Úton vagyunk… Kakucs I. rész
Kakucs község –
A Közép-Magyarországi Régió
– – – – – –
Dabasi Kistérség ún. második agglomerációs övezet Budapesttıl mintegy 40 km-re található települése.
etnikailag sokszínő lakosainak száma 2780 fı zömmel magyar, valamint szlovák, német és cigány a cigány lakosság aránya a 2001-es népszámlálás adatai alapján 3,7 % volt becslés szerint ennek a duplája a valós szám 1994. óta cigány-, 2006. óta német kisebbségi önkormányzat is mőködik
Emlékezet szerint…
100 év óta a cigányok Kakucson is mindig a falu legszegényebb, leghátrányosabb helyzető, de sokáig a többség által elfogadott lakói a nincstelen, bizonytalan egzisztenciájú, iskolázatlan emberekkel konfliktus nélkül élt együtt a többség etnikai különbözıségük, eltérı kultúrájuk, végletes szegénységük ellenére a faluközösség részei voltak Ennek okai vélhetıen:
az emlékezet szépít - lásd: „muskátlis, fehérre meszelt viskók” megkérdıjelezhetetlen, általuk is elfogadottan alárendelt státusz igény volt a hagyományos mesterségeik iránt (muzsikus, vályogvetı, seprőkészítı, kosárfonó, stb.) kisebb volt a kontraszt (törpebirtokosok, zsellérek, cselédek)
A szocializmus évtizedeiben A pártállam politikai felfogása szerint
nem etnikai, hanem kizárólag szociális probléma a „cigánykérdés” ennek megfelelı megoldás kell.
Kakucson (is) jelentıs változást hoztak:
a teljes körő foglalkoztatást, az emberi lakhatást általában a társadalmi integrációjukat célzó törekvések.
Vegyes eredménnyel… Sikerült felszámolni az írástudatlanságot, de a cigányok iskolázottsága messze elmaradt a többségi társadalom átlagától. A rendszerváltozást megelızı évtizedben néhány kivételtıl eltekintve mindenki elvégezte az általános iskolát, de alig néhány százalékuk tanult tovább, kevesen szereztek szakmát, felsıfokú végzettséget, képesítést senki. Kakucson nem volt szegregáció az óvodában és az általános iskolában, de már ebben a korban véglegessé vált a lemaradás, behozhatatlanná a hátrány Okok: a kölcsönös (!) bizalmatlanság, elıítéletesség, rossz életkörülmények, hagyományokhoz való ragaszkodásuk.
Vegyes eredménnyel…
Az egészségügyi szolgáltatások teljeskörően elérhetıvé váltak, a cigányok átlagéletkora mégis alacsony – alig néhány roma élte meg a 70. születésnapját, – sokan, fıként a nık fiatalon, 30-40 évesen munkaképtelenné, csökkent munkaképességővé váltak.
A munkavállalás lehetısége általánosan adott volt – a valóságban mégis akadályt jelentett: a szakképzettség hiánya, a tradícióik, a többség elıítéletessége, a kirekesztés, a társadalmi különbségek növekedése fokozódó bizalmatlanság, és feszültség.
miatt
Vegyes eredménnyel…
Földet soha nem birtokoltak, a földmőveléstıl idegenkedtek – ez akadályozta a helybeli munkavállalást. Csökkent az igény a hagyományos mesterségek iránt. Ezen okok, és a fıváros közelsége miatt – lakóhelyüktıl távolabb, – ipari üzemekben, építıiparban – segéd-, vagy betanított munkát kaptak – sőrőn változtattak munkahelyet. A nık helyzete még rosszabb volt, mert – hagyományokat követve otthon maradtak, – legfeljebb szezonális munkát vállaltak.
Területi szegregáció
A múlt század elsı harmadától a mostani Fı utca helyett a Zöldfa utcai telepre telepítették a romákat.
A pártállam idején alig javultak a romák lakáskörülményei: – elkülönítésük megmaradt, állandósult, – komfort nélküli, igaz, a putriknál mégis jobb tanácsi bérlakások épültek (Ságvári utca, Akác utca, Sastelep utca), – néhány család családi házat épített (Sastelep utca), – ezek többsége befejezetlen, mind felújításra szorul, – nyomorteleppé vált a Zöldfa utca 2.
Magyarok?
Kakucsot elkerülte a programszerő betelepítési-betelepülési szándék, cigányok tömeges elköltözésére sem volt példa, a többség nem zárt össze, nem „szervezkedte” ki a cigányokat. Kakucs mégsem volt befogadó falu, a többség jellemzıen lenézte, és csak megtőrte a romákat, de komolyabb konfliktus még ekkor sem volt, ık magukat cigány származású magyarnak vallották és vallják, ápolják hagyományaikat, de nem akarnak elkülönülni – nem igényelték a cigány nyelv oktatását, sıt, elutasították – a szegregációtól, elıítéletek erısödésétıl való félelem miatt.
A rendszerváltozás után Az új rend két, egyértelmően szegregált területen érte a kakucsi romákat: – a „Zöldfa utca 2.” és a Sastelep utca, valamint – az Akác utca és a Ságvári utca térségében, bár az utóbbi vegyesen lakott. Kakucson (is) egyértelmően csak romlott a romák helyzete: – elsık között váltak munkanélkülivé, az állami vállalatok megszőnésével, a szakképzettség hiánya miatt, – a munkaerıpiacon nem voltak versenyképesek, – zömmel alkalmi feketemunkát tudtak csak vállalni, – vagyontalanként, tartalékok nélkül rugalmatlanok, minden negatív változás azonnali válsághelyzetet teremt, – kivétel nélkül segélyre szorultak, számos család szinte csak abból élt.
Az elsı évtizedben A többség egyre elutasítóbbá vált a tehetısebbek a nyomoruk miatt – „ık tehetnek róla” a szintén vesztesek, elszegényedık is – konkurencia erısödtek az évtizedek óta rosszul kezelt, elfedett elıítéletek a lekicsinylı tőrés elutasításba, rasszista győlöletbe fordult amúgy is növekvı társadalmi egyenlıtlenségek miatti feszültség levezetése - bőnbakkeresés Az önkormányzat hozzáállása a kialakult helyzethez Kakucson a szegregált utcák kimaradtak az infrastrukturális fejlesztésekbıl – szennyvízcsatorna, szilárd bukolatú út egyáltalán nem épült, – vezetékes ivóvíz sem volt mindenhol; érdemi párbeszéd nem folyt, (önkormányzatuk volt, helyük, irodájuk nem) kirekesztı összefogás - segélybıl a boltosok követeléseit levonták ún. lelépési pénzt fizettek
„Ilyenek”? Kakucson hivatalos állásponttá vált:
a cigánykérdést nem lehet megoldani, nem is kell tenni semmit, a cigányok „ilyenek”, ilyenek is maradnak.
Az ezredfordulóra a cigánykérdés Kakucson (is)
megszőnt szociális probléma lenni, etnikai problémává „egyszerősödött”.
Mindez csak tovább növelte az (egyébként a romákban is élı) elıítéletességet, bizalmatlanságot
a szembenállás, a növekvı ellentétek egyre több konfliktushoz vezettek, sajnálatos módon fizikai erıszak is elıfordult véletlen szerencse, hogy komolyabb összetőzés nem történt
2002. után
2003-ban elszállítottuk a Zöldfa utcai cigánytelep mellıl a polgármesteri engedéllyel odahordott szeméthegyet, vezetékes ivóvizet vezettünk, közkutat telepítettünk a telep közelébe, szilárd burkolattal láttuk el a szegregált utcákat is, az Akác utca kivételével, megszőnt az önkormányzat pénzbehajtói tevékenysége, az intézményesített kirekesztés, az érthetı bizalmatlanság miatt eleinte akadozva ugyan, de megindult az érdemi párbeszéd, az együttmőködés a romák választott képviselıivel, a kisebbségi önkormányzat vezetıje, képviselıi 2002. óta napi rendszerességgel látogatják a Polgármesteri Hivatal épületében berendezett irodát, használhatják a Hivatal infrastruktúráját.
2002. után
Az önkormányzat rendszeresen foglalkoztatott romákat –
a szők keretek miatt egyszerre mindig csak néhány fıt
A tavalyi év jelentıs változása - az Út a munkához közmunka program – Kakucson mintegy 60 tartósan munkanélküli személyt érint, zömmel romákat, – egyidejőleg 30-35 fı 3-7 hónapig tartó átmeneti foglalkoztatása vált lehetıvé.
2007-2008-ban pályázattal elnyert támogatás segítségével – sikerült felszámolni Kakucs szégyenfoltját, a Zöldfa utcai cigánytelepet, ahol – 7 család, összesen 29 fı élt, köztük 14 kiskorú gyermek.
Ez az elmúlt nyolc év leglátványosabb eredménye.
Az út A telepfelszámolás jelentıs állomás, de az út a lényeg. 2002-tıl sikerült megalapozni az immár nyolc éve tartó folyamatot: a kezdetben még elıforduló atrocitások, veszekedésbe torkolló viták mára megszőntek, ma nyugalom van Kakucson – ez nem is kevés, mert
országosan a romák helyzete az elmúlt évtizedben is csak romlott, bizalmatlanságuk, elégedetlenségük nıtt, válság van - nemcsak gazdasági, hanem általános, a bőnbakkeresési hajlam Magyarországon „megtalálta” a cigányokat, mindez soha nem látott mértékővé növelte a cigányellenességet, a győlölködést, mindez több helyen erıszakhoz, gyilkosságokhoz is vezetett.
Kakucson nincs győlölködés, nincs erıszak. Úton vagyunk.
Sínen vagyunk? Nem. Hiba lenne elhinni, hogy minden rendben van, hiszen az eredmények mellett az ellentmondások is nyilvánvalóak:
a kakucsi cigányok lemaradása még mindig jelentıs, az elıítéletesség még mindig jellemzi a többséget, ugyanakkor már a folytatás iránti várakozással vegyítve, Kakucson ma már nem illik „cigányozni”, legalábbis nyíltan nem, a többség már nem botránkozik meg az elváráson, miszerint a romákat is megilletik a többség számára biztosított jogok, és számukra is biztosítani kell az emberi léthez szükséges alapvetı feltételeket, ugyanakkor még általános a vélemény, miszerint ık tehetnek a sorsukról, és ez gátja a további változásoknak, a falu vezetése sem egységes és elhatározott a változtatás szándékában, még kevésbé a célt és az eszközöket tekintve, mindannyian kiszolgáltatottjai vagyunk a gazdasági és politikai környezetnek – nincs közmegegyezés, nincs elég pénz.
Etnikai, vagy szociális probléma?
Mindkettı, területileg és idıben változó súllyal. Kakucson elsısorban mint súlyos szociális problémát kell kezelni, de mindvégig figyelemmel kell lenni az etnikai sajátosságokra is. – Emellett szól talán az is, hogy a problémát demokratikus keretek között nem lehet megoldani a cigányok, és fıleg a többségi társadalom egyetértése, együttmőködése nélkül. – Kakucson ma a romák hátránya elsısorban, és leginkább a szociális problémáikból adódik, és általában a legszegényebbekkel szemben a legnagyobb az elutasítás. – Másrészt viszont a többségi társadalom kirekesztıi, a romákat zsigerbıl elutasítók éppen hogy az etnikai vonatkozások felnagyításával játszanak rá az általános elıítéletességre. Mindenekelıtt közmegegyezésre kell jutni az alapvetı kérdésekben, de azon túl nincs általános recept, helyi megoldások kellenek.
Mi legyen a cél?
Ez a legnehezebb kérdés. Az eszközök biztosítása már csak a még nehezebb. – – – –
A nyomor felszámolása? Az integráció? Egy identitásában megerısödött, hagyományait ápoló – életkörülményeit tekintve is – a többséghez közelítı cigány közösség létrehozása? Természetesen ez mind, de szereptévesztés lenne, ha önkormányzati vezetıként nem mégis inkább csak eszközöknek gondolnám a felsoroltakat.
Nem önmagában a cigányság megsegítése, vagy magasztosabban a felemelése a cél. Nem kell cigánypártinak, elég embernek lenni. Elutasítani az elıítéletességet, a kirekesztést, a rasszizmust, egyáltalán a győlölködést. Egyenlıségpárti vagyok, azokkal értek egyet, akik szerint a társadalom felelıs a legelesettebb tagjaiért is. Függetlenül attól, hogy ık maguk tehetnek-e a hátrányukról, és hogy mit tesznek ellene. A cigánykérdés megoldását a társadalmi béke megteremtése érdekében tartom elengedhetetlennek.
Közös érdek és felelısség
A társadalmi béke nemcsak közös érdekünk, hanem közös felelısségünk is – ha nem is egyforma mértékben és eszközökkel, de mindannyiunknak tennünk kell érte, kinek-kinek a magáét. A többség részérıl a civilek feladata és felelıssége a befogadás. Az állam és az önkormányzatok feladata garantálni a jogegyenlıséget, az emberi léthez szükséges alapvetı feltételeket, az integráció lehetıségét, biztosítani az ehhez szükséges forrásokat. Az integrációt a cigányságnak is akarni kell, az identitástudat erısítésén, a hagyományok ápolásán, az érdekvédelmen túl ennek elfogadtatása képviselıik feladata. Mindezt nem egymás feltételéül szabva kell megtenni. Tudomásul kell venni, hogy nincs gyors megoldás.
Amihez nem kell pénz
A „mi” és az „ık” kölcsönös használata helyett a közös felelısség következetes hangsúlyozása, – nem elfelejtve, hogy mindig a hatalmi pozícióban lévık eszköztára, és ezért felelıssége is nagyobb. Az együttmőködéshez elengedhetetlen kölcsönös bizalom megteremtése, mindenekelıtt a jogok feltétel nélküli biztosításával. Az egymásra mutogatás, a felelısség kölcsönös hárítása helyett akár egyoldalú, de konkrétumokban, tettekben is megnyilvánuló gesztusok kellenek. Folyamatos kétirányú, de nem „kettıs” kommunikáció, mármint a kisebbség és a többség felé. Összekacsintás nélküli ıszinteség mindenáron. A mindkét oldali elıítéletesség egyértelmő elutasítása. Türelem, következetesség és kitartás – mindez vélhetıen még évtizedekig. Hosszú lesz az út.
Köszönöm a figyelmet! Ďakujem za pozornosť! Děkuji za pozornost! Dziękuję za uwagę!
Szalay István
