Halászné Szakács Éva
A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert és szerepe a biológiai sokféleség megőrzésében, valamint a környezeti nevelésben Az emberek legnagyobb többsége pihenni, kikapcsolódni jár a botanikus kertekbe, arborétumokba. Vannak, akik csupán könnyed sétára vágynak a zöld környezetben, a tavaszi virágokat csodálják, a nyári melegben a fák árnyékában hűsölnek, vagy az őszi lombszíneződésben, ill. téli hóborította tájban gyönyörködnek. Vannak, akik reggel fényképezőgépükkel a bejáratban toporogva várják a nyitást, hogy minél szebb fények mellett tudják lencsevégre kapni azt az ezernyi apró csodát, melyet egy kertben figyelmesen közlekedő megpillanthat: egy vízcseppektől csillogó pókhálót, egy-egy picike rovart, vagy épp a kert gazdag madárvilágának tagjait. Számos gyűjteményes kert kastélyok parkjaiból alakult át, ezért sokakban él a múlt felidézésének érzése, ha ezen kertekben sétálnak. Vannak egyetemekhez tartozó kertek, melyekre viszont az oktatás egyik gyakorlati helyszíneként tekintünk. Természetes dolognak tartjuk, hogy léteznek arborétumok és botanikus kertek, ám a legtöbb esetben nem gondoljuk végig, hogy miért létesültek vagy létesülnek napjainkban is, illetve hogy mi a feladatuk, van-e küldetésük e kerteknek. Van-e különbség a gyűjteményes kertek megnevezésében? Sokan szinonimaként kezelik az arborétum és botanikus kert kifejezéseket, pedig jelentésük nem teljesen egyezik. Az arborétumok olyan növénygyűjtemények, melyekben fák és más fásszárú növények találhatók. Mai elnevezésük a latin arbor szóból ered, mely fát, élőfát jelent. A botanikus kertekben, magyar nevükön füvészkertekben, a fák és cserjék csupán a gyűjtemény egy részét képezik, rajtuk kívül lágyszárú, vagy valamely szempont szerint elkülönített (üvegházi, növényrendszertani, növényföldrajzi, sziklakerti stb…) gyűjteményrészek is megfigyelhetők. A botanikus kert a szintén latin hortus botanicus kifejezésből ered. A botanikus kertekre és számos esetben az arborétumokra is elmondható, hogy olyan élőnövény-gyűjtemények, melyek jól adatoltak, a bennük szereplő növények a lehető legpontosabban nyilvántartottak, tudományos és oktatási célokat szolgálnak, és a bemutatás, ismeretterjesztés és kikapcsolódás színterei. (12) Botanikus kertünk rendszertani gyűjteménye Miért alakultak régen botanikus kertek? A botanikus kertek létrehozásának gyökerei a középkori gyógynövényes kertekig és a később kialakuló egyetemi füvészkertekig nyúlnak vissza. Hazánk a kereszténység felvételekor egy teljesen egységes európai kultúrához csatlakozott. E korszak jellegzetes kertjei a kolostorkertek, amelyek a Római Birodalom parasztkertjeinek növényeit vitték tovább egy egészen új kultúrában. Szerzetesek
gondozták, s jellemző növényeik gyümölcsfák, zöldségfélék és legfőképpen gyógynövények voltak. (1) Később, a 16. század derekán Európa-szerte sorra létesítik az újkor első botanikus kertjeit, az egyetemi füvészkerteket. Ezek a kertek főként gyógynövényes kertek voltak, melyek az orvostudományokat hallgató diákok tanulását segítették. Tudománytörténeti jelentőségük vitathatatlan, hiszen a természettudományok fejlődése ezen egyetemek orvosi karán indult útnak. (4) Az ezt követő századokban, a technika fejlődésével együtt járó nagy földrajzi felfedezések, expedíciók nyomán a kertek növényanyaga jelentősen bővült, ekkorra már elsősorban egy új tudományterületet, a botanikát szolgálták, s a növényszervezettan és növényrendszertan művelésének fő központjaivá váltak. A 18-19. században a gyarmatosító nagyhatalmak a trópusi területeken lévő gyarmataikon is megalapították az első botanikus kerteket, melyek szerepe nem a tudományos eredmények gyarapítása volt, hanem inkább gazdasági jelentőséggel bírtak: itt zajlott a kereskedelmi célú trópusi haszonnövények nemesítése, termesztéstechnológiáik kidolgozása. (4) A kolostorkertek, az egyetemi füvészkertek és a trópusi területek botanikus kertjeinek művelése egyaránt a haszonelvűségen alapult, majd a tudományterületek fejlődésével vált uralkodóvá a gyűjtemények botanikai szempontú megközelítése. A 19. és a 20. század első felére jellemző a polgári botanikus kertek kialakulása. A tudomány kiszolgálása mellett egyre jelentősebb a kertek kialakításában az esztétika. A romantika korának természetbe visszavágyódó emberének igénye, szentimentális életérzése jelenik meg a kertek arculatán: kanyargós rejtekutak, múltidéző műromok, emlékoszlopok, félhomályos barlangok. Ezzel párhuzamosan a főúri kastélykertekben változás történik: a világot bejáró nemes urak az akkori divat szerint kialakított tájképi kertjeik növényanyagait más földrészek növényeivel gazdagítják, létrehozva egy új irányzatot, a dendrológiai gyűjteményes kert divatját. Az észak-amerikai és kelet-ázsiai területek botanikai feltárásával jelentős mennyiségben kerültek új növények földrészünkre, ezzel együtt számtalan új kert keletkezett. (4, 1) Az arborétumok többnyire kastélykertekből alakultak ki, de vannak köztük eredetileg is ilyen céllal létesültek. Kialakításukban leginkább esztétikai szempontok voltak döntőek. (1) A 19. század végétől a kiépülő felsőoktatási rendszerünket követve létesültek hazai egyetemeink füvészkertjei. E füvészkertek az oktatást és kutatást szolgálták. A pesti Füvészkert után sorra létesülnek más egyetemekhez tartozó botanikus kertek: Debrecen, Szeged, Pécs, Sopron. (4, 1) A 20. század első fele átmeneti hanyatlást jelentett a botanikus kertek számára, mind a biológia újabb tudományágai felé irányuló figyelem, mind a világon végigsöprő két világháború és gazdasági válság miatt (4). A botanikus kertek jelentősége napjainkban A 21. század egyik legnagyobb kihívása természetes környezetünk, s a biológiai sokféleség megőrzése. A tét nem csupán a fajok vagy élőhelyeik megmentése, hanem maga az emberiség fennmaradása. (5) A biológiai sokféleség (biodiverzitás) az élet egyik fontos alapja és biztosítéka a Földön. Ez a genetikai változatosságban nyilvánul meg, mely megteremti a fajok alkalmazkodásának, így fennmaradásának lehetőségét az állandóan változó környezetben. Fontos, hogy legyen miből válogatnia a természetnek a szelekció során. A teljesség igénye nélkül néhány fontos állomás a 20. század közepétől napjainkig, melyek alapvetően meghatározzák a mai botanikus kertek szerepét, jelentőségét:
2
− 1954-ben jött létre a Botanikus Kertek Nemzetközi Szövetsége (IABG), melynek célja többek között a tudományos növénygyűjtemények közötti nemzetközi kapcsolatfejlesztés a kutatások támogatása, a kertek közötti növénycsere és a védett és veszélyeztetett fajok megőrzése területén. A Szövetség már az 1970-es évektől kiemelten fontos feladatának tekinti a ritka és kihalóban lévő növényfajok védelmét. (4, 12) − 1985-ben az IUCN és a WWF összehívott egy konferenciát azzal a céllal, hogy összegezzék a botanikus kertek szerepét a növénymegőrzésben, ez volt a Botanikus Kertek és a Természetvédelmi Világstratégia (BGWCS). Szintén 1985-ben az IUCN megalapította a botanikus kertek növénymegőrzésével foglalkozó titkárságát (IUCNBGCS). (4, 12) − Az 1992-ben rendezett Környezetvédelmi Világkonferencián (Rio de Janeiro) megszületett a Biodiverzitási Egyezmény (CBD), melyben hangsúlyt kap az in situ ex situ védelem - ezáltal a botanikus kertek szerepe - a biológiai sokféleség megőrzésében. Az 1990-es évek elején szükségessé vált a botanikus kertek szerepének, feladatainak újbóli összegzése a Biodiverzitási Egyezmény követelményeinek figyelembevételével, ezért 2000-ben, a Botanikus Kertek Világkongresszusán (Asheville, USA) újra megfogalmazásra kerültek a botanikus kertek jövőbeni feladatai (International Agenda for Botanic Gardens in Conservation). (4, 12) − 1994-ben az EU tagországok külön, az európai botanikus kertekre is dolgoztak ki feladattervet, melyet az azévben megalapított Európai Botanikus Kerti Konzorcium készített el. (4, 12) A szintén európai szintű szabályozások közül a Natura2000 Élőhelyvédelmi Irányelvének megvalósításában is aktív szerepet kapnak a botanikus kertek. (10) − 2002-ben a CBD képviselőinek találkozóján (COP6) megszületett a Növénymegőrzési Természetvédelmi Világstratégia (Global Strategy for Plant Consevation – GSPC), amit még abban az évben az Európai Növénymegőrzési Természetvédelmi Stratégia (European Plant Conservation Strategy – EPSC) követett a Planta Europa munkájának eredményeként. (4, 12) Előbbit az érintett felek 2010-ben felülvizsgálták és aktualizálták, melynek eredményeként 2011-2020 közötti időszakra meghatározták a kertek feladatait. (7) E feladatok között szerepel a „IV. előirányzat: A növényvilág sokféleségének a fenntartható megélhetésben játszott szerepének és az egész földi életben betöltött fontosságának oktatása és tudatosítása.” A Stratégia 16 célkitűzése közül a 14. előírja a biodiverzitás és megőrzése szükségességének jelentőségét beemelni a kommunikációs, oktatási és figyelemfelhívó programokba, ahol a célcsoport nem csak a gyerekek, hanem a döntéshozók és a teljes lakosság. (7) − 2004-ben szintén a CBD céljainak eléréséhez két magbank hálózat is létrejött: az egyik (ENSCONET) Európa vadon élő növényeinek génbanki megőrzését tűzte ki célul, a másik (IPEN) pedig egy növény-, de főként magcsere rendszer kiépítését a botanikus kertek között (4, 12). A botanikus kertek és tudományos élőnövény-gyűjteményeik szerepe tehát az utóbbi évtizedekben világszerte rendkívüli módon felértékelődött. Ennek elsődleges oka, hogy az emberi beavatkozás közvetlen és közvetett hatásai révén az élőhelyek példátlan gyorsasággal pusztulnak. Egyes becslések szerint naponta tucatnyi fajjal szegényedik bolygónk. Vannak olyan fajok, amelyek mára természetes élőhelyükön már nem, csak bizonyos botanikus kertekben találhatók meg. Ezen utolsó hírnökök által hordozott genetikai információ pótolhatatlan. Menedéket nyújtanak olyan növényeknek is, amelyek az egyre szélsőségesebb természeti hatásokat átvészelve, ahhoz alkalmazkodva válhatnak tápnövénnyé az emberiség számára. E gyűjteményes kertek a környezettudatos
3
nevelésnek is bázisintézményei: a kerteket látogatók világképének formálása mellett a gyűjtemények célja, hogy rávilágítson, mennyire fontos a biodiverzitás a Földön. (10, 3) A biológiai sokféleség megőrzésének leghatékonyabb módja a fajok élőhelyükön történő (in situ) védelme. Ahogy pusztulnak az élőhelyek, egyre nagyobb jelentősége van az élőhelyen kívüli (ex situ) megőrzésnek, amely az in situ védelem kiegészítéseként a legeredményesebb. A faj képviselői saját élőhelyüktől távol, az ember által kialakított környezetben, megfigyelés alatt tartva élnek, szaporodnak. Így biztosított a szükség szerinti visszatelepítés lehetősége. A botanikus kertek is az ex situ megőrzés helyszínei, ezért tekinthetjük azokat „Noé újkori bárkáinak”, hiszen túlélési esélyt biztosítanak a növényfajok számára. „A Föld botanikus kertjeinek összes alapterülete alig 100 ezer ha. Ezen kerül bemutatásra, megőrzésre a jelenleg ismert, magasabbrendű flóra 1/3 része.” (4) Jelentőségük vitathatatlan a figyelemfelkeltés, az élővilág sokféleségének megőrzésére irányuló nevelés és környezettudatos magatartás kialakítása terén. 2001. évi adatok szerint a Föld 153 országában összesen 2178 botanikus kertet tartanak nyilván, melyek kétharmada az északi féltekén található; Európában közel annyi, mint a többi északi kontinensen együttvéve. Meglepő adat, hogy a botanikus kertek fele az utóbbi fél évszázadban létesült. (4) „Természetes környezetünk megőrzéséhez azonban nem elegendő, hogy az élővilággal foglalkozó szakemberek ismereteik alapján igyekeznek felelősen cselekedni. A probléma súlyát minden embernek értenie és éreznie kell.” (5) A botanikus kertek szerepe, feladataik és küldetésük Az emberek igen nagy hányada pihenőkertként tekint a botanikus kertekre, mely teret ad a rekreációra, a kikapcsolódásra, emellett a szakemberek botanizálásának is lehetőséget nyújt, illetve a profi és amatőr fotósoknak kiváló helyszínt biztosít. A botanikus kertek azonban ennél jelentősen több és fontosabb funkciókkal rendelkeznek. A gyűjteményes kertek elsősorban „élő múzeumok”, a nemzetek élő-lélegző örökségének nagy értékű kincstárai, melyben megtalálhatók ritka, veszélyeztetett fajok, de számos kertészeti változat is, amelyek szépségükön túl gyakorlati hasznot is hajtanak számunkra. „A kertekben élő növényegyedek – mint bármely más igényes gyűjtemény esetében – leltári számmal és az ahhoz rendelt számos adattal rendelkeznek. A „kiállítás Gabonanövények bemutatója tárgyai” azonban élőlények: növekednek, a növényrendszertani gyűjteményben virágoznak és termést érlelnek. Róluk folyamatosan, sokszor egyedfüggően kell gondoskodni.” (5) Tehát a gyűjtemény ápolása, fejlesztése biztosítja a kert oktató, ismeretterjesztő, kutatási és minden más tevékenységének alapját. A botanikus kertek kiemelkedően fontos feladata a biológiai sokféleség élőhelyen kívüli megőrzése, a veszélyeztetett növényfajok védelmének elősegítése és az élőhelyre történő visszatelepítés lehetőségeinek kidolgozása. (4) A botanikus kertek az élő egyedek megőrzésén túl gazdag géntartalékok, génbankok, valamint a felszaporítás és visszatelepítés kulcsintézményei. (5) Például a Vácrátóti Botanikus Kert 75 ország több mint 600 intézetével van kapcsolatban a nemzetközi magcsere hálózaton keresztül. Ezen kívül részt vesz a hazai növényfajok
4
magbankjának, a Pannon Magbanknak a létrehozásában, mely a Pannon biogeográfiai régió vadon élő fajainak megőrzését és lehetséges visszatelepítésük módszereinek kidolgozását tűzte ki célul. A botanikus kertek a botanikai tudományok művelésének intézményei. (5) Pontosan meghatározott, biztos forrású növényanyagot szolgáltatnak különböző tudományágak kutatásaihoz: természetvédelem, környezetvédelem, kertészeti tudományterületek, zöldfelület gazdálkodás, ipar, gyógyszerkutatás, genetikai kutatás, növényvédelem. A tudományos tevékenységek közé tartozik a védett és veszélyeztetett növények élőhelyen kívüli szaporítása és visszatelepítése. A botanikus kerteknek gazdag, flóraműveket, monográfiákat tartalmazó szakkönyvtára van, amely fontos segítség a gyűjtemények tudományos kézbentartásában. A nyilvántartást, határozást és ismeretterjesztést gazdag fotótár is segíti. A botanikus kertek mint tudásközpontok, szakmai és közművelődési célokat egyaránt szolgálnak. Növénygyűjteményeikkel az oktatás számára élő szemléltető anyagot biztosítanak, emellett iskolai szakmai gyakorlatok színterei, diákköri- és diplomamunka műhelyei. A növények világával kapcsolatos ismeretterjesztés kiadványokon, táblákon, posztereken közölt információk útján és szakértői tevékenységgel valósul meg. Emellett a botanikus kertek munkatársai szerepet vállalnak az ismeretterjesztésben a tudományos cikkek, könyvek írásával. Csoportvezetések, gyermekfoglalkozások, rendezvények, jeles napok (Föld Napja, Madarak és Fák Napja, Biológiai Sokféleség Világnapja), időszakos kiállítások segítik az érdeklődőket bővebb ismeretekhez. Emellett a szép, harmonikus környezet saját környezetünk iránti felelősségérzetünket is növeli, vagyis segíti a környezettudatos magatartás és Részlet az őszi toboz- és terméskiállításról szemlélet kialakulását. (5) A botanikus kertek sokrétű feladataik sikeres elvégzésének feltétele a kertek közötti hazai és nemzetközi együttműködés. Nemzetközi szinten ezt segítik elő a korábban tárgyalt európai szintű és világméretű szövetségek, stratégiák és konzorciumok. Hazai szinten pedig a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége (MABOSZ). (4) Gyűjteményes kertek hazánkban A botanikus kerteket, arborétumokat egy kastélyparktól vagy egy közparktól leginkább az különbözteti meg, hogy növényeik – optimális esetben – tájékoztató névtáblákkal ellátottak és azokról nyilvántartást vezetnek. Klasszikus értelemben vett botanikus kert nem sok van hazánkban, arborétum jóval több, és léteznek jelentősnek mondható magángyűjtemények is. „Ezek a magyar kertek több tízezerre rugó taxonszámukkal hatalmas génerő tartalékot jelentenek, történeti kerti, műemléki, természetvédelmi, zöldterületi, kulturális, művelődésügyi értékük a nemzet számára felbecsülhetetlen érték és örökség. Mint összetett és gazdag élőhelyek, zoológiai értékük is nagy.” (5) Az országban utazva igen sok helyen találkozunk gyűjteményes kertekkel, bár eloszlásuk nem egyenletes: leginkább középhegységeink mentén jellemzőek, az Alföldön előfordulásuk szórványos. Vannak köztük botanikus kertek vagy füvészkertek, arborétumok, tematikus gyűjtemények és magángyűjtemények is. (5) Arra a kérdésre választ adni, hogy összesen hány ilyen jellegű kert van az országban, valószínűleg nem is lehetséges. 5
Több szempontból is igen diverz képet kapunk a hazai gyűjteményes kertekről. Fenntartóik között találjuk a Tudományos Akadémiát, egyetemet, főiskolát, középiskolát, nemzeti parkot, erdészetet, önkormányzatot és magánszemélyt is. A fenntartó és az általa biztosított anyagi feltételek a legmeghatározóbbak a kertek bármely jellegű lehetőségeit tekintve. Minden kertben elsődleges cél a gyűjtemény minden körülmények közötti fenntartása és annak kezelése, valamint a szükséges kerti munkaerő biztosítása a növények ápolásához. A kerteknek igen eltérő látogatási szabályai vannak: széles a skála az „engedékenytől” a szigorú látogatási szabályokat betartató kertekig. Például van olyan arborétum, ahol a látogató olyan táblával találkozik, amin biztatják, hogy térjen le az utakról, ezzel szemben például a vácrátóti kertben tiltott az utak elhagyása, mert a rendkívül tápanyagszegény talajon a taposás miatt nem tudna a növényzet regenerálódni. A heterogenitás a látogatók oldaláról is jellemző, sokféleképp viszonyulnak a botanikus kertekhez. Míg vannak, akik jegyzetfüzettel és fényképezőgéppel érkeznek, vagy egy könnyed kikapcsolódó sétát tesznek, addig előfordul, hogy néhányan piknikes kosárral, pokróccal, kutyával vagy épp lepkehálóval szeretnének bejutni, érdeklődve a szalonnasütés lehetőségéről. Sok hazai kert jelenleg nem, vagy csak korlátozottan látogatható (pl. előre bejelentkezett csoporttal). Gyermekfoglalkozások és a környezeti nevelés más formái leginkább a közismertebb, látogatottabb kertekben valósulnak meg. Az oktatási intézmények kertjeinek előnye, hogy lehetőség van a hallgatók bevonására a növények gondozása terén és a környezeti nevelési foglalkozásokon. A jelentősebb hazai gyűjteményes kertek összefogásának eredményeként jött létre a korábban említett közös érdekvédelmi szervezet, a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége (MABOSZ). Civil szervezetként alakult meg 1992-ben, melynek célja, hogy egységbe tömörítse a hazai gyűjteményes kerteket, segítse köztük a kommunikációt és képviselje azokat itthon és nemzetközi szinten egyaránt, a kertek fennmaradása és fejlődése érdekében. 2001-től közhasznú szervezetként működik. Jelenleg 31 tagkertje van, a vácrátóti az alapító tagok között szerepel. (5) Lehetőségeikhez mérten ugyan, de az utóbbi években egyre több és több kert szervez környezeti neveléssel kapcsolatos programokat, tájékoztat információs táblák és más eszközök segítségével, igyekszik látogatóbarát szemléletmódot kialakítani, mindezek által a közművelődés igen fontos feladatát is ellátni. A legfajgazdagabb hazai gyűjteményes kert A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert 27 hektárjával nem a legnagyobb területű, de közel 13 000 fajával és fajtájával messze a legfajgazdagabb növénygyűjtemény hazánkban. Az itt őrzött és bemutatott növényanyag, mint egy „élő múzeum”, felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincsünk. Országos jelentőségű természetvédelmi terület, mely építményeivel, történeti kertstílusával egységben műemléki védettséget is élvez. A tápanyagszegény meszes homoktalaj, a nagy napi hőingás, a gyakori A Botanikus kert központi épülete aszály és a Sződ-Rákos-patak fagyzugos völgye nem kedveznek egy egész évben dúsan zöldellő növényzet kialakításának. Mindezek ellenére a mindenkor itt dolgozó szakemberek áldozatos munkája, valamint a
6
növényzet és tórendszer hatására kialakult kedvező mikroklíma igen sokféle igényű növénynek teremt megfelelő életfeltételeket. A 180 évvel ezelőtt alapított kert 1961-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára mint botanikus kert. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának Ökológiai és Botanikai Intézetének (2012 előtt: MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet) ad helyet, annak egyik osztályaként működik. (8) A vácrátóti kert kialakulásának története dióhéjban A botanikus kert alapját képező kastélypark létesítésének idejéből nem sok írásos emlék maradt fenn. A törökök kiűzése után több földbirtokos neve felmerül az iratokban, többek között a Géczi család és a Mágocsy család neve. Leginkább a katonai térképek adják a legbiztosabb adatot a park létéről. Az 1782-1785 között készült térkép szerint parknak ugyan nincs nyoma, de a Sződ-Rákos-patak jobb oldala egyértelműen kultúrterületként jelölt, ebből lehet következtetni az uradalmi központ meglétére. (2) A parkról az első bizonyíték egy 1842-es katonai térkép, melyen kirajzolódnak a terület határai, a park útjai, a tisztások és a Nagy-tó. Az első hiteles levéltári adatok a kertről 1846-ból maradtak ránk. A hazai angolparkok mintájára épült, az előbbiek alapján feltehetően 1830 körül. Valószínűleg a korra jellemző, átlagos paraméterekkel rendelkező kastélykert volt. Többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben Vigyázó Sándor gróf vásárolta meg, aki Jámbor Vilmost, korának elismert kertépítészét bízta meg a park felújítási tervének elkészítésével. A főkertész Band Henrik volt, aki az 1872-től kezdődő átalakítási munkálatokat irányította. (3) Ebben az időszakban a természetet utánzó tájképi kert divatja volt az uralkodó. A kerten természetesen átfolyó Sződ-Rákos-patak vizének felhasználásával tórendszert hoztak létre. A kitermelt nagy mennyiségű földdel pedig a lankás domboldalakat formálták még változatosabbá. Több éven át szekerekkel szállították a Vác fölötti Naszály-hegyből a mészkő és homokkő, a Csörög melletti Kígyós-hegyből pedig az andezit sziklatömböket, melyekből a kert természetesnek tűnő sziklás domboldalait alakították ki. A romantika jegyében került felépítésre a kis vízimalom, a Sziklás-tónál az alagút és a tó fölötti nagy vízesés, a dombokon kilátók, valamint a ligetes részen a gótikus stílust követő műrom. A főkertész feljegyzése alapján közel tízezer fát és cserjét ültettek ebben az időszakban a kertbe. A 20. század elejére a hazánkban is megjelenő új irányzatnak eleget téve további számos idegenhonos fát ültettek, ekkor már Európa-szerte hódított a dendrológiai gyűjteményes kert divatja. A kert gazdag fás- és lágyszárú növényanyagára a fennmaradt magvetési naplókból lehet következtetni. Három üvegházban színvonalas melegégövi növénygyűjtemény volt, s „a park nyári díszítéséhez 50 nagy pálmát tartottak fenn”. Az egykori, Vigyázók által felvirágoztatott, változatos növényanyagú kastélykert ezekben az évtizedekben hazai és nemzetközi szinten is elismert és nagyhírű volt. (2)
7
1913-ban meghalt a kert főkertésze, Band Henrik. Ez nagy csapás volt a kertre nézve, ugyanis ekkortól épp csak a fenntartási munkákat végezték el. Vigyázó Sándor gróf 1921-ben bekövetkezett halála után a kert elhanyagolódott. Fiukra, Ferencre hatalmas vagyon maradt a szülők halála után, aki évekig dolgozott az e vagyon rendezésén a gróf végrendelete szerinti örökös számára. Vigyázó Sándor a hátrahagyott vagyont, arra az eshetőségre, ha nincs fiú örökös a családban, a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Apja végrendeletét érvényesítve Ferenc is hasonlóképpen végrendelkezett, majd 1928-ban tragikus körülmények között elhunyt. Ferenc nem alapított családot, s a végrendelet alapján a vagyon részeként a kastélykert is az Akadémia tulajdonába került. Ezt követően A vízimalom a grófi időkben (Fotó: Klösz György) Vigyázó Sándornak leányági unokája, Bolza Marietta a kertet a köteles örökös rész fejében megkapta. Hét év múlva tulajdonosváltás következett, közben a fenntartási munkák és kisebb-nagyobb átépítések mellett a kert gyűjteményes része folyamatosan pusztult. A II. világháború alatt megannyi károsodás érte a kertet, majd a háború után gazdátlanná vált, végül az Országos Természettudományi Múzeum kapta meg botanikus kert és növénykísérleti állomás létrehozása céljából. Pénzhiány miatt még a legszükségesebb helyreállítási munkák is csak lassan kezdődtek meg. Nehéz esztendőket élt meg a kert, majd 1949-től Pénzes Antal irányította a kerttel kapcsolatos munkákat. Megindultak az évek alatt elszegényedett dendrológiai gyűjtemény növénybeszerzési munkái. 1951-ben már látszott, hogy a szűkös anyagi keretek miatt a szükséges bővítések, fejlesztések nem valósulhatnak meg. Ekkor kezdődtek tárgyalások az Tudományos Akadémiával, amely akkoriban építette ki kutatóhálózatát. Végül a sok viszontagságos év után a kert visszakerült a végrendelet szerint kijelölt tulajdonosához, és 1952. január 1-jén megalakult az MTA Botanikai Kutató Intézete, melynek egyik önálló osztályaként működött a botanikus kert. 1953-ban került az intézethez Ujvárosi Miklós, aki kiépítette a ma is meglévő, Soó Rezső által publikált fejlődéstörténeti rendszer szerinti növényrendszertani gyűjteményt. A következő évben megbízták a botanikus kert vezetésével. A kertben ezt követően tervszerűen végezték a munkákat: szisztematikusan haladva kitisztították a területet a bozóttól, folytatták a gyűjteménybővítést, 1956-tól elkezdték a bejáratnál lévő rózsakert kialakítását, majd az üvegházak bővítésére és 1959-ben a tavak kitisztítására is sor került. Az intenzív fejlesztések eredményeképpen az 1960-as évek elejére a kert az ország egyik legnagyobb élőnövény-gyűjteményévé vált, majd 1961. május 1-jén hivatalosan is megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. (2, 3) A botanikus kert gyűjteményei Négy nagy gyűjteménybe csoportosítot-tuk növényeinket. A Növényrendszertani gyűjtemény hazánk legnagyobb, de európai szinten is jelentős rendszertani elosztású szabadföldi gyűjteménye, mely 85 növénycsalád kb. 2500 faját mutatja be. A zárvatermő növények családjait a Soó Rezső által publikált, törzsfejlődési rokonsági viszonyaik alapján szemlélteti. A domb tetején az ősibb bélyegeket magukon viselő, míg a
8
dombtetőtől távolodva egyre fiatalabb növénycsaládok kaptak helyet. Az evolúciós főbb fejlődési irányokat a dombtetőről lefutó sugárutak jelzik a legyező alakú területen. Egy-egy ágyás általában egy-egy növénycsaládot mutat be, de a nagyobb családok több ágyást is elfoglalnak. A kert munkatársai fontosnak tartják, hogy a több mint 50 éves, nagy botanika-történeti értékkel bíró rendszerkertet eredeti formájában őrizzék meg. (8) A 3000 körüli taxonszámú Üvegházi gyűjteményben a növények hő-, nedvesség-, pára- és fényigény szerint külön-külön házakban nyertek elhelyezést. Így van pozsgás-, trópusi-, orchidea- és hidegház is. Mára az üvegházi gyűjtemények szerepe és jelentősége új hangsúlyt kap a növényi sokféleség megőrzésének tükrében: a trópusi területek növénytakarójának pusztulása miatt egyre több faj válik veszélyeztetetté, és talál biztos menedékre a botanikus kerti gyűjteményekben. (8) Az Évelő- és sziklakerti gyűjtemény a kert különböző részein fekszik. Van európai növényföldrajzi elrendezésű sziklakert, az üvegházaknál pedig évelőágyások találhatók. A világ összes mérsékelt övi tájáról közel 3100 féle növényt foglal magába. Nagyrészt sziklalakó és gyepi növények, azonban számos erdei faj is megtalálható itt. Felük Európa, harmaduk Ázsia, a többi pedig az amerikai, afrikai és ausztrál kontinensek növényfajai közül kerül ki. Jelentős taxonszámmal van jelen a liliomfélék, nősziromfélék, kőtörőfűfélék, varjúhájfélék, harangvirágfélék, fészkesvirágzatúak és kankalinfélék családja. (8) A botanikus kert területén ma is számtalan olyan öreg fa él, amelyik még a 19. század első felében bújt ki a magból. Ezek alkotják a kert legnagyobb felületét elfoglaló fák és cserjék gyűjteményének, azaz a Dendrológiai gyűjteménynek vázát és alapját. Ma 3300 taxonjával az ország leggazdagabb ilyen jellegű gyűjteménye, melyből több mint 1500 taxon a hazai génmegőrzési programban is nyilvántartott. Vácrátóton van a madárbirs, juhar, hárs, kőris és bangita nemzeti gyűjtemény, emellett kiemelkedő értéke az ázsiai fák és cserjék fajainak nagy száma. Sok a ritka, hazai gyűjteményekben csak itt, de európai szinten is csupán kevés helyen fellelhető fa- és cserjefaj. (8) A botanikus kert az állatok számára is menedék A kert mai területének túlnyomó részét kétszáz évvel ezelőtt homokpuszta gyepek, valamint a Sződ-Rákos-patak menti gazdag cserjeszintű tölgy-kőris-szil ligeterdő foglalhatta el, melynek eredeti növénytakarója nyomokban megmaradt. (8) Az öt kontinensről származó gyűjteményi növényanyag mellett a kertben található növények jelentős hányada hazánk, és ezen belül a Veresegyházi-medence természetes növénytakarójának tagja. Sok homokpusztai és ligeterdei növényre ismerhetünk az aljnövényzetben a távoli földrészek egzotikus fái és cserjéi között. A kert mesterségesen kialakított domborzati viszonyai számos növény számára teremtenek kedvező feltételeket, valamint a szintén mesterségesen kialakított tórendszer menedékhelyet biztosít a vízi, vízhez kötött élőlények számára. Mindezek együttesen adják a kert rendkívül változatos
9
növényi strukturáltságát, amely kivételesen jó élőhelyül szolgál növénynek, állatnak egyaránt. (8) A kert kőfalán belül a változatos és buja növénytakaró otthont teremt különféle állatoknak, amelyek a környék emberlakta, művelt részein ma már gyakran nem tudnak megélni. Az emlősök közül rágcsálók (mókus, mogyoróspele), kisragadozók (nyest, menyét, róka, vidra) és rovarevők (sün, cickányok és több denevérfaj) képviseltetik magukat. Az eddigi megfigyelések alapján 62 madárfaj fészkelése bizonyított a kertben. Jellemzők a rigók, cinkék, harkályok, poszáták, füzikék, baglyok, fülemüle, erdei pinty, zöldike, csóka, örvös galamb, a tavakban tőkés réce. Néhány, már ritkaságnak számító madarat is megpillanthatunk, mint a szalakóta, füleskuvik, jégmadár vagy a fekete harkály. Téli madárvendégeink közé tartoznak a süvöltők és a királykák. Gyakorta láthatunk zöld gyíkokat napozni a növényágyások között, de időnként egy-egy sikló is feltűnik Ő is a Kert lakója a tavak környékén. Békák koncertje hallható tavaszonként több tóból is, közülük szólistákként tűnnek ki hangjukkal a kecskebékák, időnként a tavi béka veszi át e szerepet. Az aljnövényzetben gyepi és mocsári békák ugrálnak. A patakban és a tórendszerben 22 megtelepedett halfaj él, közöttük a gyakran megfigyelhető vörösszárnyú keszeg, ponty és a patak sekélyebb részein megpillantható csuka. A változatos növényzet rendkívül gazdag rovarvilágot eredményez, ezt az is segíti, hogy csak a legminimálisabb növényvédelmi tevékenység folyik a területen. Egy feltáró vizsgálat alapján kiderült, hogy 73 vízi és szárazföldi puhatestű faj (kagyló és csiga) él a kertben. Az állatvilág szervesen illeszkedik a gyűjtemények növényanyagához, és teljes védelmet élvez. (3, 8) A botanikus kert mint a környezeti nevelés fontos színtere „Ha hosszú távra tekintünk előre a jövőbe bolygónk sorsát illetően, komoly aggodalomra van okunk. A jelenben zajló folyamatok pozitív irányú megváltoztatását csakis egy mélyreható szemléletváltástól várhatjuk, mely új paradigmarendszer elfogadásával jár együtt. Igazi áttörést csakis a természet felé forduló, annak értékeit elismerő, törvényeinek magát alávető, új szemléletben felnövekvő generációtól várhatunk.” (6) Ránk, a ma emberére vár a feladat, hogy amellett, hogy mi magunk is ezt az új szemléletet kövessük gondolatainkban és cselekedeteinkben, a gyermekeink és unokáink érdekében őket is ennek szellemében neveljük. A környezeti nevelés a természet megismertetésén és megszerettetésén túl jóval többet jelent: egészséges életmódra nevelést, szemléletformálást, a felelősségtudat és környezettudat kialakítását. Elengedhetetlen fontosságú az iskolában, az otthoni környezetben és az élet minden létező színterén. Véleményem szerint környezeti nevelésre minden korosztály esetén egyaránt szükség van. A gyermeknevelés legmeghatározóbb közege a család, ennek megfelelően a személyiség kialakulásában az elsődleges példát a szülők, és sok esetben a nagyszülők is adják. Ezért a felnőtteket célzó környezeti nevelés kettős feladattal bír, mivel a szülőn keresztül a gyermekre is hat. A családban történő nevelés mellett az iskolai keretek között megvalósuló nevelésnek is igen fontos szerep jut, hiszen a gyermekek az otthonon kívül itt töltik a legtöbb időt.
10
Sokan úgy vélik, hogy a környezeti nevelés a környezetismeretet, a természetismeretet és a biológiát tanító tanár feladata. Valójában minden tanár és minden felnőtt, de akár minden felelősen gondolkodni tudó és e szerint cselekvő fiatal feladata is. Minden tanórai és órán kívüli nevelési forma és tevékenység a környezeti nevelés célkitűzései szerint kellene, hogy megvalósuljon. Nem csak az iskolában, hanem azon kívül is, otthon, a köztereken, a munkahelyeken, mindenhol, az élet minden területén. Szemléletmódunkban, ezáltal életmódunkban. Mindenkinek. A tanítási óra keretében történő környezeti nevelés nagy lehetősége, hogy minden tanulót elér. A tanórán kívüli tevékenységek azonban nagyobb szabadságuk, bővebb időkeretük és a saját élményszerzés miatt hatékonyabbak: amellett, hogy a közvetlen tapasztalás, az elméletben tanultak élőben történő megfigyelése kiegészíti az iskolai tanulás folyamatát, megerősít, nyomatékosít és hitelt ad, több szempontból mutatja be az adott jelenséget. Ezért az iskolán kívüli környezeti nevelés a saját élményeken keresztül mélyebb, maradandóbb hatású: az élményszerzés során a gyermek részesévé válik a tevékenységnek, így a saját élmény érzelmi kötődéshez vezet, amely igen fontos, hiszen azt tudjuk megvédeni, amit ismerünk, és azt akarjuk Kéregmintázat satírozás megvédeni, amit szeretünk. (11) Ha sikerül a természet megismertetésén, szeretetén keresztül ahhoz kötődést kialakítanunk, akkor ezeknek az embereknek a későbbi döntéseiben, cselekedeteiben nagyobb eséllyel jelenik meg a környezettudatosság. A helyi problémák megoldásával a globális rendszerek egyensúlyának megmaradásáért is teszünk, azaz a természet, a biológiai sokféleség megtartásáért, amely szükséges az emberi lét fennmaradásához. Természetesen vannak olyan területeken, olyan munkahelyen dolgozók, akik folyamatosan és egyszerre sokakat tudnak megszólítani, sokak felé tudják a környezeti nevelés céljait közvetíteni, arra példát mutatni, bemutatni, nevelni. Ezen emberek közé tartoznak az iskolai tanárok is, de az óvó-, múzeum- és zoopedagógusok, erdei iskolát vezetők, táboroztatók, túravezetők, idegenvezetők, a hagyományőrzéssel foglalkozók, intézményes szinten pedig az iskolákon és óvodákon kívül a művelődési- és szabadidőközpontok, könyvtárak és egyéb kulturális intézmények, civil szervezetek, erdei iskolák, valamint bemutatóhelyek, mint a múzeumok, az állatkertek és a botanikus kertek is. Angliában régóta hagyománya van a botanikus kertekben történő környezeti nevelésnek, a botanikus kerti pedagógiának: bemutatókertek, mintakertek, interaktív foglalkoztatók, programok vannak gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. A múzeumpedagógia és zoopedagógia már hazánkban is létező, közismert fogalmak, tehát van kidolgozott elméleti hátterük. A botanikus kerteknél sajnos ez még hiányzik. A környezeti nevelést megvalósító kertekben az ezzel foglalkozó munkatárs(ak) a múzeumpedagógia, zoopedagógia és az erdei iskolák módszereire tudnak támaszkodni, azokat botanikus kerti körülmények közé átültetni. Munkahelyem, s azon belül is - kommunikációs programfelelősként - munkaköröm az egyik legalkalmasabb az emberek szemléletének formálására. Évente több tízezer látogató fordul meg a botanikus kertben, mely egy kutatóintézethez tartozik, s ezáltal kivételes adottságokkal és lehetőségekkel rendelkezik más botanikus kertekkel szemben: amellett, hogy számos tudományos feladatot ellát, összekötő kapocs az ökológiai kutatások, és a nagyközönség felé történő ismeretterjesztés között. Ebből a szempontból intézetünk speciális helyzetben van: a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert a MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének szerves része, ezért nem csupán a
11
kerthez kapcsolódó tevékenységek, hanem a hazai ökológiai témájú kutatások bemutatására is lehetőségünk nyílik, s a látogatók alkalmanként magukkal a kutatókkal és szakemberekkel közvetlenül is találkozhatnak. Évente kb. 3000-3200 ember vezetéssel látogatja a kertet, ezáltal számos ismeretre tehetnek szert a kert történetén és növényein felül a botanikus kertek egyre nagyobb természetvédelmi és a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó szerepéről is. A kutatás, bemutatás és oktatás hármas feladata kötelességet is jelent: minél korszerűbb, tudományosan megalapozott és befogadható információt kell szolgáltatni, amellett, hogy élményt is nyújtson a látogatóknak. A kert munkatársaival arra törekszünk, hogy lehetőleg minél többen úgy távozzanak a botanikus kertből, hogy ne csupán a növények szépségében gyönyörködjenek, hanem tudjanak az intézetben zajló kutatásokról, a botanikus kertek feladatairól, azokról a problémákról, melyek az élővilágot (ezen belül is a növényvilágot) érintik, tudjanak a biodiverzitás krízisről, mely ellen közösen és mindenkinek egyénileg is tenni kell. A tájékoztatás és szemléletformálás eszközét többek közt két látogatóközpont kialakításában is láttuk: a Berkenyeház 2007-ben nyitotta meg kapuit, a Karbonház pedig 2012 őszén fogadta az első látogatókat. Mindkét kiállítás témáiban szervesen kapcsolódik a botanikus kert feladataihoz, küldetéséhez. A Berkenyeház egyedülálló, interaktív kiállítása egyrészt szól a biológiai sokféleség szerepéről életünkben, rávilágít megőrzésének jelentőségére, másrészt bemutatja, hogyan kapcsolódnak az ökológiai kutatások a globális környezeti krízis elemeihez, és milyen tudományos eredmények születtek a témával kapcsolatban intézetünkben. Bevezeti a látogatót a botanikus kertekben folyó munka rejtelmeibe is. A Berkenyeház kiállítása támpontokat ad a környezettudatos cselekvésre, hiszen naponta választunk életmódunkkal, apróbb döntéseinkkel, fogyasztási szokásainkkal, és ezek együttesen fogják meghatározni a természeti erőforrások hosszú távú hozzáférhetőségét. (9, 8) A Vácrátóti Botanikus Kert meleg égövi gyűjteményeinek otthont adó üvegházak jelentős hőigénye miatt környezetbarát geotermikus és biomassza fűtés kialakítására volt szükség. E projekt keretében jöhetett létre a Karbonház, s benne a „Túl nagy lábon élünk” című kiállítás. A látogatóközpont hőellátása a passzív napenergia-hasznosítás elvén működik, ezáltal működtetése minimális CO2 kibocsátással jár. Az épületben kialakított konferenciaterem alkalmas ismeretterjesztő előadások, rendhagyó tanórák megtartására, vagy szakmai csoportok számára programok helyszínének biztosítására, kutatói konferenciák megrendezésére. Ehhez kapcsolódik a földszinten lévő, „Túl nagy lábon élünk” című szemléletformáló, interaktív állandó kiállítás is. (10) E kiállításon végighaladva szeretnénk érzékeltetni, hogy az éghajlatváltozás kérdése összetett probléma, mely igen sok tényezőre vezethető vissza, de mégis e tényezők alapvetően az emberi tevékenységből erednek. Reményeink szerint, mikor a látogató az egyik üvegházból érkezik, majd a kiállítás megtekintése után halad tovább a következő üvegházba, elgondolkodik a biológiai
12
sokféleségről és annak fontosságáról, a természet szépségéről. Azt óvnunk, védenünk kell, hogy a jövő nemzedékeinek egy élhető bolygót hagyjunk magunk után, hiszen az indián mondás szerint is „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. A botanikus kert azért is alkalmas helyszín a környezeti nevelésre, mert minden korosztály látogatja, ezáltal megvalósulhat az élethosszig tartó tanulás, emellett könnyen megközelíthető, és az emberek természet közeli környezetben vannak, de a természetes, s legfőképp védett élőhelyeket jelenlétükkel és taposással nem zavarják. (11) Vezetett séták, évközi programok keretében, tájékoztató táblák és poszterek segítségével az ismeretterjesztés is megvalósul. Két tanséta útvonal van a kertben, melyhez a jegypénztárnál vezetőfüzet kapható, valamint ingyenes kiadványunk a botanikus kertek feladatait, küldetését foglalja össze. A bejárat közelében interaktív játékok (kéregfelismerők, felhajtós tábla, forgatható képes kockák) is várják a látogatók minden korosztályát. Időszaki kiállítások, rajz- és alkotóversenyek, valamint beküldött vagy itt készülő művekből összeállított kiállítások tartoznak a rendszeres programok közé. Webes felülethez kötődően pedig kifejezetten környezeti nevelési célú és témájú kezdeményezés volt részünkről a 7 fordulós természetismereti verseny meghirdetése év elején. Számos előnye, ugyanakkor néhány hátránya is van a botanikus kerti környezeti nevelésnek. Egyrészről a kert kőfallal körülkerített, amely bizonyos állatfajoknak jelentős akadályt képez. Ez természetesen a gyűjtemény megőrzése szempontjából szükségszerű, mert például így sokkal ritkábbak a nagyvadak okozta károk. A kert ember által fenntartott és irányított, ezért nem, vagy csak részben érvényesülnek a természetes folyamatok. A kert gyűjteményes jellegű, nem nevezhető „valódi életközösségnek”, így nem teljesen úgy viselkedik, mint például egy természetes erdei élőhely. A fentiek alapján pl. erdei ökoszisztéma bemutatására nem alkalmas, bár vannak olyan területek, ahol az bizonyos mértékig modellezhető. A kert látogatási szabályai nagyban befolyásolják, egyes esetekben gátolják a foglalkozások megvalósítását. Előny viszont, hogy az üvegházakban élő, más kontinensek trópusi és szubtrópusi fajainak bemutatására is lehetőség van, ezáltal a globális problémák és a biológiai sokféleség jelentősége is szemléletesebb, és könnyebben érthetővé válik. Mivel viszonylag kis területen sokkal több faj koncentrálódik, mint a természetben, a biológiai sokféleség érzékelhetőbb. Ez igaz az állatok tekintetében is: a környező mezőgazdasági területek nem biztosítják az állatok búvóhelyét, létfenntartásuk feltételeit, így behúzódva a kert falai közé viszonylagosan nagy egyedsűrűségben élnek itt. Mindezek mellett az említett két tanulságos témájú kiállítás is rendelkezésre áll az ismeretszerzéshez és szemléletformáláshoz. A botanikus kertek megítélése, jelentősége, ezáltal feladatköre az évszázadok alatt gyökeres változásokon ment keresztül. Korunk globális problémáinak tükrében az élőhelyen történő természetvédelem kiegészítéseként, valamint az emberek szemléletformálásával egyaránt kiemelkedő fontosságú szerepet töltenek be. Mára ez a nemzetközi egyezmények, stratégiák és célkitűzések értelmében követelmény is a gyűjteményes kertektől. A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert két tanulságos témájú kiállításával és az itt zajló környezeti nevelési és ismeretterjesztést, közművelődést szolgáló programjaival, információs felületolláról… - állatnyomok bemutatása teivel, interaktív játékaival messzeme- Madarat (Fotó: Szenttornyay Andrea)
13
nően teljesíti a nemzetközi egyezmények szerinti, nyilvánosságra és kommunikációkra vonatkozó vállalásokat és kötelezettségeket. E kötelezettségeken felül azonban bizonyos kötöttségek (pl. látogatási szabályok) ellenére is e kert ideális helyszín a biológiai sokféleség érzékeltetéséhez, a természet- és környezetvédelem összefüggéseinek megértéséhez és a környezeti nevelés céljainak megvalósításához.
Irodalomjegyzék 1.
FRÁTER E., KÓSA G. (2005): Szép magyar kertek. Botanikus kertek, arborétumok, kastélykertek. Kossuth Kiadó, Budapest, 150 o.
2.
GALÁNTAI M. (1983): A vácrátóti botanikuskert története, tevékenysége, tudományos és gyakorlati jelentősége. Doktori értekezés, Vácrátót, 217 o.
3.
GALÁNTAI M., KÓSA G. (2005): Az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, MTA ÖBKI, Vácrátót, 50 o.
4.
ISÉPY I.: A botanikus kertek szerepe az új évezredben. A SZIE Budai Campusán rendezett konferencia írott anyaga, 2002. március http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=1060 letöltés ideje: 2013. 03. 20.
5.
KÓSA G., TIHANYI GY., ZSIGMOND V. (szerk.) (2004): Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége (MABOSZ). Szakmai Koncepció a hazai botanikus kertek és arborétumok örökölt nehézségeinek felszámolására, illetve a természetvédelemben és a környezeti nevelésben betöltött szerepük kiteljesítésére. Budapest, 30 o.
6.
ORGOVÁNYI A. (1999): Természetpedagógia. – Környezeti nevelés (?) haladóknak. Új pedagógiai szemle, 49. évfolyam 9. szám, 1999. szeptember http://epa.oszk.hu/00000/00035/00030/1999-09-kn-Orgovanyi-Termeszetpedagogia.html letöltés ideje: 2013. 03. 23.
7.
RADVÁNSZKY A., ZSIGMOND V. (szerk.) (2010): A Növényvilág Megőrzésének Világstratégiája (Global Strategy for Plant Conservation – GSPC), MABOSZ, Budapest, 22 o.
8.
SZAKÁCS É. (szerk.) (2011): A botanikus kertek küldetése a Vácrátóti Botanikus Kert tevékenysége tükrében. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, Vácrátót, 24 o.
9.
TÖRÖK K. (2007): Berkenyeház. Az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete állandó kiállítása (sajtóanyag). 7 o.
10. TÖRÖK K., KÓSA G., SZAKÁCS. É., OLÁH K. (2009): Megnyílt a Kaktusz- és pozsgásház a Vácrátóti Botanikus Kertben (sajtóanyag) 11. VÁSÁRHELYI J. (szerk.) (2010): Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia. Alapvetés 2010. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest,., 307 o. 12. Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége (MABOSZ) honlapja www.mabotkertek.hu letöltés ideje: 2013. 03. 16-24.
14
