2013. XII. évfolyam 3. szám (119.)
Utópia
Tartalomjegyzék
Gyakran vágyunk arra, hogy kilépjünk abból a társadalomból, amiben aktuálisan élünk, mert nem találjuk a helyünket benne, úgy érezzük, hogy elviselhetetlen korlátozzák saját szabadságigényünket, fuldoklunk a körülöttünk megsűrűsödő ellenséges, vagy csak egyszerűen közönyös levegőben.
Avana Hírek Női utópiák - Beszámoló az Írószövetség 2013. február 27-i rendezvényéről
2
Szubkultúrák a fantázia birodalmában Beszámoló a 2013. március 14-i meet-up rendezvényről 4
Képregény Garzó László: A Besúgó 2. rész
5
Olvasónapló Thea Beckman: Amazonkirályfi
9
Thea Beckman: Pokoli éden
10
Tudomány A Képlet, avagy ha elfogynak a számok
11
Utazás a Mars bolygóra
12
Sokan ezt az érzésüket nem fojtják magukba, esetleg csak legközelebbi ismerőseikkel osztják meg, hanem művészi eszközökkel dolgozzák fel, és így tárják mindenki elé. Jelen hírlevelünk több írása a nők által írt utópisztikus művekkel foglalkozik. Az írószövetségben női írók által írt utópiákról tartott rendezvényről szóló beszámoló mellett egy írónő két utópisztikus művéről is olvashatunk. Az Utópia témakörben érdekesen reflektál az előző rendezvényre a művészet egy másik ágának, a képzőművészetnek egy aktuálisan ”‹ROMANTIKA› ‹UTÓPIA›” címen futó kiállítása a KOGART galériában, amelynek keretében a kiállított grafikai művek mellett március végén több régi utópisztikus film vetítésére is sor került. Hogy ezek az események csak véletlenszerűen estek-e ilyen közel, vagy valóban megnőtt-e az emberek utópia iránti kíváncsisága, vágya, és ez tartós lesz-e, azt majd a jövő mutatja meg.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2e/Utopia.ortelius.jpg
Györgyi Ákos
Avana hírek XIX-XX században már feministának tekinthető művek jelentek meg, ilyen a Mizora című, az 1880-as években kiadott könyv.
Női utópiák - Beszámoló az Írószövetség 2013. február 27-i rendezvényéről Jelen voltak: Kovács Andrea, Képes Gábor, Sárdi Margit, Németh Attila, Bukros Zsolt, később megérkezett Kasztovszky Béla, és Kovács „Tücsi” Mihály is.
Ebben az üreges Föld elméletén alapuló történetet írnak meg. Egy szibériai száműzött nő megszökik, és bejáratot talál a Föld belsejébe, ahol is egy technikailag fejlett civilizációra bukkan. Van például videotelefon, és mesterségesen előállított hús. A dolog enyhe szépséghibája, hogy egy szigorúan árja társadalom, csupa magas, szőke ember népesíti be. A főhősnő huszonöt év után megszökik, és próbál Moszkvába, esetleg Szentpétervárra visszajutni, de nem hinném, hogy 1905-ben nagy eredménnyel terjesztené el a látott vívmányokat. A következő egy Harper nevű néger (szebben afroamerikai) nő, az ő története a polgárháború utáni Amerikában játszódik, ahol színesek és fehérek, férfiak és nők békében élnek egymás mellett.
Az előadók: Benczik Vera, Antal József, Fedina Lídia, Sohár Anikó. Úgy vettem észre, hogy ez a téma nem mindenkit érdekelt, mert a szokottnál kevesebben voltunk, kb. húszan, de a későbbiekben még négyen-öten érkeztek. Szélesi Sándor igazoltan volt távol, éppen Kaposváron járt. Mint már elmondtam, illetve leírtam, délelőtt a Szecesszió házában jártunk a megszokott nyugdíjas csoporttal. Kaptam az alkalmon, és minden utamba kerülőnek hosszan lelkendeztem róla, szerencsémre érdeklődve hallgatták. Egyébként pont lejárt az ottani könyvtárból kivett könyveim határideje, ezért úgy terveztem, visszaviszem, de valami irodalmi felolvasóest zajlott, és nem jutottam be, viszont legalább visszavették, nem kellett hazáig cipelnem. Ez is valami. Különben is, lehetséges, hogy ennyi kultúra már megártott volna. Egyébként szombatra azt tervezem, hogy meglátogatom az UFO rendezvényt. Elismerem, sokszor épületes maflaságok hangzanak el, de van, hogy olyan, mint a vállalati értekezletek: az érdekes dolgokat a folyosói pletykákból lehet megtudni. Egyébként ez sok szempontból igaz volt a Hungarocon-okra is.
Perkins Gilman Hurland (Nőföld) címmel adott ki egy könyvet. Ez az elzárt világ toposzt képviseli, ilyen pl. Doyle-tól az Elveszett világ vagy James Hiltontól a Kék Hold völgye alapötlete. Ebben a világban három férfi esik fogságba, méghozzá nők fogságába. Meglepetten tapasztalják, hogy itt nagy súlyt fektetnek az oktatásra, és a társadalom homogén. A hatvanas években indult a feminista sci-fi második hulláma, ami szerencsésen esett egybe a műfaj megújulásával. Az ekkor megjelenő történetekben szóba kerülnek a munkahelyi feszültségek és a családi gondok egyaránt. Egy nevezetes utópia a Séta a világ végéhez címmel jelent meg, legalábbis nagyjából így lehetne magyarítani. Ebben három férfi kerül át egy nukleáris háború utáni világba. Az egyikük kissé feminin, a másik nagyon is macho, a harmadik képviseli az egészséges középutat. Aztán kénytelenek rájönni, hogy részint információforrásnak, részint spermadonornak használják őket, és megszöknek. Ki hinné? Külön kategória Ursula K. Le Guin. Az arckifejezésekből ítélve, őt még a férfiak is elfogadják, pedig idáig úgy néztek maguk elé, mint akiknek a fogát húzzák, méghozzá érzéstelenítés nélkül. Az ő műveiből két regény, a Kisemmizettek, a Sötétség balkeze, illetve egy novella, az Akik elhagyták Omelast tartozik ebbe a kategóriába. Szerencsére legalább ezeket ismerem, mi több, az egyikről ismertetőt is írtam. Az elbeszélésben Omelas maga a megtestesült ábránd, mindenki csodásan élhet, de ez egyetlen szerencsétlen gyerek szenvedésén alapul. Van, aki tudomásul veszi ezt a tényt, ha nem is örül neki, de vannak néhányan, akik ezt látva elhagyják Omelast.
Nos, a tárgyra térek. Az előelőadó Benczik Vera volt, Seholország női szemmel címmel fejtegette a női utópiák történetét. Egyébként sokszor gondoltam Rád, mert nem vagyok biztos benne, hogy emennyire érdekelt volna. Vera tényleg jól tájékozott és felkészült volt, de a sok, magyarul meg nem jelent, és angolul idézett cím és szerző felsorolása eléggé fárasztó és kissé unalmas volt Szerencsére nem annyira, hogy ásítozni kezdjek, úgyhogy minden rendben. Benczik Vera azzal kezdte, hogy ő is feminista, legföljebb nem az itthoni, negatív értelemben. Az utópia pedig mindig görbe tükröt tart a társadalom elé. Ez az a műfaj, amiben az író érzékenysége találkozik az olvasó érzékenységével. Talán ezért van, hogy a női utópiák jelentős részét a nem feminista olvasók egyáltalán nem kedvelik, mondhatni, utálják. Szintén a műfaj sajátossága, hogy könnyebb disztópiát írni, mint egy működő társadalmi modellt.
A harmadik hullámban az erős nő már nem kérdés, foglalkozni kezdenek azzal, mi is az a nő. Erre jó példa a Felhúzható lány. (Gondolom, jó néhány férfi ábrándja). Az előadás már rég túllépte a megbeszélt húszperces határidőt, ezért aztán Fedina Lídia vette át a szót, és Mary Shelley: Az utolsó ember című, meglehetősen hosszúra sikeredett regényről beszélt.
A női utópiák általában azzal foglakoznak, mi a nő, mi a társadalmi szerepe, mi az, amire joga van, pl. a saját vagyon vagy az oktatás, nem is beszélve a politikai (választó) vagy az önrendelkezési jogról. Ez utóbbi alatt a saját testével való rendelkezést is beleértve. Általánosságban elmondható, hogy a női utópiák dinamikusak, a férfiaké inkább statikusak. Ez utóbbiban a látogató egyben fenyegetést is jelent. A női utópiákban a társadalom alapja a család, de egyfajta törzsi szervezet is szerepel pl. Le Guinnál. Az ideális asszony képét általában nem az asszonyok alkották, inkább férfiideált tükröz, de a disztópiákban a nők inkább csak afféle tereptárgyak. A nők időnként elgondolkodnak azon, mi is az a nő, aki mellett nem áll férfi. Talán az első poszt-feminista könyv Hölgyek városa címmel jelent meg a XVIII. században, ez inkább esszé a nők helyzetéről. A Nevelőnő már regénynek tekinthető, és a dolgozók helyzetével foglalkozik.
Ez a mű eleinte szerelmi regénynek indult, méghozzá módfelett romantikus szerelmi regénynek. A meglepő az, hogy a főhős (aki férfi, méghozzá a javából) egyes szám első személyben meséli el a történetet, ami egyébként 2073-ban indul, azzal a meglepő eseménnyel, hogy lemond az uralkodó, és Angliából köztársaság lesz. A görögök és a törökök még mindig harcolnak egymással, ez alighanem lord Byron hatását tükrözi. 2090-ben Konstantinápolyt ostrom alá veszik, a körülzárt városban kitör a pestisjárvány. Egy közbevetés szerint mi egyebet tehetne egy járvány?! Sajna, ennek ellenére a főhős fehér lovon vonul be az elfoglalt fővárosba, ahol – ki tudja miért? – óriási robbanás történik. Ebben sokan meghalnak, de a túlélők továbbviszik a fertőzést.
2
Anglia érthetetlen módon beengedi a menedéket kérőket, nem csoda, ha nagyon meggyérül a népessége. Az itt nem részletezett szerelmi szál hallatán az előttem ülő, kissé kekec úriember megkérdezte, Mary Shelley valóban ilyen buta liba volt-e? A kérdésre Antal József válaszolt, miszerint nem lehet büntetlenül hosszú évekig Lord Byron mellett élni.
Ennyi elemzés után lejárt az idő, következett Sohár Anikó, ő egy Sheri Tepper nevű írónő utópiáját ismertette. Ez a szerző jó darabig semmit nem írt, majd amikor nyugdíjba vonult, megjelent egy kiadónál egy utópisztikus regénnyel. A kiadó kissé meglepő módon azt közölte, hogy ez túl jó első regénynek, inkább írjon előtte valami mást. Meg is fogadta ezt a tanácsot, és írt három regénytrilógiát. Aztán került sor a tulajdonképpeni első regény megjelentetésére. Ebben egy nukleáris háború utáni világot ír le, pontosabban két világot, az egyik a nőké, a másik a férfiaké. Ez utóbbiban a hatalmat az öregek gyakorolják, ők többnejűek, a feleségeik a nagyház mellett lévő különálló kunyhókban élnek, együtt a lányaikkal. A fiúkat ötéves koruk után az apjuk neveli. A nőket kopaszra borotválják, és még otthon is elfátyolozottan kell járniuk, a lehető legkevesebbet beszélhetnek akár a férjeikkel, akár egymással. Ezt hallva, a legtöbb ott lévő férfi ábrándos mosollyal nézett maga elé…
Noha olvastam ezt a könyvet, be kell vallanom, nem hagyott bennem maradandó benyomást. Következett Antal József, aki nem akart utoljára maradni, mert ismeretes az ő véleménye a nőírókról. Egy szóval jellemezhető: lesújtó. Le Guint ennek ellenére kedveli, nem azért, mert nő, hanem azért, mert jó író. Most boldog mosollyal látott neki Slonczewski regényeit élve boncolni. Magyarul egy regénytrilógiája jelent meg, az Ajtó az óceánba, Elizium lánya, és a Génszimfónia. Ebből csak kettőt olvastam, de ennek alapján megpróbáltam kissé ellentmondani ez előadónak, nem túl nagy sikerrel. Mindentől eltekintve, kevés volt az idő hozzá. Mint kiderült, a szerző is mikrobiológus, ezért aztán már két közös tulajdonság van a szerzőben és az előadóban, de ez nem enyhítő, hanem súlyosbító körülményként került szóba. Antal József azzal kezdte, hogy Slonczewski regényei az állatorvosi ló tipikus esete. Ami a működő utópiát illeti, a történelem folyamán csak egy olyan volt, ami tartósnak bizonyult, éspedig az ókori Spárta. Erről bővebb fejtegetést lehet olvasni a 16 Új Galaxisban, de aki ott volt a Hungarocon-on, az biztos emlékszik mindkét szóbeli előadásra is. Én szívesen emlékszem rá. Nos, Antal József szerint az ábrázolt biológiai rendszer nem állhat fel tartósan. A Sora bolygó, ahol a történet játszódik, a maradandóság világa. Teljesen óceán borítja, az emberek és állatok egyaránt a Földről kerültek oda. Sajna, az élővilág meglehetősen egyhangú, csak néhány hal és rovarfajta alkotja. Házak vagy hajók nincsenek, az alaposan átalakult emberek az ún. tutajfákon laknak. Ezeket is szétszórja az évente jelentkező nagy vihar, ezért hiába tűnik Sora békés világnak kénytelenek legalább a természet erői ellen harcba szállni. Az egyébként csupa nőkből álló társadalom a gyengék erejét képviseli. Ezt a mozgalmat sokszor hasonlítják Gandhiéhoz, de neki nem volt olyan bakteriológiai fegyvere, amivel megfertőzhetné az összes többi bolygót. A szomszéd bolygó betelepülőit passzív ellenállással próbálják elűzni a saját helyükről. Nehezen hihető, hogy ennek a lakói már kifejlesztették az űrhajózást, de tízezer évig eszükbe sem jut megtudni, milyen is közelről az a szép kék bolygó mellettük. Antal József szerint az sem valószínű, hogy a soraiak sem akarnak látogatást tenni. Itt közbevetettem, hogy náluk nincs sem fémbányászat, sem tűz, anélkül pedig bajos dolog űrhajót építeni.
Miután a sok feleség tekintélyt jelent, minden öreg igyekszik sokat szerezni belőlük. Viszont a lánygyerek szégyennek számít, ezért azokat sokszor megölik. Így viszont sok férfinak nemhogy több, de egy asszony sem jut, ezért az agglegények házában laknak. Ez a rendszer viszont szinte garantálja a fokozatos kihalást, és az ábrázolt időben közel is állnak hozzá. Engem ez a berendezkedés egyes arab törzsek rendszerére emlékeztet. A másik csoport a nők városa. A leírás szerint 10-12 fallal körülvett város van, egyenként kb. kétszázötvenezer fő lakossal. Ha a létszám ennél többre emelkedik, új települést alakítanak, mert nagyjából ennyi a terület eltartó képessége. A falakon belül élnek a nők, az öt éven aluli fiúgyerekek és az ún., szervitorok. A férfiak, akik katonáskodással foglakoznak, évente kétszer nagy ünnepség keretében bejöhetnek a városba. A nőket előzőleg megvizsgálják, akik egészségesek, egy jelölést kapnak, ők szabadon választhatnak partnert maguknak. A születendő gyermekeknek megvizsgálják a DNSét, és egy év múlva bemutatják az apjának, a lányok az anyjukkal maradnak. Ez viszont a legendabéli amazontörzseket juttatja eszembe. Azok a fiúk, akik nem akarnak katonáskodni, ők lesznek a szervitorok, belső munkával, mezőgazdasággal, ilyesmivel foglalkoznak. Van néhány olyan ember, akinek nem tetszik sem ez, sem az. A férfiakból kereskedők, hírnökök, artisták, ilyesmik lesznek, van néhány olyan nő, akik inkább a szabad szerelem hívei. Mindkét csoportnak fenntartott helye van a városfal mellett. A vezetést a nők tanácsa látja el. A katonák körében az a legenda terjed, hogy a szervitorokat kasztrálják, ezért nem lehetnek utódaik.
Mint említettem, az állatvilág a Földről származik, halak, rákok, polipok, de hiányoznak pl. a tengeri emlősök. Nos, nehezen hihető, hogy egy-két száz bálnát vagy delfint be tudnának zsúfolni az űrhajóba, a fókáknak pedig szárazföldre van szükségük, hogy ott szülessenek meg a kicsinyeik. Vonatkozik ez a madarakra is, nekik is szükségük van költőhelyre. Miután az ott élők minden tagja nő, a szaporodást nem szűznemzéssel, hanem valami génmanipulációval bonyolítják. Viszont az evolúció nem azért találta ki a kétneműséget, mert az olyan cuki dolog, hanem mert nagyon jól szolgálja a fennmaradást.
Keserves csalódás éri őket, amikor nagysokára kiderül, hogy a leszármazottak egytől-egyig a szervitorok gyerekei, így akarják a minimálisra csökkenni az erőszakos gén továbbélését. Németh Attila arckifejezéséből ítélve, ezt a könyvet sosem fogják kiadni nálunk, de lehet, hogy nem is vesztettünk sokat ezzel. Már rég túlhaladtuk a nyolc órai határidőt, ezért aztán kénytelenek voltunk távozni. Búcsúzóul azt a megjegyzést tettem, hogy a férfiak ugyan roppant idegesítőek tudnak lenni néha, de sokkal unalmasabb volna nélkülük. Például milyen jót lehet velük vitatkozni!
A másik gond, hogy az ismereteiket nem rögzítik írásban, ezért aztán csak töredékesen maradhat fenn. Nincs gazdaság, kereskedelem, pénz, termék. Ennek ellenére – ki tudja miért - kagylóselymet szőnek. Hiányzik a társadalmi szerkezet is.
A leírtak alapján eldöntheted, érdemes lett volna a meghallgatásra. Pasztler Ágota
3
Szubkultúrák a fantázia birodalmában
Dobay Ádám szerint az anime japán eredetű, eredetileg a Disney rajzfilmek ihlették, de ők alaposan átformálták, a saját ízlésüknek és kultúrájuknak megfelelően.
Beszámoló a 2013. március 14-i meet-up rendezvényről
Ez is a nyolcvanas években indult Magyarországon. Az RTL klub átvett egy eredetileg japán, de alaposan átdolgozott filmsorozatot a franciáktól. Igaz, hogy a stáblistán holmi mutatós, de érthetetlen jelek voltak, a szereplőknek meg a szusi volt a kedvenc ételük, de azért Párizsban játszódott, amit az Eiffel torony is tanúsított. Dragon György úgy került a gamerek közé, hogy a Delta c. műsorban bemutattak egy, mostani fogalmak szerint kezdetleges számítógépet, az Apple Lisát. Ezt megnézvén, György kijelentette, hogy neki kell egy olyan! A szülei szerint majd kinövi, de nem ez történt, hanem az, hogy találkozott egy repülés szimulátorral, amiben a kis gépet akár 45 fokos szögben is meg lehetett dönteni! A gép az iskola tulajdona volt, de megengedték neki, hogy hétvégére hazavigye. Miután kb. harminc kilót nyomott, ez csak taxival sikerült. Viszont volt rajta egy olyan csodás program is, amiben egy kis figura nemcsak háztetőkön ugrándozott, hanem egy piranhákkal teli tavon is át kellett jutnia. A halak zöldek voltak, a víz kék, a tévé pedig fekete-fehér, ezért aztán sok múlott a szerencsén. Aztán találkozott egy ZI Spektrum nevű géppel, ezen is volt egy repülős szimuláció, ez anynyira megtetszett, hogy levelet írt a cégnek, miszerint szeretne tőlük egy ilyen masinát. Udvarias válaszlevelet kapott, amiben a Dragon 32 gépet ajánlották figyelmébe, ez jobban illene a nevéhez. Aztán jött a Commodore 64, abból sikerült szert tennie egy példányra.
Rédey Anna képviselte a cosplayt, ami ugyebár jelmezes szerepjáték, Dragon György a gamereket, Dobay Ádám az animét, Szatmári Elemér a szerepjátékokat, Miyazaki Jun pedig a sci-fit. Dobay Ádám, a kortárs kultúrák kutatója egyúttal a kérdező, illetve vitavezető is volt. Szatmári Elemér kezdte, a fantasy szerepjáték kb. harminc éves magyarországi történetre tekinthet vissza. A létszám és az aktív szereplők száma hullámzó. A kilencvenes években élte a fénykorát, azóta itt is érezhetőek a gazdasági válság hatásai. Dragon György szerint ő nagyon úgy néz ki, ahogy az amerikai filmekben ábrázolják a gamereket, ezek általában alacsonyak, szemüvegesek, pizzás dobozokkal vannak körülvéve, és csak háromnaponta váltanak inget. Ez persze csak film, a valóság nem így fest. Ami a gamert illeti, a nyolcvanas években kezdett elterjedni nálunk, a személyi számítógépek térhódításával. Egyébként sokat lehet tanulni belőle, pl. a kéz-szem koordinációt. Rédey Anna szerint a cosplay a kilencvenes évek elején kezdett el terjedni, de 2006-ban volt először egy rendezvényük. Tanulni aztán itt is lehet, mert a ruhát maguk varrják, a cipőt is ők készítik, de szükség esetén akár a fegyvereket is kifaragják. A steampunk csak 2008-ban kezdett elterjedni. Ez az irányzat a viktoriánus idők környezetébe helyezi az elektronikát. E történetek általában Viktória királynő idejében és Angliában (vagy a gyarmatain) játszódnak, és gőzzel hajtott elektronikai eszközök szerepelnek benne. A hozzá illő színek a földszínek, az eszközök nagyobbrészt rézből és gumiból készülnek. A két háború között időben a hasonló történeteknek Diesel-punk a neve. Itt a jelmezek ridegek, kimértek, nem véletlen, hogy legtöbbjüket az egykori német hadsereg egyenruhája ihlette.
Ami a taglétszámot illeti, nehéz eldönteni. A MASZK (Magyar Anime Szerepjáték Klub) a Facebookon is szerepel, kb. 1000 létszámmal. A törzstagság persze ennél jóval kevesebb. Jun szerint a klasszikus sci-finek ugyanezen a helyen kb. 6000 rajongója van. Kb. 50.000 passzív rajongója lehet. Egy Petőfi Csarnokban megrendezett találkozón a különféle rajongók (sci-fi, Star Wars, Star Trek anime, manga, stb.) rajongók 2-3 ezren lehettek. A steampunknak nagyjából százötven állandó tagja van, egy rendezvényen, amit a Semmelweis Orvosi Egyetemen tartottak, azért ennél többen jelentek meg. Lehet, azért csak ennyien, mert azt hihették, hogy itt csak cilinderben, viszont egy vaskályhával a hátukon kell megjelenni…
Miyazaki Jun a klasszikus sci-fit képviselte. Talán ez a legsokrétűbb irányzat, hiszen egyaránt jelen van az angol, amerikai, német, olasz, orosz, magyar irodalomban, és számos, vagy inkább számtalan irányzata létezik. Az első film, amit ebben a műfajban látott, a Star Trek első mozifilmes változata volt. Aztán teljesen logikus módon leadták a harmadik részt is. Itt közbevágtam, hogy nem szabad elfelejteni a klasszikusokat, mint az Orion űrhajó, vagy a Pirx kapitány.
Ami a társadalmi elfogadottságot illeti, az idősebbek kissé furcsállják, a hivatal szerencsére nem nagyon vesz tudomást róla. Persze a megismertetés elsősorban kommunikáció kérdése. Jun erre elmondta, hogy már jó régen elhívták a TV2 egy délelőtti műsorába, mint a Star Trek képviselőjét, mind a Star Wars klub egy emberét, és próbálták egymás ellen kijátszani őket. Nem nagyon sikerült, csak annyit értek el, hogy ők ketten fénykardos párbajt vívtak. Szamuráj őseinek köszönhetően ő nyert! Az más kérdés, hogy az ügyes vágásnak köszönhetően sikerült őket nem is kissé bogarasnak feltüntetni.
Jun sűrűn szabadkozott, miszerint az egyik bemutatóján még meg született, a másik esetében pedig túl fiatal volt hozzá. Ez azonban gyatra kifogás, mert mindkettőt ismételték, az Orion űrhajót nem is egyszer. Gál József a segítségemre sietett, és megemlítette Mézga Aladár kalandjait, ezt valóban sokszor vetítik.
A Harry Potter sorozat megjelenése után hosszan vitatkoztak, hogy ez fantasynak tekinthető vagy sem, de végül is ebből is szerepjátékot írtak. Jun elmondta, hogy annak idején katolikus iskolába járt, ott ajánlottak egy könyvet, amit egy püspök írt, valami olyasféle címmel, hogy Keresztény válasz a New Age kor kihívásaira. Ebben aztán a szerző elmagyarázta, hogy a Star Wars Sötét Nagyura, vagy néhány fantasy film és könyv szereplői egyaránt a Gonoszt képviselik, amit az is jelez, hogy feketében járnak. A birodalmi rohamosztagosok pedig a megtévesztés végett járnak fehérben. Érdekes könyv lehet, kár, hogy nem olvastam.
Ami a hatvanas-hetvenes éveket illeti, széleskörű és kiterjedt klubhálózat létezett, mind a nagyobb városokban, mind Budapesten. Ezzel kapcsolatban bőven lett volna mondanivalóm, szerencsére nem hagytak szóhoz jutni. A szerepjáték pedig kezdetben abból állt, hogy egy könyv alapján valaki kiválasztotta a megfelelő figurát megtette a kezdőlépést, és ezt megírta levélben a partnerének, aztán figyelte a postást. Ezért aztán kissé vontatott volt a dolog, de ez jelentősen felgyorsult, amikor a számítógép általánossá vált.
Elérkezett az idő, amikor mennünk kellett, mert lejárt az időnk. Pasztler Ágota
4
Képregény melléklet - Garzó László: A Besúgó – 2. rész
5
6
7
Folytatjuk…
8
Olvasónapló Thea Beckman: Amazonkirályfi Sikerrel alakítottak ki egy olyan társadalmat, ahol mindenkinek biztosították az alapvető szükségleteket, de egyúttal mindenkitől elvárták a tisztességes munkát és a közösségben gondolkodást, mi több, az érte való cselekvést.
Nemrégiben végighallgattam egy előadást az Írószövetségben, ami az írónők által szerzett utópiákról szólt. Az említettek közül csak Mary Shelleytől az Utolsó ember c. regényt olvastam, ez egyaránt besorolható az utópiák és a poszt-apokaliptikus regények sorába. Utána végiggondoltam, én milyen írásokat ismerek ebben a témakörben. A magyarok közül ilyen Fehér Klára: Oxygénia, illetve Kósa Katalin: Szerena-szisztéma c. regénye. A külföldiek közül elsőnek Thea Beckman két regénye jutott eszembe, az Amazonkirályfi , és a folytatása, a Pokoli éden. Mindkettő egyaránt illik az utópia, illetve a poszt-nukleáris regény kategóriájába is. Az Amazonkiráyfi Hollandiában 1985-ben, nálunk 1989-ben jelent meg. A történet szerint kitört a harmadik világháború. Nem a nagyhatalmak kezdték, hanem két kisebb állam dobált egymásra atombombát, a mellettük élőknek nem volt ilyenjük, ezért aztán vegyi, illetve biológia fegyvereket használtak. Végül is annyira kiterjedt a háború, hogy mindenki harcolt mindenki más ellen. Aztán belépett egy olyan hadviselő fél, amire senki nem számított: Földanyánk. Az egyik nukleáris bomba telibe találta egy működő vulkán kráterét, ez kitörések és földrengések sorozatát indította el.
Míg Thulén az élet ilyen kellemes mederben folydogált, a Föld többi részén korántsem ilyen idilli a helyzet. Kanada nagyjából megmaradt, úgy-ahogy elvannak, cserekereskedelmet is folytatnak Thuléval. Merikában mindenki harcolt mindenki ellen. Európában lassan-lassan kezdtek új államok kialakulni. Végül a bádeniek ragadták magukhoz a hatalmat. Jó hír, hogy a magiarok fennmaradtak, rossz hír, hogy a Bádeni Birodalom gyarmatosította őket, noha gyakoriak voltak a felkelések. A Birodalom rájött, hogy a Brit szigeteket nem tudja elfoglalni, inkább kereskedtek vele. Viszont találtak néhány régi térképet, amin szerepelt Grönland. Az Egon (ez a király címe volt) úgy döntött, megpróbálja felderíteni, megvan-e, és ha igen, mennyire hasznavehető. Az előzmények felvázolása után következik a tulajdonképpeni történet. A Badeni Birodalom felfedező utat indít Grönlandra, egy Badenfelder nevű gőzösön. Ez hat nap hajózás után partot ér, kiköt, és, hogy jelezze, ki is az úr ezen az ismeretlen földön, vademberek között, azzal kezdi, hogy elsüti az ágyúit, igaz, csak jelzőlövésnek szánja. A partra szálló matrózokat és az ottani lakosokat egyaránt meglepő dolgok várják, olyasmi, amit manapság kultúrsokknak hívnak. A tengerészeket kellemesen lepi meg, hogy a kikötő tiszta, a város rendezett és csinos, hogy sok a folyó, tó, patak, sok a madár. Azon viszont nem győznek csodálkozni, hogy alig akarnak szóba állni velük, Csalódás az is, hogy nincsen sörnél erősebb ital, és hiányoznak az utcalányok is. Hát még akkor hogyan meglepődnek, amikor az is kiderül, hogy a polgármester, a kikötő parancsnoka és a révkalauz egyaránt nő!
Ennek hatására megváltozott a Föld tengelye, a sarkok eltolódtak, ez viszont komoly időjárás-változást okozott. Az Északi-sark a néhai Japán magasságában terült el, a Déli-sark Dél-Amerika helyén. Az új Egyenlítő DélAusztráliát, Nyugat-Afrikát és a volt Egyesült Államok déli részét szelte át. Egyúttal megváltozott Grönland éghajlata is. A jégsapka elolvadt, a gleccserek helyén tisztavizű, bő folyók indultak a tenger felé, és jelentős termőföldet raktak le. A szigeten mintegy ötezer ember maradt életben, akinek az ősei között inuitok, svédek, dánok, amerikaiak egyaránt akadtak. Kezdetben ők is komoly gondokkal küszködtek, de lassan-lassan gyarapodni kezdtek. Kiderült, hogy a mezőgazdasági árukon kívül van szenük, egy kevés vasércük. illetve aranyuk és ezüstjük is. Ezzel kereskedtek a kanadaiakkal, halásztak, földet műveltek, állatokat tartottak, de főként kidolgoztak egy újfajta társadalmi rendszert. Elsőnek új nevet adtak a szigetüknek: Thule. A továbbiakban köztisztviselői, illetve politikai szerepet csak nők kaphattak, mert, miként egy tanárnő elmondta: A férfiak kedves, erős, barátságos lények, akik elvégezhetik a nehéz munkát, felszánthatják a földeket, nehéz súlyokat emelgethetnek, és házakat építhetnek, de akikre nem lehet rábízni az olyan fontos dolgokat, mint az ország vezetése, ehhez túlságosan durvák és önzők… Ezért Thulét egy királynő, a Konega vezeti, a címe és a tisztsége lányágon öröklődik. Minden tartomány egy képviselőt küld az Asszonytanácsba, ők döntenek a fontosabb kérdésekben. A településeket egy polgármesternő irányítja. A Konega egy – szinte mitikus – ősanya, Sigrid Helgadottir leszármazottja. Ő szervezte meg az államigazgatást, és hozta meg a törvényeket. Az ő utódai általában egymás között házasodtak, hiszen az eltelt hatszáz évben már csak nagyon távoli rokonok voltak.
Viszont beszélni akarnak a Konegával, ezért továbbhajóznak a főváros, Gothab felé. Itt találkoznak a Konegával, de a fiával, Krisztiánnal is. Ő most tizenhét éves, és korához illően lázong a szokások ellen. Nem akarja, hogy mások döntsenek róla, anélkül, hogy legalább megkérdeznék a véleményét, nem érti, miért nem szólhatnak bele a férfiak a közügyekbe, Nem akar a kijelölt körből feleséget választani, bár ebben nagy szerepet játszik az, hogy megismerkedik egy Thura nevű lánnyal, aki bátor, eszes, határozott, csak éppen a származása nem felel meg a követelményeknek. Ő tehát úgy érzi, az idegenek érdekesek, és lehetne mit tanulni tőlük, ellentétben az anyjával, aki szintén érdekesnek tartja őket, de veszélyesnek is. Krisztiánt akkor éri az első csalódás, amikor elrabolják és túsznak akarják tartani, hogy zavartalanul hatoljanak be a terület szívébe, és bíznak abban, hogy ezek után nem nagyon üldözik őket. Krisztián viszont észreveszi, hogy az idegenek túlzottan is vonzódnak az aranyhoz, és ezzel olyan helyekre is elvezetheti őket ahol nem nagyon él ember, csak erdőkerülők, gyógynövénygyűjtők, ők viszont – a jövevényektől eltérően - nagyon is jól ismerik a vadont. A hosszú és kalandos út során mindketten kezdik megismerni a másik felet, noha egyáltalán nem szeretik meg egymást. A Konega és a tanácsadói viszont rájönnek arra, hogy ha az idelátogatók viszszajutnak a saját országukba, komoly veszély fenyegeti Thulét, ezért itt kell tartaniuk őket, még akkor is, ha ezzel megszegik a saját, alapvető elveiket. Ezért aztán kénytelenek zátonyra futtatni a Badenfeldert, ennek következményeként a hajó kazánja felrobban, szerencsére az emberek még ez előtt elhagyják a fedélzetet. A tengerészek ezek után nem juthatnak vissza, és nem adhatnak hírt Thule kincseiről.
9
Az expedíció vezetője gyakorlott parancsnok és tengerész, de ami biztos, az biztos alapon kineveznek mellé egy kormánybiztost, valamint az ezer tengerészgyalogos mellé egy katonai parancsnokot.
Az őslakosokra így is komoly feladat vár: negyven embert kell megtanítaniuk a saját szokásaikra és erkölcseikre, ami cseppet sem könnyű feladat. Bádeni részről Kunz professzor a főhős. Ahogy meglátja ezt a gyönyörű országot, elhatározza, hogy jutalmul azt fogja kérni az Egontól, hogy egy vízesés mellett szállodát alapíthasson, és ott vadász, illetve horgászvendégeket fogadjon.
Kilian mint nyelvész kerül be a küldetésbe, arra is szükség lehet. Ezúttal is hat nap hajózás után érnek Grönland közelébe. Az idő nem túl kellemes, köd van, és az ismeretlen tájon a parancsnok nem kockáztatná a kikötést, de ekkor feltűnik egy vitorláshajó, és eljut a kikötőig.
Nos, ez a szándéka meghiúsul, hiszen a társaival együtt ottmarad, de rájön, hogy így is részesül olyasmiben, ami még az Egonnak sincs: tiszta víz, jó levegő, ízletes élelem, és egy szerető és támogató közösség. Lehet, hogy egyáltalán nem járt rosszul.
A zászlóshajó utána ered, de sajnos zátonyra fut, a többi nem követi. Másnapra derült lesz az idő, eléjük tárul egy szép, és a szelektől védett kikötő. A többi négy hajó közül az egyik lehúzza a Hódító I-t a zátonyról, de ekkor kiderül, hogy a vízhatlannak tekintett válaszfalak nem állják a tenger növekvő nyomását, és átszakadnak. Ezzel nagyon sok ruha, élelem, fűtőanyag is elpusztul, a legénységet pedig kénytelenek elosztania a többi hajó között, holott eddig is eléggé szűkösen voltak. Ez a helyzet, no meg az az óhaj, hogy megismerjék az új helyet, arra ösztönzi őket, hogy partra szálljanak, és megpróbáljanak kapcsolatba lépni a vezetőkkel. Eddigi tapasztalataik alapján a helyi vezetők mindig együttműködnek a megszállókkal, ha biztosítják őket, hogy megmarad a rangjuk, csak ezúttal újabb főnökük lesz az Egon személyében. Mint kiderül, van még tanulnivalójuk.
A megtörtént eseményeknek további figyelemreméltó következményei is lesznek. Az Asszonytanács előtt megjelenik Rajo, a Konegahitves, és azt indítványozza, hogy legalábbis bizonyos esetekben igenis alkalmazzák a gőzgépeket, hiszen ez nagyon meggyorsítja az útépítést vagy a bányászatot. Továbbá a férfiak bebizonyították, hogy számítani lehet rájuk, ezért aztán részvételt követelnek a döntések meghozatalában. Az Asszonytanács levegőért kapkod, a Konega viszont meglepően reagál: fölnevet, és közli, hogy legfőbb ideje, hogy valaki kipukkassza az önhittségük buborékját. Ezért aztán azt is javasolja, hogy a férfiak közül öten szavazati joggal vehessenek részt a tanácskozásban. Az itt maradó bádeniek közül nem egy rendelkezik használható műszaki vagy térképészeti ismeretekkel, ezt nem szabadna elpazarolni.
Miután partra szállnak több csónakkal és jó néhány tengerészgyalogossal, megdöbbenve tapasztalják, hogy a lakosok úgy viselkednek, mintha ők nem is lennének. Keresztülnéznek rajtuk, arról sem vesznek tudomást, amikor kisajátítanak egy iskolaépületet szállás céljára, valamint jó néhány élelmiszer raktárt megfogyatkozott készleteik pótlására. Kissé csodálkozva ugyan, de tudomásul veszik a történteket. Aztán viszont kisebb-nagyobb kellemetlenségek érik őket. Egy felderítő csapat nem tér vissza, és levetkőztetve, fegyvertelenül és elkábítva találják őket, továbbá mindenei arcán piros folt díszeleg. Ez zuhogó esőben történik, ezért aztán mindenki alapos náthát szerez. A bádeniek nem értik a helyzetet, de hamarosan jelentkezik náluk egy olyan ember, aki már három éve él Thulén, és nem is szeretne jelentkezni, de Badenben felesége és két kisfia van, és őket szeretné viszontlátni.
Még egy újszerű ötlet: ha Krisztián nagykorú lesz, ami az ottani szokások szerint húszéves korában következik be, és még mindig Thurával akar házasságra lépni, senki sem fogja megakadályozni. Feltéve, hogy a menyasszony is ezt akarja. A továbbiakban pedig a Konegafiú is hajlamai szerint választhat magának feleséget. Hiába, a hatszáz éves nyugodt élet némileg kényelmessé tette őket, nem ártott, hogy valaki-valami kissé felkavarja az állóvizet. Ezzel a megnyugtató végszóval záródik ez a regény, de van egy folytatása, a Pokoli Éden. A következő alkalommal ezt szeretném ismertetni. Pasztler Ágota Thea Beckman: Pokoli éden Ez a regény Hollandiában 1987-ben, Magyarországon 1993-ban jelent meg, és az Amazonkirályfi címmel kiadott könyv folytatása. Három évvel az első történet után játszódik.
Amit elmond, abból viszont semmit nem hisznek a parancsnokok, igaz, főképpen a kormánybiztos kételkedik az egészben, mert ő nem tudja elképzelni, hogy létezik olyan társadalom, amiben nincs hatalmi visszaélés vagy korrupció, és az emberek szükség esetén segítik egymást. Ráadásul végképp nehezen hihető, hogy ezt a társadalmat nők irányítják.
Mint sejthető, a Bádeni Birodalom nem nyugszik bele a kudarcba. Erre nem csak presztízs okai voltak, hanem mint bel, mint külpolitikai fejlemények indokolják. A saját országuk (no meg a magiaroké) mind jobban elsivatagosodik, a nyersanyagok is fogytán. Ami pedig a Brit Birodalmat illeti, hadiflottát építtet. Ezért aztán újra felmerül, megvan-e még Grönland, ami a régi térképeken még szerepel. Igaz, már küldtek oda egy expedíciót, ami nem tért vissza, de ez csak egy hajó volt. Könnyen lehet, hogy viharba került, esetleg zátonyra futott, és erről senki nem tudott hírt adni. Ezért aztán az Egon parancsot ad az új felderítőútra. Ezúttal öt gőzhajót indítanak. Ezt a praktikus indítványt a könyv bádeni főhőse, Kilian Werfel teszi. Ezért aztán öt hadihajót terveznek, nagy szerényen mindegyiket Hódítónak nevezik el, és sorszámozzák. Az I. számú lesz a zászlóshajó.
Az admirális annyit azért megért, hogy az ittenieknek nincs sem ágyújuk, sem lőfegyverük, sem hadseregük, ezért aztán könnyen legyőzhetőnek tartja őket. Viszont más eszközök is vannak az ellenállásra. Egy éjszaka a thuleiek titokban kiürítik a várost, majd felgyújtják a szén és élelmiszerraktárakat. Miután a hadsereg mindkettőnek fogytán van, ez érzékenyen érinti őket. Ellencsapásra szánják rá magukat, és bombázni kezdik a várost. Aztán úgy döntenek, hogy ez csak egy kikötő, a fővárost kell elfoglalni. El is indulnának, de újabb kellemetlen meglepetés éri őket: egy vihart kihasználva megrongálják a négy hajót. Kénytelenek gyalog menni, méghozzá a leghosszabb és legnehezebb úton, mert a többit járhatatlanná teszik. A bádeni tengerészgyalogosok kétségkívül jó kiképzést kaptak, de a fegyvereik mit sem érnek az éhség, a mocsár, és a szúnyogok ellen. A töltényeiket gyorsan elhasználják vadászatra. és ha valaki lemarad, akkor már csak elkábítva, ruha és fegyver nélkül találják meg őket. Ráadásul valami lázas betegség is terjed közöttük, aminek nem ismerik az ellenszerét.
10
Sosem ismerhetjük egyszerre egy részecske sebességét és helyzetét. Csak hozzávetőlegesen. Ha a sebességét akarjuk pontosan tudni a helyzete lesz bizonytalan, és megfordítva. A kvantummechanika nem más, mint a bizonytalanság. A részecskék például egyszerre hullámként és részecskeként is viselkedhetnek. A mérés és megfigyelés pedig megváltoztatja az állapotuk. Más a helyzet a relativitás elméletben. A relativisztikus téridő egyes egyenletei megengedik az időutazást. A feltételezések szerint a jövő már eleve létezik, hiszen ha utazhatunk az időben, akkor ennek így kell lennie. Ha pedig létezik, akkor valamilyen módon megfigyelhető is.
A további fejleményekről nem számolok be, mindenki megtudhatja, aki elolvassa. Amellett, hogy besorolható az utópia, továbbá poszt-nukleáris kategóriába, akár ifjúsági kalandregénynek is tekinthető. Most, hogy újraolvastam a könyvet, feltűnt néhány hiányosság. Például az élelmiszerek közül hiánylom a burgonyát, holott kereskednek Kanadával, és ez aztán igazán hasznos és sokféleképpen használható táplálék. Azt is nehéz elképzelni, hogy nevelik ki a bennünk lévő agressziót, és milyen módon teszik ennyire közösségivé az életet. Igaz, bár az ország nagy, de sok kicsi, zárt közösség van benne, és ott az emberek ismerik a másikat.
Göddel elmélete a forgó világegyetemről remek lehetőséget nyújt erre. Ha a világegyetem forog, akkor egy azt körbekerülő fénysugár előbb érkezik meg, mint elindult, így tulajdonképpen a jövőből hoz információt. De jelenlegi tudásunk szerint a világegyetemünk nem forog. A másik lehetőség a fekete lyukak, melyek Hawking sugárzás formájában párolognak, s könnyen lehet, hogy e párolgással esetleg információ is átszökik az eseményhorizonton. Ez az információ származhat a jövőből is, mert egyes elméletek szerint a fekete lyukban felcserélődhet a tér és idő. Vannak elméletek, melyek azt mondják, hogy az antianyag nem más, mint időben visszafelé haladó részecske. Nos, elméleteknek nem vagyunk híján, a kérdés csak az, hogy a globális eseményekből nyert információk leszűkíthetőek-e olyan kis térrészre, mint a Föld. Ez csak úgy oldható meg, ha mesterségesen hozzuk létre azokat a viszonyokat, melyek alkalmasak a jövőből történő információnyerésre, és annak célja célzottan a Földre irányul. Elméletileg tehát lehetséges, hogy egy igen fejlett civilizáció, mely már évezredek óta képes a csillagközi utazásra is, képes legyen megjósolni a jövőt.
Lehet viszont, hogy ez csak kötözködés részemről. Egy biztos: a könyv fordulatos, olvasmányos, és az is megérti, aki nem olvasta az első részt. Pasztler Ágota
Tudomány A Képlet, avagy ha elfogynak a számok
A filmben érdekes visszautalásnak lehetünk tanúi, melynek tárgya Ezékiel próféta. A Bibliában Ezékiel az idegenekkel történő állítólagos találkozását írja le a Kre. 500 évek tájékán. Ezeket a „beszámolókat” már számos szakértő elemezte, úgy, mint Blumrich a NASA főmérnöke, aki meg is alkotta az ide látogató űrhajó tervrajzát, és a híresen hírhedt Däniken, a paleoseti fő szószólója. A filmben a végső katasztrófa egy hatalmas napkitörés, mely elpusztít minden földi életet. Vajon ez lehetséges-e? Csillagunk egy átlagos fősorozatbeli G2-es színképű sárga törpe, melynek energiatermelése kiegyensúlyozott és nyugodt. Elméletileg lehetséges a végzetes napkitörés, de nincs okunk feltételezni, hogy ez mostanában bekövetkezik. Amikor még a Nap fiatal csillag volt, produkált heves kitöréseket, de azóta nyugodtabb fázisba került. Élete vége felé ismét heves kitöréseket produkál majd, miközben energiatermelése és sugárzása nőni fog.
http://www.emovietalk.com/knowing-2009-movie-review-and-trailer/
2009-ben egy igen érdekes, bár nem új témaválasztású, de mégis lebilincselő sci-fi film került bemutatásra. Ez is a világvégéről szól, de az, ahogyan tálalja a sztorit mégis megkapó. A történet szerint, mely thrillernek is beillik, John Koestler asztrofizikus (Nicolas Cage) fia az iskolában egy időkapszulából rejtélyes számsorokat tartalmazó üzenethez jut hozzá. Tudós apja megvizsgálva ezt, döbbenetes felfedezésre jut, hogy a kódolt üzenet évszámokat tartalmaz és a tragédiákban elhunytak számát, valamint GPS koordinátákat. A profetikus számsor összeállítójának lánya segítségével próbál válaszokat keresni, ám végül a világvégét nem kerülhetik el, csupán a néhány kiválasztott, akit az idegenek magukkal visznek.
Addig is azonban sorra maradnak el a világvégék. Persze az esély mindig ott lóg a levegőben, hogy éppen most lesz vége, de azért túlzottan ne vegyük komolyan, hiszen egy tégla is a fejünkre eshet. -Garzó László-
Felvetődik bennünk a kérdés, hogy lehetséges-e előre látni a következő 50 évet? Nos, világvége jóslatokban nem szenvedünk hiányt Nostradamus-tól egészen a maja naptárig. De hihetünk-e bennük? Eddig hála Istennek az öszszes jóslat kudarcot vallott és nem következett be a megjósolt vég. A filmben azonban más a helyzet. Az idegen faj, aki lediktálja a listát, nagyon is tisztában van a jövővel, mert a lista pontos. A jövő ilyen mérvű előrejelzése csak úgy lehetséges, ha valaki belelát. Természetesen a fizikát kell segítségül hívni a kérdés megválaszolására. A kvantummechanika szerint minden bizonytalan, határozatlan.
http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=knowing-nicolascage
11
Utazás a Mars bolygóra
A bolygó felszínén minden ellenséges. Szerencse, ha vizet találnak az oda érkezők, mert akkor legalább oxigént is tudnak előállítani. Ellenkező esetben mindent az űrhajóval kell oda szállítani. Az élelmet természetesen lehetetlen előállítani a Marson. Ez már csak akkor volna lehetséges, ha kiépítenének egy önfenntartó kolóniát, melynek azonban számos nehézsége van, és csak több lépcsőben megoldható.
Napvilágot látott a hír, hogy magánvállalkozás keretében 2018-ban már embereket szeretnének küldeni a Marshoz. Azonban most még csak arról van szó, hogy megkerülik a bolygót, azaz nem szállnak le a felszínére. Az igazi Mars utazás persze az lesz, amikor majd ember lép a felszínére. Ezt az amerikaiak csak 2030 tájékára tervezik. Nem túl biztató. Azzal magyarázzák e távoli időpontot, hogy sokba kerül, és számos technikai problémát kell még addig megoldani.
Az első Marsra lépők csak amolyan látogatók lesznek. Egyelőre nem tervezik a tartós ottlétet. Vagy mégis? Napvilágot láttak ugyanis olyan elképzelések is, hogy minek jönnének vissza az utazók, azaz maradjanak ott. Így megspórolható a visszaút, építsenek kezdetleges kolóniát és éljenek ott életük végéig, mondván, hogy aki annak idején
Nézzük meg, hogy mi ezek. Az első és legfontosabb, hogy egy tervezett utazás évekig, pontosabban 2 évig tartana. Meg kell várni ugyanis az úgynevezett indítási ablakot, amikor a két bolygó a legközelebb lesz egymáshoz. Jelenleg elsősorban kémiai hajtóanyagokban gondolkoznak, így az út lassú és hosszú. Ha azonban valamilyen más meghajtást alkalmaznának, például ionrakétát, akkor akár 60 nap alatt is el lehet érni a vörös bolygót. Ez számos problémát kiküszöbölne, mely pontosan a hosszú útból adódik.
Amerikába hajózott, az sem jött viszsza. Nos, ez az elképzelés számos etikai aggályt felvet, bár ki tudja, ha a jelentkezők belemennek ebbe, akkor végeredményben az ő döntésük lesz. A Marson az élet azonban nem könynyű. Meg kell birkózni azzal a gondolattal is, hogy soha nem látják viszont otthonukat, és egy barátságtalan és ellenséges természeti környezettel rendelkező világban kell leélniük hátra lévő életüket. Ami biztos azonban, hogy nagy kaland lesz, és biztosan lesznek szép, és felemelő pillanatok is.
Az utazás során, ha a 2 évet vesszük alapul, valamilyen módon pótolni kell a földi gravitációt, mert e nélkül az űrhajósok komoly leépülést szenvednek el. Az út végére már magatehetetlenek lennének egy Marsra-szálláshoz.
http://pixabay.com/hu/mars-bolyg%C3%B3Egyértelműen kijelenthető, hogy a fel%C3%BClet-ter%C3%BClet-11604/ Ezt a legkönnyebben úgy lehet elkerülni, mars-utazás megvalósítható, a tudohogy van egy forgó része az űrhajónak, mely mesterséges mány és a technika elérte azt a szintet. gravitációt szimulál. A forgás azonban meglehetősen instabillá teheti a járművet. Véleményem szerint a tolódó határidők inkább a politikai akaratnak és a pénzhiánynak köszönhetők. Elvileg azonban nincsen semmilyen olyan technikai aka-Garzó Lászlódály, mely ne tenné megvalósíthatóvá. A másik ennél már komolyabb probléma, hogy az űrhajó kikerül a Földet védő AVANA SF Hírlevél mágneses burokból, s így a napból érkező káros sugárzások roncsolnák az űrhajósok szöveteit. Főleg a nagyobb XII. évfolyam 3. szám (119.) napkitörések idején jelentene ez komoly veszélyt. Napkitörések pedig bármikor bekövetkezhetnek. 2013. április Ez ellen legjobban úgy lehet védekezni, hogy egy vízzel Felelős kiadó: Avana Egyesület, körülvett szobába mennek be. A vastag vízréteg ugyanis 3100 Salgótarján Fő tér 5. elnyeli a napszél részecskéit és a sugárzást. Elvileg ennek a megoldásnak sincs akadálya, csupán előre kell jelezni a Főszerkesztő: kitöréseket. Persze máris felvetődik, hogy e két technikai Györgyi Ákos (
[email protected]) megoldáshoz minden eddiginél nagyobb űrjárművet kell építeni, melyhez több hajtóanyag és pénz szükséges. Munkatársak: Jelentős probléma az is hogy a hosszú utazás során felléTóthné Baranyai Judit (
[email protected]) pő szűkös térben az összezártságot az emberek nehezen Bódi Ildikó (
[email protected]) viselik.
Még az egészséges pszichikumot is alaposan próbára teszi ez.
Design: Heim Attila Szabadon terjeszthető
Tapasztalhatjuk ezt a földön elvégzett kísérletekben is. Az összezártság számos probléma forrása, és vezethet dühkitörésekhez, erőszakhoz, depresszióhoz. Ezeket a mellékhatásokat nem kell mondanom, hogy tanácsos elkerülni, ellenkező esetben a küldetés könnyen torkollhat tragédiába. Belátható, hogy célszerűbb volna egy gyorsabb utazás. De a Mars felszínén sem lenne könnyű az élet, még akkor sem, ha szerencsés a megérkezés.
KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12 KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT!
A Marsot borító finom vörös por mindenhová beférkőzik és eltömíti a berendezéseket, illetve elektrosztatikus töltése során kisüléseket is okozhat.
SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814 ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT.
12
