Bódis Judit1 - Hársvölgyiné Szőnyi Éva1– Szeglet Péter1 – Szabó István2
Ötven éves a keszthelyi Georgikon Botanikus Kert The Georgikon Botanical Garden at Keszthely is 50 year old
[email protected] 1PE
Georgikon Kar Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék 2Keszthely Schwarz Dávid u. 15
Összefoglaló A Georgikon Botanikus Kert előfutárának az 1813-ban Festetics György által létesített botanikus kertet tartjuk. Ezt követően több helyszínen is létesültek oktatási célt szolgáló kertek a Georgikon és az 1875-ben újraindult tanintézet intézményében. A mai főépület udvarán Lovassy Sándor 1896-ban alakított ki mintegy 500 fajt tartalmazó botanikus kertet, a kollégium mellett néhai Belák Sándor rektor pedig 1973-ban jubileumi parkot. 1964-ben Kárpáti István alapította meg az önálló Növénytani Tanszéket és a jelenlegi "agrobotanikus kertet". Északról cellulóznyár véderdő zárta le az üres telket, a vízállásos területre árbócfüzek és mocsárciprusok kerültek. Az MTA Vácrátóti Arborétumából származó növényanyag a rendszertani bemutatóban a hagyományos elrendezést követte: központi vízmedencétől sugár irányban futottak ki a fejlődési ágazatok. A gyűjtemény ütemes feltöltése eredményeként a kultúr- és gyomnövény ismereti beszámolók 1968-ban már a kertben zajlottak, illetve már biztosította a laboratóriumi alaktani, szövettani gyakorlatokhoz szükséges növényanyagot. Több lépcsőben jelentősen fejlődött a gyomfajok, a kultúr alakkörök, gyógy- és fűszernövények és védett fajok gyűjteménye. Természetesen a gazdagodás mellett a körülmények, az anyagi- és személyi lehetőségek változása következtében veszteségek is vannak. Külterületi rendezés révén területi bővülés kultúr- és vadfaj parcellák áthelyezését, a kísérleti terület és az arborétum növelését tette lehetővé. 1976-ban a BEFAG jóvoltából fenyves telepítés történt és újabb fajokkal bővült az arborétum. 1989–90-ben a badacsonyörsi Folly-arborétum adományozott nyitvatermőket. 2006-ban a kertészmérnök képzés megkezdésekor az évelő lágyszárú, cserje, lombos és tűlevelű faállomány mintegy 400 taxonnal bővült. A kert részgyűjteményei között az Iris germanica fajtagyűjtemény és génrezervátum (95 tétel), a magyarországi védett fajok (mintegy 50 spontán és adományozott tétel), a Balaton-felvidéki füge változatok, a gabona alakkörök fontosabbak. A kert természeti értékét a cellulóznyáras helyén gyertyános-tölgyes újulat fokozza. A tudományos kísérletek közül jelenleg a mikorrhizált csemetékkel folytatott kísérletek, és a két bemutató szarvasgombás ültetvény a legnagyobb volumenű. Index Seminum először 1968-ban jelent meg, majd 1988 óta rendszeres nyomtatásban, később elektronikusan. A Georgikon Botanikus Kert és az A épület jubileumi kertje helyi természetvédelmi terület. A botanikus kert elődei A Georgikon hallgatói számára az első oktatási célt is szolgáló kerteket a Festetics család alapította, hozta létre. Asbóth János foglalta instrukcióba a kertek célját, szemléltetési módszerét: „Hogy a tanítványok a botanikus kertben termesztett növényekkel annál nagyobb ismertségbe jöjjenek, minden fák és veteményeknek osztályai mellé cövekek verettessenek le, amelyek felső lapján az illető plántáknak deák és a magyar neve foglaltasson”. A Georgikon mai főépületének udvarán Lovassy Sándor (aki később a Gazdasági Akadémia igazgatója is volt 1916–1921) létesítette az akkori igényeknek megfelelő botanikus kertet, egy hosszabb nyugat-európai tanulmányutat követően. Az új kert már 1899-ben mintegy 500 fajt tartalmazott a hallgatók szemléletes felkészítése érdekében. A fajokat fehér zománcozott táblák jelölték. Kultúrfajtákat a kert nem tartalmazott, ezeket a kísérleti területeken mutatták be.
57
A bemutató kert az udvar ÉK-i sarkában elkülönített 1650 m² területen létesült, ami egyáltalán lehetséges volt a kocsiforgalom mellett. A területet 24 fa kettős sorban határolta az északi és nyugati oldalon. Ezek a nagyobb termetű fajok voltak. A fafajok kiválasztásánál is a mezőgazdasági területen alkalmazott haszonfáknak vagy dísznek alkalmas fajok élveztek előnyt. A fák egy része elöregedett, más részét az udvar újabb és újabb beépítése alkalmával vágták ki. A területen belül voltak a kisebb termetű fafajok, cserjék, és 1 m2-es kör alakú ágyásokban lágyszárúak. A fő hangsúly a kultúrnövényekre, konyhakerti növényekre, fontosabb gyomfajokra és a hallgatók által ismerendő rokonsági körökre helyeződött. A kertet az épület padlásán elhelyezett víztárolóból lehetett öntözni. A több mint 500 fajt tartalmazó gyűjtemény amely a maga idejében korszerű szemléltetést tett lehetővé, Lovassy fáradhatatlan szorgalmának volt a bizonyítéka. A keszthelyi botanikus kert példa értékű lett a magyar agrár felsőoktatásban, Kolbay Károly a gödöllői egyetemen is elrendelte 1 m2-es kör alakú kultúrnövényágyások készítését az egyetem parkjában az 1950-es évek közepén. Ezzel kívánta a hallgatókhoz közelhozni ott is a megismerendő kultúrfajokat. 1997-ben a Georgikon bicentenáriuma alkalmával Lovassy Sándorról is megemlékezvén, emlékudvarrá nyilvánították e régi botanikus kert maradványait, és felavatták Lovassy emléktábláját. Emlékfákat adományoztak: Torma István nyugalmazott nyelvtanár és műkedvelő dendrológus várvölgyi arborétumából, Borsos Pál elhunyt keszthelyi gazdász és egyetemi hallgató családja faiskolájából, Simon Ferenc egykori egyetemi hallgató faiskolájából, Folly Gyula keszthelyi gazdász badacsonyörsi arborétumából, Horváth Jenő nyugalmazott pedagógus és kertész növénynemesítő cserszegtomaji arborétumából. A mai Georgikon botanikus kert alapítása Az agrobotanikus kert (röviden: botanikus kert) a kollégiumi sportpálya mögött, a Pethe Ferenc utca végén lévő üres telken létesült 1967-ben. A létesítés Kárpáti István professzor érdeme, aki 1964-ben került Keszthelyre, s az ő vezetésével jött létre az önálló növénytani tanszék (amely 2006-tól szervezeti átalakítással növénytudományi és biotechnológiai tanszékké alakult), és a botanikus kert létesítését egyidejűleg megkezdte. A kerti munkálatok irányításával az 1966. július 1-ével szerződtetett Vajda Ambrus növénytermesztő üzemmérnök lett megbízva. Az első alkalmazottak Rezi község termelőszövetkezetének állományába tartoztak, a telepfenntartási költségek biztosításáért Jászberényi Sándor tsz főkönyvelő volt felelős. A növényanyag telepítése 1967-ben kezdődött meg az MTA Vácrátóti Kutatóintézetének arborétumából. A fajokat Szabolcs Andrásné docens válogatta össze. A leszállítás több alkalommal, teherautóval történt. A gondos fuvarozást Molnár László intézményi sofőr végezte. A kertépítési kivitelezési munkákat a keszthelyi városgazdálkodási vállalat végezte Takács László irányításával. A kert arborétum, rendszertani, valamint kultúrnövény és vadfajok (gyom) bemutató részre tagolódott, melyekhez kísérleti területek csatlakoztak. A rendszertani bemutató a hagyományos botanikus kerti elrendezést követte: központi vízmedencétől sugárirányban futnak szét a Soó-féle fejlődési ágazatokat reprezentáló ágyások. A gyűjtemény feltöltése olyan ütemes és eredményes volt, hogy a kultúr- és gyomnövény ismereti beszámolók 1968-ban már ott zajlottak, illetve akkor már biztosította a kert a laboratóriumi alaktani, szövettani gyakorlatokhoz szükséges növényanyagot. A belvizeket összegyűjtő árkot 1967-ben csatornanyitó ekével húzták, mellé Tompa Károly erdőmérnök nemes füzei és mocsárciprusok lettek telepítve. Az északi, védő cellulóznyárast 1968-ban ültették. A telket gyorsan növő ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) bozóttal kerítették be. A kertbe vezető utat oszlopos kínai nyárfasor (Populus simonii 'Fastigiata') szegélyezte. A gyomfajok és a kultúrváltozatok gyűjteményének fejlesztése főleg Almádi László munkája. Egy időben a laza talaj és meleg iránt igényes fajokat homokágyásokban mutatta be (Cenchrus incertus, Tribulus terrestris, Sorghum halepense), amik a növényvédő üzemmérnök képzés megszűnését követően a parcellák felhagyásával eltűntek. A hétvégi-ház jellegű központi épületet 1968/69-ben húzták fel, melyhez 1976-ban iroda- és szociális helyiségeket építettek. Ekkor váltotta fel az a sportpályától áthúzott ideiglenes vízvezetéket a városi hálózatra csatlakozó fő gerincvezeték. Villanyt 1975-ben, telefont 1984-ben kapott a botanikus kert. Külterületi rendezés révén újabb, eredetileg tangazdasági területtel bővült a kert, melyet a kultúr- és vadfaj parcellák áthelyezésére, a kísérleti terület és az arborétum növelésére használtak fel. 1976-ban a BEFAG (a mai Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt. jogelődje) jóvoltából Szabó István vezetésével fenyves telepítés és arborétum bővítés történt a
58
tájegységre jellemző fajokkal. Ez utóbbi pár év alatt tönkrement jelezvén, hogy a kert fenntartása mindig szerény körülmények között, anyagi, gépesítési és munkaerőgondok között volt lehetséges. 1989–90-ben a badacsonyörsi Folly-arborétumból hoztak jelentősebb nyitvatermő anyagot. Azóta az egzóták és őshonos fajok beszerzése rendszeressé vált. Különösen a Soproni Egyetem arborétuma, a keszthelyi Pinus faiskola és kereskedés, továbbá Folly Gyula biztosított csemetéket. 1986–89-ben jelentősen fejlődött a lágyszárú egyéves és évelő fajok, a kultúrnövény fajták és változatok, valamint vad rokonaik gyűjteménye, továbbá katalogizált maggyűjtemény létesült. 2006-ban a kertészmérnök képzés megkezdésekor az évelő lágyszárú, cserje, lombos és tűlevelű faállomány mintegy 400 taxonnal bővült. Vadon termő berkenye (Sorbus) gyűjtemény megalapozása 2007-ben kezdődött. A kert működéséért a Növénytani és Növényélettani Tanszék vezetője a mindenkori felelős: 1989-ig Kárpáti István, 2011-ig Szabó István, őt követően Hoffmann Borbála. A botanikus kert szakmai vezetését 1966–78: Vajda Ambrus növénytermesztő üzemmérnök, 1978–83: Kállainé (Zsuzsa) kertész üzemmérnök, 1983–86: Konkoly Petronella agrármérnök, 1986–89: Szabóné Lázár Ibolya agrármérnök, 1989–93: Bódis Judit agrármérnök, 1993–98: Hársvölgyiné Szőnyi Éva agrármérnök, 1998–2000: Bódis Judit agrármérnök, 2000–2002: Hársvölgyiné Szőnyi Éva agrármérnök, 2002– : Bódis Judit agrármérnök látták el. A botanikus kerti személyzet létszáma eleinte 2–4 fő volt, mely egy időben biztosította a Kárpáti István vezette vízi és mocsári növénytársulások kutatásainak munkaerő szükségletét is. E kutatások laboratóriumi háttere 1984től a Balaton-kutató és legnagyobb magyar botanikus Borbás Vincéről elnevezett, Kárpáti Istvánné vezetésével elsősorban vízkémiai, elemforgalmi vizsgálatokat végző hidroökológiai laboratórium volt, melynek pavilon épülete ma oktatási célt szolgál. Jelenleg a botanikus kert ápolását egyetlen technikus, Volner Lajos látja el, alkalmi (polgári katonai szolgálat, munkanélküliek támogatása) segítségekkel és hallgatói gyakorlati munkák bevonásával. Több évtizede segíti és irányítja munkáját Hársvölgyiné Szőnyi Éva tanszéki mérnök elsősorban a génökológiai, génmegőrzési gyűjtemények terén (Trifolium pannonicum, Iris, Telekia, Galanthus, további védett és veszélyeztetett fajok, Solanum). Kezdetben egy TERRA kerti kisgép, majd T4-KB kerti traktor tartozékokkal, kisteljesítményű fűnyírók szolgálták ki a munkákat. A nehéz gépi munkákat tanüzemi traktorok végezték. Kerti gépek és motoros kézi munkaeszközök beszerzése általában kutatási témák, gyakorlati képzési támogatások terhére történt. 2000-ben az nemesnyár véderdő véghasznosításából származó bevételt fordították kerti gép beszerzésre. 2006-ban a Magyar Botanikus Kertek és Arborétumok kezdeményezésére, továbbá a MTA Botanikai Bizottsága támogatásával főhatósági intézkedésre intézményi költségvetési keret lett elkülönítve, amelyből csak a tárgyévben valósulhatott meg gép-, eszköz- és szaporítóanyag beszerzés.
A botanikus kert gyűjteményei Rendszertani bemutató: a kert "szíve". Eredetileg a Soó-féle ágazatok szerint telepítve (1966), majd Takhtajan– Cronquist–Ehrendorfer alapján alosztályokba átrendezve (1978). A fajok részben a vácrátóti botanikus kertből (1966), intézményközi magcseréből és saját gyűjtésből származnak. Elsősorban a kultúr- és gyomfajok rokonsági köreit és a balaton-felvidéki, zalai tájegységek jellemző fajait tartalmazza, különös tekintettel a díszítő értékre. Oktatásban való felhasználását segíti, hogy főleg a növénytan, a növényrendszertan, a dendrológia oktatását szolgáló, az oktatott taxonokat bemutató, és a beszámolók, vizsgák anyagát képező lágyszárú és fásszárú növények gyűjteménye. Elsősorban a kertészmérnök BSc, FOSzK, és a természetvédelmi mérnök BSc, FOSzK képzést segíti.
59
59
Agrobotanikai gyűjtemény: a kultúrflóra fajait tartalmazza, kiegészítve gyomfajok és veszélyeztetett szegetális fajegyüttesek valamint gabona fajok rokonsági köreinek (elsősorban Tripsacum–Euchlaena–Zea, Triticum-sorozat 20 faj, 10 tájfajta, Aegilops 6 faj, Avena 8 faj, Hordeum és Secale, fajok és fajták) bemutatásával. A növénytan tantárgyak oktatásához szakonként kapcsolódó kultúrnövény fajismereti beszámoló anyagát képező gyűjtemény mintegy 100 taxont mutat be parcellákon. Az oktatásban részesülő szakok: növénytermesztő mérnök BSc, mezőgazdasági mérnök BSc, FOSzK, állattenyésztő mérnök BSc, környezetgazdálkodási AM BSc, gazdaság és vidékfejlesztő AM BSc, szőlész–borász mérnök BSc. A gyógy- és fűszernövény gyűjtemény a fontosabb vadon előforduló és termesztett gyógy- és fűszernövényeket bemutató gyűjtemény. Jelenleg 91 taxon, amely a gyógy és fűszernövény termesztő és feldolgoző FSz és a természetvédelmi mérnök MSc képzés során kap hangsúlyt. Füge (Ficus carica) génmegőrzés: 2005-ben 34 féle klón begyűjtésével létesített gyűjtemény elsősorban balatonfelvidéki fajták, illetve Szarvas, Tiszafüred, Marcali, Pécs, Erk, Nagybánya, Medulin, Rab területéről származó változatokkal. A gyűjtemény alapja Jeszenszky Árpád és Kárpáti István füge-kultúrflóra műve (1963). Az 1990ben a K+F támogatás megszűntével Tihanyból áttelepített füge fajtagyűjteményt a Balaton-felvidéken gyűjtött helyi változatokkal bővítette Szabó István. A gyűjtemény állami génmegőrzési támogatásban részesül 2005-től. A törzsanyag részben a botanikus kertben, részben a régi helyén, a cserszegi szőlőbirtokon van elhelyezve. A változatok azonosítása és leírása céljára az IPGRI hivatalos „deszkriptorok” használatosak. Kerti nőszirom (Iris germanica) gyűjtemény: 95 tétel telepítése 2005-ben, Szabó T. Attila adományaként a veszprémi Beythe András Környezetbotanikai Kísérleti Kertből, annak felszámolása során. (Jelenleg 74 fajta). Magyarországi védett fajok gyűjteménye: mintegy 50 spontán és adományozott tétel ökológiai viszonyaiknak többé-kevésbé megfelelő élőhelyen, a kert különböző részein. A tavaszi tőzike (Leucojum vernum), hóvirág (Galanthus nivalis) és illatos hunyor (Helleborus odorus) állomány a legnépesebb, de a szártalan kankalin (Primula vulgaris), a tavaszi (kárpáti) sáfrány (Crocus vernus) és az illír sáfrány (Crocus tommasinianus) egyedszáma is magas, annak következtében, hogy jól érzik magukat e fajok a kertben és kiválóan szaporodnak. Arborétum: lombos fák és cserjék, tűlevelűek – közöttük pl.: Catalpa bignoinioides, Euodia hupehensis, Aesculus carnea, Hamamelis canadensis, Cryptomeria japonica, Taxodium distichum, Pinus culteri, Ginkgo biloba, Pinus wallichiana, Abies pinsapo, A. koreana, Larix decidua törzsalak és ’Puli’, Chamaecyparis lawsoniana (aurea, globosa, fastigiata változatok), Pinus cembra, Calicanthus sinensis, Quercus robur fastigiata, Populus simoni, Salix babylonica, Ostrya carpinifolia, Aesculus parviflora, Aesculus carnea, Juniperus virginiana, Pseudotsuga menziesii, Picea omorica, Larix decidua, Pinus mugo, Spartium junceum, Cephalotaxus drupacea, Calocedrus (Libocedrus) decurrens, Amelanchier canadensis, Rhododendron katawbiense, Citrus (Poncirus) trifolia, Periploca graeca. A központi épület jubileumi kertjének kiöregedett szárnyasdió, hússzínű vadgesztenye, császárfa, törökmogyoró fáinak pótlása saját magonc utódaikból innen történt.
Kísérleti területek Tudományos kísérletek a botanikus kertben: 1972–73: morfinmák nemesítési kísérletek (ELTE, Sárkány Sándor) 1974–75: települési szennyvíz biológiai tisztítása lesüllyesztett kútgyűrű tenyészedényekben (Szemes Gábor) 1975–78: talajtermékenység, napraforgó trágyázási és produkció kísérletek (Láng Géza, Kurnik Ernő, Kárpáti István) 1970–80-as évek: légszennyezés hatása szántóföldi kultúrnövényeken erdei és gyümölcsfákon (Borka Gyula) 1984–1989: Vízi és mocsári makrofitonok produkció és elemkoncentráció vizsgálata (Kárpáti István) 1985-től: aluminiumszulfáttal kezelt kommunális szennyvíziszap trágyázási kísérletek, kukorica növekedés- és ásványielem analízise (Szeglet Péter) 1987: dolomitőrlemény felhasználása kommunális szennyvizek ülepítésére (Szeglet Péter).
60
1989-től: vad fajok populációinak vizsgálata (Allium, Seseli, Stipa, Festuca, Poa stb, elsősorban Almádi László) 1992–94: rozmaring fagyállóság kísérletek (Kertészeti Egyetem) 2005–2012: Különböző élőhelyekről (országokból) származó Teleki-virág (Telekia speciosa (Schreb.) Baumg.) biometriai vizsgálata. A tövek Szabó T. Attila ajándékaként a veszprémi Beythe András Környezetbotanikai Kísérleti Kertből érkeztek, annak felszámolásakor (Szabó István). 2005–2013: Összehasonlító génökológiai vizsgálatok Galanthus nivalis topogenodémeken. A fenológiai vizsgálatok célja a topogenodémek makro-, mezo- és mikroklímatikus jelzőértékének összehasonlító kutatása (Sopron– Keszthely–Vácrátót) G. elwesii és G. ikariae bevonásával. A szaporítóanyag Szabó T. Attila témagazda gyűjtése. 36 féle klón kétszeres ismétlésben ültetve (Szabó István). 2005–2011: Pannon here (Trifolium pannonicum) állami génmegőrzési támogatás (Nyéki Erika demonstrátor és Kercsmár Vilmos doktorandusz közreműködésével.) A kolozsvári agrobotanikus kert gyűjteményéből származó pre-breeded 500 tételből pluszvariánsok kiválogatásával létrehozott törzsanyag további progresszív szelekciójával felszaporított vetőanyag telepítése 2011-ben történt a tanüzem és a BEFAG büdöskúti szántóföldjein. A kelés a szélsőséges aszály miatt sajnos elmaradt. Szarvasgombás ültetvények: Két nagyobb parcellát fed le a 2000 novemberében saját, nyári szarvasgombával (Tuber aestivum) mikorrhizált facsemetékkel (mogyoró, és csertölgy) telepített referencia ültetvény. Az első szarvasgomba 2011-ben termett, a mikorrhizálás sikerességét bizonyítva. A tudományos kísérletek közül jelenleg a mikorrhizált csemetékkel folytatott kísérletek, és a két bemutató szarvasgombás ültetvény a legnagyobb volumenű. A vizsgálatokat Szeglet Péter irányítja, szak- és diplomadolgozatos hallgatókat is bevon a munkába. Index Seminum Az 1988 óta évente kiadott Index Seminum 2005-től fogva elektronikus formában, a Georgikon Kar honlapján jelent meg. A Botanikus Kertben a növényi biológiai sokféleség – genetikai alapanyagok feltárása és fenntartása – keretében az alapítás óta a fajok száma jelentősen megnőtt. A Botanikus Kertből kérésre küldött tételeket (faj- és mintaszám) alakulását táblázatban mutatjuk be. A magcsere visszaesés, amely 2005-től napjainkban is folytatódott, tükrözi a genetikai alapok szempontjából kedvezőtlen jogszabályi és támogatási rendszert. A szaporítóanyag-csere forgalom 2005-től kezdődően 5–15 minta/év tételre csökkent! Botanikus kerti magcsere forgalom 1995 és 2004 között Év
Spontán
1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Fajszám 56 102 96 84 164 72 69 73 25 15
Kultúr Mintaszám 110 176 165 125 164 133 112 94 32 18
Fajszám 210 160 212 162 216 288 243 351 189 87
Összes Mintaszám 355 318 490 285 335 463 431 603 362 121
Fajszám 266 262 308 246 302 360 362 424 204 102
Mintaszám 465 494 655 410 410 596 543 697 394 139
Herbárium A botanikus kert növényanyaga megőrzésre kerül a tanszék törzsherbáriumának speciális gyűjteményében (Herbarium Speciale). A megőrzés különösen a molekuláris genetikai vizsgálatokra tekintettel fontos, mert a nemzetközi tudományos kapcsolatokban az „accession number” alapján szükséges élő vagy exszikkált mintát
61
61
biztosítani. A tanszék törzsherbáriuma mintegy 4000 lapot tartalmaz, közöttük muzeális értékű 19–20. századfordulós és század-eleji gyűjteményeket. Helyi természetvédelmi terület A Georgikon Botanikus Kert és az A épület jubileumi kertje helyi természetvédelmi terület. A kert természeti értékét a cellulóznyáras helyén spontán kialakuló gyertyános-tölgyes újulat fokozza. Betelepülőként megjelentek az első orchideák is, a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) több példánya virágzik. A botanikus kert – özöngyomok, klímaváltozás Gyakran a botanikus kertek és kísérleti területek is felelősek tájidegen özöngyomok vagy honos gyomnövények meghonosodásáért, illetve elterjedéséért. Kukorica vetőmaggal került a tanüzembe és a botanikus kertbe a fenyércirok, a selyemmályva (1987). Vácrátóti telepítésből származó aranyvessző, japán keserűfű hosszas akklimatizálódás után az agresszív országos fellépéshez hasonlóan itt is terjedni kezdett. A tanüzem területéről terjedő medvetalpat a botanikus kertben nem sikerült megtelepíteni, de behurcol(ód)ása várható. Robbanással fenyeget a kertben a kései meggy és a bálványfa fellépése. Feltűnő a fekete eperfa, a fehérnyár gyakoriságának fokozódása. A korábban belvízelvezetést igénylő kertrészlet kiszáradása következtében pusztulnak a nemes árbócfüzek, szomorúfüzek, és a mocsárciprusok a kerti kistó vizéből rendszeres öntözéssel tarthatók meg. Kitekintés A Georgikon Kar honlapján, a Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék, Növénytani és Növényélettani csoport oldalán angol és magyar nyelven is elérhető a "Vezető és taxon-lista a Georgikon Botanikus Kerthez", helyszínrajzokkal együtt. Ugyancsak letölthetők a kerti beszámolók fajlistái, valamint a szélesebb érdeklődésre is számot tartó termesztett és spontán előforduló gyógy-, fűszer- és festőnövények jegyzéke. Olvasható a kert története és néhány fénykép is elérhető. De hogyan tovább, a következő 50 évben? A Georgikon Botanikus Kert Pécs és Sopron között a Dunántúl harmadik botanikus kertje, regionális szerepe jelentős. A jövő kihívásai elsősorban a megőrzésre vonatkoznak: fokozott odafigyelést igényelnek a génmegőrzési feladatok, melyek alapanyagául szolgálhatnak majd a molekuláris genetikai vizsgálatoknak. Ugyanezen okból fontos a tenyészanyagok megőrzése, fenntartása és bemutatása, minél pontosabban követve a nemzetközi szabványoknak megfelelő egységes szemléletet és gyakorlatot. Erősítenünk kell az együttműködést a modern nemesítési és szaporítóanyag előállítási és a hagyományos fajta megőrzési programokkal, újra életre keltve a kar nemzetközi kapcsolatrendszerének bővítését is segítő, magcsere (Index Seminum) forgalmat. Ugyancsak ígéretes a szimbiózis kutatás elméleti és gyakorlati vonatkozásai terén a mikorrhizált ültetvények jövője. Az oktatási célt nemcsak az szolgálja, hogy a hallgatók megismerik az itt kitáblázott növényeket, hanem az is, hogy gondozzák, ápolják őket. Gyakorlati munka keretében kertészek, természetvédők, környezetgazdálkodási agrármérnökök végeznek saját maguk és a kert épülését szolgáló munkát. De nemcsak fizikai munkavégzésre van lehetőség: szak- és diplomadolgozatok is készülnek itt (pl. a "Vezető és taxon-lista a Georgikon Botanikus Kerthez" is szakdolgozat alapján készült), s üzemi gyakorlaton éves munkaszervezési és gazdasági elemzés is készült már. A kert soha nincs kész - igaz ez a botanikus kertekre is. Ötven év azonban nem múlik el nyomtalanul, a rendezett parcellák és az ápolt gyepfelületek mellett árnyas ligetek, terebélyes fák, cserjések teszik változatos élettérré az egykori szántó helyét. A kert kezd önálló életet élni, azok a fajok, melyek jól érzik magukat, szaporodni kezdtek, s a spontán flóra fajai is egyre nagyobb számban jelennek meg. A növényvilág gazdagodását követi az állatvilág: madarak, kisemlősök élnek a kertben. Ez lehetőséget teremt arra, hogy az oktatást, bemutatást és kutatást szolgáló részek mellett bátrabban hagyatkozzunk a természetes szukcesszióra, megteremtve ezzel annak
62
lehetőségét, hogy közvetlen természeti környezetünk egy szeletét is bemutathassuk a következő 50 évben a Georgikon Botanikus Kertben.
Az áttekintéshez felhasznált források, melyekből az érdeklődők részletesebben is tájékozódhatnak: ALMÁDI L. – BÓDIS J. – H. SZŐNYI ÉVA – SZABÓ I. 2000: A keszthelyi agrobotanikus kert a mezőgazdasági növénytan oktatásának elősegítője. – Az agrobiodiverzitás megőrzése és hasznosítása. Szimpózium Jánossy Andor emlékére. 2000. május 4–5. Mezőgazdasági Múzeum, Bp., Városliget, Vajdahunyadvár. pp. 251–253. ALMÁDI L. 1980: Érdekes fák és bokrok munkahelyünk környékén, Georgikon 23:7.10–12. CZOMA L. (szerk.): Festetics Kastély Keszthely, Helikon Kastélymúzeum, Zalai Nyomda, p.5–43 CSIKI L. 1972: A keszthelyi Georgikon története, In Sági K. (szerk.): Georgikon 175, p. 43–61 JESZENSZKY Á., – KÁRPÁTI I. 1963: A füge (Ficus caria). Magyarország kultúrflórája (Kultúrflóra 18.) VII.(12): 1–76. Akadémiai Kiadó, Budapest SZABÓ I. – ALMÁDI L. – BÓDIS J. 2000: Botanical gardens in Keszthely. – A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Közleményei, Budapest, 1999. (VOL.LIX.) SZABÓ I. – ALMÁDI L. 1999: A növénytan és növényélettan története Keszthelyen. – Georgikon kiskönyvtár 6. Tudománytörténeti Füzet 5–145 pp., Keszthely ISBN 963 9096 58 X SZABÓ I. – KÁRPÁTI V. – SZEGLET P. 2001: A Keszthelyi "Borbás Vince Ökológiai Laboratórium" oktatási és kutatási eredményei. – Collecta Clusiana 6. Veszprém University Press, Veszprém 2000/2001. p. 115. SZABÓ I. 1995: Lovassy Sándor botanikai munkássága. In: Hévizi Könyvtár 6. pp. 131–134. Hévíz SZABÓ I. 2004: 40 éves Keszthelyen a Növénytani és Növényélettani Tanszék. In SZABÓ I. (szerk.) 2004: Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében VI. Összefoglaló kötet. Kiállítók és kiállítások. pp. 28– 59. Keszthely SZABÓ I. 2004: Deininger Imre – a méltatlanul elfeledett botanikus és mezőgazda. SZABÓ I. (szerk.) 2004: Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében VI. Összefoglaló kötet. Kiállítók és kiállítások. pp. 62– 64. Keszthely SZABO, T. A. 1987: Microevolution in Trifolium L. Sect. Stenostoma M. B. I. biometry of spontaneous and cultivated Trifolium pannonicum Jacq. Notulae Botanicae Horti Agrobotanici Cluj-Napoca, 1987; 17(1) 47–75. ICID: 692288
63
63
