Új városaink Amint már júliusi számunkban jeleztük, Magyarország városainak száma kilenccel ismét gyarapodott. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 94. § b) pontja alapján – az önkormányzati és területfejlesztési miniszter előterjesztésére – a köztársasági elnök Baranya megyében Kozármisleny, Békés megyében Körösladány, Borsod-Abauj-Zemplén megyében Alsózsolca, Komárom-Esztergom megyében Ács, Pest megyében Biatorbágy, Maglód, Törökbálint, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Mándok, Vas megyében Bük nagyközségeknek városi címet adományozott. A határozat 2007. július 1-jén lépett hatályba.
A Területi Statisztika új folyamának megindulása óta hagyománnyá és a folyóirat önként vállalt kötelességévé vált, hogy bemutassa a jogállás tekintetében előrelépő településeket: rövid történeti vázlat után statisztikai eszközökkel pillanatképet fessen róluk. Bemutatkozó számunk 1997 novemberében jelent meg. Az első teljes évünkben, 1998-ban még csak véletlenül került terítékre az egyik új város, de utána már tudatosan. Kovács Tibor főszerkesztő mindig nagy figyelmet szentelt a városodás örömeinek és problémáinak. Annak is, hogy a területfejlesztési, településfejlesztési, urbanisztikai információk minél szélesebb olvasói, adatfelhasználói körhöz jussanak el. Többek között a kisebb lélekszámú, de térségi hatású városok könyvtáraiba és önkormányzataihoz is. A Területi Statisztika szerkesztősége a tízéves jubileum alkalmából térítésmentesen eljuttatja az évtized alatt várossá nyilvánított 92 település könyvtárának a folyóirat három évfolyamát: visszamenőleg a 2006. évit, az ideit, illetve a 2008-ban megjelenő számokat. Aki közülük eddig is előfizetőnk volt, annak más típusú együttműködést ajánlunk fel: cikket közlünk róla. Kezdeményezésünk részleteivel levélben megkeressük az önkormányzatokat. Jelen számunkban elkezdjük a 2007. nyarán várossá avatott települések bemutatását.
494
ÚJ VÁROSAINK
PÁSZTOR LÁSZLÓ
Biatorbágy Biatorbágy a fővárostól 20 kilométerre nyugatra, a Zsámbéki-medence peremén, az Etyeki-dombság és a Tétényi-fennsík erdei által határolt területen helyezkedik el. Közúton az 1-es számú főúton és az M1-es autópályán, vasúton pedig a Budapest–Győr fővonalon közelíthető meg. A település 1966-ban Bia és Torbágy községek egyesítésével jött létre. (Korábban, az 1950 és 1958 közötti időszakban már egy közigazgatási egységet alkotott a két község.) A város és környéke régészeti lelőhelyekben gazdag: az ásatások során a biai településrészen újkőkori település nyomaira bukkantak, amelyet a bronzkorban és a római korban is laktak. A Biai-tó partján néhány római kori házmaradványt találtak, és a Benta-patak völgyéig húzódó területen további leletek kerültek elő ebből a korból. A településrész Árpádkori emlékei közül a református temetőben láthatók a XI. század végéről származó Szent Kereszt-templom maradványai. A biai településrész első írásos említése 1192-ből ismert, a Torbágyerdő alatti területen szerepel „Biua” föld, a Monoszló nembéli Makariás ispán birtokaként. 1230-ban fiáé, Tamás ispáné volt „Bywa”. Oklevélben ezután 1351-ben említik, amikor Chymba István fiai birtokrészüket István szlavón bánnak adták el. Brankovics György 1429 előtt zálogba vette Biát és Torbágyot, amit Zsigmond király cserebirtok ellenében visszaváltott. V. László 1455-ben a falut Tahi Botos Péternek és Farnosi Vidfi Lászlónak adományozta. A török időkben kezdetben még lakták, de az 1580-as adólajstrom szerint már puszta volt. 1616-ban Thurzó György nádor még pusztaként adományozta el. A XVII. század elején a település újra benépesült, lakói ekkor feltehetőleg reformátusok voltak. Az 1728-as összeírás szerint a Hochbort és Farkas családok birtokolták. A torbágyi településrész első írásos említése „silva Turbag”, illetve „Turbag” néven a XIII. században történt. Eredetileg királyi birtok volt, a XIV. században a község a veszprémi püspökség budai főesperességéhez tartozott. 1459-ben Mátyás király a falut Guthi Országh Mihálynak adományozta. A török megszállás alatt elnéptelenedett, és csak jóval később lakták ismét. 1712-ben sváb telepesek érkeztek, földesuraik a Hochbort örökösök és Farkas István voltak. A XVIII. században a község birtokosai között említik még a Promberger, a Hermes és a Törs családokat.
A viadukt, háttérben az Iharos Fotó: ifj. Pásztor László
ÚJ VÁROSAINK
495
A XIX. században Bián és Torbágyon egyaránt a Sándor, a Szily, a Fáy és a Metternich családok szereztek birtokokat öröklés és vásárlás révén. 1859-ben – az úrbérrendezés eredményeként – mindkét településen megtörtént a határ tagosítása. A Sándor–Metternich uradalomban nagy területen gabonaféléket és kapásnövénykultúrákat termesztettek. A kisebb birtokosok főként zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A növénytermesztés mellett jelentős szerepet játszott a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés is. A mezőgazdaság meghatározó szerepe lényegében az 1970-es évekig megmaradt. A város természeti és műemléki látnivalókban egyaránt bővelkedik: a Nyakaskő, a Bolha-hegy, az Iharos és a környező erdők egyedülálló látványt nyújtanak az idelátogatók számára. Az egykori Sándor–Metternichkastélyban általános iskola működik, a Szily-kastélyban 2001-ig középfokú mezőgazdasági oktatás folyt. A település nevét korábban az 1931-es vasúti merénylet tette széles körben ismertté, ma a viadukt ipari műemlék. Biatorbágy népessége az 1870-es népszámlálás idején 2974 fő volt. A népesség száma – az 1940-es és az 1980-as évtizedeket kivéve – lényegében folyamatosan növekedett. Az 1970-es években a települést még természetes szaporodás, illetve negatív vándorlási különbözet jellemezte. Egy évtizeddel később a negatív vándorlási különbözet mellé természetes fogyás társult, melyek együttesen ebben az időszakban a népesség csökkenését eredményezték. Az 1990-es években továbbra is természetes fogyás jellemezte a települést, viszont a pozitív vándorlási különbözet miatt a népesség száma nőtt. 2000–2006 egészét tekintve – a természetes szaporodás és a pozitív vándorlási különbözet együttes hatására – a népesség száma jelentősen, 33%-kal nőtt, és 2007. január 1-jén 10 720 fő volt. 1. ábra A népesség számának alakulása*
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
1990
1980
1970
1960
1949
1941
1930
1920
1910
1900
000 000 000 000 000 0 1890
5 4 3 2 1
(év elején)
1880
000 000 000 000 000 000
1870
11 10 9 8 7 6
fő
*1960-ig jelenlevő, 1970-től lakónépesség.
Lélekszáma alapján Biatorbágy jelenleg a 31. Pest megye 43 városa között, népsűrűsége 245 fő/km2, közel 70 fővel kevesebb, mint a megye többi városában átlagosan. A település népességének korösszetétele kedvezőbb, mint a megye korábbi városaié. 2007 elején a Biatorbágyon élők 19%-a volt gyermekkorú, a 65 évesek és idősebbek 13%-os részarányt képviseltek. Száz gyermekkorú lakosra 68 idős személy jutott, 11-gyel kevesebb, mint a városokban átlagosan. 2007. január 1-jén ezer férfira 1064 nő jutott, 28-cal kevesebb a városi átlagnál. Az 1980-as évek végén Biatorbágyon jelentős infrastruktúra-fejlesztési beruházások kezdődtek. A közműellátottság javulásának és az előnyös földrajzi elhelyezkedésnek köszönhetően évről évre gyarapodott a vállalkozások száma. 2006 végén a településen 1499 vállalkozást tartottak nyilván, melyből 898 társas, 601 egyéni vállalkozás volt. A legtöbb vállalkozás az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágban tevékenykedett, ezt követte a kereskedelem, javítás, az építőipar, valamint az ipar nemzetgazdasági ág.
496
ÚJ VÁROSAINK 1. táblázat A regisztrált vállalkozások főbb nemzetgazdasági ágak szerint, 2006. december 31.
Ágazati kód
A, B C–E F G H I K
A regisztrált vállalkozások
Gazdasági ág
száma
Összesen Ebből: mezőgazdaság, vad-, erdőgazdálkodás, halászat ipar építőipar kereskedelem, javítás szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás szállítás, raktározás, posta, távközlés ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás
megoszlása, %
1499
100,0
36 124 152 265 49 67 599
2,4 8,3 10,1 17,7 3,3 4,5 40,0
A legutóbbi népszámlálás időpontjában Biatorbágyon a foglalkoztatottak száma 3430 volt, a népességen belüli részesedésük 41%. A népesség 29%-a tartozott az inaktív keresők közé, további 28%-a eltartott volt, a munkanélküliek aránya nem érte el a 3%-ot. Az inaktív keresők és az eltartottak aránya lényegében megegyezett a városi átlaggal, a foglalkoztatottaké nagyobb, a munkanélkülieké alacsonyabb volt annál. A népszámlálás időpontjában a Biatorbágyon lakó foglalkoztatottak kétharmada szolgáltatási jellegű ágazatokban, egyharmada pedig az ipar, építőipar területén tevékenykedett. A településen lakó foglalkoztatottak hattizede nem a lakóhelyén dolgozott, az ingázók 59%-a budapesti munkahellyel rendelkezett. Biatorbágyon 2006 végén a kereskedelem, javítás, valamint a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás gazdasági ágakban együtt 314 vállalkozást tartottak nyilván, ezek adták az összes regisztrált vállalkozás több mint egyötödét. 190 kiskereskedelmi üzlet – köztük 26 élelmiszer jellegű üzlet és áruház –, valamint 53 vendéglátóhely biztosította a lakosság és az idelátogatók ellátását. A településen a 43 férőhelyes panzió mellett a falusi szállásadás keretében 20 férőhely biztosítja az idelátogatók elhelyezését. A szálláshelyeken 2006-ban 967 vendég áltagosan 4,3 éjszakát töltött el. A lakásállomány 2007. január elején megközelítette a 4 ezret, 100 lakásra 278 lakos jutott, 5 fővel több, mint Pest megye többi városában átlagosan. Biatorbágy 2000–2006 közötti jelentős fejlődését mutatja, hogy a lakások közel negyede az ezredfordulót követően épült, 13 százalékponttal nagyobb hányada, mint a városokban átlagosan. 2. táblázat A lakásállomány főbb adatai Megnevezés Lakásállomány Ebből: 1 szobás 2 szobás aránya, % 3 és több szobás A lakásállomány indexe (előző időpont =100,0) 100 lakásra jutó lakos
1970.
1980.
1990.
január 1.
2001. február 1.
2007. január 1.
2146
2308
2515
3047
3862
41,7 47,0 11,4 – 347
24,1 48,8 27,1 107,5 334
14,5 44,1 41,4 109,0 285
10,5 33,7 55,8 121,2 272
.. .. .. 126,7 278
A 2001. február 1-jei népszámlálás időpontjában a településen a lakások 63%-a – a városi átlagnál nagyobb hányada – volt összkomfortos. A komfortos és a szükséglakások aránya alacsonyabb, a félkomfortosaké és a komfort nélkülieké pedig némileg magasabb volt az átlagosnál. 2005 végén Biatorbágyon a lakások 86%-a hálózati vízvezetékkel, közel kétharmada közcsatornával rendelkezett, előbbiek részesedése jelentősen, 7 százalékponttal volt kevesebb, utóbbiaké némileg, mintegy
ÚJ VÁROSAINK
497
3 százalékponttal nagyobb a megyei városi átlagnál. A háztartási gázfogyasztók lakásállományhoz viszonyított aránya 85% volt, 2 százalékponttal kevesebb a városi átlagnál. A településen az alapfokú oktatás keretében 2006-ban 4 helyen folyt óvodai nevelés 377 beíratott gyermekkel. A településen 2 feladatellátási helyen folyik általános iskolai oktatás, a tanulók száma 2006/2007. tanévben 670 fő volt. A Pászti Miklós Alapfokú Művészetoktatási Intézményben a tanulók hangszeres zenei képzésben részesülnek. 3. táblázat Alapfokú oktatás, 2006/2007 Megnevezés
Biatorbágy
Biatorbágy részaránya (Pest megye többi városa = 100,0) Óvoda
Feladatellátási helya) Férőhely Pedagógus Óvodás gyermek
4 365 35 377
Feladatellátási hely Osztályterem Pedagógus Tanuló a nappali oktatásban Osztály a nappali oktatásban Egy osztályra jutó tanuló
2 29 68 670 33 20
1,7 1,6 1,6 1,5 Általános iskola 1,3 1,1 1,2 1,1 1,2 X
a) Feladatellátási hely: A fogalomnak az oktatásstatisztikába való bevezetését a többféle feladatot ellátó (például általános iskola, gimnázium, szakközépiskola) tanintézmények elterjedése tette alktuálissá. A definíció: az intézmény igazgatási szervezetén belül, a székhelyén vagy telephelyen, de eltérő közoktatási feladatot ellátó intézmény.
A városban élénk a kulturális élet, számtalan rendezvényre kerül sor, rendszeresen megrendezik a testvérvárosi napokat. Több ének- és táncegyüttes, valamint ifjúsági fúvószenekar is működik a településen. A „faluház” és a Karikó János Könyvtár szervezésében előadóművészek is fellépnek, amihez 300 fős befogadóképességű – színházi előadások megtartására is alkalmas – terem áll rendelkezésre. A település könyvtára 25 ezer könyvtári egységgel áll az olvasók rendelkezésére. Biatorbágy egészségügyi alapellátását 2006 végén 4 háziorvos és 2 házi gyermekorvos biztosította, munkájukat 4 körzeti ápolónő, illetve 1 területi védőnő segítette. Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra 1787 lakos jutott, 14 fővel több, mint a megye városaiban átlagosan. A településen egy 100 férőhellyel működő tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény biztosítja az arra rászorulók elhelyezését. Az intézményben 2006-ban 76 személyt gondoztak. A lakosság szociális ellátásában a Családsegítő Központ és a Gyermekjóléti Szolgálat nyújt segítséget a rászorulóknak.
Maglód Maglód a főváros határától alig másfél kilométerre délkeletre, a Pestisíkságon, a Cserhát nyúlványainak déli lábánál helyezkedik el. Budapest felől a 31-es számú főúton, vasúton pedig a Budapest–Újszász fővonalon érhető el. A település neve személynévből keletkezett, jelentése a mag, termékenység fogalomból ered. Első írásos említése egy 1352-ből származó oklevélben fordult elő, abban a században a Kátai és a Bodonyi család birtoka volt. A falu a XV. századtól a Maglódi család, a XVI. században Hatvani György és örökösei tulajdonában volt. 1561-ben I. Miksa király Maglódot Andreffy Jánosnak és Buday Balázsnak adományozta. A XVII. század elején Hubay Ferenc a falut elzálogosította, majd 1646-ban a zálogba vevő Fáy Isvánné megvásárolta. A török hódolt-
498
ÚJ VÁROSAINK
ság alatt szinte végig lakták, de a felszabadító háborúk idején a XVII. század végére elnéptelenedett. 1699 és 1703 között újra benépesült, azonban a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét lakatlanná vált. 1710 után Ráday Pál és Grassalkovich Antal felvidéki szlovákokat telepített Maglódra. A XVIII. században a falunak 14 közbirtokos földesura volt, közülük a Ráday és a Fáy családok rendelkeztek a legnagyobb birtokkal. Az 1789-es kataszteri felmérés szerint a határ négytizede földesúri, egyharmada jobbágyi kezelésben állt, a közös legelő pedig a terület egynegyedét tette ki. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően a birtokstruktúra meghatározó tényezője továbbra is a nagybirtok maradt. 1935-ben a 100 kataszteri hold feletti birtokok a határ felét foglalták el, az 5 kataszteri hold alatti törpebirtokok részesedése nem érte el a 20%-ot. A településen a mezőgazdaság szerepe lényegében az 1980-as évekig megmaradt. A népesség egy része az 1900-as évek elejétől – kihasználva a főváros közelségét – az iparban helyezkedett el. A saját földdel rendelkező bejárók – az ipari munka mellett – jövedelmük kiegészítésére mezőgazdasági tevékenységet is folytattak. A saját szükségletüket meghaladó felesleget a budapesti piacokon értékesítették. Maglódon az 1940-es évektől helyi ipari üzemek is létesültek, hidroglóbuszokat, teherautó-alkatrészeket, épületgépészeti anyagokat gyártottak. A II. világháború előtt többen foglalkoztak hímzett, szőtt, illetve fonott termékek készítésével. Maglód népessége az 1870. évi első hivatalos népszámlálás idején 1267 fő volt. A település népessége – az 1940-es évtizedet kivéve – lényegében folyamatosan gyarapodott. Az 1970-es években a természetes szaporodás és a pozitív vándorlási különbözet népességnövekedést eredményezett. Az 1980-as és 1990-es években az élve születések száma kevesebb volt, mint a halálozásoké, viszont ehhez pozitív vándorlási különbözet társult. Ennek hatására tovább gyarapodott az itt élők száma, az igazán számottevő emelkedés az Katolikus templom a székelykapuval 1990-es évekre volt jellemző. A népesség számának növekeFotó: ifj. Pásztor László dése 2000–2006 között is tovább folytatódott. Ebben az időszakban a természetes fogyást jelentősen ellensúlyozta a pozitív vándorlási különbözet, amelynek következményeként 13%-kal gyarapodott a népesség, és 2007. január 1-jén 10 872 főt tett ki. 1. ábra A népesség számának alakulása*
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
1990
1980
1970
1960
1949
1941
1930
1920
1910
1900
(év elején)
1890
fő
1880
000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 0
1870
11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
*1960-ig jelenlevő, 1970-től lakónépesség.
Lélekszámát tekintve Maglód jelenleg a 30. a megye 43 városa között, népsűrűsége 486 fő/km2, 173 fővel több a megye többi városának átlagánál.
ÚJ VÁROSAINK
499
Maglód népességének korösszetétele – a megye korábbi városainak átlagához viszonyítva – valamivel kedvezőbben alakult. 2007 elején az itt lakók héttizede a 15–64 éves korcsoporthoz tartozott, a 0–14 évesek 18%-os, a 65 éves és idősebbek 12%-os részarányt képviseltek. Száz gyermekkorú lakosra 67 időskorú jutott, 11-gyel kevesebb, mint a városokban átlagosan. A népességen belül a nők száma meghaladta a férfiakét. 2007. január 1-jén ezer férfira 1094 nő jutott, 2-vel több, mint a megye városaiban átlagosan. A főváros közelsége kedvezően hatott a településen működő vállalkozások számának gyarapodására. 2006 végén Maglódon 1018 vállalkozást regisztráltak, közülük 463 társas, 555 egyéni volt. A legtöbb vállalkozás az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágban tevékenykedett, ezt követte a kereskedelem, javítás, az építőipar, valamint az ipar nemzetgazdasági ág. 1. táblázat A regisztrált vállalkozások főbb nemzetgazdasági ágak szerint, 2006. december 31. Ágazati kód
A, B C–E F G H I K
A regisztrált vállalkozások
Gazdasági ág
száma
Összesen Ebből: mezőgazdaság, vad-, erdőgazdálkodás, halászat ipar építőipar kereskedelem, javítás szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás szállítás, raktározás, posta, távközlés ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás
megoszlása, %
1018
100,0
12 113 140 225 41 46 317
1,2 11,1 13,8 22,1 4,0 4,5 31,1
A 2001. februári népszámlálás adatai alapján Maglódon a foglalkoztatottak száma 3700 volt, népességen belüli arányuk 38%-ot tett ki, kevesebbet, mint a városokban átlagosan, ugyanakkor a munkanélkülieké és az inaktív keresőké valamelyest meghaladta azt, az eltartottak részesedése pedig lényegében megegyezett azzal. A Maglódon lakó foglalkoztatottak döntő hányada, kétharmada szolgáltatási jellegű gazdasági ágakban, egyharmada pedig az ipar, építőipar területén dolgozik. A foglalkoztatottak több mint héttizedének munkahelye nem a lakóhelyén található. A más településre eljáró foglalkoztatottak 77%-a budapesti munkahellyel rendelkezik. 2006 végén Maglódon a kereskedelem, javítás, valamint a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás gazdasági ágakban összesen 266 vállalkozást tartottak nyilván, ezek tették ki az összes vállalkozás több mint egynegyedét. 91 kiskereskedelmi üzlet – köztük 29 élelmiszer jellegű üzlet és áruház –, valamint 29 vendéglátóhely biztosította a lakosság ellátását. A városban 2006-ban kereskedelmi és magánszálláshelyek nem álltak rendelkezésre. A város lakásállománya 2007. január 1-jén meghaladta a 3700-at, a 100 lakásra jutó lakosok száma 292 fő volt, 19 fővel több, mint Pest megye többi városában átlagosan. Az ezredfordulót követően a lakásállomány bővülése nagyobb volt az átlagosnál. A 2000–2006 közötti időszakban a lakások 15%-a épült, öt százalékponttal nagyobb hányada, mint a megye városainak összességében. 2. táblázat A lakásállomány főbb adatai Megnevezés Lakásállomány Ebből: 1 szobás 2 szobás aránya, % 3 és több szobás A lakásállomány indexe (előző időpont =100,0) 100 lakásra jutó lakos
1970.
1980.
1990.
2001. február 1.
2007. január 1.
január 1. 1858
2390
2792
3218
3717
44,3 48,3 7,3 – 344
25,2 49,5 25,3 128,1 315
14,8 43,6 41,6 116,8 282
10,4 37,1 52,5 115,3 303
.. .. .. 115,3 292
500
ÚJ VÁROSAINK
A 2001. februári népszámlálás időpontjában Maglód lakásállományának hattizede volt összkomfortos, ami 3 százalékponttal haladta meg Pest megye városainak átlagát. A komfortos lakások aránya alacsonyabb, míg a félkomfortos, a komfort nélküli és a szükséglakások részesedése az átlagosnál valamelyest magasabb volt. 2005 végén Maglódon a lakások felszereltsége összességében kedvezőbben alakult, mint a megye városaiban általában. A lakások szinte mindegyike csatlakozott a hálózati ivóvízvezetékhez. A közcsatorna-hálózatra a lakások hattizede kapcsolódott, a városi átlagnál közel 3 százalékponttal kisebb hányaduk. A háztartási gázfogyasztók lakásállományhoz viszonyított aránya 91%-ot tett ki (a városi átlag 87% volt). Maglódon az oktatási intézmények – nappali oktatás keretében – alapfokú ellátást biztosítanak az itt élők számára. A településen három helyen folyik óvodai nevelés, 2006-ban az óvodába beírt gyermekek száma 338 volt. A település általános iskolájában 769 diákot oktattak. A városban felnőttek részére gimnáziumi oktatás folyik. 3. táblázat Alapfokú oktatás, 2006/2007 Megnevezés
Maglód
Maglód részaránya (Pest megye többi városa = 100,0) Óvoda
Feladatellátási hely Férőhely Pedagógus Óvodás gyermek
3 350 32 338
Feladatellátási hely Osztályterem Pedagógus Tanuló a nappali oktatásban Osztály a nappali oktatásban Egy osztályra jutó tanuló
1 32 57 769 34 23
1,2 1,5 1,5 1,4 Általános iskola 0,7 1,2 1,0 1,3 1,2 X
A kulturális élet központja a „Magház” Művelődési Ház, amely városi rendezvények, kulturális és művészeti programok lebonyolítására ad lehetőséget. A településen számos kulturális egyesület működik, felvállalva a helyi hagyományok őrzését. A városi könyvtár több mint 24 ezer könyvtári egységgel várja az olvasókat. Maglód egészségügyi alapellátását 2006 végén 4 háziorvos és 2 házi gyermekorvos biztosította, munkájukat 4 körzeti ápolónő, illetve 3 területi és 1 iskola-egészségügyi védőnő segítette. Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra 2006 végén 1812 (a megye városaiban átlagosan 1773) lakos jutott.
Törökbálint Törökbálint Budapesttől mintegy 10 kilométerre délnyugatra, a Tétényifennsík és a Csíki-hegyek által határolt Budaörsi-medencében helyezkedik el. A város közúton az M1-es és az M7-es autópályán, illetve az M0-ás autóúton, valamint a Budapest–Győr vasúti fővonalon érhető el. A település eredeti neve nem ismert (a XVIII. században Turbal és Gross-Turbal néven említik), 1900-ban vált Törökbálint néven községgé. A régészeti kutatások során különböző korokban élt népek nyomait fedezték fel: a bronzkorból származó cserepek, balta és kard, valamint a vatyai kultúra III. szakaszából származó temető azt jelzi, hogy a mai település és környéke lakott hely volt. A kelta avariszkok jelenlétére a források közelében talált leletek utalnak. A II. és a III. századtól rómaiak éltek itt, az akkori település közlekedési csomópontként funkcionált. A kvádok és szarmaták után a VI. századig a területen átmenetileg hunok, gótok, osztrogótok, longobárdok és gepidák telepedtek meg, de avar sírokat is találtak. A IX. századtól Árpád fejedelem törzse vette birtokba a környéket, a hadi sikerek jutalmaként
ÚJ VÁROSAINK
501
először Kond vezér birtoka lett. 1323-ban Károly Róbert Tamás erdélyi vajdának adományozta. A falu a török időkben elvesztette a közlekedési csomóponti szerepét, elnéptelenedett, az újra benépesülését I. Lipót rendelete tette lehetővé, így először szerb (rác), majd a jezsuiták segítségével sváb családok telepedtek le. A település 1773-ig egyházi birtok volt, a jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia Majláth Józsefnek és örököseinek adományozta. 1853-tól 1869-ig a Festetics családé lett a birtok. 1869-ben az újratagosítás során felszabadult földek jelentős részét Rochel Titusz gráci bankár vásárolta meg, ezt követően pedig Reitter Rudolfnak adta tovább. A kisbirtokosok főként gyümölcskultúrákat telepítettek. A gyümölcstermesztés jelentősége Törökbálinton az 1980-as évek végéig megmaradt, ezt követően az elöregedett ültetvények nagy részét már nem telepítették újra. A város és környéke természeti értékekben és építészeti emlékekben gazdag. A Tétényi-fennsíkon – hazánkban ritkán előforduló – védett növénytársulások találhatók. A volt Majláth-kastély barokk sílusú épületében – a XX. század közepén történt belső átépítéseket követően – ma tüdőgyógyintézet működik. Építészeti látnivalót kínál még a Walla-kastély eklektikus épületegyüttese. Törökbálint népessége az 1870-es népszámlálás idején 1980 fő volt. A XX. század elejétől megindult ipari fejlődés következtében a népesség számának növekedése felgyorsult, 1900-ban közel 3 ezren, 1941-ben már több mint 5 ezren lakták. A népesség – az 1940-es és az 1980-as évek kivételével – szinte folyamatosan gyarapodott. Az 1970-es években a természetes szaporodás és a pozitív vándorlási különbözet együttesen népességnövekedést eredményezett. Az 1980-a években az élve születések száma meghaladta a halálozásokét, ehhez azonban negatív vándorlási különbözet társult, melynek hatására népességfogyás következett be. Az 1990-es években is természetes fogyás jellemezte a települést, viszont a pozitív vándorlási különbözetnek köszönhetően ebben az időszakban jelentősen nőtt a népesség száma. 2000–2006 között a vándorlási többlet évi átlagos száma meghaladta az előző évtizedekre jellemzőt, s az időszak egészét tekintve a születések száma is több volt a halálozásokénál. Hat év alatt a lakosok száma 16%-kal gyarapodott, és 2007. január 1-jén 12 651 főt tett ki. 1. ábra A népesség számának alakulása* fő
(év elején)
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
1990
1980
1970
1960
1949
1941
1930
1920
1910
1900
1890
1880
000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 0 1870
13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
*1960-ig jelenlevő, 1970-től lakónépesség.
Népességnagyságát tekintve a 43 Pest megyei város között Törökbálint jelenleg a 27. helyet foglalja el, népsűrűsége 430 fő/km2, 117 fővel több a megye többi városának átlagánál. A népesség korösszetétele lényegében megegyezik a városi átlaggal. 2007 elején a településen élők mintegy héttizede a 15–64 éves, 17%-a a 0–14 éves, 14%-a pedig a 65 éves és idősebb korcsoporthoz tartozott. Száz gyermekkorú lakosra 81 idős személy jutott, 2-vel több, mint a városokban együttvéve. A népesség nemek szerinti összetételére a nőtöbblet a jellemző. 2007. január 1-jén ezer férfira 1080 nő jutott, 12-vel kevesebb a városok átlagánál. Az 1990-es évektől kezdődően a kedvező földrajzi elhelyezkedés és az egyre javuló gazdasági környezet hatására számos vállalkozás kezdte meg működését a településen. 2006 végén Törökbálinton 2329 vállalkozást tartottak nyilván, melyből 1338 társas, 991 egyéni vállalkozás volt. A legtöbb vállalkozás az ingatlanügyletek,
502
ÚJ VÁROSAINK
gazdasági szolgáltatás és a kereskedelem, javítás gazdasági ágban tevékenykedett, ezt követte az ipar és az építőipar nemzetgazdasági ág. 1. táblázat A regisztrált vállalkozások főbb nemzetgazdasági ágak szerint, 2006. december 31. Ágazati kód
A, B C–E F G H I K
A regisztrált vállalkozások
Gazdasági ág
száma 2329
Összesen Ebből: mezőgazdaság, vad-, erdőgazdálkodás, halászat ipar építőipar kereskedelem, javítás szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás szállítás, raktározás, posta, távközlés ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás
megoszlása, % 100,0
40 189 189 426 77 115 1030
1,7 8,1 8,1 18,3 3,3 4,9 44,2
A 2001. februári népszámlálás adatai alapján Törökbálinton a foglalkoztatottak száma megközelítette az ötezer főt, népességen belüli arányuk 42%-ot tett ki, közel 3 százalékponttal többet, mint a megye városaiban átlagosan. Az inaktív keresők és a munkanélküliek részesedése valamelyest kisebb volt a városi átlagnál, míg az eltartottaké megegyezett azzal. A népszámlálás időpontjában a törökbálinti lakóhelyű foglalkoztatottak közel háromnegyede a szolgáltatási jellegű ágazatokban, egynegyede az ipar, építőipar területén tevékenykedett. A Törökbálinton lakó foglalkoztatottak hattizede más településen dolgozott. A más településre eljáró foglalkoztatottak döntő hányada, kétharmada fővárosi munkahellyel rendelkezett. 2006 végén a településen a kereskedelem, javítás, valamint a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás gazdasági ágakban összesen 503 vállalkozást tartottak nyilván, ezek tették ki a vállalkozások több mint egyötödét. 320 kiskereskedelmi üzlet – köztük 30 élelmiszer jellegű üzlet és áruház –, valamint 57 vendéglátóhely biztosította a lakosság ellátását. A város egy 312 férőhelyes szállodával rendelkezik, emellett a falusi szállásadás keretében 48 férőhely biztosítja az idelátogatók elszállásolását. A szálláshelyek 2006-ban mintegy 25 ezer vendéget fogadtak, a vendégéjszakák száma közel 39 ezer volt, egy vendégre átlagosan 1,6 vendégéjszaka jutott. A lakásállomány 2007. január 1-jén meghaladta a 4400-at, a 100 lakásra jutó lakosok száma 285 fő, 12 fővel több, mint a megye többi városában átlagosan. A város gyors ütemű fejlődését jelzi, hogy a lakások 17%-a 2000–2006 között épült. (Ez az arány a megye városaiban átlagosan 10% volt.) 2. táblázat A lakásállomány főbb adatai Megnevezés Lakásállomány Ebből: 1 szobás 2 szobás aránya, % 3 és több szobás A lakásállomány indexe (előző időpont =100,0) 100 lakásra jutó lakos
1970.
1980.
1990.
2001. február 1.
2433
január 1. 3015
3150
3908
4442
48,7 38,0 13,3 – 352
27,9 42,4 29,7 122,6 351
14,8 35,9 49,3 104,5 300
10,5 27,9 61,6 124,1 289
.. .. .. 113,7 285
2007. január 1.
A 2001. februári népszámlálás időpontjában a törökbálinti lakások felszereltsége kedvezőbb volt, mint a megye városaiban általában. A lakások több mint kétharmada összkomfortos, 13%-a komfortos volt. A félkomfortos, a komfort nélküli és a szükséglakások együttes aránya 18%-ot tett ki. Az összkomfortos lakások aránya több mint 10 százalékponttal meghaladta a városi átlagot, a többi komfortfokozatba tartozóké – a szükséglakások kivételével – elmaradt attól.
ÚJ VÁROSAINK
503
2005 végén a településen a lakások csaknem mindegyike csatlakozott a hálózati ivóvízvezetékhez. A közcsatorna-hálózathoz a lakások közel kétharmada kapcsolódott, a városi átlagnál 3 százalékponttal nagyobb hányaduk. A háztartási gázfogyasztók lakásállományhoz viszonyított aránya 84% volt, 3 százalékponttal kevesebb, mint a megye városaiban átlagosan. A város oktatási intézményei alap- és középfokú ellátást biztosítanak az itt élőknek. A településen öt helyen folyik óvodai nevelés, 2006-ban a beírt gyermeket száma 498 volt. A városban két feladatellátási helyen általános iskolai oktatásban összesen 954 tanuló részesült. Törökbálinton 1990 szeptemberétől működik középiskola. A Bálint Márton Általános- és Középiskolában a 2006/2007. tanévben a gimnáziumi és a szakközépiskolai osztályokban együttesen 304 diákot oktattak. A szakképző osztályokban informatikai és vendéglátó szakirányú képzés folyik. 3. táblázat Alapfokú és középiskolai oktatás, 2006/2007 Megnevezés
Törökbálint
Feladatellátási hely Férőhely Pedagógus Óvodás gyermek
5 465 47 498
Feladatellátási hely Osztályterem Pedagógus Tanuló a nappali oktatásban Osztály a nappali oktatásban Egy osztályra jutó tanuló
2 47 105 954 46 21
Feladatellátási hely Osztályterem Pedagógus Tanuló a nappali oktatásban Osztály a nappali oktatásban Egy osztályra jutó tanuló
2 10 25 304 12 25
Törökbálint részaránya (Pest megye többi városa = 100,0) Óvoda 2,1 2,0 2,1 2,0 Általános iskola 1,3 1,8 1,9 1,6 1,7 X Középiskola 4,3 1,2 1,1 1,2 1,3 X
Törökbálinton élénk a kulturális élet, számos művészeti csoport tevékenykedik a városban. A Munkácsy Mihály Művelődési Ház kiállításokat, ének- és színjátszóprogramokat szervez, a Volf György könyvtár 30 ezer könyvtári egységgel, a falumúzeum gazdag helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezik. A település és Pest megye egészségügyi ellátásában jelentős szerepe van a Megyei Tüdőgyógyintézet és Tüdőgondozó Intézetnek. 2006 végén a működő kórházi ágyak száma 290 volt, ez a megyében működő összes ágy 8%-át képezte. Törökbálinton 6 háziorvos és 2 házi gyermekorvos biztosította az egészségA Majláth-kastélyban működik a kórház ügyi alapellátást, munkájukat 6 körzeti ápolónő, Fotó: ifj. Pásztor László illetve 5 területi védőnő segítette. Egy háziorvosra és házi gyermekorvosra 1581 lakos jutott, 192 fővel kevesebb, mint a megye városaiban átlagosan. A településen a szociális gondoskodás intézményi kereteit egy 60 férőhelyes bölcsőde, egy 100 férőhelyes idősek nappali intézménye, valamint két, összesen 188 férőhellyel rendelkező tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény biztosította; 2006-ban az utóbbi intézmények kihasználtsága 100%-os volt.
Biatorbágyi látkép, háttérben a Budai hegyekkel Fotó: Ifj. Pásztor László
Maglód – A kulturális élet központja a Mag Ház Fotó: Ifj. Pásztor László
Törökbálint – a Munkácsy Mihály Művelődési Ház Fotó: Ifj. Pásztor László
504
ÚJ VÁROSAINK
SZALAINÉ HOMOLA ANDREA
Alsózsolca Alsózsolca Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól délkeleti irányban 10 km távolságra fekszik. A környező bányatavak és a Sajó folyó természeti adottságai révén rendkívüli környezeti adottságokkal rendelkezik. Területe 26,02 km2, a Miskolci kistérségbe tartozik. Alsózsolca létezéséről az első írásos emlék 1281-ből való, melyben Solcha néven szerepelt. Ekkor Ernye bán fiának, Istvánnak a birtokához tartozott, majd a XV. században a Bánfalvy Bárius család tulajdonába került. Az 1526-os mohácsi csatavesztés után a település többször gazdát cserélt. 1703ban, a Rákóczi szabadságharc kezdetekor több alsózsolcai jobbágy állt a fejedelem zászlaja alá, és vett részt a küzdelmekben. Ez idő alatt a falu csaknem elnéptelenedett, azonban élni akarását bizonyítva újratelepült. A XIX. sz. elején elérte a dühöngő országos kolerajárvány. A zsolcai férfiak az 1848/49-es szabadságharcban is részt vettek, a település határában zajlott le 1849. július 25-én a zsolcai csata. Az önkényuralom korában a település földterülete 7 földbirtokos és 426 törpebirtokos tulajdonában volt. A polgárosodás kezdete Alsózsolcán a két világháború közötti időszakra tehető, amikor több egylet, kör, testület és szervezet működött. A község gazdaságát a múlt század közepéig a mezőgazdaság határozta meg. A XIX. század végén a település határában komoly tőkés mezőgazdasági vállalkozás működött, ahol nemcsak termesztéssel, hanem mezőgazdasági termékek feldolgozásával is foglalkoztak. A II. világháború utáni időszak jelentős iparosodást hozott Alsózsolca életében. Határában hatalmas mennyiségű kavics és homok található, melynek kitermelése, osztályozása és értékesítése az 1950-es évektől meghatározója a település iparának, fejlődésének. Sorra épültek az üzemek, gyárak – Kavicsbánya Vállalat, Észak-magyarországi Betonelemgyártó Vállalat Alsózsolcai Épületelemgyára, Házgyár – amelyek révén a környék legtöbb munkalehetőséget biztosító községévé vált. A rendszerváltozás óta az üzemek privatizációja is megtörtént. A Házgyár működése megszűnt, helyén létrejött a Csavar- és Húzottáru Rt. Az épületelemgyárat átszervezték, profilja részlegesen megváltozott: ma már StrongRocla Kft. néven kisebb kapacitással és kevesebb dolgozóval működik. A KÖKA Kavicsbánya Kft. létrejötte óta folyamatosan termel. A rendszerváltozás után megszűnt az Észak-magyarországi Anyagellátó és Készletező Vállalat, valamint az ERDÉRT Vállalat alsózsolcai telepe, és bezárt az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság Alsózsolcai Betonelemgyártó Üzeme is. A rendszerváltás utáni átmeneti időszak tehát nagyon rossz hatással volt a település foglalkoztatására, iparára. A sorra megszűnő és átalakuló üzemek jelentős munkanélküliséget idéztek elő a térségben. A település életében nagy változást hozott az 1999-es esztendő. Ekkor jött létre a volt BÁÉV Házgyár területén és környékén a Miskolc-Alsózsolca Ipari Park. A tulajdonos jó üzletpolitikájának eredményeképpen sorra létesültek az új üzemek, amelyek a foglalkoztatásban, a helyi adóbevételekben, a lakosság életkörülményeinek javulásában, a település fejlődésében meghatározó szerepet töltenek be. A Csavar- és Húzottáru Rt. és érdekeltségei a legmodernebb CNC-technológiával különböző csavarokat, rúgókat, húzott vas- és acéltermékeket, kötőelemeket gyártanak. A SANMINA Kft. elektronikai alkatrészek összeszerelésével, főleg híradástechnikai és telefonalközpontok szerelésével, gyártásával foglalkozik. A gyártelep vámszabad területként is funkcionál. A tervek szerint az üzem az anyacég közép-kelet-európai központjaként működik majd. A CEC Kft. Műanyagfeldolgozó Üzemében különböző műanyag termékek gyártása folyik. A Baumit Rt. nemesvakolatgyárat épített a területen, és várhatóan egész Kelet-Európa térségét ellátja majd a korszerű építőanyaggal. Alsózsolca Borsod-Abaúj-Zemplén megye területfejlesztési koncepciójában jelentős feladatot kapott. A Miskolc-Alsózsolca Ipari Park jelenlegi mintegy 30 hektáros területén számos közép- és nagyvállalkozásnak ad otthont, és további fejlesztése kiemelt cél. Az országos közúthálózat fejlesztésében is komoly szerep jut a településnek, hiszen az M30 autópályát és a 37-es főutat összekötő új út nagy része Alsózsolca közigazgatási
ÚJ VÁROSAINK
505
területén megy majd keresztül. Ez egyrészt segíti az ipari park üzemeinek tevékenységét, másrészt nagymértékben mentesíti a város belterületét az átmenő gépjárműforgalomtól. A várossá válástól a lakosság azt reméli, hogy a település tudatos fejlesztésen megy keresztül, és ezáltal szebbé, gondozottabbá válik. Fontos cél volt az is, hogy a településnek legyen saját meghatározó arculata, ahol „Jó élni és dolgozni, a szabadidőt hasznosan lehet eltölteni, és mindezekhez színvonalas helyi szolgáltatások társulnak!” Népesség, népmozgalom Korabeli történeti adatok alapján Alsózsolcán a XV. században 15–20 portán mintegy 60–100 fő élt. A népesség az 1860-as évek elején 150–200 főre tehető. Az első hivatalos népszámláláskor (1870-ben) 1013 főt írtak össze, azóta a népesség 6,1-szeresére növekedett, aminek eredményeként 2005 végén a lakónépesség 6191 főt tett ki (1. ábra). 1. ábra A népesség számának alakulása* fő 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2005 *1960-ig a jelenlévő, 1970-től a lakónépesség.
A 2005. év végi adatok szerint a népesség nemek szerinti összetétele nőtöbbletet mutatott, ezer férfira 1040 nő jutott, a megyei átlagnál 60-nal kevesebb. A népsűrűség 2005-ben 238 fő/km2 volt, 4,4-szerese a megyei községek (54 fő/km2), és 2,4-szerese a megye átlagának (100 fő/km2), a városok átlagának (291 fő/km2) pedig 82%-a. Az élve születések és halálozások egyenlege 1970–1979 között 661 fős, 1980–1989 között 308 fős, 1990– 2001 között 355 fős növekedést mutatott. A népességszám változását befolyásoló másik tényező a lakóhelyváltoztatás. Az oda- és elvándorlások egyenlegeként az említett időszakokban 187, illetve 175, majd 34 fővel csökkent a lakónépesség. Összességében ebben az időszakban növekedett a lakosok száma. A 2001. február 1-jei népszámlálás és a 2005. év végéig eltelt időszak alatt a népességszámot a természetes szaporodás 117 fővel, a vándorlás pedig 30 fővel gyarapította. A népesség korösszetétele a legutóbbi két népszámlálás között némileg változott: a 14 évesek és fiatalabbak aránya 25,1%-ról 24%-ra, a 15–39 éveseké 38,2%-ról 35,5%-ra mérséklődött, a 40–59 éves felnőtteké 23,4%-ról 25%-ra, az 59 éven felüli időskorúaké pedig 13,2%-ról 15,5%-ra növekedett. 1990-ben száz gyermekkorúra 53 öregkorú jutott, 2001-re a mutató értéke 65-re emelkedett. 2001-ben Alsózsolca 15 éves és idősebb népességének 87%-a általános iskolai, a 18 éves és idősebb korosztály 30,9%-a befejezett középiskolai, a 25 éves és idősebb népesség 7,6%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezett, ami – az általános iskolát kivéve – alacsonyabb a megyei átlagnál (86,8; 34,0; illetve 9,5%). A népesség gazdasági aktivitását, a foglalkoztatottak gazdasági ágak és nemek szerinti összetételét a 2. ábra mutatja.
506
ÚJ VÁROSAINK 2. ábra Alsózsolca népességének összetétele A népesség gazdasági aktivitása
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Az aktív keresők gazdasági ág szerint
%
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
1949 1960 1970 1980 1990 2001
1949 1960 1970 1980 1990 2001 Foglalkoztatott Inaktív kereső
%
Szolgáltatás Ipar, építőipar Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás
Munkanélküli Eltartott
Az aktív keresők nemek szerint
100
%
90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1949 1960 1970 1980 1990 2001 Férfi
Nő
A 2001. évi népszámlálás idején Alsózsolcára több mint 700 fő járt dolgozni, míg a településről közel ezer fő ingázott munkavállalás céljából. Gazdasági helyzet A rendszerváltást követően új vállalkozási formák – korlátolt felelősségű társaságok, betéti társaságok, részvénytársaságok – jelentek meg, a kisvállalkozások száma megszaporodott. 2005 végén Alsózsolcán 372 vállalkozás szerepelt a regisztrációban, ebből 148 volt társas, a többi egyéni. A legtöbb vállalkozást (94-et) az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágban regisztráltak, ezt követték a kereskedelem, javítás (76), az
ÚJ VÁROSAINK
507
építőipar (62) és a bányászat, feldolgozóipar, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás összevont nemzetgazdasági ágak (29). 2005 végén Alsózsolcán ezer lakosra 60 regisztrált vállalkozás jutott, ami a Miskolci kistérség átlagának 56%-a, a megyei átlagnak pedig 78%-a. A vállalkozások mellett a civil szférát képviselő nonprofit szervezetek is jelen vannak a városban, 2005 végén 26-ot tartottak nyilván.
Sportcsarnok Fotó: Önkormányzat Az 1990-es évek elejétől kezdődően Alsózsolcán is számolni kellett a munkanélküliséggel. 2005. december végén 348 álláskeresőt tartottak nyilván, 61%-uk férfi volt. A tartósan, 180 napon túl regisztrációban lévők aránya megközelítette az 57%-ot. A nyilvántartott álláskeresők 12,6%-a nem végezte el az általános iskolát, 44,5%-a 8 osztályt végzett, 42,2%-a középfokú, 0,6%-a pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezett. A munkanélküliek több mint 93%-a fizikai munkakörből került ki. 2005 végén Alsózsolcán 40 kiskereskedelmi üzlet és egy gyógyszertár állt a lakosság szolgálatában. Az üzletek fele élelmiszer jellegű üzlet és áruház, valamint zöldség-gyümölcs szaküzlet volt; a kiskereskedelmi üzletek hattizedét egyéni vállalkozások működtették. A település sem kereskedelmi, sem magán szálláshellyel nem rendelkezik. 2005-ben Alsózsolcán 21 vendéglátóhely működött, ebből 8 étterem, cukrászda, 1 munkahelyi étkeztetőhely és 12 bár, borozó. Lakásállomány, infrastruktúra A település fejlődésében és várossá alakulásának folyamatában a lakásállomány gyarapodásának is nagy szerepe volt, a növekedés üteme meghaladta a megyei átlagot. 1949 és 2005 között a megyében 80%-kal, míg Alsózsolcán 2,8-szeresére nőtt a lakások száma. Ebben szerepet játszott, hogy a megyeszékhelyről sokan költöztek a településre. Jelentősen javult egy másik mutató is: míg 1949-ben 468, 2005-ben már csak 339 lakos jutott száz lakásra. A lakásállomány összetételében is lényeges változások mutatkoznak: 1949-ben a lakások 68,8%-a, 2001ben már csak 8%-a volt egyszobás, a 3 és több szobások aránya közben 1,8%-ról 67,3%-ra emelkedett. 1960ban száz lakásból még csak 5, négy évtized múlva már 88 rendelkezett fürdőszobával. A 2001. évi lakásállomány kor szerinti megoszlását a 3. ábra mutatja. Az életkörülményeket nemcsak a lakások mérete, szobaszáma, hanem a közművekkel való ellátottsága is meghatározza. Az infrastruktúra kialakításában legalapvetőbb a villamos áram bevezetése. 1949-ben a lakások 35%-a volt felszerelve villannyal, 1960-ban 78%-a, 1970-ben 92,3%-a, és 1980-ban már csak 19 lakásban nem volt áram. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 2005-ben meghaladta a 93%-ot, ami magasabb volt mind a községi (77,2%), mind a megyei átlagnál (87,3%). A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózat hossza 48,3 km, 2005-ben 1452 lakás (a lakások 79,4%-a) volt bekötve a hálózatba. A vezetékes gázhálózat túlnyomó része 1991–1993 között épült ki, 1993-ban 939 háztartás, 2005-ben már 1435 háztartás használt vezetékes gázt.
508
ÚJ VÁROSAINK 3. ábra A 2001. évi lakásállomány megoszlása az építés éve szerint
1990–2001 10,8% 1980–1989 22,4%
1970–1979 22,8%
1919 előtt 5,9%
1920–1944 6,4% 1945–1959 11,9%
1960–1969 19,8%
Alsózsolcán 2005 végén 1268 személygépkocsit tartottak nyilván, ami ezer lakosra átlagosan 205 gépkocsit jelent, 36-tal kevesebbet, mint a kistérségi, és 12-vel kevesebbet, mint a megyei átlag. Az 1394 távbeszélőfővonalból adódóan ezer lakosra 225 fővonal jutott, ugyanez a mutató a Miskolci kistérségben 329, a megyében pedig 284 volt. Oktatás, egészségügy A városban két óvoda működik, összesen 260 férőhellyel, ahol a 2005/2006. tanévben 24 óvodapedagógus 292 beiratkozott gyermekkel foglalkozott. A település három általános iskolája összesen 34 osztályteremmel rendelkezik, ahol az elmúlt tanévben 750 diák tanult 78 főállású pedagógus irányításával. Egy pedagógusra közel 10 tanuló jutott, a megyei átlaghoz (11) hasonlóan. Az egészségügyi alapellátást három háziorvos és egy házi gyermekorvos, valamint három körzeti ápolónő biztosítja. 2005-ben egy háziorvosra és házi gyermekorvosra 1548 lakos jutott, a Miskolci kistérség átlagánál (1408) több, a megyei átlagnál (1557) valamivel kevesebb. Az időskorúakat egy 25 férőhelyes nappali intézmény segíti, ahol 2005-ben 24 idős embert láttak el. 31 fő részesült étkeztetésben, 1 fő házi segítségnyújtásban, 3 fő pedig mindkét szolgáltatást igénybe vette. A helyi önkormányzat évről évre jelentős összegeket fordít a nehéz helyzetbe került lakosok támogatására. 2005-ben éves átlagban 228-an részesültek rendszeres szociális segélyben, és 1038-an átmeneti segélyben. Az A Sportcsarnok belülről említett támogatásokra 46; illetve 3,9 millió forintot Fotó: Önkormányzat használtak fel. Ezenkívül az önkormányzat 458 fő részére nyújtott lakásfenntartási támogatást, 173 gyermek részére pedig rendkívüli gyermekvédelmi támogatást. Ezeket részben pénzben, részben természetben kapják a rászorulók.
ÚJ VÁROSAINK
509
NOVÁK ZOLTÁN – PÁSTINÉ ILLA JUDIT Bük Általános jellemzők Az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál, a kanyargó Répce folyó kiszélesedő völgyében fekszik Bük, Vas megye 3. legkisebb lélekszámú városa. Minősített gyógyhely, európai jelentőségű gyógyfürdővel. A település alsóbbrendű közutakon közelíthető meg, illetve Szombathely és Sopron irányából a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasúttársaság kezelésében lévő villamosított pályán érhető el. Távolsága a megyeszékhelytől 27, a fővárostól 220 km. Ausztria irányában a legközelebbi nemzetközi határátkelő 20 km-re, Kőszegen található. Évezredek óta lakott, azonban nem vált a történelem folyamán igazi központtá, hanem – síkvidéki jellege miatt – egészen a közelmúltig a környező városok mezőgazdasági terményekkel való ellátásában töltött be szerepet. Valószínűleg első földbirtokosától kapta nevét. Egy 1271-ből való oklevél említi először. A falu fejlődése az 1867-es kiegyezés után gyorsult fel. Az ipartelepítéshez (cukorgyár, téglagyárak létesültek) a Sopron–Nagykanizsa vasútvonal megépülése adott lendületet. A település fejlődése a cukorgyár 1917-ben történt leégése után alapjaiban rendült meg, és egészen az 1960-as évekig azt jórészt külső tényezők határozták meg. Bük gazdagodását, nemzetközi ismertségét a község határában 1957-ben – kőolaj utáni kutatás alkalmával – feltört hévíz alapozta meg. A fürdő 1962-es megnyitása, majd folyamatos bővítése a helyi gazdasági és társadalmi élet szinte minden területén látványos, urbánus jellegű fejlődést eredményezett. Bük a 17 településből álló aprófalvas jellegű Csepregi kistérség társközpontja. Közvetlenül határos Csepreggel. Területe 20,9 km2, Répcelak után a megye 2. legkisebb kiterjedésű városa. Morfológiai szempontból két egymással közel párhuzamosan futó útra felfűződő szalagtelkes típusú település. A központi belterület és az elkülönült fürdőtelep építészeti karaktere markánsan különböző. Bük kisvárosokra jellemző igazgatási szerepköre, gazdasági térszervező funkciója falusias arculatba ágyazódik. Közigazgatási szempontból önálló polgármesteri hivatalt működtet, saját jegyzőséggel. Az önkormányzat testvérvárosi kapcsolatot létesített 2001. májusában a németországi Illingen várossal, 2002-ben pedig Törökbálinttal. Népesség, népmozgalom Bükön 2007. január 1-jén 3347 fő élt. Népsűrűsége (160 fő/km²) megegyezik a megyeszékhelyen kívüli városok átlagával, és kétszerese a vasi értéknek. 1. ábra A népesség számának alakulása, 1870–2007* 3500
fő
3000 2500 2000 1500 1000 500 0
1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 * 1960-ig jelenlévő, 1970-től lakónépesség.
510
ÚJ VÁROSAINK
A korábbi évtizedekben a természetes népmozgalmi folyamatok kedvezően alakultak, majd az 1990-es évtizedben kismértékű természetes fogyás következett be. A dinamikusan fejlődő szolgáltatási szektor vonzotta a munkaerőt, s az állandósult vándorlási aktívum bőven ellensúlyozta az ebben az időszakban jelentkező csekély természetes fogyást. 2007. január 1-jén 1000 férfira 1029 nő jutott, a megyei átlagnál 52-vel kevesebb. Az itt élők több mint héttizede tartozik a – népesség utánpótlása és a munkavégzés szempontjából legaktívabb – 15–64 éves korcsoportba. A legfiatalabb és a legidősebb korosztály létszáma közel egyensúlyban van. 1980 óta a 0–14 évesek aránya évről évre magasabb, míg a 65 év felettieké alacsonyabb volt a megye átlagánál. Az eltartottsági, az öregedési index még kedvezőbb a megyei átlagnál. 1. táblázat A népmozgalom főbb mutatói, 1970–2006 A természetes szaporodás, illetve fogyás (+,–) Időszak
1000 lakosra jutó száma Bük
1970–1979
A vándorlási különbözet (+,–)
Csepregi kistérség
Vas megye
Bük
Csepregi kistérség
Vas megye
5,7
–0,2
3,4
0,9
–5,8
–0,6
1980–1989
1,6
–4,2
–1,7
4,9
–3,6
–1,7
1990–2001
–0,8
–5,3
–4,1
6,3
4,0
1,4
2002–2005
–1,0
–8,8
–4,9
6,2
6,3
1,0
2006
–2,4
–8,5
–4,3
15,0
7,3
0,1
A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a 15 éves vagy annál idősebb népesség kilenctizedének volt legalább általános iskolai végzettsége (8 osztály). A 18 éves és idősebb lakosság körében a legalább középiskolai érettségivel rendelkezők aránya 2001-re megháromszorozódott az 1970. évihez képest. A 25 éves és idősebb népességen belül mintegy 8%-ot tett ki a felsőfokú oklevéllel rendelkezők aránya. Az elmúlt időszakban mindkét nem esetében csökkent a házasok előfordulása, és emelkedett a nőtlen/hajadon, illetve elvált családi állapotúaké. Gyarapodott az élettársi kapcsolatok száma, a 2001. évi népszámlálás adatai alapján Bükön 106-an választották az együttélésnek ezt a formáját. A városban a generációk együttélése gyakoribb, mint másutt. 2001-ben a háztartásokat átlagosan 3 fő alkotta. A háztartások 8,2%-a legalább 2 családból állt. Ez az arány a megyében 4,8, az 5000 fő alatti kisvárosokban együttesen pedig 4,1%-ot tett ki. A 2001-es népszámlálás során 73 személy, az összlakosság alig több mint két százaléka jelölte meg valamelyik hazai kisebbséghez való tartozását. Gazdaság és munkaerő-piaci helyzet Bükön a gazdaság motorját az 1960-as évektől a gyógyfürdő és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások képezik, melyek kisugárzása, munkaerővonzása túlmutat a város keretein. A mezőgazdaság és az ipar az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül, szerepkörük módosult. Az agráriumban az 1990-es években megszűnt a nagyüzemi gazdálkodás, a termelés kis- és közepes méretű, jórészt családi gazdaságok keretei között folytatódott tovább. A helyi ipar legjelentősebb képviselője ma egy állateledelgyár (és a vele a csomagolásban és a szállítmányozásban együttműködő vállalkozás). Mellettük a fejlesztések és a növekvő életszínvonal által gerjesztett kereslet révén jelentős a kisipari tevékenység. Büki székhellyel 2006 végén 772 gazdasági szervezetet tartottak nyilván, közülük 744-et vállalkozásként jegyeztek be. A vállalkozási aktivitás területi viszonylatban kiemelkedő. A szervezeti struktúrában a szolgáltatási szektor szerepe a meghatározó a kivételes idegenforgalmi adottságnak köszönhetően. A vállalkozások 43%-a tevékenysége jellegénél fogva közvetlenül érintett a turizmusban. A cégek között a mikrovállalkozások vannak túlsúlyban.
ÚJ VÁROSAINK
511 2. táblázat
A regisztrált vállalkozások száma főbb gazdasági ágak szerint, 2006. december 31. A megoszlás eltérése a vidéki városok megoszlása, % átlagához képest, százalékpont
A regisztrált vállalkozások Gazdasági ág
száma
Összesen Ebből: Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás Ipar Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás
744
100,0
X
22 27 33 68 322 169 57
3,0 3,6 4,4 9,1 43,3 22,7 7,7
–1,9 –4,1 –4,5 –10,6 35,3 –8,8 1,3
Bük legnagyobb foglalkoztatója a svájci NESTLÉ élelmiszeripari óriásvállalat állateledelgyára. A további 9 legtöbb munkavállalót foglalkoztató vállalkozás mindegyike a szolgáltatási szférában tevékenykedik, közülük 8 érintett közvetlenül az idegenforgalomban. Bükön a legutolsó népszámlálás időpontjában a népesség gazdasági aktivitása és foglalkoztatási szintje meghaladta a vidéki városok átlagát. A település gazdasági életében és az itt élők foglalkoztatásában az 1960-as évektől fokozatosan domináns – megyei szinten és a vidéki városok átlagában is kiemelkedő – a szolgáltatási szektor, ezen belül is az turizmussal összefüggő tevékenységek szerepe. 2001-ben már minden negyedik foglalkoztatott szolgáltatási feladatokat látott el. A mezőgazdasági, ipari, építőipari foglalkozások jelentősége ezzel szemben a jövedelmi források között egyre kisebb, és a magyarországi vidéki városok átlagához viszonyítva is jóval alacsonyabb. A képzettségi szint emelkedése, az adminisztratív feladatok felértékelődése és részben az urbanizálódási folyamat eredménye a vezetői beosztásban, illetve szellemi munkakörökben dolgozók egyre nagyobb aránya. 3. táblázat A foglalkoztatottak száma foglalkozási főcsoport szerint, 1990, 2001 Ebből Megnevezés
A foglalkozvezető, tatottak értelmiségi száma
egyéb szellemi
szolgáltatási
172 196 114,0
210 359 171,0
mezőgazdasági
ipari, építőipari
egyéb
foglalkozásúak 1990 2001 1990. év = 100,0
1324 1336 100,9
163 198 121,5
54 38 70,4
495 373 75,4
230 172 74,8
Bük a Csepregi kistérség foglalkoztatási központja, munkaerővonzása jelentős. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 2142-en dolgoztak a településen, közülük 965-en itt laktak. A városba ennél is többen, 1177-en jártak be dolgozni. A településre ingázók 55%-a a kistérségben lakott, de több mint félezer munkavállaló távolabbi településegyüttesből (zömében a Szombathelyi kistérségből) közlekedett naponta itteni munkahelyére. Bükön alacsony a munkanélküliség. A Foglalkoztatási Hivatal 2006 végén összesen 89 álláskeresőt tartott nyilván, azaz a kistérségben regisztráltak 29%-a, a Vas megyében munka nélkül lévők 1,2%-a lakott itt. A munkanélkülieknek a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított hányada (munkanélküliségi arány: 4,1%) a megyei értékkel megegyezett, ugyanakkor a kistérség és az ország vidéki városainak átlagához képest jobb foglalkoztatási helyzetről tanúskodott.
512
ÚJ VÁROSAINK
Idegenforgalom, kiskereskedelem, vendéglátás Bük legfontosabb vonzereje az 1200 méter mélyről feltörő kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos gyógyvíz, amely kiválóan alkalmas mozgásszervi betegségek kezelésére, de ivókúraként is bizonyított a jótékony hatása. Az 1962-ben egyetlen medencével megnyílt fürdő az elmúlt több mint négy évtizedben szinte töretlenül és időnként rendkívül látványosan fejlődött. Napjainkban egy 13 hektáros parkban elterülő, 26 medencével rendelkező, minden igényt kielégítő gyógyfürdő és wellness-központ várja a gyógyulni és kikapcsolódni vágyókat. Vonzerejét jól érzékelteti, hogy a létesítménybe 2005-ben 930 ezren váltottak belépőjegyet.
A büki gyógyfürdő Fotó: Önkormányzat A fürdő mellett a Répce folyó és a várost nyugatról határoló erdő a horgászat és a vadászat szerelmeseinek nyújt kikapcsolódási lehetőséget, a 13 km-es termál kerékpárút pedig összeköttetést biztosít a legközelebbi osztrák település, Lutzmannsburg (Locsmánd) termálfürdőjével. A Bük mellett kialakított 14 hektáros golfpálya felszereltsége alkalmas nemzetközi versenyek lebonyolítására. A rendezvények közül kiemelkedik a Büki Ünnepi Napok, amely minden év nyarán változatos programokat nyújt az idelátogatóknak. Bük Hévíz és Hajdúszoboszló után Magyarország harmadik legnagyobb vendégforgalmat lebonyolító gyógyhelye. A szállodafejlesztések révén a kereskedelmi szállásférőhelyek száma 2000 és 2006 között közel 38%-kal bővült, főleg a fürdőkomplexum közvetlen környezetében. A minőségi turizmus iránti elkötelezettséget mutatja, hogy a kapacitás 46%-át szállodákban, azon belül is zömmel magas színvonalú, komplex szolgáltatásokat nyújtó négy- és ötcsillagos hotelekben alakították ki. A városban további 6 panzió, egy üdülőház és 5 kemping áll a vendégek rendelkezésére. (A kempingek együttes férőhelyszáma 2400.) Bük Vas megye idegenforgalmi gyöngyszeme. Vendégforgalommal kapcsolatos adatai nemcsak kistérségi, de megyei összevetésben is imponálóak. A visszatekintő adatok egyúttal jelzik az utazási szokások változását, a fürdő iránti egyre nagyobb hazai érdeklődést és a külföldi látogatók számának visszafogott emelkedését. 4. táblázat A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása és vendégforgalma, 2006
Megnevezés
Bük
Összes szállásférőhely Ebből: szállodai ezen belül: 4 és 5 csillagos Vendég összesen Ebből: külföldi Vendégéjszaka Ebből: külföldi Átlagos tartózkodási idő, éjszaka
4 858 2 252 1 402 122 432 60 070 533 480 338 999 4,4
Bük részesedése a Csepregi kistérség Vas megyei 2000. év = 100,0 kapacitás(á)ból/ vendégforgalom(má)ból, % 137,5 96,6 45,6 194,8 97,6 56,0 100,0 67,1 .. 196,9 96,2 44,7 150,3 97,4 59,4 147,9 98,5 59,8 116,9 98,7 71,4 75,9 X X
ÚJ VÁROSAINK
513
A kereskedelmi egységek mellett Bükön 2006-ban 492-en foglalkoztak magán-szállásadói tevékenységgel, szerepük térségi viszonylatban kiemelkedő. Ezeken az olcsóbb árkategóriájú, családias légkörű szálláshelyeken 2006-ben 16 700 vendég (78%-uk külföldi volt) időzött, átlagosan 7,3 napot. Az idegenforgalom kiteljesedésével párhuzamosan aktivizálódtak a lakossági kezdeményezések a turisztikai termékek összehangolt fejlesztése és a tevékenység további szervezése érdekében. A turisztikai menedzseléssel foglalkozó civil szervezetek közül kiemelkedik a Bük és Térsége Idegenforgalmi Társulat. A magánszálláshelyet üzemeltetők tevékenységét hangolja össze a Büki Szobakiadók Szövetsége. A városban ezenkívül a Magyar Turizmus Zrt. üzemeltet Tourinform-irodát. A Bükre érkezők színvonalas kiszolgálását 2006 végén 163 kiskereskedelmi üzlet biztosította, melyek egyharmadát ruházati szaküzletnek alakították ki. A boltok közel felét egyéni vállalkozók üzemeltették. A kulturált étkezést, szórakozást 89 vendéglátóhely tette lehetővé, melyek között 69 étterem, cukrászda, további 15 bár, borozó. Lakáshelyzet, infrastruktúra Az elmúlt több mint negyven évben Bük lakásállománya közel ezerrel gyarapodott, így 2006 végén már 1589 otthont tartottak nyilván a településen. A lakásszám növekedése 2003 és 2006 között ugrott meg jelentősen. Három év alatt több mint 300 új otthon létesült, annyi, mint az azt megelőző tizenkét évben együttesen. 2006-ban 1000 lakosra 36 – a térségi s a megyei szintet jóval meghaladó mértékű – lakásépítés jutott. Nagy alapterületű, tágas otthonok létesültek a településen, a legutolsó népszámlálás időpontjában tíz lakásból hét legalább 3 szobával rendelkezett. A lakásállomány hattizede 1970 után épült. Az otthonok átlagos alapterülete 110 m2 volt, 15, illetve 31 m2-rel nagyobb a Csepregi kistérségi és a Vas megyei átlagnál. 5. táblázat A lakásállomány főbb jellemzői, 1970–2007 1970.
Megnevezés
1980.
1990.
január 1.
Lakásállomány
964
2001. február 1. 1185
2007. január 1.
707
824
1589
24,5
14,0
9,5
5,7
4,6
63,1
46,8
30,4
23,2
28,2
Ebből: 1 szobásak 2 szobásak
aránya, %
3 és több szobásak Lakásállomány az előző időpont %-ában 100 lakásra jutó lakos
12,4
39,2
60,1
71,1
67,2
113,5
116,5
117,0
122,9
134,1
371
343
318
302
211
1970 és 2001 között 88%-ról 33%-ra csökkent az egy-, illetve kétszobás lakások aránya, s alapvetően a magánszállásadói tevékenység terjedése miatt emelkedett a három- és többszobásoké. A legutolsó lakásösszeírás szerint csaknem 73%-os volt az összkomfortos otthonok aránya a településen. Az intenzív turisztikai célú hasznosítás miatt az újonnan épült lakások szinte kivétel nélkül összkomfortosak. A jelentős infrastrukturális fejlesztések eredményeképpen folyamatosan nőtt a kommunális ellátottság színvonala. Már az 1980-as években kiépült a csatornarendszer, s így a közműolló a városi átlagnál is szűkebbre zárult. 2005-ben egy kilométer közüzemi ivóvízvezetékre 911 méter szennyvízcsatorna jutott. A városban a hálózati ivóvíz teljes körűen biztosított, a gázhálózat pedig 1991-re érte el a települést. Az akkor kiépített 45 és fél km-es vezeték hossza 2005-re 57 km-re nőtt. A megyei, kistérségi átlagot jelentősen meghaladva a lakások 83%-a kapcsolódott rá a hálózatra. Bük üdülőhelyi jellegéből adódóan magas az egy lakosra, illetve egy háztartásra jutó víz-, energia-, és gázfelhasználás.
514
ÚJ VÁROSAINK 6. táblázat Közműellátottság, 2005 Területi egység
A közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba
A közcsatornahálózatba
bekapcsolt lakások aránya, % Bük Csepregi kistérség Vas megye
90,4 93,8 96,7
83,6 55,2 63,3
Egy km közüzemi ivóvízvezetékre jutó szennyvíz-csatorna, méter 911 478 486
Háztartási gázfogyasztók a lakásállomány %-ában 83,0 75,0 63,6
Az utóbbi évtized fejlesztései ellenére a településen a hulladék összegyűjtésének módja, kezelése városi mértékkel mérve még nem teljesen megfelelő. Bár a szemét gyűjtése megoldott, előfordul illegális szemétlerakás. 2005-ben a lakások csupán kétharmadát vonták be a szervezett szemétszállításba. A városban jó a telefon-ellátottság, bár a fővonalak száma 2004-hez képest csökkent. 1000 lakosra 2005ben 424 távbeszélő-fővonal jutott, közel 90-nel több, mint a megyei átlag. Az ISDN-vonalak helyett gyorsan terjed az XDSL-vonalak használata. A kábeltelevíziós hálózat szolgáltatásait 2005 óta élvezhetik a lakásoknak közel felében. Egészségügy, szociális ellátás, intézményi ellátottság Büki központtal óvodafenntartó intézmény és iskolatársulás jött létre, ezenkívül itt található a Csepregi kistérség valamennyi települését ellátó központi orvosi ügyelet és a mentőállomás is. Bükön az oktatási feladatokat egy 125 férőhelyes óvoda, egy 14 osztálytermes általános iskola, s azzal egy irányítás alatt álló vendéglátó-ipari szakiskola biztosítja. Az általános iskola a térség legmodernebb, legjobban felszerelt intézménye. Öt éve bevezették a szaktantermi oktatást, lehetővé tették a tanulóknak a szélessávú internet-hozzáférést és a könyvtárhasználatot. A legnagyobb térségi vonzóhatást a szakiskola gyakorolja. Alapítását a dinamikusan bővülő helyi vendéglátás munkaerőigénye indokolta. Az itt végzettek szinte kivétel nélkül találnak munkát. A település kulturális életében a Művelődési és Sportközpont, Könyvtár játszik központi szerepet. Itt van a székhelye szinte valamennyi civil és a három – német, cigány, horvát – kisebbségi szervezetnek is. A 17 000 kötetes könyvtár kistérségi szerepkört tölt be, ugyanis 5 településen egyúttal mozgókönyvtárat működtet. 2005-ben az egészségügyi szolgálat keretében a falura és a fürdőre kiterjedően 2 felnőtt-, 1-1 gyermek- és fogorvos működött. A 2000-ben átadott központi ügyeleten a kistérség közel 12 ezres népessége számára a nap 24 órájában elérhető a szakszerű orvosi ellátás, a mentőállomásról pedig szükség esetén a két, korszerű műszerekkel felszerelt esetkocsi biztosítja a gyors helyszínre érkezést. Az alapellátáson kívül a büki lakosok és a vendégek több helyütt vehetnek igénybe – főleg magánvállalkozásban működő – szakorvosi, fogorvosi ellátást. A szociális ellátás intézményi feltételei szerények. A Büki Alapszolgáltatási Központ keretein belül működik az idősek nappali ellátását biztosító klub 18 férőhellyel. A település a központ szolgáltatásainak igénybevételével lát el családsegítési és gyermekjóléti szolgálatokat a kistérség 14 településén. A Büki Rendőrörs a kistérség 8 településén élők biztonságát szavatolja. A közelmúltban Polgárőr Egyesület alakult. A rendszerváltás óta megpezsdült Bük közösségi élete is. Társadalmi életét formáló egyesületei, szervezetei mozgalmassá, színessé teszik a város életét. Koncepcionális településkép Bük képviselőtestülete 2006. november 27-én fogadta el a település 2007–2013 közötti időszakra szóló fejlesztési koncepcióját. A dokumentumból olyan jövőkép körvonalazódik, amely a várost egészségturisztikai „zarándokhelynek”, komplex szolgáltatásokat nyújtó nemzetközi gyógyhelynek mutatja be, és egyúttal valamennyi korosztály részére kínál alternatív idegenforgalmi termékeket. A kitűzött cél érdekében három prioritást fogalmaz meg: turizmusfejlesztés, infrastruktúra- és településfejlesztés, szervezet- és intézményfejlesztés. A Nemzeti fejlesztési terv időintervallumával összhangban álló koncepcióhoz kapcsolódva az önkormányzat elkészítette a 2006–2010 közötti időszakra szóló ciklusprogramját is, amelyben megnevezte az elérendő célokat és szükséges eszközöket. A végrehatás érdekében projektlistát állítottak össze. Megvalósulásuk esetén a fiatal város olyan organikus növekedési pályát írhat le, amely túlmutat közigazgatási határán, fejlődése egyúttal sokszorozó hatást fejtene ki a szomszédos településekre.
