Uhrman György A gonosz Emlék 1941-ből — Hogy ismerheti fel az ember azt a pillanatot, amikor találkozik a Gonosszal? Nem a sok kis konkrét apróságra gondolok, melyeket aztán beilleszthetünk egy gondolatmenetbe, és cselekménnyé növelhetünk. Én most valóban a kezdőpontot keresem, azt a pillanatot, mikor a rossz elugrik, mint egy trambulinról, és a nyakunkba szakad. Tudatosan és akarattal. Trevor feljebb tűri a farmernadrágja szárát, és lábait a vízbe lógatja. Egyik balatoni látogatásakor — Fűzfőn vendégeskedett nálunk. Naplemente előtt ülünk egy stégen, a vörös napkorong mindjárt ráül az almádi hegyekre. Már vagy félórája csendben nézzük Ádámot, aki körülbelül harminc méterrel odébb, a nádas szélén horgászik. Ezt meséltem neki: Szép vasárnap délelőtt volt, 1941-ben. Örökre rögzült, s bármikor élesre állítható emlékem. Ami előtte volt: újságok, rádióhírek, mozihíradó, családi sóhajtozások, az talán mind csak a felnőttek szokásos fontoskodásának tetszett addig a napig… Kissé álmos, ünnepi hangulatban bámészkodtam az erkélyünkről… ez volt az egyik leggyakoribb és legkedveltebb szórakozásom. A hátam mögött, a szobából valami keringőzene. A rádiónk szólt, Orion középszuper. Mert létezett törpeszuper is. Az utca szinte teljesen kihalt. Lovas kocsi egy sem, autó, sőt, járókelő is csak elvétve. Egykét bicikliző srác átsuhan alattam. Egyszer csak
1
megdöndül az egyik üzlet vasredőnye a teljes erőből rálőtt rongylabdától, követi a focizni rohanó kölykök hangoskodása. Látom, komoly meccs készül, lesznek elegen. Már vágódóm is keresztül a szobákon, kéredzkedni most inkább elfelejtek. Hatalmas ugrásokkal le a lépcsőn, duplatalpas csattanásokkal fékezve a fordulókon, trappolva a kapualjban (utóbbiak csak a zaj öröméért); már az utcán vagyok. A két csapat is kialakult. Nem választottunk (ami jó, mert engem úgysem választottak volna, csak páratlanként kerültem volna a gyengébbekhez.) Házak szerint álltunk fel, így magától értetődő a helyem az Égerfa utca 45-ben. Szerencsére, úgyis kevesebben voltak, nincs vita, hogy bevesznek-e vagy sem. Illetve most mi leszünk eggyel többen, de az nem számít, mert vészkapus van, nálunk R. Viki az, és ő csak hatéves, és úgysem nyúl a labdához. (Elegáns vasárnapi ruha van rajta, lakkcipő a lábán. Viki balettozni tanul, tilos fociznia, mert megsérül a lába, és ha a ruhája bepiszkolódik, vagy a lakkcipőn karcolás esik, kiderül a dolog, és mi kapunk a mamájától vagy még inkább a nagynénjétől, vitéz Gál Elemérnétől.) Viki csak visítozva biztat minket, illetve a vele egyidős Robit hülyézi. Robinál nem érdekes, hogy csak hatéves, mert kemény hátvéd, néha a labdát is elég ügyesen rúgja. Bátyja, Noldi a csapat erőssége, két évvel idősebb nálam. Nem magasabb, de zömök teste csupa erő. Ők Kiskőrösről kerültek fel Pestre, az ottani udvarokon tanultak focizni. Noldi határozottan tehetséges, fineszes, triblizik, és oda meri tenni a lábát. Mindig jól játszik. Ezzel arányosan nagypofájú, folyton veszekszik, s persze kivel? Velem. Mert az öccsét
2
szereti, s csak akkor pofozza fel, ha ővele pimaszkodik, Vikire nem érdemes ordítani, nem is tanácsos, mert rögtön sírva fakad és bőgve megy fel a negyedikre, s mire felér, anyái alaposan lepiszkolnak bennünket az ablakból. A csapatnak (és a ház összes gyermekének) vezérére, Kisgézára meg úgysem lehet rászólni, még ha hibázik sem. De hát Kisgéza nem hibázik. Kisgéza egyszerűen mindenben tökéletes, Kisgéza a bálványom. Már tizenkét éves, magas (hozzánk képest), karcsú, szőke. Ő a legügyesebb és a legokosabb is, mert ő a legerősebb. Mindenki respektálja a házban, a tizennégy-tizenöt éves nagyfiúk is egyenrangúnak tekintik. Kisgézának vannak a legelegánsabb ruhái, például düftin tiroli nadrágja (az enyém csak vászon) és vadászzekéje, sőt, zöld vadászkalapja is! A legklasszabbak a játékai. Egyetlen gyerek, apja a Nagygéza (nekem Géza bácsi), jól kereső nyomdász-gépmester a Pápainál, s most az egész rokonságban Kisgéza az egyetlen fiúgyerek, a nagynénik és nagybácsik versenyt kényeztetik, mindenfélével elhalmozzák. Én szinte születésem óta Kisgéza általános védnöksége alatt állok (a két család két évtizedes szomszédsága folytán). Engem soha nem ver meg „igaziból”, megelégszik az alkalomszerű, enyhe kínzásokkal. Ezeken is rögtön halálra sértődöm, és ledöntöm őt a bálványt megillető talapzatról a szívemben, de másnap már az első füttyentésére boldogan rohanok. Most is ő intett, hogy álljak be. Csak úgy ragyoghat a képem, de közben belenyilall a szívembe, s míg a többiek veszekedve mérik ki a két kaput, újra előttem a tegnapelőtti jelenet. (A Puci az Égerfa utca
3
40-ből azt mondta nekem, hogy a kurva anyád, mire én összeszedtem magam, és azt mondtam neki, hogy ne merje még egyszer azt mondani, mire Puci, aki szintén kilencéves, mint én, de jóval nagyobb és erősebb, megkérdezte, hogy akkor mi lesz, mire azt mondtam, hogy akkor pofon vágom, mire rögtön azt mondta, hogy a kurva anyád… Nagyon féltem, de pofon akartam vágni, de nem sikerült, ő elhúzta a fejét, végül a mellébe bokszoltam, akkor kaptam tőle egy nagy pofont, és akkor verekedtünk. Persze, én kaptam a többet, de nem az fájt, hanem az, hogy közben hallottam, hogy Kisgéza őt biztatja: „adjál csak neki! hajrá, Puci!”, pedig Puci nem is a mi házunkban lakik, hanem szemben. Ettől egész délután bőgtem, de otthon senkinek sem mertem megmondani, mert úgyis az lett volna a felelet, hogy na látod, minek mész közéjük, meg minek bújsz mindig a Kisgéza seggébe.) Közben elkészült a két kapu. Az utcában a 41-es és a 47-es házak kiugranak a sorból, a 43. és a 45. szám előtt egy, az úttesttől számítva körülbelül ötven méter hosszú és hat méter széles beugró kitűnő pályát képez. A kapuk a kiugró házak tűzfalán ((az egyik hirdetési tábla, rengeteg plakáttal, a másikban egy üzlet kattanós redőnyös kirakata, SZÖVETEK felirat), a kapufák a földön kövekkel vagy nehéz kabátokkal jelezve. A pálya teljesen szabad, vasárnap sosem áll teherautó vagy borrekesz a 45., illetve a borpince előtt, személyautó szintén egy se: kinek lenne? Az ellenfél, az Égerfa utca 36 csapata jóval erősebb. Két igazi klasszis van közöttük: B. Tibi, másnevén Beka (tizenegy éves), és a tizenkét éves Nagymiki, aki a mackótermete miatt nagy, Kisgézánál is magasabb, és sokkal testesebb, erősebb. Beka csupa
4
csont és izom, nagyon gyors, remekül cselez és lő. Nagymiki náluk a vészkapus, ha kifut, nem lehet mellette elmenni, még vetődni is tud, és óriási kirúgásokat ereszt meg. Mellettük az ő házmesterüknek a fia, Tóth Miki, nem nagy játékos, de nálam jobb. Ő sötétkék Bocskai-ruhában, félcipőben és fehér zokniban jött ki, milyen lesz az öt perc múlva?A negyedik emberük nem a 36-ból való, hanem a 43-ból. Bíró az utca réme, közepes focista, de nagy vagány. Cigányképű, eleven, fekete gyerek, anyja meghalt, a nagymamájánál él. Ő testesíti meg valamennyiünk számára az utcagyerek fogalmát. Irgalmatlanul rossz, és rettenetesen ocsmányszájú. Kisgéza egy osztályba jár vele (Bíró ismétel), és azt mondja, hogy Bíró a legrosszabb tanuló. (Pedig ő sem tündököl.) Bíró legfőbb ismérve azonban az utcánkban az, hogy ő büszkén vallja magát nyilasnak. Ez aztán minden oldalon megalapozza a tekintélyét. Felhangzik a meccs kezdetét jelző hatalmas fütty. Ez Timót Andris a 38-ból. Négy ujja a szájában, egy percre letette a hegedűt. A szíve vérzik, de nem jöhet le. Napi nyolc órát kell gyakorolnia. (Bár választhat, az apja megengedi: „Hubay leszel vagy Rácz Laci! Nekem mindegy. De tízezreket kell keresned nekem! Ha már ennyi pénzt beleöltem abba a fene nagy tehetségedbe! Ha már mindenki azt papolja nekem, hogy ilyen tehetség egy születik minden ötven évben!”) Andris hát csak vágyakozva néz bennünket az első emeleti ablakból, hibátlanul húzza az etűdöket és gyakorlatokat, de közben hatalmasakat füttyög, tökéletesen ellátja a bíró feladatkörét, ma úgy mondanák, társadalmi munkában.
5
Mindjárt az elején kapunk egy gólt. Kisgéza egyenlít, erre Beka kettővel válaszol, majd én hagyok ki egy óriási helyzetet. Az ellenfél kiröhög, Noldi lemarház, Kisgéza legyint. Azután ő maga mutat be Pazar szólókat, de Nagymiki mindent véd. Már 6:2-re vezetnek (tizenkettes a meccs), amikor Noldi szereli a kapunk előtt Bekát, remek labdát ad Kisgézának, ő majmot csinál Tóth Mikiből, jobbra-balra forgatja, végül lefekteti az új ruhában és a röhögő Nagymiki mellett bevágja. A Tóth dühösen tápászkodik fel, ráordít Nagymikire: — Mért nem védsz, Dagadt? Mindent beengedsz?! Nagymiki higgadtan letorkolja: — Kuss! Inkább próbálj meg megállni a lábadon! További szóváltás, dulakodás, majd egy hatalmas pofon a Tóth képén. Bőg, és elindul a házuk felé. A játék abbamarad, mi hatan összeállunk a pálya közepén kicsit sajnálkozva, hogy nem lett nagyobb bunyó a dologból. Tóth Miki már a túlsó járdáról, még mindig a ruháját porolgatva visszakiabál: — Rohadt Dagadt, te hülye állat, b… az anyádat! — és futna be a házba. A mackótermetű a súlyát meghazudtolva utána, a kapualjban elkapja, visszahúzza, és most már módszeresen összeveri. Tóth Miki sokat kap, ennek megfelelően vinnyog, hörög és ordít. A Dagadt végül elengedi, és vigyorogva visszajön közénk. Ekkor Tóth taknyát-nyálát kenvenyelve utána üvölti: — Megállj, rohadt zsidó! Jön Hitler, az majd végez a fajtátokkal!
6
Mindenki megdermed; ilyen szöveg eddig még nem hangzott el közöttünk. Aztán Bíró vihogni kezd: — Az megmondta, az fix, igaz, Géza? Kisgéza nem felel. Noldi felveszi a rongylabdát, magához húzza az öccsét, a ház felé mennek. Mi, többiek is szétszéledünk. Viki rohan fel a negyedikre, tanulni kell és gyakorolni, már alig húsz év, és át kell vennie a Kossuth-díjat. Beka (ő is Kossuth-díjas lesz, professzor és akadémikus) bemegy az udvarukra, és a porolófát nyújtóként használva tornázni kezd. Közben azért felsandít a folyosói ablakukra, otthon van-e a Zsiga, a tizennyolc éves, hatalmas bátyja. Hátha még őt is riadóztatni kell. Andris becsukja az ablakot, hátat fordít az utcának. Valóban hegedűművész lesz, érdemes, országos hírű. Meg szélhámos, donhuán és alkoholista. Huszonöt év múlva a WC-ben felakasztja magát. Nagymiki egy pillanatig egyedül áll az utca közepén, azután ő is elindul. Cammogva, vidékre, a nagyszüleihez, s velük együtt előírásszerűen Auschwitzban végzi. Én Kisgézával maradok. Ő fix pont. (Amíg ’56ban ki nem lép a feleségével és a kisfiával Amerikába. Ott playboy és főszabász.) Most még csak az Emke felé meggyünk, az újságoshoz. Nemzeti Sportért, az apjának. Ha a két Sárosi és Lázár játszik, délután kimennek a Fradi-meccsre. Visszafelé jövet Kisgéza hirtelen oldalról rám néz: — Azért jó lenne, ha Hitler elfoglalná Angliát is, mi? Én évek óta tájékozott újságolvasó vagyok. A felfogásom is gyors. Azonnal kapcsolok: — Akkor nekünk adná Franciaországot, ugye?
7
— Hülye! Akkor elfoglalhatnánk Romániát és Jugoszláviát! És lenne két tengerünk! A leventén mondták. A főoktató. A lépcsőn fölfelé töröm a fejem, honnan tudja a Tóth, aki még nem is jár leventére, hogy idejön a Hitler. Ez azért nem volt az újságban! A rádió sem mondta. És ha jön, biztosan végezni fog velünk? Bemegyek a lakásba, tessék-lássék kezet mosok, és ebédig Gracza György Az 1848/49-iki szabadságharc című könyvét olvasom. Hatodszor. És még sokáig úgy mondom ki: negyvennyolc-negyvenkilenciki. Mi lehet az az „iki”? Aznap már se foci, se politika.
8
