Új Lant 20 éves
Az Újpesti Baptisták Lapja 2011. JÚNIUS
XX. ÉVF. 3. (135.) SZÁM
Az ajándékozó Lélek ünnepén Akkor és azóta is bőven adja Isten Lelke az erőt, az örömöt, a vigasztalást. Ő nem hagy ki egyetlen hívőt sem az őket és általuk másokat is jól tartó lélekgyümölcs ízes gerezdjeiből (Gal 2,22. skk.). Ezeken a közhasznú értékeken felül személyre szabott meglepetéssel (karizmával) gondoskodik arról, hogy az ünnep múltán is elmondható legyen az Úr gyülekezetének tagjairól, hogy „mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy” (1Kor 7,7). Talán jó is így, hogy a népszokás a Lélek ünnepéhez nem társított kézzel is megfogható ajándékokat. Figyelmünk ezáltal most nem szeretetreméltó emberi megajándékozóinkra irányul, hanem a – Szentlélek által hozzánk érkező lelki kincsekben gyönyörködve – minden jó és tökéletes adomány forrására, mennyei Atyánkra (vö. Jak 1,17). Az ünnep és az ajándék összetartozik. Rendezett családokban születésnapon, házassági évfordulón az örvendezés fénypontja az ajándék. Így van ez karácsonykor meg húsvétkor is. Arról azonban még nem hallottam, hogy valakinek is eszébe jutott volna pünkösdkor ajándékkal kedveskedni bárkinek. (A Lélek ünnepén üdvözlőlapot is csak egyszer kaptam egy német barátomtól. A szó szoros értelmében meglepett vele...) Az ünnep és az ajándék ezek után talán mégsem tartozik össze szükségszerűen? Vagy talán mégis? Bizonytalankodásunk eloszlatása érdekében zarándokoljunk el a most ránk köszöntő jeles nap forrásvidékére! Abba a jeruzsálemi felházba, ahol százhúsz felnőtt várta egy negyven napja kapott ígéret beteljesedését olyan izgalommal, mint ahogy napjaink gyermekei várják a karácsonyi ajándékoktól elválasztó ajtó megnyílását. Ott és akkor az ég nyílt meg, és kiáradt a – Megváltó Jézus Krisztus visszaérkezéséig művét köztünk és általunk folytató – Szentlélek. Nem „üres kézzel” érkezett, hanem mindmáig kifogyhatatlanul áradó ajándéközönnel.
Ezek után illő, hogy megajándékozottként ajándékozóvá legyél te magad is. De hogyan és mivel? E csodás pünkösd ünnepen ajándékozd – most először vagy újból – önmagadat Jézus Krisztusnak, és áldozatos szeretetedet veled kapcsolatba kerülő embertársaidnak! Győri Kornél
Jöjj el, Szentlélek! Fájó emberszívbe, mint gyógyító balzsam, lázongó lélekbe, mint hódító dallam, zokogó sírásra, mint öröm harangja, életnek, tavasznak hívogató hangja: Jöjj el, Szentlélek! Dr. Somogyi Imre
„...és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”
2 ÚJ LANT
2011. június
Pünkösd a Szentlélek érkezése
PÜNKÖSD
Minél több emberrel beszélgetek, annál inkább megerősödik bennem a tény, hogy a karácsonyról számos dolgot, a húsvétról valamennyit, de a pünkösdről sokan semmit se tudnak. Pedig olyan egyszerű és olyan felemelő az, ami akkor történt, hiszen a mában is így van! Amikor Jézus Urunk visszament a mennybe, elmondta: testileg már nem lehet velünk, de nem maradunk segítség nélkül, mert az Atya elküldi hozzánk az ő Lelkét, aki itt fog élni a szívünkben, ha engedjük. Sok-sok áldást hoz: pártfogol, tanácsol, vigasztal, tanít, elvezet a teljes igazságra.
Eddig egy rossz szót el nem fedeztem, most szótlanul viszem a keresztem. Eddig lesújtott bármi gyötrelem, most golyó is megölhet védtelen. Eddig vad gőgben lázadva égtem, most fejem lehajtva állok térden. Eddig galád bíróként ítéltem, most igaz fonttal magamat mérem. Eddig mindent magamnak akartam, most amim csak volt, másoknak adtam. Eddig hiún vágytam rangra, névre, most boldogan állok csendben félre. Eddig magam bolyongtam úttalan, most mindennek célja, iránya van. Eddig öldökölt sötét félelem, most a kudarc is fényes győzelem.
Hogy ez mennyire így van, arra hadd említsek az életemből egy nehéz történetet, aminek elhordozásához a Szentlélek adott erőt, látásmódot és – különösképpen – még örömet is! Mielőtt a fiam meghalt, a várható jövedelme 10%-áról már gondolkodott, és boldogan mondta, hogy odaadja a gyülekezete templomépítésére. Aztán elmaradt a bevétel, de amikor eladtam a nyaralómat, s az Úr akaratát kerestem az adakozásra, ő így szólt hozzám: – A szava itt áll előttem, és te teljesítsd! Így aztán fogtam a nagy összeget, és tanúságtevésem mellett átadtam a gyülekezetnek. Hazafelé jövet a villamosmegállóban négy siheder fiú fogott közre, és minden átmenet nélkül csúnyán köpködni kezdtek. Senki se segített. Azok hangoskodtak, fenyegettek, megfélemlítettek, de valamely különös lélekkel én csak álltam és tűrtem... Tűrtem, mert a Szentlélek ezt mondta nekem közben: Krisztust is így szégyenítették meg, amikor csak jót tett, viseld el hálával és örömmel, mert ez nagy kitüntetés most neked... ...s én a mai napig köszönettel gondolok vissza erre az esetre, amiről a Szentlélek nélkül most egészen másként gondolkodnék. Salyámosy Éva *
Egyedül, nyugodt magányban Oly jólesik sírni, mikor fáj a szívünk, Egyedül lenni egy nyugodt magányban, Hol csak a csönd muzsikál, a szívünk dalol, Visszhangját megértik messze valahol. Pálfalvi Rozália verseiből
Eddig szóval falakat emeltem, most minden rosszat tűzre vetettem. Eddig magányos tömlöc volt életem, most kitágult világom végtelen. Venyercsán László
Meghívó Tóka Ágoston testvér szeretettel meghívja az Új Lant olvasóit a 2011. június 19-én, vasárnap este 19 órai kezdettel tartandó orgona-diplomahangversenyére a Bosnyák téri Páduai Szent Antaltemplomba (1145 Budapest, Bosnyák tér 26.). Műsorán az alábbi művek szerepelnek: J. S. Bach (1685–1750) Esz-dúr prelúdium és fúga (BWV 552) Lisznyai Szabó Gábor (1913–1986) II. Canzonetta Liszt Ferenc (1811–1886) Fantázia és fúga az „Ad nos, ad salutarem undam” korálra. A diplomahangverseny második felében Monostori Ferenc orgonajátéka hallható. A belépés díjtalan.
2011. június
PÁSZTORLEVÉL Isten élő Lelke, jöjj! Gyakran énekeljük, imádkozzuk, kérjük az Urat, hogy pünkösd csodáját hadd éljük át újra. Mi is szeretnénk lángoló szívvel beszélni Jézusról, mi is szeretnénk nagy lendülettel indulni missziói utakra, hogy tanúságot tegyünk Megváltónkról, mi is szeretnénk olyan csodák részeseivé válni, mint az apostolok, mi is többre vágyunk, mint a megszokott hétköznapok. De vajon az a több kell-e, amit szeretnénk, vagy a meglévő helyet, helyzetet, kapcsolatot, szolgálatot kellene felfrissíteni, megtölteni élő Lélekkel? Annyi mindent teszünk az Úrért, és eredménytelennek, fárasztónak, nehéznek, lelket próbálóan gyötrőnek érezzük. Mint amikor döcög az autó, mert alig-alig kap üzemanyagot, vagy a gyújtással van gondja. Kívülről szép, tiszta is, látszólag minden rendben van, minden működik, és mégsem... Mellettünk elsuhannak a többiek, és irigykedve nézünk utánuk. Mitől változhatna? Az apostolok az első pünkösd előtt ismerték az Úr Jézust, vele jártak szolgálni, megtapasztalták hatalmát, majd látták áldozatát a kereszten. Az Úr feltámadása után, amikor örömmel találkoztak, Jézus ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,21–22) Még nem bátorodtak neki, hogy elinduljanak, hiszen nem volt itt az idő, de tudták a parancsot, és készenlétben voltak. Az evangélium így jegyzi fel a további történetet: „»Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel!« Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent.” (Lk 24,48–53) Aztán eljött a nagy pünkösd! Mint amikor egy gát átszakad, ami addig a város körül feltornyosult hatalmas vizet fogva tartotta, most átszakadva engedi, hogy befolyjon, hogy mindent átjárjon, sodró erejét éreztesse. Nem szeretnék képzavarba kerülni, de az Úr Jézus Nikodémusnak úgy szól a Szentlélekről, mint amikor az embereket a szél ereje viszi, sodorja.
ÚJ LANT 3
A Lélektől született emberek tapasztalhatják meg ezt. Visszatérve gyülekezetünkbe, személyes életünket megvizsgálva elgondolkozhatunk. Vajon tényleg a Lélektől is született emberek, tanítványok közé tartozunk? Akik nem „csupán” tapasztalattal, tudással, képességekkel szolgálnak, hanem Isten megelevenítő Lelkével? Akik nem csupán eldöntenek, tesznek valamit, hanem a Lélek vezérli őket, bennünket? Nem lehetünk mindnyájan Péter apostol nagyszerű igehirdetésének elmondói, és szolgálatunk nyomán nem térnek meg ezrek, de ahol Isten látni akar, és amit reánk bízott, ott hasznossá tud tenni, áldottá, alkalmassá. Szolgálatot végzünk a gyülekezetben. Sokféle területen. Nem is fogok bele most ezek felsorolásába, hiszen végeláthatatlan sorban kellene írnom a tevékenységeket. Ott vagyunk az Úr házában, örömmel, szolgálatainkat végezve, az ő jelenlétében megállva minden alkalommal, minden munkánk közben. Hittel imádkozzuk, énekeljük, könyörögjük, hogy „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!” ...és az imádság meghallgatásra talál, majd az addig döcögve, akadozva haladó mintha lendületet venne, egy belső csodálatos erő vinné... immár megállíthatatlanul. A forma nem változik, hiszen mi vagyunk továbbra is az őrhelyen. De egyre jobban megtapasztalhatóvá válik, hogy „...élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus...” (Gal 2,20). Azt kívánom e pünkösdi ünnepen, hogy minden szolgálattevő, mindenki, aki velünk együtt gondolkozik, szolgál, él, tapasztalja meg, élje át, hogy Isten áldott és áldó Lelke megérinti, megerősíti, megszenteli, kimozdítja és előreviszi! Legyen hallgatóink, testvéreink, barátaink, látogatóink megtapasztalása is, hogy először még talán csak rajtunk keresztül, de megérzik Isten különös ajándékát, a Szentlélek jelenlétét! Látványos kegyelmi ajándékok helyett hadd álljon itt befejezésül Pál apostol megtapasztalása: „Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,5b) Isten élő Lelke, jöjj! Hozz igét, bölcsességet, erőt, kitartást, reménységet, hozz szeretetet! Adj áldott ünnepet! Mészáros Kornél lelkipásztor
4 ÚJ LANT
2011. június
Gyülekezeti kirándulás 2011. május 7. A kirándulást a Kővári házaspár szervezte
Gyönyörű napsütéses májusi reggelen két autóbusz várakozott az imaház előtt. Mikorra odaértünk, az emeletes Neoplán már szinte tele volt. Mögötte egy öreg Setra várakozott és még néhány helyet tartogatott. Röviddel hét óra után lelkipásztorunk áldáskérő imádsága hangzott fel, majd elindult a kirándulóbuszok „konvoja”, és áthaladva a városon az M7-esen találtuk magunkat. Itt a buszok tempója meglódult, de nem annyira, hogy az ablakon keresztül kitekintő utasok ne gyönyörködhettek volna a tájban. A zöld mezők, az itt-ott emelkedő dombok, a kisebb tavacskák látványa már a busz ablakán át is jóleső érzéssel töltötték el a városlakó testvéreket. Az idősebbeket és a fiatalokat, hiszen jelen volt a gyülekezet életkor szerinti keresztmetszete. Mintegy 104 testvér vállalkozott a hétvégi kirándulásra, amely nagyszerű alkalom volt a testvéri kapcsolatok erősítésére. Székesfehérvár után letérve az autópályáról még közelebb jött a táj, és dunántúli falvakon áthaladva közelről láthattuk a települések hangulatát. Az első állomásunk Herend volt, a porcelántermékeiről világhíres település, ahol ma a Herendi Porcelánmanufaktúra működik. Két csoportban látogathattuk meg a messze földön is híres, vagyont érő herendi porcelántárgyakat bemutató Porcelánművészeti Múzeumot, de megtekinthettük azt is, hogyan készül az idők folyamán fogalommá vált herendi porcelán. 1826-ban alapították a herendi kőedény manufaktúrát, és a 19. század közepén már királyi családok asztalán voltak a gyönyörű tányérok, csészék, sőt az ízléses porcelánszobrok. Megcsodálhattuk munka közben a porcelántárgyak ügyes kezű készítőit is, az edények formálóit és a porcelánfestőket. Herendi látogatásunk végeztével eredeti herendi csészéből kortyolgattuk a finom kávét, majd a buszkaraván továbbindult Nyugat-Dunántúl mesés tájai felé. Miközben balról megcsodáltuk Tüskevár máig megmaradt romjait, és jobbról a vulkanikus eredetű Somló hegyet, Papp Szabolcs testvér részletes ismertetést adott arról, mit is látunk majd a Kám határban létesült Jeli arborétumban. Belépve az ország egyik legnagyobb területen fekvő botanikus kertjébe csodálatos látvány tárult elénk. Még száz métert sem tettünk meg, amikor észleltük, hogy lépten-nyomon gyönyörű rózsaszín, lila, sárga színekben pompázó rhododendronbokrok között vezet az utunk. A tűlevelűek és a színes bokrok látványa méterről méterre ejtette ámulatba az újpesti baptisták csoportjának tagjait. Jókor érkeztünk, mert májusban a rhododendronok mintegy 100 fajtája virágzik itt. A Jeli arborétumot 1922-ben kezdte kialakítani gróf Ambrózy-Migazzi István. A párás, szűrt napfényű környezet megteremtéséhez több tucat fenyőfélét, tuját, tiszafát, babérmeggyet, buxusok, ma-
2011. június
dárbirsek és borbolyafélék tömegét ültette el. A sétautakat páfrányokkal, nárciszokkal, liliomokkal szegélyezte. A kialakult mikroklíma már alkalmas volt a rhododendronok telepítésére. Az egy évtizednyi munka, a megépített öthektárnyi csoda továbbfejlődése Ambrózy-Migazzi István 1933-ban bekövetkezett korai halálával megszakadt. A második világháború alatt és az azt követő zavaros időkben az arborétumot nem gondozták. A botanikus kertet 1953-ban nyilvánították védetté. A Jeli arborétum területe ma 107 hektár. A legtöbb látogatót a havasszépe (rhododendron) tömeges virágzása vonzza. Május és június hónapokban a kert virágruhába öltözik. A nagy mennyiségű virág változatos színeivel és bódító illatával ejti ámulatba a látogatókat. A Vasi Hegyhát gyöngyszemét a tavaszi virágzás tette Európán túl is híressé. Az arborétum ösvényein sétálva transzcendens gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Az egyik az énekíró szava: „Mily nagy vagy Te!” A másik pedig, hogy ilyen lehet a menny, amelynek utcáin sétálva csak gyönyörűségeket látunk. Sokakkal beszélgetve Isten nagyságos műveit látván bennük is hasonló érzések fogalmazódtak meg. A harmadik helyszín Vas királyi vármegye ősi székhelye, Vasvár. A történelemkönyvek lapjairól ismert község, ahol 1664-ben kötötték meg a vasvári békét, különös nyugalmat árasztott magából. Meglátogattuk a IV. Béla által alapított domonkos rendi kolostort. Hűvös falai közt számos kiállítást tekintettünk meg, ismerkedve a 17. század ősi világával. A májusi nap már régen lenyugodott, amikor kilenc óra után most elsőként az öreg Setra kanyarodott be az imaház elé. Mi, az utasok kellemesen elfáradva, élményekben meggazdagodva, Isten őrző kegyelméért hálát adva tértünk haza otthonainkba. Marosi Nagy Lajos
ÚJ LANT 5
6 ÚJ LANT
Megemlékezés Pék Nagy Lajos testvérről „...ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.” Ézs 58,10 Édesapám abban az évben lett pékmester, amikor én születtem, és az 50-es évek elején államosították őket. Nagyon nehéz, de szép mesterséget választott. Az éhező embereknek készített kenyeret. Nem voltak ezek könnyű évek. Kisgyermekként sokszor láttam, milyen sokat dolgoznak a szüleim, és sokszor milyen fáradtak (1905–1989) voltak. Apa délután dagasztotta a kenyeret, emelgette a nagy zsák lisztet, befűtötte a kemencéket. Hajnalban kelt, és késő estig dolgozott anyukámmal együtt. Abban az időben még nem voltak dagasztógépek és gázfűtés. Kézzel dagasztottak. A kemencéket vaskosarakba rakott szénnel fűtötték. Négy-öt darab 80 cm-es kosarat teleraktak szénnel, alágyújtottak, és hajnalban, amikor már izzott a szén, ezeket a kosarakat kihúzták az udvarra. Az így felfűtött kemencékben sütötték a kiszaggatott, formázott, megkelt tésztát, amiből a kenyér lett. Hét végén sokszor sütött apukám kalácsot a családnak, ismerősöknek. A pékségünk a József Attila utca 28-ban volt, abban a házban, amelyben laktunk is. Az udvarban volt a pékség, raktár, a ház elején az üzlet és még öthat lakás. Közvetlen szomszédságában állt az a gyógypedagógiai iskola, amelyben Erdei Ferenc testvér is tanított, és amelynek Polónyi néni volt a gondnoka. Amikor már kicsit nagyobbak voltunk, iskola előtt mi vittük el bátyámmal kosarakban a péksüteményt a kis üzletekbe. Apukám és bátyám háromkerekű triciklivel hordták szét az üzletekbe a kenyeret. Olyan soha nem fordult elő, hogy szüleim ne adtak volna kenyeret annak, akinek nem volt! Ha megkérdezte volna őket valaki, hogy miért teszik ezt, bizonyára csak annyit mondtak volna: azért, mert a szívünk így diktálja. – Vagyont soha nem gyűjtöttek. A háborús években a pékséget lefoglalta a honvédség alkalmazottal, liszttel, tüzelővel együtt. Apa és a többi pék a városban ekkor a katonaságnak sütötték a kenyeret. Apukám valahonnan mindig úgy tudta a lisztet megvenni, hogy jutott kenyér a házban lakóknak, ismerősöknek, családnak. Sokszor még a kenyér átadása is leleményességet kívánt. A
2011. június
mi házunk padlásáról kellett átcsempészni a kenyeret a másik házba, és onnan vihették el. Még szerencse, hogy Újpesten főleg földszintes házak voltak! Egyébként apa sütött kenyeret az Árvaháznak és a teológiának is. Újpesti vonatkozású érdekesség az is, hogy pékségünkbe jelentették be segédnek Révész Zsigmond egykori presbiter testvér fiát, Lászlót, hogy ne vigyék el katonának. A jegyrendszeres évek sem voltak könnyebbek. Sokszor éjjel ragasztottuk a jegyeket, már persze, ha volt jegy, de azokban az években szüleim jegy és minden nélkül is adtak kenyeret a rászorulóknak. Este aztán apu kerékpárra ült, és jegyet, lisztet kért kölcsön, hogy el tudjon számolni. A házban lakott egy kommunista család is, ők sokszor feljelentették szüleimet. Amikor a nyomozók kijöttek, mindig meglepődtek attól az egyszerűségtől, amit nálunk láttak. Utólag visszatekintve elmondhatom, hogy mindig mindenből megvolt a mindennapi, ahogy azt kérjük is a miatyánkban! Az államosítás előtt édesapám átépítette a kemencéket, feltöltötte a raktárt liszttel, tüzelővel. Reggel még megsütötte a kenyeret, aztán egyszer csak jött három ember, és mindenre rátették a kezüket. A pénztárból az utolsó fillért is elvitték. Ráadásul olyan hatalmas adót róttak ki rájuk, hogy még hoszszú évekig fizették a keresetükből. A pékségünkben különben dolgoztak tovább, és az új vezetőnő mindennap adott egy kannában tejet, péksüteményt, vajat, hogy legyen mit ennünk, amíg apukámék fizetést kapnak. Apu és anyu két külön pékségben kapott munkát, ahol aztán nyugdíjazásukig dolgoztak. Sokszor elmondták, hogy nincs semmijük, de én tudom, hogy az a kincs, amelyet ők gyűjtöttek, mindennél többet ér! Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ők voltak a szüleim! Soós Árpádné Nagy Mária
Lantpengetés 1936-ból Mágnesvirág Az amerikai Texas államban van egy virág, mely leveleivel mindig észak felé mutat. Ettől az iránytól nem téríti el sem vihar, sem napfény, s bárhova viszik, mindig északra mutat. Mágnesvirágnak hívják, mert éppoly biztos, mint az iránytű. Gyönyörű példát mutat nekünk Istennek eme csodás alkotása. Se a rossz napok, se a gondtalan élet, se környezetünk ne térítsen el a mi irányunktól, nézzünk Jézusra! Nézzünk őfelé mindig imádságos hittel, s ő biztosan megsegít bennünket! A Lant 1936. 1. szám
2011. június
ÚJ LANT 7
Pünkösdi szókereső
Férfiak 2011 Hálás vagyok Istennek, hogy részt vehettem Berekfürdőn május 13–15. között az országos férfikonferencián. Köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek, Marosi Nagy Lajos testvérnek. Isten különleges kegyelme, hogy megajándékozott bennünket erejével. Ez pedig az ő szeretetének ereje, az Úr Jézus Krisztus. Sokan voltunk, és ez az együttes erő fölemelt bennünket Isten színe elé. A konferencia fő gondolata, hogyan éljük meg hívő emberként az élet különböző helyzeteit. Az előadások mindig átmentek személyes bizonyságtételbe. Volt olyan testvér, akit Isten úgy küldött el szolgálatba az ország egyik részéből a másikba, hogy nem tudta, hová megy az indulás előtti pillanatig. Majd mikor megérkezett az Isten által kijelölt szolgálati helyre, mindent elölről kellett kezdenie a semmiből. És végül akkora szolgálatot végzett, hogy gyülekezeti közösség alakult, és ő lett a lelkipásztora. Átélhettük személyesen azt az igét, amelyet Ábrahám kapott Istentől: „Menj el a földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” (1Móz 12,1) Isten most is vezet minden férfitestvért, aki szolgálni akarja őt. A másik megrendítő bizonyságtétel az volt számomra, hogy ne maradjunk némák ebben a világban. A konferencia főcíme is ez volt: Elkülönülni a világtól – benne élni a világban? „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól!” (Jn 17,15) Az előadó a világban polgármester, a gyülekezetében diakónus. Ebben a politikailag átitatott világban Isten úgy használja, hogy nem néma az emberek között, akik megkeresik őt a polgármesteri irodában gondjaikkal, problémáikkal, hanem szólja Isten igéjét is. Számára üzenet Eszter 4,13–14: „Ekkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz.” Mi is Isten királyi családjához tartozunk. Királyfiak, Isten fiai vagyunk. Nem hallgathatunk, és nem lehetünk némák ebben a megsanyargatott, a sátán rabsága alatt lévő világban. Minket Isten az országos férfikonferencián felszólított arra, hogy ne legyünk némák ebben a világban. Mert ha ezt tesszük, majd küld mást Isten Jézus Krisztus által az evangélium, az örömüzenet hirdetésére. Légy kész a szolgálatra! Papp Ferenc
Keresse meg a felsorolt szavakat az ábrán, és húzza ki a betűket! A szavak nyolc irányban rejtőznek (vízszintesen balról és jobbról, függőlegesen lefelé és alulról felfelé, valamint átlósan). A ki nem húzott betűket vízszintesen haladva folyamatosan öszszeolvasva egy igeverset kapunk megfejtésül. Áldás, Apostolok, Bárány, Béke, Biblia, Csata, Csoda, Evangélium, Fényes, Föveny, Galamb, Gyülekezet, Ígéret, Isten, János, Megváltó, Menny, Nevet, Örök élet, Pásztor, Péter, Próféta, Pünkösd, Száj, Szentlélek, Szív, Tanít, Üdvösség
Hogy a jó győzedelmeskedjen Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal...” (Mt 5,38–42) Jézus az ókori jogrendszerek ismert szabályát idézte: „Szemet szemért, fogat fogért.” E törvény, amely mai szemmel nézve kegyetlennek és durvának tűnik, egykor azt a célt szolgálta, hogy a boszszú ne haladja meg az okozott kár mértékét, s emiatt a maga korában igen haladó lehetett. Ezt a törvényt az egyenlőség elve alapozza meg, amely ennyire kisarkított és végletes formában valóban kegyetlenség, s emiatt Jézus korában a zsidó rabbik inkább a pénzbüntetést javasolták kárpótlásként a bosszú helyett. Jézus viszont új törvényt ad, melyet új alapra helyez. A szereteten alapuló megbocsátás nem áll bosszút, hanem nagylelkűen felülemelkedik a rosszon, hogy a jó győzedelmeskedjen.
8 ÚJ LANT
Pünkösd színei
Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. A templomokban a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek.
Pünkösd Piros színnel hirdessétek, Virágok, hogy jő az Úr. Kitárulva készítsétek Bimbóitok trónusul. Tavasz tömjén-illatában Halk szellője elvonul. Dicsősége csillagárban A világra ráborul. Apró levél-lebbenések Hirdessétek: Jő az Úr! Hozzá szól a madárének S fűszál hívja szótlanul. Harang-szívvel hirdessétek Egész világ: Jő az Úr! Kigyúlnak a pünkösd-fények, Lelketekbe lángja hull. Fellobogva körben égnek Hirdetik, hogy itt az Úr! Benne fakadt, benne élhet – Értetek jött, vigaszul. Kozma László
2011. június
Hírhozó–hírvivõ A baptista férfiak országos konferenciáját május 13–15. között tartották meg Berekfürdőn. Újpestről kilenc testvér volt jelen a sok áldással teli hétvégén. A konferencia főtémája egy kérdés volt: „Elkülönülni a világtól – benne élni a világban?” Végül a kérdés mindkét részére igennel válaszoltunk, vagyis életmódunkban, erkölcsi magatartásunkban el kell különülnünk a világtól, viszont bizonyságtételeink, példás életünk, másoknak való szolgálataink által sóként kell benne élni a világban. A szolgálattevők között az újpestieket is képviselve szolgált Mészáros Kornél lelkipásztorunk, a Németországban élő Révész (Reimer) Attila, az újpesti gyülekezet volt tagja, és Marosi Nagy Lajos újpesti presbiter, a konferencia szervezője. Kovács István presbiter testvér, énekkarunk karvezetője, májusban ünnepelte 50. születésnapját. Az énekkar tagjai szeretettel köszöntötték őt feleségével együtt ezen a jeles évfordulón. Királylányok találkozója – ezt a címet adta Salyámosy Éva az idei nőkonferenciáról szóló rövid beszámolójának, amit Fény és árnyék, tegnap és ma címmel tartottak meg május 27–29. között: A kiskőrösi imaház földszintje már az érkezéskor teljesen megtelt, és másnap már sokan csak a karzaton kaptak helyet. Az első este a nőbizottsági munkáról kaptunk tájékoztatást, megtanultuk a konferencia énekeit, és kihelyezésre kerültek a zászlók. A második nap fénypontja dr. Pécsi Rita előadás-sorozata volt, melyben az emberi viselkedéstan rejtelmeibe tekinthettük be, és mi nők lassan kezdtük megérteni férjeinket... A sok nevetéssel és sűrű bólogatásokkal úgy eltelt az idő, hogy a finom ebédről a szemináriumokra szinte már sietni kellett, bár többen megnéztük közben Petőfi Sándor szülőházát is. Az értékes nap este kilenckor zárult egy fórumbeszélgetés utáni befejező előadással. Vasárnap az imaórán és az istentiszteleten több tanúságtevést, vallomásokat hallgattunk meg a hívő élet rejtelmeiről és az Úr csodás munkájáról. Az alkalom közös úrvacsorával zárult. A találkozó bensőséges volt, sok lelki tartalommal, és nagyon hálásak voltunk a vendéglátó családokért is. Gazdagon érkeztünk haza. Újpesti gyülekezetünk 16 fős küldöttségével vezető helyet foglalt el a résztvevők között. Nagy Bálint, gyülekezetünk talán legfiatalabb tagja tehetséges versAz Újpesti Baptista mondó. Május 5-én az Újpesti EvangéGyülekezet Lapja likus Gyülekezet versenyt hirdetett Európai költők istenes versei címmel. Alapítási év: 1936 Bálint első helyezést ért el. Solymár PéSzerkeszti: ter lelkész meg is kérte őt arra, hogy a a szerkesztőbizottság május 21-én tartott zenés istentiszteleFelelős szerkesztő: Marosi Nagy Lajos ten mondjon verset. Bálint ekkor TúrTördelte: Papp Szabolcs mezei Erzsébet Lábnyomok című versét Készült az O-Pont Nyomdában mondta el. Örülünk Bálint sikereinek, Felelős vezető: Győri Énók aki május 20-án, a Nagykőrösön megISSN 1217-4378 rendezett országos Arany János-verwww.ujpest.baptist.hu/ujlant seny döntőjének angol szakán 3. helyezett lett.
Új Lant
