TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Els rész

Tomori Pál Fıiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Elsı rész

2010

ISBN 978-963-88162-5-2 Ö ISBN 978-963-88162-6-9 Kiadó: Tomori Pál Fıiskola Felelıs vezetı: Dr. Meszlényi Rózsa

Tomori Pál Fıiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Elsı rész

Interdiszciplináris kihívások a tudományban

Kalocsa, 2010

Lektorálta: Tompáné Dr. Daubner Katalin Dr. Miklós György

Szerkesztıbizottság: Tompáné Dr. Daubner Katalin Miklósné Zakar Andrea Balázs Judit

Tartalomjegyzék Elıszó.................................................................................................. 11 PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI Dr. Halm Tamás Pénzügyi bőnök, gazdasági válaszok, társadalmi megoldások ....................... 15

Dr. Törıcsik Mária Trendek hatása a gazdaságra, a fogyasztók magatartására............................... 23

MAGYAR NYELVŐ ELİADÁSOK Dr. Beke Szilvia Békés megye egészségföldrajzi helyzetképe ................................................... 39

Borbola Péter Topológia-megırzı kontúrsimítás 2D bináris képeken .................................. 59

Budaházy György „Fehér zaj” Területi idısorok dekompozíciója................................................ 69

Dános Anikó Nık a munkaerıpiacon – globális foglalkoztatási tendenciák ........................ 83

Felföldi Judit A folyószámla állomány és a cégméret összefüggései .................................... 97

Fenyı Márk Világgazdasági válság 2008-2009: okok és reakciók .................................... 105

Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária Érdek-cash kérdések – pénzügyi döntések; a menedzserek és a tıketulajdonosok szempontjai ................................................................ 117

Kissné Dr. Budai Rita Festımővészek mint kiállítás-rendezık......................................................... 125

Dr. Kovács Levente – Holmár Krisztina A modern hitelintézeti elszámolóház története ............................................. 135

Kıvágó Györgyi Minıség – marketing – etika a tanácsadásban .............................................. 153

Dr. Menyhárt Ferenc Vezetés. Vezet, és …? .................................................................................. 163

Dr. Mezei István Városok közötti kapcsolatok Magyarország határai mentén ......................... 171

Dr. Miklós György Kultúrkritika és korunk .................................................................................. 183

Mircea IonuŃ Petroman, Ioan Csosz, Ioan Petroman, Daniela Popa, Ioan Trişcău, Zsolt Benkı Valódi turizmus Temes megyében (Románia) .............................................. 203

Móróné Dr. Zupkó Tímea Nemzetközi befektetések versenyképességének növelése szervezetfejlesztési innovációval ................................................................... 209

Dr. Pál Viktor – Dr. Uzzoli Annamária Az életesélyek földrajzi különbségei és társadalmi kihívásai a világon ....... 217

Rédei Csaba Sport és turizmus a racionalizmus új korszakában ........................................ 227

Abstracts ......................................................................................................... 233

Elıszó

Elıszó

A Magyar Tudomány Ünnepének alkalmából a Tomori Pál Fıiskola immár hetedik alkalommal rendezi meg hagyományos konferenciáját. A Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett ünnep alkalmat ad az oktatók, kutatók és egyéb tudományos szakemberek találkozására, új kutatási eredményeik bemutatására és disszeminációjára, de ugyanakkor fórumot teremt az ismeretterjesztés számára is. A Tomori Pál Fıiskola által szervezett konferencián a hazai szakemberek mellett már évek óta külföldi elıadók is részt vesznek, amely jól érzékelteti intézményünk egyre meghatározóbb nemzetközi beágyazottságát. Ebben az évben szlovákiai, orosz, lengyel és romániai felsıoktatási intézmények képviselıit látjuk vendégül. A konferencia szerkesztett anyagát tartalmazó konferencia-kötet mindenki számára elérhetıvé teszi az elıadások értékeit és újdonságait, és interdiszciplináris jellege lehetıséget ad a tudományterületek találkozására. Minden érdeklıdı számára ebben az évben is jó szívvel ajánlom színvonalas kiadványunkat. Dr. Meszlényi Rózsa fıiskolai tanár rektor Kalocsa, 2010. november 10.

- 11 -

PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI

Tudományos Mozaik 7.

TPF

PÉNZÜGYI BŐNÖK, GAZDASÁGI VÁLASZOK, TÁRSADALMI MEGOLDÁSOK Dr. Halm Tamás a Gazdasági és Szociális Tanács fıtitkára A 2007. évi pénzügyi válság kirobbanása számos gazdasági szereplı kárhoztatható magatartására vezethetı vissza: pénzügyi közvetítık, hitelügynökök, befektetési bankok, hitelminısítı cégek, felügyeleti hatóságok, a túlságosan bizakodó hitelfelvevık, sıt még kormányzati elıírások is hozzájárultak az ingatlanpiaci buborék kialakulásához (elsısorban az Egyesült Államokban), ami a Nagy Válság utáni idıszak legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági üzemzavarát idézte elı. A fejlett országok válságkezelése sikeresnek tőnik, de a megélénkülés csak akkor lehet tartós, ha a rendszerbe beépített erkölcsi kockázatokat nagyságrendekkel sikerül mérsékelni. A gazdaságtörténet felületes ismerete is elég ahhoz, hogy tudjuk: a piacgazdaságok nem egyenes ütemben, egyenletesen fejlıdnek; hosszabb-rövidebb idıszakonként, ilyen vagy olyan okokból, kisebb vagy nagyobb mértékben visszaesik a termelés. Igaz, ezek a visszaesések, válságok sokféle káros következménnyel is járnak (elsısorban is a gazdaság szereplıi, kitüntetetten a bérbıl, fizetésbıl, nyugdíjból élık számára), mégsem tekinthetık csupán negatív jelenségeknek. A válságok (de fıképp az ıket követı megélénkülések) idején ugyanis – például – lassan felszívódnak addig eladatlan árukészletek, kikerülnek a termelésbıl idejétmúlt gyártósorok, s ekkor kerülnek be az új technikák-technológiák a termék-elıállítási folyamatokba. Ezek a ciklikus válságok éppúgy normális jelenségek, mint mondjuk a természetben meglévı ciklusok. Az persze nyilvánvaló, hogy nemzetgazdasági szinten a modern piacgazdaságokban már sok évtizede igyekeznek védekezni a válságok pusztító hatásai ellen – mint ahogyan a téli hideget is normálisnak tartjuk, de nem fagyunk meg, hanem főtünk, és jó melegen felöltözünk. Pénzügyi bőnbeesés A gazdasági válságok sokféle fajtája közül azonban nem mindegyikkel kapcsolatban lehetünk ilyen „megértıek”: a közgazdasági összefüggések ismeretének jelenlegi szintjén, a társadalombiztosítási és szociális ellátások bejáratott rendszerében, a nemzetközi gazdasági együttmőködés kialakult szabály- és intézményrendszerének hátterével ugyanis elvárható lenne, hogy legalább tevılegesen ne segítsük elı válságok kialakulását – sem szándékkal, sem hanyagságból. A világgazdaság legnagyobb részét megrázó közelmúltbeli válság esetében sajnos nem mondhatjuk el, hogy az a „természeti törvények erejével” tört volna ránk: nagyon is jól meghatározhatók a felelısök. Bizonnyal minden pallérozottabb magyar tévénézı is jól tudja már, hogy ez a válság a világ legfejlettebb, legszofisztikáltabb, leggazdagabb országából indult ki. Az amerikai jelzálogpiacon a józan ésszel nehezen összeegyeztethetı termékeket dolgoztak ki (és sajnos adtak is el nagy tömegben…). Mindenki számára (de legalábbis a kölcsönöket nyújtó és közvetítı szakemberek elıtt) nyilvánvaló volt, hogy ezeket a hiteleket sohasem fizetik viszsza. „Liars’ loan” (hazugok kölcsöne), NINJA-hitelek (No Income, No Job or Assets – nincs jövedelem, állás vagy vagyon), neutronkölcsönök,1 mérgezı hulladékok – ilyen nevekkel il1

Egy blogon olvastam a következı (2008. február 13-i) bejegyzést: Joe Ripplinger 184.000 dollár jelzáloghitelt vett fel 2006-ban, amelyet rendesen törlesztett. Most 192.000 dollárral tartozik. A 66 éves minneapolisi szobafestı kérelmezhette a visszafizetés ütemezésének (a törlesztırészletnek) a módosítását. Havonta 565 dollárt fizet, pedig eredetileg 1.300-at kellene. A különbség hozzáadódik a hiteladóssághoz, és amikor az eléri a 212.000 dol-

- 15 -

Pénzügyi bőnök, gazdasági válaszok, társadalmi megoldások

Dr. Halm Tamás

lették ezeket a termékeket. Bár a rendszer fenntarthatatlansága iránt senkinek sem volt (lehetett) kétsége, a hatóságok csak a csıdhullám megindulása után léptek föl a kellı szigorral. Ekkor az amerikai bíróságok már ezrével ítélték el a banktisztviselıket, hőtlen kezelésért. „Ha önöknek ez egy bőnszövetkezetnek tőnik, akkor ez azért van, mert valóban arról van szó...” idézte az ifjabb J. Galbraith-et a 48. közgazdász-vándorgyőlésen Botos Katalin. Nézzük meg, kik és milyen módon vettek részt ebben a bőnszövetkezetben (Gyırffy, 2009)! – A hiteleket értékesítı ügynökök olyan ügyfeleket is rábeszéltek ingatlanhitelek felvételére, akikrıl tudták, hogy nem lesznek képesek azok visszafizetésére. – Az ingatlanértékelık abban voltak érdekeltek, hogy minél magasabban állapítsák meg a hitelek fedezetéül szolgáló ingatlanok értékét. – A hitelt nyújtó bankok jól tudták, mennyire bizonytalan a kihelyezéseik megtérülése, mégis továbbadták ezeket olyan befektetési bankoknak, amelyek aztán – értékpapírok formájában – „csomagokban” továbbadták ıket. Ezzel mindkét itt említett szereplı megszabadult az általuk nyújtott hitelek kockázatától. – A befektetési bankok intézményi befektetıknek (pl. nagy nyugdíjalapoknak) adták el az összecsomagolt hiteleket. Mivel az elıbbiek sokkal jobban tudták, hogy melyik csomag mennyire kockázatos, a kevésbé biztos megtérüléssel kecsegtetı csomagokat, nagy hasznot ígérve, továbbadták, a biztonságosabbakat pedig megtartották. – Sajátos szereplıi ennek a folyamatnak a hitelminısítı intézetek, amelyek értékelı szolgáltatásait a hitelnyújtók fizették meg. Gondoljuk csak el, milyen eredmények születhetnének, ha a vizsgáztató tanárt a diákok fizetnék, méghozzá az általuk kapott érdemjegyek függvényében! (A példa rossz – a vizsgáztató tanár mindig megvesztegethetetlen!) Az eddig említett valamennyi szereplıre többé-kevésbé érvényes az a megállapítás, hogy a kockázatok érzékelése intézményen belül sem egyenletes: az egyetemekrıl frissen kikerült, korszerő tudású, fiatal szakemberek könnyebben értették meg a saját maguk vagy hasonszırő kollégáik által kidolgozott termékek mibenlétét, mint éltesebb vezetıik, akik úgy döntöttek ezen termékek bevezetésérıl, hogy nem is voltak tisztában az alkalmazásukban rejlı veszélyekkel. Sajnos ez utóbbi megállapítás érvényes a pénzügyi felügyeletekre is, amelyeknek pedig éppen az lenne a küldetésük, hogy megvédjék az aránytalan kockázatoktól a kevésbé informált vásárlókat, fogyasztókat. Jól jellemzi ezt a sajátos információs aszimmetriát a már idézett Galbraith egy másik mondása: Ki tette tönkre a kommunizmust? Gorbacsov, a peresztrojkával... És ki omlasztotta össze a kapitalizmust? Gorbacsov, ugyancsak a peresztrojkával... Trójai falova a képzett szovjet matematikusok USA-ba áramlása volt, akik a „quantitative risk management” pénzügyi technikáit kínálták a Wall Streetnek (Botos, 2010). A „bőnszövetkezet” minden tagja önérdekét követi: mindenki rövid távon maximalizáni kívánja bevételét vagy jövedelmét. Természetesen közgazdászként nem kárhoztathatjuk a haszonmaximalizálást. Azt azonban igen, ha ez a játszma valamely más szereplıjének méltánytalanul sérti az érdekeit. Ugyancsak kifogásolható, ha a hasznok és áldozatok optimumát túlságosan rövid távon kívánják meghatározni. Nem szabad azonban azt sem elhallgatnunk, hogy a rossz, eleve visszafizethetetlen jelzáloghitelek elterjedését maga az amerikai kormány ösztönözte azzal, hogy a hitelintézeteknek bizonyos kvótákat írt elı a hátrányos helyzető la-

lárt, de legkésıbb öt év múlva, a minimális havi törlesztırészlete 2.800 dollárra ugrik, amelyet képtelen lesz fizetni. Az USA-ban több mint egymillió jelzáloghitel-adós választott ilyen törlesztési lehetıséget. Összesített adósságuk 500 milliárd dollár. Ezeket nevezik neutron-hiteleknek, mert olyan hatásúak, mint a neutronbomba. Három év múlva a lakás még meglesz, de az eredeti tulajdonosai már máshol laknak.

- 16 -


TPF

kossági csoportnak nyújtandó hitelek arányát illetıen. A pokolba vezetı ezen utat is jó szándékkal kövezték ki… Az eredendı pénzügyi bőnnek már több szereplıjérıl szóltunk: a tudás fájáról (a saját tulajdonú otthon ígérete), az almáról (a visszafizetés esélye nélkül nyújtott hitel), a kígyóról (a pénzügyi intézményrendszer), Éváról (a hitelt közvetítı ügynök). Nem beszéltünk még azonban Ádámról, aki végsı soron mégis csak fıszereplıje a bőnbeesésnek. Ádám az a fogyasztó, aki türelmetlenül, saját korlátjait nem ismerve akarja kielégíteni vágyait, és ehhez meg nem engedett (pontosabban: a magasabb rendő én által meg nem engedett) eszközöket is igénybe vesz. Nem véletlenül választotta a válságról tartott elıadásának mottójául az MTA elnöke a következı kérdést: Mi a nagyobb tett: kielégíteni száz vágyat, vagy egyet legyızni? Pálinkás József szerint „A világban kialakult egy meglehetısen ellentmondásos értékrendszer. A nagy összegeket mozgató, a munkájuk felelısségét nem érzékelı, csupán a »hatékonyság« és a koncentráció lázában égı befektetık, bankárok és brókerek ellentmondásos értékrendje jelentıs mértékben teret nyert a józan többség, fıként a felnövekvı nemzedék értékrendjében. Egyszerő szavakkal nevezhetnénk ezt globális felelıtlenségnek és globális kapzsiságnak is.” Ez a végsı oka a növekvı ingatlanáraknak, az emberek túlköltekezésének, amely azután globális pénzügyi válságba torkollott. Ennek a fajta felelıtlenségnek nem a szédelgı jelzáloghitelezés az elsı megjelenési formája: valójában már a hitelkártyák is a fedezetlen fogyasztást ösztönözték, ugyancsak nem nélkülözve egy sajátos csábító elemet. Köztudomású, hogy a hitelkártya segítségével igénybe vett hitelek után néhány hétig nem számít föl kamatot a kártyát kibocsátó bank vagy intézmény. E határidı letelte után azonban a személyi kölcsönökéit jóval meghaladó terheket kell viselnie az adósnak. Miért terjedtek el mégis a hitelkártyák? Azért, mert az adósnak csupán egy nem túl magas havi törlesztést kell vállalni – akkora összeget, amelyet könnyedén ki tud fizetni. Arra azonban nem hívják föl a figyelmét, hogy ez a befizetés nem elegendı a hitel törlesztéséhez, vagyis adósságállománya folyamatosan növekszik. Világszerte százezrek és milliók kerültek a pénzügyi ellehetetlenülés állapotába emiatt már az 1990-es években! Fontos leszögeznünk, hogy a hitel hasznos dolog – nélküle a gazdaság jóval lassabban fejlıdnék. Nem véletlenül érvelt mellette pontosan 180 éve megjelent fımővében Széchenyi István sem. (Nota bene: éppen idén háromszáz éve annak, hogy a Széchenyi család egy másik híressége, a kalocsai érsek Széchenyi Pál elhunyt.) A hitelek felvételét azonban mindig gondos mérlegelésnek, a tıle várható hasznok és a törlesztés megkívánta áldozatok gondos szembeállításának kell megelıznie és megalapoznia. Ezt az aranyszabályt nemcsak a magánszemélyeknek és családoknak, nem is csupán az üzleti élet szereplıinek kellene megszívlelniük, hanem az államoknak is. A pénzügyi bőnbeesés kárvallottjai ugyanis éppúgy lehetnek egész országok is, mint a lakosság vagy a vállalati szféra. A XXI. század elsı évtizede számos szomorú példával szolgál erre is. Mivel az államok – legalábbis a fejlettebb, konszolidáltabb országok csoportjában – mindig jól törlesztı, megbízható adósoknak számítanak, náluk a piacok olyan óriási adósságok fölhalmozását is elnézik, amelyek visszafizetéséhez sok évtizedre lehet-lesz szükség. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, hadd utaljunk Görögország és Magyarország példájára. Sapienti sat…

- 17 -

Pénzügyi bőnök, nök, gazdasági válaszok, társadalmi megoldások

Dr. Halm Tamás

Az országok eladósodásához két megjegyzés kívánkozik: 1. Az országok esetében éppúgy meg kell különböztetnünk az ésszerő ésszerő forrásbevonást a (túl-) (túl fogyasztás felelıtlen tlen finanszírozásától, mint a lakosság körében. 2. Korántse higgyük, gyük, hogy az Európai Unióban csak az említett két ország adósságállománya haladja meg az elfogadhatónak tartott 60%-os 60% mértéket.

Államadósság a fejlett gazdaságokban 110

GDP százalékában

100 90 80 70 60 50 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008 2009* 2010* 2011* 2012*

Forrás: IMF A mostani pénzügyi válság természetesen nem példa nélküli – hasonlóak már korábban is megráztak országokat, régiókat, sıt s a XX. század elejének világválsága már oly mértékő mérték volt, hogy joggal érdemelte ki a „nagy” jelzıt. jelz t. Sokan hasonlítják össze az akkori eseményeket a maival – az irodalomban számos ilyen munkát találunk. Gondolatmenetünk szempontjából most csupán annyit érdemes es ezzel kapcsolatban megemlítenünk, hogy az állam magatartása mindkét esetben jelentısen sen befolyásolta a piaci folyamatok alakulását. 1929–33-ban 1929 a likviditásteremtés elmaradása egyik okozója volt az összeomlásnak, a kibocsátás visszaesésének, a 2000-es évek elején a bıséges séges likviditás pedig aktívan hozzájárult magának a válságnak a kik alakulásához. (Tegyük rögtön hozzá: most viszont a válság elmélyülését éppen agresszív likli viditásteremtéssel sikerült kordában tartani.) Hiszen éppen az olcsó pénznek köszönhetıen köszönhe emelkedhettek az amerikai ingatlanárak, megteremtve ezzel a jelzáloghitelek bıségét: b mindenki szívesen vett fel, illetve adott hitelt annak tudatában, hogy annak biztosítéka évrıl évr évre többet ért. Az ingatlanbefektetések egyre jobb üzletnek tőntek, t mind nd többen nem saját igényeigény ik kielégítésére vásároltak lakásokat, vagyis nagymértékő nagymérték spekulációs kereslet is megjelent, ami tovább növelte az ingatlanok árát. Mind minden folyamatosan fújt buboréknak, úgy ene nek is ki kellett pukkadnia egyszer: 2007-ben 2007 ez történt örtént az amerikai ingatlanpiacon. Ennek következményei pedig – a tıketı és pénzpiacok korábban soha sem tapasztalt mértékben globalizált volta miatt – néhány hónap alatt átterjedtek más országokba is. (Gyırffy, (Gy 2009) A válság nyomán bankok százai mentek csıdbe, c elsısorban sorban az Egyesült Államokban, de e fof lyamat kárvallotti listáján elıkelı elıkel helyet foglal el – s ezt némi iróniával jegyezzük meg– meg a pénzügyi intézményrendszer és kultúra területén különösen fejlett Nagy-Britannia Nagy is. Sok - 18 -


TPF

olyan bank is bezárt, amelyekrıl korábban azt hitték, hogy túl nagy ahhoz, hogy csıdbe menjen, vagyis – úgy tőnt legalábbis, hogy – biztosan számíthatott az állam segítı kezére. A Lehman Brothers befektetési bank váratlan csıdjét követıen felvásárolták a Merrill Lynch-et, a Bear Stearnst. Az amerikai Fannie Mae és a Freddie Mac jelzáloghitel-intézetek is állami mentıövet kaptak, s a világ legnagyobb biztosítójaként számon tartott amerikai AIG is 85 milliárd dollár jegybanki hitelt kapott. (Losoncz–Nagy, 2010) A gazdaság összeomlását, de legalábbis egy súlyos depresszió kialakulását csak a fejlett országok összesített GDP-jének 25–30%-át kitevı költségvetési mentıcsomagokkal sikerült megakadályozni. A válság nagymértékben sújtotta a kelet-közép-európai régiót is – nem véletlenül, hiszen a térség országai fejlettségi, gazdaságszerkezeti okokból jóval sebezhetıbbek, mint az Egyesült Államok vagy Nyugat-Európa. A bruttó hazai termék 2009-ben – Lengyelország kivételével – átlagosan 6%-kal csökkent (az eurózónában „mindössze” 4%-kal). A beruházások 25–40%kal, a kivitel több mint 20%-kal esett vissza a különösen nehéz helyzetbe került balti és balkáni országokban! Válságkezelés – ez lenne az igazi megoldás? A válság kezelésében a fejlett országok jól hasznosították az 1929–33-as évek tanulságait. Ezek közül kettıt emelünk ki: (a) igyekeztek mindent megtenni a bankrendszer mőködıképességének fenntartására (s ezt akkor is állíthatjuk, ha tudatában vagyunk a bankpiacon végigsöprı „piactisztító hullámnak”), s (b) fenntartották a rendszer likviditását. Az Egyesült Államokban dollár-ezermilliárdban mérhetı a pótlólagosan teremtett likviditás, a bankoknak és néhány iparvállalatnak nyújtott mentıöv értéke, s a Fed irányadó kamatát is történelmi mélypontra csökkentették. Itt érdemes felfigyelnünk arra, hogy a támogatások jó részét visszterhesen kapták a kedvezményezettek, vagyis meghatározott idın belül vissza kell fizetniük a túlélésükhöz elengedhetetlen összegeket. Az Európai Unióban, illetve tagállamaiban is az állami beavatkozás mellett döntöttek – persze igazi választási lehetıség nem állt a kormányok elıtt. Az EU 2008 novemberében egy kilábolási tervet fogadott el (European Recovery Programme), amelyhez azonban a tagállamoknak kellett elıteremteni a szükséges források nagy részét. A terv igazi érdemét abban látjuk, hogy utat mutatott a tagállamoknak, illetve felmentést adott nekik a korábban a közösségi versenypolitika által szigorúan tiltott állami segítségnyújtás alkalmazása alól. Ez a fajta (keynes-i ihletéső) gazdasági beavatkozás szigorú keretek között történt, s már a terv megfogalmazásakor ügyeltek arra, hogy elıkészítsék a támogatások beszüntetését (exit strategy). Az Európai Unióban sajnos nem minden tagország költségvetési helyzete engedte meg nagy volumenő gazdaságélénkítı kormányzati csomagok összeállítását. Köztudomású, hogy hazánk éppen azon tagállamok közé tartozik (elsısorban Írországgal és Görögországgal együtt), amelyeknek a legszőkebb a költségvetési mozgástere. Nyilvánvaló, hogy gazdaságélénkítésre nálunk is szükség lett volna, hiszen mind az exportunk, mind az ipari termelésünk, mind a nemzeti jövedelmünk az uniós, sıt a régiós átlagot is meghaladó mértékben esett vissza. Magyarország esetében azonban a visszaesésnél sokkal súlyosabb és sürgetıbb gondot okozott az ország külsı finanszírozása, s ezért – a többiektıl eltérıen – nem próbálhattunk meg egy nagy „gázfröccsel” átkerülni az elıttünk álló kátyún, hanem éppenséggel a fékre kellett rálépnünk, felemésztve a gazdaságban meglévı, amúgy sem egetverı lendületet. Ezért volt elkerülhetetlen, hogy a nyugat-európai partnereink által alkalmazottal éppen ellentétes gazdaságpolitikát kövessünk. (Erdıs, 2010)

- 19 -


Dr. Halm Tamás

Mind a válság kirobbanása, mind a válságkezelés számos elosztási, mondhatnánk: etikai kérdést is fölvet. Ezek megválaszolása nemcsak a közgazdászok feladata, de a válaszadás megkísérlése elıl a közgazdászok sem térhetnek ki. A legnyilvánvalóbb etikai kérdés a következı: tartósan fennmaradhat-e egy olyan rendszer, amelyben a profitok a tıketulajdonosokat gazdagítják, a veszteségeket azonban szétterítik az egész lakosságra? Ez a megfogalmazás erısen sarkított ugyan, mégis jól tükrözi a valóságot, hiszen a bankmentı csomagok esetében valami ilyesmirıl van szó.2 Ha pedig a pénzintézetek számíthatnak arra, hogy ha nagy a szükség, hamar ott lesz a segítség, akkor sokkal nagyvonalúbbak lesznek a kockázatok vállalásában. Kik fizetik meg ennek az árát? Nagyon sokan! Közülük csak a legfontosabbak említve: – a jelzáloghitelek adósai elveszíthetik lakásukat, otthonukat, – a megtakarítások nagy része veszít értékébıl, – a dekonjunktúra miatt tízmilliók veszítik el állásukat, – a kiesı adóbevételek miatt szükségképpen visszaesnek a társadalmi transzferek (amelyeket a fejlett országok többsége a gazdasági versenyképesség romlása miatt amúgy is kényszerően megkurtít/ott). Ezekkel a veszteségekkel legalábbis összemérhetı hatású a társadalmi szolidaritás csökkenése – a legelesettebbek, a védekezésre képtelenek felé kevesebb figyelem fordul akkor, amikor mindenki a saját túléléséért, felszínen maradásáért küzd. Fontos morális szempont a válság terheinek generációk közötti elosztása is: a ma egy-két év alatt felduzzadó államadósságokat évtizedeken át törlesztik majd az adófizetık, vagyis „az atyáik ádáz vétkeiért ártatlanul, hetedíziglen” is vezekelnek majd a fiúk. A felelısség sajátos hálóját érzékletesen szemlélteti már idézett elıadásában Pálinkás József (2010): „Vegyük észre, hogy a hatalmas bankok és vállalatok akkora gazdasági és politikai felfordulást okoznak a csıdjükkel, amit egyetlen társadalom sem tud elviselni, így lényegében kényszerítik a társadalmat, hogy kiváltsa ıket, bármennyire felelıtlenül viselkednek is. A moral hazardnak ez a szintje már egyenértékő a társadalom túszul ejtésével. Másfelıl, ha a felelıtlen adósok száma elér egy bizonyos szintet, akkor tömeges csıdjük és kilakoltatásuk olyan politikai nyomást gyakorol, ami szintén vállalhatatlan, ily módon ık is kikényszerítik a társadalom normális, felelıs, megtakarító részének a segítségét. Az elmondottak nem csak „sugallják”, hanem egyértelmően „harsogják”, hogy a gazdasági rendszer határait jóval átlépı hatókörő és mértékő változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a 2007 és 2010(?) közötti válsághoz hasonló megbicsaklások ne következzenek be. A válság gyökerei ugyanis jóval mélyebbre nyúlnak, mint a gazdaság szőken értelmezett (a javak és szolgáltatások elıállítására és értékesítésére korlátozott) rendszere. Alapvetı, mélyreható, korszakos értékrendi változások nélkül a világgazdaság a korábbi évtizedekben megszokott növekedési pályára áll vissza, jóllehet egyre nyilvánvalóbb, hogy az anyagi szükségletek kielégítését egyoldalúan középpontba állító gazdaság- és társadalomszervezés egyfelıl elviselhetetlen mértékő társadalmi egyenlıtlenségeket idéz elı, másfelıl a növekedés korlátaiba ütközik. 2

Fontos látnunk, hogy – mindenfajta etikai és méltányossági megfontolástól függetlenül – a bankok megmentése, de még inkább a fizetési rendszerek mőködıképességének a fenntartása a közösség érdekét (is) szolgálta, hiszen a bankrendszer összeomlása beláthatatlan következményekkel járt volna. (Mundell, 2009)

- 20 -


TPF

A társadalmi egyenlıtlenségek a XXI. században elsısorban országokon belül növekednek: a munkanélküliek, illetve a társadalomban értelmes foglalkoztatási lehetıségeket nem lelık tömegének számszerő gyarapodása tartós jelenségnek ígérkezik, hiszen a fejlett gazdaságokban gyors ütemben növekszik a munka termelékenysége, s az árutermelés növekvı hányada származik a feltörekvınek nevezett gazdaságokból. A gazdasági fejlettség magas szintjén álló országokban a fogyasztás egyre nehezebben bıvíthetı, a világgazdaság feltörekvı régióiban viszont robbanásszerő növekedés várható. Ez utóbbi globális mértékő átrendezıdéseket indíthat (sıt már indított is) el. A fenntarthatóság gondolatkörének képviselıi évrıl évre fokozódó hangerıvel igyekeznek felhívni a gazdasági és politikai döntéshozók meg a közvélemény figyelmét arra, hogy ha a világgazdaság új „mőhelyei”, a BRIC-országok az általunk klasszikusnak tekintett gazdaságtörténeti utat járják be, mindössze néhány évtized alatt valósággá válhat a Római Klub négy évtizede nyilvánosságra hozott aggodalma – vagyis a világ fejlıdése fizikai korlátokba ütközik. A közgazdaság-tudomány és a közgazdász szakma sajnálatos kettészakítottsága, vagyis az a tény, hogy a pénz- és bankügyek, a makrogazdasági összefüggések elemzıi nem igazán nyitottak a környezeti és társadalmi fenntarthatóság kérdéseire, jól tetten érhetı a válsággal kapcsolatos tanulmányokban, megnyilatkozásokban is. Érthetı persze, hogy a tızsdei árfolyamok összeomlása, a nemzeti jövedelem, de különösen az ipari termelés „békeidıben” szokatlan összehúzódása, a nemzetgazdasági mérlegek felborulása idején az azonnali intézkedések, a rövid távú válságkezelés kerül a figyelem középpontjába. Azok számára viszont, akik a gazdaságot csupán a társadalom egyik alrendszerének tekintik, nyilvánvaló, hogy a válságot követıen elıbb-utóbb kibontakozó megélénkülés, majd fellendülés nem mehet végbe a korábbi évtizedekre jellemzı szerkezetben, sıt a gazdasági mőködés szabályrendszerének, de még a mögöttes értékrendnek is változnia kell. Nem könnyő annak megítélése, hogy a XXI. század elsı komoly válsága mennyiben építi át a piacgazdaságot, annak mőködési szabályait, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerét. A válságot megelızı csendes forrongás, majd a krízis kirobbanásának idején – érthetı módon – gombamód elszaporodtak a szabad versenyen alapuló piacgazdaság mőködését érı bírálatok, felerısödött a mögöttes liberális paradigma helytállóságát kétségbe vonók hangja. Maga ez a jelenség természetesen indokolt és várható is volt, de annak végletes megnyilvánulásai, a liberalizmus végóráját jövendölı filippikák elsietettnek tőnnek. (Halm, 2009) Annyi azonban nyilvánvalóan igaz, hogy a piacgazdaság mőködési szabályaiban, pl. a bankokra vonatkozó elıírásokban nemcsak parametrikus, hanem paradigmatikus változásokra is számítanunk kell. Jó példával jár elöl most is (mint a szabályozás terén annyiszor…) az Európai Unió, amely az egységes piacon mőködı pénzügyi intézményeknek nemcsak az egyedi ellenırzését szigorítja meg, hanem új szervezetet is létrehoz a rendszer egészében rejlı kockázatok felmérésére, elemzésére – végsı soron pedig a korlátozására. A pénzügyi válság egyik legnagyobb tanulsága a bizalommal függ össze: a pénzügyi közvetítırendszernek fenn kell tartania a lakosság, a pénztulajdonosok, a megtakarítások kezelıi (nyugdíj- és tıkealapok) iránta táplált bizalmát. A kereskedelmi bankok, a hitelügynökök, a befektetési bankok, a hitelminısítık és a pénzügyi felügyeletek a válság révén megbuktak ezen a bizalmi vizsgán. Úgy tőnik, ez jó lecke volt a számukra, és most minden erejüket összeszedve készülnek az utóvizsgára. Reméljük, ez sikeres lesz.

- 21 -


Dr. Halm Tamás

Irodalomjegyzék Botos Katalin (2010): Válságmagyarázatok. Elıadás a Magyar Közgazdasági Társaság 48. közgazdász-vándorgyőlésén. Szeged, 2010. október 1. Erdıs Tibor (2010): A válságkezelés fıbb elméleti kérdései Magyarországon. Elıadás a Magyar Közgazdasági Társaság 47. közgazdász-vándorgyőlésén. Zalakaros, 2009. szeptember 24. In: A válság és kezelése a világban és Magyarországon. Tas Kiadó. Gyırffy Dóra (2009): Szép új világ Amerikában: az állam álmai és a válság valósága. Pénzügyi Szemle, 2-3.sz. Halm Tamás, ifj. (2009): A gazdasági válság – okok és tanulságok. A Critical Review különszáma. Kommentár, 6. sz. Kádár Béla (2010): Gyökérkezelés. Elıadás a Magyar Közgazdasági Társaság 47. közgazdász-vándorgyőlésén. Zalakaros, 2009. szeptember 24. In: A válság és kezelése a világban és Magyarországon. Tas Kiadó. Losoncz Miklós: Az amerikai hitelválság és világgazdasági következményei. Pénzügyi Szemle, 2008. 2. sz. Losoncz Miklós – Nagy Gyula: A bankok reagálása a globális pénzügyi válságra – nemzetközi tapasztalatok. Pénzügyi Szemle, 2010. 1. sz. Meadows, Donella H. – Meadows, Dennis L. –Randers, Jørgen – Behrens III, William W. (1972): The Limits to Growth. New York, Universe Books. Meadows, Donella H. – Meadows, Dennis L. –Randers, Jørgen (2004): Limits to Growth: The 30-Year Update. White River Junction, Chelsea Green Publishing Company. Mundell, R. (2009): The World Economy in Crisis: What Should We Do? Elıadás, Hong Kong Institute for Monetary Research, február 11. Pálinkás József (2010): A válságkezelés társadalmi és kulturális feltételei. Elıadás a Magyar Közgazdasági Társaság 47. közgazdász-vándorgyőlésén. Zalakaros, 2009. szeptember 24. In: A válság és kezelése a világban és Magyarországon. Tas Kiadó.

- 22 -


TPF

TRENDEK HATÁSA A GAZDASÁGRA, A FOGYASZTÓK MAGATARTÁSÁRA TRENDKUTATÁS, MINT A JÖVİT FORMÁLÓ DÖNTÉSEK TÁMOGATÓJA Dr. Törıcsik Mária egyetemi tanár Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Az emberek mindig szerettek volna a jövıbe látni, hiszen ha valaki másoknál elıbb szerez meg információkat, bizonyosan elınybe kerül. Még élesebben merül fel ez az igény akkor, ha turbulens változásokat él át a társadalom, a gazdaság. Ekkor már nem csak versenyelıny miatt szeretnénk érzékelni a jövıbeni folyamatokat, hanem ez a fajta tudás életben maradási feltételt jelent. A trendkutatás alapvetıen a fogyasztói magatartást befolyásoló új jelenségek feltárását célozza, középtávon megfelelı irányokat mutatva a döntéshozóknak. Jelen munkában a trendek rendszerét, a trendkutatás alapismereteit, a legfontosabb trendeket, trendcsoportokat mutatjuk be. A trend- és jövıkutatás rendszere Ha a trendek vizsgálatát tőzzük ki célul, akkor a jövıbeni események elırejelzését szeretnénk megvalósítani. Ezek a vizsgálatok természetesen nem egy-egy ember jövıbeni magatartását próbálják elıre jelezni, hanem szervezetek, intézmények, iparágak, nagy rendszerek jövıbeni mozgását akarják láttatni. Ezek alapján gondolkodhatunk vállalati elırejelzésekrıl (Corporate Foresight), illetve közösségi fogyasztási elırejelzésekrıl (Public Foresight). A trendkutatás ugyanis kifejezetten alkalmas átfogó témák vizsgálatára, vagyis például kormányzati döntések megalapozására. Értelemszerően adódik a kérdés, hogy vajon elıre lehet-e jelezni pontosan eseményeket, folyamatokat, meg lehet-e jósolni a jövıt. Értelemszerően adódik a válasz is, nem. Amennyiben visszatekintünk az eddig született elırejelzésekre, akkor szerényen kell a jövıbeni irányokról nyilatkozni, mert számos elképzelés, határozott jövıbe mutató koncepció nem úgy, akkor, vagy egyáltalán nem valósult meg. Érdemes végiggondolni a trendkutatás és a jövıkutatás kapcsolatát is. Nyilvánvalóan mindkét tudományterület ugyanazt a célt tőzi ki, nevezetesen a jövıbeni helyzetek, események bemutatását. Jelentıs különbség van abban azonban, hogy milyen idıhorizontot és milyen komplex témakört vállalnak. „Klasszikusan” a jövıkutatás a makrotémákkal, az emberiség jövıjével foglalkozik fıképp évtizedekben gondolkodva, míg a trendkutatás inkább középtávon, és a fogyasztók magatartását befolyásoló jelenségek vizsgálatával teljesíti feladatát. Felvetıdhet persze az is, hogy erıltetett a két terület különválasztása. Azon a véleményen vagyunk, hogy lehetséges a két irányzat szétválasztása, de a gyakorlatban, a felmerülı kutatási problémák megoldásában komoly átfedések mutatkozhatnak, így számos esetben nem értelmezhetı a különbség. Talán a megrendelıi kör jelent mégis differenciát, mert a cégek túlnyomórészt inkább középtávon gondolkodnak (bizonyos iparágak persze évtizedekben mérik az idıtávot) és így a trendkutatást preferálják, míg a közösségi fogyasztást érintı kérdésekben az alapvetıen kormányzati megrendelésre történı vizsgálatok a jövıkutatást hívják segítségül. A jövıt kutató eljárások, gondolkodási kiindulópontok történetének megismerése közelebb viheti az olvasót a témakör megértésében. Az alábbi fejezetrész kidolgozásában Klaus Burmeister és Holger Glockner munkáját (2010) vettük alapul.

- 23 -

Trendek hatása a gazdaságra, a fogyasztók magatartására

Dr. Törıcsik Mária

A trendek vizsgálatának története Minden tanult ember ismeri a delphoi jósda meghatározó szerepét az ókori hatalmasok döntéseiben. „Hivatalosan” ezzel indult a jövıkutatás története. Hosszú idın keresztül nem volt ilyen meghatározó, kiemelkedı jelentıségő intézmény a jövıbeni történések elırejelzésére. A középkorban – ha csak az európai történelmet nézzük – fel-felbukkantak meghatározó személyiségek, akik különféle jövendımondó technikákkal vívták ki az uralkodók, hadvezérek bizalmát. Talán legismertebb ezek között Nostradamus, akinek ma is vannak lelkes hívei. - a tudományos kezdetek: Ha a jövı kutatásáról, a körülményeket befolyásoló trendekrıl tudományosan gondolkodunk, akkor az 1940-es évek jelentik a kezdeteket. Ossip Flechtheim (1972) vezette be a futurológia fogalmát, mint ami a jövıvel való kritikus és rendszeres foglalkozást jelenti felfogásában. Meg is fogalmazza a jövıkutatás alapvetı gondolatait, hat pontban összefoglalva. Miután ezek a kiindulópontok ma is relevánsak, ezért az alábbiakban bemutatjuk ezeket. 1. A világ dinamikus, változik az alapstruktúrája, mindig valami újat produkál. 2. A változás bizonyos alapstruktúrái legalább részben felismerhetıek. 3. A változások iránya és tempója idınként nagy vonalakban elıre jelezhetı. 4. A prognózisoknak, az elırejelzéseknek az is az értékük, hogy elkészítésük során tisztábban láthatjuk a problémákat, és ha krízisek adódnak, azok hozzájárulhatnak a prognózisok részbeni igazságához. 5. Bizonyos kereteken belül megjelenik a választás szabadsága és a jövı alakítási lehetısége. 6. A szükséges, a lehetséges és a vágyott felismerésével egyidejőleg a jövıt is alakítjuk. Ezek a meglehetısen „dodonai” pontok semmi biztosat nem ígérnek, de lehetıségeket kilátásba helyeznek. Kissé több lehetıség adódik a technológiai-politikai fejlıdés bemutatására, itt biztosabbak az elırejelzés alapjai, de a társadalmi folyamatok, az ott tapasztalható trendek megfogalmazásában már több a bizonytalanság, így az utóbbi idıben szerényebbek lettek kijelentéseikkel a kutatók. A második világháború után, a negyvenes évek második felében Think-Tanks-ek, „gondolatügynökségek” jönnek létre elsısorban hadiipari megrendelésre. A leghíresebb szervezet a RAND Corporation (Research ANd Development) volt, amely úttörı munkát végzett a jövıkutatások területén több vonatkozásban is. Egyrészt munkájukkal bizonyították, hogy a jövıkutatás, a jövıvel való foglalkozás nem csak egy projekt, hanem egy diszciplína. Ennek alátámasztására számos módszert dolgoztak ki például Herman Kahn (1965) segítségével, akihez elsısorban a szcenárió kifejezés alkalmazása, ezen módszertan kidolgozása főzıdik. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a bizonytalan fejlıdések jobb megértését eredményezi az, ha a különféle kimenetek létrejöttét, azok hatásait elemezzük. - a szakértık, a Delphi-módszer kora: A Delphi-módszer kidolgozása is a RAND égiszében történt, a módszer gyökerei, szarkasztikus elnevezése az ott dolgozó kutatókhoz kötıdik. A módszer meghatározó volt évtizedeken keresztül. Az elsı nagy Delphi-kutatás a 60-as évek elején zajlott, Theodore Gordon és Olaf Helmer vezetésével. 1964-ben jelentették meg „Report on a Long-Range Forecasting Study” címen. Ez a munka a technológiai fejlıdés 2000-ig tartó elırejelzését tartalmazta. A szakértık megkérdezése - utólagos elemzéssel - csak részbeni sikerekkel járt, a legtöbb nyilatkozó szakértı nem tudott elszakadni az adott idıszak körülményeitıl. Ennek ellenére a mai napig is szívesen alkalmazzák ezt a módszert, hiszen az alapötlet, hogy a közös tudás elırevisz, az mind - 24 -


TPF

a mai napig szimpatikus és követhetı. A több menetes, anonim válaszokat a megkérdezettekkel értékelı rendszer alkalmas a szakértık véleményének harmonizálására, de arra is, hogy valaki különvéleményét indoklással megtartsa (Zipfinger, 2005). Az, hogy leggyakrabban írásban történik a megkérdezés, valamint fedve marad az, hogy ki milyen véleményt nyilvánít, lehetıvé teszi a személyektıl elvonatkoztatott, semleges értékelést. A tudósok természetesen ismerik egymás gondolatait, stílusát, vagyis felismerik, hogy ki a vélemény adója, de a véleményét mások véleményének hatására megváltoztató ember „nem veszíti el az arcát”. - a világ haladási irányáról megfogalmazott gondolatok: A fejlıdés következı stádiuma a komplex jövıképek készítésével, azok nyilvánosság elé való lépésével írható le. Ez az idıszak abban is más volt, mint a megelızı, hogy megjelentek a számítógépek, amelyek lehetıvé tették a szimulációkat, új módszerek kifejlesztését. A Római Klub a világ tudósait győjtötte össze, hogy egy világmodellt alkossanak, véleményt fogalmazzanak meg a Föld jövıjérıl. „A növekedés határai” címő könyv (1972) azt vázolta fel, hogy az emberek kimerítik a bolygó energiáit, erıforrásait, a természet kizsákmányolásával a pusztulásba viszik magukat. Számos kritika érte ugyan ezt a munkát, mert hiányolták a számszerő alátámasztást, mert nem adtak különféle kimeneteket, szcenáriókat, mégis ez a munka felkeltette az emberek figyelmét, gondolkodásra késztette a politikusokat, azt is állíthatjuk, hogy a „zöld gondolat” megszületése is a Római Klubosoknak köszönhetı. Számos további munkát jelentettek meg, legutóbbi jelentésükben egy ökológiai rendszereken alapuló gazdasági szerkezet felállításával, fenntartható haszon termelésével foglalkoztak (Pauli, 2010). Hasonló átfogó folyamatok elemzését tőzte ki célul munkáiban László Ervin (2008) is. - a jövırıl való gondolkodás demokratizálódása: Az eddig vázolt fejlıdési etapok mindegyike szők körő, bennfentes tudósokból álló csoportok munkájaként sejlik fel. Politikai, gazdasági, technika-technológiai megrendelésekre, átfogó, nagy léptékő témaköröket dolgoztak fel, mintegy rátekintve a jelenlegi és abból következı jövıbeni jellemzıkre. Az utóbbi idıben egyre több jövıvel foglalkozó, a mindennapi élet figyelésébıl következtetéseket levonó vállalkozás kezdett el dolgozni, elsısorban a profitorientált szférában. Ezek a vállalkozások az embereket állították célkeresztbe, az emberek életének, döntéseinek új jelenségeibıl kiindulva próbálnak elırejelzéseket adni. Ez az „alulról nézett jövı” kevésbé nyúlik hosszú távra, ám éppen ezért megbízhatóbb elırejelzéseket ad. A jobb eredményeket az iparágakhoz való kötıdés is adja, valamint az, hogy olyan körülmények befolyásolják ezeket a területeket, amelyek rövid távon kevéssé képesek megváltozni. Jellemzı még az is erre az idıszakra, hogy civil szervezetek is alkalmazzák a jövı- és trendkutatás eredményeit, hogy ne lehessen a fejük fölött döntéseket hozni, hogy tárgyalópartnerei lehessenek a politikának. A fordulópontok kutatása A trendek mindig egy változást jeleznek, olyan változást, ami többféle forrásból meríti erejét. A trendek elemzése relatíve biztonságos folyamatot jelent, amelynek során a bizonytalant és az elırejelezhetıt megkülönböztetjük, mindaddig, míg gyökeres fordulatok nem állnak be a vizsgált területen (Watzlawick-Weakland-Fisch, 1974). Mindenki tudja, hogy akkor nehéz az elırejelzés, ha fordulópont következik be a jelenségek terjedési sebességében (Gladwell, 2007). Ezt valamelyest prognosztizálni lehet, bár ez sem mindig. Amivel nagy problémánk van, az a „trendszakadás”. Ez azt jelenti, hogy valami olyan gyökeres változás, nem várt esemény következik be, ami gyökerestıl felforgatja az emberek életét, az addig játékszabályokat. Ennek szimulálására számos esetben dolgoznak kutatók az úgynevezett Wild Cards módszerrel (Angela és Karl-Heinz Steinmüller, 2004), ami a legvadabb elképzeléseket veti fel a legelképzelhetetlenebb szituációk, trend- és struktúratörések felvetésével, keresve - 25 -



ezekre a válaszokat, a valószínősíthetı kimeneteket. Ilyen felvetés például az androgin társadalom képe, amelyben eltőnnek a nemek. Érdemes még a vizsgálati módszerek kapcsán a szcenáriókról is megemlékezni, legalább a legfontosabb típusait megemlítve. A Best Case a legjobb kimenetek felvázolásából meríti a gondolatokat, míg a Worst Case a legrosszabb kimenetek, adott esetben a katasztrófa bekövetkezésének esetébıl dolgozik. A disruption szcenárió azt vázolja fel, hogy egy szignifikáns trend megszakadásakor milyen módon alakul a jövı. A politikai indíttatású szcenárió azokat az eseteket dolgozza fel, amikor a politikai intézkedések, irányt módosító stratégiák változtatják meg a stratégiai keretet. Ugyanilyen lehet az a helyzet, amikor egy bizonyos technológiai fejlesztési eredmény teremti meg az új helyzetet. A Wild Cards szcenárió új keretet ad a gondolkodáshoz. A legtöbb esetben a jövıt, a jövıbeni irányokat inkább csak felismerni tudjuk, befolyásolni, alakítani kevésbé. Erre az innovációk, az ennek kapcsán kialakuló új piacok, illetve az olyan erıteljes stratégiák képesek, amelyek megváltoztatják a korábbi folyamatokat. A trendkutatás a fogyasztói magatartás megértésére A fogyasztói magatartástrendek megismerése, a jelenben feltőnı, a jövıben erısödı jelenségek felkutatása, ezek hatásainak kimutatása a fogyasztók magatartásában, a vásárlási szokásokban, majd ezek eredményeinek beépítése a cégdöntésekbe, új közelítése a stratégiai tervezésnek. A trendkutatás marketingalkalmazásának fıbb céljait összefoglalhatjuk annak két irányának felvázolásával. Dolgozhatunk a trendkutatással egyrészt, mint a fogyasztók magatartásának, jövıbeni döntéseinek jobb megértését támogató vizsgálattal, másrészt amennyiben egy szervezetnek van hozzá erıforrása, legyen az gazdasági, tudásbeli, tradíción alapuló, vagy egyéb erıforrás, akkor lehetségessé válhat a szervezet számára a trendekre építve a fogyasztók magatartásának befolyásolása is. A piacok mozgásának, a fogyasztók magatartásának jobb megértése azért lehetséges a trendkutatással, mert ebben az esetben ugyan a múlt alapjait ismerjük, mégis olyan jövıbeni folyamatokat kutatunk, amelyek a vásárlók számára szimpatikusak, amely területeken valószínősítik növekvı vásárlásaikat (lásd 1. ábra). új hatások

a ma lehetıségei

fogyasztó

trendek

értékek motiváció életstílus

döntési sémák fogyasztás

vásárlás a piacokon nem vásárlás hagyományos kutatási szemlélet

új kutatási módszerek, irányok

trendkutatás

a múlt, a tények

fogyasztó-kutatás

konkurencia- és vásárlókutatás

1. ábra Trendkutatás a piac mozgásának megértéséhez

- 26 -


TPF

Addig, amíg a piacok, a fogyasztók mozgásának megértésére, a különféle típusú döntései megalapozására bármely cég alkalmazhatja a trendkutatás eredményeit, addig a trendkutatás olyan célú alkalmazása, amikor a piacokat, a fogyasztókat akarjuk mozgatni, már nem reális lehetıség bármely cég számára (lásd 2. ábra). új hatások

a ma lehetıségei

fogyasztó

trendek

értékek motiváció életstílus

vásárlás a piacokon döntési sémák fogyasztás nem vásárlás hagyományos kutatási szemlélet

új kutatási módszerek, irányok

technikai újdonságok, témamenedzselés, trendek önmozgása

a múlt tényei

új szegmensek keresése, fogyasztói ellenállás

telített piacok, fragmentálás

2. ábra Trendkutatás a fogyasztó mozgatásához Ehhez valamilyen rendkívüli potenciált, erıt kell felmutatni, például alapvetı innováció piacra vitelét, komoly összegeket a kommunikációra. A technikai újdonságok piacalakító szerepe mellett egyre gyakrabban látjuk, hogy milyen sikereket lehet elérni az úgynevezett témamenedzseléssel is (Liebl, 2000). Ez azt jelenti, hogy bizonyos termékekre, szolgáltatásokra közvetett módon hívjuk fel a figyelmet, sulykoljuk a médiumokban, hogy az általunk menedzselt téma az nagyon fontos, sıt az abból következı termékekre, szolgáltatásokra mindenkinek égetıen szüksége van. Ha trendkutatásról gondolkodunk, akkor olyan fordulatok feltárása a cél, amelyek az emberek (jelen esetben a vásárló, a fogyasztó emberek) tudatában, körülményeiben bekövetkeznek és a nekik kínált termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatosan változásokat igényelnek, mert az elszórt jelenségek egyre gyakoribbá válnak, kritikus tömeget érnek el, így alapvetıen új irányt igényel kezelésük. Tulajdonképpen olyan elemeket, változás-csírákat keresünk, amelyekbıl a várható fejlıdési irányok megállapításával támpontokat adhatunk a stratégiaalkotáshoz, a marketingmunkához, a termék- illetve szolgáltatásfejlesztéshez. A piaci trendek ismerete versenyelınyt teremt kiélezett versenyhelyzetben, segítséget adhat a stratégiaalkotási folyamatban, és ötletekkel szolgál piaci megújulás igénye esetén. Az ICT piacon végbemenı dinamikus változásokat a fogyasztók többsége például szívesen fogadta az elmúlt években, azonban ez a tendencia megfordulni látszik, az egyre újabb technológiák, illetve eszközök, vagy az ezek segítségével elérhetı tartalmak elfogadása, használata egyre nehezebben terjed el a társadalomban. Éppen ezért szükséges, hogy minden piac vizsgálatának esetében olyan egyedi közelítést alkalmazni, amely egyrészt jövıbe mutató, másrészt holisztikus karakterrel bír, vagyis a fogyasztót, annak jövıbeli magatartását helyezi a vizsgálatok középpontjába, ellenállásait, igényeit egyszerre jelezve. Gondolkodásunk kiindulópontját az a korábban igazolást nyert tézis adja, amely szerint a fogyasztói magatartás trendjeinek azonosításával jól közelíthetık azok az irányvonalak, amelyek stratégiai idıtávon (egy-három éven belül) a tömegfogyasztásban meghatározóvá válnak.

- 27 -



Vagyis, a trendekre és ellentrendekre érzékenyen reagáló, aktuálisan még kisebb arányban jelen levı csoportok fogyasztói magatartásának vizsgálatával meglehetıs biztonsággal elıre jelezhetık a mainstream jövıbeli fogyasztásának jellemzıi. A trendek rendszerezési vizsgálatának tartalmi kiindulópontja az ÉletstílusInspiráció modell, ami a társadalomban fellelhetı nagyobb életstílus-csoportokat azonosította az élettempó és az értékorientáció dimenzióinak mentén (Törıcsik, 2007). Az életstílus-kutatásnál jól alkalmazhatónak bizonyult a modell, hiszen egy primer vizsgálat kapcsán karakteresen kirajzolódtak a magyar életstílus-csoportok. Megtartva a gyors-lassú és a modern-tradicionális tengelyek koncepcióját, ábrázolhatjuk a trendek és az ellentrendek rendszerét is (3. ábra). gyors élettempó

tradicionális értékorientáció

modern értékorientáció

TRENDCSOPORTOK, ELLENTRENDCSOPORTOK

MAINSTREAM, TÁRSADALMI ÁTLAG

HAGYOMÁNYKÖVETİK

lassú élettempó ÚJ trendi jelenségek ÚJRA felfedezett jelenségek ÚJ ellentrendi jelenségek

3. ábra: A trendek és ellentrendek terjedése A rendszer az egyes trendjellemzıket a két nevesített dimenzió mentén mutatja be, ami a lakosság trendkörnyezetét értelmezi. Az elsı változásokat a leginkább trendérzékeny csoportok mutatják, majd közvetítik környezetük felé. Fontos rögzíteni a trendhatásokat, azok terjedését, valamint vizsgálni a lakosság trendérzékenységét, trendaffinitását ahhoz, hogy minél hatékonyabbak legyenek egy cég piaci döntései. Fogyasztói magatartástrendek A következıkben néhány jelenségcsokrot fogunk egybe, amelyek ma érezhetıen befolyásolják döntéseinket, privilegizálnak bizonyos piaci területeket, másokat elutasítanak. Nem teljes körő természetesen a trendek bemutatása, inkább csak irányjelzıként funkcionál (lásd részletesebben Törıcsik, 2006). - élvezetek, örömök, élmények: A termékek virtuális, szimbolikus tartalma növekvı jelentıségő, az élményeket, élvezeteket, örömöket kínáló termékek iránti növekvı kereslet pedig egyértelmően bizonyítja, hogy a termékek vásárlásával nem csupán egy funkció betöltésére vágyunk, hanem érzelmi többletre is. Az élményszerő vásárlás és fogyasztás igénye hozta létre, illetve tartja életben a bevásárló-

- 28 -


TPF

központokat, de ez a trend teszi lehetıvé a csupán attraktivitásukban különbözı termékek piaci sikerét is. Úgy tőnik, sok esetben vigasztalódunk gondjaink közepette termékekkel, megvásárolt szolgáltatásokkal úgy, hogy vásárlásuk és/vagy fogyasztásuk örömet okoz. Az élményszerő vásárlások növekvı aránya azt jelzi, hogy az „ellátó” funkcionális vásárlások mellett (helyett) többet tudunk, akarunk költeni arra is, hogy jól érezzük magunkat, „itt és most” élvezzük az életet és ne a megtakarítások „majd” – élményét tegyük magunkévá. A hedonizmus terjed, lassan már meg sem botránkozhatunk a pazarló fogyasztás jelein. Aki ma sikeresen akar értékesítési helyeket létrehozni, annak fokozottan kell ügyelnie a vásárlás körülményeire, az atmoszférára, amit már önmagában is „fogyasztani” lehet, az öröm- és élménykínálásra. Ehhez a trendhez tartozik a „kis örömök” élvezetének terjedı hulláma, vagyis azon termékek vásárlása, amelyek nem merítik ki a pénztárcákat, bankkártyákat, kicsit fölöslegesek is, de öröm a megszerzésük. Ilyenek az apró állatfigurák, színes ajándéktárgyak, az amúgy drága termékbıl „egy csipetnyinek” a megvétele. A luxuskategória sem megfizethetetlen a viszonylag szerényebb keresletbıl gazdálkodók számára sem (pl. egy szelet dinnye a téli szezonban). A hedonizmus összekapcsolódik az individualizmus és a nárcizmus kategóriáival is, ami a saját magunk számára vett termék, avagy magunk megmutatása miatti vásárlások élvezetét jelenti. A lemondás nem dívik, egyre-másra csábítanak arra is bennünket, hogy bátran vegyünk „apró öröm” kategóriájú ételféléket (édesség, joghurt, snack, üdítı), vásároljuk, fogyasszuk a korábban csak a tehetısek számára mindennapos termékeket (kaviár, különleges gyümölcsök, főszerek stb.). Nem véletlen az, hogy sokszor mégis éppen ezen termékek igazi, mélyen rejlı vásárlási motívumait nehéz elıhívni, hiszen még mindig nem tudja, akarja mindenki elvállalni azt, hogy bizonyos termék vásárlása nem a funkcióról, hanem a várható élménytartalomról szól (együtt lehetek másokkal, elismerést vívok ki, tartozom valahová stb.). - új csoportidentitások: A csoporthoz tartozás, legyen szó a cégek által életre hívott vásárlói klubokról, vagy szabadidıs tevékenységre alapozott klubba tartozásról, egyesületi tagságról stb. fontos közeget jelent mindenki számára. Az azonban már egyéni, hogy eljárunk-e ténylegesen rendezvényekre vagy a számítógép monitorján keresztül „élvezzük” a csoporthatást. A virtuális csoportok virtuális tagjának lenni sokak számára elfogadhatóbb, mint megmutatni magukat teljes valóságukban. A családi, rokoni és sok esetben a baráti kötelékek lazulása is magyarázza azt, hogy miért növekvı az egyéb csoportok szerepe életünkben. Az ember természetes igénye a valahová tartozás, az emberi közeg megélése, csak ennek mőködtetéséhez idı- és energiabefektetés szükséges. Az eleve nem túl szoros kapcsolatokat feltételezı csoportokhoz való tartozás intenzitását meg lehet választani, „ütemezni”, mérlegelni lehet a befektetett energiát. A közös márka fogyasztása is „törzsi” jegyeket mutat, vagyis attól is létrejöhet egy ad hoc csoport, hogy kiderül az amúgy közömbös emberekrıl, hogy ugyanazt a porcelánt, óramárkát stb. győjtik, ugyanoda járnak síelni, ugyanazt az autót hajtják. Ebben a pillanatban ki is alakul a „mi” és az „ık” megkülönböztetése, és aki a határvonalon belül marad, az barát, aki kívül reked, az valaki más. Nem véletlen, hogy a fogyasztói magatartás vizsgálata is egyre inkább a csoportok felé irányul, hiszen a csoporthatás nem csak a termékválasztásban, hanem a márkapreferálásban is tetten érhetı.

- 29 -



- virtualitás: Ehhez a trendhez illı a virtuális világ fokozottabb kedvelése is. Amikor az otthonunk védettségében a számítógép segítségével „vásárolni” járunk a virtuális áruházba, hús-vér szerelmi kapcsolatok helyett virtuális partnereink vannak, igazi kalandok helyett virtuális ıserdıben járunk, és ha megijedtünk, kikapcsolható a veszély. A „játék” tökélesedésével egyre inkább bele lehet bonyolódni a valóság és a képzelet határainak fellelésébe. A kapcsolatokhoz elég egy számítógép és csevegı-vonal, szerelmek szövıdhetnek soha nem látott kedvessel. Olyan élvezetek vállalhatók így, amihez nem kell nevet, személyiséget adni, igazából maszk mögül figyelhetünk, próbálhatunk új identitásokat adni magunknak. - az erejét meg-megmutató fogyasztó: A fogyasztók egyre inkább élnek jogaikkal, illetve egyre inkább tudatában vannak tetteik (vásárlásuk) felelısségének. A felvilágosult vásárló egyre kevésbé viseli el, ha becsapják, ha félrevezetik. Jobban figyelünk környezetünkre, akkor is, ha többet beszélünk róla, mintsem tennénk érte. A fogyasztók hajlandók szövetkezésre is, amennyiben az „ısellenségek”, a termelık és/vagy a kereskedık bizonyíthatóan vétenek ellenük. Különben is érzékelik a hatalmi különbözıségüket, vagyis azt pl., hogy az intenzív kampányokkal, hatásos csábításokkal, „akaratuk ellenére” vesznek meg olyan termékeket, amelyeket igazából nem akartak, vagyis „csak pénz kérdése”, hogy a termelık, kereskedık el tudnak-e adni valamit. A hatalmasra duzzadt cégek esetében különösen jelentıs probléma az elégedetlen fogyasztók sajtóban, televízióban, interneten megszellıztetett panasza, hiszen túl sokat veszíthetnek ezáltal. A nagyra nıtt, gazdaságosnak tőnı cégek Achilles-sarka a „hírsérülés”, vagyis egy igazán jelentıs botrány dominószerően összeomlaszthatja ıket (méreg a termékben, leölt állatok vére tapad a készítményhez, gyerekmunkásokat foglalkoztat, tisztességtelen piaci magatartást mutat stb.). Azt kedvelik a fogyasztók, hogy a nagyobb termelési szériák miatt olcsón tudnak jó minıségő termékekhez jutni, de alapvetıen ellenérzésük van a „nagyokkal” szemben, ezért kampányokkal el lehet fordítani ıket a kedvezı termékek vásárlásától is. Fıképp a technikai fejlıdés következtében növekszik a fogyasztói ellenállást kiváltó termékek száma is (Törıcsik-Jakopánecz, 2010). Lehet, hogy elsı ránézésre ezek a trendek trivialitásnak tőnnek, nem kétséges azonban, mikor elkezdünk egy-egy termékgondolatot érlelni, fontolgatni, alakítani, akkor igencsak fontos, hogy ezen vonulatokból egynéhányat eltaláljunk, a trendekbıl keletkezett hullámokra ráfeküdjünk és ne ellene dolgozzunk. Éppen emiatt nem elegendı tudni azt, hogy pl. az élményparkok piaca növekszik dinamikusan, hanem odáig kell eljutni, hogy a terméket úgy komponáljuk meg, hogy az hiteles legyen, üzenetében vonzó, hatásában „eltalálja” a fogyasztót és azt ígérje, amit a vásárlója hallani szeretne. Vagyis a termék és üzenetének stílusát kell helyesen megválasztani. Az is gondolkodásra késztetı, hogy a fı trendek ellentettje is mindig jelen van, csak éppen kisebb piacot jelent, esetleg a fókuszálás stratégiával kielégíthetı szegmenst adva. Hosszasan lehetne még folytatni az új jelenségek sorát, azokat akár életkori csoportonként is megvizsgálni, azonban témánk szempontjából elegendınek tőnt néhány kiemelése, azok magyarázatának keresése. Fogyasztói trendcsoportok Az új jelenségek hatására új jellemzıket mutató csoportok is kialakulnak. Ezek motivációinak ismerete, legfontosabb tulajdonságainak feltárása trendkutatói feladat. Az alábbiakban néhány nagyobb csoportot mutatunk be, olyanokat, amelyek általánosan jellemzik a társadalmat megtehetnénk azt is, hogy például a nıi, vagy férfi trendcsoportokat írnánk le, vagy - 30 -


TPF

éppen a fiatalok trendcsoportjaival foglalkoznánk. A 4. ábra a már megismert dimenziók mentén mutatja meg a csoportok helyzetét. gyors

business nomádok super-daddy

elitvásárlók

tigrisnık

sikervásárlók

e-gyerek modern

sokáig egyetemisták

Sakcióvadászok A H LO

creative class

luxus-aszkéták

tradícionális

szubjektív szegények

para-anya

új idısek

LINC’S

„új falusi” lassú

4. ábra Trendcsoportok az ÉletstílusInspiráció modell dimenzióiban - LINC’s (low income no culture): Nem szívesen írjuk le ezt a csoportot, de a tények makacs dolgok. Nem szegényekrıl, nem hajléktalanokról van szó, hanem esetleg a társadalmi átlagot (alulról) elérı csoportról, amelynél a szerényebb jövedelem mellett iskolázatlanság, még inkább a kultúrálatlanság jellemzı. A tömegkommunikáció „gyermekei”, véleményüket diktálják, érdeklıdési körük az extrém életesemények (halál, kriminalitás, katasztrófák, orvosi bravúrok és hibák, nagy bukások és nagy felemelkedések…) követésével jellemezhetı. Ebbe a csoportba tartozik a kereteket vesztett emberek egy része is (pl. a munkából betegség, elbocsátás, stb. miatt kiesı emberek). Fogyasztásukat, vásárlásaikat vizsgálni kell, hiszen a legtöbb kutatás iránya nem feléjük mutat, keveset tudunk róluk, de számosságuk elgondolkodtató. - szubjektív „szegények”: Sokan rosszabbul élik meg helyzetüket, azt rosszabbnak ítélik, mint amilyen az ténylegesen kimutatható szintő. A probléma gyökerét a mérce megválasztásában (is) sejtjük, illetve abban, hogy viszonylag magas az eladósodottsági szintjük, így kevés a szabadon elkölthetı jövedelemhányaduk. Ebbıl az is adódik, hogy inkább kikerülik a csábítást, nem szívesen mennek boltba. Egzisztenciájukat féltik, a lecsúszás veszélyét érzékelik, gyakran megkeseredettek. - akcióvadászok: Nem a vásárlás öröme hajtja ıket, hanem az árvadászat: a szükséges termék melyik boltban vásárolható meg éppen a legolcsóbban. A cél a megtakarítás, ezért nem számít az idı és a fáradtság, míg eljut az adott üzlet szórólapján kínált akciós termék polcáig. Órákat tölt azzal, hogy alaposan áttanulmányozza a postaládában heverı szórólapokat, fejben megtervezve az útvonalat, hogy mit hol kell megvennie. Könnyen tervez, hiszen ez a nagyvárosokban élı legidısebb korosztály, akinek sok szabadideje van, széles a számára elérhetı üzletkínálat, s ráadásul ingyen közlekedik. Mindez elég ahhoz, hogy ily módon próbálja beosztani szerény jövedelmét.

- 31 -



- sikervásárlók: A vásárlás számára igazi vadászat, az elsıként megszerzett termék a „zsákmány”. „Bolondul” a vásárlásért, kifejezett örömforrásként éli meg a termékekhez való hozzájutást. Nem érdekli az ár, vagy az, hogy éppen akciós-e a termék, amire vágyik, bárhol szívesen vásárol, akár kis, akár nagy alapterülető üzletekben, sıt neten, piacon, vásárban is. A legfiatalabb nıi csoport, közepes végzettséggel, viszonylag jó jövedelemmel. - elitvásárlók: Lassan hazánkban is láthatóak az elit márkákat vásárlók, nyílnak a márkaboltok számukra. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy sokan vásárolnak külföldön egyrészt a kínálat, másrészt az árak miatt is. Státusukat luxusmárkák felmutatásával teszik nyilvánvalóvá, ami a ruha-cipıtáska-óra, stb. vonulat mellett az autó-ingatlan-nyaraló-nyaralás, a gyerekek külföldön való taníttatása, a magas szintő szolgáltatások igénybevételi arányában látványos. - (sokáig) egyetemisták: Miután az érintett korosztályban még mindig növekvı a továbbtanulók aránya, érdemes ezt a csoportot is szegmensként kezelni (látunk is erre példákat, lásd lakáseladási szlogen „Tudja biztonságban gyermekét Budapesten”). Egyrészt sajátos a kiadási szerkezetük, de fıképp az outdoor-os tevékenységük (lásd pl. mozi) átlag feletti, másrészt a jövı, remélhetıleg jól keresı korosztályát üdvözölhetjük bennük. - LOHAS (lifestyle of health and sustainability): Kifejezett környezet- és egészségtudatosság adja a csoport sajátos karakterét (Törıcsik, 2007). Nálunk még kevéssé nyilvánvaló fontosságuk, de célcsoportként egy-egy termék/szolgáltatás esetében már megjelennek. Olyan jó jövedelmi viszonyok között élık, akik preferenciájukban az egészség és a környezet szempontjait elıkelı helyre teszik. Ide tartoznak a kisgyermekes családanyák, de a szinglik egy része is. A csoport nagysága növekvı a jövıben. A wellness, a környezetbarát, a természetes alapanyag stb. hívószavak késztetik vásárlásra ıket. - tigrisnık: Olyan 40 év feletti, fıképp egyedülálló, karrierorientált nık, akik vagy nem találnak párt, elváltak, esetleg van párkapcsolatuk, de az nem feltétlenül látszik. Határozottak, tudnak „nemet” és „igent” mondani, fontos számukra a függetlenség, kitőzött céljaik elérése. Gyakran ebben az életkorban válnak vállalkozóvá, hogy új élményeket tapasztaljanak meg, vagy önmegvalósítást érhessenek el. A gyermeküket egyedül nevelı anyák, a „kirepült” gyerekesek, a késın anyaságra vállalkozók is közöttük lehetnek. Megjelenésükre sokat adnak, fiataloknak kitalált boltokba is járnak. - business-nomádok (ex-pat-ek): Az új nomádok sokat vannak úton, vagy országról-országra járva végzik dolgukat, vagy egy országból indulnak különféle célállomások felé. A multinacionális cégek megjelenésével, bevett munkaerı-mozgatási módszereikkel a nemzetközi karrier „mindennapossá” vált. Sajátos vásárlói magatartásuk egyrészt élethelyzetükbıl adódik (pl. költöztetı-cégek, idegen nyelveket beszélı babysitterek), másrészt életformájukból (pl. rutinszerő repülés, IT-használat, online élelmiszerrendelés) következik. A laptop, a mobil, a repülı, a szálloda, a baráti network, a taxi és az üres hőtı jellemzı (egyedülálló) életükre. Multikulturális környezetben élnek, fontosak számukra a státusjelzı márkák.

- 32 -


TPF

- creative class: Egyre gyakrabban cikkeznek a „kreatív osztályról”, azon emberekrıl, akik számára fontos a munka, ám nem akármilyen, mert olyan munka az igényük, ahol gondolataikat, innovatív ötleteiket jól fogadják. A „tértıl és idıtıl” független, sokszor vállalkozóként dolgozó, jól képzett emberek nem feltétlenül dolgoznak a munkahelyükön, sokkal inkább otthon, vagy ahol, és amikor akarnak. Jövedelmük hullámzó is lehet, de összességében magas szintő. Új típusú karrierutat testesítenek meg. Nagyvárosi, vagy nagyváros körüli élettér jellemzı leginkább rájuk, de bárhol élhetnek. Fontos értékek számukra a tolerancia, a teljesítmény, a tisztesség, a bizalom, az életminıség. - e-gyerek: A virtuális világ természetes közegük, hiszen napjaikat a számítógép elıtt töltve élik. Az internet használata mindennapos számukra, az információszerzés, a kapcsolattartás, a szórakozás mind a világhálón zajlik. A számítógép minden igényüket kielégíti, emberi kapcsolataik így igencsak korlátozottak, vagy legalábbis teljesen más alapokon állnak, mint a szokvány. A legfiatalabb korosztály fogékony erre az életmódra, élhet bárhol, akár nagyvárosban, akár faluban, a technika mindenhonnan elérhetı. - super daddy: A nemek közötti egyenlıség igazi megvalósítói. A szuper apuka szívvel-lélekkel vesz részt szükség szerint a háztartás vezetésében, a gyereknevelésben, lehetséges az is, hogy akár háztartásbeliként otthon marad a gyerekkel, míg felesége a klasszikus férfiszerepbe bújva a család fenntartójaként egész nap dolgozik. Nyitottak mindenre, ami a gyerekkel kapcsolatos, így ugyanazokban a fizikai és virtuális közösségi terekben próbálnak mozogni, mint a „kisgyerekes anyukák”. - luxus-aszkéták: Magas jövedelmő csoport, mégsem él „nagylábon”. Igényes, visszafogott vásárlói magatartás jellemzı rájuk, így inkább kevés, de nagyon megválogatott termékvilág veszi körül ıket. A divat nincs direkt hatással rájuk, határozott, kifinomult ízléssel választják meg a szükséges termékeket. Kihagynak innovációs fázisokat, nem minden újdonságot vásárolnak meg, bár megtehetnék. - para-anya: Olyan, jellemzıen magasabb szociális státusú, érett korban lévı nık alkotják a csoportot, akik tudatosan készülve a gyerekvállalásra mindent megtesznek a gyerek átlagon felüli biztonságáért, fejlıdéséért. Információforrásaik között alapvetı az elektronikus csatornák, kiemelten az internet használata. Ezek segítségével a személyes tapasztalatcsere felértékelıdik, esetleg a szakemberek véleményét is megkérdıjelezve. - új idısek: Nem a tipikus nagyszülı, aki naphosszat az unokája kedvében járva finom falatokat fız, hanem egy határozott, jókedvő, fiatalos korosztály. 50plusz évesek, akik meglehetısen jó körülmények között élnek, igénylik az individualitást, a szabadságot, az élményt, a „kis luxust”, amit saját fiatalkorukban nem engedhettek meg maguknak. Jobb anyagi viszonyaik, növekvı arányuk miatt egyre fontosabb célcsoporttá válnak. Fogyasztási igényük sajátos, tapasztalt vásárlók, bármit nem hajlandók megvenni. Modern csatornákon elérhetıek, bátran kezelik a technika vívmányait.

- 33 -



- új falusi: Nagyvárosból falura költözı emberek, jó jövedelemmel. Cél az életminıség-váltás, a hangsúlyok áthelyezése: nem a városi pörgés, hanem a falusi nyugalom élteti ıket. Ennek ellenére modern értékeket képviselnek, modern információs csatornákat használnak. Felértékelıdik az „igazi” a körükben, az autentikusság, a természetesség elsıdleges szempont vásárlási döntéseik megszületésénél is. „Downshifting”, azaz „visszakapcsolás” jellemzı rájuk, tudatosan választják esetenként az alacsonyabb fogyasztási szintet, az aszkéta életmódot, valamint a lassabb élettempót. Összegzés A döntéshozók, a gyakorlati szakemberek mindig a jövı kihívásaira kíváncsiak, a múltbeli adatok elemzése is olyan értelemben bír számukra fontossággal, hogy abból mi a távlatokra vonatkozó tanulság. Ezt a jövıre irányultságot, a jövıre való felkészülést, a fogyasztók magatartásának változásait követı vagy azt megelızı módon hozott gazdasági döntéseket támogatja a trendkutatás. A munka során figyelmünk a trendkutatás logikájának megértésére, rendszerének értelmezésére terjedt ki, kifejtettük a trendtípusokat, bemutatunk meghatározó trendeket, trendcsoportokat, amelyek a trendismeretek beépítését célozzák a döntéshozatali folyamatba.

- 34 -


TPF

Irodalomjegyzék Burmeister, K. – Glockner, H. (2010): Handbuch Zukunft 2010. Trends, Herausforderungen, Chancen. FOCUS Magazin Verlag GmbH, Köln Flechtheim, O. K. (1972): Futurology - The New Science of Probability? In: Toffler, A.: The Futurists. Random House, New York, 1972. 264-276. p. Gladwell, M. (2007): Fordulópont, ahol a kis különbségekbıl nagy változás lesz. HVG Kiadó, Budapest Helmer, O. – Gordon, T. (1964): Report on a Long-Range Forecasting Study. The RAND Corporation, Santa Monica, California Kahn, H. (1965): On Escalation – Metaphors and Scenarios. Praeger, New York László, E. (2008): Világváltás - A változás harmonikus útja. Nyitott Könyvmőhely, Budapest Liebl, F. (2000): Der Schock des Neuen. Entstehung und Management von Issues und Trends. Gerling Akademie Verlag, München Malcolm, G. (2002): Fordulópont – ahol a kis különbségekbıl nagy változás lesz. HVG Kiadói Zrt, Budapest Meadows, D. - Randers J.- Meadows, D. L. (2005): A növekedés határai harminc év múltán (ford. Déri Andrea). Kossuth Kiadó, Budapest (Meadows, D. L. et al.: The Limits To Growth, 1972) Pauli, G. (2010): A kék gazdaság – 10 év, 100 innováció, 100 millió munkahely. PTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs Steinmüller, A. – Steinmüller, Karl-H. (2004): Wild Cards. Wenn das Unwahrscheinliche eintritt. Murmann Verlag GmbH, Hamburg Törıcsik, M. – Jakopánecz, E. (2010): A fogyasztói ellenállást kiváltó termékek – egy sajátos termékkategória. In: Marketing & Menedzsment, 2010/2. 4-13 p. Törıcsik, M. (2006): Fogyasztói magatartástrendek. Akadémiai kiadó, Budapest, 2. kiadás Törıcsik, M. (2007): „A tudatos fogyasztást és az egészséget preferáló új fogyasztói trendcsoport. A LOHAS (Lifestyle of Health and Sustanaibility) csoport megjelenése Magyarországon.” In: Élelmiszer, táplálkozás és marketing, 2007/1. 41-47. p. Törıcsik, M. (2007): Fogyasztói magatartásra ható trendek rendszerezése. In: VI. Nemzetközi Konferencia, A közgazdász képzés megkezdésének 20. évfordulója alkalmából - II. kötet Miskolc, Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar 2007. p. 212-222. Törıcsik, M. (2008): Vásárlói magatartás. Akadémiai kiadó, Budapest Ullrich, K.- Wenger, Chr. (2008): Vision 2017. Redline Wirtschaft FinanzBuch GmbH, München Watzlawick, P.-Weakland, J.-Fisch, R.(1974): Változás, a problémák keletkezésének és megoldásának elvei. Animula, Budapest Zipfinger, S. (2005): Computer-aided Delphi: an experimental Study of comparing roundbased with real-time implementation of the method. Trauner, Linz

- 35 -

MAGYAR NYELVŐ ELİADÁSOK


TPF

BÉKÉS MEGYE EGÉSZSÉGFÖLDRAJZI HELYZETKÉPE Dr. Beke Szilvia függetlenített egészségnevelı BMKT Pándy Kálmán Kórház, Gyula Békés megye, mind gazdasági, társadalmi, mind infrastrukturális szempontból évek óta a halmozottan hátrányos helyzető területek közé tartozik. Ennek következményei jelentıs mértékben visszatükrözıdnek a népesség demográfiai, valamint morbiditási mutatóiban. Tanulmányomban a népesség egészségi állapotának és a megye egészségügyi ellátásának jelenlegi helyzetét kívánom bemutatni, elırevetítve azokat a fennálló problémákat, melyek kapcsán ha nem történik jelentıs változás, akkor a megye „krízis helyzetbe” kerülhet. Hiszen az országon belül nincs még egy olyan terület, ahol ilyen méreteket öltene mind a természetes, mind a tényleges fogyás, a fıbb halálokokon belüli többlethalálozásról nem is beszélve. Ennek a helyzetnek a kezelése elképzelhetetlen egy komplex a megye minden szegmensét – beleértve az egészségügyi ellátást is – érintı fejlesztési koncepció nélkül, melynek eredményeként a gazdasági és infrastrukturális mutatókon túl a megye demográfiai és egészségi állapot mutatói is jelentısen javulhatnának és kialakulna egy az igényekhez és szükségletekhez alkalmazkodó egészségügyi ellátóhálózat kiegészülve szociális terület megfelelı fejlesztésével. 1. Bevezetés Az Alföld – köztük Békés megye – rendszeresen a kutatások középpontjába kerül, többek között annak köszönhetıen, hogy elmaradottsága összehasonlító elemzések kitőnı alanyává teszi. Számos átfogó kutatás történt már az Alföldön, melyek napjainkban is intenzíven zajlanak. A kilencvenes évek egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy milyen esélyei vannak ennek a régiónak, akár a rendszerváltozás, akár az európai integráció kapcsán. A 2003 ıszén megrendezett III. Alföld- kongresszuson a résztvevık abban szinte teljesen egyetértettek, hogy az Alföld felzárkózási esélyei igen szerények, a térség a kilencvenes évek nagy vesztese. A feszített tempójú változások által kiváltott egyéni konfliktusok hatása tovább rontotta az eleve rossz egészségi állapotot és életminıséget. A következıkben Békés megye eme speciális szegmensével, az egészségüggyel, egészségi állapottal, ennek fejlıdésével, népesedési folyamatokkal való összefüggésével kívánok foglalkozni. A feldolgozás során elsısorban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) demográfiai adataira, az Egészségügyi Statisztikai Évkönyvekben, valamint a szakmai honlapokon közzétett adatokra támaszkodom. A kartogramok esetében a tanulmány csak a vizsgált idıszak kezdeti, 1965. évi és a befejezı, 2006. évi állapotot mutatja, részletes tanulmányomban tízéves idıszakokat tekintetem át, azonban e két állapot összehasonlítása is jól reprezentálja a megye rendkívül súlyos helyzetét.

- 39 -

Békés megye egészségföldrajzi helyzetképe

Dr. Beke Szilvia

2. Békés megye egészségföldrajzi jellemzıi 2.1. Békés megye népességének életkori megoszlása, születéskor várható átlagos élettartama Az elmúlt 25 évben az ország többi megyéjéhez hasonlóan Békés megye népessége is folyamatosan csökken, az 1980. januári állapothoz képest 2010. januárjában 21%-kal éltek kevesebben a megyében, s ez a tendencia azóta is töretlenül folytatódik. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy régiós szinten is Békés megyében tapasztalható a legnagyobb fogyás. Évente átlagosan mintegy 2100 fıvel élnek kevesebben a megye területén, 1996-ban még 410 ezer lakost számláltak, 2010-ben ez a szám már nem érte el a 367 ezret. (MAJLÁTHNÉ DÉNES.A, MAYER A., PALYUSIK M., SZŐCS A., TÖLCSÉR M. 2004). A megye területe 5631 km2, lakónépessége 2010. január 1-én 366 556 fı, mely azt jelenti, hogy az ország területének 6, 1%-án él a lakónépesség 3,66%-a. A megye „óriásfalvas” településszerkezetébıl adódóan az alacsony népsőrőségő megyék közé tartozik, 65 lakos jut egy négyzetkilométerre, ez az országos átlagnál 43 fıvel kevesebb, (országos átlag 108 fı/km2,), de a régiós 72 fı/km2-tıl is elmarad (WWW.KSH.HU) A népesség 70,1 %-a él a megye 21 városában, míg a fennmaradó 29,9% az 54 községben. A régió és a megye népesedési és társadalmi folyamatai teljes mértékben tükrözik a terület természeti és gazdasági átalakulásait, annak következményeit, melyek a térbeli differenciák fokozódásában jelennek meg. A rendszerváltozást követı átalakulásoknak köszönhetıen a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya jelentıs mértékben lecsökkent, illetve átalakult, a jól képzett, versenyképes tudással rendelkezı szakemberek elvándorlása még inkább felgyorsult, ezáltal a leszakadófélben levı települések helyzete tovább romlott. A népesség korcsoport szerinti százalékos megoszlását a megyén belül a 2.1. táblázat tartalmazza.

év korcsoport 0-14 éves 15-64 éves 65-x éves összesen

2001 16,59 66,76 16,65 100

2002 16,26 66,95 16,79 100

2003 15,94 67,11 16,95 100

2004 15,66 67,1 17,24 100

2005 15,28 67,31 17,41 100

2006 14,99 67,42 17,59 100

2007 14,6 67,59 17,81 100

2010 13,81 67,46 18,73 100

2.1. táblázat: Békés megye lakosságának életkori megoszlása százalékos arányban 2001-2010 között Forrás: www. ksh.hu táblázata alapján a szerzı által szerkesztett táblázat

Az arányok alapján elmondható, hogy tíz év alatt 2,78%-kal csökkent a 0-14 éves korosztály és 2,08%-kal nıtt az idıskorúak (65-x éves) össznépességen belüli aránya. A csökkenés elsısorban a születésszám alacsony voltának tudható be, ugyanakkor magában rejti az évek során az aktív korosztály fogyásának veszélyét is. A fenti táblázatban még a 15-64 éves korosztály számának emelkedı 2007-tıl stagnáló tendenciáját mutatja, ez azonban csak az aktuális népességszámon belüli arány, amely folyamatosan csökken. Így a növekedés, illetve stagnálás valójában csökkenést jelent, hiszen abszolút számban kifejezve látható, hogy míg 2001-ben a 14-64 éves korosztályba 268301 fı tartozott, addig 2010-ben csak 247279 fı. A 65 évesnél idısebbek aránya már 2001-ben meghaladta a 0-14 éves korosztályét, az idısek aránya azóta is folyamatosan nı és 2010-ben 100 0-14 éves gyermekkorúra már 135,5 65 évesnél idısebb jutott. Ez az érték jóval magasabb, mint az országos átlag, ahol 2010. január 1-én 100: 112 volt a gyermek- és idıskorúak aránya.

- 40 -


TPF

Míg a 60-as, 70-es években a születéskor várható átlagos élettartam megyei szinten meghaladta az országos átlagot, mára ez a folyamat megfordult. A férfiak születéskor várható átlagos élettartama 2010-ben 69,52 év, a nıké 76,82 év, ami közelít a régiós és az országos átlaghoz, bár az utóbbitól férfiak esetében több mint fél, nıknél egy évvel elmarad attól, a férfiak és nık közötti különbség pedig még mindig közel tíz év, megyei és országos szinten egyaránt (UZZOLI A. 2010). A férfiak születéskor várható átlagos élettartama esetében a megye 1993-ban érte el az utóbbi fél évszázad negatív rekordját, amikor is 62,15 év volt ez az érték. Azóta – ha kis léptékekben is – de folyamatos emelkedés tapasztalható. A nık esetében ilyen drasztikus mélypont nem volt, ugyanakkor a javulás is kisebb mértékő. A születéskor várható átlagos élettartam növekedésének és – a késıbbiekben részletesen bemutatott – élveszületések csökkenésének köszönhetıen rohamos a megye elöregedése. Az öregedési index ilyen nagy mérvő emelkedése (2001-ben 100,3; 2010-ben 135,5) a késıbbiekben a foglalkoztatottak számának csökkenését és az aktív korosztály további eltartási kényszerét fogja kiváltani, amely már napjainkban is jelentıs mértékben igénybe veszi az itt élı népességet. 2.1.1. Élveszületések alakulása Az országos és megyei adatok összehasonlítása (2.2 táblázat) alapján elmondható, hogy az 1000 lakosra jutó élveszületés megyei mutatói már az 1960-as évektıl elmaradtak az országos átlagtól, s ez a lemaradás az évtizedek alatt csak tovább mélyült.

1960 1970 1980 1990 1995 2000 2001* 2005 2006 2007 2008 2009

1000 lakosra jutó élveszületés (országos) 14,7 14,7 13,9 12,13 10,97 9,56 9,51 9,67 9,9 9,71 9,7 9,6

1000 lakosra jutó élveszületés (régiós)

13,4 11,9 10,5 9,2 9 9 9 8,9 9 8,7

1000 lakosra jutó élveszületés (megyei) 14,3 13,9 13,2 11,7 10,3 8,9 8,9 8,5 8,1 7,95 8,2 8,1

2.2. táblázat élveszületési szám illetve az ezer lakosra jutó arány alakulása 1960-2009 között Forrás: KSH Demográfiai és megyei évkönyvei alapján a szerzı által készített táblázat

Ennek társadalmi okait már számos demográfiai tanulmány kutatta (elsı gyermek vállalási idejének kitolódása, párkapcsolatok megváltozása, stb.), a megyei szinten való megjelenésérıl elmondható, hogy: •

az 1960-as években Békés megyén belül a gyermekek 93,87% házasságon belül született, még 2007-ben ez az arány 54,7% volt. A megye két városában – Sarkadon (38,8%) és Mezıkovácsházán (39,8%) – még fokozottabban tapasztalható mindez, itt a 40%-ot sem éri el, így országos összehasonlításban a harmadik-negyedik helyen állnak a települések között. (KSH Évközi jelentése, 2008) Ezeken a településeken a pár- 41 -


•

•

Dr. Beke Szilvia

kapcsolatok ilyen mértékő átalakulása részben a roma népesség összlakosságon belüli arányának emelkedésével is magyarázható. A 2001. évi népszámlálás adatai értelmében a Békés megyében élı roma népesség a megye népességének 1,3%-a, és a 15 évnél idısebb roma lakosság 20%-a él élettársi kapcsolatban, míg a teljes népességet nézve a megyén belül ez az arány 7%. (SZŐCS A. 2004). Életviteli és párkapcsolati szokásaiknak is köszönhetıen a házasságon kívül született gyermekek száma elsısorban ezeken a településeken nıtt meg. Ugyanakkor ezeken a településeken a roma népesség juvenilis voltának köszönhetıen az ezer lakosra jutó születési arány napjainkban is meghaladja a megyei átlagot. A régióban és a megyében is a felsıfokú végzettséggel rendelkezık aránya némileg elmarad az országos átlagtól – 2000-2007 között a szülınık országosan 21,1%-a, a Dél-Alföldön 18,5%-a rendelkezett felsıfokú végzettséggel – de mindenképpen befolyásoló tényezı a születésszám esetében, a képzési idı elhúzódása miatt. Évtizedeken át emelkedı, illetve stabilan magas volt a terhességmegszakítások száma, a 60-as, 80-as években szinte minden élveszületésre jutott egy megszakítás. A prevenció csıdjeként is felfoghatjuk, hogy 100 élveszülöttre még mindig több mint 50 mővi vetélés (50,4) jut akkor, amikor már esemény utáni tablettától a tinédzser ambulanciákon keresztül a védınıi szolgálaton át számtalan lehetıséggel bírunk a megelızés és a felvilágosítás terén

A családok fajlagos gyermekszáma szinte Békés megyében a legalacsonyabb: a száz családra jutó gyermekek száma (100) alapján a megyesorban Tolna megyével együtt a 17-18. helyen áll, egyedül Baranya megyét elızi meg (SZŐCS A. 2006). Mindezen túl, az élveszületések esetében megyén belül is jelentıs eltérések tapasztalhatók, melyeknek idı- és térbeli alakulását az alábbi kartogramok mutatják 2.3. ábra.

2.3. ábra Az ezer lakosra jutó élveszületéseknek az alakulása 1965-ben és 2006-ban Forrás: Békés Megyei Statisztikai Évkönyv, 1965, 2006 alapján a szerzı által készített ábra

- 42 -


TPF

1965-ben a részletes településenkénti adatokra támaszkodó kartogram esetében már megjelennek azok a helyek, ahol a születésszám tartósan alacsony marad pl.: Battonya. A családpolitikai intézkedéseknek köszönhetıen átmeneti javulás megyénkben is tapasztalható volt, de a 70-es évek második felében azonban ismét visszaesés következett be. Az 1990-es években határozott vonal rajzolódott ki a megyén belül: egyrészt a leghátrányosabb területek a születésszám tekintetében a megye nyugati szélén találhatók Gyomaendrıdtıl Mezıhegyesig húzódva, másrészrıl a megye északi területe – Szeghalom és környéke – továbbra is megtartja átlagon felüli kedvezı helyzetét. Mindez részben a rendszerváltozás után röviddel tapasztalható negatív gazdasági változásokkal magyarázható: a mezıgazdasági feldolgozó üzemek megszőnése, a mezıgazdaság átalakulása, ezzel a családok jövedelmének jelentıs csökkenése a szülési kedv mérhetı visszaesését eredményezte. A számos negatívum mellett azonban fontos megemlíteni azt is, hogy Gyula, valamint a megye északi részén fekvı, illetve közvetlen vonzáskörzetében található néhány település a mai napig a kedvezıbb helyzetőek közé sorolható. Az élveszületések alakulásáról összességében elmondható, hogy az az évtizedek óta fennálló negatív tendenciákon az eddigi intézkedések jelentısen nem javítottak, illetve a területi szinten jelentkezı eltérésekben tetten érhetı a megye egyes területeinek gazdasági, társadalmi átalakulása, folyamatos leszakadása és elöregedése. 2.1.2. Halálozási mutatók alakulása A fogyás tekintetében, a csökkenı élveszületés mellett a magas halálozási arányszám jelenti a másik központi problémát. A Dél-Alföld hagyományosan magas halandósággal rendelkezik, mely már évtizedek óta meghaladja az országos szintet. Magyarországon a halandóság növekedése az 1980-as évektıl vált kritikussá, mely a 90-es évektıl némileg mérséklıdött. A Dél-Alföldön is hasonlóan alakultak ezek a folyamatok, bár a mérséklıdés a három megyét tekintve Békés megyében szolidabb volt. A régió helyzete azonban így sem sokat változott az országos adatokhoz viszonyítva, 2001-ben mutatkozott a legkedvezıbb arány 103,8%-kal (PÁL V. –TÓTH J. 2007). Ha a régiót megyéire bontjuk, akkor sajnos azt kell mondani, hogy 2003-ban már nem csak a régió, de ezen belül Békés megye rendelkezett a legmagasabb a halálozási mutatókkal.(2.3. táblázat), ami a napjainkra csak tovább emelkedett. év területi egység

Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld Ország összesen Dél-Alföld az országos %-ban Békés megye az országos %-ban

2001 13,3 14,1 13,3 13,5 13

2002 13,4 14,1 13,7 13,7 13,1

2003 14,2 14,7 13,6 14,2 13,4

2004 13,2 14,5 13,6 13,7 13,1

2005 13,8 15 13,8 14,1 13,5

2006 13,3 14,7 13 13,6 13,1

2007 13,5 15,2 13,6 14 13,2

2009 13,3 15,1 13 13,7 13

103,8

104,5

105,6

104,5

104,4

103,8

106,06

105,3

104,4

107,6

107,4

110,68

111,1

112,2

115.15

116,1

2.3. táblázat: A nyers halálozási arányszám változása 2001-2009 között Békés megyében regionális és megyei összehasonlításban Forrás: Demográfiai Évkönyv 2006 és a www. ksh.hu adatai alapján a szerzı által szerkesztett táblázat

- 43 -


Dr. Beke Szilvia

A magas halálozási adatok tekintetében Békés megye évek óta „ırzi” elsı helyét, amely részben az itt élı idıskorúak nagy számával, részben a fiatalok rosszabb egészségi állapotával magyarázható. A korösszetételtıl független standardizált halandósági hányadosok esetében a Dél-Alföld helyzete már kevésbé mutat katasztrofális képet, bár így is az átlagnál rosszabb regionális szinten csak az Észak-Alföld és Észak-Magyarország elızi meg térségünket . A halálozási adatokat elemezve a megyén és a régión belül, a fıbb halálokok az országossal szinte teljes egészében megegyeznek. Az országos mutatóknak megfelelıen Békés megyében is a keringési megbetegedések szerepelnek elsı helyen (a halálokok esetében 4%-kal meghaladja az országos szintet, a tízezerre számított hányados 2007-ben elérte a 85,1 értéket az országos 66,2-vel szemben). Az ischaemiás szívbetegségek 2%-kal, míg a cerebrovasculáris1 megbetegedések által okozott halálozás 3%-kal magasabb az országos értéknél. A daganatos megbetegedés miatti halálozás évek óta mindkét nemnél emelkedı tendenciát mutat. A megyén belüli halálozás tekintetében férfiaknál és nıknél is elsısorban a tüdı és hörgı rosszindulatú betegsége a leggyakoribb halálok, míg a nıknél hasonlóan magas halálozást okoznak az emlı rosszindulatú daganatai (BALOGH E., BÁRDOS H., VARGÁNÉ HAJDÚ P., SZÉLES GY., ÁDÁNY R. 2000). Ennek kapcsán számos vizsgálat történt már, mely a tüdı és hörgı megbetegedések és az ivóvíz arzén tartalmának kapcsolatát vizsgálta. Az ÁNTSZ keretén belül elvégezték az ivóvíz arzéntartalma és a dohányzásnak az együttes hatásának vizsgálatát is, mely alapján elmondható, hogy azokon a területeken, ahol az arzéntartalom 50100µg/l átlag körüli, ott a naponta rendszeresen dohányozók között a betegség kialakulásának nagy a valószínősége (KLIMENTNÉ KESZTHELYI M.2007.). Az emésztırendszeri megbetegedések által okozott halálozások közül az alkoholos májbetegség követeli a legtöbb áldozatot, 2008-ban összesen 86-an (63ffi, 23nı) haltak meg a megyében emiatt. A nemi arányokat tekintve Békés megyében kétszer több férfi hal meg alkoholos májbetegségben, a nık körében is egyre gyakrabban elıforduló krónikus alkoholfogyasztás miatt azonban nemek közti különbség egyre csökken. Hasonló a helyzet a légzırendszer megbetegedései tekintetében is, itt a magas dohányzási arány jelenti a legnagyobb gondot, mely a II. világháborút követıen a nık körében is egyre elterjedtebbé vált (WWW.KSH.HU). A halálokok közül utolsóként, de nem utolsó sorban említem a külsı okok miatt bekövetkezett halálozást. Teszem ezt azért is, mert a Dél-Alföld évtizedek óta vezetı szerepet tölt be ezen halálok miatt. Szerencsére Békés megye e téren a régión belül az utolsó helyen áll, bár 2008-ban 150-en döntöttek úgy, hogy önkezükkel vetnek véget életüknek, s ez az összhalálozás 2,62%-a. (Megjegyzem, hogy míg évtizedeken keresztül Csongrád megye állt elsı helyen, addig mára Bács-Kiskun megye vette át ezt a szerepet) Mindez a régión belüli „kedvezıbb” helyzete mellett is 0,5%-kal meghaladja az országos átlagot. A férfiak esetében több a befejezett öngyilkosság, míg a nık körében gyakoribb a környezet figyelmét felkeltı kísérlet. A korábban már említett magas nyers halálozási arányszámok területileg is differenciáltan jelennek meg, ennek idıbeli folyamatát tükrözik az alábbi kartogramok (2.4. ábra).

1

Agyi érbetegségek

- 44 -


TPF

2.4. ábra: Ezer lakosra jutó nyers halálozási arányszám, 1965, 2006. Forrás: Békés Megyei Statisztikai Évkönyv, 1965, 2006 alapján a szerzı által szerkesztett ábra

A halálozások térbeli és idıbeli alakulásáról elmondható, hogy 1965-tıl szinte folyamatosan magas nyers halálozási adatokkal bír Orosháza és a vonzáskörzetében található települések, valamint a megye észak-keleti határán található kistelepülések: Biharugra, Mezıgyán, Újszalonta, ahol ezek az adatok ezer lakosra számított értéke 21,46, vagy ennél magasabb. Halálozás tekintetében is kedvezıbb helyzetben vannak a megye északi területei, míg a déli részen található Tótkomlós vagy Dombegyház ezt már nem mondhatja el magáról. Városaink közül elsısorban Gyulát emelném ki, ahol az évtizedek óta alacsony születésszám mellett a magas halálozási mutató is jellemzı, ennélfogva a természetes fogyás már 1965 óta jelen van. Mindennek a háttere csak részben magyarázható az itt élı népesség elöregedésével, hiszen a tény, hogy a fıváros szociális otthona a városban mőködik, szintén jelentıs mértékben befolyásolja a halálozás mutatókat. Ezzel szemben a viszonylag kedvezıbb halálozási értékeknek köszönhetıen Békéscsaba, mint megyeszékhely 1980-ig képes volt megtartani a természetes szaporodást, sıt a vonzáskörzetében található települések közül Szabadkígyós, Telekgerendás egészen 2000-ig megırizte pozícióját.

- 45 -


Dr. Beke Szilvia

A 90-es években a települések helyzete a már említett középkorú férfiak halandósága miatt tovább romlott. Szinte alig maradt olyan község vagy város, ahol az ezer lakosra számított nyers halálozási ráta 10 alatt maradt, sıt 2000-ben elıször tapasztalható, hogy a 24-27-es értéket is elérte, illetve meghaladta. A 2.4.táblázat a születések és halálozások alapján mutatja Békés megye településeinek jelenlegi helyzetét.

Születés Halálozás

Átlag alatti

Átlagos

Átlag feletti

Átlag alatti

Átlagos

Orosháza, Szabadkígyós, Kardoskút, Kondoros, Körösladány, Köröstarcsa, Lökösháza, Okány, Pusztaottlaka, Tarhos, Újlígyos, Mezıgyán Csárdaszállás

Átlag feletti Kertészsziget, Szeghalom, Füzesgyarmat, Gyomaendrıd, Mezıberény, Elek, Bucsa, Csorvás,Doboz, Sarkad, Kardos, Kétegyháza, Körösújfalu,

Magyarbánhegyes, Kevermes, Kétsoprony, Mezıkovácsháza, Mezıhegyes, Biharugra, Ecsegfalva, Tótkomlós, Hunya, Dombiratos, Szarvas, Békéssámson, Kötegyán, Bélmegyer, Békésszentandrás, Gádoros, Csanádapáca, Gerendás, Kaszaper, Méhkerék, Murony, Nagybánhegyes, Nagykamarás, Nagyszénás, Zsadány, Békéscsaba, Sarkadkeresztúr, Dévaványa, Kamut, Telekgerendás, Medgyesegyháza,

Vésztı, Csabaszabadi, Kisdombegyház, Geszt, Gyula, Battonya, Békés, Magyardombegyház, Dombegyház, Almáskamarás, Csabacsüd, Kunágota, Körösnagyharsány, Medgyesbodzás, Örménykút, Pusztaföldvár, Újszalonta, Végegyháza,

2.4. táblázat: Békés megye településeinek csoportosítása az élveszületési és halálozási adatok alapján, 2007 Forrás: Békés Megyei Statisztikai Évkönyv, 2007 CD-ROM adatai alapján a szerzı által szerkesztett ábra

- A halálozások kapcsán egyetlen pozitívumként jelentkezik, hogy a már megszületett csecsemık esetében a csecsemıhalandóság az országos átlag alatti, mely nagyrészt az egészségügyi ellátás fejlıdésének és a megyei Pándy Kálmán Kórház gyermekosztályán mőködı Perinatális Intenzív Centrum (PIC) létének köszönhetı. A halálokok közül egyértelmően lecsökkent a fertızı megbetegedések, valamint a légzırendszeri betegségek – köztük a tüdıgyulladás – által okozott halálozás. Ez részben a hatékony antibiotikumok alkalmazásának, részben az általános életkörülmények javulásának köszönhetı. A halálozás oka napjainkban túlnyomórészt a veleszületett rendellenesség, az egyéb okok között meg kell említeni az elmúlt néhány évben megemelkedett sérülések, illetve külsı okok miatt bekövetkezı halálozást (2000-ben 4,2%-ot jelentett országos szinten, míg megyei szinten nem tapasztalható emelkedés).

- 46 -


TPF

2.3. Belföldi és nemzetközi vándorlás A belföldi vándorlások tekintetében a legjelentısebb tény az, hogy évek óta többségben vannak az elvándorlók a megyébe bevándorlókkal szemben. Az elvándorlás elsısorban a fiatal korosztályra (20-29 évesekre) jellemzı. Mindez további következményekkel is jár, hiszen ez a korcsoport még vagy egyedülálló, vagy családalapítás elıtt áll, amely vélhetıen szintén nem a megyénkben történik majd. Az ittmaradó lakosság terhei tovább nınek, s miután így egy idısebb korösszetételő populáció marad, egészségi állapotuk is kedvezıtlen irányba mozdul el. A Dél-Alföld viszonylatában megyénkben –3,0 a vándorlási különbözet, ezzel a régión belül elsı helyen állunk. Az Európai Unióhoz való csatlakozás a megye nemzetközi „elvándorlásán” jelentıs mértékben nem változtatott, a megyébe 2000-2005 között jelentıs mértékő volt a román népesség bevándorlása, mely némileg az egészségügyi intézmények foglalkozatási problémáján is enyhített, azonban ez hatás napjainkra megszőnt. Békés megye nem végsı letelepedési célként jelenik megy, illetve azok akik tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel rendelkeznek, elsısorban családegyesítési, illetve munkavállalási céllal érkeznek. 2.4. A megye morbiditási mutatói A morbiditási adatok kapcsán ki kell emelni, hogy azok megbízhatósága jelentıs mértékben elmarad a mortalitási adatoktól. A rejtett morbiditási értékek azonban betegségcsoportonként jelentıs mértékben eltérhetnek (DÉSI I 2005). A kedvezıtlen mortalitási mutatók után elmondható, hogy a tüdı és légzırendszeri megbetegedések közül a TBC tekintetében a megye, úgy régiós, mint országos összehasonlításban igen kedvezı helyzetőnek mondható, amely elsısorban a viszonylag kevés hajléktalanok számával és az erre épített szociális hálóval magyarázható. Ennek a kapcsán azonban azt is meg kell említeni, hogy a halmozottan hátrányos helyzetőek száma folyamatosan emelkedik, illetve a megye városaiban a hajléktalan kérdés is egyre jelentısebb problémaként jelentkezik. Az asztmás és szénanáthás megbetegedések tekintetében már nem ilyen kedvezı a helyzet, de az országos értéket nem haladja meg a gondozás alatt álló megbetegedettek száma. Mentális megbetegedések kapcsán a régión belül Csongrád megye morbiditási adatai a legmagasabbak, Békés megye igen kedvezı adatokkal bír, még az országosnak is csak mintegy fele a tízezer lakosra jutó gondozottak aránya. Mindezt azonban jelentıs mértékben befolyásolja, hogy a fıváros betegei vidéki otthonokban kerültek elhelyezésre, így adataik az ottani statisztikai mutatókban jelentkeztek. A régión belül ilyen intézmény található Csongrád megyében is (2.5. ábra).

- 47 -


Dr. Beke Szilvia

600

500

400

300

200

100

0

Bács-Kiskun megye

Békés megye

Csongrád megye

Nyilvántartott gondozattak aránya tízezer lakosra

Dél-Alföld

Országos

Új betegek aránya tízer lakosra

2.5. ábra: Felnıtt tt pszichiátriai gondozókban nyilvántartott betegek tízezer lakos lakosra számított aránya megyei összehasonlításban 2007-ben Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv 2007 alapján a szerzı szerz által szerkesztett ábra

A mentális megbetegedések közül az egyik legnagyobb problémát a szenvedélybetegsészenvedélybetegs gek jelentik, ezek közül is az alkoholizmus. A megyék között mind a már nyilvántartott, mind az új beteg szempontjából Békés megye vezet, az eltérés más megyék adataitól azonban nem nevezhetı jelentısnek. A szenvedélybetegségek között a 90-es 90 évektıll egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kábítószerfogyasztás. ítószerfogyasztás. Az addiktológiához hasonlóan azonban a jéghegy csúcsáról adnak csak információt a drogambulanciák által nyilvántartott páciensek adatai, hiszen ma már egyre több felmérés rámutat arra, hogy a tizenévesek korosztályának jelentıs jelent s hányada kerül k valamilyen formában kapcsolatba a drogok különbözı különböz fajtáival. Békés megyében 2002 óta mőködik m drogambulancia, mint ellátási forma. Nagyon szők sz k az a keresztmetszet, amellyel találkoznak, mivel a hozzájuk fordulók már sok esetben egyéb egészségi problémával problémával is küzdenek. A tízezer lakosra jutó arányuk 2000 óta mintegy megháromszorozódott mind Békés, mind Bács-Kiskun Kiskun megyében, egyedül Csongrád megyében tapasztalható némi csökkenés. Ezen belül is a napi fogyasztók aránya másfélszeresére, míg az alkalomszerő alkalomszer droghasználók aránya hatszorosára emelkedett (2.6. ábra). Éveken keresztül Csongrád megyében volt a legle több kezelt páciens, 2002-ben ben a már említett drogambulancia megnyitását követıen követ megyénkben is jelentıss emelkedés figyelhetı figyelhet meg, ami azóta is fennáll. A kezelt páciensek szász ma kiegyenlítıdött dött a három megyében. Mindennapi munkám tapasztalata szerint sajnos a 1010 18 év közötti korosztályban szinte minden ötödik gyermek találkozott már valamilyen formáform ban droggal. Erre vonatkozóan már Gyula városában is számos számos felmérés készült, melyekbıl melyekb kiderült az is, hogy jelenleg a marihuána fogyasztás vezet, de jelentıs jelent s a gyógyszereket és ala koholt együtt használók aránya is. (Gyula Város Kábítószerellenes Stratégiája és cselekvési terve 2006-2012 )

- 48 -


TPF

25

20

15

10

5

0 Bács-Kiskun Kiskun megye

Békés megye

Csongrád meye 2000

2002

2004

Dél-Alföld

Országos

2006

2.6. ábra: Tízezerr lakosra jutó kábítószer-fogyasztás kábítószer fogyasztás miatt kezelt páciensek aránya megyei, regionális összehasonlításban 2000-2006 között Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2000, 2002, 2004, 2006 alapján a szerzı szerz által szerkesztett ábra

A gyermek és ifjúsági pszichiátriai pszichiátriai gondozókban nyilvántartott páciensek esetében a régió az ország többi részéhez képest középmezınyt középmez nyt képvisel, megyei bontásban Bács-Kiskun Bács megye helyzete a legrosszabb, míg Békés és Csongrád megye között nem tapasztalható jelenjele tıs eltérés. Kórformákk tekintetében a legtöbb fiatal magatartásmagatartás és beilleszkedési zavarokkal, valamint szorongásos megbetegedésekkel kerül szakemberhez. Korcsoport alapján a legérinlegéri tettebbek a 10-14, illetve 15-19 19 évesek. Az említett zavarok a fiúkat érintik jobban, míg a szosz rongásos megbetegedés esetében a 10-14 10 14 éves korosztálynál kiegyenlített a nemi arány, a 1515 19 éves korosztályt vizsgálva azonban már a lányoknál jelentkezik gyakrabban. 2.4.1. Háziorvosi praxisok által ellátott páciensek morbiditási adatai A háziorvosi éss házi gyermekorvosi megbetegedésre vonatkozó adatok alapján a felfe nıttek ttek közül legtöbben magas vérnyomás miatt állnak gondozás alatt, de így is az országos szint alatt marad a nyilvántartott betegek száma. (2.7.ábra) 3000

2500

2000

1500

1000

500

0

férfi

nı

Békés megye

Magas vérnyomás

férfi

nı Dél-Alföld

Cukorbetegség

férfi

nı Országos

Ischaemiás szívbetegség

2.7. ábra: Háziorvosi rendszerbe bejelentkezett bej 19 évesnél idısebbek sebbek regisztrált megbetegedései tíztí ezer lakosra számítva Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2006 alapján a szerzı szerz által szerkesztett ábra

- 49 -


Dr. Beke Szilvia

Hasonló a helyzet az ischémiás szívbetegek és cukorbetegek esetében is. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy megyénk lakosai egészségesebbek, mint a Dél-Alföldön, vagy akár az ország egyéb területén élık. Hiszen az elıbbi állításnak ellentmondanak a szív-és érrendszeri betegségek halálozási adatai, miszerint Békés megye áll az elsı helyen a régióban. Ezek az adatok azonban sokkal inkább jelzik a késıi orvoshoz fordulást és a szőrıvizsgálatok mellızését. A halálozási adatok javításához mindenképpen az éves háziorvosi szőrés megvalósítására, valamint a megbetegedések idıben történı felismerése és kezelésére lenne szükség. A gyermekorvosi hálózatban a legtöbb gondozás asztmás megbetegedés miatt történik, sajnálatosan a megbetegedésben szenvedık száma évrıl-évre nı. Mindemellett az iskolaorvosi szőrések alkalmával egyre több gyermeket szőrnek ki elhízás, vagy már kialakult magas vérnyomásos megbetegedés miatt. Errıl konkrét területi adatok nem állnak rendelkezésre, de a 2005/2006-os tanévben 5. osztályban ezer megvizsgált gyermekbıl 107,47 lány és 115,95 fiú tartozott az elhízott kategóriába, ugyanezen korosztályban ezer gyermekbıl 5,88 lány 7,87 küzdött már kialakult magas vérnyomással. A másik leggyakrabban jelentkezı probléma a gyermekeknél a tartási rendellenesség, mely az elhízáshoz hasonlóan ugyancsak a mozgásszegény életvitel következménye. Mindezek ismeretében sajnálatos, hogy az iskolabüféket célzó programon kívül nincs olyan átfogó prevenciós lehetıség, mely alkalmat adna a már rizikótényezıvel rendelkezı tizenévesek gondozására. Mindössze helyi szervezetek kezdeményezésére jönnek létre olyan programok, melynek célja az egészséges életvitel és a mozgás megszerettetése. 2.5. Békés megye egészségügyi infrastruktúrája Jelen problémák mellett nem elhanyagolható az a kérdés, hogy a meglévı egészségügyi struktúra mennyire tud megfelelıen reagálni. A 2007. évi reformoknak jelentıs strukturális változások következtek be (2.8. ábra). Szakmai felügyelet útja

Szakmai felügyelet útja

A beteg útja

A beteg útja Orszg. intézetek

Súlyponti kórházak

Reg. központ Területi kórházak Megyei kórház Járóbeteg szakellátás, rendelı

Járóbeteg szakellátás, rendelı

Alapellátás: Felnıtt- , gyermekkörzetek, védınıi szolg

Alapellátás: Felnıtt- , gyermekkörzetek, védınıi szolg

2.8. ábra: Az egészségügy szervezeti felépítése átalakítás elıtt és után Forrás:. FORGÁCS I.-. PAKSY A- DR. PAUKA T. 1995: Népegészségtan p.159 ábrája alapján a szerzı által módosított ábra

Az alapellátással szerves részét képezik az alábbi ellátási formák: • háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás • központi ügyelet • védınıi szolgálat • gyógyszerellátottság

- 50 -


TPF

A jelenlegi közigazgatási besorolás alapján ebbe a csoportba tartozik még a fogorvosi ellátás is, de annak jelentıs változásai és a közvetlen szakellátás nyújtása miatti jellemzıit a középfokú egészségügyi ellátás során tárgyalom. Békés megye háziorvosi hálózatáról elmondható, hogy a lakosságot 193 felnıtt és 55 gyermekorvos látja el. Az egy háziorvosra jutó lakosságszám évek óta folyamatosan csökken, ugyanakkor a betegforgalom folyamatosan nı. Jelenleg az egy háziorvosra jutó felnıtt betegek száma 1980, míg a házi gyermekorvosi praxisban ez a szám 1011, bár a megyén belül jelentıs differenciák tapasztalhatók.

2.9. ábra: : Egy háziorvosra , házi gyermekorvosra jutó páciensek száma Békés megyében, 2006. Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2006 alapján a szerzı által szerkesztett kartogram

A megyei adatok alapján elmondható, hogy a rendeléseken megjelentek száma 20002006 között 23%-kal emelkedett, ugyanakkor a lakásokon történt látogatások mintegy 5%-kal csökkentek. A gyermekorvosi rendelésen történt megjelenések, és a háznál történt látogatások száma is hasonlóan alakult. A fokozott gondozást igénylı családok száma csak minimális mértékben változott, viszont az elmúlt idıszakban egyre többször kellett gyermekbántalmazási ügyek miatt közbelépni. A megjelenések számának emelkedésével együtt járt a szakorvosi beutalások számának növekedése is. A diagnosztikai továbbutalások esetében mintegy 48%-os, míg az egyéb járóbeteg szakrendelésre történı továbbutalásoknál 59%-os emelkedés tapasztalható. Hasonlóan 48%-os növekedés történt a fekvıbeteg intézményekbe való utalásoknál is. Mindez azt jelenti, hogy az ellátandó páciensek száma ugyan csökkent, a szakrendelések és fekvıbeteg ellátó intézmények terheltsége viszont nıtt. Ezekkel a mutatókkal Békés megye elsı helyen áll a régió többi megyéjéhez képest. Így az az egészségpolitikai törekvés, melynek célja, hogy a beteg ellátása mindig a lehetı legalacsonyabb szinten történjen, egyáltalán nem érvényesül! A háziorvosi ellátáshoz kapcsolódnak a központi ügyeleti ellátások is. Az elmúlt 25 év alatt ezen a területen is jelentıs fejlıdés történt: 1980-ban még csak 5 ilyen ügyeleti szolgálat látott el 55 települést, 2005-ben már mind a 75 település ellátottsága biztosított volt 14 ügyeleti szolgálattal. A személyi feltételek is hasonlóan javultak: míg 1980-ban naponta 6 orvos - 51 -


Dr. Beke Szilvia

látta el ezt a feladatot, addig 2005-re ez a létszám napi 19 orvosra emelkedett, a megyében összesen 177 orvos vesz részt az ügyeleti szolgálatban. A háziorvosi betegforgalomhoz hasonlóan az ügyeleten megjelentek, illetve a hívásra történı látogatások száma az 1980-as évhez képest emelkedett, az ügyeletet felkeresık száma az elmúlt években 60 ezerhez közeli forgalomnál stabilizálódott, míg a hívásra történı megjelenés 25 ezer körül mozog. Az alapellátás következı szegmense a védınıi hálózat, illetve az iskolaorvosi ellátás. A születésszám csökkenésének köszönhetıen a védınıi állások 2000-2006 között 5%-kal csökkentek, ami jóval meghaladja a régiós, illetve az országos átlagot. A 2006-ban meglévı 210 álláshely közül mindössze 11 betöltetlen státuszt regisztráltak. A csökkenés mértéke – ami az országos adatok négyszerese – riasztó akkor, amikor az ifjúság védelmében egyre több prevenciós munka hárulna a védınıkre. Tény, hogy a várandós anyáknál tett látogatások száma mintegy 25%-os csökkenést mutat, ugyanakkor a fennmaradó látogatások között a fokozott gondozást igénylı családok száma csak 10%-kal csökkent. Ez egyben azt is jelzi, hogy a jelenleg várandós vagy újszülöttet gondozó családok között nıtt a szociális vagy egészségügyi problémákkal küzdık száma. A védınıi hálózat pozitívumaként említhetı meg, hogy a 199 védını közül 41-en dolgoznak iskolai védınıként, s ez a 2000. évi állapothoz képest 300%-os javulást jelent. A javulás másik mércéje, hogy amíg 2000-ben több helyen a területi védını részmunkaidıben látta el az iskolavédınıi feladatokat, addig 2006-ra a fent említett létszám már teljes munkaidıben végzi ugyanezt. Az ehhez kapcsolódó iskolaorvosi ellátást a gyermekorvosi praxisok látják el. A gyógyszerellátottság biztosítása is ehhez az ellátási szinthez kapcsolódik. A 20062007. évben az egészségügyben végrehajtott reformoknak köszönhetıen a gyógyszertárak száma szinte gombamód szaporodott, ezzel egy idıben egyre több nagyáruházban, benzinkúton jelentek meg a vény nélkül kapható gyógyszerek. Gyógyszertárak elsısorban egészségügyi intézmények közvetlen közelébe telepednek, ezért azoknak a településeknek az ellátása kiemelkedı, ahol nagyobb egészségügyi intézmény (klinika, kórház, nagyobb rendelıintézet) található. Békés megyében 2006-ban 86 közforgalmú és 4 vényforgalmat is bonyolító intézeti gyógyszertár mőködött, ezeknek területi megoszlása azonban az üzletpolitikai döntések miatt rendkívül differenciált (2.10. ábra).

2.10. ábra: Békés megye gyógyszertárainak száma településenként, 2006. Forrás: Egészségügyi Statisztikai Évkönyv 2006 alapján a szerzı által készített ábra

- 52 -


TPF

A 2006. évi állapot még a fent említett kormánydöntés elıtti helyzetet mutatja, de a területi differenciáltság – mely a versenyhelyzet következtében egyre nı – így is jól nyomon követhetı. Ebben az évben egy gyógyszertárra átlagosan 4220 lakos jutott. A megyén belül 26 településen nem volt közforgalmi gyógyszertár, ezeket a szomszédos nagyobb települések, vagy városok látták el. Ennek ellenére nem rosszabb az ellátás, mint az ország más részén. A területi differenciáltság, a településszerkezet és a közlekedés nehézségei miatt viszont sok esetben a lakosságnak jelentıs problémát jelent az elérés. A reformokat követıen sem változtak az arányok, csak a nagyobb egészségügyi intézménnyel rendelkezı településeken romlott meg a gyógyszertárak versenyhelyzete, a kisebb települések ellátása mit sem javult. Az alapellátásra épül a középfokú egészségügyi szakellátás, ennek részét képezi: • járóbeteg szakellátás • szakambulanciák • gondozóintézetek • otthonápolási szolgálatok A szakrendelések és szakambulanciák abban térnek el egymástól, hogy amíg a szakrendelés alapvetıen az alapellátás részére ad konzíliumot, addig a szakambulanciák elsısorban a kórházba utalt betegek felvételét hivatottak eldönteni, valamint a már fekvıbetegként kezeltek ellenırzését és szakgondozását végzik. A megyén belül a járóbeteg ellátó intézmények igen differenciált ellátási lehetıséggel bírnak, egyes rendelıintézetek vonzáskörzetének sugara átlagosan 30 km. (. MIKÓ T. 1998) Jelenleg az alábbi településeken található szakorvosi rendelı: • • • • • • • • •

Békéscsaba Gyula Kórházzal integrált intézmény Orosháza Békés Gyomaendrıd Mezıberény, három szakrendelés Mezıkovácsháza Szarvas Szeghalom

Az elkövetkezı hónapokban a jobb hozzáférhetıség elvén Sarkad városában fog egy újabb intézmény nyílni, melynek ellátási területébe Biharugra, Kötegyán, Körösnagyharsány, Méhkerék, Okány, Sarkad, Sarkadkeresztúr, Újszalonta, Zsadány, vagyis a megye északkeleti része fog beletartozni. A régiót 2005-ben 638 fıállású járóbeteg ellátásban dolgozó orvos látta el, a legkevesebb fıfoglalkozású orvos Békés megyében található. Ennek egyik oka, hogy a három, kórházzal rendelkezı nagyvárosban a kórházak fekvıbeteg ellátásában dolgozó orvosok látják el a szakrendeléseket is. A kisebb falvak jelentıs részében nem lehet helyben szakorvosi ellátáshoz jutni, ami az idısebb korosztály számára jelent nagy problémát. Ezért is bírnak nagy jelentıséggel a fent leírt fejlesztések, illetve a mozgó szakorvosi szolgálatok. A szakrendelések viszonylag nagy kapacitását jelzi, hogy 2006-ban a megyében a járóbeteg-szakellátás megjelenési esetszáma meghaladta a kétmillió-háromszázezret (2328 549), ez száz lakosra számítva 606,4-es értéket jelent, ami a régió megyéit és országos adatokat nézve átlagosnak mondható. Ezzel szemben ha idısoros elemzést végzünk, a szakrendelé-

- 53 -


Dr. Beke Szilvia

sek gyógykezelési esetszámait figyelembe véve elmondható, hogy azok évrıl évre nınek. A régión belül Csongrád megyében volt a legtöbb gyógykezelési eset, de Békés megye is folyamatosan az országos átlag felett van. Magyarországon a nyugat-európai gyakorlattól eltérıen bizonyos betegségekben szenvedık – pszichiátriai, szenvedély-, daganatos, tüdı-, bır- és nemibetegek – gondozására külön hálózat jött létre. Ezeknek a hálózatoknak a gondozás mellett nagyon fontos feladatuk a szőrés és a prevenció. Bács-Kiskun megye int. száma

betegforg.

Békés megye int. száma

betegforg.

Csongrád megye int. száma

betegforg.

Tüdıbeteg-gondozó

8

83354

9

66752

6

46121

Pszichitriai gondozó

9

49991

8

53921

8

106078

5

3910

6

3656

6

3237

6

116222

6

78403

5

95787

Addiktológiai gondozó 2

Bır- és nemibeteg gondozó

5.táblázat: Gondozók száma és betegforgalma a Dél-Alföldön megyei bontásban, 2007. Forrás: Dél-Alföld Statisztikai CD-ROM, 2007

A gondozók betegforgalma – az onkológiai és a pszichiátriai gondozók kivételével – folyamatosan csökkent a régióban, kivétel ez alól Békés megye, ahol a 90-es évek végéig ez a tendencia igaz volt, de 2000-2006 között némi emelkedés figyelhetı meg. A pszichiátria gondozók betegforgalmának emelkedése jelzésértékő a társadalmi problémák tekintetében, egyben mutatja annak a szociális hálónak a hiányát is, amely az egyén megküzdését segítené egyes élethelyzetekben. Jelzi azt is, hogy a családok gazdasági helyzetének folyamatos romlása, a foglalkoztatás hiánya egyfajta kényszerpályát alakít ki. A tüdıgondozók forgalomemelkedésének hátterében elsısorban az asztmatikus megbetegedések növekedése áll. Szerencsére a megyében a hajléktalanság és az ehhez kapcsolódó fizikai elhanyagoltság nem jelentkezett olyan mértékben, hogy az a TBC-s betegek számának emelkedéséhez vezetett volna. A középfokú szakellátás harmadik szerves komponense a fogászati ellátás. Az ellátás az elmúlt évtizedben számos változáson ment át, ennek egyik sarkalatos pontja, hogy jelentıs része (így a fogpótlások is) térítéskötelessé vált. Kivétel képeznek ez alól a 18 év alattiak, terhes nık, valamint azok a nyugdíjasok, akik közgyógyellátásban részesülnek. Ennek következtében a lakosság szájhigiéniás állapota folyamatosan romlott. A térítéskötelességnek köszönhetıen a szabad orvosválasztás is erıteljesebben érvényesül, mint a háziorvosoknál. Több fogorvos a megyén belül több településen is dolgozik. Az ellátottságot tekintve megyénk helyzete megfelel az országos átlagnak. Az átalakulás a gyermekfogászatot sem kímélte, hazánkban 1986 óta zajlik szervezett formában az iskolafogászat, melynek elsıdleges célja a prevenció. Ez az ellátási forma napjainkban is megmaradt, de a szülı dönthet úgy, hogy gyermekével nem kívánja igénybe venni azt. Ennek következményeirıl tanulmányok is készültek, melynek eredményeit röviden az alábbiakban lehet összefoglalni: • A 90-es években hazánkban a fogbetegségek halmozottan jelentkeztek. • Az 5-6 éves korosztály 25-30%-a rendelkezik ép fogazattal • A 12 éves korosztálynak átlag négy maradandó foga beteg, 75%-nak ínygyulladása van 2

A bır és nemi beteg gondozó adatai 2006. évi

- 54 -


TPF

•

A 18 évesek 66%-a rendelkezik teljesen ép fogazattal, mely a késıbbiek folyamán rohamosan romlik. Utolsóként, de nem utolsósorban szeretném bemutatni az otthonápolási szolgálatok megyei helyzetét. Jelenleg 20 szolgálat látja el a lakosságot – több szolgáltató több település ellátását is biztosítja – de így sem 100%-os a lefedettség, 11 helyen nincs elérhetı szolgáltató. A szolgáltatók közül többen nem összefüggı területeket látnak el, ami a hatékonyságot és a minıségi ellátást is nagymértékben befolyásolja. Az ellátási formák négy típusba sorolhatók: • szakápolás • gyógytorna • fizioterápia • logopédia A teljesített vizitek alakulása alapján elmondható, hogy a szakápolásra és a gyógytornára mutatkozik a legnagyobb igény, és az ellátás során is a traumatológiáról vagy más mőtétes osztályról hazakerülı idıs betegek adják a páciensek legnagyobb részét. A korcsoportos megoszlás megfelel az országos átlagnak, fontos azonban kiemelni két gyakran elıforduló problémát: • •

a meghatározott vizitek száma nem elegendı a páciensek megfelelı ellátására a szociális ellátás hiányosságai miatt sok esetben alapápolási feladtok elvégzésére kérik a szolgáltatást

Mindezeknek részben az is következménye, hogy a betegek hosszabb idıt töltenek fekvıbeteg ellátó intézményben. Békés megyében jelenleg három ilyen nagy intézmény található, Gyulán, Békéscsabán és Orosházán. A megye intézményei önkormányzati fenntartásúak, a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma – 64,4 – a régiós átlagtól jobb elmarad (63,1), az országos átlagtól viszont elmarad (72,2). A reformok után jelentıs mértékben megváltozott a krónikus, illetve aktív ágyszám aránya, további változást jelentett, hogy a negyedik speciális – tüdıbeteg – ellátást biztosító intézményt a Pándy Kálmán Megyei Kórházhoz integrálták, jelentıs krónikus kapacitással (50 aktív, 150 krónikus ágy). A krónikus kapacitások emelkedésén túl jellemzı, hogy az intézmények teljes ágyszáma mintegy 14%-kal csökkent. Az átalakításokat elsısorban a népesség demográfiai mutatóinak változásával és az ellátások racionalizálásával indokolták. Az ellátási terület is folyamatosan változott, a legtöbb speciális terület esetében a fekvıbeteg ellátást a gyulai kiemelt súlyponti kórház biztosítja, ezek a következık: • Onkológia • Sugárterápia és onkoradiológia • Bır- és nemibetegellátás • Reumatológia • Infektológia • Pszichiátria • Gyermek- és ifjúságpszichiátria • Hematológia • Angiológia, phlebológia • Allergológia és klinikai immunológia • Érsebészet • Idegsebészet • Gyermek gastroenterológia

- 55 -


Dr. Beke Szilvia

A békéscsabai Réthy Pál területi kórház – a gyulai kórházhoz hasonlóan – megyei ellátási kötelezettséggel bír ortopédiai területen. Az alapszakmák ellátási területe megoszlik, ezek az ellátási területek azonban csak a kötelezettséget jelentik, a szabad orvosválasztásnak köszönhetıen szinte minden területen jelentıs mértékben módosulnak, sıt sok esetben – pl. idegsebészet, onkológia – a megye határán is túlnyúlik a „valós” ellátási terület. A fekvıbeteg ellátásban a területi felosztás – az endokrinológiai és a nephrológiai ellátást kivéve – alapvetıen a békéscsabai és a gyulai kórház között váltakozik. Alkalmanként a békéscsabai kórház lát el több lakost, melynek oka – többek között – hogy a fent felsorolt speciális területeken viszont a megyei kórház a megye összlakosságáért felel. A tüdıkórház az integrálást követıen is megırizte speciális funkcióját, a tüdıgyógyászati ellátás két megye között oszlik meg. A gyulai és békéscsabai ellátási területekhez tartozó betegeket a békés megyei, míg az orosházi ellátási területhez tartozókat a deszki kórház látja el. Az intézmények humán erıforrás ellátottsága megfelel az országos átlagnak, az orvosi és szakdolgozói állások 96%-a betöltött. A szakképzettségi mutatók – a Gyulán mőködı fıiskolának és képzıintézménynek köszönhetıen – a megyei kórházban a legmagasabbak (az ágy mellett dolgozó ápolók 12% fıiskolai vagy egyetemi végzettséggel és 44% felsıfokú OKJ-s képesítéssel rendelkezik) Békéscsabán is jobbak az országos átlagnál, míg az orosházi kórházban megfelelnek annak. Mindezek tükrében úgy vélem az összefoglalóban említettek alapján kell cselekednünk, azaz a meglévı erıforrásainkra támaszkodva egy olyan komplex minden szegmenst felölelı cselekvési tervet kell kidolgozni, mely elısegíti a megye fiatalodását, ezzel együtt hatékony prevenciós tevékenységgel az itt élık egészégének megırzését. Egyben az egyes beruházások és fejlesztési tervek kivitelezésekor nem szabad megfeledkeznünk arról a tényrıl, hogy az egyik legnagyobb eredmény az lenne, ha a lakosság ellátásának és egészségi állapotának területi differenciái csökkennének.

- 56 -


TPF

Irodalomjegyzék Békés megyei statisztikai évkönyv, 1960, 1965, 1970, 1980, 1990, 2000, 2006 Központi Statisztikai Hivatal, Budapest BALOGH E., BÁRDOS H., VARGÁNÉ HAJDÚ P., SZÉLES GY., ÁDÁNY R. 2000: A halandóság területi sajátosságai Békés megyében, 1994-1996. Népegészségügy 81. 1. pp.: 27-35 Demográfiai Évkönyv és CD-ROM melléklet, 2000, 2005, 2006. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest DÉSI I. 1985: Rövid áttekintés a magyarországi orvosföldrajzi munkáról és a Geographia Medica nezetközi folyóiratról. Orvosi Könyvtáros 25. 1. 17 p. DÉSI I. 2001: Népegészségtan. Semmelweis Kiadó, Budapest pp.: 35-37 Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2000, 2002, 2004, 2006, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest Gyula Város Kábítószerellenes Stratégiája és cselekvési terve http://www.gyula.hu/lapfile/2000/2134_STRATxGIAxELEJE06.doc 12 p.

2006-2012

FORGÁCS I., PAKSY A., PAUKA T. 1995: Népegészségtan. Haynal István Tudományegyetem, Budapest 234 p. KÁDÁRNÉ SZABÓ I. 2002: Az otthoni és intézményi ellátás kapcsolatának bıvítési, javítási lehetıségei Szeged IV. Otthoni Szakápolástan Kongresszus CD-ROM 6 p. KLIMENTNÉ KESZTHELYI M. É.N.: A nem fertızı betegségek epidemiológiája. file:///C:/Documents%20and%20Settings/Wellness/Local%20Settings/Temporary%20Internet %20Files/Content.IE5/R89V9DM4/nemfertozo%5B1%5D.ppt#256,1, MAJLÁTHNÉ DÉNES A., MAYER A., PALYUSIK M., SZŐCS A., TÖLCSÉR M. 2004: Békés megye területi jellemzıi az Európai Uniós csatlakozáskor. Központi Statisztikai Hivatal Békés Megyei Igazgatósága, Békéscsaba 96 p. MÁRK L. 1996: Az ischaemiás szívbetegség rizikófaktorainak vizsgálata békés megyei településeken és a kockázat befolyásolásának lehetıségei. Gyula, egyetemi doktori értekezés pp.: 25-40 MIKÓ T. (SZERK.) 1998: Egészségügyi szolgáltatások modernizációs programja a DélAlföldön. DAREK Kht., Szeged 141 p. PÁL V., TÓTH J. 2007: Egészségföldrajz. Lomart Kiadó, Pécs-Gyula 268 p SZŐCS A. 2006: Békés megye helyzete az ország megyéihez viszonyítva (a mikrocenzus alapján) Központi Statisztikai Hivatal Szegedi Igazgatósága, Szeged 15 p. UZZOLI A. 2010: Az egészségi állapot területi különbségei Magyarországon. In: Mezei I. – Hardi T. – Koós B. (szerk.): Földrajzi szemelvények határok nélkül napjaink magyar és szlovák természet-, társadalom- és gazdaságföldrajz írásaiból. MTA RKK TKO, Bp. – Safárik Egyetem, Kassa pp. 73-77.

- 57 -


TPF

TOPOLÓGIA-MEGİRZİ KONTÚRSIMÍTÁS 2D BINÁRIS KÉPEKEN Borbola Péter tanár Tomori Pál Fıiskola A digitális topológia a képek, objektumok olyan matematikai tulajdonságaival foglalkozik, melyekre bizonyos deformációk nincsenek hatással. A nyújtás és zsugorítás például megengedett deformáció, de a tépés már nem az. A digitális képfeldolgozás néhány területén, mint például a vékonyítás, zsugorítás, vázkijelölés stb. szükség lehet a lépések között simító mőveletek végrehajtására. Egy-egy iterációs lépés után megjelenhetnek bizonyos zajok a képen, ami a további folyamatok eredményét jelentısen megváltoztathatja, elronthatja. Ezen problémák valamelyest orvosolhatók a fázisok közé beékelt kontúrsimító operációval. Ha ezek megfelelıen töltik ki, vagy redukálják le a kellı pontokat, akkor a további zsugorító eljárások helyes eredményt adnak. 1. A digitális topológia alapfogalmai A topológia a matematika egy részterülete, amely az alakzatok folytonos (pl. szakítás és lyukasztás nélküli) deformációk közben is megmaradó tulajdonságaival foglalkozik.

1.1. A digitális és bináris kép A digitális képek, ahogy a nevükben is van, az analóg világot képezik le digitális, a számítógép számára is értelmezhetı formára. Tehát a digitális kép egy olyan (V, f), ahol a V a képelemek halmaza, vagyis pixel, vagy voxel, az f pedig egy V → D leképezés, ahol D = {0, 1,…, M-1} a világosságkódok, intenzitások halmaza [1]. A bináris kép a digitális kép egy speciális fajtája. A fent említettek annyiban módosulnak, hogy ebben az esetben a D mindössze két intenzitásértéket vehet fel, tehát D = {1, 0}, vagyis M = 2. Ezen két érték jelentése pedig: 0 – háttér pontok, ami fehér, az 1-esek pedig az objektumot alkotják, ezek feketék, ahogy azt az 1.1 ábra is mutatja.

0

1

1 – az objektumhoz tartozó pontok 0 – a háttér

1.1 ábra: bináris kép

Az egyes szomszédságok, szomszédsági relációk meghatározóak a digitális képfeldolgozásban. A 4-szomszédság úgy írható le intuitívan, hogy az adott p pont 4-szomszédjába azok a pontok tartoznak, amelyek tıle a 4 fıégtáj szerint helyezkednek el. Ennek megfelelıen a 8-

- 59 -

Topológia-megırzı kontúrsimítás 2D bináris képeken

Borbola Péter

szomszédok (1.3 ábra) a 4-szomszédok bıvített halmaza,még hozzá azzal a 4 ponttal, ami a ptıl a további 4 mellék égtájat követve található. Tehát a p pontot egy négyzetbe foglaló pontok halmaza.

1.2 ábra: 4-szomszédság

1.3 ábra: 8-szomszédság

Ezek alapján beszélhetünk (4, 8) és (8, 4) képekrıl. E két megfogalmazás mindössze annyiban különbözik, hogy a fekete és fehér pontok szomszédsága ellenkezı. Az elsınél (4, 8), a fekete pontok 4-szomszédosak, a fehérek pedig 8-szomszédosak. Az ilyen képeket (4, 8)- képeknek nevezzük. Ezek után könnyő kitalálni, hogy a (8, 4)-képeken a fekete pontok 8-, a fehér pontok pedig 4-szomszédosak. Digitális, vagy bináris képnek nevezzük az olyan (V, m, n, B) képeket, ahol • V a képpontok halmaza B ⊆ V a fekete pontok halmaza (1-értékőek) • W = V – B a fehér pontok halmaza (0-értékőek) • m a fekete pontokra érvényes szomszédság • n a fehér pontok szomszédsági relációja. A P = (V, m, n, B) képet röviden szokás (m, n)-képnek is nevezni, ahol általában m ≠ n. Elıfordulhat, hogy az objektum egyetlen elembıl áll, ezt izolált pontnak nevezzük. A (V, m, n, B) képen egy fekete pont akkor határpont, ha legalább egy fehér ponttal nszomszédos, különben belsı pont. Az X objektum határpontjainak a δX halmaza alkotja az objektum határát, az X – δX halmaz pedig az objektum belsejét. 1.2. Topológia-megırzı képmőveletek A képmőveletek elıre meghatározott változást/változásokat idéznek elı a képen. Egy adott T (egyváltozós) képmőveletet a P = (V, m, n, B) képre alkalmazva a P = (V, m, n, T(B)) képet kapjuk. Léteznek olyan képmőveletek, amelyek a fekete pontok számát nem, csak az elhelyezkedésüket változtatják meg. Ilyenekre példa az eltolás bármilyen irányba. Ám a pontok számát, kiterjedését is érintı mőveletekbıl jóval többet találhatunk. Talán az egyik legegyszerőbb a negálás (1.4 ábra), vagy komplementálás.

1.4 ábra: negálás

Valamint, talán legtöbbet, és legszélesebb körben használatos képmőveletek az addíció (1.5 ábra), és a redukció (1.6 ábra). Az addíciót alkalmazva az eredeti képen szereplı fekete pontok száma kevesebb, mint az eredményképen levı fekete pontok száma. Tehát hozzáadunk valamilyen szabály szerint fekete pontokat.

- 60 -


TPF

1.5 ábra: addíció

A következıként említendı képmővelet a redukció. Ezen képmőveletet folytatva a fekete pontok halmazát redukáljuk, csökkentjük.

1.6 ábra: redukció

Fontos, hogy a képeken végzett mőveletek topológiailag ne „rontsák el” a képet. Azaz a kiindulási kép topológiai tulajdonságai megegyezzenek az eredmény kép topológiai tulajdonságaival. Egy általánosabb megfogalmazás szerint: A T képmővelet topológia-megırzı, ha a P és T(P) képek topológiailag ekvivalensek. Lássuk valamivel konkrétabban, elıször az addícióra nézve: A T addíció akkor és csakis akkor topológia-megırzı, ha 1. a P kép minden egyes fehér n-komponense a T (P) kép pontosan egy n-komponensét tartalmazza. 2. a T(P) kép minden egyes objektuma (fekete m-komponense) a P kép pontosan egy objektumát tartalmazza. Hasonló feltétel van a redukcióra nézve: A T redukció akkor és csakis akkor topológia-megırzı, ha: 1. a P kép minden egyes objektuma (fekete m-komponense) a T(P) kép pontosan egy objektumát tartalmazza. 2. a T(P) kép minden egyes fehér n-komponense a P kép pontosan egy fehér nkomponensét tartalmazza. Ám a redukció topológia-megırzésére további elegendı feltételeket is találhatunk. Talán kevésbé formális a következı megfogalmazás, de annál inkább kifejezi a feltételeket. Egy redukció 2D-ben akkor és csakis akkor topológia-megırzı, ha az alábbi 4 kritériumot teljesíti: 1. nem vág szét egyetlen objektumot sem kettı, vagy több részre, 2. nem töröl egyetlen objektumot sem teljesen, 3. nem olvaszt össze egyetlen üreget sem másik üreggel, sem pedig a háttérrel, 4. valamint nem hoz létre új üregeket.

- 61 -


Borbola Péter

1.7 ábra: ellenpélda a topológia-megırzı redukcióra 2D-ben

Tétel: egy T redukciós operátor topológia-megırzı, ha teljesül rá az alábbi 3 feltétel: 1. T csak egyszerő pontokat töröl, 2. ha T törli valamely tetszıleges p pont valamely q fekete 4-szomszédját, akkor vagy p egyszerő azon a képen, ahol q fehér, vagy q egyszerő azon, ahol p fehér, 3. T nem töröl teljesen egység rácsnégyzet által lefedhetı (kicsi) objektumot. 1.3. Egyszerő pontok Az egyszerő pontokat intuitívan talán úgy lehetne legjobban megfogalmazni, hogy azok a pontok az egyszerő pontok, amelyeket levonva az adott képrıl, vagy akár hozzáadva ahhoz, nem változik meg a kép topológiája. A p ∈V-B (tehát fehér) pont egyszerő a P = (V, m, n, B) képen, ha a P’ = (V, m, n, B È{p}) képet topológia-megırzı addícióval kaptuk. Tehát azon pont (esetleg pontok), amelyeket a képhez adva nem változik a topológia. A p ∈B (vagyis fekete) pont egyszerő a P = (V, m, n, B) képen, ha a P’ = (V, m, n, B – {p}) képet topológia-megırzı redukcióval kaptuk. Vagyis azon pont (pontok), melyeket a képrıl levonva nem változik a topológia.

1.8 ábra: (8,4) képen egyszerő pont

1.9 ábra: (8,4) képen nem egyszerő pont

1.4. Elegendı feltételek topológia-megırzı párhuzamos redukcióra Az eddig tárgyalt képmőveletek során csupán egy pontot adtunk hozzá, vagy vettünk le a képrıl egyszerre. Ezen pontok törölhetısége, mint korábban említettem, lokális tulajdonság, a pont környezetébıl is el lehet dönteni, hogy egyszerő pont-e, és ezáltal, hogy törölhetı-e. A párhuzamos redukciók folyamán egyszerre több pontot is törlünk a képrıl. Vagyis a P = (V, m, n, B) képbıl a P’=(V, m, n, B-D) (D Í B) képet eredményezı redukció akkor párhuzamos, ha a törölt pontok D-halmazának valamennyi elemét egyszerre, egyidejőleg töröljük. Meg kell jegyezni, hogy az egyszerő pontok párhuzamos törlése nem topológia-megırzı képmővelet. Tehát hiába sikerül találnunk egy halmazt a képen, ami csupa egyszerő pontból áll, azok egyidejő törlése megváltoztathatja a topológiát.

- 62 -


TPF

Az egyszerő halmaz fogalma: a (V, m, n, B) képen a D={d1, d2,…, dk} Í B halmaz egyszerő, ha létezik D elemeinek egy olyan egyszerő sorozata, hogy a dij, ahol (j=1,…,k) pont egyszerő a (V, m, n, B – {di1,…,dij-1}) képen (1.12 ábra). Ronse 1986-ban kimondta, hogy mivel véges képek topológia-megırzı redukciói ekvivalensek egyszerő pontok szekvenciális törlésével, így egy párhuzamos redukció akkor és csakis akkor topológia-megırzı, ha a törölt pontok halmaza egyszerő [2]. Végül Ronse által 1988-ban megalkotott kritériumot említeném [3], miszerint egy T párhuzamos redukció topológia-megırzı a (8, 4) képeken, ha teljesül az alábbi 3 feltétel: 1. T csak egyszerő pontokat töröl, 2. ha T törli valamely tetszıleges p pont valamely q fekete 4-szomszédját, akkor vagy p egyszerő azon a képen, ahol q fehér, vagy q egyszerő azon, ahol p fehér, 3. T nem töröl teljesen egység rácsnégyzet által lefedhetı (kicsi) objektumot.

2. Redukciós simítás A redukciós simítás lokális párhuzamos operátorokkal történik. Ez azt jelenti, hogy az egyes pontok törölhetısége a környezetüktıl függ. Az alkalmazott képmőveletek párhuzamos operátorokkal vannak definiálva, és ezen operátorokat maszkokkal adom meg. Vagyis minden operátorhoz egy maszkhalmazt rendeltem. Ezen maszkokkal vizsgálom az egyes konfigurációkat, és ha egy konfigurációra illeszthetı valamelyik maszk, akkor az ennek megfelelı p pont törölhetı a képrıl. Egy maszk akkor illeszthetı egy adott konfigurációra, ha a maszk minden egyes fekete eleme fekete pontra, fehér eleme pedig fehér pontra kerül a képen. Ezt egy ábrával illusztrálom (2.1 ábra). Adott egy kép, ahol a bejelölt pontokra illeszkedik 1-1 maszk. Tehát ezen 3 maszkkal, 3 pont törölhetı a képrıl, méghozzá az 1-es, 2-es és 3-as számmal jelölt pontok. (A maszkok, amikkel törölhetıek a pontok, késıbbiekben 2d, 2b, és 2a néven kerülnek említésre.)

1

2

3

2.1 ábra: maszkok illeszkedése

1

2

3

2.2 ábra: az illesztett maszkok

2.1. A redukciós maszkok A redukciós simítás elvégzéséhez 20 maszkot készítettem. Ezek mindegyike 3x3-as mérető. A maszkok használata az alábbi algoritmus szerint történik.

- 63 -


Borbola Péter

Algoritmus • Input: (Z2, 8, 4, X) bináris kép • Output: (Z2, 8, 4, Y) bináris kép • begin Y = X; Y = Y \ {p | p törlése R1 redukciós maszkok valamelyikével (Z2, 8, 4, Y)-képen}; Y = Y \ {p | p törlése R2 redukciós maszkok valamelyikével (Z2, 8, 4, Y)-képen}; • end • Látható az algoritmus leírásából, hogy a maszkokat két csoportba szedtem. Erre azért van szükség, mert néhány maszk együttes használata sértené a topológia-megırzés valamelyik feltételét. Azonban az egyenkénti használatuk topológia-megırzı, valamint a kialakított csoportok együttes használata is topológia-megırzı, így a két fázis végrehajtása is topológiamegırzı képmőveletet eredményez. (Ezekre külön-külön készült bizonyítás, amit jelen cikkben nem tárgyalok).

3. Addíciós simítás A topológia-megırzı addíció végrehajtásához szintén maszkokat készítettem, melyekbıl 20 darab van. Hasonlóan a redukcióhoz, itt is a maszkok illeszthetıségét vizsgáljuk az adott pontokra, majd ez alapján hozunk döntést, hogy a pont kitölthetı, vagy sem. Egy maszk akkor illeszkedik egy p pontra, ha a pont, és környezetében levı fekete és fehér pontok pontosan úgy helyezkednek el, ahogy a maszk 9 (3x3) eleme. Vagyis tökéletes fedésbe hozható a p pont, és környezete az adott maszkkal. Ebben az esetben kitölthetı egy pont. Tehát a redukciós simításnál ismertetett definíció a maszk egy pontra való illeszthetıségérıl, természetesen itt is igaz. 3.1. Az addíciós maszkok Hasonlóan a redukcióhoz, itt is egy algoritmus szerint történik a simítás. Algoritmus • Input: (Z2, 8, 4, X) bináris kép • Output (Z2, 8, 4, Y) bináris kép • begin Y = X; Y = Y \ {p | p kitölthetı A1 addíciós maszkok valamelyikével (Z2, 8, 4, Y)-képen}; Y = Y \ {p | p kitölthetı A2 addíciós maszkok valamelyikével (Z2, 8, 4, Y)-képen}; • end A maszkkészletet itt is két csoportra bontom, és két fázisban használom ıket, az ok teljesen hasonló, mint a redukciónál, hogy néhány maszk együttes használata nem topológia-megırzı. Az így kialakított csoportok, és a velük végrehajtott két simító fázis topológia-megırzı simítást eredményez. (Ennek bizonyítása szintén nem kerül jelen cikkben tárgyalásra).

4. Implementáció 4.1. Felhasznált eszközök A program C++ nyelven került megvalósításra, Dev-C++ ingyenes fejlesztıi környezetben. A munka során 32 bites Windows operációsrendszert használtam, és egy Intel Penti- 64 -


TPF

um Dual Core számítógépet T3200-as processzorral és 2GB memóriával. (2GHz). Az alkalmazás Linux-os környezetben is futtatható, hiszen nem használ semmilyen operációs rendszer specifikus eszközt. A fordítást a Makefile is egyszerőbbé teszi. A tesztképek megnyitásához, szerkesztéséhez a Gimp nevő ingyenesen használható képnézegetı programot használtam. A képek binárisak, és pgm fájlformátumban vannak, vagyis 1 pixelnek egy bájt felel meg. A képeken 0 a háttérpont, és 1 az objektum, amit 0-255-ként jelenítek meg, hiszen így jobban látszik a különbség a képmegjelenítıkben. 4.2. Az algoritmus megvalósítása Az algoritmus egy kétfázisú párhuzamos simítást valósít meg. Végezhetı addíció és redukció is egyaránt, ám maga a simítás ugyanazon eljárás szerint történik. begin kétfázisú simítás 1. fázis: simítás az A_AB maszkokkal 2. fázis: simítás a B_AB maszkokkal End A redukció és az addíció esetén is minden fázisban 16 maszkkal történik a simítás. Minden egyes pontra végignézni az illeszkedést, túl lassú lenne, ezért az összes lehetséges konfigurációt elıre kiszámoljuk, és eltároljuk egy keresıtáblában, Look Up Table-be (késıbb csak LUT). Az addíciónak és a redukciónak is külön LUT-ot hozunk létre. A pont környezetét binárisan kódoljuk. 20

21

22

27

p

23

26

25

24

20

21

22

23

24

25

26

27

1 bájt 4.2.1 ábra: bitkódolás menete

A 3x3-as környezetben ahol 1-es pixel van, a neki megfelelı bitet bekapcsoljuk a kódban, ahol 0 pixel van, ott a kódbeli bit nem lesz bekapcsolva. Összesen 28, azaz 256 lehetséges konfiguráció van fázisonként, ezért a LUT így néz ki: A_AB 0

255

B_AB 256

512

4.2.2 ábra: az összevont LUT

A fájlban bittömören van kódolva a konfiguráció kiértékelése. A bit egy igaz/hamis választ mutat. Az i-edik bit megmondja, hogy az i-edik konfiguráció törölhetı-e. 4.3. Az alkalmazás használata, indítása Az alkalmazást nem kell telepíteni, egyszerő másolással hordozható. A fordítás egy makefilelal, a Makefile.linux-szal történik. CXX=g++ SOURCES=main.cpp pgm.cpp addicio.cpp - 65 -


Borbola Péter

all: $(CXX) -g -o redukcio -D REDUCTION $(SOURCES) $(CXX) -g -o addicio -D ADDITION $(SOURCES) Látható, hogy a fordítónak adott paraméterek alapján (amelynek megfelelıen fordítás elıtt kiválogatásra kerül a kódból külön az addíciós és külön a redukciós rész) egy redukcio.exe és egy addicio.exe nevő fájl jön létre. A fordítás konzolosan a make –f Makefile.linux paranccsal történik, a 4.3.1 ábrán látható módon.

4.3.1 ábra fordítása: (msys-1.0.11 programmal)

Miután a két futtatható állomány létrejött, egy parancssort indítva könnyedén használható az alkalmazás. A használat egyszerő, elsı paraméterként a kívánt mőveletnek megfelelı állomány nevét kell megadni (redukcio.exe vagy addicio.exe), majd a kiindulási kép nevét kiterjesztéssel, majd az output kép nevét szintén kiterjesztéssel.

5. Eredmények

5.1 ábra: kétfázisú párhuzamos redukció egy bogáron

A következı képen (5.2. ábra) látható az elıbbi példára futtatott program által adott statisztika, amibıl szépen látszik, hogy 166 képpontot törölt az elsı fázisban, és 52-t a másodikban.

5.2 ábra: törölt pontok száma az elsı példában

- 66 -


TPF

5.9 ábra: kiindulási kép (sajat_teszt1.pgm)

5.10 ábra: a redukció után kapott kép

Látható, hogy az összes zajpont törlésre került, azonban új üreg nem jött létre, és meglévı objektumok sem tőntek el teljesen. A képméret 150x150-es, és 180 pont lett törölve az elsı fázisban, valamint 50 a másodikban. A futási idı 0,001 sec volt. A következı két ábrán szintén egy saját kezőleg rajzolt tesztkép, és azon végrehajtott addíció látható.

5.11 ábra: kiindulási kép (sajat_teszt2.pgm)

5.12 ábra: az addíció után kapott kép

Erre a tesztképre rajzoltam egy üreget, ami láthatóan egyetlen pont méretőre zsugorodott, de nem tőnt el. Az összes beékelés viszont szépen kitöltésre került. A képméret ez esetben is 150x150-es volt. A kitöltött pont száma az elsı fázisban 82, a másodikban 24. A futási idı 0,003 sec. A képen egy fekete pont törölhetısége egységnyi idı alatt eldönthetı elıre kiszámolt keresıtábla segítségével a környezetének ismeretében. Hasonlóképpen egy fehér pont kitöltésénél. A maszkokkal való illeszthetıség, és a megváltoztatandó képpontok kigyőjtése szintén nem igényel sok idıt, ezáltal a program futása rendkívül gyors. Összefoglalásként elmondható, hogy annak köszönhetıen, hogy már a maszkok létrehozásakor, illetve azok csoportba sorolásakor ellenırizve lett a topológia-megırzı mivoltuk, nyugodtan használhatók a képmőveletek végrehajtására anélkül, hogy a programon belül külön ellenıriznénk a topológia-megırzésre vonatkozó feltételek teljesülését. Ezáltal a futáshoz szükséges idı jelentısen csökken.

- 67 -


Borbola Péter

Irodalomjegyzék A legfıbb irodalmat a 2010-ben megírt Diplomamunkám szolgáltatta, azon kívül az alábbi mőveket használtam: [1] Digitális topológia és matematikai morfológia elıadás jegyzet, Dr. Palágyi Kálmán. Szegedi Tudományegyetem Természettudományis és Informatikai Kar, 2009 [2] C. Ronse, A topological characterization of thinning , Theoretical Computer Science, vol. 43, 1986, 31-41. [3] C. Ronse, Minimal test patterns for connectivity preservation in parallel thinning algorithms for binary digital images, Discrete Applied Mathematics, vol. 21, 1988, 67-79.

- 68 -


TPF

„FEHÉR ZAJ” TERÜLETI IDİSOROK DEKOMPOZÍCIÓJA Budaházy György fıiskolai adjunktus Tomori Pál Fıiskola A jelenségek idıbeli alakulásának a vizsgálata minden tudományágnak és tudományterületnek fontos része. Az idısorok elemzésének egyik alapfeltétele, hogy elegendıen hosszú adatsor álljon rendelkezésünkre, ha szezonalitást is szeretnénk vizsgálni, akkor a ciklusokból legalább háromra van szükségünk. Napjaink gyorsan változó világában viszont a hosszú távú megfigyelések nem mindig megoldhatóak (a mért vagy megfigyelt adatok információ tartalma is változhat). Ezt a szőkre szabott erıs korlátot igyekszem feloldani néhány speciális esetben, amikor a megfigyelt adatok közel azonos jellemzıkkel bíró területi egységek állnak rendelkezésünkre. A módszerünk az lesz, hogy az egyes területek rövidebb idısorait egymás után felfőzzük egy idısorra, majd megpróbáljuk értelmezni az idısor dekompozíciójából származó összetevıket. A jelenségek idıbeli alakulásának a vizsgálata minden tudományágnak és tudományterületnek fontos része. A regionális tudományok is ezen körbe tartoznak, azzal a specialitással, hogy itt nem csak egy idısor megfigyelésére nyílik alkalmunk, hanem azonos idıpillanatban, több, más területen is elvégezhetjük a megfigyeléseinket. Az idısorok vizsgálatának több féle megközelítése is létezik. Az egyik a determinisztikus idısor modell, amikor az idısor elemeinek a változását egy elıre determinált pálya írja le, valamint a sztochasztikus idısor modell mely elemzéseknél a spektrál analízis kerül elıtérbe. Bármilyen módszereket is választunk az idısorok elemzésére, a dekompozíciós módszer elıkerül. Ennek a módszernek a segítségével tudjuk azonosítani az idısorban érvényesülı különbözı hatásokat. A leggyakrabban a következı komponenseket szokták elkülöníteni: a trend vagy tendencia, állandó ciklusok (szezonalitás), változó ciklusok (konjunktúra) outlier-eknek (kiugró egyedi értékek) és a „véletlen hatás” vagy „fehér zaj” ( a fehér zaj megfogalmazás feltételezi, hogy ennek a komponensnek nincs információ tartalma, vagy elenyészı). Bármerre is indulunk az elemzéseinkkel abba az erıs korlátba ütközünk, hogy az idısorunknak kellıen hosszúnak kell lennie, hogy legyen (kellı mennyiségő adat). Napjaink gyorsan változó világában viszont a hosszú távú megfigyelések nem mindig megoldhatóak (a mért vagy megfigyelt adatok információ tartalma is változhat). Ezt a szőkre szabott erıs korlátot igyekszem feloldani néhány speciális esetben, amikor a megfigyelt adatok közel azonos jellemzıkkel bíró területi egységekre léteznek. A probléma felvetése kettıs. Egyfelıl olyan idısorokban szeretnénk ciklikusságot, szezonalitást vizsgálni, ahol nem áll rendelkezésre csak egy ciklus adata. Másfelıl olyan mutatók ciklikusságát szeretnénk vizsgálni, melyek még nem léteznek (vagy megváltozott az információ tartalmuk (pl: fıszámon iktatott ügyiratok) egy periódusnál régebben. A harmadik megfontolás lehet a rövidebb ciklusok ciklushosszának a változása, azaz a szezonális hatás nem állandó. Elméleti megfontolás A vizsgált területi egységeken belül (feltételezés, hogy jó közelítéssel lehatárolható) ugyan azok a szezonális (globális, abban az értelemben, hogy mindegyik területi idısorban érvényesül, pl törvény változása, éghajlat, klíma, ünnepek, kulturális azonosságok, gazdálkodási ciklusok) hatások érvényesülnek. A trend persze mindenhol más és más lehet. Ha ezeket a szezonális hatásokat meg tudjuk határozni, akkor a trend segítségével az idısorból visszamaradó

- 69 -

„Fehér zaj” Területi idısorok dekompozíciója

Budaházy György

„fehér zaj” fogja magában hordozni a lokális hatásokat (az egyes területi egységekre jellemzı tulajdonságokat). Az idısorok vizsgálatának fontosságát talán nem kell túlságosan hangsúlyoznom, ezen elemzések fontosságával mindenki tisztában van. Az idısorok elemzésének kettıs szerepe lehet. Leíró jelleggel az idısor által tárolt információk elemzése valamint, a jövıre vonatkozó prognózisok elkészítése. Jelen tanulmányban inkább a leíró jelleg, a már bekövetkezett idısor adatainak az elemzésére fektetem a hangsúlyt, igaz kis továbbgondolással a módszer alkalmas lehet prognosztizálásra is. Az idısorok egyszerőbb elemzési módszerei között szerepel a dekompozíciós módszere, azaz az idısort felbontjuk valós vagy vélt tényezıkre. A legelterjedtebb dekompozíciós eljárások során általában a következı hatásokat szokták elkülöníteni: Trend vagy alapirányzat, azaz az idısorban tartósan érvényesülı tendencia jellegő folyamat. A következı hatás a periodikus ingadozás. A periodikus ingadozást általában felbontják rövidebb, állandó periódusú ingadozásokra, ezeket szezonalításnak nevezik. A hosszabb periódusúakat konjunktúra ciklusoknak nevezik (más-más idıtávon nevesítik is ıket). A konjunktúraciklusok következı típusai különböztethetık meg [3]: a) a Kitchin- vagy készletciklus, amely 3–5 éves idıtartamú, rövid távú ciklus; b) a Juglar- vagy gép- és eszközbefektetési ciklus, melynek periódusa 7–11 év; c) a Kuznets- vagy építési befektetési ciklus középtávú, 15–25 éves; d) a Kondratyev-ciklus, azaz a hosszú hullámok, az alapvetı tıkejavak létrehozásával összefüggı hullámok amelyeknek idıtartama 30–50 év; e) az évszázados (szekuláris) trendek változása. Elemzésektıl függıen a harmadik rész a véletlen hatás vagy irreguláris rész, de elıfordul még az is ,hogy fehér zajnak is nevezik („A fehérzaj olyan, hangtechnikában használatos véletlenszerő zaj, amire igaz az, hogy a teljes vizsgált frekvenciatartományban a hangnyomásszintje állandó.” Wikipédia). Sok elemzésben méltatlanul kevés figyelmet szentelnek az irreguláris résznek, habár információtartalma ennek a résznek is van, igaz nehezebb azonosítani. Az idısor összetevıi között a lehetséges kapcsolódási módok között a két legelterjedtebb az additív és a multiplikatív modell. Ezeket a modelleket mutatja az 1. ábra. Egy konkrét elemzésnél a modell kiválasztására elızetes információt nyújthat a grafikus ábrázolása a kiinduló adatoknak. Ezután megvizsgálhatjuk, hogy az ábrázoltak közül melyik sémához hasonlít leginkább a kapott görbe.

- 70 -


TPF

Természetesen mindkét modellre történı számítások elvégzése után a szezonális tagok külön ábrázolása eseten is megtehetjük a modell választását. Az alapirányzat vagy trend meghatározásánál a két leggyakrabban alkalmazott módszer a mozgó átlagú trend számítása, mely az eredeti idısor értékeinek dinamikus átlagaként állítható elı, vagy az analitikus trendszámítás, mely a meghatározásnál a legkisebb négyzetek módszere a legelterjedtebb. A szezonális, illetve periodikus illesztés célja általában a múltbeli és a jelenbeli adatok szezonális hullámzásának meghatározása elırejelzési célból. Fontos, például árpolitikai és beruházás-politikai célból, hogy a vállalat tisztában legyen azzal, változik-e az üzleti aktivitás adott idıszakban és a hullámzás kisebb, nagyobb vagy szezonális jellegő-e. A szezonalítás meghatározására számos módszer áll rendelkezésre a legtöbb módszer azonban érzékeny az extrém értékek (outlinerek) torzító hatására. A szezonális illesztés egyik célja olyan szezonális tényezı elérése, amely stabil, azaz nem változik az idıszakok folyamán. A trendek és a szezonalítás meghatározására számos statisztikai programcsomag alkalmas (SPSS, SAS, SABL, HTX11AR, DEMETRA). Ezek a programok a szezonális simításokat rezisztens (ellenállóképes) lineáris vagy nemlineáris simítási módszerek alkalmazásával végzik. A rezisztens fogalma ebben az összefüggésben azt a tulajdonságot jelenti, hogy a módszer nem érzékeny néhány adat kiugróan nagy eltérése (az úgynevezett outlierek) által okozott erıs zavaróhatásra, torzításra. Azokat az értékeket tekintjük szélsıséges, extrém értékeknek, outlier-eknek, amelyek nagyon távol vannak az eloszlás közepétıl, jelentısen különböznek a többi értéktıl. Elkülönítésük mind elemzési, mind elırejelzési, illetve modellalkotási szempontból fontos feladat. Feltárásukat a grafikus ábrázolás is segíti. [5] Az idısor elemzési módszerek mindegyikében közös, hogy „megfelelıen” hosszú idısor álljon a rendelkezésünkre. Általánosan elfogadott, hogy a szezonalitás elemzésének egyik alapfeltétele, hogy legalább három „ciklusnyi” adat álljon rendelkezésünkre. Az elméleti megfontolás a következı: Abban az esetben, ha vizsgálni kívánt idısor „rövid”, azaz csak egy periódusnyi adat áll rendelkezésünkre, a szezonalítás meghatározásához a következı módszert alkalmazzuk. Vesszük a különbözı területi egységekhez tartozó azonos megfigyelési adatokat, majd egy idısorra felfőzzük. Ebben az esetben az egy periódus helyett már (ha megyei szinten rendelkezésünkre állnak az adatok, akkor ez 20 periódusnak vagy ciklusnak felel meg) jóval több ciklusnyi adat áll rendelkezésünkre. Felmerül a kérdés, hogy vajon van- e létjogosultsága az ilyen típusú elemzéseknek és melyek az esetleges korlátai. Az elsı és talán magától érthetı feltétel, az, hogy a vizsgált területi egységeken belül (feltételezés, jó közelítéssel lehatárolható) ugyanazok a szezonális hatások érvényesüljenek. Ezeket a hatásokat a további elemzésekben globális hatásoknak fogom nevezni. Abban az értelemben nevezhetjük globális hatásoknak, hogy mindegyik területi idısorban érvényesülı hatások ezek, pl: törvény változása, ünnepek, gazdálkodási ciklusok valamint azonosak az éghajlat, klíma, kultúra. A másik feltételünk az egyes területi egységeken megfigyelt idısori adatok összemérhetıek legyenek (sok területi elemzésben alkalmazzák, Budapest és Pest megye torzító hatását ki szokták szőrni). Az elemzés módszerébıl adódóan az egyes területi egységeken a trend persze mindenhol más és más lehet, ez nem befolyásolja az elemzésünket (összemérhetıségnél már ezzel foglalkoztunk). Az egyes területi egységek egymás után történı rendezésének a szerepét még nem vizsgáltuk, feltételezzük, hogy valamilyen növekvı vagy csökkenı sorrendbe kellene az egyes területi egységeket felfőzni egy idısorra, hogy az illesztéseknél a trendekben ne legyen törés, hiszen nem minden statisztikai programcsomag tudja ezt kezelni. A területi egységek különbözı sorrend- 71 -


Budaházy György

jének a hatását a szezonalitásokra és a fehér zajra egy késıbbi elemzésben bıvebben tárgyaljuk. Valószínőnek tartjuk, hogy ez a korlát is feloldható. Az így elıállított idısort a dekompozíció módszerével szétbontva a következı hatásokat kaphatjuk: a trend, a szezonális hatás (szezonindex vagy szezonális eltérés) valamint a véletlen tag vagy fehér zaj. Ezen tényezıket vizsgáljuk meg most külön-külön. Arra a kérdésre, hogy van- e valamilyen kapcsolat az így meghatározott trend szerinti értékek és az eredeti rövid idısorból meghatározott trend között, a válasz az, hogy a tapasztalat szerint van. Abban az esetben, amikor az idısorok felfőzésénél vigyázunk az összemérhetıségre és rangsorban főzzük fel az egyes területeket, akkor a kétféle módon meghatározott trend értékei között csak kismértékő eltérés mutatkozik (Az eltérések okait külön célszerő megvizsgálni). Feltételezéseink szerint ezzel a módszerrel jobb trendet lehet illeszteni mint a rövid idısorra, amely tartalmazza a szezonalítást és a véletlen hatást is. Tehát meglátásunk szerint, ezzel a módszerrel a rövidebb távú idısorokra a trend illesztése is jobb. Abban az esetben, ha a meghatározott trend segítségével a szezonális hatásokat meg tudjuk határozni, akkor már csak az értelmezését kell megoldanunk. Az ily módon meghatározott szezonalítás érvényes mindegyik területi egységre, tehát olyan globális hatásokat jelent, amelyek mindegyik területegységre igazak kell, hogy legyenek. A vizsgált adatok alapján ezek azonosítása általában nem jelent különösebb nehézséget. A trend és a szezonalítás birtokában az eredeti megfigyelt adatokból leválasztva ezeket az idısorból már csak a véletlen hatás marad meg. A visszamaradó „fehér zaj”-t kell már csak értelmezni. Ez az az idısor komponens, amellyel általában keveset foglalkoznak. A mi elemzésünk egyik fókuszában viszont pont ez áll. Ez a tényezı fogja magában hordozni a lokális hatásokat, tehát az egyes területi egységekre jellemzı tulajdonságokat. Ennek az elemzésével világíthatjuk meg azokat az eseményeket, amelyek az idısorban a trend és a globális hatásokon kívül jelen vannak. Természetesen minden elemzésnél más és mást jelenthet a „fehér zaj”. Az elmondottak szemléltetése egy adott példán keresztül. Az elızıekben vázolt módszer gyakorlati megvalósításának a szemléltetésére a körzeti földhivatalok fıszámon iktatott ügyiratforgalmának a vizsgálatát fogom elvégezni. Az alapadataink a 2007-es évre vonatkoznak, megyei szintre vannak aggregálva és havi rendszerességgel jelennek meg. Ez alapján egy-egy megyéhez 12 db (12 hónap) idısori adat áll rendelkezésemre. Külön-külön az egyes megyék adatai alapján a trend meghatározható (kérdés persze, hogy milyen a jósága), de a szezonalitás és a véletlen hatása már nem mérhetı. Elızetes vizsgálatok alapján mivel elég erıteljes az ingadozás, az illesztett trendek jósága csekély. Tekintsük a fent említett módszert és az egyes területi idısorok alapján képezzünk egy idısort, úgy, hogy az egyes megyei adatokat egymás után rendezzük. Az idısorok összemérhetıségi feltétele miatt Budapestet és Pest megyét kizártuk az elemzésbıl (nagyon eltérı trendek). Az egy idısorra történı felfőzést két féle képen is elvégeztem. Az elsı esetben nem vettem figyelembe az idısorok (trendek) rangsorát. Ebben az esetben is sikerült megállapítanom a trendeket és a szezonalításokat, de mivel ebben az esetben az idısorok kapcsolódási pontjaiban (december-január) nagyobb törések is elıfordultak, a hosszú idısorra illesztett trendek, valamint az egyes megyei idısorokra illesztett trendek jelentısen eltértek, ezért a rangsorba rendezett területi idısorokkal dolgoztam tovább. Szemléltetésképen azért nézzük meg, hogy ebben az esetben is szép ciklikusságot sikerült meghatározni (ábra 2).

- 72 -


TPF

2. Ábra. Nem rangsorba rendezett idısor szezonális eltérései multiplikatív modell esetén

Nem rangsorba rendezett idősor szezonindexei (mutiplikatív mdell) 1,15 1,1 1,05 1 0,95 1 9 17 25 33 41 49 57 65 73 81 89 97 105 113 121 129 137 145 153 161 169 177 185 193 201 209 217 225 233

0,9

Forrás: saját számítás

Most viszont már rendezzük az idısort rangsorba. A rangsorba rendezés elve az egy évre aggregált ügyiratforgalom alapján történt. A legkisebb éves ügyiratforgalmat bonyolító megye adatai kerültek az idısor elsı 12 helyére, majd a sorban következı megye adatai (1. Táblázat). Ezen rendezési elv alapján a megyék a következı sorrendben követik egymást: Megye Nógrád Tolna Komárom-E. Zala Baranya Somogy Heves Fejér Gyır-M-S. Vas Jász Veszprém Békés Csongrád Szabolcs-Sz-B. Hajdú-B. Bács-Kk. Bo-A-Z Fıváros Pest Összesen:

összesen ügyirat 70499 76940 90900 106251 107545 111290 125164 128834 130177 136606 143513 143860 146557 153904 198616 199793 208649 239522 422703 470115 3411438

1.Táblázat Saját számítás.

- 73 -


Budaházy György

Az így elıállított idısort a következı grafikon (3. Ábra) szemlélteti (Pest megye és a Fıváros nélkül).

40000

2007. évi ügyiratforgalom egy idősorra felfűzve

30000 20000 10000 0 január szeptember május január szeptember május január szeptember május január szeptember május január szeptember május január szeptember május január szeptember május január szeptember május január szeptember május

Ügyiratszám (db)

3. Ábra. A rangsorba rendezett felfőzött idısorok 2007. évre.

Forrás: saját számítás

Mint látható, a rangsorba rendezett idısorokban nem figyelhetünk meg törést a trendben, így elkezdhetjük az elemzésünket. Az idısorunk elemzését, dekompozícióját a SABL- programcsomag segítségével végezzük el. A SABL néven ismert eljárás [8] lényegét tekintve simítási módszereket alkalmaz, amihez mozgómediánokat, rezisztens mediánokat és átlagokat, valamint dupla négyzetbecsléseket használ. A SABL-módszer bármely idısorra alkalmazható. A módszer alkalmazásához legalább három periódus megfigyelt adataira van szükség, napi, heti, havi, negyedéves vagy féléves bontásban. A SABL DEKOMPOZÍCIÓS ELJÁRÁS Az idısorok SABL dekompozícióján a következı felbontást értjük: Y=T+S+I ahol: T – a hosszú távú trend, S – a szezonális komponens (értelemszerően a konjunkturális komponens is, tehát a periodikus hullámzás), I – az irreguláris rész, azaz a fehér zaj. Általában Y-on az eredeti idısor adatait értjük vagy annak transzformált (például ln- transzformáció) alakját. A SABL-módszer iteratív eljárás. Minden iterációs lépésben újra számítjuk, finomítjuk a T, S, I értékeket. A lépések során kialakult adatsorok kölcsönhatásban vannak egymással. Az eljárás célja, hogy az idısort olyan komponensekre bontsuk, melyek rendelkeznek a következı tulajdonságokkal: – T tükrözi az eredeti idısor alacsony frekvenciájú (hosszú távú) ciklusait, azaz trendjellegő komponensét; – S képviseli a viszonylag stabilan ismétlıdı szezonális tendenciát;

- 74 -


TPF

– I reprezentálja a maradékot, azaz mindent, ami nem trendjellegő és nem szezonális jellegő az adatsorban. A módszer – lényegébıl fakadóan – az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik[*]: – a T, S és I komponensek közötti adatáthatás minimális; – extrém vagy szokatlan adatok nem befolyásolják a T és S értékek meghatározását, illetve becslését, az ilyen szokatlan adatok hatása csak az I komponensben tükrözıdik; – a T és az S becslése, amennyire lehetséges érzékenyen reagál az idısor szerkezetének változására; – a módszer csak akkor használható, ha legalább 3 periódus adatai ismertek; – sok helyen a zérussal való osztás elkerülése érdekében és a transzformációs szabály alkalmazhatósága miatt ki kell kötni, hogy az eredeti adatok csak pozitívak lehetnek. A program futtatása után meghatároztuk a trend szerinti értékeket. A trend értéke a program futtatása alkalmával indifferens, hogy additív vagy multiplikatív modellt feltételezünk az egyes tényezık között. A trend szerinti értékeket a következı (4. ábra) ábrán jelenítettük meg. 4. Ábra: Alapadatok és az illesztett trend a SABL módszerrel 40000 35000

Alapadatok és az illesztett trend a SABL módszerrel

Ügyiratszám

30000 25000 20000 15000 10000 5000 1 9 17 25 33 41 49 57 65 73 81 89 97 105 113 121 129 137 145 153 161 169 177 185 193 201 209

0

Alapadatok

Illesztett trend

Forrás: Saját számítás alapján

Mint az ábrán is jól látható az egyes megyék 2007. évi ügyiratszámában a trend nem azonos, de ez nem is volt feltételünk a szezonalitás és fehér zaj meghatározásához. A dekompozíciós eljárást elvégezve additív és multiplikatív modell esetén is a következı szezonális eltéréseket valamint szezonindexeket kaptuk (5.-6. ábra).

- 75 -


Budaházy György

5. Ábra Multiplikatív modell esetén az idısorban érvényesülı szezonindexek

Szezonindexek 1,3 1,25 1,2 1,15 1,1 1,05 1 0,95 1 8 15 22 29 36 43 50 57 64 71 78 85 92 99 106 113 120 127 134 141 148 155 162 169 176 183 190 197 204 211

0,9

Forrás: Saját számítás.

6. Ábra Additív modell esetén az idısorban érvényesülı szezonális eltérések.

Szezonális eltérés 2500 2000

1000 500 0 -500

1 9 17 25 33 41 49 57 65 73 81 89 97 105 113 121 129 137 145 153 161 169 177 185 193 201 209

Ügyiratszám (db)

1500

-1000 -1500


A kétféle modellt összehasonlítva, azt tekintjük jobbnak, amelyek esetén a szezonalítás állandóbbnak tekinthetı (hivatkozás stat jegyzetek). Ez alapján a multiplikatív modell esetén a szezonalitás állandóbb képet mutat (ez várakozásainknak is megfelelt). Ez alapján a globális hatás havi ingadozása, éves periódus mellett a következı lesz (7. ábra):

- 76 -


TPF

7. ábra: Havi szezonindexek 2007 évben megyei szinten 125%

Szezonindex

120% 115% 110%

Szezonindex

105%

85%

december

november

október

szeptember

augusztus

július

június

május

április

március

90%

február

95%

január

100%

Forrás: saját számítás alapján.

A szezonális ingadozás megfelel a várakozásainknak, az év elején egy 21%-al 21% magasabb ügyiratforgalom tapasztalható, ami a gazdálkodási év kezdete, területrendezésnek kök szönhetı,, az ajándékozások és vásárlások, valamint az elızı el év végén el nem intézett ügyekügye bıl adódik. Az elsı negyedév többletet mutat a gazdálkodási és építkezési ciklusok miatt. A nyár a közigazgatásban is „halott”, ilyenkor ügyet intézni nehézkes és hosszadalmas, valamint a szabadságok miatt jóval a trend alatt alatt van az ügyiratforgalom. Ez csak októberre emelkedik megint meg egy kicsit, de az év végére megint a trend alá esik, ilyenkor már az építkezések, beruházások, az ingatlannal kapcsolatos ügyintézések lecsökkennek, persze ebben az ünneünn peknek is szerepe van.. Érdemes megjegyezni, hogy a januári magas és decemberi alacsony szezonalításnak lehet az az oka részben, hogy rangsorban főztük f ztük fel a területi idısorainkat. id Ennek az igazolását vagy cáfolatát úgy lehetne alátámasztani, hogy fordított rangsorban felfőfelf zött idısorban sorban is megvizsgáljuk, hogy milyenek a szezonális eltérések. Jelen cikk keretei kök zött ezzel nem foglalkozunk, hiszen várakozásainknak megfelelı megfelel eredményeket kaptunk, perpe sze a módszer teljességéhez elengedhetetlen lesz ennek a vizsgálata is. Összefoglalva lalva a globális hatások szépen kirajzolódnak. A gazdálkodási év kezdete, mezıgazdasági gazdasági ciklusok, az éghajlati adottságok (évszakok), a szabadságok és az ünnepek. A következı idısor sor összetevı, összetev , amit vizsgálni fogunk, az a „fehér zaj”. Az idısorból id eltávolítjuk juk a trendet és a globális hatást, azaz a szezonalítást, így megmarad a fehér zaj, azaz a lokális hatások. A legtöbb idısor idısor elemzésben a fehér zajt a véletlen hatásának nevezik és így is kezelik, információtartalmát nem használják fel. Esetünkben additív és multiplikatív modell esetén is meghatároztuk a lokális hatásokat, hogy függetlenítsük az eredményeket a modell választásától, habár már a multiplikatív modell melme lett tettük le a voksunkat. A következı következ ábra (8. Ábra) a kétféle modellel elıállított el fehér zajt tartalmazza.

- 77 -


Budaházy György

8. Ábra: Additív és multiplikatív modellel meghatározott fehér zaj.

Additív és multiplikatív fehér zaj 25000

Ügyiratszám

20000 15000 10000 5000

-5000

1 9 17 25 33 41 49 57 65 73 81 89 97 105 113 121 129 137 145 153 161 169 177 185 193 201 209

0

Additív

Multiplikatív

Forrás: saját számítás alapján.

A kétféle modell alapján számított fehér zajok között nincs jelentıs eltérés, mindkét esetben azonos lokális hatások jelennek meg. Annak az eldöntésére, hogy mely lokális hatásokat célszerő megvizsgálni, mindig az elemzés mélysége dönti el. Jelen esetben nem célunk ezen lokális hatások azonosítása, csak a kimutatásuk. Ezzel a módszerrel azonosítottuk azokat a hatásokat amelyek sem a trend sem a szezonalitás (globális hatások) nem magyaráznak. Nézzünk meg két speciális esetet, egy olyat, ahol lokális hatások 2007.-ben az ügyiratszámban nem mutatkoznak meg, valamint egy olyan esetet, amikor a lokális hatást sikerült beazonosítani. Az elsı esetre álljon itt példának Nógrád megye (9. Ábra).

Ügyiratszám (db)

9. Ábra. Nógrád megye ügyiratforgalmának alakulása 2007.-ben. 7000 6800 6600 6400 6200 6000 5800 5600 5400 5200 5000

Nógrád megye ügyiratforgalma

Alapadatk

Trend

Trend és szezonalítás


A következı ábrákon néhány megye ügyiratforgalmát szemléltetjük mely esetekben egyértelmően azonosíthatóak a lokális hatások az ügyiratforgalomra.

- 78 -


TPF

10. Ábra. Jász-Nagykun-Szolnok megye ügyiratforgalmának alakulása 2007.-ben.

Ügyiratszám (db)

18000

Jász-N-Sz megye ügyiratforgalma

16000 14000 12000 10000 8000

Alapadatk

Trend



Ügyiratszám (db)

11. Ábra. Vas megye ügyiratforgalmának alakulása 2007.-ben. 28000

Vas megye ügyiratforgalma

23000 18000 13000 8000

Alapadatk

Trend



Ügyiratszám (db)

12. Ábra. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ügyiratforgalmának alakulása 2007.-ben. 20000 19000 18000 17000 16000 15000 14000 13000

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ügyiratforgalma

Alapadatk

Trend



- 79 -


Budaházy György

Összefoglalás, következtetések. Az elemzésünk célja egy olyan módszer bemutatása volt, mely alkalmas lehet rövidebb idısorok szezonalításának az elemzésére. Az elemzési módszer azon alapul, hogy azonos idıpontban több, közel azonos területegységen is egyidejő megfigyeléseket végzünk. Bizonyos feltételek mellett (összemérhetıség és rangsorba rendezés) ha az egyes területegységek idısorait összefőzzük, akkor már egy olyan hosszúságú idısort kapunk, mely segítségével már elvégezhettük az idısor dekompozícióját trendhatásra szezonalításra és a fehér zajra. Ebben a speciális esetben a szezonalítás globális hatásokból tevıdik össze, azaz olyan hatásokból melyek mindegyik területegység idısoraiban megjelenik. Most a „fehér zajban” (véletlen hatás) összegzıdnek a lokális hatások. Ebben tapasztalhatjuk akár azt is, ha az egyes területeken esetleg eltérı ciklikusság van. A módszer tehát alkalmas lehet globális ciklikusságot elıidézı tényezık meghatározására és a lokális hatások beazonosítására. Az elemzésünkben nem volt célunk a globális és lokális tényezık okainak a feltárása, csak a szemléltetés. Ezek vizsgálata egy következı kutatás témája lehet.

- 80 -


TPF

Irodalomjegyzék [1] Hunyadi László-Vitai László:Statisztika közgazdászoknak. KSH. Budapest. 2003. [2] Lukács Ottó: Matematikai statisztika. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest. 1996. [3] Duijn, J. J. Van: The long wave in economic life. George Allen and Unwin. London. 1983. [4] Köves Pál-Párniczky Gábr: Általános statisztika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1975. [5] Kerékgyártó Györgyné–Mundruczó György: Statisztikai módszerek a gazdasági elemzésben. AULA Kiadó. Budapest. 1995. [6] Simonovits András: Matematikai módszerek a dinamikus közgazdaságtanban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1998. [7] Knut Sydsater- Peter I. Hammond:Matematika közgazdászknak. Aula Kiadó, Budapest. 2003. [8] Levenbach, H. – Cleary, J. P.: The beginning forecaster: The forecasting process through data analysis. Lifetime Learning Publications. Belmont. California. 1981. [9] Makridakis, S. – Wheelwright, S. C. – McGee, V. E.: Forecasting. Methods and applications. 2. Ed. John Wiley & Sons, New York–Chichester–Brisbane–Toronto–Singapore. 1983.

- 81 -


TPF

NİK A MUNKAERİPIACON – GLOBÁLIS FOGLALKOZTATÁSI TENDENCIÁK Dános Anikó fıiskolai docens Tomori Pál Fıiskola A nık munkaerı-piaci helyzete az Európai Unióban még mindig kedvezıtlenebb, mint a férfiaké. Magasabb a munkanélküliségi ráta a nık körében, ráadásul ha van is állásuk, az átlagfizetésük tizenhat százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, holott a nık átlagosan magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. A Bizottság felhívta az EUtagállamok figyelmét, hogy biztosítsanak hatékonyabban mőködı gyermekgondozási intézményrendszert a gyermekes nık munkavállalásának megkönnyítése érdekében. A nıi munkanélküliségi ráta alacsonyabb Magyarországon, mint az EU-s átlag, ugyanakkor a nık munkanélküliségi rátája magasabb a férfiakénál. A munkaerıpiac meglehetısen rugalmatlan és bizonytalan; a részmunkaidıben foglalkoztatottak aránya alacsony. A nıket érintı hátrányok számos dimenzióban megnyilvánulnak. A nıi foglalkoztatás másodlagos szerepet tölt be a munkaerıpiacon. A nık gyakran kényszerülnek megszakítani karrierjüket gyermekvállalás vagy gyermekgondozás miatt. Az üvegplafon - effektus miatt a nık elırejutási lehetıségei gyakran behatároltak. A munkaerıpiac nık által uralt szegmenseiben a munkavállalási feltételek sokszor kedvezıtlenek. A nık a jövedelemhierarchia alacsonyabb szintjein találhatók, és ugyanabban a pozícióban is kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik. A nık érdekvédelmi lehetıségei gyengék, és rosszabbodtak a rendszerváltozást követı idıszakban. Napjaink egyik látványos jelensége, hogy a nık egyre nagyobb számban lépnek be a munkaerıpiacra. Ezáltal válik számukra lehetıvé, hogy képességeik kihasználása révén – többek között - gazdasági függetlenségre tegyenek szert. Az utóbbi évtizedben nem csupán az Európai Unió tagországaiban, hanem világszerte 50% fölé emelkedett az összes foglalkoztatottak között a nık aránya. (Victoria folyóirat, 2008) Az alábbiakban három mutató segítségével kívánom röviden elemezni a nık munkaerı-piaci helyzetét, ezek: a foglalkoztatottság, a szektoriális eloszlás és a fizetések nagysága. A nık gyakrabban találnak munkát a feketegazdaságban, mint a férfiak, és inkább kerülnek a legális és szabályozott kereteken kívülre, ahol csak kevés, vagy semmilyen szociális védelem nincs, vagy juttatásban sem részesülnek, ezért rendkívül kiszolgáltatottak. A nıi foglalkoztatottság A férfi és nıi dolgozók aránya tehát egymáshoz egyre közelít, amelynek azt kellene eredményeznie, hogy valódi gazdasági egyenlıség is létrejöjjön a nemek között. A következı táblázat azt szemlélteti 1998. és 2008. évi adatokkal, hogy milyen a munkaerıpiacon való részvétel országonként, nemekre lebontva. A diagramból megállapítható, hogy nem egységes a nık foglalkoztatási aránya, sıt az egyes országok között nagymértékő különbség figyelhetı meg. A fejlett országokban a férfiak 70%-a, a nıknek valamivel több mint 50%-a jelenik meg a munkaerıpiacon, hasonló az elhelyezkedési arány Közép- és Észak-Európában is. (ILO, 2009)

- 83 -

Nık a munkaerıpiacon – globális foglalkoztatási tendenciák

Dános Anikó

1. sz. táblázat: Munkaerıpiacon való részvétel nemekre és területekre lebontva, % (19982008): Nık Férfiak 1998 2008 1998 2008 Fejlett országok és EU 50, 8 51, 9 71, 2 69, 5 KKE (nem EU) 52, 4 49, 7 70, 4 68, 3 Kelet - Ázsia 70, 3 66, 5 83, 1 80, 8 Délkelet-Ázsia és 58, 2 60, 6 83, 4 81, 1 Csendes -óceáni térség Dél-Ázsia 37, 1 37, 4 83, 9 82, 4 Latin-Amerika és Kari47, 2 52, 3 81, 7 79, 9 bi-térség Észak- kelet-Afrika 26, 4 30, 7 78, 2 78, 3 Közép-Afrika 63, 9 62, 1 88, 1 87, 0 Forrás: ILO, Global Employment Trends Model, 2009

A következı táblázat a fenti térségek nemenkénti munkanélküliségi rátáit szemlélteti. Megállapíthatjuk, hogy manapság még mindig van különbség a férfi és a nıi foglalkoztatottság között, fıleg Közép- és Északkelet-Afrikában. Világviszonylatban a nıi munkanélküliségi ráta 7%, a férfiaké pedig 6%. Afrikában figyelhetı meg a legnagyobb különbség, itt a nık munkanélküliségi rátája 17%, a férfiaké pedig 10%.

2. sz. táblázat: A világ- és a területenkénti munkanélküliségi ráta nemenként, 2008: Nık Férfiak Fejlett országok és EU 6, 5 5, 4 KKE (nem EU) 8, 7 9, 9 Kelet-Ázsia 3, 5 4, 1 Délkelet-Ázsia és Csendes6, 8 5, 9 óceáni térség Dél-Ázsia 6, 2 5, 0 Latin-Amerika és Karibi10, 3 6, 1 térség Észak- és Kelet- Afrika 17, 2 10, 4 Közép-Afrika 9, 3 9, 9 Forrás: ILO, Global Employment Trends Model, 2009

Manapság egyre több nı dolgozik világszerte, a nıi munkanélküliség mértéke azonban folyamatosan nı, miközben az iskolából kimaradók többsége is lány. Eközben nınek a különbségek a férfiak és a nık bérezése között is, még a tipikus nıi szakmákban is kevesebbet keresnek a nık. (Koncz, 2006b) Az elmúlt évtizedekben megváltozott a magyar lakosság munkához való viszonya. (Pongrácz, 2002) A társadalomban egyszerre van jelen a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jelensége. A munkanélküliségi ráta a fejlett országok többségében a nık körében magasabb, mint a férfiak között. 2008-ban az Európai Unióban a nık átlagos munkanélküliségi rátája 11, 5% volt, míg a férfiaké csak 8, 7%, ugyanekkor az összes OECD-ország átlagában a nık rátája 7, 4%, a férfiaké 6, 3%. Viszonylag kevés országra jellemzı a magasabb férfi munkanélküliség: ilyen ország például Európában Írország, Svédország, vagy az Egyesült Királyság, Európán kívül pedig - 84 -


TPF

Új-Zéland, Kanada, vagy Ausztrália. Magyarországon a nık munkanélküliségi rátája a tömeges munkanélküliség megjelenése óta folyamatosan alacsonyabb, mint a férfiaké. (Nagy Gyula: A nık munkaerı-piaci helyzete Magyarországon, 2005) A legfrissebb OECD-adatok szerint a nık munkanélküliségi rátája 7, 6%, míg a férfiaké 7, 1%. A világ szinte minden régiójára igaz, hogy az összes munkaerı arányát tekintve több nı, mint férfi keres sikertelenül munkát. Az álláskeresés nehézségei még szembeszökıbbek a 40 feletti nık esetében. Ha valaki nı, és ráadásul idıs is, az dupla diszkriminációforrást jelent. A legnagyobb nehézségekkel néznek szembe, amennyiben munkába akarnak állni, vagy meg akarják ırizni állásukat a gazdasági recesszió idején. A világon mindenhol magasabbak mindkét nem esetében a 40 év feletti korosztály munkanélküliségi rátái. [Global Employment Trends Model, 2009] 1. sz. ábra: A nıi foglalkoztatottsági ráta éves növekedése

Forrás: OECD, 2008

A családi kötelezettségek még mindig legnagyobb részt a nıkre hárulnak. Amikor a gyermeknevelési tevékenységeket összhangba kell hozni a munka által támasztott követelményekkel, a nıktıl elvárják, hogy megoldást találjanak e két szerep összehangolására. (Koncz, 2004) Ez a szerep- összeférhetetlenség különbözıképpen jelenik meg az alkalmazottak és a vállalkozók számára. A következı ábra is azt mutatja, hogy a nık 75%-a alkalmazotti pozícióban található, és mindössze 25%-uk vezetı beosztásban. Általában a kevésbé felelısségteljes pozíciókban találhatjuk meg a nıket, és a menedzsment csak kis rézében képviselteti magát a nıi nem. (Koncz K., 2006)

- 85 -


Dános Anikó

2. sz. ábra: Férfi-nıi foglalkoztatottsági ráta

Forrás: ILO, Global Employment Trends Model, 2008

Sajnos sok fejlıdı országnak nincs hiteles adata a foglalkoztatási státuszok nemenkénti megoszlásáról. Ahol vannak rendelkezésre álló adatok, arra utalnak, hogy a világ legszegényebb régióiban a teljes foglalkoztatást tekintve a nık részvétele a családi gazdaságokban sokkal magasabb, mint a férfiaké, és sokkal kevesebb a bérbıl és fizetésbıl élık száma, mint a férfiaké. Fıként a gazdasági krízishelyzetek és recessziók idején a nık az elsık, akik elhagyják a fizetett munkákat. Azután pedig rákényszerülnek, hogy vállalkozóként, vagy nem fizetett családi vállalkozóként belépjenek a feketegazdaságba. (Victoria, 2004) Sajnos nagyszámú nıt találhatunk a világ dolgozó szegényei között. Ezek az emberek dolgoznak ugyan, de nem keresnek eleget ahhoz, hogy magukat és családjukat a napi 1 dolláros szegénységi minimum felett tartsák. A világ kb. 550 millió dolgozó szegénye között 2008-ban 343 millió nı található, amely több mint 60%-os arányt jelent. Ha a 343 millióhoz hozzáadjuk a 79, 7 millió munkanélkülit, akkor azt az eredményt kapjuk, miszerint legalább 400 millió megfelelı munkahelyre lenne szükség ahhoz, hogy munkahely iránti igényüket ki lehessen elégíteni. (ILO, 2009) „Az Európai Unióban – így Magyarországon is – a nıknek körülbelül ötven százaléka vállal munkát, míg a férfiak körében ugyanez az arány hatvanöt százalék körül mozog. Ebben a tekintetben tehát nem üt el hazánk az európai átlagtól.” (Spéder, 2002) A nık és a férfiak munkaerı-piaci részvétele közötti különbség A munkaerı-piaci részvételi arány (MRA) azt fejezi ki, hogy mekkora a dolgozók és a munkanélküliek aránya a teljes keresıképes népességgel összehasonlítva. Az utóbbi tíz évben minden területen csökkent a különbség a férfiak és a nık MRA- ja között.

- 86 -


TPF

3. sz. táblázat: MRA – a munkaerı-piaci részvételi arány:

Forrás: Victoria folyóirat, ILO Key Indicator adatai alapján

A KSH adatai szerint jelenleg 10 050 220 ember él Magyarországon, az OECD szerint 2050ben ez a szám 9 575 856 fı lesz. Kamarás Ferenc demográfus szerint az elmúlt évben közel 32 000-rel haladta meg a halálozások száma a születésekét. A mostani helyzet nem túl biztató, ami azzal is összefügg, hogy a kilencvenes évek végén még nagyobb ütemben fogyatkozott a népesség. A klasszikus korfának piramis alakúnak kellene lenni, olyannak, aminek az alja, az alapja széles, és ahogy fölfelé haladunk az életkorral, egyre keskenyebb lesz. Ezzel szemben a magyar népesség korfája hagyma alakú, ami azt jelenti, hogy az elmúlt 10-15 évben születettek száma egyre kisebb, a 40-55 évesek csoportja egyre nagyobb lesz, és közben a 60 éven felüliek száma is emelkedik. (ILO, 2009)

4. sz. ábra: Magyarország korfája (férfiak-nık szerinti korcsoportos megoszlás, %)

Forrás: OECD, 2008

- 87 -


Dános Anikó

A nık szektoronkénti foglalkoztatása A szektoronkénti adatok elemzése bizonyítékát annak adja, hogy a nıi munka jellege nem igazán teremt a nık számára megfelelı jogokat és státuszt. A nık nagyobb számban vesznek részt a mezıgazdasági munkákban Ázsiában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában, Latin –Amerika és a Karib-térség néhány gazdaságában, fıleg azokon a területeken, ahol alacsony az egy fıre jutó jövedelem. Minden fejlıdı régióra igaz, hogy a nık részvétele az iparban alacsonyabb, mint a férfiaké, bár az exportorientált ipar kifejezetten nıimunka-igényes, különösen a fejlıdı országok exportra dolgozó zónáiban. (Burke, 1997) A szolgáltatóiparban a nık még mindig azokban a szektorokban koncentrálódnak, amelyeket hagyományosan összekapcsolnak nıi szerepükkel: a közösségi, a szociális és a személyes szolgáltatások területén. A férfiak ezzel szemben a jobban fizetett szektorokban találnak állást. Ilyenek például a pénzügyi, az üzleti szféra, vagy az ingatlaneladás. (Stuart, 2006) A foglalkozások nemek szerinti elkülönülése változik ugyan, de csak lassan. A nıi szerepkör „sztereotípiái”, mint a „gondoskodó”, a „készséges ápoló” és az „otthoni munkát végzı” kategóriák még mindig igen erısek. 5. sz. ábra: szektoronkénti foglalkoztatottság


„Az EU-ban elindult egy folyamat, az úgynevezett lisszaboni stratégia, amely mintegy mesterségesen próbálja növelni ezeket a számokat: a tervek szerint 2010-ig a férfiak foglalkoztatási arányát hetven, a nıkét pedig hatvan százalékra szeretnék növelni a kormányszervek.” (NFT, 2006) Magyarországon ennek eredménye a családbarát munkahely program meghirdetése volt. (Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv, Magyarország, 2004)

- 88 -


TPF

6. sz. ábra: Aktivitási ráta nemenként, 2006

Forrás: Eurostat, 2007

A demográfiai változások mellett a munkaerıpiac keresleti oldala is radikálisan megváltozott. A rendszerváltozást követıen nagyszámú idısebb korosztály kényszerült (elı)nyugdíjba menni, ilyen formán a munkaerıpiacról kivonulni. (Pongrácz, 2001) Bár más és más körülmények között és mértékben, hasonló változás az egész Európai Unióban megfigyelhetı. Mindezek miatt az idısebb, 45 év feletti emberek foglalkoztatása kiemelt szerepet játszik az Unió foglalkoztatáspolitikájában. (Adler, 2008) Az Európai Bizottság 2000. évi lisszaboni tanácskozásán megfogalmazott nyilatkozatban, illetve annak 2003. évi, illetve 2004. évi felülvizsgálatában (összefoglaló néven: Lisszaboni Program) kitőzött célokat a magyar foglalkoztatáspolitika a következıképpen értékeli: „A foglalkoztatáspolitika alacsony hatékonysággal felelt meg az Unió és egyben a hazai gazdasági helyzet által támasztott követelményeknek az idısebb emberek foglalkoztatása terén. A 45-54 év közöttiek alacsony aktivitása miatt kiesı munkaerı-kínálat férfiak esetében magasabb, és mértéke emelkedı, míg a nık esetében az 55-64 évesek inaktivitása okoz lényegesen nagyobb mértékő veszteséget a hipotetikus aktivitási szinthez képest. Az idısebbek alacsony aktivitása azonban részben alacsonyabb iskolázottságukból adódik.” [Galasi Péter- Nagy Gyula, 2006] Részmunkaidıs foglalkoztatás Sok országban a közszféra sokkal nyitottabb a nık irányában, mint a versenyszféra. Hazánkban szinte mindegy, hogy a nık a köz- vagy a magánszektorba dolgoznak: karrierjük során a férfiakéhoz képest hasonló bérkülönbségeket tapasztalnak mindkét szektorban. Még rosszabbul járnak azok a nık, akik részmunkaidıben dolgoznak. Az ı bérük 25, 1 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké, szemben a teljes munkaidıben dolgozók 27 százalékos különbségével. A férfiak és a nık bére közötti átlagos magyarországi differencia 17%. (Laky, 2003)

- 89 -


Dános Anikó

7. sz. ábra: Részmunkaidıs foglalkoztatottsági ráta (%):

Forrás: OECD, 2008

A kereskedelem (8, 4%), valamit az egészségügy és a szociális szolgáltatások (4, 4%) azok a területek, ahol a bérdifferencia nagyon csekély. Ez valószínőleg összefügg azzal a ténnyel, hogy e két szektor nemigen választják férfiak. (Ternovszky, 2005) Magyarországon 1978-ban a gyermekes nık 37%-a állította azt, hogy ha férje el tudná tartani a családot, akkor otthon maradna, míg 1991-ben 33%-uk vélekedett ugyanígy. Ez tehát azt jelenti, hogy aza nyák kétharmada anyagi kényszer nélkül is fontosnak tartraja a háztartáson kívüli munkavállalást. [Pongrácz, 2002] A más országokban megfigyelhetı tendenciákhoz hasonlóan a nıkre nemcsak az alacsonyabb foglalkoztatási ráta, hanem az alacsonyabb részmunkaidıs foglalkoztatás is jellemzı. Mindkét jellegzetesség a családon belüli munkamegosztással, ezen belül is a gyermekellátással hozható összefüggésbe. Így a különbségek mérséklıdhetnek, ha megfelelı, a gyermekek napközbeni ellátását biztosító szolgáltatások állnak rendelkezésre. Ez egyébként nemcsak az EU, hanem az ILO célkitőzései között is szerepel. Olyan intézkedésekrıl van szó, amelyek a kisgyerekes anyák, valamint a gyermekgondozás vagy egyéb ok miatti távollét után ismét elhelyezkedni kívánó nık számára könnyítenék meg a munkaerıpiacra való visszatérést. A nemek közötti esélyegyenlıség nemcsak az Európai Unió, hanem Magyarország jogrendjének is az egyik legfontosabb, a társadalom és a gazdaság fejlıdését jelentısen befolyásoló demokratikus alapelve. „A nık hátrányos megkülönböztetésének a munka világában és azon kívül is sajnálatosan mélyen gyökerezı hagyományai vannak. A magyar jogi szabályozás „papírforma” szerint összhangban áll ugyan az európai gyakorlattal, a létezı jogszabályok ellenére azonban a nemek közötti esélyegyenlıség nem valósult meg, a pozitív intézkedéseket támogató politikák bevezetése sem hozott jelentıs eredményeket.” [Nemzeti Fejlesztési Terv, 2006] A nık munkaerı-piaci hátrányait tovább fokozza a háztartási és a családi kötelezettségek egyenlıtlen megoszlása is, valamint az a tény, hogy Magyarországon a nıknek csak kis hányada dolgozik részmunkaidıben, és az egyéb rugalmas munkavégzési lehetıségek is ritkák. (Lévai, 2000) Fıleg a skandináv államokban, valamint a fejlett országokban kialakult gyakorlat, hogy a gyermekes nıknek biztosítani kell a részmunkát vagy a távmunkát.

- 90 -


TPF

Gyermekvállalás esetén a nık szempontjából a keresetkiesés mellett az sem elhanyagolható, hogy az otthon maradt anyák munkaerıpiac által értékelt „humán tıkéje” a feltételezések szerint devalválódik, hiszen az érintettek „kiesnek” szakmájukból. Ehhez járul hozzá az is, hogy a munkaadók nem szívesen foglalkoztatnak (kis)gyermekes anyákat, mivel valószínősíthetı, hogy családi kötöttségeik miatt gyakrabban fognak hiányozni, valamint a váratlan helyzetekhez, a túlórázás kapcsolatos igényekhez rugalmatlanabbul tudnak alkalmazkodni. A gyermekvállalás tehát a jövıbeli munkavállalás korlátját is jelentheti. (Pongrácz, 2002) „A statisztikai mutatók szerint a foglalkoztatott nık gyermekvállalási hajlandósága egyértelmően csökkent, ami arra utal, hogy a mai munkaerı-piaci körülmények között sokkal több a gyermekvállalás ellen ható tényezı, mint a rendszerváltás elıtt. A nık gyermekvállalását egyre nagyobb valószínőséggel elızi meg egy stabil foglalkoztatottként eltöltött idıszak.” [Spéder, 2002] Összefoglalva: a munkaerıpiacon különösen nehéz azoknak a nıknek a helyzete, akiknek kisgyermekük van, vagy még gyermekvállalás elıtt állnak. Megoldásként erre a problémára a családbarát munkahelyek szolgálhatnának. Ezt azonban nem (lenne) elég csak megállapítani, hanem a sikeres mőködés érdekében a munkáltatók szemléletének is változnia kellene. A mostani helyzetben ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy a várandós nık elıbb – utóbb elvesztik állásukat, vagyis a nık nagy részének döntenie kell a család és a karrier között. Pedig a kisgyermekes anyák is tudnának dolgozni, akár részmunkaidıben, akár távmunkában. Magyarországon egyelıre még egyik munkaformának sem alakult ki a kultúrája. Az OECD legfrissebb adatai is alátámasztják, hogy 2008-ban a részmunkaidıben dolgozó alkalmazottak aránya mindössze 2, 8% volt, szemben az európai 15, 4%-os átlaggal. Távmunkában ugyanakkor csak 1% körüli ez az érték. A támogatáshoz az alumni programok is nagyban hozzájárulnak. A felelısségteljes vállalatok nemcsak külföldön, hazánkban is megalapítják az alumni programot. Az alumni kifejezés a latin alumnus – valamely iskolát elvégzett, valamely iskolában tanult – szó többes számú alakja. A modell az angolszász cégeknél már olyannyira elterjedt, hogy külön informatikai vállalkozások alakultak ki mőködtetésének támogatására. Egyre több vállalat tartja a kapcsolatot volt munkatársaival alumni hálózatokon keresztül, mert így új üzleti lehetıségekre és tapasztalt munkatársakra tehetnek szert. Az ex-kollégák kapcsolati hálója különösen értékes az olyan speciális szaktudást megkövetelı szegmensekben, mint például a tanácsadás. A négy nagy könyvvizsgáló cég (Big Four) például világszerte tart fenn alumni szervezeteket. (Hewlett, 2005) Bérek és fizetések Elérhetı-e a fizetések egyenlıvé tétele? A válasz rövidtávon nem kedvezı. A nık mindenhol jellemzıen kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Ez annak tudható be, hogy a nık alacsony szintő, alacsony bérő pozíciókat töltenek be, tipikusan nıi foglalkozásokban. (Kertesi-Köllı, 1997) A rendelkezésre álló adatok hat különbözı foglalkozáscsoport esetén mutatják ki, hogy a legtöbb gazdaságban a nık még mindig a férfi munkatársak fizetésének 90%-át, vagy annál kevesebbet kapnak. Egy tipikus férfi-domináns szakmában, mint pl. a fémipari hegesztıében, a bérkülönbségek még magasabbak. A fejlett gazdaságokban a nıi hegesztık átlagosan 79%át keresték annak, mint férfi kollégáik, a fejlıdı gazdaságokban kevesebb, mint 75%-át. Még a tipikusan „nıi” foglalkozásokban, mint pl. az ápolás vagy a tanítás is, hiányzik a bérek nemek közötti egyenlısége. Szingapúrban például a férfi általános iskolai tanítóknak 6%-kal magasabb a fizetésük, mint a nıi oktatóknak, a férfiápolók pedig 21%-kal kapnak többet. (OECD, 2008)

- 91 -


Dános Anikó

Az átmeneti (a fejlıdı és a fejlett közötti) gazdaságokban a béregyenlıség hagyományosan nagyobb, mint a fejlett vagy a fejlıdı gazdaságokban. Ma is éppen ez a helyzet. Az átmeneti gazdaságokban a nıi hegesztık és a tanárok fizetése közel egyforma a férfiakéval (98%-a a a férfiakénak), és az ápolónık még többet is keresnek, mint férfi kollégáik. (Nesporova, 2002) Feltételezhetı lenne, hogy a magas szintő képzést igénylı állásokban béregyenlıséget tapasztalunk, hiszen itt viszonylag összehasonlítható a jelentkezık képzettsége (bankszektor, könyvelıi szféra, biztonsági szektor, vagy pl. számítógép-programozói állás). Az átlagos nıi fizetés azonban még ezekben a foglalkozásokban is csak 88%-a a férfiakénak. A legnagyobb különbséget a férfi - nıi fizetések között az általános iskolai tanító és a hegesztı mutatta. Az Egyesült Államokban, 1990-ben az ápolónık fizetése még majdnem megegyezett a férfiápolók keresetével. 200-re azonban az ápolónık már kevesebb, mint 90%át keresték meg férfi munkatársaik fizetésének. Hasonló csökkenést figyelhetünk meg a fizetési különbségek nemek szerinti vizsgálata során, például a bankszektorba dolgozó könyvelık esetében is. (Newsweek, 2005c) Erre a tendenciára az ITUC Gender Pay Gap Report adatai is bizonyítékul szolgálnak, amelynek adatbázisát a tizenkét országban mőködı Wage Indicator keretében, 400 000 személy megkérdezése alapján állították össze. A Wage Indicator a magyar Bérbarométer nemzetközi partnere. A jelentést az Income Data Services, London – a Wage Indicator brit partnere – készítette. A nık és a férfiak munkaerı-piaci esélyegyenlıségének változásával kapcsolatos mutatók közül a legfontosabbak a foglalkoztatási és a munkanélküliségi arányok és az ún. férfi-nıi kereseti rés (gender pay-gap). (Sherman, 2005) 8. sz. ábra: Férfi-nıi kereseti rés – gender pay gap


A férfi-nıi kereseti rés a teljes munkaidıben foglalkoztatott férfiak és a nık bruttó órakereseti különbsége a férfiak bruttó órakeresetének százalékában. A mutató értéke a nemek között többnyire alacsonyabb kereseti különbségeket mutat, mintha a két nem bruttó havi kereseti különbségeit hasonlítanánk össze, mert a férfiak átlagos havi munkaideje hosszabb, mint a nıké. (www.epsu.org) Ami a munkaerı-piaci esélyegyenlıségi mutatók alakulását illeti, Magyarország helyzete sok tekintetben kedvezınek mondható. Mind az EU15-ök, mind az EU25-ök átlagánál alacsonyabb például a kereseti rés (2003-ban az EU25-ök megfelelı mutatójának értéke 15, az

- 92 -


TPF

EU15-öké 16 százalék volt, a magyar adat ezzel szemben 14 százalék), az érték egyébként 1997 óta fokozatosan csökken (akkor még 24 százalékos volt az Eurostat adatai alapján).

9. sz. ábra: Férfi-nıi kereseti rés, GPG, 2008

Forrás: ILO, Global Employment Trends, 2009

„A piacgazdaság, a versenyszféra „kikezdte” azokat a családpolitikai kedvezményeket, amelyek korábban még bizonyosfajta biztonságot jelentettek, mivel a gyermekvállalás, illetve a kisgyermekgondozás idıszakában nem fenyegette a nıket a munka elvesztése, vagy a gyermek miatti munkaerı-piaci diszkrimináció. A jelek ugyanis arra vallanak, hogy a munkaadók – különösen a versenyszférában – megtalálják azokat a kibúvókat, kiskapukat, amelyek révén jogi szankciók nélkül is lehetıség nyílik a fiatal, családalapítás elıtt álló, vagy kisgyermekes nıi munkaerı alkalmazásával kapcsolatos negatív megkülönböztetésre.” (Pongrácz, 2002)

- 93 -


Dános Anikó

Irodalomjegyzék BODI J. (2006): Nık a munkaerıpiacon, http://www.minok.hu BOHÁCS K. (1999): Nık döntéshelyzetben = Hetek III. évf. 40. sz. október 9. BURKE, RONALD J. (1997): Culture’s consequences: organizational values, familyfriendliness and level playing field. In: Women in Management Review, 222-227. pp. CEC (2003): Jobs, jobs, jobs – Creating more employment in Europe. Report of the Employment Taskforce. Commisssion of the European Communities, Brussels. Családbarát Munkahely Pályázat (2006) – Információs háttéranyag Foglalkoztatási Hivatal http://www.nogradmmk.hu/internet/doc%5CCSBMinfh.doc Letöltés: 2006.11.11. Csoboth Csilla és Kamuthy Eszter (2003): Nıi menedzserek – értelemmel és érzelemmel. In: Fittinfo, március: http://www.harp.hu/noi_menedzserek_ertelemmel_erzelemmel.htm Letöltés: 2006.09.19. CSUHAJ K. (2007): A magyar foglalkoztatási helyzet értékelése a lisszaboni stratégia tükrében. SZTE Gazdaságtudományi Kar közleményei, JATE Press, Szeged, 187-199.pp. DÉRI Tamás (HVG): Karrier és Távmunka – Részmunkaidıs foglalkozás lehetıségei http://www.tavmunkaprojekt.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=6 89&mode=thread&order=0&thold=0 Letöltés: 2006.09.26. EGGSIE (2005): Reconciliation of work and private life (2005): A comparative review of thirty European countries EGGSIE (2005) Letöltés: 2006. 09. 14. http://ec.europa.eu/employment_social/gender_equality/gender_mainstreaming/familylife /family_life_reconciliation_en.html EU(2009): Indicators for monitoring the Employment Guidelines including indicators for additional employment analysis, 2009 Compendium, Latest update: 25/06/2009, http://ec.europa.eu/social=main.jsp?catId=477langId=en Letöltés: 2009. 07. 16. FREY M. (2005): Nık munkaerıpiacon – a rugalmas foglalkoztatási formák iránti igények és lehetıségek, Nık, munkaerıpiac, esélyek konferencia 2005. április 2. Letöltés: 2006. 10. 30. FREY M. (1997): Nık a munkaerıpiacon. www.tarki.hu FREY M. (2000): Részmunkaidıs foglalkoztatás Hollandiában = Munkaügyi Szemle, december GALASI P.-NAGY Gy. (2006): A magyar nık munkaerı-piaci helyzete. Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási jelentések 64. sz. p. 102-116. Gender distribution in education and the workforce (2007a): Norwegian Ministry of Children and Equality http://www.norway.org/policy/gender/workforce/workforce.htm Letöltés: 2007.10.15. JAUMOTTE, F. (2005): Women and work – Resolving the Riddle. = OECD Observer, 248. sz. márc. p. 9-11. Kennedy, Ruth (2006): Az ENSZ 50. Nık helyzetével kapcsolatos közgyőlése http://www.noimedia.hu/2006-03-08_h3_CSW_magyar.php letöltés: 2006.09.19.

- 94 -


TPF

KERTESI G. – KÖLLİ J. (1997): Reálbérek és kereseti egyenlıtlenségek. A bérszerkezet átalakulása Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 7-8. sz., 612-634. o. KERTESI G. (2005): Roma foglalkoztatás az ezredfordulón – A rendszerváltás maradandó sokkja. Szociológiai Szemle, 15. évfolyam, 2. szám, 57-83. pp. KONCZ KATALIN (2006a): Nıi karrieresélyek, karriertípusok és karrierjellemzık. In: Munkaügyi Szemle 2006. szeptember, 28-35. oldal. KONCZ KATALIN (2006b): A felzárkózás elmaradása: a magyar nık munkaerı-piaci helyzete In: Statisztikai Szemle 20006/7. szám, 651-674. oldal. KONCZ K. (2006c): Nıi karrieresélyek, karriertípusok és karrierjellemzık. Munkaügyi Szemle, 2006. szeptember, 28-35. pp. Polónyi i. – Tímár J (2002): A népesség, a gazdasági aktivitás és a nemzetközi migráció távlatai Magyarországon 1950-2050. Közgazdasági Szemle, 49. évfolyam, 11. szám, 960-971 Pongrácz T-né (2001): A család és a munka szerepe a nık életében, Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási Jelentések 63. sz. p. 30. Pongrácz T-né-S. Molnár E.- Dobossy I. (2000): Család- és munkaértékek és aggodalmak a rendszerváltozás után, Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási jelentések 62. sz. p. 107.

- 95 -


TPF

A FOLYÓSZÁMLA ÁLLOMÁNY ÉS A CÉGMÉRET ÖSSZEFÜGGÉSEI Felföldi Judit PhD hallgató, Pécsi Tudományegyetem, illetve vállalati referens, KDB Bank Zrt. A vállalati folyószámla-állomány vizsgálata régóta közkedvelt kutatási területe a közgazdászoknak, hiszen a technika fejlıdésével egy igen intenzíven változó szegmensrıl van szó. Az évtizedekkel korábban felállított modellek mára megkoptak, és az újonnan végzett vizsgálatok már merıben más eredményekre jutottak. A kisebb vállalatok folyószámla-gazdálkodása leginkább egy lineáris görbével közelíthetı, vagyis minél magasabb a tranzakciók száma, annál lineárisan magasabb nagyobb napi egyenleggel rendelkeznek a cégek. A vállalati méret, azaz a tranzakciószám növekedésével viszont már nem lineáris, hanem logaritmikus görbe illeszthetı legpontosabban a kapott eredményekhez, tehát a cégméretet - azaz a tranzakciószám növekedést - egyre kisebb mértékben követi a folyószámla egyenleg növekedése. A vállalatok számára létfontosságú kérdés a megfelelı cash flow kialakítása: a szállítói számlák pontos kiegyenlítése, a beruházások tervezett végrehajtása, illetve az adminisztratív jellegő költségek kifizetése hatékonyan, a pénzáramok optimális tervezésével, menedzselhetı. A gazdálkodás folyamán megjelenı szabad pénzeszközöknek így óriási értéke van a vállalatok számára, mivel segítségükkel növelhetı a likviditás foka és hatékonyabb gazdálkodás érhetı el. A mőködés során a vállalat vezetésének folyamatosan döntést kell hozni a rendelkezésre álló szabad pénzeszközök hatékony menedzselésérıl: alacsony látra szóló kamatért a folyószámlán mindig rendelkezésre álljon a pénz, vagy inkább magasabb díjért lekötött betétként forgassák meg, számolva azzal, hogy az idı elıtt feltört betét jelentıs kamatveszteséget jelent. Megoldást adhat a cash flow kiegyensúlyozására a folyószámlahitel, amely az érte fizetendı költségért állandó rendelkezésre állást biztosít a keret összegéig a vállalat számára. Vajon hol húzható meg az optimális folyószámla egyenleg, amely a legkisebb veszteséget és egyben a legmagasabb nyereséget jelenti a gazdálkodás számára? Különbség tehetı a kis-és nagyvállalatok folyószámla-állománya között? Illetve mi okozhatja ezeket a különbségeket? A Miller-Orr-modell Alapvetı közgazdaságtani tétel, hogy annyi szabad pénzeszközzel rendelkezzen a vállalat, hogy a likviditás marginális határhaszna megegyezzen az elmaradt kamatjövedelem értékével [Brealey, Myers 1998]. William Baumol volt az elsı, aki hatvan évvel ezelıtt rámutatott, hogy az egyszerő készletezési modell jól alkalmazható a vállalati pénzgazdálkodásra is [Baumol 1952]. A készletezési modell kiindulási problémája, hogy a vevıi igények kielégítéséhez szükséges készletszint biztosítása költséges. A kereslethez viszonyítva magas készletszint raktározási költséget, termelési tıkét köt le, ellenben a kis tételben való rendelés a rendelési fix költségeket növeli meg. A vállalatoknak a készletezés során kétféle ráfordítással kell számolni: a készletben testet öltı finanszírozási, illetve a beszerzéssel fellépı rendelési költséggel. Minél többet rendel a vállalat az adott termékbıl – ezzel csökkentve a rendelés során fellépı ráfordításait -, annál nagyobb mértékben növekszik a készletekben lekötött tıke nagysága. Tehát addig érdemes növelni a rendelések számát, amíg a megrendelési költségek csökkenése nagyobb, mint a finanszírozási költségek növekedése, vagyis a lekötött tıke miatt fellépı likvidációs veszteség. Az egyensúlyi pont ott lesz, ahol a két hatás pont kioltja egymást: Q =

ééíé é ö é íá ö é

- 97 -

A folyószámla állomány és a cégméret összefüggései

Felföldi Judit

Az egyszerő készletezési modell során kapott eredmények - Baumol kutatásai alapján - jól alkalmazhatóak voltak a vállalati pénzgazdálkodás területén is. Ebben az esetben a készletet a pénzeszközök jelentik, amelyek a kifizetésekkel folyamatosan csökkennek, a megrendeléseket pedig a vállalat értékpapírjai helyettesítik, amelyek eladása kamatveszteséget (finanszírozási költség), illetve adminisztrációs költséget (rendelési költségek) termel. Ebben az esetben az egyszerő készletezetési modell képlete a következı módon alakul: Vállalat eladásra kínált értékpapírjainak összege

=

é é ö áó ö é á

A kamatláb értéke a nevezıben szerepel, így hamar észrevehetı a következı összefüggés, miszerint a magasabb kamatláb csökkenti az eladni szándékozott értékpapírok összegét, hiszen minél magasabb a kamatszint, annál nagyobb veszteséget könyvelhetne el a vállalat az értékesítés következtében. Tehát a racionálisan gondolkodó vezetı szívesebben tartja cége szabad pénzeszközeit magas kamatozású betétekben vagy értékpapírokban, viszont nem biztos, hogy az alacsony szinten tartott pénzkészlet nem termel magasabb ráfordítást, mint a betéttel nyert többletjövedelem. A modell mindaddig kiválóan alkalmazható, amíg a vállalat egyenletesen használja fel pénzkészletét. Azonban a modern pénzgazdálkodásban tudjuk, hogy a cash-flow folyamatos és gyors ingadozást mutat akár egy napon belül is, így nehezen tervezhetı. Ilyen esetekben tehát már nem alkalmazható az egyszerő készletezési modell alapján levezetett Baumolmodell. Miller és Orr arra kereste a választ, hogyan kell gazdálkodnia a cégnek abban az esetben, ha nem tudja pontosan elıre jelezni a cash-flowja napi ingadozását [Miller, Orr 1966]. A pénzáramlások tervezésénél az egyik legnagyobb problémát a szállítói és vevıi számlák kiegyenlítése jelenti: bármikor érkezhet pénz egy korábban kiállított számla teljesítésére, de folyamatosan rendezni kell a szállítói kinnlevıségeket is. Miller és Orr vizsgálataik során megnézték a vállalatok pénzeszköz állományának ingadozását és a következı megállapításra jutottak: a pénzeszközök folyamatos ingadozást mutatnak egészen egy felsı korlátig. Ezen a ponton a vállalat rövid távú befektetési formát keres, ahol elhelyezheti szabad pénzeszközeit, így a pénzállomány visszatér egy optimális szintre, ahonnan újból folyamatos ingadozást mutat. Az egyenleg ezen logika mentén természetesen egy alsó korlátot is elér, amelynél a vállalat lekötött pénzeszközöket szabadít fel (értékpapír eladás, betétfeltörés), hogy az egyenlege újból elérje az optimális szintet. Eredményeiket a következı grafikon szemlélteti: 1.számú ábra: A pénzeszköz állomány ingadozása (Miller-Orr)

Pénzeszközállomány

Felsı korlát

Visszatérési pont Alsó korlát

Idı

Forrás: Brealey –Myers (1998): Modern vállalati pénzügyek (302. o.) alapján - 98 -


TPF

Vizsgálataik alapján tehát addig ingadozhat a vállalat pénzeszközállománya, amíg el nem éri valamelyik (alsó vagy felsı) korlátot. Ekkor pénzeszköz felszabadításával vagy lekötésével a menedzsment kedvezıen tudja módosítani az egyenleget a visszatérési pont eléréséig. A modell fontos eredménye a visszatérési pont helyzete. A korlát elérése után ugyanis az egyenleg nem a két korlát közti távolság közepére tér vissza, hanem az alsó korláthoz közelebb. Miller és Orr vizsgálata szerint a vállalatok általában az eltérés harmadánk megfelelı szintre állítják vissza az egyenlegüket. Ebbıl az következik, hogy az ingadozás gyakrabban éri el az alsó korlátot, mint a felsıt, azaz a folyószámla eloszlás biztosan nem szimmetrikus. Ez viszont nem minimalizálja az elıbb említett tranzakciók számát, hiszen ahhoz a felezési ponthoz kellene visszatérni. A felezési pontban viszont a pénzállomány szintje magasabb az optimálisnál, így a vállalatnak kamatvesztesége keletkezik. A folyószámla-állomány és a számlaforgalom kapcsolata 2001-ben egy magyaroszági kereskelemi bank adatai alapján végzett elemzés érdekes, új eredményeket hozott [Kovács 2002]. A vizsgálat során figyelembe vették az egyenleg mellett a tranzakciók számát, a vállalati folyószámla forgalmi volument, továbbá megnézték, hogy milyen különbégeket mutatnak a folyószámlahitellel rendelkezı ügyfelek a normál (folyószámlahitellel nem rendelkezı) ügyfelekhez képest. A kapott eredménye más megvilágításba helyezték az addigi elgondolásokat. A 2. számú ábrán jól látszik, hogy a kapott értékek alapján az átlagos folyószámlaállomány elemei leginkább egy logaritmikus görbével írhatók le. A vállalati mérettel együtt növekszik a napi tranzakciók száma, továbbá a folyószámlán tartott átlagos napi pénzeszköz állomány is, amely a likviditást biztosítja. Az adatokra illeszkedı logaritmikus görbe a tranzakciók számának emelkedésével egyre kevésbé növekszik, tehát hiába végez több tranzakciót egy vállalat, egy bizonyos szint felett már alig változik a folyószámlán tartott likvid pénz összege. Ugyanis a tranzakciós volumen egy bizonyos értékén túl már egyre jobban kiegyenlítik egymást a likviditás által nyert elınyök, illetve a döntés által keletkezı adminisztratív költségek, így egyre kevésébé érdemes növelni a szabad pénzeszköz állomány értékét. 2. számú ábra: Az optimális pénzeszköz állomány vizsgálata

Pénzeszköz-állomány (e Ft)

3 500 3 000

2 500 2 000

1 500

1 000 500

2 400

26 400

50 400

74 400

98 400

122 400

Éves jóváírás (e Ft)

Forrás: Kovács (2002): Mibe kerül a cash-menedzsment? Bank & Tızsde alapján

- 99 -


Felföldi Judit

Az elkezdett elemzéseket további alapadatokkal kiegészítve a Data Explorer folytatta. Céljuk az volt, hogy a korábban már megállapított szervezeti méretbıl fakadó különbségeket miszerint a kisebb vállalatok pénzügy menedzselése más tulajdonságokkal közelíthetı kimutassák a folyószámlaállomány szintjén is. Elıször azt vizsgálták, hogy a teljes ügyfélkör szintjén az átlagosan x darab tranzakciót végrehajtó vállalatok mekkora havi átlagos egyenleggel rendelkeznek. A kapott eredmények igazolták a korábban bemutatott logaritmikus görbét, amelynek determinációs együtthatója már igen magas, 0,71 lett. Folytatva az elemzést megvizsgálták, hogy alacsonyabb tranzakciószámnál (100 db tranzakció/hó-ig) milyen függvénnyel közelíthetık az adatok. Ebben az esetben az értékek legjobban egy lineáris egyenessel írhatók le, amelynek determinációs együtthatója még magasabb (0.96) lett, mint a logaritmikus görbe esetében. A kutatás során megnézték azt is, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha nem a teljes ügyfélkört elemzik, hanem a kamatra és jutalékokra érzékenyebb „számlacsomagos” ügyfelek alapján rajzolják fel a már említett görbéket. Ebben az esetben szintén igazolódtak a teljes ügyfélkörnél tett megállapítások. Tehát a költségérzékeny ügyfelek estében is egy lineáris, majd egy logaritmikus görbével közelíthetı leginkább az átlagos folyószámla-állomány a napi tranzakciók vonatkozásában. A kapott eredményeket, a normál ügyfékör esetében, a 3. számú ábrapár foglalja össze. 3. számú ábra: Az átlagos folyószámla-állomány alakulása a normál ügyfélkör esetében y = 81985x + 265864

Normál ügyfélkör 50 db alatt

2

R = 0.9614

5,000,000 4,500,000 4,000,000 3,500,000 3,000,000 2,500,000 2,000,000 1,500,000 1,000,000 500,000 0

10

20

30

40

50

Forrás: Data Explorer elemzés (2002)

A magyar kkv-k sajátos jellemvonásai A kkv-et nem lehet egy lapon emlegetni a nagyvállalatokkal. A kisebb cégeknek más problémákkal kell szembenézni és megküzdeni, így jelentıs különbségek mutatkoznak köztük. Az egyik legalapvetıbb differencia a pénzügyi források terén jelentkezik. A kisvállalatok tıkéjének alapját valójában a tulajdonos saját forrásai jelentik és mivel a tulajdonosok száma viszonylag alacsony, így a bevonható források köre is igen szők. A kkv-k tehát méretükbıl adódóan korlátozottan képesek tartalékok létrehozására, többségükre inkább az alulfinanszírozottság jellemzı. A méretbıl szintén következik, hogy termelésük kevéssé diverzifikált a nagyvállalatokhoz képest, nagy részük jórészt csak egy tevékenységgel foglalkozik. Ebbıl az következik, hogy mőködésük is nagyobb kockázatot hordoz magukban. [Béza, Csapó, Farkas, Filep, Szerb 2007] A nagyobb kockázat pedig megriasztja a külsı finanszírozókat, bankokat, ezért az idegen tıkéhez való hozzájutásuk korlátozott és más vállalatokhoz képest nagyon drága. A tranzakciós költségek mértékét az is növeli, hogy jellemzıen a kkv cégeknek alacsony összegő hitelre van szükségük, amelynek alapból arányaiban magasabb a tranzakciós

- 100 -


TPF

költsége. Az alacsony hitelösszeg kapcsán érdemes megjegyezni, hogy bár hitelek széles körben állnak rendelkezésre, de ezeknek a cégeknek gyakran a piaci termékeknél alacsonyabb összegő forrásra van szükségük, amilyeneket a bankok viszont nem kínálnak. Így a kkv szektor cégeinek gyakran kell szembenéznie a finanszírozási rés problémájával [Apatini 1999]. A kevés rendelkezésre álló és bevonható forrás hatására a nagyobb versenytársakkal és szállítókkal szemben gyenge alkupozícióval lépnek fel, így jobban kitettek az erıs verseny hatásainak. Ez újabb kockázatot jelent a mőködésben, amely finanszírozási problémákat is okozhat. Tekintettel a kis méretükre, csak rövid lejáratú, kis összegő szállítói hitelekhez juthatnak, viszont a vevıi kötelezettségek behajtása nem valósul meg ilyen tempóban. A létrejövı likviditási problémák a kisvállalatok többségénél jelen lévı nehézség, amelynek megoldása létkérdés számukra. A cash flow egyenetlenség mellett számolni kell az alulfinanszírozottsággal. Egy cég akkor alulfinanszírozott, ha nem áll rendelkezésre elegendı pénzforrás a kereslet maximális kielégítésére. Ez több nehézséget is okoz a cégek mőködésében és jelentıs hatást fejt ki arra. Az egyik következmény a tıkekímélı tevékenységi kör kialakítása: az alulfinanszírozottságból eredı hatások csökkentése miatt kevésbé tıkeintenzív mőködést választanak, amivel kompenzálják a hátrányokat. Másrészt a világ minden táján jól megfigyelhetı hatás, hogy a kkv-k alacsony kockázatvállalási képességgel rendelkeznek. Az alacsony kockázatviselés kapcsán azonban fontos megjegyezni, hogy ezt a személyes jellemvonások, kulturális és jogi környezet is nagyban befolyásolja. Az erıforrások és a tıke több formában áll rendelkezésre: lehet szerezni, cserélni, konvertálni, tehát nem szükséges birtokolni (gondoljunk csak például a bootstrapping-re). A pénzügyi források mellett a vállalatok számára elérhetı a humán, a társadalmi, a kulturális és az intellektuális tıke. Azt, hogy ezeket milyen arányban használja a cég, és hogy honnan szerzi be, teljes mértékben a vezetı döntése. Az erıforrások közül egyértelmően az egyik legfontosabb kérdés a finanszírozás, illetve a pénzügyi tıke kezelése és megszerzése, fıképp, ha arra gondolunk, hogy a kisvállalatok számára ez mennyire kardinális kérdés. A kkv-k finanszírozása A vállalkozások alapításához és mőködtetéséhez tıkére van szükség, és a legjobb az, ha ez pénz formájában áll rendelkezésre. Így lehetıség nyílik arra, hogy a cég vezetıje szabadon döntsön arról, hogy a rendelkezésre álló tıkét a gazdaság mely szférájába fektesse be, illetve milyen tevékenységet végezzen. A kis- és középvállalatok pénzügyeinek vizsgálatánál az elsı fontos szempont, hogy mikor és milyen forrásból történik a mőködés pénzügyi finanszírozása. A cégek rendelkezésére álló forrásokat két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy külsı vagy belsı forrásból származik. Ahogy azt korábban említettem: minden cég eltérı jellemvonásokkal rendelkezik, és ennek megfelelıen különbözı pénzügyi forrásokra - eszközökre és szolgáltatásokra - van szükségük. Fontos, hogy a cég finanszírozása igazodjon a tulajdonos személyes elvárásaihoz és terveihez: ez azt jelenti, hogy ı dönti el, milyen arányban használjanak hitelt, illetve személyes forrásokat. A finanszírozást ezenkívül nagyban befolyásolja még a cég mérete és kora, amelyek hatásait az életciklus elméletek vizsgálják. Fontos tényezı az eszközök természete, bár ezt nagymértékben az iparág határozza meg. Hatással lehet még a cég jogi formája és a tulajdonosok attitődjei, jellemvonásai [Béza, Csapó, Farkas, Filep, Szerb 2007]. A vállalkozások finanszírozása régóta kedvelt kérdésköre a gazdasági kutatásoknak. A megfelelı finanszírozási struktúra kialakítása a biztos siker garanciája az egyes cégeknél, és ebben mind a kis-, mind pedig a nagyvállalkozások egyetértenek. Persze amilyen egyszerőnek látszik a kérdés, annyira nehéz megfelelı receptet adni a pénzügyi rendszer kialakításához. - 101 -


Felföldi Judit

Ennek igen egyszerő oka van: ahány cég, annyi megoldás. A vállalkozásokat végignézve nagyobb vizsgálatok nélkül is jól látszik, hogy a különbözı cégek fejlıdésük és növekedésük során eltérı utat járnak be: vannak, akik sikereket érnek el és vannak, akik elbuknak. A siker titka az adott cég számára: a leginkább megfelelı út megtalálása, amely viszont nem egyszerő feladat, hiszen a pénzügyi döntések a vállalkozások egész életét végigkísérik. A finanszírozás lényeges kérdése minden cégnek, amely már rögtön a cég alapításakor jelentkezik. A cég létrehozása pénzbe kerül, az adminisztráció mellett pedig egyéb eszközöket is ki kell fizetni: elég csak arra gondolni, hogy szükség van valamilyen készletre és/vagy egy üzlethelyiségre. Azt, hogy ezek finanszírozása hogyan és milyen forrásból történik minden cég elsı pénzügyi döntései között szerepel. A késıbbiekben a mőködés megteremtéséhez pedig újabb tıkére van szükség, amíg az üzlet profitot nem kezd el termelni. A pénzügyi döntések viszont nem oldódnak meg a profit megjelenésével. Ha már nyereséges a cég, akkor is kell finanszírozási döntéseket hozni: elengedhetetlen a vállalkozás növekedési célkitőzése, amihez egy idı után szükség lehet nagyobb beruházásokra. A beruházások megvalósítása és pénzügyi finanszírozása pedig a vezetıség döntésén múlik. Elképzelhetı azonban, hogy nem egy sikeres céggel állunk szembe, így a beruházás helyett inkább a megszüntetésrıl kell döntést hozni, amely ugyancsak érint pénzügyi kérdéseket. Jól látszik tehát, hogy a pénzügyi döntések a vállalat minden élethelyzetében és életciklusában jelen vannak és egy vezetı sem kerülheti el azok meghozatalát. Egy finanszírozási döntés meghatározza, hogy egy cég rövid vagy hosszú távon milyen utat jár be, így nagyon fontos, hogy a döntések megalapozását minél pontosabb modellekkel segítsük. Ehhez jó alapot nyújtatnak a tıkestruktúra modellek. Bármilyen tényezık befolyásolják is a vállalkozást, a tıkestruktúra döntések lényege, hogy milyen arányban vonjunk be a saját források mellé idegen tıkét, hogy optimális tıkestruktúra jöjjön létre. A tıke és a hitel olyan kombinációját kell létrehozni, ami a lehetı legnagyobb mértékben növeli a cég értékét. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon meg kell vizsgálni, hogyan is hat a bevont idegen tıke a cég hosszú távú mőködésére és a tulajdonosok vagyonára. Összegzés A kkv szektor jelentıs finanszírozási különbségei jól ismertek az irodalomból. Az évtized elején végzett felmérés viszont egy újabb eltérésre mutatott rá, amely szintén arra világítja rá a finanszírozók figyelmét, hogy nem lehet egyformán kezelni a kis-, illetve a nagyvállalatokat. A regressziós egyenesek illesztésekor kapott görbék magas determinációs együtthatója arra enged következtetni, hogy a görbék jól illeszkednek az adatokhoz. Ez alapján a következı következtetéseket vonhatjuk le. Egyrészt igazolást nyert, hogy a vállalati méret a folyószámla-állomány területén is különbségeket okoz. Minél kisebb egy vállalkozás, annál alacsonyabb napi egyenleget tart a számláján, hiszen likviditása ezáltal is kellı mértékben biztosítható. Bizonyos tranzakciószám felett – a teljes ügyfélkör vonatkozásában ez 100 db tranzakciónál következett be – viszont a görbe logaritmikusba vált, azaz egyre kevésbé szükséges az egyenleg értékét tovább növelni. De vajon miért is van ez a váltás? A kisvállalatok estében minimális a napi tranzakciók száma, ezért egyszerőbben tervezhetı a számlamozgás. Nagyobb vállalkozás esetében viszont jelentıs számlamozgást tapasztalhatunk. Ebbıl következıen az ellentétes irányú (jóváírás, illetve terhelés) tranzakciók napi szinten egyre jelentısebb mértékben semlegesítik egymást, így a számlaállományoknál egyfajta kiegyenlítı hatás lép fel. Minél magasabb a napi tranzakciók száma, a kiegyenlítı hatás annál errısebb, így a számlán tartott szabad pénzeszköz volumen ingadozása relatíve csökken, ezért következik be a váltás a lineáris görbérıl logaritmikus görbére. Ebbıl egy másik fontos megállapítás is következik. A tanulmány elején bemutatott 60 éves Baumol és a Miller-Orr modell elsısorban a költségekbıl próbálta levezetni az optimális - 102 -


TPF

folyószámlaegyenleg nagyságát. A 2000-es évek adatai – melyek immár az elektronikus bankolás korszakában születtek – a régi amerikai modellt már nem támasztják alá. Sıt a folyószámla állomány szimmetrikus eloszlásából, a lineáris- logaritmikus görbe váltásból, és az ezt magyarázó tranzakciós kapcsolatból az a következtetés vonható le, hogy a folyószámla egyenleget elsısorban a tranzakciós aktivitás, azaz a cash-flow határozza meg. Ennek tükrében a folyószámla-állomány elemzések új megvilágításba kerülnek és szükséges a korábban megalkotott modellek újragondolása, elvetése, illetve újak megalkotása. Az új modell felállításához további matematikai vizsgálatok szükségesek. Azonban annyi bizonyosan megállapítható, hogy a 60 éve, a lassú információ áramlás és a papír alapon mővelt bankolás korában tett készpénz-gazdálkodási megállapítások ma már nem állják meg a helyüket. A további kutatások és az új modell adhatnak választ arra, hogy a felgyorsult és 100%-ban elektronizált cash menedzsment mellett hogyan valósítható meg a hatékony vállalati pénzgazdálkodás.

- 103 -


Felföldi Judit

Irodalomjegyzék Baumol, W. J. (1952): „The Transactions Demand for Cash: An Inventory Theoretic Approach”, Quarterly Journal of Economics, 66. évf. 1952. november, pp. 545-556. Apatini Kornélné: Kis- és középvállalkozások finanszírozása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Brealey, R. A.; Myers, S. C. (1998): Modern vállalati pénzügyek, Panem-McGraw-Hill Budapest Béza Dániel, Csapó Krisztián, Farkas Szilveszter, Filep Judit, Szerb László (2007): Kisvállalkozások finanszírozása, Perfekt Kiadó Data Explorer Kft. vállalati folyószámla állomány elemzései -2002. (Nem publikált!) Kovács Levente (2002): „Mibe kerül a cash-menedzsment?”, Bank & Tızsde, 2002/12. szám, pp. 17. Miller, H.; Orr, D. (1966): „A Modell of the Demand for Money by Firms”, Quarterly Journal of Economics, 80. évf. 1966. augusztus, pp. 413-435.

- 104 -


TPF

VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG 2008-2009: OKOK ÉS REAKCIÓK Fenyı Márk PhD hallgató Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar Cikkemben a 2008-2009-es világgazdasági válság kialakulásának körülményeit, okait vizsgáltam, majd a nagy gazdasági jelentıséggel bíró országok reakcióit kutattam. A XX. században is a probléma az Egyesült Államokból indult ki és onnan győrőzött át a többi országra. Ezért ennek az amúgy is meghatározó súlyú országnak különösen nagy figyelmet szenteltem. Az 1929-33 között túltermelési válság volt. Okai, története mára sok mindenki számára ismert, a történelemkönyvek is sokat foglalkoznak a témával. A történtekbıl mindenki tanult és nem következett be újabb túltermelésbıl származó világválság. Napjaink válságának kialakulását nagyon összetettnek találom. Nem beszélhetünk csupán egy ingatlanpiaci csıdhelyzetrıl, ami a hitelezı bankok bedıléséhez vezetett. A gondok már korábban kezdıdtek. Az ezredforduló óta folyamatosan kisebbnagyobb krízis helyzetek okoztak nagy összegő állami vagy bankszektorbeli kiadásokat, amelyek elısegítették a válsághelyzet kialakulását. Gondolok itt például a dotcom lufi kipukkanására, a szeptember 11-i terroreseményekre, az afganisztáni és iraki háború költségeire. A válságkezelı intézkedések területén jellemzı a bankszektor megsegítése. A különbségek országonként változnak annak függvényében, hogy mennyire érte az adott államot váratlanul a krízis helyzet. Történeti áttekintés Az I. világháború romokat hagyott maga után. Városok, országok mentek tönkre, pusztultak el a harcok során. Az újjáépítéshez pénzre volt szükség. Ekkor fordultak a rászorulók az Egyesült Államok felé. Ugyanis az USA gazdasági ereje a háború során megnıtt. Köszönhetıen annak, hogy nem folyt háború a területén, az Antantnak szállított iparcikkeket, amely megélénkítette iparát és jelentıs gazdasági fölényre tett szert. A háború befejeztével tovább szállított Európába, kiegészítette tevékenységét az országoknak nyújtott hitelekkel. Az Egyesült Államok területén a fejlıdés töretlen volt, amely maga után vonta az életkörülmények javulását is. Az utcákon megjelentek az autók, a boltokban egyre többféle terméket lehetett kapni, javult az egészségügyi ellátás. Az embereknek volt munkájuk, melyet nagy részben az ipar biztosított. A vásárlással megélénkült az üzletek forgalma, mely szintén több és több embernek adott megélhetési forrást. A piacot azonban senki és semmi nem szabályozta. Egyre többet termeltek az üzemek, a termékekre már nem volt kereslet. Túltermelési válság alakult ki. Ezzel egy idıben a részvényárak soha nem látott módon emelkedtek. 1929 október 24-én az úgynevezett „fekete csütörtökön” összeomlott a tızsde. Az árfolyamok zuhanni kezdtek. A részvénytulajdonosok mindent el akartak adni. Akinek bankokban volt a pénze az pedig ki szerette volna venni azt. A bankrendszer nem állt erre készen. Az emberek, de még a vállalatok is hitel és pénz nélkül maradtak. A klasszikus elmélet szerint a „láthatatlan kéz” beavatkozik a piaci folyamatokba és egyensúlyt teremt. Ez az elmélet megdılt és egy új gazdaságpolitikai nézet megalkotására volt szükség. John Maynard Keynes angol közgazdász alkotta meg az új elméletet, mely a kormány piaci beavatkozását preferálta. Megoldásként, reformkéntmint ismeretes- olyan piackonform, vagyis piaci eszközökkel, nyílt piaci mőveletekkel, költségvetési és monetáris politikával történı állami szerepvállalást ajánlott, amelynek elsırendő célja a munkanélküliség csökkentése. Ezt a célt volt hivatva szolgálni a „keresletkorlát” áttörése -nagyobb megtakarítási hajlamú gazdagok progresszív megadóztatása (vagyis a jövedelemelosztás módosítása) és a költségvetésbıl finanszírozott állami megrendelések, közületi és jóléti beruházások, közmunkaprogramok stb-, valamint a beruházásra ösztönzı emissziós és - 105 -

Világgazdasági válság 2008-2009: okok és reakciók

Fenyı Márk

kamatpolitika segítségével1. A nemzetgazdasági egyensúly keynesi koncepciója szerint az áruk piacán a kereslet és a kínálat egyensúlyba kerülhet anélkül, hogy a munkaerı piacán egyensúly jönne létre, és az idıben lezajló ciklikus folyamatok a tökéletlen egyensúly változó szintjeinek egymásutániságát jelentik. A klasszikus és neoklasszikus egyensúlymechanizmusok arra a feltevésre épültek, hogy a részpiacokon (mind az áruk, mind a munka, mind pedig a tıke piacán) a kereslet és a kínálat ugyanattól a változótól (az ár, a bér és a kamatráta színvonalától és alakulásától) függ, amely egyszersmind rugalmasan reagál a keresleti-kínálati változásokra, és ily módon biztosítja visszatérését az egyensúlyi színvonalhoz. E felfogással ellentétben Keynesnél éppen ennek az azonnali és rugalmas reagálásnak a feltételezése marad el. Nála ugyanis már nem ugyanaz határozza meg a tıkének, illetve a munkának a keresletét, mint a kínálatát.2 Keynes gazdaságpolitikájában megjelenik az állami szerepvállalás. Igenis be kell avatkozni a piaci folyamatokba. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök alkalmazta a válság után az angol közgazdász nézeteit. Megalkotta a New Deal-t, azaz új irányt mutatott a kilábaláshoz. Munkanélküli fiatalokat vont be közmunka program keretében, akik kevés pénzért és ellátásért dolgoztak. Inkább a napi biztos ellátáson volt a hangsúly. A fiatalok utakat, hidakat építettek, erdıket ültettek. A bankszektort is szabályozta. A bankok közül csak a nagy és biztos tıkével rendelkezık maradhattak nyitva, a többit bezáratta. Látható módon eredményes volt az állami beavatkozás gondolata, mert sikerült kiutat találni a válságból az újfajta nézetnek köszönhetıen. A szabályozás és állami szerepvállalás leépítésével idıvel egyre nagyobb tér nyílt az olyan hibák elkövetéséhez, amelyek a jelenlegi válsághoz vezettek. Válságot kiváltó okok. A következı részben a gazdasági válság kiváltó okait szeretném ismertetni. Sokan vizsgálták már elıttem a témát többféle nézıpontból. Saját meglátásom szerint három csoportba lehet sorolni ezeket a tényezıket. A válságot közvetlenül kiváltó okok. Ezek a válságot ténylegesen kiváltó események. Világviszonylatban általában egyetértés van a szakirodalom írói között ezekkel kapcsolatban. Válságot közvetve elısegítı okok. Itt már változatos a nézıpont a témában. Én ide sorolom például az USA terrorizmus elleni háborúit vagy a szeptember 11-i eseményeket. A harmadik csoportban találhatóak a válságot elmélyítı események. Olyan történések, amelyek jelentıs állami kiadásokkal jártak, vagy a bankszektort sújtották a már bekövetkezett válság alatt. Az ingatlan lufi kipukkadása3,4 A jelzálogpiacon bekövetkezett összeomlás okozta a válság kialakulásának egyik fı okát. A témáról írók között ezzel a közvetlenül kiváltó okkal kapcsolatban a legnagyobb az egyetértés. Viszont ez a legösszetettebb is. A különbségek abból adódnak, hogy mely részleteket emelik ki a szerzık és mennyire hangsúlyozzák azokat. Szeretném elıször a közvetve kiváltó okokkal kezdeni, amelyek ennek a fı oknak is a kialakulásához vezettek. Lehet, hogy jelentıségük bizonyos esetekben kisebb, de nélkülük maga az ingatlanpiac összeomlása sem következett volna be. Vagy például az értékpapírosításnak köszönhetıen nem terjedt volna át Amerikából más országokba. Glass-Steagall Act (GSA) eltörlése Franklin D. Roosevelt kormányzata 1933-ban alkotta meg a törvényt válaszul a gazdasági válság során bekövetkezı bankcsıdökre. Megtiltotta, hogy a kereskedelmi bankok értékpapírmőveleteket végezhessenek. A törvény véget vetett az univerzális hitelintézetek befektetési tevékenységeinek. Az Egyesült Államok pénzügyi rendszere ezzel elnyerte mai formáját, ahol a kereskedelmi bankok „csak” hagyományos banki szolgáltatásokat nyújthatnak és ahol a tıkepiacok közvetlenül 1

Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban? Napvilág Kiadó 2009, p. 85 Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban? Napvilág Kiadó, p. 89 3 Halm Tamás: A gazdasági válság-okok és tanulságok, A Critical Review különszáma, 2009 4 Vancsek Tibor: A 2008-as hitelválság és ami mögötte van, 2009 2

- 106 -


TPF

vagy (a bankoktól független) intézményi befektetıkön keresztül érhetıek el. A kereskedelmi bankok támadták, a befektetési bankok pedig örültek neki, hogy nincs konkurenciájuk. Sokan a bankokat okolták a válság kialakulásáért. A túlzott kapzsiság és a jutalmakért tett felelıtlen kockázatok vezettek arra, hogy a betétesek elbukták megtakarításaikat. A bankok megkapták nyereségeiket, amíg a befektetık viselték a kockázatot. A krach bekövetkeztével, pedig szintén a polgárok fizették meg az állami segítségnyújtások árát. A GSA megalkotásával ezt a helyzetet kívánták elkerülni. A kereskedelmi bankoknak így nem nyílt lehetıségük arra, hogy a befektetıi pénzeket tıkepiaci mőveletekre használják fel. Továbbá a befektetési bankok tevékenységét is korlátozta a korrupció visszaszorítása érdekében. Az USA ezzel a törvényével szemben helyezkedett el a Japánban és Németországban jellemzı univerzális tevékenységet folytató bankrendszerrel. Késıbb azonban ebbıl adódtak problémák. Idıvel a bankok versenyképességében hátrányt jelentett a GSA. Az 1980-as évektıl kezdıdıen próbálkoztak az eltörlésével. Elsı lépés az volt, hogy a kereskedelmi bankok értékpapír kibocsátását engedélyezte a Fed. További sikertelen és sikeres próbálkozások történtek, melyek a Gramm-LleachBliley Act megalkotásához, azaz a GSA eltörléséhez vezettek. Megszőnt létezni az a határvonal, amely elválasztotta a bankok tevékenységeit. A kereskedelmi bankok kitörı lelkesedéssel és lendülettel vetették bele magukat a befektetési mőveletekbe. A törvényt 1999 novemberében Bill Clinton írta alá. A Financial Services Modernization Act (FSMA) megalkotásával az USA teljes pénzügyi szférájának ellenırzését átadta. A törvény engedélyezte, hogy kereskedelmi bankok, biztosítók, brókercégek befektessenek egymás termékeibe és a tevékenységeiket szabadon koordinálhassák. 2000 decemberében a Clinton kormány végén létrehozták a Gramm-Lugar Commodity Futures Modernization Act-et, amely lehetıvé tette a spekulációs támadások indítását az alapvetı árucikkek ellen. Ezt az árutızsde határidıs ügyleteinek szabályozásának fellazításával tette lehetıvé. A több évtizedes szabályozás, amely 1933-ban indult véget ért. A nyomában fennmaradt törvényeken is folyamatos változtatásokat, lazításokat végeztek. Elmosódtak a korlátok, egyre élesebb verseny alakult ki az univerzális tevékenységet folytató bankok között. Eltőntek a szabályok, melyek féken tartották nyereségéhségüket. Semmi nem ösztönözte ıket óvatosságra vagy megfontolt döntésekre. Dotcom lufi kidurranása A 90-es évek végén a részvényáraknak köszönhetıen óriási vagyonok halmozódtak fel, melyek az ingatlanárakkal együtt fújták az ingatlan buborékot. A történetnek két szála létezik. Az egyik az ingatlan vásárlások növekedése, az ingatlan lufi kialakulása. A másik az 1997 és 2001 közötti internet válságot eredményezte, melyet dotcom lufinak nevezünk. Az évezred végére a személyi számítógépek után elterjedt az internet is. Egyre több PC mellett jelent meg az otthonokban az internet kapcsolat is. Egyre többen használták ki az általa nyújtott lehetıségeket. Bárki létrehozhatott weblapot, ezen az oldalon pedig árulhatta a termékeit. Megszületett az e-commerce, az elektronikus kereskedelem. Az új lehetıség felkeltette a befektetık figyelmét, akik örömmel adtak pénzeket az internetre épülı vállalkozásoknak. Hatalmas volt a bizalom feléjük. A tulajdonosok viszont inkább a technológiához értettek, az üzlethez viszont már kevésbé. Az üzlet eleinte a bankoknak köszönhetıen ment, mert volt pénz. Részvényeket adtak ki, a tızsdén árulták azokat. Felelıtlen költekezésbe kezdtek. Rengeteg pénzt költöttek reklámokra. Az ezredfordulóhoz közeledve mindenki tartott Y2K-nek hívott katasztrófától, amely a számítógépekre jelentett veszélyt. Hatalmas összegeket költöttek az ellene irányuló védekezésre. A költekezésnek egyszer csak vége lett. A pénz elfogyott, a hiteleket fizetni kellett volna. A lufi kipukkadt és sorra dıltek be a cégek. Természetesen nem a nagy múltú megfontolt cégek mentek tönkre, hanem a felelıtlenül gazdálkodó és kockáztató fiatalabbak. 2001 szeptember 11-i terrorcselekmények 5672001 szeptember 11-én a világot megrázó terrortámadást követett el az al5

http://hirszerzo.hu/kulfold/164754_obama_reformokat_tervez_haboruk_helyett 2010.09.14. http://www.fn.hu/archivum/20010912/terrortamadas_gazdasagi_hatasai/ 2010.09.14. 7 http://www.jogiforum.hu/hirek/11738#axzz10iaZjRwB 2010.09.14. 6

- 107 -


Fenyı Márk

Kaida nevő terrorszervezet. Öngyilkos merényleteket szerveztek, melyekben repülıgépeket térítettek el és irányítottak épületeknek. A célpontok között az Egyesült Államok több jelképének számító építmény szerepelt. New York-ban a Világkereskedelmi Központ (WTC), a Pentagon és a harmadik Washington-ban csapódott volna be, ezt azonban az utasok megakadályozták. A gép a visszafoglalás ellenére lezuhant a többi repülıjárattal együtt. Az utasok közül senki nem élte túl a szerencsétlenséget. A terrortámadás mély nyomot hagyott Amerika és az egész világ életében. Gazdasági és pszichés nyugtalanság jellemezte az utána lévı idıszakot. Ez a korszak tart napjainkban is, ahol szinte mindennaposak az öngyilkos terrortámadások és a róluk beszámoló hírek. A repülıgép forgalom a támadást követı hónapokban erıteljesen visszaesett. A közhangulat a muszlim világ ellen fordult és bosszúért kiáltott. Közvetlen gazdasági hatás érzıdött már a gépek becsapódásakor. A dollár árfolyama zuhanni kezdett az európai tızsdék árfolyamaival együtt. Az arany ára és az olajipari részvények gyors emelkedésbe kezdtek. A befektetıket idegesség és bizonytalanság jellemzi ebben az idıszakban, elképzelhetetlen az események végsı hatása. A legnehezebb helyzetbe a biztosítótársaságok kerültek, akiknek az összedılt épületek és berendezések kártérítéseit kell rendezniük. A sajtó a leghatalmasabb biztosítási kárként említette a terroreseményeket, melyek felmérése több évig is eltarthat. Amerikában a terrorcselekményekre is szól a biztosítás, így akár milliárdos összegeket is kénytelenek kifizetni a biztosítók. A részvényeik európai árfolyama zuhanni kezdett, sıt néhány esetben felmerült a biztosító társaságok fizetésképtelensége is. Ebben még az is közrejátszott, hogy az ikertoronyban számos világcég bérelt irodát, melyek nagyon jól fizetı életbiztosítást fizettek munkavállalóiknak. Ilyen cégek voltak a Bank of America, a Deutsche Bank, a Credit Suisse, a First Union National Bank valamint az Oppenheimer Funds. A helyzetet súlyosbította, hogy a cégek tevékenysége is megbénult és kieséseket okozott a munkájukban, bevételeikben az irodák megsemmisülésével. Késıbb a biztosítók számára az okozott fejtörést, amikor az épületet bérlı Larry Silverstein kétszeres kártérítést követelt, mivel a támadást két repülıgép hajtotta végre, ami két külön biztosítási eseményt eredményez. Ez az igény a New York-i bíróság döntésének köszönhetıen megbukott, a maximális díjnak az egy negyedét -880 millió dollárt- kellett kártérítésként kifizetni. Ez azonban csak egy biztosító volt a nyolc közül, így továbbra is dollár milliárdos biztosítási kártérítésekrıl van szó. A terrorizmus felszámolására tett intézkedések, köztük az Egyesült Államok által indított afganisztáni majd az iraki háború rengeteg pénzbe kerül. Szeptember 11 után a háború költsége több, mint egy billió dollárt emésztett fel, melyet az USA csak külföldi kölcsönökbıl tudott fedezni. Az elvont összegek miatt elmaradtak a hazai befektetések és az emberek életszínvonalának növekedése is. Aranystandard Egyfajta szabály leépítésként fogható fel az arany fedezet kérdése is. Az, hogy nem kellett a hitelre bocsátott pénz mögött tényleges fedezetnek lenni egy lejtın indította el a hitelintézeteket. Virtuális pénzzel nem lehet gazdálkodni. A fedezet hiánya már régebben is okozott problémákat nemcsak manapság. Neoliberalizmus A piacok tökéletességébe, önszabályozó képességébe vetett hitet jelent. Ha a piacot magára hagyjuk, akkor képes a társadalmi és gazdasági problémák megoldására. Térhódítása az USAban és Nagy Britanniában a 80-as években kezdıdött Ronald Reagen és Margaret Thatcher hatalomra kerülésével. A nézet egészen a válság kirobbanásáig tartott. Ekkor bukott meg és kellett az államnak komoly segélyekkel beavatkoznia. Dereguláció A neoliberalizmus egyik alapelve a szabályozás leépítése, amely a szabad versenyt korlátozza a piaci szereplık között. Az állami beavatkozás helyett a piac önszabályozó képességét preferálja. A neoliberalizmushoz hasonlóan a dereguláció tekintetében is az Egyesült Államok és Nagy Britannia volt aki alkalmazta. A szolgáltató szektorra volt jellemzı. A GSA egy több évtizeden át tartó szabályozás volt, amelynek leépítése jelentısen hozzájárult a felelıtlen hitelezéshez. A GSA-hoz hasonló szabályok és a beavatkozások hiánya megbuktatta a neoliberális nézetet. A válság tanulsága, hogy nem kezelhetı a piac önszabályozó rendszerként. Globalizáció A globalizáció nem új dolog, hiszen már egy évszázados folyamat. Ennek ellenére szerepe volt abban, hogy a

- 108 -


TPF

válság országhatárokat és kontinenseket tudott átlépni. Azzal, hogy a világon bárki és bárhol vásárolhatott ingatlanfedezető értékpapírokat hozzájárult a válság terjedéséhez és begyőrőzéséhez. A közvetve kiváltó okok után rátérek az ingatlanpiaci válságra és az azt elmélyítı tényezıkre. Az Egyesült Államokban a jólét és a megtakarítások hatására egy fogyasztási roham kezdıdött el a 90-es években. A lakosság jórészt befektetési céllal vásárolt ingatlanokat, mely az árakat felverte. Akinek nem volt elegendı pénze az kapott hitelt. A lufi kialakulásában jelentıs szerepe volt, hogy a szociálisan hátrányos helyzető lakosokat segítették a hitelintézetek lakásokhoz. A bankárok és brókerek jutalomrendszere, a felelıtlen és korlátozásoktól mentes hitelek nyújtása generálta és fújta a buborékot. Mint minden lufi ez is kipukkadt. A megemelkedett törlesztı részleteket az adósok már nem tudták kiegyenlíteni, kénytelenek voltak eladni házaikat. A kereslet visszaesett. A túlzott építkezési hullám után túlkínálat következett be az ingatlan piacon, amelynek következtében az árak meredeken csökkenni kezdtek. Ennek valamint a nem teljesített törlesztéseknek köszönhetıen megemelkedett a bedılések száma. Subprime hitelezés A telített piacok miatt a hitelintézetek figyelme a kevésbé hitelképes, másodrendő (subprime) szegmens felé fordult. Az emberek ez a csoportja eddig nem kaphatott hitelt. 2006-ban 640 milliárd dollárnál is több másodlagos jelzáloghitelt folyósítottak. A megnıtt ingatlanárak és törlesztı részleteknek köszönhetıen az emberek nem tudták már a hiteleiket fizetni. 2007-ben 1,3 millió ingatlant kellett elárverezni. A hitelezık túlzott mohósága vezetett a másodrendő személyek bevonásához. A felelıtlen hitelezésnek meglett az eredménye. A subprime szektort kiszolgáló hitelintézetek bedıltek, akik csıdbe vitték az ıket biztosító bankokat is. Ehhez hozzájárult az ingatlan lufi kipukkadása is. A bankok mentségére szolgáljon, hogy a piac telítettsége és a beszőkült piac miatt bekövetkezett versenyhelyzet sem adott más választást számukra. Ez azonban nem indokolt volna ekkora felelıtlen hitelezési tevékenységet. Az 1. ábrán látható, hogyan változott évrıl évre a nemfizetési arány. 2005 végén csökkentek az ingatlan árak. Ezután következett be az, hogy az ingatlanok értéke már kevesebb volt a felvett hitel értékénél. Jól látható, hogy az ingatlan árak csökkenése és a nem fizetık arányának drasztikus növekedése egyszerre volt jelen a piacon. 5. ábra Nemfizetési arány az amerikai másodrendő jelzáloghiteleknél és a lakásárak alakulása 20

%

%

40

15

30

10

20

5

10

0

0

Nemfizetési arány

2007.szept.

2007.márc.

2006.szept.

2006.márc.

2005.szept.

2005.márc.

2004.szept.

2004.márc.

2003.szept.

2003.márc.

2002.szept.

2002.márc.

2001.szept.

2001.márc.

2000.szept.

-10 2000.márc.

-5

Case-Shiller házárak éves változása (jobb skála)

(Forrás: MNB, Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2008 április) - 109 -


Fenyı Márk

Bankárok tevékenysége 89Hazánkban és a világ számos területén bevett szokás, hogy a vállalatok vezetıi alapbérük mellé mozgóbért kapnak. Ennek jelentısége volt a gazdasági válság kialakulásában is. Az Egyesült Államokban különösen a pénzügyi szektorban elterjedt. A munkavállalók ösztönzésére alkották meg ezt a fizetési módot, hogy minél nagyobb eredményre sarkallják ıket. Számos esetben csak a teljes bér töredékét –olykor 10%-ot- teszi ki az alapbér. A brókerek, bankárok sokszor a magas bónuszokat tartották szem elıtt. Ezek fejében adtak felelıtlenül hiteleket olykor kevésbé hitelképes ügyfeleik számára. 2009-ben ez az öszszeg a fizetésekkel együtt 149 milliárd dollárt ért el az USA-ban. Annak ellenére felvették a prémiumaikat, hogy többen azt etikátlannak találták. Jeffrey Miron, a Harvard Egyetem közgazdásza másik 166 közgazdásszal együtt nyílt levelet fogalmazott a kormányhoz, melyben azt fejtegetette, hogy hibás döntés az önhibájukból, saját profitéhségükbıl és gondatlan hitelezési politikájukból kifolyólag bajba jutott intézmények adófizetık pénzén történı megmentése, mivel ez a politika egyrészt azt sugallja, hogy a túlzott kockázatvállalásnak és spekulációnak sem lehetnek igazán súlyos következményei. 10Értékpapírosítás Az ingatlanhitelek értékpapírosítása során a hiteleket „összecsomagoljuk”, és olyan értékpapírt bocsátanak ki, amely fedezete a szóban forgó ingatlanhitel. Kifizetései pedig a törlesztı részletbıl származnak. A már említett GSA szabályozás próbálta korlátozni az értékpapírral való banki kereskedelmet. Az átalakításával, majd a megszőnésével óriási piac és lehetıség kínálkozott a bankok számára. Megemlíteném, hogy európai tulajdonban nagyobb amerikai ingatlanhitel fedezető értékpapírok vannak, mint amerikai tulajdonban. Így már érthetıbb, hogyan tudott átterjedni más kontinens országaira és miért jelentett ekkora csapást számukra a válság. Ezek tulajdonlását szemlélteti az 2.ábra. 6. ábra Külföldi tulajdonban lévı (1500 milliárd USD) hosszú lejáratú amerikai eszközfedezető értékpapírok (ABS) tulajdonosi megoszlása (2007. június)

Egyéb 17%

Egyesült Királyság 13%

Japán 9%

Európa 39%

Kína 15%

Luxemburg 7% Hollandia 6% Belgium 4% Németország 4% Írország 4%

Kajmán szigetek 16%

Svájc 3%

Bermuda 4%

(Forrás: MNB, Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2008 április) 8

http://www.privatbankar.hu/cikk/hircentrum/brokerek_bankarok_soha_ennyit_nem_vittek_haza_34090 2010.09.14. 9 http://www.info-media.hu/hirek/munkaugy/atalakulhatnak+a+bonuszrendszerek/58034 2010.09.14. 10 Székely-Doby András és Szilágyi Judit: A válság hatása a meghatározó és feltörekvı nem európai országokban, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 6. kötet, VKI, Budapest 2009, p. 7-23

- 110 -


TPF

Árnyék bankrendszer Az árnyékbankok olyan intézmények, akik a pénz tulajdonosok és a hitelfelvevık közötti pénzmozgást koordinálják. Akinek pénze van és be szeretné fektetni nem biztos, hogy talál olyan személyt, aki megfelelı számára. Kellı biztonsággal adhatja neki a pénzét, bízva abban, hogy majd viszont látja. Az árnyékbankok ebben az egymásra találásban segítenek. Biztosították a hitelezıt és kiadták a pénzét egy hitelfelvevı számára. Ahhoz, hogy biztonsággal és nyugodt szívvel adja ki a kezébıl a pénzt a tulajdonosa segítettek a hitelminısítések. Hitelminısítések E két terület szorosan összefügg és nagy súllyal bír az ingatlanpiac és a pénzügyi szektor összeomlásában. Az ingatlanfedezető értékpapírok a legbiztonságosabb AAA minısítést kapták. A nemfizetési arány és a várható veszteség igen alacsony volt. Többen adtak ki pénzt a kezükbıl, hogy befektessenek és többen vásároltak az értékpapírokból a minısítésnek köszönhetıen. A továbbiakban már olyan okokról fogok említést tenni, amelyek rontottak a válság alatt a pénzügyi helyzeten vagy a bankszektorban eredményeztek óriási kiadásokat. Természeti katasztrófák 1112Az Egyesült Államok közel 10 millió négyzetkilométeres területével és a több, mint 300 millió fıs lakosságával a világ legnagyobb és legnépesebb országai közé tartozik. Hatalmas kiterjedésébıl és változó felszíni adottságai miatt több különbözı éghajlat jellemzi. A keleti partvidék mérsékelt, Florida egyes részein már a Hawaii-éval megegyezı trópusi éghajlat van jelen. Az ország belsejében található államok mediterrán és sivatagi éghajlati övvel rendelkeznek. Minél délebbre haladunk egyre melegebb, szárazabb az idıjárás. A nyugati partvidék óceáni, délebbre Kalifornia partjainál már újra mediterrán éghajlat a jellemzı. A különbözı éghajlatok, szélsıséges adottságok természeti katasztrófákat eredményeznek. Az ország nyugati részén a Csendes-óceán partjainál földrengések okoznak károkat. Szintén nyugaton, de délebben a forró, száraz idı bozót és erdıtüzeket okoz. Ezek hatalmas anyagi és természeti károkat okoznak. Az élettani hatások sem elhanyagolhatóak, amelyek a füstnek köszönhetıek. Viszont még sem okoznak akkora katasztrófákat, mint a hurrikánok. A keleti partvidéken jellemzıek a hurrikánok, míg az ország belsejében és dél-keleten tornádók pusztítanak. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) által nevekkel jelzett hurrikánok évszázadok óta jelentenek problémákat Amerikában. A technológia fejlıdésével és komoly anyagi források bevetésével elıre jelezhetı a felbukkanásuk és az irányuk. Így az emberek felkészülhetnek az érkezésükre. Az anyagi kár, azonban így sem marad el. A legnagyobb pusztítást a Katrina okozta 2005 augusztus 30-án. Az egyik legtöbb áldozatot követelı vihar az USA történetében. New Orleans-t is elérte a városból több százezren menekültek el, egy milliónál is több ember maradt áram nélkül. A gazdasági életre is nagy hatással volt, ugyanis 75 milliárd dollárnyi kárt okozott. Továbbá jelentıs szerepe volt abban, hogy az olaj ára 70 dollár/hordó fölé emelkedtek. A hurrikán olajfinomítókat tett tönkre és több olajfúró torony is elsüllyedt. A károk Florida, Louisiana, Mississippi, Alabama állam területein keletkeztek a legnagyobb részben. Itt lakónegyedeket pusztítottak el, de New Orleans jelentıs része is megsemmisült. A déli államok ingatlan tulajdonosait óriási csapás érte, mivel a házaikat a természeti katasztrófák miatt nehezebben lehetett biztosítani. A kongresszus szeptember közepéig már 60 milliárd dollárnyi segélyt hagyott jóvá, azonban a helyreállítások és az újjáépítés akár több száz milliárd dollár is lehet. Nem beszélve az ipari vállalatok termelésében keletkezı kiesésekrıl, amelyek a vihar okozta leállásokból adódnak. Több, mint 260 üzemre és az általuk foglalkoztatott 58 000 emberre volt ez hatással. Több, mint 43 erımő volt a hurrikán útjában, tíznél is több olajfinomító állította le a termelését. Ezek a leállások dollár milliós összességében talán akár milliárdos bevétel kieséseket okoztak. A Katrina volt a 2005-ös év 11-ik vihara. Az év végéig 27 volt. A további években -2007-ben és 2008-ban- is számos hurrikán pusztított a térségben dollár milliárdokat felemésztve és elvonva a költségvetésbıl. 2008-as elnökválasztási kampány13 A 2008-as amerikai elnökválasztáshoz főzıdik 11

http://www.utazona.hu/magazin/orszagok/usa1.htm 2010.09.14. http://www.vm.gov.hu/main.php?folderID=1714&articleID=7541&ctag=articlelist&iid=1 2010.09.14. 13 http://kitekinto.hu/amerika/2008/10/24/az_elnokvalasztas_ara_53_milliard_dollar/ 2010.09.07 12

- 111 -


Fenyı Márk

minden idık legdrágább kampánya. Soha nem volt ennyire kiélezett a helyzet a republikánusok és a demokraták között. George W. Busht nem lehetett újraválasztani. Alelnöke Dick Cheney nem indult el. A pártonkívüli Center for Responsive Politics (CRP) szerint a 2004-es választások során 880 millió dollárt szedtek össze az adományokból. 2008-ban 5,3 milliárd dollár költség merült fel a választások során. Bizalmi válság Az ingatlanpiac összeomlása és a nem teljesített hitelek következtében összeomlott bankrendszer miatt bizalmatlansági válság alakult ki. A piaci szereplık beszüntették az egymásnak történı hitelezést. Ez a fajta válság különösen érzékenyen érintette a befektetési bankokat, amelyek jellemzıen rövidtávú – s így olcsóbb – hitelekbıl finanszírozták magukat: e hitelek megújítása normál esetben szinte automatikus, de ha elfogy a bizalom (mint az a válságban is történt), ez a fajta finanszírozás napok alatt elapadhat, mint azt a Lehman Brothers bankház csıdje is mutatta. A válság kelezésére tett lépések USA14 A kormány által preferált nézet az volt, hogy a csıd szélén álló kisebb bankok felvásárlásához hiteleket nyújtottak a nagyobb bankok számára. Így próbálták azt elısegíteni, hogy csak az erısebb, biztosabb háttérrel rendelkezı piaci szereplık maradjanak életben. Ugyan hagyták a Lehman Brothers csıdbe menni a világ egyik legnagyobb biztosítótársasága az AIG (American Inernational Group) a FED-nek köszönhetıen 85 milliárdos gyorssegélyt kapott. Cserébe a jegybank 80%-os tulajdonhoz jutott a biztosítóban. A sor további bankokkal folytatódott. Az állam 700 milliárd dolláros bankmentı csomag és 787 milliárdos gazdaságélénkítı csomag folyósításáról döntött, amely nagyon komoly terhet jelentett a költségvetés számára. A hitelezési feltételek javítása érdekében a FED 2009 márciusában bejelentette, hogy a következı hat hónap során 300 milliárd dollár értékben vásárol hosszú lejáratú kötvényeket. Erre azért volt szükség, hogy egyrészt lejjebb szorítsák az állampapírok hozamát, mert a kínálati oldal nyomása megnıtt a költségvetési hiány miatt. Másfelıl a csökkenı olajárak és a gazdaság visszaesése okozhat hosszú távon javulást a külkereskedelmi mérlegben. Így a külföldre áramló dollár mennyiség csökken és az adósságállományt finanszírozó külföldi országok dollár készlete is csökken. Japán15 A japán kormány elsı gazdaságélénkítı csomagját 2008 augusztusában jelentette be, mely 11 700 milliárd yenrıl, azaz 100 milliárd dollárnál is nagyobb összegrıl szólt. Erre a világgazdaság lassuló üteme, a növekvı energia- és élelmiszerárak miatt volt szükség. A Japán Bank a pénzpiaci likviditás érdekében az irányadó kamatrátát 0,5%-ról 0,3%-ra csökkentette 2008 októberében. A következı csökkentés december 19-én történt 0,1%-ra. A bankok megsegítésére 2009 februárban a Japán Bank részvényvásárlásba kezdett. 1000 milliárd yen értékben vett banki részvényeket 2010 áprilisáig. A Bankok Részvényvásárlási Társasága által felvett kölcsönökre adott garanciát 20 000 milliárd yenre emelte fel. Kína16 A válságot megelızıen a kormány az alapkamatot magasan tartva próbálta visszafogni a beruházásokat. A válság bekövetkeztével 2008-ban azonban épp az ellenkezıjére volt szükség. A hirtelen irányváltást jellemzi, hogy az alapkamat megváltoztatására öt évig nem került 14

Székely-Doby András és Szilágyi Judit: A válság hatása a meghatározó és feltörekvı nem európai országokban, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 6. kötet, VKI, Budapest 2009, p. 7-23 15 Székely-Doby András és Szilágyi Judit: A válság hatása a meghatározó és feltörekvı nem európai országokban, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 6. kötet, Budapest 2009, p. 23-35 16 Székely-Doby András és Szilágyi Judit: A válság hatása a meghatározó és feltörekvı nem európai országokban, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 6. kötet, Budapest 2009, p. 35-55

- 112 -


TPF

sor 2008 szeptemberéig. A Kínai Központi Bank az irányadó kamatot novemberben 5, 58 százalékra, majd 2009 áprilisára tovább csökkentette 5,31%-ra. Az export csökkenésével, az exportpiacok beszőkülésével jelentıs számú dolgozó állása került veszélybe. Tovább súlyosbítja a helyzetet a 6 milliónál is több friss diplomás munkaerıpiacra lépése 2009-ben. A kormány tovább folytatja a vidéki területeken megvalósítható beruházások ösztönzését a munkanélküliség csökkentésére. Kína hasonló válságkezelı programokat alkalmaz, mint a legtöbb ország. Ilyenek az infrastruktúra fejlesztése, a lakásvásárlási és lakás felújítási program, a környezetbarát technológiák bevezetését ösztönzı beruházások valamint a technológiafejlesztési programok. Ezek összege a 2009-es évben 4 billió jüan, azaz közel 600 milliárd amerikai dollár. A különbség abból adódik, hogy a legtöbb ország a gazdaság megmentésére és megsegítésére külsı forrásokat is igénybe vesz, Kína azonban nem. Saját forrásokból próbálja ezeket finanszírozni. Köszönhetı ez annak, hogy Kína tanult az 1997-98-as délkelet-ázsiai válságból és felkészült egy újabb válságra, jelentıs tartalékokat különített el. A programok összességében beváltak és jól mőködtek, mőködnek. Az acéltermelés stabilizálódott 2009-ben és a 2008 év eleji értéket érte el. A cementtermelés és a vasúti beruházások növekedést mutattak, az építkezési beruházások továbbra is folytatódnak. India17 A válság kezelésére a kormány az Indiai Központi Bankkal együtt dolgozta ki stratégiáját. Indiára jellemzı probléma volt az egyre növekvı költségvetési hiány. Két ösztönzı csomag indult útnak. Az egyik 2008 decemberében, a másik pedig 2009 januárjában, ezek összege a GDP 3%-át tette ki. Célul tőzték ki az exportırök támogatását, az infrastruktúra fejlesztését és csökkentették a közvetett adókat. Az Indiai Központi Bank elsıdleges feladata a válság begyőrőzésének megakadályozása volt. Ehhez szükséges volt a hazai pénznem védelme, a kellı likviditás megırzése és a csıdhelyzetek elkerülése. A központi bank feladta korábbi megszorító politikáját. Csökkentették a leszámítolási-kamatlábat, a kötelezı kamatrátát és megkönnyítették az export hitelek felvételét. A külsı finanszírozás serkentésére kedvezı rúpia-dollár cserelehetıséget biztosított a kereskedelmi bankoknak. A hitelezés bıvült a lecsökkentett irányadó kamatlábnak köszönhetıen. A pénzügyi piacok megfelelı mőködéséhez hozzájárult a központi bank és a kormány pontos koordinációja. Oroszország18 A kormányzat 2008. november 6-án fogadott el egy 55 pontból álló akciótervet. Az 55 intézkedést 10 blokkra osztották, pontosan megjelölve a feladathoz tartozó felelıs szervet, a végrehajtás határidejét és a rá vonatkozó jogszabályokat is. A feladat során a rövid távú intézkedésekre koncentráltak, szükséges volt protekcionista és adminisztratív eszközök alkalmazása, a költségvetési és monetáris politika lazítása. Az akcióterv 2009 júniusára csaknem teljesen befejezıdött. 2009-ben 6 milliárd rubellel támogatták az ipari exportot. A válságkezelı csomagban leszögezték, hogy csak a hatékony vállalatok számíthatnak támogatásra. A bankszektorban a csomag a legnagyobb bankokra koncentrál. A bankszektor megsegítésére tett intézkedés volt a 2009. márciusában életbe lépett törvény. Ez megkövetelte a bankoktól, hogy saját tıkéjük minimum 180 millió rubel legyen. Azok a bankok, amelyeknek ettıl kevesebbel rendelkeztek 2007. január 1-je elıtt, folytathatják tevékenységüket 2010. január 1-jére 90, 2012. január 1-jére 180 millió rubelt kell elérniük. Másfelıl is történt próbálkozás a pénzügyi szektor megsegítésére. 2008-ban a vezetés 9 milliárd rubelt helyezett ki a bankrendszerbe, melybıl 8,3 millió jutott a kereskedelmi bankok repoaukcióira. Ezzel együtt a központi 17

Székely-Doby András és Szilágyi Judit: A válság hatása a meghatározó és feltörekvı nem európai országokban, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 6. kötet, Budapest 2009, p. 55-60 18 Weiner Csaba: Válság Oroszországban és Ukrajnában: Eltérı válságkezelési lehetıségek, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 7. kötet, Budapest 2009, p. 7-72

- 113 -


Fenyı Márk

bank megemelte a repotranzakciók limitjét 350 milliárd rubelrıl 430-ra. Továbbá 2008 ıszén a minimálisra csökkentette a tartalékráta mértékét. Ez 2009. május 1-jéig nem változott. Utána azonban folyamatos emelés következett be. Az adópolitikában is változások történtek a válság hatására. A 2008. november 26-án aláírt adócsomag tartalmazta a társasági nyereségadó csökkentését, a lakásépítés és lakásvásárlás utáni adókedvezmény növelését valamint a 15-rıl 5%ra csökkentett régióknak felajánlott egyszerősített vállalkozói adót. EU-2719 Az Európai Unió esetében nem szeretnék minden országot elemezni, hanem csak néhány ország jelentısebb lépését bemutatni. A brit pénzügyi szektort érintette talán a leginkább az amerikai subprime válság begyőrőzıdése. Már 2007-ben 55 milliárd fontos bankmentı segélyt adott a kormány. Az ingatlanpiaci árak pedig 2008 ıszére átlagosan 10%-kal csökkentek. Nagy Britannia válságkezelésére leginkább a bankmentés jellemzı. Ide értendı a bankok államosítását is. A brit bankmentés például a GDP egyharmadát teszi. Németország helyzete nem egyszerő. Ugyanis a legnagyobb gazdasági visszaesés tapasztalható esetében az exportjának világgazdasági kitettsége miatt. A válság exportvisszafogó hatása tehát itt érvényesül a legjobban. Elınyös helyzetben van viszont az államháztartási hiány esetében. Ez Németországban a legkisebb. Az ország vezetése is azt szorgalmazza, hogy egyensúlyt kell találni a válságmérséklése és az eladósodás mértéke között. Ennek tudatában 2008 októberében 400 milliárd eurós állami garanciakeretet hoztak létre a bankszektor likviditásának megteremtése érdekében. Adócsökkentéssel próbálják Németországot kedvezıbb telephellyé tenni a külföldi tıke számára. A 15%-nál magasabb munkanélküliségi rátával rendelkezı régiók számára új munkahelyteremtı programot fogadtak el. Támogatják továbbá az 50 év felettiek újra munkába lépését. 5 milliárd euróval kívánják támogatni a foglalkoztatást. A bankmentı csomagon kívül a többi intézkedés hosszú távon próbálja orvosolni a helyzetet.Figyelemre méltó a sikerországnak tartott Írország gazdasági visszaesése. A pénzügyi szektor válsága itt is jellemzı. Azonban nem csak az amerikai hitelválság volt hatással az országra, hanem a saját belsı hitelezési gyakorlatuk is. A válság hatásának enyhítésére szolgálhat, hogy a külföldi tıke áramlása nem szőnt meg a kedvezı telephelyi adottságoknak köszönhetıen. Írország ellen túlzott deficiteljárás indult, melyet három éven belül az Európai Bizottság nyomására rendeznie kell. Pótköltségvetést kellett benyújtania, melyben az államháztartás stabilizálását tőzte ki célul. A újra beadott költségvetés hatására a kötvénypiac fellendült. A válságkezelés esetében Írország a közteherviselési elv érvényesítését szorgalmazza, mely szerint a gazdagabbaknak nagyobb terheket kell vállalniuk.

19

Somai Miklós: Nagy EU tagállamok és a gazdasági válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 9. kötet, Budapest 2009, p. 7-26

- 114 -


TPF

Irodalomjegyzék •

Székely-Doby András és Szilágyi Judit: A válság hatása a meghatározó és feltörekvı nem európai országokban, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 6. kötet, VKI, Budapest 2009

•

Weiner Csaba: Válság Oroszországban és Ukrajnában: Eltérı válságkezelési lehetıségek, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 7. kötet, VKI, Budapest 2009

•

Szigetvári Tamás: A fejlıdı országok/régiók és a válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 8. kötet, VKI, Budapest 2009

•

Somai Miklós: Nagy EU tagállamok és a gazdasági válság, A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 9. kötet, VKI, Budapest 2009

•

Halm Tamás: A gazdasági válság-okok és tanulságok, A Critical Review különszáma, 2009

•

Vancsek Tibor: A 2008-as hitelválság és ami mögötte van, 2009

•

Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban? Napvilág kiadó, 2009

•

http://hirszerzo.hu/kulfold/164754_obama_reformokat_tervez_haboruk_helyett 2010.09.14.

•

http://www.fn.hu/archivum/20010912/terrortamadas_gazdasagi_hatasai/ 2010.09.14.

•

http://www.jogiforum.hu/hirek/11738#axzz10iaZjRwB 2010.09.14.

•

http://www.privatbankar.hu/cikk/hircentrum/brokerek_bankarok_soha_ennyit_nem_vi ttek_haza_34090 2010.09.14.

•

http://www.infomedia.hu/hirek/munkaugy/atalakulhatnak+a+bonuszrendszerek/58034 2010.09.14.

•

http://www.utazona.hu/magazin/orszagok/usa1.htm 2010.09.14.

•

http://www.vm.gov.hu/main.php?folderID=1714&articleID=7541&ctag=articlelist&ii d=1 2010.09.14.

•

http://kitekinto.hu/amerika/2008/10/24/az_elnokvalasztas_ara_53_milliard_dollar/ 2010.09.07.

- 115 -


TPF

ÉRDEK-CASH KÉRDÉSEK – PÉNZÜGYI DÖNTÉSEK; A MENEDZSEREK ÉS A TİKETULAJDONOSOK SZEMPONTJAI Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária AVS, fıiskolai tanár Tomori Pál Fıiskola A tıketulajdonosok hosszú távon befektetéseik alapján jelentıs hozadékra számítanak, miközben a cég mőködtetése kapcsán a menedzserek hozzák meg az ehhez szükséges gazdasági, pénzügyi döntéseket, és alapvetıen a rövidtávú érdekeltség jellemzi e téren a várakozásaikat. A menedzserek esetében a prémiumokat általában a pénzügyi kimutatások számviteli összegeihez kötik, ezt több évre szóló szerzıdésben rögzítik, a teljesítést évenként vizsgálják a kifizetések érdekében. Az ezredfordulóra világossá lett, hogy a tıketulajdonosok és a menedzserek közötti kapcsolat fontos pénzügyi és döntési helyzetekben nyilvánul meg. Az érdekeltség tekintetében jelentıs eltérések mutatkoznak a két – részvénytársaságban együttmőködınek tekinthetı - résztvevı csoport között. Ez a kérdés különösen élesen jelenik meg multinacionális cégek esetében, amelyeknek lehetısége van off-shore piacokon cégközpontot mőködtetni és jól képzett menedzserekkel vezetni. E kérdések áttekintéséhez adalék a készített tanulmány. Globalizált világgazdaság A globalizáció sokarcú, a hatások összegzıdéseként kialakult feltételrendszer, amely több folyamat együttes hatására jött létre. A világ különbözı jelenségei igen szoros kölcsönhatásban állnak egymással, ezt az ismeretszociológia is megnevezi, a paralell-koordináció törvényeként említi, amely az emberi közösségekben lévı egyedek, elemek között alakul ki. A globalizált világ a korábbinál sokkal többet követel a folyamat résztvevıitıl, fogalmazható ez úgy is, hogy folyamatos, állandó figyelmet és alkalmazkodást. Ehhez szükséges feltételek: a képzettség magas szintje és ennek folyamatos fenntartása, azaz az élethosszig tartó tanulás, a kreativitás, és az együttmőködés, ill. az együttmőködésre való készség és nem utolsó sorban az etikus viselkedés, igényes munkavégzéssel párosulva. Az így elérhetı valós teljesítmény kedvezı irányú és mértékő változást, fejlıdést eredményezhet, innovációt hozhat, amelynek a magasabb bérek, kedvezıbb termelési és fogyasztási szerkezet ill. végsı soron a termelési szerkezet kedvezı megváltoztatása a jellemzıje. A XX. században igen nagy megrázkódtatásokat okozó, a gazdasági szerkezet nem megfelelı voltából eredı válságokkal több alkalommal kellett szembenézni. A jelen idıszaki válságot gyakran hasonlítja a szakmai irodalom az 1929-33-as világgazdasági válsághoz, amelynek jellemzı elemzését J.A. Schumpeter fogalmazta meg, aki a gazdaság ciklikus fejlıdésébıl vezette le a válság feltételeit, azaz abból, hogy a technikai fejlıdés és a termelékenység növekedése mindig idıszakonkénti gyors változást, lökésszerőséget mutat, ez hozza létre a ciklusokat. Elmélete szerint a rövidtávú ciklusok 3-5 évre, a középtávúak 8-10 évre, míg a hosszútávúak 25-50 évre követik egymást. Fontos arról is szólni, hogy az egyes nemzetállamok esetében a sajátos fejlıdési folyamat természetesen alakítja a válság feltételrendszerét. Így van/volt ez Magyarország esetében is, amelynek történelme során meglehetısen jelentıs váltásokkal kellett szembenéznie. Érdemes igen nagy léptékben vizsgálva errıl is említést tenni:

- 117 -

Érdek-cash kérdések – pénzügyi döntések a menedzserek és a tıketulajdonosok szempontjai

Gyulaffy Béláné Dr. Berényi Mária

-az államalapító idıszakig (Szent István államalapításáig) a keleti kultúra és termelés, ezt követıen a nyugati világgazdasági jellemzık találhatók, majd - a tatár betörés idıszakában ismét a keleti orientáció, ezt követıen a nyugati világgazdasági feltételek kiépítése a jellemzı, majd a - török hódításnál jellemzıen ismét a keleti kapcsolat, a török kiőzését követıen a nyugati orientáció, ezután a - II. világháborút követıen a keleti gazdasági feltételek elfogadása és kiépítése, majd a rendszerváltást követıen ismét a nyugati orientáció vált jellemzıvé. Ezek a váltások meglehetısen lényeges módosulást eredményeztek, részint a gazdasági feltételek, részint az emberi alkalmazkodás tekintetében. A jelen idıszakra jellemzı globaliáció azonban világmérető alkalmazkodást követel az egyes államoktól, többet, mint eddig bármely fejlıdési idıszakban. A magyar gazdaság esetében a jelentıs – kelet-nyugati – váltások különösen jelentıs erıfeszítéseket igényeltek, mivel a szemléletváltást, a gazdasági tevékenység jellemzıit kellett alapvetıen átalakítani. Ennek eklatáns példája a jelen idıszak, amelyben a nyugati gazdaságok jellemzı gazdálkodási formájának a kiépítése követel hatalmas erıfeszítéseket a volt szocialista típusú országoktól és az ott élı emberektıl. A keleti és a nyugati típusú fejlıdés eltérıen alkalmazkodott a természeti környezethez is. A nyugati típusú fejlıdés elıbb érkezett el a piacgazdaság fejlett szintjéhez, korábban alakította maga körül az épített környezetet és kevéssé figyelte a természetet, és a jelentısebb fejlıdés háttérbe szorította a természeti kérdéseket, mint a természethez jobban alkalmazkodó keleti gazdasági rendszerek esetében történt. A változások kapcsán szükségszerően át kell tekinteni az ember és a természet viszonyának alakulását, az emberi ökológia és a gazdasági környezet ugyanis igen szoros kapcsolatot mutat. Érdemes néhány gondolatban a párhuzamokat megfogalmazni: - a természet és az ember is élı szervezet, az egyik a Föld, növények, állatok és ember szerves együttmőködésének egysége, a másik az adott terület, az épített környezet és ennek a mőködtetése valamint az ember létének és tevékenységének együttese, amelyben közös jellemzıként az ember és tevékenysége jelenik meg, - mindkettı a saját értékrendszere alapján cselekszik, mőködik, de a természeti változások lassabban, ám erıteljesebben, az ember által létrehozott feltételek gyorsabban és következményei tekintetében kevéssé átgondoltan jelennek meg, - mindkettı sajátos közvetítıközegben mozog, a természet a saját törvényeinek megfelelıen energiafelhasználás és fejlıdés, az ember pedig a pénz – az energiafelhasználásés a fejlıdés rendszerében, - mindkettı fejlıdésében jelentıs korlátok érvényesülnek, ill. ahol nem jelennek meg, ott igen erıteljes kockázatok hatnak, (pl.. a természetben a korlátot és a kockázatot is a biológiai változások hozzák, míg az emberek életében a gazdasági változások, az élettani feltételek, a nem megfelelı és súlyos következménnyel járó döntések, mint a háború, vagy környezeti ártalmakat okozó változások stb..), - mindkettı csak rendszer jelleggel tud kedvezıen mőködni, a harmonikus feltételek bármelyikének változásai a rendszer egészének kedvezı mőködését veszélyezteti, - mindkettı folyamatosan változik, fejlıdik, ami nemcsak a mőködés során történik, hanem az újdonságok kialakításával (innovációk) is megjelenik (evolúció), - a közgazdasági gondolkodás sem lehet független a természeti környezet változásaitól, mivel az ember a természethez kapcsolt és Quesnay szerint a határozott természeti rend és a természet törvényei az emberi társadalmak fölött is uralkodnak. A természet és a gazdaság közötti kapcsolatot az ember teremti meg. Az ember tevékenysége, szervezetei a munkamegosztás a kis egyszerő szervezetek irányából a bonyolultabb változatok

- 118 -


TPF

felé tart, a résztvevık tevékenysége differenciálódik (idıben és térben egyaránt). A munkamegosztás és a specializáció az organikus és a gazdasági és társadalmi szervezetekre egyaránt jellemzı. A fejlıdés iránya az egyre komplexebb rendszerek irányába tart, amelyek egyre jelentısebb méreteket öltenek, és amelyek mindegyikénél optimum jelentkezik, amelynek átlépését követıen a rendszer nem tud kedvezıen mőködni, esetenként szétesik. A globalizáció kiindulópontja a gazdasági verseny, azaz maga a gazdaság. A folyamatot olyan cégek erısítik fel, amelyek nem kötıdnek szorosan egyetlen országhoz sem, termelıfolyamatot, tıkeáramlást, kockázati tıkealapokat, tızsdéket, tanácsadó cégeket mőködtetnek, gondoskodnak a tıkekoncentrációról, a tıkék átcsoportosításáról a pénzügyi érdekeknek és a kockázatcsökkentésnek megfelelıen. Fontos arra is gondolni, hogy mely érdekcsoportnak milyen gazdasági és pénzügyi kérdések fontosak, azaz mely területen fognak erıteljes lobbytevékenységet kifejteni? Ez azért is érdekes, mert a változásoknak megfelelıen az egyes idıszakban jellemzıen más érdekcsoport jelenti a fejlıdés mozgatórugóját. Ez a korai idıszakban a mezıgazdaságban dolgozók, majd az ipari munkásság, míg a jelen idıszakban az értelmiség, az innovációval foglalkozó csoport érdekérvényesítését jelenti. A jelen idıszakban a cégek vezetését nem a tulajdonosok végzik (bár ez korábban jellemzı volt a magáncégek esetében), így új kihívásokkal kell szembenézni. Ma a tulajdonos és a menedzsment érdekei eltérıek, és a menedzsment tudja az érdekeit erıteljesebben érvényesíteni, mivel ı van döntéshozó pozícióban a folyamatos munkavégzés során, míg a tulajdonos csak a közgyőléseken tud beleszólni a folyamatok irányításába. A globalizáció jellemzıi és veszélyei a világgazdasági folyamatokban mára erıteljesen kirajzolódtak és a következıkben összegezhetık: - megtakarítások – pénzkezelés – spekuláció a megapénzek világában, ahol jellemzı megoldásokkal foglalkoznak a megtakarítások kezelésével, a sajátos portfóliótechnika alkalmazásával. A megtakarítások mintegy 70 %-a koncentrálódik e területen, ahol a portfólió kezelését menedzserek végzik, akiknek rövidtávú érdekeltsége a magas hozadékhoz kötött, míg az alapba pénzt elhelyezı tulajdonos érdeke hosszútávú, biztonsághoz kapcsolt a hozadékon túlmenıen, - cégméretek és kockázatok – óriások versenye, amelyre jellemzı, hogy a nagyobb tıkeerı, a jelentıs reáljavak megnehezítik a piaci alkalmazkodást, mert az egész rendszer mőködtetése nehézkesebb, mint kisebb tıkeerı és szervezeti rendszer esetében. Az igen jelentıs cégméretek a kockázatokat erıteljesen megnövelik, e területen a multinacionális és a transznacionális cégek és ezek menedzsereinek tevékenysége a meghatározó, - bankok, bankfúziók, nemzetközi nagybankok mőködtetése esetén hatalmas tıkék koncentrálása és centralizálása történik, ami a kockázatot erıteljessé teszi, mivel a spekulatív pénzmozgások dominánssá válnak, - szabályozás nemzeti, vagy nemzetközi szinten jelent fontos kérdéseket, mivel a nagy tıkeáttételek és a nyilvántartási kérdések sem kellıen szabályozottak, hiszen a nyilvántartásban a hozadék jelentıs szerephez jut, míg a kockáztatott összeg sok esetben meg sem jelenik, - a gazdaság és politika kapcsolata pedig azért fontos kérdés, mert ha a politika fontosnak tartja a folyamat megvalósulását, tesz annak érdekében, hogy a feltételek létrejöjjenek.

- 119 -



Globalizáció és cégméret A XX. század a cégek tekintetében is – mint arról már korábban is említést történt igen jelentıs változásokat hozott. Mivel az üzleti életben a cégekkel kapcsolatos elvárás a minél jelentısebb profit minél gyorsabb megszerzése, ezért a XX. századra jellemzı a fúziók alkalmazása az egyre jelentısebb mérető cégek életre hívása érdekében. A nagyobb mérető cégek érdekérvényesítése erıteljesebb, esetenként egy-egy országban jelentıs elınyök megszerzésére is lehetıségük adódik. A multinacionális cégek meghatározott szinten kötıdnek egyegy országhoz, mivel adókedvezmények, kutatási támogatások megszerzése, marketingmunka ill. befektetések ebben érdekeltté teszik. Alapvetı érdekeltségük azonban a transznacionalitás irányában mutat, mivel ezek a cégek egy központból irányított, globális leányvállalati hálózattal mőködı óriáscégek, amelyek a mőködés során a globális hatékonyságot tudják érvényre juttatni. A transznacionális cégek a világgazdaság különbözı területein megjelenı elınyök kihasználására törekednek a profitnövelés érdekében. Ez tulajdonképpen a cég menedzsmentjének természetes törekvése. A kedvezı tıkeelhelyezés tekintetében a XX. század 60-as éveiben a megnövekedett munkaerıköltségek és a társadalmi szolidaritás egyéb intézményeinek következményeként jelentıs mértékben telepítettek a multinacionális cégek gyártókapacitásokat fejlıdı, olcsó munkabérő országokba. A történelmi fejlıdés során mindig törekedtek a cégek a kedvezı megoldások megtalálására, az adózás csökkentésére. A tax-haven angol kifejezés, adókikötıt, adómenedéket jelent, és azon országok, ill. gazdaságilag önálló, de politikailag függı területek megjelölésére szolgál, ahol a cégalapítások különösen kedvezı feltétellel történhetnek. Ezen feltételek a következıkben foglalhatók össze: kedvezı adózás, minimális bürokrácia, maximális diszkréció, biztonság, rugalmasság, fejlett infrastruktúra. A nagymérető cégek mőködtetése természetesen más jellegő belsı irányítást igényel, mint egy néhány fıvel dolgozó kisüzem, de mindkettı érdeke természetesen a minél jelentısebb pénzügyi eredmény elérése. Az üzleti vállalkozások profitszerzı folyamatában belsı és külsı együttmőködık (érintettek) vesznek részt. (A külsı partnerekkel való kapcsolat e tanulmánynak nem témája). A belsı együttmőködık több csoportra oszthatók, ezek: a tulajdonosok (akik tıkét adnak a cég mőködéséhez és ezért profitot várnak), a menedzser(ek) (céljaik tekintetében azonosulni tudnak a tulajdonosokkal, de saját elvárásaikkal megemelt szinten) valamint a munkavállalók (akik a termelés, forgalom, elosztás területén dolgoznak, és érdekeltek a profit növelésében, mert ebbıl lehetıségük van jelentısebb részösszeg megszerzésére, ami érdekellentétet hordoz a három résztvevı esetében, mivel a részükre történı kifizetés profitcsökkentı tényezı). A tulajdonosok, a menedzsment és a munkavállalók kapcsolatrendszere kompromisszumokkal terhelt, mivel érdekeik jelentısen ütköznek az elosztható javak tekintetében. A cégek vezetése tekintetében a tulajdonosok és a menedzsment közötti együttmőködı rendszer vizsgálata fontos, ezért a továbbiakban errıl esik szó, mivel a közöttük megjelenı érdekeltérés idıbeni eltérésként is megjelenik, mivel a tulajdonosok hosszútávú, a menedzsment pedig rövidtávú érdekeltséggel vesz részt a folyamatban. Tulajdonosok Cég tulajdonlására akkor kerülhet sor, ha a pénzügyi lehetıségek befektetési tevékenységet tesznek lehetıvé. Ennek következtében fontos említeni, hogy a tulajdonosok megtakarításaikat fektetik be cégek tulajdonjogának megszerzésére. Ebben az esetben a pénz tulajdonosa lemond a jelenben fogyasztásra elkölthetı pénze egy részérıl, amelyet befektetésre fordít, azaz jövıbeni hozadék reményében hasznosítja. A befektetéstıl azt várja, hogy magas (esetleg növekvı) befektetése hosszabb idıszak alatt egyre magasabb jövedelem elérését teszi

- 120 -


TPF

lehetıvé. Tekinthetı-e ez a résztvevı befektetınek, és valóban igazolja-e az elméletet a gyakorlat? A befektetı az, aki (amely) rendszeresen szerez a befektetéseibıl jövedelmet, és nemcsak várja, hogy keletkezzen jövedelme, hanem rendszeresen figyeli és változtatja pénze elhelyezését. Egyéb esetben csak megtakarítóról, pénztulajdonosról lehet beszélni. A jó befektetı esetében a pénz kiáramlásával szemben jelentıs a visszaáramlás, amely rendszeresen jövedelemnövekménnyel társul. Fontos azonban arról is szólni, hogy ilyen esetekben jelentıs a kockázatok megjelenése is, amely részben a befektetı ismeretei, pszichikai állapota kapcsán valamint a piaci feltételek változása következtében jelentkezik. Ez utóbbinál nemcsak adott területre jellemzı nehézségekkel, hanem más területekrıl begyőrőzı problémák hatásaival is számolnia kell. (Pl.: USA jelzálogpiacának nehézségei, amelyek a világgazdaság egészére hatással vannak, vagy Kína és India esetében a termelı tevékenység koncentrálódása, miközben klaszszikus termelı területekrıl áttelepül a tevékenység az új területekre). Ennek ellenére a megtakarító elvárásai a következık lehetnek: - megfelelı pénzügyi mobilitás, azaz szükség esetén hozzájuthasson a pénzéhez (ezzel azonban korlátozza a befektetıket), - kockázata minimális legyen (ide a gazdasági a politikai, a pénzügyi, a környezeti stb… kockázatokat soroljuk), - hozam-maximumot vár el, miközben biztos befektetést szeretne, - menedzsment tevékenysége maximális eredményt hozzon, és legyen lojális a céghez. A tulajdonos a jelenben (és a jövıben is) biztonságot, eredményességet szeretne, de a lehetı legkisebb változtatási feltételekkel, mivel portfóliójának változtatása is kockázatot rejthet. Menedzsment A menedzserek a cég fontos vezetıi területein látják el feladataikat, céljuk a tulajdonosok céljaival részben megegyezıek, de jelentıs saját elvárások is érvényesülnek, amelyek megszerzésére nemcsak egy adott cégnél van lehetıség. A menedzser munkahelyének tekinti az adott céget és a jelenben (valamint a jövıben is) kedvezı pénzügyi feltételeket vár el, de kedvezıbb ajánlat esetén pillanatnyi vélt haszonért könnyen feláldozza vállalati hőségét. A menedzser felelısségteljes munkát végez, törekszik az üzleti életben megszerezhetı eredmény maximálására a lehetı legrövidebb idı alatt. Ennek elérése azonban csak tényszerő vizsgálattal lehetséges, így fontos a leglényegesebb kérdések alapos feltárása, amelyre idıt, pénzt és energiát kell fordítani. Ehhez sokféle számítási lehetıséget kell alkalmaznia, a valószínőségszámítást, a káoszelméletet, az értékelemzést a gazdasági számításokat és egyéb megoldási lehetıségeket is. Fontos emellett figyelni az intuitív feltételekre, amelyek segítséget adhatnak a döntéshez, továbbá felmérni a helyzetet és megismerni a szereplıket. A kapcsolatrendszerben a menedzserek vesznek részt, mivel a cég napi döntési helyzeteiben ık felelnek az eredményes mőködtetéséért. Ennek megfelelıen ismertségük, képességeik felmérése a gyakorlatban a szakmai közösség számára lehetséges. A tárgyalások kapcsán a rátermettség és a képzettség színvonala is nyilvánvalóvá válik. Ez az oka, hogy az adott területen sikeres menedzserek viszonylag gyakran kapnak kedvezıbb állásajánlatot más – esetleg más országbeli – cégektıl. Ismereteiket, esetleg korábbi belsı információikat így jól tudják a konkurensekkel szemben érvényesíteni. Döntéseikkel igen jelentıs tıke mozgatására nyílik lehetıség, ami világgazdasági szinten okozhat nehézséget, vagy kedvezı folyamatot gyorsíthat fel. A menedzser munkavállalóként a tulajdonosok és az alkalmazottak kereszttüzében dolgozik, mindkettınek elvárásai vannak, amelyek teljesítése pénzügyi következményő. A menedzser feladata tehát, hogy a realitások talaján állva vegye figyelembe a cég struktúráját a döntéseknél (cégpiramis, munkatársi kapcsolatok). - 121 -



Tulajdonosok és menedzsment együttmőködésének SWOT analízise Az üzlet, a befektetés mindig verseny és minden esetben a piaci résztvevık fejében dıl el Az emberi fejlıdés korai idıszakában az ügyesség (győjtögetés, halászat, vadászat), késıbb a termıföld hasznosításának módszerei és a haszonállattartás feladatai, majd az ipari termelés fejlıdését az alkalmazott technikai eszközök paraméterei, a választott gyártási technológia és természetesen a kiszolgáló személyzet szakértelme, a jelen idıszakban a termelési tényezı legfontosabbika a know-how a meghatározó elem. Ez utóbbi igen jelentıs szellemi erıfeszítést hordoz, amelynek ismerete a menedzsment tagjaitól állandó fejlıdést, tanulást követel. Fontos, hogy a tulajdonosok és a menedzsment együttmőködése kapcsán értelmezzük a legfontosabb jellemzıket a választott elemzı módszerrel. Erısségek: - közös érdek a profitnövelés, - fontos a cég hosszútávú, eredményes mőködtetése, - megalapozott döntési rendszer kidolgozása, - biztonságos piaci kapcsolatok létrehozása és megtartása, - megbízható külsı kapcsolatok kialakítása, partnerek kiválasztása, - önálló jogi személyek esetében a tulajdonosok saját vagyontól elkülönült tıkéje, - egyéni vállalkozás esetén a nem elkülönült tıke fontos döntési kérdés, mivel a saját vagyon és a hosszú távú mőködés és a fennmaradás kérdése összekapcsolt, - tartósan fennálló, biztosan meglévı likviditás, - folyamatos továbbképzés elmélet és gyakorlat terén egyaránt, - innovatív gondolkodás, - rugalmas alkalmazkodás, - tudós kutatókból vállalkozók, - cég(ek) tızsdére bevezetése, - évenkénti beszámolási kötelezettség. Gyengeségek: - menedzser lojalitása a céghez, - a tıketulajdonos korlátozott beleszólása a cég gazdálkodásába, - juttatások kialakítása és változtatásának lehetıségei, - tulajdonos, menedzser, alkalmazott érdekeltségének eltérései, az ebbıl adódó nehézségek (alkalmazottak igényei a profitcsökkenés lehetıségét rejtik), - tıkeszerzés lehetıségei, - szervezeti felépítés – felelısség és hatáskörök kérdései, a felelısségek elhatárolásának lehetısége, - idıtávok szerepe a gondolkodásban és az érdekérvényesítésben. Lehetıségek: - új megoldások feltárása és elfogadása (eGazdaság és kereskedelem, globalizált kapcsolatok), - tıkeszerzés cégeken kívülrıl (idegen tıke bevonása – kötvény, más értékpapírok), - konkurencia megismerése, ill. ennek nem megfelelı volta (ismerni a konkurencia erısségeit, gyengeségeit, szokásait, taktikáját), - szakmai fejlıdési lehetıségek biztosítása, - vállalkozó szellemmel segíteni a cégeket (PR, logisztika, szállítás, marketing), - egzisztenciális biztonság, - nyereségvisszaforgatás a cég gazdálkodásába (kedvezı adózási feltételek, tıkeszerzés). - pénzügyi továbbképzés, treasury aktív tevékenysége, - 122 -


-

-

TPF

hozadékok változtatása a fejlıdés biztonsága érdekében (osztalékpolitika, hogy a változás ne legyen ugrásszerő), személyiségjegyek és stílusok figyelembe vétele (egyik partner alaposan kibeszéli a feltételt, értékeli a várható hatásokat, mások néhány perc alatt egész havi feladat megbeszélésére alkalmasak) adott ország pénzügyi feltételrendszerének alapos megismerése és a lehetıségek maximális kihasználása (adózás, pályázati lehetıségek stb…).

Veszélyek: - reáljavak és ismeretek gyors avulása ill. ennek nem megfelelı kezelése, - nem megfelelı vagyonösszetétel, ill. tıkeszerkezet (pl.: magas a lekötött tıke aránya) - döntéselıkészítés nem megfelelı volta (pl.: költségnövekedés gyorsabb, mint az eredménynövekedés), - off-shore piacokon történı tevékenység, a jogszabályi háttér nem kellı ismeretével, - off-shore piaci cégekkel való együttmőködés a kedvezı adózási és egyéb lehetıségek kihasználása kapcsán, esetleg a jogszabályok nem megfelelı betartása, - hozadékok nem elıre meghatározott, hanem véletlenszerő változtatása (bizalmatlanság), - adópolitika gyakori és kiszámíthatatlan változtatása, - tulajdonosi összetétel, ill. ennek változtatása magas, ill. alacsony jövedelmőek közötti várakozásbeli eltérések, - túl gyors cégnövekedés (nem tud a belsı gazdálkodás és felépítés megfelelni az elvárásoknak, - elégedettség az eredményekkel, csökkenı aktivitás és fejlesztés, - kockázatos piacokon történı befektetés, - kedvezıtlen világgazdasági folyamatok kialakulása, mint a cég gazdálkodásának területe. Látszik az elemzésbıl, hogy a sikeres mőködés egyik alapvetı feltétele az állandó fejlıdés, a know-how alkalmazása, az ember szellemi teljesítményének maximális kihasználása. A fejlıdés rendkívül nagy ellensége a cég menedzsmentjének megelégedettsége, ami megszünteti az igényt az új keresésére, a fejlıdés folytatására, elindítja a cég lemaradását a piaci versenyben. Összegzés Adott cég eredményes mőködtetése igen fontos és nehéz feladat, amelynek során a menedzsment képzettsége, szakszerő feladatmegoldásai, team-munkája és lojalitása a céghez alapvetıen fontos feltételrendszert jelent annak érdekében, hogy a kedvezıtlen világgazdasági folyamatok során is képes legyen jelentıs eredmény megszerzésére a cég. Ezek együttesen teszik lehetıvé, hogy hosszú távon képes legyen a megszerzett pozíciók megtartására ill. további fejlesztésére, esetleg kedvezıbb piaci pozíciók elérésére.

- 123 -



Irodalomjegyzék 1.) Almási Miklós: Üveggolyók, az ezredvég globális játszmái (Helikon 1998) 2.) Anthony Giddens: Elszabadult világ (PERFEKT 2000.) 3.) Brealey – Myers: Modern vállalati pénzügyek (Panem 1999) 4.) Cavett Robert: Mi mozgatja az embereket? (Http://www.pszfk.bgf.hu/ptszmott.htm 5.) David C. Korten: Tıkés társaságok világuralma (Kapu 1996) 6.) Gyulaffy Béláné dr.: Pénz – pénzügyi összefüggések (SALDO 2006) 7.) László Ervin: Harmadik évezred – Veszélyek és esélyek (Új paradigma – 1998) 8.) Mark H.McCormack: Amit a Harvardon sem tanítanak – avagy a józan ész iskolája (Pallas Lap- és könyvkiadó Budapest, 1988) 9.) Robert T.Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa próféciája Bagolyvár kiadó 2004) 10.)

Wolfgang Hirn: Kína, a nagy falat (HVG Kiadó 2004)

Fentiek mellett Külgazdaság, Napi világgazdaság, Heti világgazdaság, Bankszemle, Közgazdasági szemle és internetes oldalak anyagai

- 124 -


TPF

FESTİMŐVÉSZEK MINT KIÁLLÍTÁS-RENDEZİK Két példa a magyar századforduló korából: Rippl-Rónai József és Ferenczy Károly Kissné Dr. Budai Rita fıiskolai docens Tomori Pál Fıiskola A mővészek karrierjének alakulásában a 19. század végén már igen nagy szerepet játszottak a kiállítások. A legtöbb mővész nem elégedett meg azzal, hogy a nagy hivatalos, zsőrizett seregszemlékre beküldte a mőveit, hanem önálló tárlatokat rendezett saját magának vagy mővészcsoportjának, hogy festészete jobban érvényesülhessen. Így tett az a két magyar mővész is, akik döntı szerepet játszottak a modern magyar festészet megteremtésében. Az eddigi szakirodalom nem foglalkozott behatóan e tevékenységükkel, holott életrajzi adataikból, levelezésükbıl és egyéb forrásokból az derül ki, hogy ık maguk nagy súlyt fektettek e kiállítások megszervezésére, saját koncepciójuk és berendezési elképzelésük megvalósítására. Rippl-Rónai már Párizsban elindította kiállításai sorát, és Magyarországra ezt a párizsias tárlat-stílust próbálta hazahozni, bármily megütközést váltottak is ki itthon elsı próbálkozásai. A hazai sikert végül az 1906-os egyéni kiállítása hozta el számára. Ferenczy Károly eleinte a nagybányai mővésztelep csoportos bemutatkozásaiban vállalt aktív szerepet, és csak 1903-ban szánta el magát arra, hogy egyéni kiállítást rendezzen, mellyel sikert is aratott. Több világkiállítás magyar részlegét zsőrizte és rendezte (Párizs, 1900 és Velence, 1914) és a Szépmővészeti Múzeum modern magyar festészeti anyagának összeállításában is fontos szerepet játszott. A Nemzeti Szalon, a MIÉNK és a Mővészház kiállításaiban is jelentıs munkája feküdt, és élete végéig sokat tett azért, hogy a nagybányai mővészetet kiállításokon propagálja. Élete utolsó tárlatát mővész gyermekeivel együtt rendezte. Tevékenységüknek ezen az aspektusán keresztül jobban megismerhetjük a mővészek önmenedzselési stílusát (melyet külföldi példák alapján alakítottak ki), valamint társadalom- és közízlés-formáló stratégiáikat. I. A 19. század folyamán a kiállítások egyre fontosabb szerepet játszottak a mővészek karrierjének alakulásában. Míg az elızı évszázadokban egy mővészetbarát és lehetıleg tehetıs mecénás segíthette leginkább egy mővész érvényesülését, addig a 19. században már önállóság-vágyuk miatt leváltak az ilyen típusú függésbıl, és sorsukat mővészetük erejére, sikerére bízták. A század folyamán egyre monumentálisabb kiállítási intézmények és események jöttek létre, megannyi új lehetıséget kínálva a mővészeknek a figyelem felkeltésére. Ilyenek voltak többek között a világkiállítások, melyeknek mővészeti részlegei (vagy épp a velük párhozamosan rendezett demonstratív kiállítások) nagy publicitást kaptak, így komoly hatást tudtak kifejteni. Az 1851-ben megrendezett elsı, londoni világkiállítástól fogva ezek a rendezvények az emberiség hatalmát, erejét és az utópisztikus jövıbe vetett hitét hirdették rendkívüli külsıségek közepette.1 A Párizsban megrendezett világkiállítások szinte mindig határjelzı voltak, és hoztak magukkal mővészeti fordulatot is. 1855-ben Courbet Le réalisme címő kiállítása jelezte az új idıket, 1867-ben Manet állította ki mőveit szintén egy külön barakkban,

1

Werner Hofmann: A földi paradicsom. 19. századi motívumok és eszmék, Bp: Képzımővészeti kiadó, 1987, ford.: Havas Lujza. 86 skk

- 125 -

Festımővészek mint kiállítás-rendezık

Kissné Dr. Budai Rita

mely az impresszionizmus közeledtét jelezte, 1889-ben Gauguin és barátai mutatták be szimbolista és szintetista mőveiket, 1900-ban pedig az art nouveau stílusa uralta a világkiállítást. Már a 19. század közepére oly mértékő versengés alakult ki, hogy bár a párizsi éves szalonok anyagát szigorú zsőrizéssel igyekeztek megrostálni, még így is a padlótól a mennyezetig borították a festmények a szalon termeinek falait. (A párizsi szalon legérzékletesebb és egyben legmegrázóbb leírását Émile Zola A mő címő regényében olvashatjuk.)2 Minden mővész kétségbeesett erıfeszítéssel küzdött, hogy képe jó helyre kerüljön, és magára vonja a közönség és a kritika figyelmét. Feltehetıleg ez a versenyhelyzet is közrejátszott abban, hogy egyre nagyobb mérető képek jelentek meg a szalonok falain. Jelentıs érdeklıdés és sajtóvisszhang kísérte ezeket a tárlatokat, egy-egy nevet. különösen a díjazottakét, hamar szárnyára kapott a hírnév. Így indult többek közt Madarász Viktor és Munkácsy Mihály párizsi karrierje is.3 Párizson kívül Münchenben volt igen jelentıs kiállítás-élet ebben az idıszakban. A több mint ezer tagot számláló Müncheni Mővész Szövetség minden évben rendezett modern nemzetközi kiállítást, melyeket naponta ezrek látogattak. Ezek rendszerint közvetlen hatással voltak a helyi mővészeti életre.4 1893-tól a Szövetségbıl az elızı évben kivált tagok létrehozták a Sezession kiállításait, hogy bemutatkozási lehetıséget teremtsenek a legmodernebb szellemő mővészetnek. Münchenben épp egy kiállítási sikere folytán szerzett hírnév tette lehetıvé Hollósy Simon számára, hogy magániskolát alapítson (1884, Tengerihántás, az iskola 1886 ıszén nyílt meg). Ugyanakkor negatív példával is találkozunk: Szinyei Merse Pál, aki 18641873-ig Münchenben élt, a több helyen is kiállított Majális címő képének sikertelensége miatt vonult haza Jernyére, s mondott le a nemzetközi karrierrıl. Nem véletlen, hogy festészete és egész pályafutása a kép újbóli kiállításának (1896) és újrafelfedezésének évétıl kapott új lendületet. Mint a fenti rövid bevezetésbıl és példákból kiviláglik, igen sok múlt egy mővész életében azon, hogy hol és mit tudott kiállítani, és milyen visszhangja volt a szereplésének. A század második felében egyre gyakoribb volt, hogy a hivatalos zsőrizést megkerülve önálló kiállításokat hoztak létre azok a mővészek vagy mővészcsoportok, aki nem feleltek meg az uralkodó ízlésnek. A szalonról kiutasított festık 1863-ban megrendezték a nagy felháborodást kiváltó „Salon des Refusés”-t, az impresszionisták 1874-tıl nyolc önálló kiállítást rendeztek, és a sort hosszan folytathatnánk. A mővészekben egyre inkább tudatosult, hogy érvényesülésük nem csupán a zsőrik kénye-kedvén múlik, hanem azon is, hogy találnak-e, szerveznek-e maguknak új kiállítási lehetıségeket, melyeknek keretében mővészetük jobban érvényesülhet, mint a nagy tömeg-kiállításokon. Jellegzetes 19. századi jelenség, hogy akár egyetlen mővüket is kiállították a mővészek, ha úgy érezték, hogy az kellı hatást válthat ki. Ez a jelenség nem csupán a nagyszabású, párizsi eredető körképek esetében létezett (a Feszty-körképet 1894-ben állították ki a Városligetben), hanem például külön pavilonban állították ki a Millenium idején Munkácsy Ecce Homoját, valamint Thorma János Aradi vértanúk címő nagy mérető festményét is, utóbbi számára a mővész külön termet bérelt az Orczy házban, majd a Wampetich étterem egyik termében aratott nagy sikert. Csók István a Báthory Erzsébet címő, szintén nagy mérető képét a Royal Szálló nagytermében mutatta be 1896-ban. A fıképp Münchenben és Párizsban tanult magyar mővészek tehát számos példát láthattak arra, hogyan lehet a nagy hivatalos kiállításokon való részvételen túl önálló kiállítások 2

Émile Zola: L’Œuvre, 1886. A regény festımővész fıhısét Zola részben Manet-ról, részben barátjáról, Cézanne-ról mintázta, utóbbi a regény megjelenése után többé nem állt szóba vele. 3 Madarász Viktor a Hunyadi László siratásával nyert aranyérmet (1861), Munkácsy a Siralomházzal (1870), és épp e sikere hatására költözött Párizsba 1872-ben. 4 Ennek legismertebb példája, amikor Leibl kivált az Akadémiáról Courbet 1869-es müncheni Glaspalast-beli kiállításának hatására.

- 126 -


TPF

szervezésével elindulni a hírnév útján. Két olyan mővész példáján mutatom be ezt a jelenséget, akik döntı szerepet játszottak a modern magyar festészet kialakításában: Rippl-Rónai Józsefén és Ferenczy Károlyén. II. Rippl-Rónai József5 1884-1887-ig Münchenben végezte mővészi tanulmányait az akadémia élımodelles osztályában. Innen ment Párizsba 1887 elején. Párizsba érkezésétıl fogva céltudatosan törekedett mővészi érvényesülésére és karrierjének építésére, és elmondhatjuk, hogy ehhez minden lehetıséget megpróbált megragadni. Kárpáthy Rezsı biztatására müncheni szénrajzaival jelentkezett Munkácsynál, akinek segédje lett 1889-ig. 1889-ben feltehetıleg látta Gauguin tizenhét képét a Café Volpiniben, és Bernáth Mária feltételezése szerint már ekkor kereste a vele való kapcsolatot (a személyes ismeretség azonban csak 1894-ben valósult meg). Elsı új hangú, önálló képe a Nı fehérpettyes ruhában (1889) volt, mely után fokozatosan új útra lépett Rippl-Rónai mővészete. Zárt baráti körben élt Maillol-lal és Knowles-szal, utóbbival 1891-tıl együtt is lakott a Neuillyben berendezett „whistleri otthonuk”-ban (Thadée Natanson kifejezése). A falakat halványszürkére festették, alig néhány kép függött rajtuk (fıképp kínai tollrajzok), a kevés bútor közt hangsúlyos szerepet kapott a pár gondosan kiválasztott dísztárgy és virágcserép. Már lakó- és alkotókörnyezetének választékos ízléssel berendezett terei sejteni engedik, hogy Rippl-Rónainak határozott vizuális elképzelése volt a belsıépítészeti feladatokról, és ezt – amikor lehetısége volt rá – kamatoztatta is kiállításai arculatának megtervezésekor. (Ugyanez az ambíció tükrözıdik a Róma Villa 1907-es berendezésében is.) A szakirodalom – tudomásom szerint – mégsem foglalkozott eddig Rippl-Rónai tevékenyégének ezzel az aspektusával. 1892 áprilisában talált módot elıször arra, hogy mőveit önállóan, saját rendezésében bemutassa. Kapcsolatai támogatásával az osztrák-magyar nagykövetség tulajdonában lévı Galliera palota kerti pavilonjában, annak három termében függesztette ki mintegy hatvan mővét, festményeket, pasztelleket és vázlatokat. A falak matt kék színőek voltak, és nyitva állt a hatalmas bejárati ajtó a kert felé. A kiállításnak katalógusa is volt, de sajnos nem maradt fenn. A kiállított mővekre a kritikákból lehet következtetni. Munkácsynak nem tetszett a kiállítás, magyar ismerısei kinevették, a francia kritikák azonban egyhangúlag jók voltak,6 és még elıkelı vásárlók is akadtak. Az áttörés, a mővészi ismertség megszerzése azonban nem sikerült. Rippl-Rónai Visszaemlékezései szerint ritka volt akkoriban az egyéni kiállítás, különösen külföldi mővésztıl. A legtöbb ilyen egyéni tárlat a Georges Petit Galériában volt; késıbb máshol is és egyre gyakrabban. Rippl-Rónai a kiállítás francia sikerét azonnali továbblépésre szerette volna beváltani: a budapesti Mintarajziskolában szeretett volna elhelyezkedni, Keleti Gusztáv azonban atyáskodó jó tanácsok kíséretében elutasította. E kiállításával mégis elindult egy folyamat, melynek során egyre inkább megtalálta azt a párizsi mővészeti közeget, ami valóban neki való volt, s ahonnan inspirációt meríthetett. 1893-ban meghívták a Nabis csoport ötödik tárlatára, ahol az Ágyban fekvı nıt állította ki. 1894-ben a hivatalos Szalonból 1890-ben kivált „Salon du Champ de Mars”-on állította ki az Öreganyám címő képet, s ez igazi áttörés volt: képe rendkívül jó kritikát kapott, ezáltal kap5

Rippl-Rónaihoz felhasznált szakirodalom: Boros Judit (szerk.): Magyar–francia mővészeti kapcsolatok a 19. században, in: Barbizon francia és magyar ecsettel: az európai tájfestészet mesterei (A PMMI kiadványai, 21), Szentendre, 2007; Rippl-Rónai József Emlékezései, Budapest, Nyugat 1911 illetve: Rippl-Rónai József Emlékezései. Beck Ö. Fülöp Emlékezései. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1957.; Rippl-Rónai győjteményes kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 1998. március 12 — szeptember 6. A katalógus koncepciója: Bernáth Mária. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1. Sorozatszerkesztı: Nagy Ildikó; Bernáth Mária: Rippl-Rónai, Bp: Szemimpex, 1998 6 Ezekkel még a mővész is elégedett volt: „Viszont néhány párisi mőkritikus, a modernebb ízlésőek, Arséne Alexandre, Th. Sisson és mások, kik kiállításomról lapjaikban általában nagy elismeréssel nyilatkoztak, itt-ott nem átallották azt valósággal mővészi eseménynek nyilvánítani.” A kritikákból idéz Bernáth Mária, 1998, 63

- 127 -



csolatba kerülhetett a Revue Blanche körével, melynek ezután rendszeres munkatársa lett, továbbá ekkor ismerhette meg személyesen Gauguint, aki még a mőtermébe is meghívta ıt. 1895-ben lépett kapcsolatba Samuel Bing híres Art nouveau galériájával, melynek tulajdonosa ekkor rendhagyó könyvillusztrációkat rendel tıle. Egy évre rá újra kísérletet tett a hazatelepülésre, ezúttal egy budapesti bemutatkozó kiállítás megrendezésével, talán nem véletlen, hogy épp 1896-ban, a Millennium évében, amikor több külföldön élı magyar mővész érkezett vissza hazájába. Távoli rokona, Sima Ferenc lakásán rendezte meg ezt a tárlatot, amely azonban zártkörő volt, azaz csak a meghívottak tekinthették meg. Mivel egy polgári lakás enteriırjében kellett boldogulnia, ott függesztette fel a képeit, ahol épp tudta, ablakok mellett vagy között. Vaszary János visszaemlékezése szerint a polgári miliıben Rippl-Rónai képei szinte víziószerően hatottak.7 A mővész azt remélte, hogy ez az exkluzív tárlat meggyızi majd a hazai kultúrpolitikát irányító köröket, ebben azonban csalódnia kellett. A mővészvilág sem reagált, Rabinovszky Máriusz szerint azért nem, mert a legjobbak még mind külföldön voltak.8 E kiállításon ismerkedett viszont meg Gróf Andrássy Tivadarral, a kiállítás egyetlen vásárlójával, akitıl késıbb nagyszabású megrendelést kapott, s ez újabb hazatelepedési lehetıségként csillant fel. Egyelıre azonban újra Párizsban próbált kiállítani, s létrejött talán legjelentısebb egyéni bemutatkozása. 1897-ben Samuel Bing ajánlotta fel galériájának akkoriban igen látogatott termeit Rippl-Rónai mővei számára, ami hatalmas lehetıség volt. (Éedekesség, hogy éppen ebben az évben volt Párizsban Mednyánszky Lászlónak is egy nagy feltőnést keltett kiállítása a Georges Petit Galériában.) Szüleinek írott levelében Rippl-Rónai így foglalta össze kiállítását: „128 mő van 4 gyönyörő teremben összegyőjtve, 3000 meghívó lett kibocsátva. A mővek nevei katalóguskönyvbe vannak beiktatva…”9 A rendezés egyértelmően újszerő, modern ízléső volt: az olajés pasztellképek, rajzok, litográfiák és hímzések nemcsak a falakon, hanem fotelekben, szekrények és egyéb bútorok tetején, sıt a padlón kerültek elhelyezésre. Fennmaradt a kiállítás kis, hosszúkás fomátumú katalógusa is. A kritikák továbbra is az Öreganyám címő képet dicsérték, a többi mőben leginkább a francia hatást emelték ki. Igen fontos tény, hogy egy önarcképén is megörökítette e kiállítás enteriırjét. Az Önarckép barna kalapban címő képen a háttérben a falakon sőrőn elhelyezett mőveket látjuk, a festı pedig mővei elıtt öntudatosan, elegánsan, szinte kihívóan néz farkasszemet a nézıvel. Gauguin mővészetében találunk több ízben is ehhez hasonló kompozíciót, testtartást és arckifejezést.10

1. Paul Gauguin: Kalapos önarckép, 1894

2. Rippl-Rónai József: Önarckép barna kalapban, 1897

7

idézi Bernáth Mária: Rippl-Rónai, Bp: Szemimpex, 1998, 92 Rabinovszky Máriusz: Rippl-Rónai indulása. Nyugat, 1927, I. félév, 129 9 idézi Bernáth Mária: Rippl-Rónai, Bp: Szemimpex, 1998, 107 10 a képek adatai: Rippl-Rónai József: Önarckép barna kalapban, o. karton, 64x88 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Paul Gauguin: Kalapos önarckép, 1893-94, o.v., 38x46 cm, Párizs, Musée d’Orsay 8

- 128 -


TPF

Hosszú lenne részletezni azt, hogy milyen összefüggés áll fenn Gauguin szintetizmusa és Rippl-Rónai mővészi stílusfejlıdése között. E két festményt egymás mellé helyezve inkább a mővész-image, a mővész-öntudat hasonlósága tőnik fel, melynek megszületésében Gauguin bizonyára példaképként jelent meg Rippl-Rónai számára. Nyugtalan, otthonkeresı korszakában Rippl-Rónai ismét egy kiállítással próbált betörni a magyar mővészeti életbe. 1900 decemberében a Royal szálló bérház-szárnyának egyik lakásában volt kiállítása Pesten. Mindent gondosan megtervezett, az összhatás szinte túlságosan is robbant. A kiállított 203 mővet a közönség meghökkentıen vázlatosnak találta. A címek meglepıek, a témák szokatlanul fesztelenek voltak, összességében általános elszörnyedés fogadta a tárlatot. Pedig a katalógus (melynek címe is volt: „Rippl-Rónai impressziói 18901900”) egyben egy kis válogatást mutatott be az addigi kritikákból. Épp mővésztársai kritizálták legkeményebben, de a lapokban megjelent kritikák közt is alig akadt olyan, amely megértı és pozitív lett volna. 1902 márciusában mégis Kaposvárra telepedett. Hazatérve mindenben elszántan a Párizsból hozottakat akarta érvényesíteni: életmódban, öltözködésben, lakberendezésben, kiállításrendezésben, stílusban. Úgy tőnik, ekkorra már a hazai közeg is érettebb volt a befogadására, mivel az 1902 decemberében megrendezett kiállításakor a kritika már mellé állt. Ezt Pesten a Váci utcában, a Merkur Palota kibérelt termeiben rendezte meg 320 képébıl, melybıl 155 már idehaza készült, fıképp enteriırök és pasztellek. Továbbra is határozottan különcnek, idegenszerőnek tartották mővészetét, de dicsérték színeit, dekorativitását, tehetségét. Ekkorra már anyagilag sem állt rosszul a portrémegrendeléseknek köszönhetıen. A teljes közönségsikert azonban csak az 1906. február 1-én nyílt egyéni kiállítása hozta meg, melyet nagy izgalommal készített elı. „Magamra úgy hatott e kiállítás rendezésének már szándéka is, mint […] a hazárdjátékos utolsó kártyája, melyre mindenét feltette” – írta a mővész.11 A Könyves Kálmán Mőkiadó Nagymezı utcai helyiségeiben 318 mő volt látható, melyeket immár meglepıen népes közönség kívánt megtekinteni. İ maga is „óriási sikernek” könyvelte el ezt a kiállítást, s valóban úgy érezte, hogy ezúttal tényleg révbe ért. A kiállítás katalógusa már nem tartalmaz tanulmányt: nincs szükség magyarázatra, a képek magukért beszélnek. Ez a siker és népszerőség, melyet szívósan és céltudatosan válogatott és rendezett kiállításai segítettek megszerezni számára, kitartott egészen 1927-ben bekövetkezett haláláig. III. Ferenczy Károly12 pályafutásában másféle szerepet játszik a kiállítás-rendezés, mint Rippl-Rónaiéban, azonban nem kevésbé fontos. Egyéni tárlatokon kívül tevékeny résztvevıje volt a nagybányai kolónia kiállításainak is, és más közérdekő feladatokat is kapott e téren. Sem a korábbi, sem az újabb szakirodalom nem szentel különösebb figyelmet ennek a ténynek, holott már csak a mővész szervezıi-rendezıi közremőködésével létrejött kiállítások listája is igen impozáns, elképzelhetjük, hogy életének és energiáinak milyen jelentıs részét szentelte ezeknek a feladatoknak. Bár Ferenczy már 1889-tıl fogva kiállító mővész volt, mindig csak egy-egy mővét küldte be a Mőcsarnok vagy a müncheni Sezession tárlataira. Az elsı olyan alkalmak, ahol több mőve volt látható, sıt néhány a figyelem középpontjába került, a nagybányai mővésztelep budapesti bemutatkozó kiállításai voltak, melyek rendezésekor a csoport határozott elkép11

idézi Bernáth Mária: Rippl-Rónai, Bp: Szemimpex, 1998, 155 Felhasznált irodalom: Ferenczy Valér: Ferenczy Károly, Bp, Nyugat, é.n. (1934); Petrovics Elek: Ferenczy, Bp, Athenaeum, 1943; Genthon István: Ferenczy Károly, Bp, Corvina, 1979; Réti István: A nagybányai mővésztelep, Bp, Kulturtrade, 1994 12

- 129 -



zelésekkel lépett fel, és mindent megtettek azért, hogy ne elszórva, hanem egy tömbben szerepelhessenek a mőveik. 1897-ben a mővésztelep nem csak Nagybánya városától, hanem a kultuszminisztériumtól is kapott támogatást, azzal a kikötéssel, hogy télen ki kell állítaniuk. Maga a miniszter, Wlassics Gyula nyitotta meg a Régi Mőcsarnokban (Plasticon) 1897 decemberében megrendezett kiállítást (az újban ugyanis nem kaptak külön termet), melyet rengeteg látogató tekintett meg, és viszonylag jó kritikát is kaptak („csendes forradalmárok”), csupán a hivatalos festészet képviselıi gúnyolódtak rajtuk. 1898 dec. 15-én nyílt a második tárlatuk, ismét a Plasticonban (a téli tárlaton nem kaptak külön termet), ezen a legtekintélyesebb mőnek Ferenczy Háromkirályok címő festményét látták. Ezalkalommal a kritika ezt a kiállítást egyenesen jobb minıségőnek ítéli, mint a Nemzeti Szalont. 1899-ben került sor a harmadik kiállításra: ekkor már a Mőcsarnok-beli téli tárlat keretében kaptak külön termet, ahol maguk zsőrizték, maguk rendezték a tárlatot. Három év után sikerült tehát úgy beilleszkedniük a hivatalos kiállításra, hogy mégis autonóm egységként mutatkozhattak be. Ezen a kiállításon Ferenczy Esthangulat c. képe hivatalos mőcsarnoki díjat kapott (Ráth György díj, 300 ft). Negyedik kiállításukkor, 1900-ban ismét elutasították, hogy külön termet kapjanak a téli tárlaton (Réti szerint a párizsi zsőrizés miatt, amirıl hamarosan szó lesz), így szétszóródva voltak kénytelenek kiállítani. Ekkorra azonban már volt annyi megbecsültségük, hogy többé nem érezték szükségét annak, hogy Budapesten demonstratív kiállítást rendezzenek. 1901-ben Szatmáron mutattak be önálló csoportkiállítást, ami azonban nem váltotta be a hozzá főzött reményeket (anyagi szempontból semmiképp). A nagybányai csoport elismertségének rohamos növekedését bizonyította az is, hogy az 1900as párizsi világkiállítás magyar anyagát válogató zsőrijének tíz tagja közé két nagybányai mővész is bekerült: Ferenczy Károly és Csók István. Nyilván világossá vált a hivatalos rendezıség számára, hogy amennyiben az ország mővészeti képérıl meggyızı képet akarnak a világkiállításon nyújtani, be kell vonniuk a modernebb irányzat képviselıit is. Ami az esetben még meglepıbb, hogy titkos szavazással Ferenczyt választották a zsőri elnökévé. A mővész hatalmas respektusára utal ez a döntés, és Ferenczy ennek megfelelıen nagyon is komolyan vette a válogatás feladatát. Emellett ráadásul az állami vásárlások számára képeket jelölı bizottságnak is tagja volt. Barátja, Réti István mőveit mindkét bizottságban pártfogolta, egyébként pedig egy levelébıl úgy tudjuk, hogy a zsőrizéssel konfliktusai voltak, az üléseken sokat kiabált. Rétihez írt leveleiben arról is panaszkodik, hogy unja már a zsőrizéssel járó üléseket.13 İ maga, mint ez a katalógusból kiderül,14 két mővével szerepelt a párizsi világkiállításon, és mindkettıvel elismerést szerzett (III. osztályú érmet és elismerı oklevelet). 1901 ıszén a velencei biennálén két festményével képviselte Magyarországot.15 1901-2-ben a Mőcsarnok téli kiállításán sikerrel szerepelt két azévi mővével: a Cigányok és az Ábrahám áldozata c. képekkel (az elsıt az állam vette meg, a másodikkal elnyerte az Ipolyi Arnold-féle 2000 koronás történelmi díjat).16 A Mőcsarnok téli tárlatán hat mővével szerepelt, a Márciusi esttel elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó 1000 koronás díját. Csak ekkor, 1903-ban, ennyi sikeres szereplés után szánta el magát a nagy lépésre, hogy megrendezze elsı önálló kiállítását Budapesten. A rendezésre már szeptemberben készülıdni kezdett, majd november 19-én nyílt meg a tárlat a Nemzeti Szalonban, (annak Kos13

Ferenczy levele Rétihez, MNG 8307/1955, jan. 10., Ferenczy levele Rétihez, MNG 8337/1955, dátuma: jan. 6. ( publ.: Genthon István: Ferenczy Károly tizennégy levele, in: MMMÉ, 1952, Bp, Mővelt Nép, 1953., 195.o.); Ferenczy levele Rétihez, MNG 8305/1955, dátuma: jan. 27., mindhárom a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. 14 Catalogue illustré. Exposition des Beaux-Arts à l'Exposition Universelle de 1900 à Paris. Hongrie, Ferenczy képei a 25 és 26-os sorszámok alatt szerepeltek. 15 Ferenczy egyik mőve a Gömöry Olivér-arckép volt, melyet az olasz kritika a kiállítás egyik legerısebb arcképének ítélte. Mővészet, 1902 (I. évf.), 366.o. 16 Az Ipolyi-díj elnyerésérıl tájékoztat a Mővészet, 1902, I. évf., 70.o., a Cigányok állami megvételérıl az Új Idık, 1901 (VII. évf.), 536.o.

- 130 -


TPF

suth Lajos utcai régi termeiben), melyen 86 mővét mutatta be. A kiállítás katalógusának címlapját Ferenczy grafikája díszítette, s ı maga írt egy rövid bevezetı szöveget a mővek listája elé.17 Ebbıl kiderül, hogy a képanyag válogatásában rendkívül szigorú volt saját magához, és például a szentendrei korszakából egyetlen képet sem válogatott be. Ez volt elsı nagy sikere, anyagilag is, amint errıl maga is beszámolt egyik levelében.18 Megállapíthatjuk, hogy Ferenczy kivárta a megfelelı idıpontot és megtalálta a megfelelı helyszínt ahhoz, hogy addigi alkotásai a leghatásosabb módon érvényesülhessenek és sikert arassanak. Az eredmény nem is váratott magára sokáig. 1905 tavaszától a Nemzeti Szalon tisztikarában is jelen volt mint alelnök (a Szalon zsőrijében már egy ideje részt vett), 1906 elejétıl pedig a Mintarajziskolában kapott tanári felkérést (ı volt az elsı, akit a nagybányaiak közül meghívott az igazgató, Szinyei Merse Pál). A legmegtisztelıbb felkérés azonban talán az 1906-ban a Szépmővészeti Múzeumban megnyíló modern magyar kiállításnak a megrendezésében való részvétel volt. Az állandó kiállítás anyagát a Nemzeti Múzeum magyar képtárából és az új vásárlásokból három festı válogatta: Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Paczka Ferenc, a felállítást pedig Karlovszky Bertalanra bízták.19 A modern mővészeti ízlést tehát ebben a bizottságban leginkább Ferenczy képviselte. Ez a kiállítás változatlanul fennállt 1913ig. Ferenczy Károlynak 5 képe kapott helyet a kiállításon, több mőve raktáron maradt, hogy kisebb mővészek is szerepelhessenek. Az ı válogató tevékenységének köszönhetjük, hogy olyan gazdag nagybányai anyag került ekkor a múzeum tulajdonába (melyekben ma a Nemzeti Galériában gyönyörködhetünk, hiszen oda került át a Szépmővészeti Múzeum magyar anyaga). Késıbb, 1906 és 1913 között került a Múzeum anyagába Ferenczy mővei közül a Nyári nap, Patak, Ádám, Izsák feláldozása, Fekvı nı. A Múzeum igazgatója ebben az idıszakban Kammerer Ernı volt, a képtár osztályigazgatója Térey Gábor, Ferenczy mindkettejükkel személyes kapcsolatban állt. Amint egy 1906-os levelébıl kiderül, díszkiállítást akart rendezni „jövı télre-ıszre” (tehát 1907-re) 50-60 képébıl a Nemzeti Szalonban, ez azonban végül ismeretlen okból nem valósult meg.20 Elképzelhetı, hogy egy másik fontos megbízás miatt nem maradt ideje saját kiállítását megrendezni. Ernst Lajos ugyanis 1907 februárjában felkérte ıt, hogy rendezze meg a Nemzeti Szalon új helyiségét felavató kiállítást. Mivel Ferenczy a Szalon alelnöke volt, teljes szuverenitást kapott, amit ı annak érdekében használt ki, hogy minél több nagybányai festı mővét lehessen látni Budapesten. Maga Ferenczy tizenegy mővével szerepelt. Nem volt ez hivatalos Nagybánya-kiállítás, mégis úgy tekinthetjük, mint a nagybányaiak utolsó együttes budapesti szereplését.21 Emiatt késıbb a rendezést személyi exkluzivitással vádolták, azonban Ferenczy mellé állt Ernst és Gróf Andrássy Gyula, a Szalon Elnöke is. A kiállítás 1907 márciusában nyílt meg. A katalógus bevezetı szövegében Ernst célzást tett a kiállítás különösségére: „A kiállítás, mely híven tükrözi vissza a mai magyar modern képzımővészetet, kétségtelen, egyike a legérdekesebbeknek, melyet láttunk.”22 Ferenczy 1907 áprilisában még alelnök volt, de 1907 májusában helyette már Szinyei nevét találjuk a tavaszi katalógusban. Ferenczy Károly talán a rendezését ért támadások miatt mondott le alelnöki tisztérıl. Ugyanebben az évben, 1907-ben alakult meg a modern mővészeket tömörítı MIÉNK mővészcsoport, melynek tervezésében, szervezésében és igazgatásában Ferenczy igen tevékenyen vett részt. Nyilván sok munkája feküdt a csoport három kiállításának megszervezésében is (1908. január, 1909. január, 1910. január). 1909-tıl egy újabb intézmény is igényt tartott a 17

Ferenczy Károly képei, november 19-december 15. Bp, 1903. A Nemzeti Szalon kiadása Ferenczy levele Rétihez, MNG 8298/1955, dátuma: 1903. dec. 14. 19 A Szépmővészeti Múzeum 1906-1956, szerk: Pogány Ö. Gábor és Bacher Béla, Bp, 1956, 168 20 Ferenczy levele Thormához, MNG 3560/939 9. dátuma: 1906. április 24. 21 Réti István: A nagybányai mővésztelep, Bp, Kulturtrade, 1994, 28 22 A Nemzeti Szalon elsı csoportkiállításának katalógusa, 1907. március. Bevezetı: Ernst Lajos 18

- 131 -



munkájára: megalakult a Mővészház Rózsa Miklós szervezésében, melynek Ferenczy Károly is tagja lett, majd 1910-tıl tiszteletbeli tagja, gyakran részt vett a zsőri munkájában is. 1911ben igazgatósági taggá választották, de e tisztségérıl 1912-ben lemondott. Ekkor egy új nagy feladatot vállalt magára, ismét a nagybányai kolónia érdekében. Már 1912 tavaszán közzé tette a nyárra tervezett nagybányai retrospektív kiállításra való felhívást, és készítette a plakátot.23 Rengeteg szervezéssel és levelezéssel sikerült az anyagot összeállítania, míg végül eljött a nagy nap, augusztus 1., amikor Nagybányán megnyílt a kiállítás. Ennek részleteit és eseményeit leírja Réti a nagybányai mővészteleprıl írt könyvében. Beszámol arról, hogy a kiállítás tervezett megnyitását két héttel el kellett halasztani több okból. Jánossy Béla váratlan halála miatt a nála lévı képek megszerzése a kiállítás számára bonyolulttá vált, ebben sokat fáradozott Ferenczy Károly. Jánossy képeit végül óvadék ellenében sem tudták megszerezni, ami nagy veszteség volt a kiállításra nézve. A megnyitóra a minisztert is meghívták, helyette azonban csak dr. Gopcsa László miniszteri tanácsos jelent meg, ı nyitotta meg a tárlatot, melyen 76 mővész 386 képe szerepelt. Szeptember elsı hetében zárult a kiállítás.24 Ferenczy azonban ekkor már egy új kiállításon gondolkodott, saját második (és egyben utolsó) győjteményes kiállításának tervén. Az erre szánt képek listáját már 1912 októberében összeállította.25 1913 február 22-én nyílt meg a kiállítás az Ernst Múzeumban, melyhez katalógus is megjelent.26 Itt azonban már nem egyedül kellett boldogulnia, hanem segítségére volt a múzeum apparátusa. A termeket Falus Elek tervezte, a katalógus tanulmányát Lázár Béla írta. A katalógusban 82 mőve szerepelt. A kiállításhoz a Mővészetnél felhalmozódott rajzait is visszakérte.27 A kiállított mővek között szerepelt a Józsefet eladják testvérei 16000 koronáért, melyet végül 8000 koronáért adott el. Több levele tanúsítja, hogy a visszhangoktól Ferenczy el volt keseredve, és kevésnek érezte, amit eladott. Ezután egy újabb komoly hivatalos megbízás várt rá: 1914-ben ı rendezte a velencei kiállítás magyar részlegét, majd a helyszínen felügyelt (tervei szerint április 4-tıl akart tíz napot kint tölteni). Az ı feladata volt többek közt a genuai herceg vezetése a tárlaton. Hat másik festıvel együtt ı is külön termet kapott mővei kiállításához. Fiának, Valérnak panaszkodott egy levélben, hogy nehezen tud egy teremnyi „egyöntető megjelenéső” képet összeszedni.28 Ez volt utolsó komoly külföldi szereplése. A háború kitörése és egyre súlyosbodó betegsége lehetetlenné tették számára, hogy újabb kiállításokra gondoljon. Mindezek ellenére gyermekei közremőködésével még egy utolsó tárlatot szerveztek meg: saját családi kiállításukat. Ferenczy apai szívét bizonyára melegséggel töltötte el, hogy mindhárom gyermeke mővészpályára lépett, és erıt adott neki, hogy gyermekeivel együtt állíthat ki. 1916-ban, feltehetıleg decemberben nyílt meg az Ernst múzeumban (alig három hónappal a festı halála elıtt). November végén utasításokat írt Valérnak, aki Nagybányán csomagolta a képeket.29 A kiállításhoz katalógus is jelent meg, melybıl kiderül, hogy Ferenczy

23

Rétihez, MNG 8364/1955, dátuma: 1912. március 19. publ.: Genthon István: Ferenczy Károly tizennégy levele, in: MMMÉ, 1952, Bp, Mővelt Nép, 1953., 198.o. és Válogatás a nagybányai mővészek leveleibıl 1893-1944 (Dokumentumok a nagybányai mővésztelep történetébıl II., „Nagybánya könyvek” 8.), szerk: András EditBernáth Mária, Miskolc, MissionArt, 1997, 151. sz. 24 Réti i.m. 34-36 25 Ferenczy levele Ernsthez, MNG 2030, dátuma: Nagybánya, 1912. október 16. 26 Ferenczy Károly újabb festményeinek és rajzainak győjteményes kiállítása. Bp, 1913, Az Ernst-Múzeum kiadása. („Az Ernst-Múzeum kiállításai VIII:”) 27 Országos Széchenyi Könyvtár, Irodalmi Levelestár, Fond 65/187, 5., Ferenczy levele Lyka Károlyhoz, február 22. elıtt, a kiállítás megnyitásának idıpontját is ebbıl a levélbıl lehet tudni. 28 Országos Széchenyi Könyvtár, Irodalmi Levelestár, Ferenczy Károly Ferenczy Valérhoz, 5., dátuma: 1914. március 12. 29 Országos Széchenyi Könyvtár, Irodalmi Levelestár, FK Ferenczy Valérhoz, 16., Leysinbıl november 10-én

- 132 -


TPF

Károlytól 13 mő szerepelt, festmény, rajz és tanulmány.30 A kiállítást Ernst Lajos és Lázár Béla rendezték, a katalógus tanulmányát utóbbi írta. Nem tudjuk, tetszett-e Ferenczynek a kiállítás, talán már nem foglalkozott ezzel a tıle megszokott érdeklıdéssel. 1917 március 18-án hunyt el mindössze ötvenöt évesen. IV. A két elemzett mővész példájából kiderül, hogy milyen nagy ambíció élt a századforduló festıiben saját és csoportjuk kiállításainak megrendezésére. Nem bízták többé múzeumi hivatalnokokra és alkalmazottakra képeik sorsát, hanem saját koncepciójuk megvalósítására törekedtek, és ennek meg is volt az eredménye. Rendezési elveikben megmutatkozik mővészi ízlésük, kreativitásuk, a külföldi példák hatása valamint érvényesülési céljaik. Több érdekes példát is hozhatnánk a magyar mővészet e korszakából, és azt gondolom, érdemes is lenne ebbıl a szempontból a századforduló korát alaposabban kutatni.

30

A Ferenczy-család (Károly, Valér, Béni és Noémi) győjteményes kiállítás („Az Ernst-Múzeum kiállításai XXIII:”), Bp, Az Ernst-Múzeum kiadása, 1916

- 133 -


TPF

A MODERN HITELINTÉZETI ELSZÁMOLÓHÁZ TÖRTÉNETE Dr. Kovács Levente fıiskolai tanár, Tomori Pál Fıiskola vezérigazgató-helyettes, KDB Bank Holmár Krisztina fıiskolai docens, Tomori Pál Fıiskola A tanulmány a modern hitelintézeti elszámolóház, azaz a GIRO Elszámolásforgalmi Rt., mai nevén a GIRO Zrt. létrehozását és mőködésének elsı 15 évét mutatja be. Részletesen kerül tárgyalásra a sikertelen, majd a sikeres elıkészítés, a szolgáltatás folyamatos modernizálása, a tevékenységi kör bıvítése, a díjpolitika alakulása illetve az ügyfélkör bıvülése. Ezen idıszak alatt a cég hibátlanul teljesítı automata elszámolóházként mőködött, a bankszakmában a megbízhatóság etalonjává vált, és igen sikeres pénzügyi vállalkozás is lett. A magyarországi elszámolásforgalom történetének három korszakaszát lehet megkülönböztetni: Az elsı korszak 1893-tól 1948-ig tartott, amikor is a kiegyezés utáni Magyarországon felgyorsult pénzintézeti fejlıdés következményeként létrehozták és mőködtették a mai GIRO Zrt. és KELER Zrt. jogelıdjét a Budapesti Giro és Pénztáregylet Rt-t. A második korszak 1948-tól 1994-ig tartott. Ezen idıszakban az államosított Budapesti Giro és Pénztáregylet Rt. mőködtetése a Magyar Nemzeti Bankba került, ahol az erre szakosodott terület elsısorban manuális alapon látta el ezt a tevékenységet. A harmadik korszakot 1988-tól (cégalapítás), illetve 1994-tıl (elszámolásforgalmi szolgáltatás indulása) számoljuk, mely az ún. automatikus elszámolási korszak. Ekkortól a hitelintézeti elszámolásforgalmat az erre a célra létrehozott GIRO Elszámolásforgalmi Rt. (mai neve GIRO Zrt.) végzi teljesen automatizáltan, elektronikus alapon. A tanulmány további részében a harmadik, ún. modern elszámolásforgalom történetével kapcsolatos információk kerülnek bemutatásra. Ehhez felhasználásra kerülnek olyan „ısanyagok”, melyeket egykori és mai aktív elszámolásforgalmi vezetık készítettek saját tapasztalataik, élményeik és visszaemlékezéseik alapján. 1. Az új magyar giro és tızsdei elszámoló rendszerek kialakításának közvetlen – gazdaság- és pénzügypolitikai – elızményei1 A gazdaságirányítás rendszerének az 1960-as évek végén elkezdett reformja keretében már felmerült a bankrendszer átalakításának a gondolata is, de döntı lépés e téren nem történt. Az elsı igazán jelentıs változás az volt, hogy 1979-ben off-shore státusban megalakult a Közép-európai Nemzetközi Bank (CIB Bank). Ezt követte 1980-ban a különbözı fejlesztési és szövetkezeti pénzalapokból életre hívott bankszerően mőködtetett intézmények létrehozása. Ezekbıl a bankszerően mőködtetett intézményekbıl nıtt ki az Inter-Európa Bank, az Ybl Bank, az Investbank, az Agrobank, a Mezıbank, az Innofinance és a Konzumbank. 1984 áprilisában megszületett a politikai döntés is a kétszintő bankrendszer kialakítására. Ennek elsı lépéseként a Magyar Nemzeti Bank 1985-ben létrehozta az Általános Vállalkozási Bankot. 1985–1986 folyamán létrejöttek az elsı vegyes tulajdonú pénzintézetek is, a Citibank Budapest és az Unicbank.

1

Angyal Zoltán, volt GIRO vezetı alapján

- 135 -

A modern hitelintézeti elszámolóház története

Dr. Kovács Levente – Holmár Krisztina

A politikai döntést követıen a Magyar Nemzeti Bank keretében végzett kétéves elıkészítı munka és egyéves szimuláció után 1987. január 1-jével formálisan is kétszintővé vált a magyar bankrendszer. A Magyar Nemzeti Bank hiteligazgatóságaiból, a budapesti intézetébıl, és az Állami Fejlesztési Bank egy részébıl három kereskedelmi bank jött létre – Magyar Hitelbank, Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Budapest Bank –, illetve a korábbinál lazább szálak főzték a jegybankhoz az Országos Takarékpénztárt, a Magyar Külkereskedelmi Bankot, valamint a Pénzintézeti Központtól különvált Általános Értékforgalmi Bankot. Ezzel fı elemeit tekintve gyakorlatilag különváltak a kereskedelmi és a jegybanki funkciók. A bankrendszer mőködése szempontjából lényeges lépés történt 1991-ben a pénzintézeti törvény – az 1991. évi LXIX. tv. – elfogadásával, amely rögzítette a hitelintézetek mőködésének jogi kereteit, távlatilag szabályozta az állami tulajdonlás mértékét. Az 1991. évi LX. tv. – a Magyar Nemzeti Bank jogállásáról – meghatározta a jegybank mőködési kereteit, rögzítette a bank és az állam viszonyát, a banknak a korábbiaknál szélesebb önállóságot biztosított. 2. A giro elszámolásforgalmi rendszer létrejötte, elızmények, indulás 1986-19922 1986-ban Ipper István, az MNB Nemzetközi kapcsolatok Fıosztályának vezetıje elmondta Vasvári Györgynek, hogy a Világbank Magyarország bankjai számára meg kívánja kezdeni az I. Világbanki Hitelcsomag szervezését és a felhasználáshoz javaslatokat vár tıle. Vasvári György rövid idı alatt elkészítette a korszerő elszámolásforgalom szükségességét bemutató tanulmányt, mellyel a Világbank képviselıje, Mr. Ikramullah egyetértett és azt rövidesen maga a Világbank is elfogadta. Közben természetesen az MNB vezetı szervei, a kormány jóváhagyásával, szintén jóváhagyták a világbanki hitel kérelmet az elszámolásforgalmi rendszer létrehozására. Az Elszámolásforgalmi Rt. megalapítását 1987 decemberében, a bankok pénzügyminiszter-helyettesi értekezleten, eldöntötték. Három hónappal késıbb Dr. Bódy László MNB elnökhelyettes vezetésével megalakult az Alapító Bizottság. Egyik fontos tevékenysége „A hazai elszámolásforgalom létrehozására” megvalósíthatósági tanulmány készítésére, nemzetközi tender kiírása volt. A tendert a hat legnagyobb tanácsadó, auditor cég egyike, az Ernst & Whinney nyerte meg. A tanulmány 1988 novemberére készült el. Az érdeklıdı bankok képviselıi a tanulmány megállapításai ismeretében, december 9-én összeültek és elhatározták az Elszámolásforgalmi Rt megalapítását. December 19-én megtartották az alakuló közgyőlést. Ezen többek között megválasztották az Rt. vezetı szerveit is. Az Igazgatóságot és Elnökét (Dr. Bódy László), a Felügyelı bizottságot és Elnökét (dr. Puskás Ferenc vezérigazgató helyettes, OKHB), valamint az ügyvezetı igazgatót (Vasvári György). Eldöntötték, hogy az Rt. elsı üzleti éve 1989 lesz. Továbbá megvitatták a részvényjegyzést, a részvények jegyzési arányait is. Ezután megtörtént a részvényjegyzés, minden részvényes azonos arányban jegyzett. Így már nem volt akadálya az Rt. cégjegyzékbe vételének sem. A GIRO Elszámolásforgalmi Rt. elsı részvényesei: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 2

AGROBANK Rt. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKFORGALMI BANK Rt. ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI BANK Rt. BUDAPEST BANK Rt. DOROG és VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET. IPARI FEJLESZTÉSI BANK Rt MAGYAR HITELBANK Rt. MAGYAR KÜLKERESKEDELMI BANK Rt.

Vasvári György, volt GIRO ügyvezetı igazgató/vezérigazgató alapján

- 136 -


9. 10. 11. 12.

TPF

MAGYAR NEMZETI BANK Rt. ORSZÁGOS KERESKEDELMI BANK Rt ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR. POSTABANK és TAKARÉKPÉNZTÁR Rt.

Közben folytak a hitelszerzıdés megkötésével kapcsolatos tárgyalások a Világbankkal. A Világbanknak be kellett tartania a COCOM, az embargó érvényben lévı szabályait. Ugyanakkor hazánkban már folytak a rendszerváltással kapcsolatos tárgyalások. A Világbank ezt szerette volna támogatni, de ugyanakkor a rendszerváltás sikerességét nem látta egyértelmően biztosítottnak. A megválasztott ügyvezetı igazgató, Vasvári György folyamatosan vette fel az GIRO Rt. létrehozásához szükséges szakembereket, munkatársakat. A cég ekkor még ideiglenes helyen mőködött (III. ker. Lajos utca), közben az igazgatóság tendert írt ki a cégközpont megépítésére. Egy elhagyott pesterzsébeti gyárépületbıl alakították ki az iroda szárnyat, mellette a számítógép-központ részére egy több szintes beton tömb épült. A központ átadása/átvétele 1991 második felében történt meg. (A mai központi épületet az V. ker. Vadász u. 31.-et a cég 1998-ban vette használatba, a régi központi épület, mint informatikai központ megtartása mellett.) Az Igazgatóság, belátva a biztonság fontosságát, nemzetközi tendert írt ki a teljesítendı biztonsági követelmények kidolgozására, amelyet a DRT International nyert meg. Ezen kívül magának az elszámolásforgalmi rendszernek a kidolgozásra is nemzetközi tendert írtak ki. A tenderkiírásokat, a bankok képviselıibıl álló Igazgatóságnak kellett elıször is jóváhagynia, de mindenhez szükség volt a Világbank jóváhagyására is. A rendszer készítésére kiírt tendert a francia SG2 Rendszerház és a Bull cég nyerte. Ezt a döntést a beérkezett pályázatok tanulmányozása után, a részvényes bankok egy-egy szakember-képviselıjébıl és a GIRO Rt. három szakemberébıl álló, 21 tagú bizottság, 150 darab a tendereket minısítı kérdés megválaszolásával hozta meg. A Világbankkal, különösen a tender kiírása során, folyamatosan egyeztetés folyt. A Világbank is arra törekedett, hogy a COCOM határai között, mennél korszerőbb rendszer specifikálása történjen meg. Természetesen a két fél érdekei nem mindig estek egybe, amely kemény vitákat eredményezett. Végsı döntés a Washingtonban folytatott több napos vita eredményeképpen született meg. Végül egy decentralizált rendszer mellett döntöttek, amelynél a bankfiókok a Giro központhoz, majd a Giro központ az MNB-hez és a bankok központjaihoz csatlakozik. 1992 márciusában, a GIRO Rt. közgyőlésén egyhangú határozattal, a részvényesek elismerésüket fejezték ki a rendszer építésével kapcsolatos munkájáért a cégvezetésnek. Ezzel párhuzamosan azonban néhány nagybank elkezdte szervezni a részvényeseket, a készülı girorendszer üzembe helyezésének elutasítására és az egyes bankok saját hálózatának létrehozására, illetve a bankfiókok helyett a bankközpontok Giro központhoz történı csatlakoztatásra. Likviditáskezelési szempontból ezt a megoldást tartották hatékonyabbnak. A Világbank azon az állásponton volt, hogy a rövidesen átadásra kerülı elszámolásforgalmi rendszert nem szabad – addig, amíg el nem készül az új rendszer – eldobni, kihasználatlanul hagyni. Véleményük szerint ez igen költséges, nem célszerő megoldás lenne. Ugyanis feleslegessé válnának a hitelbıl vásárolt berendezések és az új rendszer elkészültéig a bankrendszer továbbra is elszámolásforgalmi rendszer nélkül maradna. 1992 augusztusában – április helyett – két részvényes bank közremőködésével az SG2Bull bemutatta és átadta az elkészült elszámolásforgalmi rendszert. Erre az alkalomra azonban - 137 -



a részvényesek többsége már nem jött el. Majd 1992 szeptemberében rendkívüli közgyőlésen a részvényesek, a részvénytöbbséggel rendelkezı nagybankok (ekkorra már a részvények egyenlı aránya megszőnt) a Világbankkal egyetértı ügyvezetı igazgatót (akkor már vezérigazgatót) és az Igazgatóságot leváltották. Az új vezérigazgató Szamosi László lett, akinek a munkája meghatározó volt a cég stabil informatikai mőködésének kialakításában. A Magyar Nemzeti Bank 1992-ben a bruttó elszámolási elv bevezetése mellett döntött. A GIRO Rt. igazgatósága 1993-ban úgy határozott, hogy a GIRONET tartalék-rendszerét a GIRO Rt. munkaszervezete saját fejlesztésben készíti el. Többszöri – a funkciók átfogalmazását érintı, az MNB által kezdeményezett – változást követıen, az üzemeltetési funkciókat a követelményeknek megfelelıen teljesítı változat 1994 januárjában készült el. A rendszer auditorának megállapításait beépítı módosítások átvezetése júliusra megtörtént. Így megnyílt az út az új rendszer kidolgozása elıtt. Elindult az új Zsíró Rendszer szervezésének, programozásának munkája. A rendszer kidolgozásához a szükséges saját szakemberek rendelkezésre álltak, ugyanis az SG2-BULL –GIRO szerzıdés szerint (kérésünkre), az alkalmazásba nem vett rendszer készítésében a GIRO Rt. szakemberei is részt vettek. Ez kiképzésüket (elsı elképzelésünk szerint), az elszámolásforgalmi rendszer szervezésére és programozására, a rendszernek az üzemeltetésére jól szolgálta, továbbá a kiviteli árat is csökkentette. 3. A BZSR3 kialakítása4 Az új giro rendszerre történı átállás (Bod Péter Ákos MNB elnöksége idején) az akkori papír alapon történı könyvelés kiváltását célozta meg. Ekkor a feladatot nehezítette, hogy a hat klíring bank könyvelését az MNB végezte, vagyis elsı feladat volt a saját rendszerük kialakítása. A jegybank pályázatát a francia BULL cég nyerte, akivel egy valós idejő, nettó elszámolási rendszer, az ún. GIRONET kialakítása kezdıdött el. A szakemberek szerint 1992 augusztusára a rendszer gyakorlatilag tesztelésre kész volt, 1993. január 1-tıl akár el is indulhatott volna, azonban kétségek merültek fel a GIRONET üzembe állíthatóságát illetıen. A giro elszámolás nettó elve azt jelentette, hogy a fizetések a nap folyamán minden feltétel nélkül teljesülnek, majd a nap végén derül ki, hogy volt-e a banknak elegendı fedezete a számláján a fizetési forgalmának kiegyenlítésére. Ha nem, a kockázatot a jegybank futja, kritikus esetben a büntetı kamattal folyósított kényszerhitel sem jelent megfelelı védelmet. A bankok fedezetlenségébıl eredı kockázat kiküszöbölésére 2002. júniusban az MNB igazgatósága határozatot hozott a bruttó elv bevezetésérıl: csak fedezettel rendelkezı tétel teljesülhet a rendszerben. Ez a GIRONET teljes átalakítását vonta maga után, ugyanis az nem volt képes a fedezet ellenırzésére. Kérdés volt: ki alakítsa át a rendszert? A szállító felkérése drágának látszott, ugyanakkor a rendszerbe történı „saját” fejlesztés a jótállás elvesztését jelentette volna. Az világossá vált, hogy a határidı nem tartható, 1994. január 1. lett új indulási dátumként megjelölve. Vita volt arról, mit is jelentsen a fedezet vizsgálat: teljes „szigorral” csak a fedezett tételek teljesüljenek, vagy kapjanak-e a bankok bizonyos limitet a számlájukon történı túlköltekezésre, legyen-e fedezet megkövetelve és az mi legyen, tegyünk-e különbséget a bankok között a limit biztosításánál (legyenek-e jó és rossz bankok)?

3 4

Bankközi Zsíró Rendszer Morvayné Aradi Anna, MNB-s vezetı alapján

- 138 -


TPF

A rendszer indulását megelızıen szükséges volt, hogy a hat ún. klíring bank leváljon az MNB H66-os könyvelési rendszerérıl és saját számlavezetı rendszert alakítson ki. Felmerült az MNB-nél vezetett banki számlák összevonása is, ugyanis ekkor a kötelezı tartalék kezelése külön számlán történt. Kérdés volt, hogy a GIRO Rt. vezessen-e a bankoknak számlát (a közvetlen résztvevık a GIRONET-en keresztül az üzleti nap alatt bármikor kezdeményezhették volna a giroban nyilvántartott egyenlegük módosítását az MNB-nél vezetett számla egyenlegének egyidejő módosításával), illetve a bankári mőveletek megosztásának lehetısége a GIRO Rt. és az MNB között. A rendszer „azonos napi elszámolás” elvét követte volna, az értéknapos elszámolás bevezetése késıbbi terv lehetett volna. Ekkor kezdıdött a fillér elhagyásának dilemmája, ugyanis a könyvelési rendszerek karakter problémával álltak szemben. Felmerült a deviza mőveletek bekerülése a giroba, valamint a SWIFT kiváltása, azonban ez késıbb lekerült a napirendrıl. Megoldandó volt a levelezı banki szolgáltatás (fıként a takarékszövetkezetek esetében). A rendszer nem volt felkészítve a sorkezelésre (lévén nettó rendszer), ennek a funkciónak a beépítése a bruttó rendszerre történı átállással került elıtérbe. Egyes nézetek szerint erre azért nem lett volna szükség, mert a bankok a tételek indítása elıtt láthatták a pozíciójukat és a fedezetlen tételeket visszatarthatták volna. Mindezek mellett napirenden volt a számlaszámok cseréje, amelynek az egész országban egyidejőleg kellett végbemenni az úton lévı tételek zavartalan teljesítését is beleértve. Az eredeti tervek szerint a bankok nem egyszerre, hanem az általuk bejelentett idıben csatlakoztak volna a GIRONET-hez, legkésıbb 1994. december 31-ig. Amelyik bank nem tudott, vagy nem akart csatlakozni, a következı elméleti lehetıségekkel nézett volna szembe: • közvetett résztvevıvé minısítés, •

pénzforgalmi szolgáltatásra vonatkozó engedély megvonása, vagy

•

a csatlakozásra késıbbi határidı megállapítása.

Meg kellett határozni az MNB átállási ütemtervét is, benne az MNB számlavezetı rendszerének felkészítését az ún. IBI mátrix fogadására és könyvelésére. Megoldandó volt a munkatársak szakmai felkészítése, a help desk szolgáltatás megszervezése. Megfontolás tárgya volt, hogy a jegybanki mőveletek (nyíltpiaci mőveletek, forint-deviza swap, refinanszírozási hitelek folyósítása, törlesztése stb.) a GIRONET hálózaton keresztül történjen-e? Javaslatként fogalmazódott meg a kisösszegő tételek összevont, ún. „győjtött bizonylatként” történı továbbítása, amikor a GIRONET csak az összesített tételt könyveli, a részletezı üzenetek más úton jutottak volna a címzetthez. 1993-ban probléma volt a tesztelés során a kapacitással: szerzıdés szerint 520 ezer tételt kellett volna teljesítenie a rendszernek, ez a tesztelés során nem sikerült, a hiba javítása után remélték a megfelelı tételszám elérését (akkor a bankrendszer igényét ennél kisebbre taksálták). Felmerült az igény egy tartalék rendszer készítésére, mely a GIRONET-hez képest egyszerő, annak fedezetvizsgálattal történı kiegészítése megoldható. A GIRONET és a tartalék rendszer indítását 1993. közepén a GIRO Rt. 1994. január 1-re megvalósíthatónak tartotta. Valójában 1994. január 1-re nem készült el a rendszer, sem a bankok, sem az MNB nem voltak készen a csatlakozásra. A GIRONET üzembe állítása lekerült a napirendrıl, helyette a batch rendszerő, de fedezet vizsgálat elvégzésére alkalmas bruttó elvő Bankközi Zsíró Rendszer megvalósításáról született határozat, amely az eredeti on-line rendszer háttér megoldása lett volna.

- 139 -



1994-ben is döcögısen haladt a felkészülés, ezért az MNB júniusban felszólította a bankokat, hogy a BZSR-hez történı csatlakozási képességüket mindenki auditori jelentéssel köteles igazolni, melyben beszámol az alábbi kritériumok teljesítésérıl: • • • •

Megfelelı szinten biztosítani kell az információk biztonságát és sérthetetlenségét. A rendszernek képesnek kell lennie minden bankközi pénzügyi tranzakció végrehajtására, mennyiségi szempontból és az információk sokfélesége szempontjából egyaránt. A banknak képesnek kell lennie a BZSR-hez való kapcsolódásra az elıírások szerint. A tranzakciók nyomon követését biztosítani kell mindkét irányban.

Ekkor a BZSR indulásának céldátuma 1994. október 7. volt, melyet a 6-án tartandó sikeres tesztnek kellett volna megelızni. A beérkezett jelentésekben az auditor cégek kisebbnagyobb aggodalmuknak adtak hangot, felsorolva a még teljesítendı tetemes feladatsort. Ekkor már a leendı közvetlen BZSR tagok egy idıben történı csatlakozása volt a terv. Közvetett csatlakozásra készültek a takarékszövetkezetek az MTB-n keresztül, valamint néhány kis bank és takarékszövetkezet az MNB levelezı banki szolgáltatásának igénybevételével. Az 1994. október 6-i teszt nem sikerült, a következı dátum november 17-e volt, mely sikeresnek bizonyult, így november 18-án megkezdte mőködését a BZSR. Eleinte nem volt hibamentes a mőködés, a kétszer benyújtott tételektıl kezdve sokféle „javítani való” akadt a rendszer mőködésében, de alapvetıen elégedettek lehettünk vele. A Bankközi Zsíró Rendszer mőködési alapelvei5: -

azonos napi klíringelszámolás, azonos idejő tranzakció-kezelés, azonos idejő pozíciólekérdezési lehetıség, semlegesség, függetlenség, áttekinthetıség.

Az utóbbi három alapelv azt fejezi ki, hogy a rendszer a közös és azonos szolgáltatások, a belsı önállóság biztosítása révén, a rendszer más résztvevıinek zavarása nélkül, versenyelınyök kizárásával kívánja szolgáltatásait biztosítani. 4. GIRO Elszámolásforgalmi Rt → GIRO Zrt. története Magyarországon a kétszintő bankrendszer bevezetésével 1987-ben jelent meg az az igény, hogy a kor technikai színvonalán álló fizetési rendszer alakuljon ki, amelyben a hitelintézeti elszámolóház számítógépes informatikai és távközlési rendszerekkel nyújtja szolgáltatásait. Így a bankok közti pénzforgalmi elszámolás teljes egészében elektronikus alapra kerül; a bankközi pozíció kiszámítása és kiegyenlítése naprakésszé válik; az úton lévı pénzek öszszege csökken; a fizetési forgalomhoz kapcsolódó információk pontosabbá válnak és gyorsabban jelennek meg.6 A koncepció jegyében a GIRO Rt.-t 1988 decemberében alapította meg 12 pénzintézet köztük a Magyar Nemzeti Bank - 504 millió forint alaptıkével. Az alaptıke további részvény 5 6

Fogaras István: Bankmenedzsment, 1997. Angyal Zoltán, volt GIRO vezetı alapján

- 140 -


TPF

kibocsátásokkal folyamatosan emelkedett: 1992-ben 50 millió, 1993-ban 30 millió, 1994-ben 30 millió, 1995-ben 5 millió névértékő, 1996-ban 5 millió forint névértékő részvények kibocsátásával. 1996-ban a cég a saját vagyona terhére a jegyzett tıkéjét a háromszorosára, 1.872 millió Ft-ra emelte. 1997-ben ismét a saját vagyon terhére történt alaptıke emelés, így ettıl az évtıl 2496 db egyenként 1.000.000 Ft névértékő, névre szóló részvénybıl tevıdik össze a cég jegyzett tıkéje. A GIRO Rt. 1988. és 1994. között a tulajdonos pénzintézetek és azok ügyfeleinek érdekeit és igényeit kielégítı, a fizetési rendszer kockázatát alacsonyan tartó elszámoló rendszer megtervezésén, az érdekek egyeztetésén és a bankközi klíring rendszer kiépítésén dolgozott. A fı szakmai feladatot annak megoldása jelentette, hogy az egyes bankok képesek legyenek a giro elıírások szerinti adatfeldolgozásra7. A cég az elszámolásforgalmi szolgáltatását 1994. november 18-án kezdte meg. A Bankközi Klíring Rendszer 1994-es bevezetésekor még csak a jóváírásra indított egyedi bankközi tranzakciók, átutalások kerültek feldolgozásra, elszámolásra és továbbításra. A csoportos fizetési megbízások feldolgozása 1997 második felétıl a Klíringtagok folyamatos becsatlakozásával bıvült ki. 1998-tól a közvetlen csoportos megbízások feldolgozását, mint új szolgáltatást nyújtja a GIRO Rt. klíringtagjai, számlavezetett ügyfelei részére. A szolgáltatás keretében a Közvetlen Résztvevık közvetlenül tudják csoportos megbízásaikat a Bankközi Klíring Rendszerbe eljuttatni, illetve onnan fogadni. E szolgáltatás során a cég a beérkezett megbízásokat szabványos tételekké alakítja át és küldi tovább a bankrendszer tagjainak. A GIRO Rt. elszámolásforgalmi alaptevékenysége mellett 2002-2003-ban a kor kihívásainak, a bankközösség igényeinek megfelelıen bıvítette szolgáltatásait. Így hozta létre 1998ban elıször a GIRODAT Rt.-t, majd ennek 2003-as beolvasztása után a GIRinfO szolgáltatást, amely adatbázisai segítségével a hitelintézeti ügyfelek okmány és személyes adatainak, a közjegyzıi ingó jelzálog nyilvántartásának és az Opten Kft. Cégtár adatainak begyőjtését, ellenırzését teszi lehetıvé. A BISZ Rt. (ı üzemelteti a Központi Hitelinformációs Rendszert – korábbi megnevezése BAR -, ezt a pénzügyi intézmények töltik fel vállalkozási és lakossági hitelinformációs adatokkal és ık is használják hitelbírálati folyamataikban) és a GIRO Rt. tulajdonosi köre és tulajdonosi aránya szinte azonos volt. Ezen felismerés és a lehetséges szinergiahatások miatt kezdeményezte Legeza Péter elnök-vezérigazgató a BISZ Rt. megvásárlását. A közel azonos tulajdonosi arányok miatt a vételárat alacsonyan lehetett tartani (lásd a következı évek magas nyereségességi szintjét!). A GIRO Rt. a BISZ Rt. megvásárlásával, az adósnyilvántartó rendszer információival teszi teljessé az adatszolgáltatását. Az elektronikus aláírás hitelesítési szolgáltatásával és tapasztalatával pedig a magasabb elektronikus biztonsági megoldások hitelintézeti bevezetését támogatta. A GIRO Zrt.-nek 2010-ben 23 részvényese van, amelyek a társaság alaptıkéjét közel 2,5 milliárd forintra emelték fel az elmúlt évek során. A GIRO Zrt. elszámolásforgalmi ügyfélköre folyamatosan növekszik, az indulási évi 43-ról 2010-re 56-ra nıtt, mely a szokásos megszőnések, új pénzintézetek alakulása mellett elsısorban a Takarékbank alól kivált ún. TÉSZ-es takarékszövetkezetek 1999-es egyéni csatlakozásának volt az eredménye. A GIRO Zrt. részvényesei és részvényeiknek száma 2010 júniusában: (összesen 2496 db részvény, minden részvény névértéke 1millió forint) 7

Fogaras István: Bankmenedzsment, 1997.

- 141 -


1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.


BUDAPEST Bank Nyrt. CIB Bank Zrt. Citibank Zrt. Commerzbank Zrt. Deutsche Bank Zrt. ERSTE BANK Nyrt. Hanwha Bank Magyarország Zrt. Banco Popolare Hungary Zrt. ING Bank Zrt. KDB Bank (Magyarország) Zrt. KELER Zrt. K&H Bank Nyrt. MFB Zrt. Magyar Nemzeti Bank Magyarországi Volksbank Zrt. Merkantil Bank Zrt. Milton Bank Zrt. MKB Bank Zrt. OTP Bank Nyrt. Porsche Bank Zrt. RAIFFEISEN BANK Zrt. Takarékbank Zrt. UniCredit Bank Hungary Zrt.

208 60 24 20 20 208 20 20 20 20 20 524 20 182 20 20 20 554 416 20 20 20 40

A GIRO Zrt. elszámolásforgalmi tagjai 2010 júniusában: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

Allianz Bank Zrt. Alsónémedi és Vidéke Takarékszövetkezet AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe Banco Popolare Hungary Bank Zrt. Bank of China (Hungaria) Zrt. BNP PARIBAS Magyarországi Fióktelepe Budapest Hitel és Fejlesztési Bank Nyrt. Crédit Agricole Corporate and Investment Bank Magyarországi Fióktelepe CIB Közép-európai Nemzetközi Bank Zrt. Citibank Europe plc. Magyarországi Fióktelepe Commerzbank Zrt. CREDIGEN Bank Zrt. Dél-dunántúli Regionális Bank Zrt. Deutsche Bank Zrt. Erste Bank Hungary Nyrt. FHB Földhitel-és Jelzálogbank Nyrt. FHB Kereskedelmi Bank Zrt. Fortis Bank SA/NV Magyarországi Fióktelepe Fundamenta-Lakáskassza Zrt. Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet Hajdúdorog és Vidéke Takarékszövetkezet Hanwha Bank Magyarország Zrt. MagNet Magyar Közösségi Bank Zrt. ING Bank N.V. Magyarországi Fióktelepe KDB Bank (Magyarország) Zrt. - 142 -


26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56.

TPF

Kereskedelmi és Hitelbank Zrt. Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt. Magyar Államkincstár Magyar Cetelem Bank Zrt. Magyar Export-Import Bank Zrt. Magyar Fejlesztési Bank Zrt. Magyar Nemzeti Bank Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. Magyarországi Volksbank Zrt. Mecsekkörnyék Hitelszövetkezet Mecsekvidéke Takarékszövetkezet Merkantil Bank Zrt. MKB Bank Zrt. Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet Oberbank AG Magyarországi Fióktelep Országos Takarékszövetkezeti és Kereskedelmi Bank Nyrt. Örkényi Takarékszövetkezet Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet Porsche Bank Zrt. Raiffeisen Bank Zrt. Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet Sopron Bank Zrt. Szarvas és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet Széchenyi István Hitelszövetkezet Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet Szentesi Hitelszövetkezet Tiszaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet Tiszántúli Elsı Hitelszövetkezet Turai Takarékszövetkezet UniCredit Bank Hungary Zrt. Milton Bank Zrt.

5. A GIRO Rt./Zrt. tevékenységének fejlıdése8 1995: A teljes bankrendszer és az elszámolásforgalom kiemelkedı jelentıségő eseménye volt az új pénzforgalmi jelzıszámokra való átállás, amelynek zökkenımentes megvalósulásában nem kis szerepet vállalt a klíringház. Az elszámolóház az MNB megbízásából elkészítette – elsısorban a bankok és a nagy ügyfélkörrel rendelkezı gazdálkodó szervezetek számára – a régi és az új számlaszámok megfeleltetését megkönnyítı, CD-n forgalmazott adatbázist és számítógépes programot, valamint kialakította és mőködtette az egyedi számlaszámok telefonos lekérdezésére alkalmas GIROPHONE szolgáltatást. Fontos esemény volt a Magyar Államkincstárnak a klíringrendszerbe való zökkenımentes bekapcsolódása, valamint a GIROMAIL levelezırendszer elindítása. 1995-ben megalakult a MÁK, és bekapcsolódott a klíringrendszerbe. Az ı elszámolásforgalmi szerepe 1998-ra válik jelentıssé, hiszen ekkor válik több száz intézménye is klíringtaggá, és adja a többségét a csoportos (munkabér) utalási tranzakcióknak. A bankrendszer ebben az évben tért át az új bankszámla számokra. Ekkor kerül kidolgozásra a közvetlen terhelések (csoportos beszedések) szabványosított központi megoldása is az MNB kon8

Húsz esztendıs a GIRO, 15 éves a klíringrendszer – Bankszövetségi Hírlevél 2009/12.

- 143 -



cepciója alapján. Az elszámolásforgalmi adatok alapján elegendı tapasztalat halmozódott fel a pénzforgalom alakulásáról, a trendekrıl és tranzakció típus arányokról. Így jól modellezhetı, érzékelhetı nagyságú díjcsökkentés kerülhetett bevezetésre 1996. január 1-ével. 1996: A háttérintézmény – mint bankközi szolgáltató – tevékenysége meghatározó jelentıségő, eredményessége kihat az egész bankrendszer hatékonyságára is. 1996. volt a második olyan teljes év, amely során az elszámolásforgalom új rendszere éles üzemi alkalmazásban vizsgázott. 1997: A Bankközi Zsíró Rendszer – a hazai pénzforgalom résztvevıivel kialakított eredményes együttmőködésnek is köszönhetıen – továbbra is hibamentesen mőködött. Az elszámolásforgalmi rendszer további fejlesztése, korszerősítése, a szolgáltatások körének és színvonalának folyamatos bıvítése, az alapfunkció teljesítése nagy üzembiztonsággal valósult meg. Az év harmadik negyedévében megkezdıdött a csoportos megbízások feldolgozása. A klíring díjak többször módosultak, a minimum díjak 5 Ft-ról 8 Ft-ra emelkedtek, hogy jobban tükrözzék a tranzakciós költségeket, ugyanakkor az értékfüggıség 0,25‰-ról 0,21‰re csökkent, de megmaradt az ‰-es díj, hiszen a nagyobb értékhez nagyobb pénzügyi felelısség tartozik. A szakemberek ekkor hívják fel elıször a figyelmet a koncentrációra, mely szerint a megbízások 5%-a adja a forgalmi összeg 82,5%-át. Ebben az évben indult el a csoportos átutalás és a beszedési szolgáltatás is, az elsı típus 1013 db tranzakcióval, a másodikban viszont nem történt tranzakció. 1998: Az 1988-ban alapított hitelintézeti elszámolóház jubileumi évet zárt 1998-ban. Az eltelt idıszak tapasztalatait összegezve megállapítható, hogy a GIRO Rt. – kialakított üzemeltetési rendje, a személyi, tárgyi feltételei, az informatikai és biztonsági rendszere alapján – alkalmas az elszámolásforgalom megbízható lebonyolítására. A csoportos átutalások forgalmának többsége a Magyar Államkincstár számlavezetési körébe tartozó intézményektıl származott. Az év elején indult szolgáltatáshoz késıbb hétszáznál több intézmény csatlakozott. A csoportos beszedési megbízások számának felfutása az év jelentıs részében elmaradt a csoportos átutalásokétól. 1998 végén még csupán 7 klíringtag küldött beszedési kezdeményezést, és a beszedıként bejelentett cégek száma is csupán 81 volt. Ebben az évben megindult a felkészülés az évezredváltás informatikai megoldására (Y2K). 1998. november 25-én a GIRO Rt. megkapta az ISO 9002 tanúsítványt. A BKR üzemeltetéséhez a cég 1998 novemberétıl folyamatosan megkapta az ISO 9002 minısítést, 2002-tıl pedig már a fejlesztésre is kiterjedı ISO 9001:2000 tanúsítvánnyal rendelkezik 1999: A pénzügyi ágazat banki része a GIRO Rt. támogatásával készült fel arra, hogy a millenniumi évben a fizetési forgalom a szokásos menetben folyhasson. Az integráción kívüli takarékszövetkezetek (TÉSZ) közvetlen klíringtagként csatlakoztak az elszámolásforgalmi rendszerhez. A tranzakciók többségét még mindig a hagyományos egyedi átutalások teszik ki (73%), míg a csoportos megbízások részaránya ugrásszerően emelkedett, s az összes tranzakciók számának 26%-át adták.

- 144 -


TPF

A díjak tovább csökkentek, az ezrelékes díj 0,21‰-ról 0,11‰-re, a maximum díj az addigi 1000 Ft-ról 800 Ft-ra. Ekkortól számol a cég az éves elszámolásforgalom szezonalitásával, és ezen évtıl robban be (egy év alatt megharmincszorozódott!) a csoportos fizetések forgalma is. 2000: A legfontosabb fejlesztés a szakaszos elszámolás szeptember végi bevezetése, a kommunikációs szolgáltató-váltást követı átépítés és az adatközpont kialakítása volt. A társaság 4 órával hosszabbította meg a banki fogadási idıt a szakaszos elszámolás beindításával. Harminc klíringtagnál lecserélték a 3 évnél régebbi végponti eszközöket. A díjak tovább csökkentek, az ezrelékes díj 0,11‰-ról 0,1‰-re, a maximum díj 800 Ftról 400 Ft-ra, miközben a beszedési megbízási díj az addigi 4 Ft-ról 5 Ft-ra emelkedett. A csoportos megbízási díjaknál a minimum díj az addig 5 Ft-ról 6 Ft-ra nıtt, az ezrelékes díj pontosan követte a klíringstruktúra ezrelékes díjait, a megbízási díj pedig az addigi 14 Ft-ról 16 Ft-ra emelkedett, a közvetlen befogadás (ez a MÁK-ot jelenti) díja az 1998-as 0,33‰-ról, 1999-ben 0,3‰-re, majd 2000-ben 0,29‰-re csökkent. 2001: A Magyar Államkincstárral közös fejlesztés során a GIRO Rt. 2001 márciusában bevezette a postai kifizetési utalványok befogadására és feldolgozására szolgáló rendszert. Továbbfejlesztésre kerültek a csoportos fizetések a bruttó elvő elszámolási rendszer bevezetésével. Szintén 2001-ben valósult meg a felhatalmazás üzenetek küldésének és fogadásának korszerősítése. Az MNB kezdeményezésére a cég új vezérigazgatót választott Legeza Péter személyében, azzal a céllal, hogy a cég mőködése átláthatóbb és takarékosabb legyen. 2001-ben a következı díjelemek csökkentek: maximum díj, közvetlen benyújtású minimum és ezrelékes díj. 2002: Az év általános célkitőzése az átláthatóság fokozása, az ügyfélközpontúság kialakítása, a hatékonyság növelése és az elszámolásforgalom zavarmentes megvalósítása volt. Bevezették a projekt kereteiben történı fejlesztést. Az elszámolásforgalomba két új funkciót iktattak be. Az egyik a késıi küldés, amely azóta lehetıvé teszi a klíringtagok számára, hogy külön elbírálás nélkül, akár reggel hat óráig is küldhetnek feldolgozandó tételeket. A másik új funkció a banki számlaszámok formai ellenırzése, ami jelentıs egyeztetési munkát vett le a bankok válláról, pontosabbá és gyorsabbá téve a jóváírások teljesítését. A GIRODAT Rt. 2002. év eleji integrálásával a GIRO Rt. létrehozta a GIRinfO adatszolgáltatást azzal a céllal, hogy közhiteles és publikus adatbázisok elérésének biztosításával elısegítse a pénzintézetek hitelezési kockázatának csökkentését. 2002-ben az elszámolásforgalmi díjak tovább csökkentek, minimum díjak emelkedtek, maximum díjak közel 50%-kal csökkentek; a díjterhelés összességében csökkent. Terv készült az egységes tranzakciós díj 2006-os bevezetésére. A GIRO Rt. megkezdi a Hiteles (elektronikus aláírás hitelesítési) szolgáltatást két bank és egy pénzügyi szervezet számára. A cég szervezetben létrejön az önálló marketing és értékesítési terület. A 2002-es üzleti év zárásával elkezdıdik az 1-2,1 Milliárd forint közötti, magas összegő osztalékfizetés, melyre az elsı években az elızı évek eredménytartaléka, majd a tulajdonába kerülı BISZ Rt. eredménye nyújt elegendı fedezetet. 2003: Az elszámolásforgalomban több jelentıs fejlesztés történt. Megvalósult a közvetlen benyújtású, csoportos fizetések funkcióinak bıvítése. A banki végpontok frissítése mellett - 145 -



új hálózatfelügyeleti rendszer kiépítését fejezték be. A GIRO Rt. a klíringszolgáltatásra vonatkozó Üzletmenet Folytonossági Tervet dolgozott ki, melynek éles üzemi tesztelését az év közepén elvégezte. Elkészült az Informatikai Biztonsági Koncepció és Politika; a társaság által elvárt viselkedési normákat tartalmazó Etikai Kódexet az év elsı felében jelentették meg. Az egyedi tranzakciók – továbbra is növekvı – darabszáma megközelítette a 100 milliót. Habár a csoportos tranzakciók számának növekedésétıl az egyedi tranzakciók számának növekedése elmarad, még mindig nagyobb az egyedi tranzakciók részaránya. Ez az arány – a trendek alapján – hamarosan megfordul, hiszen a csoportos fizetési megoldások egyre nagyobb teret nyernek, és ezzel párhuzamosan az egyedi tranzakciók részaránya csökken. A csoportos tranzakciótípusokon belül megmaradt az átutalások és beszedések forintösszege között az eddig tapasztalt jelentıs eltérés. 2003 májusában jelképes áron történı vásárlással (mindkét cégben közel azonos volt a tulajdonosok tulajdoni aránya) a GIRO Rt. a BISZ Rt. kizárólagos tulajdonosává vált. Az államkincstári intézmények száma meghaladja a 800-at. További haladás történik az elszámolásforgalmi egységes díjpolitika irányába: a minimum díjak nınek, a maximum díjak pedig csökkennek. 2004: Jubileumi (a cég kb. 15, az elszámolásforgalom 10 éves) évet zárt a GIRO Elszámolásforgalmi Rt. 2004 decemberében. Tíz év telt el azóta, hogy 1994. november 18-án az elsı elektronikus átutalást lebonyolította. Az elszámolásforgalom átlépte az éves 200 millió darabos határt. Szeptemberben döntés született arról, hogy Magyarország csatlakozzon a határokon átnyúló, kis összegő euró átutalási rendszerhez, a STEP2-höz. Ennek technikai megvalósítását az MNB kifejezett kérésére a GIRO Rt. elvállalta. A társaság belsı életében az év során bevezetésre került Vállalat Irányítási Rendszer új színt hozott. Megvalósult az elektronikus dokumentumkezelés és archiválás, az adattárház létrehozásával számőzték a papír alapú munka jó részét napjaikból. Az átlagos tranzakcióértéket tekintve a csoportos átutalás és a csoportos beszedés között ahhoz hasonló nagyságrendi különbség tapasztalható, mint ami az egyedi és csoportos tranzakciók között. Ez azzal magyarázható, hogy míg a beszedések alapvetıen a közüzemi számlák kiegyenlítésére használatosak, addig a csoportos átutalás döntıen a nagyobb összegő munkavállalói bérkifizetés eszközéül szolgál. A GIRO Rt. aktív szerepet vállal a Fizetési Rendszer Tanács által létrehozott munkacsoportok munkájában. A Tanács döntésének értelmében az egyik legfontosabb feladat a csoportos beszedések elterjesztése, arányának növelése, az ún. „sárga csekkes” befizetések viszszaszorítása. 2005: Ebben az évben a GIRO Rt. tevékenysége minden téren rekordokat döntött. Az elszámolásforgalom területén a legnagyobb, egy nap alatt feldolgozott tranzakciószám meghaladta a hárommillió darabot. Ebben az évben összesen 222 millió tranzakciót, 55,6 billió forint értékben számolt el hibátlanul a cég. Magyarországon is megvalósult a határokon átnyúló, kis összegő euró átutalási rendszerhez, az EBASTEP2-höz való csatlakozás, melyet (HUNSTEP2) a GIRO Rt. az MNB-vel közösen végzett el. A hibátlan belföldi – forint alapú – elszámolásforgalom mellett, Magyarországnak a 2005-ös EBASTEP2 rendszerhez való csatlakozásával a társaság tevékenysége

- 146 -


TPF

már a nemzeti határokon átnyúló, euróban bonyolított fizetésekre is kiterjed. Az elkövetkezı évek egyik legnagyobb kihívása a SEPA9-hoz való csatlakozás. A GIRinfO Adatszolgáltatásnál sikeresen végrehajtottak egy korszerőbb platformra történı áttérést. Kiemelkedı projektje volt ennek az évnek az elszámolásforgalmi rendszer teljes infrastruktúrájának a lecserélése. Tovább folyik a GIRONet (napjainkban: GIROHáló), a társaság saját, védett kommunikációs hálózatára épülı adatátviteli szolgáltatásának fejlesztése. Elkezdıdik az elıkészítése az egy évtizede mőködı BKR elszámolómő cseréjének. 2006: A törvényi elıírásoknak megfelelıen10 a cégelnevezés, a mőködési mód pontos feltüntetésének megfelelıen, Rt.-rıl Zrt.-re változik. Ettıl az évtıl kezdıdıleg a GIRO Zrt. és a BISZ Zrt. csak elektronikus formában készíti el közös Éves Jelentését. A feldolgozott klíringtranzakciók növekvı száma és értéke azt mutatja, hogy a magyar fizetési kultúra fokozatosan korszerősödik és tér át a készpénzrıl a banki átutalásra. Az európai pénzforgalmi folyamatokban bekövetkezı változásokra, illetve az euró bevezetésével kapcsolatos feladatokra tekintettel a GIRO Zrt. a Roland Berger tanácsadó cég közremőködésével megkezdi a társaság hosszú-távú stratégiai koncepciójának kidolgozását. 2007: A GIRO Zrt. szolgáltatásainak igénybevétele ebben az évben minden területen rekordokat döntött. A bankközi elszámolásforgalomban a napi átlagos feldolgozott tranzakciószám már éves szinten is meghaladta az egymillió darabot, valamint a napi átlagos elszámolt tranzakciók értéke a 262 milliárd forintot. November és december egy-egy kiemelkedı napján a tranzakciószám meghaladta 3,2–3,3 millió darabot. A GIRinfO szolgáltatást 80 ügyfél vette igénybe, csaknem másfél millió lekérdezést végrehajtva. A cég partnerei az innen nyert információkkal lényegesen megbízhatóbbá tették kockázatértékelési rendszerüket. A BISZ Zrt.-nél az ügyviteli és a Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) harmonizációja a GIRO Zrt. szolgáltatásaival, rendszereivel, eszközeivel megkezdıdött, amelyeknek eredményeként költséghatékonyabb, korszerőbb szolgáltatást tud a cégcsoport biztosítani ügyfelei számára. A GIRO Zrt. Igazgatósága elfogadta a Roland Berger tanácsadó cég bevonásával elkészített hosszú távú stratégiát11. A cég missziója: Elsısorban a magyar pénzügyi szektor kiemelt elszámolásforgalmi és kreditbüro szolgáltatója, melyet megkülönböztet bizalmi adatkezelése és megbízhatósága. A Stratégia az elsıdleges elszámolásforgalmi feladat mellett kiemelten említi az EURO magyarországi bevezetésére való felkészülést, a hitelreferencia és kockázatkezelést támogató szolgáltatásokat, továbbá a mérethatékonyságot, versenysemlegességet, biztonságos mőködést, átláthatóságot valamint – a kor irányának megfelelıen – az ügyfélcentrikusságot és hozzáadott értékő szolgáltatásokat. 2008: A GIRO Zrt. csatlakozott a 2008-ban megalakult Magyar SEPA Egyesülethez, így a társaság a tavalyi évhez hasonlóan aktívan részt vesz a SEPA hazai bevezetésének szakmai elıkészítésben. Szolgáltatásfejlesztési tervének középpontjában az elszámolásforgalmi rendszer alapszoftver-cseréjének, az InterGIRO projekt elsı fázisának megvalósítása állt. Összhangban a 9

Single Euro Payment Area / Egységes Európai Fizetési Övezet 2005. évi LXII. tv. 165. §-ával módosított 1997. évi CXLIV. tv. 177.§ /4/. bekezdés 11 GIRO Zrt. Igazgatósági Határozata a Társaság hosszú-távú stratégiai koncepciójának elfogadásáról 2/2007/3. 10

- 147 -



közép- és hosszú távú stratégiával a cég jelentıs mértékben átalakította a szolgáltatási struktúráját, amelynek eredményeként letisztult, átlátható és kiszámítható mőködést, az üzleti kockázatok minimalizálását, a rendelkezésre állás definiálását és a szolgáltatások hatékonyabb megvalósítását érték el. 2008-ban – az elızı évvel ellentétben – az egyedi tranzakciók darabszámának növekedési üteme alacsonyabb volt, mint a csoportos fizetési módoké. A GIRinfO Adatfeldolgozási Szolgáltatás tranzakciós forgalma a kedvezıtlen makrogazdasági folyamatok ellenére 20%-kal nıtt az ügyfélkör bıvülése mellett: az év végére 87 ügyfél vette igénybe egyablakos kiszolgálással, on-line módon a szolgáltatást. A BISZ Zrt.-nél a növekedés a lakossági rendszerben 15%-kal, a vállalkozói rendszerben pedig 31%-kal haladta meg az elızı évet. 2009: Az év során hosszú elıkészítést és mindenre kiterjedı, alapos tesztelést követıen november 2.-i elszámolási nappal bevezetésre került az InterGIRO, a GIRO Zrt. új elszámolásforgalmi rendszere12. A néhány hetes pilot és négy hetes hibamentes párhuzamos mőködést követıen a csaknem napra pontosan 15 esztendeje üzemelı elszámolómő végleg nyugdíjazásra került. A világgazdasági válság hatása a klíringforgalomban is éreztette hatását. A klíringtranzakciók 289 milliós darabszáma az elmúlt években tapasztalt 8 %-os növekedéssel szemben csak 2%-os növekedést mutatott. Míg a feldolgozott klíringtranzakciók összértéke 9,7%-kal csökkent, értéke 63,5 billió forint volt. A válság hatására a GIRinfO adatszolgáltatás lekérdezési tranzakcióinak a száma jelentısen csökkent. Az elmúlt 7 év látványos emelkedése után nagy esés következett. A havi lekérdezések átlagos száma 2008-ban még 146.737 volt, 2009-ben már csak 98.798, sıt 2010 elsı öt hónapjában további csökkenés eredményeként csak 83.523 darab. A BISZ Zrt. is a válság negatív hatásiról számolt be: a vállalati élı szerzıdések száma 5,4%-kal csökkent, a lakossági (ez a rendszer negatív listás!) fennálló hitelmulasztások száma 56%-kal nıtt, így a rendszerben összesen már 790 ezer természetes személy szerepel. A BISZ Zrt.-vel az elmúlt években elıkészített szinergiahatások megvalósításra kerültek, így a pénzügy és a HR után az informatikai üzemeltetési tevékenységek is átkerültek a GIRO Zrt.-be. Forgalmi statisztikai grafikonok, adatok a GIRO Zrt. életébıl:

12

GIRO Zrt. Igazgatósági határozat 7/2009/4.

- 148 -


TPF

1. Grafikon: A BKG forgalmának alakulása 1995-2009 1995 2009 (GIRO Zrt.)

2. Grafikon: A BKR napi átlagos forgalmának alakulása 1995-2009 1995 2009 (GIRO Zrt.) Ezen idıszak szak alatt a napi tranzakciós csúcs 4,134,900 tranzakció/nap (2008. május 8-án) 8 volt. Az elszámolásforgalom indulásától 2006-ig 2006 ig a klíringtagok az átutalt tranzakciók összege alapján fizettek díjat. A GIRO Zrt. 2006.-ban 2006. ban bevezette az összegfüggetlen, egységes tranzakció-alapú díjazást(20 azást(20 Ft/tétel).13 A 2010-es es tranzakciós díj (17 Ft/tétel) több mint 150150 szer kisebb, mint az 1995. évi maximum díj volt. Bár a klíringtagok (a BKR-hez BKR hez közvetlenül csatlakozó hitelintézetek) száma nagyjából állandó (56-57), 57), 2000. óta a részvénytulajdonosok száma a fúziók, illetve a megszőnések megsz eredményeként folyamatosan csökken. Az 1995. évi 43 részvény-tulajdonossal részvény tulajdonossal szemben sz 2010-ben ben 23 részvénytulajdonosa volt a GIRO Zrt.-nek. Zrt. 13

GIRO Zrt. Igazgatósági Elıterjesztés terjesztés 7/2009/2.

- 149 -



6. A jövı küszöbén A modern hitelintézeti elszámolóház rövid történetének megismerése után lehet és érdemes foglalkozni a GIRO Zrt. jövıjével. Ezt a jövıt az egységesebb Európai Unió sok kihívása határolja be. Mai tudásunk szerint a jövı Európájában az elszámolásforgalmat a nemzeti elszámolóházakból alkotott hálózat biztosítja. Ezek az elszámolóházak egymással kooperálnak, illetve versengenek is. A nagyobb elszámolóházak megırzik operatív elszámolási tevékenységüket, amit kiszervezett banki háttérmőveleti szolgáltatásokkal, kártyamőveletek feldolgozásával és más operatív szolgáltatásokkal bıvítnek. A kis elszámolóházak egy része megszőnhet, más részük fenntartja elszámolóházi szerepét. A GIRO Zrt., mint kis elszámolóház sikeres tevékenység bıvítéssel (GIRinfO, BISZ Zrt.), és korszerő informatikai rendszerekkel készült fel erre a jövıbeli idıszakra. Így az lehet a reménységünk, hogy a közel 120 éves múlttal rendelkezı magyar elszámolóházi tevékenység még hosszú ideig fennmarad.

- 150 -


TPF

Irodalomjegyzék GIRO Rt./Zrt. igazgatósági elıterjesztései, határozatai és Éves Jelentései. Húsz esztendıs a GIRO, 15 éves a klíringrendszer – Banszövetségi Hírlevél 2009/12., Budapest, Magyar Bankszövetség. Fogaras István (szerkesztı): Bankmenedzsment, 1997. Budapest: Saldo. A GIRO-val kapcsolatos vezetık, munkatársak (Vasvári György, Angyal Zoltán, Morvayné Aradi Anna) személyes beszámolói. Kovács Levente társszerzı e témában megjelent írásai (hivatkozás jelzése nélkül).

- 151 -


TPF

MINİSÉG – MARKETING – ETIKA A TANÁCSADÁSBAN Kıvágó Györgyi fıiskolai adjunktus Dunaújvárosi Fıiskola Gazdálkodástudományi Intézet Nádor Éva kutatásai hívták fel a figyelmemet az üzleti szolgáltatások meghatározó szerepére a kis- és középvállalkozások tevékenységében. A gyakorlatban azt tapasztalható, hogy a kis- és középvállalkozások sem anyagiakban, sem karrier lehetıségekben nem tudnak a munkaerıpiacon versenyképesek lenni. Sokszor találkozunk azzal a problémával, hogy igazán jó szakembert nem képesek megfizetni. Ide kapcsolódik, hogy a kis- és középvállalatok fejlıdéséhez, piaci és vállalkozói ismereteik növeléséhez, innovatív képességük fejlesztéséhez nélkülözhetetlen az üzleti szolgáltatások, így a marketing tanácsadás fejlett piaca is. Az üzleti szolgáltatások kínálata az elmúlt évtizedben jelentısen bıvült ugyan, de azokat a KKV szektor körében kevesen veszik igénybe. Ebben a magas tanácsadói díjak mellett szemléleti kérdések is szerepet játszanak. Elıadásomban arra keresem a választ, hogy a minıség-marketing-etika a jelenlegi tanácsadói piacon miként értelmezhetı. Ennek megválaszolása során elsıként bemutatom, hogy a kisvállalkozásokat miként látják a tanácsadók – helyi tanácsadókkal készített interjú alapján -, illetve a vállalkozások hogyan értékelik saját helyzetüket. Kismintán alapuló vállalkozói megkérdezést is végeztem a mikro- és kisvállalkozások marketing tevékenységével kapcsolatosan, mely jól tükrözi a vállalkozók tanácsadással kapcsolatos attitődjeit. A vizsgált téma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (továbbiakban VTMSZ) 2010. júniusában megrendezésre került „Nyitott Tér Fóruma”. A rendezvény címe: „Hogyan állítsuk helyre a tanácsadói szakma hírnevét?”. Kisvállalkozások, ahogyan a tanácsadók látják Az interjú kérdései az alábbi területekre irányultak: 1. hogyan látják a kisvállalkozások jelenlegi helyzetét, milyen problémáik vannak 2. milyen tanácsra lenne szüksége a vállalkozásoknak 3. mennyire egyszerő, illetve könnyő ezen vállalkozások elérése Az interjú alanyai közt szerepelt: pályázati menedzseléssel foglalkozó szervezet vezetıje, tanácsadási tevékenységet végzı szervezet vezetıi, a helyi kamara egyik képviselıje valamint a munkaügyi központ képviselıje. 1. hogyan látják a kisvállalkozások jelenlegi helyzetét, milyen problémáik vannak • mikro- és kisvállalkozások tevékenysége az operatív tevékenységben kimerül, energiájuk nagy részét a rövid távú problémák megoldása emészti fel • a bürokratikus és adminisztrációs terhük magasnak mondható, a járulékaik kitermelése sokaknak okoz gondot • mindegyik interjúalany megemlítette a vállalkozások forráshiány okozta nehézségeit, mely a fejlıdésük egyik gátja • sok vállalkozás nem rendelkezik a klasszikus vállalkozási jegyekkel (hisrich), mint pl. kockázat vállalás, tıkebefektetés

- 153 -

Minıség – marketing – etika a tanácsadásban

• •

• • • • •

Kıvágó Györgyi

„dzsungelharcosok”, nem fognak össze, nem kooperálnak egymással, rosszul felfogott piaci versenyt folytatnak, nem ismerik a „win-win” játékot kevesen tudnak közülük hosszú távra tervezni, sokkal inkább gondolkodnak rövidtávon; fıleg a mikrovállalkozások körében figyelhetı meg, hogy azokból lesz vállalkozó, aki személyiségében is hajlamos arra, hogy rövid távon gondolkodjon többségüknek egyáltalán nincsenek stratégiai céljai, ezáltal stratégiájuk sem, ebbıl adódóan pályázati tevékenységük is ad-hoc jellegő sokan küzdenek képzettségbeli hiánnyal és nyelvi problémákkal menedzseléssel kapcsolatos szakértelem hiánya, sokszor torz tudás az üzletszerzéssel kapcsolatosan – ezt csak erısíti, hogy sok esetben nem a valós üzleti teljesítményen nyugszik az üzletkötés, hanem a kapcsolaton a saját „kis világukból”, a keretükbıl nem tudnak kilépni túlzottan költségérzékenyek, sokszor azon is spórolnak, amin nem lenne szabad

2. milyen tanácsra lenne szüksége a vállalkozásoknak • tanácsadás felfogható úgy is, mint a vállalkozás fele áramló üzenetek megfejtése, az arra adott válaszok körének meghatározása. • tudatosságra ébresztés, a saját sorsa nagyrészt rajta múlik, nem kell örökké a környezetre panaszkodni sikertelenség esetén • sokaknál nem vállalkozási szemlélető tanácsadásra, hanem személyes tanácsadásra, önmenedzselésre van szükség, melyhez az önismeret elengedhetetlen • olyan technikák átadása, melyeket alkalmazni is tud 3. mennyire egyszerő, illetve könnyő ezen vállalkozások elérése • a mikro- és kisvállalkozások elérése nagyon nehéz, adatbázis építését igencsak megnehezíti • adatvédelmi okok is közrejátszanak az elérés nehézségében • háttérszervezetek mőködése nem elég hatékony, ennek egyik oka a kapacitáshiány, a másik a bizalom hiánya, ami a politikai illetve személyes különbözıségekre vezethetı vissza Kisvállalkozások, ahogyan magukat értékelik A kismintán alapuló felmérés – 60 dunaújvárosi székhelyő vállalkozás vezetıjének szóbeli megkérdezésén alapult - feltáró jelleggel készült. Fontos megemlíteni, hogy ezen vizsgálat a gazdasági válság „kirobbanása” elıtt készült. A kérdıívbıl azt a 2 fı kérdést emeltem ki, mely szorosan kapcsolódik a tanácsadás területéhez: Vállalkozása helyzetének értékelése Kinek vagy minek a segítségét vette igénybe vállalkozásának alapítása vagy mőködtetése során

- 154 -


TPF

1. táblázat Vállalkozásának értékelése Pontsz. Szemp.

1

2

3

4

5

Forgalom nagysága

3

17

24

16

2

Alk. Tudása

1

1

7

33

20

Költségek nagysága

20

10

22

6

3

Növ-i lehetıség

3

24

19

17

1

Vers-ben helytállás

2

5

37

11

7

Forrás: saját szerkesztés A vállalkozók saját és alkalmazottaik tudásával nagyon elégedettek, átlagosan 4,1-re értékelték. A versenyben való helytállásukat is jobbnak ítélik meg a közepesnél, 3,2. A forgalom nagysága és a növekedési lehetıség erıs közepes elégedettséget mutat, míg a költségek alakulásával a legkevésbé elégedettek. 2. táblázat Kitıl, honnan igényelt segítséget Rangsor 1 2 3 4 Forrás Barátok

3

11

5

11

Család

21

8

9

3

Kamara

3

6

4

3

szakkönyv

5

9

17

3

Könyvelı

22

17

9

2

Internet

4

10

14

12

Tanácsadó

0

3

2

8

Egyéb

3

0

0

0

Forrás: saját szerkesztés A család és a könyvelı szerepe a tanácsadásban, segítségnyújtásban meghatározó. Ki máshoz fordulhat a kezdı vállalkozó, tele gyanakvással, félelemmel, hogy becsapják, mint a hozzá legközelebb állókhoz, a családtagokhoz, akikben megbízik. Ezek a tanácsok jók, de nem mindig hasznosak, ugyanis ezek az emberek igyekeznek óvni mindentıl, a tanácsaik inkább a féltésrıl és az aggódásról adtak tanúbizonyságot, mintsem szakmai hozzáértésrıl. Sokan kezdetben nem is tanácsot, hanem megerısítést várnak, hogy igen jó ötlet, érdemes ezzel foglalkoznod, biztos össze is jön neked. A végsı döntés mindig a „vállalkozóé”, de a kapott tanácsok nagyon befolyásolják. - 155 -


Kıvágó Györgyi

VTMSZ is vizsgálta, hogy aki elsı alkalommal fordul tanácsadóhoz, vajon milyen belsı kép, várakozás alapján dönt? A kliens fejében élı „tanácsadó kép”, amikor tanácsadóhoz fordul, azaz, amikor egy szükségletét elégíti ki, amikor motivált más kifejezéssel: • segít saját célom elérésében • külsı szemmel néz engem • válaszai vannak • akire rábízhatom magam • érti az üzletet, ért engem • változtasson meg • önigazolást ad nekem Második csoport: „az emberek” Az emberek fejében élı „tanácsadó kép” – sztereotípia – azokban, akik meg nem vettek igénybe tanácsadót (persze, ez így nem igaz teljesen, mert élete folyamán mindenki vett igénybe már tanácsot (ld. pl. az elfogulatlan közléssel élı szomszédasszonyt, vagy pl. különbözı szolgáltatások igénybe vétele elıtt)): • sokat keres • azt mondja, amit tudunk • lop, csal, hazudik … • nem lehet tudni mit csinál • munka nélkül keres pénzt • nem tudja csinálni, csak tanácsolja • „ügyes” • szívesen lennek én is ilyen Okos (meglepı módon nem a hozzáértı szót használják) • mágikus mindenhatóság • magas presztízs, alacsony legitimitás • információs, kapcsolati tıke • rejtett hatalma van • jó fegyver • fontos ember A magyar kkv-k hozzáállásáról Széles Zsuzsa, marketing tanácsadó ekképp vélekedik: "A kisvállalkozók hozzászoktak ahhoz, hogy a legtöbb feladatot önerıbıl kell megoldaniuk, ezért nem értik meg, hogy néhány munka elvégzésére nem képesek. Ez a jelenség olykor a nagyobb cégeknél is felbukkan: pályafutásom során találkoztam olyan esettel, amikor az igazgató próbálta megtervezni egy nagyvállalat logóját". A tanácsadás fogalmi megközelítése Tótfalusi István (2001) megfogalmazásában a tanács – tapasztaltabb egyén segítı szándékú javaslata, feltehetıleg a tanít ige tan- tövének uráli kori származéka. Az értelmezı szótár szerint tanács: arra vonatkozó ajánlás, hogy valaki mit tegyen; megbeszélés; tanácsadó, döntéshozó testület; felsıbb bíróságnak ítéletet hozó szőkebb testülete, egysége. Szinonimái: javaslat, tipp, ötlet, ajánlat, éca, écesz, útmutatás; testület, bizottság, gyülekezet, tanácskozás; kuratórium, kúria, konklávé. Poór József (2005) 2 fı csoportba sorolja a menedzsment tanácsadás alapfogalmával kapcsolatos megközelítéseket: 1) segítségnyújtás-képesség: ebbe a csoportba tartoznak azok a szerzık, akik úgy vélik, minden olyan tevékenység vagy funkció, amelynek célja a segítségnyújtás a tanácsadás fogalmába tartozik. Ebben az értelmezésben a tanácsadást bárki nyújthatja. (vö. Magyar Szótörténeti Szótár) - 156 -


TPF

2) szervezet: a tanácsadás olyan professzionális szolgáltatásnak tekinthetı, amelyet számos tényezı megléte esetén lehet csak végezni. „A tanácsadás olyan professzionális szolgáltatás, melyet szervezetek és azok vezetıi számára nyújtanak külsı (pl. tanácsadó cégek) vagy belsı (pl. belsı tanácsadó) szolgáltatók abból a célból, hogy segítsék a szervezeteket céljaik elérésében, a problémák feltárásában és megoldásában, új lehetıségek azonosításában, a szükséges képességek elsajátításában és a változások megvalósításában.” (Poór József 2005. 23. old.) Nádor Éva (2007) meghatározásában az üzleti tanácsadás: szerzıdés keretében, díj fejében, külsı, független szakértı által nyújtott szakmai szolgáltatás, lényegében hivatásszerően végzett szakértıi tevékenység. A 7 C-ként jeleníti meg a marketing-mix-et: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

szolgáltatások – core activities díjpolitika – calculation of fees tanácsadók – consultants ügyfelek – clients kompetenciák – competencies kommunikáció – communication koordináció – course of action, co-ordination

Rob Tonge (1999) szerint a tanácsadó tevékenység nem más, mint: • megismerni az ügyfél problémáit és kívánságait…. • az ügyfél szükségleteit kielégítı megoldásokat kínálni…. • tisztességes áron….. • a lehetı legmagasabb színvonalon…. • adott idıre és anyagi keretek között. VTMSZ meghatározása szerint: a tanácsadót (többek között) két jellemzı szerint lehet leírni: az egyik a tanácsadói szerep, amit egy tanácskérıvel szemben visz és felvállaltan ebbıl él, valamint egy szakmai területbıl, amelyen mőködik. Ilyen módon tanácsadónak lehet tekinteni azt a szakembert is, aki pl. pedikőrös tanácsadó, ha ezt a tevékenységet a tanácsadói szerepnek és a meghatározott szakmai területnek megfelelıen teszi. Milyen kép él a társadalomban a tanácsadókról? A VTMSZ felmérése során kiemelte a „kinézetet”, vagyis a külsı megjelenést (milyen sztereotípiák vannak ezzel kapcsolatban), az önazonosítást, a formai dolgokat, eszközöket, valamint az egzisztenciát, mint meghatározási szempontokat. 3. táblázat A tanácsadók megítélése Kinézet/sztereotípia Önazonosítás Formai Egzisztencia - 45 éves - Férfi - Nadrágos ember

- aki annak mondja magát - aki, annak látszik - akirıl mondják - akirıl hiszik - akit az ügyfél annak tart

- névjegye van - diplomája van - minısítése van - autó, táska, CMC - jelvény

Forrás: www.vtmsz.hu

- 157 -

Abból él: - és csinálja - de, nem csinálja


Kıvágó Györgyi

Számukra következtetésként adódik, hogy a köznapi megfogalmazás elsı sorban a szerepre irányul, amit valaki tudatosan felvesz és élni próbál belıle, továbbá a szakmai terület másodlagos. A közbeszédben erısen negatív lett, a lopással, csalással és kelletlen mellékízekkel társul. A gazdaság, társadalom és a tanácsadás fejlıdése, változása között szoros a kapcsolat, így bizonyos tanácsadási területek elıtérbe, míg mások háttérbe kerülnek. Ennek megfelelıen egyre újabb és újabb tanácsadási szolgáltatások jelennek meg a piacon. Nem változik viszont a tanácsadással szembeni követelmény, hogy mely szempontoknak kell megfelelni a siker elérése, valamint a kudarc elkerülése érdekében.

Sikeres tanácsadó jellemzıi

4. táblázat: A tanácsadás 12 pontja Kudarchoz vezetı tényezık

1. az üzleti környezet és az ipari trendek ismerete 2. képes legyen saját magát motiválni 3. döntéshozatali képesség 4. hajlandóság a kötetlen munkaidıre 5. képesség mások meghallgatására 6. magas toleranciaszint 7. tárgyilagosság

1. túlvállalás 2. szaktudás korlátainak nem kellı felismerése 3. túlzott anyagi igények 4. alulszámlázás 5. az árajánlat túllépése 6. „mindent tudó” magatartás 7. magasabb díjazás alacsonyabb beosztású tanácsadónak 8. „megérzések” 8. túl kevés idı a marketingre 9. információ-kutatási képesség 9. gyengén fogalmazott és benyújtott ajánlat 10. tudjon az ügyfél nyelvén beszélni 10. elmaradás a számlázásnál 11. odafigyelés a részletekre 11. a kinnlevıségek ellenırzésének hiánya 12. vállalások teljesítése 12. ügyfél nevének engedély nélküli felhasználása Forrás: Rob Tonge (1999)

Poór József kutatásai alapján a hazai vállalatvezetık tanácsadással kapcsolatosan 4 fı problémakört fogalmaztak meg.

Sorrend 1. 2. 3. 4.

5. táblázat: A tanácsadás általános megítélése Jellemzık Túl általános, kevés a gyakorlati haszna Hosszú és fáradtságos megvalósítási folyamatot igényel Kevés a tanácsadók gyakorlati tapasztalata A megbízó pénzén tanulják a céget és feladatot Forrás: Poór József (2005)

Etika – minıség - marketing Az etika szó a görög ethosz szóból származik, amely eredetileg állatok legelıjét jelentette, majd az ember lakóhelyét, végül ebbıl alakult ki a szokás, hagyomány, illem jelentés. A görög városállamban az viselkedett etikusan, aki betartotta és elismerte az általános erkölcsi kódex normáit. „Szőkebb vagy tulajdonképpeni értelemben csak az cselekszik etikusan, aki nem követi vakon az áthagyományozott viselkedési szabályokat, magatartásmintákat és értékeket, hanem hozzászokik, hogy saját belátása és megfontolása nyomán tegye az éppen megkívánt mindenkori jót. Az ilyen magatartás már nem ethosz, hanem éthosz, vagyis karakter, jellem, szilárdság, maradandó készség a jóra, azaz erény. (Eıry Vilma (szerk.)2007)

- 158 -


TPF

Már a 90-es évek végén jelentek meg a különbözı válságról szóló cikkek, az értékválság említésének a gyakorisága pedig a rendszerváltást követıen ugrásszerően megnıtt. Akkoriban mindezt az értékek generációs átörökítési problémájával, valamint a kedvezıtlen társadalmi változásokkal magyarázták. Azóta eltelt jó néhány év és úgy tőnik, hogy a probléma nemhogy megoldódni látszana, sıt egyre inkább mélyül. Az általános emberi erkölcs, az értékrend bizonyos része folyamatosan változik az adott kor, idıszak társadalmi, gazdasági, politikai folyamataival együtt. A három etikai pillér kapcsolatát mutatja be az alábbi ábra. Általános emberi erkölcs

Üzleti etika

Szakmai etika

Forrás: www.vtmsz.hu

„Mérhetı-e az egyén etikai színvonala, etikai teljesítménye? Felismerhetı-e az etikus egyén? Az etikátlan? Etikusabban cselekszik-e munkavállalóként vagy vezetıként a magasabb etikai értéket mutató egyén? Vajon garancia-e az etikus cselekvésre az etikus érvelésre és gondolkodásra való képesség? A mért eredmények relevánsak-e a gazdasági társaság mőködésének erkölcsössége szempontjából? Fejleszthetı-e a munkavállaló erkölcsössége, avagy mindent meghatároz az etikai szocializáció legfontosabb terepe, a korai évek családi környezete? Ha fejleszthetı, megmutatkoznak-e az egyén etikai színvonalában bekövetkezett változások a társaság mőködésének etikai színvonalában?” Ezek voltak az alkalmazott üzleti etika kutatásának alapkérdései 10 évvel ezelıtt. Az egyén erkölcsösségének az üzleti etika szempontjából is értékelhetı mérésére a legjelentısebb kísérlet Lawrence Kohlberg munkásságában fedezhetı föl). Kohlberg elmélete az egyén erkölcsi fejlıdésének jellemzı szakaszait írja le. Megállapítja, hogy a fejlıdés lineáris, az általa megkülönböztetett hat fejlıdési fok mindegyikére csak a megelızın keresztül lehet eljutni. Az, hogy ki meddig jut el, erısen szóródik, az emberek többsége nem jut túl a hármas, illetve a négyes szakaszon. Az eredetileg az Egyesült Államokban végzett kérdıíves felmérést ázsiai és latin-amerikai országokban is megismételve, az is kiderült, hogy az erkölcsi fejlıdés modellje nem kultúra- és vallásfüggı. Az, hogy nem társadalmicsoport-függı, viszont összefügg az iskolázottsággal, már az egyesült államokbeli kutatás alkalmával is bebizonyosodott. (Az intelligenciahányados és az etikai ítélıképesség összefüggése viszont nem bizonyult különösebben szorosnak.) Az iskolai végzettség és az etikai érvelés között meglehetısen szoros a korreláció, tulajdonképpen az etikai érvelés fejlıdése ott marad abba, ahol az iskolai tanulmányok. Bár az üzleti etikai vizsgálatoknak a Kohlberg-skála csak a kiindulópontja, érdeklıdésre tarthat számot a hat etikai fejlıdési szakasznak – az etikai profil fı jellemzıinek leírásával operáló – bemutatása. 1. szakasz: engedelmesség – a magatartás vezérlı elve az engedelmesség az érvényesíthetı és szankciókkal alátámasztott szabályoknak. Törekvés a büntetés elkerülésére; az engedelmesség öncélú, a megtorlás anyagi-fizikai következményeitıl való félelem motiválja. - 159 -


Kıvágó Györgyi

2. szakasz: haszonelvőség – a közvetlen elınyökkel járó megegyezések betartása áll a középpontban. Az egyén fölismeri, hogy másoknak is vannak érdekei, és ezeket a saját érdekei érvényesítésekor nem hagyhatja figyelmen kívül; a „hoci-nesze” vezérelve mentén szervezıdı emberi kapcsolatok. 3. szakasz: megfelelés – a magatartás vezérelve a szőkebb környezet követelményeinek való megfelelés. Fontos saját és mások szemében is jónak látszani, a különféle családi és társadalmi szerepekkel szemben támasztott igényeknek megfelelni. A közvetlen elınyökkel nem járó, hőség-, lojalitás-, bizalomalapú emberi kapcsolatokból eredı kötelezettségek megtartása. 4. szakasz: társadalmi lelkiismeret – a magatartás vezérelve a társadalmi együttélésbıl eredı kötelezettségek megtartása. A törvényes rend jogainak és kötelezettségeinek átérzése, együttmőködés a társadalommal. Az egyéni és a társadalmi szempontok különbözıségének felismerése, a társadalmi rendszer egészének mőködésével kapcsolatos értékek tisztelete. Képesség a környezet értékítéletétıl való függetlenségre. Rendpártiság mint az ebbe a szakaszba sorolható etikai színvonalú egyének gyakori jellemzıje. 5. szakasz: konszenzusos társadalmi lelkiismeret – a 4. szakaszra jellemzı vezérelvek, de hangsúlyt kap a törvényes rend keletkezésének mikéntje. A kötelezettségek megtartása elsısorban az igazságos és igazságosan létrehozott szabályok esetében imperatív. Az értékek relativitásának felismerése, képesség az univerzális és a partikuláris értékek közti különbségtételre. A kisebbségi értékek védelme iránti elkötelezettség, akár a többség ellenében is. Abszolút elkötelezettség az univerzális értékek védelme iránt. 6. szakasz: individuális–univerzális etika – saját, egyéni értékek követése. A társadalmi együttélés elveinek elfogadása, ha egybeesnek az univerzális és az egyéni értékekkel. Az univerzális és egyéni értékeket tagadó törvények elleni fellépés – a személyes érdektıl függetlenül, olykor annak erıs sérelmére. Az egyéni értékek egyetemes erkölcsi értékeket tükröznek: egyenlıség, az emberi méltóság tisztelete. Racionális meggyızıdés az egyetemes erkölcsi értékek érvényességérıl, személyes elkötelezettség ezek védelmére. (Török Attila 2000) Az etikus szemléletmód egy cégen belül elsısorban a vezetıkön múlik. Egy szervezet vezetése a saját erkölcsi normáit etikai kódexben rögzítheti. Ebben azokat az esetlegesen felmerülı problémákat fogalmazza, amelyek kapcsán súlyos etikai kérdések merülhetnek fel a cég mőködése során. A rögzített etikai kódex hatékonyan irányítja a vezetık döntéseit a szervezeten belül. Az etikai kódex bevezetése egy tudatos döntés, hogy a szőkebb és tágabb környezet jólétét is szem elıtt tartva gazdálkodjanak a cégek. A kétkedık szerint a vállalati etika nem más, mint átlátszó PR, álruhába bújtatott önérdek. Egyre többen azonban úgy gondolják, hogy van értelme és létjogosultsága: a jövı egyik nagy kihívása lesz a vállalatok számára. A szakmai etika kódexet ma már szinte minden „magára adó” szervezet készít, s valóban nehéz eldönteni, hogy ebben mennyire játszik szerepet a marketing, PR érdek, s mennyit a magasabb minıségi szintre való törekvés. A tanácsadói szakma hírnevét rombolja, hogy egyes, magukat szakértınek kiadó tanácsadók ingyenes tippeken, e-bookokon keresztül próbálják elhitetni a vállalkozókkal, hogy a marketing egyszerő, mindenki által könnyen elvégezhetı feladat. Tippgyőjteményeik minden vállalkozásra egyformán alkalmazható marketingrecepteket ajánlanak, nem törıdve azzal, hogy a rosszul megválasztott reklám akár a cég bukását is okozhatja. Ujvári Mária már látott olyat, hogy marketinges végzettséggel nem rendelkezı bölcsészek vagy mővészettörténészek osztogatták sikertippjeiket. "Érdemes megfigyelnünk a tanácsadói piac változását. A cégek eleinte oktatóanyaguk megvásárlására buzdították a vállalkozókat, majd - miután vevıik többsége ettıl sem lett milliomos - megmagyarázták, miért nem mőködött a trükk, újabb részleteket, in-

- 160 -


TPF

formációkat csepegtetve vásárlóiknak" - elemzi a netes tanácsadók módszereit a szakember. (www.vallalkozoinegyed.hu) Összegzés A professzionális tanácsadók szerepe, jelentısége továbbra is meghatározó lesz a gazdasági életben. A tanácsadó cégek száma egyre nı, a szakma képviselı szerint is egyre több „önjelölt” tanácsadóval találkozni a piacon. Szolgáltatásról lévén szó, a minıséget befolyásoló tényezık közül sok a szubjektív elem. A netes tanácsadók megjelenése jelentısen átalakította mind a tanácsadói piacot, mind pedig az alkalmazott marketing eszköztárat. S mindez hogyan hatott az etikára? A tanácsadók sok esetben egymást bírálják saját blogukban, megjelent a „vulgármarketing” kifejezés, egyre fogy az ügyfelek bizalma a tanácsadók iránt. A helyzetet illetıen nem vagyok túlzottan optimista, nem tudom, hogy az etika – általános emberi, üzleti és szakmai egyaránt – „fejlıdése” milyen irányt vesz a jövıben.

- 161 -


Kıvágó Györgyi

Irodalomjegyzék 1.

Eıry Vilma (szerk.) [2007]: Értelmezı szótár +. Tinta Kiadó, Budapest

2.

Gerber Michael [1995]: A vállalkozás mítosza. Bagolyvár Kiadó, Budapest

3.

Gerencsér Ferenc (szerk.) [2007]: Magyar szinonima szótár. Puedlo Kiadó, Debrecen

4.

Hans Finzel [2001]: A vezetık tíz leggyakoribb hibája. Keresztyén Ismeretterjesztı Alapítvány, Budapest

5.

Imre János [1991]: Az agyafúrt üzletember. Novorg Kiadó, Budapest

6.

Kurtán Lajos [2006]: Vállalkozás(élet)tan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest

7.

Nádor Éva [2007]: Az üzleti tanácsadás marketingje. Akadémiai Kiadó, Budapest

8.

Poór József – Kiss Katalin – Gross András – Francsovics Anna [2007]: „Kis- és középvállalkozások fejlıdésének vizsgálata egy empirikus felmérés tükrében”. Vezetéstudomány, XXXVIII. évfolyam 12. szám

9.

Poór József [2000]: Menedzsment tanácsadási kézikönyv. KJK Kerszöv, Budapest

10.

Poór József [2005]: A menedzsment tanácsadás fejlıdési tendenciái. Akadémiai Kiadó, Budapest

11.

Rob Tonge [1999]: A sikeres tanácsadó kézikönyve. Pepper Kommunikációs Ügynökség, Budapest

12.

Roóz József – Nagy Péter [2005]: Vállalkozástan. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Budapest.

13.

Tótfalusi István [2001]: Magyar szótörténeti szótár. Anno Kiadó, Debrecen

14.

Török Attila [2000]: Racionalitás és etika a gazdasági döntésekben, az alkalmazott üzleti etika néhány elméleti és módszertani kérdése. Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 2000. november (918–931. o.)

15.

http://www.politikaiterkep.hu/eredmenyek/

16.

www.mprsz.hu/UserFiles/File/Szakmai/MagyarNemzetiJelentes.doc

17.

http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl3_02_03i.html

18.

http://www.uniokkv.hu/

19.

http://www.prherald.hu/cikk2. PUBLIC RELATIONS ALAPFOGALMAK (A-R)

20.

http://www.vallalkozoinegyed.hu/20090615/marketing_tippekmarketing_tanacsado_ceg_kkv_szamara

- 162 -


TPF

VEZETÉS. VEZET, ÉS…? Dr. Menyhárt Ferenc fıiskolai tanár Tomori Pál Fıiskola Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel. (Bertrand Russell) A szerzı a közgazdasági szemléletmód elmúlt 20 évben tapasztalható egyoldalúságát bírálja a menedzsmenttudás vonatkozásában. A neoliberális gondolkodásnak a vállalati és nemzetgazdasági szinten megjelenı tételeivel szemben a válság okait elemzı legfrissebb szakmai közlésekre építve mutatja be milyen más megközelítésekben lehetne, kellene a vezetıknek irányítói feladataikat ellátniuk. Kiemeli a vezetéshez szükséges legfontosabb személyes tulajdonságokat, és felveti a gyakorló vezetık módszerbeli hiányosságait. A vállalati szervezetekben meglévı uralkodó gondolkodásmód paradigmáját kiterjeszti nagyobb rendszerekre, mint pl. az oktatás, ami sok vonatkozásban hozzájárult a közgazdasági szemlélet egyoldalúvá válásához. Állítólag Truman elnökrıl jegyezték fel, hogy, amikor gazdasági szakemberekhez fordult tanácsért, végsı elkeseredésében egy „egyoldalú” közgazdászért könyörgött, aki legalább nem mondja azt, hogy ellenben ha a dolog „másik oldalát” nézzük, akkor viszont... Ilyen tanácsadók mellett ugyanis egy vezetı nehezen képes dönteni. Vajon az elnök, elégedett lett volna az elmúlt 15-20 évben a közgazdászokkal? Segítette-e volna a döntéshozatalban az az egyoldalúság, ami az elızı évtizedek közgazdasági gondolkodását, szemléletmódját jellemezte? Ezt már soha nem tudjuk meg. Az azonban látszik, mit eredményezett az egyoldalúság. Most, amikor sok ország gazdasága tehetetlenül vergıdik, kezd elmúlni ez a több évtizedes egyoldalúság. Ezekben a válsággal sújtott években nagyon sokan megszólaltak már az okokat kutatva. Olyanok is, akik évekig nem hallatták a hangjukat, olyanok is, akik folyton beszéltek, csak másképp, mint most, és vannak újbelépık. A megszólalók nagy része, mint egy elıre beprogramozott GPS, az újratervezés mellett kardoskodik, csak néhány szándékosan eltévedni akaró tart ki a korábbi irány mellett. Igen, új irány kellene, de milyen? A megszólalók nagyobb része a régi szemléletet szeretné kicsit átdolgozva továbbéltetni, a kisebbség, - aminek létszáma egyre növekszik, - új irányokat vet fel és dolgoz ki, mivel a régit úgy, ahogy van, alkalmatlannak tartja. Talán éppen ez az iránykeresés indított arra 2008. februárjában egy másik elnököt, Nicolas Sarkozyt, hogy egy több mint 20 rangos közgazdászból álló bizottságot állítson fel a társadalmi haladás és a gazdasági teljesítmény mérésének új alapokra helyezése szándékával. Nevezzük nevén, mire gondolunk: a neoliberális gazdaságfilozófia és az ebbıl következı gyakorlat csıdjére. Csıd ez, még akkor is, ha olyan alapvetıen beleívódott a gondolkodásunkba, hogy gyakran már magunk sem vesszük észre, ha a liberalizmus szellemében foglalunk állást. Pedig a válság megmutatta, hogy a korábbi szemléletünk mennyi káros tényezıt tartalmaz, milyen dolgokat vagyunk képesek elfogadni, amikre azelıtt, amikor még jó ízlésünk volt, viszolyogva tekintettünk.

- 163 -

Vezetés. Vezet, és …?

Dr. Menyhárt Ferenc

Az elmúlt tizenöt- húsz évben olyan menedzsment teóriák és módszerek harapóztak el, amelyekrıl most bizonyosodik be, hogy korlátozottan érvényesek, vagy még úgy sem. Ennek ellenére sokan, - majdnem mindenki - alkalmazta azokat. Ezért nem egyértelmő meghatározni, hogy merre van a válságból kivezetı út. Ennek a gazdaságfilozófiai szellemiségnek a hatása alatt álltak azok a vezetık is, akik gondolkodás nélkül elfogadták, hogy a GDP, mint szinte egyedüli mérıszám, alkalmas a gazdaság fejlettségének mérésére. Az elıbbiekben említett bizottság jelentésében végre már megjelenik egy másfajta szemléletmód is. A Stiglitz bizottságként ismertté vált team több olyan kiegészítı indikátor alkalmazására tett javaslatot, amelyek a GDP-ben való mérést finomítva, differenciáltabban képesek megjeleníteni egy gazdaság valódi állapotát. A nem piaci tevékenységek, a nem mért szolgáltatások, a gazdagság vagy a bruttó nemzeti boldogság, jól lehet, nem egyszerően mérhetı mennyiségek, viszont a bizottságnak abban igaza van, hogy egy ország állapotát szociális és politikai oldalról is szükséges elemezi.1 Elfogadtuk és ma is azt gondoljuk, hogy egy ország nyugdíjrendszerének jövıbeni állapotát kizárólag a befizetések mennyisége és a befizetık száma határozza meg, nem számolunk még most sem a generációk közötti transzfer hatásával. Elfogadjuk, hogy egy vállalat élén végrehajtott személycserékkel kell kezdeni a rendcsinálást, pedig a pénzt akkor dobjuk csak ki igazán az ablakon, ha állandóan új szereplıkkel akarjuk a bukott darabot sikerre vinni. Számolnunk kell azzal, hogy az új vezetı belépése, a tárgyi és emberi környezetnek kicserélése mibe kerül, továbbá, a korábban elindított folyamatok leállítása, átdolgozása és újraindítása mekkora költséget jelent a cégnek. A módszer által ténylegesen generált veszteségnek rendszerint csak töredékét jelenti a végkielégítésre fizetett összeg. Ez az a veréb, amire mindenki nagy elıszeretettel lövöldöz ágyúval. A folytonosan vezetıt cserélı tulajdonos nagyon el lehet keseredve, hogy zsákkal önti ki a pénzt az ablakon, vagy csak a végkielégítéssel, számol, és nem ismeri pontosan a vezetıváltás költségeit! Gondolkodás nélkül elfogadjuk azt is, hogy a válságot a vállalaton belül akkor tudjuk megfelelıen kezelni, ha csökkentjük a költségeket. Csak hogy a költségcsökkentés sokszor a továbbélés lehetıségétıl fosztja meg a céget. Amikor majd elmúlik a válság, akkor derül ki, hogy nem vetettük, tehát nem is lesz mit aratnunk. Elfogadjuk, hogy a pénz cél, holott valamikor azt tanultuk, hogy eszköz a célok megvalósításához. Elhisszük, hogy egy gazdasági vezetı akkor játssza a szerepét jól, ha a pénzen ül, holott az ı dolga pénz költése. A vállalat elıremenekülni csak fejlesztéssel, innovációval és minıséggel tud. Hitelbıl élni még mindig jobb, mint nem élni, hitelbıl fejleszteni is hasznosabb, mint egyáltalán nem fejleszteni. Az említetteken kívül még sok hasonló gondolatunk, kritika nélkül átvett és alkalmazott hiedelmünk van, amiket vezetési módszerként tanácsadók tanácsolnak, szakírók, szakírnak, boldogtalan menedzserek fent és lent mindenhol használnak. És, mint a mesebeli répát, húzták, húzták, de kihúzni nem tudták. Az újabban válságügyben megszólalók közül rendkívül érdekes Lee Iacocca gondolatmenete. A Vezetıink, hol vagytok c. kötetében a menedzser guru elsısorban az amerikai nép vezetıit 1

Report by the Commission on Measaurement of Performance and Social Progress 2009. www.stiglitz-senfitussi.fr.

- 164 -


TPF

szólítja meg. Rendkívüli hévvel és indulatosan kéri számon, a politika irányítóin a menedzsmenttudást, a vezetıi alapismereteket, és az Alapító Atyáknak az amerikai kontinens fejlıdésében meghatározó szerepet játszó erkölcsiségét. Folyamatos párhuzamot von a vállalat és az ország vezetésének gyakorlata között. Nem kis iróniával veti fel a szakmai tudás hiányát a világ elsı számú hatalmának vezetıi esetében, roppant közvetlen stílusban. Egyszerő, és éppen egyszerőségébıl fakadóan kiváló észrevételei bármely vezetéssel foglalkozó személy számára elgondolkodtatóak: „Nevezzenek meg egyetlen olyan vezetıt, akinek van jobb ötlete a nemzetbiztonság megteremtésére annál, hogy a reptéren vegyük le a cipınket és dobjuk el a samponunkat” - írja, és alapvetıen igaza is van. Ugyanígy elmondható, hogy nevezzünk meg a gazdaság irányításában egyetlen olyan személyt, akinek volt más gondolata is, mint a reformok, a nadrágszíj meghúzása, a költségvetés hiányával való riogatás! 2 „Üzennék valamit a Kongresszusban ülı társaságnak, folytatja Iacocca: Nem azért választottunk meg benneteket, hogy a szátokat tátsátok, és csendben várakozva ne tegyetek semmit, miközben demokráciánkat eltérítik, és legjobbjaink helyére középszerő emberek kerülnek. Mitıl van mindenki ennyire berezelve? Attól, hogy néhány paprikajancsi a Fox News hírcsatornáján becsmérli ıket?” (Iacocca 2010.. 28.) Nem kellemes a képviselıi fülnek az ilyen beszéd, éppen azért, mert legalább két dologban igaza van: egyik, hogy a vezetınek nem az a dolga, hogy tétlenül várakozzon, miközben tönkremegy mindaz, ami addig létrejött, a másik, hogy a sajtó mindenhatóvá kezd válni a világban. Túlzottan nagy hatalom lett, és akit a szájára vesz, azt a Jóisten sem menti meg. Ezért mindenki óvakodik akár csak a legcsekélyebb értelemben is kapcsolatba kerülni a sajtóval. Megfigyelhetı, hogy ma már menedzser és vezetı nem-igen nyilatkozik, legfeljebb a szóvivı. A cégek arcát korábban Iacoccáknak hívták, ma szóvivıknek. Sok vállalatról, közintézményrıl, nem tudjuk, ki irányítja, de azt igen, hogy ki a szóvivıje. Iacocca azonban nem csupán bírál, a feladatokat is meg fogalmazza, és szakszerő tanácsot ad a vezetésrıl. Menedzsment teóriáját a következı kilenc kulcsfogalom köré csoportosítva foglalja össze: kíváncsiság, kreativitás, kommunikativitás, egyéni karakter, személyes kurázsi, meggyızıdés, karizma, kompetencia, józan ész. Mindezek a képességek alkalmassá tehetnek valakit mások irányítására, hiányukat pedig az irányításuk alá vont személyek és ügyek egyaránt megsínylik. Sok vállalat nem azért nem képes produkálni, mert tıkével rosszul van ellátva, sokkal inkább az alkalmas vezetık hiányától szenved. Valójában nincs, vagy csak nagyon kevés az olyan vezetı, aki mind a kilenc tulajdonságnak a birtokában van. Sokkal több azok száma, akikben néhány fontosabb képesség megvan, de nem használják. Ebbe a típusba tartozik például az olyan személyiség, aki. kreatív, de lusta, aki kíváncsi, de túlzottan konformista, van benne személyes kurázsi, de erısen tekintélytisztelı, vagy egzisztenciális bizonytalanság veszi körül. Létezik az egyoldalasan fejlett alkat, akinek valamelyik tulajdonsága a felsoroltak közül túlfejlett, és a többi tulajdonságát szigorú kontroll alatt tartja, nem engedi kibontakozni, vagy ennek az ellenkezıje, amikor túlteng benne valamelyik a felsoroltak közül, és ez által a többi adottság nem tud érvényesülni. Ilyen a józan ésszel megáldott, ám éppen a józansága miatt túlóvatoskodó vezetı, vagy a nagyon erıs meggyızıdéssel rendelkezı egyén, akiben alacsony szinten fejlıdik ki a kíváncsiság, de egy túlzottan kíváncsi karakterő vezetı sem képes soha karizmatikus személyé válni. Amikor egy vezetıben túlteng a kreativitás, nem tud eredményesen irányítani, mert állandó kreálási kényszere a folyamatos reformok, változtatások, átszervezések elveszik a szervezet erejét, gyengítik a szervezet képességeit és felırlik a bi-

2

Iacocca, L: Vezetıink, hol vagytok ? Alinea Kiadó, Bp. 2010. 25-26.

- 165 -



zalmat, a vezetés tekintélyét. A túlzottan kommunikatív vezetı unalmas és sok hibalehetıséget, kellemetlen helyzetet teremthet a fecsegéssel. Valójában persze a Iacocca által megfogalmazott kilenc vezetı adottság nem egy tudományos tételsor, inkább csak gyakorlati célzatú iránymutatás. Ennek ellenére, Iacocca tanácsai nem elvetendıek, sıt! Sok gyakorlati kérdésben a menedzsment irodalmat gazdagítják. Bizonyosan hasznos iránytőnek mutatkoznak felvetései a világot sújtó válságból történı kilábalás jelenleg zsákutcásnak mutatkozó próbálkozásai közepette. Aki a piacon próbálta ki a vezetéssel járó sikert és kudarcot, érthetıen indulatos azokkal, akik nem veszik észre irányítási hiányosságaikat, és nem látják azok következményeit. Úgy tőnik, az Egyesült Államok vezetıi már egy-két dologban el is fogadták Lee Iacoccának t az ország irányításával kapcsolatos kritikáját. Barack Obama például 2010. január 27-én elmondott évértékelı beszédében kifejtette, hogy hivatalba lépését követıen egyik legfontosabb teendıjének a bankok összeomlásának elkerülését tartotta. Nehéz lépés volt, és meglehetısen népszerőtlen is, viszont abban a pillanatban nem látszott jobb megoldás. E nélkül még több vállalkozás ment volna tönkre, még több munkahely került volna veszélybe, és még több család megélhetése vált volna kilátástalanná. Ugyanakkor a következı javaslattal is élt: „indítványoztam, hogy a legnagyobb bankokra vessünk ki egy díjat. Tudom, ez nem tetszik a Wall Street-nek, de ha ezek a cégek megengedhetik maguknak, hogy újra nagy bónuszokat fizessenek ki, akkor egy szerény díjat is ki tudnak fizetni azoknak az adófizetıknek, akik szükség idején megmentették ıket.” A bankokra kivetett pluszadó, mint költségvetést stabilizáló módszer azóta már más országokban is bekerült a gazdaságpolitika gyakorlatába. Az elnök beszédének egy másik részében a kisvállalkozások megsegítésérıl szólt. Ezt egyrészt a vállalkozásokat terhelı adók csökkentésével, másrészt a hitelhez jutás feltételeinek megteremtésével látja megoldhatónak. Az intézkedés sorozat eredményeként azonnal 25 féle adó csökkentésérıl született döntés. A hitelezés feltételeinek javításáról pedig így beszélt: „ Azt javaslom, fogjuk azt a 30 milliárd dollárt, amelyet a Wall Street-i bankok visszafizettek, és segítsük ki vele a közösségi bankokat, hogy azok hitelt adhassanak a kisvállalkozásoknak az életben maradáshoz. Egyben olyan újabb adójóváírásra is javaslatot teszek, amely azt a több mint egymillió kisvállalkozást segíti, amelyek új munkaerıt vesznek fel vagy béreket emelnek. Ha már itt tartunk, eltöröljük a kisvállalkozásokba történı befektetéseket érintı nyereségadót, és új üzemekbe, felszerelésekbe való befektetéseket ösztönzı adószabályokat léptetünk érvénybe mind a kis, mind a nagyvállalatok számára.” Mindezt a munkahelyteremtés ösztönzésének szándékával, kétmillió új munkahely létrehozásának céljából fogalmazta meg Obama. Ugyanezt az ügyet szolgálja az elnök másik javaslata is, amely azoknak a vállalatoknak a támogatását célozza, amelyek az USA-n belül termelnek és adóznak: „ ideje eltörölni azon vállalatok adókedvezményeit, amelyek külföldre viszik a munkát, és azoknak adni, akik az Egyesült Államokban teremtenek munkahelyeket.(…) Nem engedhetünk meg magunknak olyasfajta gazdasági expanziót, mint amely az elmúlt évtizedet jellemezte, amikor az átlagos amerikai háztartások jövedelme csökkent, miközben az egészségügyi kiadásaik és a tandíjak rekordmagasságokba szöktek, és amikor a prosperitás az ingatlanbuborékra és a pénzügyi spekulációra épült.” A humántıke fejlesztését a szegénység elleni küzdelem központi eszközeként aposztrofálja a beszéd. A középfokú oktatásban szerzett képesítés ma már az Egyesült Államokban sem ele-

- 166 -


TPF

gendı garancia az elhelyezkedésre, ezért a felsıoktatásban megszerezhetı további képesítéssel kell támogatni a fiatal nemzedékeket. A diákhitel az elnök szerint csak a bankokat gazdagítja, ehelyett ugyanazzal a pénzzel a családok megsegítését javasolja, hogy a gyerekeiket taníttatni tudják Az elmúlt idıszak közgazdasági szemléletének és gazdaságpolitikai gyakorlatának hibáit a szakmabeliek is kezdik felismerni és bírálni. A Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz szerint a gazdasági döntéshozatalt jelenleg domináló elméletben több olyan elem található, mely nélkülözi a valóságtartalmat, mint pl. a tökéletes piaci információáramlás, vagy a szereplık racionális viselkedésének ab ovo feltételezése, ami csak modell-szinten mőködik, a valóságban soha, így aztán a piac sem lehet az erıforrások elosztásának leghatékonyabban mőködı terepe. Stiglitz szerint a megfelelı elmélet hiánya a gazdasági döntéshozást is tévútra vezeti. Ezek közé sorolja az inflációs célkövetés hibás elgondolását, miszerint a gazdasági növekedéshez alacsony pénzromlási ütem kell. "Az alacsony infláció azonban önmagában még nem a növekedés záloga" - figyelmeztetett legutóbb is elıadásában a Nobel-díjas, új-keynesiánusnak tartott közgazdász. Mindebbıl látszik, hogy új szelek kezdenek fújni, igaz, hogy nem nálunk, de legalább van honnan példát venni, van mire hivatkozni, hiszen itthon az elmúlt 20 év nem-igen bıvelkedett világmegváltó gondolatokban. Az új paradigmák mindig külföldrıl kerültek - jól-rosszul - átvételre. Sem a tudományos, sem a politikai vezetı elit nem érezte feladatának, hogy a hazai társadalmi, politikai fejlettségnek megfelelı módszereket fejlesszen, kísérletezzen ki. A szakmai viták is döntıen a módszerek közötti választásban, a pártidentitás szerinti állásfoglalásban merültek ki. A belsı adottságok, a társadalom fejlettsége, érettsége, a tényezıellátottság körülményeinek figyelembe vétele nélkül, kritikátlanul átvett módszerekben azonban nem szőkölködött sem a gazdaságpolitikai gyakorlat, sem a tudomány. Szentes Tamástól származik az a megállapítás, mi szerint az „amerikai standard közgazdasági tankönyvek igen sok felesleges, hasznavehetetlen, irreleváns, vagyis a gyakorlatban alkalmazhatatlan, legjobb esetben is csak pedagógiai illetve illusztrációs célt szolgáló formulát, elegáns matematikai levezetést és koncepciót tartalmaznak”,3 amiket úgy tanítunk és alkalmazunk, mint mohamedán a Korán tanításait, magát a megkérdıjelezhetetlent. Erıs gyökerei vannak térségünkben az egyféleképpen gondolkodásnak, a kritikátlanul átvett nézetek alkalmazásának, de a másképpen gondolkodók kirekesztésének gyakorlata is régóta sajátja a magyar tudományos és közgondolkodásnak. (Nem kell csak a közelmúltra gondolni, és minden baj okozóját az elızı évtizedekben meglelni, a gyökerek mélyebbek és régebbiek ennél.) Nyilvánvaló, hogy kell a vezetéshez kurázsi, karakter, kompetencia, józan ész, és más olyan tulajdonságok, amiket Iacocca említ, de van ezen kívül még valami, ami a vezetés eredményességét elısegíti vagy gátolja: ez az uralkodó gondolkodásmód, a megszokott feltétel és keretrendszerben való gondolkodás és cselekvés. A verseny ugyanis csak látszólagosan zajlik termékek, szolgáltatások között, valójában sokkal inkább a különbözı vezetıi teljesítmények között folyik. Nehéz ezt észrevenni akkor, ha a különbözı vezetık ugyanarról az egyetemrıl kerülnek ki, ugyanazt szakértıt kérik fel, ugyanazokat a szakmai lapokat olvassák. Nem véletlen, hogy ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, vagy hogy nem jut eszükbe jobb megoldás, mint a cipık levettetése és a samponok kiborogatása, de említhetjük a létszámleépítést, a költségvetési hiány lefaragását, vagy akár a lakosság megsarcolását is. A közös sablonokban 3

Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban? Napvilág Kiadó, Bp. 2009. 37.o.

- 167 -



gondolkodó menedzser és politikai elit ennek az azonosságnak az alapján egymást támogatja, s a széles körben elterjedt és terjesztett elméleteknek, módszereknek nincs kritikusa. Ez az uralkodó gondolkodásmód paradigmájának következménye. Eközben, akik elszakadtak az uralkodó gondolkodásmódtól egy szenzációsan gyümölcsözı papírgazdaságot építettek fel! Mi az uralkodó gondolkodásmód lényege? Az uralkodó gondolkodásmód paradigmáját Prahalad és Bettis fejlesztette ki és vezette be a közgazdasági gondolkodásba.4 A szerzıpáros a fogalmat, mint egy információszőrıt jeleníti meg, amilyen a szervezetet érintı valamennyi információ szükségszerően átmegy. Ebbıl következıen a szerzık megfogalmazása szerint „a szervezet figyelme csak az uralkodó gondolkodásmód által relevánsnak ítélt információkra összpontosul, míg a többi adat nagy része figyelmen kívül marad. A releváns információkat egyrészt az uralkodó gondolkodásmód, másrészt a menedzseri stratégiaalkotást segítı analitikus folyamatok szőrik meg. (…) Az uralkodó gondolkodásmód a szervezeti intelligencia egy alapvetıelemének tekinthetı, míg a szervezeti tanulás, a stratégia, a rendszerek, az értékek, az elvárások és a megerısített viselkedés szintjén jelenik meg, melyek aztán visszacsatolásokon keresztül magát az uralkodó gondolkodásmódot is alakítják.” (Prahalad, 2009. 66-67.) Lényegében tehát a szervezet változási képessége attól függ, milyen az uralkodó gondolkodásmód által képzett szőrı áteresztı képessége. Nagyon sajátos belsı kultúrával rendelkezı szervezeti képzıdményeknél a szőrı inkább egy olyan tölcsérre emlékeztet, amelyik az elvileg bıségesen beáramoltatható információkat, adatokat leszőkített nyakán erısen visszatartja, és csak a leginkább releváns tételeket engedi átjutni. Amikor egy szervezet hoszszú idın keresztül ellenáll a változásoknak, éppen ez a tölcsérszerően beiktatott mechanizmus áll a változás útjában. A Iacocca által felsorolt tulajdonságokkal rendelkezı újabb és újabb vezetık eredménytelen próbálkozása ennek köszönhetı. Tegyük hozzá, hogy az egyéneknek, a különbözı helyzetekben magukat már kipróbált vezetıknek, celeb - menedzsereknek is van uralkodó gondolkodásmódjuk, ami a szervezetihez hasonlóan mőködik. Lényegét tekintve Iacocca vezetésrıl alkotott felfogása is egy tapasztalt, sikeres menedzser uralkodó gondolkodásmódja. Tudni kell azonban, hogy egy másik üzleti szegmensben már bizonyított menedzser „átvezénylése” egy számára ismeretlen szektorba nem okvetlenül oldja meg a reménytelen helyzető cég sorsát. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy még a hierarchia alsóbb szintjein végrehajtott vezetıcsere sem csodafegyver, de nem csak azért, mert, - mint azt korábban kifejtettük, - költséges, hanem mert az alapproblémát nem orvosolja. Amennyiben a szervezeten nem csak egy vállalatot értünk, hanem egészségügyi, oktatási, közösségi közlekedési rendszereket, e gondolatmenet alkalmazásával könnyen beláthatjuk, miért nem egyszerő ezeket a rendszereket átalakítani. Nota bene! Sok esetben nem is rendszert, csupán rendszerelemeket alakítanak át az új vezetık, stratégiai koncepció nélkül. Az ilyen adottságokkal rendelkezı szervezetek ugyanis rendkívül kevés lényeges és hasznos új dolgot tanulnak meg (tekintsünk el az állandó jogszabályváltozásból fakadó kényszertanulástól), és még kevesebbet felejtenek, így uralkodó gondolkodásmódjuk gyakorlatilag változatlan. Azok a technikai, technológiai változások, amelyeket törvényhelyek módosulása rájuk kényszerít, csak nagyon lassan tudják az uralkodó gondolkodásmód belsı lényegét megváltoztatni. A belsı inkonzisztencia, ami szükségszerően kialakul, szintén csak technikai szintő eszközökkel kerül (?) feloldásra.

4

Prahalad, C.K. – Bettis, R: The Dominant Logic: A New Linkage beetwen Divesrsity and Performance. Strategic Management Journal 7. évf. . szám, 196. 485-50. ford: Kaderják Anita, Lırincz Emil Pálinkás Mária In: C.K. Prahalad:Új menedzsment paradigmák felé. Alinea Kiadó- Rajk László Szakkollégium, Bp. 2009.

- 168 -


TPF

Szentes Tamás idézett könyvében egy másik területen, a tudományos közéletben általánosan elerjedt uralkodó gondolkodásmód kialakulásának okát mutatja be, amikor azt a megállapítást teszi, hogy „az egyetemi, fıként amerikai standard tankönyvekbıl átvett tananyagokban és így az alapozó közgazdaságtani és gazdálkodástudományi tárgyak oktatásában a kellemetlen tényeket és az azokról szóló bíráló nézeteket elhallgató, félrevezetı és explicite vagy implicite apologetikus megállapítások ma már meglehetısen „természetesnek” és megszokottnak tőnnek nálunk is. Olyannyira, hogy már szinte az válik gyanússá, és minısülhet jobb esetben csak „szakszerőséget”és modern matematikai modellekben megnyilvánuló ”egzaktságot” lebecsülı maradi személetőnek, rosszabb esetben netán valamilyen ultrabaloldali vagy nacionalista ideológia hívének, aki azokat megkérdıjelezi vagy bírálja.” (Szentes, 2oo9. 34.) Miután a képzı intézményekben elsajátítható tudásanyag gyakorlatilag azonos szellemi bázisra épül, nem véletlen, hogy a hazai és a nyugati gazdaságpolitikai szabályozás az elmúlt évtizedekben a piac önszabályozó mőködésében gondolkodó neoliberális modellekre épült, jóllehet egy más szakmai vonal már többoldalúan bizonyította, hogy tökéletes piacok nincsenek, a piaci árak gyakran torz képet mutatnak azokról a pénzügyi eszközökrıl, amelyekre vonatkoznak. Itt megállunk, és újra felfedezzük Einstein igazságát, miszerint „azokat a bajokat, amelyeket egy bizonyos fajta gondolkodásmód idézett elı, csak egy másféle gondolkodásmóddal lehet elhárítani.”

- 169 -



Irodalomjegyzék Buhholz, T.G.: Új ötletek halott közgazdászoktól. Európa Kiadó, Bp. 1998. Iacocca, L: Vezetıink, hol vagytok ? Alinea Kiadó, Bp. 2010 C.K. Prahalad: Új menedzsment paradigmák felé. Alinea Kiadó- Rajk László Szakkollégium, Bp. 2009. Szalai Erzsébet: Gazdaság és hatalom. Aula, Bp. 1990. Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban? Napvilág Kiadó, Bp. 2009.

- 170 -


TPF

VÁROSOK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK MAGYARORSZÁG HATÁRAI MENTÉN Dr. Mezei István tudományos munkatárs, MTA RKK TKO fıiskolai docens, Tomori Pál Fıiskola

Magyarország az elmúlt száz évben részese volt azoknak a geopolitikai változásoknak, amelyek következtében új határok közé került és határai mentén ki kellett alakítania az együttmőködés új rendjét. Ezekben kulcsszerepet kaptak a városok. A városok között a kapcsolatoknak több típusa jött létre. Maguk a határ menti városok országonként eltérı fejlıdési pályát jártak be, és a magyarországi városokkal is eltérı kapcsolatokat alakítottak ki. A történeti elızmények után mára különbséget tehetünk az Európai Unió tagországaihoz tartozó szomszédos országok városai, és a tartósan az Unión kívül esı országok városai között. A határok átjárhatósága, a közlekedési lehetıségek, a gazdasági kapcsolatok és a népesség mobilitásának intenzitása alapján a városok közötti kapcsolatokat tekintve több típussal találkozunk. A dolgozat a tipizálásra tesz kísérletet. Bevezetés A magyar közvéleményben a magyar határok mentén lévı városokhoz való viszonynak külön története van. Ennek az az oka, hogy errıl a témáról csak az elmúlt bı két évtizedben lehetett nyíltan beszélni. A jelenlegi Magyarország határait 1920-ban húzták meg. A második világháború után a szovjet megszállás évtizedeiben, a kommunista uralom alatt több mint három évtizedig nem jelenhettek meg az 1920-as határváltozásokkal kapcsolatban magyar szempontú elemzések. Személyes élményem, hogy amikor végre 1983-ban megjelent Ormos Mária Padovától Trianonig címő könyve, nemzedéktársaimmal együtt már a könyvesboltból kilépve olvastuk, baráti találkozásaink alkalmával egymásnak idéztük a számunkra addig ismeretlen és új megállapításokat. A határon túl rekedt nemzettársainkról pedig az akkori Csehszlovákiában élı Duray Miklós Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs) címő írásából tájékozódhattunk, de a könyv titokban, szamizdatban terjedt, mert New Yorkban adták ki szintén 1983-ban. Az 1920-ban meghúzott határok környezetükre gyakorolt tényleges, azaz gátló, a fejlıdést hátráltató hatásáról Magyarországon a földrajztudománnyal foglalkozó kutatók is csak több évtizedes némaság után adhattak közre elemzést (Csatári-Tóth 1983). Az elsı tudományos program, amely a teljes magyar határszakasz társadalomföldrajzi vizsgálatát tőzte ki célul, 1988-ban kezdıdött (Erdısi-Tóth 1988). Ekkor azonban már nem csak a kutatás szintjén, hanem a valóságos társadalmi folyamatokban is változások következtek be. A határok átjárhatósága az 1970-es évektıl kezdve könnyebb lett, különösen a többi volt szocialista országhoz viszonyítva. A világútlevél megadása (1988) már olyan utazási kedvet hozott, amelynek következtében az egyetlen közvetlenül szomszédos nyugati országba, Ausztriába zúduló magyar kiutazók vásárlásai az éves költségvetés hiányában is kimutathatóak voltak a kivitt nagy mennyiségő valuta miatt. Gyökeres változást az 1990-es rendszerváltás hozott, mert a polgári viszonyok fokozatosan minden környezı országban kialakultak, ami az országok közötti kapcsolatokban is változást eredményezett. Magyarország kezdeti lépésként alapszerzıdésekben szabályozta kapcsolatait a szomszédos országokkal. 1991/1992-ben jött létre megállapodás Ukrajnával, Szlovéniával és Horvátországgal. Politikai okok miatt jóval késıbb, 1995/1996-ban Szlovákiával és Romániával. Ezek a dokumentumok foglalkoznak a határon átnyúló együttmőködésekkel is. Ösz- 171 -

Városok közötti kapcsolatok Magyarország határai mentén

Dr. Mezei István

tönzik az államhatalmi, az államigazgatási, a regionális és az önkormányzati szervek együttmőködését. 1993-ban alakult meg térségünkben az elsı eurorégió, a Kárpátok Eurorégió, amelyhez Románia 1998-ban, Szlovákia 1999-ben csatlakozott. Szimbolikusnak tekinthetjük ezt az eurorégiót, mert óriási területe (150 ezer km2), nagy népessége (14,7 millió fı) a 26 tagrégió együttmőködését nehézkessé teszi. Ezt csak fokozza a sok államhatár, a rendkívül eltérı belsı jog- és szokásrendszer. Mint ernyıszervezet azt a célt tőzte ki maga elé, hogy a sokféle politikai tényezı között segítse a közeledést, amire mindmáig nagy szükség van. Magyarország határai mentén az 2004-es csatlakozásig minden határszakaszon létrejöttek az eurorégiók, jelezve a szomszédos határon túli településekkel való együttmőködés iránti érdeklıdést. Az együttmőködést tovább erısítették a kibontakozó testvérvárosi kapcsolatok is (Mezei 2008). A magyar területfejlesztés természetes módon továbbra is az ország területi különbségeinek mérséklésére összpontosított, és külön fejezetben szólt arról, hogyan kell a határok mentén a kölcsönös elınyöket kiaknázni. A városok fontosságát kiemelı fejezete, a pólusvárosok kijelölése azt mutatja, hogy a Budapest körül kiformálódó nagyvárosok győrője a belsı terek fejlesztését szolgálja, de a nagyvárosok határok miatt csonkult vonzáskörzete a jövı lehetıségére mutatott rá. A jövıben számítani lehet a határ másik oldalán lévı településekkel kialakítandó együttmőködésekre is. A politikai rendszerek hatása a határ menti kapcsolatokra A történeti Magyarország nagy tájai között társadalmi-gazdasági munkamegosztás volt. A munkamegosztás a kor társadalmi-gazdasági fejlettsége szerint alakult, változott, a közlekedés korabeli lehetıségeinek függvényében. A leglátványosabb munkamegosztás, tájak, városok közötti együttmőködés a polgári korszakban jött létre, aminek a fejlettségi szintjét, gyorsaságát, intenzitását a vasúthálózat szimbolizálja. Az országos, sıt nemzetközi jelentıségő fıváros, Budapest körül megerısödtek a regionális szerepkörő központok, amelyek a körülöttük elterülı tájak javait közvetítették az országos központ, a fıváros, illetve az országon kívüli piacok felé. Ez a regionális központokból álló győrő Debrecen, Szeged és Pécs kivételével mind az utódállamokhoz került (Pozsony, Kassa, Ungvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka), hiszen ezek egyúttal a kor legfontosabb közlekedési eszközének, a vasútnak is a csomópontjai voltak. A központi területekrıl való leszakadás nem pusztán nemzetiségi lázadás volt, nem pusztán a nemzetállamok megalapításának a vágya főtötte, hanem a perifériák, a társadalmi-gazdasági perifériák lázadása is volt. Az elszakított területek a korabeli Magyarországon társadalmikulturális-gazdasági értelemben perifériának számítottak, ahol alacsonyabb volt az ott élık átlagos jövedelme, ahol magasabb volt a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya, több volt az analfabéta, rosszabb volt az orvosi ellátás, stb. Ez alól természetesen voltak kivételek, mert voltak virágzó bányavárosok, kereskedıvárosok, iparvárosok, de az átlagokat tekintve azt mondhatjuk, minél messzebb volt egy város, egy táj a központtól, Budapesttıl, annál nagyobb volt az esély arra, hogy hátrányos helyzető térségnek számítson a legkülönbözıbb mutatók tekintetében. Az elszakított területeket az új nemzeti uralkodó osztály azzal az ambícióval vette birtokba, hogy önállóságuk megteremtésével fejlettebb – a mi korunk kifejezésével élve – versenyképesebb országokat fognak kialakítani. Eközben jelentıs alföldi területeket is magukhoz csatoltak, megismételve saját országukon belül a történeti Magyarország centrumperiféria felállását. A Kárpátok hegyeinek egy-egy szakaszát kiegészítették egy-egy alföldi tájdarabbal, ami már ki is adta a hegyvidéknek és az alföldnek a korabeli társadalmigazdasági körülmények között oly fontos együttesét. Ebbıl a szempontból azért érdekes Erdély és a többi Romániához csatolt országrész esete, mert az évszázadokon át periférikus

- 172 -


TPF

helyzető Erdély az új országban jóval magasabb társadalmi-gazdasági-kulturálisközigazgatási, stb. színvonalat képviselt, mint a többi román országrész. Ennek ellenére minden hatalmi központ megmaradt a régi Románia városaiban. A fıváros, Bukarest földrajzi fekvését az befolyásolta, hogy a két régi román fejedelemség határán terült el. Az új szerzemények miatt viszont már nem volt lehetıség új, földrajzi értelemben is központibb helyet találni egy új fıváros számára. A régi és az új területek közti fejlettségbeli különbség a mai napig feszültségeket gerjeszt az országon belül. A két világháború között a Kárpát-medencét érintı országokban hasonló események játszódtak le. Mindenütt arra törekedtek, hogy az új területen megszilárdítsák az új hatalom berendezkedését. A viszonyulás azonban teljesen ellentétes volt. Az egyharmadára zsugorodott Magyarországon (Ausztriához hasonlóan) úgy gondolták, hogy ilyen kis területen életképtelen lesz az ország. Az élet minden területét hozzá kellett igazítani az új határokhoz. Újjá kellett szervezni a közigazgatást, a levágott vasútvonalak között valahogyan összeköttetést kellett teremteni, helyet kellett találni az elmenekült/elüldözött egyetemeknek, stb. Az új, jelentısen megnagyobbodott területő szomszédos országokban pedig be kellett tagolni az új területi szerzeményt a régi országtestbe. A gazdaságilag Ausztriához hasonló fejlettségő Csehország ezekben az években alakította át a maga piaci területévé a nála jóval fejletlenebb szlovák és kárpátaljai tartományt. Ezt már a korabeliek is kolonializálásnak mondták. A román királyság a területileg nála jóval nagyobb új szerzeményben megkezdte a maga rendszerének kiépítését, elsısorban személycserékkel, majd fokozódó mértékben közigazgatási átszervezéssel. Hasonló események zajlottak le a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területén is. A legszélsıségesebb átalakulás a szovjet megszállás évtizedeiben valósult meg, amikor a társadalmi, gazdasági, az állami élet minden területén a szovjet minta szerint kellett berendezkednie az egyes országoknak. A határok zártságát illetıen is a szovjet megszállás évtizedei hoztak gyökeres változást. A világ közvéleménye a nyugati országok és a megszállt területek közti vasfüggönyt ismeri, de azt már többnyire nem tudja, hogy hasonló zárt határokat hoztak létre a szovjet megszállási övezetben létezı országok között is. Példaként említhetı, hogy az Ipoly folyót 160 km hosszan határnak minısítette a trianoni szerzıdés, amely folyón 1920-ban 47 híd vezetett át. Ennek az volt az oka, hogy az ott lakóknak a folyó mindkét partján voltak ingatlanjaik, kertjeik, mővelendı földjeik, amelyeket ezeken a hidakon közelítettek meg. Mivel az átjárás lehetısége a határrá válás után megszőnt, majd a második világháború során a katonai akciók miatt nagy pusztítások következtek be, a 47 hídból mára csak három maradt meg. A többi határról is hozhatunk rémisztı példát. A déli határ mentén kerítésbıl és betonbunkerekbıl védelmi vonalat kellett építenie Magyarországnak 600 km hosszan, miután a Szovjetunió és Jugoszlávia között elmérgesedett a viszony. A 15 km-es határsávban a helyi lakosok közül kitelepítették a megbízhatatlannak minısített elemeket, a másutt lakóknak meg csak külön engedéllyel lehetett beutazni (forrás: bunkermuzeum.hu). Szerencsére a kitervelt teljes határzárat nem tudták megépíteni, de így is rengeteg munka, pénz, anyag ment veszendıbe a fölösleges építkezéssel. Mindennek a fölemlítésére azért volt szükség, mert ezzel lehet érzékeltetni, menyire nem lehetett a városok között megtartani az évszázadok során létrejött kapcsolatokat, sıt még beszélni sem lehetett az említett botrányos eseményekrıl. Európa történetében visszatérıen jelentkeznek az egységesülés és a szétválás tendenciái. A Római Birodalom, Nagy Károly birodalma, a Német-Római Császárság, Bonaparte Napóleon hódításai mind példák az egyesítési törekvésekre. A mi tájainkon a Habsburg-dinasztia, az orosz cárok és a török szultánok hódításai illeszkednek ebbe a sorba. A 20. században a Német Birodalom és vele vetélkedve a Szovjetunió tett kísérletet az egység megteremtésére. Ezt a folyamatot kísérik kezdettıl fogva a szétválás tendenciái. A középkori királyságok, fejedelemségek elszakadási kísérletei, majd a 19. századtól a nemzeti felkelések. A nemzeti elkülönülést mint függetlenségi törekvést fontos célként ismerik el szerte Európában, mint

- 173 -


Dr. Mezei István

ahogy a nemzetek közti összefogást is. Ilyen törekvés volt például a nemzeti demokratikus erık részérıl valamilyen Duna-konföderáció létrehozása is a 19. században. Ezeknek a mozgalmaknak az örökösének tekinthetjük az Európai Uniót, mint azt a szervezeti egységet, amely a kor színvonalán álló, a világversenyben részt venni képes tömörülést szervez Európai országaiból. A társadalom- és gazdaságföldrajz által föltehetı kérdés széles körben lett közvéleményt érdeklı téma az elmúlt két évtizedben. Vajon a történeti Magyarország tájai közötti korabeli kapcsolatok, a történeti Magyarország városai között az évszázadok során létrejött, és az új határok kijelölésével megszakadt kapcsolatok újraéledhetnek-e? Vajon a több évszázados együttélésnek lesz-e következménye az elszakítottság évtizedei után? Ha igen, mely formái fognak újraéledni az együttmőködésnek? A határ menti együttmőködés a városok között az eltelt 20 évben A szovjet birodalom bukása után az európai demokratikus folyamatoknak köszönhetıen az eltelt bı húsz év során jelentıs változások következtek be a határ menti kapcsolatokban. Ez hatással volt a városok életére is. A határ menti városok esetében azt mondhatjuk, hogy igen eltérı kapcsolattípusok jelentek meg az évek során. A nyugati határszélen Bécs vonzáskörzete alakult ki. Ebbe a vonzástérbe tartozik Sopron közvetlenül, Gyır a földrajzi távolság miatt (121 km) közvetve. Gyırnek igazából nem is nyugat felé, hanem északra, Szlovákia déli településeire van erıs vonzása. A város nyújtotta szolgáltatásokat szívesen veszik igénybe azoknak a településeknek a lakói, akiknek messze van Pozsony. Komárom és Esztergom az a két Duna-parti város, amelyekbe nagy létszámban járnak Szlovákiából dolgozni munkások. Az átjárásnak nagy múltja van. Az 1980-as években még kvótákat szabtak meg, hány fı jöhet dolgozni (elıbb 300, majd 800 fı), ma már szabad a munkaerı mozgása. A magyar fıváros, Budapest hatása észak felé meglehetısen csekély a közlekedési eszközök gyér száma és fıleg minısége miatt. A tervezett autópálya, amely Lengyelország felıl KözépSzlovákián át érkezne Magyarországra, valószínőleg nagyobb forgalmat tudna lebonyolítani, de amíg nem épül meg, addig elsısorban a Duna-kanyar turisztikai attrakciói fogják csak elsısorban idevonzani a vendégeket. Az Ipolytól keletre egészen a Tiszáig hátrányos helyzető, gyengén fejlett térségek találhatók a határ mindkét oldalán. A hegyek lábánál futó városöv kisvárosokat jelent, amelyeket az elmúlt évtizedekben épp a határ közelsége miatt nem fejlesztettek egyik oldalon sem. A magyar oldalon Balassagyarmatot még a megyei központ szerepétıl is megfosztották, a szlovák oldalon is a határtól távolabb fekvı városok kaptak igazgatási-gazdasági központ szerepet. Egyedül Kassa emelkedik ki Kelet-Szlovákiában mint nagy létszámú és nagy gazdasági erejő város. Kapcsolata a magyarországi Miskolccal elsısorban oktatási és kulturális területen jelentıs, de gazdasági téren csekély a két város között a kapcsolat. Kassa is, akárcsak Pozsony, olyan magas életszínvonalat biztosítanak lakóiknak, hogy közülük sokan kiköltöznek a városból. Mivel a vonzáskörzet egyre kevésbé van tekintettel a határokra, a kiköltözık közül egyre többen vásárolnak házat a közeli magyarországi településeken. Sátoraljaújhely a hármas határ közelében fekszik. Tipikus a helyzete abból a szempontból, hogy mindhárom ország kénytelen volt a határok miatt a saját területén vasúti csomópontot kiépíteni, különös tekintettel az Oroszország és Ukrajna felıl érkezı széles vágányú szerelvényekre. A tervek szerint a Kassáig megépült nyomvonalat egész Pozsonyig meg fogják hoszszabbítani, így Vlagyivosztoktól egészen Pozsonyig-Bécsig fognak tudni haladni a széles nyomtávú vonatok. Ezzel kb. 24 napot nyernek a hosszú útvonalú tengeri szállítással szemben.

- 174 -


TPF

Kárpátalja területe nagyobb városaival együtt (Uzsgorod [115.600 fı], Beregovo [26.500 fı], Mukacsevo [81.600 fı]) a második világháború után belekerült az oroszok és az ukránok által formált kelet-európai térbe, kiszakadva az addigi ezer éves közép-európai létbıl. Magyarország periférikus, Kárpátokon inneni területébıl Ukrajna periférikus, Kárpátokon túli területtévé vált, természetesen jelentıs különbségekkel. Ukrajna geopolitikai irányultsága egyelıre keleti, mert gazdaságát éltetı nyersanyagai, az arra épülı még mindig hatalmas bányászata, kohászata, gépipara keleten, az orosz határ mentén húzódik. Az ukrán Európa-barát politika még nem találta meg a keleti irányultság ellenszerét, ezért még nem vetıdött figyelem a legnyugatibb kerületre, Kárpátaljára. Egyelıre idegen test a több különálló mozaikból álló Ukrajnán belül. Ukrajnát nagy kiterjedése és részeinek eltérı történelmi múltja miatt jelentıs területi különbségek jellemzik. A méretbeli különbségekre utaljunk csak azzal, hogy Ukrajnában kilenc 500 ezernél népesebb város van, hozzájuk képest a Kárpátok lábánál fekvı 3 kisváros népessége kevés demográfiai erıt képvisel. Ez a hegyek lábánál húzódó városfüzér kapcsolta a Kárpátok erdısült vidékét az Alföldhöz, biztosítva a két nagy táj találkozását. Ma egyre több magyarországi és európai uniós program kapcsolja össze a három várost a határ menti településekkel. Románia az elızı két országhoz képest eltérı politikát folytatott. Határ menti területeit nem elsorvasztani, hanem minél hamarabb asszimilálni akarta. A nyugati magyar–román határ menti területek kiemelt célpontjai voltak a román iparosításnak, városfejlesztésnek. A cél kezdettıl, azaz 1920 óta a frissen megszerzett területek beolvasztása a kibıvült területő Romániába, a rajta élı népesség lehetıség szerinti asszimilálásával. A határ menti városok tulajdonképpen a történelmi Partium és a délebbre fekvı Bánát városait jelentik. Ezek a városok voltak a történelmi Magyarország alföldi városainak azon tagjai, amelyek Erdély felé láttak el közvetítı szerepet. A történelmi Magyarország jellegzetesen mezıgazdasági népességén belül ezekben a városokban jelent meg növekvı létszámban az iparral, kereskedelemmel, közlekedéssel foglalkozók nagyobb száma az elsı világháború elıtti gazdasági föllendülés évtizedeiben. Közülük Temesvár lett a legiparosodottabb, a foglalkoztatottak 39%-át találjuk az iparban. A megnagyobbodott Románia megszervezésének kitüntetett pontjai a városok lettek, hiszen aki a városokat uralja, azé az ország egésze is. A két világháború között arra volt idı, hogy a közigazgatás tisztviselıit lecserélték román tisztviselıkre, vagyis az uralomváltást valósították meg. A szocializmus évtizedeiben a román lakosság betelepítésével, a szándékolt iparosítással tovább növelték a városok jelentıségét. Az ipar fejlesztésével új vonzásközpontok alakultak ki. A kommunizmus ipari létesítményei, mővelés alá vont bányái új térpályákat alakítottak ki. A Partium városai helyett a Nagybánya környéki zóna és az Érchegység színesfémbányái és a rájuk települt feldolgozóipar lett a vonzásközpont a korábbi Nagyvárad helyett. DélnyugatErdélyben pedig Temesvár és Arad bekerült Resica és Vajdahunyad szénbányászatának, vasérc- és acéltermelésének, gépgyártásának vonzásába. Ezt a szándékos „keletre húzást” lassítja le, fordítja meg az 1989 után gyorsuló ütemben erısödı folyamat, amelynek során a nyugati határ városai újból kezdenek kötıdni a határ másik oldalán lévı magyarországi területekkel. Erre példa a külföldi (magyarországi) befektetık megjelenése a határ menti városokban. Az 1990-es évek közepe óta Temesvár Románia legdinamikusabban fejlıdı városa lett Bukarest után. A külföldi (német, olasz) befektetések nagy aránya, a magas színvonalú technikai berendezések gyártása biztosítja elsıbbségét. Erejét jelzi, hogy Románián kívül Európa majd minden fontosabb légi kikötıjével kapcsolatban álló magán kezeléső repülıtere van a város nagy kereskedelmi forgalma miatt. Oktatási központ jellegét több egyetem és felsıfokú intézet biztosítja. Temesvár révén lett a Nyugat-romániai régió Románia legfejlettebb és legdinamikusabb régiója. A jövı kérdése, hogy milyen munkamegosztás alakul ki a közeli Szeged és Temesvár között a piacgazdaság körülményei között.

- 175 -


Dr. Mezei István

Nagyvárad szerepe a rendszerváltás után felértékelıdött. Az európai nyitásban érdekelt Románia kapuvárosa lett. A piaci viszonyok kedveztek a város gazdasági növekedésének, különösen a kereskedelmi, tágabban a szolgáltatási szektorban. Különösen 2002 óta szaporodott meg a nagy bevásárló központok építése. Alacsony a munkanélküliség aránya, megindult a jómódúak kiköltözése az agglomerációba, ami az uniós csatlakozás után azzal járt, hogy magyarországi településeken is egyre többen vásárolnak maguknak családi házat. 1990-ig a határ menti városok funkciója az volt, hogy iparosításuk és urbanizálásuk révén elrománosítsák a határ menti megyék magyar többségi lakosságát, és ezzel odakössék a keleti országrészekhez. 1989 óta fokozatosan bontakozik ki egy új stratégia. A határ menti sáv öszszekötı kapocs lett nyugat felé. Az európai csatlakozás révén tagállammá lett, újra nyugat felé forduló, 21 milliós, ugrásra kész Románia hídfıállása minden határ menti román város. A határ menti városok esetében jól megfigyelhetı a nemzeti törekvéseknek és a globális világrendnek egy sajátos együttélése. A közgazdaságtanban közismert, hogy a kitágult világpiac többnyelvő, többkultúrájú. Igaz ez az említett határ menti városokra is, de megszorítással. Miközben a vállalatok tulajdonosi csoportja, a kutató, fejlesztı és a szervezı egységek többnyelvőek, addig a gyártó-termelı üzemek megkövetelik a domináns nemzeti nyelv kizárólagos használatát. Emlékezetes a mi számunkra, hogy az ebédidıben maguk között magyarul beszélı két dolgozót a pozsonyi multinacionális cégtıl azonnal elbocsátották. Viszont a termékek eladásánál már ismét a multikulturalizmus érvényesül, hiszen üzleti érdekbıl gyakorolják azt az elvet, hogy „Mindegy milyen nyelven beszélsz, csak vásárolj!”. A fogyasztói társadalom igényei és a nemzeti dominanciára való törekvés még fog a jövıben meglepetéseket okozni. Bécs és Pozsony mint Közép-Európa egyik fejlıdési központja A magyar határ menti városokat, de a Kárpát-medencét illetıen is Bécs rendkívül megnıtt szerepére külön ki kell térni. A második világháború utáni kétpólusú világrendszer miatt Bécs Európa peremére került, egy szélre sodródott kis ország fıvárosaként. A vasfüggöny lebontásával viszont új szerephez jutott. Ausztria fıvárosa újból lehetıséget kapott térségi szerepkör betöltésére. A dunai térség országai felé közvetítheti az európai érdekeket 1990 óta, és újból kiterjesztheti befolyását a szomszédos országokra. Pozsony felvirágzása, tüneményes ívelése a kisvárosi léttıl egy független ország fıvárosává, igazi kelet-európai történet. Emlékeztet azokra a filmekre, regényekre, amelyekben valamely szögesdróttal körülvett tábor lakója néhány kapu megnyílásával autóban találja magát, amely elröpíti ıt, a halálra ítélt közszereplıt a hirtelen megváltozott politika csúcsaira. A két város egy mondatba kerülésére az adott lehetıséget, hogy összeomlott a huszadik század vörös diktatúrája, hogy leomlott a vasfüggöny kelet és nyugat között, hogy az összetákolt Csehszlovákia szétesett és 1993-ban megalakult új államként Szlovákia. A két város közelsége és együttmőködése a hidegháborún való fölülemelkedést, a kelet és a nyugat megosztottságának megszőnését jelenti, illetve annak a lehetıségét, hogy a nagypolitikai erıterek megváltozásával itt egy európai jelentıségő fejlıdési gócpont alakuljon ki (EERP 2006). Két fıváros A két fıváros között csupán 55 km a távolság. Nincs még két, egymáshoz ilyen közel esı fıváros a földön. A két fıváros múltbéli történetében vannak összefutó szálak. A török magyarországi jelenléte miatt Pozsony 300 éven át volt Magyarország fıvárosa. A 19. század második felében kereskedelmi, kulturális, vallási központ volt, 1848-ban megindult a vasúti közlekedés Bécs és Pozsony között, a következı évben pedig rajta keresztül futott a Pest-Bécs vasútvonal már 1850-tıl. Az elsı világháború elıtt az egységes gazdasági tér és az azonos pénz-

- 176 -


TPF

nem biztosította a zavartalan együttmőködést. A két város közti szoros kapcsolatot bizonyítja az 1914-ben felavatott közvetlen villamos összeköttetés. Ezt követıen két világháború és egymást követıen több rendszerváltás taszította el egymástól a két várost. Gyökeres változást az Európai Unióba lépés lehetısége hozott. Ausztria 1995-ben csatlakozott, Szlovákia 2004ben. A határok minıségének változása 2007-ben következett be, amikor a Schengeni egyezmény értelmében Szlovákia és Ausztria között is megszőnt a határellenırzés. Mindkét város excentrikus fekvéső. Az osztrák tartományok közül a Bécs központú AlsóAusztria a legkeletibb fekvéső. Bécs kiemelkedését, naggyá válását a Habsburg-család politikai szerepvállalása biztosította a Német-Római Birodalomban, illetve Magyarországon. Fokozatosan európai jelentıségő birodalmi központ lett. Ausztria 1918-as felbomlásával a fıváros földrajzi fekvése hátrányossá vált, mert túlságosan keleti a fekvése. A második világháború után a vasfüggönyt közvetlenül mellette húzták fel. Ez a hátrány Ausztria Európai Unió bıvülésével fokozódó elınnyé vált, amennyiben újból megerısödik a kelet felé irányuló gazdasági és politikai tevékenysége. Bécs excentrikus fekvését Ausztria szempontjából az is menti, hogy maga az országtest a fıvárostól kiindulva nyugat felé terül el, a fejlett német, olasz és svájci területek irányában. Ezzel szemben Pozsony nyugati fekvése a geopolitikai környezet gyökeres megváltozásával kedvezıvé vált, de kedvezıtlen az, hogy maga az országtest kelet felé nyúlik, egyre kevésbe dinamikus tereken át. Nincs Pozsony számára kedvezı vonzás kelet felıl (Mezei 2008). Pozsony Pozsony az ország függetlenné válása után rohamosan növekvı jelentıségő regionális központtá vált. A szlovák elemzık az Ausztriához való közelséget úgy értelmezik, hogy ez a keleti fıváros van a legközelebb a nyugat-európai országokhoz, a nyugati kultúrkörhöz, Pozsony a kapu kelet és nyugat között. Ez a közeli fekvés különösen a pénzügyi befektetések miatt jelent komoly elınyöket. Pozsony legfontosabb elınyei közé tartozik fıvárosi szerepköre mellett az Ausztriához és Csehországhoz, valamint kisebb részben Magyarországhoz való közeli fekvése, fontos nemzetközi jelentıségő közlekedési utak keresztezıdése mind a közutakat, autópályákat, mind a légi közlekedést (M.R. Štefánik repülıtér), mind a dunai kikötıt említve. Ez elısegíti, megkönnyíti a képzett munkaerı, a javak, a tıke és az információ áramlását. Minden ipari ágazatból találhatunk a városban kiemelkedı jelentıségő üzemet, de a közigazgatásban betöltött szerepe mára fontosabbá vált. Ugyanígy a pénzügyi szolgáltatások központjainak letelepedése is központi jelentıséget adnak a városnak. A Zsolnán székelı Dexia Bank kivételével minden bank központja Pozsonyban található, de itt vannak a nagy biztosítótársaságok és pénzügyi befektetık központjai is. Az ország három legjelentısebb egyeteme (a Comenius Egyetem, a Közgazdaságtudományi Egyetem és a Szlovák Mőszaki Egyetem) bocsátja ki a legtekintélyesebb diplomásokat és itt dolgoznak a legnevesebb kutatók is. A fıváros tudta a leghamarabb kidolgozni az 1990-es évek gazdasági válságára adandó helyes választ. A gépipar, ezen belül a fegyvergyártás túlsúlya és ebbıl következı csıdje nehéz helyzetet okozott, de a Volkswagen 1991-es idetelepítésével az elsı mintaadó döntést hozta a város. A nemzetközi jelentıségő autógyár letelepítése után néhány évvel az itt termelt érték biztosította a szlovák GDP 10%-át és a kivitel 25%-át. A Volkswagen megjelenése és sikere újabb üzemek és beszállítók sorát vonzotta az országba. Pozsonyban már 1895-ben gyártottak elektromos kábeleket az akkor legújabb találmány, a telefonszolgáltatás számára, sıt itt készítették el az elsı, a Duna medrében lefektetett átmenı kábelt is. 1902 óta van hagyománya a hegesztıkészülékek, a generátorok és a különbözı szigetelı anyagok gyártásának is. 1873-ban itt épült a legnagyobb robbanószereket gyártó, a feltaláló Alfred Nobel nevét viselı vegyi üzem, aminek a helyén jelenleg sok kis vállalkozás

- 177 -


Dr. Mezei István

mőködik. 1962-ben fektették le az ország területén végighúzódó „Druzsba (Barátság)” kıolajvezetéket, ami a Szovjetunióból érkezett és ennek pozsonyi végén építették föl a Slovnaft finomítóját. Sajnos Közép-Európa legjelentısebb tiszta vizet tartalmazó felszín alatti természetes tározója fölött, amit a Duna hozott létre és táplál azóta is. A szinte tönkrement építıipar föllendülését hozta a nagy építkezési láz Pozsonyban, aminek következtében ma már itt található az ország tíz legnagyobb építıipari vállalatából négy. Üveggyárak, faipari és bútorgyárak, az ország legjelentısebb nyomdái vannak a városban. A városi tanács 2005-ben hozott olyan határozatot, hogy megkezdi az ipari üzemek kitelepítését a városból, hogy átadhassák helyüket lakóövezetnek, irodáknak. Régióépítés A jövıbe látó tervezık, fejlesztık elsıként a Bécs-Pozsony viszonylatra figyeltek fel. Rámutattak, hogy a vasfüggöny lebontásával az integrálódás laboratóriuma lesz ez a térség, mert olyan erıs különbségek vannak a benne fekvı két fıváros között, ami a gyengébbik fél, Pozsony fölemelkedéséhez fog vezetni (Mastilak 2004). Pozsony fıvárossá válása egy független ország élén robbanásszerően megnövelte lehetıségeit. Az új ország új fıvárosának lehetıségei igen korán fölkeltették a regionalisták figyelmét. A magyar Enyedi György és a lengyel Grzegorz Gorzelak elıször mint egy lehetséges nagy közép-európai régióról vizionáltak, amibe Pozsony és Bécs mellett Budapest is beletartozik. A három város vonzáskörébe tartozó – tehát országrészeket magába foglaló – településhálózat gazdasági lehetıségei alapján egy új európai növekedési központ kialakulását sejtették. Ezek az elképzelések azonban döntıen Bécs lehetséges vonzásterületének bıvülésével számoltak, a másik két város inkább mint Bécs hatásának átvevıje és továbbítója szerepelt (idézi: Rechnitzer 1997). Rechnitzer (1997) mutatott rá, hogy az ilyen nagy egységek helyett a tervezés kezdetén kisebb, jobban átlátható, kezelhetıbb területi egységekre kell stratégiai együttmőködést építeni. Lehetséges megoldásként javasolta a tartományi-megyei területi egységek szerinti kapcsolatépítést (Bécs, Burgerland, Alsó-Ausztria tartományok, Gyır-Moson-Sopron, Vas, Zala, Veszprém megyék, valamint Nyugat-Szlovákia). A nagyrégiós modell nehézkessége miatt egy kisrégiós modellt is fölvázolt, aminek a gondolati magvát az egyes városok vonzáskörzete jelentette. Így sorolódott egymás mellé Bécs-Pozsony-Gyır és Sopron. Ennek az elgondolásnak az elınye abban rejlett, hogy már létezı mindennapi kapcsolatokra kell ez esetben fejlesztési terveket, esetleg eurorégiót eredményezı terveket készíteni. A létrejövı regionális szervezıdések az eddig Ausztria határai közé szorított Bécsi Régió megújítását, kibıvítését jelentik. Még a szerves összenövés megindulás elıtt, számító politikai akaratból jöttek létre. A politikai akarat mögött húzódó gazdasági érdek kétirányú volt. Ausztria keleti tartományaiban, így Bécsben is magasabb volt a munkanélküliség, mint az ország nyugatibb tartományaiban az 1980-as évektıl kezdve, sıt tovább nıtt még 1996 és 2004 között is. A szomszédos volt kommunista országok belépésével az Európai Unióba szinte egy csapásra megváltozott a helyzet. Azóta Bécsben a legalacsonyabb a munkanélküliség, miközben nagy arányú munkaerıáramlás indult meg a város felé (Finka 2005). A gazdasági növekedésre ható másik erı az volt, hogy a fejlett Ausztria és a fejletlen újonnan csatlakozott országok közötti színvonalbeli különbségek nagyok voltak, ami leglátványosabban a jövedelmi különbségekben, azaz a magas osztrák és az alacsony keleti bérekben mutatkozott meg, sıt mutatkozik mindmostanáig. 2003 szeptemberében Pozsonnyal átellenben, a szlovák határ melletti ausztriai Köpcsényben (Kittsee), a Batthyányi-Strattman család hajdani kastélyában írta alá négy ország 15 határ menti régiójának képviselıje a szerzıdést a CENTROPE, a Közép-Európa Régió létrehozására. A kezdeményezés kidolgozására INTERREG-program adott anyagi segítséget. A Brno,

- 178 -


TPF

Pozsony, Nagyszombat, Gyır, Sopron, Kismarton, St. Pölten és Bécs közti „négynemzeti” tér egészét a nyelvi és kulturális sokszínőség, a magasan képzett munkaerı, a természeti kincsek gazdagsága jellemzi. A tervek között szerepelt a közlekedési struktúra, a tudásalapú regionális gazdaság, az integrált gazdasági tér, a határok feletti munkaerıpiac és az európai kutatási térség fejlesztése. A fejlesztési terveket nehezíti, hogy Bécstıl keletre a Duna északi partja mentén természetvédelmi területek vannak, amelyek belefutnak a szétágazó Dunába és a Fertı-tó körüli övezetbe. A régióban résztvevı partnerek mindegyike gazdasági fellendülést akar, aminek elengedhetetlen föltétele a kiépített, sokirányú és sokféle közlekedési rendszer. A kihívás tehát az, hogyan oldható meg az „érzékeny területeken” át az autópályák és gyorsvasutak vonalvezetése. A tervek másik fı csapásiránya a Bécs-Pozsony ikerváros-régió megteremtése. Egy nagy urbánus régiót akarnak kialakítani. A gyorsvasút a két város között érinti a két együttmőködı repülıteret is. A bécsi repülıtér mint vásárló is megjelent, azonban a szlovák kormányváltás miatt el kellett állnia ettıl a tervétıl. Közlekedésfejlesztés A közlekedés fontosságát két nagy forgalmat eredményezı tevékenység erısíti. Az egyik az ingázók nagy és folyton növekvı száma. Bécsbe összesen körülbelül 215 ezer aktív dolgozó, általános és középiskolai diák, illetve egyetemi hallgató jár be naponta a 45 ezer heti ingázó mellett. Efölött Bécsbıl naponta 60 ezer ember jár vidékre. Ezt a számot azóta növeli a csatlakozás után megindult szlovák állampolgárságú ingázók száma, amely tovább növekedett a schengeni határnyitással. A másik nagy forgalmat okozó tevékenység abból származik, hogy szinte minden osztrák település ipari parkot hozott létre, valamint a keleti bevásárlókra számítva mindenütt nagy bevásárlóközpontok épültek. Szinte egybefüggı hálózatuk mind az árufeltöltés, mind a vásárlók száma miatt nagy forgalmat okoz. Ennek racionalizálása közlekedésszervezési megoldások fejlesztését igényli (Kauper- Steinbauer 2007). A közlekedésre vonatkozóan azonban a regionális szerepen túl nagyobb léptékben is készítenek terveket. Ezek közül ismertebbek az Európát kelet-nyugati irányban átszelı nagy közlekedési folyosók, amelyeket észak-dél irányú folyosókkal kívánnak kiegészíteni, és amelyek átfutnak, a szándékok szerint át fognak futni ezen a térségen. Fölmerültek azonban ennél merészebb tervek is. A bezártság évtizedei után a nyitás évtizedeivel számolva európai, sıt eurázsiai léptékő nemzetközi közlekedési csomópont kiépítésére készülnek javaslatok. Úgy gondolják, hogy a geopolitikai helyzet kedvezı fordulatát kihasználva meg kell változtatni az eddig használt nagy kereskedelmi utak vonalvezetését. Az orosz-szovjet elzárkózás miatt Európa arra kényszerült évszázadok óta, hogy a tengeren szállítsa Ázsiából Hamburg és Rotterdam kikötıibe az árukat, mert csak ott tudnak kikötni és rakodni a 4000 TEU-nál (Twenty-Foot Equivalent Unit) nagyobb rakodókapacitású hajók. (A szállítási célhoz közelebb esı koperi és trieszti kikötı csak kisebb hajókat tud kiszolgálni, magasabb fuvardíjért.) Idıközben a 8-10 ezer TEU súlyú konténert szállítani képes hajók válnak egyre népszerőbbé a tengeri szállításban. A hosszú hajóút a Szuezi-csatornán keresztül is 25-30 napot vesz igénybe. Ezzel szemben a Vlagyivosztokból induló és Csapig-Kassáig futó széles nyomtávú vasúton 15-20 napra rövidíthetı ez a hatalmas távolság. Jelenleg az Európa és Ázsia közti konténerforgalom mintegy 5%-át bonyolítják a transzszibériai vasúton, a lehetséges maximum pedig a forgalom 30%-ára tehetı. Ezt a széles nyomtávú vasútvonalat tervezik Szlovákián (vagy Magyarországon) keresztül meghosszabbítani Pozsonyig és Bécsig, hogy itt alakulhasson ki az Európát Ázsiával összekötı legnagyobb átrakodó központ. Ha Pozsonyban és Bécsben átrakodó terminálokkal csatlakoznának az orosz széles nyomtávú vasúthálózathoz, az kereskedelmi kapuvá tehetné a két testvérváros térségét Ázsia és Európa között.

- 179 -


Dr. Mezei István

2002-2005 között a három ország tervezıi három városra összpontosítottak, amikor a közös fejlesztési stratégiát dolgozták ki. Bécs, Pozsony és Gyır voltak a célterületek (JORDES+ 2005). Idıközben Bécs-Pozsony-Gyır „aranyháromszögrıl” jelentek meg értekezések, azonban a megjelenı publikációk egyre inkább a valós helyzetre hívták föl a figyelmet, ugyanis Pozsony elsısorban Béccsel építi kapcsolatait. Emögött elsısorban Bécs gazdasági vonzását kell látnunk, mert naponta több ezer ember ingázik az osztrák fıvárosba dolgozni. Már 2001ben a hivatalos adatok szerint 4700 szlovák állampolgárnak volt munkahelye Ausztriában, de a feketegazdaság hajszálereiben ennél jóval többen dolgoztak a becslések szerint (ODPM 2006). Korunk egyik legfontosabb jellemzıjét, a közlekedést tekintve kitüntetett helyzetben van a két város. Pozsony több fontos útvonal metszéspontjában fekszik. Mind a Prága-PozsonyBudapest, mind a Krakkó-Zsolna-Pozsony-Bécs útvonalak biztosítják kiemelkedı fontosságát. Viszont ha rangsort akarunk állítani a közlekedési forgalom mértékében, akkor Brno és Prága, valamint Bécs viszik a pálmát a többi, távolabbi centrumokhoz képest. A hidegháborús ellentétek miatt nem volt autópálya Bécs felé, de azóta megépítették, 2007 ıszétıl lerövidült a két város közti idıbeli távolság. Emellett menetrend szerint közlekedik most már két 75 perces menetidejő szárnyas hajó és tervezik újra építeni a két város közötti közvetlen villamoskapcsolatot, amit elıször 1914-ben indítottak útjára. 2007 novemberétıl megnyílt a gyorsforgalmú összeköttetés Ausztria és Szlovákia között (Ausztria: A6 autópálya – Szlovákia: D4/D2 autópálya). A határátok elválasztó jellegének gyengülésével a csehországi Brnót is ideszámítva egy nagyvárosokból álló geopolitikai tér kezd kibontakozni. Morvaország fıvárosa Brno, amely város Csehországon belül Prága ellensúlya, kitörési lehetıségekkel, Pozsony és Bécs saját országaik peremén egyensúlyoznak, miközben mindhárom városnak elınyöket hoz egymás közelsége. Kutatás Bécs és a köréje szervezıdı régió elınyös helyzetben van a magasan képzett szakemberek tekintetében. Nagy számban találhatók ezen a területen felsıfokú képzı intézmények. A német nyelvterülten Berlin után Bécsben van a legtöbb egyetem (10) és fıiskola (11). Az egyetemisták több mint 10%-a külföldi, a doktori programban résztvevık esetében ez az arány több mint 15%. A legtöbben német és olasz nyelvterületrıl érkeznek. A nemzetközi viszonyokat vizsgáló amerikai szakértık szerint a világ legjelentısebb tudásközpontjai között Bécs a 31. helyet foglalta el 2008-ban. A mutatót a jelentıs egyetemek száma, a külföldi hallgatók száma, a város egyetemi végzettségő lakosainak száma, a külföldi születéső lakosok száma, valamint az idegen nyelven oktató alsó- és középfokú iskolák száma alapján állították össze (FP 2009). A régió egészét nézve Brno és Pozsony is felsıoktatási központok. A bécsi egyetemeken folyó oktatás és kutatás egyik nemzetközi rangú területe a biotechnológia, amely szorosan kapcsolódik a régió gazdasági tevékenységéhez. Pozsony mellett 2008-ban kezdték megépíteni azt a tudományos és mőszaki parkot, amely elsısorban az autóipar kutatási szükségleteire összpontosít az információs technológia fejlesztése mellett és a tervek szerint kb. 30 ezer embernek nyújt lakást, szállást és megélhetést. A cél a kutatás, a fejlesztés, az oktatás és képzés összehangolása a kialakítandó magas színvonalú lakókörnyezettel (CEPIT). A park Pozsony mellett a két fıvárost összekötı, a repülıtereket is érintı út mentén formálódik, és támaszkodhat a Szlovákiában kiépült jelentıs arányú személyautó-iparra.

- 180 -


TPF

Irodalomjegyzék CENTROPE INFO (2005) centrope.info CEPIT (2009) www.cepit.info Csatári Bálint-Tóth József (1983) Az Alföld határ menti területeinek vizsgálata. TERÜLETI KUTATÁSOK 6., pp. 78-92. EERP (2006) European Evidence Review Papers. Office of the Deputy Prime Minister: London, March 2006 Foreign Policy (2009) The 2008 Global Cities Index. In.: www.foreignpolicy.com Erdısi Ferenc – Tóth József (szerk.) (1988) A sajátos helyzető térségek terület- és településfejlesztési problémái. OKKFT Ts – 2/2 „A terület- és településfejlesztés társadalmigazdasági folyamatai Magyarországon” címő program, 2. számú kiadvány. MTA RKK, Pécs. JORDES+ (2005) www.nyuti.rkk.hu Maroš Finka (2005): Vienna-Bratislava Region – between Cooperation and Competition. – In.: Rudolf Giffinger (Ed.) Competition between Cities in Central Europe: Opportunities and Risks of Cooperation. Bratislava, 123-135. pp. Mastilak, Julius (2004) East-West Integration. From Regional, Socio-Economic, Institutional Perspective: Understanding Development of Bratislava-Vienna Metropolitan Region. – In.: www.iccv.ro Mezei István (2008) Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén. Lilium Aurum Kiadó. MTA RKK, Pécs – Magyarország, Fórum Intézet, Somorja – Szlovákia. 176.pp. Mezei István (2008) A magyar-szlovák határ menti kapcsolatok esélyei. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 159. pp. ODPM (2006) Case Studies: Vienna-Bratislava, Austria/Slovakia. European Evidence Review Papers. UK Presidency EU Ministerial Informal on Sustainable Communities. Office of the Deputy Prime Minister: London. 130-135.pp. Rechnitzer, János (1997) Eurorégió vázlatok a magyar-osztrák-szlovák határ menti térségekben. Tér és Társadalom. 2. szám. 29-54.pp. Ronald Kauper – René Steinbauer (2007) Regionalprofil der Region “Wien-Bratislava”. Wirtschaftsuniversitaet Wien. SRE-Discussion 2007/06. 80.pp.

- 181 -


TPF

KULTÚRKRITIKA ÉS KORUNK Vajon idıszerőek-e még régi fogalmaink? Kritikai elıtanulmány és bevezetés a kritikai társadalomelmélet tanulmányozásához Dr. Miklós György fıiskolai tanár Tomori Pál Fıiskola „Vajon az emberi nem végpusztulásának képét felidézı termonukleáris katasztrófa fenyegetése nem szolgálja-e éppen azoknak az erıknek a védelmét, akik e katasztrófa rémét állandósítják?”- kérdezte Herbert Marcuse 1964-ben. A kérdés, és a mögötte lévı igazán fenyegetı állítás, úgy érzem ma is ugyanúgy aktuális. Vajon bír-e még elég érvénnyel a társadalom kritikai elmélete most, a XXI. században? Van-e még létjogosultsága a kultúrának, mint a legfıbb társadalom integráló tényezınek? Szolgálhatja-e még a kultúra az emberi nem közösségi emancipációját? Hiszem, hogy igen. Legalábbis, szilárd tudományos-szakmai és emberi meggyızıdésem, hogy ennek így kell lennie. Mert ha nem így van, akkor nagy baj van. Az emberi nem társadalmi integrációja leírható, és láttatható az eszmetörténet kronológiája alapján. Ezzel nincs is – úgymond – semmi baj. Hiszen nagyívő társadalomelméleti rendszer alkotható meg és építhetı fel szinte dominószerően a hagyományos politikai gazdaságtanból kiindulva, a XX. század második felének, ún. kritikai gazdaságtanán át, napjaink kultúra gazdaságtanáig. Ha azonban, ebbe a szervesnek és harmonikusnak látszó történelmi építménybe homokszem kerül, vagyis hogyha ezek az eszmerendszerek szerves, történelmi együttese már nem garantálja többé a társadalmi totalitásra való vonatkozást, az ember mindennapi közösségi élete ezen eszméktıl „elhagyatva” reflektálatlan marad; nos akkor van a baj, akkor jönnek létre a válságok. Innentıl kezdve veszti érvényét a társadalomelmélet, mint diszciplína. Az alábbi tanulmány magát a társadalomelméletet igyekszik rehabilitálni (és aktualizálni), mind az elmúlt évszázad tükrében, mind pedig a XXI. század viszonyai között. Elsı lépésként, a kultúra fogalmának újrafogalmazását és újraértelmezését tőzzük ki feladataink közé. Úgy gondolom, hogy a kultúra, és vele szoros összefüggésben értelmezett társadalmi totalitás fogalmának az elemzése csakis a tudásszociológia segítségével végezhetı el, vagyis az emberek cselekvéseit bizonyos kultúrorientációk határozzák meg, az emberi tudás társadalmiasult, az individuum elszakíthatatlan hozzátartozója, tehát”létbe ágyazottan” jelenik meg. A tudásszociológia segítségével, a világnézet fogalmát határozzuk meg és rekonstruáljuk. Úgy kell meghatároznunk a világnézet fogalmát, mint egy közösség, közös tapasztalatát és reagálásmódját. A kultúra fogalmának újszerő, ismeretelméleti beállítottságú megközelítését vesszük alapul, s így egy új diszciplínát alakítunk ki. Egy olyan kultúrakép fog így elénk állni, amit erısen meghatároz majd az adott történelmi korszak. Csak ezáltal lesznek értelmezhetıek a társadalmi és kulturális identitások. A tudásszociológiai alapú kultúra fogalom megalkotásával az volt a célunk, hogy fel tudjunk mutatni egy elidegenedés mentes társadalmi és kulturális berendezkedést. Mindezt akkor ér-

- 183 -

Kultúrkritika és korunk

Dr. Miklós György

jük el, hogyha megteremtjük a „lét interszubjektivitását”; s kialakítjuk az új diszciplínákat, mint az etika, esztétika, logika, filozófia. Hogyha a kultúrobjektivációk külön állnak, akkor leszakadnak a társadalomról, bekövetkezik az elidegenedés és kialakul az emberi közösségben a „hamis tudat” képe. A „kulturális egészre való vonatkozás” a társadalmat úgy fogja áthatni, hogy minden ismeret mivoltának a kérdését, az ismeret elıfeltételeinek kérdésévé alakítja át. Ennyiben a klasszikus kanti hagyományokat (transzcendentális kérdésfeltevés) vélhetjük felfedezni az ismeretelméleti beállítottságú tudásszociológia alapjain. A társadalmi-kulturális összefüggésrendszer egészébe fog ágyazódni az elıfeltételek világa. Így tudjuk majdan felmutatni minden ismeret elıfeltételét. Mikor minden, ismeretelméleti alapú kulturális objektiváció, pszichikai, ontológiai elıfeltételeire kérdezünk rá, akkor tulajdonképpen az „eredet eredetét” firtatjuk és minden lehetséges ismeret elıfeltételét kutatjuk. Így, az ismeretelméleti kérdésfeltevéssel együtt tételezıdik maga a lét is, s megfogalmazódik a társadalmi totalitás, mint minden kultúra ontológiai háttere. Az ismeretelméleti beállítottságú tudásszociológia csak úgy képes egy sajátos reflexiós viszonyt teremteni az individuum és a kultúra között, ha konstruál egy olyan szubjektumot, amelyik „benne áll” az élményfolyamban, és azok hordozója lesz. Kimondhatjuk, hogy egy, a társadalmi és a kulturális totalitás által „ontologizált szubjektum” megalkotása kell, hogy a célunk legyen, mert csak így tudjuk megteremteni a kulturális megismerés elıfeltételeit. A kultúra, mint életünk alapja A kultúra jelentését és tartalmát ún. „reflexív teoretikus” felfogásból határozzuk meg. (K.Mannheim) Így folytatunk diskurzust a kultúráról, azt narratív beállítódásból tesszük szemléletünk tárgyává. Meggyızıdésünk szerint, így állhat elénk a „kultúra totalitása”, amelynek segítségével egy olyan „összegzı” elméletet szeretnénk kialakítani, amely az egész világunkat, annak struktúráját és történetiségét „lefedi”. Így állunk a kultúrához tehát, hogyha azt az elmélet munkásaként, ismeretelméleti szemszögbıl szemléljük. A kultúra és az ember viszonyára jellemzı, hogy a kultúrával való mindennapi kapcsolatunk a valóságban úgy mutatkozik meg, hogy a kultúra, mint az emberi gondolkodás egy természetes, nem reflektált rendszereként áll elıttünk, amihez az ember a mindennapi cselekvéseiben igazodik. Az emberi cselekvések és gondolkodás összefüggésrendszerébe ágyazódik a kultúra (mint az elıfeltételek világa), fel kell tehát mutatnunk a kultúrát, mint minden lehetséges ismeretünk és cselekvésünk elıfeltételét, illetve hátterét. A kultúra, mint a legegyetemesebb összefüggésrendszerek világa, életet stabilizáló hatalomként van jelen. A kultúrának van egy megismerési konstitúciója, ami annyit jelent, hogy milyen beállítódással közelít a szubjektum a szellemi realitásokhoz, amelyek átéltségükben konstituálódnak. Világnézetek és élményösszefüggések strukturálisan összekötött rendszere, vagyis totalitása alkotják az élet tapasztalatának és alkotásának közös alapját. Kialakul a szubjektum értékelı koncepciója, s a társadalom számára erıfeszítések történnek a világ értelmezésének a megértése érdekében. Konstruálódik egy szubjektum, amely a társadalmi élmények hordozójának szerepét fogja betölteni. A „kulturális tényezı” az emberek életében kitüntetett helyet kap, s a „normakontroll” szerepét játsza. A kultúra azonban csak addig tudja ezt a szerepet betölteni, amíg „nagy elméletek”, kulturális szintézisek léteznek. A kultúra egységének a felbomlása a XIX: században kezdıdött el, és még napjainkban is tart.

- 184 -


TPF

Egzisztenciálisan vált feloszthatóvá minden elméleti tartalom, s ez a válságokkal volt összefüggésben. A kialakuló modern tudat az új világszemlélet stabilitásának három elemét mondta ki. 1, Felvilágosító, a kultúrát mint önértéket próbálja megalapozni. Az értékhangsúly a kultúra összjelenségén van. 2, Romantikus, a múltnak egy szakaszát ragadja meg történelemként. Egy, a történelmiségében átlátszó struktúrát igyekszik a jelenbe átemelni. 3, Dinamikus, szintézisét jelenti az elsı kettınek. A változás folyamatát emeli önértékké. A kultúra történelmi változására helyezıdik az értékhangsúly. A kultúra világába a gondolkodás történelmileg és társadalmilag ágyazódik be, nincs elszakadva a társas cselekvés összefüggéseitıl. A XX. századtól, az általános, korra jellemzı válság megjelenésétıl beszélhetünk a modern kultúra fogalomról. Ennek a modern kultúra fogalomnak a kialakulása egy történelmi folyamatban zajlik és az alábbi állomásokon bontakozik ki: 1, Egyes kulturális szférák relativizálódnak, miközben az összes értékhangsúlyt kap. 2, A kultúra valamennyi történelmi alakzata múlandó lesz.. 3, Erısödik a kultúra folyamat-jellegének a tudata. 4, Megjelenik a kultúra jelenségének a mőveltségi élménye. 5, A kultúra és a természet fogalma egymás ellentétévé válnak és szétválnak. 6, Igény merül fel a kultúra jelenségének társadalmi jellegként való tudatosítására. A kultúra fogalma elválik a mindennapi élettıl, a társadalmi valóság felett kezd el „lebegni”, látszólag transzcendens jelleget öltve. Így a kultúra új történelmi dimenzióban jelenik meg. Ugyanakkor kimutatható a modern kultúra fogalomnak a kettıs jellege is, amennyiben mint a „kultúrobjektivációk” világa anyagilag, mennyiségileg mérhetıvé válik. Részévé is válhat a mindennapi életnek, amennyiben áru-jelleget ölt, s funkcionális tartalommal telítıdik. Napjainkban vannak arra utaló jelek, hogy lezárul az a modern, majd posztmodern korszak, amely a felvilágosodással kezdıdött el. Újra megjelenik a szintézis iránti igény; a szinoptikus szemlélet korszakába lépünk az analitikus specializálódó kutatás korszaka után. Az eddig és még napjainkban is élénken jelen lévı analitikus kutatási módszer válasz (volt) a hegeli történelemfilozófiai paradigmára.(és válasz volt az „egyetemes történelem” kategóriára is). Megértettük végre napjainkra, hogy minden történeti kutatásnak az egyetemesre kell irányulnia. Az analitikus szemlélet nagy hiányossága, hogy nem az eredeti totalitásukban fogja fel a dolgokat, hanem egyfajta „homogén kérdésfeltevést” tételez, így aztán az ún. kultúratudomány képessé vált arra, hogy meghatározza az egyes tudományokban elıforduló minden egyes fogalom logikai helyét, tehát beillessze az illetı tudományt a „fogalommal koordinált kérdésfeltevés” összefüggésébe. Innentıl kezdve, a fogalom csak ezáltal válhat értelmessé. Ellenben elmondhatjuk, hogy a szakdiszciplínák nem képesek logikai tárgyukat saját immanens struktúrájukban teljes értékően megragadni, még kevésbé tudják megmagyarázni, anélkül, hogy fejtegetéseik egy bizonyos szakaszában a „kultúratudomány” tárgyának tudományelıtti totalitását ne tételeznék. Ez magyarul a bölcselet, ha úgy tetszik, „ontológiai háttere”.

- 185 -


Dr. Miklós György

Ebbıl már következik, hogy az analitikus kutatásokkal nem elégedhettek meg a történeti kultúrtudományok, hiszen hiányzott belılük az organikus-ontologikus háttér, ami nélkül értelmezhetetlenek. Szögezzük le egyszer és mindenkorra, hogy a szaktudományok eredményeit a történelmi összfolyamat totalitásába kell illeszteni. Nagy hangsúlyt kap napjainkban, illetve kell kapnia, a kultúrtudomány tárgyának tudomány elıtti totalitása, a bölcselet. Létezik-e a valóságnak olyan területe, ami az empíria számára hozzáférhetetlen? Egy empirikus ismeret csak akkor lehet igaz, ha tudjuk, hogy mikor mirıl szabad empirikus kijelentéseket tenni. Mit kell bármely állítás megtételekor szükségszerően feltételeznünk, illetve az állítással együtt milyen hátteret kell állítanunk? Ez a kérdés. Létezik-e a valóságnak egy olyan dimenziója, ami soha nem írható le pozitív módon, hanem csak azáltal fejezhetı ki, ha az állító és a tagadó kijelentéseket összekapcsoljuk (dialektikus beszédmód). Láthattuk már, hogy a szigorú értelemben vett tárgyi gondolkodás lemond az átfogó kérdések lehetıségfeltételeinek a vizsgálatáról. Ezáltal lehetetlenné válik a pozitív tudományok hermeneutikájának a kimutatása, s az, kizárólag a bölcseleti tudományok kitüntetett privilégiuma marad. A fogalmakat meghaladó ún. „tárgyiasító beszédmód” nem ábrázolja tökéletesen a valóságot. Arra kell irányítani a figyelmünket, ami a kijelentésben már eleve feltételezünk. Így jön létre a transzcendentális ismeret. Így emelkedik fel a transzcendentális régióba a kultúra; s így alkalmazzuk a transzcendentális reflexiót (TR). A TR, a nyelvi történésbıl indul ki, s annak nem tárgyi implikációit vizsgálja. Az emberi értelem egy szintetikus egységet alkot, „érzékiségre utalt értelemnek” nevezzük. Ez az értelem az érzékiséggel egységben a nyelvi kifejezés, fogalmi gondolkodás, valamint a külsı alakító cselekvés révén veszi birtokba a világot. A metafizika alapjául szolgáló tudás az által jön létre, hogy az ember tudatosan van jelen a világban. Ezt már Arisztotelész óta tudjuk. A konkrét világnak arról a dimenziójáról van szó, ami empirikusan nem észlelhetı, és a fogalmilag kifejezhetıhöz képest többet jelent. Kiemelt tudásszociológiai feladat, hogy ki kell dolgozni a gondolkodás léthezkötöttségének a kritériumát. A létet egy összetett életformaként határozzuk meg, ami a valóságban kialakult, az élet és a társadalom területe. A lét, a valóság szféráját jelenti, ahol a gyakorlatnak lényegi szerep jut, a tárgyiasságok megtartásában, további mozgásában és újratermelésében. A tudás elméleten kívüli feltételeirıl kell elméletet alkotni. Ki kell dolgoznia tárgyi világ transzcendens lehetıségfeltételeihez történı kapcsolódás mikéntjét. A kultúra totalitása érhetı így tetten. A kultúra a társadalom identitását és önmegértését mutatja, s a kultúrának a társadalmi létbe ágyazottságáról szól. A kultúra teremtı tevékenység és belsı viszonyulás, másrészt e tevékenységek objektivációi (vallás, mővészetek, tudományok). Az emberiség egységének és egyetemességének a megjelenítésére szolgál. A szocializáció során a partikuláris egyed érett erkölcső személlyé válik. Teljesítmények, képességek, tapasztalatok összessége jellemzi, amit a múltból örököltünk. Így alakul ki a kultúra fogalom normatív egyetemessége, amelynek meg kell tudni testesíteni az emberi tökéletességet. A szocializáció révén kialakul a kultúra társadalmi dimenziója. A kultúra egy általános társadalmi állapot, lehetıvé teszi, hogy az emberek egy olyan szervezett és rendezett közösségben éljenek, amely biztosítja a jólétüket, és szilárd erkölcsökkel

- 186 -


TPF

rendelkezik. A kultúra társadalmi dimenziója olyan kifinomult társas létezésmódot jelent, amely különbözı népeknek tulajdonítható történelmük különbözı korszakaiban. Egyes népek között kizárólag kulturáltságuk alapján van különbség. A kultúra, mint az emberiséget a teljes nagykorúságra nevelı folyamat van jelen. A kultúrának egyéni nevelı, és társadalmi dimenziója a XVIII. századtól alakult ki. A kultúra szinonímája lett mindazon tárgyiasító eredményeknek, amelyek következtében az individuumok természeti alkata velük születetté vált. Ki szeretnénk mutatni, a kulturális élettevékenységek és s mindennapi élet szerves kapcsolatát. Már az ókori görögök megkülönböztették a Poézisz (létrehozás, - a cselekvésen kívüli célra irányuló tevékenység), valamint a Praxisz (olyan cselekvés, amely önmagában hordozza célját, erıs morális tartalma van, és hatással van a cselekvıre) fogalmát. Megállapították, hogy az ezek során megvalósuló társas érintkezések adják a társadalom kohézióját. A mihozzánk legközelebb álló német kultúra fogalom kifejezi az emberek saját életteljesítménye és léte feletti prezentációt és büszkeséget. A társadalmi életvilág részét képezik a beszéd és cselekvıkékes szubjektumok közvetlen megnyilatkozásai, úgy mint beszédaktusok, és más céltevékenységek. Hagyományok, kulturális értékek, anyagi kultúra tárgyai és a társadalmi szervezıdésre képes, magukat állandósítani tudó képzıdmények lesznek majd arra alkalmasak, hogy kialakítsák az intézményeket, társadalmi rendszereket, és az ezekhez alkalmazkodó személyiségstruktúrákat. Az értelemmegértés aktusa az interperszonális kapcsolat felvételét követeli meg azzal a cselekvıképes szubjektummal, aki e megnyilvánulások legfıbb alanya és szervezıje. Tudjuk, hogy a társadalmi ember, anyagi életfeltételeinek és élettevékenységének gyakorlati jelentése van. Itt áll elıttünk a kultúra, mint az emberi praxis része, illetve átfogó egésze. Az emberi társadalmak történetében a termelés válik az általános társadalomfelfogás alapjául. A termelés fogalma teremti meg a társadalom élı, interakciós és kommunikatív viszonyrendszereit, biztosítja a közösség organikus és harmonikus együttmőködését, s ezért paradigmatikus jelentıséggel bír. Az emberi gyakorlatok társadalmi tartalmát a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük határozza meg, innen kiindulva kell vizsgálni azokat az intézményes mechanizmusokat, amelyek bekapcsolják, integrálják ıket a munkamegosztásba. A kulturális tevékenységnek ezt a fajtáját a termelésbıl vett fogalmainkkal értjük meg. Marx kiterjesztette a termelés fogalmát a kulturális tevékenységek területére is. Ettıl válik a termelés fogalma paradigmatikus jellegővé. A termelés tehát jelenti egyfelıl, az emberi szükségletek és képességek objektivációját és elsajátítását; másfelıl különbséget tesz a termelés „anyagi tartalma” és a „társadalmi forma” között analitikus szempontok alapján; végül pedig beszél a termelés aktusának folyamatos újratermelésérıl. Ha az emberi tevékenységet, mint történelmi eredményt értelmezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy nem redukálható kizárólag a munkára. A munka ebben az esetben pusztán formaadó tevékenység lehet. Az emberek maguk csinálják a történelmüket, de csak az átöröklött, áthagyományozott feltételek között. Az emberi emancipáció azt a lehetıséget jelenti, hogy közösségi és egyéni értelemben egyaránt, úgy kezeljük a körülményeket, mint élettevékenységünk pusztán szervezetlen feltételeit, tehát szeretnénk, ha a szubjektum egy racionális döntésével élhetnénk a rendelkezésre álló alternatívák teljes körével.

- 187 -


Dr. Miklós György

Az emberi tevékenység objektivációi, mint a „szubjektív tevékenység társadalmi letéteményei” jelennek meg. A kultúra konstruktív történelmi erıvé válik. A kor kérdéseként merül fel az, hogy hogyan formálja saját bensıjévé a világot az individuum? De maradjunk a „termelés paradigmánál”! A társadalmiasult ember, az új individuum kialakulása szempontjából kardinális jelentıséget fog ez a fogalom kapni. Az elmélettörténet területén igen nagyívő pályakép rajzolható, a termelési paradigmán nyugvó, s azzal szerves egységben látható kulturális paradigma között. Az idırendiséget szem elıtt tartva, elsısorban az a folyamat és annak legfıbb állomásai érdekelnek minket, hogy hogyan juthatunk el a termelési paradigmától a kritikai társadalomelméletig; a politikai gazdaságtantól a kritikai gazdaságtanon át a „kultúra gazdaságtanáig”; s hogyan állíthatunk fel e hagyományok tükrében egy új és „ütıképes”, tudományos kultúrkritikát, a társadalom kritikai elméletét? A nagy szavakat elkerülendı, de e sorok írója úgy érzi, hogy ezen múlik az emberiség jövıjének a sorsa! A termelés paradigmának, mint az egyik legfıbb társadalom- és kultúraszervezı erınek a történeti és szisztematikus leírását elıször a történelemben Marx végezte el. 1867-ben jelent meg a fı mőve, a Tıke, három kötetben. A tıke alapkérdése úgy szól, hogyan válhat az ember a termelı alapok tulajdonosává? Hogyan válik az ember azon termékek tulajdonosává, amelyek ezen termelési feltételek révén jönnek létre. Marx erre a kérdésre azt a választ adja, hogy a pozitív jog által. (A pozitív jog fogalmát már Hegel Jogfilozófiájából ismerjük; pozitívnak nevezi azt a jogot, amely „minden fennállót igazol.”) A kapitalista társadalomban a tıke kormányzati hatalommal bír a munka és termékei felett. Miben áll a termelési folyamatban a munka külsıvé, idegenné válása? A munkás számára elvégzett munka pusztán külsıdleges, tehát nem tartozik emberi és munkás lényegéhez. A munkás csak a munkafolyamaton kívül érezheti magát „önmagánál lévınek.” A külsıvé és idegenné vált munka az önfeláldozás és a sanyargatás munkája; benne a munkás nem önmagához, hanem másvalakihez tartozik. Így, az ember csak az állati funkcióiban érzi magát szabadnak. Az ember, mint munkásember társadalmi létét egy koordináta rendszer fogja be: a munkásnak a termelés folyamatához való viszonya, valamint a munkásnak a munka termékéhez való viszonya. Marx leszögezi, hogy az ember saját, nembeli tudattal rendelkezik (Gattungswesen), önmagához, mint a jelenvaló eleven nemhez tartozó lényként tekint önmagára. A nemet, mint sajátját eleve magáénak tekinti. Önmagához tehát, mint egyetemességhez, mint szabad lényhez viszonyul. Annál egyetemesebbé válik a „szervetlen természetbıl élés”, minél fejlettebb nembeli tudattal rendelkezik. Vagyis, minél jobban tud a társadalmi és a termelési folyamaton úrrá lenni, annál fejlettebb nembeli tudattal rendelkezik. Tudniillik, a tıkés termelés elidegenült, embertelen, tehát a szerves társadalmi formákkal idegen viszonyokat teremtett. A tıkés termelés sajátja, az elidegenült munka (entfremdete arbeit), elidegeníti az embertıl a természetet, valamint elidegeníti önmagát és saját tevékeny funkcióját, tulajdonképpeni élettevékenységét, tehát végsı soron elidegeníti az embertıl a saját nem-fogalmát.

- 188 -


TPF

A nembeli életet lerombolja, az egyéni, hétköznapi élet eszközévé teszi. A munka, az élettevékenység, a termelı élet maga, csak eszközként jelenik meg. A termelı életnek, a produktív, kreatív életnek, magának az „életet létrehozó életnek” kellene normális körülmények között mőködnie. Az élettevékenység saját fajtájában (species) rejlik annak egész jellege, maga a nembeli jelleg, ami a szabad, tudatos tevékenységben nyilvánul meg. Ez adja az ember nembeli lényegét. A munka tárgyának az ember nembeli életének a tudatosodásává, vagy másként fogalmazva, tárgyiasulásává kell válnia. Az elidegenült munka ugyanis elszakítja az embertıl a termelésének a tárgyát, s ezzel tulajdonképpen a nembeli életét, a valóságos nembeli tárgyiasságát szakítja el. A tıkés termelés az ember nembeli lényét saját egyéni egzisztenciájának eszközévé teszi. Ez a folyamat vezet, az ember embertıl való elidegenüléséhez. Az elidegenült, a külsıvé vált munka által a munkás létrehozza a munkától idegenné vált emberek viszonyát. Tehát az elidegenült és eldologiasodott kulturális milliıt, amely garantálja saját elnyomatását. Létrejön a munkásnak a munkához való „idegenkénti” viszonyulása, de ugyanígy kialakul a tıkésnek a munkáshoz és a termelési folyamathoz való idegenkénti viszonya is. A magántulajdon tehát szükségszerő oka és következménye a külsıvé és idegenné vált munkának. Kialakul és össztársadalmi formát ölt a külsıvé és idegenné vált élet és kultúra. A munkás valóságos emancipációjának és társadalmi integrációjának fogalma jelenti a társadalomnak a magántulajdontól és a szolgaságtól való függetlenségét. Az emancipáció, az emberivé tételt jelenti; az elidegenülés megszüntetésén keresztül vezet ide az út. Az ember saját nembeli tudatának a megjelenésével igazolhatja az ı társadalmi létét (mint gondolkodó lénnyé válik magáért-valóan, für sich sein). Társadalmi létezése lesz a saját szemlélete; mondhatjuk totalitása, a gondolt és érzett társadalmi létezésnek a totalitása. Ez, az emberi valóság elsajátítását jelenti; ez az ember lényegének és meghatározottságának a tulajdonképpeni tevékenysége. Így lesz képes az ember magának a Világtörténelemnek az elsajátítására, és az emberi társadalomnak az emberi munka általi újratermelésére. Az embernek uralnia kell a „megszüntetés” (Aufhebung) folyamatát, ami nem jelent mást, mint a külsıvé, idegenné vált valóság visszavételét, és emberivé tételét. Marx, mielıtt megírta volna a Tıkét, 1857-ben papírra vetette a Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához, címő munkáját, amelyben kifejtette, hogy a szabad konkurenciaharc világában az egyes ember úgy jelenik meg, mint aki el van oldozva természeti kötelékeitıl. A XVI. század óta, mint a termelıerık által és révén kialakult individuum a történelem kiindulópontjaként jelenik meg. Ez az egyén csak a polgári társadalomban válik „nagykorúvá”. A tıkés termelés által kialakított társadalomban az emberek egymástól kölcsönösen függenek, tehát a társadalom egy organikus egység, a „levés” (Hegelnél, Werden, a lét és a semmi egységét jelenti; lenni, válni valamivé) egysége. A levés, magát az életfolyamatot jelenti, míg a meghatározhatatlan puszta ürességbıl, a létbıl, valami differencia specifika hozzáadásával, idıvel kiformálódik a valami. A „valamivé válás egységét” jelenti. Azonban a társadalom nemcsak a levés-egysége, hanem annak valóságos léte van, és nemcsak válik valamivé, hanem maga a lét. A társadalmat tehát felfoghatjuk (Adorno szavaival) egy „ontológiai állandónak” is, amely egy állandónak látszó létalapot teremt polgárai számára. Lukács György a Társadalmi lét ontológiájában, kimutatja, hogy a társadalmi lét a szerves és szervetlen lét egységét feltételezi dialektikus és evolutív módon. A társadalmi lét tárgyiassági formái a természeti létbıl nınek ki és fokozatosan válnak társadalmiakká. Lukács kihangsúlyozza, hogy a teleológiai tételezés, munkában meglévı aktusában megjelent a „magánvaló társadalmi lét” fogalma.

- 189 -


Dr. Miklós György

Ezt az jelentette, illetve eredményezte, hogy olyan új, tárgyiassági formák keletkeztek, amelyeknek nem lehet semmilyen analógiájuk a természettel. Már Marx is utalt rá, hogy minden tudomány fölösleges volna, ha a dolgok jelenségformája és a lényege közvetlenül egybeesne. Lukács felismerte, hogy ez a probléma ontológiai jellegő. A társadalmi lét kategóriái a meghatározott lét formái, olyan mozgásban lévı komplexusok szerkezeti elemei, amelyek dinamikus kölcsönös vonatkozásai, ún. „átfogó komplexusokat” eredményeznek. Vagyis felépítik a társadalmi lét teljes szerkezetét, azt a világot életvilágként (Lebenswelt), vagy mindennapi életként fogja megalapozni és át meg átszıni életünket. Marx a társadalmi létet vizsgálta Lukács szerint, és számára a „totalitás” kategóriája közvetlenül volt adva. A társadalmi lét, a termelés társadalmiságát jelenti, vagyis Lukács szerint a legfıbb társadalomszervezı erı, a társadalmilag végzett munka. Lukács a társadalmi lét kategóriáját az „érték” kategóriájába sorolja, s ebbıl a pontból kiinduló dedukcióval eljut addig a pontig, amíg fel nem ölti a tisztán, empirikusan vizsgálható társadalmiság alakját. Ezáltal, a meghatározott ontológiai alap a létszükségszerőség, létszükségesség (Seinsnotwendigkeit) fogalmát birtokolja. A társadalmi lét kategóriájának két szempontot kell szeme elıtt tartania. Elıször is, az érték kategóriát, amely az emberek kikristályosult társadalmi munkájának a terméke. Másodszor, ez az érték már egy olyan társadalmi kategória képét ölti magára, amelybıl már eltőnik a természetszerő anyagiság. Lukács szerint a társadalmi érték genezise létezik; az értékben, mint a társadalmi termelés központi kategóriájában összefutnak azok a lényeges meghatározások, amelyek determinálják a társadalmi összfolyamatot. A társadalmi lét ontológiája a társadalmi és történelmi összefüggések, az emberré válás (egyet jelent a nembeliség kialakulásával) által megteremtett lehetıségeket hangsúlyozza. Minden kategória csakis, a konkrét történelmi megjelenésében vizsgálható, Lukács szerint. Elmondható, hogy Lukács a társadalmi lét ontológiájával megteremtette ugyan a lehetıségét egy, a társadalmi termelési folyamaton nyugvó ontológiának, egy olyan alapnak, amelybıl „dedukálva” levezethetıvé vált a társadalom élete, illetve totalitása. Ennél a pontnál azonban megtorpant, tudjuk, halála miatt, s egy ontológiai alapú marxista etikát már nem tudott „levezetni” a társadalmi lét kategóriájából. Ezt a feladatot tanítványai folytatták, illetve végezték el, jórészt már az emigrációban. Láthattuk, hogy Marx és Lukács, a termelési paradigmából kiindulva, miként építették fel a politikai gazdaságtant, hogyan láttak hozzá, - Mannheim szavaival – annak reflexív és teoretikus módon értelmezhetı, a társadalmi totalitásra vonatkozó szisztematikus kifejtéséhez. Ezáltal tárult fel elıttünk az ember társadalmisága, nyert értelmet a társadalmi lét fogalma, és megértettük annak „ontologizálási” szándékát is. Láthattuk, hogy a társadalom és annak „alrendszereinek” (Max Weber) totalitása miképpen határozta meg az individuum létét. Most egy újabb eszmetörténeti állomáshoz érkeztünk, nevezetesen oda, amikor a XX. század hatvanas éveitıl kezdıdıen egy újabb társadalomtudományi diszciplína munkálkodása veszi kezdetét, nevezetesen a „kritikai gazdaságtan”; s látni fogjuk, hogy ez a tudomány hogyan folytatja egyrészt a klasszikus hagyományokat, hogyan épül azokra, másrészt az is nyilvánvalóvá válik, hogy a reflexív és teoretikus eljárásmód szigorú követelménye hogyan teljesül. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy ez a tudományág, bár szerves folytatása az elıbb már felvázoltaknak, hogyan teljesíti be a reflexió segítségével a filozófia évezredes klasszikus feladatát, illetve küldetését, hogyan valósítja meg a a társadalom kritikai elméletét. Mondanivalónk kibontásához a Márkus-Bence-Kis által megalkotott, Hogyan lehetséges a kritikai gazdaságtan? címő, a megírása pillanatában (1972-ben) indexre is helyezett

- 190 -


TPF

(Überhaupt néven is ismert, de Anti-Tıke néven is a köztudatba vonult. Valószínőleg azonban ezt a „szellemes” címet a BM III-as Fıcsoportfınöksége adta ennek az írásnak. - Wie ist eine kritische Ökonomie überhaupt möghlich?) munkáját használjuk fel. A szerzık kijelentik, hogy az emberi munkának, magából a termelésbıl fakadó tulajdonsága, hogy egy meghatározott társadalmi viszonyt fejez ki. Marx az árucsere valamennyi kategóriáját az anyagi gazdagság tisztán dologi kategóriájából vezette le. A használati értéket, amely az árucsere alapját képezi, „történelmileg adottnak, s az emberi vonatkozásban hasznos”-nak aposztrofálta. A használati érték csak annyiban alkotja a gazdaságtani elemzés tárgyát, amennyiben a modern termelési viszonyok ıt magát is alakíthatják. A tıkés termelésben az érték realizációjának, külsı, mennyiségi korlátja van. Az érték a piacon „csereértékként”ölt testet, s ez a csereérték lesz a munkatermék ésszerő felhasználásának szükséges feltétele. Tehát az ember, és a számára hasznos dolgok társadalmilag közvetített viszonyát fejezi ki. Az individuum mindig a tárgyi világgal kapcsolatban alakítja ki a szükségleteit. A szükségletek és a termelés állandó fejlıdését a szerzık „civilizatorikus küldetésnek” nevezik. Ennek jegyében hangzik el, Marx nyomán, hogy amikor a társult termelık (egyesült termelık), társadalmi tulajdonba fogják venni a termelıeszközöket; megszüntetik a gazdaság „atomizáltságát”, akkor majd számba lehet venni a társadalmi igényeket és erıforrásokat. Figyelemreméltó gondolatok ezek, hiszen ezeken az elveken nyugodott az egész elmúlt rendszer politikai gazdaságtanának elvi koncepciója és eszmei tartalma. Marx történetfilozófiai koncepcióját úgy állítják elénk a szerzık, hogy abban, az ökonómiai folyamat anyagi tartalma a fejlıdés következtében elkülönül a társadalmi formán belül; s az újratermelés anyagi szabályozásának mechanizmusai „leválnak” a társadalmi érintkezés szabályairól. Így valósul meg és teljesedik ki a történelemben az elidegenedés. Marxnál, a politikai gazdaságtan kritikája azzal az igénnyel íródott, hogy kimutassa a kapitalizmus „végtelen irracionalitását”. Marx mindenáron fel akarta tárni a rendszer átalakításának elvi, és gyakorlati, valóságos lehetıségét. Marx kritikai gazdaságtana azonban nem érte el célját. Marx ugyanis nem fejtette ki a kritikai gazdaságtan módszertani elveit, következetesen és alaposan. Lehetetlenné vált egy olyan elmélet kidolgozása, amely garantálja az „egészre való vonatkozást”, a reflexió erejével lép fel és teoretikus szintézist hajt végre. A gazdasági élet szervezıdési elvei és annak belsı racionalitása nem volt képes választ adni az ember egyik legfıbb problémájára, a gazdasági mőködésbıl származó eldologiasodásra, és a társadalmi érintkezésbıl származó elidegenedésre. A mindennapi gazdasági érintkezésbıl származó elveket vissza kell vezetni a mindennapi tudat felé. Ez a kritikai gazdaságtan egyik legnagyobb feladata. Lukács nézete szerint a marxi kritikai elmélet, az eldologiasodás kritikája, fogalmilag szétválasztja a dologi és a társadalmi összefüggéseket. Marx azonban nem vádolható scientizmussal. A tudományos-magyarázó összefüggések egyoldalú hangsúlyozásával, - nagyon helyesen – nem akart teret engedni a szaktudományi kritikának, hogy negligálja a politikai gazdaságtan kritikáját. A munkaérték-elméletben ugyanis minden benne van: Az általános tartalom és a különös történelmi forma. Ennek dialektikája kritikájának, maga után kell vonnia, hogy a kapitalizmust, mint „kibékíthetetlen osztályellentétek” társadalmát értsük meg, és társadalmi totalitásként legyünk képesek azt megragadni. A marxista gazdaságtant az érdekli, hogy milyen társadalmi viszonyok léteznek, a gazdaság milyen hatással van az össztársadalmi viszonyok jellegére. A szerzık vallják, hogy a kapitalizmus és a szocializmus között csak fokozati, és nem minıségi különbség van; nem lehet megszüntetni az eldologiasodást és az elidegenedést sem. A kritikai elmélet alapja csak egy olyan, szocialista gazdasági rendszer elmélete lehet, amely a munkásoknak kínál alternatívát a kapitalizmussal szemben. A kapitalizmus homogenizálta a termelıerık munkaképességét, és

- 191 -


Dr. Miklós György

eldologiasodást valósított meg, s a szükségleteket is egy állandó szinten rögzítette. Marx szerint a kapitalizmusban nem jönnek létre olyan szükségletek, amelyek közvetlenül a munkásosztály kreatív szellemi energiáinak a termelésben való kibontakozására, a termelés értelmes társadalmi megszervezésére irányulnának. A Marx által javasolt megoldás nem jó. A radikálisnak nevezett szükségletek, amelyek átalakíthatják a gazdasági és társadalmi rendszert, valójában soha nem is jöhettek létre. A tıkés társadalmi rendszer képes hosszabb távon kanalizálni, vagy háttérbe szorítani ezeket a radikálisnak mondott társadalmi igényeket. (lásd:Herbert Marcuse:Egydimenziós ember) A modern kapitalizmusban újratermelıdnek és nagyon szépen megférnek egymás mellett a radikális szükségletek és a kritikai gazdaságtan. (Ne feledjük, e gondolatban szerepet játszott az is, hogy a szerzık mindezt már az 1968-as diáklázadások után írták). Kiderült, a kapitalizmus fejlıdése ciklikus, és nem egyenes vonalú. A kritikai gazdaságtan elmélete úgy általában a modern társadalom, kritikai elmélete óhajtott lenni, ez azonban nem volt teljesen sikeres. A társadalom és alrendszereinek totalitására, azok szervezeti felépítésére, struktúrájára; az egyén és a társadalom megértı együttlétezésére, s az azokra vonatkozó állandó kritikai reflexió kidolgozására nem született megoldás. Nem is születhetett, hiszen a kritikai gazdaságtan feltárta ugyan a marxi társadalomelmélet egyik legsúlyosabb fogyatékosságát, nevezetesen azt a tényt, hogy a társadalom szervezıdési elvei nem kizárólagosan a gazdasági és a termelési folyamatból erednek. Azonban nem hagyhatjuk sohasem figyelmen kívül Marx hallatlan történelmi érdemét sem, hogy a hegeli dialektika módszerein továbbgondolkodva, azokat a történelmi és a társadalmi folyamatokra kiterjesztve, megalkotta, ı elsınek a világon a kritikai társadalomelmélet tudományát. Amelyet nem lehet kizárólag, csakis a gazdaság és a társadalmi viszonyok kritikájának értelmezni, hanem igenis észre kell vennünk a kor-, és kultúrkritikát is, amely azonban nem mindig bukkan elı az érett és az öreg Marx munkásságában teljesen jól látható formában. Az Überhaupt nevezető könyv szerzıi úgy gondolom kellı tudományos erıvel bizonyították be, hogy egyrészt a marxi politikai gazdaságtan még teljességgel ellátja az eredeti célkitőzésben megfogalmazott igényeket, nevezetesen, végrehajtja a kapitalista termelési mód, és a gazdaság szerkezete mentén felépülı tıkés társadalom kritikáját, eközben természetesen egy állandó reflexióval él eme társadalmi és gazdasági viszonyokat illetıen. Másrészt a XX. század második felében a magunk elıtt látott modern kapitalista társadalom, mőködési-, és hatásmechanizmusai már olyanok, ahol a marxi kritikai társadalomelmélet már nem elégséges és nem bír kellı relevanciával. A cél most is, és továbbra is, egy olyan „ütıképes” és releváns elmélet megalkotása, amely nemcsak a gazdaságot tekinti az egyetlen társadalomszervezı erınek, hanem egy sokkal tágabb összefüggésrendszerbe helyezve a társadalmi totalitásból indul ki, és a kritikai folyamat végén ugyanoda tér vissza; egy szélesebb ontológiai alapokra helyezi a kort és annak kultúráját bíráló, vele állandó reflexiós viszonyban lévı elméletet. Ez az elmélet a XXI. század küszöbén megfogant, új, kritikai társadalomelmélet, egy új kultúr- és civilizációkritika. Javaslom, tegyünk még egy kis kitérıt a „létezı szocialista” társadalomnak a klasszikus marxi, és a kritikai gazdaságtan eszközeivel történı bírálata felé; valamint tekintsük meg, hogy a modern társadalom viszonyai között milyen szerkezeti változások, strukturális átrendezıdések következnek be. A technikai civilizáció és a pozitív tudományosság kettıs bázisán milyen új társadalmi elit születik, (születhet csak) meg. Bence György és Kis János a hivatalos szellemi és tudományos életbıl való kiőzetésük után, megírták (álnéven - Marc Rakovski) egyik közös könyvüket, A szovjet típusú társadalom marxista szemmel, címmel, amely csak Párizsban jelenhetett meg 1975-ben.

- 192 -


TPF

Úgy gondolom, érdemes elidıznünk e könyv mellett nekünk is, hogyha a kritikai társadalomelmélet elemzését tekintjük feladatunknak. A szerzık azt remélték, hogy (még) a marxi kritikai társadalomelmélet fogalomkészletével kellı, ún. építı jellegő bírálatát tudják nyújtani a hetvenes években, a Brezsnyev-doktrina árnyékában a „létezı szocialista” politikai és társadalmi berendezkedésnek. Írásunk szempontjából helyénvalónak tartom e mő felvetését és legfıbb gondolatainak bemutatását, hiszen a kritikai társadalomelmélet legfontosabb elméleti panelei helyet kapnak benne, valamint itt is megfogalmazódik, a filozófia feladatának tartott kritikai reflexió, s az ezáltal feltáruló totalitás elmélet. A szerzık megállapítják, hogy kelet és Nyugat Európa más-más úton jutottak el a modern gazdasághoz. A különbség azonban nem olyan nagy! Mindkettıben a felhalmozás logikája határozta meg a „társadalmi cél” sorsát, hiszen a fogyasztási modell és a technostruktúra mindegyikben ugyanaz. Ugyanazok a hierarchikus elvek uralják a munkamegosztást; a gazdasági döntések itt is és ott is a technokrácia kezében vannak A szerzık szerint a Sztálin halála, valamint az SzKP XX. Kongresszusa utáni idıszak nem váltotta be a hozzáfőzött reményeket, hiszen az „emberarcú szocializmus” sehol sem valósult meg. Kiderült, nem elég a marxizmust megtisztítani a dogmatizmustól. A politikai rendszer diktatórikus berendezkedése továbbra is megmaradt, különösen a „marxizmus reneszánszának” vallott rövid ideig tartó reformkorszak erıszakos, fegyveres eszközöket is igénybe vevı, elnyomása után a kultúrát propagandával váltották fel a késıbbiekben is, és a politikai tekintélyuralom továbbra sem vette figyelembe a tömegek valóságos igényeit. A szovjet típusú társadalmi berendezkedés mindenütt a szovjet érdekszférán belül megmerevedni látszott. Marx evolucionista történelemfelfogása kiderült, nem állta meg a helyét, hiszen a marxi elmélet egyik legfıbb sarokpontja kérdıjelezıdött meg. A gazdasági értelemben vett osztály csak olyan társadalomban lehetséges, ahol a gazdasági viszonyok intézményesen elkülönülnek a nem-gazdasági viszonyoktól. A nyugati kapitalizmusban az állam elkülönül a társadalmi szervezetektıl, de a formális autonómia nem zárja ki a tényleges függést. Míg, a szovjet típusú társadalmakban az intézmények nem rendelkeznek formális autonómiával sem. Csupán egyetlen adminisztratív hierarchia létezik. A szovjet típusú társadalom elvben liberalizálható, de ez a szabadság nem mehet el az autonóm szervezetek megteremtéséig. A szovjet típusú társadalmakat a termelı eszközök össztársadalmi, valójában állami tulajdona határozza meg. Az ilyen berendezkedéső társadalmak alapítóit az alábbi szándékok vezérelték: Tőnjenek el a kizsákmányoló osztályok; és valósuljon meg a termelés társadalmi szintő tervezése. Történelmi ismereteink birtokában kijelenthetjük, hogy e két célkitőzés tartósan sehol sem sikerült a szovjet típusú társadalmakban. A párt ugyanis saját szociális demagógiájánál fogva sohasem fogja elismerni az oligarchia létét, és a berendezkedés egy olyan sajátos technostruktúrára épül, amely száraz, látszólag „ideológiasemleges” pozíciójával a mindenkori uralkodó hatalmi elit korlátlan politikai hegemóniáját, vagy éppen abszolutizmusát fogja szolgálni. Ezekben az országokban az értelmiség véleményformáló szerepe rohamosan csökken, s helyét átadja a pártoligarchiának és a technokráciának; illetve ezek a társadalmi csoportok fogják magukat értelmiségként aposztrofálni. A szovjet típusú társadalmakban egyetlen osztály, vagy csoport sincs abban a helyzetben, hogy megszervezıdhessen. Úgy gondolom, hogy Kis és Bence ezzel a közös írásukkal a szovjet típusú politikai és társadalmi berendezkedések tarthatatlanságára hívták fel a figyelmet. Egyben meggyızı erıvel bizonyították, hogy ez a társadalom még a marxista (tehát a saját) kritikát sem képes elviselni.

- 193 -


Dr. Miklós György

Írásukban mindvégig következetesen alkalmazták a politikai gazdaságtan és a kritikai gazdaságtan módszertani alapelveit. A magyar eszmetörténet fontos állomásait képezik a további események, mikor majd a szovjet rendszerő diktatórikus berendezkedést magunk mögött hagyva, egy új, parlamenti rendszerő demokrácia felépítéséhez kezdhettünk. Mővük végén a szerzıpáros a szintézis levonásának pillanatáig jutottak el, de azt már nem mondhatták ki, hiszen az akkor még ellenkezett bizonyos szempontokból elvi meggyızıdésükkel (1975-ben vagyunk még. Ebben az évben ült össze Helsinkiben az Európai Biztonsági és Együttmőködési Konferencia, a Zárónyilatkozatot 35 ország vezetıje írta alá, mely fontos szabályokat tartalmazott az emberi, a polgári, és a szabadságjogokra nézve. Nem volt véletlen, hogy ettıl kezdve erısödött meg az államszocialista országokban a demokratikus ellenzék, mint társadalmi mozgalom). Nem hagyható figyelmen kívül az a korszakos jelentıségő munka, amely az értelmiség társadalmi helyzetét elemzi az államszocialista idıszakban. Konrád György-Szelényi Iván munkájáról van szó a címe: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Ez volt az elsı magyarországi szamizdat, amely 1974-ben jelent meg. Szociológiai jellegő munkáról van szó, amely az értelmiségi hivatásról, az értelmiség társadalmi státuszáról szól egy államszocialista berendezkedéső országban. Tanulságos és iránymutató írás, amely jól jellemzi az értelmiségi habitust és attitődöt a társadalmi, gazdasági folyamatokat illetıen, és megvilágítja az értelmiség szerepvállalását a kommunista politikai berendezkedés ideje alatt és rávilágít a hatalomhoz való hozzáállására is. Megállapítja, hogy az államszocializmus a modern redisztribúció piaci döntéseket adminisztratív döntésekkel helyettesítette, mivel az autonómia az államszocializmusban semmilyen szinten nem létezik. Ilyenformán, monolit hatalmi struktúrák tudnak csak megalakulni, mind a gazdaság és a társadalom területén. A monolit adminisztráció hatalmát az ún. „szakértelem” van hivatva legitimálni. A hagyományos, értelmiségi magatartás belsı lényegiségét adó, értékteremtı és célkitőzı tevékenység helyett, most az „értelmiség” kizárólagosan „szakmai” tevékenységet fog folytatni. Megszőnik a politikai és a gazdasági szféra elkülönülése, megszőnik a hatalmi szférák szétválása, megszőnik a célkitőzés-végrehajtás dualizmusa és a célok pluralizmusa. Egy államszocialista típusú bürokrácia (ami valójában technokrácia) alakul ki, amelyet az egyetlen központi hatalmi csúcspont alá rendelıdés jellemez. Az állami redisztribúció szervezete gazdasági és hatalmi hierarchikus viszonyok felépítését uralja. A szakmai alapokon szervezıdı technokrácia döntési alternatíváit tökéletesen értékmentessé teszi ; azokat mérni, és nem értelmezni kívánja. Az ún. „hatékonyság”, egy semleges értékek nélküli üres eszköz, amely már a különbözı technikai rációk között sem tud már különbséget tenni. A technokratikus mentalitás már képtelen hierarchiákba rendezni a különbözı versengı rész-érdekeket, ezért alkalmi kompromiszszumokba kell beletörıdnie.(a „hatékonyság” és a „felhasználhatóság” és „alkalmazhatóság” jegyében) Ezzel szemben, egy legitim hatalmi viszonyokkal és spontán, organikus módon szervezett társadalmi és politikai rendszer esetében a gazdaság és a társadalom területén a nagyon is konkrét és markáns érdekek harca képes érvényesülni. A diktatórikus berendezkedéső államszocialista országokban a technokráciát az uralkodó rendhez a FÉLELEM kapcsolja. Persze, az idık haladtával a technokrácia is rájött a pluralizmus „édes ízére”, ezért a sokszínőséggel való kacérkodását a „tudományágak” mővelésében élte és éli ki.

- 194 -


TPF

A gazdaság és a politika integrálódott az állami politika rendszerébe, s a technokrácia szakértelme miatt, részesülhet az állami adminisztráció hatalmi kegyeiben. Viszont az elsıdleges kikötés a hatalom oldaláról, hogy a politikai struktúra releváns kérdései és a rájuk vonatkozó intézményesített dogmák nem lehetnek a vita tárgyai. Az államszocialista korszak ily módon osztályöntudatot nyert „értelmisége”, (valójában technokráciája), saját osztálytudatának megfogalmazásával önmaga is partikulárissá válik. Nem állíthatja, hogy a hatalmi redisztribúciót az össztársadalmi érdek vezeti, mert így saját „osztályuralmát” kérdıjelezné meg. A racionális redisztribúció társadalma képtelen az önismeretre. Az értelmiségi-technokráciai osztályt elvakítja, hogy az uralkodó rend mit pusztított a tradicionális értelmiségbıl. Kimondva és kimondatlan: Fényőzésnek tartja az önreflexiót. A modern parlamenti rendszerő országokban is hasonló módon van ez; a kultúra mindenütt értelmiségi osztálykultúrává változott. Az államszocialista berendezkedéső országok társadalma vertikálisan felépített, szigorúan hierarchizált struktúra, ahol abszolút módon érvényesülhet az állami redisztribúció. A parlamenti demokráciák társadalma, plurális jellegő, „horizontális attitődbıl” szemlélhetı társadalom. Itt nem jellemzı a kizárólagos állami redisztribúció intézménye; a társadalom rész-érdekei szabadon érvényre juthatnak. Azonban itt is, ugyanúgy mint az államszocialista társadalmakban, mőködik egy rendkívül hatékony technokrácia, ez mint a kor természetes velejárója és a modern rendszerek nélkülözhetetlen kelléke van jelen. Ami különbséget mutat a két rendszer között, az a „technológiai értelmiség” politikai hatalomhoz főzıdı viszonyában jelentkezik. A parlamenti demokráciák technokráciája egyáltalán nem állami hivatalnokokból és pártbürokratákból áll. Az igazán ijesztı ebben a képletben az, hogy lehet mindörökre elveszett a lehetısége annak, hogy a modern társadalmak vajon tudnak-e még olyan értelmiségi habitust és magatartást felmutatni, ami garantálja azt a reflexív viszonyt, ami a társadalmat és a kultúrát képes egymásba integrálni? Vajon létezik-e még, vagy újra életre hívható-e egy olyan értelmiség, amelyik állandó reflexiós készségével a társadalmat átfogóan, az összefüggéseket hibátlanul felismerve képes szemlélni, s ezáltal állandó szellemi kontroll alatt tartani? Vajon képes-e a modern társadalom viszonyai között a narratív szellemiség utat törni magának; képes-e feltámadni újra a Nagy Elmélet? A filozófia újra képes lesz-e garantálni az Egészre való vonatkozást? Most érkeztünk el arra a pontra, ahol a „kultúra gazdaságtan” tudományának az elemzése következne. A szerzı azonban, nem tekintheti feladatának ezen diszciplína elemzését, hiszen ez nem tartozik a szigorúan vett szakterületéhez. A kritikai társadalomelmélet eszmetörténeti hátterének elemzését és kifejtését tekintettem „csupán” feladatomnak. Úgy gondolom, ezen tudományos terület történeti hátterének az elemzése elengedhetetlenül szükséges, hogy fenn tudjuk tartani a társadalom kritikai elméletét, mint az egyik legfontosabb társadalomtudományi diszciplínát. Véleményem és reményeim szerint, valamint eddigi tudásom alapján megállapítom, hogy a kultúra gazdaságtan tudománya garantálni fogja a narratív szemléleten nyugvó, a társadalomra vonatkozó reflexió teremtı, és tudománymegırzı erejét. Legalábbis ezt én, személy szerint nagyon szeretném… A teoretikus szintetizáló képesség és a társadalmi praxist befolyásoló erı és a totalitás szemléletének szilárd bázisa, képezi biztos alapját a kultúra gazdaságtan tudományának. A kultúra gazdaságtan tudománya meglátásunk szerint csak a „társadalmi létbe ágyazottság” szempontjából, vagyis egyfajta, tudásszociológiai nézıpontból nyer értelmet.

- 195 -


Dr. Miklós György

Örömmel jelenthetjük ki, hogy hazánkban a kultúra gazdaságtan tudományának egy igen régóta, évtizedek óta tartó mővelése folyik, amelyet kiváló szakemberek végeznek. Most csak a teljeség igénye nélkül soroljunk fel néhány nevet: Szabó Tibor, Karikó Sándor, Czirják József, Kókai Károly, Losoncz Alpár, Daubner Katalin, Magyari Beck István, Szőcs Olga, Tamás Pál. Azonban nem mehetünk el szó nélkül a modern társadalom és vele együtt a kritikai társadalomelmélet, - Habermas szavaival szólva – „diszfunkcionális aspektusainak” tárgyalása mellett sem, s így nem kerülhetjük el a modern kor tipikus velejáróit, a válságokat. A XX. században számtalanszor tanúi lehettünk annak, amikor a kritikai társadalomelmélet már nem mőködött, illetve nem tudott alternatívát nyújtani. Erejébıl ilyenkor „csupán” arra futotta, hogy „regisztrálja”, „észre vegye” a válság tényét, de az abból való kivezetı utat képtelen volt kijelölni. Most, meglehetısen vázlatosan át fogjuk tekinteni a XX. század társadalmi válságainak legfontosabb állomásait. Vajon mi következik abból a társadalomelméleti alapokból táplálkozó mozzanatból, ha a kritikai elmélet „süket fülekre talál”? Ha eltőnik annak narratív elhivatottsága? Ha többé már nem áll elıttünk szemléletesen a társadalom és a kultúra totalitása? Ha mindezek elızményekbıl következıen az „individuum létbe ágyazottsága” kérdésessé válik, s így az ember már nem lesz többé képes áttekinteni és értelmezni a valóság folyamatait? Mi történik, ha az elmélet szükségtelenné válik, s a teoretikus magyarázó erı elszakad a társadalmi praxistól, ha az emberi közösség saját fennmaradása érdekében többé már nem igényli az elméleti szintézis narratív tartalmú segítségét? Ha a társadalmiságától vesztett, csupán vegetatív funkcióinak gyakorlására képes lefokozott szubjektum, képtelen többé a szintetikus, és asszociatív gondolkodásra? Ha a kultúra úgy fordul át civilizációba s, hogy közben a társadalom dehumanizáló tendenciái maguk alá győrik az egyént? Nos, ha mindezek a tényezık egyszerre vannak jelen, vagy fokozatosan alakulnak ki, akkor beszélünk VÁLSÁGRÓL. Újra és újra feltevıdik a kérdés, hogy bír-e még a kultúra olyan integratív és konstruktív erıvel, tud-e olyan harmóniában élni a civilizációval, hogy a XXI. században is fel tudjon épülni, illetve újra tudjon épülni egy magaskultúra? Miért szükségszerő, hogy a kultúra és a civilizáció fogalmai kizárják egymást, Közös nevezıre hozható-e e két fogalom „kultúra gazdaságtan” elnevezés alatt? Napjaink folyamatairól szólva kijelenthetjük, hogy válság van. Azonban nemcsak és nem elsısorban gazdasági és pénzügyi válságra gondolunk. Az emberi civilizáció, s a bennünket körülölelı kulturális atmoszféra, a minket meghatározó kulturális objektumok is válságba kerültek. A kor beteg. A kor már egy évszázada magán hordozza a technikai világkorszak gyógyíthatatlannak tőnı fekélyeit. Írásomban, a továbbiakban rá szeretnék mutatni, hogy a válság, nemcsak néhány éve keletkezett, hanem annak gyökerei minimum egy évszázadra nyúlnak vissza. Egyben fel szeretném hívni a figyelmet arra a kétségtelen tényre is, hogy a korszak legjelentısebbnek tartott gondolkodói még idıben hívták fel az emberiség figyelmét a fenyegetı veszélyre. Mindemellett be szeretném mutatni a filozófia eredeti hivatását, kultúrkritikai alapállását.

- 196 -


TPF

Válság után, válság elıtt A kor, amelyben élünk Válság van. Miféle ez a válság? Nem vagyok sem közgazdász, sem mőszaki szakember, ezért, most nem errıl az elsısorban, a mindennapjainkban jelenlévı, gazdasági válságról szeretnék szót ejteni. Kicsit tágabb összefüggésekbe ágyazottan, szélesebb alapokra helyezkedve, a korszak, a kultúra és a civilizáció válságáról tennék néhány gondolatébresztı észrevételt. Míg a gazdasági válság idıtartamát pontosan mérni, illetve lehatárolni tudjuk, addig a kulturális és a civilizációs válság idejét csak történelmi korszakhatárokhoz tudjuk kötni. Feltehetjük a kérdést, hogy mi volt elıbb: a kulturális és civilizációs válság generálta-e a gazdasági válságot, vagy éppen fordítva. Az alap-felépítmény séma alapján értelmezett a gazdasági és pénzügyi krízis folyamatokból következik-e a kulturális, civilizációs és a morális válság? Ahhoz, hogy a kultúra és a civilizáció válsága morális és erkölcsi válsággá „formásítsa ki magát”, történelmi léptékkel idı kell, s csak ezután lehet azokról a váságpremisszákról beszélni, amelyek pillérein nyugszik a társadalmi és a gazdasági krízis. Egymást generáló, és egymást erısítı folyamatokról van szó. Javaslom, jelen helyzetünkben vizsgáljuk meg a kulturális válság legfontosabb alkotóelemeit, aztán eldönthetjük, milyen tartalmú az általunk vizsgált terület; ok, vagy következmény? Jómagam a kulturális válságból szeretném dedukálni az erkölcsi és a morális válságot. Legyen szabad itt elsıként a magyar Lukács Györgyöt megemlítenünk, aki már az I. világháború kirobbanásának évében (1914) az emberiség eszmei aranykorát felidézve, a filozófia és a kultúra gyökeréig hatolva figyelmeztet a veszélyre: „A görögök utáni korban már elveszett a filozófia korszakossága. …keresztezıdnek a mőfajok...összességük csupán az empíria történelmi teljességét adja. Az élet és a lényeg hierarchikus problémája, amely a görög dráma számára formáló a priori volt, s ezért tárgyilag sohasem öltött alakot, így behatol magába a tragikus folyamatba, két teljesen különbözı félre szakítja a drámát, melyek csak egymás kölcsönös tagadása és kizárása révén kapcsolódnak össze. A nagyepika az élet extenzív teljességét formálja meg, míg a dráma a lényegszerő, intenzív teljességét. A nagyepika számára a világ mindenkor adott volta a végsı elv…ám formájánál fogva sohasem léphet túl, a történelmileg adott élet-szélességén és mélységén. A dráma önmagánál fogva szubsztanciális, s…kerek kozmosza nem ismeri az egész és a részlet ellentétét.” (Lukács György: A regény elmélete, Magvetı, Bp. 1976.) Julius Evola olasz filozófus, eszmetörténész írta 1953-ban: „Az örök emberi tartás védelmében …Magasabb jog, méltóság, értékek, ideák, princípiumok örökségének megalkuvás nélküli védelmét kell szolgálni. A princípiumokhoz való hőség, a tradíciókhoz való ragaszkodást jelenti. A tradíció, olyan állandóságot és rendezı erıt jelent, amely egy magasabb szintő társadalmi és gazdasági legitimációt tesz lehetıvé. A válság gazdasági és pénzügyi része ugyan fájdalmasan idıleges, de az alapvetı princípiumok, értékek megvalósulását és történelmi kibontakozását nem határozza meg. Remélhetıleg megjelenik egy magasabb történelmi sík, egy hozzánk képest feltétlenül transzcendens szellemi tartomány, ami örök, és tartalmát tekintve tradicionális. A fennálló világ politikai rendjét egy eszme, egy általános koncepció fogja kialakítani. Sajátosan, az egység spiritualitása jegyében jön létre a partikuláris integráció.” (Julius Evola: Emberek és romok., Nemzetek Európája Kiadó Bp. 2005)

- 197 -


Dr. Miklós György

Hasonló volt a véleménye René Guénonnak is, már 1927-ben. „A modern nyugati civilizáció az emberi történelemben úgy jelenik meg, mint valódi anomália. Az egyedüli civilizáció, amely tisztán materiális értelemben bontakozott ki, s ezt a kibontakozást egy vele kapcsolatban álló, elkerülhetetlen hanyatlás követte. E hanyatlás egészen addig a pontig jutott, hogy a nyugatiak nem tudják többé, mi lehet a tiszta intellektualitás, nem is feltételezik, hogy bármi ilyesmi létezhet; alábecsülik az európai középkort, akik számára az intelligencia nem más, mint egy eszköz, amit praktikus célokra használnak, akik számára a tudomány abban a leszőkített értelemben létezik, amennyire ipari alkalmazásokat tud kielégíteni” (René Guénon: A modern világ válsága, Szigeti Kiadó, Bp. 1995.) Amit mindannyian átélünk, s egy alapértékekbıl, princípiumokból történı deduktív levezetés fogja mindennapjainkat meghatározni, érdekviszonyainkat oly módon összehangolni, hogy zavartalan, interaktív és kommunikatív viszonyok pillérein nyugodhat közösségi együttélésünk. Értékközpontú gondolkodásunk a XVI. század, a reneszánsz kora óta folyamatosan háttérbe szorult; mindössze a XIX. századtól, az adott gazdasági és politikai helyzetnek megfelelıen ún. „ideáltípusok” premisszáihoz mértük magunkat, de közben az emberiség egyre többet veszített „nembeli lényege” súlyából, tehát az individuum egyre inkább a tárgyak és adottságok uralma alá került. Nagy elırelépésnek tőnik az emberiség szempontjából a princípiumokhoz való visszatérés; már kissé láttatni engedi a válságból kivezetı utat. Reméljük, a posztmodern kor individualisztikus dezintegrációja helyett, egy organikus állam, és nemzeteszmében bízhatunk, amely egy történelmi vertikumban vetíti elénk a kívánt jövıt. J. Evola így gondolkodott 1934-ben: „ A világ, és a világ-feletti világ dualizmusából kell kiindulnunk. A tradicionális ember számára e két régió, egyetlen realitás, a civilizáció és az élet minden magasabb formájának az elıfeltétele. E két régió között megszakadt a kapcsolat E kapcsolat megszakadása; minden lehetıség kizárólagos koncentrálódása, e két világ egyikébe, az emberibe és a világiba, a világfeletti világ olyan fantazmagóriákkal való helyettesítése, amelyeket az emberi természet zavaros kigızölgéseibıl hívnak életre: ez az általában vett modern civilizáció értelme, amelynek jelenlegi fázisában a dekadencia különbözı erıi teljes és félelmetes hatékonyságot érnek el.” (Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen, Cinóberösvény Kiadó, Bp. 1997) Felmerül a kérdés, hogy az ember maga generálja-e ezt a válságot, morális és kulturális téren egyaránt, vagy csupán szenvedı alany a rajta vak erıkként uralkodó tényezıknek? A válasz valahol az ember nembeli lényegisége körül keresendı. Talán ez lesz az a kályha, ahonnan elindulhatunk. A kultúra eredeti jelentése a mindennapi emberi élettevékenységen nyugszik, annak folyamatos mővelését jelenti. Közben egy olyan kritikai erı kibontakozását vázolja fel, amely a benne rejlı emberi energiák által, a változás erejébe vetett hitet tekinti alapnak. Hamvas Béla írta 1937-ben: „Tanúsíthat az ember a történeti feladat iránt olyan magatartást is, amely hısies küldetésnek fogja érezni azt, hogy ilyen súlyos helyzetben született. Ez az embertípus sohasem fog magában álomvilágot hordozni: nem szökik meg a valóság elıl úgy, hogy az irreális képzeletvilágra utal.

- 198 -


TPF

Éppen ellenkezıleg, erénye az lesz, hogy belásson a valóságba, amelyet egyedül a talajának érez. A krízis nem a nagy kulturális örökség és a vele való elégedetlenség szembenállása, hanem ennek a szembenállásnak az integrálódása. Egyik oldalon az elégedetlenség, - álomvilágba menekülés – a másikon: az alkotás, ami realitást és hısies magatartást jelent. A modern európai ember legnagyobb élménye ez; a drámai összeütközés, és csak ennek az embernek van ma teljes és igazi jelenléte az idıben, aki a drámát aktuálissá tudja tenni.” (Hamvas Béla: Világválság, Magvetı Kiadó, Bp. 1983.) Edmund Husserl 1934 és 1937 között született nagyszabású mővében írta: „A filozófia megfogalmazta és feladatává tette az egyetemes, a létezı egészére vonatkozó megismerés minden átfogó eszméjét. Csakhogy ez a feladat egyre inkább értetlenséggé alakult át. A filozófia története belülrıl tekintve saját létéért folytatott harccá válik. Az ıt tagadó, nagy empirista módon leértékelı szkepszis a ténylegesen megélt életet helyezi elıtérbe, amelyben az észbıl és eszméibıl semmi sem található. Egyre talányosabbá válik, az ész és általában a létezı mélyebb összekapcsolódásának tudatos formában felbukkanó átfogó problémája; maga a talányok talánya válik voltaképpeni témává.” (E. Husserl: Az európai tudományok válsága, I. kötet. Atlantisz, Bp. 1998) Ha az ember elveszti a hitét a Logoszban és a Theóriában, nos Platon óta tudjuk, hogy akkor válság van. Napjainkban elég csak a technikai racionalitás mindent elsöprı uralmára és térhódítására gondolnunk; a reneszánsz kora óta kibontakozó anti-metafizikus világkép megjelenése, a descartesi kettıs szubsztancia elve – sajátosan kettızte meg a világot. A kultúra válságba került, mert elveszett ontológiai bázisa, s ezért az elmúlt 250 évben, állandóan az egyik negatív rendszerbıl lépünk át egy másikba. Mi emberek tulajdonítunk innentıl kezdve önállóságot a dolgoknak, mi konstruáljuk azt, ami Van. A hétköznapi létszférából a metafizikai feltételek kikapcsolása, mintegy roppant mélyviző medencében tette csupán számunkra lehetıvé a lehetséges kapaszkodó megkeresését, ámde ez nem volt mindig sikeres. A modern kor születésétıl kezdve, az elkövetkezendı történelmi korok „dedukálhatatlanokká” váltak, így lehetetlen volt az értékekbıl és princípiumokból való konstrukciója a világnak. Ehelyett tört elıre az „emberi konstrukció”, s adott új arculatot e kornak és az ember úgy vesztette el a helyét és a lába alól a talajt a világban, hogy a reneszánsz kora óta rossz zsarnokként próbál meg uralkodni saját történelmi korszakain. A világ jelenségszinten a partikuláris egyedek sokaságára esett szét; elveszett a kozmikus szemlélet, s bekövetkezett a teóriákban való hitbéli megingás. A kibontakozó új tudomány is a jelenségszinten meglévı egyediségeket kezdte el egyre mélyrehatóbban analizálni. Mintha nem lett volna elég a baj a kozmikus-teoretikus életszemlélet elvesztésével, - az ember elvesztette narratív gondolkodását is. Vagyis, lemondott a teoretikus szintézisre való törekvésrıl és ezzel a társadalmi praxist orientáló képességérıl is.

- 199 -


Dr. Miklós György

Martin Heidegger 1966-ban figyelmeztetett a közeledı veszélyre: „Minden funkcionál, és a funkcionálás egyre további funkcionálásra törekszik, és hogy a technika egyre jobban elszakítja az embert a földtıl, és gyökértelenné teszi. Atombombára sincs szükségünk, az ember elgyökértelenedése már bekövetkezett. Már pusztán csak technikai kapcsolataink vannak. Ez már nem is a föld, amelyen az ember ma él. A filozófia nem képes véghezvinni a jelenlegi világhelyzet megváltoztatását. Ez nem csupán a filozófiára érvényes, hanem minden emberi elmélkedésre és törekvésre. Már csak egy Isten menthet meg bennünket! Egyetlen lehetıségünk az marad, hogy a gondolkodás és a költészet terén készenlétbe helyezzük magunkat Isten megjelenésére, avagy Isten távollétéra a pusztulásban.” (Marti Heidegger: Der Spiegel-interjú 1966; megjelent magyarul: Ikon Kiadó, Bp. 1995.) A modern tudományos és technikai civilizáció behatolt a humán tudományok közé és gyarmatosította azokat. Ezután a menekülésre vágyó emberiség kulcsfogalma a „Visszatérés” lett. Ez jelzi azt a tradíciót, amelyben a filozófia újra megkapaszkodhat, és végre visszatérhet eredeti küldetéséhez, a kor, és kultúrkritikához, és utat találhat igazi, autentikus léttalajához, a kultúrához. A teoretikus tudományoknak, így természetszerőleg a filozófiának is konzervatívnak kell lennie, ha eredeti hivatását be akarja teljesíteni. Visszatérés, a legalapvetıbb elvekhez, a narratív és teoretikus hagyományokhoz. F. Schelling írta még 1803-ban, az „akadémiai stúdium módszerérıl” címő írásában. „A filozófia természete szerint afelé törekszik, ami átfogó, ami általános. A pusztán empirikus tényeken nyugvó filozófia, éppúgy nem vezethet el a tudáshoz, mint a pusztán analitikus és formális filozófia. A feladat, amit mindenkinek haladéktalanul ki kell tőznie,; az Egyetlen, valóban abszolút megismerést, amely természeténél fogva egyúttal az Abszolútum megismerését jelenti, nyomon követi azt a totalitásig. Addig, amíg az Egy tökéletesen tartalmazza a Mindent.”(megjelent: Magyar Filozófiai Szemle, 1985. 5-6 sz.) Hasonló gondolatokat tartalmaz Martin Heidegger 1933-as beiktatási beszéde is a freiburgi egyetem rektori tisztének átvétele alkalmával. „Létezzék-e tudomány, továbbra is számunkra, avagy engedjünk-e a gyors vég felé sodródni? Ám, ha mégis lennie kell tudománynak, akkor az milyen feltételek mellett létezhet igazán? Csakis akkor, ha ismét szellemi-történeti ittlétünk kezdetének hatalma alá helyezzük magunkat. Ez a kezdet, a görög filozófia feltörése (aufbruch),. Általa emelkedik ki nyelve révén a nyugati ember a népi-törzsi létbıl, s száll szembe a Létezı egészével. Minden tudomány a filozófia ezen kezdetéhez van kötve.” (M. Heidegger: A német egyetem önmegnyilatkozása, - Rektori beszéd, Kossuth, Bp. 1992.) A kérdés persze az, hogy a kultúra mozgalmasságánál és megtermékenyítı erejénél fogva magába tudja-e integrálni a civilizáció legújabb vívmányait, a tudomány és a technika legutolsó csúcsteljesítményeit. Könnyen válaszolhatnánk O. Spengler szavaival, hogy nem, hiszen a kultúra és a civilizáció történetét a történelmi ciklikusság gyakorlata jellemzi, s szerinte a civilizáció a „kultúra elkerülhetetlen, beteljesült sorsa.” Azonban, ha e két fogalom elválik egymástól, szétnyíló olló-szerően, akkor nagyon nagy baj van. S ennek csak logikus következménye, napjaink pénzügyi és gazdasági válsága.

- 200 -


TPF

Meglátásom szerint, egy társadalmi, kulturális modernizációt a reneszánsz kora óta nem kellı érettséggel fogadott az emberiség, képtelennek bizonyult azt társadalmi létébe és kulturális gondolatkészletébe építeni. Ez a hiátus, azonban önmagától generál mindig és mindenkor minden válságot, s az emberiség annak mindig is kiszolgáltatott alanyává is válik. A XXI. század elején vagyunk még. Talán még nem késı, hogy újra feltámadjon a Nagy Elmélet, a filozófia újra visszakapja régi rangját, és be tudja teljesíteni küldetését. Ez a szerény kis dolgozat e nemes célhoz próbált meg hozzájárulni.

- 201 -


Dr. Miklós György

Irodalomjegyzék 1, Szelényi Iván-Konrád György: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz, Gondolat, Bp. 1989. 2, Bence György-Kis János: Szovjet típusú társadalom marxista szemmel, Magyar Füzetek Könyvek Párizs, 1983. 3, K. Marx: Gazdasági és filozófiai kéziratok 1844-bıl, Kossuth, Bp.1977. 4, K. Marx: A Tıke, Kossuth, Bp. 1961 5, Lukács György: A társadalmi lét ontológiája I. kötet, Magvetı, Bp. 1976. 6, Márkus-Kis-Bence: Hogyan lehetséges a kritikai gazdaságtan? Lukács Archivum-TTWINS Kiadó 1992. 7, Marx-Engels Válogatott Mővek I-III. Kossuth, Bp. 1975. 8, Mannheim Károly: Tudásszociológiai tanulmányok, Osiris, Bp. 2000. 9, Mannheim Károly: Ideológia és utópia Atlantisz, Bp. 1996. 10, Mannheim Károly: A gondolkodás struktúrái, Atlantisz, Bp. 1995. 11, H. Marcuse:Az egydimenziós ember, Kossuth, Bp. 1990.

- 202 -


TPF

VALÓDI TURIZMUS TEMES MEGYÉBEN ( ROMÁNIA) Mircea IonuŃ PETROMAN, Ioan CSOSZ, Ioan PETROMAN, Daniela POPA, Ioan TRIŞCĂU, Zsolt BENKİ USAMVB Temesvár, Románia Bármilyen turizmuserısítı stratégia elsısorban a turistaszám növelését célozza meg, függetlenül a kitőzött szinttıl (nemzetközi, regionális vagy helyi). Világszinten is a valódiság/eredetiség a kulcsszó a turizmusban, a turisták vonzása terén, függetlenül a kontinenstıl, országtól vagy régiótól. Ebben a dolgozatban 10 irányt mutatunk be, melyek az eredetiség gondolatát támogatják (fellelhetı a kínált kóstolókban, helyi jellegzetes ételekben, szolgáltatásokban, termékekben, elszállásolási lehetıségekben, szabadidı programok ajánlataiban, melyeket a hely ajánl a fogyasztó közönségnek), és a Temes megyei ajánlatokkal tesszük szemléletessé ezeket.

BEVEZETİ A „valódiság” fogalma nem egy új találmány a turizmusban. Jelenleg olyan országok mint Ausztrália, Kanada vagy a Kínai Köztársaság, a nagy promotorjai az egyedi élmények turizmusának, a tömeg-termékek megtagadásával, megfelelvén a növekvı kéréseknek (valódi, érintetlen/hamísítatlan élményekben szeretnének részesülni, nem másolatokban, hamisítványokban). A „valódi turizmus” fogyasztói döntik el, hogy az ajánlott termék mennyire valós, mennyire felel meg az elvárásoknak, e döntést pedig komolyan befolyásolja a valódiság/eredetiség. Temes megye turisztikai profilja eltér a többi megye ajánlatától: predominál az üzleti turizus (mivel sok befektetı választotta az ország nyugati részét, a helyi „nyugatias gondolkodásmódú” lakosok miatt is, és mivel ez Románia a legnyugatibb térsége, mely Közép- és Nyugat-Európához legközelebb esik, és mivel a közlekedési lehetıségek megengedik a könnyed közlekedést: nemzetközi reptér, vonatcsomópont, stb.); - jelentıs szerepet kap a kulturális turizmus is (gazdag a történelmi, mővészeti és etnikai öröksége okán). A világgazdasági válság sajnos elég sok „üzleti turistát” kényszerített távozásra és több „kulturális turistát” lemondásra kényszerített a vásárlóerı csökkenése miatt. Ebben a helyzetben, egy új rálátást, egy új turizmus-formát követel a helyzet – a valódi turizmust – mely egy mentıövet jelenthet a turizmus részére, mivel mind több turisztikai iroda, szálloda és étterem zárja be kapuit. -

ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK Turisztikai stratégiai ajánlatom alátámasztására, az eredeti turizmus megvédésére, az egyik jelenetet szeretném bemutatni a Yeoman et al.[6] által szerzett mőbıl, mely jelenet a valódi turizmus élményét illusztrálja. A román és bolgár cigányok/romák helyzete az Európai Unión belül mind hevesebb viták tárgya, ezért választottunk egy olyan „turisztikai jelenetet”, melyben a Temes megyei romák szokásait, ünnepeit helyezzük elıtérbe, így ezek által átláthatóvá, érthetıvé válik a behatároltságuk és képességeik, úgy a határon-túli, mind a hazai turisták számára. Mindezeket egy dokumentációra alapozva tesszük, melyet bemutatunk az elkövetkezıkben. - 203 -

Valódi turizmus Temes megyében (Románia)

Mircea IonuŃ Petroman, Ioan Csosz, Ioan Petroman, Daniela Popa, Ioan Trişcău, Zsolt Benkı

EREDMÉNYEK ÉS TÁRGYALÁSOK A „cigány” kifejezést, az etnikai csoporton kívüli személyek használják, a csoportot képviselı személyek viszont, a viszonylag új, roma kifejezést használják, kifejezés mely a saját nyelven „a mi csoportunk tagja”[3] jelentést fedi. Más részrıl, a roma szó egy teljes stratégiával van összekötve, mely stratégia a jelenlegi világvezetıség célkitőzéseit mutatja, és az etnikai csoport tagjainak megmozgatására, egy közös, azonos földrajzi csoportosulásra vonatkoznak. A romák, a leggyakrabban gazdasági és szociális mutatókként vannak említve (nem kulturális vonatkozásban): ık egy transznacionális etnikai csoportnak tagjai, melynek nincs földrajzi „hazája/hovatartozása” és a helyi szokásokból és kultúrából merítenek újat. Kollektív öntudatuk különbözik más etnikai csoportétól, egy teljesen különleges életvitel és a látszólag minden más csoporttól való teljes elkülönülés jellemzi ıket, amely közösségben elsıbbséget élveznek a rokoni, családi, szomszédi és munkatársi viszonyok. Családi életük teljesen megfelel az általános modellnek: a férfi a család feje, aki a pénzt keresi, de a hagyományos közegekben a házasságra lépés nagyon ifjú korban történik. Nagy számú romának van zenei és tánc tehetsége (nagyon kevés a kézmőipari). A hagyományos öltözet, egy különleges életvitel és egy komplex, elıítéletekkel gazdag nézet, egy, a többi társadalmi rétegekkel szembeni másság-érzést keltett bennük. A roma etnikum elsı tagjai Indiából jöttek, már a II, évezredben, és a Bizánci Birodalom történelmében is megemlítik ıket. A roma etnikai csoport tagjairól szóló elsı írott dokumentációja román területen 1385bıl való. Több századon keresztül a romák rabszolgáknak és szolgáknak voltak „alkalmazva” a román területeken. A középkorban szociális rétegekre osztódtak, a szolgált uraság rangja vagy a foglalkozásuk alapján. Az évek során többszörös szekularizációs és civilizáló intézkedések történtek, de soha nem értek elsöprı gyızelmet. A teljes felszabadításukat az uraságok hatalma alól Moldvában 1855-ben, Havasalföldön 1856 lett kimondva. Szinte egy évszázadig a romák szociális marginalizációban éltek. Csak a két világháború közötti idıben jelentkezik az etnikai identitástudat elsı megnyilvánulása: 1926-ban megjelenik az elsı roma szervezet (a romák felsıfokú iskolába jutásáért). Majd 1933-ban létrejön a Romániai Romák Általános Egyesülete, amely a romák kulturalizálását és tanítását tőzte ki céljául (óvodák létesítése, tanulási lehetıségekhez és képzésekhez való hozzáférés, a hagyományok megırzése stb.). Hozzásegítették továbbá a romákat a szociális integritás megırzése érdekében ingyenes jogi és egészségügyi segélynyújtáshoz, földterületek tulajdonba adásával pedig a nomád életvitelt kívánták csökkenteni stb. A két világháború közötti idıszakban a romák helyzete rosszabbodott, egy autoriter rezsim beálltával sok romát telepítettek ki Transznisztriába, kezdve a nomádokkal – sátrakra osztva (a háború alatt Romániában haltak meg a legtöbben ebbıl az etnikai csoportból, a többi európai államokhoz képest). Majd a kommunista rezsim, hatalmának fokozásához kihasználta a romák helyzetét (sok roma családnak valamelyest szociális és gazdasági biztonságot nyújtottak). 1989 decembere után egy komoly, pozitív diszkriminációs csomagot alkalmaztak ezen etnikai csoporttal szemben, a taníttatásukkal (mivel a legmagasabb analfabetizmus és munkanélküliségi mutatók rájuk voltak jellemzık országos szinten) és az életszínvonaluk növelésével – ez annak is köszönhetı, hogy Románia a legnagyobb számban ad otthont ezen etnikai csoport tagjainak. Túlnyomó része a romáknak a latin ábécét használja és a görög naptárat (újkeresztény stílust).[4]

- 204 -


TPF

A romák Temes megye lakosságának 2-3 % képviselik (Ábra 1).

Ábra 1. A romák területi megoszlása Romániában

Többfajta roma „alcsoport” létezik, éspedig: kárpáti romák, rézöntı romák, Gábor romák (melyek többsége Temesvár környékén laknak), bádogos romák, fésős romák, medvés romák. Minden alcsoportnak külön szokásai, hagyományai vannak a keresztelı, lakodalom, Karácsony, gyereknevelés, tanítás, öltözet, jegyesség, hagyományos foglakozások, házasság, Húsvét, Pünkösd, babonák, és családi élettel kapcsolatban. A romák hagyományos foglalkozásaiból említenénk egy párat, olyan foglalkozásokat felsorolva, melyek apáról fiúra szálltak [5]: - aranyosak vagy „rudárok”, akik aranyat kerestek a folyóvizekben - 1620-as években a román területeken volt hagyományos foglalkozás (télen a hegységekbıl a mezıségre vonultak, ahol a fafeldolgozással foglalkoztak – edények, fızıeszközök, kanalak készítése – innen az elnevezés is – kanalas romák. - Ötvösök, akik a rezet dolgozták fel vödröknek, pálinkás üstöknek, konyhai edényeknek stb.; - téglások, akik téglákat gyártottak és adtak el (a XIX. században); - lovászok, akik lovakat neveltek és lovászati eszközöket készítettek; - vasasok, vasat dolgoztak fel fegyvereknek és más eszközöknek. A Bulibasának, aki egy csoportosulás, sátor, vagy menedékcsoport vezére még mindig fı szerepe van a roma közösségekben – lásd a 2. ábrán.

Ábra 2. Bulibasa

- 205 -

Valódi turizmus Temes megyében (Románia)

Mircea IonuŃ Petroman, Ioan Csosz, Ioan Petroman, Daniela Popa, Ioan Trişcău, Zsolt Benkı

Valódi turizmus lehetıségként fel lehet kínálni a hazai vagy a külföldi turistáknak, hogy részt vegyenek egy hagyományos ünneplésen Temes megyei roma csoportnál. Legfontosabb ünnepek a roma hagyományok szerint: - Zöld csütörtök, Húsvét utáni elsı csütörtök, amikor a zenész cigányok Húsvétját ünneplik: “Minden évben, az ortodox húsvétot követı héten, a bádogos cigányok, a maradék bárányokból feláldoznak köszönetként az Istennek, hogy megmentette gyermeküket a haláltól, betegségbıl, rokonaikat a börtöntıl. A hagyományokhoz híven a bárányok nyakát igazi cigány zenére vágják el”[2]. - Roma gyereknap, mely táncversenyekkel kerül megünneplésre. - Nemzetközi roma nap (április 8), amikor a rabszolgasors alóli felmentést ünneplik. Romániában. Április 8 hivatalos ünnepe a romáknak, a „Romániai Romák Ünnepé”–nek nevezte ki a Romániai Parlament, a roma képviselı, Nicolae Păun kérésére. Temesváron a Bega partján sétálnak és virágkoszorúkkal emlékeznek meg a rabszolgasorban szenvedı ısökre. - Szent Sára Napja (május 24-25.), a romák védıszentje.

KÖVETKEZTETÉSEK Az utóbbi idıben a roma ellenes rasszizmus újraéledése ráébresztett arra, hogy egy olyan ajánlattal kell elsıállnunk, mely a valódi turizmus formájaként bemutatásra kerülhet. A roma hagyományos ünnepségeken való részvétel a Temes megyei csoportokban jó lehetıség erre, annak érdekében, hogy jobban megismerjük és megértsük ıket, de ezzel egyidejőleg a turisták számára egyedi, eredeti élményt nyújthatunk, élményt, mely nem a nyugat-európai nagyvárosok perifériáin található sátrakban folyó életvitelhez hasonlót mutat be [1]. Az utazási ügynöknek, aki ilyen programot ajánl fel, kötelezı módon egy rövid ismertetı anyagot kell szolgáltatnia az érdeklıdıknek (a fent bemutatotthoz hasonlót) így bemutatva a közös és hasonló ünnepi dátumokat és szokásokat, hogy még jobban kihangsúlyozza a már bemutatottak egyediséget.

- 206 -


TPF

Irodalomjegyzék 1. Alexandrescu, Gabriela. (2004). TradiŃii ale rromilor din spaŃiul românesc. Bucureşti: SalvaŃi Copiii. 2. Gavriliu, Ionela. (2010). Peştele Ńigănesc. Online : http://www.jurnalul.ro/stire-reportajfotografic/pastele-tiganesc-541284.html. 3. Grigore, Delia. (2009). De ce rrom şi nu Ńigan. Online: http://www.romanothan.ro/romsau-tigan/De-ce-rrom-si-nu-tigan.html 4. Rromii din România. Online: http://www.calendarintercultural.ro/agenda.php?namecat=14&words_ev=&etnie=1. 5. TradiŃie rroma. Online: http://www.divers.infoo.ro/?id=iObiceiuriRomi. 6. Yeoman, I., Brass, Diana & McMahon-Beattie, Una. (2007). Current issue in tourism: The authentic tourist. Tourism Management 28: 1128-1138.

- 207 -


TPF

NEMZETKÖZI BEFEKTETÉSEK VERSENYKÉPESSÉGÉNEK NÖVELÉSE SZERVEZETFEJLESZTÉSI INNOVÁCIÓVAL Móróné Dr. Zupkó Tímea fıiskolai tanár Tomori Pál Fıiskola A vállalati kutatás célja, a humánerıforrásba befektetett tıke megtérülési mértékének növelése új értéknövelı elemek szervezeti generálásával. A szervezetet alkotó munkatársak egyéni megbirkózási képességének emelésével a hatásos munkavégzést akadályozó számos kockázati tényezı nagysága csökkenthetı, minimalizálható. Ezeknek a versenyképességet befolyásoló kockázatoknak megfelelı kezelésével a humánerıforrás értéke az érzelmi tıke elemeivel bıvíthetı. Az egyénekben, a szervezetben belsı értékként megjelenı és folyamatosan növekedı lojalitás, kreativitás, kezdeményezıkészség, termelékenység a versenyképesség, a megtérülési hatékonyság növekedését eredményezi. A kutatás ennek a humántıke elemnek a generálását biztosító szükséges beavatkozási területek, beavatkozási módok feltárását szolgálja. A kutatás elméleti alapjai A szervezet mőködésének optimalizálása egyben a veszteségek folyamatos csökkentése. A szervezet fejlesztése során arra törekszünk, hogy a humánerıforrás energiája minél nagyobb hányadában fordítódjék az eredményt hozó munka végzésére. Az humánenergia felhasználás hatásfokát csökkenti a munkavégzés során megjelenı, jelenlevı kockázatokkal való megküzdés, megbirkózás energia igénye. Minél több és nagyobb kockázat terheli a munkavállalót, annál nagyobb energia kerül elvonásra az értékteremtı munkavégzéstıl.

1. ábra. A versenyképesség növelés energia mérlege

- 209 -

Nemzetközi befektetések versenyképességének növelése szervezetfejlesztési innovációval

Móróné Dr. Zupkó Tímea

A munka hatásfokát rontó kockázatok egy speciális fajtája az a kockázat csoport, amelyet pszichoszociális kockázatként azonosíthatóak. Az 1993. évi XCIII. törvény 87.§ 1/H pontjának meghatározása szerint: „Pszichoszociális kockázat: a munkavállalót a munkahelyen érı azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetıleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredető szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be”. Napjainkban a stressz kifejezést a legáltalánosabb értelemben használják: az ember és környezete közötti kölcsönhatás folyamatában az újszerő, magatartási választ igénylı helyzeteket nevezzük stresszhelyzetnek. Szőkebb értelemben csak azok a helyzetek minısülnek stresszhelyzetnek, amelyeket egyéni aktivitással kontrollálhatatlannak, megoldhatatlannak bizonyulnak. Azaz a stresszt, mint fogalmat értelmezhetjük úgy, mint a saját erıforrásaink és az adott helyzetünk követelményei közötti különbséget, össze nem illést. Az emberi szervezet alkalmazkodó képességétıl függ, hogy a stressz hatása milyen lesz. Ezért természetes, hogy egyéni különbségek tapasztalhatóak különbözı embereknél ugyanabban a szituáció miatt adott stressz-válaszaikban. Ezért tapasztalhatjuk, hogy ugyanazok a munkakörülmények például az egyik munkavállalónak tökéletesen megfelelnek, míg a másik egyszerően nem képes elviselni. Ezek a kockázatok szoros kapcsolatban állnak a szervezet mőködésének zavaraival, nem megfelelıségeivel. Azaz veszteségeivel. Ha például a LEAN szervezetirányítási filozófiát tekintjük, akkor a veszteségek és a kockázatok közötti kapcsolat egyértelmővé válik. Az összefüggések alapján azt rögzíthetjük, hogy • •

vannak olyan veszteségek, amelyek kockázatokat generálnak, illetve vannak olyan kockázatok, amelyek veszteségekhez vezetnek.

A LEAN egy alapjaiban vevıközpontú vállalatirányítási rendszer, amely a vállalat minél hatékonyabb mőködését kívánja elérni, a belsı és külsı vevık megelégedettségének fokozása érdekében. A LEAN vállalat tevékenységeit elsısorban az alapján alakítja ki, hogy mi szolgálja a vevık számára az érték elıállítását. A veszteségek állandó keresése, elemzése és eltávolítása áll a LEAN filozófia középpontjában. Veszteségnek számít mindazon tevékenység, amely közvetlenül nem állít elı a vevı számára értéket. A veszteségek és a pszichoszociális kockázatok kapcsolatának elemzését az 1. számú táblázat alapján kezdhetjük meg.

- 210 -


TPF

Kapcsolat jellege a Veszteségfajta

Veszteség leírás

pszichoszociális kockázatokkal

Túltermelés Felesleges készletek

Várakozás

Felesleges mozgás

Nem ergonomikus munka Felesleges tevékenyég

Rossz kommunikáció

Hiba, javítás

A termék, szolgáltatás, információ a szükségesnél nagyobb mennyiségben kerül létrehozásra. További feldolgozásra (megmunkálás, döntés, engedélyezés, intézkedés, stb.) váró anyag, adat, dokumentum, folyamat, stb. A tevékenység végrehajtása akadályozva van, és ezalatt a szükséges tevékenységek nem kerülnek elvégzésre. Az ember minden olyan mozgása, amely a darabok/eszközök/információk mozgatására irányul, és amely a külsı és/vagy belsı vevı számára nem teremt értéket. A munkavállalóhoz nem, illetve rosszul illesztett munkafolyamatok. Minden olyan tevékenység, amely nem járul hozzá a vevı által elismert és elvárt használati érték megteremtéséhez. Adatok dokumentumok továbbítása olyan formában, amelyben azok egyáltalán nem használhatóak, illetve az célszemély számára nem bírnak értékkel, feleslegesek. Hibás termék vagy szolgáltatás elıállítása illetve kijavítása.

Kockázatokat növeli Kockázatokat növeli

Kockázatokat növeli


Kockázatokat növeli Kockázatokat növeli


Meglévı kockázatok eredménye

Kihasználatlan emberi tudás

Szabályozatlanság, kiszámít-

Az emberek tudása, ötleteik, javaslataik, kezdeményezéseik, aktivitásuk nem kerül fel-, illetve kihasználásra Hiányos, illetve rossz szabályozás


A standard munka hiánya, mennyiségben, intenzitásban túlterhelt munkavállalók, gépek és berendezések.



hatatlanság Túlterheltség, túlterhelés

1. számú táblázat. Veszteségek és kockázatok kapcsolata.

A munkavállalók megterhelése változásokat okoz az egyén szervezetében, azaz igénybe veszi azt. Az igénybevétel tehát a megterhelések következtében az érintett szervezetben kialakult, különbözı jellegő, irányú, mértékő strukturális és/vagy fiziológiai változások összessége. Ezek a változások lehetnek reverzibilis, illetve irreverzibilis változások, melyek átmeneti, illetve tartós egészségkárosodáshoz vezetnek. Az egészség átmeneti, illetve tartós, esetleg végleges hiánya a vállalat megfelelı szintő teljesítéséhez szükséges munkaidıalapot csökkenti, tervezhetetlenné teszi.

- 211 -



A humánenergia felhasználás hatásfoka, valamint vállalat munkaidıalapjának szempontjából lényeges, hogy a fellépı kockázatok kezelését mikor, és milyen eredményességgel tudja a szervezet megkezdeni, illetve elvégezni. Lényeges a kockázatkezelés megtérülési mértékének nyomon követése, amelyhez a kutatás során egy megtérülési modellt használtunk fel. A kockázatok kezelésének alapja a kockázatok azonosítása, amelyhez megfelelı módszer kiválasztása szükséges. Ennek hangsúlyozása azért lényegi elem, mert a pszichoszociális kockázatoknak több speciális jellemzıjük van. 1. Azonosításuk, feltárásuk csak a munkavállalók teljes körő bevonására való törekvéssel történhet. 2. A kockázatok csökkenthetıek a munkavállaló megbirkózási, megküzdési képességének növelésével. 3. A hatásos kockázatkezelés mélyíti a munkavállalók lojalitását, növeli a kreativitást, gerjeszti a kezdeményezıkészséget, emeli a humánerıforrás termelékenységét, javítja a humánerıforrás energia felhasználásának hatásfokát, azaz javítja a vállalat versenyképességét. 4. A kockázatok kezelésében a mőszaki fejlesztésrıl (beruházásokról) a szervezetfejlesztésre kerül a hangsúly.

2. ábra. A kockázatkezelés folyamata

A kutatás megtervezése A nemzetközi tıkecsoport, mint tulajdonos a globális gazdasági válság idején is prioritásként kezelte a vállalat versenyképességének növelését. A forráshiányos idıszakban a vállalat a szervezetfejlesztésben rejlı lehetıségek további kiaknázása felé fordult. A kutatással kapcsolatos vezetıi elvárások egyértelmőek voltak, ezzel hozzájárultak a kutatási módszer kiválasztásához, megtervezéséhez. • Legyen alkalmas valamennyi munkavállaló bevonására. Legyen érthetı, egyszerő nyelvezető, könnyen értelmezhetı és kitölthetı.

- 212 -


• • • • • • • •

TPF

Tárja fel a szervezet mőködésében mő beavatkozásokat igénylı területeket. Adjon átfogó tájékoztatást a vezetés számára a szervezetet terhelı terhel tényezıket ket megjelenítı megjelenít tünetekrıl, jelzésekrıl. Mutassa be az adott kockázat (veszteségforrás) csökkentése, minimalizálása minimalizálása érdekében alkalmazásba vehetıı eszközök választékát. Legyen alkalmas lokális (gyártómő, (gyártóm , üzem) kockázatkezelési tevékenység elindítására. Legyen alkalmas komplex (vállalatcsoport) kockázatkezelési programok gerjesztésére. Adjon alapot a további, részletesebb vizsgálatok célterületeinek kijelölésére. Legyen egyszerően en kiértékelhetı. kiértékelhet Az eredmények legyenek egyszerően egyszer szemlélhetıek, összevethetıek. ıek. Legyen alkalmas különbözı különböz beosztású, nemő,, életkorú munkatársak véleményének bemutatására, programok célcsoportjainak cé ezek alapján történı meghatározására

Az elvárások alapján került meghatározásra a kutatással elindított folyamat célrendszere.

Impact: A vállalat

Input: Induló feltételek (pld. a kutatás elvégzése), amelyek rendelkezésre állnak illetve szükségesek a szervezetfejlesztési innovációhoz

Output: Közvetlen, mérhető kockázatkezelési eredmények. (elindított programok, tréninge k, beavatkozások)

Outcome: Hosszú távú eredmények, a folyamatos fejlődés (versenyképesség növelés) képessége a munkavállalók attitűd változásainak, a humánerőforrás érzelmi tőkefelhalmozása alapján

versenyképessége folyamatos növekedésének a „gyárkapun kívüli”, szélesebb hatása (beszállítók, partne rek, versenyképess ége), általános egészségi állapot javulás az eredményes pszicoszociális kockázatok kezelésével

3. ábra. Célrendszer

A kutatás megtervezésének lépése a 3. ábra célrendszerének alapján: 1. A kutatás célterületeinek azonosítása (Annak vizsgálata, hogy milyen hatásuk lehet a munkavállaló munkavégzéssel, illetve kockázatkezelésével kapcsolatos energia mérlegémérleg re?) 1.1. Munkafeladatok (felkészültség, tudatosság) Munkakörülmények 1.2. Irányítás

- 213 -


2.

3. 4.

5.

6. 7.

8.

9.


1.3. Családi állapot, családi háttér 1.4. Egészséggel kapcsolatos attitődök 1.5. Egészségi állapot Az egyes kérdések céljának kitőzése (Annak vizsgálata, hogy az egyes kérdések által érintett területnek milyen hatása van a munkavállaló munkavégzéssel, illetve kockázatkezelésével kapcsolatos energia mérlegére?) A kérdések megfogalmazása (81 kérdés) Az egyes kérdések kapcsán beavatkozási lehetıségek körének meghatározása (Annak vizsgálatával, hogy a beavatkozás hogyan befolyásolja a munkavállaló energia mérlegét, illetve milyen hatással bír a vezsteségekre?) 4.1. Kommunikáció fejlesztése 4.2. Szabályozások felülvizsgálata 4.3. Munkahelyi egészségfejlesztési programok indítása 4.4. Ergonómiai programok indítása 4.5. Oktatás, képzés fejlesztés a felkészültség és tudatosság növelés érdekében 4.6. További, részletesebb vizsgálatok kezdeményezése 4.7. Munkakörülmények javítása (beruházás, karbantartás) A kérdıívek kitöltésének megtervezése (munkavédelmi hónapok keretei között, megfelelı hangsúlyt adva a kutatásnak) 5.1. A kutatás 9 szervezeti egység területén kerül végrehajtásra 5.1.1. Közel 6500 munkatárs kerül bevonásra 5.2. A kutatás fontosságának nyomatékosítása 5.2.1. Munkavédelmi hónapok keretei közötti kampánnyal megtámogatva A kiértékelés módjának meghatározása (férfi válaszadók, nıi válaszadók, vezetı válaszadók, összes munkatárs) A kiértékelt adatok bemutatásának megtervezése 7.1. Vezetıi fórumok 7.2. Munkavállalók idıszakos oktatása, képzése 7.3. Publikációk, tájékoztatók, levelek A kutatás összefoglaló jelentés tartalmának meghatározása 8.1. Vezetıi összefoglaló 8.1.1. Részvételi adatok 8.1.2. Erısségek 8.1.3. Gyengeségek 8.1.4. Beavatkozási javaslatok 8.2. Részletes kiértékelés 8.2.1. 81 kérésre adott válaszok megfelelı bontású (nıi-, férfi-, vezetı munkatársak által adott válaszok), diagramon történı bemutatása, kérésenként a bevatkozásra vonatkozó javaslatokkal. A kutatás eredményeit bemutató fórumok meghatározása.

A kutatás eredménye A kutatás elsı fázisában 3 szervezeti egység közel 1000 munkatársa vett részt. Az elsı fázisban az alábbi vesztség forrás csoportok kerültek a munkatársak által azonosításra: • Rossz kommunikáció • Nem ergonomikus munka • Kihasználatlan emberi tudás • Túlterheltség, túlterhelés

- 214 -


• • •

TPF

Várakozás Szabályozatlanság, kiszámíthatatlanság Felesleges tevékenység

A vállalat mőködésében erısségként azonosíthatóak a következı területek: • Munkafeladatok ellátásához szükséges felkészültség, képzettség, tapasztalat általános megléte • Folyamatos minıségjavítással kapcsolatos munkavállaló elkötelezettség általános jelenléte • A prevencióval kapcsolatos munkatársi elkötelezettség (pl. egészségi állapotfelmérı szőrések fontosságával kapcsolatos munkavállalói egyetértés hangsúlyos megjelenése) • A biztos és stabil családi háttér általános megléte A kutatás elsı fázisában az alábbi lokális (gyártómővek, üzemek) beavatkozási lehetıségek javaslatára került sor: • A szervezet kommunikációs rendszerének soron kívüli felülvizsgálata, majd célirányos fejlesztése • Ergonómiai szempontú, munkaköri mélységő állapotfelmérések elvégzése • Oktatás, képzési tevékenység fejlesztése • Szabályozási rendszer felülvizsgálata, célirányos fejlesztése A kutatás elsı fázisában az alábbi komplex (vállaltcsoport mérető) beavatkozási lehetıségek javaslatára került sor: • A szervezet egészségi állapot felmérı, szőrési tevékenységének áttekintése, elemzése, szükséges fejlesztésének elvégzése •

Munkakörülmények javítását szolgáló fejlesztések vállalatcsoport szinten történı megtervezése, programba vétele

•

Munkahelyi egészségfejlesztési programok elindításának elıkészítése az alábbiak prioritásával o Energia egyensúlyt (fittség) biztosító programok (táplálkozás, mozgás, életmód) o Konfliktuskezelési tréningek

A kutatás bemenetet szolgáltat a szervezetfejlesztési innovációs spirál elindításához. A feltárt veszteségforrások és az azonosított kockázatok kezelésével a vállalat versenyképessége növekszik a humántıke fejlesztésében jelentkezı primer, illetve szekunder hatásai miatt, melyet a kockázatkezelési tevékenység megtérülésének számításai is alátámasztanak.

- 215 -


TPF

AZ ÉLETESÉLYEK FÖLDRAJZI KÜLÖNBSÉGEI ÉS TÁRSADALMI KIHÍVÁSAI A VILÁGON Dr. Pál Viktor egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Dr. Uzzoli Annamária fıiskolai docens, Tomori Pál Fıiskola Jelenleg 6,8 milliárd fı él a Földön, de a világ népessége sem demográfiai, sem társadalmi-gazdasági, sem politikai értelemben nem alkot egységet. Az eltérı népesedési viszonyokból, a világban zajló átalakulási folyamatokból, valamint a termelıerık, a javak és a lehetıségek egyenlıtlen eloszlásából eredı különféle problémák másképpen érintik az alacsony, közepes és magas jövedelmő országokat. A terjedı szegénység szociális és egészségi következményeivel mind a fejlett, mind a fejlıdı országokban közép- és hosszútávon globálisan számolni kell. A világnépesség egészségi állapotában megnyilvánuló egyenlıtlenségek hátterében jelentıs társadalmi, gazdasági, környezeti, kulturális és politikai különbségek vannak. Ezen egyenlıtlenségek nagy része méltánytalan, vagyis olyan különbség, mely adott idıbeli és társadalmi kontextusban nem szükségszerő, azaz csökkenthetı vagy megszüntethetı. Bevezetés Az életesélyek világmérető különbségei a gazdasági fejlettség és a társadalmi egyenlıtlenségek kérdıjeleire, globális kihívásaira hívják fel a figyelmet. A születéskor várható átlagos élettartam és a csecsemıhalandóság alapján értelmezett életkilátások nem csupán a népesség halálozási viszonyairól és egészségi állapotáról, hanem életszínvonaláról, életkörülményeirıl, életminıségérıl is fontos információkat szolgáltatnak. A hátrányos helyzet, a kedvezıtlen munkaerı-piaci pozíció, a munkanélküliség, az elszegényedés szerepe az egészségi állapot alakulásában ismert tény, az összefüggések bizonyítottak. Az epidemiológiai fejlıdés korszakait általában a mortalitási viszonyok történeti átalakulásának, változásának bemutatására használjuk. Azonban világszinten olyan mértékő eltérések tapasztalhatók az országok társadalmi-gazdasági helyzetében, s így a lakosság életben maradási esélyeiben, amelyek indokolttá teszik az epidemiológiai korszakok aktuális használatát. „Új fejlemény, hogy az epidemiológiai fejlıdés minden nagy korszaka egyszerre van jelen a világon” (Józan P. 2009). A világ egyik felében a tudományos-technikai forradalom és a társadalmi-gazdasági fejlıdés következtében a 21. századra megkétszerezıdött a várható élettartam, míg a világ másik felében még mindig a járványok és az alultápláltság, éhezés határozza meg az életben maradás esélyeit. Mindezek eredményeképpen igaz, hogy kontinensek, országok és országon belül társadalmi csoportok között soha nem voltak olyan nagyok a különbségek az élet hosszát tekintve, mint napjainkban (Józan P. 2008). Mind a gazdasági, mind a társadalmi egyenlıtlenségek bonyolult összefüggéseket, mechanizmusokat feltételeznek. Az egészségi állapot, jelen tanulmányban az életesélyek világmérető különbségeinek elemzésében fontosnak tartjuk az egészség és egyenlıtlenség kapcsolatának értelmezését, amely külön lehetıséget ad az egészség-egyenlıtlenségek társadalmi megközelítéséhez is. Az egészség-egyenlıtlenség értelmezése A fokozódó globális gazdasági versengés, a szolgáltatás és tudás alapú gazdaság elıtérbe kerülése, valamint a kulturális individualizmus térnyerése az elmúlt húsz, harminc évben a gazdasági egyenlıtlenségek növekedéséhez vezettek a világ országai között. A bevételben és a vagyonban mutatkozó egyenlıtlenségek azonban nemcsak az országok jövedelmi helyzetét és fejlettségi szintjét határozzák meg, hanem az országon belüli társadalmi és esélyegyenlıtlenségek kialakulásához is vezetnek. Ez utóbbi a modern, jóléti államokban is együtt jár bizonyos tényezık mentén hátrányos - 217 -

Az életesélyek földrajzi különbségei és társadalmi kihívásai a világon

Dr. Pál Viktor – Dr. Uzzoli Annamária

helyzető társadalmi csoportok, rétegek életkörülményeinek, életminıségének, életkilátásainak romlásával. A legmagasabb jövedelmő országokban a társadalmi szinten meglévı halálozási és élettartambeli különbségek hasonlóan kiélezettek, mint világszinten a szegény és a gazdag országok között tapasztalható életesélybeli különbségek. Vannak olyan fejlett országok, ahol magas a várható élettartam, mégis a népesség egy része a harmadik világbeli állapotokhoz hasonlítható életben maradási problémákkal küzd (pl. afro-amerikai férfiak). A rövid szakirodalmi áttekintésben hangsúlyozzuk, hogy az egészség és egyenlıtlenség kapcsolatának értelmezését a jövedelmi egyenlıtlenségek meglétére helyezzük. Alapvetıen abból indulunk ki, hogy az alacsony jövedelem vagy éppen a jövedelem hiánya megfosztja az egyéneket és a társadalom bizonyos csoportjait azoktól a lehetıségektıl, amelyekkel termelı- és jövedelemszerzı képességüket növelhetnék. Az alacsony jövedelem és a korlátozott képességekbıl eredı egyenlıtlenségek pedig az egészségi állapotban és az életesélyekben is megmutatkoznak. Sıt, a betegségekbıl és a fogyatékosságból eredı hátrányok tovább csökkentik a jövedelemszerzı képességet. Mindezek mellett az epidemiológiai átmenet elmélete szükségessé teszi, hogy az egészség és egyenlıtlenség kapcsolatát külön tárgyaljuk az elmaradott, kevésbé fejlett, illetve a fejlett, legmagasabb jövedelmő országok esetében. Az epidemiológiai átmenet elméletének lényege, hogy a kevésbé fejlett országokban még jelen vannak a járványok, míg a fejlett országokban már régen visszaszorultak, azonban a helyükbe lépı új népbetegségek új epidemiológiai helyzetet teremtettek. A gazdasági növekedés hosszú történetében az epidemiológiai átmenet azt a korszakot jelenti, amikor az emberek többsége már átlépte a jó egészséghez szükséges életszínvonal küszöbét (Wilkinson, R. 2006). Ez az oka annak, hogy a leggazdagabb országokban már nincs olyan szoros összefüggés az egészségi állapot és a gazdaság teljesítıképessége között, annak ellenére, hogy az egészségi állapot továbbra is összefügg a jövedelemmel és a társadalmi-gazdasági mutatókkal. Paradox helyzet jellemzı a legmagasabb jövedelmő országokra: az egészség-egyenlıtlenségeket a jövedelmek, kevésbé a jövedelem-különbségek határozzák meg (Wilkinson, R. – Pickett, K. 2010). Éppen az életszínvonal emelkedése és jelenlegi magas szintje eredményezte, hogy a fejlett országok esetében nem országok között, hanem országon belül kell értelmezni és vizsgálni az egészség-egyenlıtlenségeket. A magasabb társadalmi státus és a jobb anyagi körülmények annyira szorosan összekapcsolódnak, hogy hatásaikat nem lehet egymástól egyértelmően elhatárolni az életesélyek alakulásában. A nemzetközi szakirodalomban néhány éve erısödött meg az a nézet, mely szerint a jóléti államokban a rossz egészségi állapot pszicho-szociális kockázatai erıteljesebbnek tekinthetık az anyagi körülményeknél (Marmots, M – Wilkinson, R. 2003). A társadalmi státuskülönbségek pszicho-szociális hatásai tehát igen jelentısen hozzájárulnak az egészség-egyenlıtlenségekhez (Macleod, J. – Davey Smith, G. 2005). Számos kutatás egymástól függetlenül bizonyította, hogy egyes társadalmakban gyakran két-háromszor magasabb a halálozási arány az alacsonyabb társadalmi helyzetőek körében, mint a magasabb státusban lévık között (többek között pl. Benach, J. et al. 2008). A legtöbb OECD országban az egészségegyenlıtlenségek növekedése a fokozódó társadalmi-gazdasági egyenlıtlenségekkel, elsısorban a munkanélküliség növekedésével és a foglalkoztatottság polarizációjával magyarázható (Mackenbach, J. – Bakker, M. 2002). A gazdag országokban a jövedelemmel mért relatív nélkülözés abszolút nélkülözést eredményezhet, ha azt a képességek – azaz bizonyos hátrányok – szempontjából vizsgáljuk (Walker, R. 2006). Az egyenlıtlenebb, tehát elmaradott társadalmakban a rosszabb egészségi állapot magyarázata, hogy a nélkülözés nagyobb terhe több társadalmi és egészségi problémát szül (Sen, A. 2003). A szegény, alacsony jövedelmő országokban a jövedelmi egyenlıtlenségekhez olyan hátrányok kapcsolódnak, mint a munkanélküliség, a rossz egészségi állapot, az iskolázottság hiánya, a társadalmi kirekesztés (Kristiansson, C. et al. 2009). Jelenleg az abszolút szegénység, azaz a legalacsonyabb jövedelem a világon Dél-Ázsiában és Szub-Szahara térségében realizálódik. Tulajdonképpen a világ népességének nagy része itt él, mégis a legrövidebb ideig és igen rossz körülmények között. Az alultápláltság és éhezés; a kiugróan magas anyai, csecsemı-és gyermekhalandóság; a korai halálozás; a fertızı betegségek túlsúlya; az alacsony élettartam rendkívül súlyos egészségegyenlıtlenségekre és társadalmi-gazdasági problémákra hívják fel a figyelmet. Ráadásul az alacsony jövedelmő országokban az egészség-egyenlıtlenségek olyan méretékő nemek közti egyenlıt- 218 -


TPF

lenségekkel párosulnak, amelyek máshol a világon már egyáltalán nem tapasztalhatók. A gyermekágyi halálozás, a továbbra is sok leánygyermek megölése, a nık egészségének elhanyagolása, egyáltalán a fejlıdı országokban élı nık magas halandósága életben maradási esélyeik hihetetlen alacsony szintjét eredményezik. A szegény, elmaradott fejlıdı országokban jelenlévı egyenlıtlenségek a társadalmi életesélyeket különösen nagymértékben befolyásolják. A társadalmi életesélyek egyenlıtlenségei pedig nemcsak az életkilátásokat, az életkörülményeket, az életminıséget határozzák meg, hanem magukba foglalják az anyagi és társadalmi javakhoz, tıkéhez való hozzájutás egyenlıtlenségeit (WHO 2008). Akik egyenlıtlenebb társadalmakban születnek, azoknak egyenlıtlenek az esélyeik a jobb körülményekre, iskoláztatásra és munkára, jogaik érvényesítésére, az elınyt jelentı társadalmi kapcsolatokra (Wasserman, M. 2001). Az ilyen társadalmakban a túlnépesedés, a szegénység, a tanulatlanság, az éhezés, a betegségek, a kulturális kirekesztés, a fegyveres konfliktusok, a környezetszennyezés olyan méreteket öltött, amelyek már túlmutatnak a helyi közösségek szintjén, s hatékony megoldásukhoz globális összefogásra van szükség. A szakirodalmi elızmények kapcsán megállapítható, hogy a társadalmi egyenlıtlenségekkel összefüggı egészség-egyenlıtlenségek globális polarizálódása tapasztalható. Ennek következtében az életben maradási esélyek világmérető alakulásában egyre inkább lemaradnak a periférikus helyzetben lévı államok, valamint az újonnan marginalizálódó térségek. A tanulmány további részében tulajdonképpen az életesélyek globális polarizálódásának folyamatát elemezzük az epidemiológiai korszakok segítségével. Az epidemiológiai korszakok Az emberiség történelmét a demográfia, az orvosi szociológia és az orvostudomány a megbetegedések, illetve a jellemzı halálokok szempontjából négy ún. epidemiológiai korszakra osztja fel (Szántó Zs. 2002; Józan P. 2009). Az elsı epidemiológiai korszak az i.e. 4. évezredtıl a 19. század közepéig tartott. Ebben az idıszakban hasonló körülmények határozták meg a morbiditási és mortalitási helyzetet a világon. A halálozások gyakoriságát fıként a fertızı betegségek (pl. pestis, lepra) ismétlıdı hullámai szabták meg. A több országra, sıt kontinensekre kiterjedı járványok, illetve világjárványok (pandémia) tizedelték a lakosságot. A második nagy epidemiológiai korszak a 19. század közepétıl kb. a 2. világháború végéig tartott. Az ipari forradalom gyors népességnövekedést idézett elı, az egyre inkább zsúfolttá váló városokban a rossz higiénés feltételek között akadálytalanul terjedtek a fertızı betegségek (pl. tbc, himlı). Ekkor szintén a fertızı betegségek domináltak, de a fejlettebb társadalmak mortalitásában a helyi jelentıségő járványok (endémia) kezdtek hangsúlyossá válni. A harmadik epidemiológiai korszakban (a 2. világháború végétıl az 1960-as évek közepéig) az iparosodott országok és a fejlıdı országok megbetegedési és halálozási viszonyai különváltak egymástól. A gazdasági növekedés hosszú története a fejlett országokban a 20. század közepére ún. epidemiológiai átmenetet eredményezett. Ennek lényege, hogy az életszínvonal emelkedése és az életminıség folyamatos javulása megteremtette a jó egészséghez szükséges alapvetı feltételeket. A közegészségügyi és járványügyi fejlıdés, ill. a gyógyító-megelızı intézkedések hatására a fertızı betegségek visszaszorultak, valamint jelentıs mértékben csökkent a fiatalkori halálozások aránya. Ugyanakkor az életmód és a korösszetétel átalakulása új (nép)betegségek megjelenésével és a haláloki struktúra megváltozásával járt együtt. Az idült nemfertızı, krónikus degeneratív, civilizációs vagy urbanizációs betegségek (elsısorban a keringési és a daganatos) elıretörése az ötveneshatvanas évektıl új kihívások elé állította a jóléti államok egészségügyi rendszerét. Ez az epidemiológiai átmenet a fejlıdı országokban sem akkor, sem napjainkra nem következett. Az elmaradott, szegény országokban továbbra is a fertızı betegségek túlsúlya tapasztalható. Közép- és KeletEurópában az egykori szocialista országokban, köztük Magyarországon is, még ez a jellemzı epidemiológiai korszak. A negyedik epidemiológiai korszakot (1960-as évek közepétıl napjainkig) ugyancsak az idült nemfertızı megbetegedések jellemzik a fejlett országokban: az élettartam jelentısen meghosszabbodása miatt azonban a betegségtünetek és a krónikus betegségek késıbbi életkorokban jelennek - 219 -



meg. Emiatt nemcsak a várható élettartam, hanem az egészségben eltöltött életévek száma is növekszik. A fejlett országokban tipikus jóléti betegségek többsége hosszabb lefolyású (limiting longstanding illness), s egyben gyógyulási idejő, kezelésük költségesebb, így sokkal inkább rónak terheket a társadalomra (pl. államháztartási kiadások) és az egyénre (pl. járulékfizetési kötelezettségek). A 21. század kezdetén mind a négy epidemiológiai korszak jelen van a világnépesség egészségi állapotának alakulásában (1. táblázat). A fertızı és a krónikus betegségek egyszerre határozzák meg az egyes országcsoportok haláloki struktúráját és az életesélyek alakulását. Még a 21. században is beszélhetünk olyan országokról, ahol a helyi háborúk, éhínségek és járványok határozzák meg a népegészségügyi helyzetet. Ugyanakkor szintén vannak olyan országok a világon, ahol a jóléti társadalom feltételei között az emberek akár 80 évig élhetnek kedvezı életkörülmények között. 1. táblázat Az epidemiológiai korszakok jellemzıi Epidemiológia korszak

Jellemzık

Megjelenés területe, elterjedés földrajzi helye

Fı halálokok

1. korszak

2. korszak

3. korszak

éhínségek és világjárványok (pandémiák) együttes jelenléte

endémiás fertızı betegségek meghatározó szerepe

nemfertızı betegségek túlsúlya

Szub-Szahara (Fekete-Afrika) államainak túlnyomó része

alacsony és közepes jövedelmő fejlıdı országok, például India

Kelet-Közép-, Délkelet- és KeletEurópa országainak többsége

etnikai háborúk, éhínségek, fertızı betegségek (pl. AIDS, malária, stb.)

A halálozások 5050%-át fertızések (pl. tbc, csecsemıés gyermekkori fertızések) és nemfertızı betegségek (pl. keringési, daganatos) okozzák

a halálozások legalább 90%-át nemfertızı betegségek okozzák

az összes halálozás 9–10%-a

a népesség fiatal korösszetétel miatt 9‰ az összes halálozás 25%-a

az összes halálozás 50–60%-a

40 év körül

65 év körül

65–77 év között

Halálozási arány

25–27‰

Kardiovaszkuláris halálozások aránya Születéskor várható átlagos élettartam

a népesség elöregedése miatt 10–15‰

4. korszak

késleltetett nemfertızı betegségek hangsúlya nyugat-európai országok, EU15, USA, Kanada, Izrael, Japán, Ausztrália, Új-Zéland a fertızı betegségek okozta halálo-zások 2% alatt vannak, a nemfertızı betegségek gyakorisága lelassul, a halálozások legalább 50%-a 70 éves és idısebb korban következik be 6–10‰ az összes halálozás 35–40%-a megközelíti, eléri vagy meghaladja a 80 évet

Forrás: Józan P. 2009. p. 1240.

Az életkilátások globális alakulása A 20. század második felében globálisan javultak az életkilátások, de ez különbözıképpen érintette a világ országait és régióit. A halálozási ráta csökkenése és a járványok, fertızések látványos visszaszorulása azt eredményezte, hogy a 20. században jelentısen megnıtt a fejlett és a fejlıdı országok lakosságának várható élettartama. Az élettartam mutatók növekedése mindenhol megfigyelhetı volt, azonban a legkisebb mértékő javulás a fekete-afrikai, valamint a kelet-közép- és a - 220 -


TPF

kelet-európai országokban volt tapasztalható. A pozitív tendencia eredményeképpen a legfejlettebb OECD országcsoport és a kedvezıbb helyzető fejlıdı országok (pl. Latin-Amerika, arab államok, újonnan iparosodó ázsiai országok) közötti különbségek mérséklıdtek a 20. század végére. Például Dél-Ázsiában tizenkét évvel hosszabbodott a várható élettartam az 1970-es évek elsı fele és a 2000es évek elsı fele között. Ugyanebben az idıszakban ugyanakkor Afrikában csupán átlagosan három évvel javultak az életesélyek. A globális javulás ellenére napjainkban világszerte növekednek az egészség kockázatok és az egészség-egyenlıtlenségek (Orosz É. 2008). Jelenleg a születéskor várható átlagos élettartam mutatói alapján több mint 40 év az eltérés az életesélyekben a világon (2. táblázat): míg a legjobb helyzető országokban – pl. Japánban, vagy a nyugat-európai törpeállamokban – a mutató értéke meghaladja a 80 évet, addig a legrosszabb egészségi állapotú országokban – fıként Fekete-Afrikában – még a 40 évet sem éri el. Mind az életkilátások, mind pedig a gyermek- és felnıtt halandóság tekintetében világszinten legkedvezıbb országok között a legmagasabb jövedelmő OECD országokat (1. ábra), valamint például Kuvaitot, Szingapúrt, Dél-Koreát találjuk. A legkedvezıtlenebb országok csoportjába elsıdlegesen a Szaharától délre elhelyezkedı országok (pl. Angola, Sierra Leone, Libéria, Botswana, Zimbabwe, Lesotho, Szváziföld), vagy éppen Ázsiából Afganisztán, Bhután, Banglades kerültek. A 21. század elején legjobbak az életkilátások Amerikában és Európában (2. ábra).

2. táblázat A fıbb egészségmutatók világmérető különbségei, 2008

Születéskor várható átlagos élettartam (év), mindkét nem Születéskor várható átlagos élettartam (év), férfi Születéskor várható átlagos élettartam (év), nı Csecsemıhalandóság (ezer fıre), mindkét nem Csecsemıhalandóság (ezer fıre), férfi Csecsemıhalandóság (ezer fıre), nı

Legjobb helyzető ország 82,2 év Japán

Legrosszabb helyzető ország 38,4 év Zambia

Különbség

Világátlag

43,8 év

65,8 év

80,6 év Andorra

36,7 év Angola

43,9 év

63,9 év

85,6 év San Marino

32,6 év Szváziföld

53 év

67,8 év

2,8 fı Japán

184,4 fı Angola

66-szoros

43,5 fı

2,5 fı Svédország 2,0 fı Szingapúr

175,4 fı Sierra Leone 152,8 fı Afganisztán

70-szeres

46,3 fı

76-szoros

40,5 fı

Adatok forrása: CIA World Factbook 2009.

- 221 -



1. ábra Az életesélyek különbségei jövedelemszint alapján, 2008 Nı

77,7

Legmagasabb jövedelmő országok

67,8

67,3

Férfi

82,4

74,7

Közepes jövedelmő országok magas fejlettséggel

Közepes jövedelmő országok alacsony fejlettséggel

55,6

58,3

Legalacsonyabb jövedelmő országok

Világátlag

67,8

80

70,5

60

40

20

63,9

0

20

40

60

80 év

Adatok forrása: http://www.who.int/whosis/whostat/2009/en/index.html

2. ábra Az életesélyek különbségei a WHO régiók alapján, 2008 év

80,0 70,0 60,0 50,0

Mindkét nem Férfi

40,0

Nı

30,0 20,0 10,0 0,0 Amerikai Régió Európai Régió

NyugatDélkelet-Ázsiai CsendesRégió óceániai Régió

KeletMediterrán Régió

Afrikai Régió

Adatok forrása: http://www.who.int/whosis/whostat/2009/en/index.html

A fejlett és a fejlıdı országok közötti különbség a csecsemı- és gyermekhalandóságot (3. ábra) illetıen többszörösével meghaladja a várható élettartamok közötti különbségeket (4. ábra). Ennek alapvetı oka, hogy az életesélyek javulása mindenekelıtt a csecsemı- és gyermekhalandóság csökkenése által javul. A fejlett országokban pedig ez a kedvezı tendencia már 100 évvel ezelıtt megkezdıdött, a várható élettartam emelkedésével az idısebb korúak halálozási mutatói is javultak. Azonban néhány közepes jövedelmő fejlıdı ország elérte a gazdasági fejlettségnek azt a fokát, ahol

- 222 -


TPF

a javuló tendencia már megfigyelhetı, így az elkövetkezendı években a fejlett országokhoz hasonló epidemiológiai folyamatok fogják meghatározni a népegészségügyi helyzetet. 3. ábra A csecsemıhalandóság világmérető különbségei, 2009

Adatok forrása: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder/2091rank.html

4. ábra A születéskor várható átlagos élettartam különbségei a világon, 2009

Adatok forrása: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder/2102rank.html - 223 -



Az egészségi állapot és az életminıség szempontjából fontos mutató az egészségben várható átlagos élettartam. Ennek alacsony értéke feltételezi adott népesség „rossz” egészségi állapotát. A legkedvezıbb egészségi állapotú európai országokban több mint 70 év az egészségben eltölthetı várható átlagos élettartam, a nık esetében pedig a 75 évet is meghaladhatja (3. táblázat). Ugyanakkor az egészségi állapot szempontjából leghátrányosabbak csoportjában a mutató értéke a 65 évet sem éri el, sıt, a férfiaknál még a 60 évet sem (pl. Oroszország, balti államok). Ezekben az országokban rendkívül magas a korai halálozások aránya, így a krónikus betegségek miatt elvesztett életévek száma magasabb, mint egy hasonló korösszetételő országban. 3. táblázat Az egészségben várható átlagos élettartam Európában, 2008 Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43.

Ország Franciaország Svédország Spanyolország Olaszország Görögország Svájc Hollandia Egyesült Királyság Norvégia Belgium Ausztria Luxemburg Izland Finnország Málta Németország Ciprus Írország Dánia Portugália Szlovénia Csehország Horvátország Örményország Szlovákia Grúzia Lengyelország Szerbia Montenegró Bosznia és Hercegovina Bulgária Magyarország Litvánia Macedónia Azerbajdzsán Észtország Ukrajna Románia Lettország Fehéroroszország Moldova Oroszország Albánia

Mindkét nem (év) 73,1 73,0 72,8 72,7 72,5 72,5 72,0 71,7 71,7 71,6 71,6 71,1 70,8 70,5 70,5 70,4 69,8 69,6 69,4 69,3 68,4 68,0 67,0 66,7 66,6 66,3 66,2 66,1 66,1 64,9 64,4 64,1 64,1 63,7 63,7 63,1 63,0 62,3 62,2 61,7 61,5 61,3 60,0

Adatok forrása: www.who.int - 224 -

Férfiak (év) 71,3 71,2 69,8 70,0 70,5 69,5 69,6 69,7 68,8 68,7 68,8 68,0 69,2 67,2 68,4 67,4 68,7 67,5 67,2 65,9 64,9 65,2 63,3 65,0 63,5 63,1 62,3 64,2 64,2 63,4 61,2 60,4 60,6 61,8 60,6 58,1 58,5 58,8 57,1 56,2 58,5 56,1 56,5

Nık (év) 76,9 74,9 75,7 75,4 74,6 75,5 74,4 73,7 74,6 74,6 74,4 74,2 72,3 73,7 72,5 73,5 70,9 71,7 71,5 72,7 71,9 70,8 70,6 68,5 69,7 69,4 70,1 68,1 68,1 66,4 67,7 67,9 67,5 65,6 66,7 68,1 67,5 65,8 67,2 67,2 64,5 66,4 63,4


TPF

Összefoglalás Jelenleg 6,8 milliárd fı él a Földön, de a világ népessége sem demográfiai, sem társadalmigazdasági, sem politikai értelemben nem alkot egységet. Az eltérı népesedési viszonyokból, a világban zajló átalakulási folyamatokból, valamint a termelıerık, a javak és a lehetıségek egyenlıtlen eloszlásából eredı különféle problémák másképpen érintik az alacsony, közepes és magas jövedelmő országokat. A terjedı szegénység szociális és egészségi következményeivel mind a fejlett, mind a fejlıdı országokban közép- és hosszútávon globálisan számolni kell. A világnépesség egészségi állapotában megnyilvánuló egyenlıtlenségek hátterében jelentıs társadalmi, gazdasági, környezeti, kulturális és politikai különbségek vannak. Ezen egyenlıtlenségek nagy része méltánytalan, vagyis olyan különbség, mely adott idıbeli és társadalmi kontextusban nem szükségszerő, azaz csökkenthetı vagy megszüntethetı. A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

- 225 -



Irodalomjegyzék 1. Benach, J. – Muntaner, C. – Santana, V. (2008): Employment Conditions and Health Inequalities. WHO – CSDH, Montreal 172 p. 2. Kristiansson, C. – Gotuzzo, E. – Rodriguez, H. – Bartoloni, A. – Strohmeyer, M. – Tomson, G. – Hartvig, P. (2009): Access to health care in relation to socio-economic status in the Amazonian area of Peru. International Journal for Equity in Health 8. (11) pp. 1475-1486. (http://www.equityhealthj.com/content/8/1/11) 3. Józan P. (2002): Az ipari országok halandóságának néhány jellegzetessége az 1990-es években. Magyarország az ezredfordulón. MTA Stratégiai Kutatások, Bp. pp. 209-242. 4. Józan P. (2008): Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlıdésben Magyarországon. MTA Társadalomkutató Központ, Bp. 126 p. 5. Józan P. (2009): Halálozási viszonyok és életkilátások a 21. század elején a világ, Európa és Magyarország népességében. Magyar Tudomány 2009/10. pp. 1231-1244. 6. Mackenbach, J. – Bakker, M. (Eds.) (2002): Reducing Inequalities in Health: An European Perspective. Routledge, London 378 p. 7. Macleod, J. – Davey Smith, G. (2005): Psychosocial factors and public health: a suitable case for treatment? Journal of Epidemiology and Community Health 57. pp. 565–570. 8. Marmots, M – Wilkinson, R. (Eds.) (2003): The Social Determinants of Health. Oxford University Press, Oxford 133 p. 9. Orosz É. (2008): Globális és hazai egészségügyi kihívások és egészségpolitikai törekvések a XXI. század elején. Magyar ENSZ Társaság, Bp. 2008. október 22. (www.menszt.hu) 10. Sen, A. (2003): A fejlıdés mint szabadság. Európa Kiadó, Bp. 595 p. 11. Szántó Zs. (2002): Betegség, gyógyítás, társadalom. In: Szántó Zs. – Susánszky É. (szerk.): Bevezetés az orvosi szociológiába. Semmelweis Kiadó, Bp. pp. 15-32. 12. Walker, R. (2006): Lehetıségek és életesélyek: a szegénység, az egyenlıtlenség és a kirekesztés dinamikája. In: Giddens, A. – Diamond, P. (szerk.) (2006): Írások az egyenlıtlenségrıl, az egyenlısdirıl – és az új egyenlıségrıl. Napvilág Kiadó, Bp. pp. 98-118. 13. Wasserman, M. (2001): The Geography of Life’s Chances. Regional Review (4) pp. 24-32. 14. WHO (2008): Closing the Gap in a Generation: Health Equity through Action on the Social Determinants of Health. World Health Organization Commission on the Social Determinants of Health, Geneva (http://www.who.int/whr/en/index.html) 15. Wilkinson, R. (1996): Unhealthy Societies: The Afflictions of Inequality. Routledge, New York 246 p. 16. Wilkinson, R. (2006): Társadalmi korrózió, egyenlıtlenség és egészség. In: Giddens, A. – Diamond, P. (szerk.) (2006): Írások az egyenlıtlenségrıl, az egyenlısdirıl – és az új egyenlıségrıl. Napvilág Kiadó, Bp. pp. 238-257. 17. Wilkinson, R. – Pickett, K. (2010): The Spirit Level – Why Equality is Better for Everyone. Penguin Books, London 368 p. 18. www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook 19. www.who.int 20. http://www.who.int/whosis/whostat/2009/en/index.html 21. http://www.worldbank.org/ - 226 -


TPF

SPORT ÉS TURIZMUS A RACIONALIZMUS ÚJ KORSZAKÁBAN Rédei Csaba fıiskolai docens Tomori Pál Fıiskola A racionalizmus legújabb korszaka életünk valamennyi szegmensére kihatással van. A változások hátterében legfontosabb célunk a hatékonyság növelése. A hatékonyság növeléséhez olyan világot kell teremteni, amelyben a mérhetıség és a kiszámíthatóság szempontjai dominálnak. A mérhetıség igénye a szubjektív minıség helyett az objektív mennyiségre helyezi a hangsúlyt. Ebben az új világban különösen fontossá válik az elıre tervezhetıség biztosítása és a biztonsági kockázatok, bizonytalanságok kizárása. A racionalizmusnak ez a szélsıséges formája ma már a spontán élmények két korábban érinthetetlennek tekintett területén: a sportban és a turizmusban is megjelent, amely a rekreáció világnak ellentmondásos fejlıdését eredményezte. 1. A racionalizmus gyökerei A gazdasági és társadalmi fejlıdést a 20. században a racionalizmus fokozatos térhódítása jellemezte a nyugat-európai és észak-amerikai országokban. A racionalizmus, mint egyfajta társadalomszervezı szemlélet, lényegében a 19. század utolsó évtizedében született meg. Az új szemlélet elsısorban Max Weber munkássága révén kapott hangsúlyt a gazdasági és társadalmi szervezetek kialakításában. Weber a bürokrácia rendszerének megalkotásával igyekezett racionális keretek között megszervezni a különbözı társadalmi intézmények mőködését. Fı célja a társadalmi szervezetek hatékonyságának növelése volt, amelynek sarokkövét a részletesen szabályozott és egységes folyamatok bevezetése, illetve kikényszerítése jelentette. Az új szemlélet a hatékonyabb pénzgazdálkodás és idıfelhasználás révén kevésbé költséges, viszont annál eredményesebb mőködéshez vezetett a weberi elvek alapján megszervezett bürokratikus szervezetekben. Weber társai és késıbbi követıi igyekeztek a racionalizmus rendszerét az élet minden területére kiterjeszteni. A taylorizmus vívmányai révén a munkafolyamatok leegyszerősödtek. A munka megszervezésében az egyik uralkodó elv lett a munkamegosztás, amelyben pontosan meghatározták a munkások felelısségét és tevékenységi körét. Nem engedték, hogy a munkások a feladatokat a korábbi hagyományok, hüvelykujjszabályok, vagy a munkások saját nézetei alapján végezhessék el, hanem mérnöki pontossággal megtervezett, egységes folyamatokat dolgoztak ki, amelyhez mindenkinek igazodnia kellett. A fordizmus korszakában késıbb a teljes ipari termelésben is érvényre juttatták a racionalizmus szemléletét. Ford víziója a tömegtermelés és a tömegfogyasztás megteremtése volt, amelyek összekapcsolásával látta megvalósíthatónak a gazdaság fejlesztését. A rendszer alapját a futószalag-modell jelentette, amely a racionális munkaszervezés segítségével lehetıvé tette, hogy hihetetlen hatékonyság és alacsony költségek mellett óriási mennyiségben állítsanak elı termékeket. A magasabb termelékenység révén magasabb munkabért lehetett fizetni a munkásoknak, ami a fogyasztás további növekedéséhez vezetett. A tömegfogyasztás pedig tovább bıvítette az ipari termelés lehetıségeit. 2. A racionalizmus legújabb korszaka A racionalizmus legújabb stádiumát George Ritzer a „társadalom McDonald’s jellegő átszervezésének” nevezi. A folyamat nem véletlenül kapta nevét a McDonald’s gyorséttermi láncról. A McDonald-fivérek, illetve az üzleteiket késıbb megvásárló Ray Kroc birodalma a racionalizmus eddigi, talán legtökéletesebb megnyilvánulását jelképezi az egész világon. A - 227 -

Sport és turizmus a racionalizmus új korszakában

Rédei Csaba

racionalizmus vezérelve az éttermek esetében három forrásból: a lánc bürokratikus felépítésébıl és kontrollálásból; a tudományos vezetésbıl; valamint a futószalagra épülı gyártástechnológia bevezetésébıl, illetve továbbfejlesztésébıl táplálkozik. A rendszer az alábbi négy legfontosabb ismérvvel rendelkezik: - hatékonyság, - mérhetıség, - kiszámíthatóság, - kontroll. A hatékonyság azt jelenti, hogy a vásárlók a befektetett idı és energia szempontjából a lehetı leghatékonyabb módon juthatnak el az éhségbıl a jóllakottság állapotába. A mérhetıség arra utal, hogy a legnagyobb hangsúly a pontosan mérhetı mennyiségjelzıkön van: az adagok mérete, a kiszolgálás gyorsasága percben, a termékek ára, stb. fontosabb információk, mint az étel vagy a kiszolgálás minıségéhez, barátságos jellegéhez kapcsolódó adatok. Ezeket a jellemzıket mérni lehet, ezért objektív módon lehet kezelni ıket. Összességében elmondható, hogy a rendszer a minıségi vonatkozások helyett a mennyiségi jellemzıket tekinti meghatározó fontosságúnak. A kiszámíthatóság térbeli és idıbeli szinten is értelmezhetı: az egyes áruk térben és idıben is állandóak. Egy BigMac éppen akkora és éppen olyan íző most, mint a múlt héten volt és éppen olyan Budapesten, mint Bostonban vagy Pekingben, illetve bárhol a világon. A kiszámíthatóság egy újabb dimenziója az alkalmazottak viselkedéséhez kapcsolódik. A személyzet mindenhol ugyanazokat a viselkedési szabályokat követi és részletesen meghatározott klisékkel, típusmondatokkal fordul a vásárlóhoz. A rendszer utolsó eleme a kontroll, amely az egész étteremre, az alkalmazottakra, de a vásárlókra is kiterjed. Az alkalmazottak pontosan szabályozott munkafolyamatokban, gépekként végzik a munkájukat. A vásárlókra kiterjedı kontroll legfontosabb eszközeit a mesterségesen alakított sorok, a limitált menüválasztás és a kényelmetlen székek fémjelzik, amelyek az étel gyors elfogyasztására és gyors távozásra ösztönzi a vásárlókat. A posztmodern korra a McDonald’s-szerő rendszerek folyamatos térhódítása jellemzı. Az iparból átvett tömeggyártást az élet minden területén igyekeznek bevezetni. Az egyik elsı példa erre a mezıgazdasági termelés és az állattenyésztés átalakítása volt. Ennél döbbenetesebb azonban a „szélsıséges racionalizmus” térhódítása a szolgáltatási szektorban: Ritzer döbbenetes példái az egészségügyi intézmények, amelyek árucikkek módjára kezelik a betegeket; az oktatási intézmények, amelyek futószalagon bocsátják ki a végzıs hallgatókat; vagy a turizmushoz köthetı vállalkozások, amelyek racionálisan megtervezett csomagba szervezik az utazási szolgáltatásaikat. 3. A racionalitás „vasketrece” A racionalizmus elınyeit összességében nem lehet vitatni. A modern kor bonyolult szervezetei, a gazdaság, a társadalom mőködése, de még az egyéni életfeladatok teljesítése is elképzelhetetlen lenne a racionalizmus vívmányai nélkül. A racionalista szemlélet túlzott alkalmazásának azonban megvannak az árnyoldalai is. A dolog pikantériája, hogy ezekre a negatívumokra már Weber, a racionalizmus legfıbb szószólója is felhívta a figyelmet. Weber az új szemlélet generálta korlátokat és a folyamat kényszerítı jellegét a racionalitás vasketrecének nevezte (Weber, 1995, [1922-23]). A racionalitás vasketrece a formális racionalitás fogalmához kapcsolódik. A formális racionalitás azt jelenti, hogy az emberek feladataik elvégzésekor az optimális teljesítményt különbözı szabályok, rendelkezések és társadalmi struktúrák útján érhetik el. Az egyénnek nem kell saját magának megtalálnia az optimális megoldást, hanem a struktúra készen szolgáltatja számára az utat. Ez nagy segítséget jelent a korábbi társadalmi korokkal szemben, amelyekben az emberek magukra voltak hagyatva, illetve a különbözı társadalmi rendszerek - 228 -


TPF

(pl. a vallás) kevésbé jól meghatározott, esetenként homályos útmutatásait követték. A formális racionalitás másik aspektusa azonban az, hogy már nincsen választási lehetısége az egyénnek, aki az új szabályok, elıírások és normák feltétlen elfogadására kényszerül. Az ember szubjektív értékelését és ítéletét egyre inkább objektív szabályok, rendelkezések és az ezekre ráépült struktúrák helyettesítik. Ebben a rendszerben egyre inkább elvész az emberiség egyik legnagyobb értéke: a szabadság, vagy még konkrétabban a döntés, a választás és az önálló munkavégzés szabadsága. A „racionalitás vasketrece” pontosan szabályozza, hogy a különbözı helyzetekben kinekkinek hogyan kell viselkednie és a feladatait ellátnia. Weber megfogalmazásával élve, az egyén a bürokrácia kalitkájának csapdába esik és az új rendszerben alapvetı „emberségét”, humanitását kell megtagadnia. Weber elıre látta azt a folyamatot, amelyben a bürokratikus szervezetek egyre racionálisabbakká válnak és a racionális elvek a társadalmi lét egyre több szegmensét áthatják. Az ember a racionális struktúrák foglyaivá válik, és élete folyamán az egyik racionális rendszerbıl (pl. az oktatásból) csupán egy másik racionális rendszerbe (pl. modern munkahelyek) léphet. A társadalom a racionális szervezetek szövevényes hálójából tevıdik össze, a menekülés ebbıl a hálóból már semmilyen irányban sem lehetséges. Weber a racionalizáció lehetséges negatívumait kutatva azt is megállapította, hogy a teljes mértékben racionalizált társadalmat egy újabb súlyos veszteség fogja érni a jövıben: elıbb-utóbb eltőnik belıle minden varázs (idézve: Gerth és Mills, 1958). Az emberi pszichikum bizonyos szinten igényli a meglepetést és a változatosságot. Az olyan munka, vagy életmód, amely semmilyen változatosságot sem képes biztosítani az emberek számára, elveszti minden vonzerejét és kibírhatatlan lesz az emberi psziché számára. Egy racionalizált társadalomban szinte minden fogyasztói vagy munkavállalói igény kielégíthetı, ráadásul közgazdasági-pénzügyi szempontból optimálisan elégíthetı ki. Ez a megállapítás azonban egy szükségletünkre már nem igaz: a meglepetés, a különleges élmények és a varázs iránti igényünkre, mert a misztikum az egyetlen dolog a világon, írja Weber, amelyet nem lehet tömeggyártás formájában elıállítani. Ma már tudjuk, hogy a túlzott racionalizmus a Weber által említett veszélyek mellett még számos negatív következménnyel járhat. Ezeket a jelenségeket Ritzer összefoglaló néven a „racionalitás irracionalitásának” nevezi. A racionális mőködés helyett a bürokratikus szervezetek sokszor rendkívül irracionálissá válhatnak a rossz értelemben vett bürokrácia következményeképp. A mennyiségi szemlélet túlhangsúlyozása általában gyenge minıségő munkavégzéshez vezet. A szervezetek mőködése sokszor megjósolhatatlan, mert az alkalmazottak az egymásnak ellentmondó szabályok miatt nem tudják, egy adott helyzetben mit is kellene tenniük és az ügyfelek végül nem azt a szolgáltatást kapják, amire számítottak. A megavállalatok és a szervezetek óriási koncentrációja oda vezet, hogy lehetetlenné válik az alkalmazottak vagy az ügyfelek kontrollálása. A különbözı automatizált technológiák dühöt és frusztrációt válthatnak ki az alkalmazottakból és az ügyfelekbıl egyaránt. Az alkalmazottak megpróbálják szabotálni az ügymenetet és megkerülni a szabályokat. Végül az a szervezet, amelyet magas szintő racionális szabályok alapján építettek fel, teljesen irracionálissá válik, és mőködése a káoszra emlékeztet. A modern munkahely az alkalmazottakat sokszor gépekként kezeli és embertelen körülmények közé kényszeríti ıket. R. Takaki a racionalizált munkahelyet így jellemzi: „olyan helyek, amelyeken az alkalmazott személyiségét börtönbe zárják, az érzelmeit kontrollálják, a szellemiségét megtörik”. A munkavállaló kénytelen a feladatokat az elıírt módon ellátni, a keze gúzsba van kötve. Ritzer úgy véli, a racionalizmus túlhajtásai nélkül az ember kreatívabb, szabadabb lehetne, és teljesebb, értelmesebb életet élhetne. A szélsıségesen racionalizált struktúrák hiányában az emberek jobban tudnák kamatoztatni kivételes emberi képességeiket.

- 229 -


Rédei Csaba

4. Sport és szabadidı a racionalizmus útján A sport és a szabadidı két olyan szférát jelent, amelynek a legfontosabb alkotóeleme a játék. Ez a két terület hagyományosan azt a szerepet tölti be, hogy egyfajta kiutat jelent a hétköznapi lét monoton világából. A sport egyik fontos funkciója, hogy egy nem kiszámítható dimenzióval gazdagítsa a nyugati demokráciákban nagyon is kiszámíthatónak tekinthetı élet monotonitását (Cashmore, 1996). A nem kiszámíthatóság azt jelenti, hogy a sport a nézık számára meglepetéseket tartogat és ennek hatására intenzív érzelmeket vált ki, amelyek kivezetnek az egyén munkahelyi, családi, stb. élete egyhangúságából. A szabadidı és ezen belül a turizmus szerepe hasonló. A szabadidı, hobbi, szórakozás átmeneti szabadságot biztosít az egyén számára egy végletekig racionalizált, az érdekesség minden jegyétıl megfosztott, öröm- és érzelemmentes, hatékony és kiszámítható világból. A pihenés jelentısége éppen az, hogy helyreállítsa az emberi psziché mőködését és újra lehetıvé tegye, hogy az ember el tudja viselni a modern lét racionalitását (utalás Taylor és Cohen munkáira). Kifejezetten ijesztı jelenségnek számít, hogy a túlhajtott racionalizmus az emberi létnek e két utolsó, a szabályozottságtól hosszú ideig mentesnek tekinthetı védıbástyájába is betörni látszik. 5. A sport „megregulázása”, a szabadidı és a turizmus átalakulása A sport eredeti formájában az önfeledt és spontán játék világához állt legközelebb. A sportnak ez a játék jellege akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor megnyitották az utat a hatékonyság elıtt. A hatékonyság kiemelésével a teljesítmény lett a legfontosabb érték. Játék és szórakozás helyett a rekordok és a gyızelem jelentette az egyetlen célt és kihívást. Ehhez a változáshoz mindenekelıtt a sporteredmények mérhetıségére volt szükség. Mindenfajta mérésnek és összehasonlításnak csak akkor van értelme, ha a sporttevékenységet egységes szabályok közé kényszerítik és maga a sportolás ellenırzött keretek között zajlik (Guttmann, 1978). Ez a fejlıdés vezetett végül oda, hogy a sportolást, mint spontán játékot feláldozták a mérhetıség oltárán. A mérhetıség szemléletét még az olyan erısen szubjektív sportokra is rákényszerítették, mint a gimnasztika vagy a mőkorcsolyázás, amelyek esetében zsőri pontozza a sportolók teljesítményét. E változások hatására a sport szemlélete gyökeresen átalakult. Míg a hagyományos versenysport kialakulása elıtt a játékjelleg és a játék szépsége domináltak, addig mára a gyızelem lett az egyetlen cél. A sportolók olyan stratégiát folytatnak, amely maximálisan támogatja ezt a célkitőzést. A gyızelem céljáért bármirıl lemondanak: a játék szépségérıl, a játék által közvetített élményekrıl és esetenként a fair és tiszta sportolásról is. A szabadidı és a turizmus világának átalakulásában szintén a „hatékonyság” és a kiszámíthatóság célja játszotta a legfıbb szerepet. A hatékonyság legjobb példája a már említett csomagtúra, amelybe a lehetı legtöbb látnivalót zsúfolnak össze, és ezt kínálják egy csomagban a turistáknak. A hangsúly itt sem az élmények minıségén, hanem a mennyiségen van: a busz begördül, az utasok leszállnak, fényképeszkednek, majd rövid idı múlva visszaszállnak és továbbhaladnak a következı kipipálandó látnivaló irányába. Az utazásszervezık az utazást egy jól ellenırzött és megfelelıen kiszámítható termékké fejlesztették, amelynek fogyasztása során az utazó minimális kontaktba kerül a helyi népekkel és kultúrákkal. Ez a helyzet egy érdekes paradoxonhoz vezetett: az utasok jelentıs mennyiségő pénzt költenek és jelentıs mérvő erıfeszítést tesznek azért, hogy távoli országokba eljussanak, miközben veszélyek és a bizonytalanság elkerülése céljából a lehetı legkevesebb kapcsolatba kerülnek a helyi népekkel és kultúrákkal. Az idegenvezetık általában a küldı ország állampolgárai, akik pontosan ismerik honfitársaik ízlését, érzéseit és preferenciáit. A szállások és étkezések alkalmával azokat a lehetıségeket részesítik elınyben, amelyek a legkevésbé különböznek a küldı ország szokásaitól vagy kultúrájától. A modern turizmus nem a meglepetések helye: az utasok elıre tájé- 230 -


TPF

kozódhatnak az utazás programjáról, sıt mi több, ha az utazás nem várt eseményekhez vezet, az utazást megreklamálhatják és visszakövetelhetik a befizetett részvételi díjat vagy annak egy részét. Ez egy valóban jelentıs paradoxont eredményezett: miközben az utazás szinte egyetlen célja és értelme, hogy kizökkenjünk a hétköznapi lét jól kiszámítható világából, addig a modern utazásszervezés oda vezetett, hogy utazásaink során éppen azzal a biztonsággal és kiszámíthatósággal bástyázzuk körbe magunkat, mint életünk más szféráiban, a munka vagy a családi élet szegmensében. Talán a versenysportnak és szabadidınek éppen ez a legújabb vezetett a különbözı rekreációs célú sporttevékenységek ma tapasztalható reneszánszához. Úgy tőnik, hogy az új életmód-sportokban, amelyek bizonyos értelemben ötvözik a sportot és az utazást (vadvizi kajakozás, hódeszkázás, gördeszkázás, siklóernyızés, stb.) a teljesítmény-kényszer újra háttérbe szorul és átadja a helyét a korábbi értékeknek: a játéknak és a játékjellegbıl következı hedonista attitődnek és élményvilágnak. Az alternatív sportok hódolói nem fogadják el az emberek alkotta szabályokat: az új sportoknak csak a természeti törvények szabhatnak határt. Az elıre kiszámítható folyamatok helyett érdekes helyzeteket keresnek, mindig nyitottak a meglepetésekre, még akkor is, ha ehhez fel kell áldozniuk egy jelentıs részt a biztonságukból.

- 231 -


Rédei Csaba

Irodalomjegyzék 1. CASHMORE, E. E. (1996): Making sense of sports, Routledge and Kegan Paul, New York 2. COHEN, S. – TAYLOR, L. (1992): Escape attempts: the theory and practice of resistance to everyday life, Routledge and Kegan Paul 3. GERTH H. – WRIGHT C. M. (1958): From Max Weber, Oxford University Press, New York 4. GUTTMANN, A. (1978): From ritual to record, the nature of modern sports, Columbia University Press, New York 5. RITZER, G. (2004): The McDonaldization of Society, Sage Publications Ltd., London 6. TAKAKI, R. (2000): Iron Cages, Race and Culture in 19th Century America, Oxford University Press, New York 7. WEBER, M. (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Cserépfalvi Könyvkiadó, Budapest 8. WEBER, M. (1987): Gazdaság és társadalom, a megértı szociológia alapvonalai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

- 232 -


TPF

Abstacts

Financial Sins – Economic Responses – Societal Remedies Tamás Halm The outbreak of the financial crisis in 2007 can be traced back to the malpractices of several economic actors: financial intermediaries, credit agents, investment banks, credit rating agencies, supervisory authorities, over-optimistic consumers and even government regulations contributed to the development of property bubble (in the first place in the US) which led to the biggest financial and economic turmoil since the Great Depression. Crisis management in the leading industrial countries seems to be successful. However, a recovery can only be lasting if the moral hazards inherent in the present system will be reduced significantly. Trends Affecting the Economy and Consumer Behaviour Mária Törıcsik If someone gets to know information before others, he or she gains advantage that is why people always wanted to tell the future. This need is even more important when there are turbulent changes within the society and the economy. At this stage the aim is not only to gain advantage, but telling the future becomes the ultimate knowledge keeping alive. Trend research aims to reveal new phenomena influencing consumer behaviour and these trends present appropriate mid-term directions for decision makers. In this paper we describe and present the system of trends, the basics of trend research, the most important trends and trend groups. A Survey of Health Geography in Békés County Szilvia Beke Békés County has been in one of the multiply disadvantaged areas for many years in terms of its economic, social and infrastructural situation. Its consequences can be clearly seen int he demographic and morbidity indicators of the population. This survey was conducted to present the current state of the population’s state of health and the health service in Békés County, and to anticipate the existing problems which may lead to a crisis int he county unless any remarkable measures are taken. There are no other areas in Hungary than Békés County where both the natural and the real population decrease grow out of all proportion, not mentioning the extra mortality rate within the main death reaons. It is inconceivable to manage this situation without a complex development conception involving each segment of the county, such as health service, which may result in significant improvement of the economic, infrastructural, demographic and state of health indicators. In addition, a health service system may come into existance which could fulfill the requirements and needs, completing adequate improvement of social sphere.

- 233 -

Abstracts

Topology Preserving Binary Contour Smoothing in 2D Images Péter Borbola Digital topology of images, objects deals with those mathematical characteristics which are not affected by certain deformations. For example stretching and sintering are admissible but shredding is not. Some fields of digital processing of images thinning, sintering, etc. may need the execution of smoother procedures between the steps. Certain noises could appear after some iteration steps which could change and worsen the result of the further processes. These problems are remediable by intercalary contour smoothing operations. If these fill in or reduce the adequate points, then the further sintering method will contribute to the appropriate result. The White Noise György Budaházy The aim of this paper is to present a method of spatial time series analysis. The monthly data of Land Register Offices at county level in Hungary are rank ordered by the number of annual documents and the data which contains twenty time period are analyzed by the help of sophisticated time series techniques. Women on the Labour Market – Global Employment Trends Anikó Dános Women on the labour market in European Union are still in worse situation than men. They are more often unemployed, even when they have employment on the average they wages are 16% percent lover. This is depicted the fact that women are better educated then men. The Commission called on governments of the EU states to make it easier for women who have children, creating better childcare systems. This should aim at decreasing the differences on the labour marked between women and men and assisting both women and men in reconciling family life and work. Women's unemployment ratio is lower in Hungary than the average for the European Union. Unemployment is higher for women than for men. The labor market is inflexible and insecure; the share of part-timers is low. The disadvantages of women are manifest in various phenomena. Female labor plays a secondary role in the labor market. Women often interrupt their careers for childbirth or childrearing. The glass-ceiling effect works—women's promotions are limited. The female segments of the labor market offer unfavorable conditions. Women are employed at the lower levels of the income hierarchy and incomes for the same position are generally less well paid for women than for men. Opportunities for women to defend their interests are weak and have worsened in the transitional period.

- 234 -


TPF

Relation Between the Current Account Volume and Size of the Company Judit Felföldi The analysis of corporate current account files has always been a popular research area for economists as being a rapidly changing segment in light of technical developments. The models set decades age have already been deteriorated and most recent researches has led to brand new results. The current account management of smaller enterprises may be approached by a linear curve, thus the higher the number of transactions are, the more linearly higher the daily current account balance is available for the companies. However, with the growth of the company size, and parallel with the number of transactions, it is not the linear, but the logarithmic curve is the one that can be matched to the result achieved. Thus, the growth of the current account balance is less and less followed by the growth of the size of the company and parallel by the growth of transactional volume. Financial Crisis Between 2008 and 2009: Causes and Reactions Márk Fenyı In my article I focus on the conditions of the financial crisis and the causes. After that I searched the reactions of great economic countries. In the 20th century the problem emerged from the United States and then spilled over into other countries. Therefore, there’s no getting away from this country. Between 1929 and 1933 there was an overproduction crisis. Nowadays its causes and history are wellknown to everyone. They learned from events of the Great Depression. I think today we have to face a very complex problem. It was not only a mistake of the credit banks which led them to bankruptcy. The problems have already begun earlier. From the new millennium there were major and minor crisis situations. These caused large amounts of charges in state and bank sectors. Such as the burst of the dotcom bubble, suicide attacks on 2001 September 11, cost of wars in Afghanistan and Iraq. A typical crisis management measure gives a hand to the banking sector. The differences vary from country to country, depending on how unexpectedly reached the crisis situation the state. Financial Decisions: Viewpoints of Managers and Owners of Capital Béláné Gyulaffy While managers make the economic and financial decisions connected to the functioning of companies and their expectations are usually short-term, the owners of capital count on significant proceeds from their long-term investments. Around the turn of the century it became clear that the connection between the managers and owners of capital manifested itself in important financial and decision-making situations. Appreciable differences appear between the interests of these two groups. This question is highlighted in the case of multinational companies which have the possibility of being present in off-shore markets with highly qualified managers. This study tries to review some problems connected to this issue.

- 235 -

Abstracts

Painters as Curators of Exhibitions Two Cases from the Period of the Turn of the Century: József Rippl-Rónai and Károly Ferenczy

Rita Kissné Budai By the end of the 19th century, exhibitions already played a crucial role in forming painters’ carriers. Most painters were not any more content t send their pictures to large official shows, submitting them to a panel of judges, but organized exhibitions for themselves or for their own group in order to let their painting better come accross. The two painters in question, J. Rippl-Rónai and K. Ferenczy, who were of crucial importance in creating modern Hungarian painting, were no exception to this trend. Hithertoo, research has dealt with their activity of this kind rather scarcely, although the biographical data, the correspondance, and other sources testify well that they attributed considerable importance to organizing exhibitions in order to put their artistic approach and ideas about installation into realization. J. Rippl-Rónai had started with his series of exhibitions already at Paris, and later he tried to implement this Paris style of show in Hungary, regardless of the general uproar his first attempts created. His breakthrough was reached with his individual exhibition of 1906. K. Ferenczy was first involved in the collective shows of the Nagybánya artist colony. It was only in 1903 that he undertook to organize an exhibition on his own, which at once met with considerable success. He was a member of the panel of experts responsible for the Hungarian part of some of the World expos (Paris, 1900 and Biennale of Venice, 1914) and took also active part in organizing the Hungarian sections there. He put much work also into the exhibitions of the Nemzeti Szalon (National Salon), of MIÉNK, and of the Mővészház, and up to his death, he had made a lot of effort to propagate the art of Nagybánya in exhibitions. His children also contributed to his last exhibition. Through this aspect of the activity of these two artists, we get a closer look at their manner of self-managing, which had been modelled on foreign prototypes, and also at their strategies of shaping society and communal taste. The History of Modern Automated Clearing House Levente Kovács – Krisztina Holmár The study presents the establishment and the first 15-years operation of the Hungarian automated clearing house, so called GIRO Clearing House Ltd. The failure, afterwards the successful preparation, the service modernization, the business activity enlargement, the history of the prizing policy and the increase of the clientele are highlighted in details. During this period the company has been working as a faultless automated clearing house, it has become the symbol of reliability and it has turned to a quite profitable financial company as well. Quality - Marketing - Ethics in Guidance Györgyi Kıvágó Eva Nador’s research work draw my attention to significant functions of business services in small and medium enterprises activities. SMEs cannot be competitive in market because of their financial sources. We can often meet the problem that SMEs cannot afford a professional consultations. For business services, including marketing consultations, indispensable to develop SMEs. Supply of professional services become have more acute in the last few years but SMEs do not apply that. Why not? Entrepreneurs think that consultation fee is too expensive for them. The aim of my study is to understand the relation between marketing-quality-ethics in consultation market. - 236 -


TPF

I Lead, You Lead, He Leads Ferenc Menyhárt The author criticizes on management respect the bias of the economic way of thinking in the last 20 years. In opposition to the thesis of the neoliberal way of thinking in company and social economy level a new approach of the leadership function is described based on the latest publication about the economic crises. The author emphasizes the most important characteristic features of a leader and refers to the deficiency of the practitioner leaders. He extends the paradigm of the dominant way of thinking within a company in a broader system eg. education which is in many respect caused the economic approach became one-sided. Relations Between Towns Along the Hungarian Border István Mezei In the past one hundred years Hungary has been subject to several geopolitical changes, which also resulted in the fact that new borders were marked out around Hungary. The country had to develop a new kind of cooperation along its borders, in which towns have played a key role. Several types of new relations have emerged between the towns. The borderland towns have had different ways of development in the different countries and have also formed different kinds of relations with Hungarian towns. After the historical events that have led up to the present situation, a distinction can be made between the towns in the neighbouring member countries of the European Union and those in the third countries. According to the possibility of crossing the borders, transportation, economic relations and the intensity of population mobility the relations between towns can be classified into several types. The paper is an attempt to typify them. Critique of Culture and Our Age György Miklós The study tries to answer several questions connected to the social critique of culture. Can the social critique of culture be applied to the 21th century? Culture is the most important social integrating factor. Does it have raison d’étre in these days? Could it serve the common emancipation of Man? The author of the study thinks that it could. A system of social theory can be build up beginning with the traditional political economy through the critical economy of the second half of the 20th century to the economy of culture. If this harmonic and organic system splits, these conceptions would leave the everyday common life of Man calling crisis into being. Under such circumstances the discipline of social theory would lapse. The present study tries to rehabilitate (and actualize) the social theory in the mirror of the former century and under the circumstances of the 21th century. Authentic Turism in Timis County (Romania) Mircea IonuŃ Petroman, Ioan Csosz, Ioan Petroman, Daniela Popa, Ioan Trişcău, Zsolt Benkı

Any strategic plan aimed at increasing tourism in the first place, increasing the number of tourists, regardless of the level concerned (national, regional or local). Worldwide, it is considered that authenticity is the key element in attracting tourism to the consumer, regardless of continent, country or region. In this paper, the author identifies 10 trends that outline the concept of "authenticity" (identified in the products offered for tasting and / or sale of accommodation services, catering and leisure travel agent offered, and lived experiences of a different kind of consumer travel) and exemplifies these trends through a scenario adapted to the realities of the Timis County tourism. - 237 -

Abstracts

Innovative Organisational Development Increasing the Competitivness of Foreign Investments Tímea Móróné Zupkó The aim of the company research is to increase the gains on the capital invested in human resources by structurally generating new value enhancing elements. By increasing the individual coping abilities of the employees comprising the organisation, it is possible to decrease or minimise several risk factors hindering effective work. The value of human resources may be enlarged with the emotional capital from the proper handling of these risks influencing competitiveness. The growing loyalty in the individuals as well as the creativity, initiative and productivity within the organisation result in competitiveness and can increase efficiency. The research is aiming at exploring the areas and methods of intervention essential to generate this element of human resources investment. Global Inequalities of Life Chances and its Social Challenges in the World Viktor Pál – Annamária Uzzoli Life chances are the opportunities each individual has to improve his or her quality of life and are positively correlated with one's socio-economic situation. In social context, life chances may have to be balanced against other goals, such as eliminating poverty, or ensuring equality at birth. The adult mortality has revealed a massive rise in global inequalities. There are countries in the world where the rates of mortality are now higher than the worldwide mortality rates were 100-150 years ago. The country with the worst mortality rate in the world nowadays has a probability of premature death that is nine times the mortality rate of the best country. The main goal of this study is to point to a range socio-economic factors for the widening disparities. Inequality in mortality among countries reflects the inequality in gross domestic product per capita. On the other hand, increasing inequalities in life expectancy in areas with the worst health and deprivation is true in developing and also in developed countries. Sport and Tourism in the New Age of Rationalism Csaba Rédei The latest stage of rationalism is affecting all the segments of our lives. In the background of these changes, our main objective is to achieve more and more efficiency. To increase efficiency we have create a world which is dominated by calculability and predictability. The need for calculability emphasizes the objective quantity, instead of the subjective quality. In this new world it is going to be extremely important to ensure predictability of future happenings and to exclude risks and uncertainties. The extreme form of rationalism is now gaining terrain in two spheres of recreation formerly beyond control: sports and tourism. The intrusion of rationalism has led to a paradoxical development of these domains.

- 238 -

TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Els rész

Recommend Documents