A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KÖZLEMÉNYÉI PUBLICATIONES BIBLIOTHECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE 37.
GERGELY PÁL
AZ AKADÉMIA SZEREPE A NEMZETI SZÍNHÁZ LÉTREHOZÁSÁBAN
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KÖZLEMÉNYEI PUBLICATIONES BIBLIOTIIECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE 37.
GERGELY PÁL
AZ AKADÉMIA SZEREPE A NEMZETI SZÍNHÁZ LÉTREHOZÁSÁBAN
BUDAPEST, 19G3
O E R G E L Y Pál Az Akadémia szerepe a Nemzeti Színház létrehozásában. The role of t h e Hungárián Academy in establishing t h e National Tlieatre of Pest." Bp. 1963. 9 p. 24 cm. | K l n y . : Magyar T u d o m á n y 1963. 9. sz. ; | A Magyar Tudományos Akadémia K ö n y v t á r á n a k Közleményei. — Publicationes Bibliothecae Academiae Seientiarum Hungaricae. 37.] Angol kiv. is. ETO 061.12 (439) „183" : 792 (439.151)
Különlenyomat a Magyar Tudomány 1963. évi 9. számából.
Az Akadémia a Nemzeti Színház
szarepe létrehozásában
Az Akadémiának már Bessenyei és Révai-féle Planumaiban (1781 ós 1790) szerepelt a magyar színház terve, ,,a magyar nyelv kimívelóse érdekében", a Tudós Társaság irányítása mellett, s felmerült olyan célkitűzés is, hogy a színházat ez lássa el ú j darabokkal. Az Akadémia alapítását törvénybe iktató 1827. évi X I . törvénycikk is elsőrendű feladatként nyelvünk művelését jelöli meg. A reformkorban az Akadémia alapítója, Széchenyi István „ i z g a t t a " a m a g y a r közvéleményt a pesti nemzeti színház érdekében. 1 A budai, kassai, miskolci, kolozsvári, győri és balatonfüredi színpadon m á r működtek színészeink, amikor Pesten még nem volt hajlékuk. A budai Várszínházban már a XVIII. sz. végén, Kelemen László társulata szólalt meg először magyarul, m a j d pár évig játszottak a pesti ún. Rondellában is, a Régiposta utca sarkán. A pesti német színház csak ritkán adott helyet a m a g y a r színészeknek; így 1827—28 szigorú telén a kolozsváriak játszottak itt, s a pestiek lassanként r á j ö t t e k a színpadi magyar szó ízére, hiszen még operát is hallhattak magyarul, először a Sevillai borbélyt. Az Akadémia m á r működésének kezdetén foglalkozott színi ügyekkel, s Berzeviczy Vincét is azért választotta t a g j á n a k 1831-ben, mert m i n t a kassai színház igazgatója, a megyei közgyűléssel olyan értelmű felkérést í r a t o t t a M. Tudós Társasághoz, hogy a magyar színészetnek fő pártolója legyen. Ennek a l a p j á n ültek össze az első akadémikusok, hogy a m á j u s 2-i Kisgyűlósben emígy határozzanak: „Nehogy a ' nemzeti játékszín mint egyik segéde a' hazai nyelv kimíveltetésének, jó d a r a b o k b a n szükséget szenvedjen: ezen czól elérésére a ' kis gyűlés a ' következendő határozásokat teszi: 1. Szólittassanak fel a Társaság minden rendbeli tagjai, hogy ha netalántán eredeti d r á m á k a t vagy jeles d r á m á k fordításait készen bírnának, közölnék azokat a ' társasággal, hogy ez a' javallást érdemlőket az igazg. Tanácsnak az író megjutalmazása s a ' m u n k a kinyomtatása végett a j á n l j a . 2. Egy választottságra bizatik kijelelóse a' külföldi literaturák azon játékszíni darabjainak, mellyek mind jeles drámai alkotásoknál, mind a ' charaeterek szerencsés festésénél fogva a ' fordítást megérdemlik." 2 — E választmány tagjaivá az elnöklő Teleki József kinevezte F á y András t . tagot, Döbrentei Gábor, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Szemere Pál és Toldy (akkor még Schedel) Ferenc r. tagokat, kérve a kívánt javaslat két hét alatti b e n y ú j t á s á t . A bizottság lelke Toldy volt. Nemrég előkerült fogalmazványa szerint a kitűzött időre hetvenhét színdarab címében állapodtak meg. „Enekesjátékokra nézve a ' Választottság az írókra bízza azokat választani, mellyeknek musikai compositióji leginkább kedveltetnek, . . . s a 5 t e x t u s n a k a ' muzsikával a' legnagyobb rhythmusi öszveillését gondolja szem előtt t a r t a n d ó n a k . " Pest megye közgyűlése is kinevezi „állandó színjátéki bizottságát", Döbrentei és F á y megyei követek indítványára, s tagjául m e g h í v j á k Széchenyit is — aki ugyan nem volt t a g j a Pest megye gyűlésének —, és e g y ú t t a l felkérték a pesti magyar színház tervének megírására. Széchenyi pár hét múlva leírta s k i a d t a művét, 3 mert széles körű programjába jól illett egy fényes ki vitelű színházépület, amely többi nagy alkotása sorában (Akadémia, Lánchíd, Kaszinó, Lóverseny, hajózás stb.) reprezentatív találkozó helye lehet a társadalom minden rétegének. Először még a Nákó-féle telken, a mai Királyi Pál és Szerb utca sarkán tervezte a színházat, mintegy 200 000 Ft-tal, de alighogy kis füzete megjelent, a n n a k érdekében kezdett agitálni baráti és megyei körökben, hogy a Duna1 1
1'ÜKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN: A Nemzeti Színház százéves története, Jlpost, 1938. k é t k ö t . (I. 7—9. I.) líredett j e c y z ö k ö n y v e az Akadémia K ö n y v t á r á n a k K é z i r a t t á r á b a n : Kisgyőlési jenzők/hiyrek I. k. 58. p o n t . 1832. L a n d e r e r - n y o m d a , 9 t l a p .
• „Magyar Játékszínről",
3
parton, a mai Zrínyi és Vigyázó u t c á k közti téren építsék föl, a megálmodott Lánchíd közelében. Az Ullmann-házzal szemközti telek és a D u n a p a r t e részének vázlata Hild József ceruzarajzában maradt fönn, Széchenyi egyéb iratai között. Széchenyi naplóiban, levelezésében, jegyzeteiben igen sok nyomát t a l á l j u k színházi problémáinak. Kéziratait a család csak 1944 nyarán küldte föl az Akadémiára a eenki kastélyból, mely p á r hónappal később teljesen leégett. A „Magyar Szín" feliratú 12 nagy ívlapnyi irat csomóból, melyet az A k a d é m i a Kézirattára most rendez, sok ezernyi levélfogalmazványával együtt, csak n é h á n y gondolatforgácsot m u t a t u n k most be, m i n t amelyeket vagy a színházi bizottságok valamely ülésén írt le, vagy készülő könyvéhez használt föl Széchenyi: „Akar micsoda kis nemzet — eldarabolt, meghalt Nemzetnek vanSzh. [ = színháza | Magyarnak nincs. Holland, lengyel, olasz: Agoniáskodik. Kiki átlátja, menyire van szükség rá . . . Aber was thaten sie, u m das Ziel erreichen? — Ich gebe lieber 1000 fit als Capital, dass es bleibt, als 10 fit z u m elfecsérelni, wie gewöhnlich. — Sonderbarer Phenomen, K a p i t a l wird immer kleiner in H u n g a r n ! II croyent infaillibles, — I atyl (!) quelque chose de plus ridicul - q u e ces susceptibilités dans des personnages aussi graves? — Theater wie sehr nützen? Ostoba Tábla Biró setzte den Kisfaludy in G e f a h r . . . Jetet wird jeder gewogen nach seinem Inneren Wertli, durch die allmáohtige Opinion publique. Wir wissen es, dass unser Stern zerplatzt ete. und doch arbeiten wir an Verschönerung ! Cuvier: Le beau ne se perd jamais." Széchenyi levelezésének az Akadémia által (Majláth Béla jegyzeteivel) még 1891 93-ban kiadott 3 kötetében közel száz helyen van utalás baráti vagy hivatalos levelei közt a színházra: legbizalmasahban t i t k á r á n a k , Tasner Antalnak és barátai közül Wesselényinek, Fáynak, Döbrenteinek, R á d a y Gedeonnak ír terveiről (1. köt. 14G, 191, 210, 490, 525, 539. 1.), de a nádorral és kaszinói társaival és sok mással is gyakran vált levelet a magyar színpad ügyében (I. köt. 533, II. 47, 49, 140, 190, 199. 1.). Valamennyi közt legérdekesebb a t i t k á r á n a k 183(i-ban írt soraiból (II. köt. 201 — 202.): ,,. . . szinháztervem eldűlt, — csaknem sírtam". Ugyanez a levél az „ebül álló" Lánchídról is szól, a mágnások gáncsai m i a t t . Károlyi György körlevelére 1858 dec.-ben Döblingből válaszol, egész élete munkatervei, alkotásai felsorolásával és sok színházi gondjáról, s 500 forintot küld a színház megsegítésére. (III. köt. 660—671.) Akadémiai üléseken nincs u g y a n szó a telekről, építtetésről, de a Tudós Társaság m a g a részéről pályakérdéssel sietteti a tervek megvalósítását. 1833. nov. 9-én kezdődő nagygyűlése így határoz: „A nemzeti játékszín elősegítése dolgában összeült K ü l d ö t t s é g javaslatára kinevez egy Választottságot, melly figyelemmel kövesse a budai Színtársaság előadásait, hogy azok iránt figyelmeztethesse azt, mik a nyelvre nézve az a d a t n i szokott darabokban javítást, változtatást k i v a n n a k s e végre a T. Igazgatóság kéretik egy, ezen választottság részére kiveendő Páholy t a r t á s á r a . Ezen kívül egy illy t a r t a l m ú pályakérdést tüz ki, mellyre a r. tagok is felelhessenek: Miképen lehetne a magyar játékszint Budapesten állandóan megalapítani?"4 Az ülés folyamán megállapítják az évi költséget is, 500 forintban, fordítói ós bírálati d í j a k r a s egyúttal elrendelik, hogy a darabokból nemes A b a ú j megyének színházába is k ü l d j ö n az Akadémia másolati p é l d á n y o k a t . A nov. 15-i nagygyűlésben már [Jegyzőkönyv: CXLJ kinevezik az állandó Játékszíni Küldöttség tagjait : F á y András t. tag, Döbrentey Gábor titoknok, Vörösmarty, Csató Pál, Dessewffy Aurél, J a k a b I s t v á n és Tessedik Ferenc mellé kineveztetvén „a legi n k á b b előadatni szokott muzsikai d a r a b o k tekintetéből" Rotlikrepf [Mátray] Gábor lev. tag is. Abban is megállapodtak, hogyha a pályázatokban valamelyik bizottsági t a g érdekelve volna, a megbeszélésre n e m jön el. A színházépítési pályakérdósre 18 kézirat érkezett ós a bírálók tüzetes átnézéssel megállapították, hogy — h a b á r a színházépülettel még nincs is megoldva a magyar színjátszás kérdése, tehát darabokra is kellenek pályadíjak, — mégis a jeligés pályaművek közül a legjobbnak azért a d j á k ki a 30 a r a n y j u t a l m a t , mert a kérdést ez világítja meg legtöbb oldalról és a színpad erkölcsi, művelődési ós nemzeti hatásait elemzi; széleskörű műveltséggel fejtegeti a vándorszínészet lélekt a n i részét, h á t r á n y a i t , színészetünk egész m ú l t j á t ismertetve. Az 1834. júl. 29-i kisgyűlésben felbontott jeligés levélből Fáy András neve t ű n t elő, a k i t az ülésre behívtak, m a j d Fáy az akadémikustársak nagy éljenzése közben a j u t a l m a t visszaadta azzal, hogy az építendő színházra fizesse ki az Akadémia. Másik két (aránylag legjobb) pályaművet is kinyomtatásra s z á n t a k : Kállay Ferenc és J a k a b I s t v á n akad. t a g o k tollából, m e r t „mindkettő józanul m o n d néhány hasznos észrevételt kivált a színművészségi iskola és opera t e k i n t e t é b e n " . Kállay az építést és igazgatást Pest tanácsára ' Akad. Kézirattár: Nagygyőlési jegyzőkönyvek, 1833. évi köt. LVI. p o n t .
4
bízná, mertha országos jellegű lenne, akkor a vidék nehezebben adakoznék . . . A kisgyűlési felszólalók közt Schedel a d o t t be ellenvéleményt az I. díjas m u n k á v a l szemben és (Fáy eredeti kéziratát nem ismerve) föltehető, hogy a kinyomatott szövegen m á r az ő baráti kezének is volt nyoma. 5 A Játékszíni Bizottság egyébként elég s ű r ű n ülésezett: először 1833. nov. 27-én, t e h á t kinevezése u t á n pár nappal. Jegyzője J a k a b I s t v á n lett, ő állította össze a bírálandó darabok jegyzékét, s egy óv múltán, a 13 ülésről, összefoglaló jelentést terjesztett az 1834 nov.-i nagygyűlés elé. Üléseiken nemcsak egyes művek t a r t a l m i hűségével foglalkoztak, hanem — jegyzőkönyvünk szerint — ,,. . . idegenszerűségek s magyartalanságok kiküszöbölésén kívül az is kötelességük, hogy erkölcsiséget s mivelt érzést botránkoztató kétértelműségek —- amennyire fordításoknál az eredetiség csonkítása nélkül megeshetik —éppúgy, mint aljas és jobb ízléssel ellenkező kifejezések, elmellőztessenek és . . . a nemzet i nyelv csinosbulását sikeresen előmozdítsák". 6 A dec. 23-i ülés fontos határozatot hozott : „Azon tekintetből, hogy részint a nemzeti színjátszók nagyobb iparra s törekvésre serkentessenek, — részint, hogy színművészi á l l a p o t u n k a t némileg a külfölddel is megismertessük, a jelesb hazai színészekről a bécsi Theater-Kunst- und Literatur Zeitungban évnegyedenkint jelentés fog t é t e t n i . " — H a t á r o z n a k a bírálói díjak skálájáról is (terjedelem és olvasási nehézség arányában 3—5, illetve 8 forint darabonkint !), továbbá szigorúan kérik a színház igazgatóságát, hogy a rossznak minősített műveket elő ne a d j á k . Kötelezik a színészeket legalább 3 próbára, s az akadémiai bizottság tagjait a legutolsó próbán való megjelenésre. Érdekes a Jakab-féle összefoglalás a megbírált 77 színdarabról. Egyik ülésen Dessewffy és Tessedik bizottsági t a g o k lemondtak bírálói díjukról, m a j d példájukat mások is követték. A bizottság elnevezése egyébként a jegyzőkönyvekben ezután váltakozó: hol Választottság, hol Biztosság, hol Választmány. J a k a b vezette még az 1834 nov.—-1835 szept.-i üléseket is; mind a 15 ülés jegyzőkönyve megvan hiánytalanul a Kézirattárban. 7 Időnkónt a Jelenkor hasábjain közölték döntéseiket, ogyik ilyen hivatalos közlés Toldy fogalmazásában előkerült: Szigligetinek m á r 3 drámafordítását említi, mint sikerültet: Dumas és llugo-drámákból, és többek közt Vagy Ignác fordítását is: Victor I l u g o „Tudor Máriá"-ját. 8 1835 őszétől 183(5 aug. végéig 18 ülést t a r t o t t a k , jegyzőjük Csató Pál volt, m a g a is műfordító és színi bizottsági tag. Ezek érdekessége egy átvételi elismervény, m i n t a decemberi ülés tárgya: a budai színház k ö n y v t á r o s á n a k : Laborfalvi Benke Józsefnek (Laborfalvy Róza apjának) ós Meggerg, Szentpéterg színészeknek aláírásával, részben az utóbbiak saját kezű szövegezésével, több színdarab átvételéről, kivéve egy m ű v e t , melyet a sajtócenzúra visszatartott: a „Koslei Vórtorony" c. rémdráma fordításáról volt szó, nyilván politikai éle m i a t t . 1831) őszétől 1837 nyaráig 13 alkalommal ült össze a bizottság, jegyzőkönyveiket már Rothkropf vezette. 9 Ezek némelyikén valamennyi bizottsági tag aláírása látható, mint hitelesítőké. Korábbiakon nincsenek ily aláírások. Rothkropf a z t á n múzeumi kinev ezése m i a t t lemondván, u t á n a a bizottság időközben kinevezett t a g j a : Szalay László, későbbi neves történész és akadémiai titoknok vezotte a följegyzésekot és írta összesítő bizottsági jelentésüket, immár 1838 őszének nagygyűlésére. 1 0 Rothkrepf Gábor írta a legelső hazai színházi és operabírálatokat az 1833-ban indult Honműrész, valamint Rajzolatok hasábjain. Míg a Szalay-vezette jegyzőkönyvekben 21 színmű-bírálatról olvashattunk (Vörösm a r t y elnökletével t a r t o t t üléseiken), az 1838 őszétől 1839 novemberéig 21 alkalommal összeült bizottságban 18 darabot tárgyaltak meg, s az összesítést és egyes jegyzőkönyveket Gaal József lev. tag vezette. 11 Ezután t a r t o t t üléseikről csak jegyzőkönyv-töredékek vannak, Toldy fogalmazásában és m á r a kisgyűléseken isgyérülaz érdeklődés, e tárgyakicai való foglalkozás száma. Különös, hogy ez a bizottság, melynek pedig a Várszínház két direktora is t a g j a : Fáy és Döbrentei, sohasem tér ki a színháztelek és építés ügyére ! Széchenyi sem szólal föl egyetlen akadémiai ülésen sem ebben az ügyben. A Játékszíni Bizottság irat csomója azonban sok értékes drámatörténeti adalékot, tartalmaz. A bírálatok kiadatlan iratcsomóiból most csak mutatványokat, közölhetünk. (Teljes kiadásuk most van tervben az Irodalomtörténeti Fontos-sorozatban.) Fág András 5 Akadémiai kiadvány, (Trattner—Károlyi nyomda): „Maayar Játékszínt (Döbrentei Gábor előszavával.) ' Akad. Kézirattár: Ak. Levéltári iratok 187/1843. sz. iratcsomó. ' Uo. 93/1830. si.tratcsomó. • Uo. 9/1830. iratok. • Uo. 118/1837. sz. iratcsomó. " Uo. 44/1838. sz. iratcsomó. 11 Uo. 131/1840. sz. iratcsomó,
feleletek",
1834., VI + 100 lap
keltezetlen iratát Döbrentei titoknok 1834. nov. 1-ón i k t a t t a : „A vadászok. Erkölcsi rajzolat 5 felvonásban. Iffland m u n k á j a , m a g y a r r a t e t t e T. P a j o r Antal. — I f f l a n d n a k ezen, alkalmasint legtöbb tökéllyel bíró színdarabja, ügyes és gyakorlott stylisticáju fordítót- kiván. Azonban e jelen fordítás a ' középszerűséget is alig érvén el, nyilvános nyomait hordozza a ' gyakorlatlanságnak, melly m i a t t stylje nem tiszta könnyű, öszveí'olyó. Ezenkívül orfhographiája számos helyeken hibás. Alul írt azt nyomtatás alá nem ajánlhatja." Kölcsey Ferencé a másik bírálat, Csekéről 1837. jún. 23-ról keltezve: „Vélemény az 1837-diki díjért pályázó 13 szomorújáték felett. Hót darab, úgymint : A csel áldozatja, Piroshalom, A művész álma, Az áruló gyűrű, Zeleukus, K r i v á n és Primavera — n e m méltók, hogy felettök ítélet mondassák. — „Élet és á b r á n d " valamivel több, mint az említettek; de szövedék és charaoterek kicsiny tehetséget m u t a t n a k . A fő személy (melly úgy tetszik, m i n t h a Gőthe Tassoja és YVerthere u t á n a l k o t t a t o t t volna), nom egyéb fonák érzelékenysóg és következetlenségből szőtt valaminél; s halála, melly öngyilkosság következménye, nem csak hogy természetesen nom következik, do épen ok nélkül való. A „Perónyiek" címűben két álom fordul elő, nyomorúlt surrogatuma a görög tragoedia f a f u m á n a k , müllneri modorban. A két fő character épen nem az, mivé azokat az író (saját jegyzete szerént) tenni a k a r t a . Az egész középszerű." „Angelo" a Bulwer Itienzijéböl nem művészi kézzel összefércelt scenák. Elbeszéllést d r á m á v á csinálni, nehéz dolog; de a pályázónak különösen hibául kell tulajdonítani, hogy a Bulwer r o m á n j á b a n előforduló nagyszerű charaet ereket parányi világításban állította elő. E g y é b i r á n t is az említett r o m á n b a n hasonlíthatatlanul több drámai van, m i n t a kézalatti tragoodiában, mi a n n a k száraz compendiuma. — A „ P á r v i a d a l " nagy kiterjedésben gondolt históriai darab a k a r t lenni, regényes világba által hozva; de az író m u n k á j á n a k érdeket kölcsönözni nom t u d o t t . Tragoediát pathos nélkül képzelni bajos; a pályázónak pedig épen az nincs h a t a l m á b a n . E megjegyzés u t á n nem szükséges a t e r v és kivitel hibájit egyenként felszámlálni. Pathos n e m léte fő hibája a h á t r a levő két szomorú j á t é k n a k is. K u t h e n b e n a fő személy semmiképen nem vonz magához. Az író még Lipolt és Karolda viszonyaiba sem t u d o t t legkisebb melegséget is önteni. Ezon általános hidegség vagy ha jobban tetszik, langyosság érezteti magát az utolsó m a g y a r K h á n b a n is, mellynek szövedéke különben elég rendesen v a n gondolva. Röviden szollva, gyengébb és hidegebb drámák, mint, ez idén, a pályán még alig fordultak meg; a mi is haladásunknak e részben n e m nagy bizonysága." Eötvös József bírálata 1837. szept. 2-án került iktatásra: „Tekintetes Titoknok úr ! Federici „ H a z u g s á g " c. vígjátéka, ha jól emlékszem, azok közül való, mellyeknek fordítását a T. Tudós Társaság m á r ezelőtt néhány évvel, íróinknak a j á n l o t t a , s így Galvácsy úr választása m á r olőre helyesnek m o n d a t o t t . A mi pedig magát a f o r d í t á s t illeti, azt gondosnak és könnyenfolyónak tapasztaltam; a hűségről sem feledkezett meg a szerző, s jobbízlés által engedte m a g á t vezettetni. Olly véleményben vagyok tehát, hogy a m u n k á t n y o m t a t á s alá a d h a t n i . " Míg az akadémiai Játékszíni Választmány ülésezett, s tagjai színműveket írtak vagy fordítottak és gondosan jegyzőkönyveket vezettek tárgyalásaikról, a fordítók működéséről, bírálták a b e n y ú j t o t t eredeti, illetőleg fordított színműveket — a magyar színházépület dolgában Pest megye és főként r i t k a fürgeségű alispánja buzgólkodott — , h a n e m is a díszesebb, nagyméretű, belvárosi építkezés érdekében. Pest megye alispánja: Földváry Gábor, aki gyakran segélyezte a Várszínház m a g y a r színészeit, sokkal sürgetőbbnek t a r t o t t a a színház megépítését, mint Széchenyi. H a egyszerűbb f o r m á b a n is, de mentől előbb, hogy a pestieknek is legyen állandó színházuk. A tekintetes Varmegye önérzete is vezérelte abban, hogy lehetőleg önmaguk, a megyeiek építsék meg. Nagy szívességet t e t t a megye a nagybirtokos Grassalkovich hercegnek, külföldi hitelezői elől elvonva birtokait, s ezért hálából a herceg a megyének adományozta 900 öles telkét, a H a t v a n i k a p u n t úli országúton levő nagyobb f a r a k t á r á b ó l kihasítva [a mai Rákóczi út ós Múzeum k ö r ú t sarkán], hogy azon építsék meg a színházat. Az alispán az 1834. július 4-i megyei közgyűlésen jelentette be az adományt, 1 2 és határozatilag k i m o n d a t t a a megyével, hogy a színházat oda a k a r j á k emelni. Széchenyi óvatosabb volt, n e m a k a r t a a díszes építkezést elsietni, viszont az alispán ezt „bosszú pórázra eresztésnek" nevezte és gúnyolódott Széchenyi terve felett. Széchenyi sem m a r a d t adósa: szemétdombnak m o n d j a a megye telkét a poros országúinál, akár casinói társaságában, akár baráti levelezésében kerül szóba a színi építkezés. Jellemző a vármegye urainak bátorságára, hogy a főváros falain kívül álló telken nem érezvén a pesti Szépítő 11 Pestmegye Levéltára: A megyei közgyűlés eredeti jegyzökönyvei: 2ÖG2/18S4. Qrassátlcovk'h herceg a d o m á n y levelét az Orsz. Levéltár őrzi. Fényképét ld. P. K á d á r J o l á n id. művében: II. k. 08. I,
8
Bizottság hatalmát, semmibe sem vették e bizottság ós elnöke: József nádor ugyanekkor adományozott Duna-parti telkének és Széchenyi tervének ügyét és a m a g u k erejéből és a megye tekintélyére alapozott országos gyűjtésből hozzáláttak az építéshez. — Földváry alispán sietségének eredménye, hogy a Nemzeti Színházat az 1835 őszén t ö r t é n t első kapavágások u t á n (Zitterbarth Mátyás tervei szerint) hamarosan felépítették. A „Pesti Magyar Színház" falainak emelkedése annyira lelkesítette a főváros minden rendű-rangú polgárait, hogy a mágnások pónzoin kívül a legegyszerűbb kisemberek, lakatosok és szabók, asztalosok és szerelők egymással vetélkedve a j á n l o t t á k föl t ö b b heti i n g y e n m u n k á j u k a t . Az ideiglenesnek m o n d o t t megnyitóra, 1837. aug. 22-re Vörösmarty írta a prológot: Árpád, ébredése c. egyfelvonásosát, m a j d a németből fordított „Belizár" című d r á m á t a d t á k elő, ebben a még „ideiglenesen" berendezett színházban, gyertyafényes színpadon —, de olyan színészek, m i n t Déryné, Kántorné, Egressy, Lendvay, Megyery, Szentpétery, Udvarhelyi, B a r t h a , Szerdahelyi voltak az első pesti m a g y a r színpad ú t t ö r ő i ! E z u t á n hónapokig nem játszottak a további építkezés, berendezés m i a t t és csak 1838 tavaszán, a rettenetes árvíz u t á n n y i t h a t t á k meg ünnepélyesen, a nádor születésnapján. 1 3 1838 januárjától szerződtetik „első karmesternek" Erkel Ferencet, havi száz forintért, a megyei választmányban pedig Vörösmarty szólal fel a színház további istápolásáért, külön is kiemelve, hogy a fiatal, ú j a b b drámaírók serkentése céljából a Vármegyének is illőon honorálnia kellene a műveket. [Az akadémiai j u t a l m a k r a évente egyszer került sor.] 14 — A megyegyűlés Bajza Józsefet kéri, mint a színház első igazgatóját, hogy e tárgyban hirdetményt írjon a lapokba, mégpedig olyan szerzői d í j b a n állapodván meg, hogy eredeti színdarabért (vagy operáért.) a szerző az első előadás jövedelmének 1 / 5 részét kapja, s a 2. és 3. előadás u t á n 2 / s részt. Fordításokért félennyi pénz jár, az operai szövegek pedig külön egyesség tárgyai. — í m e , 1838-ban találjuk első hazai n y o m á t az írói honorárium hatósági szabályozásának ! Az 1840-os évek színi kritikáit Vörösmarty, Bajza, Toldy, Mátray és Vajda Péter írták, mind akadémikusok, érthető tehát, hogy a szellemi irányítás t o v á b b r a is a Tudós Társaság kezében volt. Ú j pályakérdéseket is tűznek ki. Játékszíni Bizottságuk sűrűn foglalkozik a fordításokkal. Kisfaludy és K a t o n a darabjai után m á r m á s magyarok is színpadhoz j u t n a k . Gaal József vagy Csató Pál, T ó t h Lőrinc, J a k a b István, Szigligeti, Nagy Ignác színművei mellett még a leggyöngébbek is úttörő értékűek. — Azon sem szabad mosolyognunk, hogy Döbrentei titoknok, m i n t a Várszínház igazgatója, 1833-ban bécsi balettet szerződtet, hogy a csődtől megmentse a társulatot. A pestiek ugyanis a jégzajlásra szétszedett hajóhídon már nem mehettek Budára és a kevés ittoni magyarság ritkán tölt ö t t e meg a Várszínház nézőterét . . . A pesti ú j színház igazgatását Bajza József vállalta 2 éven át, csak egyes színésznők intrikáira mondott le — de az anyagi gond egészen a megyére hárult. A 31 színész és 24 kórista, 28 zenész, kb. 30 műszaki személyzet elképzelhetően sok gondot okozott a vezetőségnek. Ezek m i a t t kellett a színházat állami kezelésbe venni; az 1840. évi 44. tc. ó t a viseli a Nemzeti Színház nevet. Viszontagságos évei során egyszer félig le is égett, m a j d Szkalniezky akad. tag tervei szerint újjáépítették; díszes homlokzattal, hatalmas korintusi oszlopcsarnokkal látták el, s 1013-ig (midőn fölösleges gyorsasággal lebontották) ebben a formában állott. A színház akadémiai páholyát f e n n t a r t o t t á k a bíráló bizottság tagjainak, s az Akadémia továbbra is fokozottabban törődött ú j darabok jutalmazásával, pályadíjak kitűzésével, különösen 1855 u t á n , midőn Teleki József elnök nagyobb alapítv á n y t t e t t a legjobb színművek évenkénti 100-aranyos jutalmazására. Példáját mások is követték, így 1859-ben Karátsonyi Guidó a legjobb vígjátókra, Lóvay Henrik (1878) egy-egy drámatörténeti kötetre t e t t évi 100—100 arany pályadíjával, a Farkas és Raskó családok színművekre, Péczely József (1880) és Kóczán Ferenc (1887) történeti d r á m á k r a t e t t nagyösszegű alapítványaikkal. 1 8 Utoljára a Voinicb család adományozott nagy összegeket az előadott legjobb darabok kitüntetésére. 1862—65-ben, az akadémiai palota előtti tér rendezésekor került újból szóba a főváros tanácsában a Lánchíd előtti ún. Széchenyi-féle színházi telek, amelyet az országgyűlés m á r 1861-ben a Nemzeti Színháznak adományozott. Végül 1869-ben eladták árverésen, s a főváros vette meg, de úgy, hogy az összeg feléből bérház épüljön a színház mellé, az akkori Kerepesi út (mai Rákóczi út) sarkára. A vételár másik feléből telket vettek a dalszínház részére, a Hermina téren ós nemsokára meg is kezdték világhírű Operaházunk építkezéseit. 16 GERGELY
PÁL
" RÉDEY TIVADAR: A Nemzeti Színház története. 1937, Bpe«t, 82. és kőv. l a p j a i n . 14 Orsz. S z é c h é n y i - K ö n y v t á r K é z i r a t t á r a : F o l . Hunit. 1348. sz. 14 A k a d é m i a i Alapszabályok és ÜRyrend. 1917., 11 pest. 11 GIRDONTI ALUKRT: Pest zárosa es a Nemzeti Színház. — Városi Szemle: 1929. é v i . 49. és köv. l a p j a i n .
7
The role of the Hungárián Academy in establishing National Theatre of Pest by
PÁL
the
GERGELY
The study summarizes the development of one of t h e most important aetivities of t h e Hungárián Academy (formerly, in its first decade: t h e " H u n g á r i á n Learned Soeiety"), t h e "cultivation of t h e Hungárián language", which has been its m a i n task from its very stfirt in 1831, with special view to promoting t h e Hungarian-speaking theatre. There were, however, a t t e m p t s m a d e f r o m 1791 t o perform Hungarian-speaking plays and dramas a n d t o put foreign d r a m a s into H u n g á r i á n (e.g. of special significance was t h e translation of Shakespeare's H a m l e t by Ferenc Kazinczy). Performanees of t h e f i r s t I lungarian t h e a t r e s , especially those in Buda, Kassa, and Kolozsvár, were of a pioneer character. I t was Count I s t v á n Széchenyi, t h e great founder of the Academy, who did his best to keep u p an agitation for erecting the first H u n g á r i á n permanent t h e a t r e in t h e capital. As a result of his pamphlet on t h e theatre published in 1831, the Academy set prizes of 100—200 golds every year t o reward t h e best originál Hungárián dramatic plays or the best translations of foreign works. (The first grand-prize was awareded to Mihály Vörösmarty f o r his drama "Vérnász" in 1833.) Competition was conducted for treatises dealing with t h e problems of establishing t h e f i r s t Hungárián p e r m a n e n t theatre t o be built in t h e capital as well as with the various theoretical and practical aspects of equipping the stage, a n d with problems of generál character concerning t h e Hungárián theatres a n d schools of dramatic art. András Fáy, t h e author of t h e first H u n g á r i á n növel of manners (the " B é l t e k y H á z " ) , won the prize of 30 golds of a secret competition for t h e theoretical elaboration of a project, of building a theatre. At t h e same time, F á y returned t h e wholc sum for t h e benefit of the t h e a t r e t o be built. F á y was on friendly t e r m s with Széchenyi, a n d in accordance with Széchenyi's favourite idea, he alsó wanted to have t h e theatre built on t he D a n u b e e m b a n k m e n t , in front of t h e Lánchíd (Chain Bridge) constructed somewhat later. However, m o t i v a t e d by vanity t h a t t h e construction of t h e new theat re would be a t t r i b u t e d to their own initiative, the noblemen of t h e County Pest achieved t he Governm e n t ' s building permit in 1836 for a groundplot situated a t t he corner of the present-day Rákóczi út and Muzeum körút. Prince Grassalkovicli gave this groundplot of somé 900 square-fathoms as a gift for this pupose which was, a t t h a t time, situated beyond t h e medieval city wall, facing t h e H a t v a n i K a p u ( H a t v a n i Gate), in the vicinity of a. ru bbish-shoot a n d a timber-yard. Széchenyi h a d b e e n scolding this "rubbish-shoot" in several priváté letters, but f i n a l l y he reeognized t h a t t h e real purpose of giving t h e H u n g á r i á n nation a permanent, t h e a t r e in the capital is more i m p o r t a n t t h a n his favourite idea, a n d stopped publie a r g u i n g against t h e C o u n t y ' s noblemen, instead he gave remarkable financial aids to t h e t h e a t r e even from Döbling where he was t r e a t e d during t h e fifties in t h e neurological elinic. The theatre was opened in August 1837, but soon b u r n t down, and tho restoration required nationwide donations again. The cause of t h o t h e a t r e was a steady item in t h e agenda of tho sossions of tho Academy. Special emphasis was laid on writing new dramatic; plays a n d translating d r a m a s of high literary value. I n 1833 tho Academy set u p its "Standing Committe on the Theat r e " tho members of which were elected f r o m the best writers, literary and theatrical export s of t h e roform-era (covering tho years 1830—1840). Among t h e members of the Committee t h e r e were: Mihály Vörösmarty, t h e poet of t h e Szózat (a poem regarded as the second H u n g á r i á n national a n t h e m ) and of a n u m b e r of other lyric, epie, a n d dramatic works, András Fáy, novellist a n d oconomist, Gábor Döbrentei, t h e secratary of the Academy
8
linguist, philolsgist, józse/ Bajza, critic, editor of the a l m a n a c A U R O R A , Gábor Mátrai (Rothkrepf), seeretary of the National School of Musie, musical critic and aesthetician, János Garai, the a u t h o r of the H á r y János, József Gaál, a n d Bál Csaló writers. Tlio Reading Committee held its sessions r a t h e r frequently, in t h e beginning two or t h r e e times a week, later bi-monthly in the officos of the building rent by the Aeademy a t t h a t time ( l s t a n d 2ndfloor of a liouse: Petőfi Sándor Street 3. Budapest Y . o t h e r t h a u t h e present building of t h e Aeademy). Among the members of the Committee, apart from t h e names mentioned above, we alsó f i n d the n a m e of Ferenc Kölcsey, t h e poet, author of t h e Hungárián n a t i o n a l anthem. The Oommitte rend and criticized 77 dramatic plays in t h e first year of its work. Several of its members did not acoept t h e modest fee for their work, instead they offered it as a contrihution t o t h e prizes to be given t o authors of (Iramat ie woi-ks and translat ions which were hoped to be produced in a steadily incresing n u m b e r . They made choice for the best plays to be printed or awarded by seeret hallót. T h e Committee held so m u c h as 15—20 sessions a year. A large q u a n t i t y of their minutes of meeting have t u r n é d u p recently, and their evaluation is going on. Among the signors of t h e minutes of meeting. in uddition to the names of writers and poets, we found t h e n a m e of a number of sucli outstanding aetors, who had been invited t o the sessions, as Márton Lendray, Zsigmond Szentpétery, Gábor Egressy and Károly Megyery.
9
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRÁNAK KÖZLEMÉNYEI 1. Ilaraszthy G y u l a : A 130 éren Akadémiai Könyvtár. Bp. 195(1. 2. Berlász Jenő—Szakmáryné N é m e t h Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene. Bp. 195G. 3. Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. Bp. 1957. 4. Berlász J e n ő : Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása. Bp. 1957. 5. Haraszthy G y u l a : Az Országos Könyvtárügyi Tanács és a magyar könyvtárügy időszerű kérdései. Bp. 1958. G. Gergely Pál: Arany János és az Akadémia Könyvtára. Bp. 1958. 7. Moravek E n d r e : Die neuen ungarischen Bibliotheksnormen. Wien. 1957. 8. Szakmáryné N é m e t h Mária: Az Akadémiai Könyvtár, mint a Magyar Tudományos Akadémia célkitűzéseinek könyvtári támogatója: Bp. 1958. 9. Gergely Pál : Az Akadémia levéltára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában : Bp. 1958. 10. Csapodi Csaba: Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Bp. 1958. I I. Moravek E n d r e : Kiadványtípusok a katalogizálás szempontjából. Bp. 1958. 12. Szakmáryné N é m e t h Mária: A központi folyóiratcím jegyzék kérdései. Bp. 1959. 13. Csaba Csapodi: L'avenir des périodiques scientifiques. La H a y e 1958. ' 4• F. Csanak D ó r a : Az Akadémiai Könyvtár története a szabadságharcig. Bp. 1959. 15. Moravek E n d r e — W e g e r Imre: Magyar könyvészeti kifejezések kis orosz szótára. Bp. 1959. 1G. Csaba Csapodi: Der geographische Begriff im Katalogsystem der Bibliothek. Wien 1959. 17. Csapodi Csaba: A proveniencia elve a könyvtárban. Bp. 1959. 18. Rásonyi László: Stein Aurél és hagyatéka. Bp. 1960. 19. Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet. Bp. 19G0. 20. Rózsa György: A magyar társadalomtudományok az UNESCO kiadványaiban. Les sciences soriales honqroises dans les publicalioris de 1'UNESCO. Bp. 1960. 21. Gergely Pál: Pápai Páriz-album a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtáréiban. Bp. 1961. 22. Gergely Pál: Bartók Béla ismeretlen levelei a Tudományos Akadémia Könyvtáréiban. Bp. 1961. 23. Sarlóska Vinee Ernő: Bolyai János házassága a köztudatban és a dokumentumok. Bp. I 96 I. 24. Csapodi Csaba: Mikor pusztult el Mátyás király könyvtára? Bp. 1961. 25. Moravek Endre— Weger Imre: Abbreviaturae Cyrillicae. Bp. 1961. 26. Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai. Bp. 1962.
27. Tőkés Lás/.ló: Az Akadémiai Könyvtár mikrokönyvgyüjteménye és fotólaboratóriuma. Bp. 1962. 28. F r á t e r Jánosné: ,,Nemzeti részvét emelte". Bp. 1962. 29. Büky Béla: Székely Bertalan hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Bp! 1962. 30. Moravek Endre: Index acronymorum selectorum. Pars 2. Instituta scientifica. Bp. 1962. 31. Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémián és tájmúzeumainkban. Bp. 1963. 32. Rózsa György: The documentation of science organization as an emei ging new branch of scientific information. Bp. 1962. 33. Gergely Pál—Molnár Zoltán: Az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudomány repertóriuma. 1840—1960. Bp. 1962. 34. Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye ? Bp. 1963. 35. Tőkés László: A mikrokártya és a kutató. Bp. 1963. 36. Büky Béla—Csengervné Nugy Zsuzsa: Székely Bertalan illusztrációi eyg tervezett Petőfi-életrajzhoz. Bp. 1963. 37. Gergelv Pál: Az Akadémia szerepe a Nemzeti Színház létrehozásában. Bp. 1963.
63.57835 Akadémiai Nynmda
