UKRAJNA ÚTON AZ EURÓPAI UNIÓ FELÉ

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK NAPPALI tagozat LOGISZTIKA szakirány

UKRAJNA – ÚTON AZ EURÓPAI UNIÓ FELÉ

Készítette: Szücs Norbert

Budapest, 2005

3

Tartalomjegyzék 1. 2.

Bevezető............................................................................................................................. 4 Ukrajna általános ismertetése ......................................................................................... 6 2.1. Történelmi áttekintés.................................................................................................. 6 2.2. Ukrajna földrajzi helyzete ........................................................................................ 10 2.2.1. Elhelyezkedése ................................................................................................. 10 2.2.2. Területe............................................................................................................. 11 2.2.3. Államhatárai ..................................................................................................... 11 2.2.4. Éghajlata........................................................................................................... 11 2.2.5. Termőföld......................................................................................................... 11 2.2.6. Természeti erőforrások..................................................................................... 11 2.3. Népessége................................................................................................................. 12 2.4. Politikai rendszere .................................................................................................... 12 2.4.1. Végrehajtói hatalom ......................................................................................... 13 2.4.2. Törvényhozói hatalom...................................................................................... 13 2.4.3. Bírói hatalom.................................................................................................... 14 2.5. Gazdasága................................................................................................................. 14 2.5.1. Közlekedési hálózata........................................................................................ 15 3. Ukrajna geopolitikai helyzete........................................................................................ 16 3.1. Ukrajna geopolitikai helye ....................................................................................... 16 3.2. Ukrajna regionális helye........................................................................................... 18 4. Ukrajna gazdaságának részletes bemutatása .............................................................. 20 4.1. Általános jellemzés .................................................................................................. 20 4.2. A gazdasági szerkezet változásai ............................................................................. 25 4.3. Külgazdasági kapcsolatok ........................................................................................ 29 5. Az EU és Ukrajna kapcsolatrendszere ......................................................................... 35 5.1. Tények és motivációk............................................................................................... 35 5.2. Kapcsolatok a dokumentumok tükrében .................................................................. 36 5.3. Gazdasági kapcsolatok ............................................................................................. 41 5.4. Kapcsolatok a kibővült EU új tagjaival.................................................................... 42 6. Európai Szomszédságpolitika (European Neighbourthood Policy – ENP)............... 45 6.1. Az ENP lényege ....................................................................................................... 45 6.2. Az ENP-ben résztvevő szomszédos országok.......................................................... 47 6.3. A szomszédságpolitika finanszírozása ..................................................................... 49 7. Ukrajna „EU-érettségi” foka – a koppenhágai tagsági kritériumok alapján........... 51 7.1. Politikai szempontok ................................................................................................ 51 7.2. Gazdasági szempontok............................................................................................. 52 7.3. Intézményi és jogi szempontok ................................................................................ 54 7.4. Az Unió és céljainak elfogadása – társadalmi szempontok ..................................... 55 7.5. Az Európai Unió felvevőképessége ......................................................................... 56 8. Aktualitások – az elmúlt néhány hónap történései ..................................................... 58 8.1. Fagyos EU-ukrán csúcstalálkozó és az előzmények ................................................ 58 8.2. A 2004-es ukrán elnökválasztás lefolyása és kimenetele......................................... 59 8.3. Ukrajna új ambíciói a jövőre nézve.......................................................................... 65 9. Összegzés ......................................................................................................................... 66 10. Mellékletek...................................................................................................................... 68 11. Táblázatjegyzék.............................................................................................................. 78 12. Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 79

Bevezető

4

1. Bevezető Szakdolgozatom témájára a közelmúlt politikai eseményei hívták fel a figyelmemet. Kutatásom és anyaggyűjtésem során tudatosult bennem a téma aktualitása és vonzata Magyarországra nézve is. Ukrajna speciális helyzete a nemzetközi gócpontok között, hatalmas ásványanyag és munkaerő készlete, vagy akár csupán földrajzi terjedelme is rendkívüli országként tűnteti fel. Mivel Ukrajna földrajzi értelemben minden kétséget kizáróan része a kontinensnek, továbbá a legutóbbi EU bővítés révén közvetlenül is az EU25-ök szomszédjává vált, első hallásra ésszerűnek tűnhet Ukrajna közeljövőbeli EU-taggá válása. A valóságban ez azonban nem ennyire egyszerű és egyértelmű. Megvizsgálva az ország politikai, gazdasági szerkezetét könnyen szembetűnik felkészületlensége, éretlensége egy esetleges csatlakozásra, sőt hamar megvilágosodik számunkra, hogy egy esetleges csatlakozás és az azt követő kemény verseny óriási veszélyeket hordozna az ukrán gazdaság felkészületlen résztvevőire nézve. Ennek ellenére vezetői – részben jogosan – egyre türelmetlenebbül követelnek határozottabb, részletekben gazdag hozzáállást, felajánlást az EU-tól. Az EU vezetői sem hívei egy közeljövőbeni csatlakozásnak, sőt nyilatkozataik alapján 15-20 éven belül szó sem lehet csatlakozásról. Az európai bürokraták más szemszögből közelítenek Ukrajna felé. Az Unió számára Ukrajna a közös kül- és biztonságpolitika megteremtésében játszana fő szerepet. E célnak érdekében terelgetik az EU-ukrán kapcsolatokat és igyekeznek elkerülni egy esetleges tagsági ígérettel járó ésszerűtlen és túlzott kötelezettségvállalást. Ennek a stratégiának azonban veszélyei is vannak, melyre Ukrajna pártfogói - az új EU-tagok közül - figyelmeztettek is: Az EU jelenlegi politikájával könnyen a „Nagy Testvér” karjaiba kergetheti Ukrajnát. A közelmúltban leváltott ukrán vezetés az elmúlt esztendőkben, - a függetlenség kivívását követően első ízben - több gesztust is tett Oroszország irányába. Vajon mi lehet annak az oka, hogy az utóbbi években alig-alig haladt előre Ukrajna euroatlanti integrációja? Miért nem történt igazi áttörés a közel 400 szerződés és megállapodás ellenére sem az Unió és Ukrajna viszonyában? Milyen megoldásra számíthat Ukrajna közép és hosszú távon Európában és milyenek az esélyei az Európai Unióval való szorosabb együttműködésre? Szakdolgozatomban először az ország általános és geopolitikai jellemzőit fogom bemutatni, majd részletesebben az ország gazdaságáról lesz szó. A továbbiakban

Bevezető

5

rákanyarodnék az Unió és Ukrajna kapcsolatrendszerére, melyek közül két megállapodást – a jelenleg is érvényben lévő Partnerségi és Együttműködési Egyezményt, valamint a nemrégiben elfogadott Európai Szomszédságpolitikát - részletesebben is ismertetek. Ezek után egyfajta összegzésként felvázolom Ukrajna érettségi fokát, esélyeit egy jövőbeni csatlakozásra a közép-európai államoknál alkalmazott koppenhágai kritériumok alapján. Befejezésként pedig az elmúlt egy év aktuális történéseit foglalom össze és kommentálom, majd röviden összegzem a leírtakat.

Ukrajna általános ismertetése

6

2. Ukrajna általános ismertetése 2.1. Történelmi áttekintés Az 1917-es Orosz Forradalom illetve az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése új lehetőségeket teremtett Ukrajna számára. 1917. novemberében Kijevben a Nemzeti Ukrán Közgyűlés kikiáltotta az Ukrán Népköztársaságot és 1918-ban – válaszul a bolsevikok hatalomra jutására Oroszországban – a szabad és független Ukrajnát, amelyet hamarosan több mint 40 állam ismert el. A sokféle frakció egyike sem nyert döntő támogatást. Polgárháború tört ki, és az ország hirtelen anarchiába esett, amely során hat hadsereg harcolt a hatalomért, és emiatt Kijev ötször cserélt gazdát egy év alatt. Az 1920-as évek elején a bolsevik csapatok elfoglalták Kelet-Ukrajnát és létrehozták az Ukrán Szövetségi Köztársaságot. Nyugat-Ukrajna nagy része Lengyelországhoz, kisebb részei pedig Romániához, Magyarországhoz és Csehszlovákiához került. Az új kommunista vezetés számos ukrán hazafit végzett ki. 1922ben Ukrajna hivatalosan a Szovjetunió részévé vált. Miközben a moszkvai vezetést lefoglalták a közvetlen, belső problémák, az 1920-as évek második felében újabb ukrajnai nemzeti felkelés tört ki. Amikor Sztálin 1927-ben hatalomra jutott, Ukrajnán próbálta ki a "káros" nacionalizmus elfojtását. Ukrajna történelmének legsötétebb periódusa 1932-33-ban következett be, amikor Sztálin nyugatra exportálta az erőszakkal begyűjtött ukrán gabonát és ezzel gyilkos éhínséget okozott az ukrán tagköztársaságban. Több mint 7 millió ukrán férfi, nő és gyerek halt éhen, és ekkorra tehető az első nagy kivándorlási hullám Amerika felé. Az értelmiségek kivégzése és deportálása tovább csökkentette az ország népességét. Sztálin ezután az ország elsődleges vallási szimbólumaival, templomaival és székesegyházaival folytatta a tisztogatást, leromboltatva több mint 250 épületet. Az 1937-39-es események során további, több százezer ukránt végeztek ki, vagy küldtek szovjet munkatáborokba. 1941-ben, amikor a német csapatok megtámadták a Szovjetuniót, Ukrajna megint lehetőséget kapott függetlensége kivívására. Nemsokára az ukrán nacionalisták Lvov-ban (Lemberg) kikiáltották a független Ukrán Köztársaságot. Válaszul a németek letartóztatták a nacionalisták vezetőit, német kolóniává tették Ukrajnát, és több millió ukrán fiatalt hurcoltak el a német hadigyárakba munkaszolgálatosként. A II. Világháború végére Ukrajna több mint 6 millió embert vesztett el (meghaltak vagy deportálták őket) és 18 ezer falu pusztult el teljesen.


7

Becslések szerint a 20. század első felében a háborúk, éhezések és népirtások következtében Ukrajna felnőtt férfi lakosságának fele, és női lakosságának negyede halt meg. A háború végén a szovjethatalom visszaállította az Ukrán Szövetségi Köztársaságot – ezúttal Nyugat-Ukrajnát is beleértve. 1945-ben Ukrajna az ENSZ alapító tagja lett. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa határozatának értelmében 1954-ben átadták Ukrajnának a Krím félszigetet. Az évtized második felében beszüntették - a németek, de a Vörös Hadsereg ellen is harcolt - „Ukrán Felkelési Hadsereg” tevékenységét. 1972/73-ban nagyszabású „tisztítgatások” folytak az Ukrán Kommunista Párton belül, és megtorló intézkedéseket hoztak a disszidensekkel szemben. A ’80-as évek elején katolikus püspökök tiltakoztak az 1946-os egyházegyesítés ellen, ami feszültségeket okozott az Ortodox Egyházzal való kapcsolatokban. Az 1986-os csernobili katasztrófa és a nyilvánvalóan lassú hivatalos orosz válaszlépés széleskörű tiltakozást váltott ki. Két évvel később az elszigeteltségből kitört az Egyesült Keleti egyház. 1989. szeptember 28.-án lemondott az Ukrán Kommunista Párt (UKP) 1972 óta hatalmon lévő főtitkára, Vlagyimir Scserbinszkij, miután nem tudta visszaszorítani sem a sztrájkokat, sem az ellenzéki mozgalmakat, amelyek élén az ismert értelmiségiek és írók vezette Ukrajnai Népi Mozgalom (RUH) állt. 1990. januárjában Kijev és Lvov között 100 ezres élőlánc követelte a függetlenséget. Július 16.-án a parlament kimondta Ukrajna szuverenitását, a legfelsőbb tanács élére Leonyid Kravcsuk, az UKP korábbi másodtitkára került, aki nacionalista húrokat pengetve kezdett közeledni a RUH-hoz. Az elmúlt 70 éves szovjeturalom ellenére sem halt meg a szabad és független Ukrajnába vetett hit. Számos ukrán – börtönt, koncentrációs tábort vagy kivégzést kockáztatva – állt ellen a Kreml russzifikációs törekvéseinek. 1991. elején a Krímben tartott népszavazás az autonóm köztársasági státusz visszaállításáról döntött. Az augusztusi moszkvai hatalomátvételi kísérlet idején Ukrajnában viszonylagos nyugalom volt, Kravcsuk kivárt, majd Jelcin felülkerekedésén felbátorodva még erőteljesebb függetlenségi programmal állt elő, s a kijevi parlament a hónap 24.-ik napján kinyilvánította a köztársaság – népszavazás által megerősítendő – függetlenségét. Ezzel egy időben kilépett a Szovjetunió kötelékéből. Az év decemberétől tagja a FÁK-nak és a szláv hármasszövetségnek, de Oroszország direkt befolyását nem kívánja elfogadni. Az év végi népszavazáson a válaszadók 90 százaléka a függetlenség mellett voksolt, a párhuzamosan tartott elnökválasztás győztese Kravcsuk lett. Függetlensége ellenére a demokrácia nehezen megfogható maradt, az állami ellenőrzés hagyatéka és a burjánzó korrupció akadályozzák a gazdasági reformokat, a privatizációt és a polgári szabadságokat.


8

A következő év elején orosz-ukrán megállapodás jött létre a stratégiai fegyverek FÁKirányítás alá vonásáról, az atomfegyverek Oroszországba szállításáról. Áprilisban az ország belép az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankba (EBRD). Tavasszal a krími parlament megszavazta a régió függetlenségét, amit Kijev egy hétre rá semmisnek nyilvánított. Ukrajna júniusban

tagja

lesz

egy

másik

szervezetnek

is,

a

Fekete-tengeri

Gazdasági

Együttműködésnek (BSEC). Az ősz kezdetére lemondásra kényszerült a meggyengült kormány. A RUH képviselőit is magába foglaló új kabinet élére Leonyid Kucsma gyárigazgató állt, aki a reformok végrehajtására hat hónapra rendkívüli jogköröket kapott. Szintén még szeptemberben Kijev a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (IBRD) tagjává válik. November 21.-én bevezették a karbovanyec kuponpénzt és még ugyanebben az évben Ukrajna kilépet a rubelövezetből. A következő évre kiéleződött az ellentét Kucsma és Kravcsuk között: az államfő attól tartott, Kucsma a helyére tör. Június 16.-án az erősödő sztrájkhullám, valamint a politikai és gazdasági káosz miatt Kravcsuk válságbizottságot állított fel. Az 1993.-ik év őszi Jelcin-Kravcsuk megállapodás szerint az ukrán területen lévő atomfegyvereket Oroszországba szállítják, cserébe Moszkva törölte az ukrán adósságokat. Eddigre Kucsma négy hónapon belül harmadszor nyújtotta be lemondást, két héttel később Kravcsuk az egyik közeli munkatársát, a konzervatív Juhim Zvjagilszkit nevezte ki helyére, aki nyomban visszavonta Kucsma reformintézkedéseinek többségét. Ezt követően december 8.-án a drámai helyzet miatt a parlament rendkívüli állapotot hirdetett ki. Az 1994. január 30.-i, a Kijev által ellenzett krími elnökválasztáson – a függetlenedést a háttérből támogató Moszkva által bátorított – Jurij Meskov orosz nacionalista a szavazatok 70 százalékával győzött. Öt hónappal később a krími parlament visszaállította az 1992-ben törölt alkotmányt, mire Kijev figyelmeztető csapatösszevonásokat hajtott végre. Június 14.én az Európai Közösség a posztszovjet térség államai közül elsőként Ukrajnával aláírja a Partnerségi és Együttműködési Egyezményt, amely azonban csak 1998. március 1.-én lépett hatályba. Alig egy hónapra rá Kucsmát választották államfőnek. Iskolakezdésre a krími parlament elmozdította az elnöki székből Meskovot, mire az feloszlatta a törvényhozást. Kucsma közvetítése után mindkét fél visszavonta döntését, majd a parlament mégis megvonta Meskov elnöki jogkörét. Október 19.-én a parlament elfogadta Kucsma radikális reformprogramját; néhány napon belül drasztikus, egyes alapvető termékek és szolgáltatások esetében 500 százalékos áremelésre került sor. A következő esztendőben a kijevi parlament érvénytelennek nyilvánította a krími alkotmányt és eltörölte a krími elnöki posztot. A június 9.-i újabb Jelcin-Kucsma megállapodás értelmében megfelezték a flottát, de vásárlás révén


9

Moszkváé lett az állomány 80 százaléka, a bázis továbbra is Szevasztopolban maradt, s Moszkva bérleti díjat fizetett a használatáért. 1996. első havában több ezer bányász lépett sztrájkba elmaradt béreik kifizetéséért. Április 26.-án a csernobili katasztrófa 10. évfordulóján Marcsuk, az egy éve kinevezett új miniszterelnök megerősítette, hogy 2000-ig bezárják az erőművet, de csak akkor, ha megfelelő pénzügyi segítséget kapnak. Ez a mai napig, pénzhiányra és a kieső energia pótlásának megoldatlanságára hivatkozva nem esett meg. Tavasz végére Kucsma Pavlo Lazarenkót nevezte ki kormányfőnek Marcsuk helyére. Június 28.-án a parlament elfogadta az új alkotmányt. Szeptember 2.-án bevezetésre került az új valuta, a hrivnya. A decemberi elnöki rendelettel Kucsma kiszélesítette jogköreit, majd néhány nappal később az elnöki hivatal alá vonta több minisztérium irányítását. Ezzel megtörtént az elnöki hatalom kiszélesítése és befolyásának növelése, ami egészen 2004-ig maradt fent. Egy év sem telt el a múlt évi kormányfőcserétől Kucsma máris éles hangon bírálta Lazarenkót, a kormányon belüli korrupciós botrányok és az országot uraló pénzügyi káosz miatt. Június 19.-én Kucsma „egészségügyi okok miatt” felmentette Lazarenkót. Néhány nap múlva több ezres tömeg vonult

Kijev

utcáira,

Kucsma

lemondását

követelve.

Kucsma

később

egykori

kampányfőnökét, Valerij Pusztuvojtenkót nevezte ki a kormány élére. Az 1998. március 29.-i választáson a baloldali pártok, illetve egyéni jelöltek kapták a legtöbb szavazatot, a legerősebb frakció a kommunistáké lett. A júniusban életbe lépett, az ország európai integrációs stratégiáját megfogalmazó elnöki rendeletből kitűnik, hogy a kitűzött cél a társult tagságon keresztül maga a teljes jogú tagság. A következő évi elnöki rendelet felsorolja az Európai Unióhoz való jogi közelítéshez szükséges intézkedéseket. Novemberben újraválasztották Kucsmát az elnöki posztra. Az ezredforduló évében meggyilkolták a kedvelt, szókimondásairól ismert újságírót, Georgij Gongadzét. A Rada (ukrán parlament) őszi ülésszakában elfogadták az ország részletes integrációs programját és megkezdődtek az intézményi változások. Az újévben több jelentős változás történt az intézményrendszerben. A Gazdasági Minisztérium neve – és tevékenységi köre – Gazdasági és Európai Integrációs Minisztériummá bővült. A Külügyminisztériumon belül külön integrációs főosztály alakult, és kinevezték az európai integrációért felelős államtitkárt is. 2002. júniusában, a parlamentben ismertetett – kissé hangzatosnak tűnő – elnöki stratégia szerint Ukrajna 2011-re képes lesz a társult tagság kritériumait teljesíteni. Szeptember 16.-t követően politikai demonstrációra került sor, miután az amerikai háborús készülődés közepette hangsúlyt kaptak Kijev két évvel ezelőtti hadiszállításai Irakba, melyeket az ukrán vezetés tagad, az Egyesült Államok azonban bizonyítottnak tekint és


10

felfüggesztette pénzügyi segélyei folyósítását az országnak. Az ellenzék Kucsma elnök lemondását követelte. Még ebben az évben létrejött a parlamenti európai integrációs bizottság. Az e hónapban, Salzburgban megtartott Európai Gazdasági Fórumon Kucsma deklarációjára válaszul Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa kijelentette, hogy nem lát semmilyen lehetőséget arra, hogy Ukrajna az elkövetkezendő tíz-húsz évben az Európai Unió tagjává váljon. Novemberben hivatalba lépett a Janukovics-kormány. A 2003. év tavaszán Ukrajna Oroszországgal, Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal együtt egyezményt írt alá egy ún. Közös Gazdasági Tér létrehozásáról. Nyáron a parlament egy hárompillérű nyugdíjrendszerről szóló törvényt fogadott el. A múlt év végére kibontakozó békés tömegtüntetés, „Narancsszínű Forradalom” érvénytelenítette a november 21.-i elnökválasztás eredményeit és a december 26.-i, nemzetközileg megfigyelt tiszta választás Viktor Juscsenkot ültette az elnöki székbe 2005. január 23.-án.

2.2. Ukrajna földrajzi helyzete 2.2.1.

Elhelyezkedése

Ukrajna önálló, szuverén állam, Európa egyik legnagyobb természeti és gazdasági potenciállal

rendelkező

országa,

sajátságos

természetföldrajzi

és

gazdaságföldrajzi

jellemzőkkel. Ukrajna a kezdő, Greenwichi délkörtől keletre, Eurázsia nyugati részén, Európa keleti felében, az egyenlítő és az északi sark között félúton helyezkedik el. A Kelet-Európai-síkság délnyugati részét foglalja el az Ukrán-Kárpátokkal és a Krími-hegységgel. Kelet-nyugati kiterjedése 1316 km – ami közel 450 km-rel rövidebb, mint Európa leghosszabb országának, Norvégiának a hossza -, az északi-déli pedig 893 km – ez pedig Budapest-Kijev távolsága légvonalban. Legészakabb pontja Petrivszke község közelében található, legdélibb pontja a Szarics-fok a Krím-félszigeten, legnyugatibb pontja Salamon községnél Kárpátalján, legkeletebbre fekvő pontja pedig Cservona Zirka község közelében található. Legmélyebb pontja a Fekete-tenger (0m), legmagasabb pontja a Hora Hoverla (2061m). Délről a Fekete-tenger; nyugatról Moldova, Románia, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország; északról Fehéroroszország; keletről pedig Oroszország határolják.


2.2.2.

11

Területe

Ukrajna területe 603,7 ezer km2, ami hazánk területének hat és fél szerese. Területe alapján a világ országai között a 40. helyet foglalja el, Európa országai között Oroszország után a második. A FÁK országai között Ukrajna területileg a harmadik helyen van Oroszország és Kazahsztán mögött. Ukrajnára a világ szárazulatának 0,41%-a esik, míg Európa területének 5,7%-a.

2.2.3.

Államhatárai

Ukrajna jelenlegi államhatárainak hossza 6516 km, ami hosszabb, mint Franciaország határvonalának összes hossza. Tengeri határvonalai 1050 km-t tesznek ki. A szárazföldi határok nagy része síkvidéken húzódik, csak nyugaton található egy része a Kárpátok hegyvidékén.

A

leghosszabb

szárazföldi

határa

Ukrajnának

Oroszországgal

van.

Partvonalainak hossza 2782 km-t tesz ki.

2.2.4.

Éghajlata

A déli krími partvonalat kivéve, ahol mediterrán az éghajlat; az ország egészén kontinentális. A csapadék aránytalanul osztódik el: a legnagyobb arányban északon és nyugaton, a legkisebb arányban pedig keleten és délen. A telek a hűvös Fekete-tengert partvidékeiről az ország belseje felé haladva hideggé válnak, a nyarak az ország nagy részén melegek, de délen forrók.

2.2.5.

Termőföld

Ukrajna területe nagyrészt termékeny síkságokból (sztyeppék) és fennsíkokból tevődik össze. Hegyeket csak nyugaton (Kárpátok) és a Krím-félsziget déli pontján találunk.

2.2.6.

Természeti erőforrások

Ukrajna gazdag ásványi kincsekben. Egyes ásványkincsek készletei alapján (vasérc, mangánérc, konyhasó, terméskén, grafit, titánium, magnézium, kaolin, nikkel, higany, stb.) Európa legellátottabb országai közé tartozik. A stratégiailag fontos kőolaj, földgáz és színesfémek nagy része azonban Oroszországból és más FÁK országból érkezik, amely bizonyos gazdasági függést eredményez. Bőven áll még az ország rendelkezésére kitermelhető fa és kiváló minőségű szántó.


12

2.3. Népessége Ukrajna is soknemzetiségű köztársaság. 2004. augusztusi adatok szerint 47,245,500 lakosa van, ami valamivel kevesebb, mint Anglia népessége. A lakosság 77,8%-a ukrán, mellette az ugyancsak szláv nyelvcsaládba tartozó oroszok (17,3%) és a beloruszok (0,6%) jelentik a legnagyobb nemzetiséget. Ukrajna a második legnagyobb szláv nemzetiségű állam Oroszország után. Az egyéb népek közül a moldovánok (0,5%), a bolgárok (0,4%), a lengyelek (0,4%), a románok (0,3%), a zsidók (0,2%), stb. élnek területén. A Kárpátalján, de a Kárpáton túl is, főleg Lvov környékén a hivatalos statisztika szerint mintegy 175 ezer magyar él. A beloruszok és a moldovánok már régebb óta költöznek át és telepednek le Ukrajnában, ugyancsak sokan találtak itt otthonra a Szibériából visszatelepülő különböző nációk közül is. Ellentét a nemzetiségek között lényegében csak az oroszok és az ukránok közt alakult ki. A Krím félsziget zömében orosz lakossága szeretne Oroszországhoz tartozni. 1996-ban Ukrajnában is csökkenni kezdett a népességszám. Az átlagos népsűrűség 78,3 fő/km2. Logikusan gondolkodva jóval elmarad hazánk értékétől, hisz a Magyarországnál több mint hatszor nagyobb országnak nem egészen ötször annyi lakosa van. Legsűrűbben lakott a Donyec-medence, ahol ez az érték 198 fő/km2, legritkábban a Fekete-tenger menti síkság (42 fő/km2). A lakosság 19%-a tartozik az Ortodox Egyház kijevi pátriárkátusához, 9%-a a moszkvai pátriárkátushoz. Az ukrán emberek 6%-a Görög katolikus vallású és a lakosság 38%-t teszik ki a protestánsok, zsidók és a nem vallásosak.

2.4. Politikai rendszere Ukrajna államformája elnöki köztársaság, fővárosa Kijev (Kyyiv). Közigazgatási szerkezete 24 tartományra (oblaszty), 1 autonóm köztársaságra (Krím) és 2 területi jogú, „oblaszty státusszal" bíró városra (Kijev és Szevasztopol) bontható. Függetlenségét az ország 1991. augusztus 24.-én nyerte el a Szovjetuniótól. Alkotmányát 1996. június 28.-án fogadták el. Jogrendszere a polgári jogrendszeren, jogi törvényei bírói felülvizsgálaton alapszanak.


2.4.1.

13

Végrehajtói hatalom

Az államfői feladatokat a mindenkori elnök, jelen esetben 2005. január 23. óta Viktor A. Juscsenko látja el. A kormányfői posztot a 2005. február 4.-én megválasztott Julia Timosenko, miniszterelnök tölti be, helyettese Anatolij Kinakh. A Miniszteri Kabinetet az elnök nevezi ki és a Legfelsőbb Tanács hagyja jóvá. Az elnököt népszavazáson választják öt éves időtartamra. A 2004. november 21.-i elnökválasztást – melyen Viktor Janukovics győzedelmeskedett – az ukrán Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette, széleskörű csalásokra hivatkozva. A december 26.-án újra megrendezet választáson

Viktor

Juscsenko

került

ki

győztesen

a

szavazatok

51.99%-val.

A

miniszterelnököt és helyettesét az elnök nevezi ki és a Legfelsőbb Tanács hagyja jóvá. Létezik egy Nemzeti Biztonsági és Védelmi Tanács (NBVT) is, melyet 1992-ben hoztak létre és Kucsma elnök idején jelentősen átalakítottak és megerősítettek. Az NBVT feladatai közé tartozik a bel- és külügyekkel kapcsolatos nemzeti biztonsági politika kidolgozása és az elnöki tanácsadás. Az Elnöki Kabinet hozzájárul az elnöki rendeletek megfogalmazásához és politikai támogatást biztosít az elnöknek. A Régiók Tanácsa szintén tanácsadói testületként működik.

2.4.2.

Törvényhozói hatalom

A 450 képviselői hellyel rendelkező egykamarás Legfelsőbb Tanács (Verkhovna Rada) jelenleg az ukrán választási törvény módosítása alatt áll. A képviselői helyek a nemzeti választáson legalább 3%-t elért pártok választási eredményeik alapján részarányosan osztódnak el. Tagjaikat négy éves időtartamra választják. Választási eredmények a szavazatok százalékában: A Mi Ukrajnánk Blokk (NUK) 24%, Ukrán Kommunista Párt (KPU) 20%, Az egységes Ukrajnáért (Zajedu) 12%, Ukrán Szocialista Párt (SZPU) 7% Julia Timosenko Blokk 7%, Ukrán Egyesült Szociáldemokrata Párt (SZPU-O) 6%, egyéb 24%. Választási eredmények a megszerzett képviselői helyek szerint: A Mi Ukrajnánk Blokk (NUK) 101, Ukrajna Régiói 61, KPU 59, Dolgozó Ukrajna 14, SZPU-O 33, Agrár Párt 22, SZPU 20, Julia Timosenko Blokk 19, Az egységes Ukrajnáért (Zajedu) 19, Népdemokrata Párt - Iparosok és Vállalkozók Pártja 16, Centrum Csoport 15, Demokratikus Kezdeményezés 14, függetlenek 57.


14

A legutóbbi, 2002. március 31.-i választásokat követően az Egységes Ukrajnáért több pártra szakadt szét. A következő választást 2006. márciusában tartják majd.

2.4.3.

Bírói hatalom

A bírói hatalom a Legfelsőbb Bíróságból és az Alkotmánybíróságból tevődik össze.

2.5. Gazdasága A 2. világháború után gyors ütemben építették újjá az országot. Az egykori Szovjetuniónak Oroszország után Ukrajna volt a második legjelentősebb gazdasági összetevője, termelése majdnem négyszer nagyobb volt a rangsorban utána következő tagköztársaságénál. A nehézipar fejlődött, a Donyec-medence szenére építve jelentősen bővítették a kohászatot. Ehhez a nyersanyag- és energiaigényes gépgyártás, majd vegyipar létesült, amely ágakat szoros kapcsolatok fűzték Oroszországhoz. Később a Kaukázus északi előteréből és Bakuból kőolaj és földgáz érkezett ide, ami a vegyipart alapozta meg. Diverzifikált nehézipara egyedi felszerelésekkel (pl. nagy átmérőjű csövek, vertikális fúrógépek) és nyersanyaggal látta el a Szovjetunió más régióinak iparát és bányászatát. Ukrajna erősen függ energia importjától, különösen a földgáz esetében, ahol éves energiaigényének 85%-t elégíti ki importból. Termékeny, fekete talaja a Szovjetunió mezőgazdasági termelésének több mint egy negyedét adta, farmjai húsból, tejből, gabonából és zöldségből tekintélyes mennyiséggel látták el a többi tagköztársaságot. A Szovjetunió fő gabonatermő körzete, éléstára volt. A Szovjetunió acéltermelésének közel 40%-át, dízelmozdonyaik 16%-át, stb. termelte meg, cukorból a szövetség termelésének a 70%-át adta. Ukrajna volt az egyik legjelentősebb hadiipari és rakétaipari bázis. Kevéssel az 1991. decemberi függetlenedés után az ukrán kormány liberalizálta az árakat és létrehozta a privatizáció legális kereteit, de a reformok elleni kormányon és törvényhozáson belüli széles ellenállás meggátolta a reformokat és visszaeséshez vezetett. 1999-re a termelés az 1991.-es szint 40%-ra esett vissza. 1993 végére a laza monetáris politika az inflációt hiperinflációs szintre taszította. Az orosz energiaellátáson való függés és a jelentős strukturális reformok hiánya sebezhetővé tette az ukrán gazdaságot bárminemű külső sokkhatás felé. Kucsma elnök elkötelezte magát, hogy csökkenti a kormányzati szervek számát, korszerűsíti a szabályzó folyamatokat, legális környezetet biztosít a vállalkozók bátorítására, és törvénybe iktat egy átfogó adóvizsgálatot. Reformok a politikailag


15

érzékenyebb területeken, mint a szerkezeti reform és a földprivatizáció továbbra is késlekednek. Külső intézményként különösen az IMF bátorította Ukrajnát a reformok iramának és hatáskörének élénkítésére. 2000-ben a GDP erős, exportra alapuló növekedést mutatott (6%) – a függetlenedés óta először – és az ipari termelés is nőtt 12,9%-kal. 2001-ben a gazdaság folytatta növekedését, a GDP 9, az ipari teljesítmény több mint 14%-kal nőtt. A 2002-es 4,6%-os növekedés már jóval szerényebbnek mondható, köszönhető részben a bizonytalan világgazdasági növekedésnek. Általában a növekedést erős hazai kereslet, alacsony infláció és szilárd fogyasztói és befektetői magabiztosság övezte. A szükséges gazdasági reformok elmaradásának ellenére a növekedés 2003-ban robusztus 9,3%, 2004-ben pedig figyelemreméltó 12% volt. (Ukrajna makrogazdasági mutatóit lásd a mellékletben, az 1. táblázatban)

2.5.1.

Közlekedési hálózata

Vasútvonalainak teljes hossza 22,473 km-t tesz ki, ami háromszor annyi, mint Magyarországé, és melynek egésze széles nyomtávú (1,524 m) és amelyből 9250 km-nyi villamosított. Közútvonalainak hossza eléri a 169,491 km-t, melyből 163,898 km-nyi rendelkezik szilárd útburkolattal. Ez viszont tíz százalékkal kevesebb, mint hazánk útjainak hossza. Vízi útvonalának 1672 km-s hosszából a legnagyobb részt a Dnyeper folyó hajózható szakasza teszi ki. Gázvezetékeinek hossza 20,069 km-t, olajvezetékei 4540 km-t tesznek ki, melyből 4169 km-en szállítanak finomított termékeket.

Ukrajna geopolitikai helyzete

16

3. Ukrajna geopolitikai helyzete 3.1. Ukrajna geopolitikai helye A globális erőhatások keresztezésében Ukrajna helye még nem stabilizálódott és a világcentrumokkal való kapcsolatok hatása alatt, valamint a nemzeti államalakítás összetett folyamatainak hatása alatt képződik. Az ország méretei és elhelyezkedésének előnyei, a jelentős földkészletek a jövőben lehetőséget adnak Ukrajna közeledéséhez a fejlett európai államokhoz és a regionális akciócentrumokhoz. Az 1990-es évek gazdasági válsága és a demográfiai krízis jelentősen gyengítik Ukrajna geopolitikai helyzetét, ugyanakkor erősítik geopolitikai problémáját – az ukrán társadalom regionális és etnopolitikai konszolidációját (IZSÁK T. 2004). A jelenkorban négy globális politikai erőcentrumot különböztetünk meg: USA, Nyugat-Európa, Oroszország, Japán. Az USA és az Európai Unió gyakran együtt, egy akciócentrumként lépnek fel, amelynek hatása másokkal összehasonlítva jelentősen nagyobb. Ellenben a globális kihívások (gazdasági, politikai) a jövőben megkövetelik majd Európa kilépését az USA árnyékából (IZSÁK T. 2004). Ukrajna elhelyezkedése az akciócentrumokhoz viszonyítva jelenleg aszimmetrikus, mert az Oroszországgal való közeli szomszédsága és a vele folytatott gazdasági kapcsolatok fejlődése dominál. Oroszországra jutott 1997-ben az ukrán export 26%-a és az import 46%-a1. Egy ország funkcionálása egy másik hatásterületén belül mindig problematikus, amely Ukrajna és Oroszország esetében közös történelmi szakaszokkal bonyolódik. Oroszország nyomásának hatását csökkentheti a NATO terjeszkedése kelet felé, de csak abban az esetben, ha Nyugat-Európának érdeke lesz az Ukrajnával való integráció az Európai Unió keretein belül. A jelenkorig a NATO terjeszkedése nem csökkentette Oroszország hatását, újabb problémákat alakított ki, Ukrajna határos ország lett az Európai Unióval: nyugati határai mentén ma már újabb akadályok jelentek meg (vízumkényszer, vámmegszorítások, stb.). Sajátságos válasz Oroszországtól a NATO terjeszkedésére a Fehéroroszországgal kötött szövetség és a nyugatellenes erők aktivizálódása Ukrajnában. Mindez megnehezíti Ukrajna gyors integrálódását a NATO-ba. Válasz lehet erre egy újabb regionális gazdasági térség 1

Ez az arány 2003-ra némelyest mérséklődött (ld. 1.sz. táblázat).


17

kialakítása a Fekete-tenger mellék és a Baltikum országaival. Ez része lenne egy új globális akciócentrumnak, egyensúlyban az USA-val és ellensúlyban Oroszországgal. Ellenben a balti-Fekete-tengeri geopolitikai integrációs elgondolás gyakorlati megvalósításában már késedelem van, mert a régió sok országa, a gazdasági előnyökre és biztonsági problémákra való tekintettel, a nyugat-európai szervezetekbe való integrálódás mellett döntött. Erősödnek a politikai és gazdasági kapcsolatok Ukrajna és az USA között. Ellenben a politikai kapcsolatok erősebbek a gazdaságiaknál: az ukrán árutermékek importjában az USA csak a hatodik, nincsen feloldva az ukrán exportcikkek vámkötelezettsége. Az Ukrajna elleni negatív hatást kompenzálni próbálják az USA-ban élő jelentős számú ukrán „diaszpóra” tevékenységének aktivizálásával. A „diaszpóra” elősegítheti az Ukrajnáról kialakuló pozitív kép létrejöttét és az üzleti kapcsolatok fejlesztését. Erősödik az érdeklődés egymás irányában Ukrajna és Kína között. Az 1990-es évek végére Kína a második helyre került az ukrán termékek importjában. Jelentősek lehetnek Ukrajna számára a kínai tapasztalatok a piacgazdaság megteremtésében. Kezdeti szinten vannak az ukrán-japán kapcsolatok. Japán, a nagy távolság ellenére, Ukrajna számára jelentős érdekszférát jelenthet Eurázsiában. A globális folyamatok tükrében Ukrajna jövője nem látszik kedvezőnek, mivel mély átalakulási krízist élt át az 1990-1996-os évek folyamán. Az ipari össztermelés rohamosan csökkent. Az országban ma is folyamatban van a depopuláció (a természetes népszaporulat 1997-ben –6,8%; a népesség száma 1996-ban 52 millió fő, 2004-ben 47,2 millió fő), amely gyengíti mobilizációs lehetőségeit. Ukrajna lakóinak 68%-a városlakó (1940-ben csak 34% volt). Az ország a Közép- és Délkelet-Ázsiából Európába tartó illegális migráció útjába került, s az ember- kábítószer- és fegyvercsempészettel párosul. Ezzel szemben az általános szociális-gazdasági jövőképet értékelve, nem lehet figyelmen kívül hagyni Ukrajna elhelyezkedésének előnyeit, az ország természeti-, erőforrás- és szakemberkészleteit. Ukrajna a világ élelmiszeripari nagyhatalmává válhat. Az élelmiszer hiánya a világ sok országában gyakrabban érezhető, az élelmiszer-ellátottsági probléma az emberiség egyik legégetőbb globális problémája lett. Ukrajna mezőgazdasági potenciálja ma még messze nincs teljesen kihasználva. A világgazdaság területi szerkezetében állandó változások mennek végbe az egyenlőtlen gazdasági növekedés miatt. Ez növeli Ukrajna lehetőségét a gazdaságilag vezető országok közé fejlődni (HORVÁTH GY. 2001). Győzelmet aratva a kommunista táborral szemben, az USA saját helyének megalapozási problémájával találkozott a nemzetközi


18

kapcsolatokban. Az USA-ban egy sor újabb globális világrend és világbiztonság koncepció látott napvilágot. Többek között olyan koncepció is, amely a világon meglévő unipolarisághoz kötődik, amelynek a magja az USA, stabilizációs övezete pedig NyugatEurópa országai. A jelenlegi állapotok mellett az USA és Nyugat-Európa kellő potenciállal rendelkezik az ajánlott modell megvalósításához. A megvalósítás negatív eredményekkel is járhat Ukrajna számára, válaszreakciókat idézve elő Oroszország és Kína részéről. Ukrajna ebben az esetben a felek szembenállásának övezetébe kerülne. Ukrajna nagyobb része Oroszország közvetlen hatásának szférája. Galíciát és egyes más nyugat-ukrajnai területet fenntartás nélkül a német erőhatás övezetéhez sorolják (ezzel újra alaptalan ellentéteket szítanak vallási alapon az ukrán régiók között). Orosz geostratégiai koncepciókat vizsgálva Ukrajna feldarabolásával, részeinek fokozatos elhódításával találkozhatunk. Ezeknek terjedése, megvalósítása veszélyes nemcsak a szomszédokra nézve, hanem Oroszország részére is, mert ebben a folyamatban elveszítheti területi egységét. Korunkban kiegyensúlyozott politológiai és geopolitikai irányelveknek is van létjogosultsága Oroszország és Ukrajna helyével kapcsolatban (MASZLJAK P.-SISCSENKO P. 2000), csakhogy nekik kisebb jelentőségük van az orosz geopolitikai eszmék kialakulásában.

3.2. Ukrajna regionális helye A politikai-földrajzi elhelyezkedés értékelésének regionális aspektusa előrevetíti Ukrajna szerepét és helyét az európai szubkontinenssel és a szomszédos ázsiai régiókkal való kapcsolataiban. Jelenleg az ázsiai országokra és Oroszországra jut az áruforgalom 70%-a. Az új technológiák piaca és a stratégiai alapanyagok importjának perspektívája keleten, délkeleten helyezkedik el. A volt Szovjetunió különleges transzformációs tényezője a FÁK. Oroszország a Független Államok Közösségét államok fölötti képződménynek tervezte, de ez ellentéteket idézett elő tagjai között, amelyek a Szovjetunió békés újraélesztését látták benne. Egyeztetett modelljének hiánya, szerkezeti asszimetrikussága

végeredményben

önfeloszlását

is

előidézheti. 1997-1998 folyamán Ukrajna megerősítette helyzetét a közösségben. Ukrajna jövője, amely közép-európai és kelet-európai országok jellegzetességével bír, összeköttetésben van a területi-politikai szerkezetekkel a közép-kelet-európai régióban, a régió szerepével és helyével a világfolyamatokban. A múltban ez a régió politikailag a leginstabilabbak közé tartozott. Ennek fő oka a nemzeti-államiság önmeghatározás


19

problémáinak lassú megoldása volt és az államközi határok nemzeti alapokon való kijelölésének semmibevevése a vezető államok által. Újabb lehetőségek adódhatnak Ukrajna számára az eurorégiók politikájában. A jövőben nagyobb jelentőségük lesz a „Nyugati Búg” és a „Kárpátok-Eurorégió” keretei között megvalósuló kapcsolatoknak, amelyek jelentősen javíthatják Ukrajna gazdaságföldrajzi elhelyezkedését, a közlekedési folyosók pedig elősegíthetik integrálódását a nemzetközi közlekedési hálózatokba, ezzel erősítve az integrálódási folyamatokat. Ukrajna külkapcsolatai között szintén fontos helyet foglal el a fekete-tengeri régió országaival kötött kezdeményezés – a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés. A szervezet török kezdeményezésre 1992-ben alakult. Részt vesz benne Albánia, Azerbajdzsán, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldova, Oroszország, Örményország, Románia, Törökország és Ukrajna (IZSÁK T. 2004). A jelenkorban fontos marad a katonai-politikai tényező. Megalakulása után Ukrajna kihirdette atomfegyver-mentességét, amelyért nem kapott semmilyen garanciát és anyagi támogatást. A Honvédelmi Minisztérium adatai szerint Ukrajna katonai célú kiadásai évről évre csökkennek, ugyanakkor a szomszédos országok katonai kiadásai folyamatosan növekednek – Oroszország 40%, Törökország 20%, Magyarország 8%, Románia 7%, Szlovákia, Fehéroroszország, Moldva 3%. Ukrajna katonai potenciáljának gyors csökkenése jelentősen csökkenti erőpotenciálját. Ez alapjaiban határozza meg egy állam helyét a környező világgal kialakuló kapcsolatokban (HORVÁTH GY. 2001). A XX. és a XXI. század határán Ukrajna geopolitikai elhelyezkedésének negatív tényezői nem örökéletűek és megoldásuk az elért külpolitikai és belpolitikai eredmények függvénye. Ukrajnának saját geopolitikai modelljét kell megvalósítania, amely a nemzeti érdekeken fejlődik és saját potenciáljának növelését, erőterének kiszélesítését eredményezi.

Ukrajna gazdaságának részletes bemutatása

20

4. Ukrajna gazdaságának részletes bemutatása Jelen fejezetben Ukrajna gazdasági problémáit taglaljuk az átalakulási folyamatok tükrében. Ukrajnában a piacgazdaságra való átmenet – más szocialista államokhoz hasonlóan – a nyolcvanas években kezdődött. A szovjet blokk összeomlásával súlyos transzformációs válság bontakozott ki, elszabadult a korrupció, a bűnözés és a fekete gazdaság megerősítette jelenlétét a gazdasági folyamatokban. Az első elnökválasztáskor hatalomra kerülő Leonyid Kravcsuk sem a gazdasági problémák megoldásán fáradozott, csupán a volt pártállami nómenklatúra hatalmi pozícióit igyekezett átmenteni. Az 1994-ben Kravcsuk helyére megválasztott Leonyid Kucsma, akit 1999-ben újraválasztottak átfogó makrogazdasági stabilizációs programba kezdett, hogy megfékezze a száguldó hiperinflációt, felgyorsítsa a privatizációt és megindítsa a széles körű liberalizációt. Az 1996-ban bevezetett új ukrán valuta, a hrivnya stabilizálta ugyan a pénzügyi folyamatokat, de a visszaesésnek azonban nem sikerült véget vetni. A stabilizációt még inkább visszavetette az 1998-ban kibontakozó orosz pénzügyi válság. A 90-es évek végére kibontakoztak az Európai Unióval kötött politikai és gazdasági együttműködések is. A FÁK-on belül Ukrajna 2003 szeptemberében csatlakozott Oroszország,

Belorusszia

és

Kazahsztán

Egységes

Gazdasági

Térséget

létrehozó

megállapodásához, melynek célja a külkereskedelmi szabályozás koordinálása és a vámok csökkentése. Ez a köztudottan „EU-t bosszantó” ukrán lépés Kijev szerint kiegészíti az EUintegrációs stratégiát és ily módon a nemzeti érdekeket is szolgálja. Az ezredfordulóra kialakult kedvező konjunktúrából erőt merítve az ukrán gazdaság kezdett szép lassan növekedési pályára állni, mely még napjainkban is tart, amelyre azonban árnyékot vett az energiahordozó-importtól való erős függés és az ezzel járó bizonytalanság. A következőkben vizsgáljuk meg mélyebben és jellemezzük a gazdasági folyamatokat a rendelkezésre álló makrogazdasági táblázatok segítségével.

4.1. Általános jellemzés A rendelkezésre álló szellemi tőke ellenére Ukrajnában 1998-99-ig nem bontakozott ki semmiféle sikeres reformpolitika. Az átalakulás igazából csak az ezredforduló tájékán kezdett kibontakozni, amiben az IMF szerint a megfontolt monetáris és fiskális politikán, a szerkezeti reformok felgyorsulásán, a fölös kapacitások jobb kihasználásán, az ipar és a mezőgazdaság javuló teljesítményén kívül a külső tényezőknek is szerepe volt, mint például a FÁK és


21

Oroszország felé (pl. fémek, vegyipari termékek), valamint az EU országaiba irányuló export bővülésének. Másfelől az ez irányból érkező pénzügyi áramlatok sem elhanyagolhatóak, beleértve az ukrán olajfinomítóknak szánt transzfereket és beruházásokat.2 Az elmúlt évtized kormányainak sikerült a privatizáció során megalapoznia a hazai tőkét, szavatolnia a nemzeti határokat, bevezetni a nemzeti valutát és szabályoznia külkereskedelmet. A 2000-2004 közötti időszakra szóló, 2000 februárjában elfogadott „Ukrajna: haladás a XXI. században” című kormányzati programnak egy a versenyképesség növekedésén és a fenntartható fejlődésen alapuló nemzetgazdasági stratégiát kialakítania, melynek fő céljai az ország humán és természeti erőforrásainak hatékony kihasználása, a szegénység visszaszorítása, a gazdasági versenyképesség erősítése és az ukrán gazdaság fokozatos integrációja az Európai Unióba. Most tekintsük meg, hogy a makro-mutatók alakulása 1991 és 2003 között miként tükrözik vissza a gazdaságban végbement változásokat. A 2. táblázatban tisztán visszaköszön a 90-es évek első felében tetőző infláció, valamint az államháztartás és a folyó fizetési mérleg deficitje, melyek a transzformációs visszaesés leküzdésének köszönhetően nagymértékben javultak. Az 1992-93-ban tetőző hiperinfláció elsősorban két dolognak volt köszönhető: Először is az árliberalizációt Ukrajnában nem követte a szén- és acéltermelés demonopolizálása, így a pénzromlást az ukrán gazdaság szerkezeti aránytalanságai is táplálták. Az infláció másik, nem kevésbé fontos oka külső jellegű volt, s az orosz és türkmén olaj és gázárak világpiaci szinthez való közeledésével függött össze. A monetáris aggregátumok, a bérek és fizetések reálértékének, valamint a reálárfolyamnak a zuhanását a barterügyletek széles körű elterjedése kísérte. Kucsma elnök sikeres stabilizációs politikájának köszönhetően a pénzromlás üteme 1994 és 1998 között lassulni kezdett. Azonban 1999-2000-ben – a rossz termés, az élelmiszerárak és a közüzemi

díjak

emelkedésének hatására – ez az ütem felgyorsult, majd 2002-re a vágtató infláció mérsékelté vált. Ebben főként a mezőgazdasági termékárak 2001. és 2002. évi jó termésnek köszönhető csökkenésének, a készpénz alapú ügyletek kiszélesedésének, valamint a megfontolt árszabályozásnak volt szerepe. A következő évre az infláció újra jelentősen megugrott, ami az energiaárak drasztikus emelésének volt köszönhető. (bővebben lásd a 4. mellékletben)

2

A piaci reformok eredményességét tekintve Ukrajna Oroszországgal, Macedóniával, Szerbia-Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával és Albániával sorolható egy csoportba. Más FÁK-országokban ezen a téren még nagyobb lemaradás tapasztalható (BARA Z.-SZABÓ K., 2000).

Ukrajna gazdaságának részletes bemutatása A makrogazdasági-mutatók alakulása Ukrajnában 1991 és 2003 között

Év

22 2. táblázat

A folyó Az Reál-GDP Inflációs ráta államháztartás fizetési mérleg a fogyasztói Munkanélküliségi évi átlagos egyenlege a egyenlege a változási ráta (%)* árindex GDP GDP üteme (%)** szerint (%) százalékában százalékában

1991 91 n.a. -8,7 n.a. -33,1 1992 1210 n.a. -9,9 -25,4 -2,4 1993 4734,9 5,4 -14,2 -16,2 -2,4 1994 891,2 5,4 -22,9 -8,7 -4,9 1995 376,7 5,6 -12,2 -6,1 -3,1 1996 80,2 7,6 -10 -3,2 -2,7 1997 15,9 8,9 -2,9 -5,4 -2,7 1998 10,6 11,3 -2 -2,8 -3,1 1999 22,7 11,9 -0,3 -2,4 2,6 2000 28,2 11,7 5,9 -1,3 4,7 2001 12 11,1 9,2 -1,5 3,7 2002 0,8 10,1 4,8 -1,9 7,7 2003 8,2 9,1 9,4 -0,5 5,8 * Teljes munkanélküliség ** 1996. Évi változatlan árakon számítva Forrás: Ukrán Nemzeti Bank, ukrán Pénzügyminisztérium, Ukrán Állami Statisztikai Bizottság – IMF, 3.o., 16.o., 19. o., 33.o., 47.o., 2004.október 04.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 44. o. A munkanélküliségi ráta Ukrajnában 1993 és 2002 között csaknem megkétszereződött (1999-ig 2,2 szeresére nőtt), amit Oroszországhoz hasonlóan elsősorban az állami tulajdonú vállalatok dolgozóinak részleges elbocsátása okozott. A 90-es évek első felében a munkanélküliség ugyan hivatalos adatok szerint éveken át mindössze néhány százalékos volt, ez azonban messze nem tükrözte a valós helyzetet, hiszen statisztikailag nem számítanak munkanélkülinek azok a dolgozók, akik anyag- vagy energiahiány miatt hónapokon, netán éveken át fizetés nélküli kényszerszabadságon vannak, sem azok, akik ugyan bejárnak, de lényegében nem vagy csak rövidített munkaidőben dolgoznak. Nem hivatalos becslések szerint a munkanélküliség a nagyvárosokban akár a 40 %-t is elérhette. (HVG ZSEBVILÁG ’99). 2003-tól mégis enyhén csökkenő tendencia mutatkozik (bővebben lásd az 5. mellékletben). Az ukrán gazdaság 1999-ben érte el transzformációs mélypontját, amikor a reál-GDP volumene az 1990-es szint 41 %-ra csökkent. Ez a szint 2000-ben 43, 2001-ben 47, 2002-ben


23

49 %-ra emelkedett. A gazdasági növekedés újbóli beindulását azonban megtörte a világgazdasági pangás, majd a 2001. szeptember 11.-i New York-i események. A világgazdaság konszolidálása felpörgette az ukrán gazdaságot is és az előző évhez képest kétszeresére nőtt a növekedési ütem (a növekedés havi lebontását lásd a 6. mellékletben).3 A rejtett gazdaság4 részesedése a hivatalos GDP-hez viszonyítva Ukrajnában az 199495-ös 47 %-ról 2000-2001-ben 51 %-ra, míg Oroszországban 41-ről 45 %-ra, a volt Szovjetunió egészében 40-ről 45 %-ra, Közép-Kelet-Európában pedig 25-ről 29 %-ra emelkedett. Az ukrán reál-GDP tehát jóval közelebb lehet az 1990-es szinthez, mint azt a hivatalos statisztika mutatja (KRAJKÓ GY., RUDL J., SZÓNOKYNÉ, 2001). A rejtett gazdaság Ukrajnában elsősorban a kereskedelemben és pénzközvetítésben van túlsúlyban. Az informális tevékenység különösen a lakásépítésben, valamint a gépkocsik javításában és eladásában erős. A belőle származó termékek és szolgáltatások többségét a formális szektorok állóeszközei és munkaereje segítségével állítják elő.

A jövedelmeit eltitkoló és külföldre menekítő rejtett gazdaság térhódítása az államot megakadályozza abban, hogy elegendő adóbevételhez jusson, amit a társadalombiztosítási rendszer finanszírozására, a szociális problémák enyhítésére lehetne fordítani. A 3. táblázatból jól kitűnik, hogy az államháztartás összes adóbevétele a GDP százalékában az 1998-as 12,95 %-ról 2003-ra 5,9 %-ra apadt. Ha szemügyre vesszük az egyes adófajtákat, szembetűnik az ÁFA bevételének több mint 25 %-os csökkenése a GDP százalékában. A TÁSA bevételek meglepő módon emelkedtek. Az utóbbit egyértelműen az magyarázza, hogy a rejtett gazdaságban előzőleg tevékenykedő vállalatok egy része átkerült a legális, mérhető szférába, míg az előbbit a szükségesnél kisebb adókulcs alkalmazása támasztja alá. Az árnyékgazdaság még mindig magas arányával és a magas munkanélküliséggel ellentétben, az hogy az SZJA bevételek mégis növekedtek, csakis a magas adókulcs használata magyaráz. Bár Ukrajna liberalizálta gazdaságát, a kormányzat hosszú időn keresztül nem tudott kemény költségvetési korlátokat alkalmazni. A pénzügyi fegyelem lazulása megnehezítette a vállalati szféra hatékony állami támogatását. Az államhatalom Oroszországhoz hasonlóan Ukrajnában is egy szűk oligarchikus elit kezében összpontosult, ami a régi vállalatoknak és a megfelelő politikai összeköttetéssel rendelkező új belépőknek kedvezett. Emellett komoly problémát jelentettek az ukrán vállalatok energiaszolgáltatókkal szembeni tartozásai is, melyek terhét jelentős állami dotációkkal igyekeztek enyhíteni. 3 4

A reál-GDP becsült növekedési üteme Ukrajnában 2004-ben 13,5 százalékra tehető. Ukrajna a világ egyik legnagyobb rejtett gazdaságával rendelkezik.


24 3. táblázat

Az államháztartás adóbevételei a GDP százalékában Bevételtípus Összes adóbevétel 1998 12,95

2003 5,9

Általános forgalmi Személyi Társasági adó (ÁFA) jövedelemadó (SZJA) nyereségadó (TÁSA) 1998 3,67

2003 2,64

1998 0,033

2003 0,047

1998 1,39

2003 1,6

Forrás: ukrán Pénzügyminisztérium - IMF, 36.o., 2004. október 04. A 4. táblázatot szemlélve észrevehetjük, hogy 1991 és 2003 között leforgott 12 év alatt az egy lakosra jutó GDP (dollárban kifejezve) drasztikusan, 6946-ről 4526 $-ra, azaz csaknem a felére esett vissza, illetve az egy foglalkoztatottra jutó GDP a 91-es szint öthatodára, összegben kifejezve 14,445 $-ról 12,132 $-ra. Ugyanakkor mindkét mutatónál megfigyelhető, hogy a 94-ig tartó drasztikus visszaesés valamelyest lelassult az 1994-98-ig terjedő időszakban, majd lassú emelkedésbe kezdett. A 2003-es adatok az 1994-es, illetve 1993-as szintnél valamelyest többet értek el. Hangsúlyozandó azonban, hogy ezek az adatok nem tükrözik a valóságot, mivel napjainkban is 40 százalékra tehető a feketegazdaság aránya, melynek teljesítménye nem mérhető.

Az egy lakosra és az egy foglalkoztatottra jutó GDP Ukrajnában (1996. évi dollárban, vásárlóerő-paritáson) Év

Egy lakosra leszámítva (dollár)*

4. táblázat

1991

1992

1993

1994

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001

2002

2003

6946

6243

5337

4122

3644 3306 3238 3200 3213 3440 3791

4006

4526

Egy foglalkozta14 445 13 550 11 901 9685 8583 8132 8309 8323 8568 9439 10 607 11 025 12132 tottra leszámítva (dollár)* * 1 dollár=0,4804 hrivnya Forrás: Ukrán Állami Statisztikai Bizottság - IMF, 3.o., 17.o., 2004.október 04.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 47. o. A fogyasztás megoszlásáról 1999-ben Ukrajnában végzett világbanki felmérés azt mutatja, hogy a teljes kiadásokból az első, legalacsonyabb színvonalú lakossági ötöd


25

részesedése 8,8, a második ötödé 14,4, a harmadikra 17,4, a negyedikre 21,6, az ötödik, legmagasabb színvonalú ötödé pedig 37,8 százalékot tett ki. A társadalmi differenciálódást tükröző Gini-index értéke, amely teljes egyenlőség esetén zérus, teljes egyenlőtlenség esetén viszont százas értéket vesz fel, a reformidőszakban megkétszereződött: 24%-ról (1987-1990) 47 %-ra (1996-1998) emelkedett. A független ukrán állam az egykori Szovjetuniótól jelentős katonai-ipari komplexumot örökölt. A katonai kiadások GNI-beli részaránya 1992 és 1999 között Ukrajnában 1,9-ről 3%ra nőtt, Oroszországban viszont 8-ról 5,6%-ra, az Egyesült Államokban pedig 4,8-ről 3%-ra csökkent. Ez azonban nem jelenti az ukrán katonai kiadások emelkedését, sőt épp ellenkezőleg, mint ahogy azt már az „Ukrajna regionális helye” című fejezetben már említettem. A Nemzetközi Telekommunikációs Unió (ITU) adatai szerint 2000-ben ezer főre Ukrajnában 17,6, Magyarországon 85,3, az USA-ban pedig 585,2 személyi számítógép jutott. Ugyanakkor az Internet-felhasználók száma Ukrajnában 300 ezer főt, míg Magyarországon 1,5, az USA-ban 95,4 milliót tett ki (IFJ. SIMON GY. 2004). Ukrajna a függetlenség 1991-es kikiáltásakor még viszonylag kedvező feltételekkel rendelkezett a világgazdaság vezető hatalmaihoz való fokozatos felzárkózáshoz, beleértve az Európai Unióhoz való közeledést. Helyzete azonban azóta sokat romlott.

4.2. A gazdasági szerkezet változásai A Szovjetunió felbomlásával egy időben megszakadó több évtizedes termelésitechnológiai kapcsolatok rákényszeríttették Ukrajnát a nemzetközi munkamegosztásba való szorosabb bekapcsolódására. Ez a világpiaci árakhoz való igazodást és a szerkezeti reformok véghezvitelét követelte meg. Mint az, az 5. táblázat első sorából kiderül, a belföldi felhasználás a ’90-es évek végéig meghaladta a bruttó hazai termék 100 százalékát, ami csak úgy lehetséges, hogy az említett időszakban a megtermelt termékeket kiegészítette az importtal behozott áru, így kielégítve a hazai keresletet. 1998-ig a nettó import súlya csaknem megkétszereződött, ám az 1998-99-es pénzügyi válság elültével, a külkereskedelem diverzifikálásával az export-import arány az ellentétére változott és így az egyenleg jelentős pozitív értékeket mutat, ami komoly exporttöbbletet jelent. A felhalmozási ráta jó 7%-t esett, ugyanakkor a fogyasztás nem nőtt


26

ilyen mértékben (mindössze 5%-t). Ez azt mutatja, hogy az ukrán társadalom is kezd a fogyasztói társadalmak pályájára állni. Az összképből kiderül, hogy nem a fogyasztás esik, hanem a termelékenység nő, ami a külkereskedelem diverzifikálásával együtt kiváltotta az import egy részét. Ez mindenképpen pozitív gazdasági jelenség.

A GDP felhasználása Ukrajnában (folyó áron, százalékban) Ebből:

Év

Belföldi felhasználás

Fogyasztás összesen

Bruttó felhalmozás összesen

5. táblázat

Áru- és Bruttó hazai szolgáltatástermék export és -import egyenlege

1990 101,2 72,5 27,5 -1,2 100 1991 98 71,6 26,4 2 100 1992 98 63,5 34,5 2 100 1993 100,3 63,7 36,3 -0,3 100 1994 103,2 64,7 35,3 -3,2 100 1995 103,1 73,3 26,7 -3,1 100 1996 102,6 77,3 22,7 -2,6 100 1997 103,1 78,6 21,4 -3,1 100 1998 102,3 79,2 20,8 -2,3 100 1999 94,5 77 17,5 5,5 100 2000 95 75,2 19,8 5 100 2001 98,4 76,6 21,8 1,6 100 2002 95,6 75,9 19,7 4,4 100 2003 96,9 77,3 20,1 2,6 100 Forrás: Ukrán Állami Statisztikai Bizottság - IMF, 4.o., 2004.október 04.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 49. o. A gazdasági transzformáció beindulásával a többi volt szocialista országhoz hasonlóan a szolgáltatási szektor jelentős térnyerése, valamint a mezőgazdaság és az ipar térvesztése figyelhető meg (6. táblázat). Az utóbbi két szektor együttes részaránya 78,9%-ról 44,61%-ra esett, míg szolgáltatóiparé 21,1%-ról 51,3%-ra nőt, több mint a duplájára dagadt. Az ipar teljesítménye évről-évre – nagyjából a GDP-növekedés ütemével azonosan - tartósan javul, de a mezőgazdaság ingadozóan, többnyire időjárás-függően teljesít. Az iparon belül a feldolgozóipar aránya közel a felére, 36,8%-ról 20,4%-ra, az építőiparé több mint a felére, 8,4%-ról 4,1%-ra fogyott. A szolgáltatói ágazaton belül a kereskedelem és vendéglátás, valamint a szállítás és távközlés hozzájárulása a GDP előállításához 2003-ra még egyszer


27

annyi lett, mint az 1990-es szint. A pénzügyi tevékenységek az 1990. év mutatója (2,4%) 4,8 szeresére emelkedett 2003-ra (11,7%). A bányászat és villamos energia-, gáz- és vízellátás részarányának 1,1-szeres emelkedését (10,1-ről 10,9%-ra) az energiaárak emelkedése magyarázza. Az energiaszektor fizetési hátralékai az orosz pénzügyi válság után csökkenő tendenciát mutatnak, de ezek a hátralékok még mindig jelentősnek mondhatók. Például az ukrán gáziparban a GDP-hez viszonyított szintjük az 1999-es 4,1%-ról 2000-re 1,1%-ra esett vissza (BOJCUN M., 2000). Az állam az említett körbetartozások tolerálását, valamint a relatíve alacsony energiaárakat a szektor implicit támogatására használja, ami elpalástolja az államháztartás valódi kiadásait és túlzott fogyasztást, pazarlást eredményez. Ez súlyosbíthatja a makrogazdasági egyensúlyhiányt. A pénzügyi fegyelem szigorítása, valamint a költségvetés átláthatósága az energiaárak további emelését teszik szükségessé. 6. táblázat

A GDP ágazati szerkezete Ukrajnában (folyó áron, százalékban, nemzetgazdaság=100) Ebből:

Ebből:

Kereske- Szállítás és Mezőgazdaság Pénzügyi Feldolgozóipa Építőipa Szolgáltat delem és Év Ipar 1 r r -ások* vendéglát távközlés tevékenység 2 -ás 199 0 199 1 199 2 199 3 199 4 199 5 199 6 199 7 199 8 199 9 200 0 200 1

24,6 24,7 20,8 21,7 16,3 15,4 13,8 14,4 14,3 14,2 17,1 16,4

45, 9 47, 3 46, 9 35, 3 37, 5 34, 6 31 28, 4 29, 8 32, 8 31, 4 30, 6

n.a.

8,4

21,1

4,2

7,2

2,4

n.a.

9

19

4,3

7

3,7

36,8

7,6

24,7

4,9

8,4

5,1

27,2

7

36

7,6

11,8

12,1

30,5

8,3

37,9

5,1

9

8,9

28,5

7,7

42,3

5,3

13,5

5,3

23,9

6,7

48,5

5,6

14,9

4,5

22,2

5,9

51,3

7,9

14,5

4,4

23,6

5,6

50,3

7,4

14,5

4,8

24,4

5

48

7,1

14,2

4,9

19,8

4,2

47,3

8,9

13,7

4,9

19,7

4,1

48,9

8

13,6

9,2

Ukrajna gazdaságának részletes bemutatása 200 2 200 3

15 12,9

30, 8 31, 7

28

19,8

3,9

50,3

7,9

13,8

11,1

20,4

4,1

51,3

8,6

13,6

11,7

* Tartalmazzák a pénzközvetítői szolgáltatás fel nem osztott díját (FISIM) és a nettó termékadókat. 1 Erdészettel együtt 2 Beleértve mind a személy-, mind az áruszállítást Forrás: Ukrán Állami Statisztikai Bizottság – IMF, 5.o., 2004. október 04.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 50. o.

A következőkben vizsgáljuk meg, hogyan alakultak a fogyasztói árindexszel korrigált havi keresetek a feldolgozóiparban (7. táblázat). A dollárban kifejezett bérek 2003-ra (462,59$) közel másfélszer felülmúlták az 1992-es értéket (302,52$). Az évenkénti változás adataiból kiszámolható a bérek évenkénti átlagos növekedése, mely 4,23%-t tesz ki. A termelékenység a szóban forgó ágazatban viszont 12,2%-kal emelkedett, nemzetgazdasági szinten viszont csak 1,5%-kal. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bár az ágazati növekedés lehetővé tenne magasabb reálbér-növekedést is, az országos termelékenység visszaesése ezt nem teszi lehetővé. Ebből az a következtetés is levonható, hogy Ukrajna a munkaintenzív termelés területén komparatív előnyökkel rendelkezik a fejlett ipari országokkal szemben, melyet az utóbbi időben több transznacionális vállalat is igyekezett kihasználni termelő kapacitásainak az élenjáró rendszerváltó országokból (Magyarországról is) Ukrajnába való áttelepítésével. Azonban ezeket az előnyöket ellensúlyozza a gazdálkodás nem megfelelő hatékonysága, a jelentős fejlesztést igénylő infrastruktúra, továbbá a még mindig sok kívánnivalót maga után hagyó befektetői légkör.

7.táblázat

Reálbérek az ukrán feldolgozóiparban (1996.évi dollárban, vásárlóerő-paritáson) Év

Dollár/hó*

Index:1996=100

Évi változás (%)

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999

302,52 270,63 246,94 265,66 251,53 245,42 234,72 228,42

120,3 107,6 98,2 105,6 100 97,6 93,3 90,8

-10,6 -8,7 7,5 -5,3 -2,4 -4,4 -2,7

Ukrajna gazdaságának részletes bemutatása 2000 2001 2002 2003 * 1 dollár=0,5236 hrivnya

273,87 334,42 375,98 462,59

29 108,9 133 149,5 183,9

19,9 22,1 12,4 23

Forrás: ECE, 2002, 162.o.; Ukrán Állami Statisztikai Bizottság – IMF, 2004.október 04., 20.o.

A kis- és közepes méretű vállalatok aránya Ukrajnában 1999-ben az összes vállalat 54,3 százalékát tette ki. Ugyanakkor ez az arány Oroszországban 49,0, Észtországban 97,8, Lettországban 87,7, Litvániában 82,4, Magyarországon 84,8 százalék volt. Az említett esztendőben a kis- és középvállalkozásokra Ukrajnában a foglalkoztatottak 18,0 százaléka jutott. E vállalkozások 15 százaléka a mezőgazdaságban, 19,6 százaléka az iparban és építőiparban, 65,4 százaléka pedig a szolgáltatási szférában tevékenykedett. A privatizáció eredményeként a magán-, pontosabban a nem állami szektor részesedése a GDP előállításából 1991 és 2001 között Ukrajnában 10-ről 60 százalékra, míg Oroszországban 5-ről 70 százalékra, a FÁK egészében átlagosan 10-ről 50 százalékra nőtt. Magyarországon ugyanakkor 30-ról 80 százalékra növekedett. A privatizáció Ukrajnában elsősorban az állam vállalatirányítási szerepének csökkentését, a piaci reformok társadalmi bázisának kiszélesítését célozta, s a kemény költségvetési korlátok bevezetésének, továbbá a szerkezeti átalakítás előmozdításának eszközéül szolgált. A magánosítás egyúttal a vállalatvezetést és a tulajdonjogokat is erősítette, hozzájárulva a magánszektor fejlődéséhez. A piacgazdasági átmenet egyik legnehezebb és a közvélemény által egyik legvitatottabb kérdése a magántőke felhalmozása, és a nemzeti jövedelemnek a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítését célzó újraelosztása lett (D’ANIERI P.- KUZIO T., 2002).

4.3. Külgazdasági kapcsolatok Kijev az 1991-es függetlenség kikiáltásakor abban reménykedett, hogy az Oroszországhoz fűződő korábbi gazdasági kapcsolatait a Nyugattal való széles körű együttműködés váltja fel, amely elősegíti a nemzetközi gazdaságba való integrálódását. Amikor ezek a víziók szertefoszlottak Kucsma elnök új külgazdasági stratégiát alkalmazva az ukrán gazdaságot Oroszország és az Európai Unió közötti híd szerepében próbálta megerősíteni. 1991 után az ukrán gazdaságot az Egyesült Államoknál és az Európai Uniónál magasabb fokú kereskedelmi nyitottság és exportorientáció jellemezte és Oroszország


30

megfelelő mutatóitól is csak időnként mutatkozott elmaradás. Ugyanakkor 1992 és 2000 között a külkereskedelmi forgalom teljes volumenének és az exportnak a GDP-hez viszonyított aránya számottevően csökkent.

8.táblázat

Ukrajna külkereskedelmi áruforgalma Millió USD Év

Az áruforgalom teljes értéke

Az importexport Kereskedelmi fedezettsége Export, FOB Import, CIF egyenleg (százalék)

1992 15 144 8 045 7 099 946 113,3 1993 17 350 7 817 9 533 -1 716 82,0 1994 21 053 10 305 10 748 -443 95,9 1995 29 369 13 317 16 052 -2 735 83,0 1996 33 080 14 441 18 639 -4 198 77,5 1997 31 346 14 232 17 114 -2 882 83,2 1998 27 313 12 637 14 676 -2 039 86,1 1999 23 428 11 585 11 845 -264 97,8 2000 28 529 14 573 13 956 617 104,4 2001 33 930 17 091 16 839 252 101,5 2002 34 934 17 957 16 977 980 105,8 2003 46 087 23 067 23 020 47 100,2 Forrás: Ukrán Nemzeti Bank, Ukrán Állami Statisztikai Bizottság – IMF, 2004.október 04., 48-51.o.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 54. o. A 8. táblázat adatai alapján megfigyelhető, hogy a külkereskedelem 2000 óta pozitív szaldóval zárt. Az áruforgalom volumene pedig háromszorosára nőtt. Ezen belül az export 2.9-szeresére, az import 3,2-szeresére emelkedett. 2002-ben a kereskedelmi egyenleg rekord értéket ért el, de a következő évben már alig tudott pozitív értékkel zárni. A szép exportbővülés

ellenére

megmarad

továbbra

is

a

külső

függés.

A

nagyarányú

volumennövekedés ellenére 2000-ben Ukrajna a világkereskedelemből mindössze 0.2 százalékkal részesült. A GDP nagymértékű visszaesésével ellentétben a külkereskedelem nem követte ezt a trendet, de a 1990-es éves alatt nem is növelte a gazdasági teljesítményt. Az exportpiacok a hazai termelés szerkezetében a dezindusztrializáció negatív trendjét erősítették, az energiahordozók importja deficitet termelt, míg az ukrán belső piacon eladott


31

fogyasztási cikkek több mint háromötöde külföldről származott. A rejtett kereskedelem nagyarányú export- és importvám veszteségeket okozott. A belső és külső piacokon egyaránt tevékenykedő ukrán nagykereskedők olyan külföldi partnerekkel álltak kapcsolatban, akik dömpingáron is készek voltak üzletet kötni. A KGST 1991-es megszűnésével Ukrajnában számos termelési ciklus szakadt meg. A függetlenné vált ország olaj- és gázszükségleteit döntően importból kényszerül kielégíteni. Tekintélyes uránérckészletekkel rendelkezett, de ezekből a megfelelő fűtőanyagot csak Oroszországban állítottak elő. Az ukrán állam az elmúlt évtizedben a csúcstechnológiaexport expanziójával próbálkozott. A repülőgép-gyártásban, az űrrepülőgép-iparban és atomenergia-termelésben azonban a fejlett ipari országok transznacionális vállalatainak, míg a gépek és berendezések gyártásában a dinamikus ázsiai gazdaságok erős konkurenciájával találta magát szemben. Ukrajna a világ 10 legnagyobb fegyverexportőreinek az egyike, amely Pakisztánban, Kínában és Indiában fontos értékesítési piacokkal rendelkezik. Kijev a vezető nyugati hatalmakkal való kooperáció kiszélesítésére törekszik a katonai berendezések gyártásában, de ezen a területen a nyugati cégeken kívül a közép-európai országok, elsősorban a NATO tag Lengyelország és Csehország versenyével is számolnia kell. Ráadásul a feketekereskedelem szerepe itt is jelentős, s így a várt jövedelmek nem mindig folynak be az államkasszába. Ukrajna nemzetközi energiapiaci jelentősége abban áll, hogy tranzitországként biztosítja az orosz kőolaj és földgáz Nyugat-Európába irányuló exportját és ráadásul maga is jelentős energiafogyasztó. 2002 júniusában Leonyid Kucsma ukrán, Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint Gerhard Schröder német kancellár megállapodást kötött nemzetközi konzorcium létrehozásáról, az ukrán gázipari infrastruktúra fejlesztése céljából.

Az ukrán export földrajzi megoszlása (százalékban) Fejlett ipari Ebből: Év Átalakuló országok országok EU-15 1992 64,3 47,3 23,7 1993 36 28,1 41,7 1994 14,6 7 73,1 1995 15,4 11,5 71,6 1996 15,5 11,1 66,5 1997 16,2 12,4 56,8 1998 22,7 16,9 53,4 1999 23,9 18,4 48

Ebből: FÁK n.a. n.a. n.a. 49,4 51,4 39,3 33,3 28,1

9.táblázat Fejlődő országok 12 22,3 12,3 13 18 27 23,9 28,1


32

2000 23,3 16,2 52,8 30,8 23,9 2001 23,5 20 49,2 28,7 26,1 2002 24,1 21,2 45,6 24,4 28,3 2003 23,9 20,8 47 26,2 26,9 Forrás: Ukrán Nemzeti Bank, Ukrán Állami Statisztikai Bizottság – IMF, 2004.október 04., 48.o.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 56. o. 10.táblázat Az ukrán import földrajzi megoszlása (százalékban) Fejlett ipari Fejlődő Ebből: Ebből: Év Átalakuló országok országok országok EU-15 FÁK 1992 75,3 46,8 17,9 n.a. 6,8 1993 62,9 50,1 25,5 n.a. 11,6 1994 12,7 7,6 85,9 n.a. 1,4 1995 17,8 15,6 79,4 45,5 2,8 1996 20,8 15,7 74,1 63,6 5,1 1997 25,7 19,7 69,9 57,7 4,4 1998 27,7 21,6 66,4 53,8 5,9 1999 25,9 20,3 67,2 56,9 6,9 2000 26,4 20,7 67,3 57,6 6,3 2001 25,4 20,5 68,5 56 7,5 2002 26,6 21,8 66,6 52,8 8,5 2003 27 22,8 64,8 50 9,2 Forrás: Ukrán Nemzeti Bank, Ukrán Állami Statisztikai Bizottság – IMF, 2004.október 04., 50.o.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 56. o. A 9. és a 10. táblázat adataiból megállapítható, hogy 1992 és 2003 között az ukrán exportban és importban az átalakuló országok részaránya 2-, illetve 3,6-szeresére emelkedett. A fejlett ipari országok részesedése az exportban kétötödére, az importban egyharmadára esett vissza. Nagyon alacsony az árucsere-forgalom az USA-val és Kanadával, ami Ukrajna gyenge világgazdasági politikáját mutatja. Ezen belül az Európai Unióé valamivel több mint kétötödére, illetve felére csökkent. Ez a részarány 2004-ben növekedett, mivel Közép-Kelet-Európa több országa, amelyekkel aktív gazdasági kapcsolatokat tart fent, az Európai Unió tagjai lettek. 2004 első félévében az Unió és Ukrajna közötti kereskedelmi forgalom 46 százalékkal nőtt az előző esztendő azonos időszakához képest és 10,8 milliárd USD tett ki. A szomszédos országokra Ukrajna exportjának 42 százaléka és importjának 55 százaléka jutott, amely nem annyira a regionális együttműködés növekedésére, mint a világpiacra való kijutási nehézségekre vall. Magyarország egyébként az exportban számít


33

meghatározó partnernek. Kivitelünk a 2002-es 275,1 millió dollárról 2003-ban 441,4 millióra nőtt. Ugyanakkor a fejlődő országok relatív súlya az exportban megkétszereződött, és az importban is a másfélszeresére változott. Ukrajnának még nem sikerült meghódítani Amerika, Ausztrália, Afrika piacait, bár az ukrán export számára különösen előnyös lenne az ÉszakAfrika, Délnyugat-Ázsia és más régiók országaiba irányuló export. Az Ukrajna számára kiemelt fontosságú FÁK-reláció súlya 1995-2003 között a kivitelben a felére csökkent, míg a behozatalban tíz százalékkal nőtt. Míg a lebonyolított áruforgalom volumene a FÁK országaival csökkent, Ukrajna ezekkel az országokkal szemben komoly deficitet halmozott fel, főként az orosz és türkmén kőolajtól és földgáztól való függőségének következtében. Az európai, ázsiai és amerikai kontinensen található új partnerállamokkal Ukrajna általában pozitív egyenlegű kereskedelmet folytatott. Ez a szufficit azonban a hajdani szovjet köztársaságokkal szembeni hiányának csak egy részét fedezte. Jó gazdasági kapcsolatok vannak Bulgáriával, Görögországgal, Indiával, Spanyolországgal, Kínával, Romániával, Szlovákiával és Magyarországgal. Ukrajna a legtöbb áruterméket Oroszországból, Türkmenisztánból, Németországból, USA-ból, Lengyelországból, Fehéroroszországból és Olaszországból importálta. A Kínába irányuló export 10-szerese az exportnak. A Türkmenisztánba irányuló export pedig 6-szor kevesebb volt az importnál (IZSÁK T. 2004). A kereskedelem negatív szaldója gyakran szolgáltatásokkal egyenlítődik ki. Ez a földrajzi fekvés előnyösségével magyarázható, elsősorban a csővezetékek és a tengeri közlekedés jelenlétével. A mai napig nem pontosan meghatározott az orosz földgáz ára és a földgáz Európába irányuló tranzitszállításáért járó költségek nagysága. Ukrajna nem használja ki lehetőségeit építkezési, pénzügyi, biztosítási és más szolgáltatások terén. Az ukrán vállalatok

szolgáltatásainak

70

százalékát

Oroszország

használja,

ez

Ukrajna

gazdaságföldrajzi függőségét tükrözi. A külkereskedelem jelenlegi szerkezete indokolttá tenné a sokirányúság erősítését és az áruféleségek kiszélesítését. Ukrajna

külföldi

adósságai

1992-2003

között

25,8-szeresükre

emelkedtek

(11.táblázat). Az adósságok szerkezetében jelentős helyet foglalnak el az energiahordozók (Oroszországból és Türkmenisztánból), a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak való tartozások. Az említett időszakban a hosszú lejáratú hitelek részaránya a teljes külső adósságállományban 83,1 százalékról 82,8 százalékra, a rövid lejáratú hiteleké 16,9 százalékról 4,3 százalékra csökkent. A fennmaradó rész 2002-ben az IMF hitelekre jutott. Az IMF hitelek részesedésének növekedése a teljes adósságállományon belül 1994-től figyelhető meg, amikor is az intézmény segítséget nyújtott Kijevnek a külföldi tartozások


34

rekonstruálásához, mely következtében azok részben belső államadóssággá konvertálódtak, részben pedig nemzetközi hitelekből törlesztették. A teljes adósságállomány a bruttó nemzeti jövedelemhez (GNI) viszonyítva - 1999 kivételével - nem haladta meg a 40 százalékos szintet. A devizatartalékok mindvégig az adósságállomány szintje alatt maradtak. 1998 végén részben az orosz pénzügyi válság hatására Ukrajna majdnem fizetésképtelenné vált. Ekkor a hitelezőkkel kötött megállapodás keretében a rövid lejáratú adósságok egy részét hosszabb lejáratú államkötvényekké változtatták. Azóta a gazdaság jó teljesítményének köszönhetően a tartalékok szépen dagadtak egészen 2004 végéig, amikor a választási kampány és a vele járó ígéretek megtépázták. 1999-es adatok szerint az éves törlesztések az adósságok után közel 1,5 milliárd USD-t tettek ki (részletesebben lásd a 7. mellékletet). Ukrajna potenciálját figyelembe véve azonban fontos, hogy a külföldi kölcsönök gazdaságilag hatékonyak és célirányosak legyenek, mert ez a záloga az ország felzárkózásának. A 2003. és a 2004. évi gazdasági adatok alapján a hitelminősítő intézetek javítottak az ukrán szuverén adósság besorolásán. A besorolások azonban így is messze esnek a befektetőinek minősített kategóriáktól, azaz az intézetek csak spekulánsoknak ajánlják Ukrajnát.

11.táblázat

Ukrajna külföldi adósságai

Év

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

Teljes adósságállomány

551 3 855 5 636 8 429 9 538 11 133 13 071 13 941 12 166 12 786 13 555 14 236

Hosszú lejáratú IMF hitelek hitelek millió USD 458 3 694 4 855 6 664 6 832 7 642 9 797 10 820 9 646 10 135 11 099 11 789

Rövid lejáratú hitelek

Devizatartalékok Teljes a teljes adósságállomány adósságállomány a GNI %-ában

0 0 364 1 542 2 262 2 402 2 795 2 806 2 073 1 909 1 876 1 829

93 161 417 223 444 1 089 479 315 447 742 580 615

0,6 5,5 10,8 17,5 21,7 22,5 31,9 45,4 39,4 36,2 36,0 35,5

85,2 4,3 11,8 12,7 20,7 21,2 6,1 7,8 12,1 24,2 32,2 40,7

Forrás: ukrán Pénzügyminisztérium – IMF, 2004.október 04., 54.o.; Ifj. Simon György: Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. január, 57. o.


35

Ukrajna gazdasági gyengülésének egyik oka a befektetések elégtelensége. 1992-2003 között Ukrajnába évente átlagosan kevesebb, mint félmilliárd dollár külföldi működőtőkebefektetés áramlott be. Az elöregedett technikai felszerelések beruházásokat igényelnek a gépgyártásban, a kohászatban, a szén- és élelmiszeriparban. A befektetések nagy része azonban a kereskedelembe és a pénzintézetekbe érkezik, nem a deficites ágazatokba. A termelőágazatok közül legtöbbet az élelmiszeriparba és a gépgyártásba fektetnek be. (IZSÁK T. 2004) 2002-ben a beáramlás a bruttó állóeszköz felhalmozás 10 százalékát sem érte el. Ugyanakkor a külföldi működőtőke állománya 5,2 milliárd dollár volt, ami egy lakosra átszámítva 107 dollárt jelentett. 2004 első félévében a részesedés százalékában a legnagyobb beruházó az Egyesült Államok volt (12.táblázat). Az említett időszakban 35 százalékkal nőttek az uniós országok közvetlen tőkebefektetési is. Ukrajnán belül a külföldi működőtőke-befektetések legnagyobb része a fejlett piaci viszonyokkal és infrastruktúrával rendelkező fővárosban, valamint nagy területi és ipari központokban, egyes határmenti régiókban Beruházások Ukrajnában összpontosul. A magyar befektetések halmozott (2004 első félévében, a részesedés százalékában) 12.táblázát értéke mintegy 53 millió dollár, ennek közel fele a Egyesült Államok 14,8 határmenti térségben, a Kárpátalja megyében Ciprus 14,7 koncentrálódik. Az ország mélyén fekvő területekig Nagy-Britannia 10,1 Németország 7,3 a befektetések nem érnek el, mely növeli a területi Hollandia 6,9 aránytalanságokat Ukrajna gazdasági fejlődésében. 5 Oroszország 5,6 A befektetések alacsony szintje több okkal is Brit Virgin-szigetek 5 magyarázható: az Európai Unióval és a Svájc 4,7 Szervezettel való Ausztria 4,1 Világkereskedelmi Egyéb 26,8 jogharmonizációs lemaradás, a kormányzati Forrás: Száguld az ukrán gazdaság, Világgazdaság, 2004.09.16., 6.o.

korrupció, valamint a bankrendszer a tőke külföldre menekítésére való használata. Ennek következtében

a nyugati bankokba és társaságokba befektetett ukrán tőke nagysága nem hivatalos becslések szerint az ezredfordulóra már megközelítette a 20 milliárd dollárt.

5

Megjegyzendő, hogy a hivatalos statisztika nem tükrözi az orosz befektetések tényleges nagyságát, mivel figyelmen kívül hagyja a ciprusról származó off-shore alapokat, a határ menti kereskedelembe befektetett tőkét és a privatizált állami eszközök vásárlását (IFJ. SIMON GY. 2004).

Az EU és Ukrajna kapcsolatrendszere

35

5. Az EU és Ukrajna kapcsolatrendszere Az ország megalakulásakor az akkori EK-tagok „lelkesen” üdvözölték a közvetlen közelükben létrejött Ukrajnát, amely azonnal elkötelezte magát a demokrácia és a piacgazdasági reformok mellett. Ez új üzleti lehetőséget jelentett Európa számára, amelynek kiaknázása - az EK akkori illetékesei szerint – csupán idő és némi befektetés kérdése. Az ukrán vezetés nagyon rövid idő alatt szembesült azzal, hogy a gazdasági és társadalmi átalakulással összefüggő alapfeltételezéseik egyike sem tekinthető reálisnak. A kijevi politikusok hittek abban, hogy a függetlenség kivívását követően az akkori EK és az USA támogatni fogja egy gazdaságilag erős és demokráciájában szilárd Ukrajna létrejöttét, amely korlátozni képes Oroszország politikai ambícióit és ezzel együtt hatalmas piacot jelentve a nyugat számára. Ám keservesen csalódniuk kellett, mivel sem az EU, sem az USA – a szavakon túl – nem mutatott megkülönböztető figyelmet a szovjet utódállamok iránt. Az EU illetékesei, illetve az egyes tagországok kormányai csupán a deklaráció szintjén ösztönözték Ukrajna integrációs törekvéseit, melynek következtében a két fél között közel 400 szerződés köttetett az elmúlt évtized során, s a párbeszéd folyamatos minden szinten. Azonban érzékelhető EU-támogatást a főbb gondok megoldására Kijev nem vehetett igénybe. Az elmúlt 10-12 év világos célkitűzéseiből és az azokhoz rendelhető eszközök hiányából fakadó uniós hezitálás, határozatlanság csupán egy általánosságot tartalmazó, úgynevezett Közös Stratégia megalkotására volt elegendő, mely csak annyit fogalmaz meg, hogy az EU elismeri az ország európai aspirációit, és üdvözli Európa melletti döntését. Az EU részéről a tényleges elkötelezettség hiánya nem adott az ukrán vezetésnek esélyt arra, hogy elszántságát az integráció terén bizonyíthassa.

5.1. Tények és motivációk Az Európai Uniót ma Ukrajna főként politikai (biztonságpolitikai, külpolitikai) szempontból érdekli. Ukrajna eddig is egyfajta ütközőzóna szerepét töltötte be az EU, a tagjelölt országok és Oroszország között, amelynek akkor volt különös szerepe, amikor az EU és Oroszország közötti viszonyra az elhidegülés vált jellemzővé. Napjainkra a rendeződni látszó EU orosz viszony (Brüsszel igyekszik függetleníteni magát az arab olajtól, Moszkva pedig be szeretne törni az európai piacra) hatására Ukrajna szerepe leértékelődött. Azonban Ukrajna továbbra is fontos biztonsági szempontból, mivel az illegális bevándorlók, a


36

szervezett bűnözés, a környezeti és egészségügyi fenyegetettség egyre közvetlenebbül érinti a már fizikailag is határos EU-t. Az EU szemében Ukrajna egyelőre csak veszélyforrás. Ukrajna a legfelsőbb politikai szinten is elkötelezte magát az integrációra és ezzel valamennyi előnyre szeretne szert tenni, mind politikai, mind gazdasági és társadalmi szinten. Azonban Leonyid Kucsma volt elnök külpolitikai stratégiájára jellemző volt, hogy az orosz vezetők jelenlétében a FÁK-on belüli együttműködés fontosságát hangoztatta, míg az európai politikusokkal tárgyalva, mindig hitet tett Ukrajna a világgazdaságba, valamint az euratlanti integrációba történő minél gyorsabb beilleszkedése mellett. Az 1993-ban a parlamentben dekralált határozat szerint Ukrajna jövendőbeli EU tagsága perspektivikus külpolitikai célnak tekintendő. Ezt követően az Európai Unió hivatalos irodát nyitott Kijevben. Az ukrán állam az euró-atlanti biztonsági architektúrába való bekapcsolódási igényét és az Oroszországtól való függés és kiszolgáltatottság csökkentésére irányuló erőfeszítéseit kívánja kifejezni a NATO-val megvalósuló szoros együttműködéssel. Ukrajna már 1998-ban megfogalmazta az integrációval kapcsolatos céljait, a társult tagságnak, majd hosszabb távon magának az EUtagságnak az elérését, melynek nyilvánvalóan nettó haszonélvezője lenne. Az eddigi folyamatok azt mutatják, hogy az ukrán európai viszony korántsem független az EU és Oroszország kapcsolataitól, melyben Kijev tartalmilag nem kaphatott többet, mint amit az unió Oroszországnak felajánlott, ami belátható időn belül nem kíván az unió tagjává válni. Ukrajna sajátos geopolitikai helyzetéből adódóan speciális EU álláspont kialakítását igényli. Az

EU

Ukrajnát

is

a

közép-kelet-európai

tagjelölt

országoknál

alkalmazott

szempontrendszeren keresztül nézi, így az Ukrán tagság valóban messze tűnik a realitástól.

5.2. Kapcsolatok a dokumentumok tükrében Számos kisebb jelentőségű egyezmény és megállapodás megkötését követően Ukrajna és az Európai Unió képviselői 1994. június 14-én, Luxemburgban aláírták a kapcsolatok jelenlegi legfontosabb intézményesült formájának tekinthető Partnerségi és Együttműködési Egyezmény-t (Partnership and Cooperation Agreement - PCA). A posztszovjet térség államai közül elsőként Ukrajnával aláírt egyezmény, melyet az ukrán illetékesek az európai integráció első lépésének tekintenek, különféle adminisztratív és más nehézségek miatt – az oroszokkal kötött egyezmény után – csak 1998. március 1.-én lépett hatályba. Ebben a 10 évre szóló dokumentumban a kétoldalú kapcsolatok politikai és gazdasági kereteit rögzítették:


37

•

A politikai kapcsolatok fejlesztését;

•

a kereskedelem, a befektetések és a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, valamint a fenntartható gazdasági növekedés megteremtését, elősegítését;

•

a kölcsönös előnyök alapján gazdasági, szociális, pénzügyi, kutatási, műszaki és kulturális együttműködés fejlesztését;

•

az ukrán gazdasági reformok és demokratikus intézményrendszer megteremtéséhez nyújtott európai segítséget;

•

valamint az ukrán jogszabályok EU -, illetve WTO - kompatibilitásának elősegítését. Létrehozták a rendszeres politikai dialógus formáit: az EU - Ukrajna csúcstalálkozót, a

miniszteri szintű Együttműködési Tanácsot, a szakértő jellegű Együttműködési Bizottságot és annak albizottságait, valamint a Parlamenti Együttműködési Bizottságot (lásd 3. mellékletben). A politikai dialógus 4 alapvető fejezetre osztható: horizontális biztonsági fenyegetettség (pl. terrorizmus), fegyvermentesítés, regionális és nemzetközi ügyek, valamint demokrácia, emberi jogok, média- és sajtószabadság. A demokrácia, alapvető szabadság- és emberi jogok területén az EU aktív párbeszéddel és célzott segítségnyújtással támogatta Ukrajna erőfeszítéseit a PCA-ban vállalt kötelezettségének teljesítésére. Az Európai Szomszédságpolitikán belül az unió hangsúlyozta a közös értékeken alapuló közeledést. Ezen belül a két fél megvitatta az ukrán hazai fejlesztéseket, az alkotmányreformot, a 2004. októberi elnökválasztás előkészületeit és a sajtószabadságot. Az EU erős aggodalmát fejezte ki a 2004-es elnökválasztás lefolyásával kapcsolatban. Szintén hangot adott kételyeiről az alkotmányreform megvitatását övező átláthatatlanságát illetően és kérte Ukrajnát tegyen eleget a Tanács Velence Bizottság szakértői javaslatainak. A sajtószabadsággal kapcsolatos félelmeit kifejezvén az unió kérte az ukrán hatóságokat, hogy tisztázzák és javítsák a jog ide vonatkozó rendelkezéseit és alkalmazásukat. A két fél tovább fokozta a kül- és biztonságpolitikai együttműködést beleértve a válságmenedzsmentet. Ukrajna részt vett az EU rendőrségi missziójában Bosznia-Hercegovinában és részt fog venni Macedóniában, az egykori Jugoszláv köztársaságban végbemenő küldetésben is. Elmélyítésre kerültek a párbeszédek a terrorista ellenes harcot, a tömegpusztító fegyverek felszámolását, s a fegyverexport

ellenőrzését illetően.

Az

EU

ismételten

aggodalmát

fejezte

ki

a

konfliktusövezetekbe irányuló fegyvereladásokat illetően és felszólította Ukrajnát a fegyverexportot szabályzó EU-kódex aláírására. A jövőbeli keretekre csak egy homályos ígéret található a PCA-ban a szabadkereskedelmi övezet kialakításának lehetőségére vonatkozóan, mint egy a jövőben


38

beváltható opció. Mivel a dokumentumban EU-tagságról vagy akár csak társult tagi tagsági státuszról szó sem esik, Ukrajnában ezt nem egy elemző úgy értékeli, mint Ukrajna nem integrációs partneri státuszát rögzítő, bebetonozó – az ukrán integrációs célokat gátoló – jogi dokumentumot, mely semmiképpen sem tekinthető az integrációs folyamat részének, mivel az okmány egyértelműen két egyenrangú, de egymástól független partner kapcsolatát szabályozza. A fentiek ellenéra a főbb pontok végrehajtása rendben folytatódik, folyamatos a dialógus az ukrán vezetés és az EU különböző illetékesei között. Az EU álláspontja szerint először hatékonyabbá kell tenni az EU – Ukrán megállapodások végrehajtását és csak ezután lehet dönteni, hogy Ukrajna egyáltalán tekinthető-e EU tagságra alkalmas jelöltnek. Az EU egyrészt elégedetlen az átalakulás sebességével és mélységével, másrészt pedig ódzkodik egy középhatalom gondjainak akár csak egy részét is magára vállalni. Az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján a PCA-nak számos következménye is világossá vált, amelyeket Ukrajna erőteljesen hátrányosnak érez a maga számára: •

Az áru és szolgáltatáspiacok szabad hozzáféréséről szóló jegyzőkönyvet a felek még nem írták alá. Az előkészítést akadályozza a koordináció hiánya az autóipari támogatások, a szellemi tulajdon, valamint az exportőröknek járó áfa-visszatérítés ügyében.

•

Az EU halogatja a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások megkezdését, arra hivatkozva, hogy előbb megvárja, míg Ukrajna WTO tag lesz.

•

Ukrajna még mindig nem kapta meg a piacgazdasági státuszt. (Ellenben Oroszország mind az EU-tól, mind az USA-tól már megkapta a „piacgazdasággal rendelkező ország” besorolást.)

•

A mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó export-import szabályok szintén nem felelnek meg a PCA, illetve a WTO előírásainak.

•

A fogyasztásiadó-rendszer diszkriminatív jellegű, stb. A 2001. évi decemberi akciótervben konkretizálták a bel- és igazságügyi

együttműködést, melyben azóta komoly előrelépés történt. Immár közel egy évtizede Ukrajna aktív tagja a NATO békepartnerségi programjának. Ukrajna a FÁK - államokkal mintegy 25-30 hadgyakorlatot tartott, az ukrán-NATO program keretén belül ezeknek a száma meghaladja az évi 350-t. Az 1993-as jelentkezést követően immár több mint egy évtizede húzódik Ukrajna WTO csatlakozása. 1998-ban a folyamat tisztázatlan okok miatt közel 2 esztendőre


39

megszakadt, de 2000-től a tárgyalások ismét felgyorsultak. Az, hogy az ország a WTO-ba történő belépés előtt az EU-val társulási szerződést írjon alá, teljesen kizárt. A PCA-ra alapozva 1999-ben Helsinkiben az Európai Tanács elfogadta a stratégiai partnerség kialakítására irányuló, 2004 végéig érvényes közös stratégiáját. A stratégia egyetlen új momentuma, hogy a korábbi gazdasági, politikai és kulturális együttműködési területek mellé felveszi a biztonságpolitikai, igazságügyi és belügyi kooperációt. Ebben a dokumentumban még világosabban fogalmazódik meg az EU hozzáállása Ukrajnához, amit a következőképpen lehetne értelmezni: Az ukrán jövőért való fő felelősség Ukrajnát terheli. Az integrációs folyamatok elősegítését és felgyorsítását több elnöki intézkedés is próbálta elősegíteni. Az 1999. februári elnöki rendelet azokat az intézkedéseket sorolja fel, amelyek Ukrajnának az Európai Unióhoz való jogi közelítéséhez szükségesek. Az ország részletes európai integrációs programját 2000. szeptemberében fogadták el, mely előirányozza az acquis communautaire átvételét, az emberi jogok átvételét, az Ukrajna és az EU közötti gazdasági integráció és kereskedelem elősegítését, valamint az országnak a páneurópai biztonsági rendszerekbe való integrálását. A 2002. júniusában a Kucsma elnök által a parlamentben ismertetett – kissé hangzatosnak tűnő – „Európai Esély” elnevezésű okmány stratégiája szerint Ukrajna 2011-re képes lesz a társult tagság kritériumait teljesíteni, amely a következő menetrendet tartalmazza: •

2003-2004: elvi megállapodás aláírása a társult tagi státuszhoz szükséges tárgyalások, illetve a szabadkereskedelmi övezettel kapcsolatos kérdések megvitatásáról;

•

2004-2007: Ukrajna teljesíti az összes szükséges feltételt és megkapja a társult tagi státuszt;

•

2005-2007: Ukrajna vámunióra lép az EU-val;

•

2007-2011: Ukrajna teljesíti a teljes jogú EU-tagság valamennyi feltételét.

Az ukrán elképzelésekre hamarosan megérkezett az EU illetékeseinek vízióromboló válasza: •

A társult tagi ukrán igényre az EU válaszul a konkrétumokat nélkülöző „EUszomszéd” státuszt ajánlotta (hasonlóan Moldovához és Fehéroroszországhoz).

•

Az Európai Parlament Ukrajna Bizottságának elnöke, Yan Marinus Virsma szerint a társult tagi státusznak „nincs értelme”, mivel mindkét fél elegendő együttműködési szerződést kötött.

Az EU és Ukrajna kapcsolatrendszere •

40

Az Unió, Ukrajna és Oroszország Bizottságának elnöke, Cornelius Van Rij véleménye szerint az unió nincs felkészülve arra, hogy Ukrajnának társult tagi státuszt ajánljon.

•

Romano Prodi bizottsági elnök kijelentése szerint a 2004-es bővítést követően (ideértve a 2007-es előrelátható bővítést is) belátható időn belül nem kívánnak új tagokat felvenni.

•

Végül az EU több alkalommal is hangsúlyozta, hogy Ukrajnának még jó néhány politikai feltételt is teljesítenie kell a társult tag elnyeréséhez (demokráciakritériumok, korrupció, államigazgatás átláthatósága, jogharmonizáció, stb.) A fentiek ismeretében nem véletlen, hogy Kucsma elnök szokatlan, a környező

országokban megkülönböztető figyelmet keltő külpolitikai fordulatot vett, s több komoly következményekkel

járó

gesztust

tett

Oroszországnak.

2003

tavaszán

Ukrajna

Oroszországgal, Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal egyezményt írt alá egy úgynevezett Közös Gazdasági Tér létrehozásáról. Az intézmény kissé abszurdnak tűnő céljai: •

kivételektől mentes szabadkereskedelmi övezet létrehozása;

•

jogharmonizáció;

•

egységes fejlesztési elvek alkalmazása;

•

az áruk, a tőke és a személyek szabad áramlása;

•

makrogazdasági, politikai egyeztetés, stb. Az viszont közel sem tekinthető elhanyagolható célnak, hogy az ukrán vezetés

kötelezettséget vállalt a másik három országgal koordinált álláspont képviselésére a WTO csatlakozás ügyében. Hogy az üzenetet az EU számára még érthetőbbé tegyék, egy ukránorosz csúcstalálkozón megegyeztek a felek az Odessza-Brodi csővezeték orosz olajjal való feltöltéséről és arról, hogy ez az orosz nyersolajat délre fogja szállítani és ezzel tengeri exportkijáratot

biztosít

Oroszországnak,

illeszkedve

az

orosz

exportoffenzíva

követelményihez. Ez teljesen ellentétes a rendszer eredeti céljával, mely szerint a vezetéknek közép-ázsiai olajat kellett volna szállítania Európába, így hozzájárulva az EU liberalizációs és diverzifikációs törekvéseihez. A Független Államok Közösségének technikai segítséget nyújtó TACIS uniós program keretében Ukrajna a Brüsszeli bizottságtól 1991-2001-ig összesen 1072 millió eurót kapott, ebből az akcióprogramok keretében 464, más programok révén 608 milliót (13. táblázat, lásd melléklet). A 2002-2004-es periódusban Ukrajna részesedik továbbá mintegy 5,3 millió eurónyi hozzávetőleges támogatásban, amit az Európai Kezdeményezés a


41

Demokráciáért és az Emberi Jogokért című program keretében kap az igazságosság és az emberi jogok érvényesítésére. Az EU és Ukrajna között számos további megállapodás jött létre az egyéb területek együttműködését koordinálva, melyek a következők: •

A TACIS programból finanszírozott Ukrán-Európai Politikai és Jogi Tanácsadó Központ az ukrán jogrendszer uniós normákhoz való közelítését segíti.

•

Az energetika és nukleáris biztonság területén támogatást élvez az ukrán fűtőanyagimport, valamint a leállított csernobili atomerőmű szarkofágjának karbantartása és a K2R4 típusú új atomerőművek működésének biztosítása. 1999. júliusában Ukrajna és az Euratom képviselői megállapodást írtak alá a nukleáris biztonság és az ellenőrzött termonukleáris fúzió területén való együttműködésről.

•

A földgáztranzit kérdéseivel külön kétoldalú munkacsoport foglalkozik.

•

A textilipari és acélipari termékek kétoldalú kereskedelmét egy 2000 decemberében aláírt kölcsönös liberalizáción alapuló egyezmény szabályozza.

•

A környezetvédelmi együttműködést a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásával foglalkozó munkacsoport biztosítja.

•

A közlekedési együttműködés az ukrán infrastruktúra európai közlekedési hálózatokba való integrálására összpontosul.

•

Tudományos-technikai területen 2002. júliusában került sor egyezmény aláírására, melynek célja a volt Szovjetunió tudósaival való együttműködés előmozdítása.

5.3.

Gazdasági kapcsolatok

Ukrajna méretéhez és gazdasági potenciáljához képest az unióval folytatott gazdasági kapcsolatok meglehetősen lazák. 1999-ig a forgalom mértéke kifejezetten csekély volt. Ukrajna részaránya az EU külkereskedelmi forgalmában csak 0,5 százalék körüli, de az uniónak az ukrán árucserén belül mintegy 20 százalékos súlya sem mondható óriásinak. Érzékelhető növekedés csak az utóbbi 3-4 évben tapasztalható. Az unió 2002-2003-ra Ukrajna második legnagyobb külkereskedelmi partnerévé vált és az EU 2004. májusi bővítésének köszönhetően az első helyre került. Ukrajna kiemelt jelentőségű uniós partnerei: Németország, Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Ausztria. Az áruforgalom struktúráját az alacsony feldolgozottsági fokú ukrán termékek (anyagok, félkész termékek),


42

valamint az uniós feldolgozott termékek, gépek és berendezések jellemzik. A kvóták és különleges szabályozások jelentősége a bilaterális árucserén belül csökkenőben van, a textiltermékekre már meg is szűnt. A külföldi befektetések terén az EU együttes részaránya meghaladja a 30 százalékot, de a tagországokra lebontott beruházások (brit, holland, német, osztrák) messze alulmaradnak az USA 16,6 százalékos részarányától. Ezek együttes mennyisége sem elégítik ki az ország gazdasági szükségleteit. Az ukrán-EU gazdasági kapcsolatokban az egyszerű export-import tevékenység dominál és hiányzik – például a csatlakozott közép-európai országokra jellemző – az ágazaton belüli munkamegosztás, ágazati beágyazódás. Csupán néhány vállalat közt áll fenn speciális bérmunka jellegű kapcsolat. Ukrajna célja mindenképpen a szabadkereskedelmi övezet létrehozása, méghozzá aszimmetrikus módon és kezdetben csupán az iparcikkekre vonatkozóan. Ez nem kis veszélyekkel járna az ukrán termelőkre, akik még nem lennének képesek helytállni a versenyben. Sőt a szabadkereskedelem megvalósulása nem járna jelentős ukrán előnyökkel, mivel az exportot súlytó uniós vám szintje már igen alacsony, vagy éppen nulla százalékos, miközben az átlagos ukrán vámszint magasabb még az EU-ból behozott termékekre nézve is. E körülmények között az uniós vámok adta előnyök versenyképes ukrán exporttermékek hiányában egyelőre csak jelképesek. A szorosabb gazdasági együttműködésre az Európai Gazdasági Tér Ukrajnára való kiterjesztése, és az EU támogatásrendszerének nagyvonalúbb kialakítása jelenthetne megoldást. Ukrajnának nagyobb esélyei lennének az EU-ba való bejutásra, ha az EU a jelenleginél erősebb gazdasági érdekeket látna a kapcsolatokban. Erre esély lehet az ukrán gazdasági növekedés és az ország gazdasági specifikuma. Jelentősen növelhetné az ország esélyeit az ukrán tranzit szerep hatékonyabb kiaknázása, mellyel Kijev bekapcsolódhatna az EU-orosz energiadialógusba. A gazdasági kapcsolatok erősödése azonban elképzelhetetlen a belső reformok következetes véghezvitele nélkül.

5.4. Kapcsolatok a kibővült EU új tagjaival Ukrajna továbbra is keresi potenciális szövetségeseit a 10 állammal kibővült EU-ban. Ukrajna és Lengyelország között „stratégiai partnerség” áll fenn, mely törekszik arra, hogy a lengyel tagság ne érintse kedvezőtlenül az ukrán kapcsolatokat. Lengyelország már most is Ukrajna fő szószólója az EU berkein belül, mely kikényszeríthet az EU-tól egy konkrétabb és az eddiginél jóval átgondoltabb Ukrajna politikát. A szláv testvériségen túl a lengyel


43

támogatás kiterjed a kül- és biztonságpolitikára és felölel bizonyos gazdasági érdekeket is. A súlyos gazdasági problémákkal küzdő lengyel határmenti régiókban az ukrán kapcsolat és piac létfontosságú. Lengyelország az általános és legtöbbször üres politikai ígéreteken kívül Ukrajna számára konkrétabb és kézzelfoghatóbb tapasztalatokat is átnyújt a számos lengyelukrán együttműködéssel, például tudományos és igazgatási területeken. Lengyelország már az 1999-ben elfogadott közös stratégia kapcsán is sokat lobbizott egy eltökéltebb Ukrajna politika iránt és a megszületett stratégiát számos pontban bírálta. Aleksander Kwasniewski lengyel elnök figyelmeztetett: ha az EU így folytatja, akkor Ukrajnát a Nagy Testvér karjaiba taszítja. A többi újonnan csatlakozott ország álláspontja kevésbé egyértelmű, bár inkább támogató jellegű, több-kevesebb fenntartással. Egy megosztott széthúzó közép-kelet-európai álláspont esetén Ukrajna kilátásai az unióval való szorosabb együttműködésre igencsak borúlátóak lennének. Még nem sikerült szabadkereskedelmi megállapodást kötnie Ukrajnának közép-kelet-európai szomszédaival, bár Lengyelországgal, Magyarországgal, Szlovákiával és Csehországgal memorandumot írt alá kereskedelmi liberalizációs szándékokról. A WTO csatlakozás kapcsán 2002. novemberében végleges formát öltött a magyar-ukrán bilaterális szerződés. A közös határból adódó előnyös gazdasági lehetőségeken kívül Magyarországnak ösztönöznie kell a Kárpátalján élő közel 200 ezer magyar nemzetiségű ukrán állampolgárral a kulturális kapcsolatok kiterjesztését is. A 2004-es bővítés után az unió súlya az ukrán kapcsolatokban – a tendenciát alapul véve – várhatóan az első helyre kerül, mivel Ukrajnának az új tagok közül, Szlovákiával, Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal is fontos kereskedelmi kapcsolatai állnak fenn. Az utóbbi két ország fontosabb befektetőknek számítanak Ukrajnában, valamint ide sorolható még a „különleges” szerepű Ciprus is. Összességében az unió részaránya az FDI-n belül megközelítheti az ötven százalékot. 2002. januári adatok alapján három régi EUtag,

Spanyolország,

Görögország

és

Ausztria

számítottak

az

ukrán

működőtőke

kiáramlásának célországainak, illetve az új tagok közül Észtország és Ciprus. Az említettek 12 százalékos részarányt képeznek az összes, Ukrajnából kifelé áramló FDI-ből. Ezek, az országból kifelé áramló pénzek főként a rejtett gazdaságból származnak és tőkekimenekítési célt testesítenek meg. A jövőnek nagy kérdése, hogy ezek az illegális szálak képesek leszneke legális formát önteni, és így hozzájárulni az állami költségvetéshez, továbbá az integráció elmélyüléséhez. A már meglévő határmenti együttműködési kezdeményezések, a lengyel-ukrán Eurorégió, illetve a Kárpátok Eurorégió - melyben az új tagokon kívül partner az


44

előreláthatóan 2007-ben csatlakozó Románia is – az újonnan megnyíló EU-s pénzügyi alapokon keresztül közelebb hozhatják Ukrajnát az integrációs felkészülésben. A jelenlegi kapcsolatokban kulcsprobléma a főként Lengyelországban és Magyarországon kiépítendő schengeni rendszer, mely korlátozhatja a nemzeti kisebbségek mozgásán kívül az üzleti kapcsolatok kialakulását is. Ukrajnában egy „új vasfüggönytől” tartanak, mely félelemre válaszul az EU kidolgozta új szomszédságpolitikáját (ENP), melyet a következő fejezetben taglalok.

Európai Szomszédságpolitika

45

6. Európai Szomszédságpolitika (European Neighbourthood Policy – ENP) Az Európai Szomszédságpolitikát 2003. márciusában indította a Bizottság a „Szélesebb Európa” című közleményében, melyet egy 2003. júliusi nyilatkozat a Szomszédság Program koncepciójával egészített ki és körvonalazott egy új pénzügyi eszközt is. A Tanács 2003. márciusi és októberi jóváhagyás után a Bizottság 2004. májusában megalkotta a program Stratégiai Tanulmányát, mellyel egy időben az ENP-ben résztvevő államok országjelentéseit is elkészítették. Az Európai Tanács 2004. júniusában üdvözölte és jóváhagyta a Bizottság Stratégiai Tanulmányát. Az ENP prioritásai a közös akciótervek eszközével valósul meg.

6.1. Az ENP lényege Az ENP célja, hogy megossza az EU bővítés előnyeit a szomszédos országokkal oly módon, hogy erősíti a stabilitást, a biztonságot és a jólétet, így megakadályozza egy új választófal létrejöttét a kibővített unió és szomszédai között. Ahhoz, hogy megvalósuljon a szorosabb viszony a felek között az ENP közös értékeken és érdekeken alapuló akciótervekkel operál. Az akciótervek a következő ambiciózus célokat jelölik ki: politikai és biztonsági együttműködés,

gazdasági

és

kereskedelmi

ügyek,

közös

környezetvédelmi

ügyek,

hálózatintegráció, tudományos és kulturális együttműködés, stb. Véghezvitelét jelentős anyagi és technikai EU-s segítség fogja támogatni. A partnerországok számára ez ösztönzőül hathat a gazdasági és politikai reformok végrehajtására. A meglévő szerződéses kapcsolatokra épít, de kiemeli a partnerséget és a fő eszközök beleadásával hozzáadott értéket nyújt a feleknek. Alkalmazásával a partnerek jelentősen elmélyíthetik integrációjukat, beleértve a partnerországok fokozatos jelenlétét az EU belső piacán. Meghatározza az EU programjaiban való fokozatos részvétel módját, mint például az oktatásban, a képzésben, a kutatásban, a környezetvédelemben, valamint a kultúra és audiovizuális programokban. A Bizottság továbbra is vizsgálja a partnerországok fokozódó részvételének lehetőségét a különböző közösségi programokban. Az ENP ösztönzőleg hat a reformokra, mely hasznossá válik a gazdasági és szociális fejlődésben. A közgazdasági jogalkotás egymáshoz közeledése, a partnergazdaságok nyitása egymás felé, s a kereskedelmi akadályok folyamatos felszámolása stimulálólag hathat a beruházásokra és a gazdasági


46

növekedésre. Motiválólag fog hatni a kétoldalú kapcsolatokban felmerült külső kérdések megoldására is. Ha az akcióterv prioritásainak megfelelő fejlettségi szintet elérik a partnerországok, az EU felülvizsgálhatja annak lehetőségét, hogy egy új, ambiciózusabb szerződéses viszonyt alakítsanak ki velük „Európai Szomszédsági Egyezmény” formájában. Mindennek az akciótervek csak az első lépését alkotják. Az ENP nem foglalja magába az EU-tagságot. A program egyfajta válasz a szomszédos országok szorosabb kapcsolatok iránti régóta fennálló igényére, mely partnerségen alapszik és melyet nem az EU „erőszakolt ki”. Egy új pénzügyi eszköz, az „Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz” (ENPI) kidolgozásával 2007-től számos előny válik majd elérhetővé, mint például a határ-menti együttműködések továbbfejlesztése, a környező szomszédos országok számára fenntartott alapok növekedése, és az EU-s normáknak és szabványoknak való megfelelés segítése. Az EU kapcsolata szomszédaival mindig az adott partner közös értékek iránti elhivatottságának fokán és a közösen hozott prioritások kivitelezésének képességén fog múlni. Az akciótervek mindig az egyes partner különleges helyzetét, földrajzi elhelyezkedését, politikai és gazdasági helyzetét, az Unióval és más államokkal fennálló kapcsolatát, valamint a reformok aktuális állását figyelembe véve alakulnak. A differenciálódás központi eleme a szomszédságpolitikának, mivel az EU így jobban tudja biztosítani, hogy az adott partnerország képességeinek és szükségleteinek megfelelő együttműködést nyújthasson. A szomszédokat megcélzó privilegizált kapcsolat a jogrendiség, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása, a jószomszédi viszony támogatása, valamint a piacgazdasági státusz és a fenntartható fejlődés iránti közös elkötelezettségre épít. Természetesen a kapcsolatokban különös szerepet kapnak a terrorizmus elleni küzdelem, a tömegpusztító fegyverek visszaszorítása és a konfliktusok megoldására tett erőfeszítések. A kapcsolatok mélységét illetően az EU figyelembe veszi, hogy a partner milyen mértékig osztozik a fent említett közös értékeken. Az ENP megerősíti a regionális együttműködés már létező formáit és keretet biztosít számukra a további fejlődéshez. A jövőben a határokon átívelő együttműködésekbe helyi és regionális hatóságokat, valamint nem kormányzati szereplőket is be kívánnak vonni, ezáltal is biztosítva, hogy a határmenti régiók profitálhassanak a 2004-es bővítésből. Helyi szinten fontos szerepet kell játszania az Európa Tanácsnak, a Balti-tengeri Tanácsnak, a KözépEurópai Kezdeményezésnek és a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködésnek az eurórégiókkal és a határon átívelő együttműködésekkel együtt. Nem szándék új testületek vagy szervezetek létrehozása, inkább a meglévők támogatása és bátorítása a cél.


47

A WTO-csatlakozás fontos elemét képezi a szomszédságpolitikának. Az EU számos kétoldalú megállapodással rendelkezik az ENP-ben érintett országokkal: a keleti szomszédokkal Partnerségi és Együttműködési Egyezmény, a déliekkel pedig Társulási Egyezmény van érvényben. Ezek a szerződések teljesen kompatibilisek a Világkereskedelmi Szervezet szabályaival, miközben a kereskedelmi részek WTO szabályozásokon alapulnak. Az akciótervek kiemelik a WTO-csatlakozási folyamat fejlődésének szükségességét (azon országoknál, melyek még nem tagok) és a WTO-szabályok alkalmazásának fontosságát (a már tagországok esetében). Az ENP megállapodás új generációi esetében is teljes kompatibilitást fog biztosítani az EU.

6.2. Az ENP-ben résztvevő szomszédos országok Az Európai Szomszédságpolitikával az EU a következő országokat címezi meg keleten: Belorusszia, Ukrajna és Moldova; a dél-kaukázusi régióban: Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán; valamint a Földközi-tenger déli és keleti térségeiben: Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria, valamint a Palesztin Hatóság. Egyértelműen látszik, hogy mi az EU célja ezzel: Elsősorban egy olyan biztonsági pufferzóna kialakítása a Huszonötök köré, amely baráti országokra támaszkodhat egy esetleges nemzetközi konfliktus esetén, másrészről pedig így kívánja csökkenteni az illegális bevándorlás, a bűnözés, az illegális kereskedelem veszélyforrásait, amit a környező országok jelentenek számára. Harmadsorban pedig a szomszédos fejlődő országok megsegítésével nem csak „barátokra”, hanem óriási piacokra is találhat. Mindezt az Unió csupán diplomáciai úton teszi, fegyverül pedig a pénzügyi csapok elzárását használja. Összehasonlítva az USA agresszív, katonai erőt alkalmazó politikájával, sokat lehetne vitázni, mely módszer hatékonyabb. Ami Oroszországot illeti, a két fél 2003-ban Szentpéterváron megegyezett, hogy a négy alapszabadság fokozatos megteremtésével fejlesztik tovább stratégiai partnerségüket. Az együttműködést az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközön (ENPI) keresztül finanszírozzák majd. A szomszédságpolitika nem fedi a már EU-tagjelölt országokat (mint Bulgária, Románia, Törökország vagy Horvátország), sem a nyugat-balkáni országokat, akik potenciális tagjelöltek.


48

Az ENP nem a csatlakozásról szól, bár nem is zárja azt ki. A fő cél a stabilitás, a biztonság és a jólét erősítése tagság nélkül, mely főleg olyan országokra vonatkozik, amelyeknek nincs „európai perspektívájuk”. Ez Ukrajna és Moldova esetében nem így van, így az Unió másként is kezeli őket. Az EU ez idáig még nem állt elő konkrét elképzeléssel, amit felajánlhatna a két országnak, bár Ukrajna esetében az utóbbi időben végbemenő politikai események következtében tényszerűbb ajánlatot nyújtott, melyet egy későbbi fejezetben részletesen taglalni fogok. 2004. december 9.-én a Bizottság előállt a partner országok első csoportjára vonatkozó (Ukrajna is közéjük tartozik) akcióterv-sorozattal. Az Ukrajnában akkor dúló politikai válság miatt az EU kis híján felfüggesztette az országra vonatkozó akcióterv beindítását, de az esemény belső (ukrán) megoldásának lehetőségét látva ezt nem tette meg. Az akciótervek a gazdasági integráció fokozására és a politikai dialógus elmélyítésére prioritásokat határoznak meg, melyek a már létező szerződéses kereteken (PCA) alapszanak. Egy ellenőrzési folyamat mindig mutatni fogja a kivitelezés fokát és útmutatást fog adni a további teendőket illetően. Az akciótervek a következő területeket foglalják magukba: •

Politikai dialógus és reform, mely alá a program az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, a jogrendiséget, a demokráciát, a konfliktusoldást, a terrorizmus elleni küzdelmet, valamint a tömegpusztító-fegyverek beszüntetését sorolja;

•

érinti a gazdasági és társadalmi reform és fejlődés területét;

•

megemlíti a kereskedelmi, piaci és szabályozási reformot;

•

szól az igazság- és belügyi együttműködésről;

•

rátér a szállítás, az energetika, az információs társadalom és a környezetvédelem kérdéseire;

•

végül, de nem utolsó sorban foglalkozik az ember-ember kapcsolatokkal, a tudományos és technológiai együttműködéssel, a kultúrával és az oktatással, szabályozza a civil társadalmi és határon átnyúló regionális együttműködéseket, valamint a közegészséget érintő ügyeket is. Jogi formáját tekintve, az akciótervek csupán az érintett Együttműködési Tanács

javaslatának tárgyát fogják képezni. Fontos politikai dokumentumok lesznek, politikai egyezményt tükrözve különböző napirendekről, célokról és prioritásokról. Az akciótervek első sorozatának időkerete három-öt év között változik. Ezen belül rövid-, illetve középtávú prioritásokat különböztetünk meg. A Bizottság rendszeresen beszámol majd a folyamatok


49

előmeneteléről és javasolta, hogy az akciótervek tartalmát ellenőrizve, közösen döntsenek a kétoldalú kapcsolatok jövőjéről. Ezek között fennáll az új, szerződéses kapcsolat lehetősége is, mely az Európai Szomszédsági Egyezmény formáját fogja ölteni.

6.3. A szomszédságpolitika finanszírozása Az EU már eddig is jelentős mértékben támogatta az ENP által érintett országok gazdasági fejlődését, stabilitását. Vegyük például a TACIS programot, mely keretén belül a keleti országok a 2000 és 2003 közötti időszakban 1,3 milliárd euró támogatást kaptak (a 2000-2006 közötti időszakra összesen 3,1 milliárdot vállalt az Unió). Ennek zömét Oroszország és Ukrajna tudhatta magáénak. A déli partnerországok a MEDA program keretén belül ugyanerre az időszakra 2,4 milliárd euró hasznát láthatták (a vállalt összeg 5,3 milliárd euró). A szomszédságpolitikát a megnövelt és jobban célzott anyagi segítséggel, a már korábban említett Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközzel (European Neighbourhood and Partnership Instrument – ENPI) fogják finanszírozni. A Bizottság ennek érdekében a 8,5 milliárdot kitett régi programok összegét (TACIS, MEDA) 14,9 milliárd euróra emelné a 2007-2013-as időszakra vonatkozólag. De nézzük meg részletesen, mit is takar ez az új pénzügyi forrás. Az ENPI-t arra tervezik, hogy a szomszédságpolitika irányelveit támogassa, és hogy a programban részt vevő országok számara – ideértve Oroszországot is – hozzáférhető legyen. Ezekben az országokban a MEDA, illetve a TACIS helyét 2007-től az ENPI fogja átvenni. A közép-ázsiai TACIS-haszonélvező országokban ennek helyét az úgynevezett Fejlődési és Gazdasági Együttműködési Eszköz fogja átvenni szintén 2007-től. A Bizottság célja az egyszerűsített pénzügyi eszköz bevezetésével a kapcsolatok jobb átláthatóságának és az EUsegélyek könnyített utalásának biztosítása, továbbá hogy a rendelkezésre álló forrásokból többet és jobbat érjenek el. Az ENPI a bilaterális egyezmények keretein belül fog működni, hatásköre pedig túlmutat majd a fenntartható fejlődés vagy a szegénység elleni küzdelem támogatásán, például a belső piacon történő fokozódó részvételhez szükséges lépések irányába. A javasolt szabályozás szerint az alapok szétosztása nem lesz előre meghatározva, hanem a Bizottság fogja a juttatások mértékét meghatározni úgy, hogy figyelembe veszi az ország vagy régió sajátságos tulajdonságait és szükségleteit, az alapok abszorpciós potenciálját, valamint az Unió ambíciójának szintjét az adott programban. Magyarul nagymértékben meghatározó az


50

EU akarata, vagyis hogy az Unió milyen fantáziát, illetve hasznot lát az adott programban. Egyébként egy programban több ország is részt vehet egyidejűleg, ami ösztönzi a határon túli és a régión belüli együttműködést. Ez egyébként a szomszédságpolitika egyik fő célja, hogy elkerüljék a bővítés utáni esetleges választóvonal kialakulását. Ennek szellemében a Bizottság növelte az ENPI-n belül a határon túli együttműködésre szánt alap összegét. Időközben 2006ig szóló úgynevezett Szomszédsági Programokat vezettek be, melyek javítják a koordinációt a különböző, már létező eszközök között ezzel is növelve a hatékonyságukat. Az ENPI a regionális fejlődést célzó strukturális alapok irányításánál alkalmazott megközelítést fogja használni, ami a több évre szóló tervezésen, a partnerségen és a társfinanszírozáson

alapszik.

Sőt,

a

határon

túli

együttműködésről

szóló

részt

pluszforrásokkal fejelik meg, valamint az EU-s fél része az Európai Regionális Fejlesztési Alapból

társfinanszírozható

lesz.

A

szomszédságpolitikán

belül

a

határon

túli

együttműködések finanszírozásának szabályozásakor kényesen ügyeltek arra, hogy az elmaradt uniós régiókat felzárkóztassák. Elég, ha csak az elmaradt és súlyos gazdasági gondokkal küszködő kelet-lengyel térségre gondolunk, ahol a határmenti kereskedelem fellendülésében látják a kiutat. Részletesen szabályozzák a pénzek folyósításának kritériumait és procedúráját, a támogatás pénzügyi és technikai kezelését, a pénzügyi ellenőrzés és revízió lefolyását, a megfigyelés és értékelés módját, valamint az átláthatóság és a nyilvánosság feltételeit. Mindennek fényében továbbra is kérdéses marad, hogy mennyiben sikerül a Bizottságnak elérni fentebb említett célját: azt, hogy a bürokráciájáról és átláthatatlanságáról ismert uniós programok egyszerűsítése eredményes legyen, illetve megpályázásuk megkönnyebbüljön.

Ukrajna „EU-érettségi” foka – a koppenhágai tagsági kritériumok alapján

51

7. Ukrajna „EU-érettségi” foka – a koppenhágai tagsági kritériumok alapján Mivel Ukrajnáról még nem készültek ez idáig jelentések – az ENP akcióterveiben részt vevő partnerországokról, köztük Ukrajnáról készülő országjelentés is még csak most van folyamatban – célszerű a közép-kelet-európai országok esetében is használt koppenhágai kritériumokat mérceként használni. Bár Ukrajnát még nem tekinthetjük potenciális tagjelöltnek – legfeljebb önjelöltnek - nem feledhetjük, hogy a közelmúltban végbemenő ukrán politikai fordulatot követően az EU nyitva hagyta a tagság kérdésének lehetőségét. Joggal felvethető a kérdés, miért épp az 1993-as koppenhágai kritériumokat alkalmazzuk Ukrajna felkészültségének vizsgálatára, hisz az ország már egy kibővült unió részese kíván lenni és ehhez a ’93-as kritériumok teljesítése nem elegendő. A válasz egyszerű: még nem létezik kézenfekvőbb feltételrendszer ennek vizsgálatára.

7.1. Politikai szempontok A 2004. november-decemberi politikai folyamtok és az elnökválasztás kimenetelét ismerve jelentősen megváltozott Kijev politikai megítélése Brüsszelben. A Viktor Juscsenko, nyugat-barát elnök vezette Ukrajna uniós tagsági kérelmét már jóval komolyabban kell vennie az európai vezetőknek, mivel az ő szemükben a jelenlegi ukrán elnök a biztosítéka a demokrácia fejlődésének és a reformfolyamatok következetes véghezvitelének az országban. Tehát kijelenthetjük, hogy politikai szemüvegen át Ukrajna presztízse ingen csak megugrott, bár még mindig fényévekre van a tagsághoz szükségestől. Főleg, ha a nyugat elvárásait a Kucsma-érában uralkodó politikai helyzethez hasonlítjuk. Az elmúlt tíz évben az erős elnöki hatalmát kiépítő Leonyid Kucsma szinte elnyomta a több pártot felölelő parlament akaratát, amely a demokráciát jelentősen csorbította. Korlátozta többek között a sajtószabadságot – gondoljunk csak a 2000-ben meggyilkolt,

a

szókimondásairól

ismert

ellenzéki

újságíró,

Georgij

Gongadze

meggyilkolására, amit állítólag maga az elnök rendelt meg. Az EU által sokszor kritizált a törvényesség kérdése is, melyre jellemző a törvények, a módosító rendelkezések és az egyéb jogszabályok magas száma, ugyanakkor a tartalmi előrelépés hiánya, valamint a kivitelezés fogyatékossága. Ez nem csak a megfelelően képzett, EU-s ismeretekkel rendelkező szakemberek hiányára, hanem a mindent átszövő, az egyéni érdekek - mindenek felett való -


52

érvényesülését segítő korrupcióra is visszavezethető. Sokszor sérelem éri az alapvető emberi jogok érvényesülését is, köszönhetően a feketegazdaság nagy súlyának és a szegénységnek. Nem lett volna sokáig tartható a volt elnök által alkalmazott multivektoros külpolitika és a hozzá kapcsolódó külgazdaság politika, melynek szintén véget fog vetni az elnöki székben végbement csere és szemléletváltás. Az előbbi szemlélet példájaként megemlíthető, hogy amikor 2002-ben az Európai Gazdasági Fórumon megtörtént - a már az Ukrajna történelmét taglaló fejezetben említett - kínos incidens a bővítési biztos és Kucsma elnök között, az ukrán államfő sértődötten kelet felé kormányozta országát és az oroszokkal kezdett el egyezkedni, hogy borsot törjön az európaiak orra alá. A társadalom megosztottságát is a „nyugat-barát – orosz-orientált” kifejezéssel lehetne leginkább jellemezni, melynek megszüntetése nem kis feladat. A függetlenség időszakában megőrzött etnikumok közti nyugalom pozitívumként tüntethető fel, bár a botrányos elnökválasztások alatt sikerült felkorbácsolni az egymás iránti gyűlölködést, melyben Putyin, orosz elnök keze nyoma nagymértékben fellelhető. Fontos tényező azonban, hogy az elit jelentős része már évek óta egyértelműen Európa-párti. Jól mutatja az ország demokráciára való éretlenségét az EBESZ-értékeléseken alapuló, a választások szabadságát és tisztességét mérő EBRD kumulatív demokrácia indexe, mely az elmúlt időszakra nézve 4,0, ami azt jelenti, hogy a politikai rendszerváltás óta ennyi évet töltött az ország szabad és tiszta választások teremtette politikai környezetben. Ezen valószínűleg még csak rontott a botrányos elnökválasztás, ám a nemzetközi megfigyelők által tisztességesnek mondott december 26.-i választások nyertese sokat tehet ennek javítása érdekében, amit el is várnak tőle nyugati támogatói.

7.2. Gazdasági szempontok Az uniós kapcsolatokat megterheli két, eddig megoldatlan csatlakozási feltétel, a WTO-tagság, valamint a piacgazdasági státusz megszerzése. Az ukrán parlamentben ratifikálásra váró jogszabályok megszavazását követően az EU hónapokon belül kész megadni a piacgazdasági státuszt az országnak, de az előző kritérium teljesítése még további teendőket igényel. Igaz az Unió nem győzi hangsúlyozni, hogy kész folyamatos segítséget nyújtani, annak érdekében, hogy Ukrajna teljesíteni tudja a feltételeket, ez elsősorban Kijev feladata. A sokéves tárgyalássorozatok eredményeképpen számos országgal sikerült befejezni a belépéssel kapcsolatos bilaterális megbeszéléseket, de még mindig szóvá tehetően magas a vámvédelmi szint és az egyéb protekcionista jellegű intézkedések száma, valamint a gazdaság


53

számos kulcsfontosságú szektorát érintő erőteljes állami szubvenció. Ez arra enged következtetni, hogy az ukrán gazdaság még koránt sem kész állni a belső piacon uralkodó versenyt és az erős árnyomást. Még az ezredfordulót követően növekedésnek indult szektorok mindegyike sem biztos, hogy minden következmény nélkül képes lenne kiheverni egy ekkora mértékű nyitást. Az ukrán vezetők ezt olyan sajátságosan értelmezik, hogy a folyamat az amúgy is elengedhetetlenül szükséges szerkezeti változásokat fogja kikényszeríteni. Kérdés, hogy mindez nem lesz-e túlságosan fájdalmas a gazdaság szereplőire nézve, és hogy nem veti-e vissza az immár öt éve szép eredményeket produkáló gazdasági növekedést. A 2004-re 13,5%-ra prognosztizált növekedés több forrásból táplálkozik: a folyamatosan növekvő reálbérek egyfajta belső keresletet gerjesztenek; az egyre több nyereséges vállalat egyre több hazai beruházást végez, s ezzel egyfajta modernizációs folyamatot is elindít; az export pedig 2004 első nyolc hónapjában 42, míg az import „csak” 30%-kal bővült a megfelelő előző időszakhoz képest. Nem elhanyagolható tényező azonban, hogy az áruforgalom földrajzi megoszlásának átrendeződése még mindig lassan megy végbe, és hogy az exportbővülésben nagy szerepet játszott az Ukrajnával gazdaságilag szoros kapcsolatokat ápoló közép-keleteurópai országok bekerülése az Unióba, továbbá hogy a hagyományos ukrán exporttermékek évek óta élvezik a kedvező világpiaci konjunktúrát. Fontos megemlíteni azt – az egyébként örvendetes folyamatot -, hogy a GDP-növekedés egy részét a korábban a fekete- vagy szürkegazdaságban űzött tevékenységek adták, melyek most a kedvező adófeltételek eredményeként húztak át a legális, mérhető szférába. Ennek ellenére szó sincs az árnyékgazdaság súlyának jelentős csökkenéséről (2003-ban ez az arány még mindig 40% volt a GDP százalékában). Lassan, de biztosan javul a külföldi befektetők szemében Ukrajna megítélése, amit a mostani „elnökcsere” még fokozhat. 2003-ban a beáramló működőtőke értéke megkétszereződött az előző évhez képest. Ez a trend 2004 első félévében is folytatódott. Az ország pénzügyi helyzete stabilnak mondható, mely pozitív képen szinte csak az infláció és a bankrendszer helyzete ront egy kicsikét. Az előbbi a múlt év folyamán csak keveset emelkedett, bár a hrivnya árfolyama a dollárhoz képest rendkívül stabil. Az utóbbi szerepe a gazdaságon belül a megszokott alatti és sok bankot használnak pénzmosásra, illetve az árnyékgazdaságban megtermelt haszon külföldre menekítéséhez. Örvendetes hír viszont, hogy a bankok száma nagymértékben csökkent, ami lassan hozzájárul ahhoz, hogy egy megbízható bankrendszer jöjjön létre. A múlt év első nyolc hónapjában a költségvetés 0,6%os többletet mutatott a bruttó hazai termék százalékában, a fizetési mérleg egyenlege pedig évek óta pozitív és a szufficit értéke növekvő. A külső adósság kézben tartott (a GDP ötven


54

százaléka alatti), a költségvetést a múlt esztendőben kizárólag belső forrásokból finanszírozták. Sajnos még mindig jelen vannak a gazdaságban a vállalati körbetartozások és a kifizetetlen bérek (ami nagymértékben felelős a rejtett munkanélküliség létezésében), de mértékük jelentősen csökkent az utóbbi időben. Az 1998-99-es pénzügyi válságot követően bevezetett szigorú monetáris és fiskális politika következtében, az a paradox helyzet állt elő, hogy Ukrajna jelenleg közelebb áll a maastrichti kritériumok teljesítéséhez, mint a koppenhágaihoz. Ukrajna szép eredményeket ért el a privatizáció terén is. A korábban meghatározó kisprivatizáció mára már nagyprivatizációba csapott át. Egyre tekintélyesebb cégeket értékesítettek a tendereken, melyeken jelentős mértékben nyertek az utóbbi időben megerősödött, a hatalommal szoros kapcsolatokat ápoló hazai cégek (még a külföldieket sértő, kizáró botrányok árán is). A magánszektor aránya a GDP-n belül 65-70%-ra tehető, amely nemsokára képes lesz jelentős külföldi beruházásokra is. Leginkább a kereskedelemben és a vendéglátásban, valamint a közszolgálatban tevékenykedő cégeket privatizálták. Ezzel együtt a foglalkoztatottságban is jelentősen csökkent az állami vállalatok részaránya. A választások közeledtével azonban a költségvetést többletköltekezéssel terhelték (fizetésemelések, dupla nyugdíjjak) annak ellenére, hogy bevétel-visszaesés volt tapasztalható (a külföldi befektetők tömegesen adták el állampapírjaikat) és több negatív folyamat is kibontakozott. A bankrendszert a tömeges pénzkivételek tépázták meg, melyre a központi bank válaszul csökkentette a kötelező tartalékolási szintet és korlátozta a kivehető betétek és a devizaeladások nagyságát. A hrivnyát is sikerült megóvni az összeomlástól, ennek azonban a valutatartalék nagy része áldozatául esett. A 2005-re vonatkozó növekedési mutatót némelyest lefelé módosították, jelenleg 6,3 százalékot mutat, az ez évi költségvetés kapcsán pedig 2,8%os hiányra készülnek. A politikai instabilitás kapcsán kialakult negatívumok tudatában bátran kijelenthetjük, hogy a gazdasági termelés a tüntetések idején is zavartalanul folyt és hogy a nem elhúzódó válság alapjaiban nem változtat az utóbbi néhány évben kialakult pozitív trendeken. Sőt, ha az ország új vezetése ügyesen használja ki a nyugat támogatását, jelentős politikai tőkét kovácsolhat, melyet aztán az ország javára fordíthat.

7.3. Intézményi és jogi szempontok Ukrajna felismerte, hogy csakis akkor szerezhet jó pontokat a társult tagság kérdésében, ha az intézményi reformokat és a jogi közeledést egyoldalúan, uniós számonkérés


55

nélkül is elkezdi. A leglátványosabban ez az intézményrendszer átalakításában mutatkozott. 2001-ben a Gazdasági Minisztérium neve és tevékenységi köre Gazdasági és Európai Integrációs Minisztériummá alakult. A Külügyminisztériumon belül külön integrációs főosztály alakult és kineveztek egy az európai integrációért felelős államtitkárt is. A következő évben létrehozták a parlamenti európai integrációs bizottságot is. Mindez az Európa felé fordulást hivatott jelezni, de sajnos csak a maga „ukrán módján”, melyre a túlintézményesítettség, a gyenge koordináció, a szakértők és a források hiánya a jellemző. A 2003. júliusában a kötelező állami nyugdíjbiztosításról és a nem állami önkéntes nyugdíjalapokról elfogadott törvény a hárompillérű nyugdíjrendszer koncepcióját hivatott realizálni. A 2004-es elnökválasztás utáni nyugati nyitás tükrében a Julia Timosenko vezette új kabinetben külön miniszterelnök-helyettesi posztot hoztak létre az integrációs ügyek koordinálására. Az Igazságügyi Minisztérium koordinálja az ukrán jogrendszer harmonizációs programját az aquis communauitaire átvételének folyamatát. Első lépésként 1999-ben elnöki rendelet sorolja fel azon intézkedéseket, melyek a jogi közelítéshez szükségesek. Kidolgozták a nemzeti jogharmonizációs program koncepciójának törvénytervezetét is, amely jól definiálja és strukturálja a problémákat, de nem jelöli ki a felelős intézményeket, valamint a rövid, közép, illetve hosszú távú prioritásokat sem. Jellemzően itt sem a szabályozásokkal van gond, hanem a kivitelezés hiányával, módjával. 1998-ban bevezették a nemzetközi számviteli szabványokat, két évre rá pedig a Legfelsőbb Tanács (az ukrán parlament) az uniós szabályozást figyelembe vevő csődtörvényt fogadott el. Jóváhagyták a külföldi cégek számára kölcsönösségi alapon a nemzeti bánásmód alkalmazását az adó- és deviza-előírások tekintetében. Törvényileg erősítették a központi bank hatáskörét és szigorították a bankok alapítására és felszámolására vonatkozó eljárásokat. Mindennek ellenére a nemzetközi mutatók a pénzügyi jog terén gyenge visszaesést tanúsítanak, míg a kereskedelmi jog terén jelentős eredmények mutathatók ki. Összegezve kijelenthető, hogy még jócskán akad tennivaló a jog területén a külföldi befektetők bizalmának megnyerésére.

7.4. Az Unió és céljainak elfogadása – társadalmi szempontok Nem szabad elfelednünk azt a tényt, hogy Ukrajna mindig is függött és még hosszú ideig függni fog Oroszországtól, nem csak gazdaságilag, hanem politikailag és „érzelmileg”,


56

kulturálisan is. Gondoljunk csak a közös történelmi szálakra, vagy az igen jelentős orosz kisebbségre. Tehát az Unió elfogadottságát mindig az EU-Oroszország-Ukrajna háromszög figyelembevételével kell vizsgálnunk. Ez egyik fél felé közeledés nem mehet a másik féllel ápolt viszony kárára. Ezt az ukrán elitnek mindig szem előtt kell tartania és jóval egyszerűbb a helyzete, ha mind a két keleti ország egy irányba (nyugati irányba) tart, ami egy konszolidált EUOroszország viszonyt feltételez. Sajnos a több éven át jó kapcsolatokat ápolt EU-orosz viszony elmérgesedni látszik a választások kapcsán kialakult gyanúsítgatások miatt (bővebben lásd a következő fejezetben). Ez nem kedvez Ukrajnának sem, mert az egyértelműen uniópárti elitet választásra kényszerítheti. Egyébként az Unió céljainak elfogadása az EU-ról reális képpel nem rendelkező lakosságot már jóval inkább megosztja. A csekély információk alapján többségük vonzódik az Unióhoz és egy elvégzett közvélemény-kutatás szerint a lakosság 57%-a támogatná hazája uniós csatlakozását. Ha azonban ezt a kérdést Oroszország és a FÁK kontra Európai Unió alternatívájára változtatnánk a lakosság már csak 1/3-a támogatná az európai irányt és ugyanennyien választanák a „keleti” irányt. A maradék egyharmad az egyszerre mindkét irányba történő elmozdulást is lehetségesnek tartaná. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy az egyes táborokon belül milyen reakciót okozna a másik irányba történő elmozdulás, azt kapjuk, hogy az „európai” táborban ez éles ellenkezést vált ki, míg az „orosz-barát” táborban az EU-tagság gondolata kevésbé ijesztő. Általánosságban tehát azt mondhatjuk, hogy a lakosság inkább „nyugat-orientált”, bár a másik fél akaratát sem szabad semmibe venni. Az ország deklarációiból kiderül, hogy kész elfogadni mind a politikai, mind a gazdasági és mind a monetáris unió céljait, bár megvalósításuk érdekében ez idáig konkrét lépéseket a belpolitika színpadán aligha tett. Ebből az szűrhető le, hogy a célkitűzések még gyerekcipőben járnak, inkább csupán költőinek mondhatók.

7.5. Az Európai Unió felvevőképessége Az utolsó, ötödik szempont – a többi néggyel ellentétben – nem csupán Ukrajnától, hanem a Huszonötök felkészültségétől is függővé teszi az ukrán csatlakozás kérdését. Nem valószínűsíthető, hogy Ukrajna belátható időn belül kész lenne maradéktalanul teljesíteni a koppenhágai kritériumokat, de az EU sem lenne kész 15-20 éven belül arra, hogy megeméssze egy európai mércével mérve hatalmas ország csatlakozását. A 2004-es


57

bővüléssel, illetve a már aláírt társulási vagy stabilizációs típusú egyezményekben vállalt kötelezettségeivel az Unió már most is alig kezelhető problémahalmazt vett a nyakába és ez nem engedi meg, hogy akár középtávon is újabb gondok megoldását vállalja magára. Egy, az ország méreteivel megegyező gondokkal küszködő Ukrajna nagy valószínűséggel a torkán akadna. Uniós berkekben erősen megosztott ez a kérdés. Vannak, akik felelőtlenségnek tartják Ukrajna vagy Oroszország jövőbeli tagságának akár megemlítését is. Mások szerint (Finnország, Svédország, Nagy-Britannia, a balti államok és Németország) viszont a kérdést nem szabad lezárni és a megoldását az újonnan kidolgozott szomszédságpolitika keretein belül látják megoldottnak. Magyarország és Lengyelország ellenben egyértelműen szorgalmazzák az „európai perspektíva” ígéretét Ukrajnának. Állíthatjuk, hogy Ukrajna messze áll még egy esetleges társulási tagság ígéretétől és ez elsősorban az EU abszorpciós képességén fog múlni. Azonban Európának is be kell hamarosan látnia, hogy érdemes Kijev irányába nyitnia, mert Ukrajna nem csak kellemetlen szomszéd, hanem potenciális piaccal és számottevő munkaerővel is rendelkezik.

Aktualitások – az elmúlt néhány hónap történései

58

8. Aktualitások – az elmúlt néhány hónap történései Eme zárófejezetben a múlt év nyara óta történt eseményeket kívánom bemutatni, hogy az olvasó megfelelő képet kapjon az ukrán csatlakozási szándék jövőjéről, tényeiről és realitásáról. A múlt esztendő politikai fordulata jelentős mértékben megváltoztatta a tárgyalási körülményeket és új reményeket ébresztett. A fejezetben előbb röviden a 2004. júliusi csúcstalálkozó eseményeire térek ki, majd részletesen bemutatom az elnökválasztás lefolyását, botrányait, valamint rákanyarodok megoldására és kimenetelére. Végül felvázolom az elnökválasztás következményeit és a felek új álláspontját a jövőre nézve.

8.1. Fagyos EU-ukrán csúcstalálkozó és az előzmények A tízes-bővítés évének nyarára – finoman fogalmazva – igencsak elmérgesedett az EU-ukrán viszony. Az uniós fél a reformok megrekedését, az ukrán kormány ez irányú tétlenségét sérelmezte, Kijev viszont az együttműködés fokozását és elmélyítését hiányolta. A 2007-ben a lejáró Partnerségi és Együttműködési Egyezmény helyébe lépő Európai Szomszédságpolitika – az igazat megvallva – még mindig túl általános és semmitmondóan fogalmazza meg a közös tennivalókat. Kijev ezzel szemben valami pluszt vár a - két fél közötti kapcsolatok menetét akcióterv formájában a következő három évre megfogalmazó - új egyezménytől, amit ha nem kap meg – diplomáciai források szerint - kész visszautasítani. Ez, még a diplomácia nyelvén is elég súlyos sértés az Unióra nézve, amit Kijev melegében azzal korrigált, hogy nem az EU-ra és a szomszédságpolitika egészére mondott nemet, hanem az újonnan felkínált egyezménycsomagban foglaltakra. Ám a Bizottság a tagállamoktól nem kapott semmiféle felhatalmazást, egy mélyebb kapcsolatot szabályozó szerződés megkötésére. A Huszonötök amúgy sem egységesek az Ukrajnával szemben alkalmazandó politikával kapcsolatban (lásd feljebb). Kijev „erőlködése” a fokozottabb együttműködése azzal is magyarázható, hogy a közelgő választások előtt fel akarnak mutatni valamiféle eredményt a választópolgároknak. Nos ilyen előzményekkel került megrendezésre egy hónapra rá a soron következő EUukrán csúcstalálkozó. E csúcstalálkozón egyetlen egy egyezményt kivéve - melyben megegyeztek Kijev részvételéről a macedóniai rendőri misszióban - nem sikerült újakat kötniük, és csupán örömüknek adtak hangot a közeljövőben megszületendő, a nukleáris energia békés hasznosítását szabályozó kétoldali egyezménynek (lásd még a 3. számú


59

mellékletben). Inkább az egymásra mutogatás és az egymás hibáztatása volt jellemző a csúcsra. Kucsma elnök az előzőekben említetteket vetette az Unió szemére és kijelentette: „Ukrajna státuszát az EU szomszédjaként bebetonozni sokkal inkább a kapcsolatok befagyasztását jelenti, mintsem a fejlesztésüket”6. Az új uniós szomszédságpolitika hosszú távon az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlását is kilátásba helyezte, ám Kucsma elnök szerint ez is túlságosan lassan valósulna meg, ráadásul végcélként jóval kevesebbet jelent egy esetleges jövőbeni tagságnál, ami Kijev régóta dédelgetett álma, akár hosszú távon is. Az államfő szerint országa kész a kétoldalú kapcsolatok további mélyítésére, de csak akkor, ha azok Ukrajna érdekeit is szolgálják. Már elő is terjesztette azokat a javaslatait, amiket szerinte tartalmaznia kéne az akciótervnek. Ezek pedig a kétoldalú szabadkereskedelem megvalósítása, a vízumeljárás fokozatos egyszerűsítése, az unióbeli ukrán vendégmunkások foglalkoztatási és szociális helyzetének javítása, továbbá az EU bővítéséből adódó negatív hatások minimalizálása. Az utolsó előtti javaslat – valljuk be kicsit meredeknek tűnik egy olyan ország vezetőjének szájából, ahol óriási méreteket ölt a munkanélküliség, és ahol semmibe veszik az alapvető emberi jogokat. A csúcson Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök tolmácsolta az EU mélységes aggodalmát a sajtószabadság hiányosságaival kapcsolatban és felszólította az ukrán vezetést a szabad és független média megteremtésére még a választások előtt. A Kucsma elnöknek felhánytorgatott „Gongadze-ügy” kapcsán az elnök azzal „dobta vissza a labdát”, hogy az uniós országokban is számos megoldatlan gyilkossági ügy van. Az uniós fél sürgette az ukrán csődtörvény módosítását is és várja az „átlátható árpolitika” megvalósítását az export terén. Mindezt a szabad piacgazdasági státusz megadásának feltételéül is szabta egyben. Bár Kijev hozzájárult nemzetközi megfigyelők jelenlétéhez a választásokon, a nyugati vezetők szemében már régóta erősen kétséges a választások tisztasága, mely félelmük be is igazolódott.

8.2. A 2004-es ukrán elnökválasztás lefolyása és kimenetele A 2004. október 31.-i választáson bebizonyosodtak a nyugati vádaskodások és félelmek. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői szerint az állami média torzított volt, „az államigazgatás Viktor Janukovics kormányfő javára avatkozott be a küzdelembe, az ellenzéki kampányeseményeket megzavarták vagy 6

Forrás: Fagyos csúcstalálkozó Ukrajnával, 2004. július 12., Külkapcsolatok, www.bruxinfo.hu


60

megakadályozták, a központi választási bizottság pedig következetlen módon kezelte a hozzá benyújtott panaszokat”7. Helyi megfigyelők még súlyosabb törvénysértésekkel vádolták a kormányzatot. A szavazói névjegyzékből sok helyütt hiányoztak Juscsenko szimpatizánsainak nevei, az egyetlen ellenzéki tévécsatornát betiltották, stb. Nem csoda, hogy a kijevi kormányzat zavargásoktól tartva több mint kétezer fős különleges alakulatot vezényelt a fővárosba, amit a hatalmon lévők a közrend biztosításával magyaráztak. Az egyedüli örömteli dolog a közel 75 százalékos részvételi arány volt, amit a nyugat is üdvözölt. Úgy látszik az ukrán nép átérezte a választások súlyát és fontosságát, azt a kérdést, hogy az ország a posztszovjet modell irányába vagy Európa felé indul-e el. Az első forduló kapcsán történt még egy megemlítésre méltó politikai esemény: a voksolást pár nappal megelőzőleg Putyin orosz elnök hivatalos látogatásra érkezett Ukrajnába, melynek óriási politikai üzenete volt. Nem váratlan, hogy a grúz, az ukrán és az idei kirgiz események után Oroszországban olyan megnyilatkozások is elhangzottak, miszerint a nyugat keze van abban a folyamatban, aminek eredményeként

sorra

megbuktatják

a

környező

országok

orosz-barát

kormányait,

megcsonkítva így Moszkva „szárnyait”. A botrányos voksolással Ukrajna egyértelműen egy lépéssel messzebb került európai ambíciói megvalósításától és még mélyebbre kerülhetett volna, ha az események nem úgy alakulnak, ahogy alakultak januárban. A szavazatok 95 százalékának megszámlálását követően Janukovics a voksok 40 százalékával vezetett a szavazatok 39 százalékát begyűjtő Juscsenko előtt, ám közvetlenül urnazárás után az ellenzék jelöltje valamivel jobb eredményekkel rendelkezett. Viktor Juscsenko egyébként jegybankelnökként a pénzügyi stabilitás feltételeinek megteremtésével, majd kormányfőként a fontos szerkezeti váltások megindításával már szép eredményeket ért el és bizonyított is. Mivel ő élvezi a nyugat támogatását, megválasztásával az ország hamarabb nyerheti el a WTO-tagságot és ezáltal közelebb kerülne az EU-hoz is. A november 21.-i második forduló után a szavazatok 49,4 százalékával az oroszpárti, az ukrán oligarchák támogatását élvező Viktor Janukovics nyert. Ellenfele 46,7 százalékot kapott. Az EBESZ és az ET megfigyelői másodszorra is tisztátlannak minősítették a választásokat és az EU rögtön az eredmények felülvizsgálatát kérte, valamint az elcsalt szavazás pénzügyi következményeivel fenyegetőzött. A „legnagyobb donor” újra bevetette már említett pénzügyi fegyverét. Ezzel ellentétben Moszkva már a hivatalos eredmények előtt gratulált is a győztesnek. Maga Juscsenko is csalással vádolta az eseményeket és felszólította

7

Forrás: Elítélték az ukrán választást az európai megfigyelők, 2004. november 2., Külkapcsolatok, www.bruxinfo.hu


61

híveit, hogy tűntetve vonuljanak az utcákra, melynek tízezrek eleget is tettek. A nyugat visszafogottságra intette a hatóságokat. Megkezdődött a narancsszínű forradalom. Nem sokra rá, az EU-orosz csúcson a Bizottság érthetően az oroszok tudtára adta elégedetlenségét a választási eredménnyel kapcsolatban, aminek hatására elmérgesedett a többéves jó viszony. Ennek negatív hatásaira korábban már utaltam. A holland elnökség bejelentette rendkívüli követ küldését Kijevbe, amit az EP külügyi bizottsága – azon kívül, hogy kijelentette az eredmények hamisságát - magas rangú delegáció kiküldésével fejelte meg. Javier Solana, kül- és biztonságpolitikai főképviselő óva intett ettől és a kivárást javasolta, valamint az európai-ukrán kapcsolatok továbbfejlődését a demokratikus ukrán állam megteremtéséhez kötötte. Roman Spek, ukrán nagykövet a tökéletlen választási törvényre vezette vissza a történteket és kérte, hogy az európaiak ne erősítsék a pánikot. Bízott ugyanakkor az ügy jogi úton történő mihamarabbi megoldásában és jelezte, hogy Ukrajna nem akarja csökkenteni az együttműködést az EU-val. Az EP-n belül a lengyel „euroatyák” követeltek határozottabb fellépést az EU-tól. Ez érthető is hisz az Unión belül a legtöbb közös ukrán határral épp Lengyelország rendelkezik és ő tart leginkább attól, hogy Ukrajna esetleg orosz befolyás alá esik. Ezt elfogadhatatlannak tartja és már többször kritizálta az Uniót hibásnak vélt Ukrajna-politikája miatt. Az eddigi politikájával az EU Ukrajnát a „Nagy Testvér” karjaiba kergetheti. Megfigyelhető egy másik folyamat is: ennek a választásnak volt először szembeötlő etnikai-nyelvi dimenziója. Ez az ébredező ukrán nemzeti öntudat megerősödéséről árulkodik, ami jelentős akadályt jelenthet az orosz kulturális „terjeszkedésnek”. Kérdés csupán, hogy szabad-e az ukránokat e „védőernyő” tudatában magukra hagyni, illetve elégnek bizonyulna egyedül a nemzeti öntudat ahhoz, hogy megálljt parancsoljon az oroszoknak? Az első kérdésre a válasz egyértelműen: Nem. Nem, mert nemcsak Ukrajnáról, hanem az egész régió stabilitásáról van szó. A posztszovjet térségben lezajló narancsszínű forradalmakat a demokratikus és a piacgazdasági átalakulás természetes velejárójának kell tekintenünk és nem hagyható, hogy nagyhatalmi érdekek elbizonytalanítsák ezen országok politikai transzformálódását. Ezen túlmenően gazdasági aspektusai is vannak az ügynek. Az EU-t érdekelté kell tenni Ukrajna gazdasági felzárkóztatására és a kölcsönös hasznok kiaknázására. Közben az EP költségvetési bizottságában elhalasztottak egy szavazást arról, hogy az Európai Befektetési Bank nyújtson-e kölcsönt Ukrajnának. Ebből is látszik Solana kivárás taktikája. A Tanács felszólalásaiban egyre erőteljesebben követelte a válság békés úton történő rendezését, és egyetlen kiútnak az elnökválasztás újbóli, tiszta megrendezését tartották. Ehhez a nézethez csatlakozott a debütáló külügyi biztos, Benita Ferrero-Waldner is,


62

aki leszögezte, hogy a kapcsolatok minősége az ukrán demokrácia minőségén múlik. Valamennyi EP frakció elfogadhatatlannak tartotta az ország szétesését, aminek első jeleként az ukrán parlament megvonta a bizalmat kormányától. Ukrajna szétesése nem lehet érdeke az EU-nak. Ez kezelhetetlen térségbeli instabilitást okozna és negatívan hatna a nyugat-európai térség fejlődésére is. Továbbá élessen ellentétben állna a nemrégiben kidolgozott szomszédságpolitika fő céljával, ami az EU-t körbeölelő biztonsági zóna kialakítása, aminek fő jellemzője a stabilitás. Lengyel képviselők egyre inkább hasonlították az ukrán helyzetet a ’80-as évek lengyel Szolidaritás kibontakozásához, melyben fő „ellenfélként” az oroszokat látják. Emiatt szívügyüknek tekintik az ukrán ügyet és felszólították a Bizottságot az Ukrajnára vonatkozó akcióterv minél gyorsabb végrehajtásához. December elejére az ukrán legfelsőbb bíróság érvénytelenítette az eredményt és új elnökválasztás megrendezését írta elő. Az EU részéről mind a Tanács, mind Solana, valamint a Bizottságot képviselő Ferrero-Waldner üdvözölték a döntést, valamint figyelmeztettek a nemzetközi megfigyelők javaslatainak figyelembe vételére. Közben az EP küldöttsége lengyel vezetéssel Kijevbe látogatott és találkozott mindkét fél vezetőivel. A maga diplomáciai nyelvezetén érthetővé tette, hogy nem kívánatos a szovjet típusú befolyási övezet megjelenése a térségben, valamint a Brezsnyev-doktrína újraélesztése. Kérdés persze, hogy mit szólnak az oroszok mindehhez, akik Ukrajnát hagyományosan saját befolyási övezetük részének tekintik. Egyébként a magyar diplomácia példaként tekinthet a lengyelek tanúsította hozzáállásra és céljaik megvalósulásához való ragaszkodásukra. Ez jól tükrözi, hogy Lengyelország miként veti latba azt a tényt, hogy ő immár az EU-tagja. Nemzetközi politikai és diplomáciai súlya nagymértékben nőtt a 2004-es csatlakozással. Ezt hazánk is hatékonyan kihasználhatná az erdélyi és vajdasági magyarság ügyében. A botrány kirobbanásától kezdve az európai és orosz fél egymást vádolta az ukrán belügyekbe való beavatkozással. Az oroszokkal szemben az Unió hangsúlyozta, hogy Ukrajna olyan ország, amely képes önként dönteni saját sorsáról. Az EU lassacskán felismerte, hogy igény van rájuk Ukrajnában, és hogy speciális partnerséget kell kiépíteniük az országgal. Az EU-orosz viszony rendezésében és jövőjében Ukrajna híd-szerepét töltheti be. Ez azt a nehéz feladatot támasztja az EU-val szemben, hogy úgy álljon ki demokratikus és alkotmányos elvei mellett, hogy ezzel nem idegeníti el az oroszokat. Európának nagy szüksége van az orosz barátságra, hogy diverzifikálhassa olaj- és gázimportját. Ezt Brüsszel nagyon is jól tudja. A múlt év utolsó hónapja elején a Bizottság elfogadta az Ukrajnára vonatkozó akciótervet – ezt egyébként a kirobbant válság miatt le akarta venni napirendjéről -, melynek tartalmát később részletezem.


63

December 26.-án a szavazatok 51,99 százalékával Viktor Juscsenko nyerte a már demokratikus és tiszta elnökválasztást (ellenfele 44,2%-t kapott). Ennek, no és az erős lengyel lobbi hatására az Európai Parlament határozatban deklarálta: Ukrajna számára adott az európai perspektíva lehetősége. A Bizottság és a tagállamok már kevésbé voltak lelkesek. Az EP felkérte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy módosítsák az akciótervet és gondolják végig Ukrajna integrációjának egyéb lehetőségeit is. A Tanács egyébként elismerését fejezte ki Ukrajna polgárainak és vezetőinek a válság békés megoldására tett erőfeszítéseiért és együttműködésükért, valamint amiért megőrizték az ország egységét. Oroszország felé is tett egy kiengesztelő gesztust, mégpedig megköszönte a nemzetközi – kihangsúlyozva az Orosz Föderációt – megfigyelők együttműködését. A Bizottság - Juscsenko európai ambícióit látva – reálisnak nevezte Ukrajna csatlakozását, azonban konkrét ajánlatot vagy határidőt nem kívánt tenni. Ez óriási gesztus és lehetőség Ukrajnára nézve, ám - a csak részben átdolgozott - akcióterv csupán szorosabb együttműködést kínál, a csatlakozás kérdését nyitva hagyja. 2005. január 31.-én az uniós külügyminiszterek jóváhagyták a Solana-Ferrero-Waldner páros által kidolgozott, három évre szóló tíz pontos javaslatcsomagot, ami csupán jószomszédi viszonyt ígér és a következőket tartalmazza: •

Javasolja - a szomszédságpolitika politikai prioritásainak megfogalmazását követő tárgyalások

megkezdését

egy

megerősített

együttműködési

megállapodás

kidolgozására, mely a 2008-ban lejáró Partnerségi és Együttműködési Megállapodás helyébe lép majd. •

Szorosabb kül- és biztonságpolitikai együttműködést, beleértve a válságkezelést is, valamint uniós együttműködés felajánlását a moldovai „Transznisztrán válság” rendezésére.

•

A 2005-ös acél- és textilkereskedelmi megállapodás tető alá hozását.

•

Egy szabadkereskedelmi övezet kiépítésének megkezdését, mihelyst Ukrajna csatlakozott a WTO-hoz. E cél érdekében folyamatos segítségnyújtást Ukrajnának.

•

A fennmaradt korlátozó intézkedések megoldását követően a piacgazdasági státusz megadását Ukrajnának.

•

Tárgyalások kezdését a vízumkiadások megkönnyítéséről, anélkül, hogy a biztonsági követelmények csorbát szenvednének.

Aktualitások – az elmúlt néhány hónap történései •

64

Megerősített együttműködést az energia, a közlekedés, a környezetvédelem, valamint az egészségügy terén. A transzeurópai hálózatok kiszélesítésénél Ukrajna kiemelt országként történő kezelése.

•

A jogharmonizáció technikai és pénzügyi támogatásának fokozását a TAIEX mechanizmuson keresztül, valamint egyezmények kötését a szociális biztonság területén történő együttműködéséről.

•

A demokratikus intézmények és a jogrend megerősítésén túl, itt említik meg először az oktatás támogatását. Lehetővé kívánják tenni az Erasmus Mundus és a Tempus programokban való részvételt, valamint a felsőoktatás illesztését az európaihoz a Bolognai folyamat segítségével. Kiemelik a civil társadalmat és a sajtószabadság támogatását.

•

Könnyebben hozzáférhető kölcsön biztosítását Ukrajnának az Európai Befektetési Banktól. Az akcióterv végső jóváhagyása után 250 millió euró EIB hitelhez férhet hozzá Ukrajna. Bár a fenti tíz pont nem tartalmazza azt, amit Ukrajna leginkább látni szeretne, és amin

annyit fáradozott, azért ez is szép eredménynek mondható. Észrevehető, hogy már rögtön a második pontban az EU beépítette legfőbb célját, a biztonsági stabilitást. A tíz pont legfőbb értéke, hogy megnyitja az utat a szabadkereskedelmi övezet, a WTO-tagság és a piacgazdasági státusz elnyerése előtt. E három dolog a legfőbb feltétele az esetleges EUtagságról szóló tárgyalások megkezdésének. Valljuk be, az EU még mindig óvatosan fogalmaz és nem szeretné elkapkodni kötelezettségekkel járó ígéretek deklarálásával, de már jóval komolyabb dolgokat nyújt, mint amiről szó volt a választások előtt. Most Ukrajnán a sor, hogy a tettek mezején is bizonyítson és így közelebb kerüljön az európai realitáshoz. Ehhez kétség kívül nagy segítségére lesz a tízedik pontban garantált EIB hitel. Az Európai Parlamentben is csillapodott a lelkesedés és „Ukrajna barátai” (Lengyelország, Magyarország és a baltiak) ugyancsak elismerték: egy felkészületlen, „félkész” állapotban lévő országgal felelőtlenség a csatlakozásról tárgyalni. Erről csak hosszú távon lehet szó.


65

8.3. Ukrajna új ambíciói a jövőre nézve A januári külügyminiszteri tanács döntésére – miszerint az EU Ukrajnával való kapcsolatait kizárólag a szomszédságpolitika keretein belül kívánja bővíteni – az ukrán fél új „menetrenddel” állt elő. Még 2005 első felében meg akarják kezdeni a tárgyalásokat a kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmény tető alá hozásáról, illetve a vízumkiadási rendszer egyszerűsítéséről. Az új kormány igazságügy-minisztere szerint hamarosan át kell értékelni a posztszovjet integrációhoz, a Közös Gazdasági Térhez fűződő viszonyát, mert nem ingázhat egy ország Kelet és Nyugat között ide-oda. Ukrajna egyértelmű stratégiai célja az európai integráció. A februári Együttműködési Tanács gyűlésén Juscsenko bejelentette, hogy nem érik be az Európai Unióhoz való közeledéssel, hanem 2007-ben meg akarják kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat. Nem a csatlakozás dátumát akarják kicsikarni Brüsszeltől – nagyon is jól tudja Kijev, hogy ez rajtuk múlik, nem pedig az Unión -, hanem az aláírandó akciótervbe egy olyan záradékot szándékoznak beépíteni, amely visszafordíthatatlanul elindítja az utat az integráció előtt. A tárgyalásokat Törökország mintájára követnék – Törökországnak az Unió nyíltvégű tárgyalásokat ajánlott fel, amely nem köti ki azok befejezésének idejét és nem is garantálják a csatlakozást. Ukrajna tehát hamarosan be kívánja nyújtani hivatalos csatlakozási kérelmét az EU-hoz. Megemlítésre méltó gesztus Ukrajna részéről, hogy 2005. május 1. és szeptember 1. között feloldja a vízumkötelezettséget az EU polgárok felé, ezzel is hangsúlyozva nyitottságát az integráció iránt. Mindezért cserébe azonban válaszlépést remél Kijev. Véleménye szerint, ha az Unió hajlandó lenne mentesíteni a vízumkényszer alól az ukrán diákokat, újságírókat, üzletembereket és művészeket, az nem jelentene veszélyt a demokrácia határaira. Ebből kivehető, hogy így próbálja a kormány élénkíteni a gazdasági és kulturális együttműködést. Mindezek mellett fontos szempont, hogy az ukrán államfő beiktatása után elsőként Moszkvába vizitált. Ezzel azt kívánta hangsúlyozni, hogy Oroszország stratégiai partner Ukrajna számára, az Európai közeledést, pedig nem ennek kárára kívánják megvalósítani. Szintén megterhelné az orosz-ukrán kapcsolatokat az ukrán NATO-csatlakozás, amitől egyébként a társadalom jelentős része ódzkodik.

Összegzés

66

9. Összegzés Az elmúlt néhány hónapban sokat változott Ukrajna helyzete. A legnagyobb változás politikai szinten ment végbe, nem kis nemzetközi vihart kavarva. Ennek következtében megtörtént a nyugat felé nyitás, a politikai elit elkötelezett az integráció iránt, amit Brüsszelben különösen nagyra tartanak. Ennek tetszését – EU módra – igyekeztek is kifejezni a tavaly decemberi akcióterv idei tíz pontos kiegészítésével, elmélyítésével. Bár a „többletprogramba” még mindig nem fogalmazták bele a Kijev által hőn áhított uniós tagság ígéretét, a lehetőség adott. Brüsszeli vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy a kapu nyitva áll Ukrajna előtt, már csak magának kell erőfeszítéseket tennie az érdekében, hogy elérjen a küszöbig és besétáljon rajta. Teendő pedig akad elég. Számos intézményi reformot, a sajtószabadság biztosítását és garantálását, a korrupció visszaszorítását kell keresztülvinnie az új elnöknek. Átgondolt, következetes külpolitikát kell folytatnia, és meg kell találnia a számára előnyös egyensúlyt Oroszország és az EU között. Meg kell szüntetnie, vagy legalább mérsékelnie kell a társadalomban jelenlévő megosztottságot és megfelelően, érthetően kommunikálnia kell a polgárokkal, miben áll európai közeledésük, milyen előnyökkel és hátrányokkal járna egy jövőbeni csatlakozás Ukrajna számára. Gazdasági téren is akad előrelépni való. Rövidtávú cél a Világkereskedelmi Szervezetbe való belépés megvalósítása, valamint a piacgazdasági státusz elnyerése, melyek megvalósítását mind a brüsszeli, mind a kijevi vezetők még az idei évben el szeretnék érni. Ehhez az Unió folyamatos segítséget ígért az új akcióterv keretén belül. A fentiek elérése elsődleges feltétele annak, hogy Brüsszel komolyan tekintsen Ukrajna csatlakozási szándékára. Addig is le kell bontani a még igen magas, protekcionista korlátokat, hogy az ország komparatív előnyeit (a fémek, mezőgazdasági termékek terén) hatékonyan ki tudja aknázni. Ennek azonban előfeltétele, hogy ezeket a szektorokat erőssé tegyék a kemény európai versennyel szemben. Folytatni kell az árnyékgazdaság résztvevőinek áthelyezését a legális szférába. Ezt a feketegazdaság vállalatai számára kedvező, csalogató szabályozással lehetne elérni. Fent kell tartani a nagyvállalatok privatizálását, továbbá folyamatosan le kell bontani az intézmények és vállalatok körbetartozását és adóhátralékait. Meg kell nyerni a külföldi működőtőke bizalmát és ösztönözni kell a beruházásokat. Ennek nagyban kedvez Juscsenko nyugatbarát politizálása és nyugati elismerése. Pénzügyi téren az a furcsa helyzet állt elő, hogy a jelenlegi mutatók alapján minden probléma nélkül teljesíteni tudják a maastrichti kritériumokat. Az ország fizetési mérleg egyenlege pozitív és a költségvetése szufficites, a nemzeti valuta árfolyama a dollárhoz

Összegzés

67

mérten stabil, de az euróhoz képest kissé leértékelődött. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az országban a dollár a legfontosabb valuta. Bár az elnökválasztási kampány túlköltekezései kissé rontottak ezen a képen, továbbra is remélhető, hogy a szigorú fiskális politika és a gazdaság növekvő teljesítménye újra konszolidálja a pénzügyeket. Ukrajnának a közeljövőben meg kell mutatnia, hogy igen is képes keresztülvinni a tőle elvárt változtatásokat, és meg tudja valósítani a gyakorlatban azt, amit már számos alkalommal megfogalmazott a deklarációk szintjén. El kell hitetnie az Európai Unióval, hogy nem oktalanul kért és kapott támogatást több területen is és érdemes arra, hogy a jövőben mélyebb kapcsolatok lépjenek a jelenlegi helyébe. Képességei fitogtatására 2007-ig van ideje Kijevnek (amit nagy részben ő határozott meg), hogy aztán tárgyalóasztalhoz „kényszerítse” az addigra már meggyőzött európai vezetőket. Ehhez persze az is kell, hogy a múlt évi tízes, illetve a 2007-re várható román-bolgár csatlakozás ne vegye kedvét túlzottan a régieknek az európai „nagycsalád” bővülésétől.

Mellékletek

68

10. Mellékletek 1. melléklet Ukrajna makrogazdasági mutatói GDP (vásárlóerő 264,2 mrd. $ paritáson)

Kőolajfogyasztás

1. táblázat 666,230,3 hordó/nap

Reál-GDP növekedési üteme

9,40%

Kőolaj tartalékok 197,5 millió hordó

Egy főre eső GDP (vásárlóerő paritáson)

5568 $

Földgáztermelés

18,4 mrd. m3

Földgázfogyasztás

24,3 mrd. m3

Földgáz import

55,3 mrd. m3

GDP szektorális megoszlása Fix, bruttó beruházások

mezőgazdaság: 17,1%; ipar: 35%; szolgáltatások: 47,9% a GDP 19,3%

A szegénységi szint alatt élő népesség

29%

Földgáz tartalékok

Inflációs ráta (fogyasztói árindex)

8,2%

Export

Foglalkoztatottság

A foglalkoztatottak ágazati megoszlása

627,4 mrd. m3

23,06 mrd. $

21,29 millió fő

vastartalmú fémek, üzemanyag és nyersolaj termékek, Export termékek vegyszerek, gépek és közlekedési eszközök, élelmiszerek

mezőgazdaság: 21,6%, ipar: 24,9%, szolgáltatások: 31,9%

Oroszország 18,7%, Németország Export partnerek 6,2%, Olaszország 5,3%, Kína 3,1%

9,1% hivatalosan regisztrált, de nagy számú a Munkanélküliségi regisztrálatlan és az ráta alulfoglalkoztatottak hányada

Import

23,02 mrd. $

Mellékletek Költségvetés (1 dollár=5,3 hrivnya)

69

bevételek: 10,39 mrd $

kiadás: 10,58 mrd $

Államadósság Ipari termelésnövekedés

a GDP 21,6%-a 15,8%

Import termékek

energia, gépek és felszerelések, vegyszerek

Import partnerek

Oroszország 37,6%, Németország 9,9%, Türkmenisztán 7,2%

Deviza és aranytartalékok Külső adósság

6,939 mrd. $ 10,706 mrd. $ (2004. május vége) 1072 millió $ (2003), IMF 1,7 mrd. $ (2004. május)

Villamos energia felhasználás

121,6 mrd kWh

Kapott gazdasági segélyek

Villamos energia export

800 millió kWh

Valuta

hrivnya (UAH)

Valuta árfolyamok

UAH/USD 5,3327 (2003); 5,3266 (2002); 5,3722 (2001); 5,4402 (2000); 4,1304 (1999)

Kőolajtermelés

93,506 hordó/nap

Forrás: IMF - Ukraine, Statistical Appendix, 2004. október 04.

Mellékletek

2. melléklet 13. táblázat TACIS támogatások összegei (1991-2001) Összeg (millió euró) Támogatási terület Intézményi, jogi és adminisztratív reform 76 A magánszektor és a gazdaság fejlesztése 116 Az átalakulás szociális következményeinek enyhítése 42 Infrastruktúra-fejlesztés 74 Környezetvédelem és természeti erőforrásokkal való gazdálkodás 15 Vidékfejlesztés 48 Politikai tanácsadás és kisebb projektek 59 Tempus felsőoktatási program 34 Regionális és egyéb program 128 Nukleáris biztonság 340 Az ukrán fűtőanyag-import támogatása 45 Donorkoordináció 49 Egyéb programok 46 Összesen 1072 Forrás: Ifj. Simon György, Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. évf., 2004. Január, 65. o.

70

Mellékletek

71

3. melléklet A 2003-2004-es év politikai dialógusainak főbb mozzanatai

•

A 2003. márciusi Együttműködési Tanács ülésén megfogalmazták a tranznisztriai kérdés megoldására irányuló nemzetközi támogatási erőfeszítéseket. A Tanács jóváhagyta a PCA kivitelezését megállapító közös jelentést. A jelentés tüzetes leltár a PCA-ban utóbbi 5 évben elért eredményekről és megjelöli az együttműködés további elmélyítésének területeit.

•

2003-as csúcstalálkozót október 7-én Jaltában tartották. Az EU bemutatta a „Szélesebb Európa – Szomszédság” kezdeményezését, melyben hangsúlyozza az új lehetőségek széles skáláját, mely Ukrajna az EU belső piacán történő fokozatos megjelenését és az uniós programokban való részvételét hivatott megkönnyíteni. Mindemellett figyelembe veszi Ukrajna stratégiai céljait és prioritásait. Az uniós fél azonban világossá tette, hogy az nem az EU-hoz történő jövőbeni csatlakozás ígéretét jelenti. Kucsma elnök ismételte, hogy Ukrajna hosszú távú stratégiai célja a teljes jogú EU tagság elnyerése. A csúcstalálkozó vezetői megegyeztek, hogy beindítják az Európai Szomszédság Akcióterv kidolgozását. Mindkét fél megismételte, hogy erősen elhivatott egy esetleges új választóvonal megjelenését elkerülni az eljövendő EU bővítés kapcsán.

•

Az Együttműködési Bizottság 2003. decemberében Kijevben találkozott. Folytatódott a PCA kivitelezésének felülvizsgálata, különösen a gazdasági ügyek, a jogi közeledés és a strukturális reformok, valamint a jog- és belügyi kérdésekre fókuszálva. Megvitatták az energetika és szállítás, a környezetvédelem, a tudomány és technika területén az együttműködést.

•

Az Együttműködési Tanács 2004-es találkozóját május 18-án Brüsszelben tartották. Ez volt az első tanács a kibővült EU és Ukrajna között, ahol a bilaterális kereskedelmet és a határon átnyúló kapcsolatokat ért EU-bővítés hatásait vizsgálták. Kiemelték az ENP fontosságát a további EU ukrán kapcsolatok megerősödésében.

•

A 2004-es csúcstalálkozót Hágában tartották július 8-án. A két fél megvitatta a kibővített EU és Ukrajna kapcsolatát különös figyelemmel Ukrajna hatalmas kereskedelmi és gazdasági potenciáljára. Az uniós fél bemutatta fő céljait az Európai

Mellékletek

72

Szomszédságpolitikában (ENP), hangsúlyozván, hogy az ENP a bővítési tapasztalatok megosztását és egy esetleges választóvonal létrejöttének megakadályozását hivatott szolgálni. Kihangsúlyozták a demokrácia és a jogrend megosztott értékeinek és a stratégiai partnerség fontosságát. Megvitatták az ENP akciótervének alakulását és Ukrajna pályázását a piacgazdasági státuszra. A két fél megegyezett, hogy előmozdítja a konstruktív párbeszédet a vízum kérdés terén. A vezetők üdvözölték a 2004-es év acélegyezmény

tárgyalási

eredményeit

és

a

tudományos

és

technológiai

együttműködés fokozásának elfogadását. Üdvözölték továbbá azt a tényt, hogy hamarosan aláírják a nukleáris energia békés használatának egyezményét. •

A Parlamenti Együttműködési Bizottság 2003. szeptemberi kijevi és 2004. februári brüsszeli találkozóján felülvizsgálták a politikai előrehaladást, különös figyelmet szentelve a demokráciának, a sajtószabadságnak és a kétoldalú kapcsolatok átfogó helyzetének.

Mellékletek

73

4. melléklet A fogyasztói árindex összetevői 1999-2003 (a változás havi rátája) Teljes index Élelmiszer Nem élelmiszer 1999 19,2 26,2 10,6 2000 25,8 28,4 8,9 2001 6,1 7,9 0,2 2002 -0,6 -2,3 1,6 Január 1,0 1,5 0,0 Február -1,4 -2,1 0,1 Március -0,7 -1,0 -0,2 Április 1,4 2,2 0,0 Május -0,3 -0,3 0,1 Június -1,8 -3,2 0,9 Július -1,5 -2,7 0,0 Augusztus -0,2 -0,7 0,1 Szeptember 0,2 0,2 0,2 Október 0,7 0,7 0,3 November 0,7 1,1 0,1 December 1,4 2,2 0,0 2003 8,2 10,9 1,5 Január 1,5 2,0 0,1 Február 1,1 1,5 0,0 Március 1,1 1,6 0,0 Április 0,7 1,1 0,0 Május 0,0 0,0 0,0 Június 0,1 0,1 0,0 Július -0,1 -0,2 0,1 Augusztus -1,7 -2,8 0,0 Szeptember 0,6 0,6 0,5 Október 1,3 1,6 0,3 November 1,9 2,8 0,2 December 1,5 2,2 0,2 Forrás: IMF, 16.o., 11. táblázat

14. táblázat

Szolgáltatás 11,9 31,2 5,3 3,4 0,2 0,0 0,0 0,0 -0,4 0,5 0,5 0,9 0,4 0,9 0,3 0,1 5,4 0,8 0,4 0,2 -0,1 0,1 0,4 0,2 0,4 0,6 1,2 0,6 0,5

Mellékletek

74

5. melléklet Munkanélküliség és új állások 1999-2003 (ezer fő)

15. táblázat

Regisztrált munkanélküliek száma

Munkanélkülisegélyben részesültek száma

Meghirdetett új állások száma

Munkanélküliségi ráta

1 174,5 1 155,2 1057,1

620,6 627,3 609,9

50,7 68,2 98

12,4 12,2 11,05

Január 1 028,7 Február 1 067,4 Március 1 079,2 Április 1 087,0 Május 1 051,0 Június 1 023,4 Július 1 005,2 Augusztus 1 002,8 Szeptember 991,8 Október 980,0 November 999,4 December 1 034,2 2003 Január 1 061,0 Február 1 100,9 Március 1 109,4 Április 1 107,3 Május 1 057,8 Június 1 012,7 Július 996,1 Augusztus 982,8 Szeptember 961,8 Október 938,6 November 949,9 December 988,9 Forrás: IMF, 19.o, 14. táblázat

643,6 660,1 666,4 669,4 671,5 667,2 672,0 667,7 660,2 650,1 660,9 689,7

104,9 11,5 116,7 127,2 143,2 136,3 143,3 145,0 144,5 144,7 136,8 123,9

704,7 715,0 710,0 700,7 690,0 673,0 676,9 667,4 652,5 637,8 645,9 684,3

130,5 131,3 141,0 143,5 166,1 155,9 160,3 160,2 165,2 161,7 144,7 138,8

1999 2000 2001 2002

10,6

9,7

9,2

11,1

9,4

8,8

9,2

9,0

Mellékletek

75

6. melléklet Bruttó Hazai Termék 1998-2003 (milliárd hrivnya, adott árakon) 1998 1999 2000 2001 Bruttó Hazai Termék (GDP) 102,6 130,4 170,1 204,2 A reál-GDP kumulált változása (%) -1,9 -0,2 5,9 9,2 Forrás: IMF, 3.o., 1. táblázat

16. táblázat 2002 2003 225,8 264,2 5,2 9,4

7. melléklet Hivatalos külső adósság 1998-2004 1998 1999 Összes adósság

2000

2001

millió USA dollár 10 349 10 118 10 191

11 091

12 482

Multilaterális adósság Világbank IMF Európai Unió EBRD

4 861 1 599 2 775 334 152

5 315 2 019 2 801 345 150

4 614 2 100 2 073 319 121

4 723 2 398 1 909 287 129

Bilaterális adósság Oroszország Németország Türkmenisztán USA Japán Egyéb

3 075 1 480 493 458 356 175 113

4 312 3 074 348 317 290 186 98

3 172 1 974 352 282 290 166 109

Kereskedelmi adósság

3 156

2 855

Eurokötvény 2007&2013 1995-ös kibocsátású Gasprom kötvény Kereskedelmi bankok

1 155 1 975

1 048 1 801

Multilaterális adósság Bilaterális adósság Kereskedelmi adósság

43,8 27,7 28,5

42,6 34,5 22,9

Összesen 26,5 Forrás: IMF, 54.o., 45. táblázat

39,5

2002

17. táblázat 2003 2004.05. 10 693

10 706

4 596 2 312 1 865 300 119

4 599 2 271 1 829 290 209

4 393 2 206 1 683 282 222

3 086 1 877 401 282 290 145 91

3 035 1 779 412 282 273 159 131

2 915 1 681 450 247 248 162 127

2 743 1 583 431 211 248 148 121

2 563

2 309

2 560

3 178

3 570

2 183

2 030

2 349

2 989

3 283

179 179 162 201 100 49 Százalékos megoszlás 44,6 46,7 45,1 30,7 30,5 29,8 24,8 22,8 25,1 A GDP százalékában 33,1 26,6 24,0

150 39

150 136

43,0 27,3 29,7

41,0 25,6 33,3

21,6

---

Mellékletek

76

8. melléklet

Ukrajna országtérképe

Forrás: http://www.infoplease.com/atlas/country/ukraine.html, 2004.április 30.

Mellékletek

77

9. melléklet

Ukrajna olajvezetékei

Forrás: www.inogate.org/images/maps/ukraine_pipe1.jpg, 2004.április 30.

Ukrajna gázvezetékei

Forrás: www.inogate.org/images/maps/ukraine_pipe2.jpg, 2004.április 30.

Táblázatjegyzék

78

11. Táblázatjegyzék A makrogazdasági-mutatók alakulása Ukrajnában 1991 és 2003 között ......................... 22 Az államháztartás adóbevételei a GDP százalékában ........................................................ 24 Az egy lakosra és az egy foglalkoztatottra jutó GDP Ukrajnában (1996. évi dollárban, vásárlóerő-paritáson) ......................................................................... 24 A GDP felhasználása Ukrajnában (folyó áron, százalékban) ............................................ 26 A GDP ágazati szerkezete Ukrajnában (folyó áron, százalékban, nemzetgazdaság=100) ................................................................. 27 Reálbérek az ukrán feldolgozóiparban (1996.évi dollárban, vásárlóerő-paritáson) ....... 28 Ukrajna külkereskedelmi áruforgalma................................................................................ 30 Az ukrán export földrajzi megoszlása (százalékban).......................................................... 31 Az ukrán import földrajzi megoszlása (százalékban)......................................................... 32 Ukrajna külföldi adósságai.................................................................................................... 34 Beruházások Ukrajnában (2004 első félévében, a részesedés százalékában) ................... 35 Ukrajna makrogazdasági mutatói ........................................................................................ 68 TACIS támogatások összegei (1991-2001) ........................................................................... 70 A fogyasztói árindex összetevői 1999-2003 (a változás havi rátája) .................................. 73 Munkanélküliség és új állások 1999-2003 (ezer fő) ............................................................. 74 Bruttó Hazai Termék 1998-2003 (milliárd hrivnya, adott árakon)................................... 75 Hivatalos külső adósság 1998-2004....................................................................................... 75

Irodalomjegyzék

79

12. Irodalomjegyzék 1) Bara Zoltán, Szabó Katalin – Gazdasági rendszerek, országok, intézmények. Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba, AULA, Budapest, 2000. 2) Bojcun M. – Ukraine and Europe: a difficult reunion, Kogan Page Ltd., London, 2001. (Ukrajna és Európa: nehéz egyesítés) 3) D’ Anieri P., Kuzio T. – State-led nation building in Ukraine, Westport, CT, Praeger, 2002. (Államilag irányított nemzetépítés Ukrajnában) 4) ECE – Economic Survey of Europe, no.2., New York and Geneva, United Nations Economic Commission for Europe, 2002. (Európa gazdasági felmérése, Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága) 5) Horváth Gy. – Európai regionális politika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001., 177-186.o. 6) Ifj. Simon György – Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII. Évf., 2004. január, 42-66.o. 7) Krajkó Gyula, Rudl József, Szónokyné Ancsin Gabriella – A Szovjetunió utódállamai, JATEPress, Szeged, 2001., 197-208.o. 8) Ludvig Zsuzsa – Ukrajna és Oroszország útja Európába – együtt, külön-külön vagy sehogyan sem?, VKI 38.szám, Budapest, 2002.október 24. 9) Ludvig Zsuzsa – Ukrajna európai ambíciói és a realitások, Kihívások, 166. sz., 2003. július 10) Ludvig Zsuzsa – Ukrajna gazdasága az elnökválasztás tükrében, VKI 94.szám, Budapest, 2004.december 21. 11) Maszaljak P., Siscsenko P. – Ukrajna földrajza, Szvit, Lviv, 2000., 7.o. 12) Nagy Világatlasz, Nyír-Karta Bt., Nyíregyháza, 2004., Topográf Térképészeti Kft. 13) Pitrik József, Ucz Gyula – Társadalmi-gazdasági mozaikok az uniós kapcsolatok tükrében, 2004., - Izsák Tibor – Ukrajna helye a jelenkori geopolitikai folyamatokban, 193-2003.o. 14) Réthi Sándor – Az Európai Unió és Ukrajna: remények és realitások, Európai Tükör 2004. IX. évf. 7.szám, 79-88.o. 15) Száguld az ukrán gazdaság, Világgazdaság, 2004.09.16., 6.o. 16) Zsebvilág ’99 - Kelet-Európa tíz éve, HVG Kiadói Rt., Budapest, 1999., 237-246.o. 17) Zsebvilág 2004 – A Föld országai, HVG Kiadói Rt., Budapest, 2004., 111, 188.o. Internetes források: 18) http://elib.kkf.hu/2002_205_gower.pdf Jakie Gower – EU policy towards Russia and Ukrain, EU Working Papers, 2002/2, 47-57.o. (Az EU Oroszország- és Ukrajna-politikája) Letöltés: 2005.március 25. 19) http://europa.eu.int/comm/external_relations/news/ferrero/2005/ip05_186.htm Commissioner Ferrero-Waldner visits Kiev (Ferrero-Waldner külügyi biztos látogatása Kijevben), Letöltés: 2005.március 19. 20) http://europa.eu.int/comm/external_relations/ukraine/intro/index.htm Letöltés: 2005.március 17. 21) http://europa.eu.int/comm/external_relations/ukraine/intro/ip05_81.htm Commissioner Ferrero-Waldner at inauguration of President Yushchenko (Ferrero-Waldner külügyi biztos Juscsenko elnök beiktatásán) Letöltés: 2005.március 19.

Irodalomjegyzék

80

22) http://europa.eu.int/comm/world/enp/faq_en.htm European Neighbourhood Policy (Európai Szomszédságpolitika), Letöltés: 2005.március 17. 23) http://extra.hu/iloz/orosz/kiev.htm Letöltés: 2005.április 25. 24) http://ue.eu.int/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/er/83804.pdf EU-Ukraine Cooperation Council, eighth meeting (Az EU-ukrán Együttműködési Tanács 8. ülése) Letöltés: 2005.március 17. 25) www.bruxinfo.hu/cgibin/write.cgi?filename=/rovat21/rovatc.html&rovat=Külkapcsolatok&rovat=Külkapcs olatok Bruxinfo.hu – Cikkek, Letöltés: 2005.március 17. 26) www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/up.html The World Factbook – Ukraine Letöltés: 2005.március 17. 27) www.delukr.cec.eu.int/site/page34090.html Article on Ukraine – Commissioner Benita Ferrero-Waldner (Cikk Ukrajnáról), Letöltés: 2005.március 19. 28) www.fn.hu Figyelőnet – Az Európai Bizottság szerint „reális” lehet Ukrajna EU-tagsága, 2005.január 24.; Ukrajna 2007-ben elkezdené a csatlakozási tárgyalásokat, 2005.február 18. Letöltés: 2005.március. 17. 29) www.hvg.hu HVG – Jönnének az ukránok, 2005.február 23.; Ukrajna megszünteti az EU-polgárok vízumkényszerét, 2005.március 11. Letöltés: 2005.március 17. 30) www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2005/cr0521.pdf IMF – Ukraine Statistical Appendix, Country Report No.05/21, Washington D.C., 2004.október 04. (Ukrajna Statisztikai Függelék) Letöltés: 2005.április 26. 31) www.infoplease.com/atlas/country/ukraine.html Time Almanach 2002 – Information Please Stefan Helders honlapja a világról, Letöltés: 2005.április 30. 32) www.inogate.org Interstate Oil and Gas Transport to Europe, Letöltés: 2005.április 30. 33) www.nu.hu/orszagok/leiras/ukrajna1.htm Letöltés: 2005.április 25. 34) www.ukraina.at/geschichte.html Die Geschichte der Ukraine (Ukrajna történelme); Letöltés: 2005.április 25. 35) www.unl.ac.uk/ukrainecentre/WSS/ws-10.html Bojcun M. – Ukraine in the world economy, University of North London, 2000. (Ukrajna a világgazdaságban, internetes tanulmány) Letöltés: 2005.április 6.

UKRAJNA ÚTON AZ EURÓPAI UNIÓ FELÉ

Recommend Documents