VACCINUM COCCIDIOSIDIS VIVUM AD PULLUM. Csirke kokcidiózis vakcina (élő)

Vaccinum coccidiosidis vivum ad pullum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.7 - 1

04/2013:2326

VACCINUM COCCIDIOSIDIS VIVUM AD PULLUM Csirke kokcidiózis vakcina (élő)

1. DEFINÍCIÓ A csirkék kezelésére szánt, kokcidiózis elleni vakcina (élő) coccidium parazita fajok (Eimeria spp.) megfelelő vonalának vagy vonalainak sporulált oocisztáiból előállított készítmény. A cikkely előírásai a csirkék aktív immunizálásra szolgáló vakcinákra vonatkoznak. 2. ELŐÁLLÍTÁS 2-1. A VAKCINA KÉSZÍTÉSE Az oocisztákat meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományból (5.2.2) származó csirkéken, vagy SPF állományból (5.2.2) származó előkeltetett tyúktojásokban állítják elő. A tojásokat fertőtleníteni kell és/vagy olyan körülmények között kell inkubálni, amelyek bizonyítottan alkalmasak a héjon esetlegesen előforduló valamennyi Eimeria inaktiválására. A kikelt csirkéket fertőtlenített helyiségben, olyan elszigetelt körülmények között kell felnevelni, amelyek biztosítják, hogy ne fertőződhessenek Eimeria-val. Kizárólag kokcidiosztatikumokkal előzetesen nem kezelt csirkék használhatók. Az oocisztákat a fertőzött csirkék székletéből vagy béltartalmából gyűjtik az ürítés időtartama (patens szakasz) alatt. A különböző Eimeria vonalak oocisztáit izolálják, tisztítják, fertőtlenítik, sporulálják és számlálják. A vakcinát minden egyes vonal meghatározott számú sporulált oocisztájának megfelelő tápfolyadékban való homogenizálásával állítják elő. 2-2. OLTÓCSÍRA-TÉTELEK 2-2-1. Azonosítás. Minden egyes Eimeria oltócsíratörzs azonosságát a belőle előállított kokcidiumok jellemzői alapján állapítják meg, az alábbi tulajdonságok megfelelő kiválasztásával: az oociszták nagysága és alakja; az egyes fejlődési formáknak a csirkék különböző bélszakaszaiban való megtelepedési helye; a jellemző kórjelző értékű elváltozások (az E. tenella, E. acervulina, E. necatrix, E. maxima és E. brunetti esetében), illetőleg a makroszkópos elváltozások hiánya (az E. praecox és az E. mitis esetében); a schizonták mérete a bélnyálkahártyában; a gametociták mérete a nyálkahártyában; bizonyos izoenzimek, például a laktát-dehidrogenáz és a glukóz-foszfát-izomeráz elektroforetikus mobilitásában kimutatható különbségek; valamint molekuláris biológiai technikák alkalmazásával. A mesterségesen csökkentett virulenciájú vonalaknak a szülői törzsektől való megkülönböztetésére a virulenciacsökkentés módszerének megfelelő jellemzőket lehet vizsgálni. 2-2-2. Idegen kórokozók. Elvégezzük a 2.6.24. Madár vírusvakcinák: vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére az oltócsíra-tételekben fejezet 1-6. szakaszában leírt vizsgálatokat. A 2.6.24. fejezet általános rendelkezéseinek a-d, f és h pontjai, valamint 7. szakasza is alkalmazhatók. Az oltócsíratörzstételen végzett vizsgálatokban felhasznált organizmusok passzázsszáma a vizsgálat megkezdésekor az oltócsíra-törzstételtől számítva legfeljebb öt lehet. Minden oltócsíra-törzstételnek meg kell felelnie minden egyes vizsgálat követelményének. 2-3. A VAKCINA ÖSSZETÉTELÉNEK KIVÁLASZTÁSA A vakcina előállítására csak olyan kokcidiumvonalak használhatók fel, amelyek a maradék patogenitás és a virulencia fokozódása tekintetében megfelelőnek bizonyultak; ennek kimutatására az alábbiakban (2-3-2. és 2-3-3. szakasz) leírt vizsgálatok alkalmazhatók. A vakcina feleljen meg az ártalmatlanságra (5.2.6) és a hatékonyságra (5.2.7) előírt követelményeknek azokban a csirkékben, amelyek kezelésére a vakcinát szánták. Az ártalmatlanság és a hatékonyság igazolására az alábbi, a vakcina összetételének



ártalmatlanságára vonatkozó specifikus vizsgálat (2-3-1.) és immunizáló képesség (2-3-4.) vizsgálat is alkalmazható. 2-3-1. A vakcina összetételének ártalmatlanságára vonatkozó specifikus vizsgálatok. A vizsgálatot olyan készítménnyel kell elvégezni, amely minden egyes faj oocisztáit tartalmazza, a vakcina egy gyártási tételében várható legkevésbé gyengített passzázsszinten. A vizsgálathoz legalább 10, meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományból (5.2.2) származó csirkét használunk. A csirkék, amelyeket a 2-1. szakaszban leírt módon kell kikeltetni és felnevelni, nem lehetnek előzőleg kokcidiosztatikumokkal kezeltek. A vizsgálathoz a várhatóan legérzékenyebb kategóriába tartozó, azaz 14 napos csirkéket használunk. A vizsgálat során a csirkéket az oociszta újrafertőzés elősegítésének céljából megfelelő körülmények között, mélyalmon vagy szilárd padozatú ketrecben kell tartani. Minden egyes csirkének minden egyes kokcidiumfajból a vakcina egy adagjában várható legnagyobb oocisztamennyiség legalább tízszeresének megfelelő vakcina-oocisztát adunk be, a begybe való közvetlen beadás útján, vagy más megfelelő módon. A csirkéket 14 napon át legalább napi rendszerességgel megfigyelés alatt tartjuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha az oltott csirkék 10%-nál nagyobb arányban hullanak el, nem a vakcinában levő oocisztáknak tulajdonítható okból. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egyetlen vakcinázott csirke sem mutatja a kokcidiózis klinikai tüneteit, illetve hullik el a vakcinának tulajdonítható ok miatt. 2-3-2. A maradék patogenitás vizsgálata. Minden egyes, a vakcinában jelen levő kokcidiumfaj és vonal esetében külön vizsgálatot végzünk. Minden esetben az oltócsíra-törzstétel és a vakcina gyártási tétel közötti legkevésbé gyengített passzázsszintű oocisztát tartalmazó készítményt használunk. Minden egyes vizsgálathoz legalább húsz, SPF állományból (5.2.2) származó csirkét használunk. A csirkéket a 2-1. pontban meghatározott módon kell kikeltetni és felnevelni. A csirkék nem lehetnek előzetesen kokcidiosztatikumokkal kezeltek. A vizsgálathoz a várhatóan legérzékenyebb kategóriába tartozó, azaz 14 napos csirkéket használunk. A vizsgálat idején a csirkéket ketrecekben (vagy bármilyen más, az újrafertőződést megakadályozó és az ürülék gyűjtését lehetővé tévő elhelyezésben) tartjuk. Minden egyes csirkét a vakcina egy adagjában várható legnagyobb vakcina oocisztamennyiség tízszeresének megfelelő mennyiséggel oltunk, a begybe való közvetlen beadás útján, vagy más megfelelő módon. A csirkéket 14 napon át legalább napi rendszerességgel megfigyelés alatt tartjuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha a csirkék több mint 10%-a hullik el nem a vakcina oocisztáknak tulajdonítható ok miatt. Az ürüléket a 3. naptól a 14. napig naponta gyűjtjük és meghatározzuk az oocisztatermelést. A 4. és a 8. nap közötti valamelyik, az oociszta ürítés kezdetéig terjedő időszak (prepatens időszak) hosszának függvényében meghatározott napon, amikor a várható károsodások a legnagyobb mértékűek, valamint a 14. napon, legalább kilenc csirkét kíméletesen leölünk. Megvizsgáljuk a bélrendszert az illető kokcidiumfajjal való fertőzésre jellemző elváltozások kialakulására vonatkozóan, illetve amennyiben ismert, hogy az illető faj nem okoz makroszkópos károsodást (E. mitis és E. praecox), a fertőzés mikroszkópos jeleit, például a bél nyálkahártyakaparékban megjelenő oocisztákat vagy fejődő oocisztákat, illetve a bélfalon megjelenő sérüléseket vizsgáljuk. Azon fajok esetében, amelyek, amennyiben nem csökkent a virulenciájuk, jelentős makroszkópos kórtani elváltozások létrehozására képesek, a bélben látható fajspecifikus elváltozások besorolására a következő, 0-tól 4-ig terjedő beosztású pontozásos rendszert használjuk. Eimeria acervulina 0

Nincsenek makroszkópos kóros elváltozások.

1

Szórványos, fehér, plakkszerű, fejődő oocisztákat tartalmazó, a nyombélre korlátozódó kóros elváltozások. Ezek a léziók megnyúltak, hosszanti tengelyükkel a bél falán keresztben helyezkednek el, mint a létra fokai. Láthatók a bélfalnak akár a nyálkahártya felőli, akár a hashártya felőli felületén. Négyzetcentiméterenként legfeljebb 5 elváltozás látható.

2

A kóros elváltozások egymáshoz sokkal közelebb esnek, de nem összefüggőek; az elváltozások a 3 hetes csirkékben akár 20 cm-ig is ráterjedhetnek a nyombél utáni szakaszra. A bélfal nem mutat megvastagodást. Az emésztőrendszer tartalma normális.



3

A kóros elváltozások száma elég nagy ahhoz, hogy összefolyó megjelenést mutassanak, ezzel az egyes elváltozások mérete csökken és ez a bélnek bevont megjelenést ad. A bélfal megvastagodott, és a béltartalom vizes. Az elváltozások visszafelé egészen a szikzsákdivertikulumig terjedhetnek.

4

A nyálkahártya fala szürkés, teljesen összefolyó telepekkel. A vérbőség kis, pontszerű vérzésekre korlátozódhat, vagy igen súlyos fertőzések esetében, az egész nyálkahártya élénkvörös lehet. A bél felső szakaszán az egyedi károsodások nem különíthetők el. A tipikus létraszerű elváltozások a bél középső szakaszán jelennek meg. A bélfal nagymértékben megvastagodott és krémszerű váladékkal van tele, ami nagymennyiségű oocisztát tartalmazhat. A kokcidiózisban elpusztuló madarakat a 4. csoportba soroljuk.

Eimeria brunetti 0


1

Nincsenek makroszkópos kóros elváltozások. Az észlelhető károsodások hiánya miatt a paraziták jelenléte észrevétlen maradhat, hacsak a gyanús területekről származó kaparékokat mikroszkóposan meg nem vizsgáljuk.

2

A bélfal szürkés színűvé válhat. A bél alsó szakasza megvastagodhat, és a bélről pettyekben leváló rózsaszínű anyag jelenik meg.

3

A bélfal megvastagodik és vérrel szennyezett nyákos váladék van jelen. A végbél alsó szakaszán keresztirányú vörös csíkok jelenhetnek meg és a vakbélmandulákban kóros elváltozások láthatók. Ez utóbbi helyen lágy nyálkás dugók lehetnek.

4

A bél alsó szakaszának nyálkahártyafelszínén kiterjedt alvadásos elhalás fordulhat elő. Egyes madarakban száraz, elhalt hártya bélelheti a belet, és a vakbelek bemenetét sajtszerű törmelék tömítheti el. Az elváltozások ráterjedhetnek a középső vagy a felső bélszakaszra is. A kokcidiózisban elpusztuló madarakat a 4. csoportba soroljuk.

Eimeria maxima 0


1

Kis vörös, pontszerű vérzések jelenhetnek meg a középbél hashártyai felszínén. A bél nincs kitágulva, és nem vastagodott meg, bár kismennyiségű narancssárga nyák megjelenhet.

2

A hashártyai felszín számos vörös, pontszerű vérzéssel lehet pettyezve. A bél narancssárga nyákkal lehet kitöltve, de kevéssé vagy egyáltalán nincs kitágulva. A bélfal megvastagodott.

3

A bélfal kitágult és megvastagodott. A nyálkahártya felszíne durvává válik. A béltartalom tűhegynyi véralvadékokból és nyákból áll.

4

A bélfal majdnem teljes hosszában kitágult. Számos véralvadékot és emésztett vörösvérsejtet tartalmaz, ami jellegzetes színt és rothadó szagot eredményez. A bélfal nagymértékben megvastagodott. A kokcidiózisban elpusztuló madarakat a 4. csoportba soroljuk.

Eimeria necatrix 0


1

A bél hashártya felőli felszínén jól láthatók a kis elszórt, pontszerű vérzések és fehér foltok. A nyálkahártya felszínén kevés kóros elváltozás látható vagy egyáltalán nem látható kóros elváltozás.

2

A bél hashártyai felszínén számos pontszerű vérzés látható. A középbélre korlátozódóan enyhe tágulat figyelhető meg.

3

A bél üregébe terjedő kiterjedt vérzés. A bél hashártyai felszíne vörös, pontszerű vérzésekkel és/vagy fehér foltokkal borított, durva és megvastagodott, számos tűhegynyi bevérzéssel. Nincs normális béltartalom. A béltágulat túlterjed a vékonybél alsó felén.


4


A kiterjedt vérzések miatt a bél sötét színű, a béltartalom vörös vagy barna nyákból áll. A béltágulat a bél teljes hosszának jelentős részére kiterjedhet. A kokcidiózisban elpusztuló madarakat a 4. csoportba soroljuk.

Eimeria tenella 0


1

Néhány kis, elszórt, pontszerű vérzés látható a vakbél falán, mely nincs megvastagodva. A vakbéltartalom normális.

2

Sokkal több kóros elváltozás, észrevehető vér a vakbél tartalmában; a vakbél fala valamelyest megvastagodott. A vakbéltartalom normális.

3

Nagymennyiségű vér vagy vakbéltörmelék van jelen, és a vakbél fala jelentősen megvastagodott. A vakbélben a normális széklettartalom kevés, vagy egyáltalán nincs.

4

A vakbél fala a vértől vagy a nagy sajtszerű törmelékektől nagymértékben kitágult. Ürülékmaradványok nincsenek, vagy azt a törmelékek tartalmazzák. A kokcidiózisban elpusztuló madarakat a 4. csoportba soroljuk.

A faj és a vonal megfelel a csökkentett virulenciára vonatkozó vizsgálat követelményeinek, ha csak enyhe kokcidiózis okozta kóros elváltozások vagy a fertőzés korlátozott mértékű tünetei figyelhetők meg. Ahol a fenti, pontozásos besorolási rendszer megfelelő, az elváltozások átlagos pontértéke a 4. és 8. nap közötti mintavételi napon, valamint a 14. napon nem haladhatja meg a 1,5 pontot és az egyedi pontszám nem lehet nagyobb 3-nál. Az oocisztaképzés időpontját és mennyiségét meghatározzuk. 2-3-3. A virulencia fokozódása. Az 5.2.6 általános fejezetnek megfelelően minden egyes, a vakcinában jelenlévő kokcidium fajt és vonalat egyedileg vizsgálunk. Az oltócsíra-törzstételnek megfelelő oociszta tartalmú készítmémyt használunk. Amennyiben az oltócsíra-törzstételből nem áll elegendő mennyiség rendelkezésre a vizsgálat elvégzéséhez, a készítmény előállítására használt legalacsonyabb passzázsszintű, elegendő mennyiségben rendelkezésre álló oltócsíratételt lehet használni. Minden egyes vizsgálathoz meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományból (5.2.2) származó 14 napos csirkéket használunk. Ha a vakcina oociszták tulajdonságai lehetővé teszik az ötszöri átoltást természetes terjedés útján, ez a módszer is alkalmazható, egyébként az alábbiakban leírt átoltást kell elvégezni. A csirkék, amelyeket a 2-1. szakaszban leírt módon kell kikeltetni és felnevelni, nem lehetnek előzőleg kokcidiosztatikumokkal kezeltek. A vizsgálat időtartama alatt a csirkéket ketrecekben (vagy bármilyen olyan más megfelelő elhelyezési módon, amely megakadályozza az újrafertőződést, és lehetővé teszi az ürülék gyűjtését) tartjuk. Az első csoport minden egyes csirkéjébe közvetlenül a begybe való beadás útján vagy más megfelelő módon olyan oociszta-mennyiséget adunk be, amely lehetővé teszi az alábbiakban leírt átoltások során az oociszták visszanyerését. A fertőzés utáni 2.-tól a 14. napig naponta gyűjtjük a székletet, és az 5 csirkéből származó sporulált oocisztákból egyesített szuszpenziót készítünk. Ebből a szuszpenzióból a következő csoport minden egyes csirkéjébe, közvetlenül a begybe való beadás útján vagy más megfelelő módon, megfelelő mennyiséget adunk be. Ezt a továbboltási műveletet legalább négyszer elvégezzük, és az oociszták jelenlétét minden egyes passzázsnál igazoljuk. Ha a vakcina oociszták valamelyik passzázsszintnél nem mutathatók ki, a passzázst egy tíz csirkéből álló csoporton megismételjük. Az első átoltásra használt és az utolsó passzázsból visszanyert oocisztákkal elvégezzük a maradék patogenitásra vonatkozó vizsgálatot (2-3-2. szakasz). A kóros elváltozások előfordulása, a bélrendszer fertőzöttsége, illetve az oociszta-ürítés szempontjából összehasonlítjuk a passzált és a nem passzált oociszták beadásával kapott eredményeket. A vonal megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a legnagyobb passzázsszintű oociszták virulenciáját a nem passzált oocisztákéval összehasonlítva nem figyelhető meg a virulencia fokozódása. A vizsgálat nem értékelhető, ha oociszták bármelyik passzázsszintnél nem nyerhetők vissza. 2-3-4. Immunizáló képesség. A hatékonyságot a vakcinában előforduló minden egyes kokcidium fajra és vonalra külön-külön vizsgálatban, megfelelő felülfertőző törzzsel határozzuk meg. A vizsgálatot a vakcina minden egyes összetevőjére, minden egyes ajánlott alkalmazási módon és



formával el kell végezni, a vakcinázásra ajánlott legfiatalabb életkorúnál nem idősebb csirkéken. Az egyes csirkéknek beadott vakcinakomponensek mennyisége egyenként nem lehet nagyobb, mint a feliraton feltüntetett legalacsonyabb oocisztaszám; az oocisztáknak a vakcina egyes gyártási tételeiben előforduló legnagyobb mértékben gyengített passzázsszintűnek kell lenniük. A vizsgálathoz legalább negyven, meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományból (5.2.2) származó csirkét használunk. A csirkék, amelyeket a 2-1. szakaszban leírt módon kell kikeltetni és felnevelni, nem lehetnek előzőleg kokcidiosztatikumokkal kezeltek. Legalább húsz csirkét oltunk, legalább húsz csirkét pedig kontrollnak hagyunk. Az alacsony patogenitást mutató Eimeria törzsek esetében a súlygyarapodás értékelésére nagyobb számú csirkét is felhasználhatunk. A vizsgálat során a különböző vizsgálati paraméterek esetében különböző felülfertőző adagokra lehet szükség. Ezeket külön felülfertőzött csoportokként értékelhetjük. Például az oociszta ürítésre gyakorolt hatás vizsgálához kisebb felülfertőző adagra lehet szükség, mint amikor a súlygyarapodásra való hatást vagy a kóros tünetek pontszámait értékeljük. Az oltást követően a csirkéket az oociszta újrafertőzés elősegítéséhez megfelelő körülmények között, mélyalmon, vagy szilárd padozatú ketrecben helyezzük el. Az oltás utáni 14. és 21. nap között egy megfelelő napon valamennyi csirkét lemérjük, ketrecbe (vagy bármilyen más megfelelő helyre, amely az újrafertőződést megakadályozza és az ürülék gyűjtését lehetővé teszi) helyezzük át, és minden egyes csirkét a begybe való közvetlen beadás útján vagy más megfelelő módon olyan mennyiségű virulens kokcidiummal fertőzünk, amely a nem oltott kontrollokban az adott Eimeria felülfertőző fajra jellemző megbetegedés tüneteit váltja ki. A csirkéket a vizsgálat végéig legalább napi rendszerességgel megfigyeljük. Feljegyezzük az elhullásokat és azoknak a túlélő csirkéknek a számát, amelyek a betegség klinikai tüneteit mutatják. Az ürüléket gyűjtjük, és meghatározzuk az oocisztatermelést a felülfertőzés utáni 3. naptól kezdve a vizsgálat végéig. A felülfertőzést követő 4. és a 8. nap közötti valamelyik, az oocisztaürítés kezdetéig terjedő (prepatens), a felülfertőző fajra jellemző időszak hosszának függvényében meghatározott napon, minden egyes csirkét lemérünk. Minden egyes csoportból tíz csirkét kíméletesen leölünk, és megvizsgáljuk őket a bélrendszerükben előforduló károsodások szempontjából. Adott esetben feljegyezzük a felülfertőző kokcidium fajra vonatkozó jellegzetes elváltozásokat (a 2-3-2. szakaszban leírt pontozásos rendszer alkalmazásával). Azon fajok esetében, amelyekről ismert, hogy nem okoznak makroszkópos elváltozásokat (E. mitis és E. praecox), a csirkéket a fertőzés mikroszkópos bizonyítékaira – mint például oociszták vagy fejődő oociszták kimutatása a béltartalomban vagy a bélfal kaparékában – vonatkozóan vizsgáljuk. A felülfertőzés utáni 14. napon minden egyes túlélő csirkét lemérünk. A vizsgálat nem értékelhető, amennyiben: −

az oltás és a felülfertőzés közötti időszakban az oltott vagy a kontroll csirkék több, mint 10%-a mutat klinikai tüneteket, vagy hullik el nem a vakcinának tulajdonítható okok miatt;

−

az E. tenella, E. acervulina, E. necatrix, E. maxima vagy E. brunetti felülfertőzések esetén a 4. és 8. nap között leölt kontroll csirkék kevesebb, mint 80 százaléka mutat a bél bonctani vizsgálata során a felülfertőzésre jellemző elváltozást (például legalább 2 pontnak megfelelő elváltozásokat);

−

az E. mitis vagy E. praecox felülfertőzések esetén a 4. és 8. nap között leölt kontroll csirkék között a fertőzöttek aránya kisebb, mint 80 százalék.

A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha: −

az összes Eimeria felülfertőző fajra vonatkozóan az oltott csirkékben a kontrollokhoz képest jelentősen csökken az oociszta-képződés,

−

az összes Eimeria felülfertőző fajra vonatkozóan egyetlen oltott csirke sem hullik el a felülfertőzés következtében;

−

az E. tenella, E. acervulina, E. necatrix, E. maxima vagy E. brunetti felülfertőzések esetén az oltott csirkék legalább 80 százaléka legfeljebb a betegség enyhe tüneteit mutatja, és ezek kevésbé kifejezettek, mint a kontrollokban;

−

az E. tenella, E. acervulina, E. necatrix, E. maxima vagy E. brunetti felülfertőzések esetén az oltott csirkék legalább 80 százalékában a bélben nincsenek elváltozások vagy csak enyhe



elváltozások mutathatók ki (pl. az elváltozások átlagos pontértéke legfeljebb 1), és egyetlen madárban sincs 4 pontértékű elváltozás; −

az E. tenella, E. acervulina, E. necatrix, E. maxima, E. brunetti, E. mitis és E. praecox fajokkal történő felülfertőzések esetén az oltott csirkékben a gyarapodás üteme jelentősen nagyobb, mint a kontrollokban.

2-4. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLATOK 2-4-1. Gyártásközi ellenőrzés a sporuláció arányára és az oocisztaszámra vonatkozóan. A sporulált oociszták százalékos arányának és az oociszták számának meghatározása céljából a sporulációs lépés után és az összekeverés előtt minden egyes ömlesztett oociszta tétel mintáját mikroszkóposan megvizsgáljuk. A kapott értékek feleljenek meg azoknak a határértékeknek, amelyekről igazolták, hogy megfelelő vakcina előállítását teszik lehetővé. 2-4-2. A vakcina gyártási tételeiben jelen levő egyes Eimeria fajok hatóértékének meghatározása. A vakcina egyes gyártási tételeinek vizsgálata során a hatóérték vizsgálatot (3-7. szakasz) nem feltétlenül kell elvégezni, amennyiben azt a vakcina legkisebb hatóértékű és sporulált oociszta tartalmú gyártási tételének vagy tételeinek felhasználásával már elvégezték. Ha a vizsgálatot nem végezzük el, más megfelelő validált módszert alkalmazunk, amelynek minden egyes alkotórészre vonatkozó elfogadhatósági feltételeit arra a vakcina gyártási tételre vonatkoztatva állapítjuk meg, amely a „Hatóérték” szakaszban leírt vizsgálatban megfelelő eredményt adott. 2-4-3. Idegen kórokozóktól való mentesség. Az aratott oocisztákból nyert végtermék gyártási eljárása során alkalmazott fertőtlenítési módszert validálni lehet bizonyos lehetséges idegen kórokozók hatékony inaktiválásának igazolására. Amennyiben a releváns validációs adatok rendelkezésre állnak, indokolt és engedélyezett esetben az egyes tételek rutin vizsgálata során az „Idegen kórokozók” (3-4.) szakaszban előírt vizsgálatok részben vagy teljesen elhagyhatók. 3. A GYÁRTÁSI TÉTEL VIZSGÁLATA 3-1. Azonosítás 3-1-1. A vakcina egyes gyártási tételeiben mikroszkópos vizsgálattal igazoljuk a kokcidium oociszták jelenlétét. 3-1-2. A feliraton feltüntetett minden egyes Eimeria faj jelenlétének igazolására a hatóérték meghatározását (vagy a gyártási tétel hatóértékének meghatározását) alkalmazzuk. 3-2. Baktériumok és gombák. A vakcina, illetve adott esetben a vakcina feloldására szánt oldószer feleljen meg az Állatgyógyászati vakcinák (0062) cikkelyben előírt sterilitási vizsgálat, valamint egy, a Campylobacter spp.-re szelektív táptalajon végzett vizsgálat követelményeinek. 3-3. Mikoplazmák. A vakcina feleljen meg a mikoplazmákra vonatkozó vizsgálat (2.6.7) követelményeinek. 3-4. Idegen kórokozók. Elvégezzük a 2.6.25. Madár vírusvakcinák: vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére a késztermék gyártási tételeiben általános fejezet 1-6. pontjában leírt vizsgálatokat. Az általános rendelkezések a-d, g és h. szakaszai is alkalmazhatók. A vakcina feleljen meg minden egyes vizsgálat követelményeinek. 3-5. Sporulált oocisztaszám. Az egy adagban jelenlévő sporulált oocisztaszámot mikroszkóp alatt, a sporulált oociszták megfelelő számláló kamrában elvégzett számlálásával határozzuk meg. A sporulált oocisztatartalom nem lehet a feliraton feltüntetett legalacsonyabb értéknél kevesebb, és a legmagasabb értéknél több . 3-6. Hatóérték. A vakcina, egy adagot az egyik ajánlott módon beadva, feleljen meg az „Immunizáló képesség” (2-3-4.) szakaszban leírt vizsgálat követelményeinek



4. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a vakcina egy adagjában jelenlévő sporulált oocisztaszám legkisebb és legnagyobb értékét.

VACCINUM COCCIDIOSIDIS VIVUM AD PULLUM. Csirke kokcidiózis vakcina (élő)

Recommend Documents