TUDOMÁNYOS MOZAIK 5. kötet Els rész

Tomori Pál Fıiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 5. kötet Elsı rész

2008

ISBN 978-963-06-3026-9 Ö ISBN 978-963-06-6212-3 Kiadó: Tomori Pál Fıiskola Felelıs vezetı: Dr. Meszlényi Rózsa

Tomori Pál Fıiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 5. kötet Elsı rész

Tudomány határok nélkül

Kalocsa, 2008

Lektorálta: Dr. Szőcs Olga Dr. habil Horváth Attila

Szerkesztıbizottság: Tompáné Dr. Daubner Katalin Dr. Miklós György Miklósné Zakar Andrea Balázs Judit

Tartalomjegyzék

Elıszó.................................................................................................. 11 PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI Dr. Stark Antal Az állami vagyongazdálkodás jelene és perspektívája..................................... 15

Dr. Rostoványi Zsolt Az iszlám az Európai Unióban ......................................................................... 21

Dr. habil Szántó Zoltán Üzleti korrupció Magyarországon – útban az intézményesülés felé? .............. 33

Dr. Menyhárt Ferenc Felsıfokú oktatás a jövıért, de hogyan? .......................................................... 39

MAGYAR ÉS ANGOL NYELVŐ ELİADÁSOK Allgeier Magdolna Magyar-német nyelvi érintkezések................................................................... 51

Budaházy György Különbségek a regionális GDP és regionális jövedelmek között..................... 59

Buzamăt Genoveva, Tonea Elena, Grigoroiu E., Tonea Cornelia Research Concerning Meat Consumer`s Behavior in Timisoara ..................... 71

Elena Tonea Characteristics of Accounting in the Rural Sector ........................................... 75

Dános Anikó Szabad a pálya(?) – Nıi karrierek Magyarországon ........................................ 79

Dr. Daubner Katalin A jövı energiája az atomenergia? .................................................................... 89

V. Goşa, Andrea Feher Financing of the Durable Development Process in the Rural Area. Comparative Study Romania-Hungary .......................................................... 107

Monica Butnariu, Elena Tonea, Otilia Cotuna, Carmen Paian Metals Content Evaluation of the Environment-Water Factor in Timişoara .................................................................................................... 115

Domboróczky Zoltán Stakeholder - shareholder modell és a fenntartható fejlıdés.......................... 125

Dr. Finta József Az ember igazi otthona a Földön – a család................................................... 131

T. Mateoc, Nicoleta Mateoc-Sîrb,Victoria Şeulean, Camelia Mănescu The Life Quality in the Rurals Communities of Romania ............................. 149

T. Mateoc-Sîrb, Şeulean Victoria, Nicoleta Mateoc-Sîrb An Empirical Study on the Development of Agricultural Insurance Market ............................................................................................ 155

Dr. Gál Jolán A fenntartható fejlıdés megjelenése a vállalati jelentésekben....................... 161

Holmár Krisztina A pénzügyi intézmények szabályozása .......................................................... 171

Tonea Elena, Sarbulescu Claudia, Popa Daniel, Tonea Cornelia Study on Rural Development Policy in Romania and in Hungary................. 193

Tonea Lorant, Lazureanu Aurel Same Characteristics of Agricultural Holdings.............................................. 197

Dr. habil Horváth Attila Az anyagáramlással összefüggı logisztikai folyamatok terrorfenyegetettségének jellemzıi................................................................. 201

Dr. Karikó Sándor Konformitás, nonkonformitás vagy valami más ............................................ 209

Ciolac Mariana Ramona, Csosz Ioan The Arrangement of One House-Hold Model in Buntesti Villege from Mountain Area ................................................................................................ 217

Ciolac Mariana Ramona Management of Rural Tourism and Agritourism in Western Mountains Area ............................................................................ 223

Abstracts ............................................................................................231

Elıszó

Elıszó

Nagy örömünkre szolgál immár ötödik alkalommal az érdeklıdı olvasó elé tárni hagyományos, minden évben megtartott tudományos konferenciánk szerkesztett anyagát. Konferenciánk ismét a Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett Magyar Tudomány Ünnepének égisze alatt hívja össze a jeles oktatókat, kutatókat. Míg az eddigi alkalmak csak arra adtak lehetıséget, hogy magyarországi meghívottak színesítsék e jeles eseményt, az idén elıször azzal büszkélkedhetünk, hogy külföldi elıadók is emelik konferenciánk színvonalát. A leadott tanulmányok örvendetesen nagy száma miatt a konferencia szerkesztett anyaga két kötetetbıl áll. Bízunk abban, hogy jelen és elkövetkezı konferenciáink hitelesen tükrözik majd az intézményünkben folyó tudományos munka minıségét, valamint azt a folyamatot is, amely által a Tomori Pál Fıiskola bekapcsolódik a nemzetközi felsıoktatási hálózatba. Ennek reményében ajánlom minden érdeklıdı figyelmébe idei színvonalas tanulmány-köteteinket.

Dr. Meszlényi Rózsa PhD. fıiskolai tanár rektor

Kalocsa, 2008. november 14.

- 11 -

- 12 -

PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI

- 13 -

- 14 -

Tudományos Mozaik 5.

TPF

AZ ÁLLAMI VAGYONGAZDÁLKODÁS JELENE ÉS PERSPEKTÍVÁJA Dr. Stark Antal az MTA doktora, miniszteri tanácsadó, Oktatási és Kulturális Minisztérium Az állami vagyon a társasági portfólió, az ingatlanvagyon és az állam kezelésében lévı termıföld meghatározó szerepet játszik az ország fejlıdésében. Ennek ellenére az utóbbi évekig az állami vagyonnal való gazdálkodásra, a privatizációtól eltekintve kevés figyelmet fordítottunk. 2008-ban született meg a vagyontörvény, aminek hatására létrejött az egységes vagyongazdálkodás szervezete, kialakult a követendı vagyongazdálkodási stratégia. A nagytömegő privatizáció idıszaka lejárt, a társaságok gazdasági eredményeinek fokozása a követendı cél. Az állami költségvetési intézmények feladataihoz juttatott ingatlanvagyon állagmegóvása megköveteli a vagyonkezelésbe adás visszterhességének biztosítását. A termıföld hasznosítás során egyaránt folytatni kell az idıs népesség járadékjuttatását, földfelajánlás fejében és a korszerő családi és nagybirtok rendszer harmonikus kiépítését. A tanulmány az egységes vagyongazdálkodás fenti fı irányait részletezi. A nemzetgazdaság mőködésében, fejlıdésében meghatározó szerepet játszik az eszközállomány, a vagyon, hiszen a gazdasági növekedés alapvetı feltétele a tıke, illetve az eszközök volumene, színvonala. Az állami, önkormányzati infrastruktúra mőködésének ugyancsak elsırendő feltétele az intézmények számára biztosított ingatlan, illetve az egyéb eszköz. A nemzetgazdaság eszközállományának számbavétele két évtizede kikerült a statisztikai nyilvántartási körbıl, csak a közelmúltban kezdte el a KSH a teljes nemzetgazdasági eszközállomány folyóáras értékét modellszámítás alapján feltérképezni. E szerint 2006 végén a bruttó állóeszközök számított értéke 162.289 milliárd forint volt, aminek 1/3-a mőködött a termelı, 2/3 a nem termelı ágakban. Részletesebb információnk van az önkormányzati ingatlanok helyzetérıl, amirıl a KSH részletesen adatbázissal rendelkezik. Ezek szerint az ingatlanvagyon 956.000 tételbıl áll, becsült értéke 13.800 milliárd forint. A központilag kezelt állami vagyon három nagy csoportba sorolható, aminek gondozását 2007-ig három külön szervezet látta el. A társasági, üzleti vagyon portfolióját az Állami Privatizációs és Vagyonkezelı Rt. (ÁPV Rt.) kezelte. Az állami földvagyont a Nemzeti Földalap, az állami ingatlanvagyon és az azzal való gazdálkodás a Kincstári Vagyonigazgatósághoz (KVI) tartozott. 2007 szeptemberében a CVI. számú törvény az állami vagyonról új helyzetet teremtve e három szervezetet egyesítette és az egységes vagyongazdálkodás operatív szerveként a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt-t (MNV Zrt) hozta létre. Az állami vagyon hasznosításával, elidegenítésével, megterhelésével kapcsolatos ügyekben a magyar állam nevében döntéshozó szervezet a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) lett. Az NVT hét tagú testület, ami egyben ellátja az MNV Zrt. igazgatótanácsi feladatait is. Ezzel létrejött az egységes állami va-

- 15 -

Az állami vagyongazdálkodás jelene és perspektívája

Dr. Stark Antal

gyongazdálkodási szervezet kerete, lehetıvé vált a vagyontörvényben megfogalmazott gazdálkodási alapelvek egységes szemlélető végrehajtása. Alapelvnek kell tekinteni, hogy a vagyonnak a gazdasági fejlıdést, az állami közfeladatok ellátását kell szolgálnia, a vagyongazdálkodás fı követelménye az eredményesség. -

Az eredményesség biztosítéka az üzleti vagyonnál az eredmény centrikus üzleti tervek, a vállalkozások belsı érdekeltségének megteremtése.

-

Az ingatlanvagyonnál a piaci alapú bérleti, illetve vagyonkezelési díjak érvényesítése, az állami feladatok ellátásához szükséges ingatlanok feladatokkal arányos, elégséges mértékő biztosítása.

-

A termıföld hasznosításnál a haszonbérleti szerzıdések alapján történı hasznosítás, az agrárpolitikai célt szolgáló üzleti alapú értékesítés.

-

Az állami vagyonnal történı közfeladat ellátásnál a vállalati jövedelmezıség biztosítéka, hogy az ellátás költségeit a közfeladat szempontjából illetékes költségvetési szerv köteles fedezni, közszolgáltatási szerzıdés útján, mint megrendelı, közhasznú megállapodás alapján, mint támogató.

Gazdasági társaságok A vagyontörvény rendelkezései értelmében a tárcáktól és a központi költségvetési szervektıl átvett portfólióval, valamint az eddig KVI kezelésében tartott gazdasági társaságokkal együtt az MNV Zrt. kezelésébe került társaságok és társasági részesedések száma jelentısen bıvült. 2008 elején az MNV Zrt. portfoliójába mintegy 400 társaság és társasági részesedés tartozott, saját tıkéjük állami hányadának értéke 1.392 milliárd forint. Az MNV Zrt-hez tartozó társasági alaptıke vagyonból 738 milliárd forint, vagyis az összes sajáttıke több mint fele, 6 kiemelt társaságból származik, ezek a Magyar Villamosmővek, a Magyar Posta, a Szerencsejáték, a Nemzeti Lóverseny, a Richter és az Aerport társaságok. Kiemelt szerepet játszik még két nagy társasági csoport, a 24 társaságból álló Volán csoport és a 19 erdıgazdálkodási társaság. A társasági vagyon mőködtetésének fı gondja tevékenységük alacsony eredményessége, amit a 2008. évi központi költségvetés vagyongazdálkodási fejezetének alábbi adataival szemléltetek. E szerint a tervezett - osztalék bevétel 8.780, millió forint - koncessziós díj bevétel 22.508,4 millió forint - társasági töke emelés 14.000,0 millió forint - társaságok támogatása 3.256,0 millió forint. A fentiekbıl látszik, hogy a társaságoknak nyújtott tıke és támogatás-juttatás az osztalékbevételnek mintegy kétszerese. Az eredményesség javítására való törekvést fejezi ki, hogy a vagyongazdálkodás megfogalmazott stratégiájának megfelelıen a Tanács minden társaságnál meghatározza az elvárt hozamot és a tulajdonosi felügyelet, irányítás módját, a társaság stratégiáját, kontroling rendszere segítésével az ettıl való eltérések esetén azonnali beavatkozással intézkedik a pályára való visszatérítés érdekében.

- 16 -


TPF

Egyes esetekben a vagyon optimális hasznosítása mellett meghatározó feladat a közszolgáltatások hatékony ellátása, ezért a szaktárcákhoz szorosan kapcsolódó tevékenységet folytató társaságok tulajdonosi jogainak gyakorlása során a Tanács érvényesíteni köteles az érintett tárcák állásfoglalását is. A portfolióval való gazdálkodás során nem cél azok privatizációja, de ez nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben a privatizáció is eszköze a gazdálkodásnak. Különösen egybeesik gazdaságpolitikai céljainkkal, hogy azok a társasági részesedések, amelyekben nem biztosított az állam többségi irányítás lehetısége értékesítésre kerüljenek. A társasági portfoliónál gondot jelent, hogy a törvényi szándék ellenére az egységes tulajdonosi elv érvényesítése a központi költségvetési szervek társasági tulajdonlásának megszüntetésével részben visszarendezıdött. Szakmai megfontolások alapján ez néhány speciális esetben érthetı, így pl. a HM vagy a büntetés-végrehajtási intézmények vállalkozásai esetében. Nem feltétlenül indokolt azonban, hogy pl. a kulturális vállalkozások tulajdonosi funkcióit megosztva, egy részénél az OKM, a másik részénél az MNV Zrt. lássa el, hasonlóan majd minden más társaságcsoport gyakorlatához. További gond, hogy elvileg rendezett, de gyakorlatilag nehézkes a tulajdonosi jogokat gyakorló MNV Zrt. és a szakmai felügyeletet ellátó szaktárcák együttmőködése, különösen, ha az adott – jórészt szolgáltatást nyújtó – vállalkozások a tárcák költségvetését terhelı árkiegészítésre, illetve állami támogatásra szorulnak. E területen a jogok és kötelezettségek határozottabb érvényesítése szükséges. Ingatlanvagyon Az állami ingatlanvagyonnal való gazdálkodást új alapokra helyezte a vagyontörvény azzal, hogy a költségvetési szerveknek juttatott ingatlanvagyon ingyenességét a vagyonhasználat piaci ellenértékének megfizetési kötelezettsége váltja fel. Ezzel a vagyonjuttatást, mint támogatási formát átlátható piaci kapcsolattá alakította. Az új alapokra való helyezést jelenti az is, hogy az MNV Zrt. feladata lett a központi költségvetési szervek ingatlanvagyon igényének a célszerőség és a gazdaságosság szempontjainak figyelembevételével történı kielégítése. A központi kezelésben lévı állami ingatlanvagyon az elızetes adatok szerint 17.400 darab, 8,4 millió m2 alapterülető épületingatlanból áll, aminek könyv szerinti bruttó értéke 1.132 milliárd forint. A fenti ingatlanvagyonhoz kapcsolódó földterület 1,6 millió m2, továbbá az állami útvagyon nyilvántartási értéke 5.786 milliárd forint. Az állami ingatlanvagyon juttatás visszterhességének törvényi elıírása elméletileg és gazdaságilag is jogos követelmény, mert az ingyenes vagyonjuttatás tulajdonképpen indirekt állami támogatás, aminek a költsége nem jelenik meg a nyújtott szolgáltatás árában, illetve ráfordításában, arról nem is szólva, hogy sérti a verseny- és szektorsemlegességet. Az ingatlanjuttatás ingyenessége komoly állami többletköltséggel is jár, az erre vonatkozó 2008. évi költségvetési adatok a következık: -

ingatlan értékesítés bevétele ingatlan bérleti díj bevétele ingatlan felhalmozási kiadás ingatlan fenntartási kiadás

- 17 -

3.292,9 millió forint 754,2 millió forint 6.096,9 millió forint 3.177,5 millió forint

Az állami vagyongazdálkodás jelene és perspektívája

Dr. Stark Antal

A ráfizetés egyértelmő, de az igazi társadalmi veszteség abból származik, hogy az állami ingatlant használó központi költségvetési szervek nem biztosítják épületeik állagmegırzését. Az 2008. évi költségvetés alapján pl. megállapítható, hogy a központi költségvetési szervek intézmény-felújítási elıirányzata 11,2 milliárd forint, ugyanakkor az általuk használt ingatlanok bruttó könyv szerinti értékének 2 %-os amortizációja ennek kétszerese, 22,6 milliárd forint. A vagyonhasználat visszterhességének természetesen feltételei vannak. Ilyen feltétel elıször is az, hogy pontos vagyonkataszterrel kellene rendelkezni, ami az állami ingatlanok területét, mőszaki jellemzıit, a használat célját és nem utolsó sorban az értékét is tartalmazza. Ennek elkészítése elkezdıdött, de még koránt sem fejezıdött be. Gondot okoz annak megállapítása, hogy az ingatlanvagyon értékét hogyan vegyük figyelembe. Nyilvánvaló, hogy a legegyszerőbb megoldást a könyv szerinti érték figyelembevétele jelenti, de ismert ennek torzítása, a nyilvántartott és a tényleges érték eltérése. Ezért felmerült az újraelıállítási érték vagy a piacképes ingatlanok esetében a piaci érték alkalmazása. A vagyonhasználati díj megállapításának egyébként elvileg két rendeltetése van, az egyik, hogy biztosítsa az állagmegóvást, ami gyakorlatilag az amortizáció összegének célirányos felhasználását, másrészt pedig biztosítsa - legalább elméletileg vagy jelzésszerően – az állam beruházásának az ingatlan létrehozásával kapcsolatos költségeinek megtérülését. A használat díjának a jellege lehet - nem forgalomképes ingatlanok esetében – vagyonkezelıi díj, ami egyúttal természetben is leróható a felújítások elvégzésével és lehet bérleti díj a piacképes ingatlanok esetében. A bérleti díj az MNV Zrt-t illetné, az ingatlan állagának megóvási (felújítási) kötelezettségével együtt. A vagyonhasználat visszterhességének feltételei között kell megemlíteni, hogy a használati díj mértéke alacsony, illetve elviselhetı mértékő lehet, hiszen az intézményektıl legfeljebb az intézményi felújítás kötelezettsége várható el, ettıl magasabb díjfizetési kötelezettség csak külön költségvetési támogatással vezethetı be. Felmerül továbbá az is, hogy fokozatosan – 3-4 év alatt – emelkedı mértékben kerüljön a végsı ingatlanhasználati-díj realizálásra. Az ezzel kapcsolatos elıkészítı munkálatok folyamatban vannak. Az állami ingatlanvagyon sajátos területét képezik az állami tulajdonban lévı mőemlék épületek, melyek rendeltetése, állaga alapján nagyon különbözıek. Vannak közöttük közcélú hasznosításra alkalmas vagy azzá tehetı épületek és vannak csak látványként hasznosítható történelmi emlékhelyek. Gondot a rekonstrukciók, valamint a fenntartás anyagi feltételeinek elıteremtése mellett az is okoz, hogy csak egy részük van az MNV Zrt-nél, másik részük az OKM felügyelete alatt mőködı Mőemlékvédelmi Gondnokság kezelésében van. Földvagyon A magyar állam tulajdonában lévı külterületi földterület a következı: -

Szántóterület Egyéb mezıgazdasági terület Erdıterület

- 18 -

876.000 hektár 375.000 hektár 1.071.000 hektár


TPF

Az állami mezıgazdasági terület az ország összes mezıgazdasági földterületének 22 %-a, az állami erdıterület részesedése 58 %. Az állami külterületi termıföldek értéke kb. 2.000 milliárd forint. A fentiekben bemutatott igen jelentékeny állami földvagyon hozama a másik két vagyoncsoporthoz hasonlóan alacsony. A 2008. évi költségvetés idevágó elıirányzata szerint a tervezett -

termıföld értékesítés bevétele haszonbérleti díj bevétel termıföldvásárlás életjáradék termıföldért

7.257,6 millió forint 3.500,0 millió forint 110,0 millió forint 10.395,0 millió forint.

A hozam és ráfordítás egyenlege magáért beszél és egyben szükségessé teszi a földalappal való eredményesebb gazdálkodást. A termıfölddel való gazdálkodás kereteit az állami vagyonról szóló törvény mellett a nemzeti földalapról szóló törvény, a termıföld állami életjáradék fizetése ellenében megszerzésérıl szóló kormányrendelet, valamint a politikai irányelvekrıl szóló 2002. évi országgyőlési határozat rögzíti. Ez azt jelenti, hogy az MNV Zrt-nek a földterület hasznosítási tevékenysége során figyelembe kell venni, hogy az segítse elı a nemzetgazdaság fejlıdését, összehangolva a nemzetgazdaság különféle céljaival, mint a környezetvédelemmel, vízgazdálkodással, infrastruktúrafejlesztéssel, stb. Biztosítani kell a földhasználók helyzetének stabilitását úgy, hogy ugyanakkor ez ne akadályozza a versenyképes birtokméret kialakítását, illetve, hogy mindez szolgálja a termelés és termékstruktúra korszerősítését. A földbérlet koncentrációval egyidejőleg biztosítani kell a családi birtokok 300 hektárig, a kisebb mértékő birtokok legalább 100 hektárig történı fejlesztésének lehetıségét. Ugyancsak feladat az állattenyésztı telepek mőködéséhez szükséges termıföld megszerzésének biztosítása is. A nemzetgazdaság fejlıdéséhez kapcsolódó cél a mezıgazdasági területek megırzése és hasznosítása, a szociális földprogramok támogatása és nem utolsó sorban az EU támogatás igénybevételi lehetıségének megteremtése. Természetesen mindez csak az agrárkormányzattal való szoros együttmőködésben alakítható ki, ezt az együttmőködést kell mind hatékonyabbá tenni. Összegezésként megállapítható, hogy az egységes vagyongazdálkodás céljai és módszerei kijelölésre kerültek, a szervezeti keretek létrejöttek, a szükséges háttér biztosított, így a jövı a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács mőködésének eredményességén múlik. Így érhetı el, hogy az állami vagyon ne csak – annak – értékesítése révén járuljon hozzá az állam bevételéhez, hanem a gazdaság fejlesztésének meghatározó tényezıjeként, hozamával gyarapítsa nemzetgazdaságunkat.

- 19 -

- 20 -


TPF

AZ ISZLÁM AZ EURÓPAI UNIÓBAN Dr. Rostoványi Zsolt az MTA doktora, egyetemi tanár, intézet igazgató, Budapest Corvinus Egyetem Az Európai Unió közvetlen színterévé vált a nyugati és az iszlám civilizáció „ütközésének“. Ez azonban nem feltétlenül kell, hogy súlyos konfliktusokhoz vezessen. A problémák részint civilizációs/kulturális, részint viszont politikai, gazdasági, szociális természetőek, következésképpen a megoldásoknak is komplexeknek kell lenniük. Csak egyetérthetünk az EU egyik anyagában foglaltakkal: kétirányú integrációra van szükség: nemcsak a muszlimoknak kell integrálódniuk az „európai térhez“, hanem a nem muszlim európaiaknak is a „muszlim valósághoz“.1 Amennyiben létezik huntingtoni értelemben vett „civilizációs összecsapás“ a nyugati és az iszlám civilizáció között, annak elsı számú színtere kétségkívül Európa, mégpedig mindenekelıtt az Európai Unió. Európában ugyanis jelentıs számú – és arányában egyre növekvı – muszlim kisebbség él, s az elmúlt idıszakban konfliktusok sorának lehettünk tanui a muszlim kisebbségek és a befogadó országok „ıshonos“ lakossága között. Ezek a konfliktusok azonban nem csak civilizációs-kulturális jellegőek, hanem egyúttal szociális, gazdasági, politikai konfliktusok is, pontosabban olyan konfliktusok, amelyekben a különbözı összetevık nehezen különválaszthatók egymástól. A vezetı szakértık és publicisták közül többen komoly aggodalommal tekintenek a nem is túlságosan távoli jövı elé. „Az évszázad végére Európa muszlim lesz“ – jelenti ki Bernard Lewis, az orientalisták doyenje – „az arab Nyugat, a Maghreb része“.2 „Példa nélküli az emberi történelemben az, ami jelenleg folyik: egy régió békés átalakulása egy jelentıs civilizációból egy másikká“ – mondja Daniel Pipes.3 És valóban: a „keresztény Európán“ alapuló európai identitás kezd megkérdıjelezıdni: 37 európai ország közül immáron 16-ban az iszlám a második legnagyobb vallás. A sokak által túldramatizált „Eurábia“ – mint az iszlám világ része - réme mind gyakrabban kísért, jóllehet a realistábbak ezt azért csak az egyik lehetséges forgatókönyvnek tartják.4 Ha mindehhez még hozzátesszük Törökország esetleges teljes jogú EU-tagságát – amennyiben ez bekövetkezik, az Európai Unió legnépesebb állama iszlám vallású állam lesz -, egy sor, nemcsak az európai identitásra és a nyugati civilizációra, hanem az Európai Unióra vonatkozó korábbi elképzelést is újra kell gondolni. Muszlimok az Európai Unióban Az alapot fentiekhez a demográfiai adatok és trendek szolgáltatják. Pontos adatok hiányában az Európai Unió országaiban élı muszlim lakosság számát csak becsülni lehet. Az Európai Unió kiadványai többnyire 15 millió fırıl – vagy ennél nem sokkal többrıl beszélnek, más becslések 20-25 millió fıt valószínősítenek. A muszlim kisebbségek számát tekintve Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Hollandia és Olaszország állnak az élen.

1

Islam in the European Union i.m. 63.o. “Europa wird am Ende des Jahrhunderts islamisch sein”. Der Islamforscher Bernard Lewis über den Zustand der arabischen Welt. Die Welt, 3. Februar 2007 3 Daniel Pipes: Muslim Europe. New York Sun, May 11, 2004 4 Vö. Daniel Pipes: Europe or Eurabia? The Australian, April 15, 2008. Ugyanezt lásd a szerzı honlapján: http://www.danielpipes.org/article/5516 2

- 21 -

Az iszlám az Európai Unióban

Dr. Rostoványi Zsolt

Muszlimok az EU országaiban Ország Franciaország Hollandia Dánia Ausztria Svájc Belgium Svédország Németország Nagy-Britannia Spanyolország Olaszország EU

Muszlimok száma 6.000.000 980.000 270.000 385.000 330.000 400.000 351.000 3.300.000 1.600.000 1.000.000 825.000 15-25.000.000

Lakosság %-a 10.0 6.0 5.0 4.7 4.3 4.0 3.9 3.9 2.7 2.3 1.4 3.5-5.5

Forrás: nemzeti és EU statisztikák

Amíg Nyugat-Európa legtöbb országában az “ıshonos” lakosság száma és aránya csökken, a muszlim kisebbségek körében igen magas a népszaporulat, a születési ráta több mint háromszorosa a nem muszlimokénak. Amennyiben tehát újabb migrációs hullámra nem is kerül sor, az eltérı népszaporulati ráták következtében a muszlim lakosság aránya Európában akkor is gyors ütemben nı: egyes elırejelzések szerint 2015-re Európa muszlim népessége megkétszerezıdik, az ıshonos lakosság viszont 3.5%-kal csökken. A jelenlegi trendeket feltételezve muszlimok aránya az EU népességén belül a 2007-es 4-6%-ról 2020-ra 10%-ra nı, 2050-re pedig a lakosság 20%-a muszlim lesz, egyes országokban (Franciaország) ennél magasabb (egyes becslések szerint 50% körüli) lesz az arány. Európa muszlim népessége az elmúlt 30 évben megháromszorozódott, köszönhetıen részint a bevándorlásoknak, részint a magas születési rátának. A sok európai országban hozott szigorításoknak tulajdoníthatóan a korábbi évi 1 millió fınyi legális bevándorló száma lecsökkent, ugyanakkor az illegális bevándorlók száma évente mintegy fél millió fıre tehetı.5 Figyelemre méltó a kor-összetétel terén fennálló különbség, a fiatalok jóval magasabb aránya a muszlim népességen belül. Nagy-Britanniában a 16 évesnél fiatalabbak aránya az összlakosságon belül 20%, a muszlim népességen belül 1/3. Franciaországban a 20 évesnél fiatalabbak aránya 20% illetve 1/3, Németországban a 18 év alattiak az összlakosság 18%-át, a muszlim kisebbség 1/3-át adják. Történelmi háttér Az európai muszlim jelenlét sok évszázadra vezethetı vissza. Nyilvánvalóan pusztán szimbolikus jelentıségő, hogy az iszlám világ és a Nyugat (tkp. Európa) „ütközését“, elsı nagy találkozását a szakirodalom általában 1798-hoz köti, amikor Napóleon expedíciós csapatai döntı vereséget mérve a mamlúkokra meghódították Egyiptomot. Ez a dátum azt sugallja, mintha korábban nem lett volna kapcsolat Európa és az iszlám (világ) között. Ez a kép azonban téves. Az iszlám szinte keletkezésétıl fogva jelen volt Európában, s komoly hatást gyakorolt az európai – nyugati – civilizációra. Csupán a mostani, elmúlt évtizedekben kialakult konfliktusos viszony „visszavetítése“ a múltba eredményezi azt a képzetet, hogy az iszlám „idegen testként“ van jelen a „keresztény“ (esetleg „zsidó-keresztény“) gyökerezettségő Európában. 5

An Uncertain Road. Muslims and the Future of Europe. The Pew Forum on Religion & Public Life, October 2005. 3.o.

- 22 -


TPF

Az iszlám európai térhódítása négy szakaszban, négy nagy törénelmi hullámban ment végbe. Az elsı hullám az Ibériai félsziget, Szicília és Itália jelentıs részének muszlim uralom alá kerülése. Tárik ibn Zijád berber hadvezér 711-ben lépett csapatai élén Gibraltárnál Európa földjére és vetette meg az Ibériai félszigeten 781 éven át, egészen 1492-ig tartó muszlim uralom, illetve jelenlét alapjait. A muszlim csapatok gyors elıretörését 732-ben a Loire völgyében Tours és Poitiers mellett állította meg Martell Károly majordomus. (Ha ez a csata a muszlimok javára dılt volna el, vélhetıleg egész Európa iszlám uralom alá került volna.) Szicília és Dél-Itália a 9-11. században került muszlim fennhatóság alá. Elıbbinek a keresztes háborúk „mellékágaként“ a spanyol reconquista vetett véget, utóbbinak pedig a normannok. A muszlim uralom alatt álló Ibéria (arab nevén al-Andalusz) az akkori Európa minden szempontból a legfejlettebb része volt, s a közvetlen érintkezés során az iszlám meghatározó befolyást gyakorolt az akkori európai (nyugati) civilizációra. Az iszlám uralom megszőntét követıen azonban csak annak hatásai maradtak fenn, muszlim közösség nem, miután a muszlimokat akkor kiőzték Európából. A második szakasz ideje a 13. század, amikor a mongol-tatár seregek elıretörésük során elérték a Volga-medence és a Kaukázus térségét. Néhány generáció alatt muszlim utódállamok, az Aranyhorda kánságai jöttek létre számottevı muszlim tatár közösségekkel a Volga medencétıl a Kaukázusig és a Krim félszigetig terjedı térségben. Ezeket a kánságokat az erıs hadsereg és a fejlett kereskedelmi tevékenység jellemezte, amelynek során az Orosz Birodalom különbözı részein kolóniákat létesítettek, egyebek mellett a mai Finnország területén, továbbá a mai Lengyelország és Ukrajna határterületein. A harmadik nagy hullám az oszmán expanzió idıszaka volt a Balkánon és KözépEurópában. Kiindulópontnak 1453, Konstantinápoly meghódítása tekinthetı. Az Oszmán Birodalom elıretörése során különbözı türk népcsoportok telepedtek le a Balkánon, a mai Bulgária, a volt Jugoszlávia, Románia és Görögország területén. Az oszmán uralom idıszakában a betelepedett türk népcsoportok mellett különbözı helyi, fıként szláv népcsoportok is felvették az iszlámot mindenekelıtt Albániában (ahol muszlim többség jött létre), Bosznia-Hercegovinában és Bulgáriában. A balkáni és a Kaukázus környéki muszlim népesség – nem is beszélve ezúttal az Oszmán Birodalom utódállamáról, Törökországról tehát ıshonos európai muszlim népességnek tekinthetı. A nyugat-európai markáns muszlim jelenlét kialakulása a negyedik nagy hullám során ment végbe, amikor is a második világháborút követıen muszlim vendégmunkások tízezrei érkeztek a nyugat-európai államokba. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a második világháborút megelızıen ne éltek volna muszlim közösségek a nyugat-európai államokban. Számuk és szerepük azonban ekkor még meglehetısen korlátozott volt, e téren a második világháborút követı nagy migrációs hullám hozott igazi áttörést. Az iszlám és az európai identitás A mai európai (nyugati) civilizáció gyökerei nem kis mértékben Európán kívülre nyúlnak vissza.6 A premodern Európa története hosszú történelmi idıszakon keresztül nagyjából egybeesik a Mediterráneum történetével, s a Nyugat-római Birodalom bukása után a mediterrán kultúrkör vált európai civilizációvá7. A premodern Európa kultúrája meghatározóan Európán kívüli elemekbıl állt össze. E kultúra kialakulásában kezdetekben az egyiptomi, a mezopotámiai, majd az antik, még “pogány” görög, késıbbiekben a vallások szerepének 6

Sokat mondó, hogy maga az Európa név sem “európai” eredető. Európa névadója, Europé (Aeropé) a görög mítoszok szerint Kánaánból, késıbbi nevén Föníciából származó szépséges királylány, Poszeidón fia, Agénór egyetlen leánya, akit Zeusz bika képében elrabolt és Kréta szigetére vitt, ahol Europé három fiút szült neki: Minószt, Rhadamanthüszt és Szarpédónt. 7 Vö. Jean Delumeau: Reneszánsz. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 127.o.

- 23 -



megerısödésével és a birodalmisággal összefüggésben a zsidó-keresztény, majd az iszlám elem játszott meghatározó szerepet a Római Birodalom, majd Bizánc, az Iszlám Világbirodalom, s végül az Oszmán Birodalom közvetítésével. Az iszlám megjelenése lényegi változást jelentett az európai civilizációban. Az iszlám és a hellénizmus között igen szoros kölcsönhatás alakult ki. Az iszlámnak, pontosabban az araboknak ugyanis meghatározó szerepe volt abban, hogy a görög kultúra vívmányainak jelentıs része megırzıdött és nem veszett el mindörökre. Két útja volt ugyanis a görög kultúra fennmaradásának: egyik a Római Birodalom és az eredeti görög nyelvő munkák latin fordításai, másik pedig az arab nyelvő fordítások. (A mővek többsége utóbbi révén maradt fenn.) Sok olyan munka, amelynek görög eredetije elveszett, csupán arab fordításban maradt fenn. Egyes álláspontok szerint az, hogy egyáltalán vannak ismereteink az antikvitásról, kizárólagosan az araboknak köszönhetı8. Kialakult az arab hellénizmus - az alexandriai újplatonikus iskola az arabok révén több évszázaddal túlélte a hellénizmus bukását -, amely azonban messze túlment a görög munkák puszta fordításán. A kiemelkedı arab tudósok, mind a keletiek - al-Kindí, al-Fárábí (Alpharabius), Ibn Sziná (Avicenna) -, mind a nyugatiak, az andalúziaiak - Ibn Rusd (Averroes), Ibn Bádzsa (Avempace), Ibn Tufayl (Abubacer), Ibn Zuhr (Avenzoar) és mások sok új elemmel gazdagították a tudományokat9, s ezek az elemek - elsısorban a Spanyolországban 781 évig tartó iszlám fennhatóság során - az európai kultúra és tudományok részévé váltak. Némi túlzással de azt is állíthatjuk, hogy néhány évszázadon keresztül szinte kizárólag arab tudósok képviselték az európai tudományokat s “egészen a 15. századig nehéz lenne olyan (európai - R.Zs.) szerzıt találni, akinek a munkája az arab mővek másolásán kívül mást is tartalmazna”.10 A latin nyugaton a 12. század végétıl terjedt el az arab peripatetikus és neoplatonikus filozófia, s a keresztény skolasztikusok csupán ennek hatására kezdték a görög mőveket tanulmányozni. Aquinói Szent Tamás Arisztoteleszt elıször arab interpretáción át ismerte meg. Az európai skolasztika fénykorában, a 13. században a szellemi életet a latin averroesisták és ellenfeleik, illetve a latin avicenniánusok és ellenfeleik vitái határozták meg. Az európai egyetemeken több száz éven keresztül arab tudományos munkák jelentették a legfontosabb tankönyveket. A felvilágosodás és a reneszánsz hoz lényegi változást az európai kulturális önértelmezésben. Az antik kultúra innen kezdve egyre markánsabban jelenik meg s jóllehet az egyes országokban különbözı módokon, különbözı intenzitással és idıtartamban, fokozatosan határozott alapjává vált nemcsak az olasz reneszánsznak, hanem a kibontakozó európai identitásnak is. A mai értelemben vett, modern Európa keletkezése - természetesen nem földrajzi, hanem kulturális értelemben - a tizennyolcadik századra tehetı, párhuzamosan a modernitás kialakulásával és megerısödésével. Európa “találta fel” a modernitást, ugyanakkor a modernitás “találta fel” és “európaizálta” Európát. A modernitás nem pusztán Európát találta fel, hanem az “eurocentrikus Európát”, vagyis a kizárólagosan európai, nyugati eredető Európát a maga “európai” kulturális tradíciójával egyetemben. Ezekbıl a hagyományokból részint kitörlıdött, “elfelejtıdött” - legalábbis a háttérbe szorult - mindaz, ami nem európai, nem “nyugati”, ami keleti, orientális eredető, beleértve az egyiptomi vagy az iszlám örökséget, részint “európaizálódtak” a kulturális örökség eredetileg nem európai elemei. Ekkor “európaizálódott” a görög örökség is és vált a kereszténységbe beolvadó zsidó örökséggel 8

Gustave Le Bon: The World of Islamic Civilization. Editions Minerva, S.A., Genéve, 1974. 141.o. A kérdéshez bıvebben lásd: The Genius of Arab Civilization. Source of Renaissance. Eurabia Publishing Ltd, London, 1983., Tim Wallace-Murphy: What Islam Did for Us. Understanding Islam’s Contribution to Western Civilization. Watkins Publishing, London, 2006. 10 Gustave Le Bon : The World of Islamic Civilization i.m. 141.o. 9

- 24 -


TPF

egyetemben az európai tradíció egyik kizárólagosnak tekintett forrásává. “Sokan úgy nıttünk fel - írja Eric Wolf, amerikai kultúrantropológus -, hogy azt hittük, ennek a Nyugatnak genealógiája van, amely szerint az ókori Görögország nemzette Rómát, Róma a keresztény Európát, a keresztény Európa a reneszánszot, a reneszánsz a felvilágosodást, a felvilágosodás a politikai demokráciát és az ipari forradalmat.”11 Természetesen a 18. századra kiformálódott Európa-kép a késıbbiekben nem nélkülözte a többször is megjelent kettısséget, a belsı ellentmondásokat, egymással gyakorta szemben álló irányzatok konfrontációját. A történelem átértékelése bizonyos idıközönként mindig új múlt-képet eredményezett. A 18-19. század fordulóján a romantika irányzatát erıteljes “Kelet-kultusz” jellemezte, s ennek kapcsán széles körben elterjedt az az álláspont, amely kifejezetten pozitív hatásokat tulajdonított az iszlámnak, különösen a spanyolországi sok évszázados muszlim jelenlétnek. Néhány évtized múltán ez a kép gyökeresen megváltozott, s különösen Spanyolországban sokan az Európa centrumától való elmaradásért az iszlám uralmat tették felelıssé, annak jószerivel csakis negatív szerepet tulajdonítva. Muszlim közösségek az EU-ban Sem egységes iszlám, sem egységes iszlám-felfogás nem létezik. Iszlám, mint olyan sohasem létezett önmagában, az iszlámot mindig is különbözı személyek, vallástudósok, vallásjogi tudósok, szervezetek, mozgalmak stb. képviselik, illetve jelenítik meg, mégpedig saját interpretációjukban. Az iszlám világban az iszlám állandó reinterpretációja folyik, s versengı, gyakran egymással ellentétes értelmezések léteznek egymás mellett és küzdenek egymással - igényt tartva az iszlám autenticitás kizárólagos képviseletére -, jóllehet idırılidıre kétségkívül kitapinthatóak bizonyos „mainstream“ álláspontok. Mindez, ha lehet még fokozottabban érvényes az európai iszlámra. Egységes „európai iszlám“ nem létezik, az európai muszimok – beleértve az egyes országokban élıket is – nem képeznek monolit, egységes tömböt. Nem felel meg a valóságnak az az egyes szakértık, politikusok és mások által festett kép sem, amely párhuzamos iszlám társadalom létrejöttérıl beszél. Legfeljebb párhuzamos iszlám társadalmakról lehet szó, hiszen különbözı muszlim közösségek léteznek, amelyek az iszlám különbözı interpretációit vallják, illetve fogadják el. Az európai muszlim közösségek különbözı törésvonalak mentén rendkívül tagoltak. Lássunk néhányat ezek közül. • Etnikai. Az európai muszlimok a legkülönbözıbb etnikumokhoz tartoznak (arabok, törökök, kurdok, pastuk stb.). A „németországi törökök“ egy része például nem etnikai török, hanem törökországi kurd. • Származási hely szerinti. Óriási különbség van az európai muszlimok között egyfelıl származási országaik, másfelıl származási helyeik szerint (város vagy vidék, konkrét régió stb.) • Szektariánus. A világon élı muszlimok egészéhez hasonlóan az európai muszlimok is többségükben szunniták, azonban körükben jelentıs síita közösségek is találhatók, mint ahogy sokan különbözı szufi rendekhez tartoznak. • Vallásjogi iskolák szerinti. A négy szunnita (hanafita, hanbalita, málikita, sáfiita) és a síita dzsaafarita jogi iskolák mindegyike jelen van az európai muszlimok között, országonként eltérı súllyal. A franciaországi muszlimok körében például a málikita, a németországiak körében a hanafita jogi irányzat a legelterjedtebb. • Generációs. A második világháborút követı években érkeztek Nyugat-Európába az elsı generációs bevándoroltak, napjainkban már a harmadik generáció is felnıttkorba lépett. Igen jelentıs különbségek vannak az egyes generációkhoz tartozók felfogása között. 11

Eric R. Wolf: Európa és a történelem nélküli népek. Akadémiai Kiadó, Osiris-Századvég, 1995. 17.o.

- 25 -


• • •


Mérsékeltek – radikálisok. A felmérések tanubizonysága szerint az európai muszlimok túlnyomó többsége mérsékelt felfogást képvisel, a radikálisok arányát általában 2-3%ra becsülik, a szélsıséges extremistákét ennél is jóval alacsonyabbra. Befogadó társadalomhoz való viszony. Az európai muszlimok megosztottak abban a tekintetben is, hogy szeparálódni kívánnak az ıket befogató társadalomtól, vagy ellenkezıleg: integrálódni abba. Valláshoz való viszony. Jóllehet az évtizedek óta zajló reiszlamizációs folyamat hatásai Európában is erıteljesen érzékelhetık, az Európában élı muszlimok eltérıen viszonyulnak az iszlámhoz, mint valláshoz. Vannak, akik a „totalizáló“ iszlámfelfogást képviselik (vagyis hogy az iszlám az élet valamennyi szféráját áthatja és befolyásolja), mások szerint az iszlám „puszta vallás“, amely nem hat a „szekularizált“ létszférákra. Körükben is tapasztalható a vallásosság növekedése, ugyanakkor az Európai Parlament átfogó anyagának becslése szerint mintegy kétharmaduk nem intenzíven gyakorolja vallását.12

Muszlimok az Európai Unióban: kölcsönös kihívások A muszlim kisebbségek jelenléte az Európai Unió országaiban komoly kihívások sorával jár mind a muszlim közösségek, mind az “ıshonos” európai lakosság számára. Mint látható, a Nyugat-Európa országaiban élı muszlimok - annak ellenére, hogy identitásukban erısödıben van az iszlám elem - egyáltalán nem tekinthetık homogén csoportnak. Ellenkezıleg: rendkívül differenciáltak. A legnagyobb közösségeket a törökországiak (Németországban, Hollandiában, Dániában, Ausztriában), a marokkóiak (Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban és Hollandiában) és az algériaiak (Franciaországban) képezik. Nagy-Britanniában legnagyobb számban pakisztániak és bangladesiek élnek. Sok ország muszlim kisebbségeire jellemzı a kulturális szeparálódás és a szociális marginalizálódás és periferizálódás. A muszlim lakosság sok helyütt enklávékban (“gettókban”) él, elkülönülve a lakosság többi részétıl. Az etnikai kolóniákban élık szociális mutatói lényegesen rosszabbak, mint az ıshonos lakosságé. A munkanélküliségi ráta Berlinben 2004ben 20%, a “külföldiek” körében 38.4%, a 16 és 21 év közötti törökök körében 52%. Társadalombiztosításban részesül a 15 és 65 év közötti németek 48.2%-a, a külföldiek 18.9%-a.13 Hasonló példák sok más országból említhetık. A muszlim és a nem muszlim lakosság közti törésvonalak csak részben civilizációskulturális jellegőek, jelentıs mértékben gazdasági-szociális-politikai törésvonalakról van szó. Mindezek együttvéve eredményezik a két fél másik általi kölcsönös rossz megítélését. A felmérések tanusága szerint egyetértés van muszlimok és nem muszlimok között abban a tekintetben, hogy a két fél viszonya nem jó. Ezért viszont mindkét fél a másikat hibáztatja. Muszlimok és nem muszlimok rendkívül eltérıen ítélnek meg egy sor kérdést. A nem muszlim megkérdezettek többsége szerint az iszlám és a modern társadalom nem összeegyeztetetı egymással, a muszlimok többsége szerint viszont igen. A nem muszlimok körében jóval többen vélik úgy, hogy a muszlimok töbsége nem hajlandó integrálódni, mint a muszlimok közül. A kölcsönös általánosítások, a sztereotípiák, az “ellenségkép” (amelyet jelentıs mértékben elısegít a média egyoldalú beállítása14) és a mássággal szembeni intolerancia nagy12

Islam in the European Union: What’s at Stake in the Future? European Parliament, Directorate-General for Internal Policies of the Union, Policy Department Structural and Cohesion Policies, May 2007. iii.o. 13 Egyéb, a németországi muszlimok gazdasági-szociális helyzetére vonatkozó adatok felsorolását lásd Robert J. Pauly, Jr.: Islam in Europe. Integration or Marginalization? Ashgate Publishing Company, Burlington, 2004. 7172.o. 14 Egy, az erfurti egyetemen készült elemzés azt vizsgálta, milyen összefüggésben jelent meg az iszlám az ARD és a ZDF mősoraiban 2005-2006-ban. Az eredmény meglehetısen lehangoló: a vizsgált mősorok 81%-ában

- 26 -


TPF

mértékben hozzájárultak a “másik fél” – elsısorban az ıshonos lakosság részérıl a muszlimok – negatív megítéléséhez. 2006-ban a németek 58%-a valószínősített egy “bekövetkezhetı konfliktust a muszlim lakossággal”, ami kétszeres növekedés 2004-hez képest, 46% tartott egy terrorista támadástól és 42% gondolta úgy, hogy terroristák rejtızhetnek a muszlimok között. A megkérdezett németeknek mindössze egyharmad vélekedett pozitívan az iszlámról – ezzel szemben a muszlimok körében kétharmadnak volt pozitív véleménye a kereszténységrıl. Fentiekhez hozzájárul az általánosan felerısödött idegenellenesség – szélsıséges esetben idegengyőlület (xenophobia, iszlamofóbia) -, s a 2001. szeptember 11-i események, majd az azóta végrehajtott terrorakciók (különösen a londoni és madridi merényletek) “mindkét fél” számára negatív következményei, amelyek egyfelı erısítették az ıshonos lakosság gyanakvását a muszlimokkal szemben, másfelıl a muszlimok többsége úgy érzékelte, hogy a biztonság érdekében a szabadságjogokat korlátozó intézkedések, illetve az egész terror elleni háború elsısorban ellenük irányult.15 A muszlim kisebbségek – elsısorban a második-harmadik generációs fiatalok – körében kétségkívül tapasztalható egyfajta radikalizálódás. A szélsıségesek az európai muszlim népesség 1-2%-át teszik ki. Többnyire olyan fiatal, középosztálybeli férfiakról van szó, akiket “kulturális/szociális sokk” ért. Az okok kétoldaliak: egyfelıl Európa “taszítása”, másfelıl az iszlám “vonzása”. Csupán néhány: az európai társadalom részérıl a befogadás iránti készség hiánya, a “gettóizáció”, a szekularizmus, materializmus taszítása, személyes krízis, identitásválság, deklasszálódás, marginalizálódás, periferizálódás, a reiszlamizáció európai térnyerése, s végül egyfajta menekvés, védelem, szolidaritás, útmutatás – amellyel a radikális iszlamista közösségek szolgálnak. Radikalizálódás tapasztalható ugyanakkor a “másik oldalon” is, amelynek konkrét megnyilvánulási formái a verbálistól a fizikai atrocitásig terjednek. Egy 2006-ban készült részletes jelentés konkrét esetek sorát ismerteti aláhúzva, hogy egy komoly részük nem is kerül nyilvánosságra.16 Az európai muszlimok körében a Pew által végzett felmérések arról tanuskodnak, hogy erısödött “muszlimság-tudatuk”, iszlám identitásuk, vagyis többségük identitását elsısorban muszlimként éli meg.17 A megkérdezettek többsége arra a kérdésre adott válaszában, hogy minek tartja magát elsısorban, muszlimnak vagy az adott ország állampolgárának, elıbbit jelölte meg. (A megkérdezett keresztények viszont épp ellenkezıleg: elsısorban az adott országhoz tartozónak érzik magukat és csak másodsorban kereszténynek.) Az elmúlt években az európai muszlimok körében érzékelhetıen nıtt az iszlám identitás-tudat. Csakhogy míg a muszlim lakosság többsége mindezt pozitívan, a nem muszlim lakosság viszont negatívan értékelte.

negatív összefüggésben szerepelt az iszlám (23% terrorizmus, extremizmus; 17% nemzetközi konfliktusok; 10% vallási intolerancia; 7% fundamentalizmus/iszlamizáció; 4% nık alávetett helyzete; 16% integrálódási készség hiánya; 4% emberi jogok/demokrácia) és mindössze 19%-a a mősoroknak bizonyult semlegesnek (11% kulturális és vallási összefüggések, 8% mindennapi, illetve szociális kérdések). Vö. Prof. Dr. Kai Hafez ond Carola Richter, M.A.: Das Gewalt-und Konfliktbild des Islams bei ARD und ZDF. Eine Untersuchung öffentlichrechtlicher Magazin- und Talksendungen. Universität Erfurt, Seminar für Medien- und Kommunikationswissenschaft – Lehrstuhl Vergleich von Mediensystemen/Kommunikationskulturen. Erfurt, Januar 2007. 3-4.o. 15 Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a terror elleni háború valójában azonos-e az iszlám elleni háborúval, a megkérdezett britanniai muszlimok több mint 81%-a igennel válaszolt, s csupán 10% mondott határozott nemet. Muslim views: Foreign policy and its effects. Survey. The 1990 Trust, October 2006. 13.o. 16 Muslims in the European Union. Discrimination and Islamophobia. European Monitoring Centre on Racism and Xenophobia, 2006 17 Vö. Muslims in Europe: Economic Worries Top Concerns about Religious and Cultural Identity. 13 Nation Pew Global Attitudes Survey. The Pew Global Attitudes Project, July 6, 2006. http://pewglobal.org/reports/pdf/254.pdf

- 27 -



Általában véve is jellemzı, hogy a muszlimok és a nem muszlimok alapvetıen eltérıen – gyakran ellentétesen – ítélik meg az európai muszlim kisebbségek helyzetét, szándékait. Az európai muszlim népesség nagy része például nem lát ellentmondást az erısödı iszlám identitás és egy adott ország iránti lojalitás között, míg a megkérdezett nem muszlimok többsége úgy véli, hogy e kettı majdhogynem kizárja egymást. 2006-os brit felmérések arról tanuskodnak, hogy a britanniai muszlimok 89%-a érzi magát a “globális ummához” tartozónak. A megkérdezettek 93%-a ugyanakkor nem lát ellentmondást aközött, hogy valaki lojális az umma iránt, s egyidejőleg jó állampolgár, aki lojális országa iránt is és jól kijön a társadalom nem muszlim tagjaival.18 A Gallup felmérésének egyik kérdése arra irányult, hogy a megkérdezettek lakóhelyükön milyen szomszédságot szeretnének: a sajátjukéval azonos etnikai és vallási hátterőt, attól eltérıt, avagy “vegyeset”, vagyis szomszédaik között legyenek az övékével megegyezı és attól eltérı etnikumúak és vallásúak agyaránt. A válaszok azt mutatták, hogy mindegyik megkérdezett csoporton belül a vegyes szomszédságot preferálók voltak többségben, mégpedig nagyobb mértékben a muszlim válaszadók körében, mint a nem muszlimok esetében: a párizsi muszlimok 78%-a élne szívesen “vegyes szomszédsággal”, míg a nem muszlim franciák 59%-a, a londoni muszlimok 63 és a britek 58, a berlini muszlimok 71 és a németek 55%-a.19 Az európai iszlám individualizálódása és dekulturalizálódása Határozott tendencia az európai iszlám “dekulturalizálódása” és individualizálódása. Elıbbi lényege az etnokulturális iszlám dekonstrukciója, az iszlám „mag“ köré épült kulturális kontextus teljes lebontása és egy olyan „tiszta“ vallási identitás felépítése, amely egyáltalán nem kötıdik egy adott kultúrához. „Az iszlám nem kultúra“ – teszi az elsı olvasatra meglepınek tőnı kijelentést Tariq Ramadan. „Akár szeretjük, akár nem, az iszlám lényege vallási“ – folytatja.20 Arra hivatkozik, hogy ha az iszlámról beszélünk, akkor mindenekelıtt hitrıl, spiritualitásról és etikáról beszélünk. Ezek határozzák meg az iszlám egyetemes alapelveit. Ami viszont a „szociális ügyek“ területét illeti, az teljesen nyitott a szokások, a kultúrák elıtt. A muszlimok mindig is különbözı kulturális közegekben éltek s bármiféle kulturális környezetben otthon érezhetik magukat. A kultúrák, a szokások diverzitása Ramadan szerint nem mond ellent az iszlám egységének. Ahhoz, hogy valaki egy univerzális valláshoz tartozónak érezze magát elsısorban, a vallás specifikus kulturális illetve etnikai kontextusoktól való „megtisztítása“ szükséges. Nyugaton a muszlim kisebbségek elsısorban etnokulturális köntösben jelennek meg (arabok, perzsák, törökök, pakisztániak stb.), ezeket a különbözı etnokulturális közösségeket muszlimságuk köti össze és hozza közös nevezıre. Egyfajta európai (vagy globális) iszlám identitás kialakulásához az iszlám „lekapcsolása“ szükséges az adott kultúráról, vagyis az iszlám dekulturalizálása és pusztán vallási ismérvek szerinti újra-definiálása. Mindennek rendkívül szerteágazó konzekvenciái vannak. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a kulturális kontextustól független, „puszta“ vallásként tekint az iszlámra, vagyis valójában a szekularizáció folyamatát erısíti. Lehetıvé teszi ugyanakkor azt, hogy – a mások mellett Tariq Ramadan által is képviselt felfogásnak megfelelıen – a muszlimok bármilyen politikai vagy kulturális környezetben teljes mértékben megélhessék muszlimságukat.

18

Muslim views: Foreign policy and its effects i.m. 5.o. Muslims in Europe: Basis for Greater Understanding Already Exists. Gallup World Poll Special Report: Muslims in Europe. The Gallup Organization, Princeton, 2007. http://media.gallup.com/WorldPoll/PDF/WPSRMuslimsinEurope1050707.pdf 20 Tariq Ramadan: Western Muslims and the Future of Islam. Oxford University Press, Oxford, New York stb. 2004. 214.o. 19

- 28 -


TPF

Ennek a folyamatnak része a saría bizonyos mértékő marginalizációja, illetve a „saría szekularizációja“21 is. Az európai muszlim közösségek esetében az iszlám jogi normáinak rekonstrukciója figyelhetı meg összefüggésben azzal a törekvéssel, hogy az iszlám alkalmazkodjon a helyi jogrendszerekhez. Az iszlám állam létrehozására és a saría bevezetésére irányuló törekvés nyugati környezetben marginálisnak nevezhetı és csak bizonyos radikális, szélsıséges muszlim szervezetek esetében figyelhetı meg. Ami általános viszont, az az iszlám adaptálása. Ez azonban sajátos módon maghatározóan „passzív adaptáció“, vagyis elsısorban nem muszlim vallás- és vallásjogi tudósok végzik, hanem nyugati jogászok. E folyamat következménye az iszlám egy új formájának lassú és „láthatatlan“ kiépülése, egy, a nyugati jog nyelvére lefordított iszlámé. Hatására olyan hibrid formák jönnek létre, mint Nagy-Britanniában az „angrezi saría“, a „brit saría“, amely a brit jogrendszernek és a saríának egy sajátos keveréke.22 Az elmondottak szoros velejárója az iszlám deterritorializációja. Az újradefiniált muszlim közösség, az umma ugyanis egyre kevésbé kötıdik meghatározott területhez, hanem mind inkább „elképzelt“ vagy „virtuális“ közösségként értelmezhetı. Egyébként sincs sehol olyan konkrét tér, ahol az iszlám mint vallás a maga tisztaságában nemcsak hogy megélhetı, hanem az államot és a társadalmat is áthatja. Az iszlám világa, a dár al-iszlám egyre kevésbé konkrét területet, mint inkább megfelelı környezetet jelent. Az „új globális iszlám“ az iszlám világot is új megvilágításba helyezi: nem annyira geográfiai entitásként értelmezendı, mint inkább ideák, gondolatok és gyakorlatok világaként.23 Sajátos módon egyes muszlim teoretikusok és vallási vezetık szerint ez a dekulturalizált iszlám Nyugaton – vagyis nem muszlim országokban - sokkal inkább megélhetı, mint az iszlám világ országaiban, mivel utóbbiak csak nevükben muszlimok, valójában képmutatóak a hit vonatkozásában. Ahogy a híres-hírhedt radikális, Londonban élı iszlamista vezetı, Abu Hamza al-Maszrí mondta egy interjúban, arra biztatva a muszlimokat, hogy „muszlim környezetbe“ emigráljanak, de ne muszlim országokba, mert „bár vannak muszlimjaink, de nincsenek iszlám államaink“.24 Nagyon komoly félreértés azt gondolni, hogy amikor egyes muszlimok Európát is a dár al-iszlám (az iszlám világa) részének tekintik, azt kizárólag földrajzi/területi értelemben teszik. Nem feltétlenül, hiszen a dár al-iszlám territoriális értelemben egyre inkább érvényét veszíti. Nem véletlenül folyik komoly vita errıl a kérdésrıl a muszlim vallástudósok körében is.25 Tariq Ramadan úgy véli, hogy ezek a kategóriák nem tartoznak az iszlám alapvetı forrásaihoz, hanem emberi törekvések termékei egy adott helyzet sajátosságainak, geopolitikai realitásainak leírására. Ez a kettıs, leegyszerősítı és redukcionista világkép – véli Ramadan - egyáltalán nem felel meg a mai összetett, komplex viszonyoknak. Ramadan javasolja elhagyásukat, a Nyugaton élı muszlimok jelölésére pedig a „nyugati tartózkodási hely“ (Western abode) terminus bevezetését.26 21

Jocelyne Cesari: When Islam and Democracy Meet. Muslims in Europe and in the United States. Palgrave Macmillan, New York , Houndmills, Basingstoke, 2006. 56.o. 22 Jocelyne Cesari i.m. 57.o. Az “angrezi saría” a “brit saría” – a brit jogrendszernek megfelelıen újra-definiált saría - urdu elnevezése 23 Leif Stenberg: Islam, Knowledge, and “the West”: The Making of a Global Islam. In: Birgit Schaebler and Leif Stenberg (szerk.): Globalization and the Muslim World. Syracuse University Press, Syracuse, New York, 2004. 93-110.o. 24 Abu Hamza 2000. október 17-i interjújából idézi Olivier Roy: Globalized Islam. The Search for a New Ummah. Columbia University Press, New York, 2004. 158.o. 25 A dár al-iszlám sehol sem szerepel a Koránban vagy a szunnában. Ezt a kategóriát – a nem muszlim területekre vontkozó dár al-harb-bal (a háború világa) majd késıbb a muszlimokkal szerzıdéses viszonyban állókra érvényes dár al-ahd-dal (a szerzıdés világa) együtt – muszlim vallástudósok hozták létre az akkori világ realitásai alapján. 26 Vö. Tariq Ramadan: Western Muslims and the Future of Islam i.m. 62-73.o.

- 29 -



A territoriális értelemben vett iszlám világ térsége mind inkább megszőnik az iszlám érvényesülése szempontjából vonzó terület lenni, s a vitruális, „elképzelt“ umma nem kis mértékben épp azokat köti össze, akik elszakadtak a földrajzi/területi értelemben vett iszlám világtól. Európában egy „individualizált és szekuláris iszlám“ keletkezésének lehetünk tanui, hasonlóképpen ahhoz, ahogy a katolicizmus és a protestantizmus is kialakította a maga perszonalizált és szekularizált változatát. Muszlimok Németországban - a “Leitkultur-vita” Bassam Tibi, a Németországban élı szíriai származású professzor hozta be a köztudatba az un. Euro-iszlám és a “vezérkultúra” (Leitkultur) – mégpedig “európai vezérkultúra” (europäische Leitkultur) - egymással összefüggı fogalmait.27 Különösen ez utóbbi élénk vitát váltott ki Németországban mind a szakértık, mind a politikusok körében. “Európai vezérkultúra” alatt Tibi egy olyan konszenzuson alapuló érték-és normakatalógust ért, amely összhangban van a kulturális modern értékeivel: pluralizmus, tolerancia, szekularizmus, demokratikus civil társadalom és individuális emberi jogok.28 Egyértelmően amellett foglal állást, hogy az európai iszlámnak – az “euro-iszlámnak” – is ezen az “európai vezérkultúrán” kell alapulnia. Az euro-iszlám Tibi értelmezésében az európai iszlám diaszpóra európai identitása, amely felvilágosult, racionalista és az európai értékeket elfogadó.29 Ellentétpárjának a “gettó-iszlámot” tartja, vagyis a sok helyütt kialakulóban lévı “párhuzamos társadalmakat”. Látható, hogy Tibi az “identitás és közös értékek nélküli multikulturalizmussal”, a szeparációval szemben az integrációt támogatja. Az európai muszlimok eszerint az európai modernitás és nem az umma-kollektivitás részei. A németországi Leitkultur-vita fı kiváltója az volt, hogy egyes politikusok a Tibi által használt “európai vezérkultúra” helyett “német vezérkultúráról” (deutsche Leitkultur) kezdtek beszélni. Jóllehet a szándék pozitív volt (a bevándorlóktól megkövetelt a német nyelv, az alkotmányban rögzített normák és értékek, illetve Németország történelmének ismerete s olyan értékek elfogadása, mint az emberi jogok vagy a szekularizmus), a kifejezés eleve negatív kicsengéső és számtalan félreértése adhat okot. A kirobbant vitában olyan kérdések merültek fel, mint a kultúra és a “vezérkultúra” értelmezése, a kultúrák hierarchiája, az integráció (Leitkultur) és a multikulturalizmus viszonya, ki és mi tekinthetı németnek, a “keresztény Nyugat” értékei és még hosszan sorolhatnánk. A vitában megszólalt Jürgen Habermas is szükségesnek tartva egy közös politikai kultúra létrehozását, ugyanakkor hangsúlyozva, hogy a többségi kultúra nem válhat automatikusan általános politikai kultúrává, s a kulturálisan differenciált társadalmakban egyenlı kulturális jogokra van szükség.30 Németországban él az Európai Unió második legnagyobb muszlim közössége, mintegy 3.2-3.4 millió fı, ebbıl 2.5-2.6 millió török. A török közösség sem képez monolit egységet, ellenkezıleg: különbözı törésvonalak mentén differenciált: etnikai (török-kurd); vallási (szunnita-síita); vallásosság (szekuláris-vallásos), politikai státus (állampolgár-nem állampolgár). Németországban más európai országokkal összevetve különösen nehéz volt nem németeknek állampolgársághoz jutniuk, mégpedig a francia államnemzet- vagy politikai nemzet-fogalomtól eltérı német kultúrnemzet-fogalom miatt is. Kissé sarkítva, de egy 27

Lásd Bassam Tibi: Europa ohne Identität? Leitkultur oder Wertbeliebigkeit. Siedler Taschenbücher, München, 2002 28 i.m. 180-183.o. 29 Bıvebben lásd Bassam Tibi: Der Euro-Islam als Brücke zwischen Islam und Europa. 20.03.2007. http://www.perlentaucher.de/artikel/3764.html# 30 A Leitkultur-vitához lásd Stefan Manz: Constructing a Normative National Identity: The Leitkultur Debate in Germany, 2000/2001. Journal of Multilingual and Multicultural Development, Vol.25, No 5&6, 2004

- 30 -


TPF

kultúrnemzet részévé csak beleszületéssel válhat valaki. Az sem véletlen, hogy a külföldi munkaerıt “vendégmunkásoknak” (Gastarbeiter) hívták, számítva arra, hogy egy idı után hazatérnek származási országukba. A kétezres évek közepén jóllehet a Németországban élı török eredető népesség fele már Németországban született, a 2.5-2.6 millió fıbıl még 1.9 millió fı török állampolgár! Az új állampolgársági törvény ezen a helyzeten valamelyest változtatott, azonban komoly bírálatok érték azt a kérdıívet, amelyet az álampolgárságot megszerezni kívánóknak ki kell tölteniük. Mindenesetre 2000 óta érzékelhetıen változott a német viszonyulás a Németországban élı migránsokhoz, közeledtek egymáshoz a korábban jelentısen eltérı álláspontok. Általánosan elfogadottá vált – a CDU/CSU berkein belül is -, hogy Németország is egyike lett a bevándorlók országának. Ezt támasztják alá a statisztikai adatok is: az ország 7 tartományában immár a 15 év alattiak egynegyede-egyharmada bevándorolt hátterő. Mind szélesebb körben vélik úgy, hogy a multikulturalizmus nem váltotta be az eredetileg hozzá főzött reményeket, s egyre többen távolodnak a multikulturalizmustól és a megoldást mind inkább az integrációban látják, akár állampolgárságot is adva az azt igénylıknek. Ez azonban újabb, más jellegő problémákat vet fel, hiszen a többségi álláspont szerint aki állampolgárságért kíván folyamodni, annak elıször integrálódnia kell, illetve bizonyítania “németségét”. Aligha lehet azonban elvárni egy muszlimtól a német társadalomba történı teljes integrálódást állampolgárság és a részvételi jogok és lehetıségek teljes körő biztosítása nélkül.

Törökország EU-tagsága Törökországot Samuel P. Huntington híres munkájában klasszikus „elszakadó államnak“ tartja, amely „olyan uralkodó kultúrával bír, mely egy adott civilizáción belül jelöli ki a helyét, csakhogy vezetıi egy másik civilizáció irányába indulnának“.31 Ez természetesen azt jelenti, hogy Törökország helye az iszlám civilizáción belül lenne, kemalista vezetıi viszont a nyugatihoz szeretnének tartozni. Úgy véljük, Törökország civilizációs hovatartozásának a kérdése alapvetıen befolyásolja az ország EU-tagságát is. Olyan országról van ugyanis szó, amelyik évtizedek óta „sorban áll“ az EU-tagságért, az Unió ugyanakkor újabb és újabb kifogásokat talál ennek megakadályozására. Törökország civilizációs besorolása cseppet sem könnyő. A modern Törökország megalapítója, Musztafa Kemál Atatürk az országot egyértelmően a nyugati civilizációhoz sorolta32, s ezen cél elérése érdekében radikális modernizációs és transzformációs programot hajtott végre, amely azonban cseppet sem nélkülözte a máig érzékelhetı ellentmondásokat. Különösen a szekularizáció irányában ható, gyakran erıszakos lépések okoztak komoly konfliktusokat, különös tekintettel arra, hogy az iszlám évszázadokon keresztül átszıtte a modern török nemzetállam „jogelıdének“, az Oszmán Birodalomnak a mindennapjait. A török közvélemény sem egységes az ország civilizációs hovatartozását illetıen, Nyugaton – beleértve természetesen magát az Európai Uniót is - viszont a többség Törökországot az iszlám-, és nem a nyugati civilizációhoz tartozónak gondolja. Megítélésünk szerint mindez komoly gátját képezi az ország EU-tagságának.

31

Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998. 220-221.o. 32 Az atatürki törekvéseket teoretikailag megalapozó Ziya Gökalp így fogalmazott: “társadalompolitikánk alapelve a következı kell hogy legyen: a török nemzethez, az iszlám valláshoz és az európai civilizációhoz tartozás”. Lásd Ziya Gökalp: Turkish Nationalism and Western Civilization. Selected Essays. George Allen and Unwin Ltd, London, 1959. 279.o.

- 31 -



Érvek sorakoztathatók fel Törökország EU tagsága mellett és ellen is. Ami mellette szól: 1. Musztafa Kemal Atatürk Törökországot modern, európai, szekularizált nemzetállamnak képzelte el. A hadsereg azóta is elkötelezett ıre a kemalizmusnak. 2. Az Oszmán Birodalom is Európához tartozott, végnapjaiban „Európa beteg emberének“ nevezték. 3. Törökország az egyik legnagyobb hadsereggel rendelkezı tagja a NATO-nak. 4. Az országban az iszlám szekularizált változata a domináns, s Törökországot szakértık a legdemokratikusabb országnak tartják az iszlám világban. EU-tagsága modell-értékő lehet az iszlám és a demokrácia együttélése szempontjából is. 5. Törökország kirekesztése a törökországi iszlám radikalizálódásához, a szélsıséges irányzatok felerısödéséhez, destabilizálódáshoz vezethet. 6. Törökország tagságával erısödhet a regionális stabilitás a térségben, s egyfajta „ütközı övezetként“ szolgálhat az EU és az instabil Közel-Kelet között. Számos olyan érv szólhat ugyanakkor Törökország EU tagsága ellen is, amelyek ugyancsak racionális megfontolásokat tükröznek. 1. Törökország identitása valójában nem nyugati, hanem iszlám identitás, s az ország sem földrajzi, sem kulturális értelemben nem Európához tartozik, hanem sokkal inkább ázsiai. 2. Törökország EU tagsága esetén az EU határi kitolódnak, és olyan válságövezetekkel lesz közvetlenül határos, mint Irak, Szíria és Irán. 3. Az Európai Unió értékek közössége is, s ezek a “nyugati”, “keresztény” értékek nem azonosak az iszlám értékekkel. 4. Törökország EU tagsága esetén az Európai Unió legnépesebb tagállama egy iszlám állam lesz, ami nemcsak az identitást vagy az értékeket érinti, hanem olyan konkrét “technikai” kérdéseket is, mint például az EU-n belüli szavazati arányok. 5. Lévén az ország jelenlegi irányítói komoly bázissal rendelkezı iszlamisták, az iszlamizmus – sokak aggálya szerint az iszlám radikalizmus - ezáltal “állami szinten is” bekerülhet az Unión belülre. 6. Sokan bizalmatlanok a teljes jogú EU tagság mellett hitet tevı iszlamista kormánnyal szemben, s feltételezésük szerint a török vezetés csupán színleli a nyugati elkötelezettséget s valódi célja az ország fokozatos iszlamizálása. Magunk meggyızıbbnek és fontosabbnak tartjuk a Törökország teljes jogú EU tagsága mellett szóló érveket.

- 32 -


TPF

ÜZLETI KORRUPCIÓ MAGYARORSZÁGON – ÚTBAN AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS FELÉ? Dr. habil Szántó Zoltán egyetemi tanár Az elıadás annak az empirikus gazdaságszociológiai kutatásnak az eredményeibe nyújt betekintést, amely egyrészt összefoglalta az üzleti életben tapasztalható korrupciós jelenségekkel kapcsolatos korábbi hazai empirikus vizsgálatok eredményeit, másrészt tíz strukturált mélyinterjút bonyolított le hazai – közöttük a legnagyobb árbevételő cégek csoportjába tartozó – vállalatok vezetıivel, s az interjúkról kvalitatív elemzést készített, harmadrészt teljes körően összegyőjtötte nyolc on-line napi- és hetilap (Magyar Nemzet, Figyelı és FN, Index, Népszabadság, Origo, HVG, Világgazdaság, Heti Válasz) korrupcióval kapcsolatos, 2006-2007-ben született cikkeit, s ezekbıl 107 korrupciós esetet írt le. Az eseteket tartalomelemzésnek vetette alá, s kvantitatív eszközökkel jellemezte a korrupció különbözı típusait. A kutatás eredményei részletesen olvashatók az alábbi két kiadványban: Alexa Noémi (szerk.): Korrupciós kockázatok az üzleti életben. Nemzeti integritás tanulmány. Második rész. Magyarország 2008. (letölthetı: www.transparency.hu) Szántó Zoltán – Tóth István János (szerk.): Korrupciós kockázatok az üzleti szektorban. Kutatási háttértanulmányok. (letölthetı: www.uni-corvinus.hu/szoc) A korrupció megjelenési formái (megvesztegetés, csúszópénz, megkenés, törvénytelen juttatás, „ajándékozás”, baksis, nepotizmus, lefizetés stb.) a történelem minden idıszakában elıfordultak. A korrupció jelensége elıfordul a gazdaság, a politika, a közigazgatás, valamint a bőnüldözés és igazságszolgáltatás területén. Kultúránként eltérı módon küzdöttek ellene: rotálták a közhivatalnokokat, jutalmazták azokat, akik leleplezték a korrupt gyakorlatot, az esküdteket és a bírákat véletlenszerően választották ki, a menedzsereket tıkerészesedéssel kompenzálták. A korrupció ennek ellenére nem szőnt meg, minden modern társadalmi rendszerben – kisebb-nagyobb mértékben – megjelenik. Negatív hatásai közismertek: magas társadalmi költségei csökkentik a jólétet, versenytorzító hatásai gyengítik a hatékonyságot, s ezen keresztül veszélyeztetik a gazdasági fejlıdést. Általánossá válása aláássa a társadalmi, jogi és gazdasági intézmények mőködését, társadalmi szintő bizalomvesztéshez és normaerózióhoz vezet. Elterjedtsége ellenére viszonylag szerény kutatási eredményeket tudnak felmutatni a korrupcióval foglalkozó társadalomkutatók. Sokszor még a korrupció fogalmának meghatározása is vitákhoz vezet, ritkán találunk általánosan elfogadott elméleti modelleket, s szinte alig áll rendelkezésünkre megbízható, érvényes, pontos és reprezentatív empirikus kutatási eredmény a korrupcióról. Ez persze részben a jelenség természetébıl adódik: nehezen megfigyelhetı, az érintettek mindent megtesznek az elleplezése érdekében. Cikkünk annak a gazdaságszociológiai kutatásnak az eredményeibe nyújt betekintést, amelyet idén tavasszal végzett a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének Korrupciókutató-központja a Transparency International Magyarország megbízásából.

- 33 -

Üzleti korrupció Magyarországon – útban az intézményesülés felé?

Dr. habil Szántó Zoltán

A vállalatvezetık perspektívája A mélyinterjúk során megkérdezett vállalatvezetık közül szinte mindenki azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon meglehetısen elterjedt a korrupció jelensége. Tíz interjúalanyunk közül hatan egybehangzóan állították, hogy az üzleti és a(z ön)kormányzati szféra közötti korrupció sokkal nagyobb arányú, mint az üzleti életen belüli korrupció. Bár többen hozzátetették: a kettıt idınként meglehetısen nehéz elválasztani egymástól: ugyanis erısen öszszefonódnak. Az (ön)kormányzati korrupciós eseteket említve többen megjegyezték, hogy ez tulajdonképpen a pártfinanszírozás bevett módja. A korrupció mértékét interjúalanyaink általában nehezen becsülték meg. Két interjúalany 10-es skálán értékelte a korrupció elterjedtségét úgy, hogy a magasabb érték nagyobb mértékő korrupciót jelentett. Egyikük az üzleti életen belüli korrupciót 3-asra, az üzleti és (ön)kormányzati szféra közötti korrupciót pedig 7esre osztályozta. Hozzá hasonlóan értékelt a másik: elıbbit ı 4-esre, utóbbit 8-9-esre becsülte. A gazdasági ágakat említı interjúalanyok többsége szerint az építıiparban a legkiterjedtebb a korrupció, de volt aki az energiaszektort, az informatikai területet, a nagykereskedelmi láncokat említette. Interjúalanyaink a korrupció alábbi táblázatban leírt – negatív és pozitív – hatásait emelték ki a beszélgetések során. A korrupció hatásainak táblázata – vállalatvezetıi perspektívából A KORRUPCIÓ HATÁSAI NEGATÍV HATÁSOK

POZITÍV HATÁSOK

Gazdasági hatások

Gazdasági hatások eltőnı pénzforrások az eljárások menetének gyorsítása az árak emelkedése a korrupciós jutalék miatt többletfogyasztás versenytorzítás Morális hatások társadalom, fiatalok demoralizálása EU integráció akadályozása további gazdasági bőncselekmények gerjesztése A korrupciós jutalék „útjáról” az interjúalanyok több módszert is említettek. Elıfordulnak olyan esetek, mikor a korrumpáló cég rendelkezik külföldi bankszámlával és a megrendelı részérıl egy küldönc egyszerően kimegy az adott országba és egy táskában hazahozza a pénzt („a korrumpáló cégnek rendelkeznie kell a megfelelı struktúrákkal”). Elıfordulhat az is, hogy áttéteken keresztül ugyan, de szerzıdéses jogviszonyt létesítenek. Egy másik interjúalanyunk szerint az átutalások magánszámláról magánszámlára történnek, így jól megoldható a fedezés. Véleménye szerint úgy van összekeverve minden, hogy ne is lehessen kibogozni. Egy másik vélemény: idıvel a brutális és egyszerő technikák helyét, amikor borítékokban/aktatáskákban átadott készpénz ügylet is zajlott, átvették a finomabb technikák. Interjúalanyaink többsége szerint a korrupció súlya az elmúlt 5-10 évben egyértelmően növekedett Magyarországon. Az interjúalanyok közül többen részletesen kifejtették, hogy szerintük melyek azok az alapvetı problémák, amelyek a magyarországi korrupció elterjedéséhez vezettek.

- 34 -


TPF

A korrupció okai – vállalatvezetıi perspektívából A KORRUPCIÓ OKAI GYAKORI EMLÍTÉSEK Ügyintézés és törvények túlságosan bonyolultak Bizalmatlanság - mindent ismerısi körbıl akarnak megoldani - kapcsolatok szerepe A fiatalok ebbe nınek bele Nincs átláthatóság ESETLEGES EMLÍTÉSEK Túlzott bürokrácia Közbeszerzési törvényen joghézagok Nincs (jogi) következmény Pártfinanszírozás A meginterjúvolt vállalatvezetık az alábbi javaslatokat fogalmazták meg az üzleti korrupció visszaszorítására. A korrupció csökkentésére tett javaslatok – vállalatvezetıi perspektívából GYAKORI EMLÍTÉSEK Eljárások egyszerősítése, egyértelmővé és átláthatóvá tétele, kiskapumentes törvényi szabályozás Normaszegésre irányuló közösségi, médián keresztül megvalósuló és jogi szankciók Szakmai etikai normák határozottabb lefektetése, szocializáció Alulfizetettség problémájának enyhítése Szemtıl – szemben a korrupcióval Az alábbiakban az interjúk során hallottak alapján bemutatunk néhány tipikus korrupciós történetet – természetesen konkrét szereplık, helyszínek, stb. nélkül. Van egy beszerzési igény, amelyre egy (ön)kormányzati intézménynél pályázatot írnak ki, aztán a jelentkezıket strómanok keresik meg, akik közlik, hogy X %-ért elintézik az ügyet. (Van polgármester, aki a Mr. 10% becenevet kapta hasonló okból, az interjúalany X értékét 3–10%ra becsüli.) Az interjúalany szerint a megrendelı általában már eleve tudja, hogy kihez kell fordulni: ez általában a pártfinanszírozás és környéke. A kifizetés technikája: legtöbbször alvállalkozók bevonásával történik, például egy tanácsadó céget alkalmaznak, vagy olyan is elıfordul, hogy offshore struktúrán keresztül fizetik ki a pénzt. Elegánsabb formája az olyasfajta kérés, hogy ezt meg ezt a céget vegyétek be a konzorciumba. Ma már a korrupció nem asztal alatt átcsúsztatott bıröndökkel megy, az sem történik meg, mint ami megtörtént az interjúalannyal 15 évvel ezelıtt, hogy az ÁPV Rt. képviselıje szemtıl-szembe megmondta neki, hogy ezért és ezért a tevékenységért 200 ezer forintot kér. Ma a komoly cégek alvállalkozókat és tanácsadókat alkalmaznak, lehet tudni, hogy kit kell megkeresni. Van már arra példa is, hogy egy cég keresi meg az önkormányzatot, hogy beszállító tud lenni: fıként EU-s forrásokat akarnak így kiaknázni. Konkrét példa erre: beszállító megfinanszírozza az önkormányzati önrészt, hogy megkapja a megrendelést. Azt szokták mondani, hogy két - 35 -



fajta polgármester létezik: aki magának lop, és aki a településének lop. Ha érkezik hozzá egy ajánlat, amely meglebegteti elıtte, hogy mondjuk 3 db nyilvános WC-t tudunk építeni a városnak, s még az építtetı az elnyert pályázati pénz 10%-át vissza is adja: kockázat semmi és pénzbe sem kerül. Az önrész megfinanszírozását legtöbbször úgy oldják meg, hogy elıközbeszerzési pályázatot írnak ki, s valamelyik bank megfinanszírozza az önrészt. A folyamat mozgatórugója az az üzleti cél, hogy el tudja adni a terméket a cég, s a feltételeket azáltal teremti meg, hogy ı ismeri a kiaknázható pályázatokat. Az egyik interjúalany még tapasztalatlan menedzser volt, amikor egy magyar vállalkozás felesleges ingatlanjait értékesítette, s az osztrák partner a kialkudott árra azt mondta: többet szeretne fizetni. A helyzetet elıször nem is értették. A különbözetet Bécsben kellett átadniuk, ami a vételárnak 2,5%-a volt. Az interjúalany szerint jellemzı ott, hogy nem akarnak 10-1520%-ot kérni, hanem mértéket tudnak tartani. Romániában az egyik bank tisztviselıjének a közös jól elvégzett munka jutalmaként egy üveg whiskey-t vitt az interjúalany, de a tisztviselı nem értékelte a köszönetnyilvánítást, azt mondta, hogy legközelebb az ı pénzét ne költse el… Sok magyarországi cégnél alkalmaznak közkapcsolati igazgatót, aki adott esetben engedélyek kérésénél a korrupcióért „felel”. Léteznek kifinomult technikák a korrupciós helyzetek megteremtésére, kezelésére és megszervezésére. Ilyen például, hogy kis papírra írják fel a találkozó helyét és idejét, ha esetleg hangfelvétel készülne. A korrupciós összeg „tisztára mosása” több módon is történhet: (1) a tulaj adja oda személyesen az osztalékából, mert még így is megéri neki; (2) a munkatárs számlájára érkezik meg az összeg „jövedelemként”, s ezt ı visszaadja; (3) off-shore céges megoldásokkal, kis költséggel lehet kivenni pénzt. Vannak cégek, amelyek vállalják a lobbizást egy-egy ügyért. Sikeres pályázat esetén sikerdíjat/tanácsadói díjat kapnak, s kérdés hogy kiknek juttatnak belıle. Interjúalanyunk multiknál már látott olyat, hogy normál tenderek elbírálói egy jó döntés után egy drága autóval lettek gazdagabbak. Korrupciógyanús esetek a médiában Az on-line újságok 2006-2007-es évfolyamai alapján 107 korrupció-gyanús esetet dolgoztunk fel. Az elemzett 107 esetbıl több mint az esetek egy harmadában a korrumpáló, vagy a korrumpált is egy intézmény (vállalat vagy állami intézmény) képviselıje volt. A korrumpálók és a korrumpáltak megoszlása, % (N=107) 80,0 korrumpált

70,0

korrumpáló 56,1

60,0

%

50,0 40,0

38,3

36,4

30,0

35,5

25,2

20,0 8,4

10,0 0,0 egyén

csoport

intézmény

Forrás: BCE Korrupciókutató-központ

- 36 -


TPF

A korrupció szereplıinek többsége magas társadalmi státuszú (vezetı beosztású), a korrumpáltak között 57%, a korrumpálók között 74%. A korrumpáló és a korrumpált társadalmi státusza között rendkívül szoros összefüggést figyelhetünk meg. A korrupciós tranzakciók jellemzıi között megfigyeltük, hogy mi volt a tranzakció során nyújtott elıny, szolgáltatás és mi volt a jutalék. Mindkét esetben megkülönböztettünk anyagi és nem anyagi jószágokat. A megfigyelt korrupciós tranzakciók túlnyomó részénél triviális módon a korrupció során nyújtott szolgáltatás, elıny nem anyagi jellegő volt, míg az ezért kapott jutalék a legtöbb esetben pénz volt. Az elemzett tranzakciók közel ¾-ében (75 esetben) be lehetett azonosítani a korrupciós tranzakció helyét is. Eszerint a korrupciógyanús esetek többsége Budapesthez köthetı (56%), a többi pedig vidéki városokban zajlott le (32%) és mindössze 12% zajlott községekben, vagy azokon kívül. A korrupció alapvetıen városi jelenség. Lényeges szempont a korrupciós esetek osztályozásánál, hogy milyen intézményekkel hozható kapcsolatba a feltételezett korrupciós tranzakció. Az esetek közel felében valamilyen minisztérium vagy országos hatáskörő szerv volt az egyik érintett fél – a korrumpált ezeknél az intézményeknél dolgozott az esetek túlnyomó többségében. A másik jellegzetes érintett intézmény a rendırség volt és feltehetıen a bíróságok sem mentesek a korrupciótól. A korrupciós esetek megoszlása a kapcsolódó intézmények szerint, % (N=105) rendırség 35,0 30,0

30,2

29,2

bíróság 25,5

25,0

önkormányzat 20,0 15,0 9,4

10,0

APEH

3,8

5,0

minisztériumok/ országos hatáskörő szervezetek

1,9

0,0 rendırség

bíróság

önkormányzat minisztériumok/ országos hatáskörő szervezetek

APEH

egyéb ellenörzı apparátusok (közterület felügyelet, ANT SZ)

egyéb ellenörzı apparátusok (közterület felügyelet, ANTSZ)

Forrás: BCE Korrupciókutató-központ

A korrupciós esetek újabb fontos mozzanata, hogy milyen ügyekkel/hivatali lépésekkel kapcsolatban jönnek létre. A 2006-2007-ben napvilágra került esetek túlnyomó része ellenırzésekhez kötıdı korrupció (42%), de magas az engedélyek megszerzéséhez és a közbeszerzésekhez kapcsolódó korrupciós esetek aránya is (16-16%). Az üzleti korrupció intézményesülésére utaló jelek Mindezek után felvetıdik a kérdés: A korrupciós jelenségeket ma Magyarországon kétszereplıs tranzakciók összegzıdéseként foghatjuk-e fel, vagy valamilyen intézményesülı folyamatként, amely többszereplıs és bonyolult cserekapcsolatokon és intézményeken keresztül érvényesül?

- 37 -



Az sajtóelemzés eredményei szerint a feldolgozott 107 esetbıl (egy kivételével) minden esetben meg lehetett állapítani, hogy egyszerő, kétszereplıs tranzakcióról van-e szó, vagy többszereplıs, láncba szervezıdı tranzakció-sorozatról. Az eredmények szerint az elıbbi csoportba tartozik a feldolgozott esetek 62%-a az utóbbiba pedig 38%-a. A korrupciós tranzakciók szereplıi között egyre inkább túlsúlyban vannak a csoportok és intézmények, az egyénekhez képest. A vállalatvezetıi interjúkból pedig kiderült, hogy különbözı „struktúrák” (tanácsadói, közvetítıi „vállalkozások”, off shore cégek, stb.) alakulnak ki a korrupció kiszolgálására. Tudatában vagyunk annak, hogy a forrásul szolgáló médiák szelekciós mechanizmusait nem tudjuk kontrollálni, de ezek az eredmények arra utalnak, hogy a korrupció jelensége intézményesült formájában nem elhanyagolható súllyal van jelen a mai magyar gazdasági életben. Fontos szerepet kap a megrendelések, az erıforrások elosztásánál, a szabályozásnál, illetve a hátrányos gazdasági következményeknek egyes üzleti szereplık számára való semlegesítésében.

- 38 -


TPF

FELSİFOKÚ OKTATÁS A JÖVİÉRT, DE HOGYAN? Dr. Menyhárt Ferenc fıiskolai tanár A szerzı az értelmiségképzés, mint a felsıoktatás kiemelt feladata szempontjából vizsgálja a jelenlegi felsıfokú képzés helyzetét. Három pontot emel ki, mint aktuálisan jellemzı rendszerhiányosságot: - a társadalmi elit szervezıdésének folyamatából a felsıoktatás kiszorul, kiszorulhat, és más szervezıdési módozatok léphetnek be, amelyeket a cikkben röviden bemutat. - a felsıoktatásba belépı korosztályok társadalmi érettségét, a felnıtté válás kitolódását, és a felsıoktatásban ez által megjelenı új, ma még látenciában lévı elvárásokat - az egyetemi, fıiskolai képzés nem megfelelı, a tendenciákkal ellentétesen mőködı reakcióképességét, a több éve jelentkezı változással szembeni érzéketlenségét. A cikk nem csak felveti a problémákat, de megoldásokat is javasol. A kisebb mérető, familiárisabb képzı intézményeknek komoly piaci versenyelınyt tulajdonít a jövı oktatási piacán. Versenyelınyük a társadalmi igényekre történı reagálás képességében rejlı adottságokra építhetı. A kultúrtörténészek jelölik meg az un. elsı és második mőveletlen generációt. Az elsı mőveletlen generáció azokat a második világháború után nagy tömegben a felsı oktatásba beözönlött munkás és paraszt fiatalokat jelenti, aki egy éves, akkoriban szakérettséginek nevezett elıképzettséggel kerültek az egyetemek, fıiskolák padjaiba. Jól lehet, megpróbálták leküzdeni a hiányosságaikat tanulással, önmőveléssel, az európai kultúra értékeinek ismerete sokuk számára nem volt pótolható a felsıoktatásban szakmai képzésben való részvétellel. Nyilvánvaló, hogy a kellı elıképzettség hiánya miatt kapták ezt a nem túlságosan hízelgı megnevezést. Ez a hiányosság erısen megmutatkozott az általuk nevelt következı nemzedéken is. A második mőveletlen generáció tehát ezek gyerekeit foglalja magába. Némi deja vu érzés fogja el az embert ma fıiskolai oktatóként. Mint ha ma is hasonló jelenség tanúi lennénk. A társadalom nivellálódása napjainkban jelentıs mérető. Míg az évtized elején a vagyonosodás, a pénzszerzés volt a meghatározó, mára a kitörés lehetısége a diplomaszerzés. A napjaink elsı „mőveletlen generáció”-jának azt tekinthetjük, amely megszerezte az anyagiakat, a rendszerváltást követı lehetıségekkel jól, rosszul élve, és a 90-es évek elején született gyermekeit diplomásként képzeli el. Már az óvodától kezdve jó intézményekben nevelteti, anyagi lehetıségeit felhasználva különórákra, külföldi iskolákba járatja, hogy megadja neki mindazt, amit saját pályafutása során hiányként élt meg. Teszi mindezt gyakran a gyerek tehetségétıl, adottságaitól elvonatkoztatva, a szorgalom, a motiváció hiánya ellenére is. Azt az életstratégiát egy erısen kompetitív, szolidaritás mentes társadalomba való beilleszkedés eszközének tekinti, és sikeresnek tartja következı generáció számára. Sokan hullanak ki ezen a szőrın már közben is, de még többen fognak az igazi megmérettetések során. A felsıoktatás piacként kezeli ezt az igényt, nem véletlen a korábbi rendszer intézményes és intézeti fellazítása. Itt is verseny van: verseny a hallgatóért, a támogatásért, a tandíj bevételért. Csak a színvonalért nem! A nagy intézmények, diplomagyárak nem figyelnek, nem figyelhetnek erre. Ma még csak néhány szociológiai trend jelzi a problémát. Ezek alapján úgy tőnik, hamarosan eljutunk immár a negyedik mőveletlen generációhoz!

- 39 -

Felsıfokú oktatás a jövıért, de hogyan?

Dr. Menyhárt Ferenc

Lehet ezt jelentéktelennek feltüntetni és figyelmen kívül hagyni. Árt-e egy országnak, ha nincs színvonalas, kulturált értelmisége, értéket mutató és követelı elitje? Nem feltétlenül! Amerikában például az ottani kutatók szerint 30 éve nincs mértékadó elit, vagyis olyan társadalmi réteg, amely az ízlést, a viselkedést, a kultúrát, a társadalmi érintkezés elfogadott szabályait meghatározta volna. Hagyományos társadalmakban ez az arisztokrácia sajátja volt, az amerikai társadalomban az 50-es évekig a fehér-angolszász protestáns elité. Magyarországon a rendszerváltást megelızıen a humán értelmiség egy jól körülírható, fıleg mővészeket, társadalomtudósokat tömörítı köre játszotta ezt a szerepet. A 90-es évek rendszerváltó szele elsodorta a mértékadó elitet, s mostanáig nem igazán lehet ilyen társadalmi csoportot definiálni. Talán a politikai elit aspirált erre a társadalmi szerepre, de közülük is csak azoknak sikerült erre a szintre felemelkednie, akik idıben szakítottak a politikával. Újabban egyre többször érzékelhetı az értelmiség megnyilatkozásaiban a mértékadó szerepre, csoportok szervezıdésére irányuló igény megfogalmazása. Valószínő, hogy amint a társadalom túljut az átalakulás, a rendszerváltás okozta krízisen, szükségszerően elindul az elitképzıdés is. Nehéz ma még megjósolni, hogy amerikai módra, a bobokhoz hasonló, vagy egy másképpen szervezıdı elit kerül felszínre. A bobok köztudottan nem középosztálybeliek, hanem klasszikusan arisztokratikus vonásokat ırzı, az Alapító Atyák leszármazottai, vagy legalább valamilyen jelentıs ıssel büszkélkedı meglehetısen gazdag réteg. Számukat a témával foglalkozó David Brooks 10 millió körülire becsüli. A tendenciákat tekintve meg van a lehetısége a „bobosodásnak” Magyarországon is, ha nem is akkora méretekben, mint Amerikában. Potenciálisan a rendszerváltás után született, jó anyagi háttérrel rendelkezı, külföldön iskolázott, külföldi kapcsolatokkal, nyelvtudással rendelkezı fiatalok képezhetik ezt a fajta elitet. A többieknek, akiket mi is képzünk, esélye sem lesz ebbe körbe bekerülni. İket nevezi Almási Miklós Szellemv@dászat c. könyvében immobiloknak. Almási meglehetıs szemléletességgel jellemzi ıket:” „ félnek az új környezettıl, versenyhelyzetbe csöppenve –például egy interjú vagy álláskeresés tesztjén azt sem tudják megmutatni, amit pedig tudnak, mert zavarukban, rémületükben/?/ mindent elfelejtenek. Mert a szorongás bénít, mozdulna, de ebben az új közegben nem tud. Ha otthon kérded, tudja, amit kéne, csak ott, abban a szituációban nem forog a nyelv, elfelejti a kódot, tört marad a gesztus, rossz a mimika. Már a kézfogás is rosszul sikerül: izzad a tenyér… Kínos. Érzed, milyen béna is vagy…… A HR tisztviselı utolsónak sorolja a CV-det.” /im. 74.old./ A való világot figyelve bátran megállapíthatjuk, az esélytelenek képzıje minden olyan hazai felsıoktatási intézmény, amelyik nem veszi számba a jelzett tendenciákat, és képzési folyamatában nem alkalmazkodik valamilyen új formában a fiatalokra váró kihívásokhoz. Non scolae, sed vitae discimus! És docemus? Ma Magyarországon 71 felsıoktatási intézmény osztozik a piacon: 31 állami, 26 egyházi, és 14 magán-és alapítványi fenntartású. Az intézmények 20 %-át kitevı magán és alapítványi fıiskolák a hallgatók valamivel kevesebb, mint 10 %-át képzik. Egy a Népszabadságban nem rég megjelent cikkben a rektori konferencia fıiskolai tagozatának elnöke annak a nézetének adott hangot, hogy „tíz év távlatában a mai 71 felsıoktatási in-

- 40 -


TPF

tézménybıl 30-nál több nem marad talpon.” Ezzel együtt úgy véli, hogy „a vidéki felsıoktatási intézmények kiürülését és a vidéki értelmiség elvesztését meg kell akadályozni”. Hogyan lehet ezt az elızıekben jelzett tendenciák ismeretében kezelni? Mit kell változtatni a képzés mai gyakorlatán ahhoz, hogy megelızhetı legyen a fenti jóslat? Elsısorban nem az intézményi struktúrában jelzett mennyiségi átrendezıdésre fókuszálnék, hiszen ez az átrendezıdés egyszerő piaci törvények mentén szükségszerően bekövetkezik. Ami ennél fontosabb és jövıbe mutatóbb, a vidéki értelmiség elvesztése, a negyedik mőveletlen generáció kialakulása, illetve az esélytelenek képzéséhez való hozzájárulás. Milyen új, használható módszerekkel kerülhetık el ezek a prognosztizált társadalmi anómiák? Megfigyeléseimet, így mondanivalómat is a nappali tagozatos, közvetlenül a középiskolából érkezı korosztályra koncentrálom, mivel a munka mellett, felnıtt fejjel tanulók célja, ez által motiváltsága, jövı képe ebbıl a szempontból irreleváns. Tapasztalatom szerint a középiskolából kikerülı korosztálynak ma több olyan hiányossága is van, amelyek a felsıfokú képzés jelenlegi módszereivel nem korrigálhatóak. Milyen hiányosságokról van szó? A lemaradás már lehet, hogy az óvodában elkezdıdik. A családig, az óvodáig azonban nem akarok visszamenni, hiszen az meghaladná e dolgozat kereteit. A középfokú képzés hiátusait közül viszont megemlítek néhány fontosabbat. A személyiség fejlettsége A középfokú oktatásból ma a fiatalok félkész termékként kerülnek ki. Ez a személyiség fejlettségét illetıen a felnıttség hiányában jelentkezik. A következıkben utalok néhány jellemzı mozzanatra. A pályaválasztás A középiskolának mindig is feladata volt a pályaorientációs nevelés. Egy generációval korábban csak a korosztály 1-2%-ának esetében nem történt meg a pályaválasztás a középiskolában. Mára ez megfordult: jó, ha 1-2%-nál megtörténik. A korosztály, de valószínőleg szüleik is a továbbtanulást sokszor a fiatalkor megnyújtásának, a munkahelykeresés, talán a munkanélküliség elıl való menekülésnek tekintik. A középiskolában csak érettségit, de érettséget nem szerzı ifjú, még nem igazán tudja, mit is szeretne csinálni felnıtt életében. A felsıoktatásban eltölthetı 3-4 év megnyújtja pályaválasztási terminust. Egy diplomával bármit kezdhet az ember, esetleg még egy újabbat is szerezhet, talán megkedveli a tudományt, és master fokozaton tanul tovább. Ha nem sikerül, elmegy külföldre úgymond: nyelvet tanulni. Minden esetre idıt nyer mind a szülı, mind a gyerek. A szülı, ha anyagilag megterhelı is, finanszírozza a tanulást, hiszen más választása nincs. Reméli, hogy jó helyen, jó célért hozza az áldozatot. A felsıoktatás így akaratlanul is a pályaorientációs képzés színterévé vált. Nem rendelkezik ugyan ehhez sem eszközökkel, sem módszerekkel, sem szakmailag felkészült nevelıkkel. Irányítottan, intézményesen nem is végzi ezt a feladatot, megmarad a spontaneitás szintjén a nevelésnek ez a szegmense. A felsıoktatást jelenlegi szervezeti, képzési keretei ráadásul inkább eltávolítják a nevelésnek ettıl a lehetıségétıl. A személytelen nagy campusok nem arra lettek kitalálva, hogy befejez-

- 41 -



zék egy félig kész ifjú pályaorientációját. Szakmai ismeretek racionalizált folyamatok mentén történı átadása történik különbözı minıségben, ennél többre nincsenek berendezkedve. Egy méreteiben kisebb, családias intézmény alkalmas lehet ennek a feladatnak a végzésére, viszonylag kis ráfordítással. Már azzal is komoly elıre lépés érhetı el, ha szakma megismertetésén túl, a szakma megszerettetésére is figyelmet szentel. Az értékrendszer kialakulatlansága A posztadoleszcencia, a serdülıkor és a fiatal felnıtt kor közé ékelıdı életszakasz, már a második világháborút követıen, kialakult, és némileg megváltozott formában Magyarországon is megjelent a nyolcvanas években. /ld. Róbert Péter és Tóth Olga kutatásait./ A 80as évek fiataljai azért halogatták felnıtté válásukat, „ mert a felnıtt szerep csak féloldalasan valósulhatott meg, ami frusztrációt, a felnıtt világgal szembeni ellenállást váltott ki. Napjainkban a társadalom jobban elfogadja a késleltetett felnıtté válást, hiszen egyre kevesebb az olyan fiatal, aki a felnıttség kritériumainak – nagykorúság: önálló háztartás, anyagi függetlenség,, önálló döntés saját ügyeiben – egyszerre, egy idıben meg tud felelni.” A posztadoleszcencia azzal jár, hogy a fiatalok számára elvész a felnıtt világ vonzereje. Az értékátadási folyamatban meghatározóvá válik a kortárs csoport a szülıkkel szemben. Sok fiatal él kvázi gyermek-státuszban a családban, viszont a szülıknek vajmi kevés ráhatása van az értékátadási folyamatra, sıt épp az ellenkezıje figyelhetı meg: a szülı veszi át a fiatal értékrendjét. A gyerekek által diktált fogyasztási minták átvétele gyakran együtt jár az értékrend átvételével. A mai 35-45 éves szülı korosztály saját gyerekkori tapasztalata, a beléjük nevelt értékrend mára nagyobb részt értéktelenné vált, ld. a szolidaritás, a munkahelyhez való kötıdés, mások pedig, mint a vallásosság a háttérbe szorítottból értékelendıkké váltak. Emellett néhány modern, liberális érték, mint az önmegvalósítás, a szabadság széles körben elfogadottá váltak. A társadalmi anómia jelenségei közül a normaszegés különösen érdekes megítéléső. A magyar társadalom többsége számára elfogadott, hogy a siker eléréséhez kisebb-nagyobb mértékben normát kell sérteni. Az elmúlt közel 20 évben kialakult társadalmi egyenlıtlenségek, a sajtóban nap, mint nap felszínre kerülı korrupciós ügyek azt az érzetet keltik az emberekben, hogy a siker, különösen az anyagi siker becsületes úton nem érhetı el. A családon belüli értékátadás rendkívüli módon megnehezült. A szülık törekvése továbbra is az, hogy gyerekeiknek a lehetı legjobb szakmát válasszák, de döntésük során nem tudhatják, melyik szakma ígéri a sikert, a legjobb karrier lehetıséget. Egy Budapest környéki kistérségben végzett vizsgálatban arra a kérdésre, hogy milyen pályát szán a gyerekének, a megkérdezett szülık több mint fele valamilyen értelmiségi hivatást jelölt meg. Legnépszerőbbek a jogi, a közgazdasági/banki illetve az informatikai pályák. Nagy a felsıfokú végzettség presztizse a társadalom valamennyi rétegében. Ezen a ponton egy rendkívül komoly konfliktus jelenség mutatható ki: az elnyújtott képzés és a gyorsan megtérülı, piacképes tudást termelı képzés konfliktusa. Az elıbbi az aktuális oktatáspolitika preferenciáit tükrözi, az utóbbi az iskoláztatásban érintett szülıi társadalom igényét fejezi ki.” Ennek hatására dönt a középiskola gyakran úgy, hogy kínálatát piacképes tudások irányába dúsítja.” A mőveltség Az un klasszikus mőveltséget a család mellett korábban szintén a középiskola nyújtotta. Ma erre nem nagyon lehet építeni, mert már a középiskolában is a szakmaiság kerül elıtérbe. Érdekes paradoxon, hogy a szakmaiságot a klasszikus mőveltség rovására erıltetı közép-

- 42 -


TPF

iskola még sem alkalmas arra, hogy a pályaválasztás eldöntéséig elvigye a tanulót. Ezzel szemben viszont kimondottan „sikeres” abban, hogy sem a nevelés, sem a képzés terén ne nyújtson semmi olyat, ami befejezett. Így ezek a feladatok egyértelmően átcsúsztak a felsıoktatásra. Magyarországon is ismert David Hopkins egyik anekdotája, melyben a tanár azt mondja diákjainak: „Nekem az a dolgom, hogy tanítsak, nektek az a dolgotok, hogy tanuljatok. Ha esetleg hamarabb befejeznétek, mint én, kérem, szóljatok.” A tömegoktatásban már régen nem fontos, hogy a tanuló életkori sajátosságainak megfelelı irodalmi, mővészeti esztétikai, filozófiai és egyéb humán tudományok terén jártasságot szerezzen, kizárólag a szakmai ismeretek elsajátítása cél. A mőveletlen generáció, az esélytelen felsıfokú képzettségő ember így termelıdik ki, hogy ezután egy életen át érezhetı hátrányba kerül. A kultúraközvetítés diszfunkcionális voltát támasztja alá Bourdieu azon következtetése, mely szerint az iskola a társadalmi mobilitás elısegítése helyett a régi struktúra újratermelését erısíti. Az iskolának az a „rejtett funkciója” segíti elı a korábbi társadalmi struktúra reprodukálódását, amely egyúttal rejtett diszkriminációt is okozhat. A hátrány elsısorban a mobilitás, az értelmiségivé válás terén jelentıs. Mi idézi ezt elı? Az értelmiségivé válás egyik akadálya nyelv. A nyelv osztálytulajdon. Pierre Bourdieu írja A társadalmi egyenlıtlenségek újratermelıdése c. könyvében, hogy „a polgári nyelv számos szót, sıt szintaktikai fordulatot örökölt a latintól, melyeket, csak az írástudók csoportja importálja, alkalmazza, és teszi kötelezıvé ıket. …így a polgári nyelvet csak azok alkalmazhatják megfelelıen, akik a nyelv családi körben, familiarizációval elsajátított gyakorlati kezelését az iskola segítségével a nyelv szinte tudós kezelésének másodlagos képességére válthatták át.” /im.18.p./ Ha tehát a családból hozott lemaradást az iskolában sem sikerül korrigálni, elzáródnak a fiatal elıtt a mobilitás csatornái. A társadalomban nagyon fontos, hogy az ember felismerje azokat, akik hozzá hasonló mőveltséggel rendelkeznek, maga is képes legyen csatlakozni egy közösséghez, és kommunikálni tudjon a közösségével. A közös ismeretanyagú csoport segíti egymást. Az alapkérdés végsı soron mindig az, „hogyan lesz Európa hegy-és vízrajzának, termodinamika második fıtételnek, Hamlet tragikumának és a függvénytannak a tanításából a fiatalt gazdagító érték, az ízlés és ítélı erı, az önellenırzés igénye és képessége, a gondolkodás fegyelmezettsége, meggyızı érvelés mások gondolkodásmódjának tiszteletben tartása, a rendszeres munkavégzés rutinja, a megértés élménye?” /Szabó László Tamás im. p.469/ Mi kell még ahhoz, hogy valaki csak iskolázott, de nem mővelt ember legyen? A szakemberképzésként definiált felsıoktatás, amely az értelmiségképzés minıségi feltételeinek a jelen formációban nem felel meg, mert a középiskolából és a családból hozott hátrányok leküzdését nem tekinti feladatának. A tanuláshoz való viszony A szakirodalom szerint a sikeres tanulást öt tényezı befolyásolja: A tanulásra fordított idın belül - a tanulási alkalom - a kitartás a tanulásban A tanuláshoz szükséges idıt pedig - a tanulási képesség - a tanítás megértésének képessége - a tanítás minısége befolyásolja.

- 43 -



Ha a klasszikus didaktika paradigmáit és az úgynevezett korszerő didaktika paradigmáit néhány fontosabb szempontból összevetjük, a következıket tapasztaljuk. A klasszikus didaktika a tanulást a tanár által közölt tudományos ismeretek megértése és rögzítéseként fogja fel, a korszerő didaktika ellenben a tanulást, mint újra felfedezı tevékenységet értelmezi. Csányi Vilmos, az ismert etológus a következı, szemléletes képet festi errıl a dilemmáról: „Általában mindenki, aki iskolai tantervekkel, a tudás tartalmával foglalkozik azt gondolja, hogy bizonyos mőveleteket, megoldási mechanizmusokat és persze rengeteg adatot kell megtanítani, az a tudás! Akik már belátták ennek kétes értékét, azok valamiféle ködösösen megfogalmazott kézségeket szeretnének a gyerekekben kialakítani, amiket azok majd az életen használnak. A két szélsıséges nézet hívei többnyire járatlanok a tanulás élettani folyamataiban. Itt van például a ” memoriter” probléma. Aki adatokat akar tanítani, az sokféle, kevéssé hasznos ismerettel töltené fel a gyerekek memóriáját. Aki csak készségeket akar kialakítani, azt gondolja, hogy a memória megterhelése káros a gyermeki szervezetre. Egy másfél-három éves gyerek gyakorlatilag egy év alatt elsajátítja az anyanyelvét, mert motivált erre a tanulásra. Tudjuk, hogy a memória éppen úgy trenírozható, mint az izmok, természetesen ne értelmetlen és haszontalan adattömeggel, hanem motivációt indukáló értelmes szövegekkel. Az iskolából kikerülık többsége nem csak olvasni nem tanul meg rendesen, hanem egy történetet – tegyük hozzá egy rövid eskü szövegét sem - képes tisztességesen elmondani, mert nincsen gyakorlata hosszabb szövegek memorizálásában, elmondásában. Pedig ez könnyen megszerezhetı képesség, régen mesemondással érték el az eredményt. A kellıen kialakított memória alapvetı fontosságú az életben” /im. 89.p./ A középfokú oktatásból kikerülı ifjak a tanulás képességének hiányával érkeznek a felsıoktatásba, az esetek jelentıs százalékát tekintve részben vagy teljes egészében motiválatlanul. Nem ritka a Csányi professzor által leírt kettıs hiány: sem az ismeretek sem a készségek nem kerültek beépítésre a korábbi képzési szakaszokban. Mindezek alapjaiban nehezítik meg a felsıoktatás dolgát. De van még egy további nehézség is, ami már nem a középfokú oktatás hiányossága, erre szintén Csányi Vilmos megállapítását szeretném idézni: „ Az új egyetemi reformok igyekeznek az egyetemek közösségi jellegét megszüntetni, és valamiféle oktatástechnológiai mőintézménnyé alakítani ıket. A tanszékeket beolvasztják intézetekbe, amelyek nem mőködnek közösségekként. A kutatást felesleges hobbinak ítélik, és igyekeznek elsorvasztani, ami persze megállítja a tanított anyag gyors és állandó felfrissítését, és elveszi a közös akció lehetıségét a hallgatóktól. Mindezt betetézi az idióta kredit rendszer, amely ugyan néhány személy kívánságainak valószínőleg megfelel, de lehetetlenné teszi a hallgatói csoportok alakulását és összetartását. A csoport kapcsolatok kialakulása az egyetem elvégésének egyik legfontosabb eredménye. Az autonóm individuum, amelynek érdekében a kredit rendszert bevezetik, az egyetemi éveiben teljesen magányos lesz, és a gyakorlati életben sem lesz megfelelı kapcsolat rendszere, mert azt az egyetemen nem szerezhette meg.” /im.91.p/ Összegezve tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a mai felsıoktatás elıtt a korábbihoz képest két komoly próbatétel áll: a halasztott felnıtté válásból és az elıképzettség fent elemzett problémáiból adódó oktatási, nevelési feladatok megoldása, a szükséges képzési módszerek kialakítása és a felsıoktatási intézmények között élezıdı verseny helyzetben való talpon maradás. A két próbatétel egymást erısítı folyamatában lehet és kell keresni a megoldásokat. A továbbiakban a megoldásokkal szeretnék foglalkozni. Talán már az eddigiekbıl is világos, hogy álláspontom szerint a piaci versenyben akkor lehet eredményes egy intézmény, ha oktatási, képzési rendszereiben képes megfelelı módszerek kialakításával és alkalmazásával reagálni a halasztott felnıtté válás és az elıképzettségbeli

- 44 -


TPF

hiányosságok okozta problémákra. Ma, amikor a felsıoktatásba belépık sok tekintetben nem kellı érettség állapotában vannak, sokkal több személyes, egyénre szabott nevelési feladat hárul az intézményekre, mint a korábbi évtizedekben. Sajátos paradoxon, hogy éppen azokat a generációkat hagyta magára az átalakított, és ennek eredményeképpen személytelen, oktatástechnológiai formációkká vált felsıoktatás, amelyeknek a legnagyobb szüksége lenne a belsı kapcsolatokon, közösségeken, nevelıi, tanári egyéniségeken keresztül ható alma materekre. Persze, a kritika csak akkor építı, ha a bírálaton túl a kivezetı utat is megmutatja. A PISA vizsgálat sokakat megdöbbentı eredményei nyomán több olyan elemzés készült, amelyek arra keresték a választ, miért sikeresebbek egyes országok képzési rendszerei, milyen okok és módszerek vezetnek ezekhez a sikerekhez. Az OECD által készített elemzés tapasztalatai arra mutattak rá, hogy a sikeres országok az oktatás szabályozásában négy alapelv együttes alkalmazásával operálnak /OECD 2004/. - Az iskolák jelentıs önállósággal rendelkeznek a tekintetben, hogy a tanulóik adottságainak, felkészültségének, illetve saját intézményi adottságaiknak az elemzése alapján maguk alakítsák ki a legeredményesebb módszereket. - Minden iskola részletes visszajelzést kap arról, hogy a munkája mennyire eredményes. - Olyan érdekeltségi és szankcionálási rendszerek mőködnek, amelyek arra ösztönzik az intézményeket, hogy a kapott visszajelzések alapján fejlesszék tovább tevékenységüket, javítsák eredményeiket. - Az iskolák külsı támogatást kapnak ahhoz, hogy képesek legyenek továbbfejleszteni rendszereiket. Ezek a lehetıségek minden intézménynek rendelkezésére állnak náluk is, és amelyik elıbb lép, az fog tudni fennmaradni az intézmények versenyében. Bármennyire is sok tekintetben bírálat tárgya a felsıoktatás mostani rendszere, semmi sem tiltja azt, hogy egy fıiskola a belépık adottságait, felkészültségét elemezze, és saját intézményi lehetıségeit jobban kihasználja a képzés folyamatában. Ehhez csak a felismerésre és a feladatok elvégzésére van szükség. Az elemzésben igyekeztem bemutatni, milyen hátrányokkal lépnek ma be a fiatalok a fıiskolára. Ezeknek a hátrányoknak a leküzdésében látom az egyik lehetséges sikertényezıt. Mind a tananyag szerkezetében, mind a didaktika terén rendelkeznek az intézmények annyi önállósággal, hogy a hallgatók adottságaihoz, elıképzettségéhez igazított adekvát rendszerekben és módon folyjék a képzés. A kisebb, zártabb struktúrájú intézmények ezen a téren kimondottan versenyelınyben vannak a nagy campusokkal szemben, hiszen hallgatóik zömét személyesen ismer/het/ik, ismerhetnék, kis csoportokban oktatnak, a számonkérés bármely közvetlen formáját alkalmazhatják. Különösen felhívnám a figyelmet a szóban, beszélgetés útján /is/ történı számonkérésre, a hallgatók elımenetelérıl való folyamatos informálódásra. A szóbeli számonkérés fejleszti a kifejezı képességet, az oktató nyomon tudja követni a leadott tananyag megértésének, feldolgozottságának fokát, szabályozni tudja a továbbhaladás ütemét. Lehetséges, hogy ez bizonyos oktatáselmélettel foglalkozó körök, szakértık megítélése szerint visszalépést jelent, talán a régi középiskolás módszer újraéledését látják benne, viszont a módszereket inkább a korosztály adottságaihoz, mint az oktatáselméleti szakemberek elvárásaihoz kell igazítani. Számomra egyértelmő, hogy ez a „ piaci” elvárás mind a szülı, mind a táradalom, a felsıfokú végzettségő szakembereket majdan foglalkoztató gazdasági szereplık részérıl egyaránt. Sok intézményt ért már az elmúlt 8-10 évben az a kritika, hogy végzettjeit kimondottan nem kívánatos személyekként kezelik. Aki befektet ma a gyereke képzésébe, nyílván nem akar értéktelen diplomát, így az ilyeneket kibocsátók elıtt elıbb-utóbb bezárul a piac. Ma is meg-

- 45 -



vannak az ismert brandtek, márkák az oktatási piacon. De nem kell azt képzelni, hogy aki ma márkának számít, az mindörökre az marad. Meg fog történni a ma divatos márkák lecserélıdése éppúgy, mint más termékek esetében. A visszajelzéseket folyamatosan be lehet szerezni akár a végett hallgatók elhelyezkedésének, sorsának alakulása, akár az évenkénti beiskolázási arány változása alapján. Az intézmény eredményességének ezen dimenziók mentén történı folyamatos elemzése elsısorban az adott intézmény érdeke. Minden különösebb külsı presszió nélkül el kell végezni, és ki kell jelölni a saját eredmények javításához szükséges feladatokat minden évben, ugyanúgy, ahogy egy gyártó vagy szolgáltató vállalkozás is rendszeres vizsgálatokkal folyamatosan követi termékeinek piaci pozícióját. Az érdekeltségi és szankcionálási rendszerek mőködtetése sem külsı tényezık által valósul meg, hanem belsı, intézményi igényként kell, hogy folyamatosan kialakuljon és mőködjön. Régen rossz, ha a piac bünteti, szankcionálja a termék elıállítóját azáltal, hogy megvonja tıle a bizalmát. Különösen fontos ez a nem állami fenntartású intézmények esetében, ahol a piac bizalmának elvesztése az intézmény megszőnését jelentheti. Az eredmények javításához szükséges külsı támogatás fıként a pályázati lehetıségeket jelenti. Ma sokkal aktívabbnak kell lenni ezeknek a forrásoknak a megszerzésében, mint néhány évvel ezelıtt, fıként a magán intézmények esetében. A magam részérıl három olyan fontos módszerbeli változást ismerek és javaslok, ami a piaci elvárásoknak megfelelı képzést meg tudja adni, és az intézmények versenyében való sikeres pozíció elérését elısegíti. Egyik sem igényel különösebb anyagi befektetést, csak a meglévı adottságok hatékonyabb, célszerőbb kihasználását feltételezi. 1. Az egyéniesített, vagy egyénre szabott oktatás módszerének bevezetése. Olyan rendszert kell kialakítani és mőködtetni, amely lehetıvé teszi minden egyes hallgató elımenetelének folyamatos nyomon követését, és a beavatkozást azokban az esetekben, amikor eredménytelenséget tapasztalunk. Az egyes hallgatókat egyéni módszerekkel fejleszteni igazából csak a kisebb intézmények tudják sikeresen. Ide fog koncentrálódni az igazi értelmiségképzés, ezekbıl a iskolákból fognak kikerülni az alapos szakmai tudás mellett a mővelt, a tudást alkalmazni tudó diplomások, amennyiben erre a feladatra megfelelı felkészültségő és elkötelezett oktatógárdával rendelkezik az intézmény. 2. A kompetencia fejlesztés. Amikor valakinek a kompetenciáit akarjuk fejleszteni, azt akarjuk elérni, hogy cselekvıképessé váljék egy olyan világban, amelyrıl még nem tudjuk pontosan, milyen cselekvést fog igényelni. Ahogy Chomsky a nyelvtanulással kapcsolatban megfogalmazta: a nyelvtanulás nem abból áll, hogy mondatok véges számát tanuljuk meg, hanem olyan szabályrendszert sajátítunk el, amely képessé tesz bennünket végtelen számú, variálható mondat megalkotására, vagyis az adott nyelven értelmes kommunikációra, a beszédre. Ilyen képességek kialakítására szintén a hallgatókkal személyes kapcsolatban együtt élı és mőködı kisebb intézmények az igazán alkalmasak. 3. A tanulási idın, az iskolán kívüli nevelés lehetıségeinek kihasználása. A hallgatók szabadidejének felhasználása a nem szaktantárgyi ismeretek bıvítésére, az önálló kutatási, ismeretszerzési lehetıségek megismertetése. Az igényes önfejlesztéshez való hozzájárulás az értelmiség képzésének egyik fontos, napjainkban sajnálatosan elhanyagolt eleme. Ennek bekapcsolása az oktatási folyamatba szintén egyik választóvonal lesz az intézmények közötti versenyben.

- 46 -


TPF

Adottságainál fogva a kisebb mérető, familiárisabb iskolák jó pozíciót szerezhetnek ez által maguknak. Olyan pluszt adnak hallgatóik fejlesztéséhez, amire a széttagoltan, személytelenül képzı nagy egyetemek csak nehezen lesznek képesek. Összegezve mondanivalómat, úgy vélem, hogy a következı években a sokak által elırevetített intézmények közötti versenyben a kisebb iskolák jó eséllyel indulhatnak. Esélyüket az alapozza meg, hogy potenssé, versenyképessé teszi ıket a méretükbıl következı személyesség, a hallgatókkal való foglalkozás egyedi módszereinek kihasználása, mind a szakmai ismeretek elsajátítása, mind a személyiség sokoldalú fejlesztése terén. A képzésbe befektetı szülı az ifjú személyes fejlıdésén keresztül már az iskolai évek alatt le tudja mérni, hogy áldozat vállalásának volt-e értelme. A társadalom, a piac, a kibocsátottak felkészültsége mellett a tudás alkalmazásának képességét a jövıben jobban honorálja, mint az aktuálisan népszerő divatos márkákat e képesség hiányában. A ma az esélytelenek képzıjének tekintett intézményeknek lehetısége van igazán felkészült értelmiségi, és nem csak diplomával rendelkezı fiatal szakemberek kibocsátására viszonylag csekély anyagi ráfordítás mellett. Az újnak nem nevezhetı módszerek felelevenítése, bekapcsolása a felsıoktatásba korrigálhatja az elmúlt évek reformjaiból következı kisiklásokat a következı, sok hendikeppel induló korosztályok nevelésében, és talán tehetünk valamit a negyedik mőveletlen generáció megjelenése ellen.

- 47 -



Irodalomjegyzék David Brooks: Bobos in Paradise, New York, 2000. Almási Miklós: Szellemv@dászat, Helikon, Budapest, 2002. Pintér Attila: Tíz év múlva fele se marad, Népszabadság 2008. szeptember 26. Tóth Olga: Értékátadási problémák a családban – in. Educatio 2001/3. P.449-460. Szabó László Tamás: Értékek az iskolában – in. Educatio 2001/3. pp.460-471. Pierre Bourdieu: A társadalmi egyenlıtlenségek újratermelıdése, Bp. 1978. Csányi Vilmos: Nevelés és humánetológia – elhangzott 2008. augusztus 25-én, a VII. Nevelésügyi kongresszuson in: Az oktatás közügy. megj: Juhász Nyomda, Szeged, 2008.

- 48 -

MAGYAR ÉS ANGOL NYELVŐ ELİADÁSOK Elsı rész

- 49 -

- 50 -


TPF

MAGYAR-NÉMET NYELVI ÉRINTKEZÉSEK Allgeier Magdolna fıiskolai docens Elıadásomban a magyar-német nyelvi érintkezések külsı és belsı történetét tekintem át. Ez a kontaktus a honfoglalás óta létezik, Szt. István házassága Gizella bajor hercegnıvel tovább erısíti, hiszen Gizella kíséretében egyházi és világi személyek érkeztek Magyarországra. A XI-XIV. századra esik a hazai németség elsı tömeges bevándorlása a Felvidékre és Erdélybe (szászok). A XVIII. század elején, a török hódoltság után az elnéptelenedett országrészekre érkeznek német telepesek. Ez új korszakot jelent a magyarnémet nyelvi érintkezések történetében, melyre mindenképpen igaz az alábbi Goethe idézet: „Die Gewalt einer Sprache ist nicht, dass sie das Fremde abweist, sondern dass sie es verschlingt.” Magyar fordításban: „Egy nyelv ereje nem abban rejlik, hogy az idegent elutasítja, hanem hogy befogadja.” (Goethe: Maximien und Reflexionen über Literatur und Ethik.). És természetesen mindez igaz a jelenkori nyelvi kapcsolatokra, a magyarországi németek nyelvezetére, kultúrájára. Elıadásomban a magyar-német nyelvi érintkezések külsı és belsı történetét tekintem át. Elsı idıszak (honfoglalástól – 1060-as évekig) A magyar-német nyelvi kapcsolat a honfoglalás óta létezik, amikor is a magyar törzsek letelepedtek a Kárpát-medencében, s az alakuló magyar nyelvterület az ugyancsak alakuló bajor-osztrák nyelvterülettel közvetlen szomszédságba került. A Kárpát-medencében megtelepülı magyarság a németségrıl az itt élı szlávok útján értesült: német szavunk átvétele a szláv нeмць nem szláv, idegen szóból a XI. század elıtt történt, amikor a magyar nyelvben még nem volt meg a ts fonéma. Európa népei, így a németek is, ugyancsak a szlávok útján hallanak elıször a magyarokról, a német Ungar szó szláv eredető. Az ófelnémettel, közelebbrıl az óbajorral és a délnémet latinsággal való érintkezés István király Gizella bajor hercegnıvel kötött házassága nyomán Magyarországra érkezett magas tisztségekre behívott egyházi és világi személyek, valamint kíséretük révén kezdıdött. A nyelvi érintkezés érthetıen ekkor elsısorban az egyházi és udvari körökre (érsek, püspök, pünkösd, apát, apáca, monostor, oltár, szekrény, kehely, apostol…) másodsorban ezek magyarországi szolgálónépeire terjedt ki (sáp, csöbör, föld, rét, határ, polgár, molnár) Az elıkelı világiak német neve számos személy- és helynevünkben él tovább: Hont, Orczy, Pázmány, Gyirot(Gerhard), Rátót(Rathold), Perbál(Perbald-us), Dág/Dég (Dag), Marót(Marhold-Marhard), hogy csak néhány kiragadott példát említsek. Második idıszak (1060 – 1350) A közvetlen német-magyar nyelvi érintkezések második idıszaka az 1060-as évektıl kb. 1350-ig terjed. Erre az idıszakra esik a hazai németség elsı nagy tömeges bevándorlása nemcsak felsınémet (bajor alemann), hanem középnémet (középfrank) és alnémet (alsófrank, alsószász) nyelvjárásterületekrıl is. Legkorábban Nyugat-Magyarországra (Moson, Sopron, Vas vármegyék) települ be bajor nyelvjárású németség, ıt követik, fıleg II. Géza (1141-1162) uralkodásától kezdve az alnémet és a középnémet területrıl a felvidékre Szepességbe és Erdélybe betelepülık, akiket a magyarság utólag egységesen szepességi, ill. erdélyi szászoknak

- 51 -

Magyar-német nyelvi érintkezések

Allgeier Magdolna

nevezett. A szász törzsnév a magyarban azonban nem német, hanem szláv eredető, hiszen a magyarok a szászokat a X-XI. században a szlávok útján ismerték meg, Kézai Simon krónikája (1282-1285) mindenesetre tudja, hogy az alnémet szászok és a középnémet türingiaiak nyelvjárása különbözik egymástól. A különbözı nyelvjárású betelepülıkbıl azonban máshova is jutott. Így például Nagybörzsönybe-Deutschpilsen, Vámosmikolába-Lorenzen, SzokolyáraMartinau, Esztergomba, Pozsonyba, Budára és Pestre, Székesfehérvárra stb. Ez a hazai németség a német-magyar nyelvi érintkezésnek új forrását jelentik: ezen túl nemcsak határon túli, hanem elsısorban határon inneni, hazai németséggel, azaz magyarországi német-magyar, ill. magyar-német kétnyelvőséggel kell számolnunk. Itt kell kitérnünk az egész országban keletkezett német földrajzi nevekre, melyek egy részét a németség magával hozhatta, importálta pl. a folyónevek közül ilyenek Waag-Vág, Eipel-Ipoly, Gran-Garam, Mur-Mura, Raab-Rába, átvette a magyarból Mieresch-Maros, Alt-Olt, új nevet alkotott például a Fertı tó német neve az északi partján fekvı, de elpusztult Fertıfı német Neusiedel azaz új település után Neusiedlersee, de új nevet kapott Sopron-Ödenburg, SzombathelySteinamanger. A középkori latinból fordították Pécs nevét Fünfkirchen-nek, a magyarból Székesfehérvár nevét Stuhlweissenburg-nak. Pest szláv eredető nevét lefordították Ofenkemence: amikor a tatárjárás után a Duna jobb partján felépült a vár, ez lett Újpest (németül Ofen, majd magyarul Buda), Óbuda csak a törökök kiőzése után kapta az Altofen nevet, elıtte németül Etzelburgnak hívták – Attila vára. A Felvidéken nemcsak a magyarból vettek át földrajzi neveket: Altsohl-Zólyom, Bartfeld-Bártfa, Kaschau-Kassa, hanem a szlovákból is Kremnitz-Körmöcbánya, Schemnitz-Selmecbánya, Tyrnau-Nagyszombat, viszont eredeti német név Neudorf-Igló, Neusohl-Besztercebánya. Erdély német Siebenbürgen nevét hét ispáni váráról kapta. Német helynevei közül vannak magyar eredetőek Grosswardein-Nagyvárad, Mediasch-Meggyes. Román eredetőek Bistriz-Beszterce, és eredetiek: Hermannstadt-Nagyszeben, KronstadtBrassó, Salzdorf-Désakna. A német-magyar nyelvi érintkezések köre ebben az idıszakban már nem korlátozódik az udvari-egyházi környezetre, hanem kiterjed az egész magyar társadalomra, bár az udvarilovagi és az egyházi mőveltségben még jelentısnek mondható. Ezen idıszak középfelnémet jövevényszavai kiterjednek a: • • • • • • •

a társadalom származás szerinti tagozódására: herceg, polgár, pór, zsellér, gróf, gavallér, lakáj egyházi foglalkozás szerinti tagozódásra: kanonok, káplán, monoh, egyházi élet elemeire: advent, böjt, kehely, mise, sátán, zsoltár a társadalom szervezeteire, intézményeire: céh, kamara, párt, jogszokásaira: pellengér, sorompó, új ismeretekre: orbánc, példa, srájber, tengelic, a fennálló társadalmi renddel szembenálló egyénekre: kacér, kontár, lator, lajhár, ledér Számos új mőveltségi elemet legkorábban az uralkodó nemesség életformája, öltözködése közvetített: gallér, házsárt, köntös, málha, marha, matrac, párta, rokolya, serleg, tánc, táska, vánkos, zsámoly

A német eredető városi polgárság a XIV. században már jelentıs gazdasági és politikai tényezınek számított, a magyar-német nyelvi közvetítés harmadik idıszakában fontos szerepet játszik. Erre enged következtetni, hogy jelentısen megnıtt a társadalom foglalkozások szerinti tagozódásával kapcsolatos szókincs

- 52 -


• •

•

•

• • • •

• •

TPF

bognár, borbély, csaplár, kalmár, kapitány, kufár, geréb-Gemeindevorstand, porkoláb, sáfár, vincellér, bellér, hóhér, pék, pintér, forsztmájszter, különösen fontos a fennálló társadalmi rend katonai védelmével kapcsolatos terminológia, a fegyverek, katonai rangok, felszerelések neve felcser,generál,óbester, inzsenyér, spicli, bárd, cövek, fegyver, gerely,hapták, mundér, obsit, láda, mozsár, páncél, puska, zsákmány, zsold, armada, arzenál, kvártély, ostrom, petárda, pisztoly,regiment, várta, attak A korabeli Magyarországon használt német katonai terminológiának valóságos tárháza Lotharingiai Károlynak, a Budát végérvényesen visszafoglalt seregek fıvezérének 1686. évi hadinaplója, e katonai terminológia számos francia, latin, német elemével. Ezek az elemek gyakran többszörös áttétellel, általában végül is német közvetítéssel kerültek a magyar nyelvbe: artilléria, brigáda, infantéria Az egyes társadalmi csoportok életformájához tartozik az építkezés, a ruházat és a városi kézmővesek terminológiája: építkezés: kastély, erkély, kémény, palánk, párkány, torony, kályha, lugas, pöce, sánc,tornác, zsup, ciráda, citadella ruha: francli, hacuka, pántli, pendely, prém, sallang, smukk, tarsoly, zeke, masni kézmőves: nemcsak foglalkozás név suszter, bakter, csak arra utalnék, hogy a mai asztalosok egymás közt még mindig a német kifejezéseket használják, de számunkra sem ismeretlen pl. kantni, politúr,politúroz, nút, furnér, collstok, vinkli, sróf… Megnıtt a bányászat, kohászat terminológiája huta, karancs, salak, sitt, tégely, érc, A kereskedelemmel és a mezıgazdaság szervezeteivel és gyakorlatával kapcsolatos szókincs: fillér, tallér, krajcár, forint, rénes, bank, fukar csőr, lajtorja sajtár, véndely fuvar, istráng, saroglya, karalábé, zeller, dámvad, fácán, leopárd, krokodil, a bor és szılıkészítés: csap, lıre, muskotály, prés, must, puttony, A városi polgárság életformájához tartozik a szakácsmővészet illetve a konyha terminológiája: fánk, koszt, pástétom, cukor, csokoládé, szaft, szósz, kóstol, resztel, dinsztel, ánizs, babér, perec, piskóta, pléh, sáfrány, zsemle, nudli, nokedli, smarni, kifli, prézli, kuglóf, spenót, eszcájg, krigli, virsli, Áruféleségek nevei: cérna, érc, gyolcs, irha, márvány, sín, zsák, brokát, flanell, gumi, papír, petróleum, zsindely, zsinór, Tudomány ábécé, cikkely, almanach, mővészetek hárfa, lant, giccs, divat copf, frizura, paróka, módi, dáma, smink,

Harmadik idıszak (XIV. század közepe – 1686-ig) A közvetlen német-magyar nyelvi érintkezések következı idıszakát a XIV. század közepétıl 1686-ig számítjuk, mivel Buda visszafoglalása után újabb német telepítés indul meg, amely újabb hazai német nyelvjárásterületeket eredményez, az osztrák központosító törekvések nyomán pedig a korábbinál nagyobb szerep jut az Ausztriával való kapcsolatnak, különösen pedig az osztrák hivatali nyelvnek. A közvetlen német-magyar nyelvi érintkezéseknek ez a harmadik idıszaka a hazai német írásbeliség kialakulásának korszaka. A mohácsi vereséggel kezdıdik tulajdonképpen a török hódítás, az ország három részre szakadása, egyúttal ekkor indul meg Ausztriának európai nagyhatalommá való fejlıdése. 1522-ben már megkezdıdik a protestáns ifjak kirajzása a wittembergi egyetemre, ami elıkészíti a német irodalmi nyelvi norma befogadását, a magyarországi német nyelvő könyvnyomtatás megindulásával pedig már nemcsak a nyelvjárások, a kéziratos kancelláriai nyelv, hanem az irodalmi nyelv hatásával is számolnunk kell. A német-magyar nyelvi érintkezések szempontjából a német egyetemek látogatását kell itt kiemelnünk. A Német Birodalom területén 17 egyetem létesül, köztük a magyarországi

- 53 -


Allgeier Magdolna

szempontból fontosabbak: 1348-ban a prágai, 1365-ben a bécsi, heidelbergi 1386-ben a heidelbergi, 1460-ban a bázeli, 1477-ben a tübingiai, 1502-ben a wittembergi, 1506-ban az Odera menti Frankfurté. A magyar nyelv elsı grammatikusai is Németország és az akkor még a Német Birodalomhoz tartozó Németalföld egyetemein, városaiban járnak, onnan kapnak ösztönzést. Az ösztönzés nemcsak munkásságuk elvi részeire, hanem gyakorlatára is vonatkozik. Így például Apáczai Csere János (1625-1659), a magyar szaktudományi nyelv mővelıje, aki Németalföldön élt sokáig, német mintára alkot tükörszavakat pl. földrengés, független, középpont, súrlódás, együttlét stb. A német nyelvismeret terjedését az is bizonyítja, hogy magyar szövegekben ekkor tőnnek fel mind gyakrabban alkalmilag használt német szavak. Ilyen pl. a kugli, holott a magyarban ekkor már megvan a teke, a knédel, knédli, holott középkori eredető a gombóc. Persze nem ismerjük még eléggé a XVII. század magyar nyelvét. Lehetséges, hogy az új német szó és a régi magyar szó között akkoriban jelentéskülönbség volt, ahogy pl. a lajtnant nem egyszerően a régi magyar hadnagy megfelelıje, hanem fıhadnagyot jelentett. A német szó használatára persze a legtöbb esetben azért került sor, mert megfelelı magyar szó még nem létezett. Utóbbit vagy a nyelvújítás során alkották, vagy pedig erre a német szó denotátumának kiveszése miatt nem is került sor. Negyedik idıszak (1686 – 1825) A XVIII. sz. elejéig, fıképpen a 150 évig tartó török uralom miatt a magyarságot anyagi és szellemi kultúrájában nagyon súlyos veszteségek érték. Sok település elpusztult, és bizonyos részeken csaknem járásnyi területek néptelenedtek el. Az elnéptelenedett országrészek benépesítése már Buda várának visszafoglalása után (1686) megkezdıdött, a Habsburg tartományokból és a német Birodalomból fıleg német telepesek érkeztek Buda környékére, a Dunántúlra és Pest vármegyébe, továbbá kelet-Magyarországra, Szatmár vármegyébe magánföldesúri telepítéssel, állami telepítéssel pedig a Bácskába és a Bánságba. A mai hazai németség túlnyomó többsége tehát a török hatalom letörését követı telepítések során lelt új hazát Magyarországon. A hódoltság és az állandó háborúskodások következtében a megszállt országrész településeinek nem kis része elpusztult vagy elnéptelenedett, így – fıleg a déli végeken – hatalmas területek, egykor gazdag termıföldek váltak ismét mocsaras vadonná. A földbirtokos osztály mindent megtett, hogy minél több munkaerıt szerezzen birtokai mővelésére. A számításba vehetı szomszédok közül kedvezı lehetıség kínálkozott erre a Német-római Birodalomban, ahol a harmincéves háború után magasra szökött a kivándorlási láz. Így mindenütt a birodalomban, de a dél- és középnémet területeken különösképpen, eredményesen folyhatott az a telepestoborzás, amelyet a magyar nagybirtokosok toborzó ügynökei folytattak. Nemcsak magánosok toboroztattak, hanem a katolikus egyház, sıt maga a királyi kamara is. Nem kis szerepet játszott az is, hogy a lutheránus és kálvinista német parasztok biztosabb menedékre számíthattak a protestáns magyar urak földjén. A telepítési akció, három nagy szakaszban, lényegében az egész 18. századot átfogta. Az elsı szakasz (1689–1740) még III. Károly nevéhez kapcsolódik. Ekkor jöttek nagyobb számban német parasztok a Dunántúl megyéibe (Esztergom, Pest, Fejér, Veszprém, Komárom, Gyır), az Alföldre (Szabolcs, Békés) és az Északi-középhegység peremvidékeire (Hont, Heves, Zemplén), de szórványosan már a Bácskába és a Bánságba is. Ekkor keletkezett – a szó eredeti értelmében is – sváb településtömb Szatmár megyében. A telepítések második szakasza Mária Terézia korára esik. Ekkor a földesúri magánkezdeményezést egyre inkább a kamarai telepítés szorítja ki a helyérıl. Ezek a teréziánus telepesek már szinte kizárólagosan a déli határvidéken állapodtak meg. A harmadik, egyúttal utolsó szervezett telepítési akciót II. József 1782. évi pátense vezette be. Ennek nyomán fıleg Pfalzból, a Saarvidékrıl, Frankfurt és Mainz körzetébıl, Hessenbıl

- 54 -


TPF

és Württembergbıl jöttek telepesek, zömmel ismét csak a déli kamarabirtokokra, kisebb számban máshová is, így Pest, Esztergom, Vas, Tolna, Somogy megyébe. A hazai németek különbözı közép és délnémet -- elsısorban rajnai--frank--hesseni illetve bajor--osztrák -- nyelvjárásokat beszél. Az új hazában, összetett nyelvi kiegyenlítıdési folyamat révén csiszolódtak egységes, ún. keveréknyelvjárássá, az ugyanazon településen élı németek egymástól eltérı nyelvjárásai. Ezek a helyi nyelvjárások -- melyek kialakulásuk óta csak csekély mértékben változtak -- töltötték be a magyarországi németek túlnyomó többségénél egészen a 20. század elejéig az elsıdleges kommunikációs eszköz szerepét. Mindez a magyar-német nyelvi érintkezések történetében új idıszakot, bátran mondhatjuk új korszakot jelentett. A német telepesek elsısorban Baden, Hessen és Pfalz tartományokból, valamint Bajorországból, Lotaringiából és Kelet-Ausztriából költöztek nagy tömegekben Magyarországra, de kisebb számban svábok is voltak köztük, akik Württembrgbıl érkeztek hazánkba. Mindez újabb bajor-osztrák, sváb és rajnai frank nyelvjárásokat eredményezett. A betelepített németség itt az új, szokatlan életkörülmények igen sok szintjével és formájával szembesült: nemcsak a nyelvi környezet volt idegen számukra, hanem az ıket immár körülvevı szellemi, tárgyi és gazdálkodási kultúra, az államberendezkedés, a szociális viszonyrendszerek és társadalmi viselkedési formák, sıt a klíma és ezzel összefüggésben a flóra és a fauna is. Az új kihívásokra és körülményekre adott válaszok egyik természetes velejárója a többségi nemzet nyelvébıl való szókölcsönzés. A magyarországi német nyelvjárásokban találunk magyar jövevényszavakat, köztük számos olyan korai átvételt is, amelyek teljes mértékben alkalmazkodtak az egyes német nyelvjárások hang és formarendszeréhez. A jövevényszavak egy része gazdagította a német nyelvjárások szókincsét, ide elsısorban olyan átvételek tartoznak, melyek a betelepülık számára eddig ismeretlen, speciálisan magyar tárgyakat, fogalmakat, valóságtartalmakat jelöltek. Jelentıs a: • • • • •

•

magyar étkezési- és konyhakultúra hatása – sok az átvétel az evés-ivás tárgykörében: bogrács, gulyás, paprikás, lacikonyha, kalács, málé, palacsinta, pogácsa, tarhonya, tepsi, túró(s)csusza Ruházkodás: ruhadarabok, díszítési technikák: atilla, bakancs, bekecs, bocskor, bunda, csizma, dolmány, gatya, papucs, Érdekes adalék, hogy a jövevényszavak – szók közt találjuk a csizmemacher, papucsenmacher hibrid megnevezést is. Viselkedéskultúra-és formák, köszönések, megszólítások: áldomás, éljen!, néni, bácsi, alászolgája, a viselkedésformák tematikus csoportjában szereplı jövevényszók közül a legérdekesebbekre, a káromkodásokra és szitokszókra térnék ki, melyek a jövevényszók 5 %át, teszik ki, ami jelentısnek mondható: A teremtésit, az anyád, apád, árgyélusát, istenit, ejnye, teremtette, fene egye meg, Schäfer Károly (1896): Vándormagyarok (Magyar Nyelvır 25. 579-81) arról ír, hogy a káromkodás speciálisan magyar áru, „jámbor németjeinknél”, Karin Ney Nagyszeben környéki szász falvakban végzett kutatásokat. (1984, Rumänische Transferenzen in vier siebenbürgisch-sächsischen Ortsmundarten, Marburg) Egyik adatközlıje a következıképp nyilatkozik: „ A németek olyan fantáziátlanok! Ha egyszer úgy isten igazából káromkodni akarnak, legfeljebb a Scheisse-ig jutnak. Egy dühös szász általában románul káromkodik.” A szitokszók terén az egyes lexémákat, szóalakokat átvette ugyan a hazai németség, de azok többnyire jelentésjavuláson mentek keresztül, és durva jelentéskomponensüket elvesztették. Növénytermesztés, állattenyésztés: paprika, pipacs, tulipán. Ebben a témakörben feltőnıen sok a magyar kölcsönszó, pedig a hazai németség túlnyomó többsége a pa- 55 -


•

• •

Allgeier Magdolna

raszti réteghez tartozott. Ezekben az esetekben a magyar szó feltehetıleg kiszorította a német megfelelıt, vagy a jövevényszó német megfelelıje mellé integrálódott a nyelvjárásba, de mindkét szó jelentésmódosuláson ment keresztül. A nagyszámú kölcsönszó beépülésének fıbb okai: a magyarországi német háztartásokban, gazdaságokban gyakran foglalkoztattak magyar béreseket, cselédeket is, így a magyar jelen volt a mindennapi kommunikációban, ezen kívül a csikósok, gulyások, pásztorok nagy része is magyar volt. Emellett kiemelkedı szerepet kell tulajdonítanunk a vásároknak és az ott folyó árukereskedelemnek. A háziállatok megnevezései mellett – kacsa, kakas, bika, csikó, pulyka, általánosan elterjedtek voltak bizonyos állatterelı és –hívogató szók - hess, pi-pi, gyí, cic-cic, boci, ugyanígy általános jelenség, hogy a magyarországi német háziállatainak magyar neveket adott. Betyár, Bimbó, Cifra, Csillag, Deres, Fakó, Bundás, Egyéb mezıgazdasági szakszavak: akol, béres, bitang, bojtár, hodály, petrence, puszta, szállás, tanya A tudományos-technikai fejlıdés, a hivatali, közigazgatási nyelv meglehetısen sok jövevényszóval képviselteti magát: mozi, vonat, villamos, intézı, pandúr, pengı, tsz-elnök, óvoda, bicikli

Itt kell megemlítenünk, hogy a német-magyar nyelvi érintkezések révén, ha kisebb mértékben is, a honfoglalás óta eltelt több mint 1100 év alatt magyar szavak is kerülnek a német irodalmi nyelvbe, fıleg a bajor-osztrák tájnyelvbe. Összeállításunk szerint a német irodalmi nyelvben a Wahrig: Deutsches Wörterbuch-ban összesen 31 magyar eredető, vagy a magyarból átvett jövevényszót találunk: ebbıl 14 magyar eredető, 7 török, 5 szláv, 1 német, 1 olasz, 1 román, 2 ismeretlen eredető. Például: Dolman, Dolmetsch, Filler, Forint, Gespan, Gulasch, Heiduck, Husar, Karbatsche, Kutsche, Palatschinke, Pandur, Paprika, Pengö, Pörkölt, Primas, Puszta, Säbel-szablya, Sekler, Tokaier, Tolpatsch, Tschako, Tschardas, Tschikosch, Tschismen. A dél-német, osztrák még több jövevényszót jegyez Paprikasch, Pogatscherl, Mulatschag, Katonaken, Maschikseite, Törekware, Gatjerhose. A szomszédos AlsóAusztriában terjedt el pel-belsıség (marha bél), amelybıl ott a peler szót képzik, ez pedig jövevényszóként kerül ismét a magyarba bellér-böllér. II. József 1784-ben adta ki híres nyelvrendeletét, amely a németet tette az ország hivatalos nyelvévé. Megalapította Pesten a világ második germanisztikai tanszékét, amelynek ekkor még nem a némettanárok, hanem nyelvi és irodalmi szempontból is mővelt hivatalnokok képzése volt a célja, nem a germanizálás, nem a magyar nyelv ellen irányult, hanem a modern államigazgatás kiépítését célozta. A soknyelvő, soknemzetiségő Magyarországon a magyarság a lakosságnak csupán 4044%-át tette ki, a németek száma a XVIII.század végén több mint 1 millió volt. Budán, Pesten, Sopronban vagy Pécsett virágzó kultúrát teremtettek, német nyelvő újságok, folyóiratok kalendáriumok jelentek meg. 1820-ban Pest-Budán összesen 1650 magyar és 3300 német nyelvő lappéldány jelent meg. A nyomdák is szinte kizárólag német polgárok kezében voltak. 1812-ben Pesten nyílt meg a világ legnagyobb német színháza, Beethoven ebbıl az alkalomból komponált zenét egy István királyról szóló darab ısbemutatójához. Ez az idıszak a magyar nyelvújítás korszaka is, mindvégig megfigyelhetı a német hatás, német mintára számos tükörszó kerül a magyar nyelvbe. Kazinczy-tól származnak például csatamezı, ellensúly, évkönyv, felvonás, mestermő, sírkı szavak. Nyelvmővelésünk a mai napig küszködik olyan germanizmusokkal, melyek még az önkényuralom éveiben ragadtak meg nyelvünkben, például lekéste a vonatot, elıfizeti az újságot, jól veszi ki magát, tisztába hoz valamit, bosszankodik valami fölött, jól néz ki – jó színben van helyett –, legyen oly szíves-szíveskedjék helyett – stb. A határozatlan névelı, a személyes és visszaható névmás indokolatlan használatát is csak több – kevesebb sikerrel próbáljuk kigyomlálni. Például: - 56 -


TPF

századforduló Pesten, a háziasszony így szól szolgálójának(Simonyi Zsigmond Magyar nyelv 1905. 82.) Kata, hozzon valamit auflágénak, meg valami cúspájznak valót. A marhahús szaftos legyen, hogy mi legyen a szósz majd meglátjuk. Villásreggelire lesz virsli szaftban. A spájzban, vagy a kaszniban, vagy a kredencben akad még száraz kifli, egy része jó lesz prézlinek, másik része smarninak. A spórherdben idején legyen tőz, hogy a rerni jól kifőljön. Ebéd után pucolja meg az eszcajgot, aztán kivisszük a gyerekeket a ringlisspílbe. A magyar-német nyelvi kapcsolatok végsı tanulsága: „Die Gewalt einer Sprache ist nicht, dass sie das Fremde abweist, sondern dass sie es verschlingt.” (Goethe: Maximien und Reflexionen über Literatur und Ethik) „Egy nyelv nagysága nem abban rejlik, hogy az idegent elutasítja, hanem hogy befogadja azt.”

- 57 -


Allgeier Magdolna

Irodalomjegyzék Erb, Maria (2006): Ungarndeutsche Lehnwörter in den neueren deutschen Sprachinselmundarten In: Ungarndeutsche Minderheitenkunde 127-161 Hessky, Regina (1997): Deutsch-Ungarisch In: Goebl Kontaktlinguistik. 2. Halbband. Berlin/New York 1723-1731 Hutterer, Claus Jürgen (1991): Hochsprache und Mundart bei den Ungarndeutschen Deutschungarischer Lehnwortaustausch In: Aufsätze zur Dialektologie. Hg. von Karl Manherz. Budapest (=Ungarndeutsche Studien 6) 253-281, 409-427. Kiss, Jenı (1984): Die ungarischen Lehnwörter in der deutschen Schriftsprache. In: Kiss, Udally: Festschrift für W. Schlachter zum 65. Geburtstag. Göttingen. 49-56 Mollay, Károly (1982): Német-magyar nyelvi érintkezések In: Nyelvünk a Duna-tájon. Budapest. 231-290. Nyomárkay, István (2004): Nyelvi kölcsönhatás a szavak tükrében MTA

- 58 -


TPF

KÜLÖNBSÉGEK A REGIONÁLIS GDP ÉS REGIONÁLIS JÖVEDELMEK KÖZÖTT Az „élhetı föld”, de vajon mivel is mérünk? Budaházy György fıiskolai adjunktus Az tanulmányban két dolgot is szeretnénk szemléltetni. Egyfelıl kritikai szemmel vizsgáljuk a regionális jövedelmi különbségek elemzésére alkalmazott módszereket és mutatókat. Nagyon sok cikkben és tanulmányban a regionális GDP adatokat használják a regionális jövedelmek mutatójaként, szerintünk hibásan. Tanulmányunkban szemléletesen ezt be is fogjuk bizonyítani, hiszen két probléma is felvetıdik: Az egyik, hogy a foglalkoztatottak munkahelye és lakóhelye térben elkülönül, valamint a tıke intenzív tevékenységek térbeli eloszlásának a különbözıségei. Mindemellett említést érdemel a GDP megyei szintő meghatározásakor a lokalizációs problémák sokasága. Az egy fıre jutó GDP és személyi jövedelem közötti különbség a helyi gazdaságok fontos jellemzıje lehet. Másfelıl, a tanulmányban szemléltetem a regionális GDP és jövedelem közti eltérést idısori adatok alapján, Magyarország példáján keresztül.

Bevezetés Magyarországon, akár az Európai Unióban az egyik leggyakrabban használt gazdasági, társadalmi mutató a GDP. Országos (NUTS 1) szinten ezt a mutatót több féle megközelítéssel is lehet számolni, elméletileg bármely megközelítés azonos eredményhez kelenne, hogy vezessen. Az alacsonyabb területi szinteken, régió és megyei (NUTS2 és NUTS3) viszont a GDP számításának korlátai vannak. Ezen területi egységeken már csak egyféle számítás áll rendelkezésünkre. Célszerő megvizsgálni, hogy milyen esetekben alkalmazható gazdasági vagy társadalmi mutatóként a GDP területi megoszlását és milyen vetítési alapok jöhetnek szóba. Célszerő lenne megvizsgálni, hogy a GDP területi megoszlása a személyi jövedelem milyen kapcsolatban van, hisz ezen tapasztalatok alapján az anomáliák vizsgálhatóak és értelmezhetıekké válnak, valamint a GDP alkalmazásának, mint minden mutató mutatójának korlátai is figyelembe vehetıek. Országos (NUTS1) szinten a GDP számításának, természetesen nyitott gazdaság esetén, háromoldalú megközelítése lehetséges: Termelési oldalról nézve a GDP a termelık kibocsájtásának és felhasználásuknak a különbsége Jövedelmi oldalról a termelık által elért jövedelmek összege Felhasználási oldalról pedig az újonnan elıállított végsı javak vásárlásainak az összege. A GDP értelmezésénél országos szint alatt számos problémával találkozhatunk, hiszen egyfelıl a GDP adatok jelentıs része becsléses eljárással kerül számbavételre, az egyes területi egységek közötti különbözıségek, nem feltétlenül a reálgazdaság különbségeire vezethetı vissza, hanem ezek egy része számbavételi, technikai jellegő, más része a regionalizálás nehézségeibıl ered.

- 59 -

Különbségek a regionális GDP és regionális jövedelmek között

Budaházy György

A lokalizációs nehézségek Talán az egyik legfontosabb módszertani problémaként vetıdik fel a GDP egyes tételeinek (területi egységekhez) helyhezkötése. Ezen problémák öt nagy típusba sorolhatóak (Dusek-Kiss), melyek nagy része csak az országos szint alatti területi egységeknél merül fel hatványozottan. Ez az öt típus a következı: • országos szint alatt „elvi” okok miatt oszthatatlan tevékenységek; • régióközi mozgásokkal összefüggı tevékenységek; • több telephelyes szervezetek értéktöbbletének területhez rendelése; • telephelyen végzett tevékenység figyelembevétele; • a statisztikai adatszolgáltatás területi szempontú pontossága, valóságnak való megfelelése. Természetesen nem lenne szükség ezeknek problémáknak a számbavételére, ha a gazdaságstatisztikai adatok teljes körét a termékek vagy szolgáltatások keletkezésének pontos helyéhez rendelve is számba vennék, hiszen így tetszıleges területi egységre aggregálhatóvá válna a GDP. Telephely szintő adatok azonban szintén számos esetben nem állnak rendelkezésünkre, ezért az országos szintő adatokat, vagy vállalati székhelyhez rendelt adatokat valamilyen súlyozást alkalmazva dezaggregálással tudjuk becsülni. Nézzük most az öt problémás kategóriát: Az oszthatatlan tevékenységek, ezen belül is célszerő három csoportot vizsgálni Az elsı csoport összgazdasági súlya csekély. Ide tartozik a honvédelem, a külügyek intézése, a külföldi követségek fenntartása, valamint ide tartozik az állam központi irányításával, adminisztrációjával összefüggı feladatok. Ezen tevékenységek felosztásánál, például a honvédelemnél a dezagregálásnál a súlyokat a többi szektorból kapott súlyarányokból veszi a KSH. Ez a módszer azért rossz, mert a területi arányokat változatlanul hagyja, a gyengébbeket gyengíti, az erısebbeket erısíti. Természetesen a dezagregálásnak is van létjogosultsága, fıként az állományi létszámmal, bérrel vagy a lakosságszám arányával összefüggı kérdésekben. A második nagy csoport összgazdasági súlya jelentıs lehet (Magyarországon ennek a súlya is csekély), ezek az állandó lakossággal nem rendelkezı területeken folytatott gazdasági tevékenységek. Ezeket általában egy „extra” területen kívüli, lakosság nélküli, képzett régióhoz rendelik hozzá. A harmadik nagy csoport a termékadók és a terméktámogatások egyenlege, a termékeknek. Ennek a felosztása is a már kialakult területi arányok szerint történik, így a területi arányokat változatlanul hagyja. Azok a tevékenységek, amelyeknél a térbeli pozícióváltás, területközi mozgás elválaszthatatlanul kötıdik az értékteremtéshez, és/vagy térbeli hálózatban mőködtethetık, már lényeges gazdasági súlyt töltenek be hazánkban is. Ide tartozik a postai szolgáltatás, a távközlés és az energiaipar elosztási része, azaz a szállítás és a hálózatokba szervezıdı szolgáltatások. Kisebb súllyal ugyan, de ide tartozik a nonprofit szféra egy része, többek közt a pártok, szakszervezetek, egyházak. A problémát most is az jelenti, hogy a szervezetek székhely szerinti felosztása nem a tényleges gazdasági tevékenység helyét, hanem a döntéshozatal térbeli eloszlását tükrözi vissza. Itt is számos lehetıség kínálkozik a felosztásra vagy lokalizálásra. Kézenfekvı példaként jelentkezik az egyes régiók foglalkoztatottsági adatai, tıkeállományuk vagy a közlekedési teljesítmény különbözı mutatószámai. A következı, ismét a területi eloszlásra nagy hatást gyakoroló tényezı a több telephelyes vállalkozások számbavétele. Itt is az a probléma, hogy a számbavétel helye, a székhely és a tényleges gazdasági tevékenység elkülönül egymástól. Ez az eset az elızı pontban ismerte-

- 60 -


TPF

tett problémától annyiban különbözik, hogy itt lehetıség lenne a tulajdonviszonyok megváltozásával az egytelephelyessé átalakításra. A lokalizáció nehézsége abban rejlik, hogy a vállalat teljes hozzáadott értékébıl, az egyes telephelyek milyen mértékben részesülnek. Elsı megközelítésben (torzított) feltételezhetnénk, hogy az egyes telephelyek a székhely kicsinyített másolatai, így pl a létszám arányában megosztható lehetne a vállalat hozzáadott értéke. Ez az féltétel teljesül a legkevésbé, hiszen még a teljesen azonos tevékenységi körökkel foglalkozó telephelyek termelékenységei is jelentısen eltérhetek egymástól, nem is beszélve arról az esetrıl, amikor az egyes telephelyek tevékenységi körei is különböznek. A gyakorlat viszont az, hogy az 50 fınél kevesebb dolgozót foglalkoztató cégek és kizárólag mezıgazdasággal foglalkozó vállalkozások hozzáadott értékét teljes mértékben a cég székhelyének a megyéjében számolja el Magyarországon a KSH. Az 50 fınél több fıt foglalkoztató vállalkozások esetében a hozzáadott értéket a telephelyek között a keresetek alapján osztható fel (KSH). Az államháztartás több megyés szervezetei esetén viszont a létszám a felosztás alapja. A következı lokalizációs problémát azon vállalkozások hozzáadott értékének a területhez kötése jelent, melyek tevékenységük egy részét, vagy akár az egészet a székhelyen kívül végzik. Itt is elkülönül a számbavétel helye és a konkrét gazdasági tevékenység. Ebben az esetben sajnos nincs mód a tényleges gazdasági tevékenység helyén a számbavételre. Magyarországon gyakran elıforduló eset, hogy a vállalkozások nyilvántartott székhelye és a tényleges székhelyek elkülönülhetnek egymástól, így ismételten nem ott vesszük számba a termelés értékét, ahol a gazdasági tevékenység tényleges helye van. Ennek az elkülönülésnek okait, fıként a szabályozási, adózási és illetékfizetési, engedélyezési díjak különbségében kereshetjük. A GDP lokalizációs problémáján kívül célszerő említést tenni a termelési tényezık területi eloszlásának a hatásáról is. A természeti kincsek koncentrált elhelyezkedése miatt, nagyobb a lakosságarányos GDP azokban a régiókban, ahol természetierıforrás-igényes ágazatok súlya nagyobb. Figyelnünk kell viszont arra, hogy a kitermelıipar jövedelmének nagy része országos szinten vagy külföldön érezteti hatását, mert a kitermelés állami monopólium, vagy a bányajáradék és Magyarországon a kitermelés tipikusan multiregionális. A tıkeintenzivitás területi eltérései kapcsán kétféle különbséget célszerő megkülönböztetni: • A gazdaság egészére jellemzı tıkeintenzivitás különbségeit, • Az országos szint alatti területi egységekben a az egyes ágazatok aránya. Az elsı esetben az ugyanazon ágazatba tartozó vállalkozásoknak különbözik a tıkeintenzivitása, míg a második esetben a nagyobb tıkeintenzitású ágazatokkal rendelkezı régiók egy fıre jutó GDP-je várhatóan nagyobb lesz. Mindezen tényezık együttes hatásaként arra a következtetésre juthatunk, hogy minél részletesebb a térfelosztás, a GDP abszolút értéke annál kevésbé alkalmazható a jövedelmi adatok megközelítésére, valamint szinte egyáltalán nem alkalmazható a társadalmi jólét és területi versenyképesség indikátoraként. A munkaerı oldalról viszgálva is több tényezı vezethet a GDP területi különbségeihez: • A képzettségi differenciák, • Az aktivitási ráta, • A munkaerı régióközi ingázása. Az elsı tényez a tıkeintenzitással azonos irányú eltéréseket okozhat, az aktivitási rátának eltérı okai lehetnek. Ennek következtében a GDP és a jövedelmek különbsége, bizonyos esetben nagyon eltérı lehet. Magyarországon a régióközi ingázások hatása megyei szinten is jól kimutatható (Kiss).

- 61 -


Budaházy György

Abban az esetben, ha a fajlagos GDP-t tisztán gazdasági mutatóként, egy adott terület gazdasági potenciáljának mérıszámaként tekintjük, s egy adott térség relatív gazdasági súlyát szeretnénk vele érzékeltetni, ez az értelmezés a hasznos, hiszen a GDP nevében is szereplı „hazai” jelzı által támasztott kritériumnak egyértelmően ez felel meg. Amennyiben azonban társadalmi jelzıszámként, az értéket termelı emberek közötti területi egyenlıtlenségek mértékét szeretnénk jellemezni vele – márpedig a területi kutatásban és a területfejlesztésben túlnyomórészt ez a helyzet –, akkor ez az értelmezés egyértelmően torzítást jelent. (Dusek-Kiss). A GDP és a társadalmi jövedelmek közötti különbségeket alapvetıen a természeti tényezık egyenlıtlen eloszlása, a tıke tulajdonosainak lakóhelye és a termelés helyének különbözısége, valamint a munkaerı ingázása okozza. Ehhez járul még az állami redisztribúció különbözı csatornáin keresztül megvalósuló jövedelemtranszferek (nyugdíjak, segélyek, illetve adók, járulékok) nem lakosságarányos területi eloszlása, illetve a térségenként többé-kevésbé eltérı arányokban jellemzı jövedelemszerzési, megélhetési stratégiák létezése. Az alapvetıen a gazdaság mőködésére utaló, termelési mutatóként számba vett GDP csak nagyobb aggregációs szinteken tekinthetı a jövedelmek jó közelítésének. A GDP, mint termelési mutató, valamint a GNI, mint jövedelmi mutató eltérése mellett egy további szempontot is szükséges figyelembe venni a GDP-adatok értelmezésekor: nevezetesen a nominális és reális értékek közötti különbséget. Sajnálatos módon a területi kutatásokban a mai napig csak országok közötti összehasonlításokban terjedt el a különféle mutatók reálértékben történı kifejezése („vásárlóerıparitáson” számolt GDP), országon belüli adatoknál kizárólag a nominális eredmények közlése a szokásos. Elméletileg is levezethetı szabályszerőség és a nemzetközi szintő tapasztalati adatokból is közismert azonban, hogy a reálértéken kifejezett nagyságok (legyen szó akár termelésrıl, jövedelmekrıl vagy fogyasztásról) kisebbek a nominális különbségeknél. Ennek oka a lokális termékek árszintjének nagymértékő különbözısége: a lokális termékek árát a helyi keresleti-kínálati viszonyok alakítják, az alacsonyabb jövedelmő régiókban általában alacsonyabb ezek árszínvonala. Az interregionális forgalomba kerülı termékek ára területileg sokkal kiegyenlítettebb. A területi árszínvonalak abszolút szintje nemcsak országok között, hanem országon belül, régiók között is eltér egymástól, még ha ennek kimutatására az országos szintő árszínvonalak méréséhez hasonlatos részletezettséggel adatok hiányában nincs is mód. (Dusek, 2004, pp. 164-175.) Az SZJA megyei szintő megadása elsı ránézésre nem tőnik lehetetlen problémának, hiszen mindenki a lakóhelye szerint készíti el az adóbevallását, de ha jobban utána nézünk, akkor Két fontos dolgot állapíthatunk meg. A megyei szintő SZJA adatokból két nagy csoport hiányzik. Az egyik a kiemelt adózók köre, a másik a kizárólagos illetékességő területhez tartozók köre. Mivel ezek visszaosztása nem történik megyei szintre, jelentıs eltéréseket okozhat az egyes területegységekre vonatkozóan. PM rendelet határozza meg a kiemelt adózók kijelölésérıl, valamint az adóteljesítmény számítási módjáról és az alkalmazásával megállapított értékhatárokról szóló, 2007. január elsejétıl hatályos szabályokat. A rendelet szerint kiemelt adózónak minısülnek az elızı év utolsó napján csıdeljárás, felszámolás, végelszámolás alatt nem álló, részvénytársasági formában mőködı hitelintézetek és biztosítók, illetve a költségvetési szervek, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozók és magánszemélyek kivételével azon adózók, amelyek adóteljesítmény értéke a 2200 millió forintot elérte, illetve azt meghaladta. Külön kategóriát képeznek a 3000, illetıleg a 10 000 legnagyobb adózó, akik fokozott adóhatósági ellenırzésre számíthatnak a jövıben is. Legalább háromévente revízión esnek át a 488 millió forintot elérı illetve azt meghaladó adóteljesítménnyel rendelkezıket. Azokat pedig, akiknek az adóteljesítménye a 119 millió forintot elérte, illetve azt meghaladta, továbbá 2006.

- 62 -


TPF

szeptember 1-jén havonkénti általános forgalmi adó bevallásra voltak kötelezettek, az APEH elnöke soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti. Az Adó-és Pénzügyi Ellenırzési Hivatalról Kormány rendelet határozza meg az APEH kizárólagos illetékességi szabályait, melynek értelmében a Kiemelt Adózók Igazgatósága illetékes többek között a Magyar Köztársaság területén székhellyel, telephellyel, állandó vagy ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkezı külföldi személy adóügyében, a fióktelepnek nem minısülı telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozás adóügyében. A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, továbbá azok hivatásos és szerzıdéses állományú tagjai, köztisztviselıi és közalkalmazottai adóügyében, a honvédelmi miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szervezetek, az olyan gazdasági társaságok, közhasznú társaságok adóügyeiben, amelyekben az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója a honvédelmi miniszter. Az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetıleg az IRM Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága felügyelete és irányítása alá tartozó gazdasági társaságok és közhasznú társaságok adóügyeiben, amelyekben az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetıleg az IRM Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, az APEH alkalmazottai adóügyében, továbbá a Központi Hivatal és a területi szervek, az Oktatási Intézet, valamint a Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézet adóügyében is. Például a jogi személyek száma 1.634 volt, amelynek összetétele 2007. június 30-án az alábbiak szerint oszlott meg: Külföldi székhelyő vállalkozás Költségvetési szerv Gazdasági társaság (Kft, Rt) Diplomáciai testület Egyéb szervezet

1077 277 34 129 117

db db db db db

A külföldi székhelyő vállalkozások magyarországi regisztrációs adószámukon folytatott kereskedelmi kapcsolatainak nagyságát mutatja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta az országos 3000 kiemelt adózó között 2007 évben már 92 ilyen szerepel. A jogi személyeken kívül ide tartozó aktív magánszemélyek száma meghaladja a 136.000 fıt, melynek döntı hányada munkaviszonyban áll. A magánszemélyek döntı többsége a megyei átlagoknál magasabb jövedelemmel rendelkezik. Idısorok empirikus elemzése Ez a vizsgálatunk 1994-es évekig nyúlik vissza (ahonnan) Ettıl az idıszaktól kezdve rendelkezésünkre álltak az alábbi a megyei szintő adatok GDP, Adóalap (jövedelem, munkajövedelem), valamint az egyes vetítési alapokhoz szükséges népességszámok, adófizetık száma, gazdaságilag aktívak száma, stb.). Az adatok a az APEH és a KSH adatbázisából származnak. Az adatok elemzése után szerkesztettünk egy 3 dimenziós adattáblát, melyben a hosszanti metszet az egyes megfigyelt adatok idısorai, így vizsgálhattuk az egyes megyék adatainak az idıbeli alakulását, valamint a keresztmetszeti adatok, azaz egy évre az adatok területi megoszlása.

- 63 -


Budaházy György

Tehát, ha a GDP-t társadalmi jelzıszámként, az értéket termelı emberek közötti területi egyenlıtlenségek mértékét szeretnénk jellemezni vele, akkor célszerő a jövedelmek vizsgálatát is bevonni, és így együttesen elemezni. Egy korábbi tanulmányban (Budaházy, 2008) a különbözı vetítési alapokat vettük számba, és vizsgáltuk, hogy ezek milyen torzítást okozhatnak az egyes megyéhez képest. Ezen tanulmány alapján azt a következtetést lehetett levonni, hogy a GDP és az SZJA abszolút értékének a meghatározásában is kell összefüggéseket találnunk az egyes megyékben talált egy fıre jutó GDP és jövedelmi különbségek közötti anomáliákra. A GDP számításánál a bevezetésben említett lokalizációs problémák jelenthetik az okot, valamint az SZJA adatoknál a két nem számba vett nagy csoport, a kiemelt adózók és a kizárólagos illetékességőek. Az elıbb említett tanulmányban külön-külön vizsgáltuk az egyes tényezık (GDP, SZJA) és a vetítési alapok (állandó népesség, gazdaságilag aktívak, foglalkoztatottak és az adóbevallók) különbözıségeinek a hatását a korrelációs együtthatókra. Jelen tanulmányban, az ott meghatározott kiemelt négy megyére (azt tapasztaltuk, hogy a korrelációs együtthatók a GDP és a jövedelem között különbözı vetítési alapokra nagyon alacsony, eltérıen az ország többi megyéjéhez képest) az aggregálást nem tartalmazó, ország teljes területére vonatkozóan, elemezzük, hogy az 1994-tıl 2006-ig terjedı idıszakban a saját megyei átlagukhoz képest az egyes években hány százalékkal tértek el az SZJA és GDP értékek. SZJA ADATOK MEGYEI ÁTLAGTÓL VALÓ ELTÉRÉSE %-BAN MEGYÉK Fejér Tolna Borsod-AbaújZemplén Nógrád Ország összesen

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 -63 -61 -50 -39 -27 -15 -2 16 23 42 49 62 64 -57 -54 -47 -38 -25 -13 -4 17 24 43 49 46 60 -58 -59 -60

-54 -56 -57

-49 -49 -50

-37 -39 -40

-27 -27 -28

-14 -13 -16

- 64 -

-4 -4 -5

14 6 12

26 36 23

44 51 41

50 58 48

47 35 59

61 61 75


TPF

GDP ADATOK MEGYEI ÁTLAGTÓL VALÓ ELTÉRÉSE %-BAN MEGYÉK

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

Fejér

-71

-61

-50

-29

-11

-7

13

11

14

27

44

52

66

Tolna Borsod-AbaújZemplén

-61

-51

-41

-32

-17

-4

5

15

27

27

37

44

50

-66

-53

-46

-34

-23

-16

-4

7

17

31

51

66

71

Heves

-63

-54

-46

-38

-22

-15

-1

15

26

39

50

50

58

Ország összesen

-68

-59

-49

-37

-26

-16

-3

10

24

37

50

62

75

Mint látható, az egyes megyei adatok saját átlagukhoz képest elég jelentısen változnak, de ezek a változások nem esnek egybe az ország országos átlagtól vett eltéréseihez vi(zonyítva, persze az egyes megyék más és más struktúrát mutatnak. Ez addig nem is jelentene problémát a korreláció szempontjából, ameddig a saját megyei átlaguktól azonos mértékben és ütemben térnének el az egyes években a GDP és az SZJA adatok. A mellékletben szereplı grafikonokon azt szemléltetjük, hogy az egyes években hogyan változik az egyes megyékben az átlagértékükhöz (megyei) képest a GDP és az SZJA értéke. Fontosnak gondoltuk, hogy az eltéréseket vessük össze a két féle adat esetén, azaz megnéztük, hogy azonos irányban és mértékben változnak vajon az adatok. Ezen eltéréseket foglaltuk össze a következı táblázatban A GDP ÉS SZJA ELTÉRÉSEK EGYMÉSHOZ VIZSONYATVA ABSZOLÚT ÉRTÉKBEN

MEGYÉK

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

ÖSSZ MAX

MIN

Fejér

7

0

1

10

16

8

14

5

9

15

5

10

2

103

16

0

Tolna

3

4

7

6

7

9

9

2

3

16

12

2

10

89

16

2

BorsodAbaújZemplén

9

1

3

2

4

2

0

7

9

13

0

18

10

78

18

0

Nógrád

4

2

3

0

5

2

3

9

9

12

8

16

3

77

16

0

Ország összesen

8

2

1

3

3

0

3

2

1

4

2

3

0

30

8

0

Ez a táblázat már szemléletesen mutatja, hogy az egyes megyékben ezen eltérések mennyivel nagyobbak az országos átlaghoz képest. Abszolút értékben az eltérések összege az országot tekintve mindösszesen 30 egység (százalék), a legkisebb eltérés 0, a legnagyobb eltérés 8 egység (százalék). Amennyiben alaposabban megviszgáljuk Fejér megyét, ahol a korrelációs együtthatók a leggyengébbek voltak, akkor ott az eltérések összege 103, a minimális eltérés 0, a maximális eltérés 16 egység (százalék). Ez azt jelenti, hogy a vetítési alapoktól függetlenül is, már megtalálható egy nem együttmozgása az alapadatoknak, amely köszönhetı, a már fennebb említett lokalizációs és számbavételi problémáknak. Ez a négy megye viszont versenyképesség szempontjából sem mutat azonosságot, és a foglalkoztatottsági ráta, az egy lakosra jutó ipari értékesítés (export és import), a külföldi érdekeltségő vállalkozások egy lakosra jutó jegyzett tıkéje, az alkalmazottak megoszlása a mőködı társas vállalkozások mérete szerint sem. (Lukovics; Lengyel). A négy megyének viszont van egy közös jellemze: mind a négy megyében olya domináns ipari vállalatok találhatók, melyek nem jellemzıek a többi megyére.

- 65 -


Budaházy György

Összefoglalás Összességében elmondható, hogy a regionális GDP adatokat nem használhatjuk a regionális jövedelmek mutatójaként. Tanulmányunkban ezt be is bizonyítottuk, hiszen két probléma is felvetıdik: Az egyik, hogy a foglalkoztatottak munkahelye és lakóhelye térben elkülönül, valamint a tıke intenzív tevékenységek térbeli eloszlásának a különbözıségei. Mindemellett a GDP megyei szintre történı meghatározásakor a lokalizációs problémák sokasága is erısen torzíthat. Az egy fıre jutó GDP és személyi jövedelem közötti különbség a helyi gazdaságok fontos jellemzıje lehet. Ezt bemutattuk tanulmányunkban a regionális GDP és jövedelem közti eltérések idısorai alapján, négy „anomáliát” mutató megye esetén.

- 66 -


TPF

Irodalomjegyzék Bódi F.–Obádovics Cs.–Mokos B. (1999) Adózás, jövedelemkülönbségek Magyarországon. Területi Statisztika, 39, pp. 131-147. Budaházy Gy. (2008) Differences between regional income and regional GDP in Hungary Paper presented to the 48th Congress of the European Regional Science Association Liverpool, UK, 27-31 August 2008 Capron, H. – Thys-Clement, F. (1992) Regional accounts in action: concerning methodological problems from a Belgian perspective. The Review of Income and Wealth, 38, pp. 81-92. Dusek T. (2004) Spatially aggregated data and variables in empirical analysis and model building for economics. – In: Cybergeo: Revue européenne de géographie, 2004, No. 285, www.cybergeo.presse.fr, p. 21. Dusek T. (2006) Regional income differences in Hungary: a multi-level spatio-temporal analysis. Paper presented to 46th Congress of the European Regional Science Association, Volos Greece, 30 August- 3 September, 2006 Dusek T. – Kiss J. P. (2008) A regionális GDP értelmezésének és használatának problémái. – In: Területi Statisztika, 2008. 3. pp. 264-280. Edvardsen, H. M. – Monnesland, J. (1997): Regional distribution of value added. Paper presented to 37th Congress of the European Regional Science Association, Rome, 26-29 August 1997. Kiss J. P. (2003): A kistérségek 2000. évi GDP-jének becslése. In: Nemes Nagy József (szerk.): Kistérségi mozaik. (Regionális tudományi tanulmányok 8. ) ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA–ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Bp. pp. 39-54. Lengyel I. (2003) Verseny és területi fejlıdés: térségek versenyképessége Magyarországon. JatePress, Szeged Major K. – Nemes Nagy J. (1999) Területi jövedelemegyenlıtlenségek a kilencvenes években. Statisztikai Szemle, 77. pp. 397-421. Nemes Nagy J. (1995): A GDP regionális számbavétele. In: Probáld Ferenc (szerk): Pro Geographia Humana. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. pp. 99-118. Nemes Nagy, J.–Jakobi, Á.–Németh, N. (2001) A jövedelemegyenlıtlenségek térségi és településszerkezeti összetevıi. Statisztikai Szemle, 10-11. Sourrouille, J. V. (1976) Regional accounts: theoretical and practical problems encountered in the recent experience of Argentina. The Review of Income and Wealth, 22, pp.13-36. Túry G. (2006) Regional Disparities during the Transition: The New Spatial Structure in Hungary. Ikonomicseszkij Isledvanija, pp. 98-110. Enlarging EU: Macroeconomic and Firm Level –Experience and Expectations Bilateral Meeting 27 October 2006 Sofia.

- 67 -


Budaházy György

Mellékletek FEJÉR Megye GDP és SZJA %-os eltérése (m egyei átlag=100%) 80 60 SZJA

GDP

40

%-os eltérés

20 0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

-20 IDİ -40 -60 -80

TOLNA Megye GDP és SZJA %-os eltérése (megyei átlag=100%)

80 60 SZJA

GDP

%-os eltérés

40 20 0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

-20 -40 IDİ -60 -80

- 68 -

2001

2002

2003

2004

2005

2006


TPF

BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN Megye GDP és SZJA %-os eltérése (m egyei átlag=100%)

80 60 SZJA

GDP

%-os eltérés

40 20 0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

-20 -40 -60 -80 IDİ

NÓGRÁD Megye GDP és SZJA %-os eltérése (megyei átlag=100%)

80

60 SZJA

GDP

40

%-os eltérés

20

0 1 994

1 995

1 996

1 997

1 998

1 999

2 000

2 001

-20

-40

IDİ

-60

-80

- 69 -

2 002

2 003

2 004

2 005

2 006


Budaházy György

ORSZÁG ÖSSZESEN GDP és SZJA %-os eltérése (országos átlag=100%) 80 60

SZJA

GDP

40

%-os eltérés

20 0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

-20 -40 -60 -80 IDİ

- 70 -

2001

2002

2003

2004

2005

2006


TPF

RESEARCH CONCERNING MEAT CONSUMER`S BEHAVIOR IN TIMISOARA BUZAMĂT GENOVEVA, TONEA ELENA, GRIGOROIU E., TONEA CORNELIA

Focus-group is an exploratory qualitative research, a demi-structured interview which allows us to get to know the consumer`s perceptions, reasons, feelings, needs and attitudes. This technique has been used to make evident what especially determines the consumers to choose a certain meat sort. The research has been carried out on two groups, in the city of Timisoara. The objectives aimed at within this research were: determination of the consumer`s motivation for a certain meat sort; correlation between lifestyle and meat sort; consumption habits. The main tool was represented by the interview guide, in which we have used open questions in order to hear our subjects` opinions concerning the meat consumption, open questions for their familiarization and introductive questions, with the help of which we introduced the subjects to the theme of this research. 1. Introduction Focus-group is a qualitative, exploring research, a semi-structured interview which allows us to know the consumers` perceptions, motivations, feelings and attitudes. This method has been applied in order to make evident what especially has determined the consumer to choose a certain meat sort. This research has been performed on two groups, in the city of Timisoara. 2. Materials and methods The work tool was represented by the interview guide who has directed the discussion towards the following debate points: - Presentation: first name, occupation, income, residential environment. - Do you think you live a healthy life with a healthy alimentation? Are you preoccupied with such aspects? - Preferred modalities of spending the spare time. What role does sport play in your life? - What are the meat sorts you often eat? - What are the reasons for your choice? - Do you prefer a certain meat brand? - What do you associate the meat consumption with (other food products, alcohol, etc.)? - Do you have any knowledge concerning the meat products` nutritive value in terms of protein, glucid and lipid content? 3. Results and discussions Our research has been performed on two groups, each group being consisted of 10 participants. The participants in the first group were more heterogeneous in terms of educational background, being graduates of academic studies; most of them live in towns or cities. N: 26 years old; unemployed; income: 150 lei; rural area. She considers that she does not have a healthy alimentation, but she is interested in this aspect. She spends her spare time at the gym and making long walks in the nature. The meat sort mostly consumed is pork, and

- 71 -

Research Concerning Meat Consumer’s Behavior in Timisoara

Buzamat Genoveva, Tonea Elena, Grigoroiu E. Tonea Cornelia

she eats it with pleasure. She prefers certain brands. She associates meat with vegetables and wine. I: 33 years old; physician; income: 300 lei; urban area. She has rather a healthy alimentation and she is interested in such aspects. She spends her spare time reading. She prefers chicken and fish, because she thinks it influences her organism in a healthy way. She prefers certain brands and she associates meat with vegetables and salads. She has knowledge concerning meat products` nutritive value. E: 50 years old; professor; income: 2600 lei; urban area. He has a healthy alimentation and he is interested in such issues. During his spare time, he goes hunting. During the hunting season, the meat sorts consumed are chicken, pork, sheep, beef, fish, because it is traditional to eat such assortments. He prefers certain brands. He associates meat with vegetables, wine and he has knowledge concerning meat’s nutritive value. L: 32 years old; economist; income: 800 lei; rural area. She thinks she has a healthy alimentation, but she is not especially interested in such aspects. She spends her spare time at the gym. The meat sort consumed mostly is chicken, because she thinks it is a light meal. She has preferences for certain brands and she associates meat with salads and soft drinks. S: 25 years old; student; income: 400 lei: urban area. She thinks she has a healthy alimentation and she is interested in such aspects. She spends her spare time at the gym. The meat sort consumed mostly is chicken and beef, because she thinks it has low cholesterol content. She has preferences for certain brands and she associates meat with salads. She has knowledge concerning meat’s nutritive value. M: 35 years old; commercial worker and student; area: 600 lei; urban environment. He tries to have a healthy alimentation, but he does not have time enough for this. The meat sort consumed mostly is chicken, because he thinks it is tasty and it has low cholesterol content. He associates meat with salads and he has knowledge concerning meat’s nutritive value. J: 47 years old; veterinary doctor; income: 3600 lei; urban area. He thinks he has a healthy alimentation in a proportion of 80%. He spends his spare time playing tennis. The meat sort consumed mostly is chicken and beef, because he thinks it may be easily cooked. He has knowledge concerning meat’s nutritive value. G: 38 years old; manager; urban area. He thinks he has a healthy alimentation in a proportion of 50% and he is interested in living a healthy life. He spends his spare time with his family. The meat sort consumed mostly is chicken, because it has a low fat content. He does not have preferences for a certain brand. He associates meat in consumption with vegetables and he does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. D: 24 years old; engineer; income: 450 lei; urban area. He thinks he has a healthy alimentation and he is interested in such aspects. He spends his spare time at the gym. The meat sort consumed mostly is chicken and pork, because there is a tradition in his family for it. He has preferences for certain brands. He has knowledge concerning meat’s nutritive value. S: engineer; 32 years old; income: 600 lei; urban area. She has a healthy alimentation and she is interested in such aspects. She spends her spare time at the beauty parlor. The meat sort consumed mostly is chicken, because it is a light meat. She has preferences for certain brands and she associates meat with vegetables. She has knowledge concerning meat’s nutritive value. Most participants consider that they have a healthy alimentation and they are interested in such issues. The meat sort consumed mostly is chicken, because most of them consider it has a low fat content, and they have preferences for certain brands. Most participants associate meat with salads and vegetables and they have knowledge concerning meat’s nutritive value. The same questions were addressed to the second group, too. This group was consisted only of students.

- 72 -


TPF

B: 22 years old; income: 300 lei; rural area. She thinks she always has a healthy alimentation, but she is interested in such aspects only for her future. She spends her spare time relaxing at home. The meat sort consumed mostly is chicken and pork, and she eats them with pleasure. She does not have preferences for certain brands and she associates meat with eggs and soft drinks. She does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. A: 24 years old; income: 300 lei; rural area. She does not have a healthy alimentation. She is preoccupied by such aspects, but she cannot apply them. The meat sort consumed mostly is chicken and pork, because she has them from her own household, but she also preferences for certain brands. She associates meat with soy and soft drinks and she has knowledge concerning meat’s nutritive value. U: 21 years old; income: 450 lei; rural area. She does not have a healthy alimentation and she is not interested in such aspects. She spends her spare time in clubs. The meat sort consumed mostly is chicken and pork, and she eats them with pleasure. She has preferences for certain brands and she associates meat in consumption with salads and soft drinks. She does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. R: 20 years old; income: 300 lei; rural area. He thinks he has a healthy alimentation in a proportion of 60-70%, and he interested even more in such aspects. He spends his spare time going fishing and working in agriculture. The meat sort consumed mostly is pork, because it can be easily bought from the market. He does not have preferences for certain brands and associates meat with salads, vegetables. He does not have preferences for certain brands and he has little knowledge concerning meat’s nutritive value. O: 22 years old; income: 500 lei; urban area. She does not have a healthy alimentation, but she is interested in such aspects for the future. She spends her spare time listening to music. The meat sort consumed mostly is chicken, because she thinks it is healthy, and pork, because she likes it. She does not prefer certain brands and she associates meat consumption with vegetables and salads, soft drinks. She does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. V: 23 years old; income: 400 lei; rural area. He thinks he has a healthy alimentation in a proportion of 70%. He spends his spare time going on trips and going out with his friends. The meat sort consumed mostly is beef, because it is healthy, and pork, because it may be easily found on the market. He does not have preferences for a certain brand. He associates meat with salads and he does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. F: 23 years old; income: 300 lei; urban area. She does not have a healthy alimentation and she is not interested in such aspects. She spends her spare time dancing, doing sports. The meat sort consumed mostly is chicken, because there is a tradition in her family for this meat. She does not have preferences for a certain brand and she associates meat with vegetables and soft drinks. She does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. P: 20 years old; income: 600 lei; urban area. He does not have a healthy alimentation, but he is interested in such aspect for the future. He does not have spare time. The meat sort consumed mostly is chicken and pork, because he thinks they can be easily cooked. He does not have preferences for a certain brand. He associates meat consumption with vegetables and he does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. D: 23 years old, income: 200 lei; urban area. He does not have a healthy alimentation and he spends his spare time reading and going to discos. The meat sort consumed mostly is pork, because he considers it to be more nourishing. He prefers certain brands and he associates meat consumption with eggs and vegetables. He does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. H: 19 years, income: 400 lei; rural area. He does not have a healthy alimentation and he is not interested in such aspects. The meat sort consumed mostly is chicken and pork, because he likes them, and he does not have preferences for certain brands. He associates

- 73 -

Research Concerning Meat Consumer’s Behavior in Timisoara

Buzamat Genoveva, Tonea Elena, Grigoroiu E. Tonea Cornelia

meat with vegetables, soft drinks and beer. He does not have knowledge concerning meat’s nutritive value. Compared to the first group, students do not have a healthy alimentation and only some of them are interested in this subject. The meat sort consumed mostly is chicken and pork, because student like them, because there is a tradition in their families for these sorts or because they can be easily cooked. Meat consumption is associated with vegetables and salads by most participants. Only a few have knowledge concerning meat’s nutritive value. Only some of them prefer certain meat brands. 4. Conclusions The qualitative research has highlighted the existence of two categories of consumers: the first category oriented towards a healthy alimentation and preoccupied by this and the second category, especially the young, who do not have a healthy alimentation and only a few of them are preoccupied by such issues Bibliography 1. Edmunds H. (1999): The Focus Group Research Handbook, NTC Bussines Books, Contemporany Publishing group 2. Krueger R., Focus Group (1994): A Practical Guide for Applied Research, Sage Publications 3. Surdu Laura (2001): Repere metodologice pentru cercetarea de tip focus-grup, I.C.C.V Bucureşti

- 74 -


TPF

CHARACTERISTICS OF ACCOUNTING IN THE RURAL SECTOR ELENA TONEA

There is a gap between the importance given to accounting and the low level of bookkeeping and accounting practice in the agricultural sector. Current general accounting rules do not adapt very well to the particularities of farming and are difficult and expensive to implement. 1. Introduction In spite of its relative importance in the economy of many countries and its growing interrelationships with other sectors, agriculture has traditionally not received much attention from accounting researchers, practitioners and standard setters. So, in Romania, current accounting principles typically do not respond very well to the particular characteristics of agricultural business and the information needs of farmers and their stakeholders. Together with other reasons, like the generally lower level of managerial sophistication and fewer economic means in the sector, the limited appropriateness of general accounting principles has led to a situation in which farmers are more reluctant to prepare accounting reports and use this kind of information than the agents in other economic sectors. Moreover, because of their size or legal form, most European farms have no legal obligation to publish financial statements, and when farmers use accounts, they typically only do so to comply with tax and subsidy requirements. On the other hand, it is generally believed that accounting can improve farm management and lead to better farm performance. Same empirical work found that farmers who used a formal record system over time improved their ability to use the kind of information the system produced. For example, it was observed that farmers who prepared financial statements were more likely to make cash flow projections than those who were not involved in financial accounting. The farmers who were using electronic information systems observed by themselves that accounting functions would improve their management information systems. Thus, accounting is a necessary precondition to generate useful information for decision making, and it is also a good complement for management information systems. In the same time, accounting data makes a significant contribution to explaining and predicting farm failure. We can conclude therefore that there exists an external demand for accounting information in agriculture and that this information would also be useful for the farmers themselves. Romanian farmers do not get involved in accounting, however, because current accounting rules do not adapt very well to their type of business and are difficult and expensive to implement. The objective of this paper is to provide some suggestions that could help closing the gap between the importance conferred to accounting and the low level of bookkeeping and accounting practice in the agricultural sector. The combination of two already existing tools can have an important role; the European Union’s Farm Accountancy Data Network (FADN) and the Proposed International Accounting Standard on Agriculture (PIASA) which has been released by the International Accounting Standards Committee (IASC). Our opinion is that the PIASA makes a good conceptual framework, while FADN can provide the practical tools to make it operational.

- 75 -

Characteristics of Accounting in the Rural Sector

Tonea Elena

2. Keys to the improvement of accounting in european agriculture We believe that the PIASA introduces important improvements the definition, valuation and presentation of: biological assets, agricultural produce, and agricultural land, all of which are of great importance for the transformative capabilities of agricultural businesses and generation of income. Biological assets are defined as living animals and plants that are controlled as a result of past events, agricultural produce as the harvested product of biological assets awaiting sale, processing, or consumption, and agricultural land as land that is used directly to support and sustain biological assets in agricultural activity. Further helpful distinctions are made between mature and immature biological assets, and between consumable biological assets (that are themselves to be harvested) and bearer biological assets (that are not the primary agricultural produce themselves but only bear it for harvest). Finally, the recognition that biological assets are typically managed in groups can be very helpful in determining their value in practice. The nature of farming makes a historical cost-based valuation of biological assets, and consequently also of agricultural produce, inherently difficult, because the physical state of biological assets typically changes over time, i.e. they strengthen, mature, fatten, etc. Furthermore, their quantity does not only depend on buying and selling activities, but is also determined by such processes as procreation, growth, and death. Therefore, many assets owned by a farm at a certain moment in time are typically substantially different from how they were when acquired, or have never been acquired at all. In this sense they are similar to the produce of manufacturing firms, and product costing techniques could be applied to assign the historical cost of inputs used to outputs obtained. The problems caused by joint-cost situations, however, usually far exceed the complexity already encountered in manufacturing environments. While the relative rigidity of an accounting plan can be considered an important shortcoming in many other sectors, its advantages could easily outweigh this drawback in the case of agriculture. Accounting plans have proven to be a cheap and effective means to disseminate accounting know-how, particularly in relatively less sophisticated environments. 3. The farm accounting data network (FADN) FADN was created in the context of the Common Agricultural Policy, which has been one of the cornerstones of the European economic and political integration process. To date the European Union’s Directorate for Agriculture still is the one with by far the largest budget. It is not surprising therefore that the Commission of the European Community has a need for information on the financial performance and condition of farms to support decision making for and control of the CAP. This information need is not limited to aggregate macro-economic data, but also extends to the level of individual farms, and the European Commission had to make an effort to obtain standardized information. For this reason the Council of the European Commission created the FADN. This network collects accounting information at the level of individual farms, and gathers every year data from a rotating sample of 60.000 professional farms across all member states. The six founding member states of the European Economic Community set up the Common Agricultural Policy to implement the five objectives that were promulgated in Article 39 of the Treaty of Rome. The desire to monitor the performance of CAP led to a need for information about the situation of the agricultural sector in the member states. Complete documentation of FADN can be summarized in the following points:

- 76 -


TPF

− FADN aims to gather accounting data on the performance and income of farms in the EU. − FADN data are not obtained at a macro-economic level, but from a random rotating sample of approximately 60.000 individual farms across all member states. − The field of observation of FADN is that of “commercial” farms. A minimum European Size Unit is established in each member state to define the commercial farm. − The sample is stratified by region, farm size and type of farming. FADN is a network of networks of accounting offices. The accounting offices differ between the member states. Some are commercial accounting offices that adapt records already kept for tax purposes or investment aids. In other countries the accounts are prepared by research institutes, universities or agricultural trade unions. Many of the accounting offices only keep the records for the purpose of FADN. The data collected by the accounting offices are transmitted to regional committees and from there to the national liaison offices. The national liaison offices then forward them to the European Commission in Brussels, where FADN’s management committee checksthe validity of the data and stores them in a database. Depending on the country, either the regional committees or the national offices select the sample for a given stratification. However, the final sample is always conditioned by the participation of the farmers, which is voluntary. FADN data are confidential, which means that they can not be disclosed or used for tax purposes. Therefore, a minimum number of farms is required for each stratum to assure anonymity. FADN never publishes nor otherwise provides information about individual farms. FADN data are collected through a questionnaire, the “Farm Return,” from a variety of sources, such as bank statements, invoices, etc. The Farm Return is the core of the FADN data collection procedure and is filled out by the farms with the assistance of the accounting offices. It includes the following 13 sections: A. General information of the farm, B. Type of occupation (tenure), C. Labor input, D. Number and value of livestock, E. Livestock purchases and sales, F. Costs, G. Land and buildings, deadstock and circulating capital, H. Debts, I. Value added tax, J. Grants and subsidies, K. Production, L. Quota, M. Compensations in arable farming. 4. Farmers’ experience with fadn and accounting Besides other types of information which are expressed in physical measures only, the data collected by FADN concern assets, liabilities, revenues and expenses of the farms in the sample, and is summarized in reports similar to balance sheets and income statements. Since many European farms do not provide reliable financial statements and when they do these statements are not directly comparable between countries, FADN had to develop and put in practice detailed guidelines and resolve both specific and general farm accounting issues. Farmers consider that the benefits of accounting reports do not outweigh the cost and effort of preparing them, or learning how to prepare them. However, if given appropriate tools - and FADN provides the basis for such tools - it can be expected that farmers would produce and use accounting information. A first observation was that agriculture is indeed increasingly interrelated with other sectors of the economy and that this interrelationship leads to the perception of an increased need for accounting data. In the same time, we observed a divergence of accounting practices employed by the farms, mainly concerning revenue recognition, expenses and treatment of subsidies (some using accruals, others the cash basis). We also observed different approaches to fixed asset

- 77 -

Characteristics of Accounting in the Rural Sector

Tonea Elena

valuation and depreciation, although all farms coincided in valuing livestock at end-of-period market prices, simplicity being the most important reason to opt for this valuation method. The calculation of historic costs for livestock was considered by them as very difficult and problematic. 5. Conclusions Farm accounting has not received much attention from accounting researchers, practitioners or standard setters, and in spite of its potential usefulness for farmers and external stakeholders financial statements are generally not very satisfactory or not even prepared at all. The arrival of the International Accounting Standards (IAS) on agriculture offers the opportunity to change this situation, but in our opinion its contribution is mainly on a conceptual level and requires additional tools for implementation in practice, like some form of an accounting plan. European Union’s Farm Accountancy Data Network (FADN) could be used to deliver these practical tools, in spite of the fact that it was not initially set up for this purpose. Bibliography 1. Poppe, K.J. and G. Beers (1996), "On Innovation Management in Farm Accountancy Data Networks", Agricultural Economics Research Institute LEI, No. 535 2. Schmitt, G. (2001), "Why is the agriculture of advanced Western economies still organized by family farms? will this continue to be so in the future?". European Review of Agricultural Economics, No. 18 3. Weise, C., (2006), How to finance Eastern enlargement of the EU, European Network of Economic Policy Research Institute, Working Paper No.14.

- 78 -


TPF

SZABAD A PÁLYA(?) – NİI KARRIEREK MAGYARORSZÁGON Dános Anikó fıiskolai docens Margaret Thatcher, Indira Gandhi, II. Erzsébet, Madeleine Albright, Benazir Bhutto, a nevek magukért beszélnek – hangzik a megfellebbezhetetlennek tőnı ellenérv, ha a nık korlátozott karrieresélyeirıl, a gazdasági és politikai ranglétrán a férfiakénál sokkal nehézkesebb elırejutási lehetıségeirıl esik szó. Valóban, a nevek magukért beszélnek, de hogyan is? Az olyan tradicionális társadalmakban, mint például India és Pakisztán, a politikai hatalom vérségi köteléken keresztüli átszármaztatása sokszor jóval erısebb intézménynek bizonyul, mint az a szintén rendkívül szigorú szabályrendszer, amely a nık és férfiak által betölthetı szerepeket rögzíti a társadalomban, és amely szerint a nı helye nem a közéletben, hanem a családi tőzhely mellett van. Indira Gandhi, aki India miniszterelnöke volt 1966-tól 77-ig, Jawaharlal Nehru, a független India elsı miniszterelnökének lánya volt. Sonja Gandhi, aki külföldi nı létére az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt elnöke, 1988-ban pedig elnökjelölt, Nehru meggyilkolt unokájának a felesége. Benazir Bhutto pedig, aki 1988-tól Pakisztán miniszterelnöke, Ali Bhutto, korábbi külügyminiszter, elnök és miniszterelnök lánya. Az európai monarchiák, mint Nagy-Britannia és Svédország, uralkodónıit az évszázadok óta mőködı, vérségi alapú hatalomátörökítési szisztéma emelte a királynıi székbe. Amikor II. Erzsébet 1952-ben trónra lépett, ı volt apja, VI. György halála után a Windsor-ház örököse, és ebben semmilyen szerepet nem játszott az, hogy a társadalom egyébként hogyan vélekedett a nık politikai karrierjérıl. Madeleine Albright, Margaret Thatcher és – hogy a saját házunk táján is söpörjünk – Dávid Ibolya valóban a polgári demokráciák elvileg minden polgára számára felkínált esélyeit megragadva lettek azzá, akik. A nık valódi életlehetıségeirıl és karrieresélyeirıl azonban akkor kapnánk reális képet, ha vetnénk egy pillantást arra is: -

hogyan élnek a nık milliói,

-

milyen arányban vehetnek részt a képzésben, a munkaerıpiacon,

-

hány százalékuk fut be valamilyen gazdasági vagy politikai karriert,

-

mennyi pénzt keresnek a munkájukkal a férfiakhoz képest, és

-

melyek azok a gazdasági, jogi és társadalmi keretek, amelyek a nık érvényesülési esélyeit meghatározzák – vagyis milyen út vezet a csúcsra.

Traktoros lány gyeden Magyarországon – hasonlóan a volt szocialista országokhoz – a nık munkába állásának második világháborút követı története alapvetıen eltér a nyugat-európai folyamatoktól, ahol szintén óriási különbségek mutatkoztak kulturális, életszínvonalbeli, szociálpolitikai és foglalkoztatáspolitikai eltérésekbıl adódóan, például az északi és déli országok között. Az államszocializmus ideológiája szerint a társadalom modernizációjának alapvetı fontosságú lépése a polgári család és a hagyományos családi szerepek fölszámolása volt, ami maga után vonta a gyereknevelésre és a családra koncentráló hagyományos nıi

- 79 -

Szabad a pálya (?) – Nıi karrierek Magyarországon

Dános Anikó

szerepkör átformálását. Az ideológia mögött azonban sürgetı gazdasági érdek állt. A gazdaság szocialista átalakítása, a kiterjedt iparosítás hirtelen megnövekedett munkaerıigényét a nık tömeges munkába állításával lehetett csak kielégíteni. Az állam bölcsıdéket, óvodákat épített, hogy a gyermekvállalás ne tartsa vissza a nıket a munkától, és a hetvenes évekre szinte teljes körővé (87%) vált a nık foglalkoztatottsága. Az ötvenes évek új, szocialista nıideálja, a dolgozó nı, aki férje harcostársa, festményeken és szobrokban megörökítve, traktoros lányként buzdította a tudatosodás alacsonyabb szintjén álló nıtársait a munkavállalásra. Késıbb azután a gazdaság érdekei mást kívántak, és a hetvenes évektıl az „új mechanizmus”ra keresztelt, a gazdaság szerkezetátalakítását célzó törekvések idején a teljes foglalkoztatottság tarthatatlanná kezdett válni, és lassan a munkanélküliség réme fenyegetett. Az amúgy is alacsony születési számokat orvosolandó 1967-ben bevezették a gyest, majd 1985-ben a gyedet, amivel a szülıkorú nıket igyekeztek ismét kivonni a munkavállalók körébıl, és az állami ideológiában ismét megjelent a hagyományos nıi szerepek, a család és az anyaság méltatása. 1990-ben az aktív korú nıknek már csak 67%-a volt foglalkoztatott, szemben a férfiak 83%-os foglalkoztatottságával. A szocializmus „vívmányai” a nıi életlehetıségek alakulásának terén, amelyekre még a nyugati feministák is irigykedve tekintettek, enyhén szólva ellentmondásosnak mondhatók. Kétségtelen, hogy a nık nagy tömege azzal, hogy tanulhatott és dolgozhatott, valódi esélyt kapott egy önállóbb, a saját céljaikat jobban követı élet kialakításához. Ezek a változások azonban érintetlenül hagyták a társadalmi közvélekedés mélyebb rétegeit, és a nık által végzett munka értékelésében, a családon belüli munkamegosztásban konzerválódtak a hagyományos beidegzıdések. A nık többnyire a rosszul fizetett szakmákban tudtak elhelyezkedni, még azonos beosztás esetén is jóval kevesebbet kerestek férfi kollégáiknál, és csak elenyészı számban kerülhettek vezetı pozíciókba. A munkába állás megduplázta terheiket, hiszen munkaidı után a háztartás és a gyereknevelés hagyományos nıi szerepköre továbbra is teljes egészében rájuk hárult, ugyanúgy, mint háztartásbeli korukban. Szép új világ – Hol a nı helye? A rendszerváltás gazdasági sokkja, a piacgazdaságba való átmenet az elsı három évben volt a legdrámaibb. 1989 és 92 között több mint egymillió munkahely szőnt meg, és több mint 20%-kal csökkent a foglalkoztatottság. A férfiak ebben az idıszakban nagyobb számban vesztették el az állásukat, mint a nık, mivel a rendszerváltás elıtt nagyobb arányú volt a foglalkoztatottságuk. Egyáltalán nem meglepı, hogy negyven év ellentmondásos kényszermodernizációja után az emberek nagy része nosztalgiával tekintett vissza a háború elıtti világ értékeire, legalábbis arra, amit annak vélt, sok esetben még akkor is, ha politikailag nem tartotta vonzónak a letőnt világot. A szocializmus idıszakában a nık nem saját maguk dönthettek arról, hogy a dolgozó nı vagy feleség és anya szerepét választják, mivel a fizetések a kétkeresıs családmodell szerint voltak megállapítva. Ennek ellenhatásaként a rendszerváltás után, szinte világnézeti beállítódástól függetlenül, egyfajta tradicionális szemlélet erısödése volt tapasztalható a nık szerepével, a családban elfoglalt helyével, munkába állásával kapcsolatban, mely szerint a nı valódi hivatása a gyermeknevelés és a család összetartása. A rendszerváltozás után hirtelen lecsökkent az állam által fenntartott szociális és gyermekintézmények, óvodák, bölcsıdék, napközi otthonok száma, sok nı számára

- 80 -


TPF

megoldhatatlanná vált a gyermeknevelés összeegyeztetése a munkával. Közben a foglalkoztatottság csökkenése, ha lassabb ütemben is, de tovább folytatódott. Míg 1990-ben a nık magyarországi 67%-os foglalkoztatottsága jóval meghaladta az EU tagállamainak 49%-os nıi foglalkoztatottságát (a férfiaké sokkal kisebb mértékben, csupán 5%-kal), addig 2000-ben a 49%-os nıi foglalkoztatottság a kismértékben növekvı, immáron 54%-os EU-átlag alá csúszott (a férfiaké mintegy 9%-kal került az EU-átlag alá). Az elmúlt 15 év történései, a rendszerváltás, a piacgazdaságra való áttérés és a nık foglalkoztatottságának visszaesése alaposan átformálták a magyar lakosság vélekedését a nık munkaerı-piaci szerepvállalásáról. Az értékrend változása jól nyomon követhetı a KSH és a Munkaügyi Kutatóintézet három idıpontban, 1986-ban, 1995-ben és 1999-ben végzett felméréseiben, amelyekben a megkérdezetteknek arra kellett válaszolniuk, hogy hogyan vélekednek a nık munkavállalásáról. 1986-ban a nıi foglalkoztatottak döntı többsége (81%a) egyetértett abban, hogy a nık keresıtevékenységet folytassanak. 1995-ben a megkérdezettek már csak háromnegyede (73%-a) értett egyet a nıi foglalkoztatással és 23%uk határozottan elutasította azt. 1999-re az egyetértık aránya nagymértékben csökkent (67%ra), viszont azok aránya, akik kizárólag a háztartás vezetését és a gyermeknevelést tartották a nık feladatának, 28%-ra nıtt. Az adatokból azonban kiderül, hogy a nık korcsoportok, a végzett munka jellege (fizikai vagy szellemi), az iskolai végzettség és lakóhelyük földrajzi elhelyezkedése szerint jellegzetesen eltérıen vélekednek a nık keresıtevékenységérıl. Ezek szerint az újabb generációk, a fiatal, magas iskolai végzettséggel rendelkezı, szellemi munkát végzı városi nık egyre fontosabbnak tartják, hogy tudásuk a munkaerıpiacon érvényesüljön. Mi a (nıi) pálya? A kilencvenes évek óta egyre nagyobb számban jelenik meg a munkaerıpiacon egy fiatal, ambiciózus nıi csapat, akik a férfiakéhoz hasonló karriert szeretnének befutni, sok esetben azonban még csak versenyhelyzetbe sem kerülnek férfitársaikkal. A foglalkozások szegregációjából (amit a szakirodalomban horizontális szegregációnak hívnak) adódóan ugyanis a férfiak és a nık a legtöbb esetben nem azonos pályán játszanak. Világszerte ismert és a nık 19. századi tömeges munkába állása óta megfigyelt jelenség a nıi és férfifoglalkozások elkülönülése. Köztudott, hogy a tanár, a gyermekorvos, az ápolónı tipikusan nıi pályák, míg a nıgyógyász, a sebész jellegzetesen férfifoglalkozások. Olyan területeken is kialakulnak férfias és nıies foglalkozások, ahol ezt a nık és férfiak eltérı fizikai rátermettsége nem indokolná. A legjobb példa erre az orvosi pálya, ahol nagyjából hasonló befektetéssel egészen eltérı karrierek futhatók be. A kisebb presztízső és kisebb anyagi haszonnal járó gyermekorvosi pályán többségében nıket találunk, míg a társadalmilag magasabbra értékelt és anyagilag jobban honorált nıgyógyászi és sebészi pályán többségében férfiakat. Régi megfigyelés, hogy ha a nık egy pályán nagy számban megjelennek, akkor annak hamarosan lezuhan a társadalmi elismertsége, és ezzel együtt csökkennek az elérhetı fizetések is, és a férfiak lassan elhagyják a területet. A másik magyarázat szerint a nık már eleve csak azokba a foglalkozásokba juthatnak be, amelyeknek a presztízse leáldozóban van, és ahonnan a férfiak kezdenek elszivárogni. Jó példa erre a tanári pálya elmúlt évtizedekben végbement „elnıiesedése”, ahol a negyvenes-ötvenes években még többségében férfiakat alkalmaztak. A foglalkozási szegregáció fenntartója a család is, a nemi szerepek elsajátításának fı terepe, amely a lányokat eleve olyan készségek elsajátítására buzdítja, hogy „önszántukból” is a nıiesnek tartott pályákhoz vonzódnak majd, és nem villanyszerelık akarnak lenni, holott fizikai adottságaik ezt lehetıvé tennék, hanem bolti pénztárosok.

- 81 -


Dános Anikó

Van a nıi és férfi munkavállalók elkülönülésének egy másik fajtája is, amit az idevonatkozó szakirodalom vertikális szegregációnak nevez. Ez azt a mindenki által jól ismert jelenséget hivatott leírni, hogy egy foglalkozási területen minél magasabb fizetéső és presztízső beosztásokat vizsgálunk, annál kevesebb nıt találunk, jóllehet azonos iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint férfi kollégáik, míg végül a legfelsıbb vezetıi pozíciókban elenyészı számban vannak csak jelen a nık. Ki mennyiért? A KSH részletes adataiból tökéletesen kirajzolódik a nık és férfiak foglalkozás, valamint érvényesülési lehetıség szerinti elkülönülése. Ma Magyarországon (részletes adatok csak 1998-ból állnak rendelkezésre) a nık átlagkeresete 20%-kal marad el a férfiak átlagkeresetétıl. Ha azonban a magas képzettséget kívánó szellemi munkát végzık átlagkeresetét nézzük, ott a férfiak 35%- kal keresnek többet a nıknél. A legnagyobb a kereseti különbség a legmagasabb átlagkeresetet biztosító szakmákban, például a pénzügyi szolgáltatásokkal és ingatlanügyletekkel foglalkozók körében, itt a férfiak átlagosan 38%-kal keresnek többet a nıknél. Az is megfigyelhetı, hogy az alacsony presztízső, elnıiesedett szakmákban, mint például az egészségügyi és szociális ellátás, a legkisebb a nık és férfiak keresete közötti különbség, mindössze 14%. A piaci szférában a béreket szabad béralkuval alakítják ki, ezért az egyes esetekben néha nagyon nehéz tetten érni a férfiakra és nıkre vonatkozó eltérı elvek alkalmazását, a köztisztviselıkre és közalkalmazottakra vonatkozó illetmény- és elımeneteli rendszer azonban elvileg kizárná a férfiak és nık eltérı bérezését, ennek ellenére még a közszférában is a férfiak mintegy 15%-kal keresnek többet a nıknél. Ha csak a béreket tekintjük, az Európai Unió tagállamaiban is nagyon hasonló a helyzet, mint nálunk. A nık keresete átlagosan 20%-kal marad el a férfiakétól, Dániában és Svédországban a legkisebb a különbség, mindössze 12%. Az Európai Unió direktívái, amelyeket a tagállamok eltérı módokon, de többnyire alkalmaznak, elıírják, hogy a nıknek egyenlı jogokat kell biztosítani a munkához jutásban, a bérezésben, a képzésben és a munkafeltételekben. Az unió pozitív diszkrimináció bevezetésére buzdítja tagállamait, vagyis a nık számára elınyösebb feltételek biztosítására annak érdekében, hogy a nık meglévı hátrányait sikerüljön mihamarabb lefaragni. Sok országban például a vállalatok kvótarendszert vezettek be, amely szerint a dolgozók 40%-ának nınek kell lennie. Összességében úgy tőnik, az unió bıvítés elıtti tagállamai közül elsısorban az északiakban a nık valamivel barátságosabb környezetben vesznek részt a munkaerı-piaci harcban, mint nálunk. Nık az elitben – A menedzsernık A nık magyarországi karrierlehetıségeirıl a bérek alakulásán túl abból is képet kaphatunk, hogy milyen arányban képviseltetik magukat a gazdasági és politikai elitben. Nagy Beáta szociológus évek óta páratlanul érdekes kutatásokat folytat a „nıi menedzserekrıl”, a nık gazdasági elitben való részvételérıl. Kutatásaiból kiderül, hogy igen kevés nı jut csak el a ranglétra legfelsı fokaira. 1990-ben a gazdasági elit mindössze 16%-át tették ki a nık, és ez az arány csupán 1%-ot növekedett 1997-ig. Közülük a legtöbben minisztériumokban és bankokban jutottak el a felsıbb vezetıi pozíciókig, jóval kevesebben magánvállalatoknál, és az állami vállalatok felsı vezetésében szinte egyáltalán nincsenek nık. Az elitbe tartozó nık közül is csupán egy volt elsı számú vezetı a felmérés idıpontjában.

- 82 -


TPF

A kutató – többek között – arra próbált választ kapni, milyen körülményekre volt szüksége egy nınek ahhoz, hogy komoly karriert fusson be. Jellemzı a magyar társadalmi viszonyokra, hogy röviden ezt úgy összegezhetnénk – kifordítva a jól ismert mondást –, hogy minden sikeres nı mögött áll egy sikeres férfi. Az adatok szerint – amelyek az 1990 és 1997 közötti idıszakra vonatkoznak – a nık esetében sokkal meghatározóbb a családi háttér, elsısorban az apa személye, mint a férfiak számára. Az elit nıi tagjainak nagyobb százalékában volt felsıfokú végzettséggel rendelkezı, vezetı beosztású apja, és négyszer annyinak felsıvezetıi beosztású házastársa, mint férfi kollégáiknak. Kicsit sarkítva azt mondhatnánk, az a nı a legesélyesebb arra, hogy látványos karriert csináljon, aki a fıvárosban nıtt föl, apja diplomás vezetı, férje pedig diplomás felsıvezetı. Érdekes elgondolkozni azon az adaton is, hogy míg a gazdasági elit nıi tagjai 33%-ban felsıvezetıi beosztású férjjel rendelkeztek, addig a férfi kollégák csupán 8%-ának a felesége tartozott ebbe a körbe. A társadalmi mobilitás szempontjából nem túl biztató fejlemény, hogy 1990 és 1997 között látványosan erısödött az a tendencia – és nem csak a nık körében –, hogy egyre nagyobb százalékban azok váltak az elit tagjává, akiknek már az apjuk is idetartozott A politikusnık A polgári demokráciákban a nık karrieresélyeinek nagyon jó értékmérıje, hogy milyen arányban foglalnak helyet a hatalom birtokosai között, a politikai elitben. A szocializmus idején a képviselık egyharmada nı volt, a diktatúra körülményei között azonban, szabad választások híján ez nem jelentett valódi részvételt a hatalomban. Hogy a szocialista nıpolitika demagóg, látszatemancipációt támogató intézkedései mennyire nyom nélkül múltak el a magyar társadalom fölött, vagy inkább ellenkezı hatást kiváltva, azt jól mutatja az elsı szabadon választott parlamentben a nık 7%-os aránya. Ez az adat sok szempontból vizsgálható, például úgy, hogy milyen esélyük volt a nıknek a jelöltállítás folyamatában talpon maradni, hogy mit gondoltak a pártok arról, hogy egy nıi jelölt szerepeltetése növeli vagy csökkenti a sikerességüket, és hogy a magyar választók el tudnak-e fogadni egy nıi politikust. A legnépszerőbb politikus ma Magyarországon egy konzervatív nıi politikus, Dávid Ibolya, széles körő népszerőségének valószínőleg az egyik oka az, hogy a hagyományos nıi értékek és erények tudatos képviseletével eloszlatja a szavazópolgárok esetleges félelmeit, akik többsége nem szeretne lényeges változásokat látni ezen a téren. De fölhozhatnánk akár Hillary Rodham Clinton példáját is, akinek, amikor önálló politizálásra adta a fejét, a támogatók szélesebb körét megnyerendı, a család és a nık helyzetérıl vallott nézetei hirtelen fordulatot vettek, és a nık esélyegyenlısége helyett a hagyományos nıi szerepkörök méltatása került elıtérbe. A képviselınık száma a magyar parlamentben 1990 óta nagyjából ugyanabban a tartományban mozog. 1990-ben 26, 1994-ben 43, 1998-ban 33, 2002-ben pedig 35 nı ülhetett be a parlamenti széksorokba. A nık jelenlegi 9%-os parlamenti részvétele a világranglista 65. helyére utasít minket, közvetlenül Burkina Faso mögé. Ami talán meglepı lehet, hogy a volt szocialista országok többségében jóval nagyobb arányban találunk a képviselıi székben nıket, mint nálunk. Lengyelországban a képviselık 20%-a, a Cseh Köztársaságban pedig 17%-a nı. Mindössze az Orosz Föderáció, valamint Szerbia és Montenegró parlamentjében kisebb az arányuk, mint nálunk. A nık kormányzati hatalomban való részvétele szintén rendkívül alacsony Magyarországon, Lévai Katalin 2004-es lemondása után egyetlen nıi kormánytag marad hivatalban, Lamperth Mónika belügyminiszter.

- 83 -


Dános Anikó

Az EU bıvítés elıtti tagállamaiban a nık politikai részvétele messze meghaladja a magyarországi arányokat, köszönhetıen azoknak a hatvanas évek óta a nyugati társadalmak közgondolkodásában zajló változásoknak, amelyek a nık gazdasági és politikai szerepvállalásának és a hatalomban való részvételének a megítélésére is rányomták a bélyegüket, és amelyek immár intézményesült formában is igyekeznek biztosítani a nık esélyegyenlıségét, többek között a politikai és a gazdasági karrierépítésben. A svéd parlamentben a legnagyobb a nık részvétele, 45%, és ennek megfelelıen ık biztosítják a legideálisabb feltételeket nıi képviselıik számára, ugyanis délután nem üléseznek, továbbá a képviselıházban óvoda mőködik, és külön helyiség a szoptatós anyák számára. A többi északi országban is hasonló a helyzet, Dániában, Finnországban és Norvégiában a képviselınık aránya 35% fölött van, közelebbi szomszédainknál, Ausztriában és Németországban 32-33%. A nıi kormánytagok számában is az északi országok vezetnek, élükön Svédországgal, ahol az 1999-es adatok szerint a kormánytagok fele nı, de Ausztriában és Németországban is 23% az arányuk. Egy kis demográfia A skandináv országok példája egy makacs tévképzet eloszlatására is alkalmas lehet a szociológiai vizsgálatok szerint. A nık munkaerı-piaci részvételét ellenzık egyik fı érve, hogy azért olyan rendkívül alacsony a születések száma, ami vészesen megbillenti a demográfiai egyensúlyt, mert a nık nagy tömege választja a gyermekvállalás helyett a karrierépítést. A felmérések azonban ennek pont az ellenkezıjét bizonyítják, ugyanis a skandináv országokban, ahol a legnagyobb a munkavállaló, valamint a gazdasági és politikai karriert befutó nık aránya, ott a legmagasabb a születések aránya is. Európában itt a legmagasabb színvonalú a szociális és gyermekintézményi hálózat, a nık tudják, hogy szülés után visszatérhetnek a munkahelyükre, és a karrier mellett is képesek lesznek nevelni a gyerekeiket. Ezzel szemben Európában Olaszországban a legrosszabbak a demográfiai mutatók, mert sem a társadalmi közhangulat, sem pedig a megfelelı szociális intézményhálózat nem támogatja a nıket a munkába való visszatérésre. Mivel az olasz nık képzettsége, csakúgy, mint a magyaroké, meghaladja a férfiak képzettségét, nem akarják, hogy kárba vesszen a tanulásba fektetett idı és energia, ezért lemondanak a gyermekvállalásról. Üvegplafon Egyáltalán nem olyan könnyő – mint amennyire elsıre annak látszik – megtalálni annak az okait, hogy miért keresnek a nık azonos képzettséggel, ugyanabban a beosztásban kevesebbet, mint a férfiak. Miért van az, hogy azonos szakmai felkészültség esetén is jóval kisebb az esélyük arra, hogy vállalati karriert fussanak be, és miért van az, hogy a legfelsıbb vezetıi pozíciók megközelíthetetlenek maradnak számukra, karrierjük egy pontján miért ütköznek láthatatlan „üvegplafonba”. Az elsı helyen említett érv, miszerint a férfiak jobban képzettek, ezért alkalmasabbak vezetıi pozíciók betöltésére, és ezért van az is, hogy jobban megfizetik a munkájukat, már jó ideje nem állja meg a helyét. A 20. század elsı felében fokozatosan megszőntek a nık felsıoktatásban való részvételét korlátozó szabályok. (Virginia Woolf már ismert írónı volt, amikor arról panaszkodott, hogy nem engedték be a nagy múltú angliai egyetem könyvtárába, amely a férfiak számára fönntartott szentélynek számított.) Az elmúlt évtizedekben pedig a nık alaposan lefaragták képzésbeli hátrányaikat. Míg Magyarországon 1960-ban majdnem

- 84 -


TPF

kétszer annyi férfi szerzett diplomát, mint nı, addig 1995-re már megfordult a helyzet, a nık 16,3%-a rendelkezett felsıfokú végzettséggel a férfiak 14,7%-ával szemben. A fenti kérdésre adott válasz másik fontos eleme lehet az a pszichológusok által számtalanszor leírt jelenség, hogy hagyományosan a család a lányokat kisgyermekkoruktól olyan nıies tulajdonságok elsajátítására neveli, mint az alkalmazkodás, a szelídség, az önfeláldozás, míg a fiúk nevelésében az agresszivitás, a versenyszellem, a határozottság hallgatólagos vagy nyílt támogatása érvényesül. Könnyő belátni, hogy a karrierépítés folyamán, a hierarchikus vállalati vagy politikai szervezetekben a ranglétra felsıbb fokaira való törekvésben a férfiakat sokkal jobban segítik a kora gyermekkortól elsajátított viselkedési formák, mint a nıket. Ezzel szoros összefüggésben áll az a társadalmi közmegegyezés, mely szerint a férfi az, aki számára a keresıtevékenység a legfontosabb, minden döntését a munkájának rendeli alá, és ez határozza meg az értékét a társadalomban. Ezzel szemben a nı számára a család a legfontosabb, számára a pénzkereset csak kiegészítı tevékenység, az ı értékét a családban elfoglalt helye határozza meg. Kimondatlanul is úgy tekintenek a nıi munkavállalóra, mint aki olyasvalamit csinál, ami neki magának sem a legfontosabb. Nem lehet benne megbízni, mivel a család érdekei a munkaadó érdekei elé kerülhetnek, a nık elmennek szülni, és ha beteg a gyerek, otthon maradnak. A jelenlegi családi munkamegosztás mellett valóban nem könnyő a nıknek a munkát összeegyeztetni a gyereknevelés, a háztartás feladataival – a szociológiai felmérések szerint a magyar családokban a házimunkát ma is 65-70%-ban kizárólag nık végzik családi és fizetett segítség nélkül –, és tovább nehezíti a nık dolgát a megfelelı számú, jó színvonalú, olcsó gyermekintézmény hiánya. Ez egyben azt is jelenti, hogy míg egy férfikarrier – figyelembe véve a támogató családi hátteret – valójában több ember teljesítménye, addig a nık dupla teherrel a vállukon próbálják ugyanezt elérni. A nıi-férfi keresetkülönbségek makacs fennmaradásának okait többek között éppen a hagyományos nıi házimunka alulértékelésébıl vezetik le a kutatók. A korai kapitalizmus idejétıl, amikor az emberek tömegesen kezdtek pénzzel fizetett keresıtevékenységet folytatni, a családi munkamegosztásban elkülönült a pénzkeresı, „látható” munka, amelyet a férfiak végeztek, és a „láthatatlan”, az újratermelést szolgáló házimunka, amely a nık feladata volt, és amelynek a pénzbeli értéke soha nem fejezıdött ki, hiszen nem lehetett érte venni semmit. Többek között ez lehetett az egyik oka annak, hogy a nık által végzett munkát alapvetıen értéktelennek tartották. (Készültek olyan számítások, amelyek a nık által végzett házimunka pénzbeli értékét igyekeztek megállapítani, amennyiben azt azonos óraszámban, fizetett munkaerı végzi. Az eredményen valószínően sok családban meglepıdnének.) Minden bizonnyal a nıi munka alulértékeltségében a nıi házimunka pénzben nem kifejezhetı jellege ma is kifejti a hatását. Az általános okokat könyvtárnyi irodalom boncolgatja évtizedek óta, az azonban tény, hogy Magyarországon sokkal kisebb esélye van egy nınek, hogy a férfiakéhoz hasonló karriert fusson be és hasonló anyagi elismerésben részesüljön, mint a nyugat-európai országokban vagy az USA-ban, és ami még szomorúbb, mint a volt szocialista országok egy részében. Annak ellenére így van ez, hogy a magyar jog rendelkezései kifejezetten tiltják az egyenlı munkáért egyenlı bér elvének megsértését. Az Alkotmány 70/B § (2) bekezdése szerint az egyenlı munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlı bérhez van joga. A Munka Törvénykönyvének 5. §-a a diszkrimináció általános tilalmát mondja ki. Az Alkotmány 66. § (1) bekezdése a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés általános

- 85 -


Dános Anikó

tilalmát rögzíti, vagyis a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nık egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Javítani kell a nık munkaerı-piaci esélyeit Az Európai Unió 2010-re 60 százalékra kívánja növelni a nık foglalkoztatottságát, hazánk pedig teljesíteni szeretné a lisszaboni tervben vállalt 53,2 százalékot. Míg a nık aránya a magyar társadalomban magasabb a férfiakénál, ez a munkaerıpiacon fordítva van, ami jobbára a gyermekvállalással hozható összefüggésbe. Az egyik legfıbb célkitőzés, hogy Magyarországon is megvalósuljon a gyakorlatban az egyenlı munkáért egyenlı bért uniós irányelve. Az elmúlt években javultak valamelyest a foglalkoztatási mutatók, a gyermeket vállaló, valamint a 40 év feletti nık azonban különösen nehéz helyzetben vannak. Ezért is indította el hagyományteremtı szándékkal a Szociális és Munkaügyi Minisztérium valamint a Magyar Nıi Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) a Legjobb Nıi Munkahely pályázatot. Nemcsak az Európai Unióban, hanem hazánkban is értékén kellene kezelni a nıket. A felsı vezetésben még mindig kevés a nı, amit jól prezentál az is, hogy az országgyőlésben jelenleg 63 százalékban képviseltetik magukat a férfiak és csak 33 százalékban a nık. Dr. Gurmai Zita kiemelte a nemek közötti bérkülönbségek felszámolásának szükségességét, illetve szerinte nemcsak a munkahelyek számát kell növelni, hanem minıségi munkahelyeket kell létrehozni. Az alábbiakban nézzük meg, mely cégek, milyen foglalkoztatáspolitika megvalósításával nyerhették el az idei évben a Legjobb Nıi Munkahely díjat. A részmunkaidıs foglalkoztatás kiválósága a dm Magyarországon jelenleg 1800 dolgozót alkalmaz a dm Kft., amely 21 üzletet mőködtet országszerte. Az alkalmazottak közül 1692 a nı - ismertette prezentációjában Sélei Annamária személyzeti vezetı. Mint mondta, a cégnél számos munkakörben (üzletvezetıhelyettes, eladó, pénztáros, középvezetı, beszerzı, asszisztens, ügyintézı, mőszakvezetı, takarító) lehetıség van részmunkaidıben dolgozni, és az elırelépés a 4, 6, 7 órában dolgozók számára is biztosított. Jelenleg 250 dolgozó van gyesen, gyes mellett pedig 46-an dolgoznak. A vállalati rendezvényekre ıket is mindig meghívják. A munkatársak belsı és külsı képzéseken is részt vehetnek, ez utóbbiak közül érdemes megemlíteni a csapatépítı, vezetıi tréningeket, de nyelvtanfolyamokat és számítástechnikai oktatást is szerveznek. A dm Kft. igyekszik mindig a lakhelyhez közeli állást ajánlani a jelentkezıknek, a vezetık számára rugalmas munkaidıt biztosítanak, tíz éves munkaviszony után pedig üdülési csekket ajándékoznak a dolgozóknak. A vállalat CSR tevékenységei közé tartozik, hogy 2006-ban az Érezd jól magad kampány során befolyt pénzbıl a koraszülött mentést végzı mentıautót vásároltak, míg tavaly 40 millió forinttal segítették az óvodákat. Kiszámítható, biztos egzisztenciát kínál a Paksi Atomerımő A Paksi Atomerı Zrt.-nél, a vállalat profilja miatt nem meglepı, hogy a 2657 alkalmazottból csupán 499 a nı, akik elsısorban az oktatási, humánügyi és gazdasági területen tevékenykednek - mondta Dr. Dobos István, HR igazgató. A Paksi Atomerımő szintén támogatja a gyesen, gyeden lévı kollegák visszaintegrálását, a nık munkába történı visszatérését, itt is lehetıség van részmunkaidıs foglalkoztatásra, gyes melletti munkavégzésre. Mint a HR igazgató elmondta, a gyesen lévı kollega helyére csak határozott idıre vesznek fel új munkatársat, és visszatéréskor méltányos jövedelmet biztosítanak. A paksiak bıkezőek az ösztönzési, megtartó juttatási csomagot illetıen: a vállalatnak saját üdülıje van, ahol a dolgozók wellness szolgáltatásokat vehetnek igénybe, a cafeteria rendszer - 86 -


TPF

kínálata ugyancsak széleskörő, hiszen az üdülési csekktıl kezdve egészség, nyugdíjas, önsegélyezı pénztárat fizetnek, iskolakezdési támogatást, étkezési és ajándékutalványt, internet, kultúra és sporttámogatást is nyújtanak. A cég ezen kívül nyugdíjasklubot és Humán Alapítványt is mőködtet, ez utóbbi a nehéz élethelyzető, rossz szociális helyzető munkavállalókat és családtagjaikat segíti. A Paksi Atomerımőnél a dolgozók egészségére is odafigyelnek: az évente kötelezı szőrıvizsgálat mellett ingyenes szemészeti vizsgálatra mehetnek az alkalmazottak, a 40 év felettieknek EKG, vércukorszint mérést végeznek. Emellett a cég telephelyén gyógyszertár is mőködik, egészségmegırzı programokat, rekreációs valamint nıi tréningeket tartanak. Mint Dr. Dobos István hangsúlyozta: kiszámítható, biztos egzisztenciát szeretnének biztosítani dolgozóiknak, az otthon, család és munkahely közötti harmónia megteremtésének lehetıségével. Nıi karrierfejlesztés GE módra A GE több mint száz országban mőködtet vállalatot. A munkavállalóknak 25 százaléka nı - közölte Gzim Ademaj regionális értékesítési menedzser. Mint mondta, a vezetésben a nık részvétele 33-34 százalékos, a topmenedzsereknek pedig 20 százaléka nı. A GE által mőködtetett nıi hálózatban több mint 40 ezer nı vesz részt világszerte, az EU-ban mintegy 10 ezren. A cégnél dolgozó hölgyek számára életpálya tervet készítenek és képzéseket is tartanak számukra. Gzim Ademaj ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a férfiak sokszor motiváltabbaknak érzik magukat, és a munkakörükkel is jobban elégedettebbek, mint a nık, amin változtatni kell, hogy a nık ne féljenek a kihívásoktól, az új feladatoktól. Nıtámogató kártyát vezetne be a West Hungary A gazdasági és a humán szakértelmet ötvözi a West Hungary Consulting Kft, amely 1990-ben alakult és jelenleg 51 munkatársat foglalkoztat, amelybıl mindössze 4-en férfiak. A cég 2003-ban a Családbarát munkahely díjat is elnyerte. Mint Németh Krisztina ügyvezetı kifejtette: rugalmasan kezelik a munkaidıt és a dolgozók a szabadság idıpontját is szabadon választhatják meg. A gyesen, gyeden lévıket visszavárják, folyamatos kapcsolatot tartanak velük. A cég bevezette a cafeteria rendszert, színvonalas munkakörnyezetet - légkondicionált irodák, saját konyha, dohányzásra kijelölt hely - biztosít. A munkatársak egészségügyi problémáikkal üzemorvoshoz fordulhatnak, emellett menedzserszőrésen és nıgyógyászati vizsgálatokon vehetnek részt. A West Hungary amellett, hogy nıi labdarúgó csapatot támogat, úgynevezett nıtámogató kártya bevezetését is szorgalmazza. Ez cafeteria eszközként mőködne, és általa a munkáltató azt támogatná, hogy a munkavállalónak legyen bejárónıje, gyermekfelügyelıje, idısgondozója.

- 87 -


Dános Anikó

Irodalomjegyzék Buda Béla (1985) Nıi szerep – nıi szocializáció – nıi identitás in: Koncz K. (szerk.) Nık és férfiak, Hiedelmek és tények, MNOT-Kossuth, Budapest Crompton, Rosemary (1989) "Women in Banking: Continuity and Change Since the Second World War" in: Work, Employment and Society Vol. 3. No. 2. 141-156. o. England, Paula (1992) Comparable Worth, Theories and Evidence, Aldine de Gruyter, New York Frey Mária (1996) A nık helyzete a munkahelyen és a háztartásban in: Munkácsy Ferencné (szerk.) Foglalkoztatás, jövedelmi viszonyok, munkakörülmények, Struktúra-Munkaügy Kiadó, Bp. Gallie, Duncan – Marsh, Catherine – Vogler, Carolyn (1995) Social Change and the Experience of Unemployment, Series Social change and economic life initiative, Osford Univ. Pr., New York Koncz Katalin: A bıvülı foglalkoztatás ára: a pályák elnıiesedése Társadalmi Szemle 1995/3. Nagy Beáta (1995) Nık a gazdaságban: a menedzserek, Kandidátusi értekezés Nagy Beáta (1996) Siker kicsiben és nagyban – magyar nıi vállalkozók és menedzserek életútjai in: Laczkó Zsuzsa és Soltész Anikó szerk. A nık munkaerıpiaci helyzete Magyarországon -a vállalkozás mint alternatíva SEED, Budapest Tóth Olga (1995) Attitődváltozások a nıi munkavállalás megítélésében in: Szociológiai Szemle 1995/1. 71-86. o.

- 88 -


TPF

A JÖVİ ENERGIÁJA AZ ATOMENERGIA? Dr. Daubner Katalin fıiskolai tanár A világon a jelenlegi energiatermelés zömmel a fosszilis tüzelıanyagokra épül, de ezek – elsısorban az energiafüggıség és a környezetkárosítás miatt – hosszabb távon nem képesek a fenntartható fejlıdés biztosításához. 1980 és 2007 között a világ összes energiafogyasztása 70 %-kal emelkedett és a következı 30 évre kb. 50 %-os növekedés várható. Mai tudásunk szerint a fejlıdés útja két lehetıségben körvonalazódik: a megújuló, elsısorban a nem kimeríthetı energiaforrások és az atomenergia nagyobb mértékő felhasználásában. A tudomány és a technológia fejlıdésétıl függ, hogy ezek mikortól, meddig és milyen mértékben váltják ki a hagyományos forrásokat. A világ növekvı energia igényeinek kielégítése egyre sürgetıbben veti fel az energiaszerkezet átalakításának szükségességét. A fosszilis energiahordozók alkalmazásával a fejlett ipari országok energiafüggısége mind inkább növekszik, egyúttal óriási mértékő az üvegházgáz kibocsátás. Az 1950-es évektıl békés célra épített és alkalmazott atomerımővek egyik említett problémának sem okozói, más területen viszont több kérdést is felvetnek. A világ energiafogyasztása A világ hatalmas és gyorsuló energiafogyasztását jól mutatja, hogy – egy magyar mérnök kutatásai szerint – az emberiség a teljes története során 1900-ig összesen 11.000 EJ (1 Exajoule = 1018 Joule) energiát használt fel, azután a következı 100 év alatt 15.000 EJ-t. Ebbıl 1901-ben 25 EJ-t, 2000-ben pedig ennek a 16-szorosát, 400 EJ-t. A világ összes energiafogyasztása 1980 és 2007 között 70,1 %-kal emelkedett, mégpedig úgy, hogy a fejlett ipari országokban 37 %-os a növekedés, a nem-OECD országokban viszont sokkal nagyobb, mégpedig 2,25-szörös! Az OECD országok energiafogyasztása 1990 után évrıl-évre egyenletesen, 1-2 % közötti nagysággal nıtt, míg a nem-OECD államokban ennél gyorsabban, 2001-tıl évi 3 %-kal, sıt 2003-ról 2004-re 8,4 %-kal. Míg 1980-ban az OECD országok együttesen 68,2 %-kal használtak több energiát a fejletlenebbeknél, ez a különbség 2007-re 2,1 %-ra csökkent. Az ütembeli eltérés miatt 2008-ban következett be a billenési pont, ez az elsı olyan év, amikor a nem-OECD országok együttes energiafogyasztása meghaladja a fejlett ipari országokét. A nem-OECD országok csoportján belül árnyaltabb kép is felvázolható. Az energiafogyasztás növekedése 1990 és 2005 között: Ázsiában 232,0 % Közel-Keleten 204,5 % Közép- és Dél-Amerikában 161,4 % Afrikában 151,6 %. Az ázsiai növekedésben fıszerepet játszik Kína és India. E két nagy ország 1980-ban együttesen kevesebb mint 8 %-kal szerepelt a világ energiafogyasztásában, 2005-ben viszont már 18 % volt a részesedésük. - 89 -

A jövı energiája az atomenergia?

Dr. Daubner Katalin

Az Oroszországot és a korábbi szovjet köztársaságokat is magában foglaló nem-OECD régióban az 1990-es években – a rendszerváltás strukturális és jövedelmi változásai miatt – csökkent a felhasznált energia mennyisége, de 2000 és 2005 között látványos 22 %-os növekedés ment végbe. Az egy fıre jutó energia felhasználásban nagyon nagy eltérések mutatkoznak a világban. A legfejlettebb ipari országok lakosainak átlagos energiafogyasztása százszorosa az elmaradott afrikai országokban élıkének és minden negyedik ember, kb. 1,6 milliárd fı nem jut korszerő energia-ellátáshoz. Az elıre jelzések – a következı 25 évre feltételezett gyors gazdasági növekedés alapján – valószínősítik a nem-OECD országok gyorsabb energiafogyasztásának folytatódását. Eszerint 2030-ban 43 %-kal több energiát fognak használni, mint az OECD-tagok és ez a mennyiség 71,2 %-kal lesz magasabb, mint 2007-ben. Kína és India együttes energiafogyasztása több mint kétszeresére nı és ezzel 2030-ra a globális mennyiségbıl 25 %-os lesz a részesedésük. Ugyanakkor az USA részaránya a 2005-ös 22 %-ról 17 %-ra csökken 2030-ra. Kérdés, hogy az óriási igényeket milyen erıforrás-összetétellel lehet kielégíteni úgy, hogy fenntartható gazdasági fejlıdés valósuljon meg. Az energiaforrások szerepe Az elektromos energia annyira szerves részévé vált a mindennapoknak, hogy már néhány perces kimaradás is bosszúságot, illetve komoly problémákat okozhat. Míg 1973-ban a világon összesen 6116 TWh elektromos energiát termeltek, 2006-ban ennek több mint háromszorosát, 18.930 TWh-t (1 terawatt óra = ezer millió kilowatt óra). A termelés energiaforrások szerinti megoszlását mutatja a következı ábra. 1. ábra Elektromos energia termelés a világban energiaforrások szerint 1973-ban és 2006-ban 1973

2006 megújulók 10,1%

megújulók 10,6% víz 1,8% atom 0,9%

egyéb 0,1%

víz 2,2%

egyéb 0,6% szén 26,0%

atom 6,2%

szén 24,5%

gáz 16,0% gáz 20,5%

olaj 34,4%

olaj 46,1%

Forrás: Key World Energy Statistics, IEA 2008.

Az ábrán látható, hogy 1973-ról 2006-ra némileg megváltozott a felhasznált energiaforrások szerkezete. Kedvezı, hogy míg 1973-ban a világ villamos energia ellátását 86,6 %-ban a foszszilis források biztosították, 2006-ra ez az arány 80,9 %-ra csökkent, viszont kedvezıtlen, hogy a hagyományos energiahordozók még mindig domináns szerepet játszanak.

- 90 -


TPF

A számok azt jelzik, hogy az olaj egy részét fıleg a másik két fosszilis anyaggal váltották ki, így a gáz és a szén együttes aránya 41,5 %-ról 46,5 %-ra nıtt. A megújulók aránya nagyjából változatlan maradt, 12,5 % körüli. Bár az egyéb kategóriába tartozó geotermikus-, nap-, és szélenergia aránya 0,1 %-ról 0,6 %-ra növekedett, a szerkezeten belüli részesedésük csekély. Az látszik, hogy az elektromos energia iránti szükségletek kielégítéséhez fontos volt az atomenergia felhasználása, amelynek részesedése 0,9 %-ról 6,2 %-ra emelkedett. A hagyományos energiaforrások, különösen a kıolaj árának alakulása fontos szerepet játszik mind a meg nem újítható, mind a megújuló tényezık felhasználásában. Ha az elıre jelzésekben a kıolaj árát viszonylag magasnak tételezik fel, a folyékony tüzelıanyagok felhasznált mennyisége nı majd a leglassabban, 2005 és 2030 között átlagosan évi 1,2 %-kal. Ebben az esetben a megújulók és a szén felhasználása növekszik a leggyorsabban, 2 % körül évente. A környezetkárosítás szempontjából kritikus a szénfogyasztás alakulása. Várható, hogy a kıolajhoz és földgázhoz képest alacsony szénárak a nagy energiafogyasztó országokban, fıként Kínában, Indiában, de az USA-ban is – ahol a szén bıségesen áll rendelkezésre – gazdaságossá teszik a szénfelhasználást. Ha a kormányzati politikák és a törvényhozás nem korlátozza a szénfelhasználás növelését, valószínő, hogy szénnel fogják helyettesíteni az egyre dráguló egyéb energiaforrásokat. Ez újabb hatalmas környezeti terhelést eredményezne, hiszen a foszszilis energiahordozók közül a szén a legintenzívebb széndioxid-kibocsátó. Az utóbbi években különösen Kína szénfogyasztása növekedett óriási ütemben. Míg 1990 és 2001 között az évi átlagos növekedési ütem 3 % volt, 2002 és 2005 között 17 % és ezzel 2000 óta csaknem kétszeresére nıtt a szénfelhasználás. Az ország gyors gazdasági növekedését és a hatalmas szénvagyont figyelembe véve, várhatóan továbbra is erıs növekedést mutat a szén iránti kereslet. Az elıre jelzések szerint 2005 és 2030 között Kína, India és az USA együttesen 90 %-ban vesz részt a várható szénfelhasználás növekedésében. A szénfelhasználás csökkenése ugyanakkor az OECD európai országaiban és Japánban várható. Ennek oka egyrészt az, hogy itt a népesség csak kevéssé nı, sıt csökken, ezért az elektromos energia iránti kereslet lassabban nı. Másrészt szén helyett elsısorban földgázt, atomenergiát és megújuló erıforrásokat használnak a villamos energia termeléséhez. A szénerımővek nagy mennyiségő és sokféle szennyezı anyagot bocsátanak ki. Egy tipikus szénerımő éves emissziója 11 tonna széndioxid, több millió tonna hamu, 500 000 tonna gipsz, 16 000 tonna kéndioxid, 29 000 tonna salak, 1000 tonna por és emellett sokféle egyéb anyag (kalcium, kálium, titánium, arzén). Egy GW villamos energiához kb. 3,5 millió tonna szén elégetése szükséges, amely 5,25 tonna urániumot tartalmaz. Ennek egy részét visszatartják a szőrık, de a többi kiszabadul és ez a szénerımővek radioaktív hulladéka. Normál állapotban a szénerımővek nagyobb radioaktív környezetszennyezést okoznak, mint az atomerımővek. A szén felhasználásának akkor lesz nagy jelentısége, ha elterjed a „tiszta szén technológia” alkalmazása. Ez a szén elgázosítását, a gázok szeparálását és felhasználását jelenti. Maga a módszer már ismert, a második világháborúban a német hadsereg számára ily módon gyártottak benzint. A Nobel-díjas magyar származású kémikus, Oláh György kutatásai arra irányulnak, hogy megfordítható legyen a szénhidrogének égési folyamata. Ez esetben az égés során képzıdı széndioxidot és vizet szénhidrogénekké alakítanák vissza. A széndioxidnak – kémiai módon – metil-alkohollá való átalakítása nagy reményekkel kecsegtet abban, hogy az ipari források széndioxid kibocsátását szénhidrogén-üzemanyagok termelése céljából újra hasznosítsák. Ezt nevezi Oláh György a jövı metilalkohol-gazdaságának.

- 91 -


Dr. Daubner Katalin

Az elıre jelzések szerint – bár továbbra is fontos energiaforrás marad a jövıben, - csökken az olaj részaránya az energiahordozók között: a 2005-ös 37 %-ról 2030-ban 33 %-ra. Ha viszont nagyon magas kıolaj árat tételeznek föl, az összesen belüli részaránya akár 30 %-ra is csökkenhet 2030-ra. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a közúti közlekedés és áruszállítás nagy és növekvı aránya miatt – a „zöld” üzemanyagok térhódítása mellett is – jelentıs kıolajigény prognosztizálható. A légi utasforgalom is növekszik, a 2005-ös 3,9 milliárd utasról 2020-ra 7,4 milliárdra becsülik, vagyis csaknem kétszeresére nı. Ez a kerozin felhasználás szempontjából a 87,6 millió t/év mennyiség helyett 166,2 millió t/évet jelent, amely hozzájárul, hogy a széndioxid kibocsátás 219 millió t/évrıl 427 millió t/évre növekszik. A földgáz világszerte fontos forrás marad, mivel kisebb a széndioxid emissziója, mint a többi fosszilis anyagnak. Az elıre jelzések átlagosan évi 1,7 %-os növekedéssel számolnak, így az aránya a 2005-ös 20 %-ról 2030-ra 25 %-ra növekszik. Az elıre jelzések azt valószínősítik, hogy a világ villamos energia termelése 2030-ra 33,3 billió kWh lesz, ami közel kétszerese a 2005. évi 17,3 billió kWh értéknek. A népességnövekedés és a gyors gazdasági fejlıdés miatt a legnagyobb növekedés e téren a nem-OECD országokban várható. Az életszínvonal emelkedésével és a nyugati fogyasztási minták átvételével további jelentıs növekedésre lehet számítani az energiafelhasználásban. Kínában a 2000-es évek elején az egy fıre jutó energiafelhasználás a világ átlagának mindössze 44 %-át tette ki. Amennyiben a 2000. évi világ-átlagot szeretnék elérni, akkor 1,27szeresére kellene növelni a felhasznált energiahordozók mennyiségét. Magyarország utoléréséhez háromszoros, Japánéhoz több mint ötszörös, az USA-hoz pedig 12-szeres növekedés kellene az energiaforrások felhasználásában. Nem nehéz belátni, hogy ez mekkora környezeti terheléssel járna és egyáltalán nem mindegy a felhasznált energiaforrások összetétele. A világ atomenergia ipara Az elsı kísérleti reaktort 1942-ben építették Chicagóban, az elsı ipari, áramtermelı atomreaktort pedig 1954-ben helyezték üzembe a Szovjetunióban. Ezt követıen a világ minden részében épültek atomerımővek. 1989-ben 423 reaktor mőködött 327,6 GW energiát termelve, majd fokozatosan növekedve 2002-ben tetızött ez a szám 444 reaktorral. 2008 elején 439 reaktor mőködött 372 GW kapacitással és ezzel 2608 milliárd kWh elektromos energiát állítottak elı. (Egy gigawatt teljesítménnyel kb. 500 ezer háztartás energiaellátását lehet fedezni.) Az 1980-as években jelentısen emelkedett az atomerımővek száma, akkor évente 23 erımővet építettek. Kiemelkedı évnek tekinthetı 1983, amikor 43 új atomreaktor kezdte meg a mőködését. Ezután már csökkent az építések száma és napjainkban valamivel több reaktort vonnak ki a termelésbıl, mint amennyit bekapcsolnak. Az atomerımővek többnyire alaperımőként kapnak szerepet a villamosenergia-rendszerben. Ez azt jelenti, hogy szinte folyamatosan üzemelnek és nagy kihasználtsággal mőködtetve elégítik ki a villamosenergia-igény állandó, idıjárástól és napszaktól független részét. A fosszilis erımővek inkább menetrendtartó erımőként üzemelnek, azaz teljesítményváltoztatással követik a fogyasztás változásait. A gyorsan indítható gázturbinák és tározós vízerımőveket rövid idıszakokban használják a hirtelen bekövetkezı fogyasztásnövekedések kielégítésére.

- 92 -


TPF

A világon jelenleg 31 ország használ atomerımőveket energiatermelésre. Az egyes országok nukleáris kapacitását mutatják az alábbi adatok. 1. táblázat A világ nukleáris kapacitása az egyes országokban 2008. szeptember

Ország USA Franciaország Japán Oroszország Németország Dél-Korea Ukrajna Kanada Egyesült Királyság Svédország Kína Spanyolország Belgium Tajvan India Csehország Svájc Finnország Szlovákia Bulgária Magyarország Dél-Afrika Brazília Mexikó Románia Litvánia Argentína Szlovénia Hollandia Pakisztán Örményország Összesen

Kapacitás (MW)

Erımővi blokkok száma

Atomenergia részaránya az összesbıl

100 582 63 260 47 587 21 743 20 470 17 451 13 107 12 621 10 222 9 014 8 438 7 450 5 824 4 921 3 782 3 619 3 220 2 696 2 034 1 906 1 829 1 800 1 795 1 360 1 300 1 185 935 666 482 425 376 372 100

104 59 55 31 17 20 15 18 19 10 11 8 7 6 17 6 5 4 5 2 4 2 2 2 2 1 2 1 1 2 1 439

19,4 76,8 27,5 16,0 27,3 35,3 48,1 14,7 15,1 46,1 1,9 17,4 54,0 19,3 2,5 30,2 40,0 28,9 54,3 32,1 36,8 5,5 2,8 4,6 13,0 64,4 6,2 41,6 4,1 2,3 43,5 14,2

Forrás: International Atomic Energy Agency and World Nuclear Association 2008

Az atomenergiát használó országok fele Nyugat- és Közép-Európában helyezkedik el és az összes teljesítmény több mint egyharmadát teszik ki.

- 93 -


Dr. Daubner Katalin

Az atomenergia aránya az összes energiatermelésen belül Franciaországban a legnagyobb, 76,8 %. Ezt követi Litvánia 64,4 %-kal, majd Szlovákia 54,3 %-kal. Az atomenergia részesedése a legkisebb Kínában, ahol még a 2 %-ot sem éri el, bár a kapacitás abszolút nagysága szerint az ország a 31 nemzet között a 11. helyen áll. Az USA, Franciaország, Japán, Oroszország, Németország és Dél-Korea együttesen a nukleáris forrásból elıállított villamos energiának kétharmadát termeli. Az atomenergia termelési arányaiban is változás történt a világ egyes régióit tekintve. Az utóbbi három évtizedben a világ minden táján építettek atomreaktorokat. A területi elhelyezkedést és a termelési arányokat mutatják az alábbi adatok. 2. táblázat Az atomenergia termelés területi megoszlása 1973-ban és 2006-ban (%) 1973

2006

OECD országok 92,8 Szovjetunió 5,9 Ázsia 1,3 Összesen 100,0

OECD országok 84,3 Volt Szovjetunió 9,2 Nem-OECD Európa 1,1 Ázsia (Kína nélkül) 2,2 Kína 2,0 Egyéb* 1,2 Összesen 100,0

* Afrika, Latin-Amerika és Közel-Kelet

A legszembetőnıbb változás az, hogy a fejlett ipari országok részesedése 2006-ra jelentısen csökkent, Kína részesedése pedig közel annyi, mint egész Ázsiáé. Az üzembiztonság és a radioaktív hulladékok elhelyezésének problémái, valamint az atomfegyverek elterjedésének veszélye miatt sok országban késleltetve megy végbe az atomenergia programok kiterjesztése. Az atomenergia fogyasztására vonatkozó, 2008-ban készült elıre jelzések még így is 31 %-kal nagyobb részesedést valószínősítenek 2025-re, mint amennyi a 2005. évi prognózisban szerepelt. Ez azért lehetséges, mert Oroszország, Kína és India együttes nukleáris kapacitását 2005 és 2030 között a világ összesenhez képest 30 %-ra becsülik. Új atomreaktorok üzembe állítása Az egyes országok döntéshozói eltérıen ítélik meg az atomenergiát. Az Európai Unióban például Olaszország és Ausztria teljesen elveti, Svédországban, Spanyolországban, Hollandiában vagy Németországban felmerült a meglévı kapacitások leépítése. Franciaország, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Finnország és az Egyesült Királyság viszont továbbra is fontos szerepet szán a nukleáris energiának. Utóbbiak az ellátásbiztonság megteremtéséhez, az energiafüggıség csökkentéséhez és a kiotói követelmények teljesítéséhez elengedhetetlennek tartják az olyan energiastruktúrát, amelyben az atomenergia is részt kap. Elıre jelzések szerint az importfüggıség egyre erısödik az Európai Unió országaiban az elkövetkezı évtizedekben.

- 94 -


TPF

3. táblázat Az EU-25 importfüggésének alakulása a primerenergia ellátásban (%) Primerenergiahordozó Szilárd Folyékony Földgáz Összesen

2000

2010

2020

2030

30,1 76,5 49,5 47,2

37,4 81,4 61,4 53,3

50,8 86,1 75,3 62,1

65,7 88,5 81,4 67,5

Forrás: Csom Gyula: Az atomenergia szerepe az energetikában

Az importfüggés – a keresleti piac, a szállítói monopólium és az esetlegesen felmerülı politikai problémák miatt – olyan gazdasági kockázatokat jelent, ami végsı soron a versenyképességet is veszélyezteti. Az utóbbi idıben a világban az atomerımővek elutasítóinál megváltozott, vagy változóban van az atomenergia politika. Több európai ország is bejelentette új atomerımő építését, vagy a korábban megkezdett és felfüggesztett építés befejezését. Olaszországban a kormány az atomerımővek építését elutasító moratórium felülvizsgálatát tervezi, Svédországban a lakosság nagy része már támogatja az atomerımőveket. Hollandiában pedig az egyetlen erımővet – a kormány új döntése szerint – a 40 éves élettartam végéig üzemeltetik. 2006. július 11-én a brit kormány bejelentette, hogy új „atomerımő-flottára” lesz szükség a jövıbeli energia-portfólió részeként. Egyre nı azon országok száma is, ahol fontolgatják az atomenergia bevezetését vagy megtartását. Az OECD országok közül a már mőködı atomprogram mellé új kapacitásokat is terveznek, Dél-Koreában 14 GW, Japánban 11 GW, Kanadában 6 GW teljesítménnyel. Az USA-ban 1970-ben még úgy tervezték, hogy 2000-re 1000 új atomerımővi blokkot hoznak létre. Az 1979-ben bekövetkezett reaktorbaleset után azonban hosszú évekig nem bıvítették a nukleáris kapacitást. Az egyre növekvı energiaigények miatt azonban újra elérkezettnek látják az idıt az atomenergia felhasználás kiterjesztéséhez, annál is inkább, mert évente 700 milliárd dollárt költenek import olajra. 2005-ben alkották meg az Energiapolitikai Törvényt, amely – fıleg a magas olajárak miatt – ösztönzi az új atomerımővek építését. A tervek szerint 16,6 GW új kapacitás jön létre, a meglévıket 2,7 GW-tal bıvítik, miközben 4,5 GW kapacitást kivonnak a mőködésbıl. Sor kerül az egyes reaktorok üzemidı meghosszabbítására is, mégpedig 40 évrıl 60 évre. Az atomenergia kutatásra is újabb pénzügyi forrásokat biztosítanak. 2008. augusztusában például – a hoszszú távú atomenergia program keretében – 15 millió dollárt szavaztak meg kutató intézetek és egyetemi kutató részlegek számára, amelyek – többek között – a gyorsreaktorok és a transzmutációs rendszerek fejlesztésével foglalkoznak. A világban jelenleg mőködı atomreaktorok többsége továbbra is termelni fog, miközben egy részüknél az üzemidıt meghosszabbítják, van, amelyiknél a szokványos 30-ról 40 évre. A nagyobb üzembiztonsággal dolgozó és fejlettebb, ún. harmadik generációs atomerımővek építése és üzembe állítása folyamatban van. Elsı két példányuk Japánban mőködik és a továbbiakat az USA-ban helyezik üzembe. A következı években Kína, Oroszország, Korea, Tajvan és Brazília, sıt Indonézia és Dél-Afrika is tervezi harmadik generációs atomerımővek építését, Európában pedig Finnország, Franciaország, Szlovákia, Bulgária és Románia.

- 95 -


Dr. Daubner Katalin

A világ 439 reaktorából 226 több, mint 20 éve üzemel, ez az összesnek az 51 %-át teszi ki. Európában a 20 évnél idısebb reaktorok száma 156, ez 76 %-ot jelent. A 156-ból 109 üzemel az EU-15 országaiban, 47 pedig a 2004-ben csatlakozott országokban, illetve Ukrajnában. Az USA-ban eddig 42 atomerımővi blokk kapott 20 évvel meghosszabbított üzemeltetési engedélyt az eredeti 40-rıl 60 évre. Az elızıek alapján elmondható, hogy a döntéshozók arra a következtetésre jutottak, hogy az atomenergia nélkülözhetetlen az energiaigények kielégítéséhez. Atomenergia ellenes nézetek Az emberiség elsı ismerete az atomenergiáról összefonódik az 1945-ben Japánban ledobott két hatalmas atombomba szörnyő pusztításával. Ezután a hidegháború közegében a kísérleti atomrobbantások további negatív hatással voltak a nukleáris energia megítélésére. A békés termelési céllal mőködı atomerımőveket részben ezért, de fıleg a nukleáris balesetek, különösen a csernobili katasztrófa miatt utasítják el sokan. Az 1986-ban bekövetkezett balesetben rövid idın belül több százan haltak meg az erıs röntgensugárzás miatt és megnövekedett a rosszindulatú daganatos megbetegedések száma is. A többlethalálozás nagyságát nem lehet pontosan meghatározni, de szakértık szerint néhány száz és néhány ezer közé tehetı, vagyis bizonyosan nem igazak a több százezer áldozatról szóló híresztelések. A katasztrófa – amelyrıl sokan úgy vélik, hogy minden atomerımőnél elıfordul elıbb-utóbb – pszichológiai hatása oda vezetett, hogy Európában több országban sok gyerek nem születhetett meg az abortuszok miatt. Nagymértékben megrendült a bizalom az atomerımővekben, illetve azok biztonságában. A baleset után több, mint 20 évvel még mindig sokan elutasítják a nukleáris energiát, de a pánikhangulat már nem érvényesül. Bár nemzeti és nemzetközi lépések is történtek újabb atomerımő balesetek elhárítására, a reaktorok mőködése az egész világon biztonságosabbá vált és új módszereket dolgoztak ki az atomhulladék elhelyezésére, az emberek tudatában megmaradt az atomenergia termeléstıl való félelem és ezzel az elutasítás is. Kétségtelen, hogy ebben közre játszik a tényszerő, közérthetı tájékoztatás hiánya és a média sokszor szenzációhajhászó megjelenése. Az Egyesült Királyságban 2006 és 2007 novemberében a Nuclear Industry Association (NIA) felkérésére közvélemény-kutatást tartottak arról, hogy az ország jövıbeni kiegyensúlyozott energia összetételének részeként használjanak-e olyan energiaforrásokat, amelyek az atom- és a megújuló energiát is tartalmazzák. Míg 2006-ban a válaszadók 72 %-a értett ezzel egyet, 2007-ben csak 65 %. Arra a kérdésre, hogy mit tudnak az atomiparról, a megkérdezettek 68 %-a az „alig valamit”, vagy a „csaknem semmit” választ adta. A NIA igazgatója szerint jó, hogy az emberek tudatában vannak az atomenergiáról folytatott vitának és sokan támogatják az energia-mixet. Ugyanakkor komoly figyelmeztetés rejlik a támogatók arányának csökkenésében, ezért több és jobb tájékoztatás kell az iparág megismertetése érdekében. Az atomerımőveket elutasító embereknél nem csak az ismeretek hiánya játszik közre, hanem a hatalommal, a hivatalos intézményekkel való szembenállás is. Sok esetben ennek van döntı szerepe és ezért még a kívánatos, hosszú távú érdekeket szolgáló dolgok ellen is fellépnek pillanatnyi érdekekre hivatkozva. Ezek legtöbbször nem racionális, hanem emocionális ellenérvek. Az atomenergia használata nem egyértelmően támogatott a tudósok körében sem. A Nature Materials címő szaklapban pl. 2007-ben angol tudósok a napenergia felhasználásának kiter-

- 96 -


TPF

jesztését szorgalmazták a napelemek új generációjának kifejlesztésével, az atomenergia rovására. A napelemek a napfényt – mint a legjelentısebb fenntartható energiaforrást – elektromossággá alakítják és ezzel kiváltható a nukleáris energia. A tudóscsoport nehezményezi, hogy a magfúziót évtizedek óta kutatják és még nem áll készen a hatékony felhasználás módja. Ezért a pénzforrásokat olyan területre kellene átcsoportosítani, amelynek az eredményei máris rendelkezésre állnak, így a napelemekkel kapcsolatos új eredmények támogatására. Az atomenergiával szembeni idegenkedés a nemzetközi pénzügyi piacokon is megfigyelhetı. A bankok (köztük sem a Világbank, sem az Ázsiai Bank) nem nyújtanak hiteleket atomerımővek finanszírozására, mert nagy pénzügyi kockázatot látnak benne. A Greenpeace egy 2006-os tanulmánya szerint az atomenergia-használat nem tartható fenn, mert gazdaságtalan és veszélyes, ezért az „atomerımővek építése vagy a klímaváltozás hatásainak elviselése” kérdésfeltevés teljesen helytelen. Az atomerımővek építése lassú, szennyezést okoz, veszélyes és drága. Az atomenergia rugalmatlan, veszélyes hulladékot termel, velejárója a veszély és a biztonsági problémák, a rejtett költségek, akadályozza a gazdasági fejlıdést, a társadalmi fejlıdést és a környezetvédelmet. A gazdasági és a humán erıforrások beruházásait sokkal inkább az energiahatékonyságra és a sok megújuló technológiára kellene fordítani, amelyek garantálják a biztonságos, tiszta és anyagilag megengedhetı energiát. A fenntartható és megújuló energiáktól az atomenergia beruházásokba irányított források és kapcsolódó támogatások akadályt gördítnek a fenntartható energia elé. A reaktorbiztonsággal, a radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos problémák, a hasadó anyagok sugárzása és az életciklus költségei mind azt jelentik, hogy az atomenergiának nincs helye az energiamixben. A forrásokat és erıfeszítéseket inkább az olyan tiszta és megújuló energiákba, valamint az energia-hatékony technológiákba kellene fektetni, amelyek jelentıs fejlıdést mutatnak 2000 óta. Az atomenergia helyett inkább a megújuló energiaforrások fejlesztését kellene támogatni, mint amilyen a nap-a szél- és a geotermális energia. Az atomenergia probléma, nem pedig megoldás, sem a klímaváltozásra, sem az energiaellátás biztonságára. Rontja az energiahatékonyságot és a nemzetközi biztonságot, beleértve a baleseteket és a terrorizmust. Jól ismert kapcsolat van az atomenergia és az atomfegyverek között, mint ahogyan azt Izrael, India, Pakisztán és Észak-Korea mutatja. Ahogyan elterjed a nukleáris technológia a földön, úgy nı a kockázata a nukleáris fegyverek elterjedésének is. Becslések szerint 2003-ban kb. 1830 tonna plutónium volt a világon, amely több, mint 225 ezer atomfegyverhez elegendı. A tanulmány szerint az újonnan épített atomerımővekben a villamos energia ára kb. 7 dollárcent/kWh, míg a szélenergia és a többi megújuló erıforrás egyre olcsóbb lesz. Úgy vélik, hogy a hatékonysági nyereség, plusz a decentralizált források már sokkal több éves kapacitást adnak, mint az atomerı. A tanulmány olyan kritikus pontokat sorol fel, amelyek – többé-kevésbé – minden tiltakozásban megjelennek és az atomenergia kifejezett elutasítására szolgálnak. Fontos megjegyezni, hogy az antinukleáris mozgalmak mőködése – még jó szándékaik ellenére is – sokszor nagyon ellentmondásos és negatív következményekkel járnak. Németországban például felszámolták az ún. magas hımérséklető reaktortípust, amelyet a termodinamikai hatásfok növelésére fejlesztettek ki. Nemcsak az a probléma, hogy a német szakértelemnek kimagasló eredménye veszett el, hanem az is, hogy az általános nukleáris biztonság és a környezetvédelem szempontjaira hivatkozva éppen a legbiztonságosabb és a leginkább környezetbarát reaktort iktatták ki.

- 97 -


Dr. Daubner Katalin

Az atomenergia elıállítása Az atomerımővek lényegében hıerımővek, amelyek kis mennyiségő üzemanyag felhasználásával nagy mennyiségő villamos energiát képesek elıállítani. A „nukleáris triád” a három alapvetı nukleáris technikát foglalja magában. Ezek: a maghasadás energiáját hasznosító reaktor, a részecskegyorsító és a fúziós reaktor. A technológia azon az ismereten alapul, hogy a legstabilabbak a közepes (60 körüli tömegszámú) atommagok. A kötési energia mind az alacsonyabb, mind a magasabb tömegek tartományában csökken. Tehát a nehéz magok hasadása, illetve a könnyő magok fúziója atomenergiát szabadít fel. A maghasadást 1938-ban fedezték fel és a világ elsı atomreaktora 1942-ben indult Chicagóban. (Sajnos, az elsı siker után az erıfeszítéseket az atombomba elıállítására összpontosították.) A részecskegyorsító technológia az 1980-as évek elejére valósult meg. A fúziós technológia jelenleg az elméleti kutatás és a kísérletezés stádiumában van. A tudósok úgy vélik, hogy a 21. század második felében lesz használható ipari méretekben. Az atomenergia nagymértékben különbözik a hagyományostól. Az atomreaktorokban óriási energiasőrőség alakul ki, mivel egy urán atommag hasadásából felszabaduló energia hat nagyságrenddel (több, mint egymilliószor) nagyobb, mint egy szénatom égésébıl származó energia. Egy bizonyos mennyiségő energia kinyeréséhez tehát 2,6 milliószor nagyobb tömegő szénre van szükség, mint amennyi tiszta urán-235-re. Példaként megemlíthetı, hogy a teljes egy évi magyar villamos energiafogyasztást 5600 kg tiszta U-235 elhasítása fedezhetné, míg ugyanezen nagyságú energiamennyiséghez 14,5 millió tonna szén kellene. Az energiatermelés szempontjából stratégiai fontossággal bír, hogy az urán nem a világ krízisrégióiból származik, ezért folyamatosan rendelkezésre áll, továbbá az ára nem leng ki olyan szélsıségesen, mint az olajé és a földgázé – bár áremelkedés ennél is van. A világ jelenlegi atomerımőveiben használatos ún. termikus reaktoroknak több típusa van. Közös jellemzıjük, hogy hasadóanyagként az urán 235-ös izotópját használják. A világon a legelterjedtebb az ún. nyomottvizes reaktor, amelynek moderátora (a hasadásnál keletkezı neutronok lassítására szolgáló szerkezeti elem) és a hőtıközege is a könnyő víz. Az üzemanyag általában alacsonyan (3-4 %) dúsított urán-dioxid, vagy néha urán-plutónium-oxid keverék. A világon jelenleg üzemelı atomreaktorok összteljesítményének 63,8 %-át adják, ilyen a Pakson mőködı reaktor mindegyik blokkja. Egy másik típus a forralóvizes reaktor (ahol szintén könnyővizet használnak), a világon mőködı összes reaktor teljesítményének 22,5 %-át adják. A nehézvizes típus mind moderátornak, mind hőtıközegnek nehézvizet használ. Hátránya, hogy a nehézvíz nagyon drága, elınye viszont, hogy az üzemanyagot elég csak 1-2 %-ra dúsítani és ezzel a költséges urándúsítás megspórolható. (Ilyen típusú a kanadai CANDU reaktor). A mai atomerımő összteljesítmény 5,3 %-át adják, az építés alatt lévıknek pedig 13,2 %-át, tehát elterjedıben vannak. A gyors neutronokkal mőködı ún. tenyésztıreaktorokban nincs szükség moderátorra, a hőtést folyékony alkáli fémmel biztosítják. Ezek a világ összes atomerımővi kapacitásának kevesebb, mint 1 %-át adják (1994 óta ilyen reaktort az USA-ban nem állítottak üzembe). Fontos megemlíteni az RBMK reaktort, amely a csernobili katasztrófát okozta. Ez egyedi típus, amelyet a világ elsı, 1954-ben üzembe állított erımővi reaktorából fejlesztettek ki. Ennek a moderátora grafit, a hőtıközege pedig nagynyomású könnyővíz és elınye, hogy nagy

- 98 -


TPF

teljesítményre képes. Ugyanakkor biztonsági szempontból nem megfelelı. Ilyen reaktorokat ma már csak a Szovjetunió néhány utódállamában használnak és az összes kapacitásból mintegy 4 %-kal részesednek. A jelenleg üzemelı atomerımővek fı technológiai elvei már az 1960-as évekre kialakultak, de mind a technológiát, mind a biztonsági rendszereket folyamatosan fejlesztik a tudósok és a kutató mérnökök. A fejlıdést – a technológia alapelveinek gyakorlatilag változatlanul hagyása mellett – elsısorban a technikai újdonságok bevezetése, valamint az üzemelés során összegyőlt tapasztalatok felhasználása biztosítja. Az elızıekben említett különbözı típusú mőködı, illetve jelenleg kísérleti fázisban lévı atomerımővek négy generációt alkotnak. Az ún. elsı generációs atomerımővek a legkorábbiak, ezek a korszakos – mára már túlhaladott – technológiára épültek. Az üzemelési biztonságot determinisztikus megközelítéssel, az ún. méretezési baleset alapján ítélték meg: körvonalaztak egy súlyos balesetet és az erımővekbe olyan biztonsági berendezéseket építettek, amelyek ennek a kivédésére szolgáltak. Emiatt technikailag bonyolult erımővek épültek, amelyekben a biztonsági berendezések költségei nagyok voltak, az összes költségeknek minimum a felét képviselték, ráadásul a biztonság nem volt megfelelı. A jelenleg mőködı atomerımővek többsége a második generációs típusba tartozik, továbbfejlesztett technológiával és nagyobb biztonsággal. Az 1970-es években jelent meg a biztonság valószínőségi szemlélete, ami azt vizsgálja, mi a valószínősége, hogy az atomerımőben az összes elképzelhetı eseménylánc figyelembe vételével súlyos baleset következzen be. Ez a módszer megmutatja az erımőnek a biztonság szempontjából gyenge pontjait, így már a tervezés fázisában lehetıség nyílik azok korrigálására. A harmadik generációs erımővek is a maghasadás energiáját hasznosítják, de a második generációs erımővekben alkalmazott technológiák továbbfejlesztett változatai, ezért evolúciós erımőnek minısülnek. Az alkalmazott biztonsági rendszer többnyire aktív, ami azt jelenti, hogy a mőködéséhez külsı forrásra, villamos energiára van szükség. A negyedik generációs vagy innovatív – jelenleg kísérleti fázisban lévı – atomerımővek a magfúzión alapulnak és ezért az elızıektıl alapjában eltérı megoldásokat alkalmaznak. A magfúzióhoz 100 millió oC hımérséklető plazmát (ionok és elektronok keverékét) kell elıállítani és egyben tartani, amelyet mágneses terek segítségével valósítanak meg. Az erre vonatkozó kísérletek az 1950-es évek óta folynak. Biztonsági szempontból nagyon kedvezı, hogy a rendszer nem tud „megszaladni”, azaz túlmelegedni, mert a fúziós reakciók egy bizonyos hımérséklet felett csökkennek, illetve leállnak. További elıny a biztonság szempontjából, hogy ún. passzív biztonsági rendszereket alkalmaznak, amelyek egyáltalán nem, vagy csak kismértékben igényelnek külsı energiaforrást. Ezzel külsı beavatkozás nélkül, automatikusan akadályozzák meg a reaktor aktív zónájának a megolvadását. A rendszer tehát inherens biztonságot jelent és ezzel nagymértékben hozzájárulhat az atomenergia használatától való félelem eloszlatásához. A fúziós erımőnek két további nagy elınye van a jelenleg mőködı, maghasadáson alapuló reaktorokkal szemben. Az egyik az, hogy az energiaforrásként felhasznált hidrogén izotópjából (víz és lítium) sok van és területileg egyenletesen oszlik el a világban. A másik nem kevésbé fontos jellemzı, hogy az új technológia során sokkal kisebb radioaktivitás keletkezik,

- 99 -


Dr. Daubner Katalin

ez a rendszeren belül marad esetleges meghibásodás esetén is, a hosszú távú szennyezı hatás pedig nagymértékben csökkenthetı. Az atomerımővek fejlesztésének két sarkalatos pontja a kiégett főtıelemek kezelése, valamint az atomfegyverek elıállításának kizárása. A jelenleg is mőködı atomreaktorokban a kiégett üzemanyag részeként jelentıs mennyiségő, hasadóképes plutónium termelıdik. A kiégett üzemanyag U-235 tartalma magasabb, mint a természetes uráné, ezért izotópdúsításra használható fel, ezzel jelentıs mennyiségő természetes urán pótolható. A hasznosítás lehetısége, vagyis a plutónium újra-felhasználása már az atomenergetika kezdeti szakaszában felvetıdött és az 1950-es évektıl kezdve az ipari érettség fokára jutott, mivel sok szakember szerint a reaktorban keletkezett plutóniumnak és a visszamaradt U-235-nek a legjobb tároló helye maga a reaktor. Természetesen a reprocesszálási technikák zárt üzemanyagciklusra való fejlesztése jelenleg is folyik, fıleg Franciaország, az Egyesült Királyság és a volt Szovjetunió tapasztalatainak feldolgozásával. A jelenleg mőködı, illetve épülı reprocesszáló üzemek nagy kapacitásúak, mindegyikük kb. 30-40 ezer MW(e)-os atomerımő-rendszer igényeit tudja kielégíteni. Az atomreaktorban keletkezett radioaktivitás döntı részét a kiégett üzemanyag tartalmazza. Az atomenergia-ellenesség egyik leginkább hangoztatott érve a radioaktív hulladékok elhelyezése. Ma már egyértelmő, hogy a végsı tárolásra a geológiai formációkon (agyag- és kısóréteg, illetve bazalt, tufa, gránit) belüli eltemetés a legjobb mód, amely biztosítja, hogy a radioaktív hulladékok komponensei ne kerüljenek a bioszférába. A kiégett üzemanyag újra-hasznosítása után a radioaktív hulladék sugárveszélyének csökkentésére elıször a hosszú felezési idejő transzurán izotópokat elkülönítik a nagyaktivitású hulladékokból, majd transzmutálják azokat, vagyis rövid felezési idejő izotópokká alakítják. Egy transzmutációs berendezés több ország erımőveinek a kiszolgálására alkalmas, ezért a hatékony kihasználásához regionális együttmőködés szükséges. A legtöbb ország törvényhozása azonban tételesen tiltja, hogy más országok hulladékai az országhatárt átlépjék, illetve ha nem is tiltja, azt a gyakorlatban nem valósítja meg. Ehhez elıször a társadalmi környezetnek kell megváltoznia, elfogadónak kell lenni és ezt követheti a megfelelı jogi szabályozás. Az atomenergia ellenes nézetek másik fı kifogása, hogy a nukleáris technika atomfegyverek elıállítására is használható. Az új megoldás teljesen lehetetlenné teszi, hogy a termelésbıl más célra kikerülhessen a hasadó anyag, mivel annak tulajdonságait megváltoztatják. Ezzel lényegében minimumra csökken az atomfegyverek elıállításának és terjedésének kockázata. Így a közeljövıben olyan országok is alkalmazhatnak atomenergiát, amelyek – katonai megfontolásokból – ma ki vannak zárva belıle. A nukleáris ipar sokoldalú fejlesztését nemzetközi összefogással végzik. Az atomenergiával kapcsolatos kutatás-fejlesztési tevékenységek koordinálására egy nemzetközi projekt hozta létre 2000 januárban a Generation-IV International Forum-ot (GIF). Ennek kezdettıl fogva tagjai a nukleáris fejlesztésekben kiemelkedı országok: az USA, Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia, Svájc, a Dél-afrikai Köztársaság, Argentína, Brazília, Japán és a Koreai Köztársaság. 2003-ban az Európai Unió is csatlakozott a projekthez. Jelenleg Oroszország, Kína és India tagsága van napirenden. Néhány tisztázandó kérdés még hátra van, de bizton állítható, hogy a GIF projekt a jövıben meghatározó lesz az atomenergetikai szakmai életben. A magfúzióra épülı technológia mőködésbe állításához nemzetközi összefogással végzik a kísérleteket.

- 100 -


TPF

2006. novemberében írták alá Párizsban a dél-franciaországi Cadarache-ban mőködı kísérleti termonukleáris fúziós reaktor (ITER) létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodást. A projektben az Európai Unió, az Egyesült Államok, India, Kína, Japán, Dél-Korea és Oroszország vesz részt. A 10 évre szóló építési költségek közel 5 milliárd eurót tesznek ki, amelynek felét az Európai Unió, a másik felét a többi 6 ország adja. A mőködtetés a következı 20 évben további 5 milliárd euróba kerül. A reaktorral végzett kísérletektıl azt várják, hogy a jövıben olcsóbb, tisztább és biztonságosabb energiaforrást biztosít, mint az eddigiek. Egy másik kutatási program, az IFMIF speciális berendezés tervei készen vannak egy EUJapán megállapodás keretében. Az ITER és az IFMIF kísérletek adnák a technológiai alapot az ez után építendı fúziós energiatermelı demonstrációs erımő, a DEMO építéséhez. Ennek indítása a 2030-as évek közepére várható. Az USA vezetésével is létrehoztak egy kutatási együttmőködést (NERI), amelyben a résztvevı országok 20 éven át a negyedik generációs erımővek kifejlesztésével foglalkoznak. A tagországok: Argentína, Brazília, Dél-Afrika, Franciaország, Japán, Kanada, Korea és NagyBritannia. Négy ország – az USA, Oroszország, Japán és Franciaország – olyan reaktor kidolgozásában mőködik együtt, amely alkalmas lesz az atomfegyverekben lévı plutónium elégetésére. Ez nemcsak a plutónium energetikai hasznosítása miatt fontos, hanem azért is, mert a világ biztonsága szempontjából ez a legjobb mód az atomfegyverek felszámolására. Ebben a reaktorban a plutónium nem tőnik el teljesen, viszont megváltozik az izotóp-összetétele: az atomfegyver gyártására alkalmas plutónium átalakul a fegyvergyártásra alkalmatlan iztópokká. Az atomerımővek gazdaságossága Egy atomreaktor átlagos beruházási költsége teljesítményre vetítve kb. ugyanannyi, vagy nem sokkal magasabb, mint egy széntüzeléső erımőé és kétszer annyi, mint egy gáztüzelésőé. Ugyanakkor az atomerımő üzemanyag- és mőködési költségei jóval kisebbek: az áramtermelés költségeiben kb. 10-15 %-ot tesznek ki a főtıanyag költségek, ez a szénalapú erımőveknél kb. 50 %. Ebbıl következik, hogy a különbözı főtıanyagok áremelkedése eltérıen hat a villamos energia árára. Ha pl. kétszeresére nı az energiaforrás ára, akkor az atomenergia ára csupán 9 %-kal, a szénalapú energiáé 31 %-kal, a gázalapúé 66 %-kal nı. Egy reaktor főtıanyag költségei az OECD országok átlagában 0,48 dollárcentet tesznek ki kilowattóránként, amely egyharmada a szénerımőnek és egynegyede-egyötöde a kombinált ciklusú gázerımőnek. Az atomreaktor leszerelésének költségei az eredeti tıkeköltségnek 9-15 %-át teszik ki és csak 0,1-0,2 centtel járulnak hozzá a villamos energia árához kilowattóránként. Az atomenergia költségei általában meghaladják a szénerımővek költségeit azokban az országokban, ahol bıségesen áll rendelkezésre az olcsó szén, de alacsonyabbak, ha a szenet nagy távolságra kell szállítani. A szénerımővek költségei jelentısen emelkednek, ha a technológiai folyamat a környezetszennyezés enyhítésére is kiterjed. Példa erre, ha a savas esık elkerülésére kéntelenítik a kiáramló füstöt, vagy a Kiotó-célok teljesítése érdekében csökkentik a széndioxid kibocsátást. További költségnövekedést váltana ki a fosszilis forrásokból származó elektromos áram költségeiben a kormányzat által meghatározott szén-adó kivetése. Egy tonnánként 50 dolláros adó

- 101 -


Dr. Daubner Katalin

3,6 dollárcenttel növelné a szénnel elıállított villamos energia költségeit az USA-ban. Az Európai Unióban a széndioxid emisszió ára 22 euró/széndioxid tonna, ennek figyelembe vételével 2 eurócenttel emelkedne az ár kilowattóránként. Jelenleg az egészséggel és a környezettel kapcsolatos externális költségek nem szerepelnek a villanyáram árában, de ha bekalkulálnák azokat, akkor az Európai Unió országaiban az atomenergia termelési költsége 0,2-0,7 eurócenttel, a széné viszont 2-10 eurócenttel, a gázé 1-4 eurócenttel lenne magasabb kWh-ként az eddigihez képest. A teljes technológiai láncra vetítve a szénbázisú villamos energia termelés becsült externális költsége 1,5-14,0 eurócent/kWh, az olajbázisúé 0,4-0,7 eurócent/kWh, a földgázé 0,4-4,5 eurócent/kWh, míg az atomerımőben termelt villamos energia esetében csupán 0,007-1,0 eurócentet tenne ki. Az atomerımővek ebbıl a szempontból is elınnyel rendelkeznek. Az atomenergia költségeirıl más adatok is rendelkezésre állnak. Finnországban az építés alatt lévı, 1600 MW kapacitású új atomreaktor beruházási költsége 3 milliárd euró. A villamos energia termelési egységköltsége 2,47 eurócent/kWh lesz, ami alacsonyabb mind a gáztüzelésőhöz (3,06 eurócent/kWh), mind a széntüzelésőhöz (3,28 eurócent/kWh), mind a fatüzelésőhöz (3,93 eurócent/kWh) viszonyítva. Magyarországon 2005-ben a paksi erımő villamosenergia termelési költsége 8,32 Ft/kWh volt, ugyanekkor a lignit alapú mátrai hıerımő 10,3 Ft/kWh költséggel, a földgáz tüzeléső erımő 12-16 Ft/kWh költséggel termelt. Az atomenergia a megújuló energiaforrásokhoz képest is olcsóbb. A napenergia egységköltsége 9-145 eurócent, a vízenergiáé 3-17 cent, a szárazföldi szélé 3-10 cent közötti nagyság, míg a nukleáris energiából származó energia 2-6 centet tesz ki. Az energiaforrások felhasználásánál az is fontos információ, hogy míg a kıolaj kitermelése és átalakítása a benne rejlı energia kb. 15 %-át igényli, a kukorica alapú etanolnál elıállításánál ez az arány sokkal magasabb, mintegy 80 %. Belgiumban – bár korábban mérlegelték az atomenergia használatának visszaszorítását, – új atomreaktorok építését tervezik 2010-re. Ezek fejlettebb technológiával készülnek, mint az eddigiek és a szén hasznosításának kevésbé környezetszennyezı módjával üzemelnek. A tervezetben statikus költség összehasonlítást végeztek a csak villamos energiát elıállító, de különbözı energiaforrásokat és termelési módokat alkalmazó technológiákra. A költségeket három kategóriába sorolták: főtıanyag-költségek, nem-főtıanyag költségek és externális költségek. A nem-főtıanyag költségek a beruházásra, a mőködésre és a fenntartásra szolgálnak. Az externális költségek közül kiemelten kezelik a széndioxid-emissziót, a másik részében pedig az egyéb üvegház-gázok, a szennyezés, a zaj, a radioaktivitás, stb. károsító hatásait veszik figyelembe. A költségek mértékegysége BEF/kWh, amely azt mutatja, hogy hány belga frankba kerül egy kilowattórányi elektromos energia elıállítása. (A belga frankot 2000. évi árfolyamon számolták.) Az eredeti, részletes költségbecslés a szénalapú erımőnél 4 fajta, a gázt használóknál 3 fajta, az atomerımőnél 3 fajta és a szélerımőnél 4 fajta technológiára terjed ki. Az alábbi táblázat energiaforrások szerinti bontásban ad összefoglaló képet arról, hogy a különbözı technológiák milyen költség-sávban mozognak.

- 102 -


TPF

4. táblázat A csak elektromos energiát termelı technológiák költségeinek becsült értékei Belgiumban 2010-re, BEF/kWh Elektromos energia termelés forrása Szén Gáz Atom Szél Fa Hulladék

Nemfőtıanyag költség

Főtıanyag költség

0,76-1,03 0,45-1,86 0,78-1,41 1,81-3,14 0,90 0,59

0,53-0,64 0,86-1,57 0,26-0,40 0,00 1,97 1,17

Összesen

1,38-1,67 1,31-3,38 1,18-1,67 1,81-3,14 2,87 1,76

CO2 emisszió externális költsége 0,51-0,62 0,25-0,62 0,01 0,02-0,04 0,07 0,41

Egyéb externális költség 0,13-0,37 0,17-0,76 0,03 0,02-0,08 0,29 0,20

Mindösszesen 2,10-2,42 1,74-4,76 1,22-1,70 1,85-3,26 3,23 2,38

Forrás: AMPERE Commission, 2006.

Az „Összesen” oszlopban az externális költségek nélküli, a „Mindösszesen”-ben pedig az externális költségeket is tartalmazó egységköltség adatok szerepelnek. Látható, hogy a legkisebb fajlagos költség az atomerımőveknél jelenik meg, mind externális költség nélkül, mind az externális költségek figyelembe vételével. A nem-főtıanyag költség az egyik gázerımő fajtánál és a hulladékégetésnél alacsonyabb ugyan, mint az atomerımőnél, de ezt ellensúlyozza a nukleáris technológia jóval kisebb főtıanyag költsége. Az atomerımővek széndioxid kibocsátása szinte elhanyagolható, még a szélturbinához képest is csak feleakkora. Végeredményben megállapítható, hogy a számításba vett atomerımő típusok mindegyike alacsonyabb fajlagos költséggel mőködik, mint a többiek közül akár a legolcsóbb. Az atomerımővek gazdaságosságának vizsgálatánál meg kell említeni a versenytársnak és kívánatosnak tartott megújuló energiaforrások problémáit. (Errıl nem szólnak a zöld mozgalmak képviselıi, akikrıl általában elmondható, hogy túlértékelik a megújuló energiákat.) A megújuló források energia-sőrősége kicsi, ezért csak nagy mennyiségben gazdaságos alkalmazni azokat. Példának említhetı a szélturbina, amely szélparkokban használható ki igazán. Ennek kialakítására azonban csak speciális földrajzi viszonyok mellett van lehetıség. A nap- és szélenergia csak idıszakosan áll rendelkezésre, ezért a hiányzó energiamennyiséget más (hagyományos) forrásokból kell pótolni. A megújuló energiaforrások nem tárolhatók, nem szállíthatók, ezért csak lokálisan használhatók fel (ami persze nem zárja ki, hogy épületek, háztartások egyedi igényeit kielégítse). Az alacsony átalakítási hatásfok miatt az elıállítási egységköltségük átlagosan 2,5-szer nagyobb, mint az atomenergiáé. Csak az utóbbi idıben foglalkoznak azzal, hogy a megújuló energiáknak is vannak környezetkárosító hatásai. Példaként említhetı, hogy a napelemek gyártása kémiai anyagokat igényel, amelyek mérgezıek, vagy a biodízel gyártásához szükséges észterezés a szinténi egészségkárosító kénsavval történik. Az atomenergia elınyei Az eddigiekbıl következik, hogy az atomenergia használatával javul az ellátásbiztonság, kevesebb üvegházgáz kerül a levegıbe, olcsóbb lesz a villamos energia és nagymértékben csökkenthetı az energiafüggıség.

- 103 -


Dr. Daubner Katalin

Az atomenergia elınyei közé tartozik a nagy hatásfok és a szinte elhanyagolható mértékő üvegház-gáz emisszió is. Az atomenergia nagy sőrősége a főtıértékkel is kifejezhetı. A villamos energia termelésére alkalmas néhány üzemanyag főtıértékének összehasonlításra szolgálnak a következık adatok. Tüzelıanyag Földgáz Feketeszén Tüzelıolaj U-235 Fúzió

Főtıérték MJ/kg 18 – 40,0 25 – 33,5 42 000 80 000 000 400 000 000

Az számokból jól látható, hogy 1 kg U-235 főtıértéke közel 2000-szerese a legmagasabb főtıértékkel rendelkezı fosszilis tüzelıanyagénak, az olajénak, a magfúzió során elérhetı főtıérték pedig az olajénak közel 10.000-szerese. Korunk egyik nagy környezeti problémája, a széndioxid kibocsátás kritikus növekedése óhatatlanul szükségessé teszi, hogy a csekély emisszióval rendelkezı atomerımővek a jövıben is létjogosultságot kapjanak. Az alábbi adatok azt mutatják, hogy a különbözı energiaforrásokból nyert 1 GWh energia elıállításakor hány tonna széndioxid kibocsátás keletkezik. Szén Olaj Gáz Magenergia Szél Víz

870 750 500 8 7 4

Látható, hogy az atomenergia felhasználásával járó CO2 emisszió nagysága a megújuló energiaforrásokkal azonos szinten van, a szénének még az 1 %-át sem teszi ki. Meg kell jegyezni, hogy az atomerımővek a jövıben nemcsak a villamos energia termelésben játszanak fontos szerepet, hanem a hidrogén-elıállítási folyamat egyik potenciális primer energiaforrásaként is szóba jönnek. A nukleáris technológia forradalmi fejlıdését azoktól a – már említett – átfogó nemzetközi programoktól várhatjuk, amelyek elsıdleges célja a „jövı atomerımőveinek”, azaz az atomerımővek negyedik generációjának fejlesztése. Ezek megoldhatják azokat a kérdéseket, amelyek ma az atomerımővek elítélését, vagy ellentmondásos megítélését jelentik. Pl. a villamos energia árának versenyképessége, az alacsony pénzügyi kockázat, a biztonság igazolása a közvélemény elıtt, a radioaktív hulladék mennyiségének csökkentése, a főtıelemciklus érzéketlensége katonai célú felhasználásra. Az atomerımővek üzemidı-hosszabbítása hidat képez a 20. sz. és a 21. sz. nukleáris technológiája között. Összefoglalóan elmondható, hogy nem lehet a jövı energiaigényeit kielégíteni, s egyúttal a környezetvédelem követelményeinek is eleget tenni az atomenergia használata nélkül. Nem szabad olyan kérdést feltenni, amely szembeállítja egymással az atomenergiát és a megújuló

- 104 -


TPF

energiaforrásokat. Minden tiszta energiaforrásnak megvan a szerepe és a helye, amely hozzájárul az emberiség növekvı energiaigényének kielégítéséhez. Oláh György 2001-ben egy elıadásában a következıket mondta: „… az emberiségnek szüksége van energiára, és a 21. században – akár szeretjük, akár nem, mai tudásunk szerint – az atomenergiának döntı szerepe lesz. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell még biztonságosabbá tenni az atomenergia termelését, nem jelenti azt, hogy nem kell megoldanunk a radioaktív melléktermékek tárolását és elhelyezését, de mindez megoldható probléma. Ha a második világháborúban három év alatt tudtunk atombombát építeni, akkor az emberiség ezeket a problémákat is meg fogja tudni oldani. Ez alapjában technikai és nem politikai kérdés kell, hogy legyen.”

- 105 -


Dr. Daubner Katalin

Irodalomjegyzék Zoletnik Sándor: Magfúzió – energiaforrás a jövınek Mindentudás Egyeteme, X. szemeszter, 2. elıadás – 2007. február 26. IEA Statistics Electricity Information 2007 with 2006 data, OECD/IEA 2007. Energy Statistics Yearbook 2005, UN, New York, 2008 Nuclear Energy Data 1991-2007, Nuclear Energy Agency 1991, …, 2007 Energy Statistics of OECD Countries 2008, OECD/IEA 2008 International Energy Outlook 2008 Energy Information Administration – Official Energy Statistics from the U.S. Government DOE/EIA 2008 Oláh György: A tudomány szerepe, Fizikai Szemle 2001/7. sz. Bencze Gyula: Kell-e félnünk a nukleáris energiától?, Mindentudás Egyeteme, 2007. Gadó János: A maghasadáson alapuló energiatermelés jövıje, Magyar Tudomány 2007/1. Csom Gyula: Energiapolitikai prioritások, Magyar Tudomány 2007/1. Kovács Ferenc: Energiaigények, az energiahordozók várható arányai a XXI. században Bányászati és Kohászati Lapok – BÁNYÁSZAT 140. évfolyam, 2. szám AMPERE Commission, www.ecolo.org/documents_in_english/costs-Moore-06.pdf

- 106 -


TPF

FINANCING OF THE DURABLE DEVELOPMENT PROCESS IN THE RURAL AREA. COMPARATIVE STUDY ROMANIA-HUNGARY V. GOŞA∗, ANDREA FEHER∗∗ The problem of rural development is one of the contemporaneity’s most complex problems, because of the fact that, in its essence, it supposes the achievement of equilibrium between the requirement for preservation of the economic, ecologic and social-cultural rural area, on one hand, and the tendency of „modernization” of rural life, on the other hand. The instruments and mechanisms aiming at the promotion of the durable development at European Union level have a bigger and bigger importance in the new CAP reform stage. The general objective is represented by the assurance of a better balance in the support and strengthening of the rural environment and in the extension of rural development instruments’ field of action. The application of Common Agricultural Policy regarding rural development is supported by important financial resources allocated from the common budget to Romania and Hungary as well, meant to contribute to solve the problems specific to rural area in both countries, especially rural poverty, the increase of income per agricultural capita, the participation of agriculture to the formation of Gross Domestic Product and exports, the adjustment of rural outlets regarding the excess of agricultural labour force and, not at least, the protection of natural and human resources from the rural area. Key words: durable development, rural area, financing instruments and mechanism The policy of rural development completes and accompanies the market policy and aims at the consolidation and diversification of economy in the rural communities. This policy relies on the integrated multi-sectorial approach of the rural area. The financing mechanism of the program for common rural development has suffered important changes along time, determined by the need for perfection, and also by the experience achieved in this field by the European organizations and member states. At the beginning of implementation of the rural development common program (the 60s), there was a net differentiation between the market-supporting policies, totally subordinated by the communitary orientations, and the structural policies originating in the member states’ policies, but financed from common funds. This was succeeded by a period when the rural development measures were step-by-step integrated at communitary level, without losing the freedom for selection and implementation of the measures specific to each member state. At the moment, the framework of harmonization between the rural development policy and the Community priorities is established by the Council Regulation (CE) no. 1698/2005 on support for rural development offered through the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD), which adopted the strategic Community lines for rural development during 2007-2013.

∗

Romanian Academy - Branch of Timisoara, Research Centre for Sustainable Rural Development of Romania Banat's University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine Timisoara, Faculty of Agricultural Management ∗∗

- 107 -

Financing of the Durable Development Process in the Rural Area. Comparative Study Romania-Hungary

V. Gosa, Andrea Feher

The stipulations of the European Commission with regards to the reformation of the rural development policies for the period 2007-2013 aim, beside many other aspects, financing restructuration, by dividing the European Agricultural Orientation and Guarantee Fund (EAOGF) into the European Agricultural Guarantee Fund (EAGF), destined for measures of support for the common market organizations and the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD), destined for measures of rural development. This was an attempt to solve an essential problem, of individualizing the financing resources on the two CAP pillars: agriculture and rural development. At the same time, three main objectives in the field of rural development were reformulated, namely: • • •

competitiveness improvement in the agricultural and forestry sectors; environmental protection and rural landscape improvement; life quality improvement, by diversifying economic activities in the rural area.

These desiderates became prioritary axes for the rural development programs. Among the new financial perspectives, the financial expenses for rural development allocated from EAFDR totalize 91.2 milliard euros (9.5% from the total EU budget), of which 58.5 milliard euros, namely 62.6%, are destined for the Regions of convergence (the regions remained behind in terms of economic development – GDP per capita: below 75% of the community mean). At member states level, the financial support for rural development programs is offered in concordance with the Commission Decision 2006/636/CE. The situation of the sums allocated to each member state to support the rural development measures for 20072013 is presented in table 1. Table 1 Size of funds for rural development (2007-2013) - million euros Country Poland Italy Germany Romania Spain France Portugal Austria Hungary Greece Czech Republic Bulgaria Ireland Finland Slovakia Great Britain Sweden Lithuania Latvia

Total public funds 17217.8 16746.1 13213.6 9970.7 13909.3 11944.5 4972.7 7822.2 5159.1 5077.9 3615.8 3241.9 4298.7 6682.6 2562.5 8880.4 3917.1 2260.3 1361.6

Of which: EU budget National budget 13230.0 3987.8 8292.0 8454.1 8112.5 5101.1 8022.5 1948.2 7213.9 6695.4 6441.9 5502.6 3929.3 1043.4 3911.4 3910.8 3805.8 1353.3 3707.3 1370.6 2815.5 800.3 2609.0 632.9 2339.9 1958.8 2079.9 4602.7 1969.4 593.1 1909.5 6970.9 1825.6 2091.5 1743.3 517.0 1041.1 320.5

- 108 -

% national contribution 23.16 50.48 38.60 19.53 48.13 46.06 20.98 50.00 26.23 26.99 22.13 19.52 45.56 68.87 23.14 78.50 53.39 22.87 23.53


TPF

Slovenia Estonia The Netherlands Denmark Belgium Cyprus Luxembourg Malta

1158.9 924.8 973.0 830.3 1144.5 325.0 368.4 100.2

900.3 714.6 486.5 444.6 418.6 162.5 90.0 76.6

258.6 210.2 486.5 385.7 725.9 162.5 278.4 23.6

22.31 22.73 50.00 46.45 63.42 50.00 75.57 23.55

Source: Rural development in European Union, Statistical and economic information, Directorate General for Agriculture and Rural development, Report 2007

In terms of size of the funds allocated from the EU budget for the financing of rural development measures, Romania is on the fourth position in the total EU member states, after Poland, Italy and Germany. The sum allocated to Romania, 8022.5 million euros, is an important sum, representing 9% of the funds for rural development allocated to member states from the EU budget. Hungary benefits from EU, for the support of its rural area, by an allocation of 3805.8 million euros, being on the ninth position among the EU countries. Romanian participation to the constitution of the public funds destined to support the rural development measures is only 19.53%, the lowest co-financing level after Bulgaria. Hungary participates at the constitution of funds for rural development with a percentage of 26.23%, the highest level among the new member states, but not much below the co-financing level of the old EU member states. The distribution per years of the sums allocated from the European Agricultural Fund for Rural Development for the two countries studied (Romania and Hungary) is: Table 2 Annual contribution in EAFDR for the financing of rural development measures - million euros Romania Hungary

2007 0.0 570.8

2008 1146.7 537.5

2009 1442.9 498.6

2010 1359.8 509.3

2011 1357.9 547.6

2012 1359.1 563.3

2013 1356.2 578.7

Total 8022.5 3805.8

Source: National Program for Rural Development 2007-2013, Romania Government, 8 February 2008 New Hungary Rural Development Programme 2007-2013, 19 February 2007

The application of Common Agricultural Policy on rural development is supported by important financial resources allocated from the common budget to Romania and Hungary as well. But and important problem we must insist on is related to the effective absorption capacity of these common funds, a capacity that is determined by the presentation of eligible projects, by the functionality of institutions and procedures for fund management and financial supervision and by the assurance of co-financing (from the state budget, local budgets or private sources). The beginning of implementation of the rural development measures is conditioned by the definitive accreditation of the agency of payments, respectively the approval of the European Commission for the National Program for Rural Development. In the case of Romania, lack of achievement, in time, of these two conditionalities determined a one-year delay in the launching of project application. The rural development policy is governed by the principle of subsidiarity. Essentially, at communitary level, the menu is established – as tendency – more and more diversified and better adapted, and at member states level (or even at the level of their regions), the selections are done. From the common framework established by the Commission, the member states may choose, excepting agricultural and environmental measures, the measures corresponding best to the specific objectives and conditions. - 109 -



Consequently, the success of the implementation of rural development policy in the member states depends on the communitary supply, and also by the national demand. The communitary menu of rural development measures for the period 2007-2013 comprises 42 measures, being organized per four axes. Moreover, two specific measures are put in readiness for Romania and Bulgaria, namely the measure „143 – Supply of agricultural consulting and public information” and the measure „611 – Direct payments supplementation”, in sum of 0/8 milliard euros (0.8% of the EAFDR budget). Out of this framework, Romania selected a total number of 27 measures, and Hungary adopted almost the entire set of measures proposed by EU. So, we consider that the adoption of a very big number of measures is not advantageous, leading to the dissipation of financial resources.

Table 3 Communitary menu of rural development measures and the selection made by Romania and Hungary Axes Axe 1 - Increase of agriculture and forestry competitiveness Axe 2 – Environmental and landscape improvement Axe 3 – Life quality in rural area and rural economy diversification Axe 4 - LEADER Technical assistance Measures specific to Romania and Bulgaria TOTAL MEASURES

Number of measures selected EU supply RO HU 16 10 15 13 7 12 8 4 8 4 1 2 44

3 1 2 27

3 1 39

The percentage of communitary contribution with regards to the rural development measures mentioned above will be done in a differentiated way, per axes, according to the data in table 4. Table 4

Structure of EU co-financing for rural development programs Axes Axe 1

Minimal sum (%) 10

Axe 2

25

Axe 3

10

Axe 4

5*

EU contribution Maximal sum (%) maximum 50%, general rule, or up convergence regions ** maximum 55%, general rule, or up convergence regions maximum 50%, general rule, or up convergence regions maximum 55%, general rule, or up convergence regions **

to 75% in the to 80% in the to 75% in the to 80% in the

* For the new member states, the minimal EU contribution sum for the axe 4 - LEADER is 2.5%. ** The convergence regions are the regions at NUTS 2 level with a percentage of GDP per capita below 75% of the communitary mean (UE-25). In the case of Romania, the entire territory is eligible for the objective „convergence”, and in the case of Hungary – 91.4%. Source: Adaptation according to the EU legislation.

The main measures of rural development, adopted at the EU-27 level, are represented in figure 1. These measures represent 81.3% of the total communitary financial allocations.

- 110 -


TPF

511 Technical Assistance (2%) 312 Business creation and development (2%) 321 Basic services for the economy and rural population (3%) 221 First afforestation of agricultural land (3%) 113 Early retirement (3%) 112 Setting up of young farmers (3%) 322 Village renewal and development (4%)

413 Implementing local development strategies. Quality of life (4%) 125 Infrastructure related to the development and adaptation ... (6%) 123 Adding value to agricultural and forestry products (6%) 211 Natural handicap payments to farmers in mountain areas (7%) 212 Payments to farmers in areas with handicaps, other than ... (7%) 121 Modernizations of agricultural holdings (10%) thousands euro 214 Agri-environment payments (22%) 0

2000 4000 6000 8000 10000 12000 14000 16000 18000 20000

Figure 1. The main rural development measures for 2007-2013 at EU-27 level

The first position in the classification of development measures is occupied by the measure 214 „Agri-environment payments” with a percentage of 22%. The countries allocating the biggest sums for this measure are: Sweden (53.8%), Great Britain (53.1%), Ireland (49.1%), Austria (46%), Denmark (46%), Finland (31.6%), Czech Republic (30.2%). Hungary allocates for this measure a percentage of 23% of the funds destined for rural development, close to the European mean. In Romania, this measure benefits only by 7% of the total sums allocated to the rural area financing, being overtaken by all European states.

- 111 -



221 First afforestation of agricultural land (2,3%) 112 Setting up of young farmers (3,2%)

511 Technical Assistance (3,8%) 312 Business creation and development (3,8%)

313 Encouragement of tourism activities (5,4%) 212 Payments to farmers in areas with handicaps, ather than ... (5,9%)

141 Semi-subsistence farming (5,9%) 611 Direct Payments (6,2%)

125 Infrastructure related to the development and adaptation ... (6,3%) 121 Modernisation of agricultural holdings (6,7%)

214 Agri-environment payments (7%) 211 Natural handicap payments to farmers in mountain areas (8,2%)

123 Adding value to agricultural and forestry products (10,7%)

thousand euro

322 Village renewal and development (15,4%) 0

200

400

600

800

1000

1200

1400

Figure 2. The main rural development measures adopted by Romania (2007-2013) Another discrepancy in the selection and allocation of resources in Romania refers to the measure 121 „Modernization of agricultural holdings”, which benefits by a support of 10% of the total at EU-27 level, bigger in the new member states and smaller in the old states. This measure aims at holding endowment with high-quality technical capital, and it is very important for the new member states confronting great difficulties in the field of farm technical endowment, placing themselves much below the EU-15 level. The measure 121 „Modernization of agricultural holdings” is on the first position in terms of sum distribution per states like Hungary (29.4%), Latvia (23%), Lithuania (17.3%). Big sums, too, are allocated by Estonia (19.9%), Slovakia (15.7%), and by some advanced old member countries like Belgium (27.1%) and Germany (10.3%). Romania allocates for this measure 6.7% of the funds, placing itself much below the level of the neighbour member states, and also below the Eu-27 mean. This selection and allocation of resources contradicts strongly with the endowment level of the Romanian agricultural holdings, much below the level of the other EU member countries.

- 112 -


TPF

313 Encouragement of tourism activities (1,2%)

142 Producer groups (1,4%) 322 Village renewal and development (1,4%)

225 Forest-environment payments (1,8%)

321 Basic services for the economy and rural population (2,1%) 111 Vocational training and information actions (2,4%)

413 Implementing local development strategies. Quality life (2,7%)

511 Technical assistance (4%)

125 Infrastructure related to the development and adaptation ... (4,1%) 123 Adding value to agricultural and forestry products (4,6%)

221 First afforestation of agricultural land (5,2%)

312 Business creation and development (5,9%) 214 Agri-environment paymenys (23%)

thousand euro

121 Modernisation of agricultural holdings (29,4%) 0

200

400

600

800

1000

1200

Figure 3. The main rural development measures adopted by Hungary (2007-2013) In the comparative analysis of the main measures selected by Romania and Hungary, we may notice that the Romanian policy of rural development is mainly oriented to village development, while the Hungarian policy is directed to the support of agricultural activities (holdings, microenterprises). We consider that during the current development stage of the rural area and economy on the whole, in the new member states, including Romania and Hungary, an important role among the rural development priorities must be taken by agriculture and forestry, which occupies the overwhelming part of state territories. These activities contribute decisively to the modelling of rural areas and to the maintenance of their viability. The support for farmers, to exert the functions conferred (productive, social and environmental protection), multiply their multi-functional role within the European area, especially in the disfavoured areas and in the far regions.

- 113 -



Bibliography 1. Nagy, Andrea, Goşa, V., 2007, Perspectives of the romanian agricultural and rural development during the C.A.P. implementation process, Scientific Symposium Faculty of Agricultural Management, Seria I, Vol. IX, ISSN 1453-1410 2. Manoleli, D.G. (coordinator), 2004, Setting the development priorities for Romanian agriculture and rural sector: the impact of the new Common Agricultural Policy reform, Pre-Accession Impact Studies Series, European Institute of Romania, Bucharest. 3. Otiman, P.I. (coordinator), 2006, Sustainable rural development in Romania, Editura Academiei Române, Bucureşti 4. Râmniceanu, Irina, 2004, Questioning rural development in an enlarging EU. The case of Romania, European Institute of Romania, Working paper series, no. 9 5. *** Rural Development in the European Union, Statistical and economic information, Directorate-General for Agriculture and Rural Development , Report 2007 6. *** National Program for Rural Development 2007-2013, Romania Government, 8 February 2008 7. *** New Hungary Rural Development Programme 2007-2013, 19 February 2007

- 114 -


TPF

METALS CONTENT EVALUATION OF THE ENVIRONMENT-WATER FACTOR IN TIMIŞOARA MONICA BUTNARIU, ELENA TONEA, OTILIA COTUNA, CARMEN PAIAN The main purpose of the study is to evaluate the current and future issues of Timişoara’s waters for elaborate of a long term strategy for realizing of an water management based on sustainable management. The samples for this study were analyzed and tested according by national norms and standards approved by the Standards Association from Romania (A.S.R.O.). The heavy metals were determined using CONTRAA 300 atomic absorption apparatus produced by the company Analytik Jena. The main substances can be found naturally dissolved in water and have a considerable influence on the water quality and it’s use by humans and this is an important reason before the analysis the level and the impact of entropic pollution. The study tries to give answers to resolve problems concerning administration, questioning and well being of the water resources from Timişoara. 1. INTRODUCTION Water quality is influenced by human and natural factors. Meteoric waters bring dissolved gases in atmosphere, natural of from air pollution, dust particles, radioactive particles materials from soil surface like leaves, herbs or another vegetal materials in all biodegradation phases, bacteria’s, soils, herbicides, soluble organic substances from decompounds vegetal etc. (Negulescu, 1995). Domestic use of waters bring a lot of decomposed organic material (house garbage, fats etc.), partial decomposed organic material like fecal, bacteria’s, viruses, warms eggs, paper, plastics, detergents etc. Industrial use generates biodegradable organic material, inorganic solids, diverse chemical wastes and metals ions. Agricola use bring in natural waters high quantities of salts and ions, wastes of chemical compounds, insecticides and herbicides, soil particles, organic detritus. Water uses are reducing debits and increase dissolved solid concentration or suspension. (Blas, 1992; Burtică, 2000) Water quality does not remain constant in time; it can fluctuate because of many factors like manmade or natural factors. Entropic factors are in the first place accidental entropic pollution and continue discharge of used waters that can produce shock-variations of pollutant concentration, hard to support for aquatic creatures. The irrigations determine returned debits only in time of irrigation. The factories of vegetables are functioning only in specific periods of time. (Mănescu,1994). Human waters unexpurgated go to emissary in high quantities at certain hours, dependent with the inhabitants ‘program. Used industrial waters are generates in the periods of factory activity, detergents and another substances are use at the end of programs or at the change of people in factories when all in cleaned etc. (Xavier 2003; Matsuda, 2003 and Hofstra, 1993). Waters from melting the snow are muddy, soft and with bacteria. In drought times or in arid zones the waters have high content of minerals assembling with underground waters. Waters from floods are muddy and fill with many compounds. Solar radiation, winds, temperature variation and frost-thaw cycle, set upon rocks, generates particles in waters as suspensions. Mountain waters with Fust running are different from the plain ones as transport power, gradient, tub covering etc. Near the sea, the wind brings important quantities of salts that goes back in waters and determine high salinity. Argil soils are producing moods. The organic soils and swamps are producing color. (Popovici, 1998; Rojanschi, 1997).

- 115 -

Metals Content Evaluation of the Environment-Water Factor in Timisoara

Monica Butnariu, Elena Tonea, Otilia Cotuna, Carmen Paian

Agricola fields give soil particles, herbicides, fungicides, insecticides. The rocks are allowing the entrance of water, bacteria’s and suspension etc. Mineral content is dependent of rocks, quantitative and qualitative. So, the relative capacity of water desegregation is 1 for granite, 12 for calcareous stone and 80 for salt! The presence of hydrothermal or volcanic activity brings to pollutions so called naturals because volcanic waters has extreme acidity (lake Kawah Idjen from Java Island, with pH 1,5). The same importance can have drift field, glacial give up or salt domes or another natural events that can go to sudden unloading of water with saline content or suspension. (Brown, 1995; Fawell, 1993). Attacked vegetation by roots (mechanic) and biochemical mechanisms of hard rock are generating particles that goes into waters as suspensions. Also produced foliage and another vegetal wastes that goes straight into waters and are floated by winds or floods. Aquatic vegetation is influencing the water quality also. Biochemical productive processes influence water quality also. Biochemical processes regulates the quantity of N, P, pH, carbonates, dissolved oxygen and another substances from water. The control is mainly in lakes but can be seen in rivers too. In autumn waters are full with foliage and another vegetal waste, modifying color, taste, bacterial content and organic carbon quantity and N from waters. A dry season determines a high level of salt concentration. Aquatic organisms are developing in certain seasons. The water melt in lakes is also seasonal. The floods are also seasonal. in day time the sea weeds are producing oxygen, in the night it consumes. The oxygen dissolved consummated also variants. Managerial practice about natural resources involving the overgrazing fields, the forests like organic detritus source and swamps. (Butnariu, 2005; Rojanschi, 1995). Not any unpolluted natural water can be used by humans but there is a "standard" unpolluted water like sample to consider the others "natural polluted" even the antropocentrist conception brought such them, relevant only for man use water at the big picture. Anyway in almost any waters the is life adapted to certain conditions. Not the same thing can be told about waters changed by human. (Butnariu, 2006; Xanthopoulos, 1995) Meteoric waters bring dissolved gases in atmosphere, natural of from air pollution, dust particles, radioactive particles materials from soil surface like leaves, herbs or another vegetal materials in all biodegradation phases, bacteria’s, soils, herbicides, soluble organic substances from decompounds vegetal (Samlzodz, 1993). Domestic use of waters bring a lot of decomposed organic material (house garbage, fats etc.), partial decomposed organic material like fecal, bacteria’s, viruses, warms eggs, paper, plastics, detergents etc. Industrial use generates biodegradable organic material, inorganic solids, diverse chemical wastes, metals ions Thomas, 1997). Agricola use bring in natural waters new quantities of salts and ions, wastes of chemical compounds, insecticides and herbicides, soil particles, organic detritus. It is very difficult to evaluate all substances effect on human health. Between the most important are: Ca, Cl, Cr, Co, Cu, F, I ,Fe, Mg, Mo, Mn, Ni, P, K, Se, Si, St, S and Zn. (Chiarle, 2000; Villeneuve, 1993) Opposite, there are certain toxic elements like: Al, Cd, Pb, Hg, but there toxicity is manifest at different concentrations on water. As can be essential in small concentrations but it also be very toxic by eating it. (Manole, 1984; Stumm, 1986). The percent of pollutant abs orbited from water by human body is influenced by the solubility of polutant and underwater soil propriety. The situation is very complex; even compounds with positive effects at high levels can have negative effects, dependent by the dinked water, aliments or abs orbited by skin. At many substances like metals next to concentration is important the form. There are many factors interfering here. (Leveque, 1996).

- 116 -


TPF

At metals we have an increase of solubility and mobility to the decrease of pH, increment of salinity, the presence of chelating factors, detergents and redox processes. Acid water mobilizes heavy metals from sediments and determine a secondary pollution of water. The biologic effects of a compound is dependent with its concentration and bioavailability – of it will be absorbed in organism and if there is bioaccumulation in food chain etc. Organic compounds suffers absorption processes, evaporation, hydrolyses, biochemical processes etc. and it changes their concentration in time. (Esparza, 1997; Ricci, 1996). In Romania, Law of environmental protection (1995) treat the problems of water protection and aquatic ecosystems that have as object the maintenance and improvement of the quality and natural productivity with the purpose of avoid the negative effects on environment, human health and material purposes. In February 2002, in Official Monitor of Romania appeared the Agreement about the norms about natural waters quality. They are considerate to be potable all natural waters that are transported by publically distribution water supply. (Ivanova, 2002;Varduca, 1991). 2. METHODS The samples for the study were tested after norms and standards national approved by A.S.R.O. The determination method is through dosing at spectrophotometer with atomic absorption in conformity with ISO 11466. Heavy metal determination determined from extract with an atomic absorption apparatus, produced by Analytik Jena. 3. RESULTS AND DISCUSSION (OPTIONALLY) The exacting norms are about potable water. By potable water we understand the water that has no bad effect on human health and it is consumed with pleasure. The conditions of water quality are presented in the next table: Table 1. Quality conditions of potable water Nr. crt. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 11. 12. 14. 15. 16. 19. 20. 21.

Pollutant

Measurement unit

Ammonia Arsenic Nitrates Nitrites Barium Cadmium Calcium Cyanides Cloruri Crom Copper Iron Fluorine Phosphates Magnesium Manganum Mercury

mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l

determinate 0.8 0.08 39 0.6 1 0.01 140 0 340 0.1 0.1 0.7 1 0.4 76 0.2 -

- 117 -

Concentration admissible exceptional 0 5 0.05 45 0 0.3 1 0.005 100 180 0.01 250 400 0.05 0.05 0.1 0.3 1.2 0.1 0.5 50 80 0.05 0.3 0.001 -


24. 25. 26. 27. 28.

Lead Selenium Sulphates Sulphides Zinc

mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l

0.1 340 9


0.05 0.01 200 0 5

400 0.1 7

The standards represent today an efficient and easy way to evaluate the provenience of pollutants from waters, because there are correlated with the receptors standards. The admitted values of waters can be established in concordance of receptors dilution. The toxic parts from waters have natural origin but the majority are from aquatic pollution. Aluminum (Al) is toxic in high levels for nervous central system. In human organism there are approximately 300 mg aluminum. The role in metabolism is not completely known. In natural mode it is little soluble, but at acid pH or alkaline the solubility is highly increased. Bioavailability is influenced by the presence of another substance. Ammonia – appears in the first level of organic material decompounds. Under the influence of soil bacteria’s (Nitrobacter şi Nitrosomonas) is reduced at nitrites and nitrates. It is very dangerous for human health especially if it is together with pathogen bacteria’s. It gives corrosive proprieties on water. Arsenic (As) presence was recorded in water in admised concentrations. As is more toxic in it’s trivalent form then it’s pentavalent form and in inorganic compounds comparing with the organic form. As metal it is little toxic. It has biologic role in organism but it also can give intoxications or even hiperkeratosis, hiperpigmentation or skin cancer. The collective intoxications were in Taiwan, Argentine and Chile, especially in areas with volcanic activity and in Mexico and Japan because of the contamination of industrial waters with arsenic. The arsenic can be from water or from infiltrations from industry or from insecticides that contain the element. It has toxic effect especially when in repeatedly ingested. Asbestos is from a group of minerals and silicates with filament structure that are used at realizing resistant materials at fire or heat and conducts by asbestos, many used for water. In many other countries the material use is forbidden because of it’s cancerigen effect. It reach in water from minerals from soil and under soil, from different pollutions and water pipes. For elements like: Ba, Be, Ni, Ag, etc. MOH doesn’t consider necessary the establishing of some limits. Barium – is extremely toxic for human when is ingests like soluble salts. Bicarbonates – gives on water the alkalinity that disturbs especially in alimentary industry. Carbon dioxide and carbonic acid– there are coming from rain water that dissolve CO2 from atmosphere and has corrosive effect. Borates –bother when it is present in water used on irrigations because it affects citric production. Bromides – have a corrosive effect and it produce the skin inflammation and even skin burns. Cadmium – fill water as zinc impurity. Cd generated Itai-Itai desease that made in Toyama (Japone) over 200 victims. The limits are frequently surpassed. The bioaccumulation is strong. The organ most affected is the kidney. A source of contamination for water is zinc pipes fill with cadmium. It is also suspect for cancerigen effects. Calcium – brings tuft on water and bothers when it is found in high levels on frost water or in water used in alimentary industry. Cyanides – are extremely toxic for human, the lethal doses being very small. CN- are salts of cianhidric acid and acid and it’s solts (cyanides, especially sodium and potassium etc.) are also very toxic for humans and animals. The action is acute, by blocking of breath at cellular and biochemical levels. Lethal doses for human are 0,57 - 1 mg / kilogram body. For

- 118 -


TPF

fish the lethal concentration in water is 0,05 mg / L ion cyan. In cyanides cases there is no accumulation and there are no proves of chronic toxicity. Chlorine – is from water chlorine for disinfecting it and in high quantities it becomes untactful. Together with ammonia it forms chloramines that are toxic and cancerigens. Chloride– from waters give it a salty taste, unpleasant and it has toxic effect on plants. Chromium – the trivalent one is essential for metabolism. The hexavalent chromium is toxic and cancerigen. Cr is essential for life, in quantities of 0.05-0.2 mg /day for human. In high levels it has toxic effects. Metallic form is not toxic but the salts are toxic. Hexavalent chromium is 100 more toxic then the trivalent one. Some salts are cangerigenes. Cr is accumulating in organisms (over 10000 times on fishes), resulting high dangers. In 1979 in Tokyo waters was found a concentration over 2000 times higher then maximum limits. Copper – appears in waters because of the corrosion of water pipes and give stomach diseases and “Wilson disease”. Copper is needful in nutrition, and copper deficiency give iron deficiency in organism. Too much copper give to anemia and kidney problems. To much Cu in water is also toxic. It has victims in Germany. It accumulates in human body, coming from copper pipes attacked by acid waters. Iron – when it is in water it offers metallic taste, colors in red and leave unwanted spots on clothes. Fluorides – can be good or bad in water, dependent by it’s concentrations. At concentrations of 1mg/l it prevents dental decay; at 2-4 mg/l appears dental spots and at biggest concentrations over 4 mg/l appears calcium deposits on articulations. Manganese–give an unpleasant taste on water from pipes silting. Mercury –has high toxicity. Organic mercury attack nervous central system and inorganic mercury attack kidney. Inorganic Hg is less abs orbited from water but can be metalized by bacteria and metil –mercury is 95% absorbable. Like another heavy metals it accumulates in organism and can be abs orbited indirectly by fish or another products. Among others, Hg generates effects on new-born, the most known being the famous case from Minamata (Japan). Another sad story is that of the disaster from 1972 in Iraq, where 500.000 people eater wheat treated with mercury fungicide and remained with diseases for life. Ni – is classified as cancerigen element. Ni has biologic role but in high quantities has bad influence. Ni salts get allergies and even cancer. Nitrates – can be found in water from natural sources like atmospherically discharge or because of pollution from chemical substances or dejection pollution. Nitrates are transforming in nitrites (especially on kids because of their pH more alkaline) goes to blood bounding by the hemoglobin and can give the syndrome called ”blue children” that can reach to death. NO3- is a major problem in our country to. In vegetal nitrates are strongly concentrated. In water it is need for higher concentrations rarely reached. Nitrites – are from water from nitrates. It has almost the same toxic effects like nitrates. NO2- results from nitrates before the consuming (reducing in fountains etc.) and in digestive tract. The consequence is methemoglobinemy that affects kids and rarely adults. Our countries has a high incidence of methemoglobinemy, with significant mortality. In 1984 1995, were register 2346 cases of methemoglobinemy under 1 year and 80 deaths. There are clues that the cipher is underestimated because of the difficulty of diagnosys. The source is water contamination. In 1988, 36 % of Romania’s fountains had nitrates over 45 mg /L. Lead – years ago there wasn’t known the lead toxicity and there has been used the pipes from lead to conduct water. It has discover the toxicity of the metal for brain, kidney, red globules from blood especially on kids. Pb is frequently seen on pollutants and can generate toxic answers from body because of the accumulation. MHO recommends no quantity on kids or pregnant women. Stagnated water can dissolve Pb and can give poisoning.

- 119 -



The most known are that from Leipzig or in France with hundreds of victims. It has also cancerigen effects. Selenium – has potential toxic effect, especially on animals. Se is present in water sources. Is essential for human the necessary being of 0.05 – 0.2 mg / day. Deficit affects health (Keshan disease). In excessive doses can have derma affection. Se can be also toxic for plants. It reduce toxicity for animals of the mercury and arsenium and it is less toxic in the presence of zinc. Natrium – increase the corrosive activity on water and offers it unpleasant taste it is desirable to have small concentration of natrium at the persons with hypertension or cardiac diseases. CONCLUSIONS The most frequent substances in waters and that influence the quality and possible use are: Bicarbonate under 500 mg / L but can reach till 1000 mg / L in waters with more carbon dioxide. At worming bicarbonate transforms in water, carbon dioxide and carbonate. It combines then with Ca and Mg and forms calcareous deposits inside of pipes etc; it creates big troubles. This is why alkaline waters are impossible to use in industry. Calcium reach sometimes in rivers at 600 mg / L, but in salt waters can reach 75000 mg / L. It does not affect health but by his high rush can affect pipes, washing, the taste of foods like tea, coffee etc. Carbonated is almost absent in natural waters and under 10 mg /L in under soils waters, but increase in waters with high levels of natrium. Chlorides have concentrations under 10 mg / L in wet regions, in change in sea water surpasses 19300 mg / L and in some salt waters even 200.000 mg / L. At concentrations over 100 mg / L the water taste is salty. In many industries chlorides concentration is over 100 mg / L considered to be unacceptable. Water with chloride excess is not good for human use because of it’s novice effect on health. Iron can be found in concentrations under 0.5 mg / L in oxygenated waters, but in underground waters is often reach over 50 mg / L. At thermal acid waters, mine waters and industrial waters the concentrations are at 6000 mg / L. At aerated waters the concentration is over 0.1 mg / L precipitated, causing turbidity, rust, spots on clothes, modifying the taste and smell. Over 0.2 mg / L makes water impossible to use in industry. Iron does not affect human health, and often there is a deficit of iron in our body. Intestinal absorption is very different. Fluorides does not excel 0.1 mg/ L in natural waters and 10 mg / L in under soil waters, but in some salty waters can reach 1600 mg/ L. Fluorides in concentrations until 1.5 mg % L has good effects on human health, but at much levels it can produce teeth and bones problems. Magnesium reach sometimes in rivers at more hundreds mg / L, in sea waters over 1000 mg / L in salt waters can reach 57000 mg / L. Calcium and magnesium combined with bicarbonate, carbonated, sulphure and SiO2 deposit like "stone" inside of boilers and radiators. The ions of calcium and magnesium combines with fat acids from soaps and reducing there power of washing being necessary high quantities of soap to wash it. Magnesium in biggest concentrations has a laxative effect, producing diarrhea at the ones unused with that water. Many peoples have magnesium deficit, but usually because of the reduced absorption from internal causes. Manganese appears in concentrations under 0.2 mg / L. Under soil water and mines waters contains over 10 mg / L and Accumulation Lake waters that suffered turn-over sooner can reach over 150 mg/ L. At concentrations over 0.2 mg / L, in presence of oxygen it can cause deposits on filters. Over 0.2 mg / L makes that water to be a real problem for industry.

- 120 -


TPF

This is why it is made de manganese of water. It is essential for life. The man needs 1.5 - 5 mg / day. It is not toxic. Nitrates in unpolluted natural waters are under 1 mg / L, sometimes till 5 mg / L. In under soil waters can reach 1000 mg / L. This is why the under soil waters must be mixed with another waters to be then used. At values over 100 mg / L the water is bitter and is no healthy to drink it. It can generate methemoglobinemy at kids. K is an alkaline metal essential for life. It is usually under 10 mg / L, but can reach 100 mg / L in some thermal springs and over 25.000 mg / L in salty waters. Over 50 mg / L in the presence of suspensions it precipitated and deposits "stone" inside of boilers and radiators. The excess is toxic for fish. SiO2 has concentrations of 1 to 30 mg / L, but there has been found waters with 4000 mg / L. In the presence of calcium and magnesium, it deposit also on boilers and the precipitate creating problems on using water. In exchange at soft waters it added SiO2 to prevent iron pipes corodation. Natrium is an alkaline metal, the 6-th like spread on Earth. It can reach concentrations of 1000 mg / L, in sea water 10.000 mg / L and in salty waters even 25.000 mg / L. The wind brings from sea 100km inside the continent and will, polluted the under water. The quantities ingested can produce high blood pressure. Over 50 mg / L can produce "stone" inside of boilers and cauldrons and over 65 mg / L it creates problems on ice made. Sulphates are under 1000 mg / L in waters but can reach to 200.000 mg / L in salt waters. Sulphates combined with calcium can precipitate at cauldrons and installations. Concentrations over 250 mg / L makes impossible to use at industrial scale. Water with 500 mg /L is bitter and over 1000 mg / L is irritant. It has many rolls in organisms but there are not essential. It can produced diarrhea but at some time there will be a habitude with that element. Disolvated solids: it’s not surpassing 3000 mg / L at natural waters and 5000 mg / L at under soil waters. In arid zones or with salted it can reach 15.000 mg / L and are salt waters with over 300.000 mg / L disolved solids. Quantities over 500 mg / L disolved solids make water impossible to human use and many industries necessity water with charge under 300 mg/L. Natural waters can have a varieties composition without being polluted by humans. The main substances that can be found naturally dissolved in waters has an important influence on it’s quality and the possibilities on human use, thing that must be research before we test the level and impact of pollutants of entropic origins.

- 121 -



Bibliography 1. Blas W. R., (1992). River water Quality Ecological Assessement and Control, Belgia, 453 2. Brown L.R., (1995). Probleme globale ale omenirii, Ed. Tehnică Bucureşti 3. Burtică G., Pode R., Pode V., Vlaicu I., Negrea A., Micu D. (2000). Tehnologii de tratare a efluenŃilor reziduali, Editura Politehnica, Timişoara, 4. Butnariu M., (2005). Chimie analitică şi instrumentală, Metode de laborator, Ed. Orizonturi Universitare, Timişoara 5. Butnariu M., (2006). Chimie generală, Ed. Mirton, Timişoara, 6. Chiarle, M.Ratto, Rovatti M., (2000). Water Research, Vol.34, 2971–2978 7. Esparza, (1997). L’eau, l’industrie, les nuissance, vol. 205, 45 8. Fawell I.K., (1993). The import of inorganic chemicals an water quality and health, Annali delr, Institute o Superioare di Sanita nr. 29 9. Hofstra M., Verstappen G., (1993). European Water Pollution Control, 3,1 10. Ivanova, T., Stoyanov, I., Stoilov, G., Kostov, P. and Sapunova, S., (2002). Zeolite Gardens in Space, Properties and Utilization of Natural Zeolites, Thessaloniki, Greece, June 3-7, 7 11. Leveque C., (1996). Ecologie generale, Tempus, DESS, UTCB, 12. Manole I., (1984). Continentul albastru, Ed. Ceres, Bucureşti 13. Matsuda K., (2003). Total cadmiu intake and mortality among residents in the Jinzu River Basin, Japan, Arch., Envirom, Health, 58(4) 14. Mănescu S., Cucu M., Diaconescu Mona-Ligia, (1994). Chimia sanitară a mediului, Ed. Medicală, Bucureşti 15. Negulescu M., Vaicum L., Patru C., Ianculescu S., Bonciu G., Patru O., (1995). ProtecŃia mediului înconjurător, Editura Tehnică, Bucureşti 16. Popovici E., (1998). Studiul mediului înconjurător. Dimensiuni europene – Editura UniversităŃii ‘Al. I. Cuza’ Iaşi 17. Ricci O., (1996). Techniques, sciences, methods, vol. 4, 249, 18. Rojanschi V. (1995). Gospodărirea apelor, Universitatea ecologică, Bucureşti, 19. Rojanschi V., Bran F., Diaconu G., (1997). ProtecŃia şi ingineria mediului, Editura Economică, Bucureşti 20. Samlzodz L., (1993). European Water Pollution Control, vol. 3,2 21. Stumm W., (1986). Water and Endangerend Ecosystem, Ambio, Journal of the human environ., 15, 4, 201 22. Thomas M., (1997). L’eau, l’industrie, les nuisances, FranŃa, nr. 200, 23. Varduca A., (1991). Sistem de monitoring integrat al mediului din România. Mediul înconjurător, vol II,Bucureşti 24. Villeneuve C., (1993). European Water Pollution Control, vol. 3,2 25. Xanthopoulos C., Hahm H., (1995). European Water Pollution Control, vol. 5,2 26. Xavier Gaona, (2003). Analytica Chimica Acta, Vol.840, 219–230, Martie 27. *** Buletin de documentare, (2000). INFOTERRA, Gospodărirea apelor 28. *** Standarde, Norme, legi şi alte acte de reglementare privind protecŃia mediului 29. ***Environmental & Techn., (1997). nr. 167 30. ***European Environment Agency, Europe’s Environment, The Dobris Assesment, Earth’s Publications, (1995). 31. ***Infoterra, (1993). Metode de tratare a apei, Caiet de traduceri, Romania Water & Waste Treatment, vol 36, nr 11, 30, 23, 32. ***Journal of environmental Engineering, (1997). 123, nr. 4 33. ***Legea calitatea apei potabile (2002). nr.458

- 122 -


TPF

34. ***Memento Technique de l’eau, Degremont, (1989). Lavoisir Tec-Doc, vol. 1,2, Paris 35. ***Revista AgenŃiei de apa, (1990). Adour Garonne, nr. 45, 29 36. ***Standarde, Norme, legi şi alte acte de reglementare privind protecŃia mediului 37. ***Wasserwirtschaft, (1996). 86, nr.12,

- 123 -

- 124 -


TPF

STAKEHOLDER-SHAREHOLDER MODELL ÉS A FENNTARTHATÓ FEJLİDÉS Domboróczky Zoltán fıiskolai docens Napjainkban már tudjuk, hogy a fenntarthatóságnak és a klímaváltozásnak vannak olyan közvetett és közvetlen következményei, amelyekkel számolnunk kell. Ebben a cikkben a tulajdonosi viselkedés, az érintett érdekcsoportok viselkedése és ezen következmények közötti összefüggésekkel foglalkozom. Igyekeztem rámutatni az érdekek prioritására vonatkozó preferenciaváltás szükségességére mindkét csoportnál. Továbbá szerettem volna érzékeltetni a folyamatból eredı világmérető kockázatokat és a tulajdonosok, politikai és társadalmi csoportok és egyéb szereplık felelısségét a kérdésben. A vállalati mőködést a mai, turbulens és soktényezıs üzleti környezetben markánsan befolyásolja az, hogy a vállalattal kapcsolatba kerülı egyének és csoportok miként vélekednek a szervezetrıl, illetve milyen érdekeik főzıdnek a vállalat létéhez, mőködéséhez. Ezen egyének és érdekcsoportok elvárásai természetesen nem minden esetben esnek egybe, hiszen alapvetıen mindannyian saját érdekekkel rendelkeznek, amelyeknek érvényesítésére – eltérı mértékben ugyan – törekszenek. A folyamat végeredményét tekintve persze nem elhanyagolható az sem, hogy az egyes érintettek érdekérvényesítı képessége sem azonos. A stratégiai menedzsment elmélete szerint azokat, akiknek a vállalat mőködésére, céljaira döntı befolyása van két nagy – egymást részben átfedı – csoportra oszthatjuk: a) Egyik nagy csoportot a különbözı tulajdonosok – shareholder-ek alkotják. Legfıbb jellemzıjük, hogy tıkéjüket engedték át a vállalat számára, így váltak tulajdonossá, illetve törvényi keretek biztosítják beleszólási lehetıségüket a vállalat ügyeibe, döntéseibe. A jogszabályi háttér pontosan meghatározza, hogy a tulajdonost milyen jogok illetik meg. Legfıbb érdekük a befektetett tıke utáni, az alternatív befektetési lehetıségekhez képest kedvezı megtérülés elérése. Bár az egyes tulajdonosi csoportok érdekei preferenciái ettıl eltérı képet is mutathatnak: 1.sz. táblázat: A tulajdonosi érdekek összefoglalása Lehetséges tulajdonosok Kis magántulajdonos Intézményi tulajdonos

Másik vállalat (beszállító, eladó) Állam

Legfıbb érdek Osztalék Vagyonnövekedés, hosszú távú megtérülés Javítani a vállalat hitelképességét, némileg csökkenteni az adósságot Hosszú távú üzleti kapcsolat fenntartása Adóbevételek

Önkormányzat

Foglalkoztatás, adóbevételek

Vezetés Dolgozók

Osztalék, foglakoztatás Foglakoztatás, osztalék

Bank

- 125 -

Egyéb érdekek Vagyonnövekedés Jövedelmezıség, osztalék Megtartani a vállalatot, mint hitelfelvevı, esetlegesen vagyonnövekedés Profilba vágó termék fejlesztése, gyártása Foglakoztatás, támogatás, osztalék Támogatás, kedvezıtlen környezeti hatások elkerülése Beruházás Munkakörülmények ne romoljanak, beruházás

Stakeholder – shareholder modell és a fenntartható fejlıdés

Domoróczky Zoltán

b) A másik nagy csoportot a vállalati mőködés érdekeltjei – stakeholder-ek képezik. A stakeholdereket olyan csoportok alkotják, melyeknek jelentıs érdekük fızıdik a vállalat mőködéséhez, és lehetıségük van a vállalat viselkedését a saját érdekeiknek megfelelıen befolyásolni. Fontos momentum tehát, hogy ezen csoportok érdekeik mellett kellı hatalommal is rendelkeznek az érdekérvényesítéshez. Általában nem tulajdonosok, de ez sem feltétlenül kizáró ok, hisz a munkavállaló egyben lehet a munkahelyét féltı alkalmazott és a lakókörnyezetéért aggódó környezetvédı is. A stakeholderek tehát a tulajdonosi kapcsolat helyett sokkal inkább pénzügyi, gazdasági, politikai, társadalmi relációban jelennek meg a vállalattal összefüggésben. Speciális érdekeik miatt a tulajdonosokétól eltérı elvárásaik vannak a vállalatok jövıjével kapcsolatban, ráadásul egy idıben több szervezettel kapcsolatban is felléphetnek érdekeltként, ami befolyásukat növelheti, amivel a tulajdonosi csoportok nem feltétlenül tudnak élni. Azonban az érdekeltek csoportjainak várakozásai is vegyes képet mutatnak: 2.sz. táblázat: Az érintettek érdekeinek összefoglalása Lehetséges érdekelt csoport Lakóhelyi közösség Sajtó Vevık, fogyasztói szervezetek Szakszervezetek Kamarák Politikai érdekcsoportok Versenytársak Dolgozók (akiknek, nem feltétlenül van tulajdonrészük) Hitelezık Beszállítók, kereskedelmi partnerek Egyetemek, kutatóintézetek

Legfıbb érdek Támogatás Médiavásárlás Elégedettség, minıség

Egyéb érdekek Környezeti tudatosság Információ Kapcsolt szolgáltatások

Foglalkoztatottság Érdekérvényesítés „Visszavonulás” lehetısége Versenyszabályok betartása Foglakoztatás

Elismerés Támogatás Támogatás Együttmőködés, szövetség Beleszólás, érdekérvényesítés a vállalati döntések során Tájékoztatás

Törlesztés, megtartani mint adóst Üzleti kapcsolat megtartása, idıbeni fizetés Képzési, kutatási megrendelés

Újabb üzleti lehetıségek, együttmőködés Együttmőködés

A fenti táblázatokból is jól látható a tulajdonosok és az érintett csoportok érdekrendszere jól feltérképezett, és tulajdonképpen a hatalom-érdek mátrix alapján viszonylag jól is kezelhetı a vállalatok számára. Amennyiben a makro-környezeti tényezık változatlanságával számolnánk, akkor ez az érdekrendszer drasztikus változásokon nem menne keresztül. A vállalatok továbbra is tökéletesen tudnák alkalmazni a shareholder-stakeholder modell állításait. Azonban a makro-környezet tényezıiben drasztikus változások álltak be. Ráadásul ezek a változások nem a politikai, gazdasági, társadalmi környezet változásában mutatkoztak meg leginkább. Közvetett módon azonban, ezek hatása is közrejátszott a jelenség kialakulásában. A legnagyobb és egyben fenyegetı változások a természeti környezet irányából sújtják a vállalatokat, ugyanakkor természetesen az egész emberiséget is. Az említett változások nem mások, mint: -

a globális felmelegedés problémája, az üvegházhatás fokozódása, természeti nyersanyagforrások kimerülése, stb. - 126 -


TPF

Az Egyesült Királyságban a Sir Nicolas Stern által vezetett kutatócsoport 2006. évi jelentésében közzétette többek között a globális felmelegedés közvetlen és közvetett hatásait, melyek a társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok újragondolására késztetik a döntéshozókat az állami és a gazdasági szférában egyaránt. A jelentésben prognosztizált várható hatások a következık: Közvetlen következmények: - vízkészlet drasztikus csökkenése, - a tengerek, óceánok szintjének növekedése, - a biodiverzitás csökkenése, - szélsıséges idıjárási viszonyok, - termıterületek áthelyezıdése, csökkenése, - nem megújuló erıforrások kimerülése. Közvetett következmények: - új geopolitikai játszmák és konfliktusok, - posztmodern migráció és területi átvándorlás, - több természeti katasztrófa, - több járvány, - szárazság és az elsivatagosodás növekedése, - éhínség, - árvizek és szökıár. Az éghajlatváltozás közgazdaságtanáról szóló ún. Stern jelentés tehát meglehetısen komor képet fest a várható jövırıl. Igaz ugyan, hogy a világpolitika talán már felismerte a jelenség hatásának világrendet megrázó, lehetséges következményeit, ugyanakkor a jelenlegi társadalmi, politikai kezdeményezések egyike sem volt eleddig képes a kiváltó okok megfékezésére és/vagy megállítására. A fenntartható fejlıdés mint, elmélet nagyszerő ugyan, de jelenleg úgy tőnik a politikai, társadalmi, gazdasági szereplık közre nem mőködése miatt egyelıre mőködésképtelen a gyakorlatban. Gondoljuk végig azt a hipotetikus lehetıséget, hogy mind a tulajdonosok, mint az érintett érdekcsoportok érdekeiket a fenntartható fejlıdés szellemében átsúlyozzák. Ekkor a két alábbi preferencia sorrend alakulhatna ki:

3.sz. táblázat: A tulajdonosok lehetséges átstrukturált érdekei Lehetséges tulajdonosok Kis magántulajdonos Intézményi tulajdonos

Bank

Másik vállalat (beszállító, eladó)

Legfıbb érdek Környezeti tudatosság, élhetı környezet, osztalék Hosszú távú megtérülés a környezeti és társadalmi értékek megırzésével Javítani a vállalat hitelképességét, megóvni a vállalatot az eladósodástól és az ebbıl eredı rossz döntésektıl Hosszú távú üzleti kapcsolat fenntartása a környezeti tudatosság figyelembevételével - 127 -

Egyéb érdekek Vagyonnövekedés Vagyonnövekedés, jövedelmezıség, osztalék Megtartani a vállalatot, mint hitelfelvevı, esetlegesen vagyonnövekedés Profilba vágó termék fejlesztése, gyártása


Állam

Önkormányzat

Vezetés Dolgozók

Az állam természeti vagyonának megóvása, adóbevételek Természeti értékek védelme, foglalkoztatás, adóbevételek Környezettudatosság, foglakoztatás Foglakoztatás, környezettudatosság

Domoróczky Zoltán

Foglakoztatás, támogatás, osztalék Támogatás, kedvezıtlen környezeti hatások elkerülése Osztalék, beruházás Osztalék, munkakörülmények ne romoljanak, beruházás

4.sz. táblázat: Az érintettek lehetséges átstrukturált érdekei Lehetséges érdekelt csoport Lakóhelyi közösség

Sajtó Vevık, fogyasztói szervezetek Szakszervezetek

Kamarák

Politikai érdekcsoportok Versenytársak

Dolgozók (akiknek, nem feltétlenül van tulajdonrészük) Hitelezık

Beszállítók, kereskedelmi partnerek

Egyetemek, kutatóintézetek

Legfıbb érdek Környezeti értékek védelme, élhetı környezet, támogatás Környezettudatos gondolkodás, médiavásárlás Elégedettség, minıség úgy, hogy ez ne pusztítsa a környezeté értékeket Foglalkoztatottság a fenntarthatóság jegyében mőködı szervezeteknél Érdekérvényesítés, környezettudatos gondolkodás ás magatartás terjesztése Fenntarthatóság, visszavonulás” lehetısége Versenyszabályok betartása a környezettudatosság integrálásával Foglakoztatás a környezettudatosság figyelembe vételével Törlesztés, megóvni a vállalatot az eladósodástól és az ebbıl eredı rossz döntésektıl Üzleti kapcsolat megtartása környezettudatosság az ellátási láncban, idıbeni fizetés Képzési, kutatási megrendelés a fenntarthatóság jegyében

- 128 -

Egyéb érdekek Környezeti tudatosság

Információ Kapcsolt szolgáltatások

Elismerés

Támogatás

Támogatás Együttmőködés, szövetség

Beleszólás, érdekérvényesítés a vállalati döntések során Megtartani mint adóst, tájékoztatás

Újabb üzleti lehetıségek, együttmőködés

Együttmőködés


TPF

A fenti két táblázatból látható, hogy a vállalati érdekháló szereplıinek milyen mértékő preferencia változása, bár társadalmilag indokolt lenne vélhetıen nem, vagy csak nagyon hosszú távon fog bekövetkezni. Ez azért is egyre riasztóbb, hiszen a gazdasági és társadalmi szereplıknek számolniuk kell a Stern jelentésben meghatározott következmények által kiváltott világméretı hatásokra, melyeket alapvetıen a jövıben -

az élhetı életterek beszőkülése, és a megszerzésükért vívott harc, illetve a még elérhetı erıforrásokért folytatott küzdelem, fog meghatározni.

A legrosszabb forgatókönyv szerint a világmérető biztonsági kockázatok erıteljes fokozódásával kell számolnunk, minek következtében számolnunk kell: - a nukleáris háború kockázatával, - a biológiai és vegyi fegyverek bevetésének kockázatával, - a regionális és/vagy etnikai konfliktusok fokozódásával, - a globális egyenlıtlenség térnyerésével, - a túlnépesedésbıl adódó konfliktusokkal, - a migrációból adódó konfliktusokkal, - a szervezett bőnözés erısödésével, elıretörésével, - és nem utolsó sorban a környezeti kockázatok drasztikus megnövekedésével. Napjainkban úgy tőnik a fenntarthatóságért vívott harcban az emberiség saját gyarlóságának köszönhetıen egyelıre vesztésre áll, vagyis amit a legrosszabb forgatókönyvként tekintettünk könnyen realitássá válhat. Szomorú tény, hogy ebben mind a vállalati tulajdonosoknak, mind az érintett érdekcsoportoknak (benne van a keze a kiváltók között) a felelıssége kimutatható, hiszen egyik oldalon sem tapasztalhattuk a preferenciák erıteljes átsúlyozását. A környezettudatosság jegyében hangjukat hallató társadalmi csoportok és gondolkodók felkiáltásai egyelıre úgy tőnik nem találtak kellı visszhangra, ebbıl következıen félı, hogy mire az emberiség észbe kap már késı lesz. Közös jövınk tehát mindannyiunk felelıssége! Ideje észbe kapnunk, hiszen ahogy Edmund Burke már zseniálisan megfogalmazta: „Ahhoz, hogy a gonosz gyızzön, a jóknak elég tétlenül maradniuk!”

- 129 -


Domoróczky Zoltán

Irodalomjegyzék Marosán György: Stratégiai menedzsment, Mőszaki könyvkiadó, Budapest, 2000. Barakonyi Károly: Stratégiai tervezés, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1999. Barakonyi Károly: Stratégiai menedzsment, Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 2000. Horváth Attila: Relationships of Sustainability, Climate Change, and Security Policy. Review of the Air Force Academy. The Scientific Informative Review. Brasov, Romanis No 2/2007. pp.65-68 Horváth Attila: A terrorizmus tendenciái. Comitatus. Önkormányzati Szemle. A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének Folyóirata. Veszprém, XII. évfolyam, 2007. október pp:. 33–41 Dr. Szabó János: Fenntarthatóság, kockátok, biztonság. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007.

- 130 -


TPF

AZ EMBER IGAZI OTTHONA A FÖLDÖN – A CSALÁD Dr. Finta József morálteológus, fıiskolai docens Az utóbbi évszázadokban – különösen az ipari forradalom hatásainak kiteljesedése óta – számos mélyreható változás következett be az emberiség legalapvetıbb intézménye, a család területén. A több nemzedék együttélését, együtt munkálkodását megvalósító nagycsalád az európai típusú civilizációt építı országokban jórészt már a múlt emléke csupán. Az egyének anyagi megélhetése, a társadalom gazdasági élete szempontjából egyáltalán nem tölt már be komoly szerepet a család, mint alapvetı „gazdasági egység”. A házasságok, párkapcsolatok alapvetı motivációját már hosszú ideje a szubjektív érzelmi szempontok határozzák meg, nem annyira az anyagi vagy egyéb objektív érdekek. Nincs szükség „minél több” gyermekre a család biztos megélhetése szempontjából, sıt, a több gyermek vállalása sok esetben inkább hátránynak bizonyul a fogyasztói mentalitástól átitatott jóléti társadalmakban. A nık, a feleségek nagy része „házon kívüli” munkát végez bérért, fizetésért, s nincsen feltétlenül kiszolgáltatva anyagi szempontból a házasság intézményének. Ugyanakkor a változások nem pusztán a családok gazdasági életét érintik, hanem egészen az alapokig lehatolnak. Egyre többen gondolkodnak úgy az európai típusú társadalmakban, hogy nincs szükség feltétlenül házasságra a párkapcsolatok boldogító megéléséhez. Sıt, a párkapcsolat fogalma egyáltalán nem csak a heteroszexuális viszonyokra vonatkozhat, hanem a homoszexuális együttélési formáknak is ugyanolyan jogokat és társadalmi megbecsülést kell élvezniük. 2007 decemberében a Magyar Parlament elfogadta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, amely sok szempontból teljesen egy szintre emeli az egy férfi és egy nı házasságára épülı családot az akár egynemőek között is létrehozható élettársi viszonnyal. Vajon helyes-e, támogatandó-e minden változás a család viszonylatában? Javára válik-e a társadalomnak és fıként az egyes embereknek mindaz, ami napjainkban a családdal történik? A Katolikus Egyház Tanítóhivatala és a felelıs keresztény gondolkodók aggodalommal nézik a mai emberek, felnıttek és gyerekek súlyos elbizonytalanodását, talajvesztettségét, a nevelés alapvetı hiányosságaiból származó egyre súlyosabb társadalmi problémákat. Ezeknek oka a családok szétesettsége. Ezért a pápa és a keresztény hívık tömegei továbbra is ragaszkodnak a család eredeti, isteni elképzeléséhez és az általa hordozott értékekhez. Mindenekelıtt szükséges meghatározni azt, hogy mit is értünk hagyományos értelemben a család fogalma alatt, s miben látjuk legfıbb céljait, feladatait, értékeit. Az egyes pontokban ezeket a célokat, értékeket veszem sorba, egyenként megvizsgálva, – legalábbis nagyobb léptékben – hogy milyen változások történtek az utóbbi hosszabb-rövidebb idıben az egyes területeken. Kitérek arra a nem elhanyagolható kérdésre is, hogy ezek a változások mennyiben természetes és jó irányú fejlıdés következményei, s mennyiben inkább mesterségesen generált, sokszor romboló változtatások. A tényeket alkalmanként statisztikai adatokkal is igyekszem alátámasztani. Végül mindegyik pontban bemutatom az egyház álláspontját a család azon céljával, értékével kapcsolatban, s igyekszem alátámasztani annak indokoltságát, helyességét. „A család a szülıknek gyermekeikkel való természetes életközössége, amely … a házasságból bontakozik ki, s amely egyúttal az emberi társadalom sejtje. … Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a család örökérvényő struktúrája a mindenkori társadalmi és gazdasági viszonyok között valósul meg. Ezért tehát a család külsı megjelenési formája a történelmi

- 131 -

Az ember igazi otthona a Földön – a család

Dr. Finta József

változások függvénye, és e változások az ipari korszak kezdete óta kétségkívül óriási méreteket öltöttek.”1 A család tehát – noha rendkívül fontos és maradandó - nem minden tekintetben változatlan és megváltoztathatatlan intézmény. Ugyanazon célok más és más módon érhetık el, ugyanazon értékek többféle módon megvalósíthatók, ezért bizonyos változások helyesek és elıremutatók lehetnek. Azonban amikor más változások a család által hordozott alapvetı értékek megmaradását is kétségbe vonják, érdemes átgondolni azok szükségességét és következményeit. „A család, e legrégibb emberi intézmény és közösség … sokféle feladatnak felelt meg: egyszerre adott teret a legmélyebb és legszorosabb emberi kapcsolatoknak, de a munkának és a szórakozásnak is. A családi háztartás volt a mindennapi élet alapvetı kerete, a párkapcsolatok elfogadott intézménye, a gyermeknevelés természetes helye, a jövedelemszerzés és az élet fenntartásához szükséges munkamegosztás szervezıje.”2 1. A család, mint a férfi és nı közötti legmélyebb szeretetközösség testi-lelki megélésének helye Az ember alapvetıen közösségi lény. Legfıbb boldogságát a harmonikus, építı emberi kapcsolatokban leli. Az egyént a másokért vállalt felelısség, a másokért való „élés” bontakoztatja ki leginkább. Az egyes embert mintegy koncentrikus körökben veszik körül a különbözı közösségek, társadalmi csoportosulások, amelyek mindegyikének része, amelyekkel közös céljai, értékei vannak, amelyekben neki is feladata, felelıssége van. Minden ember tagja az emberiség „nagy családjának”, tartozik egy nemzethez, általában polgára egy államnak, lakosa egy településnek, városnak vagy falunak. Vannak szomszédai, munkatársai vagy iskolatársai, jó esetben barátai. Azonban a legfontosabb számára mégis az a legszemélyesebb, legbensıbb közösség, amit egyetlen személlyel a párkapcsolatában él meg. Minden kapcsolatunk közül ezt hatja át leginkább az a teljes önátadásra és elfogadásra irányuló elkötelezettség, amit szeretetnek hívunk. „A szeretet minden egyes ember alapvetı és természetszerő hivatása.”3 Mivel az ember testbıl és lélekbıl áll, emberi kapcsolatainak autentikus része a testi érintkezés is. A legteljesebb testi odaadást, a szexuális egyesülést a párkapcsolatában éli meg az ember. Kétségtelen tény, hogy az ember természetszerőleg kétnemő: férfi és nı. Az emberiség túlnyomó többsége esetében a párkapcsolat keresésére motiváló vonzódás két ellenkezı nemő személy esetében alakul ki, a szexuális odaadás férfi és nı között jön létre. Természetesen a nemiség nem a családi közösség létrehozásának egyetlen motivációja: a szexuális egyesülés csak „kiegészítı része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nı teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi.”4A történelem tanúsága szerint az elmúlt évezredekben az emberi társadalmak, kultúrák többségében az egy férfi és egy nı tartós párkapcsolatát és az arra épülı családot tartották a teljes testi-lelki odaadás, a szexuális egyesülés természetes helyének. A keresztény gyökerő országokban a többnejőség vagy többférjőség nem is volt társadalmilag elfogadott, mert az „ellenkezik a férfi és a nı egyenlı személyi méltóságával, akik a házasságban fenntartás nélküli – azaz egyetlen és kizárólagos – szeretettel adják magukat egymásnak.”5 Ugyanezen okból a házassággal megpecsételt párkapcsolatot felbonthatatlannak, halálig szólónak tartották. Lássuk, milyen változások zajlottak, zajlanak napjainkban ezen a területen:

1

HÖFFNER, Joseph, A keresztény társadalmi tanítás, Szent István Társulat, Budapest 2002., 100. o. SURJÁN, László Dr., Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, elıadás a „Karitász a boldogabb családokért” c. konferencián, 1. o. 3 II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, Szent István Társulat, Budapest, 1982., 26. o. 4 Uo. 27. o. 5 Uo. 39. o. 2

- 132 -


TPF

- A szexualitás megélése egyre inkább elszakad a családtól, akár mint céltól, akár mint a szexuális kapcsolat természetes helyétıl. „A fogamzásgátló szerek elterjedése és az erkölcsi felelısség háttérbe szorulása következtében a házasság elıtti és az azon kívüli nemi érintkezés úgyszólván mindennapossá, gyakorlatilag futó élménnyé vált, amely minden kötelezettséget nélkülöz.”6 Természetesen itt máris utolérhetı egyfajta mesterséges tudatformálás, manipuláció az emberek életében, fıként a média részérıl, melynek pénzhajhász tulajdonosai, irányítói elsısorban felelıssé tehetık azért, hogy korunkban „szexuálisan túlfőtött” klíma uralkodik.7 - A párkapcsolat egyre inkább nélkülözi a kizárólagosságot és a véglegességet. Természetesen a régebbi korokban is elıfordult, hogy valaki „nem elégedett meg” a házastársával, de ezt egyértelmően bőnnek fogták fel és ekként ítélték meg, s a hőtlenség nem is volt olyan gyakori, mint napjainkban. A felbonthatatlan, végleges köteléket pedig sokan lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tartják, s ennek megfelelıen nem is szánják rá magukat ilyen kapcsolatra. Noha a fiatal fiúk és lányok túlnyomó része még ma is komolyan gondolja a szerelem egy bizonyos fejlıdési állomásán a kapcsolat véglegességét, ha komoly feszültségek, problémák adódnak, a társadalmi nyomásnak engedve mégis a válást tartják a legkézenfekvıbb „konfliktus-megoldó” stratégiának. - A szekularizált államok többségében polgárjogot nyer a homoszexuális kapcsolatok egyre szélesebb körő elismerése, elfogadása. Mondhatjuk persze, hogy a homoszexualitás sem új jelenség a világban, minden korban és társadalmi környezetben elıfordult, ha nem is egyforma intenzitással. Napjainkban mégis van egy fontos különbség: az azonos nemő társaikkal szexuális viszonyt és életközösséget kezdeményezı személyek nem elégednek meg kapcsolatuknak a „magánszférában” történı gyakorlásával, hanem érdekvédelmi csoportokba tömörülnek, s gyakorlatilag ugyanazokat a jogokat követelik maguknak, mint amelyek a múltban csak a házasságra épülı, heteroszexuális családokat illették meg. Amikor a „melegfelvonulások” alkalmával a homoszexuális személyek olyan megnyilvánulásokat követhetnek el nyilvánosan és törvényesen, ami a heteroszexuális többség részérıl már közerkölcsbe ütközı bőncselekmény lenne,8 illetve amikor szélsıségesen liberális erık törvénnyel írnák elı a közoktatási intézményekben a „másság elfogadására való nevelést”, akkor persze nehéz lenne azt állítani, hogy ebben az esetben is pusztán egy természetes fejlıdésrıl van szó a társadalom szemléletében, s nem pedig tudatos manipulációról egy elenyészı kisebbség részérıl. Tanulságos emlékezetbe idéznünk azt is, hogy Spanyolországban a jelenlegi szocialista kormány úgy vitte keresztül a homoszexuális párok házasságra lépését lehetıvé tevı törvényt, hogy az ellen nem pusztán a katolikus püspöki kar és a keresztény hívık, hanem a spanyol lakosság egyértelmően jelentıs többsége is tiltakozott. A Katolikus Egyház tanítása továbbra is kitart amellett az igazság mellett, hogy a férfi és nı egész életre szóló szeretetkapcsolata, melynek velejárója a teljes testi-lelki önátadás, vagyis a szexuális kapcsolat is, a házasságban és a családban találja meg helyét.9 A család a szentháromságos egy Isten képmása a Földön: közösség, mégis egység, melynek lényege a szeretet kiteljesedése. „A házastársi szeretet szövetségének erejében a férfi és a nı már nem kettı, hanem egy test, és arra indíttatnak, hogy állandóan növekedjenek közösségükben a házassági ígéret iránti mindennapos hőség valamint a teljes és kölcsönös önátadás által. Egy házastársi közösség a férfi és a nı egymást kiegészítı természetében gyökerezik és a házastársak elhatározásából táplálkozik, mely szerint közös életet élnek, azaz megosztják mindazt, amijük van és amik. Így tehát ez a közösség egy mélységesen emberi igény gyümölcse és jele. Isten pedig az Úr Krisztusban elfogadja ezt az igényt és megerısíti, megtisztítja, fölemeli és szent6

HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 85. o. Vö.: Uo. 85. o. 8 Vö.: ZLINSZKY, János, „A többséget is megilleti a tolerancia.” in „Új Ember” 2008. július 27., 3. o. 9 Vö.: II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 27. o. 7

- 133 -


Dr. Finta József

ségi házassággá tökéletesíti.”10 Ebben a kontextusban, vagyis a teremtı Isten szándéka szerint a szexuális kapcsolatnak kettıs célja van: az imént említett teljes és kölcsönös önátadást hivatott kifejezni a férfi és a nı között, valamint az élet továbbadását, a gyermekáldást szolgálni. Ezért az Isten szándékával ellentétesnek, vagyis bőnösnek minısül minden házasságtörés és házasságon kívüli nemi viszony, a többnejőség vagy többférjőség, a szexuális élet pusztán élvezethajhász gyakorlása, elszakítva annak eredeti céljaitól, a teljes és visszavonhatatlan önátadástól és a gyermeknemzéstıl. Emiatt elfogadhatatlan a keresztény hit és erkölcs szempontjából a homoszexuális kapcsolat gyakorlása is. A szexualitás megélésének a házasságtól és családtól való elszakítása keserő gyümölcsöket terem mind a jelenben, mind a jövıre nézve. A nemi kapcsolat az életre szóló, szeretetbıl történı önátadás jele és eszköze helyett „élvezeti cikk” lett, s azzá fokozza le az emberi testet, magát az embert is. Ez nagyon sok sérülést okoz azokban a fiatalokban, akik a párkapcsolat mélyebb, közösségi vonatkozásaira is igényt tartva mennek bele egy-egy szexuális viszonyba, de idıvel ráébrednek, hogy csak „kihasználták” ıket. A nemi kapcsolatból esetlegesen születı gyermekre ma már nem mint áldásra tekintenek, hanem mint „teherre”, akivel szemben védekezni kell. A fogamzásgátló szerek sokasága propagálja a szabados (bárhol-bárkivel) szexualitást, s még inkább elszakítja eredeti céljaitól. Azonban ennek az a már világosan látszó következménye, hogy a mai fiúk és lányok párkapcsolataiból nagyobbrészt szinte teljességgel hiányzik a készület arra, hogy egykor majd férjek, feleségek, apák és anyák legyenek. Nemcsak tizenéves korban, de sokkal késıbb sem tekintenek ezzel a felelısségtudattal önmagukra és egymásra. Talán valahol a szívük mélyén igen, de a gyakorlatban mégsem várják el egymástól ezt a készületet, s ezzel lassan lehetetlenné is teszik egymás számára, hogy késıbb valóban felelısségteljes házastársak és szülık legyenek. A szexuális kapcsolat sokáig alapvetıen az „otthon élménye” volt, annak tágabb teljességéhez tartozott. Ma pedig egyre inkább igaz, hogy szex ugyan van, de otthon nincs, és nem is lesz. Az egész életnek a szeretetbıl történı megosztása, ami alapvetıen szükséges az ember boldogságához, egyre inkább hiányzik, s ez óriási elbizonytalanodást, „talajtalanságot” okoz az emberek életében. Az inividualista életstílus, amelyhez a szabados szex is hozzátartozik, magányos, elszigetelt, önzı és bizalmatlan emberek sokaságát termeli ki, akik hiányolják az igazi boldogságot, pótcselekvésekbe menekülnek. A biztonsági rendszerek világában egyre nagyobb a bizonytalanság, hiszen a személy igazi biztonságérzetét csakis azok a szeretetkapcsolatok adhatnák meg, amelyekre mindig, minden körülmények között számíthat, olyan emberek, akikre mindig támaszkodhat, akikhez mindig, mindenhonnan „hazatérhet”. „Otthon és tartós emberi kapcsolatok hiányában igen sok ember elveszti erkölcsi-emberi tartását. Ahelyett, hogy a közösség javát szolgálná, élısködıvé lesz. Az alkoholban esetleg kábítószerekben találja meg örömét. … E folyamat már évtizedek óta tart, és rossz példát ad az új nemzedéknek, akik eleve idegenkednek az életre szóló elkötelezettségtıl.”11 2. A család létrejöttének és fennállásának intézményes formája, a házasság Hosszú idın keresztül egyetlen társadalomban és kultúrában sem vonták komolyabban kétségbe azt, hogy a férfiak és nık élet- és szeretetközössége, amely a családban létrejön, olyan célokkal, olyan értékekkel is rendelkezik, ami túlnyúlik a benne résztvevı személyek „hatáskörén”, ezért külsı, intézményes, törvényes formára is szüksége van. Ugyanakkor a törvények által szabályozott intézmény, a házasság intézménye védelmet is nyújtott a párkapcsolatot létesítıknek, hogy elhatározásukat ık maguk is, mások is tiszteletben tartsák, a döntésükbıl következı jogokat senki el ne vitathassa. „Túlzott elvárás lenne, ha a házassági életés szeretetközösséget pusztán a személyes vonzalomra kellene építeni. Hogy a házasság ne 10 11

Uo. 39. o. SURJÁN, Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, 2. o.

- 134 -


TPF

legyen törékeny, be kell foglalni abba a tartós és biztos rendezettségbe, amit a házasság intézményének nevezünk.”12 A házasságkötés, mint társadalmi és egyben vallási esemény, bıven megelızi a kereszténységet: gyakorlatilag mindenhol jelen volt, ahol a legalapvetıbb társadalmi szervezettség létrejött. Természetesen a házasságkötés formája más és más volt az egyes kultúrákban, s nem is magán a formán, hanem a mindkét fél részérıl tudatosan és szabadon meghozott házassági döntés Isten- és emberek elıtti kinyilvánításán, s annak törvényes védelmén van a hangsúly. A házasságot sokszor és sok helyen felbonthatónak vélték, s új házasság vagy házasságok megkötését is lehetıvé tették, de ennek is mindenhol megvolt a maga törvényes, intézményesített módja. A keresztény gyökerő társadalmakban az érvényesen megkötött házasságot felbonthatatlannak, új házasság létesítését lehetetlennek tartották. „A liberalisztikus individualizmus a 18. század vége óta hevesen támadja azt a minden népben és minden idıben élı meggyızıdést, hogy a házasság eleve elrendelt lényegi vonásokkal rendelkezı intézmény lenne. … Ugyanakkor hamar be kellett ismernie, hogy a férfi és a nı kapcsolatait nem lehet az önkénynek kiszolgáltatni. Ebbıl következik, hogy az állam … a házasságjog megalkotását magának követelte, és a házasság intézményét saját törvényeinek vetette alá.”13 Eleinte az európai civilizáció országaiban a polgári házasságjog igazából egyetlen jelentıs változást jelentett az egyházi házassággal szemben: lehetıvé tette a házasság felbontását és új kapcsolat törvényesítését. Kérdés persze, hogy ezt akkoriban is akarta-e a többség, s nem pusztán egy kisebbség hangos követelızésének lett-e a gyümölcse? Kétségtelen tény, hogy az emberek többsége még évszázadokon át egyházilag is megkötötte házasságát, sıt azt jóval fontosabbnak tartotta a sokkal inkább „kötelezı elıírásként” kezelt polgári kötésnél. Tény az is, hogy Magyarországon 1894-ben, a polgári házasságkötés elıírásának évében az összes házasságok mindössze 1%-a bomlott fel, s ez az arány még sokáig igen alacsony volt. Itt is helyesebb lenne tehát változás helyett inkább változtatásról beszélni. Napjainkban már – egyéb érdekcsoportok nyomásának engedve – az egyes államok házasságjogi és családjogi törvényei egyre-másra adják fel a korábban a polgári törvénykezésben is a házassághoz, családhoz szorosan kapcsolódó értékeket: lehetıvé teszik élettársi viszonyok törvényesítését, homoszexuális párok számára akár a házasságkötést is, s ezzel alapvetıen átformálják a család és a házasság fogalmát, megváltoztatják annak intézményét. Noha a szekularizált és individualista, anyagias és fogyasztói mentalitás hatására egyre többen vannak, akik ezt helyeslik sıt igénylik, még ma sem létezik olyan ország, ahol az állampolgárok többsége kívánná és támogatná ezeket a törvényeket. Ugyanakkor tény, hogy ahol a törvényileg megengedı magatartás érvényre jut, ott elıbb-utóbb a gyakorlat is átalakul. „Nyújtom a kisujjam, bekapják a karomat …”. Magyarországon folyamatosan nı azok száma, akik nem kötnek házasságot, hanem csupán élettársi kapcsolatban élnek. Ma ez megközelíti az 1.000.000 fıt. Míg 1980-ban 1000 lakos közül 7,5 % kötött házasságot, 2006-ban ez az arány csak 4,4 %. A hetvenes években az élettársi kapcsolatok aránya az összes családéhoz viszonyítva 2,1 % volt, ez az arány 2005-re elérte a 12,2 %-ot. A házasságok száma 1980 óta 50%-al csökkent.14 Egészen új jelenség, hogy a házassági és élettársi kapcsolatok száma együttvéve is csökkenést mutat, vagyis egyre jellemzıbb a „magányos életforma”.15 A válások tekintetében szintén komoly változások történtek az elmúlt évtizedekben. A második világháború után a válások száma gyors ütemben emelkedett. 1949-ben 12.556 válás volt, ami akkor 1000 házasságkötésre vetítve 116,5 házasságfelbontást jelentett. Ötven év múlva, 1998-ban már 25.500 házasság bomlott fel, ami 1000 házasságkötésre vetítve 560,4

12

HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 96. o. Uo. 96. o. 14 Vö.: Anyakönyvvezetı elé vonulhatnak az élettársak, http://index.hu/politika/belfold/haz3624, (2008. 10. 16.) 15 Vö.: AMBRUS Sz., András, „Merre tovább Magyarország?” in „Új Ember” 2008. június 1. 5. o. 13

- 135 -


Dr. Finta József

válást jelentett.16 Napjainkban az egyre ritkábban megkötött házasságok mintegy fele válással végzıdik Magyarországon. A katolikus tanítás azonban továbbra is ragaszkodik a házasság törvényes megkötésének és felbonthatatlanságának fontosságához. Nem elfogadható éppen ezért számunkra az élettársi kapcsolat, még kevésbé annak törvényesítése az állam részérıl. „Napjainkban sokan minden intézményt, így a házasságot is merevségnek, rendszerkényszernek és béklyónak tekintenek, és elutasítják ıket. Az intézmény-ellenesség a mértéktelen emancipáció ideológiájával függ össze. Márpedig az, aki szétrombolja az intézményt, az adminisztratív apparátusnak szolgáltatja ki a házasságot és a családot. És ekkor a személyes szeretet és a szülıi tekintély helyébe a funkcionáriusok uralma lép. … Mindazokkal a próbálkozásokkal szemben, melyek a házasság relativizálására törnek … a keresztény hit ragaszkodik ennek az intézménynek a lényegiségéhez. … A házasság régebbi, mint az állam, ezért olyan sajátos jogok és kötelezettségek társulnak hozzá, melyek semmilyen módon nem függnek az államtól.”17 A pusztán élettársi viszony nélkülözi azt a bizonyosságot, amely a hőség, a visszavonhatatlanság és a törvényes biztosítékok tekintetében a házasságban megvan. Természetesen ehhez a házasságnak is annak kellene lennie, ami: vagyis valóban élethosszig szóló, kölcsönös, hőséges szeretetszövetségnek. A házasság nem lehet kiszolgáltatva a házasfelek éppen aktuális érzéseinek, hangulatváltozásainak. A házassághoz szükséges „szabad beleegyezés” a jegyesek részérıl csak addig terjed, hogy valóban házasságot szándékoznak-e kötni vagy sem, mégpedig ezzel a meghatározott személlyel. Ugyanakkor a házasság lényegi alakja egyáltalán nem tartozik a jegyesek szabad akarata alá, mert a házassági szerzıdés tartalmát maga az Isten eleve elrendelte. Ez a tartalom pedig: az egység, a kizárólagosság és felbonthatatlanság, valamint az új élet ébresztése iránti eltökéltség.18 Az élettársi viszonyok további terjedésének megakadályozásában a keresztény hívık azzal tudnak legtöbbet tenni, ha tanúságtevı módon felragyogtatják életükben a házasság igazi értékeit. Sajnos, a hittıl való eltávolodás következtében a templomban megkötött házasságok jó része is felbomlik, azonban a valóban hívı, vagyis hitüket gyakorló házaspárok esetében egy néhány éve végzett felmérés alapján csak minden nyolcadik házasság végzıdik válással. Ha ezt összehasonlítjuk az átlagos magyar adattal, tudniillik hogy minden második házasság felbomlik hazánkban, akkor a keresztények családi élete még így is többszörösen biztonságosabbnak és kiegyensúlyozottabbnak bizonyul. Mindenesetre a házasságok instabilitása biztosan hozzájárul a bizalom elveszítéséhez és az élettársi viszonyok szaporodásához. „Minek oda az a papír? Anélkül is szeretjük mi egymást!” – hangoztatják. Ha valóban csak a „papírról” van szó, amúgy „minden rendben van”, akkor miért nem szerzik meg azt a papírt azok a párok, ahol az egyik fél igenis szeretné a házasságot? Mert bizony nagyon sok esetben ez a helyzet áll fenn! Legtöbbször nem a „papír” itt a riasztó, hanem igenis a végleges elkötelezettség, a valódi, visszavonhatatlan szeretet. Véleményem szerint az élettársi viszony törvényesítésének lehetısége is megmutatja majd, hogy milyen sokan nem gondolják komolyan a valódi önátadást a párkapcsolatokban. Biztosan lesznek, akik törvényesítik élettársi viszonyukat (pl. akik szeretnék, de nem házasodhatnak), a többség azonban bizonyára nem, hiszen a lényeg éppen a kötetlenség és a törvényes keretektıl való szabadság. A válások lehetıségét szintén nem fogadja el a katolikus tanítás. A házasság felbonthatatlanságát a házastársak teljes és személyes odaadása, valamint a gyermekek java indokolja, valamint a szentségi karakter, amely által a házasság a Szentháromságos Isten földi képe, Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolatának megjelenítıje lesz. „A szentségi ajándék egyidejőleg meghívás és parancs a házastársak felé, hogy szüntelenül ırizzék maguk között a hőséget, nehézségek és próbatétek idején is nagylelkően engedelmeskedjenek az Úr szent akaratá16

Vö.: Magyar Statisztikai Zsebkönyv, KSH., Budapest, 1999. HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 97. o 18 Uo. 93. o. 17

- 136 -


TPF

nak: Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza!”19 A válások sokasága talajvesztetté, legalapvetıbb céljainak egyikében csalódottá, elbizonytalanodottá tesz rengeteg nıt és férfit. Gazdasági értelemben is súlyos következményekkel jár, hiszen a vagyonmegosztás következtében az elkülönült pároknak anyagilag is sok mindent újra kell kezdeni. „A házasságok felbontása, amitıl az emberek a házasság gyötrelmeinek enyhítését remélték, ezeknek a gyötrelmeknek éppenséggel a megszaporodásához vezetett, mivel minden válás egy olyan tıkének a csıdje, amely szenvedélyesen szeretett álmokból tevıdik össze. A visszavonulásból az érintettek nem teljes értékő felekként, hanem elhasznált tulajdonosokként kerülnek ki. A házasság fölbontása nem gondtalan elszakadás egymástól, hanem súlyos életkatasztrófa. Ha valakinek meghiúsul a házassága, ez nagyobb személyes tragédia, mintha a munkahelyen mondana csıdöt. … Ráadásul az elvált szülık gyermekei is ezernyi kárt szenvednek szüleiknek köszönhetıen.”20 Nem kevésszer hibáztatják önmagukat, nevelésük súlyos hiányosságokat szenved. A sokszor egyedül maradó szülı sem lelkileg-szellemileg, sem anyagilag nem képes megadni mindazt, amire gyermekének, gyermekeinek szüksége lenne. A szeretethiány súlyos önértékelési, magatartási gondokhoz vezet, amint majd a nevelésrıl szóló pontban látni fogjuk. Napjainkban a házasságkötések csökkenése és a válások nagy száma miatt oly sok gyermek él apa nélkül, hogy a felnövekvı új nemzedékre bátran használható az egyre elterjedtebb „apátlan társadalom” kifejezés. 3. A gyermekek vállalása A párkapcsolat, a család létének elidegeníthetetlen célja, velejárója a gyermekvállalás, az emberi élet továbbadása. Természetszerőleg a szexuális egyesüléshez kötıdik az új élet nemzése, mely az ember esetében nem csupán a testi ösztönök következménye, hanem a tudatos, az egész személyiséget igénybe vevı szeretet és önátadás gyümölcse. A házastársi szerelem a gyermekek világrahozásában és nevelésében teljesedik ki leginkább.21 A gyermeket a legtöbb kultúra és vallás hosszú idın keresztül áldásnak, ajándéknak tekintette, s a minél több gyermek vállalása korábban a családoknak erkölcsi megbecsülést és többnyire anyagi gyarapodást jelentett. Éppen ezért tévedés lenne azt gondolnunk, hogy az elmúlt évszázadokban csupán a fogamzásgátlási technikák hiánya, a vallási tabuk és a magas gyermekhalandóság miatt vállaltak annyi gyermeket. Természetesen ezek is szerepet játszottak, de az ipari forradalom, az elanyagiasodás és a jóléti tendenciák jelentkezése elıtt kétségtelenül nagyobb volt a házastársak nyitottsága az emberi élet iránt, s a társadalmi – mondhatnánk, állami – megbecsülése is nagyobb volt a gyermekvállalásnak. Ma ez a helyzet is jócskán megváltozott, ami nagyon sok tényezı együttes hatásának következménye. „A mai társadalomban a jegyesek életszövetségüket nem elsısorban a gyermek miatt kötik. A lelki-testi élet- és szeretetközösség, a kiegészülés, a boldogság és beteljesülés utáni vágy, a kívánó és ajándékozó szeretet hozza össze ıket egymással.”22 Ebben természetesen semmi rossz nincs: a katolikus egyház sem tekinti a házasságot szorosan csak a gyermeknemzés és gyermeknevelés intézményének, hanem a tágabb értelemben az egész élet közösségének és szövetségének.23 Azonban az a tendencia sem természetes, amit a gyermekvállalás oly nagy mértékő elutasítása jellemez, hogy bátran azonosulhatunk II. János Pál pápa meghatározásával, aki a „halál kultúrájáról”, nyilvánvalóan életellenes szemléletrıl beszél. (Ld. pl. az „Evengelium vitae” enciklikát és számos más megnyilatkozását.) A gyermekválla-

19

II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 41. o. HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 94. o. 21 Vö.: II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 31. o. 22 HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 90. o. 23 Vö.: Uo. 91. o. 20

- 137 -


Dr. Finta József

lási „kedv” és lehetıség sok országban katasztrofális mérető csökkenése fıként három okra vezethetı vissza. - Az individualizmusból fakadó, törvényesen is elismert és társadalmilag egyre inkább elfogadott „új életstílusok” (élettársi viszony, homoszexuális együttélés, szingli-divat stb.) egyre inkább aláássák a család intézményét. Ezekrıl korábban már ejtettünk szót. - A második ok a jóléti állam ideológiája, amely az anyagiasságot, a fogyasztói mentalitást tartja mind az egyén, mind a közösség számára a boldogság útjának. „Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a technika kényelme csak ıket illeti meg, másokat pedig kizárnak belıle és fogamzásgátló eszközöket vagy még rosszabb módszereket kényszerítenek rájuk. Ismét másokat az egyoldalúan fogyasztásra beállított szemlélet tart fogva, és csak az anyagi javak szüntelen gyarapításával törıdnek: már nem is fogják fel – és ezért elutasítják – egy új emberi élet lelki gazdagságát.”24 - A harmadik ok pedig a feminizmus és a nıi emancipáció, mely sok esetben megtagadja a hagyományos nıi szerepeket, beleértve az anyaságot is. „A hetvenes években a feminizmus támadást indított az anyaság és a család ellen, és értékesnek kizárólag a férfiaktól való anyagi és egyéb függetlenséget tekintette. … Az egyént és az egyén szexualitását fokozatosan kiemelték a család kontextusából. … Az, hogy valakinek gyermeke lesz, teljesen egyéni döntés eredményévé vált. … E széles körben elterjedt individualista antropológia következtében sok nı a gyermekhez jutást is úgy tekinti, mint bármi más vonzó vagy nem vonzó tárgy megszerzését. Ezek a nık maguk akarják eldönteni, hogy mikor legyen, sıt egyáltalán legyen vagy ne legyen gyermekük, és döntésükben nem játszik szerepet, hogy házasságban élnek-e vagy nem. … A gyermekhez való jutás igényét gyakran csak az motiválja, hogy ez a nı önkiteljesedésének feltétele.”25 Az embernek szabadságában áll szexuális életet élni ott és azzal, ahol és akivel akar. A szexualitás gyakorlása – szinte bármely formájában – személyiségi jog, amely kizárólag az egyén magánügye. A gyermek nem más, mint kívánt vagy nem kívánt következmény. Amennyiben nem kívánatos, a piac által szabadon terjesztett fogamzásgátló szerek, eszközök garmadája áll rendelkezésre. Ha pedig a fogamzásgátlás sikertelen – ami technikai probléma és nem lehet érte a személyt okolni – az abortusz jelenti a logikus megoldást.26 Ez a szemlélet gyakorlatilag „tárgyiasítja” az emberi életet, kívánatos vagy nem kívánatos, mások döntésének kiszolgáltatott tárgyként kezeli a gyermeket. Lássuk, mit mutatnak a statisztikai adatok magyar viszonylatban. A második világháborút követıen elıször Magyarországon csökkent a termékenység az egyszeri reprodukciós szint alá, és ez a folyamat a leghosszabb ideje, több mint harminc éve tart. Hazánkban 1981ben megkezdıdött a népesség számának abszolút csökkenése – mely akkor Európában egyedülálló jelenség volt.27 „Míg 1949-ben körülbelül 190 ezer volt hazánkban az élveszületések száma, ez 1990-ben 127 ezerre, 2006-ban pedig 98 ezerre csökkent. Csaknem felére a hatvan évvel korábbinak! … Az utóbbi 25 évben már sokkal több a veszteség, mint a két háború idején együttvéve. A természetes utánpótláshoz családonként 2,2 gyermekre lenne szükség, ez az átlag azonban ma nálunk 1,33 körül mozog. … Az eltartók és eltartottak aránya is romlik. Míg 2001-ben a 20 évnél fiatalabbak száma mintegy 300 ezerrel múlta felül a 60 évnél idısebbekét, 2011-re az idısek lesznek 250 ezerrel többen.”28 Sokszor hallhattuk, olvashattuk az 24

II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 54. o. MATLARY, Janne Haaland, Az anyaság vállalásának feltételei Európában, in „Család és demográfia Európában”, EFO, Budapest 1997., 68-69. o. 26 Vö.: Uo. 65. o. 27 SURJÁN, Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, 4. o. 28 AMBRUS Sz., „Merre tovább Magyarország?” in „Új Ember” 2008. június 1. 5. o. 25

- 138 -


TPF

iszonyatos adatot az elmúlt hatvan évben Magyarországon elkövetett mintegy hatmillió abortuszról is, mellyel igencsak az élvonalba tartozunk a legszekularizáltabb országok sorában is. Mindebbıl az tőnik ki, mintha a magyar társadalom határozottan élet- és gyermekellenes lenne. Pedig egyáltalán nem így van. A magyar fiatalok szándéka a gyermekvállalásra egyértelmően magasabb, mint ami azután megvalósul. Egy 1995-ben készített közvéleménykutatás szerint a 18 évnél idısebb férfiak 70%-a, a hasonló korú nık 78 %-a véli úgy, hogy az életben jobb azoknak, akiknek vannak gyermekei, mint azoknak, akiknek nincsenek. A magyarországi anyák 89,2 %-a, az apák 83,5 %-a gondolja boldogabbnak a gyermekesek életét a gyermektelenekénél. (Összehasonlításként a német anyák esetében ez az arány 32,3 %, az apák esetében 34,6 %.) Az 1991-ben házasságot kötött fiatal párok megkérdezése átlagosan 2,12 kívánt gyermeket mutatott, ami megközelíti az egyszeri reprodukciós szintet. A napjainkban házasságot kötı fiatal párok többsége is általában két gyermeket szeretne, de nem ritka a három gyermek vállalására irányuló szándék sem. Sajnos azonban egyre nı a különbség a szándékot kifejezı családtervek és az aktuális termékenység szintje között.29 Ennek oka egyrészt a házasságok és az élettársi kapcsolatok nagyfokú bizonytalansága, a sok válás, az újraházasodások számának csökkenése. Másrészt azonban nem kevésbé az a tény, hogy – Európa más országaihoz hasonlóan, de még fokozottabban – hiányzik a kellı állami felelısségvállalás, a kormányzati segítség. Míg az európai demokráciák többségében az állam korábban a társadalom természetes egységeként definiált természetes családra alapozta politikáját, ma sokkal inkább az individualizmust tekintik a politikai és jogi szabályozás alapjának. Az életstílusok pluralizmusát hirdetı aktív érdekcsoportok (házasságellenes, homoszexuális, szingli stb.) a tolerancia és a szabadság nevében kemény és eredményes munkával egyre teljesebb értéksemlegességet hoznak létre, s ezt érvényesítik a törvényhozásban. Az életstílus pluralista elvének megerısödésével az állam egyszerően engedelmeskedik az érdekcsoportok nyomásának, és mostanra már nincsen semmilyen elvi alapokon álló elgondolása a család, mint intézmény támogatására. Az anyaság társadalmi feltételeinek megteremtése senkinek sem szívügye, nem lehet vele politikai babérokat aratni. Az állam családpolitikájának indítékai éppoly pluralisták, mint az életstílusok, és többnyire nem szolgálják a nagycsaládok érdekeit.30 Mindehhez társul a jóléti társadalom fıként a piac és a média által befolyásolt anyagias, fogyasztói szemlélete. A liberális, individualista életmód és az anyagiak istenítése, valamint a család és a gyermekvállalás korábban általános valláserkölcsi felfogásának hanyatlása eredményezi a mai helyzetet. Azt tudniillik, hogy sokfelé, de nálunk Magyarországon különösen kifejezett anyagi hátrányt jelent a több gyermek vállalása. A nık nem csak dolgozhatnak munkahelyen, hanem „dolgozniuk kell” ahhoz, hogy a legtöbb családban a mai átlagigényeknek megfelelı életszínvonal elérhetı legyen. Nem is beszélve arról, hogy nagyon sok „egyszülıs” háztartás van, ahol csak egy személy, többnyire az anya fizetésébıl kell élni a gyereknek vagy gyerekeknek. A magyar lakosság többségében él a rendezett házasság és a több gyermek iránti vágy. Az állam kötelessége az lenne, hogy hozzásegítse ıket vágyaik megvalósulásához. A családok helyzete aligha hozható helyre az eredeti valláserkölcsi alaphoz való visszatérés nélkül.31 Mit is tanít a Katolikus Egyház a gyermekvállalásról? A keresztény házasság harmadik, elidegeníthetetlen ismérve az élet továbbadására való nyitottság. „A házasság és a hitvesi szeretet lényegét tekintve az utódok nemzésére és felnevelésére irányul.”32 Az élet továbbadása részvétel Isten teremtı mővében. Az ember istenképiségébıl fakadó legsajátosabb ajándékának és küldetésének, a szeretetnek gyümölcse az új élet fakasztása. Éppen ezért a keresztény hit és erkölcsiség kezdettıl arra biztatja a krisztushívı házasokat, hogy lehetıségeikhez mérten minél több gyermeket vállaljanak és neveljenek becsülettel. Természetesen a gyermekek 29

SURJÁN, Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, 5. o. Vö.: MATLARY, Az anyaság vállalásának feltételei Európában, 69-70. o. 31 Vö.: SURJÁN, Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, 3. és 6. o. 32 „Gaudium et spes” konstitúció, 50. p ., in A II. Vatikáni Zsinat tanítása, SZIT, Budapest, 1986, 476. o. 30

- 139 -


Dr. Finta József

számának kérdésében a megítélés végsı soron a házastársakra tartozik, azonban Isten elıtti felelısségük tudatában. Ugyanakkor az egyházi tanítás egyértelmően hangsúlyozza a szexuális aktus és az életfakasztás „bensı” egységét és elválaszthatatlanságát. Vagyis elutasít és Isten akaratával ellenkezınek tart minden olyan eszközt és módszert, amely „akár a házasélet aktusa elıtt, akár közben, akár természetes következményei kibontakozásakor célként vagy eszközként meg akarja akadályozni a fogamzást.”33 Elfogadja azonban a nıi terméketlen idıszakok figyelembevételén alapuló természetes születésszabályozási módszereket, amelyek nem választják szét a szexuális egyesülés és az életadás természetes egységét. Mindezzel kihangsúlyozni kívánja az élet ajándék mivoltát azzal az életellenes szemlélettel szemben, amely mesterségesen manipulálja a születést és ezzel tárggyá alacsonyítja a gyermeket. „Nem tudunk minden aggály nélkül azonosulni azzal a jelszóval, hogy legyen minden gyermek betervezett gyermek. Ezzel ugyanis az új élet már kivitelezhetı élet lesz, nem pedig ajándék. Arról nem is szólva, hogy szexuális kéjt többnyire abszolút értéknek tekintik, miközben a gyermeket ajándéknak tekintı, áldozatkész szeretetet nevetségessé teszik.”34A fogamzásgátló eszközök használatánál sokkal súlyosabb erkölcsi vétségként bélyegzi meg a katolikus tanítás az abortuszt, melynek szinte minden országban törvényesített lehetısége egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka a társadalmunkra rátelepedı „halál kultúrájának”. A feminizmus és a nıi emancipáció „forradalmának” legtöbb céljával, törekvésével a kereszténység minden további nélkül azonosulni tud. Az egyenjogúság vágya a legtermészetesebb, hiszen „Isten, aki az embert férfinak és nınek teremtette, egyenlı személyi méltósággal ajándékozta meg, s elidegeníthetetlen jogokkal, valamint az emberi személyt sajátosan jellemzı felelısséggel ruházta fel a férfit és a nıt.”35 Ez az egyenjogúság azonban nem jelent és nem is jelenthet egyformaságot, hiszen természetük sok mindenben különbözik. Az egyenjogúság nem vonhatja maga után azt, hogy a nı elveszítse nıi természetét azáltal, hogy mindenben utánozza a férfit. A feminista mozgalmak kiharcolták, hogy a nı hasonló munkaköröket, közhivatalokat tölthessen be, mint a férfi, s ugyanúgy „kenyérkeresı” munkát vállalhasson. Azonban biztos-e, hogy ez minden nı alapvetı vágyát tükrözi? Bizony, itt is inkább „változtatásról”, semmint természetes változásról beszélhetünk, amikor a nık többsége már akkor sem „maradhat otthon” gyermeket szülni és nevelni, ha kifejezetten szeretné. Az egyház ezért sürgeti, hogy a nı mint nı kapjon egyforma jogokat, társadalmi és anyagi megbecsülést. „A nı igazi fölemelése azt is megköveteli … hogy világos elismerést kapjon anyai és családi szerepe. … Mindenki ismerje el a nı otthoni munkáját és adja meg neki a tiszteletet azért a sajátos tevékenységéért, amely semmi mással nem helyettesíthetı. … A feleségek és édesanyák ne kényszerüljenek a családon kívüli munkára!”36 Ezt a megbecsülést elsısorban a családon belül, a férjétıl és a gyermekeitıl kell megkapnia az asszonynak. Az államnak is mindent meg kell azonban tennie azért, hogy a gyermeket szülı és nevelı asszonyok megfelelı társadalmi elismerést és anyagi juttatást kapjanak. Addig és ott azonban, ameddig és ahol ez nem valósul meg kellı módon, az egyház biztatja a férfiakat, hogy szakítva a patriarchális szemlélet beidegzıdéseivel, nagylelkően és áldozatkészen segítsék feleségeiket az otthoni munkában, akár éppen a hagyományosan nıi feladatok tılük telhetı elvégzésével is. A politikai vezetıket, nemzetközi és állami szerveket állandóan kéri és figyelmezteti a Katolikus Tanítóhivatal, hogy tegyenek meg mindent a születendı és megszületett élet védelmében. Merjenek ellent mondani a hangos liberális és individualista kisebbség nyomásának a többség érdekében, akik szeretnének a hagyományos értelemben vett családot, lehetıleg több gyermeket! Okos és nagylelkő családpolitikával vegyék elejét a katasztrofális népességcsökkenésnek, ezzel a távolabbi gazdasági célokat is szolgálva a rövid távú haszonszerzés és 33

II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 58. o. HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 89. o. 35 II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 44-45. o. 36 Uo. 45-46. o. 34

- 140 -


TPF

jólét csábításaival szemben! Ne támogassák a sokszor abortív és egészségkárosító fogamzásgátló szerek piacát, s fıként ne tegyék lehetıvé az abortusz szinte korlátlan gyakorlását, mint bevett „születésszabályozási technikát”! 4. A gyermekek nevelése A megszületı emberi személy nincs készen: magában hordozza a növekedésre és fejlıdésre szóló képességet. A gyermeknek nemcsak az élethez van joga, de az emberhez méltó neveléshez is, amely mindenekelıtt az életadó szülık és a család feladata. „A család az emberi társadalomban a legfontosabb nevelı és alakító közösség. Mivel a család életelve a szeretet és a vonzalom, olyan nevelı és személyiségalakító erı árad ki belıle, hogy nincsen hozzá fogható.”37 A nevelés megbízatása ezért kezdetektıl fogva és átruházhatatlanul a családot illeti. Nem állami vagy társadalmi eredető. A keresztény szociális tanítás a családot olyan nélkülözhetetlen életközösségnek tartja, amelynek két fı feladata van a gyermekekkel szemben: az egyik a testi szükségletekrıl való gondoskodás, a másik a szellemi, erkölcsi és vallásos értékek ápolása. „Az Istentıl a szülıkre ruházott ıstekintély és az abban foglalt nevelési küldetés napjaink társadalmában jelentıs nehézségekbe ütközik, mivel a gyermekek és a fiatalok nagyon korán családon kívüli hatalmak befolyása alá kerülnek. A bajt csak súlyosbítja, hogy az ipari társadalom családon kívüli környezete – mind a munkaköri környezet, mind a szabadidı környezete, de egyre inkább az iskolai környezet is – világnézetileg szétzilált.”38 A mai kor gyermekei általában sokkal több idıt töltenek az iskolában, a televízió vagy az Internet elıtt, a szórakozóhelyeken vagy az utcán, mint a családi környezetben. A szők családdal laknak, de nagyrészt családon kívüli környezetben élnek.39 Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezek a fórumok milyen értékeket közvetítenek feléjük, egyáltalán közvetítenek-e értékeket. A média és a szórakozóhelyek világa nem felelısségteljes, értékes személyiségeket akar formálni, hanem manipulált fogyasztókat, s így nemigen főzıdik érdeke a valódi értékekre neveléshez. Az iskola pedig, amely az individualista, liberális gondolkodás- és életmód terjedésével (sıt, törvényes támogatásával) fokozatosan elveszíti tekintélyét, teljesen értéksemlegessé válik, lassan „rálegyint” a nevelés feladatára. Inkább csak oktatni próbál, amennyire még lehetséges. Pedig a szülıknek – és persze gyermekeiknek – joguk lenne ahhoz, hogy az intézmények, amelyekre gyermekük további formálását rábízzák, ugyanabban a szellemben folytassák a nevelést, amelyben a szülıi ház megkezdte azt. „A szülıknek jogukban áll, hogy a pluralista társadalom családon kívüli szférájában megválasszák azokat az intézményeket, melyekben gyermekeiknek meg kell kapniuk a családon kívüli nevelést és képzést.”40 Sajnos ezt a jogot azonban egyre többször nem, vagy nem elégséges mértékben tudják érvényesíteni, ezért még nagyobb felelısség hárul a családra, mint elsıdleges nevelı közegre. Kompenzálnia kell azokat az „idegen hatásokat” is, amelyek ellenkeznek a szülıi ház által képviselt értékrenddel. A továbbiakban fıként Pálhegyi Ferenc gondolatai alapján igyekszem röviden ismertetni a nevelés folyamatát az egészséges családon belül, s megmutatni annak mőködésképtelenségét a szétzilált vagy létre sem jött „családok”-ban. Pálhegyi növényhez hasonlítja a felnövekvı emberi személyiséget, amelynek egyrészt szüksége van a kellı, táplálékkal teli talajra ahhoz, hogy biztonságban fejlıdhessen, másrészt szüksége van arra, hogy ne érjék káros hatások: ártó sugárzások vagy mérgezések. Az embernek a fizikai, biológiai létfeltételek mellett lelki szükségletei is vannak. Korunkban pedig sajnos nemcsak a víz és a levegı szennyezett, hanem a lelki környezet is. A gyermek fejlıdésének, nevelıdésének táptalaja a család. Az egészséges család, amelyben a házastársak egymással való kapcsolata létrehozza a szeretet, a 37

HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 106. o. Uo. 108. o. 39 Vö.: PÁLHEGYI, Ferenc, Körkép, korkép, kórkép. Gyermekeink életközege, KIA, Budapest, 2004, 110. o. 40 HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 108. o. 38

- 141 -


Dr. Finta József

tisztelet és a hőség légkörét, biztonságot ad a gyermeknek. Igazából a biztonságérzete szempontjából nem annyira csak az fontos egy gyermek számára, hogy ıt szeressék a szülei, hanem legalább annyira az, hogy egymást szeressék! Ebbıl a biztonságtudatból harmonikus érzelmek és kapcsolatkészség fejlıdik ki. A másik, amit a család szeretı légkörében megtapasztalhat a gyermek, az önnön fontossága. Fontos vagyok, mert a szüleim idıt szánnak a velem való törıdésre. Ennek a fontosságtudatnak lesz gyümölcse az egészséges önértékelés. A harmonikus életet élı családban kapja meg a gyermek a helyes kommunikációs és magatartási mintákat is, amelyek által sikeresen szocializálódik a társadalomban. Végül látva szülei, családtagjai életét, elkezdi értékekkel feltölteni lelki kincseskamráját, lassan kialakul az értékrendje, amely a késıbbiekben a céltudatos életvezetést lehetıvé teszi számára. Ha magának a családnak imént leírt értékes nevelı munkája mellett a szülık arra is odafigyelnek, hogy „kívülrıl” milyen hatások érik a gyermekeket, milyen „tápsókat” kapnak, s igyekeznek megválogatni, kontrollálni azokat a közösségi és kulturális behatásokat, amelyek fejlıdésüket, érlelıdésüket befolyásolhatják, akkor nem kell félniük attól, hogy nem teljesítették becsülettel nevelıi hivatásukat. Ezzel szemben a nem egészséges, „kilúgozott” családi talaj egészen másként hat a felnövekvı gyermekekre. A biztonságérzet helyett a szeretetlenség, a veszekedések, az önzés és keserőség légkörében a „kitettség”’ érzését élik át, amelybıl diszharmonikus érzelmek és kapcsolati anomáliák forrásoznak. A fontosság tudata helyett a feleslegesség érzete tölti el ıket, hiszen nincs idı törıdni velük. Ebbıl önértékelési bizonytalanság, kisebbrendőségi érzés származik, annak számos kísérıjelenségével együtt. A megfelelı magatartási és kommunikációs minták helyett hővös és agresszív mintákkal találkoznak, amely öntörvényő magatartáshoz vezet. A helyes értékrend kialakulása helyett nagyészt anyagiasság és fogyasztói értékrend veszi ıket körül, amibıl kusza és önzı életvezetés lesz. Ha mindehhez hozzászámoljuk, hogy a szétesett vagy össze sem állt „családokban” a szülık sokszor nem kontrollálják a kívülrıl jövı kulturális és közösségi hatásokat, a rossz táptalaj mellé még mindenféle „mérget és gyomot” is közel engednek fiaikhoz és lányaikhoz a média és a szórakoztatóipar részérıl, akkor máris láthatjuk, hogy miért is van napjainkban annyi, a szó legteljesebb értelmében „neveletlen” gyermek.41 A szülık erejüket megfeszítve dolgoznak azért, hogy testileg, anyagilag a lehetı legtöbbet meg tudják adni gyermekeiknek. Az egyszülıs „családokban” ez legtöbbször aránytalanul nagy erıfeszítéseket kíván. Valóban csak ez lenne azonban a fontos? Tényleg ezt igénylik elsısorban a felnövekvı nemzedék tagjai édesapjuktól, édesanyjuktól? J. Höffner a család szerepvesztésérıl beszél, amikor látja a szellemi, lelki, erkölcsi nevelés elhanyagolását. A család, mint igazi életközösség, szinte felbomlott. Az otthoni társaséletet a családok nagy része egyáltalán nem ismeri, hiszen a szülık és a gyermekek életének súlypontja „kívülre” helyezıdött, s ık már csupán hálóhelynek tekintik az otthont. Ez természetesen a nevelés funkcióját is jórészt megbénította. A nevelés megkövetelné az apa és az anya együttlétét. Csakhogy ahol egyáltalán létrejött vagy fennáll még a házasság, a férfi sokszor ott is „megfosztódik apaiságától” s a kívülálló szerepét játssza. Részben azért, mert munkája miatt a nap nagyobb részét a családtól távol kell töltenie, részben azért, mert ı maga vonja ki magát a családból. Ez utóbbi magatartást többnyire az okozza, hogy az apa alakját és tekintélyét elhomályosítja az egyenjogúság elvének túlzottan mechanikus értelmezése és alkalmazása. Jórészt a kultúrközösség is felmorzsolódott a családtagok között azzal, hogy már nem töltik együtt a szabadidıt, nem ülik meg az egyházi vagy egyéb ünnepeket, s nem imádkoznak közösen. Ilyen szituációban azok a szülık sem tudják hatékonyan nevelni gyermekeiket lelki, erkölcsi vonatkozásban, akik pedig még rendelkeznek szilárd és értékes erkölcsi jellemmel, s ık maguk igyekeznek is azt megélni. Fıleg, ha nem keresik és nem veszik igénybe azokat a lehetıségeket, amelyek ebben segí41

Vö.: PÁLHEGYI, Körkép, korkép, kórkép. Gyermekeink életközege, 107-118. o.

- 142 -


TPF

teni tudnának. (Tágabb család, jó iskolák, egyházi vagy egyéb, igaz értékeket képviselı közösségek stb.). Az egyház Tanítóhivatala továbbra is biztatja az apákat és anyákat a nevelés szent küldetésének felelısségteljes betöltésére. „A szülık nevelıi joga és kötelessége lényeges, mert szorosan összetartozik az emberi élet továbbadásával. Eredeti és elsıdleges, mert minden egyéb nevelıi tevékenységgel szemben a szülık és gyermekek közötti szeretetkapcsolatra épül. Elcserélhetetlen és elidegeníthetetlen, azaz másokra teljesen át nem ruházható és mások nem bitorolhatják.”42 Ez még akkor is igaz, ha az ipari fejlıdés és a tudományok elırehaladása következtében az oktatás és szakképzés funkcióinak szinte kizárólag családon kívüli intézmények tudnak megfelelni. A szülıknek törekedniük kell minél több idıt együtt tölteni gyermekeikkel, még ha ez anyagilag hátrányokkal jár is együtt. A lélek javait fontosabbnak kell tartani a test javainál. A legfontosabb értékek, melyeknek kialakítására törekedni kell a nevelés során, II. János Pál pápa szerint a következık: az anyagi javaktól való függetlenség, az önzetlenség, az igazságosság helyes érzéke, a személyi méltóság megbecsülése, a szociális érzékenység, a közösségi szemlélet, valamint a világos és okos nemi nevelés.43 Mindezeket nagyszerően egységbe foglalja az Isten és a felebarát iránti keresztényi szeretet erénye, vagyis a keresztény szülıknek törekedniük kell mély hitre, ıszinte vallásosságra nevelni gyermekeiket. Fontos kötelessége az állami szerveknek is, hogy minden lehetıséget megadjanak a családoknak a nevelés fontos feladatának zavartalan végzésére, s intézményeikkel maguk is segítsék ennek a küldetésnek teljesítését. Ugyanakkor meg kell akadályozniuk – vagy legalábbis korlátozniuk kell – azoknak az intézményeknek a mőködését, amelyek kifejezetten ártalmas hatással vannak a felnövekvı nemzedék tagjaira. 5. Az idısek és betegek támogatása Az európai kultúrában – mint számos más kultúrában - sokáig nagy és különleges tisztelet övezte az idıseket. Normális körülmények között nem fordult elı, hogy az öregeket kiőzzék a családból, vagy hogy haszontalan teherként tőrjék meg ıket. Az a szavunk, hogy „nagycsalád”, valaha három generációs együttélést jelentett.44 A hagyományos polgári, paraszti családban a nagyszülık, az idısödı emberek természetes helye a gyermekeik, unokáik körében volt, akik tisztességgel igyekeztek gondoskodni róluk. Támogatták ıket erejük fogyatkozásával, betegségükben tılük telhetıen gondoskodtak róluk. Ezt annyival könnyebben is megtehették, mivel az eltartás gondja több testvér között oszlott meg. Tapasztalataik, nélkülözhetetlen tudásuk, valamint a múltban a nevelés terén végzett tevékenységük miatt nagy volt az idısek tekintélye a családban, amit ráadásul az akkoriban még általános vallási meggyızıdés is táplált. A magukat még jól bíró nagyszülık hasznos segítséget is jelentettek a szülık számára az unokák felügyeletében, nevelésében. Az idıs embereknek tehát többnyire nem kellett aggódniuk a magukra maradás és a gondoskodás hiánya miatt. Jelenlétük – az elkerülhetetlen terhek és feszültségek ellenére – rendkívül fontos volt az unokák nevelésében. Megtanította a gyermekeket az idısekkel szembeni szeretetre, tiszteletre, toleranciára. Élı példaként állt ellıttük, hogy a szülıket a növekvı nehézségek és áldozatok ellenére is tisztelettel és gondoskodással lehet és kell övezni. Hozzátartozott a természetes környezetükhöz a betegséggel, a szenvedéssel, sıt a halállal való szembesülés. A többgenerációs együttélés megteremtette a nagyobb megértést, alkalmazkodni tudást a generációk között. Mindennek mekkora hiányát szenvedjük ma!

42

II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 66. o. Vö.: Uo. 67. o. 44 Vö.: SURJÁN, Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, 2. o. 43

- 143 -


Dr. Finta József

A hagyományos polgári és paraszti családok átalakulása már a XIX. században megkezdıdött. A fiataloknak a városokba való tömeges beköltözésével, az egyre kevesebb gyermek vállalásával az idıs emberek többsége öregségére magára marad. Ennek következtében súlyos szociális problémák keletkeznek, melyeknek kezelését az állam igyekszik magára vállalni. A nyugdíjrendszer, a Szociális Otthonok és más intézmények próbálkozások a társadalom részérıl, hogy átvegye az erre egyre kevésbé képes családoktól az idısekrıl való gondoskodás feladatát. Napjainkban azonban már súlyosan megmutatkoznak ezeknek a sokszor erıltetett intézményeknek a visszásságai: egyáltalán nem mőködnek zökkenımentesen, sıt új bajok forrásaivá válnak. Világszerte érzıdik a veszély, hogy a népességszám csökkenése miatt a nyugdíjrendszerek összeroppannak. A Szociális Otthonokban az ellátás egyre drágább, költsége legtöbbször messze meghaladja a benne élı idısek átlagnyugdíját. És ez már a zsúfolt, sokszor embertelen körülményeket teremtı otthonokra is igaz! Az egyre fogyatkozó keresıképes lakosság nemcsak saját szülei nyugdíját termeli ki, hanem mások, a gyermeknevelés terheit nem vállaló vagy gyermekeiket elvesztett idısek nyugdíjáról is nekik kell gondoskodniuk. Ezzel gyakorlatilag elvált egymástól, személytelenné lett a nemzedékek közötti szolidaritás.45 Nem is beszélve arról, hogy – legalábbis Magyarországon – a szociális terhek szinte elviselhetetlen szintre nıttek, míg az értük járó egészségügyi és nyugdíj-ellátás messze elmarad az érte vállalt áldozattól. Azonban az idısek és betegek családon kívül kerülése nem csupán gazdasági értelemben jelent problémát. A többgenerációs nagycsaládok felbomlásával sokat veszítenek emberileg, lelkileg, érzelmileg is a gyerekek, felnıttek és öregek egyaránt. Az idısek számára megszőnik az otthon szeretetteljes légköre, bizonytalanság, a magukra hagyottság érzése uralkodik el rajtuk. Felesleges tehernek érzik magukat, egyre többen keserednek el. Magukba fordulva, a fiatalabb generációkkal a kapcsolatot elveszítve sokszor elviselhetetlen lesz a természetük nem csak a fiatalok, de egymás számára is. Igen nagy arányban megnövekedett az idıs korban elkövetett öngyilkosságok száma, illetve az alkoholizmusba menekülés. A fiatalok, a gyerekek elveszítik az öregek élettapasztalatát és bölcsességét. A szülık lemondanak arról a pótolhatatlan segítségrıl, amit a nagyszülık jelenthetnének a nevelés terén, fıleg a mai hajszolt világban. Számőzve környezetükbıl a betegség, az öregedés és a halál tényét, nem tudnak majd késıbb sem kellı módon szembesülni azokkal, amikor már róluk lesz szó. A generációk közötti szakadás, meg nem értés egyre mélyebb, a kölcsönös szolidaritás érzéke katasztrofálisan meggyengült. Az unokák nem tanulják meg, hogy idık múltán nekik majd hogyan kellene gondoskodniuk szüleikrıl. Az anyagiasság és fogyasztói mentalitás miatt csak a teljesítıképes, ereje teljében, sikerei csúcsán tündöklı ember az értékes. Csak az az életszakasz „emberhez méltó”, amit a fiatalság, a szépség, az erı és egészség jellemez. Mikor ezek a képességek szép sorjában lefoszlanak a személyrıl, az egyre inkább értéktelennek érzi magát - s nem is ok nélkül, hiszen a többség valóban így viszonyul hozzá. Márpedig ez az életszakasz az egészségügy fejlıdésével napjaink Európájában sokak számára nem lesz rövid! A Katolikus Egyház éppen ezért arra biztatja a családokat, hogy ne szegényítsék el lelkileg önmagukat azzal, hogy kizárják magukból az öregeket. Ismerjék fel és fogadják el az öregek szerepét a családban. Az öregek jelenléte segít abban, hogy felfedezzük az emberi élet igazi értékeit, a nemzedékek együttélését megkönnyítsük. Az idıseknek karizmájuk van arra, hogy a generációk közötti szakadékokat áthidalják, mielıtt azok még igazán kialakulnának.46 „Keresztény felfogás szerint az évek múlása nem egyenlı az élet összeomlásával, hanem annak csúcsa és kiteljesülése. Az idıs ember úgyszólván a család, a közösség és a nép történelmében gyökerezik. Higgadtabb, elmélyültebb, s belül a vallással kapcsolatos és örök dolgok-

45

Vö.: SURJÁN, Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, 6. o.

46

Vö.: II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 51. o.

- 144 -


TPF

hoz közelebb áll, mint az ifjú.”47 Természetesen meglehetnek az árnyoldalai annak, ha a felnıtt és házas gyermekek háztartásukba fogadják idıs szüleiket, az ezzel járó elınyök azonban többnyire meghaladják a hátrányokat. 6. A család, mint gazdasági egység Az elmúlt évszázadok többnyire patriarchális vezetés alatt álló állattenyésztı, paraszti és polgári nagycsaládjainak, amelyekbe beletartoztak a már megházasodott fiúgyermekek is feleségükkel és gyermekeikkel, számos olyan feladatuk volt, amelyek idegenek korunk családjaiban. Az ipari forradalmat megelızı korszakban a családok gazdaságilag jórészt önellátók voltak, mivel azt állították elı, amire szükségük volt, és azt fogyasztották el, amit elıállítottak.48 A család és a gazdasági élet feje az apa illetve nagyapa volt. A nık a családi munkamegosztásban nem annyira a termelıi munkából vették ki a részüket, mint inkább a gyermeknevelésbıl és a háztartás teendıinek ellátásából. Mivel többnyire nem rendelkeztek jelentıs saját vagyonnal, gazdaságilag kiszolgáltatottabb helyzetben voltak a mainál. Férjhez kellett menniük, hiszen társadalmilag nem volt elfogadott a családon kívüli munkavégzésük, s így megélhetésük másként nem volt biztosítható. Ez azonban jórészt igaz a férfiakra is. A kor gazdasági viszonyai között feleség és gyermekek nélkül a férfiak nagyobb része sem tudta volna fenntartani önmagát. Épp ezért a házasságkötések során sokszor a szubjektív vonzódásnál, szerelemnél többet nyomott a latban a gazdasági vagy dinasztikus érdek. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a házasságok legnagyobb része a jegyesek kifejezett akarata ellenére történt volna. Maguk a fiatalok is jobban szem elıtt tartották önmaguk és családjuk objektív érdekeit, a szerelmet pedig részben nem tartották annyira istenített értéknek, mint napjainkban, másrészt pedig bíztak abban, hogy a családi közösség idıvel azt is magával hozza. Tény, hogy a házasságok jóval szilárdabbak voltak a maiaknál, s nincs különösebb okunk feltételezni, hogy boldogtalanabbak lettek volna, mint mostanság. A családok anyagi érdeke azt is megkívánta, hogy minél több gyermek szülessék. Ez a helyzet részben azáltal változott meg, hogy az iparosodás és urbanizáció következtében a társadalom élete átalakult. Másrészt pedig azáltal, hogy a szekularizáció következtében a család vallási alapja mindjobban kikopott, s az állami szervek sokféle szerepet átvettek a családok kezébıl. Már láttuk, hogy ezek a változások jórészt nem a többség által támogatott „természetes fejlıdés” eredményei voltak, hanem inkább gazdasági és politikai érdekcsoportok által keresztülvitt „változtatások”. Tény, hogy ma a család már nem a termelés színtere, miután a modern gazdaság kiteljesedett a munkamegosztásban. Az apa, az anya és a felnıtt gyermekek jó része is az otthonon kívül végzett munkával keresik meg a család fenntartásához szükséges pénzt. A családi otthon és a munkavégzés helyszíne az esetek többségében elkülönül, sok kilométer választja el egymástól. Ez a fejlıdés önmagában nem mond ellent a családi élet lényegi képének, mivel a családnak nem kell szükségszerően a gazdasági szféra önellátó termelıegységének lennie. A kétségtelen elınyök mellett azonban hátrányokat is jócskán látunk. Tény, hogy a nık munkábaállása és anyagi függetlenedése segített felszámolni a patriarchális viszonyok között jellemzı másodrendőségüket. Azonban ahogyan láttuk, többségük ma már kénytelen is munkahelyen, bérért dolgozni, amit egyáltalán nem minden esetben szabadon tesznek, s erısen megsínyli ezt a helyzetet mind a házastársi kapcsolat, mind a gyermekek felvállalása és nevelése. A család az elüzletiesedett jóléti társadalomban nem jövedelemszerzıként, hanem csak fogyasztóként jelentkezik. Ebbıl következıen a nagyobb gyermekszám gazdaságilag nem egyéb tehertételnél.49 Ugyanezen okok folytán „esnek ki” a családból az idısek is. 47

HÖFFNER, A keresztény társadalmi tanítás, 109. o. Vö.: Uo. 113. o. 49 Vö.: Uo. 105. és 117. o. 48

- 145 -


Dr. Finta József

Az egyház, amint láttuk, támogatja a nık egyenjogúságát, elismeri a modern ember törekvését a kényelmesebb, anyagilag biztonságosabb élet iránt. Ugyanakkor továbbra is felhívja a figyelmet azokra az alapvetı emberi, lelki értékekre, amelyeket a hagyományos értelemben vett család ıriz és megvalósít. Lehet a férfinak, a nınek és a gyermeknek egyenértékő személyi méltósága, lehet kényelmesebb és gazdagabb az életünk anélkül is, hogy széthullanának a családi közösségek, hogy elöregedne a társadalom és „otthontalanná” lennének emberek tömegei. Csupán szakítani kellene a túlzott liberális és individulaista szemlélettel, s meg kellene fékezni a mértéktelen anyagiasságot. Az államnak illetve a politikának pedig segítenie kellene ebben a családokat, nem pedig hátráltatnia. Konklúzió „A hagyományos család Európa-szerte észlelt felbomlását látva a keresztény családfogalom idejétmúltságáról szoktak cikkezni. Ez azonban nem így van. Nem a kereszténység elavultsága a bajok oka.50 Sıt, ma már látjuk, hogy a keresztény vallás úgymond „béklyóit” levetett társadalom mennyit veszített, veszít folyamatosan a családok szétesésével. Nem boldogabbá, szabadabbá, kiegyensúlyozottabbá lett a férfiak és nık élete, hanem tömegek válnak talajvesztetté, bizonytalanná, depresszióssá, neveletlenné, a szó szoros értelmében „otthontalanná” a Földön. „Egy olyan társadalommal szemben, amely egyre inkább az elszemélytelenedés veszélyében forog, s egyre inkább formátlan tömeggé válik, - emiatt elveszíti emberi jellegét és ártó hatásaival oly sok embert menekülésbe kerget, mint például alkoholizmusba, kábítószerezésbe és terrorizmusba – a családnak ma is nagy ereje van ahhoz, hogy kiragadja az embereket a névtelenség homályából, tudatosítsa bennük személyi méltóságukat, gazdagítsa emberségüket, rádöbbentse ıket egyszeri és megismételhetetlen voltukra, és így szıje bele ıket a társadalomba.”51 A családok mai állapota a szekularizált „családmodellek” kudarca, és aligha hozható helyre az eredeti valláserkölcsi alaphoz való visszatérés nélkül.

50 51

SURJÁN, Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, 3. o. II. JÁNOS PÁL pápa: „Familiaris consortio” enciklika, 76. o.

- 146 -


TPF

Irodalomjegyzék HÖFFNER, Joseph, A keresztény társadalmi tanítás, Szent István Társulat, Budapest 2002. MATLARY, Janne Haaland, Az anyaság vállalásának feltételei Európában, in „Család és demográfia Európában”, EFO, Budapest 1997. PÁLHEGYI, Ferenc, Körkép, korkép, kórkép. Gyermekeink életközege, KIA, Budapest, 2004. II. JÁNOS PÁL: „Familiaris consortio” enciklika, Szent István Társulat, Budapest, 1982. A II. Vatikáni Zsinat tanítása, SZIT, Budapest, 1986. Magyar Statisztikai Zsebkönyv, KSH., Budapest, 1999. ZLINSZKY, János, „A többséget is megilleti a tolerancia.” in „Új Ember” 2008. július 27. AMBRUS Sz., András, „Merre tovább Magyarország?” in „Új Ember” 2008. június 1. SURJÁN, László Dr., Magyar keresztény családpolitika és az Európai Unió, elıadás a „Karitász a boldogabb családokért” c. konferencián. Anyakönyvvezetı elé vonulhatnak az élettársak, in http://index.hu/politika/belfold/haz3624, 2008. 10. 16.

- 147 -

- 148 -


TPF

THE LIFE QUALITY IN THE RURALS COMUNITIES OF ROMANIA T. MATEOC *, NICOLETA MATEOC-SÎRB*, VICTORIA ŞEULEAN**, CAMELIA MĂNESCU* *

Universitatea de ŞtiinŃe Agricole şi Medicină Veterinară a Banatului Timişoara, Calea Aradului, nr. 119, [email protected] ** Universitatea de Vest Timişoara, Blvd. V. Pârvan, nr. 4, 300223

Key words: rural infrastructure, unsatisfactory service, low income, implications, access to education, poverty, inequality Though in the developed economies there is a trend to remove differences between rural and urban from the points of view of accommodation, infrastructure development, and ensuring services necessary for the population, which has resulted in a loss of significance of the traditional perception of the rural area as underdeveloped area, in Romania there is still a major discrepancy between rural and urban which is not beneficial for the Romanian rural area. Starting from these premises, we think that an analysis of the life quality in the Romanian rural area is opportune, taking into account that in the 12,946 villages of present Romania live over 45% (about 9.7 million inhabitants) of Romania’s population in conditions unbelievable for the 21st century and for the 3rd millennium when science and technology are very advanced worldwide in all the fields of activity; this is also the time in which globalisation as a phenomenon resulted in economic integration both regionally and worldwide as a result of the largescale promotion of information technologies (e.g. the Internet), of the removal of artificial barriers from the circulation of goods, services, capital, knowledge, and people. INTRODUCTION In order to capture a most exact situation of life quality, i.e. of life conditions in the rural area, we have structured the main aspects aiming at the studied issue, in three important parts: - infrastructure and services in the rural area; - economic growth and income as factors of development; - rural population and access to education. MATERIAL AND METHODS As working material, we have used partial results from our research in the field due to a grant over the period 2006-2007, by researchers of the USAMVB Timişoara in partnership with other 7 institutions in the country. We have carried out field surveys at household level and a monographic study of the commune per localities, in the following counties: Timiş, Arad, Bihor, and Caraş-Severin. As for the field surveys, at household level we monitored random samples establishing 50-60 households per commune. The households have been chosen after a certain numbering step of the total household number, on the ground of the household list and of the house number. The method we have used, named “pole survey”, focused on the achievement of representativity on the ground of a questionnaire whose answers and observations were

- 149 -

The Life Quality in the Rurals Communities of Romania

T. Mateoc-Sirb, Victoria Seulean,

Camelia Manescu collected and mentioned by the operators. At the level of each locality, the team operating the questionnaire was made up of 6-10 operators guided by teaching staff. Presentation and analysis of the localities covered by the survey were done with the help of a commune monographic study, using a guide containing the following chapters: name of the locality, short history, physical and geographical presentation of the locality (space and natural conditions, morphological structure of the locality), infrastructure of the locality (present and future state), habitat (houses, yards, households, dwellings), demographic structures (population, labour force, migration and commutism), and commune economics. RESULTS AND DISCUSSIONS 1. Infrastructure and services in the rural area Romania is facing at present a major discrepancy between the rural and urban areas from the point of view of the social and physical infrastructure. We analyse below a few indicators considered important to ensure life quality in the rural area. In the rural area, the most important access ways are the roads, but the present road network covers only 60% of the needs of the rural population and, moreover, over 25% of the communes cannot use their roads when it rains (World Bank Study, 2004). The analysis carried out shows that the worst road state is in the Caraş-Severin County, followed b the Bihor, Arad, and Timiş counties. There are localities which, from a tourism point of view, could develop economically but the road state prevents it. In Romania, of the total public roads, 80% are county roads and communal roads. According to the Statistic Year Book for 2006, only 10.6% of these roads have been modernised, of which 30.7% have been asphalted. In 2005, public roads in Romania covered 79,904 km; through the SAPARD Programme, they have developed and modernised only 2,058 km, which represents very little of the necessary infrastructure. As for the drinking water supply, only 33% of the rural population has access to the public water network; when speaking of the warm water network, the situation is even more critical. About 70% of the rural households use wells to get their necessary amounts of water. For example, in most wells in the Bihor County, nitrite and nitrate content is above maximum admitted limit and yet the inhabitants keep drinking the water in these wells. The public sewage network assist only 10% of the total rural population, determining a major risk of polluting the water table, particularly where the sewage network has not been developed together with the water supply networks. Lack of sewing systems contributes mostly to soil and water table pollution. Thermal energy is very little used in the rural area: only 0.5% of the total thermal energy is distributed in the rural area, compared to the urban area where the percentage reaches 58%. Rural infrastructure in the field of communications is very poor from all the points of view: there are 138 Internet users per 1000 inhabitants and 92 computers per 1000 inhabitants. Population’s access to medical services is hindered by the deficit transport services, and the quality of medical services is hindered by the very old or even absent medical equipment, by the low number of doctors, and by the professional skill level of the medical staff. In most communes, there are only basic medical services. In order to benefit from specialised services, inhabitants of rural areas have to go to town.

- 150 -


TPF

2. Economic growth and income as factors of development Development, as a complex factor, is, economically, the capacity of a national economy of generating and supporting annual growth through the prism of macro-economic indicators. Economic development is often seen as a continuous growth Gross Domestic Product phenomenon per both economy on the whole and inhabitant. This approach does not, unfortunately, solve such particular issues as poverty, unemployment, and uneven income distribution. These issues, if left unsolved, expand and aggravate. Poverty rate in Romania increased from 4% in 1989 to 20% in 1993 reaching in 2000 the highest level ever – 35.9% of the country’s population. Between 2000 and 2006, as a result of economic growth (the Gross Domestic Product increased with 5-6% yearly), poverty rate diminished with 13.8%, i.e. there were still 3 million people in absolute poverty in 2006. Rural areas are marked by vulnerability since incomes are based mainly on incomes from subsistence agriculture, which means that in unfavourable agricultural years poverty rate risks to increase considerably and have a bad impact on rural area children’s access to education and training. Income inequality has had an evolution in strict opposition to poverty rate. Income inequality decreased during periods of economic regression and started to increase with economic growth, so that the gap between the poorest and the richest has been larger and larger particularly after 2000. Compared to other European nations, income inequality in Romania has had among the highest values in the European Union. As for the unemployment rate in Romania, it has had an ascending trend after 2000 (Table 1). Table 1 Unemployment rate evolution in Romania (2001-2006) Year 2001 2002 2003 2004 2005 Unemployment rate (%) 8.8 8.4 7.4 6.3 5.9 Source: Romania’s Statistic Yearbook

2006 5.2

The number of unemployed people in the rural area represents 33% of the total number of unemployed people in Romania, with ‘masked unemployment’ as a basic phenomenon. Per age groups, the highest unemployment rate was at the level of young rural population, with ages between 15 and 24 years (13.9%). The precarious situation of the incomes from the rural area pleads in favour of the necessity for developing a diversified rural economy, with emphasis on the developing potential in the non-agricultural sector as a sustainable source for the living conditions of the communities in the rural area and for the development of rural economy. In rural areas, the average income per capita is about 95€, while in the urban area it reaches 135€. At the level of rural households, the income comes particularly from agricultural production, ensuring 43.4% of the total income. The average of the income from non-agricultural activities at the level of households was in 2005 about 12€ per month, i.e. 4.1% of the net income. At present, rural economy is characterised by a low degree of diversification and by a dependence on agricultural activities that determines the maintenance of low income levels for the populations live in rural area.

- 151 -

The Life Quality in the Rurals Communities of Romania

T. Mateoc-Sirb, Victoria Seulean,

Camelia Manescu 3. Rural population and access to education The issue of labour occupancy is directly linked to that of ensuring incomes and to the issue of life quality at individual and social levels. In rural areas, because of the low density of population (45.1 inhabitants per km2), there is low interest in investors. A proper infrastructure and quality services could contribute to the development of jobs and better living conditions for the rural population. The banking sector is not interested in financing rural business since they are perceived as risky; this is why there is a trend for the banking sector to diminish its activity in the rural area because of the low profitability rate. This aggravates the financial situation of economic agents in the rural area and, as a consequence, they hinder rural economic development. The diversification of rural economy also depends on the level of education, knowledge and professional skills. Though infrastructure is an important element in the social and economic development of the rural area, professional training and primary education are the main instruments of good development through the conversion of the agricultural labour force into non-agricultural labour force. The number of educational institutions in the rural area decreased as a result of restructuring the educational system and of the lack of trained teachers. Though rural population represents 45.1% of the total Romanian population, the degree of participation in the rural area in the academic year 2005-2006 was 31.5% of the total population enrolled in education. In the rural area, over 30% of the population aged 15 has not graduated from school or only graduated from primary school. In 2007, only 24.54% of the students in the rural area managed to attend high school courses, in decline from the year 2005 when the percentage was 36,0%. The share of students in the rural area attending high school decreases from one year to another, which is rather worrying. The share of rural population with a high level of education represents 1.8% of the total population ages over 15 as a consequence of low incomes. There is a direct relation between the educational level and poverty; this is why stability of incomes in a family has considerable impacts on the participation to the educational acts. Children from families with low incomes are twice more exposed to school abandonment, compared to children from families with a stable income source. CONCLUSIONS 1. The present situation of roads, running water, and sewage network affects considerably the life quality of the rural population and is an impediment in the development of economic activities in rural areas. 2. The access of rural population to basic education and to health services is hindered by the transportation services and by the lack of incomes. 3. Deficit infrastructure results in a low interest in investments and hinders the development of rural economy. 4. The banking sector is not interested in financing rural business, they are considerate is not efficient. 5. The low level of instruction and education is reflected by the quality of labour force in the rural area, a restrictive factor for the perspectives of diversification of economic activities.

- 152 -


TPF

6. Population occupancy rate in the rural area from the total active population in the rural area is as follows: 64.2% in the primary sector, 18.7% in the secondary sector, and 17.1% in the tertiary sector. 7. The precarious situation of incomes in the rural area pleads for the necessity of developing a diversified rural economy. 8. The general objectives of the national strategy for rural development over the period 2007-2013 are: - increasing the economic dynamics of rural areas in Romania, including sustainable development of the agricultural and forestry sectors; - preserving and improving the environment; - increasing social and life quality dynamics in the rural areas. These objectives correlate with the EC Regulation No. 1698/2005 as well as with the strategic directions of development of the EEC. All these aspects characterize the Romanian rural area. Each rural community has its own specific problems that need special approach. Solving these specific problems is the task of local authorities and of the local mayor that should very well know the needs of the inhabitants of the community in which he/she lives.

Bibliography 1.Man, T. E., Nicoleta Mateoc-Sîrb, 2008, Dezvoltarea rurală şi regională durabilă a satului românesc, Editura Politehnica, Timişoara 2.Otiman, P. I. et al., 2006, Dezvoltarea rurală şi regională durabilă a satului românesc, Editura Academiei, Bucureşti 3.***Anuarul Statistic al României colecŃie 4.***Barometrul Opiniei Publice (BOP) 1998-2007, realizat de FundaŃia Soros 5.***INS - TendinŃe Sociale 2006 6.***Planul NaŃional Strategic pentru Dezvoltare Rurală 2007-2013

- 153 -

- 154 -


TPF

AN EMPIRICAL STUDY ON THE DEVELOPMENT OF AGRICULTURAL INSURANCE MARKET T. MATEOC-SÎRB*, ŞEULEAN VICTORIA**, NICOLETA MATEOC-SÎRB* *

Universitatea de ŞtiinŃe Agricole şi Medicină Veterinară a Banatului Timişoara, Calea Aradului, nr. 119 ** The University of the West from Timişoara, The Faculty of Economics and Business Management, I. Pestalozzi Street, no. 16, 1900 Timişoara, e-mail: [email protected] Key words: agricultural crop insurance, subscribed raw premiums, damage rate, insurance coverage Maintaining a certain degree of certainty among agricultural producers about the possibility of obtaining stable and efficient results makes it necessary to have protection through insurance and re-insurance in the field. In this respect, in this paper we intend to make an analysis of the degree of penetration of agricultural crop insurance in Romania as well as of the involvement of the state as an insurer. The conclusion of the authors is that of the 43 insurance companies operating on the Romanian market, only 11 offer agricultural insurance policies. The degree of coverage by insurance of agricultural areas in the year 2006-2007 is only 17%, i.e. only 1.8 million ha are insured out of 10.5 million ha. Insured areas have only increased with about 20-25% compared to the agricultural year 2005-2006. In order to reach the level of industrially developed nations in the European Union, where the degree of coverage by agricultural insurance is, on the average, 65-70%, Romania still has a segment of 48-53% that should be insured of the total insurable agricultural areas. INTRODUCTION Natural calamities and other highly dangerous situations existing in agriculture are the factors that can overturn the results of the agricultural process. That is why maintaining a certain degree of certitude in what concerns stable and efficient results implies the protection through insurance and reinsurance in this field. MATERIAL AND METHODS As a working material the authors have used information and statistics data published in different papers or specialty books and as a working method we have used observation, analysis, selection, comparison, and statistics interpretation. RESULTS AND DISCUSSIONS 1. Recent developments of agricultural insurance in Romania Agricultural insurance practiced at present in Romania aim at achieving the compensation function of the damage by natural calamities and by different accidents and diseases as well as the prevention function of damages. In this respect, the main categories of specific insurance practiced in the field aim at the following: - insuring agricultural crops and vineyard and orchard produce; - insuring the livestock. Risks such insurances protect from are, in a non-exhaustive order, as follows: excessive,

- 155 -

An Empirical Study on the Development of Agricultural Insurance Market

T. Mateoc-Sirb, Seulean Victoria, Nicoleta Mateoc-Sirb

time-persisting drought that affects non-irrigated lands; floods caused by rivers or other water courses or from dam break; abundant and long-lasting rainfalls; excessively low temperatures, below plants’ biological resistance limit; thick layer of snow that damages vegetal and animal sectors; sudden melting of the snows that cause floods from rivers and marshing; hurricanes and other disasters and catastrophes caused over extended areas. Largo sensu, they consider natural calamities quantitative and qualitative crop losses, mortality and/or necessity slaughtering of the livestock caused by the destructive power of natural phenomena and diseases over wide areas. Naming and grouping within diseases categories causing natural calamities in plants and animals is done by the Ministry of Agriculture, Food and Forests and is acknowledged by Government’s Decision.At present, in Romania agricultural insurance are practiced by a limited number of insurers, among which: FATA Asigurări, ASIROM S.A., OMNIASIG S.A., ALLIANZ łIRIAC S.A., and others. Optional insurance in agriculture has been relatively low. In the agricultural year 2006-2007 they insured only 1.8 million ha of a potential of about 10.5 million ha, i.e. a coverage degree of only 17%. Insured areas increased with only about 20-25% compared to the agricultural year 2006-2006. in order to reach the level of European Union nations, where the coverage degree is, on the average, 65-70%, Romania still has a segment of 48-53% of the total agricultural areas that needs to be insured. To ensure the degree of development of agricultural insurance, we focussed on the analysis of this field over the period 2007-2008. As for the first half of the year 2008, the value of raw premiums on the market of agricultural insurance reached 41.40 million RON, i.e. 11.3 million Euros (Table 1)1. The total value, representing below 1% of the total subscriptions of the insurance companies in Romania represent the cost paid by agriculturists to cover spring crops in 2008. In the entire year 2007, raw premiums subscribed for agricultural insurance reached 54.76 million RON (16.41 Euro). At the same time, the volume of damage paid for agricultural damage total 5.31 million RON (1.45 million Euro) of which the highest payment obligations belonged to the following insurance companies: ALLIANZ-TIRIAC (1.88 million RON), ASIROM (0.92 million RON) and FATA Asigurări (0.66 million RON). Table 1 Raw premiums subscribed in agricultural insurance in 2007-2008 No .

Insurance company

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

FATA Asigurări ASIROM OMNIASIG ALLIANZ-TIRIAC ARDAF GENERALI ASTRA-UNIQA ASIBAN EUROINS B.C.R. ASIGURARI CARPATICA ASIGURARI TOTAL

10. 11.

Share of agricultural insurance of the total portfolio of 2008 47.58% 1.89% 0.94% 0.65% 1.54% 1.17% 0.65% 0.52% 2.21%

Raw premiums subscribed Semester I 2008 Year 2007 MilMillion Million Million lion Euro Euro RON RON 3.32 12.18 2.63 8.77 2.07 7.59 5.10 17.00 1.57 5.76 0.28 0.95 1.23 4.53 4.52 15.08 0.92 3.37 1.72 5.76 0.67 2.48 1.31 4.39 0.46 1.70 0.23 0.77 0.43 1.57 0.33 1.11 0.41 1.49 0.00 0.00

Market share in 2008 29.41 18.34 13.92 10.94 8.13 5.98 4.10 3.80 3.60

0.24%

0.17

0.62

0.24

0.82

1.50

0.27%

0.03

0.11

0.04

0.12

0.27

0.98%

11.28

41.40

16.41

54.76

100.00

Source: www.1asig.ro. - 156 -


TPF

Among insurers practicing agricultural insurance at present, Societatea FATA Asigurări is the leader, with a volume of raw premium of 12.18 million RON in the 1st semester of 2008 (rank 3 in 2007, with a value of raw premium subscribed of 8.77 million RON), with a market share of 29.41%. This share represents 47.6% of the total portfolio of the Societatea FATA Asigurări. The following positions in the top list of the first five agricultural insurers ran the following: ASIROM, with 7.59 million RON subscriptions and a market share of 18.34% (rank 1 in 2007 with a value of raw premium subscribed of 17.00 million RON), and OMNIASIG, with 5.76 million RON and 13.92% of the market (rank 6 in 2007 with a value of raw premium subscribed of 0.95 million RON). They are followed by ALLIANZ-TIRIAC, with 10.94% of the market, with a value of raw premium subscribed of 4.53 million RON (rank 2 in 2007 with a value of raw premium subscribed of 15.08 million RON), and ARDAF, with a value of raw premium subscribed of 3.37 million RON, and 8.13% of the market (rank 4 in 2007 with a value of raw premium subscribed of 5.76 million RON). The classification presented above – raw premiums subscribed and agricultural insurance market share – can still be completed. Thus, an interesting evolution can be relevant also from the point of view of the damage coverage of the insured agriculturists who faced calamity crops. This type of activity can be characterised, on one hand, on the ground of the volume of payments for damage in insured crops and, on the other hand, on the ground of the damage rate calculated as a ratio between raw premiums subscribed and cashed in for agricultural insurance and the value of payments for damage in agricultural crops. But before we do so, we need to present natural phenomena having had an impact on agricultural production and having damaged crops during the period under study. From an agro-meteorological point of view, the agricultural year 2006-2007 can be characterised as atypical. There were late spring frosts (at the beginning of May) that greatly damaged particularly vineyards, orchards, and vegetable crops, and in May-September 2007 there violent meteorological phenomena such as ht days resulting in drought followed by torrential rainfalls accompanied by hail stones and storms, and even by floods. The events described above resulted in losses (crops on large areas were destroyed). The damage recorded were extremely high, so that insurance companies paid for the agricultural year 2006-2007 a volume of damage of about 48.3 million RON for a value of insurance premiums of about 53.7 million RON. In this case, the rate of calculated damage was 89.94%, as shown above1. In the first semester of the year 2008, damage paid by insurance companies reached 5.31 million RON (1.45 million Euro), and in the financial year 2007 they paid 32.26 million RON (9.7 million Euro) agricultural insurance. Analysing damage rate per insured at the level of the year 2007, we can see there are great differences between insurers (Table 2). For example, Societatea ALLIANZ-łIRIAC paid damage for 20.16 million RON for a volume of cashed in premiums of 15.08 million RON, with a damage rate of 133.6%, i.e. a clear loss over this segment. This led to a loss of the interest of the insurance company for agricultural insurance which went down in the top list of agricultural insurers from the 2nd to the 4th position. A high damage rate in 2007 was that of the insurance companies ASTRAUNIQA S.A. and GENERALI S.A. – 79.2%-67.6%. The other insurance companies recorded small damage rates within the group of agricultural insurance – 0-30%.

- 157 -

An Empirical Study on the Development of Agricultural Insurance Market

T. Mateoc-Sirb, Seulean Victoria, Nicoleta Mateoc-Sirb

Table 2 Agricultural insurance damage paid in 2007-2008 No.

Insurance company

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

FATA Asigurări ASIROM OMNIASIG ALLIANZ-TIRIAC ARDAF GENERALI ASTRA-UNIQA ASIBAN EUROINS B.C.R. ASIGURARI CARPATICA ASIGURARI TOTAL

11.

DAMAGE PAID Semester I 2008 Year 2007 Million Million Million Million Euro RON Euro RON 0.18 0.66 0.60 2.01 0.25 0.92 1.51 5.02 0.08 0.29 0.04 0.12 0.51 1.88 6.04 20.16 0.07 0.27 0.36 1.21 0.11 0.42 0.89 2.97 0.00 0.00 0.18 0.61 0.11 0.40 0.01 0.04 0.10 0.38 0.06 0.22 0.02

0.08

-

-

1.45

5.31

9.70

32.36

Damage rate and rank in the top of damage payers in 2007 22.9% (4) 29.5% (2) 12.6% (8) 133.6%(1) 21.o% (5) 67.6% (3) 79.2% (6) 3.6% (9) 26.8%(7) -

Source: www.1asig .ro. 2. State involvement in agricultural insurance The low degree of coverage in contract insurance of agricultural crops in Romania corroborated with the fact that catastrophe risks have known a continuous increase these years resulted in the state involvement as agricultural insurer. In this sense, in 2002, Romania’s Government issued the Law 381 concerning damage payment in case of calamity in agriculture. In fact, state involvement in agricultural insurance is manifest in two directions. The first has in view state support of some of the insurance premium for risk factors insured for agricultural crops, livestock, poultry, bee families, and fish as listed by Ministry’s Order. In the years 2007 and 2008 state subvention reached 50%. This measure aimed at enhancing the demand for agricultural insurance among Romanian agricultural producers. Secondly, the state grants damage to agricultural producers that suffered damage from natural phenomena ad diseases (zoonoses) that generate natural calamity. The payment of damage by agricultural producers – physical or legal people – for natural calamity produced by natural phenomena and disease generating calamity is only done for agricultural crops, livestock, and poultry that were insured by insurance companies. Administering, using, and managing the amounts for agricultural damage payments are done by the Ministry of Agriculture. Damage payment is granted to agricultural producers in the following conditions: - for agricultural crops and plantations affected by natural calamity, only for damage above 30% of the production, the maximum level of the damage payment being 70% of the expenses until the time the insured phenomenon occurred; - for livestock, poultry, bee families, and fish, the damage represents maximum 80% of the insurance value, diminished by the value of the by-products resulted, and that can be valorised according to legal stipulations. CONCLUSIONS The first conclusion to be dawn from this study is that the coverage degree in agricultural crop insurance is very low compared to the agricultural potential and to the level of

- 158 -


TPF

European Union developed nations. As we showed based on data, Romania still has a segment of 48-53% agricultural land of the total insurable agricultural area that should be insured. On one hand, this gap is difficult to recuperate, but on the other hand, it represents a considerable potential in the evolution of agricultural insurance group in Romania. A second conclusion we could draw from the present study is related to the state’s role of insure. Protection offered by the state is limited to a relatively low number of risks, and damage payment is conditioned by the existence of optional insurance contracts for calamity crops. In our opinion, this conditioning has the role of protecting agricultural producers in case of natural calamity resulting in material damages. State’s involvement in agricultural insurance will increase in the years to come, in or opinion. The state will be the basic insurer for catastrophe risks while common risks, i.e. those evens acting on smaller areas ad having a random unpredictable distribution, protection will be done by commercial insurance companies. The third conclusion is that agricultural insurance have a low incidence because of the high costs. Covering crop damage is, as we have shown above, rather risky for many insurers because of the increasing frequency and intensity of risks, resulting, in some cases, in an insurance premium of 6-8% of the insurance value. As a corollary of our findings and conclusions, we claim the necessity of agricultural insurance. More than that, we suggest an integrated complex system of insurance that include, together with agricultural crop and livestock insurance, a complex household insurance (buildings, their content, and household inventory). Bibliography 1.*** 381/2002 Law, regarding indemnity in case of natural calamities in agriculture 2.*** 136/1995 Law, completed and modified regarding the activity of insurance-reinsurance 3.*** The Report of the Commission of Insurance Surveillance during the years 2002-2006 According to www.1asig.ro

- 159 -

- 160 -


TPF

A FENNTARTHATÓ FEJLİDÉS MEGJELENÉSE A VÁLLALATI JELENTÉSEKBEN Dr. Gál Jolán fıiskolai tanár Jelen cikkemben a fenntartható fejlıdés koncepciójának a kialakulását, fejlıdését kisérem nyomon, globális regionális nemzeti és vállalkozás szinten. Vállalkozói szinten bemutatom ” a fenntartható fejlıdés koncepció” felismerésének szükségességét, a megvalósulás érdekében tett intézkedések hatását, és kimutatását a számviteli beszámolóban, továbbá a számviteli beszámolót kiegészítı Környezeti és Fenntartható Fejlıdés jelentésekben. 1. A fenntartható fejlıdés története, eredményei A XX. században kezdett rádöbbeni az emberiség a környezet károsodásának veszélyére és hatására. A környezeti károsodások mérséklése érdekében cselekvési programokra és azok következetes végrehajtására van szükség. A kedvezıtlen természeti gazdasági és társadalmi problémák, folyamatok megjelenése közvetlen veszélyt jelentett az emberiség jövıjére. Ezen veszélyforrás felismerése alapján 1968-ban tudósok és nemzetközi szakemberek részvételével Rómában tartott konferencián elhatározták, hogy a jövıben tudatosabban foglalkoznak az emberiség problémáival. Aurelio Peccei és Alexander King javaslatára hozták létre az ún. Római Klubot. A Római Klub 1972-ben egy meghatározó jelentést adott ki, a „Növekedés határai” címmel. A jelentés összeállítói arra a következtetésre jutottak, hogy” a XXI. század közepére globális környezeti katasztrófa léphet fel, kimerülnek a természeti erıforrások, drámai módon megnövekszik a környezet szennyezettsége, s a Föld rohamosan növekvı lakosságát egyre nehezebb lesz megfelelı mennyiségő és minıségő élelemmel ellátni.”1 A Római Klub által kiadott dokumnetum összeállítói az elızıekben megfogalmazott problémákra a választ a gazdasági növekedés korlátozásában látják megoldhatónak. Ebbıl eredıen a „Növekedés határai” címő munka számos vitát váltott ki, ugyanakkor lehetıvé tette, hogy keressék a méltányos, igazságos megoldásokat. ENSZ Emberi környezet konferencia, Stockholm Az 1972-ben összehívott konferencia deklarálta, hogy a környezet degradálódása és a környezetszennyezés, mint új jelenség globális veszélyt jelentenek az emberiség számára. ENSZ Közgyőlés határozata A stockholmi konferencia után felmerült problémák alapján, megállapítást nyert, hogy a környezetvédelmi feladatokat csak a gazdasági szektorok tevékenységével együtt lehet megoldani. Azaz a környezetpolitikát és a gazdaságpolitikát integrálni kell. Ez tette szükségessé, hogy az ENSZ közgyőlés határozatot (1984) fogadott el a Környezet és Fejlıdés Világbizottsága (World Commission on Enviroment and Development) megalakulásáról. A bizottság 1987-ben „Közös Jövınk” címmel készítette el jelentését. A jelentésben fogalmazták meg meg a fenntartható fejlıdés koncepcióját, rögzítik azokat az elveket és követelményeket, amelyek betartása esetén a Föld megmenthetı a jövı generációi számára. A jelentés a fenntartható fejlıdést a következıképpen határozza meg: „olyan fejlıdés, amely a jelen igényei-

1

Láng István: Környezetvédelem és Fenntartható fejlıdés Mindentudás Egyeteme 9. elıadás 2.o (2002.)

- 161 -

A fenntartható fejlıdés megjelenése a vállalati jelentésekben

Dr. Gál Jolán

nek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövı generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetıségétıl”2. A fenntartható fejlıdés társadalmi, környezeti, gazdasági dimenziókon alapszik. Ezen dimenziókat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell vizsgálni, a különbözı fejlesztések kidolgozásánál és a megvalósulás során. A téma szempontjából fontos évnek tekinthetjük 1993-at is, ekkor alakult meg az ENSZ Fenntartható Fejlıdés Bizottsága, amelynek feladata a fenntartható fejlıdés program végrehajtásának koordinálása. A Bizottság 1995-ben kezdte meg a fenntartható fejlıdés jellemzésére alkalmazott indikátorrendszer nemzeti szintő kidolgozását. A kidolgozott indikátorrendszer a következı négy csoportot határozza meg: társadalmi, környezeti, gazdasági, intézményi. Az egyes csoportokon belül altémákat és az altémák jellemzésére alkalmazott indikátorokat (mérıszámokat) határoznak meg. A kidolgozott indikátorrendszer alkalmas a nemzeti fenntartható fejlıdés programok, projektek mérésére, továbbá lehetıséget biztosít a nemzetek közötti összehasonlításra is. Az indikátorrendszerek felépítés megtalálható a www.ff3.hu/indiator.html internetes oldalon. Fenntartható Fejlıdés Világkonferencia, Johannesburg A Világkonferencia értékelte az 1992-2002. évek közötti idıszakban, a fenntartható fejlıdésben elért eredményeket, és az akadályozó tényezıket. A Világkonferencián elfogadták a fenntartható fejlıdésrıl szóló dokumentumot, és a végrehajtási tervet. A résztvevı országok megállapodtak abban, hogy 2005-ig stratégiai terveket dolgoznak ki az erıforrások megırzésérıl. Európai Unió: Fenntartható Fejlıdési Stratégia Az Európai Tanács 2001-ben Göteborgban fogadta el az elsı Fenntartható Fejlıdési Stratégiáját. A dokumentum rögzíti az Európai Unió fenntartható fejlıdés iránti elkötelezettségét. A Fenntartható Fejlıdés Stratégiát 2004-ben felülvizsgálták, ennek eredményeként készült el „A fenntartható fejlıdés stratégiájának felülvizsgálatáról - Cselekvési program” címő dokumentum, amelyet az Európai Tanács fogadott el. A megújult Fenntartható Fejlıdési Stratégia átfogó célja az olyan intézkedések azonosítása és kidolgozása, amelyek lehetıvé teszik az EU számára mind a jelen, mind a jövı nemzedékek életminısége folyamatos javításának megvalósítását, olyan fenntartható közösségek létrehozása révén, amelyek hatékonyan gazdálkodnak az erıforrásokkal és tudnak élni a gazdaságban rejlı ökológiai és szociális innvoációs lehetıségekkel, ezáltal biztosítva a fellendülést, a környezetvédelmet és a társadalmi kohéziót. A Világkonferenciák és az Európai Unió Fenntartható Fejlıdés Stratégiájának hatása Magyarország környezetvédelmi politikájára. Az 1972-es Stockholmi Konferenciát követıen készültek el a környezetvédelmi politikák nemzeti szinten, így hazánkban is. A fenntartható fejlıdéssel foglalkozó világkonferenciákon 1992-tıl Magyarország is rendszeresen részt vesz. 1993-ban hozták létre a Fenntartható Fejlıdés bizottságot. Az ezt követı idıszakban jelentek meg a természeti erıforrásokkal való takarékos gazdálkodásra, a környezetszennyezés megelızésére és csökkentésére irányuló törvények, rendeletek. A jogszabályok megadják azokat a normákat és elvárásokat, amelyeket teljesíteni kell a vállalkozásoknak a környezeti erıforrás gazdálkodás területén. A legfontosabb jogszabályok, amelyek a számviteli szabályozást is érintik: 2

„Közös Jövınk” 1987

- 162 -


• • • •

TPF

1995. évi LIII. tv. a környezet védelmének általános szabályairól; 1995. évi LVI. tv. a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról; 1996. évi LIII. tv. a természet védelmérıl; 2000. évi XLIII. tv. a hulladékgazdálkodásról.

Az 1997-óta létezı Nemzeti Környezetvédelmi Programok a világkonferenciákon meghatározott célok teljesítésére kerülnek kidolgozásra. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után az egyik, a közösségitagságból eredı kötelezettségünk lett sz önálló nemzeti fenntartható fejlıdésre vonatkozó stratégia elkészítése. A stratégia 2007. elején készült el, 2007. július 29-én a kormány elfogadta, majd 2007 ıszén benyújtották elfogadásra az Országgyőlésnek is. Az Országgyőlés azonban még nem fogadta el, helyette további társadalmi vitára bocsátotta a stratégiát. Megalakult azonban 2008-ban a Nemzeti Fenntartható Fejlıdési Tanács (NFFT)3, az Országgyőlés 57/2008 határozata tartalmazza a NFFT közjogi jogállását, jogkörét, összetételét és feladatait, valamint mőködési rendjét. A tanácsban társadalmi szervezetek, szakszervezetek, szakmai szervezetek és egyházak vesznek részt. A testület célja az, hogy a döntésekben tükrözıdjenek a jövı generáció és a fenntartható társadalom érdekei. A 32 tagú testület a fenntartható fejlıdéssel foglakozó stratégia megújításában és végrehajtásában közremőködı szervezetek egyeztetı, véleményezı, javaslattevı fóruma. A tanács feladata a 2030-ig szóló stratégia kidolgozása. 2. A fenntartható fejlıdés koncepciója vállalati szinten A fenntartható fejlıdés leképezıdése mikro-ökonómiai szinten a vállalkozások társadalmi felelısség-vállalásában jelenik meg. A vállalkozásoknak gazdasági döntéseik során törekedniük kell a korlátozottan rendelkezésre álló erıforrások takarékos felhasználására, biztosítani kell az erıforrások fejlesztése és megóvása közötti egyensúlyt, továbbá megfelelı párbeszédet kell biztosítani, az un. érintettjeivel, „stakeholder”-jeivel. Az érintettek körébe tartoznak a vállalat belsı elemei, a tulajdonosai, a dolgozói és a külsı elemek is, a szállítók, vevık, hitelezık, versenytársak és nem elhanyagolható az a harmadik dimenziónak is nevezhetı környezet, amelyben az adott vállalkozás a tevékenységét végzi (lakosság, más egyéb szervezetek). A vállalatoknak egyre jobban fel kell ismerniük, hogy a jó környezetvédelmi teljesítmény, pozitív gazdasági teljesítményeket eredményez. A környezeti és gazdasági teljesítmények kapcsolatának vizsgálata ezért kiemelten fontos. E témakörben, két nézettel találkozhatunk. Az egyik a tradicionális, azaz a hagyományos nézet, mely azt vallja, hogy amennyiben a vállalatok növelik a környezetvédelmi teljesítményüket, akkor ennek hatására a költségek növekednek és csökken a vállalatok által elérhetı gazdasági teljesítmény. Véleményük szerint csak a gazdasági hatékonyság rovására lehet, a környezetvédelmi teljesítményt javítani ez az un. ’win-lose’ paradigma, angolul. A magyar vállalkozások körében is felfedezhetı a hagyományos nézetet vallók tábora, ezt igazolja a Szonda Ipsos és a Magyar Üzleti Tanács a Fenntartható fejlıdésrıl készített felmérése is. A felmérésben a 100 fı feletti közép és nagyvállatok vettek részt4. A kérdıíves felmérés kiterjedt egyrészt a fenntartható fejlıdés, a vállalati felelısségvállalás fogalmának ismeretére, másrészt a pozitív és negatív környezeti hatásokra.

3 4

Nemzeti Fenntartható Fejlıdési Tanács alakult /www.uzletietika.hu Környezetért aggódó cégvezetık; forrás: www.vallalkozóinegyed.hu.

- 163 -


Dr. Gál Jolán

A felmérésbıl megállapítható, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem érvényesítik az üzleti stratégiájukban a fenntartható fejlıdés szempontjait, felerészben motiváció hiányra, felerészben pedig profitjuk féltésére hivatkoznak. A másik nézet, a környezethatékonysághoz kapcsolódik (Ecoefficiency - Ökohatékonyság), e nézet szerint a környezetszennyezés egy formája annak, hogy a vállalkozás nem mőködik hatékonyan, ezért a szennyezés csökkentése a termelékenység, hatékonyság növekedését és a költségek csökkenését eredményezi. Véleményük szerint a gazdasági és környezetvédelmi hatékonyság együttesen jelenik meg a vállalat teljesítményében, ez azt a „win-win” paradigmával fejezik ki. A magyar vállalatok körében egyre több vállalkozás vallja magának ezt a nézetet, ezt igazolja egyrészt a már hivatkozott felmérés, amelybıl az állapítható meg, hogy a felmérésbe bevont vállalkozások kétharmadának üzleti stratégiájában szerepelnek a fenntartható fejlıdés szempontjai, továbbá az, hogy egyre több vállalkozás készít az éves beszámoló mellett Fenntarthatósági jelentést is. A második nézet vállalati gyakorlatba történı beépülése azonban nem várható el csak a vállalkozástól, hanem megfelelı hatósági szabályozás is szükséges, arra vonatkozóan, hogy a vállalati stratégiában a fenntartható fejlıdés egyik eleme, a környezetvédelmi teljesítmény javuljon. A hatósági szabályozáson kívül a vállalatoknak is fel kell ismerniük, társadalmi felelısségüket a mőködési környezetük minıségi fenntartásában, és a környezettudatos vállalatvezetésben. Ma már a környezetvédelem a verseny egyik tényezıje, általános elvárásként jelenik meg, hogy olyan termékek kerüljenek forgalomba, illetve olyan csomagolási eljárásokat alkalmazzanak, amelyek a környezetet nem, vagy kevésbé károsítják. Az elızıekbıl adódóan a vállatoknak kell elkészíteni a fenntarthatósággal kapcsolatos stratégiát. A hatósági szabályozások hazánkban az elızı részben felsorolt törvényekkel megtörténtek, a jogszabályokban foglalt elıírások a vállalatok környezettudatos gondolkodását segítik elı. A törvényekben megfogalmazott elıírások betartására megjelentek azok a jogszabályok is, amelyek az egyes környezeti határértékeket, környezetterhelési díjakat és a környezetszenynyezéshez kapcsolódó szankciókat szabályozzák. A rendeletekben meghatározott határértékek betartása minimum feltételként jelenik meg a vállalkozások számára. 3. A fenntartható fejlıdés koncepció érvényre jutása a vállalat által készített és nyilvánosságra hozott jelentésekben A környezetvédelem jelentıségének felértékelıdése a számvitel fejlıdésére is hatást gyakorolt. A vállalati számviteli rendszer a pénzügyi és vezetıi számviteli területeken kívül kiegészült a környezeti, vagy „zöld” számvitellel. A környezeti számvitel feladata azoknak az információknak a biztosítása, amelyek lehetıvé teszik a vállalat menedzsment döntéseinek környezeti hatásait mérni, továbbá lehetıvé teszi a környezeti információk nyilvánosságra hozatalát is. A környezetvédelemmel kapcsolatban tett intézkedésekrıl, azok hatásáról a vállalkozás által készített éves beszámoló részét képezı „Kiegészítı melléklet”, az éves beszámoló részét nem képezı „Üzleti jelentés”, továbbá a „Fenntarthatósági Jelentés” ad információt. A környezetvédelemi elıírások figyelembe vétele és az ehhez kapcsolódó információk nyilvánosságra hozatala a számviteli szabályozásban fokozatosan jelent meg. A számvitelrıl szóló 1991. évi XVIII. törvény nem ír elı a környezetvédelemmel kapcsolatban bemutatandó információt. A törvény 1993. évi módosítása (1993. évi CVIII. tv.) elıször határozza meg azoknak az információknak a körét, amelyeket közölni kell a vállalkozásoknak tevékenységük környezetre gyakorolt hatásáról, a bemutatást a kiegészítı mellékletben kell megadni. A kiegészítı melléklet számszaki és szöveges információkat tartalmaz annak érdekében, hogy az információt felhasználók jobban tudják értelmezni az éves beszámoló részét képezı mérleg és eredménykimutatás adataiból a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmezıségi helyzetét.

- 164 -


TPF

A kiegészítı mellékletben bemutatandó információk: - a környezetvédelmet közvetlenül szolgáló tárgyi eszközök nyitó állománya, növekedése, csökkenése, átsorolása, a halmozott értékcsökkenés és annak változása mérlegtételenkénti részletezésben, - a veszélyes hulladékok, a környezetre káros anyagok mennyiségi és értékadatai, a veszélyességi osztályba sorolásnak megfelelıen. Közölni kell a nyitó állományt a tárgyévi növekedést, csökkenést és a záró állományt is, - a környezetvédelmi kötelezettségek fedezetére a tárgyévben és az elızı évben képzett céltartalékok összegét, - a mérlegben nem szereplı környezetvédelmi károk, kötelezettségek várható összegét. A törvény módosítása tette lehetıvé, hogy a veszélyes hulladékok tárolására igénybe vett földterület, telek használata esetén értékcsökkenési leírást számoljon el a vállalkozó. A számviteli törvény 1996. évi módosítása (1996. évi CXV. tv) a bekerülési érték tartalmát módosította azáltal, hogy a környezetvédelmi termékdíj is része lett a bekerülési értéknek. A kiegészítendı mellékletben a környezetvédelemmel kapcsolatban csak számszaki bemutatást ír elı a törvény, szöveges magyarázat csak abban az esetben jelenik meg, ha a számszaki adatokban jelentıs változás következik be az elızı évhez viszonyítva. A kiegészítı mellékletre vonatkozó elıírások a környezetvédelmi tevékenység közzétételére vonatkozóan nem nyújtanak elégséges információkat a vállalkozó minden érintettje részére. Üzleti jelentés Az éves beszámoló elkészítésével egyidejőleg az éves beszámolót készítı vállalkozásoknak üzleti jelentést is kell készíteni. A jelentés készítésének célja, hogy bemutassa a vállalkozás üzletmenetét, a tevékenysége során felmerült fıbb kockázatokat, bizonytalanságokat egyrészt a múlt idıszakra, másrészt a jövıre vonatkozóan, annak érdekében, hogy a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérıl megbízható és valós képet adjon. Az üzleti jelentésben olyan elemzést kell készíteni, amely rávilágít az üzletmenetben bekövetkezett fejlıdésre, a vállalkozás által elért teljesítményre. A teljesítmény értékelését egyrészt pénzügyi mutatókon, másrészt nem pénzügyi mutatókon keresztül kell elvégezni. A környezetvédelem jelentıségének növekedése tette szükségessé, hogy a 2001. január l-én hatályba lépett, a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény az üzleti jelentésben bemutatandó információk körét, a környezetvédelemre vonatkozó információkkal kiegészítette. A vállalkozásnak az üzleti jelentésben a következıket kell bemutatnia:5 - a környezetvédelemnek a vállalkozó pénzügyi helyzetét meghatározó, befolyásoló szerepét, a vállalkozó környezetvédelemmel kapcsolatos felelısségét, - a környezetvédelem területén történt és várható fejlesztéseket, az ezzel összefüggı támogatásokat, - a környezetvédelem eszközei tekintetében a vállalkozó által alkalmazott számviteli politikát, - a környezetvédelmi intézkedéseket, azok végrehajtásának alakulását. Mindezek alapján megállapítható, hogy az éves beszámolóban a környezetvédelem pénzügyi vonatkozásai jelennek meg. Kiemelten foglalkozik a környezeti károk helyreállítása során ténylegesen felmerült, illetve az elıre nem látható költségekkel, továbbá a várható környezeti kötelezettségekkel. A nemzetközi számviteli szabályozásban nem található külön környezetvédelmi standard. A környezetvédelemre vonatkozó elıírások a 37. számú Nemzetközi Számviteli Standard (IAS) 5

Forrás: 2000.évi C. törvény 95.§ (5) bekezdés

- 165 -


Dr. Gál Jolán

„Céltartalékok, függı kötelezettségek és követelések” standardban jelennek meg. A hazai szabályozás is erre irányul, elıírása alapján azokra a környezetvédelmi kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínő, vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük idıpontja még nem ismert az adózás elıtti eredmény terhére, a vállalkozó köteles céltartalékot képezni. A jövıbeni környezetvédelmi költségek fedezetére pedig a vállalkozó dönti el, hogy képez e céltartalékot, ezzel kapcsolatos döntését a „Számviteli politikában” rögzítenie kell. Az üzleti jelentés már jóval nagyobb áttekintést biztosít a vállalkozó környezetvédelmi tevékenységérıl és ezzel segíti a beszámolóban kimutatott egyéb számszaki adatok értelmezését. Meg kell jegyezni, hogy az üzleti jelentésben közölt információk nem teljesen nyilvánosak, az érdekeltek egy része kap tájékoztatást a vállalkozó környezetvédelmi tevékenységérıl, a tulajdonosok, befektetık, hitelezık és a munkavállalók (az un. harmadik dimenzió nem kap információkat). A vállalkozás székhelyén az üzleti jelentés megtekintését a az érdekeltek részére a vállalkozónak biztosítani kell. Az éves beszámoló és az üzleti jelentésben kimutatott adatok hitelességét a könyvvizsgálat biztosítja. A könyvvizsgálatot a könyvvizsgálónak a hatályban lévı Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok alapján kell elvégezni. A Nemzeti Standardok a Nemzetközi Könyvvizsgálati Standardokon alapulnak. A nemzetközi szabályozásban 1998. évben jelent meg az 1010. Témaszámú standard. A standard a vállalkozó környezetvédelmi ügyeinek könyvvizsgálatára ad útmutatást a könyvvizsgáló részére. Környezeti jelentés A környezeti jelentés az éves beszámolótól elkülönült jelentés, amelyben a vállalkozó minıségi információt nyújt gazdálkodásának környezetvédelmi vonatkozásai iránti elkötelezettségérıl. A vállalatok környezetvédelmi teljesítményükrıl 1994. óta környezeti jelentést bocsátanak ki. A jelentés készítésére vonatkozóan az Európai Unió (Eco- Management and Audit Scheme EMAS) környezeti menedzsment és átvilágítási rendszer ad útmutatást. Az EMAS rendszer felülvizsgálatra került és a jelenleg hatályos szabályozás az Európai Parlament és Tanács 761/2001/EK rendelet. A szabályozás szerint a rendszer bevezetıinek kötelessége legalább 3 évenként nyilvános környezeti jelentést készíteni. Ebben a jelentésben be kell mutatni a vállalkozás környezeti politikáját, a környezeti teljesítmény folyamatos fejlesztését, és a környezeti hatások csökkentése érdekében megvalósított feladatokat. Az üzleti és környezetvédelmi kockázat közötti kapcsolat kezelésének eredményeit, e mellett mennyiségi információt ad a környezetvédelmi teljesítményérıl. A jelentésben bizonyítani kell, hogy a vállalat nyílt párbeszédet folytat a vevıkkel, hatóságokkal, szakmai szervezetekkel, aki érdeklıdik a vállalat tevékenységének környezeti hatása iránt. A nyilvánosságra hozott környezeti jelentést auditálása kötelezı. Meg kell említeni, hogy Környezeti Jelentést az ISO 14001 Környezetközpontú irányításról szóló szabvány alapján is bocsáthat ki a vállalkozás. A szabvány 1997. évben jelent meg, nem jogszabály, hanem szabvány. A jelentésben itt is kötelezı a vállalat környezeti politikáját nyilvánosságra hozni, a környezeti hatások bemutatására az ajánlott listán szereplıket kell figyelembe venni. A jelentés auditálása nem kötelezı, a döntés a vállalkozóra van bízva. 4. Fenntartható Fejlıdés Jelentés A fenntarthatósági jelentés készítésének szükségessége A fenntarthatóságot érintı kockázatok és fenyegetések nagysága és az erre való válaszok számának növekedése szükségessé teszik, „hogy a gazdasági, környezeti és társadalmi hatások az érintettekkel (stakeholder) folytatott párbeszéd, a befektetéssel kapcsolatos dönté-

- 166 -


TPF

sek és piaci kapcsolatok alapvetı elemét képezzék”6. Az elvárásoknak csak úgy lehet megfelelni, ha van a fenntarthatóságról egy kidolgozott keretrendszer, amely világszerte ismert és használt, közös fogalmakon és következetes indikátorokon alapul. Ennek a rendszernek a kidolgozását vállalta fel az 1997. évben alakult Globális Jelentéstétel Kezdeményezés (Global Reporting Initiative, GRI) szervezet. A szakmai szervezet munkája során konzultációt folytatott befektetıkkel, üzleti, munkaügyi és civil szervezetekkel, annak érdekében, hogy a kidolgozott keretrendszer alkalmas legyen, átlátható formában a vállalat tevékenységeinek fenntarthatóságát bemutatni a vállalat érintettjei számára. A keretrendszer e mellett alkalmas a vállalat fenntarthatósági teljesítményének idıbeli összehasonlítására, és más vállalatokhoz történı összemérésre is. A GRI szervezet7, a jelentési keretrendszert folyamatosan felülvizsgálja és fejleszti, ennek eredményeképpen a keretrendszer 2005. évben átdolgozásra került. Az elkészült G3 útmutató tervezethez számos észrevétel érkezett, amelyek figyelembevétel után véglegesítették. A keretrendszert felépítése A fenntarthatósági jelentések készítéséhez kiadott útmutató két részben foglalja össze a jelentéstételre vonatkozó elıírásokat. Az elsı rész a jelentés tartalmát, minıségét és határait adja meg, a második rész a Standard adatközlésekkel foglalkozik. A jelentés, tartalma, minısége és határainak megállapítása A jelentés tartalmának minıségének és határainak megállapítása során a vállalkozásnak alapelveket kell érvényre juttatnia. Az alapelvek használatának, érvényre juttatásának célja, a jelentés átláthatóságának biztosítása. Az alapelvek egyik csoportja a jelentés témaköreit és az indikátorokat, a másik csoport a jelentett információ minıségét és megfelelı bemutatását teszi lehetıvé. A jelentés tartalmának megállapítása során, a „lényegesség” és a „teljesség” alapelveket kell figyelembe venni és betartani. A lényegesség elve az éves beszámoló elkészítése során is betartandó alapelv, amely azt jelenti, hogy „Lényegesnek minısül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása - az ésszerőség határain belül - befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéséit” (Sztv.16. § (4) bekezdés). A lényegesség küszöbértékét a saját tıke értékének változásával fejezi ki, azaz akkor lényeges az információ bemutatása, vagy elhagyása, ha a saját tıke legalább 20 százalékkal változik, nı vagy csökken. A lényegesség elve a fenntarthatósági jelentésekben azon ”gazdasági, környezeti, és társadalmi hatások figyelembevételét jelenti, amelyek átlépik azt a küszöbértéket, amely felett a szervezet a jelen igényének kielégítése mellett már megfoszthatja a jövı generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetıségétıl”(GRI 8.o.). Meg kell említeni, hogy a gazdasági, környezeti és társadalmi hatások a vállalat pénzügyi helyzetére is hatást gyakorolnak. Az alapelvek értelmezésében az a különbség, hogy a lényegességi küszöbértéket nem lehet számszerősíteni, azt a fenntartható fejlıdés koncepció alapján a vállalatnak kell meghatározni, a másik eltérés pedig, hogy a vállalat gazdasági, környezeti és társadalmi hatásai sokkal szélesebb csoportot érintenek. ,A teljesség elve azt jelenti, hogy a jelentés határait úgy kell megállapítani, hogy az teljes körően lefedje a vállalkozás által végzett tevékenység gazdasági, környezeti, társadalmi hatásait.

6 7

Útmutató fenntarthatósági jelentések készítéséhez 2000-2006 GRI 2.o. A szervezetrıl bıvebb információ a www.globalreporting.org.honlapon található.

- 167 -


Dr. Gál Jolán

A jelentésben szereplı információk minıségének biztosítása érdekében az egyensúly, az egyértelmőség, a pontosság, az idıszerőség, az összehasonlíthatóság, a megbízhatóság alapelveket kell érvényre juttatni. Az alapelvek tartalma: Az egyensúly elve: A vállalati teljesítmény komplex értékélése érdekében, a pozitív és negatív hatásokat is be kell mutatni. Az egyértelmőség elve: A közölt információ a felhasználók számára érthetı és hozzáférhetı legyen. A pontosság elve: azt jelenti, hogy a jelentésben kimutatott információk pontosak és részletesek. Az idıszerőség elve: magában foglalja a jelentéskészítés rendszerességet, és a jelentés nyilvánosságra hozatalának idıpontját is. Az összehasonlíthatóság elve: A jelentésben kimutatott információknak biztosítani kell az idıbeli és térbeli összehasonlíthatóságot a vállalat teljesítményérıl. A megbízhatóság elve: A jelentésben kimutatott információk elıállítása, győjtése, az alkalmazott eljárások dokumentálása, elemzése és közzététele úgy valósuljon meg, hogy az ellenırizhetı legyen, és következtetéseket lehessen levonni az információ lényegességére. A jelentés határának megállapításakor azt kell eldönteni a vállalkozásnak, hogy a jelentésébe kit von be. A jelentésbe történı bevonás attól függ, hogy a vállalkozás milyen mértékben tartozik a jelentést készítı vállalkozás irányítása alá, illetve kapcsolatain keresztül a termelési folyamatban elıtte, vagy utána elhelyezkedı vállalkozásra, e mellet figyelembe kell venni azt is, hogy a bevont vállalkozások adatai, információi mire vonatkoznak. Az információ vonatkozhat a vállalat mőködési teljesítményére, az irányítás vezetés teljesítményére, vagy leíró jellegő. Standard adatközlések A fenntartható jelentés alapvetı tartalmára vonatkozó elıírásokat fogalmazza meg. A jelentés felépítése: • Bevezetı • A vállalkozás vezetıjének nyilatkozatát tartalmazza, melyben rögzíti a vállalat fenntartható fejlıdés iránti elkötelezettségét, továbbá azt, hogy a jelentés készítése során milyen szinten alkalmazták a keretrendszert, milyen mértékben készült a GRI útmutató alapján, és a jelentést külsı fél vizsgálta felül. • A vállalati stratégia bemutatása • A vállalati stratégia célkitőzését a fenntarthatósággal összefüggésben lévı célokkal együtt kell bemutatni, továbbá konkrétan meg kell határozni azokat a feladatokat is, amelyek alapján a stratégia megvalósítható. • A vállalat bemutatása A bemutatás olyan mélységben kell, hogy történjen, hogy a jelentést felhasználói átfogó képpel rendelkezzenek a vállalat tulajdonosairól, fontosabb gazdasági adatairól, az új befektetésekrıl, termékeirıl, a szervezetben bekövetkezett változásokról, a kapott díjakról, elismerésekrıl. Be kell mutatni a jelentéstételi idıszakot, a jelentéstételi ciklust, a legutóbbi jelentés dátumát. Erre azért van szükség, mert nem minden vállalat ad ki évenként fenntarthatósági jelentést. Ebben a részben kell bemutatni azt a folyamatot, amely alapján meghatározták a jelentés tartalmát, a lényegességet és a kulcsfontosságú témaköröket. Áttekintést kell, hogy kapjon a jelentés felhasználója arról is, hogy az indikátorok és a jelentésben kimutatott egyéb információk összeállításakor, milyen adatmérési technikákat alkalmazott, a becslések esetében milyen feltételezésekkel élt a vállalkozás.

- 168 -


TPF

A vállalat érintettjei részére lehetıvé kell tenni, hogy a fenntarthatósági jelentésekkel kapcsolatos kérdéseikre kitıl kaphatnak tájékoztatást, ezért a jelentésben meg kell adni a vállalat elérhetıségét. • A vállalat irányítási gyakorlata A jelentés ebben a részében a vállalat irányítási struktúráját, a vállalatnál mőködı bizottságokat. Az irányítási testületben résztvevı külsı tagok számát. Az irányító testület eljárásait a vállalat fenntartható fejlıdésében lévı kockázatok kezelésében, mely kiterjed a vállalati kockázat azonosítására és menedzselésére. Be kell mutatni azokat a belsı nyilatkozatokat, politikákat, amelyek a vállalkozás fenntartható fejlıdés iránti elkötelezettségét igazolja. A belsı elkötelezettség mellett a vállalat külsı kezdeményezések iránti elkötelezettségét is be kell mutatni. Az elkötelezettségét a különbözı egyesületekben való részvétel, a vállalat érintettjeivel folytatott párbeszéd módszereinek, és a párbeszéd témaköreinek bemutatásával igazolja. Teljesítmény indikátorok A jelentés utolsó részében jelennek meg az egyes dimenzióra elıirt indikátorok8. A gazdasági teljesítményt mérı indikátorokat az Útmutató pénzügyi teljesítményre, a piaci helyzetre, és a közvetett gazdasági hasznokra csoportosítja. A környezeti teljesítményt, a természet élı és élettelen rendszereire gyakorolt vállalati hatást elıírt indikátorok alapján kell bemutatni. Az indikátorok a vállalat anyag, energia, víz felhasználásra, a légnemő és cseppfolyós kibocsátások és hulladékok mérésére, a környezeti hatás mérséklésére, újrafeldolgozásra irányulnak. Ebben az indikátor csoportban jelenik meg, a környezetvédelmi jogszabályok megsértésének száma és a jogszabályok megsértése miatt fizetett bírság összege. A társadalmi teljesítmény dimenzió indikátorai, a vállalat munkaügyi gyakorlatát, az emberi jogok érvényre jutását, a társadalmat és a termékfelelısséget érintı kulcsfontosságú témakörökre vonatkoznak. A bemutatott jelentési rendszer komoly kihívás a vállalatok számára, mert a pénzügyi adatok mellett,- amelyek az éves beszámolóban megjelennek - be kell mutatni és nyilvánosságra kell hozni a fenntartható fejlıdést jellemzı számszerő és nem számszerő adatokat is, amelyek az értékképzésben szerepet játszottak. A jelentésben szereplı információk biztosítása érdekében ki kell alakítani az indikátorok számításához szükséges adatok győjtésének folyamatát, ellenırzését, mely lehetıvé teszi a természeti erıforrásokban bekövetkezett változások számbavételét, és a környezeti költségek okozóinak feltárását. Ezt a vállalatoknál már alkalmazott, ökocontrolling rendszer kiegészítésével lehet megoldani. A jelentés készítése nem kötelezı, de egyre több vállalkozás ismeri fel, társadalmi felelısségét és az ennek érdekében megtett intézkedések eredményeinek gazdasági, társadalmi hatását, mely növelni fogja a jelentést tevı vállalkozások számát. A vállalattal kapcsolatban álló felek (érintettek) a vállalat tevékenységérıl az éves beszámoló és a fenntarthatósági jelentés alapján teljes áttekintést kapnak. Ennek az a feltétele, hogy a vállalatok a fenntarthatósági jelentésüket évenként készítsék el, és az éves beszámolóval egyidejőleg hozzák nyilvánosságra. A fenntartható fejlıdés koncepciójának való megfelelés vállalkozói szinten a számvitellel szemben egy újabb kihívást jelent, mivel a környezeti információk kimutatásán kívül meg kell határozni azokat az elemeket, amelyek alapján a vállalat fenntartható fejlıdése mérhetı és nyilvánosságra hozható. E témakörben kiemelten kell foglalkozni a termék „életciklus költség” számbavételével.

8

Az elıírt indikátorokat lásd 28-39.o

- 169 -


Dr. Gál Jolán

Irodalomjegyzék Royce D. Burnett, Don R. Hansen: Ecoefficiency: Defining a role for environmental cost managament forrás: www.elsevier.com/locate/aos Európai gazdasági és szociális bizottság vélemény tárgy: „ A vállalkozások társadalmi felelısségének vizsgálatához és méréséhez szükséges eszközök a globalizálódott gazdaságban” http://eur-lex.europa.eu//LexUriServ/LexUriServ.do.?uri Útmutató fenntarthatósági jelentések készítéséhez 2000-2006GRI www.globalreporting.org Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003/51/EK IRÁNYELVE (2003.június 18) Fenntartható fejlıdés Magyarországon, forrás: http://www.socio.mt. Európai Unió Fenntartható fejlıdés stratégia Nemzet Környezetvédelmi Politika II. forrás: http://www.rec.org Törvények: 1991. évi XVIII. törvény a számvitelrıl és annak módosításai 2000. évi C. törvény a számvitelrıl és annak módosításai Nemzeti Fenntartható Fejlıdési Tanács; forrás: http://www.üzletietika.hu Láng István: Környezetvédelem - Fenntartható fejlıdés elıadás www.mindentudasegyeteme A „fenntartható fejlıdés” http://www.ff3.hu/fejlıdes.html Tóth Éva: Az ökocontrolling és a minıségcontrolling szerepe a környezettudatos vállalatirányítási rendszer megvalósításában; WEKA Szakkiadó Kft. Budapest 2000. Gyakorlati controlling 8/11.4

- 170 -


TPF

A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK SZABÁLYOZÁSA Az Európai Unió banki szabályozásának hatása az integrációra és Magyarországra Holmár Krisztina fıiskolai docens Magyarország EU csatlakozásával hatályba léptek az unió egységes belsı piacára vonatkozó pénzügyi jogszabályok és több, nagy jelentıségő banki direktíva hazai implementációjára is sor került. E tanulmány célja, hogy bemutassa ezen jogszabályok hatásait mind a bankszektor, mind a reálgazdaság szemszögébıl nézve; továbbá megpróbál rámutatni azokra a követelményekre, amelyek a pénzügyi szabályozással szemben támaszthatók annak érdekében, hogy a szabályozás elısegítse a bankok hatékony és biztonságos mőködését, és ezen keresztül a reálgazdaság fejlıdését. Az esszé alapvetıen az alábbi kérdésekre keresi a választ: - Milyen kapcsolat van a bankszektor mőködése és a reálgazdaság között? Milyen csatornákon keresztül hat a bankszektor a gazdaság teljesítményére? - Miként befolyásolják a bankszektorra vonatkozó elıírások, és így különösen az egységes belsı piacra vonatkozó integrációs szabályok, valamint a prudenciális követelmények a bankok tevékenységét, és milyen új ösztönzıket jelentenek az új EU jogszabályok a bankok számára? Ez a cikk – alapvetıen Zsámboki Balázs Árpád e témakörben megírt színvonalas munkáira támaszkodva – a következı fejezetekbıl épül fel: 1. A pénz és a pénzügyi közvetítı intézmények szerepe a gazdaságban 2. A pénzügyi intézmények szabályozása 3. Az Európai Unió banki szabályozásának hatása az integrációra 4. A pénzügyi szabályozás hatásai Magyarországon 1. A pénz és a pénzügyi közvetítı intézmények szerepe a gazdaságban A hagyományos közgazdasági elméletek szerint a pénzügyi közvetítı rendszer és a pénzügyi piacok legfıbb feladata a megtakarítások összegyőjtése és újraosztása (allokálása), vagyis a különbözı idıpontbeli pénzek cseréjének elısegítése. {1} A folyamat során a megtakarítók jelenbeli pénzükért cserébe egy jövıbeli pénzáramlásra szóló fizetési ígérvényt kapnak, legyen az akár egy hitelezési jogviszonyt (pl. hitelszerzıdés vagy kötvény), tulajdonosi jogviszonyt (pl. részvény), biztosítási jogviszonyt (pl. életbiztosítás), vagy ezek kombinációját megtestesítı fizetési ígérvény. A különbözı idıpontbeli pénzek azonban eltérı értékkel bírnak, így a pénz idıértékének kihangsúlyozása, és az ebbıl eredı problémák tárgyalása ma már a modern pénzügytan alapját képezik. Mivel a megtakarítók és a kölcsönvevık preferenciái csak a legritkább esetben esnek közvetlenül egybe a különbözı idıpontbeli pénzek cseréjének feltételeit – lejárat, mennyiség, kockázat, likviditás, stb. – illetıen, ezért lehetıség nyílik azoknak az intézményeknek, piacoknak a kifejlıdéséhez, amelyek az eltérı preferenciák, igények összehangolását végzik, vagyis a pénzáramlás tranzakciós költségeit csökkentik. A bankok és más pénzügyi közvetítık alapvetı feladata tehát, hogy szimultán módon elégítsék ki a megtakarítók és kölcsönvevık eltérı portfólió-preferenciáit.{2} A pénzügyi közvetítık a hagyományos megközelítés szerint olyan vállalkozások, amelyek pénzügyi eszközök vételével és eladásával foglalkoznak. Ebbıl következıen a pénzügyi közvetítı intézmények sajátossága, hogy mérlegük majdnem teljesen értékpapírokból és más írott szerzıdésekbıl (fizetési ígérvényekbıl) áll, és jelentıs tıkeáttétellel mőködnek, vagyis a tıke - 171 -

A pénzügyi intézmények szabályozása

Holmár Krisztina

(nettó vagyon) mérlegfıösszeghez viszonyított aránya meglehetısen alacsony. Mindez azt is jelenti, hogy mivel a fizetési ígérvények egy jövıbeli pénzáramlásra vonatkoznak, ezért kiemelt jelentısége van annak, hogy a pénzügyi közvetítı miként tudja meghatározni a jövıbeli pénzáramlás várható értékét és a várható érték körüli bizonytalanság mértékét, vagyis a kockázatosságát. Ehhez elengedhetetlen a rendelkezésre álló információk hatékony feldolgozása. A pénzügyi közvetítık – és ezen belül különösen a bankok – tehát információ-feldolgozó intézmények. Az információ-feldolgozás útjában álló akadályok, torzítások mind oda vezetnek, hogy a különbözı idıpontbeli pénzek áramlásának hatékonysága csökken, melynek komoly reálgazdasági következményei lehetnek. 2. A pénzügyi intézmények szabályozása Az utóbbi évtizedben – különösen a prudenciális szabályozás világmérető egységesülésének hatására – egyre több elemzı kezdte el vizsgálni a szabályozás bankrendszeri következményeit. Ez különösen azért releváns kérdés, mert a pénzügyi intézmények világszerte a legjelentısebb mértékben szabályozott gazdasági szereplık közé tartoznak, így a szabályozás változásai alapvetıen befolyásolhatják ennek a szektornak viselkedését. 2.1. A szabályozás okai, céljai és fıbb jellemzıi A szabályozás okai között számos tényezıt lehet említeni, de végsı soron ezek két alapvetı tényezıre vezethetık vissza:{3} -

-

Externáliák és pénzügyi válságok mérséklése. A jól és biztonságosan mőködı pénzügyi közvetítés tulajdonképpen egy közjószágnak tekinthetı. A közvetítés során fellépı esetleges problémák ugyanakkor olyan negatív externáliákat eredményez-hetnek, melyek szükségessé teszik az állami beavatkozást szabályozási oldalról. Ilyen negatív externália lehet a pénzügyi válság, a bankok megrohanása, stb., melyek komoly reálgazdasági következményekkel járnak és a bankok ügyfelein kívül a gazdasági szereplık széles körét is negatívan érintik. A szabályozás fontos célja tehát a rendszerszintő válságok megelızése és a negatív externáliák mérséklése. Fogyasztóvédelem. A pénzügyi szabályozás számottevı része fogyasztóvédelmi indíttatású, amely elsısorban a kisbefektetıket célozza, mivel az információs aszimmetria ezeknél a banki ügyfeleknél a legnagyobb.

A fogyasztóvédelmi elıírások elsısorban az egyes banki ügyfelek érdekeit védik, és így a reálgazdaság egészére gyakorolt hatásaik elenyészık. A bankrendszer biztonságos mőködését és a válságok megelızését szolgáló szabályozás azonban komolyan befolyásolhatja mind a pénzügyi szektor, mind a reálgazdaság fejlıdési lehetıségeit és irányait. Napjainkban ezen elıírások közül a tıkére vonatkozó szabályoknak van a legfontosabb szerepük, mivel ezek képezik a prudenciális elıírások magját. {4} A prudenciális elıírások közül is kiemelendı a tıkemegfelelési mutató (TMM, illetve Capital Adequacy Ratio – CAR) számítása, mivel ez határozza meg a bank számára a vállalt kockázatokkal arányos tıkeszükségletet. A tıke központi szerepét a pénzügyi szabályozásban az alábbi fıbb érvekkel támaszthatjuk alá:{5} -

-

A megfelelı mennyiségő tıke csökkenti a kockázatát annak, hogy a bank jövedelmezıségének ingadozása (ami pl. a makrogazdasági környezet változásából ered) csıdhelyzetet eredményezzen. Pénzügyi problémák esetén a tıke szolgál elsı helyen a sokk elnyelésére, így csökkenti a járulékos költségeket a többi érdekelt fél (pl. adófizetık) számára. A tıkére vonatkozó prudenciális elıírások növelik a banki tulajdonosok óvatosságát, mert nagyobb kockázatvállalás esetén több tıkét követelnek tılük.

- 172 -


-

TPF

A tıkeszabályok hozzájárulnak a kockázattal arányos árazás kialakításához, és a megfelelı kockázatvállalási stratégiára ösztönöznek. A bankcsoportokra vonatkozó egységes tıkeszabályok a csoporton belüli közös kockázatkezelési rendszerek kifejlesztésére ösztönöznek (a csoport-tag cégek, országok, tevékenységek között).

A CAR bevezetésével a 80-as évek végétıl világszerte egységes számítási mechanizmus vált elfogadottá, amely nagyrészt kiküszöbölte az országok közötti szabályozási arbitrázs lehetıségét. Ugyan ezzel jórészt eltőntek az országok közötti szabályozási különbségek, azonban a banki és a nem banki intézmények eltérı szabályozása megmaradt, vagyis az országok közötti arbitrázs szektorok közötti arbitrázzsá változott. Ennek legfıbb példája az értékpapírosítás rohamos fejlıdése, a bankok hitelezési tevékenységének mérlegen kívülre kerülése volt az elmúlt két évtizedben. A tıkeszabványok bevezetése után hamar kiderült, hogy ha a szabályozás az intézményekre koncentrál, akkor a szigorúbban szabályozott intézmények tevékenységét részben át fogják venni azok, amelyeket kevésbé, vagy egyáltalán nem szabályoznak. Így aztán a pénzügyi szabályozásban fokozatosan teret nyert az az elv, hogy a szabályozásban nem annyira az intézményi forma, hanem inkább a tevékenység számít. Ez az elv már beépült a piaci kockázatok tıkekövetelményét definiáló bázeli standardokba, amelyek a bankok és az értékpapír-kereskedı cégek tevékenységét már azonos elvek alapján kezelik. A tıke szerepének fontosságát elsısorban a bankok tevékenységének jellegzetessége és az ebbıl adódó magas tıkeáttétel, valamint a különbözı állami garanciák magyarázzák. A bankok veszteséges mőködése esetén a betéteseknek általában nem kell aggódniuk, mivel explicit vagy implicit betétbiztosítás védi ıket. A tulajdonosok vesztesége szintén korlátozott, mivel csak befektetett vagyonuk erejéig felelnek a veszteségért, és általában a menedzsment sincs anyagilag felelısségre vonva a rossz gazdálkodás miatt (ha nem követett el bőncselekményt). A gazdasági fellendülés idıszakában azonban mind a betétesek, mind a tulajdonosok és a menedzsment is élvezik annak elınyeit. Ez az aszimmetria a nyereségek és veszteségek tekintetében morális kockázati problémákat vet fel. A tulajdonosoknak ugyanis van egy opciójuk, hogy a hitelezıkre (betétesekre) hagyják a bankot, a hitelezıknek meg egy ugyanilyen opciójuk, hogy az adófizetıkre, vagy a betétbiztosítási alapra terheljék a problémákat. Bár a bankok állami megsegítésének kérdése, illetve a „túl nagy ahhoz, hogy bukni hagyjuk” („too big to fail”) problémájának elemzése nem célja e tanulmánynak, szükséges leszögezni, hogy menynyire fontos a tıke szerepe a veszteségek elnyelésében annak érdekében, hogy a fent említett opciókkal ne éljenek az érintettek. A társadalmilag optimális tıkeszint éppen ezért meghaladja a bank számára egyénileg optimális szintet. Más szóval a bank tulajdonosai számára optimális tıke (gazdasági tıke), és az adófizetık szempontjából optimális tıke (szabályozói tıke) értéke eltérhet egymástól. Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy bár a pénzügyi szabályozás az egyes intézmények számára ír elı kötelezıen betartandó normákat (tıkemegfelelési mutató, nagykockázati limit, befektetési korlátozások, stb.), ezen egyedi szintő elıírásoknak rendszerszintő, makrogazdasági következményei is vannak. A továbbiakban tekintsük át a szabályozás bankokra és a gazdasági fejlıdésre gyakorolt hatásait. 2.2. A szabályozás hatása a pénzügyi és gazdasági fejlıdésre A pénzügyi szabályozás és a bankszektor fejlıdésének, hatékonyságának kapcsolatát több szempontból is érdemes megvizsgálni. Mind a tevékenységi és piacra lépési szabályok, mind a prudenciális elıírások, mind pedig a bankfelügyeletre vonatkozó jogszabályok befolyásolják a bankszektor egészének teljesítményét és stabilitását. Barth et al. tanulmánya például 107 ország adatait felhasználva elemezte számos szabályozási lépés bankrendszerre gyakorolt hatását, melybıl több általános érvényő következtetés is adódik. A kutatás legfontosabb eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze. {6}

- 173 -


Holmár Krisztina

1. Táblázat. Egyes pénzügyi jogi elıírások hatása a bankrendszer teljesítményére és stabilitására Szabályozási korlátok a bankok tevékenységében

Szabályozási korlátok a hazai és külföldi bankok piacra lépésében

Tıkemegfelelési szabályok

Betétbiztosítás szabályozásának jellemzıi

Felügyeleti hatáskörre, tevékenységre vonatkozó szabályok

Banki hitelminısítés szabályai, céltartalék-képzési standardok, és nyilvánosságra-hozatali elıírások

Állami tulajdon szabályozása

A banki tevékenységek korlátozása negatívan hat a bankrendszer fejlıdésére és a rendszer stabilitása is alacsonyabb ahhoz képest, mintha a bankok diverzifikálhatnának másfajta pénzügyi tevékenységek és bevételi források irányába is. A piacra lépést korlátozó szabályok és a bankok hatékonysága között ugyan nincs erıs kapcsolat, de az eredmények azt jelzik, hogy a külföldi bankok piacra lépésének korlátozása növeli a bankszektor sebezhetıségét. Megállapításuk szerint nem a külföldi tulajdon aktuális szintje számít, hanem a piacra lépési korlátok köre és mértéke. A tıkekövetelmények szigorúsága pozitív kapcsolatban van a bankok fejlıdésével, de ha más szabályozási tényezıket kontrolláltak, akkor már nem mutatható ki egyértelmően ez a kapcsolat. Éppen ezért óvatosan kell értékelnünk a tıkeszabályok szigorúságának hatását. A nagyvonalú betétbiztosítás erıs negatív kapcsolatban van a banki stabilitással. Az erıs felügyelet, a szigorú tıkeszabályok, és transzparencia-szabályok csak részben tudják ellensúlyozni ezt a negatív hatást. A felügyeleti indikátorok és a bankrendszer stabilitása között általában nincs erıs kapcsolat, azonban van egy kivétel. Ez pedig azt mutatja, hogy minél erısebbek a felügyelet diverzifikációs elıírásai, annál kisebb a bankválság elıfordulásának esélye, különösen a kis országokban. Azok a szabályok, amelyek a bankok erısebb külsı megfigyelésére ösztönzik a privát szektor szereplıit, pozitívan hatnak a banki tevékenységre: gyorsabb a fejlıdés, alacsonyabb a kamatkülönbözet, és alacsonyabb a nem-teljesítı hitelek aránya. A bankválsággal ugyanakkor ezen a téren nincs kimutatható kapcsolat. Az állami tulajdon mértéke negatív kapcsolatban van a banki fejlıdéssel és emellett kimutatható, hogy a nagyobb állami tulajdon növeli a korrupciót is. Forrás: Barth et al. [2002]

Az információk nyilvánosságra hozatala, és a bankok feletti külsı piaci kontroll erısítése segítheti elı leginkább a bankrendszer egészséges fejlıdését, amelynek természetesen feltétele a jó minıségő, megbízható információk rendelkezésre állása. Így tehát mindazok a szabályok, amelyek elısegítik az információs aszimmetria csökkenését, pozitívan hatnak a pénzügyi szektor fejlıdésére. Természetesen az erıs piaci kontrollon túlmenıen szükség van a bankfelügyeletre is, méghozzá a betétbiztosítás negatív hatásainak mérséklése és a pénzügyi szabályok betartásának vizsgálatára. Ezen szabályok azonban nem, korlátozhatják túlságosan a diverzifikációt, a vérsenyt és a tulajdonosi struktúrát, ugyanis ezek a korlátok nem csak a hatékonyságot, hanem a rendszer egészének stabilitását is negatívan befolyásolják. Az egyes pénzügyi szabályok megalkotásakor figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szabályozásnak súlyos költségei is lehetnek. Ezzel kapcsolatban az alábbi két fontos tényezıt lehet kiemelni: {7} -

-

Megfelelési költségek. A szabályok betartásának, az információszolgáltatásnak és ellenırzésnek komoly személyi és anyagi költségei lehetnek. Ezek közé tartoznak például a számítástechnikai rendszerfejlesztéshez és a jelentésszolgálat kiépítéséhez kapcsolódó költségek. Strukturális költségek. A szabályozás befolyásolja a pénzügyi piacok struktúráját, és hatással van az innováció irányára is. Amennyiben ezek a szabályok piactorzító hatásúak, akkor ennek nehezen számszerősíthetı, de a társadalmi jólétet csökkentı hatásai lehetnek.

A pénzügyi szabályozás célja tehát alapvetıen az, hogy megelızze a pénzügyi válságokat azzal, hogy a piaci szereplık számára viselkedési normákat ír elı, és olyan intézményeket hoz - 174 -


TPF

létre, amelyek folyamatosan ellenırzik a jogszabályok betartását annak érdekében, hogy a piacok rendeltetésszerően mőködjenek. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a pénzügyi piaci szabályozás tipikusan követı jellegő, vagyis az intézményi és strukturális változásokat követi és általában nem maga megy ezek elé egy elıre meghatározott terv szerint. A szabályozás mértéke és szigora országonként is eltér, sokszor éppen annak függvényében, hogy az adott ország pénzügyi rendszere milyen mértékő válságot élt át korábban, és erre miként reagált a szabályozás. Az 1980-as évek elıtt a pénzügyi szabályozás – és különösen a bankokra vonatkozó szabályozás – elsısorban a biztonságra koncentrált, és jóval kisebb súlya volt a versenynek és a hatékonyságnak. A szigorú adminisztratív kötöttségek miatt több tevékenység a bankokon kívülre, a nem szabályozott intézményekhez került. Az 1990-es évek szabályozási lépései viszont már inkább a piaci igényekhez való közelítést, és a szabályozott, valamint a nem szabályozott intézmények közötti versenysemleges jogi környezet megteremtését célozták. A szabályozói kötöttségek oldódásával a pénzügyi piacok és intézmények gyökeres átalakuláson mentek át az elmúlt évtizedekben. A pénzügyi rendszer fejlıdését jelentıs mértékben köszönheti az innovációknak, melyek egyrészt a termékek (pl. új pénzügyi eszközök), másrészt a folyamatok (pl. kockázatkezelési módszerek) terén jelentkeznek. A szabályozók is felismerték, hogy a hatékonyabb erıforrás-allokáció hozzájárul a gazdasági növekedéshez. A hatékonyság feltétele pedig, hogy a gazdasági szerplıket ösztönözzék a helyes döntések meghozatalára, és releváns legyen az az információ, amelyre alapozva meghozzák döntéseiket. Márpedig a jogi, szabályozói környezet elısegítheti és gátolhatja is ezt a folyamatot. A sokszínő pénzügyi struktúrát látva megállapítható, hogy a kulcskérdés ma már nem az, hogy mely intézmények vagy piacok (bank vs. tıkepiac) a domináns pénzügyi szereplık, hanem hogy milyen hatékonyan látják el ezt a funkciójukat. A hatékonyságnak pedig egyik fontos elıfeltétele a versenysemleges szabályozás. A verseny szerepével kapcsolatban egy OECD tanulmány rámutat például arra, hogy a verseny útjában álló szabályozási akadályok negatív kapcsolatban vannak a bankrendszer mérlegfıösszeg/GDP arányával, ami azt jelzi, hogy a verseny korlátozása a bankrendszer fejlıdését is visszafogja. {8} Emellett kimutatható, hogy a befektetı-védelem mértéke pozitív kapcsolatban van a tıkepiaci kapitalizációval, és a magánszektor kötvénykibocsátásával. A korrelációk persze nem jelentenek ok-okozati viszonyt, hiszen például a fejlettebb tıkepiacok megkövetelik a magasabb fokú befektetıvédelmet, ezért az empirikus elemzések során ökonometriai módszerekkel kontrollálni kell a kétirányú ok-okozati kapcsolatokat. Mindezen kontrollált tényezık figyelembe vétele alapján az látszik, hogy a szabályozási környezetnek hatása van a pénzügyi fejlıdésre. Az OECD számításai szerint, ha a leginkább restriktív banki szabályozással rendelkezı országok az OECD átlagához közelítenék a szabályozásukat, akkor az a GDP éves növekedési ütemét 0,25-0,5%-kal emelhetné hosszabb idıszakon keresztül. Ugyanígy a befektetıvédelmi szabályok szigorítása is hozzájárulna a hosszú távú gazdasági növekedés erısítéséhez, bár az elıbbi módszernél kisebb mértékben. Gianetti et al. kiemelik, hogy az EU tagok pénzügyi szektorai jelenleg még nagyon eltérıek, és hogy a pénzügyi integráció elmaradása hátráltatja az ipari fejlıdést, melynek növekedése ezáltal a potenciális szint alatt marad, amely kedvezıtlen hatással van a beruházásokra is. Számításuk szerint a pénzügyi integráció elısegítené a gazdasági növekedést az EU-ban, méghozzá ha az európai pénzügyi piac az amerikaihoz hasonló mértékben lenne integrált, akkor az ipari termelés évente 0,75-0,94%-kal magasabb lenne. {9} Mindez azt jelzi, hogy szabályozási oldalról is elı kell segíteni a pénzügyi integráció erısítését, mivel ez a gazdasági fejlıdésre is pozitívan hatna. Az integráció erısítésével a jobban lemaradt országok többet nyernének, és azokat a szektorokat is pozitív irányba befolyásolná az integráció erısödése, amelyek jobban függnek a pénzügyi szektortól. Ezek alapján legkevésbé Hollandia, Svédor-

- 175 -


Holmár Krisztina

szág és az Egyesült Királyság húzna hasznot a még egységesebbé váló európai bankpiacból, mivel ezekben az országokban a pénzügyi szektor sokkal fejlettebb, és így kevesebb a hozzáadott értéke a további integrációnak. Amely a vállalati méretet illeti Gianetti et al. szerint leginkább a kis- és középvállalkozások profitálnának a pénzügyi fejlıdésbıl. A kisvállalati szektor jelentıs szerepet tölt be például Ausztria, Belgium, Görögország, Olaszország, Spanyolország és Svédország gazdaságában. A pénzügyi integrációnak tehát gyıztesei és vesztesei egyaránt vannak. Vesztesek a lokális pénzügyi piaci szereplık, akik piaci részesedést veszthetnek, és így jövedelmezıségük is csökken. Ezek az ellenérdekelt piaci szereplık sokszor erıs lobbi-tevékenységet fejtenek ki az integrációval szemben. Nyertesei ugyanakkor az integrációnak általában a vállalatok, mert bıvülnek a finanszírozási lehetıségeik. Ez elsısorban a pénzügyileg kevésbé fejlett országokra igaz, a fejletteknél azonban egy fordított jelenség is felléphet. Míg ezen országok pénzügyi szektora elıtt új lehetıségek nyílnak, addig a vállalatok sok újat nem érzékelnének ebbıl, sıt akár kedvezıtlen is lehet számukra a külföldi vállalatok versenyképességének növekedése. Az empirikus eredmények tehát azt mutatják, hogy a pénzügyi piacok fejlıdése hatással van a gazdasági növekedésre. Mindez több csatornán keresztül fejtheti ki hatását: {10} -

-

-

A pénzügyi közvetítés költségeinek csökkenése. A verseny erısödése a monopolista járadék csökkenéséhez vezet. Ennek következtében a marzsok szőkülnek, a hitelkínálat bıvül. A fejlettebb pénzügyi szektor jobban kezeli az aszimmetrikus információkat, és javul az információ feldolgozás. Hatékonyabb erıforrás-allokáció. A pénzügyi fejlıdés elısegíti a kockázatok megosztását, fedezését, ezért olyan kockázatosabb befektetések is finanszírozhatók lesznek, amelyek egyébként nem jutnának külsı forráshoz. Emellett hatékonyabbá válik a jó és rossz projektek megkülönböztetése, és így a jobb projektek finanszírozásán keresztül nı a termelékenység. Megtakarítási rátára gyakorolt hatás. A fejlettebb pénzügyi piacokon többféle megtakarítási lehetıség áll rendelkezésre a kockázatvállalási hajlandósághoz igazodva. Ugyanakkor a hitelek is könnyebben hozzáférhetıvé válnak, ezért a nettó hatás kérdéses. Nyitott gazdaságokban a gazdasági növekedés nem függ olyan erısen a hazai megtakarításoktól, ezért ez a csatorna gyenge. 3. Az Európai Unió banki szabályozásának hatása az integrációra

Az Európai Unió gazdasága és ezen belül különösen a bankrendszer rendkívül jelentıs fejlıdésen és strukturális átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben, melyet alapvetıen befolyásolt a jogi környezet átalakítása, a jogszabályok által meghatározott ösztönzıkhöz való folyamatos alkalmazkodás. Mindez megmutatkozott a bankok hatékonyságában, a technológiai fejlıdésében, a szolgáltatások színvonalának javulásában és magával hozta a piaci struktúra átrendezıdését is. Ebben a fejezetben arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen folyamatokat indított el Európában a jogszabályokkal is támogatott pénzügyi integráció elırehaladása? 3.1. Az Európai Unió pénzügyi piacának integrációja Az EU bankpiacain megfigyelhetı integrációs folyamat részben szabályozási okokkal, részben a gazdasági integráció elırehaladásával magyarázható, melyben kulcsszerepet töltött be a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) létrehozása. Mivel a szabályozói rezsim egységesítése és a gazdasági integráció kéz a kézben haladtak az elmúlt közel egy évtizedben, ezért a hatások szétválasztása egyrészt nem lehetséges, másrészt nem is célszerő.

- 176 -


TPF

Az euró bevezetése nem kimondottan csak a bankok, hanem az egész pénzügyi szektor integrációja szempontjából fontos jogi, közgazdasági lépés volt, ami közgazdasági szempontból rezsimváltásként értelmezhetı, és ennek megfelelıen alapvetı változásokat hozott az európai bankrendszerek struktúrájában. Az euró bevezetésének hatása azonban nem csak a jogi, szabályozási lépésektıl, hanem a különösen felerısödött technikai fejlıdéstıl, valamint a makrogazdasági, demográfiai tényezıktıl is nehezen választható el. {12a, 12b} A technológiai fejlıdés elsıdleges hatása az, hogy a különbözı banki és egyéb pénzügyi szolgáltatások relatív költségszintjét befolyásolva átstrukturálja a piacot. Az információgyőjtés, feldolgozás, felhasználás költsége radikálisan lecsökkent az utóbbi években, és ez a kockázatok pontosabb értékeléséhez és az ennek megfelelı árazáshoz vezetett. Mindez természetesen leértékelte a bankok információs elınyét számos más intézményhez és finanszírozási formához képest. Ezzel a bankok hitelkamatai is erısebb nyomás alá kerültek, különösen a nagyvállalatok esetében, melyek könnyebben fordulhatnak alternatív források felé. A demográfiai tényezık a lakosság fokozatos öregedésén keresztül hatnak, mellyel párhuzamosan az átlagos vagyonnagyság is nı az európai államokban, amely a portfólió-befektetések felé tereli a megtakarításokat. Ehhez hozzájárult, hogy több országban fokozatosan áttérnek a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerrıl a tıkefedezeti rendszerre. Ezen befektetési igények kielégítésére nem igazán alkalmasak a bankok, melyet jól jelez, hogy a nyugati államokban egyre csökken a betétek aránya a lakossági megtakarítások között. A fenti folyamat ugyanakkor lehetıséget teremtett a bankok számára az alapkezelıi és tanácsadói szolgáltatások bıvítésére. Ez azonban a nem kamat jellegő bevételek bıvülését eredményezi. Az intézményi befektetık térhódítása minden országban megfigyelhetı, amely banki szempontból – elsı látásra – komoly negatív hatásokkal jár, azonban ha figyelembe vesszük, hogy ezen intézmények legnagyobb része banki befolyás alatt áll, és legtöbb esetben valamelyik bankcsoport részét képezi, akkor már egészen más képet mutat a pénzügyi szektor. Ez esetben csupán arról van szó, hogy a bankcsoporton belül az egyes tevékenységek relatív súlya változott meg az elmúlt években, így eredmény szempontból a bankcsoport sem jár rosszul. Ráadásul figyelembe kell venni, hogy az intézményi befektetık éppen a banki infrastruktúrát kihasználva terítik termékeiket és kínálják szolgáltatásaikat, ami a bankok számára pótlólagos jövedelemforrást jelent. Mindezen jogi, közgazdasági, technológiai és demográfiai folyamatok erısen hatottak a közösség tagállamainak bankrendszerére és az országok közötti integrációra. A pénzügyi integráció folyamatának tárgyalása elıtt fontosnak tartom definiálni, hogy mit is értünk integráció alatt. A pénzügyi integráció definíciója Baele et al. {13} alapján az alábbiakban foglalható össze: A pénzügyi eszközök és/vagy szolgáltatások adott körének piaca teljesen integrált, ha az ugyanazon jellemzıkkel bíró potenciális piaci szereplık: -

ugyanazon szabályokkal néznek szembe, amikor adott pénzügyi eszköz és/vagy szolgáltatás igénybe vételérıl döntenek, egyenlı hozzáférésük van az említett pénzügyi eszközökhöz és/vagy szolgáltatásokhoz, és egyenlı elbánásban részesülnek aktív piaci tevékenységük során.

A fenti definíció szoros kapcsolatban van az egy ár törvényével, melyet hagyományosan a piaci integráció definíciójaként használnak. Ez azt jelenti, hogy ha az eszközöknek azonos a kockázata és a hozama, akkor azonosnak kell lenni az árának is, függetlenül attól, hogy hol kereskednek vele. A fenti definíció szerint, ha nem teljesülne az egy ár törvénye, akkor szabadon arbitrálhatnának a piaci szereplık, és ezáltal meg is szőnnének a különbségek és visszaállna az egy ár törvényének érvényessége. (Problémát jelent, hogy a nyilvános árjegyzés nélküli termékeknél nem lehet mérni az egy ár törvényének érvényesülését.)

- 177 -


Holmár Krisztina

A szolgáltató szektoron belül a pénzügyi szolgáltatások integrációja van a legelırehaladottabb állapotban, ami az adatok szerint a termelékenység növekedésére is pozitív hatással van. A pénzügyi szektort – a többi szolgáltatástól eltérı – külön jogi keretrendszerben szabályozzák az Európai Unióban. Ennek a keretrendszernek a céljait és a legfontosabb feladatait az 1999ben útjára indított Pénzügyi Szolgáltatások Akcióterve (Financial Services Action Plan – FSAP) határozta meg az elmúlt években. Az FSAP jelentıs számú új jogszabály megalkotását tőzte ki célul, programjában 42 intézkedés szerepelt, melyek közül 22 új direktíva megalkotását, vagy korábbi direktíva módosítását tőzték ki maguk elé a jogalkotók. Az akcióterv három stratégiai célt határoztt meg: (1) egységes „wholesale” piac létrehozása, (2) nyitott és biztonságos „retail” piac megalkotása, (3) megfelelı prudenciális szabályok és felügyeleti tevékenység biztosítása. Mindezeken túl az akcióterv adózási és vállalatirányítási kérdésekkel is foglalkozik. Az FSAP keretében – többek között – az alábbi jelentısebb direktívákat fogadták el a 2004-ig tartó Európai Parlamenti ciklusban: {14} 1. Az elektronikus pénzkibocsátó intézményekrıl szóló direktíva (2000/46/EC) 2. Biztosítók felszámolásáról szóló direktíva (2001/17/EC) 3. Hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló direktíva (2001/24/EC) 4. A fair value számviteli elv alkalmazásáról szóló direktíva (2001/65/EC) 5. UCITS (Undertakings for Collective Investments in Transferable Securities) direktíva módosítása (2001/107/EC, 2001/108/EC) 6. Biztosítók szavatoló tıke követelményének módosításáról szóló direktívák (2002/12/EC, 2002/13/EC) 7. Pénzügyi biztosítékokról szóló direktíva (2002/47/EC) 8. A pénzügyi termékek távszerzıdéssel történı értékesítésérıl (distance marketing) szóló direktíva (2002/65/EC) 9. A pénzügyi konglomerátumok prudenciális szabályairól szóló direktíva (Financial Conglomerates Directive) (2002/87/EC) 10. A biztosításközvetítıkrıl szóló direktíva (2002/92/EC) 11. Piaci visszaélések elleni direktíva (Directive on Market Abuse) (2003/6/EC) 12. Prospektus (kibocsátási tájékoztató) direktíva (2003/71/EC) 13. A nyilvános ajánlattételrıl és a felvásárlásokról szóló direktíva (Directive on Take Over Bids) (2004/25/EC) 14. A befektetési eszközök piacáról szóló direktíva (Directive on Markets in Financial Instruments) (2004/39/EC) A bankok tıkekövetelményét szabályozó két új direktívát – melyek alapját a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kibocsátott új tıkeszabványok képezik – több évi elıkészítés után 2006-ban fogadták el a döntéshozók. {15} A bankok prudenciális szabályozása tehát világszerte az elsı Bázeli Tıkeegyezmény (Bázel I) ajánlásain alapszik. {16, 17} Az 1988-as – azóta már kiegészített – egyezmény a kockázatkezelési rendszerek gyors fejlıdése és az elmúlt 15 év technikai innovációi miatt újragondolásra szorult, és szükségessé vált új, modernebb prudenciális szabályok megalkotása. Az új, Bázel II néven ismertté vált tıkeegyezmény legjelentısebb újdonsága, hogy az egész banki szabályozást sokkal kockázatérzékenyebbé teszi, és ezáltal a vállalt kockázatokhoz jobban igazodó tıkekövetelményeket ír elı a bankok számára. Bár a továbbfejlesztett, és Bázel II néven ismertté vált új tıkeegyezmény jogilag nem kötelezı érvényő, hanem sokkal inkább nemzetközi „best practice”, vagyis legjobb gyakorlat jellege van, gyakorlatilag Bázel I mintájára szabályozási alapként szolgál a világ legtöbb országában. Az Európai Unió közösségi alapkövetelménnyé tette a Bázel II elveit, ami 2007-tıl kötelezı érvénnyel alkalmazandó a hitelintézeteken túl a befektetési vállalkozások számára is. Ezáltal

- 178 -


TPF

az unió versenysemleges szabályozást biztosít az azonos tevékenységet végzı intézmények számára, és csökkenti a szabályozási arbitrázs lehetıségét. A Bázel II szabályozás 3 pillérre épül: -

minimum tıkekövetelmények, felügyeleti felülvizsgálati folyamat, piaci fegyelmezı erı.

Bázel II legfıbb újdonsága, hogy a minden bank számára azonos tıkekövetelmény-számítási módszert felváltja egy továbbfejlesztett standard módszer (Standardised Approach – SA) és egy fejlettebb, belsı minısítésen alapuló (Internal Ratings Based – IRB) módszereket kínáló „menü”, melybıl a bankok – a felügyelet engedélyével – szabadon választhatják meg azt a módszert, amely méretüknek, tevékenységüknek, kockázati profiljuknak leginkább megfelel. A fejlettebb módszerek lehetıvé teszik a bankok számára, hogy bizonyos, saját maguk által számított kockázati paramétereket, így az ügyfél nem-teljesítési valószínőségét, a nemteljesítés esetén várható veszteség mértékét, a kockázati kitettség értékét és a hitel effektív futamidejét inputként felhasználva határozzák meg a tıkekövetelményüket. A tıkekövetelmény kiszámítását a szabályozók által megadott kockázati súly függvények segítségével tehetik meg, melyek eltérıek az egyes portfóliókra. Az IRB módszereknek két fajtája van: az alapvetı IRB (Foundation IRB – FIRB) és a fejlett IRB (Advanced IRB – AIRB). Újdonság még Bázel I-hez képest, hogy a a bankoknak a mőködési kockázatra is tıkét kell képezniük, szintén többféle módszerbıl választva, továbbá a kereskedési könyvi tıkekövetelményekben is kisebb módosítások történtek. Tekintettel arra, hogy az európai szabályozás elsısorban a direktívákra épül, amely bizonyos mértékő nemzeti diszkréciót is megenged, ezért az EU szintő jogszabályok tagállami implementálásában továbbra is találhatók még különbségek, és számos piactorzító korlát maradt fenn. Ezt mutatja az is, hogy azonos típusú pénzügyi szolgáltatásokat más-más áron kínálnak az egyes tagországokban. A szegmentált pénzügyi piacok ellenére az Európai Központi Bank (European Central Bank – ECB) szerint a liberalizáció, és a szigorú „strukturális” szabályok prudenciális szabályokkal történı felváltása jelentette az egyik legfontosabb fejleményt. Ez az EU bankszektorának fejlıdését befolyásolta az elmúlt évtizedben. A liberalizáció nagyon elırehaladt az EU-ban és a 1980-as években, valamint a 1990-es évek elején jelentıs részben meg is valósult. Ezen folyamathoz szervesen kapcsolódott a monetáris integráció erısödése is, amitıl az alábbi fıbb hatásokat várták a szakemberek az EU tagállamainak bankrendszerére: {18} -

fölös kapacitások leépítése (fiók, létszám), dezintermediáció, növekvı nyomás a profitabilitáson, erısödı nemzetköziesedés és földrajzi diverzifikáció, növekvı konglomeráció, összeolvadások és felvásárlások, erısödı verseny, de eltérıen a „wholesale” és a „retail” szegmensben.

Az euró bevezetés után – az ECB elırejelzése szerint – háromszintő bankrendszer kialakulása volt valószínősíthetı Európában, amely a lokális bankok, a regionális szereplık és az EU szintő nagybankok elkülönülését jelentette. Ennek a folyamatnak a következtében az európai bankszektorban egyre inkább megfigyelhetı az összeolvadások, stratégiai szövetségek és együttmőködés megállapodások kialakítása, ami az alábbi okokkal magyarázható: -

mérethatékonysági elınyök kihasználása, termék-szintő, illetve földrajzi (Közép-Kelet-Európa, Latin-Amerika) és kockázati diverzifikáció növelése, alternatív elosztási csatornák (e-banking, bancassurance) kialakítása,

- 179 -


-

Holmár Krisztina

piaci részarány növelése, piaci rések kihasználása.

Ezek után vizsgáljuk meg, hogy miként hatott a szabályozási és a gazdasági integráció erısödése az európai bankpiacra, és milyen mértékben igazolódtak az euró bevezetéséhez kapcsolódó elızetes várakozások? 3.2. Az euró övezet bankrendszerének integrációja A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) létrehozása és az euró közös pénzként való bevezetése fontos lépcsıje volt az európai bankpiac integrációjának, amit a liberalizált és harmonizált pénzügyi szabályozás megteremtése is erısített az utóbbi évtizedekben, lehetıvé téve a határokon átnyúló szabad versenyt és egyenlı versenyfeltételeket teremtve a különbözı tagállamok bankjai számára. Fıként az FSAP keretében bevezetett és alkalmazott szabályzóknak köszönhetıen jogi oldalról ma már meglehetıen integráltnak tekinthetık az euró övezet retail piacai, azonban a gyakorlatban továbbra is jelentısek a piaci különbségek. Az integráció útjába ma már elsısorban nem szabályozási, hanem más típusú akadályok állnak, mint például a fogyasztói szokásokban meglévı kulturális különbségek, vagy a különbözı hiteltípusok, vagy betéti termékek iránti eltérı preferenciák. A további integráció számos elınnyel járna a banki ügyfelek részére. A banki integráció eddigi pozitív reálgazdasági hatásai közül ki kell emelni a növekvı versenyt és erısödı makrogazdasági stabilitást. {19} -

-

Erısödı verseny. A banki integráció a külföldi szereplık erıteljesebb megjelenéséhez vezetett a hazai piacokon. Ez a verseny erısítésén keresztül csökkenti a marzsokat. Claessens et al {20} kimutatják, hogy a verseny intenzitásának szempontjából inkább a külföldi bankok száma számít, mint a piaci részarányuk. Ezzel egybecsengenek Levine vizsgálati eredményei, melyek szerint a külföldi bankok piacra lépésének korlátozása növeli a hazai bankok nettó kamatjövedelmét. A külföldi tulajdon növekedésének tehát pozitív jóléti hatásai vannak a társadalom számára, mindaddig, amíg a jövedelmezıség csökkenése nem növeli a bankok sebezhetıségét. Ez utóbbi különösen gyenge szabályozói, felügyeleti környezetben lehet veszélyes. Erısödı makrogazdasági stabilitás. Azon országokban, ahol a bankok nem nyújtanak határon átnyúló szolgáltatást, a hazai gazdaság ciklusai és a bankok stabilitása, teljesítménye között szoros összefüggés van. Walkner – Raes szerint a határon átnyúló tevékenység egyik pozitív hatása, hogy a bank tıkét allokálhat abba az országba, ahol a hitelezési lehetıségek kedvezıbbek. A földrajzi diverzifikáció simítja a fogadó ország banki tevékenységének volatilitását, és biztosabb hitelezési kondíciókat jelent az ügyfelek számára. Ez a folyamat azonban a másik irányba is mőködhet, ha az anyabank tıkeproblémákkal küzd, és a külföldi leányvállalatoktól elszívja a tıkét. A külföldi jelenlétnek tehát lehetnek stabilizáló és destabilizáló hatásai egyaránt.

Részben az egységes belsı piaci szabályozás következtében az utóbbi években erıteljes konszolidáció figyelhetı meg az EU pénzügyi szektorában. Elsısorban a nagyszámú szövetkezeti hitelintézeti és takarékpénztári szektor szereplıinek száma csökkent jelentısebb mértékben az elmúlt évek során. A konszolidáció elsısorban a hitelintézeti szektort érintette, míg a pénzpiaci alapok száma meglehetısen stabilan alakult. A hitelintézeti konszolidációs folyamat okai között említhetı a dereguláción, liberalizáción és az integrációs szabályozás egységesítésén túlmenıen a technológiai fejlıdés és a globalizáció is, továbbá a folyamathoz hozzájárult az euró bevezetése is, mivel nagyobb transzparenciát hozott a pénzügyi piacoknak. A banki felvásárlások és összeolvadások száma azokban a tagállamokban a legnagyobb, ahol alacsony a piaci koncentráció, és ahol nagyszámú kisbank van a piacon, így ezek összeolvadásával nı a piaci koncentráció is. A fúziók mind a banki, mind a nem banki szektorra kiterjedtek, és a tranzakciók mindenekelıtt a nemzeti határokon belüli összeolvadásokat jelentettek. Megfi- 180 -


TPF

gyelhetı, hogy az országon belüli összeolvadások elıbb regionális szintre (Benelux államok, Skandinávia), majd pedig össz-európai szintre terjednek ki. Az országon belüli összeolvadások dominanciája részben abból ered, hogy jelenleg még országon belül is számos diverzifikációs lehetıség áll a bankok elıtt, és nem kell megküzdeniük a különbözı szabályozásbeli és kulturális problémákkal, ami az országok közötti fúziókat kísérik. A hitelintézetek számának erıteljes csökkenése ellenére a bankfiókok számában már némileg eltérı tendencia rajzolódik ki. Míg az alulbankosodott országokban, így Görögország, Portugália, Olaszország, Spanyolország esetén dinamikus fiókszám bıvülés figyelhetı meg, addig a kiterjedt szövetkezeti hitelintézeti szektorral rendelkezı országokban, Hollandiában, Belgiumban és Németországban jelentıs a csökkenés. Érdekes Finnország és Írország esete, ahol a bankok száma nıtt, de a bankfiókoké csökkent. Ezt elsısorban a technológiai fejlıdés és az internetes bankolás terjedése magyarázza ezekben az országokban. Walkner – Raes kalkulációi alapján bár továbbra is jelentıs eltérések vannak országok között a bankfiókok számában, de a szórás csökkent a vizsgált periódusban, vagyis elindult egy kiegyenlítıdési folyamat ezen a téren is. Természetesen a hitelintézetek számának csökkenése a piaci koncentrációra is hatással van. A piaci koncentráció különbözı mutatószámokkal mérve is nıtt a legtöbb EU tagállamban. Az integráció fokának értékelésekor a határon átnyúló banki eszközök alakulása is fontos információkkal szolgálhat. Pérez et al {21} ezt a kérdéskört vizsgálják az EU-ban 1999-2003 között, a Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements – BIS) konszolidált adatait felhasználva, a kettıs számolás elkerülése érdekében. Legfontosabb következtetésük, hogy az euró bevezetése óta a pénzügyi szektor integrációja gyorsabban zajlott az euróövezetben, mint azon kívül. Vagyis a pénzügyi piacok egységesülését nem csak a pénzügyi szabályozás integrációja, hanem a monetáris integráció is jelentıs mértékben elı tudja segíteni. Mind a külföldi eszközök, mind a külföldi források terén számottevı bıvülés zajlott le az elmúlt években. A kisebb országok nyitottabbak, mind a források befogadásában, mind a külföldi eszközök tartásában. Ebbıl a szempontból különösen Franciaország és Németország rendelkezik zárt bankrendszerrel, ahol a fenti értékek a vizsgált periódusban 4-7% között mozogtak forrásoldalon, és 8-10% között eszközoldalon a vizsgált periódus elején, és ami összesítésben 12-17%-ra nıtt az idıszak végére. Ugyanezen összesített értékek Belgium esetében 40%-ról 60%-ra, Hollandia esetében pedig 30%-ról 44%-ra emelkedett. Érdekes megfigyelni, hogy az Egyesült Királyság és Svédország nem mutat trendet az integráció mélyülését illetıen. Az új tagállamokat vizsgálva megállapítható, hogy ezen országok bankrendszerei már ma is erısen integrálódtak az EU-ba. Az euró-zóna tagállamaiból származik az új tagállamok külföldi forrásainak döntı része, ami részben történelmi tényezıkkel magyarázható, különösen az osztrák bankok erıteljes jelenlétét illetıen Kelet-Közép-Európában, és a skandináv bankokét a Balti államokban. Az osztrák, belga és finn bankrendszer külföldi eszközeinek több mint fele ebbe a régióba irányul. A holland, francia, német bankok esetében ez az arány a külföldi eszközökön belül kevesebb, mint egyharmad. Mivel a nagy országok nagybankjai nemzetközileg jobban diverzifikáltak, ezért ezt a komparatív hátrányt próbálják ledolgozni a kisebb államok bankjai az új tagállamok felé történı nyitással. A határokon átnyúló tevékenységet vizsgálva rá kell mutatni arra is, hogy a regionális szereplık és az EU szintő nagybankok nem csak Kelet-Közép-Európában, hanem Latin-Amerikában is egyre intenzívebb tevékenységet kezdtek el folytatni. Kevéssé ismert tény, hogy az EU bankrendszere a kelet-közép-európai és latin-amerikai expanzió elıtt is a legfıbb forrása volt a feltörekvı piacok finanszírozásának. Az ECB adatai szerint a nemzetközi bankhitelek 57%-

- 181 -


Holmár Krisztina

az EU, 14%-a japán és 12%-a USA bankokból ered, a maradék részt pedig svájci, kanadai és egyéb bankok adják. Az EU bankok részérıl ennek oka részben a diverzifikációs igény, de jelezheti a fölös kapacitásokat, a fölös likviditást, a piac telítettségét, és a tıke alacsony megtérülését az EU-ban. Az EU banki integrációját vizsgálva Pérez et al ökonometriai elemzésének eredményei azt mutatják, hogy minél nagyobb egy ország, minél nagyobb a bankszektor szerepe, illetve minél koncentráltabb a hazai bankpiac, annál kisebb a külföldi banki források aránya, vagyis annál kevésbé nyitott az adott ország bankszektora. Az intézményi tényezık közül kiemelendı, hogy a jogbiztonság és a felügyeleti hatóságok függetlensége pozitív hatással van a külföldi banki forrásokra. Az euró hatása szintén pozitív az integrációra, azonban ezek csak idıben elnyújtva, fokozatosan jelentkeznek. Az európai bankrendszer integráltsága eltérı képet mutat az egyes részpiacokon. Danthine et al. {22} vizsgálatai szerint az euró bevezetése különbözı mértékben hatott a bankpiac egyes szegmenseire. A változások mindenekelıtt a „wholesale” bankolást, vagyis a nagy ügyfelekkel történı kapcsolatokat érintette, és kialakult egy egységes, integrált európai bankközi pénzpiac is. A pénzpiacon belül a haladás leginkább a bankközi betétek és a származékos termékek körében a leglátványosabb. A bankközi piac nagy likviditása hozzájárult az egységes kamatszint kialakulásában, ami mindenekelıtt az overnight betéti kamatoknál figyelhetı meg. A repo piacok és a rövid lejáratú értékpapírok piaca (kincstárjegyek, letéti jegyek, stb.) ugyanakkor még egyelıre kevésbé integráltak, de a tendencia itt is egyértelmően az egységesülés irányába hat. Az integráció szempontjából a vállalati szegmens megítélése nem egységes. Az ECB adatai alapján a rövid lejáratú hitelek kamatában nagyobb a szegmentáció, mint a közép- és hosszú lejáratú hitelek piacán. Ugyanígy a háztartási hitelezésben a jelzáloghitelek kamataiban kisebb az eltérés, mint a fogyasztási hiteleknél, ami továbbra is nagyon fragmentált. A retail piaci szegmensben még alig érzékelhetı az integráció erısödése, és a szabályozási változások, valamint az euró bevezetése elsısorban az egyes tagállamokon belüli nagy univerzális bankcsoportok kialakulását indította el, illetve erısítette fel. A retail piacokra jellemzı alacsony fokú integráció okai között említhetık a részben még meglévı szabályozási, adózási különbségek, de jelentıs mértékben természetes jelenségnek tekinthetı a szegmentáció, amennyiben a retail banki szolgáltatásokat „non-tradable”-nak, vagyis a külkereskedelemben részt nem vevınek tekintjük. A retail szolgáltatások abban az értelemben tekinthetık „non-tradable” javaknak, hogy az egyes bankokhoz főzıdı szoros kapcsolatok a kisvállalatok és a háztartások számára fontos tényezık, és emiatt nem jellemzı körükben a bankváltás. Ennek oka lehet például a járulékos szolgáltatások igénybe vétele, melyekhez a kiterjedt fiókhálózaton keresztül tudnak hozzáférni az ügyfelek. A bankpiac fokozatos egységesülése mellett sokkal hamarabb és látványosabban ment végbe a kötvénypiac integrálódása az euró övezetben. Az euró bevezetése utáni években különösen a vállalati euró-kötvények kibocsátása nıtt meg, meghaladva minden korábbi piaci várakozást. Ennek oka részben a vállalati szektoron belül megfigyelhetı átstrukturálódás, a felvásárlási és összeolvadási hullám, valamint a hitelbıl történı kivásárlás (leveraged buy-out – LBO), melyek jelentıs finanszírozási igénnyel járnak. Látnunk kell, hogy a GMU az egységes európai pénzügyi piac megteremtésének szükséges, de nem elégséges feltétele. Mindazonáltal az euró bevezetésének tapasztalatai azt mutatják, hogy ez az egységesülés már számos szegmensben megindult. A monetáris politika kikerült a nemzeti keretek közül, és ezáltal egységesebbé váltak a bankok számára hozzáférhetı refinanszírozási források. Az egységesülı intézményrendszer közé tartozik az EURIBOR, mint egységes referencia-kamat és az EONIA (Euro Over-Night Index Average) bevezetése.

- 182 -


TPF

Összességében elmondható, hogy az európai bankpiacon az utóbbi évtizedekben lezajlott integrációs folyamatok, valamint a várható tendenciák mind jelentıs mértékben függnek a pénzügyi szabályozás alakulásától. Az európai integráció célja a nagyobb homogenitás elérése a bankszektorban, többek között a pénzügyi szabályozás harmonizálásán, az egységes monetáris politikán és az egységes pénzen keresztül. Az integráció folyamatában megfigyelhetı kedvezı folyamatok ellenére az európai bankrendszer még mindig meglehetısen szegmentált, és az egyes országokon belül nagyobb az integráció mértéke, mint az euró-övezetben. A határon átnyúló tevékenységek erısödése azonban hozzájárulhat az egységesüléshez. A pénzügyi integráció a pénzügyi rendszer fejlıdése szempontjából azért is kulcsfontosságú, mivel növeli az inflációmentes gazdasági növekedési potenciált. A mélyebb és likvidebb pénzügyi piacok hozzájárulnak a mérethatékonysági elınyök kihasználásához és növelik a befektetések számára rendelkezésre álló források kínálatát. Az integráció erısíti a versenyt, a piacok és a pénzügyi közvetítık bıvülését, ami a további pénzügyi fejlıdés alapjait teremti meg. A pénzügyi fejlıdés csökkenti a közvetítés költségeit és hozzájárul a még hatékonyabb tıkeallokációhoz, ami viszont erısíti a gazdasági növekedést. Mindezek a magyar pénzügyi szektor integrációja és a gazdaság fejlıdési lehetıségei szempontjából is kiemelt fontosságú tényezıknek kell tekinteni. 4. A pénzügyi szabályozás hatásai Magyarországon Az EU szabályozási lépéseibıl és az egyes tagállamok – köztük az újonnan csatlakozott kelet-közép-európai országok – bankrendszereinek fejlıdési irányaiból számos, Magyarország számára is fontos következtetés adódik. {23} Ebben a fejezetben elıször áttekintem a magyar pénzügyi szektor fejlıdése szempontjából kulcsfontosságú hazai szabályozási változások fıbb elemeit és hatásait az elmúlt 20 évben, majd ismertetem az ezekbıl levonható tanulságokat, a jövıbeli várható tendenciákat. 4.1. A kétszintő bankrendszer kialakításától az EU jogharmonizációig A jegybank és a kereskedelmi bankok által alkotott kétszintő bankrendszert 1987-ben hozták létre Magyarországon. Az elsı tíz év Szelényi – Ursprung {24} klasszifikációja alapján három nagyobb szakaszra osztható: (1) növekedés, (2) konszolidáció, (3) stabilizáció. A továbbiakban ezt a felosztást követve tekintem át röviden a fıbb szabályozói lépéseket, és azok bankrendszeri hatásait. -

Elsı szakasz: Növekedés (1987-1991)

A reformokat és a piacgazdasági átalakulást tekintve a magyar bankszektor fejlettsége az 1980-as évek végén meghaladta a gazdaság többi ágát, így ezt az elınyt kihasználva erıteljes növekedésnek indultak a bankok a kétszintő bankrendszer létrehozása utáni években. Szabályozási oldalról azonban még számos kötöttség és versenytorzító elıírás jellemezte ezt az idıszakot. A legfontosabb versenykorlátozó szabályok közül kiemelésre érdemesek az alábbiak: • • •

a vállalati és lakossági banktevékenység szétválasztása, az ügyfelekre vonatkozó bankválasztási és számlavezetési korlátozások, az erıteljes ágazati specializáció a vállalati bankok körében.

Ez utóbbi elıírás 1987 közepén megszőnt, és a vállalatok megkapták a szabad bankválasztás lehetıségét. Következı lépésként 1988-ban két új törvény lépett hatályba: a külföldiek magyarországi befektetéseirıl szóló törvény, valamint a társasági törvény. Ezek az új jogszabályok lehetıvé tették, hogy a külföldi befektetık az általuk ismert cégformában, részvénytársaságként alapíthassanak bankot. A folyamat elısegítése érdekében a jogszabályok számos adókedvezményt kínáltak a külföldieknek, melynek következtében az 1980-as évek végén megjelentek a külföldi szakmai befektetık a hazai bankpiacon. - 183 -


Holmár Krisztina

Az 1989-es év újabb fontos jogszabályi változásokat hozott. Az átalakulási törvény az állami vállalatok részvénytársasággá alakulását szabályozta, és ezzel megteremtette az alapját a késıbbi privatizációnak. Fontos lépés volt ebben a folyamatban az Állami Vagyonügynökségrıl szóló törvény megalkotása is. A bank-specifikus jogszabályok közül kiemelendı a pénzintézeti törvény (Pit) elıdjének tekintett 106/1989 (X.29.) számú minisztertanácsi rendelet kiadása a banktevékenység folytatásának bankfelügyeleti feltételeirıl és az Állami Bankfelügyeletrıl. Ugyanebben az évben megszőnt a lakossági és vállalati banktevékenység elválasztása is. Ez egy fontos deregulációs lépésként a bankok közötti verseny erısítését szolgálta. A pénzügyi piacok fejlıdése szempontjából ki kell még emelni az MNB jegybanki alapkamatának bevezetését, valamint egy korlátozott devizapiac megszületését. A következı évben, 1990-ben a devizakereskedelem decentralizációjának következtében a kereskedelmi bankok devizamőveletekkel kapcsolatos tevékenysége jelentısen kibıvült. Ennek az évnek kiemelkedı szabályozási lépése volt az értékpapírtörvény megalkotása, és a Budapesti Értéktızsde megnyitása. A következı évben aztán újabb deregulációs lépésként eltörölték a lakossági betéti kamatplafont. A jelentıs szabályozási változások és a deregulációs lépések hozzájárultak a bankrendszer gyors ütemő növekedéséhez. Az 1987-1991 közötti idıszakban gyorsan emelkedett a bankok nyeresége, azonban a kimutatott nyereség jelentıs részben csak látszatnyereség volt, ugyanis az akkor érvényes és a kor követelményeinek nem megfelelı, korszerőtlen számviteli szabályok lehetıvé tették a bankoknak, hogy bevételként számolják el a be nem folyt kamatokat. Ezen túlmenıen a portfólió-minısítési szabályok sem voltak megfelelıek, így a bankoknak nem kellett a kétes és rossz követelések után megfelelı mértékő céltartalékot képezni, és tovább súlyosbította a helyzetet, hogy ebben az idıszakban még nem volt lehetıség adómentes céltartalék-képzésre. Emiatt a kimutatott nyereség magasabb volt, mint amit a bankok teljesítménye indokolt volna. Mindez egyrészt magas adóbevételt jelentett az államnak, másrészt a fiktív jövedelmet részben osztalékként kifizették a tulajdonosoknak, így a kockázatok fedezésére szolgáló tıkeakkumuláció nem volt megfelelı mértékő. Mindezeken túlmenıen a laza fizetésképtelenségi szabályozás miatt a nem fizetı adósok ellen nem indult csıd és felszámolási eljárás, ami rontotta a fizetési fegyelmet. Ezt az idıszakot összességében egy gyorsan bıvülı bankszektor jellemezte, amely a vállalt kockázatokhoz képest nem rendelkezett elegendı tartalékkal, és ennek okai részben a szabályozási hiányosságokban keresendık. Mindez szükségessé tette az egész szabályozási keretrendszer újragondolását. A modern pénzügyi szabályozás alapjainak lefektetésére 1991-ben került sor Magyarországon a pénzintézetekrıl és a pénzintézeti tevékenységrıl, a befektetési alapokról, és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvények megalkotásával. A szabályozás már ekkor törekedett a hatályos európai jogszabályok átvételére, ami egyszerre jelentett további liberalizálást (pl. lakossági piac kinyitása), valamint szigorúbb prudenciális szabályozást (pl. tıkére és céltartalékképzésre vonatkozó elıírások bevezetése). A banki tıkemegfelelésre vonatkozó szabályozás megalkotása a nemzetközi ajánlások alapján történt a magyar sajátosságokra adaptálva. Fontos lépés volt a korszerő számviteli törvény hatályba lépése is, melynek következtében a banki mérlegek megbízhatóbbá és átláthatóbbá váltak, és ezzel együtt felszínre kerültek a korábban rejtett problémák. Kiemelendı továbbá a csıdtörvény megalkotása, mellyel a régió legszigorúbb szabályozása valósult meg Magyarországon. A szabályozás egyik célja a pénzügyi fegyelem helyreállítása volt, ami a banki rehabilitációnak is fontos elıfeltételét jelentette. Mivel a törvény automatikus csıdeljárást írt elı arra az esetre, ha a szerzıdı felek bizonyos fizetési határidıket nem tartottak be, mindennek azonnali következményekét jelentısen megugrott a vállalati csıdök száma az 1990-es évek elején.

- 184 -


TPF

A kétszintő bankrendszer létrehozásától számított 5. év végére tehát megszülettek a korszerő banki szabályok. Mindez megmutatta, hogy a bankrendszer egy fenntarthatatlan és nem prudens pályán mozgott a korábbi években, így a gazdasági növekedés visszaesésével, valamint a magas inflációval és kamatokkal jellemzett az 1990-es évek eleji gazdasági válság felkészületlenül érte a súlyosan alultıkésített hazai bankszektort. Mindennek következtében elkerülhetetlenné vált az állami szerepvállaláson keresztüli konszolidáció. -

Második szakasz: Konszolidáció (1992-1994)

A reálgazdaság recessziója, a szigorú csıdtörvény, valamint az újonnan életbe lépett követelésminısítési szabályok nyilvánvalóvá tették, hogy a magyar bankrendszer jelentıs mértékő rossz portfólióval rendelkezik. Kiderült, hogy a bankrendszer több szereplıje elvesztette tıkéjét (inszolvenssé vált), és így a betétesek pénze közvetlen veszélybe került. A pénzügyi közvetítırendszer összeomlásának elkerülése és a pénzügyi válsággal járó további reálgazdasági problémák megelızése érdekében több kormányzati intézkedés megtétele is szükségessé vált. Az állami konszolidáció három lépésben valósult meg: 1. 2. 3.

Bank-orientált portfóliótisztítás; Vállalat-orientált portfóliótisztítás; Feltıkésítés.

A bankkonszolidáció jelentıs részben 20 éves lejáratú konszolidációs államkötvények kibocsátásával járt, ami az adófizetık számára a GPD 10%-át meghaladó mértékő többletterhet jelent az államadósság növekedésén keresztül. A bankkonszolidáció magas költségeihez jelentıs mértékben hozzájárult a korábbi évek korszerőtlen banki szabályozása is, melyek következtében egyrészt a bankok nem képeztek elegendı tıkét a vállalt kockázatokra, másrészt a problémák csak késın kerültek napvilágra és így azok utólagos kezelése is jóval költségesebb volt. -

Harmadik szakasz: Stabilizáció (1995-1996)

A jogszabályi környezet változása az 1990-es évek elején-közepén komoly strukturális átalakuláshoz vezetett mind a pénzügyi szektorban, mind a reálgazdaságban. A szigorú csıdszabályozás következtében a gyengébb pénzügyi pozícióval rendelkezı vállalatok „kiszelektálódtak” a piacról, míg a problémás bankokat állami segítséggel konszolidálták. A meglehetısen költséges bankkonszolidáció után lehetıvé vált a feltıkésített, és állami tulajdonban lévı bankok privatizációja, illetve bizonyos állami bankok összeolvadása. A széles körő privatizáció újabb tulajdonosi tıkeinjekciókat, új szervezeti és vállalatirányítási módszereket, jelentıs információtechnológiai fejlesztéseket, új termék- és szolgáltatás-struktúrát, valamint a kockázatkezelési módszerek fejlıdését hozta magával. A külföldi bankok számára az 1990-es évek közepe már véget vetett a jó ügyfelek „kimazsolázásával” jellemzett korszaknak, és a privatizációs hullám után már új ügyfelek után kellett néznie a korábban piacra lépı külföldi bankoknak is mind a vállalati szegmensben, mind a retail üzletágban. A hitelezés igazi felfutását azonban csak az ezredforduló hozta meg. Összességében azt mondhatjuk errıl az idıszakról, hogy az alulszabályozott piac után bevezetett modern pénzügyi jogszabályok komoly pénzügyi és reálgazdasági következményekkel jártak. A szabályozási változások mértékét tekintve akár egyfajta jogalkotási sokkterápiáról is beszélhetünk, ami azonban túl késın érkezett, és a társadalmi jólét szempontjából komoly veszteségeket okozott a kezdeti évek nem megfelelı banki szabályozása.

- 185 -


Holmár Krisztina

4.2. Pénzügyi szabályozás az Európai Uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében A pénzügyi jogalkotás irányát az 1990-es évek második felében már egyértelmően az Európai Unióhoz való csatlakozás igénye határozta meg. Magyarország 1991. december 16án írta alá a Társulási Megállapodást az Európai Unióval, ami szükségessé tette a jogi környezet továbbfejlesztését is. A jogharmonizációt illetıen Magyarország számára az 1995-ben kiadott ún. „Fehér könyv” írta elı, mely direktívákat kell beépíteni a magyar jogrendbe az EU csatlakozásig. Fontos változtatásokat igényelt az OECD-tagsággal járó liberalizációs kötelezettségek teljesítése is, miután Magyarország 1996-ban tagja lett a szervezetnek. 2. Táblázat. A Fehér Könyv elıírásai Elsı Banki Direktíva A Tanács 77/780/EEC irányelve

Az irányelv a hitelintézetek alapításával és mőködésével kapcsolatos jogszabályok és eljárási rendelkezések összehangolását, így a betételfogadás és a hitelnyújtás szabályait és az engedélyezés alapvetı feltételeit határozza meg. A Tanács éves beszámolókról és konszo- Az irányelv a pénzügyi szektorra vonatkozó speciális számviteli lidált beszámolókról szóló 86/635/EEC szabályokat tartalmazza. Meghatározza a mérleg és eredményirányelve kimutatás szabvány-formáját, valamint az egyes eszközök értékelésének szabályait. A Tanács szavatoló tıkérıl szóló Az irányelv meghatározza a szavatoló tıke elemeit, megkülön89/299/EEC irányelve böztetve az alapvetı és a járulékos tıkeelemeket. Kimondja, hogy a járulékos tıkeelemek összege nem haladhatja meg az alapvetı tıke összegét. Második Banki Direktíva A hitelintézetek alapításával és mőködésével kapcsolatos jogA Tanács 89/646/EEC irányelve szabályok és eljárási rendelkezések összehangolását és a hitelintézetek egységes piacának megteremtését célozza. A Tanács fizetıképességi arányszámról Az irányelv az EU hitelintézetei prudenciális ellenırzésének (tıkemegfelelési mutatóról) szóló összehangolása és a fizetıképességi szabványok megszigorítása 89/647/EEC irányelve érdekében született. Célja a bankok fizetıképességének és stabilitásának fenntartása és ezáltal a betétesek, befektetık védelme. A Tanács pénzmosásról szóló Az irányelv az egész pénzügyi rendszerre kiterjed. Célja annak 91/308/EEC irányelve megakadályozása, hogy a pénzügyi intézményeket bőncselekményekbıl származó pénzek tisztára mosására használják fel. A Tanács konszolidált kimutatásról szóló Az irányelv a hatásköri szabályokról, a hatóságok konszolidáci92/30/EEC irányelve ós felügyeleti jogkörérıl és a hatóságok együttmőködésérıl rendelkezik. A Tanács nagy kockázatokról szóló Az irányelv a bankok nagy kihelyezéseinek vizsgálatáról és el92/121/EEC irányelve lenırzésérıl rendelkezik, és a szavatoló tıke 25%-ában maximálja az egy ügyfélhez történı kihelyezések mértékét. A Tanács tıkemegfelelésrıl szóló A befektetési társaságok és bankok tıkemegfelelésérıl szóló 93/6/EEC irányelve irányelv a bankok könyveit „kereskedési” és „banki” könyvekre („trading book”, „banking book”) osztja fel, és a követelményeket a kereskedelmi résszel kapcsolatosan számítja ki. Az EK betétbiztosításról szóló 94/19/EK Az irányelv elıírja az intézményesített betétbiztosítás létrehozáirányelve sát, amely egy meghatározott felsı értékhatárig biztosítja a fizetésképtelen bank befagyott betéteit. Forrás: Horváth – Zsámboki [1997]

A jogharmonizáció fontos elemeként 1997. január 1-jétıl lényegesen megváltozott a pénzügyi szektorra vonatkozó szabályozás: hatályba lépett a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (1996. évi CXII. tv.) és az új értékpapírtörvény (1996. évi CXI. tv.), továbbá számos más kapcsolódó jogszabály is módosításra került. A hitelintézeti törvény elemei közül kiemelendı az EU terminológia átvétele, a bankok és más hitelintézetek számára elıírt magasabb tıkekövetelmény, a menedzsmentre, az igazgatóságra, a felügyelı bizottságra és a belsı ellenırzési rendszerre vonatkozó elıírások szigorítása, a bankcsoportokra vonatkozó szabályok beépítése, és az univerzális banki tevékenység en-

- 186 -


TPF

gedélyezése. Ennek megfelelıen 1997. január 1-jétıl létrejött a banki és az értékpapír-piaci felügyeleti tevékenység összevonásával az Állami Pénz- és Tıkepiaci Felügyelet. A hitelintézetek alapításával és mőködésével kapcsolatos magyar jogszabályok és eljárási rendelkezések, valamint a betételfogadás és a hitelnyújtás szabályai, továbbá az engedélyezés alapvetı feltételei az 1996-os átfogó jogszabályi változások következtében lényegében már megegyeztek az EU ide vonatkozó irányelveivel. Az ekkoriban még meglévı különbségek elsısorban abból adódtak, hogy az EU jogszabályai az egységes belsı piacra vonatkoznak, így ezek egyes rendelkezései késıbb kerültek be a törvénybe, és az EU csatlakozást kihirdetı törvénnyel együtt váltak hatályossá. Ebbe a körbe tartozik mindenekelıtt az egyes tagállamokban érvényben lévı pénzügyi szabályozások és banki engedélyek kölcsönös elismerésének elve, ami lehetıvé teszi a hitelintézetek számára, hogy az EU minden tagállamában szabadon letelepedhessenek, illetve külön engedély nélkül nyújthassanak szolgáltatást. Ide tartozik továbbá az az elv is, hogy prudenciális szempontból minden hitelintézeti fiókot az anyaország felügyeleti szervei ellenıriznek, kivéve a likviditást, melynek felügyelete a fogadó ország hatóságainak feladatai közé tartozik. A kölcsönös elismerés elve minden országtól megköveteli, hogy a felügyeleti hatóságai egységes elvek alapján bírálják el a hitelintézetek alapítási kérelmét, és a versenysemlegesség érdekében ugyanazon prudenciális szabályokat alkalmazzák a pénzügyi intézményekre. A magyar szabályozás ezen a téren ma már teljesen megegyezik az ide vonatkozó EU irányelvekkel. 4.3. A prudenciális szabályok hatásai Magyarországon A prudenciális szabályozás a tıkén keresztül befolyásolhatja a bankok hitelezési aktivitását, és így a reálgazdaság számára rendelkezésre álló források árát és mennyiségét is. A korábban hivakozott forrásokból és a korábbi szakirodalmi áttekintésbıl Mérı-Zsámboki {25} alapján az alábbi következtetések vonhatók le Magyarország számára: -

-

-

-

A hazai bankszektor fıbb mutatóinak alakulását a trendszerő változások határozzák meg. Egy esetlegesen erısen prociklikussá váló tıkeszabályozás különösen káros lehet Magyarországon, ahol a dekonjunktúra alatti erıs hitelvisszafogás a hitelezés szükségszerő mélyülésének is gátjává válhat. Ugyanakkor az ezt esetlegesen ellensúlyozó anticiklikus szabályozással is óvatosan kell bánni: elkerülendı, hogy a fellendülés alatt kibontakozó ciklikus túlhitelezés visszafogása a célon túllıve akadályozza a pénzügyi közvetítés mélyülését. Bázel II következtében a hitelpiac várhatóan jobban fog hasonlítani az értékpapírpiachoz, mint korábban (több publikus információ, hitelminısítık növekvı szerepe stb.). Ez az értékpapírpiacokhoz hasonlóan bizonyos válsághelyzetekben a likviditás „kiszáradását” okozhatja a vállalkozói szektor számára, vagyis a bankok nem lesznek hajlandók úgy hitelezni, mint korábban. A bankok kitüntetett szerepe a likviditás biztosításában várhatóan csökken. Várhatóan növekedni fog a bankok tıkéjének volatilitása és emiatt erısödhet a prociklikus banki viselkedés. Jelenleg még a magyar bankszektor egésze jól tıkésített, de egyes intézmények már most a 8%-os határ közelében mőködnek. A magyar bankok többségének tıkebevonó képessége megfelelı, és a tulajdonosok elkötelezettsége miatt a nagy külföldi intézményekhez képest kismérető magyar leánybankok tıke oldali támogatása nem jelent gondot. Azon intézmények esetében azonban, ahol ezek a feltételek nem biztosítottak, komoly következményekkel járhat és akár bankrendszeri szintő problémákhoz vezethet a tıke volatilitásának növekedése. A ma Magyarországon mőködı leánybankok esetleges fiókká alakulása azt jelenti, hogy ezen intézmények esetében a külföldi bank tıkéje válik a hitelezési aktivitás alapjává. Így esetleg, ha a külföldi intézmény tıkekorlátossá válik a gazdasági ciklus - 187 -


-

-

Holmár Krisztina

miatt, akkor ez a magyarországi fiók hitelezési aktivitását is befolyásolja, vagyis a külsı problémák jóval könnyebben „begyőrőzhetnek” a magyar gazdaságba. A tıke ciklikusságának erısödése felveti azt a kérdést, hogy a stabilitás biztosítása érdekében esetleg nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a nem-tıke jellegő elıírásokra. Ilyenen lehetnek pl. a diverzifikációs elıírások, a nagyhitelkorlátok szigorú betartása, stb. A Bázel II ösztönzıi alapján várható a portfólió átrendezıdése azoknál a hiteleknél, melyeknél a relatíve nagyobb tıkekövetelményt nem tudják jól beárazni a bankok. Fontos, hogy megkülönböztessük ezt a fajta egyedi hatást, továbbá a strukturális átalakulásból eredı változásokat a ciklikus mozgásoktól, ami nem könnyő, különösen akkor, ha a strukturális változások és a Bázel II portfólió-átrendezésre irányuló ösztönzıi együtt járnak a reálgazdasági ciklussal.

Mindezek alapján vélelmezhetı, hogy a prudenciális szabályozás változása jelentıs mértékben fog hatni a magyar bankrendszer fejlıdésére a következı években. Nemzetközi tapasztalatok és a modell-szimulációk eredményei a tıke volatilitásának erısödését vetítik elıre, ami a bankrendszer tıkésítettségének függvényében komoly reálgazdasági következményekkel járhat.

Összefoglalás Az elızıekben leírtak alapján a következı megállapításokat tehetjük a magyar bankrendszer jövıjét illetıen: -

A szabályozás hatása a piaci struktúra átalakulására. Magyarország pénzügyi jogi szabályozása ma már teljesen kompatibilis az európai országok jogrendjével, és a hitelintézeti törvény tartalmazza a belsı piacra vonatkozó elıírásokat. Ezek közül a „Single European Passport” elvének gyakorlati alkalmazása okoz jelentısebb változásokat, mivel lehetıvé vált az európai bankok számára, hogy külön engedély nélkül nyújthassanak szolgáltatást akár közvetlenül, akár fiókokon keresztül. A bankrendszer struktúráját a Magyarországon leányvállalattal rendelkezı nagy külföldi bankcsoportok közötti anyabanki összeolvadások befolyásolhatják, mint ahogy arra több példát is adott már a magyar banktörténet.

-

A piac mérete, növekedése. A jól mőködı banki szabályozás mind a közgazdasági elmélet, mind a gyakorlati tapasztalatok alapján jelentısen elı tudja segíteni a pénzügyi közvetítı rendszer fejlıdését, és ezen keresztül pozitívan hat a reálgazdaságra is. Magyarországon az EU-konform banki szabályozás kedvezı keretet teremtett a fejlıdésre és az európai pénzügyi piacokba való integrálódásra, melyek alapvetıen meghatározták az elmúlt évek bankrendszeri tendenciáit. A magyar bankrendszer növekedési lehetıségeit vizsgálva számos érv hozható fel a további dinamikus növekedés mellett, és az ellen is. A nyugat-európai példák azt mutatják, hogy a hagyományos banki tevékenységekben (betétgyőjtés, hitelezés, fizetési forgalom) rejlı növekedési potenciál mára már viszonylag alacsonnyá vált, és a bankok fokozatosan alternatív tevékenységek és új piacok felé fordulnak. Nyugat-Európához viszonyítva Magyarország pénzügyi piaca egyrészt jóval kisebb mérető (nominálisan és GDP arányosan is), másrészt szerkezetét tekintve jóval inkább bank-orientált. Hazánkban a vállalatok finanszírozásában a bankok játsszák a döntı szerepet, és a kötvény és részvénypiacok, valamint a tızsde az európai államokhoz képest alulfejlettek. A kis- és középvállalatok, valamint

- 188 -


TPF

a lakosság hitelfelvevı képessége az elmúlt években javult, ami erıteljesen ösztönözte a bankokat a hitelezés bıvítésére. Ha a bankrendszer méretét vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az egész magyar bankrendszer kisebb, mint egy közepes mérető nyugat-európai bank. Ez alapján a legnagyobb magyar bank (OTP) sem elég nagy ahhoz, hogy számottevı tényezıje lehessen az egységes európai piacnak, azonban regionális szinten mindenképpen. -

Piaci koncentráció. A pénzügyi struktúra átalakulásának egyik kiemelt területe a piaci koncentráció változása, melyhez erıteljesen hozzájárul a nemzeti bankpiacok megnyitása és a liberalizáció. Magyarországon a piacok megnyitása nagyszámú új szereplı belépéséhez vezetett a kétszintő bankrendszer megalakítása óta, ami az egyes piaci szegmensekben a koncentráció folyamatos csökkenését okozta a 2000-es évek elejéig. Az elmúlt évek dekoncentrációs folyamata után azonban már láthatóak a koncentráció erısödésének elsı jelei, ami viszont már részben az egységes belsı piaci szabályok által ösztönzött országhatárokon is átnyúló összeolvadások következménye. Hazánkra vonatkozóan az elırejelzést jelentısen megnehezíti, hogy az összeolvadásokról és felvásárlásokról szóló döntések elsısorban a külföldi anyabankokban születnek. A Magyarország mérető európai országokban többnyire jóval nagyobb a piaci koncentráció (Belgium, Hollandia, Finnország), ahol pedig nem ez a helyzet (pl. Ausztria), ott ennek oka az erıs szövetkezeti banki szektorban, és a pénzügyi szektor erıs területi szegmentáltságában keresendı. Hazánkban egyik tényezı sem számottevı súlyú, így a piaci erık valószínőleg ki fogják kényszeríteni a koncentráció növekedését, illetve a kisebb intézményeket vagy a megszőnés irányába, vagy az erıteljesebb specializáció irányába fogják terelni.

-

Jövedelmezıség, tıkehelyzet. Összességében a jövedelmezıség romlása várható, ami szigorúbb költséggazdálkodásra fogja kényszeríteni a bankokat. A nyereségingadozás igazi forrása a hitelezési veszteségek és a céltartalék-képzés (vagy értékvesztéselszámolás) változása. Látnunk kell, hogy az ország nyitottsága miatt a magyar gazdaság teljesítménye hosszú távon elsısorban a külsı tényezık függvénye. A jövedelmezıség alakulása természetesen hat a bankok belsı tıkeakkumulációs képességére is. Amennyiben a hitelezés bıvülésével és a pótlólagos kockázatvállalással nem tart lépést a tıkeállomány növekedése, akkor külsı tıkebevonás válhat szükségessé. Fontos azonban kiemelni, hogy a tıkekövetelmények jóval érzékenyebbé fognak válni a gazdasági ciklusra, így a tıkeellátottság ingadozásának veszélyeit egyre inkább az anyaintézmény tıkehelyzetének függvényében kell majd értékelni. Ugyanígy különös fontosságú, hogy a bank tıkehelyzetét, valamint a megképzett értékvesztést és az általános kockázati céltartalék szintjét egységes egészként kezeljük, mivel ellenkezı esetben torz képet kapunk a bank valós tıkehelyzetérıl. Ez pedig különösen a gazdasági visszaesések idején okozhat problémát, amikor a pótlólagos értékvesztés-képzés következtében a bank tıkekorlátossá válhat, és így a reálgazdaság számára rendelkezésre álló banki források kínálata is lecsökkenhet.

-

Kockázatvállalás és kockázatkezelés. Az új bázeli tıkeszabványok implementálása komoly elırelépést jelent a kockázatkezelési módszerek és technikák terén. Az egyedi banki szinten nagyobb biztonságot jelentı szabályozási változások azonban rendszerszintő kockázatokkal járnak. Mivel a túlzott hitelexpanzió, vagy -visszafogás lehetséges reálgazdasági következményei eltérı mértékben érintik az egyes gazdasági szektorokat, ezért várható, hogy gazdasági prosperitás esetén ebbıl elsısorban a kis és középvállalati szektor, valamint a lakosság fog profitálni, azonban egy esetleges gazdasági megtorpanás (vagy válság) is ezeket a piaci szegmenseket sújtja leginkább.

- 189 -


Holmár Krisztina

A prudenciális szabályozás változása következtében átalakuló kockázatkezelési technikák a hitelezés és a gazdasági ciklusok közötti kapcsolat erısödését hozzák. Mivel a magyar gazdaság erısen bankfüggı, ezért ezek a hatások fokozottan jelentkezhetnek hazánkban. Összességében úgy vélem, hogy szabályozáspolitikai oldalról a magyar bankszektor számára nem annyira az EU csatlakozással együtt járó egységes belsı piaci szabályok hatásai, hanem inkább a GMU-ba való belépés és az új prudenciális elıírások hoznak majd érzékelhetı változásokat.

- 190 -


TPF

HIVATKOZÁSOK A cikk alapja: Zsámboki B. Á. [2006]: Az EU-csatlakozás hatása a magyar bankrendszerre. Szabályozáspolitikai megfontolások. Budapesti Corvinus Egyetem, Ph.D. értekezés Egyéb hivatkozások: {1} Allen, F. – Santomero, A. M. [2001]: What do financial intermediaries do? Journal of Banking and Finance, 25 {2} Brainard, W. – Tobin, J. [1963]: Financial Intermediaries and the Effectiveness of Monetary Control. American Economic Review, 53 {3} Mishkin, F. S [2001]: Prudential supervision. Why is it important and what are the issues? {4} Simon I. [2003]: A pénzügyi piacok joga. Földes G. (szerk): Pénzügyi jog. Osiris Kiadó, Budapest {5} Lind, G. [2005]: Basel II – the new framework for bank capital. Sveriges Riksbank, Economic Review, 2 {6} Barth, J. R. – Caprio, G. – Levine, R. [2002]: Bank regulation and supervision: what works best? NBER Working paper 9323 {7} OECD [2006]: The financial policy landscape: a conceptual overview. Financial Market Trends, No. 90 {8} OECD [2005]: Regulation of financial systems and economic growth. Economic policy reforms: Going for growth {9} Gianetti, M. – Guiso, L. – Jappelli, T. – Padula, M. – Pagano, M. [2002]: Financial market integration, corporate financing and economic growth. Final Report, European Commission, Economic Papers No. 179 {10} Pagano, M. [1993]: Financial markets and growth: an overview. European Economic Review, 37 {11} Levine, R. [2004]: Finance and Growth: Theory and Evidence. NBER Working Papers 10766, National Bureau of Economic Research, Inc. {12a} Noyer, Ch. [2000]: The Development of Financial Markets in the Euro Area. BIS Review 54 {12b} Noyer, Ch. [2000]: The Euro and the Banking Sector. BIS Review, 83 {13} Baele, L. – Ferrando, A. – Hördahl, P. – Krylova, E. – Monnet, C. [2004]: Measuring financial intergration in the euro area. ECB Occasional Paper series, No. 14 {14} ECB [2004]: Developments in the EU Framework for Financial Regulation, Supervision and Stability. Monthly Bulletin, November {15} BCBS [2004]: Intrenational Convergence of Capital Measurement and Capital Standards: a Revised Framework. www.bis.org {16} BCBS (Basel Committee on Banking Supervision) [1988]: The International Convergence of Capital Measurement and Capital Standards. www.bis.org {17} BCBS [1996]: Amendment to the Capital Accord to Incorporate Market Risks. www.bis.org {18} ECB [1999]: Possible Effects of EMU on the EU Banking Systems in the Medium to Long Term. www.ecb.int {19} Walkner, C. – Raes, J-P. [2005]: Integration and consolidation in the EU banking – an unfinished business. European Commission, Economic papers No.226 {20} Claessens, S. A. – Demirgüç-Kunt, A. – Huzinga, H. [2001]: How does foreign entry affect domestic banking markets? Journal of Banking and Finance, Vol. 25. {21} Pérez, D. – Fumás, V. S. – Saurina, J. [2004]: Banking integration in Europe. Banco de Espana, Documento de Trabajo N. 0519. {22} Danthine, J-P. – Giavazzi, F. – von Thadden, E-L. [2000]: European Financial Markets After EMU: A First Assessment. NBER, Working Paper 8044 {23} Zsámboki B. [2002]: A bankrendszer szabályozásának kihívásai. Tanulmányok a bankszektor középtávú fejlıdési irányairól. MNB Mőhelytanulmányok, 26. {24} Szelényi, E. – Ursprung, J. [1998]: A kétszintő bankrendszer tíz éve Magyarországon. MNB {25} Mérı K. – Zsámboki B. [2003]: A Bázel II. tıkeegyezmény és a prociklikusság egyes összefüggései. Tanulmányok az új bázeli tıkeegyezmény várható hatásairól, MNB Mőhelytanulmányok

- 191 -

- 192 -


TPF

STUDY ON RURAL DEVELOPMENT POLICY IN ROMANIA AND IN HUNGARY TONEA ELENA, SARBULESCU CLAUDIA, POPA DANIEL, TONEA CORNELIA

We can say that rural development is a very important policy domain because over 56% of the population in the 27 Member States of the European Union (EU) is living in rural areas, which cover 91 % of the territory. Farming and forestry remain crucial for land use and the management of natural resources in the EU's rural areas. The strengthening of EU rural development policy remain an overall EU priority. 1. Introduction Why should we have a rural development policy?Why ist hat so important for EU? Because an active rural development policy helps us to achieve valuable goals for our countryside and for the people who live and work there. According to manny research studies, more than 91 % of the territory of the EU is "rural", and this area is home to more than 56 % of the EU's population. Furthermore, the EU's fantastic range of striking and beautiful landscapes are among the things that give it its character – from mountains to steppe, from great forests to rolling fields. Many of our rural areas face significant challenges. Some of our farming and forestry businesses still need to build their competitiveness. More generally, average income per head is lower in rural regions than in our towns and cities, while the skills base is narrower and the service sector is less developed. Also, caring for the rural environment often carries a financial cost. On the other hand, the European countryside has a great deal to offer. It gives us essential raw materials. Its value as a place of beauty, rest and recreation – when we look after it – is selfevident. It acts as our lungs, and is therefore a battleground for the fight against climate change. And many people are attracted by the idea of living and/or working there, provided that they have access to adequate services and infrastructure. The EU's rural development policy is all about meeting the challenges faced by our rural areas, and unlocking their potential. Why is important that all EU’s member should have a common rural development policy? Theoretically, individual EU Member States could decide and operate completely independent rural development policies. However, this approach would work poorly in practice. Not all countries in the EU would be able to afford the policy which they needed. Moreover, many of the issues addressed through rural development policy do not divide up neatly at national or regional boundaries, but affect people further afield (for example, pollution crosses borders all too easily; and more generally, environmental sustainability has become a European and international concern). Also, rural development policy has links to a number of other policies set at EU level. Therefore, the EU has a common rural development policy, which nonetheless places considerable control in the hands of individual Member States and regions. The policy is funded partly from the central EU budget and partly from individual Member States' national or regional budgets. Every country from EU have a individual rural development programme. We will try to compare the programs from Romania and from Hungary.

- 193 -

Study on Rural Development Policy in Romania and in Hungary

Tonea Elena, Sarbulescu Claudia, Popa Daniel, Tonea Cornelia

2. Country profile’s and strategies: Country profile for Hungary: - Size: 93,030 km2. - Hungary is divided into 7 Regions, 6 of which are Convergence Objective. - Rural areas cover 87% of the territory and are inhabited by 45% of the population. - Unemployment rate 6.33 % (2005). - In 2006, approximately 62.5 % of Hungary's territory was under agricultural cultivation (5.8 million ha); fragmented and polarised farm structure with an average 2.3 ha holding size: 93.4 %, are below 10 hectares accounting for approximately 25 % of the land use. - Forests cover 1.85 million hectares, covering 19.1 % of the country's territory; 58 % owned by the state, 41 % are in private ownership and 1 % is owned by communities. - Approximately 5 % of the total workforce is employed in agriculture; unfavourable age structure: 62.2 % of the agricultural manpower in the age group of "40 years and older" (2005). - 14% of the UAA (utilised agricultural area) is classified as less favoured. Country profile for Romania: - Territory: 238,000 km2 (6% of EU area, 2nd largest new Member State – after Poland) - GDP: 34% of EU 25 average (2005 figures) (This represents <1% of total EU GDP). - Rural areas: 87.1% of territory and 45.1% of population (according to the national definition). If the standard OECD definition is used, to allow comparison with other MS, Romania is seen to have a significantly higher rural population than average. - Agricultural sector: the agricultural sector is more important than in most other MS, with 32% of the population employed in agriculture and forestry, contributing 12.1% to GDP in 2006 (13.6% to total GVA). However, productivity is very low (as indicated by the labour to land ratio of 63 AWU/100ha), and the negative trade balance in agri-food products continues to widen (€1.3 billion in 2005). - The key characteristic of Romanian farming is its dual structure: a small number of legal entities, mostly large commercial farms, (18,263 averaging 269 ha, accounting for 34.5% of UAA), and a huge number of individual farms, mostly subsistence and semisubsistence holdings (4,121,247, average size 2.15 ha, accounting for 65.5% of UAA), i.e. less than 0.5% of holdings account for more than one third of UAA, with the remaining 99.5% accounting for two thirds of UAA. Around 3 million of the holdings covering approximately 30% of agricultural land are considered as subsistence only. - UAA: 14.7 million ha (61.8% of total territory). Arable 63.9% - main crops cereals, oilseeds; Grassland 33%; cattle, sheep and pigs are predominantly kept on small farms. - Rural areas are typified by a scattered population and very low quality infrastructure (only 33% of rural residents are connected to a water supply network, only 10% to a sewerage system and only 10% of rural roads are of adequate standard). Basic social infrastructure (health and education systems, finance and credit provision etc) is also much less developed than in urban areas. These factors affect the quality of life in rural areas, hamper economic development, increase outmigration, and exacerbate health and environmental problems. The rural economy is highly dependent on agriculture and forestry, with low development of alternative activities, and lower incomes than urban areas. Hungarian strategy: Hungary chose the overall objectives in accordance with the Community Strategic Guidelines (CSG) and the National Strategy Plan: - contributing to the competitiveness of agriculture, food production and forestry, - sustainable development and the protection of natural values and biodiversity, - strengthen entrepreneurship and provide access to services throughout rural areas.

- 194 -


TPF

Romanian strategy: The following overall objectives have been defined on the basis of the key challenges identified, the Community Strategic Guidelines (CSG), and the Lisbon and Goteborg objectives: - facilitate the transformation and modernisation of the agriculture and forestry production and processing sectors, improving competitiveness and ensuring environmental sustainability. - maintain and enhance the rural environment. - facilitate the movement of labour out of agriculture into other sectors, and ensure adequate economic and social conditions for the rural population. Budget over and share of EU funding in Hungary and in Romania Axis Axis 1 HU Axis 1 RO Axis 2 HU Axis 2 RO Axis 3 HU Axis 3 RO LEADER HU LEADER RO Technical Assistance HU Technical Assistance RO Complements to direct payments * Total HU Total RO

Public contribution EAFRD Contribution rate %

Total public 2,366,378,274

71,77% 3,967,311,581

1,626,706,126

80.00% 76,86%

2,293,413,375 690,690,802

82.00% 71,77%

2,473,739,880 272,355,669

80.00% 76,86

235,074,871 202,978,313

80.00% 75,00%

376,119,793 625,136,100 5,159,109,184

80.00% 80.00% 73,77%

9,970,795,600

80.46%

EAFRD amount 1,698,357,613 3,173,849,264 1,250,219,555 1,880,598,967 495,711,102 1,978,991,904 209,321,387 188,059,896 152,233,735 300,895,834 500,108,880 3,805,843,392 8,022,504,745

* Accession Treaty measure for Bulgaria/Romania for 2007-09 period Source: http://ec.europa.eu

3. Overall aim of RD programme In Hungary, the programme aims are: contributing to the competitiveness of agriculture, food production and forestry (axis 1), respecting the principles of sustainable development and the protection of natural values and biodiversity (axis 2), and to strengthening entrepreneurship and providing access to services throughout rural areas (axis 3). The Leader approach will serve the realisation of the objectives of all axes of the RDP. The objectives of Axis I will be realised through the following main actions: farm and production restructuring, support for investments in primary and secondary production and infrastructure, support for age restructuring, training and information activities, including the use of advisory services. The objectives of Axis II will be realised through the following main actions: support for agrienvironment, forest-environment and Natura 2000 territories, support for LFAs and support for forestry. The objectives of Axis III will be realised through the following main actions: enterprise development, support for improving basic services, preserving natural and cultural heritage, local capacity building. Support for diversification, micro-businesses and tourism will represent the major component of axis III (58 %), closely linked with job creation, followed by measures for the quality of life (31 %) - a significant proportion of funding (10 %) is earmarked for training and capacity building given the envisaged delivery mechanisms. In Romania, the RDP is centred on the three key challenges of transforming and modernising the agriculture and forestry production and processing sectors, to maintain and

- 195 -

Study on Rural Development Policy in Romania and in Hungary

Tonea Elena, Sarbulescu Claudia, Popa Daniel, Tonea Cornelia

enhance the quality of the rural environment, and to ensure adequate economic and social conditions for the rural population. Axis 1 budget allocation and main priorities: skills and management capacity will be improved, through support for vocational training and the provision of farm advisory and extension services, improving the competitiveness of the farming sector, through farm investments, support for semi-subsistence farms to become more commercial and improvements in infrastructure, restructuring and modernisation of processing and marketing of agricultural and forestry products. Main priorities under axis 2: maintain sustainable farming in mountain and other disadvantaged areas, in order to maintain the environment, avoid land abandonment and address problems such as soil erosion, maintain and enhance the environmental benefits generated by traditional extensive farming systems in High Nature Value ecosystems such as the Carpathian mountains and Transylvania, protect endangered bird species and their habitats, afforestation of agricultural land Axis 3 main priorities: diversification of the rural economy and job creation will be encouraged through support for micro-enterprises and tourist facilities and attractions, village renewal and development, the Romanian RDP encourages communities to submit integrated projects covering a range of physical and social infrastructure elements, to improve village life. 4. Conclusions Hungary Rural development policy should be focused on these themes: − improving the competitiveness of the agricultural and forestry sector;

− improving the environment and the countryside; − improving the quality of life in rural areas and encouraging diversification of the rural economy. − identify the areas where the use of EU support for rural development adds the most value at EU level; − make the link with the main EU priorities (for example, those set out under the Lisbon and Göteborg agendas); − ensure consistency with other EU policies, in particular those for economic cohesion and the environment.

Bibliography 1. 2. 3. 4. 5.

www.ase.ro www.infoeuropa.ro www.europa.eu.int www.maap.ro *** Anuarul Statistic al României, INS 2006

- 196 -


TPF

SAME CHARACTERISTICS OF AGRICULTURAL HOLDINGS TONEA LORANT, LAZUREANU AUREL

The European rural development policy plays a major role in economic, social and territorial cohesion. It is based on the following principles: recognising the multifunctional role of agriculture, improving competitiveness, ensuring that environmental issues are taken into account, diversifying economic activity, conserving rural heritage.

1. INTRODUCTION The future of agriculture is closely linked to the balanced development of the countryside, which accounts for 80% of the area of Europe. Alongside the market support measures, the European rural development policy plays a major role, in Europe, as well as in Romania. Only economically viable farms which comply with minimum standards regarding the environment, hygiene and animal welfare, and where the farmer possesses adequate competence, are eligible for romanian market. The conditions relating to investment aid must be met at the date on which the individual decision granting aid is adopted. In EU, when investments are made in order to comply with new standards, farmers may be granted aid and a period of grace. 2. EU’ GUIDING ADVISES FOR AGRICULTURAL HOLDINGS The aid for young farmers targets heads of holdings who are under 40 years of age, possess adequate competence and are setting up in farming for the first time. Their holdings must be viable and comply with minimum standards regarding the environment, hygiene and animal welfare. The aid consists either of a single premium of up to EUR 25,000, or an interest subsidy on loans taken on with a view to covering the costs of setting up. In such cases, the amount of the interest subsidy may not exceed the value of the single premium, except in the case of young farmers using agricultural advisory services, during a three year period, for which the ceiling is EUR 30,000. 3. SUPPORT FOR VOCATIONAL TRAINING This kind of support it should improve the occupational skill and competence of farmers and other persons involved in agricultural and forestry activities, help them redeploy production in qualitative terms, apply production practices compatible with the upkeep and improvement of the landscape, protection of the environment and meet the standards applicable to hygiene and animal welfare, and manage their holdings better. In Romania, improving processing and marketing of agricultural products will be followed by firms which are economically viable and which comply with minimum standards regarding the environment, hygiene and animal welfare; they may receive support for investments to improve the processing and marketing of agricultural products. The goal is to increase the competitiveness and added value of agricultural products by improving their presentation, rationalising processing procedures and marketing channels, reorienting production to new outlets, applying new technologies, monitoring quality and health conditions, encouraging innovation and protecting the environment.

- 197 -

Same Characteristics of Agricultural Holdings

Tonea Lorant, Lazureanu Aurel

4. FORESTRY Concernind the european forestry programmes, support may be granted to private individuals, municipalities and associations thereof who own woodland. Using that as an example in Romania such aid may contribute to: • improving non-farm land: measures include afforestation, investments to enhance the value of forests and improve the harvesting, processing and marketing of forestry products, open up new outlets for forestry products, promote joint action by forest owners and assist the recovery of forestry production as a result of natural disasters or fire; • afforestation of farm land: aid may be granted to cover the costs of planting and maintenance and to compensate farmers for income forgone; • preserving woodlands, where their protective and ecological role is in the general interest and where the cost of preventive measures exceeds the income from silviculture, and maintaining fire breaks. In the case of woodland classified as high or medium forest fire risk, the measures must comply with the national plans under the Community legislation on the protection of forests. 5. FACILITATING THE DEVELOPMENT AND STRUCTURAL ADJUSTMENT OF RURAL AREAS Community support may also be granted to activities not covered by the above measures, but which contribute to converting and improving farming activities. Such activities include land reparcelling, setting up farm advisory services, marketing high-quality agricultural products, development of key services in rural areas, renovation of villages and protection of heritage, promotion of tourism and craft activities, management of integrated rural development strategies by local partnerships, etc. These measures are financed by the EAGGF Guarantee Section or Guidance Section, depending on their regional context. The EAGGF Guarantee Section covers support for early retirement, less-favoured areas, agri-environment measures and afforestation of farmland. The other rural development measures are financed by the EAGGF Guidance Section in Objective 1 areas and by the Guarantee Section in regions not covered by Objective 1. The Commission may extend the scope of the measures eligible for financial assistance from the EAGGF Guidance Section and propose the financing of studies relating to programming by the EAGGF Guarantee Section. Lastly, the EAGGF also covers measures for the development and structural adjustment of rural areas relating to the renovation and development of villages, the protection and conservation of rural heritage, the diversification of farm activities and the improvement of infrastructure relating to the development of farming which are not financed by the European Regional Development Fund (ERDF). Romanian rural development measures must be compatible with Community law and coherent with other Community policies. Such coherence is especially important in the case of the CAP provisions on the common market organisations and measures on quality and health in agriculture. In addition, measures receiving financial assistance under this regulation may not receive aid under any other Community support scheme. Moreover, any measure which is incompatible with a specific condition laid down in this Regulation will not be eligible for support under other Community support schemes. Rural development aid granted by the Member States must comply with the Community rules on State aids and the ceilings fixed by the Council in the agricultural regulations and directives (above such ceilings, national aids must be notified by the Member States and approved by the Commission) and with the Community rural development rules. Thus:

- 198 -


TPF

•

State aids for investments that exceed the percentages laid down for Community aid are prohibited, except in the case of investments to improve the environment, hygiene and animal welfare in the general interest; • aid to compensate for natural handicaps must always comply with the Community rules; • agri-environment aid must comply with the Community conditions and limits, although these may be exceeded where necessary to properly cover the loss of income, additional costs, etc. To ensure that all rural areas in the Community are covered by the rural development policy, the measures provided for in the regulation are included in the following multiannual programmes: • Objective 1 programmes: measures financed by the EAGGF Guidance Section; • Objective 2 programmes: measures relating to early retirement, less-favoured areas and areas subject to environmental constraints, agri-environment measures and afforestation of farm land; • rural development programmes: all other measures. Rural development programmes are based on plans drawn up by the Member States at the most appropriate geographical level for a seven-year period (2000-2006). These plans describe the current situation, the proposed strategy, the expected impact, the financial planning, the planned measures, including agri-environment measures, the necessary studies and technical measures, the competent authorities and the provisions required to implement the plan effectively. The Member States must present their rural development plans to the Commission not later than six months after the entry into force of the regulation, and the Commission must adopt the final programmes within six months of their submission.

6. FINANCIAL PLANNINGS The regulation on the financing of the common agricultural policy applies to rural development measures, except in the case of certain measures covered by Objective 2. Now that financial planning has been included in the programming, the Commission fixes the initial allocations to the Member States, broken down by year, on the basis of needs and efforts to be undertaken. They can be adjusted in the light of actual expenditure and any expenditure reviews carried out by the Member States. As example, the Community Initiative Leader+ is one of the programs which are promoting the implementation of integrated, original strategies for sustainable rural development. It focuses on local partnership and promotes networking in rural areas. 7. CONCLUSIONS During next period,in Romania should be adopted detailed rules on the conditions for granting support, the calculation of allowances and the periods and conditions to be applied, as well as the implementing provisions for the rural development plans, the revision of programmes, financial planning, monitoring and evaluation and the coherence between rural development and the market organisations. BIBLIOGRAPHY 1.Prisecaru, Petre (2005), GuvernanŃa Uniunii Europene, Editura Economică, Bucureşti. 2.Vass, Andreea (2005), ProtecŃionismul European. ImplicaŃii asupra României, Editura Economică, Bucureşti. 3. www.europeana.ro

- 199 -

- 200 -


TPF

AZ ANYAGÁRAMLÁSSAL ÖSSZEFÜGGİ LOGISZTIKAI FOLYMATOK TERRORFENYEGETETTSÉGÉNEK JELLEMZİI Dr. habil Horváth Attila fıiskolai tanár A logisztika és a terrorizmus kifejezést gyakran úgy használjuk, hogy esetenként nem gondolkodunk el azok jelentésérıl. A logisztika és a terrorizmus valamilyen szinten és formában bárhol a világon érinti az emberek mindennapjait. A tanulmány az anyagáramlással összefüggı terrorfenyegetettség kockázatait vizsgálja. A szerzı a kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy napjainkban a logisztikai bázisok elosztó központok és raktárak terrorfenyegetettsége alacsony szintőnek tekinthetı, míg az áruszállítási rendszerek nagyobb mértékben veszélyeztettek a terrortámadásokkal szemben. Ez utóbbi kockázatát még akkor sem lehet lebecsülni, ha ezek a terrorakciók ma még nem követelnek tömeges áldozatokat, vagy súlyos anyagi károkat.

Bevezetı A logisztika és a terrorizmus kifejezést gyakran úgy használjuk, hogy esetenként nem gondolkodunk el azok jelentésérıl. Szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne találkoznánk, termékekkel, amelyet a világgazdaságban végbement folyamatok eredményeként használhatunk. Ez nem csak a technológiában és a vállalatgazdaságban végbement fejlıdésnek köszönhetı. A sokak által kritizált, mások által „áldott” globalizáció kialakulásának gazdasági értelemben egyik feltétele volt - egyebek mellett - a logisztikában végbement forradalminak tekinthetı változások, és az ellátási lánc koncepció elterjedése. A terrorizmus is olyan jelenségnek tekinthetı, melynek hatásaival minden nap szembesülünk. Szerencsére Magyarország lakossága csak a média tudósításírásaiból szembesül egy-egy terrortámadás hatásaival. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy egy terrorakció következményei nem csak a lokális térben hatnak, hanem nemzetközi értelemben a szubregionális és globális következményekkel is számolnunk kell. Így még azok az államok sem tudják figyelmen kívül hagyni terrorfenyegetettséget, amelyek a közvetlenül nincsenek kitéve a terrortámadások veszélyének. Mielıtt a logisztikai folyamatok terrorfenyegetettségének tárgyalására rátérnék szükséges néhány logisztikával és a terrorizmussal kapcsolatos általános jellemzıt érinteni. A logisztika értelmezése és az anyagáramlással kapcsolatos folyamatai A logisztika folyamatokat napjainkban már a nyersanyag kitermeléstıl a késztermék értékesítésig értelmezhetjük. Ezen túlmenıen, logisztikát értelmezhetjük az ún. inverz-logisztikán keresztül a gyártás során keletkezett hulladékok, valamint a feleslegessé vált fogyasztási cikkekkel kapcsolatos kezelési feladatokban is, pl. tartós fogyasztási cikkek, vagy a mobiltelefonok környezetkímélı újrahasznosításában és feldolgozásában. A gazdasági és mőszaki kérdések iránt érdeklıdık számára sajnos nem jelenthet meglepetést, hogy korunkban a logisztikának számtalan tudományosan értelmezhetı, illetve helytelen értelmezésével találkozhatnak. Joggal felvetıdik a kérdés; mi is logisztika? Nem könnyő a fogalmi meghatározás, már csak azért sem, mert egy olyan összetett jelenségrıl van szó, amelynek egy részelemét kiragadjuk, akkor könnyen téves következtetésre juthatunk. Ennek igazolására elég, ha az olvasók a google keresı programba beütik a logisztika+fogalom kifejezéseket majd elkezdik futatni a világhálón a keresést. A meglepetés erejével hathat, hogy „csak” magyar nyelven több tucat logisztikával kapcsolatos meghatározást találhatnak. A megfogalmazások sokszínősége nem azt jelenti, hogy egy áltudománnyal van dolgunk, hanem arról gyızheti meg a keresıt, valamiért a logisztikát az egyes területeken másként értelmezik. Ennek okai nagyon összetettek. - 201 -

Az anyagáramlással összefüggı logisztikai folyamatok terrorfenyegetettségének jellemzıi

Dr. habil Horváth Attila

Tudomány elméleti oldalról vizsgálva, a magyarázat akár egyszerőnek is tőnhet. A logisztika ugyanis egy alkalmazott interdiszciplináris tudomány, amely több tudományág és terület törölni az eredményeit használja fel, miközben saját elméleti alapja és módszertana van. A sokrétő megközelítés tehát a logisztika interdiszciplináris jellegébıl eredhet. A meghatározásoknak azonban egy közös nevezıjét még a laikusok is könnyen megtalálhatják. Ez pedig nem más, mint a logisztika tárgyát képezı anyagáramlás és a hozzákapcsolódó információ-, pénz- és okmányáramlási, valamint más munkafolyamatok (szervezése, végrehajtása, irányítása, illetve ellenırzése) az országok határokat is átívelı szoros kapcsolatban. Napjainkban a logisztika már nem értelmezhetı az ellátási lánc menedzsment (Suplay Chain Management) koncepció legfontosabb összefüggéseinek ismerete nélkül. Egy-egy termék elıállításához és a fogyasztókig való eljutatásához, a vállalatok bonyolult együttmőködése szükséges, amely felöleli a tervezési, beszerzési, gyártási, elosztási folyamatok szorosabb kooperációját. A versenyképesség fenntartása megköveteli a beszállítói, a gyártói, az elosztási rendszerek egységes értelmezését, és irányítását, ennek egyik alapvetı módszere és követelménye ellátási lánc menedzsment szemlélet alkalmazása.1 Ellenkezı esetben pl. az élelmiszer, gépkocsi- elektronikai, informatikai és gyógyszeriparban, sem a beszállítók, sem a gyártók, de még a hagyományos értelemben vett kereskedık sem lehetnek hosszabb távon sikeresek. A logisztika folyamatait az alábbiakban lehet csoportosítani az anyagáramlást megvalósítandó fizikai folyamatok és az anyagáramlással kapcsolatos információs folyamatok. A vizsgálat tárgyát képezı anyagáramlás alap és kiegészítı folyamatokat foglal magába. Az anyagáramlás szempontjából az ún. alapfolyamatokhoz a rakodási, szállítási és tárolási tevékenységek, míg az ún. kiegészítı folyamatokhoz a csomagolási, komissiózási és az egységrakomány-képzéssel összefüggı feladatok tartoznak.2 Ezek a tevékenységek már nemzetközi szinten, gyakorlatilag végig kísérik a termékek útját az alapanyagok elıállításától, a beszállításokon, a gyártáson, a disztribúción keresztül egészen az értékesítésig. Az ún. modernkori terrorizmus jellemzıi A terrorizmus az emberi történelmet végig kísérı jelenségének fogható fel. A nemzetközi és hazai szakirodalomban az ún. modernkori terrorizmus kialakulását a szakemberek a múlt század hatvanas éveinek végére teszik és a korabeli repülıgép-eltérítések kezdetéhez kötik. Ebben a mintegy 40 évben az általunk ismert terrorizmus jelentıs változáson ment keresztül. A terrorizmust napjainkban már a világ biztonságát veszélyeztetı kiemelt kockázati tényezık között tartják számon. A logisztikához hasonlóan a terrorizmus fogalmi meghatározása sem jelent könnyő feladatot. A terroristáknak a terrorcsoportoknak és magának a terrorizmusnak a megítélése térben és idıben jelentıs eltéréseket mutat. Nincs könnyő helyzetben az a kutató, vagy akár érdeklıdı sem, aki a terrorizmus jelenségét a fogalmi meghatározások sokszínősége alapján szeretné megérteni. A terrorfenyegetettséget tudományos igényességgel és módszerekkel vizsgáló kutatók, vagy a terrorszervezetek mőködésével hivatásszerően foglalkozó szakemberek a terrorizmus számtalan a definíciója között három nagyon fontos kritérium elfogadását javasolják: 1. az erıszak alkalmazását, vagy azzal való fenyegetést; 2. terrortámadások hátterében legyen megfogalmazott politikai cél; 3. terrorakciók során civilek személyi és vagyoni biztonsága kerüljön veszélybe.3 Ezeknek a közös tényezıknek az elfogadása fontos politikai és módszertani kérdés lehet a terrorizmussal kapcsolatos kutatási metódusok kiválasztásához, a terrorszerve1

Prezenszki József – Szegedi Zoltán: Logisztikai menedzsment. Budapest, Kossuth Kiadó. Harmadik kiadás. Budapest, 2005. pp. 28-29. 2 Tarnai Júlia: Logisztikai rendszerek. Logisztikai I. In: Prezenszki József (szerk) Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöktovábbképzı Intézet. Budapest, 2006. pp. 43. 3 Jonathan Barker: A terrorizmus – HVG Kiadó Rt., Budapest. 2002. 26. o.

- 202 -


TPF

zetek mőködésének vizsgálatához, illetve a terrorizmus elleni küzdelem feladatainak tartalmi meghatározáshoz.4 Amennyiben a napjaink terrorizmusát röviden jellemezni kell, a teljesség igénye nélkül néhány alapvetı jellemzıt kell figyelembe vennünk. Az elmúlt évtizedben a terrorcsoportok hálózatszerő szervezıdésének lehetünk tanúi. Világmérető és egyeduralkodó terrorszervezetrıl ugyan – ez a megállapítás még az Al-Kaidára is igaz - nem beszélhetünk, de globális terrorizmusról igen, hiszen a világon szinte nincs olyan térség és terület, amelyet terroristák ne veszélyeztetnének. Ennek ellenére a terrorfenyegetettséget nem lehet azonos kockázati tényezıként kezelni az egész földön. Amennyiben a nemzetközi terrorizmus fontosabb tendenciáit vizsgáljuk igaznak kell elfogadnunk, azt megállapítást is, hogy a terroristák általában könnyen sebezhetı célpontokat támadják és a módszereik az utóbbi években eldurvultak. Joggal felvetıdik a kérdés, hogy milyen célpontokat veszélyeztetnek a terroristák. Az elmúlt években elkövetett terrortámadások tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy a lehetséges célpontok köre igen széles skálán mozoghat. Ezért nehéz a fenyegetett csoportokat és objektumokat meghatározni. Elég, ha valaki a média tudósításait nyomon követi tisztában lehet azzal, hogy a terrorcselekmények áldozatai lehetnek a politikusok, közigazgatási alkalmazottak, rendırök, vallási és etnikai csoportok, turisták, a közlekedési jármővek utasai, vagy akár vétlenek tekinthetı járókelık. A terrortámadások helyszínei is elég változatos képet mutatnak, a szigorúan ırzött, „védettnek” tekinthetı kormányzati, közigazgatási, rendırségi és katonai objektumoktól, a nyilvános helyekig, (pl. bevásárló központok, mőemlékek, szórakozó helyek, templomok, közlekedési terminálok, jármővek, stb). terjedhet. Éppen ezért nehéz csoportosítani a terrorfenyegetettségnek kitett célpontokat. Ebben a tekintetben jó megoldást jelenthet a terrorcsoportok által pusztítandó személyek és objektumok alapján meghatározni célcsoportokat. Az eddigi tapasztalatok alapján a terrorszervezetek az alábbiak szerint jelölhetik ki a céljaikat: 1. viszonylag kiszámítható áldozatok és objektumok; 2. szinte teljesen véletlenszerően kiválasztott áldozatok és célpontok csoportja 5 Az elsı csoporthoz sorolhatjuk a hagyományos értelemben vett célcsoportokat (pl. politikusokat, katonai és rendıri vezetıket, közigazgatási szakembereket, üzletembereket), illetve objektumokat (pl. kormányzati, rendırségi épületek, bankok stb). Az elmúlt évtizedben a második csoport köre jelentısen bıvült, már a célpontok kiválasztásában is látszik, hogy a terrorcsoportok valóban nem válogatnak az eszközökben. Egyre nagyobb mértékben növekszik a bevásárlóközpontok, közlekedési jármővek, szórakozó helyek, turisztikai látványosságok, stb. ellen elkövetett terrortámadások száma. Ezek a célpontokat az ún. a könnyen támadható személyek és objektumok közé lehet sorolni. Az ilyen helyszíneken végrehajtott terrorakció áldozatai szinte teljesen véletlenszerően „választódnak” ki, mert rosszkor rossz idıben vettek részt egy programon, vagy használtak igénybe egy szolgáltatást, esetleg rossz helyen közlekedtek. A veszélyeztetett célpontok folyamatos elemzése a terrorizmus elleni fellépés, fıként a megelızés és a már bekövetkezett terrortámadások következményeinek felszámolása szempontjából kiemelt feladatot jelent. Ezzel kapcsolatban azt is le kell szögezni, hogy hibát követ el, aki csak a már bekövetkezett terrorakciók tapasztalataiból indul ki. A kockázat elemzés kiinduló alapját nyilvánvalóan a már bekövetkezett terrortámadásokból leszőrhetı tapasztalatok képezik, de olyan területek veszélyeztetettségét is számba kell venni, ahol még nem történt terrorcselekmény.

4

Horváth Attila: A terrorizmus tendenciái. Comitatus. Önkormányzati Szemle. A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének Folyóirata. Veszprém, XII. évfolyam, 2007. október pp:. 33–41 5 Horváth Attila: Terrorfenyegetettség: célpontok nagyvárosok közlekedés. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tudományos Lapja. Budapest, 2006. pp. 146–164

- 203 -



Az anyagáramlással összefüggı fizikai és kiegészítı folyamatok terrorfenyegetettsége Amennyiben az anyagáramlással összefüggı logisztikai folyamatok terrorfenyegetettségét elemezzük két kategóriát szükséges megkülönböztetni. A kiválasztás alapját a terrorcsoportok logisztikát érintı lehetséges célpontjainak jellemzıi képezik. Az elsı csoportba azok a stacioner jellegő raktárak, gyárak, összeszerelı üzemek, logisztikai bázisok, logisztikai szolgáltató központok, elosztóraktárak tartoznak, ahol az adott technológia folyamatnak megfelelıen az anyagokat, alkatrészeket raktározzák, tárolják vagy mozgatják. Ez nem másnak, mint az ún. belsı anyagmozgatásnak, vagy belsı szállításnak nevezzük. A második kategóriába az ún. nevezett a földrajzi értelemben vett külsıszállításokat, vagyis az áruszállítási rendszerek elemeit sorolhatjuk. Az áruszállítási rendszerek kategóriája is széles palettát ölel fel, hiszen ide sorolhatjuk a közlekedési alaágazatok (vasúti-, közúti-, vízi- és légiközlekedés, illetve a csıvezetékes szállítás) jármőveit, pályáit, termináljait, irányító rendszereit, vagy akár különbözı közlekedési csomópontokat is. A fenti megkülönböztetést elsısorban biztonsági szempontokkal lehet indokolni. Annak ellenére, hogy a raktárak és egyéb logisztikai bázisok száma az elmúlt évtizedekben emelkedı tendenciát mutatnak, kijelenthetı, hogy a stacioner logisztikai bázisok terrorfenyegetettsége kisebb, mint az áruszállítási rendszerek elemeié. A közlekedési alaágazatok jármőveinek, pályáinak védelme sokkal nehezebb feladatot jelent, mint a helyhez kötött logisztikai bázisok oltalmazása. A mozgásban levı jármővek és rakományok biztonságáról még a korszerőnek tekinthetı nyomkövetı rendszerek alkalmazása mellett is nehéz gondoskodni. A terrorcsoportok szempontjából vizsgálva is megállapítható, hogy nagyságrendekkel kisebb kockázatot jelent egy vonatszerelvény elleni támadás, tehergépkocsi, vagy hajó elleni terrorakció, mint egy jól ırzött raktár, vagy elosztó központ elleni terrorakció. A fentiekben megkülönbözetett két kategória terrorfenyegetettségének jellemzıinek tárgyalása elıtt fontos megjegyezni azt is, hogy az ún. modernkori terrorizmus eddigi történetében sem logisztikai bázisok, sem az áruszállítási rendszerek nem tartoztak a terrorcsoportok kiemelt célpontjai közé. Joggal felvetıdik a miért kérdése. Erre a választ a terrorizmus természetében kell keresni, az egyik ilyen alapvetı jellemzı, hogy a terroristák az akcióikkal elsısorban félelmet és bizonytalanságot igyekeznek kelteni. Ezért a terrorakciókat olyan helyszíneken és célok ellen követik el, amely társadalmi és nemzetközi méretekben közvetlenül alkalmasak a félelemkeltésre és a bizonytalanság érzésének a kiváltására. Az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen média eseményt jelenthet egy terrorcselekmény, vagy a következmények milyen hatást válhatnak ki az emberekbıl. Általánosságban elmondható, hogy a terrortámadásokhoz nem lehet hozzászokni, egy robbantásos merénylet újra és újra döbbenetet vált ki az emberekbıl, amely a tehetetlenség érzésével párosul. A logisztikai létesítmények és áruszállítási rendszerek szerencsére még nem tartoznak az olyan célpontok közé, amelyeket a terrorszervezetek úgy ítélnének meg, hogy érdemes lenne ıket támadni. Egyszerően azért, mert úgy ítélik meg egy élelmiszer raktár, vagy vonatszerelvény felrobbantása nem jelent igazán nagy média eseményt, vagy közvetlenül nem vált ki félelmet az emberekbıl. A staciner logisztikai bázisok terrorfenyegetettségének jellemzıi Azt az állítást, hogy a staciner logisztikai bázisok terrorfenyegetettsége alacsonynak tekinthetı a terrorizmus történetével foglalkozó tudományos kutató mőhelyek adatbázisai is igazolhatják. Az egyik ilyen mértékadó mőhelynek lehet tekinteni az Egyesült Államokban mőködı Memorial Institute for the Prevention Terrorsm-t. Az intézetben – többek között - a világon bekövetkezett több ezer terrortámadás rövid leírását tartják nyilván az 1960-as évek vége óta.6 Az intézet honlapján az olvasó személyesen is meggyızıdhet arról, hogy a többi

6

URL cím: http://mipt.org

- 204 -


TPF

célpont- csoporthoz képest elenyészınek tekinthetı a helyhez kötött logisztikai bázisok ellen végrehajtott eddigi terrortámadások száma. Joggal felvetıdhet a kérdés, hogy akkor miért kell a helyhez kötött logisztikai bázisok terrorfenyegetettségével foglalkozni? Ennek a két oka van, az egyik a napjainkban olyan területeken is szokás a terrorfenyegetettségre hivatkozni, ahol a terrortámadások bekövetkezésének valószínősége nem éri el a kritikus szintet. Idesorolhatók a logisztikai bázisok is. A másik indok, hogy ezt a veszélyt is komolyan kell venni a terrorizmus természetébıl, és kiszámíthatatlanságából fakad. A terrorcsoportok célpont kiválasztásának a prioritásai változhatnak, egyes területeken a terroristák könnyen úgy ítélhetik meg, hogy érdemes a logisztikai bázisok ellen terrortámadásokat végrehajtani. A stacioner logisztikai bázisok biztonsági helyzete bár az áruszállítási rendszerek elemeihez képest jónak mondható, de nem megnyugtatónak mégsem tekinthetı. A biztonság értelmezése amúgy is viszonylagos, manapság a szigorúan ırzött területeken sem kizárt egy súlyos következményekkel járó terrorakció kivitelezése. Egy ilyen övezetben sikerült egy öngyilkos merénylınek egy robbanószerkezetet mőködésbe hozni Pakisztán fıvárosában, Iszlámábádban a Mariott Hotelnél. Az erıdszerően ırzött körzetben a merénylet következtében 54-en haltak meg, 280 ember szenvedett sérüléseket és szálloda használhatatlanná vált. A pakisztáni kormányzati negyedhez hasonló biztonsági intézkedések csak a veszélyes anyagok kezelésével foglalkozó logisztikai bázisoknál jellemzıek. A többi logisztikai bázis elleni terrorakció végrehajtása a terrorcsoportok számára nem tekinthetı kockázatmentesnek, de nem jelent kivitelezhetetlen feladatot. Miért érdemes a terrortámadásokat kitervelni és végrehajtani a stacioner logisztikai bázisok ellen abban az esetben, ha a már tárgyaltak szerint egy-egy raktár, elosztó központ elleni merénylet nem vált ki olyan félelem érzetet és bizonytalanságot, mint pl. egy autóbusz felrobbantása. Erre a kérdésre a válasz a gazdasági következményekben keresendı. Az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat vezetıje Oszama bin Laden 2005-ben egy videó üzenetében a gazdasági célpontok elleni terrortámadásokkal fenyegette meg az Egyesült Államokat és szövetségeseit. Szerencsére ebben a tekintetben a terroristák még nem értek el számottevı eredményeket, de a veszélyt nem lehet lebecsülni. A jövıben a gazdasági célpontok elleni terrortámadásoknál valószínőleg az energetikai rendszer élvez majd prioritást, de a logisztikai bázisok elleni akciók veszélyét és következményeit sem lehet lebecsülni. Egy nagy forgalmú elosztó központban bekövetkezett robbantásos merénylet közvetlen anyagi kárát dollár és euró milliókban lehet becsülni. Nem is beszélve a másodlagos károkról, amely a termelés kiesés, a hiányzó anyagok pótlásának, az ellátás biztonsága ismételt megteremtésének költségeiben fejezıdhet ki. A stacioner logisztikai bázisok elleni terrorakciók egyes területen veszélyeztethetik az ellátás biztonságát (pl. járványok idején a gyógyszeripari elosztó központok), ezáltal társadalmi szinten is alkalmasak a bizonytalanság érzésének a kiválasztására is. Az áruszállítási rendszerek terrorfenyegetettségének jellemzıi A terrorizmus lehetséges célpontjait elemezve általánosságban elmondható, hogy közlekedés rendszer elemei általában sérülékenységénél és könnyen sebezhetıek. Az eddigi terrortámadások tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közlekedési rendszer elemei a terrorcsoportok „kitüntetett” célpontjainak számítanak. A terrorakciók számát és következményeit elemezve a személy és az áruszállítás között is óriási aránytalanságot fedezhetünk fel. Az eddigi tendenciák alapján kijelenthetı, hogy elsısorban a közösségi közlekedés jármővei és termináljai veszélyeztetik a terroristák merényletei.7 Egy utasszállító repülıgép, személy7

Horváth Attila: A közúti, vasúti és vízi közlekedés terrorfenyegetettségének jellemzıi. In. Válaszok a terrorizmusra II. - A politikai marketing csapdájában. Szerkesztette: Tálas Péter. Kiadó: Mágusstúdió. Budapest, 2006. pp. 321-336.

- 205 -



szállító vonat, utasokat szállító hajó, vagy akár egy autóbusz elleni merényletekkel a terroristák sokkal látványosabb eredményeket tudnak elérni, mintha a pályákat, mőtárgyakat vagy akár a teherszállító jármőveket támadnák. Ennek ellenére nem szabad a veszélyt lebecsülni. A terrorizmussal foglalkozó szakemberek, évek óta figyelmeztetnek az ún. „konténer terrorizmus” veszélyére. A konténer-terrorizmus: veszély vagy hipotézis? Az egységrakomány-képzés nélkül ma már nem lehetne a gazdasági követelményeknek megfelelıen az áruszállítási szükségletet kielégíteni. A legfontosabb egységrakomány-képzı eszköznek a konténereket tekinthetjük. A konténerek alkalmasak arra, hogy nagytömegben anyagokat tároljunk és továbbítsanak bennük. A szabvány konténerek arra is alkalmasak, hogy hosszas átrakási mőveletek nélkül hajókon, vasúti kocsikon és tehergépkocsikon szállítsák a feladóhelytıl egészen a címzettig. A beszerezési, termelési, elosztási és értékesítési helyek térbeli decentralizációja miatt a konténer forgalom nagyságrendje meredeken emelkedı tendenciát mutat a tengeri- vasúti és közúti közlekedésben egyaránt. A konténerek lehetıséget teremtenek arra, hogy a terrorcsoportok is alkalmazzák céljaik megvalósítása érdekében. A legnagyobb veszélyt ebben a tekintetben a tengeri konténer forgalom jelentheti. A tengeri kalózkodás és terrorizmus A tengeri kalózkodásnak már több évezredes hagyománya van, egyes vélemények szerint ez a korántsem veszélytelen és romantikusnak egyáltalán nem tekinthetı tevékenység DélKínai tengeren, a Vörös-tengeren, vagy a Malaka-szorosban ma a reneszánszát éli.8 A tengerjáró teherhajók kifosztása ezeken a területeken biztos és kockázatmentes „jövedelemforrást” jelenthetnek a terrorista csoportok számára. Az International Maritime Bureau (Nemzetközi Tengerészeti Hivatal) 2003-ban a hajótulajdonosok jelentései alapján 445 tengeri támadásról számolt be, amelyek következtében 92 tengerész veszítette életét. Ezek az adatok azért is figyelmeztetıek, mert az erıszakos, halálos áldozatokkal járó támadások 2003-ban az elızı évhez viszonyítva közel megkétszerezıdtek.9 Az Egyesült Államokban politikai, közigazgatási vezetık és a biztonsági szakértık komolyan foglakoznak a konténerszállító hajók terrorfenyegetettségével. Véleményük szerint a közeljövıben a terrortámadások komolyan veszélyeztethetik a konténer forgalmat.10 Ennek kockázatát olyan magasnak ítélik meg, hogy amikor egy kutatócsoport az Egyesült Államok közlekedési kritikus infrastruktúra terrorfenyegetettségét vizsgálta a hat kiemelt lehetséges célpont közé sorolták Los Angeles és Long Beach kikötıit.11 Miben rejlik a konténerszállítás terrorfenyegetettsége? A konténerszállító hajók könnyen sebezhetı célpontokat képeznek, ellenük a terrorakciókat alacsony kockázat mellett lehet kivitelezni. A sérülékenységet az is fokozza, hogy a konténer forgalom 5-7%-nak ellenırzésére van jelenleg a különbözı hatóságoknak lehetısége. Sajátos módon veszélyforrásként jelentkeznek konténerszállítás egyik legnagyobb elınye, vagyis hogy több közlekedési alágazatban alkalmazható. A konténerekben könnyen el lehet fegyvereket, többek között tömegpusztító fegyvereket és nagy erejő robbanószerkezeteket rejteni. Ezeket mőködésbe lehet helyezni a hajókon, a kikötıkben, közutakon és a vasútvonalakon. A tömegpusztító fegyverek, az ún.

8

Berki Tamás: A kalózkodás reneszánsza. http://biztonsagpolitika.hu

9

Gal Luft – Anne Korin: Terrorism Goes to Sea. Foreign Affairs 83/6 (November/December 2004), 61–71. o. Michael D. Greenberg - Peter Chalk - Henry H. Willis - Ivan Khilko - David S. Ortiz: Maritime Terrorism, Risk and Liability. Published by Rand Corporation. Santa Monica, 2006. 11 Martin C. Libicki - Peter Chalk- Melanie Sisson: Exploring Terrorist Targeting Preferences. Published by Rand Corporation. Santa Monica, 2007. 10

- 206 -


TPF

„piszkos” bombák, vagy akár a hagyományos robbanószerkezetek mőködésbehozása veszélyes lehet a sőrőn lakott területek közelében.12 A közvetlen károkon kívül a másodlagos következmények súlyosságával is számolnunk kell. Terjedelmi szempontokból ezek közül csak néhány kiemelésére van lehetıség. A közlekedési jármővek, és infrastruktúra helyreállítása komoly költségekkel járhat. Jelentısen csökkenhet a bizalom a konténerszállítással szemben, a biztonsági intézkedések szigorodhatnak, amely szintén a költségek növekedésével jár, drágulhatnak a szállítások biztosítási díjai. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy több ezren is elveszíthetik a munkahelyüket. Teendık Egy olyan országban sem figyelmen kívül hagyni a konténer terrorizmus veszélyét, mint Magyarország. Annak ellenére, hogy nem vagyunk tengerparti ország a tengeri konténer forgalomban érintettek vagyunk. Hiszen a tengeri kikötıkbıl érkeznek hazánkba a konténerek. A helyzetünket bonyolítja, hogy nem csak kiinduló, vagy célállomás vagyunk, hanem tranzit ország is, amely megnehezíti a konténer forgalom ellenırzését. A terrorizmus problematikáját csak rendıri és katonai eszközökkel nem lehet megszüntetni. A gyökerek, a terrort tápláló körülmények megszüntetése nehezen megoldható globális feladat. Addig is a kritikus infrastruktúra védelmével kapcsolatos intézkedésekben az egész Európai Unióban elıre kell lépni, az Egyesült Államokban alkalmazott módszerek adoptálásával. A konténer-terrorizmust ideje lenne már Európában is nem hipotézisként felfogni, hanem valós veszélyként értékelni.

12

Michael D. Greenberg - Peter Chalk - Henry H. Willis - Ivan Khilko - David S. Ortiz: i.m.

- 207 -



Irodalomjegyzék Barker Jonathan: A terrorizmus – HVG Kiadó Rt., Budapest. 2002. p. 155. Báthy Sándor: A honvédelmi célú tartalékok szerepe az ellátási láncban. Hadmérnök. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mőszaki Kar és a Katonai Mőszaki Doktori Iskola on-line Tudományos Kiadványa. III. Évfolyam 3. szám – 2008. szeptember. Berki Tamás: A kalózkodás reneszánsza. http://biztonsagpolitika.hu Gal Luft – Anne Korin: Terrorism Goes to Sea. Foreign Affairs 83/6 (November/December 2004), pp 61–71. Horváth Attila: A közúti, vasúti és vízi közlekedés terrorfenyegetettségének jellemzıi. In. Válaszok a terrorizmusra II. - A politikai marketing csapdájában. Szerkesztette: Tálas Péter. Kiadó: Mágusstúdió. Budapest, 2006. pp. 321-336. Horváth Attila: Terrorfenyegetettség: célpontok nagyvárosok közlekedés. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tudományos Lapja. Budapest, 2006. pp. 146–164 Horváth Attila: A terrorizmus tendenciái. Comitatus. Önkormányzati Szemle. A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének Folyóirata. Veszprém, XII. évfolyam, 2007. október pp:. 33–41 Tarnai Júlia: Logisztikai rendszerek. Logisztikai I. In: Prezenszki József (szerk) Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöktovábbképzı Intézet. Budapest, 2006. Martin C. Libicki - Peter Chalk-Melanie Sisson: Exploring Terrorist Targeting Preferences. Published by Rand Corporation. Santa Monica, 2007. Michael D. Greenberg - Peter Chalk - Henry H. Willis - Ivan Khilko - David S. Ortiz: Maritime Terrorism, Risk and Liability. Published by Rand Corporation. Santa Monica, 2006. Prezenszki József – Szegedi Zoltán: Logisztikai menedzsment. Budapest, Kossuth Kiadó. Harmadik Kiadás. Budapest, 2005. Special Report 270: Deterrence. Protection, and Preparation. The New Tranportation Security Imperative Panel, Panel On Transportation. Committee on Science and Technology for Countering Terrorism Transportation Research Board of the National Academies. Washington, D.C., 2002. pp. 98 Tálas Péter: A nemzetközi terrorizmus és a szervezett bőnözés hatása a nemzetközi biztonságra és Magyarország biztonságára. Tanulmány. Budapest, 2007. pp. 19. Townshend Charles: A terrorizmus. Magyar Világ Kiadó. Budapest, 2003

- 208 -


TPF

KONFORMITÁS, NONKONFORMITÁS VAGY VALAMI MÁS Dr. Karikó Sándor fıiskolai tanár A tanulmány a konformitás napjainkban érvényes, tényleges problémáit körvonalazza, és azt találja, hogy fı céllá ma a konformitás lett, különösen az összetett kifejezésekben, mint például: EU-konform, piac-konform és így tovább. Azonban a szerzı szerint a konformitás szónak negatív mellékértelme van és ezt a szót nem szabad pozitív célok kifejezésére használni. A tanulmány nagy része arról szól, miként használatos a „konformitás” terminusa a legkülönfélébb területek mérvadó kutatói által. Nagyon fontos megjegyezni, hogy – másoldalt – a non-konformitás szó bevezetése képtelen meggyógyítani ezt a terminológiai betegséget. Amit viszont jogosan elfogadhatunk a fönti kifejezések helyett mind a mindennapi életben, mind különösen az oktatásban, ez az ember kreatív illeszkedése az adott társadalmi körülmények között. A Boston Egyetem „Az általános konformizmus korszaka” címmel tartott tudományos konferenciát alig egy évtizeddel ezelıtt. Ha nemzetközi konferencia témájává lép elı egy fogalom (tudniillik a konformizmus, más jelölésben konformitás), akkor abból már egyértelmően következtethetünk arra, hogy alighanem aktuális és fontos dologról van szó. De konkrétan hivatkozhatunk Cornelius Castoriadisra, az azóta elhunyt jeles társadalomtudósra is, aki szerint „a modern történelem legkonformistább szakaszát éljük.”1 Ha mindez igaz, akkor elfogadhatatlan a társadalomtudományok viszonylag szerény érdeklıdése, valamint a politika szégyenlıs hallgatása a téma iránt. Bár kétségtelen, az angolszász szakirodalomban tapasztalhatunk egyfajta – hullámzó – érdeklıdést. Például az 1950-es és -60-as évtizedekben valósággal divattá vált az ilyen célzatú szociológiai és szociálpszichológiai vizsgálódás, késıbb azonban szemlátomást lankadt a tudományos figyelem, s ma már csupán hébe-hóba olvashatunk róla kisebb-nagyobb tanulmányt, ritkábban önálló könyvet. Még rosszabb a helyzet, ha az elmúlt fél évszázad – úgymond - marxista társadalomtudományát tekintjük. Úgyszólván teljes közömbösséget tapasztalhatunk, legföljebb mint „burzsoá jelenség marxista kritikája”ként olvashatunk néhány írás az elmúlt évszázad második felében. Sajnos, a hazai rendszerváltás közel két évtizede e téren nem hozott lényegi változást, végsı soron egy kézen meg tudjuk számolni a vonatkozó hazai kísérleteket. Ha egyszer a konformizmus általános(ult) formája jön létre, akkor miért ez a – legjobb esetben is – vegyes fogadtatás? Miért nincs szisztematikus, hosszú távra alapozott és mélyre ható konformizmus-kutatás? Különösen jogos a kérdés, ha a téma interdiszciplinaritására gondolunk. A konformitás kutatásában a filozófia (és az alkalmazott filozófia) mellett sokféle társadalomtudomány illetékes, mint például a szociológia, a szociálpszichológia, a politológia, az etika, a pedagógia. De foglalkoznak vele – ha nem is sokszor – esztéták, közgazdászok és jogászok is. Talán arról lenne szó, hogy sokat tudunk már a jelenségrıl, s éppen ezért reálisan nem várható új felismerés és összefüggés? Aligha. Azt gondoljuk, bıven akad kidolgozásra váró feladat, ugyanis nem ritkán belebotlunk különféle ellentmondásba, zavaros, kiforratlan álláspontba, hamis általánosításba, netán elıítéletbe, amelyeket illı mihamarább leküzdeni. Fogalmazzunk úgy, ideje lenne végre világosan látnunk és egyértelmően fogalmaznunk. Sajnálatos dolog, de tény, sokféle problémával küszködik a konformizmus-kutatás, amelyekkel itt képtelenség szembesülnünk. Ezúttal be kell érnünk két részprobléma vázlatos exponálásával s néhány elvi szempont megfogalmazásával. Az alábbiakban az úgynevezett EU-konformitás, jórészt filozófiai-politológiai, illetıleg az iskolai konformitás pedagógiai problémáját akarjuk s tudjuk vizsgálni. Azért választjuk ezt a két kérdést, mivel általuk együt-

- 209 -

Konformitás, nonkonformitás vagy valami más

Dr. Karikó Sándor

tesen kitapinthatóvá válik az egész konformizmus-kutatás alapdilemmája, amelynek megértése és kidolgozása tisztázhatja a különbözı félreértéseket s ellentmondásokat. 1. Európa, Európai Unió és a konformitás Az utóbbi néhány évben, az Európai Unióhoz való csatlakozás elıkészítése, majd a belépés kapcsán egyre többször bukkan fel az új varázsszó vagy inkább ırület politikai harcainkban, a közbeszédben s a közéletben. „Arccal az Európa-konformitás felé!”. Légy mindenben „EU-konform!”. Az Európai Unió jogrendszeréhez történı harmonizációból könnyen lesz alkalmazkodás az Európai Közösséghez. A jogharmonizáció mellett gombamód szaporodnak az újabb szóösszetételek: csináljunk EU-konform piacot, árutermelést, kereskedelmi hálózatot, oktatást, menedzsment-et, biztosítást, minıséggaranciát, filmmővészetet stb. Az ilyen s hasonló követelmények lassan átszövik társadalmunk egészét, s azt próbálják belénk szuggerálni, nincs más út számunkra, mint a Nyugathoz való feltétlen igazodás, az alkalmazkodás, amely viszont – e felfogás szerint –éppen a konformitás fogalommal azonos jelentéső. (Itt szoktak hivatkozni az etimológiai gyökerekre: a konformitás kifejezés a latin „conformare”, azaz „alkalmazkodni” szóból ered!) Úgy véljük, itt súlyos félreértésrıl van szó, amelyet szükséges és kívánatos tisztáznunk. A fogalomhasználatot és annak szóösszetételeit sürgısen újra kell gondolnunk. Amikor a manapság divatos jelszavakat (EU-konform piac, -oktatás, -biztosítás, -jog stb.) szajkózzuk, tulajdonképpen mindig egy kívánatos és követendı mintát, pozitív dolgot gondolunk el, illetıleg tételezünk, amely mővelet során „csupán” két dologról felejtkezünk meg. Egyrészt az alkalmazkodás maga rendkívül sokrétő, bonyolult jelenség (ezt többnyire mindnyájan hangoztatjuk), amelyet éppen ezért nagyon is célszerő s indokolt differenciált módon vizsgálni s értékelni (ez már általában kevésbé sikerül). A megítélésében egyáltalában nem szerencsés összemosni a benne rejlı különféle tartalmakat, mozzanatokat. Az alkalmazkodás történhet például automatikusan, az emberi együttélés s –munkálkodás elemi szabályainak, normáinak rutinszerő betartásával, ısi szokások gyakorlásával, szilárd meggyızıdéssel vagy éppen elvtelenséggel, megalkuvással, bekövetkezhet egyszerő utánzási szándékkal vagy parancsszóval, hatalmi kényszerrel, kompromisszumos belátással, manipulálással és így tovább. Amikor tehát igazodunk, alkalmazkodunk valamihez (vagy valakihez), mindig figyelembe kell vennünk a konkrét körülményeket, érdekeket és motivációkat, amelyek, társadalomontológiai szempontból pozitív, negatív vagy/és „semleges” mozgatóerıkként funkcionálódhatnak. A fogalmi jelentésben fölöttébb közel esı kategóriákról (fokozatokról) van szó, ezért sokszor nem vagy alig látszik a kétségtelenül meglévı különbség. Mindez azonban nem ment fel bennünket attól a feladattól s felelısségtıl, hogy mégis törekedjünk a fogalmi tisztaság kialakítására s az egyértelmő szóhasználatra. Másrészt nem tekinthetünk el a konformitás-fogalom eredeti társadalomelméleti s – történeti jelentésétıl. Nézzük ezt a szempontot részletezıbben! Tudománytörténeti tény, hogy a konformitásnak jó néhány évszázaddal ezelıtt kialakult egy pejoratív, negatív, úgynevezett világi jelentése, melyet felfoghatunk immár klasszikus értelmezésnek is. Amikor „nyakrafıre” szüljük és használjuk az Európa-konformitás és az EU-konform kifejezéseket a legkülönfélébb beszélgetésekben, programokban, publikációkban, médiákban, egyáltalán nem gondolkodhatunk s tehetünk úgy, mintha nem létezne az alapfogalom, azaz a konformitás, már régtıl fogva elfogadott s használtklasszikusnak is mondható felfogása. Nem tudunk itt belebocsátkozni a viszonylag kiterjedt s nehezen áttekinthetı fogalomtörténeti kutatásokba, csak néhány, fölöttébb markáns és nagyon egyértelmő konkrét példát hoznánk fel. William Penn, amerikai liberális társadalomgondolkodó már háromszáz évvel ezelıtt világosan megfogalmazta: „a konformitás olyan polgári erény, amelynek ára a szabadság elvesztése.”2 Késıbb, Emerson megismétli, illetıleg megerısíti Penn álláspontját: „az állam-

- 210 -


TPF

polgárok lemondanak szabadságukról és kultúrájukról. Legfıbb erény a konformizmus.”3 Jelentıs idıbeli ugrással élve, hivatkozzunk még Ernst Fischer, osztrák filozófusra s esztétára, aki, megítélésünk szerint a legtömörebb és a legmélyebb szintő definíciót adja: „Az Én elsülylyedése az Akárkiben: a konformizmus.”4 (A továbbiakban nem teszünk különbséget a „konformizmus” és a „konformitás” jelentése között, bár akad olyan szerzı, aki próbálkozott a különbségtétel megfogalmazásával, ám az ilyen törekvés alapjában véve nem vált elfogadottakká a nemzetközi kutatásban.) Elmondhatjuk, hogy az 1950-es és a -60-as évtizedben a szociológia és a szociálpszichológia intenzíven foglalkozik témánkkal. A gazdag szakirodalomból hadd emeljünk ki néhány, ugyancsak markáns álláspontot. Wolfgang Lipp, német szociológus joggal említi, hogy a konformitás (és a nonkonformitás – errıl késıbb még lesz szó) problematikáját a szociológia formálta „társadalmi ténnyé, a társadalom élettörvényévé”.5 Günther Wieswede pedig azt hangsúlyozza, hogy „A konformitást társadalomkritikailag negatív jellegőnek tekinthetjük. Tudniillik abban az értelemben, hogy az ember legjobb hitét és tudását mások véleményéhez igazítja.”6 Végül figyeljünk fel Kon, orosz szociológus-szociálpszichológus álláspontjára. Szerinte a konformizmus „a kollektivizmus tökéletlen formája, (…) a konformista engedelmesen fejet hajt a kollektíva elıtt, (…) de a formális ’egyhangúság’ egy lyukas garast sem ér, amely úgy jön létre, hogy az emberek mechanikusan alávetik magukat egy ’kész’ álláspontnak.”7 A szociálpszichológia folytatja, egyúttal új mozzanattal gazdagítja a konformitáskutatást. Bıséggel hivatkozhatnánk konkrét empirikus vizsgálatokra, Muzafer Sheriftıl Solomon Aschon át Helmut Thomeig. A szociálpszichológiai tanulság általánossá vált e tudományágon belül: az emberek csoportnyomásra hajlandók megváltoztatni józan ítélıképességüket és véleményüket. Két jellemzı felfogásra utalnánk ezzel kapcsolatban. Peters, az individuum pszichikai-erkölcsi fejlıdésérıl szóló könyvében írja, hogy konformista olyan ember, „akinek nincsenek saját elvei és cselekedetei. (…) Kaméleonszerően alkalmazkodik bármely csoporthoz. (…) A konformista cselekvés az erkölcsi élet fullasztó feslettsége.”8 Végül nézzük Crutchfield definícióját, amely talán a legtömörebb s legpontosabb fogalmazás: szerinte a konformitás a csoporttársak véleményéhez való elvtelen igazodás (engedés), a nonkonformitás pedig az ugyanehhez történı elvtelen szembeszegülés.9 A hivatkozások tetszés szerint szaporíthatok, de már a fentiekbıl is kiviláglik, a konformitás – régtıl fogva használatos - negatív jelentése megmarad. Mi több, csak tovább erısödik a XX. század végi szaktudományos vizsgálódásokban. Egyértelmő a sugallat: a konformitás, túllépve az etimológiai értelmezés keretén, nem pusztán alkalmazkodást jelent, hanem annak egy speciális és káros formáját. Valójában olyan igazodást jelent, amely nem meggyızıdésbıl, hanem megalkuvásból fakad, amelynek során az egyén lemond önállóságáról, szabadságáról. A konformista ember nem vállalja önmagát, megtagadja önmagát (denial of self), ı arctalan lénnyé, gyurmaemberré, ’meggyalult’ személyiséggé, élı maszkká válik. Ha a fenti értelmezést elfogadjuk, könnyen beláthatjuk, miért indokolt visszautasítanunk az Európa- és az EU-konformitás kifejezést, illetıleg szóhasználatot. Számunkra nyilvánvaló, mi úgy vagyunk része Európának és az Európai Uniónak, hogy egyáltalán nem kell feladnunk önmagunk szabadságát, kultúráját, sajátosságait. Úgy alkalmazkodunk Európához és a gazdasági közösséghez, hogy – vállalva ’Én’-ünket – gondolatainkkal, cselekvésünkkel, magatartásunkkal éppen hogy gazdagítjuk a nagyobb egységet, az „egész”-et. Miközben bármit nem csinálhatunk, és önállóságunk természetesen relatívvá válik. Annyiban, hogy az európai értékeket, az uniós szabályokat, normákat mi is magunkévá tesszük, és magatartásunk vezérlı elveié választjuk. Vagyis arról van szó, hogy megtaláljuk a kényes egyensúlyt az alkalmazkodás és az „Én”-ünk megırzése között: egy nagyobb egység szempontja és saját értékeink s érdekeink kifejezése között. Hosszú távú tanulási folyamat, mondhatnánk, történelmi súlyú kihívás ez, amelyre aligha lehet azonnali módon sikeresen reagálni. Inkább arra számít-

- 211 -


Dr. Karikó Sándor

hatunk, hogy – kiváltképpen kezdetben – sokféle káros reflexbe ütközünk, nem kevés kudarcélmény ér bennünket, amelyek visszavetnek vagy különféle abnormális reagálásokba kényszerítenek. De legalábbis elbizonytalanítanak. A gondot okozó magatartások közül hadd utaljunk itt két negatív tendenciára: az egyik hazánk, a másik Európa és az Európai Unió részérıl merül fel mint torz alkalmazkodás. Magyarország történelmébıl közismert, hogy az ország gyakran ırlıdött különbözı nagyhatalmak között. Ezért kialakított magában egy védekezı reflexet a mindenáron való alkalmazkodásra, a megalkuvó, elvtelen igazodásra. Ezzel kapcsolatban érdemes újból felfigyelnünk például Prohászka Lajos egyik, feledésbe merült gondolatára. A magyarság lelki életére, politikai megnyilvánulására jellemzı az a „sajátos elvtelenség, meggyızıdésnélküliség, amely (…) léthelyzetébıl szükségszerőleg, kikerülhetetlenül következik. Elvtelen nem szellemhiányból, kényelmességbıl, vagy szeszélybıl, hanem inkább kényszerőségbıl. (…) Örök szorongatottságában csupán a felülmaradás ösztöne vezérli, még akkor is, ha ezzel végeredményben önmagán ejt sebet. (…) Nálunk nem az elvért folyt a küzdelem, hanem inkább az elv volt a küzdelemért.(…) Nincs nép, amely ádázabb harcot folytatott volna elveiért s ugyanakkor könnyebben adta volna fel elveit, mint a magyar.”10 Olvasva Prohászka látleletét, félı, hogy az ilyen beidegzıdés napjainkban is megnyilvánul, legalábbis továbbél valamilyen formában. Amikor tehát tanuljuk az Európai Unióhoz való alkalmazkodás fokait-formáit, számolnunk kell ilyen és hasonló reflexmőködéssel. Aki ma azt szorgalmazza, hogy váljunk EU-konform polgárokká, az voltaképpen azt kívánja – jórészt akaratán kívül – , mondjunk le autonómiánkról, s válasszuk a megalkuvást. (Gondoljunk még egyszer a konformitás klasszikus jelentésére!) Miért válna veszélyessé és elfogadhatatlanná az ilyen törekvést? A kritikátlan alkalmazkodás, az elvcsere során az individuum – s ezt a tanulságot egy másik magyar gondolkodó veti papírra: Hamvas Béla – „lényének eredeti fajsúlyát visszavonhatatlanul elveszti, és nem lehet számottevı ember többé, (…) bármit mond és tesz, súlytalan, mintha semmit sem tett és mondott volna. A megalkuvás az ember komolyságáról való leköszönés.”11 Mit adhatunk Hamvas Béla szigorú ítéletéhez hozzá? Hasonló könyörtelenséggel és saját elemzésükkel konzekvens módon azt bátorkodjuk ajánlani: ne az ember komolyságáról, hanem a magyar polgár EU-konformitásáról köszönjünk le! Másfelıl viszont az Európai Unió, s kibıvítve fogalmazva: a Nyugat részérıl ugyancsak tapasztalhatunk negatív magatartást. Ha nem is kizárólagos jelleggel, ám jelen van annak mentalitásában, hozzáállásában egyfajta magabiztosság és dölyfösség, amely nyilvánvalóan mérgezi Európa (s az Unió) valamint hazánk kapcsolatát. Erre a veszélyforrásra Márai Sándor hívta fel figyelmünket. „Micsoda bővöletben élünk mi – írta – , Nyugat a Nyugat, lihegtük. Igen, volt egy Nyugat, amely nevelt. Még ismertem, emlékszem rá. De ez a Nyugat – a kontinensrıl beszélek! – milyen jogon kényszeríthet engem arra, hogy fogyatékossági érzéseim legyenek? Sem szellemi, sem morális jogcím nincs többé erre. Hol az a szellemi vagy morális jogcím, amivel a Nyugat ma megkövetelheti tılem, a keletitıl, hogy hajbókoljak elıtte?”12 Továbbgondolva s kiegészítve Márai felismerését, nem nehéz belátnunk, hogy a kisebbrendőségi érzés, a hajbókolás, a másodpolgár-lét s –tudat csak egy lépésre van a konformitástól. Végsı soron azt kívánjuk szorgalmazni, hogy az Európa- és az EU-konformitás fogalmunkat gondoljuk át újra. Ha pedig szükséges, ne féljünk az átértékeléstıl. Amikor az értékek és a normák elsajátítási folyamatát tanuljuk, nem kerülhetjük ki azt a tanulságot, hogy megtaláljuk-kidolgozzuk az emberi alkalmazkodás módfelett gazdag világát: a nagyon is differenciált formáit, módozatait. De akárhogy alakul az ezzel a problémával kapcsolatos vita a közeljövıben, abban bizonyosak vagyunk, hogy eljutnunk majd az „egység a különbözıségben” elvének általános felismeréséhez és kimondásához, illetıleg gyakorlati megvalósításához. Vagy legalább ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a gyakorlati átültetéséhez.

- 212 -


TPF

2. Karakterdefektus diákok? A pedagógia ösztönösen érzi, hogy a konformitás valamilyen módon összefügg a nevelés kérdésével, mégis igazából eddig nem szembesült vele. Az a lehetıség, hogy a nevelés netán konformitást váltana ki, sokakban fel sem merül. Aki meg ezt fel- és beismeri, az kivételnek számít. Hadd utaljunk ez utóbbi fejleménnyel kapcsolatban a Mehlhorm-testvérpárra. İk Rogers, korábbi önkritikusi helyzetfelmérésére hivatkoznak, miszerint „Kultúránkra a kreativitás kiszáradása jellemzı. A nevelési rendszerünk konformistákat, sztereotíp egyéneket képez, a szabad, kreatív és valódi gondolkodók helyett.”13 Jellemzı, hogy hazánkban elıször nem pedagógiai kutatók hívták fel a figyelmet a konformitás és a nevelés összekapcsolásának kérdésére. Popper Péter már három évtizeddel ezelıtt jelezte aggodalmát: „iskoláinkban a jól alkalmazkodó s ezen túlmenıen a jól konformizáló tanuló vált általános eszménnyé.”14 Nem véletlen elszólásról van szó, ugyanis a szerzı ma megismétli kritikáját. A jó diáknak „úgy kell tennie, mintha tisztelné a tanárt. Hogy magában mit gondol róla, hogyan érez iránta – magánügy! Az iskola konformistákat nevel, (…) az iskola jobbadára karakter-defektusban szenvedı, konformista embereket tenyészt.”15 Lengyel László is félreérthetetlenül fogalmaz egyik politikai esszéjében: „Zárt pályájú tömegegyetemeken, provinciális és utánzó rendszerekben elıre gyártott, konformista diákok tömegtermelése folyik.”16 Nesze neked Pedagógia! Tapasztaljuk, érezzük, olykor tudjuk, pedagógiai tevékenységünkben, kiváltképpen az iskolai munkában (a legalsó képzésben és a legmagasabb fokúban egyaránt) megnyilvánul a konformitás jelensége. Ehhez képest elszomorító, hogy a pedagógia, elméletileg és gyakorlatilag is mennyire közömbös a konformitás-probléma iránt. Úgy véljük, a pedagógiának ebbıl a szempontból mihamarább újra kellene gondolnia magát: valamilyen határozott választ muszáj adnia a konformitás és a nevelés dilemmájára. Nem tekinthetjük feladatunknak e probléma mélyreható vizsgálatát, csak egyetlen, elvi jellegő kérdésre tudunk itt koncentrálni. Kialakult köztudatunkban, mővészeti életünkben, de pedagógiai gyakorlatunkban is egy izgalmasan szép mítosz a konformitással kapcsolatban: ez pedig az úgynevezett konformitás-nonkonformitás látványos ellentétpár felállításának legendája. Mielıtt foglalkoznánk a mítosszal, szeretnénk röviden érinteni egy új pedagógiai könyvet, amely bizonyos vonatkozásban kapcsolható elemzésünkhöz. Az amerikai nevelésfilozófus, Jay P. Greene, 2005-ben jelentette meg a „Nevelési mítoszok” címő könyvét. A szerzı tizennyolc különféle hiedelmet, legendát vizsgál meg, amelyek hamis módon lengik körül a pedagógiai tevékenységet. A könyv „fülszövegében” a Kiadó így ajánlja Greene munkáját: „Ez a könyv határkı, mely lényeges keretet szolgál az oktatásformálók tájékoztatására…”17 Hadd tegyük hozzá, nemcsak az ı számukra, hanem mindenki számára roppant tanulsággal szolgálhat. Greene szerint a mítoszok olyan hiedelmek, amelyek igazak is, meg nem is. Igazak annyiban, hogy elsı pillanatra hihetık, és tartalmazzák a bizonyosság néhány elemét, s ezért azután az emberek általában magukévá teszik azokat. És nem igazak abból a szempontból, hogy az igazság teljességétıl, egészétıl mégis távol állnak. Más alkalommal érdemes és szükséges volna végigmenni mind a tizennyolc példáján, itt csupán egyet jelzünk. Szerinte létezik olyan mítosz, hogy „az ösztönzések (…) normális esetben formálják az emberi viselkedést, viszont az oktatási viselkedést nem. (…) Az emberek azt gondolják, az ösztönzı tényezık nem alkalmazhatók az oktatásra (és nevelésre –K. S.), az iskolák, a tanárok, az adminisztrátorok úgyszólván semmi jutalmat nem kapnak jó teljesítményükért, illetve semmi és nevelésük minıségéért.”18 A szerzı kritikai észrevétele önmagáért beszél, nem szükséges kommentált főzni hozzá. De hogyan kapcsolható témánkhoz Greene könyve, pontosabban azon törekvése, hogy szabaduljunk meg a különféle pedagógiai mítoszoktól? Azt szeretnénk állítani, hogy a konformitás-téma (s annak általunk adott elemzése), két vonatkozásban, bizony, újabb mítoszt - 213 -


Dr. Karikó Sándor

vet fel, amely két szempont kiesik ugyan Greene figyelmének körébıl, ám fölöttébb érdemes vizsgálat tárgyává tennünk. Ha úgy tetszik, folytatjuk s kiegészítjük – természetesen a magunk szerény eszközével – Greene munkáját. A konformitással kapcsolatos egyik hiedelem arra a kérdésre vonatkozik, hogy ki és mi küzdhet a konformitás ellen. Mert bármennyire is érzéketlen a pedagógia tudománya a téma iránt, azt ösztönösen minden oktatáspolitikus, kutató, gyakorló tanár egyaránt érzi-sejti, hogy a konformitás nem éppen pozitív tartalmú jelenség, ami ellen tehát a pedagógiának is célszerő és kívánatos hadat üzenni. S e ponton születik a pedagógiai legenda: majd az iskola, a maga struktúrájával, egész szellemével, oktatói gárdájával, úgymond, nevelési össztüzet tud indítani a konformitás ellen. Azonban ez a hiedelem csupán féligazságot tartalmaz. Igaz abból a szempontból, hogy tényleg lehet nevelési frontot nyitni eme káros képzıdmény ellen, s végsı soron természetes dolog, hogy ennek keretét s menetét az iskola világa adja, adhatja. És nem igaz annyiban – fájdalmas lehet a felismerés – , hogy konformista iskolastruktúrával és tanárokkal nem lehet sikerrel fellépni a konformitás ellen. Aligha vitatható a kijelentés: az oktatáspolitikus, az iskolaigazgató és a pedagógus, ha maga is konformista, akkor nem válhat hiteles és hatékony résztvevıje annak a folyamatnak, amelynek éppen az a célja, hogy nemkonformista diákokat neveljünk. A másik mítosz, s ez legalább annyira aggasztó, mint az elıbbi, azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy mivel küzdhetünk a konformitás ellen. Elsı pillanatra azt gondolnánk, mi mással, mint nonkonformitással. Sokan vallják, a negatív tartalmú konformitást a pozitív csengéső nonkonformitással lehet meghaladni. A nonkonformitás szó kapcsán gyakran a lázadásra gondolunk, s ha a lázadás felmerül, máris a fiataloknál vagyunk. Általános tapasztalat: kik, ha nem a fiatalok lázadnak minden konvenció, avítt világlátás, szokásrend stb. ellen. A nonkonformitás jelentésének pozitív beállítása, valamint a nonkonformista ifjúság „tételének” hangoztatása, sajnálatos módon, tudományos publikációkban is megjelenik (itt most nem a pedagógia tudományára gondolunk). Már Cooley, klasszikussá váló könyvében leszögezi: „az ifjúság a nonkonformizmus betetızıdése.”19 Majd az 1968-as diákmozgalom (amely mint köztudomású, a konformitás megdöntéséért is harcolt) kapcsán mondja ki Adam Michnik, újbaloldali gondolkodó s vezér, 1968 legnagyobb tanulságát: „Nonkonformistának kell lenni!”20 Az ilyen s hasonló gondolatok, nem meglepı, nagy visszhangot váltottak is ki az ifjúság körében. A mítosz napjainkban is folytatódik. Thomas Barfuss, kortárs filozófus és esztéta, a konformitásról írott könyvében elıször még csak azt konstatálja, Heidegger mélyelemzésére reagálva, hogy „Az Akárki úr és az Akárki asszony képtelenek voltak megtalálni a kiutat a konformitásból.”21 A késıbbiekben viszont – számunkra meglepı és nem elfogadható módon – már azt állítja az autonóm gondolkodókról, hogy ık azok, akik „szembeszállnak a megfoghatatlan tömeg alkalmazkodási nyomásaival, (…) és a nonkonformizmus hısiességérıl tesznek tanúbizonyságot.”22 Könnyő felismernünk, hogy Barfuss itt pozitív jelentést kölcsönöz a nonkonformitás fogalmának. Minden olyan tudományosnak vélt (és mővészeti) állítás, amely azt próbálja velünk elhitetni, hogy a káros tartalommal bíró konformitás pozitív ellentétpárja a nonkonformitás, valójában durva egyszerősítés és megtévesztés. Gondoljunk vissza a korábban már hivatkozott Crutchfieldre! İ világosan kimondta, hogy a konformitás és a nonkonformitás nem igazi ellentétek. Ugyanis az elvtelen behódolás (konformitás) és az elvtelen szembeszegülés (nonkonformitás) között csak látszólagos az ellentét. Valójában mindkettı magatartás egyfajta jelenséget tükröz: tudniillik az individuum erıtlenségét. A közös gyökér: az individuum vélekedése, döntése, választása és cselekvése mindig másoktól függ. Csak a megnyilvánulási forma különbözı. Az egyik esetben mindig másokhoz igazodik, a másikban a többiekkel mindig szembehelyezkedik, függetlenül saját felfogásától, meggyızıdésétıl, egész lényétıl. Ily módon a konformistát és a nonkonformistát egyaránt mások irányítják. Vagyis nem igaz, hogy a nonkonformista ura önmagának, hogy ı a független, autonóm egyén s hogy ı bír – szemben a

- 214 -


TPF

konformista típussal – pozitív vonásokkal. Mítosz tehát, hogy a konformitás alternatívája a nonkonformitás. Valójában egyikkel sem lehet leküzdeni a másikat: mindkettı „egy tırıl” fakadó megnyilvánulás, az alkalmazkodás egyaránt torz formája, véglete. A fenti tanulság pedagógiai átültetése nyilvánvaló, legalábbis számunkra: a mindenben szófogadó, engedelmes, illedelmes, hajbókoló, soha vissza nem kérdezı diák példaképként való felállítása ugyanolyan elhibázott, mesterséges (mesterkélt) s hatékonynélküli, mint az állandóan ellenkezı, izgága típusú, „csak azért is” visszakérdezı, mániákusan vitatkozó, mindenben szkeptikus fiatal modellje. Vagyis pedagógiai szempontjából – minden hamis beidegzıdés, kényelmesség, illúzió ellenére – szakítanunk kellene a konformista és/vagy nonkonformista diák kinevelésének gyakorlatával. A pedagógus ne a konformitást részesítse elınyben, miként a nonkonformitást se állítsa piedesztálra. Amikor alkalmazkodásra nevelünk, máshová szükséges és kívánatos a hangsúlyokat tennünk. A megoldás útjával kapcsolatban hadd hivatkozzunk Lóránd Ferenc pontos gondolatára, amelynek lényege, sajnálatos módon, (s talán nem véletlenül), elsikkadt a pedagógiai gyakorlatban. Szerinte a nevelımunkában arra kell törekednünk, hogy a fiatal képes legyen a világot „elfogadva tagadni és tagadva elfogadni, s ha a valóság tagadása erısödik fel, akkor az egyén marginalizálódik, ha az elfogadása, akkor az egyén feladja szuverenitását, és konformmá válik.”23 Lóránd éles meglátásához hozzátennénk, hogy itt is arra a végeredményre jutunk, mint az elızı pontunkban: azaz szükséges, egyúttal elodázhatatlan közös feladatunk, az alkalmazkodás differenciált módozatainak kidolgozása s gyakorlati megvalósítása. A konformitás és a nonkonformitás együttes leküzdésének útja – hitünk szerint – nem lehet más, mint az autonóm, kreatív egyénekbıl álló közösségek kinevelése. Az ilyen közösség nagyon távol esik attól az emberi együttélési formától, amely az egyes tagok szolgai alkalmazkodásán nyugszik, és nem képes akceptálni, magába foglalni az ésszerő s felelıs kritikai attitődöt. Az ilyen, tehát valódi közösség arról ismerszik meg, hogy benne s általa ugyanolyan fontos és értékes minden egyes egyén képességeinek, alkotóerejének kifejlesztése, mint az együttmőködésben manifesztálódó közös érték. Bízzunk abban, hogy a konformista és a nonkonformista nevelés nem kizárólagos törekvés, s a nevelımunka végül rá tud mutatni a normakövetés elvtelen elfogadásának, illetıleg elutasításának hamis dilemmájára. Az alkotó közösség már túl mutat minden konformitáson és nonkonformitáson.

- 215 -


TPF

Irodalomjegyzék 1. Castoriadis, C. : En mal de culture. Esprit, October 1994. 48. 2. Bass, B. M. – Berg, I. (eds) : Conformity and Deviation. New York, Harper and Brothers Publishers, 1971. Preface. Németül: Penn, W. : Früchteder Einsamkeit (1693-1718), Heidelberg, Karl Winters Universitaats Buchhandlung. Der Konformist. 249-253. 3. Emerson, R. W. : Essays. Washington National Home Library Foundation, 1932. 30. 4. Fischer, E. : A fiatal nemzedék problémái. Gondolat, Budapest, 1964. 97. 5. Lipp, W.(hrsg) : Konformismus – Nonkonformismus. Soziologische Texte, 93. Darmstadt – Neuwied. Luchterhand, 1975. 56-57. 6. Wieswede, G. : Soziologie konformen Verhaltens. Verlag W. Kohlhammer, Stittgart, 1976. 96. 7. Kon, I. Sz. : Átkritije „Ja”. Moszkva, Izdatyelsztvo Politicseszkij Lityeraturi, 1978. 234. 8. Peters, R. S. : Psychology and Ethical Development. Georg Allen and Unwin LTD. London, 1974. 194-195., 251. 9. Crutchfield, R. : Conformity and Character. The American Psychologist, 1955/10. 191-198. 10. Prohászka Lajos : A vándor és a bujdosó. Universum Kiadó, Szeged, 1990. 105-106. 11. Hamvas Béla : Az öt géniusz. A bor filozófiája. Életünk Könyvek, Budapest, 1988. 96. 12. Márai Sándor : Európa elrablása. Akadémiai – Helikon, Budapest, 1995. 85-86. 13. Mehlhorn, G. – Mehlhorn, H. G. : Kreativitaatspedagogik – Entwicklung eines Konzepts in Theory und Praxis. Bildung und Erziehung, 2003. 56. Jg. Heft 1. Maarz. 25. 14. Ifjúság és pszichológia (szerk. Lénárd Ferenc). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 354. Popper Péter véleménye. 15. Popper Péter : Egy illúzió halála. Saxum Kiadó, 2006. 177. és 180. 16. Lengyel László : Fiatal farkasok iskolái. 168 óra. 2001. okt. 11. 32. 17. Greene, Jay P. : Education Myths. Rowman and Littlefield Publishers, INC. London, 2005. 18. ua. 218-219. 19. Cooley, C. H. : Human Nature and the Social Order. Schocken Books, New York, 1967. Second Printing, 304. 20. Interjú Adam Michnikkel. Magyar Hírlap, 1998. máj. 30. 19. 21. Barfuss, Th.: Konformitaat und bizaress Bewustsein. Argument Verlag, Hamburg, 2002. 217. 22. ua. 119. és 150. 23. Lóránd Ferenc : Az emberi minıség tisztelete a komprehenzív iskolában. Új Pedagógiai Szemle, 1999/1. 36.

- 216 -


TPF

THE ARRANGEMENT OF ONE HOUSE-HOLD MODEL IN BUNTESTI VILLAGE FROM MOUNTAIN AREA CIOLAC MARIANA RAMONA∗, CSOSZ IOAN∗ Rural tourism and agritourism development program in Western Mountains area may be realized by a some projects that will assure the success of this program. For applying one of these projects it is necessary knowing and understanding the demands of the organizers and the hole situation and also the level of the organization that will apply the project and the environment where will be developed the activities. The effects of these projects will be not known immediately. After some years the effects o these projects will be manifested at two major levels: - Economic, tourist activities sustain: new work places, bigger incomes, supplementary profits; - Social: work places for young people, professional education. 1. DEVELOPMENT PROGRAM OF RURAL TOURISM BY PROJECTS

The success of this program of rural tourism development in Western Mountains is influenced by some factors like: arrangement of project

cooperative collective

some strategy projection

human resources management

the responsively to change

Fig.1. The factors that will influence rural tourism development plan - Arrangement of project, a special part has the information’s about objectives touching stage, market and competitors. - The success of the project depends of some strategy projection witch will be capable to offer an extra element to basic organization.

∗

Banat`s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Faculty of Agricultural Mnagement

- 217 -

The Arrangement of One House-Hold Model in Buntesti Villege from Mountain Area

Ciolac Mariana Ramona, Csosz Ioan

- The responsively to change must be manifested especially of level of those witch perform tourism services, and managers must offer them support for taking face to some problems witch may appear in a new field for villages people. - Human resources management is made by an important element witch put a condition to any project success. Organizers capacity of preparing villages people for a total new activity determine the success or failure of project. - The measure in witch management succeeds to make a cooperative collective and assure a relaxation and communicational climate assure obtaining the success. The scheme of one of these projects it will be debated in this paper. 2. THE ARRANGEMENT OF ONE HOUSE-HOLD MODEL IN BUNTESTI VILLAGE FROM MOUNTAIN AREA Project title. The arrangement of one house-hold model in Buntesti Project place. The exact place of this project is Buntesti village, from Buntesti commune, Bihor County. Buntesti commune is situated in Bihor County, in a hill area, at 76 km distance from Oradea, to DN 76. Commune is consisted from 9 villages, has a 7.386 ha total surface and a population about inhabitants. The communes/villages that will benefit form this project is: Buntesti, Bradet, Dumbravani, Ferice, Lelesti, Poienii de Jos, Poienii de Sus, Saud, Stancesti. The motivation of choosing this place. Commune lies at lap of Western Mountains; it is crossed by waters of Roc River, witch come from Western Mountains. The tourist that comes here is attract by beauty of ancient, traditional architecture, in Buntesti been kept very well old wood churches, water mills and 300years old sheds. From those 7.386 ha, 4924 ha represents agricultural land, so it has agricultural potential necessary to agritourism, agriculture being one of the main occupations of inhabitants (part time or full time).

Total land fund of Buntesti commune 8000

7386

7000 6000 5000

4021

ha 4000 3000

2000

2000

1561 552

1000 0 total surface

agricultural ploughing surface surface

pasture lands

fiels surfaces

Fig.2 Total land fund of Buntesti commune

Like specific activities for this area we speak about agriculture, tourism, wood industry, commerce and at some point services. The most important resources of this commune, already used by a important number of economic agents are mentioned in the table below:

- 218 -


TPF

Table 1 The way of utilization of specific resources of Buntesti commune Nr. Crt.

Exploited resource

1. 2. 3. 4.

Gravel, sand Woods Pastures Tourism and agrotourism Source: www.insse.ro

Nr. of economic agents witch exploit the resource 3 6 1 5

Table 2 Economic agents in Buntesti

The percent of resources type form commune in total resources 55% 80% 5% 4%

The percent of economic agents witch exploit the resource 90% 70% 5% 2%

The number of economic agents from Buntesti commune

Field Number 1 5 1 15 Agriculture 1 Agriculture Industry Industry 15 Comece Commerce 27 Services Tourism and agritourism Services 1 27 Tourism and 5 agritourism Fig.3 The number of economic agents from Buntesti commune By this project may be used existent agricultural resources. The other agents from area will have a model of success regarding area tourist potential using. Project objectives are taken in consideration by long and short term. On short term project will generate support services for a ecological and economical development throw: - Improvement of construction and specific instruments for agritourism. - Improvement of production structure of agricultural exploitation. - Completion of rural infrastructure from the area. - Completion of access infrastructure. - Opening area for tourists and investors. - Improvement of ecological condition and environment protection. - Development of business opportunities in commune and contribution to local economy. - Creation of cooperation conditions. Long term objective of project is to including agritourist household in national agritourist circuit. Financial sources. Because necessary money for transforming this house in agritourist household is not to big, but family has not this money a solution may be local partners, in change of one percent from business, or a banking loan. The dimension of investment is not to big like in other business because already exist the house, we need only arrangement expenses. Project justify. Agricultural exploitation from the area has a small incomes source but they have a surplus of agricultural products. The idea of the projects is selecting the most - 219 -



representative house from commune and the convincing the family to make agritourism. It already exist a house and some conditions: - one of the representatives houses selected has 3 rooms that are not used by family (all 3 rooms are for 2 persons, 6 accommodation places). - exist some hygiene conditions (bath, WC, warm water). - exist some household instruments (TV, washing machine). - exist an agricultural exploitation about 4 ha and animals for making possible obtaining the necessary products.

already existing conditions

one of the representatives houses selected has 3 rooms that are not used by family (6 accommodation places)

exist some hygiene conditions (bath, WC, warm water)

exist some household instruments (TV, washing machine)

exist an agricultural exploitation about 4 ha and animals

Fig.4 Already existing conditions for agritourist household from Buntesti But, for making this house a functional agritourist household of 2 flowers, it is necessary some improvements. Applying this project they will be created conditions for: - agreement insurance an spare time utilization for inhabitants of the area. - practice one of the old handicrafts from the area by tourist and also by inhabitants. - creation of tourist facilities for inhabitants and tourists. Distribution and promotions of services. May be used for distribution and promotion: national tourism agencies, events organizers, business centers, embassies, foreign investors. Sale market for agritourist household is enough because a usually village, near town, is visited by a large number of persons witch are not inhabitants. Specially, the guests of the village, comes for rest, natural food, or for a special event. An agritourist household sells, every year, 200-300 accommodations, at a competitive price, recommended to launching business in first years of activity. 70-80% from tourist will prefer fresh products from agritourist household΄s kitchen, witch represent 480-720 portions/year. Usually financial administration of a agritourist household is a family business. Family members will be the responsible persons at 200-300 accommodation/year for many activities like: financial administration, accounting situation, assistance for tourists, food assurance, etc. Implementation components team. The owner of the house and financial responsible. Project responsible is the owner of tourist structure. Budget: Total budget for this project is 16.330 EURO. Local contribution reprented by work and natural products is what the family can provides now.

- 220 -


TPF

Table 3 Necessary investments for transforming a house in a model agritourist household with 6 accommodation places in Buntesti Objective Function notices General state of the building Realization of necessary installations

Improvements of reception, alimentation and other spaces Arrangement of accommodation places

Creation of good conditions for spending spare time

Promotion

Criteria’s Fezabilty study Initial costs generates by function notices obtaining General aspect of the building improvement Firm and household category Yard aspect improvement by planting flowers and trees Central hitting with traditional stoves Warm or could current water installation to the kitchen and bathroom Possibility of using public system channel or creation one of his own Improvement of reception and living room Creation of one hygienic conditions in the kitchen by modern instruments for preparing food Buying for ling room furniture and instruments for serving Beds with mattress-6 unities Bed clothes-12 pieces Furniture for 6 rooms of 2 persons TV-3 unities Accessories: mirror, hangings, pegs, etc. Arrangement of garden: stove, wood umbrella, swing, reservation for walking with family horse Building a small workshop for tourist who want to try handicrafts from this area Repairing the horse carriage Making small books by the owner Realizing a catalog and distribution by ANTREC Realizing a web page

Total

Prices, Euro 2000 2000 1000 100 80 2000 750 400 300 800 1500 600 300 1000 450 200 400 500 100 50 800 1000 16330

Source: author’s calculations

Possibility of finance: Total costs: 16.330 EURO Banking loan: 16.330 EURO Length of project. Starting the activity is possible in June 2008 and it is possible to be finished in May 2009. Project stages. For arrangement of the agritourist household it is necessary 4 stages: Stage 1: realizing a fesability study concluding the profitability of business or not. It is also necessary the project for arrangement. Stage 2: obtain the necessary notices for function: urbanism notice, construction notice, environment notice, protection against fire notice, natural calamities protection notice, agritourism practice notice. Stage 3: realizing the necessary improvements in household taking in consideration, although to be at European level. Stage 4: obtain tourist classification, adequate promotion, creation a web page.

- 221 -



Bibliography 1. Csısz I., Agroturism şi Turism Rural, Editura Mirton, Timişoara, 2007 2. Buciuman E., Economia turismului rural şi agroturismului, Editura ProTransilvania, AlbaIulia, 1999 3. Blaga Ramona, Sâmbotin L., Rachiciu Diana, Study concerning the distribution per counties of the agro-tourist households and rural guesthouses within the Apuseni Mountains, „Managementul dezvoltării rurale durabile”, Timişoara, 2007

- 222 -


TPF

MANAGEMENT OF RURAL TOURISM AND AGRITOURISM IN WESTERN MOUNTAINS AREA CIOLAC MARIANA RAMONA∗ Many governments and the European Union recognize the fact that the rural tourism represents a way for saving the agriculture and the cultural legacies, being an ascending activity, with positive impact on the local development. Fernard Boden – the ministry of Tourism and rural development from Luxembourg – states that “in the next 20 years the tourism will be an important component of the economy, and the rural tourism will be the tourism of the future”. The agro-tourism is at the beginning in Romania but still can have an important contribution in the rural environment development, not only in financial terms but also by creating new jobs, new labor practices, inspiring a new vitality in the rural economy, etc. 1. RURAL TOURISM DEFINITION AND MAIN CHARACTERISTICS The rural tourism, in a larger meaning, can be compared to residential vacations in the rural environment. The term rural tourism appears in the developed industrial societies and it occurred at the middle of the 1950s when the European reconstruction process after the World War 2 was finished. In a larger meaning the rural tourism represents the touring valuation of the rural area which has as receiver for the profit the rural society. So for the rural space, the rural tourism is: both an economical and social development factor and an alternative of recreation and of preservation of traditions and customs. The agro-tourism and the rural tourism are considered to represent the same concept. The agro-tourism is a form of rural tourism but the rural tourism can not be agro-tourism. With some exceptions, the specialized literature classifies the issues related to the definition in two tendencies: 1. the distinction criteria is the percentage of the incomes obtained by the rural community from the rural tourism. So we have the following types: green tourism; rural tourism; agro-tourism 2. the distinction criteria is based on the different elements of the offer. So we have: - rural tourism when the rural culture is the main element of the offer - agro-tourism, green tourism, gastronomic, equestrian, nautical, hunting when the specific activity is on the first place. The agro-tourism is a segment of the rural tourism with the special characteristic that it is practiced in farms, generally active farms, and the tourist is being offered the possibility to participate to some agro-zoo-technical activities. As a different touring offer the agrotourism is set-up in Europe in the 1960s, Italy being the most developed country from this point of view. In legal, technical and scientific definitions of the agro-tourism, the agricultural activity and the touring activity are always correlated, being an activity which completes the farmers’ income. Economically speaking, the agro-touring activity is presented as a method of existence, as a complementary form for optimum usage of resources from the rural farm and from the area, combined with a complex of services, inside and outside the farm, focusing the agricultural production to realize the objectives of an efficient and modern agro-tourism. ∗

Banat`s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Faculty of Agricultural Mnagement

- 223 -

Management of Rural Tourism and Agritourism in Western Mountains Area

Ciolac Mariana Ramona

From agro-economical point of view, the agro-touring activity can be realized also as a simple form of hosting when a farm rents the rooms which are not used by the owner, from its own patrimony, without offering in an organized, coordinated and continuous way other services (meals, visits or trips, etc) inside or outside the farm. In this case, the touring activity is not part of an own strategy but represents a complementary form of using the supplementary space and other internal reserves for completing the incomes in certain periods of the year, mainly in the summer period. There are different ways of realizing the agro-touring activity from the simple hosting to the set-up of the entire agro-zoo-technical system for agro-touring purpose. The primary objectives of agro-tourism activity are: - The improvement of the life conditions of the agricultural producers by increasing the incomes from the underprivileged areas or near the protected areas and the fields which have natural, landscape and historical and cultural elements. - The creation of some quality brands in agro-tourism; - The creation and consolidation of new form of touring services; - The environment protection, favoring agricultural production techniques with low impact on the environment; - The valuation of typical agricultural products and of the traditional gastronomy from the region; - The preservation of the agricultural landscape and the preservation of the natural resources and of the historical and cultural goods; - The recovery of the agricultural patrimony and the valuation of the cultural traditions from the real World. The primary objectives of agro-tourism activity

The improvement of the life conditions of the agricultural producers

The creation of some quality brands in agro-tourism

The creation and consolidation of new form of touring services

The environment protection

The valuation of typical agricultural products and of the traditional gastronomy from the region The preservation of the agricultural landscape and the preservation of the natural resources The recovery of the agricultural patrimony and the valuation of the cultural traditions

Fig. 1 The primary objectives of agro-tourism activity

- 224 -


TPF

AGRO-TOURISM ACTIVITY Individually Practiced by agricultural enterprising Associate

With family Private propriety Using the personally enterprise Rent The enterprising practice: Land cultivation Forestry Animals breeding

Agritourist activity offer:

Accommodation

Closed spaces

Open spaces (camping)

Alimentation based by ones own products

Agreement

Rest and cultural activities to the farm

Fig. 2 Structure of agritourism activity

Beside the general purposes of the agro-tourism, meaning those to allow the spending of some days in nature, to be far from the pollution, traffic, etc, the agro-touring activity has also the purpose to obtain favorable economical results for the agro-touring operators (agricultural enterprisers). This can be realized because the equipment from the own agricultural enterprise is entirely used (constructions and machines) and there is a better usage of the obtained products. The development of agro-tourism is necessary in the rural area, both economically and socially. So, the agro-tourism contributes to the economical life of the village by: - the perspective of village development for long term and closely linked to the agriculture, infrastructure and environment protection; the possibility to become a support for new businesses and new jobs which could determine a local development; the accommodation in farms (the agro-tourism) can create 23 jobs for each 100000 lei of the farmer’s income while in the hotels this effect is weaker, only 6 jobs are created for each 100000 lei of income. - the diversity of jobs is encouraged by the agro-tourism development; most of the villages have a low variety of services beside those from agriculture and some sectors appeared after 1989 (frame saws, schools, stores); the diversity of jobs increases the rural society and maintains the life level of the population. 2. RURAL TOURISM MANAGEMENT Today, in the domain of the rural tourism there are some enterprisers but they are isolated to the level of individual farms. The concept of preparedness and launch of touring offers is missing. The preparation of touring products’ offer is more and more necessary at - 225 -



local level, at the level of organized groups and at national level. This can be realized in practice only by using the functional touring management at local and global level. More and more, the farmer has to become an enterpriser capable to set-up and to manage a business I order to obtain the necessary income, even in other domain than agriculture. The business in rural tourism will be successful because: - The rural touring areas are more requested by the population from the city and by the foreign tourists; - The trips to 30 – 50 km far from the city are more competitive compared to the long distance trips in a foreign country; - Almost all the persons from the cities prefer to spend their leisure time and week-ends in a quiet and ecologically clean environment. To start an agro-touring activity needs investment of capital. For this, it is necessary that the start – off for the investment should be preceded by an attentive analysis of the expenses, either they are destined for new objectives or for inner or outer arrangements and rearrangements. The evaluation of the agro-touring activity productivity and efficiency should be finalized by a budget analysis and by a feasibility study. This study will give an economical and financial advantage at the beginning of the investment, at the activity initiation phase, and in the next phases, the analysis will be extended for each agro – touring activity and service. The rural touring offer is, in fact, the agro-touring product, more and more demanded on the market. There are two types of components of the agro-touring product: - Primary or basic, including accommodation, meal and transportation - Secondary or auxiliary: the reception, the mutual discovery, animation, sports activity, recreation. The concerns of the rural tourism management are related to the tourist’s protection by respecting some quality minimum conditions which can be found in all implementation procedures, like: - The certification of the farms according to the criteria established by the legislation and by the specialized organisms; - The presentation of agro-touring programs, specifying the minimum services and the other obligations and also the optional services which are meant to diversify the attraction; - The existence of renting contract or other type of contract between the participants to the touring network ; - The compulsoriness of the tourism certificates and licenses which are certifying both the existence of specialists in coordination and realization of services, and of minimum necessary conditions which should be ensured by the economical agents from the touring network; - The offer of accommodation should be according to the elements which were used to establish comfort category specified in the agreement documents; - The insurance of meals for tourists should be according to the hygiene and quality standards; - The animals from the own farm which represent supplying sources for the tourists should be healthy and to respect the standards of sanitary-veterinary health in breading and sacrificing them; - The food products which are not provided by the farm should comply with the quality criteria and must have sanitary – veterinary certification; the tourists must be informed about the existence in the area of poisonous fruits, mushrooms and herbs, of dangerous routes, of wild animals, of weather conditions, of the adequate equipment for a trip, etc. The most efficient method to support the rural touring products, new in the touring circuit, is the affiliation to a reservation system. The next step is the realization of some competitive touring programs and to include them in the offer of specialized agencies.

- 226 -


TPF

The internet, as a method of information about the rural tourism activities, is an essential condition in the present time and a necessity for the future. The differentiation and the promotion of the web site are very important for successful rural touring activities. An example of success in this domain is Hungary, which, after less than a year of on-line presence, managed to increase the number of tourists in the rural areas with over 500%. This fact is more important knowing that this country does not have the touring potential as Romania does. The success of the agro-tourism activity consists not only in the equipment but mainly in the quality of the services offered by the farms. This means professionalism of the hosts, of those who provide services. The agro-alimentary and the workmanship system can be considered instruments of the rural tourism development. In this context occurs the problem of the rediscovering the patrimony of the rural space, a very important role has the rural population which has to get more involved in the valuation of the local specific products. The awareness about the regional food products is made, very often, through the rural touring circuits. 3. CASE STUDY-RURAL TOURISM IN WESTERN MOUNTAINS The Western Mountains area is located in the western part of Romania, between the Plain of Tisa (on the western side) and the Transilvania Plateau (on the eastern side). According to some studies, this area has, beside the mountain areas which represent 76% of the total surface, some peripheral territories and areas. The total surface of the Western Mountains area is about 16200 km2 (about 7% of the country surface) and is located on six counties – Alba, Arad, Bihor, Cluj, Hunedoara and Salaj. As human habitat, the Western Mountains have some obvious differences compared to the other major compartments of the Romanian Carpathians. Here, there are 16 cities, 163 communes and 1253 villages. The dominance of the small and very small villages is characteristic for this area, we can find here 348 villages with less than 100 inhabitants, where 42 villages have 20 inhabitants. The number of villages with 100 – 499 inhabitants is 578. The socio-economical problems from this region, from the western part of Alba county and the adjacent territories belonging to Cluj, Bihor (North – West region, Arad and Hunedoara (West region) counties are related to the high level of territory spreading of the human settlements, which determines high deficiencies in insuring the technical and town infrastructure and also related to the negative dynamics of the population caused by the emigration and the demographical ageing. To all these, we can add the specialization of the population in mining, a dominant economic sector in this area which is falling-off. Other areas which have pollution problems are the cities: Zlatna, Abrud, Cimpeni (Alba county) but also the adjacent areas. Moreover, the non-ferrous metal plants from Zlatna are known as one of the most polluting agents in Europe. In the area of these towns, the pollution affects all the environment factors (air, water, soil) which generate acid rains with serious impact on the vegetation from the area and on the population health and generate soil sliding. In the Abrud and Cimpeni depressions and in the Valley of Aries, the water is the main altered component of the environment, caused by the overflows from the mines and by the flotation from this area. The third type of area with problems is represented by the mono-industrial places facing the unemployment caused by the restructuring of the mining industry (the Western mining area – Alba county, Stei – Nucet – Draganesti, Brad, all these area are underprivileged areas) and of the metallurgical, chemical and car industry (Aiud, Cugir, Zlatna – Alba county, etc). These socio – economical and environmental problems need specific objectives for intervention in order to accomplish a durable development of the area. Some of these development objectives are connected or identified with the objectives of touring activities development from the area.

- 227 -



The natural touring fund of the Western Mountains is very rich and diversified but partially used. The most important is the relief – with caves, complex valleys and quays, underground waters, springs, etc – very spectacular in the large calcareous areas (PadişCetăŃile Ponorului, from the Bihor Mountains, Pădurea Craiului Mountains, Trascău Mountains, Vaşcău Plateau, etc.). In addition to these we can mention the barrage lakes from Someşul Cald, Iada-Drăgan-Săcuieu and many natural reservations. The ethnographic and historical resources are special: many social – historical objectives (Avram Iancu, łebea, Mesteacăn, Albac, etc.), traditional folkloric festivals (the young women market from Gaina Mountain, the autumn market from Negreni, in the passage corridor of Crisul Repede), original ethnographic areas - łara MoŃilor from the upper area of Crişul Alb, łara Zarandului, Beiuş depression, Sălaj and Hedin area etc. as in all the regions from our country, the traditions were altered, only some of them are kept. This crisis is, generally, caused by the changes of the reality from the Romanian village. In these conditions where the development of the rural areas is slow and sometimes retrograde, the alteration of the traditions is inevitable. Many rural settlements have a remarkable natural, cultural and historical potential, and those which have developed the necessary touring infrastructure (agro-touring boarding houses), are in the circuit of touring villages. Most of them are located in the Western Natural Park area (Albac, Arieseni, Scarisoara, Garda de sus, Pietroasa, Giulesti, Matisesti, Horea, Casa de piatra, etc). The number of such guest-houses and households is: - Alba county – 48 - Bihor county – 51 - Cluj county – 60, distributed in Ciucea, Poieni, Săcuieni, Mărgău, CălăŃele, Beliş, Râşca, Căpuşu Mare, Băişoara. Among these 60 guest houses, 18 are agro-tourist households - Sălaj county - 23, distributed in Almaş, Buciumi, Plopiş, Fildu de Jos, Cuzărplac, Cizer. Hom ologated households for rural tourism in Apuseni Mountains 48

51

60

23

100

0 alba

bihor

cluj

salaj

Fig. 3 Homologated house-holds in Apuseni Mountains Distribution of agro-touristic households in Cluj county

Guest-house distribution in Bihor county 3 5 5

5 5

7

3

4

2

3

2

2 3

7

2 1 4

0

3

Bologa

Băişoara

Ciucea

Poieni

Sâncrai

4

4

Guest-house distribution in Alba county 6

2 25

10 5

albac horea bucium gârda de sus scărişoara

Fig. 4 Homologated house-holds from Apuseni Mountains by couties

- 228 -

Pietrosa Chişcău Giuleşti Gurani Cristianii de Jos Hinchiriş Tărcaia Finiş Ioaniş Căbeşti


TPF

The position potential of the area is very important both related to the domestic demand and related to the foreign demand. From the point of view of the domestic demand, there are some neighboring cities which can provide enough tourists to compensate the variations of inter-seasonal flows: Timisoara, Arad, Cluj, Oradea, Deva. Concerning the external flows, the location in the western part of the country can be considered a favorable position. The airports from Timisoara and Cluj can become the main access points for the Western Mountains. The present re-launching campaign of the Romanian tourism on the international markets can represent a good opportunity for the re-establishment of the tourism in this area.

Tourist offer

Legislation Integration directions of rural tourism in European tendencies

Tourits security ensurance Fig. 5 Integration directions of romaniein rural tourism in European tendencies

Ideas for rural tourism package

,,Home at popular craftsmans ”

,, Medieval Romania”

Proceeding of popular fair of popular art and handicraft

Rural festivals with rural speciffic

Fig. 6 Ideas for romanien rural tourism package

In the future years, the Western Mountains will be considered not only a geographic individuality but also an economical one. The action plan concerning the valuation of the area through tourism represents only the basis of designing and applying a long term strategy of regional tourism development in the period 2007 – 2010. Based on these orientations we can say that the next targets of the regional tourism development can be realized by common actions unanimously accepted like: - The necessity to update the touring offers - The development of regional touring products - The raise of human resources’ qualifications - The improvement of services’ quality - The creation of a network between the participants and the improvement of the public – private collaboration and partnership - The qualitative and quantitative increase of the touring promotion – the production and distribution of advertising and promotion materials - The set-up and extension of regional touring information points. - 229 -



This strategy will help us to take some measures which will allow us to find a touring identity of the area, a regional brand and to use the marketing possibilities with the new media techniques and to focus on well defined customer segments, in an other way of speaking: the launch on the domestic and international market of the “Western Mountains” product. In conclusion, we can say that the rural tourism can be a key factor for the local development of a great number of rural areas, including the Western Mountains. However, tourism is not a universal “remedy” for all the development problems, and beside, not all the rural areas are adequate for tourism. We need a high level of economical value for the adjacent activities in order to have a valuable touring offer in the rural environment. This principle does not aim only the attractiveness of the rural environment but also the specific rural activities. Bibliography 4. Csısz, I., Agroturismul montan, Editura Mirton, Timişoara, 1996 5. Csısz I., Agroturism şi Turism Rural, Editura Mirton, Timişoara, 2007 6. Buciuman E., Economia turismului rural şi agroturismului, Editura ProTransilvania, AlbaIulia, 1999 7. Buciuman E., Strategii şi acŃiuni în zona montană, Editura Tribuna Economică, nr. 44, 1990 8. Blaga Ramona, Sâmbotin L., Rachiciu Diana, Study concerning the distribution per counties of the agro-tourist households and rural guesthouses within the Apuseni Mountains, „Managementul dezvoltării rurale durabile”, Timişoara, 2007 9. Gărbovean A., teză de doctorat Strategii şi modele de dezvoltare regională pentru zona MunŃilor Apuseni, Bucureşti, 2005

- 230 -


TPF

Abstracts The Present and Perspective of State-asset Management Antal Stark State’s assets, the social portfolio, real assets and infields taken in states hands play main rules in development of the country. Besides that we paid a little attention for the management of the state money apart from privatization until last years. In 2008 money law was born and under these effects the global asset management organization came off and this took a course for the strategy of asset management. The period of privatization with a great mass is gone over the following aim is to rise economical results of companies. Consistence saving, allocated for tasks of budget institutions, requires the insurance of reliabilities of asset management. During utilization of fields, old ages retirements are needed to follow, like as building up harmonically the family latifundium system in return for field offering. This study details main tends of global asset management above. Islam in the European Union Zsolt Rostoványi The European Union is the primary meeting point of Islam and the Western Civilization. Over the past years, there have been numerous conflicts between Muslim minorities and the inhabitants of the host countries. These conflicts are only partly civilizational in nature, and the political and socio-economic determinants play an important role as well. The demographic trends reveal that the proportion of the Muslim population in the EU countries is on the rise. This fact, as well as the potential full-scale EU membership of Turkey render it necessary to rethink the notion of European Identity. The increasing presence of Muslims creates a serious challenge for both the Muslim communities, and the political leadership and the public of EU member states. Multiculturalism pursued in several countries has failed, in addition, Muslims‘ integration leads to a number of problems. Whereas Islam identity is determining for the Muslim population, for their majority it is not a hindrance to become loyal citizens. Business Corruption in Hungary – on the Way to Institutionalization? Zoltán Szántó The research summary presents results of the empirical research conducted in March and April 2008 with the co-operation of the Transparency International Hungary Foundation. This survey was made as a pilot research of a longer-term research program including: (1) a summary analysis on empirical studies made in Hungary on actual corruption mechanisms in business life. This analysis valuates and summarises the major findings, methodology and sometimes shortcomings of research made on this field. (2) 10 structured in-depth interviews with company managers, including a qualitative summary. (3) a full sample survey of online writings and articles of eight dailies and weeklies on corruption topics in 2006 and 2007. After coding the content of the articles, a detailed content analysis was made and the different types of corruption were described with quantitative tools. The general goal of the research is to make contributions to the in-depth exploration, a better understanding and explanation of business corruption. To reach this aim, the research focused on studying the actual corruption situations and mechanisms rather than on the perception of corruption or surveying the opinions developed about corruption. - 231 -

Abstract

Higher Education for the Future, but How? Ferenc Menyhárt The writer examines the present situation of the higher education providing the advantaged task of the higher education as intelligentsia-qualification. Three main points are advantaged like real featuring deficiencies: - The higher education is or can be crowded out from the process of the organization of the social élite and other organizing methods can enter, which ways are represented shortly in the article. - Represents the social maturity of ages entering higher education, the extension of becoming adult and actually expectations in latency presented in higher education - Against tendencies of reactivity of inadequate education in the university and the college, insensibility against changes for more years, - The article does not just review problems but suggests solutions too. It refers serious place of vantage in the education of the future for the familiar institutions with small sizes. Their vantages can be built on facilities inherently responding the social claims.

Connections of Hungarian and German languages Magdolna Allgeier I review external and internal history of connections of Hungarian and German languages during my lecture. This contact has been existed for “Honfoglalás” and the marriage of St. Stephen and Gizella the Bavarian princess enhance it because ecclesiastic and temporal persons attended her to Hungary. First home Germanton mass immigration is taken to the Highlands and Transylvania on the 11th-14th centuries. In the early 18th century German settlers arrived to the unpeopled parts of the country after Turkish thralldom. It means a new age in the history of Hungarian-German language connections. The next quotation is just true for that above: “Die Gewalt einer Sprache ist nicht, dass sie das Fremde abweist, sondern dass sie es verschlingt.” In English translation: “The power of a language is not for giving foreign the cold shoulder but to take in them.” (Goethe: Maximien und Reflexionen über Literatur und Ethik). Of course all of that are true for the present linguistic connections, the Hungarian-German idioms and culture.

Differences Between Regional Income and Regional GDP György Budaházy There are two aims of this paper. On the one hand, it provides some critical reflections of the existing methods and used indicators of the examinations and interpretations of spatial income differences. While many papers use regional GDP data as a proxy for regional income, it will be demonstrated that GDP per capita is not an appropriate indicator of regional income differences because of two main reasons: difference of regions of workplaces and the regions where the employed live, and the spatial differences of capital intensive activities. There are other problems with the localization of gross domestic product within countries. Moreover, the differences between GDP per capita and personal income is an important economic indicator of the local economies itself. On the other hand the paper demonstrates by Hungarian time series the differences between regional GDP and regional income.

- 232 -


TPF

Is the Coast Clear? – Women Careers in Hungary Anikó Dános There is a substantial body of literature showing that, across time periods and nations, men and women have tended to do different types of work. While many studies suggest that sex segregation has decreased in recent decades, it has been a remarkably persistent characteristic of the labour market. Occupational segregation has been at the heart of debates about gender inequality. High levels of segregation have been considered to be responsible for the discrepancy between men’s and women’s wages and for constraints on careers. The subject raises significant questions of social justice, of the efficient utilization of human resources, and of wider social aspects of work and family life.

Is Nuclear Power the Energy of the Future? Katalin Daubner Nowadays the world energy production is mainly based on fossil fuels, but these kinds of fuels can not secure the sustainable development in the long run because of environmental destruction and energy dependence. Between 1980 and 2007 the world energy consumption increased by 70% and is projected to increase by 50% over the next 30 years. According to our present knowledge the development has two possibilities, ways: the renewable, mainly non-consumable energy resources and the greater use of nuclear power. It depends on the development of science and technology that these kinds of energy resources when, how long and how could replace the conventional resources.

Stakeholder-shareholder Model and Sustainable Development Zoltán Domboróczky Keywords: stakeholder, shareholder, direct and indirect consequences of sustainability and climate change, risk of global security Nowadays we know that there are some serious direct and indirect consequences of sustainability and climate change. In this article I would like to show relationships of these consequences and behaviour of stakeholders and shareholders. I try to point at necessity of interest’s priority change both of these fields. Furthermore I would like to picture the risk of global security and responsibility of owners, political and social groups, and other actors.

The Real Home of the People in the World – the Family József Finta In the past few centuries especially because of the effects of the industrial revolution a number of serious changes have taken place in the realm of the family â013 the most fundamental institution of mankind. More than one generations living together is history in European civilizations. Family as a fundamental economic unit does not play an important role in the welfare of individuals and the economic life of society. Marriages and relationships have long been determined by emotional drives rather than material or objective interests. There is

- 233 -

Abstract

no need for a great number of children for the welfare of families; on the contrary, a great number of children proves to be a disadvantage according to the consumer mentality of welfare societies. Most women and wives take on jobs outside their homes for a wage or salary and are not dependent on the institution of wedlock financially. Changes, however, do not only affect the economic life of families but reach to the fundaments. More and more people in European societies think that a happy relationship does not necessitate marriage. What is more, a love relationship does not only stand for heterosexual relationships, but homosexuals should be given the same rights and social prestige, too. In 2007 the Hungarian Parliament enacted the law of registered partnership, which in many respects equates families founded by a woman and a man with homosexual partnerships. Is it right to support all the changes in connection with families? Do the individuals and society really benefit from what is happening to families nowadays? The Catholic Church in accordance with responsible Christian thinkers is worried to witness the instability of adults as well as children, and the ever growing social problems which go back to the weaknesses of upbringing and education â013 the reason being the falling apart of families. That is why the Pope and masses of Christian believers insist on the original, divine idea of the family and its values.

Appearance of Maintainable Development in Company’s Reports Jolán Gál In the present article we trace the evolution and development of the ’Sustainable Development Concept’ on global, national and corporate level. I will show, on the corporate level, (a) the necessity to recognize the Sustainable Development Concept, as well as the impacts of the measures implemented for the realization of this Concept in accounting reports and in the Environmental and Sustainability Report as an integral part of the accounting reports.

The Regulation of Financial Institutions Krisztina Holmár The effects of the European Union’s banking regulations on the integration and Hungary. When Hungary entered the EU the common financial laws came into effect and several new and very important banking directives were implemented. The goal of this essay is to introduce and describe the effects of these laws and directives from the viewpoint of the banking system and the economy, furthermore it tries to point out those requirements, which have to be fulfilled by the regulations to ensure the efficient operation of the banks and thus the improvement of the economy. The essay also tries to answer the following questions: What is the connection between the operation of the banking sector and the economy? By what means does the banking sector affect the efficiency of the economy. How do the rules of the banking sector - especially those related to the single market and the prudential regulations - affect the ordinary activities of a bank; and how do the new EU laws provide means to inspire banks. This article, based on the work of Balázs Árpád Zsámboki, consists of the following chapters: The role of money and financial intermediaries in the economy The regulation of the financial insitutions The effects of the European Union’s banking regulations on the integration The effects of the financial regulations in Hungary - 234 -


TPF

Features of Terror Hijack of Logistics Procedures Connecting by Material Flow Attila Horváth We are often using the terms „logistics” and „terrorism” in such a way that we do not reflect on their meaning. The logistics and terrorism is affecting the peoples’ everyday life on some kind of manner and level. The study is examining the risks of terror threats in connection with substance flow. The author managed to get onto that statement in the course of his researches that nowadays the terror threat of the logistical bases, distributor centers and depositories can be considered for low-level one while the goods transporting systems are more endangered by terror attacks. The risk of this latter is not to be underestimated even if these terror attacks are not demanding multitudinous victims or serious material damages yet today. Conformity, and Nonconformity or Something Else Sándor Karikó The paper outlines the actual for today problem of conformity and founds that one of the main goals now became conformity, especially in compound words, like for example EUconformity, market-conformity and so on. According to the author, conformity has a negative connotation and we should deny its using as an expression of positive ends. A large part of the paper illuminates how the “conformity” was and is conceived of by the scholars of different domains. It is important to stress that the concept of nonconformity – on the other hand – cannot cure this terminological illness. What we can rightly accept – both in everyday life and especially education – is the creative adaptation to the given social circumstances by the people.

- 235 -


TPF

- 236 -

TUDOMÁNYOS MOZAIK 5. kötet Els rész

Recommend Documents