ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK 2002 (87): 31–35.
Utánpótlás nevelés a Fiatalok Természetismereti Klubjában ROGOVSZKY ZOLTÁN H–1124 Budapest, Németvölgyi út 91/B. E–mail:
[email protected]
A tudomány mőhelyeiben folyó munka a kívülállók számára mindig egy kicsit titokzatos és tiszteletet parancsoló. Hogyan kerülhet közelebb e titkokhoz az a fiatal, akiben kortársainál is jobban dolgozik a világ és a természet megismerésének vágya? Hogyan fog eligazodni a tudomány évszázados oszlopcsarnokainak útvesztıjében? Ki fogja vezetni a megismerés rögös útjain? Szerencsés esetben tanárai, szülei lehetnek olyan kivételes személyek, akik a mindennapok gondja mellett felvállalják gyermekük feltarisznyázását a tudományos életre, de a gyakorló kutatóknál hitelesebb és hozzáértıbb vezetıt ritkán kaphatnak.
Az FTK emblémája. Egy rövid elıadás, egy félnapos kirándulás, egy látogatás alatt ezeknek a titkoknak olyan morzsáit csipegetik fel a fiatalok, amelyek egy életre meghatározóvá válhatnak, és beléjük oltják a világ megismerésének izgalmát. Ha megízlelték ezeket a morzsákat, megfelelı irányítás mellett többre is képesek lesznek. Errıl tanúskodik a Fiatalok Természetismereti Klubjának (az FTK-nak) eddigi története is. A Klub vezetıi hosszú idın át a Természettudományi Múzeum zoológusai, a Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának tagjai közül kerültek ki, és a tudomány olyan elkötelezett mővelıi voltak, akik ismereteik továbbadását is fontosnak tartották. AGÓCSY PÁL – aki KASZAB ZOLTÁN igazgatósága idején a múzeum csigagyőjteményében, majd Közmővelıdési osztályán dolgozott – győjtötte maga köré azokat a fiatalokat, akik kedvvel áldoztak szabadidejükbıl természettudományos ismereteik gyarapítására. Táborokban, szakkörein és a szők lehetıségek között saját lakásán, gızölgı tea mellett törekedett az ismeretek átadására. Ezekben az idıkben fogalmazódott meg az a gondolat, hogy szervezettebb keretek között lenne jó a fiatalságot bevonni, és érdeklıdésüket kiaknázva, a tudomány berkeibe szakszerően bevezetni ıket. Az ı nevéhez főzıdik a Múzeum Baráti Kör életre hívása is, amelyet egy rövid idıre FİZY ISTVÁN paleontológus is felélesztett. Az FTK-t jó pedagógiai érzékel is megáldott fiatal zoológusok: VÁSÁRHELYI TAMÁS (1982– 1985), KORSÓS ZOLTÁN (1985–1990), CSORBA GÁBOR (1990–1994) és egy paleontológus: FİZI ISTVÁN (1994–1995) irányították. A klub alapítása idején FÁBIÁN GYULA elnökölt az Állattani Szakosztályban, és AGÓCSY PALI bácsi a szárnyai alá győjtött fiataloknak itt keresett és talált szervezeti kereteket.
31
ROGOVSZKY Z.
1979 telén MÉSZÁROS ZOLTÁN – az Állattani Szakosztály akkori titkára – egy baráti beszélgetés során jegyezte meg neki, hogy „elöregszik” a szakosztály. Ekkor körvonalazták az alapítandó klub céljait és tevékenységének körét, amely a következı évben AGÓCSY PALI bácsi vezetésével meg is kezdte mőködését, mint egy, az Állattani Szakosztályhoz tartozó csoport, amelynek rendezvényeihez az akkori TTM Közmővelıdési osztálya biztosította a feltételeket. GÁNTI TIBOR MBT fıtitkár javaslatára a csoport a Fiatalok Természetismereti Klubja nevet kapta. A tagság rohamosan bıvült a kor igényeihez képest újszerő és izgalmas programokat kínáló klubban, és gyorsan elérte az alapítók által az elıadóterem befogadó képessége miatt kritikusnak ítélt 120 fıs létszámot. Az akkoriban egyedül álló kezdeményezés vonzereje mellett jelentısnek mondható, hogy kevés olyan valódi lehetıség kínálkozott, ahol a tudomány mővelésén túl a fiatalok az önszervezıdést is gyakorolhatták. A klubot vezetı zoológus nem egyedül, hanem a tagságból választott vezetıség segítségével szervezte a klub életét, így a fiatalok jártasságot szerezhettek egy-egy elıadóülés levezetésében, a „nagy emberekkel” folytatott beszélgetések protokolljában, és lehetıséget kaptak, hogy a vágyaikat szakmai segítség mellett valósíthassák meg. A mintát a szervezeti keretek kialakítására és a mőködésre az Állattani Szakosztály adta. A programokon gyakran tőntek fel a múzeumban dolgozó kutatók. Néhány név a teljesség igénye nélkül azok közül, akik a legutóbbi években is támogatták az FTK munkáját: BANKOVICS ATTILA, BÁLDI ANDRÁS, FORRÓ LÁSZLÓ, FUISZ TIBOR, MERKL OTTÓ, PEREGOVITS LÁSZLÓ, RONKAY LÁSZLÓ, SZÉL GYİZİ, SZOLLÁT GYÖRGY és VIDA ANTAL. A táboroknak is gyakori résztvevıi voltak az MTM lelkesebb szakemberei. Állandó tábor 1988 óta a szıcei tızegmoháson rendezett természetvédelmi és honismereti tábor terepi vizsgálatokkal, szénagyőjtéssel, kézmőves foglalkozásokkal, de volt tábor például a Zemplénben várak és farkasok nyomában, a Mecsekben denevérgyőrőzéssel, a Gerecsében saslessel és sziklamászással, Aggteleken barlangtúrával és szalamandra kutatással, a Szigetközben halak és halászmódszerek megismerésével, a Déli-Kárpátokban csúcsok meghódításával. Bár a klub vezetıin és elıadóin keresztül is erısen kötıdött az Állattani Szakosztályhoz, tevékenységének köre túlnyúlt a zoológián, és szélesebb körő természettudományos mőveltséget közvetített. Miközben jelentıs szemléletformáló hatást fejtett ki tagjai körében, nem vált mindenki biológussá. Szép számmal találkozhatunk orvosi és mőszaki pályára orientálódott volt FTK-sal, mint ahogyan az is jellemzı, hogy sokan dolgoznak ma az egykori tagok közül egyetemeken és fıiskolákon. Megtaláljuk azokat a friss kezdeményezéseket is, amelyeket a klub példáján egykori tagok, vagy a valamikori vezetésben tevékenykedık hoztak létre, mint például a Tölgy Természetvédelmi Egyesületet Gödöllın. Ma már az FTK is a Magyar Biológiai Társaság önálló Ifjúsági Szakosztálya. A klub fénykorát a rendszerváltás körüli és az azt megelızı években élte. Talán ekkorra érett be az eddig befektetett munka és tapasztalat? A tagság bıvülése, sikeres pályázatok, tábori támogatások mellett az FTK tagja lett egy európai fiatalokat tömörítı környezetvédelmi szervezetnek, a Youth Environmental Europe-nak (YEE), és Pro Natura díjjal is kitüntették (1992). Ez idı tájt (1988) bukkant fel az FTK-ban DÉRI ANDREA (MTA-Dunakutató Intézet) vezetésével egy baráti kör is, amely Terepbiológiai Csoport néven csatlakozott a klubhoz. Ez az FTK hagyományaitól független csoport új színeket festett a programok palettájára. A Terepbiológiai Csoport tagjai a ma már sokkal inkább elterjedt élményszerőséget és komplexitást hangsúlyozó környezeti nevelés elsı hazai mővelıi közé tartoztak. Az általuk képviselt terepi programokban a spontán megfigyelésen és szakvezetésen kívül a tapasztalati tanulás-
32
UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS AZ FTK-BAN
ra helyezett, és a középiskolás korosztállyal végezhetı kutatás kapott nagyobb hangsúlyt, amelyben a vezetı, a szakosztály és a múzeum szakemberei mellett a természetvédelem munkatársai jelentettek biztos szakmai hátteret. Több terepi program meghatározott helyhez vagy élılénycsoporthoz kötıdött, mint például az Apátkúti-völgy és a szıcei tızegmohás vizsgálata, vagy a kövi rák (Austropotamobius torrentium) kutatása. Ez utóbbinak az eredményei az Állattani Szakosztály 2002. február 6-ai 917. elıadóülésén kerültek bemutatásra. Ennek az irányvonalnak a képviselıjeként végzem ma a klub szervezését. Ezzel az FTK történetében elıször valaki tanárként és nem muzeológusként vette át a vezetést. A klub tevékenységében az utóbbi évektıl jelentıs szerepet töltöttek be a középiskolás diákokkal végzett kutatási témák, a kidolgozástól a kivitelezésen át, az eredmények kiértékeléséig. Céljuk, hogy megismertessék a terepmunka módszereit, és saját élményeken alapuló tudáshoz juttassák résztvevıiket, valamint a kutatás során szerzett ismereteket átadják az azt felhasználók, például a természetvédelem számára. Hosszú ideje tartó próbálkozás eredményeként jöttek létre az elmúlt évben azok a 3–4 fıs munkacsoportok (hidrobiológiai, madarász, rovarász és botanikai), amelyek az együtt kiválasztott helyszíneken a kutatási témákat is felvállalják. A kövi rák állomány felmérési program 1990-ben indult. A felmérések célja volt, hogy a hazai és nemzetközi szakirodalomban a fajról hiányosan és töredékesen fellelhetı információkat kiegészítsük, többet megtudjunk hazai elıfordulásáról, és az állományok veszélyeztetettségét felmérjük. Szeretnénk más csoportok bevonásával adatokat győjteni az egyes rákfajok állományainak elıfordulásáról, élıhelyigényeirıl, nagyságáról, egészségi állapotáról, hogy adatainkat összesítve felhasználjuk a védelemben és az esetleges visszatelepítésekben. Egy közreadott módszertani anyaggal, és évrıl évre megrendezett továbbképzésekkel járulunk hozzá, hogy az érdeklıdık megismerhessék az eddigi eredményeket és hasonló vizsgálatokba foghassanak. Két éve kezdıdött el a Börzsöny vizeinek teljes körő felmérése, ami a továbbiakban folytatódik majd a Pilis és a Visegrádi-hegység patakjainak vizsgálatával. A Terepbiológus Csoport által megkezdett vizsgálatok nyomán kezdtünk kutatásba az İrségi Tájvédelmi Körzet szigorúan védett területén, ami ma már az İrségi Nemzeti Park része. Az itt megbúvó tızegmohás lápréteken 1988 óta tett látogatások, az itt rendezett táborok során összegyőlt megfigyelések a láprétek állapotának lassú romlását sejttették, de értékelhetı adatokat nem adtak a folyamat létérıl és sebességérıl. A kutatás célja, hogy az itt bekövetkezett változásokat folyamatosan nyomon kövessük, egyszerő, de megismételhetı vizsgálatokkal dokumentáljuk, és a megóvás lehetıségeit felderítsük. Az Aggteleki Nemzeti Park területén a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) kutatását, elsısorban a lárvák morfometriai és élıhelyigényeinek felmérését végeztük 1994–96 között. A klub 1997-re készített állapotfelmérést a szıcei tızegmohás lápon botanikai, rovartani és vízkémiai szempontból. Botanikai szempontból a láprétek akkori kiterjedésérıl, a réteken fellelhetı mohák és edényes növényfajok elıfordulása és gyakorisága alapján, az ökológiai mutatókat figyelembe véve készítettünk leírást és térképet. A rovartani felmérés során a nedvesebb rétek és a szárazabb erdık összehasonlító vizsgálatát végeztük el, különös tekintettel a ritkább és közönségesebb fajok arányára. A vízkémiai mérések a területen átfolyó patak, és fıleg a völgyoldalakban fakadó 90 rétegforrás vizének vizsgálatát foglalják magukba. Ennek során a területre érkezı többlet-nitrogén és a vízhozamok megfigyelése a fı cél.
33
ROGOVSZKY Z.
A kutatási témákban egyszerő, középiskolások számára jól használható módszerekkel dolgozunk, és az eredményeket dokumentáljuk. Az eddigi vizsgálatok, megfigyelések anyagai hozzáférhetık a klub könyvtárában. Az évek során minden klubvezetı hozzáadott valamit az FTK arculatához, mint ahogyan mindegyikük meghatározó jelleget is adott mőködésének éveiben a klubnak. Az elıadóülések, a kirándulások, a természettudományos önképzés, a fiatalság hozzásegítése valami olyanhoz, amit az iskolai oktatás nem adhat meg, az FTK máig élı jellegzetessége maradt. Baráti közösségek fejlıdtek ki, életre szóló – nem csak – szakmai kapcsolatok érlelıdtek. Kisebb-nagyobb mélypontok, egy-egy baráti kör „kiöregedése” után mindig új felívelés következett. Ma már néhány dologban kissé változott a helyzet. A társadalmi átalakulások és az új idık szele a klubvezetésére is nehezebb feladatokat ró. A természetvédelem és a természet szeretetére nevelés valamikori úttörıje mellett egyre-másra bukkantak fel más egyesületek, szakkörök. A tanulókért való versenyben az iskolák programjai is színesedtek, és a legkülönbözıbb médiumok is ontják a természettel és a tudománnyal kapcsolatos ismereteket. A valamikor slágernek számító diaképes úti beszámolók ma sokkal kevesebb érdeklıdıt vonzanak. Ma egy tudományos életben tevékeny ember a napi hajszában szándéka ellenére is kevesebb idıt tud szánni a fiatalabb korosztály megnyerésének. A klub mégis mőködik! A személyes élmény varázsa nem szőnt meg, akár az expedícióról hazatért kutatót hallgatják a tagok, akár a saját vizsgálataikkal, kutatásaikkal kapcsolatban jutnak másképpen nehezen megszerezhetı tapasztalatokhoz. Csak a sokféle kínálat miatt jutnak el egyre nehezebben és kevesebben hozzánk. Ilyen körülmények között nagyobb erıfeszítés a tagok toborzása és megtartása is. Számomra – aki 1995 óta egymagam végzem az FTK vezetését, – a Klub olyan lehetıségek tárházát képviseli, amelyek még most sincsenek messzemenıen kiaknázva. Az alapgondolat továbbra is az, hogy a klub keretein belül a fiataloknak lehetıséget adjak az alkotáshoz, terveik, vágyaik megvalósításához teret és szakértı vezetést biztosítsak úgy, hogy azért nekik is tevılegesen részt kelljen vállalniuk a programok lebonyolításában. Eddig meg tudtuk ırizni az alapítók által kívánt tagdíjmentességet, és még mindig jönnek hozzánk azok az elıadók, akik munkájukért nem várnak honoráriumot. A klubot ma is nagyrészt az önkéntesség, az MBT és MTM természetbeni támogatása mőködteti, de fontos forrásnak számítanak a megszaporodott pályázati lehetıségek is, amelyek – ha vannak programok! – megkönnyítik a munkánkat, elsısorban az eszközök, könyvek, mőszerek beszerzésében. Igyekszem most is megtartani a sokszínőséget, és bár a terepi programokban erıteljes szakosodás figyelhetı meg, mindig felbukkannak a klasszikusnak mondható kirándulások a spontán megismerés útját járva, vagy valamely szakértı vezetésével. Próbálok a munkámat segítı fiatalokkal közösen új utakat keresni, más és más programot kitalálni, vagy a régieket feleleveníteni, és új köntösben, új szervezıkkel megvalósítani. Új utak pedig mindig vannak, és akik fel akarják fedezni, azok velem tarthatnak.
34
UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS AZ FTK-BAN
Az FTK szakmai tevékenységét bemutató publikációk folyóiratban megjelent BENEDEK Á. (2001): „Hozz magaddal gumicsizmát, sütit és a barátodat!” A Fiatalok Természetismereti Klubja – Cédrus IV/3. pp. 27–29. BIRKENHEUER V. (1992): A kövi rák megfigyelése az Apátkúti-patakban. – Természet Világa 123/11. melléklet pp. XLV–XLVI. CSILLÉRY K. (1996): Szalamandra kutatás az Aggteleki-karszton – Természet 4. pp. 130–131. ROGOVSZKY Z. (1995): Marad-e esélye a kövi ráknak? – Élet és Tudomány 50/34. pp. 1059–1061. ROGOVSZKY Z. (1996): Csak az érdekes, ami ehetı is? – Madártávlat 3/2.
egyéb kiadványokban megjelent
CSILLÉRY K, ROGOVSZKY Z., SZERENCSY NÁNDOR & SZERENCSY NÓRA (1995): Szalamandra (Salamandra salamandra L.) kutatása az Aggteleki Nemzeti Park területén – FTK kutatásjelentés. DÉRI A. (1990): Kövi rák az Apátkúti-patakban I–V. – kézirat, FTK - Terepbiológiai Csoport. DÉRI A. (1990): Szıce 1990 – kézirat, FTK - Terepbiológiai Csoport. GÖNCZI A. (1996): Szalamandrakutatás az Aggteleki-karszton – FTK kutatásjelentés. HARSÁNYI T. & ROGOVSZKY Z. (1998): Rákfelmérés - Kutatástervezés és adatfeldolgozás. – HÉfüzetek 4., Göncöl Alapítvány és FTK közös kiadványa. ROGOVSZKY Z. (ed.) (1991): Gerecse – kézirat, FTK - Terepbiológiai Csoport. ROGOVSZKY Z. (ed.) (1994): Vizsgálatok a Pilisi Bioszféra Rezervátum területén – FTK FÖK-beszámoló. ROGOVSZKY Z. (ed.) (1997): Állapotjelentés a szıcei tızegmohásról – FTK kutatásjelentés. ROGOVSZKY Z. (1996): Iskolai terepgyakorlatok és azok tervezése – szakdolgozat ELTE TTK. ROGOVSZKY Z. (1998): A sokszempontú megközelítés és a tapasztalati tanulás fontossága – Pedagógusképzés. Óvó- és Tanítóképzı Fıiskolák Egyesülete, Tanárképzık Szövetsége pp. 63–69. ROGOVSZKY Z. (1998): Útmutató a folyóvízi rákokkal kapcsolatos vizsgálatokhoz. – kézirat, FTK.
35
