U jv ár ì Il o na
Mucì
mamì me séì
TÛZMADÁRRAL!
Gyermekversek (…nem csak gyerekeknek ! )
-6-
Ajánló
Amìnt látod , e mesekönyv Belefért még ìdÔmbe – Szeretettel nyújtom most át , Számítván fìgyelmedre ! Így új mesékkel bÔvítheted Gazdag gyûjteményed – Ha nem bánod , kìtöltöm velük Még egy-két csendes -szép estédet…
Szeretettel :: Mucì
1
mamì .
SEMMI KÉTSÉG! A Napocska ránk kacsint: Itt a Tavasz már megint! Újra él e mesés világ – Figyeld hát a régi csodát: Rügy kipattan, virág nyílik, Fű és fa is mind növekszik. A fészkekben fiókák kelnek – Semmi kétség: jött új kikelet!
2
A NYÍRFA ÜZENETE Fehér törzsű kicsi nyírfa, Fehér kérgű összes ága. Szívlevele mind oly élénk: Épp’ most bújt ki – azt hihetnénk… Oly kedves nékem üde bája – Gondra vigasz szép látványa. Felpezsdíti bús lelkemet, Ha suttogja az üzenetet… Azt hirdeti: „Nem kell félned – Sose add fel jó reményed, Mert mindig kelnek tiszta fények, Elűzve a sötétséget…!”
3
ERDŐT EMBER CSAK SZERETHET ! Szép az erdő, szép nekem, Minden fáját szeretem! Dús lombjai susogását, Rám boruló könnyű árnyát… Üde-tiszta levegőjét, Zöld illatú közelségét, A fönt feszülő azúr eget – Vagy ha dúlják vad-bús szelek… A reá hulló fényt és esőt, Mely ad néki új életerőt, Nyugalmát és békességét – Madárdalos, áldott csendjét… Fürge mókust, búvó rókát, Cikk-cakk futó kis nyulacskát, Borzot, szarvast, kecses őzet – A csörgedező erecskéket… A kikelet bomló csodáját, Őszön izzó varázslatát, Télen szűzi fehérségét – Éjszakái mélysötétjét… És érzem összes rejtett titkát, Mikor még itt ember sem járt… S csak járom, járom e vadontengert – Mert erdőt ember csak szerethet! 4
HŰSÉG Timurnak mikor fütyültem, Fütyült ő is énrám – Aki látta, gondolhatta: „Na, ezek együtt szép pár!” Pedig szófogadó kutyuska volt, Tudta: mit és meddig – Olykor ezért kedvezhettem Néki én is ennyit…! Pendültünk egy húron ketten, Ha volt is más a látszat: Értette módját, mit tegyen, Hogy néha én is játsszak…! Érezte, ha kellett vigasz, Vagy hogy kedveskedjen – Ezzel aztán rá is szolgált, Hogy őt én is megértsem! Ám nem egyszerűn értettem csak, Túl azon: szerettem – Nap, mikor rá nem gondolok, Tán azóta sincsen…!
5
PINTYES ÉLETKÉPEK Pintyfiúcska építkezik: Hord selymes füvet, pihe tollat – Párjának édesen énekel, míg tojással fészke megtelik, Majd költeni is segít a picinyke tojónak… A fiókák, lám, ki is kelnek: Mind mily parányi – és mennyire csupasz…! Papának, mamának, ím, van már kit etetniük, Hát igen iparkodnak, hogy ne lehessen panasz! Alig két hét, a pintyfiak oly szépek: Nagyra nőttek, megtollasodtak; Újabb kettő, s hogy’ repülnek – Hamarosan fészket raknak…! Addig pedig apjuk dalát tanulgatják, Vagy kergetőznek, majd összebújnak: Szeretgetik mindig egymást – És boldogok, míg meg nem halnak…
6
ROBIKA FILOZÓFIÁJA Vállamra röppen papagájom, Nyújtja nyakát: puszira vár… „Megérdemlem – csiporog fülembe csöndesen –, Mert szeretetben nincsen határ!” Majd rebben, máris fejemen ül, Jövök-megyek – nem zavarja: Hajamban fészkel rendületlenül, S ha levenném, tüstént megjön hangja…! Pörlekedik sértődötten (Könnyen magát meg nem adja!) Visszaszáll, s rikolt, hogy értsem: Szándékom nem méltányolja…! Fúj mérgesen, ha nem tágítok, És betenném a kalitkába: Mert ha ilyen galád vagyok, Ne tartsak igényt papagájra! 7
TURBÉKOLÓ GERLE Kicsi házam antennáján Búg, busong a gerle – Halványszürke tollazata S fekete nyakörve. Kiváncsin pislog rám: őt ugyan miért is figyelem, Mi lehet az vajon, mit tőle akarhatok ?! Én meg csak bámulom egyszerű szépségét – És hallgatom a békésen lágy, andalító hangot…
8
MÁJUSFÁCSKA Kis májusfa feldíszítve – Ő lett most a szépek szépe! Ágain krepp szalag s masni: Ím, mifelénk már ez a módi… Mert fát kivágni volna vétek, És sokkal jobb így – még nagyra nőhet! Hisz ma csupán még májusfácska, Ám egyszer enyhet nyújt majd árnya…
9
MINDENNAPOS KIS VENDÉGEIM Frici, Cirmi, Marci, Poci Sűrűn járnak erre, Hozzám napjában többször is Benéznek vendégségbe… Mind körbeudvarolnak, Hízelegnek, kedveskednek – S remélik: pár extra-falat Cserébe leeshet… Szemmel tartnak éjjel-nappal: Valahára haza ugyan mikor is érkezem ?! S ajtómat amint résnyire megnyitom, Ők, bizony, tüstént zúdulnak be velem… A hűtőm nyomban átvizsgálják: Menüjükből véletlenül ki ne maradjon semmi – S a koszt után majd ne feledjek Kis macskafröccsöt adni…! Majd kedvenc helyük megtalálják, Nyújtóznak elégedetten: Foltos, kormos, cirmos és fehér Rámenős kis vendégem… 10
NINCSEN PÁRJA! Asztalomon pompázik rózsa, S mily tüneményes a látványa! Szebb tán soha még nem termett – Jó illatával szobám megtelt… Hivalkodik szépségével: Teheti, hisz’ más úgysem lel Virágomnál csodásabbat – Ki nem hiszi, az kutakodhat!
11
FÁTYOLKA TÉVES VÁLASZTÁSA Fátyolka mily békén pihen – Nem rezdül, ha közelítem. Már jó ideje őt figyelem: Ám ül csak helyén rezdületlen… Bár volna itthon cseppnyi nektár – De nálam rá zöld levél sem vár! Itt gubbasztani oly nagyon kár: Csak harmatgyöngynyi víz maradt már… Így a balsors elől menekítni Nekem kell majd őt kitenni…!
12
DIRI-DONGI DÖNGICSÉLI… Ding, dong, döng Kis Diri-Dongi, Ding, dong, döng – Nem hagy aludni! Ding, dong, döng – Nyűgös a kedvem: Csitt-csatt…, Hej, megcsíplek menten! Hipp-hopp…, lám, Mégis elillan – S döng vissza: „Majd nyugszol a sírban…!”
13
ÉGI VARÁSZLAT Fénylőn vörös az ég alja, Izzik lila felhők hasa… Fentebb a mennybolt Sárgából kékre vált – Magába parázsfény oldja most a megcsendesült határt. Hajnal, alkony mind tündöklő, Tüzes pírja hogyha eljő… Bámulom csak színpompáját – Sose unom meg varázsát…!
14
MACSKABÖLCSI Bélelt dobozban Macskabölcsi: Hadd legyen hol Nevelkedni… Gondozza őket Macska mami – S mind igyekeznek Cseperedni. Anyjukhoz bújnak Szopikázni: Tudnak zárt szemmel is Tájékozódni! Majd szundiznak Elégedetten – Mert rendben vannak, hát Hangjuk sincsen… Csak gömbölyödnek, Növekszenek: Oly bájos mind A macsekgyerek! Már nemsokára Nyílik szemük – És lesz ám gond majd Bőven velük…! Ám öröm is, meg Ezernyi élmény, Míg felnő e sok Tündéri remény… 15
MIT ÉRHET AZ OLYAN ÉLET…?! A gonoszság mérget kevert, És erre sok kis élet ráment…! Mind szépek voltak s oly kedvesek – Csupa játék és szín szeretet! Útban vajon kinek voltak ? Nyomok erről nem vallottak! Szenvedésük kínnal néztem – A borzalomtól hullott könnyem… Hat ártatlan kicsi angyal, Mint küzdjek meg a gonosszal, Hogy áldozat több ne lehessen, S kik megmaradtak, mind soká éljen ?! Kegyetlenséggel szemben érvek Nem segítnek, attól félek! Pedig mit ér vajh’ az olyan élet, Kiben nincs nemes szív, sem érző lélek ?!
16
A JÓ TAKTIKA A száraz ág könnyen törik: Ha kérge vastag, az sem segít…! Magadat hát ne páncéllal védd – Jobban vértez a bölcsesség, Mint ha húzódsz csigaházba, S nem vágysz vissza a valóságba, Mondván: azt várja csak ellenséged, Hogy romlásba már mikor dönthet ?! Mert barátod is lesz majd elég, Kik segítnek, hogy célod elérd… A gond erősít téged ezért, Ha élni hagyod még a reményt!
17
LEHET KISEBB – DE NEM KEVESEBB! Négyen voltak, egy odalett – Három kölyök nevelkedett: Kettő cirmos, egy fekete, Fehér mellénykéje, cipőcskéje. Semmi kétség: tiszta anyja – S bár kissé félénk, ám fel nem adja! És nem csak eszmél a nagyvilágra: Két fivérét is ő biztatja… Bátorsága honnan ered? Hisz’ mindük között a legkisebb! Vagy pont ezért oly talpraesett?! Így bizonygatja: apróbb bár, de nem kevesebb !!! 18
VÖRÖS HOLD Vörös a Hold, Úgy izzik fénye: Rávetül Nagy udvara az égre. Beragyogja Az alvó tájat – A sötétség még Kicsit várhat…! Csodás e látvány – Azt mégis tudom: Így nem lesz nyugodt Majd az álmom…
19
A HULLÓCSILLAG HAMIS FÉNYE Siklik hullócsillag A sötét égen – Útját Megbűvölten nézem… Mit is kívánjak? Gondolkodom – S már nem látom A horizonton! Pedig volna bőven Kívánságom, És nem is egy – sőt: Több, mint három! Csak hát Úgysem teljesülne – S vigasztalódom: „Nem kár érte…!” 20
SÜNÖK Szürke kicsi gombolyagok Itt és ott meg erre, Esténként ha villanyt gyújtok Udvarom csendjére. A fényben megdermednek nyomban, Félénken figyelnek: Nem tudják, Miféle szerzete vagyok a sötétnek…? Ha kezdeném a barátkozást Óvakodva közelükbe, Gömbölyödnek máris össze – Hátuk csupa tüske…! Ám így mint simítsam őket, El hogy’ nyerjem bizalmukat…? S míg én töprengek, ők eldöcögnek Az éj fekete leple alatt…
21
ÁLMOT LÁTTAM… Álmot láttam, Szép színeset: Ápolgattam Kiskertemet… A virágok mind Nyiladoztak – Körüllengett Sok finom illat! Mindük sorra Megöntöztem: A föld szomja Úgy itta vizem… Majd kis csokrétát Összeszedtem – Hogy lássam még, Ha felébredtem! 22
ÚGY MIÉRT SZERETTÉL ?! Robikám, úgy miért szerettél, Hogy mindig-mindig rám repültél, S csak üldögéltél fent hajamban: Fel sem tűnt már – úgy megszoktam…! Ki is léptem udvaromba, Hol körbevett sok éhes macska. Megriadtál, felrepültél – Vissza hozzám nem jöhettél… Körülfogott egy csapat fecske: Csípős csőrük űzött messze! Kereslek, hívlak – nem talállak: Szívemen ül nehéz bánat… Ha tudhatnám: élsz, lennék boldog, Mert fordult mégis jóra sorsod – De nem hoznak se jó, se rossz hírt: Szemem ezért olyan kisírt… Hisz’ én okoztam fájó veszted – Kicsi angyal, most megkövetlek: Mert bámész-bamba, balga voltam, Tán fizettél életeddel, kismadaram ?! 23
HESS, LEGYECSKE ! Halk zümmögés bőszít egyre, Kis legyecske röpdös körbe. Hajkurászom: „Hess, te, félre!” – De nem tágít a szemtelenje… Jól odacsapok fenekére: Nemtetszésem értse végre! Nem érzi magát sértve mégse – Visszaröppen újra döngve…!! Mikor csalnám már-már tőrbe, Tüstént rebben – igen fürge! Így nem számítván kíméletre, Megyek inkább vendégségbe…
24
VILIKE BETEGSÉGE Vilikét, kis hullámos papagájom Valami nagy-nagy baj érte – Éppen őt, ki Csivi párját Mindig oly lelkesen etette, Míg az üldögélt csak tojásain Hónapszámra szorgalmasan, Mert a turnus hogyha mégsem kelt ki, Próbálkoztak újra nyomban… Így éltek boldogan Már lassacskán két éve: Egymásról is gondoskodva, S vágyva pár csöppségre. De kitartásuk hiába volt, Fióka egy sem kelt, Noha melenget Csivi most is tojásokat – Ám Vilike beteg lett…! Üldögél csak hangtalanul, Nem eszik, nem fütyül, Gubbaszt egyre bánatosan – Lassacskán egészen legyengül…! Érzem: kicsi teste reszket, Ha kezembe veszem, S próbálom megetetni, gyógyítani Kétségbeesetten… Bár el-elfogad tőlem végre Némi finomságot, Mozgása percre megélénkül – Kicsit szemügyre veszi a világot… Olykor gyenge hangja is felcsendül, Hálásan reményre biztatva, Mintha talán azt ígérné: „Már jól leszek holnapra…!” S lám, a kocka fordul: Beteg párját most Csivi is megeteti, Tollászgatja, csicseg neki – Hogy felépüljön Vili! 25
VILIKE ELVESZTÉSE Vilike is elment, A tündéri, álomszép, drága kis papagáj – Az életért – velem együtt – küzdött pedig sokat, De nincs tovább…! Szökése szívemnek iszonyúan fáj! Halovány szürkéskék, pihekönnyű teste Tenyeremben immár élettelen pihen… Akartuk bármennyire a végzetet legyűrni: Szenvedőn, ám remélve a csodát – tehetetlen…! Etetgettem, itatgattam, Dédelgettem, gyógyítgattam – Gyengülő csöpp szíve most mégis megállt! Szívem felett melengettem, Még Istenhez is könyörögtem – Az életnek mégsem tudtam átmenteni a kedves, kicsiny madárt…!
26
CSIVIKÉM VÉGZETES REMÉNYVESZTÉSE Ím, feladta Csivikém is: Élete így Vili nélkül már nem volt többé öröm! Másik társ sem kellett neki – Csak gubbasztott egyre bánattól szenvedőn… Kis ideig még bizakodott: Ha jó kislány lesz, akkor biztos, visszaadom Vilit – Hát tojásait melengette, s várta, hogy egy szép nap talán Minden jóra fordul megint…! Majd hangját többé nem hallatta, S még legutolsó tojáskái sem keltek ki – Bár úgy reméltem: sikerülhet, S a fiókák még adhatnak majd reményt és újra hitet neki… Ám a sors másként akarta: Elvette tőlem a tündéri papagájlányt – S elvitte véle életemnek megint Egy keserédes darabkáját! Mint élt magában már jó ideje, Úgy elaludt örökre most – csendesen, S rég amint volt, újra Vilivel van: Ezután már ő is mindig párja mellett pihen… 27
SÁRGA ŐSZÖN Sárga őszön szomorkásra fordul mindig kedvem: Mennyi szépség – s tovatűnik káprázata csendben…! Arany s vörös lombjaikat hullatják az ágak – A napfény ritka, ereje sincs, a zöld is már oly fáradt… Karmos szelek zúgják jöttét a korai télnek – Hideg éjek sorvasztják mind, mi megmaradt még Élet! Begombolkozik dideregve az egykor volt jókedv: Tavaszra vár, bár hosszú tél jön – már szívünkbe fészkelt…
28
SZÍVFÁJDALOM Kicsi tacsi három lábon Fájdalmasan sántikál: Bármi érte, jó ideig A negyedikre rá nem áll…! De bárhogy szenved, Szegény, mégis jócskán iparkodik: Az idő cudar, hideg a szél És még sűrűn esik! Jobb volna hát fedél alatt: Egy puha, meleg kuckóban – Ellehetne talán ott ő Pár árnyalattal jobban…! Találgatom: lesz-e, hová Hazatér e kicsi eb – És szorít, sajog, fáj szívem, Mert rajta nem segíthetek! 29
SZIESZTA Ölemben kuporog a cicus: Békésen durmol – S miközben szunyókál egy kicsit, Csendesen dorombol… Magunkban jól megvagyunk együtt: Gyengéden simogatja kezem – Az ilyen meghitt-szép perceket Oly nagyon szeretem…!
30
KÓBOR LELKEK Kóbor lelkek az üres térben Oly elveszetten bolyongnak: Étlen-szomjan s nem vár rájuk Puha kuckó, pár jó falat… Sem áldott kéz, egy meleg hang, Mely olykor-olykor simogat, Csak ellenséges, rideg világ – Riasztva, űzve kiebrudaltakat! S ők szenvedik a gazdik bűnét Elgyötörten napra-nap – Mígnem szemükben a néma bánat Kihuny, mint az alkonyat…!
31
ENGEDJÉTEK NEKEM…! (Október 4-én az állatok világnapjára)
…kutyát nem szeretni oly kutya nehéz dolog, hogy meg sem kísérelem – sőt!, mivel jó nekem, hogy megtehetem, szeretem tiszta szívből: éppen úgy, mint ő engem…! …s mert hasonlóan érzek sok (olykor alig is látott) állattal szemben, most hadd ne merüljek el a téma rengetegében! …fontos, hogy pingvinek, csirkék, kolibrik és sasok, kenguruk, őzek, lovak, tehenek, antilopok, delfinek meg békák teknősök, sirályok, bálnák, ráják, fókák, mókusok, elefántok, farkasok és medvék, pintyek, oroszlánok, majmok, borzok, gyíkok, sünök vagy pelikánok, még orrszarvúk, menyétek, tobzoskák s papagájok mind jól megférnek együtt öklömnyi szívemben – engedjétek hát, hogy őket és mind megannyi társaik még örökkön ismerhessem! 32
SZÁLLJ, REPÜLJ A TŰZMADÁRRAL! Neve Főnix, csodás madár ő, A tűzhalálból visszatérő. Feltámadva újra szárnyal – Dacolva az elmúlással! Az ő példája adjon hitet, Ha gondolnád: reményed veszett! Csak rajtad múlik, él-e álmod – Vagy lemondóan tűnni hagyod… Ám emlékezz a szép Főnixre, S úgy, mint ő, kapj új erőre, Mert sose csal meg üzenete – Hát mindig bátran repülj vele! És légy magad is tűzmadár, Ki célja felé bátran száll! 33
AKKOR ÉN IS SZERETNÉM A TELET… Mint e mai téli reggel, Ilyenre ritkán ébredek, Mikor sózott latyak helyett Friss hóba léphetek… Takarója szűzi-fehér, Az ágakon a fényben könnyű hócsipkék lengenek – Ha volna mint e mai reggel, Én is szeretném a telet…!
34
Utószó Már nem ígérem , hogy végre végleg Megszabadulsz tôlem , Ám azt sem , hogy még mesélgetek – Csupán hogy ìgyekszem … De csakìs akkor teszem ezt ìs, Ha Te ìs így akarod , S kìs versìkéìm (ha hìbásak ìs) Örömmel olvasod .
Szeerreetteetttteell :: Mucì
35
mamì .
* ( (A A rrá áa ad dá áss k kö ötteettn neek k ììss ))
V ÉG E. *** Ta lá n fol yt . ìs köv. !!!
* 36
Szállj, repülj a tűzmadárral!
TARTALOMJEGYZÉK Ajánló
1
Semmi kétség!
2
A nyírfa üzenete
3
Erdőt ember csak szerethet!
4
Hűség
5
Pintyes életképek
6
Robika filozófiája
7
Turbékoló gerle
8
Májusfácska
9
Mindennapos kis vendégeim
10
Nincsen párja!
11
Fátyolka téves választása
12
Diri-Dongi döngicséli…
13
Égi varázslat
14
Macskabölcsi
15
Mit érhet az olyan élet…?!
16
A jó taktika
17
Lehet kisebb – de nem kevesebb!
18
Vörös Hold
19
A hullócsillag hamis fénye
20
Sünök
21
Álmot láttam…
22
Úgy miért szerettél ?!
23
Hess, legyecske!
24
Vilike betegsége
25
Vilike elvesztése
26
Csivikém végzetes reményvesztése
27
Sárga őszön
28
Szívfájdalom
29
Szieszta
30
Kóbor lelkek
31
Engedjétek nekem..!
32
Szállj, repülj a tűzmadárral!
33
Akkor én is szeretném a telet…
34
Utószó
35
37
* Írta, szerkesztette és lektorálta : M MU UC CII m ma am mìì Kìadó : M MU UC CII m ma am mìì B Beettû ûvveettô ô ttá árrssu ulla att ( (1 1 sszzeem mééllyyeess!!)) Nyomdaì munkák : M MU UC CII m ma am mìì B Btt.. Kìadva : 2004-ben Készült : alìg néhány példányban Terjesztì : M MU UC CII m ma am mìì B Btt .
*** E E ccéég gn nééll n nììn nccss jjo ob bb b sseem meerrrree sseem m :: M Méég g rreek kllá ám mjja a ììss a az z één n m mû ûvveem m… … F Fo orrd du ulljj h ho oz zz zá ám m b bììz za allo om mm ma all M Mììn nd deen n eeg gyyeess a allk ka allo om mm ma all !! M Meerrtt ccssa alló ód dá ásstt één n n neem m o ok ko oz zo ok k –– H Ha am meeg gììssm meerrssz z,, m ma ajjd d ttu ud dn nìì ffo og go od d… … Sk
* 38
ÉN
Ez az erôsen személyes ìhletettségû 6. kötet a mìnket körülvevô közvetlen környezethez való kötôdés ábrázolását tûzte kì célul .
Mucì mamì betûvetô társulat ( (eeg gyy ssz zeem mééllyyeess!!))
- 200439
