Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Doktori Iskola A globalizáció közgazdaságtana
Újabb energetikai paradigmaváltás? Jelen korunk energetikai változásai az ipari forradalom tükrében
Készítette: Vékony Orsolya
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ...................................................................................................................... 3 2. Technológiai-gazdasági paradigmaváltás ................................................................. 4 2.1. A paradigmaváltás tartalma .............................................................................. 4 2.2. Történelmi paradigmaváltások a világgazdaságban ....................................... 5 2.2.1. Az infokommunikációs paradigmaváltás ...................................................... 5 2.2.2. Paradigmaváltások az energiafelhasználásban .............................................. 6 2.2.2.1. A természeti erőforrások hasznosításának kora
6
2.2.2.2. A gőzgép – a szén korának eljövetele
7
2.2.2.3. A következő nagy ugrás, az elektromosság
8
2.2.2.4. Az olaj előretörése
9
2.3. A paradigmaváltáskor lezajló folyamatok ...................................................... 10 2.3.1. A paradigmaváltás motivációi ..................................................................... 10 2.3.2. Méretgazdaságosság .................................................................................... 11 2.3.3 A változások összetettsége ........................................................................... 13 2.4. Egy újabb energetikai paradigmaváltás? ....................................................... 14 2.4.1. A váltás szükségessége, motivációk ............................................................ 14 2.4.2. (Régi-) új találmányok, verseny és méretgazdaságosság ............................ 17 3. Összefoglalás.............................................................................................................. 21 Irodalomjegyzék............................................................................................................ 23
1. Bevezetés Napjainkban
meglehetősen
központi
téma
a
fenntartható
fejlődés,
környezetvédelem valamint a megújuló energiaforrásokra való áttérés szükségessége, illetve ennek nehézségei. A globális felmelegedés és a klímaváltozás elleni harc egyre inkább előtérbe kerül, olyan alternatív megoldási lehetőségek ütik fel a fejüket mint az atomenergia és a megújuló energiák. Egy új technológia megjelenése önmagában még nem garantálja a széles körű hasznosíthatóságot, számos akadályt le kell küzdeni annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen felhasználni a gyakorlatban a megszerzett tudást. Dolgozatom fő célja, hogy a nagy gazdasági paradigmaváltásokat – különös tekintettel az ipari forradalom energetikai oldalára – áttekintve feltárjak olyan jellegzetességeket, amelyeket napjainkban is tapasztalni lehet a zöld technológiák terjedése során. A rövid bevezetés utáni első fejezetben definiálom a gazdaságitársadalmi paradigmaváltást valamint a mikro-és makrotalálmányokat, majd röviden az infokommunikációs váltás példáján keresztül mutatom meg milyen széleskörű változások következnek be. Ezt követően áttérek az ipari forradalom során lezajlott eseményekre, leírom milyen találmányok jelentek meg és ezek milyen gazdasági következményekkel jártak, hogyan alapozták meg a soron következő nagy perspektívaváltást. Végül a dolgozatom utolsó részében a feltárt jegyeket megpróbálom beazonosítani a zöldenergia szektor fejlődése tekintetében.
2. Technológiai-gazdasági paradigmaváltás 2.1. A paradigmaváltás tartalma A „technológiai paradigma” kifejezés Giovanni Dosi olasz közgazdásztól származik, aki 1982-ben megjelent tanulmányában írja le a jelenséget. Kifejti, hogy mindenképp egy tágabb koncepcióról van szó a hagyományosan gazdasági elméletben vett technológiánál. Nem csupán „adott tényezők kombinációja, amely mennyiségi és minőségi jellemzőkkel leírható kapcsolatban áll az előállított outputtal” (Dosi [1982:151]), hanem magába foglalja olyan a tudáselemeket is, mint a különböző berendezéseket,
eszközöket,
licenceket,
know-how
szerződéseket,
a
releváns
tapasztalatot stb. Kuhn „tudományos paradigma” kifejezésére hivatkozik: szerinte ha a tudományos paradigma egy „perspektíva, amely definiálja a releváns problémát, a használt modellt és az vizsgálódás szerkezetét” (idézi: Dosi [1982:152]), akkor a „technológiai paradigma nem más, mint adott technológiai problémák megoldására szóló modell és vizsgálódási szerkezet, amely meghatározott tudományos alapelveken”, szemléleten nyugszik. A technológiai előrehaladás ilyen paradigmák által meghatározott fejlődési pályán halad, ahol az új paradigmák létrejötte forradalmi találmányok, fejlesztések hatására történik. Ezeket a nagy újdonságerővel rendelkező felfedezéseket nevezi Mokyr [2004] az – evolúcióelmélet terminológiájából adaptálva – makrotalálmányoknak. Ezen találmányok elenyésző hányadát képezik a valaha keletkezett felfedezéseknek, de olyan újdonságértékük van, amelyek szakadást, „új eszmei kiindulópontot” (Mokyr [2004:402]) jelentenek a megelőző technikához viszonyítva. Általában csoportokban jelennek meg, együttes, szinergikus hatást kifejtve vezetnek el a paradigmaváltásig. A makrotalálmányokat az idő előrehaladásával mikrotalálmányok kísérik, amelyek kiszűrik az eredeti példány hibáit, növelik a minőségét, csökkentik a költségeit, valamint adaptálják azt a tényleges igényekhez, körülményekhez. A technológiai változás által elhozott fejlődés révén a bekövetkező változások korántsem csupán gazdasági természetűek, egy-egy nagyobb volumenű felfedezés (vagy azok kombinációja) sokkal szélesebb körben kiterjedt hatású társadalmi folyamatokat indíthat el, akár az intézmények megváltoztatására is képes lehet. Míg a mikrotalálmányok
nem
képesek
nagyszabású
változásokat
elhozni,
addig
a
makrotalálmányok radikális módosulásokkal járnak. (Kapás [2010]) A változásokban
Perez [2004] is két szintet különböztet meg: az egyikhez a technológiai paradigmaváltás tartozik, míg a másik pedig a társadalmi-intézményi változásokat hozza el. A kettő egymással szorosan összefügg, kölcsönösen feltételezik egymást, de mind időtáv, mind mélység szempontjából különbség figyelhető meg: kisebb-nagyobb technológiai forradalmak 50-60 évente lezajlanak, amelyek nagyobb volumenű, összetettebb, lassabb, de tartósabb változásokat hoznak magukkal intézményi szinten. A következőkben
leírt
infokommunikációs
forradalom,
valamint
az
energetikai
forradalmak erre szolgáltatnak példát.
2.2. Történelmi paradigmaváltások a világgazdaságban 2.2.1. Az infokommunikációs paradigmaváltás A jelenlegi generációhoz időben az infokommunikációs paradigmaváltás áll a legközelebb, talán ez a legkézenfekvőbb, saját bőrünkön érződő fejlődési folyamat. A számítástechnika és az informatika összekapcsolódása (infokommunikációs technika, vagy röviden IKT), a számítógép termelési eszközből fogyasztási cikké válása jelentős változásokat eredményezett nem csupán a gazdaság területén, de az emberek mindennapi életében. A folyamat az 1980-as években kezdődött, de csak a 90-es években illetve azt követően teljesedett ki innovációk egész sorát eredményezve. A számítógépek használata lehetővé tette, hogy minden eddiginél nagyobb méretű adathalmazokat legyenek képesek a gazdasági szereplők tárolni, elemezni, kezelni, továbbítani, méghozzá sokkal gyorsabban a korábbi időkhöz képest. A fejlődés fő hordozója az internet, amely átírja a korábban jelentős gátként létező idő-és tér problémáját. (Barsi [2003]; Szanyi [2006]) Ezen innováció volt az a makrotalálmány, amely meghozta az IKT alapú paradigmaváltáshoz az áttörést, előkészítette a terepet a további változásokhoz, tudás alapra vezette át a gazdaságot, megnövelte a szolgáltatások hányadát a GDP-n belül. Térnyerése jelentős lökést adott a globalizációs folyamatoknak, Cairncross [2001] ezt a „távolság halálaként” írja le: az emberek egymással való kapcsolattartása alapvetően megváltozott, a földrajzi tényezőktől gyakorlatilag függetlenné vált a kapcsolattartás. A kontinenseken átívelő valósidejű kommunikáció lehetősége jelentős kényelmet, hatékonyságnövekedést, időmegtakarítást és költségcsökkentést eredményez, felgyorsítja a globalizációt, amely számos területen érzékelhető. Olyan kiterjedt és széleskörű változásokat hozott el, amely alapjaiban megváltoztatta az emberek életszemléletét, a világ működését. Az IKT forradalom
eredményeképp számos minőségi és mennyiségi változás következett be, olyanok mint – a teljesség igénye nélkül – a gazdasági és pénzügyi összefonódások erősödése, új kereskedelmi lehetőségeket létrejötte, alapvető változások következtek be szervezeti szempontból a vállalatok életében, teljesen új perspektívába helyeződött a termeléstervezés
a
kiszervezés
feltételeinek
megteremtésével,
felgyorsult
a
tudástranszfer, stb. 2.2.2. Paradigmaváltások az energiafelhasználásban 2.2.2.1. A természeti erőforrások hasznosításának kora A infokommunikációs paradigmaváltáshoz hasonló, nagy ívű gazdaságitechnológiai változások más szektorokban is zajlottak, erre pedig a legkézenfekvőbb példa az 1750-1830 közötti első-, valamint az 1830-1914 közötti második ipari forradalom, amelyek technológiai változásai ugyanúgy mélyebb gazdasági átalakulási, folyamatot
készítettek
elő.
Mokyr
[2004:117]
szerint
mindkét
esetben
a
„makrotalálmányok egy klasztere jelent meg, ami intenzívebbé tette az újításokat és a módosítáokat, előidézve a mikrotalálmányok kiegészítő áradatát”. A hangsúly a klaszteren van, méghozzá két okból. Az egyik, hogy ilyen mély változás csak úgy volt képes végbemenni, hogy több különböző ágazatokra hatással bíró fontosabb találmány (pl. a gőzgép mind az energetikában, mind a kohászatban és a közlekedésben hasznosítható volt, vagy épp a precíziós szerszámgépipar fejlődése révén folyamatosan kialakuló szabványok jártak több ágazatban pozitív spillover hatással) jelent meg közel azonos időben. A másik, hogy az első ipari forradalmat megelőző időkben a technológia leginkább egymástól elszigetelt részismeretekből állt, vagyis az egyes találmányok, a tudás „strukturálisan korlátozva volt” (Mokyr [2004:158]) ami gátolta a nagyobb volumenű fejlődést. Így, hogy ezen találmányok csoportosan jelentek meg, az eredmény szinergia lett, ami növekvő hozadékú fejlődéshez vezetett. A növekvő skálahozadék másik okozója a méretgazdaságossági szint elérése, amit a tömegtermelés elterjedése tett lehetővé. Az nagyobb üzemek térhódításával pedig az árak is csökkenésnek indulhattak, egyre szélesebb rétegek élvezhették a technológiai fejlődésből származó előnyöket. Az ipari forradalmakat hajtó makrotalálmányok több ágazatból származtak, de kétség kívül az egyik legnagyobb változást az energetika fejlődése hozta, hiszen ebben az időszakban váltotta fel a szén a konvencionális, természeti energiák használatát. Az
1800-as évekig az energiaforrások hasznosítása decentralizáltan folyt. Révén, hogy az elektromosság még nem volt ismert, az arra épülő hálózatos iparág sem létezett, tárolási és továbbítási probléma fel sem merült, így az energia hasznosítása teljes mértékben a lokális feltételeknek meg felelt meg. Azaz a földrajzi szempontoktól függött az, hogy egy-egy területen honnan, milyen forrásból származott a fűtéshez, szállításhoz, mindennapi élethez felhasznált energia. (Fouquet [2010]) Az első energetikát érintő paradigmaváltás az ipari forradalomhoz köthető, ugyanis a preindusztriális korban a ma megújuló energiáknak nevezett forrásokból származott a fűtéshez szükséges hő, a világításhoz felhasznált fény, a földműveléshez, illetve közlekedéshez felhasznált erő. Az egyes területeken az erőforrásoknak megfelelő technológiákat alkalmaztak: például a tengereken a hajók vitorlájába belekapó szél energiáját közlekedésre, a szárazföldön a szelesebb tájakon szélmalmokat, folyókban és patakokban gazdag területeken pedig vízimalmokat alkalmaztak használtak a gabonaőrlés és fűrészáruk készítése terén. Továbbá a biomassza alkalmazása - a fával való fűtés képében - is régi időkre nyúlik vissza. (Bokor [2008]) Ezen források azonban meglehetősen kis energiasűrűségűek, ami azt jelenti, hogy egységnyi energia előállításához relatíve nagy erőfeszítésekre van szükség. A technika fejlődésével, illetve az ipari forradalom megindulásával a nagy energiasűrűségű források, a szén és egyéb fosszilis tüzelőanyagok térhódításával háttérbe szorultak az évszázadokon keresztül használt technológiák. 2.2.2.2. A gőzgép – a szén korának eljövetele A kezdő lökést a gőzgép feltalálása adta meg, amellyel kapcsolatosan leginkább James Watt neve él a köztudatban. Noha Watt szabadalmaztatta először a gőzgépet, azonban az első működő berendezést Thomas Savery építette meg. Időben ezt követte a 18. század elején Thomas Newcomen gépe, amit már alkalmaztak Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, sőt az amerikai gyarmatokon is. A korai gőzgépek magas tüzelőanyag fogyasztással rendelkeztek és méretük nem volt igazán praktikus. James Watt neve azért forrott össze a gőzgéppel, mert ő volt képes kiküszöbölni azon hiányosságait a berendezésnek, amely meggátolta a gazdaságos és igazán széleskörű hasznosítását. Lendületet kaptak a további fejlesztések, felerősödött a túlcsorduló hatás, hiszen a gőzgép működési elvét hasznosították teljesen új találmányok esetében. Ide tartozott többek között a gőzmozdony, ami fokozatosan felváltotta a lóvasutat, valamint gőzhajó megépítése, amely a vitorlás hajókat szorította ki, mint nagyobb sebességű
alternatíva. S minthogy Angliát szinte teljesen behálózták a vízi utak, így a közlekedés felgyorsulása is segítette az ipari forradalom kibontakozását. (Greguss [1985]; Mokyr [2004]) A közlekedés és szállítás fejlődése pedig kulcstényezőként, a fejlődés multiplikátoraként jelent meg, ahogyan azt Fouquet [2010] is leírja, ezen tényező tette lehetővé az energiapiac tényleges kialakulását: így emberek nem csupán csak azokra a forrásokra támaszkodhattak, ami a közvetlen környezetükből származott. A gőzgép okozta hatékonyabb, olcsóbb, de mindenekelőtt nagyobb távolságokra való szállítás lehetősége elszakította a földrajzi korlátoktól az energiaforrások kínálati oldalát, ami egy nagyon fontos spillover csatorna volt. Gyakorlatilag itt is a távolság haláláról van szó: innentől kezdve más egyéb újítások is könnyebben eljutottak egyik pontból a másikba, felgyorsult a technológiák terjedése. A gőzgépek hasznosítása és az energetikai paradigmaváltás kapcsolata igen egyszerű: a gőz előállításához szénégetésre volt szükség. Ezen gépek terjedésével pedig ugrásszerűen megnőtt a kereslet a fosszilis forrás iránt. Azonban nem csupán a gőzgép széles körű hasznosíthatóságával kapcsolódott össze a szénkitermelés felfutása. A fejlődés szempontjából nagyságrendbeli ugrást tett lehetővé azon tulajdonsága, hogy hasznosítása nagyobb hatékonyságot garantált a korábbi technológiánál: magas energiasűrűsége
révén
egységnyi
erő
kifejtéséhez
jóval
kisebb
mennyiségű
nyersanyagra volt szükség a korábban hasznosított forrásokhoz képest. 2.2.2.3. A következő nagy ugrás, az elektromosság Az elektromosság sikertörténete csak úgy, mint a gőzgépé az 1800-as évek elején indult el a Michael Faraday elektromágneses indukciójával és William Ritchie mágneses áramfejlesztőjével, Thomas Davenport villanymotorjával. Ez utóbbi felfedezés nyitott utat egy új irány számára: az elektromosság segítségével működtetett berendezések felé. Közvetlen következmény az volt, hogy a villanymotor gyakorlatilag máris versenytársként jelent meg az akkoriban még mindig újnak számító gőzgép mellett. Azonban az elektromosság iránti lelkesedés hamar megcsappant, ugyanis a villamos energia ára sokszorosa volt a gőzgépének, így nem az erőátvitel területén indult meg először a villamosság térhódítása. Az első igazán jelentős felhasználási terület a távközlés volt, a globalizáció első hullámának egyik előmozdítója, a távírógép képében, ami szintén a távolságok lecsökkenését eredményezte, a kommunikáció területén forradalmi jelentőségű volt. Ez
volt azonban az a mérföldkő, amellyel – többek között – a tudomány földrajzi elszigeteltsége is csökkenni kezdett. A tér „zsugorodásával” a technológiai fejlődés előtt is új perspektíva nyílt meg: az ötletek összpontosulhattak, kialakult a nemzetközi együttműködések lehetősége. (Greguss [1985]) A másik terület pedig a világítás volt. A század elején kezdtek hódító útjukba a gázlámpák, amiket az ívlámpák és az izzólámpák majd csak a 70-es években követtek. Ezen találmányok addig nem voltak képesek az előretörésre, amíg az áramfejlesztők hatékonysága és teljesítménye növekedésnek nem indult, ugyanis az előállított elektromosság költsége jóval magasabb volt a gázénál, majd csak az 1920-as évekre kezdett olcsóbbá válni. (Foquet [2010]) Az elektromosság térhódítása mögött több mint 100 év találmányai és fejlesztései állnak. Rá kellett arra jönni, hogy hogyan és milyen erőforrások felhasználásával lehet megfelelő hatékonysággal elektromos áramot fejleszteni, fel kellett találni azokat az eszközöket, amelyek az elektromosságot mozgási-, hő-, és fényenergiává transzformálják, valamint meg kellett oldani a nagy távolságokra való továbbítást. Mikrotalálmányok sora jelent meg, amelyek alacsonyabb árakat és magasabb hatékonyságot eredményeztek, az elektromosság széles körűen elterjedté vált. A problémák sorozatos megoldása elkezdte teljes mértékben átalakítani az emberek életét, ismételten a fejlődés új perspektíva nyílthatott meg. 2.2.2.4. Az olaj előretörése A XIX. században gőzgépek és az elektromosság mellett egy másik nagy változást hozó momentum az ipari léptékű kőolaj kitermelés megkezdődése volt. Bár már időszámításunk előtt 3000 évvel is termeltek ki petróleumot, térhódítása csak az 1800-as években kezdődhetett meg. Kezdetben világításhoz használták, csak a későbbi időkben derült ki sokoldalú hasznosíthatósága, mikor a lepárlási technológia fejlődésnek indult és rájöttek, hogy az egyes olajszármazékok számtalan területen alkalmazhatóak. Az olaj felhasználás fejlődése is az alacsony hatékonyság miatt indulhatott meg: a petróleum akkori formájában nem volt effektív fűtőanyag, ráadásul igen költségesen lehetett a kőzetrétegek közül kinyerni. 1845-ben Abraham Gesner elkezdett kísérletezni a lepárlással, hogy jobb fűtőanyagot nyerjen ki a fekete anyagból. 1850-ben kapott szabadalmat az új szénhidrogén fűtőanyag előállítására, amit kerozinnak nevezett el. A nyersolaj bontásával számos további anyaghoz jutottak, mint a
benzin
és
a
gázolaj,
amelyet
kezdetben
veszélyes,
erősen
gyúlékony
melléktermékeknek tekintettek. Ez azután változott meg, hogy a korábban feltalált belső égésű gázmotort Daimler és Benz képes volt benzinüzeművé átalakítani. Ez a benzinmotor hatékonnyá válása pedig egyenes út volt a gépkocsik megjelenéséhez, majd elterjedéséhez, ezek segítségével pedig a közlekedés és a szállítás egyszerűsödése tovább zsugorította a földrajzi távolságokat. A fűtőanyagok hatékonyabb felhasználása természetesen csak az érem egyik oldala, ezen folyamat végbemeneteléhez szükség volt a petróleum felhasználás másik megemlített problémájának az orvoslására is: magát a kitermelést is szükséges volt költséghatékonyabbá tenni. 1859-ben Edwin Drake-nek sikerült az első ténylegesen sikeres olajfúrást elvégeznie Pennsylvániában. Ezt követően több tucat sikeres olajfúrást voltak képesek kivitelezni, aminek következtében növelni tudták a kitermelési sebességet jóval olcsóbbá vált a technológia. A petrolkémiai ipar számára egyre nagyobb keresletet támasztott a gépjárművek elterjedése, hozzájárulva a közlekedésből származó energiafelhasználás átrendeződéséhez. (Kemp [1994]) A terület fejlődésének persze további hozadékai is voltak, mint a műanyagok feltalálása, a vegyészet és az orvostudomány fejlődése, stb. Mára sokoldalú hasznosításának köszönhetően a világgazdaság hajóerejévé és a világpolitika alapvető alakítójává vált. A 70’es években lezajlott két olajválság megmutatta, hogy mennyire fontos nyersanyag, a milyen érzékenyen érinti más egyéb iparágakat is az árának ingadozása.
2.3. A paradigmaváltáskor lezajló folyamatok 2.3.1. A paradigmaváltás motivációi A fentebb ismertetett változásoknál a mélyebb átalakulást egyfelől az okozta, hogy az új technológia gyártása kezdett el bővülni, a kiinduló szektor gazdasági súlya relatív növekedésnek indult, másrészt pedig a kapcsolódó szektorokban spilloverként megjelenve új találmányokat hozott létre, megújította azokat, új típusú keresletet generálva és magasabb szintű szükségleteket kielégítve. A technológiai paradigmaváltás teremti meg a mélyebb változásokat hozó társadalmi átrendeződés által megkövetelt feltételeket, míg az újonnan kialakult, szélesebb értelemben vett környezet lehetővé teszi egy újabb, magasabb szintre emelkedést hozó paradigmaváltás eljövetelét. Tehát ez egy körkörös folyamat, a technológiai és a társadalmi fejlődés egymásra hatnak: minden esetben az új rezsim az előző fejlesztéseiből táplálkozik, épül föl. (Kemp [1994])
Lényeges dolog annak a vizsgálata, hogy milyen motivációk jelentek meg a paradigmaváltás kiváltó okaként. Az innovációk elterjedésének kulcsa minden esetben vagy olcsóbb vagy jobb alternatíva alkalmazásához kapcsolódik. Az új forrásból származó energia hasznosításával ugyanazon szükséglet kerül kielégítésre, a váltás jelentősége egy magasabb szintre való lépésben nyilvánul meg. A lóvasúthoz képest a gőzzel működtetett mozdonyok jóval gyorsabbak és kényelmesebbek voltak, sőt olcsóbb szállítási és közlekedési alternatívaként léptek fel. Ugyanígy a gázlámpák a világítás terén, amelyek egyrészt nem füstölték (annyira) tele a zárt tereket, mint az állati zsiradékokból készült mécsesek, alkalmasak voltak a közvilágítás kialakítására és esztétikai szempontból is magasabb szintű igényeket elégítettek ki. 2.3.2. Méretgazdaságosság Fontos azonban megjegyezni, hogy a legtöbb esetben az új technológia nem párosul azonnal alacsonyabb árakkal, csak azután miután a gyártása elérte a méretgazdaságossági szintet. Ennek egyik oka a magas installálási költségek léte. Ez az energiaiparra hálózatos iparág révén fokozottan jellemző: magas az infrastruktúra kiépítésének költsége, hosszú lesz a megtérülési idő. A magas árak miatt a fogyasztók csak azon kis rétege jut hozzá az új technológiához, amely hajlandó prémiumot fizetni a magasabb minőségű igénykielégítés érdekében. Ahhoz, hogy az adott technológia piaci részesedése növekedésnek indulhasson, az általa előállított energia árának csökkennie kell, illetve a hatékonyságának jelentős mértékben meg kell haladnia a korábbi alternatíváknál. Az árak csökkenését – így az elterjedést – az egyes makrotalálmányokat követő, azokhoz kapcsolódó mikrotalálmányok okozta hatékonyságnövekedés hozza el. Ezek teszik lehetővé a találmányok egyéni igényekhez való alakítását, tökéletesítését, vagyis technológia abszorbeálódását. (Kapás [2010]) Ahogyan az energetika fejlődése esetében jól látszódott, a paradigmaváltás nem egy egyik napról a másikra lezajló folyamat, sok esetben jó pár évtizedre szükség volt ahhoz, hogy egy makrotalálmány széles körben alkalmazható legyen, időbe telt, míg az ezeket kísérő mikrotalálmányok kiküszöbölték a hibákat, tökéletesítették, adaptálták a tényleges fogyasztói igényeknek megfelelően. A tényleges diffúzió tehát kényszerűen lassú lesz a makroinnovációt követően, mivel adaptáció nélkül nem biztos, hogy a megfelelő igényeket elégíti ki. A korszakra ily módon egyfajta kettősség volt jellemző: gyors egymásutánban meg a találmányok, újítások, felfedezések, a felszínen egy gyors fejlődés volt látható, azonban a mélyebb, inkrementálisabb változásokat eredményező
folyamatok lassabban, evolutív módon hatottak, lépésről-lépésre évszázadokban mérhető idő alatt alakították át a társadalmat. Fouquet 2010-ben megjelent tanulmánya szerint Például a fáról fosszilis tüzelőanyagokra (szénre) való áttérés egy több szektort átfogó, nagyjából három évszázadot igénylő folyamat volt. Ezt az 1. ábra is jól szemlélteti, hogy mind a fűtés, az erő, a szállítás, közlekedés és a világítás terén NagyBritanniában több évtizednyi volt szűkség arra, hogy a forradalmi találmányok széles körben elterjedjenek. A táblázat utolsó két oszlopa jelzi, hogy az egyes találmányok megjelenésétől a dominánssá válásig mennyi idő telt el. Az első gőzhajó 1815-ben épült meg, de a táblázat szerint csak 1830-as évektől kezdve indult meg a tényleges elterjedése és a térhódításhoz hozzávetőleg 60 évre volt szükség. A feltalálástól a dominancia eléréséig nagyjából 75 év telt el, így a fennmaradó 15 év a tökéletesítéssel telt el. A technolgiai fejlődés és az adaptáció gyorsulása is könnyen tetten érhető: állati erőről gőzgépre való áttérés átlagosan 210 évet igényelt, míg gőzmeghajtásról az elektromosságra való váltás ennél kevesebb, nagyjából 140 évet ölelt fel. 1. ábra. Energetikai váltások az ipari forradalmak korában.1 Feltalálástól a
Elterjedés,
dominanciáig
relatív előny
eltelt idő
megszerzése
1500-1800
1580-1800
(300 év)
(220 év)
magasabb szintű igény
1710-1920
1830-1920
kielégítés, hatékonyság
(210 év)
(90 év)
magasabb szintű igény
1821-1950
1920-1950
kielégítés, méretgazdaságosság
(139 év)
(30 év)
szállítás és
magasabb szintű igény
1804-1860
1830-1860
közlekedés
kielégítés, ár
(54 év)
30 év
szállítás és
magasabb szintű igény
1815-1890
1830-1890
közlekedés
kielégítés, hatékonyság
(75 év)
(60 év)
Vasút – belső égésű
szállítás és
magasabb szintű igény
1876-1950
1911-1950
motor
közlekedés
kielégítés, hatékonyság
(74 év)
(39 év)
1810-1935
1880-1935
(125 év)
(65 év)
Helyettesítés
Terület
Fatüzelés – széntüzelés (háztartások)
fűtés
Állati erő - gőz
erőátvitel
Gőz-elektromosság
erőátvitel
Lóvasút - vasút
Vitorlás hajó - gőzhajó
Az elterjedés kulcstényezője
energiahordozó ára
magasabb szintű igény Gáz - elektromosság
világítás
kielégítés, energiahordozó ára, hatékonyság
Forrás: Fouquet [2010] The slow search for solutions: Lessons from historical energy transitions by sector and service. Energy Policy, Vol. 38, pp. 6591 1
A táblázatban szereplő adatok (a feltalálást leszámítva) hozzávetőleges évszámok, minden esetben Nagy-Britanniára vonatkoznak. Az 1. ábra Fouqet 2010-es tanulmányában szereplő listának csak egy kivonata.
2.3.3 A változások összetettsége A paradigmaváltás sosem egyvonalú folyamat, hiszen nem feltétlen az előző technológia teljes lecseréléséről van szó. Mivel a szükséglet ugyanaz, csak a kielégítési szint válik magasabbá, így nem szükségszerű, hogy a forradalmi találmány teljes mértékben kiszorítja a régi technológiát. Ennek oka, hogy a régi technológiára egy innovációs nyomás nehezedik: ahhoz, hogy ne cserélődjön le teljesen az adott technológia, fejlesztésekre van szükség. (Fouquet [2010]) Erre példaként hozható a XIX. századi Nagy-Britanniában a gőzerő és a vízerő párhuzamos fejlődése. Az 1850-es évet megelőző időkben a gőzgép még nem volt olyan fejlettségi szinten, hogy komoly alternatívát nyújthatott volna a vízi erővel szemben. Ennek tökéletesítése ugyanis a hidraulika megismerésével olyan mértékű hatékonyságnövekedést hozott, hogy sokáig komoly versenytársként jelent meg a gőzgépekkel szemben, lassítva annak elterjedését. A John Smeaton által feltalált középen csapott kerék (1750), majd később a Ponceletféle vízkerék (1823), majd Leonard Euler vízturbinája „évtizedekkel késleltette a gőzenergia túlsúlyra jutását ebben az ágazatban”.(Rae, [1967:338], idézi Mokyr [2004:129]) Mindeközben a másik technológia ami komoly versenyt támasztott a gőzgép számára – mintahogyan az fentebb említésre került – az elektromosság volt. Ugyan kezdetben a mérleg a gőzgépek felé billent a mérleg, az erre alapuló találmányok (a gőzmozdony, gőzhajó, stb.) tökéletesedtek, hatékonyabbá váltak, de ahogyan gazdaságosabbá lett az áram előállítása, a gőzön alapuló technológia már nem volt képes tartani az iramot. Hasonló volt a helyzet a belső égésű motorok feltalálásával és tökéletesítésével, ezen a területen pedig a benzin hajtású motorok szorították ki a gőzgépeket. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy a gőzgépekkel együtt a szén korszaka is leáldozott, hiszen a mai napig működnek olyan erőművek, amelyek szénégetéssel állítanak elő elektromos áramot. Ez elmondható a víz és a gőz erejének használatáról is, a vízerőművek alkalmazása ma is jelentős, valamint a gőzturbina feltalálása vitte tovább a korabeli gőzgépek technológiáját. Fontos tényező, hogy ezen fejlesztések egymással párhuzamosan folytak, az erőátvitel problématerületéről induló gőzgép hasznosíthatósága a közlekedésben is jelentős volt. Ugyanez történt az elektromossággal is: a világítástól és a távközléstől indulva a mai napig gyakorlatilag az élet minden területére kiterjedt. Gyakorlatilag a korban
megjelenő
találmányok
egyszerre
funkcionáltak
egymás
segítőjeként,
katalizátoraként és versenytársaként. Látható tehát, hogy a fejlődést egyrészt többvonalú folyamatként, másrészt pedig szorosan összefüggő láncolatként lehet leírni, ahol erősek a visszacsatolások. Az egyes találmányok – a láncszemek – erősen kapcsolódnak az őket megelőzőekhez. Sőt, sok esetben az egymással párhuzamosan futó fejlesztési eredmények felhasználásával, összekombinálásával egy teljesen új pályát hozhatnak létre. Ha pedig a technológiai paradigmaváltást globális kontextusban vizsgáljuk, fontos következményként jelenhet meg egy erőviszony átrendeződés. Európa és azon belül is Nagy Britannia számára jelentős versenyelőnyt jelentett, hogy az ipari forradalom a területéről indult ki. De nem csupán azon országok járhatnak jól egy ilyen paradigmaváltással, a fejlődés hullámába való sikeres bekapcsolódással (pl. ha a technológiaváltás szempontjából kritikus erőforrással rendelkeznek, mint a jelentős olajkészletekkel rendelkező országok) történelmi lehetőséget kaphatnak a felzárkózásra. Azok a gazdaságok, amelyek képesek részt venni az új technológia elterjedésében, jelentősen növelhetik világgazdasági súlyukat (pl. a IKT paradigmaváltás tekintetében Dél-Korea, az egyik „kistigris” számára az elektrotechnikai iparba való sikeres bekapcsolódás volt a felemelkedés egyik fő momentuma), ellenkező esetben pedig inkább a fő vonaltól való leszakadás a valószínűbb. (Szanyi [2006])
2.4. Egy újabb energetikai paradigmaváltás? 2.4.1. A váltás szükségessége, motivációk A XX. század energiafelhasználásának középpontjában egyértelműen a szénhidrogének, a kőolaj, a földgáz áll. Számos politikai és háborús konfliktus mögött áll az olaj iránti küzdelem, amelynek legékesebb példája az évtizedek óta húzódó közelkeleti kérdés. Az 1973-ban OPEC által bejelentett olajtermelés csökkentés egy újabb hullámként rázta meg a – Bretton Woods-i rendszer haldoklása miatt egyébként is megtépázott – világgazdaságot, az első olajválságként került be a történelembe. Ez a politikai döntés olyan külső sokként érte a világot, amely jó pár országban alapjaiban változtatta meg az energetikáról való gondolkodást. Az „olajfegyver” első bevetése az OPEC országainak nagyobb hatalmat adott, amivel 1979-ben újra éltek az olajárak ismételt megemelésével. A század folyamán a kőolaj és a földgáz olyan kritikus erőforrássá vált, amely nélkül egy gazdaság működőképtelenné válik, hiszen innen származik az autókba kerülő benzin, nem beszélve a más egyéb felhasználási területről
(vegyipar, műanyaggyártás, stb.) A kiterjedt hasznosíthatóság miatt megnövekedett kereslet pedig sok országot gazdasági szempontból sérülékennyé tett, rávilágított – többek között – Európa külső energiafüggőségére. (VG [2008]) Erre a keresleti oldali problémára jött rá 1987-ben a Bruntland jelentés, amelyben a tudósok megállapították, hogy ez a növekedési trend a rendelkezésre álló energiakészletek szűkössége és a felhasználás környezeti hatásai miatt nem fenntartható. A szén-dioxid (CO2) légköri koncentrációjának növekedése az ipari forradalom óta jelentős, a gőzgépek elterjedése és az ezzel együtt járó fokozott szénfelhasználás miatt. Napjainkban a CO2 kibocsátása energetikai jellegű, ami azt jelenti, hogy leginkább tüzelőanyagok égetéséből származik, azaz a villamos energia előállításából,
fűtésből
és
a közlekedésből. Az
éghajlatváltozás
kezeléséhez
elengedhetetlen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, illetve ezzel párhuzamosan az erdők pusztulásának megállítása, hiszen az erdők szén-dioxidot vesznek fel, de kivágásukkal megszűnik ezen képességük. (Európai Bizottság [2008]) Az 1980-as években terjedt el az alternatív energiák iránti érdeklődés, amelyek lehetőséget nyújthatnak ha nem is a szénhidrogén alapú gazdaság leváltására, de a tőlük való függőség csökkentésére. A két lehetséges megoldásként merült fel az atomenergia (amely ráadásul jóval nagyobb energiasűrűségű a szénnél) és a megújuló energiák felé való fordulás. Ezek az energiaforrások egyszerre minkét problémára megoldási lehetőséget kínáltak: egyrészt hasznosításuk csökkenthetné az olaj-, így az azt kitermelő országoktól való gazdasági és politikai függőséget, másrészt pedig tiszta források, tehát a klímaváltozásra is választ nyújthatnak. Az atomenergia megítélése azonban mindig is vitatott téma volt, vannak olyan országok, amelyek áramtermelésének jelentős hányadát ezen energia adja, mint pl. Franciaország, de vannak olyanok is, amelyek teljesen kizárják ezt a lehetőséget. Például az atomenergia Dánia esetében nem volt opció, ugyanis már korábban – társadalmi nyomás eredményeképp – a kormányzat elhatározta, hogy nem kezdenek erőmű építésébe. Hasonló volt a gondolkodás a németeknél is, azonban a helyzet itt komolyabb volt, mivel az ország gazdasága jóval nagyobb mértékben energiafüggő. (Lipp [2007]) Az alternatív energiák felé való lépés Németország esetében nem zárta úgy ki az atomerőművek alkalmazását, mint Dániában. Az
emberek
gondolkodását
azonban
megváltoztatta
az
1986-os
csernobili
atomkatasztrófa, s az igazi fordulatot a 2011-es fukusimai események hozták meg. A balesetet követően ország szerte többszázezer ember tüntetett az atomenergia ellen, így a kormányzat meghirdette az „Energiewende”-t, vagyis az energiafordulatot, amelynek
lényege, hogy 10 éven belül leállítja az összes atomerőművét, a kieső energiát pedig megújuló forrásból pótolja. A heves atomenergia ellenesség nem egyedülálló Németországban: Olaszországban is nagy az ellenállás, Ausztriában pedig - csak úgy, mint Dániában - egyáltalán nem is épültek atomerőművek. (HVG [2011]) Fejlett és fejletlen országok egyaránt próbálnak reagálni a kettős helyzetre, de a legátfogóbb és legösszetettebb lépéssorozatot talán az Európai Unió tette meg. 1995-től rendelkezik
közösségi
megújuló
energia
programmal,
folyamatosan
fejlődő
célkitűzéseit kiterjedt szabályozási rendszerrel próbálja elérni, tagállamait pénzügyi alapokkal támogatja. Jelenlegi kitűzéseit az Európa 2020 stratégiában fogalmazta meg, célja hogy növelje energiabiztonságát és csökkentse a káros üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. De nem csak az európai országokra jellemző ez az „új hullám”, kiterjedt napenergia támogatási rendszer figyelhető meg az Egyesült Államokban, Kína a levegőszennyezést
próbálja
e
módon
leszorítani,
India
pedig
a
megújuló
energiaforrásokban látja a következő évtizedek fejlődési lehetőségét: 2050-re 100%-ban zöldenergiából akarja az áramot előállítani. Az olajtermelő országok is elkezdtek a jövőre gondolni: többek között Szaúd-Arábia, és Kuvait is kiterjedt megújuló programmal rendelkezik. (Index [2012], Goswami [2014,] Sajjad [2014] Shen [2014]) A felsorolt folyamatok mint a növekvő energiaéhség, kétes ellátásbiztonság és a környezetszennyezés mind-mind destabilizálják a jelenleg működő rendszert (Arújo [2014]), új megoldásokat követelnek. Az ösztönzők alapvetően megegyeznek az ipari forradalomnál bemutatottakkal: magasabb szintű szükséglet kielégítés és olcsóbb, kényelmesebb technológia. A minőségibb szolgáltatás abban nyilvánul meg, hogy a zöldenergia előállítása nem jár káros emisszióval, tehát használatukkal egy élhetőbb környezet érhető el. (Vagy legalábbis nem gyorsítják a jelenlegi környezetromlás folyamatát.) Az olcsóbb szolgáltatást pedig abban a következményben lehet megfogni, amit ezen berendezések a megtérülési idő után nyújtanak: a felhasználók számára „ingyen” energia, ami költségcsökkentés (vagy akár bevételszerzés) formájában jelenik meg. Ha pedig az atomenergiát vesszük számításba, akkor inkább hasonló a helyzet az első
bemutatott
paradigmaváltás
gyökeréhez:
egy
nagyobb
energiasűrűségű,
hatékonyabb, olcsóbb forrásra történik a váltás. A jelenlegi helyzet azonban annyiban bonyolultabb a fosszilis-gőz tranzíciónál, hogy a problémák egyik okozója, a környezetszennyezés egy piaci kudarc, amely megoldásához nem elégségesek a piaci folyamatok, állami beavatkozásra van szükség. Ennek oka, hogy a környezetvédelmi szempontból kedvező technológiák jelen
helyzetben még inkább csak kollektív előnyökkel járnak: a napelemeknek, napkollektoroknak,
szélgenerátoroknak
nincs
károsanyag-kibocsátásuk,
tehát
hozzájárulnak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási arányának csökkenéséhez. De mivel az életgörbéjük elején járnak, vagyis meglehetősen magas beruházási költségekkel rendelkeznek, így a gazdasági szereplők kevéssé látják befektetéseik megtérülési esélyeit, egyéni (leginkább financiális) előnyeiket. Tehát klasszikus potyautas magatartás érvényesül: a környezetvédelem, mint közjószág nem valósul meg, mivel a gazdasági szereplők nem hajlandóak kifizetni az új technológiához szükséges prémiumot, inkább maradnak a régi rendszernél. A globális folyamatok azonban nem állnak meg, így a kormányzatoknak ezen világméretű (köz)feladat ellátása érdekében be kell lépnie a piacra. (Fouquet [2010]) 2.4.2. (Régi-) új találmányok, verseny és méretgazdaságosság A megújuló energiák hasznosítása – mint ahogyan az a tanulmány első részében is kiderült évezredekre nyúlik vissza, az ipari forradalom hozta meg a változást az energiafelhasználásban. A biomassza, a víz és a szél felhasználása mindennapos volt, míg a szén ki nem szorította magasabb energiasűrűsége miatt. 2. ábra. A víz és gőztechnológia fejlődése az energiaiparban. Teljesítmény (W)
Gőzturbinák
Vízturbinák Gőzgépek Vízkerekek Ló
Időszámítás
Forrás: Smil [2004]: World History and Energy. Encyclopedia of Energy, Vol. 6, pp. 552.
A régi technológia teljesen nem tűnt el, sőt a kőszén által támasztott verseny hatékonyságnövelő hatással párosult. Erre tökéletes példa a mai vízenergia és geotermikus (gőz)energia használata. A tranzíciók nyomon jól követhetőek a 2. ábrán, az idő múlásával egyre hatékonyabb változatok jelentek meg. E részterületen a szén csak egy kiugró opció volt. A vízkerekeket a víz energiája hajtotta meg, aztán jött a gőzgép, ami szénalapú technológia volt, de már az ipari forradalom korában a másik nagy makrotalálmány, az elektromosság révén megjelent a vetélytársa a vízturbina és a gőzturbina. (Smil [2004]) A két legutóbbi találmányt számos tökéletesítés és fejlesztés után a mai napig hasznosítják az áramtermelésben: A 2009-es évben a legnagyobb vízenergiát hasznosító termelők az OECD-n belül Kanada, az Egyesült Államok és Norvégia voltak 28,5-21,3%-9,8%-os részaránnyal. Míg a gőzenergia a geotermikus technológiánál kerül hasznosításra, olyan országokban, mint Izland, Új-Zéland, stb., igen nagy jelentőségük van.(IEA [2010:39-40]) Az új technológia eljövetelének versenyt teremtő mivoltára további példa az imént tárgyalt állami beavatkozás. Az alternatív módon előállított energia árai Owen [2006] szerint ugyan hosszú távon a technológia és a szabályozási rendszer fejlődésével csökkenni fognak, azonban csak abban az esetben válhatnak igazán versenyképessé a fosszilis energiahordozókkal szemben, ha az utóbbiak által okozott extern hatásokat sikerülne belsővé tenni, amelynek eredményeképpen a károk megjelennének az energiahordozók szempontokra
áraiban.
hivatkozva
Ezért
a
bevezetésre
kormányzat(ok) került
a
által
szén-dioxid
környezetvédelemi kvótákkal
való
kereskedelem, ahol egy maximális mennyiség kerül meghatározásra a károsanyagkibocsátás tekintetében. A cél a környezet védelme és az ezt elősegítő technológiák elterjedésének segítése. Ahhoz, hogy az emisszió csökkenjen, a szénerőműveknek kevesebb káros gázt kell a levegőbe engednie, vagyis hatékonyabbá kell válnia: szűrőberendezéseket szerelnek fel a szennyezés csökkentésére. Vagyis itt az új technológia segítésére az állam egy mesterséges versenyhelyzetet teremtett a szénalapú erőművek rovására. E két példán keresztül ismét láthatóvá vált a paradigmaváltás azon vonása, hogy a fejlődés nem egyvonalú, a változtatásra késztető külső nyomás nem csupán új igényeket és új technológiát hoz el, hanem növeli a régi hatékonyságát a versenyhelyzetbe való kényszerítéssel. A
megújuló
technológiákkal
kapcsolatos
esetleges
paradigmaváltás
újdonságerejét azonban nem a víz és a gőzalapú technológiák jelentik, révén, hogy a világon ma működő vízerőművek kapacitása jelenlegi tudás szerint gyakorlatilag elérte
az elméleti potenciált. A természeti lehetőségek kihasználtsága miatt már nem várható szignifikáns gyarapodás ezen erőforrás hasznosítását tekintve. A geotermikus energia hasznosítása pedig a természeti és technológiai korlátok miatt pedig még gyerekcipőben jár. A lehetséges paradigmaváltás inkább a napenergia területén megjelent makrotalálmányokhoz köthető: a napelemhez és a napkollektorhoz. Épp idén 60 éve mutatták be 1954-ben az első fotovoltaikus panelt, amely a Nap sugarát hasznosítva elektromos áram termelésére képes. Az első berendezés azonban - hasonlóan az ipari forradalom makrotalálmányaihoz - meglehetősen kis hatásfokkal és magas előállítási költségekkel rendelkezett. Ennek ellenére a találmány olyan nóvummal rendelkezett, amely magában hordozza a hidrokarbon alapú nyersanyagokkal való szakítást, áttérve egy olyan emberi léptékkel kimeríthetetlen forrásra, amelyből származó energia egyébként folyamatosan körülvesz minket. (Wilder [2014]) Az olajválság idejére a találmányok – az összes megújuló energiaforrásra tekintettel – gyakorlatilag ismertek voltak, a motivációt az olajáremelkedés okozta gazdasági problémák és a környezetvédelmi kérdések adták. Az olajválság óta azonban már 40 év eltelt, a technológia adott, a motivációk szintén, mégsem terjedtek el ezen berendezések igazán. Az ok pedig ismételten a korai technológiák átka: a magas ár. A a bekerülési költség magas, a megtérülési idő hosszú. A költségszerkezet a szénalapú technológiákhoz képest ellentétes: Jellemzőek a magas fix (installálási és karbantartási) költségek, míg a változó költségek gyakorlatilag nincsenek, a Nap fénye, a szél ereje, stb. nem jelent költségeket. A szénerőművek ezzel szemben, mivel bejáratott technológiát alkalmaznak, a kezdeti fix költségeik alacsonyabbak, míg a változó költségek lesznek magasak az alapanyag szükséglet miatt. A magas kezdeti költségek pedig jobban elriasztják a befektetőket, mint amennyire csábító a relatíve olcsó üzemeltetés. (Schiling – Esmundo [2009]) A megtérülés több tényezőtől függ: a beruházás költségeitől, szigetüzem esetében az elfogyasztott villamos energia kilowattonkénti árától, attól, hogy van-e beépített tárolókapacitás, magától a szabályozási rendszer összetételétől, illetve egyéb más tényezőktől. (EC [1996]) A technológia előrehaladásával, a méretgazdaságossági szint elérésével a költségek és így az árak csökkenésnek indulnak, ezt a megújuló technológiák esetében Schiling – Esmundo [2009] vizsgálta. A 3. ábra szemlélteti, hogy 1980 óta egy kwh elektromos áram előállítási költsége hogyan változott az Egyesült Államokban.
3. ábra. Az elektromos áram előállítási költsége az Egyesült Államokban felhasznált technológia szerint.
••• •••
$ cent/kwh
••• ••• •••
Fotovoltaikus Egyéb napenergia Szél Geotermikus Fosszilis
Forrás: Chiling – Esmundo [2009]: Technology S-curves in renewable energy alternatives: analysis and implications for industry and government. Energy Policy, Vol.37, pp. 1774
Jól látható, hogy a 80’as évektől kezdve a fosszilis technológiák felhasználásából származó elektromos áram költsége gyakorlatilag nem változott, míg a szél, de leginkább a napenergia előállítási költsége közel negyedére esett vissza, vagyis a zöldenergia egyre versenyképesebbé válik a konvencionális forrásokból származóval szemben. Mokyr [2004] szerint a paradigmaváltás folyamán a makroinnovációkat mikrotalálmányok követik. Így van ez a megújuló energiát hasznosító technológiák esetében is. Az első napelem óta számos újítás jelent meg, nem csupán a napelemek korszerűsödtek, megjelentek a napkollektorok, s a többi technológia,a szél-, biomassza-, geotermikus,- sőt óceánenergia hasznosításának terén is rengeteg újítás ütötte fel a fejét. Ezek
alkotják
azon
mikrotalálmányok
csoportját,
amelyek
segítségével
az
alaptechnológia tökéletesedik, adaptálódik az igényekhez, valamint az alapelvet alkalmazva újabb hasznosítási lehetőségek ütik fel a fejüket. Ilyenek például a napelemes tetőcserép (Alternatív Energia [2012]), a tárolás hatékonyságát segítő találmányok (Alternatív Energia [2013]), vagy épp a közelmúltban nap visszhangot kapott napelemes utak (Spiegel Online [2013]).
3. Összefoglalás A XIX. század derekán megkérdezték Michael Faraday-től, hogy mire lehet majd használni az általa felfedezett elektromosságot, amire állítólag ezt a választ adta: „Mire lehet használni egy újszülöttet?” (Mokyr [2004:169]). Noha az alternatív forrásból származó energiák kiaknázhatóságának technológiai megalapozása nem tekinthető ilyen léptékű felfedezéssel egyenértékűnek, de mégis látható, hogy olyan lehetőségek tárházat nyitotta meg, amelyek komoly, akár világgazdasági szintű átrendeződéshez vezethetnek. Ahogyan az ipari forradalom esetében Nagy-Britanniánál, vagy az IKT paradigmaváltásnál Dél-Koreánál, úgy a zöldenergiához kapcsolódó paradigmaváltás esetében is adott a lehetőség, hogy bizonyos országok időben csatlakozva az „új hullámhoz” kihasználják a változásokból eredő előnyöket. Erre jó példa lehet a lítium-ipar egyre inkább jelentőssé válása: az alternatív technológiák közül felfutóban van az elektromos- és hibrid autók működése. A kormányzatok – a klímaváltozás jegyében – próbálják támogatni az ehhez kapcsolódó törekvéseket. E technológia az olaj bizonyos mértékű kiváltására adhat alternatívát. Elterjedésük azonban növekvő áramfogyasztással jár, hogy ne növekedjen az egyes országok nyersanyagfüggősége, így célszerű helyi szinten, megújuló energiaforrásokból származó energiával kombinálni a technológiát A fejlesztések jelenlegi fázisában azonban komoly korlátokat jelent a tárolókapacitás, a lítiumos akkumulátorok teljesítő képessége, ugyanis nem túl hosszú az üzemideje ezen autóknak. Jelen tudás szerint a lítiumos akkumulátorok korát éljük, ha nem üti fel a fejét valami újabb találmány, akkor nagy valószínűséggel az elektromos autók elterjedésével megnő a kereslet e nyersanyag iránt. Az olyan országoknak, mint Chile és Bolívia – akik lítium nagyhatalomként jelennek meg– ez jelentős bevételi lehetőséget jelent. (Torontáli [2014]) Látható volt, hogy paradigmaváltások meglehetősen hasonlóan zajlanak le: van egy (de leginkább több) korszakalkotó makrotalálmány, amely egy bizonyos problémára egy teljesen újszerű, hatékonyabb, más elven működő megoldási lehetőséget hoz. Kezdetben a nóvum széles piaci körben nem hasznosítható, hiszen vannak „gyermekbetegségei”, amelyeket az őt soron követő mikrotalálmányok küszöbölnek ki: növelik a hatékonyságát, adaptálják az eltérő igényekhez. Mindeközben a mikrotalálmányok szinergikus hatása eredményeként újabb és újabb hasznosíthatósági lehetőségek tárulnak fel, egy új világot teremtenek. Ez a fejlődés azonban nem egyik napról a másikra megy, az ipari forradalom esetében több példán keresztül is látszott,
hogy évtizedes átalakulási folyamatról van szó, így valószínűsíthetően jelenleg ez történik az energiaiparban is: Fouquet [2001] véleménye szerint a zöldenergia technológiák relatív túlsúlyának elérése legalább egy évszázados folyamat eredménye lesz. Ez persze egy átlagos megközelítő érték, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az adott terület természeti erőforrásokkal való ellátottsága, a gazdasági-, jogi-, és társadalmi környezet, stb. Természetesen azt is az idő tudja eldönteni, hogy mikorra forrja ki magát az új technológia, mikorra válik mindenki számára elérhetővé. A kérdés persze az, hogy ennek eljövetele még időben lesz-e ahhoz, hogy érdembeli eredményt lehessen
elérni
kapcsolatosan.
a
növekvő
energiafüggőség
és
klímaváltozás
problémájával
Irodalomjegyzék 1.
ARAÚJO, KATHLEEN [2014]: The emerging field of energy transitions: Progress, challenges and opportunities. Energy Research & Social Science Vol. 1. pp 112-121.
2.
ALTERNATÍV ENERGIA [2012]: Indul a hazai napelemes tetőcserép gyártása. 2012.12.26, Alternatív Energai.hu,
http://www.alternativenergia.hu/indul-a-hazai-napelemes-tetocserep-gyartasa/42691,
Letöltés ideje: 2014. május 31. 3.
ALTERNATÍV ENERGIA [2013]: Energiatárolás egy magyar találmánnyal. 2013.10.16, Alternatív Energia.hu,
http://www.alternativenergia.hu/energiatarolas-egy-magyar-talalmannyal/63914,
Letöltés ideje: 2014. május 31. 4.
BARSI BOGLÁRKA [2003]: Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) hatása a versenyképességre. Tér és Társadalom, XVII. évf. 3.szám, 183-197.o.
5.
BOKOR LÁSZLÓ [2008]: A szélenergia felhasználásnak történeti és földrajzi jellegzetességei Magyarországon. In: Fodor István – Suvák Andrea (szerk.): A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében. Konferenciakötet, Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja, Pécs, 181-190. o
6.
CAIRNCROSS, FRANCES [2001]: The Death of Distance: How the Communications Revolution is Changing Our Lives. Harvard Business Press, Boston
7.
DOSI, GIOVANNI [1982]: Technological paradigms and technological trajectories. A suggested interpretation of the determinant and directions of technical change. Research Policy, Vol. 11, Issue 3, pp. 147-162.
8.
EURÓPAI BIZOTTSÁG [2008]: Az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Az EU az élen jár. Európa mozgásban sorozat, Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxemburg, http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/70/hu.pdf., Letöltés ideje: 2014. május 31.
9.
EUROPEAN COMMISSION [1996]: COM (96) 576 final. Communication from the Commission. Energy for the Future: Renewables Sources of Energy. Green Paper for a Community Strategy. 20.11.1996, Brüsszel,
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:1996:0576:FIN:EN:PDF,
Letöltés ideje: 2014. május 31. 10.
FOUQUET, ROGER [2010]: The Slow search for solutions: Lessons from historical energy transitions by sector and service. Energy Policy, Vol. 38, pp. 6586-6596
11.
GREGUSS FERENC [1984]: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. I. kötet, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest
12.
HARDER, SÖREN [2013]: Electric Avenue: Solar Road Panes Offer Asphalt Alternative. 2013.05.24, Spiegel Online International, http://www.spiegel.de/international/world/solar-road-panels-offerasphalt-alternative-a-901792.html, Letöltés ideje: 2014. május 31.
13.
HVG [2011]: Németország 10 év múlva lemond az atomenergiáról? Heti Világgazdaság Online, 2014. május 29. http://hvg.hu/vilag/20110529_nemetorszag_atomenegria, Letöltés ideje: 2014. május 27.
14.
INDEX
[2012]:
Megújuló
energiára
váltana
Szaúd-Arábia.
2012.10.19,
Index.hu,
http://index.hu/kulfold/2012/10/19/megujulo_energiara_valtana_szaud-arabia/, Letöltés ideje: 2014. május 31. 15.
INTERNATIONAL ENERGY AGENCY [2010]: Renewables Information 2010 with 2009 data. IEA Statistics,
International
Energy
Agency,
http://www.oecd-ilibrary.org/energy/renewables-
information_20799543, Letöltés ideje: 2014. május 31. 16.
KAPÁS JUDIT [2010]: A technológiai és intézményi fejlődés kölcsönhatásai - az elmúlt ipari forradalmak tapasztalatai. In: Kapás Judit (szerk): Competitio Könyvek 10. Debreceni Egyetem Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar, Derbecen
17.
KEMP, RENÉ [1994]: Technology and the transition to environmental sustainability. The problem of technological regime shifts. Futures, Vol. 26, Issue 10, pp 1023-1046.
18.
LIPP, JUDITH [2007]: Lessons for effective renewable electricity policy from Denmark, Germany and the United Kingdom. Energy Policy 35. pp5 481-5495.
19.
MOKYR, JOEL [2004]: A gazdagság gépezete. Technológiai kreativitás és gazdasági haladás. Közgazdasági Kiskönyvtár, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest
20.
OWEN, ANTHONY D. [2006]: Renewable energy: Externality costs as market barriers. Energy Policy, 2006. 34. szám, 632-642. o.
21.
PEREZ, CARLOTA [2004]: Technological Revolutions, Paradigm Shifts and Socio-Instututional Change. In: Reinert, Erik (szerk.): Globalilzation, Economic Development and Inequality: An Alternative Perspective, Edward Elgar, Cheltenham, UK, pp. 217-242.
22.
SAJJAD, VALIYA, S. [2014]: Kuwait Targets Renewable Energy Sources. Sun, Wind Seen as Best Bets.
Arab
Times
Online,
http://www.arabtimesonline.com/NewsDetails/tabid/96/smid/414/ArticleID/163566/t/Kuwaittargets-renewable-energy-sources/Default.aspx, Letöltés ideje: 2014. május 31. 23.
SALTZMAN, MARTIN D. [1999]: The Art of Distillation and the Dawn of the Hydrocarbon Society. Bulletin for the History of Chemistry, Vol. 24, pp. 53-60.
24.
SCHILLING, MELISSA A. – ESMUNDO, MELISSA [2009]: Technology S-curves in renewable energy alternatives: Analysis and implications for industry and goverment. Energy Policy Vol. 37. pp 17671781.
25.
SHEN, FEIFEI [2014]: China Targets 70 Gigawatts of Solar Power to Cut Coal Reliance. 2014.05.16. Renewable
Energy
World.
com,
http://www.renewableenergyworld.com/rea/news/article/2014/05/china-targets-70-gigawatts-ofsolar-power-to-cut-coal-reliance, Letöltés ideje: 2014. május 31. 26.
SMIL, VACLAV [2004]: World History and Energy. Encyclopedia of Energy, Vol. 6, pp. 549-561.
27.
SZANYI MIKLÓS [2006]: ICT és szolgáltatás-innovációk. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Technológiai fejlődés és új tudományos eredmények, NKTH Mecenatúra Pályázat, 2006. április, http://old.vki.hu/technologia/mec3_szolgaltatasok.pdf, Letöltés ideje: 2014. május 5.
28.
TORONTÁLI ZOLTÁN [2014]: Ez a fehér por változtathatja meg a világot. 2014.04.24., Origo. hu, http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20140417-az-elektromos-autok-terjedesevel-az-olajhelyett-a-litium-valik-megkerulhetetlenne.html, Letöltés ideje: 2014. május 31.
29.
VILÁGGAZDASÁG ONLINE: [2008]: A harmincöt éves olajválság. Még mindig lehet érezni az 1973-as krízis
hatásait.
Világgazdaság
Online,
2008.12.11,
http://www.vg.hu/gazdasag/vg_online/gazdasag_-_kulfold/081211_olajvalsag_252465?p=2, Letöltés ideje: 2014. május 11. 30.
WILDER, CLINT [2014]: On its 60th Birthday, Solar PV Has Become a Major Contender. 2014.05.14.
Renewable
Energy
World.com,
http://www.renewableenergyworld.com/rea/news/article/2014/05/on-its-60th-birthday-solar-pv-hasbecome-a-major-contender?cmpid=WNL-Friday-May16-2014, Letöltés ideje: 2014. május 31.
