TV-'V* r "-mt;-".. I >

TV-'V*

r "-mt;-"..

I

>

"

/'"'H^.^

Presented to the

UBRAKYofthe UNIVERSITY OF TORONTO by

PROFESSOR GEORGE BISZTRAY

MODERN KÖNYVTÁR

Magyar Színmírók CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: A' ÖZVEGY KARNYÓNÉ GERSON DU MALHEUREUX GARVAY ANDOR A PÉNZ. EGY SZOBA-KONYHA LENKEI HENRIK ÉS SZILÁGYI GÉZA MÁJUSI FAGY j^ :

AZ ATHENAEUM ÍROD. ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

laUII .'.V^t^ SZAM Jam ^Wigglj^ I^ÁKÓCZI-UT 54. ^^^AP^^T*

CSOKONAI VlTEZ MIHÁLY A'

ÖZVEGY KARNYÓNÉ

S

KÉT SZELEBURDIAK

GERSON DU MALHEUREUX VAOY

AZ ÖRDÖGI MESTERSÉGEKKEL

TALÁLTATOTT

IFJÚ

KÉT vígjáték

MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTI GÖMÖRI 26.

JEN

SZÁM

BUDAPEST,

1911

POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KÖNYVKERESKEDÉSE

Költeni annyi, mint itélszéket tartani

Önmagunk

íölött.

(IBSEN)

R

szerkeszt

R Modern

minden

jogot

fentart

magának

Könyvtár 1910, június havában Indult meg

A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTSÉGE: KERÜLET, VAS-UCCA15/b., I. EM. 1& TELEFON: 6—89

VIII.

A'

ÖZVEGY KARNYÓNÉ

S

KÉT SZELEBURDIAK

vígjáték három felvonásban (1799.)

JÁTSZÓ SZEMÉLYEK.

KHRNYÓ, egy ids KilRNYÓNÉ, ennek SHMU,

ezeknek

LAZAR,

kalmár. felesége.

fia.

kalmárlegény.

7ín^?^. LIPITLOTTY,

szeleburdiak; J

KURUZS, egy személyben

doctor,

borbély,

kiromantista,

2sibvásáros, poéta és kosárfonó stb.

BORIS, Karnyóné szobaleánya.

TÜNDÉR. TÜNDÉRFI.

R

játék

esik

Kanizsán a Karnyóné boltjában.

ELS I.

Samu SAMU:

FELVONÁS. JELENÉS. és Lázár.

Lázár deák,

vigyázzon! vigyázzon, az ilyen bolond ember hogy vigyázzon? csak mindég eszed nincs, csak Samu, no Samu menjen pokol s be, én csak olyan bolond, mint kend nem bolond. SAMU: No no Lázár, hisz az oskolába is csak így teszek én, egye meg kend ezt a körtét én nem haragszom. LAZAR: Én pedig harangoszom. Samu, csak mindég Samu, kitakarodjon a botyábú, virga a' gyereknek, osztán meg meg más. SAMU: Kennek kezdték a maga fiának mondja azt azt mondta asszonyám, hogy adjon a boltból ruhát a kocsisnak, meg annak az úrnak, ki hozzánk jár. LAZAR: Melyik az a hozzánk jár? zördög tudja, az is hozzánk jár, másik is hozzánk jár, mind a világ csak itt jár, melyik az a hozzánk jár? SAMU: Ha tudja, miért kérdezi; azt mondta asszonyám, hogy a kocsisnak adjon két muselin köpönyeget, nyakbavaló keszkennek 8 röf pukovai posztót, kalapra 20 röf arany sujtást, nadrágra egy bokor structollat, egy pár nádmézet, egy süveg narancsot; annak az úrnak pedig, a ki hozzánk jár, egy pár gatyára való bélést, újas pusziinak való házi vásznat, s ezeket írja fel a jegyzkönyvbe. Azonkívül pc-

LAZAR: ühm!

—

— —

—

dig nékem adjon kantusnak való patyolatot, asszonyámnak pedig, minthogy kevés esze van^ küldjön egy fabábot, meg egy magába felállót, hogy játszón vele a bolond. LAZAR: Hahaha! mi a Samu, magába felállót? hahaha! az asszonynak, hahaha! faláb is kell, azzal lehet

ménk

hahaha! bizony bolondnak mondasz te Samu, hahaha! hogy adhassam én azt neked? csak menj vissza, meni vissza, te kicsin bolond vagy, én nem kicsin. SAMU: Én nem vagyok olyan bolond mint asszonyára jön. kicsint játszani,

—

II.

Karnyóné

JELENÉS.

és az

Elbbiek.

KARNYÓNÉ: tott

Jaj bizony tán a Kolompár Nánival mulaa Lázár, hogy olyan jó kedve van? Csoetó Lázári

LAZAR: tóból

asszonynak,

Az a tatár látott 8 rf poszSamuka olyan comissiót parancsol az

Csoetó bizony.

nyakravalót,

hogy

a a

bizony

hallottam.

Csak kérdezzed az

asszon.

KARNYÓNÉ:

te kis bohócska, most megint elment comissiócskát sem tudtad megmondani a Lázárocskának? Micsoda! az istenért egy nyakravalócskának 8 röf posztócska, eredj fel kis bohócska a szobácskádba, egyél almácskát, szilvácskát, könyvecskét, hahaha, bizony majd magamnak is félremegy az eszecském a könyvecskédet ne edd meg, hanem vedd a kezecskédbe, meni tanulni a többi guermekecskékkel. (Samu elmegy.) Hát, Lázár, annak az uracskának?

az eszecskéd,

azt

Ej a

—

LAZAR: Melyik uracskának? az csak mind uracska, mind uracska, gazdagnak, szegénynek, ifjúnak, öregnek, idegennek, városinak, az csak mind uracska.

KARNYÓNÉ: Eb

Lázárja, bizony gazdává lesz fel a Lipitlotty úr számára. LAZAR: Istenem uram, meg meg a Lébedloty istenutseg mit is mondok? az a Lébedloty egyszer az asszonynak Lébedloty. Istenem uram, csak hordani, csak hordani, drága minden, soha pénzt nem látni, se nem hallani, most a

lelke

a nyakamon, menjen ki és

sem pénz; mi

lesz

irja

—

már ebbl?

KARNYÓNÉ: Mi jár

nem

a

lesz? Conto lesz. Kennek csak mindég kend a könyvbe, s mikor egyéb dolga kennek, tegye fel kend contóra.

szája; lesz

írja

LAZAR: Van

itt

már

conto,

látja

az

asszon,

arra

is

csak a papirost vesztjük; több a contó mint a nettó. Csak a

olvasom el: Conto azon portékákról

iavalit

melyeket Herr Wolfgang Léasszonság Karnóné butyáizved Gölöncsértelck bedloty de jan. farsangi maskerád 10-ik Comcssiója: búl elhordátod: bálra egy egész ökör-habitushoz, mind öszve Rf. 63 xr. 41. Ide

Egy dogult

1

ökörszarv, majd mint az enyim,

féle

febr.

röhögésnek

IV^.

xr.

félviselt

uré

20-ik Rf.

2

jött,

okáért Rf.

ökör bikafark Rf.

a

dámák mulatságára

a bol-

7.

Táncra

való

egy

pár

porcelán

sarkantyú

1.

Egy mancseszter csizma krongold steklire, a legamszterdami módi szerint Rf. 14 xr. 6. 3-ik martii. Egy varró párna, melybe ell egy fortepianó Rf. 14 xr. 5^/-. a varró párna facit van becsinálva Detto.

újabb

—

—

R

amint szokott Rf. 20. 1-s april. Világ ;szerint és mások mulatságára áprilisi bolond lévén, az úr eltört a boltba 7 pár chinai porcelán az úr elnevette magát findsát, s egy kaposi vizeskorsót de azért még is Rf. 37. xr. 59. fortepianó,

—

—

19-ik maj. Elvitt egy silkrót franciás kalapot, a hozzá tartozó conduktorral Rf. 16. xr. 16 stb. Hiszen lássa az asszon, maga lássa meg, így bizon, nem osztán semmi gyzi az ember, csak conto, csak conto sincs a nettó.

—

KARNYONÉ: Rh

édes Lázárocskám, ha az én szegény az a szép férjem, jó férjem élne, az isten nyugoszsza meg, Lázár, most a boltocskánkba sem férne a portéka, magam "is ölembe hordoznék egy kis portékácskát; de látja férjem,

ember, a szegény özvegy asszonynak vagy kell vagy nem, mindenhez támaszkodik. Hisz én bizony a legényecske távol legyen, az isten mentsen meg után esenkedcm hanem csak azért no, hogy a világ nyelve ne legyen az emberen; azt mondják hogy a férfi csak ennyicske legyen ni (mutatja a vastjét) csak férfi az a háznál, csak isten isten,

—

—

— De piszt, piszt! az isten hozza, — majd bröcskémbl, csak csendesen legyünk, mint a varsába; juj, majd kiugróm a bröcskémbl. Nézze nézze édes Lázárocskám, jön a Lipitlottyocska. Oh

áldásocskája az

kiugróm hal a csak,

a

édes lelkem férjem, ha

meg!

te

most

élnél,

az isten nyugoszszon

III.

JELENÉS.

Lipitlotty és Karnyóné. LIPITLOTTY: Jó reggelt kívánok az asszonijnak; én az asr.zonyt szerelem, csak azt sajnálom, hogy ily félig meddig olyan félig meddig való szerencsém asszony, én csak els vagyok ugy-é a legújabb pesti módik felvételében, és pedig egyedül csak az asszonyért, st, hogy kevesebbet mondjak, csak az asz-

van

öltözetben

való

tisztelni.

szony

Lássa

az

szívéért.

KflRNYONÉ:

Jó

reggelecskét kívánok,

de

még nem

is

öltözve, bizony láttam többet az uracskát ilyen furcsán szintúgy nevethetném, hahaha, no de hol a menykcskébe vette azt a rendes liberiácskát? Igazán hogy mi fiatalocskák csak akkor látjuk meg, mikor már az uracskák bele is bolondulnak, hogy ezzel a szócskával éljek.

LIPITLOTTY: Fránya

kis szócska, de csak úgy van asszonyságtok az úiabb magrar módit nem esméri: igazgatja a n állást; de mink legalább a sinórozást ebbe nem bízzuk rajok ez a legújabb pesti módi az asszonu engem csak becsülhet az ilyen ruha alatt jó szív lappang. KARNYÓNÉ: Az úr a maga legújabb módjai szerént vezérli az én tapasztalatlan szívemet a legújabb módikra. R bizony szép ruha, elször a moldont is nevettük, hogy kétszín volt, de most már hozzászoktunk, s a ki ellene szól, azt nevetjük ki, és azt mondjuk róla, hogy moldonabb az a ki a moldont megesméri. Rz urak már most nem csak a színbe mutatnak kettt, hanem a viseletbe is. Forma

—

sz, a ki

—

—

matéria.

LIPITLOTTY: R mind valami

nál

jóféle

originális,

—

de van-é most az asszony-

thea?

KARNYÖNÉ: Van thea,

jó

—

igen

is,

legjobb pedig.

Van császár-

lapponiai.

LIPITLOTTY: Megengedjen az asszony magának, lán

ta-

japponiai?

KARNYÖNÉ: Már olyan

terminusocskával

édes

lelkecském, mi özvegyek az uracskák jobban

élünk,

csak tud-

hatják.

LIPITLOTTY: No

hát most csak itt hagyom; csak téasszony valami fél felöntre valót, mert tegnap úgy tetszik, mintha bolhát vettem volna észre, majd a szobámat mindenütt össze locsoltatom véle, talán majd tessen

iüegöli.

félre

az

(Veszi

a

kalapját.)

KARNYÖNÉ: Dg

ne menjen

még

el

az úr!

bizony

ha

—

az úr nincs velem, olyan vagyok, mint a szedet'en szlí vagy szllcske. Én nem tudom, mi isten csudája, ha az úr itt nincs velem, oluan nagu viszketegs'i'g van minden tetememben, hogy no nem is gondolhatom .el tán az id

okozza

—

—

—

vagy mi?

LÍPITLOTTY:

El kell mennem, édes, hallja! Rzt ugyan nálam nélkül nem lehet el, de csak mégis el mennem mert hiába, uri ember boltban mindég

tudom, hogy kell.

nem

—

—

lehet.

KARNYONÉ: De

—

bizony V'ccském ?

bizony

—

vissza

csak

fog jönni az úr, vissza jjön ám

LÍPITLOTTY: Amint kedvem

tartja.

úgy-é? Mert úgy-e szi-

—

(Karnyóné

el.)

JELENES Tipptopp és Lipitlotty. IV.

TIPPTOPP: Ah! alázatos szolgája az úrnak! örvendek, hogy tisztelhetem az urat és pedig vidám arcával s épen iigen

szép

habitusba

LÍPITLOTTY:

tisztelhetem.

szerenncsét kívánok az úrnak! Mi a az úr ennek a rendes módinak ideálját? Ugysegéljen! olyan mint a" travestált 'Virgilius, vagy mint a milyen világot az olasz mercatimágók hordoznak. TIPPTOPP: Az igaz, hogy ez a legújabb párisi módi épen olyan, de nem is csuda, mert most az egész Paris csupa il mondó inverso. Ez a valóságos párisi újmódi, lássa az úr, most már illetlenségnek tartanák ell begombolni a kaputot, hanem hátul szokás; a púderrel való hajfehérités kiment a módiból, minthogy különben is szk a gabona. Hanem a fekete haj és kinrusz púder kedves a párisiak eltt, mert persze a korom csak olcsóbb, mint a búza. LÍPITLOTTY: De hát azt az egy pár csizmát foldozni >viszi az úr a vargához? TIPPTOPP: Ah! tehát talán az úr még nem tudja, a németek a kalapjokat a hónok alatt hordozzák, s hajadon fvel járnak. A franciák erre ráuntak már, mezítláb járván, a csizmájokat így hordozzák. Más példa: a bécsiek csak az állókig szokták betekerni a nyákokat, e csekélység, noha a magyarok ezt is soknak tartják, a párisi újmódi nyakravaló kötéshez egész lepedk kívántatnak. Más példa: a németek csak az orrok környékét tubákozzák be; dte a mai franciáknak csak a szemek csillámlik ki a tubák közzül. tatár, hol vette

—

Jó

10

az ugyan rendes módi. Ami engemet Versáliáért sem vállalnám fel a mai módi szerént a párisi gavallérságot. De hát ez a nagy átkozott kép hiszen lám a járást is állig teheti mit keres az úr mellén tán amuletum az, vagy miicsoda? tle TIPPTOPP: Ördög sem amuletum! járatlan az úr a párisi úi módiban, a németek elkapták a gaíant franciáktól, hogy kedveseiknek mellképét nyakokon és keblekbe hordozzák. De a franciák most már többre mentek, kedveseiknek képeit egész regálra festetik, rámába csináltatják és úgy hordozzák. Más példa: a franciák között a férfiak is szoktak apró arany karikákat füleiken hordozni; de most már ni milyen nagyot viselnek.

LIPITLOTTY: No én

illet,

fél

—

—

LIPITLOTTY: Rendeseket kell hallani az embernek! Mi csak módizunk, csak módizunk, s hányjuk-vetjük egyfelémásfelé, ürgetjük, forgatjuk gondolatunkat, viseletünket. De a párisiak talán az agyvelejeket is fonákul fordították. TIPPTOPP: De hát még a dámákat látná az úr, akkor csudálkozna és nevetne ám. Nem az a dáma, akinek legparányibb zsebbevaló kutyája van, hanem akit legtöbb anglus szelindek kisér olyanok mint egy borjú! Most etüiz helyett egész subládokat, toalettéhez való cinriktungot hurcoltatnak magok után, mert ott már mostan minden órában úi köntösbe kell öltözni, ha az ember magát szóba kevertetni is

—

nem

akarja.

LIPITLOTTY: R mind hanem most már nékem

meglehet, ha egyéb dolgok nincs; dolgom lévén, és igen fontos dolgom, hosszasabb professiót a párisi új módiról nem hallgathatok magamat recommendálom! TIPPTOPP: No de kérem alássan, ha szabad kérdenem,

—

hová,

is

—

hová?

LIPITLOTTY: Majd megnézetem az inasommal, ha nem jöttek-é

számjaim

a

lottérián.

TIPPTOPP: Ugyan úgy-é? az a

úr

is

szokott

játszani

lottérián?

LIPITLOTTY: Különben sem.

Volt is már rajta aprónyereségem. De most fel .tettem már magamba, hogy vagy sokat, vagy semmit sem. TIPPTOPP: Azt tartom, az utolsót legkönnyebben megkapja az úr, jobb biz' a mi kis pénzecskéje van, megkíméli,

lékos

—

szükségeit

pótolja

vele.

LIPITLOTTY: Ugy csak

az urak beszélnek. De higyje az úr, hogy most olyan bizonyos vagyok a 25 ezer forint nyereségbe, mint ha már a tenyerembe volna. TIPPTOPP: Isten szavából tudja az úr?

cl

11

LIPITLOTTY Gondolnám, mert

én a mely számokat most

feltettem, azokat most megálmodtam; az a lottériára nézve, csalhatatlan, ezeket a tam meg: 1. 2, 3, 20, 23.

TIPPTOPP: Már azok uguanis szerencsém

látni

az

azt

beinek? LIPITLOTTY:

álom pedig, kivált számokat álmod-

curiosus számok! Lesz melybe ezek a számok

álomlátást,

compcndio elmondom: azt álmodtam két macskát árultam, három dáma majd megveszett érte, úgy kérte húsz krajcáron. Valami vén már épen neki asszony odajött, huszonhármat igért érte akartam adni, de csak egy pótra volt nála: a macskákat a

más

éjjel,

In

hogy

én

—

—

—

de isz a többi nem tartozik felvettem a vállamra éj! a lottériára. Csak azt akartam mondani, hogy én a számokat így álmodtam meg egy pótra, két macska, három dáma, húsz krajcár, és ismét huszonhárom krajcár. K macskákat csak cirókáltam, egyszer felserkentem. TIPPTOPP: Uram! a párisi legújabb álmoskönyvek is azt mondják: macska paráznaságot jelent.

—

LIPITLOTTY: Magamat recommendálom. V.

JELENES.

Tipptopp

és

Lázár.

TIPPTOPP: Jó reggelt kívánok Lázár deák! LAZAR: Isten hozta az urat, isten hozta! Kérem tessék

leülni,

alássan

tessék!

TIPPTOPP: Köszönöm, Lázár

deák,

köszönöm. Hát mi

mostanában? LAZAR: Ah! bízón

újság

a most affélével, kevéssel udvaspecie most vala nálunk az a vásáros itt által ellenbe van a botja, derék afféle (úri ember. Beszéli, hogy a híres francia vezér generál Lasci visszahúzta a maga táborát Málta városáig és így már a franciák túl nyomattattak a Pisegr vizén és hogy a török basa admirál Nelson a hclvéciai hajóssereget egészen semmivé tette. Néki privát levélbe írták, hog'y< a három hatalmas császár mellé társul állott a Burkus császár is és hogy már csak a genuai király tart frigyet a franciákkal.

—

rolhatok úr, kinek

hanem

in

TIPPTOPP: Hát Bonapártról nem hallott valamit. Lázár? LAZAR: Egyébként semmit sem, hanem egy francia katona beszélé tegnap a botunkba, hogy már igen öreg ember lévén, letette a szolgálatot és báróságot kapott. TIPPTOPP: Hahaha! bizony rendes, még azt nem hallottam.

12

LAZAR: Az a hír is foly, kedves úr, hogy a francia admiráTiposzáeb Velencére éjtszakának idején rá ütött, de a várhoz a nagy ksziklák miatt hozzá nem férhetett. Az bizony ránk nézve nem igen hasznos újság, mert határos lévén Trieszttel, Niederlanddal és Gréccel, ahonnan a császári fabrikákból kapjuk a portékákat; a kereskedésünk szenvedni fog és még sokkal drágább lesz minden. Hanem ellenbe a török császár vezére Paszszanvandog'u nyolcadfélszáz lovas spáhival a Rajna mellett Sz. Domingóba beütött, tizenkétszáz francia képviselt hadi fogolylyá tett. Egy pesti correspodensem azt is írja, hogy ott a kávéházakba lis

—

VI.

Karnyóné KARNYÓNÉ: De

JELENÉS. és az

azt bizony

.

Elbbiek. nem köszönöm meg az

hogy még csak fel sem jön hozzám; már egészen felejtettem az úrnak a formáját is.

nak, is

úrel

TIPPTOPP: Legtisztább szív szolgája az asszonynak! Énnékem az asszonyt látni mindenkor ff szerencsém: de az az egy világi baj reánk nézve, hogy gyakorta a legkedvesebb szerencsénkkel nem lehet élnünk! Édes kedves asszonyság, szívem többet szól, mint szám mondhat.

KARNYÓNÉ:

Alázatosan köszönöm! az úr mindég vidám,

jeles

és udvarias: mi ketten

nem

jött

össze

valahol

az

megegyezünk. úr?

Mi

A

ketten

Lipitlotty

könnyen

úrral

meg-

egyezünk.

TIPPTOPP: Másra kevés gondom szokott könnyen megegyezünk.

lenni,

ketten

KARNYÓNÉ: Lázár! az óbester úr most izent ide, hogy azt a kis pénzecskét kifizeti. Ezt a kis contócskát vigye el hozzája és becsülettel szóljon, és tisztelje nevecskémmel. LAZAR: Ipen készen van. Alázatos szolgája. TIPPTOPP: Igaz biz az! Sajnálom kedves asszonyság, szerencsémet, szívemnek nem kis fájdalmával szakasztanom. Parolám vagyon a kastélyba. Reméllem, két órára ismét gyönyörködhetem nagyrabecsült személyében kedves asszonyságomnak. Addig is csókolom kezeit. KARNYÓNÉ: Tehát visszavárom az urat; alázza meg magát egy kis ebédecskére. TIPPTOPP: Az ebédet nagyrabecsülöm, mivel az által hosszasabban legeltethetem repes szemeimet az én tárgyamon. Adieu!

hogy

kurta

félbe

kell

13

KARNYÓNÉ: légy

Jöszte,

itt

Boris. (Boris felel a palotából: parancsoljon!) a boltban míg a Lázár megjön.

JELENÉS.

VII.

Boris

T

és

i

pp

p

1

TIPPTOPP: Boriskám, Boriskám!

p.

jöszte!

jöszte,

valamit

íraondok.

BORIS:

Jai

be régen nem láttam az

urat,

egész újság

nálunk.

TIPPTOPP: Dejszcn nem

lennék én nálatok újság, édes

Boriskára, csak te engem abba segítenél, amit említettem neked, hogy csak az asszonyodat jdóbbá tennéd,

már másszor is hozzám hajlan-

BORIS: ö hajlandó az úrhoz, de ígry vegye fel az úr: egy férfiat nem adna az egész világért, az urat nem adná valamennyi férfiért; Lipitlottyot pedig ezer olyanért sem ö

Bdná,

mint

az

úr.

TIPPTOPP:

Hisz az a bezzegje? a dolognak. Édes Borisépen érettem véghez vinned, hogy az asszonynál nagyobb gráciába jöhetnék, mint az a kótyonfity Lipitlotty. Te azt legjobban ki tudnád játszani, ha engemet igazán szeretnél. Igazán' szeretsz-é hát édes Boriskám?

kám,

azt

kellene

BORIS: R bizony rendes! Rz

úr

hogy szeressem, az úr pedig elttem szeret; st még felvenni. Kisebb

engem kíván vagyok

én,

a

azt

vallja

más

kivan ja éntlem,

meg, hogy mást

szeretetébe

eszközül

mintsem a Karnyóné asszonyság

bátorkodjam szeretni. TIPPTOPP: Oh be furcsa gyermek vagy te Boriskám, be furcsa gyermek vagy! Hát gondoltad-é hogy én azt a vén bolondot szerethetném? átkozott szem volna az, a ki már azon kapna. Arról már elénekelhetnéd ám, édes Boriskám, hogy: kedvesét

Szeme nem sír, még Képe ráncos, foga

nedves, redves.

is

Horgas lába tittyen tottyan. Sovány fara egyet lottyan. Még is, noha hidegvette, Legényes a szedtevette. Oh uram, rizz meg ettl

R

vas orrú

kísértettl.

14

Vén ugyan, ven a kurvanyja, De van ezüstje aranyja,

R

melybe ha markolhatnék, Hozzá, jobb kedvet mutatnék. Csak pénzébe lennék vice,

Meg .ölelném historice. Férje lennék az erszénynek, E kén' a szegény legénynek. hol a manóba tudta az úr azt a furcsa Ugyan szépen kimegy! TIPPTOPP: Régi párisi nóta ez. De félre tévén a tréfát, az egész dolog arra megy ki, hogy én örömest el szeretném venni Karnyóné anyámasszonyt; nem az ö kigyelme

BORIS: De

nótát

tanulni?

becsületes személyéért, mert az a kankalékos ludvérc kapna az olyan öreg vázon: hanem azért az egy két ezerforintocskáért, a mit toldásba kapna az ember vele: mert a mint egy elmés poétánk mondja, három a szükséges dolog: pénz, pénz, pénz!

BORIS: Tehát az úr alkuba bocsátja a

szerelmet, és az

van nyomtatva a bankóczédulára ? TIPPTOPP: Szív, szeretet: mai világba ezt a kettt mindennek árulják szóval, de a valóság csak olyan kettvel

úr

szíve

rá

Boriskám. BORIS: Rz úr csak mindég rá vesz engem a szeretetre. Rz úrért mindent megteszek az asszonynál, de annak a jutalma a lesz, hogy az úr összekeivén a mi asszonyunkkal, el is fog, el is tartozik hagyni engemet, és én akkor szegény ah! kedves egy úr! én akkor jószív leányka TIPPTOPP: Ne félj édes Boriskám: te leszel Karnyóné madám asszonyságnak, vagy is már akkori idhöz szólván Tipptoppnénak bels szobaleánya és így mossi Tipptoppnak is bels szobaleánya. Naturaliter az öreg asszony úgy s ki is sokat benn ül, sokat alszik, sokat betegeskedik él akkor boldogabbul mint mi ketten? Hát még ha egyet mondok: vén már az asszonyod, mint a bn, egyszer az s miért ne lehetne isten megkönnyebbíti ágyaszalmáját férjének feleségévé? No most, Boriska, szobaleánya azi az mit gondolsz? BORIS: Ah, édes remények! Parancsoljon velem az úr mindent. Lipitlottyot még ma legnagyobb ellenségévé teszem

köz,

mint én

és

te,

—

—

—

—

—

asszonyomnak.

^

!

15

DUETT

0.

TIPPTOPP: Serami,

tudjak ülni

csak rá

R ö mag

nélkül

fog

banyára; kidlni

Nem

sokára.

Bezzeg úr lesz ám Tipptopp, És Tipptoppné hop, hop, hop Akkorára.

BORIS: fíkkor

ám

a

cifra

így

tálba piszkálok,

És az utcán módizálva Sérikálok: Uri asszony lesz Boris,

És az úrnak százszor

is

Gratulálok.

Hej!

TIPPTOPP: de míg rá hlne bre, Vigadozzunk

BORIS: Házaspárképen elre Játszadozzunk.

TIPPTOPP: Én

elveszlek,

eb legyek!

BORIS:

Én

az

úrhoz elmegyek.

KETTEN: Alkudozzunk.

MÁSODIK FELVONÁS. I.

JELENÉS.

Lipitlotty magába. LIPITLOTTY: Hahaha! csak látom, hogy szerencse fia vagyok én; ehol míg szegény legény carakterrel kellett parádéznom, ez a vén bolond Karnyóné a bségig tartott ruhával, pénzzel; azt gondolta a nyomorult vén banya, hogy én tct szeretem; szerette pedig a lidérc. Egy ilyen legény, aki az ifjába is válogathat, én egy olyan világrúgtát hahaha! boldog isten! be meg tud az ember bolondulni

—

Már lév leánykán

a szeretet miatt.

tüzébe

hiszen ha valami érzékeny virágjába, esne, annyira csak nem csudálnám

—

—

de a vén bolond Karnyóné csak gondolja el már az ember! hisz egy ids a postaúttal, melegsége is csak annyi van, mint a nyári kályhának. Hányan csalták meg csak tudtomra is? még is hitt nékem a bolond. Rzt gondolta, fenékig vagyok, pedig szakálamra mondom, inkább venném tejfel feleségül a kanizsai csonka tornyot. Dejszen most megtanulhatja az én példámból, mennyit hihet akár mely banya is a fiatal legénynek. Oh édes számjaim! 25 ezer forintot ér kedves számjaim! ti szabadíttok meg engemet attól az alacsonyságtól, hogy én a vén Karnyónénak pénzért hízelkedjem. Áldott lotteria! áldott volt a ki fel is talált, nyugodjon békével még a haló földjében is! Oh édes számjaim, kedves számjaim! most mindjárt postára ülök, megyek Budára! Megyek és miért? Oh áldott szerencse, azért a szép 25 ezer

17

De hát az a szép, az a kedves Karnyóné? Ott Most már tyúkpásztoromnak sem venném be. Hahaha! még elre nevetem, majd perel magába a vén tátos; de kukkanni se mér a 25 ezer forintos Lipitlotty úr eltt. forintért.

üsse a guta!

II.

JELENÉS.

Lipitlotty, Lázár,

és

Samu.

LIPITLOTTY:

Jó napot Lázár! Isten hozta, isten hozta az urat! szép újságokat hallottam.

LAZAR: most épen

Tessék

leülni,

LIPITLOTTY: Mit Lázár?

LAZAR:

Gibraltár

megvette, és hogy az anglusokat.

mi

fvezér Sampionet várát ostrommal mostanába igen nagyon megvertük

elég örvendetes újság! Hanem Lázár, az asszony? LAZAR: Szolgalatjára az úrnak; még most ebéden is frissen volt, hanem ebéd után valami nehésségét érzette, a szokott nyavalyája jött rá. LIPITLOTTY: Micsoda szokott nyavalyája? LAZAR: Avval nem szolgálhatok azt tartom aranyér! LIPITLOTTY: Bizony nagyon sajnálom. (Félre szólal.) Eb sajnálja a vén dögöt. Hanem Samuka! ezt a levelet

LIPITLOTTY: Rz

itthon

van-e

—

—

hanem meg ne mutasd asszonyádel a Boriskának Asszonyádnak pedig mondd meg, hogy én egy kevéssé Budára felfordulok mihelyt onnét megjövök, csak így mondd, hogy mindjárt gyrt váltok vele. SAMU: Értem, értem; az úr mindjárt gyrt ád azért

vinnéd nak.

—

a

levélért?

a

Náninak,

LIPITLOTTY: Nem, nem, szegény Samuka! a levelet én meg asszonyádnak gyrt hozok.

SAMU:

értem, de hát nékem Ej csak eredj sietve

Értem,

LIPITLOTTY:

SAMU: vissza

hoz az úr?

én nem pénzt hozok. köszönöm az úrnak: most mindJó lesz biz. az jövök érte.

késhetem. Néked járt

mit

—

vidd

LIPITLOTTY:

LAZAR: S

—

fa

mert

—

Siess hamar! (Samu elmegy.)

akarám mondani hogy az anglusokat igen megvertük, 600 fregát elesett, másik 600 rabbá esett. Minden napon várjuk ket ide Kanizsára. Remélem az úr többet hallott

felle.

LIPITLOTTY: Azt tudom, hogy mostanába sok fogoly tiszteket hoztak Modern Könyvtár 20.

erre

befelé,

istennek

francia

legyen

hála, 2

18

még

többeket is küldenek gyzedelmes seregeink. De hogy anglus fregátokat is hoznának Kanizsára az még elttem hallatlan újság. Hanem Lázár deák, énnékem most «1 kell sietnem! az asszonyságot tisztelje nevemmel most annyi idm nincs, hogy elbúcsúzzam tle. Ha Budáról haza jövök, fogok néki újsággal kedveskedni, és pedig olyannal, a milyent még nem látott, nem is hallott. LAZAR Magam is kikérem; kedves úr, ha valami újságot méltóztatik hallani, légyen szerencsém magamnak is. Ott inkább van szerencséje az embernek az affélékhez: in specie, hogy benn van-é még Egyiptomba generál Telegraphus? és hogy igaz-é, hogy a franciák csak ugyan feltalálták már azt a messze pukkantó levelet mely szerint a levelet postán elküldik, és mikor az ellenség felszakasztja, a jcopertáfaól egymást éri, úgy omlik ki a sok bombi.

—

—

:

—

III,

Karny

JELENÉS.

ó n é és az

Elbbiek,

KARNYÖNÉ: talmaztatja

nem,

meg

hogy az

Ezt érdemeltem én az úrtól? ezzel juaz én sok szívességemet? El kell-é hinúr csalárd, álnok és hitetlen lelk?

LIPITLOTTY; Mit?

KARNYONÉ:

Azt,

hogy az úr színnel mézzel angyal,

valósággal pedig egy megtestesült kan ördög. Ezt érdemeltem majd mit is mondok! én az úrtól, ezt? Az úr LIPITLOTTY: Mi háborította úgy' meg az asszonyt? Nem illik az egy olyan személyhez! Az asszony akar engemet vádolni? és ez által érdemetlcnné teszi arra, hogy én szerettem még pedig oly igen szerettem mint most. KARNYONÉ: Mit keres hát az a levél? LIPITLOTTY: Levél? az a levél hogy mit keres? már hogy az a levél mit keres? hiszi a levél csak levél. LAZAR: De még is elfelejtettem mondani, hogy a franciákra a gallusok is rá támadtak, a minthogy már szinte KARNYONÉ: ördög vigye a kend franciáit! Lipitlotty, így kellett engemet a magara szolgálója eltt gyalázatba keverni? Szolgáló eltt fi! szégyen gyalázat! Szép emmeg is tetber! aztán az úr félig magyar, félig német szik; hogy kívánhatja az úr tlem, hogy azt elszenvedjem? Az úr embertelen ember, érti-é? Ah! mert ha most valamit nem néznék fizesse le az úr a contóját, fizesse most mindjárt egyszeribe, ebbe a nyomba! Huncfutság nem gmberség! Fizesse le az úr és ha nem, maid tudora

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

19

én mit csinálok. Disznóság! az úr egy cudar ember volt, s most mutatja meg. Micsoda én tenyeremen hordoztam levél ez? Rz úr nem szól? Szólok hát én! Fizesse le az úr a contót, térjen vissza a maga cudarságába, és ne merjen oly vakmer lenni, hogy megcsúfolt nevemrl megemlékezzen! Lázár, hol az a contó? jobb is LAZAR: Itt van! nad mint nyóc currens bizony fizetni. LIPITLOTTY: Hisz a contó csak hadd maradjon; nálam mindég megtalálni, a mivel tartozom: hiszen csak nem szököm el; hogy is szökném én el egy olyan kedves személytl, mint a milyenért az asszonyba élni és halni szeren-

—

—

jcsém

van.

KARNYÖNÉ: Elttem

az olyan csapodár szók még elaz embert! Csak a contót fizesse ki, Lipitlotty, és azután se éljen, se haljon érettem. Én az urat mindég szerettem, azt nem tagadhatja, szeretem még most is ah! jobban szeretem mindeneknél, de hogy e szeretetemnek hasznát vegye, árulják

—

már

arra maga magát érdemetlenné tette. LIPITLOTTY: Kedves asszonyom! az asszonynak szoba-

leánya hségtelen, én azt régen észrevettem, és nagyon sajnálottam, mert olyba tartottam, mintha magamat sértett volna meg; régen is akartam már mondani az asszonynak de hogy meghitt cselédjét fundamentom nélkül gyanúba ne ejtsem, az alkalmatosságra várakoztam; tudja-é az asszony, azzal a mézss mázos Tipptoppal nagyon össze szrte hogy a levet? Ha nem tudja, tudja meg most, észrevettem, hogy a leány kész akár melyik legényért az asszonyt elárulni, hogy ezt saját próbám által tudjam, azért küldöttem hozzá azt a levelet. Légyen az asszony nyugodtan, és higyje el, hogy az asszonyt Lipitlottynál senki jobban nem szereti, és hogy az ígéreti szentek az asszonij eránt még is az asszony a contóról beszél. Eb az anyja contója! hát a mi szeretetünk napfényét contó fellegek is ködösíthetik? £n, ha az asszonynak volnék, most elszégyenleném magamat. KARNYÓNÉ: Édes angyalom! megengedj gondolatlan bosszúságomnak: megbántottalak goromba gyanúmmal egy huncfut leány ah! a méreg is forr bennem de hiszen ha nem szerettelek volna, nem is aggódtam volna éretted. A szerelem aggsággal jár. Megengedj. Szeretlek, oh igen nagyon szeretlek, megengedj és ha te is szeretsz, vedd kedvesen tlem ezt a 3 xxx-et, néked többé nincs contód nincs nálam egyéb contód a szerelem édes contóján kivül. LAZAR: De mit is csinál az asszony? zeb a lelke, ki fizeti meg? magunk is adósok vagyunk a Bécsbe,

—

—

—

—

—

—

—

20

KflRNYÓNÉ:

Hallgasson Lázár

—

az úrnak többé nincs

contója.

LIPITLOTTY: És tehát többé nékem nincs contóm! Köszönöm az asszonynak. Egy szó hát annyi mint száz, én felmegyek Budára, és az asszony engemet soha sem lát. KÜRNYONÉ: Isten rizzen, én sohasem látnám az urat? oh jc! mit gondol az úr? LIPITLOTTY: Igen is, én azt gondolom, hogy én az a,sszonjj contójára semmi számot nem tartok már; az asszony se .tartson már semmit is az én szívem contóiára. KARNYÖNÉ: És én szegény özvegy LIPITLOTTY: És a szegény özvegy, özvegy marad mint

—

eddig volt. Gondolkodjon koporsóról, s menjen idvezült íérje után az örökkévalóságra. Mi ifjak még egy kevéssé itt akarunk mulatni a siralom völgyén. Adieu. KARNYÓNÉ: Igen érzékenyen tréfál az úr; ebbe a matériába nem örömest hallom a tréfát. LIPITLOTTY: Ne csalja meg magát asszonyságod, én nem tréfálok, értse meg a tréfát: 25 ezer forintnak! a lottéria által urává lettem, asszonyságod pedig egy köz kalmárné én egy fiatal gavallér vagyok, a kin minden kap: asszonyságod pedig egy olyan 60 esztends ütött kopott 'hasadt heged, akit a sátán se tudna már kanafóriázni. Én eszemmel az asszony pedig egy vén bolond. tudok élni KARNYONÉ: Hitetlen bestia! még azon fcll csúfolkodsz is? Oh édes szegény férjem, ha te most élnél, az isten nyuboldog egek! miket is kell szenvedni az goszszon meg embernek és kiktl, és mikor? Te koldus kutya, a ki az én korpámon tanultál meg ugatni! te hetyke kakas, a ki az én szemetemen taréjosodtál meg!

—

—

—

LIPITLOTTY: Kukurékó! KARNYONÉ: Te hitetlen lelk!

te kényes disznó, te viUh! Lázár deák! adja azt a vasuh! hadd verjem ki még a fogát is... Uh! te

lág sepredéke, te cigány!

rföt ki

—

boltomból!

a

—

(Elesik.)

LIPITLOTTY: És kérem az asszonyt, moderálja magát! Csak ilyen árai, a ki az indulatoktól megrészegszik. Az aszszony a harag miatt is elesik, a szerelem miatt is elesik; én meg mondom egy szóval, hogy az asszonynak valamint eddig sem volt esze, úgy ezután se lesz! Nem várom vissza a

—

complimentet

KARNYONÉ: jai

vékonyom;

szon

meg

—

jaj

adieu!

Jaj,

jaj

jaj,

te

ördögök edénye!

szegény

akasztófára

való.

férjem,

az

—

isten

Jaj

fejem,

nyugosz-

21

LAZAR: Lám megmondtam: no most

—

—

a contó vállam gény, se contó. Lássad jaj

most

—

elmegyek a botja

contó:

jaj

sem egészség, sem pénz, az

asszon

—

pedig

fejem, se le-

én

is

JELENÉS.

IV.

Karnyóné

magába.

KARNYÓNÉ:

átkozottak! bizony mind elhagynak; Jaj kétségbe kell esnem! Oh édes szegény férjem, ha te most élnél, az isten nyugoszszon meg! Ehol, biz úgy maradok mint a felmagzott saláta közt az ijeszt, én nem tudom mit néznek bennem, hogy olyan vénnek tartanak, hiszen az isten sokakat megáld tartós ifjúsággal; én legalább nem vagyok olyan megvetésre méltó, hiszen ha nem hiszik, próbálnák meg de a világ tele van balitélettel. Oh te állhatatlan és hitszeg, be nem tettem volna fel felöled! Jól van, jól: az özvegyek édes gyámola beszedi az én könyhullatásimat az tömljébe; és te, te környlmetéletlen sziv! elnyered még méltó jutalmadat. Engemet elhagytál, engemet megcsúfoltál, az ég büntessen meg tégedet, és kellete korán vágjon ki az élk sorából. De mit mondok? hitetlen, éli te, élj mert én téged most is szeretlek, én inkább meghalok! meg veszszek el, ha meg nem halok! Oh uram! hozd el az én órámat, ennyire meg vagyok csúfolva és én még is

bizony

—

—

—

!

—

—

—

JELENÉS.

V.

Samu SAMU: Asszonyám! asszonyám,

Karnyóné.

lovazzunk, lovazzunk, iovazzunk!

No

no!

KARNYÓNÉ: Eredj SAMU: Ejnye, azt vasrföt,

és

aztán

—

bohó, hogy lovazzak én? se

tudja

asszonyám? vegye

azt

a

KARNYÓNÉ: Ah édes fiam, csak te ne volnál, mnjd lovaznék én messze messze a más világ felé. SAMU: Elmegy asszonyám az Óperenciás tengerig? Jaj vigyen el engemet is, majd úgy meglovazzunk a tengeren, hogy

—

KARNYÓNÉ: atyjához

Gyermek, gyermek! jobb volna biz az árvák én úgy is meghalok.

fohászkodnál,

22

SAMU:

Jai

édes asszonyám, ne haljon meg, ha meghal,

maga is megbánja. KflRNYÓNÉ: Rz igaz, fiam, hogy megbánom; hogy élek, még jobban bánom, azt pedig hogy éltem, mindenek-

bizony azt

felett bánom. Látd a szegény atyád is mindég olyan beteges volt, pedig oh istenem, a mi legkeservesebb, menyecske koromban olyan petyhütt volt a szegényke. Oh édes szegény férjem, hát ha most is élnél az isten nyugoszszon meg! SHMU: Én is sírok, édes asszonyám! én is siratom az én szeqénu petyhütt férjem! oh oh oh! KARNYONÉ: Oh kis bohó! Oh oh oh! Édes szülöttem magzatom, eredj, menj a patikába; mintha rosszul érzeném magamat, hozzál egy kis álkörmöst, meg egy kis dejszen csak ezt a papirost mutasd, csak Gotliktól a legénytl kérj, ha pedig a gazda be talál jönni, és kérdeni találja, minek? csak azt mondd, fiam, hogy az egereket vesztjük el vele.

—

—

Érted?

SAMU: Értem, értem. KARNYÖNÉ: Mit mondasz hát? SAMU: Azt, hogy adjon isten jónapot

a patikás uramnak, asszonyám kotíik, az egerek pedig rosszul vannak: ha a gazda bé nem talál jönni, el akarjuk veszteni, adjon nékem az álomra körmöst, aztán ezt a papirost mutassa meg.

KARNYÓNÉ:

Jaj bolond csinálta kis fatyia! Nem merem nesze csak, vidd el ezt a papirost, semmit se szólj. a mit adnak, hozd el. SAMU: Adjon hát asszonyám egy krajcárt, hadd vegyek egy kis siflit ott a patikásnál. KARNYONÉ: Neh azt is megadom, csak siess. Egek! sohasem hittem, hogy az ember rá unhasson az életére; most érzem, hogy terhemre van az élet. Oh te hitetlen! Csak a fiamnak ennek az egy rossz kölöknek, csak ennek volna elélni való elégséges esze úgy tetszik könnyebben vál-

másra

bízni

—

—

—

—

—

nék meg a

—

világtól.

VI.

JELENÉS.

TipptoppésSarau. TTPPTOPP: Hová, hová Samuka?

SAMU: A

—

asszonyám rosszul érzi magát, patikáshoz mert körmöstl elvesztek az egerek. Azt nézem meg, otthon van-é a gazda, vagy pedig csak kotlik papirost küld néki asszonyám.

—

TIPPTOPP: Hadd lám

azt a papirosát.

23

SAMU: De

hát otthon van-é a gazda? mert ha otthon mondta asszonyám, hogy ne is mutassa. no csak addsza. TIPPTOPP: Otthon van, otthon! Mordiö mit Iátok? csupa arscnicum, valóságos egérk! e nem jónak a jele. No csak eredj, Samu. SAMU; Adjon hát az úr egy krajcárt medvecukorra.

nincs, azt

—

VII.

Tipptopp

és

JELENÉS.

Boris

Kuruzs.

és

TIPPTOPP (magában): Már gyanítom mibe van az egész dolog! bizonyosan Lipitlotty rútul bánt a kalmárnéval. O, a bolond, Budára ment, az asszony pedig kétségbeesett r— bizonyosan úgy kell lenni. Lipitlotty meglátta a kitett számokat és elhitte hogy valósággal azok jöttek ki a lottérián. Igaz, hogy mondta is az expeditor, hogy jó szómért és pénzemért épen azokat tette ki a táblára, és azután, mint ha tévedésbl esett volna úgy rakta ki ismét a valósággal kijött számokat. Csakugyan elértem hát célomat, és Lipitlotty bolonddá lett; eddig Veszprém felé jár valahol, és a mint az ö kevély lelkét esmérem, csúful vált meg a kalmárnétól, mely miatt az ambarába is jött Könnyen meglehet. Most nekem vigyáznom kell, ha az asszony magát megölné, oda lenne minden plánumom. Majd bemegyek cirkálni, valamit talán kitanulhatok. R Boriskát is majd köriveszem, tanácsot adok neki és veszek tle de ha hal lépen Boriska

—

—

—

—

I

NÓTH.: BORIS

(danol).

Csurgói kincsem! hallod-é, Kanizsán lakom, tudod-é? Haj! s Kanizsára gyere be

Csókba Dejsz

feresztlek

magam úgy

is

ide

be!

bemegyek,

Hogy veled ismét kilegyek. Befogad engem a major. Majd mikor érik a bajor.

TIPPTOPP: Otthon-é a^ BORIS: R

boltba

van.

asszony,

Boriska?

24

TIPPTOPP: Teveled akarok BORIS: Tessék ide KURUZS: Sok ezer

szólani.

csak magara vagyok. jókkal, mint megannyi kárbunkulusokkal körikoszorúzott jó napot kívánok, és coraprecálok úri kegyes gráciájának. Nincs-e bels nyavalyája az úrnak? Nem akar-é eret vágatni, vagy mostanába köpölyt hányatni úri tagjaira, vagy magát reparáltatni ? Vagy akármiét aranynyá változtatni in specie azt a botját vagy nem akarja-é jövend sorsát hallani mikor házasodik meg lesz-é szép felesége melyik szahány fia lesz, hány leánya bóval varrat legszebb nadrágot makk aduttba nyer-é többet, vagy a tökbe? elvész-é az a szümölcs az orráról, vagy több stb. Akar-é valami avult ruhát, ezüst gombot adni, vagy venni, viseltes g madzagot, elvásott la-

—

feljönni,

—

—

—

—

—

—

—

n?

katot,

beírott

maradék gránicát

papírosat,

ct

cetera.

Vagy

akar-é az úr fazekat drótoztatni, pipát köttetni, rostát corrigáltatni, vagy pedig, ami ehhez hasonló mesterség, névnapi köszöntt, halotti búcsúztatót, paszit, vagy lakadalmi salutátiót, vagy más ehhez hasonló kupec poesist parancsolni vagy, kosárt köttetni no s több a féle ejusmodi?

—

—

—

^^

TIPPTOPP: Ki tudna olyan sok közül választani? csak egy szóval mondja meg kend, micsoda ember kend, mi a mestersége? KURUZS: Oh édes dominátióm! nagy sok az én proÍ€ssióm.

Professióm

Mely

kell,

hat,

hét

féle véle.

szolgálhatok

Pénzért mindennek

szolgálok.

Sok s nagy csudát producálok. Esmérnek kicsinyek, nagyok: Hallja

meg

az

úr,

ki

vagyok.

Doctor,

borbély, alchimista, Kéznéz kiromántista, Zsibvásáros, és drótvonó, Poéta és kosárfonó.

Ez már mind egyre megyén

ki.

Nem

tud hozzá jobban senki. Exclusive, inclusive,

Ür is vagyok respective. Mit tetszik hát dem.andálni? Nálam mindent feltalálni; S megmutatom, hogy bolondok. Mik engem majd mit mondok

—

!

—

On

sokféle tudomány miért hogy olyan rongyos?

TIPPTOPP: Bizony még

is

egy

caputba.

De

KURUZS: lássa az úr, ezeket méla mesterségeket, Noha rongyban mutogatják, Még az ebek sem ugatják. Jaj,

R

ket;

TIPPTOPP: No hát producálion egyet tlem is kap kend valamit.

belölök valamelyi-

vele az úr, már én halszépen kimegy, mint ha tre szednék. miért nem? Épen van egy KURUZS: Rz is meglehet nálam, a m.elyet még elre megírtam a következend karácsoni jeles innepnap után esend szent János neve napjára ha azt értjük. Hisz'en ha tetszik, elolvasom. TIPPTOPP és BORIS (egyszerre): Halljuk Kuruzs uram,

BORIS: Csak verset mondasson

lottam

tle,

olyan

—

—

"halljuk.

KURUZS Köszönt

versek, kommá, m.elyek, punktum, íratnagy B Becsületes bizodalmas az is nagy B jám.Bor Notabenc a bor csak kis b. Keresztyén tyén-é? ténu-é? régen :

tattak

—

keresztyén felebarátunknak Gráblás Marpörölnek rajta tiny Jánosnak, helységünk már sok idktl fogva a köz nékem különös jóba fáradozó nagy G Gonosz bírájának jóakaró kedves komám uramnak.

—

—

R

capite tisztességes és nagyrabecsülend és egy úttal az én komámnak az párjának, s kedves Csimotáinak e jeles napon

nevének hitves

teletére,

—

tiszélete

származandó

örvendezésére nékem pedig eqy kis collatio végett való Nemes Somogy váráldomási befordulásomra írattattak megyébe helyeztetett Csurgó mezvárosában karácson haváitt csak úgy írtam, ao nak 21 -ik decembris napján; anno sietve édes de ez ellipsis, és arra megy ki, hogy anno

— —

—

komám uramnak

a

darunál

—

lév vendégfogadóba K. R.

Kuruzs Péter.

Szomorúság, háborúság!

Tlem

távol

Mert víg napra,

állanak.

úgy mint Hajnalkorra, víg órára Eljutottunk, felviradtunk Szent János napjárís.

írtam.

mára,

26

nekem zeng nyelvem Ékes nótával zeng,

Azért

Parnassusnak, Heliconnak Hegye vígsággal reng, Piros hajnalnak szépsége, Hajnalcsillag ékessége. Mosolygással pirossággal Deri fényessége.

Gondolkodna, ha szólhatna, Orpheus nótája. Ha penghetne és zenghetne Clio

muzsikája.

Most vidámságát mutatná, Hárfáján ujját futtatná, a szent János napját Hogy vígan mulatná.

Ügymint

Múljanak

hulljanak

el,

cl

Bánátid napjai Derijenek, terüljenek

Rád áldás árjai. Ellenségid hátráljanak. flz

Szent angyalok vigyázzanak úr isten úgy éltessen Hogy több számos János napját. Kend, komám, tölthessen.

A

kerek ég,

R

szép csillag vígan viliág

örömmel ég Emberek vígságán,

Rz ég karikáján. Mennyi fszál a földön áll Kedvet annál többet talál Kit

a

halál

E nap Dixi

Boris

le ily

duxi

nem

kaszál,

rendben

áll.

Daróci,

húgom! kapard

—

ki.

—

—

BORIS Ejnye Kuruzs uram' de szép no ejnye no be furcsa no. De hát nékem tudna-é valami szép rigmust írni, olyan leánynak valót? KURUZS: Má mért ne tudnék? Tudom én milyen kell már az olyan leánynak. Épen pünkösdkor vittek el tlem egyet a könyvpaktorok azt tartom a legjobb lesz. :

—

-

27

f

Hármat

Oh

ellett a frjccske renden csipke csók gyere re, nyenye nye, retye tye

te

etc.

Gyi bé hozzám, kedves rózsám, egy tál borsos lére, Megborsoltam sáfrányoltam, készen várlak véle. Oh te csók, gyere re, nyenye nye, retye tye.

R

kit

Ha Oh

adtam jegygyrcskét, tedd a

újodba,

kis

ha be jsz is, meg emlegetsz te csók, gyere re, nyenye nye, retye tye. Oh be szép teketória. Csak légyen kanafória, Ez egy pótrás istória, Hozott a kompaktória.

mégy

ki

is,

VIII.

Samu SHMU:

és

róla.

JELENÉS.

Tipptopp

és

Kuruzs.;

az úr, hallja az úr. No, ki az? Vettem ám medvecukrot, vettem

Hallja

TIPPTOPP:

SAMU: siflit

bizony,

még

is.

TIPPTOPP: Te vagy Samu? Gyszte egyebet vettél-é? SAMU: Vettem Üveget ni!

—

csak, gyöszte! hát

ám asszonyámnak egy

katulyát,

meg egy

TIPPTOPP: Hadd lám, Samu, hadd lám! Tökéletes arscvalóságos egérk! Ejnye, ejnye, mire nem megy

nicum,

az

ember,

no!

SAMU: De meg veszi

nak

ne egye bé asszony ám?

ám

az úr

—

mert a2:után hogy

TIPPTOPP: Elcserélem. Neh Samu, vidd — nesze még egy krajcár. Most már

el édes anyádörülök csak

—

vége lenne ezen cserének. Majd a Lipitlotty szállására megyek, megnézem, megtudakozom micsoda móddal ment el Kanizsáról? Visszajön-é, vagy csak Budán fog élni abból a huszonöt ezer forintból. jó

KURUZS: No édes dominátióm! Lesz-é hát occupátióm? Gút nacht salutátióm, Sokfelé van vocátióm!

28

TIPTOPP: No, lam,

Píuruzs, jöjjön hát a házamhoz, lesz náha egyéb nem, holmi olyan módiból kiment párisi izé.

KURUZS: Talis qualis TIPPTOPP: Jó lesz az KURUZS: Fiat voluntas IX.

csekély ruha. olyan mazürnak. az úrnak.

JELENÉS.

Karnyóné

és Samu.

KARNYONÉ:

Samu, mit csinálsz? siess, nékem minden esztendt tesz mostan. SHMU: No asszonyám, van orvosság, csak egér legyen, úgy-é? Ugy-é egérrel eszi ezt meg asszonyám? Nékem is adjon ám belle. Fve lesz, vagy sülve? KARNYÓNÉ: Addsza édes ^fiam. Ah csak tégedet ne látnálak, könnyebben venném be ezt a halálos port. Dejszen az isten gondot visel rólad. Veszne inkább a jószágom, csak az eszemet hagyhatnám neked testam.entomba. Édes fiam te már engemet holnap nem látsz. SAMU: Hát aztán holnap mit eszem? KARNYÓNÉ: Toros káposztát, fiam azt is az anyád torjába. Eredj csak, végy magadnak egy pár vajas kiflit. (Samu elmegy.^ Fiam, fiam! isten hozzád! te többé engem nem látsz! Isten hozzád! rainuta

egy

—

—

X.

JELENÉS.

KARNYÓNÉ

(magába):

Oh dugába dlt remények, Oh legények, oh legények! Oh Lipitlotty, szívem kínja, Gonosz mindnyájatok

csínja.

Én meghalok, hitetlenek! Az én Karnyóm után mének. Mindjárt nem lesz most egy dáma, S

hibít

rabjaitok

száma.

Nem

szántok-é, hitetlenek? Mindjárt Karnyóm után mének. Gyertek, még egy kicsinyt várok,

Míg

a bótajtóig

járok.

!

28

nem

jön szavamra senki, hát lelkem, ki innen, ki! Még is egy két percet várok, A\íg a nyoszolyáig járok. Jaj,

No

Ja],

No

nem

jön

szavamra

csak lelkem,

Majd

senki, innen, ki! látnak mára, ki

jó szivvel Pilátushoz vacsorára.

Más Nóta Oh irtóztató nagy kétség. Oh más világi setétség. Hunyjatok

En csak

el,

szép

setétbe

csillagok,

ballagok.

Párcák, lidércek, fúriák Republicánus franciák! Megtestesült kan angyalok. Fogjatok el, már meghalok!

HARMADIK FELVONÁS. Pantomimo.

I.

Lipitlotty,

JELENES.

Tipptop p, Samu,

Lé. zár,

Kuruzs,

Boris.

LIPITLOTTY; Itt van, csakugyan itt van az a huncfut. Halál és bosszúállás! Hah, te tökéletlen lelk! Te voltál az, a ki engemet gyalázatba, kárba és kétségbe ejtettél; te hamisítottad meg azt a lottériát, szól], reszkess és halj meg. (Mellbe lövi.)

TIPPTOPP; Uram BORIS: Oh Jézus!

SAMU:

Jai

LAZAR: A

irgalmazz!

oda

vagyok

—

jaj!

tejem, jaj tálam! bizony rütságos dolog!

KURUZS:

i

Rettenetes gyilkosság. azon pihóság!

Mer

LIPITLOTTY: Megérdemelte játok

el,

a

gazember! Csak gondolhogy az én elámí-

az expediíort megvesztegette,

31

tásomra tegye ki egy-két óráig az én számjaimat; azután, mint ha confúsióból esett volna, a valósággal kijött számokat rakja ki; és így, látjátok, engemet milyen rettenetes galibába kevert, mind magamra, mind erre a jólelk asszonyságra nézve. Sümegen vettem észre megcsaíattatásomat: ott a státión úi postalovakat akartam váltani, s hát látom, hogy egészen más számok vannak kitéve; azonnal vissza fordultam, s hát látom hogy itthon is már azok a számok vannak kitéve. Már minden tudva van elttem, megérdemelte a halált! még egyszer agyon lövöm. De hát az asszony elúszik? vagy csak tetteti?

SAMU: Kz BORIS:

Jaj

egereket akarja elveszteni.

uram! az asszonyunk oda van

—

az úr ölte

meg. én öltem meg? bizony de az isten meg is veri az urat, az mert az úr gyilkos, az asszonyunkkal is úgy bánt az isten irgalmazzon meg bnös lelkének, mérosztán get vett be; már most ez is halva fekszik, az a jó lelk verje is úr is halva fekszik. Rz isten megveri az urat

LIPITLOTTY: Micsoda? BORIS:

—

Plz úr

—

—

—

toieg!

—

én KURUZS: Uram! hadd nézzek az úr tenyerébe próbált ember vagyok. Ez az életér, ez a szív ere; ez a szerelem ere. Ez a vágás itt így megyén, a másik meg arra megyén. Uram! sok ember tenyerét néztem, jártas költés az úr hanem meg ne harakiromantista vagyok, de titkos mesterségemre esküszöm, hogy az úr soha gudjon ám bocsánatot kérek soha el nem kerüli el nem kerüli az akasztófát.

—

—

— —

—

LIPITLOTTY:

—

Éj!

KURUZS: Kérem,

kérem; mindjárt megmutatom. Ez a húzás középbe az urat jelenti, ez a hosszasan nyúló húzás mi volna egyéb kötélnél e pedig mathematice is egy valóságos akasztófa. no most, mit tud rá az úr felelni? LIPITLOTTY: Bolond!

—

—

KURUZS: Ily

szép

úrral

Lön egyszer az

virágzó

fa,

akasztófa. jD e

Terád pedig, édes lányom, R sorsvetést ím így hányom:

Hogy

Magad

a

szíved igen ledér. pedig hasadt veder.

j

s z e n

semmi.)

32

Rólad rosszat mond csizió, Jeled vagy bak, vagy skorpió: S amint mutatja a tenyér Nálad mindennapi kenyér.

R

utad

te

nem

kövecses,

^álad a szép legény becses. (Dö Látja édes Lipitlotty úr, Rz asszony már tajtékot túr;

Ha más Elszakad

meg elljünk.)

belé kristélyt nem szúr, benne a bélhúr.

Máját a méreg ellepte, Mely ellen hasznos recepté Keresetlen fát

Az is Hogy Ha rá

találni,

talpát

a

fízzal

piszkálni.

istória,

jeles

a vezikátória, teszik az orrára. Feltámasztja két órára. De ez az úr, ki itt fekszik. Már a sírtól nem menekszik. Már ennek a praescriptio

Csak

egy

az

Hanem

végs még

annyit

adió. teszek,

is

Adják ide, ha van eszek. Egyet mását, nem vész kárba,

Eladom a zsibvásárba.

Ugy Kik

sök

is sok úri személyek, szegények, de kevélyek,

javát utoljára

Küldik hozzám zsibvásárra.

LIPITLOTTY: Száz

ezer ördögök! Iszony odjam-é maSzerencsétlen asszony, szerencsétlen ifjú, kegyetItt a bnös, itt a bíró, itt a bosszúálló! len áldozatim! Elégedjetek meg ez az óra! Más világ, fogadj be engemet! (Meglövi magát.)

gamtól?

—

—

KURUZS: No

felsültél,

Hazudott

LAZAR: De már is

e

a

akasztófa! strópha!

másik

bizony csak sok

puff?

SAMU:

Aztán Lázár

meg meg

puff?

—

az

is

puff,

ez

33

gért

BORIS: Rh Jészusz! én itt hagyom ezt a házat. R sem mernék az éjszaka itt hálni. Ah Jészusz!

vilá-

KURUZS: Rh\ per deum iramortalem, Jerusálem,

Jerusálem.

JELENÉS.

II.

Karnyó

és az

Elbbiek,

KARNYO: Jó estét, édes gyermekeim! hát hogy vagytok? Rz isten áldjon meg benneteket. Jaj! bizony azt gondoltam, soha sem érhetek el idáig. Soha sem juthatok el; azt gondoltam, hogy csak nem láthatom ma meg Kanizsát. De hát ti nem szóltok, fiaim? Talán bizony nem is

—

icsmertek?

LAZAR: Micsoda

ilen ember ked, ilen este? BORIS; Csak menjen kend isten adta beteg van a

—

háznál,

KURUZS: De nékem mint ha rémlene Hogy ez az úr ki a fene!

SAMU: régen

nem

—

Jaj

édes

láttam édes

atyám uram, édes atyám uram! de uram atyámat. Nini, édes asszonyám

Hozott-é nékem valamit a vásárról? Hoztam, édes fiam; nesze, ez az utolsó kenyeremnek a maradéka; ezt megbecsüljük, mert a te apádnak aranyaknál is becsesebb volt ez. Piskóta gyanánt edd te ezt, édes fiam, Te valál a ki legelször megesmértél a ki magadat is alig esméred: mások pedig okosabb létekre, ihol három esztend alatt elfelejtettek. Csak édes fiam, beteg.

KARNYO:

—

nem

tagadhatja meg magát a természet. Az vagyok én, a kinek te gondolsz, ennek a háznak ura, én, én a szerencsétlen Karnyó.

BORIS: Ah Jészusz! talán

épen az égbl

hol

szállt

le

jár a mi jó urunk? bizony erre a szomorú napra.

KURUZS: Igaz,

ím Modern Könyvtár42ö.

hogy

kell'

ez doctor,

szomorú nap, hó.hér

és pap. 8

34

KARNYÓ: Rz igaz, édes Boriskám, az égbl szállottam hozzátok, mert az ég karjai vezéreltek engem minden útaimban. Ihol tudjátok, hogy én, most három esztendeje lesz, kereskedés végett Grécbe kimentem, és akkor Gréc és Trieszt között az akkori idben az ottan kóborló franciáktól ah! még mostan is elttem a vérszopó tigrisek képe elfogattattam, mindenemet feldúlták, még a rajtam valót is csak egy fillért se hagytak nálam. Én, mint lehúzták de afféle keresked ember eleget protestálgattam nékiek azokba az emberiséget levetkezett emberekbe semmi indulat nem találkozott. Én a kétségbeesés miatt össze találtam kapni annyival különbözött a tartományt tisztiekkel, a ki csak pusztító harambasától, hogy selyem posztóból volt a kabilincsre putja. Szóról szóra ment a dolog, már akkor voltam téve. Ugy bánnak ezek a hatalmokba esett jámengemet a kétségbeesés és méltatlan velem való borral nemzetjeket, vad erkölcseiket, st nebánás sokra vitt veket is kárhoztattam: mit nyertem vele? R vezér kvártélyára behurcoltak, engem anarchistának, aristocratának, roya-

— —

—

—

—

—

listának, a

—

köz csendesség megháborítójának, emigránsok ba-

az egyenlség ellenségének, a nemzeti jussok felés még isten tudná forgatójának, az emberiség mocskának ell számlálni, minek is neveztek: engemet minden mentségem nélkül fogságra Mantuába küldöttek, abba a várba, az kevély lelkekhez képest gyzhetetlennek a melyet rátjának,

—

k

tartottak.

LAZAR: S Mantuába ers város —

lottam, az

de nem tudom melik tudom.

volt az úr, principális uram? halszakad a Nílus a Mozelába azt bizony nem országba vagyon ott

—

—

KURUZS:

Hm!

Mantuja

est

Mantuja,

Non

procul a Genuja, Scit jam dominatio tuja Merre nyílik kapuja.

SAMU: Hahaha! — Alleluja. KARNYÖ: Itt voltam én fogva,

édes fiaira, sok olyan uralkodó eszelsségnek barátai nem voltak. Sok józan élet, józan erkölcs emberekkel szenvedtem én együtt, a kiket a világgal játszó franciák az emberiség pártfogása mellett az emberiség ellen üldöznek és sanyargatnak: de hála légyen a mindeneket böleljött valahára az az id, a melybe csen vezérl istennek

érdemes emberekkel, a kik az

—

ott

35

a világnak

három hatalmas császárja az oceánusoknak meg-

tántoríthatatlan monarchájával felkölt az emberiségnek közügye mellett, a neki bizakodott gonoszságot valahára megtanította a hadnak, az igazságnak az emberiség erejét, hatalmát, méltóságát, rettegni, tisztelni és istenleni.

—

SAMU:

—

Kuruzs uram,

találja ki,

mit eszem én

ma?

KÜRUZS: Hallgass gyerek Kukhert eszel

—

Samuka! légy

KHRNYÓ:

Eljött

—

Páduss

é a

partjait,

id hogy a mi hatala franciák alatt az Alpeseket

valahára az az

mas seregeink megreszkettették magyar hadivezér, a

Mert rád verek

Hallgass gyerek. kuka.

és

Kray Mantuát megvette. Kray, ama

mint régi magyarjaink, csak szótárokból esméri a félelmet ez a történet oly kedves volt, oly örvendetes, mint a milyen szomorú a franciáknak. Mi mindnyájan kiszabadultunk, és passust nyertünk. Magam pedig úti költséget is némely jószív haditisztektl, kik itt Kanizsán szegény házamnál megfordultak. Rz isten éltesse kedves fejedelmünket, a több szövetséges társakkal! Éljen a vitéz Kray, Mantua meggyzje; éljenek hadi seregeink mindnyájan, s légyenek szerencsések. De, édes fiam, a sok szóbeszéd között majd el is felejtkezem az öreg anyátokról. Hát az él-é, vagy hal az isten adta? ki,

—

—

BORIS: Megholt!

KARNYÓ: Meg? íiónapja vagy

LAZAR: lépcn

az isten esztendeje?

Principális

most van

uram!

nyugoszsza

meg.

—

Hány

most hal épen az asszony,

halott.

KURUZS: Megholt, megholt; és miatta Már az ördög elragadta

E

két urat is magához! lábot a stafétához!!

Jó

BORIS: Az asszony arsenicumot vett be. az úr agyon ltte a másikat, nagy harag volt, egyéb semmi sem. SAMU: Dejszen nem haragudott, mert maqát is aquon

LAZAR: Ez

ltte. s*

!

36

KflRNYO: Istenem uram! miért is vezéreltél haza! Tömlöcbl kriptába jöttem. Oh szomorú este! oh halálos pádimentom! (Elájul.) JELENES.

III.

R TÜNDÉR: H

János pap országába, Hol nincs serami aggodalom, Tündérek szép királynéja, Gyémánt palotába lakom.

Legtöbb csudát, karakallát Kz éjjeli ágyba teszek. Bámul az emberi szem. Példa

ez

IV,

a

furcsa

gyerek.

JELENÉS.

R tndérfL TÜNDÉREI:

TÜNDÉR:

Tündérek szép királynéja Imé léteit szerze nékem! R szem látja, de nem tudja, Hogy szármoztál, szép gyermekem,

TÜNDÉREI:

Mit parancsolsz?

TÜNDÉR:

Minek

szólsz?

is

Már tudhatod mit cselekedj, Ha Tündér vagy, tudnod is kell. TÜNDÉREI:

Mégis Hogy

állsz?

itt

a négy

azt

—

TÜNDÉR:

Eantastákat

TÜNDÉREI:

Észre hozzam. Észre hozzad,

TÜNDÉR:

Huncfut,

Huncfut,

—

eredj!

eredj

TÜNDÉREI: (az

Vén lant, még meg nem gebedtél, asszonyhoz ) Alompor volt a mit ettél. Alompor volt a mit ettél. Kelj

fel

Ezz (Tipptopphoz) Be (Lipitlottyhoz)

(Kettjökhöz)

mert majd adnak! Eáielllelal az uradnak vagy hogy megholtál;

frissen,

vacsorát

bolond

—

még bolondabb voltál. deum! majd mit is mondok? ííeljetek fel, vén bolondok! De

te

Per

Eálelilelal

37

(Karnyóhoz)

Kelj

fel,

verj

rá

Mért nem várt (H többihez)

Ti

is

itten

Sérti,

furti

a

jó

banyára, vacsorára.

mit strázsáltok, ... az anyátoki Fáielilelal

K/IRNYÖ: Ehetném ám, kincsem. KARNYONÉ: Van egy izé LIPITLOTTY: Haragszik-é az ür? TIPPTOPP: Haragszora-é?

—

Boris!

LAZAR:

SAMU:

Fiát, Jól

legyünk mi egy testek.

fiát!

lakjunk lencsével. lesz-é hát?

KURUZS: De

GERSON DU MALHEUREUX VAGY

AZ ÖRDÖGI MESTERSÉGEKKEL

TALÁLTATOTT

IFJÚ

vígjáték két felvonásban (1795.)

JÁTSZÓ SZEMÉLYEK.

TAMADI MIKLÓS, méltóságos úr. KARDOS BÁLINT, nyugvó hadnagy. SZEH ÁBRAHÁM, zsidó. BUGA ANTAL, cigány, Támadi ftje. PORHAZI GYÖRGY, oskolamester, GÉRSON DU MALHEUREUX. FRANCOIS GAI, annak inasa.

A

játékhely

udvarába,

1712.

esik észt.

Olaszfaluba,

Veszprém

várra.,

Támadi

ELS

FELVONÁS

R Támadi I.

háza

eleje.

JELENÉS.

Ábrahám. ÁBRAHÁM: Már nékhem fendighfogadhó khellene mekde csakh nem lehnne itthen Oroszfhaluba jó ephilet.

hint;

Phesten is Phudán enyim zobát elfetthik mint cmphosztornak, nincsen phíz, phokolba lement. No ez a Thámathi úr csinos quartir, szép minthogy arra való, dhe szörny mihreg drága. Nem pholontság 2000 thaller. Ha hitelbe által adnának, akhor látnák az árrát, mikhor ith engem Eszthend muhlfa aló Amsterdam. Phíz phizon sokh megh khell lehnni. Ha ertekh megh adja is a phízt megh kherítem. Majd most khörül níszem a háznál 9 quartírt. IL

JELENÉS.

Ábrahám ÁBRAHÁM: Nho

és Antal.

Anthal szhomszith hogy megh fan khent? uram, mint a kárvallott cigányok la! ÁBRAHÁM: No hát mi phaj khelmetnek? ANTAL: S mi baj? míg azs is kérdís ám a világon, míg must is úgy kótog a lelkem házsa fala, úgy a fogara közsé állott a kisértet látás. ÁBRAHÁM: Megh megh ismét?

ANTAL:

Jaj

42

ANTAL: Meg míg mentse meg azs

el

akart

vinni

azs

a

Lucsiper,

az

embert tle. Ih szzs Mária, sent György, sent nagy Sándor, ha egy kicsiny kurázsim nem lett volna, eddig Plutúnál fíteném a kemencsít la! ÁBRAHÁM: Micsoda kisírthet kenthet bántotta Anthal

isten

slzhomszith?

ANTAL: Tudja

a jó szerencse, itt voltam a pitarba, a pokolbéli izsé, olyan fekete feketís vót, mint a marok vas; de hát a seme ippen mint azs íheí holt rókának, csupa tüzses volt a sarva, bígett mint a vésett medve. Bejüttek nígyen kutya kípibe, s arany zsaráknakot sórtak a semem közsí. ín meg nem ijedtem, hanem oda búttam a kemencsíbe la, be oda la a hamuba. Azsután azs öreg urat akarták kisírteni, már ki is heríltik volna, de válságot adott magáért. Azsután láttam azs istálóbul, mikor nagy irdeg nevetve elszaladtak. Belzsebúb hegyes zsindelszeget ltt a lelkembe, még most is fáj a hasam la!

nekem

jön

azs

—

ÁBRAHÁM: Szörnusík

Mi peszít asz, khed Anthal! úrnak? ANTAL: Azst mondta, hogy irdegek vútak; azs eltt meg kutyafej tatárok, és a kiristín embert elviszik, írnek

voth

az

rajta

a

üreg

pokolba.

ÁBRAHÁM: A úr!

pakkalba? pe sokat thut asz a

jó

öreg

Most oda peh fan?

ANTAL:

íházi

Igen is, oda be van a hasba a tiszteletes Pormester urammal. ÁBRAHÁM: Most is odha peh kupciher mester uram,

ugy-é?

ANTAL: Lássa Ábrahám sumsíd! a nagyságos úrnak sok jóság van, nincs gyermeke, ha meghál, kire kti azst a sok pízst? Ezs a mi mesterünk tzsrl pattant kuf érces ireg fiú, mindig, mindig gyiákoskodik, míg pedig verseket, míg a guta is megnevetné, úgy kimegy, mint ha Jankó kalapálta volna ki. A nagyságos úr meg fogja a hasát és úgy neveti, így la. (Nagyot nevet.) Majd meg düglik a nevetésbe. Most is oda be nevetkznck, mint a kinek elkámpicsorodott azs ese. ÁBRAHÁM: Lühet phemenni, Anthal? ANTAL: Üm, hogy ne lehetne, legeslcg fínumabb idbe lehet.

>

43

III.

Támad TAMADI: is

láttam,

nem

JELENÉS.

Porházi, Ábrahám.

i,

Biz úgy volt a mester uram! Hisz én magara aludtam, se részeg nem voltam, eb a lelke

országán. deus! hát hiszen a méltóságos úr sem ilyen lim lom. Domine quid moliat? TAMRDI: Elhiszem uram, hogy. tarisznya, de szr a szíja. ÁBRAHÁM: Jú naphut agyhun isten a mélthóságos úrnak. TAMADI: Fogadj isten. Hát mi jóba fordult kend Abr'ahám? ÁBRAHÁM: Cshak, mélthóságos úr, appa a luhphúrbe forthultam, ha thiszenkhét marjásokért mekhenkethi asz úr, majt elfiszem. PORHAZI: Ecce uram, nézze el az ember, quam vili pretio kivánná a lóbrt. Pretio non pondere gemmas, azt mondja a deák. Kóser br az Ábrahám, a Mózses törvénye szerint megnyúzva. Ne kérd azt olcsón kutya-fás, ami olyan mint

PORHAZI: Boné

gyim gyom, hogy lehet hát

a

Kajfás.

ÁBRAHÁM: Khelmeth mester uram csakh könyöröghjön, zsidónak való luhphür nem khennek. No mélthóságos úr, hogy thöbb peszét ne legyen khözöttünk, a thizenkhét máriást, ha tetszik, kifizethem, úgy is khi likhad a lúpbr. TAMADI: No Ábrahám, száz szónak is egy a vé^e^ kend is Ígérjen, én is engedek: a tizenhatból szerencsepénznek elengedem az egyet, birja kend békével. ÁBRAHÁM: Mélthóságos uram, raékh athok hozzá én kherek szám thizenkhét márjás, mek egy pethák. Mékh is, ilyen trákhán nem fethem asz úr phrit. PORHAZI: Quid hoc domine? az úr borit? domini cutem? debuisset dicere: az úr lova borit. Sed est elypsis. (Egyet iszik.)

Az

úr borának jó

Ah vinum Sed

certe

spiritusa

van.

€st acre et generosumi ebrictat bibosum.

TAMADI: Hahaha!

csak

ráér

mester

uram

a

tréfára!

ÁBRAHÁM: Hát a phrit csak elfhiszem. TAMADI: Alább az öt forintnál senki fiának sem adom. mindég akad annak árosa. Ha kell, kell! ha nem kell PORHAZI: Sapienter: akad annak mindég árosa: két

—

kézzel

is

kapdossa.

In

se

seraper

divitias

habét.

44

ABRHHAM: phetik

khicsiny

annyit,

hancra

Mélthóságos

úr,

mégh egy

kharast athok;

a phr, másnak phriért nem attham volna tudora, hogy a mélthóságos úrnak igen jó

lóphre van.

TAMADI: Megmondtam már!

ÁBRAHÁM: jót

khivánokh!

egy szó annyi mint száz!

Isten uttshe én toppét nem áthatok. Minthen No ha mék tetszik az úrnak? (Elmegyen.)

—

IV.

JELENÉS.

Támad

i,

Porházi.

PORHAZI: Oh háládatlan zsidósági certissime pedig ez lóbr megért volna négy forintot, ötöt inquam. TAMADI: Én az utolsó árán hagytam, ha nem kellett az eb-ellctte rossz zsidójának, ám lássa: olyan brt ugyan nem kap, ugy-é mester uram? PORHAZI: Quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quoa

modo, quando? De, méltóságos uram, aliquid in aurem. Azzal a diabolica matériával mit kéne csinálni? Oh most is horresco referens. TAMADI: Bizony nem érem fel ököllel, kutya szánkázza meg a lelkit. Hiszen mester uram, csak dolog már az; én kenyeremnek javát megettem, de soha sem értem ily gahbát. A szegény megboldogult anyámtól fülhegygyei hallottam, hogy mikor a tatár Szatmár vidékét rablotta, beszélte volt az áldott isten nyúgoszsza meg, hogy az ilyen manók hordozták el az embereket. Ihol ni, épen ilyen idkre jutottunk! nem igaz-é, mester uram? Ez is a mi bneinkért

—

van,

a

had,

—

—

sáska,

pestis,

PORHAZI: az álnokságot,

éhség.

Nihilo secius, különben sem. Ügy iszs2^ a világi mint én most, hoc ipso actu, ezt a pohár

pocula! volo bort kibibálom, vagyis exhauriálom! (Iszik.) dicere: o tempóra, o móres! o asini, o boves! clamosa ad coelum raerces detenta laborum. Nékem még a harmadévi búzám is mind kin van; panaszolkodik a szegény feleségem.

—

TAMADI: Sed

ad rem, mester uram! mit csináljunk a

kísértettel?

PORHAZI: Quid agam? quidve

consilii

rzket

capiam? nescio, ha olyan

ignarus

sum

lx)lond

volna az a kisértet, hogy megijedne. Jó, én egyet gondoltairii Hadnagö Kardos uram

JAMflPí:

vei

non

liquet.

kell

állítani,

45

árnyékától el nem szalad. Álljon minthogy szokott hozzám Hzonba s hozzá. iárni, igen jó barátom; hségesen véghez viszi, bízom POKHAZI: Est altér Achihes! Azonba nagyságoddal maga

vitéz egy az ajtóra

maga

ember, a

ijeszsze

el.

intercedit familiaritas, ne dicam, necessitudo. Oztán hát Antal ugyan nem igen rúgja a hárafát. Vix adeo mit vétett? fortis

repcritur.

De hátha valamely plebejus ördög vetdne

majd insueta voce personam tragicam.

el,

terreret

feras,

ct

praeterea

haberet

Ot az ebugattát kivül állítom ordináncra. De kopogást hallok; aligha a hadnagy nem j. PORHAZI; Est ipsus, imo ipsissimus!

TAMADl:

V.

Kardos, KARDOS;

—

JELENÉS.

Támad

i,

Porház K

Alázatos szolgája a méltóságos úrnak! Fogtak-«

lördögöt? bizony, hadnagy uram, de majd elmeg, úgy megcsúfolt bennünket. nyakazza vitt; a hóhér De hozta isten hadnagy urat! épen jókor jött, tessék leülni, és a maga szabadságával élni.

TAMADl: Fogtunk

—

PORHAZI: Salverc jubeo et multa salute impertitam militarem vestram dominationem. Quo raaiori laetitia perfundor, ct gaudeo, quod tanti viri excellentis magnitudinem feliciter honorare possum, ego pauperrimus ominum, Scholae Reform. Oroszfalviensis ordinarius Rector et Magister, nec possum me continere, quum in gratiam fortitudinis hunc poculum vini replctum, gulae

scntibus

exhauriam:

longitudini commotum, et aliis prac(Kiissza a poharat.)

meae

Proque felici vivato Faciam magnum bibato.

KARDOS: Köszönöm utána.

mester uram, köszönöm! Egészség

(Leül.)

uram, tudom, hogy ördögi expeditióba olyat mutatna a bátorsága ha Hej! kérném ki fáradságát. sátánháborúba is, mint a tprökbe, úgy bezzeg elhinném, hogy igaz magyar vér buzog ereibe. KARDOS: Disznó terem a lelkét az ördögének; egytl csak meg nem rettenek, kett pedig restéi értem jni. Míg C2 a szív lesz, C2t a kardot kardnak, ezt a kart karnak

két

TAMADl: Tudom, kedves hadnagy embertl meg nem ijed, — de egy

4C

hiják: mind addig rettegés fog elttem menni, utánam pediq a pusztulás és kétségbeesés. R török háborúba, a hol meq^ testesült ördögök rohantak ránk huszonnyolc ezerén, pokolbeli ordítással, a föld rengett alattok, a nap remegett, a hold felt, a csillagok hulló félbe voltak! ezzel a karddal csaptam a legsrbb rendbe, s magam tulajdon kezemmel küldöttem tíz pogányt Mohamedhez vacsorára. Mi lesz belle? Egyenesen nekem csap egy sárga tatár lovon a három lóíarkas basa, a hatalmas nagy vezér unokája, a vitéz Kara Ibrahim Effendi Begler Bég. Magam is nekivágtatok almásszürke csdör paripámon, és innentl fogva (mutatja) neki legyen mondva úgy keresztül vágtam atillái csapással, hogy ketté esett még a lelke is. Uram, négy öt darabra szakadozva kalimpádzott le paradicsomba az apjához. Én most rettenjek meg? Én, ne legyek én az, a kinek a halai koz mindnyájunkkal, de a félelem ily mellbehínak? nem terkezhetik. Tessék velem parancsolni.

—

—

PORHAZI

(énekel).

TAMflDI: Tehát ne sajnáljon az úr, hadnagy uram, feguverrel kiállani a küls ajtóra, és a kísértetet szóval és fcgu-

verrel vagy megrontani, vagy elkergetni. Próbáljuk vitézzel mire tud az ördög menni.

KARDOS:

meq, equ

vagyok

én, megmutatom én, hogy kell a Csak Németországba; a hiencek közé menuram a kan asszonyokat ijesztgetni. Próbáltabb varju vagyok én, mintsem egy váztól elszaladjak. Csak úgy kosson am belém, hogy a markába viszi haza a fejét az

magyarral jen ördög

Itt

feltenni.

szedte vette szárcsalábú ördöge. PORHAZI: Hát Antal mit vétett, a lélek k... anyja móres moréja? legalább facessit ipsi molestiam, collocabitur in príma statione, az udvaron. Ilyen

TAMADI:

Híja

be hát mester uram.

.KARDOS: Majd azt gondolja az ördög, hogy *.. fiázi ördög, s nem bántja. VI.

Antal valami

JELENÉS.

Porházi és Antal. PORHAZI: Huc

ades, Antal! jöszte csak egy szóra; hogy forduljon jóra. Sietve, csak suhanásképen élmbe mindjárt épen.

dolgunk állj

ANTAL:

Haliam

tiszteletes

uram,

haliam!

47

VII.

Támad

JELENES.

Porházi, Kardos

i,

Antal.

és

KARDOS: illenél

Jej ördögszülte, de széb báb vagy; beh oda nagyidai vitéznek!

TAMADI: Félsz-e még az ördögtl, ANTAL: Jái a jizsus nevíben fílek vire

is

PORHAZI: Quid aiiud

nihil

ANTAL:

times? est

Piritos,

quid

quam

csak a ne-

uram,

KARDOS: Ne ajtó

félj

domine Antal?

horrescis

Spiritus.

piritos?

egye meg, nem seretem én azs PORHAZI: Nincsen annak az ANTAL: Rumi? de okhets mangsera, míg ísre vesém, úgy' a se íri a fdet. az

bizson,

sázs küdükcsömör ímelycg a lelkembe.

diabolus

.•dal

Antal?

a kutyafej Jaj pirítóst.

tatár

olyan

emberen serami impériuma. dikecsare

pokolba

kokhel? vis,

semmit, ott leszek én

is

hogy

tuterone a lábom

kivont kard-

eltt.

ANTAL: Mit ír a níkem, hogy vitézs hadnagy urammal együtt ügetünk pokolba? Ott is hadnagy les hadnagy uram.

TAMADI: Neked

oda kint

kell

strázsálni,

én idebe vi-

gyázok.

ANTAL: Én jgos

is

vigyázsok idebe,

nem hagyom

a miltósá-

urat.

PORHAZI: Elég idebe egy vigyázó, te Antal, odaki tarts cxcubias, et signo dato irruas in diabolum tentanten.

ANTAL: Tintát ettem? Ne csúfolódjon a tisteletes mesuram, csak a pofámra imlett, a fogam olyan fehír, mint

ter

a

hulló

hó.

PORHAZI:

Jól van, Antal; ha bántani akar az ördög, csak ezt énekeld: Perelj uram perlimmel! ANTAL: Prölyömmel? Uram, hát ha kikapja markomból, oztán úgy a tarkómra vág vele, hogy mindjárt azs ilnamba salad a gatyám.

TAMADI: No csak ki, purgyé! most mindjárt állj e. tornác elibe. Hadnagy uram, menjen ki vele és ne sajnáljon a ház elibe állni, már tudja a többit. (Mennek.)

—

ANTAL: ma

Dikhes, vitízs hadnagy uram! együtt pirítkozsunk Pilátusnál a kandalló eltt.

48

JELENÉS.

VIII.

Támadi TAMÜDI: Már akár mint teszszük

be nem tud

jöni,

és

Porházi.

mester uram, ma ördögöt fogunk, Én idebe az ajtót bezárom, talán s imádkozni fogok. hát,

szerit.

PORHAZI: Pium

et religiosum virum. Én is tanultam valamit: theologiam, didactricam, propheticara, embleraaticam, astericam, symbolicara, et ceteram absolvatam. Pariter et diabolica multa. Adódott én nékem olyan hatalom, hogy ördögöket zhessek. Ide fogok állani in tota massa az ajtó elibe. Kár lesz az ajtót bezárni; nec foribus pessulum obdet.

ám

TAMADI: Már

ha úgy van, az ellen bizony bezárom. Hanem siessünk, mert már az óra mindjár eljön. (Az óráját nézi.) Csak rajta. se szólok;

hiszen, mester uram,

hanem az

ajtót

PORHAZI: Egy öreg

TAMADI: l£árja

maga

zsoltárt

Ahol van az ablakba, (Elmegy, az

ba-

talál

fo-

JELENÉS.

Po

PORHAZI: Ejnye

r

h á z i.

adta ördögje!

nem

ha szót

ugyan

felsül minden lithurgiám. Mit ha el talál vinni a canis tota

feleségem,

ajtót

után.)

IX,

gadni,

instálok.

szegény mater, pedig az

csinál a

öreg is bezárta az ajtót, Istenem uram, légy gény öreg szolgáddal!

X,

velem,

sze-

JELENÉS.

Kisértet, Antal,

kísértet (megy Antal felé). ANTAL: Ásta bitagtále sarmangade hátul;

én

is

irdeg

kísértet (üti). ANTAL: Ne bánts sánta

irdeg

Hátul,

pajtás,

Pista,

bastom a víred! Látod, hogy

vagyok. Belzsebub még hamisabb mint

no! eridj, a hová küldött Pluto, mert megtudják, hogy itt teker a manó, izséli

biale!

vagyok, hát nem ismersz pajtás?

Ne

csinálj

te.

Ne

lármát,

49

kísértet (üti). ANTAL: Eny, edd meg

kukherdát,

a

bibas

legyen

a

screncséd!

kísértet (leüti). ANTAL: Jaj! megdüglüttem,

azs

vitt

el

—

irdeg!

Jaj

míg a lovát sem itattam meg, azs inamba saladt a gatyamadzsagom! ne hagyjon a miltóságo^

kísértet

ANTAL

úr,

iaj

(elmegy).

Merre vagy most Plútó? majd megtanítlak kestybe dudálni! (Elszalad.) (felkél):

jöhets.

már!

XL JELENÉS. Kardos, Kisértet. kísértet (megy Kardos felé). KARDOS: Ahun van a szedtevette! ördög vagy-é, vagy csoda? De irtóztató a láncos

fertelmes,

tatár,

ilyen

ejnye be rút, be vagy ember, vagy miamolyan! felém ne kö-

jöj, mert meg kell halnod, ha ezer lelked lesz is, széjjel darabollak belgrádi kardommal, ölön kaplak kardra termett markommal, széjjel morzsollak, hogy malompornak is kicsiny leszel. Közelítsz felém?

zelíts,

ha életednek örülsz; ide ne

Nem tudod, kivel tréfálsz. kísértet (kiüti a kardot kezébl). KARDOS: Jaj oda a kardom! Ejnye teringettét Soha mióta életemet.

élek,

ilyen

stikk

nem

esett

rajtam;

a lelkét!

szégyenlem

(Elmegy.) XII.

JELENÉS.

Porházi, Kisértet. PORHAZI: Oh a

azt

gonosz

lelket.

certissime, (Énekel.)

hadnagy uram bébocsátotta Uram, ne hagyj el engemet!

Mert egyedül hagyattam,

stb. Vale extermina pestis! Orcus, masculini generis, quartae dcclinationis. Apage diabole! vadé foras! quin abis! Menj, nincs hatalmad az emberek fiain, nem tudod, hogy tenéked a sötétség láncán kell ülnöd, gonosz lélek! Ne kisértsd a te uradnak istenednek választottat. Istenem uram, ne nézd az én bneimet, kikkel fertéztettem életemet. Hogy néha egy kevéssé többet iszom az úrnak házába, nem él úgyis egyébbel a te szolgád az vénségének napjaiban. Távozz tlem sátán! Nem mégy? (Énekel ersen.) Ers várunk nekünk az isten! stb. orci,

—

Modern Könvvtár

2'^\

4

!

50

kísértet PORHAZI:

(kiüti

kszébl

discedere domine kísértet (elmegy).

Dignetur

in

a

zsoltárt).

Istenem uram, oda vagyok!

Sum

pergiturus!

diabole!

PORHAZI: centum deo gratias; sít tibi laus ct glória, aeternum! Ámen. Hol haszon, hol kár, aki strázsál, így (Eltakarodik.)

jár.

XIII.

JELENÉS.

Ki sértet

kísértet

és

Támadi.

(rázza az ajtót, mely kinyilik s

megy Támadi

felé).

TÁMADI: Én vette

ördöge,

istenem, légy velünk; ne hagyj el! Szedte semmivé tesz. (Énekel.) Légy itélm

bizony

uram

kísértet

(egy rendkívül való' complimentet teszf, közt eltnik.) TÁMADI (kinéz félelmesen): Elment-e vájjon? az! istennek hála! Már én az én testemet elvetem, magot és lefekszem. A többit tán elragadozta az (A kárpit lefoly.)

s

nagy

kacai

El

biz

mint a ördög!

MÁSODIK FELVONÁS. I.

Ábrahám

JELENÉS. és

Malhcureux.

ÁBRAHÁM:

Jhu naphot khivánokh az úrnakh, thalán országpheli az úr? Amint láthom francia! MALHEUREUX: Az. ÁBRAHÁM: Háth mit kheres itth az úr? MALHEUREUX: Akármit! ne legyen rám semmi gondod. ÁBRAHÁM: Mekenkedjen az úr, én nem szoktam sinforizálni, de bizony én az urat gyanús emphernek tartom. Micsoda partéka khelmeth?

idegben

MALHEUREUX: Ember. ÁBRAHÁM: Khelmeth csakh phecsülethes

muthasson

MALHEUREUX: Te bolond vagy! ÁBRAHÁM: Háth csakh nem vagyhokh enkedjen

Meghbándh

Takarodj

mek-

ellem!

Elment

khcnthet!

JELENÉS.

Malheurcux a

selma,

hiszen az isthen áltya mek ezt szumszith! (Elmegy.) H.

dultál

mint

magánakh.

MALHEUREUX: ÁBRAHÁM: No (Félre.)

passust,

empher.

egyedül.

—

már az a bolond? Ah lelkem! megszabaEzek a bolond emberek úgy ténferegnek

kíntól.

4*

52

e világnak lármás golyóbisán, mint a részegek; c^yik jön, másik megy, és mindegyik a maga boldogtalanságának rohan. R bölcs ember ezek közt jól érzi magát, és a balgatagokat vagy neveti mint Democritus, vagy siratja, mint Heraclitus, vagy gúnyolja mint Menippus, nagy unalommal nézi, mint Epithus. Egyik Piátóval kevélyen, a másik a stoikusokkal Jiideg vérrel nézi ket, Én is olyan vagyok, mint a ki az embereket gylölöm, mint az Athcnásbeli Timon, kinek Hanstöbb esze nem volt, mint egy batalion aligha wurstnak, kiket ma már az úgy nevezett nagy világba forgottaknak hívnak. Én pedig, mint Rousseau, kívánnám magamat egy ártatlan gyönyörséggel kínáló kisded zugolyába a természetnek elrejteni, hol a szellk sóhajtásomat, a vízcseppek könyeimet, az echó jajaimat fognák sírba temetni, Luiza nevét a lelketlen testek is esmérnék s imádnák. R fákba oly mélyen metszeném kedves nevedet, mint a milyen mélyen érzem szívembe vágva.

III,

JELENÉS.

Antalés Malheureux, flNTRL: Merre van azs a francsia? R csuk halé dade, hun van la! (Hozzá megy.) Ides tisteletes tekintetes nagyságos miltóságos uram! miltóztassék a miltuságos úrhoz

R

sítálni.

MALHEUREUX: Mondd:

nem. ANTAL: Ügy, de majd megharagsik. Csak maga van, senki sincs oda be. MALHEUREUX: Ha maga van, bemegyek. (Antal elmegy.) Most egy utálatos embernek kell lennem az emberek között. Ember, emberi különben semmi! (Bemegy a házba.) IV.

Támad

i.

JELENÉS.

Porházi, Kardos, Malheureux.

TAMADI: Az urat régen observálják itt az udvaromba. Kihez legyen szerencsém? MALHEUREUX: Malheureuxhöz. KARDOS: Mi végre jár ezen a vidéken? MALHEUREUX: Nem tudom. KARDOS: Hová való? MALHEUREUX: Nem tudom.

53

KARDOS: Micsoda charakter ember MilLHEUREUX: Nincs charakterem. KARDOS: Van-e passuális levele?

MALHEUREUX: KARDOS: Rz

úr

hanem

Nincs,

úr?

állok.

velünk játszani szeret.

MALHEUREUX:

Szokásom.

PORHAZI:

ille?

Quis

itt

az

Admonendus

est.

Hoc non

Ücet,

domine.

*

MALHEUREUX: déstek?

Emberek! van-é hozzám fontosabb kcr-

(Elmegy.) V.

Porházi,

JELENÉS.

Támad

Ábrahám, Kardos.

i,

PORHAZI: Mirabilem artem magicám theoretico practicara. TAMADI: De valósággal ért kend ahhoz a mesterségÁbrahám? mert ez nem

hez,

kis

dolog ám!

ÁBRAHÁM:

Isthen utshe ugyh thudom, minth a thiz ujjamat; és higyje el a miltóságos úr, mihltóztasson próbáth thenni, éhn fokathom a kisirthetet khithanulhom, mert az csakh cmperi mestcrsékh a Belzebub által. TAMADI: No hát próbálja mecf kend, adok száz aranyat.

ÁBRAHÁM: Uram, a matéria is töppe kherül, mint száz arany. Az isthen mentshen mekh! két száz aranyért, merth az urath esmérem, csakh meghcsinálom, dhe másnakh nem. TAMADI: No

csak legyen

jó,

zsidó, azt

nem

sajnálom.

ÁBRAHÁM:

Minthen empher montya el a mi atyánkot. kirakja a kártyát.) Ez lesz a méltusághos úr, ez a francia katona. (Olvas egy könyvbl.) No mosth khercszthet khell vetni. (Addig

PORHAZI:

ne vedd

bn

nevén! ÁBRAHÁM: Nho mosth háromszor önthök phort ezekre a phortékákra, a melyckhrl leh nem megyh, phizonosan a csináltha a khisirtethet. Ez a Slamisle, mindjárt fugh mekhinthúlni, járkál és thitkoth khithanúlja. Nho most montyák azh urak uthánnam. (Holmi bolondot olvas.) Jajh isthenem, mith láthokh! mekh se gontholnákh az urak, az a francia úr a selma, bizon utshe selma! Mosth láthom mért thitkotha magát. Isten,

TAMADI: Az

ÁBRAHÁM: Háth

lehetetlen.

Isthen utsig olyan ighaz minth a thíz újjora. hiszen a Getsád, a Matead, a Hirbolamat, álthal ellhe-

54

néphs az Ebricsolá láthatik, a Mithradctits mellett Kommerka, Modoberiámmal, a leghjobb Mákicus könyvh fan a kezemphe, flrapihába

sem

ABRHHAM: Rz

fáinabbath hazudik az

khapni. az ebugatta? lehethetlen uram! az iró hithelcs. Lássa szép: Ormuzd, Birmillah RU Muhamed.

lehet

KARDOS: Hátha

is,

kelmeth elöl is pe Lássa khelmet pc széph; ugy-é hogy úgy fan? TAMHDI: Szent igaz, csak menjen hadnagy uram, két armást vegyen maga mellé és hozzák ide vason a láncos kutyafej forgós bitangját; ott van a kocsijánál a kÍ3pu eltt!

KARDOS

(elmegy).

Támad PORHAZI:

Bene,

i.

VL JELENÉS. Porházi, Ábrahám. optime,

excellenter!

Rz ördög az ördögön Triumphála a dögön. Egyik csal, másik fal.

TAMADI: No

kendnek, Ábrahám, meglesz a jutalma. Uram, ezt máshnak nem cshináltam folna én. Dhe mélthusághos úrnakh szifesen. Én merek montani, hogij eppe az udvarpa több örtögh nem tekherek foghni. Éhn leguek akkhor huncfut, nem pccsülhetcs sithó mesther emper, hanem impösthör pogány. TAMADI: Lármát hallok, talán jönnek.

ÁBRAHÁM:

Vn.

Porházi,

JELENÉS.

Támad Ábrahám,

PORHAZ!:

i,

Kardos, Antal.

Ego diabolum non videó Ego certe, co, meo.

KARDOS: Nem

találtuk

Sehol sincs! JlBRAHAM: Lássa az az örtöghphorszakhot. TAMADI: Talán nem

a

szedtevettét,

se

magát,

se

kocsiát!

ÁBRAHÁM:

úr,

is

pokolpa szökött; me^h érzethe jön többé

vissza.

Nem, isthen enghem nem! hitje megh az ANTAL: De kurcsmangc vissza akar míg a jönni.

úr. Itt

55

van a kocsija la Fábijánnál.

kert

a

alatt,

Ki\RDOS: Menjünk hát vettét.

érte,

Támad

elhozzuk tüstént a szcdtc-

JELENÉS.

i,

Porházi, Ábrahám.

TAMÜDI: No Ábrahám, el sem ment az ÁBRAHÁM: Nem is szabad neki tovább és

úgy

irtegz

(Elmennek.)

VIII,

az irás

az

cigánysoron

a

s

három

allotholár nem khell néki

ördög!

szökhni, mert ereszthi; és ha elmety, három nap

éjjel

az Mitradsakba hamilliktallani.

Az

fan.

PORHAZI: Quem strepitum, quem clamorem, quem murmurcm hausi vei excepi auribus ego sagacissimus omnium. Jam Lucifert hozzák ördögtördelvc pofozzák.

ÁBRAHÁM: Máhr jnekh

vélek, éhn a szakhát érzem. tetszikh, cselekhedjcnek az urak véle.

Mostan máhr a minth

JELENÉS.

IX.

Támad

i,

Porházi, Ábrahám, Kardos, Malheureux, Ferenc, Antal.

TAMADI: PORHAZI:

j

Ihol

a

kutyalelk

szedtevette.

—

Videó látom! Nincs most vele dromo,

Most

meg

a homo. oculo Néz most ez a nebuló. Ez az ördög módi

Ni

ijedt

quali

Ugyancsak valódi, En quem semper odi, Huc ades Asmodi!

ÁBRAHÁM: No

háth

nem meghmontham

én,

hogy az

cnyim mestersigh nem meghcsalik.

KARDOS: gaz kölkei,

Itt vágynak a mennydörgs ágyába termett már szök félbe voltak épen, mikor oda top-

56

pántunk. Ez az eszels, mikor rátettük is a vasat a lábára, csak hallgatott, mint a fakép Nagyidán. Tán a szedtevette még most se tudja, a lábán van-e; a vas vagy nincs. Ez a madárból lett fajankó (Ferencre mutat) megint kihúzta pálcájából azt a gyíklest; csak hadazott vele, mint a kinek elment az esze. De bezzeg magyarokra akadt a tömlöc martalékja! kivettük az keme kezébl a gyíklest, s úgy a hátához vertük, hogy szintúgy döngött.

TAMADI: Rz

bnös, egyszersmind ördög! Mentse

úr

piagát!

MflLHEUREUX

Hozza el

(Ferenchez):

azokat

a

pa-

kétákat.

FERENC: Tüstént! {R ládából szedi.) PORHAZI: Ennye be vehementer sok

raptura;

nékem

esztends deák koromba sem volt félennyi is, pedig majd minden professorokat rapiáltam. MALHEUREUX: Olvassa fel, hadnagy úr, szorgalmahét

tosan.

KARDOS: Ennye be sok levél, be sok apróság! ennél már Lrinc-vásárkor sem árulnak több históriát. Ni, ni! ez a csomó még mindig be van kötve. No teregettét, olvassuk fel ebbe valami misteriom lehet. (Olvas.) Kardossal együtt.) TAMADI: Vagynak-e ennél több levelei? MALHEUREUX: Vágynak, igenis. TAMADI: Kitl kapta kend ezeket?

legelször is hm! (Támadi

ezt, is

Hm!

olvas

MALHEUREUX: Az

édes anyámtól.

TAMADI:

Kinek hittak a kend édes anyját? MALHEUREUX: Keleskényi Máriának, de itt hagyta e

(Világot.

TAMADI: Hány

MALHEUREUX: TAMADI:

esztendeje hogy megholt? Mintegy 26 esztendeje.

Hol lakott kend eddig?

MALHEUREUX:

Párizsba.

TAMADI:

Kinek híják kendet? MALHEUREUX: Gerson du Malheureux. TAMADI: Oh nékem is volt egy Gerson nev fiam. Ha merem kérdeni, hány esztends lehet kigy elmed?

A\ALHEUREUX ^hallgat). TAMADI: Oh istenem! egy

gondolat fájlaltat. Oh add az örömöt, melyrl male vasait! (Szomorúan.)

meg nékem azt az idt érnem, azt gamon kivül álmodozom! Vegyétek Esmérted-c, barátom, az anyádat?

57

MHLHEUREUX: Soha mek

észszel

láttam

se

ábrázatját,

mert gyer-

elfelejtettem.

TAMÜDI: Oh a jó istenre kérlek, és mindarra valami eltted kedves, ne facsard egy szerencsétlen öregnek, egy talán valaha volt apának, egy bánatra maradott férjnek, beforrott szívét. Valld meg ki vagy? Ennyi sok okok indítsanak durvaságod egy órányi elhagyására. MflLHEUREUX: Kihúzza az ür bellem a legm.élyebb elmondom. De oh mely sok van az titkot. R mit tudok, én életembe, a mit magam sem foghatok meg. Rz én megboldogult anyám volt Keleskényi Mária, és itt

—

TAMADI: szorítsalak

édes lelkem egy fiam! Gersonom!

Jaj

jer,

piheg mellemhez! Oh jóltév egek! Oh

öregségemnek napjai! milyen örömmel folytok

hadd

az

én

ezután, mert én atya lettem. Miért titkoltad atyád eltt, édes fiam, magadat, oh kegyetlen szerelmes gyermekem? Jaj, nem birok magammal! Jaj öszvereped a szívem. ti

— —

MALHEUREUX: Édes atyám! KARDOS: Meg nem foghatom vagy ébren vagyok? Magam sem PORHAZI:

ah! ezt a dolgot! tudora.

Almodom-e,

Stupore plenus est animus meus Ut ad novam portám vitulus! Sólyomnak bagoly fiát ki látott? Magyar atyának francia fiát ki hallott? Prodigio

Bankát

est

similc.

tojt a fülemile.

Ha ha

ha!

ANTAL:

Ásta kilumale ribula, hüm, hüm! (Röhög.) MALHEUREUX: Ezt a képet édes atyám! TAMADI: Ah fiam, ne verd által szívemet! Kedves feleségem, szent árnyék lebegjen tisztelt hamvaid felett! (Elfakad sírva.) KARDOS (Ábrahámhoz): Heródes teringette Jebuzeusa, te voltál

hát

a

kisértet?

ÁBRAHÁM:

nem foltham, már csak hitje mondom, nem! KARDOS: Rántsátok le az Ábrahám Izsák Jákob ágyé-

mekh

Bizony isthen

az úr, szakállamra

kából

került,

kovásztalan

kenyerén

millió

Faraho

teringette!

(Lerántják.)

ÁBRAHÁM:

Vajmír,

KARDOS: Te

voltál

hízott

fenekét,

vajmír! jaj, vallok már. az impostor, Hersli?

hamar,

i

o8

ÁBRAHÁM: Nem

foltham,

KARDOS: Húzzátok

ÁBRAHÁM:

le

a

nem

foltham!

rongyos fenekét, üssétek

nekhem! Vajmír! 0, o, én foltham. KARDOS: Vágjatok most ötvenet rajta, verjétek vasra, Jaj

vigyétek az alsó tömlöcbe a szedtevette ringy rongy

Jebu-

zeusát.

MALHEUREUX: Atyám! ha kedves eltted ez a nap, háborítsa ezt meg senki bánatja és szerencsétlensége! Csendesítsd le felforrott haragodat; csendesítse azt le tebenned a te kedves fiad meglátásán való örömöd. Eresztesd el ezt a nyomorult állatot. ne

TAMADI: Menj hát most békével el, korpán hízott gazember, most megemlegetnéd a magyarok istenét, de a fiamköszönd megmaradásodat. voltham az imphösztör. Az isthen áldja meg az urath. Minth ígyh jár, a ki cshalárd uthakon kheresi poltokulását. Énrólam thanúljon a filág. (Elmegyen.) KARDOS: Eltakarodj, mert különben ismét elkapod az ebek harmincadját, millingós terengette Jebuzeusa! PORHAZI: Menj pokolba zsidó! canis tota mater! a lelkeden görcsöt kössön Antipatcr, hitetlen perfidus! Légy ponak

ÁBRAHÁM: Én

kolban

stramen.

ANTAL:

Nunc

et

in

secula

Hej szüszkere csalabink eszkure!

nyöködön bújon ijestettél. Vigyen

ki cl

a

lelked! az irdeg!

X.

Támad

i,

Ámen!

seculorum,

Míg most

is

hogy a köúgy meg-

fílek

JELENÉS.

A\alh€urcux, Kardos Porházi.

TAMADI: Mi pedig mindnyájan, a kik rendkívül való örömbe merültünk, elfelejtvén az elöbbeni szomorúságot, menházunkba s legyünk teljes megelégedéssel! KARDOS: Nagyra méltóztatik kötelezni a méltóságos úr. Semmi érdemet nem mutathattunk az ördögi háborúban, mely szerint érdemessé tettük volna magunkat kegyes grá-

jünk

be

a

mi

—

tiájára.

TAMADI: Mindazáltal kikérem barátságát, hogy velünk érezze az atyai örömnek hathatóságát. Azért is tessék beliebb fordulni. Rector luramat nem is invitálom, mert tudja a szokást.

59

PORHAZI:

iam cgo scio morcra, bibam liquorem. Exhauriam vinosum poculum, Ita

est,

Intrabo

ct

abstergara os et oculum, Repertus est filius, Fugatus diabolus. Fiat ergo magnum vivato Et adhuc május ^ibato! Ita

Szemelvények a

MODERN KÖNYVTÁR

megjelenését

fogadó kritikákból: Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent amelyek a Modern Könyvtár cím, Gömöri Jen szerkesztésében megjelen, új irodalmi, mvészeti és tudományos gyjteménynek els három számaként szerepelnek. R Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal füzettel,

indul

meg

és

tekintve,

hogy

a

magyar

legjelesebb

irók

szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen Írók legértékesebb alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, st ebben a formában egészen új és kívánatos siker egyik

programmpontja szerint magyar költk és Írók mveit ís fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar mveldés szempontjából nagy jövj és jelentség vállalkozás. Az els füzet a kitn német író hat legszebb novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom egyik legkimagaslóbb

alakja.

lékony, árnyaló nyelven adja vissza

nak jellegzetes egyéni

stílusát.

R

Gömöri

kiforrott,

simu-

Thomas Mann

novelláimásodik füzet Plkler Gyula

érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. Különösen a másodiknak van jelentsége Pikler tanainak megismerése szempontjából. R harmadik füzet Kosztolányi Dezsnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. R szegény kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rákét

igen

szolgáló,

ritka

finomságokkal

teljes,

elsrenden mvészi

munkai

IH2 üjságj Díe dakteur

Bánde der

crsten

dreí

Eugen

Gömöri)

den Beweis da^ür, dass

»Modern Könyvtár«

sind jetzt díese neue

erschienen

und

(Relíefern

Sammlung geeignet

íst,

lángst empfundene Lücke ím ungarischen literarischcn Lében auszufüllen. Die »Modern Könyvtár* hat sich die Verwirklichung eines wírldich grosszügigen Programms zur flufgabe gestellt eine

(Budapestet Tagblatt) dult

Nagyjelentség és nagyjövj irodalmi vállalkozás meg Modern Könyvtár címen. R vállalat célja:

kultúra

inúj

megteremtése Magyarországon.

(Független Magyarország)

H magyar

irodalmi

könyvpiacnak eseménye van. Meg-

Modern Könyvtár els három füzete. Nemcsak a magyar irodalom ügye a Modern Könyvtár megjelenése, hanem a magyar kultúráé. Gömöri Jen szerkeszti az új jelent

és

a

nagyrahivatott vállalatot.

(I^üggetlenMagyarorsicág) R Modern Könyvtár, ez a most megindult, minden magyar intellektustól örömmel és lelkesedéssel fogadott gyjtemény harmadik fzeteként jelent meg a ^Szegény kisgyermek panaszai* s a betk, papír és kötés harmóniája kedvesen lepi meg az olvasót. Jó ajánlás már az a megmellyel épp Kosztolányi Dezst válaszgyjtemény ^Magya^ Költk* sorozatába Kosztolányi új verseskönyve irodalmi esemény s vele emelkedik az úi gyjtemény eminens jelentsége.

különböztetett

Ízlés,

—

tották elsül a

(Dfj

Kuthy Sándor,

Független Magyarország)

Gömöri Jen Modern Könyvtár címen új vállalatot InRz els három füzet már meg is jelent. Gömöri nagyon gazdag és sokat Ígér programmot is ad jöv terveirl, melyek mind a honi, mind a külföldi irodalom legdított.

javát

ölelik

föL

(Budapesti Hirlap) díesem Títel trítt mit den drci ersten seiner ein neues literarisches Unternchmen vor das Publikum, das neben Originalarbeiten ungarischer Hutoren das Beste der auslándischen Literatur in guten Uebersetzungen verbrciten will. Das Programm der Kollektion Unter

Bándchen

sieht vielversprechend genug aus. Die Bibliothek will nicht ausschliesslich auf schöne Literatur beschránken,

sich

son-

dern umfasst auch populáre Philosophie, Kunsthistorik u. a. Dies zeigen auch die drei ersten et^en erschienenen Bánde. (P e s t e r L l o y d)

Meglep újítás, hogy a szerkesztség nemcsak magyar, hanem német nyelv könyveket is hirdet; magyar költk novellisták német nyelvre való átültetésével is kívánja irodalmunkat szolgálni. Reméljük, hogy az új könyvtár minél több igazán értékes mvel fog a magyar mveldés ter-

és

jesztéséhez

járulni,

(Palágyi Lajos, Magyar Nemzet)

Rz úi vállalat célja: a modern magyar irodalom és a világirodalom kiváló irodalmi, mvészeti és tudományos alkotásainak népszersítése és megismertetése, fleg a pro-

m-

javára. Azt is tervbevették, hogy jó magyar veket mvészi fordításban bemutassanak a német közönségnek. Rz eddig megjelent három füzet, valamint a vállalat munkatársainak névsora biztató Ígéret arra nézve, hogy (Huszadik Század) e szép célt el is fogják érni.

letariátus

«Modern Könyvtár*. Szerkeszti Gömöri Jen. Budapest. Zsigmond és fia kiadása. Unter diesem Titel ist vor kurzem ein neues literarisches Unternehmen gegründet worden, das umso stárkere Beachtung verdient, als es sich

Politzer

meisten áhnlichen Sammlungen, auf bellenicht, wie die tristische Lektré beschránkt, sondern auch wissenschaftlichen und kritischen ürbeiten breiten Raum gibt. Es sind bisher sechs gut ausgcstattete Bánde erschienen, die zu den bestén Erwartungen berechtigen und denen angesichts ihres wohldie vi^eiteste Verbreipro Bánd 40 Heller feilen Preises

—

—

tung

virohl

sicher

(Góth

ist.

Ern,

Pester

Lloyd)

R Modern

Könyvtár a legújabb irányok képviselit szóa szépirodalom, mind a tudományos irodalom terén. Programmjában találkozunk a hazai és a küls ha s legkedveltebb íróival földi irodalom legmodernebb a szerkeszt be tudja váltani igéretét, a legnagyobb örömmel üdvözöljük vállalkozását. (Adorján Andor, Világ)

laltatja

A

meg mind

vállalat

ujabb

füzetei a kijelölt nyomon haladnak: szólaltatja meg a szerkeszt s a

modern gondolatokat modern írókat mutatja be.

az

új,

(Világ)

Hosszú évek óta érezte a magyar irodalom jó fordítások hiányát hazánk és más nemzetek modern íróinak munkáiból. Ezt a hiányt pótolja most a Modern Könyvtár, melyet Gömöri Jen ad ki.' A Ws könyvek, melyek közül három jutott olvasó-asztalunkra, hazánkfia irodalmi vállalkozásának ér(Hungary) tékes tanúságai.

Ez a könyvtár, igen rövid létezése óta, máris megnyerte a mvelt magyar olvasóközönség szeretetét. Gömöri Jen az ügyes szerkeszt éleslátásával válogatja meg> a könyvtár íróit, melyek leginkább a modern törekvések, új eszmék szolgálatában álló írói generációból kerülnek ki.

(Budapesti Napló)

H Modern Könyvtár

2-ik számában PIkler Gyulának két tanulmányát közli és így alkalmat nyújt arra, hogy c páratlan mélység tanok szélesebb rétegekben Is eltcrlélektani

iedienekv

(Fog arasi Béla, Ha Gömri

Jen

továbbra

—

ennyi

is

Kelet

Ízléssel

s

Népe) ennyi

vezeti könyvtárát akkor valóban kultúrmunkát végez, miért csak elismerést és hálát érdemel. (H, S„

tudással

Móka)

Minden intelligens magyar, ki a szép és jó könyvet örömmel fogadja bizonyára azt a hírt, hogy mihamar magyar nyelven, az irodalmi renaissance legkiválóbbjainak átültetésében olvashatja a világ minden nagy mo-

szereti,

dern

íróját,

(Debreczen) Modern Könyvtár szoros

Ebben telemben

a tekintetben a vett kultúrmissziót és intencióiban az

teljesít,

mert eddigi

ér-

elkészü-

leteiben ízlés és mélvezet határozott evolúcióia foglaltatik. R Modern Könyvtárnak az eljelekbl Ítélve, az a célja, hogy modern írónak modern e szó valódi értelemben veend közönséget teremtsen § hogy egymáshoz vonja a kettt, kik most különböz jzléssél, elégítik ki szellemi szükségleteiket. Rz említett vállalat programmja pedig méltán Ígérkezik hídnak az iró és közön-

—

—

ség

között

(Ligeti

Ern,

Kolozsvári HirlapJ

Gömöri Jen írótársunk szerkesztésében egy minden modern vállalat indult meg közelebb a fvárosban, amely irodalmi vállalkozásnak els és legfbb célja a modern hazai és külföldi irodalmi termékek legszélesebbkör

izében

terjesztése

és

mas

erk

cél

ismertetése.

Elkel,

szövetkeztek a megvalósítására s a vállalat fiatal

értékes,

igazán

hatal-

nagyjelentség kulturális ki is adta már els három

(Jövend)

MODERN KÖNYVTÁR MODERN írók KÖNYVESHÁZA

SZERKESZTI GÖMÖRI

JEN

A Modern Könyvtár az els magyar motudományos gyjte-

dern irodalmi, mvészeti és

mény. a

Programmja

mvészet

szabású

páratlanul

Munkatársai

terén

egyaránt nagy-

gazdag és

ízig

modern.

a legkiválóbb, legismertebb hazai

Modern

mvészek, tudósok. A

és külföldi írók,

Könyvtár

szépirodalom, valamint

tudomány

és

és

a

eddig

megjelent füzetei

voltaképen

vaskos kötetek mind és egytl-egyig a magyar és idegen irodalom,

A Könyvtár

füzetei

és szinte egészen

gyönyör,

mvészet

nagy alakban jelennek meg

könyvszámba vehetk.

olvasható

elsrangú.

Kozma

küls kiállítása

A Könyvtár mvészi

Lajos,

az

Beti

gyöngybetk, papírja a

legfinomabb famentes papír, is

tudomány remekei.

és

ismert

Uránia könyvnyomda, Budapest,

címlapja

festmvész mve.

VII.,

Rottenbiller-utca 19

GARVAV ANDOR A PÉNZ EGY SZOBA=KONYHA KÉT DRÁMA

MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTI GÖMÖRI 27—28.

JEN

SZÁM

BUDAPEST,

1911

POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA

Költeni annyi, mint itélöszéket tartani

önmagunk

fölött.

(IBSEr

)

GRRVRY ANDOR eddig eladott

R R

pénz

(Vigszinház)

törvény

Becstelen

R

mvei:

(Nagy Endre-kabaré) (Nemzeti

Színház)

szerz minden jogot, az eladás és fordítás jogát fentartja magának; színházakkal szemben kézírat

R Modern

Könyvtár 1910. június havában indult meg

R Modem

Kozma A

Könyvtár címlapját

Lajtos

rajzolta

MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTSÉGE:

Vni.

KERÜLET, VAS-UCCA

15/b.,

I.

EM.

18.

is,

A PÉNZ KULTÜRKÉP HÁROM FELVONÁSBAN

SZEMÉLYEK WIMMER MRRCELL MARTA,

a

SINGER SÁMUEL, LEÖ, a

bankár,

tzsdebizományos

felesége volt

bankár, Wiramer apósa

fia

ZENTMAYER

bárón, Wimmer ügyfele KERESZTESSY SÁNDOR, kamarás BÁRÓ ZELISTYEY, Wimmer ügynöke HAMORY, államtitkár FRIEDMANN SZCS Wimmer alkalmazottjai KATZ \

[

J

SALZERNÉ, egy

börziáner

felesége

A FIA, 8 éves AZ ÉDESAPJA BERGER, tzsdeügynök AZ INAS TERCSI, színészn, Hámory barátnje

HORDÁR Történik ma,

cég

Wimmer

és Társa budapesti irodájában, a hónap 31 -ik

Elször adták a Vígszínházban

1909.

tzsdebizományos napján október

24-én

I

ELS

FELVONÁS

Wimmer

bankjának íogadó szobája. Rendkívüli fényberendezett világos, nagy terem. Sznyegek, képek, metszetek, angol börbutorok. Az egész milieu inkább elkel uriszoba benyomását teszi, mint üzleti helyiségét. Némi irodai jelleget kölcsönöz azonban a helynek egy magas irópuit, egy széles Íróasztal és a pénzszekrény. Az elrendezés lehet a rendez ízlése szerinti, csak az íróasztal és a pénzszekrény legyen az eltérben

zéssel

Balról

külön

ajtó, mely az elszobába vezet, fenéken ajtó Wimmer kabinetjébe, jobb oldalfalon ablakok, közbül telefonapparátus, mellette kis irópuit a falra ersítve

1.

JELENET

Katz, Friedmann,

Szcs

(H függöny felgördülésénél Szcs munkához készüldik. Irodai kabátot huz, Friedmanntól átveszi a kulcsokat, kinyitja a pénztárt, könyveket rak azi írópultra és legomt)olva a kézelit, tintát,

KHTZ: Kilenc óra? FRIEDMANN: Hát nyitáshoz.

tollat

Ki lesz ki

készít)

ma

lenne?

lent a

börzén?

Maga megy

le

a

meg-

.

!

KRTZ: És Leó ur? FRIEDMHNN: Leó ur

alszik Katz bácsi! Maga ezt két nap makacsul megkérdezi tlem, pedig nagyon jól tudja, hogy cégünk sógorát tegnap éjszaka éppen ugy vurcnizták az orfeumban, mint tegnapeltt. Hludni pedig

hét óta minden

csak

kell

KRTZ

Szép

:

kis

sógor

Hséges az

!

üzlethez

.

.

.

(Veszi

a kabátját)

FRIEDMHNN: Ne prédikáljon Katz bácsi! Menjen a börzére és adja telefonon a kurzusokat. Maga börziáner és nem bccsületbiró.

KATZ

(el).

JELENET

2.

Elbbiek FRIEDMÜNN

SZTS: Ön

el és rágyújt). teljesen ismeri itt az üzletet. (nagy füstfelht fújva): Gondolja? Én azt csak az embereket ismerem. Egyébként, hiegyre megy. Nézd meg az embert és is-

FRIEDMRNN

vesz

(szivart

ugy

már

látszik,

hiszem, egyelre szen ez csaknem mered az üzleteit. a és

Ez a vén csirkefogó például eladogatja a börze hiénáinak. Tudja, hogy tudom tartom sakkban. Különben az asszony spiclije.

Wimmer ezzel

balekjeit

SZOTS: Rz asszony

féltékeny?

FRÍEDMÜNN: Nem. De

furiává lenne a gyanú árnyékára hogy más némbernek is jusson a rablott aranyból. Neki kell minden kalap és minden gyémánt. Idegen asszonyt csak ugy tür meg itt, ha pénzt hoz. Pénzt! Pénzért prostituálná az emberét. Mert itt a pénz

is.

Képtelen volna

az

isten.

elviselni,

R mások pénze SZOTS: Nagystíl ember .

.

ez a

Wimmer?

FRIEDMANN:

Na!... Ugy... Nincs teljes üzemben. SZOTS: Hogy érti ezt? FRIEDMHNN: Ugy, ahogy mondom. Rz emberek ostobábbak és éhesebbek az aranyra, mint amennyire Wimmer kihasználja ket. SZOTS: Alaga nem tartja szolidnak az üzletet?

FRIEDMHNN: Rz üzletet igen. Rz a legszolidabb, a legbiztosabb üzlet, amelyiknek a pénzéhség meg az ostobaság a forgótkéje. Ezt a tkét nem érhetik veszteségek.

Rz ember a teremtés ember mindig ostoba.

SZÜTS: Azt az

megi),

óta

liheg

az

aranyért

az

s

éhes

akarja ezzel mondani, hogy aki a börzére

ostoba?

okos emberek! Rzok ospénzüket ezekre az okos emberekre bízzák. SZÜTS: De kérem! Hiszen a börze... FRIEDMflNN: Pardon! Ön született keresztény, ne magyarázza tehát a börzét nekem, aki született mózeshitü vagyok. Valahányszor keresztény embert látok a börzén, minidig eszembe jut az uszoda. SZÜTS: Mi jut eszébe? FRIEDMANN: Rz uszoda. Bizonyára ön is látott már meglett korú, komoly embereket kapálózni az úszómester kötekérem, ilyen kolén. Tiszta komikum a látvány. Hát lássa mikus látvány a keresztény ember a börzén. Soh'se lesz belle szabadúszó, mert a legkisebbke hullám viz alá veri

FRIEDMANN: Dehogy! Hzok akik

tobák,

és

a

megy

tele

gyomra

a

a

tapasztalás

keser

iszapjával.

Egészen másként áll az ügy mi velünk. R zsidó kikeresztelkedhet, lehet belle frendiházi tag, kathoükus egyházi író, vagy brkabátos dzsentri, azért vérbeli börziáner marad, ha soha életében be se teszi a lábát a sárga palotába. Legfeljebb nem tud róla; de minden csak a próbálkozáson múlik. R kacsa se tudja, hogy tud úszni, amig a vizre nem jut. SZÜTS: De kérem! Én nem is tagadom az önök rátermettségét, st elismerem, hogy a börzét egyenesen a zsidóság kozmopolita faji kiválósága tette világforgalmi lénycízövé,

akár

a

váltót.

FRIEDAIANN kicsit

nyez

antiszemita. alatt?

(pózos meghajtással): Köszönöm! On egy Egyébiránt mit ért ön világforgalmi té-

SZÜTS: Természetesen a börzét magát, mint intézményt, amely az stermel népek gazdasági produkcióját a fogyasztó tömegeknek közvetíti. R börze a mesebeli bségszaru, amelyen keresztülzuhog minden, amit a verejték termel, flzt mondhatnám, hogy a börze laktatja jól az éhes Világot.

FRIEDMRNN

(gúnyosan):

Nagyon szépen

Wimmer

volt

mondva.

Társa tzsdebizományos vagyunk a nagyszer világforgalomnak? SZÜTS: ön naivnak találja ezTa feltevést? FRIEDMANN: Akarja tudni, hogy néz ki ez a világforgalom a valóságban? Báró Zelístyei, ez a gavallérnak öltözött ocsmány, vén kerít, ha asszonyi testre nem kop

Ezek

szerint tehát cég, részesei

mi,

a

és

.

.

hirtelen megrendelt, ide hozza baleknek a kezeügyébe es legels hazardr kretént és száz peng provízióért berántja tízezerig. Húszig! Ahogy lehet! Hát az a kretén, az a maga stermelje. R fogyasztó pedig, akinek Wimmer és Társa

ezt

a

nagyszer forgalmat

közvetíti,

a

fogyasztó,

akinek

minden a gijomrába jut, az Braun, vagy Lichtmann, a börzeügynök, aki Wimmernck hitelez. Természetesen csak mediótól ultimcig. A\ert itt tizenöt napról tizenöt napra prolongálják az emberek tisztességét. Á börzén tizenöt nap az az idköz, ami a festett leány els csókja és a távozó gavallér pénztárcája közötí; van. Csakhogy egy pásztoróra ezzel a nagystíl kurtizánnal többe kerül, mint a királycsókja. Itt fejbe megy a játék.

nk

SZÜTS: Kedves barátom! Maga paradoxonokat mond és mulat rajta, hogy engem ugrat. Hát én nem sokat értek ehhez a dologhoz, az igaz, de annyit ma már mindenki tud a börzérl, hogy a játék nemj a komoly, a reális üzlet. Ön mondja, hogy a játék feibe megy. Hát igenis, a játék! És éppen ezért indult a hazárd börzejáték ellen társadalmi téren irtóháboru. De mikor becsületes, igazi jó búzáról van szó, amit adnak és vesznek, amikor milliós iparvállalatok papírjait kapkodják, az már nem játék, az már .

.

FRIEDMANN: Mondja, kérem, látott ön már itt minálunk egy szem igazi búzát? Égy szemet! Vagy látott talán Rimamurányi részvényt? Tegnap ezer darab osztrák hitelt vettünk; látott abból maga cgi^ darabot? Tudja maga, hogy néz ki egy eleven aranyjáradék papir? SZÜTS Kérem, én még uj ember vagyok itt FRIEDMANN: Én nem vagyok uj ember, de legyen nyugodt, én se láttam. St az se látta, akinek állítólag vettük. Tudja mit?! Én jó fiu vagyok és elárulom magának, hogy Wimmer maga se látott abból a tegnapi ezer osztrák hitelbl egy felet se. Az a boldogtalan trombitanadrágu furvézer kapitány most nyavalyogva lesi a kurzusokat az újságjában, pedig már akkor ráment az üzletre a felesége kauciója, a mikor a Wimmer havannájára rágyújtott. Tudja maga, mi . .

:

az az »in sich« üzlet?

SZÜTS: Hogy?

FRIEDMANN:

A

saját zsebünkre. lélegzete, akkor a sich csinálják. Egyszerre elkészülnek vele. rágunak például az ultímió leszámolás lután nem csak a kaucsuk kravátlija. In sich.

hogy a baleknek rövid a

Amikor

biztos,

megbízását in A trombitanadmarad egyebe,

.

.

SZOTS: £s az csak ugy megy? Egészen

kaucsuk

a

kravátliig?

Csak ugy. Rz üzlet biztos és nem is Rz egész ki'ppot megcsinálja a legutolsó zugbukméker is. Rz ember zsebre vágja a balek pénzét, aztán

FR.IEDA1ANN:

komplikált.

nincs má'í do^qa, csak drukkolni,

SZOTS: És ha bejön? FRIEDMANN: De nem jön! SZGTS: De bocsánatot krrek.

és

hogy a

tipp

be ne

jöjjön.

valaki csak nyer a börzén?!

FRTEDAli^NN: Hogyne! Wimmer úr! SZOTS: Jó. De tegyük fel... FRTFDA\ríNN: Kérem, ne vitatkozzék! Wimmer úr nuer punktum. Mindig Wimmer úr nuer. Mit gondol, két bil-

liárdoró közül m.elrik nyeri a partit? Azt hiszi, az ersebb játékos? Nem. R kávés. Rz kapja a billiárdpénzt.

SZOTS: De kérem, hiszen csak tegnapeltt fizettünk ki négrezer korona nyereséget az államtitkár úrnak FRIEDA\i\NN: Ja ugy! igaz! Errö! megfeledkeztem. Hát igen. R méltóságos úr i«^ mindig nyer. Van itt vagy húszezer korona fedezete és kap érte évente n^olc-tizezer korona sápot. De ez üzleti befektetés. Rz államtitkár hozzátartozik az üzleti felszereléshez, ö tudniillik az itt, ami a horgon a giliszta. R csalétek, vagy mondjuk a maszlag, ö a magesállásu .

.

aki a iitkos politikai információkat hozza, ö a reklám-játékos, aki mindig nyer. Rz a vén Harpagon velünk tartatja el a szeretit, de megéri azt a pár garast, amit Wimmer odaszór neki. Jobb balekfogó, mint a báró,

üz'etbarát.

aki

különben

is

csak akkor jön, ha éhes. társaság, de a mesterségük csakugyan

SZOTS: Undorító kincsesbánya.

FRIEDMANN:

Rz.

Csakhogy máról-holnapra beoraolhat.

SZOTS: Hogyan?

FRIEDMANN: Véletlenül. Bután. Olyan bután, hogy szinte felháborító. R Wimmer apósa például négy évvel ezeltt még a legfélelmetesebb embere volt a sorompóknak. Húsz évig mindig az történt, amit az öreg Singer akart. Egy napon aztán véletlenül minden ellenkezleg történt és azon a napon az öreg Singer az inasa kaucióját se tudta viszszaadni.

SZOTS Nekem is van itt kétezer korona óvadékom FRIEDMRNN: Tudom. Palinak is van ötszáz. Maguk ket.

:

ten

.

keresztények.

SZOTS: De most már szeretném

FRIEDMANN

(legyint):

azt

a

Legyen nyugodt,

pénzt... van a

ott

Wim-

mer trezorjában. Fogadok magával, hogy még a maga bankói vannak a sárga kuvertában. Wimmer meg se nézte mikor elzárta.

SZOTS: De engem

nyugíalanit.

FRIEDMHNN: Ugyan! itt

Kétezer korona, ami megvan, az pénz. Pénz az az öt forint, ami nincs meg mediókor az ultimó leszámolásnál.

nem

vagy

[R telefon csönget.)

FRIEDMRNN: Halló! Ez Katz. (H telefonhoz megy.) Halló! Katz bácsi?... R Itt Wimmer iroda... No, mi van kurzusok?... Nem. Még nincs itt. Leó se... No, diktálja! Halló!

55^ 635 ir és ismétli a számokat) 742 ...^267 ... Hogy?... Hogy?! Mennyi a közúti?.., Jó, Értem. 38... Rendben. És mit mondjak Wimmer úrnak? Ers üzlet?... Jó! (Leteszi a kagylót.)

(Egu papírlapra

.

3.

.

.

.

.

.

JELENET

Elbbiek, Wimmer, Leó

Inas,

WIMAIER

(az utolsó szavaknál lép be. Imponáló aiaK, elegárisan, de diskréten öltözve. Leveti a kabátját, botját, kabátját az inasnak adja): Jó reggelt! világfi.

Nagyon

INHS (el). SZÜTS: Jó

reggelt kivánok! (Rz asztalnál dolgozik.) (Friedmannhoz, aki éppen a telefontól jön): odalent?

WIMMER

Mi van

FRIEDMANN: R lárd

nyitásnál jelentenek.

WIMMER: R FRIEDMANN:

WIMMER keresett

nagyon

Ers

tendenciát

(a

élénk.

van

üzletre

kurzusokat! Tessék! (Papírlapot

ad

Bécsbl

szi-

kilátás.

neki.)

jegyzéket nézi, a kérdése szórakozott):

Nem

senki?

FRIEDMANN: Nem. WÍAA.A\ER

(hirtelen):

R

hitel

kett?

FRIEDMANN: A

WIMMER: a

magyar. Akkor adunk! Leó hol van?

FRIEDMANN: Még

nincs

WIMMER:

Szüts

telefonhoz

az

Kérem

itt.

úr,

hívja

a

börzét

és

kérje

apósomat.

SZÜTS (a telefonnál): Halló! 57—06... Köszönöm. Wimmer iroda. Kérem Singer urat. Igen.

Itt

I

,

11

WIMMER

fFriedmannhoz)

:

Elkészültek az elszámolások?

FRIEDMANN: Igen. Kiadtam mindent Katznak inkasszóra. SZOTS (a telefontól hátraszól): Singer úr van a telefonnál.

WIMMER

telefonnál) Halló! Szervusz papa! Hogy (a áll?... Igen... Igen... Hogy? Nyolc? ükkor adj nekem százat és vedd vissza duplán magyari)an. Duplán... Igenigen magyar hitelt... Nem... Nem-nem! Azzal még várok ...Jó. Szervusz!... Halló-halló !! Katz adja telefonon, ha valami változás van. R fiad nincs itt, az a betör. Tudom is én! Elvitte egy üzletemet a konkurrenciának. Ki fogom rúgni azt a csirkefogót. Szervusz! {R kagylót leteszi.)

FRIEDAIANN: Posta nem lesz? WIMMER: De igen! Táviratozzon

a grófnak Szálkára, tendencia mellett emeltük száz darabbal az engagementját, Szentmarjaynak pedig irjon, hogy az osztrák hitelt lebonyolítottuk, mxert nem volt mit várni vele. Küldje be neki az elszámolást és kérjen pénzt. Várjon! írjon a grófnak is, hogy a mai kötésre egészítse ki a fedezetet tízezer koronával.

kitn

hogy

JELENET Elbbiek, Leó, majd Inas 4.

(Fricdmann

LEÓ:

és

reggelt!

Jó

Szts (Leveti

Íróasztalnál

a

kabátját,

dolgoznak.) foqasra

teszi.)

WIA\A1ER: Ezután délben fogsz bejárni? Mi?! LEÖ: Lehet. Vagy talán olyan sokat fizetsz, hogy nalban

kellene

haj-

bejárnom?

WIMMER:

Ha kevesled, elmehetsz. Bár m.ár látnám! biztonságban lenne az Íróasztalom fiókja. LEÓ (sötéten): Vigyázz, hogy miket beszélsz! WIMMER (hevesen): Ki vitte az Eperjessy-üzletet Braun-

Legalább

te

tioz,

betör?!

LEO: Ne tagadd el máskor a províziómat! Nekem élnem kell. Én nem vagyok neked baleked. Érted?! WIMMER (fölemelt ököllel megy feléje): Leütlek! Kutya! egy

LEO

(egy

INAS

(a

úrral.

szék

karfáját

le

Fchér-félc

fel

(Lassan visszavonul.) (nyugalmat erltetve magára, de gylölködve): a börzére! Ha lesz kurzus, 9-nél liquídáljátok a

WIMMER

Meni

megragadva): Vigyázz! A báró úr gyün

kritikus pillanatban lép be):

stellaget

.

.

.

.

12

LEÓ: Rá]

pénzt!

WIMMER:

Pénz kell?! Te zsivány! LEO: Tartozom... Rdós vagyok!

WIMMER

(erszakos mozdulatot tesz

feléje;

majdnem

R

ringy óknak? LÉO: Semmi közöd hozzál Ultimó van. WIMMER: Eregy a börzére!

sziszegve,

LEO

összeszorított

fogakkal):

(indul). 5.

JELENET

Elbbiek, Zelistyey, Keresztessy ZELISTYEY (mosolyogva

jön, elre bocsátva KereszSzervusz Marcell! (Leó felé felületesen) Jó napot, Leó barátom. WÍMA\ER: Szervusz, méltóságos uram! (Kezet szoritnak.) ZELISTYEY (bemutatva): Keresztessy barátom, felsége kamarása! WIMMER (könny, gavalléros elzékenységgel): Wimmcr! (Inkább a báró felé, tegezdve) Parancsoljatok helyet fog-

tessyt):

lalni!

{R kis dohányzó asztal körül leülnek, Zelistyei nagyon otthonosan, Keresztessy mereven, kényelmetlenül.)

ZELISTYEY

(erltetett

bonhomiával,

a

hangjából

ki-

hogy szeretné Kercsztessyt felmelegíteni): Hát ez az a csodafiu, akirl beszéltem heked Sándor! Rz aranyember... érzik,

WIMMER

(nevetve, merészen): Ugy látszik, te felcsapaz én reklám-emberemnek. Csak vigyázz, még bajba kerülsz hazárdjátékra való csábítás miatt. Egy jó szivart azonban mindenesetre megérdemelsz tlem. Szabad, ugy-e, méltóságodnak is... (Hátraszólva) Friedm... azaz, hogy Szts úr! Hozza csak át kérem a szivarokat az asztalomról! SZOTS (áthozza a dobozt). (ismét inkább a báró felé tegezdik.de Keresztessy hez beszél): Parancsoljatok! Igen jó gyártmányok, az angol koloniális társaság utján szerzem be ket. tál

WIMMER

ZELISTYEY KERESZTESSY: :

WIMMER: jóizü

.

\

.w^,^„,,„,i, ivaiogainaK.j

j

Talán

ebbl

méltóztassék!

Ez

a

fajta

igen

.

ZELISTYEY: Sziv kell hozzá, kilenc forintot adni egy szivarért; de Marcellnek van szive a jó dohányhoz. Na és van kilenc forintja is! (Nevet.)

WIMMER:

Állandóan Budapesten méltóztatik?

.

.

.

13

KERES2TESSY (rágyújt, valamivel barátságosabb): Nem. Állandóan én sehol sem birom ki sokáig. Nomád életet élak. Valahogy véletlenül jutottam most haza. ZELISTYEY: Tudod, Paris már üresedik, de Montecarlóban még csak a professzionátusok, meg a kokottok vannak. Ilyenkor nem tud Sándor hova lenni. WIMMER: Méltóságod gyakran megfordul Montccarló-

ban?

KERESZTESSY: Na! Ugy!... A szezonban,.. WIMMER: Engem untat az az apró játék és hogy nincsen semmi rendszer benne. buta véletlen dönt.

Rz nem

Néha.

bosszant, játék, ahol a

ZELISTYEY: Hallod, az furcsa is lehet, mikor a játék nagymesterét, akinek a legfélelmesebb véresfogu bestia ugy apportiroz, akár egy nyirottfülü kis kutya, egyszerre lefzi egy ostoba csontgolyó, vagy egy tarkára mázolt figura.

WIMMER: Es kicsinyes, nyomorúságos az egész! Nincs izgalma. Egészen más az, amikor félmillió a tét, amibl öt perc alatt lehet ötven és lehet buborék. És hozzá ez a játék nem vak! Kell hozzá er, bátorság, nyugalom. Amikor az egész vásár a feje tetejére áll, az én öklöm kemény, az én (fejem hideg. KERESZTESSY: ön magának is játszik? WIMMER: Nem. És ez az én fétisem. R játék minden forrósága az enyém. Minden gyönyöre, minden diadalmas mámora, mert nem rettegek KERESZTESSY: De ha a játék minden gyönyörsége az öné, mi jut akkor a megbízóinak? (nagy nyomatékkal): R pénz!

—

.

.

WIMMER

(Szünet.)

KERESZTESSY muját.

Látszik

(ideges mozdulattal verf le a szivarja hahogy Wimmer szavai fascinálják). (kalapját véve): Feladom a táviratokat. (El.) (idegesen dobol az ujjaival).

rajta,

FRIEDMANN

ZELISTYEY KERESZTESSY És

.

(halkan,

némi

bizonytalanul,

zsénnel):

Mit ajánl ön most ? WIMMER (közömbösen): Most? Semmit.

.

.

.

ZELISTYEY

.

.

(egy kis felcsattanással) De kérlek! A kahogy a tanácsodra valamit próbáljon KERESZTESSY (visszaesve elbbi merev tartózkodásába) ; Talán hagyjuk, kérlek! Én ugy se akarnék mélyen belemenni az els próbálkozásnál, Wimmer urnák pedig az ilyen apró üzlet esetleg csak alkalmatlanságára lenne

marás azért

:

jött ide,

.

.

.

.

!

14

WIMMER: Rám

nézve közömbös az, hogy milyen a Ötezer korona fedezet, vagy százezer, az egyre megy. De ha most idehozná méltóságod minden vagyonát és azt kívánná tlem, hogy csak egyetlenegy kötést adjak, vagy vegyek, nem tenném meg. Én vágóhidra nem viszek senkit. A börze ebben a pillanatban nyugtalan. Az emberek éreznek valamit, de nem tudják, hogy mit; minden csupa bizonytalanság. Ilyenkor én várok. Elbb körülnézek, hogy a kell pillanatban biztosan csaphassak le. Nekem tévednem nem szabad megbízás.

KERESZTESSY Wimmer

egészen a

(izzó tekintettel, a játékos idegességével,

hatása

alatt):

Szóval ön most hadállás-

van?...

íban

WIMMER

(póz nélkül,

majdnem szárazon): Információkra

várok.

KERESZTESSY ban nekem

INAS

is

(némi mohósággal) És van önnél letétem?... :

h,a

a kell pillanat-

A

méltóságos államtitkár ur van itt! (jelentve): (hirtelen felugorva, ideges gyorsasággal): Erre

WIMMER

a kérdésre tíz perc múlva megfelelhetek. Az van itt, akire vártam. Nagyon kérem az urakat, menjenek át egy kicsit a kabinetembe! (Szütshöz) Kérem, Szts úr, menjen le a börzére és küldje fel az apósomat. Maga maradjon ott. De a kis ajtón menjen. (Wimmer viselkedésében kiszámított titokszerüség legyen.) ZELISTYEY, KERESZTESSY (sietve átmennek a Wimmer kabinetjébe, látszik rajtuk, hogy hatással van rájuk a titokzatosság. A jelenet lefolyása gyors, kapkodó.)

SZÜTS INAS

(el).

(el).

6.

JELENET

Wimmer, Háraory

WIMMER (gondosan beteszi a kabinet kipárnázott aztán kitárja a baloldali ajtót): Parancsoljon! HAMORY (óvatosan lép be. Jellegzetes maszk legyen,

aj-

taját,

haj, rosszul festett fekete bajusz,

ösz

kínosan kigondozva, nagyon

koponya, feltn ruha és nyakkend, járása bizonytalan, de erszakolja a ruganyosságot. Egész megjelenése a kiélt, vén rué benyomását teszi): Nincs itt senki? (Aggodalmasan

tar

körültekint)

.

.

.

.

..

,

15

V/IMA1ER (egy kicsit tompított hangon, és így folyjon az egész beszélgetés): Eltávo.iiOtcam mindenkit méltóságos uram. HAMORY (e.kéníjSzeredetíen mosolyog): Hé!... Köszönöm!... Tudja barátom, he!... egy kicsit... he!... egy kicsit zsenáns nekem idejönni. .He! Tudja... H miniszter... (egy kis türelmetlenséggel közbevág): Nincs mitl tartania, méltóságos uram! Hiszen tudja, hogy mindig vigyázok... Miben lehetek szolgálatára méltóságodnak? HAMORY: He!... El kellett jönnöm... He!... A\uszái Valami számlák A Tercsi ... He volt (szárazon): Tudtommal most nincs méltóságodndk nálam követelése. Csak a napokban számoltam el HAMORY: Tudom... He!... De majd lesz... He!... Aztán levonjuk WIA\MER: De kérem, méltóságos uram! A levegben lógó nyereségre csak nem adhatok elleget?! Hátha vesztünk! Végre is igy a fedezetet fizetjük el a kisasszony kalapszámláira. Jobb lenne azt talán a bankból... HAMORY: Jó-jó!... He!... Oda nem küldhetem a masamódot!... He!... WIMA\ER: De mikor a fedezet most is kevés! Mi az a húszezer korona?! Hogy lehet abból ilyen összegeket kicsikarni? Én nem vagyok bvész! Legalább, ha még húszezret tenne hozzá méltósagoa .

WIMMER

.

!

.

.

!

.

.

.

.

.

WIMMER

.

.

.

.

HAMORY .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

!

.

.

mondta.

görcsös,

(riadtan,

Nekem

HAMORY

!

.

tiltó mozdulattal): Nem!... (Édeskés mosolylyal) Húszezer konincs Nagyon sok He sok pénz, barátom WIMA\ER (vállat von): Hát jó! Nekem elég... (aggodalmasan) De azt a számlát muszáj A Tercsi Muszáj muszáj kifizetni ... He

He-he! rona

He

.

.

.

.

!

.

.

!

.

.

.

.

:

!

.

.

.

!

.

.

.

,

.

WIMMER: HAMORY:

De ha nem lehet! He... he...! De muszáj! Az... az a kis lotyó... He!... Parancsol nekem... he!... Aztán tudja... he!... megszolgálom... he!... he...! WIMMER (húzódozva): Hát küldesse fel méltóságod még ez egyszer... De most aztán egy fél évig ne is gondoljon rá, hogy valamit kivegyen! Elbb pótolni kell a fedezetet. HAMORY (mohón): Jó-jó!... He!... Addig nem jövök... Na... He!... Isten áldja meg, Wimmer barátom!... Addig nem jövök... Csak azt a... He!... Izé!... A Tercsi... (Motyogva el.) WIMMER (kikíséri, aztán visszatérve, bevágja utána az ajtót): Vén csirkefogó! Hogy ül a millióin. (Kinyitja a kabinet ajtaját és beszól) Kérem, uraim!

!

16

7.

JELENET

Wiramer, Kcrcsztessy, Zelistyey KERESZTESSY, ZELISTYEY

(látható érdekldéssel jönKeresztessy arcán meglátszik, hogy Zelistyey inforformálta a titokzatos látogató felöl). (mosolyogva); Bocsánat, hogy egy kissé megvárakoztattam az urakat, most azonban teljesen rendelke-

nek

ki;

t

WIMMER

'zésükre

állok.

KERESZTESSY

(türelmetlenül): Tehát?! Parancsoljon velem! KERESZTESSY: Ön az elbb adósom maradt egy fele-

WIMMER: lettel.

WIMMER (nagy biztonsággal): Most már megfelelhetek. Egy negyedóra múlva minden üzletemmel kontreminbe meMa

gyek.

adni

kell!

KERESZTESSY: Mit? WIMMER: Mindent! Az árak a nyitás alatt két koronát ugrottak. Még menni fognak kettvel fölebb. Rz emberek meg vannak rülve odalent; azt hiszik, hogy széÉn

dületes emelkedések lesznek és mindenki vesz. mert estig huszonöt koronás esések jönnek!

KERESZTESSY

WIMMER:

(mohón):

eladok,

És ez biztos?

Nem.

KERESZTESSY

(meglepetve):

WIMMER

Nem?! De akkor

hát ml ez?

(fölénnyel): Játék! ZELISTYEY (felkacag): Pokoli egy fiu! (Keresztessyhez.) Na mit szólsz hozzá? KERESZTESSY (hirtelen elhatározással) Mennyi fedezetet :

akar ön?

WIMMER:

Húszezret!

KERESZTESSY: komat.

(Kezet

Délig

szrit,

itt

sietve)

lesz!

A

Utasítanom

kell

a ban-

viszontlátásra!

WIMMER: Van szerencsém! (Kezet szrit Zelistyey vei.) Szervusz méltóságos uram! (indulnak, Wimmer az ajkimegy, Zelistyey azonban az

KERESZTESSY, ZELISTYEY tóig kiséri ket; Keresztessy ajtóból utána szól).

ZELISTYEY: Hopp, majd lek,

én

beérlek

WIMMER:

.

.

.

elfelejtettem!

Menj

csak, kér-

(Wimmcrhez) Marcell

Parancsolsz?

ZELISTYEY (hozzásiet, gyorsan vagy száz pengt erre az üzletre!

suttogva):

Légy szives

17

WIMMER nem

ZELISTYEY: Ugyan a

De

kérlek!

Egy óra múlva

kérlek!

itt

Hiszen lesz.

még

Viszem

nyakán maradok... WIMMER: Hát majd akkor! ZELISTYEY: Legalább ötvenet...

bankba

a

s

WIMMER

WIMMER ugy

veti

Nem

(idegesen):

ZELISTYEY: Hát és az

ridegen):

(egyszerre láttam pénzt!

lehet!

huszonötöt!

a nadrágzsebébl szedi el a penzí Mindig ez a vége Nem szeretem én

(kelletlenül,

oda)

:

!

.

.

.

üzleteket!

ilyen

ZELISTYEY

(hirtelen zsebrevágja a pénzt): Köszönöm! az ajtónál csaknem összeütközik ja (Sietve el, Singerrel, akinek odakiált) Jó napot öreg úr! (Kivül)

Szervusz!

belép

Jövök már Sándor!

Sándor!

Jövök!...

JELENET

8.

Wimmer, Singer SINGER látható

(alig viszonozza a Zelistyey üdvözlését, aztán megvetéssel aposztrofálja): Mit akart ez?

WIMMER:

Üzletet

SINGER: Ennek az

hozott. üzletei!

(Legyint)

WIMMER:

Húszezer korona fedezet. Prima ember! SINGER: Adtál pénzt neki? WIMMER: Pénzt! Ötven koronát! SINGER: Akkor te még nem láttad azt a húszezer koronát. Vigyázz csak magadra ezekkel az emberekkel! WIMMER: Mit vitatkozzam veled papa! Ne tördi te az én üzleteimmel. Ebben nem fogunk megegyezni ugy sem. Te régi ember vagy. Rzt hiszed, ma is meg lehet élni abból, ha a keresztúri vagy a dabasi Blau ad ötszáz forint felpénzt és egy évig spekulál három vaggon dohos búzával? Ma igényeik vannak az embereknek!

SINGER: Tudom. De nincs búzájuk. A\iért hivattál? WIMMER: Hogy állunk odalent? SINGER: Tartja magát az üzlet. Bécs szilárd.

WIMMER Modern

(idegesen):

Könvvt.ír 2»-— OT

Vigye

cl

az ördög!

(Elmélyedve 1

18

keresztül

sétál

a

egyszerre

szinen,

fölcsattan)

Pedig

kell!

hogy visszaesés legyen! Ez az érthetetlen hausse hetek óta gyilkol és nincs semmi alapja. Rz életemet, mindenemet föl merném tenni, hogy olyan földindulás lesz a

Érted?

még nem

amilyen

vége, a

Kell,

volt.

Itt

vibrál

már,

reszket

itt

nagy izgalom a levegben; talán ma, talán holnap a

ki

De

vihar.

mint

a

jönni

fog!

Olyan

bizonyos,

mint

a

tör

halál,

végzet.

SINGER

(szárazon): Semmi se bizonyos. Rz bizonyos, ülsz a kontreminben és ha ma véletlenül megbolondul a börze, csak tiz korona emelkedés jöjjön, Mt akkor aztán jól nézel ki. Hiába mondtam, hogy igy nem lehet dolgozni. Mihelyt minden emberedet egy irányban engagálod, már te játszol. R saját brödre spekulálsz. Legalább most mennél ki a kötésekbl!

hogy nyakig

WIMMER: Nem lehet. Ha most kiugróm, üzlet nélkül maradok. Rz emberek éppen szárazon vannak. Itt csak az segit, ha várhatok. SINGEK: Várni! Hogy akarsz várni? Tul vagy a födezeten mindenütt. Bergernek ma pénz kell. Utimó van. Lichtmannál is

rendezni

kell

valamit...

WIMMER:

Annyival még diszponálhatok. SINGER: Ma! De mi lesz holnap? Vagy Bécs nem gyöngül?!

WIMMER: tervem van.

Éppen

R bárónt

még ma,

ha

akarom veled megbeszélni. Kész tudnám venni, hogy lépjen be társul

ezt

rá

már beszéltem is vele s ma délelttre várom. Hetven-nyolcvanezer forintja van még gondolom. SINGER (kedvetlenül): Mit kezdel te asszonyokkal?! WIMMER: De értsd meg hát kérlek! Csak arról van szó, hogy fedezzem magam arra az esetre, ha valami mégis történnék. Tartanom kell az üzleteket mindenáron, mert kéthárom nap alatt holt bizonyosan beüt a krach s akkor aztán én vagyok felül. Nyolcvanezer forinttal ki lehet várni mindent s a végén majd csak lerázom az asszonyt valahogy a nyakamról. SINGER: Tégy ahogy akarsz. Te tudod mit csinálsz. Én régi ember vagyok... (Indul)

az üzletbe. Tegnap

WIMMER: Lemégy? SINGER: kicsit.

nél

a

Igen.

Ultimó van,

pénzük

van.

És

jó lesz,

ha

késbb

te

is

lenézel egy aki-

az emberek szeretik látni ilyenkor,

19

JELENET

9.

Elbbiek, Márta MARTA:

Szervusz papa! (Megcsókolja) Jó reggelt uracs-

kám! (A homlokát csókra nyújtja) Alkalmatlan vagyok talán? WIMMER; Dehogy alkalmatlan! St! Reggel nem is látliattam.

MARTA:

Igen, mert maga mostanában hazulról, mintha kergetnék.

gelenkint

ugy elszalad reg-

SINGER: Csak nem kelhet tizenegykor, mint az öcséd! WIMMER: Errl most ne beszéljünk! Márta bizonyosan

nem

azért

jött,

hogy kellemetlenségeket halljon. az? Mi van már megint Leóval? Semmi.

MARTA: Mi

WIMMER:

10.

JELENET

Elbbiek, Katz KATZ

(lélekszakadva

ront

be,

szinte

bebukik):

magasabb! Bécsbl táviratok jönnek... kvantumra van ember... Leó ur... Leó ur...! SINGER: Látod? Leó lent van?... KATZ: Igen, de kéri, hogy Singer úr is... koronával

WIMMER: A

Három Minden

hangulat?

KATZ: Kapkodnak. Még

a

bécsi

kurzusokat várják...

(Telefon csönget)

WIMMER

(odafut):

Tartani mindent! Singerhez) Menj

jönnöm pénz

a

kell,

Megy le,

Halló!

már.

papa!

Halló!

Vigyázz!

Na?! Tizenegy? (Leteszi

a

Jó.

kagylót,

Nekem most már rendbe

kell

A

kötéseket mindenáron tartom. Ha telefonálj! Siess, kérlek, mert azi a fiu egyedül van.

bárónvel.

SINGER

(sietve

el).

WIMMER

(Mártához): Menjen most maga is, kis Márta, mert nekem sok dolgom lesz. Ha jól végzdik minden, este elkísérem a színházba. Jó? (Megcsókolja) MARTA: A vége mindig csak az, hogy engem elküld. (Duzzog) (idegesen): Katz, maga itt marad! Hol van

WIMMER

Fricdmann ? 2*

ö

!

!

2u

JELENET

11.

Elbbiek, Friedmann,

WIMMER

(a

majd

belép Friedmannhoz)

Báró

Jó,

:

n

hogy jön!

(író-

asztalhoz ül) Ezzel a csekkel átfut ide a bankba és meghozza a pénzt! (Csekket ad neki) Várjon! Van itthon valami pénz a kasszában? (Kinyitja a trésort és egy nagy sárga borítékot vesz ki, megnézi a tartalmát) Miféle pénz ez? FRIEDMANN: Az a Szts kauciója, meg a Palié. (visszadobja): Ja igaz! Na hát csak siessen!

WIMMER

FRIEDMANN (el). BARÓNÖ (szelesen):

WIMMER

Jó napot Marcell! sietve): Hála istennek,

(elébe

van már bárón!

(Kezet

BARÖNO (nevetve): Ejha! WIMMER: Ma igen. BARONÖ: Mert

csakhogy

itt

csókol)

pénzt

Olyan nehezen várt?

Erdek-

hozok.

Megálljon

csak!

hiszen

valójában

még most

eraber!

WIMMER: Nem tudom,

hogu

azért,

se

hoz-e pénzt.

BARÓNÖ: Akkor

hát miért epedt ugy utánam? Mert a börze nyugtalan s ilyenkor nekem kint a viharban van a helyem. BARÓNÖ: Vagyis szóvirágok nélkül, magyarán szólva ez annyit jelent: kedves lelkem, bárón, hozta isten, nekem

WIMMER:

sok a dolgom, áldja

meg az

WIMMER (nevet) MARTA (a bárónt

végre odasurran Katzhoz,

isten!

belépése óta a lorgnettel fixirozza, s csaknem suttogva kérdi): Ki ez?

KATZ (Írásokat rendezgetve): MARTA: Mit akar? KATZ:

Játszik.

MARTA

(közeledik

WIMMER itt

(Nevet)

Wimmerhez

Zentmaycr bárón.

és a

(hirtelen hátrafordulva)

bárónhöz) Marcell

Márta! Hát maga még

van?

BARÓNÖ

(lorgnetten

szemléli).

MARTA ban

:

(némi éllel): Megbocsátom, hogy ilyen társaságmegfeledkezett rólam (bemutatva): A feleségem! (Mártához) Zent-

WIMMER

mayer bárón! (Kölcsönös meghajlás)

!

21

MARTA

(még mindig élesen): Igazán sajnálom, hogy de el kell mennem a szabónömhöz és köszönni akartam Marcellnek. BARONÖ: Tulajdonképen nekünk kellene öntl bocsánatot kérnünk, asszonyom, hogy nem vettük észre. De hát látja, ilyen udvariatlanok vagyunk mink üzletemberek. MARTA: Üzletemberek?! zavartam,

BARÓNÖ:

Igen.

Én

tudniillik...

WIMMER: méltósága BARÓNÖ (mosolyogva): MARTA:

ugyanis régi ügyfelem. S mától kezdve üzlettársa!

Ah!

12.

JELENET

Elbbiek, Leó LEÓ

(fölhevülten, látható izgalommal rohan be): Marcell!

Marcell

WIMMER:

No, baj van? Berger okoskodik. Most lanyhult egy le! koronával, s azóta tán van uj kurzus is. Kezdik már érezni, hogy a spannung enged és ki akarnak ugratni az engagementbl. Vigyél pénzt! WIMMER: Ugy-e megbocsát, bárón? BARÓNÓ: Csak menjen! Az üzlet az els. Annyit azonban igy hirtelen még megmondok; hogy belemegyek az ajánlatába. A pénz már rendelkezésére áll az ügyvédemnél. Ha kell, vegye igénybe. WIMMER: Köszönöm bárón! Lehet, hogy igénybe is veszem. A szerzdést pedig még ma föltétlenül aláírjuk. Ha

LEÓ: Menj

megvár,

egy

MARTA Mi

múlva elintézhetjük. megvárom.

félóra

BARÓNÖ:

Jó,

bárón

(a

és

Wimmer

jelenete

Leóhoz):

alatt

ma

volt

köztetek? Pénzt kértem.

LEÓ MARTA: :

Adott?

LEÓ: Nem.

MARTA: LEÓ:

A\it

Kell?

kérded?!

MARTA zébe

(hirtelen pénzt csúsztatja): Nesze!

LEÓ:

Ejha!

Hát

még

vesz

ki

a

ridiküljébl és a ke-

csodák?

történnek

Mit

óhajtsz,

a

nyakát!

testvér?

MARTA: Ennek

az

asszonynak

ki

kell

törni

!

22

LEÓ: Csak? Bizd rám!

WIMMER:

Tehát a

Sz' keresni lehet rajta...! viszontlátásra bárón! (Mártához)

Pá szivem

MARTA:

Én

Várjon!

WIMMER: No

megyek!

is

(Leóhoz) Te maradj itt, amig Friedmann visszajön. Csekkel küldtem 'el. R pénzt lehozod! (El) jöjjön!

13.

JELENET

Elbbiek LEÓ

kabátját levetve): Katz bácsi! Ebédelt

(a

már?

KATZ: Nem. LEÓ: Hát menjen,

KATZ LEÓ csoda

de ne maradjon soká!

(el)

(fáradtan

egy

belesüpped

székbe):

BARÓNÓ (érdekldve): Nagy izgalmak LEÓ (a kezével legyint): Pokoli! És mi estig

Fü!...

Mi-

nap!

a

tetejére

fcie

BARÓNÓ:

áll

az

voltak? lesz

Ma

Mit várnak?

LEÓ: Mi azt, hogy visszamenjen, de azok hogy még feljebb verhetik.

BARÓNÓ

még!

egész börze.

(aggodalmasan):

És

ha

csakugyan

azt

hiszik,

emelkedni

fog?

LEÓ: De nem fog! Nincs rá eset. Már most is lanyhul egy óra múlva szétverjük az egész bandát. Aki ma Wimmerrel megy, az jól jár! Méltóságod mennyivel van ér-

s

idekelve?

BARÓNÓ: Én? Semmivel. LEÓ (fölpattanva): Hogy?! BARÓNÓ: Mától kezdve én nek

megtiltotta, hogy LEÓ: Óh a krájzler!

és

üzlettársa játszam.

vagyok Marcell-

BARÓNÓ: Ugyan ne beszéljen igy! Én sok hálával tartozom Marccllnek. Nélküle elvesztegettem volna mindenemet. Bár hamarább megismerhettem volna. Most már sajnos csak az utolsó garasaimat menthette meg számomra. És még igu is gondtalansághoz juttat. Nyolc-tizezer forintnyi biztos jövedelmet ad, eddig pedig egy nagy vagyon mellett gondokkal,

hajszoltan

nek,

hogy

éltem.

ez képtelenség! Ma?! Ma tiltja meg önjátszék? Ma?! A mikor nincsen kockázat, csak

LEÓ: De

hisz

23

bizonyosság! Amikor egy óra alatt visszaszerezheti mindamit valaha vesztett! Ez... Ez rület! BARÓNÖ (bizonytalanul): De... LEO (kitörve): Mit de? Tudja méltóságod, hogy mirl van most szó? Égy óra múlva ötven koronával olcsóbban vásárolhat vissza mindent, amit elad. Marcell hetek óta kopazt,

lalja ezt a pillanatot. Minden vagyonával kontreminben van. És ez az ember, hogy a saját krájzler üzleteiben meglepetés ne érhesse t, leköti a maga tökéit. Érti?! Tudja mi ez?

Hitványság! Rablás! (Növeked hévvel.) Százezreket rabol el öntl. R gondtalanságot, az uri módot, a függetlenséget, mindent! Mindent! És ad érte cserébe nagy kegyesen rongyos nyolcezer forintot... BARÓNÖ (látható nagy izgalommal): De hát mit te-

gyek?!

LEÓ:

Eladni! Mindent eladni!

BARÓNÖ: Nem

lehet!

Nem

lehet!

Wimmer

megtiltotta!

ugyanúgy játszik, ahogy Wimmer! Nem, nem! Ha baj történik, egyszerre minden

LEÓ: De

hiszen

BARÓNÖ:

odavész. És Marcell számit a tkéimre. Számit rá... ígértem. Én... én nem dönthetem veszedelembe...!

Meg-

Ej mit! Maga azt hiszi, hogy Wimmer a levegbe biztosra megy. Ne legyen naiv! Ne dobja el a szerencséjét. Mindent megcsinálhat. Kétszer arathat: \A^immerrel és velem. Gazdaggá teszem... BARÓNÖ (kinzó tanácstalanságban): Pénz... Nincs pén-

LEÓ:

spekulál,

ö

zem!

LEÓ: Nem

Ezer-ezerkétszáz forint! Mi az? Nincs. Rz ügyvéd mindent Marcellnek... Már mondtam neki... Több nincs... Nincs! LEÓ (nyersen): R föld alól, akárhonnan pénzt teremteni! Csak ezer forintot. Van emberem a börzén, aki a Marcell hitelére ennyi fedezettel megcsinál nekem mindent. Diszponense vagyok a cégnek. Annyi mintha Marcell maga csinálná... És aztán az ügyvéd irása is fedezet... BARÓNÖ (riadtan): Nem! Azt nem. Marcell... LEÓ: Ej mit! Estig lebonyolítunk mindent, Marcell meg se tudja... Ezer forint! Érti?! Ettl függ minden... BARÓNÖ (szinte hisztérikus izgalomban): De honnan vekell!

BARÓNÖ: Minden!

gyem?! Honnan!! mit!

LEÓ (brutálisan): A függit...

BARÓNÖ LEÓ nem

látja

(rémülten a

füleihez

kap)

megnyugodva): Különben ne tegye! Aki szerencséjét, annak nincs is rendelve. (Fölvonja

(hirtelen

a

Mit tudom én! Tegyen zálogba vala-

!

24

a vállait, nyugodtan hátat fordít és veszi a kabátját.) Rzi hiszem, Friedmann mindjárt itt lesz a pénzzel ... (Á kalapját

keresi.)

BARÓNÖ némán

a

(a

kezeit

legnagyobb extázisban a szin közepén (Kivülröl

LEO Kezeit

áll,

tördeli.)

(hidegen):

Itt

lépések

zaja)

van Friedmann. (Az

ajtó

felé

indul.)

csókolom

BARÓNÖ (szinte rikoltva): Leó! LEO (villámgyorsan megfordul) BARÖNÖ (kapkodva kiszaggatja fülébl hirtelen

mohósággal Leónak

szivére

szorítva)

adja.

LEÓ (az ékszert zsebre vág ja FRIEDMANN (kis csomaggal LEÓ (idegesen): Itt a pénz? FRIEDMANN (átadja) LEÓ (el, bevágja maga után

Nehezen és a

sietve

a függit, aztán zihál, kezeit a indul)

kezében megjelenik) Adja hamar!

az ajtót) az ajtó felé, mintha utána akarna futni, a Friedmann csodálkozó tekintete azonban hirtelen megállítja. Arcán világosan látni a nagy felindu-

BÁRÓN

(egy

lépést

tesz

lást.)

FRIEDMANN (egy pillanatig megdöbbenve mered a bárónre, aztán önkéntelenül a bezárt ajtó felé fordul, mintha Leó után tekintene, végül ersen a bárónre szegezi a tekintetét.

Nagy

csönd.)

.

MÁSODIK FELVONÁS (Wimmsr bankjának fogadóterme. Ugyanaz, mint az els felvonásban. R milieu küls képe azonban rendetlen legyen, mint az olyan helyiségé, amelyen nagy izgalmak viharzottak végig. Széthányt iratcsomók, egymásra dobált könyvek mindenütt. R pénztár ajtaja szélesen kitárva.) 1.

JELENET

Bárón, Friedmann, Szüts BARÓNÖ

Hatható idegességgel):

ön most

a börzén volt?

FRIEDMANN: Nem voltam méltóságos asszony! BARÖNÖ: Nem is tudja mi van odalent? FRIEDMANN: Azt hiszem meleg napunk van.

BARÖNÖ

(aggódva): De csak nem történhet valami baj? méltóságos Baj? Nem. Nyugodjék meg Minket nem érhet baleset. Legföllebb a komiten-

FRIEDMANN: asszony! seinket.

.

BARÖNÖ non

(idegesen):

vagyok. megtudni?

türelmetlen

Istenem!...

(Hirtelen)

Nem

Nem

tudom...

Olyan

lehetne

valamit

telefo-

FRIEDMANN: Telefonálni éppen telefonálhatunk ... (Észreveszi a belép Szcsöt) De hiszen itt is vannak már a friss hirek!... SZÜTS (fölhevülten): Nincs itt Leó ur? FRIEDMANN: Nincs.

BARÖNÖ

(riadtan):

Mi az? Mi van Leóval?

..

.

.

,

26

SZÜTS:

BARÓNÖ

Eltnt. íegy halk

fojt cl a zsebkendjével) meghozta, ott hagyott minkavarodásban. Fél óra óta hajszolnak

FRIEDMANN: Ahogy dent a legnagyobb utána Wimmer ur .

.

.

BARÓNÖ Talán

.

sikoltást a pénzt

.

(feltn izgalommal): És miért? Miért keresik?

valami

történt?

Valami...

SZÜTS: Nem. De az urak

fel akarnak jönni. Gondolom, méltóságoddal van valami dolguk. Valakinek pedig ott kellene maradnia. BARÓNO (látható megkönnyebbüléssel, de még mindig idegesen): Tehát nincs baj? ...Nincs semmi különös dolog...? SZÜTS Nem Nincs Azaz Ijogy

éppen

:

!

BARÓNÖ

.

.

!

.

(élesen):

.

.

Na?!

FRIEDMANN: Nagy

harc van odalent! Szinte lángol a Mindenki robbanástól retteg és a forrongás kells közepén, valósággal a tüzakna fölött Wim-

leveg mer

a forróságtól.

áll

.

.

BARÓNÖ Beszéljen

(minden nyugalmát vesztve): De mi van hát?!.

.

már!

SZÜTS: Mi van? rjöngés. Azt

látni

kell...!

FRIEDMANN:

Inkább mondja csak el. Az illusztrációt elengedjük. A méltóságos asszonyt az üzlet érdekli. SZÜTS: Képtelen izgalmak vannak. De ugy látszik, már feszültség nem tartható tohajszát indítottak Wimmer ellen, hogy a kötésekbl kiugrasszák. Eleinte az volt a haussierk taktikája, hogy egy darabot se tartottak fedezet nélkül. Wimmer azonban állta a tüzet, mint a szikla. Mint a gránit! Milyen ember az! (Emfázissal) Vas ember! Titán! Ugy olvadtak az ezrek a kezében, mint a tavaszi hó, de fizetett minden összeget szemhunyorítás nélkül. Nem akart megijedni. Erre aztán hirtelen változott a harcmodor. Ui kötésekbe akarták belevinni* Csakhogy nem lehetett ám...! a

Hause

vább,

is

mert

érzi,

hogy

egyszerre

ez

a

valóságos

FRIEDMANN: De nem ám! jó

Azt gondolom. Wimmernek

szemmértéke van...

BARÓNÖ

(szorongva):

Nos,

nos!

SZÜTS: Egy darabot se csinál többet. Egy darabot De nem is hátrál egy tapodtat se!...

BARÓNÖ

(kitágult szemekkel, halkan): És...

se!

és ha mégis

csinálna..

FRIEDMANN: De nem

BARÓNÖ De

ha mégis valaki más...

:

lenne,

vagy

csinál! ...

a

Ha

cltántorodna

tudta

nélkül...

...

ha gyönge

!

27

FRIEDMANN SZÜTS: Rz

(vállat vonva): Hát az baj lenne! az ember gyönge?! Rz a gigász?! Mi tré-

tud abban

fálni

a

szörny tombolásban? Ez még

nek is képtelen. És más gcr?

föltevés-

tenné? Leó, vagy az öreg Sin-

ki

1

BARÓNÖ

(végigsimítja a homlokát): Én... én nem tudom... (Hirtelen mohósággal) És most...?! Most mi van? SZÜTS: Most se fel, se le. Ez a kritikus pillanat. Valaminek történnie kell...

BARÓNÖ: Szörny! Nem radni

.

.

tudok...

Nem

tudok

itt

ma-

.

SZÜTS: De

az urak mindjárt itt lesznek. Visszajövök! Mindjárt visszajövök, percre ki kell mennem a levegre. R fejem fáj rom az izgalmakat... (Indul.)

BARÓNÖ:

.

(Telefon

.

.

de

nem

egy bi-

csönget)

BARÓNÖ

(Hirtelen visszafordul) telefonnál): Halló! Halló!! No végre! Igen. Változatlan? Nyugodtabb? Hála istennek! Igen. Ott. Még nem beszélt vele? Siessen! Keresi. (A kagylót feltéve) Megke-

SZÜTS

(a

végre Leó...

rült

BARÓNÖ SZÜTS talanul)

Már

BARÓNÖ gel

Beszélni akarok vele! kagylót levéve): Halló! Halló!!... (Tanácselment... (toppantva): Ej istenem! (Látható idegesség(odafut):

(a

kisiet.)

2.

JELENET

Elbbiek FRIEDMANN: Na

be van ma fütvc a pokoli mi lesz? FRIEDMANN: Hát mi lenne? Wimmer z^^ebelni fog. esések lesznek méq SZÜTS: Azt hiszi, hogy csakugyan -

SZÜTS: Mit

itt

cíondol.

^

ma?

^

.

,

FRIEDMANN: Ha ma

nem, hát holnap. Most már vár-

tiatunk.

A bárón pénze... mi? FRIEDMANN: Éppen elbirja a függ

vSZÜTS: egu

darabot

SZÜTS:

kötéseket.

Többet

se.

Hihetetlen,

hogy

milyen

hatalma

van ennek a

28

Wimmernek az embereken! Szinte félelmetes. Ez az asszony egy szavára mindenét rábizta. Én bámulom... FRIEDMRNN: Nyolcvan forint fizetésért? Ne felejtse el drágám, hogy magának ebbl az aranytengerbl mindössze nyolcvan sovány ezüst forint borravaló jár ki. Rz ajkáig érhet Wimmernek a kincs, maga csak nyolcvan forintot visz innen haza elsején. SZÜTS: Még ezek az ellentétek is csodálatosak benne! FRIEDMRNN: Én csodálatosabbnak találom az édes anyámat, aki ebbl a pénzbl mindent kiteremt. 3.

JELENET

Katzés elbbiek KHTZ

(ideges sietséggel jön):

Báró Zelistycy nincs

itt?

FRIEDMHNN: Nincs. KRTZ: Nem is volt itt? FRIEDMHNN: Nem. KRTZ: Nem hozott pénzt? FRIEDMANN: Katz bácsi, maga rosszul van? Báró Zelistyey soha életében nem vitt még sehova pénzt. KATZ: Ne okoskodjék, most nincs idm tréfálni! R bárónak

valami

uj

komitense

van

és

FRIEDMANN: Ide nem hozott. KATZ: Vájjon ott találnám most FRIEDMANN: Mi az ördög? Már pénz

délre

a

pénzt

igért.

kaszinóban? hogy

ott tartunk,

friss

kell?

KATZ: Pénz mindig kell. FRIEDMANN: A bárón pénze már fuccs? KATZ: Nem. Ugy látszik azonban, hogy minden megmozdítható garast összehoznak. Mert mit lehet tudni? Odamindig történhet valami. Két koronával megint magasabb... Megyek át a kaszinóba! ... Wimmer ur feljön, Leó és az öreg odalent vannak... lent

4.

JELENET

Elbbiek, Wimmer

WIMMER

(Katzhoz):

Mi van

a

báróval?

KATZ: Már megyek...!

WIMMER: KATZ

(el)

Pénz

nélkül

ne

jöjjön

nekem

vissza!

,

.

29

WIMA\ER

(utána

kiált):

Katz!

Küldjön

fel

egy

hor-

dárt!

KATZ

Igenis!

(kivülrol):

FRIEDMANN: A bárón... WIA^MER: Elment? FRIEDMANN: De visszajön.

WIMMER

(Íróasztalhoz ül és gyorsan

ir); Ezzel a csekaz az nem! Maga itt marad Friedmannf Szts ur lesz szives átmenni a Icánkba SZÜTS: Ide hozzam a pénzt?

kel

menjen át...

.

WIMMER: SZÜTS

Majd

Igen.

érte

.

küldök.

(el)

WIMMER: Nem

volt

itt

senki?...

Komitens...!

FRIEDMANN: Nem.

5.

JELENET

Elbbiek, Hordár HORDÁR: Egy

ur küldött fel... igaz! Ki van irva a Fehér-féle számla? FRIEDMANN: Igen. (Keresgél az iratok között.) Tessék! (átvéve, a hordárhoz, amig borítékba teszi):

WIMMER:

Ja

WIMMER

Hányas szám maga?

HORDÁR: soron.

234.

állok

Itt

nagyságos ur kérem

a

túlsó

..

WIMA\ER Sándor-ufca biró urat Érti?!

:

8.

van.

szám

keresi.

HORDÁR:

van ez a levél Ezzel elmegy Méltóságos Fehér Sándor kúriai Pénzt kap vigyázzon! ötezer koronát...

Jól

Itt

!

.

.

alá.

Igenis értem. hát siessünk!

WIMMER: Na HORDÁR (el).

6.

Gyorsan járjon!

JELENET

Elbbiek, Singer

WIMMER el

a

(idegcsen az óráját nézi):

De hát hová tnt

bárón?!

FRIEDMANN:

Azt mondta, hogy

sétál

egyet.

Egy

kicsit

3ü

nyugtalannak sza

látszott.

De

tudja,

hogy Wimmer ur

várja. Visz-

jön...

SINGER

(idegesen jön): Mit ülsz itt fent?! Odalent minden állhat miattad... WIMMER: De engedj meg kérlek, rendezkedni csak kell ezzel az asszonnyal, ha már a pénzét elveszem. És amit

a

feje

tetejére

még össze kell hoznom zárlatig... Mit tudom én, mi történhetik. Mi van lent? SINGEK: Egyforma. Berger valami táviratot mutogat... WIMMER: Ki van lent?

lehet,

SINGER: Leó. WIA\MER: Rz a zsivány? Egyedül hagytad?! SINGER: Hát azért mondom! Gyere le! WIMMER: Mit trafikál az a betör megint Bergerrel?

SINGER

(vállat

WIMMER: SINGER

Jól

von): Mit kérded? Hát lehet azzal birni? nevelted.

vonva): Jól neveltem...! Két garasért a te üzletedet elviszi a Kon-

(vállat

WIMMER: kurrenciának!

SINGER szed

(mar<3,

gúnyos

nyomatékkal):

Es

te

nem

vi-

el?

WIMMER Üzlet...

(vállat

von,

elfordul,

könnyedén oda vetve):

üzlet!...

SINGER: Jó. De legalább lenne valamitek belle! Véres szemetek az éhségtl és fcldöntitek a tálat, csakhogy másnak ne jusson belle. Neked ma reggel egy vagyont dobott az öledbe a szerencséd és ebben a pillanatban bukott ember vagy! És ha holnap este három miUiód lesz, akkor is az leszel. Rki nem tud a játéktól fölkelni, az ki van már fosztva akkor, amikor az els tétet megnyeri. WIMMER (gúnyosan): Rzt hiszed? Na akkor még nem vagyok bukott ember. Ez tudniillik az én legels tétem.

a

Bank áll...! SINGER:

Meg

egy koldusbot... Lehet. De nyerem, vagy vesztem! Föl nem kelek a játszma melll. Én nem futok el! Legalább addig nem, amig egyetlen egy emberem van, aki megy a pénze után. És ha mind velem pusztul! Én nem tréfálok. Nekem nincs más választásom. Tudod te mi az, húszezer forintot költeni csipkére?... Rongyra!! Nekem ötvenezer kell a puszta élethez. Kell! Érted?! Ha vérig vájom a körmeimet. Itt nincs visszafordulás. Nyolc szobából négybe nem lehet áthurcolkodni, csak hónapos ágyra. Én mindenre elszánt ember vagyok. Kiálltam az útra. Vagy én maradok itt, vagy más... Hz, akinél a pénz van.

WIMMER:

.

31

FRIEDMANN

a jelenet alatt az íróasztalnál ül ^s uraim, nem vagyok én itt fölösleges? (meglepetve): Hát maga nem ment a bárón (aki

Kérem

dolgozik):

WIMMER után?

SINGER radjon

szarkazmussal): Csak (felel Friedmannak, barátom, tanuljon modern üzleti szellemet.

itt

(Telefon

FRIEDMANN Magasabb?

csönget.)

AU az?l

(telefonnál): Halló! Halló!! Igen... öttel magasabb.

(Hátraszól)

WIMMER, SINGER fon

ma-

(meglepett mozdulatot tesznek a tele-

felé)

FRIEDMANN

(telefon

7.

felé):

Bécsbl?... Vásárlások?...

JELENET.

Elbbiek, Hordár, majd Szts FRIEDA\ANN

(telefont hallgatja, aztán hátraszól idegehausset Bécsbl... Bank vásárlások! SINGER: Ki mondja? WIMMER: Lehetetlen! Mi történt? FRIEDMANN (gyorsan, idegesen): Berger beszél... Kéri az urakat... Fedezet nélkül nem tart semmit... (belép, kalappal a kezében, fölhevült, középre jön és látható izgalommal szemléH a jelenetet.) (eltaszítva Friedmannt, a kagylót megragadja): Halló! Wimmer! Mi van Berger ur?... K kredit...? Ui kurzusok? Jó! Én maradok... (Idegesen) Hát vegyenek! Egy darabot se adok! Egy darabot se! Érti?! Tartok mindent... Mit de?! Magának semmi köze hozzá! Maga megkapja a pénzét és punktum! És a többi is mind. Minden darabot fedezek! Nem. Leónál nincs pénz. Mindjárt megy az öreg... Rz apósom... Mindent fizet... Készpénzt... Ha kell, teljes értékfedezetet... Minden kötésben maradok. Mit manvriroz maga én ellenem! Jó! Rendben! (Leteszi a kagylót.)

sen):

Óriási

SZTS

WIMMER

SINGER: Na mi

WIMMER

dent

fizetsz.

lesz

!

Szts ur! SZÜTS: Nem hoztam gyunk, így rálták.

.

áll

most?

a tárcáját): Ezt vidd magaddal és min(Észreveszi Szcsöt) Várj Ezt is Kérem (kiüríti

!

.

.

.

pénzt. R banknál tartozásban vaa számlánk... Ezt a csekket már nem hono-

!

.

!

WIMMER jön... is

az

(idegesen): Vigye (Singerhez) Na hát csak Telefonálj egész .

SINGER

.

.

(el)

HORDÁR radtan

(a

be):

lép

WIMMER: HORDÁR: után

SZÜTS

homloka verejtékét törülgetve, láthatólag

(Átadja.)

(gyorsan megolvassa): .

fá-

Megjöttem!... Hozott pénzt?

Igenis.

WIMMER az öreg

ei az ördög! Ez is most menj! Vaklárma lesz ugy

Szts

url Siessen ezzel

.

(pénzzel

el)

8.

JELENET

Elbbiek, Tercsi WIMMER: Mi FRIEDMANN:

WIMMER már

látni

.

.

van Katzzal?! Azt hiszem, Zelistyey vonva): Hajszolja!

(vállat

bárót hajszolja... pénzt szeretném

A

.

FRIEDMANN (Írásokat rakosgat, aztán Wimmer kabinetjébe és ott is marad) HORDÁR: Kérem nagyságos ur...!

WIMMER: No! Mi az? HORDÁR A béremet szeretném ... :

átmegy velük

a

Ha nem parancsol

egyebet...

WIMMER: ad

neki)

HORDÁR

WIMMER HORDÁR

Ja igaz! (Aprópén2í után keresgél, aztán pénzt

van!

Itt

:

(megnézi a tenyerében): Kérem nagyságos ur.. (fölcsattanva): Mi! Tán kevés? Három hatos Pénz volt rám bizva, ké.

.

.

rem!

WIMMER (majdnem rikácsolva): Talán percentet adjak belle magának? Vagy adjam oda mindjárt az egészet? Mi?! HORDÁR: Ne adjon az ur nekem többet, csak ami jár.. WIMMER: Na hát ez mégis csak sok! Mii a maga száma? Majd megmutatom én...

33

9.

JELENET

Elbbiek, Tercsi TERCSI ságba

a

(kezeit

fülérc

szorítva):

Juj,

háború-

milyen

érkezem!

HORDÁR kerületben

Wimmernck): itt van a sapkámon! Más pénz volt rám bizva, egy korona a ta-

(felelve

jártam,

rifa. Nem kérek többet. De annyit talán meg is érdemeltem... R számomat se tudja az ur, a pénzét elvihettem volna és elsajnálja tlem azt a koronát?! Mi az a nagyságos urnák? Nekem a kenyerem...!

WIMMER A

fenébe

(aprópénzt dob

elé): Itt

TERCSI: Ugyan már hogy abból

nálni

van! Hordja

el

magát!

...

pár

a

lehet Ilyen

nagy dolgot

csi-

hatosból?!

WIMMER: Lenyúznak! R brt veszik le rólam! HORDÁR (a pénzt fölszedve): Amit megszolgál az emaz mindig nyuzás... éppen az a pár garas!... (Indul) (hirtelen felbuzdulással, a könnyelm lányok jószívségével): Marcell, adjon egy forintot kölcsön! (érdesen): Nem adok! Ne avatkozzék a dolber,

TERCSI

WIMMER

gaimba!

TERCSI:

Juj,

HORDÁR

(cl)

de

udvariatlan!

10.

JELENET

Elbbiek TERCSI

(frivol,

bizalmaskodó hangon): Hát én már egy kölcsön? jött ma ide... Azt

Wimmer Marcelltöl WIMMER: Maga a legrosszabbkor

se

kapok

se

forintot

tudom...

TERCSI: kig

a

ül

Hallja Marcell! seftben. Pedig én

Maga ma azért

utálatos. Tisztára nyajöttem, hogy kedves le-

gyen...

WIMMER: fillért

Végre

tet.

gatni

nem leszek kedves! Az öreg egy fél nem csinálom tovább ezt az üzleha Hámory államtitkár ö méltósága támoPedig

se adott, én pedig is,

akarja a hazai szlnmüvészetct, tegye a saját zsebére.

TERCSI: Maga neveletlen! Modern Könyvtár Ü?— 28

3

.

34

WIMMER:

Persze, hogy az vagyok. A csukott bugyelneveletlenség. És azt hiszi, az öreg nem neveletlen?! Mikor pénzt kértem tle, majd megütött. Miért nem veszi rá, hogy adjon ide még vagy tizczer forintot...? Szinte fái a lelkem, mikor magát ilyen olcsó, imitált kalapokban látom! láris

mindig

TERCSI: Kedves barátom! Hát

azt

hiszi

maga,

hogy

én most itt lennék, ha abból a vén cochonból tizczer forintot ki tudnék csikarni?! Maga furcsa ember!

WIMMER: TERCSI: öregnek.

hát

mit

barátom!

akar Pénzt!

tlem? Maga megígérte

az

.

WIMMER: tól,

Akkor

Pénzt,

Megígértem!...

Hát holnap...

Jó.

TERCSI: Nem. Ma. WIMMER: De honnan vegyem! R fejem ég a gondez a kabát nem az enyém már! Csak nem fogom most

kidobálni

a

pénzemet, amikor ölni tudnék

tiz

forintért...?!

TERCSI: Pózr!

WIMMER: Maga adni

öreg

az

ur

rosszabb egy uzsorásnál! Vissza fogom csakhogy magától szabaduljak.

garasait,

TERCSI: Ugyan tegye már, az isten áldja meg! Ha azt tizezer pengt megkaparithatom, kirúgom azt az undok vén hülyét. Minden ágynemmet tönkre teszi a festett baa

juszával...

11.

JELENET

Elbbiek, Leó, majd Zelistyey, Keresztessy LEO hitel ...

jelentett.

(nagyon fölhevülten, látható izgalommal): Kilenc a Kohlbauer inzolvenciát a guta

Rz embert megüti

.

.

.

.

WIMMER: Rz LEÓ:

öreg

lent

van?

Megyek

ebédelni... Küldj le pénzt... (Tercsihez): Látja?! így megy ez ma egész nap. reggel óta. Meg kell bolondulni! LEO (hirtelen Friedmannhoz, halkan): Hol van a bárón ? Lent.

WIMMER

FRIEDMANN: Nem tudom. LEO (nagy izgalommal): Vissza FRIEDMANN: Vissza. LEO: Mondja meg

neki,

jön?

hogy rendben van minden.

(El.)

35

ZELISTYEY, KERESZTESSY lépnek

natában

(a

Leó távozásának

pilla-

be)

ZELISTYEY: Szervusz Marcell! KERESZTESSY: No ugy-e pontos vagyok?

WIMMER

(mosolyogva

elébe

megy):

Ein

Mann,

ein

Wort!

ZELISTYEY (észreveszi Tercsit): Hohó! Várt lány várat nnyer! Ezer esztendeje várom a találkozást Terka nagysám! WIMMER: Ne higyjen neki mvészn! Minden hölgyiísmersének ezt mondja. ZELISTYEY:

Ácsi! Ti csak végezzétek most a seftct vagyok én! KERESZTESSY (ersen fixirozza Tercsit): De annyi Ízlésed csak lesz, hogy bemutatsz nagyságának? ZELISTYEY: Legyen. Ne mondd, hogy nincs szivem.

Szívügyekre

itt

(Bemutatva) Keresztessy kamarás! (Keresztessy felé fordulva) Veér Tercsi kisasszonynak mutattalak be, te kozmopolita. Boruli le a magyar nemzeti dráma géniusza eltt!

KERESZTESSY (mosolyogva mvészn, hogy ebben

Tudja-e

kezet a

szrit

pillanatban

Tercsivel): tör-

csoda

tént?

TERCSI: És pedig? KERESZTESSY: Egy bácskai kurtanemes adósává

lett

egy sárosi mágnásnak.

WIMMER, ZELISTYEY

TERCSI,

KERESZTESSY: Es Mert mi

ér

föl

(nevetnek).

a tartozást le se lehet azzal, hogy önt megismerhettem? ezt

róni!

ZELISTYEY: No bizonyos!

egy

kicsit

a

alóla

hát csúnya félkézkalmár vagy, annyi Egyébiránt hiszen tudhattam volna. Kapard meg a kamarási sujtás aranyhimét, és menten kibújik parasztfurfang.

sivár

KERESZTESSY

(tréfás

indignálodással)

Te! Gorombás-

:

nem hagyok magammal... TERCSI (frivol magakelletéssel): Kérem

kodni le

Zelistyeyt,

WIMMER: rást

magára

Marcell,

fogja

most mindjárt vér folyik miattam! Na persze! Zelistyeyt fogjam le... R kama-

mert

itt

vállalja...

ZELISTYEY: Tercsiké! Hát van magának Ízlése?! TERCSI (kacér duzzogással): Goromba népek! Nem beszélek

többöt

magukkal...

(A

háttér

felé

húzódik,

hirtelen

.

.

36

Keresztessyhez) Hagyja ott

ket kamarás! Nem nekünk

való

társaság.

KERESZTESS Y: Ne vegye tlük zokon ságot!

Rz egyik

fiatal,

ZELISTYEY TERCSI

az udvariatlande kalmár; a másik...

R másik?! közbevágva) R másik kalmár

(pózolva):

(hirtelen

:

is,

vén

is!

KERESZTESSY

(nevetve):

Gyermek mondta,

tehát igaz-

ság!

ZELISTYEY: Ezért számolunk! KERESZTESSY: Tudom, öt perc múlva nyakig a

lesztek

számadásban.

TERCSI: Ugyan hagyja már ket! (Elvonja) ZELISTYEY (halkan Wimmerhez): Már most ne sokat

Nem

anekdotázni hoztam ide... KERESZTESSY, TERCSI (a háttérben halkan beszélgetnek. Koronkint hallani egy-egy mondatot.)

tovább!

teketóriázz

WIMMER:

Megdolgoztad?

ZELISTYEI: Képzelheted! Hanem... WIMMER: Hanem?! ZELISTYEY: Te! Ez játékos ugyan, de a szoknyának monomániákusa.

.

KERESZTESSY: Ugyan mi TERCSI

(halkan,

tartana itt... vagy másutt? szentimentálisan): Hát nincs magának

jó barátnje? (folytatva): Olyan sürü, fekete vére van, mint a szurok! Vigyázz! Expediáld innen valahogy azt a kis némbert, mert ez egy szoknyaráncért fölkél a kártya melll . . Pénzbe fog kerülni, de kilököm. (Indul) ZELISTYEY (visszatartja): Még egy pillanatra!

se

anyja,

se

egy

ZELISTYEY

WIMMER:

WIMMER:

Nos!

KERESZTESSY: Nem

hiszek benne... Pedig van Van olyan n, aki a _maga emberét követi a szegénységbe, a szégyenbe, a börtönbe, ha kell és boldog vele. Boldog! Mert az az egy férfi a mindene. Hanem az férfi legyen aztán! Ers, kemény. Talpig férfi!

TERCSI

:

!

Férfi!

ZELISTYEY: Hogy

WIMMER elég?

Ne

leszünk az én províziómmal? Mi! Mit akarsz?! még nem volt

(idegesen):

zsarolj!

ZELISTYEY

(ideges gyorsasággal): Csak

hogy rongyos huszonöt bereket szállítok neked?

tán,

forintért

nem gondolod

húszezer koronás em-

87

WIMA\ER: Micsoda láttam lógsz

húszezer korona? Egy garast se még... És miért nem számítod te, hogy mennyivel nálam? (Otthagyja Zelistyeyt és a beszélgetk felé

siet.)

ZELISTYEY

WIMMER

Ugy?! Te zsidó! Mondja mvészn! írassam

(gylölködve):

(Tercsihez):

ki

a...

vagy csak kisebb ös-zegre van most szüksége?... {R számla említésénél egy célzatos szünet és hangsúly legyen, melylijel Wimmcr éreztesse, hogy világos beszéddel

a számlát,

kellemetlen

tudna

is

lenni.)

van ni! Hát nem azt kívánná most ez alkudozzak ember, hogy idegen urak eltt

TERCSI: Na az Ízléstelen vele?!

itt

\

KERESZTESSY

(meglepetve): Maga játszik? TERCSI (zavartan): Játszom...?! Hát játszom! És elég ro«-.sz, ha játszom! (Wímmerhez) Maga utálatos, indiscrét

ember!

WIMMER

(érdesen): Na ez érdekes! Itt nálam két ember eltt zsenirozza önt a pénz, mert ezek az urak sejtik, hogy honnan ered. De amikor e'költi csipkére, hiábavalóságra, akkor egy csipetnyit sem kényelmetlen önnek az az ordináré jószág, pedig hát százezer ember még csak nem is sejti az eredetét... TERCSI: Goromba! Egyébiránt pedig jegyezze meg magának barátom, hogy a "pénz csak addig kerít és csak addig piszkos, amíg kufárkodnak vele; lelkes ember kezében hitványság, eszköz, amivei egyet-mást meg lehet szerezni.

KERESZTESSY: Brávó! Ez

WIMMER: finom,

illatos

Tudom. Piszkos jó

EZLISTYEY Wímmerhez) nyit

:

kis

ha

pénz,

(karonfogva

sneidig voit. és ordináré, ha

nincs,

de

már megvan. gúnyos provokálással tle, ha mered, hogy meny-

Tercsit,

No most kérdd meg

parancsol!

12.

JELENET

Elbbiek, Szts SZÜTS (izgatottan jön s már az ajtóból kiáltja): Leóí ...(észrevéve a társaságot, hirtelen megtorpan) Pardon! (Tanácstalanul hol Wimmert, hol a többieket nézi) WIMMER: No mi van Leóval? (Keresztcssyhez) Bocsánat egy pillanatra! (Félrevonja Szcsöt)

!

.

.

!

?8

KERESZTESSY: Kórem!

(Odafordul Zel'stuey

felé,

látva

azonban, hogi) Tercsi és a báró suttogva elhúzódnak, hirtelen a dohányzó asztalkához közelit, kiveszi a szivartárcáját és háttal fordulva a többiek felé, rágyújt.) SZÜTS: Odalent kavarodás van... Azt beszélik, hogy Leó ur valami üzleteket csinált... Nagy kötéseket...! WIMMER (türelmetlenül): Bánja az ördög! ZELÍSTYEY (halkan Tercsihez): R héten kerestelek...

TERCSI: Minek?

ZELISTYEY: Huszthy Simon össze.

kért,

hogy hozzalak vele

.

TERCSI: Hagyj nekem békét a véh malacaiddal! Torkig Vaguok már velük. ZELISTYEY: Ne kiabálj! Megint szerelem kell? Valami zöld kölrökbl akarsz tán pénzt kivenni? SZÜTS: Singer ur kérdezteti, hogy Wimmer ur adott-e rá

megbízást.

WIMMER: stellaqera

féle

.

Én?!... Fenét! flzaz hogy... Igen!

R

Fehér-

.

SZÜTS: Mkor... TERCSI: Miféle ez

ZELISTYEY szeszoritva)

a

te

kamarásod?

(markírozott arcjátékkal felel; az öklét ösz-

Ilyen öreg ezt te baleknek

:

TERCSI: És

hoztad ide? Elég szamár voltam... De kellett a pénz ... WIMMER: Mondja meg az öregnek, hogy nézzen utána. Ne hagyja egyedül azt a csirkefogót.

ZELISTYEY:

SZÜTS: Megyek! WIMMER: Hogy áll odalent? ZELISTYEY: És ez a haramia most

kizsebeli,

én pedig

nézem az eget... TERCSI: Mert hülye vagy már!... Nekem a Hámorykat

majd

kötöd a nyakamba...!

SZÜTS: Minden csonyabb

pillanatban miásként.

Már

volt tizzel ala-

is.

WIMMER:

De most... Most mi van?!

ZELISTYEY: Te! Egy

ötlet... (Hátra int Keresztessy felé)

Akarod ezt?

TERCSI (duzzogva

de nem tiltakozik) Keresztessyhez lép, halkan): Te! Nekem nem Wimmer. Nem szokott ilyen ideges lenni... Rz ördög tudja... Tán rossz hirek... Azt hiszem, félrefordul,

ZELISTYEY

(hirtelen tetszik ma ez a

jó

lesz

várni!

Te minden

esetre tartsd

még

a

pénzt!!

¥

.

39

KERESZTESS Y: Ej! Vigye €l az ördög mosli a börzédet! Ez a lány... pompás kis jószág! ZELISTYEY: Helyes fruska! Mi? Te is tetszel neki. Rz imént azt mondta, kár, hogy nem vagy koldus. Ugy látszik nem a pénzed imponál neki, hanem a vastag nyakad. WIMMER: Kurzusokat! SZTS: Mikor eljöttem, olyan kapkodás volt, hogy semmit sem lehetett kivenni a zsivajban.

WIMMER

(nagyon türelmetlenül): Hát menjen vissza és

telefonáljanak!

SZÜTS

(el)

13.

JELENET

Elbbiek WIMMER

(Keresztessyhez

fordulva):

Bocsánat!...

Rz

üzlet...

KERESZTESSY térben

(szórakozottan, tekintete mereven a hát-

Tercsin

álló

csügg)

:

WIMMER:

Kérem

.

.

Most... Most kezd már igazam lenni nekem! KERESZTESSY (még mindig Tercsit nézve, szórakozottün) Ugy...?! ZELISTYEY: Éppen arról beszéltünk az jmént Sándorral, hogy ha talán kedveztlen most odalent a szituáció, akkor hagynók tán egyelre a kísérletet... WIMMER (hirtelen megütdéssel néz Zelistyeyre) KERESZTESSY (Tercsi felé húzódva, nagyon szórakozottan):

Igen...

igen!...

ZELISTYEY: Elvégre den

áron

jobb kivárni a dolgokat, mint minkockáztatni!... Hiszen idnk van... (halkan, de gylölködve): Megrültél...?!

WIMMER

TERCSI: Jobb

is

lesz,

ha

nem spekulálnak mindig! (KeHa

resztessyhez, aki már egészen mellette áll.) Tudják mit? nincs jobb dolguk, kisérjenek el engem Gerbeaudhoz!

WIMMER Mi

történt

(meglepetve hátrapillant Tercsire.

ZELISTYEY: Fenomenális csapsz,

ötlet!

(Keresztessyhez)

Fel-

Sándor?

WIMMER

(hirtelen

csire,

aztán

hoz):

Ah ugy...?!

félhalkan,

Zelistyeyre pillant, aztán ismét Teraki váratlanul jut világosság-

mint

ZELISTYEY (Wimmer szeng,

Magában):

itt...?!

majd

elfordul)

tekintete

alatt

kényelmetlenül fe-

!

40

WIMMER

(keményen, határozottan, egyenesen Keresztessyhez intézi a szavait): Kérem, ha méltóságod nincs elhatározva az üzletre, akkor ne csináljunk semmit. Nekem mindegy. St jobb is szeretem. Rrra azonban mindenesetre kérnem kell az urakat, hogy most mentsenek fel. Nekem ebben a pillanatban vagyonok sorsa van a kezembe téve, ott kell lennem tehát a helyemen.

ZELISTYEY

:

Kérlek, ha dolgod van ...

Ez csak termé-

Menjünk Sándor!... Tercsiké!

szetes!

KERESZTESSY

(mintegy

felocsúdva):

De...!

WIMMER:

Csak azt sajnálom, hogy méltóságod éppen most határozatlan. (Egy kis hévvel) Éppen ma! Mert ezt a napot az én nevemrl fogják megemlegetni az emberek...

KERESZTESSY

WIMMER

(kísérletet

(növekv

tesz

hévvel):

a

szólásra)

Én nem hivk

senkit

ma-

önként jöjjön; azért, mert bizik az ermben. Én magam mindent föltettem erre a líártyára. Százezreket! Egy fél nap alatt szórtam közéjük, mint a tököt a disznók elé. Rdtam, amit kértek. K szemem se rebbent belé! De most!... Most rajtam a sor. És ha a pokol minden ördöge szá'l ve'em szembe, nem börzezsidók, Ipgázolom, aki elébem kerül... (Egész testében föleguenesedve, hatalmas ervel) Legázolom! (Hirtelen erszakolt nyugalommal) Ugq-e bár, ma kivételesen megbocsátanak az urak? Egy fölbontatlan, sürgs távirat vár odalent... {R kalapját, bot-

gammal. Rki

jön,

veszi)

ját

KERESZTESSY

(bizonyos mohósággal, de tétován): De állapodtunk meg... Én a pénzt... ZELISTYEY (megriadva): Kérlek, hagyd most!... Mar-

hiszen cell

ugy

siet..

.

WIMMER

(órájára pillant, aztán nagy fölénnyel): Még percem van. Ha méltóságod kivánja a megbizó levelet

öt

aláirni... aií^ó

felé

Méltóztassék talán a kabinetembe... mutat, egy lépést tesz elre)

(Kezével az

KERESZTESSY

(nagy kétségekben hol Tercsit, hol Zellstyeyt keresi a tekintetével; aztán Wimmerrc téved a szeme, összeakitl nem tud többé elválni a tekintete.

Wimmer

vont szemöldökkel, keményen néz

szinte hipnotikus erizzó tekintet alatt miként rá,

vel megbvöli és látni, hogy az válik lassankint akaratlanná, végül pedig

a

kabinet

gépiesen megindul

íelé)

WIMMER

(gyorsan utána siet, a küszöbrl azonban hirgúnyosan): Parancsolj addig ta-

telen visszaszól Zelistyeyhez

egy jó szivart! (El Keresztessy után. Rz ajtó bezárul mögöttük, de még hallani, hogy rászól Friedraannra) Friedmann!... Ián

14.

JELENET

Elbbiek TERCSI, ZELISTYEY (egy

pillanatig

némán az

ajtóra

bámulnak)

TERCSI (ideges, bosszús mozdulatot ZELISTYEY: (komikus rezignációval Lefzött...! (Hirtelen élénkséggel) Hanem hiszi,

hogy leráz a nyakáról... ja! Fütyül ez most

TERCSI: Na

tesz)

fölvonja a vállát): azért téved, ha azt

rád!

te

Vén szamár...

ZELISTYEY

(komiszkodva): Még te beszélsz, hiszen miattad dobtam el a kész üzletet...! TERCSI (bántó cinizmussal): Oh... te...! Te dobsz el valamit szívességbl?! Te vércse! Rzt hiszed, nem ismerlek? Méltóságod, azaz kedvességed azt mondta az imént magában: Ettl a buta dögtl hamarabb elveszem a baksist, mint attól a cudar zsidótól, aki a körmével védi a garast. R kis trükk azonban megbukott s most a bá'a cimén rajtam szeretnéd megvenni a veszett fejszének legalább a nyelét...

ZELISTYEY

akar, a

(felelni

bárón

belépése azonban fél-

beszakítja)

15.

Elbbiek, Bárón,

majd Wimmcr, Keresztessy Friedmann

és

BARÓNÖ Bocsánat...!

TERCSI

JELENET

(az idegen arcoktól

Wimmert

meglepdve,

bizonytalanul):

keresem.

(lorgnonnal

fixirozza)

ZELISTYEY (nagyon elzékenyen):

Méltóztassék helyet

Azonnal szólok neki... BARONÖ (nagyon élénken szabadkozva): Nem! Ne! Kérem, ne bántsa! Ha el van foglalva, én várok... ZELISTYEY (láthatólag örül, hogy Wimmert zavarhatja és mohón fölhasználja az alkalmat) De kérem! Nem olyan foglalni!

fontos...

(Az

ajtóhoz

siet,

kopog

és

beszól)

Marcell!

42

WTMMER

rbeiulr^: iízonnal!

ZFLÍSTYEY TERCSI

Már jövünk

(sürqetvG): Látogatód van! fhaikan Zelistuciihez): R feleséoe?

ZELISTYEY

(kétértelmén):

St!

(Wimmer, Keresztessy, Friedmann átjönnek)

WTMA\ER: Ah

a

bárón! (SiVsrqapp

hoq'i jön mélvannak. ÍBocsánatkproleg) Azonnal! ÍFriedmannhoz. akinek a kezében equ naan iv naniros vanl R kamarás ur meabi/ó levclpt temie fasnkniucb^! fH^nnagii tntet nembánom-áqqal ea'i csomó bank'egi'et ad n'^ki. am^l'iet addia a kezpben^tarton) Ezt kprem a kasszába! ÍKere-^ztessiihez) Már most kérem 'az urak e'npzését... a méltóságos asszony... [R bárón felé 6gy gesztus) tósáfTo^

Méq

as:s7onu!

époen

Jó,

pillanataim

KERESZTESSY: Tehát rendben vágnunk? WTMAIER: AH riaht! (Kezet szorítanak) Azonnal

ponálok az emberemnPk...

kezddik

a

disz-

És egu negyed óra múlva kez-

tánc.

Kivilágos kivirradtig! (Tercsihez): Hát ha most megeng?di, hogy Glkisér^ü^^^'''^^^^

TERCSI

(szórakozottan

Azonnal!

felé

tekintve): '

ZELISTYEY a

Wimmer

Wimmerhez): Kérlek

(halkan

pénz...

16.

t^hát

laen ^

a

JELENET

Elbbiek, Friedmanné (belép, némán köszön és a fia felé tekmt) (ideges, ellentmondást nem hangon Ze-

fi^rT.^^^^^^ WIMMER listyeyhez):

tr

Kérlek, hagyi most!... Hiszen láthatod! (Friedmanné felé) Jó napot, Friedmanné asszony! ZELISTYEY (válaszolni akar): De kérlek! Én nem értem (egyszeren hátat fordit neki és a bárón

WIMMER

fele

siet)

FRIEDMANN vottal

kezet

(az

csókol

KERESZTESSY

édesanyjához

siet és látható

nagu de-

neki) (hirtelen

karonfogja

Tercsit

és

Zelis-

Menjünk már! Ne legyünk itt láb alatt... (Tréfás erszakkal viszi ket magával) TERCSI, ZELISTYEY (kelletlenül, húzódozva mennek, az

tyeyt):

ajtóból

epés

tekintettel

visszanéznek)

:^

43

FRIEDMANN egy

édesanyjához):

(az

Kedves anyám;

most

rosszkor

érkeztél... FRÍEDMANNÉ fbátorta'anul): Nem pénz miatt... (meghallva az utolsó szavakat, láthatólag zsénben a bárón eltt): Maradjon csak itt, Friedmanné asszony! Mindjárt fizetek... kicsit

WIMMER

FR^EDMANN íWimmer

fel-^):

Köszönöm! (Hz édesanyját

karonfogva,

halk beszélgetésben az Íróasztal felé vezeti és leülteti maoa mellé) FRIEDMANNÉ (halkan): Te! Olyan guöniJÖr ingeket vettem neked!... Négyet... Nyárit... Nézd a mintát!

FRIEDMANN

(megsimogatja

az arcát, aztán a minták beszé'getnek) (a bárónhöz): Bár csak hamarabb jött vo'na, méltóságos asszony! Egy óra óta nem tudom lerázni ezeket...

halkan

hajolva,

felé

WIMMER BARÖNÖ

Azt a szép hölguet... Azt is Vigyázzon csak! Farizeus. Megmondom a

(mosolyogva):

akarta rázni? feleségének. le

W^M.MER: A

feleségem

B.ARÓNÖ:

A\aga sivár

Juj!

WIMMER:

Az.

Maga

nem féltékeny. ember! Magánál minden

üzletileg

is

ridegen

üzlet.

csak üzletfelem.

Hol

eddig? Ezt most már

volt

BARÖNÖ járnom

csit

jogom van kérdezni. ínémi zavarral): Hol?... Elmentem... Egy

WIMA\ER: Most nem mond

BARÖNÖ sütve,

ki-

kellett...

(ideae^en): Ej...

halkan)

WIMMER:

igazat.

Hát...

Hát...

(a

szemét

le-

Bevalljam?

No?!

Ki

vele!

BARÖNÖ:

Hát... olyan ideges voram...' Ez a te'efon... tudom. Marcell... Valami rossz elérzet...!

Nem

WIMMER: Ugyan! BARÖNÖ (hirtelen mohósággal):

WIMMER

Mi van Semmi. Magának

a

börzén?

(fölénnyel): azt nem kell játszik! És ha játszana!! Nem elég az önnek, ha én tartom a kormányt? (Mintha gyermekhez beszélne) Mit fél?! tudni.

Maga nem

BARÖNÖ

(megkönnuebbülve, félénk kacagással): Már nem Én... Én... (Egyszerre halkan, majdnem duruzsolva) Én csak addig vaguok gyáva... akaratlan... amig... nmig maga nincs kellettem..'. Amikor itt van, akkor... akkoV hiszek... akkor bátor vagyok...! Marcell... Maga olyan ers... Olyan nagyon ers!... Talán az egész világot le is

félek!

44

tudná

szinte világit. R két kezét összelassan a Wimmcr karjára nyugtatja) (hosszan, némán az asszony szemébe tekint)

gyzni! [Rz arca

kulcsolva,

WIMMER

FRIEDMHNN (az els szavaknál meglepdve föltekint) FRIEDMANNÉ (mosolygós tetszéssel a vászonmintákat dörzsölgeti)

nézi,

(Telefon hirtelen megszólal.

Mind fölrezzennek az hangra)

éles,

cseng-

FRIEDMANN (a telefonnál): Halló! Halló! Igen. (Fölcsattanva) Tizenöt?! (Guorsan, izgatottan) Igen... Igen. De hát mi történt? Leó? Igen, itt van...! BARÖNÖ (Leó nevének emlitésekor riadt mozdulatot tesz)

WIMMER:

Mi az?

FRIEDMRNN

(a telefontól hátraszól gyorsan, idegesen): Bergcr k^^ri Wimmer urat... Óriási hausse... Bécsbl tizenöt koronás emelkedések jönnek... Salzer leugrott az emeletrl...

BARÖNÖ, FRIEDMANNÉ sal

(ártikulálatlan

rémült sikoltás-

felpattannak).

WIMMER: Megbolondultak azok? (Te'efonhoz) BARÖNÖ (néma kétségbeeséssel, a zsebkendjét

ajká-

hoz szorítva)

WIMMER:

Halló! (Idegesen) Ha'ló! Igen én. Mi az, BerRz elbb csak tizenöt volt! Lehetetlen... (Növekv idegességgel) Ez megint valami svindli ... Nem bánom. Maradok. Maradok!! Érti?! Nekem van idm. Kell pénz? Azt kaphat. Jövök le. Minden marad!... Micsoda ötezer? (Szinte rikoltva) Ki?! Leó? Ötezer darabot adott

ger

úr?

Huszonöt?

I

az én számlámra? (Fölordit) Megölöm! (Eldobja a kagylót és futni akar)

BARÖNÖ

(ártikulálatlanul

Tolvajok!

Rablók

I

felsikolt)

JELENET

17.

Elbbiek, Singer (az ajtót kivágja maga eltt, sápadtan, makikelve, szinte bebukik és rekedten hebegi): Leó...

SINGER qfból

Legnagyobb

Ötezer darabot... hausszeban. (rárohan, torkon ragadja és rjöngve orditja): Gyilkosok!... Megöltetek!... FRIEDMANNÉ (iszonyú rémülettel a fiába kapaszkodik) FRIEDMANN (a dulakodók közé akar sietni, de nem tud az öreg asszony szoritásától szabadulni)

WIMMER

.

.

4 BARÓNÖ

(kétségbeesetten): Marcell! (Két lépést tesz fe-

léjük)

SINGER a

bárónt

Maga

(hirtelen

elbocsátva

és brutálisan megrázza):

vállon ragadja tudta? (Megrázza)

Singért,

Maga

tudta?!

BARÓNO ajkait

A bárón...!

(fuldokolva):

WIMMER

(nem

görcsösen

felel.

Az

arca fakó, megkeményedett, az

összeszorítja)

WIMMER

(ellöki magától az! asszonyt, aki megtántorodik, aztán a telefonhoz siet, amíely a jelenet alatt többször élesen csönget. Fölragadja a kagylót) Halló! (Elfojtott, nagy izgalommal) Halló! Halló!! (orditva) Halló! Halló! Haló (Az öklével rjönyvc verdesi a telefonszekrényt) Halló!!! (Eldobja a kagylót ésAalap nélkül, félrülten kifut) BARONO (fájdalmasan, a kétségbeesés parokszizmusában): Marcell!... Marcell!! (Leroskad a földre, arcát tenyerébe temeti) SINGER (egy pillanatig mereven áll, aztán Wiramer utár fut. Az ajtó keményen bevágódik utána) FRIEDMANNÉ (tágranyilt szemekkel, elre hajolva, ré-

mülten

a

fiához):

A pénze?

Mind?...

FRIEDMANN

(megfogja az öreg asszony kezeit, csöndesen, melegen): Mind... De ne azért sajnáld...! Azért, mert asszony... (Gyöngéden elretolja) Eredj hozzá, anyám! Segíts

neki...

FRIEDMANNE

(lassan

elre

jön,

lehajlik

a

földön

asszonyhoz és csöndcsen, félénken ráteszi a kezét a (Nagy csönd, a csoport teljesen mozdulatlan)

ül

fejére)

^harmadik^felvonAs Szin ugyanaz, mint az els és második felvonásban, azzal a különbsé(/gel, hogy most már mindenütt a teljes fölfordulás sivár összevisszasága látszik.

1.

JELENET

Fricdmann, FRIEDMANN dolgozik.

(a

függöny felgördülésénél az íróasztalnál

nagyon

Láthatólag

SZTS

(az

ajtót

FRIEDMANN

Szts

türelmetlen)

hevesen

(felpattanva):

kivágva,

beront)

Végre egy ember! Mi tör-

tént?

SZÜTS (egy FRIEDMANN SZÜTS:

roskad):

FRIEDMHNN: ugy rohant

Azt

hittem

volt!

R

Mintha a

emberhalál

lesz...

Wimmer

ültébl): Irtózatos! Monstruózus tetejérl a nagyterem üvegkupolájára vetette Kohlbauer inzolvenciájának kihirdetése után tör-

Rz emelet

téni...

elmenekült!

Hát nem tudja?

FRIEDMANN: Salzer? SZÜTS (idegcsen fölugrik magát.

Vér...!

el...

SZÜTS: Hiszen eset.

Szörnység!

volna el...

nyelte

föld

fotelbe

(felpattanva): Leó?! Ördögöt! Rz a briganti

.

.

.

4T

FRIEDMANN:

Mindakettöt Wiraraer

vitte kontrerainbe.

.

ket, hogy sleppje legyen a manvereinek... SZÜTS (folytatva): Kz özvegye odalent rjöng. Valahol a korzón, vagy viziten érhette a szerencsétlenség hire, mert a kis fiával... és tele van ékszerrel... Szegény fejel

Beleszéditette

FRIEDMANN dög tud

itt

becsapja a könyveket);

(idegesen dolgozni!

ma

SZüTS: De

hát minek dolgozik?!

Hiszen

itt

Az ör-

már vége

mindennek!

FRihDMANN

(fölugorva

az asztal melll): Mit? Inzol-

vencia?!

SZL'TS: Még nem. Wimmer fizet. Olyan arccal, mint egy kszobor. De mit vár még? Mire számit? Katz pénzért vágiat a varosban szerte, engem is elhajszoltak... FRIEDMANN (egy ivet ragad fel az asztalról és Szts mutatja):

íelé

R

banknál

SZUTS: vissza

is

Nincs! dobtak...

Ugy

FRIEDMANN: De

nincs

áll

már diszpozíciónk?

a számiánk!

hát hogy akar

Nekem egy

Wimmer

csekket

uitimórendezést

csinálni?

SZUTS: Uitimórendezést? (Erltetetten felkacag) Ez nem Ez a végitélet! A\it tudja maga,

ultimó ma, kedves barátom!

hogy mi van odalent?! Es mi lesz meg, ha Wimmer beszünteti a fizetéseket?! A\ert meddig birjar'! En fogok tízezreket .Inkasszálni,' vagy Katz? FRIEDMANN: De hiszen ez képtelenség, hogy engem itt tájékoztatás nélkül hagynak! Lemegyek a tzsdére... SZUTS (élénken) Nem! Ne menjen Egészen fölösleges. Wimmer itt lesz mindjárt, az öreg marad lent az elszámoi

lásig...

FRIEDMANN (megütdve):

Most?!...

A\ost otthagyja a

borzét?

SZUTS: Engem is, Katzot is iderendelt a Ami meg a mások zsebében van

zel!...

FRIEDMANN; mert

K

Akkor

menjen

Azért futottam

FRIEDMANN: SZUTS (egy ^uiondjam csak...

i

pénz-

inkasszó

után,

szivessigrc akarom kérni.

tel.

Wl

^B

kérem

A

.

.

SZUTS: Megyek! De magát egy

-

K

.

pénzzel. .

FitiEDMANN:

Nos!... huzakodással): Szeretnék... hogy is Szeretnek hozzájutni az óvadékomhoz... Hát kérje vissza! Hiszen értelme ugy smcs.

kis

.

!

..

SZOTS: Wimmcrtl?

FRIEDMANN SZÜTS: Na

(csodálkozva): Hát hiszen neki adta! igen-igen!... De itt van a kasszában. (fagyosan) Nem értem.

FRIEDMANN SZÜTS Nézze kérem :

.

.

.

ma

Itt

!

teljes felfordulás lesz

ördög fog tördni az én óvadékommal?! Én... hogy (zavartan) ugy gondoltam, hogy Ki

az

.

.

.

.

.

.

.

.

.

én

.

FRIEDMANN (élesen): Hogy gondolta?! SZOTS (hirtelen összeszedve magát) Ej kérem Ne ;

gessük a dolgot! Én*

nem hagyom'

FRIEDMHNN: Rendben meg

fmondja

van.

a kis

kerülelherdálni!.. !

pénzem

meg Wimmert

Várja

és

neki

SZOTS (kíméletlenül): Én nem várok R pénzemet akarom! FRIEDMHNN: Tlem?

senkit és semmit...

SZOTS: Öntl! Ön diszponál a pénztár fölött... Egyébpedig nem értem, mit ersködik annyira! Mit remél

iránt

érte? Elismerést?! R fizetését se kapja meg! Érti?! Amiért Segítsen hát legalább nekem, keservesen megkinlódott. hogy a pénzemhez jussak! Nem kívánom ingyen... .

.

FRIEDMANN

(malíciával): Nem ingyen, mi?! Enged keKedves barátom, maga többet tanuli Wimmertl ma, mint én négy esztend alatt. Maga már tud hasznot Ígérni olyan pénz után, ami még a mások zsebében van.

resni az üzleten!

SZÜTS

(egy lépést tesz a pénztár felé):

A pénzemet akarom!... FRIEDMANN (teljes elhatározottsággal

Ne

szellemes-

kedjünk! lanatig

ellenségesen

méregetik

elébe

áll,

egy

pil-

egymást)

JELENET

2.

Elbbiek, Leó. LEÖ

(sápadtan, feldúlt arccal megjelen a szélesen kivágva, mint az olyan ember, akarja a helyiséget áttekinteni mieltt belépne, külésre is gondol) FRIEDMANN (a legnagyobb meglepetéssel ajtót

lépre, egy artíkulálatlan

SZÜTS Leóra)

kiáltást

(villámgyorsan

nyomva

hátrafordul,

küszöbön, az egyszerre mert a meneaki

pillant

a be-

el)

valósággal

rámered

.

.

49

LEÓ (gyorsan, kapkodva); Kérem a komitensek könyvét! FRIEDMÁNN (az asztalon lev könyvre mutat) Itt van LEO (föl akarja venni) FRIEDMÜNN (a kezét nagyon nyugodtan, de határozott:

sággal ráteszi): Bocsánat!

.

.

Mit akar vele?

LEO (idegesen): Szükség van rá odalent! FRIEDMÁNN (nagy nyomatékkal): Erre csak

itt

lehet

szükség! Sehol másutt...

LEÖ

(türelmetlenül): Ej kérem! Ne tartson fel! Ki akarom komitenseimet. FRIEDMÁNN: R komitenseit?! Ebbl a könyvbl? Maga téved! (Nagy nyomatékkal) Ez a könyv a Wimmer és Társa cég lebélyegzett üzleti könyve...! LEO (hirtelen kitöréssel, öklével az asztalra üt): De benne vannak az én embereim is! (Fokozódó hévvel, minden mondatnál az asztalra ütve) Akiket én hoztam!... Akiket itt kihasználtak!... Ezreket harácsoltak!... És nekem soha egy hatost sem adtak!... Ezt nem hagyom itt! Ez az enyém. Megrabolni nem hagyom magam... Ide azzal a könyvvel! (Egy ugrással az Íróasztalnál terem, hogy a könyvet felragadja) FRIEDMÁNN (megelzve Leót, fogja a könyvet, belöki a kasszába, ráfordítja a kulcsot és a kulcsköteget nyugodtan zsebre teszi) Írni

a

.

LEO

(erszakoskodva): Adja ki azt a könyvet!... (aki az egész jelenetet a legnagyobb izgalommal követi, gylölködve közbevág): Legyen nyugodt, nem fogja kiadni! Mert Friedmann ur jellem... Friedmann ur megható hséggel ragaszkodik a hájhoz... Nekem is tehetetlenül el kell majd néznem, hogy az óvadékomat elnyeli a csd! Itt kérem megsznt minden. Friedmann úr karakter!... LEO (hírtelen nyugalommal, amelybl azonban kiérzik az elnyomott izgalom): Kérem... Friedmann ur... én heveskedtem az imént... Sajnálom... Ne vegye kérem ugy...! Elvégre az idegességem érthet... Arról van szó, hogy el-

SZTS

veszitsek-e mindent!... Engem itt kihasználtak. Jobban, mint önt! Kíméletlenül!... Én pénzt hoztam... embereket! És felfordulhattam volna éhen. Éhen!... Az a gazember átkozódva dobott elébem minden garast; mint a kutyának; nagy tartozás volt. Most ki van egyenlítve a számlánk! Nem tartozunk egymásnak! De arai az enyém, itt azt nem hagyom! Az embereimet viszem. Viszem oda, ahol megfizetnek... Kérem! Adja ki nekem a könyvet egy félórára, amig a számlákat kijegyzem... Egy A'ndcni K^innyvtár 77—2% •.

50

negyedórára! Visszaküldöm! Becsületszavamra visszaküldöm!! Rz édesapám, az anyám, a testvérem életére esküszöm, hogy visszaküldöm!! Senki meg nem tudja... Kérem! Nekem a komitensck listáját meg kell kapnom!

FRIEDMANN .

.

.

SZÜTS:

Joga!

avezióval):

(látható

Wimmertöl

Kérje úgyis... ki

.

Nekem

.

.

Amihez

nincs,

Én nem adhatom önnek joga van, azt

jogom a pénzemhez?

(Élesen)

FRIEDMANN: Ön is Wimmertöl kérje!... SZÜTS (kitörve): És éppen ugy fogom megkapni,

mint

Leó úr a komitensci számláját!... LEÓ (közelebb lépve Friedmannhoz és a hangja majdnem suttogóra válik): Friedmann úr! Maga szegény ember. A keserves munkája után él... És most!... Ennél a hitvány gazembernél, ennél a fosztogatónál el fogja veszteni a véres verejtékkel megszolgált kis pénzét... Mit fogja pártját?! Mit akar tle? Azt hiszi, van érzés abban a kutyában?! Nézze, Friedmann úr! Hárman vagyunk itt. Maguk ketten és én. iWind a hárman szegény emberek vagyunk... Én teszek magának egy ajánlatot. Adja ki nekem azt a könyvet... megadok érte minden árt!... (Szünet)

FRIEDMANN (elbb Leóval néz szemközt, aztán Sztsre téved a tekintete) LEÖ (észrevéve a Friedmann tekintetét, hirtelen, megnyugtatólag): Szts úr hallgatni fog, ö nem akar egyebet, csak a kaucióját... Ebbe belemehet! Én mondom magának! (Szünet)

SZÜTS

(idegesen kitörve): Na, mit gondolkozik?!

Hogy

habozni? LEÖ (nyomatékkal): Mondjon akármilyen összeget! FRIEDMANN: Ugyan, mit akar ön azzal a lisztával? Hiszen azok az emberek ebben a pillanatban nem komi-

lehet

itt

egy

tensck többé, tok;

azok

fogják

pillanatig

is

hanem

ruinált

csontig, velig kiszivattyúzott áldozaemberek, akik egy óra múlva ostromolni

ezeket az ajtókat... (gyorsan, idegesen):

LEÖ

Ne tördjék

(Szünet)

vele!

Nekem

megéri.

II

SZCTS (érdesen): Nos! LEO (nagyon idegesen, erszakolt

nyugalommal): Talán

nem vagyok Hogy bizalma

bízik bennem? Hát jó! Ha én gának a pénzre, mondok még valamit.

nem

jó

ma-

legyen! Nekem fix megbízásom van. (Halkan, nagyon gyorsan, csaknem lihegve) Berger akarja a lisztát... Minden összeget

megad

érte!

Osztozom magával...

FRIEDMANN (szárazon): Nem adom ki a könyvet! SZÜTS (felcsattanva): Na tessék! Ezen gondolkodott? LEO (elhlve): Nem adja ki?! FRIEDMHNN: Nem! És figyelmeztetem, hogy Wiramer mindjárt

itt

lesz...

LEÓ (rekedten): Nem adja ki?! FRIEDMANN: Megmondtam. LEÓ (egy lépéssel közelebb lépve

hozzá, gylölködve): az üzletbl? Kispionált?! SZCTS (élesen kacagva a homlokára üt): Hát persze! Kikapartatta a gesztenyét... FRIEDMANN: Gondoljanak, amit akarnak!

Ki akar semmizni

LEÓ

(brutálisan):

Maga meg

R

akar adja

kulcsot

Én nem gondolok semmit! Én tudom! De rossz médiumot választott,

rabolni ... ide!

FRIEDMANN: Nem adom. LEO (közeledik, összeszorított fogakkal): Nem adja?! FRIEDMANN: Nem. LEO (felemelt ököllel): Nem?! FRIEDMANN (elhárítja az ütést és egy mozdulattal vissza* dobja Leót)

LEO

(megtántorodik, de azonnal uj támadásra készül. A kulcsokat! SZÜTS (szintén ellenségesen közeledik): Adja ki a kulcsokat! Leó úr még a cég diszponense! Joga van köve-

Rekedten):

telni!

LEO

i

(ütésre

készen):

3.

A

kulcsokat I

JELENET

Elbbiek, Singé (A

Wimmer

pillanatban nyílik az ajtó s a küszöbön szerre jelenik meg Singer és Wimmer)

kritikus

WIMMER |c

r,

ditással

(meglátva Leót,

rá akarja

magát

vetni)

egy

rekedt,

artikulátlan

egyor-

52

SINGER

(észrevéve Wimmer szándékát, hirtelen elkapja dulakodni kezd vele, hogy visszatartsa)

a karját és

FRIEDMÜNN segítségére

SZÜTS hátrál

és

LEÖ

siet,

(a

(látva, hogy Singer nem bir Wimmerrel, némán, lihegve küzdenek) küzdelem láttára fakó arccal az ajtó felé

elérve

sietve

azt,

Wimmer

eltnik)

megrémülve fordul hátra, menekül és ugy marad ott, sápadtan, tágra nyilt szemekkel meredve rá a küzködkre. Látszik, hogy nem bir megmozdulni) FRIEDMANN (a néma dulakodásban egyszerre felordít, (a

kiáltásától asztal mögé

els rémületében egy

szinte rikácsolva,

LEÓ

Leó

felé):

Menjen

el!

(egyszerre mintegy felocsúdva összerándul, riadaztán a dulakodókat kikerülve, kalap nélkül

tan

széttekint, ielrohan)

WIMMER fejti

(Leó Rekedten,

ki.

futásakor

a legnagyobb erfeszítéseket dühvel) Eresszetek R

háborodott

I .

:

.

.

Kitaposom!

bélit!...

(Még egy-két

WIMMER

pillanatig

tart

a küzdelem,

(lihegve, ertlenül leroskad

4.

aztán elbocsátják)

egy székbe)

JELENET

Elbbiek FRIEDMANN

(visszahúzódik

az

Íróasztal

felé)

SINGER

(idegesen keresztül sétál kétszer a szincn, aztán megáll Wimmer eltt)

WIMMER R

tömlöcben

SINGER

R

morúan):

(gylölködve, rekedten kitör): R fiad! R fiad!! megrothadni! (Szinte rikoltva) R fiad!!! (a fejét csendesen ingatva, bensséggel, de szofog

fiam... (Szünet)

FRIEDMANN: Kérem... tetszett

diszponálni

WIMMER

az ultimó kiegyenlítésekrl

nem

...

(mindkét kezével idegesen a halántékaihoz kap, aztán mély lélegzéssel végigsimítja a homlokát): R... a kiegyenlitcsek.. .?! (Hirtelen élénkséggel) Jött valami in-

kasszó?

53

FRIEDMANN:

Eddig még nem. És a bank Csekket nem adhatunk...

szaldónk...

WIMMER

(türelmetlenül):

Tudom!,..

Itt

Nincs

is...

mennyi

pénz

van?

FRIEDMANN: R magot vesz

Keresztessy-féle húszezer... (Pénzcsopénztárból és odateszi Wimmer elé az

a

ki

asztalra)

WIMMER és

kiveszi

(idegesen): Ez a már ismert

azt

minden?! sárga

(A

pénztárhoz lép melyben az

borítékot,

óvadékok vannak) Miféle pénz ez? (Benyúl a borítékba, hogy kivegye a pénzt, közben azonban fölpillant s a tetekintetével, aki mereven kintete találkozik a Friedmann néz

rá.

nem

A

veszi

csak

ki,

FRIEDMANN

(élesen,

szárazon):

WIMMER

(a

FRIEDMANN és

a pénzt

lesz,

Az az emberek kau-

(Egy hanggal magasabban) Az inasé...

cióia...!

kezébl

egyszerre tétovázóvá fogdossa)

tekintet alatt

és...i

borítékot észrevehet zavarral behajtogatja) boriték után nyúl, kiveszi a pénztár trezorjába)

(a

a

Wimmer

visszadobja

5.

JELENET

Elbbiek, Katz

I KATZ fején,

(lihegve,

megfeledkezve

magából kikelve ront be, kalappal minden formaságról): Salzer...!

WIMMER, SINGER KATZ (leveg után

^

(hirtelen

hátrafordulnak

Katz

a

felé)

kapkodva): Salzerné...!

WIMMER szül

(elrehajolva, tágranyilt szemekkel, kitörni kéizgalommal): Mi az?

tKATZ

(balkezét

reszketve

az ajtó

felé

nyújtja,

látható

rémülettel)

WIMMER, SINGER, FRIEDMANN felé

(ösztönszeren az

tekintenek)

(Egy pillanatnyi nehéz szünet)

ajtó

.

54

JELENET

6.

Elbbiek, Salzerné SflLZERNÉ

(dúlt, sápadt arccal, meggyrt, rendetlen rubelép, sebbel-lobbal a szín közepéig siet, ott egyszerre bizonytalanul megáll, körültekintget, mintha valakit keresne, aztán erltetett természetességgel kérdi, ami azonban külsejével éles ellentétben áll): Nincs itt az uram?

hában

hirtelen

(Szünet, a jelenlevk arcán ijedt megilletdés. Senki

SALZERNÉ hozzá

siet.

sem

felel)

(észreveszi Wimmert, a szeme fölvillan türelmetlenül): Hol van az uram?!

és

Mohón,

WIMMER SHLZERNÉ

megdöbbent zavarral): Nagysá-

(tanácstalan,

gos asszonyom...

én...

(sötéten,

én...

ég

igazán

nem tudom...

Nem

tekintettel):

Ma-

igaz!

gával ment el... Miért tagadja el ellem? Itt kell lennie! (Körülnéz, keresve) Hol van az uram? (Gyermekesen siránkozva) Hol van az uram? (A kezeit összekulcsolva, könyörögve) Hol van az uram?!...

WIMMER: mondom, hogy

De kérem...! Nagyságos asszonyom... Ha nincs

itt...!

7.

Talán...

JELENET

Elbbiek, Salzerné

kis fia

R GYERMEK (vörösre sírt arccal, méq foh'tono^an fölcsukló zokoaá«^sal. futva iön, eguenesen anyjához szalad cs görcsösen belekapaszkodik) Hnyuskám flnyuskám :

WIMMER

!

.

.

.

! .

.

Talán odabenn a börzén... SAT ZERNÉ ímindkí't kezét a halántékaihoz csapva, éles, veltrázó s'koltással): A börzén!... Véresen! Megölték!... A GYERMEK íaörcFös sírással): Anyukám! Gyere innen!... Édes, eguet'en. kis anuám...! kos!

(folutatva):

SAT ZFRNÉ rtombo^va): Te öl+ed meg! nuiikos!... Gyil(Elre feszitett kezekkel közeledik Wimmer felé)

WIMMER

(az

A GYERMEK hogy

visszatartsa):

asztal

felé

hátrál

(kétségbeesett

eltte)

ervel kapaszkodik

Mama! Mamám!

belé,

55

S/\LZERNÉ (tébolyodott kitöréssel): R pénze, kellett?! telhetetlen!... Te éhes!!... Hát nesze! (Letépi a karkötjét és Wimmer elébe vágja a földre) Nesze!... (Leszakítja a nyakláncát és elébe vágja) Nesze! Nesze minden!! De az uramat add vissza! (Magából kikelve, riká-

Te

cslva)

Rz uramat add

R GYERMEK

vissza!!

(kétségbeesetten

sikoltva):

Mamám!

JELENET

8.

Elbbiek, Salzerné édesapja RZ RPR

(futva jön, az ajtót kivágja, éppen Salzerné kitetfokán. Rz ajtóból kiált, megrendülve, vibráló rettegéssel): Hermin! SALZERNÉ (hirtelen hátrafordul, egy sikoltással az öreg ember karjaiba fut és a mellére rogyva, görcsös, kinzó zo-

törésének

kogásba

tör

ki)

RZ RPR

(a haját simogatva, elnyomott sirassál): Édes, drága gyermekem...! (Gylölköd, sötét tekintetet vetve Wiramerre) Gyere innen kedves!... [R karján vezeti) Gyere haza, a szegény, öreg anyádhoz... SALZERNÉ (zokogva, roskadozva követi)

R GYERMEK

(egy

lépést

van

tesz utánuk, aztán a földre keresi a tekintetével, meg

Wimmert

pillantva, tétován megáll,

riadva)

SALZERNÉ, RZ RPR

9.

(együtt

el)

JELENET

Elbbiek GYERMEK

R (egy hosszú pillanatig szemközt néz Wimmerrel, aztán hirtelen lehajlik és sietve fölszedegeti az anyja ékszereit. Mikor fölemelkedik, már sir és hangos zokogással fut a távozók után)

5ü

JELENET

10.

Elbbiek hosszú hallgatás)

(Kinzó,

WIMMER

(hirtelen

megmozdulva):

Még

csak ez hiány-

nekem ma!

zott

KHTZ

Már

(mentegetzve):

WIMMER

itt

találtam a lépcsházban... Csinált valami in-

idegeskedve):

(érdesen,

Kasszót?

KRTZ

(riadtan): Nem!... Rzaz hogy!... Nem tudtam... (öklével az asztalra üt, brutálisan): Hát menjen,

WIMMER

ahová parancsoltam! Pénzt hozzon nekem!

KRTZ az

(dadogva)

:

Kérem

.

.

Igenis

.

.

.

.

(Riadtan

kihátrál

ajtón)

(Szünet)

WIMMER kálja

a

(vágtatva,

sötét

arccal keresztül-kasul

mász-

szint)

11.

JELENET

Elbbiek SINGER (csendesen, bátortalanul): De hát mibl akarsz te tulajdonképen kiegyenhtést csinálni? Hiszen a bankban sincs diszpozíciód! Estig hagyi (kitörve) Ne gyilkolj Estig élni! (Fölkapja a pénzcsomót) Menj le és rendezd a kis Salzer liquitételeket! Bcrger és Lichtmann várhat... dáció is maradhat... Csak levegt akarok! ... Estig!

WIMMER

:

!

.

.

.

R

12.

JELENET

Elbbiek, Berger BERGER

(nagyon sietve jön): Bocsánat uraim, hogy za-

varom önöket...!

WIMMER

(hirtelen nyájasra válva, derit udvariasságmegy, a hangja azonban erltetett): Mivel szolgálhatok kedves Berger úr?

gal

elébe

.

!

BERGER: Kérni jövök! Engedjen meg, hogy alkalmatlanságot szerzek önnek a mai izgalmak után, de kénytelen vagyok

vele.

WIMMER:

Parancsoljon!

Nem várhatom Magamnak is f

BERGER:

likvidációt. vannak a banknál... .

.

meg

készpénzRendezni valóim Nagyon kérem, maradjunk meg a ren-

des csekk-kiegycnlitésnél.

.

a

délutáni

fejem...

a

.

WIMMER

(kezével egy ideges, önkéntelen megsemmisülve rámered Bergerre)

aztán

tesz,

mozdulatot

(Szünet)

BERGER ki):

így

áll

(egy ivet nyújt feléje, amelyet a tárcájából vesz az elszámolásunk...

WIMMER

(reszket kézzel végig simitja a homlokát, ? Csekket?. aztán üres tekintettel értelmetlenül kérdi): Mit. .

BERGER

(meglepetve

vet

.

.

Wim-

pillantást elbb tekintetével, végre megszólal,

egy

merre, aztán Singért keresi a de most már valamivel emeltebb hangon): Igen!... Csekket... (bizonytalanul): Nem értem... (Hirtelen összeszedve magát) Hiszen megmondtam odalent, hogy délután készpénzzel fizetek! Akinek kell, az jöhet érte...

WIMMER

BERGER (élesen, kíméletlenül): De nekem most kell! Érti?! Allitsa ki a csekket! Vagy azt akarja, hogy én menjek megmondani az embereknek, hogy Wimmer nem fizet?! Én megtehetem. Én elmehetek a rendrségre is, bekéretni le

a megbízó diszponált.

tensek!

azokról az üzletekrl, amelyeket nálam meglátjuk, mit mondanak hozzá a komi-

leveleket

Majd Hogy vállalják-e

a

differenciákat?!

Én mehetek...!

WIMA\ER (egyszerre végigfut a szinen, aztán Berger eltt megállva): Dehát mit akar tlem?! BERGER: R követelésemet. Jöjjünk rendbe!

WIMMER:

Délután...!

BERGER: Nem. Most! Egy

csekkel elintézhet az egész

dolog.

WIMMER

(éles

(Az Íróasztalhoz tos

vigyázattal

hangja metsz) a csekk...!

BERGER

ül,

gúnnyal): Csekket?! Hát jó! Tessék csekk! gyorsan kitölt egy csekk-lapot, azt óva-

a könyvecskébl és átnyújtja. R Ha csak csekket akar Berger úr? Itt van

kiszakítja

(átveszi, a tárcájába

gyri): Köszönöm!... Rend-

.

58 .

ben vagyunk. Magamat ajánlom, uraim! (Kezet nyúlva

Wim-

(mernek) Nichts für ungut!

WIMMER

(kiérezhet gúnnyal):

Isten

meg, Ber-

áldja

ger úr!

BERGER

(cl)

JELENET

13.

Elbbiek (Berger távozása után egy pillanatnyi szünet)

FRIEDMflNN, SINGER (egymásra néznek)

WIMMER

(háttal áll feléjük és

szórakozottan babrál egy

Itiönyvön)

SINGER

(egy

WIMMER

Wimmer

tesz

lépést

koppant

(türelmetlenül

felé)

egyet

könyvre,

a

Menj

mellyel babrál, aztán félig Singer felé fordul):

a

le!

(Egy pillanatnyi hallgatás)

STNGFR kiérezhet megdöbbenéssel): Mit f

WIMMER

(felcsattanó

csináltál?...

türelmetlenséggel):

Hát mit

csi-

náltam?! Csekket adtam!

SINGER

(szintén

türelmetlenül):

De

azt

a

papirt

nem

fogják honorálni! Visszadobják... WIMMER: Akarom! Csak dobják! Ez a gazember azért jött ide. hogu measzoritson. Enoem!... Ez a senki... vSTNGFR (aagodaimasan): Fellármázza az embereket... (gfiösen): Mit bánom én! Kitl félek én?! Én én vaoi'ok. Wimmer Marcell nem marad adósa senkinek... Érted?!

WIMMER

STNGER: De...

WIMMER:

Tedd,

mondtam! Eauébbel ne tördj.

amit

Egy óra múlva rendezve nyomíítókVai)

A^eg lesz

lesz minden. Minden! (Kétértelm a kiegupnlités, légu nuugodt...!

STNGFR: De hát vársz pénzt valahonnan? WIMMER: Most ne tartóztass! Menj!... Tömd be szÁ)vknt bereket .

Rzi

akarom,

hogy

ez

ne

találjon

odalent

a tcm-

.

SINGER

(veszi

a kalapját,

14.

cl)

JELENET

Elbbiek WIM A'^FR gesen

végigfut

(egy pi'lanatig a színen)

némán utána

tekint,

aztán ide-

i"

59

FRIEDMANN Igetéséhcz

(egy ideig nézi, aztán a könyvek rendez-

lát)

WIMMER

.

.

._.

^.

,

„

(észrevéve Friedmannt, nemi idegeskedéssel): azt kérem! Majd Katz eligazítja! önre nincs

Csak hagyja ma már szükségem Friedmann

úr.

Haza mehet ebédelni!

(veszi a kalapját, aztán indulásra készen eltt, mintha valamit várna) (sötét arccal, elmélyedve áll, egyszerre fölNos?!... (Hirtelen eszébe jut valami) Ja igaz! ön

FRIEDMHNN megáll Wimmer

WIMMER

pillant)

(H tárcájához kap, aztán a zsebeit kutatja. Mindenünnen elszed valamit, végül bankóban, aprópénzben vegyest, kiolvas Friedmann elébe az asztalra nyolcvan forintot) Hetvenöt... Nyolcvan... Tessék! FRIEDMANN (összeszedi a pénzt, vigyázattal a tárcájába teszi): Köszönöm! Magamat ajánlom... (El)

még nem

kapott pénzt!...

15.

JELENET

Wimmer ajtó bezárulása után hirtelen a pénztárkapkodással okmányokat szed el, ideges hoz lép, gyors, aztán gyertyát gyújt, az okmányokat egy-egy beléjük vetett gyertya futólagos tekintet után vagy összeszaggatja, vagy a megsemmisíti) lángján meggyújtva,

WIMMER

(az

(Kívülrl

WIMMER fújja,

a

ai

a kint

hallatszik)

összerezzen. R gyertyát hirtelen elnyalábra kapva, visszadobja papírrongyokat és a hamut lesöpri, aztán zajra

fekv okmányokat

pénztárba, ajtó

(a

ajtócsapkodás

a

siet)

felé

16.

JELENET

Wimmer, Márta MARTA ékszerekkel

(diadalmasan, üdén, mosolyogva lép be; diszíis, megjelenése szinte kirívó legyen) (megpillantva, hirtelen megáll, kelletlen, meg-

túlterhelt

WIMMER lepett

mozdulatot tesz)

,

,.

,

•

^,

^

n

erszakolt fnvólsággalj: nélkül, Na, csakhogy egyszer egyedül találom! Asszony csoda! Szinte fleg pedig kellemetlen emberek nélkül.

MARTA

(széles

gesztusokkal,

!

.

.

60

WIMMER

(folytatva

a

frivol

liangmodort,

nyájassága

azonban érezheten erltetett) Ugyan! Es ilyen vészedéi-, mes társaságban élnék én? MARTfl: Csak sose tegyen ugy, mintha nem tudná! Már föl se lehet ide jönni, mert vagy asszonyt, vagy kétes kül:

sej urakat kétesek

talál

itt

az

ember...

St

a

hölgyek

nem

is

WIMMER: Oh

ön Uilsötéten lát. Rz üzlet... Tudja...! Hagyjon békét nekem az üzlettel! Egész nyíl-

Márta:

tan csinálja már, aztán ha észreveszem, akkor mindjárt kész a kifogás. Rz üzlet!... R börze!... (Gyerekes durcássággal, amelybl azonban kiérzik a póz) És ezzel szépen elküldenek. .

WIMMER

(egy pillanatig sötéten bámul az asszonyra, aztán hirtelen visszaesve elbbi szerepébe, mosolyogva, de most már ellenséges gúnnyal) Ne mondja! Hallatlan!!...

MARTA: Ne csúfolódjék! Ez' igen komoly ügy!... Igazán csúnyaság, hogy engem amiatt az utálatos börze miatt igy elhanyagol... Minden idejét ott öli el... Én egyedül élek, egyedül vagyok... Nem volna csoda, ha rültségeket csinálnék. .

WIMMER: De hát nem volt-e meg mindig MARTA (ggös, kicsinyl, bántó gesztussal a Ez

a

mindene?! ruhájára):

pár rongyom?!

WIMMER

(érdesen) Én nemi korlátoztam' a maga toalettszükségletét soha. (Nyomatékkal, élesen) Vehetett volna még több selymet... meg csipkét... meg... meg...! Hiszen ki-

kerestem...

:

tellett!

MARTA: Na

Nem? Maga

tessék!

kész akár gyöngédtelenségeket

mondani az embernek, csakhogy a kedves börzéjét megvédelmezhesse. Csak tudnám legalább, hogy miért jár abba a furcsa társaságba! Mondja! Mit csinál maga mindig a börzén? WIMMER (meghökken, aztán elrehajolva értelmetlenül dadog): Hogy... hogy én...! Azt kérdi, hogy én mit keis

.

resek

a

.

.

.

.

?

MARTA (élesen): WIMMER (feléje

na! Ejnye be furcsa...! megy, megragadja a karját. Beszélni Igen-igen,

akar, az arcán elnyomott, bels szik rajta, hogy kitörni készül)

MARTA

szenvedély

viharzik,

lát-

(megdöbben, hátrál): Na! A karom...! (egy mély lélegzettel ert vesz magán, las-

WIMMER

san elbocsátja az asszonyt, aztán végigsimítja a homlokát):

rei

Bocsánat...! Nem akartam... Ne haragudjék rám Márta! Izgalmas napom volt... Az idegeim egy kicsit... (Visszaesve nyugalmába) Egyébiránt tényleg igaza van a természetes magának Márta... Rz utóbbi idkben egészen rabja lettem az üzletnek. De nézze, most is annyi a dolgom... (Idegesen az órájára pillant) MARTA (duzzogva): Na itt van ni! Most megint elküld... WIMMER (türelmetlenül): Nem! Dehogy! De hiszen tudom, hogy nem jól érzi itt magát. Ez a környezet... Most is bizonyosan valami kényszerség kergette ide. Én szórakozott, figyelmetlen vagyok, talán kért tlem valamit otthon, amit én bizonyosan megint elfeledtem és most föl kellett ide fáradnia. Bocsásson meg kérem, hogy. .hogy. .. és... és juttassa eszembe, hogy mit feledtem el (Az óráját nézi, türelmetlenül) Talán üzent valakinek velem? Vagy vásárol,nom kellett volna valamit? .

.

.

.

MARTA (frivol, szabados nevetéssel) Tehát minden áron szabadulni akar tlem? Hát jó. Elmegyek! De a szabadulásnak ára van uracskám. Az alkalmat pedig kihasználom, mert nem tudom, mikor ér pénzt megint az én visszavonulásom. :

V\^IMMER

(erltetett mosollyal): Tehát mi a váltság? Nézze! Az utón egy csudaszép selyemszmirnát láttam valahol kitéve. Ajándékba meg lehetne kapni... Kilencszáz forintra tartják... Potomság! És én olyan régen vágyom valami szép, apart holmi után. Nincs egy valamire való tisztességes sznyegem. (Kacéran) Megszerzi nekem ezt

MARTA:

az

örömet?

WIMMER

(egy pillanatig sápadtan mered az asszonyra, aztán kapkodni kezd a tárcája után a zsebeihez, egyszerre megfordul, odaszalad a pénztárhoz, mohó sietséggel kiragadja a nagy sárga bortiékot, ráncigálva kiszedi a pénzt és belegyüri az asszony ridiküljébe)

MARTA

(pózos aggódással): Vigyázzon! Kidobja deres puffomat! (Igazgatja a pénzt, egyszerre kiveszi külbl a zsebkendjét és a Wimmer arca elé tartja) Ilyen az ui parfümöm. Ugye kedves? (A homlokát nyújtva) Na csókoljon meg!

WIMMER (gépiesen megcsókolja) MARTA (indul) WIMMER (egy lépést tesz utána) MARTA (az ajtóból visszaszól): Pá! ma

színházba kísér...

(£1)

Ne

felejtse

a púa ridi-

Nézze! csókra

el,

hogy

.

62

JELENET

17.

W

i

mmer

WIMMER

(egy pillanatig utána bámul némán, aztán hirfelocsúdva, mind a két öklével a mellébe ver) Fuj Fu j (Fuldokolni kezd, a torkához kap, odaszalad az ablakhoz, erszakkal fölszakitja, aztán karjával átfogva az ablak rámáját, nehezen zihálva odahajtja a fejét)

telen

:

!

!

I

(Szünet, kívülrl behallatszik az utca lármája, kocsidbörgés, villamos csillingelés, .hangok zavaros össze-visszasága)

kívül

buSzenzációs WIMMER (nagy zörejjel becsapja az ablakot): Szökjünk!... Szökjünk!... [Rz ajtóhoz megy. Bezárja. Hallga(élesen): Szenzációs rendkívüli kiadás! Óriási

kások a börzén

tózik.

.

!

.

Átmegy a kabinetbe) (A szín

egy pillanatra üresen marad) mikor fiókokat húzogat ki, aztán megieleník a küszöbön, kezében egy hatalmas, csillogó revolverrel. Rz íróasztalhoz megy, a revolvert leteszi maga mellé,

WIMMER

aztán

tollat,

(hallani,

tintát

készít és

gyors,

ideges írásba

kezd.

Rz

elst elrontja. Idegesen összeszaggatja és másikba kezd) Kívülrl ajtócsapkodás, majd kopogtatás hallatszik)

WIMMER

(föl

se piUantva

ír)

(Kívül egyszerre ököllel verik az ajtót s valami ártíkulátlan rikácsolás hallatszik)

WIMMER nyúl.

(föltekint,

Egy pUlanatig

Kivül az ajtót döngetik)

(Szünet.

WIMMER

(feláll)

eldobja az írást és a revolver után a dörömbölést)

hallgatja

:

Na

ezt az egyet

meg

kell

még néznem

I

(Hz ajtóhoz megy, kinyitja)

la JELENET

Wimmer, Hámor y HAMORY

(a kulcs fordulására kívülrl erszakosan beaz ajtót, magából kikelve, a kezében meggyürött újság, fakó arccal, tágranyilt szemekkel jelenik meg a küszöbön): R pénzem!... R vagyonom!...

taszítja

l

C3

WIMMER

(egy pillanatig a legteljesebb, konsternált megrá, aztán összecsapva a kezét, szinte rikoltva fölkacag): Hát... hát ez?! Ez az els?!

lepdéssel mered

HAMORY

(leveg után kapkodva): A pénzem!... A Hol van a pénzem?! WIMMER (egyszerre valami humorizáló cinizmusba esve, metszn, hidegen): Hát bizony...! Ez egyszer egy kicsit elszámítottuk magunkat, méltóságos uram. A sok szép pénz mind oda van. St még annál is több! A becsület... Fuccs pénzem!...

...Volt...

nincs...

HAMORY leroskad

egy

(tántorog, aztán hörögve,

megsemmisülten be-

székbe)

WIMMER

(kegyetlen mosolylyal, mintha gyönyörséget a másik szenvedése): De méltóságos uram még jól járt! Abból a pár ezer forintból, ami most véletlenül elúszott, öt esztend alatt szép kis pénzeket csiholtunk el apránkint...

szerezne

neki

HAMORY WIMMER

(mozdulatot tesz, beszélni akar) (egy gesztussal

leinti): Kellett!

Tudom! A

kis-

asszony nem ért a takarékossághoz... De hogy a csudába is tudná egy hercegn, vagy egy házmester kisasszony, hogy mi a pénz?! Bocsánat! Nem azért mondom... Az én asszonyom is könnyelm. Nekem a sziklából kellett pénzt vájnom, a körmeimmel, csipkére... (gylölköd kitöréssel) Meg parfümre...!

HAMORY WIMMER

(nyöszörögve vergdik) (szünetet tart,

mereven nézi a Hámory verg-

Egyszerre fölcsattanva folytatja): De kivájtam!... A Tercsi... A mvészn tudja... Ot évig...! (Érdesen) Hát nem kell most tüzet kiabálni!... Mert mit mondjanak akkor a többiek! Akik tegnap egy vagyont adtak ide és ma kapnak érte egy koldusbotot. Négy órára várom ket... Tán elbb is itt lesznek már ... A barátaim Akik megtiszteltek a bizalmukkal... Meg fognak rohanni! dését.

!

HAMORY

(felhördül,

forgó

.

.

.

szemekkel az ajtó

felé

te-

kint)

WIMMER

(egyre növekv izgalommal, telve gylölködéssel és önkinzó cinizmussal): Látja méltóságod azt a szép, nagy revolvert ott az asztalon?

HAMORY

(rettenetes,

vad

rémülettel,

ártikulátlanul

fel-

ordít)

WIMMER

I

(folytatva):

Hát abban van bent a számlák

.

64

(Kitörve) És nincs mentség Nincs menekedés ebbl az alternatívából! (Visszaesve az elbbi hideg cinizmusba) Egy negyed óra múlva ott, azon a szép, tiszta sznyegen egy ronda, nyúlós tócsa fog feketélleni... HAMORY (kezével rémült, tiltó mozdulatot tesz) Ne...

szaldirozása.

.

.

.

!

Nem!

WIMMER

(kegyetlen gyönyörrel folytatja): De! De igen...! üz ajtók-ablakok tárva-nyitva lesznek... piszkos, kíváncsi cscselék fog ide betolakodni, vérre, kilocscsant agyvelre éhesen és egy sároscsizmáju rendörlegény brutális közönynyel beleszól majd a telefonba: Jelentem: Itt egy hulla

van

.

.

HAMORY WIMMER

félelemtl szinte félrülten felordít) (kitörve a mellére ver): És .az a hulla én leszek! Én!! (Izzó ervel) Bele kell rülnöm ebbe a gondolatba! Itt állok tehetetlenül, kifosztva; a zsebemben pedig nyavalyogva szorongatok egy tippet... Egy tippet, a miért tegnap még százezreket adtam volna... Milliókat lehetne harácsolni... Milliókat!... Egy pár nap alatt bese(a

az perhetném az egész börzét... Könyökig vájkálhatnék aranyban... és (lihegve) és a buta garason fog múlni, hogy holnap, vagy még ma beraktároznak egy nedves falu, büdös hullakamrába... Hát nem rület ez?! És nem történik csoda Nincs ember, akinek lelke volna hozzá, hogy merjen, ... hogy igy szóljon: Bizom a szerencsédben, meg az eszedben... Mennyi kell?! Pedig elönteném érte aranyözönnel. Egy pár garassal megvívhatnám az eget... Rz emberek rettegnek, a félelem elvette a látásukat... Egy elhatározó, vakmer kupp letarolna mindent. De hol az az ember?! Ki mer most?! Még ön se, akinek megvan a bizonyossága... Megtízszereztem a pénzét s most nincs lelke rám bizni, hogy mcgszázszorozzam. .. Ezerszeresen hoznám vissza!... Egy tenger aranyat adok egy bátor szóért...

HAMORY

(félrülten az aranyéhségtöl, felugrik és szinte hörgi): Én!... Én!!... Adok...! (egy pillanatra meghökken, aztán vállon ramegrázza): De ma kell!... A\ost mindjárt!...

deliriumban

WIMMER gadva,

HAMORY (szinte rjöngve): Igen... Most...! WIMMER: Sok! Százezer... Kétszázezer! HAMORY: Amennyi kell!... Sokat! Adok... Akarok

Most...!

Adok...

aláírni...! (összeszorított fogakkal, némán fölragadja, az íróasztalhoz hurcolja, belenyomja a székbe, tollat, tintát ráncigál elébe, aztán odaszól érdesen): Csekket!

WIMMER HAMORY

(hülyén

tapogatózik

a

zsebeiben)

.

WIMMER

(brutálisan fölszaggatja a Hámory kabátjának gombjait, belenyúl a zsebébe, elszedi a csekk-könyvet, elébe teszi és tollat nyom a kezébe).

HAMORY

az

els csekket aláírja, aztán tétovázni kezd, ersen szorongatja) WIMAIER (kíméletlenül kiszakítja a kezébl a füzetet,

aláirt

(az

csekket

a csekket kitépi, zsebreteszi

R

pénz!...

A

HAMORY WIMMER

pénz! (aláírja,

s

a könyvet újra elébe dobja):

írja!!

aztán összeesik a székben)

könyvecskét kapkodva begyömöszöli a Hámory zsebébe^ egyszerre kemény, éles hangon): Most pedig menjen méltóságod, mert hozzá kell kezdenem az operációhoz...! HAMORY (esetlenül, nehézkesen feláll, tapogatózik, tétováz, mintha valamit nem akarna otthagyni) WIMMER (botját, kalapját a kezébe adva, az ajtó felé Sietni kell Most van az ideje vezeti) HAMORY (hülyén dadogva): Sok pénz...? WIMMER: Sok! Milliók...! (kiszakítja a csekket, a

:

!

.

.

(Mindketten el. Wimmer kikíséri Hámoryt. A szin egy oillanatra üresen marad. Kívülrl lépések, hangok hallatszanak, majd ajtó csapkodás.)

19.

JELENET,

Wimmer WIMMER(vísszatér az elszobából, az

ajtót

csendesen

Fáradtan, szinte összetörve visszavánszorog a szín közepéig. Ott hirtelen megáll, egész testében fölegyenesedik, karjait halk sóhajjal kiterjeszti. Kéjesen nyújtózik. A tekintete diadalmasan körüljár, egyszerre az íróasztalra téved. Észreveszi a revolvert. Az arcán pokoli, torz nevetés rándul végig. Kemény, határozott léptekkel az asztalhoz megy, fölrántja az egyik fiókot és a revolvert megveten belebetesz'.

hajítia.

A

fiókot

nagy

iModern Könyvtár 27—28.

zörejjel

visszatolja.)

í

EGY SZOBA-KONYHA DRÁMAI JELENETEK

SZEMÉLYEK!

PROHAB SIMON,

gyári

munkás.

VIKTA, a felesége RÓZA, Proháb nvére, varróleány PISTI, a Proháb-házaspár gyermeke

PÉTER, gyári munkás, Prohábéknál van SZEBENY, egy züllött ur. MIHOKNÉ, mosón KARDOSNÉ, magánzó BIRCSAKNÉ, egy munkás felesége

ellátásban

EGY MUNKÁS Tömeg, a ház

lakói

Tipikus budapesti munkáslakás, egy külvárosi nagy bérkaszárnya valamelyik emeletén. Egy szoba konyha; a konyhából egy kis benyillóval, amelyik albérletbe van kiadva Péternek. Háttérben ajtó a konyhába, balról ablak, amely az udvarra szól. A bal oldalfalon Mária-kép, fölötte szentelt

Szin:

barkával.

ifc

1.

JELENET.

Proháb, Vikta, Péter, Róza és Pisti {R függöny felgördülésénél Proháb és Péter munkához öltözködve az asztalnál ülnek és reggeliznek. Szalonna és kenyér van elttük. Vikta szintén az asztalnál ül, ölében a gyermekkel, akit kávéval etet. Róza a szobában tesz-vesz. Elmenéshez készüldik.)

VIKTA jon

(Rózához): Ugyan ülj le már Rozi, az Isten áldmeg! Kihl az a kis kávé a sok készüldéseddel... RÓZfl: Mindjárt. Csak egyetek! Én nem vagyok éhes. PROHÁB: Csak egyél! Délig megéhezel.

RÓZA

(asztalhoz

ülve):

Délig?!

Ha megint haza nem

küldenek.

PROHÁB: Hát még RÓZA: Ugy. Tegnap a

héten

nem dolgoztam még

PROHÁB mégis

mindig ugy vagytok? is, tegnapeltt is hazaküldtek. Ezen

csak

RÓZA

két napot.

(mosolyogva megsimogatja a Róza megleszünk valahogy húgom...

(kifakadva):

haját): Azért

De legalább mondanák meg

hát!

Az

ember kezdhetne idehaza valamit... De nem lehet, mert tessék minden reggel hétkor besétálni és ácsorogni nyolcig vagy kilencig, mig a nagyságának kegyesen fölkelni tetszik, hogy hazaküldjön.

A

bolondját járatják az

emberrel...

70

PROHAB

(érdesen):

Hkkor adják

ki

a könyvét!

Ne bo-

londitsák!...

RÓZA

(belekapva a Vikta szavába): Nincs munka?! Rzt

mondod, hogy nincs munka? Nincs ám! Nekem. koldusnak, akik élni akarunk belle. De van a

Meg

a többi Jozefin kisasszony számára, meg Berta kisasszonynak, meg a Brenner Józsának. R kedvenceknek! Ne félj, azokat nem küldik haza! Kivágott selyemblúzban járnak a mhelybe és odabent uzsonnáznak a nagyságánál... a szalonban!

PROHAB: Rimák! VIKTA: Ugyan, Simon! Hogy mondhatsz már ilyet beleányokról?... Akiket nem ismersz!... Azért, mert

csületes

jobban

vannak

megbecsüli ket a többinél? nála, mint a Rozi!

PROHAB

(kicsinyléssel):

Hiszen

több

ideje

is

Megbecsüli?! Majd mit mond-

tam!

RÓZA: Ugyan hagyd kérlek! Csak nem gondolod tán, hogy bánom?! PÉTER: Nincs is azon mit bánnia Róza kisasszony. Szegény leány testén nem jót jelent a selyem...

RÓZA (mosolygó kötdéssel): Na persze! Maga a legokosabb Péter az egész világon. Nem jó lenne, ha vasárnap is karton szoknyában járnék? PROHAB (nevetve): Na, most mindjárt zivatar lesz! PÉTER: Az se a legnagyobb baj még Róza kisasszony. Csak az álma legyen jó a szegény embernek. RÓZA: Oh, be nagyon szereti a szegénységét! PÉTER (a köteked hangból hirtelen komolyra válva, de nagyon melegen): Szeretem!!... Szeretem az én becsületes, tiszta szegénységemet. És akarom, hogy egyszer, valamikor az én asszonyom is ugy szeresse, mint én... VIKTA (évdve): No, Rozi! RÓZA

(zavartan hallgat, szemeit lesütve a reggelije fölé

hajlik).

PÉTER

(némi zavarral): Hát igen... Minek tagadnám? az isten egy kis szerencsét ád... Tán... csak megjavítanak majd egy pár koronával... Akkor aztán... (Hirtelen elhallgat, de a tekintete jelentségteljesen Rózán

Ha nekem,

pihen.)

PROHAB: Adja az isten Péter! Én kivánom neked tiszta hiszen régen tudom, hogy jó szivvel szivembl. Hiszen .

.

.

71

—

—

mondom! vagy ehhez a leányhoz!... Hát adja isten, hogy minden ugy legyen/ ahogyan kívánod... De ne bizakodj ugy benne! Több két esztendejénél, hogy ott vccköldök Vagy mire vitte a többi?!... SzomCsiszár Samunak kiadták a könyvét ...Minden szó nélkül! Négy esztend után!! VIKTA: Kiadták a könyvét?!... Jézus Mária! Már most mi lesz azokkal?... Rz asszony ugy van... És két kicsi...

és látod mire vittem! baton a ragyás kép

Mi

velük?

lesz

PROHAB

(vállat

vonva):

Ki

Samu porontyait...! VIKTA: flztán miért? Hogy

bánja

azt?!...

R

Csiszár

történt?

PROHAB:

Miért?! Hát miért! Mert akadt egy éhesebb, aki egy hatossal olcsóbban csinálja... Lapátolni a szenet a megszakadásig és bclcvakulni a tzbe... Garasokért!

PÉTER ...De

se

az

(egy kicsit bátortalanul) legalább biztos!...

:

Hiszen igaz

.

.

.

Kevés

PROHAB: Biztos! Hiszen látod?! Szombatig... PÉTER: Azon tul is, ha az ember megbecsüli magát... PROHAB: Hát a ragyás tán nem becsülte meg? Hozzá nyúlt az italhoz. Még szombat este se! Soha!! PÉTER: De mindig mozgolódott... PROHAB: És te... te talán nem

Hát akkor hogy alkarod?... PÉTER: Dolgozni érte...

PROHAB: Ezektl?! Na

fogsz

mozgolódni?

Kivárom!

Hogy ezek maguktól?! Te ember! Hát nem látsz te? Vagy nem érted, ami körülötted ordit? Tudod-e te, hogy mi van ott most is egy hét óta? R nagy hajtókeréken lazultan fut a fszij. Egy hete már!... Ha az a szij egyszer kirágódik hiszen azt várhatod!

adjanak

onnan, halálkorbács lesz belle. Akit az az ütés elér, meghal... Ha hármat, ha tizet!... Mind meghal!!...

VIKTA

az

gyermeket mintegy védöleg magához ölelve, nyilt szemekkel): Boldogságos isten! RÓZA (látható aggodalommal): Simon!... És te... ti ketten ott vagytok? PROHAB: Hát hol? RÓZA: De hát mért nem tesztek akkor valamit?

a

(a

rémülettl tágra

PROHAB és

indulni

kenbe

(hevesen

készül.

kenyeret,

fölkel

az asztaltól, a kalapját veszi egy kék vászon keszkötöz be magának).

Elbb azonban szalonnát

.

.

F? (szintén készülni kezd). férfiak készüldését látva, megtörli a gyerek arcMskáját, a kávéscsuprot félretolva, hangos cuppanással nfö^sókolja a gyereket): Jó volt ugy-e, szentem? (Fölkel áfeztal melll, a gyereket ölében tartva)

fÉTER IKTA

^

(a

ÚÓZR

(ülve marad; a tekintete azonban Prohábon függ, válaszra várva. Végre sürgetve rászól): Simon!

.

.

.

(Szünet.)

Í2:

PROHAB

(érdesen): Hát mit; tegyünk?! flzt akarnák, hogy két órával korábban menjünk a robotba, vagy este tülkölés után maradjunk ott a szijat megszorítani. De ingyen ám, mert a mi brünkrl van szó! R túlóra harminc Százötven ember I^(§|,^ár volna fejenkint, az pedig sok!... li&fflölban

Q^^rt!...

R

kutyák!

No én ezt megjelenteném! 22V9PR0HAB: Hol? VIKTH: Nem tudom. De valahol tördnek íVIKTfl:

tán

szegény ember életével is?! Hiszen egy jóravaló

hangnak

vétlen

állatnak kell...

fsiíxbelle

te,

meg

meg ezek

fáe mutatva)... tolni

a

se

elpusztulni...

x^^oPROHAB: Nem. De Rz

csak

állatot

én, meg... (Róza és Péter elpusztulhatnak! Rz állat?! valakié... Ha elpusztul, póbitangjószág... a senkié! És

itt

Rz

értéke van...

R munkás?! Rz hogy sok

annyi,

is!

PÉTER: Rosszkedv vagy ma Simon. Nagyon látsz... Azzal a szijjal ugyan igazad van... Rz

feketén

bizony

Annyi szegény ember sorsa semmi... De hát ez ^^önbe megy Simon! Mink se nagyon keressük szombat ^g^: él-e, hal-e a mester gyereke; azt se, hogy honnan l^üjl, de a kijáró garas itt legyen a tülkölés után, különben gjl^at rombol az emel saráng! Az élet dolga ez Simon, ^yebként pedig az az igazság, hogy megéltek hála istennek a te' munkád után, szépen csendesen. És... és mi is megélünk majd, isten segítségével (Ügyetszépen csendesen len', gyöngédséggel megfogja a Róza kezét, nagy bensségBecsületesen gel, melegen) PROHAB (keser iróniával) Amig nyomorékká nem üt a nagy kerékszij PÉTER: Hát ne meni alája! Legalább ne keresd a veszedelmet szándékosan Tegnap is te toltad vissza két'^^^•a tengelyére, hogy le ne ugorjék róla...! Minek 'ed? Mi közöd .hozzá? Gondolj a gyerekedre!... jiy^^rság!

.

.

.

.

.

.

.

!

.

.

:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

73

VIKTA

(siránkozva): Látod Simon! Csak itthon tudsz beszélni... Ott nem tördsz magaddal. Se mi velünk! ...Istenem... istenem!... Gondold meg, Simon!... Simon !1

te igti

Mi lenne bellünk?...

PROHAB

(szomorúan): Mi lenne?! Koldus... Kórháza többibl, akit megátkozott a sorsa, hogy munkás árvája legyen. Ezen ne tndj! Ezt már elrendezték

töltelék!

Mint

mások...

(Kifelé

VIKTA

(a

indul.)

köténye

szemeit törülgeti)

csücskével

PISTI (repesve, kicsi karjait távozó édes apja felé tárva): Édes apám!... Édes apám! PROHAB (a küszöbön hirtelen visszafordul, az arca egyszerre megenyhül, nehézkesen odalép az édes anyja karján lev gyermekhez és lehajol hozzája, hogy megcsókolja). PISTI (mind a két karjával szorosan megöleli az édes apja

nyakát).

PROHAB:

Be nagyon megszorítottad az Ó. .ó. .ó!. édesapád nyakát, drága kis cselédem! Na gyere hát! Kisérj ki... (Elveszi az anyja karjáról a gyermeket, aki még mindig a nyakát öleli és kifelé indul.) VIKTA (utánuk indul, egy lépéssel hátra maradva). .

.

.

.

(Mindketten

2.

el.)

JELENET

Péter,

Róza

PÉTER

(menni készül Simon és Vikta után; az ajtóban hirtelen megáll, visszafordul s egy pillanatig némán nézi a szin közepén álló leányt. Egyszerre hozzálép és meg-

azonban

fogja a kezét lamit,

amire

pillanatokig

Rz arcán látszik, hogy mondani szeretne vanem tud találni szavakat. R néma kézfogás

tart,

végre a leány lassan kivonja a tétovázva menni készül).

kezét és

Péter

RÓZA PÉTER

(hirtelen

(szembe

a

Péter fordul

karjába vele;

kapva):

Péter!

nagyon melegen): Róza!

(Szünet)

RÓZA (halkan, bizonytalanul): Csak azt akartam mondani Péter... Arra akartam kérni magát, hogy... hogy ne en-

74

^Gdje Simont oda a kerék

alá,

és

.

. .

és

hogy

.

.

(Hirtelen

.

elhallgat.)

PÉTER

(egy pillanatig várja, hogy a leány befejezze a aztán látva, hogy az zavartan hallgat, csendesen megszólal): Simont?... Hát... Igen! Félti?... Hát ne féljen! Nem engedem oda... Ne féljen! Inkább majd magam szavait,

megyek..,

ROZR

Nem! Nel...

(magáról megfeledkezve, rémülten):

Péter...

PÉTER

(hirtelen odalép hozzája, az arca sugárzik): Hát...

ne menjek alája

egy

én

sem?

RÓZA

(szemeit lesütve

PÉTER

(megfogja a kezét; nagyon melegen): Sajnálnál engem is?... Ha bajom esnék...

kicsit

RÓZA (hallgat) PÉTER (közelebb én

nem vagyok neked

hallgat).

hajolva hozzá, halkan): Hiszen én... senkid...!

ROZR (némán föltekint rá) PÉTER (lassan, gyöngéden

átkarolja

lehajlik

s

hozzá,

hogy megcsókolja) ROZR (gyönge védekezéssel, halkan): Péter!... Péter! ...Péter!... (Megadja magát, belesimul a karjaiba.) (Nagy csönd)

PÉTER

leány fejét két keze közé véve s eltolva maa szemébe nézhessen): Nincs igaza a bátyádnak Rózsi! (Szinte vibráló, nagy érzéssel a hangjában) SzeHát még a net lapátolni is szép ezen a szép világon szüzfeliéren izzó vasat kalapálni! gától,

(a

hogy

.

.

.

(Nagy csönd) (Kívülrl,

meglehets távolságból a Proháb hangja

hallat-

szik.)

PROHAB:

Péter!

Jössz-e

már?

Péter!!

RÓZA (riadtan kifejlik az ölelésbl) PÉTER (a hangra föleszmél, kalapját

fejébe

nyomja és

Kívülrl hallatszik a hangja, amint Prohábnak Jövök már! Itt vagyok!

indul.

lekiált):

.

.

.

75

3.

JELENET

Róza, majd Vikta

RÓZA (Péter távozása után még egy ideig a szin közepén mozdulatlanul marad, aztán hirtelen leoldja a nyakára kötött piros szalagocskát, odafut vele a falon függ Máriaképhez és a melléje tzött szentelt barkaágra aggatja. Egy pillanatig

aztán

nézi,

szivére

kezét

4.

szorítva

riadtan

kapták volna

mintha gyerekes csínyen öltözködni kezd). tekint,

rajta.

körülSietve

JELENET

Róza, Vikta VIKTA

(a

már

hittem,

gyerek nélkül lép be): No!

itt

RÓZA: A gyerek VIKTA: Kardosné .

itt

vagy? Azt

hol

van?

magához... Megint?! Mikor tudod, hogy Simon se

RÓZA: reti

Még

se talállak.

be

vitte

sze-

.

Ej ugyan! Hát mit nem szerettek rajta?! Majd a gyerekért... Tömi mindennel, amivel csak nekem is nyugtom van tle legalább addig, amig és az ételt odateszem

VIKTA: a hideg lehet és takarítok

leli

.

.

RÓZA: De tudod, hogy milyen hire van VIKTA (vállat vonva): A hire!... Engem a

hire

.

a el

házban...! nem kever

.

(Szünet, amely alatt Róza teljesen elkészül az öltözködéssel.) RÓZA: Kell valami a városból?

VIKTA az a

(rendezgetve,

asztalról):

mhelybl...

RÓZA: VIKTA

RÓZA VIKTA

RÓZA

a

maradványait leszedve fércel pamutot hozhatnál harisnyáit kéne megstoppolni... reggeli

Nem. De egy

A

Jó!...

gyerek (Indulni

kis

akar).

(egy kis bizonytalansággal hangjában): Rózü... (visszafordul)

(egy

kicsit

(zavarral):

bátortalanul):

Péter?...

Szólott valamit Péter?

Mit szólott volna?

!

7S

VIKTA

Piros vagy Piros vagy Rozi mosolygó durcássággal, félig komolyan): Ugyan mit kötdsz mindig!... Be jó kedved van... (Indul.) VIKTil (utána szalad, belekapaszkodik a karjába): Rozi! Hát ne haragudj! Rozi... Nézz a szemembe! (Egy pillanatig szemközt néznek.) Szólott ugy-e?

(nevetvs)

ROZR

(félig

RÓZA

(lesüti

VIKTA

megcsókolja):

ROZR

a

(hirtelen

:

.

.

.

.

.

szemét és hallgat) átkarolja és jobbról-balról czuppanósan

Addig...!

Nesze!...

(kifejlik

.

a karjai közül és kifut).

VIKTil (egyedül maradva megelégedetten, halkan felkacag, aztán a dolga után lát. Valami együgy, régi dalt dúdolgat): ...Ne menj rózsám a tarlóra... Gyönge vagy még a sarlóra... Ha megvágod a kezedet... Ki süt nekem lágy kenyeret... (Hirtelen megáll a munkában és mintha csak a dal utolsó sorára kelt volna sejtelem a lelkében, halkan maga elé suttog): Csak valami baja ne lenne ma annak a két embernek!... [Rz órára pillant.) Hét óra! (Sietve újra dologhoz

lát.)

JELENET Vikta, Szebeny, (Kardosné) 6.

SZEBENY

(harminc-negyven év körüli ember, de idArcán mély nyomokat szántott az élet. Halántékai fölött a haj deresed. Vonásai fáradtak, megnyúltak; egész megjelenése a züllésnek indult alkoholistára vall. Nagyon deranzsált állapotban van. Borotválatlan, mandzsettái piszkosak, a gallérja gyrött, látni rajta, hogy éjszakázott. Roppant óvatos körültekintéssel lép be, kezében egy csokor hervadt ibolyát tartogat): Elment már Róza kisaszszony? VIKTA (a hangra fölijedve, hirtelen az ajtó felé fordul): Jézusom! Jai maga az Szebeny ur?!... Hogy megijeszA Rozi?... El. Elment... Na, hanem maga jól néz tett. ki megint! Jézus Mária, milyen elárvult! Ugy-e oda volt megint egész éjszaka? Na hiszen szép ember maga! Hát igy tartja be a fogadkozásait? SZEBENY (komikus megszeppenéssel, nyakát a vállai közé húzva): Pszt! Az istenért, nagysád!... Ne verje ugy félre a harangokat! Hiszen éppen azért jövök ilyen óva-

sebbnek

látszik.

.

77

Egy

tosan.

félórája

lesem

hogy Róza kisasszony

már,

el-

menjen hazulról...

VIKTÜ

(nevetve):

Tart

tle ugy-e, hogy megmossa a

fejét?

SZEBENY (vállat vonva): Nem lehet az ilyen dolgot lányoknak megmagyarázni! Amit azonban Ígértem, megtarMegtartom no csak tom .

.

.

.

.

.

!

.

.

VIKTA (nevetve): Látom! SZEBENY: Hát meg is látja majd nagysád! Csakhogy semmit se lehet mindjárt a végén

kezdeni. Mert akkor az a halálon kezdené, aztán ugy térne vissza a szép asszonyokra... (A kezét hirtelen a szájára tapasztja.)

ember legelébb

VIKTA

is

(nevetve):

Na

hiszen

magán szépen

fogott

a

Róza prédikációja!

SZEBENY: Hát

pedig fogott. Csak a szám jár még Holnaptól kezdve azonban megbecsülöm magamat. Tudja, nagysádkám, valami átmenet csak kellett! Tegnapeltt még nyakig benne voltam ebben a forró életben, aztán ma meg már egészen hvösön üljek, a nagy fene erkölcsökben? rá

az

istentelenségekre.

VIKTA (nevet) SZEBENY: Tudja,

Vikta nagysámi... Estig csak ment dolog. Igaz, hogy nagy stratégiai talentummal intéztem az ügyet. {R következket eleven, szemléltet gesztusok kíséretében mondja, eladásából pedig kiérezhet, hogy

valahogy

maga

a

érzi helyzetének groteszk szatíráját, amikor egy munkásasszony eltt mentegeti a maga züllöttségét, és azzal olyan stílusban diskurál, mint egy társaságbeli hölgygyei. Viszont a csúfolódó hangból kiérezhet, hogy Szebeny nem hisz a maga tökéletes züllöttségében. Jól érezte magát benne eddig és punktum. Ennyi az egész. Másmilyennek pedig nem érdemes lennie az embernek, mert is

félmüveit

az kényelmetlen. kaszinótag lehet. iszik,

mert akar.)

De

neki csak akarnia kell és holnap újra függ, amint hogy inni is csak azért ...Nagyon ravaszul! Ha ezen az oldalon

Tle

—

akadt pálinkásbutík az utamba, akkor kiadtam h jelszót: Balra tarts!... és teljes gzzel az utca másik oldalának

manvriroztam. Csak arra kellett vigyáznom, hogy szél elmaradjak manvrirozás közben... R szag miatt! VIKTA (mosolyogva hallgatja, s a fejét ingatva jelzi, hogy nem érti, mit beszél a másik, majd a homlokára mutat, hogy Szebeny fejében valami hibának kell lennie). SZEBENY (folytatva): Mert a szag... az illat! Rz a

len

78

bnbe ejt ... Rz

asszonyok hajának illata több sikkaszmár, mint az ital, a kártya, a ló és az arany együttvéve... Igen... {R homlokához nyúl, mintha valami fölött gondolkoznék.) Ja igen! Hát igy... H pálinkásbutikok eltt átvitorláztam az utca másik oldalára. Ha aztán azon az oldalon is rumos Scyllára és törkölyös Charybdisre bukkantam, akkor a manver ellenkez direkcióval megismétldött. Malr csak ugy történhetett volna, ha valahol véletlenül az utca mind a két oldalán veszedelem lappang. Akkor természetesen az egyikbl törvényszerüleg bele kellett volna manvriroznom a másikba, ilzonban...! Legyen áldott Hermes, az utasok és a csirkefogók istene,

tásra

mem

bujtogatott

lett

baj

VIKTH: Na FfCggelig

Estig!...

sehol.

sokat ér vele estig! volna magára.

iszen,

vigyázott

SZEBENY: Kérem! Ne vágjon

Inkább estétl

az események elébe Vikta

nagysám.

VIKTH

(nevetve): No! !Aég majd kiderül a végén, hogy reggel jött haza... SZEBENY: Ugy van. K végén minden kiderül, s a fáradt lumpok aludni mennek. Akkor azonban már nem érdekel többé

nem

is

a Jörténetük. beszéljen zagyvaságokat Szebeny ur. A vége hogy megint éjszakázott, pedig becsületszavára megfogadta tegnap, hogy italhoz nem nyúl és rendes élet em-

VIKTA: Ne

az,

berré lesz. Sokáig

SZEBENY:

megállta!

Az is valami tlem. És végre minden szép fogadalom arra való, hogy egyszer megszegjék. Rendszerint éppen akkor, amikor sor kerül rá, hogy teljesítsék. Estig.

Jaj! Nem lesz az én ebédem igy készen Szeha magát hallgatom... (A konyha felé indul.)

VIKTA: beny

ur,

7.

JELENET

Voltak,

Mihókné

MIHOKNÉ (sebbel-lobbal jön, szoknyája az övébe van feltzve, réklijének ujjai a karjai felén tul föl vannak gyrve. Kezei vörösek, ki vannak ázva, a haja nedvesen, ziláltan lóg ki hátrakötött fejkendje alól. Láthatólag a mosótekn

.

79

futott €l. Egyik kezében, óvatosan két ujja közé csíptetve fölbontatlan levelet lobogtat. Már a konyhaajtóból kiált nagy lelkendezéssel); Ténsasszony! Ténsasszony! Levél gyütt!

melll

...R drága, jó uram

irt

Amerikábul.

..

VIKTA: No ugy-e mondtam, Mihókné! És maga milyen türelmetlen volt már Messzi van az. Sokáig jön onnan .

.

.

a levél...

MIHÖKNÉ

(sokáig hallgat, látszik, hogy könnyet fojaztán köténye sarkát a szeméhez emelve, halkan): Oh, be sokáig... Prohábné asszony!... Már azt hittem, meg se érem... Mennyit tördtem, tépdtem éjszakánként. Á testem elgyalázta a nehéz fáradtság és került az álom a nagy fekete gondban. Mégi" a tekn mellett is az járt az eszembe... togat,

VIKTR: Na de most

MIHOKNÉ el,

aztán

meg van

levelet Vikta felé nyújtva): ténsasszony! Rz isten áldja meg

drága

VIKTA

(a

nagy

a

öröm!

Ugyan olvassa érte...

Szívesen Mihókné! Csak a levesemet teszem föl elbb, hogi^ el ne késsek az ebéddel. (Ki akar futni a konyhába, majd egyszerre észrevéve Szebenyt, neki nyújtja a levelet.) De hiszen addig elolvashatja Szebeny ur is, amig én odakint leszek! Legalább valami hasznát vegyük a házban... Nem? (átvéve

a

levelet):

SZEBENY (átvéve a levelet): Kérem. Nagyon szívesen. MIHÖKNÉ: Megköszönöm a hozzám való szívességét nagyságos ur...

VIKTA

(a

konyha

felé

sietve

visszaszól):

De ugy

ol-

vassa Szebeny ur, hogy én is halljam odakint... (Átmegy a konyhába, ahol az edényeivel foglalkozni kezd.)

8.

JELENET,

Mihókné, Szebeny. (Vikta

a színen, de azért a konyha nyitott ajtaján keresztül minden mozdulatát látni lehet.)

nincsen

SZEBENY feleségem

MIHÓKNÉ élénken)

Ugy

levelet

(a

Julcsa

.

fölbontva,

olvasni

kezd):

Kedves

.

(utána mondja): Kedves feleségem... (Nagyon írja:

kedves feleségem?

!

.

.

.

80

SZEBENY: feleségem

Ugy.

van

Itt

ni!

(A levelet mutatva) Kedves

Julcsa ...

MIHÖKNÉ (egy pillanatig belenéz az írásba olyan figyelemmel, mintha olvasni tudna, aztán köténye sarkával a Oh drága emberem Pedig szemeit törülgetve, halkan) :

nem

SZEBENY nem tud

!

.

(olvas): Tudatlak téged,

kedves

Juli,

Munka az igaz vóna, de... nem szívesen veszik. a MIHOKNÉ: Oh szegény feje! Ugy járhat ott, jó

.

.

vagyunk még megesküdve...

is

világ van... nyelvükön, azt

hogy aki

itt

nem

mint aki

néma...

SZEBENY

(az olvasást folytatva): És rossz népek laknak a legrosszabb pedig, aki magyar... ümi kevés pénvolt, elszedték tlem a mézes szavukkal, hogy munkát

erre...

zem

szereznek.

.

MIHÓKNÉ

konyha

(a

felé

szól):

már ténsasz-

Hallja

szony

VIKTA nek!

(Újra

SZEBENY És most akinek

itt

(folytatva): állok a nagy

clpanaszkodjam.

MIHÖKNÉ Szegény

.

Munkám

most sincs...

pediglen

idegenségben

.

.

az istentele-

Még

.

az sincs,

.

(csendes

sirassál):

Szegény...

jó

uram

...

.

SZEBENY hogy

Óh

(egy pillanatra az ajtóig jön): dolgai után lát.)

ezen

pár

Ne haragudj rám, édes soraimmal megszomorítottalak... Öh csak ott lehetnék nála!...

(olvasva):

MIHÖKNÉ: SZEBENY (olvas):

Julcsám,

...de nagy szükségemben nincs hogy

folyamodjak... igy is nem tudom, hogyan várom ki, amig a posta megfordul az ó-hazából... Tudom... tudom... (Elakad az olvasásban.) MIHÖKNÉ (sürgetve): Na... Na...?l Hogy van tovább, nagyságos ur, az isten áldja meg! kihez

SZEBENY

(folytatva):

Tudom, hogy

te

is

nehéz sors-

vagy. De legalább vannak jó emberek is körülötted, Arra kérlek hát, édes feleségem, ha akik megsegítenek teheted, szerezz ott kölcsönbe valakitl egy pár forintot, tán a koraaasszonytól és küldd el nekem, hogy el ne puszitt segedelem nélkül. Tán a sógor is adna, ha tuljak megkérnéd. Mihelyt munkához jutok, apránként megte mert megírást is adhatsz róla küldöm kamatostul küldöm és nem fogok terólad se megfeledkezni... ilnni^it

ban

.

.

.

.

.

.

.

.

.

^

M'

.

81

kitudtam már az ágensektl, hogy kintlév embernek, ha valami kicsi biztos keresete van, adnak hajójegyet részletre is, hogy a családjai] kihozassa. Hát én nem hagylak ott sokáig

küzködni ...

MíHÖKNÉ

(sirva):

Drága

jó

emberem!... Küldök neki...

Még ma küldök neki, amit lehet... [R szemeit törülgeti) SZEBENY (folytatva): Ha a számtól vonom meg, akkor

is

megszerzem... Legalább együtt legyünk, ha már a sorsnak az volt a rendelése, hogy odahaza száraz kenyerünk se jusson. Tán itt inkább jut majd. Addig is kérlek, beszélj a sógorral, vagy valakivel, hogy ez egyszer el ne hagyjanak. Ezzel maradok soraidat nehezen várva, hséges urad Mihály ... [R levelet visszaadva) Hát bizony ezek nem jó hirek...

MIHOKNE (élénken): R miért pénzt kér? Hát aztán! Küldök én neki Küldök. Amit csak tudok Hála istennek, hogy egészséges... Mástól nem féltem én az én emberemet... Az nem iszik, nem kártyás... dolgozni meg ugy tud mint három. Majd megsegíti az isten, kell ott a jó munkás. SZEBENY; Derék asszony maga Mihókné! MIHÓKNÉ: Aztán miért? Mi derékség van azon, ha az asszony s'zereti az emberét?! SZEBENY: Hát csak szép az tudja, mikor az embert szeretik... Nekem egy jó darab földem ment rá cse.

rébe

.

.

.

.

MIHÓKNÉ: Na Stágos

!

hiszen szép asszony

is

lehetett a

nagy-

uré!

SZEBENY;

Bizony

azok

szépek

voltak

lelkem!

JELENET Elbbiek, Vikta 9.

VIKTA (visszajön a konyhából): Ugyan ne istentelenkedjék már annyit! Jobb lenne, ha tanácsot adna ennek a szegény asszonynak, hogy honnan segítse meg az urát.

MIHOKNE:

Hagyja, ténsasszonykám! Majd csak kikerül a kis pénz valahonnan viszek ruhát haza két helyre... az lesz vagy hét forint... két forint egynéhány krajcár jár még innen a tízesektl... az már kilenc foaz

.

Modern Könyvtár 27-28.

.

.

Ma

6

82

rint...

arra

is

aztán beviszem a nagy kendmet meg az ünneplöt... kapok vagy öt forintot... a komaasszony is...

VIKTA (hirtelen közbevágva); Már most majd egészen kifosztja magát!... Itt lesz a hét vége... házbér kell... flrra nem gondol Mihókné? Hiszen tudja, milyenek ezek...! vicét küldik... Mindjárt tüzet kiáltanak...

R

MIHOKNÉ:

Hát küldjék! Itt a kis holmim, meg nem szököm... Tudják, hogy megfizettem mindig rendesen; eztán Egy-két napért tán ki nem tesznek ,az megfizetek... is uccára? De nem is kell nekem a könyörülctük! Hittak egy kuncsaftnál beteget virrasztani. Két forintot kínáltak éjszakára. Azt mondtam, nem mék. Hát most majd elmegyek. Egy kicsit nehéz lesz... éjjel ott, nappal a tekn mellett... Hát nehéz lesz! De hogy én megvonjak egy pár nyomorult garast az én jó uramtól, amikor kér?! Nem kér az hiába! Juj! A ruhám meg ott ázik a teknben! Na... Már most futok. (Á levelet egy hirtelen mozdulattal a keblébe gyrve) Szépen köszönöm nagyságos úr! Engedelmet kérek ténsaz

asszony,

alkalmatlanságért.

VIKTA: Nincs

SZEBENY:

miért,

Mihókné.

Szívesen, lelkem.

Máskor

is.

MIHÓKNÉ megáll és gel)

;

(sietve indul kifelé, majd az ajtónál hírtelen visszafordul. Némi zavarral, de naiv jószívség-

Kérem, nagyságos

ur,

ha meg nem sérteném ...

Ne

tessék ugy venni, de ha vóna egy-két szennyese, az most elmenne a többi közt.... Nem vóna vele még fáradság^ sem... Fplgyüjjek érte?

SZEBENY

(mosolyogva): Nem. Köszönöm Mihókné... haza mindent a pucerájos. Ha tudtam volna, hogy maga is mos... No mindegy. Majd legközelebb. Inkább magának jusson az a pár forint... Gaüért is pucol? MIHÓKNÉ: De pucolok ám! És van olyan glancos, mint akárkié. Pedig nem nyüvöra klórral... SZEBENY: Hát majd a héten... MIHÓKNÉ: Jó, Csak tessék leüzenni! Istennek ajánlom

Most

küldött

1

(Sietve

el)

83

10.

JELENET

Elbbiek VIKTA: Ettl a szegény asszonytól, meg az emberétl vehetne példát maga estig jó ember! SZEBENY: Ne bántson engem Vikta nagysád, mert tegnap óta én is szenvedek.

VIKTÜ: De az

megvigasztalódott? próbát, mint egy imént már beismerte! VIKTA: Ugyan! Hiszen az éjszaka

csak

SZEBENY: Nem. Megálltam

a

hs.

SZEBENY (tiltakozó mozdulattal): Csak annyit, hogy kisértésbe estem! R Mihókné levele megakasztotta a történetemet. Mert mit ígértem én meg Róza kisasszonynak? VIKTA: Hogy nem

SZEBENY

(hirtelen

iszik

és...

közbevágva):

Hopp!

Álljunk

meg ... VIKTA: De hiszen oda volt egész éjszaka! SZEBENY: Ez igaz... De nem ittam! És ez

itt

I

ebben az ügyben tiszteletreméltó. VIKTA (nevetve): Szép volt,

mese

az,

arai

volt...

SZEBENY: Nem mese. Igaz valóság. Harcoltam és gyztem. De nagy harc volt, mondhatom!... Este tízig csak álltam valahogy a sarat az adott szó szentsége mellett. Kapuzárás táján azonban jött a kisért és majd a hideg rázott a mehetnéktöl. Hiába érveltem én a legszebb morális és észokokkal a szószegés alávalósága ellen, a bennem lakozó démon egyszeren a szemem közé vigyorgott, olyan bizonyos volt a dolgában.

VIKTA (nevetve): Ugy látszik, igaza is volt... SZEBENY: Nem. Felháborított ez az arcátlanság

és meelutasítottam a sátán incselkcdését. Akkor aztán a démon elkezdett sugdosni a fülembe forró, istent kísért dolgokat, hogy majd megtébolyodtam tlük. Szomjas lettem... (Hirtelen kiesik az eddigi cinikus hangból és elkomorodik; a fejét lehajtja, majd föltekintve rekedten foly-

reven

Italra szomjaztam!... (Komoran) Tudja maga mi az, mikor a pálinka szomjúsága föltámad? Az elérhetetlen tenger és az ég pokol!... (Elkacagja magát) Eh! Butaság... ijzomjaztaml (Ismét csúfolódó hangon) Te ember! mondta ekkor a démon. Ellököd magadtól az egyetlen jót, amid még megmaradt? A felejtést!... A mámort! Hát hova akarsz tatja)

.. .

84

igy Isnni, ezzel a te lezüllött életeddel?! Hiszen ha te egyszer véletlenül kijózanodnál, a legels tiszta pillanatodban, amelyben csak megsejted, hogy hová sülyedtél, fejbe kell lnöd magad! Ha csak egy szikrányi ember is él ebben a Azt feleltem rá a démonnak, hogy igenis rongy testedben él! Égy igen derék, tisztességes, hasznos, szegény ember él ebben az én hitvány testemben és éppen azon igyekszem most, hogy egyszer személyes találkozásom legyen azzal az úrral. Rendelkezésére fogom bocsátani egy korcsmázó svihák taaz ilyen bitang kísértésekpasztalatait, hogy megóvjam tl. Hát jó! Mondta erre a csábitó. Legyen a te istenes szándékod szerint! Már látom, hogy elveszítlek. De ma, éppen ma akarod elkezdeni? Miért ez a nagy sietség? Hiszen még el se búcsúztál a régi életedtl! Vagy félsz talán még egyszer sorra járni a régi helyeket, hogy láttára a nagy elhatározás kútba esik? Még egyszer... Csak egyetlen egyszer! Ma éjszaka... Mit árthat az már neked? R megtértnek! Elkezded holnap az uj életet. Holnap másként lesz minden. Jó? Akarod? Erre odaálltam a tükör elé, hogy a szeme közé nézzek a csábitónak és körülbelül a következHát jó! Látom, hogy nincs nyugtod, te ket mondtam: csirkefogó... Hát nem bánom, el fogsz menni még ez egyszer; és ma éjszaka sorra járod mindazokat a piszkos helyeket, ahol mcgfetrengtél. De italhoz nem nyúlsz!! Érted? Józan fejjel kell látnod a piszkot, a rondaságot... .

.

.

t

—

VIKTA

És

(nevetve):

persze

ugy

lett...

Nem

ivott

Btemmit.

SZEBENY:

Teát.

VIKTA:

sok rummal? Mi?

Jó

SZEBENY Nem.

Józan maradtam. Borzasztóan józan élet! Tanúm rá ez a kis csokor virág, amelyet sehol el nem hagytam, hogy elhozzam Róza kisasszonynak. (R kezében lev ibolyacsokrot mutatja) (Meianchólikusan) Elhervadt!... (Vállat von) Nem csoda! Végighurcoltam az éjszakában. Minden elhervad az éjszakáAzért csak adja oda neki Vikta ban, ami szép és tiszta nagysám... Hadd tegye el emlékeztetnek... Talán ér az hogy egyvalamit egy tiszta jó leánynak, hogy egyszer, szer egy elvetemedett, elzüllött vén ember, egy pálinkagzös hosszú éjszakán megtagadta magától a korty italt, hogy hogy neki egy csokor hervadt ibolyát haza hozzon... (Csendesen leteszi a virágot az asztal sarkára és lehajtott fejjel :

Mint a gond...

!

.

.

.

.

.

.

Mint az

!

.

.

.

—

kifelé

indul)

!

.

85

JELENET

11.

Elbbiek, Bircsáknné BIRCSAKNÉ

konyhaajtóból

(a

kiált):

Jó

reggelt

kívá-

nok Prohábné asszony!

SZEBENY (Bircsákné belépésérc az ajtóban BIRCSAKNÉ (észrevéve Szebenyt, némi tekintetes

a

Engedelmet kérek,

úr!

ha

hirtelen megáll)

zavarral):

zavartam

Jaj,

volna...

VIKTA: Dehogy Szcbeny

vánok... aztán

Mihókné

a

is zavar, Bircsák néni! Jó reggelt kíur csak bejött hozzánk egy pillanatra, levelét olvasta el szívességbl...

BIRCSAKNÉ: Hát meggy ütt már véjjre az a hires levél? VIKTA: Meg... De rossz sora van az embernek odakint. BIRCSAKNÉ: Ej, ugyan! Rossz sora... Csak jobb lehet Legalább az élete biztos... hogy mi van ott már Nekem ma mesélte az emberem...

mégis, mint a mienkeknek igaz ni! Hallotta Prohábné

megint? Valami

VIKTA: mondja

szíjjal...

Igen...

Na

És ezen nem

...

itt!

asszony,

szóljon, Bircsák lehet segíteni.

Simon

néni!

is

BIRCSAKNÉ: Dehogy is nem lehetne! Csak ielentené föl De nem meri senki! VIKTA (hirtelen mint egy gondolattól megkapatva Sze-

valaki...

benyre tekint, aztán bátortalanul Bírcsáknéra réved, végre gyors elhatározással, beszéd közben folyton Szebeny felé tekintve): Hátha valami idegen tenné?... BIRCSAKNÉ: Idegen? Ki vállalkozik arra idegen, akinek nincs köze hozzá? Hogy szaladgálást szerezzen magának Véle? Idézgetést?!

VIKTA .

.

.

Szebenyhoz fordulva); Szebeny

(hirtelen

maga megtehetné SZEBENY: Ha csak

Idm

van hozzá elég...

talomnak.

úr!

Maga

szaladgálásról van szó, szívesen! éjszaka úgyis vége lett a hiva-

Ma

.

szót sietve, kapkodva ejti): R gyárban, a dolgozik, valami baj van egy szíjjal... TitNem akarják megcsináltatni... s az emberek most minden pillanatban veszedelemben vannak... Ezt kellene va-

VIKTA

hol az kolják!

(a

uram

meq jelenteni. Vagy az újságba kiíratni... BIRCSAKNÉ: Ezt bizony! Hogy így tördnek a szegény emberek életével... Prohábné lelkem, nem adna nekem köl-

lahol

.

.

,

csön

vagy

két

tojást...

estefelé

meghozom...!

.

.

.

.

86

VIKTH: Hogune!

Szívesen, Bircsák néni. (A háttérben ?>ekrf^nuhez léo, két tojást vesz ki és Bircsáknénak n'MiHia^ Eléq lesz kett? fiókos

álló

BTRCSAKNÉ:

Köszönöm. Csak eay

Elég.

kis tésztát

aqu-

rok délre. De most már sietek is!... (Indul, s aztán Szebeni'he? visszaszól) Hát azt csak tegye meg, tekintetes úr! írassa

ki...

i

i

12.

JELENET

Elbbiek, Kardosnc KHRDOSNÉ

(föltn, riki^ó ponquolába ö'tözött asszony. van föstve. Sok ékszert különösen iqiiürüket visel): Panaszkodni jövök Prohábné asszoni), a fiára. Nem marad az a kis bitang egy faluért nálam... Megette a sok jó süteményemet... még a zsebeit is tele tömte vélük és most egyszerre sétálni akar menni VIKTA: Óh, majd lemék utána, ha alkalmatlan...

Rz

arca

ki

.

.

KARDOSNÉ

(édeskésen): Dehogy is alka'mat'an az éd^^s! azért jövök, hogy e'kérjem egész dí^lelttre. Valériát beküldm valami apróságokért, látta ö'tözködni a lel-

Éppen

—

kem.

a

teljék

—

nem engedné

SZEBENY váal:

JProhábné asszony véle, hogy kedve

gyereknek?

VIKTH: De

colni.

el

Szeles

el

én!

(hirtelen,

az

id

Legalább

még

kint!

a

Nem

nincs

utamban...

itt

Vikta szavai elején közbejó ilyenkor gyereket hur-

.

BIRCSAKNÉ (szintén feltn élénkséggel): És az a sok villanuos... az a sok' nép! Nem tudja az ember, ki vigyáz rá, ha nincsen szem eltt... A múltkor is a villanyos alatt láttam egy csöppséget.

KARDOSNÉ: Ugyan, ténsasszony! A legszebb id van. Aztán a Valér csak tud vigyázni! Ugy kívánkozik a lelkem... SZEBENY (morogva): Na, nem tudom... BIRCSAKNÉ: A kisasszonynak egyéb is lehet az eszébe. .

VIKTA

(meglepetve, hol az egyiket, hol a másikat nézi, végre megszólal s a hangjából kiérzik a teljes gyanutlanság): Oh be nagy dolgot csinálnak belle! Máskor is elvitte, sohse volt bai véle. Legalább e(jy kis leveghöz [ut. E^ész nap úgyis itt tesped szegényke a házban. .

!

87

KRRDOSNÉ: R

lelkem!

VIKTA: Csak hadd menjen.

KHRDOSNÉ:

Hol a ruhácskája ? Majd odalent felöltöz-

tetjük.

VIKTA

(ruhácskákat véve

el

az egyik szekrénybl, Kar-

dosnénak adogatja)

SZEBENY (vállat vonva BÍRCSAKNÉ (a tojásokat de az arcán

látszik,

a

nézi

jelenetet)

kötényébe rakva menni készül, hogy valami harcias szó varf a begyében).

KARDOSNÉ: R kalapkáját is. VIKTA (a gyerek kalapját elszedve,

mieltt Kardosnénak adná, hirtelen a szivéhez szorítja és megcsókolja): Jaj, drága gyermekem! KARDOSNÉ (a kalapot átvéve elsiet, de az ajtóból visszaszól): Tizenegyre itthon lesz! (El)

JELENET

13.

Elbbiek BIRCSAKNÉ: Ugyan, Prohábné, hogy

engedheti

azt

a

gyereket?!

VIKTA: Hát miért ne engedném? BIRCSAKNÉ: Azzal a személlyel...!

SZEBENY: Nem

jól

hurcolja a guereket...!

teszi

Én

Vikta nagysám. Ki tudja hova vagyok, de...

férfi

VIKTA (némi türe'metlenséggel): Nem értem magukat...! Mit csinálnak ebbl ekkora dolgot? Hát ugyan hová hurcolná?!

BIRCSAKNÉ

(várat von, majd egyszerre nyersen kitör):

a gavallérjai után! A seftre! így jobban akad... A grerek a masz'ag. Aztán azt a kis ártatlanságot elhagyogatja itt is ott is... hotelbe, a fene tudja hol, amig a kisasszony a dolgát végzi... Hát van magának lelke,

Hová? Hát

—

Prohábné asszony?!

VIKTA

(rémülten,

tágra

szemekkel):

nyilt

Az én gyer-

mekemet?!

SZEBENY

(zavarban)

BIRCSAKNÉ: Azt

:

hát!

Hát bizony Hiszen maga

a ruhácskáit is...! Aztán nincs

.

.

.

.

.

.

mé^ kézbe magának szeme? Nem látja adja

88

maga, mi történik itt? Mit engedi ezeket a népeket a lakásába?! Talán csak ugy barátságból jönnek? Mi?! Mert itt nincs férfi a házban?! Mi? És azok válogatnak a férfiban ugy-e? Nem mindegy azoknak ugy-e? Különben bánom is én! Mi közöm hozzá! Nem szólok én többet... Nem én! Egyet se szólok... Minek?! VIKTfl (felhördülve): Rz uramat?! (Nagy csönd, amely

alatt

csak a Vikta ziháló lélekzetvétclét hallani)

VIKTA mat?! (Az

(kidagadt erekkel, szinte rikácsolva): ajtó

felé

Rz én

ura-

fut)

H. JELENET

Elbbiek, Mihókné, Kardosné, lakók nk, gyerekek

a

házból,

MIHÓKNÉ (futva jön az utána tolakodók eltt): Jaj istenem! Ténsasszony lelkem!... Milyen szerencsétlenség... [R

kíváncsiak

ellepik

a

tömege Mihókné után betódul a konyhába, ajtaját, némelyek be-

folyosót, elállják a szoba merészkednek a szobába is. Jobbára

nk

és gyermekek, csak

egy-két férfialak)

VIKTA tömeggel szemben megtorpan) SZEBENY: Mi az? Mi történt? MIHÓKNÉ: Jaj istenem!... BIRCSAKNÉ: Jézus Mária! Beszéljenek már! (

EGY HANG VIKTA

(a

(kívülrl): Hozzák már! rémülettl fölocsudva, kitör kétségbeeséssel):

Az uram?!

15.

JELENET

Elbbiek, Péter PÉTER

(keresztültörtetve a tömegen, Viktával szemben megáll, az arca vörös a sietségtl, a melle zihál, haja c-apzottan a homlokába lóg. Halkan, vibráló hangon): Vikta!... hirtelen

89

VIKTA PÉTER VIKTA PÉTER

Meghalt?!

(sikoltva):

(hozzá sietve): Nem, Vikta!... Hála istennek!.., (szinte téboly odottan): Mi van az urammal?! Vikta!

(csititva):

EGY HANG VIKTA

(ki

(kivülröl):

akar

Félre!

Félre!

Simon! Simon!

futni):

JELENET

16.

Elbbiek, egy munkás, Proháb PROHAB (egy munkás karjára támaszkodva lép

be. Alig

támolyog. Rz arca nagyon halvány, a jobb karja zsindelyek közé rakva, láthatólag hevenyészett kötés)

VIKTA

(hozzá

sikoltva): Simon! Istenem! Simon! belle a zokogás, am.ely egy-két ercsöndes sirásra válik) PROHAB (ép kezével megsimogatva Viktát, halkan, csendes rezignációval): Na... Ne sirj... Még jól történt!... PÉTER (gyöngéden elvonva Viktát): Igaza van Simonnak Vikta... Még jó, hogy igy történt!... De már most csináljon neki valahol helyet, hogy egy kicsit lepihenhessen.., VIKTA (sirva az egyik ágy fölbontásához lát) PROHAB (az eltérben álló priccs felé vánszorog): Ne bándd azt az ágyat! Majd csak ide düIök le egy keveset... MUNKÁS (a fekvhelyig segítve Prohábot): Hát adjon az isten minden jót, Simon!... Majd vasárnap benézek egy fut

(Hirtelenn föiszakad szakos kitörés után

kicsit...

Most visszamék...

PROHAB meg

az isten!

(bal

kezét

MUNKÁS csiak

Köszönöm

nyújtja):

(Nehézkesen

leül

Jákó!

Áldjon

a priccsre)

(Vikta felé): Minden jót! (El. Többen a kívánvele mennek és kérdezsködnek) HANG (a távozók közül): Hát hogy történt?...

közül

EGY

(A csoport

17.

JELENET

Elbbiek, PROHAB VIKTA

RÓZA

el)

majd

Róza

(fájdalmasan): Elgyalázott ez a bitang ütés... (siránkozva): Ne tegyek egy párnát a fejed alá? (futva jön): Mi az? Mi történt? Simon!

30

VIKTA

(u}

PROHAB

kezd)

sírásba

{kezét nyújtva

Róza

No! Nincs olyan nagy baj...

RÓZA

(rémülten):

R

Itt

megnyugtatólag): Nol vagyok!...

felé,

karod!

PROHAB: Az. Majd ;neggyógyul. RÓZA: Hazaküldtek...

Hát te?

.

.

VIKTA: Jai istenem!... Mi lesz veíünk? PÉTER: Hát ugyan ml lenne? Majd megsegít az Isteni Amig Simon felgyógyul, kijár a segély Orvos, patika nem .

.

.

kerül pénzbe, azonfelül pedig, ha kell valami, hát én! csak elfogadhatjátok?!

itt

vagyok

Tlem

(Szünet.)

PROHAB állsz

a

(megindultan):

bajban?...

Köszönöm

Péter!

Hát mellém

Köszönöm!... (Szünet.)

RÓZA: De hát orvos nem volt még? Én megyek... PROHAB: Ne menj! Jönni fog. Ne félj semmit... Kocsin fog jönni... Tudják azok, mikor szrit a csizma. Kint járt a komissió a rendrségrl... Érezték! Megmondatták a gyárfelügyelvel, hogy aki egy szót szól a szij dolga fell a kihallgatásnál, az megkapja a könyvét.. .Nem is szólt senki...

Egy

I

se!

VIKTA mohón,

(egy lépést tesz Proháb felé, aztán elre hajolva szinte aggodalmasan): És te?... Simon! Te szóltál? (Szünet)

PROHAB (vállat vonva) Hát... én se szóltam... (vállat vonva) Hiszen... Minek! PÉTER (erszakosan kitörve, öklével, a mellére üt): De én szóltam! Én elmondtam mindent, mikor kérdeztek! Mindent! Mert én az ilyen disznóságot nem hagyom!... (Szünet,

PROHAB

(félig

közé néz, aztán

PÉTER

kinos nagy

csönd)

fölemelkedve fektébl, meren a szeme Te... Te elmondtad?

halkan):

(dacosan):

Eli

91

PROHAB ...kikapod a

a

(visszasppedve a fekvhelyére): Hát... akkor könyvedet Péter, szombat este... (Mereven

levegbe bámul)

VIKTA PÉTER

(csendesen sir) (egy ideig fölegyenesedve roskad, feje a mellére csügged)

(Nagy

csönd)

áll,

aztán lassan

meg-

Szemelvények a

MODERN KÖNYVTÁR

megjelenését

fogadó kritikákból: Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent amelyek a Modern Könyvtár cím, Göraöri Jen szerkesztésében megjelen, új irodalmi, mvészeti és tudományos gyjteménynek els három számaként szerepelnek. R Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal füzettel,

indul

meg

és

tekintve,

hogy

a

magyar

legjelesebb

irók

szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen irók legértékesebb alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, st ebben a formában egészen új és kívánatos siker egyik progrararapontja szerint magyar költk és irók mveit is fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar mveldés szempontjából nagy jövj és jelentség vállalkozás. Rz els füzet a kitn német Író hat legszebb tartalmazza. Thomas Mann a mai német ironovelláját dalom egyik legkimagaslóbb alakja. Göraöri kiforrott, simulékony, árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak jellegzetes egyéni stílusát. R második füzet Pikler Gyula két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. Különösen a másodiknak van jelentsége Pikler tanainak megismerése szempontjából. R harmadik fzet Kosztolányi Dezsnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. R szegény kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló,

ritka

finomságokkal

teíjes,

elsrenden mvészi

munka.

CRz Újság) Die dakteur

Bánde der

erstcn

drei

Eugen

Gömöri)

den Beweis da^ür, dass

>Modern

sind jetzt diese neue

Könyvtár* (Rcund liefern

erschienen

Sammlung gceignet

ist,

empfundene Lücke im ungarischen literarischen Lében auszufllen. Die »Modern Könyvtár* hat sich die Verwirklichung eines wirklich grosszgigen Programms zur Hufgabe gestellt. eine

lángst

(Budapcster Tagblatt) dult

Nagyjelentség és nagyjövj irodalmi vállalkozás meg Modern Könyvtár címen. R vállalat célja:

kultúra

inúj

megteremtése Magyarországon.

(Független Magyarország)

A magyar jelent

a

magyar hanem a és

irodalmi

könyvpiacnak eseménye van. Meg-

A\odern Könyvtár irodalom ügye a

magyar

nagyrahivatott

kultúráé.

els három füzete. Nemcsak a Modern Könyvtár megjelenése, Gömöri Jen szerkeszti az új

vállalatot.

(Független Magyarország) fl Modern Könyvtár, ez a most megindult, minden magyar intellektustól örömmel és lelkesedéssel fogadott gyjtemény harmadik füzeteként jelent meg a »Szegeny kisgyermek panaszai* s a betk, papir és kötés harmóniája kedvesen lepi meg az olvasót. Jó ajánlás már az a megkülönböztetett Ízlés, mellyel épp Kosztolányi Dezst válasz-

—

tották elsül a gyjtemény »A\agyar Költk« sorozatába Kosztolányi új verseskönyve irodalmi esemény s vele emelkedik az úi gyjtemény eminens jelentsége. (Dr, Kuthy Sándor, Független Magyarország)

Gömöri Jen Modern Könyvtár címen új vállalatot inAz els három füzet már meg is jelent. Gömöri nagyon gazdag és sokat Ígér programmot is ad jöv terveirl, melyek mind a honi, mind a külföldi irodalom legdított.

javát

ölelik

föl,

(Budapesti Hírlap) diesem Titel tritt mit den drci ersten seiner ein neues literarisches Unternehmen vor das Publikum, das neben Originalarbeiten ungarischer Autoren das Beste der auslándischen Literatur in guten Uebersetzungen verbreiten will, Das Programra der Kollektion Unter

Bándchen

vielversprechend genug

aus. Die Bibliothek will sich auf schöne Literatur beschránken, sondern umfasst auch populáre Philosophie, Kunsthistorik u. a. Dics zeigen auch die drci ersten eben erschicnenen Bánde. (P e s t e r L 1 o y d) sieht

nicht ausschliesslich

Meglep újítás, hogy a szerkesztség nemcsak magyar, hanem német nyelv könyveket is hirdet; magyar költk novellisták német nyelvre való átültetésével is kívánja irodalmunkat szolgálni. Reméljük, hogy az új könyvtár minél több igazán értékes mvel fog a magyar mveldés ter-

és

iesztéséhez

járulni,

(Palágyi Lajos, Magyar Nemzet)

Rz úi vállalat célja: a modern magyar irodalom és a világirodalom kiváló irodalmi, mvészeti és tudományos alkotásainak népszersítése és megismertetése, íöleg a proletariátus javára. Azt is tervbevették, hogy jó magyar veket mvészi fordításban bemutassanak a német közönségnek. Rz eddig megjelent három füzet, valamint a vállalat munkatársainak névsora biztató Ígéret arra nézve, hogy (Huszadik Száza dj e szép célt el is fogják érni.

m-

«Modern Könyvtár*. Szerkeszti Gömöri Jen. Budapest. Zsigmond és fia kiadása. Unter diesem Titel ist vor kurzem ein ncues literarisches Untcrnehmen gegründet worverdient, als sich den, das umso stárkcre Beachtung es Politzer

meisten áhnlichen Saramlungen, auf bellenicht, wie die tristische Lektré beschránkt, sondern auch vi^isscnschaftlichen und kritischen Arbeiten breiten Raum gibt. Es sind bisher sechs gut ausgestatlete Bánde erschienen, die zu den bestén

Erwartungen berechtigcn und denen angesichts

wohl

tung

—

—

pro Bánd 40 Heller sicher ist. (G ó t h

feilen Preises

ihres wohldie weiteste Verbrei-

Ern,

Pester

Lloyd)

A Modern

Könyvtár a legújabb irányok képviselit szóa szépirodalom, mind a tudományos irodalom terén. Programmjában találkozunk a hazai és a külföldi irodalom legmodernebb s ha s legkedveltebb íróival a szerkeszt be tudja váltani ígéretét, a legnagyobb örömmel üdvözöljük vállalkozását. (Adorján Andor, Világ)

laltatja

A

meg mind

vállalat

ujabb

füzetei a kijelölt nyomon haladnak: szólaltatja meg a szerkeszt s a

modern gondolatokat modern Írókat mutatja be.

az

új,

(Világ)

Hosszú évek óta érezte a magyar irodalom jó fordítások hiányát hazánk és más nemzetek modern íróinak munkáiból. Ezt a hiányt pótolja most a Modern Könyvtár, melyet Gömöri Jen ad ki. A kis könyvek, melyek közül három jutott olvasó-asztalunkra, hazánkfia irodalmi vállalkozásának ér(Hungary) tékes tanúságai.

Ez a könyvtár, igen rövid létezése óta, máris megnyerte a müveit magyar olvasóközönség szeretetét. Gömöri Jen az ügyes szerkeszt éleslátásával válogatja meg) a könyvtár íróit, melyek leginkább a modern törekvések, új eszmék szolgálatában álló írói generációból kerülnek ki.

(Budapesti Napló)

Könyvtár 2-ik számában Pikler Gyulának két tanulmányát közli és így alkalmat nyújt arra, hogy páratlan mélység tanok szélesebb rétegekben is eltcr-

A

A^o(lern

lélektani 2

'edieneka

(FogarasiBéln. Ha

Kelet

Népe)

Jcnö továbbra is ennyi Ízléssel s ennyi könyvtárát akkor valóban kultúrmunkát végez, miért csak elismerést és hálát érdemel. (H, S., ó k a)

tudással

Göraöri vezeti

—

M

Minden intelligens magyar, ki a szép és jó könyvet örömmel Togadja bizonyára azt a hírt, hogy mihamar magyar nyelven, az irodalmi renalssance legkiválóbbjainak átültetésében olvashatja a világ minden nagy mo-

szereti,

dern

íróját,

(D e b

Ebben telemben

a tekintetben a vett kuitúrmissziót és intencióiban az

r e c 2

Modern Könyvtár szoros teljesít,

e n) ér-

mert eddigi elkészü-

leteiben Ízlés és mélvezet határozott cvolúcióia foglaltatik. R Modern Könyvtárnak az eljelekbl Ítélve, az a célja, hogy modern írónak modern e szó valódi értelemben veend közönséget teremtsen s hogy egymáshoz vonia a kettt, kik most különböz Ízléssel elégítik ki szellemi szükségleteiket. Rz említett vállalat programmja pedig méltán Ígérkezik hídnak az iró és közönség között. (Ligeti Kolozsvári Hirlap)

—

—

Ern,

Göraöri Jen írótársunk szerkesztésében egy minden izében modern vállalat indult meg közelebb a fvárosban, amely irodalmi vállalkozásnak els és legfbb célja a modern hazai és külföldi irodalmi termékek Icgszélcsebbkör terjesztése és ismertetése. Elkel, értékes, igazán hatalmas fiatal erk szövetkeztek a nagyjelentség kulturális cél megvalósítására s a vállalat ki is adta már els három füzet-

(Jövend)

Untfn-'aiKzan^a^sa

MODERN KÖNYVTÁR MODERN írók KÖNYVtSHÁZA

SZERKESZTI GÖMÖRI

A Modern Könyvtár az

a

Programmja

mvészet

szabású

páratlanul

Munkatársai

terén

egyaránt nagy-

gazdag és

ízig

modern.

a legkiválóbb, legismertebb hazai

mvészek, tudósok. A

és külföldi írók,

Könyvtár

magyar mo-

szépirodalom, valamint

tudomány

és

és

a

els

tudományos gyjte-

dern irodalmi, mvészeti és

mény.

JEN

Modern

eddig megjelent füzetei voltaképen

vaskos kötetek mind és egyíl-egyig a magyar és idegen irodalom,

A Könyvtár

füzetei

és szinte egészen

gyönyör,

mvészet

nagy alakban jelennek meg

könyvszámba vehetk.

olvasható

elsrangú.

Kozma

küls kiállítása

A Könyvtár mvészi

Lajos,

az

Beti

gyöngybetk, papírja a

legfinomabb famentes papír, is

tudomány remekei.

és

ismert

Uránia könyvnyomda, Budapest,

címlapja

festmvész mve.

VII.,

Rottenbiller-utca 19

|

LENKEI HENRIK ÉS SZILÁGYI GÉZA

MÁJUSI FAGY -

HÁROMFELVONÁSOS SZINMÚ II.

-

KIADÁS

MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTI OÖMÓRI JENÓ 51—52 SZÁM

BUDAPEST ATHENAEUM

ÍROD. ÉS

NYOMD. RÉSZVÉNYTÁRS. KIADÁSA

LENKEI HENRIK megjelent mvei:

eddig

Költemények Petfi és a

természet

Mák

Jakab Ujabb költemények Kain halála (Drámai Üj

versek

Rz

elsülyedt harang.

költemény) Gerhart

Hauptmann mvének

for-

dítása

Csetepaté (Egyfelvonásos vígjáték)

Rz

én hseim (Versek) Májusi fagy. (Háromfclvonásos

Könyvtár

51

— 52.

száma.

színm.)

Második

R Modern

kiadás.

Színpadon eladott mve: Csetepaté. Egyfelvonásos vígjáték (1904) (Nemzeti Színház)

Májusi fagy. Háromfelvonásos

színm

(1911.)

(Nemzeti

Színház)

SZILAGYI GÉZA eddig megjelent mvel: (Költemények) (Költemények) Cziróka és Miróka (Gyermekversek) Tristia Holl;

vizeken

Lepel

Neked

nélkül

I

(Erkölcsrajzok)

(Költemények) Májusi fagy. (Háromfelvonásos színm.) R Modern Könyvtár 51 52. száma. Második kiadás. Sajtó alatt Könyvtá r-ban egy versa írtam

—

:

Modern

kötete

Színpadon eladott Májusi Színház)

fagy.

Háromfelvonásos

mve:

szinm

(1911.)

(Nemzeti

I

LEx>níEI

HENRIK

1863-b2n született, fltyja német lapszerkeszt gimnáziumot szülvárosában elvégezvén, a budaegyetemen folytatta tanulmányait, az orvosi, majd a

Pécsett

R

volt.

pesti

fakultáson.

bölcsészeti

mködését 1887-ben V.

pesti

ker.

áll.

Itt

tanári

oklevelet

kezdte Pozsonyban.

freáliskola

szerzett.

tanára.

Els verskötete 1886-ban jelent meg. Azóta mvei: Petfi és a természet. (1891). 1910-ben adta

nyek sek

Tanári

1888 óta a buda-

megjelent újból

ki-

Mák Jakab (1892). Ujabb költeméKain halála (Drámai költemény) (1898). Üj ver(1904). Csetepaté (Egyfelvonásos vígjáték) (1904). Rz én a Petfi-Társaság. (1894).

hseim szinre jelent

mve.

(Ujabb

versek)

1910).

R

»Csetepaté«

c.

vígjáték

Nemzeti Szinház-ban. Rz ö fordításában meg Gerhart Hauptmann »Rz elsülyedt harang* cim is

került

(1909).

a

SZILAGYI GÉZR 1875.

december 29-én

született,

Budapesten. Föreálisko-

végzett Temesvárott, majd a budapesti egyetemen jogi

lát

1898-ban állemtudományi, 1899-ben jogtudományi doktor lett. 1901 óta ügyvéd. Irodalmi munkássága. 1895-ben az »Élet« c. folyóirat munkatársa, fleg könyvbirálója. 1896-tól 1900-ig a »Magyar ?»Pesti Napló« belmunkatársa. 1900-ban belép a Nemzet« szerkesztségébe, ahol 1903-ig marad. Ez idtl kezdve mindmáig az »Az Ujság« bels munkatársa, polipályára

lépett.

•

rovatvezetje és cikkírója, könyv- és szinibirálója. Egyszerkesztje is volt a lapnak. Irt politikai, társadalmi, irodalmi és színházi cikkeket. Széles körben ismert

tikai

darabig

irodalmi

álneve

:

Aegrotus.

szerkesztje volt a »Polgár« c. po1901-ben pedig, ugyancsak felels szerkesztje, a »Politikai Hctiszemlé«-nek. 1894-tl 1900-ig törcikkeket írt a Pallas Nagy Lexiconába. 1905-ben ténelmi többedmagával megalapította, egy évig pedig szerkesztette

1900-ban

hetilapnak,

litikai

is,

a

felels

3>Figyel«

amely

magyar

els

cím

szépirodalmi

céltudatos tömörülése

és és

kritikai

orgánuma

folyóiratot,

volt

az

új

irodalomnak.

Költeményei a legelkelbb szépirodalmi lapokban és napilapokban jelentek meg. Közülük többet németre is lefordított Horvát Henrik és Halasi Lipót. 1896-ban adta ki els verskötetét Tristia cimen. (Silberstein Ötvös fldolf elszavával.) R Tristia irodalomtörténeti szempontból is jelentségcs esemény, mert els jelentkezése és mondhatni életrekeltje és megindítója a ma már

I

pompájába szökött modern magyar Urának; els képviselje a magyar lirában a dekadens iránynak. R kötet poémáiból elször törnek fel azok, a magyar lirában teljesen új hangok, szinek, érzések, amelyek a magyar olvasóközönség köztudatában (és a magyar irodalmárok vérében,) csak fldy Endre föllépése óta élnek, pedig hát, ha nem is minden hangregiszterükben és modulációjukban, de minden alaphangjukban legalább, ugyanezek a hangok, szinek, érzések, már Szilágyi Géza föllépése óta élnek a magyar lirában.* Hogy Rdyra, költészetének csirázása idején, nagy hatással volt Szilágyi dekadens-költészete, már egyízben, teljes

Lajosnak

Biró

egyik

Adyról

szóló

írásában,

megállapított

tény.

R

lényegének képébe illeszkedik, másrészt a száirodalmi tespedésének és m^inden irodalmi önkéntiránt megnyilvánuló érdekldés teljes pangásának következése, hogy a verseskönyv nyomán korántsem annak bels értékei és költi szépségei révén porzott a feltnés, hanem mert a budapesti fügyészség, az akkortájt még szokatlanul új és merész hangért, perbe fogta. Szilágyi egyéb könyvei Holt vizeken (Költemények) (1903). Cziróka és A\iróka (Képeskönyv. Gyermekverkor

zadvég

teljes

:

sek) 1907).

Lepel nélkül

jelent meg legújabb R »Májusi fagy«-ot

(1911.)

1911.

március

(Erkölcsrajzok) (1910;. Legutóbb

verseskötete: a

Neked

írtam.

Nemzeti Színház mutatta be

24-én.

SZERK.

R T

teljesen kifogyott. Sajtó alatt van s a kötetei során fog megjelenni Szilágyinak egy új, nagy verskötete, amely a költ egész költészetét, költészete fejldésének minden fázisát is hivatva lesz bemutatni. E kötetben újraélednek majd a Tristia legbecsesebb és legjellemzbb poémáí is. Szerk. r

í

s t

í

a

Modern Könyvtár

SZEMÉLYEK TORDHYNÉ

ÖZV.

MARTA,

DEZS, DR. DR.

EMMI,

leányai

fia

GÁLOS BÉLA JOOB GYULA

KANDÓ DÁNIEL RADOVAN VIKI GOMBOS KLÁRA DOBLER

KORDA LACI SAJGÓ

TERÉZ GADÓ LOMI MARI Jelen.

Az els

két

felvonás tátrai

A s>Májusi fagy«-ot be

A szerzk és

a

1911.

Budapesten.

A

i harmadik egy

fürdben

Nemzeti Színház március

mutatta

24-én

minden jogot fentartanak maguknak, a fordítás eladás jogát is; színházakkal szemben kézirat

ELS Özvegy

Tordayné

FELVONÁS

szalonja.

Kopottas

berendezés,

képek a

falon.

1.

JELENET

özv. Tordayné, Emrai

TORD/íYNÉ eltt. Leszállva):

maszkodva

széles rámájú ni arckép áll egy Emmi, add csak ide karodat! (Emraire tá-

(széken

leszáll,

EMMI: Mi TORDAYNÉ:

kötényével szemét

törli.)

baja, édesanyám? Semmi. Semmi. Csak egy kis por ment a szemembe. Hála Isten! Ez is megvan! Ugy-e, Emmi, nem fogják észrevenni, hogy az én másolatom került a mesterem képe helyébe? EMMI: Szó sincs róla! Még talán a boldogult mestere

se

tudna

a

különbséget

tenni

köztük.

TORDÜYNÉ: Ne mondd! Még

elhiteted

velem,

hogy

még

tudok valamit. Én érzem legjobban, mennyire elmaradtam. Épen csak annyi ügyességem van még, hogy a vidék részére arcképeket festek fotográfia után. Szükség esetén

még

a

kalapdiszt

is

kicserélem a

jegyzné kívánságára.

!

szes

máskép reméltük ezt szegény jó apáddal, mikor egymáshoz mentünk. Parisba! Fényes Külön mterem! Utazások Münchenbe megrendelések! S aztán jöttek a gyerekek... kis fizetés, adósságok, kezességek... nagynehezen felvittük a címzevagy

az

haját

barnára

festem.

Bizony

—

osztály tanácsosságig.

tes

EMMI katona

a

(büszkén):

aztán

papa ugy

a

vége! halt

meg, mint a

jó

csatatéren

TORDAYNÉ lálos

s

..

De

betegségét!

Egy kiküldetésben

(sóhajtva): Itt

szerezte

ha-

hagyott benneteket a kis özvegyi nyug-

Még szerencse, hogy valahogy kipótolhatom a munkámmal. R mvésznbl kenyeret dagasztó szolgáló lett! De persze, mindenre nem futja belle! R jó mesterem se dijammal.

volna, mikor ezeltt harminc évvel megajándékozott arcképemmel, hogy a hátralékos lakbért fogom vele kifizetni. (Csengetnek) Bizonyosan Dobler. (Emmi kimegy. Tordayn<> az asztalon fekv képet nézi és egy pillanatra elfojtottan zokog. Megembereli magát és mosolyogva fogadja a belép Dobiért.) hitte

az

2.

JELENET

Elbbiek, Dobler DOBLER: (Megteszi,

csókolom, a portrét az

Kézit

meglátja

asszonyom! nagyságos asztalon.) Ah! Itt van a

képem! Igenis! Rz én képem! Tetszik tudni, én ezt a képet már tiz év óta a magaménak tekintem. Tudtam, hogy végre bekerül a gallériámba. Sok ilyen kép lóg még egyelre a legfinomabb szalonokban. Tessék elhinni: még bankároknál, st grófoknál is. Ma nálad, holnap már nálam! H képek olyanok, mint bizonyos szép asszonyok! Kézrlkézre járnak! Csak avval a különbséggel... EMMI: De Dobler ur!

DOBLER: tárgyra!

Ez

Pardon,

pardon,

az én képem!

kisasszony!

Hát

térjünk

a

Rz én legkedvesebb mesterem

képe! (A\eglát]a kopirozni? Nem

a is

másolatot)

a

falon

rossz!

Cseppet se

És

ezt

le

tetszett

rossz!

Ugy-e? Én is mondtam! DOBLER: De azért nem haragusznak, ha az eredetit akarom elvinni. Hát mennyiért tetszik átengedni a képet? EA^AII:

TORDflYNÉ

(bizonytalanul): Ezer koronára volna szük-

ségem!

DOBLER: Hogyan? Ezer ne értsen félre, nem sokallom! De azért még százszor többet Csupa

stil!

Még

Csupa

lélek!

Hdok

ha a nyakamon

koronát ezért a képért? No, Igaz, hogy nem nagy vászon! ér, mint a mai tákolmányok! érte

1200 koronát! Csak azért

marad! Ugy se

most senkifolt! Zöld folt! Sárga folt! 1200 koronát adok! Hadd pukkadjanak ezek a fiatal nagyszájuak! Nem! 1300 koronát adok! Tessék hamar becsomagolni, mert félek, hogy túllicitálom magamat! Olyan dühös vagyok, ha ezekre a pacsmagolókra gondolok! És mennyit tudnak kérni! De szerencsére, mennyit tudnak engedni! Na! R régiek azt mondták: ennyibe kerül! Se több, se kevesebb! R maiaknál nem lehet elég keveset kínálni, hogy oda ne adják a remekmüvüket! (Emmi ezalatt becsomagolta a képet) Itt van a pénze, nagyságos asszonyom! (Kiveszi tárcájából s átadja Tordaynénak a pénzt) Bzért is 1300 korona! is!

is

kell

nek! Most mindenki csak foltokat vásárol! Vörös

EMMI: Nagyon

köszönjük,

Dobler

még egy kérésem volna... DOBLER: Csak tessék kimondani,

ur,

a

szívességét!

De...

vagyok

ember... EMMI: Ha ugy se adhatná gedje meg, hogy három éven Ugy-e, mama? én

TORDHYNÉ DOBLER:

kisasszony...

nem

rossz

(leülve):

Igen,

el

mostanában belül

a képet, en-

visszavásárolhassuk.

igen!

Nagyon

jó! Mindannyian ezt maguknak. De én szívesen megígérem. Könnyen megígérhetem. Most úgyse kereshetnék rajta. Három éven belül? Még megérem, hogy vissza kell adnom. R Dezs

kötik

i^f

ki

Visszavásárolni!

10

bankfnök lehet! Márta kisasszonyból képvisemég! Emmi kisasszonyból pedig akár egyetemi tanárné! Szivbl kívánom! Örömmel adom vissza! Még talán engedek is az árából! Nem vagyok én rossz ember! ifiur

addig

lné

lesz

Várok! Megvárom a szerencséjüket! Kezüket csókolom! a

(El

*

képpel.) 3.

T

r

d a y n é,

TORDflYNÉ: Hogy

EMMI

(buzgón):

JELENET

Emmi

kérhettél

olyan

Visszaszerezzük,

lehetetlent,

mama!

Emmi!

Lehetetlen,

hogy vissza ne szerezzük! Hárman vagyunk hozzá és taegyre nézve csak beválik az öreg Dobler jóslata! TORDÜYNÉ: Szép dolog a reménykedés, de én ugy látszik már ki is vénültem belle! EMMI: Dehogy, mama! ¥íz utolsó percig is emelnünk kell. Kivált május hónapjában! TORDÜYNÉ: És a mi szép szombat esténken! lán

—

—

i

(Pillanatnyi

teához,

a

EMMI pen tle!

a mialatt mindketten elkészítenek rakosgatnak stb.) virágokat öntözi) Nézze, mama, milyen szé-

csönd,

kredencre

kivirult

(a

:

a jácint!

Még

a többi

virág

is

szinte

ragyog

Meglátja anyám: Márta is ugy dúslakodik majd szerencsében, hogy valamennyiünkre kiárad a fénye!

TORDflYNÉ:

EMMI: Nem, TORDAYNÉ: letek

kezddik a

id, mikor tlem is ezt várták! nem, anyám! Azok más idk voltak! Ti fiatalok mindig azt hiszitek, hogy veVolt

világ!

4.

JELENET

Elbbiek, EMMI Épen

a

Dezs

(Dezshöz, aki anyját és húgát megcsókolja); kapóra jössz, Dezs! H mama megint felhket lát! (tréfásan): Mondtam már, ha még egyszer pa-

DEZS

11

mamára, akkor más mamát keresünk mais van szükgunknak! Nekünk nemcsak jó, de vig mamára meg tánkellene, énekelni ségünk. R mamának egész nap

nászt

hallok

colni,

hogy

a

Emmi dáma! Dezs

a

vannak.

gyerekei

sikerült

ilyen

szü-

pedig a háziasszony! Márta a született van szerengavallér! iíminek ujabb bizonyítékául született

letett

mamának átezennel ezt a csomag kuglercukkerlit a és át(Kivesz a zsebébl egy doboz cukorkát

csém

nyújtani!

anyjának.)

adja

TORDi^YNÉ zarlás

vesz

(félig

Megérem még, hogy pa-

feddve):

(Ki-

gondnokság alá kerülsz, te javíthatatlan! egy cukrot s Emmit is megkínálja.) miatt

DEZS: Ha nem

többiért

nem pazarolom, a De hoztam ám még valamit! \Rz el-

csak

kár!

életkedvemet

el

behoz egy nagy bokréta virágot) Nézze a szobánkba! csak, mama! Hz egész tavaszt behoztam Dezs? szól, nekünk EMMI: De ez csak nem

szobába

siet

DEZS: Klára

egy

és

Bölcsen

kisasszony

eltt

óra

eltaláltad,

buksi!

te

Ez

Gombos

szól

zongoramvészn önagyságának,

megállapodtam

mamának, meg természetesen Emmi ségének nem lesz kifogása az ellen,

akivel

kedves kegyelmeshúgom ö hogy ma este itt mi-

abban,

hogy

ha

a

—

náluk egy kimert nálunk kézfogómat tartsam vele kiakkor beleegyezés jeléül szükecskén volnánk csit jelezze teszem az ablakba, hogy ha idejön, már messzirl (Tréfásan fogadják. neki az örömet, amivel a családunkba

—

Kinn van! TORDflYNÉ: Megállapodtál? EMMI: Még ma a kézfogód!

fellélegzik.)

DEZS:

Tehát kitehetem?

Hiszen elég ideje ismerikis feleséged! tek egymást! Talán kordába szed téged a te DEZS: Amire, bevallom, nagy szükségem lesz! (A\eg-

TORDRYNÉ: Tedd

csókolja

DEZS:

Ezt

fiam!

És Emmi?

anyját.)

EMMI: Én

ki,

ünnepélyes beleegyezésemet adom. vártam tled! Ennek fejében nekem

is

sem

ellenvetésem

\qsz

mégis.

az

ha Joob barátom

valaha talán

..

EMMI: Dezs! E

DEZS: tebb

ellen,

pontban nem értek

tréfát!

Tudomásul veszem. Hát nem sértem legszen-

érzelmeidet!

EMMI: De

Márta! Mit szól hozzá Alárta? az ablakba teszi a bokrétát): Tisztehogy is mondjam len: az én szép, szellemes, de kissé szertelen hugom.at. Nem is tudom, papától, vagy mamától örökölte-e a túlzó természetét. Am a házasságomról nem veszitek rossz néven mégse kérek véleményt tle. Hasonló esetben se kérné a mi beleegyezésünket! Különben érdekes újságot mondok. Kz igazgatóm ma délben, mieltt elmentem a hivatalból, arra kért, engedjem meg, hogy meglátogasson ma bennünket, ilnnyi kedveset hallott tudjátok, hogy Sajgó, ski báa mi szombat estéinkrl hogy egyszer részt mulja Mártát, tanit a rokonságában akar venni az összejövetelünkön. Tudjátok, hogy az ilylajta agglegény sokat unatkozik. egyedülálló TCRDiíYNÉ: És te meghívtad? DEZS: Természetesen! Nem tagadhattam meg, de nem akartam volna. Hadd emelje a kézfogó fényét! is EMMI: Hát csak jöjjön. Nem ijedünk meg tle, meg

DEZS

(mialatt

—

—

—

a

—

—

—

milliójától!

TORDiíYNÉ: De

elre tudtam volna! vagyunk! mutatjuk be magunkat, ahogy

EMMI: Eltte

legalább

így szégyeljük

a szegénységünket! Legalább be fogja látni, hogy fel kell emelnie alkalfizetésemet, amire biztosan számitok nsülésem a szolmára. R hölgykliensek úgyis legszívesebben velem ki magukat. gáltatják TORDAYNÉ: De majd most a képedre mászik Klára a mvészujjaival, ha meghallja, hogy másoknak is udvase

DEZS:

rolsz!

DEZS: vezetés

a

Hála Isten! Már a mai ünnepünkhöz.

mama

is

tréfál!

Ez

jó

be-

13

JELENET

5.

Elbbiek, GÁLOS: nak.)

dr.

fmama!

Jónapot,

Gálos (Kezet

csókol

Tordayné-

Üdvözlöm, kis mama! (Kezet fog Emmivel. Dezshöz) Bonbon! Hol van Márta?

Szervusz,

EMMÍ: most

Nem

tudja,

Gálos,

hogy

Bencze

professzor

eladását?

tartja

GÁLOS:

Igaz!

Rz

ókori asszonyokról. Egészen elfelej-

akartam menni. De annyi dolgom volt a lapár nappal ezeltt sem volt bizonyos a megjelenése. De végre akadt egy jóravaló nyomdatulajdonos, akit addig gyömöszöltem, mig beadta derekát és belement az üzletbe. Két nap alatt összetoboroztam a derék redakcióraat, Korda Lacit is szerzdtettem. És most viszem vezércikkemet a szerkesztségbe. Micsoda cikk! Holnap egész Budapest csak errl fog beszélni! Vitriol és dinamit! Vér és epe! Ugy még nem merte kitárni az igazságot senki tettem;

El

is

Még

pommal!

És meglátják, még üzletnek is legjobb lesz az De most sietnem kell! Ha kicsit késbb jönnék, ne nyugtalankodjanak miattam. Ott kell lennem az els szám megszületésénél. Rzt akarom, hogy igazán rajta minálunk.

igazság

legyen ezt

hirdetése.

lelkemnek a bélyege. Szenzáció lesz! Fel fogja rázni

az országot. Legfbb ideje már! EMMI: Mi a végleges neve a lapnak, doktor ur? GÁLOS: Még nem mondtam meg? Mi lehetne más, mint

Május? Ugy-e nagyszer név? Lángol és világit. Csupa reménység! Mindent magába foglal! Egész jövnket! R magunkét is! Erre a kockára teszem fel egész boldogulásomat! És sikerülni is fog, kell sikerülnie... mert ha nem...

De

kell,

kell...

DEZS: hozzá.)

Tehát

Kérlek,

Kifogyott

GÁLOS: R

az

legkésbb egy óra múlva! egy szóra! aprópénzem!

Béla,

hó elején!

(Gálos

odahajlik

De nálad ez természetes. (Ke-

.

.

14

zébc is

voltam

DEZS:

Elhiszem.

vetve)

Hát

hogy

én

.

Valamennyien ellegbl élünk. az igazgatóm is eljön máma!

mert

Siess,

.

GÁLOS: Kandó? R

DEZS:

Csak figyelmeztetlek,

papírpénzt.)

csúsztat

kénytelen

kedvedért jön?

te

másért...

kiért

(Ne-

majd megtudod, mi

al-

kalomból! rohanok, hogy elbb jöhessek. (TorEmmihez) Kezüket csókolom. Viszontlátásra!

GÁLOS: Megyek, daynéhoz (El.)

és

.

6.

JELENET

Tordayné, Emmi,

DEZS: EMMI: bizalom!

Pompás A\ennyi

Isten

DEZS: EMMI :

is

gyerek ez a Béla!

tüz! Mennyi lelkesedés! Mártának teremtette!

Ugy, mint Joobot a Igazán Dezs !

TORDAYNÉ: Ne tök megérdemli,

Dezs

.

te

Mennyi ön-

számodra.

.

incselkedjetek, gyerekek...

mindenik^'

hogy boldog legyen!

DEZS: Az

han)

Hzok is leszünk, mamácska! (Az ablakhoz roén boldogságom már itt is van! (Kisiet.)

TORDAYNÉ

megváló-^ (Emmihez): Bárcsak a fele is sulna a ti reményeiteknek! EMMI: Mama! A mai napon mamának is rózsás szemmai napra, (Kérve) Legalább a felvennie. kell üveget

anyácskám!

TORDAYNÉ nak!

Úgyse

(tréfás

tehetek

megadással): Engedek az erszak-

egyebet.

i

.

15

7.

Elbbiek, Klára

JELENET

(kissé

affektált

öltözetben),

Teréz

néni

DEZS; dayné,

hozom az én Teréz néni és

Itt

Klára,

TORDHYNÉ: Ez

EMMI

(tréfás

a

Emmi

összecsókolóznak.)

meglepetés!

kellemes

komolysággal):

Meg vagyok

veletek elé-

gyermekek!

gedve,

TERÉZ NÉNI szeretném

tudni

DEZS: egyetlen fejtem lakni

aztán

mennyországomat! (Tor-

kis

a a

cselédet

.

(öreg kisasszony,

félénken):

Én csak

azt

.

Hogyan fogunk megélni! Teréz néninek ez az

gondja!

Nohát azt

is

megszüntetem! Ezennel kiegyütt fogunk is

jöv programmunkat. Elször nénivel.

Tehát

megtakarítunk,

külön

lakást,

külön

külön ftést és világítást. Aztán Klára folytathatja

Én

is vállalok munkát, amikor Klára Tehát együttvéve ez lesz jövedelmünk: a néni járadéka 1500 korona, az én fizetésem 3000 korona, délutáni munkáért, mondjuk, 600 korona, Klára jövedelme 2000 korona, többet nem engedem veszdni, ez együttvéve 7100 korona. Nem is számítva a remélhet fizetésemelést. Ebbl csak megélünk hármacskán ... st ha kell, négyecskén is. Fényesen! Az els idben némi hátralékok törlesztésére fordítjuk a szórakozásra kitzött tételt» ugy sem igen keresünk majd másutt szórakozást! Magamesztendre legalább is kezeskedem! Pár év alatt kél ról pedig majd felviszi Isten a dolgomat. Az én könyveli lángeszemmel! Különösen, ha ilyen jó barátságba jutok az igazgatómmal! Tehát most nyugodtak lehetnek anyámék, meg Teréz néni isi Ne mondják, hogy nem érett megfontolással és szörny körültekintéssel hajtom nyakamat a házasság igájába. EMMI: És mi [qsz a virágokkal meg a cukorkákkal? DEZS: Ezt egyelre nyilt kérdésnek tartom, avval a

az

óraadást.

úgyis

el

van

délután

foglalva.

iö

toldalékkal,

szóló les

!

hogy

csufondároskodás

ilyen

részt mindenesetre

meg fogom

neked kotnye-

a

esetén

takarítani,

te

(Nevetés.)

TORDHYNÉ: Emmi, nagyon

az

szereti

TERÉZ: Ez

kináld

meg

Klárát.

hogy

Tudod,

édességet.

az

egyetlen gyengéje. habzsolva vesz a cukorkából, kihivóan): És a skálázás, Teréz néni? TERÉZ: R skálázásra is csak ugy tudtam rákapatni, hogy jutalmul cukorkát kellett neki ígérnem! KLARfl: Jaj, milyeneket kaptam! Még most is sava-

KLARÜ

nyu

(kissé

szám

tlük a

DEZS: lesz

No,

pákosztos cicám,

azt

velem meg

hiszem,

elégedve.

KLARfl:

Vigyázzon!

(Dezs

kényeztetett!

TORDflYNÉ legnagyobb

EMMI koztassátok

(Terézhez):

(Dezshöz

meg

DEZS: tud

Maga már

eddig

nagyon

is

el-

megcsókolja.)

Boldog gyermekek, amíg ez a

gondjuk!

bába Teréz néni is

ize!

a

Klárához):

és

közönséget.

szárnyai

Legalább

Vonuljatok

a

ne botránzongoraszo-

alatt!

Ez nagyszer

tanács!

Hiszen

Klára

zongorázni, (súgva Emmihez) Teréz néni

félkézzel

meg

úgyis

(Bemegy Klárával és Teréz nénivel a ütemei szomszédszobába, ahonnan idnként zongoradarab hangzanak. Csengetés. Emmi kimegy. Bejön Radován Vikimindjárt

elbóbiskol!

vel.)

8.

Tordayné,

JELENET

Emmi, Radován Viki

(igen

elegáns

pongyolában)

TORDHYNÉ: pája

küldi

a

Viki

kisasszony! Bizonyosan a kedves pa-

hátralékos

lakbérért?

.

17

maga akart eljönni... de én ugy gonVIKI: Hzaz... szívesebben látják, ha... doltam...

TORDAYNÉ

R

(kedélyesen):

kisasszonyt

szívesen

Lát-

kedves papától sem ijedünk meg. VIKI: ...és azt gondoltam... hogyha talán még nem volna meg... én... a papa nem is tudná... a magaméból de

juk,

addig

a

is...

EMMI

(barátságosan): Igazán nagyon kedves a kisasz-

mama, rögtön elintézzük? nagyon jólelk, Viki kisasszony, Igazán TORDflYNÉ: de nem vehetjük igénybe a szívességét. Már el van kéItt van, kisasszony, a háromszáz korona! (Átadja, szítve. Viki kissé gondtalanul pongyolája zsebébe csúsztatja) Majd szony,

de

ugy-e,

szíveskedjék

VIKI lamit

a

(akin

rejteget)

:

nyugtát leküldeni. az egész id alatt

R

világért

sem

meglátszik,

akartam

hogy va-

megsérteni

.

.

mert én nagyon örülök... különösen ezeknek a szombat estéknek... olyan szépen muzsikálnak... egészen felhallatszik a szobámba... és olyan híres emberek járnak a házukba... Gálos ur, a szerkeszt... csak

rosszul

Sajgó,

esett

volna...

költ...

a

TORDAYNÉ: Ha legyen

ismerkedni,

régen vök.

meg

meg Korda

Laci,

a

hírlapíró...

épen tetszik kisasszonynak velük megmár szerencsénk késbb! Hisz úgyis

akartuk

hívni.

VIKI (örömmel): Nagyon köszönöm... okvetlenül eljö(Naívul) Én is már régen vágyódom... De... és dr.

Gálos ur

is

itt

lesz?

TORDAYNÉ

(idegenkedve): Itt lesz... VIKI: Minden cikkét elolvasom... majdnem könyv nélkül tudom... egy képeslapból kivágtam az arcképét...

EA\MI telt

papája

drágaságát,

(tréfásan):

bizonyára

ahogy

Vigyázzon, Viki kisasszony, a tisznem holmi skriblernek szánta az

mondani

szokta.

VIKI: Eh, a papa azt fogadja majd vejének, visz a házába. De most sietek átöltözködni. jöhetek ide ilyen lomposan. (Elszalad.)

Modem

Könyvtár 51—52.

akit leánya

Csak

nem 2

!

18

JELENET

9.

Torday né, Emmi TORDíiYNÉ: Tartoztam végre tésnek

neki

a meghívással,

szívességet akart nekünk tenni és

nem

mert utó-

rossz terem-

látszik.

EMMI: Szó

sincs

róla...

Csak az a

baj,

hogy ez a

buksi minden alkalommal Béláról áradozik elttem. Szörnyen törtetnek

a

kisleány után a hozományvadászok, de azt hi-

se bánná, ha épen Bélát boldogíthatná kevagyonával. TORDflYNÉ: Szegény. Pedig itt hiába kereskedik! EMMI: Hiába bizony, bár három négyemeletes ház

szem,

cseppet

zével

és

néz

rá

.,

TORDflYNÉ: És mind

abból

a

tésztából

készült,

amit

pékmester ur a cipókon és kifliken megtakarított! EMMI: Hála Isten! Megjött a mama jókedve. De higyje el, mama, ha gazdag is, Viki megérdemelne egy derék férjet. Csakhogy a kis bolond mindenáron híres-neves embert keres. Egy Gálosnál alább nem is adja. (Csengetés) Végre Márta! De nem ö! Férfihangokat hallok! Sajgóét és egy idegenét! (Bekiált a zongoraszobába) Dezs! (A középajtón belép Sajgó hegedtokkal és Kandó. R másik oldalról eléje siet Dezs. Klára az ajtóban.) a

10.

JELENET

Elbbiek, Kandó, Sajgó, Dezs, Klára

DEZS

(bemutatva): Kandó Dániel ur, az én igazgatóm! iínyám, húgom, menyasszonyom! KANDÓ (negyven év körül): Gratulálok. Nagyon örvendek; Igazán hálás vagyok érte, hogy Dezs barátom alkalmat adott (körülnézve) az egész családjával... DEZS: R család büszkesége még nincs itthon! TORDAYNÉ: Márta leányom Bencze professzor eladá-

?

.

.

.

19

de ha

van...

sán

csak

sejthettük

volna,

hogy igazgató

ur..

EMMI: Ó, Márta akkor sem TORDflYNÉ: De Emmi...!

mulasztotta

volna

KiíNDÓ: Természetcsen... Bencze professzor... rem.

el...

isme-

..

SiíJGÓ (büszkélkedve): És Gálos doktor is hiányzik még. KANDÓ: Rh... az a fiatal zsurnaliszta... sokat emlegetik érdekes ember EMMI: R holnap elször megjelen lapjával van el.

.

.

foglalva

.

.

.

KÜNDÓ valami

Igen.

:

ilyest

.

DEZS

I

szedelmes

igen.

.

.

vörös betkkel fogják nyomni

igazgató ur! Csak a tartalma lesz

posztó némelyek

ÍKÜNDÓ: •

.

...

hallottam...

EMMI: Téved rös

.

Ej,

ej,

(tréfásan,

vö-

szemében! kisasszony! elsimítani

akarva):

Emmi húgom

ve-

anarkista!

EAIMI (büszkén): Korda Laci is annak nevez. SflJGÓ (magyarázva): Gálos fmunkatársa. Pompás fiu, csak kár, hogy a hitét kissé megdézsmálta az élet. Valószínleg is eljön. Még Joobot is várjuk, az idegorvost... Emiitettem igazgató urnák? KflNDÖ (mosolyogva): Rz az, akinek az a szavajárása, pardon, tudományos álláspontja, hogy mindenkinek igaza van EMMI: És igaza is van! KANDÓ (udvariasan): Kisasszonynak mindenesetre! (Klárához fordul) Jlzt hallottam, hogy nagysád mvészn a zongorán... .

.

.

11.

JELENET

Elbbiek, Márta,

Dr.

Joob

MARTA getést,

a

(Joobhoz nagy extázisban, folytatva a beszéljelenlevkkel nem tördve): Minden hiábavaló! 2*

20

Bence professzor engem sohasem fog meggyzni. Ers legény, de nekem is kemény a koponyám! Rnút az ókori asszonyokról mond, abban tökéletesen igaza lehet! De csakis az ókori asszonyokat ismeri. Túlságosan ismeri ket. Ugy beszél róluk, mintha Hszpázia lett volna a kedvese, meg az édesanyja! De minket egyáltalán

Veturia

sok

ókortól

nem

látja

meg

a

jelent!

nem

!sm.er!

R

Hogy meri mondani,

és

önzk?

R

régiekhez

Nincs igaza! Nem kedves Joob! Különbek vagyunk a régieknél! Dolgozni akarunk, cselekedni akarunk! Századok óta leszorított izmaink diadalmasan duzzadoznak! Rz a láng, amely eddig csak a családi tzhelynek adott meleget, akkora, hogy az egész társadalomnak juthat belle. Nem csak nstények vagyunk, akik a férfi kedvtelését szolgálják, hanem emberek, akik ugyanolyan nagy célokért szál-

hogy a mai asszonyok léhák

lehet

igaza

lanak

!

sikra,

Önnek

mint

Mások

sincs,

a

férfiak!

hasonlítani

sem

különbek vagyunk! Tudatosabbak és bátrabbak! Önfeláldozóbodaadóbbak! Lelkesebbek és bak és egyénibbek. Egy uj faj vagyunk, amivel szemben még a legtudósabb férfi is tétovázva áll, mert egyszeren nem érti, st hajlandó bolondnak is nézni! akarunk.

KANDÓ:

DEZS

és

Bravó! (Mártához,

most veszi észre magát):

aki

igazgatóm! Dr. Joob! (Márta üdvözli idegenkedve fogadja Kandó jobbját.)

KHNDÓ

meg

(Joobhoz): Vallja

a

jelenlévket,

doktor nr,

le

Rz kissé

van gyzve!

JOOB: Nem vallhatom meg, mert Márta kisasszonyt sokkal komolyabban veszem, semhogy ne figyelmeztessem egy nagy tévedésére. Ö egyszeren a maga tzét, rajongását ráfogja

valamennyi

bájos

vagy

bájtalan

társnjére,

akik-

ha fikarcnyit sem kücsak a férfiaknak tessék ugy, ahogy a régi asszonyok tetszettek. Mindannyit olyannak nézi, amilyennek magát érzi. Hála Isten! azonban a való-

nek

legtöbbje

lönbek

ságban

a

régi

teljesen

beéri

azzal,

asszonyoknál,

csak kevés

olyan,

a

köznapitól

eltér

leány

van,

21

,

amilyen

különben még jobban elforgatnák a férfiak fetöbb bolondot cselekednénk! Doktor ur éppen nem látszik olyannak, aki

még

és

jét

KANDÓ: bolondot

volna

csinált

életében!

De Nagyon hizelg, igazgató ur! JOOB sajna, nem érdemlem meg szives jóvéleményét. Ha az em(humorral):

ber

rá

az emberek bogaraival

folyton

EMMI

foglalkozik...

Nem

igaz!

bogarakat az emberekre, hogy legyen

a

gyógyítani.

következik Klára

és

Joob fogja

ket mibl

ki-

(Nevetés.)

DEZS ben

szemrehányással):

(tréfás

(mint egy négyes-rendez): Elég volt a szóból!

a msor! A\endelssohn negyedik szimfóniája! Sajgó! Elre! R közönség kéretik helyét csend-

elfoglalni!

(Dezs,

Kandó, bemennek a Joob, Emmi szomszédszobába, ahonnan kihallatszik a zene.) Sajgó,

Klára,

12.

!

JELENET

Tordayné, Márta TORDi^YNÉ: Te nem hallgatod, Márta? MARTil: Nem, nem! Még nagyon zúg

fejem!

a

Hol

marad Gálos?

TORDAYNÉ: Elbb késbb

csal:

jöhet.

benézett és bocsánatot kért, hogy Tudod, sok dolga van az els számmal!

MARTA: Igaz! TORDAYNÉ: Kicsit magadra tenem

a

MÁRTA: akar):

Ki

Jól

eljöhessen.

És

van ide

hitta

TORDAYNÉ a

hagylak.

El

kell

készí-

teához.

anyám! (Tordaynéhoz, a Kandót?

aki

távozni

azt

(visszafordul):

Dezs

szívesen

ö maga látta,

kérte

hogy

Dezst, hogy jelen

lehessen

kézfogóján.

MARTA: Ma javára

lesz!

este!

De minek

Nagyon örülök rajta! Dezsnek csak az a Kandó? Mindig nyomom-

jött el

.

!

22

ban

Amióta

jár.

futólag bemutatta,

dekld tekintetével találkoztam. Mit TORDHYNÉ (bátortalanul): Tudod, meg dúsgazdag ember MARTH: Mi közöm .

ságához? Most

tlem?

akar

legényember,

hogy

.

meg

gazdaghogy boldoggá tesz

legénységéhez

a

bizonyára azt

is

az ut-

fürkész, ér-

hangversenyen folyton az

színházban,

cán,

Dezs

egyszer

hiszi,

a

jelenlétével!

hogy Dezs fnöke! MARTA (szórakozottan): Ne féljen anyám, nem vagyok antipatikusak neveletlen, még azokkal szemben sem, akik elttem TORDAYNÉ: Akik közelebbrl ismerik, szimpatikusnak mondják. Dezs is nagyon dicséri. Alacsony sorsból id alatt. Azt hallottam róla, küzdötte fel magát rövid hogy nagyon sok jót tesz, nem pöffeszkedésbl, de névés Írókkal! Valóságos mecénás! telenül, mvészekkel MARTA (dacosan): Folytassa, mig csak tellik a pénzébl! De remélem, hogy mi nem szorulunk rá erre a

TORDflYNÉ: Ne

Hová

MARTA:

arcképet.)

kicserélt

De

a mester képe?

lett

TORDAYNÉ észreveszed!

a

(Észreveszi

nagylelkségére!

anyám!

feledd Márta,

Tudtam,

szégyenkezve):

(mintegy

hogy

a másolatom Csak nem adta el anyám az utolsó drágasá-

rossz!

Persze

gát? csak kölcsönt vettem rá... a hátralékos lakbér miatt... és egyebekre... MARTA: Szegény mama! (Megsimogatja anyja arcát.) Mit szólnia hozzá, ha mi is ma este tartanok a kézfo-

TORDAYNÉ: Nem,

nem...

gónkat?

TORDAYNÉ:

Márta!

Nem

ugy,

mint

Dezs!

(Ijedezve)

tés.)

Béla

lépése!

Most

itt

eresztlek el!

Még

Te nem birnád

várnotok

hagylak.

(El.

Dr.

kell!

(Csenge-

Gálos belép.)

23

JELENET

13.

Márta,

Dr.

MARTA:

Korda Laci

Gálos,

Végre!

GÁLOS: Megvárattam! De nem hol

év körül)

(35

lehetett

elbb! Tudja,

voltam?

MARTH

Ugy-c, fényes lesz a szám? HanGyilkos, mint a villám? GÁLOS (kissé habozva): Igen, igen. Rz lesz. Gyönyör Minálunk még nem volt ilyen lap. Ugy-e Laci?... lesz. gos,

mint

(izgatottan):

égzengés?

az

KORDH:

Természetesen.

Mi

hisszük, mindig azt amilyent mi csinálunk. Én most

irók

hogy olyan még nem volt, éppen harmadszor hiszem, hogy megváltom a világot. Most megyek neki a harmadik keresztrefeszitésnek.

MARTH GÁLOS KORDA

Nem

:

értem

.

.

.

Valamit

lepleznek

.

.

.

valamit

elttem.

rejtegetnek

Hová gondol, Márta... Csakhogy... Bocsánatot, kisasszony ... Én az igazságért jnost már harmadszor lépek a máglyára. Elször egy félhavi lap(zavarban):

:

aminek az volt a cime, hogy »Uj nemzedék*, aztán egy hetilapban, melynek az volt a csatakiáltása »Világosság!« Most pedig egy napilapban, a »Május«-ban. így hát dicsekvés nélkül szólva, van már némi prakszisom abban, hogyan ne égessük meg magunkat, mert tetszik tudni, ha egyszer túlságosan megégtünk, csak füst és korom marad utánunk. MARTA: De Korda, hogy beszélhet már megint ilyen lelketlenül... Alaga valóságos hideg zuhany! ban,

KORDA: Az

a hasznos! Bárcsak nekem is lett volna talán kell pillanatban hideg zuhanyom, akkor nem állanék most itt kopasz fejjel és üres zsebbel.

mindig

a

GÁLOS:

Egyelre meg

MARTA jen...!

meg Márta... Kénytelen voltam

Értse

nácsainak engedni

.

.

.

kellett

Kissé

szelídíteni

(izgatottan):

Maga, Béla

!

Laci ta-

láncra kellett verni a vérünket.

Miért

Ne Korda

!

a

vihart.

kellett,

miért...?

Most nem birom

el

Beszéla hang-

24

ját...

a

lyén

Ne vegye

rossz

mienk...

De már

el

Tudom, hogy lelke mévan keseredve... és a kese-

elcsüggeszti

a

legegészségesebbet

rség méreg, Béla,

jen,

néven...

Beszél-

is.

miért?

GÁLOS: Miért? mert különben

az ügyészség már az volna a kezét. Mihelyt megjelenik, ellapot. De azért legyen nyugodt Márta...

els

számra kobozzák a

rátette

MARTA

Még

(ingerülten):

igába

getlenséget

dáshoz megalkuvással

GÁLOS: De

igy

kezdik!

bujással

se

A

értem.

R

határtalan

teljes

füg-

szókimon-

fognak!

meg Márta, ha

hangszerem, ugyan min játszszam? Lapunk megjelenése csak nem kezddhetik mindjárt a meg nem jelenéssel. Szeretem az igazságot annyira, mint maga. De azért nem akarom magara útját vágni annak, hogy hirdethessem is. értsen

nincs

KORDA (cigarettára gyújt): Csak türelem. Néhány nap múlva megágyazzuk els kis sajtópörünket. Egy-két hét múlva megeresztjük az els diszlefoglalást. Akkor már csak hasznunkra válhatik. Ne féljen, kisasszony. Csak ugy repes majd szive örömében, ugy verik el rajtunk a port. MARTA: cok mögé

Ó,

hogy

lapulni,

és helyt állani

tudnak maguk magyarázni és sánbátor férfiak, amikor cselekedni

maguk

kellene.

GÁLOS: Ne

Márta. Nincs rá -'oka. Ha a karnyesnünk, még mindig oly élehogy ahova érnek, kiserked az eleven vér. Olvassa el

mainkat sek,

kicsit

tüzeljen

le

is

kellett

majd

a vezércikkemet. Pallossal sújtok a mi dalmunkra.

KORDA fájdul

a

(kedélyesen):

majd

reggeli

a

szivarjukra

MARTA: többiekhez

tisztelt

is

vendégünk

KORDA:

is

Az én második cikkemtl

városi is

bnös

törzsfnökök

kétszer

kell

feje.

társa-

is

meg-

Még

talán

rágyujtaniok.

már olvashatnám! De most már a mennünk. (A mellékszobára mutat.) Uj van. Kandó, a Dezs igazgatója. Ah, a márvány fej mecénás! Bárcsak

be

kell

25

GÁLOS: Már De

remélem,

Kandó

indulnak,

itt

is

van? Csak maga után

utoljára tette ide a lábát.

jött ide, Márta. (A mellékszoba felé

belép.)

JELENET

1^.

Elbbiek, Kandó KfíNDÓ:

Szabad?

MARTÜ

(bemutatva):

KÜNDO: R Május

KORDH GÁLOS

Kandó igazgató ur... Dr. Gálos. Nagyon örvendek...

szerkesztje!

(bemutatkozik): Korda Laci, a (kissé

hízelegve érzi magát):

fmunkatársa...

Már

hallott

az uj

lapunkról?

KANDÓ:

egészen független akar lenni! Függetlenítfüggetlenség? hetjük magunkat magunktól? A gyöngeségünktl, az elfogultságunktól, az önzésünktl, az érzésünktl? Persze, mind-

Mintha

ezt

Hallottam...

volna

lehetséges

teljes

önök

egyéniségnek becézgetik! GÁLOS: Pedig függetlenek leszünk a sok magánérdek-

Szabadok

tl!

a...

KANDÓ: Az

úgynevezett közérdek

nagyobb

rabtartó,

magánérdek! Szegény kapitalisták! GÁLOS: Minket nem lehet majd megvásárolni! KANDÓ: Igen! A közgazdasági munkatársa eldicsekedett a bankban, hogy a Május nem fogad el pausálét semmiféle vállalattól és csak oly hirdetést közöl, melynek felelhet a valódiságáért! Nagyon dicséretes, uraim! Csakhogy,

mint

akármelyik

KORDA

(gúnnyal):

mibl fogják fentartani a lapot? GÁLOS: A rokongondolkodásnak lelkesedésébl! KORDA: És a kiadónk áldozatkészségébl. Halkab-

ha nemi tolakodó a kérdésem,

(

Ameddig futja! KANDÓ: Hogy nálunk még mindig

ban.)

emberek,

akik naiv

GÁLOS

akadnak

komoly

idealisták!

(kipattan): Azokra, azt hiszem,

itt

nagyobb szk-

!

26

ség

van,

a

latszik

mint

AlARTH utolsó

nagy urakra. (H zene jobban hal-

cinikus

szomszéd

szobából.)

Nem

(elsimítva):

hallgatják

meg

a

szimfónia

tételét?

GÁLOS:

Kissé

Igaz!

fog

fel

frissíteni!

(Kordához) Je-

rünk!

KORDH: R add meg

tökével ugy magad! Fussunk!

GÁLOS MARTA:

Nem

(távozóban):

Azonnal.

se lehet vitatkozni:

(Gálos

jön

vagy

Márta kisasszony?

be,

Korda

és

fuss

el.)

JELENET

15.

Márta, Kandó

MARTA: Nem szereti KANDÓ: Szeretem, de bajor

jos

vesen

királyé

vagyok

volt,

tanuja

a zenét, igazgató ur? csak messzirl. Ideálom, mint La-

a

a

láthatatlan

muzsikusok

orkeszter!

Nem

szí-

verejtékezésének!

MARTA:

Tehát a prózától irtózik? ön! A prózai pénznek az embere KANDÖ: A pénz nem próza! A pénz a legszebb költészet! Azért szeretem, mert a legnagyobb csodaszer. Ha rábízom magamat a szárnyaira, felülemel a zajon, a szenynyen»

a

kellemetlen

pénztelenség

illatok

köznapiságán!

párakörén, a becstelenségen, a

Jelképem:

a

jól

ápolt

keztys

kéz!

gondolja, hogy a kérges tenyér meg inkább méltó a tiszteletre? KANDÖ: Inkább? Azt nem! A robotmunka, a gond, az adósság a legnemesebb embert is ki tudja vetkztetni jó tulajdonságaiból! Napfény, melegség, szabadság a hitványból is kicsiráztatja a jót. Egyéni boldogság csak a teljes jólétben fejldhetik igazán, csorbittatlanul. MARTA: Vagy a teljes lemondó képességben!

A\ARTA: És nem

a

tintás

ujj

KANDÖ

(fölényesen):

Ugyan,

kisasszony!

Le

lehet

.

27

mondani át.

egyszer,

kétszer,

tízszer,

annak tudatára ébred

Kivált ha

de

nemcsak hiábavaló, de még ártalmára nak, melyet

el

nem

az egész életen

hogy lemondása volt annak a cél-

valaki, is

akart érni. Betegápolásra

kitnk

az apácák,

egészséges férfiak mellé nem valók! MARTH (izgatottan): Bocsánat, de ez szatócsbölcsesség! Én azt tartom, hogy nem egész ember, nem emberséges ember, akár férfi, akár n, aki okoskodni kezd, mikor érezni és merni kell. Amikor megtanultam úszni s elször akarde

ers,

tam a

trambolinról

megütöm magam,

vizbe

a

mindenfell

ugrani,

intettek:

elszédülök, félrecsúszom, szívszélhdés er!

És aznap abban hagytam az ugrást! Másnap nem kérdeztem senkit, nem méricskéltem a viz mélységét, az ugródeszka magasságát, vakmeren beleugrottam és semmi bajom se történt. ílzóta nyáron az a fgyönyörüségem, ha fejest bevetem magam a hullámokba és legnagyobb büszkeségem lenne, ha valakit egy merész ugrással kimenthetnék a fojtogató áradatból! KANDÓ: S ha az magával rántaná a mélységbe? MARTA (egyszeren): Akkor egész valómat betölt boldogító érzés közben lelném a halálomat! KANDÓ (feláll, meg van hatva, melegen): Igazán kár volna önért. (Pillanatnyi szünet után.) Egyet azonban engedjen meg, kisasszony .

MARTA KANDÓ

.

Mivel szolgálhatok, igazgató ur? Arra akarom megkérni ... Ha bevetette magát (hidegen):

:

hogy megmentse a fuldoklót és ez magával akarja rántani... akkor egy harmadik, aki elég hidegvér, és meglehetsen ért az úszáshoz, st a vízbl való kimentéshez is, s aki véletlenül nézje az önök vergdésének s nem akarná elviselni az önök pusztulását... hadd mehessen az ön segítségére. a vizbe,

MARTA: bekövetkezni.

Lehetetlennek

Kár

igy

tartom...

fölkinálkozni

!

Az az

sága!

KANDÓ:

Annál

könnyebben megígérheti.

nem

eset

Felesleges

a

fog

fárad-

.. .

.

28

MARTA: KANDÓ: MARTA:

Mit

ígérjek? Mit akar

tlem?

hogy bajban megvédhessem. Különös dolog... Mi birja rá? (egyszeren): Ami minden szerencsésebb helyAzt,

KANDÓ

levt megszorult embertársa iránt kötelez. (kissé megkapva): Talán mégis magának volng

zetben

MARTA

Dezsnek?

Lehetséges. Talán csalódtam önTévedésemet avval vezeklem le, hogy KANDÖ: Megígéri, hogy hozzám fordul, ha tanácsra és tettre lesz szüksége... Én hozzám fordul majd? igaza...

és

igazgató

ben,

ur

!

MARTA: Nem

.

.

szükségem, tudom. Lehetetlen, épp azért... ha oly nagyon kívánja... Bár nincs értelme, hát legyen. Ha hozzám közelebb állótól nem kaphatom majd, m.egigérem KANDÖ: Köszönöm. (Kezet csókol Mártának.) (Radován Viki belép.)

hogy

valaha

lesz

legyen.

De

rá

talán

.

.

JELENET

16.

Elbbiek, Viki

(elegáns cstélyruhában)

A kedves mamája volt szives megelhoztam a nyugtát... MlÁRTA (mintegy bemutatva) A háziurunk leánya Radován Viki kisasszony ... és nagy híve a mi eszméinkVIKI

(félénken):

engedni...

és

:

.

.

nek... ^

VIKI

(naiv büszkeséggel): Igen!

Gálos

dani

nek majd a

urnák, hogy

szeretném mon-

valamennyi mhelyünkben elfizet-

lesz

a

szerkesztje! Ez persze ma-

értetdik!

VIKI

oly

is

lapjára...

KANDÓ: Amíg gától

Meg

(nem értve a gúnyt) igen ember... bemehetek? MARTA: Csak tessék, kisasszony! kiváló

:

.

.

.

természetesen

.

.

29

17.

JELENET

Márta, Kandó

KANDó

:

Latja,

háziur-kisasszony

Márta

mód

íttsásszóny ...

nélkül érdekldik az

sz

hogy

nagysád

és a

többszörös

ön Gálosa

MARTA: Az én Gálosom? KANDÓ: Bocsánat, de ugy tudom, Dezs iitette,

a

bátyja

iránt.

Is

szerkeszt ur félig-meddig

emje-

gyesek!

MARTA:

És ha ugy van, hogyan

tartozik ez igazgató

úrra?

KANDÖ:

Csak annyiban, ne vegye rossz néven szinteségemet, megszoktam, hogy egyenesen vágok neki a célnak, és nem volt idm megtanulni a nkkel való körmönfont bánás mvészetét, de elgondoltam hamarjában, ez a Viki kisasszony milyen jó párti volna a szerkeszt urnák! Ha Gálos elvenné ezt a dúsgazdag leányt, akkor legalább a legjobb fegyverei volnának meg ehhez a, mondjuk, ideális hadjárathoz, melybe indul: valóságos arany ágyúi... Márta nagysád pedig nül menne... MARTA: Valamely keztyüs kéz tulajdonosához...

KANDÓ

Aki megadja kisasszonynak a napfényt, ami nélkül a legszebb virág is elcsenevész! (melegen,

részvéttel):

A\ARTA

(mind nagyobb hévvel): Elég veit az erlteképekbl, igazgató ur! Nem is illenek ahhoz a józan okossághoz, melyet ön oly szerencsésen képvisel. Nagyon lekötelez a tanácsa és a jóindulata, de rossz helyen tett

költi

kopogtat vele. Talán már elbb sem lett volna szabad, még gondolatban sem, az ön érdekldését elfogadnom. Talán, mint eshetséget is vissza kellett volna utasítanom az ön megtisztel beavatkozását. De önnek a, bevallom, engemet

meglep

gavallérsága megejtett egy pillanatra. Most azonban látom, hogy nagyon is félremagyarázta meglepetésemet, látom, hogy egészen félreismer... egészen. Mi nem tartozunk a gyávák közé, akik mindenféle módon, akár gyalázatosan

30

elre akarják biztosítani boldogságukat. [R zene elhallLassan mind elre tódul, a nyitva maradt ajtón át, a mellékszobából. Tordayné is bejön a középajtón, Márta mind nagyobb hevülettel beszél, Viki meredezve hallgatja.) is,,

gat.

FEJEZET

18.

Voltak, Klára, Gálos, Sajgó, Joob, Dezs, Tordayné, Teréz néni, Viki

MARTH: Mi

R

boldogságunkért küzdelembe megyünk! Talán éppen ez a harc a legnagyobb találkozboldogság nekünk. Gond, fáradság, nélkülözés hatunk velük, mégse ijedünk meg tlük, elbírjuk ket. Mi csak magunknak akarunk hálával tartozni, ha már kivívtuk, a fényért, a szabadságért, a mámorért! És ha a szea harcot akarjuk!

—

rencse mindent megtagadna tlünk, egymástól hat

sak

foszt-

bennünket! Gálossal mi leszünk a legjobb fegyvertárés ha van igazság a földön, nem küzdünk hiába!

GÁLOS lépve,

(Vikivel

lelkesen):

Fegyvertársam

MARTA: KANDÓ VIKI

Ugy

és

H

—

MARTA:

jött

be,

hagyja;

ott

elre

van, édes Mártám! (Megfogja a kezét.)

ugy-e, most már mennyasszonyom is?

Sok

(melegen):

(féhg

indulunk

beszélgetve

fegyvertársa és asszonya! szerencsét!

sírva): Gratulálok!

GÁLOS: Holnap is

meg nem

indul

útjára

a boldogság felé. Ne mondja, hogy

a

Május! Talán vele mi

talán!

Nem

a

mi ajkunkra

való!

GÁLOS: ság

indulunk a boldog-

felé!

MARTA: tudtuk mindig ur,

Igaza van, Márta! Bizton

mint

az

DEZS kesüljünk

és

És megmutatjuk mindenkinek

—

hogy' a

arany és

a

lelkesedés és a

—

mi

ugy

is

szerelem nagyobb

számítás!

(pezsgs pohárral,

elragadtatva):

szeressünk! Fel a homlokkal!

Éljen!

Lel-

31

KORDA: Le

a

tkével! (Koccintanak.)

SAJGÖ: Valóságos költemény!

(Hörpint.)

KANDÓ (uralkodva magán, halkan Vikihez): Ugy látszik, Viki nagysád, mi ide késn jöttünk. VIKI (halk sirassál): Nem, nem... én azért is... nem tudok...

KANDÓ EMMI egymással rok!

Hogy

nok, mint

De

(Csitítja és eléje áll.) édes kisasszony Nézze csak Joob! (Melegen, a két foglalkozó párra mutatva): Milyen gyönyör pá:

kipirultak!

a májusi

JOOB: Csak (Emmi

.

.

.

(Joobhoz):

tréfás

ne

Hogy ragyog

a szemük! Igazán olya-

rügyek! érje

haraggal

ket

ráteszi

a

májusi

kezét

fagy!

Joob

szájára.

Dezs

énekelni kezd valami vig nótát. Klára a mellékszobába, a zongorához fut és kiséri. Sajgó lelkesen hegedülni kezd. Tordayné kinálja vendégeit.)

MÁSODIK FELVONÁS Tíz

késbb. Szombat

hónappal

bája,

délfelé.

JELENET

1.

Gálos, késbb

GÁLOS kedvetlen,

(ül

az

Korda

íróasztalnál és

a

leteszi

Gálos dolgozó szo-

Telefon.

íróasztal.

és

tollat

ir.

Meglátszik

sóhajt.

rajta,

^Halántékát

hogy

simítja.

Mi újság? Ki kenem meJó. kagylót. Tovább akar irni.

Telefoncsöngetés): Halló! Szerkesztség?

Korda? Lakásomra küldte? gyek be. Dolgom van. (Leteszi a

resett,

Fölkel

és

ide-oda

(Korda belép.) redakcíóban. és be. Belefogtam egy cikkbe id. Elleget akarsz? Sajnos, nem adhajár.

Kopogás.)

KORDA; Jó reggelt, GÁLOS: Nem mentem közben elmúlt az Tudod, hogy

tok.

KORDA: az

Kell

Déleltt már

nincs is

Béla.

Tessék!

Kerestelek

a

mibl?

nekem.

St

ellenkezleg. Visszafizetem

ellegeimet.

GÁLOS: Megbolondultál? KORDA: St ellenkezleg, megjött az eszem! GÁLOS: Kérlek, ne beszélj talányokban. Nincs arra

való

kedvem.

J "

most

J

.

33

KORDA:

va-

én

szerencsém bemutatkozni:

Tehát van

els patkány, mely menekül a sülyedö hajóról. Mert bizony a viz már a mi hajónk fedélzetét is mossa. Nem akarom, hogy engem is elmosson. gyok

a bizonyos

az

GÁLOS (fájdalmasan felkiáltva): Laci! KORDA: Ne haragudj, édes Bélám. Igazán nem tek

idm

máskép. Nincs

Elször

kergessek.

is,

másodszor, mert nsülök. ban,

hogy tovább

arra,

mert

nem

GÁLOS: Megnsülsz? KORDA: A kis fiamnak

szivárványt

hiszek többé a szivárvány-

kiábrándulásom

teljes

is

tehe-

becsületes

jeléül

nevet

—

meg-

adnom,

kell

anyjának pedig biztos kenyeret. Feleségül veszem Emiliát és beállok a kormánypárti félhivataloshoz éjjeli szerkesztnek. GÁLOS: Emiliát? A kormánypárti újsághoz? KORDA: Ahhoz. Éjjel nem leszek otthon. Nappal meg alszom. Tehát trhet lesz házasságom. A kormánypárti újság pedig istálló, de legalább megtaláljuk a biztos abrakot. Itt az ellegem. Add át a kiadónknak. Neki nagyobb szüksége lesz rá. Meglásd, megörül neki. (Az asztalra teszi a pénzt.) Ugy-e, hogy nem tréfálok? az

GÁLOS engem

(fájdalmasan):

Komolyan? Képes

Laci!

hagyni?

itt

KORDA: Szégycnlem magam,

de képes vagyok már min-

denre.

Tizenöt

évig

lelkem

jóllakott

tle, de a testem megsínylette.

révpartjára

bölyitem

vagy

ringatóztam

a

költészet

evezek, szögre akasztom a

hullámain.

A

Most

a próza

lelkemet, és

kigöm-

tagjaimat. Eleget áldoztam az isteneknek az Olim-

puszon. Eleget böjtöltem és fagyoskodtam. melegedni és falatozni az alvilágba.

GÁLOS: És

tudsz

engem

mikor

annyira

Megyek most

amikor hagyni? Most, szükségem volna rád? KORDA: Az élet kényszerit, ahogy a fenséges klaszszikusok mondták. De remélem, biztosra veszem, hogy taannyi

a

bajom,

lálkozunk még Modern Könyvtár 51—52. .

itt

.

3

34

GÁLOS: Hol? KORDA; Rz alvilágban. GÁLOS (ijedten): Soha, soha! KORDA: Ne mondd azt, hogy

soha!

Oly

ijedten

tilta-

gondolnom, talán nemsokára! GÁLOS: Én? Látszik, hogy még mindig nem ismersz! KORDA: Talán jobban, mint magad. De a magunkféle embernél mindennek magától kell jönnie. És jobb elbb, mint

hogy

kozol,

késn.

azt kell

(Hirtelen.)

veled,

Isten

Béla!

GÁLOS (elmerülten): Isten KORDA: Nem. neheztelsz? GÁLOS: Nem. Csókolom a

KORDA kezet

(megindultan,

szorítanak.

Korda

2.

veled!

kis

szólni

jön,

hogy

leül,

nem

tud;

melegen

JELENET

folytassa

Márta Mélyen elmerül. Márta Túlzott egyszerséggel van

cikkét.

felöltjét.

kalapját,

leteszi

akar,

elsiet.)

Gálos, késbb (Gálos

fiadat.

öltözve)

GÁLOS ted

az

uj

(felkel):

Már

itt

vagy, Márta? Nos, megrendel-

kosztümöt?

MARTA: Ne

zavartasd magad, Béla. Majd ha készen elmondom. GÁLOS: Úgyse dolgozom most. Csak beszélj, meglesz végre? MARTA: Nem. Véglegesen lemondtam róla. Nincs rá szükségem és kár volna a pénzért. GÁLOS (szemrehányóan): De mikor én akarnálak már más ruhában látni, Márta. Miért nem akarsz a kedvemben

leszel,

járni?

MARTA:

Mert léhaságnak tartom, ha az asszony rálkodik, amikor urának f a feje a gondoktól.

cif-

35

GÁLOS: Azt a

ellenszere

MARTA: jobban

fáj

hiszem, épen

egy

kis

léhaság

nagyon

jó

gondoknak. Csak kábítószer! Mikor elmúlik a hatása, még az ember feje.

GÁLOS

Legszerencsésebb az, aki szárazföldet ér, mikor már a vízben kifogyott az ereje. MARTA: Igen! A békák és patkányok erénye, hogy egyformán tudnak megélni mindakét elemben. (sóhajtva):

GÁLOS: Most a

kormánylaphoz

járt

itt

Korda Laci

és

bejelentette,

hogy

szerzdött.

MARTA: Gyalázat! Cserbenhagyott! Eh, mindegy... Legalább nem zavar többé a kételyeivel, a hitetlenségével. GÁLOS: A kis fiáért tette. Megesküszik a gyereke anyjával.

MARTA:

mégis csak közönséges ember. És boldogtalan lesz! Az eszményérl, mert mégis csak volt eszménye, le kell mondania a családi érzésért. GÁLOS: Boldogtalan? Talán boldog, hogy volt valami, ami kényszeritette, hogy válasszon a kett között. MARTA: Ne mondd. A hitehagyottak sohase lehetnek dolga. Az a boldogok. Különben is nem ránk tartozik az f, hogy mi ketten egyet akarunk, Béla.

Szép cselekedet. De

GÁLOS: Oh, ha az nem volna, talán már sutba dobtam volna az egészet.

MARTA

(szemrehányóan): Béla! hogy igy

beszélhetsz!

GÁLOS: Csodálkozol? Hiszen tudod, látod, milyen zakaz életem. A lap nem az már, aminek hittem. Nincs

latott

elég

jövedelem, a

Minden számitásom

magam

is...

legjobb munkatársak cserben hagynak...

mindenkiben csalódtam, olykor már kételkedni kezdek magam is. balul ütött

MARTA:

Annál inkább további munkára!

GÁLOS kat

a

kell

kell

—

nálam keresned az ert a

Igazad van, Márta! De nagyon so(Hosszú csók. Ezalatt belép Sajgó, látja

(melegen):

pótolnod!

jelenetet,

ki,

Diszkrétül

félrefordul.)

.

.q

•

JELENET

3.

Elbbiek, Sajgó Béla... de kétszer kopogtam... (jókedven): Semmi teketória! Mi jót hoztál? az SflJGÖ: Csak feljöttem... gondoltam... most itt ideje... Tudod, ahogy többször megbeszéltük... ha talán a kinevezésem ügyében. beprotezsálhatnál a minisztériumba. GÁLOS (eleinte tréfásan, majd mindjobban elcsüggedve): Én?, Nálam keressz protekciót? Hát nem tudod? Se fent nem kellek, se lent nem hallgatnak rám! Minálunk pórul jár az a naiv lélek, aki az igazságot és csakis az igazságot

SÜJGÓ: Bocsánat,

GÁLOS

.

akarja

A\agam

hirdetni.

se

,

hittem,

hogy

igg

van,

de

tiz

megtanultam, azt hiszem oly alaposan, hogy világéletemben el nem felejtem. (Mind keserbben) Nem kel-

hónap

alatt

lek senkinek!

Mert mindjárt nem ütöm agyon

azt,

aki vélet-

grófnak született, a népnek már nem vagyok radikáhs! R polgárságnak meg túlságosan radikális vagyok! R kormány nem vesz semmibe, mert nem tolom a szekerét. R politikusok nem tördnek velem, mert vakon és süketen nem vagyok egyiknek sem a pártján. Barátom! Ha boldogulni akarsz, ha azt akarod, hogy legalább elolvassák, amit firkálsz, ne alapits szabad, független lapot, mely a jövt késziti el! Errefelé csak a napi érdekek csatlósára van szükség Nem érzem, hogy nem birom már r,okáig SAJGÓ: De hiszen ez... nagyon szomorú... lenül

!

.

MARTA higyjen és

a

.

.

(élénken):

Ne

lett!

hallgasson.

Sajgó,

Bélára!

.

Ne

Korda Laci más laphoz Ers ember és csak képzeli, Az a baja, hogy nincs türelme. Azt sze-

csüggedésének!

Béla ezért keseredett

^osy gyönge

pártolt

el.

ha mindjárt gyümölcsöt hajtana a Május! Pedig ehhez kell és kitartás... akkor megjön... meg kell jönnie!

retné,

id

.

37

JELENET

4.

Elbbiek, Lomi LOMI: SAJGÖ

Jó

LOAII:

Lomi,

reggelt, doktor ur. Kézit csókolom. (bemutatkozva): Sajgó Endre tanár, Privigyérl.

nyomdatulajdonos.

GÁLOS (bemutatva): R Május kiadója. LOMI (Gáloshoz): R szerkesztségben nem eljöttem

egy

kicsit

GÁLOS: Kedves Lomi

^

LOA\í:

I

Hát

négyszemközt...

r

;

találtam.

ur,

nekem semmi titkom

sincs...

Nincs? /innál jobb. Nekem meg kevésbé. GÁLOS: Mivel szolgálhatok? (Székkel kinálja meg, de

Lom:

nem

LOMÍ az is

ül

le.)

beszél, mindjobban belelovalja magát Mivel? FAég kérdezi, doktor ur! Mintha nem hogyan állunk. Azért jöttem, hogy feltárjam a hely-

(gyorsan

indulatba): sejtené,

zetet.

Nem

fenyeget

s

kertelek

még

tovább.

kérdezi

Elég

doktor

ur,

volt

a

mivel

játékból!

A csd

szolgálhat!

Pom-

pás kérdés! Mikor a fuldoklót kérdezik: mivel szo'gálhatok? Én beugrottam a doktor ur szép szavára, meg kitn tollára.

Magam

hogy lehet valamit csinálni. Hogy a sok becstelen újság közt egy becsületes újság is reüsszálhat. Azt gondoltam, hogy a publikum torkig van a frázisokka!, meg a pártpolitikával. Hogy a tömérdek hazugság után kelend áru lehet már az igazság is. Most már tudom, hogy az igazsággal csinálják a legrosszabb üzleteket. Eleinte ugyan jöttek az elfizetk, meg hirdetések is. De hiszen doktor ur még hirdetést is csak igazat engedett közölni. És ki hirdet ilyeneket? Jó bornak nem kell a cégér! Hát most már, több mint három hónapja, minden bedugult. Honnan is

azt

hittem,

meg a redakciót, meg a drága szedmeg a még drágább papirost? GÁLOS: Lomi ur tudja, hogy én a legkevesebbel be-

fizessem doktor urat, ket,

értem.

SAJGÓ: Én

ingyen

dolgoztam a

lapba.

38

nék!

LOMI Még

mára ten

versekért

fenn

tartjuk

még egy

—

Mit? Verseket? De bár fizethetHonnan? És minek? Kinek a Fzálapot? Hiszen ha gyzném, várnék

(megvetöleg):

ideig.

R

is!

a

doktor ur kedvéért, de

gyonom már

GÁLOS

elúszott. Elég volt.

—

tudja is-

már elbb nem omlottunk

Lomi

ur.

MARTÜ

va-

hogy ide-

Szinte csodálom, hogy

össze. Mindaketten vesztesek va-

gyunk. Fejezzük be a játékot. M.agam sajnálom,

fél

Csapjuk össze a kártyákat!

(Mártához): Látod, Márta. Éreztem,

jutunk. (Lomihoz) Igaza van,

Nagyon

meg

szerelmes voltam ebbe a rossz ideába. De a

is

már belefáradtam.

de...

(szenvedelmesen)

:

Nem

lehet!

Nem

szabad!

Nem

engedhetem! Várni kell még! Tudom, érzem, még jóra fordul minden! Csak egy évig, egy' félévig folytassátok! R gyöngeség halálos bún volna! Szükségét fogják érezni a mi njságunknak is! Csak legyen meg! Csak jelentkezzék naprólnapra! Csak rázza fel az ország lelkiismeretét újra m.eg újra. LOMÍ: Sajnálom, nagyságos asszonyom. Ha biztosan tudnám, hogy egy év múlva milliomos lennék a lapból, akkor se várnék tovább! Tartsa ide más a hátát! GÁLOS: Más? Hol akad ilyen ember?

LOMI: Rz SAJGÖ: Rz

a

bolond!

a hs! Elteremtjük. Megtaláljuk. Meglesz, Lomi ur! Meg kell lennie. Adjon határidt! Egy hetet! Egy napot! LOMI: Jól van! Hát holnapig várok! De tovább semmi szin alatt. Ne vegyék rossz néven, de a legszebb ideákból se vehetek uj ruhát a gyerekeimnek. Ajánlom magamat. (El.)

MARTA:

5.

JELENET

Márta, Gálos, Sajgó SAJGÓ: Én

se

alkalmatlankodom tovább. kell néznem.

Már

látom,

hogy más protekció után

.i.

39

GÁLOS: Csak

Endre!

eredj,

Béla.

ha

múlva,

év

egy

Talán

ugyan addig Márta reményei teljesülnek. SAJGÓ: Nem szabad kétségbeesned,

Én

is

már

kötetemre sem találok kiadót. Pedig olyan szép! Oly fényes hasonlatok vannak benne. Már a cime is milyen elragadó: Mennyboltfoszlányok! Mit szólsz hozzá, Béla? MARTA: Maga boldog ember, Endre! (Kezét nyújtja Endrének, melyet ez ügyetlenül megcsókol.) SAJGÖ: Majd csak leszek, ha meglesz a kinevezésem.

Még

régen

várok.

A\ég

benézek,

GÁLOS:

a

mieltt elutazom. csak, jöjj! Talán jobb hangulatban

jöjj

találsz

bennünket.

SAJGÖ:

szivembl kivánom.

Tiszta

6.

JELENET

Gálos, Klára

Márta,

(El.)

elegáns

(igen

toilettben)

KLÁRA: zet

fog

Jó reggelt, gyerekek! (Megcsókolja Mártát, keGálossal) Már vendégetek volt?! Találkoztam Saj-

góval! Szegény kellene

dognak érzi ííLARA

Ha csak

fészekben

ilyen

MARTA

fiu!

arra gondolok, hogy egy hetet

élnem,

borsózik

nak

a

hátam! is

igen bol-

jártunk?

Vasárnap

Madame

Arabellá-

ott

magát. (felkacag):

Mert mafla!

GÁLOS: Hogy van Dezs? KLÁRA: Nem tudjátok, milyen délelttre

a

(Klárához komolyan): Pedig ö

is

kapott

könyveit

MARTA:

Ki

kitn

tartja

jól

foglalkozást!

rendben.

az?

KLÁRA: Pesten élsz és nem tudod, ki az a Madame Arabella? A legelegánsabb ni kalapüzlet a Váci-utcában. A mull héten nyilt meg. Ez a kalap már onnan való! Én szereztem

neki

MARTA:

ezt

Azért,

a mellékkeresetet.

hogy

jövedelmét

kalapokra

költsed!

!

40

KLARfí: Szó ket.

sincs

róla!

Hiszen

én

fele

árán

kapom

GÁLOS: Hát akkor Dezs sógor jól be van fogva. Déleltt és délután a hivatalban. Este a szállítócégnél és vasárdéleltt Madame Hrabellánál. KLARH: Hát ez sok? Különben ö akarta igg, ö nem engedi, hogy órák^at adjak, ö csak a maga számára tart meg engem MARTA: És meg nem mondanád, mikor vagy az övé,

nap

ha

soha sincs otthon? KLÁRA (könnyelmen): Eh! Te mindent kiforgatsz, Márta! Az a pár óra, mikor együtt vagyunk, neki fölér mindennel és tökéletesen elég arra, hogy boldoggá tegye.

MARTA: És

neked?

KLÁRA: Már megint faggatsz? Én mindenbe belenyugszom, amit Dezs határoz. Azért az ur, hogy akarata igazam? De mennyire! (Emmi

érvényesüljön. Ugy-e, Béla? Nincs

GÁLOS

(sóhajtva):

jön)

Ah!

Itt

van Emmi! 7.

JELENET

Elbbiek, Emmi EMMI: podhoz,

Jó reggelt! (Klárához) Gratulálok az uj kalapillanatra szaladtam Klára! (Mártához) Csak egy

vagytok? KLÁRA: No, nem zavarlak. Mondjátok meg Dezsnek, ha feljön, hogy a Dunapartra megyek és ott kinn várom. Roppantul szeret velem sétálni egy félórácskát a hivatal hozzátok,

megnézni,

hogy

után.

MARTA:

Kivált mikor uj kalap van rajtad! Természetesen. Legnagyobb mulatságunk, ha egy asszony, akinél azeltt órát adtam, megpukkad az irigységtl, amikor találkozik velem. Ennél igazibb élvezet nincsen! Ez maga megéri Dezsnek az egész fáradságát.

KLÁRA:

EMMI

(Klárához):

Este

ti

is

eljöttök

mamához?

41

KLÁRA: Hogyne! De Pá!

értem.

jön

Viszontlátásra!

el-

(El.)

JELENET

8.

Emmi

Márta, Gálos,

EMMI: Hogy

Dezs

csak a koncert után.

megszépült Klára, mióta férjhez ment!

A\ARTA: Szegény Dezs! Ö meg napról-napra jobban görnyed

sok munkától!

a

GÁLOS

Én

EA\A\I:

legfölebb

kell

hogy férfinek és asszonynak leg-

és

egymás

bábot Klárából. Azért és

gépet

9.

Jó

hete

EMMI: Csak

hat

JOOB: Sebaj!

Látjátok!

Talán

Nagyszeren hogy

ilyen

jobb fest

nem

csinált

Klára

állott

Joob

Emmi

kisasszony!

Alilyen

sze-

láttam.

napja!

Ha még igy!

a

Dezs

csinált.

dr.

Ah,

reggelt!

Már egy

élése.

JELENET

Elbbiek, JOOB:

mellett

öntudatlan bosszút

talán

Dezsbl pénzkeres

rencse!

jó-

gondolkodásban. Becsülniök és egymást, különben nem házasság a házasság,

testnek

két

egészen

Dezs

találkozniok.

kell

A\ARTA: Érzésben szeretniök

férfi

eléggé.

becsüli

azt hiszem,

érzésben

alább

a

Klára határozottan visszaél

lesz.

nem

mert

ságával,

Ez onnan van, ha

(szigorúan):

az asszony rabja

kedves

divatpillangó

mondaná: már hat napja! Most találkoztam Klárával!

azt

Igaz!

sógorné!

rejlik

a

Sohse

hittem

volna,

zongoramvészn gubó-

Tanulhatna tle, Márta nagysám! (mintegy mellékesen) Sajgó volt most nálam. Ennivaló gyerek! Nem nyugo-

jában!

dott, te

mig legújabb versét

tanulhatnál, Béla!

fel

nem

olvasta nekem! Attól

meg

!

42

GÁLOS: Egyébrl is beszéltetek? igen! R kineJOOB (lassan elkészítve, célzattal): vezésérl meg a vidéki életrl, Korda Laciról, meg Lomi.

.

ról.

tett

.

—

tudjátok, többször emlegeU] adatokkal szolgált a elméletemhez. Most már egészen meg vagyok gy-

—

zdve

kidolgozom... MARTA (nagy érdekldéssel): És nem közölné velünk legalább lényegében? Ugy-e, Béla? róla

részletesen

és

GÁLOS: Ha EMA\I: Én

is

megtisztelnél is

elbb

vele...

meghallgathatom?

JOOB: Ó, az olyan egyszer, mint a Kolombus tojása! Tehát még Emmike is megértheti! EMMI (duzzogva): Köszönöm a nagy kitüntetést! JOOB: Az egész egy gazdasági tünemény -.alkalmazása '

lelki

és

társadalmi

életünkre.

Ugy-e, földmivel állam

va-

gyunk és tudjátok, mitl függ minálunk az ország jóléte vagy elmaradása, gazdagodásunk vagy szegénységünk? GÁLOS: R májusi fagytól! Ki ne tudná! Ha májusban nem éri fagy a vetésünket, több mint valószín, hogy jó lesz

a

termés

JOOB: De ket.

Ezt

sajna! Többnyire igenis éri fagy a vetésün-

aztán megérzi a búza, a

GÁLOS: Meg

a

EMMI: És

szl!

a

rozs, az árpa.

gyümölcsfa...

JOOB: Minden mezei és kerti veteményünk! Májusban azminden gyönyörnek Ígérkezik, bimbózik, duzzad

—

fagyos szentek: és egyszerre minden dermedezni kezd, elfonnyad, összezsugorodik. Mennél nemesebb a gyümölcs, annál jobban van kitéve a veszélynek. Gazdaember legyen a talpán, aki valahogyan jóváteszí, amit az idjárás vétett. Azt hiszitek, hogy túlzok? Dehogy is! Alig akad egy-egy vetésünk, egy-egy gyümölcsfánk, amely egészen kiadja mindazt az erejét, bségét, színét, zamatját, amire különben a mi áldott talajunk képesítené! GÁLOS (nyugtalanul): Az alkalmazást! Halljuk az altán

jönnek a

kalmazást!

43

rül,

JOOB: Rz alkalmazást? Nagyon egyszer! Nézzetek köde látó szemmel! Majdnem csupa ilyen elfagyott gyü-

mölcsfát,

abbanmaradt vagy

félig

kifejlett

közt. Nem kell keresgélnetek! EMMI: Szegény mama!

EMMI: Korda

láttok

az

Akárkire nézzetek!

emberek

JOOB: Abbanmaradt

táblát

festn!

Laci!

JOOB: Meghasonlott

idealista!

EMMI: Szegény Dezs! JOOB: Agyonhajszolt hivatalnok! (Magára mutat szánJoob! Józan szerelmes! Satöbbi, neveket! satöbbi! Ne említsünk Ö, az átkozott fagy, elbbutóbb mindenkit megcsip! Kinek az erkölcsét, kinek a jelle-

dékos

kinek a

mét,

Szegény

tréfásan)

A

kinek a zsebét.

tehetségét,

legritkább

em-

berek menekülnek elle! Nálunk csoda kell, hogy valaki azzá njjön, amivé lehetne és kellene! Emberi sors is, különösen

magyar

sors

is!

MÁRTA: De keser JOOB: Az lle

ez az elmélet!

keser, nagyon keser! Aki levonja tanulságot, nem kedveskedhet édességekkel!

a

élet

be-

AIARTA: Nem hihetek magának! JOOB: Nekem ne is higyjen! De

a szemeinek igen! amerre csak ellát, azt a tömérdek elfagyott embert? A mi erseinkben sincs annyi er, amennyi lehetett kellett volna! A mi satnyáink gyöngébbek, mint ahogy volna! Fagy érte valamennyit! Van, aki belepusztul. Nagyon kevés akad, aki kiheveri! De a legtöbbön, aki életben ma-

Nem

látja,

nyoma! FérAz egyiket tönkreteszi a gazdagság, a másikat a szegénység! Az egyiket a szerelem, a másikat a szeretetlenség! Az egyiket a nagyravágyás, a másikat a törekvés hiánya. Az ideálnak épugy megvannak az áldozatai, mint az önzésnek! Merre találjuk

rad,

holta

napjáig

rajta

fiaknak,

nknek egyformán

azt

férfit,

pláne

természeténél

fogva

fagy

a

nem

éktelenkedik

a

fagy

ez a végzetük!

azzá lett, amivé vagy küls bels, lehetett volna? Vagy

azt

az

asszonyt,

engedte, hogy kifejldjék!

aki

44

GÁLOS: Hát ben

az

szerinted csupa lelki

nyomorék

járkál

eb-

országban?

R

mi mvészeink, iróink, politikusaink, tanáraink, jogászaink, kereskedink, tudom is én micsodáink, többnyire kárvallott gazdák, ülig egy is arathat annyit, amennyivel a term mag biztatta! Persze nem mindegyik tudja ezt és talán a legboldogabb, aki, ha százszor életének is nincs igaza, azzal ámitja magát, hogy az volna! hozhatott szebb gyümölcsöt nem fája MARTA: De jó, hogy magának még sincs igaza, Joob! JOOB: Bárcsak ne volna! De ne csak az egyes embert nézzék! Rz egész országgal sem állunk különbül, mint

JOOB:

Jól

lakosaival!

a

mondod.

Jött

a

tatár

fagy,

jött

a

török fagy

és

jött

sok bels fagy! Hiszen az gondunk, mint taLegfbb iskolában tanultatok históriát. pasztalt, jó kertészeknek, csak az lehet már, hogyan javítsuk ki a fagykárokat, hogy mégis megéljünk és mégis lehet legtöbbet megmentsünk abból az áldásból, amit szüaz

osztrák

fagy.

üzonkivül a

magunkkal

hoztunk a világra! érdekes és sokban igaz, amit mással próbál foglalkozni.) mondtál! (Márta idegesen EMMI: Nem, nem, Joob, maga mindent sötéten lát, mint letésünkkor

GÁLOS: Mindenesetre

a

mama! JOOB: Annál

jobb! Legalább

csakis kellemesen csalód-

hatom! (Könnyedén) Igaz, Béla! Van egy régi megbízásom! Csak az alkalmas pillanatra tartogattam. MARTA (mint aki nem birja ki tovább): Gyere Emmi! JOOB: Bocsánat, Márta, ha Béla ugy akarja, magának is lesz talán beleszólása. Sajgó közölte velem, hogy a kiadód már nem birja fentartani a Májust. Korda Laci is menekült. Hát azért gondoltam... Tudjátok, hogy házi orvosa vagyok báró Zelényinek, a kompromisszum-párt vezérének, ö mondta nekem, hogy bármikor örömmel fogad be te tehetségedszerkeszti és politikai karrier

nagy javadalmazással a lapjához. Ott aztán a del

gyorsan viheted elre.

nyitva

áll

A

eltted. Amikor jelentkezel nála, tárt ajtókra találsz!

45

GÁLOS

És csak most szólsz? Mért mondta meg ezt, Joob? JOOB (humorral): No látja, Emmike. Béla szememre hányja, hogy csak most szólok. Alárta meg neheztel, hogy (szemrehányóan):

MARTü

(hevesen):

egyáltalában

szóltam!

MARTA

(Bélához

szenvedélyesen): Ugy-e, ez az aján-

nem gondolsz egy pillanatig hogy pártlaphoz szegdjél. Gx^LOS: De édes Mártám! R A\ájusnak vége! Az a csuda, amiben bizakodói, csak a te képzeletedben lehetséges. Valamihez pedig kell hozzáfognom. Nem pazarolhatom ermet, ifjúságomat egy lehetetlen cél elérésérc. MARTA: Nem lehetetlen! Semmi sem lehetetlen, amit az ember lelke mélyébl akar. Ugy-e, Joob? Igazam van? Maga nem tenné? Nem tudná megtenni? lat

képtelenség? Tudom, hogy

sem

arra,

JOOB: Hogy én mit tennék és mit nem tennék Béla nem mondhatom. Ez temperamentum és felfogás

helyében,

is igaza van! Mártának is igaza van! hogy minden embernek igaza van a maga szempontjából. Pedig csak ugy élhetünk együtt és ugy eny-

Bélának

kérdése.

A szomorú

az,

fagy

híthetünk

a

másik,

többi

a

MARTA: igazi

vészein,

igazságát

Soha! Én

egyéniség, azért

ha

mindenki

magáévá

teszi

a

is.

soha! Azért nincs igazi boldogság, annyi lelki béna minálunk, mert

jár

mindenki beadja derekát és megelégszik azzal, amit gyávaságában az els fagyos szél érintésére lehetségeknek lát. GÁLOS: De örökké nem élhetünk a holdban. Én is arra jártam, de visszakerültem a földre. Az vagyok, aki voltam. Ugy-e, Joob? JOOB: Én tovább nem vitázhatok veletek. Ezt most már végezzétek el magatok közt. Kötelességem volt, hogy átadjam az üzenetet. Ha megengedi, Emmike, hazakísérem.

EMMI

(aggódva):

JOOB: Csak

jöjjön,

De talán még... Emmike! Higyje el, Bélának

és

Már-

tának most

sok a beszélni valójuk. Viszontlátásra! (A vo-

nakodó

vissza-visszapillantó

és

Emmivel

el.)

.

46

JELENET

10.

Márta, Gálos

GÁLOS

szünet

(pillanatnyi

után,

Joob ajánlatát ne fogadjam tathatom. Tehát mit tegyek? mal);

MARTA: Nem

is

sejtem e

el,

erltetett ezt

pedig

pillanatban,

de

nyugalom-

nem azt

foly-

tudom,

hogy nem szabad kibocsátanod kezedbl azt a lapot, amelybe beletetted a véredet, lelkedet. Amely ugy ad nekem, ahogyan megismertelek, ahogyan megszerettelek, ahogyan tisztelni látni akarlak, hogy büsztudtalak. Ahogyan véges-végig kélkedjem benned, hogy sohse kelljen szégyenkeznem' miattad. GÁLOS: De érts meg, Márta. Hiszen én volnék a világ legboldogabb embere, ha kitarthatnék a lapom mellett. De kiadó nélkül, olvasó nélkül, hogy' nincs

Ha

hol

és

Zelényi

nincs

báró

MARTA

kinek,

lapjához

hogy'

hirdessem

az

Ha

igazságot?

szerzdöm... Béla!...

(izgatottan):

folytassam a harcot?

Béla!...

GÁLOS:

Hiszen még nem határoztam el magamat... gondolom... Annak a lapnak tömérdek az olvasója... Ha oda irok, idvel, óvatosan, tompítva belevihetem a mi eszméinket is. Ha jnegszünik a Május és

Csak

ugy

máshova nem szerzdöm, el kell némulnom egészen... így megmentek legalább valamit... A\ARTA Nem kell megsznnie ... Ha kitartasz, min:

dent

megmenthetsz

GÁLOS:

.

.

hogyha... d€... MARTA: De... mi az de? Beszélj! Ne titkolózzál elttem, hallod, elttem! Valami megbénít téged. Már hónapok óta veszem észre. Mindig jobban aláhanyatlik a fejed. A kezed még ir, a szavad mintha a régi volna... De engem nem lehet félrevezetni Hová lett belle a melegség, a láz, a szenvedély? Itt valami lappang, ami elzsibbaszt! Kitartanék,

.

.

.

47

Hisz a vak

GÁLOS: Mi lappangana? a

Május

hogy

láthatja,

is

tengdik!

Más szinte Ha bajod is van. Ha szinte vagy hozzám, elmondod. vagy magadhoz, meg kell vallanod. Talán segíthetünk a ba-

MARTA: Ez

nem minden!

igaz, de

Ne, ne tagadd!

Talán visszatérhet az akaratod, az erd, a reményed! GÁLOS (némi küzdelem után): Igazad van, Márta. Megbénultam. S ha mindenáron tudni kívánod a legnagyobb okát, azt is megmondom. Te vagy az, Márta! Te és serami más! MARTA: Gondoltam, hogy ezt fogod mondani! GÁLOS: Mikor íeleségül vettelek, tele voltam két érjon!

Idealizmussal

zéssel.

eggyé

fórt

szerelemmel.

és

bennem. De közbe

jött

Ez

kett

a

az élet

s

teljesen

szétszakította a

kettt! Egymással kegyetlenül szembeállította ket. Vagy azt kell feláldoznom, vagy téged! Vagy egyelre legalább le-

mondok

terveimrl

megszerzem

s

vagy

gondtalanságot,

neked

tengdve

:

De

.

.

.

Béla

!

s

jólétet

a

a

tovább küzdök eszméimért. Szegény heti meg, hogy nagyot is akarhasson, is boldogságot találjon.

MARTA

a

nyomorúságban, ember nem követel-

tovább

Nem

lehet,

meg

otthonában

hogy ennyire

félre-

Én boldog vagyok... én nem kívánok nagyobb jólétet... én meg vagyok elégedve avval, amit nyújtasz... beérem még kevesebbel is... örömmel mondok' le mindenrl! GÁLOS: Lehet... el is hiszem neked... de é n nem ismerj!

tudom elviselni a lemondásodat... nekem fáj a te kényszer megelégedettséged... engem gyötör az a tudat, hogy aki ragyoghatnál mindannyi között, itt csenevéssz el oldalamon, áldozatul essél az én élhetetlenségeranek, az én

te,

esztelen

meg

MARTA: lem!

nem alkuvásomnak! Tehát

Parádézni!

GÁLOS: Nem önzés...

de

én

kötelesség! Látok tük

hiúság,

Piacra

tudom... inkább azt fiatal

önzés!

Tündökölni

akarsz

ve-

vinni! lehet...

hiszem,

Talán

hogy

hiúság,

talán

szerelem

és...

közléhák és üresek. Gondtalan

asszonyokat, Klára sógornéd

van, bájosak, kedvesek, de

is

48

sétálgatnak.

jólétben

Hogyan tudnak

örülni egy uj

ruhának,

kalapnak, egy udvarlónak! És a akad valami, aminek megörülhetnek! És látlak téged. Mit mondjak rólad? Ha azt mondom, százszor különb vagy ezeknél a haszontalan virágoknál, akkor is még csak lekicsinylettelek! És az én jóvoltomból semmi

egy

ékszernek, egy

uj

uj

férjük jóvoltából mindig

sem

jut

neked,

aki

többet

is,

szebbet

is

érdemelnél,

mint

valamennyi! Nem adhatom meg neked azt a pompás keretet, amely méltó hozzád. Nem gyújthatom fel lelkedben az öröm tüzét valami nagy, fényes sikerrel. Eddig bajjal, gonddal, kudarccal tartottam jól lelkedet és mindennek én, csak én voltam az oka. Ezt nem birom tovább! Most itt az alkalom, hogy legalább azt szerezzem meg neked, ami ezeknek a s^enki ncskéknek is megvan: a köznapi, de biztos boldogságot! MARTA: R boldogságot! Béla! Talán jólétet igen, de boldogságot? Ilyet? Ily módon? Hát én olyan vagyok, mint a többiek? Csak olyan? Nem tudod-e, nem kell-e tudnod,

hogy nagyobb boldogság küzködni, akár nyomorogni veled, de meg nem tagadni magamat, meg nem tagadni téged, mint körülbástyázott jólétben kel

és

önbecsülésünkkel

élni

és

fizetni

GÁLOS: Ez már nem

a

legnagyobbal, a lelkünk-

meg

lelkesedés

a

kalácsért?

többé!

A

lelkesedést

megértem! Ne rázd a fejedet! Még mindig értem! Ez már beteges túlzás. Mindjobban látom, édes Mártám, nekem kell a józanabbnak lenni és azt választani, amit jobbnak tartok. Jobbnak a magam számára, mert neked jobb! MARTA (kétségbeesetten): Béla, te nem szeretsz már! én

Ha

is

nem

velem! GÁLOS: Épen mert szeretlek, mert az elveimnél is jobban szeretlek, azért beszélek igy veled. Ugy voltam eddig, mint az a rövidlátó ember, akinek épen annyi kincse volt, hagy palotát építhetett magának. Mikor aztán a lakhatóvászeretnél,

tétclre,

igy

beszélhetnél

a bebútorozásra, a parkirozásra került a sor,

csdöt

mondott és üresen tátongtak a termek. Mit ér nekem álompalotám, ha nincs benne lóca sem, ahol nyugalomra hajthatom fáradt fejemet, ha nincs egy kopott asztala sem, amelyen

49

ebédre kell

teríthetnék.

Le

kell

mondani az üres

palotáról.

Be

vonulni szerényebb, téglából épült bérkaszárnyába, ahol

bútorok állanak és

használható

MARTH

nem

hideg a tzhely!

legnagyobb fájdalommal):' Márta! (Hozzá akar nyúlni,

(a

GÁLOS:

milyen gyalázat!

hogy

megnyug-

tassa.)

MARTA: Ne Engem

nyúlj hozzám. Megszégyenítettél! Arcú) ütöt-

asszonnyá akarsz alacsonyítani, mint amilyen a többi mind! Akik kelletik magukat, akik páváskodnak, akik eladják testüket-lelküket egy ruháért! Egy csókért! Egy bókért! De én nem adom el magamat! Én az akarok maradni, aki voltam, mikor a feleséged lettem. Nekem nem kell a jóléted, a te gondtalanságod! te szép ruhád, a te kellesz Nekem te ugy, ahogyan kaptalak, vagy sehogysem! Én nem fogadok el alkut! És ha azt akarod, hogy a tied maradjak, hogy el ne veszítsük egymást, te is folytatod az eddigi utat, bármi történjen is! GÁLOS: De Mártám... édes Mártám... hiszen igazad van... gyönyör álom ez... de fel kell ébrednünk... A valóságnak is megvannak a maga jogai! MARTA (határozottan, hidegen): Lehet, hogy az álomból kell majd ébrednem... fel lehet, hogy könnyelmség ezt a harcot folytatnom ... de nem akarom, hogy te kelts fel engem... téged csak ebben a könnyelmségben akarlak látni egyenes háttal, ggösen, nem pedig okoskodva, józanul, mint a többit, a közönségeseket, a meghunyászkodókat, a hitványakat! Én azt akarom, hogy te ne csúszva, alkalmazkodva érj el valami alacsony célt, hanem hogy kihívón, szembeszállva minden ellenséggel, még ha kell a nyomorral is, juss fölfelé! A magasba szeretnélek iátni én is! Legnagyobb boldogságom lenne, ha ott ragyognál a többiek felett! De inkább végig kínlódom veled az életet, semhogy egy pillanatig is eltántorodjak attól az érzéstl, melg ben egymásra találtunk és egymáséi lettünk. GÁLOS: Édes Mártám! Látom, hogy nagyon izgatott vagy. Olyan különös a tekinteted. így még sohase láttalak!

tél!

.

.

is

oly

.

Modern Könyvtár 51—52.

4

.

50

Medd

volna most minden további beszédem. (Kalapját veszi) Inkább magadra hagylak. Majd ha visszajövök, nyugodtabb leszel. Meg fogjuk érteni egymást! Meg fogsz érteni engem! Hogy csak érted teszek mindent! Hogy nem szabad csodára számitanom! (Erltetve nevet) Még egy kis milliós fnyereményre sem a Kandó bankjának konvertált sors-

(Elkomolyodva) Már csak magamra száraithatok ugy-e édes, terád is?... (Odamegy hozzá és meg

jegyein.

és...

akarja

csókolni.

gyors

aztán

Márta

11.

(fel

s alájár.

Egy

pillanatig

vár,

el.)

JELENET

Márta

MARTA

tle.

elfordul

elhatározással

(egyedül)

Nagyon

izgatott.

Töprengve meg-

szoba közepén. Tépeldve maga elé rebeg): Mit monnem, nem mégse lehet ... de dott Béla? Kandó

áll

a

.

.

(mintegy

.

.

önmagát

fölajánlotta,

igen,

mecénás...!

.

.

.

biztatva)

megígérte...

(örömmel)

Meg

.

.

.

...hiszen

Rzt

fogja

fölajánlotta

beszélik,

tenni!

.

egyszer,

nagylelk...

(lázasan)

Meg

megnézi a telefonkönyvet. Beszélni kezd) Halló!... 18—29... Halló! Kandó igazgató úrral szeretnék... Igen? Én vagyok! Dr. Gálosné. Nagyon örülnék, ha beszélhetnék igazgató úrral. Sürgsen. Igen. Itthon vagyok. Kerek-utca 51. III. emelet. Tehát egy negyedkell

óra

tennie!

múlva.

Dezs

(Hirtelen

Biztosan.

Viszontlátásra!

(Leteszi

a

kagylót.

belép.) 12.

JELENET

Márta,

DEZS:

Dezs

MARTH:

Jó napot, Márta! (Megcsókolja) Hol Sétálni ment.

DEZS:

Te

van Béla?

nélküled?

MARTA: Nekem

dolgom van. Rz

igazgatódat várom.

51

DEZS: köszöntését

Kandót? Hiszen amióta

Maga

ajánlotta

Remélem,

a

szívességet

föl.

Már

kérek

régen.

töIe.

Gavalléreraber.

Mintha elre

látta

volna.

teljesiti.

Neked bizonyosan! (Tréfásan) St még a fizeha megkérnéd rá. Minek? Hiszen azt is csak Klára cicomájára

DEZS: tésemet

még

fogadtad!

alig

is

MARTA: Egy

vagy,

férjnél

fölemelné,

is

MARTA: költenéd.

DEZS:

De mikor nekem abban telik a kedvem. is seMARTA: Mért nem hagytad legalább, hogy gítsen a munkában? DEZS: Hogy neki is olyan ránc legyen a homlokán, mint neked, Márta? Dehogy is! Én dolgozom és ö élje a világát,

szép és amig fiatal! Hát csak siess hozzá!

amig

MARTA: uj

kalapjával.

és

cukorkát vesz el)

DEZS:

De

MARTA

A

Dunaparton vár az

keser vagy máma, Mártái (Zsebébe ngul Hadd édesítsem meg kicsit a kedvedet

í

(türelmetlenül):

Csak

vidd Klárának és hagyj

magamra!

DEZS:

Valami történt veled... vagy talán... Eh! Nem Megyek Klárához! MARTA: Csak menj már! DEZS: Viszontlátásra! (Elveszi a cukordobozt, még egyszer meg akarja kínálni, látja, hogy Márta elfordul tle, vállát vonja és végül észrevétlenül az ajtó melletti asz-

avatkozom

ialra

teszi

dolgaidba.

dobozt.

a

El.)

13.

I

JELENET

Márta, késbb Kandó

MARTA

(egyedül.

A

hogy rendetlen, a haját az

asztalon

a

tükörben igazítja,

dobozt, pillanatra

nézi magát, észreveszi, kacérság nélkül, meglátja felderül

és

egy cukorkát

.

!

.

52

belle

szájába vesz,

a

elveszi a Májust, mintha olvasna lesi az ajtót. Kopogás): Tes-

nagyon izgatottan sék! (Kandó belép.) de

benne,

KHNDÓ:

Parancsol velem, nagyságos asszonyom, igavagyok, hogy (idegesen kapkodva): Igazgató ur... köszö-

boldog

zán

.

AIARTA nöm,

hogy

eljött.

Nem

.

máskép

tehettem

.

.

.

önhöz

kellett

fordulnom.

KANDÓ MARTH: :

...az

maga

Legyen bizalommal hozzám. Biztosítom, hogy Emlékszik, igazgató ur? Ezeltt

eljegyzésem ajánlotta

KÜNDÓ: asszonyom közelebb

estéjén...

fel,

álló

MARTA

tudom

—

megígérte.

Igen...

hogyne

nekem, hogy

Ígérte

.

hónappal!

tiz

bizonyosan

igen,

.

meg nem (örmmel):

emlékezném...

hozzám

fordul,

Nagyságos ha önhöz

segítené.

Igen...

igazgató

ur

jobban

látott

jövbe. Én nem hittem, hogy elkövetkezhetik. De most itt van az eset. Önhöz fzöm utolsó reményemet. KANDÖ (könnyedén): Csak ne ezt a tragikus hangot, nagyságos asszonyom. A hivatalomban néhaugy sem kerülhetem ki... legalább engedje meg, hogy mint magánember... MARTA (könyörögve): Nem, nem. Ne tekintsen most egyébnek, mint kliensének, aki bajba jutott, aki az ön táa

mogatásával

akar

kimenekülni ...

pusztulásból

a

KANDÓ: Nyugodjék

meg, nagyságos asszonyom. Birémeket lát. MARTA (mosolygást erltetve): Lehet... hiszen az egész kicsiség! Önnek egy szavába kerül... Bizonyosan Azóta akkor este megteszi, hiszen ön maga mondta nem gondoltam rá, de most eszembe jutott... minden szahogy szerencsésebb helyzetben levnek köteyát tudom lessége megsegíteni megszorult embertársát. KANDÓ (komolyan): Kötelessége is... természetesen. MARTA: igen... ön nem az a megkérgesedett szivü... akinek tartottam Hatalmasabb istent is ösmer, mint a pénzt... Hallottam, beszélték többen... sok jót tesz titok-

zonyosan

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

53

(Kandó fejét sok mvészt, írót támogatott már rázza] Hiába, ne tagadja. KANDÓ: De voltaképen mirl van szó? MARTA (nem is hallja): És talán nem is vallja kárát. Talán jó üzlet is. Bizonyosan. Meg vagyok gyzdve róla. KANDÓ: De nagyságos asszonyom, igy sohasem tudom ban

.

.

.

.

.

.

meg ... A^iARTA

(szaggatottan,

lassan):

Arról

gondolataimat.

nem

nos

akarja

van

többé

szó,

Igaz...

de

egy

nem tudom rendbe

kábult a fejem. Bocsássa m.eg...

kicsit

szedni

hogy a mostani laptulajdo-

fentartani

a

lapot...

a

Májust...

de aztán elismeri Béla a lelkét megriasztotkedvetlenedett. is... meg a kiadó is... ták ket az akadályok... nincs türelmük bevárni az eredhiszen

bele ...

fektette

!

.

.

ményt... pedig meg kell jönnie... nem tudnám elviselni... hogy Béla elhagyja a lapot, mint rossz katona a zászló-

Megutálnám... semmibe venném... nem akarom eltrni... hogy hütelen legyen magához... én hozzám! KANDÓ: Tehát arról van szó, ha félre nem értettem, hogy én adjam m.eg a lehetséget a lap folytatására. MÁRTA: Igen... csak egy évig... nem nagy áldozat... nem fog ráfizetni, igazgató ur... bizonyosan meghozza a költségeket... nagyon szépen indult... és ha Bélát nem csüggesztik el többé az anyagi gondok... bizton tudom, visszakapja régi kedvét... lázba hozza az olvasókat a tolaz

és

ját

lával...

ellenséghez

meglátja...

pártoljon!

kitn

üzlet

lesz!

KANDÓ ságot

(mosolyogva): Kitn üzlet, mely a szinigazhirdeti? Színigazság... a kétszerkettön kivül nincs

színigazság!

MARTA

(mindjobban belemelegedve): De igenis van... fogják ismerni... igazgató ur is. ."meglátja ... ha meg akarja látni ... és ha talán nem hajt jövedelmet vagy el is

Meg

.

vész a pénze... akkor sem szabad sajnálnia... nem tagadhatja, ideális cél... a pártokon felül állni... hozzászoktatni az olvasókat ahhoz, amit mindenki keres, akiben van becs-

54

letesség,

akit

világban.

..

KANDÓ

meg nem

rontott

az

élet,

hisz

aki

egy szebb

nagyságos asszonyom, ez a hely, ez a rajongás az igazságért... megkapó, elragadó... még én is rabja leszek... pedig végig jártam a próza iskoláját. Meg kellett tanulnom nevetni az ábrándokon csirájában elfojtani az álmokat. Különben én is lenn rekedtem volna a porban, a hétköznap szürkeségében. Eltemettem a vágyaimat... a nyomorból^ a becstelenségböl kellett kimentenem apámat, családomat... és ha is, magara nem egyetlenegy cél felé fordítom lelkemet, gyalázatban. Épis, fetrengenénk szegénységben, lenn a a pen ezért boldog vagyok, ha másnak illúzióit, nemes ábrándjait segíthetem megmenteni. Mintha a magaméi ébrednének a föld alól... mintha látnám ket újra ragyogón, csábítva, sudárba szökkenve. MARTÜ (meghatva, halkan): Igazgató ur, tehát ön is... (feláll,

.

.

elfojtja

megindultságát)! Igazán...

.

k

ennyire

félre

ismerik...

Még

én

is

azt

hittem...

KfiNDO

(magához térve): Nem, nem. Higyje továbbra ismernek félre... én vagyok a kegyetlen és kíméletlen Kandó, aki nem érdemel szeretetet, akit csak pénegy R többi zéért tisztelnek, akinek bálványa az arany másik Kandó volt, egy névrokonom, egy nyomorult, aki tönkre akart tenni, pipogyává, koldussá akart átgyúrni! De legyrtem, földre tepertem... s most itt vagyok, hatalmais...

nem

!

.

.

.

diadalmasan ... ha nem is szeretnek, de félnek tlem, ha gylölnek is, de meg kell hódolniok. (Magához térve.) Bocsánat, nagyságos asszonyom... nem, nem... ne nézzen ugy rám. Nem érdemlem meg. Ne tartson különbnek a többieknél! Csak jobban tudtam fegyelmezni magam... azért, mert ersebb volt az önzésem! MARTH (bátortalanul, mintegy kérlelve): Tehát nem tagadja meg, elvállalja...? san,

R költségeket? Érdemes is arról beszélni! Hinagy hálával tartozom önnek, hogy újra fiatalnak érezhetem magamat, hogy megvchetem egy kis bohó lányKflNDÖ:

szen

55

nak,

aki

pillangót

hajszolni

szeret

—

a

lepke-hálót.

(Üz-

leti hangon.) A\ég ma érintkezésbe lépek a kiadóval és rendelkezésére bocsátom a szükséges összeget. Feltéve természetesen, hogy a férjének nincs kifogása ellene. MARTA: Kifogása... boldog lesz... az én kedvemért,

fllig várom, hogy megtudja... után): De ne vegye rossz meggondolás KHNDÖ (némi néven, megint józannak kell lennem és önnek kedvét szegni. Nem hiszem, hogy megfogja a pillangóját.

meg

a

saját

kedvéért!

A\ARTH: Miért? Honnan gondolja? KHNDO: Ismerem a magunk fajtáját. Rz ura akárminem fog belemenni ebbe a ment lyen jeles ember is .

.

.

akcióba.

MARTA

(felriadva):

Mért ne?

KANDÖ

(egyszeren, m^elegen): Aki bajba került, elveszti önbizalmát és gyanakvó lesz mindenkivel szemben. Legkevésbé tudja majd elhinni, hogy egy Kandó képes ilyen szívességre, csupán azért, mert gyönyöre telik abban, hogy asszonyt nagyságos szemmel láthassa.

ilyen

kipirult

arccal,

ilyen

ragyogó

MARTA: El kell hinnie... bele fog menni... nem olyan kicsinyes. Nem szabad kételkednie. Nem ismeri igazgató ur! neNagyon megörül majd! Ó, már elre köszönöm az vében is ezt a nemes készséget! KANDÖ: Bocsánat, önnek tartozik köszönettel, akinek megengedi, hogy szolgálatára lehessen. (Kezet csókol.) Várom kegyes értesítését. (El.)

14.

JELENET

Márta, késbb Gálos

MARTA (egy pillanatig mintegy kábultan végigsimítja homlokát... az ablakhoz siet... türelmetlenül, a legnagyobb izgalommal várja férjét... végre meglátja, kinyitja az ablakot, lekiált): Béla! (aztán eléje szalad és ugy jön be vele,

!

.

.

56

karját

karjába

túláradó

öltve,

GÁLOS: De

Márta... kelve magadból...

térj

boldogsággal,

lelkendezve.)

magadhoz... egészen

ki

vagy

MARTR: Majd

aztán... hát ugy történt... mikor elvoltam esve... éreztem, ha gyors segítség nem jön, akkor mindennek vége van akkor nem tudlak szeretni többé akkor igaza lesz annak a feketénlátó Joobnak! De nem! Nem lesz igaza! Nem szabad, hogy igaza legyen! Ne félj! Megmenekültünk! Tul vagyunk a veszélyen! 0, be boldog vagyok, hogy én meg tudtam menteni szerelmünket GÁLOS: Nem értelek Márta! Mi történt?

kétségbe

mentél...

.

MARTA: Mi kitn gondolatot

.

.

.

.

.

Rz

hogy a kétségbeesés Csak még egy évig kell folytatnunk a régi lelkesedéssel, ugy megersödik a Május, hogy gyönyörség lesz! De addig ki segíthetne? Kinek van módja hozzá? Valamennyi ismersünk között csak egyhez történt? sugallt

történt,

belém.

fordulhatok.

GÁLOS (elképedve, hirtelen): MARTA: De igenis! Éppen ! sürgsen GÁLOS: És

Csak nem Kandó? Telefonoztam neki, hogy

hozzám!

jöjjön

volt?

itt

MARTA: Itt. Most ment el. Alinden rendben GÁLOS Hogyan micsoda nem értem MARTA Ö megértett engem bele tudtam :

.

.

.

,

:

az én ers, nagy hitemet...

meg

tennie

kell

.

dozatra

isten...

.

.

.

Megtudtam gyzni

.

plántálni

róla,

hogy

mit kértél

tle?

soká kérnem. Alig pár szaigazi nemes ember. Önzetlen, ál-

kellett

Alapjában kész, melegszív.

került.

GÁLOS

.

van!

.

GÁLOS: Teremt MARTA: Nem is vamba

.

.

(haraggal):

Miit

dicséred?...

miféle

köze van

mindennek

hozzánk? MARTA: Nézd csak...

magától értetdnek még magyarázat se

meg

olyan egyszernek,

találta...

megmagyaráztam

kellett...

csak eladtam...

neki... és

oly eh,

Kandó

.

57

habozás a

nélkül

Májust.

Vállalta,

.

.

nem

hogy

.

örömmel

engedi

hogy

vállalta,

elpusztulni

fedezi

a

költ-

egy évre...

ségeket

GÁLOS MARTA:

Lehetetlen

:

zájárulsz...

beszéltem,

drága... ha neked

.

.

.

nem

.

.

Persze csak azzal a feltétellel, hogy te is hozDe ezt minek is kérdeni... Hiszen, amikor vele

oly akartam megmenteni, ami neked is te lelkedbl beszéltem! Ahogy te beszéltél volna, eszedbe jut Kandó... Tudtam, hogy örülni fogsz...

azt

R is

GÁLOS féktelenebb

nemnek,

megígérte

(teljesen

haraggal):

elveszti

...a

önuralmát,

kifakadva,

megaláztatásomnak,

a

mind

szégye-

gyalázatomnak?

a

MARTA:

Béla...

GÁLOS: Te vagy

az

elvesztetted

az eszeveszett...

eszedet? te

könnyelm...

te

nem... nincs rá szavam... te tudtad, te merted fölkérni Kandót... És még dicsekszel vele? A\ert magad ébren álmodol, mindenki másban is mámoros bolondot látsz? Hihetetlen! Olyan vak volnál? Igazán el tudod képzelni, hogy Kandó, ez a hideg, agyafúrt pénzember nagylelkségbl, vagy az én szép szememért vállalja a Május kiadását? Hiszen az volt éppen a célja ennek a lapnak, hogy kivégezze az ilyen alakokat! MARTA (kiáltva): Félreismered Kandót! De én most megismertem! GÁLOS (nem hallgat reá): Nemesszivüséget vársz oly embertl, akinek csak egy a gyönyörsége: a hatalom, amit a pénz ad! Hiszen ez a ggös ember betegségnek és bnnek nézi a pénztelenséget. Semmibe se veszi, megveti, nulszerencsétlen...

te...

láknak becsmérli a

hoz

—

azért

szegényeket.

Ha

leereszkedik a piszok-

ugy csúfolja elbizakodottságában az Ínséget! teszi,

hogy

a

maga elkel

—

tisztaságát fitogtassa!

csak

Ha

hogy megmutassa a hatalmát, hogy maga is megrészegüljön tle. A szellemi proletárokat gyámolítja? Neki ez csak amolyan exotikus sport! MARTA: Tévedsz, Béla! Nem az, akinek gondolod! GÁLOS (nem hallgat reá): Az egész világ, hallod, az segií

valakin,

azért segit,

.

58

egész

hogy még

járt,

csak mi nem, csak te nem! akirl tudod, hogy utánad

hozzá,

fordulhat

világ

Te sohasem! Te...

hozzá...

nagykegyesen feleségül

talán

is

vett volna,

mert megcsiklandoztad az érzékeit és izgattad a hiúságát, mert alkalmasnak itélt arra, hogy a gyönyörségét szolgáld és szalonjában tündököljön veled, hogy odakiálthassa a világnak: íme! Szegény leányt vettem nül, mert nemesebb érzésekre is képes vagyok és mert ilyen fény-

zést

megengedhetek magamnak! És méltóztatott neki elegy egész évre.. mondjuk 100.000 korona erejéig. Mi az neki? Egy napon többet nyer a börzén az ostobáktól, kiket ö rángat pórázon! És ha még azért tenné, hogy bennünket kisegítsen a hínárból! De nem. azért teszi! nem! Nagyon is rosszul ismered! (Gúnyosan is

a költségeket...

vállalni

.

felkacag.)

/

MARTÜ: Mi várhat

másért tenné? Mi érdeke lehet? Hisz

semmiféle

GÁLOS:

nem

viszontszolgálatot!

botorság! Csak asszony nem ismerÉrtsd meg, te boldogtalan! Mit neki a Május! Rongy papiros csupán, amibe a poros cipjét se

heti

Hihetetlen

ennyire az

életet.

Csak a kedvedben akar járni, hogy magához hogy belopja magát a szivedbe, hogy a hála lépvcsszjével elszakítson tlem! Vagy testestül-lelkestül, vagy bánja is csak testestül! törülné

bele!

édesgessen,

—

—

MARTH GÁLOS

(kiáltva):

Béla!

Tudom, hogy téged nem tántoríthat meg Nem, nem... soha! Hü vagy és hü maradsz hozzám... de csak az a tudat, hogy ez az ember azt remélheti, hogy fölteheti rólad... vérig lázit... hogy csak eszébe juttathattad tottad nal,

...

:

ha

.

nem

hát

akartad,

te,

te

is

de azt a gondolatot támaszkapható vagy, ha nem azon-

idvel...

MARTA: Az GÁLOS: tettél!

is

benne, hogy

.

: ,

istenért,

Béla...

hallgass!

Belepusztulnék, ha

rültség, hogy

nem

elhallgatnám! rültség, amit akarsz észre térni! rültség, hogy

inkább nyomorogni akarsz, de

nem fogadod

el

azt a jólétet,

.

59

amit

számodra

Nem

biztositok.

tudsz beletördni abba, hogy

hová jutsz el. R Kandókhoz! Én meg csak az elérhet boldogság felé akarlak vinni. De hiába! Nem bizol az én szerelmemben, az én férfiasságomban. Ezért aztán elitélsz engem, mert meg akarok hajolni a kényszerség eltt. Meghajolni, hogy meg ne törjek, hogy veled együtt el ne pusztuljak! gyalázattal csúnyán MARTÜ Meghajolni GÁLOS: Csak lemondóan, de tisztességgel. Kell, hogy belássad balgaságodat! Hiszen ha a te Kandód volna a lapkiadóm, ujjal mutatnának rám az emberek, kipellengéreznének, hogy Kandó pénzel engem. Mért, kérdeznék. Más oka nem lehet, csak az, hogy a felesége... MARTA: Ne mondd ki! Megtiltom, hogy kimondd! GÁLOS: Igenis kimondom. Hadd lásd világosan, mit akartál tenni elvakultságodban, eszels túlzásodban. Azt hinnék, hogy szeretje vagy, hogy a bnöd dijából tartom fenn a Májust! Ha százszor nem volna igaz, ha Kandó én

vezesselek!

:

Pedig magad

.

.

.

látod,

.

.

.

.

.

nemeslelküség mintaképe volna is, akkor is azt suttognák egymásnak és én nem akarom, hogy ez a piszkos gyanú a

beszennyezzen téged is, engem is! És nem adok neked képtelenül többé alkalmat ilyen megbocsáthatatlan, ilyen gyerekes clhamarkodásra! Véget kell vetnem ennek a helyzetnek! El kell fogadnom Joob ajánlatát! Be kell lépnem Zelényi báró lapjához! Meg kell gátolnom, hogy te még egyszer intézkedhess az én tudtom nélkül, az én fejem fölött, mindkettnk gyalázatára! Ezentúl én foglak vezetni és meglátod, biztosabban és egyenesebben a boldogulás mint ahogy te konok makacsságodban azt most fel felé, tudnád fogni! (Elfordul Mártától.)

MARTA: Béla, Béla! GÁLOS (nem válaszol,

leül háttal Mártához. Márta hangosan kezd zokogni; aztán mindjobban elfojtva zokogását, vánszorogva, meg-megroskadva, olykor visszafordulva Gálos felé, megsimogatva néhány útjában cs bútordarabot, megy az ajtó felé. Felveszi egy pamlagon hever kalap-

!

.

.

60

felöltjét

s

ját

Radován

Klára,

szótlanul

és

Viki

kimegy

a

szobából.

Dezs,

középs

ajtón.)

vlegénye jön a

és

JELENET Gálos, Viki, Gadó, Dezs, Klára 15.

DEZS; és

Szervusz Béla! Találkoztunk Viki nagyságával hadd mutathassa be nektek a vlegényét. Külön-

fölkért,

ben

Márta ...

is

GADÓ VIKI

kitnbb

:

Szintén hires ember!

R

leg-

urlovas

DEZS

(súgva Gáloshoz): Ötvenezer korona adósságot az öreg.

érte

fizetett

dicsekvéssel)

(naiv

Gadó Miklós!

Gadóvári

(bemutatkozva):

GÁLOS GHDÖ: VIKI

(szórakozottan Hallottam, hogy

kezet

Nagyon

nyújtva):

gyönyör

verseket

(szégyenkezve): De hogy mondhat

R Május szerkesztje a GüDÓ (ijedten): R Május...

hallotta!

örülök.

doktor ur!

ir

ilyet!

Hányszor

doktor ur! igen...

függetlenségi új-

szoktam olvasni a kaszinóban VIKI (kétségbeesetten): Magának fogalma sincs az irodalomról! (Félrehúzza az elképedt Gadót és buzgón magya-

ság

.

.

ráz

.

.

.

neki.)

DEZS:

De

KLÁRA nem

látom

hol

van Márta?

(visszajön a mellékszobából) .

.

GÁLOS

.

pedig

szerettem volna

.

,

:

.

Én

is

kerestem

hová ment

.

.

...

izgalomban): Nincs künn? (Kirohan, kisehol! (Hirtelen fájdalomáltva) Márta! (Visszajön) Nincs mal és haraggal) Itt hagyott! Itt hagyott! Volt lelke! A cudar! (Egy székre rogy és befedi arcát. Dezs és Klára az

ajtóba

kitépi

(nagy

húzódik.

magát

Gadó

el

akarja ^vezetni

ez

de

Vikit,

karjából.)

VIKI (haraggal): Hagyjon el, hagyjon! (Rajongva) Nekem most itt a helyem! (Gálos mellé áll és részvéttel vállára kezét.)

teszi

GÁLOS Viki!

i

(felriad):

Viki kisasszony? (Hálásan) )

.

Köszönöm, i

I

k

HilRMADIK FELVONÁS Két

késbb. Február.

évvel

szabadba. Ajtó a

a

Rjtó

szamovár,

Télikert

Kandó

lakosztály

Rz üvegtáblás

fegyverállvány.

villájában

tátrai

Pálmák, virágok,

felé.

falakon

keresztül

a hófedte hegyeket látni. Délután 6 óra felé.

1.

JELENET

Kandó, késbb

KANDÓ vozni

r.

J

o o b

lapot.

Megnézi

óráját.

Tá-

készül.)

JOOB meg

(olvasott. Leteszi a

d

akartam

ünnepély

az utca fell): Jó nézni hogy vannak

(belép

estét,

igazgató

nagyságáék

a

csak tegnapi

ur,

után.

KANDÓ: Köszönöm,

doktorom. Márta kitnen érzi magát. Bámulatos... de ez az asszony nem ismeri a fáradságot. Most is a számadásokat végzi Emmivel, aki valóságos titkárává szegdött. JOOB: Pedig ugyancsak elég dolga volt... egyszerre ott

termett

kodott...

az

urakat

tiz

helyen

majd az biztatta,

is...

elárusító

majd

a

védnöknkkel udvariasbuzdította... majd

hölgyeket

hogy mennél

jobban sarcoltassák

meg

.

.

62

és mindig

magukat...

friss

jókedv

volt...

volt...

ötletes

izgalom sem látszott rajta... KilNDO: Valóságos szenvedélye ez a gyjtés... szinte túlságosan elfoglalja... hiába mondom, hogy szívesen ada

volt...

legkisebb

nem. Ez nem kell neki. Nem nám a saját zsebembl mintha az én pénzemet sajnálná. De ugy véli, az ilyen jótékony akciónak csak akkor van erkölcsi jelentsége, no persze anyagi is, ha az egész, társadalom lelkiismerete szótöbb embert belevonni mennél lal meg bennük. Mennél többet mozgósítani ... Ez a törekvése. És mondhatom, rendkívül! sikerrel jár. Rz egész társaságot forradalomba hozta mindenki csak az intézményérl beszél...' a letörtek föl.

.

.

.

.

.

.

.

segítésérl.

JOOB: Bizony, hatalmas esztend

pia«-jából, alig egy déllyel

szentelte

egyesület alatt.

az

lett

»Filantró

Szinte fanatikus szenve-

magát neki Márta nagysága. Él-hal

érte.

Ugy, mint azeltt a Május-ért. Hja! Ez a rajongás a természetrajzához tartozik! És hogy ragad a buzgalma! Hogy fáradoznak a tagok is! Mintha valamennyibe a nagyságos asszony lelke költözött volna. És hogy dicsekszik mindenki a maga gyámoltjával! Ha így haladunk, maholnap mutatóba sem találni többé nyomorúságban vergd embert. Kandóné hadserege meg nem engedi, hogy a bajba került bajban is maradjon. KANDÓ (mintegy könnyedén, de meglátszik rajta, hogy nagyon közelrl érinti a dolog): Hacsak Gálos doktor

útját

JOOB madja

a

nem

állja

(kissé

.

.

meglepetve):

lapjában...

szám részére

Kíváncsi

Béla...

igaz...

vagyok,

mit

irt

folyton

a

tá-

holnapi

I

KANDÓ:

Rzt tudja, hogy tegnap este találkoztak elhogy Márta elvált tle és feleségem lett? JOOB: Tudom. Ugy vettem észre, hogy mindketten hi-

ször,

deg

azóta,

udvariassággal

KANDÓ: ják,

mivel

Igen,

váltottak igen.

Szó

pár sincs

tartoznak a helyzetüknek.

szót.

róla!

Ne

Mindketten tud-

értsen félre.

Márta

.

63

van a múlton. Eziránt semmi kétségem sincs és valóságos felségsértés... egy pillanevetséges volna... natig csak rá is gondolni.,. De... hogy is mondjam... teljesen

tul

kényelmetlennek

JOOB: De

tartanám,

ha Gálos

van... eljegyzését Gadóval. Még

is...

bájos

felesége

.

.

hová gondol...

igazgató ur...

Viki

nagysága

hiszen érte

Béla

fcontotta

az ötvenezer korona kifizetett adósságát se követelte rajta az öreg Radován. És a bálványozásig szereti urát, nem is szólva arról, hogy az aszszony vagyonának is köszönheti karrierjét... én ismerem el legjobban Béla ritka tehetségét... de nem tudom, a má-

fel

sodik

felesége

annak a pénze

lett volna-e belle egyik legtekintélyesebb lap tulajdonosa és szerkesztje... képvisel... KANDÓ Helyes ... de mért támadja Márta intézményét olyan tünteten... olyan állhatatosan... haraggal is .. ^ igunynyal is... mért nem engedte, hogy Viki nagysága a betéti dijon felül nagyobb összeggel járuljon a tegnapi ünnepély jövedelméhez? JOOB: Meggyzdésbl... Béla mindig utálta a jótékonykodást... ahogy mondja... azt a rossz tapaszt, cmelg alatt tovább gennyed a nyomorúság sebe... amellyel csak elodázzák a gyökeres, a nagy, végleges társadalmi operációt... Bizonyára azt hiszi, hogy igaza yan... és talán igaza is van... KANDÓ: Lehet... de ugy érzem, itt nem elvekrl van szó... mi pénzemberek némelykor élesebb pszihológusok vagyunk, mint önök diplomás lelki búvárok s azért ugy vélem... az lehet véletlen, hogy idejöttek a Tátrába, mikor mi is itt vagyunk, de hogy az ellenkez felfogása, az örökös támadó cikkei...

nélkül,

nélkül,

:

JOOB

(élénken):

akárhányszor

gyzdése

Nem...

beszéltem

szerint...

nem, igazgató ur... Béla... amióta Márta t... meg-

vele...

igazságtalanul,

szivtelenül

elhagyta...

csak a leghidegebben nyilatkozott felle. Hiszen tudja igazgató ur, hogy mikor még a válópör elején voltak, semmi-

64

nem

Akárcsak Márta közvetitést. Oly messzire értek egymástól, hogy ha talán Mártából nem lett volna az elkel Kandóné, Béla pedig nem vette volna el az érte bolonduló Vikit, bizony akkor se Egészen nyugodtak kerülhetnének többé össze az életben lehetünk. Ezek a ketten érzésben meghaltak egymás szá-

félG

békéltet

nagysága,

kísérletnek

aki

engedett...

ridegen visszautasitott minden

szintén

1

mára.

KHNDÖ

(ersen): Köszönöm, doktor. Különben is beleaz értékeimért való küzdelembe. De megvéd-

acélosodtam tem ket. És megvédem ezentúl

JOOB Teljesen

megbizhatik a

KANDÓ: M.agam dig

a

KÜNDÓ is

esti

teszik

(tréfát

nem

szívességet

az

De

azért jó katona min-

szárazon tartja a puskaport. Ez ,az élet! S talán éppen veszteség lehetsége teszi érdekessé. JOOB: Könny igazgató urnák. Sokan bizony' az én sza-

natóriumomban

lok

kell!

depositjeiben.

safe

azt hiszem.

is

ha

is,

az aggodalma, igazgató ur!

(tréfásan): Felesleges

ön

az

a

le

fegyvert.

erltetve):

meg

teszem

tudománya

Kedves doktor önnek,

eltt.

JMerfl

ur...

azt

a

meghódobármikép jön velem a klubba

pártira?

JOOB: Természetesen.

KANDÖ vartasd

(beszól

a másik

szobába): Pá, Márta! Ne za-

magad!

2.

JELENET

Elbbiek, Márta

MARTA

(Joobhoz): Jó

estét!

(sietsen

bejön)

(Joob kezet csókol neki.)

Elmégy, Dani? Mint rendesen, a partimra. MARTA (Joobhoz): Nem segítene Joob egy kicsit Emminek? Megakadt valahol az összeadásban. JOOB (tréfás célzattal): Az összeadásban én is meg(Kandühoz):

KANDÓ:

65

lehetsen bet

kell

igazgató

vagyok. De azért, ha nálam gyöngébezer örömmel. Azonnal itt leszek (Bemegy a másik szobába.)

ügyetlen

gyámolítani... ur.

JELENET

3.

Kandó, Márta KflNDÖ: Mért

MARTA: közölni

akarok

KANDÖ MARTA:

mert Emminek

Azért,

Márta?

be Joobot Emmihez,

küldted

és

valamit

hogy

látoga-

esik...

jól

veled.

sürgs?

Olyan Tudtodra

(tréfásan):

Igen.

akarom

adni,

várok most.

tót

KANDÓ

:

De

Márta

kérlek,

.

.

hiszen

.

ez egész fölösle-

ges miköztünk.

MARTA: Tudom... nek

KANDÓ: még

de ez egyszer mégis kötelességem-

tartom.

igazán

No,

no...

fölkelted

MARTA: Tegnap

*

a

csak ne olyan ünnepélyesen, mert kiváncsiságomat.

este,

tudod, találkoztam Gálossal.

El-

amióta elszakadtunk egymástól. (nehezen fojtva el izgatottságát): És aztán? MARTA (nyugodtan): Csak pár szót váltottunk, de hirr telén ugy éreztem, hogy tartozom ügyünknek azzal, hogy Gálos folytonos támadásait, amelyek, ahogy ismerem, elvi ször...

KANDÓ

ellentéten

ragadnom

kell

tlem

alapulnak,

az

telhetleg megszüntessem.

alkalmat,

KANDÓ: Nos? MARTA: S ezért

hogy

felkértem,

leszerelésre

tiszteljen

meg

Meg

birjam.

látogatásá-

val.

KANDÓ: Gálos! Eljön? MARTA: Ha csak egy a

romlásból,

akkor

nézetre birjam. Modern Könyvtár 51—52.

is

meg

embert kell

is

menthetek

kisérlenem,

hogy

ki

t

ezzel

más 5

.

66

KANDÓ

önuralmát):

elvesztve

(kissé

Meghív-

Idejön.

Megígérte?

tad?

MARTA: Azt

Igen.

Meghívtam

hiszem, mindjárt

KANDÓ .

.

.

egy

MARTA: Nem véletlen

hozott

más

lehetett

megígérte, hogy eljön.

és

lesz.

nem gondolod, Márta,

(uralkodva magán): És

nekem

hogy

is

itt

.

.

.

KANDÓ:

idm

volt

össze...

csak

És...

kényes ez

kissé

látogatás.

gondolkodnom,.,

pillanatnyi

egyletem

az

a

nem hozhat

ötlet járt

téged

hiszen

volt...

nem

a is

az eszemben. is

kellemetlen hely-

zetbe Gálos?

MARTA

vége mindennek ... ezt

Köztünk

:

kell,

hogy

én az érzés, amely összekapcsolt épp ugy tudja, bennünket, leszáradt. Nincs hatalom, mely két elhervadt vimint

rágot

újra

.

.

.

föléleszthetne.

Elhervadt? Biztos vagy benne? Ö nála is? Aki egyszer Mártát bírta ... az nem tud róla egykönnyen lemondani. (Szenvedélyesen.) És ha már végre enyémnek mondhatlak annyi küzdelem árán, nem akarnám, nem tud-

KANDÓ:

nám

elviselni,

MARTA: kor

asszonyról

KANDÓ mig

az rá

van

(fojtott

kell

/

gyöngék még a leg'ersebbek

Addig mindig reszketnem

helyébe

virág

uj

nem

:

bíznunk a napra és az

idre...

talajában!

KANDÓ

mi-

(Odanyújtja

(megcsókolja,

zúdulna

Kandónak.)

tréfásan):

De

el

nem

rá?

a gyökerét az

homlokát

kedem, hogy a mai kártyapartit a másik szobába): Doktori

kell,

ntt.

Türelem, édes uram ..

(fájdalmas kedvességgel)

KANDÓ: És ha valami ellenséges szél MARTA: Csak még jobban megersítené uj

is,

szó! hévvel):

elhullott virág

MARTA azt

hogy ...

Ó, milyen

azért

nem

vesztem. ,

kezes(Beszól

!

67

JELENET

4.

Emmi

Voltak, Joob,

EMMI

Kész

(papirost tart kezében):

Fényes

eredmény: 4726 koronát MARTH (örömmel) Pompás

számadás, 'Márta!

a,

hozott

tisztán!

:

Emmi kisasszony! EMMI: Magától nem fogadok el gratulációt. Maga JOOB:

Gratulálok,

akkor

érdekldik

rajtuk

segíteni.

betkkel: reménységgel! óriás

JOOB jem

fölé

akik

Ti,

EMMI

ideje

minden

Ez

a

kezd

kislány

a

fe-

lesz...

(szemrehányóan): Bizony, legfbb ideje... nekem... még a szavamon fog... (tréfásan

a

segítségére

megy):

lesz

Jó

tá-

doktorom.

JOOB

(tréfás

Ajánlom magamat.

sietséggel):

KANDÓ

(Emmihez): De kára. (/Aártához) Talán én

Emmi! Nemso-

visszaküldöm, is

korábban

fejezem be...

ha

(Kandó

és

kifogásod.

MARTA Joob

Íratnám

azt

fölé

ide beléptek, hagyjatok fel

Jaj

KANDÓ

nincs

ha már nem lehet

iránt,

szanatórium

Mártához):

(nevetve

nni...

JOOB: vozni,

bajbajutottak

a

Én minden

csak

(derülten):

Ahogy neked

jól

esik.

el.)

5.

JELENET

Márta, Erami

MARTA rakozott):

hiszen

(meglátszik a következkben,

De

annyi

Emmi... a

ha

MARTA: belép,

feleségül.

Igaz,

festménnyel

nyilatkozni...

kérd!

EMMI: Hogy mondhatsz hozzá megyek

hogy kissé szó-

Joob nem akar

Ez

igaz... a

ilyet?

lesz

hogy

a is

kezében, amit

Én

azért

is

csak

ö

büntetése!

mondhattam! (Tordayné letesz.)

.

68

6.

JELENET

Elbbiek, Tordayné TCRDAYNÉ megfiatalodott):

líaptam!

Dezs

els felvonásban, szinte Emmi! Meglepetés! Távirat! Most

(derültebb, mint az

Márta! és Klára

érkezik a hétórai gyorssal. Eléjük

megyünk!

EMMI: Pompás!

fogunk

Együtt

tobogánozni!

MARTA: Ráfér Dezsre egy kis pihenés. Azt hittem, amikor igazgatójának sógora lett és fölemelték a fizetését, megszabadul majd a mellékfoglalkozástól. De a viott nem hagyta volna... lágért TORDAYNÉ: Ne bántsd! Ez az EMMI: Legnagyobb öröme, ha uj

eleme! gyürüt húzhat Klára

ujjaira.

TORDAYNÉ:

Sajgótól

kaptunk

is

Kinevezték a

levelet.

gimnáziumhoz rendes tanárnak és végre kiadhatja hogy is hivják... a... EMMI (patetikusan): A ^Mennybolt foszlány ok«-at! kültelki

MARTA: Jó fiu! EMMI: És most

Igazán

megérdemli!

—

—

elvbl egy szegény libuskát. Lesz féltucat gyereke! Tanit majd negyven órát hetenként. Megir azonkívül mindennap egy szonettet a feleségéhez és egy bölcsdalt az uj gyermekéhez! A\ARTA (mintegy odavetve): Boldog ember! TORDAYNÉ (el akarván téríteni): Ez mind szép dode az én mvemre nem is vagytok kíváncsiak? log... MARTA (kezébe veszi a képet, amit Tordayné letett):

Gyönyör, mama

!

.

.

zike

ez az

.

TORDAYNÉ: De (Megmutatja,

majd

elvesz

hiszen

feleségül

a

hómezn

távolabbról

kell

.

.

azt

nézni...

hogyan.)

EMMI:

még Márta... nagyon szórakozott ma... egy egyszer összeadást se tudott! (A képet nézi) Igazán mama felülmúlja magát. (MegöleH.)

TORDAYNÉ: És

most

el

is

tudom adni valamennyit.

69

Amikor nincs rá szükségem. Dobler rögtön kifizeti. Amióta mesterem képe visszakerült a birtokomba, ujfra megjött a tehetségem... a szerencsénk... a jókedvünk... s ezt mind Márta okosságának köszönlietjük. 7AARTA (komoran): Nem, nem, mama! Mondtam már, hogu sorsunk jobbrafordultában nekem semmi érdemem sincs!

Ennek

EMMI; legetjük.

igy

történnie!

kellett

Tudja, mama...

(Mari

nem

A\árta

ha ezt em-

szereti,

jön.)

JELENET

7.

Elbbiek, Mari EMMI: Mi

Mari? nagysága van odakint. (Névjegyet ad

baj.

MARI: Egy

MARTA csássa

be.

(meglepetve):

Mari! (Mari

Gálos

Dr.

Béláné.

Idejön?

JELENET

Márta, Tordayné,

Emmi

MARTA: Mit akar tlem Viki? TORDAYNÉ (mintegy odavetve, fürkészöleg) Még :

mindenkitl rád is, Márta? Tudja, hogy gondolod? azt hallottam,

MARTA volna kal

szeren

félti

az urát.

tegnap

Nem

Pes-

féltékeny-e

összekerültetek.

Nem

De furcsa a mamc! Rám Éppen oly joggal és oka spanyol királynéra! (Hidegen) Egy-

(erltetett mosollyal):

féltékeny

lehetne

Bo-

el.)

8.

ten

át.)

ez az asszony?

féltékeny

nevetséges!

TORDAYNÉ:

Természetesen.

Gyerünk,

Emmi,

átöltöz-

ködni.

MARTA: Mama... bátortalanul

belép.)

maradjatok egy

percig.

(Viki

kissé

70

JELENET

9.

Elbbiek, Viki VIK! igazán

(leküzdve

TORDilYNÉ rencse.

Jó estét kívánok... alkalmam... idegenkedve): Részünkrl a sze-

elfogódottságát):

nem

rég

örülök...

(kissé

volt

..

VIKI: Bocsánat... nem azért jöttem... de nem akarok elmaradni... tegnap az ünnepélynél ellenezte az uram... és nem tudnám elviselni ... ha miatta a nemes cél kárt szenvedne...

AIARTA a

magam

hát

elhoztam.

Nagyon szép... hogy gondolt (Tordaynéhoz és Emmihez) Lekéstek a

(melegebben):

védenceimre...

vonatról.

TORDAYNÉ: Megyünk,

megyünk. (Mellékesen, mintegy R fiam érkezik a menyemmel. Nem tart velünk, Viki nagysám? Szép séta most a vasutig.j VIKI: Klára?... Örömmel... ha megengedik... Nagyoi el

akarván

szerettük

távolítani

Vikit)

egymást.

EMMI: Nagyszer! De

fog ismerni Vikij nagysámra! Olyan komoly lett az arcafHja...: a méltóság, Gyerünk mama Egy perc alatt készen leszünk. (Tordaynéj .

és

Emmi

.

Klára

se

rá

.

cl.)

10.

JELENET

Márta, Viki VIKI tegye

el

(átad

MARTH VIKI

kérem] Itt van ... ha megengedi mert nem akarom, hogy Béla...

pénzt)

gyorsan... (elteszi

:

a

.

pénzt):

(gyorsan, kapkodva):

Tudom

.

.

Tudja, hogy idejön? Tudom... megmondta, hogy

De észre

vettem volna rajta. Lázasan dolgozott. Most adja fel expressz levélben vezércikkét a postán. Felolvasta nekem. Maga mondta, hogy idehívta.

is

miért.

is

.

71

epével

és

»R hazugságok

cime:

MARTA VIKI:

gató

barátai

lábamról.

kelve

hiszi

Hogy én

beállok

is

a

Kandóné

koldul-

Abból semmi sem lesz! (csüggedten): Mit tegyek? Igazán sajnálom... és apácái

MARTA hogy

hazugságok dáridója*. Ó! magából. Mieltt elment, nagysága, hogy leMárta

»fl

volt

ki

gúnyosan kifakadt: Azt a

Rz a

tegnapi ünnepélyrl szól.

dáridója«.

(izgatottan):

Egészen

vesz

R

irta.

vitriollal

közé.

igazságtalan

ennyire

elfogult...

és

egészen más az oka... ó, én VIKI: Nem látom... tudom... nem vagyok olyan vak... megismertem már Bélát... nem... nem vagyok olyan ostoba és (sirva) elfogult...

nem

akarnám

MARTA mi

újra

elveszteni...

(nehezen,

szinte

oka? Mondja meg!

az

keményen): De hál kell mondania! tudom... akárhogy ta-

hörögve,

Meg

(Kiáltva)

VIKI: Megmondom... biztosan elttem... talán még önmaga eltt is... MARTA: Szóljon már... boldogtalan!

karja

VIKI (halkan): Még most valaha! Csak magát szereti!

MARTA nincs

igaza?...

VIKI

nem

Béla a

hibás,

szereti

Ne mondja...

magát! Jobban, mint

nem

vonja vissza!... ne idézze

(zokogva):

tenyerén

hogy

(lázasan):

is

nem

hord...

ugy-e,

igaz...

a halottakat!

fel

Ha visszavonom, hazudok... érzem... tehet róla...

de

mit

ér

a

nagyon

és

jósága...

jó hozzám... mikor tudom,

...

MARTA

(metszn): Semmit sem

tudhat...

VIKI: De igenis... minden hiába... belelátok a lelkébe .. mégis csak magát szereti... még mindig... és én magával nem tudok harcolni... maga a szebbik... az okosabbik... az ersebbik. Istenem, talán jó is lesz, nagylelk lesz, irgalmas lesz ... és el nem veszi tlem vaMert ha igen lami nagy szerencsétlenség történik... nem birom elviselni... belepusztulok... és velem együtt... jaj nekem... a szivem alatt... a gyermekem... .

.

.

.

.

.

.

72

MARTÜ VIKI:

R

(megrendülve):

asszony! Tudja.

gyermeke!

már

És

Szegény

tel)

(Mély

részvét>-

tudja?

MARTA: Nos? És? VIKI: Az els pillanatban boldog volt! Már azt hittem, reméltem, hogy kitépte önt szivébl ... de amióta itt vagyunk... amióta újra látta... akárhogy erlteti, fékenhiába minden nem tudunk vele tartja ... én érzem .

megküzdeni...

MARTA:

.

.

.

sem a

sem Nem, ne

én...

kis

,

.

(Zokog.)

ártatlan...

sirjon. (Szaggatottan) Legyen nyubizonyosan félremagyarázza... rémeket lát... nem hiha csak sejtem meg se szólítom tegnap este dehogy venném el magától a gyermeke vom magamhoz apját... ki kell... ki fogom gyógyítani, ha szükség lesz rá! VIKI (félig nevetve, félig sirva) Ó, tudtam ... ön sokkal különb mindannyiunknál... ó, én bizom jóságában és és Bélát gyógyszert okosságában... talál majd valami

godt,

Viki...

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

visszaadja

nekem

MARTA: los

egészen

sokkal józanabb. Ó,

ha talán nem...

nekem

megszerezzem önnek a

dom ...

ne

féljen

.

.

.

De én azt hiszem, remélem, Gáén nagyon is józannak láttam! De

igen!

Igen,

.

.

kell lelki

meg

annyi

ermnek

lenni...

hogy

nyugalmát... és ha kell... tu(Tordayné és Emmi lesz

is

!

belépnek.) 11.

JELENET

Elbbiek, Tordayné, Emmi TORDAYNÉ:

A\ehetünk? VIKI: 0, most már mehetek! EMMI: Pá, Márta! (Könnyedén) Sok szerencsét! TORDAYNÉ: Csak fel ne .izgasd magadat! VIKI: Jó éjt, édes Márta nagysád!

MARTA

(Vikihez, elszántan):

Nem, nem!

Még

látni

sze-

retném késbb. Ugy-e visszajön? Hogy tudtára adjam... mennyire tévedett! (Mosolyogva) Hiszen mi most szövetségesek lettünk, (ölelkezés, Tordayné, Emmi, Viki el.)

!

!

73

JELENET

12.

Márta, Mari

MARTA ur

Mari bejön): Mari! Egy nagyságos ur azalatt hazajönne, kéretem azonnal. Azonnal! nagyságos asszonyom. (Csengetés.) itt van. Bocsássa be. És el ne felejtse,

(izgatottan

jön most hozzám.

mondja meg

MARI:

neki,

Igenis,

MARTA: Már

Ha

csönget,

a

amit mondtam.

MARI

Semmiesetre

:

13.

JELENET

Márta, Gálos

GÁLOS

(hideg

udvariassággal):

Nagyságos

asszonyom

vagyok. MARTA: Igen... köszönöm, hogy eljött... képvisel ur... bár talán jobb lett volna... ha nem találkozunk.

beszélni

óhajtott

velem.

Itt

GÁLOS (fagyosan): Magam is azt hiszem... MARTA: De nem tehetek róla... Nem magamért tem...

ki

kell

mondanom, ami

ugy

reménylem,

kér-

nyomja... hiszen beszélhetünk egymással, mintha idegenek lelkemet

volnánk.

GÁLOS

csak

idegenek MARTA Csak meg akarom gyzni tegnap este nem volt ehhez se id, se alkalom... hogy az a mód, amelyen az én intézményeimet tárgyalja a lapjában, valahányszor csak szerét ejti, sem nem igazságos, se nem jóindulatú. Ó,

:

:

tessék

.

.

.

teljesen .

.

.

GÁLOS: Azt nem tudom, miért számithatna éppen nagyságos asszony az én jóindulatomra... de hogy az igazságot, vagy legalább az én igazságomat mondom ki... arról meg

gyzdve. És tehetek róla, hogy az én igazságom a másik dre illúzióit? MARTA: Tehát önnek már egyáltalán nincsenek illúziói? GÁLOS: Két évvel ezeltt meghaltak. Ujak azóta nem

lehet

letiporja

74

születtek,

Isten!

hál'

R

sziv

és idegek rabszolgaságából ki-

menekült agy ember lettem. R nagy színjátékból csak a mázolt kulisszákat látom... a görögtüzet... és a kén bze kaparja torkomat.

MARTÜ:

És ha ez

igaz,

igy

akarja végig élni az ele-

tet?

GÁLOS: Pedig csakis igy érdemes végig élni... akik balgaságok, elítéletek, hazugságok örök miazmái között élnem

mekkora gyönyörség, mindennél nakincs a léleknek a tiszta leveg. De a posványos lapályon nem terem ez a kristályleveg. Hogy oda eljussunk, fölébe kell emelkednünk minden gyönyörségnek, a nygöket lerázva, koloncokat lelökve, gátakat átugorva vagy szétzúzva, a magasba kell törni... mig fönn nem vagyunk a nek,

sejtik,

is

gyobb

hegyen... az

istenien

már

nincs

cifrálkodó

ahol

elfagy

a

metszn

virág...

jóság...

nagyságos

fent,

tiszta,

ó...

de

hideg világban. nincsen

én nagyon

..

ahol

sem...

ragály

jól

ellehetek ide-

az

a

asszonyom!

MARTA: De nem

mindenkinek

van

szervezete,

elbírja ezt a ritka levegt odafönn. És nincs mindenkinek oly vasizma, hogy feltörtethessen a havas hegytetre! Nemcsak az erseké az élet, a gyöngéké is! És talán az erseknek nem a gyöngék fölé kell emelkedni, szé-

hogy

dít magasságokba menekülve, hanem melléjük gítségükre

lenni,

az

fölös

erejkbl

se-

állani,

kölcsönt

adni

a

roskadóknak, az inaszakadtaknak, a megbotlóknak. hogy ezek is feltápászkodhassanak ... uj életet kezdjenek. .

.

.

GÁLOS Aki

egyszer jobban, még földön, sítani...

.

.

(mind szenvedélyesebben): Mire jó ez az élet? elbukott,

nagyon könnyen

csúnyábban.

Nem

újra

elbukik,

még

szánalom kell ezen a több erre van szkség! Rz erseket kell megsokanem a gyöngéket, a tehetetleneket melegágyba több

úgyis hemzsegnek körülöttünk a letörtek, megrokminek még mesterségesen tenyészteni, mindenáron életbentartani ket? Emlékszik a Joob szavaira... a májusi

tenni

.

.

kantak,

.

l

.

75

Hki el nem birja, vesszen hogy kórház legyen akarom, nem Én fagyról?

el...

nem

kár

az emberiség

.

.

értei .

ahol

ramdenkinek homlokára rá legyen sütve betegségének bélyege, ahol mindenki becézve ápolja a sebeit s átadja ket, szépen bepólyázva, a következ nemzedéknek... hogy még pipogyább legyen... még nyomorultabb! Nem! Csak az ersek maradjanak fenn... a bátrak... az önérzetesek... akik aztán szabad lényekhez méltó szerzdéseket kötnek egymással, mint az emberi méltóság fejedelmei! És járó, mütagjaikat rosszul rejteget hitványak,

nem

nekem az

nem mankón mint

a

mai

sok langyos érkoldusivadék. zés... az elnézésbl, szánakozásból, puhaságból összekotyvasztott altató, amit emberszeretet cégére alatt adnak be a világnak... ezért utálom a maguk jótékonykodását, amely szemfényveszt játék, könnyelm sport, ártalmas mulatság Erssé neveljétek az embert, erssé és egésszé... akkor Ezért

kell

a

.

nem guk

.

lesznek többé összeroskadó félemberek, akiket a maistápolása legfellebb, ha negyedemberré tud ismét talpra

R

állitani!

legersebb ember

MARTA visel

ur...

lesz

(szakadozva, egyre

a

legjobb

így beszél a hideg agy ember?

idegtelen, aki fölébe került

is!

lázasabban): Béla...

mJndenkinek? Rki

R

kép-

szívtelen,

elszigetelte

az

ma-

az egész emberiség bajától-jajától. így beszél? Dehogy! Hiszen maga ábrándozó, rajongó... ne tagadja... akárcsak én! Maga is jót akar... mint én... nem akarja, hogy több nyavalya, gyöngeség, nyomorúság szülessen a világon... én

gát

meg

azt

mondom,

séggé, ervé, akarja

születni

mindig fog

...

de a szeretet egész-

boldogsággá tudja váltani...

Maga megelzni

én jóvátenni akarom... egyformát ahogy elbb beszélt... ahogy kigyulladt

az örök bajt...

akarunk! Lássa...

szeme... ahogy viharzott a hangja... ez az a hang... amit valamikor hallottam... amit oly fájón nélkülöztem... amirl azt hittem, hogy elnémult! Hiszen újra találkozunk... megint egy cél felé megyünk... hiszen az mindegy, mely utón... de egy a vágyunk... egy az érzésünk... GÁLOS (remegve): Mit akar evvel mondani? a

.

76

MARTH (megfeledkezve magáról): Hiszen újra értem magát, Gálos... igen... én is azt akarom... egyet akarunk! (Ujjongva) Újra magam mellett érzem! Nem vesztettem el... GÁLOS: Ne folytassa... az égre kérem... AlARTH: Kimarná a lelkemet, ha nem folytatnám. Világosságnak kell köztünk kigyúlni... megint az igazi Gálos szavát hallottam nem a hideg ... a megalkuvó ... a földhöz ragadt akit el kellett hagynom, de a lelkes ... a szárnyaló ... a fiatal akihez most hallGÁLOS Márta ... az istenért hallgasson gass... tudod-e, mit teszel, mikor feltámasztod a multat? .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

:

.

.

.

.

.

.

MARTA:

Feltámasztom... most, hogy együvé kerültünk, már nem félek tle... hibáztam... nagyot vétettem... bizalmatlan voltam... konok voltam... csak fagy érte a lel-

nekem nem volt elég hitem... türelmem bevárni, mig magadhoz térsz... az

kedet... pillanatnyi és élet

nem

volt

fagy... és

hidege nyúlt hozzád...

én elhagytalak...

s

nem gondol-

tam a felelsségemre kitettelek a pusztulásnak és még sem pusztultál el... megrizted a lelked szépségét... még szebbé növelted. Ó, Béla... újra büszke vagyok rád! Újra boldog-boldog vagyok, mint régen, mint egykor! (Zokogva .

Gálos

vállára

GÁLOS

.

.

borul.)

De Márta... szédit dolgokat mondasz... örvény tátong elttem... nem tudok belenézni... ezt a nem remélt boldogságot... nem birom el.., megölsz vele... Kétségbe ejtesz... Mi történt velünk? Meg voltunk babonázva... elvesztettük az eszünket... megverte Isten a szemünket... együgyek voltunk... odadobtuk egymást, mint a könnyelm gyerekek a játékukat... pedig nem játék voltunk mi egymásnak... nem lett volna szabad egymásról lemondanunk... elhagytalak, rült voltam, hogy hogy átengedtelek másnak mikor te csak nekem v^agg teremtve mikor te csak engem csak engem szerethetsz ... ne tagadd most szeretsz most is szeretsz is az enyém vagy! MARTA (boldogan): Igen... igen... csak beszélj! (lázasan, magánkívül):

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.. ..

77

GÁLOS:

csendül a lelkünk,

egyek vagyunk most is... összemint két rokon hur... hiszen ami össze-

hozott

szerelem

Szeretsz...

valamikor,

Amiben éltünk, szerelem szerelem volt. Amit én nálad ... az értem volt, a te volt.

volt. Még ami elszakított, akkor hóbortnak láttam szerelmed volt. S amit te gyengeségnek, megalkuvásnak hittél nálam, az is érted volt, az én szerelmem volt! És hogy egyikünk dacosan jobbra ment, a másik dacosan balra, mégis szerettük egymást. Hiszen látod, nem tudott igazán közénk férkzni senki, semmi... sem az urad, sem a csa-

az

.

.

.

sem

ládod,

most mind

feleségem,

a

lehull

is

sem

.

.

nagyravágyásom... És minden

a

rólunk, ami egymástól elválaszt...

csak látszat, külsség, rongy, örökké elválaszthatatlanul. .

.

lelkünk

a

összeforrt

.

.

.

.

.

MARTA

:

Elválaszthatatlanul

.

.

igen

.

.

.

konok voltam

.

gonosz voltam. Azt akartam, hogy félisten légy pedig csak emberek lehetünk, te is, meg én is... elég, hogy jobbak, nemesebbek akarunk lenni, mint a többiek. Nem .

.

.

a földön... egész mennyboldogabbak mindig százszor lehetnénk, mint most, megtépve, szétzúzva... Hibáztam, nagyot vétettem, de megbnhdtem érte... de te is hibáztál, nagyot vétettél... mért bocsátottál ki ggösen karjaidból... mért nem tartóztattál akárhogy is, mig követtelek volna bárhova... mindenüvé... csak az enyém maradj... csak

volna

lett

országot

szabad...

itt

lenn

Még

kivánni...

.

a

.

lehessek.

tied

GÁLOS

(mind

forróbban):

Most

az

leszel

újra!

Sze-

nem lehetünk cl egymás nélkül... nagyot vétkeztünk magunk ellen... egymás ellen... de megbnhdtünk érte... mind a ketten még jóvá tehetjük... nem lehet, hogy egy bnért véges-végig lakoljunk! Jöjj, Márta! Meneküljünk. Mentsük meg a szerelmünket. Ez volt retsz...

az

igazi

szeretlek...

kincsünk! És mi

menedékünk. belé

rossz

És mi

menekülhetünk... álmot.

Boldogak

Ez

elprédáltuk.

elhagytuk.

De

Elfeledjük

azt

leszünk.

Jöjj,

újra

a

volt az egyetlen

megtaláltuk.

két

Márta,

évet,

Újra

mint egy

jöjj...

!

!

.

!

78

Márta zad van. .

.

.nem

(tétovázva, kezd

de mégsem.

.

.

és

letiet ...

.

.

.

.

az

.

Édes Bélám... iga-

felocsúdni):

nem, nem.

uram

.

.

Viki.

.

a feleséged

.

.

.

GÁLOS: Mért nem lehet? Senki... semmi sem lehet Le kell gyznünk mindenkit, aki utunkba áll, ... feltartóztatni mer! Jöjj! Nem hallod, hogy a szerelmünk

akadály aki

Azt parancsolja, hogy hagyjuk itt azt a viláahol csak bóditószerrel altathatjuk el fájdalmunkat... a vagyon, a fény, a hatalom, az önfeláldozás bódító szerével! Legyünk újra egymáséi... ha nem is az emberek, de isten örök törvénye szerint! (Magához szorítja parancsol? got...

Mártát.)

MARTÜ

(kibontakozik,

Kés,

homlokát):

fölkel,

Van emberi törvény

Béla!

kezével

végigsimítja

a

amely szent!

is,

Uj bnnel nem kezdhetünk uj életet! Elbb a lelkünk ellen vétkeztünk! Magunk ellen! Most a kötelességünk ellen vét-

keznénk

!

Mások

GÁLOS

ellen

(könyörögve):

Még

vagyunk!

fiatalok

Márta!

Még

elfelejthetjük

a

késn! Még

nincs multat!

MARTA

(mind derültebb nyugalommal): Nem, Béla! Szép ez is álom volt! Ebbl is fel kell ébrednünk!

De

volt!

Wost nekem dogság nem hoz. Adjunk

kell

téged

hálát

felébresztenem! Összefoltozott bol-

hozzánk!

méltó a

sorsnak,

hogy

Nem

méltó ehhez a pillanat-

hogy nem hagytuk egymás

még

egyszer, ha csak egy álmodhattunk! GÁLOS (keseren): Ó, Márta, milyen józan lettél! MARTA: Igen! Most nekem kell józannak lennem! Ha fáj is... ha nagyon fáj is! Ami üdvösség volt, amikor mi ketten voltunk még együtt, most, megismételve már pusztulás lenne... legalább azoknak, akik hozzánk kapcsolódlelkében

percre

a

is,

fulánkot...

együtt

.

.

.

semmirl sem tehetnek GÁLOS: Mit nekem a mások! Magunkról van szó! Csak

tak

.

a

mi

.

.

akik

sorsunkról

MARTA soha

teljes

(fájdalmas

lemondással):

Ha

boldogságot egymásnak már

igy

nem

volna is... adhatunk.

A

.

79

májusi

fagy nyomát

multat

nem

nem törülhetjük lelkünkbl; meg nem történtté!

ki

tehetjük

Hallgass, Márta! Megölsz a GÁLOS Nem akarom, hogy kijózanits! MARTÜ: Pedig meg kell hallgatnod, ki kell (vadul):

del.

Béla!

R

beszéded-

józanodkorlegalább egy hogy voltunk, Szerencsések nod, Béla! tyot szürcsölhettünk az igazi boldogságból. R többiért kap-

némi kárpótlást. Én egy férjet, aki sznyeget térit a lábaim elé és módot ad arra, hogy százak baját enyhítsem. Te egy asszonyt, aki mellett gond nélkül élhetsz eszméidnek legalább valamit. valósithatsz bellük... is s meg az okai minket... GÁLOS: Ne juttasd eszembe az egész pusztulásunknak! dennek... MARTA: Ne mondd, Béla. mi vagyunk az okai. mi. és talán az élet... amely nem trte el a mi tulnagy boldogságunkat. A\eg kellett vezekelnünk érte ... A sors nem akarta, hogy a többiek kétségbe essenek a mi ragyogásunk láttára... tunk

k

.

GÁLOS: Mit bánom lágot,

mint

.

.

a többieket!

Nem

.

.

ismerek más

vi-

magunkét!

a

MARTA: De meg

kell

ismerned a másokét

is,

fojtogat is...

zokogással)

(elfojtott

Nem

Béla!

élhetünk csak magunknak. Le kell mondanunk...

...most még...

akárhogy a

meg-

alkuvás ...

BÉLA (sötéten): Belepusztulok a lemondásba... MARTA: Ne hidd... sokat láttam két év óta... nagyon korán megnyílt a szemem... A megsebzett fa könnye is lassan

elapad... Bele fogunk tördni, mint mindazok... akik

sszel örülnek, és képzelik magukat gyümölcsöt menthettek meg az ezernyi bimés bóból... Ki fogunk engeszteldni az élettel, Béla... ugy-e, a mámor helyett... legalább barátságot adunk egy-

tavasszal

istennek

hogyeg'y

(pár

másnak?

GÁLOS nekem

a

(kifáradva,

barátságod.

ahogy vagy

.

.

.

vadul,

Nekem

egész lelkeddel

utolsó

kitöréssel):

te kellesz .

.

.

Nem

kell

mindenestl... ugy,

testeddel ...

Ha nem

jössz,

!

80

ha máskép nem, erszakkal ... és meglátod, esküszöm... még áldani fogsz érte! (Megragadja.)

viszlek ...

MARTA

(halkan,

jóságosan, kezét a

férfi

vállára

téve,

gyöngéden elhárítja): És a gyermeked, Béla... el tudnád hagyni gyermekedet? GÁLOS (megrendülve): Igaz! R gyermekemet!

MARTA: boldoggá

tudnád hagyni Vikit... aki istenít? Akit Akit halálra sebezne ez a csapás!

El

tettél!

GÁLOS (halkan, meggyzdéssel): Tudom! MARTA: És nem vágyódol hallani a gyermeked

gü-

gyögését? Apátlan árva legyen, mieltt még GÁLOS (komoran, nehéz tusa után Mártához): Igazad van! Kés! Vége mindennek! MARTA: Mindennek? Ne káromold a legszentebbet l';Vége van, aminek nem lehetett folytatása! De uj életet kezdünk... GÁLOS (küzködés után, ersen): Igen! Uj élet kezdakik még csak utánunk jönnek dik... m.ásokért MARTA (melegen): Ugy van! Ugy legyen! Talán... még uj tavasz lesz ... Ha nekünk már nem is, de a mieinknek megszületett?

.

lehet

még

.

.

májusuk, amit a

GÁLOS

(szilárdan):

fagy

Lehet...

nem rajta

érhet kell

többé! lennünk, Márta,

jövend nemzedék...

nálunk boldogabb lehessen! MARTA (kezét nyújtja Gálosnak, melyet ez buzgón, háés tisztelettel megcsókol. Mindkett mélyen meginlásan

hogy

a

dulva

egy

áll

pillanatig.)

JELENET jön Joobbal. Viki Tordayné14.

Elbbiek. Kandó val, Dezsvel, Emmivel (Márta Kandó vozni

siet.

Klárával

Gálos megcsókolja Vikit és tá-

készül.)

KANDÓ Gálosra

(Mártához): Nos? (Márta

int

Kandónak, hogy

figyeljen.)

VIKI

(Gáloshoz):

GÁLOS iratozni

elé

és

.

.

.

(fájdalmas

Lerendelem

Hová

sietsz,

lemondással): a

Béla?

A

postára

vezércikkemet.

megyek táv-