új szemle Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT uisz18 eleje.qxd :20 Page 1 VI. ÉVFOLYAM 1

uisz18 eleje.qxd

2008. 02. 06.

16:20

Page 1

új ifjúsáki szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI F O LY Ó I RAT

V I . É V F O LY A M 1 . S Z Á M 2 0 0 8 TAVAS Z WWW.UISZ.HU

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés

uisz18 eleje.qxd

2008. 02. 06.

16:20

Page 2

Szerkesztõbizottság Beke Pál Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Herczog Mária Hunyady György Kozma Tamás Nagy Ádám Spéder Zsolt Stumpf István Tibori Timea Vajda Zsuzsa

www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó Lapterv Tördelõszerkesztõ E számunkat

Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ

Petrovics Iván = Rácz György Halász Iván fotói díszítik. Németh István Nemeskéry Artúr

Szerkesztõség: 1149 Budapest, Fráter György tér 11. Tel./fax: (+36–1) 221–0951, 221–8099 E-mail: [email protected]

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk

Alapító társfõszerkesztõ

Bauer Béla Komássy Ákos

Nagy Ádám

A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk. ISSN 1785–1289

Támogatóink Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Rovatok Ifjúsági közélet Pillók Péter Ifjúság és társadalom Székely Levente Ifjúság és környezet Diósi Pál Életmód-élethelyzet Szabó András Kitekintés Bíró Edith Csata Zsombor Kölcseyné Balázs Mária Nyitrai Imre Szentirmai Judit Szerkesztõségi titkár Ladencsics Virág

Az ifjúságügy szakértõinek társasága

uisz18 eleje.qxd

2008. 02. 06.

16:20

Page 3

Tartalom Bevezetõ

/ 5

I. A makyar fiatalok

II. Az ifjúsáki problémák

élethelyzete társadalmi

kezelése a kormányzati,

intekrációja

önkormányzati, valamint

I.1. Oktatás

/ 20

a civil szférában

I.2. Egészség / 29

II.1. Jogi szabályozási környezet / 98

I.3. Demográfia, családalapítás,

II.2. Ifjúsági szervezetek,

lakáshelyzet / 36

érdekérvényesítés

/ 103

I.4. Foglalkoztatottság / 49

II.3. Az állam ifjúsági szerepvállalása / 112

I.5. Gyermekszegénység / 55

II.4. Az önkormányzati ifjúsági munka / 125

I.6. Kultúra / 60

II.5. Ifjúsági ügyek finanszírozása / 133

I.7. Fiatalok az információs

II.6. Ifjúságpolitika mint a fiatalok

társadalomban / 64

segítését célzó állami eszközrendszer / 136

I.8. Ifjúsági bûnözés / 70 I.9. Nemi szerepek / 76 I.10. Szabadidõ, sport, rekreáció / 81

Felhasznált irodalom / 171

I.11. Ifjúsági turizmus – pihenés,

A jelentés elkészítésében közremûködõ

tapasztalatszerzés, rekreáció / 86 I.12. Társadalmi közérzet és társadalomkép / 88 I.13. Vallás / 90 I.14. Cigány fiatalok helyzete / 93

szakértõk köre / 177

uisz18 eleje.qxd

2008. 02. 06.

16:20

Page 4

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 5

Bevezetõ A magyar ifjúságpolitikáról szóló nemzeti jelentéshez egy átmeneti társadalom ifjúságáról és ifjúságpolitikai törekvéseirõl kíván képet adni, úgy, ahogyan azt az Európa Tanács szakértõi csoportja 2002-ben tett Magyarországi látogatását követõen ajánlásaiban megfogalmazta. Az akkor tett ajánlások abból indultak ki, hogy Európában a két szuperhatalmi tömb, az Egyesült Államok és a Szovjetunió szembenállásának oldódásával megindult demokratizálódási, pluralizálódási folyamatok következményeként Kelet-Közép-Európában átmeneti társadalmak alakultak ki, melyekhez Magyarország is tartozik. Ez az „átmenet a társadalom szinte minden szegmensét érinti”* a gazdaságtól és a politikától kezdve, a társadalom felépítésén és az Európai Unióhoz történõ csatlakozáson át, egészen a kultúráig és az egyéni életstílusok megváltozásáig. Tekintettel arra, hogy az „átmeneti országokat elkerülhetetlenül magába szívja a modernizáció”, a változások „drámaiak” és a fiatalokat különösen intenzíven érintik, hiszen átalakulnak a generációk, a nemek, a piacok és a civil társadalom közötti kapcsolatok, valamint a gazdagok és a szegények közt húzódó szakadék is egyre szélesedik. Mindezek szükségessé tennék, hogy a társadalom tagjai – különösen a fiatalok – felkészülhessenek e kihívásokra. Az Európa Tanács kiemelte: különösen fontos, hogy a fiatalok – „új motivációs energiához és tudástõkéhez jussanak annak érdekében, hogy a nyílt piacon és a tudás alapú gazdaságban is versenyképesek legyenek”, – új társadalmi készségeket szerezzenek a kockázatok, az új lehetõségek és a bizonytalan jövõ kezeléséhez, és – önbizalomra tegyenek szert azért, hogy megbirkózhassanak az új identitásokkal és kulturális lehetõségekkel a magyarországi, európai és globális területeken egyaránt.” A fentiekbõl egyértelmûen kitûnik, hogy az Európa Tanács szakértõi magyarországi látogatásuk során egyrészt reálisan felmérték, és részben jelezték is azokat a súlyos gazdasági, társadalmi, intézményi, politikai stb. ellentmondásokat, zavarokat és feszültségeket, amelyek a rendszerváltás nyomán kialakult „átmeneti társadalomban” jelentkeztek. Ugyanakkor azzal is számot vetettek, hogy az ellentmondásos folyamatoknak ezzel még nincs vége, hiszen a következõ évek-évtizedek modernizációja – most már az Európai Unió keretei között – legalább olyan kihívások elé állítják az országot, mint maga a rendszerváltás. Nem véletlen, hogy a szakértõk „drámai” változásokról beszéltek, rámutatva azokra a kényszerekre és konfliktusos folyamatokra, amelyekkel egy társdalomnak szembe kell néznie az ilyen léptékû átalakulások során, ha ifjúságát versenyképesen fel kívánja készíteni a jövõre. A jelentés tehát ebben a szellemben íródott, mint ahogy az azt követõ társadalmi vita is ebben a szellemben zajlott: sokféle – alkalmasint egymásnak is ellentmondó – nézetet, véleményt vagy megoldási javaslatot felszínre hozva, az egymással szemben álló nézetek vonatkozásában komoly kritikákat is megfogalmazva.

* Az idézõjelben szereplõ szövegrészek az Európa Tanács 2000-ben Magyarországon tett, Peter Lauritzen vezette delegációjának megállapításait összefoglaló jelentésbõl származnak.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 6

A Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének elsõdleges feladata az volt, hogy a fentiekben ismertetett helyzettel összefüggõ sokrétû, sokszor élesen eltérõ szemléletû megközelítéseket a lehetõ legnagyobb mértékben harmonizálja, beleértve a magyar ifjúsági szakmát, az ifjúsági szervezeteket, a kormányzat érintett szereplõit, illetve az ifjúság helyzetének vizsgálatával foglalkozó társadalomkutatói köröket. Az informativitás igényeinek megfontolásával a magyar nemzeti ifjúságpolitikai jelentés két fõ részre tagolódik. Az elsõ rész a magyar ifjúság helyzetével foglalkozik. Minthogy másfél évtizeddel ezelõtt olyan léptékû változások kezdõdtek Magyarországon, amelyek mind az ország belsõ állapotát (a gazdasági-társadalmi újratermelõdés módját), mind a külsõ pozícióit alapjaiban változtatták meg, elengedhetetlennek látszik, hogy a gyökeresen új állapotokhoz való állandósult alkalmazkodás és változtatás kényszerében zajló folyamatok összefüggésében mutassuk be a fiatalok helyzetét. Ugyanis ezek nélkül nem értelmezhetõk az e területen zajló folyamatok és az itt mutatkozó problémák. E folyamatok vonatkozásában meghatározó körülmény, hogy Magyarországon történetileg rövid idõ alatt sor került: – egy rendszerváltásra, ami olyan horderejû változásokban öltött testet, mint az állami tulajdonról a magántulajdonra, a redisztribúcióról a piacgazdaságra, a diktatúráról a demokráciára való áttérés, vagy új társadalmi rétegek csoportok megjelenése és régebbiek eltûnése, kevesek meggazdagodása és sokak elszegényedése stb., – az államszocializmus hatalmi-befolyási, katonai, gazdasági stb. kapcsolatrendszerének (pl. Varsói szerzõdés, KGST) felszámolására és leépítésére, melynek során Magyarország a korábbi piacait is elvesztette, – új katonai-hatalmi övezethez való csatlakozásra (NATO tagság), – a globalizálódó világhoz történõ alkalmazkodásra, ide értve az Európai Unióba történt belépést is, ami az elõnyei mellett a Magyarországnál jóval fejlettebb régióhoz való folyamatos megfelelési kényszert is jelent (pl. az Unió távlatos céljainak és programjainak az elfogadása és ezek beépítése a nemzeti programokba, vagy az euro övezethez való csatlakozás elõírásainak a teljesítése). Tekintettel arra, hogy meglehetõsen összetett, ellentmondásos, sok tekintetben mindmáig befejezetlen folyamatokról van szó, amelyek alkalmasint súlyos társadalmi és politikai konfliktusokat generálnak, a jelentés felkínál egy makrogazdasági és -társadalmi összefüggéseken nyugvó értelmezési keretet, majd ennek ismeretében mutatja be a fiatalok esélyeit az oktatási-képzési rendszerben, elhelyezkedési lehetõségeit, életmódja és kulturális fogyasztása bizonyos elemeit, társadalmi közérzetét, önállósodási és lakáshoz jutási törekvéseit stb. A második fejezet azokkal a társadalmi, jogi, politikai és szervezeti körülményekkel foglalkozik, amelyek kereteket adnak (adhatnak) a fiatalok önszervezõdésinek, társadalmi, kulturális, politikai stb. tevékenységeinek, az ifjúsági és az ifjúságot is érintõ döntéseknek, ezek befolyásolásának és az érdekütköztetéseknek. Ennek részeként a jelentés kitér a civil szervezetekre, a politikai megfontolások változásaira az állam ifjúságpolitikai szerepvállalását illetõen, az állami intézményrendszer és finanszírozás kérdéseire, a különféle területeken (pl. esélykülönbségek, szegregáció, foglalkoztatás) jelentkezõ ifjúsági problémák kezelésére tett kormányzati intézkedésekre. Továbbá foglalkozik azokkal a törekvésekkel és elképzelésekkel, amelyek kereteket adhatnak egy átfogóbb, folyamatosabb és távlatokban gondolkodó ifjúságpolitika megfogalmazásának, melyhez az Európai Uniós tagság az eddigieknél kedvezõbb lehetõségeket és feltételeket kínál. Ez utóbbi fejleménnyel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a 2007-tel megnyíló Európai Uniós forrás-felhasználási lehetõségek a rendszerváltás óta eltelt több mint másfél

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 7

évtized egészéhez viszonyítva merõben új helyzetet teremtenek a magyarországi ifjúsági kérdések és problémák kezelésének terén is. A rendszerváltás óta hatalmat gyakorló, különféle koalíciós összetételû kormányok mindegyike valamilyen módon a prioritások között kezelte a társadalmi reprodukció, és benne az ifjúságügy, ifjúsági problémák kérdését. Az egyes kormányzatok preferenciái szerint érvényesülõ különféle gazdaság- és társadalomszervezési elképzeléseknek megfelelõen kísérletek, lépések is történtek a problémák kezelésére. Ezek hatékonysága azonban jórészt a rendszerváltással megindult és máig is tartó, rendkívül dinamikus társadalmi és gazdasági átalakulási folyamatok sodrában esetleges volt, legtöbbször azért, mert az egyébként is forráshiányos magyar gazdaság – elsõsorban a költségvetési szektor – nem tudott megfelelõ erõforrásokat hozzárendelni az elképzelésekben, megoldási javaslatokban megjelenõ programokhoz, cselekvési tervekhez. A 2007–13 közötti EU-s költségvetési idõszakban Magyarország számára elérhetõ többletforrások ebben a kritikus dimenzióban jelentenek kitörési lehetõséget – hozzá kell tenni azonban, hogy csak megfontoltan kialakított, a magyar társadalom empirikus ismeretére épített stratégiai elképzelések és megvalósítási programok esetén realizálható ez a lehetõség. Az Európa Tanács számára elkészített riport ezen az úton kíván egy lépést elõre tenni a magyar ifjúságpolitika elõtt álló kihívások tényszerû bemutatásával, a problémák megoldási lehetõségeinek mérlegelését segítõ helyzetelemzéssel, illetve az ifjúságpolitika eddig elért eredményeinek számba vételével. Meggyõzõdésünk, hogy a sikeres ifjúságpolitikai cselekvés kialakításához és fenntartásához egyaránt elengedhetetlen ezeknek az ismereteknek a tárgyszerû áttekintése, a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete – az egyes kérdésekben sokszor egymással élesen szemben álló szakértõi, civil, kormányzati, önkormányzati és egyéb érintett társadalmi szereplõk vélemények integrálásával – ebben kíván az Európa Tanács és nem utolsó sorban persze az érintett kormányzati szereplõk számára segítséget nyújtani. Meg kell jegyeznünk, hogy az ifjúsági szakmai – elsõsorban kutatói – körökbõl érkezõ kritikák, ellenvetések az ifjúság élethelyzetét bemutató véglegesített szöveggel szemben tulajdonképpen kivétel nélkül azt kifogásolták, hogy az anyagban szereplõ megállapítások a vonatkozó statisztikai mutatókhoz és az empirikus ismeretekhez képest túlságosan tompítják a bemutatás kritikai élét, a magyar ifjúság problémáinak megjelenítését. Ezt figyelembe véve meggyõzõdésünk ugyanakkor, hogy az ifjúság élethelyzetével foglalkozó anyagrész jelenlegi formájában teljes mértékben alkalmas a hazai ifjúságpolitika feltételrendszerének, feladatainak és kihívásainak megértéséhez szükséges információkat közvetíteni a külföldi olvasók, érdeklõdõk számára. Mindezek után még szeretnénk külön felhívni a figyelmet arra a technikai körülményre, hogy a jelentés „ifjúság” alatt a 15–29 éves korosztályokat érti. Az ettõl eltérõ korcsoportok bemutatásakor – pl. a gyerekszegénység súlyos kérdésére kénytelenek voltunk kitérni, hiszen ez egyben ifjúsági probléma is – az anyag jelzi, hogy fiatalabb vagy idõsebb korosztályokról van szó.

Laki László az Európa Tanács számára készülõ magyar nemzeti ifjúságpolitikai jelentés projektvezetõje, tudományos fõmunkatárs Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 8

I. A makyar fiatalok élethelyzete, társadalmi intekrációja Amikor azt a kérdést tárgyaljuk, hogy vajon mi is jellemzi a magyar fiatalok helyzetét, illetve az ebbõl a helyzetbõl adódó feladatokkal szembesülõ magyar ifjúságpolitikát napjainkban, akkor alapvetõen azt a problémát feszegetjük, hogy a rendszerváltás utáni másfél évtizedben kialakult új rendszer milyen körülményeket és feltételeket kínál a magyar fiatalok számára. Milyen esélyeket nyújt, és milyen korlátokat állít a felnövekvõ fiatal korosztályok elé a társadalmi felkészülés, az önállóvá válás, a társadalmi beleszólás és cselekvés, a pályakezdés és a karrierlehetõségek, stb. területén. Másként fogalmazva: a rendszerváltás után kialakult társadalmi, gazdasági, politikai, jogi stb. viszonyok által teremtett generációs reprodukció körülményeit, jellegzetességeit, hatékonyságát, minõségét, az általuk kínált ifjúkori cselekvésmódok és érdekmegjelenítési formák lehetõségeit érintjük, szem elõtt tartva az Európai Unióhoz történt csatlakozás tényét is. Így a téma bemutatása és értelmezése során nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a generációs reprodukció mennyire versenyképesen készíti fel a magyar fiatalokat az uniós csatlakozásból következõ kihívásokra. Ahhoz, hogy valamennyire is értelmezhetõvé váljanak a magyar fiatalok helyzetét, illetve az ifjúságpolitika céljait és törekvéseit, mozgásterét és lehetõségeit bemutató adatok, megállapítások és értékelések, röviden foglalkoznunk kell a rendszerváltással.

A rendszerváltás körülményei A 20. század nyolcvanas-kilencvenes éveinek fordulóján gyökeres változások zajlottak Középés Kelet-Európában, így Magyarországon is, melyek részei voltak a világgazdaság új modernizációs trendjei (globalizáció) dominánssá

8


2008 / tavasz

válásának, és befejezõ aktusai a második világháború után kialakult katonai-hatalmi status quo felbomlásának. Ezzel – a politikai megoldást keresõ nagyhatalmak jóvoltából – békésen véget ért a hidegháború korszaka és Európa formális megosztottsága. A korszakváltás – sok más mellett – azzal járt, hogy megszûnt a közép- és kelet-európai térségre kiterjedõ szovjet befolyás, Magyarország is visszanyerte függetlenségét. A volt szocialista országok (a Szovjetuniót is ide értve) addigi gazdasági, politikai és társadalmi rendszerüket is meg kívánták változtatni. Ez az egypártrendszerû diktatúráról a többpártrendszerû demokráciára, illetve az államszocialista redisztribúció rendszerérõl a piacgazdaságra való áttérést jelentette. Az áttérés folyamata a társadalmi alapintézmények fundamentális átalakításán túl az értékek, a habitusok, az eljárás- és cselekvésmódok alapvetõ átalakulását is igényelte, és igényli a mai napig is. Maga a folyamat rendszerváltás néven került be a volt szocialista országok történelmébe. Fontos tény tehát, hogy a rendszerváltás gyökeres és gyors változásokat írt elõ a társadalom, a gazdaság és a politika alapintézményeiben – pl. a tulajdonviszonyokban, az állam szerepében, a politikai rendszerben – vagyis az addigi társadalmi-gazdasági újratermelõdési modellt (államszocializmus) nem átalakítani, reformálni vagy dinamizálni akarta, hanem totálisan megváltoztatni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy egy ilyen totális változtatás önmagában is súlyos társadalmi feszültségek forrása, hiszen olyan alapvetõ átalakításokat kell(ene) történetileg rendkívül rövid idõ – jelen esetben mindössze egy-másfél évtized – alatt teljesítenie a magyar társadalomnak, amelyekre más népeknek ennél jóval hosszabb idõ, akár fél évszázad is rendelkezésre állt. Gondoljunk például arra, hogy az állami-szövetkezeti tulajdon privatizálása nemcsak a gaz-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 9

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés dasági erõforrások újraosztását jelenti, hanem új társadalmi rétegek és csoportok „létrehozását”, a társadalmi szerkezet, a hatalmi-befolyási viszonyok, a gazdálkodási elképzelések és eljárások, a megélhetési módok, az egyenlõtlenségi viszonyok, vagy a családi átörökítési mechanizmusok megváltoztatását is maga után vonja. Röviden: e változtatások nem foghatók fel csupán egyedi és egyszeri politikai aktusokként, sokkal inkább bonyolult, az élet minden szféráját átható társadalmi folyamatokként. A rendszerváltással kapcsolatos kihívásoknak azonban mindezek csak az egyik összefüggését jelentették. Legalább ilyen fontos tény, hogy Magyarország a rendszerváltást követõen egy nálánál jóval fejlettebb, évszázados kapitalista mûködésmóddal, felhalmozással és integrációs formákkal rendelkezõ világhoz kívánt csatlakozni. Egy olyan világhoz, amellyel ugyan voltak kapcsolatai az államszocialista berendezkedés idõszakában is, de amelyhez képest már akkor is jóval „fejletlenebb” volt, és amellyel modernizációját tekintve már akkor is függõ viszonyban volt. Magyarország sikeres világgazdasági integrációját és uniós csatlakozási, alkalmazkodási és felzárkózási kilátásait tehát nem csupán az kondicionálta, hogy már a 18. századtól a kapitalizálódás más útját futotta be, mint a nyugat-európai nemzetek, majd a második világháború után merõben más modell (államszocializmus) szerint mûködött, és feléjük a nyolcvanas években eladósodott, vagyis, hogy változatlanul tõlük függõ „fejlõdõ ország” maradt. Hanem az is, hogy a szocialista tábor tagjaként évtizedekig el volt zárva a kapitalista világtól, így kimaradt a háború utáni gyors gazdasági növekedés, a nemzetközi munkamegosztás és integráció alapvetõ átrendezõdési folyamatiból, melyek aztán alapját képezték a termelési-fejlesztési-értékesítési hálózatok világot átfogó globalizációs irányzatának. Lényegében a kapitalista modernizáció azon fejlõdési variánsából (globalizáció) volt szocialista országként kizárva Magyarország, amelyhez aztán a rendszerváltás után csatlakoznia, és amelybe integrálódnia kellett. A rendszerváltással azonban a „történelem nem ért véget”, hiszen a globalizáció folyamatai nem csupán Magyarország és a volt szocialista országok átalakulását és kilátásait

kondicionálták, hanem a fejlett országokban, így az Európai Unióban is számottevõ változásokat generáltak. Ezek a változások jelentõsen behatárolták azokat a távlatos elképzeléseket, illetve konkrét programokat és erõforrásokat, amelyekkel az Unió Magyarországot – tágabban a kelet-közép- európai országokat – ténylegesen támogatta és segítette a rendszerváltást kísérõ súlyos válsága kezelésében az elmúlt másfél évtizedben. Nyilvánvaló, hogy itt olyan problémákról, kihívásokról, leginkább konkrét hátrányokról van szó, amelyekkel egy hosszú ideig nem kapitalista módon mûködõ, a modernizációt tekintve függõ viszonyrendszerbe kényszerülõ és a rendszerváltást követõen súlyos válsággal küszködõ ország nehezen képes megbirkózni. Innen közelítve a magyar rendszerváltást már nyilvánvaló, hogy a gazdaság és a politika totális megváltoztatásának ambiciózus célja rengeteg zavart, ellentmondást és feszültséget generál. Másfelõl egy ilyen gyökeres átalakulásnak vannak nem szándékolt diszfunkcionális következményei is, sõt az is elõfordulhat, hogy a végeredmény jelentõsen eltér a rendszerváltó politikai osztály által ígért társadalomtól („szociális piacgazdaság”), állapotoktól és berendezkedéstõl. És természetesen az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a rendszerváltás történetileg jóval hosszabb idõt igényel, mint azt a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a szakértõk és a politikusok várták és jelezték, hiszen a magyar rendszerváltás még ma is tart.

A magyar társadalom a rendszerváltás után A rendszerváltás tehát eddig sokkal ellentmondásosabb gazdasági, társadalmi és politikai körülmények közt zajlott, mint azt a rendszerváltó politikai osztály vizionálta, gondolta és hirdette, és amint azt a magyar lakosság remélte. Nem utolsó sorban amiatt, hogy a rendszerváltást egy súlyos gazdasági válság kísérte, amelynek nyomán a reálfolyamatok jelentõsen eltértek a várakozásoktól, emiatt az átalakulás-átalakítás folyamatát állandósult társadalmi feszültségek kísérték.

2008 / tavasz


9

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 10

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Természetesen az országban ezen idõszak alatt kedvezõ folyamatok is végbementek. Ezek közé sorolhatjuk, hogy az országban idõközben megjelentek a külföldi beruházók új munkahelyeket teremtve, új technológiákat telepítve, új szervezeti- és tudás-felhasználási formákat alkalmazva, vagyis növekvõ követelményeket és igényeket támasztva az alkalmazandó munkaerõvel szemben. Mindezek dinamizáló hatásai vitathatatlanok. Bár idõközben a gazdaság gyors növekedést is produkált és a GDP az ezredfordulóra ismét elérte a rendszerváltás elõtti szintet, a bérek és a fizetések is emelkedtek, az infláció terén is komoly sikereket könyvelhettünk el stb., a magyar gazdaság és társadalom mindezek ellenére sajátos „félperifériás” szervezõdés-formát és állapotokat mutat. Mit is jelent ez? Egyfelõl azt, hogy a magyar gazdaságot a szakemberek változatlanul dezintegrált gazdaságként írják le. Az elemzések szerint a magyar gazdaságnak van egy dinamikusan fejlõdõ és nemzetközileg versenyképes része, melynek kizárólag külföldiek a tulajdonosai, és van egy vegyes, magyar és külföldi kézben lévõ része, amely ehhez képest kevéssé versenyképes és minimális növekedést mutat. Problémát okoz az is, hogy a két rész között az elmúlt másfél évtizedben nem alakult ki szerves gazdasági kapcsolat, vagyis a dinamikus és versenyképes rész megfelelõ piaci kapcsolatok hiányában nem fejt ki „szívó hatást” a minimális növekedést mutató gazdasági szektorra. A piaci szektor eme dualitása „mellett” egy jelentõs „szürke” vagy „fekete” gazdasággal is számolnunk kell, továbbá a tömeges munkanélküliség, az alacsony foglalkoztatottság, illetve az alacsony bérek és keresetek miatt a lakosság nagy tömegei – fõként vidéken és a falvakban – rászorulnak-rákényszerülnek arra, hogy kiterjedt naturálgazdálkodást (önellátást) folytassanak. Nem beszélhetünk tehát egy viszonylag is egységes, integrált gazdaságról, vagyis rengeteg gazdasági probléma ma is változatlanul fennáll, amit a rendszerváltás megoldani ígért. (Lóránt, 2000) Másfelõl az ország területileg fragmentált állapotokat mutat, ami döntõen a külföldi beruházások sajátszerûségeivel hozhatók összefüggésbe, ugyanis a multinacionális vállalatok kizárólag az adott ország infrastrukturálisan

10


2008 / tavasz

legfejlettebb és a legjobb adózási feltételeket biztosító városaiban és körzeteiben telepedtek meg. Ez „szigetszerû” beruházási gyakorlatot jelentett, hiszen kizárólag az úgynevezett „kapuvárosokra” (Budapest, Gyõr, Székesfehérvár) koncentrálódott, és nem érintette az ország egyéb régióit és vidékeit. Így, amíg a beruházások által elért városokban és körzeteikben gazdasági fellendülés következett be, addig a beruházásokat nélkülözõ megyékben, térségekben és településeken – és ez az ország nagyobb része – a gazdaság stagnálása, illetve a leépülés állandósulása figyelhetõ meg. E folyamatok következményei jól lemérhetõk a megyék fejlettsége közti különbségekben: a fõvárosban az egy fõre jutó GDP az ezredfordulón durván 20 ezer dollár volt, a következõ „legfejlettebb” megyében (Gyõr-Moson-Sopron) csak 14 ezer dollár, a fõvárossal egy régiót alkotó Pest megyében már csak 9 ezer dollár, a „legkevésbé fejlett” megyékben (Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg), pedig csupán 6 ezer dollár. (Fóti, 2003) A fragmentáltság tényét mutatják azok az adatok is, miszerint az ország területének alig több mint egytizede (13%) tartozik a „kiugróan fejlõdõ” térségek közé és itt él a lakosság hatoda (17%), míg az ország területének csaknem kétötöde (38%) „krízishelyzetben van” ahol a népesség közel egynegyede (23%) él. Ez utóbbi térségek „válságáról” beszélnek a szakemberek, amennyiben itt késik a gazdaság regenerálódása és új fejlõdési pályára állása. A kutatások szerint a falusi (rurális) területek egytizede sorolható a dinamikusan fejlõdõk közé, ahol a falusi lakosság egyötöde lakik, míg ezen területek több mint egyharmada (36%) „krízishelyzetûnek” minõsítõ az ott élõ szintén egyharmadnyi (32%) népességgel együtt. Ez utóbbin belül elkülöníthetõ egy közel 600 ezernyi népesség, amely már napjainkban is „gettósodó” falusi települések lakója. (Kovács, 2005) Viszonylag is egységes munkaerõpiacról szintén nem beszélhetünk, hiszen az államszocializmus ún. „elsõ” gazdaságának munkaerõpiaca a rendszerváltást követõen szétesett, és számottevõen eltérõ állapotú és mûködési logikájú részpiacokra tagolódott. Az ún. „kapuvárosokban” és körzetükben a fellendülõ piacgazdaság kereslete, igényessé váló

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 11

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés képzettségi és munkakultúrabeli követelményei, növekvõ bérei stb. szervezik a munkaerõpiacokat. A stagnáló körzetekben a minimális dinamikát mutató gazdaság már kevéssé közvetít növekvõ kihívásokat, annál is kevésbé, mert a munkaerõ-túlkínálat okán a bérek alacsony szintje alakult ki. A krízishelyzetben lévõ térségekben aztán a munkanélküliek túlsúlya miatt a munkaerõpiac már kimondottan a minimálbér körül szervezõdik, így azok is nagyon rosszul keresnek, akiket a hivatalos munkaerõpiacon alkalmaznak. Itt a hivatalos munkaerõpiac szereplõi is kénytelenek megelégedni alacsony bérekkel – nem kevesen olyanokkal, melyekbõl nem képesek magukat és családjukat a társadalmilag elfogadható szinten eltartani, vagyis a szegénységbõl kitörni – így a hivatalos munkavállalást nem tekintik minden körülmények között megoldásnak megélhetési gondjaik kezelésében. A vázoltakon túl a munkaerõpiac egyfajta hivatalos megkettõzöttségével is számolnunk kell, ugyanis a tömegeket érintõ tartós munkanélküliség kezelésére az állam a hivatalos munkaerõpiac mellett kénytelen mûködtetni az úgynevezett másodlagos munkaerõpiacot, közmunka, közhasznú munka stb. formájában. A többes és a szegmentált munkaerõpiacok egyidejû jelenléte arra is utal, hogy a rendszerváltást követõen nem alakult ki egy viszonylag is egységesnek mondható, és valamennyire is egymásra épülõ intézményrendszer a különféle munkaerõpiacok harmonizálására. A vázolt elrendezõdés ugyanis nem feltétlenül biztosítja a munkaerõpiac bizonyos szegmensei közötti átjárást: például a „másodlagosból” (közhasznú munka stb.) nem mindenképpen vezet az út a magasabb követelményeket támasztó és valamennyire is igényes piaci szegmensekbe. Tény az is, hogy a foglalkoztatottság rendkívül alacsony szintje alakult ki Magyarországon – egy évtizede 3 millió 650 ezer és 3 millió 900 ezer között állandósult a foglalkoztatottak száma – ami az Unióban az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátát eredményezi. Összehasonlításul: amíg a 15–64 évesek körében a foglalkoztatottak aránya Belgiumban 61,1, Franciaországban 63,1, Finnországban 68,4, az Egyesült Királyságban 71,7, Hollandiában 73,2, és az EU25 országának átlaga

63,8 százalék volt 2005-ben, addig Magyarországon 56,8 százalék. Területileg e tekintetben is jelentõsek a különbségek, hiszen a „kapuvárosok” és környezetük 60–65 százalékos foglalkoztatottságával szemben, a „lemaradó” térségekben 47–52 százalék között mozog ezek aránya. További fontos jellemzõje a kialakult állapotoknak, hogy az alacsony foglalkoztatottság nem a munkanélküliek, hanem az inaktívak rendkívül magas arányával párosul, vagyis a „lemaradó” térségekben sokan munkát sem keresnek, mert kilátástalannak ítélik meg az elhelyezkedést. (Fülöp 2006) A magyar szociológusok a rendszerváltás óta folyamatosan végzett ilyen irányú empirikus kutatások alapján abban egyetértenek, hogy a társadalmi hierarchia tetején egy vékony, mindössze 5-7 százaléknyi csoport található, amely a hazai erõforrások jelentõs súlya felett rendelkezik, és erre alapozva sikeresen tudott integrálódni a globalizációs folyamatokba. Ezt kiegészíti egy 10-15 százaléknyi felsõ középosztálybeli, õk együttesen jelenítik meg a rendszerváltás nyerteseit. Alattuk egy 30-35 százaléknyi népesség található, melynek a helyzete részben javult, részben romlott, alapjaiban azonban nem változott. Legalul pedig a lakosság jelentõs hányadát (40-50%) magában foglaló depriváltak és szegények szintén differenciált csoportjai helyezkednek el. Ez utóbbi népes társadalmi rétegekkel és csoportokkal nem csupán az a gond, hogy híján vannak a szükséges erõforrásoknak, hanem az is, hogy alig vagy egyáltalán nem integrálódnak a gazdaságba és a társadalomba. Legszembeötlõbb csoportjaikat a marginalizálódottak jelenítik meg, azok, akik tartósan kiszorultak a munkaerõpiacról, oda nem képesek visszakerülni vagy ott megkapaszkodni, alacsony iskolázottsággal és munkakultúrával bírnak, átmeneti vagy eseti foglalkoztatásukról jó esetben a „másodlagos munkaerõpiac” gondoskodik. Õk azok, akiket underclass-ként definiálják a szociológusok, és egyes csoportjaik esetében „gettósodásról”, „kizártságról”, „mélyszegénységrõl”, illetve a cigányság kapcsán a szegregáció problémáiról is szó esik. (Bogár 2000, Bukodi 2006, Ferge 2006, Gazsó 2001, Kertesi 2005, Kolosi 2000,Spéder 2002), Külön kell szólnunk a szegénységrõl, amely – mint jeleztük – a rendszerváltás után

2008 / tavasz


11

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 12

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés ugrásszerûen megnõtt. A szegények aránya – a mérési eljárásoktól függõen – léptékekkel eltérhet egymástól. Például, ha az ENSZ ajánlásait követve Magyarországot a „közepes jövedelmû” országok közé soroljuk és ennek alapján, azt tekintjük szegénynek, akinek jövedelme a napi két dollár alatt maradt, akkor becsléseik szerint 2000-ben a népesség 12-15 százaléka volt szegénynek minõsíthetõ. Ha Magyarországot – szintén az ENSZ ajánlása alapján – „átmeneti gazdaságú” vagyis rendszerváltó országoknak minõsítjük, és a napi négy dollárnál kevesebbõl élõket soroljuk ide, akkor már a magyar népesség durván 60 százaléka volt szegénynek tekinthetõ. Ha az Európai Unió átlagos fogyasztási szintjéhez viszonyítva azokat tekintjük szegénynek, akik ezen átlagfogyasztás fele alatt élnek – és ez a megközelítés nagyon is megalapozottnak látszik, hiszen tagjai vagyunk az Uniónak – akkor már a magyarok közel háromnegyede (73%) volt a szegények közé sorolható. (Ferge 2001) Ezzel kapcsolatban két további összefüggésre is fel kell hívni a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a szegénység területileg is jelentõs különbségeket mutat: például amíg a külföldi beruházások által elért közép-magyarországi és nyugat-dunántúli régiókban a 18–74 éves népességben a szegények (jövedelmi) aránya 7-8 százalék, addig az e beruházásokból kimaradt észak-magyarországi és észak alföldi régiókban 15-18 százalék. (Spéder 2004) Másrészt arra, hogy a szegénységvizsgálatok egyértelmûen a gyerekeket tekintik a rendszerváltás nagy veszteseinek. (Darvas–Tausz, 2000) A kutatások szerint 1992 és 1997 között durván megduplázódott a szegénységben élõ gyerekek aránya: a 0–2 évesek között 15%-ról 34%-ra, a 3–6 éveseknél 14%-rõl 26%-ra, míg a 7–14 évesek körében 12%-ról 22%-ra emelkedett az érintettek súlya. (Spéder, 2002). A helyzet azóta sem javult, amit jól mutat, hogy az iskolás kor alatti gyerekek egyötöde (19,4%), a 14 éves és fiatalabb gyerekek 17 százaléka „halmozott szegénységben” él. (Fóti, 2003) Mindent egybevéve Magyarországon a rendszerváltást követõen egy dezintegrált, polarizált, fragmentált gazdaság és társadalom alakult ki, a „fejlõdõ” országokra jellemzõ állapotokkal, egyenlõtlenségekkel, mûködésmódokkal, zavarokkal és feszültségekkel. A magyar

12


2008 / tavasz

piacgazdaság jelenleg tehát sem fejlettségében, sem mûködésében, sem tõkeerejében, sem teljesítményében, sem integráltságában, sem versenyképességben, stb. nem tekinthetõ hasonlónak – fõként nem azonosnak – a német, a francia, a holland, a svéd vagy a dán piacgazdaságokkal. És társadalmában sem, hiszen szélsõségesen polarizált – kevés jómódúból és sok-sok szegénybõl álló – társadalomról van szó, amely alapvetõen eltér a fejlett nyugateurópai országok széles és jómódú középrétegeket magában foglaló társadalmaitól. További lényeges körülmény, hogy a magyar újkapitalizmus a vázolt jellemzõk szerinti dezintegrált, polarizált és fragmentált formában termelõdik újra. Másként fogalmazva: a mai Magyarországon egyidejûleg nagyon eltérõ gazdaság- és társadalomszervezõdési formák élnek egymás mellett, jelentõsen különbözõ megélhetési módokat, életminõségeket, esélyeket, törekvéseket és aktivitásokat kínálva az ott élõk – ide értve a fiatalokat is – számára.

A generációs reprodukció átalakulása a rendszerváltás után A megközelítésrõl A modern társadalmakban – ide értjük a magyar társadalmat is – a mindenkori fiatal nemzedékek társadalmi felkészítését, tevékenységét és beilleszkedését sok és sokféle társadalmi intézmény és szervezet egyidejû mûködése hivatott biztosítani. Ennek csak az egyik eleme a család – melynek fontosságához aligha fér kétség – emellett azonban az oktatási-képzési rendszer, az állam, az önkormányzatok, az ifjúsági és civil szervezetek, az egyházak, a kortárscsoportok vagy a média is alapvetõ szerepet töltenek be a fiatalok életében és szocializálásában. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a jelzett intézmények miként vannak ellátva erõforrásokkal, miként látják el funkcióikat, milyen a köztük lévõ munkamegosztás és milyenek a kölcsönkapcsolataik, vagyis, hogy úgy önállóan, mint intézményrendszerként milyen hatékonysággal mûködnek együtt a fiatalok társadalmi felkészítésében-felkészülésében. Magától értetõdõ, hogy egy munkanélküliséggel sújtott és szegény lakosságú település,

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 13

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés egy alacsony költségvetésû önkormányzat és az általa rosszul ellátott iskola együttese alapvetõen más minõségû életet és felkészítést képes biztosítani az ott lakó fiatalok számára, mint egy jómódú középosztály által lakott település, ahol a megfelelõ forrásokkal rendelkezõ önkormányzat magas színvonalú szolgáltatásokat képes az ellátórendszerek területén nyújtani.

Új irányzatok a generációs reprodukcióban A rendszerváltás gyökeres gazdasági, társadalmi és politikai átalakítást célzó szándékaiból adódóan egyfelõl jelentõsen megváltozott az egyes intézmények (pl. család, önkormányzatok) szerepe, funkciói, mûködési-finanszírozási feltételrendszere stb., másfelõl alapvetõen megváltoztak a generációs intézményrendszer egészének munkamegosztási, felelõsségi és érdekeltségi kölcsönviszonyai. E változások még akkor is rengeteg zavarral és feszültséggel jártak volna, ha a rendszerváltás ideális vagy optimális körülmények között zajlott volna, hát még így, hogy az átalakulás társadalmi folyamatai súlyos gazdasági visszaeséssel párosultak. A rendszerváltást követõen a generációs reprodukcióban az alábbi új irányzatok alakultak ki és váltak dominánssá Magyarországon. (Ezekkel a késõbbiekben részletesen is foglalkozunk, így most csupán utalunk rájuk): 1. A generációs reprodukció egyik legfontosabb irányzata a magyar újkapitalizmusban – ami egyben az új rendszer egyik mûködési jellegzetessége is – az ifjúsági munkanélküliség megjelenése, tömegessé válása és állandósulása lett. Ez logikusan következett a magyar munkaerõpiac kilencvenes évek eleji drámai összezsugorodásából melynek során – mint talán még emlékszünk rá – közel másfélmillió munkahely szûnt meg néhány év alatt. A folyamat két generációs csoportot érintettek markánsan: a munkaképes korúak legidõsebb, a nyugdíjkorhatárhoz közelítõ, és a legfiatalabb, a munkaerõpiacra éppen csak bekerült vagy belépni szándékozó korosztályait. Az elõbbieket a munkaerõpiac gyors, döntõen nem önkéntes elhagyására ösztönözték és kényszeríttették a körülmények, míg az isko-

láikat befejezõ fiatalok tömegeinek nehézzé, olykor lehetetlenné tették a munkaerõpiacra történõ belépést. A munkaerõ-piaci helyzet drámai változását jelzi, hogy a kilencvenes évek elején a 15–19 éves korosztályokban úgy alakult ki 27–33, a 20–24 éveseknél, pedig 14–17 százalékos munkanélküliségi ráta, hogy néhány évvel korábban még jószerivel minden iskolából kilépõ fiatal el tudott helyezkedni. A munkaerõ-piaci feszültségeket két tényezõ tovább erõsítette. Az egyik, hogy az úgynevezett nagy létszámú – a hetvenes évek közepén született – korosztályok ezekben az években fejezték be általános és középfokú tanulmányaikat, és jelentkeztek a munkaerõpiacon a belépésre. A második tényezõ, hogy a magyar fiatalokat ekkor magas munkavállalási hajlandóság jellemezte. A tanulmányaikat viszonylag korán – döntõen 17-18 éves korban – befejezõ generációk számára államszocializmus idõszakában teljesen magától értetõdõ és természetes volt, hogy felnõttkori életüket, karrierjüket, maguk és családjuk megélhetését stb. a társadalmilag szervezett munkaerõpiacon képzeljék el. A gyökeresen megváltozott körülmények azonban lehetetlenné tették e társadalmi méretekben elterjedt iskolázási és munkavállalási gyakorlat továbbvitelét. Fontos tény, hogy a tömeges munkanélküliség sokkszerûen érte a társadalmat, arra, pontosabban annak „fogadására” sem a család intézménye, sem az iskolarendszer, sem az önkormányzatok, sem az állam nem készült fel. Például az állam felkészületlenségét jelzi, hogy a tömeges munkanélküliség kialakulásakor még nem létezett az ennek a kezelésére hivatott intézményrendszer: nem voltak szakemberek, hatékony eljárásmódok, sõt alapvetõ létesítmények és eszközök (épületek, fogadóhelyiségek, számítógépek és egyéb berendezések stb.) is hiányoztak. Erre persze a család intézménye sem volt felkészülve, hiszen az iskoláikat befejezõ és elhelyezkedni nem tudó gyerekeik eltartásáról még hónapokig – nem ritkán fél vagy egy évnél is hosszabb ideig – gondoskodniuk kellett a szülõknek, jóllehet a béreikbe és a fizetéseikbe ennek a költségei nem voltak beépítve. Mi több, a szülõk nemzedéke – éppen a bérek reálértékének gyors csökkenése és az õket is sújtó tömeges

2008 / tavasz


13

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 14

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés munkanélküliség okán – gyerekei mielõbbi elhelyezkedésében volt érdekelt. A család keretei közti „parkoltatás” kényszere természetesen nemcsak anyagilag, hanem mentálisan is váratlanul érte a családok többségét, tekintettel arra, hogy neki sem voltak tapasztalatai, vagy jól bevált eljárásai és mintái ezen állapot gyors és sikeres megoldására. A probléma társadalmi súlyát mutatja, hogy az „Ifjúság2000” vizsgálat adatai szerint az akkor 25–29 éves korcsoportba tartozó fiataloknak átlagosan a fele (48%) jelezte, hogy volt munkanélküli, de a dél-dunántúli, az észak magyarországi és az észak-alföldi régiókban a hasonló korú fiataloknak már 57-61 százaléka mondta ugyanezt. 2. A generációs újratermelõdés új irányzatának további fontos jellemzõje – és ez következik az ifjúsági munkanélküliség tartóssá válásából – hogy a kilencvenes években látványosan kitolódott az elsõ munkába állás ideje. Itt ismét az „Ifjúság2000” vizsgálat adataira hivatkoznánk, mely e területen is alapvetõ változásokra utal. Arra, hogy amíg a vizsgálatba bevont legidõsebb (25–29 éves) korcsoportnak mintegy kétharmada (64%) 19 éves koráig belépett a munkaerõpiacra, addig ez az arány az öt évvel fiatalabb korosztályoknál (20–24 évesek) visszaesett 45 százalékra. Az átrendezõdés nyilvánvalóan az oktatásiképzési rendszer változásait is tükrözi: részben a hagyományos szakmunkásképzés háttérbe szorulását – innen a többség korábban már 17 éves korában kilépett a munkaerõpiacra – részben az érettségit adó középiskolázás felfutását, és természetesen a felsõoktatás tömegessé válását. Mindenesetre léptékbeli változásról van szó, melynek csak egyik oldala az iskoláztatás idejének megnyúlása. E folyamat másik oldala a pályakezdés jelentõs megnehezülése és bizonytalanná válása. A munkahelyek hiányán túl, gondot jelent, hogy a munkaadók nem szívesen alkalmaznak gyakorlatlan, szakmai tapasztalatok nélküli pályakezdõket, vagy olyan alacsony béreket, alkalmazási- és munkafeltételeket kínálnak, amelyek nem vonzók, illetve elfogadhatatlanok a fiatalok számára. A diplomások karrierépítése szintén „egész” embert igényel: újabb diplomá(ka)t, fokozat szerzését, vagy legalábbis folyamatos

14


2008 / tavasz

képzést, a vállalat iránti teljes odaadást, az elõbbre jutás iránti alázatot stb., vagyis csupa olyan erõfeszítést, befektetést és életvitelt, mely nem nagyon tûr meg maga mellett a családot és a gyereket. A vázoltak jelzik, hogy sokak számára a tanulás és a munkavállalás közti „átmenet” nem válik el olyan élesen, mint ahogy azt a korábbi évtizedekben megszoktuk, ami nagyon is különbözõ életvitelek, életstratégiák és karrierek realizálására ad módot, de közös bennük, hogy az önálló élet- és pályakezdés idejét jelentõsen kitolják. Az újkapitalizmus vázolt mûködési jellemzõibõl adódóan azonban olyanok is szép számmal vannak, akiknek a munkaerõ-piaci felkészülése-felkészítése 16-17 éves korukban befejezõdik, mely iskolázottság nem biztosít számukra alkuképes elhelyezkedési pozíciókat. Az érintetteknek így alig van esélyük a hivatalos munkaerõpiacra bekerülni, vagyis kénytelenek a „másodlagos munkaerõ-piaci”, az alkalmi munkás, a munkanélküli és az egyéb járadékos állapotokat „váltogatni”, ami merõben más életvilágot, életminõséget, és karriert biztosít számukra, mint az elõbb vázolt ifjúsági csoportoké. Mindenesetre a munkaerõ-piaci integrálódás és a pályakezdés folyamatai sokféle bizonytalansági elemmel terheltek és a társadalmi polarizáció jegyében zajlanak. 3. Az új irányzatok között tarthatjuk számon az ifjúkori iskolázás jelentõs felértékelõdését, és ezen iskoláztatási idõ számottevõ meghosszabbodását. Ennek négy összefüggésére térnénk ki röviden. Egyfelõl arra, hogy a munkaerõpiac felvevõképességének korlátozottsága néhány éve alatt egyértelmûvé tette, hogy ide azok sem tudnak belépni, akik az alapiskola után nem akarnak hosszabban tanulni, illetve akik más okokból – például a család anyagi ellehetetlenülése miatt – képtelenek részt venni a jelentõsen meghosszabbodott iskoláztatásban. Ez a tény – mint korábban jeleztük – a magyar családok többségét mind anyagilag, mind mentálisan felkészületlenül érte, hiszen ezek a szülõk az alapiskola utáni oktatási-képzési idõt nem tervezték a korábban szokásosnál, vagyis három-négy évnél hosszabbra. Ehhez képest meglehetõsen váratlanul érte õket, hogy a 17-18 éves szak-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 15

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés mával és/vagy érettségivel rendelkezõ gyerekük nem tud elhelyezkedni, hogy e probléma megoldása szinte kizárólag rájuk nehezedik, és ezért további anyagi áldozatokat kénytelenek hozni, jóllehet nekik maguknak is szembe kell nézniük a munkanélküliséggel, a magas inflációval, életszínvonaluk romlásával, netán a lecsúszással és az elszegényedéssel. Másfelõl, ezen kényszerûség következtében, történetileg rövid idõszak alatt felismertté és társadalmi méretekben elfogadottá vált az ifjúkori iskolázás felértékelõdése és a magasabb végzettség megszerzésének nélkülözhetetlensége a sikeres elhelyezkedésben, egyáltalán a sikeres és a versenyképes társadalmi beilleszkedésben és életpálya megalapozásban. Ebben számottevõ szerepet játszott az államszocializmus idején szerzett és tömegeket érintõ iskolai bizonyítványok és ismeretek leértékelõdése, illetve a rendszerváltás után még hosszú ideig ilyen tudástartalmakat közvetítõ és bizonyítványokat kiadó, de a munkaerõpiacon már eladhatatlan iskolázottságok és szakképzettségek szintén tömeges elõfordulása. Aligha véletlen, hogy néhány év alatt a lakosság részérõl növekvõ igények jelentkeztek az érettségit adó középfokú, valamint a felsõfokú iskoláztatás kiterjesztésére. Továbbá ebbe az irányba hatott az a tapasztalat is, hogy aki tényleges vagy funkcionális analfabétaként hagyja el az iskolarendszert 14–17 éves korában, annak felnõttként alig vagy egyáltalán nincs esélye ebbeli hiányosságait pótolni, korrigálni, illetve késõbb versenyképes képzettséget szerezni. Vagyis a tanuláshoz nélkülözhetetlen készségek és képességek hiánya akadályozza a felnõttkori képzésben való sikeres részvételt is. Amikor tehát azt látjuk, hogy egy alacsony iskolázottságú fiatal nem tud elhelyezkedni és tartósan munkanélküli, nem feltétlenül igaz az állítás, hogy azért nincs munkája, mert nem akar dolgozni. A helyzet valójában az, hogy azért nem tud elhelyezkedni, mert a foglalkoztatási követelményekhez, igényekhez nincs megfelelõ felkészültsége. És ebben nem csupán az érintett egyén és családja felelõsségét kell megállapítanunk, hanem az iskoláét, tágabban a társadalomét is, hiszen a gyerekek versenyképes felkészítése napjainkban már sokkal inkább az oktatási-képzési rendszer dolga, mint a családé.

Ilyen körülmények között a magyar állam sem járhatott el másként, mint a gazdaságilag fejlett országok. Vagyis a vázolt problémákat megkísérelte a fiataloknak az oktatási-képzési rendszerben történõ parkoltatásával kezelni, enyhíteni és ellensúlyozni. Ennek következtében egy évtized alatt jelentõsen kitolódott az ifjúkori iskoláztatás ideje Magyarországon is. Nem véletlenül beszélünk „parkoltatásról” – a szó pejoratív értelemében is –, hiszen egy ilyen léptékû és rapid változássorozat oktatási-képzési rendszerbeli kezelésének komoly társadalmi, pénzügyi, habitusbeli, intézményi stb. elõfeltételei vannak, amelyek úgy a probléma megjelenésekor, mint jelenleg jórészt hiányoznak a magyar társadalomból. 4. A generációs újratermelõdés további új eleme, hogy a vázoltak következtében kitolódott a fiatalok szülõi családról való leválásának, függetlenedésének, önálló életkezdésének, családalapításának és gyermekvállalásának az ideje. Például amíg a hetvenes években a hajadonok 14-15 százaléka 18 éves kora elõtt, illetve 40 százaléka 20 éves koráig férjhez ment, addig a kilencvenes években a 18 éves kor elõtti házasodás 4-5, a 20 éves kor elõtti, pedig 18-20 százalékra esett vissza. Hasonlóképpen új elem, hogy a biológiai érés és a „társadalmi éretlenség” közti idõ további számottevõ meghosszabbodásával átértékelõdtek a párkapcsolatok is. Ennek látványos megnyilvánulásaként a kilencvenes évekig Magyarországon deviánsnak tekintett – fõként az elváltak és özvegyek körében dívó – élettársi kapcsolat ugrásszerûen megnõtt a fiatalok körében. Ez szorosan összefügg az iskolában eltöltött idõ jelentõs megnyúlásával, illetve a tanulás és a munkába állás közti hoszszú és bizonytalan állapot társadalmi méretû elterjedésével. Fontos tény, hogy fiatalok döntõ többsége nincs abban az anyagi-vagyoni helyzetben, hogy az önálló életkezdéshez és családalapításhoz szükséges feltételek részeként a lakást önmaga, kizárólag saját erejébõl biztosítani tudná. E „társadalmi csoport” specifikuma ugyanis, hogy pályájának kezdetén áll, így fizetése sem magas, megtakarításai nem jelentõsek vagy egyáltalán nincsenek, ugyanakkor az önálló életvitel megalapozásához nélkülöz-

2008 / tavasz


15

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 16

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés hetetlen alapvetõ beruházásokat most, ebben a helyzetben kéne megindítania. Az egyén szintjén tehát e hosszú távra szóló beruházások gazdaságilag nincsenek megalapozva, ugyanakkor ezek hiányában, vagy elhúzódása esetén a függetlenedési-családalapítási folyamatokban komoly, a viszonylag kiegyensúlyozott társadalmi reprodukciót akadályozó, abban konfliktusokat gerjesztõ folyamatok lépnek fel. A gondokat növeli, hogy szülõk tömegei nem képesek sem gyermekeik lakásberuházásait átvállalni, sem az elhelyezkedés, a munkanélkülivé válás, az alacsony keresetek stb. miatti kockázatot számottevõen csökkenteni, hiszen a szülõi nemzedék többsége is erõforráshiánnyal küszködik. Amikor tehát a társadalmi és területi polarizálódás, az elszegényedés és szegmentálódás jelenségeirõl, vagy a jelentõs létszámú és tehetõs „középosztály” hiányáról beszélünk a magyar társadalom vonatkozásában, akkor egyben a generációs transzfer társadalmi méretû hiányáról is beszélünk, amely a fejlett országokban a társadalmi reprodukció szerves része. Mindezeket azért szükséges hangsúlyozni, mert a rendszerváltást követõen sem spontán módon, sem a kormányra került politikai erõk cselekvése következtében nem alakult ki olyan lakáshoz jutási mechanizmus Magyarországon, amely képes lenne az újkapitalizmus mûködési viszonyaival adekvát módon és társadalmi méretekben a zavartalan nemzedéki reprodukció e fontos feltételének a folyamatos és zavartalan biztosítására. 5. A fiatalok jelentõs része rossz társadalmi közérzetrõl számolt be, ami már csak azért is figyelemre méltó, mert ez alapvetõen reális társadalomképen alapul. Az „Ifjúság2000” vizsgálatban a 15–29 éves fiatalok korosztályuk két legégetõbb problémájaként a következõket jelölték meg: 47% százalékuk a „munkanélküliséget”, harmaduk (34%) „a pénztelenséget, alacsony kereseteket”, hasonlóképpen harmaduk (32%) „a lakáshelyzet megoldatlanságát”. Ez követi a „a szegénység és létbizonytalanság” 14 százalékkal, majd „a kábítószerek elterjedése” 13, „a növekvõ társadalmi egyenlõtelenségek” 9, „a kilátástalan jövõ” 8, és a sort „a tanulási lehetõségek beszûkülése anyagi okok miatt” 7 százalékkal zárja.

16


2008 / tavasz

Az Ifjúság2004 kutatás adatai azt mutatják, hogy a társadalmi problémákhoz való viszony négy év alatt részben átrendezõdött. 1. ábra. Mit tart az ifjúság legégetõbb problémájának? (a két legfontosabb válasz összevont százalékos megoszlása)

A legfiatalabb, a 15–19 éves korosztály esetében még az átlagosnál is jóval magasabbra értékelt probléma a drog és az alkohol elterjedése. A munkanélküliség leginkább a pályakezdõként most a munkaerõpiacra kilépõ 20–24 éveseket érinti. A jövõ problémái, a kilátástalanság, a céltalanság a többi csoporthoz képest a legidõsebbek problématérképén jelenik meg nagyobb arányban. Míg az alkoholproblémák leginkább a községben lakó fiatalokat foglalkoztatják – látszólag meglepõen –, a kábítószer elterjedése nem oszlik meg az állandó lakhely szerinti településtípus alapján. Véleményünk szerint ennek hátterében az áll, hogy a drogozás terjedését minden társadalmi rétegen belül egyaránt komoly problémaként értékelik. Hasonlóan a 2000. évi kutatás eredményeihez, a budapesti fiatalok körében az átlaghoz képest jóval magasabb a lakásproblémákat, valamint az önálló egzisztencia megteremtését felemlegetõk aránya, míg a községekben a munkanélküliség és az ehhez kapcsolódó pénztelenség jelentõsége kiemelkedõbb.

A jelenleg iskolarendszerben tanulók problématérképe igen komoly eltérést mutat az

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 17

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés egyes iskolatípusok szerint. A szakmunkástanulókat és a szakközépiskolába járókat foglalkozatja leginkább a drogok és az alkohol elterjedése. Az egyetemre és a fõiskolára járókat immateriális, emocionális problémák, így a céltalanság, a kilátástalanság, az erkölcsi romlás, a kulturálatlanság és a család válsága foglalkoztatják a többieknél jóval nagyobb mértékben. Látható, hogy a fiatalok által megjelölt problémaháló legfontosabb elemeit olyan tényezõk alkotják, amelyek szerepe az egyénicsaládi egzisztencia megteremtésében, a megélhetésben és annak minõségében, egyáltalán a társadalomban való boldogulásban vitathatatlan. Például a munkanélküliség, amely már ebben az életkorban is két részre osztja a társadalmat. E durva és egyértelmû szelekció az iskolázottabbak és képzettebbek életét is rövidebb-hosszabb ideig megkeserítheti, kilátásait korlátozhatja, és egyéni törekvéseit meghiúsíthatja. Hasonlóképpen egzisztenciális problémák sokasága kötõdik a bérekhez és fizetésekhez, az egyéni és családi jövedelmekhez. Ugyanis ezek hiánya vagy alacsony szintje sokaknál nem csupán távlatos törekvéseik (pl. családalapítás, gyerekvállalás) elhalasztását vagy aktuális igényeik (pl. tanulás, lakásszerzés) korlátozását jelentik, hanem elemi szükségleteik (pl. megfelelõ ruházkodás, étkezés, fûtés) kielégítetlenségét is okozhatják. E feszültségeket fokozza a gyors technikai-technológiai fejlõdés okán fellépõ modernizációs kényszer, és a pénztelenség okán visszafogott fogyasztás közti rés állandósult fennmaradása, netán növekedése. Vagyis az, hogy a fiatalok a pénztelenség miatt nem jutnak hozzá ténylegesen fontos vagy „csak” általuk fontosnak vélt javakhoz és – megalapozottan vagy anélkül – azt érzik és gondolják, hogy lemaradnak szerencsésebb kortársaikhoz vagy másokhoz képest, amit igazságtalanságként élnek meg. A lakáshoz jutás – mint szóltunk róla – szintén a fiatalok legtermészetesebb és legelemibb törekvései közé tartozik. A „szegénység és létbizonytalanság” érzése szintén nem életidegen, hiszen ez nagyon is természetes velejárója egy olyan társadalmi viszonyrendszernek, ahol, az elbocsátások, az újbóli elhelyezkedés nehézségei, az alacsony bérek, az

egyik napról a másikra élés és a magas inaktivitás állandósult, makacs és tömegeket érintõ jelenségek. Ahol a „pénztelenség” miatt alapvetõ beruházások és vásárlások maradnak el, ahol sokan a szükségletek korlátozásával próbálnak úrrá lenni a családi gondokon, és ahol hiányzik a tartalékolás – netán a felhalmozás – „polgári luxusa”. Nincs semmi túlzás abban, ha a fiatalok az ilyen társadalmi helyzeteket „szegénységként” ítélik és élik meg, és ha utalnak arra, hogy ez sokuknál veszélyeztetettség-érzetet kelt és egzisztenciális bizonytalanságot okoz. A fiatalok hangot adtak szorongásaiknak. Akár az oktatási-képzési rendszerben tanuló diákokat, akár a munkaerõpiacról kiszorult fiatalokat, akár a kutatás idején alkalmazásban állókat kérdeztünk, közülük sokan szorongásaikról és félelmeikrõl adtak hírt a munkaerõpiacra való belépés meghiúsulását, az elbocsátást és az ismételt elhelyezkedés esélyét illetõen. Már pedig az állandósult bizonytalanság és szorongás sok energiát emészt fel, megkeseríti az érintettek és közvetlen környezetük életét, és egyben deviánsnak tekintett magatartásmódok és életvitelek „melegágyaként” is számolnunk kell vele. A rossz közérzet jele az is, hogy a fiatalok nagyobb része a rendszerváltás óta eltelt idõszak történéseinek a saját, illetve családja élethelyzetére gyakorolt hatásait és következményeit egyértelmûen „romlónak” ítélte. A jelzett vizsgálat során például a 15–29 éves fiatalok kétötöde (41%) vélekedett úgy, hogy a rendszerváltás óta az õ vagy családja helyzete romlott, harmada (33%), hogy nem változott, és mindössze hatoda (16%) számolt be javulásról. A kérdezettek tizede nem tudta megítélni helyzetük alakulását, akiknek döntõ része a legfiatalabbak közül, a 15–19 évesek korcsoportjából került ki. Mindent egybevéve az empirikus ismeretek alapján kitûnik, hogy a fiatalok által saját világukról kialakított szubjektív társadalomkép egybeesik az általános társadalmi tapasztalatokkal, továbbá a reálfolyamatok feltárására és leírására szakosodott intézmények empirikus és statisztikai adatokon nyugvó, éppen ezért objektívnek tekinthetõ alapvetõ megállapításaival. Magyarországon ma gyakorlatilag szakmai és politika konszenzus övezi azokat

2008 / tavasz


17

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 18

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés a megállapításokat, amelyek szerint a magyar társadalomban a munkanélküliség, az alacsony keresetek, a lakáshelyzet megoldatlansága, a szegénység és létbizonytalanság, stb. széles csoportokat érintõ, feszítõ gondok. Ebben az értelemben kijelenthetõ, hogy bár a fiatalok által felrajzolt társadalomkép – amelyhez rossz közérzet is társul – nem szívderítõ, annak realitásához semmi kétség sem férhet: a fiatalok pontosan látják, hogy milyen társadalomban élnek. 6. Külön kell szólni a generációs intézményrendszerben a rendszerváltás után kialakult válságról. Mint jeleztük, a modern társadalmakban a generációs újratermelõdés hatékony és zavartalan bonyolódását – már a gyermekvállalás mozzanatától kezdve, a fiatalok felnevelésén és iskolai-szakmai felkészítésén át, egészen a munkavállalásig és lakásszerzésig – sok és sokféle intézmény egyidejû mûködése biztosítja. Ezen intézmények között – az adott ország gazdasági-társadalmi berendezkedésének, fejlettségének, jogrendjének, hagyományainak, politikai erõviszonyainak stb. megfelelõen – kialakulnak bizonyos kölcsönkapcsolatok, funkció- és erõforrásmegosztási viszonyok. Ezek természetesen nem idõtlenek, hanem folyamatosan változnak, azonban azzal, hogy ennek van egy kialakult és bevett rendje, a generációs reprodukció egyfelõl kiszámíthatóvá és tervezhetõvé válik az abban részvevõk, másfelõl funkcionálisabbá és hatékonyabbá a társadalom egésze számára. Bár nem kívánunk a történelmi elõzményekkel foglalkozni, utalni szükséges arra, hogy a generációs intézményi struktúra modern társadalmakra jellemzõ rendje a magyar társadalomban az államszocializmus keretei közt alakult ki, melyet a rendszerváltás után természetesen a piacgazdaság követelményei szerint kellett átalakítani. Csakhogy a kutatások azt mutatják, hogy a generációs intézményrendszer mûködésében a folyamatosság legalább annyira jellemzõ, mint a változásváltoztatás. Ez alapvetõen abból fakad, hogy már az államszocializmus viszonyai közt megkezdõdött a korai kommunista felfogás korrekciója ezen a területen, mindenek elõtt a család intézményének rehabilitálására a hat-

18


2008 / tavasz

vanas-hetvenes években. A nyolcvanas évek pénzügyi válsága idején e folyamat felgyorsult, és az állam megkezdte kivonulását a generációs intézményrendszerbõl – az oktatásképzés vagy a lakásügy területérõl – hangsúlyozva, hogy e feladatok ellátása és fõként finanszírozása nem kizárólag az államra tartozik. Sõt, ezek fõként a család intézményének hatáskörébe valók. Azzal azonban, hogy az állam önkorlátozó módon visszavonult az általa addig kisajátítani és uralni kívánt területrõl nem csupán az államtalanítás és a demokratizálódás várt folyamatait indította el, hanem a feladat- és erõforrás-elosztás bevett rendjét is gyökeresen átalakította a generációs intézményrendszerben. Méghozzá úgy, hogy a feladatokat újraosztotta – más intézményekre (pl. család, önkormányzat, egészségügy) hárítva az ellátást és persze a felelõsséget – anélkül, hogy ezzel egy idõben az erõforrások újraosztásáról is gondoskodott volna. Ez praktikusan az erõforrások e területekrõl történõ kivonását eredményezte. A rendszerváltás után – most már más ideológiákra, értékekre, jövõképre, racionalitásokra stb. hivatkozva — folytatódott az erõforráskivonás folyamata a generációs reprodukció bonyolításában részvevõ intézményrendszerbõl, ezzel súlyos válságot idézve elõ. Nyilvánvaló, hogy ahol az elszegényedõ lakosság mögött nem áll erõforrásokkal jól ellátott önkormányzat, amely a kor követelményei szerint felszerelt iskolát, színvonalas oktatást és egyéb kiegészítõ szolgáltatásokat képes kínálni, ott az iskolából kikerülõ ifjú nemzedékek sem lesznek versenyképesen felkészítve a továbbtanulásra és a munkaerõ-piaci kihívásokra. Tény ugyanakkor, hogy a versenyképességet biztosító oktatási szolgáltatásokhoz megfelelõ fizetség ellenében hozzá lehet jutni, erre azonban a lakosság nagy része anyagilag nem képes. Az intézményi válság alatt tehát azt az állapotot értjük, amikor nem csupán egyes intézmények (pl. a család) küszködnek erõforráshiánnyal, hanem egyidejûleg több egymással munkamegosztásban álló intézmény is (pl. önkormányzat, iskola, egészségügy), így nemhogy korrigálnák, segítenék vagy javítanák a más intézményekben folyó szocializációs munkát, inkább rontják. Ennek pedig a min-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 19

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés denkori fiatal korosztályok – és persze a társadalom – látják a kárát, hiszen a felkészítetlen vagy rosszul felkészített fiatalok nem versenyképesek, és ezzel az adott társadalom is veszít a versenyképességébõl. Ha röviden még hangsúlyozni kéne valamit az elmondottakkal – vagyis a rendszerváltás után kialakult új generációs újratermelõdési irányzatokkal, és az ezeknek kereteket adó makrogazdasági, társadalmi és politikai folyamatokkal – kapcsolatban, akkor egyfelõl a „történelem összesûrûsödésének” a tényét emelnénk ki. Azt, hogy Magyarországon az elmúlt másfél évtized alatt

olyan változások zajlottak, amelyekre más – szerencsésebb történelmi pályát befutó – országoknak három-négy évtized állt rendelkezésére. Az átalakulás folyamatának idõbeli sûrûsödése a problémák egymásra torlódásával, társadalmi és a földrajzi dimenzióban megjelenõ polarizálódásával, szegmentálódásával és aszinkronitásával járt. Másfelõl azt is ki kell emelni, hogy nem csupán a lakosságot érte váratlanul a rendszerváltás számos folyamata, nem-várt vagy diszfunkcionális következménye, hanem a politikai osztályt is, ami számottevõen rontotta a problémák sikeres kezelésének esélyeit.

2008 / tavasz


19

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 20


I.1. Oktatás A magyar oktatási rendszer Széleskörûen elfogadott vélemény szerint az iskolázottság, szakképzettség szintje a társadalmi-gazdasági fejlettség egyik legfontosabb ismérve. A munkaerõ-piaci átalakulás és a gyors technológiai változások egyre szélesebb népességcsoportokat kényszerítenek arra, hogy korábban megszerzett ismereteiket folyamatosan korszerûsítsék, illetve újakkal bõvítsék. Emiatt az oktatási fejlesztéseket mélyreható szerkezeti és tartalmi reformintézkedések kísérik és ezzel párhuzamosan egyre fontosabbá válik a fiatal korosztályok iskolarendszerû képzése, valamint egyre inkább elõtérbe kerül a felnõttképzés. Bár az oktatási rendszer átalakulása már a nyolcvanas évek második felétõl megindult, jelentõsebb szervezeti változásokat csak a kilencvenes évek elejétõl vezettek be, és ez a folyamat az oktatási törvények1 elfogadásával az évtized második felében tovább erõsödött. A magyar közoktatás-irányítás a közigazgatás rendszerébe integrált, decentralizált modellbe tartozik, melynek általános jellemzõi:2 • Az irányítási és döntéshozatali felelõsségeket számos szereplõ gyakorolja • A felelõsség vertikálisan négy szint között oszlik meg: országos, területi (régió, megye, kistérség), helyi és intézményi. • Az országos ágazati irányítás döntõen átfogó és keretjellegû módon érvényesül. A központi ágazati irányítás felett a kormány szabályozó szerepe érvényesül, pl. az Európai Unióval összefüggõ tevékenységek irányításában. • A közoktatás igazgatása az önkormányzati rendszer keretein belül valósul meg. • Az új évezred elején megjelentek a kistérségi szintû irányítási feladatok is, amelyek a 2004-tõl létrejött többcélú társulások

20


2008 / tavasz

•

•

•

•

révén várhatóan növekvõ szerepet kapnak a területi irányításban. Általában elmondható, hogy a területi szinteken még nem jött létre olyan intézményrendszer és nem alakultak ki azok a mechanizmusok, amelyek megfelelnek az szubszidiaritás uniós elvének. A helyi irányítás szervezetrendszere szétaprózott; jogosultságait nagyszámú és heterogén települési önkormányzatok gyakorolják. Ugyanakkor a helyi szintû felelõsségi kör terjedelme igen széles. Az oktatási intézményeknek széles körû irányítási jogosítványaik vannak. Az iskolai autonómia és az intézményvezetõi felelõsség érvényesülésének azonban erõs korlátai vannak. Az oktatásirányítás országos szintjén belül horizontális felelõsség-megosztás van az ágazati fõhatóság és más minisztériumok között. A megosztott felelõsségi rendszerbõl adódóan a közoktatásban tág tere van a civil szféra és a gazdaság részvételének. Az elõbbihez sorolható az egyházi, az alapítványi és a magánszféra részvétele az iskolaalapításban és -mûködtetésben, illetve a közoktatási szolgáltatások egyes területein (taneszköz-piac, pedagógiai és szakértõi szolgáltatások), az utóbbihoz a társadalmi partnerség, különösen a tervezés, az érdekegyeztetés vonatkozásában, illetve olyan területeken, amelyek ezt különösen igényelnék (például az élethosszig tartó tanulás, a társadalmi kohézió erõsítése).

A szervezeti módosításokat a társadalmi igények és a gazdasági követelmények egyaránt szükségessé tették. Az oktatás területén történt jelentõsebb változások szintenként eltérõek voltak. Napjainkban a fiatalok általános

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 21

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés iskolai tanulmányaikat befejezve szakiskolában, vagy középiskolában – szakközépiskolában vagy gimnáziumban – tanulhatnak tovább. A középfokú nevelés-oktatás szakasza a kilencedik évfolyamon kezdõdik és szakiskolában a tizedik, középiskolában a tizenkettedik vagy a tizenharmadik évfolyam végén fejezõdik be. A középfokú nevelés-oktatás szakasza két részre tagolódik: a) a kilencedik évfolyamon kezdõdõ és a tizedik vagy a tizenegyedik évfolyam végéig tartó, általános mûveltséget megszilárdító, b) a tizenegyedik vagy a tizenkettedik évfolyamon kezdõdõ és a tizenkettedik, illetve a tizenharmadik évfolyam végéig tartó, általános mûveltséget – a tanuló érdeklõdésének, adottságának megfelelõen – elmélyítõ, pályaválasztást segítõ szakasz. A szakközépiskola szakképzési évfolyamain az OKJ-ben meghatározott szakképesítések körében szakmai vizsgára felkészítõ képzés folyik. A gimnázium általános mûveltséget megalapozó oktatást folytat, valamint érettségi vizsgára és felsõfokú iskolai tanulmányok megkezdésére készít fel. A gimnázium nyolc, hat vagy négy évfolyammal mûködhet. Ezen intézménytípusokban az oktatás idõtartama a két tanítási nyelven folyó oktatás, valamint a nyelvi elõkészítõ évfolyam esetén egy tanévvel hosszabb lehet. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti, illetve a tanuló és a szülõ közösen benyújtott kérelmére a tizenhatodik életév betöltése után megszûnhet annak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett.

Az elmúlt másfél évtizedben kiteljesedett az iskolai rendszerû oktatás: a 16 éves korig tartó tankötelezettség 1993 elõtt is érvényben volt, de meghatározott feltételek esetén ez alól felmentést lehetett kapni. A közoktatási törvény a kivételeket kizárta, ezzel minden 16 éven aluli (majd 1998-tól minden 18 éven aluli) fiatal számára kötelezõvé vált az iskolai oktatásban való részvétel, illetve a képzés. Ennek hatására a folyamatosan csökkenõ korosztályi létszám mellett is évrõl évre nõ a középfokú oktatás nappali rendszerû képzésében részt vevõk száma és aránya. Míg a kilencvenes évek elején a 16 évesek alig több mint négyötöde tanult középfokon, 2006-ben ez az arány meghaladta a 94%-ot. Még erõteljesebb aránynövekedés figyelhetõ meg a 20 évesek között: 14-rõl 50%-ra nõtt a nappali tagozatos képzésben részt vevõk aránya alig több mint egy évtized alatt. Ez egyrészt az érettségire épülõ szakmai képzés bevezetésével – a középfokú tanulmányok idejének meghosszabbodásával –, másrészt a felsõoktatás minden eddigit meghaladó expanziójával magyarázható. 3. ábra. A középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulók megoszlása iskolatípusok szerint

2. ábra. Részvételi arányok a nappali képzésben

forrás: Központi Statisztikai Hivatal


2008 / tavasz


21

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 22

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés A középfokú oktatás struktúrája is jelentõsen átalakult. Az átalakítás – az európai integrációval is összefüggésben – a fõ képzési irányok tartalmi felülvizsgálatával, a követelmények meghatározásával, továbbá az általános és szakmai területek különválasztásával indult meg. A szerkezeti átalakulás, a tanulói létszám intézménytípusonkénti összetétele követte a munkaerõ-piaci igények alakulását. Szemben az 1990-es arányokkal (43%-os volt a szakiskolai, 33%-os a szakközépiskolai és 24%-os a gimnáziumi részvétel), jelenleg az összlétszámon belül a beiratkozottak 23%-a érettségit nem adó szakiskolákban, 42%-a szakközépiskolákban és 35%-a gimnáziumokban tanul. Ez a megoszlás az elmúlt 4-5 évben stabilizálódni látszik, a kilencvenes évek elejétõl tartó eltolódás az érettségit nyújtó középiskolai képzés felé megállt, a szakiskolák tanulólétszámának alakulásában is stagnálás tapasztalható. A szerkezeti átalakulás következtében a nemek közti különbségek is csökkentek. Míg a kilencvenes évek elején a fiúk többsége (53%-a) érettségit nem adó szakmunkásképzõ iskolába járt, 2005-re már több mint 70%-uk középiskolás és ezen belül is növekszik a gimnáziumi képzést választók aránya. A lányok esetében kisebb mértékû változás figyelhetõ meg: egyharmadról 20% alá esett a szakiskolai képzésben való részvétel és közel azonos mértékben (7-8 százalékponttal) emelkedett a gimnáziumi, illetve a szakközépiskolai leánytanulók aránya. Mindezek hatására egyre kiegyenlítettebb a két nem középfokú oktatásban való részvétele, de az iskolatípusok közti eltérések még nem tûntek el teljesen, a gimnáziumban továbbra is a nõk, a szakmai képzésekben a férfiak találhatók meg nagyobb arányban.

képzés és a minõségbiztosítás azok a területek, amelyekre a fejlesztések irányulnak. 2) A kilencvenes évek végére az oktatási rendszerben nagymértékû egyenlõtlenségek voltak tapasztalhatók, a szelekciós és szegregációs mechanizmusok pedig multiplikátor hatásként erõsítették a társadalmi polarizációt. Magyarországon a tanulói teljesítmények jobban szóródnak az iskolák között, mint az iskolákon belül, azaz a magyar iskolarendszer erõsen szelektív: a magyar tanulók esetében a tanulók közötti olvasási teljesítménykülönbségek 71 százalékát magyarázzák az iskolák közötti különbségek, míg az OECD-országokban átlagosan 36 százalék ez az arány. A PISA-vizsgálat adatai azt is mutatják, hogy a szülõk munkaerõpiacon elfoglalt státusza és a gyermekek teljesítménye között szoros összefüggés van. Az iskolai szegregáció kialakulásának alapvetõen kétfajta útja van: az egyik esetben az iskolák, illetve az intézményfenntartó külön intézményekben, külön helyiségekben oktatja az alacsony társadalmi státuszú (elsõsorban a roma) szülõk gyerekeit, s ez önmagában is felerõsíti a meglévõ képesség szerinti szelekciót. 1. táblázat. A különbözõ roma arányú osztályok elõfordulása, 2000 és 2004

A közoktatási rendszer elõtt álló 3 kihívások 1) Az oktatás eredményessége, hatékonysága és az alapvetõ kompetenciák fejlesztése központi helyet foglal el az oktatáspolitikai beavatkozást igénylõ területek között. Mindenekelõtt a tartalmi szabályozás, a taneszközés programfejlesztés, a kompetencia alapú

22


2008 / tavasz

forrás: Havas–Liskó, 2004

Az alacsony társadalmi státuszú szülõk gyermekeinek iskolai szegregációja, valamint a számukra elérhetõ iskolák gyenge oktatási színvonala közti összefüggés törvényszerû a

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 23

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés merev iskolarendszer elvárásainak megfelelni nehezebben tudó, hátránnyal érkezõ gyermekek koncentrációja és ebbõl következõen a szegregált iskolában tanítani hajlandó – a közalkalmazotti bértábla alapján színvonalasabb iskolában dolgozó kollégáikkal azonos mértékben megfizetett – tanárok motiváltsága és képzettségük többnyire alacsonyabb foka miatt. Mindezt a szegregált iskolák gyenge infrastrukturális ellátottsága tetézi. Ezért a szegregált iskolarendszerben a hátrányos helyzetû gyermekek elkerülhetetlenül gyengébb minõségû oktatásban részesülnek, mint a nívósabb iskolába járó társaik.4 3) Az elmúlt évtized egyik legérzékenyebb oktatási kérdése a sajátos nevelési igényû tanulói csoportok integrált oktatása. Az elmúlt években az iskolai izolációt követõ fokozott társadalmi beilleszkedési nehézségek felismerése nyomán felerõsödtek a rehabilitációs és az integrációs törekvések, amelyek egyik központi eleme a sajátos nevelési igényû gyermekek képzése szegregált jellegének enyhítése, vagy – ha ez lehetséges – teljes megszüntetése. Jelentõs probléma, hogy a sajátos nevelési igényû gyermekeket oktató kisegítõ iskola és osztály a gyakorlatban évtizedek óta a hátrányos helyzetû roma népesség elkülönítését szolgálja. Jelenleg kb. minden ötödik roma gyermek ilyen oktatásban részesül. Bár az integrált oktatást a kormányzat többféle oktatáspolitikai eszközzel is igyekszik ösztönözni és támogatni, sikerét és megvalósítását tovább nehezíti, hogy a szülõk és gyakran a pedagógusok sem támogatják az integrált oktatás folyamatát. 4) A rendszerszintû egyenlõtlenségek egyik jellemzõen érintett területe a szakiskolai képzés. A réteg munkaerõ-piaci beilleszkedése nehézkes, nagy százaléka a beiratkozottaknak végzettség nélkül hagyja el az intézményt. A szakiskola problémája az oktatási-társadalmi szelekciós és szegregációs folyamatok egyenes következménye. A szakiskolában megjelenõ iskolaköteles populáció a szocio-kulturális szempontból leghátrányosabb rétegekbõl kerül ki és – amint a többi szegregált társadalmi csoport is – alacsonyabb színvonalú ellátásban részesül, mint a kedvezõbb helyzetû társadalmi csoportok.

A szakiskolai problematikán akar változtatni a 2002-ben elindított Szakiskolai fejlesztési program, amely a szakiskolai képzést folytató intézmények mintegy negyedében biztosít intézményi, humánerõforrás- és eszközfejlesztési támogatást. Ugyancsak a probléma megoldását célozzák az iskolarendszeren kívüli képzési programok – HEFOP, EQUAL, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány projektjei –, „második esély” típusú programok. 5) A közoktatási rendszer egyes dimenzióiban nyomon követhetõk a társadalmi-gazdasági fejlettség jellemzõi, a területi és települési egyenlõtlenségek. E különbségek elsõsorban a tanulói elõrehaladásban (továbbtanulási lehetõségek), a különbözõ oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésben és azok minõségében, az ezzel kapcsolatos aspirációkban ragadhatók meg. Pl. A különbözõ települési szintek között az általános iskola utáni továbbtanulók iskolakategóriánkénti bontását nézve megfigyelhetõ, hogy a kistelepülések kisiskoláiból jóval nagyobb arányban kerül szakiskolába az ott tanuló diák.5 6) Bár a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséget szerzõk aránya csökkent (2000: 13,8%, 2005: 12,3% a 18–24 évesek között), a korai iskolaelhagyók, illetve az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezõk száma még mindig jelentõs. A számukra lehetõséget nyújtó, jövõbeni munkaerõ-piaci helyzetüket, társadalmi esélyeiket javító „második esély” típusú programokat biztosító feltételrendszer fejlesztésre szorul.

Felsõoktatás A felsõfokú oktatás az évezred elején szerkezetében is jelentõsen átalakult. Lezajlott a szervezeti integráció, módosult a hallgatók tagozatok szerinti összetétele. A nappali képzés mellett egyre nagyobb teret nyert a távoktatás és a levelezõ tagozatos oktatás, illetve az egyetemi, fõiskolai képzések mellett a szakirányú továbbképzés, a doktori és a mesterképzés, valamint a vártnál alacsonyabb népszerûséggel – a felsõfokú szakképzés. 2005-ben elfogadásra került az új felsõoktatási törvény,6 amely a 2005–

2008 / tavasz


23

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 24

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 2006-os tanévtõl általánossá teszi az egységesen egymásra épülõ, felsõfokú végzettségi szinteket biztosító ún. több ciklusú képzést, melynek részei az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Az alapképzésben alapfokozat (baccalaureus, bachelor) és szakképzettség szerezhetõ, a mesterképzésben mesterfokozat (magister, master) és szakképzettség szerezhetõ, a doktori képzésben a tudományok területén a Doctor of Philosophy (PhD) illetve a mûvészetek területén a Doctor of Liberal Arts (DLA) tudományos fokozatok szerezhetõek. 4. ábra. A felsõoktatási intézmények nappali tagozatára felvettek a jelentkezettek %-ában

A hallgatók száma a felsõoktatás különbözõ szintjein eltérõ mértékben növekedett. Az egyetemi, fõiskolai képzés (a többciklusú képzésekkel együtt) megõrizte túlsúlyát, 2006-ban 94%-os volt részarányuk. (Az elmúlt években indult többciklusú képzések alapképzésein 2006-ban már csaknem 60 ezer fiatal tanul, további 5,6 ezer pedig osztatlan képzésben.) Az iskolai rendszerû felsõfokú szakképzés népszerûsége ugyan egyre növekszik, de még mindig jócskán elmarad a „hagyományos” képzési formákénak. Sem a munkaerõpiac fogadókészsége, sem a képzési pályához való illeszkedése nem bizonyult elég ösztönzõnek a továbbtanulni szándékozó fiatalok számára, így – a létszámnövekedés ellenére is – 3–4%-os a részesedése. A doktori, illetve mesterképzésben részt vevõk aránya az összlétszám 2–2,5%-os szintjén látszik állandósulni, ez kb. 5000 hallgatót jelent évente a nappali tagozaton. 5. ábra. A felsõoktatási intézmények nappali tagozatán tanulók megoszlása oktatási szintek szerint (%)


A közoktatási rendszerbõl kilépõ fiatalok számára két lehetséges út áll nyitva: vagy folytatják tanulmányaikat – belépnek a felsõoktatásba, illetve különbözõ szakmai képzéseken vesznek részt –, vagy kilépnek a munkaerõ piacra. Magyarországon a felsõoktatás rendszere az elmúlt 15 évben minden korábbit meghaladó mértékben átalakult. A 2000– 2001. tanévben lezajlott a szervezeti integráció, melynek hatására az önálló intézmények száma csökkent, és ezzel együtt az intézmények profilja sokszínûbbé vált. A lehetõségek bõvülésével jelentõsen megnõtt az érettségi után a felsõoktatásban továbbtanulók száma és aránya. Míg 1990-ben a jelentkezõk alig 36%-a nyert felvételt, addig 2006-ra ez az arány meghaladta a 60%-ot. A felvettek körében egyre növekszik azoknak a fiataloknak az aránya, akik ugyanabban az évben érettségiztek. Ez azt mutatja, hogy a nappali felsõoktatás expanziója elsõsorban a 18–19 éves korosztályt érintette, az idõsebb belépõk inkább a nem nappali képzéseket preferálták.

24


2008 / tavasz


A felsõoktatás kiterjedésének dinamikája tagozatonként különbözõ. Árulkodó, hogy a nappalisok 1990-ben még 70%-os aránya az utóbbi években annak ellenére 53%-ra esett vissza, hogy létszámuk háromszorosára nõtt. Az esti, levelezõ képzés (valamint a távoktatás) viszont rendkívül népszerûvé vált: itt ugyanezen idõszakban 32 ezerrõl közel 180 ezerre emelkedett a létszám, dacára annak, hogy e tagozatok jelentõs része költségtérítéses. Míg a nappali tagozaton a hallgatók négyötödének tanulmányait az állam finanszírozza, az esti és levelezõ tagozaton ez az arány

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 25

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 20%-os, a távoktatást pedig csak költségtérítéses formában lehet igénybe venni.

2. táblázat. A hallgatók aránya az egyetemi, fõiskolai szintû oktatásban képzési területek szerint

6. ábra. A nem nappali (esti, levelezõ és távoktatás) tagozatra járók aránya az összes felsõoktatási hallgató között (%)


Az elmúlt 10–15 év alatt a nappali tagozatos felsõoktatásban a bölcsészettudományi és közgazdasági karokon, továbbá a gazdasági és ügyviteli képzési programok esetében az átlagost jóval meghaladó mértékû létszámnövekedés volt. Ennek következtében 2004-re a képzés szerkezete fõbb területeit tekintve – a humán- és a társadalomtudományok mellett – a gazdasági ágazat javára tolódott el. A korábban legnépesebb mûszaki szakok mellé felsorakoztak a gazdasági szakok, ezeket a társadalomtudományok követik, majd a pedagógiai képzések következnek. A hagyományos szakirányok mellett egyre több korszerû programot vezetnek be, amelyek keretében a fiatalok a gazdaságirányítás, a számítástechnika, a környezetvédelem, valamint a szociális gondoskodás ismereteit sajátíthatják el. (2. táblázat) A nem nappali tagozatokon a hallgatói létszám tanulmányi területek szerinti összetétele – összehasonlítva a nappali tagozatokéval – erõteljesebben változott. Ez az oktatási forma ugyanis a második diploma megszerzésének fõ területe, és az érintettek feltehetõen piacképesebb szakirányokat választanak. (Ma már az itt végzettek felének van korábban szerzett felsõfokú oklevele.) A szerkezetátalakulás legfõbb vesztesei a tanár- és tanítóképzõ fõiskolák: nem nappali hallgatóik aránya 1990-ben az összlétszám 37, az utóbbi években pedig már csak 12–15% körül alakult, ugyanakkor a gazdasági, ügyviteli terület a mûszaki képzést is megelõzve a legnépszerûbbé vált. Összefoglalásként megállapítható, hogy Magyarországon a kilencvenes évek elejétõl

forrás: Központi Statisztikai Hivatal * 2006-ban a felsõfokú alap és mesterképzés hallgatóival együtt.

minden korábbit meghaladó mértékben nõtt a felsõoktatási intézmányek hallgatóinak száma és aránya. Jelentõsen bõvült a felsõoktatás programkínálata a belépõk gazdagabb palettáról különbözõ hosszúságú képzések közül válogathatnak. Továbbra is a legnépszerûbbek az egyetemi, fõiskolai szintû képzések, de emelett emelkedik az akkrediált iskolarendszerû szakképzésben, illetve a doktori képzésben részt vevõk aránya. A tíz évvel korábbihoz hasonlóan a hallgatók többsége nappali tagozatos, viszont a részidejû programokra járók aránya jelentõsen megugrott, különösen a 25 éven felüliek körében népszerûek ezek a tagozatok. A felvételi keretszámok emelésével nöttek a középiskolából frissen kikerülõk továbtanulási esélyei és egyben az idõsebbek számára is megnõtt a felsõoktatáshoz való hozzáférés lehetõsége. A hallgatók, és ezáltal az oklevelet szerzõk száma a 10 év folyamán megháromszorozódott. A résztvevõk közt túlsúlyba kerültek a nõk, és fokozatosan növekszik az arányuk. A képzési területek népszerûségében kisebb átrendezõdés történt: az oktatás tudomány, tanárképzés helyett a gazdaság és irányítás területe lett a listavezetõ. A várható képzési idõ egyre hosszabb, a fiatalok inkább – tudatosan vagy nem – „bent maradnak” a felsõoktatásban, mint egy véde-

2008 / tavasz


25

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 26

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés kezésül a munkanélküliség ellen. Az iskolázás sikerességének egyik mutatója a munkaerõ-piaci részvétel: az egyének részérõl az oktatásba történõ befektetés egyik lehetséges megtérülésérõl ad képet, makroszinten pedig társadalom befektetését igazolja, hiszen az iskolában kiképzett csoportok kiszorulása a munkaerõ-piacról jelentõs gazdasági veszteséget is jelent. Magyarországon a magasabb – elsõsorban a felsõfokú – képzettség munkaerõ-piaci védõhatása nemzetközi összehasonlításban jelenleg még igen erõsnek nevezhetõ.

Védekezés a munkanélküliség ellen Míg az elmúlt évtizedekben kivételesnek számított, ha valaki nem a képesítési követelményekben meghatározott képzési idõ alatt szerzett oklevelet, ma már egyre inkább megnõ a képzésben töltött idõ. Ez a tendencia figyelhetõ meg Nyugat-Európában is, ahol még nagyobb az eltérés a várható és a minimálisan szükséges képzési idõ között. 2004-ben Magyarországon a felsõoktatási képzésben töltött várható idõtartam (2,9 év) már csaknem azonos volt az OECD-országok átlagával (3 év). A fiatalok közül egyre többen vesznek fel képzésük ideje alatt újabb szakokat, a már meglévõ helyett vagy mellett és ezzel is nõ a képzésben töltött idõ. A felsõoktatásban bevezetésre került kreditrendszer lehetõséget biztosít az elõírt képzési idõtõl való szabadabb eltérésre: a félév érvényességéhez szükséges kredit-pontok megszerzésével a hallgató továbbléphet a következõ évfolyamra, viszont hatod, heted, sõt akár nyolcadik évfolyamra is beiratkozhat. E folyamat eredménye, hogy míg 1993-ban az utolsó évesek 98%-a szerzett oklevelet a tanév végén, 2006-ra ez az arány 59%-ra csökkent. Tagozatok szerint vizsgálva komoly eltérések figyelhetõk meg: a legmagasabb a végzettek aránya a nappali tagozaton, a legalacsonyabb a távoktatásban az utolsó évesek közül oklevelet szerzõk aránya. (3. táblázat) Az utolsó év végén nem „végzõk” esetében sok akadálya lehet a kilépésnek: például még nem teljesítettek minden tanulmányi kötelezettséget, hiányzott a szükséges nyelvvizsgájuk

26


2008 / tavasz

3. táblázat. A tanév folyamán utolsó évesek és az adott tanév végén oklevelet szerzõk százalékos aránya


vagy pedig önszántukból választják a késõbbi idõpontot államvizsgájuk letételére. Komoly visszatartó erõ a „diplomás munkanélküliség” megjelenése: a pályakezdõk számára korántsem vezet egyenes út a munka világába, hanem nekik is meg kell küzdeniük az álláskeresés keserveivel. Az egyetemi, fõiskolai oklevelet szerzõk átlagos életkora az elmúlt években 27 év volt, csak a nappali tagozatosokat tekintve két évvel alacsonyabb. A diplomázók egyre idõsebbek, mert a képzésbe belépõk életkora magasabb, és hosszabb idõt is töltenek a felsõoktatási intézményekben folytatott tanulmányokkal. 7. ábra. Egyetemi és fõiskolai oklevelet szerzettek számának alakulása a nappali tagozaton


Az egyetemi, fõiskolai képzés a korábbi elitképzés helyett elindult a „tömegesedés” irányába, dinamikusan emelkedik a megfelelõ korcsoportokban a részvételi arány. Az elitképzés egy szinttel feljebb tolódott: a doktori iskolák keretében a PhD és DLA képzések töltik be ezt a szerepet. 1993-ban még a felsõoktatás kereteitõl függetlenül 491 fõ szerzett egyetemi doktori fokozatot, 2006-ban pedig az egyetemeken több mint 1000 fõ doktorált.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 27

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Élethosszig tartó tanulás A fejlett piacgazdaságokban az oktatás-képzés egyre kevésbé fejezõdik be az iskolarendszerbõl való kilépéssel, a szakképesítés megszerzésével. Az élethosszig tartó tanulás fontosságának növekedésével a tanulás fogalma is változott, bõvült. Míg korábban ez jellemzõen az iskolai rendszerû oktatásra korlátozódott, addig az élethosszig tartó tanulás átfog minden olyan tervszerû tanulási tevékenységet, legyen az formális, nemformális vagy informális, melynek célja ismeretek szerzése, illetve készségek és kompetenciák fejlesztése. 2003 második negyedévében végrehajtott, az élethosszig tartó tanulásról szóló felmérés eredménye alapján a 20–29 éves népességbõl a felvétel vonatkozási idõszakában – a felmérést megelõzõ 12 hónapban – összességében 535 ezer fõ vett részt valamilyen oktatásban, képzésben, azaz minden harmadik fiatal. A fiatalok jelentõs része még iskolai rendszerû oktatásban tanul, míg az iskolarendszeren kívüli képzésben az átlagosnál valamivel kisebb arányban vesznek részt. A szülõk korosztályával (40–59 évesek) összehasonlítva az iskolai rendszerû oktatásban – életkori különbségbõl eredõen – 8-szor nagyobb arányban vesznek részt, de az egyéb formákban a szülõk tanulási aktivitása magasabb, több mint kétszeres. 4. táblázat. A képzésben részt vevõk aránya a 15–74 évesek között korcsoport szerint, 2003 (százalék)

forrás: Munkaerõ Felmérés ad hoc modulja az élethosszig tartó tanulásról, 2003.

Ahogyan a teljes népességen belül, úgy a huszonévesek között is vannak lényegesen nagyobb arányban tanuló csoportok: az iskolai

végzettség növekedésével párhuzamosan emelkedik a tanulási kedv; ezen túlmenõen a gazdasági aktivitás és a lakóhely is jelentõs szerepet játszik a képzésben való részvétel alakulásában. Az élethosszig tartó tanulás, amelyet a gyorsan változó gazdasági igények, a munkaerõpiac változása, valamint a szükségessé váló többszöri pályamódosítás elkerülhetetlenné tesz, Magyarországon is újra elõtérbe helyezi a felnõttképzés egyéb – iskolarendszeren kívüli – formáit.

Informális tanulás Az informális tanulás kevésbé szervezett és strukturált tanulás, mint a formális vagy a nem-formális tanulás. Ide tartoznak például olyan tanulási alkalmak, melyek a családban, a munkahelyen, bárki életében elõfordulhatnak, egyéni tapasztalatok vagy családi, társadalmi iránymutatás alapján. Informális tanulás a mindennapi élet természetes kiegészítõje. Az iskolai rendszerû és az iskolarendszeren kívüli képzésekkel ellentétében az informális tanulás nem szükségképpen szándékos tanulás, és lehet, hogy még maguk az egyének sem ismerik fel, hogy ismereteikhez és készségeikhez hozzájárulna. 2003-ban összességében a 20–29 éves népességbõl 170 ezer fõ folytatott informális tanulmányokat a vizsgált egy év során, ami a korcsoport 10%-a, szemben a 40–59 éves korosztállyal, ahol alig több mint 5%. A szülõk korosztályával összehasonlítva eltéréseket figyelhetünk meg a tanulási kedvben iskolai végzettség és gazdasági aktívitás szerint is, a különbségek a rendelkezésre álló empirikus információk alapján jórészt a két korcsoport életkori sajátosságaival függenek össze. (5. táblázat) A különbözõ formák népszerûségi sorrendje hasonló a vizsgált korcsoportokban, egyedül a számítógép használat esetében van egy kis különbség, a fiatalabbak inkább internet hozzáféréssel, míg az idõsebbek inkább hagyományos módon képzik magukat. Szakkönyv, szakfolyóirat olvasás kivételével minden területen aktívabbak a fiatalabbak az informális tanulmányokban, önképzésben. A számítógépes informális tanulásban a huszonéves férfiak vesznek részt nagyobb arányban, az ugyanilyen

2008 / tavasz


27

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 28

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 5. táblázat. Az informális tanulmányokat folytatók megoszlása a tanulmányok jellege szerint (százalék)

forrás: Munkaerõ Felmérés ad hoc modulja az élethosszig tartó tanulásról, 2003

korú nõk körében jelentõsebb a különbözõ intézmények használata, látogatása.

28


2008 / tavasz

Az iskolarendszer idõ elõtti elhagyása Az Európai Unió az ún. leakeni szegénységi indikátorok sorában tartja nyilván az iskolarendszert korán elhagyók arányát a különbözõ országokban. Az Unión belül is meglehetõsen nagyok a különbségek ebbõl a szempontból. Amíg a skandináv országokban a 18–24 évesek mintegy egytizede legfeljebb alapfokú végzettségû és nem is folytat tanulmányokat, addig Írországban, Hollandiában vagy Franciaországban kb. 15%-uk sorolható ide, Olaszországban viszont már több mint egyötödük, de Portugáliában, Máltán csaknem kétötödük. A 2004 májusában, illetve 2007-ben csatlakozott – poszt-szocialista – országok helyzete nem annyira kedvezõtlen ebbõl a szempontból. Szinte mindegyikben az EU-átlag (a férfiaknál 17, a nõknél 13%) alatti az oktatási rendszerbõl korán kilépõk aránya a 18–24 évesek között. Magyarország a középmezõnyben helyezkedik el ebben a vonatkozásban: nálunk a vonatkozó korcsoporthoz tartozó férfiak 14, a nõk 11%-a legfeljebb általános iskolai végzettségû, aki az adatok forrásául szolgáló vizsgálatot megelõzõ egy hónapban nem is vett részt semmilyen képzésben.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 29


I.2. Egészség A magyar fiatalok egészségi állapotának értékelését és a nemzetközi összehasonlítást nehezíti, hogy kevés megbízható adattal rendelkezünk, az adatgyûjtéssel komoly validitási problémák vannak. Jellemzõ ez a fogyatékossággal kapcsolatos adatszolgáltatásra is, pedig a gyermekek rehabilitációs, speciális fejlesztési igényeinek valós megítéléséhez és az ellátási struktúra átalakításához pontos adatokra lenne szükség. Ezért az ellátási igények és az ellátás hatékonyságának megbecsülésére inkább az egyes szakértõi csoportok kutatási adatait tudjuk felhasználni. A fejezetben közölt adatok alapvetõen a Központi Statisztikai Hivatal, a Népegészségügyi Jelentés (NEJ), valamint a magyar lakosság egészségi állapotát monitorozó OLEF7 és Hungarostudy8 országos reprezentatív vizsgálatok adataira támaszkodnak.9

Várható élettartam A születéskor várható élettartam amellett, hogy kifejezi annak az esélyét, hogy egy adott évben megszületett gyermek milyen életkilátásokkal rendelkezik, az egész társadalom egészségi állapotának egyik legfontosabb mutatója. A vizsgált fiatal korosztályok 1977 és 1991 között születtek. Ebben az idõszakban a férfiak születéskor várható élettartama valamelyest romlott, míg a nõké kb. 1,5 évvel javult (8. ábra).

Morbiditás Az egészségi állapot leírására, jellemzésére különösen a fiatalok esetében célszerûbb a megbetegedések helyett egyrészt bizonyos tünetek, panaszok elõfordulását vizsgálni, másrészt az egészségi állapotra vonatkozó önértékelést (self-rated health, SRH) figyelembe venni.

8. ábra. Férfiak és nõk születéskor várható élettartama (1970, 1980, 1990)

A serdülõkorú és fiatal férfiak és nõk leggyakoribb betegségei közé tartoznak a hátgerinc-deformitások, a látási problémák (fénytörési hibák) és az asztma. A serdülõk körében 4-8 százalékra teszik a klinikailag bizonyított major depressziós zavarban szenvedõk arányát. Ennél azonban jóval magasabbra becsülik a depressziós tünetek elõfordulását. A 18 éves korig elõforduló depressziós tünetek élettartam prevalenciája 18-20 százalék. A gyermekkori depresszió elõfordulása komoly növekedést mutat, és egyre fiatalabb korra tolódik ki az érintettség határa. A családok felbomlása, a társas kapcsolatok beszûkülése, a szülõk depressziója, krónikus stressz-terheltsége és egzisztenciális labilitása erõsen befolyásolják a fiatalok lelki állapotát és komoly rizikótényezõi a depresszió kialakulásának. A depresszivitás szoros összefüggést mutat az önsértések és öngyilkosságok elõfordulásával. A serdülõkori öngyilkossági kísérletek arányát 6-8 százalékra becsülik. A fiatal felnõtt korosztályok önbeszámoláson alapuló egészségi állapot mutatói alapján egészségi állapotuk kiegyensúlyozottnak, jónak mondható. Az akut, banális megbetegedéseken kívül a fiatalok körében még alig találkozunk olyan betegségekkel, amelyek negatív módon befolyásolnák életvitelüket, vagy tartós

2008 / tavasz


29

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 30

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés korlátozást jelentenének napi tevékenységeik ellátásában. A morbiditási lista élén a különbözõ allergiás megbetegedések állnak. A légúti, bõr-, étel-, és egyéb allergiás betegségek az adott korosztály közel egyharmadánál (30%) fordulnak elõ. Az izom és csontrendszeri betegségek, valamint a fertõzõ betegségek elõfordulási gyakorisága tíz százalék alatt van (9-9%).

A fiatalkori asthma incidenciája az iparilag fejlett országokban jelentõsen emelkedik. Magyarországi elõfordulását a gyermekek körében 4-6%-ra becsülik, és emelkedõ tendencia tapasztalható, bár az egységes definíció és az adatgyûjtés hiánya miatt nincsenek pontos adatok.

Fertõzõ betegségek. Örvendetes tény, hogy az elmúlt évtizedek döntõ, kedvezõ változást hoztak a fertõzõ betegségek terén a fiatalok körében, elsõsorban a hatékony és nemzetközi összehasonlításban is példamutató módon végrehajtott védõoltási programnak köszönhetõen, másodsorban a kezelés eszköztárának bõvülése – új antibiotikumok, vírus és gombaellenes szerek, immunbiológiai készítmények – révén.

Mortalitás

Nem fertõzõ megbetegedések. Hasonlóan az iparosodott országok megbetegedési struktúrájának változásához, a magyar fiatal lakosság körében is – a fertõzõ betegségek számának csökkenésével párhuzamosan – megnõtt a súlya a környezeti károsító tényezõkkel és az egészségtelen életmóddal összefüggést mutató betegségeknek: úgymint az elhízás, a mozgásszervi, szív-érrendszeri betegségek, daganatok és allergiás megbetegedések. Magyarországon is megjelent a 2-es felnõtt típusú cukorbetegség a fiatalok körében, amely a 90-es évek elõtt ritkaságszámban ment. A betegség párhuzamosan emelkedik az elhízás gyakoriságával. A fejlett világban, így Magyarországon is a fiatalok mind nagyobb arányát érinti az elhízás (prevalenciáját életkortól és nemtõl függõen 5-15% közé becsülik). Bizonyított, hogy a kövér serdülõkbõl nagy valószínûséggel lesz kövér felnõtt, az elhízásnak minden súlyos egészségügyi (és egyéni szociális) következményével együtt. A rosszindulatú daganatos betegségek fiatalkori elõfordulása a fejlett országokban, így Magyarországon is növekvõ tendenciát mutat. Ez az emelkedés a leukémiákra (incidencia növekedés 1,2%/év), a központi idegrendszeri daganatokra (incidencia növekedés 4,2% /év) és a szolid tumorokra is jellemzõ.

30


2008 / tavasz

A fiatal felnõttek korspecifikus halálozási rátája igen kedvezõen alakul és az ezredforduló óta stagnál (6. táblázat). 6. táblázat. Halálozási arányok alakulása a serdülõk és fiatalok korcsoportjaiban (‰)

A fiatal korosztályokban mindkét nemnél és mindhárom korcsoportban az úgynevezett külsõ okok, elsõsorban a balesetek és az öngyilkosság állnak a haláloki statisztikák élén. A férfiak körében azonban a baleseti halál sokkal gyakoribb, mint a nõk körében. Másrészt, míg a nõk körében az életkor emelkedésével csökken, a férfiaknál növekszik a gyakoriság: a 25–29 évesek baleset miatti halálozása csaknem kétszerese a 15–19 évesekének. Még nagyobb emelkedés tapasztalható az öngyilkossági halálozásban a férfi korcsoportok között: a 25–29 évesek körében a halálos kimenetelû szuicídium aránya közel háromszorosa a 15–19 évesekének. A balesetektõl eltérõen az öngyilkossági mortalitás a nõknél is emelkedést mutat az életkor elõrehaladtával: míg a legfiatalabb nõi korcsoportban meg sem jelenik az öngyilkosság, a 25–29 éves körében már vezetõ halálokként szerepel. (6. táblázat) A magas baleseti és öngyilkossági mortalitás ráirányítja a figyelmet a fiatal kor-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 31

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 7. táblázat. Százezer megfelelõ korú férfira és nõre jutó halálozás halálokok és korcsoport szerint, 2005

8. táblázat. Pszichoszomatikus tünetek elõfordulási gyakorisága (százalék)

osztályok mentális és pszichés állapotának problematikus helyzetére. (7. táblázat) A külsõ okok mellett, sokkal kisebb arányban ugyan, a daganatos és a keringési betegségek miatti halálozás is megjelenik. Mindkét betegség miatti halálozás nagyobb mérvû a férfiak, mint a nõk között, és a növekedés dinamikája is jóval erõteljesebb. A daganatos betegség miatti halálozás a legfiatalabb és a legidõsebb vizsgált férfi korcsoport között megduplázódik, míg a nõi korosztályok között csak valamivel több, mint 10 százalékos növekedést mutat. A keringési mortalitás a nõknél csak a 25–29 éves korcsoportban jelenik meg, a férfiaknál viszont már a legfiatalabbakat is érinti, és a legidõsebb korcsoportban háromszorosára emelkedik. A férfiak körében jelentõsebb mortalitást eredményeznek az emésztõrendszer és az idegrendszer betegségei is.

Közérzet, általános jóllét Az egészségi állapot önértékelése ebben az életkorban az általános közérzet egyik fontos mutatója. A kedvezõtlen önértékelés közérzeti problémaként kezelhetõ, mivel alapjában véve fizikailag egészséges fiatal emberekrõl van

szó, akik közérzeti problémáikat képezik le az egészségi állapot deficitjeként. 2002 és 2006 között a fiatal felnõttek egészségi állapot önértékelésében nem történt változás: mindössze 2,5-3 százalékuk minõsítette állapotát rossznak. A pszichés jóllét mutatója10 igen kedvezõen alakult az elmúlt években, az önértékelés alapján mindkét nem esetében jelentõs pozitív változás következett be. A pszichés faktorok, elsõsorban a depresszivitás, a vitális kimerültség, a reménytelenség és az ellenségesség jelentõs pozitív korrelációt mutatnak a megbetegedéssel. A pszichés faktorok befolyásolják az egészségi állapot percepcióját: a kedvezõtlen lelki állapot organikus betegség nélkül is vezethet betegség-érzethez, sõt akár organikus betegségek kialakulásához. Ugyanakkor a tartósan rossz közérzet komoly pszichés terhelést jelent, és az egészségi állapot romlását eredményezheti. A pszichés labilitásra utaló nagyfokú tünetképzés a késõbbi megbetegedések, az egészség romlásának egyik legfontosabb prediktora. A fiatalok körében a leggyakoribb tünetek az idegesség, a fejfájás és a kedvetlenség (8. táblázat).11

2008 / tavasz


31

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 32

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés A lelki egészség jellemzését a pszichés labilitást és sérülékenységet kifejezõ depresszivitás felõl is megközelíthetjük. A magyar lakossági egészségi-állapot felmérések gyakran használják a Beck-féle Depresszió Kérdõív rövidített változatát, amelynek egyes tételei: a pesszimizmus, az elégedetlenség, az örömképesség hiánya, az önvádlás, a szociális visszahúzódás vagy közönyösség, a döntésképtelenség, a munkaképtelenség, az alvászavar, a fáradékonyság és a szorongás megjelenését vizsgálják. 2002-ben a fiatal felnõttek 17 százaléka mutatott depresszív tüneteket. A súlyos, klinikai depressziósok aránya nem érte el a 1,5 százalékot (1,4%). 2006-ra a depresszszív tüneteket mutatók aránya 15 százalékra csökkent, ugyanakkor a súlyos depressziósok aránya a kétszeresére növekedett (2,8%). Az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok elõfordulása a depresszivitással szoros összefüggést mutat. A fiatal felnõttek 12 százaléka számolt be arról, hogy élete során foglalkoztatták már öngyilkossági gondolatok. A kísérletek aránya ennek töredéke (3%). A nõk érintettsége mind a gondolatok, mind a kísérletek szempontjából kb. duplája a férfiakénak. A fiatalok körében megnyilvánuló elidegenedési folyamatotok jellemzésére az anómiára12 utaló vélekedések erõsödését illetve gyengülését használtuk. A magyar fiatal felnõttek leginkább azzal a kijelentéssel értettek egyet, hogy „Aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon.”. Ezt követték azok az állítások, amelyek a gyors változások következtében az értékek meggyengülésére és a világban való eligazodás bizonytalanságára vonatkoztak.13 A legkisebb mértékû azonosulás a perspektívátlanság, a távolabbi célok megvalósíthatatlanságát kifejezõ állítással („nincs értelme elõre terveket szõni, az emberek egyik napról a másikra élnek”) volt tapasztalható. 2002 és 2006 között viszont épp ez utóbbi vélekedés tekintetében történt változás. Az egyetértés mértéke jelentõsen emelkedett az elmúlt négy évhez viszonyítva, azaz a fiatalok körében erõsödött a jövõtlenség érzése, bár ennek mértéke még mindig nem éri el a szabályok áthágására ösztönzõ és az eligazodás bizonytalanságát okozó társadalmi értéklabilitásét.

32


2008 / tavasz

Egészségmagatartás A fiatalok jelenlegi egészségi állapotát és jövõbeni egészségkilátásait egyaránt befolyásolja az egészségmagatartás. Az egészségmagatartásnak vannak pozitív és negatív elemei, utóbbiakat kockázati magatartásnak nevezzük. Kockázati magatartásnak tekintjük azokat a viselkedésfajtákat, amelyek növelik egy betegség vagy sérülés bekövetkezésének esélyét. A tanulók egészségmagatartás-jellemzõit nemzetközi kutatások keretében többször és több szempontból is vizsgálták, így a fiatalabb korosztályok (15–19) egészségmagatartásáról, ezen belül elsõsorban a kockázati magatartásról vannak kérdõíves adatok. A középiskolából kikerülõ fiatal felnõttek magatartásáról sokkal szegényesebb adatokkal rendelkezünk. A fiatalok egészségmagatartásának alakulásával kapcsolatban aggodalomra ad okot a kedvezõtlen tendenciák jelenléte. Különösen aggasztó, hogy bizonyos egészségkárosító viselkedéstípusok – pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás – megjelenése egyre korábbi életévekre tolódik. Hasonlóan kedvezõtlen jelenségek mutatkoznak a táplálkozási szokásokban, az egyre korábban elkezdett, nem biztonságos szexuális aktivitásban, és egyes veszélyeztetõ szabadidõs tevékenységek megjelenésében. A fiatal korosztályok egyes hátrányos helyzetû csoportjaiban, pl. a nehéz fizikai vagy monoton munkát végzõ, a veszélyes munkakörülmények között dolgozó, a kedvezõtlen körülmények között élõ, illetve munkanélküli fiatalok körében a káros, önsorsrontó tendenciák fokozottan érvényesülnek és termelõdnek újjá. (9. ábra)

Fizikai aktivitás Mozgásszegény életmódot folytat a diákok valamivel több, mint egyharmada (35%), a serdülõknek több mint a fele (64%) végez átlagosan egy órányi intenzív testmozgást hetente három vagy több alkalommal. A mozgásszegény életmód inkább jellemzi a lányokat (42%), mint a fiúkat (30%). Az életkor emelkedésével a testmozgásra fordított idõ mennyisége csökken. A csökkenés kifejezettebb

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 33

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 9. ábra

2003-as adatok szerint a 15–16 éves középiskolásoknak több mint 90 százaléka fogyasztott már alkoholt. A diákok alkoholfogyasztása alapján az egyes országokat öt kategória valamelyikébe sorolták be, és a magyar diákok a legalacsonyabb, illetve a második legalacsonyabb fogyasztási kategóriába kerültek. A serdülõk körében végzett vizsgálatok szerint a fiatalok egynegyede sosem fogyaszt alkoholt, többségük ritkán vagy alkalomszerûen iszik. A fiatalok nagy része 13–14 éves korában fogyaszt elõször alkoholt. A serdülõk alkoholfogyasztását az elmúlt 15 évben a dohányzáshoz hasonló kedvezõtlen tendencia jellemzi, a hétvégi bulizós, gyakran részegséggel végzõdõ nagyivás.

Dohányzás

a fiúknál, mint a lányoknál. Saját fizikai teljesítõképességüket a fiatalabbak, illetve a fiúk rendre magasabbra értékelik, mint az idõsebb diákok, illetve a lányok.14 A következõ alfejezetekben tárgyalt alkoholfogyasztás, dohányzás és drogfogyasztás alakulását a nemzetközi ESPAD és HBSC keretében végzett felmérések vizsgálják.15

Alkoholfogyasztás A fiatal korosztályokban az alkoholfogyasztás mértékének becslése a fogyasztásra vonatkozó önkéntes adatszolgáltatásra korlátozódik, mivel az alkoholfogyasztás káros következményeit mérõ közvetett jelzõszámok a huzamosabb ideje tartó, egészségi és szociális következményeket okozó alkoholfogyasztást becsülik, amelyek a fiatalok körében még nem jelennek meg.

Az elmúlt másfél évtized alatt nem emelkedett, de nem is csökkent a dohányzó serdülõ fiúk aránya, a dohányzó serdülõ lányok aránya viszont határozott növekedést mutat, így a lányok a legutolsó mérések tanúsága szerint lényegében ugyanolyan mértékben dohányoznak, mint a fiúk. Prognosztikailag kedvezõtlen tény, hogy a fiatalok általában egyre fiatalabb életkorban (jelentõs arányban már a 10. életévet megelõzõen) gyújtanak rá. A fiatalokat azonban nemcsak saját dohányzásuk, hanem környezetük (elsõsorban családtagjaik) dohányzása is veszélyezteti. Megdöbbentõ adat, hogy még a nem dohányzó gyermekeknek és fiataloknak is háromnegyede, a dohányzóknak pedig kilenctizede kénytelen elviselni a szülõk miatt az otthoni dohányfüstöt. A fiúk általában elõbb kezdik a dohányzást, mint a lányok. A 15-16 éves tanulóknak csak egynegyede (26%) nem dohányzott még életében.16 Komolyabb nemi különbség jelenik meg a dohányzás mértékében: a fiúk csaknem egytizede (9%) napi fél doboz cigarettánál többet szív el, ez az arány a lányoknál csak 6 százalék. A fiatal felnõttek közel egynegyede (32%), a férfiak 37, a nõk 28 százaléka dohányzik. A dohányosoknak több mint a fele (56%) fontolgatja a leszokást, a fontolgatók közt nagyobb

2008 / tavasz


33

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 34

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 10. ábra

arányban vannak a férfiak (53%), mint a nõk (47%). (10. ábra)

Drogfogyasztás, tiltott szerek fogyasztása A tiltott szerek fogyasztása 1995 és 1999 között a legtöbb európai országban növekedett, 1999 és 2003 között a növekedés elsõsorban a volt szocialista országokban folytatódott. Magyarországon a 90-es évek második felében, az évtized elejéhez képest közel kétszeresére növekedett a tiltott szerek és/vagy az inhalánsok együttes életprevalencia-értéke (valamikor életében használt-e drogot), mely növekedés határozott, bár eltérõ intenzitású volt. Ez a növekedés elsõsorban a marihuána fogyasztásának növekedésébõl adódik. További fontos adat az elmúlt évekre vonatkozóan, hogy több mint egynegyedével növekedett a visszaélésszerû gyógyszerhasználat életprevalencia-értéke, valamint a visszaélésszerû gyógyszerhasználók körében jelentõsen emelkedett

34


2008 / tavasz

a tiltott szerek és/vagy inhalánsok használatának aránya. A jelentõs emelkedés ellenére Magyarország az összes tiltott szer fogyasztása tekintetében is a közepesnél alacsonyabb életprevalencia-értékû országok közé tartozik. A 2003-as ESPAD adatok alapján a magyar fiatalok, a nemtõl függetlenül, 14–15 éves koruk körül kezdik kipróbálni a tiltott szereket. Az 1999. évi adatokkal összehasonlítva egyértelmûen megállapítható, hogy 2003-ban az elsõ fogyasztás korábbi életkorban következik be. Az elsõként fogyasztott drog többnyire a marihuána. 1999-ben a nyugtatók említése alig maradt el a marihuánától, de 2003-ban már több mint kétszer annyi lány említette a marihuánát elsõnek fogyasztott szerként, mint a nyugtatót. A drogot már fogyasztott fiatalok többsége (60-80%) a tiltott szereket csak a kipróbálás szintjén, 1-2 alkalommal használta életében. Viszont a kipróbálók arányában az életkorral növekszik. A nemek tekintetében eltérések mutatkoznak a drogfogyasztási szokásokban: míg a lányoknak 17 százaléka, addig a fiúknak 27 százaléka fogyasztott már valamilyen illegális szert. Európai összehasonlításban a magyar fiatalok körében az átlagosnál gyakoribb a dohányzás, a nyugtatófogyasztás, a gyógyszer és az alkohol együttes fogyasztása, valamint a borivás. Az alkohol- és drogfogyasztás változásai együtt járnak az attitûdök megváltozásával. Csökkent az alkohol és más drogok fogyasztásával kapcsolatos veszélytudat, alacsonyabb lett a rendszeres fogyasztást helytelenítõk aránya. A HBSC 2006-os adatai arról tájékoztatnak, hogy az illegális drogfogyasztás élet prevalenciája 12-33% között mozog, a gyógyszer és alkohol együttes fogyasztásáé 14,7%. A HBSC legfrissebb adatai szerint a drogok kipróbálásának idõszaka 15-16 éves korban kezdõdik.

Egészség-jövõkép A fiatalok egészségi állapottal kapcsolatos elképzeléseire csaknem kizárólag a jelen társadalmi tapasztalatok nyomják rá bélyegüket:

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 35

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés szüleik és nagyszüleik állapotát vetítik ki, amikor saját jövõbeli helyzetüket minõsítik.17 A jövõbeli egészségi állapotuk alakulásában csekély szerepet tulajdonítanak a tágabban értelmezett társadalmi változásoknak, a társadalmi körülmények javulásának, vagy az orvostudomány fejlõdésének. Például a daganatos betegség okozta halandóságot több mint fél évszázad múlva ugyanolyannak képzelik, mint amilyennek ma látják, nem ábrándoznak arról, hogy az emberiség addigra leküzdi a rákot. Úgy vélik, várható egészségi állapotukat rövidtávon (negyvenéves korukig bizo-

nyosan) leginkább saját viselkedésük, életmódjuk befolyásolja. Az egészségi állapot feletti kontroll tehát nem rajtuk kívül van – amit azt az idõsebb generációknál gyakran tapasztaljuk – hanem szüleikhez, és különösen nagyszüleikhez képest sokkal tudatosabb bennük az egyéni felelõsség szerepe. Elképzelhetõnek tartjuk, hogy ez a beállítódás olyan generáció-specifikus jellegzetesség, amely ennek a korosztálynak jövõbeli egészségi állapotát, életesélyeit pozitívan fogja befolyásolni.

2008 / tavasz


35

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 36


I.3. Demográfia, családalapítás, lakáshelyzet A magyarországi népesedési folyamatok alkotják az egyik olyan területet, amelyrõl igen sok elemzés és kutatás látott napvilágot, és ezek alapján jól megalapozott képünk van a népesség egészére, ezen belül is az ifjúságra vonatkozó jellemzõkrõl. E kutatások alapján közismert, hogy a jelenleg megfigyelhetõ demográfiai jelenségek jelentõs részét a korábbi évtizedekben kialakult helyzet determinálja, mindazonáltal számos új, az utóbbi másfél évtizedben észlelhetõ – szinte korszakváltásnak tekinthetõ – folyamatnak is tanúi lehetünk. A demográfiai folyamatok további jellegzetessége az, hogy az egyes nemzedékek (kohorszok) népesedési viselkedése – mintegy lenyomatként – meghatározza a késõbb jövõkét. Így például az a tény, hogy a szülõképes korosztályokban hosszabb idõszakon át csökkent az élveszületések száma, ennek eredményeként a következõ nemzedékben még mélyebb szintre esik majd vissza a népességreprodukció. Mindezek hatására – makroszinten – felgyorsul a népesség elöregedése, növekszik a gazdaságilag aktív korúak eltartási terhe, amely önmagában is visszahathat a mindenkori fiatal felnõttek családalapítási magatartására. Az ok és okozati láncolat széles spektruma tárul fel tehát elõttünk, amelyben a fiatal korosztályoknak bizonyos tekintetben kiemelt szerepe van. A fiatalokra jellemzõ demográfiai folyamatok tehát beágyazódnak a teljes demográfiai rendszerbe, következésképpen sok tekintetben célszerû a kettõt közösen kezelni.

vetkezõ gyors társadalmi-gazdasági változások hatására a születések számának erõteljes, az 1991–1999. közötti idõszakban mintegy 26%-os csökkenése. A történelmi mélypontot az 1999. év jelentette, amikor 94,6 ezer újszülött látta meg a napvilágot. Ezt követõen – kisebb hullámzás mellett – lényegében a stagnálás a jellemzõ. Ez a csökkenés, majd stagnálás azért aggasztó, mert a 90-es évek közepétõl léptek szülõképes korba a nagy létszámú korosztályok. (Normál létszámú korosztályok esetén a viszszaesés mértéke még nagyobb lenne.) A népesség reprodukcióját a szülõi és a gyermek nemzedékek létszámának egymáshoz viszonyított aránya fejezi ki, amit teljes termékenységi arányszámnak nevezünk. E mutató értéke 1991–2005 között 37%-kal csökkent, a reprodukciós hiány tehát az utóbbi másfél évtizedben vészesen felgyorsult. A szakemberek egy része e fejleményt a felerõsödõ individualizációs folyamatok egyik kísérõ jelenségének tekinti, amelyet alapvetõen a kedvezõtlen társadalmi jelenségek generálnak. Mindez végsõ soron a jövõbeli társadalmi mozgástér drasztikus beszûkülését hozza magával. 11. ábra. Nyers élveszületési arányszám

Népességreprodukció A népességreprodukció szempontjából meghatározó a mindenkori fiatal nemzedékek demográfiai magatartása. Ezt is figyelembe véve jelzésértékû, hogy 90-es évek elejétõl bekö-

36


2008 / tavasz

Forrás: Demográfiai évkönyvek

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 37

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Az árnyaltabb kép érdekében célszerû a nemzetközi adatokba beágyazva megnézni a magyar tendenciákat. Kimutatható, hogy – a 90-es évek eleje óta – az EU-hoz újonnan csatlakozó országok többségében hasonló irányzat figyelhetõ meg a születésszám alakulásában. Magyarország helyzete annyiban hátrányosabb, hogy nálunk mindez kedvezõtlenebb korstruktúrával párosul. 12. ábra. Nyers élveszületési arányszám az Európai Unióban

Forrás: European Health for All Database

A termékenység 90-es évek eleje óta történõ visszaesésével párhuzamosan jelentõsen megemelkedett a szülõ nõk életkora, tekintettel arra, hogy a szülõképes korban levõ nõk késõbbi idõpontra halasztják a gyermekvállalást. E jelenség mögött nagyobb részt az húzódik meg, hogy az iskolarendszer folyamatos kiterjesztése következtében, a fiatal nõk egyre késõbbi életkorban lépnek ki az iskolapadból, ami miatt eleve késõbbi életkorban vállalhatnak megalapozottan gyermeket. Erre utal az a tény is, hogy az általános iskola 0-7 osztályát végzett nõknek közel kétharmada 25 éves kora elõtt vállalkozik elõször gyermekszülésre, az egyetemet végzettek körében 3% a megfelelõ

érték. A diplomás nõk átlagosan 8 évvel késõbb szülik meg elsõ gyermeküket, mint a legalacsonyabb iskolai végzettségûek. (9. táblázat) A gyermekvállalás késõbbi életkorra való elhalasztása számottevõen befolyásolja a fiatal korosztályok gyermekszám szerinti összetételét. Így többek között jelentõsen csökken a kétgyermekesek hányada, és erõteljesen növekszik a gyermekteleneké. Az iskolai végzettség mellett még két társadalmi-demográfiai folyamatnak van számottevõ hatása a gyermekszám alakulására: az egyik az élettársi kapcsolatok gyors térnyerése, amely megnövelte a házasságon kívüli születések számát, a másik a szingli életforma terjedése. Az elsõ esetben kimutatható, hogy az élettársi kapcsolatokból átlagosan kevesebb gyermek születik, mint a házas kapcsolatokból. Ma már az összes születés megközelítõleg harmadát a házasságon kívüli születések teszik ki. 1990 óta kétszeresére emelkedett a nem házasságban történõ szülések száma, és minél fiatalabb nemzedéket nézünk, az arány annál magasabb. Úgy tûnik, hogy ez esetben tartós tendenciával állunk szemben. 13. ábra. A házasságon kívüli születések száma az 1990. évi százalékában

Forrás: Idõszaki Tájékoztató, Népmozgalom (1990–2001), Demográfiai évkönyvek

9. táblázat. Élveszületések az anya iskolai végzettsége és korcsoportja szerint, 2005 (százalék)

Forrás: Demográfiai évkönyv, 2005

2008 / tavasz


37

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 38

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés A szakemberek némi kontrasztot látnak abban, hogy a magyar társadalom – felmérések szerint – gyermekpárti, legalábbis ami az ideálisnak tartott gyermekszámot illeti, miközben a tényleges születések száma csökken. Biztató, hogy az akaratlagos gyermektelenség a fiatal korosztályokban is hasonlóan elenyészõ, mint az idõsebbek körében. Számottevõ különbséget csak a három és több gyermeket ideálisnak tartók arányában mutatható ki az egyes korosztályok között. Más a helyzet az iskolai végzettség és a vallásosság tekintetében. A diplomások között 36%-ot tesznek ki azok, akik legalább három gyermeket tartanak ideálisnak, a középfokú végzettségûek között viszont csupán 20%-ot. A vallásosság hagyományosan kiemelt értéknek tekinti a gyermekáldást, amit a legutóbbi erre vonatkozó adatok is megerõsítenek: minél erõsebb a vallási kötõdés, annál erõteljesebb a magasabb gyermekszám iránti vágy. (10. táblázat) A népességreprodukcióval kapcsolatban fontos tényezõ, hogy Magyarország gyermeklakossága az élveszületések számának csök-

kenése miatt jelenleg mintegy félmillióval kevesebb, mint 10 évvel ezelõtt volt. A csecsemõhalálozás folyamatosan javuló tendenciát mutat, azonban – mivel az Európai Unió országaiban hasonló ütemû javulás volt tapasztalható -a magyar érték – elsõsorban a magas koraszülött halálozás miatt – most is mintegy kétszerese az uniós átlagnak. A 2500 gramm születési testtömeg alatt születettek (koraszülöttek) aránya az utóbbi tíz évben stagnál, 8-9% közötti. Ezzel Európa országai közül Románia és Bulgária után a harmadik legmagasabb értékkel rendelkezünk. Az Észak-Európai országokban (pl. Svédországban) ennek mintegy fele a koraszülöttek aránya (4-5%), és a magyar érték magasabb nemcsak az Európai Uniós, hanem a Közép-Kelet-Európai országok átlagánál is. A koraszülöttség elõfordulását – elsõsorban az anya életmódján és egészségi állapotán keresztül – jelentõsen meghatározza a család társadalmi-gazdasági helyzete és a szülõk iskolázottsága. Minél magasabb az anya iskolai végzettsége, annál kisebb a koraszülés elõfor-

10. táblázat. Az ideálisnak tartott gyermekszám, 2002 (százalék)

Forrás: KSH-NKI Életünk fordulópontjai vizsgálat, 2002

38


2008 / tavasz

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 39

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés dulási aránya. S bár csökkenõ tendenciát mutat, de még mindig magas a serdülõkorú nõk között a mûvi terhesség-megszakítások aránya, illetve az ebben az életkorban vállalt gyermekszületések aránya. A serdülõkorú anyák újszülöttjei között a csecsemõhalálozás az országos átlag közel kétszerese.

Családformálódás Magyarországon a rendszerváltást követõen alapvetõen megváltoztak a családalapítási és a gyermekvállalási szokások. A szocialista korszak második felére jellemzõ korai és általános házasságkötési és gyermekvállalási minta megszûnt. A korábbi nagy többségre jellemzõ egységes minta differenciálódott, a házasságkötések száma csökkent, a párok ritkán és idõsebb korban házasodnak, a házasságkötést megelõzõ/helyettesítõ együttélés általánosan elterjedt, hossza nõtt. Mindezekkel párhozamosan késõbbre tolódott és csökkent a gyermekvállalások száma is.18 A fiatalok önálló családalapításának házasságkötésen alapuló mintáját a 90-es évek végére jelentõs részben felváltotta az élettársi kapcsolat, mint inkább jellemzõ elsõ, együttélésen alapuló párkapcsolat. Míg az államszocialista korszakban az élettársi kapcsolat jobban kötõdött egyes társadalmi státuszokhoz, napjainkra ennek a kötöttségnek az ereje gyengült. A 30 év alattiak körében bár már a 70-es évektõl terjedt az élettársi kapcsolatban élõ aránya, igazi áttörés a 90-es években, a rendszerváltást követõen következett be. Az Ifjúság2000 vizsgálat adatai (Bukodi) már arra utalnak, hogy a tizenéves korban alapított elsõ párkapcsolatok között több volt az élettársi kapcsolat, mint a házasság. Az Életünk fordulópontjai adatbázis alapján Spéder a váltást – miszerint az elsõ domináns párkapcsolat már az élettársi kapcsolat – az 1972–76 között született évfolyamokra teszi. Becslése szerint ezen kohorsz tagjai közül már összességében is többségben vannak azok, akik élettársi kapcsolatban kezdik párkapcsolati karrierjüket. A 2005. évi mikrocenzus adatai arra utalnak, hogy ekkorra már szinte kiegyenlítõdött

a 30 év alatti korcsoportban a két együttélési forma aránya. A 240 000 párkapcsolatban élõ fiatal férfinak szinte pontosan 50%-a 119 000 fõ élettársi kapcsolatban élt. A párkapcsolatban élõ ifjú nõk (365 000 fõ) között az élettársi kapcsolatban élõk aránya 44% volt ekkor. Az életutak folyamatában vizsgálva az élettársi kapcsolatok három domináns mintáját figyelhetjük meg: egy részük felbomlik, egy részük házassággá alakul egy részük pedig tartósan megmarad élettársi kapcsolatnak. Spéder fent idézett adatai szerint a 90-es évek második felében kötött élettársi kapcsolatok mintegy 61%-a ‘élte’ meg a 2 éves kort, 33%-uk házassággá alakult és mintegy 6%-uk felbomlott két év alatt. Ez arra utal, hogy az élettársi kapcsolatok egy jelentõs része ‘próbaházasságnak’ tekinthetõ, az élettársi kapcsolatba lépõknek egy év alatt mintegy 15, két év alatt 33%-a köt házasságot partnerével. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy a tartós élettársi kapcsolatoknak összesen ‘elõbb vagy utóbb’ mekkora aránya lesz házasság, de várhatóan egyre többen egyáltalán nem kötnek házasságot. Fõleg azon párok esetén számolhatunk tartós élettársi kapcsolattal, akik az elsõ gyermek születése által nyújtott lehetõséget sem használták ki, kapcsolatuk ‘legalizálására’. Azonban nem beszélhetünk arról, hogy a fiatalok körében valamiféle házasságellenes hangulat alakult volna ki. Az élettársi kapcsolatok terjedése ellenére ugyanis a 18–29 éves fiatalok két-harmada úgy gondolja, hogy inkább a házasság biztosítja jobban a gyermekvállalást és a gyermekek jövõjének megalapozását, s csak harmaduk szerint nem függ ez a jogi formától. A fiatalok túlnyomó többsége (76%-a) ideális életformának az együttélést követõ házasságot tartja, az együttélés nélküli házasság, illetve a végleges élettársi kapcsolat híveinek aránya csupán 10-10%. (A szingli-létet szinte senki sem tartja ideálisnak.) Maguknak az élettársi kapcsolatban élõknek is csupán 20%-a nevezte meg ideális partnerkapcsolati formának a tartós élettársi kapcsolatot, és személyes életében is 4/5-ük azt tervezte, hogy elõbb vagy utóbb megházasodik partnerével. Persze a követéses vizsgálatok adatai arra figyelmeztetnek, hogy a tervek jelentõs része soha nem válik valóra.

2008 / tavasz


39

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 40

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 14. ábra. Ideális partnerkapcsolati forma

Forrás: KSH-NKI Életünk fordulópontjai vizsgálat, 2002.

A fent ismertetett trendek alapján azonban már sejthetõ, hogy a házasságot kötõ párok átlagos életkora megnõtt. (Persze a megkötött házasságokat pedig többségében már megelõzi egy együttélésen alapuló párkapcsolat, így a partnerkapcsolat-alapítás átlagos életkora lényegesen kevésbé tolódott ki.) 1990-ben 22 éves korban már a nõk többsége megházasodott, és 25-26 éves korára már csupán a korosztály töredéke „maradt pártában.” A házasságkötés ekkor még általános

40

forrás: Demográfiai évkönyvek


2008 / tavasz

voltát jól jellemzi az, hogy ekkor 29 éves korban az elváltak száma már gyakorlatilag elérte a még meg nem házasodottak számát. 2005-re ez a kép radikálisan megváltozott. 22 éves kora elõtt szinte egyetlen lány sem kötött házasságot, és csupán a 28 éves korcsoportban kerültek többségbe azok a nõk, akik már házasságot kötöttek. Másfél évtized alatt tehát alapvetõen kiszorult a házasság a huszonéves nõk életébõl. A férfiak esetében a nõkéhez hasonló tendenciát figyelhetünk meg, némi életútbeli eltolódással. A fiatal felnõtt férfiakra már 1990ben is a késõbbi házasodás volt jellemzõ, de 25 éves korra azért már többségük megházasodott, 29 éves korra pedig csupán mintegy egynegyedük maradt nõtlen. 2005-ben 25 éves korban még csak az „elsõ fecskék” házasodnak meg, de általában sem jellemzõ 29 éves korig, hogy a férfiak megházasodnának, a férfiak 58%-a nõtlenül lépett át a 30-as éveibe. 2005ben a 18–29 éves férfiaknak már 85%-a, tehát túlnyomó többsége nõtlen. (A házasságkötésre vonatkozó adatok forrása KSH teljes körû népmozgalmi adatbázisa. Lásd alábbi ábra)

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 41

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 11. táblázat. Az elõször házasodók iskolai végzettség és korcsoport szerinti összetétele, 2005 (százalék)


Így kissé paradox módon a házasságkötés ma Magyarországon egy olyan társadalmi jelenség, amely már egyre kevésbé tartozik egy ifjúságpolitikáról szóló riport témakörébe. A tényleges házasságkötési kor mellett a survey-kbõl ismert ideálisnak tartott házasodási életkor is elég magas: 2001/02-ben az ideális házasodási életkort a fiatalok többsége a nõknél a 24-26, a férfiaknál 25 és 30 éves kor közé teszi. 16. ábra. Átlagos életkor az elsõ házasságkötéskor

megköti a házasságot, a diplomás nõk körében 16% a megfelelõ érték. (11. táblázat) Az éppen aktuális tendenciák mellet úgy tûnik, hogy a jövõ, legalábbis a belátható jövõ az élettársi kapcsolatoké. 1991–2005 között az élettársi kapcsolatot választók száma 125 ezerrõl 375 ezerre emelkedett, és jelenleg a párkapcsolatban élõk mintegy 15%-át teszik ki. A jövõbeli tendenciák alakulása szempontjából lényeges, hogy az együttélésnek ez a formája alapvetõen a fiatalok körében terjed meglehetõs gyorsasággal. Az élettársi mozgalom dinamikus fellendülését jól jelzi az a tény, hogy míg a 40–44 éves párkapcsolatban élõ nõknek 11, a 30–34 éveseknek 20, addig a 20–24 éveseknek több mint 60 százaléka él élettársi keretek között. (12. táblázat) 12. táblázat. Az élettársi kapcsolatban élõk aránya a párkapcsolatban élõ 20–49 éves nõk között korcsoportonként (százalék)

Forrás: Demográfiai évkönyvek

Ahogy a gyermekszülést, ugyanígy a házasságkötés idõzítését is meghatározza az iskolarendszerben eltöltött idõ, tehát az iskolarendszer kiterjesztése – e tekintetben -önmagában is jelentõs tendenciaformáló. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezõ és házasságra lépõ nõk 60%-a 25 éves koráig

Forrás: Népszámlálások, Mikrocenzus 1984, 2005

Itt érdemes megemlíteni az „Ifjúság2004” vizsgálat azon eredményét, amely a fiatalok

2008 / tavasz


41

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 42

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés családi állapota és az apa iskolai végzettsége közötti összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Egyértelmûen megállapítható volt, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségû apák gyermekei között számottevõen magasabb az élettársi kapcsolatban élõk aránya, mint az érettségizett, vagy annál magasabb végzettségûek körében. 13. táblázat. A 15–29 évesek családi állapota az apa iskolai végzettsége szerint, 2004 (százalék)

annyi következik, hogy a házasság intézménye folyamatosan erodálódik, azonban megfelelõ információk hiányában – a stabilitást tekintve – nem tudjuk megmondani, hogy jelenleg mennyivel stabilabb az élettársi kapcsolatoknál. A megváltozott nemi viszonyok talán legszembetûnõbb jele a családformák gyors átalakulása az elmúlt két évtized során. Ma a fiatalok családalapítása Magyarországon sok tekintetben eltér szüleik nemzedékének családalapítási magatartásától, és egyre hasonlóbbá válik nyugat-európai kortársaik viselkedéséhez. 17. ábra. Ezer nõtlenre és hajadonra jutó házasságkötések száma, 1950–2004

Forrás: Ifjúság2004

A jelenleg házas, valamint az élettársi keretek között élõket összehasonlítva kimutatható, hogy az utóbbiak között észrevehetõen magasabb az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezõk aránya. Így például a 20–24 éves házasok között a 8 általános és ennél alacsonyabb végzettségûek részaránya 36%, az élettársi keretek között élõk körében 41%, a 25–29 évesek körében 16, illetve 20% a megfelelõ érték. A 30–50 év közöttiek körében viszont még ennél is nagyobb különbségeket lehet megfigyelni a két sokaság között. (Forrás: a 2005. évi mikrocenzus.) Mindez arra enged következtetni, hogy az élettársi keretek között élõk nagyobb eséllyel kerülnek ki az alsóbb társadalmi rétegekbõl. Tény ugyanakkor az is, hogy az itt említett fiatal korcsoportokban – a korábbi nemzedékekhez képest – jelentõsen megnövekedett a diplomások hányada. E tendencia mögött pedig alapvetõen az húzódik meg, hogy a fiatalabb diplomások körében a szingli életforma mellett egyre inkább tért hódit az élettársi együttélés. A családi kapcsolatok stabilitása szempontjából fontos jellemzõ a válások intenzitását bemutató indikátor, illetve annak alakulása. Az 1995–2005 közötti idõt alapul éve elmondható, hogy míg az idõszak elején 100 megkötött házasságból 30, addig az idõszak végén 42 végzõdött válással. Mindebbõl csupán

42


2008 / tavasz

Forrás: Demográfiai évkönyv, 1950-2004

Magyarországon az utóbbi 55 év során az 1970-es évtized hozott házasodási csúcsot. Ez volt az az idõszak, amikor a mostani fiatalok szülei voltak házasodási korban. A hetvenes évek közepén ezer hajadon közül évente 120 ment férjhez, ezer nõtlen férfiból pedig átlagosan 85 nõsült. Különösen magas volt ebben az idõszakban a 20–24 éves hajadonok férjhezmeneteli illetve a 25–29 éves férfiak nõsülési hajlandósága. Az utóbbi két évtizedben azonban csökkent a fiatalok házasodási hajlandósága. Az elsõ házasságkötés átlagos életkora mind a férfiak, mind a nõk esetében jelentõsen emelkedett. 1990-rõl 2005-re a férfiak esetében 24,2 évrõl 28,2 évre, a nõk esetében pedig 21,3 évrõl 25,7 évre. Míg a rendszerváltás elõtti években

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 43

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés az összes házasságra lépõ férfi több mint fele 25 év alatti volt, napjainkra az egy évben házasságot kötõ férfiak alig több mint 10%-a 25 év alatti. A nõk esetében is jól látható a változás: 1990-ben a házasságot kötõ nõk 70%-a, 2005-ben 27%-a volt 25 év alatti. 18. ábra. Az adott évben házasságot kötött férfiak és nõk között a megfelelõ korcsoportba esõk aránya


Sajnos a népszámlálási adatok és a demográfiai összesítések nem adnak megbízható becslést a különféle alternatív családformában élõk (például a ténylegesen egyedül élõk, a látogató partnerkapcsolatban (living apart together) élõk, az átmenetileg együtt élõk, de magukat élettársnak nem tekintõk stb.) tényleges számáról. Használható adatunk csupán az élettársi kapcsolatban élõkrõl van. A 2001. évi népszámlálás adatai alapján a „házaspáros típusú” párkapcsolatok 11,3%-a élettársi kapcsolat. Az élettársi kapcsolatban élõk jelentõs részét azok a fiatalok alkotják, akik elsõ tartós párkapcsolati formának az együttélést választják. A 15–19 éves, párkapcsolatban élõ nõk közül 2001-ben 71% élettársi viszonyban él (ez az arány a nõk hasonló csoportjában 1980-ban még csak 3% volt). A 20–24 éves és párkapcsolatban élõ nõk közül pedig 39% élt élettársi viszonyban 2001-ben, míg 1980-ban ez az arány mindössze 1% volt (Népszámlálás, 2001). Az élettársi kapcsolat elterjedtségét támasztja alá az is, hogy 2004ben a házasságot kötõ nõtlen férfiak 11%ának, és a hajadon nõk 12%-ának volt elõzõleg gyermeke (Demográfia évkönyv, 2004). Vélhetõleg ezen esetek jelentõs részében a fiatalok átlépnek hosszabb ideje létezõ élettársi kapcsolatukból a házasságba. Ezt támasztja alá

az a tény is, hogy 2005-ben a gyermekek egyharmada házasságon kívüli kapcsolatból született (ez az arány két évtizede 10% alatt volt). A házassággal szemben alternatívaként az együttélést vagy éppen az önálló, párkapcsolat nélküli státuszt választó huszonévesek is két markáns csoportba sorolhatók. Az egyik csoportjuk a nyugati társadalmakban leírt szingli. Õk korosztályuk legjobban képzett és legnagyobb jövedelemmel rendelkezõ csoportjából kerülnek ki. Vannak közülük, akik szüleik háztartásában maradva élik félig felnõtt, félig gyermek posztadoleszcens életformájukat. Vannak, akik önálló lakást tartanak fent, és házasságkötésüket késõbbre halasztják, az együttélést választják, avagy nincs tartós párkapcsolatuk. Többségük azonban szingli életformáját átmenetinek tekinti és szeretne valamilyen tartós párkapcsolatot. Közöttük a nõk aránya magasabb, mint a férfiaké. Az élettársi kapcsolatban, vagy a tartós kapcsolat nélkül élõ fiatalok legnagyobb létszámú csoportját Magyarországon – a korábbi évtizedekhez hasonlóan – a legalacsonyabban iskolázott, leszakadó gazdasági régiókban, kistelepüléseken élõ, tartósan munkanélküli fiatalok, elsõsorban férfiak alkotják. A nem keresõ, munkát vállalni nem tudó férfiak gyakran azért nem házasodnak, mivel többségük a hagyományos családmodellt vallja magáénak. Ebben a családmodellben, ha egy férfi nem rendelkezik állandó munkahellyel és rendszeres jövedelemmel, akkor vagy nem alakít ki tartós párkapcsolatot vagy a kötetlenebb együttélést választja, hiszen nem tudná eltartani családját. (Bukodi, 2004) Emellett az alacsony iskolázottságú férfiak nehezen találnak társadalmilag „magukhoz illõ” párt, hiszen a lányok, nõk iskolai végzettsége a fiatal korosztályban meghaladja a férfiakét. Mi lehet az oka annak, hogy napjaink fiataljai halogatják a házasságkötést és egyre többen választják tartós párkapcsolatnak az együttélést? Az okok többrétûek. A fiatalok egy jól keresõ csoportja számára az önálló élethez, a lakáshoz jutáshoz nincs szükség a kétkeresõs házasság kényszerszövetségére. Fontos tényezõ a nõk iskolázottságának fokozatos emelkedése, ami egyrészt munkaerõ-piaci helyzetüket javítja, másrészt igényességüket növeli. Hiába van számszerûen ugyanannyi

2008 / tavasz


43

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 44

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés pár nélküli fiatal férfi, mint nõ, ha eltérõ iskolázottságuk, kulturális szintjük távol tartja õket egymástól. A nemzetközi mobilitás, a megfelelõ szakképzettséggel rendelkezõ fiatalok megnövekedett lehetõségei, nem ritkán annak kényszerûsége, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön dolgozzanak, szintén a házasodás ellen hat. A materiális jellegû okokon túl számos értékrendbeli is hozzájárul a házasodási kedv csökkenéséhez. A szülõi korosztály és általában a társadalom elnézõbb lett a házasság nélküli együttéléssel, és hozzátehetjük, a házasság elõtti szexuális élettel kapcsolatban. A jobb lakáskörülmények szintén lehetõvé teszik, hogy a felnõtt fiatalok otthon maradjanak a szülõk lakásában akár egyedül, akár partnerükkel. A kinyílt világ, a média által közvetített sokfele szerepmodell tudatosította nem csupán a fiatalokban, hanem az egész társadalomban, hogy milyen sokféle életút és családforma képzelhetõ el. Emellett természetesebbé vált az az igény mind a fiatal nõk, mind a férfiak esetében, hogy kipróbálják magukat, szórakozzanak, karriert építsenek, önmagukkal foglalkozzanak. Ugyanakkor vonatkozó tanulmányok azt támasztják alá, hogy a szinglik túlnyomó többsége hosszú távon mégiscsak párkapcsolatban képzeli el az életét. (Utasi, 2003)

Népességstruktúra A demográfiai jelentések már hosszabb ideje jelzik a népesség folyamatos elöregedését és az ebbõl fakadó kedvezõtlen hatásokat E tekintetben a legutóbbi másfél évtized a romló tendenciák felerõsödésérõl tanúskodik, hiszen a legfiatalabb, 0–14 éves korcsoport népességen belüli részaránya mintegy 5%-kal csökkent (nõk körében 19,3%-ról 14,5%-ra, férfiaknál 21,9%-ról 16,8%-ra). Nem sokkal jobb a helyzet a 20–24 korosztály estében sem, amelynél, fõleg – a férfiak körében – az utóbbi 5 évben jelentõs részarányvesztést figyelhetünk meg. Az ennél idõsebbek (25–29 évesek) körében is csupán azért mutatható ki kedvezõbb kép, mert az ifjúsági létbõl éppen kifutó, nagy létszámú korosztályok körükben számottevõ hányadot képviselnek.

44


2008 / tavasz

14. táblázat. A népesség megoszlása korcsoportok és nemek szerint (százalék)

Forrás: Mikrocenzus 2005. 2. A népesség és a lakások jellemzõi. KSH 2005.

Az itt bemutatott adatok tehát a társadalom gyorsuló elöregedésérõl adnak számot, amelynek komoly gazdasági következményei már ma is észlelhetõk, jövõbeni hatásuk azonban még a mainál is súlyosabb lehet, a romló korstruktúra ugyanis összességében egyre kedvezõtlenebb eltartottsági rátákat eredményez. Egyik oldalról jelentõsen csökkent a gyermeknépességre számított eltartottsági teher, a másik oldalról viszont – az idõskorú népesség részarányának a növekedése miatt – komoly mértékben megnövekedett az idõseké. (19. ábra) Az együttélési formák gyors változása következtében alapvetõ mértékben módosult a népesség és ezen belül a fiatalok családi állapot szerinti összetétele. Ugrásszerûen megnõtt a nõtlenek, hajadonok és csökkent a házasok részaránya. Különösen a 25–29 éves korcsoportban figyelhetõk meg nagymérvû változások, hiszen 1990-ben a férfiak 33%-a volt csak nõtlen, míg 2005-ben 72%, a nõk

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 45

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 19. ábra. Eltartottsági ráták

Forrás: Idõszaki Tájékoztató, Népmozgalom (1990–2001), Demográfiai évkönyvek

körében 14, illetve 54% volt a megfelelõ érték. Ezek alapján – a családi állapot tekintetében – joggal beszélhetünk korszakváltásról. (15. táblázat)

vállal gyermeket. A rendszerváltás körüli 10%-os értékrõl növekedve, 2005-ben a gyermekeknek már mintegy 36%-a házasságon kívül született, ezen gyermekek azonban nem kizárólag élettársi kapcsolatban születtek, ugyanis noha nem radikális arányban, de feltehetõleg nõtt a gyermeküket egyedül vállaló édesanyák aránya is. (S. Molnár–Pongráczné 1998-as becslése szerint az összes újszülött mintegy 10%-áról lehet szó.) A fenti trendek alapján egyértelmû, hogy az elsõ gyermek vállalásának átlagos életkora is egyre jobban kitolódott, a nõknél az 1990es 23 évrõl 2005-re 27 évre. Mind többen úgy lépnek be a ‘harmadik x-be’, hogy még nem született meg elsõ gyermekük. 2005-ben ez a gyermektelenségi arány a nõknél 40, 2006ban már 43% volt. 20. ábra. Az ifjúkorból (15–29 év) gyermektelenül kilépõ nõk aránya

Gyermekvállalás A gyermekvállalási magatartás is jelentõsen átalakult. A szocialista korszak általános mintája szerint a szülõk legkésõbb a gyermek születésekor megkötötték a házasságot, napjainkban egyre több pár házasságkötés nélkül

Forrás: KSH népmozgalmi adatbázis

15. táblázat. 15–29 éves népesség megoszlása családi állapot szerint (százalék)

Forrás: Mikrocenzus 2005. A népesség és a lakások jellemzõi. KSH 2005. 62–63. oldal

2008 / tavasz


45

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 46

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 2006-ben már a 18–29 évesek korcsoportú összes nõ 73 százaléka gyermektelen volt. (A gyermekvállalásra vonatkozó adatok forrása KSH teljeskörû népmozgalmi adatbázisa.) A férfiak esetén teljes körû adatok nem állnak a rendelkezésünkre, a de a 2005. évi Mikrocenzus alapján ebben a korcsoportban a gyermektelenek arányát 79%-ra becsülhetjük. Tehát az életkor szerinti jellemzõk alapján lehatárolt ifjúsági életszakaszból nemcsak a házasságkötés, hanem a gyermekvállalás is egyre inkább kiszorul. Így a gyermekvállalással nehezen összeegyeztethetõ ifjúsági életforma a biológiai értelemben vett termékeny életszakasz (14–40 év a nõknél) egyre nagyobb részét elfoglalja, és ennek negatív demográfiai hatásai vannak (Ez alatt nem csak az alacsony termékenység értendõ, hanem például az is, hogy az érintettek jelentõs részének nem fognak megszületni az általa kívánt gyermekei sem.) 21. ábra. Ha újrakezdehetné az életét, hány gyermeket szeretne?

Forrás: KSH-NKI „Életünk fordulópontjai” vizsgálat

A valós viselkedés átalakulásával párhuzamosan ezen a téren is megfigyelhetõ a vélekedések átalakulása: a harminc év alattiak többsége az elsõ gyermekvállalás ideális életkorának 2001/2002-ben a nõknél 25–28, férfiaknál: 27–30 évet jelölte meg. Az elõzõekben leírt változások mögött számos különféle okot találhatunk. Az oktatási expanzió, amely a társadalmi értelemben vett „gyermekkor” kitolódásához vezet, hiszen a tanulók jelentõs része nincs olyan anyagi helyzetben, társadalmi státuszban, hogy önálló családot alapíthasson. Általában is a rendszerváltást követõ gazdasági visszaesés, a családalapítás növekvõ költségei, az általános

46


2008 / tavasz

bizonytalanság, és az életpálya kiszámíthatóságának csökkenése az önálló családalapítás, a gyermekvállalás és részben a hosszú elkötelezettséget igénylõ házasságkötés elhalasztása irányába jelenthettek nyomást. Mindezeken felül a lakáshelyzet általános átalakulása sem jelentett kedvezõ fordulatot. A következõkben az utóbbiról némiképp részletesebben írunk.

Lakáshelyzet A rendszerváltást követõen a fiatalok önálló lakáshoz jutásának rendszere is megváltozott. A rendszerváltás elõtt Magyarországon a falvakban a saját tulajdonú lakás, a fiatalok önerõs (vagyis állami támogatás nélküli) lakásépítése volt a jellemzõ. Amíg a saját lakás építésére szükséges összeg összegyûlt, a fiatal párok sok esetben a szülõknél „húzták meg” magukat, ugyanis így jövedelmeik jelentõs részét félre tudták tenni. A városokban ezzel szemben a lakások többsége állami tulajdonban volt, igen erõs bérlõi jogokkal. A városi fiatalok önálló (tanácsi) lakáshoz ‘kiutalással’ juthattak, vagy valamilyen más (pl. szövetkezeti), de államilag erõsen támogatott módon épülõ lakáshoz juthattak. A kiutalás lassú, bürokratikus és korrupt rendszer volt, de összességében nem jelentett – a bérlõknek – komoly anyagi terheket, az államilag támogatott lakásépítkezés terhei sem voltak különösen magasak. Azonban itt is jellemzõ volt, hogy amíg a fiatal pár ‘megszerezte’ saját bérlakását (ez több évet, akár évtizedet is jelenthetett), a szülõknél, más rokonoknál, vagy egyéb átmenti körülmények között kezdte el „önálló” életét. A rendszerváltás után az állami, önkormányzati lakásépítés szinte teljesen megszûnt, így a lakásállomány gyarapodása igen lelassult, a lakásépítések száma néhány év alatt a harmadára csökkent. A városiak viszont 1990 és 1996 között lakásaikat töredékáron megvehették (ún. lakásprivatizáció.), így gyakorlatilag megszûnt az állami bérlakásszektor. 2004-ben a lakásoknak már csak kevesebb, mint 4%-a van önkormányzati tulajdonban. A lakások 92%-a tulajdonos által lakott saját lakás. Ez az arány a (Szlovénia 88% és Spanyolország 82%) mellett kiemelkedõen

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 47

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés a legmagasabb 25 EU tagállamban. (Jellemzõ az 50-70%.) A saját tulajdonú lakás általánossá, társadalmi elvárássá válása azonban gyakorlatilag leblokkolta a lakásmobilitást. Így – bérlakás-szektor és hagyományok híján – nem terjedhetett el az a rendszer sem, mely szerint a fiatalok stabil párkapcsolatba lépve, vagy a szülõtõl elköltözve bérelt, de önálló lakásba költöznek. A magánbérletek aránya a lakások 3%-a, ez a legalacsonyabb a 25 EU tagállam között, még ha feltételezzük is, hogy nem bejelentett magánbérletek is vannak (Eurostat adatok). A hagyományos rendszer – az ifjú pár együtt él valamelyik szülõi háztartással – bár mindmáig meglehetõsen elterjedt –, egyre kevésbé felel meg az önálló életüket elkezdõ fiataloknak. A 90-es években felnõtté vált nagy létszámú generáció felõl érkezõ egyre nagyobb nyomást érzékelve az állam nem a bérlakásszektor fejlesztése mellett döntött, hanem olyan támogatott hitelrendszert alakított ki, amely szinte minden – nem munkanélküli – fiatalnak lehetõvé teszi saját lakás vásárlását. A rendszer igen hamar felfutott 2004-re már több mint 400 000 államilag támogatott lakáshitelt vettek fel 1500 milliárd forint értékben.19 Ezen felül gyorsan terjed a piaci hitelezés is. Azonban ez a rendszer is csapdának minõsül, egyfelõl igen nagy állami terheket jelent, másfelõl a támogatás keretében megvásárolt lakások mérete általában igen kicsi (1-2 szoba), így csak egy gyermek vállalását teszi lehetõvé. Ráadásul az igen hosszú futamidejû hitel szinte bebetonozza a fiatalokat ebbe a kicsi lakásba. A szétnyíló jövedelmi-vagyoni egyenlõtlenségek tehát ahhoz vezettek, hogy erõteljes differenciálódás következett be a lakáshoz jutás módozatában. A két véglet: az érintettek egy része már iskolai tanulmányait is a szülõktõl kapott lakástulajdonból végzi, másik része lakáshoz jutásának elõfeltétele a stabil párkapcsolat (két biztos kereset, két szülõi család „startoló tõkéje”) és a gyerekek „bevállalása”, különbözõ hitelek igénybevétele. A szülõi házból való elköltözés ma átlagosan késõbb következik be, mint két évtizeddel korábban. Az Életünk Fordulópontjai vizsgálat adatai szerint az 1960-as évektõl egészen az 1980-as évek közepéig nagyjából stabil volt a

helyzet. 21 éves koráig a fiatalok mintegy 40%, 27 éves koráig mintegy 70%-a költözött el a szülõi házból. Az életkor amikorra egy-egy korosztály több mint fele elöltözött a szülõi házból a korszakban egész végig 22-23 év körül mozgott. A rendszerváltás környékén megindult a szülõi házból való elköltözés halasztásának folyamata, az ezredfordulón a 21 éves kohorsznak még a 4/5-e a szülõi háztartásban élt! Természetesen a szülõi házból való elköltözés nem jelenti automatikusan önálló (akár tulajdonban lévõ, akár bérelt) lakás megszerzését is. A szülõi háztól való elköltözést követheti egy periódus, amelyben a fiatal kollégiumban , partnere szüleinél lakik, szobát bérel, vagy egy lakóközösségben él. A vizsgálat szocialista korszakra vonatkozó adatai ezen a téren is állandóságot mutatnak: a szülõi ház elhagyása után, a válaszadók mintegy kétötöde még abban az évben önálló lakáshoz jutott. (Ide sorolva azokat is akiknek már az otthonról való elköltözés elõtt rendelkezésükre állt önálló lakás.) Ezzel szemben az otthonról elköltözöttek mintegy 30%-a legalább öt évig várt önálló lakásra. A rendszerváltás után felnõtté vált korosztályok esetén a kép változik, a szülõi házból elköltözõk közül lényegesen kevesebben kényszerültek arra, hogy évekig várjanak önálló lakásuk megteremtésére. Az ezredforduló után a 22-26 éves kohorsz azon tagjai, akik már elköltöztek otthonról, csaknem 2/3a rögtön önálló lakásba költöztek. 1980 körül a 22-26 éves otthonról elköltözöttek körében ugyanez az arány még csak 45% körül volt. A 2005-ös Mikrocenzus adatai szerint mintegy 529 000 fiatal élt olyan lakásban, amelyben csak 30 év alattiak éltek, vagyis szüleitõl önállóan. Közülük 363 000-en saját, 154 000-en bérelt lakásban éltek, a többiek egyéb jogcímen lakták lakásukat. A bérlakásban élõk (összesen 54 000 bérlakás) egyharmad alatti aránya alacsony, de így is az összesen 130 000 bérelt lakás csaknem felét fiatalok bérlik. Ennyiben tehát minden, a bérlakás-szektort érintõ állami intézkedés (pl. adózási szabályok módosítása) jelentõs részben érinti az ifjúságot. Az otthonról elköltözöttek azonban egyre jobban támaszkodnak a szülõi segítségre. Úgy tûnik, az idõ elõrehaladtával egyre természetesebbé válik a szülõi segítség az önálló lakás megterem-

2008 / tavasz


47

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 48

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés tésekor. A rendszerváltás után otthonról elköltözötteknek már 70%-a számolt be arról, hogy elsõ önálló lakása megteremtésében valamilyen módon segítettek a szülõk. 20 évvel korábban ez az arány még 50% körül volt. Ha nem általában a segítséget, hanem a konkrét pénzbeli segítséget vizsgáljuk, ugyanilyen tendenciát figyelhetünk meg. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az elmúlt másfél évtizedben a szülõi házból való elköltözés életkora általában kitolódott, viszont akik mégis kilépnek, azok esetében hamarabb megtörténik az önálló lakás megszerzése. A lakáshoz jutás módozatai átalakultak, és minden valószínûség szerint egyre erõsebben kötõdnek a társadalmi (szülõi) egyenlõtlenségekhez. A Mikrocenzus adatai szerint a 245 000 csak fiatal vagy fiatalok által lakott lakásból,

48


2008 / tavasz

mintegy 78 000-ben élt egyedül egy fõ. (Vagyis az egy fõ által lakott lakásoknak csupán a töredékében lakik ‘szingli’ fiatal.). 69 000 lakásban lakott fiatal pár gyermek nélkül, ezek 2/3-a volt élettársi kapcsolat, 1/3-a házaspár. A 62 000 gyerekes fiatal pár közül azonban már 45 000 házas volt. Mintegy 10 000 csak fiatalok által lakott lakásban gyermekét (néhány esetben gyermekeit) egyedül nevelõ szülõ lakott. Az összes többi nem hagyományos típus (pl. lakóközösségek) csupán kevesebb, mint tízezer lakást érintett. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a szülõi házból történõ elköltözés után az önállóan élõ fiatalok egyre jelentõsebb része, bõ háromnegyede hagyományos (pár gyermekkel vagy gyermek nélkül) körülmények között lakik, az egyéb formák igen ritkák és/vagy instabilak.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 49


I.4. Foglalkoztatottság A munkanélküliség Magyarországon lényegében a kapitalista iparosítás korai szakaszában, gyakorlatilag már a 19. század utolsó évtizedeiben megjelent. Mértéke nem volt állandó, hanem különbözõ tényezõktõl – elsõsorban a konjunkturális ciklusoktól – függõen ingadozott. A második világháborút követõen a tervgazdaság különbségei között az volt a feltételezés, hogy a „teljes foglalkoztatottság” elérése esetén nincs szükség a munkanélküliség közvetlen vizsgálatára. Ezért csak közvetett módon lehetett vizsgálni a kérdést. Az 1949. évi népszámlálás 126 ezer munkanélküli személyt mutatott ki, ami körülbelül 3 százalékos munkanélküliségi rátának felelt meg. A munkanélküliek korösszetételét tekintve, figyelmet érdemel, hogy 1949-ben még viszonylag sok idõsebb korú – 60 éven felüli – munkanélkülit írtak össze. A korabeli elemzések szóltak arról a jelenségrõl is, amelyet az irányított gazdaság idõszakában „kapun belüli munkanélküliségnek” neveztek. E megjelölés mögött gyakorlatilag az húzódott meg, hogy az iparban és egyes más gazdasági ágakban tömegesen alkalmaztak olyan nagyrészt iskolázatlan és szakképzettséggel nem rendelkezõ személyeket, akiket ténylegesen nem, vagy csak igen alacsony hatékonysággal tudtak foglalkoztatni. Jellemzõ volt erre az idõszakra, hogy például 1968–1969-ben, két év alatt 213 ezer fõvel növekedett a munkaerõállomány, miáltal mód nyílt a demográfiai hullám idején született nagy létszámú fiatal évjáratokba tartozók elhelyezkedésére. Az 1970-es és 1980-as évekbõl csak nagyon csekély információval rendelkezünk a munkanélküliség problémakörérõl, például az 1980. évi népszámlálás közel 10 ezer elsõ ízben állást keresõt – nagyrészt pályakezdõ fiatalt – mutatott ki, ami önmagában is jelezte, hogy az iskolából kilépõ fiatalok elhelyezkedése, ekkor már nem volt minden esetben biztosított.

A rendszerváltozás idõszakában megindult társadalmi-gazdasági átalakulás egyik döntõ tényezõje volt a nyílt munkanélküliség megjelenése. Az állami tulajdon privatizálása, a racionális gazdálkodás kényszere a foglalkoztatási helyzetre is jelentõs befolyást gyakorolt. Tovább súlyosbította a helyzetet Magyarország keleti piacának összeomlása és az éveken át elhúzódó délszláv válság is. Az évek óta tartó magas infláció és az elszegényedés a belföldi fizetõképes keresletet is erõsen lecsökkentette. A magyar termékek jelentõs része az igényes és amúgy is túltelített nyugati piacokon nem lehetett eléggé versenyképes. Az 1990. évi népszámlálás még csak 126 ezer munkanélkülit talált, akiknek a 10 százaléka pályakezdõ fiatal volt. (E felmérés szerint a munkanélküliségi ráta 2,7 százalék volt, ami európai viszonylatban alacsonynak számított.) Már az 1990 év eleji adatok is jelezték, hogy a munkába lépni kívánó fiatalok nem minden esetben juthattak automatikusan álláshoz, bár a fiatalok elhelyezkedésének nehézségei igazán csak az 1990-et követõ években élezõdtek ki. A regisztrált munkanélküliek állománya 1993-ig drasztikusan emelkedett, 1993 januárjában közel 700 ezer fõt tett ki, ami a két évvel korábbi létszámok majdnem hétszeresét jelentette, 13 százalékot meghaladó munkanélküliségi ráta mellett, ezt követõen a munkanélküliek száma fokozatosan csökkent. Az 1992-ben induló munkaerõ-felmérés 1993-ra szintén növekedést, majd ez követõen csökkenést jelzett. A következõkben a fiatalok munkaerõ-piaci helyzetét a Központi Statisztikai Hivatal munkaerõ-felmérésébõl és az ehhez kapcsolódó 1998-tól kétévenként végrehajtott, a fiatalok munkaerõ-piaci helyzetét vizsgáló kiegészítõ felvételekbõl származó adatok segítségével mutatjuk be.

2008 / tavasz


49

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 50

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Magyarországon a vizsgált idõszakban a népesség száma folyamatosan csökkent a születésszámok stagnálása és a halálozások számának emelkedése miatt. Folytatódott a népesség öregedése, a népességen belül csökkent a 30 éven aluliak és a 40–49 évesek száma és aránya, míg a 30–39 évesek és az 50 éven felüliek száma és aránya emelkedett. A demográfiai elõrejelzések a következõ évtizedekben mérsékelten csökkenõ, jelentõsen öregedõ népességet vetítenek elõre. Ebbe a demográfiai helyzetbe illeszkedik be az a Magyarországra nézve kedvezõtlen állapot, hogy a magyar munkaerõpiacot általánosan is jellemzõ alacsony foglalkoztatás, a 15–19 és a 20–24 éves fiatalok és a 55 éven felüliek esetében kirívóan alacsony. Mindkét fiatal korosztály esetében 1998 óta fokozatosan csökkent a foglalkoztatási ráta, a 15–18 éveknél 11 százalékról a 2006. évi 3 százalékra, a 20–24 évesek esetében 54 százalékról, 39 százalékra. Természetesen a fiatalok foglalkoztatási szintjének erõteljes visszaesését részben a nappali tagozaton tanulók számának és arányának rohamos növekedése okozta, bár meg kell jegyezni, hogy a hasonló továbbtanulási arányokkal rendelkezõ fejlett országokban az ifjúság foglalkoztatási rátája lényegesen magasabb. Ez összefüggésben van azzal, hogy a fejlettebb nyugati országokban a tanulás melletti munka elterjedtebb, mint Magyarországon. Bár vannak jelei a magyar gazdaságban is, hogy az ún. diákmunka jelentõsége nõ, de a rendelkezésre álló adatok igen hiányosak errõl a témáról.

A munkanélküliség korcsoportonkénti alakulása A munkanélküliség korcsoportonkénti alakulása tekintetében az utóbbi idõk aggasztó jelensége, hogy a fiatalok körében munkanélküliek aránya tovább nõtt. A 15–19 évesek munkanélküliségi rátája ugyanis 1998 és 2001 között 27 százalékról 22 százalékra csökkent, majd ettõl az idõponttól kezdve rohamosan nõtt, 2006-ban már megközelítette a 37 százalékot. A 20–24 évesek korcsoportokban a munkanélküliségi ráta némileg (11,4 százalékról 9,7

50


2008 / tavasz

százalékra) csökkent az elmúlt évtized második felében. A 2001 és 2006 közötti idõszakban ezzel szemben itt is tetemes, csaknem 8 százalékpontot jelentõ növekedésre került sor: 2006ban e mutató értéke 17,2 százalékot tett ki. A teljes 15–24 éves korosztályt vizsgálva – amely nagyrészt lefedi a pályakezdõ évjáratok körét – szintén azt állapíthatjuk meg, hogy – az elõzõ idõszakban észlelt némi javulás után – 2001-tõl 2006-ig romlott a munkanélküliek aránya (11,3 százalékról 19,1 százalékra). Amennyiben az elõbbi kört a viszonylag kedvezõbb helyzetben levõ 25–29 évesek korcsoportjával is kibõvítjük, még mindig romló tendenciát érzékelhetünk: 2001 után az évek során a 15–29 évesek együttes munkanélküliségi rátája 8,9 százalékról 12,3 százalékra változott. (A 25–29 éves korosztály munkanélküliségi rátája szintén magasnak mondható, hiszen 2006-ban 1,1 százalékponttal még mindig meghaladta a 15–64 éves népességre jellemzõt. 16. táblázat)

Munkanélküliség és iskolai végzettség Már az elmúlt évtizedekben egyértelmûvé vált, hogy a legmagasabb iskolai végzettség a munkanélküliség alakulása tekintetében lényeges differenciáló tényezõt jelent, amelynek fennállásával hosszabb távon is számolni kell. A munkanélküliek legmagasabb iskolai végzettség szerinti összetétele azt mutatja, hogy a legkedvezõtlenebb helyzetben a rendszerváltozás óta mindvégig az alacsony iskolázottságú szakképzettséggel nem rendelkezõ fiatalok voltak. Ugyanakkor az adatok értékelése kapcsán fel kell hívni a figyelmet arra a körülményre, hogy a rendszerváltozást követõ években ugrásszerûen megnõtt a felsõfokú oktatási intézményekbe felvett hallgatók száma. Az adott egyetemen, fõiskolán folyó oktatás idõtartamától függõen néhány éven belül a fiatalok befejezték tanulmányaikat és megjelentek a munkaerõpiacon, érzékelhetõen növelve a magasan kvalifikált munkaerõ kínálatot. A 2001. évi munkaerõ-felmérés adatai azt bizonyítják, hogy ez a növekedés az ezredfordulóig még nem okozott érdemleges gondot, hiszen a fiatal diplomások munkanélkülisége viszonylag alacsony szinten

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 51

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 16. táblázat. A 15–29 éves népesség gazdasági aktivitási mutatói kor szerint, 1998-2006

Forrás: KSH munkaerõ felmérés

maradt. Bár ebben az idõszakban is helyenként fokozódtak a fiatal diplomások elhelyezkedési gondjai. E gondok azonban nem elsõsorban a munkanélküliségi arány romlásában jutottak kifejezésre, hanem abban, hogy e magasan képzett fiatalok egy része csak olyan munkakörben helyezkedhetett el, ahol képzettségét nem használhatta. A 15–29 éves fiatalok között 2001 után kezdett rohamosan nõni a diplomás fiatalok aránya, míg az ezredforduló utáni évben a fõiskolát, egyetemet végzettek hányada 3,8 százalék volt, 2006-ban ez a mutató 10 százalék fölé került. Természetesen még mindig igaz az a megállapítás, hogy a magasan kvalifikált, konvertálható tudással rendelkezõ rugalmas, illetve mobil egyének jó eséllyel indulnak a munkaerõ-piaci versenyben, azonban már egyre inkább szempontként jelentkezik, hogy vajon a viszonylag hosszú ideig folytatott tanulás eredményeként megszerzett diploma szakiránya megfelel-e a munkaerõpiac igényeinek? Úgy tûnik, hogy a felsõfokú képzettséget szerzõk szakmaszerkezete is elég rugalmatlan, jelenleg nemcsak a bölcsészeknek, de a közgazdászoknak és a jogászoknak sincs

elegendõ munkahely, míg a versenyszférában több mûszaki diplomásra lenne szükség. A fiatalok munkavállalási lehetõségét szûkíti, hogy az idõsödõ emberek egy része a nyugdíjkorhatár emelkedésével meg tudta õrizni munkahelyét és ezzel az idõsebbek hosszabb idejû bennmaradása a munkaerõpiacon megtörte a generációváltás korábbi ütemét. A fiatal diplomások külön problémája, hogy a zömmel felsõfokú végzettségûeket foglalkoztató közszférát, ezen belül is a közigazgatást elérõ jelentõs mértékû létszámcsökkenés megnehezíti a fiatalok elhelyezkedését ezeken a területeken. (17. táblázat)

A munkanélküliség megoszlásának területi sajátosságai A 15–24 éves fiatal pályakezdõk munkanélküliségi rátájának területi alakulása jól megvilágítja azokat az éles különbségeket, amelyek az ország egyes térségei között foglalkoztatottság, gazdasági fejlettség tekintetében fennállnak. Amennyiben a hét régiót tesszük vizsgálat tárgyává, arra a következtetésre juthatunk, hogy

2008 / tavasz


51

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 52

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 17. táblázat. A 15–29 éves munkanélküliek aránya legmagasabb iskolai végzettség és nemek szerint, 1998–2006 (KSH munkaerõ-felmérés)

az elmúlt évtized folyamán a differenciák nem csökkentek. Errõl az oldalról is meg kell tehát erõsítenünk, hogy az elõzõ évtized közepétõl az ezredfordulón át napjainkig tartó periódusban az elmaradott térségek érdemi felzárkózása nem indulhatott meg. Az 1998. évi adatokból már egyértelmûen kitûnik, hogy a fiatal pályakezdõk munkanélküliségi rátái más mutatókénál élesebben jelzik az elmaradott és a gazdaságilag elõnyösebb pozícióban levõ, a beruházások szempontjából földrajzi helyzetüknél és infrastruktúrájuknál fogva kedvezõbb feltételeket biztosító térségek közötti különbségeket. A ráta értéke az elmaradott térségekben az akkori országos átlagot (11 százalék) meszsze meghaladó és a fejlett térségek rátájának közel kétszeresét tette ki. Észak-Magyarországon, Észak-Alföldön e mutató értéke 20 százalék volt, szemben a

52


2008 / tavasz

Nyugat-Dunántúlon és a Közép-Magyarországon mért 10 százalék körüli értékkel. Az ezredforduló körül – az országos átlag javulásának megfelelõen – a munkanélküliségi ráta általában csökkenést mutatott, de az alapvetõ nagyságrendû különbségek megmaradtak. A 2005. évben a fiatalok munkanélküliségi rátájának jelentõs emelkedése mindegyik régióban jelentkezett, tovább növelve azokat a feszültségeket, amelyek a korábbi éveket is jellemezték. Különösen aggasztónak a két hátrányos helyzetû megyében élõ fiatal pályakezdõk munkanélküliséggel kapcsolatos mutatói. Észak-Magyarországon 28,4, ÉszakAlföldön 24,9 százalék volt a fiatalok munkanélküliségi rátája. Ha ezeket az adatokat öszszevetjük az idõsebb korosztályok, a 25–64 évesek munkanélküliségi rátájával, akkor azt

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 53

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 18. táblázat. Munkanélküliségi ráta korcsoport és régiók szerint

Forrás: KSH munkaerõ felmérés

tapasztaljuk, hogy a fiatalok helyzete sokkal jobban romlott, mint idõsebb pályatársaiké. (18. táblázat)

22. ábra. Ifjúsági foglalkoztatottsági ráta (15–24 évesek) Magyarországon és az Európai Unióban (százalék)

A munkanélküliség EU-s összehasonlításban A fiatalok gazdasági aktivitását az Európai Unió egészében stagnálás jellemezte az elmúlt 10 évben. Magyarországon ezzel szemben a gazdasági és a társadalmi átalakulással összefüggésben jelentõs mértékben csökkent a fiatalok munkaerõ-piaci részvétele. Ennek egyik magyarázó tényezõje az oktatási expanzió, a fiatalok képzésben töltött idejének meghosszabbodása. Az alacsony munkaerõ-piaci aktivitáshoz az is hozzájárul, hogy Magyarországon nem, vagy csak igen marginálisan jellemzõ az ún. kettõs státus, vagyis a tanulás melletti munkavégzés. A magyar fiatalok aktivitási mutatója nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsonynak tekinthetõ. 2005-ben a 15– 24 éves népesség aktivitási rátája Magyarországon mindössze 27,1 százalékot tett ki, míg az EU-15 átlagában 47,8 százalék, az Európai Unió egészében pedig 45,2 százalék volt.

Forrás: KSH munkaerõ felmérés, Employment in Europe, 2006

Az alacsony és csökkenõ munkapiaci részvétel eredményeként a fiatalok foglalkoztatási rátája is alacsony nemzetközi összehasonlításban és jelentõs mértékben elmarad nem csak az Európai Unió átlagától, de a Magyarországgal együtt az Európai Unióhoz csatlakozott új 10 tagország hasonló mutatójától is. Az Európai Unió tagállamainak sorrendjében

2008 / tavasz


53

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 54

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés a fiatalok foglalkoztatási rátája 2005-ben az utolsó elõtti helyen állt. A 15–24 évesek között a férfiak foglalkoztatási rátája szinte minden uniós tagországban meghaladja a nõkét. Magyarországon a különbség 2005-ben 5,2 százalékpontot tett ki. Az ifjúság foglalkoztatási arányaiban mért nemek közötti különbség Magyarországon valamivel kisebb, mint az Európai Unió átlaga. Az alacsony foglalkoztatási szint mellett a fiatalok munkanélküliségi rátája 2001-tõl dinamikus növekedést mutat Magyarországon és a 90-es évek eleje óta 2005-ben elsõ alkalommal meghaladta az uniós átlagot. Ez mind a régi, mind pedig az új tagállamok átlagához viszonyítva érvényes. A fiatalok munkaerõpiacra való belépése Magyarországon is az egyik legfontosabb gazdasági és szociális kérdéssé vált. Fontos, hogy jelentõsen elmaradt társadalmi haszonnak tekinthetõ a munkanélküli fiatalok kihasználatlan munkaereje, ugyanakkor eltartásuk is komoly terheket ró a társadalom más csoportjaira. Sõt, az iskolából a munka világába történõ zökkenõmentes átmenet a társadalmi beilleszkedés legfõbb eleme, az élet késõbbi szakaszaira is messzemenõen kiható szocializációs folyamat. A fiatalon állástalanul töltött idõ és az ekkor szerzett negatív tapasztalatok az egyén munkaerõ-piaci helyzetét, ezáltal társadalmi pozícióját évtizedekre meghatározhatják. 2005-ben az ifjúsági munkanélküliségi ráta Magyarországon 19,4 százalékos volt, miközben a 15-64 évesek körében ez mindössze 7,2 százalékot tett ki. Ez azt mutatja, hogy a fiatalok munkaerõ-piaci esélyei Magyarországon lényegesen rosszabbak, mint a munkavállalási korú népesség egészét tekintve. Miközben a magyar munkanélküliségi mutató alacso-

54


2008 / tavasz

nyabb az Európai Unió átlagánál, addig a fiatalok esetében a ráta magasabb az európai átlagnál. Egyértelmû, hogy a magyar ifjúsági korcsoportok relatív munkaerõ-piaci helyzete kedvezõtlenebb európai társaiknál. 23. ábra. Ifjúsági munkanélküliségi ráta (15–24 évesek) Magyarországon és az Európai Unióban (százalék)

Forrás: KSH munkaerõ felmérés, Employment in Europe, 2006

Összefoglalásként azt lehet megállapítani, hogy a magyar fiatalok csökkenõ gazdasági aktivitását csak részben magyarázza az oktatásban tapasztalható expanzió. Legalább olyan fontos körülmény, hogy az utóbbi években a szakképzettséggel, diplomával rendelkezõ pályakezdõk elhelyezkedése megnehezült, többek között a munkáltatóknak a szakképzés színvonalával, szerkezetével való elégedetlensége miatt. A foglalkoztatás lassú bõvülése mellett, a fiatalok elhelyezkedését az is nehezíti, hogy az idõsebb generációhoz tartozók gazdasági aktivitásának növekedésével a generáció-váltás üteme lelassult.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 55


I.5. Gyermekszegénység A gyermekszegénység a rendszerváltás utáni évek egyik legfontosabb társadalmi problémája. Noha a gyermekek és családjaik szegénységi kockázata már az 1980-as években is átlag feletti volt, az 1990-es évektõl a relatív szegénységi ráta tovább emelkedett. A gyermekek egyre növekvõ hányada tartozott az alsóbb jövedelmi decilisekbe. Míg 1992-ben a 18 év alattiak 33%-a, addig 2003-ban 44%-uk sorolódott a legalsó három tizedbe. (24. ábra) 24. ábra. 18 év alattiak aránya a jövedelmi decilisekben 1992, 2003

Forrás: Gábos A. – Szivós P. (2004)

A gyermekes családok szegénységi kockázatának emelkedése több okra vezethetõ vissza. Ezek közül az egyik a munkanélküliség megjelenése volt, amely a fiatalabb generációkat erõteljesen érintette. Az 1990-es években a gyermekes családok támogatását szolgáló ellátások közül számosnak csökkent a reálértéke, amely szintén a szegénység kockázatának emelkedését vonta maga után. A családi pótlék volt ezek közül a legjelentõsebb, amelynek értéke az 1990-es szinthez képest 2005-re 43%-ra zuhant. (KSH, 2005)

A gyermekes családok körében történt strukturális változások is a szegénység kockázatának emelkedését okozták. Az egyszülõs családok és a nagycsaládosok arányának növekedésével a magasabb szegénységkockázatú családtípusok felé tolódott el a gyermekes családok összetétele. Míg 1990-ben a családoknak 23,6%-a, addig 2005-ben már 26%-a volt egyszülõs.20 Míg 1990-ben a gyermekes családok 90.1%-ában 1 vagy 2 gyermek élt, 9,9%-ában pedig legalább 3. Addig 2005-ben az elsõ mutató 88,3%-ra csökkent, míg a második 11,8%-ra növekedett. (KSH, 2006/a) A relatív szegénységi kockázatokat vizsgálva mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy a gyermekes családok relatív pozíció romlását erõteljesen befolyásolta az idõsebbek relatív pozíció javulása, amely alapvetõen annak köszönhetõ, hogy az idõsek nyugdíj lefedettsége az 1990-es években javult, a nyugdíjak pedig sokkal jobban megõrizték értékállóságukat, mint a többi újraelosztásból származó jövedelem. A 2000-es években a gyermekes családok szegénységi kockázata stagnált, de körükben továbbra is az átlag feletti a szegénységi ráta. 2005-ben a TÁRKI vizsgálata szerint a népesség 13,2%-a élt jövedelmi szegénységben, míg a 18 év alattiaknak 19,9%-a.21 (Gábos A.– Szivós P., 2006) A gyermekes családok körében az egyik legmarkánsabb differenciáló tényezõ a gyermekek száma, és az hogy a gyermekeket házaspár (élettársak) vagy egyedülálló szülõ neveli. Azokban a háztartásokban, ahol 2 18 éven aluli gyermeket is nevelnek a szülõk, a szegénység kockázata már az átlag fölött van, a legalább 4 gyermekesek körének pedig már közel fele a szegénységi küszöb alatt él. (következõ ábrák)

2008 / tavasz


55

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 56

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 25. ábra. A gyermekek szegénységi rátája a testvérek száma szerint, 2005

Forrás: Gábos A.–Szivós P. (2006)

Forrás: Változó Életkörülmények Adatfelvétel,

A háztartástípusok szerinti differenciálás arra mutat rá, hogy a 2 gyermekesek szegénységi kockázata csak abban az esetben emelkedik a népességi átlag fölé, ha a gyermekeket egyedül álló szülõ neveli. A házaspáros családokban csak azoknak magasabbak a szegénységi mutatói, akik legalább 3 kiskorú gyermekkel élnek együtt. 26. ábra. A gyermekek szegénységi rátája a háztartás típusa szerint, 2005

Forrás: Gábos A.–Szivós P. (2006)

A nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelõk nehéz helyzete mögött egyértelmûen az áll az egyik legfõbb magyarázó tényezõként, hogy ezekben a háztartásokban az átlagosnál rosszabb az aktív, inaktív háztartástagok aránya, sokukban egyetlen aktív keresõ sincs. (19. táblázat) A gyermekes családok munkaerõ-piaci kapcsolódásának egyik fontos eleme a nõk munkapiaci helyzete. A gyermekvállalási szabadságról való visszatérés, illetve a gyermeknevelés és a munkaerõpiacon való részvétel

56


19. táblázat. A háztartások megoszlása az aktívak száma szerint (százalék)

2008 / tavasz

KSH 2006. saját számítás

összeegyeztetésének nehézségei meghatározóak a gyermekes családok életkörülményei szempontjából. 2005-ben a gyermekgondozási ellátások valamelyikét igénybevevõk körében mindössze 40% volt azoknak az aránya, akik a gyermekgondozási szabadság lejárta után nagy valószínûséggel visszamennek korábbi munkahelyükre. Ez arány annál kisebb, minél több gyermeket nevelnek a háztartásban. A másik nagyobb csoportot (31%) azok alkotják, akik (új) munkahelyet fognak keresni. A mutató értéke a gyermekszám szerint differenciált csoportokban hasonló értéket mutatott, számottevõen csak a 4 és több gyermeket nevelõknél alacsonyabb. Azoknak a nõknek, akiknek családjukban legalább 4 gyermek nevelkedik, mindössze 21%-uk fog munkát keresni. A 3 és több gyermekesek körében magas azoknak az aránya, akik vagy újabb gyermeket szeretnének vállalni, vagy pedig az anya háztartásbelinek marad otthon. Õk hosszabb távra egy keresõs családmodellre rendezkednek be. Azaz a férfiakra hárul a családfenntartás feladata. (27. ábra) A gyermekgondozási ellátásról a munkapiacra való visszalépésnek egyik nehézsége a munkahelyi feladatok és a gyermekgondozás összehangolása. 2005-ben a megkérdezett nõk több, mint fele (56%) vélekedett úgy, hogy a munkavállalás és a családi teendõk összehangolása számára problémát jelent. Ebbõl viszonylag magas (26%) volt azoknak az aránya, akik a bölcsõdei férõhely hiányt is kiemelték. Ez fõként a falvakban lakóknak jelent problémát. A nõk 42%-a a problémák

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 57

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 27. ábra. A gyermekgondozási ellátást igénybevevõk jövõre vonatkozó elképzelései

tõsebb számban. (28. ábra) Ez az átrendezõdés is hozzájárulhatott a gyermekszegénység kockázatának növekedéséhez, hiszen, mint ahogyan fentebb írtuk, a GYES sokkal alacsonyabb színvonalú ellátást jelent. 28. ábra. A GYED-et és a GYES-t igénybevevõk számának egymáshoz viszonyított aránya (havi átlagos szám alapján)

Forrás: KSH 2006/c

egyik meghatározó forrásának ezt jelölte meg.22 A gyermekgondozási szabadságon levõ nõk a gyermek 3 éves koráig GYED-et, illetve GYES-t vehetnek igénybe. A GYED a gyermek második életévének betöltéséig járó táppénzszerû ellátás. Az ellátás akkor igényelhetõ, ha a szülõ az igénylést megelõzõ két éven belül legalább 180 napig biztosított volt. Összege az átlagkereset 70%-a, de maximalizálva is van. A GYED 1996-ban megszûnt és 2000ben vezették be újra. A GYES a gyermek 3 éves koráig igényelhetõ. 1996-ig társadalombiztosítási alapon járt, 1996–1999 között jövedelemfüggõ ellátásként, 1999-tõl alanyi jogon. Összege a mindenkori nyugdíjminimummal egyenlõ. A GYED átlagos havi összege az 1990-es és 2000-es években is magasabb volt, mint a GYES-é, de az átlagos öszszegek közötti különbség folyamatosan növekedett. Míg 1990-ben a GYED összege 1,6szorosa volt a GYES-nek, addig 1995-ben 1,7-re, 2000-ben 1,9-re és 2005-ben 2,2-re emelkedett a mutató értéke. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a GYED-et és a GYES-t igénybevevõk száma között jelentõs átrendezõdés zajlott. Míg 1990-ben a GYED-et, addig 1995-tõl már a GYES-t igényvevõk voltak jelen-

Forrás: KSH 2005

A gyermeket nevelõ családban élõ nõk munkaerõ-piaci státuszát nem csak a gyermekek száma, a gyermekek életkora, a gyermekneveléshez kötõdõ ellátások jogosultsági kritériumai, az ellátások színvonala, hanem a nõk egyéni erõforrásai pl. iskolai végzettség is befolyásolja. Ezzel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a gyermekes családok életkörülményeinek alakulását, a gyermekes családokon belüli különbségeket tanulmányozva, a „hagyományos” struktúraképzõ szempontokat éppúgy figyelembe kell vennünk, mint a gyermekszámot, a társadalmi újraelosztásból származó jövedelmeket. Az iskolai végzettség például azonos gyermekszám mellett is meghatározza azt a tényt, hogy a nõk részt tudnak-e venni a munkapiacon vagy sem. A magasabb iskolai végzettségûeknek jobbak az elhelyezkedési esélyei, akárhány gyermeket is nevelnek. Például a 3 gyermekesek körében az általános iskolai végzettséggel rendelkezõ nõk 17%-a, a szakmunkás végzettségûek 25%-a, a szakközépiskolai érettségit szerzettek 32%-a, a diplomásoknak 63%-a dolgozik. (20. táblázat) A munkaerõpiacról való távolmaradás nem feltétlenül tudatos döntés eredménye, amit az is igazol, hogy az alacsonyabb

2008 / tavasz


57

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 58

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés iskolai végzettség szinteken nem csak a magukat háztartásbelinek vallók, hanem a munkanélküliek is felülreprezentáltak. (KSH, 2002)

29. ábra. Azoknak a háztartásoknak az aránya, akiknek a lakásfenntartási- és élelmiszerkiadásai együttesen meghaladják a háztartási jövedelem 80%-át

20. táblázat. A munkaerõpiacon résztvevõ (dolgozó) anyák aránya iskolai végzettség és gyermekszám szerint

Forrás: KSH 2006/b

Forrás: KSH, 2002

A jövedelmi szegénység mellett a szegénység más megközelítései mentén is jól kimutatható a gyermekes családok hátrányos helyzete. A kiadási feszültségek mérésére egy olyan indikátort használtunk, amely a két legnagyobb kiadási tétel, a lakásfenntartási- és az élelmiszerkiadások arányát mutatja meg a háztartás összes jövedelméhez viszonyítva. „Létfenntartó fogyasztóknak” azokat tekintettük, akiknél a két kiadási tétel együttes aránya meghaladja a háztartási jövedelem 80%-át. Az összes (gyermekes és nem gyermekes) háztartásból ezeknek az aránya 17%-ot tett ki. (KSH 2006/b) E vonatkozásban az egyszülõs családok hátrányai mutathatók ki, amelyet jövedelmi helyzetük mellett az is magyaráz, hogy a kisebb létszámú családok egy fõre vetített kiadásai általában magasabbak, mint a nagyobbaké. Az egy gyermeket nevelõ egyszülõsök 37%-át, a 2 vagy több gyermekesek 32%-át tekinthetjük létfenntartó fogyasztónak. (29. ábra) A jövedelmi helyzet és a kiadási feszültségek vizsgálata mellett a szegénységkutatások többsége olyan megközelítéseket is alkalmaz, amelyben az életkörülményeknek egy szélesebb köre alapján határolják le a hátrányos élethelyzeteket. Ezeket deprivációs megközelítéseknek nevezzük. A deprivációs mutatók kialakításának nincsen általánosan elfogadott metódusa, a felhasznált elemi változók köre, a belõlük származtatott adatok redukálásának módja, a depriváltakat és a nem depriváltakat elválasztó határvonalak meghúzása változatos képet mutat. A jelen elemzésben alkalmazott

58


2008 / tavasz

deprivációs mutató alapján a gyermekes háztartások két típusánál regisztrálhatók magas kockázati értékek: a 2 vagy több gyermekét egyedül nevelõ szülõknél, és a 3 vagy annál több gyermekkel együtt élõ pároknál. (30. ábra) 30. ábra. A deprivált háztartások aránya

Forrás: KSH 2006

A nemzetközi és a magyar gyakorlatban is elterjedtek az olyan jóléti deficit mutatók, amelyek arra mutatnak rá, hogy az életkörülmények szélesebb spektrumát tekintve, milyen nehézségeket érzékelnek a háztartások mindennapjainkban. Ezeknek a mutatóknak a vonatkozásában a régi tagállamokhoz képest jóval kedvezõtlenebbek a magyar adatok. A lakosság igen széles köre érzi úgy, hogy a felsorolt javak birtoklását, szolgáltatások igénybevételét, szabadidõs tevékenységeket nem engedhet meg magának. A gyermekes családok hátránya szinte minden dimenzióban kimutatható.23 A 3 és több gyermeket nevelõ

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 59

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés háztartások minden vonatkozásban egyértelmûen nagyobb arányban jelölték meg, hogy az adott jószággal, szolgáltatással, tevékenységgel azért nem tudnak élni, mert nem telik rá. A gyermekes és a gyermektelen háztartások között az egyik legnagyobb különbség az elöregedett bútorok cseréjére vonatkozó kérdésnél jelentkezett. A gyermektelenek 1/3-a jelölte, hogy nem telik az elöregedett bútorok cseréjére, míg ez a mutató az 1-2 gyermekeseknél 40% fölötti (42 és 44%), a 3 és több gyermeket nevelõknél pedig 50% feletti (54%) volt. Szintén nagyok voltak a különbségek a tekintetben, hogy megengedheti-e magának a háztartás, hogy havonta egyszer étteremben ebédeljenek. Míg a gyermektelenek 1/4-e, addig az 1-2 gyermeket nevelõk közel 1/3-a, a 3 és több gyermekeseknek pedig 38%-a jelölte, hogy erre nekik nem telik. A legkisebb különbséget mértük például az éves egy heti nyaralásra vonatkozó kérdésnél. A kérdezetteknek nagy hányada (42%) jelölte, hogy anyagi okok miatt nem tudnak elmenni nyaralni. Az 1-2 gyermekesek mutatói nagyon közel estek ehhez az értékhez, viszont a 3 és több gyermeket nevelõk körében 55% volt a mutató értéke. Szintén hasonlóan alacsony volt a szóródás a családtípusok között a vonatkozásban, hogy tudnak-e havi legalább 5 ezer forintot félretenni. A lakosság 45%-a jelezte, hogy ezt nem engedhetik meg maguknak, a családok többségének ezen érték körül mozgott a mutató, kivéve a legalább 3 gyermeket nevelõknél. A nagycsaládosok 60%-a nem tud havonta félretenni még 5 ezer forintot sem. A gyermekszegénység eddig bemutatott megközelítései abból indultak ki, hogy azok a gyermekek szegények, depriváltak, akik szegény vagy deprivált családokban élnek. Ezek a megközelítések nem számolnak a gyermekek speciális, csakis rájuk vonatkoztatható szükségleteikkel, és feltételezik azt is, hogy a jólét a családon belül egyenletesen oszlik el. Más kutatások arra tesznek kísérletet, hogy kifejezetten a gyermeki szükségletekkel foglalkozzanak, és azt is megvizsgálják, hogy vajon milyen arányban fordul elõ, hogy a szegény családokban élõ gyermekek mégsem szegények, illetve fordítva, azaz nem szegény családokban is élhetnek deprivált gyermekek. (Spéder Zs.–Monostori J., 2001; Ferge Zs.–Tausz K.–Darvas Á., 2002 ) Spéder a gyermekspecifikus hátrányos helyzet mérésére két változót szer-

kesztett. Az egyik az alapvetõ anyagi depriváltságot, míg a másik az integrációs hátrányokat mérte. Az alapvetõ anyagi depriváltság mutatója három elemi változó bevonásával készült. Azt vizsgálta, hogy nélkülöznek-e a gyermekek pénzszûke miatt a következõkben: ruhanemûk, cipõ, élelem. Az integrációs hátrányokat három dimenzióban mérte: különóra, amiért fizetni kell, iskolai kirándulás, üdülés és barátok megvendégelése. (21. táblázat) Anyagi deprivációban szenvedõknek azokat tekintette, akik legalább valamely területen a háromból nélkülöztek. Hasonló metódus szerint lett kialakítva az integrációs hátrány mutató is. A kettõ összevonásával a gyermekes családok társadalma négy csoportra bomlott. A gyermekes családok 24%-ában mind az anyagi depriváltság, mind pedig az integrációs hátrány regisztrálható volt. 28-uk esetében csak anyagi depriváció, 5%-uk esetében csak integrációs hátrány, és a háztartások 46%-ánál egyik sem. (Spéder, 2001) 21. táblázat. A gyermekek nélkülözése annak gyakorisága szerint (százalék)

Forrás: Spéder Zs. (2001)

A kutatás arra is rámutatott, hogy a család deprivációja, nem minden esetben jár együtt a gyermekével. Az ún. arányosított deprivációs24 mutató segítségével lehatárolt családok egy részében a gyermekek nem tekinthetõk depriváltnak, a gyermekspecifikus megközelítés szerint. (22. táblázat) 22. táblázat. A gyermekek és a család deprivációjának összefüggései (százalék)

Forrás: Spéder Zs. (2001)

2008 / tavasz


59

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 60


I.6. Kultúra Kultúrafogyasztás A rendszerváltást követõ évtizedekben jelentõs változáson ment keresztül a magyar társadalom, mely szükségszerûen magával hozta a különbözõ társadalmi csoportok – beleértve a fiatalok kultúra fogyasztási szokásainak, rendszerének megváltozását, átértékelõdését. A közel húsz év alatt komoly átrendezõdés történt a kultúra és szórakozás színtereinek használatában. A kultúrához való hozzájutás három színtere – a hagyományos kulturális intézmények, az otthon, valamint a szabad terek – közül a hagyományos intézmények háttérbe szorultak, s egyre inkább az otthoni és a szabad téri rendezvények iránti kereslet kerül elõtérbe. Az otthoni kultúrálódási szokások nagymérvû átalakuláson mentek keresztül, mely kultúrálódást erõteljesen meghatározza a háztartások felszereltsége és használata. A fejlõdés ezen iránya a kultúra fogyasztás demokratizálódását is jelentette, melyet kétféle értelemben szükséges vizsgálni, egyrészrõl szélesedett, tömegessé vált az eszközökhöz való hozzáférés, másrészt a hátrányban lévõ települések lakosai számára is elérhetõvé váltak a különbözõ televíziós csatornák, filmek és zenék. A számítógép háztartásokban való megjelenése pedig még inkább e tendencia megerõsítését mutatja. A fiatalok kulturális fogyasztási szokásait jelentõsen befolyásolja a családban jellemzõ kulturális attitûdök, az oktatási, kulturális és a munkahelyi intézményrendszerben való részvétel formája, valamint azok a csoportok, társadalmi közegek, amelyekben a 15–29 éves korosztály mozog. A rendszerváltás után a kultúrálódásra szolgáló színterek kibõvültek, az intézmények által nyújtott lehetõségek kitágultak. A fiatalok számára a többszintû és többrétû közegek megpróbálják biztosítani az élmények kiszolgálást,

60


2008 / tavasz

a kikapcsolódás lehetõségét. A nagy választóvonalat a vidék-fõváros, vidék-város kategória jelenti, mely egyre nagyobb eltérést mutat. A kultúrafogyasztás helyszíneit tekintve elmondhatjuk, hogy a társadalom kettészakítottsága – 2000-hez képest – tovább nõtt. A kulturális javak fogyasztását tekintve kialakult egy, a javakban dúskáló csoport, az ebbe tartozók elsõsorban az elitkultúra szegmensei közül választanak. Mások viszont alig férnek bármiféle kulturális termékhez, s egy ponton túl már nem is ismerik fel saját szükségleteiket, ezért kulturális aktivitásuk az „elitkultúra intézményeinek25 használatában” formális. Különösen feltûnõ ebben az esetben Budapest és a községek ellentéte, mely lakóhelyek 15–29 éves korosztálya élesen elkülönül egymástól a kulturális fogyasztás jellegében és gyakoriságában. Míg a budapestiek – az Ifjúság2000 adataihoz hasonlóan – élen járnak a magas kulturális értéket képviselõ fogyasztásban (pl. színház, hangverseny, könyvtár, múzeum, kiállítás), addig a községekben lakó 15–29 évesek inkább a mûvelõdési házakba járást, a helyi diszkókat, bálokat, mulatságokat részesítik elõnyben. Ez feltehetõen összefügg az intézményi ellátottsággal és az iskolázottsággal is. E feltûnõ aránytalanság a kulturális intézményekbe járás intenzitásbeli különbségével párosul. 2000-ben a budapesti fiatalok közel egynegyede kéthónapos perióduson belül járt színházban, a községekben lakóknál pedig az arány nem éri el az egytizedet. 2004-ben a fõvárosiak 15 százaléka volt egy hónapon belül színházban, míg a községben élõknek csupán 6 százaléka. A mozi látogatás esetében 2000ben kétszeres különbség volt regisztrálható: a budapesti fiatalok közel háromnegyede volt két hónapon belül moziban, a községekben lakó fiataloknak viszont csak egyharmada; 2004-ben, a multiplex elterjedésével tovább

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 61

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés nõtt a különbség, a fõvárosban élõ fiatalok háromszor több alkalommal voltak egy hónapon belül moziban, mint községben élõ társaik. Tovább nyílt tehát a „kulturális olló”, ami még inkább erõsítheti a fiatalok közötti esélyegyenlõtlenségeket. A rendszerváltás után, csakúgy mint elõtte a színház az egyik legpreferáltabb intézmény Magyarországon. A 15–29 éves korosztály körében még mindig csak a magasabb társadalmi státusban lévõknél jellemzõ a havi gyakoriság, és bizonyos csoportok, a fiatalok közel 30%-a még soha nem jutott el ezen intézménytípusba. 2000-ben a budapesti fiatalok (közel 600 000 fiatal él Budapesten és Pest megyében)26 közel egynegyede, a községekben pedig egytizede járt színházba, kéthónapos perióduson belül. 2004-ben azonban javult a helyzet mivel Budapesten a 15–29 éves korosztály 15%-a járt havi gyakorisággal színházba, míg a községekben élõknek csak 6%-a volt ebben az intézménytípusban. A kultúraközvetítés jelentõs intézményeként definiáljuk a mozikat, amelyek továbbra is elsõsorban a fiatal korosztály számára jelentik a kikapcsolódás, szórakozás színterét. A mozilátogatás esetében elmondható, hogy 2000-ben a budapesti fiatalok közel háromnegyede volt két hónapon belül moziban, a községekben lakó fiataloknak viszont csak egyharmada. Míg 2000-ben a mozitermek száma Budapesten 125, a többi magyarországi városokban 296 és a községekben 143 volt, addig 2004-ben a fõvárosban 134, a többi városban 321 és a községekben pedig 125 moziterem mûködött. Az Ifjúság2004 vizsgálatban még inkább a láthatóvá vált a vidék-fõváros különbség, a fõvárosban élõ 15–29 éves korosztály átlagban havi három, illetve négy alkalommal jár moziba, míg a községekben élõk egy, esetenként két alkalommal. E tények további magyarázatául szolgálnak az otthonokban megjelenõ multifunkcionális audiovizuális eszközök, melyek az olykor távollévõ intézmények helyett biztosítják a kulturálódási lehetõségeket. Természetesen mindemellett nem elhanyagolandó a családok anyagi helyzete, kondíciója hiszen a két intézmény látogatása esetében komoly anyagi erõforrásokra van szükség, melyet a vidéki viszonylatban sokkal nehezebb elõteremteni.

Megjegyzendõ, hogy a fiatalok közel 20%-a még multiplex moziban sem járt soha. A rendszerváltást követõen a fiatalok kulturálódási szokásaiban a hagyományos intézmények között csekély érdeklõdést váltanak ki a múzeumok, kiállítóhelyek. A 15–29 éves korosztály megközelítõleg 10%-a látogatja ezeket az intézményeket két havi gyakorisággal. Itt is éles különbség mutatkozik a vidékváros között, hiszen a községekben élõk még ennél is ritkábban (1-2%-a) élvezik e kulturális színtereket. Az elmúlt idõszakban fontos elõrelépést jelentett a múzeumi intézmények részérõl az a kezdeményezés, mely az új típusú rendezvények, programok kialakításában jelentett döntõ szerepet, s a vizsgált korosztály igényeinek kielégítésében nagy segítség volt. A múzeumok kínálta múzeumpedagógiai programok, rendezvények a magyar társadalomban újdonságként jelentek meg, a rendszerváltás elõtti idõszakban nem találkozhattunk ezen kezdeményezésekkel. Az elmúlt egy évtizedben a fiatalok kulturális szokásaiban új tendencia látszik kibontakozni, a fesztiválok és rendezvények megjelenésével. A hazai kulturális rendezvények e kategóriájában leginkább a 15–29 éves korosztály képviselteti magát. A 2004. évi fesztiválok közönségét vizsgáló kutatás, valamint az Ifjúság2004 kutatás számadataiból látható, hogy a vidéki/községi fiatalok és a városi fiatalok között nem húzódik éles vonal. A helyi civil kezdeményezéseken a községben és a városban élõ fiatalok egyaránt vesznek részt ez a 15–29 éves korosztály 53%-át teszi ki, a nagyobb fesztiválokon (EFOTT, VOLT, SZIGET) sem mutatkoznak a vidék és város között nagymérvû különbségek. A 15–29 éves fiatalok körében nagy népszerûségnek örvend a Sziget Fesztivál, melyen az elmúlt három esztendõben minden huszadik fiatal részt vett, és csaknem minden negyedik tervezi, hogy elmegy a következõ években. A kormegoszlást tekintve 2000-ben 11,3%, 2004-ben viszont 13,9%. A 20-22 éveseknél 34,5, illetve 25,4%, a 23-34 éveseknél pedig 17,7%, illetve 15,2% volt a 2000. évi, valamint a 2004. évi arány. Ha az iskolai végzettséget vizsgáljuk, akkor a Sziget rendezvény esetében elmondható, hogy a látogatók csaknem fele fõiskolai,

2008 / tavasz


61

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 62

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés illetve egyetemi hallgató, vagy egyetemet, fõiskolát végzett.27 E rendezvénytípusok jelentõs költségekkel járnak, melyet a tanuló fiatalok számára a szülõknek kell biztosítani. A fesztiválok egyben egy új típusú kulturálódási igényt építettek ki a fiatalok körében, melyben visszacseng a rendszerváltás elõtti mozgalmak, csoportosulások hangulata, az együttlét, a közösségi élmények megszerzése. A komoly zenei fesztiválok csoportja a 15–29 éves korosztály körében továbbra sem népszerû, ellenben az egyes mûvészeti ágak fesztiváljainak közönségsoraiban igen magas számarányban képviseltetik magukat. A 2004. évi fesztiválok közönsége kutatás során a 14–18 és a 19–29 éves korosztály 37%-a vett részt a színházi fesztiválok valamelyikén, 52%-a filmfesztiválokon, mely szintén újdonságként jelenik meg a kultúrafogyasztás színterén, a táncfesztiválokon és kórusfesztiválokon közel azonos számarányban képviseltette magát e korosztály (46–43%) és hasonlóan alakult a mûvészeti fesztiválok közönsége is.

32. ábra. A havonta vagy gyakrabban látogatott intézmények aránya 2004-ben (korcsoportonkénti bontásban)


23. táblázat. A soha nem látogatott intézmények korcsoport szerint 2004-ben

31. ábra. Az elmúlt egy hónapban látogatott intézmények aránya (korcsoportonkénti bontásban, 2000-ben)



A fiatalok kultúrafogyasztási szokásaiban külön figyelmet érdemel az olvasás mint a kultúrálódás egyik színtere. A rendszerváltás után és a különbözõ technikai eszközök megjelenésével (televízió, számítógép) a hagyományos olvasási formák háttérbe szorultak. A 15–29 éves korosztály életformájába már nem fér bele a könyv, inkább az internet, illetve a

62


2008 / tavasz

különbözõ audiovizuális eszközök lépnek elõtérbe. A társadalom által elvárt ismeretek már nem igénylik a szerteágazó, mély megalapozott tudást, így a gyors információkhoz való jutás, a gyors tájékozódás lesz a mérvadó. Az Ifúság2000-2004-es kutatások szerint a fiatalok 2000-ben átlagosan 8,9 kötetet olvastak, míg 2004-ben 8,7 könyvet. Gyakran megjelennek azok a csoportok is, akik egyáltalán nem vettek kezükbe könyvet az elmúlt egy-két év alatt. (33. ábra) A kulturális fogyasztás kérdéskörének vizsgálata során a társadalmi, gazdasági helyzeten túl nem elhanyagolandó tényezõ a korosztály szabadidõ struktúrájának áttekintése. Az elmúlt közel húsz évben a szabadidõben végzett tevékenységek között némi átrendezõdés látható. Az Ifjúság2004 vizsgálat adatai szerint a 15–29 éves fiatalok mintegy 12%-a

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 63

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 33. ábra. Az elmúlt évben olvasott könyvek száma a tankönyveken kívül 2000-ben és 2004-ben

Forrás: Ifjúság2000, Ifjúság2004

maximum egy óra, 47%-a 1-3 óra és 27%-a 4-6 óra szabadidõvel rendelkezik, míg 6 óránál több szabadidõvel közel 8% rendelkezik. A vizsgált kohorsz mintegy 5%-a pedig azt állítja, egyáltalán nem rendelkezik szabadidõvel. A szabadidõ e korosztály számára kiemelten fontosnak tûnik, de ez még inkább erõsödik a 24-29 évesek körében. Maga a szabadidõ fogalma egyenlõ a pihenéssel, felhõtlen kikacsolódással. A szabadidõ eltöltése három igen fontos változótól függ, így az életkor, a családi szokások, valamint a település. Az otthon eltöltött szabadidõt a fiatalok leginkább televíziózással, vagy számítógépezéssel töltik. A hétvégi televíziózásra fordított idõ a 15–29 éves korosztály esetében 200-240 perc, mely településtípusok összességére is hasonlóképpen alakul. A fiatalok szabadidõs szokásaiban a döntõ változást az internet, illetve a különbözõ audiovizuális eszközök megjelenése okozta. Bátran mondhatjuk, hogy egyfajta szokássá vált az ifjúsági korosztály körében a eszközök otthoni, vagy speciá-

lis intézményi (internet-kávéházak, e-pontok) használata. Összegzésképpen elmondható, a rendszerváltás után a fiatalok kultúrálódási szokásaiban megjelennek az ún. új típusú színterek – fesztiválok, nyitott intézménynek, kávéházak, kocsmák, és pubok. Ezek az intézmények egy egészen más értéket preferáló hálózatot alakítanak ki, melyek sajátossága, hogy állandóan alakulnak a fiatalok igényeihez. A hagyományos intézményi kategóriákban továbbra is jelen van a színház, a mozi intézményrendszere, bár itt kétféle irányvonal jelenik meg, egyrészrõl a fõváros-vidék nagy ellentéte, másrészt az intézmények látogatóinak összetétele. Míg a mozi életvitelszerûen jelenik meg a 15–29 éves fiatalok körében, addig a színház csak egy-egy bizonyos (jobb módú, kulturális tõkével rendelkezõ) csoport számára jelent kikapcsolódást, fogyasztási lehetõséget. Az olvasás, mint kulturálódási szokás egyre inkább veszített jelentõségébõl. Ennek többféle magyarázata lehet, melyek közül kiemelhetjük a számítógép elterjedését, valamint az azt a pótló funkciót, melyet a különbözõ hangzó és képi eszközök helyettesítenek. A könyv használata a vizsgált korosztály egy része (~25%) számára továbbra is értékként, használati tárgyként jelenik, meg a korosztály fenn maradó részénél ez közömbös. A fiatalok körében egyre inkább érezhetõvé válik a közösségi hiány. Érezhetõ és látható, hogy a különbözõ nagyszabású rendezvények a rendszerváltás elõtti csoportosulások, közös élmények helyszíneként jelennek meg. A mai magyar fiatalok nehezen élik meg e területek hiányosságát, így minden erejükkel a csoportélmények kialakítását kívánják elõtérbe állítani.

2008 / tavasz


63

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 64


I.7. Fiatalok az információs társadalomban Magyarországnak a rendszerváltást követõen a politikai átmenet és a piacgazdaságra való átállás mellett, a nyugati mintákat követve, az információs társadalomba való beágyazódást is le kellett vezényelnie. Az információs társadalom kulturális, mentális, gazdasági átalakulása az ifjúságot sem hagyta/hagyja érintetlenül. Sõt, bizonyos értelemben az ifjúság ebben a folyamatban nem a felnõtteknek kiszolgáltatott, passzív szenvedõ fél, hanem aktív résztvevõ, irányító és nyertes generáció. Habár az információkommunikációs eszközök fejlõdését szinte lehetetlen percrõl-percre követni, mind a szakirodalomban, mind a szaksajtóban világmegváltó ötletek, forradalmak törnek ki és tûnnek el viszonylag rövid idõ alatt. Az igazi forradalomnak azonban ez csak a felszíne: az információs társadalom változása a fejekben zajlik, kulcspontjai az individualizáció, a hálózatosodás és az információs írástudás. A következõ fejezetben ezen kulcspontok mentén igyekszünk megérteni az ifjúságot érintõ változásokat. Az információs társadalom korának egyik legfontosabb problémája, hogy a felnövekvõ generációk beleszületve a digitális korba, miképpen alakítják át az ismert társadalmat – és hogyan alakítja az õket. A fiatalok számos okból tekinthetõk – Marc Prensky szavaival élve – „digitális õslakosnak” (digital natives). Õk azok, akik elsõként képesek elsajátítani az új technikai eszközök használatát, az ilyen ismeretek elsajátítása nem pusztán kevésbé megterhelõ a net generáció28 számára, hanem spontán és természetes módon történik,29 továbbá nemcsak magukévá teszik, hanem a mindennapokban használják, és a maguk képére formálják ezeket az eszközöket és tartalmakat. Ez a mindennapos használat nagymértékben átalakítja az információszerzési – információfogyasztási, kommunikációs és médiafogyasztási szokásaikat, amelyek egyre inkább eltérnek az idõsebbek szokásaitól.30

64


2008 / tavasz

Az ifjúság megkülönböztetett helyzete (információs társadalmi szempontból) világosan megmutatkozik, amint a nemzetközi hozzáférési és használati indexeket vizsgáljuk, ahol Magyarország – a lakosság egészét tekintve – rendre rosszul szerepel, ugyanakkor a korosztályos bontások szerint az ifjúság együtt mozog a globális változásokkal.

A magyarországi információs társadalomról Az információs társadalmi átmenet magyarországi megvalósítása felemás. Míg a fejlett országok elmúlt évtizedének történetét tekintve az infokommunikációs eszközök széleskörû elterjedése zajlott le, Magyarország egyedül a vezetékes, illetve a mobil telefónia területén volt képes lépést tartani a fejlõdéssel. A magyar társadalom lemaradása jelentõs a háztartások számítógép- és internet-ellátottságának területén, amit jól jelez, hogy az európai átlaghoz képest háromszoros, az USAhoz viszonyítva hatszoros a lemaradás a száz fõre esõ számítógépek számában. A lemaradás oka az eleve elõnytelen induláson kívül gazdasági indokkal is magyarázható. Magyarországon ugyanis nemzetközi összehasonlításban még mindig magas az internet (és a mobiltelefon) tarifája,31 bár az elmúlt évtized jelentõs változásokat hozott az árak tekintetében, mind abszolút, mind reálértékben ma sokkal olcsóbb az internet mint évekkel ezelõtt, nem beszélve a szolgáltatás minõségének javulásáról. Emellett egyre jelentõsebb szerepe van a kognitív szempontoknak (elsõsorban az érdeklõdés hiányának) a számítógép illetve az internettõl való távolmaradás okai között. A 2006-os Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés (ITTK 2007) megállapítása szerint

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 65

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés az otthoni számítógép és internet-penetráció az elmúlt években jelentõsen növekedett. A World internet Project (WIP)32 adatai szerint magyar háztartásoknak ma már több mint harmadában (38%) van számítógép és valamivel több, mint ötödében (21%) van internetkapcsolat is. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon mintegy másfél millió háztartásban található számítógép és mintegy 800 ezer háztartás csatlakozik otthonról a világhálóhoz is. 34. ábra. Háztartások számítógép- és internet-ellátottsága

(TÁRKI Háztartásvizsgálatok; WIP)

A Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés (ITTK 2007) szerint ezredforduló óta bõvült a számítógép- és internet-használók köre is, elsõsorban azokban a társadalmi csoportokban, amelyek az információs társadalom fejlõdése szempontjából hátrányos helyzetûnek tekinthetõk. 2006-ban a 14 év feletti korosztály közel fele (47%) használt rendszeresen, vagy alkalmanként számítógépet, illetve 36%-a használta az internetet valamilyen gyakorisággal. A klasszikus egyenlõtlenségek (elsõsorban az életkor, iskolai végzettség, településtípus) még ma is éreztetik hatásukat, de az utóbbi években a hátrányos helyzetû csoportok helyzete gyorsabb ütemben javult, ezáltal sikerült valamelyest lefaragniuk hátrányukból.

A magyar fiatalok az információs társadalomban Az Ifjúság2004 Gyorsjelentés információs társadalommal foglalkozó fejezete elsõsorban a digitális megosztottság erõsödését hangsúlyozza,

amely a kor tekintetében mutat erõteljes összefüggéseket. Eszerint míg a felhasználók tábora lassan bõvül, köszönhetõen az idõsebb generációk passzivitásának, addig elsõsorban a digitális környezetben szocializálódott fiatal korosztályok „digitális kultúrája, illetve digitális írástudása minõségi elmozdulást mutat”,33 továbbá információs technológiákhoz fûzõdõ viszonyuk, az információs társadalomhoz kapcsolódó attitûdjeik tekintetében is lényeges különbségeket fedezhetünk fel. Az információs társadalom „klasszikus” indikátoraival, azaz a számítógép, illetve internet-hozzáférés és a használat kérdéseivel foglalkozó Ifjúság2004 kutatás adatai szerint a 15–29 évesek többsége (57%) rendelkezik számítógéppel, jelentõs részük (24%) otthonában van internet-hozzáférés. Ez a 2000-es adatokhoz képest jelentõs elõrelépés, ahol számítógéppel rendelkezõ háztartások aránya 29%, internettel rendelkezõ háztartások aránya mindösszesen 9% volt. Tehát azt lehet mondani, hogy a magyar fiatalok számítógéppel való ellátottsága és otthoni internet-hozzáférése megkétszerezõdött a 2000–2004 közötti idõszakban. Használat tekintetében még kedvezõbb képet találunk, eszerint a mintába került fiatalok túlnyomó többsége (70%) használ számítógépet. Az internet-használat gyakoriságára vonatkozó kérdés tanúsága szerint a fiatalok 59%-a szokott internetezni. Az internet-használók háromnegyede legalább hetente internetezik. 35. ábra. Internetezés gyakorisága (Ifjúság2004)

Ha fiatalok internet-használatáról beszélünk, fontos tényezõként jelenik meg az internetezés helye. A mintába került internethasználó fiatalok leginkább az iskolában, illetve

2008 / tavasz


65

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 66

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés otthon interneteznek, közel kétharmaduknak az iskola és az otthon az elsõdleges helyszínei az internetezésnek.


Természetesen az internet-használat, illetve az internet-használat helye számos más tényezõtõl is függ pl.: rendelkezik-e otthon hozzáféréssel, ugyanis a fiatalok azon csoportjában, ahol van otthoni hozzáférés a többség (70%) otthon internetezik legtöbbet, szemben a teljes minta esetében megfigyelt mintegy egyharmados (31%) aránnyal. A gazdasági aktivitás és az internet-használat közötti összefüggés szerint, a valamilyen tevékenységet folytató, elsõsorban a tanuló, illetve a tanuló és dolgozó fiatalok jellemzõen használnak internetet, míg ugyanez a munkanélküli illetve az inaktív fiatalokra kevésbé jellemzõ. A használat gyakorisága jobban árnyalja a képet, eszerint a dolgozó és emellett tanuló fiatalok közel 80%-a, a fõfoglalkozásként iskolába járók héttizede legalább hetente egyszer internetezik, ide tartozik még a gazdaságilag aktív fiatalok több, mint fele is, szemben munkanélküliek illetve az inaktívak valamivel több, mint négytizedével. Az internetezés fõ helyszíne a tanulók számára az iskola (85% szokott internetezni az iskolában), a gazdaságilag aktív (dolgozó) fiatalok számára a munkahely (közel 60%-uk internetezik munkahelyén), míg az internet kávézókban történõ internetezés leginkább a munkanélküli és az inaktív fiatalokra jellemzõ. A hozzáférés, illetve a használat a településtípus szerinti és régiós bontásban a meglévõ egyenlõtlenségek mentén szervezõdik. A számítógéppel és internettel való ellátottságban, illetve használatban egyaránt érvényesül a te-

66


2008 / tavasz

lepülési lejtõ hatása, ami azt jelenti, hogy a települési ranglétra magasabb fokain nagyobb mértékû penetrációt tapasztalhatunk. Saját számítógépe a fõvárosi fiatalok többségének (71%) van, szemben a községekben élõk kevesebb, mint felével (46%), otthoni internet hozzáférése a budapestiek közel kétharmadának (63%), a községekben élõk kevesebb mint harmadának (31%) van. Számítógépet minden tíz fõvárosi fiatalból nyolc használ, míg községekben ez az arány csupán tízbõl hat. Régiók tekintetében is hasonló eredményeket kapunk. A háztartások számítógép és internet-ellátottsága, illetve használata az átlagnál jóval magasabb Közép-Magyarországon valamint Nyugat-Dunántúlon, leszakadó régiónak tekinthetõ Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld. A frekventált régiók fiataljainak nagyjából kétharmada rendelkezik számítógéppel, a leszakadó régiók esetében ez az arány nagyjából 50%, használ számítógépet a kedvezõbb helyzetben lévõ régiók fiataljainak mintegy háromnegyede, a hátrányos helyzetû régiókban jóval kevesebb a fiatalok mintegy 62-63%-a használ. Az átlagos internet-hozzáférésnél magasabb a penetráció elsõsorban Közép-Magyarország régiójában, ahol háztartások közel négytizede (38%) rendelkezik internethozzáféréssel otthonában, Nyugat-Dunántúlon a fiatalok negyedének, míg ÉszakAlföldön mindössze hatodának van otthon internet-hozzáférése. A fiatalok számára az elsõdleges internetes tevékenységek a tájékozódás-információgyûjtés, illetve az e-mailen keresztüli kommunikáció. Legalább hetente e-mailezik az internetet használó fiatalok fele (50%), szinte ugyanilyen arányban tájékozódnak (47%), szintén felük (51%) gyûjt információkat iskolai munkahelyi feladatokhoz, valamennyivel kevesebben gyûjtenek információt hobbijukhoz, szórakozásból (46%). A fiatalok ötödét jellemzi, hogy legalább hetente egyszer chatelnek (21%), illetve letöltenek valamit (20%). A felsoroltak közül, az on-line vásárlás az a tevékenység, amelyet legritkábban ûznek a kérdezettek, mindössze egytizedük állította magáról, hogy havonta, vagy ennél ritkábban szokott az vásárolni interneten.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 67



Átalakuló médiafogyasztás és megítélés A WIP 2004-es adatai alapján készült az életkor és a médiafogyasztás mennyiségének kapcsolatát vizsgáló tanulmány34 jó néhány a fiatalok médiafogyasztására vonatkozó sztereotípiáról bizonyítja be, hogy minden alapot nélkülöz. A vizsgált sztereotípiák vagyis, hogy a fiatalok sokat néznek tévét, keveset olvasnak, illetve túl sokat telefonálnak az adatok alapján hamisnak bizonyulnak. A WIP 2004-es adatai alapján elmondható, hogy a 14–17 év közötti korcsoport, amelyet a hivatkozott tanulmány „mai fiatalok” korosztályaként nevesít olvas a legtöbbet könyvet ma Magyarországon, hozzájuk hasonló (szignifikánsan nem kevesebb) idõt töltenek olvasással hetente a 26-27 év alatti, illetve az 58-59 és afeletti korosztályok.35 Bár könyveket a fiatalok olvasnak leginkább – míg a 14–29 évesek több mint négytizede legalább hetente olvas könyvet, ugyanez az idõsebbek mintegy harmadát jellemzi – az újságok esetében azonban úgy tûnik, hogy egyszerûen „kihalnak” az olvasók, ugyanis a fiatalabb korosztályok egyre kevesebb idõt töltenek újságolvasással. Az újságolvasás mindennapos gyakorlatában van fontos különbség, ugyanis míg a 14–29 évesek, valamivel több, mint fele olvas naponta újságot, addig a 30–59 évesek közel kétharmada, a 60 évesek, vagy idõsebbek hasonló gyakorisággal olvasnak, mint a fiatalok. Az újságolvasással töltött idõt nézve,

a törést a negyvenes éveik elején járó korcsoportnál találjuk, a 14–29 éves fiatalok átlagban kevesebb, mint három órát töltenek újságolvasással hetente, az idõsebbek ennél rendre egy-másfél órával többet. Az olvasás ilyetén alakulása, egyrészt következhet az iskola hatásából, a kötelezõ olvasmányok, tankönyvek olvasásának kényszere nagymértékben befolyásolhatja a képet, az újságolvasók csökkenõ arányát jól tükrözik az egyre kisebb példányszámban megjelenõ napilapok. Az újságok csökkenõ olvasótáborát magyarázhatja egyrészt az egyre erõsebb bulvárosodás, de itt már egyértelmû az internet jelentette konkurencia, a fiatalabbak jellemzõen inkább interneteznek, és kevésbé olvasnak nyomtatott újságot. A zenehallgatás az a terület, ahol a sztereotípia igaz, a fiatalok hallgatnak a legtöbbet és leggyakrabban zenét, és itt találjuk a legnagyobb mennyiségbeli eltéréseket is a különbözõ korosztályok között. A fiatalok (14–29 évesek) több mint fele (56%) naponta hallgat zenét, a középkorúak (30–59 évesek) mindössze valamivel több, mint negyede tesz ugyanígy, míg az idõsek (60 felettiek) csupán 5%-a. A generációs töréspontot a 26-27 éves korcsoport esetében találjuk, õk a heti közel 9 óra zenehallgatással, már szignifikánsan kevesebbet hallgatnak, mint a referenciakategóriát képviselõ 14–17 évesek. A mennyiségi különbségek hátterében feltehetõleg, korcsoportok szerint szervezõdõ, eltérõ zenehallgatási és megosztási kultúrát találunk. A mai fiatalok egy mp3 megosztás-letöltés és hordozható

2008 / tavasz


67

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 68

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés lejátszó uralta világban szocializálódnak, ahol a „jó zene” könnyen és gyorsan beszerezhetõ – részben illegálisan. A zeneiparnak tehát bár hosszútávon ugyanúgy az üzleti modell fenntarthatatlanságával kell szembenéznie, mint az újságoknak vagy a könyvkiadásnak, paradox módon éppen ellentétes okokból kifolyólag: nem a tevékenység elhalása fenyeget, hanem az egyre élénkülõ igények csillapíthatatlan, de alternatív, piacon kívüli forrásból táplálkozó kielégítése, azaz az illegális zeneletöltés jelenti a kihívást. A rádió hallgatásának kor szerinti megoszlásáról alkotott közkeletû kép sokkal inkább a tartalmak tekintetében (közszolgálati-kereskedelmi) létezik, mint a mennyiség tekintetében, természetesen ez nem jelenti azt, hogy különbség nem lenne. A fiatalok rádióhallgatási gyakorisága az újságolvasáshoz hasonló mintázatot mutat, azaz a 14–29 év közötti fiatalok közül mintegy 10%-al kevesebben hallgatnak rádiót naponta, mint az idõsebb korosztályok. A heti rádióhallgatási mennyiséget tekintve már a 22-23 éves korcsoportban töréspontot találunk, innentõl kezdve a kérdezettek szignifikánsan többet rádióznak. A rádió esetében elmondható, hogy bár továbbélését tulajdonképpen az internet nem veszélyezteti, ugyanakkor kérdés, hogy a meglévõ adók milyen gyorsan ismerik fel az internetben, az internetes rádiózásban rejlõ lehetõségeket? Érdekes összefüggéseket tapasztalhatunk a telefonálás és a kor tekintetében, mennyiségi dimenzióban ugyanis – akárcsak a könyveknél – fordított mintázatot kapunk, mint a sztereotípia feltételezi, azaz nem tûnik igaznak, hogy a fiatalok sokkal többet beszélnének, mint az idõsebbek. A telefonálás gyakoriságát szemügyre véve azonban azt találjuk, hogy a fiatalok (14–29 évesek) kétharmada naponta használja a telefont, a középkorúak fele, míg az idõsek mindössze negyede viselkedik ugyanígy. A különbség valószínûleg az eltérõ használati módokból adódik, azaz a fiatalokra a szabadidõs beszélgetések jellemzõek, szemben a hivatalos, munkához kapcsolódó telefonokkal. A televízió nézésének gyakorisága és mennyisége már sokkal egyértelmûbb, mint a telefonálásnál megtapasztaltak, azonban a sztereotípiának, miszerint a fiatalok sokat tévéznek ellentmondani látszik. A fiatalok

68


2008 / tavasz

(14–29 évesek) többsége (86-87%) naponta néz televíziót az idõsebb korcsoportok azonban még ennél is nagyobb, több mint kilenctizedes (93%) arányban teszi ugyanezt. A televízió elõtt eltöltött idõ tekintetében a legidõsebb korosztályok mutatnak kiemelkedõ eredményt, a csúcsot a 68-69 évesek tartják heti közel 24 óra televíziózással, a fiatalok televíziózása ezzel, szemben kifejezetten viszszafogottnak tekinthetõ. 36. ábra. Korcsoportos médiafogyasztás (World Internet Project 2004)

A fentiek alapján elmondható, hogy a fiatalok médiafogyasztása mind az adott médium elõtt-mellett eltöltött idõ, mind a fogyasztás gyakorisága mentén lényegesen különbözik – sok esetben az uralkodó sztereotípiákkal meghazudtolva – az idõsebb korosztályokétól. Az egyes médiumokkal töltött idõ generációs töréspontjai sok esetben a húszas éveik második felében járóknál találhatjuk. Ez nem véletlen, ez ugyanis az a korosztály, ahol a legtöbbek esetében megtörténik a munkaerõ-piaci integráció, másik oka valószínûleg a családalapítás következtében megváltozó fogyasztói szokások és igények. De egészen biztosan létezik kohorsz-hatás is, ami alapján elkülönülnek a húszas éveik végén járóktól a mai tizenévesek, akik már a digitális kor értékvilágát és szocializációját hordozzák. A WIP 2004-es vizsgálata a hagyományos média (televízió, rádió, napilapok, magazinok,

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 69

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés könyvek) mellett az internet fontosságára is rákérdezett, mint információ, illetve mint szórakozási forrásra. A legfontosabb médium a kérdezettek megítélése szerint a televízió és a rádió, az írott médiumok kevésbé fontosak, az internet fontossága lényegesen kisebb, megítélése elsõsorban a televíziós átlaghoz képest lényegesen kedvezõtlenebb, ugyanakkor a fiatalok az egyes médiumok, elsõsorban az internet fontosságát egészen másképp látják, mint az idõsebbek. Megfigyelhetõ, hogy azok a médiumok, amelyeket a fiatalok az átlagoshoz képest fontosabbnak tekintenek, így a könyvek és a magazinok, az idõsek esetében az átlagoshoz képest kevésbé fontosak, illetve fordítva, a fiatalok által kevésbé fontosnak tartott médiumok, mint a televízió és a rádió az idõsek szemében fontosabbak. Ez alapján mondhatjuk tehát, hogy a fiatalok szemlélete a médiumok fontosságának megítélésében (is) másvilág, az idõsekéhez képest. Ha a meglévõ képbe beemeljük az internetet is, egyrészt azt láthatjuk, hogy megítélésének kapcsolata szinte tökéletesen lineáris a korral, másrészt a fontos-nem fontos dimenziót az életkor alapján többé-kevésbé változó (hagyományos) médiumok megítélésének szövevényét szó szerint keresztülvágja. Tehát az internet megítélése az életkor alapján sokkal szélsõségesebb, mint a hagyományos médiumoké, a fiatalok sokkal fontosabbnak tekintik az internetet mint az idõsebbek. (37. ábra) Összegezve az elhangzottakat elmondhatjuk, hogy bár az információs társadalom fejlõdése a társadalom egészét tekintve az utóbbi években nem produkált látványos eredményeket, nem így az ifjúság esetében. A fiatalok körében, fõleg az iskolákban egyre fontosabb szerepet kapó informatikai képzésnek köszönhetõen a számítógép- és internethasználat növekedhetett, továbbá részben ennek köszönhetõen, növekedett az otthoni hozzáférés aránya is. A fiatalabb korosztályok az iskolai informatikai képzés elterjedésének köszönhetõen egyre inkább használják, és igénylik használatát (nemcsak az iskolán belül) a modern információs és kommunikációs eszközöknek. Az idõsebbek, akik kisebb eséllyel

37. ábra. Médiumok fontosságának megítélése (World internet Project 2004)

találkoztak informatikai oktatással iskolai éveik során, ennek köszönhetõen ezek az eszközök, illetve a használat igénye kevésbé épült be a mindennapjaikba. A médiafogyasztás életkor szerinti változásának vizsgálata, illetve a médiumok fontosságáról alkotott kép meggyõzhet bennünket arról, hogy az ismert médiastruktúra átalakulóban van. A televízió dominálta médiafogyasztás szövetét felszaggatják a fiatalok eltérõ szokásai, az internet szerepének növekedése elsõsorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt komolyan veendõ konkurenciát. Bár a médiafogyasztás, illetve a médiumtípusok fontosságának megítélése az életkorral csak nagyon ritkán mutat lineáris kapcsolatot, ugyanakkor a fiatalok viselkedése a legtöbb esetben lényegesen különbözik az idõsebbekétõl. Mindezek együtt azt jelentik, hogy az információs társadalombeli létet meghatározza az életkor, a fiatal korcsoportok egyre korábban, és egyre erõsebb kötödésekkel válnak az információs társadalom tagjaivá. A jövõre vonatkozó kérdések a következõk: a holnap fiataljai milyen új szokásokat hoznak magukkal, illetve a ma fiataljainak szokásai mennyiben változnak meg az életkoruk növekedésével?

2008 / tavasz


69

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 70


I.8. Ifjúsági bûnözés A bûnözés általános tendenciái a nyolcvanas évek végétõl napjainkig A magyarországi bûnelkövetési tendenciákban döntõ változások közvetlenül a rendszerváltozást megelõzõ években következtek be. A hatvanas évek végétõl a nyolcvanas évek közepéig Magyarországon a puha diktatúrákra rendszerszerûen jellemzõen nagyon kicsi, „patológiásan alacsony” (Durkheim) volt a bûnözési ráta. A véres diktatúrákban az ellehetetlenülõ életkörülmények és a politikai terror, a liberális demokráciákban a magánszféra nagyfokú, alapjaiban kontrollálatlan szabadsága miatt nyílik tér a bûnözés magasabb szintjének kialakulásához. A puha diktatúrákban megszûnik a mindennapi, tömeges társadalmi elégedetlenség, viszonylag konszolidált életfeltételek alakulnak ki. A társadalom nagy tömegei számára egy napi politikai nyomás nélküli, az alsó-kispolgári életnívót és életstílust biztosító külsõ környezet keletkezik. Az erõszakszervezetek ellenõrzési és beavatkozási funkciói háttérbe szorulnak, rejtettebbekké válnak. Ugyanakkor a szûk hatalmi eliten kívül levõk tisztában vannak cselekvési korlátaikkal, kialakulnak önkorlátozó magatartásformáik, kerülik a konfliktusos helyzeteket. Egy dinamizmusra képtelen, de alapvetõen nyugodt, közvetve ellenõrzött társadalom bontakozik ki, amely mindaddig fennmarad, amíg a ki nem mondott közmegegyezést nem törik meg válságok. Ez a képlet nem kedvez a bûnözésnek. A nyolcvanas évtized utolsó éveiben egyre mélyebb válságba zuhant a magyar társadalom. A hihetetlenül megterhelõ, de mindinkább visszafizethetetlen adósságtömeg, valamint a megrekedt reformok és a reformálhatatlan alapok szorításában vergõdõ gazdaság az élet mind több területén okozott kezelhetetlen következményeket. Megkezdõdött az állami intézményrendszer gyengülése, kihát-

70


2008 / tavasz

rálása az alapvetõ ellátó rendszerekbõl, sõt, a hatalmi mechanizmus számos területérõl is. Az igazságszolgáltatásnak mind a bírósági, mind az ügyészségi területeire, és ezzel egy idõben szinte az összes bûnüldözõ apparátusra a technikai, infrastrukturális és személyzeti elmaradottság lett a jellemzõ. Az 1987–1989 közötti idõszak sok tekintetben már az átmenet része volt Magyarországon. A bûnüldözésben ez mindenek elõtt dezorganizációt jelentett. A szerény felkészültségû és rossz felszereltségû apparátusok eddig az idõszakig úgy-ahogy elbírtak az alacsony intenzitású eseti bûnözéssel. Azonban a nemzetközi szervezett bûnözõi rendszer nagyon gyorsan átlátta, hogy a számára földrajzilag kitûnõ fekvésû Magyarország gyenge láncszemmé vált a bûnüldözésben, miközben a szétesõben lévõ politikai hatalom, az egyre inkább uralomba jutó technokrácia a lehetõ legszélesebb nemzetközi nyitásba kezdett. A kialakult helyzet módot adott arra, hogy néhány év alatt a határokon átnyúló szervezett bûnözés leghatékonyabb intézményei („maffiák”) mélyen behatoljanak a magyar társadalomba. A velük szembeni, hosszú évekig tartó rendõri tehetetlenségnek nem csupán a szervezet lerobbant állapota volt az oka. A magyar bûnüldözés legjobbjai is csak elméletileg voltak felkészültek a szervezett bûnözés elleni küzdelemre. Ugyanis egy sajátos, pozitív magyar hagyományként nálunk soha nem létezett komoly sikereket felmutatni tudó, mélyen a társadalomba épült szervezett alvilág (hacsak, némi történelmi iróniával, egyes korszakaink politikai vezetõi garnitúráit nem tekintjük annak). Ez a tény önmagában is megkönnyítette a különbözõ idegen bûnszervezetek (a kínai, orosz, ukrán, olasz maffiák) betörését a magyar „piacra”, hiszen nem kellett megküzdeni egy mélyen beágyazódott, jó pozíciókkal rendelkezõ hazai ellenféllel. Robba-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 71

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés násszerûen zuhantak rá olyan váratlan folyamatok a magyar társadalomra, amelyek során elosztó és tranzithelyévé váltunk a nemzetközi drog-, fegyver- és lánykereskedelemnek, belépett a mindennapokba a vendéglátó-ipari és turisztikai szempontból számításba vehetõ szervezetekkel és személyekkel szembeni zsarolás, elindult a döntéshozókat és vezetõ bûnüldözõket célba vevõ nagy volumenû korrupció. Mindez párhuzamosan zajlott a politikai, jogi és gazdasági rendszerváltozás elsõ éveinek egyszerre felemelõ és drámai folyamataival. Az átalakulásra politikai és jogi szempontból a folyamatosság volt a jellemzõ, míg gazdasági és egzisztenciális szempontból nagy törések, összeomlások és újraindulások jellemezték az elsõ idõszakot. Ez számos, kifejezetten sajátos következménnyel járt a devianciák világára vonatkozóan. A klasszikus, durkheimi anómia jelensége is megjelent a társadalomban, de különösen dinamikusan indult meg a korábbi egységes középréteg-massza tagolódása, többek között a mertoni anómia-fogalom mentén. Az értékvilág veszternizálódásaamerikanizálódása magával hozta az egyénekre terhelt sikerorientáltságot, a párhuzamosan jelentkezõ balkanizálódás viszont a társadalmi sikerek elérésének illegális eszköztárát tette széles körben felhasználttá. A fenti folyamatok együttesen további jelentõs mértékben járultak hozzá a bûnözés mértékének nagy arányú növekedéséhez, valamint a bûnelkövetési formák átalakulásához. A nemzetközi szervezett bûnözés rövid idõn belül megteremtette holdudvarában a magyar alvilágot, amelynek gyorsan kialakultak a szomszédos országokbeli leágazásai is. Az államszocializmus gazdaságának összeomlása és az újkapitalizmus kegyetlen szelekciója nyomán bekövetkezõ elszegényedési folyamatok összefonódtak a bûnüldözés nehézségeivel. Rendkívüli módon megnõtt a felderítetlen bûncselekmények aránya, a bûnelkövetõ magatartás gyakori következmények nélkülisége rossz példát kínált a korábban többé-kevésbé jogkövetõ szubkultúráknak és az ott felnövekvõ fiatal nemzedékeknek. A kialakult társadalmi-gazdasági helyzetbõl következett, hogy ugrásszerûen megnõtt a vagyon elleni bûncselekmények száma. A kilencvenes évek elsõ felében a magyar lakosság

döbbenten tapasztalta a betöréses lopások, autólopások és rablások elterjedését, valamint azt, hogy mennyi eset marad felderítetlen. A szerény ütemben javuló bûnüldözés az egyes állampolgárokat súlyosan érintõ, de a politikai által kisebb jelentõségûnek tekintett bûneseteknél többnyire érdemben nem is végzett nyomozást. Ez objektíve bátorította az egyre növekvõ számú hivatásszerû elkövetõt, de mind többször fordult elõ, hogy a fõleg a leszakadt társadalmi csoportokban élõ fiatalok között is szervezõdtek eleinte spontán, egyedi bûncselekményekre összeverõdött csoportok, amelyek késõbb gyakorta állandósították bûnözõi tevékenységüket. A fentieknek és még számos, itt nem elemezhetõ oknak lett az a következménye, hogy míg 1979-ben 125 267 (ez a nagyon alacsony szint), addig 1990-ben 341 061 (ez az ugrásszerû és sokkoló növekedés átmeneti adata), 1998-ban pedig már 600 621 bûncselekmény vált ismertté Magyarországon. Ha számításba vesszük a fejlett és a hozzánk hasonló parlamentáris demokráciák arányosan kezelt iránymutató adatait, azt mondhatjuk, hogy az 1998-as szám nagyjából átlagosnak tekinthetõ.

Az ifjúsági bûnözés sajátos jellemzõi Nem kevésbé fontos számunkra természetesen az, hogy az 1998-ban ismertté vált 140 083 elkövetõbõl 12 866 volt a 18 éven aluli fiatalkorú, és 40 337 a fiatal felnõtt. Ezzel el is jutottunk szûkebb témánkhoz, az ifjúsági bûnözés alakulásához. Az ifjúsági bûnözés általunk használt kategóriáját nehéz pontos statisztikákkal minden elemében követnünk, mert az adattárak és az elemzések középpontjában a gyermek- és fiatalkorúak bûnelkövetõ magatartásainak a dokumentálása és vizsgálata áll. Magyarországon a büntethetõség korhatára 14 év, tehát a 14 évet be nem töltött gyermek cselekvõképtelen, életkora miatt nem büntethetõ. A 14–18 év közötti gyermek korlátozottan cselekvõképes fiatalkorú, bûncselekmény elkövetése esetén enyhébb büntetési tételek szabhatók ki rá. A statisztikák ennek megfelelõn gyermekkorú elkövetõre és áldozatra, valamint fiatalkorú elkövetõre és áldozatra gyûjtenek és mutatnak ki adatokat. Mi pedig

2008 / tavasz


71

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 72

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés most a 15–29 éves korosztállyal foglalkozunk, amelyik ebben a formában nem tárgya a bûnügyi statisztikáknak. Az érintett szervezetek részérõl ez érthetõ, hiszen külön jogi háttere, eljárási státusza és intézményrendszere van a vétõképes kor alatti gyerekek bûnelkövetésének és a 18 év alatti fiatalkorúaknak, de a gyermekkorú elkövetõk és áldozatok helyzetének csupán jelzésszerû felvillantása nélkül értelmezési és értékelési nehézségeket okoznánk. Nincs viszont ilyen elkülönült pozíciója a fiatal felnõtteknek, akik a mi elemzésünkben a 18 és 29 év közötti korcsoportokat jelentik. Kivételt néhány szisztematikus feldolgozás jelent, egy ilyenbõl jutottunk hozzá a fentebb idézett adathoz is. A bûnözéssel kapcsolatosan amúgy is nagyon árnyaltan kell bánnunk a statisztikákkal. Mivel a büntetõ eljárásnak különbözõ szakaszai vannak (nyomozati, vádemelési, bírósági), és más kategóriát jelentenek az ismertté vált, a felderített és a jogerõs ítélettel zárolt ügyek, önmagában egyik tényezõ mentén sem juthatunk mérvadó következtetésekhez. Egy nagyon jellemzõ példa: a jogerõsen elítéltek társadalomstatisztikai vizsgálata, amely az 1990 és 2003 közötti ítéletek alapján született, megállapítja, hogy átalakult a bûnözés szerkezete, mert a vagyon elleni bûncselekmények aránya számottevõen csökkent, bár a korszak egészében meghatározó maradt. Ez a megállapítás igaz lenne, ha a jogerõsen elítéltek arányai tükröznék az elkövetési arányokat. De éppen az az 1990 óta eltelt idõszak egyik jellemzõje, hogy a vagyon elleni bûncselekmények hatalmas százalékánál esély sem volt az elkövetõ felderítésére, nemhogy a bíróság elé állítására. Az ifjúsági bûnözés rendszerváltás utáni változását számos társadalmi tényezõ határozta meg. Ezek közül a legfontosabb makrotársadalmi összefüggésekre már utaltunk. Sajnálatos alaptétel, hogy arányaiban markánsan nõtt az ifjúsági életszakaszba tartozó elkövetõk részvétele a bûnözésben. Ennek okai közül ki kell emelnünk a leszakadó rétegekhez tartozó ifjúsági korosztály tagjainak az egzisztenciális perspektívátlanságát, a munkahelyhez jutás nehézségeit, a területi hátrányoknak szociális, kulturális és etnikai hátrányokkal kombináltan jelentkezõ halmozódását.

72


2008 / tavasz

Ugyanakkor néhány egyéb társadalomfejlõdési mozzanat is erõsítette, egyben bonyolította az okok rendszerét. A kiváló bûnügyi statisztikus, Vavró István gondolatmenete hívja fel a figyelmünket arra, hogy a korstruktúra és a bûnözési intenzitás változásával is magyarázható a fiatalkori bûnözés 1990 óta megfigyelhetõ, jelentõs mértékû növekedése. Az 1990 és 1998 közötti idõszakban lépték át a büntetõjogilag vétõképes kor alsó határát, majd váltak fokozatosan nagykorúvá az 1974 és 1977 között született nagy létszámú korosztályok tagjai, és ezért nõtt elõbb a fiatalkorú, majd az ún. fiatal felnõtt korú bûnelkövetõk és elítéltek száma. Az arányokat természetesen befolyásolhatja az a körülmény, hogy a bûnelkövetõk és a teljes populáció kormegoszlása nem azonos. A kriminalitási gyakoriság ugyanis a büntetõjogilag vétõképes kor alsó határának átlépése után meredeken emelkedik, maximumát az ún. fiatal felnõtt életkorban éri el, majd jelentõsen csökken. Az ifjúsági bûnözés relatíve magas aránya tehát önmagában nem specifikuma a mai magyar helyzetnek, ha más demokráciákkal hasonlítjuk össze. Azonban ha a magyarországi folyamatokat saját történetiségében vizsgáljuk, akkor látnunk kell, hogy komoly megrázkódtatást jelentett 1990 után az érintett szakmacsoportoknak, elsõsorban a pedagógusoknak és a jogászoknak az, hogy nagy ütemben megnõtt a fiatalok száma a bûnelkövetõk között. Az államszocializmusban – a nyolcvanas évek végét leszámítva – a fiatal korosztályok zöme lényegesen szélesebb intézményi kontroll alatt élt, mint a rendszerváltozás után. Az iskolának is szélesebb jogai és kötelességei voltak, és az ifjúsági szervezetek mûködése (aminek a tartalmát most ne minõsítsük) is mélyebb rálátást eredményezett a fiatalok hétköznapi aktivitására. Ez, valamint a puha diktatúra fentebb említett karaktere együttesen jelentõsen szûkítette a fiatalok bûnözési terepeit. Ráadásul az állam átfogó szerepvállalási formái széles tömegek gyermekeinek biztosították a szerény színvonalú és minõségû, de biztos életfeltételeket. Ezeknek a zárt kereteknek a szétbontásával jelentõs felelõsséget hárítottak át az új alkotmányos keretek a magánszférára, a fiatalok

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 73

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés esetében a családra. Arra a magyar családra, amelynek egyes válságfolyamatai már a nyolcvanas évekre erõteljesen kibontakoztak, és amely családok harmadát a gazdasági öszszeomlás 1990-ben pár hónap alatt egzisztenciálisan alapjaiban destabilizálta, különös tekintettel a robbanó munkanélküliségre és a magas inflációra. A magánszférára kiterjedõ kritikus helyzet egybeesett a képzés és a munkaerõpiac közötti egyensúly szükségszerû megbomlásával, a megszerzett szakképzettségek jelentõs részének munkapiaci leértékelõdésével. Az egzisztenciálisan nehéz helyzetbe jutott családok példaadási és ellenõrzési esélyei jelentõsen csökkentek, az önálló életkezdés lehetõségéért küzdõ fiatalokat jóval kevésbé tudták távol tartani a bûnelkövetõ magatartásoktól, mint korábban. Az intézményes befolyásolás csökkenése, ami részben éppen a demokráciával járt együtt, növelte a fiatalok meghatározott körének sebezhetõségét. Ezt mutatja az is, hogy míg 1991-ben 6200 fiatalkorút (18 éven alulit) ítéltek el, addig 1998-ban több mint 8000-et. Nem véletlenül emeljük ki az 1998-as évet, hiszen a legtöbb mutató tekintetében ez jelenti a bûnözés növekedésének csúcspontját, amikor a fiatalkorú és a fiatal felnõtt elkövetõk száma (mint láthattuk) együttesen meghaladta az 53 ezret. Természetesen ezekben az adatokban is van viszonylagosság, hiszen az „ismertté vált” jelzõ magában foglalja nem csupán a tényleges elkövetõk számát, hanem a felderítési munka minõségét is. Ezeket az alkalmazási megszorításokat figyelembe véve tekinthetjük át az alábbi számsorból a legutóbbi feldolgozott évtizednek, az 1996 és 2005 közötti idõszaknak a bûnügyi statisztikájából az ismertté vált elkövetõk számát, mellette a fiatalkorúak és a fiatal felnõttek számsorait. A fiatalkorúak közül csak egy évfolyam, a 14 évesek nem tartoznak az általunk vizsgált populációba, a fiatal felnõttek pedig a 18–29 év közöttiek. Láthatjuk, hogy az 1998-as csúcsponthoz képest összességében csökkenés van a létszámban is (1998: 53 ezer, 2005: 42 ezer), de valamelyest a fiatalok aránya is javult. Ebben számtalan tényezõ játszik szerepet. Az egyik nagyon fontos elem, hogy a bûnüldözési munka javulása elõször mindig a sok nem hiva-

tásszerû elkövetõt magában foglaló fiatal korosztálynál érzõdik. A másik lényeges tényezõ az iskolai képzésben maradtak számának a növekedésével függ össze. Nem tekintve most a felduzzadt felsõoktatás minõségi kérdéseire, az vitathatatlan, hogy a szervezett keretek között tanulók számára az összes életviteli tényezõ rendezettebbé válik, kevésbé marad befolyása a bûnelkövetésre ösztönzõ tényezõknek. A fentiek igazak a statisztikai sokaság, a fiatalok csoportjára, amennyiben egy egész egységként szemléljük õket. Azonban a társadalmi fragmentációk itt is jelen vannak. Közvetlenül használható számsorokkal ugyan egyik elemzõ anyag sem bizonyítja, de több tanulmány is rögzíti, hogy az ifjúsági bûnözés területi hangsúlyai jelentõsen eltolódtak az utóbbi évtizedben. Míg a kilencvenes évek elején Budapesten ugrott meg a fiatalok bûnelkövetõ magatartásainak a száma, addig a kilencvenes évek végétõl az ifjúsági bûnözés igazodott a térségi lemaradás trendjeihez, és a súlypontok átkerültek az észak-magyarországi és az észak-alföldi területekre. Kezdetben a fõváros lehetõségei adták az alapot az esetek számának növekedéséhez, késõbb a különbözõ külsõ kényszerek együttes hatása került elõtérbe. (28. táblázat) 28. táblázat. Az ismertté vált bûnelkövetõk száma az 1996–2005. évben

A fiatalok nemcsak elkövetõi, de áldozatként elszenvedõi is a bûnözésnek. Évente több mint tízezer kiskorú személy válik bûncselekmény áldozatává, 2002-ben a számuk 12 141 volt. A kiskorú sértetteknél az erõszakos és garázda bûncselekmények körében jelentõs az azonos korosztály elkövetõi általi fenyegetettség. A fiatalok közül a 17 éveseknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy erõszakos bûncselekmények áldozatává váljanak. Egyébként 2002-ben a 18 év alatti fiatalok tették ki az összes erõszakos bûncselekmény sértettjeinek 13,6 százalékát, a szexuális erõszakot

2008 / tavasz


73

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 74

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés elszenvedettek 57,7 százalékát és minden ötödik rablás áldozata fiatalkorú volt. A gyermek- és fiatalkorúak bûnelkövetõvé és áldozattá válásának megelõzésében jelentõs szerepe van a családnak, a gyermek- és ifjúságvédelemnek, az oktató- és nevelõ intézményeknek, a civil szervezeteknek, az egyházaknak, a helyi koordináció megteremtésében az önkormányzatoknak és a rendõrségnek. A magyar tapasztalatok szerint nem mûködik megfelelõen a jelzõrendszer és az érdemi együttmûködés a gyermekvédelmi, a szociális, az egészségügyi, az oktatási és az igazságszolgáltatási intézmények, valamint a rendõrség között. A veszélyhelyzet felismerését elõsegítõ, sok forrásból merítõ jelzõrendszer a gyermekvédelmen belül sem mûködik. A személy elleni bûncselekmények körében jelentõs a családtagok sérelmére elkövetett bûncselekmények aránya. 1996–2001 között 179-rõl 181-re nõtt a vérszerinti hozzátartozók és a házastársak sérelmére elkövetett emberölések száma. A 2001-ben elkövetett 377 emberölés 47,8 százalékában családtag volt az áldozat. 2001-ben minden harmadik súlyos testi sértés elkövetõje hozzátartozóját vagy házastársát támadta.36 A szexuális bûncselekmények 60 százalékát ugyancsak olyan elkövetõ valósította meg, akivel a sértett rokonsági, ismeretségi kapcsolatban volt. A családkutatók szerint a konfliktusok megoldásának elfogadott eszköze számos családban az erõszak alkalmazása. Az alkohol, az alkoholista életvezetés a tartós családi konfliktusok „természetes” kísérõ jelensége. Tolna megyében például a gyermekkorú áldozatok túlnyomó többsége hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetû, illetve olyan körülmények között élõ gyermekkorú, akinek családjára az alkoholfogyasztás, a durvaság és az agresszivitás, sokszor társadalmi elszigeteltség volt a jellemzõ. Magyarországon az egészségügyi szolgálat tudomására jutott gyermekbántalmazási esetek száma évente 15 ezerre tehetõ. 1994-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében készült felmérés szerint a 14 éves kor alatti megyei népesség 5,7 százaléka a családjában súlyosan veszélyeztetett volt, és a 982 bántalmazott gyermek egynegyede ellen szexuális erõszakot követtek el.

74


2008 / tavasz

A kezelõ intézményrendszer hiányos mûködése miatt a gyermekek veszélyeztetése esetén jelenleg egyetlen intézkedést alkalmaznak: a gyermeket emelik ki a családból. Ez a gyakorlat különösen a gyermek sérelmére a családi környezetben történt szexuális erõszak, zaklatás körében terjedt el. A gyermekbántalmazás megelõzése nem hatékony. A gyermekbántalmazást a magyar társadalom – kevés kivétellel – „normális” nevelési eszköznek fogadja el. Az erõszakos bûncselekmények áldozatainak tízezer lakosra számított átlagos gyakorisága 2000-ben 25,6 volt. Az átlagosnál magasabb a fiatalok veszélyeztetettsége: a 15–18 évesek korosztályából minden tízezer személybõl 39, a 25–29 évesek korosztályából 41 személy vált erõszakos bûncselekmény áldozatává. Évente 10 ezer kiskorú személy válik bûncselekmény áldozatává. Az ismertté vált rablások majdnem negyedét (21,2 százalékát) gyermekek és fiatalkorúak sérelmére követik el. Minden egyes napon két kiskorú válik rablás áldozatává. A személy elleni erõszakos bûncselekmények 10 százalékának gyermekés fiatalkorú a sértettje. Az élet elleni cselekmények 8,5 százalékának áldozata kiskorú. Amíg 1997–1999 között az ismertté vált szexuális bûncselekmények áldozatainak csak majdnem a fele volt gyermek- és fiatalkorú, addig 2000–2001-ben ez az arány 60 százalék körülire emelkedett. A kiskorúakat támadó erõszak jelentõs részét a szülõk vagy gondozók követik el.

Bûnmegelõzés Végezetül néhány gondolat a bûnmegelõzésrõl. A bûnmegelõzés mindig távlatos dolog, amely hosszú és céltudatos programokat igényel. Ezeknek a legfõbb célcsoportjai az ifjúsági szubkultúrák. Örvendetes, hogy az utóbbi években felerõsödött a bûnmegelõzés szükségességének a gondolata, létrejött a magyar bûnmegelõzés államilag koordinált csúcsszerve és stratégiája. Az Országgyûlés 2003. október 20-án tartott ülésén elfogadta a társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiájáról szóló országgyûlési határozatot. A társadalmi bûnmegelõzési stratégia nem kizárólagos, de

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 75

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés kétségtelenül a leghangsúlyosabb pontjai, a leghatékonyabbnak ígérkezõ komplex beavatkozási célcsoportok és területek megjelölése. Az Országgyûlés ezeket most a következõkben határozza meg: • A gyermek- és fiatalkori bûnözés csökkentése. • A városok biztonságának fokozása. • A családon belüli erõszak megelõzése. • Az áldozattá válás megelõzése, az áldozat segítés, az áldozat kompenzációja. • A bûnismétlés megelõzése. Az Országgyûlési határozat rendelkezett arról is, hogy a Kormány két éves cselekvési tervet készítsen, amely végrehajtásáról az Országgyûlésnek köteles beszámolni. Az elsõ, kétéves cselekvési terv 2004–2006. évekre,

míg a második a 2007–2008. évekre tartalmazza a kormányzati feladatokat. Ugyanakkor jelentõsebb hatékonyságot akkor érhetnek el a jó programok is, ha összefogva a civil társadalommal, a valóban hozzáértõk a valóban érintettekhez tudnak eljutni általuk. Az elméleti koncepciók és az egyre szaporodó pályázati munkák már értek is el részeredményeket. De a bûnmegelõzés részleges sikereihez az is kell, hogy a felelõs intézményrendszer minden szegmensében megteremtsék az együttmûködés feltételeit. Ebben a vonatkozásban a jelenlegi helyzetet az illetékes közigazgatási szervek és a civil társadalom közötti együttmûködés nagyfokú hiányossága jellemzi, amely önmagában is komoly gátló tényezõ az ifjúsági bûnmegelõzés hatékonyságának javulásában.

2008 / tavasz


75

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 76


I.9. Nemi szerepek Magyarországon a rendszerváltás a nemi szerepek, a nemi esélyegyenlõség szempontjából nem hozott váratlan, erõteljes változásokat, csupán a korábbi trendek folytatódását, esetenként felgyorsulását tapasztaljuk. A társadalmi egyenlõtlenségek növekedése, a fiatal korosztályra is jellemzõ esélyegyenlõtlenség elsõsorban nem gender szempontból metszi át a társadalmat. Sokkal lényegesebbek az iskolázottsági, a regionális, az etnikai, a családi háttérbeli különbségek. Ugyanakkor a gender szempont tárgyalása azért lényeges, mert a fiatal korosztályban újratermelõdik a magyar társadalom egészére jellemzõ nemi konzervativizmus, illetve a valóságos viselkedés és az ideálisnak tartott élet, az értékrendek és attitûdök egymástól való éles eltérése. A nemi szerepek megítélése és a valóságos gender jellegû társadalmi folyamatok között Magyarországon egy sajátos elcsúszás tapasztalható. Ha csupán az értékrendeket, az atti-

tûdöket nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy Magyarország a környezõ rendszerváltó országok többségéhez képest is igen konzervatív gender felfogással rendelkezik. Ugyanakkor a valóságos társadalmi szerepeket tekintve az ország besimul az európai átlagba. A konzervatív genderfelfogás azonban megjelenik a legfiatalabb korosztályokban is és sok esetben mentális gátját képezi annak, hogy a társadalmi problémák nemi metszete valódi súlyt kapjon a politikában és a közbeszédben.

Viszonyulás a tradicionális nemi szerepekhez A magyar társadalomban élõ tradicionális nemi szerepek illusztrálására egy 2003-as nemzetközi összehasonlító vizsgálat adatait37 használjuk fel. A két attitûd kérdés meglehetõsen konzervatív gender szemléletet tükröz.

38. ábra. „A job is all right, but what most women really want is home and children” attitûd-kérdés elfogadottsága különbözõ országokban és életkori csoportokban

76


2008 / tavasz

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 77

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 39. ábra. „A man’s job is to earn money; a woman’s job is to look after home and family” attitûd-kérdés elfogadottsága különbözõ országokban és életkori csoportokban

A magyar válaszadók mindkettõt a nyugat európai átlagnál magasabb arányban fogadták el. Figyelemre méltó, hogy míg a legtöbb országban a fiatalok (itt 27 év alattiak) a középkorúaknál és az idõseknél lényegesen modernebb értékrenddel bírnak, Magyarországon a fiatalok és az idõsek véleménye között nincs szignifikáns különbség. (38–39. ábra)

40. ábra. 100 férfira jutó nõk száma a felsõoktatásban Magyarországon és az EU-15 országokban

Fiatal nõk a felsõoktatásban A magyar társadalomban a lányok részvétele a köz- és felsõoktatásban nem ütközik semmiféle akadályba. Már a rendszerváltás elõtti idõszakban is jellemzõ volt, hogy a családok lánygyerekeiket legalább a középfokú végzettségig igyekeztek eljuttatni. A felsõoktatásban résztvevõ fiatalok száma és aránya a megfelelõ korosztályban az 1980-as évekbeli stagnálás után, a rendszerváltástól kezdõdõen fokozatosan emelkedett. De a nõk aránya a felsõoktatásban már az 1980-as évek elejére meghaladta a férfiakét. Ennek következtében a 15–29 éves korosztályban mind az érettségivel záródó középfokú végzettséggel, mind a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk között magasabb a nõk aránya. (40. ábra) 1990-hez képest napjainkra valamelyest csökkent a nemi szegregáltság az egyetemi, fõiskolai szakokon. Nõtt a lányok aránya a mûszaki, a természettudományos, a rendvédelmi

Forrás: Statisztikai évkönyv évfolyamai

szakokon, eközben több fiú került a szociális és pedagógiai szakokra. Ezzel együtt, megmaradt jellegzetesen férfi pályának az informatikai, a mûszaki és a katonai pálya, illetve nõi pályának a pedagógiai, a gyógypedagógiai, a szociális és egyre inkább az egészségügyi pálya. A fiatal nõk egyre magasabb arányú részvétele a felsõoktatásban sajátos problémákat vet fel. Mint az értékvizsgálatok bizonyítják, a magyar társadalomban a nemi szerepek felfogása meglehetõsen konzervatív. Ez nem csupán azt jelenti, hogy a közvélemény a fiatal nõk magas iskolai végzettsége ellenére még

2008 / tavasz


77

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 78

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés mindig inkább a férfiakra bízná a keresõ munkát és a nõkre a család ellátását. Emellett általánosan elfogadott vélekedés az is, hogy a párkapcsolatban a férfinak iskolázottabbnak, vagy magasabb pozíciójúnak kell lennie, mint a nõnek. A magasan képzett lányok egyre nehezebben találnak igényeiknek, iskolázottságuknak megfelelõ párt, akárcsak a skála másik végpontján az iskolázatlanabb, képzetlenebb fiatal férfiak.

Fiatal nõk munkavállalása Közvetlenül a rendszerváltás után a magyar gazdaság jelentõs szerkezeti átalakuláson ment keresztül. Ennek egyik fontos vonása volt, hogy a férfi foglalkozások súlya csökkent, a tipikusan nõinek tartott foglalkozások (pl. gazdasági-pénzügyi) súlya nõtt. Ennek következtében a nõk és férfiak átlagbére közti hányados az 1990-es évek közepére javult, majd ismét romlott. Mivel azonban a munkaerõpiacra belépõ fiatal generációk esetében a nõk iskolázottsága magasabb, mint a munkaerõpiacról kiesõké, a bérhányados értéke jobb, mint a rendszerváltás elõtti idõkben volt. 41. ábra. A nõk és férfiak átlagos keresetének aránya (bérhányados)

Forrás: Csillag, 2006

Az 1990-es évek közepétõl a munkaerõpiacra belépõ fiatal pályakezdõk körében egyre általánosabbá vált, hogy a nõk nagyobb arányban kerültek férfiasnak tartott munkakörökbe. Ez a tendencia tovább folytatódott, tehát nemzetgazdasági szinten a férfi és nõi átlagkereset közötti különbséget egyre kevésbé okozza

78


2008 / tavasz

az, hogy eltérõ a nõk és férfiak foglalkozási szerkezete. Az elemzések azt támasztják alá, hogy az eltérõ keresetek inkább abból fakadnak, hogy azonos munkakörben kevesebbet keresnek, mint férfi társaik. (Csillag, 2006) Noha a bérdiszkriminációt a magyar törvények tiltják (2002. Mt. 5. paragrafus), elõfordul, hogy ez a bérkülönbség nem a nõk alacsonyabb termelékenységébõl és munkában töltött rövidebb idejébõl, hanem a munkaadók diszkrimináló magatartásából fakad. Tudományos elemzések és publicisztikai jellegû feldolgozások bizonyítják, hogy a munkaadók egy része diszkriminációt alkalmaz a fiatal nõkkel, elsõsorban a kisgyermekes anyákkal szemben. Már a munkaerõ felvételt megelõzõ interjúk során elõfordul, hogy rákérdeznek a fiatal nõ családalapítási terveire, de errõl a témáról inkább csak publicisztikákat olvashatunk. Próbapert részben a nehezen bizonyíthatóság, részben a témára kevéssé érzékeny közvélemény és a nõi érdekvédõ civil szféra gyengesége miatt eddig nem került sor. A gyermekgondozási szabadságról visszatérni kívánó nõk szintén komoly nehézségekkel találkoznak (lásd Gyermeknevelés, gyermekgondozás fejezet).

Gyermeknevelés, gyermekgondozás A mai magyar társadalomban a gyermekvállalás határozottan hátrányos anyagi szempontból, hiszen a gyerekes családok nagy része átmenetileg vagy tartósan a szegények csoportjába kerül. Emellett a gyermeknevelés a fiatal anyák jelentõs része számára a munkából való tartós kiesést is magában hordozza. A gyermekgondozási szociális támogatások formája és a jogosultak köre az elmúlt évtized során többször is változott. A jelenlegi ellátási formák közül itt hármat érdemes kiemelni. A gyermekgondozási díj a 24 hét szülési szabadság után a gyerek 2 éves koráig jár annak az anyának, aki a szülés elõtt biztosított volt. Az összege a napi átlagkereset 70%-a, felsõ korlátját minden év végén meghatározzák. Emellett keresõ tevékenységet nem szabad

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 79

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés folytatni. A gyermekgondozási segély a gyermek 3 éves koráig jár az apának vagy az anyának, illetve a gyermek 1 éves kora után a nagyszülõ is igénybe veheti. Összege a mindenkori öregségi nyugdíjminimummal azonos. Az igénybe vevõ dolgozhat napi 4 órát, illetve idõkorlát nélkül, ha otthonában dolgozik. A gyermeknevelési támogatásra az a szülõ jogosul, aki otthonában három vagy több gyereket nevel, a legkisebb gyerek 3-8 éves kora között vehetõ igénybe. Emellett ugyanolyan feltételekkel dolgozhat a szülõ, mint a gyermekgondozási segély esetében. Mint az értékvizsgálatok rámutattak, a gyermeknevelést a magyar társadalom elsõsorban az anya feladatának tekinti. Noha a fiatal apák egyre nagyobb arányban vesznek részt a kisgyermekek napi gondozásában, az említett gyermeknevelési támogatásokat az apák elenyészõ száma veszi igénybe. Ennek oka az értékrend mellett az is, hogy az apák általában magasabb keresettel rendelkeznek, mint az anyák, így a családnak nagyobb anyagi teher lenne keresetük kiesése. A gyermekgondozási szabadságról való visszatérés a munkába tehát elsõsorban a nõk és ezen belül (amennyiben már rendelkeznek gyermekkel) a fiatal nõk problémája. Figyelemre méltó, hogy a mindenkori kormányok által támogatott, úgynevezett „Családbarát munkahely” mozgalom szintén arra irányul, hogy a nõk, az anyák munkahelyi és családi életének összehangolását megkönynyítse. Az, hogy ezt a férfiak, az apák számára is lehetõvé kellene tenni, nem merül fel. Az 1990-es évek során többször megismételt adatfelvételek (Frey, 2003) azt bizonyítják, hogy a gyermeknevelési szabadság után egyre nehezebb a munkaerõpiacra való viszszajutás a fiatal anyáknak. 2002-ben a szülés elõtt az anyák 77%-a dolgozott, a többiek vagy tanultak, vagy háztartásbeliek voltak. Míg 1993-ban a gyermekgondozási szabadságon lévõ anyák 51%-a akart és tudott volna visszatérni régi munkahelyére, 2002-re a korábban alkalmazásban állóknak már csupán 45%-a. A fõvárostól távolodva a vidék és a kisebb települések felé, egyre kisebb a munka-

helyre való visszatérés lehetõsége és szándéka. Nem csak a munkahelyek hiányoznak, de a régi munkahelyek egy része is elutasítóan viselkedik a fiatal anyákkal szemben. További probléma, hogy a rendszerváltás elõtt igen jól kiépített nappali gyermekgondozó intézmények hálózata erodálódott. 1990-ben még 1003 bölcsõde mûködött az országban, 2005-re azonban számuk 530-ra csökkent. (Szociális statisztikai évkönyv, 2005) Még nagyobb a csökkenés, ha a férõhelyek számát nézzük. A bölcsõdék száma a községekben ötödére csökkent, így a falusi fiatal anyák számára a munkahelyre való visszatérés a gyerekellátás megoldatlansága miatt szinte lehetetlen.

Posztadoleszcencia Az elhúzódó kamaszkor, mint társadalmi jelenség az utóbbi évtizedekben valamennyi fejlett országban megjelent és többé-kevésbé elterjedt. A fiatalok egyre kevésbé járják be a szabványos életutat, azaz egyre kevésbé követik a korábbi nemzedékek által megkérdõjelezhetetlennek tûnõ sorrendet az életútban: iskola-munkavállalás-házasodás-gyermekvállalás. Nemcsak az iskolák elvégzése és a munkavállalás életút-átmenetei váltak bonyolultabbá, hanem észrevehetõ különbség van a családalapítás körülményeiben is a korábbi nemzedékekhez képest. Azt utóbbi években Magyarországon egyre nagyobb társadalmi aggodalmat okoznak az olyan jelenségek, hogy egyre késõbbi életkorra tolódik az elsõ házasságkötés ideje, a tartós párkapcsolatokon belül nõ az élettársi kapcsolatok száma és aránya és a magyar társadalomban szokatlan módon, úgy tûnik sokan tartósan, esetleg egész életükben kívül maradnak a házassági vagy élettársi kapcsolatokon. Ráadásul évrõlévre egyre magasabb a házasságon kívüli születések száma. A felnõtté válás folyamatának elhúzódása nem új jelenség a magyar társadalomban. Az 1970–1980-as években a magyar fiatalok sem anyagi, sem állampolgári, sem politikai tekintetben nem lehettek igazán felnõttek. A fel-

2008 / tavasz


79

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 80

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés nõttség átélésének szinte csak a magánélet adott teret, az is csak féloldalasan. (Tóth, 1992) A felnõttségét átélni vagy csupán demonstrálni akaró fiatal számára a hetvenes években a korai házasodás és gyermekvállalás jelentette a társadalmilag elfogadható utat. Ugyanakkor ez a féloldalas felnõtté válás (Róbert– Tóth, 1982) fenntartotta a szülõktõl való anyagi és lakhatási függést. Napjainkban éppen ellenkezõ tendenciát tapasztalunk, hiszen az elhúzódó felnõtté válás egyik legszembetûnõbb jele a saját család alapításának idõbeli kitolódása. A fiatalok

80


2008 / tavasz

(elsõsorban a férfiak) jelentõs része a statisztika besorolása alapján gyerek státuszban él szülei háztartásában. A tartós párkapcsolat, a házasodás, a gyermekvállalás halogatása a fiatalok életmódjára hosszú távú hatást gyakorol. A gender egyenlõtlenségek így részben kiegyenlítõdnek, hiszen a fiatal nõk nem kerülnek nagyon korán tradicionális anyai, háziasszonyi szerepbe, életmódjuk a férfiakéhoz hasonló. Másrészt egy késõbbi életkorban növekedhet az egyedülálló anyák, a nem szándékoltan partner nélkül maradó nõk aránya, ami a gender egyenlõtlenségek elõidézõje lehet.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 81


I.10. Szabadidõ, sport, rekreáció Szabadidõ Az Ifjúság2004 vizsgálat adatai egy átlagos hétköznapra vetítve azt mutatják, hogy a 15–29 éves fiatalok mintegy 12 százaléka maximum egy óra, 47 százaléka 1–3 óra, 27 százaléka 4–6 óra szabadidõvel rendelkezik, míg hat óránál több szabadidõvel mintegy 8 százalékuk bír. A 15–29 éves korosztály mintegy 5 százaléka azt állítja, hogy nem rendelkezik szabadidõvel. Az életkori dimenziót figyelembe véve kitûnik, hogy minél idõsebb a kérdezett, annál valószínûbb, hogy szabadideje rendkívül lecsökken. A 15–19 évesek közel kettõ, a 20–24 évesek mintegy öt, míg a 25–29 évesek közül nyolc százalék tartozik azok közé, akiknek tevékenysége egy átlagos hétköznap egyáltalán nem enged szabadidõt. Az adatok arra utalnak, hogy a szabadidõ eltöltésének tekintetében fontos az állandó lakhely szerinti település típusa. Maximum egy óra szabadidõvel rendelkezik a fõvárosiak 15, a megyeszékhelyen lakók mintegy 10, az egyéb városokban lakók 13, a községekben élõk mintegy 12 százaléka. A hat óránál több szabadidõvel rendelkezõk között a budapestiek aránya mintegy 5 százalék, a megyeszékhelyen, városban és községben élõ fiataloké mintegy 9 százalék. A fentiek alapján megállapítható, hogy egy átlagos hétköznapra vonatkoztatva a kötetlenül felhasználható szabadidõben való eltérések a gazdasági aktivitás és a korcsoport dimenziói mentén tapasztalhatóak leginkább. A hétvégéken a pihenéssel, illetve szórakozással eltölthetõ szabadidõ alakulása lényeges eltéréseket mutat a hétközihez képest. A fiatalok 23 százalékának csak néhány órája marad a hétvégén arra, hogy szabadon gazdálkodjon az idejével, míg 24 százalékuk fél napot tölt el saját belátása szerint kötetlenül. Egy teljes nappal a fia-

talok 25, míg az egész hétvégével 23 százaléka gazdálkodik, három százalékuk pedig nem rendelkezik szabadidõvel még a hétvégén sem. 42. ábra. Hol tölti el a szabadidejét hét közben? (a leggyakrabban említett helyszínek, százalékban)

A vonatkozó kutatási adatok azt mutatják, hogy a fiatalok döntõ többsége hét közben alapvetõen otthon (mintegy 73 százalék) vagy a barátainál tartózkodik. Elenyészõ kisebbséget képviselnek azok (a fiatalok alig 1,5 százaléka), akik beszédcselekvési helyszínekre (kocsma, kávéház) vagy kulturális intézményekbe járnak szabadidejükben. (43. ábra) A fiatalok szabadidõs tevékenységének szempontjából a baráti kör léte alapvetõ és meghatározó. Az Ifjúság2004 adatai azt mutatják, hogy minél fiatalabb korcsoportba tartoznak a kérdezettek, életvitelükben annál meghatározóbb a barátokkal töltött idõ. A baráti kör létének másik aspektusa, hogy ki milyen típusú településen él. Az empirikus adatok alapján ezzel függ össze erõteljesen, hogy van-e baráti köre. Elgondolkodtató, hogy a községekben, egyfajta „zártságot” regisztrálhatunk, hiszen az itt élõk között vannak a legtöbben, akik nem rendelkeznek barátokkal. Jelentõs

2008 / tavasz


81

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 82

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 43. ábra. Hol tölti el a szabadidejét hétvégén? (a leggyakrabban említett helyszínek, százalékban)



részben a baráti kapcsolatok hiányának is tulajdonítható, hogy a fiatalok szabadidõ-eltöltése elsõsorban az otthoni környezetre korlátozódik, és ott megfigyelhetõ, hogy számottevõen növekszik a passzivitásban, elsõsorban televízió-nézéssel eltöltött idõ. A jelenség egyértelmûen mutatja, hogy minél kisebb, elmaradottabb, elszigeteltebb talapülésen él a fiatal, annál nagyobb a valószínûsége, hogy az átlagosnál több idõt tölt otthon, egyedül, passzivitásban, jórészt televízió-nézéssel. 44. ábra. Az adott település típuson élõk között a baráti körrel nem rendelkezõk aránya


82

45. ábra. A hétvégi tévénézés (településtípus szerint, percekben)


2008 / tavasz

Sportolási szokások A fiatalok szabadidõben végzett testedzési és sportolási szokásairól az 1960-as évektõl rendelkezünk megbízható adatokkal, ugyanis az ekkortól meginduló különféle szociológiai kutatások viszonylag rendszeresen vizsgálták a témakört. Elég itt utalnunk a Központi Statisztikai Hivatal évtizedenként megismételt (1963, 1977, 1986, 1993, 2000) idõmérleg felvételeire, a közép- és fõiskolások, az egyetemisták egyes csoportjaira kiterjedõ diákéletmód vizsgálatokra (1968, 1970, 1978, 1987, 1991), vagy az ifjúságot, annak különféle csoportjait megcélzó (1986, 1996, 1998, 2000, 2004) helyzetfeltáró kutatásokra. A témakört elsõsorban az Ifjúság2000 és az Ifjúság2004 vizsgálatok adataira alapozva mutatjuk be. A kérdés a szabadidõben végzett, bármilyen – tehát a hivatalos sportági besorolásban esetleg nem szereplõ – testmozgásra, testedzési formára és sportra is kiterjedt, továbbá jelölni kellett a tevékenység heti-havi rendszerességét, és az egy alkalommal a sportra fordított idõ mennyiségét. A 15–29 éves fiatalok kétötöde (41%) nyilatkozott úgy 2004-ben, hogy szabadidejében rendszeresen végez valamilyen sporttevékenységet. Az adatok a négy évvel korábbi hasonló mintán végzett felvételhez képest a testedzés és sport jelentõs elterjedtségérõl

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 83

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés árulkodnak, ugyanis akkor a kérdezett fiatalok egyharmada (33%) mondta azt, hogy szabadidejében sportol. A sportolási szokások dinamikus terjedése mögött elsõsorban az a tény áll, hogy a rendszerváltást követõen léptékekkel bõvült a közép- és a felsõoktatásban részvevõ fiatalok száma, továbbá számottevõen kitolódott az oktatási-képzési rendszerben eltöltött idõ hossza, mely irányzatok az ezredforduló után is fennmaradtak. A tanulás köré szervezõdõ életvitel láthatóan mind a középiskolákban, mind a felsõoktatásban, mind más képzési formákban kedvezõ feltételeket kínál a rendszeres testedzés és sport terjedésének, e tevékenységek beépülésének a diákéletmódba. 27. táblázat. A 15–29 éves férfiak és nõk megoszlása aszerint, hogy szabadidejükben rendszeresen sportolnak-e (százalék)


Bár az adatok a sportos életmód terjedésérõl adnak hírt mind a férfiak, mind a nõk körében a két nem közti különbség mégis jelentõs, hiszen amíg a 15–29 éves férfiaknak csaknem a fele (48%) sportol rendszeresen, addig a hasonló korú nõknek csupán egyharmada (34%). Ugyanez a helyzet a településtípusok szerint is: ugyan mind a fõvárosban, mind a városokban, mind pedig a falvakban nõtt a rendszeresen sportolók aránya, mégis számottevõ különbségek vannak napjaikban is a fõvárosban (50%) és a falvakban (38%) élõ fiatalok sportolási szokásai között. Mindent egybevéve a fenti adatok arra utalnak, hogy a törésvonalak ugyanott húzódnak, mint korábban, vagyis a nõk, a falusiak, az idõsebbek, a házasok vagy a gyerekes szülõk közt kevésbé elterjedt sportos életmód, mint a férfiak, a városiak, a fiatalabbak, a nõtlenek és hajadonok, vagy a gyerektelenek körében. Hasonlóképpen éles törésvonal mutatkozik a diákok (52%) és a dolgozók (38%), továbbá a dol-

gozók és a munkanélküliek (30%) közt, valamint a foglalkozási hierarchián belül. 28. táblázat. A különbözõ településtípusokon élõ fiatalok megoszlása aszerint, hogy szabadidejükben rendszeresen sportolnak-e (százalék)


Az adatok arra is utalnak, hogy a családok anyagi kondíciói számottevõ befolyást gyakorolnak egy sportosabb és egészségesebb életmód kialakítására és vitelére. E tekintetben nem csupán a „gazdagok” és a „szegények” közti léptékbeli eltérés érdemel figyelmet: mondjuk az, hogy amíg a magukat (családjukat) „gond nélkül élõ”-nek minõsítõ fiatalok körében a rendszeresen sportolók aránya megközelíti a háromötödöt (56%), addig a „hónapról hónapra anyagi gondokkal” küszködõk közt ezek aránya csupán 29 százalék. Emellett az is figyelmet érdemel, hogy már a középrétegek – a jövedelmeikbõl „beosztással jól” (44%) és az „éppen hogy” kijövõk (36%) – közt is karakterisztikusak a rendszeres sportolásban megnyilvánuló életmódbeli eltérések. Megjegyezzük, hogy a fiataloknak több mint a fele (54%) jelezte, hogy a kérdezést megelõzõ évben elõfordult, hogy a hónap vége elõtt elfogyott a család rendelkezésére álló pénz – ez egyötödük családjában havonta, további egyötödüknél, pedig két-három havi gyakorisággal megismétlõdött – ami a „kevéssé fontos” és a „nélkülözhetõ” igények, így a sport feladásával-leépítésével is járhatott). 29. táblázat. Sportolás a család anyagi helyzetének függvényében (százalék)


2008 / tavasz


83

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 84

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Az elmúlt évtizedben számottevõen megváltozott a fiatalok által ûzött sportágak összetétele, ami csakúgy betudható az új sportdivatok elterjedésének és a magasabb iskolázottság tömegessé válásának, mint a nõk sportolási aktivitásának, a terület magyarországi piacosodásának vagy a kínálat bõvülésének. Ugyan még napjainkban is a foci a legkedveltebb sportág (23%), azonban emellett sokan hódolnak a kerékpározásnak (12%), a kocogásnak (10%), a kondíció-tornának (10%), az aerobiknak és fitnesznek (8%), a kosárlabdának (4%), az úszásnak (4%), a testépítésnek (4%) és a kézilabdának (3%). A felsorolásból látható a korábban az iskolai testnevelésben elterjedt, és a versenysport utánpótlását is célzó sportágak – pl. a foci, a kosár- és kézilabda – visszaszorulása a kikapcsolódást, a felüdülést és a fizikaiszellemi kondíció karbantartását biztosítani képes mozgás- és edzésformák ellenében. Az adatok szerint a fõvárosi fiatalok körében a sportági megoszlás sokkal kiegyenlítettebb, mint más településeken, fõként a falvakban, mivel itt szélesebb a kínálat, sokkal jobb a létesítményi ellátottság, és nagyobb az igény a sportdivatok követésére, vagyis az érintettek számára jóval kedvezõbb a választási lehetõség. Ezt a tendenciát erõsíti az is, hogy a fõvárosban és a nagyobb városokban megtelepedett egyes multinacionális cégek alkalmazottaik számára havi bérletet biztosítanak valamely kondicionáló terem, szépségszalon vagy fittnesz-klub szolgáltatásai igénybe vételére, elõsegítendõ a munkatársak kikapcsolódását, fizikai-idegi-szellemi megújulását, amire szükségük is van a napi 9-10 órai intenzív munkavégzést követõen. Úgy látszik, hogy ez a szolgáltatás olyan fiatalokat is bevon a rendszeresen sportolók körébe, akik egyébként maguktól nem sportolnának. Fontos tény, hogy a rendszeres sportolásról beszámoló fiatalok többsége (59%) hetente két- vagy több alkalommal is hódol kedvenc sportjának – további 36 százalékuk heti egyszeri tevékenységrõl számolt be – zömében alkalmanként 40 percnél hosszabb idõt fordítva a testmozgásra. A 15–29 éves fiatalok mintegy háromötöde (59%) állította azt, hogy szabadidejében nem

84


2008 / tavasz

sportol. Amikor ennek az okaira kerestük a választ, akkor a fiatalok több indokot is felsoroltak. Legtöbben az „idõnyomásra” hivatkoztak, vagyis, hogy „nincs elég idejük” sportolni (52%), aztán arra, hogy „lusták, nincs kedvük hozzá” (19%), „nem tartják fontosnak” ezt a tevékenységet (8%), „nincs energiájuk rá” (7%) illetve „nincs megfelelõ lehetõség” ahol sportolhatnának (5%). A különbözõ életkorú, státusú stb. csoportoknál természetesen más és más indokokra esett a hangsúly. Például a 15–19 évesek sokkal kevésbé (36%) hivatkoztak az „idõ hiányára”, mint a 20–24 évesek (53%), vagy a többségében már dolgozó 25–29 évesek (60%). Hasonlóképpen kevésbé hivatkoztak a legfiatalabbak (3%) arra, hogy a napi leterheltségük után „nincs energiájuk” sportolni, mint a 20-29 évesek (8%). Ezzel szemben a 15–19 évesek gyakrabban (27%) indokolták a sportolás elmaradását „lustasággal”, mint az idõsebb – a 20–24 éves (21%) és a 25–29 éves (14%) – korosztályok. A magyar társadalom állapota, a lakosság megélhetése, életminõsége stb. ismeretében az „elégséges szabadidõ hiányára” való hivatkozást (52%) komolyan kell vennünk. Ugyanis a rendszeres sportolást is magában foglaló egészséges életmód kialakításának komoly anyagi-jövedelmi, foglalkoztatási, szabadidõés értékrendbeli, szemléleti, kínálati stb. elõfeltételei vannak, melyek társadalmi méretekben sem korábban, sem pedig a rendszerváltást követõen nem alakultak ki Magyarországon. Az államszocializmus idõszakában azért nem, mert akkor az „elsõ” gazdaságbeli bérek és fizetések olyan alacsonyak voltak, hogy a lakosság zöme rákényszerült a „második” gazdaságbeli munkavállalásra jövedelmei növelése céljából, és bár így akár jelentõsen is nõhettek az egyéni-családi bevételek, ezért az emberek „önkizsákmányoló” életmóddal és egészségi állapotuk romlásával fizettek. E területen a rendszerváltás nem hozott áttörést, sõt, a gazdasági visszaesés, a magas infláció, a tömeges és tartós munkanélküliség, a reáljövedelmek és az életszínvonal csökkenése stb. körülményei között tömegek anyagi helyzete még az államszocializmushoz képest is

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 85

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés romlott, és ezzel az „életmódváltás” lehetõsége idõben még távolabbra került. Ma is nagyon sokan kényszerülnek arra, hogy túlórát vagy másodállást vállaljanak, illetve minden pénzszerzõ és pénzkiváltó lehetõséget kihasználjanak, ami a kisvárosokban és községekben sokak számára mezõgazdasági önellátó kistermelést (naturálgazdálkodást) jelent. Az érintettek közt rengeteg a fiatal, hiszen a pályakezdõk bérei alacsonyak, a segélyekbõl és járadékokból alig lehet megélni, a második szakma vagy diploma megszerzése idõt és pénzt igényel – nem keveseknek az elsõ is –, a családalapítás, a gyerekvállalás, a

lakásszerzés stb. mind-mind szintén beruházás-igényes vállalkozások. Miután a szülõi nemzedék nagyobb hányada hasonlóképpen híján van az anyagi erõforrásoknak, így a generációk közti transzfer sem mûködik megfelelõen, vagyis a legtöbben nem vagy csak keveset tudnak segíteni gyermekeinek az önálló egzisztencia megalapozásában. Aligha véletlen, hogy a dolgozó fiatalok körében hivatkoznak legtöbben az „idõ hiányára” (63%), továbbá arra, hogy mire a napi leterheltség után lenne idejük a kikapcsolódásra és felüdülésre, addigra már „nincs energiájuk” sportolni (10%).

2008 / tavasz


85

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 86


I.11. Ifjúsági turizmus – pihenés, tapasztalatszerzés, rekreáció A szociológiai megközelítés dimenziójában a pihenés-üdülés az életminõség átfogó mutatójaként is értelmezhetõ. Ebben a vonatkozásban külön figyelmet érdemel, hogy a magyar szegénység-kutatások deprivációnak tekintik az adott társadalom viszonyai között alapvetõnek minõsülõ szükségletektõl való megfosztottságot, mely javak és szolgáltatások közé a kutatók az élelmiszerfogyasztás, a ruházkodás, a lakásfenntartás és a társas kapcsolatok mellett a pihenést (üdülést) is besorolják. A vonatkozó vizsgálatok azt találták, hogy amíg a magyar lakosság egytizede (11%) él olyan háztartásban, ahol nem biztosított a megfelelõ táplálkozási szükségletek kielégítése, addig közel kétharmada (63%) olyanban, amely az elõzõ öt esztendõben egyszer sem engedhette meg magának azt, hogy üdülni-pihenni menjen. (Tárki 2004) Egy kimondottan a fiatalokra fókuszáló kutatás (az Ifjúság2004) adatainak tanúsága szerint a 15–29 éves fiatalok mintegy fele (48%) volt üdülni a kérdezést megelõzõ esztendõben, nagyobb részük belföldön, kisebb részük külföldön, illetve az utóbbiakhoz hasonló hányaduk bel- és külföldön egyaránt. Az érintett fiatalok másik fele (52%) azonban nem engedhette meg magának a pihenés luxusát. (Ebben a kutatásban kimondottan a pihenési célú üdülést firtatták a kutatók, vagyis még a rokonlátogatást is kizárták a körbõl.) Ami a nyaralások, üdülések motivációját és desztinációját illeti, arról egy másik, a 2003– 2004-es utazásokra rákérdezõ kutatás38 alapján kaphatunk hozzávetõleges – a módszertani különbségek miatt nehezen számszerûsítõ, az Ifjúság2004 adataival kevéssé összevethetõ, de mindenképpen értékes kvalitatív információt nyújtó – képet. Eszerint a fiatalok egynapos utazásokra – a rokonlátogatásokat leszámítva – Magyarországon belül leginkább a Balatonra mennek strandolni, illetve a Közép-Dunavidékre

86


2008 / tavasz

és Budapestre utaznak, legfõképpen nyáron. A külföldi egynapos utazások célja leggyakrabban vásárlás, városlátogatás, és a többi korosztályhoz képest kiemelkedõ a síelés; a legjellemzõbb úticélokat pedig Románia, Szlovákia és Ausztria jelentik. Ennek megfelelõen a legtöbben januárban mennek ilyen rövid utazásokra a fiatal felnõttek közül. E „kiruccanások” általában spontán módon alakulnak, vagyis nem elõzi meg hosszas informálódás. A hosszabb belföldi utazások (legalább egy éjszakát távol töltenek) céljai közül szintén kiemelkedik a Balaton régió, s a nyári hónapok mint legjellemzõbb utazási idõszak. A külföldi utazások leggyakoribb úticéljai a 18–29 évesek körében Horvátország és Olaszország voltak 2004-ben, s szintén a nyári idõszakban utaztak legtöbben. Szemben a belföldi utazásokkal, a többnapos külföldi üdülések leggyakoribb motivációs tényezõi között már nem kizárólag az „egyszerû” pihenés, hanem a vízparti kirándulás, sportolás is szerepel. Fontos megemlíteni, hogy a fiatalok esetében a többnapos utazások legfontosabb információforrása immár az internet (volt már 2004-ben is), jóval nagyobb arányban tájékozódnak innen, mint az idõsebbek. Mint már említettük, a pihenési célú utazást nem mindenki engedheti meg magának. A Magyar Turizmus Zrt. által készíttetett kutatásból az derül ki, hogy a „nem-utazás” leggyakoribb oka az anyagi helyzet, de szintén jelentõs súllyal szerepel – jelentõsebbel, mint az idõsebbeknél – a munkahelyi kötöttség, az idõhiány és a családi ok. Mindezekbõl következik, hogy a nyaralók, üdülõk nem egyenletesen oszlanak el a társadalomban, a fiatalok körében (is) megfigyelhetõk e vonatkozásban (is) egyenlõtlenségek. Az Ifjúság2004 kutatás adatai (és a következõ ábra) azt mutatják, hogy a fõvárosban élõ fia-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 87

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 46. ábra. A különbözõ településtípusokon, illetve a különbözõ anyagi helyzetû családokban élõ fiatalok megoszlása aszerint, hogy az elõzõ évben voltak-e üdülni, nyaralni (százalék)


talok jelentõsen nagyobb arányban (62%) voltak üdülni, mint a nagy- és kisvárosokban lakók (sorrendben 56 és 48 százalék), nem beszélve a községi fiatalokról (38%). Hasonlóképpen éles különbségek mutatkoznak a fiatalok külföldi utazásában. (46. ábra) A családok anyagi helyzete nyilvánvalóan jelentõs befolyást gyakorol a nyaralások, üdülések gyakoriságára és rendszerességére. E tényezõ hatása még akkor is jól kimutatható a fiatalok körében, ha tudjuk, hogy a kevésbé jómódú vagy a kimondottan szegény családok az anyagi szûkösség ellenére igyekeznek mindent elkövetni azért, hogy legalább gyerekük elmenjen nyaralni, ha ezt a szülõk már nem is engedhetik meg maguknak. Mint az adatok is bizonyítják, a magukat (családjukat) „jómódúnak” tartó fiatalok az üdüléspihenés szokása által nyújtott lehetõséggel jóval nagyobb arányban tudnak élni, mint a többiek.

Jóllehet a „gazdagok” és a „szegények” között valóban léptékbeli különbségekrõl beszélhetünk, az elõbbiek éves üdüléssel mért életminõsége már a közép-rétegekhez képest is jelentõs. És itt nem csupán általában a nyaralás-üdülésbeli különbségek érdemelnek figyelmet, hanem az is, hogy erre hol, vagyis bel- vagy külföldön került-e sor. Ugyanis, amíg a magukat „gond nélkül élõknek” minõsítõ fiatalok kétötöde (39%) külföldön, vagy ott is üdült, addig ezt már a családjukat a jövedelmeikbõl „beosztással jól kijövõknek” tekintõk negyede (23%), az „éppen hogy kijövõknek” pedig alig több mint egytizede (12%) engedhette meg magának. A legelesettebb családokban élõ fiatalok körében azonban még a közép-rétegeknél is jóval ritkábban fordul elõ (4-5%), hogy éves pihenésüket külföldön töltsék. Az éves üdülési-pihenési adatok tehát jelentõs életminõségbeli különbségekre utalnak a fiatalok körében.

2008 / tavasz


87

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 88


I.12. Társadalmi közérzet és társadalomkép A rendszerváltás megítélése Az ifjúságkutatások másfél évtizede folytonosan vizsgálják azt, hogy a fiatalok miként vélekednek a rendszerváltásról, annak gazdasági, társadalmi és politikai következményeirõl, mit érzékelnek ezekbõl a folyamatokból maguk és családjuk helyzetének alakulására, megélhetésére, jövõjére stb. nézve, illetve, hogy a rendszerváltás „nyertesei” vagy „vesztesei” közé sorolják-e magukat. Az e témakörre vonatkozó eredményeket az „Ifjúság2000” és az „Ifjúság2004” vizsgálatok alapján mutatjuk be. 30. táblázat. A 15–29 éves fiatalok megoszlása az „ország gazdasági helyzetének”, az „emberek életszínvonalának” és a „család helyzetének” megítélése szerint (százalék)


A 15–29 éves fiatalok a rendszerváltás következményeit mind az „emberek életszínvonala”, mind az „ország gazdasági helyzete” szempontjából alapvetõen kedvezõtlenül ítélik meg, hiszen 55, illetve 50 százalékuk e tekintetben egyértelmûen „romló”, további egynegyedük pedig „változatlan” állapotokról számolt be. Mindezekkel szemben a fiataloknak mindössze negyede-ötöde (20–26%) látja úgy, hogy a rendszerváltás után „javult” a gazdaság helyzete és az emberek életszínvonala. Jóllehet az „Ifjúság2000” vizsgálathoz képest fõként az életszínvonal megítélése vonatkozásában mutatható ki javulás – akkor az érintettek kétharmada (67%) gondolta azt, hogy a rendszerváltás óta „romlott” a helyzet

88


2008 / tavasz

– a fiatalok vélekedésében változatlanul a negatív válaszok dominálnak. A kérdezett fiatalok ugyan nem minõsítik ennyire kedvezõtlenül „saját (és családjuk) helyzetének” a rendszerváltás utáni alakulását, hiszen egyértelmûen „romló” állapotokról „csak” némileg több mint egyharmaduk (36%) számolt be. Ez persze önmagában is magas arány, azonban az a tény, hogy nagyjából ugyanennyien (40%) inkább „változatlan” állapotként élték-élik meg a rendszerváltás utáni korszakot, mint „javulásként” (24%), jelzi, hogy az újkapitalizmus a fiatalok többsége számára alapvetõen stagnáló és romló megélhetési viszonyokat, életkilátásokat és esélyeket hozott. Ez a vélekedés összhangban van az „ország helyzetérõl” és az „emberek életszínvonaláról” kinyilvánított kedvezõtlen tapasztalataikkal, amit más összefüggésben alátámaszt és nyomatékosít az a tény is, hogy a fiataloknak csupán egy töredéke sorolta családját a rendszerváltás „nyertesei” közé. A kérdés így hangzott: „Az 1989-90-es rendszerváltásnak voltak nyertesei és vesztesei. Ön hova sorolná a családját?” A fiataloknak alig több mint az egytizede (12%) gondolta úgy, hogy õ és családja a rendszerváltás „nyertesei” közé tartozik. Azok aránya, akik egyértelmûen a „vesztesek” közé sorolták magukat ennek a duplája (24%). Jóllehet a többség vagy nem sorolta magát „se a nyertesek, se a vesztesek” közé (36%), vagy úgy vélekedett, hogy családja „részben nyert, de részben vesztett is” (14%) a rendszerváltáson – további hetedük pedig (14%) „nem tudta megítélni” a változást – összességében a fiataloknak csak egy töredéke minõsítette magát (családját) a rendszerváltás kedvezményezettjének. Ha mindezt összevetjük a korábban elmondottakkal, akkor

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 89

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés azt látjuk, hogy a fiatalok saját tapasztalataik alapján egy polarizált társadalom képét vázolják fel, amelyben túl kevesen tekintik magukat „nyertesnek” a jelentõsen több „veszteshez”, és a „sodródókhoz”, a „helyüket keresõkhöz” stb. képest. A hivatkozott kutatások azt a kérdést is régóta firtatják, hogy vajon a fiatalok miként ítélik meg a rendszerváltásnak a kortársaik, vagyis a velük egykorú fiatalok életére gyakorolt hatását. 31. táblázat. „Mit tart az ifjúság három legégetõbb problémájának?” (gyakorisági sorrendben a három válasz összevont százalékos megoszlása alapján)


Mint látható, a fiatalok által legfontosabbnak tekintett korosztályi problémák szervezõdésének egyik jellegzetessége, hogy az a rendszerváltás után kialakult új társadalom legfontosabb strukturáló tényezõihez, azoknak az egyéni, a családi és a társadalmi helyzetet, esélyeket, lehetõségeket, kilátásokat és közérzetet alakító folyamataihoz kapcsolódik. Olyan tényezõkrõl van szó, amelyek meghatározó szerepe az egyéni és családi egzisztencia megteremtésében, a megélhetésben és annak minõségében, a társadalom fõ áramlataival való lépéstartás sikerességében, a változó körülményekhez való folytonos alkalmazkodásban és az ezt kísérõ konfliktusok kezelésében

vitathatatlan. Aligha vonható kétségbe, hogy a munkához jutás vagy a megfelelõ kereset alapvetõ jelentõségû a fiatalok számára a társadalomi beilleszkedésben, a sikeres karrier és életpálya kialakításában, a szülõi családról való leválásban és az önálló élet megalapozásában (ide értve a lakás megszerzését is), a személyes boldogulásban, és így a fõ társadalmi értékek és célok elfogadásában vagy elutasításában.

Percepciós problémastruktúra A fiatalok saját tapasztalataik alapján is nem ok nélkül tartanak a „munkanélküliségtõl”, a „pénztelenségtõl”, az ezekbõl is adódó „létbizonytalanságtól”, és az ezeket is kísérõ „kilátástalanságtól és céltalanságtól”, illetve a deviáns magatartásformák, az „alkoholizálás”, a „bûnözés” és a „drog” terjedésétõl. Azért hangsúlyoznánk a saját tapasztalatok szerepét, mert az egyes ifjúsági csoportok probléma-térképében éppen az õket aktuálisan érintõ és foglalkoztató gondok dominálnak: a középiskolásoknál például a „drogok”, az egyetemistáknál a „kilátástalanság”, a fõvárosban élõknél a „lakáshelyzet megoldatlansága”, a falvakban lakóknál a „munkanélküliség”, a „pénztelenség” és az „alkohol terjedése”. Mindent egybevéve a vázoltak arra utalnak, hogy a fiatalok által felvázolt problémahalmaz, amelyet saját korosztályuk sikeres társadalmi beilleszkedése és tartalmas integrálódása, értékvilága és normakövetõ magatartása, a társadalmi célokkal való azonosulása stb. szempontjából aggályosnak tartanak – ha kissé ijesztõnek is hat – nagyon is valóságos. Ebben az értelemben társadalomképük inkább minõsíthetõ realistának, mint pesszimistának.

2008 / tavasz


89

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 90


I.13. Vallás A rendszerváltás gyökeres változásokat hozott a vallásgyakorlás és az egyházak tevékenységének szabadságában, továbbá az állam és az egyházak kapcsolatában. Az „Ifjúság2000” és az „Ifjúság2004” vizsgálatok megkezdéséig tehát felnõtt egy nemzedék, amely már szabadon gyakorolhatta vallását, hittanra járhatott, egyházi iskolában tanulhatott, és tagja lehetett egyházi és vallásgyakorlást is elváró-támogató ifjúsági szervezeteknek. Kérdés, hogy az érintett fiatal korosztályok miként élték meg a szabad vallásgyakorlás egy-másfél évtizedét, ez körükben a vallásosság gyors fellendüléséhez vezetett-e, illetve vallási kötõdésük, vallásgyakorlásuk stb. különbözik-e az idõsebb generációk vallásosságától. Összetett problémáról van szó, hiszen a vallás államszocializmusbeli tiltásán és az egyházak tevékenységének a korlátozásán túl, az is hozzájárult a vallásosság visszaszorulásához, hogy ebben az idõszakban élet minden területén gyors modernizáció ment végbe Magyarországon. És bár a rendszerváltás – mint jeleztük – a vallás szabad gyakorlásában és az egyházak szervezeti életében gyökeres változást hozott, egyben tágra nyitotta a globálkapitalista modernizáció csatornáit a társadalom és az ifjúság elõtt, ami viszont a szintén már említett szekularizáció irányzatát erõsítette-erõsíti. A szekularizáció alatt több dolgot is értenek a szakemberek. Mindenekelõtt azt a felvilágosodás óta tartó folyamatot, melynek eredményeként a társadalom egyre több területe szakadt le a vallásról, annak szervezeteirõl, normarendszerérõl, és került ki fennhatósága alól, ami e területek „elvilágiasodásával” jár. Így a vallás egyre inkább visszaszorult saját érvényességi területére. Más értelemben kizárólag a vallásos magatartásformák és meggyõzõdések visszaszorulását és megszûnését értik alatta. Továbbá azt az irányzatot, mely szerint

90


2008 / tavasz

a vallás nem tûnik el, hanem a személyes szférába szorul vissza, magánüggyé válik és individualizálódik. Ez utóbbi kifejezés – a vallási individualizáció – azért is érdekes, mert a vallásszociológusok úgy látják, hogy ma már nincs egy, a kizárólagosság igényével fellépni tudó, a társadalom tagjai által „kötelezõen” elfogadott vagy elfogadható koherens vallási rend. Ennek okán a vallásosság kérdésében mindenki maga dönt. Abban is, hogy vallásos lesz-e vagy sem, és abban is, hogy vallásossága milyen elemekbõl épül fel, ugyanis világunkban nincs egyetlen kizárólagos világkép csak egymással versengõ világnézetek sokasága van. Amikor tehát a szakemberek arról beszélnek, hogy valaki a „maga módján vallásos”, akkor a fentieket értik alatta, vagyis olyan egyéni világértelmezéseket, melyek már egyáltalán nem tekinthetõk hagyományos és koherens vallási hitrendszereknek, ebben más világértelmezések és ideológiák elemei is szép számmal megtalálhatók. A vizsgálatok a vallásszociológusok által korábban kidolgozott és kipróbált kérdések felhasználásával próbálták meg tisztázni a fiatalok vallási meggyõzõdését és gyakorlatát. Mindenekelõtt a kérdezetteknek be kellett sorolniuk magukat a vallásosságot illetõen. (32. táblázat) Mint látható, a 15–29 éves fiatalok egytizede úgy vallásos, hogy követi az egyház tanításait. A kérdezettek közel fele (48%) szintén vallásosnak tekintette magát, azonban „a magam módján” megszorítással, ami már magán viseli a fentiekben jelzett vallási individualizáció jegyeit. Összességében tehát a magyar fiataloknak közel háromötöde (58%) vallotta magát vallásosnak. Ettõl eltérõen a 15–29 évesek mintegy kétötöde (37%) nem tartotta magát vallásosnak. Ez utóbbiak között a fiatalok egy népesebb csoportja (13%) található, amely egyértelmûen ateistaként – „nem vagyok vallásos,

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 91

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 32. táblázat. „Melyik kijelentéssel jellemezné önmagát?” (százalékban)

Forrás: Ifjúság2000 és Ifjúság2004

határozottan más a meggyõzõdésem” – definiálta önmagát. Ezek az eredmények alapvetõen nem különböznek az „Ifjúság2000” vizsgálat vallási önbesoroláson alapuló adataitól, csupán belsõ szerkezetében látható határozott elmozdulás az önmagukat ateistaként definiálók irányába. A vallásosságban a lakóhely településtípusa szerint számottevõ különbségek mutathatók ki. Egyfelõl figyelmet érdemel, hogy az „egyház tanításai szerint vallásosak” aránya a fõvárosban, a nagy- és kisvárosokban és a falvakban nem tér el számottevõen egymástól, sorrendben 9, 8, 9 és 11 százalék. Az adatok tehát nem támasztják alá azt a nézetet, hogy az egyház tanításai szerinti vallásosság elsõ-

sorban a falvakra, pontosabban a modernizációból kimaradó vagy ahhoz kevéssé kapcsolódó, alacsonyan iskolázott csoportokra lenne jellemzõ. (33. táblázat) Merõben más a helyzet a „maguk módján” vallásosak esetében. Itt léptékbeli különbségek vannak a fõvárosi, a városi és a falusi fiatalok között. Ugyanis amíg a községekben élõ fiataloknak közel a háromötöde (58%) gondolta úgy, hogy õ a „maga módján” vallásos, addig a városokban lakóknak már csak 44-47 százaléka, a budapestieknek, pedig alig több mint a harmada (37%). Már a vázoltakból is következik, hogy a „nem vallásosak” aránya a városokban számottevõen magasabb – 26-30 százalék között mozog – mint a községekben, ahol a fiataloknak csupán ötöde (18%) tartotta ezt magáról. A magukat „ateistának” tartók körében is hasonló a trend, persze jóval kisebb értékek között, és azzal a megszorítással, hogy a fõvárosban és a nagyvárosokban azonos a magukat ide sorolók arány (18-19%), ami aztán a kisebb városok (12%) és a falvak felé (8%) jelentõsen csökken. Az adatok tanúsága szerint a vallásosság visszaszorulása Budapesten és a városokban élõ fiataloknak sokkal jelentõsebb arányát érinti, mint a falvakban lakókét. (34. táblázat) A szakemberek szerint a fiatalok körében a vallásgyakorlat alapján mért vallásosság valamivel alacsonyabb szintet mutat a felnõtteknél megszokottnál. Mint a fenti adatok mutatják a fiatalok 6 százaléka jár hetente templomba, ami elmarad a felnõttek – más kutatásokból ismert – 10-12 százalékos szertartáslátogatási gyakoriságától. Ha ezt összesítjük a havonta

33. táblázat. A különbözo településtípusokon élo fiatalok megoszlása vallási önbesorolásuk alapján (százalék)


2008 / tavasz


91

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 92

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 34. táblázat. „Milyen gyakran jár egyházi, vallási közösségi szertartásokra (mise, istentisztelet, egyéb vallási összejövetel), leszámítva a családi eseményeket (esküvõ, temetés, keresztelõ)?” (százalék)


egyszer vagy többször templomba járók adataival a rendszeres vallásgyakorlók aránya meghaladja az egytizedet (12%). Ebbõl a szempontból tehát azok a fiatalok vannak többségben, akik évente csupán egy-két alkalommal vesznek részt szertartásokon (27%), vagy még ennél is ritkábban (18%), illetve soha (27%). Az adatok arra utalnak, hogy a fiatalok közül sokan csak a nagy egyházi ünnepeken – melyek egyben családi ünnepek is,

92


2008 / tavasz

amennyiben a családok tagjai ilyenkor összejönnek (pl. karácsony, húsvét) – mennek el templomba. Talán meglepõ, de a fõvárosban a legmagasabb azok aránya, akik hetente többször is templomba járnak. A szakemberek véleménye szerint ez az új típusú vallási kisközösségek elterjedtségével hozható kapcsolatba, ami elsõsorban a fõvárosra jellemzõ. Az egyházaktól teljesen elszakadók – vagyis, akik „sohasem vesznek részt a vallásgyakorlatokon” – a fõvárosban vannak a legtöbben (41%), õket a nagy- és kisvárosi fiatalok követik (35-35%), míg a falusiak zárják a sort 25 százalékkal. Mindezek megerõsítik, hogy a tradicionális vallásosság a falvakban szorult vissza a legkevésbé, hiszen az itt lakó fiatalok nagy része a nagyobb egyházi ünnepeken részt vesz a szertartásokon. A fenti vizsgálatok tehát megerõsítették, hogy a rendszerváltást követõen vannak ugyan a „vallási újjáéledésre utaló nyomok”, de nem beszélhetünk robbanásszerû változásokról. Érzékelhetõ a vallási polarizálódás is, továbbá, hogy a hagyományõrzõ vallásosság mellett megjelenik a modern „elitvallásosság” a fiatalok körében.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 93


I.14. Cigány fiatalok helyzete A generációs reprodukciót befolyásoló tényezõk A Magyarországon élõ cigánynak mondott népesség mind kulturálisan, mind a társadalomban elfoglalt helye szerint erõsen differenciált: az asszimilálódott magát már inkább „parasztnak” mint cigánynak tartott családoktól, a nyelvét és hagyományait õrzõ és újrakonstruáló közösségeken át, a gettósodott falvakban élõ szegényekig igen sokféle képet mutat. A társadalom más és más csoportjaihoz jutunk, ha a köznapi megítélés elõítéleteken alapuló differenciálatlan cigányképe, a közigazgatás beilleszkedettség alapján minõsítõ osztályozása vagy a különbözõ cigánynak nevezett csoportok saját felosztása alapján próbáljuk meghatározni a cigánynak nevezett csoportokat. (Szuhay, 2002) Azaz, az etnikai kategorizáció nem stabil, attól függõen, hogyan határozzuk meg a cigánynak tartott népesség körét, azaz az önbesorolást, vagy a különbözõ „szakértõk”, esetleg kérdezõbiztosok véleményét vesszük alapul a cigányoknak tartott csoport lehatárolásához, különbözõ társadalmi összetételû csoportokat kapunk. (Ladányi–Szelényi, 1997) Ugyanakkor vannak olyan erõs strukturális meghatározottságok, tendenciák, amelyek a cigánynak mondott népesség egy részének generációs újratermelõdését, azaz a fiatal korosztály társadalmi fel(nem)készítését és be(nem)illesztését erõsen befolyásolja. A továbbiakban azokat az, egymással is összefüggõ területeket fogom leírni, amelyek – véleményem szerint – leginkább meghatározzák a cigánynak mondott fiatalok egy részének generációs reprodukciós esélyeit. 1. A rendszerváltást követõ társadalmi- gazdasági átalakulást követõ térszerkezeti változások hatására a cigánynak mondott népesség térbeli elkülönítettsége fokozódott, a területi szegregációnak egy teljesen új formája

jelent meg: a gettósodó térség, ahol növekvõ lélekszámú, cigány népesség által felülreprezentált, fiatalodó népesség a munka világából szinte teljesen kirekesztve él és ezek a hátrányok a szélsõségesen szegregált helyi iskolarendszeren keresztül generációk között is átöröklõdnek. 2. Miközben a rendszerváltást követõen az általános iskolák közötti egyenlõtlenségek növekedtek, azaz az iskolarendszer nemhogy gyengítette, de erõsítette a társadalmi egyenlõtlenségeket, a cigány gyerekek egyre erõteljesebb elkülönítése mutatható ki, a szegregáció újabb, és egyre súlyosabb formái jelentek meg. 3. A munkaerõpiacra való belépés különösen nehéz akkor, ha az adott fiatal alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetû régióban él, és még az etnikai diszkriminációval is szembe kell néznie.

A magyarországi cigányság fõbb szocio-demográfiai jellemzõi A cigányság területi és települések közötti eloszlása már az 1971-es kutatás adatai szerint is nagyon egyenlõtlen volt, és ez a különbség tovább fokozódott. E szerint az Északi és a Dél-Dunántúli régió az, ahol 1971 és 1993 között a cigányok száma majdnem megduplázódott és arányuk mind a teljes népességhez, mind a cigány lakossághoz viszonyítva emelkedett a régión belül. (Havas–Kemény, 1996) 1993 és 2003 között az északi régióban tovább növekedett a cigányok száma, az 1971es adathoz képest majdnem, hogy megháromszorozódott, és a cigány népességhez viszonyított arány is növekedett. Jelenleg az országban élõ cigányok harmada az északi régióban él. (Kemény–Janky, 2004:14) A cigányok és nem cigányok területi elhelyezkedésében további különbségeket akkor tapasztalunk, ha

2008 / tavasz


93

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 94

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés településtípusonként nézzük a cigányok és a teljes népesség megoszlását: az 1000 fõ alatti aprófalvakban a teljes népességnek csak 7,8%-a, de a cigányoknak mintegy 20%-a él. (Havas, 1999:163–164) Kemény István 2003-ben megismételt cigányvizsgálata lehetõséget nyújt az elszigetelten élõ cigány családok arányának történeti összehasonlítására is. „1971-ben a cigányok kétharmada élt telepeken, igen erõs elkülönítettségben. Az 1993-as felmérés idejére az elkülönítettség nagymértékben visszaszorult. 2003ban újra az 1971-es elkülönítettségi arányokkal találkozunk.” (Kemény–Janky, 2004:100) Ugyanakkor Kemény kiemeli a szegregáció formáinak változását is: 2003-ben a cigányoknak csak 6%-a élt hagyományos telepeken, az elszigetelt lakóhelyek zömét az etnikailag homogenizálódó települések, településrészek adták. Az elkülönített lakóhelyek számának növekedése, formáinak változása – elsõsorban a „szocpolos” építkezéseken és a városrehabilitációkon keresztül – a lakóhelyi önkormányzatoknak a többségi társadalom által támogatott elkülönítési törekvéseit tükrözi. (Kemény–Janky, 2004) Napjainkban a különbözõ társadalomtudományi mûhelyek kutatói hasonló társadalmi jelenségre hívják fel a figyelmet: a cigány népesség egyenlõtlen térbeli elhelyezkedésrõl és a gettósodás regionális folyamatairól számolnak be, (Kocsis–Kovács, 1999:19) leírják a szegregálódó térségek különbözõ típusait, (Bihari–Kovács, 2004:21) és sürgetik azon gettósodó területek rehabilitációját, ahol többszörös kirekesztettséggel sújtott népesség koncentrálódik (Ladányi, 2004) A Csereháthoz tartozó Encsi kistérség példája azt mutatja, hogy míg a szocializmus idõszakában az aprófalvas terület lakónépessége a szelektív migrációnak köszönhetõen folyamatosan csökkent, addig a rendszerváltást követõen egy ezzel ellentétes demográfiai folyamat indult el: a szelektív migráció mérséklõdése, azaz a még a térségben élõ magasabb státuszú családok elköltözése mellett a lakónépesség növekedni kezdett úgy, hogy mind a vándorlási különbözet, mind a természetes szaporodás pozitív volt 1990 és 2001 között. Ugyanakkor nemcsak a térség lakónépességének változása tér el az országosan ta-

94


2008 / tavasz

pasztalhatótól, de annak korösszetétele is. Míg az országban a 15 év alattiak aránya a teljes népességen belül 16,6%, addig ebben a kistérségben 24%, de a legszegényebb településeken 30% felett van. (Virág, 2006) Mindez arra utal, hogy a térségben élõ családok egzisztenciális ellehetetlenülése, a munka világából való kirekesztettsége, a tartós mélyszegénység megváltoztatta a születésszabályozással kapcsolatos attitûdöket (Durst 2000, Ladányi–Szelényi, 2004) A népességcserén alapuló demográfiai folyamatok és a születések magas számának következtében ezen területek falvaiban az etnikai homogenizáció annyira elõrehaladott, hogy bár a településen belül vannak alacsonyabb és magasabb státuszú részek, amelyek õrzik az egykori szegregált településrészek, a „cigánytelepek” nyomát, de a cigányok településen belüli arányának növekedésével újabb szegregált részek alakultak ki, és napjainkra már gyakorlatilag az egész falu cigányteleppé vált. Ezeknek a településeknek a lakói mind térben, mind társadalmilag távol kerültek más társadalmi rétegektõl, külsõ csoportokhoz tartozókkal való érintkezésük minimális és erõsen hierarchizált, nincsenek minták, referenciaként mûködõ csoportok. A nagyon alacsony foglalkoztatottsággal jellemezhetõ településeken, a munkavállalók jelentõs része csak különbözõ alkalmi munkát végez, vagy a közmunkaprogramban van hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztatva. A családok többsége csak segélyekbõl, alkalmi munkákból él. Az állandó jövedelemmel rendelkezõk többségét a falu mûködését szolgáló intézmények személyzete jelentik: az iskolában, óvodában, önkormányzati hivatalban, postán dolgozók, amihez a valamivel szerencsésebb helyzetû falvakban még a boltban, kocsmában dolgozók is társulnak. Gyakorlatilag õk az a személyzet, akik „üzemeltetik” az adott szociális-etnikai gettót, õk rendelkeznek minden forrás felett, azzal jutalmazzák a hûséget és megbízhatóságot, vagy büntetnek azok megvonásával. Ez a megvonás – ami többnyire a segélyekre, közhasznú munkaalkalmakra gyakran uzsorakamatra adott kölcsönökre vonatkozik – az adott család teljes ellehetetlenülését jelentheti. A források feletti rendelkezés és azok elosztása figyelmen kívül

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 95

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés hagyja a formális jogi viszonyokat, és kliens– patrónus viszonyokat alakít ki ebben a premodern viszonyok között megrekedt térségben. Ezzel a szociális, és térbeli hátrányoknak egy olyan erõs kombinációja jött létre, ami lehetetlenné tesz mindenfajta kitörést. Nemcsak a helyben való boldogulás lehetetlenült el, de a „másodlagos ingatlanpiac”, az ingatlanárak hatalmas különbsége miatt szinte lehetetlenné vált az, hogy az ezen a településeken rekedt családok elköltözéssel javítsanak helyzetükön. (Virág, 2006)

Társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése, szegregáció Az iskolarendszernek a társadalmi egyenlõtlenségek újratermelésében játszott eminens szerepét, a települési, társadalmi és iskolai szegregáció szoros egybefonódását a hátrányos helyzetû csoportok, köztük is kitüntetetten a cigány gyerekek iskolai szegregációját a szocializmus egyenlõsítõ, a cigányokat a munkaerõpiac alsó szegmenseibe beterelõ idõszakában is kutatások sora igazolta. A helyzet a rendszerváltást követõen súlyosbodott: a cigány gyerekek indokolatlan arányban kerülnek a sehová nem vezetõ kisegítõ iskolába, az oktatási intézmények közötti és iskolákon belüli elkülönítés mértéke, a „spontán” és szándékolt diszkrimináció elviselhetetlen mértékûvé vált. Bár a hetvenes évek elejéhez viszonyítva a kilencvenes évekre jelentõsen emelkedett a cigányok iskolázottsága, de a cigányok és nem cigányok közötti iskolázottsági olló lényegében változatlan maradt, miközben a rendszerváltást követõ években a cigány gyermekek egyre erõteljesebb iskolai elkülönítése mutatható ki. (Havas–Kemény–Liskó, 2002). Ennek eredményeképpen az oktatási szegregáció újabb és újabb, egyre súlyosabb formái jelentek meg: már nemcsak a kisegítõ, vagy cigányosztályokban különítik el a gyerekeket, de felerõsödött az iskolák közötti szelekció is. A szabad iskolaválasztás jogán a szülõk eldönthetik, hogy melyik iskolába íratják gyerekeiket, a tapasztalatok szerint a szülõk iskola választásában az egyik legfontosabb tényezõ a cigány gyerekek aránya az adott intézményben. A „lábbal szavazás”, azaz településen

élõ magasabb státuszú gyerekek átíratása egy olyan iskolába, ahol a tanulók családi háttere hasonlatos, újabb és újabb alacsony társadalmi státuszú, többségében, vagy teljes egészében cigány iskolák kialakuláshoz vezet. (Havas– Kemény–Liskó, 2002) Kertesi Gábor számításai szerint azokról a településekrõl, ahol egy nyolc évfolyamos általános iskola mûködik a tanulók 23%-a jár más település iskolájába. Ugyanakkor ez a mobilitás igen nagy mértékû szelektivitással párosul, azaz elsõsorban a magasabb iskolai végzettségû szülõk íratják más település iskolájába gyerekeiket. (Kertesi, 2005:359) A rendszerváltást követõ mobilitási folyamatok következtében a periférikus területeken koncentrálódó hátrányos helyzetû gyerekek, a szabad iskolaválasztás és a kirekesztõ mechanizmusok általános eredményeképpen növekedett azon iskolák száma, ahol többségében cigány gyerekek tanulnak: míg 1992-ben a cigány tanulók 7,1%-a, addig 2002-ben a cigány tanulók 18,1%-a került olyan iskolába, ahol õk alkották a többséget. (Havas–Kemény– Liskó, 2002:62) A hátrányos helyzetû területeken a kilencvenes évekre az oktatási rendszeren belül olyan ellátási hiány (tanárok kontraszelekciója és a halmozottan hátrányos helyzetû gyerekek koncentrációja mind szimbolikus, mind tényleges értelemben elérhetetlenné tette a középiskolákat) halmozódott fel, amely elsõsorban az oktatásból kihullott fiatalok magas arányában jelentkezett. A statisztikákban megjelenõ, fokozatosan javuló továbbtanulási arányok elsõsorban a közoktatást is érintõ demográfiai hullámvölgynek (kevesebb jelentkezõ közül válogathatnak a középiskolák, így könnyebb a bekerülés), és a gyereklétszámtól függõ oktatásfinanszírozásnak (a fejkvóta miatt a lehetõ legtöbb gyereket felveszik) köszönhetõek. Ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy a hátrányos helyzetû, többnyire cigány fiatalok némelyike már az általános iskolából, de többségük a szakmunkásképzõ intézet elsõmásodik évfolyamáról kihullik. A kimaradók aránya a legalacsonyabb presztízsû szakmunkásképzõ iskolákban a legmagasabb: a vizsgált tanulók 87%-a maradt ki a szakképzõ iskolából mielõtt a szakmatanulást elkezdhette volna. A kimaradók között a kistelepüléseken

2008 / tavasz


95

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 96

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés élõk, az alacsony iskolai végzettségû, munkanélküli szülõk gyerekei és az ezekben a csoportokban felülreprezentált cigány tanulók a leginkább érintettek. (Liskó, 2003) Azzal, hogy a fiatalok többsége az oktatási folyamat korai szakaszában és véglegesen kihullik a rendszerbõl, a munkaerõpiacra való belépésük, kapcsolódási lehetõségük a munka világához sorsszerûen meg lesz pecsételve. Ezt a funkcionális zavart szerette volna korrigálni – céljai szerint – a 2000-ben induló Arany János Program, amely az ötezer(!) fõ alatti kistelepülésen, vagy tanyán, külterületen élõ, tehetséges nyolcadik osztályos tanulókra terjed ki, akiknek anyagi, családi háttere nem teszi lehetõvé képességeik kibontakoztatását. A program célja az volt, hogy a kistelepüléseken élõ gyerekek közül mind többen kerüljenek be érettségit adó intézménybe, majd a felsõoktatásba. Az AJP-ben két nagyon fontos szempont jelent meg: az egyik, hogy a programban való részvételt a hátrányos helyzethez kötötte, a másik, hogy reagált a települési hátrányra. Sajnos a megvalósulás során ezek az elvek nem érvényesültek maradéktalanul, elsõsorban a hátrányos helyzet hiányos definíciója miatt. A Liskó Ilona által vezetett szociológiai kutatás rámutatott, hogy az AJP-ben résztvevõ diákok mindössze 3 százaléka tekinthetõ hátrányos helyzetûnek, többségük esetében csak a lakóhely tekinthetõ hátránynak. A programban résztvevõ diákok között nagyon alacsony (régiónként 2-8 százalék) a cigány tanulók aránya, ami pontosan jelzi, hogy a program nem a leghátrányosabb helyzetû csoportokat érte el (Fehérvári – Liskó 2006). Ennek korrigálására hozták létre 2002-ben az Arany János Programon belül a Kollégiumi alprogramot, ahova öt intézmény került be: a Gandhi Gimnázium, a Collegium Martineum, a Borsodban ekkor létrehozott ózdi kollégium, valamint az észak-keleti országrészek képviseletében a baktalórántházi és az ibrányi kollégium. E listából is látható, hogy a kollégiumi program a már mûködõ modellintézmények normatív finanszírozásával megteremtette azok biztos anyagi hátterét, másrészt lehetõséget nyújtott – ha csak korlátozott mértékben is – a jó gyakorlatok, modellek terjesztésére. Ugyanakkor fontos felhívni

96


2008 / tavasz

a figyelmet arra, hogy öt intézmény támogatásával nem lehetséges ilyen mértékû társadalmi probléma kezelése!

Foglalkoztatottság, munkanélküliség A rendszerváltást követõ években növekedtek a foglalkoztatottságban és munkanélküliségben meglévõ területi különbségek, és ez a tendencia az ezredforduló után sem változott: továbbra is erõs polarizálódás zajlik az országon belül. Megfigyelhetõ egy viszonylag fejlett központi és nyugat-dunántúli régió, és egy alacsony foglalkoztatottsággal, megmerevedett foglalkoztatottsági struktúrákkal jellemezhetõ dél-dunántúli, alföldi és észak-magyarországi régió kialakulása. A munkaerõpiacon leghátrányosabb helyzetben levõ, cigánynak mondott népesség országon belüli egyenlõtlen térbeli elhelyezkedése pontosan illeszkedik a legalacsonyabb foglalkoztatottsággal jellemezhetõ, leghátrányosabb régiókhoz. Napjainkban a cigány népesség minimális foglalkoztatottsága is jelentõs regionális eltéréseket mutat, vagyis a munkavállalás lehetõsége erõsen függ a lakóhelytõl. Már az 1971-es reprezentatív vizsgálat foglalkoztatottsági adataiban is felfedezhetõk regionális különbségek: a keleti országrészben (Hajdú-Bihar, Békés, Szabolcs-Szatmár) 15%kal alacsonyabb, míg Budapesten 6%-kal magasabb volt a cigány népesség foglalkoztatottsága az országos átlagnál. A rendszerváltást követõen radikálisan átalakult a munkaerõ-piaci részvétel regionális szerkezete. Az 1993-as adatok azt mutatják, hogy a cigány férfiak munkavállalási esélyei jelentõs mértékben függtek lakóhelyüktõl, azaz, hogy az ország mely régiójában éltek. A két szélsõséges esetet említve: 1993-ban a cigány férfiak foglalkoztatottsága a munkaképes korúak körében Budapesten és környékén 40,5% volt, addig a keleti megyékben csak 18,4%. Miközben 1993 és 2003 között a foglalkoztatottság mértéke alacsony szinten stabilizálódott, a regionális különbségek jelentõs mértékben növekedtek: 2003-ban Budapesten és környékén a cigány férfiak 57,7%-a foglalkoztatott volt, míg ez az arány a keleti megyékben 14,2%, az északi megyékben 22,9%, az Alföldön 23,7%.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 97

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Tehát az ország keleti és északi részében élõ cigány férfiak foglalkoztatottsági helyzete 1993 és 2003 között nemhogy stagnált, hanem romlott. (Janky–Kemény 2004) A munkanélküliség korai szakaszában, a kilencvenes évek elején a cigányok felülreprezentáltak voltak a hasonlóan alacsony képzettségû munkanélküliek között, elsõként kerültek utcára, s munkaerõ-piaci esélyeiket a „statisztikai” és szándékolt diszkrimináció is nehezítette (nehezíti gyakran máig). Ebben az idõszakban a cigányok által sûrûn lakott körzetekben a cigány munkavállalókkal szembeni diszkrimináció megfelelõ eszköze lehetett annak, hogy a nem cigány munkavállalókat megóvja a munkanélküliségtõl. Ez az út akkor zárult be, amikor a foglalkoztatási válság elérte a szakmunkásokat és az annál képzettebb rétegeket is. (Ábrahám–Kertesi, 1996) Ugyanakkor a szerencsésebbnek tekinthetõ, jelenleg foglalkoztatott cigányok helyzete több okból is meglehetõsen instabil. Az egyik ok az, hogy a cigány munkavállalóknak munkalehetõséget adó vállalkozók helyzete sem tekinthetõ stabilnak, foglalkoztatásuk tipikusan olyan területen koncentrálódik: építõipar, mezõgazdaság, amely nemcsak a tevékenységek idényszerûsége miatt kiszámíthatatlan, hanem a ma már országos méretû problémává vált körbetartozásokban is ezek a leginkább érintett ágazatok. A cigányok 40%-a ezekben az ágazatokban dolgozik, ahol nem sok veszteség éri a munkaadót, ha alkalmazottját lecseréli egy tetszõleges másik dolgozóval. E tényezõk következtében az állásvesztési arányok rendkívül magasak a romák körében, egy adott évben a foglalkoztatottak 25–30%-át találjuk egy évvel késõbb állás nélkül (Kertesi 2005:185). Az instabil roma foglakoztatás mögött meghúzódik egy harmadik tényezõ is, ezek a költségvetésbõl finanszírozott jóléti foglalkoztatási formák: a közhasznú munka, a közcélú munka és a közmunka. A közfoglalkoztatási programok egyre erõsödõ térhódítása figyelhetõ meg a rendszerváltozás óta eltelt közel

másfél évtizedben. Legnagyobb hátrányuk, hogy nagyon rövid foglalkoztatási idõszakot biztosítanak a résztvevõk számára, s az ilyen típusú programokban való foglalkoztatás nemcsak hogy nem emeli ki a romákat a kirekesztõdés ördögi körébõl, hanem az ezekben való részvétel hosszú távon azokra a belsõ tulajdonságokra erõsít rá, amelyek elõsegítik az érintett emberek rászorultsága mögött meghúzódó okok újratermelését (Kertesi 2005:22). Összegezve elmondható, hogy a cigány népesség által felülreprezentált leszakadó, tartós strukturális válság jegyeit mutató, ugyanakkor növekvõ lakónépességû, fiatalodó térségekben már a harmadik munkanélküli generáció lépne be a korlátozott kapacitású elsõdleges munkaerõpiacra. Ezeket a hátrányos helyzetû területeket elkerülték a munkahelyteremtõ beruházások, s ha létesült is egy-egy üzem, azok jellemzõen nem a képzetlen, az elsõdleges munkaerõpiacról évek óta kiszorult, megkopott munkavégzõ képességû embereket keresik. Számukra az egyre szigorodó feltételek közepette a támogatási, ellátási jogosultság megszerzése jószerivel kizárólag a támogatott (második) munkaerõpiacon lehetséges: közhasznú, közcélú munkavégzés, közmunkaprogramok „kvázi foglalkoztatottjaként” van lehetõség. Az önkormányzatok szûkös anyagi keretei, valamint a rászorultság vagy éppen „érdemesség” elvének mérlegelése okán azonban a támogatott munkaerõpiac is korlátozott. A támogatott foglalkoztatás, valamint a szociális segélyek megélhetésben felértékelõdött súlya egyfelõl a munkanélküliek közötti éles versenyt, másfelõl új függõségi viszonyok kialakulását eredményezi. Ezzel a cigányok által felülreprezentált leghátrányosabb helyzetû munkaerõpiaci csoportok végérvényesen bezáródnak a tartós munkanélküliség és szociális segélyezés csapdájába. Ugyanakkor ezen csoportok gyerekei a legalacsonyabb minõségû oktatást nyújtó, leghátrányosabb iskolákban tanulnak, ahonnan a továbbtanulás – mint a mobilitás egy lehetséges útja – szinte reménytelen.

2008 / tavasz


97

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 98

II. Az ifjúsáki problémák kezelése a kormányzati, önkormányzati, valamint a civil szférában

II.1. Jogi szabályozási környezet

A gyermeki jogok A magyar jogi szabályozásban egzakt és lényeges különbözõség van a gyerekek (18 év alatti személyek) jogai illetve az ifjúsági jogok (18-35 vagy 40 év közötti fiatalok) között. A legfõbb különbözõség az állam kötelezettsége e jogok érvényesítésével kapcsolatosan: az, hogy az Alkotmány és a kapcsolódó gyermekjogi törvények szerint amíg a gyermekek jogainak érvényesítése állami kötelezettség, addig az Alkotmány az állami szervek számára csak a fiatalok (ifjúsági) jogaival kapcsolatosan azok érvényesülésének elõsegítését írja elõ. Konkrét állami kötelezettség tehát csak a gyermekek jogok érvényesítésével kapcsolatosan áll fenn; az ifjúsági jogok némelyikével (lakás, képzés, munka) kapcsolatosan csak e jogok érvényesülésének elõsegítése szerepel közfeladatként az Alkotmányban. Az állam köteles a gyermekek jogai érvényesítésében tevõlegesen is közremûködni, ezt az Alkotmány 67.§-a és a Gyermek jogairól szóló Egyezmény 4.cikke tartalmazza: „A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges.” (Alkotmány 67.§) „Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez

98


2008 / tavasz

szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erõforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttmûködés keretében hozzák meg.” (Gyermekjogi Egyezmény 4. cikk) E törvényi rendelkezés azt jelenti, hogy a Magyar Államnak jogi kötelezettsége a gyermeki jogok érvényesítése. Felmentés, viszonylagosság, teherbíráshoz arányosítás csak és kizárólag a kifejezetten gazdasági, szociális és kulturális jogok körében lehetséges – de még ebben a körben is tartalmaz az egyezmény egy utalást a ténylegesen rendelkezésre álló erõforrásokra. A gyermekek jogainak érvényesítése, mint állami közfeladat magába foglalja a) egyfelõl az egyes jogágak részét képezõ gyermekjogi rendelkezések megalkotását és alkalmazását; (Oktatási jogok, szociális jogok, családjog, gyermekvédelem, büntetõ jog és eljárás, polgári jog és eljárás, idegenrendészet, egészségügyi jogok, mûvelõdésügy, munkajog, médiajog stb.) b) másfelõl pedig a gyermeki jogok érvényesítéséhez szükséges állami funkcionális tevékenységeket. (Speciális jelzõrendszert, kormányzati szintû gyermekjogi koordinációt és jogalkotás kezdeményezését, a helyi önkormányzatok szintjén a gyermekek jogai védelmének segítését, különös szintû vagy speciális jogorvoslati és felügyeleti eljárásokat, például az államigazgatási eljárásban, oktatásigazgatásban, intézményfenntartásban, önkormányzatok törvényességi

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 99

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés felügyeletében, a gyermeki jogokkal kapcsolatos jogi felvilágosítást, gyermekjogi szakemberképzést és kutatásokat.) A magyar állam nagyobb részben eleget tett a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kihirdetésével és magyar jogrendbe illesztésével vállalt jogharmonizációs feladatainak az elmúlt másfél évtizedben. Az Egyezmény követelményeinek megfelelõen módosult a családjogi törvény, gyermekvédelmi törvény, közoktatási törvény, szociális törvény, módosultak a büntetõ- és büntetõ-eljárási szabályok, gyámhatósági és közigazgatási jogszabályok. Alig maradt olyan jogi szabályozás, amely vitatható lenne a Gyermekjogi Egyezménynek megfelelõség szempontjából. Egyet talán érdemes említeni: a hatályos lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szerint a szülõ joga megválasztani gyermeke vallását. A Gyermekjogi Egyezmény szerint a világnézet, vallás megválasztásának joga a gyermeké, s a szülõ életkorának megfelelõen irányítja õt e jogának gyakorlásában. Szabályozási hiány a gyermeki jogok érvényesítéséhez szükséges állami funkcionális tevékenységek területén áll fenn. A gyermeki jogok védelmi eszközeiben, a jogvédelem és jogérvényesítés különbözõ állami technikáinak intézményesítésében a magyar jogalkotás a gyermekvédelem területén mûködõ gyermekjogi képviselõket tudja felmutatni. Ez persze nem kis lépés: 26 független hivatásos jogvédõ a gyermeki jogok szolgálatában. Hozzá kell tenni viszont, hogy a gyermekjogi képviselõk csak és kizárólag az állami gondoskodásban részesülõ gyermekek vonatkozásában fejtik ki tevékenységüket, s ez a teljes gyermekkorosztálynak legfeljebb 10%-át jelenti. A gyermekjogvédelmi eszközök sorában említendõ az állampolgári jogok országgyûlési biztosának hivatalát a törvény megbízta a gyermeki jogok védelmével. Mindezzel együtt számos, ifjúsági ügyekkel foglalkozó szakértõ arra mutat rá, hogy tizenöt évvel a Gyermekjogi Egyezmény aláírását követõen a kormányzat még mindig nem hozta létre gyermeki jogok védelmének intézményrendszerét, amelynek hivatali feladata és hatásköre lenne a gyermekjogi sérelmek figyelése, elemzése, értékelése és az állami intézkedések kezdeményezése. Az ifjúsági ügyekkel foglalkozóknak e cso-

portja azon az állásponton van, hogy a gyermeki jogok érvényesítésére vonatkozó alkotmányos kötelezettség, illetve a gyermekjogi jelenségek és problémák közigazgatásba való becsatornázása azáltal teljesülne, ha külön gyermekjogi ombudsmani hivatal létesülne. Ezzel a megítéléssel szemben áll az a vélemény, amely szerint a jelenlegi általános ombudsman külön megbízása a gyermeki jogok védelmével jogi és közigazgatási dimenzióban is hatékonyan biztosíthatja a gyermeki jogok védelmének intézményes funkcióit. A Gyermek Jogainak Bizottsága már 1998ban ajánlotta, hogy a Magyar Köztársaság hozza létre a gyermeki jogok országgyûlési biztosa intézményét. Az Európai Unió 2002-ben javasolta, hogy nemzeti szinten is alakuljanak gyermek- és ifjúsági ombudsmani intézmények. Létre is jött az európai gyermek- és ifjúsági ombudsmanok szervezete, ahol Magyarország képviseletében az akkori állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese jelent meg, és írta alá az együttmûködési nyilatkozatot, és de jure nem létezett Magyarországon gyermeki jogok országgyûlési biztosa, de facto ezt a tisztet az általános helyettes látta el. Idõközben viszont ez az intézmény megszûnt.

Az ifjúsági jogok Az Alkotmány 16.§-a és 67.§ (3) bekezdése kifejezetten utal az ifjúsági jogalkotásra: „A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.” (Alkotmány 16.§) Ezt kiegészíti az Alkotmány 67.§ (3) bekezdése, amely szerint „Az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák”. Ennek az alkotmányos kötelezettségnek a kormányzati munkamegosztásból következõen a jelenlegi kormányzati struktúrában a szociális és munkaügyi miniszter egyrészt az önkormányzati, ágazati, kormányzati és parlamenti jogalkotás irányában a katalizátor- illetve kezdeményezõ szerepvállalásával törekszik eleget tenni; másrészt az ágazatok hatáskörébe nem tartozó, de jogi szabályozást igénylõ gyermekés ifjúsági kérdésekben saját jogalkotásával.

2008 / tavasz


99

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 100

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Számos szakértõi vélemény mutat arra, hogy Magyarországon sürgõs állami feladat lenne az ifjúsági jogoknak és érvényesítésük keretrendszerének ifjúsági törvénybe foglalása. A rendszerváltás óta eltelt idõszakban ugyan már három kormányzati ciklusban is készültek különbözõ színvonalú és kidolgozottságú ifjúsági törvénytervezetek, mégsem tudott megszületni a jogszabály. A fõ probléma mindig az volt, hogy a tervezetek nem tudták a hozzárendelendõ források minimalizálása mellett megoldani az ifjúsági közfeladatok meghatározását. Külön említést érdemel, hogy még 20022003-ban az akkori Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium kísérletet tett, egy gyermekjogi intézmény felállítására. Az országgyûlési biztosi intézmény az országgyûlési biztosok ellenállása miatt nem jöhetett létre, a kormány- vagy miniszteri biztosi intézmény között az utóbbi felállítása – az oktatási jogi biztosi intézményhez hasonlóan – kapott zöld utat. Ki is neveztek hat hónapra egy miniszteri megbízottat, akinek az volt a feladata, hogy készítse elõ jogi-, szervezeti-, feladat- és hatásköri szempontból a miniszteri biztos és hivatala megalakulását. A megbízott azonban számos ok miatt nem tudta ezt a feladatot megoldani, megbízatásának lejártát követõen nem sokkal pedig újabb kormányátalakítás történt, a gyermek és ifjúsági ügyek egy új minisztériumhoz kerültek. Egy tárcához került a gyermek(jogi) és gyermekvédelmi szervezet. Az ifjúsági ügyekért felelõs minisztérium statútuma ugyan még tartalmazza, hogy „a Kormány nevében ellátja a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1991. évi LXIV. törvényben foglaltak végrehajtásának összehangolásával és ellenõrzésével kapcsolatos feladatokat, elkészíti az Egyezményben foglaltak érvényesülésérõl szóló jelentéseket”, de a Szervezeti és Mûködési Szabályzat szerint a gyermekügyekhez pusztán a szabadidõs tevékenység elõsegítése tartozik, míg a Gyermek- és Ifjúságvédelem feladatává tette a gyermekjogi jelentések elkészítését. Ezzel kapcsolatban folyamatos vita zajlik az ifjúsági ügyekkel foglalkozó szakértõk körében, ahol az egyik véleménycsoport álláspontja szerint a gyermeki jogokat a közigazgatás, jogalkotás

100


2008 / tavasz

folyamán nem a gyermekvédelem részeként kellene meghatározni, hanem éppen fordítva, az általános gyermeki jogok védelmének keretébe kellene helyezni a gyermekek és fiatalok állam által biztosított védelmét.

Eredmények a jogi szabályozás területén Az eredményeket és hiányosságokat felsoroló lista összeállításához felhasználtuk az ENSZ Gyermek Jogainak Bizottsága 41. ülésszaka elõtt 2006. évben prezentált magyar nemzeti beszámolóról a Gyermek Jogai Bizottság elõtt lezajlott meghallgatás értékelését, ajánlását. (A Magyar Köztársaság 2. és 3. összevont jelentését 1995-2003. évekre vonatkozóan nyújtotta be, majd a Bizottság írásbeli kérdéseire adott kiegészítõ riport a 2003-2005. évi adatokat és a konkrét kérdésekre adott válaszokat tartalmazta.) • A gyermekvédelmi törvény módosításai (közöttük a gyermekjogi képviselõkrõl és a testi fenyítés alkalmazásának általános tiltásáról 2004-ben). • Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi Törvény. • Kiterjesztett programok, támogatási rendszerek a roma gyermekek társadalmi befogadása érdekében. • A gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltására és felszámolására irányuló azonnali lépésekrõl szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. számú Egyezményének 2000. április 20-ai ratifikációja. • A Nemzetközi Büntetõbíróság Római Statútumának 2001. november 30-i ratifikációja. • Az Európa Tanács Számítástechnikai Bûnözésrõl szóló Egyezményének 2003. december 4-i ratifikációja. • A gyermek nemzetközi örökbefogadások terén való védelmérõl és az ilyen ügyekben történõ együttmûködésrõl szóló, Hágai Egyezmény 2005. április 6-i ratifikációja. • A fogyatékossággal élõ gyermekek oktatási helyzetében jelentõs változás volt a közoktatási törvény 2006. szeptember 1-jétõl hatályos módosítása, amely megszüntette

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 101

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés a „képzési kötelezettség”, a „képezhetetlen gyermek” fogalmát, s lehetõvé tette a fejlesztõ iskolai oktatást a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyerekek számára. Ez nagy lépés, új lehetõség az eddig heti 5 óra közoktatási szolgáltatásra jogosult középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékos gyereknek, hiszen a fejlesztõ iskolában heti 20 óra közoktatási szolgáltatás jár neki – akár integrált vagy félintegrált iskolai körülmények között a korábban szokásos egészségügyi intézményi vagy szociális intézményi viszonyok helyett. • A közoktatási törvény másik módosítása 2007. január 1-tõl kivette a sajátos nevelési igényû tanulók körébõl a pszichés fejlõdés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan akadályozott (pl. dyslexia, dysgrafia, dyskalkulia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar) gyerekeket. A jövõben õk elvileg már nem kerülhetnek szegregált, speciális intézménybe, mert a szakértõi bizottság a szakvéleményében nem javasol „kijelölt iskolát” számukra, hanem a nevelési tanácsadó nyújt megfelelõ szolgáltatásokat illetve határoz meg az iskola számára a konkrét egyéni adottságra, jelenségre alkalmazható kezelési, fejlesztési, képzési módszert, technikát. Ugyanúgy, mint a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségek esetében. Szûkült tehát a gyermek képességei, adottságai, sajátosságai miatt szegregációra okot és lehetõséget adó körülmények köre. Ebben a tekintetben kedvezõ változás állt be az ENSZ Gyermek Jogainak Bizottsága 2006. évi azon ajánlásához képest, hogy „tegyen erõfeszítéseket annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élõ gyermekek a lehetõ legteljesebb mértékben gyakorolhassák oktatáshoz való jogukat és segítse elõ az oktatatási rendszerbe történõ integrálásukat.” • Külön említést érdemel az oktatási jogok miniszteri biztosának hivatala, amely az oktatási tárcához tartozik ugyan, de szervezetében önálló, független intézmény. Közel egy évtizedes mûködése alatt ismert és elismert intézménye lett a magyar érdekérvényesítés, felvilágosítás rendszerének, ami nagyrészt köszönhetõ a biztos, dr. Aáry-Tamás Lajos személyes közremû-

ködésének, szakmai felkészültségének. Az oktatási biztos a közoktatás és felsõoktatás minden résztvevõje (tanulók, hallgatók, tanárok, oktatók, szülõk és közösségeik) számára biztosítja az oktatási jogokkal kapcsolatos felvilágosítást, érdekvédelmet. • Az ifjúsági turizmus területén az állami szabályozás egyéb jogi eszközeként kibocsátásra került az ifjúsági turizmus fejlesztésével kapcsolatos feladatokat koordináló munkabizottság létrehozásáról szóló 1056/2001. (VI. 20.) Kormány határozat, amely 12 minisztérium és egy kormányhivatal állami vezetõinek részvételével igyekezett az ifjúsági turizmus horizontális kérdésköreit kezelni. • Az ifjúsági turizmus és a természetjárás céljaira igénybe vehetõ, non-profit szálláshelyek jogvédelmének megteremtésére az Ifjúsági Turisztikai Munkabizottság 2002-ben kezdeményezte magas szintû jogszabály kiadását. A nem üzleti célú közösségi, szabadidõs szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet megteremtette mindazon szálláshely-típusok, altípusok mûködtetésének lehetõségét, amelyek az üzletszerû szálláshely-szolgáltatás feltételrendszerének különbözõ okokból nem voltak képesek megfelelni. A kormányrendelet módosítása és felhatalmazó rendelkezése alapján az egészségügyi részletszabályozást tartalmazó miniszteri rendelet a közelmúltban elkészültek, mindkettõ várhatóan 2007. szeptember 1-jével lép hatályba.

Hiányosságok a jogi szabályozás területén • Az Országgyûlés 2007 tavaszán elfogadta a „Legyen jobb a gyerekeknek!” Nemzeti Stratégia 2007–2032 címû kormányzati elõterjesztés. Ez egy országgyûlési határozat-tervezet formájába öntött, komoly, tudományos igényû elemzés és munkaprogram a gyermekszegénység ellen, a szegénységi ciklus megszakításának szándékával és a fenntartható gazdasági, társadalmi fejlõdés legfõbb garanciáját látva és láttatva e generációs távlatú programban. A Stratégia

2008 / tavasz


101

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 102

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés létrehozásának egyik deklarált indoka éppen a Gyermek Jogainak Bizottsága hivatkozott ajánlása. Tartalma a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény életszínvonalhoz, megfelelõ ellátáshoz és szolgáltatásokhoz, egészséghez, kulturális javakhoz és oktatáshoz való jogokban bontakozik ki. A program nem jogérvényesítési célú, hanem szociológiai és szociálpolitikai megközelítésû. Nem jogérvényesítésrõl és joggyakorlásról szól tehát, hanem a jogok tárgyát képezõ társadalmi-gazdasági viszonyok elemzésérõl és megváltoztatásának közgazdasági, szociológiai feltételeirõl. Ez a megállapítás semmit nem von le értékeibõl, csupán azt jelzi, hogy nem teljes mértékben felel meg a Bizottság gyermekjogi cselekvési terv, átfogó akcióprogram iránti igényeinek. A Nemzeti Stratégia mentén ugyanakkor készülõben van egy további tervezet is, amely a gyermekek esélyét javító kormányzati akciótervet tartalmazza. Az elõzetes ismeretek alapján ez a dokumentum már jobban közelít a Bizottság 5 év távlatú és gyermekjogi megközelítésû akciótervre vonatkozó ajánlásához. • Továbbra sem mûködik Magyarországon a külön a gyermeki és ifjúsági jogokat felügyelõ országgyûlési biztos (ombudsman). A Bizottság azt fejezte ki ajánlásában, hogy a magyar állam „további emberi és anyagi források biztosításával erõsítse meg az országgyûlési biztosok ellenõrzõ szerepét a gyermekjogok végrehajtása tekintetében”. Jelenleg ezeket a feladatokat a meglévõ ombudsmanok látják el. Ennek oka azon egyszerû összefüggés, hogy a gyermeki jogok sérelmei nem táródnak fel

102


2008 / tavasz

és nem csatornázódnak be a hagyományos ombudsmani munkamódszerekkel (ezért van, hogy a statisztikák szerint az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalához beérkezett ügyeknek csupán 1-2%-a gyermekjogi jellegû). Ismert, hogy a gyermekjogi sérelmek 99%-a látens marad, mert a sértett nem tud, nem képes az állampolgároknak általában rendelkezésére álló jogérvényesítési, jelzési vagy éppen csak segítségkérési módszerekkel élni. • A személyes adatok védelmérõl szóló hatályos magyarországi rendelkezések (s annak alkalmazási gyakorlata) gátjává vált éppen a leghátrányosabb, legkiszolgáltatottabb élethelyzetben lévõ fiatalokkal (fogyatékkal élõk, romák, menedékesek, más kisebbségek) kapcsolatos diszkrimináció- és szegregációmentes bánásmódért való kormányzati cselekvésnek azáltal, hogy megakadályozza a vonatkozó adatok részletes lebontásban történõ gyûjtését. (A Faji Megkülönböztetés Elleni Európai Bizottság szerint például az etnikai származás szerint lebontott adatok gyûjtése és publikálása megvalósítható az emberi jogok teljes tiszteletben tartásával, feltéve, hogy a gyûjtés és a közzététel bizonyos követelményeknek megfelel.) A mai magyar joggyakorlatban – véleményem szerint – a fõ probléma az ilyen érzékeny személyes adatok gyûjtésének anonimizálási folyamata hiányzó szabályozásában rejlik. Ha lenne garantált anonimizálási eljárása az ilyen adatgyûjtéseknek, akkor nem erõsödne a személyes adatok hozzájárulás nélküli átadásának és kezelésének tilalma magának az adatgyûjtésnek tilalmává.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 103


II.2. Ifjúsági szervezetek, érdekérvényesítés Az elmúlt másfél évtizedben végrehajtott ifjúsági adatfelvételek és politikai szocializációs vizsgálatok egyaránt az ifjúsági korosztály formális szervezetektõl történõ elfordulását, társadalmi, közösségi passzivitását jelezték. Az általános tendenciák mögött azonban gyakran a különbözõ oktatási szintek formális részvételre szocializáló, vagy éppen valódi aktivitást kiváltó intézményi világa, a tagságukat integrálni és mobilizálni képtelen ifjúsági szervezetek rezisztenciája, megújuló közösségi önszervezõdések, vagy éppen az ifjúsági szervezetek mûködési lehetõségeit befolyásoló politikai viszonyrendszer áll. Az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalóan bemutatni a különbözõ szintû és típusú ifjúsági szervezeti formákat.

szer társadalompolitikai elképzeléseinek megfelelõen a felekezeti és polgári jellegû ifjúsági egyesületek szerepét a párt által létrehozott, vagy befolyásolt ifjúsági szervezetek vették át, önszervezõdésre csak a hatalom szempontjából semleges vagy éppen preferált területeken lehetett szó. Az egyesülési szabadság korlátozása visszatükrözõdik az egyesületek számának alakulásában. Az alábbi ábrából jól látható, hogy az egyesületi élet az egypártrendszer idején jelentõsen visszaesett, hivatalosan is bejegyzett demokratikus ifjúsági önszervezõdéseket csak 1989-tõl, az egyesületi törvény elfogadását követõen lehetett létrehozni. 47. ábra. Az egyesületek számának alakulása 1932 és 2004 között

Elõzmények A magyar ifjúság önszervezõdésének és szervezetekbe tömörülésének hosszabb történelmi múltra visszavezethetõ elõzményei vannak. A XIX. század végén, a XX. század elején kibontakozó egyesületi életet a korabeli hatalom egyszerre korlátozta, illetve – az iskolai nevelés kiegészítése, illetve a katonai képzés elõsegítésének céljából – bátorította. A kormányzat által támogatott ifjúsági szervezetek mellett számos felekezeti alapon szervezõdõ, valamint polgári jellegû ifjúsági egyesület mûködött. A II. Világháború kirobbanását követõen az ifjúsági egyesületek felett mind szigorúbb állami kontroll érvényesült, 1942-tõl kormányrendelet korlátozta az ún. leventeköteles – 12-23 éves – korosztály egyesülési jogát és minden politikai jellegû tevékenység gyakorlásától eltiltotta õket. Az ifjúsági szervezetek életébe beavatkozó paternalista politika 1945 után sem szûnt meg, csak átalakult. Az államszocialista rend-

Forrás: Az 1932 és 2004 közötti adatok forrásai a Központi Statisztikai Hivatal következõ kiadványai39

1945 után a még létezõ ifjúsági szervezetek nagy részét a integrálták, majd -ben létrehozták az vezetése alatt álló fiatalokat tömörítõ szervezetet, a Dolgozó Ifjúság Szövetségét. A DISZ az 1956-os forradalom idején felbomlott, jogutódjaként 1957-ben párthatározattal alapították meg a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezetét a Kommunista Ifjúsági Szövetséget (KISZ). A KISZ egyidejûleg volt ifjúsági tömegszervezet és a párt utánpótlását biztosító bázisszervezet. Az 1980-as évekre tömegbázisa lecsökkent, társadalmi legitimációja megkérdõjelezõdött. Végül

2008 / tavasz


103

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 104

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 1989-ben elismerte más ifjúsági szervezetek alapításának jogát és átalakult Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséggé (Demisz), amely késõbb érdemi tevékenység híján megszûnt.

Diákok, hallgatók szervezeti formái Az 1993. évi közoktatási törvény alapján a tanulóközösségek és diákkörök érdekeik képviseletére iskolai diákönkormányzatokat hozhatnak létre. Ezek szervezeti és mûködési szabályzatát a nevelõtestület hagyja jóvá, de a törvény számos jogosítványt biztosít a diákönkormányzatoknak: kezdeményezési jogot gyakorolhatnak, véleményt nyilváníthatnak, javaslattal élhetnek a nevelési-oktatási intézmény mûködésével és a tanulókkal kapcsolatos kérdésekben. A jogszabályi keretek adta lehetõségek kihasználtsága és tényleges szerepük a diákjogok érvényesítésében iskolától függõen változó. Átfogó hatásvizsgálatok hiányában mûködésükre nem lehet általános következtetéseket megfogalmazni, de egyedi vizsgálatokból ismert, hogy a gyakorlatban sokszor nincsen pontosan körülhatárolt pénzügyi és szervezeti rendszerük, s – bár elvileg az iskolai diákönkormányzatoknak minden az adott iskolába járó diák automatikusan tagja lehet – gyakran csak formálisan léteznek. (Narancsik, 1997) Az Országos Diákjogi Tanács (ODT) az oktatási miniszter tanácsadó testületeként a közoktatásról szóló 1993-as törvény alapján jött létre. Feladata, hogy közremûködjön az oktatási miniszter tanulói jogokkal összefüggõ döntéseinek elõkészítésében, véleményezi a jogszabály tervezeteket, szakmai anyagokat készít a diákjogok érvényesítése érdekében. Vétójoggal nem rendelkezik, de véleményt és ajánlásokat megfogalmazhat. Kilenc tagjából hármat az oktatási miniszter nevez ki, három-három tagját pedig a 6–14, illetve a 15–18 éves tanulók képviseletét ellátó országos szervezetek delegálják. Az ODT tevékenységét és a minisztériummal való kapcsolatát megalakulása óta számos kritika érte. Rendszeresen felmerült, hogy a Tanács ajánlásait, véleményét a minisztérium nem, vagy alig veszi figyelembe, és nem biztosít számukra forrásokat szakértõk és kutatások finanszíro-

104


2008 / tavasz

zásához sem. Visszatérõ probléma a Tanács delegálási rendszere is, amely egyidejûleg túl tág – ellenõrzés hiányában olyan szervezeteknek is delegálási joguk van, amelyek csak névlegesen foglalkoznak diákok képviseletével – ugyanakkor más dimenzióban túlságosan szûk is, mert például az alapítványi formában mûködõ diákszervezetek nem delegálhatnak tagokat. Az Országos Diákparlament a diákok közoktatással kapcsolatos országos tájékoztató fóruma, amely az ODT elõterjesztésében áttekinti a tanulói jogok érvényesülését, és a küldöttek javaslatai alapján ajánlásokat fogalmazhat meg. A közoktatási törvény 1996-os módosítása alapján az oktatásért felelõs miniszternek – az ODT közremûködésével – három évenként kell összehívnia a diákönkormányzatok, illetve – ahol diákönkormányzat nem mûködik, az iskolai, kollégiumi – tanulóközösségek küldötteit. Elsõ alkalommal 1997-ben, majd a diákok kezdeményezésére 1998-ban is tartott ülést, a vonatkozó jogszabályt figyelmen kívül hagyva a következõ rendezvényre viszont csak 2004-ben került sor. Összehívása 2007-ben ismét esedékes. A diákparlamentek alkalmával a résztvevõk minden alkalommal ajánlásokat fogalmaztak meg az oktatási intézmények és kormányzati szervek számára a diákjogok hatékonyabb érdekkérvényesítése, az oktatók képzése és az intézményi feltételek javítása érdekében, de ezek gyakorlati megvalósításáról célzott hatásvizsgálatok, átfogó felmérések hiányában nincsenek információk. A felsõoktatási törvényben is szereplõ hallgatói önkormányzatok a felsõoktatási intézmények önkormányzatának részei, elsõdleges céljuk a hallgatók érdekképviselete. Tagjaik közé tartozik az adott felsõoktatási intézmény minden hallgatója függetlenül attól, hogy tanulmányait milyen oktatási formában végzi. A diákönkormányzatokkal összehasonlítva intézményi helyzetük jóval stabilabb és érdekképviseleti szerepük is hangsúlyosabb, országos vizsgálatok40 is alátámasztják, hogy a felsõoktatási hallgatók többsége elégedett teljesítményükkel. A felsõoktatási intézményekben mûködõ hallgatói önkormányzatok országos ernyõszervezete a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK). Elõdszervezete az

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 105

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 1989. májusában a hallgatók és az oktatók által alapított Országos Felsõoktatási Érdekképviseleti Szövetség (OFÉSZ) volt, amely a felsõoktatási rendszer radikális megváltoztatását kívánta elérni, s a 90-es évek elején fontos szerepet játszott a hallgatói jogok és az intézményi autonómia képviseletét illetõen. 1994ben az OFÉSZ-ból kiváltak az oktatók és létrejött a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖKOSZ). 1996 végén a HÖKOSZ is átalakult és létrejött a HÖOK. 2006 év végi adatok szerint 31 állami és 41 nem állami felsõoktatási intézmény tartozott tagjaik közé, amelyek hallgatói létszámuk arányában delegálhatnak képviselõket a HÖOK legfõbb döntéshozó szervébe. A HÖOK, illetve elõdszervezetei egyebek mellett vezetõ szerepet játszottak a tandíj bevezetése miatt szervezett országos demonstrációkban, s azóta folyamatos érdekképviseleti tevékenységet folytatnak a felsõoktatási jogszabályok megváltoztatása, a hallgatói díjak- és juttatások, tanulmányi és szociális szolgáltatások átalakítása kapcsán. Egyes szakértõk külön felhívják a figyelmet arra, hogy a HÖOK a felsõoktatási törvény alapján jött létre, ebben az értelemben pedig nem része a klasszikus értelemben vett civil szektornak, hanem sokkal inkább az érdekképviseletek körébe sorolandó szervezetként mûködik. Jogi besorolás szerint a HÖOK civil szervezetbõl közhatalmi jogosítványokkal is rendelkezõ köztestületté vált. Feltehetõen a tanulók intézményen belüli hallgatói érdekképviseletekbe tömörülésével magyarázható, hogy viszonylag kevés – többnyire egy adott intézményhez köthetõ – diákés hallgatói közösségi, érdekvédelmi szervezet mûködik nonprofit formában. Számuk 1999 és 2004 között szinte alig változott, minden vizsgált évben körülbelül 140 szervezet végzett ilyen tevékenységet. Tényleges integrációs erejüket megfelelõ statisztikák hiányában nehéz megbecsülni: nem lehet ugyanis tudni, hogy hivatalosan lejelentett taglétszámuk az intézménybe járó hallgatók számát, vagy a ténylegesen aktív tagságot tükrözi-e. Az öszszes ifjúsági nonprofit szervezet között számarányuk lényegében nem változott, minden vizsgált évben 6% körül alakult. (48. ábra) Végül, az intézményekhez köthetõ szervezetek között említést érdemelnek a diáksport-

48. ábra. A diák- és hallgatói szervezetek számának változása 1999 és 2004 között

Forrás: a KSH 1999 és 2004 közötti adatfelvételei

egyesületek is, amelyek a legstabilabb és a legnagyobb számú és taglétszámú ifjúsági szervezetcsoportot képviselik. Számuk 1995 és 2004 között növekedett, ugyanakkor a taglétszámukra vonatkozó adatok a csökkenõ tanulói részvételre utalnak. 49. ábra. A diáksportszervezetek számának változása


50. ábra. A diáksportszervezetek taglétszámának változása 1995 és 2004 között


Politikai ifjúsági szervezetek Más ifjúsági önszervezõdésekkel összehasonlítva a politikai pártokhoz kötõdõ ifjúsági

2008 / tavasz


105

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 106

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés szervezetek a vizsgált idõszakban lényegesen kedvezõbb mûködési környezetben mûködhettek. A parlamentbe került pártok mindegyikének volt, illetve van ifjúsági szervezete. Ezek hol direkt módon, hol a függetlenségüket is hangsúlyozva, de szorosan kötõdnek az anyapártokhoz. Igyekeznek részt venni az ifjúsági korosztály politikai szocializációjában, korosztályi szavazóbázist, illetve tagutánpótlást biztosítva a pártok számára. Kiszámíthatóbb és stabilabb mûködési környezetük elsõsorban annak köszönhetõ, hogy használhatják a pártok infrastruktúráját, akik közvetlenül, vagy közvetve anyagilag is támogatják õket. Szervezetileg és erõforrásaikat illetõen is erõsen függenek az anyapárttól. Az elmúlt évtized történései azt jelzik, hogy egy-egy politikai párt társadalmi támogatottságának jelentõs csökkenése, a párt kikerülése az országgyûlésbõl ifjúsági szervezetének megszûnését, mûködésének ellehetetlenülését is maga után vonta. Az alábbiakban elõször alfabetikus sorrendben mutatjuk be a jelenlegi parlamenti pártok ifjúsági szervezeteit, majd tágabb megközelítésben is kitérünk a politikai ifjúsági szervezetekre. A Fiatal Baloldal (FIB) a Magyar Szocialista Párt társult ifjúsági szervezete. 1999-ben alapították a Baloldali Ifjúsági Társulás (BIT) tagjai. 2002-ben egyesült az Ifjú Szocialisták Mozgalmával, majd Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták néven mûködött tovább. Mintegy 270 településen rendelkezik tagszervezetekkel, taglétszáma azonban ismeretlen. A 2006-os önkormányzati választásokon 5 polgármester, 26 megyei közgyûlési tag, 2 fõvárosi közgyûlési tag és további 129 önkormányzati képviselõ jutott mandátumhoz a FIB színeiben. A Fidelitas 1996-ban alakult meg a Fidesz – Magyar Polgári Párt (Fidesz-MPP) ifjúsági szervezeteként. A jobbközép irányultságú tömörülés saját adatai szerint 400 helyi csoportjában körülbelül tizenegyezer fiatal vesz részt. Hét parlamenti képviselõ és száznál több önkormányzati képviselõ tartozik tagjaik közé. A Fidesz-MPP esetében meg kell említeni azt a sajátos kettõs struktúrát, amelynek keretében egyrészt mûködik a párt ifjúsági tagozata, másrészt az ifjúsági tagozattól elvileg teljesen független szervezetként a Fidelitas.

106


2008 / tavasz

Az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) 1989ben alakult az MDF-fel szimpatizáló fiatalok szervezeteként. 2003 végi adatok szerint országosan mintegy 75 tagszervezetük 3200 tagot tömörített. A 2006 õszi önkormányzati választásokon közel 300 képviselõ és 15 önálló polgármester-jelöltet indítottak, a jelenlegi parlamentbe egy képviselõjük jutott be. A 2002 májusában alakult Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) ifjúsági szervezete. Taglétszámára és szervezettségére vonatkozóan nincsenek hozzáférhetõ adatok. A Szabaddemokraták Szövetségének (SZDSZ) ifjúsági tagozata, az Új Generáció a megalakulását 1999-ig vezeti vissza, de a szervezet hivatalosan csak 2001. végén vált a párt ifjúsági szervezetévé. Tagjaik jelen vannak az SZDSZ vezetõ testületeiben és a párt országgyûlési képviselõcsoportjában. Saját nyilvántartásuk szerint országosan közel 600 tagjuk van. A politikai pártok ifjúsági szervezeteitõl eltérõen alakult a többi ifjúsági politikai önszervezõdés sorsa. Az 1990-es évek elején végzett politikai szocializációs vizsgálatok szerint akkor a 18–35 éves korosztály 13%-a volt tagja valamilyen ifjúsági politikai szervezetnek,41 de ez arány az évtized közepére jelentõsen, körülbelül 2%-ra csökkent. A 2000ben és 2004-ben végzett ifjúságkutatási vizsgálatok erre vonatkozó eredményei az alacsony elemszám miatt értelmezhetetlenek, más adatforrások azonban szintén a politikai ifjúsági szervezetek iránti érdektelenséget, az azoktól való elfordulást jelzik. A vonatkozó statisztikai adatok alapján a politikai ifjúsági szervezõdések száma a 90-es évek közepétõl folyamatosan csökkent, taglétszámuk pedig 1995 és 2003 között számottevõen, mintegy 50%-kal esett vissza. Az ifjúsági szervezetek között számarányuk folyamatosan, 9%-ról 3%-ra csökkent. A parlamenti választásokat követõ években tagságuk mindig jóval magasabb volt, mint a köztes idõszakban, ami egyaránt utalhat arra, hogy a választási idõszakban valóban mobilizálni és integrálni tudtak új tagokat, de elõfordulhat az is, hogy a taglétszámuk csak „mesterségesen” növekedett,

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 107

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés annak érdekében, hogy nagyobb társadalmi legitimációt biztosítsanak a szervezetek számára. 51. ábra. A politikai ifjúsági szervezetek számának változása 1995 és 2004 között

lódva, de nem bejegyzett ifjúsági szervezõdésként végzi tevékenységét. 53. ábra. Az ifjúsági hitéleti szervezetek számának változása 1995 és 2004 között

Forrás: a KSH 1995 és 2004 közötti adatfelvételei Forrás: a KSH 1995 és 2004 közötti adatfelvételei.

52. ábra. A politikai ifjúsági szervezetek aránya az összes ifjúsági szervezet között, 1995–2004

54. ábra. Az ifjúsági hitéleti szervezetek taglétszámának változása 1995 és 2004 között

Forrás: a KSH 1995 és 2004 közötti adatfelvételei Forrás: a KSH 1995 és 2004 közötti adatfelvételei.

Ifjúsági civil szervezetek Egyházi, felekezeti ifjúsági szervezetek Magyarországon az 1990-es évek elsõ felében jött létre az ifjúsági szervezetek speciális, a fiatalokat vallási, felekezeti hovatartozás alapján integráló ifjúsági szervezetek többsége. Legfontosabb sajátosságuk az adott egyházzal, felekezettel való szoros kapcsolat és a szervezeti élet részben vallásos jellege. Tevékenységi körük igen széles, abba a hagyományok ápolásától kezdve, a szabadidõs programok szervezése, a kulturális, szociális és sport tevékenység egyaránt beletartozik. 1995 és 2004 között nõtt a ifjúsági hitélettel kapcsolatos szervezetek száma, de fiatalokat integráló erejük már kevésbé volt számottevõ, aktív tagjaik száma 1997 óta folyamatosan csökken. Jelezni kell azonban, hogy az egyházi ifjúsági szervezetek egy része továbbra is az egyházközséghez, a helyi felekezethez kapcso-

1989 után, a demokratikus polyitikai rendszer létrejöttét követõen feltételezhetõ lett volna, hogy az ifjúsági korosztály is intenzíven bekapcsolódik a gomba módra szaporodó önszervezõdések, egyesületek életébe, de úgy tûnik nem így történt. A rendszerváltás elõtt mûködött ifjúsági szervezetek jelentõs részének tevékenysége az 1990-es évek közepére kiüresedett, tagságuk erodálódott, sok szervezet megszûnt, kisebb részük pedig átalakult. Meghatározó körülmény ugyanakkor, hogy máig nincsenek megbízható információk arról, hogy a nem ifjúsági jellegû (pl. környezetvédelmi, oktatási stb.) nonprofit, civil szervezetek tagjai között mekkora az ifjúsági korosztály aránya. Mindenesetre egy 1994-es kutatás szerint az akkor 18–35 éves korosztály mindössze 2-2%-a vett részt nem politikai ifjúsági, illetve környezetvédelmi vagy helyi érdekképviseleti szervezet munkájában.

2008 / tavasz


107

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 108

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Ebben az idõszakban kizárólag a szociális, karitatív szervezetek és a szakszervezetek említési gyakorisága volt számottevõ, utóbbiakat a megkérdezett fiatalok 8, illetve 18%-a jelölte meg tagszervezeteként42. Egy 2006-ban megjelent tanulmány43 viszont már arról számol be, hogy a 14–30 éves generációk 29%-a végzett tágan értelmezett önkéntes munkát. A 15–30 éves korosztályból 2000-ben a megkérdezettek 16, négy évvel késõbb 20 százaléka jelezte,44 hogy tagja volt vallási és civil szervezõdésnek. A tényleges ifjúsági részvétel a civil jellegû önszervezõdésekben azonban valószínûsíthetõen ennél alacsonyabb, mivel a szervezeti tagság mérése mindkét felvételben kiterjedt a vallási, egyházi közösségekre is. Az ifjúságkutatások eredményei alapján a fiatalok leginkább a sport és szabadidõs, valamint a diák- és hallgatói szervezetek tevékenységében vettek részt, míg a többi civil szervezet említési gyakorisága a 2%-ot sem érte el. A szervezeti tagság az átlagost meghaladó arányban volt jellemzõ a felsõoktatási intézményekben tanulókra, az egyháziasan vallásosakra, a férfiakra és a fõvárosban élõkre. A fiatalok közéleti aktivitását illetõen figyelemre méltó, hogy a 2004-re vonatkozó ifjúságkutatás szerint a fiatalok a jövõben jóval magasabb arányban vettek volna részt tiltakozó- és érdekvédelmi megmozdulásokban mint tették azt korábban. Ez jelzi, hogy az ifjúsági korosztály egyre határozottabban kívánja érdekeit képviselni, s burkoltan arra is utalhat, hogy a létezõ érdekérvényesítési formákkal kevésbé elégedett. A non-profit formában mûködõ ifjúsági szervezetektõl származó információk részben árnyalják és kiegészítik a fentieket. Habár e szervezetek között nemcsak a 15-30 éves generációt reprezentáló, hanem a gyermekkorúakat segítõk is jelen vannak, adataik alkalmasak egy általános kép bemutatására. A legfrissebb, 2004-es mutatók szerint az ifjúsággal kapcsolatos szervezõdések a magyar civil szektor mindössze 4%-át tették ki. Szervezetszámukkal arányosan részesültek a bevételi forrásokból, összesen 10,3 milliárd forinttal gazdálkodhattak. Az egy szervezetre jutó átlagosan 5 millió Ft-os bevétel azonban lényegesen kisebb volt a szektor átlagánál (17 millió Ft), és az ifjúsági szervezetek 6%-ának sem bevétele,

108


2008 / tavasz

sem kiadása nem volt. Utóbbiak feltehetõen csak formálisan léteztek. Az ifjúsági szervezetek kétharmada egyesületi, 33%-a alapítványi formában mûködött, az összes alkalmazott 3, az egyesületi tagok 4, és a rendszeresen dolgozó önkéntesek 5%-a összpontosult náluk. Egyharmaduk a Közép-Magyarországi régióhoz kapcsolódott, s döntõ többségük (81%) városokban végezte tevékenységét.45 Az idõsoros KSH-adatok alapján az ifjúsági civil szervezetek száma 1995 óta növekedett, taglétszámuk azonban nagy mértékben csökkent és a szervezetcsoport belsõ szerkezete is átalakult. A legtöbb és a legnagyobb taglétszámú ifjúsági szervezetcsoportot továbbra is a diáksport egyesületek alkotják, a második legnagyobbat a heterogén összetételû és célú gyermek- és ifjúságvédelmi szervezetek képviselik. A legnagyobb változás a szabadidõs ifjúsági szervezeteknél történt, amelyek száma és taglétszáma is jelentõsen visszaesett. 1995ben még a szervezetek 28%, a tagok 39%-a kapcsolódott hozzájuk, 2004-ben ugyanezek a mutatók már csak 23% és 12% voltak. 1999-tõl kezdve vannak adatok a diák- és hallgatói szervezetekre vonatkozóan, akik az ifjúsági szervezetek 6%-át képviselték. Figyelemre méltó, hogy taglétszámuk folyamatosan növekedett, úgy tûnik, hogy a szabadidõs ifjúsági szervezetek helyét az intézményekhez kapcsolódó hallgatói szervezetek vették át. 55. ábra. A nonprofit formában mûködõ ifjúsági szervezetek számának megoszlása 1995 és 2004 között


A magyar adatok összességében azt jelzik, hogy a rendszerváltozást követõen is mûködõ nonprofit szervezetek és civil önszervezõdések az ifjúsági korosztályt csak kis mértékben

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 109

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 56. ábra. A nonprofit szervezetek taglétszámának megoszlása 1995 és 2004 között


tudták integrálni és mobilizálni céljaik elérése érdekében. Az ifjúsági szervezetek száma a 90-es évek közepéhez képest növekedett ugyan, de ez nem járt együtt a formális tagság gyarapodásával, a 2000-es évek közepére az ifjúsági szervezetek taglétszáma drasztikusan lecsökkent. Megemlítendõ ugyanakkor, hogy ezeket az adatokat érdemes óvatosan kezelni, hiszen a digitális információáramlás idején már nincs feltétlenül szüksége valamely szervezetnek kiterjedt tagságra ahhoz, hogy komoly társadalmi hatást legyen képes elérni kitûzött céljai érdekében, és ez különösen érvényes a fiatalok internetes ismeret- és információszerzésére épülõ véleményalkotására és preferenciáinak alakulására.

Ifjúsági ernyõszervezetek Az ifjúsági ernyõszervezetek mûködésére az 1990-es években az integrációs kísérletek és a dezintegrációs folyamatok, a kormányzati ciklusok változó politikai követelményeihez való alkalmazkodási kényszer volt a jellemzõ. Az 1990-es években a politikai rendszerváltást követõen több ifjúsági ernyõszervezet is létrejött, de tevékenységüket és mûködési lehetõségeiket folyamatosan beárnyékolták a pártpolitikai szempontok. A történet 1988ban kezdõdött, amikor megalakult az ifjúsági szervezetek együttmûködését koordináló Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT). A tömörülés 1992 végén két részre – a jobboldalhoz közelebb álló Nemzeti

Ifjúsági Tanács-ra (NIT) és a 1993-ban megszûnt MISZOT utódaként létrejött és a baloldalhoz közelebb álló Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács-ra (MAGYIT) osztódott. A NIT tagjai 1994-ben létrehozták az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentet (OGYIP). 2002ben és 2003-ban nagy lendülettel, de kevés sikerrel ismét kísérletek történtek egy egységes ifjúsági ernyõszervezet létrehozására. A MAGYIT és OGYIP nevébõl alkotott Magyar Gyermek- és Ifjúsági Parlament (MAGYIP) kezdeményezés az alakuló közgyûlésen a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetség (NEGYISZ) nevet kapta. A NEGYISZ-t végül 2002 végén a szakmai szervezetek megalapították, de a szervezet alapszabályát nem minden ifjúsági szervezet írta alá. Bár történt azóta kísérlet az együttmûködésre – 2003 telén a Gyermek és Ifjúsági Konferencia- (Gyik) alakulása ilyen lépés volt – a mindezidáig a kezdeményezést nem koronázta siker, nem sikerült az egységes ifjúságszervezeti képviseletet létrehozni, bár a három ernyõsszervezet mára kiüresedett, elvesztette jelentõségét. Jelentõsége miatt érdemes külön is kitérni az ifjúsági vagyon problémájára és az ifjúsági szervezetek infrastrukturális helyzetére. 1989 után ugyanis sajátos módon alakult a korábbi – leginkább a KISZ-nél és az úttörõszövetségnél összpontosult – ifjúsági vagyon sorsa, valamint a társadalmi, s köztük ifjúsági szervezetek ingatlanhoz juttatása. A korábbi KISZ ingatlanok egy részét magáncégek, illetve olyan szervezetek szerezték meg, akik közel álltak a korábbi állampárthoz, míg a fennmaradó vagyon és ingatlanok az 1990-ben a kormány által létrehozott Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány (NGYIA), illetve a késõbb területi alapon létrehozott megyei gyermekés ifjúsági közalapítványok kezelésébe került. Az 1997. évi CXLII. törvény és az ezt módosító 1999. évi CVII. törvény rendelkezése szerint civil szervezetek, alapítványok ingatlanok tulajdonjogára vonatkozóan pályázatot nyújthattak be az állami vagyont kezelõ szervezethez annak érdekében, hogy – ingyenesen hozzájutva az ingatlanokhoz – hosszabb távra is biztosítva legyenek mûködési feltételeik. A szabályozás szerint azonban azok a szervezetek akik már 1990 szeptemberében is használták az ingatlant, még 1998–99-ben

2008 / tavasz


109

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 110

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés minden pályázat nélkül tulajdonukba kapták a helyiségeket, s a társadalmi szervezetek mûködésére szánt állami ingatlanvagyon körülbelül nyolcvan százalékát már ekkor kiosztották. Ez elsõsorban azon szervezetek számára volt kedvezõ, akik a korábbi állampárthoz álltak közelebb. Az 1998-ban lezajlott országgyûlési választások eredményeként hatalomra került jobbközép koalíciós kormány idõszakában, 2000– 2001 folyamán nem kevésbé ellentmondásosan zajlott a vagyonelosztás; több olyan szervezet jutott ekkor ingatlanhoz, amelyet a közvetlenül a pályázat benyújtása elõtt alapítottak, s a nyertesek között sok olyan volt, akik az éppen hatalmon lévõ kormánypártokhoz álltak közelebb.46 Végezetül itt kell megemlíteni a magyar ifjúsági intézményrendszer egyik máig húzódó problémáját, amelynek lényege, hogy nincsenek pontos ismeretek az állami és önkormányzati szerveknél lévõ ifjúsági vagyonelemekrõl, illetve azok értékérõl.

A kormányzati–civil párbeszéd A következõkben röviden összefoglaljuk, miként valósult meg a közös vezetésen (co-managament) és közös döntéshozatalon (co-decision) alapuló civil kormányzati együttmûködés európai ideája a rendszerváltás óta eltelt idõszak során Magyarországon. 1. Az 1990–1994 közötti idõszak kormányzati– civil párbeszéde A MISzOT szervezetei 1991 õszére civil tárgyalócsoport állítottak fel az Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács létrehozásának céljából, de az a tárgyaláson a kormányküldöttek nem rendelkeztek mandátummal. Az ifjúsági szervezetek ezután többször is kezdeményezték a háromoldalú (kormány, ifjúsági szervezetek, ifjúságért tevékenykedõ szervezetek) Tanács létrehozását, válaszképp a kormányzat létrehozta az ún. Információs Fórumot (más lehetõséget nemigen biztosítva a véleménycserére), ahol egy-egy ifjúságot érintõ problémáról adtak tájékoztatást. Ettõl kezdve az 1990-94 közötti idõszakban nem is volt formába öntött érdekegyeztetés. Források és döntési kompetencia híján kvázi tanácsadó testületekként

110


2008 / tavasz

mûködött a Gyermek és Ifjúsági Kodifikációs és Deregulációs Bizottság, ahol a pártok önkormányzati szakértõi és felkért civil szakértõk mûködtek együtt. 2. Az 1994-1998 közötti idõszak kormányzati– civil párbeszéde 1994 õszén az ifjúsági civil non-profit szervezetek újból kezdeményezték az érdekegyeztetõ tanács megalakítását és javaslatot tettek annak mûködési módjára. 1995 januárjában a kezdeményezõk és a Kormány között létrejött az erre vonatkozó megállapodás. A Gyermekés Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács – a munka világában mûködõ érdekegyeztetõ mechanizmushoz hasonlóan – háromoldalú rendszerben mûködött, amelynek tagjai volt: – a Kormányzati Tárgyalócsoport, – a Korosztályi Tárgyalócsoport, amely az ifjúsági és gyermekszervezeteket képviselte; – a Támogatói Tárgyalócsoport, amely a gyermek- és ifjúsági korosztályokért dolgozó támogató (szakmai) szervezetek véleményét csatornázta be. A gyermek- és ifjúsági érdekegyeztetéssel kapcsolatos feladatokról szóló Kormányhatározat kimondta: a gyermek- és ifjúsági korosztályokat közvetlenül érintõ jogszabályokról a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanácsot tájékoztatni kell. A jogszabálytervezetek elõkészítése során …gondoskodni kell arról, hogy a Tanács véleménye a döntéshozatalnál figyelembe vehetõ legyen. A kormány-elõterjesztésekben tájékoztatást kell nyújtani a Tanács állásfoglalásáról. Az ifjúsági intézményrendszer elemeinek (Mobilitás Tanácsadó Testület – ami a Youth for Europe program Selection Commitee-nek a feladatait is ellátta, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa, a zánkai tábort mûködtetõ kht. Felügyelõ Bizottsága és Tanácsadó Testülete és a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Kuratóriuma) testületeibe a Tanács – illetve annak egyes oldalai – delegálták a civil képviselõket. 3. Az 1998-2002 közötti idõszak kormányzati– civil párbeszéde A Kormány a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács munkájában 1998-tól nem vett részt. A minisztérium tizenhat ifjúsági

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 111

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés (korosztályi és szakmai) szervezettel együttmûködve alakította ki társadalmi párbeszédrendszerét (stratégiai partneri program). A felsorolt szervezetekkel a minisztérium évenként megújított együttmûködési megállapodásokat kötött, amelyek keretében egyrészt támogatásban részesítette a szervezetek, másrészt – negyedéves periódusban – konzultációt folytatott velük. A stratégiai partnerek véleményezhették az ifjúságot érintõ jogszabályok tervezetét. A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram mûködésérõl szóló rendelet értelmében a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a történelmi egyházak közösen gyakorolták a minisztérium forrásbõvítõ intézményrendszerének civil kontrollját. A GYIA Tanács és a frissen kialakított regionális ifjúsági tanácsok mellett a Nemzetközi Programok Tanácsába (a Mobilitás Tanácsadó Testületének utódja) is az említett szervezetek kaptak delegálási jogot. Újdonságként jött létre a Magyar Ifjúsági Konferencia, amely 1999. novemberében tartotta alakuló ülését. A testület a magyarországi és határon túli ifjúsági szervezeteknek teremtett fórumot. Létrehozásának célja az volt, hogy az ifjúsági, illetve a szektorközi együttmûködés területén támogassa a kapcsolatfelvételt és az együttmûködés feltételeinek megteremtését. A kilenc határon túli régióból ifjúsági-, cserkész-, egyházi-, diák-, és hallgatói szervezetek vettek részt a Magyar Ifjúsági Konferencia munkájában. A Magyar Ifjúsági Konferencia Állandó Bizottsága szerepet kapott a minisztérium által, a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására kiírt pályázatok megfogalmazásában és elbírálásában is.

4. Az 2002-2006 közötti idõszak kormányzati– civil párbeszéde Az ifjúsági ügyekért felelõs minisztérium a 2003. évben nem újította meg a tizenhat ifjúsági (korosztályi és szakmai) szervezettel 2000–2002. között évenként megkötött együttmûködési megállapodásait és támogatási szerzõdéseit. Ezt helyettesítendõ egy ötelemû struktúrát kívánt létrehozni a civil, a hallgatói, az egyházi, a politikai és a határon túli ifjúsági szervezetekkel történõ megegyezés keretében. A hangsúlyozta, hogy az ifjúsági szervezetek képviseletének megszervezését a civil társadalom belügyének tekintik, és abban az esetben, ha a szervezetek létre tudják hozni az integrált ifjúsági képviseletet, azt a tárca a társadalmi egyeztetés partnerének fogja tekinteni, vagyis bevonja a jogszabály elõkészítés folyamatába, biztosítja számára az ifjúsági intézményrendszer civil kontrollját biztosító testületekbe való delegálás jogát és a mûködéséhez szükséges forrásokat. A tárca ugyanakkor nem nyújtott támogatást az integrált ifjúsági képviselet megszervezéséhez. A három mûködõ ifjúsági ernyõszervezet (Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament, Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács, Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Szövetség) közös felhívásban próbált meg a civil szegmens képviseletét ellátó együttmûködésre szólítani: létrejött a Gyermek és Ifjúsági Konferencia (civil szegmens), amely késõbb együttmûködési megállapodást kötött az ifjúsági ügyekért felelõs tárcával, hasonlóképp a Hallogatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (hallgatói szegmens). 5. Az 2006 utáni idõszak kormányzati–civil párbeszéde Az ifjúsági feladatokért felelõs tárca 2007 júniusában módosította a civil képviselet lehetõségét szabályozó rendeletet: valamennyi civil helyet a Gyermek és Ifjúsági Konferenciához delegált (GYIA, RIT-ek), amely jelenleg is nyilvános pályázat során választja ki a szektor képviseletét szeptembertõl ellátó delegáltakat.

2008 / tavasz


111

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 112


II.3. Az állam ifjúsági szerepvállalása Történeti áttekintés A rendszerváltás óta az ifjúságpolitika állami intézményrendszere jelentõs változásokon ment keresztül. Tulajdonképpen minden egyes parlamenti ciklus újabb és újabb szervezeti megoldásokat hozott magával, az állami ifjúságpolitika intézményrendszere 1990 és 2007 között tehát kormányzati ciklusonként folyamatosan átalakult, a változások következtében egy erõsen centralizált, ugyanakkor instabil intézményrendszer jött létre. A következõ táblázat az ifjúsági ügyekért felelõs kormányzati csúcsszervek változását foglalja össze. Ifjúsági ügyekért felelõs kormányzati szerv

1986–1989 1990–1994 1994–1998 1995–1998 1998–1999 1999–2002 2002–2004 2004–2006

2006–

Állami Ifjúsági és Sport Hivatal Miniszterelnöki Hivatal Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági és Sportminisztérium Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium Szociális és Munkaügyi Minisztérium

1988–1994, a rendszerváltás és az elsõ szabad választás utáni kormányzati ciklus A nyolcvanas évek utolsó éveiben egyszerre jelentek meg a szocialista ifjúságpolitika leépítését és egy új politika kialakítását célzó

112


2008 / tavasz

kormányzati lépések. Az intézkedések célja az ifjúsági feladatok kormányzati kezelésének, valamint finanszírozási rendszerének átalakítása, továbbá a kormányzati–civil párbeszédrendszer megteremtése volt. Ami a kormányzati munka megszervezését illeti, hozzákezdtek az ifjúsági munka jogi környezetének megteremtéséhez, létrehozták a koordináción alapuló, döntéshozatalt segítõ Ifjúságpolitikai Kabinetet, és a Miniszterelnöki Hivatal felelõsségi körébe utalták az ifjúsági ügyek intézését. Ugyanakkor a kommunista ifjúsági szervezet és utódszervezeti megszûnését, átalakulását követõen megalakuló országos ifjúsági képviselet (Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa) nem volt képes kikényszeríteni a kormányból az intézményes, valódi részvételt biztosító párbeszédrendszer mûködtetését. Az 1990–1994-es idõszakban az ifjúságpolitikai feladatokat a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) Ifjúságpolitikai Titkársága, késõbb pedig az Ifjúsági Koordinációs Titkárság vette át. Az ifjúsági munka kormányzati összehangolása elvben az Ifjúságpolitikai Kabinetben történt, de ennek mûködése számos kritika szerint sok kívánnivalót hagyott maga után. Az ifjúsági szervezetek többször kezdeményezték többoldalú Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács létrehozását, a kormányzat azonban e helyett egy olyan Információs Fórumot hozott létre, ahol egy-egy ifjúságot érintõ problémáról adtak tájékoztatást, …„elzárkózva a feltett kérdésekre adandó válaszoktól és az ifjúsági szervezetek véleményének kifejtésének lehetõségétõl”… (Mátyási, 1995). A kormányzat ifjúsági feladatait 1991ben hároméves intézkedési programban fogalmazták meg. Ennek megvalósításához azonban sem az anyagi források, sem az intézményrendszer nem volt biztosítva, még az akkori kormány is elismerte, hogy a tervezettben megfogalmazottakat nem sikerült végrehajtania.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 113

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Az ifjúsági intézményrendszerbe ebben a idõszakban beletartozott az 1988-ban létrehozott Központi Ifjúsági Alap (KIA), illetve az 1990-ben alapított Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány (NGYIA). Utóbbi létrejöttekor igen komoly ingó és ingatlan vagyonnal rendelkezett, de az ifjúsági szervezetek támogatását illetõen tevékenysége nem volt meghatározó. 1992-ig számos ingatlan az idõközben megalakított megyei gyermek és ifjúsági közalapítványok tulajdonába került. Az ifjúsági ügyek parlamenti szintû egyeztetéséért a többcélú Oktatási, ifjúsági- és sportbizottság volt felelõs. Anyagi források nélkül, kormányzati tanácsadó testületekként mûködött a Gyermek és Ifjúsági Kodifikációs és Deregulációs Bizottság (GyIKDB), ahol a pártok önkormányzati szakértõi és felkért civil szakértõk dolgoztak (Nagy, 2000). Említést érdemelnek még a részben a kormányzattól függetlenül, de állami segítséggel létrejött ifjúsági információs és tanácsadó irodák és a gyermek és ifjúsági érdekképviseleti formaként megjelenõ települési gyermek és ifjúsági önkormányzatok. Az 1988 és 1992 között megalakult ifjúsági irodák önkormányzati intézményként, vagy civil szervezetek és önkormányzatok közötti szerzõdés keretében mûködtek, a települési gyermek és ifjúsági önkormányzatok célja pedig az volt, hogy a település felnõtt képviselõ-testületével szoros együttmûködésben képviseljék választóik érdekeit és szervezzék a korosztályi és a korosztályok közötti kapcsolatokat. (Beke–Ditzendy–Nagy, 2004) A tárgyalt idõszak kormányzati tevékenységére leginkább a költségvetési, jogi, szervezeti keretek átalakítása a jellemzõ, a tartalom kimunkálására, az ifjúságpolitikai célok meghatározására nem fordítottak kellõ figyelmet. Ennek is tulajdonítható, hogy a rendszer új elemei csak részben bizonyultak mûködõképesnek, és hogy az ifjúsági ügyek kormányzati koordinációja a szervezeti átalakítások ellenére gyakorlatilag megoldatlan maradt az 1990-es elsõ szabad országgyûlési választásoktól 1994 tavaszáig tartó, rendszerváltás utáni elsõ kormányzati ciklusban. Az ifjúsági intézményrendszer alakulásában jelentõs szerepet játszott az önkormányzati rendszer kiépülése és a civil társadalom robbanásszerû fejlõdése. A rendszerváltás, illetve

az elsõ kormányzati ciklus idõszakában indultak el, illetve erõsödtek meg olyan szükségletalapú, gyakran nyugati mintákat követõ helyi kezdeményezések, amelyek a fiatalok lokális problémáira, igényeire fókuszáltak. Jórészt ekkor alakultak azok a korosztályi és szakmai szervezetek, amelyek a kormányzati prioritásoktól és erõforrásoktól független helyi szintû programokat is indítottak. Az 1994-ig tartó idõszakot összességében az átmenet legsúlyosabb problémáival, legitimációs válsággal, a választói támogatottság megvonásával küszködõ kormányzati cselekvés jellemezte, és ez a körülmény mélyen rányomta bélyegét a kormányzati ifjúsági szerepvállalás alakulására is. Bizonytalanság, orientációs problémák, politikai preferenciák miatti konfliktusgerjesztés, a makroszintû problémák hatékony kezelésének képességhiánya jellemezte a kormányzati ifjúsági cselekvést. 57. ábra. Az országos intézményrendszer elemei 1990-1994 között

1994–1998, az elsõ szocialista–liberális koalíció idõszaka A rendszerváltás utáni idõszak második országgyûlési választása után hivatalba került kormány idején ugyan távolról sem oldódtak fel az ifjúságpolitika tartalmi dilemmái, de a civil-kormányzati párbeszéd és az ifjúsági ügyek finanszírozása kapcsán jelentõs elõrelépések történtek. Törvény született a civil szervezetek döntéshozatali és forráselosztási folyamatokban történõ részvételérõl, az ifjúsági programokat finanszírozó Gyermek és Ifjúsági Alapról, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról, valamint döntés a Zánkán

2008 / tavasz


113

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 114

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés található ifjúsági célú ingatlanvagyon kezelésérõl. A kormánynak sikerült megoldást találnia a régóta feszítõ szerkezeti kérdésekre, azonban az elõremutató lépések csak az aktuális helyzet konszolidálását célozták. Az ifjúsági ügyek továbbra is csupán a párbeszéd– forráselosztás–vagyonkezelés kérdésköreire terjedtek ki. Az 1994-es kormányalakítást követõen a kisebbik kormánypárt, a liberális orientációjú SZDSZ által irányított Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium (MKM), s azon belül az újonnan alapított Ifjúsági Fõosztály vette át az ifjúsági ügyek kezelését. 1994 végén a fõosztálytól függetlenül a Miniszterelnöki Hivatalon (MeH) belül létrehoztak egy új szervezetet, a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács-ot (GyIKT), melynek feladata a kormányzati koordináció, a gyermek- és ifjúsági érdekegyeztetés megszervezése volt. A többcentrumú, egymás felelõsségi és illetékességi körét többszörösen átfedõ kormányzati politika nem bizonyult hatékonynak az ifjúsági ügyek kezelésében. Miközben a MeH alá tartozó címzetes államtitkár feladat- és hatásköre folyamatosan bõvült, a minisztériumé ennek arányában szûkült. A minisztériumi Ifjúsági Fõosztályból elõbb osztály, majd Diákügyi Iroda lett, s végül csak a Zánkai Gyermeküdülõ Centrum felügyelete és a diákjogokkal kapcsolatos tevékenység maradt az MKM-nél. 1994 végén az ifjúsági szervezetek egy része ismét javaslatot tett egy érdekegyeztetõ tanács létrehozatalára, s 1995 elején megalakult a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács (GyIÉT), melyben a kormány partnerei a korosztályi (gyermek- és ifjúsági szervezetek) és a támogatói (gyerekekért, fiatalokért dolgozó szakmai szervezetek) tárgyalócsoport voltak. Habár a GyIÉT-et nem minden ifjúsági szervezet tekintette legitimnek, országos érdekegyeztetõ fórumként mûködött, és indítványokkal élhetett a gyermek- és korcsoport ügyeinek kormányzati teendõivel kapcsolatban, valamint a Kormány határozata értelmében valamennyi a korosztályokat érintõ jogszabálytervezetet véleményezhetett. A Magyar Országgyûlés 1995-ben határozatot fogadott el, melyben felkérte a Kormányt, hogy 1996. március 31-ig, majd azt követõen

114


2008 / tavasz

az ifjúsági ügyekért felelõs kormányzati szerv minden év szeptember 15-ig terjesszen elõ jelentést a gyermekek és az ifjúság helyzetérõl, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekrõl. A tényekre, kutatási eredményekre alapuló politikaalkotás iránti elkötelezettség kifejezésének szándéka késztette erre a lépésre az Országgyûlést. A jelentés azonban az évek során inkább egy kötelezõen megoldandó adminisztratív feladat maradt, semmint a valós helyzetet feltáró, a döntéshozatalt megalapozó és igazoló eszköz. Ugyancsak 1995-ben jött létre a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat, mely az Európai Unió fiatalokat érintõ közösségi programjának nemzeti irodájaként kezdte meg tevékenységét. A program és az iroda megjelenése új dimenziót nyitott az ifjúsági ügyek és az ifjúságsegítés területén. A Mobilitás feladata az európai uniós program pályázatainak meghirdetése és kezelése, illetve az azokkal összefüggõ képzési és fejlesztési programok szervezése és lebonyolítása volt. Szintén 1995-ben nyílt meg a Budapesti Európai Ifjúsági Központ, amely az Európa Tanács Ifjúsági és Sportigazgatóságának része, s mint ilyen a Tanács nemzetközi ifjúsági képzési programját bonyolítja, szakmai támogatást biztosít kormányzati és civil ifjúságpolitikai programokhoz, valamint képzési módszertani munkát végez. Bár az intézmény nem a magyar államé volt, erõforrásait a magyar szervezetek és intézmények is hasznosíthatták. Habár az intézményrendszer formálisan demokratikus volt, gyakorlati tevékenységét sok kritika érte. Folyamatosan vitatott volt társadalmi legitimációja, számos kritika szerint a kormányzati támogatások döntõ része csak az ifjúsági szervezetek egy jól körülhatárolható csoportjához jutott el, valamint az, hogy a legminimálisabb nyilvánossági és átláthatósági kritériumoknak sem tett eleget. (58. ábra)

1998–2002, a Fidesz vezette jobbközép kormánykoalíció idõszaka Az 1998-as kormányváltást követõen az ifjúsági ügyek állami kezelése újra átalakult, méghozzá jelentõs mértékben. Az Országgyûlés

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 115

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 58. ábra. Az országos intézményrendszer elemei 1994–1998 között

döntése alapján Ifjúsági és Sportbizottság, valamint Ifjúsági és Sportminisztérium alakult. Az új minisztérium statútumában hangsúlyosan jelentek meg a kormányzati koordinációra vonatkozó feladatkörök, amelyek alapot szolgáltattak a generációs érdekek más szakpolitikákban történõ hatékonyabb érvényesítésére, az ifjúsági ügyek horizontjának kiszélesítésére, azaz a fiatalok élethelyzetére komplex hatással bíró ifjúságpolitika kialakítására. A kormány az új állami feladatokhoz új intézményrendszert hozott létre. Az ifjúsági közösségek, szervezetek és az ifjúsági munka szakmai, módszertani és pénzügyi támogatása érdekében kiépítette a regionális ifjúsági szolgáltató irodák hálózatát és átalakította a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramot (GYIA). Az új intézményrendszer európai uniós gyakorlatok és irányelvek szerint épült fel. Az elmúlt évtizedekben kizárólag felülrõl irányított és finanszírozott ifjúsági ügyek egy részének koordinálását a szubszidiaritás elvén alapuló regionális szervezetrendszer hatáskörébe tervezték utalni. Az új minisztérium átalakította az ifjúsági szervezetek döntéshozatali és forráselosztási folyamatokban való részvételének rendszerét. Az ifjúsági programok finanszírozásában is megjelent a decentralizáció. A kormány kialakította a regionális ifjúsági tanácsok (RIT-ek) hálózatát, mely a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram keretösszegének terhére helyi szükségleteken alapuló kezdeményezéseket támogathatott. Az Ifjúsági és Sportminisztérium a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, a regionális ifjú-

sági tanácsok, a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a regionális ifjúsági irodák összehangolt mûködésén alapuló szakmai-fejlesztési, szolgáltatási és támogatási rendszer kialakítását kezdte meg. Ennek részeként szélesítette a Mobilitás feladatkörét, s a korábbi pályázatkezelési funkciók mellé módszertani, információs és kutatási funkciókat is telepített, valamint a régiós szolgáltató rendszer mûködtetését is ez a szervezet látta el. A ciklus második felében megkezdett jogalkotási tevékenység még inkább a politika horizontjába emelte az ifjúsági ügyeket. A 2000ben elkészített és társadalmi vitára bocsátott ifjúsági törvény államigazgatási, szakmai és társadalmi vitája nagy lendülettel indult, a törvényalkotó kezdeményezés azonban végül energiáját veszítette. Az érdekegyeztetési rendszer átalakításának eredményeként a tárca létrehozta az úgynevezett stratégiai partneri programot: maga nevezte meg civil partnereit. A kormány stratégiai partnere lett az OGyIP, a MAGYIT és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), kiemelt partner lett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE), a történelmi egyházak ifjúsági képviseletei, több sérült emberekkel foglalkozó országos ernyõszervezet (pl. Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége), valamint a Magyarországi Kisebbségek Ifjúsági Fóruma és a Felsõoktatási Diákszervezetek Egyesülete. Velük a minisztérium 2000 és 2002 között évenként megújított együttmûködési és támogatási megállapodásokat kötött. A stratégiai és kiemelt partnerek véleményezhették az ifjúságot érintõ jogszabályok tervezetét és önálló javaslatokat nyújthattak be az ifjúsági kormányzat felé. A forráselosztó testületekben (GYIA, RIT, NPT)47 részt vehettek a stratégiai partnerek képviselõi. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaság felügyelete szintén az ISM-hez került, és az intézményrendszerbe beletartozott a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány is. A határon túli magyar fiatalokkal való információcsere és egyeztetés érdekében 1999. végén létrejött a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) majd az Agora Kárpát-medencei

2008 / tavasz


115

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 116

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Információs- és Szolgáltató Irodahálózat. A MIK célja az volt, hogy elõsegítse az ifjúsági, illetve a szektorközi együttmûködést, míg az Agora a határokon kívül élõ magyar fiatalok Magyarországgal való kapcsolatainak szorosabbá válását akarta elérni. Az ifjúságpolitika parlamenti súlyának növekedését jelezte, hogy az Országgyûlés 1998-ban létrehozta az Ifjúságiés Sportbizottságot, amely ellátta a gyermek és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos kormányzati munka ellenõrzését. Bár az intézményrendszer elõzõ bekezdésekben leírt bõvítése egyben az állami feladatok bõvülését is jelentette, az ifjúsági ügyek továbbra is csak egy szûken értelmezett ágazati területre terjedtek ki, s nem érintették a fiatalok élethelyzetét alapvetõen befolyásoló egyéb politikák tartalmát. Az új ifjúsági minisztérium érdekérvényesítõ képessége alacsony maradt a tárcaközi koordinációban. További problémát jelentett, hogy az állami kezdeményezések – különösen a támogatáspolitikát illetõen – nem álltak össze egységes fejlesztési koncepcióvá. Továbbra sem volt világos, hogy mit, milyen eredmények reményében tesz az ifjúsági minisztérium. A kormány intézkedései elvileg magukban hordozták egy átfogó ifjúságpolitika kialakításának lehetõségét (miniszteri képviselet, koordinációs jogosultságok, önálló szakma-fejlesztés, nagymintás kutatások), ez a ciklus során azonban nem valósult meg, s a kidolgozott ifjúsági törvénytervezet sem lépett túl egy koncepcionális vita fázisán, valamint felszámolásra került a választáson alapuló ifjúságszervezeti képviseleti rendszer. Ugyanakkor létrejött a régiós struktúra és a határon túli magyar ifjúsággal foglalkozó intézményrendszer. (59. ábra)

2002–2006, a második szocialista– liberális koalíció idõszaka A 2002-ben hivatalba lépett szocialista-liberális kormány – hasonlóan elõdeihez – felszámolta az ifjúsági civil szervezetekkel folytatott párbeszéd struktúráját, ugyanakkor nem hozott létre helyette legitim civil-kormányzati párbeszédet. 2003 végén a civil önszervezõdést bátorító kormányzati szándék alapján közel 300 tagszervezet megalakította a Gyermek- és Ifjúsági Konferenciát (GyIK), de számos ifjúsági szervezõdés ezt sem tekintette legitim együttmûködési fórumnak. 2004-ben a minisztérium együttmûködési megállapodást írt alá a GyIKkel és a HÖOK-kal, vállalva, hogy bevonja õket az ifjúságot érintõ jogszabályok elõkészítésébe. A GyIK érdekképviseletei tevékenysége ellenére továbbra is csak részlegesen tudja betölteni ernyõszervezeti szerepét, tagsága nem bõvült, a civil szektoron belüli legitimációja továbbra is kritikák célpontja. A kormányzat 2003-as intézkedései közül említést érdemel még a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által indított „Esélyt a fiataloknak” címû program, amely állásbörzék, pályaválasztási kiállítások segítségével próbálta elõsegíteni a munkanélküli és a pályakezdõ fiatalok munkába állását. Az ifjúsági terület fejlõdését nem segítette, hogy 2004-ben az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium létrehozásával ismét csökkent a szakterület kormányzati érdekképviseleti potenciálja, annak ellenére, hogy a ciklus végére már egy ifjúsági kormánybiztos, egy ifjúsági miniszter, egy ifjú-

59. ábra. Az intézményrendszer elemei 1998–2002 között

116


2008 / tavasz

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 117

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés sági ügyekért felelõs politikai államtitkár, egy ifjúsági miniszteri biztos, továbbá a közigazgatási államtitkár közvetlen irányítása alatt mûködõ Ifjúsági Fõosztály is foglalkozott az ifjúság ügyével. Az ifjúsági ügyek kormányzati kezelése – a nagyobb tárcába történõ beemelés és az új kormányzati struktúra és feladatleosztás eredményeként – még inkább lelassult. Az idõszakra összességében a reformkísérletek sokasága és azok sikertelensége, valamint az állandó intézményi bizonytalanság nyomta rá a bélyegét. Az ifjúsági intézményrendszer 2002–2006 közötti idõszakban összességében nem bõvült ugyan, de a civil-önkormányzati együttmûködésben mûködtetett helyi ifjúsági szolgáltató irodák pályázati úton történõ finanszírozásával a minisztérium tudatosan fejlesztette az ifjúsági hálózatot. Kísérlet történt kistérségi ifjúsági referensek hálózatának kialakítására is, azonban finanszírozás hiányában itt nem tudott önálló és tartós rendszer kiépülni. A kormányzati struktúrában az ifjúság ügye egyértelmûen az alacsonyabb prioritású területekhez sorolódott, számos elemzõ szerint jelentõs részben ezzel függött össze a ciklus során felbukkant reformkezdeményezések (ifjúsági törvény, stratégia, cselekvési terv, struktúra átalakítása stb.) kudarca is. (60. ábra)

2006-, a harmadik szocialista-liberális koalíció idõszaka Országos szint A 2006. évi országgyûlési választásokat követõen az addig hivatalban lévõ szocialista-liberális kormány megõrizte mandátumát. Jelenleg miniszteriális szinten a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (Esélyegyenlõségi Szakállamtitkárság, illetve annak Gyermek és Ifjúsági Osztálya) felelõs a gyermek- és ifjúságpolitikai tevékenységért.

Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szociális és Munkaügyi Miniszter feladatai közé tartozik, hogy – figyelemmel kísérje a gyermeki jogok érvényesülését, ennek érdekében kidolgozza és mûködtesse az ezt vizsgáló utókövetés és értékelés rendszerét, – elõkészítse az ifjúságra közvetlenül vonatkozó – másik miniszter feladatkörébe nem tartozó – kormányzati döntéseket, az ifjúságot érintõ feladat- és hatáskörrel rendelkezõ miniszterekkel együttmûködve stratégiát és cselekvési tervet dolgoz ki azok összehangolására,

60. ábra. Az intézményrendszer elemei 2002–2006 között

2008 / tavasz


117

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 118

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés – ellássa a gyermekeket és a fiatalokat érintõ szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányzati feladatokat, – kidolgozza és mûködtesse a felnövekvõ korosztály tagjainak életpálya-építéséhez szükséges információk elérhetõségét biztosító, valamint a gyermekek és fiatalok képesség- és közösségfejlesztését célzó nem formális pedagógiai programokkal kapcsolatos szolgáltatások rendszerét, valamint azok infrastrukturális feltételeinek fejlesztését célzó programokat, – figyelemmel kísérje és gondozza az ifjúsági turizmus infrastrukturális és jogi eszközrendszerét, kidolgozza a gyermekek iskolán kívüli szervezett szabadidõ eltöltését segítõ programokat, összehangolja az ifjúsági turizmus és a szabadidõ eltöltését segítõ programok fejlesztésének stratégiai kérdéseit és az érintett miniszterek ezzel kapcsolatos feladatait, – kidolgozza és mûködtesse a gyermek- és ifjúsági szervezetek és a közoktatási intézmények keretében, szervezetten megvalósuló, munkatapasztalat szerzést szolgáló önkéntes és nemzetközi mobilitási programok rendszerét, – koordinálja a határon túli ifjúsággal való együttmûködés rendszerét, az érintett miniszterekkel együttmûködve kidolgozza a kapcsolatok fejlesztésére szolgáló programokat, – mûködtesse a gyermek- és ifjúságpolitikai ügyekben az országos konzultáció rendszerét, valamint biztosítsa – a közoktatás és a felsõoktatás kivételével – a fiatalok képviselõk útján történõ részvételét az ifjúságot közvetlenül érintõ kormányzati döntések elõkészítésében, továbbá elõsegíti a gyermekek és fiatalok szabad véleménynyilvánítási jogának gyakorlását, – kapcsolatot tartson a felsõoktatási intézményekkel, a hallgatói önkormányzatokkal, országos szakmai szervezeteikkel, a gyermek- és ifjúsági célú civil szervezetekkel, valamint az egyházakkal és felekezetekkel, – a Kormány nevében ellássa a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl szóló 1991. évi LXIV. törvényben foglaltak

118


2008 / tavasz

végrehajtásának összehangolásával és ellenõrzésével kapcsolatos feladatokat, elkészíti az Egyezményben foglaltak érvényesülésérõl szóló jelentéseket, – meghatározza a gyermek- és ifjúságpolitikához tartozó területek szakmai felügyeleti rendszerét és az e területekhez tartozó tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítési rendszert és követelményeket. Ifjúsággal összefüggõ munkája következtében fontos szerepe van még az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak és az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak is az önkormányzatokra háruló ifjúsági feladatok, illetve a közoktatással és a felsõoktatással kapcsolatos tevékenységük miatt.

Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) 2006 decemberében megszüntette a Mobilitás intézményét, de az ifjúsági munka fejlesztését szolgáló részei (a Regionális Fejlesztési Igazgatóság és az Európai Fejlesztési Igazgatóság) Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat (MOISZ) néven tovább mûködnek a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal részjogkörû költségvetési egységeként. Ezzel az új helyzettel valódi esélyt kapott az állam ifjúsági fejlesztõ és szolgáltató funkciójának kibontakoztatása. Az átalakulás során a hazai ifjúsági munka egyetlen államigazgatási intézményétõl, a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálattól a pályázatkezelõi adminisztratív szerep elkerült, ezzel tulajdonképpen megszabadult egy olyan tehertõl, amely eddig a szakmai fejlesztõmunkától vette el az erõforrásokat és a figyelmet. Az ifjúsági munka társadalmi szükséglete erõsödik, a szakma fejlesztése össztársadalmi érdekké vált (ezt több tanulmány és kutatás jelzi). A foglalkoztatáspolitika eszközeinek bevonása, segítségül hívása elõmozdíthat sok fejlesztést. Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben megjelenõ horizontális ifjúsági prioritás mentén jelentõs forrásokkal bõvülhet a terület. Az üzleti szektor CSR forrásainak terelésével új kapukat nyithatunk meg. A Gyermek

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 119

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés és Ifjúsági Alapprogram reformjával és bõvítésével hatékony fejlesztõ eszközt kaphatunk. Mindezt a Szolgálat 52 köztisztviselõje 9 telephelyen (Igazgatóság, Fiatalok Lendületben Programiroda, 7 regionális iroda) minimális mûködési forrással segíti. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, mint anyaintézmény vezetõségének hozzáállása példa értékû. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium elszánt a Mobilitásban folyó szakmai fejlesztõ munka erõsítése tekintetében és feltételeinek biztosításában. Az eddig jól mûködõ és sok eredmény felmutató programok (Kompasz emberi jogi képzés, ifjúságszakmai nemzetközi protokollprogramok, az Európai Unió Fiatalok Lendületben Programja, az Európa Tanáccsal való együttmûködés és az Eurodesk hálózat) jó eszköznek tûnnek a fejlesztõ munka megalapozását illetõen. A szervezeti átalakulásból adódóan egy lényegét tekintve új intézmény jön létre. A Mobilitást eddig jellemzõ pályázatkezelõ és adminisztratív végrehajtó szerv helyett, egy az ifjúsági munka fejlesztõ központjaként, a kormányzati ifjúságpolitika megvalósítójaként mûködõ intézmény alakul ki. Ez az új szerep más célrendszert, új hangsúlyokat és valamelyest új kompetenciákat igényel. A Mobilitás új küldetése: n A magyarországi ifjúsági munka és szolgáltatások innovációs és kompetenciaközpontja, mely a hazai és nemzetközi eszközrendszerek mûködtetésével, az ifjúsági és ifjúságsegítõ közösségek, szervezetek, ifjúsági szakemberek és kompetenciáik, továbbá az ifjúsági szolgáltatások fejlesztésével és elismertetésével járul hozzá a fiatalok társadalmi felelõsségvállalásához, társadalmi részvételük erõsítéséhez. n Támogatja az állami-önkormányzati, civil és gazdasági szektor ifjúságügyi (ifjúsággal, ifjúsági munkával kapcsolatos) együttmûködését a demokrácia minõségének javítása, a társadalmi kohézió illetve a versenyképes, fenntartható, tudásalapú társadalom megteremtése érdekében. n A Mobilitás – a kollektív intézményi tudat és cselekvés bázisán – mûködési környezetére, célcsoportjainak és partnereinek

igényeire és lehetõségeire érzékeny, igényteremtõ és közvetítõ, professzionálisan szolgáltató szervezet. Mûködésének alapelvei : konstruktív, bizalomra építõ, rugalmas, átlátható, európai. A Mobilitás stratégiai céljai: 1. Ifjúsági munka szakmai fejlesztése; a) Az ifjúsági munka végzéséhez szükséges információ, tudás és kompetenciák összegyûjtése és közvetítése; b) Az ifjúsági munkában résztvevõ szakemberek munkájának támogatása. 2. A fiatalok (12–29) demokratikus társadalmi részvételének elõsegítése; a) részvételi formák támogatása és elterjesztése; b) ifjúságpolitikák és stratégiák megszületésének támogatása; c) közösségi részvételhez szükséges kompetenciák és 3. Az ifjúsági munka és módszertana (nemformális pedagógia) társadalmi elismertetése; a) minõségbiztosítás; b) hasznosulás kimutatása és bemutatása. A fenti stratégiai célok mentén a Mobilitás az alábbi éves munkatervi részcélokat határozta meg 2007. évre: 1. Ifjúsági munka szakmai fejlesztése. • Katalogizált tudástár elõállítása (NIIDA); • Ifjúsági munka szakmásítása (Szakképzés); • Ifjúsági munka foglalkoztatási és közoktatási kapcsolatainak elmélyítése (Munkaügyi központok, Kompasz); • A hazai ifjúsági munka láthatóvá tétele nemzetközi és Európai szinten (képzõk, jó példák, aktív részvétel ET, EU); • Ifjúsági szolgáltatások professzionalizálása (minõségbiztosítás alapjai); • Ifjúsági szervezetek szervezetek és ifjúsági szolgáltatást nyújtó szervezetek professzionálissá tétele (minõségi kritériumok, szolgáltatáscsomagok); • MOISZ és az ifjúsági szakma professzionálissá tétele (belsõ képzések, szempontrendszerek kialakítása); • Ifjúsági munkások professzionálissá tétele (továbbképzés, akkreditáció).

2008 / tavasz


119

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 120

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 2. Fiatalok (13–29) demokratikus társadalmi részvételének elõsegítése. Részvételi formák támogatása és elterjesztése: • Önkéntesség elterjesztése, elismertetése (jogszabály, YouthPass, MobiPass); • Fiatalok közösségeinek és (civil) szervezeteinek fejlesztése (szervezetfejlesztés, források); • Érdeképviseleti formák megerõsítése és újak létrehozásának elõsegítése (módszertan, jó példák, források). A közösségi részvételhez szükséges kompetenciák és módszerek: • Attitûdformálás (alternatív tanulási lehetõségek, tapasztalati tanulás); • Nem formális pedagógiai módszerek alkalmazására való felkészítés (kiadványok, képzések). Ifjúságpolitikák, stratégiák megszületésének támogatása: • Ifjúságpolitikai tervezés megalapozottá tétele (kézikönyv, átvilágítás) • Helyi szintû ifjúsági célú feladatvállalás serkentése (érzékenyítés) 3. Az ifjúsági munka és módszertana (nemformális pedagógia) társadalmi elismertetése: • MOISZ ismertté és elismertté tétele (marketing, TCR, CSR); • A fiatalok, mint „erõforrás” elismertté tétele (kampány, érzékenyítés); • Szakmán belüli elismerési rendszer megteremtése (díjak, konferenciák, fórumok, akkreditáció); • Az ifjúsági munka társadalmi megítélésének formálása és beágyazódásásnak elõséegítése (marketing, bemutatás). A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram mûködését illetõen a Mobilitás a Tanácsok titkársági feladatai keretében az alábbiak szerint segíti az Alapprogram mûködését: • Abban segíti a MOISZ a GYIA Tanácsot, hogy szakmai Programozó testületté válhasson, hosszú távú célok mentén tervezni tudja a hazai források (nem csak állami pénzek) felhasználását, de önmaga ne vegyen részt pályázati döntésekben, mert ez mind az Európai Uniós normáknak, mind

120


2008 / tavasz

pedig az átlátható állami döntésmechanizmusoknak ellentmondana. • A Program pályázatait az ESZA Kht kezeli, a szakmai koordinációt a MOISZ végzi. Az Európai Unió Fiatalok Lendületben Programja • Az NPT megszûnt 2006. decemberben – a FLP 2007-13 szabályai értelmében a Bíráló Bizottságot a nemzeti iroda vezetõje nevezi ki, és a végsõ döntést is õ hozza. • 2007-ben a Bíráló Bizottság 7 tagja a 7 régió szakemberei közül került kiválasztásra, valamint a Gyermek és Ifjúsági Konferencia felkérést kapott, hogy egy fõt delegáljon a testületbe. A Bizottság elnöke a Szolgálat igazgatója. • A Fiatalok Lendületben Program szinte változatlan az elõdjéhez (Ifjúság 20002006) képest, de két új elemmel bõvült - Ifjúsági cserék, Fiatalok kezdeményezései; - Demokrácia projektek; - Önkéntes szolgálat, Szakmai fejlesztõ projektek; - Fiatalok részvételét erõsítõ projektek; • A Program 2007. évi magyar költségvetése 2,4 millió euró (támogatásként kiosztható).

Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány több gyermek és ifjúsági szálláshelyet üzemeltet, melyek korábban az államszocialista rendszer ifjúsági szervezeteinek kezelésében álltak. Ezen felül több tagintézménnyel rendelkezõ speciális szakiskolát tart fönn fogyatékossággal élõ gyerekek számára. A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány megszüntetés alatt, a kezelésében lévõ iskolák átadás alatt vannak. A Kormány 2006-ban határozott úgy, hogy a Közalapítványt folyamatos vagyonvesztése, továbbá gazdaságtalan mûködése miatt megszünteti, mivel feladatai ellátására alkalmatlanná vált. A jogszabályok szerint ez csak a fogyatékosok képzését szolgáló szakiskola fenntartóváltását követõen hajtható végre, átvevõje egy, a gyerekek speciális élethelyzetének jobban megfelelõ iskolákat fönntartó közalapítvány lesz várhatóan.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 121

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Regionális és helyi szint Az ifjúsági szolgáltató rendszer regionális feladatait a Mobilitás részegységeiként mûködõ Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák (RISZI-k) látják el. A Regionális Ifjúsági Tanácsok az adott régió területén élõ, tanuló, dolgozó fiatalok képviseletét biztosító döntéshozó, véleményezõ és javaslattevõ testületek. Együttmûködnek a korosztályt érintõ feladatokat ellátó szervezetekkel, figyelemmel kíséri a helyi ifjúsági programok, szolgáltatások megvalósulását, az ifjúsági szervezetek tevékenységét, az ifjúsági közösségek szükségleteit és törekvéseit, és ennek alapján javaslatot tesznek a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsoknak az Alapprogramból a régiónak nyújtandó támogatások keretösszegére. Közremûködnek a régiós pályázatok elbírálásában, döntenek a rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználásáról. A Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodák szolgáltatásokat nyújtanak a területükön lévõ ifjúsági szervezeteknek és közösségeknek. Szolgáltatásaik: – tanácsadás az önkormányzati ifjúsági programok, helyi és térségi programok tervezéséhez és megvalósításához; – képzések szervezése a regionális, térségi, helyi programok és projektek eredményes megvalósítása érdekében; – információszolgáltatás az ifjúsággal kapcsolatos döntések megalapozásához; – az infrastrukturális feltételek megteremtése ifjúsági programok ifjúsági programok megvalósításához. További feladataik: – kezdeményezik a regionális fejlesztési programok, alprogramok indítását, közremûködnek tervezésükben és megvalósításukban; – közremûködnek a Gyermek és Ifjúsági Alapprogramból támogatott, illetve felkérés alapján más projektek értékelésében, szakmai és pénzügyi ellenõrzésében; – segítik az Európai Unió és az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek programfejlesztési és projekt-tervezési követelményeinek megismertetését és teljesítését;

– gyûjtik és feldolgozzák az ifjúságra vonatkozó regionális információkat; – javaslatokat tesznek a fiatalok részvételének fejlesztésére a helyi, a társégi, a regionális, a régiók közötti és az euro-regionális együttmûködésekben; – az erre a célra rendelkezésre álló pénzügy keret terhére biztosítják a Regionális Ifjúsági Tanács mûködésének feltételeit és ellássa a Regionális Ifjúsági Tanács mûködésével összefüggõ feladatokat; – felkérés alapján közremûködnek az Alapprogramból támogatott, illetve más pályázatok értékelésében, szakmai és pénzügyi ellenõrzésében. Az ifjúsági intézményrendszer (nemcsak állami) helyi szintjét alkotják az önkormányzati ifjúsági referensek, ifjúságsegítõk, az ifjúsági információs és tanácsadó irodák, információs pontok, ifjúsági házak, gyermekek házai. Az ifjúsági referensek feladata az önkormányzatok ifjúsággal kapcsolatos intézkedéseinek koordinálása, az ifjúságsegítõké pedig a közösségfejlesztés, szabadidõs animáció, a fiatalok programjainak szervezése. Számos feladat- és ellátási kötelezettség hárul az önkormányzatokra, amelyeket bõvebben Az önkormányzati ifjúsági munka címû fejezet tartalmaz. A könnyebb áttekinthetõség kedvéért a következõ oldalon található grafikon foglalja össze a magyar ifjúságpolitika intézményi struktúrájának viszonyrendszerét.

Az állami ifjúságpolitika tartalma A kormányprogram „Program a Fiataloknak” címû fejezete jelzi, hogy a kormányzat kiemelt prioritással kezeli a gyermek és ifjúsági korosztály ügyét. A kormányprogram ebben a vonatkozásban elsõdleges célként a fiatalok társadalmi integrációját tûzi ki, ennek érdekében alkotja meg a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát, illetve a Nemzeti Ifjúsági Programot, melynek kormányprogramban deklarált célja „a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás területein egyenlõ esélyeket teremteni a fiatalok számára a sikeres felnõtté váláshoz”.

2008 / tavasz


121

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 122


A kormányprogram mindezek elérése érdekében további célokat emel ki, ezek: – fejleszteni a szabadidõ hasznos eltöltéséhez szükséges infrastrukturális feltételeket; – támogatni a helyi és országos ifjúsági kezdeményezések megvalósítását; – népszerûsíteni az egészség- és környezettudatos életmódot; – fejleszteni a demokratikus állampolgári attitûdöt. A program az eszközök között felsorolja: – a Nemzeti Ifjúsági Információs és Dokumentációs Adattár létrehozását, egy on-line adatbázist, amely az ifjúságsegítõ szakemberek, civil szervezetek munkáját támogatná jó példák, kutatási eredmények stb. dokumentálásával és elérhetõvé tételével; – az önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, régiók ifjúsági fejlesztéseinek támogatását, segítségnyújtást a helyi cselekvési tervek elkészítéséhez; – a magyarországi és nemzetközi önkéntes tevékenység bõvítését (a fiatalok tapasztalatszerzése céljából); – a diák munkavállalói könyv bevezetését a felsõoktatási hallgatók számára a szakmai gyakorlatszerzés megszerzése és a késõbbi könnyebb elhelyezkedés céljából; – a fiatalok tudatos családszervezésének támogatását a fiatalok egészségnevelése és különbözõ önálló kezdeményezések támogatása útján.

122


2008 / tavasz

Az ifjúsági ügyekért, ezek koordinációjáért felelõs Szociális és Munkaügyi Minisztérium jelenleg Nemzeti Ifjúsági Stratégiát készít elõ, mely elõreláthatóan 2007 õszére készül el. A Stratégia hosszú- (15 éves), valamint középtávú társadalompolitikai célokat, továbbá horizontális prioritásokat fog meghatározni, utóbbiakat az oktatás, az egészségügy, a családügy, a szociálpolitika, a foglalkoztatás- és vállalkozáspolitika összehangolásával, illetve ennek érdekében. Emellett meg kívánja határozni azokat a szakpolitikai témákat, amelyek céljainak megvalósulásához az iskolán kívüli nevelés eszközeit veszi igénybe (demokratikus állampolgári, emberi jogi, interkulturális nevelés, esélyteremtés, gyermekszegénység elleni küzdelem, gyermekvédelem, társadalmi részvétel és társadalmi újratermelõdés összehangolása). Mindezek érdekében a Minisztérium áttekinti az ifjúságpolitika jogszabályi környezetének fejlesztési lehetõségeit. A Nemzeti Ifjúsági Stratégiára építve a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kétévente Nemzeti Ifjúsági Programot terjeszt elõ, elõször – várhatóan – 2008-ban, melynek nyomon követését, értékelését és fejlesztését is elvégzi (ez, amennyiben szükséges, egy ifjúsági törvény megalkotását is jelentheti). Mind a Stratégia, mind az egyes Programok elõkészítését, felülvizsgálatát, értékelését a kutatói tevékenység aktív részvételével tervezi/ hajtja végre a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, illetve háttérintézménye, a Szociális

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 123

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés és Munkaügyi Intézet Gyermek- és Ifjúságkutatási Fõosztálya. E fõosztály jogelõdje végezte az Ifjúság2000, Ifjúság2004 és Mozaik2001 elnevezésû kutatásokat48, melyek tanulságai – sok más forrással együtt – egyik legfõbb inputját, sok tekintetben alapját jelentik a Nemzeti Ifjúság Stratégiának. A nagymintás kutatások önmagukban is alkalmasak regionális elemzések készítésére, de ugyanezen kutatások alapját képezhetik regionális, a helyi igényekre szabott ifjúságkutatásoknak is. A várhatóan 2008-ban elkészülõ Nemzeti Ifjúsági Program immár konkrét cselekvési tervet fog tartalmazni, amihez a tervek szerint kétévente monitoring kutatás készül. A Kormány (illetve a kormányzati ifjúságkutatás) önálló feladataként jelenik meg 2009-ben, majd – várhatóan – 3 évente a Jelentés a gyermekek és ifjúság helyzetérõl elnevezésû beszámoló elkészítése. Ezek egyrészt regisztrálni fogják a Programból következõ cselekvéseket, másrészt igyekeznek felmérni majd ezek hatását. 2008-tól továbbra is 4 évente szerepelnek a tervekben a nagymintás ifjúságkutatások, amelyek figyelembe veszik az egyes régiók jellegzetességeit is. Egyéb, akár központi, akár helyi ad hoc igények alapján is készülnek ifjúságkutatások, valamint kutatás-módszertani ajánlások, nem utolsó sorban a megyei és települési ifjúságpolitikai koncepciókat megalapozandó.

Mind a kormányzati háttérintézmény, mind az egyéb magyarországi kutatómûhelyek ifjúság- vagy ifjúsági tárgyú kutatásai, valamint a 3 évente benyújtandó (a korábbiakban évente benyújtott) jelentés szerkesztése során felhalmozott ismeretek képezhetik alapját a Nemzeti Ifjúsági Program értékelésének, a Nemzeti Ifjúsági Stratégiában foglaltak újragondolásának, valamint a további nagymintás kutatásoknak. Az alábbi folyamatábrán látható, hogy a jelenleg folyó illetve intenzív elõkészítési fázisban lévõ ifjúságszakmai cselekvési programok és lépések hogyan függenek össze egymással. A cselekvés középpontjában a 2007-ben elkészülõ Nemzeti Ifjúsági Stratégia és a 2008-ban elkészítendõ Nemzeti Ifjúsági Program, valamint az ezek inputjaként és output-méréseként szolgáló kutatások, jelentések állnak. Összefoglalóan megállapítható, hogy a magyarországi ifjúsági szervezetek a rendszerváltás óta eltelt 17 év folyamán végig olyan környezetben végezték munkájukat, amelyet az ifjúságpolitika intézményrendszer folytonos átalakítása, a feladatok, a felelõsségi- és hatásköri kérdések különbözõ kormányzati intézmények, illetve intézményi szintek közötti megosztása, s nem kis részben a pártpolitikai befolyásoltság jellemzett. Az ifjúsági ernyõszervezetek mûködésére leginkább az instabilitás volt a jellemzõ, a mindenkori kormányok és politikai pártok igyekezetek olyan intézményi struktúrákat létrehozni, ami

2008 / tavasz


123

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 124

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés a hozzájuk közelebb álló ifjúsági szervezõdések számára biztosítanak elõnyösebb mûködési feltételeket. Az ifjúsági korosztály részvétele a nonprofit és civil szervezetekben csökkent, ugyanakkor a felsõoktatási hallgatói érdekképviseletek társadalmi aktivitása, érdekképviseleti szerepe növekedett. A kormányzati ifjúsági intézményrendszer kormányzati ciklusokat követõ átalakítása jelentõsen csökkentette a rendszer hatékonyságát és az ifjúságpolitikai célok végrehajthatóságát. Az önkormányzatok ifjúságpolitikai tevékenységérõl megfelelõ statisztikák hiányában nincsenek értékelhetõ adatok, ugyanakkor országos és regionális szinten számos, az önkormányzatok területén végrehajtott szakmafejlesztési projekt zajlik.

Összefoglalás

49

Peter Lauritzen 1993-as, nagyhatású potsdami értekezésben egyrészt mint politikát, másrészt mint az ifjúsági helyzetekre valamilyen módon reagáló kormányzati aktort mutatta be az ifjúságügyet. A Lauritzen-féle klasszifikáció szerint hatféle lehetséges kormányzati magatartás különíthetõ el: 1. A kormány, mint Szuperegyesület: ez esetben a kormány összekeveredik a civil társadalommal és ideig-óráig úgy viselkedik, mint egy nyilvános lelkiismeret. Maga vezeti tevékenységeit és a projektjeit, „fölülrõl” együttmûködik a civil szervezetekkel. 2. A kormány, mint a civil társadalom partnere: ez esetben az ifjúságpolitikai intézkedéseket megtárgyalják és közösen fejlesztik az ifjúsági szervezetekkel, a különféle szolgáltatókkal, másokkal. Az önkéntes szervezetek nagy költségvetéssel rendelkeznek, a kormány kockázatot vállal és megosztja hatalmát. 3. Laissez-faire (ahogy esik, úgy puffan) kormány: ez esetben a kormányzat azt mondja: vannak fiatalok és lehet, hogy vannak speciális problémáik. De így vannak ezzel a többiek is és ezért nincs szükség a fiatalok megkülönböztetésére az egész társadalom ellenében. 4. Beavatkozó kormány: itt a kormány az olyan égetõ problémákba avatkozik be, mint a fiatalok drogfogyasztása, az erõszak erõsö-

124


2008 / tavasz

dése, a fiatalkori bûnözés, a munkanélküliségük, stb. A kormány reakciója ezekre a problémákra mindig idõkorlátozott és mindig arra szorítkozik, hogy gyorsan látványos eredményeket érjen el. 5. Állam-bácsi kormány: a kormány hivatalánál fogva jótékonykodik. Ez a szerep alapvetõen a nagy tanító szerepe; a fiataloknak tér kell a fejlõdéshez, bátorítani kell õket és néha büntetni is. A kapcsolat kormány és a civil szervezetek között aszimmetrikus, a hierarchia mûködik és azt meg kell tartani. 6. Ellenõr-kormány: ez a kormány egy ideges és bizonytalan állami felsõbbséget fejez ki. Valójában fél a fiatalok reakcióitól és folyamatos információt igényel arról, hogy „azok” mit terveznek legközelebb. Nem fogadja el azt, hogy a fiatalok a társadalom autonóm, kritikus részei. Bár természetesen egyetlen valódi kormányzati teljesítmény sem feleltethetõ tökéletesen meg a lauritzeni kategorizálás szerinti elméleti modellnek, a fentiekbõl talán körvonalazódnak a kormányzatok ifjúsági helyzetekre adott válaszai. Magyarországon a fenti kategóriák alapján a rendszerváltás óta eltelt idõszakban gyakorlatilag szinte mindegyik típus jellegzetességei megjelentek a különféle koalíciós összetételû kormányok mûködési gyakorlatában az ifjúsági területen. Visszatekintve mégis leginkább az tekinthetõ jellemzõnek, hogy az egyes kormányzatok a maguk prioritásai és kitörési pontokra vonatkozó elképzelései alapján egyaránt fontosnak tekintették az ifjúság problémáit, és ennek megfelelõen a legkülönfélébb megoldási elképzelések, modellek, javaslatok és programok alapján kísérelték meg a társadalmi újratermelési folyamatok kritikus problémáit, feszültségeit kezelni. Az Európai Uniós tagság elnyeréséig azonban még csak remény sem volt arra, hogy az ifjúsági dimenzióban felhalmozódó problémák kezelésére számottevõ többletforrásokat mozgósítsanak. A 2007-es év ebben a vonatkozásban kétségkívül új idõszakot nyithat, hiszen az EU-s fejlesztési források megfelelõ felhasználási programjával – elméletben legalábbis – már biztosítható az ifjúsági területen jelentkezõ feladatok bõvülõ források bevonásával történõ ellátása.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 125


II.4. Az önkormányzati ifjúsági munka A helyi önkormányzatok önállósága a magyar közigazgatás rendszer princípiuma: nemzetközi összehasonlításban egyedülálló mértékû. Az állam a helyi önkormányzatok ügyeibe rendkívül korlátozott módon avatkozhat be. A helyi önkormányzatok magas „szabadságfoka” Magyarország történelmének tükrében érthetõ: a rendszerváltást követõen rendkívüli igény volt a hatalom befolyásától mentes, szabad önrendelkezésre. Napjainkban azonban a helyi önkormányzatok önállósága ellentmondásosnak tekinthetõ: az önkormányzás, az autonómia, az önállóság, az önrendelkezés biztosításának alapvetõ célja az volt, hogy a települések, kerületek, megyék lakosai saját kezükbe vegyék sorsukat, éljenek a szabadság, a demokrácia adta lehetõségekkel. A magunk környezetébõl is tudhatjuk azonban, hogy az önkormányzati képviselõ-testületek jellemzõen nem vonják be a lakosokat döntéseik meghozatalának folyamatába, azaz sérül a helyi közügyek intézésének demokratikus jellege. Az önkormányzás csak részlegesen, azaz nem a helyi önkormányzat tagjaira, hanem csak annak képviselõ-testületére vonatkoztatva valósul meg (ez okok sokaságára vezethetõ vissza, az ifjúságsegítés szemszögébõl nézve kiemelendõ azonban, hogy nem alakultak ki széles körben elfogadott érdekegyeztetési mechanizmusok, gyakorlatilag sem a képviselõ-testületek tagjai, sem választóik nem tudják, hogy milyen módszerekkel, technikákkal lehet konstruktívan, eredményre vezetõen megbeszélni a település, a kerület, a megye közügyeit).

A helyi önkormányzatok feladatrendszere A magyar közigazgatási rendszerben a helyi önkormányzatok önállóságát egyetlen módon érintheti az állam: kötelezõen ellátandó fel-

adatokkal bízhatja meg õket. A települések, kerületek, megyék önkormányzatai többek között az állam által a felelõsségükre bízott közszolgáltatások (feladatok) biztosítása érdekében rendelkeznek magas szintû önállósággal. Az állam azon közszolgáltatások biztosításával bízza meg a helyi önkormányzatokat, amelyeknél lehetõség van a helyi viszonyok figyelembevételére, a mérlegelésre és az önkormányzatnak biztosított önállóság lehetõvé teszi az optimális, hatékony megoldások kidolgozását. A helyi közügyek, illetve az azokkal kapcsolatos önállóság hármas csoportba sorolható: – a közhatalom – elõzõekben részletesen tárgyalt – önkormányzati típusú gyakorlásához; – a lakosság – alább ismertetendõ – közszolgáltatásokkal való ellátásához; – továbbá az ezekhez szükséges – úgyszintén az alábbi ismertetendõ – szervezeti, személyi, anyagi feltételek megteremtéséhez. A közszolgáltatásokat két csoportba sorolhatjuk: kötelezõ, illetve önként vállalt (fakultatív) feladatokra. A kötelezõ feladatok tekintetében a helyi önkormányzatoknak nincs mérlegelési joguk: a feladatokat mindenképpen, minden körülmény között el kell látniuk. A feladatellátás elmulasztása esetén a helyi önkormányzat képviselõtestülete törvényt sért. A települési önkormányzat – az önkormányzati törvény rendelkezései szerint – köteles gondoskodni: az egészséges ívóvíz ellátásról, az óvodai nevelésrõl, az általános iskolai oktatásról és nevelésrõl, az egészségügyi és szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és köztemetõ fenntartásáról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülésérõl. Az önkormányzatok feladatait továbbá az egyes ágazatokhoz (pl.: oktatásügy, szociális vagy közmûvelõdési terület,

2008 / tavasz


125

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 126

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés stb.) kapcsolódó törvények határozhatják meg. A helyi önkormányzatok szabadsága azonban módot ad arra, hogy a kötelezõ feladatot saját belátásuk szerint, a helyi viszonyokhoz igazított módon valósítsák meg. Sõt: a kötelezõ feladatok ellátásának módját már nem határozhatják meg a törvények. Az Ötv. szerint a helyi önkormányzatok kötelesek gondoskodni az általános iskolai oktatásról, nevelésrõl. A közoktatási törvény részletezi az általános iskolai oktatás, nevelés részleteit, melyekkel kapcsolatban a törvényhez kapcsolódó rendeletek további részletszabályokat határoznak meg. (A törvényben és a rendeletekben meghatározott szabályoktól a helyi önkormányzatok nem térhetnek el.) Az elõbb említett törvények és rendeletek azonban nem határozhatják meg azt, hogy pl. az iskolának helyet adó épületnek kinek a tulajdonában kell lennie, vagy azt, hogy a helyi önkormányzat saját maga lássa el ezt a feladatot vagy pl. megbízzon ezzel egy alapítványt. Az önként vállalt (fakultatív) feladatok ellátására az önkormányzatok nincsenek kötelezve, semmilyen törvényt nem sértenek meg, ha azokat nem látják el. Az ún. ifjúsági szolgáltatások – melyekrõl a késõbbiekben szólunk részletesen – az Országgyûlés elé 2006. elején benyújtott, az ifjúsággal kapcsolatos egyes állami feladatokról szóló törvényjavaslat értelmében e körbe tartoznak. A kötelezõ feladatok kapcsán három fõszabályt kell megemlítenünk: – kizárólag törvények határozhatják meg azokat, azaz csak az Országgyûlés jogosult arra, hogy új feladattal bízza meg a helyi önkormányzatokat, vagy módosítsa az eddig meghatározottakat, tehát pl.: a kormány ezt nem teheti meg; – a törvények az egyes települések mértéhez, lakosainak számához, gazdasági teherbírásához viszonyítva kell, hogy meghatározzák a kötelezõ feladatokat, azaz a községek számára kevesebb, illetve más jellegû feladatokat kell, hogy meghatározzanak, mint a városoknak; – az Országgyûlés köteles biztosítani az újonnan meghatározott kötelezõ feladatok ellátásához szükséges forrásokat, azaz a mindenkori költségvetési törvényt úgy

126


2008 / tavasz

kell összeállítania, hogy abban az összes kötelezõ feladat ellátásához szükséges forrás fellelhetõ legyen. A helyi önkormányzatok feladatainak alapvetõ körét az önkormányzati törvény határozta meg, melynek elfogadását követõen folyamatosan került sor a helyi önkormányzati feladatok részletes törvényi szabályozására, majd azoknak – az egyes szakmai törvények keretében történõ – kidolgozására. A helyi önkormányzatok feladatai az alábbiak szerint csoportosíthatóak: - egészségügyi és szociális feladatok (egészségügyi ellátás, bölcsõdei ellátás, szociális és gyermekvédelmi ellátás); – mûvelõdési és közoktatási feladatok (nevelés, oktatás, közmûvelõdési, közgyûjteményi, mûvészeti tevékenység, testnevelés és sport); – kommunális feladatok (köztemetõk létesítése, bõvítése, fenntartása, kéményseprõipari tevékenység, települési folyékony hulladék leeresztõ helyének kijelölése, valamint közcélú ártalmatlanító telep létesítése, közterület tisztántartása, lomtalanítás); – közlekedési, hírközlési és vízügyi feladatok (helyi vízgazdálkodás, fürdõk, strandok fenntartása, közúti közlekedéssel kapcsolatos feladatok: biztonságos forgalom lebonyolítására alkalmas állapotban tartása, az önkormányzatok kezelésében lévõ utak forgalom-tervezése és szabályozása, a helyi tömegközlekedés); – a területfejlesztési, a környezet- és természetvédelemi feladatok (területfejlesztésés rendezés, az épített és természeti környezet védelme; – egyéb feladatok (helyi tûzvédelem, közbiztonság helyi feladatai, közvilágítás, közremûködés a foglalkoztatás megoldásában, lakásgazdálkodás). A helyi önkormányzatok a kötelezõ feladataik ellátása érdekében saját bevételre (pl.: a képviselõ-testület által meghatározott mértékû helyi, illetve számukra átengedett, az állam által beszedett adók) jogosultak, továbbá a feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesülnek.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 127

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy a feladatok ellátását szolgálja az önkormányzatok teljes bevételi rendszere, annak valamennyi eleme. A határozatok értelmében a feladatok rendszerét komplex módon – azaz a lehetséges bevételek teljes körének figyelembe vételével – kell vizsgálni, nem kell az Országgyûlésnek minden esetben új támogatási összeget rendelni az újonnan meghatározott feladathoz. A feladatok ellátás érdekében biztosított állami támogatással kapcsolatban – az Alkotmányból következõ – követelmény az arányosság: a feladatokkal arányban álló állami támogatást kell biztosítania az államnak. Az önkormányzatok számos esetben nehezményezték, hogy az állam megszegi az arányosság követelményét, azaz nem biztosít elegendõ forrást az önkormányzatok számára. Az Alkotmánybíróság e területen is több esetben kinyilvánította véleményét, amely szerint alkotmányellenes helyzet csak abban az esetben áll elõ, ha a feladatokhoz biztosított források alacsony szintje az önkormányzat ellehetetlenüléséhez, mûködésképtelenségéhez vezet. A leírtakból következik, hogy az Országgyûlésnek viszonylag széles mozgástere van a források biztosításában.

Önkormányzati ifjúsági feladatok Az önkormányzati ifjúsági feladatok a fiatalok élethelyzetével kapcsolatos olyan átfogó rendszer, mely tartalmában, összefüggéseiben, jogi meghatározottságában igen sokrétû és összetett. A települési önkormányzatok ellátandó feladatait az 1994. évi LXIII. tv. által módosított 1990. évi LXV. „A helyi önkormányzatokról szóló” tv. határozza meg. A kötelezõen ellátandó, illetve önként vállalt feladatokat a (4) szakasza állapítja meg az önkormányzatok számára. A gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás mint közszolgáltatás (a megyei önkormányzatok kivételével) az önként vállalható feladatok közé tartozik, azaz a települési önkormányzat maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetõségei függvényében –, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. A megyei önkormányzatoknál a jogszabály a

gyermek és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatok ellátását kötelezettségként jeleníti meg, ugyanakkor normatívát nem rendelt a feladathoz. Jelen helyzetben a helyi (települési, megyei) önkormányzatok az ágazati jogszabályok adta keretek mellett jellemzõen a lokális politikai, szakmai háttérre támaszkodva, fakultatív-önként vállalt feladatként tudják segíteni az ifjúságot, valamint végezni szakmafejlesztési tevékenységüket. A feladatok meghatározásánál figyelembe kell venni az EU Fehér Könyvében meghatározott fejlesztési prioritásokat, amelynek elemei: a fiatalok közéletben való részvételének biztosítása, az ifjúsági információs szolgáltatások kialakítása, az önkéntes szolgálat mint speciális aktivitási forma gyakorlattá tétele, valamint a fiatalok helyzetének minél reálisabb megismerése érdekében ifjúságkutatások elvégzése, tanulmányok készítése és köztük a szükséges hálózatok kiépítése. Az önkormányzati ifjúsági feladatok rendszerében szervezetileg három szintet szükséges elkülöníteni: – a képviselõ-testületet (megyei önkormányzat esetében: közgyûlést); – az önkormányzati hivatalt; – a civil, ifjúsági kapcsolatokat, ezen belül az önkormányzati párbeszédrendszert. A képviselõtestület (közgyûlés) szempontjából kiemelendõ és elsõdleges cél, hogy a testület rendelkezzen kellõ információkkal a fiatalokról. Ennek módszere a helyi ifjúságkutatás feltételeinek megteremtése a településen (minimálisan a kistérségben, városokban, megyében), amelyhez fel lehet használni a Mobilitás szakmai hátterét, együttmûködését. Következõ lépés a helyi ifjúságsegítõ koncepció és cselekvési program kidolgozása és elfogadása, amely meghatározza az önkormányzat által a fiataloknak nyújtott szolgáltatások kialakításával és fejlesztésével kapcsolatos irányokat és intézkedéseket, azok határidejét, felelõseit, a közremûködõ intézményeket, szervezeteket, valamint az intézkedések megvalósításához szükséges forrásokat. Garanciális elem, hogy ezeket a dokumentumokat – jogszabályban meghatározott idõszakonként – felül kell vizsgálni, és a fiatalokkal véleményeztetni.

2008 / tavasz


127

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 128

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés A hivatal szempontjából az önkormányzati tevékenység praxisa egyértelmûvé teszi, hogy (a településen, kistérségekben, városokban, a megyei önkormányzatoknál) meg kellene teremteni az önkormányzati hivatalokban ifjúsági szakember (referens), vagy az ifjúságsegítõ alkalmazásának feltételeit. A feladat ellátása értelemszerûen követheti a meglévõ gyakorlatot is, amikor mûvelõdési központ, iskola, civil szervezet együttmûködési megállapodás/feladatellátási szerzõdés alapján lát el ilyen feladatokat. A jelen helyzetben a referensek többsége éves határozott munkaszerzõdéssel, kapcsolt munkakörben lát el ilyen feladatot, vagy nincs is ilyen munkatárs, akkor ad-hoc jelleggel, vagy kapcsolt munkakörben bíznak rá ügyintézõkre gyermek és ifjúsági teendõeket. Kiemelten fontos az ifjúsági korosztály települési (kistérségi, megyei) szintû közügyekben való részvételének biztosítása. A participáció, a részvétel elve több megoldásimódszerbeli irányt kínál, hiszen a települési gyermek és ifjúsági önkormányzatok, a városi diákönkormányzatok, a gyermek és ifjúsági érdekegyeztetõ fórumok, a civil kerekasztalok, vagy a falugyûlések egyaránt eredményes megvalósulási formái lehetnek a párbeszédnek. A párbeszédrendszer lényeges eleme az, hogy intézményesített formában, nyilvánosan mûködjön és legitim módon jöjjön létre, illetve, hogy valós beleszólási lehetõsége legyen a korosztályt érintõ helyi közügyekbe. További lényeges feltétel, hogy mûködéséhez a feltételeket az önkormányzat, vagy intézménye biztosítsa. (63. ábra)

Ifjúsági szolgáltatások, kiemelt szakfeladatok A korábbiakban ismertetett feladatok között számos szolgáltatás, illetve intézmény található, melyeknek célcsoportja, kedvezményezettjei a fiatalok. Az ifjúságsegítés szempontjából a legfontosabbak a gyermekjóléti, a szociális, az oktatási-nevelési, a közmûvelõdési és a munkapiaci intézmények és szolgáltatások. Az ifjúságsegítõ szakembereknek és a

128


2008 / tavasz

63. ábra. Az önkormányzat ifjúsági tevékenységének felépítése (folyamat jelleggel)

munkájuknak kereteket adó ifjúsági szolgáltatásoknak az elõbb felsorolt szakmai területekkel együtt kell mûködniük, hiszen az adott település, kerület – kistelepülések esetén – többcélú kistérség társulás területén élõ fiatalok élethelyzetének javítását, lehetõségeiknek bõvítését az ifjúságsegítõk és az ifjúsági szolgáltatások egyedül nem képesek megoldani. A gyermekjóléti, a szociális, az oktatási-nevelési, a közmûvelõdési és a munkaerõ-piaci intézmények és szolgáltatások a fiatalok más-más élethelyzetét látják, azokról mélyreható ismeretekkel rendelkeznek, a sikeres munka érdekében össze kell kapcsolni a különbözõ szakmák fiatalokkal kapcsolatos tapasztalatait, ismereteit. Az elõzõekben – a kötelezõ feladatok kapcsán – ismertetett törvényi szabályozás és az azokhoz kapcsolódó állami támogatásnak köszönhetõen az ifjúságsegítés társterületeinek intézményei és szolgáltatásai egyrészt megerõsödtek, másrészt azonban „bezárkóztak”. Az egyre részletesebb törvényi és rendeleti szabályozás folyamatosan pontosította az adott szolgáltatás feladatkörét. Az állam a tá-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 129

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés mogatásokat, illetve azok mértékét a feladatok teljesítésének mértékéhez kötötte. A szolgáltatások feladatainak pontos meghatározása és a támogatások ezekhez való rögzítés egyrészrõl pozitív és szükséges folyamat, hiszen így jobban ellenõrizhetõk a szolgáltatások mûködtetésére, fejlesztésére biztosított állami támogatások. Negatív hatással is járt azonban ez a folyamat: a pontos feladat-meghatározással az is egyértelmûvé vált, hogy a jogszabályok szerint mivel nem kell foglalkoznia az adott szolgáltatásnak, így az elõbb említett szolgáltatások, intézmények jellemzõen csak saját kompetenciáikra és erõforrásaikra alapozva, önállóan és önmagukban igyekeznek a fiatalokkal kapcsolatban felmerülõ kérdésekre és szükségletekre választ adni. Jelenleg rendkívül alacsony a különbözõ szakterületekhez (ágazatokhoz) tartozó intézmények, szolgáltatások között együttmûködés, így ugyanazzal a fiatallal egyszerre több intézmény, szolgáltatás, illetve szakember foglalkozik, mindenkitõl csak az élethelyzetének egy-egy szeletére kap választ, illetve csak egyegy kérdésben kap segítséget. Az együttmûködések hiányának két eredménye van: – az állami támogatások rendkívül rossz hatásfokkal kerülnek felhasználásra, hiszen az egyes szolgáltatások fenntartására biztosított állami támogatás nem fedezi teljes mértékben az adott szolgáltatás minden költségét. A számos, egy-egy kérdéskörre specializált szolgáltatás mûködtetése egyrészt jelentõs forrást von el az önkormányzattól, amelyek azonban jellemzõen még így sem biztosítják a korszerû mûködés feltételeit, tehát sok-sok forráshiánnyal rendelkezõ szolgáltatást mûködik egymás mellett; – a fiatalok elvesznek a sok-sok szolgáltatás között, mindegyik szakterület a fiatalok rendkívül összetett élethelyzeteinek csak egyegy szeletére ad választ, vagyis a fiatalok sehol nem kapnak komplex választ a komplex kérdéseikre. Az ifjúsági szolgáltatásoknak, kiemelt szakfeladatoknak a következõ formáit különböztetjük meg: – ifjúsági információs és tanácsadó iroda;

– ifjúsági információs pont; – ifjúsági közösségi tér; – felkeresõ ifjúsági munka (közterületi ifjúsági szolgáltatás); – gyermek és ifjúsági táboroztatás, illetve – diák-önkormányzati, diákképviseleti tevékenység; – képzési rendszer, szakmai – módszertani koordináció, gyermeki, tanulói és állampolgári jogok; – nemzetközi ifjúsági kapcsolatok; – önkormányzati források, pályázatok. Az ifjúsági szolgáltatások közös jellemzõje, hogy katalizátor szerepet játszanak a települések, kerületek, kistérségek életében: ingyenesen elérhetõk általuk a fiatalok számára legalapvetõbb információk, tanácsadások, szabadidõs lehetõségek, közösségi programok. A szolgáltatások egyrészt teljes körûen ki kívánják szolgálni a fiatalokat, másrészt azonban egyértelmû, hogy bizonyos kérdésekben más szakterületek szolgáltatásai, szakemberei tudnak a fiatalok segítségére lenni. Az ifjúsági szolgáltatások alapfeladata, hogy iránytû legyen az egyes kérdéskörökre specializált ellátó rendszer elemei között. Az ifjúsági szolgáltatások száma az elmúlt években növekedésnek indult, a kistelepülések, illetve a nagyvárosok külterületei azonban még most is rendkívül ellátatlanok. Az ifjúsági szolgáltatások hálózatos, rendszerként való mûködése csak részlegesen, egyes szegmensekben alakultak ki, továbbá nem honosodtak meg a különbözõ szolgáltatások ágazatközi együttmûködései: a fiatalok többsége továbbra csak „töredezett” szolgáltatásrendszert tud igénybe venni, jelentõs szolgáltatási potenciál vész el.

Ifjúsági információs tanácsadó iroda, ifjúsági információs pont Az ifjúsági információs és tanácsadó szolgálatok személyre szabott, ügyfélközpontú, információs és tanácsadó, valamint azokat kiegészítõ segítõi szolgáltatásokat nyújtanak, elsõsorban az ifjúsági korosztály tagjai számára.

2008 / tavasz


129

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 130

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés E szolgáltatások célja olyan humán szolgáltató keretek megteremtése, amelyek alapellátás jellegû szolgáltatásokat nyújtanak a fiatalok számára. Céljuk továbbá, hogy a korosztálynak segítséget nyújtsanak a mindennapi életük során felmerülõ problémáik megoldásában, az életkorúkból és élethelyzetükbõl adódó esetleges hátrányaik csökkentésében, információs igényeik kielégítésében, tájékozottságuk elõsegítésében. A szolgáltatás elveit, etikai követelményeit az Európa Tanács R (90) 7. ajánlása az európai fiataloknak nyújtandó ifjúsági célú információs és tanácsadó szolgáltatásokról, valamint az Európai Ifjúsági Információs Charta határozzák meg. A szolgálatok rendszerét jelenleg nagyobb településeken mûködõ ifjúsági információs és tanácsadó irodák, a kisebb településeket, illetve lakóhelyi, intézményi ifjúsági közösségeket kiszolgáló ifjúsági információs pontok, és az egyes térségek településein rendszerszerûen szolgáltató mobil ifjúsági információs és tanácsadó egységek alkotják. Az ifjúsági információs és tanácsadó irodák hazai normarendszerként, az európai szakmapolitika által is elfogadott szakmai és etikai kódex alapján mûködtetik komplex szolgáltatásaikat, ennek részeként nyújtanak ügyfeleik számára információkat, biztosítják az ifjúsági korosztály élethelyzetével összefüggõ, közel 20-féle információs kört és tanácsadást (jogi, pszichológiai, mentálhigiénés, életvezetési, továbbtanulási, valamint munkaerõ-piaci). Az ifjúsági információs pontok hálózata a fiatalokkal kapcsolatban lévõ egyéb szolgáltatások (a közmûvelõdési intézmények, a könyvtári hálózat, a családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatok, hallgatói szolgáltató irodák, a teleházak) infrastrukturális bázisán mûködnek. Jellemzõen a térségükben, megyéjükben mûködõ ifjúsági információs és tanácsadó irodákhoz kötõdnek, hiszen azok támogatják munkájukat szakmai segítséggel és a rendszerezett információs körök rendelkezésükre bocsátásával.

130


2008 / tavasz

Az ifjúsági közösségi tér A közmûvelõdés feltételeinek biztosítása az állam és a helyi önkormányzat feladata. A közmûvelõdési intézmény szerepét a mûvelõdési otthon, ház, központ, közösségi ház, ifjúsági, illetve gyermek ház, faluház, teleház láthatja el. Közösségi színtér, illetve közmûvelõdési intézmény mûködtetõje önkormányzat, önkormányzati társulás, vagy közmûvelõdési megállapodás keretében egyéb szervezet lehet. Ifjúsági közösségi térre vonatkozóan azonban külön, érdemi feltételek nincsenek megfogalmazva. Ugyanakkor megemlítendõ az, hogy a játszótér is egyfajta – külterületi – közösségi tér. A fiatalok számára – szabadidejük hasznos eltöltéséhez, programjaik megvalósításához, közösségeik kialakulásához, mûködéséhez – elengedhetetlen a szükséges humán erõforrás, valamint infrastruktúra kialakítása, rendszeres igénybevételének biztosítása („kell egy hely”). Ezért (államilag is) támogatandó és kiemelt cél minden településen az ifjúsági közösségi térre vonatkozó felújítási, fejlesztési, beruházási programok megvalósítása, illetve azok folyamatos mûködtetése. Az ifjúsági közösségi terek az ifjúsági korosztály tagjainak közösségi tevékenységének, önszervezõdõ közösségeik, szervezeteik mûködésének és programjaik megvalósításának infrastrukturális hátterét, a közösségi stratégiák mentén megvalósuló cselekvések szakmai támogatását, továbbá a gyermekek és a fiatalok demokráciára nevelését látják el. A közösségi tér kereteit – hasonlóan az ifjúsági információs pontokhoz – jelenleg sok esetben az egyéb ágazatokhoz kötõdõ intézmények adják. Ifjúsági közösségi térré az teszi õket, hogy nem csak programjaikat igazítják a fiatalokhoz, hanem teret adnak a fiatalok kezdeményezéseinek: befogadják közösségeiket, programokat szervezhetnek.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 131

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Felkeresõ ifjúsági munka (közterületi ifjúsági szolgáltatás) A közterületi ifjúsági szolgáltatás lényege a csellengõ fiatalok felkutatása, információk nyújtása a számukra biztosított szolgáltatások rendszerérõl. A felkeresõ ifjúsági munka – az ifjúságsegítés és a közösségfejlesztés módszertanával – elõsegíti a fiatalok közösségeinek, szervezeteinek kialakulását, az általuk egyébként rendkívül ritkán látogatott szolgáltatásokba való bevonását. E speciális helyzetben lévõ fiatalok segítése érdekében intézményhez (ifjúsági információs irodákhoz, gyermekjóléti szolgálatokhoz) kötötten célszerû létrehozni az ifjúsági szociális munkások hálózatát, és a nagyobb településeken megteremteni alkalmazásuk feltételeit.

Gyermek és ifjúsági táboroztatás A táboroztatás, mint az ifjúságsegítés eszköze, sajátos szocializációs, közösségfejlesztõ és nevelési szintér, amely élményszerzéssel, a tábori programokba integrált képzésekkel, az iskolai szünidõ ideje alatti tartalmas és értékteremtõ szabadidõs programokkal járul hozzá a fiatalok személyiségének fejlõdéséhez. A táborozási lehetõség egyúttal természetbeni juttatás, egyedüli üdülési lehetõség is a nehéz körülmények között élõ fiatalok számára, ezért fontos önkormányzati feladat és lehetõség gyermek és ifjúsági korosztály minél nagyobb számú eljuttatásának megszervezése és támogatása a táborokba, ifjúsági szálláshelyekre.

Diákönkormányzatok, diákképviseleti tevékenység A helyi önkormányzatok tartják fenn jellemzõen az iskolákat (nevelési-oktatási intézményeket). A közéletiség, az érdekegyeztetési mechanizmusok, a programszervezési ismeretek hatékonyan megtanulhatók a diákönkormányzati, diákképviseleti tevékenység során, méghozzá inkubációs körülmények között, akkor ha a nevelõtestületek pedagógiai

eszközök alkalmazásával segítõ-támogató környezetet nyújt. Célszerû ha az iskolafenntartó önkormányzatok (község, város, megye) a fenntartói hatáskörrel élve, az oktatási törvény és végrehajtási utasítása adta feladatok (pl. a házirend) kötelezõ és mechanikus végrehajtása és vizsgálata mellett foglalkoznak a diákönkormányzati tevékenység segítésével, a pedagógusok (diákönkormányzatot segítõ tanárok) ezirányú ösztönzésével és elismerésével, csakúgy mint az iskolai szabadidõ szervezõk munkaköri feltételeinek megteremtésével.

Képzési rendszer, szakmai – módszertani koordináció, gyermeki, tanulói és állampolgári jogok Az ifjúságsegítõ szakma színvonalának emelkedése elképzelhetetlen az ezzel kapcsolatos képzési rendszer komplex és kompakt rendszerének kidolgozásával, önkormányzati területen a közigazgatási szakvizsga ifjúsági ügykörrel való kibõvítésével, általában a köztisztviselõi, illetve ifjúságsegítõ közalkalmazotti területen az ifjúsági, humán szakképesítés munkaköri elõírásként való megfogalmazásával. Jelentõs mérföldkõ volt az ifjúsági munka, mint szakma megalapozásának és elismerésének folyamatában az ifjúságsegítõ képzés megjelenése. A megindított képzés figyelemmel volt az EU emberi erõforrások fejlesztésére vonatkozó ajánlásaira, elveire; tekintettel a „Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” célkitûzéseire, az Európai Ifjúsági Információs Charta gondolatára, továbbá kapcsolódott azon országos és regionális szándékhoz, hogy az ifjúsági és ifjúságsegítõi tevékenység meghatározott képesítéshez legyen kötve. Az ifjúsági szakemberképzés következõ jelentõs lépcsõfoka volt az ifjúsági szakértõ szakirányú továbbképzés beindítása. A képzés célja az ifjúsággal foglalkozó intézmények, szervezetek munkatársainak speciális, magas fokú szakmai képzése. Az ifjúsági szakértõ szakirányú továbbképzés ismeretanyaga arra irányul, hogy a területen dolgozók a szak elvégzésével az ott szerzett tudás

2008 / tavasz


131

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 132

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés birtokában a különbözõ ágazatok, szakmák, önkormányzatok és a civil szféra, tehát makro és mikro szinten egyaránt szellemi és anyagi erõket tudjanak mozgósítani az ifjúság aktivitásának, lehetõségeinek, sikeres életútjának megteremtéséhez. A fenti lehetõségek megismertetése és kihasználása mellett a civil ifjúsági szervezetek, diákönkormányzatok és ifjúságsegítõ intézmények képviselõi akkreditált (megyeikistérségi-városi) képzési rendszerének létrehozásában / megkeresésében is jó – ha intézményeik bevonásával -közremûködnek az önkormányzatok. Az önkormányzatok a jelenlegi közjogi rendszerben egyenrangúak, közöttük alá- és fölérendeltség nincs. Mégis a jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy a megyei, megyei jogú

132


2008 / tavasz

városi önkormányzatoktól elvárás a települési önkormányzatok ifjúsági tevékenységének, ifjúsági referenseinek szakmai-módszertani segítése, koordinálása. Ezt a feladatot a regionális ifjúsági szolgáltató irodák, a megyék, a megyei jogú városok és a kistérségek együttesen tudják színvonalasan ellátni. A megyei önkormányzatok – jelenleg is kötelezõ feladata – a közremûködés a gyermeki, tanulói és állampolgári jogok megismertetésében, segítség az ezzel kapcsolatos felvilágosító tevékenységben, a fiatalok jogai érvényesülését szolgáló programok, rendezvények támogatásában. Ennek gyakorlati megvalósulása azonban igen sok kívánnivalót hagy maga után az országban (megoldási lehetõségek: települési gyermek és ifjúsági önkormányzat, ombudsman, kiadványok, képzések, rendezvények stb.)

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 133


II.5. Ifjúsági ügyek finanszírozása Az ifjúsági területre csoportosított kormányzati erõforrásokat csak korlátozottan tudjuk feltérképezni. A rendszerváltás óta hét különbözõ struktúrában látta el a kormány az ifjúságpolitikával összefüggõ feladatokat. Az Ifjúsági és Sportminisztérium elõtt e tevékenységek fõként a fiatalok szervezeteivel történõ társadalmi párbeszédrendszer mûködtetését, valamint az ifjúsági célú kezdeményezések pályázati úton történõ támogatását jelentették. Az ISM megalakulásával egyidejûleg a kormány kiszélesítette az ifjúságügyi feladatok értelmezési körét, hiszen az új miniszterhez került számos – korábban más tárcánál lévõ – feladat. A minisztérium létrehozása azonban nem jelentette automatikusan azt, hogy minden, a korosztállyal kapcsolatos állami feladatot és forrást ide csoportosítanak. Az ágazati politikák generációt érintõ tevékenységei továbbra is megmaradtak a szakminisztériumok hatáskörében. Az átlagosan kétévente változó kormányzati struktúra miatt igen nehéz nyomon követni az ifjúságpolitikára fordított erõforrásokat. A lenti ábra 2001-tõl

veszi sorra az ifjúsági ügyekért felelõs kormányzati szerv ifjúsági elõirányzatait. Az ifjúsági ügyek finanszírozása 2004-ig felszálló ágban volt, már ami a költségvetési pozíciókat illeti. A tervezett források folyamatosan és egyenletesen növekedtek. 2004-ben érdemi és jelentõs emelkedést sikerült elérniük a tárca vezetõinek, ami azonban az évközi megszorítások miatt elenyészett. A minisztérium ráfordításai mellett ebben az idõszakban sikerült érdemben bevonni más tárcák forrásait is. A tárca sikeres együttmûködést alakított ki a kulturális és a gazdasági tárcával. A számok mögé nézve azt állapíthatjuk meg, hogy a források növekedése nem eredményezett organikus fejlõdést. A többletet fõként az ifjúsági turizmus céljaira sikerült kieszközölni, amely ifjúsági szálláshelyek felújításán és központilag szervezett táborozási programokon keresztül jutott el a fiatalokhoz. Általában is jellemzõ volt, hogy a többletforrás már meglévõ programok még nagyobb arányú finanszírozására fordítódott és kevésbé új kezdeményezések, tématerületek beemelésére.

64. ábra. Ifjúságért felelõs minisztériumok ifjúsági célú elõirányzatai (2001–2006) mFt

2008 / tavasz


133

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 134

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés A forrásokból rendszerszerû fejlesztést nem valósított meg a tárca. 2004-ben élesen elvált egymástól a költségvetési tervben és a valóságban biztosított források mértéke, s ez a tendencia folytatódott 2005-ben is. Az ISM megalakulásától 2004-ig szinte ugyanazon ifjúsági célokra költött az állam. A 2002-es kormányváltás tartalmi, koncepcionális változást nem hozott. Az elõirányzatok, azaz a fejlesztési célok átcsoportosítása 2004ben kezdõdött meg. Ekkor számos korábbi költségvetési sor eltûnt, és újak jelentek meg. Hogy pontosan képet kapjunk az államilag dotált területekrõl, tematikus kategóriákba rendeztük az egyes támogatási célokat. 65. ábra. az ifjúságpolitika fejlesztési területei a kormányzati ráfordítások tükrében (2001–2006)

felhasználást mutatja. Elsõsorban azt szemlélteti, hogy a kormányzat fõ ifjúságpolitikai prioritásai 2001 óta nem változtak. Az egyetlen ingyenes balesetbiztosítás kivételével új, hangsúlyos, erõforrásokat igénylõ programok, fejlesztési irányok nem jelentek meg a költségvetésben. Eltérések csak az egyes területek támogatási arányaiban mutatkoznak. Az intézmények finanszírozásán kívüli fejlesztési forrásokat a tárca pályázati úton használta fel. E pályázatokhoz azonban nem kapcsolódott fejlesztési stratégia, azaz az állam nem határozta meg, hogy milyen eredményeket vár a ráfordításoktól. Az ifjúsági szervezetek, szakemberek, önkormányzatok munkájának segítésére az alábbi források álltak rendelkezésre (millió Ft, illetve euró* lásd a túloldali táblázat):

A finanszírozás alapvetõ problémái

Az intézmény-fenntartási kiadások a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht., valamint a Budapesti Európai Ifjúsági Központ ráfordításait jelentik. Ez utóbbi 2005-ben végrehajtott felújítása emelte meg jelentõsen e kiadáscsoport összegeit. A gyermek- és balesetbiztosítás nem az ifjúsági tárcához kötõdik, mégis a kormány hangsúlyos ifjúságpolitikai intézkedéseként manifesztálódott. A fenti arányokat bemutató tábla a költségvetési elõirányzatok alapján készült, tehát nem a végleges

134


2008 / tavasz

n Az ifjúsági terület finanszírozása kiszámíthatatlan és tervezhetetlen. n Nincsenek finanszírozási mechanizmusok, így minden intézmény, fejlesztés, program az aktuális évben kivívott költségvetési pozícióktól függ. n Az állam olyan területeket is pályázati úton finanszíroz (ifjúságsegítõk foglalkoztatása, ifjúsági szolgáltató irodák mûködése), melyek esetében a mûködést gátolja az évente érkezõ (vagy nem érkezõ) támogatás. n A fejlesztési programok döntõ többsége pályázati úton kerül finanszírozásra, azonban hiányoznak a fejlesztési stratégiák, az indikátorok, melyek mentén mérhetõ lenne az állami beavatkozás hatása, eredményessége. n A megítélt pályázati összegek folyósítása rendszeresen késik, valamint az összegek éppen csak minimális mértékû hozzájárulások a programok megvalósítására. Ezért a pályázók egyre inkább elfordulnak e forrásoktól. A csúszó finanszírozás lehetetlenné teszi az egyes projektek megvalósulását, illetve likviditási problémát okoznak. n A támogatás nem koncentrált. A pályázók köre túlságosan széles, a kiosztott támogatások pedig az igényelt összeg 50-60%-át teszik ki átlagosan.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 135


n A civil-kormányzati részvétellel mûködõ forráselosztó testületek nem vállalják fel a „kevesebb pályázónak hatékonyabb támogatást” logikát, hanem minél több szervezetnek akarnak – értelemszerûen – minél kevesebb támogatást nyújtani.

n Alapvetõ problémát jelent a transzparencia hiánya, valamint az a tény, hogy a pályázatokban érdekelt szervezetek képviselõi aktív részvevõi a pályázati témák meghatározásának, a szakértésnek és a döntéshozatalnak.

2008 / tavasz


135

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 136

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Szerzõ

II.6. Ifjúságpolitika mint a fiatalok segítését célzó állami eszközrendszer Munkaerõpiac Elhelyezkedési támogatások A fiatalok elhelyezkedését a munkaügyi központok a következõ támogatásokkal és szolgáltatásokkal segítik: – Pályaválasztási tájékoztató, kiállítás, állásbörzék, tanácsadás, közvetítés, FIT-ek, „ePalya”, stb. – Pályakezdõk speciális támogatásai (munkatapasztalat-szerzés támogatása, foglalkoztatási támogatás), képzési támogatás, programok. – Ösztöndíjas foglakoztatás, Start-program. A munkaügyi központok szoros kapcsolatot tartanak fenn az adott térség általános- és középiskoláival. Az általános iskolák végzõs osztályaiban és a középfokú oktatási intézményekben, illetve felsõoktatásban tanulóknak igény szerint osztályfõnöki órákat, munkaerõpiaci foglalkozásokat tartottak. Naprakész munkaerõ-piaci információkkal segíti a szakképzõ intézményeket a gazdaság igényeinek megfelelõ szakképzési irányok kialakítása érdekében. Tájékoztatják az iskolákat és az iskolafenntartókat a pályakezdõ fiatalok munkanélküliségi adatairól, az adott térség munkaerõ-piaci helyzetérõl, a foglalkoztatók igényeirõl, a keresett és telített szakmákról, a munkaerõ-piaci elõrejelzésekrõl. Szükség szerint egyéni és csoportos pályaválasztási tanácsadásokat szerveznek a meglapozott, végiggondolt pályaválasztás érdekében. Egyéni igény alapján személyiségvizsgálatokat biztosítanak. Pályakorrekciós, rehabilitációs és életvezetési tanácsadást folytatnak, ahol szakmai, mentális vagy egészségügyi okok miatt más, megfelelõbb irányba terelik a rászorulókat.

136


2008 / tavasz

Álláskeresési technikákat oktatnak (önéletrajzírás, felvételi találkozók elõkészítése) az álláskeresés célirányossá, tervezetté tétele érdekében. A pályakezdõ fiatalok önálló tájékozódását segíti az ePalya honlap is, amelyen megtalálhatóak az iskolarendszerû és iskolarendszeren kívüli képzésekre, oktatási intézményekre és felnõttképzési intézményekre vonatkozó információk. A portálon lehetõség van a pályaválasztással, át- és továbbképzéssel kapcsolatos kérdések feltevésére a Fórum rovatában, valamint on-line („chat-es”) tanácsadás igénybevételére is. A humán szolgáltatások közül a fiatalok körében a FIT-ek a legnépszerûbbek, amelyek a fiatalok számára pályainformációs és képzési információs szolgáltatásokat nyújtanak, alapozva az öninformációs aktivitásukra. A hozzájuk forduló fiatalok figyelmét felhívták a különbözõ közösségi helyszíneken mûködõ FIP, ill. FIT pontok igénybevételének lehetõségeire. Az alacsony iskolai végzettségû pályakezdõ fiatalok döntését pályaorientációs csoportfoglalkozásokkal segítették. Az EURES- tanácsadó és információs hálózat tájékoztatást nyújt a külföldön elhelyezkedni szándékozó munkavállalók számára az EU-ban, illetve az EGT-ben fellelhetõ munkalehetõségekrõl, munkavállalási és képzési lehetõségekrõl. A fiataloknak szóló speciális képzési- és állásbörzéket szerveznek, ahol képzési lehetõségeket és állásokat ajánlanak az érdeklõdõknek, valamint széleskörû szolgáltatásokat (csoportos tájékoztatókat, álláskeresési ismerteket, tanácsadást) biztosítanak. A fiatalok foglalkoztatásának növelését, mielõbbi elhelyezkedésük elõsegítését elsõsorban aktív munkaerõ-piaci politikák alkalmazásával kívánja a kormányzat elérni. Mint azt

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 137

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés a jelentés vonatkozó részében már vázolta, a fiatalok foglalkoztatásának legfõbb akadálya Magyarországon, hogy az oktatásból kikerülõk képzettségi struktúrája nem felel meg a munkaerõpiac elvárásainak, kevés közöttük a piacképes szakképzettséggel rendelkezõk aránya, illetve a megfelelõ munkatapasztalat hiánya. A foglalkoztathatóság javítása, az elhelyezkedési esélyek növelése szempontjából az egyik legfontosabb aktív eszköz a fiatalok körében is a munkaerõ-piaci képzés támogatása. 2006ban közel 11 ezer pályakezdõ fiatal vett részt munkaerõ-piaci képzésben a munkaügyi központok támogatásával.

Kifejezetten a pályakezdõk elhelyezkedését támogatta a munkatapasztalat-szerzés és a foglalkoztatási támogatás, amelyek a munkaadókat ösztönözték a pályakezdõk foglalkoztatására. A két támogatási forma segítségével 2006. évben összesen közel 18 ezer pályakezdõnek volt lehetõsége elhelyezkedni. (36. táblázat) A munkaerõ-piaci programok monitoring vizsgálatának eredménymutatói szerint 2005ben a támogatott foglalkoztatás befejezõdésével munkatapasztalat szerzõ támogatásból kikerülõ fiatalok átlagosan 66,8%-át, a gyakorlati képzés helyén foglalkoztatottaknak pedig 70,9%át véglegesítették a munkaadók. (A 2006. évi

36. táblázat. A pályakezdõk részvételének alakulása az egyes aktív eszközökben 2004 és 2006 között

Forrás: Szociális és Foglalkoztatási Hivatal

2008 / tavasz


137

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 138

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságáról még nem állnak rendelkezésre az adatok.) A korábbi évek mutatói azt jelzik, hogy a pályakezdõk aktív foglalkoztatáspolitikai eszközei eredményesen járulnak hozzá a fiatalok munkapiaci integrációjához. A pályakezdõk számára nyújtott speciális támogatások mellett központi és megyei programok is segítik a fiatalok elhelyezkedését. A programok a képzés és a munkatapasztalatszerzés hatékony eszközei. Segítségükkel elõször a képesítési hiányok kerülnek felszámolásra, majd foglalkoztatás támogatása biztosítja a megfelelõ munkatapasztalat megszerzését. 2006-ban országos szinten mintegy 30 különbözõ, fiataloknak szóló megyei program segítette elhelyezkedésüket. A fiatalok pályaválasztását és elhelyezkedését több, az FMM által indított központi munkaerõpiaci program is segítette. Kiemelkedõ jelentõségû a fiatalok pályaválasztását segítõ „pályaválasztási kiállítások” címû országos rendezvénysorozat, ami minden évben és minden megyében megrendezésre kerül. A program célja, hogy a munkaügyi központok a munkáltatók és az iskolák bevonásával széleskörû információkat – munkaerõ-piaci, képzési, munkavállalási, elhelyezkedési lehetõségek – biztosítsanak a pálya- és szakmaválasztás elõtt álló általános- és középiskolai tanulóknak, valamint a pályakorrekciót tervezõk számára döntésük meghozatalához. Évente 160-170 ezer érdeklõdõ kap a „mindent egy helyen lehet megtalálni” elv szerint hasznos információkat pálya- és iskolaválasztási döntése meghozatalához. A Kormány annak érdekében, hogy a munkáltatókat ösztönözze a fiatalok foglalkoztatására, és elõsegítse a foglalkoztatás bõvítését, a fiatalok munkaerõpiacra való belépését célzott járulékkedvezmény biztosítását vezetett be. – A felsõfokú végzettségûek munkatapasztalat szerzését segíti az ösztöndíjas foglalkoztatás, amely 30 éves korig kiterjeszti a járulékkedvezmény lehetõségét. – Start-program 2005. október elsejétõl – a 100 lépés program kertében – került bevezetésre a fiatalok munkatapasztalat-szerzését elõsegítõ Start-program.

138


2008 / tavasz

Ez a program 2 éven át biztosít lehetõséget a pályakezdõknek a munkatapasztalat szerzésre, a munkáltatóknak pedig a fiatalok foglalkoztatásához kötõdõ járulékkedvezmény érvényesítésére. A programba való részvételt és járulékkedvezmény igénybevételét a „Startkártya” biztosítja. Az APEH-tõl kapott tájékoztató jelentés alapján a pályakezdõ fiatalok 2005. október elsõ napjától, 2006. decemberéig göngyölítetten 44 613 db Start-kártyát igényeltek. 2005. október elsõ napjától 2006. december 31. napjáig 10 318 munkáltató mintegy 15 261 fõ pályakezdõt foglalkoztatott Start-kártyával. A munkaügyi központok a saját eszközeiken kívül a pályakezdõk elhelyezkedésének elõsegítésére, a „Start” programra, illetve az ösztöndíjas foglalkoztatási lehetõségre is felhívták a hozzájuk fordulók figyelmét.

Oktatás és szakképzés Felnõttképzési programok 1. A Munkaerõ-piaci Alap foglalkoztatási alaprész felnõttképzési célú (MPA FA FCK) 20052006. évi keret terhére összesen 153,75 millió forint támogatást nyújtottunk a pályakezdõ fiatalok munkahelyi beilleszkedését segítõ fejlesztõ programra. A program 2005. szeptemberében a Nemzeti Felnõttképzési Intézet végrehajtásával indult. Az Intézet pályázatot írt ki vissza nem térítendõ támogatás megszerzésére, a pályakezdõ fiatalok munkahelyi beilleszkedésének segítésére (képzési tananyagok és oktatási segédletek kifejlesztésére, ezen tananyagok tesztelésére, kipróbálására és a gyakorlati tapasztalatok alapján történõ továbbfejlesztésre, kiadásának megvalósítására és terjesztésére, amelyek a munkavállaláshoz szükséges alapvetõ, illetve egyes szakmai képzettségekhez, pályákhoz tartozó speciális jogi ismeretekkel készítik fel a munka világában történõ eligazodásra az iskolát elhagyókat). Összességében 10 kiadvány, 7 e-learning tananyag, 2 internetes portál, 2 oktató-ismeretterjesztõ film és 2 sajtóban megjelenõ cikksorozat készült el. A szerzõdésekben foglaltak szerint a 16 nyertes pályázó szervezet hozzá-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 139

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés vetõlegesen százezer fõ elérését, felkészítését valósította meg. 2. A „Felnõttképzést népszerûsítõ komplex program” 2005-ben a MPA FA felnõttképzési célú keretébõl 3 millió forintot nyújtott a 2005. évi Sziget fesztivál támogatására. A támogatás célja volt, hogy a 2005. augusztusában megrendezésre került, a fiatal felnõttek igen jelentõs tömegeit vonzó eseményen a felnõttképzésre felhívjuk a látogatók és a jelen lévõ média figyelmét. A felnõttképzés népszerûsítése a rendezvény keretében mintegy hatvanezer, többségben felsõfokú végzettséggel rendelkezõ érintett magyar látogatóhoz jutott el.

Szak- és felnõttképzés reformprogramja A Kormány 2007. I. félévi jogalkotási feladatai között szerepelt a szak- és felnõttképzést érintõ reformprogram végrehajtásához szükséges egyes törvények módosítása, amely a jogszabályi hátterét fogja jelenteni a szak- és felnõttképzés reformprogramjának50. A törvénymódosítás elõkészítése során fontos szempont, hogy biztosítani tudjuk a keresletvezérelt szakképzést. A törvényi háttér módosításával és a gazdaság szereplõinek bevonásával, érdekérvényesítõ szerepük növelésével el fogjuk érni, hogy a szakképzés struktúrája a munkaerõ-piaci elvárásoknak megfelelõen alakuljon át, amely a biztosítéka annak is, hogy a szakmunkások el tudjanak helyezkedni. A szak- és felnõttképzési reformjavaslatokat tartalmazó dokumentumokban a szakképzésnek és a felnõttképzésnek a munkaerõ-piaci igényekkel való összehangolása érdekében legfontosabb elemként a szakképzõ intézmények és a fenntartói döntések integrációja, a szakképzési kapacitásszabályozás törvényi hátterének megteremtése, a pályaválasztás, pályaorientáció és pályakövetés rendszerének – a közoktatási törvénnyel összehangolt – kialakítása, továbbá a szakmai vizsgák ellenõrzésének komplex rendszere szerepel. Az új szerkezetû, modulárisan építkezõ Országos Képzési Jegyzék (OKJ)

• 2006 áprilisában megjelent az új szerkezetû OKJ. A szakmastruktúra moduláris rendszerû kialakítása átlátható lehetõséget teremt a szakképzésbõl történõ többszöri ki- és belépésre, azaz az egyén tervezheti a pályáját és kiválaszthatja az új szakképesítés megszerzéséhez szükséges modulokat. A megszerzett modulok révén könnyebbé válik a szakképesítések közötti átjárhatóság (lerövidül az átképzés ideje, költsége alacsonyabb), • Az új OKJ lehetõséget teremt arra is, hogy a képzés megkezdéséhez szükséges iskolai végzettség hiánya esetén – de a képzés megkezdéséhez szükséges bemeneti kompetenciák birtokában – megkezdhetõ legyen a szakképzés. Ez a kompetencia alapú belépés mind a fiatalok, mind a felnõttek számára nyitott (pl. a szakmáját évek óta magas színvonalon gyakorló szakmunkás lehetõséget kap magasabb iskolai végzettséghez kötött szakképzésbe történõ belépésre, technikus végzettség megszerzésére). • Az új OKJ – az egyes szakképesítések részletesen kidolgozott szakmai és vizsgakövetelményeinek (szvk) megjelenésével – felmenõ rendszerben kerül bevezetésre, hiszen a „régi OKJ” alapján engedélyezett szakmákban indított képzések még kifutó rendszerben alkalmazhatók. 2006-ban 15 szakképesítésre jelentek meg az szvk-k, 2007-ben várhatóan mind a 420 szakképesítés szvk-ja megjelenik. Az induló képzéseket – mind iskolarendszerben, mind azon kívül – ezután már csak az új rendszerû OKJ alapján lehet szervezni.

Esélyegyenlõség Rész-szakképesítés megszerzésének lehetõsége Iskolai rendszerû képzés esetén egy, az adott szakképesítés követelményeinek teljesítésére nem képes vagy élethelyzetének változása miatt a követelményeket teljesíteni nem tudó fiatal rész-szakképesítést szerezhet. A fiatal tehát nem szakképesítés nélkül esik ki a képzésbõl, és a rész-szakképesítéssel a késõbbiekben errõl a szintrõl folytathatja tanulmányait.

2008 / tavasz


139

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 140

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Útravaló ösztöndíjprogram A 2005–2006. tanévtõl meghirdetésre került az Útravaló ösztöndíjprogram. Az Út a szakmához (alprogram) pályázat célja a hátrányos helyzetû és halmozottan hátrányos helyzetû tanulók esetében megteremteni a kapcsolatot a munkaerõpiac és a beiskolázás között, különös tekintettel a hiányszakmákra. A tanulót (évente kb. 2000 fõ) egy mentori feladatokat ellátó tanár segíti tanulmányai során és felkészíti a szakmaválasztásra, tanulószerzõdés megkötésére. A program során mind a mentor, mind a diák ösztöndíjban részesül. A 2006. szeptember 1-jétõl a szakiskolák 910. évfolyamán nagyobb szerepet kapott a pályaorientáció és a gyakorlati oktatás. A gyakorlati tevékenységekhez szükséges készségek hiánya a tanulók manualitásában is megjelenik. A kilencvenes évek eleje óta az oktatáspolitika túlzottan az elméleti tudásanyag átadását helyezte fókuszba, nem engedte a gyereket a gyakorlatra már fogékony, 14–17 éves korban mûhelyekben „dolgozni”. Ez a helyzet tavaly változott. A közoktatási törvény 2006 szeptemberében hatályba lépett módosítása szerint növekedett a gyakorlati oktatás, a szakmai alapozás idõtartama a szakiskolák általánosan képzõ 9-10. évfolyamain. Az Útravaló program ösztöndíjasainak száma jelenleg 17.254 fõ. A költségvetési forrás 2005-ben 750 millió forint, 2006-ban 1,940 millió forint volt. Az esélyegyenlõségi alprogramok esetében eddig összesen 1 675 közoktatási intézményben 20045 diák és 7739 mentor nyert támogatást.

Térségi integrált szakképzõ központok (TISZK-ek) A 2004. március 25-én a Térségi integrált szakképzõ központok (TISZK-ek) létrehozására, valamint a TISZK-ek infrastrukturális feltételeinek javítására kiírt pályázatok alapján 2004–2008 között 17,2 milliárd Ft értékben kap – döntõen uniós forrásokból – támogatást 16 nyertes TISZK pályázó, akik lehettek: • intézményfenntartók; • intézményfenntartók, amelyek konzorciumi formában nyújthatták be pályázatukat;

140


2008 / tavasz

• felsõfokú szakképzést folytató felsõoktatási intézmények (csak a fenntartóval/fenntartókkal kötött konzorciumi együttmûködési megállapodás alapján). A létrehozott 16 TISZK-ben folynak a csúcstechnológiával felszerelt központi képzõhelyek beruházásai és várhatóan 2007 szeptemberétõl mindegyikben indulhat a résztvevõ 6-8 intézmény tanulóinak összehangolt, újfajta együttmûködést és csúcstechnológiát igénylõ gyakorlati képzése.

Szakiskolai Fejlesztési Program Az Szakiskolai Fejlesztési Program I. (2003– 2006) célja a szakiskolai képzés fejlesztése volt, mely növeli a szakiskolák – tankötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó – megtartó erejét, fejleszteni mind az iskoláknál, mind a gazdálkodó szervezeteknél folyó gyakorlati képzést, a szakmai alapozó képzést és a szakképzési évfolyamokat. A kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájában, valamint a szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekrõl szóló 1057/2005. (V. 31.) számú Kormányhatározatban megfogalmazott célok hangsúlyos szerepet szánnak a 2006 januárjában elindult Szakiskolai Fejlesztési Program II-nek. A Szakiskolai Fejlesztési Program I. eredményeire épülõ, felmenõ rendszerben zajló fejlesztés az új Program 70 intézményében zajlik. A hátrányos helyzetû fiatalok reintegrációja keretében az SZFP II. intézményeiben a szakképzést elõkészítõ évfolyam programjainak alkalmazását készítik elõ. Jelentõs továbbképzési, felkészítési és intenzív motivációs tevékenységekkel támogatják a programok bevezetését. A közismereti oktatás és szakmai alapozás megújítása keretében a szakiskolák 9-10. osztályának közismereti oktatása átalakult, növekedett a gyakorlatra fordítható idõkeretet annak érdekében, hogy egyrészt csökkenjen a lemorzsolódás aránya, másrészt a képzésbõl kikerülõ fiatalok – a munkaerõpiac igényeinek megfelelõ – gyakorlati kompetenciákkal rendelkezzenek.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 141

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés A szakiskolai mérés, értékelés célkitûzése az SZFP II-ben a tanulók ismeretanyagában, készségeiben, jártasságaiban fellelhetõ hiányosságok, erõsségek gyors – az iskolában is könnyen alkalmazható – módszerekkel történõ, objektív feltárása. Az EU Bizottsága szakképzés minõségfejlesztésével foglalkozó munkabizottsága kifejlesztette a Szakképzési Minõségbiztosítási Keretrendszert (CQAF), amely alkalmazásáról a kormányhatározat is rendelkezik. Az SZFP I. eredményei lehetõvé teszik, hogy az SZFP II-ben – az Európai Unióban az elsõk között – jelentõs számú szakképzõ intézményben vezessék be a Szakképzési Minõségbiztosítási Keretrendszer alapján adaptált hazai modellt.

Közoktatás A hosszú távú népességprognózisok az elõzõ évtizedek tendenciáira építve az ország lakosságának csökkenésével számolnak. A különbözõ számítások közös eleme, hogy 2010-re már tízmillió alá süllyed az ország lakosainak száma. Mindez kihat a népesség korstruktúrájának alakulására is. A közoktatást közvetlenül érintõ változás a fiatalkorúak számának csökkenése. A 0-19 éves korosztály 2001.évi 23,6%-os részaránya az elõreszámítások szerint húsz év alatt – becslési feltételezéstõl függõen eltérõ mértékben – 19-23%-ra csökken. A közoktatás hosszú távú stratégiájának tervezési idõtávjában ez azt jelenti, hogy – az optimista változat mellett – 2016-ig 208 ezer fõvel csökken az 5-19 éves korosztály létszáma (12%-kal lesz kevesebb fiatal). Másfelõl azonban azzal kell számolni, hogy a tankötelezettség 18 éves korig való kiterjesztése a felsõközépfok szintjén növeli a formális oktatásban résztvevõ tanulók arányát és számát. Az esélyegyenlõség javítását, a minõségi oktatáshoz történõ hozzáférést segítõ fõ oktatáspolitikai célkitûzések és az azok megvalósítását szolgáló intézkedések: • a hátrányos helyzetû gyermekek óvodai ellátásának biztosítása a sikeres iskolai pályafutás érdekében • a hátrányos helyzetû gyermekek kötelezõ felvételével lehetõség nyílt a három éves óvodáztatás elérésére ott is, ahol ez

korábban nehezen valósult meg /Közoktatási. tv. 65.§ (2)/, • A Regionális Fejlesztés Operatív Program 2.3. „Óvodák és alapfokú nevelésioktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése” pályázat keretében 2004. és 2006. között 122 247,8 millió forintot nyertek óvodák és általános iskolák épületeik felújítására, rekonstrukciójára, bõvítésére. A támogatást olyan hátrányos helyzetû kistérségek intézményei kapták, ahol a rendszeres gyermekvédelmi támogatásból részesülõk aránya elérte az 50%-ot • az iskolai teljesítmény eredményeiben radikálisan csökkenjen a család társadalmigazdasági státuszának meghatározó szerepe Intézkedések: • definíciót kapott a halmozottan hátrányos helyzet és az integrációs felkészítés a közoktatási törvényben /Közoktatási tv. 121.§ (1) 14. és 16. pont/ a hátrányos helyzetû tanulóknak szánt támogatások célzottabbá tétele érdekében, • a kötelezõ felvételt biztosító iskola (66. § (2) bek.) körzethatárának kialakításával kapcsolatos elõírások 2007. január 1-jén léptek hatályba a közoktatásban tapasztalható szelekciós mechanizmusok visszaszorítása érdekében. • a Közoktatási tv. 33. §-ának módosításával bõvül a többcélú intézmények – egységes iskolák – köre, mely a legjobban biztosítja a korai iskolaváltás kényszerének – és a korai szelekciónak – megszûnését, • a 32/1997. MKM rendelet módosítása lehetõvé tette a nemzetiségi oktatás és a hátrányos helyzetû tanulók felzárkóztatásának elhatárolását, a hátrányos helyzet etnicizálásának megakadályozását, • NFT HEFOP 2.1. intézkedése – Hátrányos helyzetû tanulók esélyegyenlõségének biztosítása az oktatási rendszerben – a 2004-2007. programidõszakban megközelítõleg 7,7 milliárd forint áll rendelkezésre. • Központi program: Pedagógus-képzési, pedagógus-továbbképzési programok, társadalmi érzékenységet növelõ képzések, az integrált

2008 / tavasz


141

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 142

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés oktatás know-how-jának kifejlesztése, új módszerek az idõ elõtti iskolaelhagyás megelõzésére • „Tanoda program” (70 tanoda támogatása, kb. 3000 gyermek fejlesztése) • Hátrányos helyzetû tanulók Arany János Tehetséggondozó és Kollégiumi Programja – a legszegényebb, legképzetlenebb szülõk gyermekeinek benntartása érettségit adó szakközépiskolai és gimnáziumi osztályokban. A programba bekerülõ diákok a nyolcadik osztály elvégzése után egy éves elõkészítõ évfolyamon tanulnak, majd a programban résztvevõ érettségit adó középiskolák valamelyikében folytathatják tanulmányaikat. A két programban összesen 3450 hátrányos helyzetû diák vesz részt. • Ingyenes tankönyvellátás: 2006-ban a költségvetés csaknem 7,7 milliárd forint támogatást biztosított. • „Szociálisan hátrányos helyzetû fiatalok felsõfokú tanulmányait elõsegítõ” program – a felsõoktatásba bejutni kívánó hátrányos helyzetû hallgatók támogatása, a célcsoport tandíjköltségeit az állam átvállalja. A felvétel lehetõségén túl az OKM mentort biztosít a hátrányos helyzetû fiataloknak annak elõsegítésére, hogy minél sikeresebb lehessen felsõoktatási pályafutásuk. Jelenleg 700 hátrányos helyzetû hallgató jut ily módon támogatáshoz tanulmányai során. • az iskolán belüli és az iskolák közötti szegregáció mérhetõ visszaszorítása Intézkedések: • a hátrányos megkülönböztetés és a szegregáció tilalma a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben (Kt.), valamint „Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról” szóló 2003. évi CXXV. törvényben, • Az OKM Országos Oktatási Integrációs Hálózatot (OOIH) mûködtet, feladata az inkluzív, együttnevelõ pedagógiai kultúra terjesztése • a társadalmi szempontból hátrányos helyzetû és roma gyerekek oktatási integrációjának elõsegítésére kidolgozásra került két új oktatási forma, a képesség-

142


2008 / tavasz

•

•

•

•

•

•

kibontakoztató és az integrációs felkészítés szabályozása (A közoktatási intézmények mûködésérõl szóló 11/1994 (VI. 8.) MKM rendelet 39/D. §., 39/E. §) A 2004/2005-ös tanévben 17 539 gyermek után vették igénybe az integrációs normatívát (összesen 1 150 000 000 Ft), 31 936 gyermek után a képesség-kibontakoztató normatívát (564 000 000 Ft) 2005–2006. tanév (becsült adat): 26 000 gyermek után igényeltek képesség-kibontakoztató normatívát (559 000 000 Ft), 22 486 gyermek után integrációs normatívát (1 382 889 000 Ft) Az OOIH együttmûködési megállapodást köt a normatívát igénylõ iskolákkal az ellátandó feladatokra vonatkozóan (2006. november 1-i állapot: 650 megkötött megállapodás). Célkitûzés: A 2006/2007. tanévben 25%-kal nõ az integrációs felkészítésben résztvevõ hátrányos helyzetû gyermekek száma és 20%-kal nõ az integrált nevelést elkezdõ közoktatási intézmények száma. 15%-kal nõ az érettségit adó középiskolában való továbbtanulás aránya a halmozottan hátrányos helyzetû tanulók között. „Halmozottan hátrányos helyzetû tanulók integrált nevelése” adaptációs pályázat (NFT HEFOP 2.1.5., 890.000.000 Ft, 2006-2007. tanévtõl) Anti-diszkriminációs jelzõrendszer: a képzés és a jelzõrendszer fõ célként az oktatási diszkriminációs gyakorlatok felszámolása által a hátrányos helyzetû társadalmi csoportok esélyegyenlõségének javítását szolgálja. Kutatások elkészítésének támogatása

• minden gyermek részesüljön a képességeinek kibontakoztatásához szükséges, megfelelõ színvonalú oktatásban Intézkedések: • képesség-kibontakoztató és az integrációs felkészítés (szabályozást és eredményeket lásd fentebb • a 32/1997-es MKM rendelet módosítása szerint nem lehet többé felmenteni a tanulókat a cigány kisebbségi oktatás indokával az idegen nyelv tanulása alól

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 143

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés • NFT HEFOP 2.1. intézkedése – Hátrányos helyzetû tanulók esélyegyenlõségének biztosítása az oktatási rendszerben – a 2004-2007. programidõszakban megközelítõleg 7,7 milliárd forint áll rendelkezésre. - Központi program: Pedagógus-képzési, pedagógus-továbbképzési programok, társadalmi érzékenységet növelõ képzések, az integrált oktatás know-how-jának kifejlesztése, új módszerek az idõ elõtti iskolaelhagyás megelõzésére - „Halmozottan hátrányos helyzetû tanulók integrált nevelése” adaptációs pályázat (NFT HEFOP 2.1.5., 890 000 000 Ft, 2006–2007. tanévtõl) • Az „Információs technológia az általános iskolákban” Phare pályázat társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentõsen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeken az oktatási épületek felújítását, rekonstrukcióját, bõvítését, valamint IKT berendezések és eszközök beszerzését támogatta összesen 22 970 000 euró összeggel. • megjelent a „sajátos nevelési igény” kifejezés /30.§/, megkezdõdött a fogyatékossá nyilvánítás rendszerének a hátrányos társadalmi helyzetû tanulók szempontjából történõ felülvizsgálata, • „Utolsó Padból…” Program – az indokolatlanul fogyatékossá minõsítés csökkentése: A gyermekek indokolatlanul fogyatékos kategóriába történõ besorolásának és hátrányaik újratermelõdésének megakadályozása érdekében felülvizsgálatra és módosításra került a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet a tanulási képességet vizsgáló szakértõi és rehabilitációs bizottságok munkájára vonatkozó szabályok tekintetében. • Megtörtént az értelmi fogyatékosnak minõsített, második évfolyamos tanulók felülvizsgálata független szakértõ bevonásával a 2003/2004-es tanévben; a visszahelyezett gyermekek után kiegészítõ normatíva biztosított; megkezdõdött a szakértõi bizottságok szakmai munkájának fejlesztése, velük együttmûködve egy kultúra-

független teszt standardizálása, egységes vizsgálati protokollok kidolgozása, valamint egy egységes elektronikus adatszolgáltatási rendszer kifejlesztése. • terjedjenek az integrált oktatást nyújtó, befogadó intézmények Intézkedések: • Országos Oktatási Integrációs Hálózatot mûködtetése (feladatát lásd fentebb), • képesség-kibontakoztató és az integrációs felkészítés (szabályozást és eredményeket lásd fentebb) • „Halmozottan hátrányos helyzetû tanulók integrált nevelése” adaptációs pályázat (NFT HEFOP 2.1.5., 890 000 000 Ft, 2006-2007. tanévtõl) • a területileg egyenetlen eszköz- és infrastrukturális ellátottság megszüntetése, a földrajzi elhelyezkedéstõl független színvonalas oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása Intézkedések: • a Kt. 85. § (4) bekezdésének módosítása újrafogalmazta a helyi önkormányzatok intézkedési terv készítésének kötelezettségét, az önkormányzatoknak át kell tekinteniük az esélyegyenlõség megvalósítását szolgáló intézkedéseiket, • A Regionális Fejlesztés Operatív Program 2.3. „Óvodák és alapfokú nevelési-oktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése” pályázat keretében 2004. és 2006. között 122 247,8 millió forintot nyertek óvodák és általános iskolák épületeik felújítására, rekonstrukciójára, bõvítésére. A támogatást olyan hátrányos helyzetû kistérségek intézményei kapták, ahol a rendszeres gyermekvédelmi támogatásból részesülõk aránya elérte az 50%-ot. • egyiskolás kistelepülési szegregált iskolákban pedagógiai módszertani-, informatikai-, valamint humánkapacitás-fejlesztés (NFT HEFOP 2.1.8., több mint 500.000.000 Ft, kb. 5000 tanuló oktatási körülményeinek javulása várható) • Az „Információs technológia az általános iskolákban” (lásd fentebb). • az iskolai sikeresség elõsegítése mind az iskolán belüli pedagógiai módszerek,

2008 / tavasz


143

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 144

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés mind pedig az iskolán kívüli megoldások fejlesztése útján Intézkedések: • NFT HEFOP 2.1. intézkedése – Hátrányos helyzetû tanulók esélyegyenlõségének biztosítása az oktatási rendszerben – a 20042007. programidõszakban megközelítõleg 7,7 milliárd forint áll rendelkezésre. - Központi program: Pedagógus-képzési, pedagógus-továbbképzési programok, társadalmi érzékenységet növelõ képzések, az integrált oktatás know-howjának kifejlesztése, új módszerek az idõ elõtti iskolaelhagyás megelõzésére - „Tanoda program” (70 tanoda támogatása, kb. 3000 gyermek fejlesztése) • Országos Oktatási Integrációs Hálózatot mûködtetése (lásd fentebb) • a középfokú oktatásban lemorzsolódók számának csökkentése, illetve a lemorzsolódott, de az oktatásba visszavezetett fiatalok számának növekedése Intézkedések: • 2005. szeptemberétõl 18 évre emelkedett a tankötelezettség korhatára az iskolarendszerbõl való korai távozás megelõzése érdekében, mely a hátrányos helyzetû rétegek egyik legfõbb problémája. • körültekintõbbé váltak a helyi államigazgatási intézkedések a magántanulóvá nyilvánítás területén /Kt. 7.§ (2)/ annak érdekében, hogy a leghátrányosabb helyzetû fiatalok se essenek ki a közoktatásból, • NFT HEFOP 2.1. intézkedése – Hátrányos helyzetû tanulók esélyegyenlõségének biztosítása az oktatási rendszerben (lásd fentebb) • ‘Második Esély’ programok támogatása 8 középfokú oktatási intézmény részvételével, cél a lemorzsolódott tanulók visszakapcsolása a tanulás világába. • minden fiatal a képességeit maximálisan érvényesítõ, piacképes tudással hagyja el a középiskolát OKM intézkedések: • módszertani fejlesztések, lásd fent • Foglalkoztatásba Ágyazott Képzés program: a résztvevõ iskolák és az általuk kiválasztott és foglalkoztatni kívánt, legalább nyolc

144


2008 / tavasz

általános iskolai osztályt elvégzett roma fiatalok foglalkoztatását és képzését támogatja. A program az érintett személyeket 34 év alatt középfokú, érettségit nyújtó iskolai végzettséghez, valamint szakjellegû, OKJ-s szakmai végzettséghez juttatja. Megvalósítás: 2003–2007., OKM támogatás: 25 mFt, (OFA támogatás: 116 mFt) résztvevõk: 31 iskola, 45 hallgató, 64 mentor.

Esélyegyenlõség-elvû közoktatás Az esélyegyenlõség elvû közoktatás hosszú távú célja a hátrányos helyzetû gyermekek késõbbi munkaerõ-piaci és társadalmi sikerességének növelése az eszközrendszer és a fejlesztési célok összehangolása révén, valamint a különbözõ szakterületek és ágazatok komplex együttmûködésében megvalósítva. Az esélyteremtõ oktatási rendszerben minden gyermeknek képességeinek, tehetségének megfelelõ képzésben kell részesülnie, anélkül, hogy ezt elõítéletek, sztereotípiák, elfogult elvárások, vagy hátrányos megkülönböztetés befolyásolnák. Ezért a magyar oktatáspolitika legfontosabb prioritása az oktatás szelekciós mechanizmusainak visszaszorítása, a különösen a roma tanulókkal szembeni – diszkrimináció csökkentése; az oktatás esélyteremtõ mivoltának erõsítése. Várható eredmények: • A magyar iskolarendszerben tapasztalható szelektivitás, az oktatási szolgáltatások közti minõségi különbségek megszûnnek, az esélykülönbségek jelentõs mértékben csökkennek. • A jogi, finanszírozási és szakmai környezet hatékonyabbá tételével a magyar közoktatás rendszere befogadó, korszerû oktatási szolgáltatásokat biztosít. • A befogadó intézményekbõl kikerülõ tanulók a szükséges szociális- és kulcskompetenciákkal rendelkezve a munkaerõpiacon eredményesen, a társadalmi kohéziót erõsítve jelennek meg. • A hatékony, esélyegyenlõség elvû támogatáspolitikai és szabályozási beavatkozások, az integrációs oktatáspolitika meghonosulása, a törvényességi ellenõrzési mecha-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 145

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés •

•

•

• •

nizmusok megszilárdulása elõsegítik a szegregációs gyakorlatok visszaszorulását. A civil szervezetekre támaszkodó antidiszkriminációs jelzõrendszer egységes szervezeti és tartalmi alapokon nyugvó állami beavatkozása révén a szegregáció lokális szinten is visszaszorul. Az államilag ösztönzött fenntartói társulások révén hatékonyabb, szakszerûbb és fenntarthatóbb iskolaszerkezet jön létre, mely a folyamatos iskolai módszertani fejlesztésekkel párosulva nagymértékben javítja a hátrányos helyzetû tanulók minõségi oktatáshoz történõ hozzáférését is. Az oktatás eredményességét mérõ eljárások rendszeressé válása és az intézményfejlesztések révén egy minõségbiztosított, az esélyegyenlõséget szolgáló közoktatási intézményi struktúra jön létre. Mindez jelentõs mértékben hozzájárul a célcsoportok lemorzsolódásának visszaszorulásához, továbbtanulási arányának kedvezõ elmozdulásához, munkaerõ-piaci esélyt biztosító végzettségek és képzettségek megszerzéséhez. Mind több közoktatási intézmény válik alkalmassá a többségi és a sajátos nevelési igényû tanulók együttnevelésére Különbözõ rendszerszintû változások által a pedagógus és a gyógypedagógus szakma közelebb kerül egymáshoz, együttmûködésük eredményeként olyan új pedagógiai kultúra alakul ki, ami garanciát jelent az inklúzió alkalmazására.

Egészségvédelem, megelõzés A továbbiakban azokat az intézkedéseket és programokat mutatjuk be, amelyeket a Nemzeti Népegészségügyi Program keretében a gyermekek és fiatalok egészségi állapotának javítása céljából tûztek ki 2005-ben.

Egészségfejlesztési programok az ifjúsági korosztály számára Az iskolai egészségfejlesztési normatíva bevezetésére vonatkozóan szakmai egyeztetések zajlottak. Az egészségfejlesztési normatíva lényege, hogy azon iskolák kapják (tanulói lét-

számuk szerinti összegben), melyek a megadott mutatók szerinti szakmai ellenõrzés mellett teljesítik az elvárt 4 szakmai feladatot: – egészséges táplálkozás megvalósítása (büfé, étterem) – mindennapi testmozgás minden gyermeknek – személyiségfejlesztés a gyermekeknek és pedagógusoknak – egészségfejlesztési (modulszerû) tantárgy oktatása. A megvalósítás megkezdése elõtt az iskolának egy (késõbbiekben esetleg kettõ) tanév felkészülési idõ áll rendelkezésére, melyben a felkészülési támogatást igénybe véve a pedagógusok elvégzik az elvárt szakmai feladatok teljesítéséhez szükséges akkreditált továbbképzéseket, és megkezdik iskolájuk szervezet-fejlesztését a lelki egészség középpontba helyezésével. A széles körû egyeztetést valamennyi szereplõje egyetértett az iskolai egészségfejlesztési normatíva bevezetésével. A 2005. év folyamán egy szakértõi konzorcium elkészítette a pedagógusok alapképzésébe beépítendõ egészségfejlesztési tantárgy tananyagát, aminek az oktatásához a pedagógusokat képzõ felsõoktatási intézmények pályázat formájában támogatást kaptak. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) elõkészítette az iskolás gyermekek egészség-magatartását vizsgáló nemzetközi felméréssorozat 2006. évi adatfelvételét, elemezte a serdülõk rizikó-magatartásának alakulását 1986-2002 között, kifejlesztette az iskolai egészségfejlesztési normatívát bevezetõ iskolák részére a tanári és tanulói kérdõíveket, valamint az iskola tárgyi körülményeinek felmérését szolgáló kérdõívet. Nagy jelentõségûek az iskolákban és a gyakorlatban megvalósuló egészségfejlesztési programok. Ezek közül igen sikeresek voltak a szájhigiénés modellprogramok. A fogászati betegségek megelõzését szolgáló szájhigiénés programot Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Zala megyében és Budapest VIII. kerületében valósították meg modellprogramként. Az Egészséges Iskolák Magyarországi Hálózatának Egyesülete folytatta az „Egészséges élet” iskolai egészségfejlesztési tananyag iskolákhoz juttatását és a pedagógusok továbbképzését, egyrészt az egészségfejlesztés, más-

2008 / tavasz


145

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 146

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés részt pályázatírási és kommunikációs témakörökben.

A dohányzás visszaszorítását célzó programok Folytatódott a dohányzásról való leszokást segítõ intézményrendszer megteremtése, amelynek a célja az egészségügyi intézményekben folyamatosan mûködõ, az egész ország területén elérhetõ dohányzásról való leszokást segítõ rendelések létrehozása és fenntartása. A rendeléseken orvosok és egészségügyi szakdolgozók nyújtanak segítséget a dohányzás elhagyásához. Folytatódott az alapellátásban a dohányzásra vonatkozó minimális intervenció elterjesztése, aminek a célja a lakosság dohányzási szokásainak megismerése, nyomon követése, a lakosság felvilágosítása, a dohányzásról való leszokás segítése, illetve a rászokás megakadályozása.

n Táplálkozási ajánlások várandós és szoptató anyáknak; n Ajánlás az iskolai büfék korszerû táplálkozásba illeszkedõ választékának kialakításához; n Ajánlások 7–14 éves gyermekek közétkeztetési ellátásához; n Ajánlások 4–6 éves gyermekek egész napos közétkeztetési ellátásához, valamint az n „Ötletek az egészséges büféért” címû plakát elkészítése. Az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet a fokozottan veszélyeztetett lakossági csoportok részére tájékoztató, felvilágosító anyagokat készített. 2005-ben kiemelt figyelmet kapott az egészséges táplálkozás érvényesítése a fokozottan veszélyeztetettek körében (gyermekek, várandós és szoptató anyák, idõsek). Az érzékeny fogyasztói csoportokon belül a várandós nõk és kismamák részére különbözõ tájékoztató anyagok készültek el.

Az egészséges táplálkozás elterjesztése Az iskolai egészségfejlesztési normatíva négy szakmai feladata közül az egészséges táplálkozás elõsegítése különös figyelmet kapott 2005-ben. A népegészségügyi kormánymegbízott és az oktatási miniszter év eleji konzultációja nyomán az oktatási miniszter, rendeletben szabályozza az iskolai büfék választékát Rendeletének szakmai alapját az Egészségügyi Minisztérium hivatalos lapjában, az Egészségügyi Közlönyben 2005. augusztus 2-án megjelent „Ajánlás az iskolai büfék korszerû táplálkozásba illeszkedõ választékának kialakításához” címû anyag képezte. Annak érdekében, hogy a szülõk az iskola-egészségügyi szolgálattal közösen tudjanak élni az egyetértési jogukkal a büfé kínálatára vonatkozóan, nagyszabású, az iskolákban összevont szülõi értekezletek formájában megvalósuló tájékoztatási akciók kerülnek megszervezésre. Az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet az „Egészséges táplálkozás” alprogram keretében a következõ szakmai anyagokat dolgozta ki: n A közétkeztetés stratégiai kérdései, helyzete és fejlesztési lehetõségei;

146


2008 / tavasz

HIV/AIDS megelõzéshez kapcsolódó programok 2005 júliusában zárult le a családi életre nevelési ismeretekhez kapcsolódó modell program elsõ része, elõsegítve a fiatalok értékrendjének, személyiségének fejlõdését, felelõs szexuális és drogelkerülõ magatartás kialakítását. A modellprogram kidolgozója a Sex Edukációs Kiemelten Közhasznú Alapítvány a Népegészségügyi Program támogatásával egy multimédiás CD-ROM-ot jelentetett meg „Szerelem, szex és amit még tudni kell!” címmel. A módszertani oktató anyag interaktív formában segíti a 11-17 éves korosztály magánéleti kultúrájának kialakítását. A CD mellett tanulói kézikönyv és tanári kézikönyv került kiadásra „A magánélet és az egészség kultúrája” címmel. Elindult egy modellértékû pedagógusképzés 5 régióban tanárok, védõnõk, kortársoktatók bevonásával. Ugyancsak lezárultak a megelõzési programok a fokozott fertõzési kockázatot vállaló közösségek részére, a közösségek civil szervezeteinek és egyes tagjainak aktív közremûkö-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 147

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés désével (meleg közösségek, prostituáltak, HIV pozitívok). Az ÁNTSZ anonim HIV szûrõállomásaihoz rendelve kiépül az anonim AIDS tanácsadási szolgálat, amelynek célja a szûrésen résztvevõk, illetve a kiszûrt betegek felvilágosítása a gondozási lehetõségekrõl, a szükséges életmódváltozásról, illetve a páciensek lelki támogatása. A hazai szûrõkapacitás és laborháttér a megfelelõ méretben rendelkezésre áll.

Iskola- ifjúság- egészségügyi ellátás fejlesztése, hatékonyságának növelése n Az iskola-egészségügy mûködésével kapcsolatos konszenzus érdekében többoldalú helyzetfelmérés készült. n A Fodor József Iskola-egészségügyi Társaság az Országos Gyermekegészségügyi Intézet részvételével, a Népegészségügyi Program pályázati támogatásával adatfelvételt végzett 570 iskolában a pedagógusok és diákok között. Az adatfelvétel célja: az iskolákban folyó egészségügyi ellátás és egészségfejlesztés helyzetének elemzése, valamint a tanulók ellátással kapcsolatos igényeirõl való tájékozódás. Az adatok feldolgozása jelenleg is folyamatban van. n Kidolgozásra került az iskola-egészségügyi ellátáshoz szükséges multidiszciplináris tanterv és tananyag, amely Iskolaegészségügyi tankönyv formájában, a Népegészségügyi Program támogatásával jelent meg. n A Népegészségügyi Program támogatásával a pedagógusképzõ intézmények és a dolgozó pedagógusok számára két könyv került kiadásra egészségfejlesztés témakörben. n Felújításra került a tanulók differenciált testnevelését segítõ módszertani irányelv. n Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet sikeres konferenciát szervezett a serdülõk egészséges életmódra nevelésének prevenciós lehetõségeirõl, amely konferenciának a kamaszok is aktív résztvevõi voltak. n Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet kidolgozta a serdülõ-barát sokszakmás ambulancia mûködésének elveit, és létrehozott egy kamaszoknak szóló interaktív honlapot.51

Kultúra, szabadidõ, rekreáció Támogatási programok az ifjúsági kultúra területén 2006-ban a határon túli magyar fiatalok 4 mûvészeti programját összesen 1,05 millió Ft-tal; a határon túli gyermek-, báb- és ifjúsági színházi elõadások, tájolási programok és fesztiválok megrendezését, fiatal színészek továbbképzését (10 pályázatot) 3,2 millió Fttal; a határon túli gyermek és ifjúsági közmûvelõdési programokat (31 pályázatot) 6,2 millió Ft-tal; a Határon Túli Magyar Irodalmi Ösztöndíjak keretében 4 Benedek Elek-ösztöndíjat osztottunk ki 4,8 millió Ft értékben ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarab megírására és további hét, 30. életévét be nem töltött fiatal szerzõ részesült még ösztöndíjban, összesen 4,2 millió Ft támogatásban. 2005-ben új bábszínház alakult Békéscsabán, valamint önállóvá vált a pécsi Bóbita Bábszínház. Ezzel 11-re nõtt az önálló vidéki bábszínházak száma. A költségvetési törvény részükre összesen 387,3 millió Ft mûködési támogatást határozott meg, 2006-ban ezen felül a munkájukat az NKA miniszteri keretébõl további 30 millió forinttal támogattuk. A konvergencia-program takarékossági intézkedéseit 2007-ben esetükben nem érvényesítette a kormányzat, állami támogatásuk megegyezik az elõzõ évivel. 2005-ben a Rajkó Ifjúsági Zenekar nyerte el a Nemzeti Ifjúsági Zenekar kitûntetõ címet, mely számukra évi 25 millió forint támogatást jelent. A Nemzeti Ifjúsági Zenekar-i címet 2006-ban és 2007-ben is viselte a zenekar, támogatásuk továbbra is évi 25 millió forint. A kormányzat 2005-ben hirdette meg 55 millió forintos kerettel Katona József drámaírói alkotói és produkciós pályázatot, melynek célja hogy új színpadi mûvek, vagy magyar író mûve alapján készült igényes színpadi adaptációk szülessenek. A pályázat 2006. és 2007. évi kiírása kifejezetten támogatta a gyermek és ifjúsági korosztálynak szóló mûvek megszületését. 2006-ban gyermek- és ifjúsági drámaírói alkotói és produkciós támogatást magában foglaló támogatási formát vezettek be a bábszínházak részére Weöres Sándor bábprodukciós

2008 / tavasz


147

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 148

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés pályázat néven. Az erre fordítható keretöszszeg 12 millió forint. A III. Országos Gyermekszínházi Szemlét 2005-ben 1,7 millió forinttal támogatta a tárca. A kétévente megrendezett szemlét minden alkalommal támogatjuk, mint a magyar gyermekszínjátszás egyik legfontosabb megjelenési lehetõségét és szakmai fórumát. Miközben az ország valóban legjobb elõadásit és alkotóit látja vendégül, az elõadások követõ vitákon lehetõséget ad a legújabb elõadások értékelésére, ezáltal a területen dolgozó mûvészek szakmai elõrelépésére. Kétévente a Marczibányi téri Gyermekszínházi Szemlével évente váltakozva- kerül megrendezésre a Kaposvári Gyermekszínházi Biennálé. 2006. május 8. és 14. között harmadik alkalommal került sor a biennálé megrendezésére az ASSITEJ Magyar Központ és a Kaposvári Csiky Gergely Színház szervezésében. A rendezvényt ez alkalommal is támogatta a kulturális tárca és az NKA. Az alternatív színházak és mozgásszínházak – melyek célközönsége jellemzõen az ifjúsági korosztály – támogatása 2005-ben a duplájára – 532 millió forintra – emelkedett. Ez a támogatási forma 2006-ban változatlan összeggel szerepelt a költségvetési törvényben, míg 2007-ban az erre a célra fordítható elõirányzatot 25 millió forinttal megemelte a kormányzat az NKA miniszteri keretébõl. 12 mûvészeti ösztöndíj keretében van lehetõség arra, hogy közel 120 pályakezdõ alkotóés elõadómûvészt segítsen a kulturális kormányzat. Ezek a következõk: Derkovits Gyula képzõmûvészeti, Moholy-Nagy László formatervezési, Kállai Ernõ mûvészettörténészimûkritikusi, Pécsi József fotómûvészeti, Kozma Lajos iparmûvészeti, Kodály Zoltán zenei alkotói, Fischer Annie zenei elõadómûvészi, Lakatos Ablakos Dezsõ jazz elõadómûvészi, Fülöp Viktor táncmûvészeti, Örkény István drámaírói, Móricz Zsigmond irodalmi és Babits Mihály mûfordítói ösztöndíj. 2006-ban a vidéki ifjúsági könnyûzenei klubok rendezvényeinek bõvítésére a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyûzenei Kultúráért) program keretében a tárca. 1650 koncert megvalósítását támogatta. E program részeként a fiatal kortárs könnyûzenészek és népzenészek piacra segítése érdekében 26

148


2008 / tavasz

millió forintos támogatás jutott elsõlemez kiadás és tehetségkutató rendezvények támogatására. A PANKKK 2007-ben is folytatja a magyar kortárs zenei elsõlemez kiadás, tehetségkutató és klubtámogatását 200 millió forintos kerettel. Mûködteti a Magyar Zenei Exportirodát, amely a külföldi megjelenés érdekében végzi a kortárs zene képviseletét, írja ki a Hungaroconnections pályázatot. Az iroda 50 millió forintos támogatást kapott 2006-ban és 2007-ben is. 2007-tõl a népzenei koncertek is e keretbõl jutnak támogatáshoz. Abból a felismerésbõl kiindulva, hogy a kultúra iránti érzékenységet gyermekkorban kell megalapozni, hogy igénnyé váljon a mûveltség, és alapkészséggé legyen az alkotás, elsajátítás és a befogadás, jelentõs fejlesztési forrásokat sikerült biztosítani az Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív Programjaiban a hátrányos helyzetû és a nemzeti és etnikai kisebbség ifjúsági korosztálya társadalmi beilleszkedésének elõsegítésére és tehetséggondozására. Kiemelendõ a Társadalmi Megújulásért Operatív Program „Építõ közösségek” és a „Kreatív ipart segítõ iskolán kívüli tehetséggondozás programja”. Ezek a megpályázható programok erõsítik a korosztályon belül a tanulási készséget, a nyitottságot, a kulturáltságot és felkészítik õket a demokratikus társadalmi viszonyok közötti együttélés normáira, mintáira, az öntudatos és aktív állampolgári létre.

Intézkedések a mûvészeti területen A mûvészeti területen a kormányzat több olyan programot indított, amely érintette az ifjúsági korosztályt, ezen belül a gyermek korosztályt is, de nem specifikusan csak õket célozták meg. Ezeken túl kifejezetten az ifjúsági és gyermek korosztályt érintõ eredmények a 2005-ös évben a következõk voltak: §2005-ben új bábszínház alakult Békéscsabán, valamint önállóvá vált a pécsi Bóbita Bábszínház. n 2005-ben a kulturális kormányzat meghirdette 55 millió forintos kerettel Katona József gyerek- és ifjúsági drámaírói alkotói támogatás pályázatot, melynek célja, hogy kifejezetten ennek a korosztálynak szóló

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 149

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés új színpadi mûvek, vagy magyar író mûve alapján készült igényes színpadi adaptációk szülessenek. n A III. Országos Gyermekszínházi Szemlét 2005-ben 1,7 millió forinttal támogatta a tárca. A kétévente megrendezett Marczibányi téri Gyermekszínházi Szemlét minden alkalommal támogatja az állam, mint a magyar gyermekszínjátszás egyik legfontosabb megjelenési lehetõégét és szakmai fórumát. Miközben az ország valóban legjobb elõadásit és alkotóit látja vendégül, az elõadások követõ vitákon lehetõséget ad a legújabb elõadások értékelésére, ezáltal a területen dolgozó mûvészek szakmai elõrelépésére. n Az alternatív színházak és mozgásszínházak – melyek célközönsége jellemzõen az ifjúsági korosztály – támogatása 2005-ben a duplájára – 532 millió Ft-ra – emelkedett. n A mûvészeti ösztöndíjak rendszere, melynek keretében évente több mint 110 fiatal mûvész részesül támogatásban, tovább bõvült. Egyrészt nõtt az ösztöndíjasok száma (a Fülöp Viktor táncmûvészeti ösztöndíjasok száma 7-rõl 10 fõre emelkedett), másrészt megalapításra került a Lakatos Ablakos Dezsõ jazzösztöndíj. n A jazzklubok számára pályázatot hoztunk létre jazz programok megvalósításával kapcsolatos költségek, a jazz elõadásokon közremûködõ mûvészek fellépésével öszszefüggõ kiadások támogatására.

Múzeumok mindenkinek program A jelenlegi kulturális tárca jogelõdjének, az NKÖM-nek a Múzeumi Fõosztálya által 2003. május végén útjára indított Múzeumok Mindenkinek Program küldetése, hogy elõsegítse a múzeumokban õrzött kulturális javaink megismertetést, látogatóbarát bemutatását és feldolgozását. A Múzeumok Mindenkinek program az együtt érkezõ, több generációhoz tartozó családtagok – felnõttek és gyermekek – múzeumi gyûjteményekhez és muzeális in-

tézményekhez köthetõ kulturális és mûvészeti nevelését, látogatásait fejlesztõ és elõsegítõ kezdeményezések támogatása (14 budapesti és vidéki muzeális intézmény számára 5 millió forint értékben). Ezen felül a program az éves munkatervek keretében az alábbi tevékenységi területeket foglalta magába: n Múzeumpedagógiai évnyitó: 2005. Ludwig Múzeum Kortárs Mûvészeti Múzeum, Budapest n Konferenciák és mûhelymunkák: n 2005. március: Önkéntesek és barátok – Konferencia a múzeumi önkéntesekrõl és baráti körökrõl (együttmûködésben a Múzeumok és Látogatók Alapítvánnyal) n 2005. június: Vizuális nevelés és a múzeumok (együttmûködésben a Gyík Mûhelylyel) n 2005. szeptember: Szerepjátéktól a történelmi bemutatókig – Konferencia (együttmûködésben a százhalombattai Matrica Múzeummal) n Múzeumpedagógiai Nívódíj-rendszer: Múzeumpedagógiai nívódíjasok: 2005. „Az év legjobb múzeumpedagógiai kiadványa”: A Ludwig Múzeum–Kortárs Mûvészeti Múzeum múzeumpedagógiai füzetsorozata (Budapest); Szecessziósdi – Foglalkoztató füzet gyerekeknek (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága) n Múzeumok Mindenkinek Program kiadványsorozata és egyéb támogatott kiadványok 2005. évben megjelent kiadványok: „Tizennégyen” – Az ingyenessé vált múzeumok promóciós anyaga (megjelent együttmûködésben a Pulszky Társasággal 2005. májusában) A Múzeumok Mindenkinek Program keretösszege a 2005. évben: 21,914 millió Ft volt. (Az összeg nem tartalmazza a múzeumi nagyrendezvények társzervezõjeként hozzáadott összegeket, mert ezek eltérõ fejezeti sorokból érkeztek.) A program a korábban pontban feltüntetett módon és tevékenységi körök mentén haladt tovább.

2008 / tavasz


149

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 150

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Ifjúsági Turizmus A turisztikai és az ifjúsági szakterület az ifjúsági turizmus fejlesztésére rendelkezésre álló forrásainak felhasználását folyamatosan öszszehangolta. – A két tárca között 2000–2003-ig évente megkötésre kerülõ megállapodás tartalmazta a tárgyévre vonatkozó közös pályázati témaköröket és keretösszegeket, továbbá egyes kiemelt témakörök pályázaton kívüli támogatását. – 2004-ben és 2005-ben a Költségvetési Tv. alapján a TC meghatározott összegét kellett ifjúsági turisztikai célra fordítani, a keretösszeget átadtuk az ifjúsági tárcának, a felhasználásra közös miniszteri rendelet készült. – 2006-ban ismét megállapodás alapján folytatódott az együttmûködés. Az együttmûködés területei, ill. a pályázati témák évrõl évre döntõen a következõ témák köré csoportosultak: – belföldi táborozás támogatása; – ifjúsági szálláshely felújítása; – erdei turista útjelzés-hálózat fejlesztése. 2006-ban a Turisztikai Fõosztály ill. jogelõdje a Magyar Turisztikai Hivatal együttmûködési megállapodást kötött az ifjúsági szakterülettel az ifjúsági turizmus fejlesztése érdekében. Az együttmûködés területei az alábbiak voltak: a) pályázat kiírása a nem üzleti célú közösségi, szabadidõs szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó, nem üzleti célú közösségi szabadidõs szálláshely-szolgáltatás nyújtására jogosító üzemeltetési engedéllyel rendelkezõ egyes szálláshelyek felújítása és fejlesztése. Keretösszeg: 190 millió forint. (A keretösszeg a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos költségek fedezetét is tartalmazta.) A pályázat elbírálása megtörtént, 54 pályázó részesült 177, 9 millió Ft támogatásban. b) Ifjúsági turizmus kutatás készítése (keresleti-kínálati oldal vizsgálata), amely a Magyar Turizmus Zrt. közremûködésével készül. Keretösszeg: 10 millió forint. A kutatás képezi alapját az ifjúsági turisztikai fejlesztési

150


2008 / tavasz

stratégia elkészítésének, amely a 2005-ben a Kormány által elfogadott Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában szereplõ feladat.

Zánkai Gyermek és Ifjúsági Központ A Kormány – az 1970-es évek elsõ felében, keleti mintára épült Zánkai Úttörõváros vagyonának megõrzése és annak az ifjúságot szolgáló hosszú távú hasznosítása érdekében – 1996-ban elrendelte a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. megalapítását. Ennek megfelelõen a hasznosítás alapvetõ céljai gyermek és ifjúsági üdültetési, oktatási, közmûvelõdési, sport, továbbá rekreációs feladatok ellátása. Az elõírások értelmében a Kht részére – közhasznú tevékenységeinek huzamos idejû fenntartása érdekében – az éves költségvetési törvényekben kellett biztosítani az amortizációs, illetve állagmegóvást szolgáló költségeket. A Kht. közhasznú feladatai ellátásához az érintett tárcákkal évente megkötött szerzõdésekben kapott további támogatást. Az alapításkor meghatározott közhasznú társasági forma kedvezõnek bizonyult, mert a közhasznú feladatellátás mellett lehetõséget biztosított üzletszerû tevékenység folytatására is. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Központ jelenleg is 100%-os állami tulajdonban van. Befogadóképessége a nyári fõszezonban megközelíti a 3500 férõhelyet, ezzel Magyarország – és egyben a térség – legnagyobb ifjúsági turisztikai létesítménye. A Kht. eredményes gazdálkodását mutatja, hogy az alapítás óta eltelt évtizedben a vagyon 6,9 szorosára nõtt, bevételeit három és félszeresére növelte, miközben támogatottsági mértéke 42% (hasonló non-profit társaságok támogatási mértéke az európai gyakorlatban 70% körüli). A Kormány 2006-ban úgy határozott, hogy az államháztartás hatékonyabbá tétele érdekében az (állami tulajdonú) közhasznú társaságokat tényleges tevékenységüknek jobban megfelelõ gazdasági társasági formába kell átalakítani. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. non-profit gazdasági társasággá történõ átalakításra lett kijelölve. A Kht. benyújtotta hosszú távú fejlesztési elképzeléseit, amelyhez mind magyar, mind európai forrá-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 151

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés sokat igénybe kívánnak venni. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Központ egyedi adottságai, továbbá a Kht. megalapozott fejlesztési tervei eredményeként a terület a következõ évtizedben teljesen megújulhat.

5) fejleszteni kell a társadalmi bûnmegelõzés kommunikációját. Elõ kell segíteni azt, hogy az állampolgárok és közösségeik, valamint az önkormányzatok, a szakmák képviselõi és a civil szervezetek megismerjék a közösségi bûnmegelõzési programokat és azok eredményeit.

Bûnmegelõzés A társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiája A társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2007-ben megvalósítandó feladatokról a 1016/2007. (III. 20.) Kormány határozat rendelkezett. A stratégia kimondja, hogy 1) a társadalmi bûnmegelõzés céljainak megvalósítása érdekében folyamatosan koordinálni kell cselekvést a szakmai kamarákkal, civil szervezetekkel és tudományos intézetekkel, az irányításuk alá tartozó szervezetekkel, illetve a kormányzati szervek között, különösen az Országos Bûnmegelõzési Bizottságban. 2) meg kell teremteni a társszakmák érdekkörébe tartozó, társadalmi bûnmegelõzési célú vagy hatású legjobb gyakorlatok folyamatos tapasztalatcseréjét, rendszeresen kell szervezni szakmaközi és regionális fórumokat. 3) fejleszteni kell a bûnügyi statisztika rendszerét és az adatszolgáltatást annak érdekében, hogy hiteles adatokkal rendelkezzünk a bûnözésrõl, valamint a lakosság szubjektív biztonságérzetérõl. Ennek során figyelemmel kell lenni az Európai Unióban a bûnügyi statisztikák rendszerének fejlesztésére, egységesítésére irányuló kezdeményezésre. 4) a közösségi bûnmegelõzési programok finanszírozásának elõsegítése érdekében el kell érni azt, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv prioritásai mentén megfogalmazott Operatív Programokban, illetve a részletesebb tervezési dokumentumokban, akciótervekben a társadalmi bûnmegelõzési célú és hatású intézkedések megjelenjenek. A regionális operatív programok megalkotóit ösztönözni kell arra, hogy a programokban jelenjenek meg a térség bûnözési adatainak felhasználásával megfogalmazott közbiztonsági, bûnmegelõzési intézkedések. Ebben számukra szakszerû segítséget kell nyújtani.

Az ifjúsági bûnmegelõzés keretei a nemzeti stratégia alapján 1. A társadalmi kirekesztõdés és a gyermekszegénység következményeinek megelõzése érdekében a Biztos kezdet Programot az eddig elindult helyszíneken folytatni kell, valamint a jövõben ki kell bõvíteni a hátrányos helyzetû térségekre vonatkozóan is. 2. Folytatni kell a tehetséges, de hátrányos helyzetû tanulók részére indított ösztöndíj és tehetséggondozó programokat annak érdekében, hogy képességeiknek megfelelõ középiskolában folytathassák tanulmányaikat és sikeres érettségi vizsgát tehessenek. 3. Ösztönözni kell az alap- és középfokú oktatási intézményeket, különösen a szakiskolákat a jogismeret és a jogtudatos magatartás, a bûnözéssel szembenálló és a bûnmegelõzést elõtérbe helyezõ értékrend fejlesztésére. Pályázatokkal is támogatni kell az ezt segítõ oktatási programok, fakultációk tanrendjének, tematikájának, módszertanának kidolgozását, filmek forgatókönyveinek elkészítését, a számítógépes programok kidolgozását és ezeknek az intézményes pedagógiai programba történõ integrálását. 4. Pályázatokkal támogatni kell a kortárssegítõ programokat, hogy a fiatalok vegyenek részt társaik integrációs gondjainak megoldásában. A programok hatékonyságát értékelni kell. Széles körben terjeszteni kell a legeredményesebb gyakorlatot. 5. Pályázattal ösztönözni kell minden olyan programot, pedagógiai és más szakmai tevékenységet, amely a gyermekekben és a fiatalokban tudatosítja a környezeti, a természeti értékek és a kulturális örökség

2008 / tavasz


151

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 152


6.

7.

8.

9.

10.

tiszteletét és megbecsülését. Folytatni kell az ÖKOiskola és a Globe programokat. A programok hatékonyságát értékelni kell. Kiemelt figyelmet kell fordítani az iskolai és az iskolakörnyéki erõszak megelõzésére. Ennek érdekében a folyamatban lévõ pályázatok eredményeit hasznosítani kell. A programok hatékonyságát értékelni kell. A jó gyakorlatok terjesztésével és pályázatokkal támogatni kell az alap- és középfokú oktatási intézményekben az iskolai egészségfejlesztési-drogmegelõzési tevékenységet, a dohányzás, alkohol, kábítószer HIV/AIDS felvilágosító iskolai programokat és a korosztályoknak megfelelõ bûnmegelõzési ismeretek terjesztését. A szülõk számára biztosítani kell a kábítószer-fogyasztásról és -függõségrõl szóló tájékoztatást. Támogatni kell az Országos Szexuális és Mentálhigiénés Felvilágosító Programot a 12-18 éves korosztály körében. Támogatni és fejleszteni kell az iskolaklubokat, valamint a biztonságos szórakozóhely mozgalmat. Felvilágosító tevékenységgel, helyi együttmûködésben megvalósuló programokkal kell megelõzni a „diszkó-baleseteket”. A klubok, ifjúsági közösségek mûködtetésére pályázatokkal és az eredményes gyakorlatokat bemutató ajánlásokkal ösztönözni kell a diákönkormányzatokat, a gyermek- és ifjúsági önkormányzatokat, az egyéb kortárs-segítõ csoportokat, a szülõi közösségeket, a helyi közösségi intézményeket (könyvtárakat, közmûvelõdési intézmények, közösségi színterek, színházakat). A veszélyeztetõ és a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok számára közös szabadidõ-eltöltési programokat, különösen készségfejlesztési, mûvelõdési és sportolási lehetõségeket kell szervezni. Folytatni kell a „tárt kapus létesítmények” programot, valamint az éjszakai sportbajnokságokat. A halmozottan hátrányos helyzetû fiatalok, az iskolából kimaradt tanköteles korúak, valamint munkanélküli fiatalok számára folytatni kell a már megkezdett és eredményesnek bizonyult programokat. Pályázattal és ajánlásokkal kell támogatni a • speciális nevelési, foglalkoztatási vagy sajátos készségfejlesztési,

152


2008 / tavasz

• képzési, átképzési, pályaorientációs, valamint • szabadidõs és reszocializációs programokat. 11. A gyermekek erõszakmentes életének biztosítása és a gyermekek körében terjedõ erõszak megelõzése érdekében, figyelemmel az Európai Bizottságnak az erõszakos filmekhez kapcsolódó kezdeményezésére is • erõsíteni kell a nevelõ, felvilágosító tevékenységet, ezen belül a veszélyeztetett célcsoportok felnõtt tagjai számára, • módszertani leveleket, ajánlásokat, szakmai útmutatókat, szórólapokat kell készíteni a nevelési-oktatási, a szociális vagy egyéb szolgáltatást nyújtó intézmények és szervezetek számára, • el kell készíteni és széles körben terjeszteni kell a szülõknek szóló információs és média kiadványokat annak érdekében, hogy ismereteket szerezhessenek a gyermek és szülõ közötti konfliktushelyzetek erõszakmentes feloldásához, • országosan koordinált, tárcaközi kampányt kell szervezni. • Folytatni kell a gyermekjóléti szolgálatok, az óvodák, az iskolák, a kollégiumok, a gyermekotthonok szakértõinek felkészítését arra, hogy a gyermekek elleni agresszióhoz kapcsolódó jogi, jogalkalmazási kérdésekben eligazodjanak és megtalálják az optimális és törvényes és hatékony válaszokat a testi bántalmazás, a fizikai agresszió, a kényszerítés, a fenyegetés, a fenyítés, a megfélemlítés, a megalázás, a lelki erõszak jelenségeinek kezelésére és megelõzésére. • Nevelési, foglalkoztatási, készségfejlesztési, sport programokat kell megvalósítani a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülõk, különösen a gyermekotthonban, speciális gyermekotthonban nevelkedõk számára. A TEGYESZ-ok bevonásával tovább kell terjeszteni a családon kívül élõ, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülõ gyermekek és fiatalok biztonságos életre történõ nevelését. • A gyermekpornográfia és a gyermekprostitúció megelõzése érdekében, tárcaközi együttmûködés keretében felvilágosító

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 153

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés modellkísérleti programot kell kidolgozni a 12-18 éves korosztálynak, ide értve a szegregált, sérülékeny csoportba tartozó vagy migráns gyermekeket, fiatalokat. • A gyermek- és fiatalkorúak bûnelkövetõvé és áldozattá válásának megelõzése érdekében oktatni kell az állampolgári és a bûnmegelõzési ismereteket az ifjúsággal foglalkozó szakemberek képzésében és továbbképzésében, így különösen a gyermek- és ifjúságvédelmi felelõsök, a kollégiumi felügyelõk, az iskolai és utcai szociális munkások és iskolai szabadidõ-szervezõk, valamint a fiatalkorúakkal foglalkozó büntetésvégrehajtási nevelõk, szociális elõadók, pártfogó felügyelõk körében. A gyermekjóléti szolgálatok, a gyermekotthonok és a kollégiumok munkatársai, a pedagógusok, a nevelõszülõk, a helyettes szülõk, a nevelési tanácsadók, a gyermekés ifjúságvédelmi koordinátorok, a védõnõi hálózat dolgozói, a pártfogó felügyelõk, a rendõrség ifjúság- és áldozatvédelmi munkatársai, valamint az ifjúsággal foglalkozó más szakemberek számára speciális, tanfolyam jellegû továbbképzési programokat kell szervezni, amelyek a veszélyeztetõ és a veszélyeztetett helyzetben lévõ gyermekek és fiatalok felismerését és helyzetének javítását, valamint az érintett szakterületek szakembereinek együttmûködését szolgálják. a A pártfogó felügyelõk, a rendõrség, az áldozatsegítõk, a családsegítõ és gyermekjóléti szolgálat, valamint a családokat segítõ és támogató egyéb szolgálatok, szervezetek, a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátorok, valamint az ifjúsággal foglalkozó szakemberek között folyamatos – szükség szerint esetkezelésre is kiterjedõ – együttmûködést kell kialakítani, különös tekintettel a devianciák kockázati tényezõinek jelzésére, a jelzõrendszerben való részvételre és a korai pszicho-szociális beavatkozásra. b A Kormány felkéri a legfõbb ügyészt arra, hogy az ügyészség vegyen részt az a) pontban megfogalmazott együttmûködésben. • A fiatalkorúakkal és a fiatal felnõtt korúakkal foglalkozó pártfogó felügyelõk, a ja-

•

•

•

•

•

•

vítóintézetek munkatársai, valamint a büntetés-végrehajtási dolgozók körében pályázati forrásokkal bõvíteni és érvényesíteni kell az életkor-specifikus szakmai ismereteket. Fejleszteni kell a pártfogó felügyelõk csoportos esetkezelésre vonatkozó ismereteit. A Kormány fontosnak tartja azt, hogy a pártfogó felügyelõk munkáját civil szervezetek, egyházak és magánszemélyek segítsék. Támogatni kell azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek a szabadságvesztést, a javítóintézeti nevelést követõ utógondozást, valamint a pártfogó felügyelet végrehajtását speciális szakmai ismeretekkel vagy tevékenységgel támogatni, segíteni tudják. Fejleszteni kell a fiatalkorúak ellen indult büntetõeljárásban a vádemelés elhalasztásának alkalmazása elõtt kötelezõen beszerzendõ pártfogó felügyelõi vélemény szakmai követelményeit, illetve az elõírhatóság érdekében a szakmai együttmûködést a leghatékonyabbnak ígérkezõ magatartási szabályok körének bõvítése, az ilyen külön magatartási szabályok eredményes végrehajthatóságának biztosítása érdekében. Az alkoholfüggõ és a kábítószer-használó fiatalkorú és fiatal felnõtt korú elítéltek számára kialakított kezelési programokat és speciális részlegeket tovább kell fejleszteni büntetés-végrehajtási és a javítóintézetekben. A kezelési programokat a szabad élet körülményei között is biztosítani kell a pártfogó felügyelet alatt állók számára. A cél elérését pályázatokkal kell támogatni. Támogató programokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy a roma származású fiatalok körébõl minél több szociális munkás, család- és gyermekvédelmi szakember, rendõr, áldozatsegítõ, pártfogó felügyelõ kerüljön ki. A fiatalkori bûnözés hatékonyabb kezelése érdekében a Kormány felkéri a legfõbb ügyészt és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, hogy szakmai képzéseibe, továbbképzési programjaiba foglalja bele a bûnmegelõzési programok, a pártfogó felügyelõi- és az áldozatsegítõ munka tapasztalatait. A fiatalkori bûnözés hatékonyabb kezelése érdekében a Kormány felkéri a legfõbb

2008 / tavasz


153

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 154

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés ügyészt, hogy az ügyészség tapasztalatait évente értékeljék és tegyék közzé, valamint felkéri az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, hogy továbbra is tegyék lehetõvé az elemzõ kutatásokat, a tudomásukra jutott kutatások eredményeirõl pedig tájékoztassák az Országos Bûnmegelõzési Bizottságot.

Gyermek- és ifjúságvédelem Gyermek- és ifjúságvédelem mint szociális ellátórendszeri feladat Azok a kérdések, amelyek a gyermekekrõl és fiatalokról való szociális gondoskodás, azaz a gyermek- és ifjúságjóléti, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység iránti szükségletekre és a kielégítésüket szolgáló hálózatok mûködésére vonatkoznak, az ifjúságpolitika kiemelkedõen fontos területét képezik. A gyermekszegénységre vonatkozó bõséges információ alapján tudható, hogy a közszolgáltatások ezen szektorának a mûködése komolyan befolyásolhatja a gyermekes családok többségének az esélyeit a szegénységbõl való kitörésre, vagy legalább túlélésre, krízishelyzeteik eredményes kezelésére stb. Még a gyermekvédelmi rendszer legszûkebb körét képezõ úgynevezett gyermekvédelmi szakellátással kapcsolatba került fiatalok is kiteszik a 0–25 éves korú lakosság minimum 5-6, családjaik pedig a gyermekes családok 8-10 százalékát, az egy idõben gondozásban részesülõ (0–17 éves) kiskorúak és (18–24 éves) fiatal felnõttek (összesen kb. 22 ezer fõ) pedig az azonos korú lakosság kb. 0,7-0,8 százalékát.

A gyermek-és ifjúságvédelem jogi szabályozása A magyar családgondozás és gyermekvédelem mûködésében és mai helyzetében meghatározó jelentõsége van annak, hogy a Magyar Országgyûlés – elõször a magyar jogtörténetben – törvényt alkotott a gyermekek és fiatalok védelmérõl. A legnagyobb horderejû következmény, hogy széleskörû gyermek- és ifjúságjóléti intézményrendszer jött létre – gyakorlatilag a semmibõl – a törvény alapján.

154


2008 / tavasz

A gyermekek és fiatalok legjobb érdekének minden eszközzel való érvényesítése volt a törvény legfontosabb törekvése, de összességében a Gyermekvédelmi Törvény igen komoly változásokat hozott magával a szabályozásban. Ezzel kapcsolatos a törvény végrehajtását célzó erõfeszítések legnagyobb kudarca is. Nem sikerült a gyermek- és ifjúságvédelmi intézményrendszer olyan átalakítása, amelytõl az alkalmassá vált volna arra, hogy biztosítsa a gondozottak legjobb érdekének a mindenek feletti érvényesülését. A törvényalkotó ugyanis nem biztosított kielégítõ anyagi feltételeket a törvény által elõírt reformok megvalósítása számára, ezért a fenntartó önkormányzatok és a gondozó intézmények érdekei nincsenek összhangban, gyakran kifejezetten ellentétesek a gondozottak elvben prioritást élvezõ érdekeivel. Éppen ezért fontos a gyermekvédelmi szakemberek részérõl fontos felvetés a szabályozással kapcsolatban, hogy a gondozotti érdekek érvényesítéséhez a közszolgáltatás egészének mûködési kereteit kell úgy szabályozni, hogy minden más érdek összhangban legyen velük. A gondozottak érdekvédelme írott malaszt marad ennek híján. Értelmetlen lenne tehát olyan jogi eszközöket keresni, amely a szolgáltatás alapvetõ mûködési feltételeinek a változtatása nélkül kívánja kierõszakolni a velük ütközõ gondozotti jogok elsõbbségét. Ez a dilemma erõsen foglalkoztatja a törvény 2003-as módosításával létrehozott gyermekjogi képviselõi hálózatot is, amelynek aktív közremûködése erõsíti az állami dominanciájú gyermekvédelmi ellátórendszer és az irányítás tudathasadását. A gondozotti jogok érvényesítésének a gyermekjogi képviselõk általi kötelességtudó kierõszakolása ugyanis gyakran elemi mûködési problémákhoz vezet, mert az intézmények mûködési feltételeit nem igazítják a gyermeki jogok érvényesítésének szükségleteihez.

A gyermekvédelem szakmai feltételei és keretei Az elmúlt tíz évben minden gyermekvédelmi szolgáltatás megsínylette a feltétel-hiányos mûködtetést. Sem a települési, sem a területi önkormányzatok (a fõvárosi kivételével) nem rendelkeztek azokkal a forrásokkal, amelyek

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 155

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés szükségesek lettek volna a törvény által elõírt reformlépések megtételéhez. A gyermek- és ifjúságjóléti alapellátások ezért rendkívül lassan, vontatottan, felemás módon és mértékben épültek ki, mûködésük az ország legnagyobb részén, különösen a hátrányos helyzetû falusi településeken csak látszólagos. A kielégítõ anyagi feltételek hiánya súlyos gondokat okoz a családot helyettesítõ gondoskodást szolgáló gyermekvédelmi szakellátásban is. A leglátványosabb visszalépés a megyei gyermekotthoni hálózatokban történt. A Gyermekvédelmi Törvény rendkívül fontos lépése volt a gyermekotthonok átalakítása kislétszámú otthonos gyermekközösségekké, amelyekben a férõhelyeket 40 (ma 48), a csoportlétszámokat pedig 12 fõben maximálták. Az ezredfordulót követõ években azonban számos megyében a törvény betûjével és szellemével ellentétes recentralizációs lépéseket határoztak el: úgynevezett megyei gyermekvédelmi központokat hoztak létre, amelyekbe mind a területi gyermekvédelmi munkát koordinálni, mind a gondozási helyek mûködését segíteni és ellenõrizni hivatott TEGYESZek, mind az összes gyermekotthon egy szervezetbe került. A törvény negligálásának a vádját azzal az érvvel próbálták elhárítani, hogy a „szakmai”, a „pedagógiai” egységek mérete és létszámkeretei megmaradtak a törvény elõírásai szerint. Ezek a recentralizációs lépések nagymértékben csökkentették annak az esélyét, hogy az ilyen módon „integrált” gondozási helyek képesek legyenek tekintettel lenni a gondozottak legjobb érdekére és jogaik érvényesítésére. A nevelõszülõi hálózatok fejlesztésének nagy lökést adott az, hogy a törvény aláhúzta elsõdleges szerepüket a családpótló ellátás-gondozás biztosításában, és többszörösére emelte mûködésük anyagi feltételeit. A központi támogatás értékének gyors inflálódása miatt azonban a rendelkezésre álló anyagi feltételek csak az úgynevezett „hagyományos” nevelõszülõi férõhelyek bõvítésére adnak lehetõséget, miközben a szakellátás iránti társadalmi szükségeletek között egyre inkább a különleges ellátások iránti szükségletek dominálnak. A nevelõszülõi elhelyezés ezzel együtt is nagy népszerûségnek örvend a fenntartó megyei önkormányzatok körében, mert sokkal

„olcsóbb” a fenntartó számára, mint a gyermekotthon, vagy, pláne, a törvény nyomán létrejött lakásotthon. Egy „hagyományos” nevelõszülõi családban lévõ gondozotti férõhely költségét egységnyinek véve egy gyermekotthoni férõhely költségei ennek háromszorosát, egy lakásotthoni férõhelyé pedig hatszorosát teszik ki. Nem csodálható, hogy a fenntartó önkormányzatok legszívesebben minden gondozottat hagyományos nevelõszülõi családban helyeznének el. Ennek azonban igen komoly akadályai vannak. A legkisebb gond az, hogy a nevelõszülõi ellátás-gondozás finanszírozásának és a munka díjazásának jelenlegi keretei között csak a leghátrányosabb helyzetû településeken lehet elegendõ jelentkezõt találni erre a feladatra. A fenntartó megyei önkormányzatok érthetõen erõltetik a nevelõszülõi hálózatok bõvítését, a feltételek azonban nem teszik lehetõvé azok minõségi színvonalának emelését, a feladatra alkalmatlan személyek és családok kiszûrését. Sokkal nagyobb akadályt képez azonban az a tény, hogy a szakellátásba beutalt kiskorúak nagy része számára nem elõnyös a nevelõszülõi családban való elhelyezés. A bekerülõk kb. egyharmadának jó esélye van arra, hogy néhány héten-hónapon (vagy akár néhány napon) belül hazakerüljenek. Másoknak egyáltalán semmi esélye nincs erre, viszont nincs akadálya az örökbe fogadásuknak. A beutaltak mindkét csoportjának erõsen rontja az állandó családba kerülési esélyeit, ha közben nevelõszülõhöz kerülnek. A nevelõszülõ ugyanis – érthetõen – abban érdekelt, hogy minél hosszabb ideig gondozhassa-nevelhesse a hozzá helyezett kiskorút. Az általános tapasztalat szerint a nevelõszülõi családok túlnyomó többsége inkább akadályozza, mint támogatja a bennük nevelkedõ kiskorúak kapcsolattartását a vérszerinti családjukkal. A nevelõszülõi család tehát elsõsorban azoknak az alacsony életkorú (lehetõleg 10 évesnél fiatalabb) kiskorúaknak az ellátása-gondozása számára kedvezõ, akiknek sokéves családpótló gondozásra-nevelésre van szükségük, nincsenek súlyosabb magatartás-zavaraik, és – bár a vérszerinti szülõk nem mondtak le véglegesen a szülõi jogaik gyakorlásáról – nincs látható esély a hazakerülésükre. A gyámható-

2008 / tavasz


155

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 156

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés ságok (és a rendõrség) által évente beutalt kb. négyezer kiskorú többségét azonban részben olyanok alkotják, akiknek – eltökélt és szakszerû „hazagondozási” erõfeszítések mellett – jelentõs esélyük van a rövid idõn belüli hazakerülésre (legalább a beutaltak egynegyede), vagy örökbe fogadásra (kb. egytizedük). A beutaltak legalább egyharmadát minden évben komoly magatartászavarokkal beutalt kamaszok alkotják, akik csak elvétve helyezhetõk nevelõszülõi családba. Az egészen alacsony életkorban nevelõszülõhöz került gondozottak jelentõs részét át kell helyezni gyermekotthonba kamasz korukban, mert a nevelõszülõi családnak az esetek egy részében nem sikerül megoldani a kamaszkori konfliktusokat. Azt lehet megállapítani tehát, hogy a költségekkel kényszerûen takarékoskodni próbáló fenntartók már most is több gondozottat tartanak nevelõszülõi gondozásban, mint amennyinek ez a gondozási forma elõnyösebb. A nevelõszülõi ellátás súlyának anyagi megfontolásokból való további növelése fokozza annak a veszélyét, hogy az ellátottak legjobb érdeke ellenére oldjuk meg ellátási kötelezettségünket. Ehhez a problematikus fenntartói törekvéshez kétes értékû ideológiai támaszt nyújt a szakemberek egy részének az – a vitaanyagban is megfogalmazódó – felfogása, hogy a családban való gondozás-nevelés minden körülmények között elõnyösebb a gondozottak számára, mint a gyermekotthoni jellegû intézményekben való gondozás. Ehhez többnyire hozzá is teszik, hogy a nevelõszülõi elhelyezés elvben mindenki számára kedvezõbb, mint a gyermekotthoni, tehát nincs akadálya a nevelõszülõi hálózatok bõvítésének az ellátás iránti szükségletek oldaláról. A különbözõ gondozási formák ilyen, tértõl és idõtõl független, elvont rangsorba állítása minden szakszerûségi alapot nélkülöz, és csak ideológiai megközelítésként értelmezhetõ. A „családcentrikus” gondozás prioritását védelmezõ gyermekvédelmi felfogással szemben álló szakmai véleményként az fogalmazódik meg, hogy számos gondozott esetében a nevelõszülõi gondozás nem a gyermekotthoni elhelyezésnek az alternatívája, hanem a gondozottak mielõbbi végleges családba-kerülésének az akadályává válik a mindenáron takarékoskodni kívánó fenntartói magatartás miatt.

156


2008 / tavasz

A nevelõszülõi és a gyermekotthoni gondozás közti érték-alapú megkülönböztetés nem magyar sajátosság. Az állami gyermekvédelem kezdetei óta találkozni lehet ennek a szakmai szempontból kétes értékû rivalizálásnak a jeleivel. Mind a nevelõszülõi, mind a gyermekotthoni gondozásnak óriási módszertani kultúrája, nagy múltra visszatekintõ szakmai mozgalmai vannak rangos nemzetközi szervezetek közremûködésével. A nemzeti gyermekvédelmi gyakorlatban minden országban olyan hálózatok mûködnek, amelyek mindkét gondozási formát szervesen integrálják magukba. Mindezek miatt aggályos lenne, ha a jelen nemzeti jelentés olyan véleménynek adna hangot, amely feleleveníti ezt az értelmetlen rivalizálást. A nevelõszülõi családban való elhelyezési forma sokkal szélesebb körben vehetõ igénybe a gyermekvédelmi ellátásban, mint amennyire a magyar gyakorlat kihasználja ezt. Számos európai ország fejlett gyermekvédelmi gyakorlata bõséges példát nyújt a nevelõszülõi gondozás sokkal szélesebb igénybevételére. Ezek az országok azonban Magyarországgal összevetve sokkal elõnyösebb anyagi feltételeket biztosíthatnak ahhoz, hogy a nevelõszülõi családok vállalhassák a legnehezebb „speciális” ellátást is. A magyar támogatási normatíva többszörösét elérõ anyagi feltételek lehetõvé teszik, hogy ne csak a legszegényebb családok és idõs emberek vállaljanak nevelõszülõi feladatot; hogy a gondosan kiválasztott és igényesen kiképzett nevelõszülõk sokoldalú szakszolgáltatásokat vehessenek igénybe feladatuk ellátásához stb. A magyar gyermekvédelmi gyakorlat tehát csak ahhoz szolgáltat tapasztalati alapot, hogy mire használhatók ezek a gondozási formák a magyarországi mûködési feltételek mellett. A köztük való érték-alapú megkülönböztetésnek, amely nincs tekintettel ezeknek a feltételeknek a meghatározó szerepére, semmi értelme nincs.

A gyermekvédelem országos rendszerének átalakítása A Gyermekvédelmi törvény hatályba lépése után megkezdõdött a szakellátás országos rendszerének átalakítása, melyek formáját az

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 157

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés önkormányzatok szabadon határozhatják meg, vagyis többcélú intézményeket is kialakíthatnak. Az átalakítást két fontos cél határozta meg. Az egyik a nevelõszülõi hálózat bõvítése, a nevelõszülõnél elhelyezett gyermekek számarányának növelése, a másik a korszerûtlen gyermekotthoni hálózat átalakítása, illetve lakásotthonokkal történõ kiváltása. A gyermeki jogok érvényesítése érdekében megindult a gyermekek családközeli elhelyezése kislétszámú gyermekotthonokban, vagy lakásotthonokban, és így a gyermekek túlnyomó többsége mára már korszerûbb intézményekben él. A gyermekotthoni hálózat átalakítása, a nagy létszámú gyermekotthonok kiváltása jó ütemben folyik. 1998-tól 2005-ig a lakásotthoni férõhelyek száma közel a duplájára nõtt, a 11 ezer férõhelybõl közel 5 ezer lakásotthoni férõhely. A gyermekotthoni hálózat átalakításának készültségi foka mintegy. 80%-osra tehetõ. 14 megyében, teljes mértékben befejezõdött a gyermekvédelmi rendszer átalakítása. Ugyanakkor a különleges szükségletû – zömmel, fogyatékossággal élõ – gyermekek többcélú (közoktatási és gyermekvédelmi feladatot ellátó) intézményeinek egy része még mindig korszerûtlen körülmények között mûködik, esetenként nagy létszámú intézményként, kastélyépületekben. Ezeket, az intézményeket mind infrastrukturális, mind szakmai szempontok szerint korszerûsíteni kell annak érdekében, hogy a rendszerbe kerülõ gyermekek minél nagyobb esélyt kapjanak késõbbi életükhöz. Az átalakításokat Európai Uniós források is segítik. A gyermekvédelmi törvény 2003. óta meghatározza a különleges ellátást (tartósan beteg, illetve fogyatékos, továbbá 3 év alatti gyermekek körét), illetve speciális ellátást (súlyos pszichés, vagy disszociális tüneteket mutató gyermekek, pszichoaktív szerekkel küzdõ gyermekek körét) igénylõ gyermekeket, hiszen az ilyen ellátás nyújtó szolgáltatásokra egyre nagyobb igény van. Ebbõl pedig az is következik, hogy a gyermekvédelmi ellátórendszer a gyermekek állapota szerint differenciált. A gyermekek megfelelõ ellátásának egyik biztosítékai a 2003-ban létrejött megyei, illetve fõvárosi országos gyermekvédelmi szakértõi bizottságok, hiszen ezen bizottság vélemé-

nye alapozza meg a gyermekek állapotának megfelelõ ellátási forma kiválasztását, illetve az egyéni elhelyezési terv kidolgozását. A gyermekvédelmi szakértõi bizottság legalább 3 tagból (gyermekorvos, pszichológus, szociális munkás) illetve speciális szükségletû gyermekek vizsgálata esetén legalább 5 tagból áll (pszichiáter, gyógypedagógus is). Nevelõszülõi hálózatot mûködtet valamennyi megyei önkormányzat és néhány civil szervezet. A nevelõszülõk száma és a hozzájuk elhelyezett gyermekek száma is minden évben emelkedik, így a családból kiemelt gyermekvédelmi gondoskodásban élõ gyermekek mintegy 53%a (9 ezer gyermek) nevelkedik – mintegy 5 ezer – nevelõszülõnél. A kormányzati cél itt a hivatásos nevelõszülõi hálózat megerõsítése, képzésük és foglalkoztatásuk segítése, különös figyelemmel a speciális nevelõszülõi hálózat kialakítására. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium fenntartásában mûködõ javítóintézetek és speciális gyermekotthonok állami feladatot látnak el, mindkét intézménytípus mûködtetésére a gyermekvédelmi törvény kötelezi a minisztériumot. A javítóintézetek a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt vagy oda elõzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú bûnelkövetõk javító intézeti nevelése mellett gondoskodnak a fiatalok iskolai oktatásáról, illetve képzésérõl, amely elengedhetetlen a sikeres társadalmi reintegrációjukhoz is. A minisztérium speciális gyermekotthonaiba azok az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdõ gyermekek (továbbiakban: speciális szükségletû gyermekek) kerülnek elhelyezésre, akiknek gondozásuk máshol nem biztosítható, vagy külön elhelyezésre van szükségük. Az országos gyermekvédelmi szakértõi bizottság javaslata alapján lehet kijelölni gondozási helyként a minisztérium megfelelõ gyermekotthonát. Mindkét intézményhálózat felkészült a gyermekek speciális problémáinak kezelésére. A Gyermekvédelmi Törvény fontos vívmánya, hogy kibõvítette a gyermek- és ifjúságvédelmi gondoskodást a 18-24 éves fiatal felnõttekre. A gyermekvédelmi szakellátásban részesülõ fiatalok kérvényezhetik utógondozói ellátásukat a 18. életévük betöltését követõen, amennyiben

2008 / tavasz


157

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 158

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés nem rendelkeznek még az önálló életkezdési feltételekkel, és nem készültek még fel az önálló életvitelre. Az elvben jogosultak kétharmada igénybe is veszi az utógondozói ellátást. Évente kb. négyezer fõ, az azonos korú népesség kb. 0,4-0,5%-a részesül ebben az ellátási formában saját korábbi gondozási helyén, utógondozó otthonokban vagy úgynevezett külsõ férõhelyen (úgynevezett „félutas” lakásotthonokban, albérletekben, bérelt lakásokban, saját lakásban stb.) Az ellátás fontos, a gondozott és a gyámhivatal közötti szerzõdésben rögzített feltétele, hogy a gondozott folytassa tanulmányait, vagy dolgozzon, és takarékoskodjon az önálló életkezdésre, valamint járuljon hozzá az ellátás költségeihez. A vállalt kötelezettségüket nem teljesítõ képzésbõl vagy munkából lemorzsolódók sem maradnak feltétlenül ellátás nélkül, csak csökkentett ellátásban részesülhetnek, miközben segítséget kapnak a visszaiskolázásukhoz vagy munkába helyezésükhöz.

Önkormányzati gyermekvédelmi feladatok Amikor a fenntartó megyei önkormányzatok számára világossá vált, hogy a központi normatíva inflálódásából származó többletkiadásaikat a költségvetés nem kompenzálja, élénk vita indult a Gyermekvédelmi Törvény által indított reformokról, köztük az utógondozói ellátás jövõjérõl is. A megyei önkormányzatok körében sokan firtatták azt a kérdést, hogy elég hatékony-e az utógondozói ellátás, az elért eredmény megéri-e a ráfordításokat. Szerencsére ez az ellátás is túlélte ezt a vitát, és a fenntartó önkormányzatok komoly erõfeszítéseket tettek a gondozott fiatal felnõttek nagyobb önállóságát biztosító, egyben olcsóbb ellátási formák kialakítása és bõvítése érdekében. A tíz éves utógondozói ellátás a Gyermekvédelmi Törvény alapján született egyik legsikeresebb reformfejlemény. Az új ellátásnak köszönhetõen jelentõsen megnõtt az önálló életkezdésen sikeresen túljutó volt gondozottak száma. Nagy része van abban is, hogy a volt állami gondozottak körében a lehetségesnél sokkal alacsonyabb a hajléktalanná válás problémája. Az önkormányzati feladatok ellátását az elmúlt tíz évben a szaktárca pályázatokkal segí-

158


2008 / tavasz

tette, mintegy 5 milliárd forint összegben. A pályázatok a helyi önkormányzatoknak, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi közfeladatok ellátását vállaló nem állami szervezeteknek nyújtottak segítséget, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások minél hatékonyabb kiépítéséhez, a meglévõ intézmények korszerûsítéséhez és a szolgáltatások fejlesztéséhez. E mellett igen jelentõs – mintegy 50%-os – normatíva emelés történt a gyermekek napközbeni ellátása terén, mind a bölcsõde, mind a családi napközi tekintetében. A 2007. évi költségvetési törvényben nevesített „gyermekvédelmi szakellátási” normatívák mértéke tekintetében is emelkedést következett be.

A gyermekvédelmi ellátórendszer elõtt álló kihívások A gyermekvédelmi ellátórendszer – más közszolgáltatásokkal együtt – az államreformmal járó új kihívások elõtt áll. Miközben még nem történt meg a tíz évvel ezelõtt kezdõdött, és zömmel külsõ körülmények miatt súlyosan deformálódott reformfolyamat kielégítõ elemzése és értékelése, az erõs idõzavarral küzdõ szakterületnek máris hatékony alkalmazkodási programot kell kidolgoznia az erõsen megkésett közigazgatási és önkormányzati, valamint államháztartási reform minden bizonnyal térben és idõben következetlen, hektikus lépéseihez való igazodás és alkalmazkodás, esetleg a reformok befolyásolása, de legalábbis a túlélés érdekében. A magyar gyermekvédelem egyik legsúlyosabb problémája a halmozottan hátrányos helyzetû kamaszkorúak ellátása-gondozása. A foglalkoztatás és felügyelet nélkül lézengõ, csellengõ, bûnözésnek és erõszaknak kitett, súlyos magatartás-zavarokban szenvedõ kamaszok egyre nagyobb száma rendkívül nagy kihívást jelent mind a családközelben mûködõ alapellátási, mind a helyettesítõ gondoskodást nyújtó szakellátási intézmények számára. Ez a növekvõ tömegû probléma nyilvánvalóan szoros kapcsolatban van mind a hátrányok egész térségeket átfogó halmozódásával, mind az oktatási, egészségügyi és szociális el-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 159

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés látórendszer mûködési zavaraival. Az érintettek értelmes foglalkoztatása szempontjából leginkább szóba jöhetõ iskolarendszer gyakorlatilag elhárítja magától e feladat érdemi felvállalását. Az egészségügyi alapellátási rendszernek nem épültek ki azok a szolgáltatásai, amelyek hatékony segítséget lennének képesek és hajlandók nyújtani a magatartászavarokban szenvedõ kamasz gyermekeik ellátását-gondozását teljes mértékben vállaló, de a magatartás-zavarokat szakképzett segítség nélkül kezelni nem képes családoknak. A családsegítõ és gyermekjóléti szolgálatok egyre nagyobb szakértelemrõl és találékonyságról árulkodó, sokoldalú programokat mûködtetnek a területükön élõ kamaszok foglalkoztatására-segítésére-gondozására. A látókörükbe kerülõ veszélyeztetett helyzetû gyermekek gondozását mindaddig próbálják a családon belül megoldani, amíg komoly esélyt látnak arra, hogy a családon belüli veszélyeztetõ tényezõk felszámolásával megelõzhetõ a gyermek családjából való kényszerû kiemelése. Bíztató fejlemény a gyermekvédelem területén a többcélú kistérségi társulások érdeklõdésének a megélénkülése a gyermekjólétigyermekvédelmi problémák iránt. További pozitív fejleményt jelent a Közigazgatási Hivatalok, ezen belül a Szociális és Gyámhivatalok regionális integrációja. Az országban vajúdva zajló reformfolyamat minden bizonnyal sokoldalú változásokat idéz elõ a magyar gyermek- és ifjúságvédelem feltételrendszerében és mûködésében. Az ifjúságpolitikának elemi érdeke fûzõdik ahhoz, hogy ifjúságpolitikai megrendeléseket lehessen megfogalmazni a kibontakozó reformfolyamat számára, amelyben komoly helyet kapnak a gyermek- és ifjúságvédelem legelemibb szükségletei is.

Ifjúságsegítõ képzés Az ifjúsági munkát végzõ szakemberek képzése igényként az 1990-es évek végén fogalmazódott meg. A fiatalokkal foglalkozó szakemberek fejlõdésének lehetõségei akkor a Mobilitás nemzetközi képzési programjaira és néhány civil szervezet nem-formális képzéseire korlátozódott. Az ifjúságsegítõ szakma meg-

alapozásának, társadalmi elfogadtatásának egyik alapvetõ kritériumaként fogalmazódott meg a felsõoktatásban való megjelenés. A 7/2002.(V.25.) ISM-OM együttes rendelet – mely szakmai és vizsgakövetelményeket határoz meg – lehetõvé tette a felsõfokú ifjúságsegítõ szakképzést, néhány ifjúsági szakember sokéves munkájának elsõ eredményeként.

Ifjúságsegítõ képzés a felsõoktatásban Az ifjúságsegítõ felsõfokú szakképzés Magyarországon 2003-ban indult. Jelenleg 12 intézményben, államilag finanszírozott és költségtérítéses módon, nappali és levelezõ formában egyaránt végezhetõ. Képzési ideje 4 félév. „A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik a tágan értelmezett kultúra eredményeinek birtokában felkészültek az összeurópai értékek közvetítésére, az ifjúság érdekeinek, szervezeteinek képviseletére, érzékenyek és fogékonyak az ifjúsági szubkultúra (társadalmi, szociális, kulturális) problémái iránt, képzettek ezen problémák szociokulturális megoldására, a korosztályos közösségek fejlesztésére.”52 A szakképesítéssel betölthetõ foglalkozások: egyéb pedagógusok: szabadidõ-szervezõ, gyermek- és ifjúságvédõ, gyermekfelügyelõ; kulturális szervezõ munkatárs; szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézõ. A FELVI statisztikája szerint évrõl-évre bõvül a képzést indító intézmények és az ifjúságsegítõ-hallgatók száma, a 37. táblázat ennek alakulását mutatja be. A 2005-ben indult képzések hallgatói közül (378 fõ) 2007-ben 242 fõ végzett.53 Az ifjúságsegítõ szakképzés beindításával a fõiskolák zárt világában nem egy új szakmai képzés jelent meg, inkább a profilbõvítés szempontja érvényesült. Az intézményekben sokszor a képzõk, és fõként a hallgatók nem érzékelik az ifjúsági munka leválasztódását a határterületekrõl. Törvény, jogi szabályozás hiányában az alapfogalmak is tisztázatlanok. Így a képzés a képzõintézmény profiljának megfelelõ, fõként az oktatás, a mûvelõdés, a szociális szféra irányába tolódik el. A jelenlegi helyzeten nem segít az új OKJ szakmaprofilja sem. Ez ugyanis a szociális területhez csatolja az ifjúságsegítõ képzést. A végzett

2008 / tavasz


159

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 160

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 37. táblázat. Az ifjúságsegítõ-képzés adatai a 2003–2006 közötti idõszakban

Forrás: http://www.felvi.hu/, illetve a képzõ intézmények adatszolgáltatása

hallgatók elhelyezkedése is azt mutatja, hogy jó esetben az ifjúságsegítõk egyharmada dolgozik kifejezetten ifjúsági területen. Ez egyrészt összefügg a feladatkör, a szakma meghatározatlanságával, társadalmi elismertségének hiányával és az ifjúsági terület, az ifjúságpolitika elõzõkben már vázolt folytonos módosulásával, átalakulásával.

Ifjúsági szakemberek továbbképzése Az ifjúsági szakemberek elsõ (és egyben utolsó) továbbképzése, az ISM és az ELTE TÓFK 120 órás akkreditált köztisztviselõi továbbképzése 2001–2002-ben zajlott. A vegyes fogadtatású képzésnek a 2002-es kormányváltás után nem volt sem alternatívája, sem folytatása. 2006. februárjában indult Pécsett az „ifjúsági szakértõ szakirányú továbbképzés”. A képzés célja az ifjúsággal foglalkozó intézmények, szer-

160


2008 / tavasz

vezetek munkatársainak speciális, magas fokú szakmai képzése. A képzés idõtartama 4 félév, formája levelezõ, önköltséges. Az ifjúsági szakértõ szakirányú továbbképzõ szak ismeretanyaga arra irányul, hogy a területen dolgozók a szak elvégzésével az ott szerzett tudás birtokában a különbözõ ágazatok, szakmák, önkormányzatok és a civil szféra, tehát makro és mikro szinten egyaránt szellemi és anyagi erõket tudjanak mozgósítani az ifjúság aktivitásának, lehetõségeinek, sikeres életútjának megteremtéséhez. Az ifjúsági területen dolgozó, az ifjúsági munkát hivatásként ûzõ szakemberek (önkormányzati ifjúsági referensek, intézményi ifjúsági koordinátorok, az ifjúsági intézményrendszerben dolgozó szakemberek, az ifjúsági civil szervezeteket és közösségeket támogatók, vagy abban önkéntesként dolgozók) számára az informális és nem-formális tanulási lehetõségek felkutatása komoly erõfeszítéseket igényel. A Mobilitás, a mindenkori ifjúsá-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 161

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés gi tárca háttérintézménye minisztériumi támogatásból 2004-ben képzés-sorozatot tartott az „Ifjúság 2000-2006 Program” megismertetése, a helyi ifjúsági munka és a hálózatok fejlesztése érdekében. E képzéssorozat és a felnõttképzési törvény hatására az intézményben elindult egy folyamat a képzési tevékenység fejlesztésére, melynek célja, hogy az intézmény akkreditálttá váljon. Feladatterv készült és munkacsoport alakult a feladatok elvégzésére. Eredménye hét kidolgozott 30 órás képzési program: 1. Települési és kistérségi ifjúsági munka alapjai és fejlesztése; 2. Projektmenedzsment alapjai; 3. Fiatalok emberi jogi nevelése nem formális módszerekkel; 4. A Kábítószerügyi Egyeztetõ Fórumok mûködésének alapjai: A minõségközpontú gondolkodás elméleti és gyakorlati elemei; 5. Lokális helyzetfelmérési technikák alkalmazása a drogügy területén, a stratégiakészítés elmélete és gyakorlata; 6. Interkulturális és interszociális tanulás, nem formális keretek között a hazai és nemzetközi ifjúsági munkában – támogatási rendszerek; 7. Interkulturális és interszociális tanulás, nem formális keretek között a hazai és nemzetközi ifjúsági munkában – szakmai, módszertani képzés. A Mobilitás 2006-ban létrejött képzési irodája a 2007. évi intézmény átalakítás miatt megszûnt. Jelenlegi formájában, mint FSZH–Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat honlapjain54 és hírlevelekben juttatja el a célcsoporthoz a nemzetközi és hazai továbbképzési lehetõségeket. A Mobilitás célja továbbra is az, hogy a nem-formális tanulást terjessze, elérhetõvé tegye, fejlessze. A Mobilitás stratégiai célja az ifjúsági szakembereknek – velük és civil szervezeteikkel közösen – egy akkreditált, nem formális továbbképzési rendszer kialakítása.

Emberi jogi képzés A magyarországi képzés beindítása a Kompasz alapján Az Európa Tanács tagállamainak szóló R(85)7. sz. ajánlás, amelyet a Miniszterek Tanácsa 1985-ben fogadott el, az emberi jogok tanulásáról és tanításáról szól, azzal, hogy minden fiatalnak fel kell készülnie arra, hogy pluralista demokráciában él, és ennek részeként elengedhetetlenül fontos, hogy tanuljon az emberi jogokról. Az Európa Tanács Ifjúsági és Sportigazgatósága azzal a céllal indította el az Emberi Jogi Képzés Ifjúsági Programját, hogy ezt a folyamatot Európa szerte ösztönözze. A program keretében készült el a Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez címû angol nyelvû kiadvány, melyet mára már 28 nyelven adtak ki és további fordítások készülnek. A kézikönyv magyar nyelven a Mobilitás és a Budapesti Európai Ifjúsági Központ megállapodásának eredményeként 2004. szeptember 13-án jelent meg és került bemutatásra Göncz Kinga és Magyar Bálint miniszterek részvételével. A Mobilitás Ifjúsági Szolgálat emberi jogi képzõk oktatását indította azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy képzõi bázis, amelynek tagjai az elkövetkezendõ években a Mobilitással együttmûködve aktívan részt vállalnak az emberi jogi értékek és az emberi jogi nevelés elméletének és módszertanának elterjesztésében a magyarországi ifjúsági munkában, valamint az iskolán kívüli és iskolai pedagógiában. A Kompasz folyamattal a magyar ifjúsági munka fordulóponthoz ért. A Kompasz szektorokon átívelõ horizontális program lett. A Kompasz új eszközt, módszert biztosít más szektorok számára, és ezzel az ifjúsági munka elfogadottságát növelheti. Az ifjúsági munka területén alkalmazott nemformális pedagógia módszert megismertetheti és bevezetheti a közoktatás különbözõ szintjein. A Kompasz

2008 / tavasz


161

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 162

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés emberi jogi képzések kapcsán az állampolgárság, az állampolgári felelõsség és aktivitás új értelmezést kap, európai dimenzióban helyezõdik. Azzal, hogy a Kompasz európai értékrendet közvetít, könnyebb az emberi jogi képzést a különféle európai programokhoz is kapcsolni.

A képzési program eddigi keretei 2004–2006 között fõként emberi jogi képzések szervezésére került sor az egész országban mind fiatalokkal foglalkozó civil szervezetek számára, mind felsõoktatási intézmények hallgatói, mind pedig középiskolások számára. 2006-ban két átfogó, komplex folyamatot is sikerült elindítani. A 2006. szeptemberében a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és az Európa Tanács támogatásával indult „Mindenki hallassa a hangját!” projekt során a cél nemcsak a fiatalok emberi jogi tudatosságának elmélyítése, kritikai gondolkodásuk és önálló véleményalkotásuk fejlesztése, hanem az is, hogy aktivitásra, cselekvésre ösztönözzük õket az emberi jogok védelmében, az emberi jogokért. A projekt elsõ ütemében 32 fõ részvételével ifjúságsegítõk és felsõoktatásban oktatók Kompaszon alapuló emberi jogi képzése zajlott. A két bentlakásos képzés közötti idõszakban választható tematikus képzéseken egy-egy kiemelt témával a gyakorlati munka kapcsán, civil szervezeteknél ismerkedhettek meg a résztvevõk, úgymint fogyatékosok jogai, társadalmi nemi szocializáció, az utcán élõ, hátrányos helyzetû emberek, romaügy az oktatásban, az ifjúságsegítõi munka lehetõségei. Valamint lehetõség volt az Európa Tanács szervezésében zajló Nemzetközi Ifjúsági Fórum a sokszínûségrõl az emberi jogokról és a társadalmi részvételrõl címû konferencián való részvételre. Ennek a képzésnek a résztvevõi lettek a fiatalok által a késõbbiekben megvalósított projektek mentorai. A második ütem 2007 januárjában indult. Régiónként 20-25 fiatal részvételével zajlottak a regionális képzések, melynek keretében a fiatalok megismerkedhettek az emberi jogokkal, összegyûjtötték a látókörükben lévõ

162


2008 / tavasz

emberi jogi sérelmeket és megterveztek egyegy emberi jogi projektet. A március-május közötti idõszakban így országosan 55 projekt/akció valósult meg iskolák, diákönkormányzatok, civil szervezetek és informális csoportok szervezésében. A fiatalok által megtervezett és megvalósított projektek öszszességében több tízezer emberhez juttattak el emberi jogokkal kapcsolatos értékeket, üzeneteket, hívták fel a figyelmet emberi jogi sérelmekre. Az Európai Ifjúsági Hét keretében 2007. június 9-én a Budapesti Európai Ifjúsági Központban rendezett Országos Szakmai Találkozón sor került a projektek bemutatására és a megvalósítás során szerzett tapasztalatok megismertetésére. Jelenleg zajlik a projekteket bemutató kiadvány és a felsõoktatási intézményekben felvett emberi jogi tájékozottságról szóló kérdõívekbõl készült tanulmány szerkesztése. A szintén 2006-ban indított projekt a Kompasz a közoktatásba történõ bevezetését készíti elõ. A folyamat az Oktatási Minisztérium támogatása mellett a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás Fejlesztési Operatív Program 3.1.1-es, szociális, életviteli és környezeti kompetenciák fejlesztése központi program keretében került támogatásra. A jövõbeni tanártovábbképzések érdekében akkreditálásra került egy 120 órás tanártovábbképzés. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a jövõ évtõl indíthatóak majd ezek a továbbképzések. A képzõk képzése folyamattal 32 pedagógus továbbképzõ szakembert képeztünk a 120 órás képzések képzõivé. A bentlakásos képzéseken elsõsorban attitûdfejlesztésre és a módszertani fejlesztésre került sor. Az emberi jogokkal kapcsolatos tudásokat, ismereteket kifejezetten erre a célra fejlesztett e-learning távoktatási rendszer keretében sajátíthatta el a 32 résztvevõ. Annak érdekében, hogy minél több pedagógus használhassa a Kompaszt digitalizálásra került a kézikönyv és integrálva lett a pedagógusok és diákok számára fejlesztett digitális tudásbázisba. A Kompasz gyakorlatok közoktatás területén történõ sikeres alkalmazásához kifejlesztésre került egy tanári oktatási segédanyag. A Nemzeti Alaptantervhez kapcsolódva ajánlásokat tartalmaz az egyes tanórákhoz

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 163

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés kapcsolható gyakorlatokra, egész éves osztályfõnöki óratervekre és az iskolai keretek közötti, de tanórákon kívüli felhasználásra.

Ifjúság2000–2006 Program Az Ifjúság2000–2006 Programot az Európai Parlament és a Tanács 2000. április 13-ai 2000/1031/EK határozatával alapította. A Program korábban már létezõ programokat foglal magába, mint például a „Fiatalok Európáért” és az „Európai Önkéntes Szolgálat”. A Programba a fiatalok pályázati úton kapcsolódhattak be, mely egy egyedülálló lehetõséget teremtett számukra, hogy a nemzetközi ifjúsági munkában tevékenyen részt vegyenek, és ennek során szerzett tapasztalataikból tanuljanak. A Programnak, ahogy utódprogramjának, a Fiatalok Lendületben Programnak is hangsúlyos eleme a nem-formális, vagyis oktatási intézményeken kívüli tanulás, olyan készségek és kompetenciák fejlesztése, melyek a hagyományos értelemben vett oktatási keretek között kevésbé megvalósíthatóak. Olyan új ismeretek, készségek, tapasztalatok megszerzésében segítette a fiatalokat, amelyek az Európai Unióban nagyon fontosak (például a nyelvtudás, a pályázatírás, a projektvezetés, a nemzetközi kapcsolatok, a civil szféra megismerése); Mivel a Program elsõsorban a fiatalok nemzetközi együttmûködését támogatta, ily módon jelentõsen hozzájárult a fiatalok mobilitásának elõsegítéséhez. A Program elsõdleges célcsoportjának és felhasználójának a 15-25 év közötti fiatalokat tekintette (az Európai Önkéntes Szolgálat esetében 18-25 év közötti fiatalokat), ugyanakkor a fiatalokkal foglalkozó szakemberek, ifjúságsegítõk „továbbképzése”, vagy a fiatalokkal való együttmûködésre való felkészítése is támogatható volt a Program keretien belül. Pályázatot intézmények, önkormányzatok, civil szervezetek, vagy önálló informális ifjúsági csoportok nyújthattak be. A pályázati rendszer Európában egységesen, minden programországban a megbízott „programiroda” kezelésében mûködött, ahogy jelenleg is mûködik az utódprogramja. Magyarországon a Program Nemzeti Irodája a Mobilitás.

A Program a magyarországi ifjúsági munkával foglakozó szervezeteknek komoly lehetõségeket jelentett az ifjúságsegítõ szakma fejlesztésére. A szervezetek számára külföldi kapcsolataik bõvülését eredményezte a megvalósult nemzetközi ifjúsági projektek révén, mely több esetben is a szervezet tevékenységi körének kiszélesedését vonta magával. Ily módon a Program összefonódott az ifjúsági munka fejlesztésével, hozzájárult annak módszertani sokszínûségének megismertetéséhez és elterjesztéséhez is. A Program hiánypótló szerepet töltött be annak hét éve során, ugyanis az ifjúsági munka, az ifjúságsegítõ szakma még nem forrta ki magát Magyarországon, így elfogadottsága sem érvényesül teljes mértékben, gyakorlati módszertani fejlesztésére pedig nincsenek hazai támogató programok. A Program keretében az alábbi típusú projektek valósultak meg a 2000-2006 között: 1. „A1”: Ifjúsági csereprogramok (15–25 éves fiatalok csoportjainak két vagy többoldalú, 6-21 napos találkozói); 2. „A2”: Európai Önkéntes Szolgálatok (18– 25 éves fiatalok 3-12 hónapos külföldi szolgálatai, vagy külföldi fiatalok magyarországi szolgálatai); 3. „A3”: Ifjúsági kezdeményezések, melyeket a fiatalok külföldi partner nélkül is megvalósíthattak (1-12 hónapos csoportos innovatív ifjúsági projektek, helyi közösség és környezet fejlesztése érdekében); 4. „A5”:Fejlesztõ Projektek, melyek a Program keretében megvalósult projektek minõségi fejlesztése mellett az ifjúsági szakemberek képzéséhez, az ifjúsági munka fejlesztéséhez is hozzájárult. A Nemzeti Iroda további fejlesztõ programokat valósított meg ifjúságsegítõk, önkéntesek és kortárs vezetõk számára. Ezek célja az volt, hogy a fiatalokat, az ifjúsági szervezeteket felkészítse a különbözõ ifjúsági programok megvalósítására. A hét év során összesen 4594 darab pályázatot nyújtottak be, és ebbõl a Program döntéshozó testülete, a 9 fõs nemzetközi Programok Tanácsa 2576 darab projektet támogatott, a benyújtott pályázatok 56%-át. A pályázatok

2008 / tavasz


163

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 164

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés számának növekedése összefügg azzal, hogy az évek során a Program egyre ismertebb lett. (38. táblázat.) Az Európai Unióhoz való csatlakozás (2004) elõtt Magyarország úgynevezett „entry ticket”-et fizetett minden évben az Európai Bizottságnak az állami költségvetésbõl, a mindenkori ifjúsági szaktárca megnevezett fejezeti célelõirányzatából. Ez 2004-tõl ebben a formában megszûnt és a magyar hozzájárulás

állami szinten valósul meg. 2004-tõl a magyar keretet is a többi tagállamra alkalmazott kalkuláció alapján határozták meg. (39–40. táblázat) A Program általános konklúziói: • Az Ifjúság2000–2006 Program nagymértékben hozzájárult az önkéntes munka társadalmi elfogadottságához és értékként való megjelenéséhez. Az EVS-nek (European Voluntary Service) nagy jelentõsége

39. táblázat. A pályázati úton kiosztható keretek a csatlakozásig

(A CBC, Cross-Border Cooperation, a határ menti együttmûködések keretében megvalósuló projektekre, a 3. ország elnevezés pedig a nem tagországokkal megvalósított projektekre fordítható keretre vonatkozik.)

164


2008 / tavasz

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 165

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 40. táblázat. A pályázati úton kiosztható keretek a csatlakozás után

• •

• • • •

•

•

volt az önkéntes munka magyarországi meghonosodásában, az önkéntesség megismertetésében és szervezeti hátterének fejlesztésében. Sajnos a civil szervezetek többségének infrastruktúrája, szakemberháttere még nem elég felkészült egy EVSprojekt lebonyolítására; Sok jó szakmai ifjúsági kezdeményezés megvalósulását segítette elõ; Hozzájárult ahhoz, hogy a más országokban bevált gyakorlatok Magyarországon is meghonosodjanak (például az önkéntes munka) vagy tovább erõsödjenek (például az ifjúsági klubok, a további pályázatokat segítõ szervezõdések); Elõsegítette a szervezetek és az egyének közötti, nemzetközi kapcsolatok megerõsödését; Hozzájárult a társadalmi önszervezõdés erõsödéséhez és a civil szervezetek mûködésének szakszerûbbé válásához; Egyik fõ értéke, hogy újabb kezdeményezések megvalósítására bátorítja a fiatalokat és ad hozzájuk lendületet; Erõsítette a résztvevõk önállóságát, kreativitását, aktív részvételen alapuló társadalmi aktivitását és problémamegoldó képességét; Elõsegítette olyan érték kialakulását vagy erõsödését, mint például a tolerancia, az önzetlen segítségnyújtás, a szolidaritás, más kultúrák megismerése, a jó ötletek megvalósíthatósága; A sikeres pályázók minden kutatási adatunk szerint nagyra értékelték annak európai dimenzióit és nemzetközi vonatkozásait;

• Sajnálatos módon az egyes alprogramokban kevéssé érvényesült a hátrányos helyzetûek prioritása, mivel a célcsoport elérése és bevonása elsõsorban csak olyan szakemberekkel lett volna lehetséges, akik hátrányos helyzetû fiatalokkal foglalkoznak és egyben jól ismerik a Programot. Ezen szakemberek képzése csak a Program utolsó éveiben kezdõdött el. • A Program hosszú távú minõségi fejlesztéséhez nélkülözhetetlen lett volna egy utánkövetési stratégia kidolgozása és megvalósítása, azonban ez leginkább a nemzeti iroda szûkös humánerõforrása miatt elmaradt.

Ifjúságkutatás A magyar ifjúságkutatás területei, kutatói, intézményi háttere A magyar ifjúságkutatás – hagyományosan – különbözõ intézményekben zajlik, melyek fõ profilját általában nem ezek a kutatások adják. A különbözõ egyetemeken, tudományos intézetekben dolgoznak az ifjúság kérdéskörével (is) foglalkozó kutatók. Az egyetemekrõl (pl. Corvinus Egyetem, Debreceni Egyetem, ELTE, PTE, Szegedi Tudomány Egyetem, Semmelweis Egyetem) elsõsorban a szociológiai, pszichológiai, magatartástudományi tanszékek ifjúsággal kapcsolatos kutatásai jutnak el a szakmai nyilvánossághoz. A Magyar Tudományos Akadémia különbözõ kutatóintézetei (politikatudományi, pszichológiai, szociológiai) is jelentõs részét végzik az ifjúságkuta-

2008 / tavasz


165

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 166

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés tásoknak. Az állami fenntartású (önállóan, vagy egy-egy minisztérium háttérintézményeként mûködõ) kutatóintézetek közül a Felsõoktatáskutató Intézet, az Országos Közoktatási Intézet, Országos Kriminológiai Intézet végez többek között ifjúsági témájú kutatásokat. De elõfordulnak olyan, különbözõ állami vagy magán intézmények cégek által megrendelt/vezetett kutatások is, melyek bár más témára fókuszálnak, ifjúsági vonatkozásuk mindenképpen említést érdemel (ide tartoznak például a fejezet végén részletesebben tárgyalandó ifjúsági turizmus kutatások). A jelenleg a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetében mûködõ Gyermek- és Ifjúságkutatási Fõosztály feladata a közigazgatásban az ifjúságkutatással kapcsolatos feladatok ellátása és összehangolása. A fõosztály egyben a 2001-ben – még az akkori Ifjúsági és Sport Minisztérium háttérintézményeként – alapított Nemzeti Ifjúságkutató Intézet jogutódja, amely Magyarországon az egyetlen, fõ tevékenységben (és egyben nevében) ifjúságkutatással foglalkozó szervezet volt a rendszerváltás óta eltelt idõszakban. Ugyancsak a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet volt a koordinátora az Ifjúság2000, Ifjúság2004, valamint a Mozaik2001 kutatatási projekteknek. Éppen ezek a magyar viszonylatban kivételesen széleskörû és nagy költségigényû kutatások mutatták meg, hogy a különbözõ kutatói iskolák közötti egyeztetésnek nincsenek meg a fórumai. Bár a szociológiai és pszichológiai szakmai társaságnak is vannak ifjúságszociológiával, -pszichológiával foglalkozó szekciói, ezek munkája elsõsorban az ifjúsági témáknak a különbözõ szakmai konferenciákon való megjelenítésében merül ki. Ezek sem váltak tehát a kutatásokat egyeztetõ, kutatói mûhelyek között közvetítõ fórumokká. Piaci közvélemény-kutató intézetek és think-tank-ek közül is többen (pl. Századvég, Tárki, Gallup, Szonda-Ipsos, GfK Hungária) végeznek ifjúsággal foglalkozó empirikus közvélemény-kutatásokat, elsõsorban állami megrendelésre vagy nemzetközi együttmûködések keretében. Az ifjúságkutatások nagymértékben támaszkodnak a Központi Statisztikai Hivatal adataira is.

166


2008 / tavasz

Alapvetõen intézményi sokszínûség jellemzi a magyarországi ifjúságkutatást, amely együtt jár a finanszírozási források hullámzásával is. Nehéz az ismétlõdõ adatgyûjtésen alapuló kutatási programok hosszabb távú mûködtetése, mivel elsõsorban pályázati formában jutnak forráshoz az ifjúságkutatók. Hiányoznak az intézményi keretek is, melyek a széttagoltan végzett különbözõ ifjúságkutatásokat összefognák, bennük a folytonosságot jelenthetnék. A magyarországi ifjúságkutatást a szociológiai megközelítések és a survey módszerek uralják. Az utóbbi évek – általunk áttekintett – empirikus kutatásainak nagy részét valamilyen kérdõíves módszerrel végezték (80%), melyek harmadát (37%) tette ki a személyes interjúval végzett kutatás, ami egyébként a reprezentatív szociológiai kutatások meghatározó formája Magyarországon. A másik leggyakoribb survey technika az önkitöltõs kérdõíveké (20%), ami viszont a rosszabbul finanszírozott akadémiai kutatásokra jellemzõ inkább. Az 1995-tõl végzett ifjúságkutatások mintegy hatodát (17%) végezték mélyinterjús, vagy egyéb kvalitatív módszerekkel. A magyar ifjúságkutatásban, az intézményi és finanszírozási adottságok miatt is, hiányoznak a rendszeres, visszatérõ vizsgálatok, melyek alapul szolgálhatnának egy átfogó kép kialakításához a fiatalok életérõl. Hagyományteremtõ vállalkozásnak indult e területen a Magyar Köztársaság Kormánya által finanszírozott Ifjúság2000 nagymintás ifjúságkutatás, amely 8000 fõs mintán vizsgálta a Magyarországon élõ fiatalokat. Ezt a vizsgálatot (hasonló finanszírozási megoldással) a Mozaik2001 követte, mely öt határon túli régióban (Felvidék, Kárpátalja, Belsõ-Erdély, Székelyföld, Vajdaság) vizsgálta a szomszédos országokban élõ magyar fiatalokat. Az Ifjúság2004 kutatás ezeket a hagyományokat folytatta. Az Ifjúság2008 tervezési elõkészületei már zajlanak, ha ez megvalósul, akkor elmondhatjuk, hogy a rendszeres, átfogó ifjúságkutatás kezd formát ölteni Magyarországon is. Az Ifjúság2000, Ifjúság2004 nagymintás ifjúságkutatásokon kívül, melyek – volumenük és átfogó jellegük miatt – a politikai szereplõk érdeklõdését is felkeltették, a magyarországi

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 167

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés ifjúságkutatások jelentõs része elsõsorban társadalomtudományi orientációval jellemezhetõ, amit az is kifejez, hogy az alapkutatásokat támogató Országos Tudományos Kutatási Alap finanszírozza azokat. Emellett azonban jellemzõ a közvetlen minisztériumi finanszírozás is, mely szorosabb kapcsolatot feltételez az ifjúságpolitikai döntéshozó mint megrendelõ és a kutatások között. Ezekre a vizsgálatokra inkább jellemzõ a tudományos értelemben viszonylag felszínesebb, ám naprakészebb adatgyûjtés, az alkalmazott kutatás más meghatározóival együtt. Átmenetet képez a kormány által kiírt alkalmazott társadalomtudományos kutatási pályázat (OKTK), mely lazább kapcsolatot feltételez az állami megrendelõ és a kutatók között, ám mindenképpen célja a társadalmilag is fontos problémák feltárása. Magukat a kutatókat természetesen mind a tudományos érvényesség, mind a társadalmi hasznosulás célja vezeti, ám mindez változó mértékben. A magyarországi ifjúságkutatások alapjául szolgáló statisztikák megbízhatóak, általában megfelelõ bontásban állnak rendelkezésre. Jelentõs információs forrás a Központi Statisztikai Hivatal, mely életkori bontásban számos alapadatot szolgáltat a gyermekekrõl és a fiatalokról, néhány a fiatalok életét alapvetõen befolyásoló kérdést is vizsgál (pl. családok, mobilitás). Ezeket publikálja is a kutatók és az ifjúsági területen dolgozók számára hozzáférhetõ kiadványokban. (Az adatfeldolgozási idõ kb. 1 éves csúszást eredményez.) A kutatások jelentõs részét a különbözõ kormányzati, tudományos alapítványok finanszírozása teszi lehetõvé. Így a kutatási projektek indításakor számottevõ szakmai-megrendelõi kontroll tapasztalható. Figyelembe véve e források szûkösségét, az erõs verseny természetes szelekcióhoz is vezet. Utólagos ellenõrzésre, értékelésre elsõsorban pénzügyi értelemben kerül sor. A szakmai projektértékelés nem általános ezen a területen. A kormányzati vagy regionális (önkormányzati) megrendelések esetében a döntéshozók aktuális igényei alakítják a vizsgálatokat, elõzetesen irányt szabva a kutatói munkának.

Az ifjúságkutatás hasznosulása Az ifjúságkutatók a tudományos életben megszokott, különbözõ szakmai fórumokon, konferenciákon találkoznak egymással, mutatják be eredményeiket, fejtik ki álláspontjukat. Megemlítendõ szakmai fórum mindezeken túl a Magyar Szociológiai Társaság Ifjúságszociológiai szekciója, mely tagságán keresztül kívánja megszólítani a területen dolgozó kutatókat. Hasonló szekcióval rendelkezik a Magyar Pszichológiai Társaság is. A politikai döntéshozók és a kutatók közötti kapcsolattartás közvetettnek tekinthetõ. A szakmai, tudományos fórumokon elhangzottakból tájékozódhatnak az érdeklõdõ döntéshozók, illetve az azokról készített médiajelentések közvetítik számukra az új kutatási eredményeket. A kormányzati, önkormányzati vizsgálatok során pedig az ifjúságpolitikusok meglátásai alakítják a megrendelést, és így a kutatók által vizsgált témaköröket is. Közvetlen, kétoldalú kapcsolatra kevés és esetleges példa adódik. Általában azonban a kormányzati és az ifjúságkutatók közötti egyeztetésnél is lazábbnak tekinthetõ a fiatalok, az ifjúsági szervezetek és az ifjúságkutatások közötti kapcsolat. Itt is a média által közvetített kutatási eredmények jutnak el többé-kevésbé az érintettekhez. Az eseti véleménycsere, tájékoztatás lehetõségét nyújtják a különbözõ ifjúsági rendezvényeken (kerekasztal-beszélgetéseken) résztvevõ ifjúságkutatók, emellett alkalomszerûen az ifjúsági ernyõszervezetek ülésein is bemutatkozik egy-egy kutatás. Rendszeresen, évente (1996-tól) foglalja össze a kormányzati szervek által használt adatokat (vizsgálatok, statisztikák eredményeit) a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetben a parlament számára összeállított Jelentés a gyermekek és az ifjúság helyzetérõl, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben (a tárgyévben) megtett kormányzati intézkedésekrõl c. dokumentum is. Ez utóbbi még kevéssé használt a kutatók között, mivel publicitása nem biztosított. Szükséges lenne az anyag rendszeres publikálása magyar és a külföldi érdeklõdõkre (kutatók, politikusok stb.) való tekintettel

2008 / tavasz


167

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 168

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés angol, ill. német nyelvû változatban is. Ugyanakkor a Jelentés minden magyarországi parlamenti képviselõhöz eljut, és – a többi országgyûlési beszámolóhoz hasonlóan – bárki számára hozzáférhetõ a kormányportálon. Az ifjúságkutatással kapcsolatos publikációkat számos kutatóintézet, egyetemi kiadó jelzi. Jelentõs többek között, a Központi Statisztikai Hivatal, a Felsõoktatáskutató Intézet publikációs tevékenysége Belvedere Kiadó segítségével. A piaci szférában a TÁRKI könyvkiadása, valamint az általa fenntartott általános társadalomtudományi adatbázis szerepe kiemelendõ. Széles körben hozzáférhetõvé (másodelemzésre alkalmassá) teszi ez az adatbázis a különbözõ társadalomtudományi kutatások adatait, általánosan kereshetõvé téve azokat. A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet valamint jogutódjai elsõsorban az Új Mandátum Kiadóval együttmûködve adja ki tanulmányait, kutatási jelentéseit, adatbázisait. A hatodik évfolyamát kezdõ, 2003-tól megjelenõ, ifjúságelméleti folyóirat, az Új Ifjúsági Szemle, amely jelenleg Magyarországon az egyetlen ifjúságkutatást fõprofilként bemutató periodika. Természetesen számos más folyóiratban (pl. Szociológiai Szemle, Pszichológiai Szemle, Educatio, Replika, Kultúra és Közösség) jelennek meg ifjúságkutatási eredmények. A már említett Ifjúság2000, Ifjúság2004, valamint a folyamatban lévõ Ifjúság 2008 és Mozaik2001 kutatások jelentik az alapját a Magyar Köztársaság Kormánya 2008 õszére elkészítendõ ifjúságpolitikai koncepciójának, a Nem-

168


2008 / tavasz

zeti Ifjúság Stratégiának (NIS). A kétévente elkészítendõ Nemzeti Ifjúsági Programhoz 2008-tól továbbra is 4 évente szerepelnek a tervekben a nagymintás ifjúságkutatások, amelyek figyelembe veszik az egyes régiók jellegzetességeit is. Mind a kormányzati háttérintézmény, mind az egyéb magyarországi kutatómûhelyek ifjúság- vagy ifjúsági tárgyú kutatásai, valamint a 3 évente benyújtandó (a korábbiakban évente benyújtott) jelentés szerkesztése során felhalmozott ismeretek képezhetik alapját a Nemzeti Ifjúsági Program értékelésének, a Nemzeti Ifjúsági Stratégiában foglaltak újragondolásának, valamint a további nagymintás kutatásoknak.

Az ifjúságkutatás jogi szabályozása Magyarországon jelenleg nincs az ifjúságkutatást, illetve az ifjúság élethelyzetének, világképének megismerését érintõ speciális jogi szabályozás. A kutatást befolyásoló szabályok megegyeznek a társadalomtudományi kutatást általában érintõ jogszabályokkal. A gyermekeket érintõ adatgyûjtéseket jogi szabályozás korlátozza, mely 15 éves korig csak felügyelettel és szülõi hozzájárulással teszi lehetõvé a tudományos kutatásban való részvételt. Az oktatási intézményekben végzett kutatást befolyásolják az adott intézmény személyiségi jogi védelemmel kapcsolatos saját szabályai, amelyek korlátozhatják az intézményen belüli adatgyûjtést.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 169

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Jegyzetek 1 1993. évi LXXIX. sz. törvény a közoktatásról, 1993. évi LXXX. sz. törvény a felsõoktatásról, 1993. évi LXXVI. sz. törvény a szakképzésrõl. 2 A Jelentés a közoktatásról, 2006. – Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet alapján. 3 Jelentés a közoktatásról, 2006. – Oktatáskutató és Fejlesztõ Intézet, OECD analitikus országjelentés, 2005. OM 4 Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Általános iskolai szegregáció: okok és következmények / 2004 5 KIFIR adatbázis, 2005. 6 2005. évi CXXXIX. sz. törvény a felsõoktatásról. 7 Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF 2000, 2003) 8 A felnõtt népesség egészségi állapotát és pszichés kondícióját monitorozó egészségfelmérések (Hungarostudy 1988, 1995, 2002, 2006) 9 Egyéb források: Ifjuság2004, ESPAD, 10 Well-Being Index 5 tételes rövidített változata (WHO WBI-5) 11 Az Ifjúság2004 c. kutatás, amely közel 8000, 15–29 éves magyar fiatal helyzetérõl szolgál információkkal 12 4 tételes anómia kérdõív, ahol a kérdezettek egyetértésüket ill. egyet nem értésüket egy 4 fokú Likert-skálán jelölhették meg. 13 „Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már, hogy miben higgyen.” „Manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban.” 14 „Iskolásgyermekek (11–17 évesek) egészségmagatartása” c. felmérés során a 11–17 éves magyar iskolások egészségi állapotát, közérzetét, fizikai aktivitását, alkohol- és drogfogyasztását, illetve dohányzási szokásait vizsgálták nemzetközi összehasonlításban (2002). 15 Magyarország az Országos Gyermekegészségügyi Intézet képviseletében 1986 óta vesz részt egy ma már 42 európai és észak-amerikai országot magában foglaló nemzetközi vizsgálatban (Health Behaviour in School-aged Children WHO Collabortaive Study). Ennek keretében, országos reprezentatív mintán, 4 évenként vizsgálják a 11, 13, 15 és 17 éves tanulók életmódját, önminõsített egészségi állapotát. Eddig hat, az életmód és a szubjektív egészségi állapot monitorozására módot adó vizsgálat történt, a legutolsó 2006. évben. 16 HBSC 2003

17 A fiatalok egészség-jövõképére vonatkozó kutatás 18-24 év közötti érettségizett budapesti fiatalok körében történt. 18 A fejezet külön forrással nem jelzett adatainak forrása a KSH-NKI Életünk fordulópontjai vizsgálatának 18–29 évesekre vonatkozó adatai. 2001/2, 2004/5. A mintában a 18–29 évesek száma 4004 fõ volt. 19 KSH Lakásstatisztikai évkönyv, 2004. 20 Az alkalmazott definíció szerint gyermeknek tekinthetõ minden olyan gyermek státuszú családtag, aki még nem kötött házasságot. Ez az ún. népszámlálási definíció, amelyet a Cenzusokban és a Mikrocenzusokban alkalmaznak. 21 A szegénységi küszöb értékét a medián jövedelem 60%-ában határozták meg. A küszöb definiálásakor az egyéneket az egy fogyasztási egységre jutó jövedelemmel jellemezték, amely számítás alapját az ún. OECD1 skála képezte. 22 Forrás: KSH, 2006 23 Ezeknek a jóléti deficit mutatóknak a számításakor a Demográfiai Panel Adatfelvétel elsõ, 2001-es hullámát használtuk. A kérdést a következõképpen tették fel: Ön megteszi, megvalósítja-e azt, hogy….pl. évente egyszer egy hétre elmegy üdülni. Válaszlehetõségek: 1) megteszi, 2) szeretné, de nem telik rá, 3) nem teszi, mert nincs rá szüksége, 4) nem teszi, egyéb okból. Mi a második válaszkategóriával dolgoztunk. 24 A mutató képzése lásd Spéder (2001) 25 Elitkultúra színtere az art mozi, az opera, a színház, a múzeum, illetve a kiállítások és a hangversenyek. 26 http://www.mobilitas.hu/?hol=kmriszi&h_id=14 27 Gábor Kálmán: Szigetkutatások 1997–2004. http://www.hier.iif.hu/hu/kutatas_reszletes.php ?id=32 28 Elterjedt rövidítése szerint: N-Gen 29 Rushkoff, 1996 30 Prensky, 2001 31 Versenyképességi évkönyv – GKI, 2006 32 Az internet társadalmi hatásainak vizsgálatára szervezõdött nemzetközi, longitudinális kutatássorozat. (TÁRKI-ITTK-ITHAKA) 33 Bauer–Szabó (szerk.): Ifjúság2004 Gyorsjelentés. 34 Pintér–Székely, 2006 35 Az említett korosztályok képviselik a generációs töréspontokat, ez nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elõ, hogy egyes korcsoportok „kilógnak a sorból”. A töréspontok azt mutatják meg,

2008 / tavasz


169

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 170

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés 36 37

38

39

hogy melyik korcsoporttól kezdve változik egyértelmûen a médiafogyasztás mintázata. Az adatok ilyen bontása 2002. évrõl még nem áll rendelkezésre. Az itt hivatkozott eredmények az ISSP (International Social Survey Program) 2003-as Családi kérdõívébõl valók. A kérdõívet Magyarországon kívül 33 országban vették fel, ezen országok között voltak észak- és nyugat európai, Európán kívüli és kelet-közép európai rendszerváltó országok. Magyarországon az adatfelvételt a KSH Népességtudományi Intézete végezte ez egy 1023 fõs országos reprezentatív mintán. E kutatást a Magyar Turizmus Zrt. megrendelésére a MÁST Piac- és Közvélemény-kutató Társaság készítette. A kutatás során a teljes magyarországi felnõtt lakosságból vettek mintát, az itt megjelenõ állítások azonban kizárólag a 18–29 évesektõl nyert adatokon alapulnak. 1932: Dobrovits Sándor: Magyarország egyesületeinek statisztikája. Magyar Statisztikai Szemle, 1935/1. 26–27.; 1970, 1982: Egyesületek Magyarországon, 1970, 1982. KSH. Budapest. 1972., 1984. Az 1989 és 2004 közötti adatok forrása a KSH regisztere.

170


2008 / tavasz

40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50

51 52 53 54

Lásd pl. OFIK, 2005 Gazsó, 1992 Stumpf, 1995 Czike–Kuti, 2006 Ifjúság2000 és Ifjúság2004 vizsgálatok A vonatkozó KSH-adatok alapján. Simon, 2001 Nemzetközi Programok Tanácsa – A Youth program magyarországi Selection Committee-je Ezekrõl részletesebben az ifjúságkutatásról szóló fejezetben tájékozódhat az olvasó. Peter Lauritzen emlékére A szakképzés-szervezés új modelljének kialakítása; A szakképzõ iskolai kapacitások felnõttképzésben történõ hasznosításának ösztönzése; Szakképzési kapacitás-szabályozás; Pályaválasztási, pályaorientációs rendszer; Pályakövetési rendszer; Szakmai vizsgák ellenõrzésének komplex rendszere http://www.tinivagyok.hu/ 7/2002.(V.25.) ISM-OM együttes rendelet. Forrás: képzõ intézmények adatszolgáltatása http://www.mobilitas.hu; http://www.eurodesk.hu

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 171


Felhasznált irodalom A fiatalok munkaerõ-piaci helyzete (2003), KSH, Budapest. A munkaerõ-felmérés idõsorai, 1992–2001. (2002), KSH, Budapest. A szegénység enyhítéséért – helyzetkép és javaslatok. Országjelentés a „humán-fejlettségrõl” 2000–2002. (2003) Fóti Klára (szerk.): MTA Világgazdasági Kutatóintézet és United Nations Development Programme, Budapest. Ábrahám Árpád–Kertesi Gábor (1996): A munkanélküliség regionális egyenlõtlenségei Magyarországon 1990 és 1995 között. Közgazdasági Szemle. Andor László (2003): A láthatatlan kéz, avagy: miért kevésbé rossz Magyarországon az IMF reputációja, mint külföldön? Egyenlítõ, 2003. június Andy Furlong–Barbara Stalder–Anthony Azzopardi (2003): Sebezhetõ ifjúság. (Sebezhetõség az oktatásban, a munkavállalásban és a szabadidõben) Európában – perspektívák. Belvedere Meridionale, Szeged. Árva László–Dicházi Bertalan (1998): Globalizáció és külföldi tõkeberuházások Magyarországon. Kairosz Kiadó-Növekedéskutató, Budapest. Árva László (2000): Kormányok versenyfutása a külföldi beruházásokért. Üzleti 7, 2000. február 7. Bajka Gábor–Kormos Imre–Kutas János (1997): Ózd és környéke foglalkoztatási gondjainak enyhítési lehetõségei. In: Munkácsy Ferencné (szerk.): Foglakoztatás, szociális gondok. Struktúra–Munkaügyi Kiadó, Budapest. Bauer Béla, Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2004. Gyorsjelentés (2005), Mobilitás, Budapest Bauer Béla: A vállalkozásoktatás és a vállalkozói tanácsadás hatékonysága a társadalmi elvárások és az értékek tükrében. Új Pedagógiai Szemle, 1998. 7–8. 54–66.

Bauer Béla: A nyilvánosság és a demokrácia kérdõjelei. ÚISZ, 2005 tavasz, 52–60. Bauer Béla: Az ifjúság viszonya az értékek világához (in: Ifjúság2000 Tanulmányok I. Szerk.: Szabó–Bauer–Laki Bp. 2002. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet.) Bauer-Máder-Nemeskéri-Szabó: Ifjúsági rétegek az ezredfordulón. ÚISZ, 2003/1 111–129. Bayer József–Jody Jensen (szerk) (2007): From Transition to Globalization. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest. Beke M.–Ditzendy K. A.–Nagy Á. (2004): Áttekintés az ifjúsági intézményrendszer állami és civil aspektusairól. Új Ifjúsági Szemle, 2004. õsz. Bihari Zsuzsanna–Kovács Katalin (2004) : Lejtõk és csúszdák, avagy a foglalkoztatási esélyek térbeli egyenlõtlensége az ezredfordulón. In: A foglalkoztatási szint bõvítésének korlátai és lehetõségei. Budapest. Bogár László (2000): Szép számok szakadékkal. Üzleti 7, 2000. március 13. Bognár József (1976): Világgazdasági korszakváltás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Bukodi Erzsébet (2001): A háztartások gazdálkodási magatartásának néhány eleme. KSH, Életmód-Idõmérleg, Budapest. Bukodi Erzsébet (2002): Párkapcsolat-formálódás az ezredfordulón. In: Szabó Andrea–Bauer Béla–Laki László (szerk.): Ifjúság 2000. Tanulmányok I. Budapest. Bukodi Erzsébet (2004): Ki, mikor, kivel (nem) házasodik? Párválasztás Magyarországon. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság–Századvég Bukodi Erzsébet (szerk.) (2004): Társadalmi helyzetkép 2003. KSH, Budapest Bukodi Erzsébet–Altorjai Szilvia–Tallér András (2005): A társadalmi rétegzõdés aspektusai. KSH, Budapest

2008 / tavasz


171

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 172

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Civil Ifjúsági Éves Jelentés 2005 (2006). Új Ifjúsági Szemle, IV/4. szám. 2006. tél. Czike K.–Kuti É. (2006): Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció. Nonprofit Kutatóközpont és Önkéntes Központ Alapítvány. Budapest, 2006. Család változóban, 2001. (2002) Lakatos Judit (szerk.), KSH, Budapest Csegény Péter–Kákai László–Kern Tamás–Kucsera Tamás Gergely–Szabó Andrea (2001): Sikerágazat: az állami felsõoktatás Magyarországon. HÖOK, Budapest. Csepeli György–Kéri László–Stumpf István [szerk.] (1995): Az alattvalótól az állampolgárig. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest. Csillag Márton (2006): „Nõi munka” és a nemek szerinti kereseti különbségek a késõ szocializmustól napjainkig. In: Fazekas K.–Kézdi G. (szerk.): Munkaerõpiaci tükör 2006. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest. Csizmadia Ervin (1991): Generációk a politikában. Magyar Nemzet, 1999. március 29. Darvas Ágnes–Tausz Katalin (2000): Gyorsjelentés a gyerekszegénységrõl Magyarországon és Romániában. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest Darvas Ágnes–Tausz Katalin (2004): Szegénység és kirekesztés gyermekkorban. In: A szegénység és a társadalmi kirekesztõdés folyamata. KSH, Budapest Demográfiai évkönyv kötetei (1955–2005), Központi Statisztikai Hivatal Dóra Ilona (1997): Fiatalok lakásproblémái. In: Falussy Béla (szerk.): A gyermekek és az ifjúság helyzete. Dögei Ilona (2002): A mindennapi élet problémái egy közepes népességû községben. In: Kistelepülési hátrányok-alapellátási nehézségek. Durst Judit (2000): „Nekem ez az élet, a gyerekek”. Gyermekvállalási szokások változása egy kisfalusi cigány közösségben. Századvég, tavasz. Elekes Zsuzsanna–Paksi Borbála (2003): A középiskolások drogfogyasztása 2003-ban Budapesten. (Helyzetkép és tendenciák). Addiktológia, 2003/3–4. Falussy Béla–Laki László–Tóth Gábor (1991): Egyetemi és fõiskolai kollégisták életmódja.

172


2008 / tavasz

(Eötvös füzetek) Eötvös József Kollégium, Budapest. Fazekas Károly (2004): Regionális különbségek a munkaerõpiacon. In: Laky Teréz: A magyarországi munkaerõpiac 2004. OFA, Budapest. Fehérvári Anikó–Liskó Ilona (2006): Az Arany János program hatásvizsgálata. Felsõoktatási Kutatóintézet, Budapest, Kutatás Közben No. 275. Ferge Zs.–Tausz K.–Darvas Á. (2002): Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen. Fordulat és reform (1987), Medvetánc, 1987/2. (Melléklet) Fóti János–Illés Sándor (1992): A nagylétszámú generáció pályakezdésének problémái. Demográfia, 1992/3–4. Fóti Klára [szerk.] (2003): A szegénység enyhítésért – helyzetkép és javaslatok 2000–2002. MTA Világgazdasági Kutatóintézet–United Nations Development Programme, Budapest. Frey Mária (1994): Az állam szerepe a foglalkoztatáspolitikában és a munkaerõ-piaci programok menedzselésében. Munkaügyi Kutatóintézet, Budapest. Frey Mária (2003): A gyermeknevelési támogatásokat igénybe vevõ és a családi okból inaktív személyek foglalkoztatásának lehetõségei és korlátai. In: Demográfia, foglalkoztatás, nõi munkavállalás. Miniszterelnöki Hivatal, 2003, augusztus. Gábor Kálmán (2002): A magyar fiatalok és az iskolai ifjúsági korszak. Túl renden és osztályon? In: Szabó Andrea–Bauer Béla– Laki László (szerk.): Ifjúság 2000. Tanulmányok I. Gábor Kálmán [szerk.] (1993): Civilizációs korszakváltás és ifjúság. (A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái.) Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkársága, Budapest. Gábor Kálmán [szerk.] (2000): Társadalmi átalakulás és ifjúság. (A szabadság mint esély?) Belvedere Meridionale, Szeged. Gábor Kálmán [szerk.] (1993): Civilizációs korszakváltás és ifjúság. (A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái). Gábos András–Szivós Péter (2004): A szegénység különbözõ metszetei. In: Stabili-

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 173

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés zálódó társadalomszerkezet. TÁRKI Monitor jelentések. Gábos András–Szivós Péter (2006): A gyermekszegénység és néhány jellemzõje Magyarországon. In: Társadalmi Riport 2006. (szerk.: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy.) Galácz Anna (szerk.): A digitális jövõ térképe – Gyorsjelentés a World internet Project 2006. évi magyarországi kutatásának eredményeirõl. (ITHAKA, 2006) Gazsó Ferenc–Laki László (1998): Esélyek és orientációk. Fiatalok az ezredfordulón. OKKER Kiadó, Budapest. Gazsó Ferenc–Laki László (2003): A társadalmi folyamatok generációs hatásai és következményei. (Kutatási zárótanulmány) MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest. Gazsó Ferenc–Laki László (2004): Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest. Gazsó Ferenc (1993): A társadalmi szerkezetváltozás és az oktatási rendszer. Új Pedagógia Szemle, 1993/12. Gazsó Ferenc (1995): Nemzedéki orientációk instabil társadalmi környezetben. In: Gazsó Ferenc–Stumpf István (szerk.): Vesztesek. Gazsó Ferenc (1997): A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer. Századvég, 1997/7. Gazsó Ferenc (2001): A társadalmi szerkezetváltás trendjei, in: Földes György–Inotai András (szerk.): A globalizáció kihívásai és Magyarország. Napvilág Kiadó, Budapest. Gazsó Ferenc (2004): A politika világa állampolgári nézõpontból. In: Füstös László– Guba László (szerk.): Társadalmi regiszter 2002. MTA Politikai tudományok Intézete– MTA Szociológia Kutatóintézet, Budapest. Halász Gábor–Lannert Judit (2000): Jelentés a magyar közoktatásról. Országos Közoktatási Intézet, Budapest. Harcsa István (1997): a fiatal házasok anyagi helyzete. Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona (2002): Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet–Új Mandátum. Havas Gábor–Kemény István (1995): A magyarországi romákról. Szociológia, 1995/3.

Havas Gábor (1999): A kistelepülések és a romák. In: A cigányok Magyarországon. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Budapest, MTA, Hodosán Róza (2002): Az alapellátási kötelezettségek-kistelepülési stratégiák. In: Kistelepülési hátrányok-alapellátási nehézségek. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest. Hunyadi Zsuzsa (2004): Találkozások a kultúrával 1–7. Magyar Mûvelõdési IntézetMTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest Ifjúság2000 Gyorsjelentés: Szerkesztette: Bauer Béla–Szabó Andrea–Laki László. NIKI, Budapest, 2001. Ifjúság2000 Tanulmányok I. (2002): Szerkesztette: Bauer Béla, Laki László, Szabó Andrea. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. Budapest, 2002. Ifjúság2000. Kutatási adatok I. (CD), Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. Ifjúság2004 Gyorsjelentés. Szerkesztette: Bauer Béla–Szabó Andrea. Mobilitás, Budapest, 2005. Ifjúság2004 Kutatási adatok (CD), Mobilitás, Budapest 2006. Ifjúságsegítés az új évezred küszöbén. (2000): Ifjúsági és Sportminisztérium, 2000. 62. Janky Béla–Kemény István (2004a): Települési és lakásviszonyok. Beszélõ, 4. Janky Béla–Kemény István (2004b): A magyarországi cigányság 1971–2003. Gondolat Kiadó, Budapest. Jürgen Zinnecker (1993): A fiatalok a társadalmi osztályok terében. In: Gábor Kálmán (szerk.): Civilizációs korszakváltás és ifjúság. Kamarás Ferenc (1997): Ifjúság és népesedés. In: Falussy Béla (szerk.): A gyermekek és az ifjúság helyzete. KSH, 1997/3. Kemény István–Havas Gábor (1996): Cigánynak lenni. In: Társadalmi Riport. Szerk.: Andorka–Kolosi–Vukovich. Budapest, Századvég–Tárki. Kemény István (1996): A romák és az iskola. Educatio, 1996 tavasza. Kéri László (1995): „Tisztán látom a zavaros jövõt…”. (A politikai szocializáció kulcsproblémái Magyarországon). In: Gazsó Ferenc–Stumpf István (szerk.): Vesztesek.

2008 / tavasz


173

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 174

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Ifjúság az ezredfordulón. Ezredforduló Alapítvány, Budapest. Kertesi Gábor–Kézdi Gábor (1998): A cigány népesség Magyarországon. Socio-Typo, Budapest. Kertesi Gábor (1995): Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnõttek a munkaerõpiacon. Közgazdasági Szemle, 1995. január 49. Kertesi Gábor (2002): Oktatási reformterv a tanulási problémákkal küszködõ hátrányos családi hátterû gyerekek megsegítésére az alapfokú oktatásban. Esély, 2002/2. Kertesi Gábor (2005): A társadalom peremén Romák a munkaerõpiacon és az iskolában. Osiris, Budapest Kocsis Károly–Kovács Zoltán (1999): A cigánynépesség társadalomföldrajza. In: A cigányok Magyarországon. Szerk.: Glatz Ferenc. Budapest: MTA, 13–19. Kolosi Tamás (2000): A terhes babapiskóta. Osiris, Budapest. Kopp Mária–Skrabski Árpád–Lõke Lajos– Szedmák Sándor (1996): Magyar lelkiállapot az átalakuló társadalomban. Századvég, 1996. õsz. Kornai János (1982): A hiány. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Kovách Imre (szerk.) (2006): Társadalmi metszetek. Értékek és hatalmi viszonyok. Invidualizáció és egyenlõtlenség a mai Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest. Kovács Katalin (2005): Polarizálódás és falutípusok a vidéki Magyarországon. In: Nemzetfoglalások – Falupolitikák. Szerk.: Bognár László–Csizmady Adrienne–Tamás Pál–Tibori Tímea, UMK–MTA SZTAKI, Budapest. Kovács Zoltán (2001): Urbanizáció és városi közösségek a harmadik évezred küszöbén. Belügyi Szemle, Budapest Kovács Zoltán (2001): Urbanizáció és városi közösségek a harmadik évezred küszöbén. Belügyi Szemle, 2001/7–8. KSH (2002): Család változóban 2001. KSH (2005): Szociális Statisztikai Évkönyv. KSH (2006/a): 2005. évi Mikrocenzus. 5. Háztartástípusok, családformák. KSH (2006/b): Jelentés a Változó Életkörülmények Adatfelvétel 2005-ös hullámáról. KSH (2006/c): Visszatérés a gyermekvállalás után.

174


2008 / tavasz

Ladányi János–Szelényi Iván (1997): Ki a cigány? Kritika, 12. Ladányi János–Szelényi Iván (2003): A kirekesztettség változó formái. Napvilág Kiadó, Budapest. Ladányi János: Körzetesítés helyett esélyteremtés Programok és határon átnyúló együttmûködés a leszakadó térségek felzárkóztatásához. Népszabadság, 2004. augusztus 14. Lakatos Judit (1997): Az ifjúság munkaerõ-piaci helyzete a ’90-es évek közepén. In: Falussy Béla (szerk.): A gyerekek és az ifjúság helyzete. KSH, Ifjúságstatisztikai Közlemények, 1997/3. Lakatos Judit (2001, 2004): A keresetek, illetve munkajövedelmek alakulása 2000-ben (2003-ban). In: Laky Teréz: A munkaerõpiac keresletét- és kínálatát alakító folyamatok. Foglalkoztatási Hivatal, Budapest Laki László–Bíró A. Zoltán (2001): A globalizáció peremén. MTA Politikai tudományok Intézete, Budapest. Laki László (1993): Ifjúsági munkanélküliség. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest. Laki László (1997): A munkaerõpiacról tartósan kiszorult falusi munkanélküliek helyzete. Struktúra–Munkaügyi Kiadó, Budapest. Laki László (1997): Ifjúsági munkanélküliség a kistelepüléseken és a hátrányos helyzetû régiókban. In: Bánfalvy Csaba–Pordány Sarolta (szerk.): Munkanélküli fiatalok és pályakezdõk képzése. Német Népfõiskolai Szövetség Nemzetközi Együttmûködési Intézete, Budapest. Laki László (2002): Munkaerõ-piaci helyzet, gazdasági aktivitás, foglalkoztatottak… In: Szabó Andrea–Bauer Béla–Laki László (szerk.): Ifjúság 2000. Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. Laki László (2003): Fiatalok és a magyar valóság. Társadalomkutatás, 2003/21/3. Laki László (2005): Amilyennek a fiatalok családjuk anyagi helyzetét látják. Társadalomkutatás, 2005/23/2. Laky Teréz (1993): A munkaerõpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. Munkaügyi Kutatóintézet, Budapest

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 175

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Laky Teréz (2001): A munkaerõpiac keresletétés kínálatát alakító folyamatok. Foglalkoztatási Hivatal. Budapest Laky Teréz (2004): A magyarországi munkaerõpiac 2004. Országos foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest Lannert Judit (1992): Munkaerõpiac, ifjúsági munkanélküliség és az oktatás. In: Balázs Éva–Lannert Judit–Surányi Bálint: Demográfiai hullám, iskola, ifjúsági munkanélküliség. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lévai Péter–Szíjjártó András (1999): Megélhetési agrárprogramok a hátrányos helyzetû társadalmi rétegek körében. In: Kárpáti Zoltán (szerk.): A vidéki társadalom változásai. Phare Hu, Szolnok. Liskó Ilona (1993): Gazdaság, szerkezetváltás és szakképzés. Educatio, 1993/III. Liskó Ilona (1996): Felvételi szelekció a középfokú iskolákban. Oktatáskutató Intézet, Budapest. Liskó Ilona (2000): Az iskolarendszer átalakulási tendenciái. In: Gábor Kálmán (szerk.): Társadalmi átalakulás és ifjúság. Belvedere Meridionale, Szeged. Liskó Ilona (2003): Kudarcok a középfokú iskolában Beszélõ, július–augusztus. Lóránt Károly (2000): Tíz év túlzott áldozataiból tanulunk-e végre? Üzleti 7, Budapest, 2000. július 3. Lynne Chisholm (1993): Élesebb lencse vagy új kamera. (Ifjúságkutatás, ifjúság és társadalmi változás Nagy-Britanniában). In: Gábor Kálmán (szerk.): Civilizációs Korszakváltás és ifjúság. Magyar Információs Társadalom Stratégia. Informatikai és Hírközlési Minisztérium, 2003 Makó Csaba–Simonyi Ágnes (2003): A tudásfelhasználás rugalmasságának felértékelõdése. In: Makó Csaba–Simonyi Ágnes (szerk.): A munka és a párbeszéd új paradigmái. OFA, Budapest, Makó Csaba [szerk.] (2001): Globalizáció hatása a szervezeti innovációra és a munkaerõvel szembeni követelményekre. Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi kar, Vezetõ-és Továbbképzõ Intézet, MTA Szociológiai Kutatóintézet, Budapest.

Matolcsy György (1999): Számháborúkban kallódó jövõstratégia. Üzleti 7, Budapest, 1999. július 5. Mátyási S.–Szabó A.–Madár Cs.–Vajda E. (1995): Az ifjúságpolitika esélye, avagy az ifjúsági szervezetek helyzete a rendszerváltás után. Budapest, BME Szociológiai Tanszék. Maholnap 1–5. Nagy Ádám (2000): Civil a pályán? Az ifjúsági intézményrendszer struktúrái a rendszerváltás során: a civil részvétel. Politikatudományi Szemle, 2000. 1–2. Narancsik Ágnes (1997): Diákönkormányzatok a rendezvényekért. Educatio, Hatodik évfolyam elsõ szám. 1997/1. Németh Éva, [szerk.] (2007): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Nemzetközi WHO-kollaboratív kutatás Nemzeti jelentés – Magyarország – 2006. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest (megjelenés alatt). Népszámlálás 2001. (2002) Központi Statisztikai Hivatal Nonprofit Szektor Analízis (NOSZA). Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon. (2000). Szerzõ: Bíró Endre. Szerkesztõ: Márkus Eszter. EMLA Egyesület, Budapest. Nyárády Adrienn–Felvinczi Katalin (2004): Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrõl. Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium, Budapest. P. Miklós Tamás (1997): „Ifjúsági szervezõdések évszázada!?” Gyermek- és ifjúsági szervezetek a XIX–XX. századi Magyarországon. Pintér Róbert–Székely Levente: Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. In: Internet.hu A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 3. 2006. Prensky, Marc: Digital natives, digital imigrants (NBC University Press, 2001). Rácz József (1995): Ifjúsági marginalizáció, ifjúsági szubkultúrák. In: Gazsó Ferenc–Stumpf István (szerk.): Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón. Ezredforduló Alapítvány, Budapest. Ritter Ildikó [szerk.] (2002 és 2003): Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrõl. Gyermek-, Ifjúság- és Sportminisztérium, Budapest.

2008 / tavasz


175

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 176

Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés Rushkoff, Douglas: Playing the Future. What we can learn from digital kids, 1999. Simonyi Ágnes (1994): Tartós munkanélküliek életvitele és munkaerõhasznosítása (családi alkalmazkodási stratégiák és hiányuk). Munkaügyi Kutatóintézet, Budapest. Somlai Péter (1997): Szocializáció. A kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés folyamata. Corvina Kiadó, Budapest. Spéder Zs.–Monostori J. (2001). Mozaikok a gyermekszegénységrõl. Közelítések a gyermekek és családjaik jóléti helyzetének kutatásában. NKI. Kutatási jelentés 69. Spéder Zsolt (1997): Háztartások egy kistérségben. Szociológiai Szemle, 1997/1. Spéder Zsolt (2001): Gyermekek és gyermekes családok szegénysége Magyarországon. Info-Társadalomtudomány, 54. sz. Statisztikai évkönyv 2005. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2005. Stumpf István (1994): Generációs törésvonal – választói magatartás – pártpreferenciák. Társadalmi Szemle, 1994/1. Stumpf István (1995): Ifjúság, politikai részvétel, pártpreferenciák. In: Gazsó Ferenc– Stumpf István (szerk.): Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón. Budapest, Ezredforduló Alapítvány, 1995. Surányi Bálint (1991): A generációs faktor és a létezõ szocializmus összeomlása. Valóság, 1991/12. Szalai Erzsébet (2001): Gazdasági elit és a társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. Szapu Magda (2002): A zûrkorszak gyerekei. (Mai ifjúsági csoportkultúrák) Századvég, Budapest. Szapu Magda [szerk.] (2004): Ifjúsági szubkultúrák Magyarországon és Erdélyben. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest. Székely Gáborné (2002): A fiatalok lakásviszonyai. In: Szabó Andrea–Bauer Béla– Laki László (szerk.): Ifjúság 2000. Tanulmány I. Székely Levente: A jövõ médiafogyasztói. Új Ifjúsági Szemle, 5. évf. 1. szám, 2007.

176


2008 / tavasz

Székely Levente: Másvilág – Fiatalok az információs társadalomban. Új Ifjúsági Szemle, 4. éfv. 3. szám, 2006. Szociális statisztikai évkönyv 2005. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2005. Szuhay Péter (1999): Foglalkozási és megélhetési stratégiák a magyarországi cigányok körében. In: Kárpáti Zoltán (szerk.): A vidéki társadalom változásai. Phare Hu, Szolnok. Szuhay Péter (2002): Akiket cigánynak neveznek: akik magukat romának, muzsikusnak vagy beásnak mondják In.: A cigányság társadalomismerete. Szerk.: Andor Mihály–Reisz Terézia. Szûcs Zoltán (1997): A fiatalok által lakott lakások néhány jellemzõje. In: Falussy Béla (szerk.): A gyermekek és az ifjúság helyzete. Tamás Pál–Tibori Tímea (2005): Nemzetfelfogások. Ifjúságpolitikák. ÚMK–MTA SZKI, Budapest. Tapscott, Don: Growing up Digital. The Rise of the Net Generation. McGraw-Hill, 1998. Települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok Magyarországon (1994). Települési Gyermekönkormányzatokat Segítõk Egyesülete Budapest, 1994. Tímár János (1994): A foglalkozás és a munkanélküliség sajátosságai a posztszocialista országokban. Közgazdasági Szemle, 1994/7–8. Tóth Olga (1992): Az elsõ gyermek születése, mint az életút fordulópontja, Társadalomkutatás, 1. szám, 40–45. Tóth Olga (1994): A nõi életút Magyarországon. In: Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom. Replika Kör. Utasi Ágnes (2003) Független, egyedülálló harmincasok: a szingli. In: Spéder (szerk.): Család és népesség – itthon és Európában. Budapest, Századvég, 231–253. Utasi Ágnes (2005): Feláldozott kapcsolatok. (A magyar szingli). MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest. Virág Tünde (2006): A gettósodó térség. Szociológiai Szemle, 1.

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 177


A jelentés elkészítésében közremûködõ szakértõk köre Bánáti Ferenc Bánhidi Attila Bauer Béla

ifjúsági szakértõ vezetõ fõtanácsos Fõiskolai docens, ifjúságkutató Fõosztályvezetõ

Békés Zoltán

osztályvezetõ

Bencze Györgyné

szakreferens

Bíró Endre Bocz János Bodor Tamás Boros László

gyermek- és ifjúsági jogi szakértõ, ügyvéd tudományos munkatárs vezetõ-fõtanácsos egyetemi docens, tanszékvezetõ

Debreczy Márta Földi László

vezetõ-fõtanácsos igazgató

Gazsó Tibor Harcsa István Hudák Tamás Janák Katalin Kapitány Balázs Lakatos Miklós Laki Ildikó Laki László Márton Balázs Molnár Zsuzsanna

fõtanácsadó tudományos munkatárs szakértõ tudományos munkatárs tudományos munkatárs tudományos munkatárs tudományos munkatárs a jelentés elkészítésének projektvezetõje, tudományos fõmunkatárs vezetõ tanácsos szociológus

Monostori Judit Nagy Ádám Nyerges Mihály

tudományos munkatárs ifjúsági szakértõ, elnökségi tag egyetemi docens, tanszékvezetõ

Susánszky Éva

egyetemi adjunktus

Pillók Péter

szociológus

Székely Levente

tudományos munkatárs

Tóth Olga Veres Judit Inez

tudományos fõmunkatárs osztályvezetõ

Szociális és Munkaügyi Minisztérium ELTE PPK Szociális és Munkaügyi Intézet, Gyermek és Ifjúságkutatási Fõosztály Fõvárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, Módszertani és Elemzõ Szolgálat Foglalkoztatási és Szociális Hivatal – MOBILITÁS Országos Ifjúsági Szolgálat Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány Központi Statisztikai Hivatal Szociális és Munkaügyi Minisztérium Eötvös Loránd Tudományegyetem, Európai Tanulmányok Tanszék Szociális és Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatási és Szociális Hivatal – MOBILITÁS Országos Ifjúsági Szolgálat MTA Politikai Tudományok Intézete Központi Statisztikai Hivatal Szociális és Munkaügyi Minisztérium Központi Statisztikai Hivatal Központi Statisztikai Hivatal Központi Statisztikai Hivatal MTA Szociológiai Intézet MTA Politikai Tudományok Intézete Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szociális és Munkaügyi Intézet, Gyermek és Ifjúságkutatási Fõosztály Központi Statisztikai Hivatal Gyermek és Ifjúsági Konferencia Semmelweis Egyetem Sportmenedzsment Tanszék Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Szociális és Munkaügyi Intézet, Gyermek és Ifjúságkutatási Fõosztály Információs Társadalom és Trendkutató Központ MTA Szociológiai Intézet Foglalkoztatási és Szociális Hivatal – MOBILITÁS Országos Ifjúsági Szolgálat KMRISZI

2008 / tavasz


177

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 178

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 179

uisz18 magy jel.qxd

2008. 02. 06.

16:18

Page 180

új szemle Makyar nemzeti ifjúsákpolitikai jelentés IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT uisz18 eleje.qxd :20 Page 1 VI. ÉVFOLYAM 1

Recommend Documents