 10 ro kov o dov zdaných bolo 194 hlas ov. V p ro spech dom ácich p oisťovieň celkom 2 hlasy a 2 p rítomní ako zauj atí n ehl asov ali. (Vi ď príl ohu: Výsled ok hl asov ania. ) Predseda s a pýta, kto má uzavrieť poistenie s „Adriaticou"? Týmto úkolom pov eren ý jed nohl asn e u žší výb or sp olku. 3. Jedn ateľ Ko cman n vylíči vý zn am vlast néh o neo dvisl ého časopisu a dej záp asu, behom uply nut ej doby v záujm e sriad enia spol kového časo pisu. Vyjadruj e postup o fertn ého ri ad eni a s d om áci mi tl ačiarň ami a o bo zn amuj e v al n é sh ro mažd eni e s obs ahom pod aný ch o fert. Žaluje na n edb anlivo sť niekto rý ch mi estny ch s kupín, z k torých väčši a čas ť nep red ložila žiadny ch z dvak rát urgovaný ch soznamov čl enstva. Potom žiada rozh odnutie oh ľadom n ázvu časopisu. Po dlhšej deb at e jed nohl asn e usn es ený n ázov p re sl ov enskú časť „Lo vec", pre maďarskú „Vadás z"'. S vyd ávaním časopisu m á sa ihneď zap očať, akon áhl e budú predp ráce skončené. Prev e dením d et ailov pov erený u žší výb or. Ok rem toho usn es en é podať „Nimrodoví" výpoveď charakteru úradného časopisu L. O. S. s okamžitou platnos ťou. S ohľadom n a zvý šen é výd aj e spojené s vyd áv aním časo pisu a poist ením čl enstva, usn áša sa v aln é shrom ažd eni e jedno hlasn e n a zvý šenie čl ens ký ch prís pev kov od 1/I. 192 7 z Kč 3 0 n a Kč 60 ro čn e. Pri tejto príležitosti predkladá jednat eľ Kocm ann valnému shrom ažd eniu otázky, akým spôso bom budú p articipo vať miestn e skup iny n a novom čl ensk om prís pevku. Valn á hromad a usn áš a sa jed nohl asn e na tom, aby mi estn e skupi ny zápis né á Kč 5 __a dos av ád nu kv ótu 10.— Kč podržaly aj v budú cnosti, os tat ok p rip ad á Ústrediu. Ďal ej usnesené v dôsledku ďalšej organi zácie, aby užší výbor vypracov al n ovým pom erom zodpo ved ajú ce hlavné stan ovy a tieto k prejednaniu a ku schv áleniu riadn emu valn ému shro mažd eniu pred ostrel. 4. Jed nat eľ Ko cm ann p ouk azuj e n a neut eš en é pom ery vo stavu lovn ej zv eri a odôv odňuj e potrebu zákroku u min. s plno u mo cou pre sp ráv u Slov en sk a, ohľ adom p redĺ ženi a doby hájenia zveri pre loveckú sezónu r. 1927/28. Valná hrom ad a s a usn áš a n a tom, ab y tent o návrh b ol d etai ln e pre j edn otliv é d ru hy zv eri po dľ a n av rho v at eľom pod an ého násti nu vy pracov an ý a p redlo žený mi nist erstvu p re sp rávu Slovenska. 5. Valn é shromažd eni e vyslovuj e protokol árn u vďaku za dosavád nu mimoriadnu výkonnos ť a prácu v prosp ech spolku jednateľovi Kocmannovi a čestnému tajomníkovi Vargovi, ktorého sú časn e pov eruj e na n áv rh u žši eho vý boru ak o defi nitívneho tajomníka spolku, a splnomocňuje užší výbor, aby i ch dľa svoj ho u znania čas od času o dmenil. Toto usnesenie vyslo ven é bolo za dočasn ej nep rítomnosti oboch shoramenovaných a týmto dodatočné hlásené, na čo obidvaja p rehl ás ili, že pracuj ú z l ás ky k v eci a ni e za h mot ný zisk a sú o cho tní aj v bud ú cno sti s voj voľ ný čas v enov ať ci e ľom spolku. Poneváč vi ac p redmetov nebolo, predseda ďakuje vš etkým prítomným za ú čas ť a v aln é shrom aždenie zak ľú čil. Brati sl av a, D. a h. Vetifikované: Kocmann jednateľ.

Varga tajomník.

Július Mel csi cz ky st arší úrad. preds eda.

Vyznačenie Vidora Jurána. S veľkou radosťou sme obdržali zprávu, že Vidor Jurán, t ajomník spišskej miestnej s kupiny loveckého ochranného spolku, jeden z najznamenitejších osôb loveckého spoločenstva na Slovensku, hlavný usporiadat eľ popradskej výstavy loveckej, bol vyznamenaný loveckým ochranným spolkom na Slovensku puškou Mannliciher-Schönaur (s ď alekohľadom) čo je dôkazom uznania tej nadľudskej a obetavej činnosti, ktorú prevádzal v záujme výstavy loveckého ochranného spolku, vyše polroka bezpríkladnou (horlivosťou, zvláštnou opatrnosťou a odbornou znalosťou jeho. Pekný dar tento bol mu odovzdaný slávnostne z príležitosti podzimného zasadnutia lov. ochranného spolku v Lipt. Sv. Mikuláši, vydržiavaného. Z našej strany srdečne blahož eláme p. V. J uránovi, ako horlivému podporovateľovi záujmov lovectva na Slovensku, neúnavnému bojovníkovi v založení časop isu nášho. P rajeme mu zo s rdca ešt e mnohé, podobné vyznačenia. Lovu zdar!

Pri prvom kosení. Baltacim (esparzett), ďatelina, lucerna kosia sa prvý raz asi v tom čas e, keď jarabice s edia na hniezdach. Jarabice s obľubou vyhľadávajú tieto rastliny, lebo s a najskôr vyvinú. Nás ledkom toho nedbanlivosť pri kosení samozrejme zapríčiňuje mimoriadne škody v počte jarabíc. N iektoré panstvá, hospodári lepšieho citu, vyšlú pred kosením do balt acimovej tabule hájnika s dobrým psom, ktorý vyberie tieto opozdené hniezda jarabíc a bažantov. Vajcia dajú s a potom vysedieť s liepkou alebo strojom. Je aj druhý spôsob, dľa ktorého hniezdo sa nechá a obkosí. Avšak popolavá vrana tieto na strnisku vyčnievajúce krovy ľahko spozoruje a vajcia zničí. Z tejto príčiny tento spôsob je pochybný. Naši lovci majú sa na každý pád starať o prvé kosenie. Kto má k tomu spôsob a príležitos ť nech v tom intervenuje a upozorní veľkostatky a hospodárov na výšuvedené pokračovanie.

De lege ferenda. Návrh loveckého zákona dosť podrobne sa zaoberá usporiadaním loveckej záležitosti. Medzi iným vzal do programu aj prenas ledovanie slučkovania (maxli). T oto opat renie návrhu avš ak z as bude mať len slabý výsledok. Lebo v jednej brázde nachádza s a aj desať s lučiek bez toho, žeby bol slučkár p rist ihnutý. Vys kytla s a myš lienka, či by nebolo možno na spôsob subsidiárneho opatrenia zaviazať majiteľ a alebo nájomníka role, aby takéto slučky s role odstránil. Kto vedome, úmyselne alebo z nedbanlivosti s lučky so svojej role neodstráni, mal by sa pokutovať. Ďalej mali by sa župani upraviť nariadením, aby v tých obvodoch, kde je pytláctvo zakorenené a zverine hrozí vyhubenie, suspendoval prevádzanie loveckého práva na dobu 1—5 rokov. Poneváč toto opatrenie ukrát ilo by aj dôchodok obcí, dá sa dú fať, žeby sa aj obce obrát ily proti pytlákom. Pro síme členov, aby podali svoje mienky o tejto veci. aby sme mohli tieže čím skôr odovzdať odbornému referentovi k vypracovaniu.

5

Úrazové poistenie a poistenie povinného ručenia členov Loveckého ochranného spolku. Nepopi erat eľná je výhod a, ktorá s a dotý ka členov Loveckého spolku, n ásled kom tohoto poist enia. Zaplat ením nepatrný ch 6 0 Kč ročn ého členského prís pevk u, požív ajú čle novia ni el en v st ano vách zaist en é a z čl enstv a vypl ývaj úce práva a výhod y, al e b ez zvláštn eh o pl ateni a d ostávajú me sačn e i cenný odb orný časop is, kto rý ori entuj e i ch o kaž dom deju spolkového života, zaisťuje im väčšiu možnosť prihovoreni a k v eci a zaujati a st anovisk a a mimo toh o sú po istení proti ev entuálnym n ehodám a odškodňov acím po vinnostiam (ručeniam ) ich zastihnuvším. Správ a loveck ého och rann ého sp olku b rala p ri ust ál ení člensk ého p rísp ev ku ohľad na väčši e náklad y vyd áv aním časo pisu a poist ením vzniklé. Pod titulom predošlého zvýšila členský prísp evok o Kč 20__, pod titulom poistenia však ďalšími 10 Kč a týmto spôsobom vznikla konečná suma 60 Kč, ktorá je číselne dvojn ás obn á, jako čl enský p rís pevok mi nul ého rok u. V Bratisl ave sí dliace riadit eľstvo p re Slov ensko poisťujúcej spoločnosti Riunione Ad riatica di Sicurta podalo m edzi mnohými inými poisťujúcimi spoločnostami, na poistenie najvýhodnejšiu a na (p rimeranejšiu n abídku. Jako výsl edok uzavretej smluvy, ro zklad áme v nasledujú com podstatu poistenia: A) Úrazo vé poist enie, 1. Účastnými tohoto poistenia sú všetci členovia ochrannéh o spol ku, al e ro zsah pois tenia o d chyľ uj e sa d ľa toho, či ide o lo vcov z p ovo lani a, al ebo ni e, čo j e do cel a p ocho piteľné, poneváč menovaní sú následkom ich zamestnania, takmer stále vystavení útokom zlodejov, pytlákov, atď., čo zn amen á pre poisťujú ci ústav o mnoho väčšie ri ziko. Posledn ý totiž n emô že posk ytov ať za 10 Kč na j edn u osob u počít aný ch, rovn ak é ru čenia v oči k ažd ému člen ovi. 2. Poistenie lo vco v z povol ani a, lesn ého oso bníct va, ho rárov a h ájn iko v sa v zťahuj e n a v šet ky ú razy, kto ré mô žu postihnúť horeoznačcné osoby nielen počas poľovania, poťažn e po čas pri cestov ani a n a lov a v rátenia s a z lo vu, po čas spolkových cvičení streleckých, pri zúčastnení sa v závodoch strel eckých, pri vyhotovovaní strelecký ch nábojov, al e i na ti e, kto ré ich môžu posti hnúť kd ek oľv ek aj p ri p re vodzov aní ich iného povolania. Rozsah poistenia: Kč 2000.—, jestli by úraz zapríčinil smrť poisteného a Kč 2000__ , v páde žeby poistený s a stál násled kom úrazu trv alé práce n esch opným (st ála inv alidita). 3. Úrazov é poisteni e člen ov ochrann ého spolku v druhom bod e bli žši e neo zn ačen ých sa v zťahuj e n a tie ú razy, kto ré môžu utrpieť počas poľov ani a, poťažne po čas p ricestov ania n a lo v, v rát eni a s a z l ov u p ri zú čas tn en í s a v sp ol ko vý ch cvičeniach streleckých, streleckých závodov a pri vyhotovovaní lov ecký ch n ábojov. Rozsah poistenia: Kč 10.000__, jestli by úraz zap ríčinil smrť poist en ého Kč 10.000.—, v pád e žeby poist ený s a stal násl edkom ú razu trv al é práce n eschopným (stál a inv alidita).

streli l n a p r. 20 00— Kč ho dnot u ob náš ajú ceho ps a sus ed néh o lo vca, l ebo pois ťujú ci úst av v danom prí pad e n ah radí len obnos Kč 1600.—, kdežto chýb ajúci ch 400.— KS je povinn ý vy pl ati ť v každom p ád e s ám po ist en ý. Členovi a lov eckéh o ochrann ého sp olku, kto rí sú u ž zav edení do s oznam u cen tráln ej s práv y o ch rann ého s polk u, jako i v medzi dobí p rij atí noví člen ovi a sú vš etci ú častní ú razového poisteni a a poistenia povin ného ručenia, bez toho, žeby boli nút ení ob racať sa bezp rost redn e k pois ťujú cej spol očnosti, pred pokl adaj úc, že zap ravili k aždoročn e predpí san é člen ské prí spevky n ajn eskô r d o 31. m arca. Týmto spôs obom sú t edy vš et ci čl en ovi a d n es u ž p oist ení. Poisťuj úca sp olo čnos ť umo žni la, že j edn otliví členovi a, môžu sa d ať poistiť i p o v ýšku väčší ch obnoso v p roti ne pat rn ým n áh radn ým p rémiám. O iných odlišných spôsoboch poistenia podáme vysvetlenie pozdejšie. Uspokojme sa teraz konšt atovaním toho, že Lov ecký o chranný spolo k sotv a s 3000 členmi dispo nujú ce pom erne ešt e mladé sdruženie dosiahol pri poistení svojich členov, tie isté výhody, ktorých požív ajú členovia vš eob ecn e zn ámeho spol ku „Hubertus", vzd or tomu, že t ento spolok p očít a viac ako 1 6. 00 0 čl eno v a j e t aký mto s pô so bo m v l epš om po lo žen í k uzavi eraniu vý hod ný ch smlú v. Pripomí nam e k on ečn e, že j estli b y ni ekd e, ni e j ako čl en chcel u zav ri eť poistn ú smluvu pod po dobnými po dmien kami jako sú h oreuv ed ení, znam en alo b y to pre n eho asi 80 Kč ročného obťaženi a.

Spolkové zprávy. Žiadosť k miestnym skupinám. S úctou prosíme predsedníctva miestnych skupín, aby požiadaly priemys elné podniky a továrne ležiace na území ích pôsohnosti, aby svoje výrobky v našom časopise celý rok oznamovaly. Sadzby oznamov budú ustálené na štvrťrok, polrok, alebo celý rok. Poľovnícke záznamy. Prosíme preds edníctva miestnych s kupín, aby sa na území ích pôsobnosti o poľovnícke záznamy zaujímať a tieto nám sdeliť ráčily. Miestna skupina L. O. S. Bratis lava poriada dna 8. marca b. r. o 17,30 hod. v miestnostiach „Royalu", Mostová ul. 8. výročné valné shromaždenie s nasledujúcim programom: 1. Formálie. 2. Zprávy funkcionárov. 3. O bligat órne poist enie členstva, na povinné ručenie a spolkový časopis. 4. Smernice pre ochranu našej lovnej zveri v r. 1927. 5. Voľné návrhy. S ohľadom na veľmi dôležitý program schôdze vyzývame všetkých členov, aby sa v hojnom počt e dostavili. — P reds edníctvo. Kynologi cký odbor L. O. S. D činnosti.

B) Poisteni e povi nnéh o ručenia. Toto vzťahuj e sa na tú hmotnú zodpov ednos ť poisten ého člen a och rann ého spolku, kto rá ho ob ťažuje v oči tretím osobám z čin u pách an ého z p rev inilosti alebo n eop at rnosti. Vzťahuje sa tedy na škody, kto ré zaprí činí čl en o ch rann ého spolku o sob ám n a p red meto ch, ako nosit eľ zb rane a vô bec ako lo vec a za škod y, za kto ré šk odu zavini vší v smysl e platný ch záko nov je zodpov ed ný, totiž ru čujú ci. (O poist ení za ško dy zap ríčin en é lov eck ými psami, bud e reč po zd ejši e.) Rozsah poistenia: Maximum 10.0 00.— Kč, jestli zaprí činil a jedna ud alo sť smrť, al ebo zran eni e j edn ej o soby; jestli vš ak zaprí činil a udalosť sm rť alebo zran enie viacerých osôb, ru čí pois ťujúci ústav maximum do 30.000.— Kč. Za škody spôsobené na predmetoch tvoriacich vlastníctvo osôb iných, ručí poisťujúci ústav len 80% spôsobenej škody, zbývajúcich 20% má h radiť vždy poistený s ám (20 %-ov é seb apoisteni a). Posledná podmienka má za účel stupňovať obozretnosť poisteného člena. Poistený člen má tedy po zor d ávať, aby ľ ahkomys eľn e neza-

Ustavujúca s chôd za Kynologi ckého Odboru L. O. S. odbývan á bol a 17. feb ru ára b. r. za v eľmi četn ej ú časti. _ Predseda p. J. Melcsiczky vo svojom p reslove jasne naznačil význam l ov eckého ps a p re l ov ca a srdečne p rivít al p ristúply ch čl enov bý v. „Slov. Kl ubu pre kynol ógiu a mysli vos ť", kt orí l ásk ou i nú k to mut o uš ľacht il ému šp ortu. Do výboru K. O. L. O. S. boli jednohlasne zvol ení pp.: preds edom pôšt. úč. rad ca J arosl av Roland, j ednat eľom b ankový úrad ník K. Boráros, ved úcim evid en čn ého k ynolo gickéh o zázn amu p. Pazd era, ďal ej pp. inšp. hodv, B. Šmahel, p ô š t. ri adi t eľ J án Van ek a n áh rad n íko m s ú k r. ú rad ní k V. Klus. Po ukončení volieb predniesol vedú ci evidenčného kynologick ého záznamu p. Pazdera ním n av rhnutý program činnosti K. O., kto rý b ol v zás ad e s chv álený. Po ďalš ej ži vej deb at e a rô zn ych dot azo ch p reds ed ajú ci schôd zu zakľúči l. Prvá s chô dza vý boru K. O. svol anú bu de pí somn e. Pred sedníctvo K. O. L. O. S.

6

LOVECKÁ LITERATÚRA Lovecké listy. Píše: ALEXANDER OROSZ. Priateľu: okúzlujúcou silou rozpomienky, obnoT uto náš ovčiar vy níme zp od rúcha ukryt ú vím v tvojej pamäti obrazy loveckej výstavy v Po- puš ku, vytiahne z kož enej kabely baranie vrecko prade. s pušným prachom, nasype za hrsť pušného prachu Bohaté lovecké poklady Slovenska reprezentujúce do pušky, na to položí suchú kúdeľ, a znovu siahne trofeje obnovily mnoho-mnoho loveckých historiek, do koženej kabely, dlho hľadal, avšak nadarmo, známych v úzkom priateľskom kruhu majit eľov rezaného olova nebolo nikde! týchto trofejí. V tejto chvíľke ozval s a hlboký hlas starého jele ňa v priamej blízkosti. Voľakto žartovne poznamenal v Poprade: Ovčiara zachvát i lovecká náruživosť, s iahne do — Keďby tieto trofeje jedna za druhou rozpovedaly svoje opravdivé histórie, musela by sa vy- kabely, nemá tam ničoho len fajku. N apadla mu slať jedna stotina vojska pred múzeum k udržova- originálna myš lienka! niu poriadku, lebo len tak by sa ľud valil so všeStiahol s fajky kovový vrchnák a položil do pušky tkých strán sveta na tieto prednášky, lovci tak ako namiesto olova. zvedaví! V tom sa znovu ozval hlas jeleňa v priamej blíz Vskutku: keďby tieto trofeje písaly svoje oprav- kosti. Pytlák rýchlo priložil kapslu a strelil na jeleňa, divé historky, dostala by spoločnosť zelenokabátnikov najpeknejš ie lovecké dielo do rúk. Avšak ktorý práve klus al podľa neho. poneváč táto kniha nikdy nebude napísaná a nikdy V tej noci ani jeden jáger a hájnik nezavrel oka, nebude vydaná, napíšem niektoré z týchto historiek rozniesol sa chýr, ako oheň, že simplapuška ovčiaPriateľu: prijmi tieže vďačne a ako si v lete uro- rova vypálila v bukovom lese. bil, nas leduj ma do výstavných miestností, s adni A druhého dňa po dlhom hľadaní, našli v umiesi na jednu pohovku a počúvaj historky ochotne! rajúcom bukovom lese mŕtveho kráľa lesa s krásnou korunou. Keď hájnici jeleňa vypitvali, našli mu v pľúcach Priateľu: vidíš tam na múri tú vypchatú, kapi- kovový vrchnák s fajky, ktorý vnikol pri poslednom tálmi jeleniu hlavu, ktorá uchváti tvoj zrak upúta- rebre do hrudníka a zapríčinil iragickú s mrť. júcou mocou pravekej sily? P riateľu: tot o je s mutná hist ória, t ohoto jeleňa Vystavil ju majiteľ muránskeho zámku: Cyril, s obrovs kou korunou. bulharský nás ledník trónu. História je jednoduchá. A vidíš od nej na ľavo ten zlomený kel, ktorý sa Na južnej strane N ízkych Tatier žil jeden ovčiar, skromne uťahuje na múri a o ktorom voľakto poktorý bol v povesti široko-ďaleko známeho odváž- smešne poznamenal: — Ten bolo škoda sem poslať, jeho majiteľ mohol neho pytláka. Darmo strážili poľovníci a hájnici Koburgovho panstva divočinu, najpeknejších a naj- vedeť, že zaň nedostane odmeny! silnejších jeleňov na stranách Kráľovho vrhu predsa Majiteľ kel neposlal k vôli odmene, lež k vôli len on zastrelil. Ani nemal k čomu súcej pušky. histórii, aby ten kto túto zná, mohol s i obzrieť jedNiektorý jeho pradedo, bača, obstaral si jednu noho účastníka jednej smutnej histórie. Tak to rozhlavňovú, od predu nabíjajúcu pušku, tento rodin- poviem, ako to urobil majiteľ kla, keď v jednej ný poklad potom prechádzal, čo dedictvo s otca na dôvernej spoločnosti povedal históriu zlomeného kla: syna. Zachádzanie s puškou bolo tiež jednoduché: Stalo sa to v mesiaci apríli. Poľoval som na hluširoká hlaveň dostala hrs ť pušného prachu, potom cháňov v svojom liptovskom revíri. Ostal som sám kus kúdele, dve hrsti rezaného olova, alebo potko- v kolibe, poneváč pršal jarný dážď, avšak môj hájvých klincov, na prídavok dostala kapslu a nástroj nik po polnoci vyšiel do hory. Mal som nohy vo na vraždenie bol hotový. vreci a driemal s om na s mrekovom raždí, keď Jednoho dňa na podzim, podvečer, keď sa počal odrazu vraz í do koliby hájnik: dvíhať nad prameňom H rona z ávoj pod zimnej — Pán veľkomožný!... medveď! hmly, keď s a v hĺbke žltnúcej hory ozval ľúbostný Skočil som. hlas jeleňa, išiel náš ovčiar s jeho puškou, s ktorou — Čo je s medveďom? jeho otcovia medveďov a jeleňov strieľali, po jed— T u je! nom nechodenom chodníčku divej zveri, na poľovku. — Kde? Vieš priateľu, čo je opravdivý chodníček divej — V doline. zveri? Vonku bola pekelná tma, nemal som inej zábavy, Je to na pol dlane š iroká hradská lesnej zveri, vedúca krížom-krážom po lesnej ríš i, ktorú t ak začal som sa vypytovať na kriedu zblednutého málo ľudí dobre zná. Vlk, rys a pytlák, pridŕžajú hájnika: sa tejto cesty, aby sa dostali k blízkosti korist i.

7

— Teda čo je s medveďom ? Lámané udal nas ledujúce: — Keď som vo tme prechádz al z hlavnej doliny do vedľajš ej, na zákľuke s me si padli do cesty: medveď a ja! Znám ho, práve t eraz nie je dobrej vôle, lebo len nedávno stal zo zimného spánku. Hneď som sa obrátil a utekal k hlavnej doline, aby som odtiaľ mohol vyjsť na vrch. Sotva som urobil niekoľko sto krokov, zas s me s a stretli: medveď a ja! Teraz však už som sa obrátil a utekal, rozzúrený medveď z a mnou. Voľakte ostal, ale neviem kde, asnáď blízko koliby, ráčt e ho zastreliť. Potešil som smrteľný strach podstúpivšieho hájnika, že ešte nemôžeme ísť za medveďom, lebo je tma, ale ráno bezpodmienečne budeme za ním stopovať. Niekoľko hitov pálenky ukľudnilo naľakaného hájnika a ráno, keď svitalo, išli sme za medveďom. Hájnik pravdu hovoril. V dolinách ešte bol sneh a t ak v hlavnej, ako aj vo vedľajš ej doline naš iel

seba s vojho protivníka, avš ak uprostred priestoru ki la ho opustila, oba padli v jednom klbku. Utekali sme s hájnikom na miesto udalosti, Trvalo to dobré tri štvrte hodiny, kým sme s a t am v ťažkom snehu vydriapali. Keď s me priš li na voľný priestor, bol už koniec smutnej hry. Medveď za t en čas z jedol celého diviaka, len vrch hlavy ost al na p amiat ku na z akrvavenom snehu. Priateľu: toto je s mutná história zlomeného kla. * Na druhej strane pri jeleňovej hlave t iež je na jednej jednoduchej navštívenke pripevnený jeden do striebra zasadený kel, je na ňom aj majiteľovo meno: Vojtech Pankovits, lesný majster. Náš priateľ Vojtech, ktorého odmenu získavšie jelenie a srnčie rohy ozdobujú miestnosti, skromne predniesol krvavú históriu tohoto kla, ktorej výsledkom bolo. že na veky zavesil na klinec svoju pušku:

Snímok A. Hilbranta.

Zasnežený svet.

— Vieš, braček, aj divá zver má rôzne nátury, ako aj ľudia. Niektorá má mäkkú, iná tvrdú, jedna tichú, druhá rabiátnu náturu. T aký bol aj tent o diviak. Z abil mi mnoho dobrých psov, až tak vrel vo mne hnev. chcel som s a pomstiť na ňom. Jednoho januárového dňa hlásil mi hájnik, že znova vystopoval toho veľkého diviaka. Vyšli sme. Psi divým hnevom útočili na diviaka. Stal som si na miesto, kde vždy uniknul, stál som a počúval pekelný hluk. Išli pomaly dolu vrchom. Keď sa mocná hlava ukázala z húštiny, prišli mi na pamäť zahynut í psi: tu je doba pomsty. Diviak skotúľal sa na môj výstrel, ako zajac. Nadomnou stal na nohy. Druhá guľka trafila do hrudníka, otriasol sa, rýchlosťou blesku priskočil ku mne, a pohladil ma jedným šľahnut ím po stehne tak, že som na des ať metrov letel dolu vrchom. V drahom okamihu vrhlo sa na diviaka šesť psov, ktorí ho zadržali. T í zachránili môj život. Braček môj, jeden raz som letel v život e, ale aj vtedy som si pred seba vzal, že nikdy viac nebudem poľovať. Vtedy som zavesil na klinec všetky moje pušky! Priateľu: toto je vysvetlenie krvavého kla.

som veľké šľapaje medveďove. Dvojnásobné stretnutie vysvetlí sa tak. ž e keď hájnik utekal z vedľajš ej doliny do hlavnej, medveď prešiel prez hrebeň a tak s a v hlavnej doline znovu stretli. Medveďa sme stopovali. Rád by som ho bol dostal pod výstrel, lebo ešte mal zimnú bundu. Keď sme päť hodín sledovali medveďove šľapaje, hore-dolu po snehu, s adli sme s i odpočinúť na stráni jednoho vrchu. Kým hájnik kládol oheň, pozeral som ď alekohľadom na protivný vrch. Tam som videl rýchlosťou blesku odohrávajúci sa súboj, náš medveď zápas il s jedným diviakom. Diviak stále útočil na medveď a, vždy mieril na kríže. Medveď obratne vyhýbal útokom, ale vždy upútal diviaka. Bolo vidieť jeho taktiku, že neútočí vážne, lež chce diviaka len umoriť. Toto útočenie a vyhýbanie trvalo už dobrú polhodinu, keď s a diviak s klzol na rozmetanom snehu. Tento okamih použil medveď. Pris kočil k diviakovi, dlapou namieril hrozný úder na hlavu, v druhom okamihu vrhnul sa na široký chrbát diviaka a mocnými zubami zahryzol do krku svojho s oka. Diviak stal a s obrovskou svojou ťarchou utekal z voľného priestoru do húštiny, aby tam strias ol so

8

A teraz poď za mnou na chodbu, kde je vo výklenku jednoho obloka, medzi mnohými medvedími kožami, jedna rozdriapaná bunda. Tejto históriu nikto nezná, lebo majiteľ tohoto medveďa nezastrelil, lež si kožu kúpil a vystavil k vôli pôvodnej histórie. Zvláštna história tejto medveďovej kože je opravdivým zrkadlom dnešných našich smutných loveckých pomerov. Je tomu asi päť rokov, že pri súmraku jednoho pozdného jarného dňa vo Vysokých Tatrách voľakto postrieľal medveďa.

Keď bol jeho stav stále horší zaviezli ho do jednej podtatranskej nemocnice, kde jeho žena povedala lekárovi, že bránil na poli, kone sa splašili, a železné brány dodriapaly jeho telo. Vtedy voľakto pošepkal četníkom, že tatranský medveď bol tá brána, čo ho dodriapala, a že pyláka teraz možno zadržať. Pán četnícky strážmajster spýtal sa na ulici nemocničného lekára: — Či je pravda, že v nemocnici ošetrujú jednoho medveďom dodriapaného človeka?

Skalná koza v javorinskom hôrnom park u. (Orechový rámec Eleméra KószeghyWinklera na I. slovenskej loveckej výstave v Poprade.)

Medveď s postrieľanou chrbtovou kosťou vyrazil do susedného loveckého obvodu, kam ho lovec nemohol prenasledovať. Dozvedel sa o tom Macsek, ešte aj dnes povestný pytlák v Landoku, sledoval s dvoma spoločníkmi krvavú stopu medveď a v húšt ine. Odrazu narazil na zúrivého medveďa, strelil naňho z priamej blízkosti. V druhom okamihu odhodil pušku a driapal sa na blízky smrek. Rozzúrený medveď vzdor dvom ranám, srazil pytláka, ktorý by bol býval bezpodmienečne synom smrti, keďby mu neboli priskočili k pomoci jeho spoločníci, ktorí medveď a zastrelili. Toľko udáva dobrodružná história. Dodriapaný pytlák lež al doma asi dva týždne, kde ho liečily baby a bačovia rôznymi mas ťami.

Lekár odpovedal, že ho dodriapala brána, keď bránil na poli a kone s a mu splaš ili. Z dopustenia pána strážmajstra stal sa vo Vysokých Tatrách najväčší zázrak novej doby: medve dova dlapa premenila s a na železnú bránu a medveďova história na jednoduchý úraz, zapríčinený splašenými koňami, prisluhovanie spravodlivosti dojat é hlbokou sústrasťou, zast avilo pokračovanie proti hlave pytlákov pre priest upok, ktorý koňa nikdy nemal a ešte stále veselo strieľa v Tatrách ťažkou ochrannou zachránenú divú zver a zo srdca sa s meje, keď s i pozerá z ahojené rany. Voilá! Priateľu: toto je neuveriteľná história bezcennej rozdriapanej medveďovej bundy.

9

Medveď pri koristi. Napísal: F ERDINAND JURECZKY. Náš hostiteľ, náš milý domáci pán prepustil nás Po dobrom polhodinovom driapaní dostal som sa na cestu s tým, že „Weidmannsheil", ale na každý von z ríše jedlí a prišiel som k počiatku rúbanís k pád dávajte pozor, aby ten veľký macko nenarobil tu som si odpočinul, ohľadom na skorý čas, aby som nejakej galiby, lebo dobre viete, že mu patrí u nás dočkal úplné svitanie. najväčš ia zdvorilosť a šetrenie. „Weidmannsheil." Ako som náruživým poľovníkom, práve tak som — N ech s a mi len dost ane pred puš ku, — od aj obdivovateľom krás majestátnej prírody a teraz vetil som žartovne, — vš ak sa ja s ním porátam, aj mal som sa vskutku na čom kochať. tak z amýšľam s i pripraviť na múr mojej izby ne Ležala predomnou veľká lúka, na každom stejakú par ádnu medvediu kožu. bielku trávy skvelo sa nepočetné množstvo mrazo— Nežartuj, — povedal naľakane náš domáci vých kryštálov, celá lúka bola, ako briliantami vykladaný pokrovec, okolo lúky rady rúbanísk, ktogazda, — vieš žeby som ztratil s lužbu, keď by si rých vápenné skaly ukazovaly v striebornom svetle medveďa skutočne zastrelil. Potom sme sa veselé a nádejeplným srdcom pohli mesiaca mystické útvary, v diaľke na snehom pomedzi skalnaté jedľové hory čarokrásnej muránskej krytými skalami Kráľové ho vrchu už sa skvela ranná zora v úp lnej s vojej krás e. vysokej roviny. Keď natoľko svitlo, že bolo vidieť a dalo sa strieRuiny muráňskeho zámku, toto niekdy celé storočia hrdo vzdorujúce skalné hniezdo, skvelá histo- ľať aj ja som sa vybral na cestu, avšak už nie tak rická minulosť, mystické so zámkom súvisiace tichučko, ako medzi jedľami, lebo pod mojimi legendy, nanútily nám mlčanie, takže sme sa bez nohami hrozne praskala snehobiela zmrzlá zelina. Vzdor tomu, že som išiel po dobrom vetre, ani slova, do myšlienok zahrúž ení driapali po chod níčku vedúcom k z ámockému hájnikovi, kde nás ďalekohľadom s om nikde nevidel hlavnej zveri, už čakal nám k službe pridelený starý hájnik zá- lebo epilobiuma tak lesných čistín, ako aj rúbanisk boly úplne biele od mrazu, preto som sa vrátil z rúmockej lúky. Nasledovalo krátke potúženie, jeden-dva poháre banísk a zamýšľal som do východu slnka v hore dobrej studenej vody a ešte toho dňa podvečer iš li poľovať, kde nočný mráz nebol tak tuhý a ani rastsme na Lopušanské stráne, aby sme požívali naj- liny nebol y natoľko pokryté inovaťou. Dobrú hodinu s om blúdil medzi jedľami, ale hlavnej zveri lepš í druh poľovania hlavnej z veri. — Práve je týždeň tomu, že kniež a G . z astrelil som nevidel, kochal som sa len v hlucháňoch. Ohľadom na to, že som sa mal onedlho stretnúť so v tomto rúbanisku, pri súmraku jedného dosť veľ vojim priateľom D. pri záchrannom dome L., nechal kého ručiaceho jeleňa a vzdor značeniu a krvi, som poľovanie po hore a pustil som sa rovnou cestou nemohli s me nájsť postrieľaného jeleňa. Pravde k záchrannému domu. podobne už ho ukryl ten obrovský, čierny medveď, Natrafil som na bezcestnej skalnatej pôde na ktorý už minulého roku aj t eraz mnohých jeleňov, starú lesnú cestu, ktorá práve viedla smerom k záktorých som postrieľal, nemilosrdne rozobral, takže chrannému domu, kráčajúc po tejto ceste, zapálil už podvečer ani nestrieľam na jeleňa, lebo keď ho nemôžem dať hneď odniesť, isté je, že ráno už bude som si na cigaretu, avšak vidiac, že idem s vetrom, opustil som cestu a pri jednej zákrut e dosial som z neho značná časť chybovať. Hej, ale je to obrov sa na nový chodník. ské zviera, t akú má šľapaj, ako môj klobúk. Chodník sa po niekoľko krokov zakrútil a viedol Keď mi toto hájnik rozprával, spozoroval som asi na 200 krokov od nás malého jeleňa, ktorý išiel po- k š irš iemu voľnému aleji p odobnému priest oru, pásajúc sa, poneváč sa nedalo k nemu prikradnúť v prostriedku tohoto spozoroval som asi na 30-—40 pre nepriaznivý vietor a poneváč bolo rúbanisko krokov odo mňa jeden mravčiemu kopcu podobný, veľmi zarastené, oproboval som jeleňa s miesta avšak o mnoho väčší kopec, z ktorého vyčnievaly zastreliť, avšak guľka 9 mm. Mauserky len vzduch jeleňové parohy a za kopcom bolo vidieť tmavú poškodila, čo dosvedčilo aj pátranie. Medzitým môj hmotu. Ohľadom na to, že dľa hájnikovho udania spoločník, stotník D., ktorý dnes išiel samotný, jeleň práve na tomto miest e z miznul, hneď mi zastrelil dve lane a jednu poranil, od jeho strieľa- napadlo, ž e tu bude zahrabaný zmiznutý jeleň a nia nap laš ené st ádo j eleňov ut ekalo okolo mňa, tmavá hmota za ním bude medveď. Hneď som sňal pušku, kľakol som na jedno koleno z ktorého s om z astrelil jednu laň na 5 tojest na a tmavá hmota medzitým ožila, hrozným revom päť rán. Keď som videl toto fušovanie a cítil, že nie som postavil sa na dve nohy, preskočil kopec a otvoredisponovaný a ohľadom aj na to, že sa dobre zo- nou tlamou a uprostred stáleho mrmľania rýchlym tmieva, vrát ili s me do horárne na zámockej lúke, krokom približoval s a ku mne. Od prvého okamihu bol som si povedomý toho, s tým, že zajtra ráno napravím štrbu. že len v najposlednejšom prípade je mi dovolené Druhého dňa zavčas rána, poťažne dobre pred svitaním vybrali sme sa na cestu, hájnik išiel s mo- streliť na medveď a, lebo toto je s najväčšou starosťou šetrený starý zver a zastrelenie tohože zapríjím priateľom D. a ja som išiel samotný. Bola plnomesačná noc. Štihlé jedle boly osvietené činilo by nielen mne, lež aj náš mu hostiteľovi a bledým svetlom mesiaca, ako za bieleho dňa, mili- domácemu gazdovi veľmi veľké nepríjemnosti. Teraz som cítil ťažké následky môjho nevinného ardy hviezd skvelý sa zázračnou žiarou. Tichučko kráčal som, aby som nejako neporušil tichosť čaro- žartu, lebo keď medveďa aj zo s ebaobrany zastrelím, poneváč som s amotný, nebudem to môcť dokrás nej jas ennej noci.

10

svedčiť, podobne ani to, že som vedome nehľadal stretnutie s a s medveďom. Odhodlal s om s a t eda, že budem čakať so strelením až do najposlednejšej chvíle. Bárs mne aj tieto myšlienky rýchlosťou blesku preletely v hlave, medveď už prekonal polovičku diaľky medzi nami a neklesajúcim zúrením, revaním a mrmľaním st ále s a približoval, para, ktorú v ranom chlade vydychoval, ukazovala ho ešte bližšie, ako skutočne bol, vidiac veľmi ťažké a osudné polož enie, prit isknul som zbraň ku plecu a guľku venujác medveďovi medzi oči, potiahol som kohútik — — — Keď som Mauserku silnejšie oprel o plece, od tohoto pohybu skĺzla sa mi už ošúchaná gumová podošva na rozpustenej už pôde, strat il som rovnováhu a padol na bok, avš ak len na toľko, že som s a dotknul kolenom pravej nohy s chodníka vyšlapaného humusu, preto som mohol rýchle vstať a znovu namieriť na medveďa, ktorý stál predomnou už len na 4—5 krokov. Od tohoto pohybu sa medveď naľakal, potom s veľkým revom stal na dve nohy a jedným skokom na bok hodil sa do lesa, kde rýchlymi skokmi, medzi stálym revaním urobil malý polkruh a v priamej blízkosti zahrabaného jeleňa znovu po ceste zmiznul v neprístupnej húštine Trstjanovských skál. Veru sa mi obľahčilo na duši, keď som videl utekať tohoto obrovského krvavého medveďa, lebo ja viem, čo to znamená porátať sa s ním v priamej blízkosti, lebo som to už zažil. Potom som išiel k zahrabanému jeleňovi, vyslobodil parohy a konštatoval, že toto bude ten hľadaný 12. jeleň. Nakoľko som už aj tak nechal dlho čakať svojho priateľa, ponáhľal s om s a k z áchrannému domu, kde ma už len lístok čakal, aby som prišiel na naše bydlisko na zámockej lúke. Medzitým vyfajčil som na drevenej lavici záchranného domu jednu cigaretu, ktorá mi už dávno tak nechutnala, ako vtedy, potom som sa pobral rýchlym krokom domov. Keď som sa priblížil k horárni na zámockej lúke, chcel som vyňať patróny z Mauserky, a vtedy som spozoroval s najväčším prekvapením, že je zbraň zavretá . . . Hrozne ma dojal tento skutok. A kokoľvek som sa snažil vtedy a od toho času nesčíselnekrát, nevedel som s a vt edy a ani teraz sa neviem rozpamätať, kedy som zavrel pušku?! Či pred stret nut ím, keď s om s i prvý raz z apálil na

cigaretu, alebo až po stretnutí pri záchrannom dome L.?! Teraz som sa len opravdu tešil, že malo stretnutie taký hladký priebeh. Môj priateľ D. ma netrpezlivé očakával, keď som mu sdelil udalosť, hneď sme sa naobedovatli a spiechali s hájniko, na tvár miesta, aby sme mohli miesto odfotografovať pri náležitom osvetlení. Avšak keď sme tam doš li, už sa úplne zamračilo, počal sneh poletovať a tak som mohol urobiť len jednu-dve snímky v uz avretom tmavom les e. H ájnik dosvedčil, ž e tot o je ten hľadaný jeleň a ďalšie pokračovanie za stopami objasnilo celú tragédiu. Malá guľka preletela jeleňovi prez lopatku na vrchu rúbaniska a jeleň od miest a strelenia utekal asi na 3—400 krokov do les a, kde ľahol pod jedlu. Medveď našiel ho dľa znakov ešte živého, lebo na vnútornej koži pokrývajúcej krk a chrbát, bolo z badať fľaky porazenia a p racovaly aj drápy. Jeleň bol zahrabaný od miest a porazenia as i na 150 krokov, kde som ho ja našiel, ale dotiaľ držal medveď tri-š ťyri stanice poťahujúc jeleňa a vždy ho zahrabal, čomu nasvedčoval vyhrabaný humus, vytrhané jedľové korene a polámané vetvy. Medveď sa dľa znakov stále zdržoval pri jeleňovi, lebo zožraného jeleňa čiastočne tam poukladal na mieste zahrabania v podobe medvedieho cukru. Na poslednom mieste zahrabania bol taký strašný smrad, že sme mohli jeleňa len tak vyhrabať a dôkladne preskúmať, keď s me si zaviazali nosy ručníkom. Parohy, hlava a polovica krku a spodné čiastky nôh ešte boly celé, okrem týchto už ničoho nebolo z jeleňa, vyjmúc na hladko vylízanú kožu. Hlavnou príčinou neočakávaného útoku medveďa pravdepodobne bolo to, že medv eď už bol krvavým medveďom, a tej noci, vôbec sa nedotknul koristi a že som pomocou gumových podošiev tak tichučko išiel, že ma medveď až vtedy spozoroval, keď som išiel s merom rovno k nemu. Dnes keď toto dobrodružstvo opisujem, vzdor tomu, že sa už pred dávnymi rokmi stalo, znovu prežívam celú udalosť, ako by sa bola len dnes odohrala, počnúc od čarokrásnej podzimnej mesačnej noci až po hrozný rev na dve nohy sa postavivšieho medveďa.

ODBORNÁ LITERATÚRA Ochrana zveriny. Jedna z najkrajších vlastností muža je nestranná sebakritika! Buďme pravdomlúvnymi a povedzme si pred širokou verejnosťou trebárs aj krutú pravdu: ochrana zveriny na Slovensku prežíva krízu. Z každej strany počuť ponosy, ozývajú sa zúfalé výkriky, volajúce po náprave; ztrnulosť, nevšímavosť a nekonečná indolencia p anuje všade a na

mäs o hladná ľudská bešt ia vyciera na nás svoje dračie zuby. Cít iac horečné bitie pulsu ťaž kochorého, pri všetkej nestrannosti prídeme k tomu, že zapríčinitelia tejto krutej nemoci majú s voj pôvod as i v nasledovnom: J. Čírou pravdou je, že úradné zakročenie, zamedzilo hromadné, beštiálne vraždenie zveriny živ-

11

lami, ktoré dávno zapomenuly cieľ na svoju ľudskú dôstojnosť a ktorým len jeden cieľ maly pred očiami, mäso z a každú cenu. Všeobecne môžeme povedať, že bezohľadnému vraždeniu a pytláctvu, ktoré panovalo pred 6—8 rokmi, je už odzvonené. Na poliach a v lesoch nastala väčš ia konsolidácia v tej miere, že stav zveriny neni vydaný na pospas nezodpovedným živlom a ich hnusnému vraždeniu.

podporovať, jako by to baly rady učinily, lebo trestné ustanovenia platných zákonov i tam bránily. ba bránia aj dopos iaľ. V plnom povedomí svojej zodpovednosti aj pred verejnosťou musíme (žiaľ) prízvukovať to, že nie všade a nie od každého bola nám táto úradná pomoc udelené. Ď aleká je cesta z Bratislavy až do niektorého sídla vzdialeného okresu a kým niektoré nariadenie p. ministra t úto cestu vykoná, mnoho-

(Orechový rámec Eleméra KószeghyWinklera na I. slovenskej loveck ej výstave v Poprade.)

Prví podiel uznania za túto vznešenú prácu prináleží p. ministrovi s plnou mocou pre správu Slovenska, ktorý viacerými svojimi nariadeniami nášmu ochrannému spolku pririeknul zastávanie a podávanie odbornej mienky pred úradmi. Vďakou s me zaviazaní aj voči tým administratívnym vrchnostiam a úradom, ktoré v kruhu svojho pôsobenia opravdovou obetavou láskou a keď bolo treba, aj mužnou ráznosťou podporovaly naše snahy za ochranu zveriny. Uznať mus íme, ž e mnohokrát, ba najčast ejš ie nie ony boly príčinou toho, ž e nás nemohly t ak

krát ošúcha s a z neho vzácna patina, ktorá bola pôvodkyňou pri jeho vyhlás ení. N ariadenia t ieto len za krátky čas môžu byť s ledované žurnalisti kou, prednosta úradu v niekoľkých poľovných priestupkoch väčšou ráznosťou zakročí, ale veď sto, ba tis íce mnohých nariadení i jeho zaťaží, unaví, ostrie starých s a vytupí a zabúda. P revádz anie týchto nariadení dostane s a často do rúk referent a postúpivš ieho z prepadlého št udent a na pis ára, ktorý mnohokrát zápasiac s nepriaznivými hmotnými pomerami, vyhovie ovš em na úkor celku a tým s loveckého stanovis ka úplne nespoľahlivým oso-

12

bám, ktorým ani zbrojný lístok, ani lovecký lístok neprináleží. Tu stroskotajú všetky vznesené snahy okresného zástupcu pre ochranu z veriny, zo z ačiatku behá sem a tam, prosí, ponosuje sa, sháňa, konečne vyhráža — a výsledok — obyčajne sa mi ešte aj vysmievajú. Takýchto ponôs a žalôb je nepočetné množstvo. Sú aj také úrady, ktoré priamo proti platným ministerským nariadeniam vzdorujú a vydávajú zbrojné lístky mnohokrát bez opýtania s a zástupcu nášho spolku aj úplne nespoľahlivým osobám, — hľadiac na ich politické presvedčenie — ktoré revíru nemajú, naproti tomu však len samú neplechu robia. Miestne skupiny sú neschopné činiť v týchto nesprávnych pomeroch, odvolať sa u vyšších vrchností, aby neztratily aj tej málo podpory, ktorá sa im dostane tým, že majú účasť pri posúdení niektorých priestupkových vecí, a žaloby prednesené v privátnych kruhoch účinku nemajú. Neomluviteľná antipatia tých administratívnych činiteľov nechce pochopiť, že zver je spoločným pokladom a jako taký je jedným z národohospodárskych činiteľov, nechcú vedeť, že v našej republike trest hrozí každému škodcovi národného majetku. Vieme a uznávame, že sme len obyčajní smrteľníci a túto známku nesú aj naše ustanovenia, teda chápeme aj to, že voči každému mus íme byť zas len ľudmi, ale zpod tejto zodpovednosti oslobodí nás zloprajnosť naš ich nepriateľov. 2. Ťažkú krízu našej ochrany zveri stupňujú ešte aj také — mimo organizácie stojacie — osoby, ktorým nikdy nešlo a neide o prevádzanie korektného lovu, ba ani pochopu nemajú o ňom. Osoby tieto ani nechcú a nemôžu stat očne poľovať, keďže na ich poľovníckom charakteru je o moc viac špiny, než bielych fľakov! Divné je, že tieto osoby pochybného charakteru sídu s a aj bez každého vopred učineného ohlasu a za každých okolnost í. Ľudia títo tvoria takmer pravidelné bandy a maffie, ktoré jednoducho obídu a vysmievajú sa osobám, za ochranu zveri nadš eným, neľakajúcimi sa ani hmotných obetí. Všetky plány a snahy ústredia stroskotajú následkom nečinnosti miestnych skupín. Spoločná neresť a nutnosť ochrany sem i tam spolčila nimrodov kerektného s mýšľania, ktorí utvorili svoju miestnu skupinu, zvolili funkcionárova čakali na zjavenie a pečené holuby! Oni mysleli, že akonáhle vstúpia do spolku, všetky neresti alebo naraz prestanú, alebo ich odstráni ústredie. Nakoľko vš ak zázraky sa ani dnes nestávajú a také veci ani ústredie nemôže preukázať, teda nastala nespokojnosť! Je to chyba, že ústredie na t akéto ustavujúce sa schôdze nevyslalo svoiích zástupcov, postrádajúc pracovníkov, ktorí by boli súčasne podávali potrebné vyjadrenia, ž e ako majú títo páni pracovať, budúcnosť opravdivej ochrany zveriny jedine na tom záleží, že jako bude každý okruh pracovať! Členovia ešte ani dnes nemôžu chápať, že každá miestna skupina je vlastne maličkým ochranným spolkom, ktorý je povolaný k riešeniu úkolov, súvisiacich s ochranou zveriny, dľa svojich geografických pomerov. Tieto veci však nemôžu byť so založenými rukami rozrieš ené! Konečne ústredie nie

je na to, aby sa trápilo záležitosťami lokálneho významu; jeho úlohou je rieš iť univerzálne a veľkorysé poľovnícke otázky! Nech je prvou agendou každej miestnej skupiny: podrobiť svoju organizáciu a pracovný program revízii. Vš ade bolo prijaté množstvo ľudí, ktorí s ú síce členmi spolku, ale doposiaľ ešte ani haliera neplatili a sú prvotriednymi ničiteľmi zveriny. Tak visia medzi nebom a zemou, ako Mohamedová rakev, v spoločnostiach na všetky strany hlásajú ochranu zveriny a pýšia sa: „som členom ochranného spolku"! Vrchnosti nás nevedia proti tomu chrániť, s týmito sa musíme s ami pred verejnosťou porátať. Keď aj pre inšie nie, len pre túto ot ázku, ktorej rozriešenie je úlohou ochranného spolku, stalo sa potrebným vydanie zvláštneho spolkového odborného časopisu, aby sa záležitosť opravdivej poľovky konečne ztriasla tých vyžieračov, ktorí pokryli jej telo. Napísané slovo je najväčšou mocou: nedáme sa odstrašovať od prevedenia tohoto verejného vyúčtovania a to silou pera. Spoločenstvo a každý musí si to raz uvedomiť, že poľovku nikto nemôže na vyplnenie svojich beštiálnych náruživostí bez zodpovednosti využitkovať. V tomto zjave je najsmutnejš ie to, ž e hromadu tý ch darebákov tvoria nie len sedliaci bez inteligencie, ale aj inteligentné osoby, ktoré poskytujú živý príklad menej vzdelaným a neinteligentným ľuďom, jako sa môže voľne rozhadzovať na revíroch. Proti takým parazitom dáme sa do boja, proti ním nemáme inej ochrany, než verejne sa porátať a na pranier ich postaviť! 3. Hlavnou príčinou tejto krízy v ochrane zveriny pozostáva v nesporiadanosti spolkového života. Máme 32 miestnych skupín a z nich sotva 10 pracuje int enzívne a v skutočnosti sú to ľudia, ktorí s a pravým ochrancom zveriny iba vysmievajú. Tieto osoby znemožňujú každú intenzívnu prácu a sú len na prekážku prácam miestneho významu, ba nie len to, ale sú hanebnými škvrnaimi miestnych skupín. Jestli že si miestne skupiny vo svojom vlastnom domove a medzi svojimi členmi poriadok spravia, bude položený základ zdravému spolkovému životu. N astane práca a tvorba a miestna skupina zachová si na vždy svoju životas chopnosť. Vš ade sa najde za túto prácu oduševnelý človek, ochotný prevz iať na s eba hlavné práce, ktoré prejdú cez ruky tajomníka. Treba je len ochoty a vznešená práca z a ochranu z veriny v riadny ch koľajách bude nepredovať. N ečakajme zázraky shora, dosť smutných sklamaní s me s a dožili, nech každý pracuje pre zdar tejto veci a potom s a vyplní porekadlo: jako s i post eleš, tak sa aj vyspíš. Ešte jedenkrát! J estliže miestne skupiny príjmu moju radu, a svoje práceschopné postavenie zreorganizujú, utvoria s i rozvrh práce za ochranu zveriny zodpovedajúci kruhu ich pôsobnosti a získajú si podporu vedúceho adm. úradu pre prevedenie tohoto plánu, uisťujem všetky miestne skupiny, že ich nemohúcnost i bude koniec a budú mať rados ť zo svojej plodnej práce. Rozumejt e mi! T akt o to ďalej nemôž e ís ť, ako to išlo! Časopis tento bude verným obrazom nášho spoločenského života. Obraz tento bude ukazovať nie len jagajúce sa lúče, ale objavia sa na ňom veru aj š kvrny.

13

Vezmite v známosť, že účinkovanie miest, skupín od teraz sledovať bude široká verejnosť! Doposiaľ tomu tak nebolo, na najvýš ústredie vedelo, že táto lebo oná miestna skupina nedostojí svojim povinnostiam. Teraz nastane doba, kedy každý člen spolku dozvie sa, že sa tu riadne pracuje, tam zas honos ia s a len t it ulom a hes lami, ale netvoria. Na odstránenie t ejto ťažkej krízy povedieme v našom časopis e zvláštnu rubriku ,,Rováš" s lúžiaci k pretrias aniu ot ázok týkajúcich s a ochrany zveriny. K aždý bude môcť svoj názor na tú lebo onú vec v medziach objektivity uplatňovať. Pri posudzovaní ťažkých prípadov nebudeme brať ohľadu na nič a na nikoho! Svoje ponosy titulované pánu ministrovi tak, ako aj k jeho podriadeným úradom prednesieme otvorene, tak, ako s a to v demokratickom štáte z a sriadených pomerov patrí. V „Res Publike" poľovníkov nebudeme rozoznávať národnosti, náboženstvá a stavy, ale len korektnosť. Zákerný strelec, pytlák a chvastúň medzi poriadnymi nimródami miesta ne má. Takýchto

pribijeme na pranier a jako malomocných vyženieme z naš ich radov. Rubrika táto ochotne poučí každú miest. skupinu o jej vnútornom adm. živote, o jej postupovaní a praktickom prevádz aní vš etkých povinností. Každý sa na nás s dôverou môže obrátiť a my mu ochotne poslúžime radou. Vieme dobre, že jak ťažkú úlohu sme si vzali na plecia, do jak ťažkého boja s me sa pustili, vieme dobre i to, že nás ledkom tohoto vystúpenia divá nenávis ť vzp lanie v očiach mnohých naš ich neprajníkov ale boj nie je klubovnou, kde si stránky svoje poklony navzájom vymeňujú. Boj je zápolenie, kde nie len ťažkú ranu môže človek dostať, ale môžu aj odpadnúť. Vedomie tohoto vážnosť, posilu a vytrvanlivosť vleje do nášho zápasu! Neohrožené veríme v lepšiu budúcnosť poľovníctva a vyzývame každého poctivého poľovníka, aby nás v naš om ťažkom boji podporoval a vstúpil do nášho radu. Vidor Jur án.

Vyzvanie k súboju.

14

Význam loveckého športu malokalibernými zbraňami. Napísal: VOJTEC H SZULO VSZKY ml. Strelecký šport malokalibernými zbraňami na iniciatívu Angličanov dos iahnul — aspoň v cudzine — takého významu, že dnes je už vo všetkých kultúrnych štátoch sveta podstatným faktorom špor tov. Kolískou tohoto športu je Anglia, ktorá nadobudnúc zkúsenosti z búrskei vojny prevádzala intenzívnu propagandu v prospech tohoto výchovného športu: utvorili s a strelecké spolky, aby s a jej obranná (a snáď aj útočná) schopnosť stupňovala. Bol to Lord Róberts, víťaz nad Búrmi, ktorý sa najviac zaujal o túto ideu, ba jej prevedenie aj horlivé podporoval. Nakoľko ale vojenská zbraň nás ledkom drahého streliva a následkom nepriaznivých pome rov terénu tamojšieho kraja, dokázala sa byť nevhodnou, za najvhodnejšiu zbraň považovala sa 22. kaliberová puška stredným zápalom, ktorá nabitá nábojom „Long riffle" až na 100 krokov má tie isté účinky, ako aj vojenská zbraň. Tento doma populárny lord sám zahájil a učinil prvé slávnostné výstrely na londýnskej zvlášť k tomuto cieľu vystavenej strelnici. T át o prop aganda post arala sa o to, že tento šport prišiel do „módy". V r. 1925 už sa rozšíril v Austrálii, v Novom Zélandu a v Kanade tak, že na začiatku vojny „Society Miniature Riffle Clubs" zahrňoval v sebe vyše 2000 spolkov, počtom 1 členov /4 milióna. Vo svetovej vojne kanadskí dobrovoľníci boli na miesto vojenskej zbrane malokalibernými zbraňami opatrení, aby mohli viac cvičiť a tým aby sa ich zásahová a strelecká schopnosť zväčšila. Poznamenania hodné je, že v mesiaci septembri r. 1914 následkom vojny utvorilo sa v kanadskej Torontóve behom 3 týždňov 20 malokaliberných športových klubov. V Spojených Štátoch potkáme sa v r. 1918 s prvými streleckými spolkami malokalibernými zbraňami, ktoré sa be hom krátkej doby na toľko rozšírily, že na „Indoor Ckampion hips"-e usporiadanom na krytej strelnici bratov Zettlerov v Ňewjorku stály sa svetochýrrtymi. Nakoľko však Amerikám na štokholmskej olimpiáde nemohli proti Angličanom dosiahnuť ani jedného prvého miesta, takou vehemenciou sa dali do trainingu, že na parížskej olimpiáde posledný krát konanej docielili neobyčajne veľké úspechy. Istý prítomný takto sa os vedčil o Američanoch: „čert niesol gule Amerikánov do terča!" Švédsko sa len na londýnskej olimpiáde predstavilo a na skupinových závodoch tak znamenité úspechy docielilo, že sa osvedčilo byť vážnym súperom. V Nemecku pred r. 1919 nebolo malokaliberného strelectva v pravom slova smysle. Avšak práve Nemecko bolo to. ktoré držiac krok so svojimi západnými susedmi, uviedlo obdivuhodným organizovaním behom 4 rokov do ž ivot a tento šport. D o 1923 roku až 1350 malokaliberného športu — v cudzozemskú. — A u nás? Áno, v nemeckých krajoch Čiech po vzoru nemeckom pekne kvitne a našiel porozumenie; skoro každá obec má jednu „Schützengarde". V Prahe a v Brne s a tiež usporiada každý rok jeden a jeden závod. A tuná na Slovensku? Oh, áno!? V. V. E. má 26 miestnych skupín a jeden strelecký odbor v Bratislave. V mesiaci okt. r. 1925 začal účinkovať; doposiaľ usporiadal 41 cvičných strelieb a 2 strelecké závody. Niekoľko miestnych

skupín usporiadalo síce závody lokálneho významu, ale st áleho trainingu mimo Bratislavy nikde niet. A prečo? — Nikto nemôže povedať, že strelecký šport malokaliberný mi zbraňami je drahý, ba opačne s kôr možno povedať, že je to ľudový šport (v Nemecku „Volkssport"). Tiež nemožno tu hovoriť o nedostatku miesta, tým, že povieme strelecký šport malokalibernými zbraňami, je vš etko povedané. Každá miestna skupina iste má 50—100 m. dlhého a 10 m. veľkého priestoru, malý kopček, na rovine malý násyp a hotová je streľnica pre zbrane malým kaliberom. Pravda, k tomuto všetkému sú treba aj strelci. Má každá miestna skupina niekoľko chápavých ľudí? Niet ich! Prečo? Lebo terčovú streľbu nikto nechce porozumeť a podceňujú ju: (čes ť malej výnimke) že na stojací terč strieľať, nič nie je u nás. ... lebo tomu nerozumejú. Pravda, oni s neba spadli, jako majstri — streľci, oni strieľajú len na zver, lebo to je „kunst". Toto stále počuť z každej strany. Amerikáni, Angličatni a Nemci, synovia veľkých športových národov cvičia s a deň čo deň, t í nezaháľajú. Či t í majú iného ducha? Áno, majú ducha pochopenia a iné srdce: srdce poľovníka, lebo dotiaľ ani nepoľujú, kým sa nenančia riadne strieľať. Ost atne aj u nás s a učia mnohí poľovníci strieľať: živou reklamou ich božskej s chopnosti streleckej je hŕba postrieľanej zveriny mrzáckej (kde tu aj postrieľaní honci). Ovšem v takýchto prípadoch vinu nes ie buď puška, alebo náboj, ale dotyčný pokladá sa aj naď alej za výtečného strelca. Puš ka na náboje s guľou nie je puškou na náboje brokové, u týchto je reč ročit e len o niekoľký ch výstreloch. N a guľovnicu treba si je zvyknúť, poľovník musí s ňou sriasť okom, telom a dušou, ale nie na poľovke. Poľovka je už ako zkúška, napred s a je treba učiť, cvičiť a vedieť, nakoľko však toto je dosiahnuteľné len stálym trainingom, preto nech nezanedbáva túto cvičnú streľbu žiadny opravdovy poľovník. — Náš stav zveriny je úbohý a šetríme ho čiastočne aj tým, že dobre strieľame, lebo nie len poľovať, ale aj strieľať je treba vedieť, pravdou je, že niekedy je to priam opačne. Nikdy nemôže byť dobrým poľovníkom ten, komu chýba praks a k tomu ešte ani zbrani sa nerozumie. Čo máme teda robiť? Naučme sa strieľať! K tomuto sa najlepšie hodí malokaliberná zbraň. Máme 26 miestnych skupín, nech poskytne každá skupina voľačo svojim členom, nech ich vychováva, poučuje jako je tomu v Anglii a v Nemecku, kde je to povinnosťou miestnych skupín, nech naučí svojich členov zachádzať so zbraňou, nech zavedie medzi nimi opravdovú kultúru loveckého športu. Slovom buďme modernými, nasledujme kultúrnych a športových strelcov západu. Prídeme k tomu, že ani opovrhované strieľanie do terča nie je tak ľahké, jako s a to všeobecne tvrdí, a pri poľovkách dos iahnu lepších streleckých výsledkov, nakoľko ich strelecká a zásahová schopnosť zväčší sa práve terčovým cvičením, následkom tohoto odpadne zbytočné strieľanie do vzduchu a hlavné je, že zanikne odporné týranie zveri. Jako atletika otužuje svalstvo, tak športová

15

Vaš a vonkajšia streľnica zariadená je podľa vzostreľba otužuje a zoceľuje nervy a očí. Že čo sú zdravé, silné oči a nervy pre poľovníka, netreba ru strelnice hannoverskej a lipskej, ktorých vzory podotýkať. som ja s ám priniesol z N emecka. Mnohé naše miestne skupiny zápasia s veľkými Jako tajomník streleckého odboru bratislavskej hmotnými ťažkosťami, nie je tomu tak v Nemecku. miestnej skupiny, radosťou poslúžim plánmi strelMajú-li nedostatok peňazí, poriadajú sa strelecké a fotografiami, bársktorej miestnej skupine, závody, každý člen cíti povinnosť týchto sa zú- nice ba som k dispozícii bársktorej miestnej skučastniť a morálny význam a cieľ je istý, hmotný pine priosobne stavbe strelnice, alebo pri poriadaní stretiež je dosiahnutý. Toto by vedely aj naše miestne skupiny dokázať, keby s a naš iel jeden obetavý, leckých závodov. Ozaj sa musíme hlboko zamyslel keď čítame, že pro túto vec podnikavý člen. Uznáme, že každý zana medzinárodných streleckých závodoch maločiatok je ťažký. Ťažkosti mal so začiatkom aj brakalibernými z braňami, p oriadaných v Mníchove tislavský strelecký odbor, ale strelecké závody poriadané v roku 1926 priniesly zaslúženú odmenu — v ľ. 1926 zúčastnilo sa 681 strelcov celého sveta. Nedalo by sa tohoto úspechu aj u nás čo len posluš ný hmotný zis k a veľkú mravnú podporu. Strelecký odbor bratis lavskej skupiny môže slú- merne docieliť ? Mohlo by sa a môže sa! Nič iného žiť za vzor mnohým a mnohým miestnym skupi- netreba k tomu jako trochu dobrej vôle, porozunám. Náš odbor dosiahnul toho, že v mesiaci marci, menia a poľovníckeho ducha a dá Boh, že budeme lebo apríli poriadať môže závody na stojace a po- mať aj my dorast , kt orý bude vedieť krok drž ať hyblivé terče malokalibernými zbraňami a to o s pokrokom na poli športovej streľby malokalibermajstrovstvo mesta Bratislavy a majstrovstvo Slo- nymi zbraňami. venska.

Cudzí hosť na Slovensku. (Emil Fritsch, referent zool. bot. odboru vlastivedného múz ea v Bratis lave.) Dnes je ondat ra u nás dôkladne aklimatizovaná, Zaiste nikdy nemyslel majiteľ panstva dobrišského v južných Čechách, bývalé knieža Colloredo- rozmnožila sa s íce spôsobom úžasným, ale pre hloMannsfeld na nás ledky obs adenia rybníka u Do- davca vlastne samozrejmým tak, že zavdala príčimu briše 10 páry ondatry, ktoré obstarala v roku 1905 k ochrannému zákonu a nariadenia o jej vyhubení, priamo z Kanady známa firma Hagenbecková vo ba bola príčinou aj diplomat ickej intervencie. Rakús ky vys lanec v P rahe vyž iadal s i u naš ej vlády St ellingen u H amburku. Naša aklimatizovaná ondatra (slovensky: Bobrík energický postup pre ničenie ondatry, a všetka snapížmový, — nemecky: Bisamratte, Moschusratte, ha o decimovanie týchto pre hospodára škodlivých — vedeckým menom: F iber zibethicus Cuo) je zvierat bola dos aváď marnou, lebo úbytok lovom hlodavcom a blízkym príbuzným v Európe už vy- odst ránených ondatrí vždy s a z Čiech doplňoval.

hynutého bobra (Castoo- fiber L.) a knieža Colloredo-Mannsfeld iste chcel ondatrou nahradiť bobra. Jej pôvodným domovom sú zeme severnej Ameriky, z vlášt e kraje K anady a A ljaš ky , kde ž ije v rodinách na a v brehoch pomaly tekúcich vôd tichých potokov, rákosom a vodnými rastlinami zarastlých rybníkov. Zoológovia starej doby vyhlasujú ondatru za rozhodného byľožravca a pripúšťajú len, že rada žere škeble, pri čom škrupinu s ilný mi hlodajúcimi z ubami p rehryz ie a mäs o z nich vyberie. O tom, že by napádala ryby alebo vtákov a savcov, niet zmienky.

V pôvodnom americkom domove s nesmiernymi, nekultivovanými a bezodnými barinami, s nadbytkom rastlinnej potravy je naša ondatra dľa úsudku znalcov sotva škodlivým zvieraťom, lebo prináša chudobnému obyvat eľstvu značný zisk a úžitok svojou kožuš inou a zverinou. Publikácia ministerstva zemedelstva ročník I. sväzok 3. uverejňuje výborné poznatky lesného radcu inž. Theodora Mokrého z roku 1920 o desaťročnej inváz ii ondatry, ktorá sa však môže vzťahovať len na české pomery s rozsiahlym rybárskym hospodárstvom.

16

Tu sa označuje ondatra za najväčšieho škodcu zemedelca, ktorý bol do Európy zavlečený a ktorý nám pravdepodobne zostane i pre budúce Časy zhubným údelom. V povodí Dunaja s ohromnými inundaenými plochami, je ondatra na Slovensku nie práve nevíta-ním hosťom, lebo tu nemôže práve tak ako vo svojej domovine, značné škody zemedelcom spôsobiť, a mohla by byť zdrojom príjmov majiteľom revírov barinat ích a často z aplavených, ovš em v prvom rade museli by s me s a zbaviť odporu prot i jej zverine. Ako spomenutá publikácia uvádza, počína sa trh v jazerných oblastiach severnej A meriky na zve-rinu ondatry pred Vianocami a končí v polovici marca. Iné pomery v Amerike, iné v Čechách a iné na Slovensku. V Čechách mimo človeka sotva má ondatra iného nepriateľa, v mŕtvych a pobočných ramenách Dunaja nemôže sa ondatra príliš rozmnožiť, tu si pomôž e príroda s ama, a sumec vo váhe 50 kgr alebo obrovská štuka nedovolí v noci ani jednej ondatre, aby sa dlho preháňala po hladine. Kruhy vedecké nepripustili dosiaľ, že by ondatra nebola len byľožravcom a jako anatomický doklad, uvádza s a mohutnosť slepého čreva. Ondat ra p láva bez pohnut ia na vode a ani st relená sa nepotopí preto, poneváč má svoje neobyčajne vyvinuté slepé črevo vyplňujúce veľkú čiastku dutiny brušnej, naplnené plynami, vznikajúcimi kvdsením rastlinnej potravy. Čo sa stane so zastrelenou vydrou, ktorá sa živí výhradne rybami? Tá klesne ako kameň na dno a len rozkladom sa nabubrí (nadme) a vypluje na povrch. Že ondatra v južných Čechách pri tak značnom rozmnožení, nedost atku pôdy a vodných rast lín nemá dostatok rastlinnej potravy, hľadá snáď výnimečne inú potravu a neni divu. že i tento hlodavec nap adne rybu alebo vt áka. Študoval som pilne rozšírenie sa ondatry po Slovensku a zistil som, že zo Slovenska bola prvá ondatra hlásená z Usoru na Žitnom Ostrove dňa 31. marca 1924. Až po roku bola hlásená druhá dňa 6. marca 1925 z Bratislavy, obe boly zabité v poli

ďaleko od vody, iste cestovaly na príhodné miesta z bývalých stanovíšť, kde nebolo nadostač potravy, Úlovky ondatier som dostával v dobe od 26. februára do 24. novembra, prezrel som žalúdky 32 ondatier a vždy len zbytky rastlinné som zistil, zvlášte korene puškvorca a rákos ia. Dnes je ondatra plné 3 roky na Slovensku a v najbližšom okolí Bratislavy v mŕtvych ramenách D unaja hojne, nepočul som však ani jeden prípad, že by škodila rybám alebo vtákom. Neposudzujme jej život a spôsobené škody dľa pomerov v zemiach historický ch, kde je kaž dá piaď pôdy potrebnou, kde snáď ondatra musí byť hubená bezohľadne. Nevyhlasujte nášho cudzinca za psanca (vyvrheľa), ktorý musí byť zničený za všetkých okolností. Tvrdím, že volavka a pelikán (kormorán), ktorí majú byť zákonom čiastočne chránení, sú o moc väčš í š kodcovia rýb. ako ondat ra. K aždý tvor v prírode š kodí a na druhej strane prináš a úžitok, - neodsudzujte všeobecne ondatru — v pravlasti zákonom chránenú. — preto že iste len z núdze, alebo s náď nás ledkom degenárie zničila niekoľko rýb - - mnoho ich asi nebolo, ináče by nebolo treba uverejňovať fotografie aby čit ateľ bol pres vedčený. —- veď jediným a bez sporu neklamným prost riedkom je v tomto prípade predsa len preskúmanie obsahu žalúdka, a ten bol ako som to už povedal vždy s miešaninou, úplne rozomletého koreňa puškvorcové ho, v lete puškvarcového a rákosového, obsah nikdy nezapáchal ani pri ondatrách, ktoré boly už v rozkladu. Že ondatra ničí hrádz e a tropí neplechu na malých rybníkoch, je nesporné, — t am nech je ničená, — a vypustite-li rybník, pôjde asi s ama, aby si našla pohostinnejšie miesto. Jej vandrovanie cez pohoria snáď i 100 km. dlhej vzdialenosti, stáva sa iste len pre nedostatok rastlinnej potravy a pre vyhľadávanie vhodných pokojných miest. Ničte ondatru v kultivovaných miestach ale nevypovedajte jej boj na život a na smrť na Slovensku, hrádze nám tu neprevŕta, ryby nezničí a lovec — mám na mysli len dobrého nimroda, ten v dobe šetrenia ostatnej zveri príde pri vytrvalosti ku, nádhernej rane, — zvlášte v krásnej mes ačnej noci.

ROVÁŠ Landok. Táto povestná obec leží v jednej doline Spišskej Magury vychádzajúcej z jednoho ramena Vysokých Tatier. Mužovia sú: ovčiarmi, drevorobotníkmi, pytlákmi. N a jar, keď u p ot ôčka vy kukne p rvá z lat á hlávka blyskáča, nastane v obci neobyčajný živý ruch. Dostavia sa zo susedných obcí bačami najatí ovčiari. Mládenci sa oboznamujú s občanmi: pijú, revú a bijú sa. N iektorý deň pred sv. Jurom všetko utíehne. Bačovia niektorého dňa zavčas rána dajú pozapriahať svoje malé koníky do rebrinákov, na ktoré už vopred naložili, vš etko čo prináleží ku „ko-

šiaru". Na spodku voza v sene istotne sa skrýva ukrytá nepostrádateľná puška. Niekedy aj viac, to vždy závisí od toho, je-li jáger alebo hájnik tam. kam je gazda s jednaný, ktorí bystrým okom strážia zverinu. Praveká, atavistická náklonnosť kočových národov udržuje v tejto rase hustej a nespokojnej krvi divokú romantiku ich otcov: keď majú príležitosť, odcudzia nielen divoká zver. lež vzájomne okrádajú aj svoje stáda. Aj minulého leta odcudzil jeden brat druhému čiastku dojných oviec z košiara. Ako v prírode žijúcu ľudia im. vrodenou ostražitosťou pozorujú nielen pohybovanie svojho stáda, lež aj divú zver a hľadajú príležitos ť, aby mohli

17

napriek najprísnejšiemu stráženiu použiť svoje ukryté puš ky. Búrka, nadovšetko zavčas rána, je ich najlepším priat eľom. J áger je ešte doma, zver vyhľadáva voľné priestory a kým ostatní doja stádo, na postriežke stojací zastrelí mladú srnku, alebo plekajúcu laňu. To isté robia aj ostatní mužovia, ktorí rúbu lesy. A na jaseň, keď sa znova doma shromaždia: odpočívajú, to jest: spoločne prevádz ajú pytláctvo. V nádeji dobrej koristi navšt ívia aj ďalej lež acie lovecké obvody, mali. v lete dosť príležitosti, kde-tu vyskúmať okolie. Častokrát odchádzajú aj na týždeň a nájomníci poľovky, keď sa v nedeľu dostavia do loveckého obvodu, smutne zkusujú, akí vysokí hostia navšt ívili ich obvody. Lesný majetok obce, vyjmúc urbariálny les a želiarske role, prináležal ku statku neb. kniežaťa Hohenloheho. Knieža lesy následkom zmenených pomerov odpredal, statok parceloval, len lovecké právo si pozemnoknižne zabezpečil. Do toho času bol v obci pokoj a v lesoch kľud. Nad nespokojnými mládencami bdelo orličie oko hlavného lesníka Vogela, ktorý nechodil s oznámeniami k okresnému úradu, lež tvrdou päsťou udržoval poriadok v svojich lesoch. Keď panstvo na jar minulého roku odvolalo svoj lovecký a lesnícky personál z obvodu, na úzde držané náruživosti výbľkly. Do toho času len susedné obvody poctievali svojimi návštevami, teraz sa celou silou vrhli na cez celé des aťročia opatrovanú zverinu panstva. Smrť kniež aťa H ohenloheho na jar minulého roku vyvolala nielen zvláštny právny stav. lež aj úplnú an archiu v lovectve. Čo sa stalo? Smrťou kniežaťa oslobodil sa urbámikmi od pánstva odkúpený lovecký obvod 325 kat. jut ár. Majitelia dali toto lovecké právo do prenájmu miestnemu hostinskému s tým, že je povinný všetký ch majit eľov, kt orí chcú poľovať, — mysleli k nim aj nemajiteľov, — prijať v obvode za spoločníkov a dovoliť im poľovať. Z týchto 325 jutár je as i 100 jut ár lesa, ost atné holá plocha a lúka. Na tento obvod žiadalo 16 (!!) landockých hospodárov povolenie nosenia zbrane. Boli medzi nimi aj takí majiteľmi označení, ktorí nemajú ani za piaď zemi, ktorí boli oznámení pre dôkladné podozrenie z pytláctva a ktorým odborný zástupca ochranného spolku vystavil to vysvedčenie, ž e sú lovecký úplne nespoľahlivými. Prosby boly cieľom dobrozdania vydané odbornému zástupcovi ochranného spolku. Odbornoznalecké dobrozdanie bolo, že na tento obvod patrí dľa župného štatútu len jedno povolenie na zbraň a poneváč obyvat elia Landoku, ako vš eobecne známi pytláci sú lovecký úplne nespoľahlivými, majú sa všetky prosby odmietnuť. Miestna s kup ina z ároveň zaujala stanovisko oproti t omuto spôs obu prenajatiu a žiadala, aby boli majitelia vrchnosťou upravení, dať obvod do prenájmu cestou verejnej dražby. Okresný úrad vydal toto podanie cieľom odborne-znaleckého dobrozdania, patričnému lesnému úradu, ktorý na základe plat ných zákonov vykázal, že majiteľov nemožno prinútiť, aby dali poľovku do prenájmu verejnou dražbou, pretože ob-

vod bol dosaváď privátnym majetkom, ktorého majiteľ vlastným lesným personálom spravoval obvod a teraz ešte nie je prevzatý do štátnej správy. Dotiaľ, kým obvod nebude prevz atý do št átnej správy, — čo potrvá 2—3 roky, — nemôžu byť majitelia zaviazaní dať poľovku do prenájmu na verejnej dražbe. Tot o je dnes právny základ! Obec s a poteš ila t omuto chýru! Nepotrebujú povolenie k nos eniu zbrane, obvod je ich, teda ich je aj právo, nikto im toto nemôže odňať: hore sa! Obec začala poľovať! Mužovia zväčša majú také lovecké zoologické znalosti, že by im mohol tieže závidieť, ktorýkoľvek kamzíkovú bradu nosiasi a lovecké listy čítajúci nimrod, lebo jeden sprevádzal kniež a na poľovkách, ako zver nos iaci, druhý kŕmil v zime zverinu, tretí pomáhal pri hubení dravej zveri, a v spravovaní klepcov stal sa majstrom, ostatní ako honci dobre znali miesta, kde sa zver zdržuje, spôsoby jej ž itia a z vyky. Landok z ačal verejne poľovať bez dovolenia k noseniu zbrane, bez loveckého lístka, nedbal o nikoho nehľadel na nič. Kt o nemal pušky, kúpil si v Kežmarku, nikdy nepredali obchodníci toľko pušiek, koľko minulého roku. K upujúci boli všetci z Landoku. V auguste s a začalo hromadné pustošenie zveri, všetko postrieľali na hromadu, počnúc od celkom mladučkej s rnky až po medveďa. Odkiaľ žeby mohla vedeť pytlácka spoločnos ť, čo zákon predpisuje? N epoľovali preto, aby zachovali lovecký zákon, lež aby mnoho nastrieľali! Zástupca ochranného spolku podal sťažnosť správnej vrchnosti a žiadal obranu proti anarchii. Úrad vydal spis četníctvu a tu: stroskot al každý pokus o ochranu zveri. Ochranný spolok pred rokom predostrel zemskému četníckemu veliteľstvu oznámenie spišskej miestnej skupiny na veliteľa četníckej stanice v Kotline, lebo strážmajster na jedno oznámenie, v ktorom skupina žiadala vystopovanie neznámych pytlákov z Landoku, odpovedal, že je oznámenie založené na hiob chýre. Nakoľko to pravde zodpovedalo, môže sa už prezradiť: usporiadateľ otáznej poľovky, ktorý už v zemi sníva svoje veľké lovecké sny, vtedy strelil na ozbrojených pytlákov z Landoku! Vyšetrovanie sa zaviedlo, popísaly sa dlhé zápisnice a vš etko ostalo na starom, vzdor tomu, že miestna skupina žiadala len ráznejšieho veliteľa. Po takýchto okolnostiach bolo každé novšie oznámenia zástupcu ochranného spolku na landočanov hotovým negatívom, o zabavení zbrane, výsledkom stopovaní nemohlo byť ani reči! La vina sa pohla! T eraz s a už pytláctvo celkom verejne prevádzalo! N atoľko s a tu už nikto nebál četníkov, že páni lovci už nechodili s rozobranou, ukrytou zbraňou, lež verejne nos ili pušky na pleci. Poľovali za bieleho dňa! Medveď, jeleň, laň, srnka boly korisťou. Bol prípad, že jeden deň padlo 8 srniek a jeden pytlák na druhom landockom prenájme z astrelil tri srnky, keď t am aj prenájomníci poľovali.

18

Zástupca ochranného spolku vidiac úplnú anarchiu a indolenciu ku kontrole povolaných medzítok, nepodal viac oznámenia na landočanov, aj t ak by to bol marný pokus. Konečne naplnil sa pohár: hlavný jáger javorinského panstva a jeden jáger stretli s a v landockom revíri s jedným pytlákom, ktorému poneváč nevedel ukázať ani dovolenia k noseniu zbrane, ani loveckého lístka, odobral pušku. N a dané znamenie vyšlo sedem ozbrojených landockých pytlákov a jeden s ús mevom vyzval hlavného jágra, aby vrátil pušku jeho priateľovi. Hlavný jáger vidiac pres ilu, nútený bol vydať zbraň, avš ak prípad oznámil vrchnosti.

Ked ani po tejto udalostí zbrane neboly zhabané, četnícke veliteľstvo preložilo kotlínskeho strážmajstra. Toto je su chý skutkový .stav. A tu postojme, aby sa nevyskytly nedorozumenia! Cieľom týchto riadkov nie je robiť nepríjemnosti a znehodnocovať jestvujúce vysokocenné ustanovizne v službe verejnej post avené a vystavovať tieže na pranier, lež dôverne a verejne odhali ť tie vredy a rany, ktoré snáď nie sú známe na patričných miest ach a preto nie s ú hojené, následkom čoho len dobrý chýr ustanovizní bol naštrbený. (Pokračovanie nasleduje.)

POĽOVNÍCKE ZVESTI Úspešný lov saloniek. Gróf Karol Eszterházy zastrelil dňa 23. februára v okolí Lourany jedenásť kus ov s aloniek. Predtým, dňa 10. februára na ostrove Cherzon ukoristil 62 saloniek za jeden deň. Dľa jeho pozorovania, keď zúri Bóra, vtedy salonky odsťahujú sa na južné ostrovy; akonáhle s a víchor utíš i, potom sa vrátia do dalmatínskych hôr. V modranskom les e. Minulé dni zaujímavý prípad sa odohral v modranskom les e. Po skončenom hone blíz ko Sandu odpočívala na čist inke as i zo 7—8 členov pozostávajúca lovecká spoločnosť. Odrazu počuť bolo ručanie a v tom okamihu vyskoči l z húštiny krásny 12. srnec a to rovno do prostriedku spoločnosti. R. B-a preskočil a zastanúc pred B. M. za chvíľku, hneď ako blesk vyletel z tesného kruhu. Na šťast ie nestalo sa nikomu nič, hoci tento prípad veľmi ľahko mohol sa stať osudným. K tomu vraj R. B. mal zbraň nabit ú. Uväznený 8. srnec. Tam smúti chudák, za provizornym daskovým plotom v bezprostrednom susedstve Au-kaviarne. Vedľa neho po hradskej stále autiaky hučia a elektrické vozne hrčia, tak nie div, že zvieratko stále s a ľaká a behá sem a tam v svojom väzení. Tohto srnca našli skíznutého na zamrznutom Dunaji v chotári obce Szemet, lebo vstať nemohol, nájomca poľovky ho sviazal, naložil na voz a doviezol na svoj brat is lavský byt. To je smutná história z ajatia mladého, krásneho srnca. Landocká hrúzovláda. Andrej Maček lesník kniežaťa Hohenloheho v Kotline počul dňa 26. januára ostrý štekot psov. Vyšiel z loveckého domu kniež aťa, kde má svoj byt. K svojmu najväčšiemu prekvapeniu videl jako dva landockí bieli psi pastierski štvú jeleňa, tento pred nimi do neďalekého potoka utiekol. Kým lesník skočil pre pušku, aby psov odstrelil, dotiaľ psi ušli do blízkeho les a, jeleňa vš ak našiel ešte vo vode. Bol postrieľaný a zo slabín a z jedného varlata silne krvácal. Lesník chytiac 8 -ráka z a parohy viedol ho z vody do kniežacieho parku, sotva však učinil 15—20 krokov, jeleň následkom veľkej ztraty krvi a s labosti upadol, načo ho lesník loveckým nožom dobil. Revír, tento prináleží spišskobelánskej loveckej spoločnosti, ktorá bola o prípade ihneď upovedomená. Táto vyslala svojho zástupcu, ktorý

celú vec — súc doba šetrenia — nie len kotlínskej (ozaj dobré miesto!!) ale aj spišskobelánskej četníckej stanici oznámil. P ri prevedenej pit ve, pri ktorej prítomné bolo aj četníctvo, zástupca spoločnosti zistil, že jeleň dostal dve rany. Jednu stehno, avš ak kosť postihnutá nebola. Z tejto rany by sa bol vyhojil. Druhú ranu dostal pravdepodobne z predu do slabiny. Rana vnikla ľavým bokom a vytrhla jedno varlo. Táto rana pôsobila tak ztratu krvi a následkom toho aj slabosť. Neplecha táto stala sa na 100 jutrovom kot línskom revíri, ktorá má spišskobelánska lovecké spoločnosť v prenájmu. Jeleň bol jediným kusom vysokej zveri v tomto revíri, aj toho hrabivosť pytlácka tak zákerným a hrozným spôsobom postrieľala. V landockých horách pytlácka hrúzovláda aj naďalej veselé zúri. Koncom januára (!!) jeleňa pastierskymi psami štvať (!!) k tomu ešte po snehu je najvyšší stupeň pytláckej drzosti a vyzývavoisti. Dnešní nimródi. V čarokrásny ch horách nášho Slov ensk a stály sa tieto d va charakt eristi ck é príp ady. Bez jedin ej pozn ámk y i ch ch cem e tu n á zo pakov ať t ak, ako sm e i ch p ri bielom prestretom stole a p ri dobrej nál ade o d nášho koleg u nimród a počuli. Po uko nčení ho nby pýt aj ú s a ho, že čo vi d el, kd eže ps i popri ňom hnali I Odpoveď: Jaký ch oh romný ch zaj aco v tu m áte, troch som vid el, ako bežali n eďal ek o mňa, ale b ál som s a streli ť po ni ch. Bola to s rn a s dvoma ko zľaty. Dru hý n áš z ďal ek a p rišl ý h osť stoj í h rdi nsky n a hreb eni a po čú v a ho n, kto rý s a k n em u rýchl e blí ži. Zrazu vysk očí paj ko, n áš nim rod zalíci — a b ác, — uši ak súc trafený pov ysko čí a u ž s a aj váľa dol u k op com do krov i a. Nezadl ho p rí du aj d v a k op ovi, ak o p renasl edo v at eli a p o s to p e k rú ti a s a do k ro vi a, k d e zrazu u tí ch nu. Strel ec net rp ezli vé čak á na koni ec. P rí d e k n em u pri at eľ a p ýt a s a, že k d e j e zaj ac. Pes mi ho ešte n ep rinies ol. Nešťastník myslel, že poľuj e vižlou a čak al na aporto vani e. Suka, ktorá mala v ten čas p ráv e mlad é, nech ala sa nú kať, polo vi čk u zo zajaca n a mi est e up rat al a a d ruh ú zan iesl a svojim kopovčatám. Prídu c d omov n aši p áni z uši aka nen ašli len chom áče srst í a ni ek oľk o kostí. Pán b rat s a vš ak n eu čil, že n a Slo vens ku ko po v len p re seb a apo rtuj e.

19

Pozorovania. Jeden náš zpravodajca sdeľuje nám zaujímavé pozorovanie: Bolo to v januári. Ráz ráno pozrem sa von oknom a vidím, že na streche susedného škrydlou krytého domu, smutne skrčený sedí havran. Naraz sa pohne a zobákom si čos i pod nohami popravuje a zas sa posadí. Myslel s om, že s chováva dáky odpadok mäsa, jako havraní to robia. Naraz sa opäť pohne-, a zobákom zodvihne predmet — drevko — idúc niekoľko krokov položí si ho stane si naň a zmrznuté sa chúli ď alej. Vtedy bolo -18° C. Po večeroch shromaždujú sa rôzne národnosti havranov na haluze farských stromov a tu nocujú. Po západe s lnka dlho s a radia, vadia, ba aj bijú. ale vo tme ut íchnu. Niekoľkokrát mi bolo nápadným, že okolo 8—9 hod. celý havrany zbor vo veľkom neporiadku vzlietnúc š kráka až uš i bolia a len neskoro s i posedajú a sa ut išujú. Zo začiatku som myslel, že je to následkom znepokojovania mládežou. No náhoda mi dopriala rozriešiť aj túto záhadu. Raz idúc domov, zbadal som opäť ten divoký škriekot a hrtanie, zvlášt jeden z ních nehorázne škrečal. Pozrem sa v ten smer a vidím, jako veľký vták bez hluku ďalej letí ponad strechy domov. V drápach škrečala ďalej úbohá obeť. Bala to uš atá sova! Mnohokrát som mal nesmiernu chuť medzi túto havranú chásku streliť a zdecimovať ich, ale strieľanie v obci je zakázané a mimo toho strieľať v blízkost i kostola mnohých by urazilo. No teraz aj túto neposednú chásku navštívil nepriateľ, vysliediac ich nočný úkryt. Táto učiní cez jednu noc aj 2—5 takéto neohlásené nepríjemné návštevy a za každým počuť bezhlavé lietanie a hrozný protestujúci škrekot ha vranov. Sz. Pytlák — vraho m. Kom árň ansk á po rot a pod p reds ední ctvom tab ulárn eho sud cu d r. Im richa So ósa poj edn áv al a záležitosť Jána Majora, maloroľníka horno-sečianskeho, ktorý dňa 30. septembra minulého roku vyšiel si so svojim druhom Ondrejom Somog yim zapo ľov al na divé kači ce. Náv rat om stretli sa s o strážnikmi zv eri: Štefanom Göbölöm a Ján om Kojszom, ktorí vyzvali čierny ch lovcov, aby zahodili zb raň. Somogyi up oslú chn ul, al e M ajo r dal s a n a út ek. St rážnici začali h o p ren asl ed ov ať a Gö bö l n ah ov oril Koj szu, ab y strelil n a M ajo ra, ale pu šk a mu zlyh al a. Na to M aj or útoči l a dv ak rát j ed en za druh ým s trel il n a st rážnik ov. Brok y zav ŕt al y s a Ko js zo vi d o s rd ca, k t o rý o d v a d n i d ok o n al v levickej n emo cni ci násled kom vnút orn éh o vykrvácani a. Porota b ral a M ajora n a zodpovednosť pre úmys elnú v raždu, tento vš ak t o p rehlásil, že s pravi l to v sebaob rane, l eb o v raj i strážni ci naň ho stri eľali. Svedk ovia s ved čili p roti pytl ákovi. Štát ny zástu pca Ľu dovít Gyu riss v s voj ej reči žiadal odsúdenie Majora pre úmys elnú vraždu a obhaj ca dr. Endre Arany ossy prízvukov al, že vražd a stal a sa zo seb aobrany. Porot co via post avi li s a n a st an ovisk o št. zástup cu a pod ľa toho bol vynes ený verdikt, odsudzujúci Maj ora na 8 roko v väzenia.

Kapitálneho srnca slo žil na s pišskobel ánskom revíri v mi nul ej j as en i Al oi z Hi brant. Srnec na ru čnej v áh e p o vyvrhnutí v ážil 35 kg (H). Ro žky m al oby čaj né stredn ej v eľkosti. Veľmi zaujím av á j e t o, že j edno v ari a m u ch ýb al o a na mi es t e d ruh éh o mal vý rast ok vo v eľk osti fazul e. T ent o v revíri bol do tiaľ n eznám y.

Odkazy redakc ie. Maloletý lovec, Pri výmene loveckého lístku netreba dosvedčiť dospelosť: pri niektorých osobách by to neškodilo. Za maloletých obyčajne dospelí ručia. P. J. Csúz. Nájomná smluva otázneho loveckého obvodu vyprší až začiatkom nas ledujúceho roku. O. M. Senec. Veľmi dobre známe toho pána, ktorý sa pri love na zajacov učupuje. Akokoľvek to pokladáme za nevkusnú vec, ale niet lieku proti tomu. C s. J. Csolösztő. Na Váš dotaz Vám o znamuj eme, že čl enské prísp evky ochranného sp olku miestne sku piny musia si vym áh ať, t ak že úst red ný š ek ový s pôs ob n at eraz n em ôžem e zaviesť.

Malý oznamovateľ. Pôvodné anglické lovecké topánky dostať u Ľudevít a Reiffa. Bratislava, Rybárska brána č. 2. Marke Hazel. Senec. Krátkosrstnatá, mladá nemecká vižla, je na predaj.

Príležitostná kúpa. Automatická Winchesterka broková zbraň. Kal. 12, skoro nová Kčs 1400.— Broková zbraň, bez kohútka, pôvodná Anson Deeley sústrojenie. acelové hlavne. Kal. 20X9.3 mm. so 7.5 krát zväčšujúcim ďalekohľadom Kčs 1700.— Automatická Browningova guľková zbraň Kčs 1000.— Krupspeciál-eyectorova zbraň bez kohútka, obidve hlavne cilindrové vŕtanie. K al. 20. skoro nová Kčs 1500.— Mannlicher-Schônauer 5.6 mm. so 4X zväčšujúcim ďalekohľadom Kčs 1550.— Mauserova opakujúca-guľková zbraň cal. Rem. 25. so zábezpekou a ďale kohľadom Kčs —.— Bockova zbraň bez kohútka, s Rouxovou závorou. Kal. 14—6 mm. Vierling Kčs 600.— J. P. Sauer-Hoflland-Holland sústro jenie, bez kohútka, s vyhadzovačom nábojov, Kruppspeciálove rúry, ga rantovaný výstrel. Kal. 12 Kčs 2500.— Adresa: Ú radná miestnosť Loveckého Ochranného Spolku Bratis lava, K apituls ká ulica. Prepoštský dom. Tlačou Slovenskej Gráffi e úč. spol. v Bratislave, Lazaretská 4 c.

20