Útmutató beszédfogyatékos gyermekek, tanulók együttneveléséhez

Inkluzív nevelés

Útmutató beszédfogyatékos gyermekek, tanulók együttneveléséhez Dokumentációs útmutató

Írta Róth Márta Ványi Ágnes

suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Budapest, 2007

Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1. intézkedés Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben központi programjának „B” komponense (Sajátos nevelési igényű gyerekek együttnevelése) keretében.

Szakmai vezető Kapcsáné Németi Júlia Projektvezető Locsmándi Alajos Témavezető Vargáné Mező Lilla Lektorálta Dr. Torda Ágnes

Azonosító: 6/211/B/4/dok/2

© Róth Márta szerző, 2007 © Ványi Ágnes szerző, 2007 © suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., 2007

Borítóterv: Dió Stúdió Borítófotó: Pintér Márta A fotók a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon, Módszertani Intézmény centenáriumának alkalmából készültek.

A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi forgalomba nem hozható. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja.

Kiadja a suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Szakmai igazgató: Pála Károly Fejlesztési igazgatóhelyettes: Puskás Aurél Felelős kiadó: Pála Károly ügyvezető igazgató 1134 Budapest, Váci út 37. Telefon: (06-1) 886-3900 Fax: (06-1) 886-3910 E-mail: [email protected] Internet: www.sulinova.hu

Tartalom 1. Bevezetés 2. A beszédfogyatékos gyermekkel érkező dokumentumok (A sajátos nevelési igényű gyermek életútja – ami a dokumentumok mögött van) 2.1 A szakellátás dokumentumai 2.2 Szakértői vélemény 2.3 Adatlap 2.4 Anamnézis 2.5 Nyilatkozatok 2.6 Gyermekvédelmi dokumentumok 3. A pszichológiai-pedagógiai státusz dokumentumai 3.1 A komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálat 3.2 Egy szakértői vélemény és következményei 3.3 A szakértői javaslat értelmezése 4. A sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos intézményi dokumentumok 4.1 Tanügyi dokumentumok a logopédiai terápia számára 5. A nyilvántartott adatokra vonatkozó jogszabályi előírások 5.1 A gyermekek, tanulók adatai 5.2 Az adatok – az e törvényben meghatározott célból – továbbíthatósága 6. Közoktatási dokumentumok 6.1 Alapító okirat 6.2 Szervezeti és Működési Szabályzat 6.3 Pedagógiai program 6.4 Helyi tanterv 6.5 Nevelési program 7. A gyermek fejlődésével, fejlesztésével összefüggő dokumentumok 7.1 A lehetséges fejlesztési eljárások, terápiák bemutatása 7.2 A folyamatdiagnosztika és az egyéni fejlesztési terv 7.3 A terápiás programok 7.4 A mentesítés és tanulásszervezés következményei 7.5 A befogadás sikerének mérése 8. A dokumentumok hozzáférésének szabályozása: adatkezelési szabályzat, etikai tudnivalók 9. Irodalom Mellékletek 1. melléklet. Vonatkozó törvények és rendeletek 2. melléklet. BNO diagnosztikai kritériumok 3. melléklet. Szakszavak szótára

5 5 5 6 7 7 8 8 8 8 11 13 13 13 15 15 16 17 17 17 17 18 18 20 20 20 21 27 28 28 29 30 30 31 32

Dokumentációs útmutató

1. Bevezetés A harmadik évezred fordulóján közoktatásunk végre az inklúzió irányába nyit. Mi, gyógypedagógusok, őszinte örömmel üdvözöljük ezt a tendenciát, és a magunk szakterületén igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy az integrációs szemlélet hazánkban is mihamarabb kialakulhasson, megerősödhessen és elterjedjen. Fontos szerepe lesz azoknak az iskoláknak, amelyek elsőként vállalkoznak integrációra, hiszen olyan útra lépnek, amelyen előttük még csak kevesen jártak. Számos feladatuk van, mert a befogadó iskoláknak a nevelés-oktatás minden területén felkészültnek kell lenniük. Ha tapasztalataikat, sikereiket megismertetjük a nevelés-oktatás szereplőivel, követésükre többen vállalkoznak. Egy-egy iskola integrációs gyakorlatát a sajátos nevelési igényű gyermekek befogadására vállalkozó pedagógusközösség módszertani kultúrája, nyitottsága, elkötelezettsége, hite és szeretete fogja sikerre vinni. Kollégáink talán már sok hasznos információval rendelkeznek a beszédfogyatékos gyermekek integrációjával kapcsolatban. Ezzel a kiadvánnyal mindennapi munkájukhoz szeretnénk számukra fogódzót adni. Köztudott, hogy intézményes nevelésük megkezdése előtt a sajátos nevelési igényű gyermekek már nagyszámú vizsgálaton vettek részt. Valamennyi diagnosztikus szakvéleménynek fontos szerepe van a gyermek ellátásában. Sok tanítványunk nem pusztán diagnosztikus vizsgálatokon esett át, hanem a korai fejlesztés/gondozás keretében terápiában is részesült már, esetleg speciális óvodába járt, ahol szintén többirányú fejlesztés folyt. Mire a gyermekek megkezdik tanulmányaikat az iskolában, már jelentős mennyiségű vizsgálati anyag, dokumentum kíséri őket. Bizony nem könnyű tájékozottnak lenni a tanulókkal érkező iratok dzsungelében. S ahogy a gyermek növekedik, kontrollvizsgálatokon, új terápiákon vesz részt, új szakemberekkel kerül kapcsolatba, és a papírok csak szaporodnak. Valamennyi irat a gyermekről, a gyermekért szól. E kiadványban szeretnénk megismertetni azokat a legfontosabb dokumentumokat, amelyek a beszédfogyatékos gyermeket kísérik. Megismertetjük az orvosi, gyógypedagógiai-pszichológiai szakvélemények jelentőségét, a logopédiai fejlesztő munkát kísérő adminisztrációt, a gyermekek integrációját elősegítő egyéb tanügyi dokumentumokat, a felhasználható terápiás lehetőségeket és az ehhez alkalmazható eszközöket.

2. A beszédfogyatékos gyermekkel érkező dokumentumok (A sajátos nevelési igényű gyermek életútja – ami a dokumentumok mögött van) 2.1 A szakellátás dokumentumai A logopédiai – és egyébként minden nevelési-oktatási – munka fontos feladata szoros kapcsolatot tartani azokkal a szakemberekkel, akik a pontos diagnózis, differenciáldiagnózis felállításában, a logopédiai kezelés során segítséget tudnak nyújtani. – Szakorvosi (gyermekgyógyász, neurológus, audiológus, szemész szakorvos) feladat annak eldöntése, hogy megvannak-e a megfelelő feltételek a beszédjavító munka elkezdéséhez, illetve hogy

Útmutató beszédfogyatékos gyermekek, tanulók együttneveléséhez

annak eredményessége milyen komplex kezelés (gyógyszeres, műtéti vagy egyéb orvosi beavatkozás) alapján várható. – A pszichológiai (gyógypedagógiai-pszichológiai, neuropszichológiai, személyiségpszichológiai) vizsgálatok fényt derítenek a beszédfogyatékos gyermek, tanuló általános fejlettségi szintjére, intelligenciájának struktúrájára, a képességek fejlettségére és működési jellemzőire, valamint a személyiség tulajdonságaira, s ezáltal támogatják a diagnózis, differenciáldiagnózis felállítását, valamint a terápiás terv elkészítését. A logopédus a terápia során felmerülő kérdéseivel, kétségeivel, problémáival különböző szakemberekhez fordulhat: – A neurológus felvilágosítást ad a kimutatható organikus idegrendszeri eltérésekről, az érintett struktúrákról. – Az audiológus felméri a halláskárosodás jellegét és mértékét, a hallókészülék szükségességét, az orvosi beavatkozás esélyét. – Az orr-fül-gégész, illetve foniáter szakorvos a perifériás beszédszervek állapotát vizsgálja, az orvosi beavatkozás szükségességét, a hangtorzulások okait keresi, megvizsgálja a gége szervi elváltozásait, a hangszalagok állapotát és működését, a rezonáló üregeket, a vesztibuláris rendszert. – A szemész a látás épségét és az esetleges kóros elváltozás jellegét, mértékét figyeli. – A gyógypedagógiai pszichológus a gyermek általános fejlettségi szintjéről, az elmaradás jellegéről és mértékéről, az intelligencia struktúrájáról, az iskolaérettségről ad bővebb információkat. – A pszichológia, neuropszichológia a képességek (pl. a figyelem, emlékezet, gondolkodás, a vizuális és akusztikus percepció stb.) jellemzőit tárja fel, pszichogén eredetre utaló jegyeket keres, kutatja a külső neurotizáló tényezőket, és javaslatot tesz terápiára.

2.2 Szakértői vélemény A gyermek beszédállapotára, beszédfogyatékosságára és annak okára vonatkozóan részletes ismertetést és terápiás javaslatot ad. A beszédvizsgáló országos szakértői és rehabilitációs bizottság, gyógypedagógiai szolgáltató központ jogosult arra, hogy a szülő kérésére elvégezze a gyermek részletes vizsgálatát, és annak eredményeit írásos szakértői véleményben rögzítse. E dokumentum tartalmazza a gyermek főbb adatait, az anya terhességére és a szülésre vonatkozó anamnézist, a gyermek korábbi beszédfejlődésének jellemzőit. A pszichometriai és pedagógiai vizsgálatok a gyermek adott vizsgálati helyzetben tapasztalt viselkedéséről, figyelméről, feladatmegoldásairól és reakcióiról is képet adnak. Az egyes tesztek eredményeit számszerűen és részletesen is megfogalmazza, az intelligencia mellett jellemzi többek között a finommotorikát, a dominanciát, a nagymozgásokat és mozgáskoordinációt, valamint a kombinatorikus készséget is. A szakértői vélemény a beszédre vonatkozóan az artikulációs szervek állapotáról és mozgásaikról, a beszéd alaki és tartalmi jellemzőiről ad részletes képet. A vizsgálati eredményeket a szakértői bizottság egy rövid összegzésben tömöríti, amelyet követően diagnózist és terápiás javaslatot fogalmaz meg a nevelési-oktatási intézmény ajánlásával, valamint leírja, hogy pontosan kik vizsgálták a gyermeket. A szakértői vélemény mindig tartalmazza a szülőnek a vizsgálati eredménnyel kapcsolatos egyetértését vagy ellenvetését.


2.3 Adatlap A gyermek intézményi nevelése-oktatása során számtalan olyan helyzet adódhat, amikor szükség van a szülők elérhetőségére vagy a gyermek – sajátos nevelési igényével nem összefüggő – sajátos igényeinek ismeretére. Ezen helyzetek gördülékeny kezelését szolgálja az adatlap, amelyet felvételkor, majd minden tanév elején kitöltetnek a szülővel, gondviselővel. Itt szerepelnek – a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett – a gyermek születési adatain túl a lakcíme, a szülők neve (esetleg munkahelye) és telefonos elérhetősége, a gyermek érkezésére-távozására vonatkozó családi kérések és megjegyzések, valamint a napi ellátását befolyásoló – étkezésére, speciális betegségére, szokásaira vonatkozó – körülmények.

2.4 Anamnézis Az anamnézis (kórelőzmény, előélet) – a szülővel folytatott célzott beszélgetés alapján írásban elkészült anyag, a gyermekre vonatkozóan kapott adatok összessége – jelentheti a terápiás munka alapját. Segít a megbízható diagnózis és prognózis felállításában. Életszerűbb és egyénileg differenciáltabb, ha nem kötött kérdőív sematikus kitöltésével vesszük fel, hanem irányított kérdezéssel jegyzőkönyvezzük az élettörténeti, kórtörténeti adatokat. Tekintettel a szülő vállalt vagy titkolt lelkiállapotára, szelektív emlékezetére, az adatok egy részét kritikával fogadjuk. A beszélgetés elején tisztázni kell az anamnézis felvételének célját, jelentőségét, ezzel motiváljuk a szülőt a minél hatékonyabb együttműködésre. A kérdések legyenek céltudatosak, tárgyilagosak, általában kerüljük a szakkifejezések használatát. Mindenkor igyekszünk megnyerni a szülők bizalmát. Tudniuk kell, hogy az átadott információkat bizalmasan kezeljük, érezniük kell, hogy válaszaikkal azt a szakembert segítik, aki gyermekük ellátásában a lehető legszakszerűbben szeretne eljárni.

2.4.1 Biológiai – orvosi anamnézis Célja, hogy felderítse azt az ártalmat, amelynek következtében az idegrendszerben vagy a perifériás beszédszervekben eltérés jött létre. A fejlődési rendellenességekre, a kora gyermekkori agyi sérülésekre, a veleszületett érzékszervi károsodásokra utaló eseményekre kérdez rá. Tartalmazza a genetikai adatokat, az anya terhesség előtti és alatti betegségeit, a magzati élet történéseit, a szülés történéseit, a csecsemőkori táplálkozásra és testi fejlődésre vonatkozó jellemzőket, a mozgásfejlődés adatait, a hallás, a látás, a beszédszervek jellemzőit, a gyermek betegségeit és a beszédhiba felderítéséhez szükséges speciális szempontokat.

2.4.2 Logopédiai anamnézis Felvételének célja, hogy adatokat nyerjünk a beszédmegértés és beszédhasználat fejlődéséről, a kommunikációs készség kialakulásának menetéről, valamint jelenlegi állapotáról, illetve a készségek és képességek zavaráért felelős tényezőkről. Tartalmazza a beszéd fejlődésére vonatkozó adatokat, a beszédállapot és beszédkörnyezet összefüggéseit, a beszédhiba kialakulásának történetét és egyes beszédhibák esetén (pl. dadogás, diszfónia) a speciális szempontokat.


2.4.3 Pszichológiai anamnézis Az általa kapott információk rávilágítanak a beszédállapot és a beszédkörnyezet közötti összefüggésekre, bemutatják a család szerkezetét, kulturális viszonyait, a gondozás (nevelés-oktatás) jellemzőit, támpontokat adnak a pszichés problémák feltárásához. A kérdések a családra, a gondozási-nevelési tevékenységre, a szülőnek a gyermekről alkotott véleményére vonatkoznak, ezenkívül tartalmazhatnak speciális szempontokat is.

2.4.4 A korábbi intézmények dokumentumai A sajátos nevelési igényű gyermeket befogadó nevelési-oktatási intézménynek a sikeres integráció érdekében alapos rálátással kell rendelkeznie a gyermeket ellátó korábbi intézményekre, azok tevékenységére és a gyermekkel, szülővel esetlegesen felmerült problémákra, kérdésekre. Az előző intézmény a gyermeket a kikérő (és egyben befogadó) nyilatkozat alapján engedi el, mellékelve a gyermek egészségügyi törzslapját is. Amennyiben a jelenlegi intézmény alaposabb képet szeretne kapni a gyermek korábbi intézményes neveléséről, célszerű írásos pedagógiai véleményt kérni a csoportvezető óvónőtől, az osztályfőnöktől, a logopédustól vagy gyógypedagógustól és a gyermekvédelmi felelőstől. Az óvodai szakvélemény űrlapja közoktatási nyomtatvány, száma: A.Kö.1102.

2.5 Nyilatkozatok A gyermek intézményi neveléséhez elengedhetetlen némely beleegyező nyilatkozat megfogalmazása és az érintett családtaggal, hozzátartozóval való aláíratása. Ezek a nyilatkozatok vonatkoznak a gyermek intézményen kívüli mozgatására/szállítására, érkezésére és távozására, a családtagok nevelésben és intézményi ellátásban való részvételére, az esetleges gyógyszeres vagy orvosi beavatkozásokra, az intézményi szűrővizsgálatok elvégzésére. Egy-egy nyilatkozat megerősíti a szülőt abban, hogy az intézmény nyitott kapcsolatot tart fenn a családokkal, hogy véleménye és beleegyezése nélkül nem történhet semmi „rendkívüli” a gyermekkel, ugyanakkor védi is az óvodát, iskolát, hiszen a szülő aláírásával engedélyt ad a fenti esetekre.

2.6 Gyermekvédelmi dokumentumok Szükség szerint a szülő, gondozó vagy a pedagógus által jelzett probléma esetén az intézmény gyermekvédelmi felelőse felveheti a kapcsolatot a gyermek lakóhely szerinti illetékes gyermekorvosával, védőnőjével, gyermekjóléti szolgálatával. Ezen kapcsolatfelvételről feljegyzés készítése ajánlott. A gyermeki és a személyiségi jogok tiszteletben tartása és a titoktartás ezekre az információkra is vonatkozik.

3. A pszichológiai-pedagógiai státusz dokumentumai 3.1 A komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálat 3.1.1 A vizsgálatot végző szakemberek, a vizsgálat menete A vizsgálatot végző szakemberek – logopédus/gyógypedagógus, pedagógus, orvos és pszichológus – diagnosztikus csoportot, teamet alkotnak. A különféle vizsgálatok a különböző képzettségű és látásmódú szakemberek eltérő kompetenciáját is kifejezik.


– A beszéd alaki és tartalmi jellemzőinek (artikulációs mozgások, fújás, hangok ejtése, aktív és pas�szív szókincs, mondatalkotás, ragozás stb.), a beszédészlelés és a kommunikáció egyes összetevőinek felmérése a logopédus feladata. – A standardizált tesztek felvétele, a tesztmutatók minőségi értékelése, a teljesítményprofilok értelmezése, a teljesítmények mögött álló pszichés mechanizmusok megismerése, a különböző teszteredmények összevetése és az eltérések értelmezése elsősorban a pszichológus kompetenciakörébe tartozik. – Az orvos illetékes a kóreredet, a szomatikus és idegrendszeri állapot feltárásában és jellemzésében, az orvosi terápiás eljárások javaslatában, és a szülők megfelelő szakemberhez való irányításában. – A pedagógus az eredményes neveléshez-oktatáshoz szükséges képességeket vizsgálja, felméri a gyermek egyéni fejlettségét, az egyéni és csoportos fejlesztéshez alkalmazandó pedagógiai módszerek, eszközök, lehetőségek szempontjából is. A pedagógia örök igénye a pszichológiától, hogy segítsen a tanulók képességeinek, adottságainak, fejlődési szintjének és fejlesztési lehetőségeinek megállapításában, pontos mérésében. Kezdetben a pedagógiai diagnosztika elsősorban képességeket mérő, alkalmasságot meghatározó terület volt, amelynek szelekciós következményei voltak: beengedte vagy kizárta a gyermeket egy-egy intézménytípusból. Ma már a vizsgálatok a változtatás stratégiáját hangsúlyozzák, vagyis azt, hogy a tesztekkel feltárt képességek és tulajdonságok profilja legyen az alap a beavatkozó pedagógiai eljárásnál.

3.1.2 Rendszeresen alkalmazott eljárások 3.1.2.1 Budapesti Binet típusú értelmi fejlődési vizsgálat Minden változat egy skála: a kérdések és feladatok nehézségi fok szerint vannak csoportosítva. Az intelligencia szintjét lényegében az jelzi, hogy a gyermek meddig jut el ezekben a feladatokban, hány feladatot teljesít hibátlanul. A feladatok korcsoportok szerint különbözőek, mindegyik változat a globális intelligenciát méri. A próbák feladása és elvégeztetése után következik a gyermeki válaszok értékelése. Az értelmi kort a tesztsorozatban elért pluszértékek határozzák meg. Az értelmi kor és az életkor hányadosa adja a fejlődési hányadost.

3.1.2.2 MAWGYI-R A szakértői vizsgálatokban a magyar Wechsler-féle gyermekintelligencia-teszt revideált változatának használata jellemző. A performációs és a verbális részpróbák váltakozva követik egymást. Minden részpróba feladatokból áll, amelyek megoldását a megadott kritériumok szerint értékeljük, majd felvezetjük a vizsgálati űrlapra. Az IQ a részpróbák feladataira kapott nyerspontok átszámításával állapítható meg. A részpróbák: képkiegészítés, általános ismeret, számismétlés, szókincs, mozaik, számolási gondolkodás, általános megértés, összeillesztés, képrendezés, közös jelentés, számszimbólum.

3.1.2.3 Snijders–Oomen-féle nonverbális intelligenciavizsgálat A tesztet főként hallássérült és a verbális kommunikációban egyéb okok miatt gátolt halló gyermekek vizsgálatánál alkalmazzák. A teszt átdolgozása és életkori határok szerinti bontása a SON (2,5–7 éves kor) és a SSON (7–17 éves kor).

10


A vizsgálat egyéni formában folyik, a teljesítmények értékelése standardpontok alapján történik. A standardpontok segítségével megadható a vizsgált gyermek intelligenciaprofilja is, valamint lehetőség van a gyermekek szubtesztkorainak és intelligenciakorának megállapítására is. A nyolc szubteszt komplex módon vizsgálja a képi asszociatív gondolkodást, a szemléletes kombinációt, a formaészlelést és emlékezetet, az absztrakciós képességet.

3.1.2.4 Színes Raven-teszt Pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az általános értelem összefüggésben van az észlelési, nem verbális relációk megértésével. A teszt során egy figurális matricának üresen maradt mezőjét kell kitölteni. A matrica két irányban (függőleges és vízszintes) szabályos mintázatból áll. A helyes megoldás azt kívánja, hogy a gyermek két sornak, illetve mintának a rendezési elvét felismerje, és az üres mezőbe illeszkedőt kiválassza. A teszt 36 táblából áll. Felül minden táblán a matricaábra látható, benne kerettel elhatárolva a hiányzó egység. Alul hat, a hiányzó egységgel azonos nagyságú, választható minta található, amelyek közül természetesen csak egy illeszkedik a matrica logikájába. A teszt első táblája próbatábla, amelynek eredménye nem számít. A fennmaradó 35 tábla megoldásainak száma alapján állapítható meg az intelligenciahányados.

3.1.2.5 Bender–A és Bender–B A vizsgálati eljárás a gyermek vizuomotoros fejlettségi szintjét méri fel, amely éppoly jellegzetes, mint az intelligenciahányados. Elsősorban az olvasás-írás tanulás folyamata várható nehézségeinek kiszűrésére használható próba. A teszt plasztikusan ragadja meg azokat a pszichikus funkciókat, amelyeknek elégtelensége vagy zavara rejtett/kifejezett módon meghatározó lehet a későbbi iskolai teljesítményben. A Bender–A óvodáskorú gyermekek számára összeállított próba. A feladat egy adott minta lemásolása (a sorozat 10 kis táblából áll). Az ábramásolás minősítése egy olyan skála mentén történik, amely az életkor, a nemek szerinti különbözőség, a kivitelezés minőségének szempontjait veszi figyelembe. A gyermek teljesítménye „életkortól elmaradó”, „életkori szintű” és „életkorát meghaladó szintű” minősítést kaphat. A Bender–B sorozat iskolások vizsgálatára készült, 9 fekete ábra másolását tartalmazza.

3.1.2.6 Frostig-teszt A teszt 4–7 éves korú gyermekek egyéni és csoportos vizsgálatára, a vizuális percepció feltérképezésére alkalmas. Öt szubtesztből áll, amelyek öt percepciós képességet fednek le: szem-kéz koordináció, alak-háttér percepció, alakkonstancia, térbeli helyzet és térbeli viszony. A teszt értékelésénél a negyedévekre bontott életkori övezeteknek megfelelően az elért nyerspontokhoz standardpontokat rendelnek, így állapítják meg a percepciós kvócienst, a percepciós összteljesítményt. A nyerspontok alapján lehetséges a teljesítmény koregyenértékének meghatározása, amely az egyes percepciós területek fejlettségének mutatója és egyben kiindulópontja az egyéni terápiának.

3.1.2.7 GMP – beszédészlelést és beszédmegértést vizsgáló teszt Beszédészlelést és beszédmegértést vizsgáló eljárás, amelynek alapján megbízhatóan ítélhető meg, hogy a vizsgált gyermek teljesítménye megfelel-e az életkorának, vagy eltér attól.


11

Az életkornak megfelelő beszédészlelési és beszédmegértési teljesítmény elengedhetetlen az anyanyelv elsajátításához, az olvasás-írás megtanulásához, végső soron a gyermek gondolkodásának fejlődéséhez. A tesztcsomag beszédanyaga a szavaktól a szövegnagyságrendig terjed. Az egyes beszédészlelési szintek vizsgálatára különböző módon előállított (zajjal fedett, gyorsított, mesterséges) beszédanyagot használ. Bizonyos feladatok magnetofonból szólnak, másokat a vizsgálatvezető olvas fel. A hanganyagnak jól hallható hangerővel kell szólnia. Az egyes feladatoknál százalékban adják meg a különböző életkori szinteket. A tesztben mutatott teljesítmény birtokában körültekintő elemzéssel tárható fel, hogy a gyermek beszédészlelése és beszédmegértése saját kora szintjén van-e. Az eredmények alapján a fejlesztés iránya is meghatározhatóvá válik.

3.1.2.8 Peabody-teszt A passzív szókincs állományának vizsgálatára összeállított teszt, amelyet a hallássérültek diagnosz tizálásában is alkalmaznak. Szóbeli közlést a gyermek részéről nem igényel, a fogalom ismeretét térképezi fel. A teszt 112 fogalmat/szót használ. A tesztlapok mindegyikén 4 képet lát a gyermek, amelyek közül meg kell mutatnia azt, amelyiket a vizsgálatvezető kimondott. Addig folytatjuk a vizsgálatot, amíg egymást követő 8 képből 6-ot elhibáz. A kapott értékből tudjuk megállapítani, hogy a gyermek saját kora átlagához viszonyítva milyen passzív szókincsállománnyal rendelkezik.

3.2 Egy szakértői vélemény és következményei Országos Beszédvizsgáló Szakértői Bizottság Budapest SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY 2005. január 29-én megvizsgáltuk K. I. 4.4 éves óvodást (született: 2000. 09. 08., anyja: . . . . . . . . . , gondviselő: . . . . . . . . . . . . . . , lakik: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ) megkésett beszédfejlődés miatt, tanácsadás céljából. Az édesanya és édesapa gyermekéről elmondta, hogy I. 3 éves kora óta óvodás, beszéde sokat javult az elmúlt időszakban, de még mindig nehezen érthető. Főleg szavakat mond, és néhány egyszerű mondatot alkot. Hallása és beszédmegértése jó. Az óvodába nehezen tudott beilleszkedni a kommunikációs nehézségek miatt. Logopédus foglalkozik vele 2004. február óta, de a szülőknek a logopédussal nincs kapcsolatuk. Az óvoda véleménye szerint I. beszéde 3-4 éves kora között jelentősen nem változott, főként mutogatással fejezte ki magát. 4 éves kora óta kéttagú szavakat mond, nehezen érthetően. A mássalhangzók nagy részét izoláltan képezi. 2003. 10. 25-én gyermekneurológus (dr. . . . . . . . . . . . . . . . ) vizsgálta meg I.-t a Nagy Albert Kórházban. Vélemény: Neurológiai betegség gyanúja nem merül fel, megkésett beszédfejlődés. Javaslat: Ayresterápia megkezdése. Anamnézisből kiemeljük: II/2. toxémiás terhességből született 40. hétre 3750 g súllyal (Apgar 10/10). Két évig szopott. Mozgásfejlődése korán indult, 6-7 hónaposan állt, 9 hónaposan járt. Beszédfejlődés: 1 évesen kezdett rövid szavakat mondani, de ezután a beszédfejlődés leállt, 4 éves koráig keveset be-

12


szélt. 4 évesen kezdett több szót mondani, nehezen érthetően. Jelenleg rövid mondatokat kezd alkotni, de nem ragozza a szavakat. Családi anamnézis: az anya enyhén beszédhibás.

Pszichológiai és pedagógiai vizsgálatok I. szomatikusan koránál fejlettebb, kissé nehezen irányítható kisfiú. Verbális utasításokat megért. Figyelme szórt, feladathelyzethez nem szokott, ezért feladathelyzetbe csak rövid időre vonható be. Feladatmegoldásban gyakorlatlan, kevés tapasztalattal rendelkezik. Ugyanakkor jól tanítható. Türelmetlen, sikertelenség esetén azonnal feladja, nem próbálkozik, agresszívvé válik. Intelligenciavizsgálat: a Snijders–Oomen nonverbális intelligenciateszt szerint ÉK: 4,4 év, IK: 4,6 év, IQ: 100. – Mozaik: 3,3 év – Emlékezet: 5 év – Kombináció: 4,9 év – Analógia: 4,6 év – Knox: 4,3 év Intelligenciaszintje átlagos. Formaészlelése kissé gyengébb, de a többi részpróbában kora szintjének megfelelően teljesít. A ceruzát jobb kézben, megfelelően fogja. Álló és fekvő egyenest, keresztet és kört másol, de szögeket nem ábrázol. Finommozgásai ügyetlenek, vonalvezetése is bizonytalan. Bal szeme a domináns, laterális dominanciája keresztezett. Nagymozgásai is fejlesztendők, egyensúlya, mozgáskoordinációja gyenge. A négy alapszínt ügyesen egyezteti, kérésre kiválaszt, de önállóan még nem nevezi meg. Formabehelyezést ügyesen végez. Beszédvizsgálat: Ajak-, nyelvmozgásai renyhék. Nyelvét szájtéren kívül és belül nehezen irányítja. Gyertyát ügyesen fúj. Fogai, főleg a felső frontfogak erősen lekoptak. Izolált helyzetekben a k, g, s, zs, cs, sz, z, c hangokat kissé torzítva, de közelítően tisztán ejti. Spontán beszédét diffúz diszlália jellemzi (k-t, g-d, l-j, r-j, gy-d, ny-n, ty-t, sz-t, z-d, c-t, s-t, zs-t, cs-t). Előfordulnak hangátvetések (cipő – picő). Passzív szókincse a Peabody-teszt szerint 4 éves átlagos szókincsnek felel meg. Aktív szókincse súlyos elmaradást mutat. Gyakoriak az indulatszavak (jaj, hé). Artikulációja nehézkes, ügyetlen, lassú. Szókincse főként az igék területén mutat súlyos elmaradást. A közvetlen környezet tárgyait ábrázoló képeket megnevezi, de erősen eltorzítja (kerék – tejet). Két szótagnál hosszabb szavakat még nehezen artikulál. Tőmondatokat ábrázoló képek közül kérésre jól kiválaszt, de az önálló mondatalkotásra még nem képes. Ragokat nem használ, mondatkezdeményei agrammatikusak (Nem szabad hazavinni. = Haza nem nem.; Két cső is van. = Tettő is cső.; A lány alszik. = Alszott.; A lány eszik. = Enne.) A képek csak rövid ideig kötik le a figyelmét, inkább tárgyak segítségével, játékos szituációban foglalkoztatható. Tárgyakkal történő manipulációkat verbális utasítás alapján megért és végrehajt.

Összefoglalva vizsgálataink eredményeit, bizottságunk az alábbi véleményt adja: I. ép mentális szint mellett az expresszív beszéd súlyos zavarával, akadályozott beszédfejlődéssel küzdő kisfiú. Szókincse, mondatalkotási készsége és a beszéd motoros kivitelezési szintje súlyos elmaradást mutat. Finommozgásai és artikulációs mozgásai ügyetlenek, nagymozgásai és egyensúlya is gyengébb. Beszédmegértése épnek tűnik. Figyelme, feladattudata gyenge, de taníthatósága jó szintű. Diagnózis: F80.9 Akadályozott beszédfejlődés


13

Javaslat Javasoljuk elhelyezését a Boróka Logopédiai Óvodában (Bp. XIII., Kertész u. 62.). Itt biztosított számára az intenzív logopédiai kezelés, a szenzoros integrációs fejlesztés és a készségfejlesztés. – A gyermek után az óvodát megilleti az emelt normatív támogatás. – A javaslattal a szülők egyetértenek. – Kérjük az adatok és az eredmények bizalmas kezelését, valamint a szakvélemény megőrzését. . . . . . . . . . . . . . . . . . . gyógypedagógus-logopédus közoktatási szakértő

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . gyógypedagógus-logopédus közoktatási szakértő igazgató

Kapja: Szülő Boróka Beszédjavító Óvoda Irattár

3.3 A szakértői javaslat értelmezése A szakértői javaslat mindenkor tartalmazza a gyermek állapotának diagnózisát BNO-kóddal jelölve. A Betegségek Nemzetközi Osztályozása elsősorban az egészségügy számára készült, azonban valamennyi gyógypedagógiai szakterület is használja. Tartalmuk ezért természetszerűleg a befogadó iskola pedagógusai számára is fontos információ. A BNO–10 osztályozási rendszert a szakértői bizottságoknak kötelező alkalmazni. Mivel a gyermek állapotának diagnózisát kódszámmal jelölik, gyakorta részletes leírás nélkül, a beszédfogyatékosságokra vonatkozó legfontosabb BNO-kódokat ismertetjük. A szakértői véleményben megfogalmazottak, a vizsgálati adatok részeredményei a diagnózis felállítása mellett hozzásegítik a terapeutát az adott gyermek számára leghatékonyabb kezelés megterve zéséhez. A szakvélemény ezen túl természetesen útmutatást, feladatot ad az integráló pedagógusoknak is. A diagnózis alapján határozható meg az is, hogy az intézmény igazgatója mely törvényben rögzített kedvezmények megadását engedélyezi. A Szakértői vizsgálat iránti kérelem a közoktatási nyomtatvány, száma: A.Kö. 3126.

4. A sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos intézményi dokumentumok 4.1 Tanügyi dokumentumok a logopédiai terápia számára 4.1.1 Egyéni fejlesztési terv Valamennyi integráltan nevelt-oktatott tanuló esetében ún. egyéni fejlesztési tervben határozzuk meg azokat a logopédiai és egyéb speciális fejlesztő tennivalókat, amelyek a sajátságos beszédállapotból eredően a leghatékonyabbnak valószínűsíthetők. Az egyéni fejlesztési tervet minden intézmény, minden szakember saját képére formáltan készítheti el, nincs hozzá külön nyomtatvány.

14


A tervezésnek azonban vannak szabályai. A legfontosabb szabály, hogy fejlesztési tervet 3 hónapnál hosszabb időre nem készítünk. Miért? A legtöbb esetben ugyanis nem lehet megjósolni, hogy egy-egy gyermek hogyan reagál arra a kezelésre, amit a terapeuta számára megtervezett. A gyerekek fejlődése nem lineáris. Bizonyos részterületeken jobban, máshol gyengébben teljesítenek, vagy állapotuk sokáig stagnál, majd ugrásszerű változás következik be. Olyan tervezési terminusokkal kell dolgoznunk, amely a terápia korrekciójához is lehetőséget biztosít. A legelterjedtebb forma a 3×3 hónapos tervezés. Az Egyéni fejlődési lap – A.Tü. 356. r.sz. (külív), és A.Tü. 357. r.sz. (betétív) az együtt oktatott, integrált nevelésben, oktatásban részesülő sajátos nevelési igényű tanulók speciális, habilitációs és rehabilitációs foglalkoztatásának dokumentálására szolgál. Vezetése a 2/2005. (III. 1.) OM-rendelet 2. § (2) alapján a 2006–2007-es tanévtől kezdődően az iskoláztatás valamennyi évfolyamán kötelező.

4.1.2 Munkanapló beszédjavító csoportok számára A logopédusok munkájukat az A.Tü. 345/új nyomdai jellel ellátott nyomtatvány kitöltésével adminisztrálják. Ez a napló két nagy egységből áll. Az első egységben (Haladási napló) a logopédus „igazolja”, hogy foglalkozásait megtartotta. Beírja, hogy mely napon, melyik kezelőhelyén (természetesen nem vonatkozik ez az egyetlen kezelőhelyen tevékenykedő szakemberekre), hány órát tartott meg. A második egységben (Egyéni lap) a kezelésbe vett gyermekekre vonatkozó adatok szerepelnek. Két oldal terjedelemben jegyezzük fel a tanév során végzett fejlesztő anyagokat. Az Egyéni lap első része a beszédfogyatékos gyermek/tanuló személyi adatait tartalmazza. A következő részben a gyermek beszédállapotának leírása következik. E naplóban minden évben a gyermek aktuális állapotáról írunk. (A kezelés alatt álló gyermekek többsége hosszú éveken át veszi igénybe a logopédiai szakszolgáltatást, értelemszerűen változó diagnózisokkal. Pl. óvodáskorban indult a terápia megkésett beszédfejlődés diagnózissal, nagycsoportra a gyerek állapota már általános pöszeségre változott, ám az iskolában a pöszeség mellé a diszlexia/diszgráfia is csatlakozott.) A harmadik részben jelenítjük meg óráról órára, kezelésről kezelésre azt az anyagot, amelyet az adott napon a gyermek állapotjavításáért végeztünk. Az egyéni fejlesztési tervnek és a munkanapló egyéni lapjainak egymással harmonizálnia kell. A zárórész a minősítés. A beszédfogyatékos, diszlexiás/diszgráfiás gyermekek értékelése eltér az iskolában használatostól. Hat kategóriában gondolkodhatunk. És – ami a fontos!! – nem a gyermeket minősítjük, hanem a beszédállapot-változást. Az a gyermek, akit elbocsátunk, mert problémái megszűntek, „beszédhibája megszűnt” minősítést kap. (Ezzel a minősítéssel a tanév folyamán bármikor megszüntethető a terápia, s a gyermek helyére más rászoruló beszédproblémás vehető fel). Ha az állapotban jelentős javulás mutatható ki, bár a terápiát még folytatni kell, a „lényegesen javult” minősítés adható. A „részben javult” és a „keveset javult” minősítés az állapotban bekövetkező nem releváns fejlődést mutatják. Sajnos előfordulhat a „nem javult” minősítés is, amelynek több oka lehet (a gyermek rendszeres hiányzása, nincs otthoni segítség, alacsony értelmi állapot súlyos beszédfogyatékossággal stb.). Nem minősíthető annak a gyermeknek a fejlődése, aki a minősítés idején (félév végén és év végén) 5-nél kevesebb kezelésben részesült.


15

4.1.3 Nyilvántartási tasak A beszédfogyatékos, diszlexiás, diszgráfiás gyermekek anyagainak összegyűjtésére használható az ún. Nyilvántartási tasak (A.Tü. 346/új). Ez a dossziészerű tasak tartalmazza azokat a vizsgálati anyagokat, szakvéleményeket, amelyeket a gyermek eddigi élete során kapott, tartalmazza anamnézisét és a részletes beszédállapot-felmérő lapot. A beszédzavarral küzdő vagy beszédhibás gyermekek számára a logopédusnak nem kötelező nyilvántartási tasakot nyitnia.

4.1.4 Forgalmi napló Nem az egyes gyermekek állapotának nyilvántartására, hanem az adott beszédjavító ambulancia forgalmának meghatározására szolgál az A.Tü. 344/új jelzésű nyomtatvány. Ezt a naplót a logopédusok több tanéven át vezethetik. Be kell jegyezni azokat a gyermekeket, akiket felvettek az adott tanévben terápiás foglalkozásaikra, és azoknak a gyerekeknek is szerepelniük kell, akik várólistán vannak. Amikor a logopédus „beszédhibája megszűnt” minősítéssel elenged egy gyermeket, helyére a forgalmi naplóban szereplők közül kell választania. Több szempontot is figyelembe kell vennie akkor, amikor új tanítványt választ. Természetesen a legsúlyosabb állapotban lévő gyermeknek van joga a felvételre. Azonban előfordulhat, hogy olyan gyermek távozott gyógyultan a csoportból, akinek a helyére nem vehető fel a legsúlyosabb állapotban lévő várakozó, mert más természetű a beszédproblémája. Az új felvettnek ugyanis legtöbbször be kell illeszkednie egy adott beszédzavar oldására szervezett kiscsoportba.

5. A nyilvántartott adatokra vonatkozó jogszabályi előírások A közoktatási intézményekben nyilvántartott és kezelt személyes és különleges adatokat a közoktatási törvény 40. §-ához szerkesztett 2. számú melléklet határozza meg.

5.1 A gyermekek, tanulók adatai Az e törvény alapján nyilvántartott adatok a) A gyermek, tanuló neve, születési helye és ideje, állampolgársága, lakóhelyének, tartózkodási helyének címe, telefonszáma, nem magyar állampolgár esetén a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás jogcíme és a tartózkodásra jogosító okirat megnevezése, száma b) A szülő neve, lakóhelye, tartózkodási helye, telefonszáma c) A gyermek óvodai fejlődésével kapcsolatos adatok d) A tanulói jogviszonnyal kapcsolatos adatok – A felvételivel kapcsolatos adatok – A tanuló magatartásának, szorgalmának és tudásának értékelése és minősítése, vizsgaadatok – A tanulói fegyelmi és kártérítési ügyekkel kapcsolatos adatok – A sajátos nevelési igényre vonatkozó adatok – Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló rendellenességére vonatkozó adatok – A tanuló- és gyermekbalesetre vonatkozó adatok

16


– A tanuló diákigazolványának sorszáma – A tanuló azonosító száma – A tankönyvellátással kapcsolatos adatok – A többi adat az érintett hozzájárulásával

5.2 Az adatok – az e törvényben meghatározott célból – továbbíthatósága – Fenntartó, bíróság, rendőrség, ügyészség, önkormányzat, államigazgatási szerv, nemzetbiztonsági szolgálat részére valamennyi adat – Sajátos nevelési igényre, a beilleszkedési zavarra, tanulási nehézségre, magatartási rendellenességre vonatkozó adatok a pedagógiai szakszolgálat intézményeitől a nevelési-oktatási intézménynek, illetve vissza – Az óvodai fejlődéssel, iskolába lépéshez szükséges fejlettséggel kapcsolatos adatok a szülőnek, a pedagógiai szakszolgálat intézményeinek, az iskolának – A magatartás, szorgalom és tudás értékelésével kapcsolatos adatok az érintett osztályon belül, a nevelőtestületen belül, a szülőnek, a vizsgabizottságnak, a gyakorlati képzés szervezőjének, a tanulószerződés kötőjének, illetve, ha az értékelés nem az iskolában történik, az iskolának, iskolaváltás esetén az új iskolának, a szakmai ellenőrzés végzőjének – A diákigazolvány – jogszabályban meghatározott – kezelője részére a diákigazolvány kiállításához szükséges valamennyi adat – A gyermek óvodai felvételével, átvételével kapcsolatosan az érintett óvodához, iskolai felvételével, átvételével kapcsolatosan az érintett iskolához, felsőoktatási intézménybe történő felvétellel kapcsolatosan az érintett felsőoktatási intézményhez és vissza – Az egészségügyi, iskola-egészségügyi feladatot ellátó intézménynek a gyermek, tanuló egészségügyi állapotának megállapítása céljából – A családvédelemmel foglalkozó intézménynek, szervezetnek, gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szervezetnek, intézménynek a gyermek, tanuló veszélyeztetettségének feltárása, megszüntetése céljából – Az állami vizsgák alapján kiadott bizonyítványokat nyilvántartó szervezetnek a bizonyítványok nyilvántartása céljából, továbbá a nyilvántartó szervezettől a felsőfokú felvételi kérelmeket nyilvántartó szervezethez – A tankönyvforgalmazókhoz, a külön törvényben meghatározott körben és célból A nevelési-oktatási intézmény nyilvántartja azokat az adatokat, amelyek a jogszabályokban biztosított kedvezményekre való igényjogosultság elbírálásához és igazolásához szükségesek. E célból azok az adatok kezelhetők, amelyekből megállapítható a jogosult személye és a kedvezményre való jogosultsága.


17

6. Közoktatási dokumentumok Egy nevelési-oktatási intézmény létrehozásánál és működtetésénél vannak feladatok, amiket a fenntartó lát el, ezzel biztosítva ellenőrzési jogát. A fenntartó jogkörébe tartozik: – Az alapító okirat kiadása, és ezáltal az intézmény nyilvántartásba vétele – A szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása – A pedagógiai program jóváhagyása – Az intézményvezető megbízása – A felvételi körzet meghatározása – Képviselő delegálása az iskolaszékbe – Döntés az intézmény átszervezéséről és megszüntetéséről – A költségvetés meghatározása

6.1 Alapító okirat Az intézmény működése szempontjából az egyik legnagyobb jelentőségű dokumentum az alapító okirat, amelyben az óvoda, iskola mint önálló jogi személy saját nevében kötelezettséget vállalhat, és önálló jogokat kap. Az okiratot a fenntartó készíti el. Abban az esetben, ha egy közoktatási intézmény integrációs feladatra vállalkozik, alapító okiratát módosítani szükséges. Az intézmény alaptevékenysége mellett meg kell jeleníteni a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését és oktatását is. Az alapító okiratok módosítása során ma még gyakran előfordul, hogy az „SNI-gyermekek ellátását” emelik be feladatként. Valamennyi fogyatékossági típusba tartozó gyermeket azonban nem tud ellátni egyetlen intézmény sem, hiszen rendkívül sokféle feltétel biztosítása szükséges minden esetben. Az intézményeknek felelősen át kell gondolni, hogy mely fogyatékossági típusba tartozó tanulók fogadását tudják vállalni, melyekhez teremtették meg a személyi és tárgyi feltételeket, s csak azt kell beírni az alapító okiratba.

6.2 Szervezeti és Működési Szabályzat Az SZMSZ, azaz szervezeti és működési szabályzat tartalmazza a közoktatási intézmény működésére, belső és külső kapcsolataira vonatkozó rendelkezéseket. A dokumentumot az intézményvezető készíti el a nevelőtestület elfogadásával, majd a fenntartó hagyja jóvá. Az SZMSZ-ben is meg kell jelennie azoknak a sajátosságoknak, amelyek az integráció vállalásából természetszerűleg fakadnak. (Pl. Az osztályok, csoportok szervezésénél tekintettel kell lenni a Kt. irányelvére, amely meghatározza, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek hány főnek számítanak, vagy bővebb kapcsolatrendszerének kell lennie annak az intézménynek, amely integrál.)

6.3 Pedagógiai program A közoktatás tartalmi egységét és sokszínűségét a különböző szabályozási szintű tantervi dokumentumok rugalmas és összehangolt rendszere biztosítja. Az egyik legfőbb ilyen dokumentum a pedagógiai program, amelyet a nevelőtestület készít, és a fenntartó hagy jóvá. Amennyiben a nevelési-oktatási intézmény integrációra vállalkozik, a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének-oktatásának tartalmi sajátosságait is meg kell jeleníteni a dokumentumban. Az intézménynek személyi feltételrendszerében és tárgyi feltételrendszerében is igazodnia kell a többletfeladat ellátásához.

18


Természetesen a sajátos nevelési igényű gyermekek jogszabályokban meghatározott formában történő integrálása esetén emelt normatíva igényelhető. Az emelt normatívát azonban minden esetben a rászoruló gyermekek nevelése-oktatása során felmerülő többletszolgáltatásokra, illetve a tárgyi feltételrendszer megteremtésére lehet felhasználni.

6.4 Helyi tanterv A pedagógiai program legjelentősebb eleme a tanterv, amely az iskola munkájának egy teljes ciklusra szóló részletes dokumentuma. A helyi tantervben figyelembe kell venni az iskola, település adottságait. A fenntartó jóváhagyás előtt felülvizsgálja a pedagógiai programot szakmai, törvényességi, tartalmi, eljárási és pénzügyi-gazdasági szempontból. Sajátos nevelési igényű gyermekek integrált óvodai-iskolai nevelése csak az intézmény főbb közoktatási dokumentumainak, tehát a Nevelési vagy Pedagógiai programnak, a Helyi tantervnek módosításával valósulhat meg. E tanügyi dokumentumokban szerepelnie kell a törvény által meghatározott, a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatására vonatkozó nevelési irányelveknek megfelelően módosított, átdolgozott és kiegészített részeknek. A Nemzeti alaptanterv (a továbbiakban: NAT) a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának is alapdokumentuma, az abban meghatározott kiemelt fejlesztési feladatok a sajátos nevelési igényű tanulókra is érvényesek. A sajátos nevelési igényű tanulókat nevelő-oktató iskolák pedagógiai programjuk, helyi tantervük elkészítésénél figyelembe veszik: – a közoktatási törvény, a NAT és az Irányelv rájuk vonatkozó előírásait; – a kollégiumi nevelés országos alapprogramját; – a nevelés és oktatás helyi célkitűzéseit és lehetőségeit; – a helyi önkormányzati intézményfenntartó minőségirányítási programját; – a szülők elvárásait és – az általuk nevelt tanulók sajátosságait.

6.5 Nevelési program Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésében: az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, amennyi a további önálló cselekvéséhez szükséges. A sajátos nevelési igényű gyermekek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/ elősegítheti a többi gyermekkel együtt történő integrált nevelésük. Az együttnevelést vállaló intézmény többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési igényű gyermeknek, mint részvétet és védettséget. Az integrált fejlesztésben részt vevő óvoda pedagógiai programjának, illetve a speciális tartalmak közvetítésének figyelembe kell vennie a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének igényeit.

2/2005. (III. 1.) OM-rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról. ww.okm.gov.hu.


19

6.6 Gyermekvédelmi dokumentumok Gyermekvédelmi dokumentumok csak a valamilyen okból veszélyeztetett gyermekek esetében keletkeznek. A veszélyeztetettség tényéről az iskolának tudnia kell, hiszen csak akkor igényelhet a család számára szociális támogatást. A pedagógusokat a családdal való kapcsolattartásban is segíti a gyermek helyzetének ismerete. A gyermekvédelmi dokumentumok közé tartozik a Környezettanulmány és a Nyilvántartás is. A Környezettanulmányt a pedagógusok készítik (osztályfőnökök és gyermekvédelmi felelősök), akik a családlátogatások és az egyéb, szülőkkel folytatott konzultációk tapasztalatait összegzik a gyermek iratanyagához kapcsolódó dokumentumban. A családlátogatások hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek körülményeit jobban megismerhessük, ezáltal közelebb kerüljünk azokhoz a megoldásokhoz, amelyek az adott tanuló gondjainak megoldását célozzák. A Nyilvántartás a veszélyeztetett gyermekek regisztrálása. Tartalmazza a gyermek személyi adatait, valamint a gyermekjóléti szolgálat és az iskola eljárásait, határozatait, intézkedéseit. A nyilvántartásba vett gyermekekre az intézményben működő valamennyi pedagógusnak különös figyelemmel kell lennie. Alapvető feladata az intézményeknek a rendszeres iskolába járás ellenőrzése, szükség esetén az intézkedések megtétele, amelyeknek szerepelnie kell a gyermekvédelmi dokumentumok között.

20


7. A gyermek fejlődésével, fejlesztésével összefüggő dokumentumok 7.1 A lehetséges fejlesztési eljárások, terápiák bemutatása A beszéd javításában, illetve a beszéd rendellenességeinek korrekciójában alkalmazott módszereknek, gyakran kompenzatorikus jellegű eljárásoknak elvi alapjai nem nélkülözhetők a tudatos tevékenységben. Ezen elvek a következők: – A személyiség egészére irányuló hatás – A tudatosság és tervszerűség – A módszerek célszerű alkalmazása – A beszédfejlődés szakaszainak figyelembevétele – Az analizátorok felhasználása – A transzferhatások tudatos kihasználása – Az egyéni és csoportos foglalkozások változatos alkalmazása.

7.2 A folyamatdiagnosztika és az egyéni fejlesztési terv Az eredményes beszédjavítás feltétele a pontos diagnózis, a reális prognózis és a jól megválasztott módszerek, terápiás eljárások. Hogy milyen mélységű és kiterjedésű legyen a logopédiai szűrővizsgálat, azt a beszédhiba jellege, súlyossága, esetleges halmozottsága határozza meg. A logopédiai szűrővizsgálat általában a következőket tartalmazza: általános (a beszédhibás gyermekre vonatkozó minden adatot tartalmazó) és speciális (a különböző beszédhibák szerinti szempontokat tartalmazó) anamnézist. A szűrővizsgálatok és beszélgetések alapján megtervezzük az eredményes terápiához szükséges feladatokat. A beszédhibás gyermekek logopédiai alapszűrővizsgálata során a következő területeket figyeljük meg: – A beszéd és kommunikációs készség fejlődése, jelenlegi szintje – Spontán, illetve összefüggő beszéd – A beszédszervi állapot és működése a beszédhangok kiejtésében, az önálló megnevezésben – A beszédszervi állapot és működése az utánmondásban – A hosszú, nehezen tagolható szavak kimondása önálló megnevezésben – A hosszú, nehezen tagolható szavak kimondása az utánmondásban – A beszédmegértés foka – A grammatikai rendszer kialakultsága – A hallási megkülönböztetőképesség fejlettsége – A mozgáskészség és lateralitás fejlődése és jelenlegi állapota – A testséma ismerete – A térbeli tájékozódás képessége – Vizuális percepció és emlékezet – Vizuomotoros koordináció – Ritmusérzék – Sor- és sorozatalkotási készség – Mozgások A folyamatdiagnosztika esetünkben azt jelenti, hogy a súlyos beszédhibás gyermekeket a terápia folyamatában többször is megvizsgáljuk, egyrészt az előrehaladás mértékének megállapítása végett, másrészt az esetleges részképességek zavarainak feltárása céljából, s legfőképpen az egyéni fejlesztési terv folyamatos aktualizálása miatt.


21

7.3 A terápiás programok A beszédterápiás munka számára tantervi funkciót lát el az a dokumentum, amelyet terápiás programnak nevezünk. Tekintsük át a beszédfogyatékos gyermekek számára összeállított terápiás programokat beszédfogyatékossági típusokra lebontva.

7.3.1 Megkésett és akadályozott beszédfejlődés A fejlesztésre irányuló munka célja A beszédfejlődés meggyorsítására, illetve a beszédbeli rendellenességek megszüntetésére irányuló munka célja a nyelvi közlés több összetevőjét (a „fonológiai szerveződést”, a szókincs mennyiségi és minőségi jellemzőit, a szintaktikai szabályrendszer elmaradását a beszédfejlődés normális ütemétől stb.) érinti. Ezért a terápiás cél is differenciált megfogalmazást kíván: – A beszédkedv felkeltése, ösztönzés a megfelelő érettségű nyelvi teljesítményre – A beszéd kifejező, közlő és felhívó funkciójának fejlesztése – A szemantikai és szintaktikai szabályrendszer kiépítése és megerősítése – Az ún. alsóbb nyelvi szinteknek (a beszéd hangzási arculata, a mondatfonetikai jellemzők stb.) az életkori sajátosságoknak megfelelő alapozása A megkésett és akadályozott beszédfejlődés terápiájának anyaga – A hallási figyelem és emlékezet, továbbá a hallási megkülönböztetőképesség fejlesztésére irányuló gyakorlatok – Hangutánzó gyakorlatok – Nagymozgásokra irányuló gyakorlatok – A finommotorikumot fejlesztő gyakorlatok – A beszédszervek működését fejlesztő gyakorlatok – A szó és a mondat megértésének fejlesztése – A passzív és aktív szókincs fejlesztésére irányuló gyakorlatok – A tő- és a bővített mondatok alkotásának gyakoroltatása – Gyakorlatok a számfogalom kialakításához, fejlesztéséhez – A színek megismertetésével, illetve megnevezésével kapcsolatos feladatok – A gyermek artikulációs bázisának kiépítése az egyéni fejlődés üteme alapján – A diszlexia kialakulásának megelőzését célzó gyakorlatok – Gyakorlóanyagok az otthoni munkához Eszközök és műszerek – Tárgyak, játékok, tárgydoboz – A mozgás fejlesztését elősegítő eszközök – Hangszerek és különféle hanganyagok – Érzékelőjátékok – Kreativitást fejlesztő anyagok, illetve építők – Bábfigurák, bábparaván – Képes beszédlottó – Képsorozatok – Kártyák – Színes képeskönyvek, képesfüzetek – Magnetofon mikrofonnal, üres és műsoros kazetták – Halláserősítő készülékek – Diszlexia-prevenciós teszt – A diszlexia megelőzésére használható eszközök (lásd a diszlexia-prevenció terápiáját)

22


7.3.2 Pöszeség A pöszeség javítására irányuló munka célja – A logopédus tiszta, a köznyelvi ejtésnormáknak megfelelő artikulációt alakítson ki, ezzel építse ki az egyénben a nyelvi közlés formájában megjelenő, annak alapjául szolgáló fonológiai rendszert. – Cél továbbá, hogy a tiszta artikuláció segítségével teremtse meg a beszédhibás gyermek számára az információk befogadásának, feldolgozásának és továbbításának lehetőségét, s ezzel járuljon hozzá a harmonikus személyiség kialakításának feltételeihez. A pöszeség javítására irányuló gyakorlatok – A mozgáskészség komplex fejlesztését szolgáló gyakorlatok (nagymozgások, finommotorika, a beszédszervek mozgásait fejlesztő gyakorlatok) – Az auditív képességek fejlesztését elősegítő gyakorlatok • A hallási megkülönböztető képesség fejlesztése • A fonematikus hallás, illetve fonémakategorizálás képességének fejlesztését segítő gyakor latok • A hangsor analízisét és szintézisét tartalmazó gyakorlatok • A hangsorból történő kiemelés, illetve a hangsorban elfoglalt hely meghatározásának gyakorlatai – A vizuális, taktilis és kinesztéziás érzékelés gyakorlatai – Elszigetelt helyzetben a beszédhang fejlesztése, pontosan képzett beszédhangoknak és hangokkal történő kapcsolása – Speciális tartalommal összeállított gyakorlatok a hangzók folyamatos beszédbe történő beépítése céljából – A közlés tartalmi, grammatikai zavarainak megszüntetésére irányuló gyakorlatok, szókincsbő vítés Eszközök és műszerek – Füzetek, színes ceruzák, kifestőkönyvek – Képek, képsorozatok – Magnetofon, mikrofonnal, üres és műsoros kazetták – Diavetítő, diafilmek – Halláserősítő készülékek – Egyéb logopédiai segédeszközök

7.3.3 Az olvasás és írás zavarai Az olvasás- és írászavarok megelőzésének és javításának célja – Alakítsa ki a gyermekben intellektusának és mindenkori osztályfokának megfelelően az olvasás és az írás jártasságát, illetve készségét. – Fejlessze ki az olvasott szöveg pontos megértésének készségét, az írásbeli közlés helyességét, a gyermek kifejezőkészségét, segítve ezzel az iskolai előmenetelt. – Törekedjék a logopédus arra, hogy a diszlexiás gyermeknek is fontos eszköze legyen az ismeretek megszerzésében és továbbításában az olvasás és az írás. – Előzze meg a diszlexiára épülő másodlagos tünetek kialakulását, illetve meglétük esetén csökkentse azokat, biztosítsa a tanuló egészséges személyiségfejlődését. A diszlexia megelőzésének és logopédiai terápiájának gyakorlatai – Laterális dominanciára irányuló gyakorlatok


23

– Tájékozódás térben, a térbeli viszonyokat kifejező fogalmak megismerése – Grafomotoros készséget fejlesztő gyakorlatok – A balról jobbra haladási irány gyakoroltatása cselekedtetéssel térben és síkban – A hallási és látási figyelem, továbbá a differenciálókészség fejlesztésére irányuló gyakorlatok – A beszédhangok és betűk társítása, ennek tudatosítása, a hallási, látási és mozgásos érzékelési elemek összekapcsolása – Vonalvezetési gyakorlatok, íráselemek vázolása – Betűk megtanítása – Az összeolvasás megtanítása – A tévesztett betűk differenciálása olvasásban és írásban – Betűk, szótagok, szavak írása diktálás után és emlékezet alapján – Szógyűjtés – Szómagyarázatok, szókincsbővítés – Szavak, mondatok, szövegek kiegészítése – Szövegek értelmezése – Fogalmazási gyakorlatok – A hangsúly és hanglejtés alkalmazása az olvasás folyamatában Eszközök, műszerek – Tárgyak, tárgysorozatok – Képek, képsorozatok – Betű-, szótag-, szótáblák – Írásvetítő, fóliák, diavetítő, diafilmek – Metronóm, stopperóra – Gyakorlófüzetek, szótárfüzet (szókincsbővítéshez, szómagyarázathoz)

7.3.4 Hadarás A beszédjavító munka célja – A logopédus a beszédhangok szabályos időtartamán alapuló helyes tempójú és ritmusú megfelelő artikulációjú beszédet alakítson ki. – Célként tűzze ki a beszéd prozódiai elemeinek helyes használatát, továbbá a beszéd és a gondolkodás egységének megteremtését a közlés folyamatában. A hadarás terápiájának anyaga és gyakorlatai – A figyelem koncentrációját fejlesztő gyakorlatok – Memóriajátékok – Hallásfejlesztő gyakorlatok – Légzési-lazítási gyakorlatok – Hehezetes gyakorlatok a beszédütem lelassítása és a helyes beszédritmus beidegzése céljából – Magánhangzós gyakorlatok, amelyek a hangképzés tartalmának megnyújtására irányulnak – Artikulációs gyakorlatok a hangképzés mechanizmusának tudatosítása érdekében – A mozgások és a beszéd összekapcsolásának gyakorlatai – A beszédszünetek kialakításának gyakorlatai – Metakommunikációs gyakorlatok – Utánmondó gyakorlatok – Olvasási gyakorlatok – Logikai gyakorlatok az értelmi hangsúly alkalmazása és beidegzése érdekében

24


– Beszélgetési gyakorlatok – Az életmód szabályozását elősegítő feladatok – Az önismeretet és ellenőrzést kialakító gyakorlatok Eszközök, műszerek – Magnetofon mikrofonnal, üres és műsoros kazetták – Metronom – Disztonometer – Memóriajátékok – Puzzle-játékok – Beszédtechnikai gyakorlóanyagok – Olvasókönyvek

7.3.5 Dadogás A sokféle tünetet mutató dadogás javításának célja – A logopédus – intenzíven és komplex módon – a dadogó érzelmi életére és értelmi tevékenységére egyaránt ható, tervszerű munkával és logopédiai módszerekkel a lehetőségek határain belül teremtse meg a folyamatos beszédet – Az egyéni sajátosságoknak megfelelő beszédtempó és -ritmus, továbbá a helyes hangsúlyozás kialakításával járuljon hozzá a kommunikációs zavar leküzdéséhez és az esetlegesen fellépő másodlagos tünetek megszüntetéséhez. A terápia anyaga és az alkalmazandó gyakorlatok Az élettani, a kisgyermekkori, a serdülő- és felnőttkori dadogás terápiájának célja és feladatai azonosak, de az eljárások és gyakorlatok az életkornak megfelelően változnak. a) Az élettani dadogás terápiájának összetevői – A mozgáskészség fejlesztése, a testtartást általánosan fejlesztő, játékos utánzógyakorlatok – A kommunikációra irányuló játékos gyakorlatok – A légzés és a lazítás gyakorlatai tudatosítás nélkül – „Rejtett” módon, játékos hang- és mozgásgyakorlatokba ágyazva – A tér- és formaérzéket fejlesztő gyakorlatok – Ritmusgyakorlatok: a zenei és beszédritmust fejlesztő feladatok mozgásformákhoz kötve – Mozgásgyakorlatok témák utánzása alapján – A beszédfélelem oldását, illetve megszüntetését célzó gyakorlatok – A tárgyakkal végzett cselekvés és a beszéd összekapcsolása b) A kisgyermekkori dadogás terápiájának összetevői – Mozgásfejlesztő gyakorlatok – Lazító gyakorlatok – A légzés szabályozása énekléssel és verses gyakorlatokkal összekötve – A hangadás gyakorlatai, a hangerő és a hangszín szerepének megismertetése, használatának játékos formákban történő gyakorlása – Az artikulációs bázis fejlesztését célzó, a helyes időtartamú és pontos képzésű hangok és hangkapcsolatok játékos gyakorlása – A helyes hangindítás és zöngeképzés kialakításának gyakorlatai – Ritmusgyakorlatok – Cselekvés és a beszéd összekapcsolása


25

– A fogalmak, szavak tartalmának tudatosítása, a szómegtalálási készség fejlesztése, szókincsbővítés játékos gyakorlatokkal – A figyelem, az emlékezet, a gondolkodás és a képzelet fejlesztését szolgáló gyakorlatok – Játékos utánzások, énekek, versek dramatizálása, tanult mozgások alkalmazása – A gondolatok szóbeli megfogalmazását elősegítő gyakorlatok c) A serdülőkorú és felnőtt dadogók terápiájának összetevői – Tudatosan végzett lazító- és légzőgyakorlatok (a hasi légzés kialakítása, a be- és kilégzés koordinációja, a légzéskapacitás növelése, a folyamatos beszédhez szükséges levegőmennyiség helyes beosztása) – Rezonancia- és hangképző gyakorlatok – Szótag- és szógyakorlatok – Mondatgyakorlatok – Olvasási gyakorlatok – Szövegtanulás – A spontán beszéd gyakorlatai – Gyakorlatok a helyes hangsúlyozás kialakítása és a beszédszünetek helyes alkalmazása érde kében – A mozgáson alapuló kifejezőkészség fejlesztése, gesztus tanítása kommunikációs gyakorlatokba illesztve – A kezdeményezőkészség és önértékelés fejlesztése – A tűrőképesség fokozása különböző életszerű helyzetekben Eszközök és műszerek – Tárgyak, tárgysorozatok – Képek, képsorozatok – Képeslottók, dominók, társasjátékok – Memóriajátékok – Puzzle-játékok – Bábok, paraván, jelmezek, maszkok – Különféle hangszerek – Magnetofon mikrofonnal, zenei és prózai hanganyagot tartalmazó kazetták – Lemezjátszó lemezekkel – Írás- és diavetítő – Labdák, ugrókötelek, karikák, szalagok, kendők stb. – Gyurma, papír, festék, ragasztó, ecsetek, színes filctollak, ceruzák

7.3.6 Dizartria A dizartria javításának célja – A fonációs és artikulációs izomzat aktivizálása – A beszédmozgások koordinálása – A verbális és nonverbális kommunikáció fejlesztése A komplex kezelés során enyhíteni kell a dizartriát gyakran kísérő vagy következményesen fellépő személyiségzavarokat. A dizartria eredményes kezelése a terápiában részt vevő szakemberektől (orvos, gyógytornász, logopédus-gyógypedagógus, pszichológus) jó csapatmunkát kíván.

26


A beszédterápia feladatainak megoldásához szükséges gyakorlóanyag A légzés normalizálódását elősegítő gyakorlatok – A beszédmozgások helyes kivitelezéséhez szükséges izomtónus kialakítását célzó gyakorlatok – Előkészítő gyakorlatok a beszédszervek koordinált mozgása érdekében – Hallásfigyelem-fejlesztő gyakorlatok – Az alapzönge kialakítása – A gőgicsélés, illetve a gagyogás megerősítését, az utánzóképesség fejlesztését szolgáló gyakor latok – Feladatok a hang jelfunkciós szerepének megerősítésére, tudatosítására – Szituatív gyakorlatok az egytagú szavak mondatértékűségének tudatosításához – Az identitástudat kialakítását, megerősítését célzó gyakorlatok – A gesztus és a mimika fejlesztésére szolgáló feladatok – Gyakorlatok a gondolkodás fejlesztése érdekében, a gondolatok verbalizálásának megkönnyítése Eszközök, műszerek – Képes beszédlottó – Érzékelőjátékok – Különféle hangszerek – Bábok, paraván – Magnetofon mikrofonnal – Halláserősítő készülék – Tárgyak, tárgysorozatok – Képek, képsorozatok

7.3.7 Orrhangzós beszéd Az orrhangzós beszéd javításának célja Szüntesse meg a különböző kórokok következtében kialakult kóros nazális rezonanciát, alakítsa ki a magyar nyelv percepciós bázisának megfelelően az orális és nazális hangszínezet megjelenését. A terápia eredményezze a tiszta artikulációt, a folyamatos, ritmusos és érthető beszédet. Célul kell kitűzni az esetlegesen fellépő másodlagos tünetek (kóros személyiségjegyek megjelenése) megszüntetését is. A terápiában felhasználandó gyakorlatok – Artikulációs mozgásokat ügyesítő gyakorlatok – Légzési gyakorlatok • A szájon keresztül történő ki- és belégzés előkészítése játékos gyakorlatokkal • Az ún. célzott légzés • A beszédlégzésben részt vevő izmok munkájának rendezése, koordinációja • Beszédlégzési gyakorlatok praktikus céllal • A hangszalagok tréningje – Gyakorlatok az orális és nazális hangszín felismerésére és elkülönítésére – A lágyszájpad emelését elősegítő fúvó gyakorlatok • A lágyszájpad zárjának megtartása a levegő kifújása alatt • Sűrítjük a levegőt, majd koncentráltan, irányítottan kifújjuk. • Kombinált légzés mellett a levegő visszatartása nyitott szájállással – K-g gyakorlatok


27

– Magánhangzókkal végzett gyakorlatok (k-g gyakorlatok): • Erőteljes hangképzés • A hangoztatási időtartam növelése • Új magánhangzók bekapcsolása – Hehezési gyakorlatok – Zárhangzós hanggyakorlatok – Zárhangzós szógyakorlatok – Gyakorlatok folyamatos mássalhangzókkal Eszközök, műszerek – Magnetofon mikrofonnal, kazettákkal – Halláserősítő készülék – Fúvást segítő játékok, hangszerek – Gyakorlófüzet

7.3.8 Diszfónia A beszédjavító munka célja A logopédia speciális módszereivel és eszközeivel szüntesse meg az organikus vagy funkcionális okok következtében kialakult hangképzési zavarokat, állítsa helyre a beteg beszédének egyéni hangfekvését, magasságát, hangszínezetét és dallamosságát. A terápia összetevői – Általános és egész testre kiterjedő lazító gyakorlatok – Légzési gyakorlatok (egyenletes levegőadagolás a kombinált mellkasi-hasi légzés érdekében) – Lágy hangindító gyakorlatok – A hangfekvés beállítására irányuló gyakorlatok – Gutzmann-féle rezonanciagyakorlatok – A hangok differenciálását elősegítő gyakorlatok – Hangringató gyakorlatok – Szógyakorlatok – Olvasási gyakorlatok – Mondókák, versek – A folyamatos beszéd gyakoroltatása – Az önellenőrzés képességének kifejlesztése – Az otthoni gyakorlás Eszközök, műszerek – Disztonométer – Magnetofon mikrofonnal, kazettákkal – Szó- és képkártyák – Mondókák, versek, mesék, olvasmányok – Gyakorlófüzet

7.4 A mentesítés és tanulásszervezés következményei A beszédfogyatékos, diszlexiás/diszgráfiás tanulót a Beszédhibások Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakvéleménye alapján az iskola igazgatója mentesítheti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés/osztályozás alól. A diszlexiás-diszgráfiás gyermekek többnyire az idegen nyelv írásbeliségének osztályozása, illetve a helyesírás osztályozása alól kapnak felmentést, dadogó gyermekek esetében pedig a szóbeli teljesítmény értékelésének mellőzését szoktuk kérni.

28


Ügyelni kell ugyanakkor arra, hogy a tanuló differenciált foglalkoztatása megoldott legyen, és a tananyag elsajátításában előbbre tudjon lépni.

7.5 A befogadás sikerének mérése Az együttnevelés során alapvető fontosságú feladat a befogadás hatásának vizsgálata. Vizsgálnunk kell egyfelől a befogadott sajátos nevelési igényű tanuló, másfelől a normál fejlődésmenetű tanulók elégedettségét. Tudnunk kell, hogyan éli meg a befogadást az integrált gyermek. Ismernünk kell aktuális érzelmeit, működő kapcsolatait az osztálytársakkal, motiváltságát a különböző tantárgyak tanulásában, viszonyát a pedagógusokkal. Látnunk kell azt is, hogyan hat a sajátos nevelési igényű gyermek az osztályközösségre, milyen e tekintetben az osztály értékrendje, légköre. Mennyire tudják figyelembe venni osztálytársuk speciális igényeit, hajlandók-e segítséget adni neki, törekednek-e arra, hogy valódi társsá fogadják. Fontos megtudnunk azt is, hogy a befogadó iskolák pedagógusainak milyen az integrációhoz való viszonya, hogyan élik meg ők az együttnevelést: hogyan ítélik saját munkájukat, kollégáik munkáját, kapcsolatukat az együttnevelés többi szereplőivel. És nem utolsósorban a szülők elégedettségmérése is elengedhetetlen feladat, hiszen köztudott, hogy a szülői háttér támogató volta nagymértékben záloga a sikeres integrációnak. Az elégedettségmérésnek szerepelnie kell az adott intézmény minőségirányítási programjában is. E munka elvégzéséhez több lehetőség közül választhatunk: – Egyszerű megfigyelés – Spontán vagy irányított beszélgetések – Drámapedagógiai módszerek – Írásmunkák elemzése – Szociometria – Kérdőívek kitöltése A legmegbízhatóbb eredményt ezek közül a szociometria adja, amelynek felvétele bizonyos szakismeretet igényel. Objektív képet kaphatunk az adott osztály hierarchiájáról. Kiderül, hogy a vizsgálat időpontjában kik a legnépszerűbb és a peremhelyzetbe került, magányos gyerekek. Ha a sajátos nevelési igényű tanuló peremhelyzetbe került, az osztályfőnöknek és valamennyi pedagógusnak át kell gondolnia, milyen lépéseket lehet megtenni az elszigetelődés megszüntetésére. A felnőttek elégedettségmérését kérdőívek felhasználásával célszerű végezni. A kérdőívek összeállításához a szakterületi integrációs munkában járatos közoktatási szakértő bevonása ajánlatos.

8. A dokumentumok hozzáférésének szabályozása: adatkezelési szabályzat, etikai tudnivalók A közoktatási törvény jogszabályba foglalja a gyermekek/tanulók adatainak kezelését. A dokumentumok kezelésénél használhatók azok az általános szabályozók, amelyek az intézmények esetében ismeretesek. A dokumentumok adatvédelméről a Kt. 2. melléklete szól, ennek értelmében a sajátos nevelési igényű gyermekek adatainak kezeléséről, azok továbbításáról. Eszerint az adatok a pedagógiai szakszolgálatok és a nevelési-oktatási intézmények között oda-vissza szabadon átadhatók. A Kt. nem tér ki az orvosi leletek és szakvélemények kezelésére, ám az egészségügyről szóló 1997. CLIV. törvény szerint az egészségügyi dokumentumok megismerésének lehetősége igen korlátozott.


29

9. Irodalom Az 1993. évi LXXIX. többször módosított törvény a közoktatásról A közoktatási törvény végrehajtási rendeletei – 1994. 2/2005. (III. 1.) OM-rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról. ww.okm.gov.hu. A közalkalmazottakra és köztisztviselőkre vonatkozó munkaügyi jogszabályok. Unió Kiadó, Budapest, 1998. 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról BNO–10 Zsebkönyv DSM-IV. meghatározásokkal. Animula Egyesület, Budapest, 2002. Alapismeretek sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók integrált neveléséhez, oktatásához. Összeállította, írta: Auer Éva et al. Vas Megyei Pedagógiai Intézet, Szakmai és Szakszolgálat, Szombathely, 2004. Dr. Benedek István – Dr. Pőcze Gábor: Közoktatási szakértők kézikönyve. Az iskolafenntartók feladatai és a közoktatási szakértő. Okker Kiadó, Budapest, 1996. Csányi Yvonne: Integrált fejlesztés a kutatás szintjén. In: Együttnevelés – speciális igényű tanulók az iskolában. OKI Iskolafejlesztési Központ, Budapest, 1993. Gordosné Szabó Anna: Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004. Dr. Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE BGGYTFK, Budapest, 2000. Jankó-Brezovay Pálné – Vargáné Mező Lilla: Az integrált nevelést-oktatást segítő módszertani központ modellje a gyengénlátók iskolájának gyakorlatában. Gyengénlátók Módszertani Központja, Budapest, 2001. Dr. Juhász Ágnes (szerk.): A logopédiai szakirányítás kérdései. OPI, Budapest, 1988. Mesterházi Zsuzsa (szerk.): Gyógypedagógiai lexikon. ELTE BGGYTFK, Budapest, 2001. Mezei Gyula: A közoktatás rendszere I. BMGE Műszaki Pedagógia Tanszék, Budapest, 2003. Nagy Gyöngyi Mária: A fogyatékos gyermekek, tanulók ellátására vonatkozó jogi szabályozás. In: Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE BGGYTFK, Budapest, 2000. Réthy Endréné dr: Empátiás osztályok hátrányos helyzetű tanulóinak beszédállapota. In: Gereben Ferencné – Kereszty Zsuzsa (szerk.): Különböznek. Budapesti Tanítóképző Főiskola, Budapest, 1996. Réthy Endréné dr: Integrációs törekvések Európában. Szociális Munka, 2000/1. sz. Dr Szüdi János: Közoktatás-igazgatás. Okker Kiadó, Budapest, 1998. Dr Szüdi János – Andrásné dr. Teleki Judit – Szabó Lajos: Irányítás, szakmai önállóság, pedagógiai programok. Okker Kiadó, Budapest, 1996. Kőpatakiné Mészáros Mária: Befogadó iskolák, elfogadó közösségek. OKI, Budapest, 2003. Dr. Torda Ágnes – Dr. Salné Lengyel Mária: A logopédiai munkáról. In: Logopédia. OM – SuliNova Kht., Budapest, 2004. Dr. Torda Ágnes: Diszlexia, diszgráfia. In: Logopédia. OM – SuliNova Kht., Budapest, 2004. Ványi Ágnes: Polémia a logopédia szakértői feladatairól. Fejlesztő Pedagógia, 1998/4–5. Ványi Ágnes: Szakértői javaslatok: logopédiai ellátás. Fejlesztő Pedagógia, 2001/6. Vinczéné Bíró Etelka: Logopédiai helyzetkép. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1986. Vinczéné Bíró Etelka: A beszédjavító intézetek nevelési és oktatási terve. Művelődési Minisztérium, Budapest, 1988.

30


Mellékletek 1. melléklet Vonatkozó törvények és rendeletek a) A közoktatásról szóló többször módosított 1993. évi LXXIX törvény 30. §-a rendelkezik a sajátos nevelési igényhez való jog kérdéseiről. b) E törvény 33. §-a rendelkezik az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények megszervezésének lehetőségéről. c) E törvény 35. §-a rendelkezik a pedagógiai szakszolgálatokról. d) E törvény 36. §-a rendelkezik a szakmai szolgáltatásokról. e) E törvény 52. §-a szabályozza a sajátos nevelési igényű tanulók részére a kötelező óraszámon túl a kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs tanórai foglalkozások szervezésének rendjét. f) E törvény 114. §-a értelmében a pedagógiai szakszolgáltatások igénybevétele a sajátos nevelési igényű gyermekek számára ingyenes. g) E törvény 120. §-a értelmében meg kell téríteni a pedagógiai szolgálatot nyújtó intézmény, a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését és oktatását végző, valamint a fejlesztő felkészítést végző intézmény eléréséhez szükséges helyközi utazás költségeit a gyermeknek és kísérőjének. h) E törvény 1. számú melléklete szabályozza a pedagógusok kötelező óraszámát, a költségvetési hozzájárulás megállapításának elveit (a normatív hozzájárulás meghatározásakor figyelembe vehető gyermek-tanulói létszám megállapítása). i) E törvény 2. számú melléklete szabályozza a közoktatási intézményekben nyilvántartott és kezelt személyes és különleges adatok nyilvántartását. j) A művelődési és közoktatási miniszter többször módosított 14/1994. (VI. 24.) rendelete szabályozza a pedagógiai szakszolgálatok működését. (A pedagógiai szakszolgálat ellátásában való közreműködés feltételeit, a szakmai létszámadatokat, az iratkezelés szabályait, a szakértői vélemény elkészítésének rendjét.) k) A 2/2005. (III. 1.) OM-rendelet adja ki a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvét és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelvét.


31

2. melléklet BNO diagnosztikai kritériumok A beszédfogyatékosságot jelölő, szakértői véleményekben leggyakrabban megjelenő BNO-kódok: – F80 A beszéd és beszédnyelv specifikus fejlődési rendellenességei • F80.0 Az artikuláció zavara (pl. pöszeség) • F80.1 A kifejező beszéd zavara (pl. diszfázia, motoros afázia) • F80.2 A beszédmegértés zavara (pl. szenzoros diszfázia, szenzoros afázia) • F80.8 Egyéb nyelvi és beszédfejlődési zavar (a beszéd hangzásának zavarai: abnormális hangmagasság, hangosság, rezonancia) – F81 Az iskolai teljesítmény specifikus fejlődési rendellenességei • F81.0 Diszlexia • F81.1 Diszgráfia • F81.2 Diszkalkulia • F81.3 Az iskolai készségek kevert zavara (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia együttes fennállása) • F81.9 Iskolai készségek fejlődési zavara (átfogó tanulási zavar) – F82 A motoros funkció specifikus fejlődési rendellenességei (pl. diszpraxia) – F83 Kevert specifikus fejlődési zavarok (legalább 2 vagy több fejlődési zavar együttes előfordulása) – F94.0 Elektív mutizmus (szelektív beszéd)

32


3. melléklet Szakszavak szótára Analizátorok felhasználása – (itt) a sokoldalú fejlesztést jelenti (a kinesztéziás, a hallási, a látási és a beszédmozgási benyomások egymást erősítik) Differenciáldiagnózis – a hasonló tünetek finom megkülönböztetése többféle gyógypedagógiai, pszichológiai és orvosi vizsgálattal – a minél pontosabb diagnózis érdekében (általában teammunka eredménye) Fonológiai – a hangokkal, a beszédhangokkal foglalkozó, azok variánsaival összefüggő Inklúzió – (itt) az integrációval, a befogadással, az együttneveléssel összefüggő sajátosságok rendszere (pl. nyitottság, elfogadás, empátia, hitelesség, gyermekközpontúság, az esély és az érték fontossága) Kompenzatorikus – egyes készségek, képességek zavarának rehabilitációs-korrekciós célú javítása Lateralitás – az egyik testfél funkcionális dominanciája a szem-kéz-láb mozgásának koordinálására. Az agykérgi tevékenység eredményeként alakul ki. Nazális – orrhangzós színezetű Szintaktikai – mondattannal összefüggő Szubteszt – több feladatból álló képességvizsgáló tesztek valamely részpróbája Transzferhatás – (itt) a különböző beszédműveletek azonos elemeinek átvitele az eredményes fejlesztés érdekében Vesztibuláris rendszer – az egyensúly-érzékelés rendszere Vizuomotoros koordináció – a szem-kéz mozgásának koordinálása – olyan képesség, amely a látottakat, azaz a vizuális ingert test-, illetve egyes testrészek mozgásával összerendezi.

Útmutató beszédfogyatékos gyermekek, tanulók együttneveléséhez

Recommend Documents