TUDOMÁNYOS MOZAIK 6. kötet Els rész

Tomori Pál Fıiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 6. kötet Elsı rész

2009

ISBN 978-963-88162-1-4 Ö ISBN 978-963-88162-2-1 Kiadó: Tomori Pál Fıiskola Felelıs vezetı: Dr. Meszlényi Rózsa

Tomori Pál Fıiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 6. kötet Elsı rész

Tudomány-területek találkozása

Kalocsa, 2009

Lektorálta: Dr. Szőcs Olga Dr. habil Horváth Attila

Szerkesztıbizottság: Tompáné Dr. Daubner Katalin Dr. Miklós György Miklósné Zakar Andrea Balázs Judit

Tartalomjegyzék

Elıszó.................................................................................................. 11 PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI Dr. Popp József Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében ....................................... 15

Dr. Hegedüs Tibor Innováció a hazai és nemzetközi csillagászatban ............................................ 43

MAGYAR NYELVŐ ELİADÁSOK Allgeier Magdolna Quo vadis dialektus.......................................................................................... 65

Asbóth Miklós Kalocsa településszerkezetének kialakulássa .................................................. 73

Bánhegyi Péter Néhány megjegyzés a gazdasági növekedés eltérı megközelítéseirıl.......... 101

Budaházy György Méretgazdaságosság vagy entrópia? ............................................................. 151

Dános Anikó A globális pénzügyi válság kialakulás és reálgazdasági hatásai ................... 165

Domboróczky Zoltán Vevıszolgálat vs. vevıkiszolgálás ................................................................ 181

Dr. Kohány András Az elektronikus aláírás szerepe a jognyilatkozatok hitelesítésében .............. 189

Dr. Kovács Levente Az elszámolásforgalom jelene és jövıje ....................................................... 205

Dr. habil T. Litovkina Anna – Vargha Katalin A magyar antiproverbiumok néhány általános kérdése és elsı kérdıíves felmérése ....................................................................................... 231

Abstracts ........................................................................................... 259

Elıszó

Elıszó

Fennállása óta a Tomori Pál Fıiskola minden év novemberében megrendezi a Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett, a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó konferenciáját. Ennek köszönhetıen az idén immár hatodik alkalommal kerülhetett sor erre az ünnepi eseményre jeles magyar, illetve külföldi oktatók és kutatók együttmőködésével. Konferenciánk már az elmúlt évek folyamán túllépte a hazai kereteket, így külföldi, romániai és szlovákiai vendégeink emelik eseményük színvonalát. A jelen kiadvány a konferencia szerkesztett anyagát tartalmazza, és a három kötet is jelzi az elıadók hatalmas, az eddigi éveket felülmúló érdeklıdését az esemény iránt. Egy ilyen ünnepi együttlét mindig jó jelzés egy intézmény számára, hogy lemérhesse tudományos munkájának bizonyos eredményeit és vonzerejét. Kétségtelen, hogy ez a kiadványunk is jól mutatja, a Tomori Pál Fıiskola rövid fennállása óta mekkora fejlıdésen ment keresztül a tudományos élet területén, bekapcsolódva a nemzetközi vérkeringésbe is. Ezeket számba véve és ismerve a kötetek gazdagságát, jó szívvel ajánlom minden érdeklıdınek idei sokszínő kiadványunkat.

Dr. Meszlényi Rózsa PhD. fıiskolai tanár rektor

Kalocsa, 2009. november 16.

- 11 -

PLENÁRIS ÜLÉS ELİADÁSAI

- 13 -

Tudományos Mozaik 6.

TPF

ÉLELMEZÉSBIZTONSÁG A KÖRNYEZETBIZTONSÁG TÜKRÉBEN Dr. Popp József egyetemi tanár, az Agrárgazdasági Kutató Intézet fıigazgató-helyettese Árkilengések persze korábban is elıfordultak, e legutóbbi ársokkot azonban számos tényezı együttesen idézte elı. A legfontosabb tényezık körébe tartozik a mezıgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természető tényezık, a makrogazdasági környezetre ható tényezık (pl. a népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kıolaj világpiaci árának alakulása) és az agrár- és kereskedelempolitikai tényezık (pl. kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyaggyártás ösztönzése). Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban, mert a földhasználatért folyó verseny tovább élezıdik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termıföldet. 1. A világgazdasági válság hatása a globális agrártermelésre A 2006/2007. gazdasági évtıl a legtöbb mezıgazdasági termék ára gyors emelkedésnek indult és rekordokat döntött. Árkilengések persze korábban is elıfordultak, e legutóbbi ársokkot azonban számos tényezı együttesen idézte elı. Ehhez egyértelmően hozzájárult a rövidlátó gazdaságpolitika is. A világgazdasági válság Ugyanakkor a média az élelmiszerárak ugrásszerő növekedését inkább a feltörekvı gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszerfogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvı nyersanyagfelhasználásának tulajdonította (Braun, von et al., 2008). Feltehetjük a kérdést, hogy csökkenı élelmiszerárak esetében a bioüzemanyag-termelés miért nem akadályozza meg a termelıi árak zuhanását. Az viszont igaz, hogy árnövekedésnél sokkal nagyobb hatást fejt ki az élelmiszerárak alakulására a bioüzemanyag-elıállítás. Az élelmiszerár-sokkot kiváltó tényezıket három fı csoportba sorolhatjuk: a mezıgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természető tényezık; a makrogazdasági környezetre ható tényezık (népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kıolaj világpiaci árának drasztikus emelkedése stb.) és az agrár- és kereskedelempolitikai tényezık (kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyag-gyártás ösztönzése stb.). A felsorolt tényezık egy része rövidebb, a másik hosszabb távon fejti ki hatását. Míg pl. a termelés visszaesése a vezetı agrártermelı és -exportır országokban inkább csak éven belül (ciklikusan) befolyásolja a piacokat, egyes makrogazdasági tényezık sokéves idıszakon átívelı strukturális változásokat idéznek elı. A ciklikus kilengések és a fundamentális szerkezeti változások „kellemetlen mellékhatásai” csillapításának, a piacok stabilizálásának egyik eszköze a modern biotechnológia alkalmazása. Vajon paradigma-váltásnak lehetünk szemtanúi? Napjainkban a szabad kereskedelem helyett a protekcionizmus, az élelmezésbiztonság helyett az önellátás, a magánkészletezés helyett az állami készletezés erısödése az import helyett az élelmiszer-termelés kiszervezése figyelhetı meg (1. ábra). Dél-Korea, Kína, az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia és Japán óriási földterületeket vásárol/bérel Afrikában, Ázsiában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken, de már Oroszország és Ukrajna is felkerült a befektetık listájára (Braun és Meinzen, 2009). A globális élelmiszerkosár inflációval korrigált ára három évtized alatt, egészen 2006-ig, közel a felére csökkent. Ekkortól a nemzetközi kereskedelem hatására és a spekulatív tıke áru- 15 -

Élelmezésbiztonság a környezetbiztonság tükrében

Dr. Popp József

piacokra történı átáramlásával drámai mértékben nıtt élelmiszerár. Az alacsony készletek ellenére nem volt jele komoly élelmiszerhiánynak. Az élelmiszerválság egyik kiváltó oka tehát a 2008. évi pénzügyi válság volt, de a (mennyiségi és minıségi) élelmiszerkereslet növekedése és a klímaváltozás (lásd szárazság Ausztráliában) is komoly szerepet játszott. A CRB élelmiszer-árindexe 2006 áprilisa és 2008 áprilisa között 60%-kal nıtt, majd az 1985. évi szintre csökkent, ami az 1985-2007 közötti idıszakhoz képest magasabb árindexet jelent (2. ábra). Míg a mezıgazdasági termékek piacát korábban inkább a kínálat vezérelte, ma egyre inkább a kereslet válik meghatározóvá, mennyiségi és minıségi értelemben egyaránt. A gazdasági recesszió azonban átmenetileg háttérbe szorította a nemzetközi kereslet folyamatos növekedését. 1. ábra Országok, amelyek élelmezésbiztonsági okokból más országokban bérelnek földeket Országok, amelyek termıföldet bérelnek

Ezer hektár

Egy-egy négyzet 50 ezer hektárnak felel meg, ahol ennél kisebb a külföldiek által bérelt terület, ott egy négyzet szerepel.

Forrás: UNEP/GRID-ARENDAL

2. ábra A CRB élelmiszer-index alakulása (1984. május – 2009. április) 500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

Tıke menekülése, bıséges kínálat Árak elrugaszkodása a piaci fundamentumoktól

Termékek: búza (Kansas City, Minneapolis), cukor,hízómarha, hízósertés, kakaó, kukorica, szójaolaj, vaj, sertészsír

Forrás: CRB Reuters/Jefferies

- 16 -


TPF

Ma már kijelenthetjük, hogy az élelmiszerválság jó próba volt a következı élelmiszerár-sokk elıtt. A világgazdasági recesszió azonban gyorsan csökkenı élelmiszerárakhoz vezetett, amelyek még így is sokkal stabilabbak, mint egyéb árucikkek árai. A világgazdasági válság tehát a mezıgazdaságot kevésbé érinti, mert jövedelemtámogatásban részesül (más szektorok általában nem). Az élelmiszerkereslet csekély jövedelem-rugalmassága ellenére a magasabb hozzáadott-értékkel rendelkezı termékek iránti kereslet stabil marad, ha nem is nı látványosan. A recesszió egyszer véget ér, azután újra emelkedni fognak az élelmiszerárak. A kormányok adósságállományának növekedése, gazdasági ösztönzése azonban újabb gazdasági válságot idézhet elı (elhúzódó válsággal számolhatunk). 2. Élelmezésbiztonság A világon évente 1,2%-kal (70-80 millió fıvel) nı a népesség. Az elırejelzések szerint tíz év múlva a világ lakosságának 84%-a a fejlıdı és feltörekvı országokban, egyharmada Kínában és Indiában él majd. E két ország, de az egész távol-keleti térség egyre maghatározóbb szerepet játszik a világgazdaságban. Az ázsiai kontinens részesedése a globális GDP-bıl tíz év múlva meghaladhatja a 30%-ot. Míg Ázsia gazdasági növekedése továbbra is átlagban 4-5% körülire becsülhetı, Kínáé várhatóan 7,5%, Indiáé 6,8% lesz középtávon (3. ábra). DélAmerikában Argentína és Brazília gazdasági növekedése éves átlagban 3% körül alakul. Nem szabad megfeledkezni a hozzánk közelebb fekvı Oroszországról sem, ahol a gazdasági növekedés éves átlagban 4,5% körül valószínősítik. Oroszország, mint energiahordozókban gazdag ország számára értelemszerően óriási jelentıséggel bír a kıolaj áralakulása. A jövedelem növekedésével és az urbanizáció felgyorsulásával egyre több állati terméket (hús, tejtermék) fogyaszt a lakosság, ami a takarmány-felhasználás emelkedésével jár. 3. ábra A reál GDP középtávon várható alakulása 10 8

7 ,5 % 6 ,8 %

6 %

4 ,5 % 4

3% 2 0 2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

2018

-2 -4 -6 OECD

ARG

BRA

CHN

IND

RUS

Forrás: World Bank, OECD-FAO

Az energiabiztonság kérdése továbbra is kiemelt téma az EU-ban. A kıolaj világpiaci árának 2008. évi megugrása a spekuláció mellett a világgazdaság teljesítményének javulásával, mindenekelıtt Kína és India ipari termelésének gyors bıvülésével volt magyarázható. A kıolaj kereslete többek között a földgáz és nitrogénmőtrágya árának alakulását is befolyásolja. Igaz, a földgáz és a kıolaj piaca közötti kapcsolat manapság lényegesen gyengébb, ami a földgáz keresletének számottevı növekedésével, valamint a földgáz-kereskedelem liberalizációjával - 17 -


Dr. Popp József

magyarázható. A földgáz és nitrogénmőtrágya ára az elmúlt években sokkal volatilisabbá vált, mint a kıolajé, elsısorban azért, mert a földgáz nehezebben szállítható, ezért kínálata kevésbé rugalmas. Hosszabb távon azonban a földgáz ára várhatóan ismét szorosabban igazodik a kıolajéhoz, ugyanis a nagy fölgáz-importırök jelentıs kapacitásokat építenek ki a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására. A magas kıolajár persze nem csak a mezıgazdasági termelés inputköltségeinek és a termékek szállítási költségének emelkedését idézte elı, hanem – a kıolajfüggıség, mint stratégiai kérdés okán – még inkább az alternatív, megújuló energiaforrások kínálta lehetıségekre irányította a politikai döntéshozók figyelmét. A megújuló energiák, különösen a bioüzemanyagok környezetvédelmi aspektusból nem tekinthetık csodaszernek, de a létezı technikák megfelelı, körültekintı alkalmazásával lehet eredményeket elérni. A világgazdasági válság kiterjedésével a kıolaj ára 2008 második felében gyorsan csökkent, majd lassú növekedésnek indult, de a jelenlegi árszint még mindig nem ösztönzi a bioüzemanyag-termelést (IEA, 2008). A magasabb kıolajárak azonban növekvı termelést, illetve az élelmiszernövények (energianövények) iránti többletkeresletet feltételeznek. Ugyanakkor a termıterület korlátozott, expanziós lehetıség fıleg Ukrajnában, Oroszországban és Dél-Amerikában várható, legfeljebb 150200 millió hektár újabb területek termelésbe állításával. Ebbıl következik, hogy a technológia fejlıdése lesz a meghatározó. Vajon újabb „zöld forradalomra lesz” szükség, amihez a genetikailag módosított (GM) növények elterjedése is hozzájárulhat (Bánáti et al., 2007) Az urbanizációs folyamat is értékes termıföldet vesz el a mezıgazdaságtól (1 millió fı 40 ezer hektár területet igényel). Az urbanizációval átmenetileg emelkedhet az egy fıre jutó GDP, de hosszabb távon ez a földterület értékesebb lenne a mezıgazdaság számára, mert a klímaváltozás felgyorsulása többe kerül az emberiségnek, mint az urbanizáció rövid távú haszna. Mindez a földterületért folytatott ádáz versenyt feltételez, vagyis a recesszió után ez visszatérı probléma lesz (Krugman, 2009). A környezeti problémák (fıleg vízhiány) miatt a ma meglevı mezıgazdasági területen kell növelni termelékenységet, vagyis a fajlagos hozamokat (1. táblázat). Az élelmiszerlánc veszteségének mérséklésével változatlan feltételek mellett egyrészt növelhetı az élelmiszer kínálata, másrészt csökkenthetı a fajlagos vízfelhasználás (4. ábra). Ebbıl következik, hogy az ösztönzés támogatása fontos szerepet játszik az élelmiszer-termelés növelésében. Az élelmiszertermelésnek évi 2%-kal (a mai 1% helyett) kell emelkedni, hogy a világnépesség számára 2050-re elegendı élelmet állítsunk elı. Ez elkerülhetetlenül még inkább elıtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függıségét a mezıgazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetıséggel áll szemben: vagy elfogadja élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékbıl) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett. A GM növények egyértelmően hozzáadott-értéket jelentenek az állattenyésztés számára (DG AGRI, 2007). A klímaváltozás elsısorban a fejlıdı országokat érinti, ahol továbbra is fı kérdés az urbanizáció, a növekvı vízhiány és a technológiai lemaradás. A technológia-transzfer eddig nemigen nyújtott segítséget a fejlıdı országok számára a megfelelı birtokméret és szakértelem hiánya miatt. A vidéknek hozzáférési lehetıséget kell adni a modern élet hálózatához (közmővek, egészségügy, villamosítás, oktatás, stb.) az ott élı lakosság életfeltételeinek javítása érdekében. Így a nettó agrárexportır országoknak még több élelmiszert kell a nettó importır országokba szállítani, hogy olcsó élelemhez jussanak. Ettıl eltér az EU álláspontja, mert a fej- 18 -


TPF

lıdı országokat 3 év alatt 1 milliárd euróval támogatja, hogy ott a mezıgazdasági termelık olcsóbban jussanak vetımaghoz és mőtrágyához a fajlagos hozamok növelése érdekében. Ez is a migrációs hajlam visszaszorításának egyik eszköze. Kérdés ugyanakkor, hogy a támogatással a fejlıdı országokban vajon nagyobb eredményt érnek el az EU-hoz viszonyítva. 1. táblázat A vízhasználat alakulása

Forrás: IWMI (2007) In: Water for Food, Water for Life: A Comprehensive Assessment of Water Management in Agriculture. London: Earthscan, and Colombo: International Water Management Institute

4. ábra Az élelmiszerlánc vesztesége

Forrás: IWMI (2007)

- 19 -


Dr. Popp József

A várható újabb élelmiszerválság elsıdleges oka a kereslet növekedése és a kínálat fluktuációja lesz. Az élelmiszer iránti kereslet jövedelem-rugalmassága csekély, ugyanis nem hosszú távon eszünk, hanem naponta. A kínálati oldalon az idıjárási tényezık (vízhiány, áradás) ellátási zavarokhoz vezethetnek. Az élelmiszer kínálatának változását elsısorban a vízhiány alakulása határozza meg. A leapadt készletek növelése pedig idıigényes folyamat. A spekuláció fontos szerepet tölt be a piaci likviditás szempontjából, ugyanakkor növelheti az árak volatilitását. Ma nincs árutızsdei spekuláció, mert recesszióban csökkenı árakkal kell számolni. Az élelmezésbiztonság esetében fontos a fizikai kínálat kérdése, egyébként az emberek rettegnek attól, hogy nem jutnak élelemhez, még akkor sem, ha van elegendı pénzük az élelmiszerek vásárláshoz. A szegény országokat az élelmiszerválság jobban sújtja, mint a gazdasági recesszió, ugyanis jövedelmük 50-60%-át élelemre költik. A kockázatkezelés szempontjából az élelmiszerhez való hozzájutás kockázatáról beszélhetünk: pénzt lehet akár félelembıl is csinálni, de élelmiszert nem! Ezért a globális élelmezésbiztonsági háló kiépítése sürgetı feladat a visszafordíthatatlan következmények elkerüléséhez. A szegény országokban számítani lehet további élelmiszerválságokra (éghajlati tényezık), ezzel együtt a népesség-vándorlás (Délrıl Északra) veszélyére. Az Észak számára biztonsági kihívást jelent a migráció. Összességben megállapíthatjuk, hogy mivel a földterület expanziója korlátozott, ezért a technológiai fejlesztése és alkalmazása a fı tényezı. Élelmiszerválság a jövıben is lesz a növekvı kereslet és a kínálat fluktuációja (idıjárás) következményeként. Az élelmezésbiztonság azt jelenti, hogy globális szinten kell több élelmiszert elıállítani. Az EU-ban is prioritást élvez az élelmezésbiztonság, de a lakosság környezetbiztonság iránti igénye is nı, ezért a közjavak elıállítása egyre nagyobb szerepet kap. Növekvı olajáraknál újra elıtérbe fog kerülni az energiabiztonság kérdése, ami a bioenergia termelés további növeléséhez vezet. Akármilyen nehéz feladat is a KAP egyszerősítése az EU-ban, abban egyetértés mutatkozik, hogy egyensúlyt kell teremteni az élelmezés- és környezetbiztonság között. A termelékenység javításával több élelmiszert tudunk termelni a környezetbiztonság veszélyeztetése nélkül. A technológiai fejlıdés a munkaerıt részben nyersolajjal helyettesíti, ezért számolni kell azzal is, hogy tovább csökken a mezıgazdasági foglalkoztatottak száma. 3. Energiabiztonság Az EU olajimport-függısége aggodalomra ad okot, s az energiaellátás biztosítása érdekében egyre fontosabb lesz az energiaforrások és az energiaimport diverzifikálása. A közlekedési ágazatra jut az EU energia-felhasználásának 30%-a, olajfelhasználásának 70%-a. A közlekedési ágazatban felhasznált energia 98%-a azonban kıolajból származik. A megújuló forrásból származó energia részaránya 2010-ben nem fogja elérni a 12%-os célkitőzést (10% körül fog alakulni). 2020-ra a megújuló energiaforrások részarányát 20%-ra kell növelni az EU teljes energiafelhasználásában, ezen belül a bioüzemanyagok arányát 10%-ra (energiaegyenértékben kifejezve) tagállami szinten. A globális energiafelhasználásban a biomassza részaránya 11%. Az OECD tagországokban a megújuló energiaforrások az összes elsıdleges energiafelhasználás 6%-át teszik ki. Ma a közlekedési szektor energiaigényének mintegy 1%-át elégíti ki a bioüzemanyag (energiaegyenértékben), 2012-re az etanol a globális benzinfogyasztás 6%-át, a biodízel a globális gázolajfogyasztás 1%-át fogja helyettesíteni. 2025-re a világ üzemanyag-felhasználásának is csupán 10%-át, 2050-re pedig 25%-át (ennek felét elsı generációs technológia, másik felét második generációs technológia alkalmazásával állítják elı) fedezi a bioüzemanyag. A bioüzemanyag-termelésnek a jövıben még számos akadállyal kell megküzdenie, egyébként a

- 20 -


TPF

vízkészlet, a kiváló minıségő termıföld és a biodiverzitás könnyen áldozat lehet a jármőhasználat oltárán. Brazília kivételével ma még a protekcionista politika – magas vámvédelem és belsı támogatás – határozza meg a globális bioüzemanyag-gyártást, mert a hazai termelık támogatása és a helyi, illetve belföldi piacra történı termelés az elsıdleges cél. A gyártás világszerte óriási támogatásokat élvez a nyersanyag-elıállítástól kezdve a beruházáson, foglalkoztatáson át az adókedvezmények és magas vámok alkalmazásáig bezárólag. Támogatás nélkül a bioüzemanyag csak technológiai innovációval lehet gazdaságilag versenyképes a fosszilis tüzelıanyagokkal szemben. Amíg ebben nem sikerül áttörést elérni, a támogatások torzítani fogják az energiatermelés ösztönzési rendszerét, és kutatási pénzforrásokat vesznek el egyéb potenciális megújuló energiaforrások (pl. nap- és geotermikus energia) fejlesztése elıl. A bioüzemanyag-felhasználás ösztönzésének egyik eszköze a jövedéki adókedvezmény, másik eszköze a kötelezı felhasználás szabályozása. A költségvetés kiadásainak visszafogásával egyre inkább terjed a kötelezı felhasználás, illetve a piaci részarány meghatározása. Brazíliában, az USA-ban, az EU-ban, India és Kína egyes tartományaiban elıírják a bioüzemanyag kötelezı részarányát, illetve mennyiségét a hagyományos üzemanyag-fogyasztásban. Az EUban már jelenleg is megfigyelhetı, hogy a tagországok a bioüzemanyag-fogyasztás kötelezıvé tételével azonnal vagy fokozatosan megszüntetik az adókedvezményeket (pl. Németország, Magyarország). A kötelezı felhasználás elıírásának elınye, hogy az adókedvezmények megszüntetése üzemanyag-takarékosságra ösztönöz, mert a fogyasztókra hárítja a bioüzemanyaggyártás többletköltségeit. Az USA-ban a kötelezı felhasználás bevezetésével azonban nem szüntették meg az adókedvezményeket. Brazília és az USA bioüzemanyag-elıállításának szabályozását ambiciózus célkitőzések jellemzik. Brazília az egyetlen ország, ahol víztartalmú (hydrous) és tiszta (anhydrous) etanolt használnak. Az USA az egyetlen ország a világon, ahol a második és harmadik generációs üzemanyagokra is meghatároztak célértéket (térfogatra vonatkoztatva). Ezzel szemben az EUban a megújuló energiaforrások irányelve szigorú környezetvédelmi és fenntarthatósági feltételeket ír elı a bioüzemanyag-gyártásra (elsısorban a nyersanyagok fenntartható termelésére és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére). Az EU az egyetlen országcsoport a világon, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére célértéket határoztak meg. Brazíliában cukornádból, az USA-ban és az EU-ban elsısorban gabonafélékbıl állítják elı az etanolt, míg a biodízel-gyártásban a repce és szója, valamint a pálmaolaj a leggyakoribb nyersanyag. A bioüzemanyag célú etanolgyártásra 2008-ban a globális gabonatermelés 6%-át használták fel (2006-ban 3,3%-át). Hozzá kell tenni, hogy a 6%-os arány a bruttó gabonafelhasználást jelenti. Ha az etanolgyártás melléktermékét, a nedves és száraz gabonatörkölyt is figyelembe vesszük, akkor a 2008. évi üzemanyag célú nettó gabona-felhasználás a globális termelés csupán 4%-át tette ki (2006-ban 2,2%-át). A gabona-alapú etanolgyártás vezetı országai az USA, Kína és az EU. Az USA-ban a gabona 25%-át, Kínában 1,5%-át és az EU-ban 1-2%-át használták fel ilyen célra 2008-ben. A cukor nemzetközi kereskedelmét a kínálati piac határozza meg, így a brazil etanolgyártás csupán szerény mértékben befolyásolja a cukor világkereskedelmét. A helyzet gyorsan változhat, ha a cukor világkereskedelmében keresleti piac alakul ki. A biodízel-gyártás hatása a globális növényolaj piacra már sokkal jelentısebb, mert 2008-ban a globális növényolaj termelés 9%-át (2006-ban 3,7%-át) használták fel ilyen célra. A repce-, szója- és pálmaolaj esetében ez az arány meghaladta a 10%-ot (2006-ban 4,9% volt). Az EU-27-ben az összes növényolaj termelés csaknem felébıl készül biodízel. - 21 -


Dr. Popp József

Kínában és Indiában ez az arány csupán 1-2%-ot tesz ki. Észak- és Dél-Amerikában az elmúlt években többszörösére nıtt a növényolaj biodízel célú felhasználása, ami az összes termelés már több mint 10%-át tette ki. Az etanolgyártás sokat vitatott nettó energiamérlege a melléktermék energiatartalmát is beszámítva 1-nél magasabb, a technológia elırehaladásával pedig javuló értéket mutat. A hektáronkénti kukoricahozam és fajlagos etanolhozam emelkedésével tovább javítható az etanol energiamérlege, amihez az újabb GM növények használata is hozzájárul. Az energiatermelési rendszerek az energiamennyiség egy részét feláldozzák a magasabb minıségő energiatermelés oltárán, így például a benzin, a gázolaj, a kerozin és a villamosenergia negatív energiamérlege ellenére a nyersolajnál magasabb energiaminıséget képvisel. Az energiamérleg önmagában nem ad választ arra a fontos kérdésre, hogy mennyi kıolajat vált ki az etanol. Az etanol ma és a jövıben is jelentıs mértékben hozzájárul az olajfüggıség csökkentéséhez. Ma nincs elegendı nyersanyag a világon élelmiszer-, takarmány- és bioüzemanyaggyártáshoz, a fosszilis üzemanyag 5%-nál nagyobb arányú helyettesítésére, mert az élelmiszernövények ilyen arányú bioüzemanyag célú felhasználása pedig már akkora területet vonna el az élelmiszer-, takarmány- és rostnövények termelése elıl, ami veszélyeztetné a globális élelmezésbiztonságot. Ezért is sürgıs feladat, hogy a cellulóztartalmú nyersanyagból készített bioüzemanyag minél elıbb piaci bevezetésre kerüljön. Mivel a takarmánycélú nyersanyag kínálata folyamatosan szőkül, kulcskérdés a szárított gabonamoslék (Distiller’s Dried Grains with Soluables: DDGS) rosttartalmának vagy a cellulóznak a hasznosítása mind a takarmány-, mind a bioüzemanyag-gyártásban. Az ehhez szükséges technológia (fermentáció) alkalmazása központi szerepet fog játszani a jövıben. A bioüzemanyag-elıállítás átgondolatlan növelése a mai technológiai szint mellett az olajfüggıség helyett/mellett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggıséget idézhet elı. A bioüzemanyagok termelésében az üzemanyag célú etanol részesedése 85%, a biodízelé 15%. A politikai intézkedések ösztönzı hatásának köszönhetıen a bioüzemanyagok globális termelése 2008-ben elérte a 80 milliárd litert, ebbıl 65 milliárd liter volt az etanol és közel 15 milliárd liter (13 millió t) a biodízel. Brazíliában, az USA-ban, az EU-ban, India és Kína egyes tartományaiban elıírják a bioüzemanyag kötelezı részarányát, illetve mennyiségét a hagyományos üzemanyag-fogyasztásban. Az EU-ban 2020-ra a bioüzemanyagnak legalább 10%-os arányt kell elérni a közúti szállítás üzemanyag-fogyasztásában (beleértve az elektromos gépkocsik zöldenergia részét is) A globális etanoltermelés mintegy 80%-a bioüzemanyagként kerül felhasználásra, a fennmaradó részbıl szeszesital és ipari alkohol készül. A 2008-ban elıállított 65 milliárd liter üzemanyag célú etanol a világ benzinfogyasztásának 2-3%-át tette ki (térfogat egyenértékben). 2008-ban a bioetanol-üzemanyag legnagyobb elıállítója 33 milliárd literrel az Egyesült Államok lett, megelızve a korábbi piacvezetı Brazíliát, ahol 24 milliárd liter üzemanyagcélú etanolt termeltek. Jelentıs lemaradással 2,8 milliárd literrel a harmadik legnagyobb termelı az Európai Unió volt. Ugyanakkor az EU bioetanol termelése 2005 és 2008 között évi 70, 11 és 58%-kal emelkedett. 2008-ig összesen 5 milliárd euró értékben létesítettek bioetanol kapacitásokat az EU-ban, 3 milliárd euró értékben pedig most is folyik további kapacitások kiépítése. A becslések szerint 2020-ra az EU-ban 15-18 milliárd liter bioetanolra lesz szükség. Kína 1,9 milliárd liter termelésével a negyedik helyre szorult (5. ábra). Említést érdemel még Kanada, Ausztrália és néhány ázsiai ország (India, Thaiföld) etanolgyártása, de KözépAmerikában és Afrikában is nı a termelés [F.O. Licht, 2009].

- 22 -


TPF

5. ábra Globális bioetanol-üzemanyag elıállítás (2008) Kanada Termelés: 1 mrd l Nyersanyag: gabona

EU-27 Termelés: 2,8 mrd l Nyersanyag: gabona (85%) cukorrépa (15%)

USA Termelés: 33 mrd l Nyersanyag: kukorica

Kína Termelés: 1,9 mrd l Nyersanyag: kukorica

Thaiföld Termelés: 0,4 mrd l Nyersanyag: változó

Összes termelés: 65 mrd l Brazília Termelés: 24 mrd l Nyersanyag: cukornád

Forrás: F.O. Licht [2009] és saját számítások Amikor 1974-ben az OPEC olajembargót hirdetett meg az USA-val szemben, a kongresszus megtette az elsı lépéseket az etanolgyártás támogatásához. A fix támogatás helyett azonban az olajár alakulásának függvényében változó támogatást lenne célszerő bevezetni az USAban. A globális kukoricatermelés 40%-át és a kukorica világexportjának legalább 50-60%-át adja az USA. A takarmánycélú felhasználás az utóbbi években 56%-ról 52%-ra csökkent. 2008-ban az üzemanyagcélú etanolgyártás a benzinfogyasztás mintegy 3%-át tette ki (energia-egyenértékben) 84 millió tonna kukorica felhasználásával (a kukoricatermelés 25%-a). A jelenlegi benzinfogyasztás 15%-ának etanollal történı helyettesítésére az évi kukoricatermelés 100%-át kellene etanolgyártáshoz felhasználni. A szántóterület nagysága behatárolja a megújuló üzemanyagok felhasználásának arányát, hacsak a gazdaságos technológia gyors megjelenésével cellulózból nem állítanak elı óriási mennyiségő etanolt. Az USA-ban az etanolüzemek árbevételének 85%-át az etanolgyártás, 15%-át a DDGS teszi ki. A DDGS termelıi ára a kukorica mindenkori árához igazodik. Az export növelését akadályozza, hogy üzemenként változik az elıállított DDGS tápanyagértéke, minısége. A minıségbiztosítás és standardok alkalmazása elkerülhetetlen lesz a DDGS tızsdei bevezetéséhez. Brazília a világ fı cukortermelıje és -exportıre, a globális cukortermelés 20%-át és a cukor világkereskedelmének 40-50-át képviseli, ezért a cukor és az etanol áralakulásától függıen határozhatja meg, hogy mennyi cukrot, illetve etanolt állít elı (ma a cukornád 60%-át etanol-, 40%-át cukorgyártásra használják fel). Kínában 2007. január 1-jétıl az exportorientált etanolgyártás visszaszorítása céljából megszőntették az etanol exportjára a 13%-os általános forgalmi adó visszatérítését, mert attól tartottak, hogy az exportra termelt etanol gabonahiányhoz vezet. Az újabb etanolüzemek már nem kapnak engedélyt kukorica- felhasználásra, helyette etanolgyártásra maniókát, édesburgonyát és rizst fognak felhasználni.

- 23 -


Dr. Popp József

Dél-Kelet-Ázsiában – India, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Pakisztán – az etanolgyártás fı nyersanyaga nem a cukornád, hanem a melasz és a manióka. A cukorfelesleg mindaddig hozzájárul a nyomott világpiaci árak kialakulásához, amíg nem képezi az etanolgyártás nyersanyagát. Igaz, hogy Ázsia 66%-os önellátottsági szinttel rendelkezik cukorból, ugyanakkor nyersolajból az önellátottság alig 10%. Ennek tükrében célszerő lépésnek tőnik a hazai energiaforrások bıvítése, ráadásul az alacsony nemzetközi cukorár a cukornád-alapú bioetanolgyártás növelésére ösztönöz, aminek következtében 1-2 éven belül újra emelkedhetnek a cukorárak. Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon etanol lesz gabona-alapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekbıl (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék, stb) állítják elı, vagy importálják. Az USA tehát korlátozza a kukorica etanol célú felhasználását, hogy ne veszélyeztesse az élelmiszer- és takarmányipar nyersanyag ellátását. Az európai etanolgyártásban növekedhet a cukorrépa felhasználása, habár a fı nyersanyag továbbra is a gabona lesz. 2011-2012 körül a bioetanol-elıállítás növekedésének üteme csökken, amikor a feldolgozói kapacitások már teljes kihasználtsággal fognak üzemelni. A feldolgozói technológia (nagyobb fajlagos etanol-kihozatal) és a nyersanyag (magasabb keményítıtartalom, keményítıtartalom összetételének optimalizálása) fejlesztésével az etanol-elıállítás életgörbéje kitolódhat legalább 2020-ra, amikor a termelés elérheti a 166 milliárd litert, vagyis a 2008. évi termelés 155%-át (F.O. Licht, 2009). Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon (136 milliárd liter) etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon (57 milliárd liter) etanol lesz gabona-alapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekbıl (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék, stb.) állítják elı, vagy importálják. Az USA tehát korlátozza a kukorica etanol célú felhasználását, hogy ne veszélyeztesse az élelmiszer- és takarmányipar nyersanyag ellátását. Ugyanakkor a második generációs üzemanyagok aránya globális szinten még nagyon korlátozott lesz 2020-ben. Európában a jelenlegi közel 3-ról 11 milliárd literre emelkedik a kibocsátás. A 10%-os bekeveréshez 15-18 milliárd literre szükség, a különbözetet importálni kell. A biodízel-elıállítás és -felhasználás ma fıleg Európára és kisebb mértékben az USA-ra koncentrálódik, bár az utóbbi években több ország is bekapcsolódott a biodízel-gyártásba. 2008ban 13 millió tonna globális biodízel-termelésbıl az EU 6,0 millió tonnát, az USA 2,4 millió tonnát, Brazília 1 millió tonnát állított elı (6. ábra). A 2008-ban elıállított 13 millió tonna biodízel a világ dízelfogyasztásának 1%-át tette ki (térfogat egyenértékben). Az EU-ban az összes üzemanyag-fogyasztáson belül a dízel aránya már meghaladja a 60%-ot, ráadásul az EU dízelolajból nettó importır, benzinbıl viszont nettó exportır. 2005-ben az EU-ban 110 millió tonna benzint és 180 millió tonna gázolajat használtak fel. A dízelolaj importja a 2008. évi 18-ról 2030-ra 25 millió tonnára nı (az import 80%-a Oroszországból, 20%-a KözépKeletrıl származik. Az elırejelzések szerint Brazília, India, Kanada, Ausztrália is egyre több biodízelt fog elıállítani. A fejlıdı országok közül Malajzia, Indonézia és Fülöp szigetek is jelentıs fejlesztést hajtanak végre a biodízel-elıállítás területén, ahol a fı nyersanyag a pálmaés kókuszolaj. A pálmaolaj-termelı országok ugyanis érdekeltek a pálmaolaj észterezésében, mert így nı a hozzáadott érték. Ugyanakkor több EU tagországban is építenek észterezı üzemeket a tengeri kikötık mellett.

- 24 -


TPF

6. ábra Globális biodízel-termelés elıállítás (2008) EU-27 Termelés: 6 m t Nyersanyag: repceolaj (80%)

US A Termelés: 2,4 m t Nyersanyag: szójaolaj

Összes termelés: 13 m t

Brazília Termelés: 1 m t Nyersanyag: szójaolaj Argentína Termelés: 0,8 m t Nyersanyag: szójaolaj

Forrás: F.O. Licht [2009] és saját számítások Az EU továbbra is a világ legnagyobb biodízel-elıállítója (az autóknak mintegy fele dízelüzemő). 2020-ra tagállami szinten legalább 10%-ra kell növelni a közúti közlekedésben a megújuló energiaforrások arányát. A 10%-os részarány teljesítéséhez az évi belsı gabonafelhasználás 19%-ára és a repcetermelés teljes mennyiségére szükség lesz (az egyéb felhasználáshoz szükséges 12 millió tonna repcemagot importálni kell). Az EU-27-ben a 114 millió hektár szántóterület 15%-án energianövényt fognak termelni. Az EU-ban a fosszilis üzemanyagok kiváltásához a mai gabonatermelés legalább kétszeresére és a jelenlegi repce- és napraforgó-termelés 25-szörösére lenne szükség. Az USA-ban a szójaalapú biodízelgyártás jövedéki adókedvezmény nélkül nem lenne gazdaságos (az etanolgyártás társasági adókedvezményt élvez) az USA-ban. A világ szójatermelésének közel 35%-át, nemzetközi kereskedelmének 30%-át az USA képviseli. Az etanolgyártáshoz hasonlóan a biodízelgyártáshoz szükséges szójaolaj termelésének növekedésével párhuzamosan emelkedne az elıállított szójaliszt mennyisége (a szójabab feldolgozásával 80%-ban szójaliszt, 18-19%-ban szójaolaj képzıdik). A szójaliszttöbblet piaci megjelenése közvetlen versenyt jelentene az etanolgyártás melléktermékeivel szemben. Mivel a szóját és kukoricát ugyanazon a területen termesztik, a két termék egymáshoz viszonyított áraránya határozza meg, hogy a mezıgazdasági termelık melyik termék rovására növelik a másik termék vetésterületét. Ez azt jelenti, hogy a szója- és kukoricaterület egymáshoz viszonyított változása behatárolt, illetve korlátozott. Brazíliában a 2008. évi 2%-ról 2009-ben 3%-ra növelték a gázolajban a biodízel kötelezı arányát, ennek nyersanyaga 90%-ban a szója, 10%-ban egyéb olajnövények. A hazai biodízelelıállítás szinte teljes mennyisége a belföldi piacon kerül felhasználásra. A biodízelgyártás adókedvezménye 0-100% között változik annak függvényében, hogy milyen nyersanyagból, milyen adottságú területen és milyen gazdaságok (családi vagy társas) állítják elı. A szója - 25 -


Dr. Popp József

mellett a legígéretesebb olajnövény az olajpálma, valamint a jatropha. Az eddig megismert 100 különbözı olajnövényrıl egyelıre kevés információ áll rendelkezésre, de ezek közül legalább 20 (nem élelmiszercélú) olajpálmafajta szolgálhatja hosszú távon a biodízelgyártást. A pálmaolaj egyre jelentısebb lesz a biodízel-gyártásban. A 2008. évi mintegy 130 millió tonna globális növényolaj-termelésbıl a pálmaolaj részesedése megközelítette a 40 millió tonna volt (a második helyen 35 millió tonnával a szójaolaj állt). A globális pálmaolaj elıállításban Malajzia és Indonézia részesedése 85%. Az olajpálma termelésének energiamérlege egyértelmően pozitív, és a leghatékonyabb eszköz a CO2-megtakarítás szempontjából. A pálmaolaj és a pálmaolajból gyártott biodízel nemzetközi kereskedelme folyamatosan nı. A WTO-ban a pálmaolaj mezıgazdasági terméknek minısül, de napirenden van az energiacélú mezıgazdasági termékek kedvezményes elbánásáról szóló szabályozási tervezet, egyelıre azonban problémát okoz a termék nyomon követése, mert az importır országban döntenek a pálmaolaj élelmiszer- vagy egyéb célú felhasználásáról. Az EU pálmaolaj importja évi 3,5-4 millió tonna, ebbıl a hıerımővek évi 1,5 millió tonnát égetnek el. Az EU-27-ben a dízelolaj 1%-ának pálmaolajból gyártott biodízellel történı helyettesítése viszont 1 millió hektár olajpálma területet igényel, ami környezetvédelmi aggályokat is felvet. Dél-Amerikában a biodízel-gyártás nyersanyaga továbbra is a szója lesz. Számítani kell arra, hogy a folyamatosan növekvı exporttal célba veszik az európai piacokat is. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a világ fı szójaexportır országairól (Brazília, Argentína, az USA) van szó. Kínában és Indiában nı a növényolaj/olajnövény iránti kereslet. Az USA-ban tovább emelkedik a kukorica etanol célú felhasználása. Dél-Amerikában a növekvı biodízel-gyártás több szójaolajat igényel, ugyanakkor Európában a növényolaj kínálata egyre korlátozottabb lesz, így továbbra a növényolaj/olajnövény fı importıre marad. Ennek összhatásaként a növényolaj esetében tartósan magas világpiaci árakkal számolhatunk. Dél-Kelet-Ázsia biodízel-gyártására a többletkapacitás jellemzı. A pálmaolaj-alapú biodízel elıállítás kilátásai nem a legjobbak. A helyzet csak akkor változik, ha kiépül a biodízel helyi piaca, a pálmaolaj ára pedig csökken. Európában egyre többen ellenzik a pálmaolaj biodízel célú felhasználását. Sıt, már Európában is kihasználatlan biodízelgyártó kapacitások jöttek létre, ami Dél-Kelet-Ázsiában rontja a helyi pálmaolaj termelık exportkilátásait. Ebbıl következik, hogy az elırejelzésekhez képest sokkal kisebb lesz a pálmaolaj biodízel célú felhasználása. Az alternatív nyersanyagok, mint a jatropha és a manióka jelentısége nı, különösen a nyersanyagellátási problémával küszködı Kínában és Indiában. Egyes dél-kelet-ázsiai országok, mint a Fülöp szigetek és Indonézia fontos szerepet tölthetnek be Kína és India biodízelprogramjának nyersanyag-ellátásában. A kötelezı felhasználás elıírása ellenére a bioüzemanyag piaci ára sokkal inkább a belsı termelési volumenétıl (a piac telítettségétıl), a szállítás költségétıl és az importár alakulásától függ, mint az olajár változásától. 2009 elsı felében a bioetanol literenkénti nettó termelési költsége – a melléktermék költség-haszon kalkulációját is figyelembe véve – Brazíliában 0,40 dollár, az USA-ban 0,45 dollár, Kínában és Indiában 0,60-0,70 dollár között mozgott, ezzel szemben az EU-ban legalább 0,65 dollár körül alakult. Ugyanakkor a biodízel literenkénti nettó termelési költsége – a melléktermék költség-haszon kalkulációját is figyelembe véve – Brazíliában 0,50-0,90 dollár, az USA-ban 0,65-0,70 dollár között változott, míg az EU-ban elérte a 0,90-1,10 dollárt. Az adott nyersanyag ára együtt mozog a nyersolaj árával, ha termelésének több mint 10%-át bioüzemanyag-gyártásra használjuk fel. Így megkérdıjelezhetı, - 26 -


TPF

hogy a növekvı nyersolajárak megfékezésére a bioüzemanyag jelenti-e a megoldást, mert sokkal inkább a nyersolaj kiváltásáról van szó. A bioüzemanyagok még hosszú ideig a hagyományos folyékony motorhajtóanyagokba bekeverve azok kiegészítıi, nem pedig versenytársai lesznek, ami ösztönzi a vegyes üzemeléső gépjármővek gyártását. Ebben Brazília és az USA vezet, de az EU-ban a gépkocsigyártók zöme még kivár a vegyes üzemeléső gépkocsik (flex fuel vehicle: FFV) elıállításával a drágán kiépíthetı üzemanyag-elosztó hálózat hiánya miatt. Az USA-ban a rugalmas üzemeléső gépjármővek általában benzinnel üzemelnek, mert az etanol drágább a benzinnél, az üzemanyagkutak jelentıs hányada pedig nem értékesít benzin-etanol keveréket, ráadásul sok fogyasztó nem is tudja, hogy jármőve E85-ös bioüzemanyaggal is megy. Svédországban a vegyes üzemeléső gépjármővek elterjedését egyéb kedvezménnyel – például ingyenes parkolási lehetıség, a belvárosba történı behajtás adómentessége – is elısegítik. Hogy milyen mértékben környezetbarát a vegyes üzemeléső gépjármő, attól függ, hogy E85-öt, tiszta benzint vagy benzin-etanol keveréket fogyaszt-e. Ennek ellenırzése gyakorlatilag szinte megoldhatatlan, így a kedvezmény alapja a vegyes üzemeléső gépjármő E85-ös üzemanyag-fogyasztásának képessége és nem a ténylegesen elfogyasztott üzemanyag etanoltartalma. A bioüzemanyaggal kapcsolatban sok szó esik a környezetvédelemrıl és az energiabiztonságról, mégis egyre világosabban kirajzolódik az agrárpolitika szerepe, mert az EU és az USA bioüzemanyag fogyasztásának jelentıs része egyébként olcsón importálható lenne a fejlıdı országokból. A bioüzemanyag nemzetközi kereskedelme korábban nem volt napirenden a WTO tárgyalásain, ahol fontos téma a környezetvédelmi javak és szolgáltatások nemzetközi kereskedelmének liberalizációja. A bioüzemanyagot mezıgazdasági nyersanyagokból állítják elı, ipari terméket helyettesít, valamint környezetvédelmi célokat szolgál, így a vámbesorolásról folyó vitáknak tisztázniuk kell, hogy mezıgazdasági, ipari vagy környezetvédelmi termékrıl van-e szó. A besorolástól függ ugyanis az alkalmazható vámtétel, ami ipari vagy környezetvédelmi termékeknél sokkal alacsonyabb, mint mezıgazdasági termékek esetében. Míg az EU a növényolaj és biodízel importjánál alacsony vámtételt (max. 6,5%) alkalmaz, addig a bioetanol importját magas vám (10,2-19,2 eurocent/l) terheli. Az EU olajnövényekbıl és növényolajból nettó importır, de az etanol nyersanyagát képezı gabonafélékbıl nettó exportır. Brazíliában ma a szántóterület 2,5%-án állítanak elı cukornádat, annak 60%-ából etanolt. Így az etanol-termelés területlekötése a szántó alig 1,5%-át teszi ki. Összességében aligha lehet szó komoly konfliktusról az élelmiszer- és energia-termelés között. Az USA-ban a 2022 évi kötelezı bioenergia-felhasználás kötelezettségének teljesítése a szántóterület 15%-át veszi igénybe. Ugyanez vonatkozik az EU-ra is 2020-ra, de a felhasznált bioüzemanyag 30%-át így is külföldrıl kell behozni. A takarmánykínálat alakulását, illetve az állattenyésztés kibocsátását a gabonafélék és olajnövények bioüzemanyag célú felhasználása mellett a klímaváltozás is befolyásolja, mert súlyos idıjárási problémák fellépése idején az árak robbanásszerő növekedése tapasztalható. A takarmánytermelés az utóbbi évtizedben egyébként sem tudott lépést tartani a népesség növekedésével, továbbá óriási regionális eltérések jellemzik az egy fıre jutó takarmánykeverékgyártást. A legfontosabb fehérjetakarmány, a szója mellett másik fontos fehérjehordozó, a halliszt termelése évrıl évre csökken. Ez is jelzi, hogy már középtávon is alternatív fehérjetakarmányra és/vagy a DDGS felhasználás maximalizálására lesz szükség. A cellulózalapú bioüzemanyag-elıállítás motivációja a termelés földrajzi kiterjesztése, mert olcsóbb lesz a bioüzemanyag, ha a termelés és a felhasználás helyszíne közelebb kerül egymáshoz, továbbá ezzel együtt javul a mezıgazdaság jövedelmezısége is az érintett régiókban. Ugyanakkor a cellulóz – sokrétő felhasználási lehetıségének köszönhetıen – a jövıben egyre - 27 -


Dr. Popp József

nagyobb érdeklıdést vált(hat) at) ki a textilipar részérıl. részér A textiliparban a két legfontosabb nyersnyer anyag, a poliészter és a gyapot mellett cellulózt (viszkóz) is felhasználnak. A poliészter és a gyagy pot áralakulása függvényében növekedhet a cellulóz hasznosítása a textiliparban. Nem szabad sz elfelejtenünk, hogy a biomassza--termelékenység termelékenység trópusi környezetben a legnagyobb, az európai tıke már ma is Dél-Amerikába Amerikába és Kínába vándorol papíripari befektetésekbe. A realitásokat figyelembe véve a második generációs technológia alkalmazásával csak 2050-re 2050 állítják elı a bioüzemanyag felét, elsısorban ısorban Észak-és Észak Dél-Amerikában. Amerikában. Addig a bioüzemanyagtermelésnek még számos akadállyal kell megküzdenie, egyébként a vízkészlet, a kiváló minımin ségő termıföld föld és a biodiverzitás könnyen áldozat lehet a jármőhasználat járm ználat oltárán. A fentebb leírtakból következik, hogy 2020-ig 2020 ig nem számítunk Európában a második generációs üzemüze anyag komolyabb piaci bevezetésére. Az USA-ban és az EU-ban ban elsısorban elsı a mezıgazdasági melléktermékek – szalma, kukoricaszár, erdészeti, faipari hulladék – felhasználása jöhet szóba a lágy- és fásszárú növények melme lett. A cellulóztartalmú nyersanyag jelenleg még sokkal olcsóbb, de etanollá történı történ átalakítása drágább a kukoricánál a cellulóz lebontásához szükséges enzimek magas ára miatt. A cellucell lózalapú ózalapú nyersanyagot a jövıben bioüzemanyag-gyártás bioüzemanyag gyártás mellett takarmányozásra is felhaszfelhas nálhatják. Ugyanakkor gondot okoz a cellulóz alapú nyersanyag betakarítása, tárolása és szálszá lítása a nagy volumen (2-4-szer szer nagyobb, mint a gabonafélék és olajnövények szemtermése sz esetében) és a rövid tárolási lehetıség lehet (kártevıkk és kórokozók jelenléte). Ennek költséghatéköltséghat kony logisztikája hiányzik még (7. ábra). 2008-ban 2008 ban az USA 1400 millió USD-t, USD az EU csupán 100 millió eurót fordított a második generációs üzemanyagok kutatására kutatására és fejlesztésére. Az EU egyértelmően en lemarad ebben a versenyben. 7. ábra Új generációs bioüzemanyag-gyártás bioüzemanyag kihívásai

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása mélyen a gazdaság szerkezetében gyökerezik. A bioüzemanyag felhasználással megtakarított üvegházhatású gázok mennyiségérıl mennyiségér szóló tanulmányok nagy különbségeket mutatnak, de összességében pozitív hatásról számolnak be. Korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló fosszilis energia esetében is mérsékelni kellene felhasználását az üvegházhatású házhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Ugyanakkor az energianövények termelésének növelése újabb agrár-környezetvédelmi agrár környezetvédelmi problémához vev zethet. Újabban napvilágot látott egy a N2O (dinitrogén-oxid) oxid) globális felmelegedésre gyakogyak rolt rendkívül káros áros hatásáról szóló elemzés, amely szerint az energianövények nitrogénnitrogén mő- 28 -


TPF

trágyázásával a földbıl a légkörbe kerülı extra N2O sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a bioüzemanyag-felhasználásával megtakarított CO2kibocsátás a „lehőléshez” (Crutzen et al., 2007). A bioüzemanyagok tanúsítási rendszerének bevezetése hozzájárulhat az agrár-környezetvédelemhez. A bioüzemanyag-gyártás egyelıre a nemzeti energiapolitikának megfelelıen elsısorban a belsı piac igényeit elégíti ki, ennek ellenére az utóbbi években megfigyelhetı volt a külföldi befektetések növekedése is. A világ két legnagyobb bioüzemanyag piaca az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások fı kedvezményezettjei pedig Brazília és Európa. Brazília azért vonzó befektetıi célpont, mert bıséges nyersanyaggal és feldolgozói kapacitással, valamint potenciális exportpiaccal rendelkezik. Az EU-ban a belsı piac mérete ösztönöz beruházásokra, ahol a jövıben néhány tulajdonos kezében lesz a bioüzemanyag-gyártás. 2000-ben az Unió összes üvegházhatású gázok kibocsátásának 27%-áért az energiaipar, 21%áért a közlekedés, 10%-áért a mezıgazdaság volt felelıs. Ha az EU-ban csökken az atomenergia alkalmazásának aránya, úgy ezzel párhuzamosan egyéb kiegészítı, alacsony CO2kibocsátással járó energiaforrásokra lesz szükség a villamosenergia-termelésben, mert egyébként nem teljesíthetı az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére és az energiaellátás biztonságára vonatkozó célkitőzés. Az EU agrárpolitikája nem tartalmaz világos stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. Az EU tagállamai vállalták, hogy 2020-ig uniós szinten 20 százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képest az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, továbbá 20 százalékra növelik a megújuló energiaforrások részarányát. Az irányelv-tervezet ugyanakkor az egyes tagállamokra bízza, hogy a különbözı megújuló források milyen kombinációjával kívánják elérni a kitőzött és kötelezıen teljesítendı célokat. A jogszabály tervezete nem csak azt nem határozza meg, hogy milyen legyen a megújuló energiamérleg, de szektorokra lebontott célokat sem tartalmaz, vagyis nem szabja meg, hogy a villamos áram vagy a hőtés és a főtés hány százalékát kell zöldenergiából elıállítani. Az egyetlen kivétel a közúti szállítási szektor, ahol mindenki számára egységesen 10 százalék lesz a cél. Ugyanakkor az sem lesz mindegy, hogy milyen alapanyagból állítják elı majd a bioüzemanyagokat, ráadásul a zöld energiával mőködı elektromos gépkocsik fogyasztását is beszámítják. A direktíva azonban úgynevezett fenntarthatósági kritériumokat is megfogalmaz, hogy a természetvédelmi területeket és értékes erdıket megóvja, illetve, hogy ne a széndioxid-kibocsátást növelı alapanyagok termelését ösztönözze. Az érvek szerint „a nem fenntartható bioüzemanyagoknak nincs helyük a teljesen megújuló energiák között”, mivel költségesek, „nem járulnak hozzá az éghajlatváltozás megakadályozásához”, és „jócskán növelik biológiai sokféleségre és az élelmiszerárakra nehezedı nyomást”. Meghatározták továbbá, hogy az összes bioüzemanyag egyre nagyobb hányada (konkrét mérték nélkül) az ún. második generációs bioüzemanyag legyen, vagy zöld energiával és hidrogénnel hajtott gépkocsik aránya növekedjen. A bioüzemanyagok széndioxid-kibocsátását 2013-ra 35%-kal kell csökkenteni a fosszilis üzemanyagokéhoz viszonyítva, amit 2017-ben 50%-ra emelnek (új bioüzemanyag üzemek létesítése esetében 60%-ra). A nyersanyagok elıállítására is fenntarthatósági kritériumokat határoztak meg, beleértve a földhasználat változásából eredı széndioxid-kibocsátás változását is. Sıt, szociális (munkavédelmi) kritériumokat is elıírtak, ami az exportır országok (pl. Brazília) számára nehezíti meg a az EU-ba irányuló kivitelt. Mivel a tagállamok eltérı potenciállal rendelkeznek a megújuló energiaforrások terén, az Európai Bizottság önkéntes alapon lehetıvé tenné a megújuló energiák uniós kereskedelmét. Ez - 29 -


Dr. Popp József

egyrészt lehetıvé tenné az ilyen energiaforrásokban szegény országoknak, hogy olyan más tagállamokban finanszírozzanak beruházásokat, ahol a zöldenergia elıállításának a költségei a legalacsonyabbak. Cserébe saját teljesítésükbe számíthatnák bele az így elıállított zöldenergiát. A kereskedelem egy másik formája lenne az, ha a cégek egy másik országban vásárolhatnának zöldigazolványokat (úgynevezett eredetgaranciát), feltéve, hogy a piaci kínálatot nyújtó ország már elérte vagy túllépte a számára elıírt célt. Európán kívüli uniós beruházásból származó zöldenergia is elszámolható lesz, ennek azonban az lesz az elıfeltétele, hogy a szóban forgó ország is az EU-éhoz hasonló standardokkal rendelkezzen. Elfogadták a pénzügyi bírságok rendszerének fıbb pontjait is, amivel a 2020. évi nemzeti célkitőzéseiket nem teljesítı országokat fogják szankcionálni. Az ezekbıl származó pénz, egy olyan alapba fog befolyni, amibıl azokat az országokat jutalmazzák, amelyek eleget tesznek a nemzeti célkitőzéseknek. Az energia- és klímacsomag 2013-tól lép életbe. Magyarországon a jövedéki törvény 2005. év végi módosításával a jövedékiadókedvezmények megváltoznak 2007. július 1-jétıl a bioetanolra, 2008. január 1-jétıl pedig a biodízelre vonatkozóan. Amennyiben a forgalmazott keverék biokomponens-tartalma (biodízel, közvetlen bekeveréső bioetanol vagy ETBE formájában) eléri a 4,8 térfogatszázalékot (2009. július 1. elıtt 4,4 térfogatszázalékot), a megfizetendı jövedékiadó-teher alacsonyabb, ellenkezı esetben többletadót kell fizetni. Ezzel a szabályozással az adóvisszatérítéses konstrukciót az osztrák modellhez hasonló jövedéki adó differenciálás váltotta fel, ami a környezetbarát összetevıt nem tartalmazó hajtóanyagot „büntetı” adóval sújtja. Magyarországon ma etanolgyártás a Hungrana és a Gyıri Szeszgyár üzemeiben folyik. Mindkét üzem jelentıs beruházásokat hajtott végre a közelmúltban, különösen a szabadegyházi Hungrana, ahol komoly technológiai fejlesztés (a száraz feldolgozási technológiáról nedvesre való áttérés) és kapacitásbıvítés zajlott. 2008-ban a két üzem (Hungrana és Gyıri Szeszgyár) 250 millió liter outputkapacitás mellet mintegy 90 millió liter bioetanol-üzemanyagot állítottak elı, ehhez 250 ezer tonna kukoricát használtak fel (Gyır csekély mennyiségben értékesített bioetanol-üzemanyagot, elsısorban ipari alkoholt és szeszes italt állítottak elı melaszból). Szabadegyháza kapacitása évi 450 ezer tonna kukorica feldolgozását teszi lehetıvé, ennek ellenére 2008-ban csak 50%-os volt a kapacitáskihasználás. Ennek oka az volt, hogy fıleg exportpiacokra termelnek, mert a MOL a benzinbe kevert bioetanol nagy részét Szlovákiából importálja (a beszállítói pályázat nyertese 2012-ig a szlovák Enviral). Magyarországon jelenleg évente mintegy 3 millió tonna gázolajat és 1,5 millió tonna benzint használnak fel. A 4,4 térfogatszázalékos bekeverési arány eléréséhez – a magyar piac kiszolgálására – bioetanolból közel 70 ezer tonna bekeverésére volt szükség 2008-ban. Ennek nyersanyagigénye csupán 170 ezer tonna kukorica. Megjegyzendı, hogy a MOL Nyrt. a bioetanol közvetlen bekeverése mellett az ETBE bekevérését is alkalmazza a kiépült feldolgozói kapacitás kihasználása miatt. Magyarország 2009 második felében várhatóan 4,8 térfogatszázalékra emeli a kötelezı bekeverés arányát jövedéki adódifferenciálás nélkül. Európában a bioetanol alapanyaga általában a gabona, néhány országban (pl. Franciaország) azonban a cukorrépát is felhasználják erre a célra. Mivel a hazai kukoricatermelés mintegy 40-50%-át, évi 3-4 millió tonnát lehet bioetanol-gyártásban felhasználni, nyersanyag szempontjából a 20%-os bekeverési arány sem okoz gondot. Ebbıl a mennyiségbıl a mai technológia színvonal mellett is 1,2-1,5 millió tonna bioetanol állítható elı. Mivel a kukorica csupán 8%-a kerül emberi fogyasztásra, a 20% -os bekeverési arány (legfeljebb 0,6-0,7 millió tonna bioetanol) sem jelent konfliktust élelmiszertermelés szempontjából.

- 30 -


TPF

A 3-4 millió tonna kukorica bioetanolcélú felhasználása legalább 1 millió tonna DDGS elıállításával jár. A takarmányozásban felhasznált gabona egy része a feldolgozás során keletkezı melléktermékekkel (nedves és száraz gabonamoslék) helyettesíthetı. Az etanol-gyártásra felhasznált kukorica egyharmada takarmányozási célt szolgál, ezért az etanol-gyártáshoz szükséges kukorica kétharmadát vehetjük csak figyelembe a nettó takarmánymérleg kiszámításánál (egyharmadát visszakapjuk a kukoricánál értékesebb takarmány formájában). A biodízel esetében a 4,4 térfogatszázalékos bekeverési arány 128 ezer tonna biodízel üzemanyagcélú felhasználását jelentette 2008-ban. Ennek nyersanyagigénye közel 300 ezer tonna repce- és napraforgómag (2008. évi repcetermelés alig 40%-a). A biodízel és a hagyományos gázolaj energiatartalma kevésbé tér el, mint a benziné és a bioetanolé, ráadásul az üzemanyagszabvány módosítása a biodízel esetében kevésbé problematikus, mint a bioetanol vonatkozásában. A Magyarországon korábban létesült két biodízel-gyártó üzem (a Közép-Tisza MG tulajdonában lévı kunhegyesi üzem és az Intertram Kft. mátészalkai gyára) összesen évi néhány millió liter kapacitással rendelkezik, de gyakran szüneteltetik a termelést. A mőködı biodízelgyártó üzem (Komárom: Rossi és MOL tulajdona) outputkapacitása 150 millió liter, ami mintegy 0,3-0,4 millió tonna olajosmag feldolgozását teszi lehetıvé (pl. Sajóbábony, Gyöngyös, Bábolna). 2008-ban megtermelt 650 ezer tonna repcemag 40%-ának bioüzemanyag célú feldolgozásra ment (élelmiszercélú felhasználás nélkül). Magyarország 2009. július 1-étıl 4,8 térfogatszázalékra emelték a kötelezı bekeverés arányát, komoly szankciót von maga után az elıírás megszegése. 4. Környezetbiztonság A KAP-reform, a költségvetési megszorítások és a WTO-tárgyalások befolyásolják az agrártámogatások alakulását az EU-ban. A Közös Agrárpolitika (KAP) hagyományos célja, az élelmezésbiztonság továbbra is fontos szerepet játszik, egységes vidékfejlesztési politikát azonban nem sikerült létrehozni. A jövıben a társadalom elvárásainak megfelelıen a közös agrárpolitikának választ kell adni a fenntarthatóság követelményeinek, beleértve a tájvédelmet, a természeti erıforrások és a biodiverzitás megırzését, valamint az élelmiszer-biztonság kérdését. Az európai társadalom folyamatos urbanizációjával a vidéki térségek lakossága egyre inkább kisebbségbe kerül, tovább csökkentve politikai és választási befolyását. Ennek ellenére a vidéki társadalom felelıssége a földhasznosítás, az értékes természeti erıforrások (pl. víz, talaj és a biodiverzitás) megırzése. Az élelmiszer azonban nem csak árucikk, hanem annál jóval több. Az élelmiszerlánc – és így a gazdálkodók – számára komoly kihívást jelent az európai fogyasztók meggyızése élelmiszertermékeik minıségérıl, biztonságáról és sokszínőségérıl. Az EU agrár-külkereskedelmi mérlege többé-kevésbé kiegyensúlyozott, azaz a harmadik országokba irányuló export és onnan származó import értéke közel azonos. Az agrárköltségvetés komoly csökkentésének elkerülése érdekében nagy hangsúlyt kell fektetni a közjavak elıállítására. A mezıgazdaság multifunkcionális jellegének erısítéséhez szorosabb kapcsolatra van szükség a jelenlegi vidékfejlesztési és agrár-környezetvédelmi kifizetések és közjavak termelése között, mert a társadalomnak nyújtott közérdekő szolgáltatásokkal lehet alátámasztani/indokolni a mezıgazdasági támogatások jogosultságát. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen gyorsan használjuk fel az egyelıre még olcsó természeti erıforrásokat (exponenciális erıforrás-felhasználás), és sokkal gyorsabban termel- 31 -


Dr. Popp József

jük a hulladékot, mint amennyi idı id alatt hasznos erıforrást forrást tudunk nyerni belıle. bel Tisztázni szükséges, hogy a piaci kudarc mekkora szerepet játszik a közjavak elıállításában. elıállításában. A külsı küls hatások (externália) internalizálása hiányában a pozitív externália externália alultermelést, a negatív externália túltermelést idéz elı a társadalmilag kívánatos szinthez képest. A közjavak termelétermel sével összefüggı piaci kudarc esetében indokolt a beavatkozás támogatás vagy beruházás formájában (European Commission, 2008). Az állami beavatkozás összköltségének minimaliminimal zálása és az elérhetı haszon/eredmény maximalizálása érdekében valamennyi szóba jöhetı jöhet lehetséges megoldást meg kell vizsgálni. A kormányok legnagyobb kihívása, hogy megfelelı megfelel egyensúlyt találjanak a jövedelemátcsoportosítás, jövedelemátcsoportosítás, a közjavak biztosítása és a globális felelısfelel ség között (8. ábra). 8. ábra Környezet-biztonság: biztonság: ökoszisztéma és biodiverzitás közgazdaságtana

Forrás: The Economics of Ecosystems and Biodiversity (TEEB); European Commission (2008)

Fontos feladat adat az ökoszisztéma által nyújtott javak és szolgáltatások gazdasági értékének beb mutatása. Ugyanakkor a közjavak elıállításának el állításának haszna mellett a költségeket is ismernünk kell annak megállapításához, hogy a költségeknél nagyobb haszonról van-e van szó. Egyre nagyobb a konszenzus abban, hogy az "ökoszisztéma-szolgáltatásokat" "ökoszisztéma szolgáltatásokat" is vegyék figyelembe az erıforrás-gazdálkodással gazdálkodással kapcsolatos döntéseknél, annak ellenére, hogy e szolgáltatások szintjének jének és értékének meghatározása nehéz feladat. Jelenleg két paradigma létezik az ökoszisztéma-szolgáltatás ökoszisztéma szolgáltatás értékelésében. Az elsı els paradigma szerint a kutatók több szolgáltatásról végzett széles körő kör kiértékelését élıhely-típusra élı alapozott értékbecsléssel extrapolálják egész régiókra vagy az egész bolygóra (Costanza et al. 1997). 997). Ez a megközelítés tévesen azt feltételezi, hogy minden adott élıhely élıhely-típus hektáronkénti értéke megegyezik, függetlenül annak minıségétıl, min elıfordulásának fordulásának gyakoriságától, térté beli elhelyezkedésétıl, l, méretétıl, méretétı a sőrőn lakott települések távolságától, vagy a fennálló tártá sadalmi gyakorlattól és értéktıl. értéktıl. Továbbá ez a megközelítés nem tesz lehetıvé lehetı elemzéseket a közjavak szolgáltatásának alakulásáról és értékének változásáról új feltételek mellett. Ezzel szemben a második paradigma alapján a kutatók egyetlen egyetlen szolgáltatás elıállítását modellezik "ökológiai termelési funkcióval" rendelkezı rendelkez kis területen, vagyis azt, hogy a szolgáltatás elıel - 32 -


TPF

állítása mennyire függ a helyi ökológia változóktól (Ricketts et al. 2004). E módszerek hiánya, mind a vizsgálat tárgyát képezı közjavak köre (szolgáltatások száma) és földrajzi kiterjedtsége korlátozott, így nem relevánsak gazdaságpolitikai kérdések megválaszolására. Még mindig hiányzik a közjavak szolgáltatásának térben kifejezett értéke, amely információkat nyújthatna a földhasználatról és gazdálkodási döntésekrıl. Az emberek beszőkült tér- és idıbelisége is a természeti erıforrások pusztításához vezet. Az ember térben és idıben kiterjedten él és gondolkodik. A tér távlatai azt jelentik, hogy nemcsak arra a helyre korlátozódik a felelısség, ahol élünk, hanem tágabb értelemben kell figyelembe vennünk a tér fogalmát. Az idıbeliséget pedig az utódok felé mutatott magatartáson, az ı jövıjük megırzésén keresztül érthetjük meg. Ha az emberek úgy élnek, hogy életük nyoma (ökolábnyom) elég teret hagy leszármazottainak (idıbeli távlat), valamint másoknak (térbeli távlat), akkor tágabban szemlélik a világot. Az ökoszisztéma-szolgáltatások térben való számszerősítése és optimalizációjának (tradeoff) elemzése hozzájárulhat a természeti erıforrás-felhasználás hatékonyságának növeléséhez (Nelson, at al., 2009). A biodiverzitást növelı földhasználati intézkedések is térbeli különbségeknek vannak kitéve, így a költséghatékonyság is térfüggı heterogén kifizetéseket feltételez (Drechsler és Waetzold, 2005). A költséghatékonyság szempontjait szolgálja, ha kompenzációt inkább az eredmények és nem az intézkedések alapján fizetünk. Minden lehetıséget ki kell használnunk, hogy piacok teremtsünk a környezetvédelmi szolgáltatások elıállításához a közkiadások minimalizálása érdekében. A környezetvédelmi szolgáltatások piacának létrehozásával olyan gazdálkodási gyakorlat meghonosítását ösztönözhetjük, amely a tisztább levegıt és vizet, valamint egyéb elınyöket nyújt. A gazdák általában a legnagyobb nyereséggel kecsegtetı termékeket állítják elı. Mivel a környezetvédelmi szolgáltatásoknak általában nincs piaca, így alacsony vagy egyáltalán nincs értéke a mezıgazdasági termelı földhasználati vagy termelési döntéseinél. Ennek eredménye a környezetvédelmi szolgáltatások alultermelése. A környezetvédelmi szolgáltatások piaca nem jön létre természetes módon, mert a szolgáltatások nem rendelkeznek tulajdonjogi jellemzıkkel. Ebbıl következik, ha egyszer elıállítják azokat, a fogyasztók nem fizetnek értük. A legtöbb fogyasztó nem hajlandó fizetni olyan javakért, amelyeket ingyen megszerezhet, ezért a piacok sem jönnek létre. Feltehetjük a kérdést, hogy a közkiadásokon kívül van- e más megoldás a környezetvédelmi szolgáltatások elıállításához. A környezetvédelmi szolgáltatások piacának megteremtése nem teljesen új ötlet. A kormányok központi szerepet játszanak a piacok létrehozásában, mint ahogyan ez történt a felszín alatti vizek (ivóvízbázis) és a szén-dioxid emisszió-kereskedelmi piac és a felszámolt vizes élıhelyek pótlását szolgáló piac létrehozásával. Ezek a piacok nem léteznének kormányzati programok nélkül, amelyek megkövetelik a szabályozás alá tartozó vállalkozásoktól (például ipari létesítmények és ingatlanfejlesztık) a szigorú környezetvédelmi elıírások betartását. Tulajdonképpen a kibocsátás korlátozása (a szén-dioxid kibocsátás és a vízszennyezés esetében), vagy a kiesı biodiverzitás kötelezı pótlása (vizes élıhelyek esetében) piaci keresletet támaszt a környezetvédelmi szolgáltatások iránt és bevételt garantál a szolgáltatást nyújtó termelıknek. Az emisszió korlátozásáról és kereskedelmérıl szóló programok a környezetvédelmi szolgáltatással kapcsolatos piaci javakat hoznak létre. A vízminıségi program esetében az ivóvízbázissal rendelkezı vízgyőjtı területeken korlátozni kell a szabályozás alá tartozó vállalkozások összes szennyezıanyag-kibocsátását. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok számára kiosztott kvótával megszabják az engedélyezett szennyezıanyag-kibocsátást. A szabályozott vállalatok az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében az érvényes uniós kibocsátási kvóta (European - 33 -


Dr. Popp József

Union Allowanced: EUA) mellett a Kiotóban elfogadott hitelesített önkéntes kibocsátáscsökkentési egységekkel (pl. Certified Emission Reduction: CER) is teljesíthetik vállalásukat (ez utóbbi olcsóbb a piacon). Továbbá hitelesített önkéntes kibocsátás-csökkentési egységekkel kereskedik például a Chicago Climate Exchange mellett számos egyéb emissziókereskedelmi tızsde is. Ezek a lehetıségek környezetbarát termelésre ösztönöznek, mert az emisszió (szén-dioxid vagy nitrogén) csökkentésére vonatkozó kvóták adás-vétel tárgyát képezik a piacon. A nettó veszteség elkerülése céljából az ingatlanfejlesztıktıl megkövetelik a kiesı vizes élıhelyek pótlását, ami keresletet teremt ilyen célú kvótákra (vizes élıhely pótlását célzó kvóta), amelyek új vizes élıhelyek létesítésével keletkeznek (az EU-ban és az USAban is gyakorlat). A fentebb felsorolt esetekben az irányító vagy szabályozó szervezet határozza meg a forgalomképes javakat és kényszeríti ki a tranzakciókat. A környezetvédelmi szolgáltatás iránti kereslet megteremtése még nem garantálja e szolgáltatások piacának kialakulását. Számos akadály befolyásolja a mezıgazdasági termelık azon képességét, hogy a környezetvédelmi szolgáltatások piaci szereplıivé váljanak. A kvótavásárlók elállnak a szerzıdéstıl, ha a gazda nem tudja garantálni a megállapodásban lefektetett környezetvédelmi szolgáltatások (kvóta, vizes élıhely pótlása) teljesítését. Egyes piacok nem értékesítenek bizonytalan szolgáltatásokat. Így például a Chicago Climate Exchange nem hitelesíti a kibocsátás-csökkentı kvótákat olyan talajtípusoknál, amelyeknél nincs tudományos bizonyíték arra, hogy képesek megkötni a szenet. Továbbá a magas tranzakciós költségek is alááshatják környezetvédelmi szolgáltatások piacának létrejöttét. Ha a piac fontos eszköz a természeti erıforrások megırzésében, a kormány vagy egyéb szervezetek a kezdetleges piacokon elısegíthetik a bizonytalanság és a tranzakciós költségek csökkentését. A kormány környezetvédelmi elıírások bevezetésével is csökkentheti a bizonytalanságot. További lehetıség a természeti erıforrások megırzéséhez kapcsolódó kutatások támogatása, ami szintén elısegítheti a piacok létrehozását. Például a kormány nitrát-direktíva kidolgozásával meghatározhatja a mezıgazdasági termelık számára az elérhetı kvótákat a vízminıség- kereskedelmi programokban. A piacok számos tulajdonsággal rendelkeznek, ezért állami támogatás mellett is korlátozott a környezetvédelmi szolgáltatások piaca. A tulajdonjoggal nem bíró közjavak akadályozzák a piac kialakulását és a környezetvédelmi szolgáltatások teljes értékének tükrözését /megjelenítését az árban. A kibocsátás-csökkentési (szén-dioxid, vízminıség) és a vizes élıhelyek pótlását szabályozó kvóták árai sem tükrözik a teljes társadalmi értéket, csak a szabályozás alá tartozó vállalatok által elismert értéket. Nemzeti kibocsátás-csökkentési és kereskedelmi programokkal nemzeti piacot tudunk létrehozni például a szén-dioxid kvótákra. A vízminıséget és a vizes élıhelyek pótlását szabályozó kvótakereskedelem viszont csak néhány meghatározott földrajzi területre korlátozódik. A környezetvédelem jelentıs szerepet kap az EU agrárpolitikájában. Az agrár- környezetgazdálkodási szolgáltatásokat piacának kialakulásához uniós szabályozásra van szükség. Az Európai Bizottságnak együtt kell mőködni a tagállamokkal és helyi önkormányzatokkal, annak érdekében, hogy meghatározzák a mezıgazdaság szerepét a környezetvédelmi szolgáltatások piacán. Ehhez olyan programokra van szükség, amelyek támogatást nyújtanak azoknak a termelıknek, akik a környezetvédelemben piaci szereplık kívánnak lenni. A gazdálkodási gyakorlat környezetvédelmi hatásának számszerősítésére irányuló kutatásoknak is jelentıs szerepe van. A természeti erıforrások megırzésébıl származó környezetvédelmi szolgáltatások mérésére vonatkozó technikai iránymutatások kidolgozása is fontos állami feladat. A környe- 34 -


TPF

zetvédelmi haszon mérésére vonatkozó információk, adatok győjtése, rögzítése és feldolgozása, valamint a természeti erıforrás megırzésének és a földhasználati tevékenység hitelesítésének és ellenırzésének a kidolgozása szintén kiemelt állami prioritás. 5. Hazai kilátások A magyar agrárgazdaság nem volt képes hatékonyan adaptálódni sem a globális, sem az európai integráció kihívásaihoz, hiányzott a nyitottság, a sokoldalú partnerség és az együttmőködés. Ez a hiányosság már tapasztalható volt az uniós csatlakozási folyamat idıszakában, de a csatlakozást követıen sem változott a helyzet. A mezıgazdaság és az élelmiszeripar szereplıinek hozzáállása azt sugallta, hogy nem igazán érdekelte ıket az EU mőködése, célja és a csatlakozás lehetıségei. Ahelyett, hogy megértették és kihasználták volna a globalizáció és az európai integráció kínálta fejlesztési, fejlıdési lehetıségeket, sokkal inkább e folyamatok kárvallottjának tekintik magukat. Így nem meglepı, hogy az EU-csatlakozás óta eltelt idıszak változásait a szakmai közvélemény gyakran értetlenül, tehetetlenül, sıt egyre inkább kiábrándultan élte meg. Általában azt hallották, amit hallani szeretnének, és nem azt, amit tudniuk kellene. A rövidtávú érdekeket folyamatosan a hosszú távú perspektíva elé helyeztük, ami gyakran a megbízhatatlanság, a félrebeszélés és a látszatkeltés kultúrájával párosult. Ezzel a mentalitással nem kerülünk közelebb az európai élvonalhoz, de saját várakozásainkhoz sem. Hosszú távon ugyanis saját magunk jelöljük ki helyünket az Európai Unióban. Így nem meglepı, hogy a magyarok az Európai Unióra is kivetítik a folyamatosan romló hazai gazdasági és társadalmi viszonyokat. Még mindig tudatosult bennünk, hogy az EU-ban sincs „ingyen ebéd”, de lehetıséget nyújt arra, hogy a tagországok képességeik szerint profitáljanak a nemzetközi munkamegosztásban. Magyarország a közösségi jogalkotásban sem tudja érvényesíteni érdekeit, pedig a magyar parlamentben hozott törvények 60%-a az uniós joganyag magyar jogrendbe történı átültetését jelenti. Az Európai Unió nem egyenlı a globalizációval, hanem sokkal inkább megoldási lehetıséget kínál a globalizációs problémákra. Továbbá az Európai Unió számon kéri a magyar kormánytól a vállalt kötelezettségeket, egyébként még nagyobb lenne az államháztartási hiány. Arról nem is beszélve, hogy azonnal segítségünkre sietett, amikor az államcsıd szélére jutottunk. Végül is uniós tagságunknak és a világgazdasági válságnak köszönhetıen kerültük el az államcsıd kialakulását, egyébként sokkal rosszabb lenne ma a hazai pénzügyi és gazdasági helyzet. Ha jelenlegi mentalitásunk nem változik, akkor a jövıben sem fogjuk kihasználni az Unió elınyeit, hanem továbbra is „szenvedésként” éljük meg a tagságot. Egyébként nem kötelezı tagországnak lenni az Európai Unióban. Kérdés azonban, hogy uniós tagság nélkül milyen gazdasági teljesítményre lenne képes Magyarország. Az élelmiszergazdaság szereplıinél ma is szembetőnı és szinte sokkoló a tudás és a felkészültség hiánya. Ha a hazai agrártársadalom nem képes elképzelni és elhinni, hogy ki tud törni egy számára hátrányos helyzetbıl, ez a kitörés aligha fog megvalósulni. A „betegeskedı” élelmiszergazdaság terápiájának egyik legfontosabb eleme a tudás, a kutatás, az oktatás infrastruktúrájának és széles körő elérhetıségének megteremtése mellett a nemzetközi tapasztalatcsere. A jó ökológiai adottságok ellenére a közép-kelet-európai régió sereghajtójává vált a magyar élelmiszeripar. A gyenge vásárlóerı, az olcsó termékek iránt növekvı kereslet ördögi körébıl csak fejlesztések segítségével lehet kitörni. Amíg a lakosság fogyasztási döntéseinél az ár a meghatározó, a feldolgozóknál a minıség szerinti szelekció nem fog végbemenni. A magyar élelmiszeripar nemcsak a többi nemzetgazdasági ágazathoz, hanem korábbi pozíciójához képest is hanyatlott. Hazai piaci részesedése csökkent, gyorsan növekedett az import aránya, visszaesett az export, aminek következtében negatív vagy nullszaldós lett a külkereskedelmi - 35 -


Dr. Popp József

mérleg a feldolgozott (másodlagos feldolgozás) termékek forgalmában, de néhány meghatározó alapanyagból is (például sertéshús, tej és tejtermékek, gyümölcs) nettó importıri pozícióba kerültünk. A hazai állapotokat jellemzi, hogy több nagy nemzetközi élelmiszerfeldolgozó vállalat kivonult az országból, a külföldi tıke aránya a korábbi 63 százalékról 48 százalékra csökkent. Kiutat a legkorszerőbb technológia és élelmiszeripari ismeret alkalmazása, vagyis a tıkebefektetés jelenthet. Ennek jelét egyelıre nem látjuk. Az ország élelmiszergazdasága azt sem teszi lehetıvé, hogy komoly forrásokat költsön kutatásra, fejlesztésre és innovációra. Ebben a szerkezetben a kutatás, a fejlesztés és az innováció a bérmunka szintjére süllyed, jóllehet jelentıs hozzáadott értéket termelne a végtermék értékesítésében. Továbbá a fejlıdés útmutató szerepét is képes betölteni. Nem tudunk minden területen versenyképes lenni, de valamelyik szakágazatban talán igen, ahol érvényesülhetnének komparatív elınyeink. 6. Következtetések A nemzetközi kereskedelem és a spekulatív tıke árupiacokra történı átáramlásával drámai mértékben nıtt élelmiszerár. Az élelmiszerválság egyik kiváltó oka tehát a 2008. évi pénzügyi válság volt, de az élelmiszerkereslet (mennyiségi és minıségi) növekedése és a klímaváltozás (lásd szárazság Ausztráliában) elsıdleges szerepet játszott. Késıbb a gazdasági válság háttérbe szorította az élelmiszerválságot. Az alacsony készletek ellenére nem volt jele komoly élelmiszerhiánynak. Ma már kijelenthetjük, hogy az élelmiszerválság jó próba volt a következı élelmiszerár-sokk elıtt. A világgazdasági recesszió azonban gyorsan csökkenı élelmiszerárakhoz vezetett, amelyek még így is sokkal stabilabbak, mint egyéb árucikkek árai. A világgazdasági válság tehát a mezıgazdaságot kevésbé érinti, mert jövedelemtámogatásban részesül (más szektorok általában nem). Az élelmiszerkereslet csekély jövedelem-rugalmassága ellenére a magasabb hozzáadott-értékkel rendelkezı termékek iránti kereslet stabil marad, ha nem is nı látványosan. A recesszió egyszer véget ér, azután újra emelkedni fognak az élelmiszerárak. A kormányok adósságállományának növekedése, gazdasági ösztönzése azonban újabb gazdasági válságot idézhet elı (elhúzódó válsággal számolhatunk). Vajon paradigma-váltásnak lehetünk szemtanúi? Napjainkban a szabad kereskedelem helyett a protekcionizmus, az élelmezésbiztonság helyett az önellátás, az import helyett az élelmiszertermelés kiszervezése (Japán, Kína és Dél-Korea óriási földterületeket vásárol/bérel Afrikában) és a magánkészletezés helyett az állami készletezés erısödése figyelhetı meg. Évente 1,2%-kal (70-80 millió fıvel) nı a népesség. A jövedelem növekedésével és az urbanizáció felgyorsulásával párhuzamosan emelkedik a takarmány-felhasználás. Ázsia gazdasági növekedésével egyre több állati terméket (hús, tejtermék) fogyaszt a lakosság. A növekvı bioüzemanyag-termelés szintén többletkeresletet támaszt az élelmiszernövények (energianövények) iránt. Ugyanakkor a termıterület korlátozott, expanziós lehetıség fıleg Ukrajnában, Oroszországban és Dél-Amerikában várható, legfeljebb 150-200 millió hektár újabb területek termelésbe állításával. Az urbanizációs folyamat is értékes termıföldet vesz el a mezıgazdaságtól és növeli a vízfelhasználást a városokban. Az urbanizációval átmenetileg emelkedhet az egy fıre jutó GDP, de hosszabb távon ez a földterület értékesebb lenne a mezıgazdaság számára, mert a klímaváltozás felgyorsulása többe kerül az emberiségnek, mint az urbanizáció rövid távú haszna. Mindez a földterületért folytatott ádáz versenyt feltételez, vagyis a receszszió után ez visszatérı probléma lesz. Ki kell emelni a stagnáló hozamok problémáját is, így a technológia fejlıdése meghatározó. Vajon újabb „zöld forradalomra lesz” szükség? A GM növények elterjedése lesz ez? A technológia transzfer késlekedése az EU-ban komoly mértékben hátráltatja az állattenyésztés nemzetközi versenyképességét. - 36 -


TPF

A korlátozott földterület és a környezeti problémák (fıleg vízhiány) miatt a ma meglevı mezıgazdasági területen kell növelni termelékenységet, vagyis a fajlagos hozamokat. Ebbıl következik, hogy az ösztönzés/támogatás fontos szerepet játszik az élelmiszer-termelés növelésében. Az élelmiszer-termelésnek évi 2%-kal (a mai 1% helyett) kell emelkedni, hogy a világnépesség számára 2050-re elegendı élelmet állítsunk elı. Ez még inkább elıtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függıségét a mezıgazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetıséggel áll szemben: vagy elfogadja az élelmiszer kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékbıl) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett. A GM növények egyértelmően hozzáadott-értéket jelentenek az állattenyésztés számára. A klímaváltozás elsısorban a fejlıdı országokat érinti, ahol továbbra is fı kérdés az urbanizáció, a növekvı vízhiány és a technológiai lemaradás. A technológia-transzfer eddig nemigen nyújtott segítséget a fejlıdı országok számára a megfelelı birtokméret és szakértelem hiánya miatt. A vidéknek hozzáférési lehetıséget kell adni a modern élet hálózatához (közmővek, egészségügy, villamosítás, oktatás, stb.) az ott élı lakosság életfeltételeinek javítása érdekében. Így a nettó agrárexportır országoknak még több élelmiszert kell a nettó importır országokba szállítani, hogy olcsó élelemhez jussanak. Ettıl eltér az EU álláspontja, mert a fejlıdı országokat három év alatt egy milliárd euróval támogatja, hogy ott a mezıgazdasági termelık olcsóbban jussanak vetımaghoz és mőtrágyához a fajlagos hozamok növelése érdekében. Ez is a migrációs hajlam visszaszorításának egyik eszköze. Kérdés ugyanakkor, hogy a támogatással a fejlıdı országokban vajon nagyobb eredményt érnek el az EU-hoz viszonyítva. A várható újabb élelmiszerválság elsıdleges oka a kereslet növekedése és a kínálat fluktuációja lesz. Az élelmiszer iránti kereslet jövedelem-rugalmassága csekély, ugyanis nem hosszú távon eszünk, hanem naponta. A kínálati oldalon az idıjárási tényezık (vízhiány, áradás) ellátási zavarokhoz vezethetnek. Az élelmiszer kínálatának változását elsısorban a vízhiány alakulása határozza meg. A leapadt készletek növelése pedig idıigényes folyamat. A spekuláció fontos szerepet tölt be a piaci likviditás szempontjából, ugyanakkor növelheti az árak volatilitását. Ma nincs árutızsdei spekuláció, mert recesszióban csökkenı árakkal kell számolni. Az élelmezésbiztonság nemcsak fizikai értelemben vett kérdés, hanem elsısorban az élelmiszerárak és a vásárlóerı alakulásának a függvénye, mert ettıl függ az élelmiszerhez való hozzájutás esélye. A fizikai kínálat azért is fontos kérdés, mert az emberek attól is rettegnek, hogy még akkor sem jutnak élelemhez, ha van elegendı pénzük azok megvásárláshoz. A szegény országokat az élelmiszerválság jobban sújtja, mint a gazdasági recesszió, ugyanis jövedelmük 60%-át élelemre költik. További probléma, hogy a legszegényebb országokban a gabona aránya az étrendben elérheti a 80 százalékot. Így például a gabona áremelkedése azonnal érezteti hatását az abból készült élelmiszerek fogyasztói árának alakulásában, ezzel szemben az állati termékek árnövekedése csak késleltetve jelentkezik. A magas hozzáadott-értékő élelmiszert fogyasztó gazdag országok lakosságát tehát kevésbé és késleltetve érinti a növényi termékek áremelkedése. Az élelmezésbiztonság javítása érdekében egyre nagyobb szerepet

- 37 -


Dr. Popp József

fog kapni a jövıben a világ számos országában (pl. USA és Mexikó) már alkalmazott belsı élelmiszersegély program. A kockázatkezelés szempontjából az élelmiszerhez való hozzájutás kockázatáról beszélhetünk: pénzt lehet akár félelembıl is csinálni, de élelmiszert nem! Ezért a globális élelmezésbiztonsági háló kiépítése sürgetı feladat a visszafordíthatatlan következmények elkerüléséhez. A szegény országokban számítani lehet további élelmiszerválságokra (éghajlati tényezık), ezzel együtt a népesség-vándorlás (Délrıl Északra) veszélyére. Az Észak számára biztonsági kihívást jelent a migráció. Az élelmezésbiztonság mellett fontos szempont az energia- és környezetbiztonság megteremtése is. Nagyon kevés régió állít elı fosszilis energiát a világon, ráadásul többségében politikailag megbízhatatlan országokról van szó, amelyek gyakran a politikai zsarolási eszközként, stratégiai fegyverként használják az energiaexportot. Az élelmezésbiztonság mellett tehát az energiaimporttól való függıség csökkentése is fontos kérdés, amihez a bioüzemanyag-gyártás növelése is hozzájárulhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett. A környezetbiztonság azt jelenti, hogy élelmiszert és energiát elkerülhetı környezeti károk nélkül állítsunk elı. Alapos környezeti állapotfelmérés nélkül továbbra is nehéz lesz az agrárkörnyezetvédelem javulásáról beszélni. Ehhez ugyanis folyamatos gyakorlati mérések szükségesek és a mérések eredményét a környezeti állapotfelmérés alapértékeivel (bázisértékeivel) kellene összehasonlítani. Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban. Helytelen az a kérdésfelvetés, hogy élelmiszert vagy biodiverzitást (környezetbiztonságot) akarunk-e? A megfelelı prioritási sorrend felállítása komoly vita tárgya a tagországokban, mert ennek végeredménye dönti el a jelenlegi agrártámogatási rendszer további reformjait. Ez azért is fontos szempont, mert a földhasználatért folyó verseny tovább élezıdik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termıföldet. Az élelmezés-, energiaés környezetbiztonság prioritási sorrendje komoly mértékben befolyásolja a Közös Agrárpolitika (KAP) pénzügyi keretének meghatározását a 2013-2020 közötti idıszakra. A KAP jelenlegi költségvetése az EU GDP termelésének 0,5 százalékát, közkiadásainak 1 százalékát teszi ki. A termıterület részesedése 80 százalék az összes területen belül, a vidéki lakosság aránya 40 százalék az összlakosságon belül, a mezıgazdasági munkaerı 5 százalékot képvisel az aktív népességbıl és 3 százalék körül alakul az élelmiszergazdaság GDP-hez való hozzájárulása. Mindezt figyelembe véve szükséges meghatározni a KAP költségvetését a 2013-2020 közötti pénzügyi tervezési idıszakra. Logikus lenne elıször a célok és a feladatok meghatározása és ehhez rendelni a pénzügyi forrásokat, nem pedig a költségvetés csökkentése után gondolkodni a támogatások kiosztásának elveirıl. A KAP-reform nem független a tagországok mai pénzügyi hozzájárulásától. A nettó befizetı tagállamok célja, hogy ne váljanak még nagyobb nettó befizetıkké. A kedvezményezett tagállamok pedig arra törekszenek, hogy megtartsák mai haszonélvezıi pozícióikat. 1957 óta számos kompromisszumok árán alakult ki a jelenlegi támogatási rendszer. Amennyiben a támogatások újraelosztása más bázis alapján történne, figyelmen kívül hagyva a korábbi közös egyezségeket, biztosra vehetı a kudarc. A tagországok között kialakult támogatási arányok várhatóan nem fognak nagymértékben megváltozni, még akkor sem, ha az évi 53 milliárd euró körüli költségvetés jelentıs csökkentésérıl születik döntés. Például Franciaország évi 9 milliárd euró uniós támogatásából aligha csoportosítana át néhány milliárdot az új tagország- 38 -


TPF

ok részére (naiv elképzelés). A támogatások allokációjánál a probléma, hogy a nettó kedvezményezett tagországok nem hajlandók feladni kedvezı pozíciójukat, a nettó befizetı tagországok pedig nem vállalnak újabb terheket. Összességben megállapíthatjuk, hogy mivel a földterület expanziója korlátozott, ezért a technológiai fejlesztése és alkalmazása a fı tényezı. Élelmiszerválság a jövıben is lesz a növekvı kereslet és a kínálat fluktuációja (idıjárás) következményeként. Az élelmezésbiztonság azt jelenti, hogy globális szinten kell több élelmiszert elıállítani. Az EU-ban is prioritást élvez az élelmezésbiztonság, de a lakosság környezetbiztonság iránti igénye is nı, ezért a közjavak elıállítása egyre nagyobb szerepet kap. Növekvı olajáraknál újra elıtérbe fog kerülni az energiabiztonság kérdése, ami a bioenergia termelés további növeléséhez vezet. Akármilyen nehéz feladat is a KAP egyszerősítése az EU-ban, abban egyetértés mutatkozik, hogy egyensúlyt kell teremteni az élelmezés- és környezetbiztonság között. A termelékenység javításával több élelmiszert tudunk termelni a környezetbiztonság veszélyeztetése nélkül. A technológiai fejlıdés a munkaerıt részben nyersolajjal helyettesíti, ezért számolni kell azzal is, hogy tovább csökken a mezıgazdasági foglalkoztatottak száma.

- 39 -


Dr. Popp József

Hivatkozások 1. Bánáti D. – Popp J. – Potori N. [2007]: A gm növények egyes szabályozási és közgazdasági kérdései. Agrárgazdasági tanulmányok, 2007/3. szám. Budapest: Agrárgazdasági Kutató Intézet. 2. Braun, von J. et al. [2008]: High Food Prices. The What, Who, and How of Proposed Policy Actions. IPFRI. Policy Brief 1A, Washington, D.C.: International Food Policy Research Institute 2008. 3. Braun, von J. and Meinzen-Dick, R. [2009]: Land Grabbing by foreign investors in developing countries: Risks and opportunities IPFRI. Policy Brief 13, Washington, D.C.: International Food Policy Research Institute April 2009. 4. Costanza R. – d’Arge R. – de Groot R. et al. [1997]: The value of the world’s ecosystem services and natural capital. Nature 387: 253–60. 5. Crutzen, P. J. – Moiser, A. R. – Smith, K. A. – Winiwarter, W. [2007]: N2O release from agro-biofuel production negates global warming reduction by replacing fossil fuels, Atmospheric Chemistry and Physics Discussions, 7, 1191-1205, 2007 6. DG AGRI [2007]: Economic impact of unapproved GMOs on feed imports and livestock production Brussels: European Commission, Directorate-General for Agriculture and Rural Development. 7. Drechsler, M. and F. Waetzold (2005), Spatially uniform versus spatially heterogeneous compensation payments for biodiversity-enhancing land-use measures, Environmental & Resource Economics (2005) 31: 73–93 8. European Communities [2008]: The Economics of ecosystems and biodiversity (TEEB): an interim report, Brussels. http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/economics/index_en.htm 9. FAO [2008]: The State of Food Insecurity in the World. High food prices and food security –threats and opportunities. Rome: Food and Agriculture Organization of the United Nations. 10. F.O.Licht [2009]: World ethanol & biofuel report (Jan.-Apr. 2009). U.K.: Agra Informa Ltd. 11. Fraiture, Ch. de and Molden, D. (2009), „Balancing global water supply and demand”. Presentation. Challenges for Agricultural Research, OECD, 6-8 April 2009 Prague, Czech Republic. 12. IEA [2008]: World Energy Outlook 2008. Paris: International Energy Agency. 13. IWMI [2007]: Water for Food, Water for Life: A Comprehensive Assessment of Water Management in Agriculture. London: Earthscan, and Colombo: International Water Management Institute. 14. Krugman, P. [2009]: Is a new architecture required for financing food and environmental security? Paul Krugman, Professor of Economics and International Affairs, Princeton University. (Summary of the speech made during the launching event of the 2nd Forum for the Future of Agriculture, 17th of March in Brussels). http://www.elo.org (accessed April 15, 2009).

- 40 -


TPF

15. OECD-FAO [2009]: The OECD-FAO Agricultural Outlook, 2009-2018. Paris: Organisation for Economic Co-operation and Development; Rome: Food and Agriculture Organization of the United Nations. 16. Popp J. [2007]: A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései. Agrárgazdasági Tanulmányok 2007/6. Budapest: Agrárgazdasági Kutató Intézet. 17. Ricketts, TH, Daily GC, Ehrlich PR, et al. (2004), Economic value of tropical forest to coffee production. P Natl Acad Sci USA 101: 12579–82.

- 41 -


TPF

INNOVÁCIÓ A HAZAI ÉS NEMZETKÖZI CSILLAGÁSZATBAN Dr. Hegedüs Tibor igazgató, BKMÖ Csillagvizsgáló Intézete és a Pécsi Tudományegyetem Csillagászati Külsı Tanszéke, Baja A csillagászat már régóta nem „improduktív”, önmagáért való, a hétköznapi élettıl elszakadt tudomány. Már az ókorban is elmésebbnél elmésebb szerkezetek megalkotására serkentette a tárgykörébe tartozó objektumok, jelenségek kutatóit. Kiragadott példa lehet az idı és a szögek mérésére készült eszközök fejlıdése, amelyek külön-külön is egész elıadás-sorozat tárgyát képezhetnék. Az eszközkészítési láz épp 400 évvel ezelıtt kapott újabb lendületet, a távcsövek megkonstruálásának szinte legelsı pillanataitól kezdve felmerült csillagászati alkalmazások igényei miatt. A csillagászat ott volt a fotográfia kialakulásánál, amely technikájának továbbfejlesztésében is élen járt. A csillagászat innovatív szerepének további példája a 2009. évi fizikai Nobel díjjal is kapcsolatos, amelyet felesben a CCD képrögzítı eszköz megalkotásáért adták ki – ennek a félvezetı érzékelınek a továbbfejlesztésében is közremőködött a csillagászat speciális igényei, elvárásai. Az őrtechnika frontvonalában is ott találjuk a csillagászatot. Az elıadásban ilyen kiragadott példák mellett bemutatom a területen elért magyar sikereket, köztük a világelsık közé tartozó exobolygó-felfedezı magyar robottávcsı-arzenál kifejlesztését és eredményeit is. Az „innováció” nem túl régi fogalom – már legalábbis ezzel a latin eredető szóval jelölve: Az 1962-es kiadású Új Magyar Lexikonban még nem találjuk ezt a címszót, de még az 1972-es Magyar Értelmezı Kéziszótárban sem. Elıször az Új Magyar Lexikon 1981-as kiadású kiegészítı kötetében találhatjuk meg. A szómagyarázatból lényegesnek tartom kiemelni, hogy nem föltétlenül teljesen új dolgok megalkotását érthetjük csak alatta - már feltalált szerkezetek további tökéletesítése, lényegi tulajdonságainak további javítása is. 1 A csillagászat talán a legrégebbi tudományág – ráadásul annak ellenére, hogy ma egyértelmően az „alapkutatások” körébe tartozik, ám a kezdeteknél mégis nyilvánvalóan „alkalmazott tudomány” volt! Érdekesnek ígérkezik hát néhány példán keresztül bemutatni, hogy milyen szerepet játszott a történelem során idırıl idıre egyre bonyolultabb eszközök megalkotásánál, és ebbe ágyazni jelenlegi innovációs szerepét és különösképpen hazai megjelenési formáit, ezzel emléket is állítva néhány olyan kisebb-nagyobb eredménynek, amely nem eléggé közismert, és a gyors technológiai fejlıdés miatt még azelıtt feledésbe merülne, mielıtt közismertté válna. A legizgalmasabbak (és a legkevésbé tisztázottak) mindig a kezdetek… Talán egyszerősége és kézenfekvısége miatt a legelsı „mőszer”, amely már mai értelemben vett „mérések”-re is adott lehetıséget: a „gnomon” volt, ami legegyszerőbb formája egy egyszerő, függılegesen a földbe szúrt pálca, bot. Ezt igen korán (már az ókorban) idımérésre és égtáj-meghatározásra használták, elsı hitelt érdemlı írásos említése Anaximandrosznak (i.e. 610-546) tulajdonítható de már ı is babiloniaiaktól vett át, és honosította meg a görögöknél. Ami külön megemlítendı: az eszköz maga is visszahatott az ismeretek fejlıdésére, ugyanis az árnyék mozgása, a delelési helyzetnek az év során történı változásai újabb és újabb felismerésekhez vezettek.

1

Idézet: „innováció : újítás, megújulás. Gazdasági értelemben az alkalmazott technikában, gyártási technológiában, a termékszerkezetben végrehajtott változtatás, megújítás. Az új gyártmányok innovációs folyamata magában foglalja a kutatás, a fejlesztés a gyártásba való bevezetés, a gyártás és az elosztás fázisait.

- 43 -

Innováció a hazai és nemzetközi csillagászatban

Dr. Hegedüs Tibor

1. képmelléklet: A gnomon, és az általa vetett árnyék egyik érdekes megfigyelési ténye: az ’analemma’.

Természetesen maga a földbe szúrt bot „kitalálása” még önmagában nem innováció – azonban meginduló tökéletesítése, fejlesztése már az, és itt érhetı tetten az emberi szellem folytonos javító-alkalmazó törekvése, ami az innováció motorja! A gnomon idımérésre történı alkalmassá tétele fix telepítés igényét hozta (többnyire épületek falára, közösségi terek közepére), továbbá alkalmas szög-beosztásokkal történı kiegészítését (a napkelte és napnyugta közötti idıtartam egyenletes felosztása, és az idı telésének szemmel történı követhetısége miatt). Más-más alakú árnyékvetıket találtak ki, amelyek kényelmesebb leolvasást eredményeztek, az árnyék megjelenítésére szolgáló sík tetszılegessé vált, az ismeretek bıvülésével függıleges, ívelt, majd a fı égtájaktól tetszılegesen eltérı bármilyen hajlású síkokra át tudták szerkeszteni a vonalrendszert. A késıbbiekben, de már az ókorban is egyre bonyolódó (ráadásul sokszor mővészi díszítésekkel is ellátott) formára tökéletesítették ismeretlen alkotók, sıt megjelentek hordozható és kézi változatok is!

2. képmelléklet: A damaszkuszi (Szíria) Ommayád-mecset (építése: i.sz. 708-715) egyik oszlopán található vertikális napóra – Hegedüs Zoltán fotója

- 44 -


TPF

A következı, logikailag ide kívánkozó példa a szögmérés terén megfigyelhetı innováció. Az imént említett példákban is tetten érhetı: végsı fokon a napóra idımérésre történı alkalmazásánál szögmérésre vezették vissza a problémát. Míg egy elérhetı felületen számtalan módszert eszeltek ki már a régiek is a szögek szerkesztésére – távoli tárgyak (pl. akár égitestek) egyes pontjai között-, ill. egymással bezárt szögek mérése már nem volt ilyen könnyő. Erre a legkorábbi ismert valódi „mérımőszer”, a Jákob-pálca és különbözı változatai szolgáltak – amik egészen az 1600-as évekig még használatban maradtak, fıleg a tengerészetben. A legkorábbi Jákob-pálcák fix hosszúságúak lehettek, késıbb ezt tökéletesítették egyenlı távolságban elhelyezett lyukakkal, amikbe át lehetett tenni a keresztlécet. További fejlesztés eredménye volt a célzóboton sőrő beosztás elkészítése, és azon a keresztléc folyamatosan eltolásának lehetıvé tétele – ezzel már pontos szögértékeket lehetett mérni, átmenetek nélkül.

3. képmelléklet: balra a Jákob-pálca használatának szemléltetése (John Sellers: Practical Navigation, 1672 könyvébıl), valamint jobbra a Thomas Hood által továbbfejlesztett kereszt-mérıléc (1590)

A szögmérés továbbfejlesztésének értelemszerő lépése volt a körív egyenletes beosztásával, és a pontos célzást segítı kisebb kiegészítı elemek kidolgozásával kapott eszközök. Ezek negyed- (kvadráns), hatod- (szextáns), vagy néha nyolcadkör (oktáns) kiszerelésben készültek. Az elsı dokumentált alkalmazása pl. a kvadránsnak Hipparkhosz nevéhez főzıdik (kb. i.e. 160-125), aki maga is sokat tett pontosítása, továbbfejlesztése érdekében, és több más mőszert is alkotott (feltalált?). Talán ı az egyike a legelsı, néven nevezhetı, ismert innovatív elméknek! A saját készítéső kvadránsával készült méréseibıl alkotta meg az elsı csillagkatalógust, és fedezte fel a Föld forgástengelyének precesszióját. A késıbbi alkalmazók nagyon helyesen felismerték, hogy a mérési pontosság a mőszer méreteinek növelésével javítható ezért (elsısorban a csillagászok) egyre nagyobbakat igyekeztek készíteni 2 . A hajózási alkalmazások számára, ill. térképészeti, építészeti terepi munkára mégiscsak kézben tartható, szállítható méreteknél kellett maradni.

2

A távcsı elıtti kor legpontosabb ilyen eszköze, egy falikvadráns Tycho Brahe Uranienborg nevő obszervatóriumában (Hven szigetén) volt található – az ezzel hosszú idın keresztül történt Mars megfigyelések értelmezésével jött rá késıbb Kepler a bolygómozgások alapvetı törvényszerőségeire (ezek elsı publikálása: 1611-ben történt: az Astronomia Nova c. könyvében).

- 45 -


Dr. Hegedüs Tibor

4. képmelléklet: tengerészeti és csillagászati célokra is használható kézi „asztrolábium” nevő mőszer

A pontatlan szögosztó szerkezetek, szerszámok miatt a kvadránsokkal, asztrolábiumokkal elérhetı pontosság igen szerény volt, a nyílt tengeren jó nagyokat lehetett tévedni… A távcsı feltalálásáig ráadásul szabad szemes célzással használtak minden ilyen eszközt (habár idıvel szálkeresztekkel, üres célzócsövekkel látták el ezeket a pontosabb célzás érdekében), bármiféle trükkökkel elérhetı pontosság sem volt már elég a fejlıdés egy bizonyos pontján. A következı, már a jelenbe mutató legfontosabb innováció a távcsı feltalálása, és folyamatos tökéletesítése volt. Ehhez a fényt törı eszközökre volt szükség – ezek lettek a lencsék. A történelem elsı ismert, megmunkált lencséjét kb. i.e. 2000 körüli eredetőre teszik, és John Layard régész találta 1850-ben, egy asszír palota romjainak feltárása közben – Nimrud (azaz Nimród?) lencsének nevezték el. A hegyi kvarcból csiszolt lencse azonban valószínőleg nem látásjavító, hanem tőzgyújtási céllal készült. Az elıbbinél jobb minıségő lelet került elı Krétáról, a Mount Ida egyik barlangjából, ez nagyjából az i.e. V. szd-ból ered. Az elsı igazi, optikai minıségő kvarclencséket Svédország partjainál fekvı kis sziget, Gotland viking-kori temetıjében találták 3: az i.sz. X. szd-ból származó tucatnyi lencse (Visby-lencsék) legnagyobb darabjai kb. 50 mm átmérıjőek, és fókuszuk 22-35 mm közötti, valamint a kutatók legnagyobb megdöbbenésére a laboratóriumi vizsgálatok szerint pontos paraboloid és ellipszoid felületőre vannak csiszolva! Ilyet lencséket csak a huszadik században tudtak csiszolni az optikusok! A tudománytörténet egyelıre azt mutatja, hogy mégis a gyakorlati optika céljaira (az emberi szem látás-problémáinak javítására) szolgáló lencsék készítésének és megmunkálásának alapanyaga nem a kvarc, hanem az üveg lett.

3

Megjegyzendı, hogy a kutatók szerint nem a vikingek csiszolták, helyi kézmővesek csak a lencsék foglalatait készítették, többüket nyakban hordhatták! Valószínőleg a fekete-tengeri népekkel való kereskedéseik során cserélték a lencséket valamire, ennek megfelelıen a lencsék készítésének a kora sem pontosan ismert, lehetnek lényegesen régebbiek is, mint foglalatuk. Gyaníthatóan ezek is egyértelmően kettı funkciót szolgáltak: tőz- gyújtási segédeszközök és díszek (ékszerek) is lehettek.

- 46 -


TPF

5. képmelléklet: a Visby-lencsék (Fornsa-lencsék) egy csoportja (Svéd Történeti Múzeum, Stockholm)

Az üveg maga is hosszú innovációs folyamat eredménye. Bár i.e. 3000 közepérıl már találtak egyiptomi sírokban, ill. Mezopotámia területén üvegöntvényeket, amelyek valószínőleg a fémgyártás melléktermékeként, véletlenül keletkeztek, ill. a fajansz-készítés során használt, üvegesedés-elıtti állapotú (vitriózus) máz anyagának készítésekor. Az i.e. 1500 körüli idıkre a technológia már nagyot fejlıdött: az üveg színezésének lehetıségére is rájöttek, és ekkortájt már edényeket is tudtak gyártani, az olvadt üvegnek kemény homok-magra történı „feltekercselése” útján. Ezeket általában folyadékok tárolására használták, és inkább csak áttetszıek voltak, semmint átlátszóak. Ekkor még mindig „luxus-cikk”-nek számított az üveg, és szigorúan ırzött titokként kezelték a gyártási eljárását. Alapvetıen kvarctartalmú, finom homokhoz hozzáadott nátronszóda 1500 fokra hevítésével készült. Az üvegkészítés elsı igazi leírása i.e. 650-bıl származik, Ashurbanipal asszír király könyvtárának ékírásos tábláin található. A hellenisztikus korban (i.e. 323-146) már nagyobb mennyiségek elıállítására és pl. táblaüveg gyártására is képesek voltak. Kb. i.e. 100 környékén már az üveg fúvásának és nyomás alatti formálásának technológiáját is kifejlesztik. Végül föníciai közvetítéssel, a görögökön keresztül jutott el Európába, ahol a rómaiak tovább tökéletesítették az üvegkészítést, i.sz. 100 körül mangán-oxid hozzáadásával kifejlesztve a teljesen átlátszó, tiszta üveget. Ennek elsısorban építészeti használata terjedt el, pl. a színes üvegcserepekbıl mozaikokat-, ill. egyre komolyabb mővészi értéket is képviselı, dísztárgyként is funkcionáló edényeket készítettek. Ekkortájt jelenik meg a fény törési és visszaverıdési törvényeinek elsı leírása (Claudius Ptolemaeius, 83-168). Az üveggyártás középkori továbbfejlıdésének fı színtere is Itáliában maradt: Velence térségében mőködı üvegmővesek a nátronszódát felváltották a fa égetésébıl származó hamuzsírral, kb. i.sz. 1000 környékén. Az optikai ismeretek magas szintjére jutnak el Közel-Keleten: Ibn al-Haitham („Alhazén”, 965-1039/1040?) könyvet jelentet meg az optikáról (Book of Optics), de több, mint 200 mővébıl ismertté vált 96-ból további 13 is optikai tárgyú. A középkori Európában Roger Bacon (1214?-1294) optikai munkássága az elsı nagy jelentıségő elméleti lépés. Olyan fontosnak tekintette az optikát, hogy szerinte azt alaptudomány rangra kellene emelni. Munkáiban ír arról, hogy optikai eszközök segítségével a távoli tárgyak közelebbinek látszhatnak (sıt, igen helyesen a „látószög” felnagyításáról ír)! Arra azonban nincs bizonyíték, hogy valaha is készített volna távcsövet, vagy akként mőködı bonyolultabb eszközt. A távcsı megalkotásának elsı közvetlen lépése a szemüvegek megalkotása, és gyártásának megindulása volt (firenzei központtal 1280-1300 közt már bizonyosan készítettek szemüvegeket, a „lencse” elnevezés is ekkortájt terjed el, a ’ventri lenticche’ konyhakerti növény neve - 47 -


Dr. Hegedüs Tibor

után, amely alakja hasonlatos volt a domború lencsékhez 4). A szemüvegcsiszolás „feltalálása” egy bizonyos Salvino D’Amato (1258-1312) nevéhez köthetı, a legvalószínőbben 1284ben.

6. képmelléklet: „A szemüveges apostol” – Conrad von Soest festménye (1403)

Egy másik felmerülı név egy pisai dominikánus szerzetes Alessandro di Spina, de ı a maga bevallása szerint is inkább „újra-feltaláló” volt, mert egy meg nem nevezett mestertıl ellesett dologként reprodukálta, minthogy az titokban tartotta a készítés mikéntjét. A készítési technológia és a használt anyagok gyors tökéletesedése nyomán 1450 körül már „ipari mennyiség”ben gyártották, és kereskedık hada terjesztette Európában. Ez egyike lehet a legelsı innovációs, kutatás-fejlesztési tevékenység gazdasági hasznosulásának! A XV. szd. végére szinte már küszöbön áll a távcsı feltalálása, mégis az utolsó „kis” lépés megtételéhez még 100 évnek kell eltelni. Leonardo da Vinci (1452-1519) munkáiban is találunk optikai jegyzeteket (1490: Codex Atlanticusban lencsékrıl; 1513: Codex Arundul: tükrökrıl), és egy helyütt „a Hold megnagyobbításáról” ír! Ez a legtöbb tudomány-, és technikatörténész szerint csak annak lehet a következménye, hogy de Vinci öregkori távollátásban szenvedett, amit ha nem megfelelı fókuszú lencsével próbálnak javítani, a szemlencsével együtt kis nagyítású Keplerféle távcsıként mőködhet, és talán ezért láthatta nagyobbnak a Holdat. Semmilyen más nyoma nincs annak, hogy a távcsı készítésére rájött volna. Sokkal közelebb kerülhetett a távcsı megalkotásához Leonard Digges (1520?-1559) földmérı-térképész, mőszerépítı 5, innovatív személyiség, akinek halála után fia által kiadott mővében, a Pantometriában (1571) lencsék és tükrök összekombinálásáról ír, amivel hét mérföldnél is messzebbrıl meg tudta figyelni a távoli történéseket… Sok tudománytörténész úgy gondolja a leírások alapján, hogy bizonyosan ı alkotta meg az elsı távcsövet. Sajnos azonban sem rajz, sem részletes mőszaki leírás, sem tárgyi bizonyíték nem maradt fenn az esetleges Digges-féle távcsırıl, így csak találgatás tárgya, hogy vajon nem a késıbbi „Newton-rendszerő” tükrös távcsıhöz hasonló valamit alkotott-e meg? A távcsı feltalálásáért hivatalosan legvalószínőbben három németalföldi szemüvegkészítı maradt versenyben: Zacharias Janssen (1580-1638) lehetséges, hogy már 1604 körül 6 elkészítette elsı távcsövét 7. Hans Lipperhey (más írásmód szerint Lippershey, 1570-1619) egy 1608. október 2-án írott szabadalmi kérelemmel fordult a batáviai államszövetséghez, a távcsı 4

Megjegyezzük, hogy ekkortájt még csak domború, szférikus felületeket tudtak csiszolni – így csak az öregkori távollátást tudták javítani. Homorú lencséket csak 1450 környékén kezdenek el készíteni… 5 Továbbfejlesztette a földmérık szögmérı mőszerét – ı nevezte elıször az általa készített eszközt teodolitnak. 6 Egyes kutatók szerint akár már 1600 elıtt! 7 A mikroszkóp feltalálását, megalkotását bizonyosan az ı nevéhez kötik! Az elsı mikroszkópot minden valószínőség szerint apja segítségével alkotta meg kb. 1595-ben.

- 48 -


TPF

feltalálásának jogáért. Ezt nem kapja meg, bár a tervek másolatainak átadásáért nagyvonalúan megjutalmazzák. Alig két héttel késıbb az alkmari Jacob Metius (>1571-1630) is benyújtja szabadalmi kérelmét „3-4x nagyítású, homorú és domború lencsék kombinációjából álló, távoli dolgokat közelinek mutató” eszközre – bizonygatva, hogy az üvegmővesség titkainak birtokosa, és az államszövetség támogatásával még jobb minıségő eszközt tudna készíteni. İ sem kapja meg a jogot, így az elsıség kérdése a mai napig nyitott maradt. 1655-ben Middelburgba (Janssen és Lipperhey is ebben a városban élt) utazik William de Boreel amszterdami báró (Hollandia velencei, svéd és angol nagykövete), hogy kivizsgálja, ki találta fel elsıként a távcsövet, még a közvetlen leszármazottakkal is beszél. Az ı kutatásaira is hivatkozik Pierre Borel (francia tudós, kb. 1620-1671) „De vero telescopii inventore” c. 1655-56 – ban megjelent könyvében 8. Sajnos a legtöbb kordokumentum Hollandia németek általi lerohanásakor, Middelburg bombázásakor (1940. május 17) megsemmisült.

7. képmelléklet: Zacharias Janssen és Hans Lipperhey, a távcsı két legelsı megalkotója

Néhány érdekes tanulsága van a távcsı feltalálása történetének az „innováció” tényezıi tekintetében, amelyekbıl még napjainkra is következtetéseket vonhatunk le. Ezek: 1.) A „marketing”, a híradások és az ismertség szerepe: bármennyire is Janssen tőnik elsınek, Lippershey szabadalmi kérelme gyorsan (egy diplomáciai levélnek köszönhetıen hónapok alatt 9) bejárta az akkori kultúrvilágot (Galilei is így szerzett elıször tudomást a távcsı megalkotásáról), míg mindazok a késıbbi vizsgálatok, amelyek Janssen elsıségét bizonyították, csak Hollandiában voltak olvashatóak, külföldön ismeretlenek maradtak. Szerencsétlenül Angliában csak egyetlen vizsgálat híranyaga jelent meg, és az történetesen Lippershey-t nevezte meg elsınek.

8

E könyvben egyébként ı Janssen elsıségét állapítja meg, továbbá ír a „periszkóp” (általa polemoscope-nak nevezett eszköz) feltalálásáról is 1637-ben, és katonai alkalmazási lehetıségeirıl. Végül pedig elsıként alkalmazza a mikroszkópot biológiai vizsgálatokra. A könyv utolsó részében részletesen leírja a távcsı és a mikroszkóp készítésének mikéntjét, és diszkuttálja a lencsék csiszolásának módját ezen eszközök számára. 9 Az olasz Paolo Sarpi novemberben szerez róla tudomást, Thomas Harriot 1609 elején. Harriot hónapokkal megelızi Galileot a távcsı csillagászati objektumok észlelésére történı használata tekintetében: elsı Hold-rajza 1609. június 26-án készült, míg Galileoé csak októberben – napfoltokat 1610 decemberében, míg Galilei valószínőleg csak 1611 májusában.

- 49 -


Dr. Hegedüs Tibor

2.) A kutatás-fejlesztésre épülı gyors gyártás megszervezése (az ipar mielıbbi „reagálása” egy felfedezésre): 1609 tavaszán már sorozatban gyártják, Brüsszelben árusítják a „hollandi csövet”. Az angol csillagász-természettudós Thomas Harriot és a Velencei Köztársaság is vásárol (katonai célból) egyet-egyet. 3.) Egy különösebben nem minısítendı tény: a kutatás-fejlesztési eredmények alkalmazásai sorában a katonaiak messze megelızik a békés tudományos alkalmazásokat. Talán a távcsı sem terjedt volna ilyen gyorsan a világon, ha a világtengereken érdekelt hatalmak közötti, épp akkor folyamatban lévı háborúskodások számára nem tekintették volna jelentıs elınyökkel kecsegtetınek a stratégák az új fejlesztést! Így jutunk el Galieo Galileihez (1564-1642), aki tehát sem a távcsı megalkotásában, sem annak tudományos (csillagászati) alkalmazásában nem volt „elsı”… Mégis, az innováció nyomon követése szempontjából jelentıs, említésre méltó személyiség. Pontosan azt a folyamatot tanulmányozhatjuk az ı esetében, ami az innováció legáltalánosabb folyamata: 1609 májusában hall elıször a távcsı megalkotásáról, és júniusban már elkészíti saját 3x nagyítású távcsövét. Nem érti igazából az optikai mőködésének lényegét, de a piaci árusoktól beszerzett lencsék próbálgatásos alapon történı összeválogatási folyamata során addig-addig „ügyeskedik”, amíg sikerül 8x nagyítású modellt készítenie – ezt augusztus 25-én Paolo Sarpi közbenjárásával be is mutatja a velencei szenátusnak (ez tekinthetı a világ elsı nyilvános nagyközönségi távcsöves bemutatójának!). Tettét fizetése megduplázásával, és a paduai egyetemen élethosszig tartó szerzıdéssel honorálják. Októberre már 20x nagyítású modellt készít el, amivel messze felülmúlja az addigi holland távcsövek képességeit. ezzel fedezi fel a Vénusz fázisváltozásait, és a Jupiter 4 legnagyobb holdját, amelyek a ptolemaioszi geocentrikus világkép keretén belül semmiképp sem voltak magyarázhatóak, így a kopernikuszi világkép mellett szóló döntı bizonyítékokká váltak. Galilei nagysága az innovációs aktivitásban, és a megfigyelt jelenségek helyes értelmezésében, jelentıségük azonnali felismerésében rejlik – ezért is érdemli meg az utókor megkülönböztetı figyelmét.

8. képmelléklet: Galilei eredeti távcsövei (balra), és Kepler Dioptrica (1611) c. könyvének egy oldala.

- 50 -


TPF

Johannes Kepler (1571-1630) Galilei kortársa volt, de ellentétben Galileivel, aki kiváló megfigyelı volt, ı inkább az egyenletek, a matematika köreiben mozgott jól 10. Mindenesetre ı is szert tett egy hollandi csıre, és megerısítette Galilei távcsöves felfedezéseit – errıl támogató levelet is ír Galileinek, amit 1610. áprilisában ki is nyomtatnak. Sajnos a levél válasz nélkül maradt, és így találgatás tárgya marad, hogy miért nem válaszolt Galilei, és mi lett volna, ha e két szellemi nagyság között folyamatos párbeszéd, együttmőködés alakulhatott volna ki – ennek a ténynek is fontos tanulsága van a ma számára. Kepler volt az, aki a távcsı mőködési elvét igazán megértette, és a következı innovatív továbbfejlesztést meg is tette: a hollandok és Galilei által használt homorú okulárlencse domborúval (pozitív gyújtótávolsággal rendelkezıvel) való felváltását javasolta, amivel nagyobb nagyítást, és nagyobb látómezıt, valamint korrektebb, tisztább leképezést kaphatunk. Ezt azonban nem tudta átültetni a gyakorlatba, nem tudta a javasolt változtatás elkészítését megvalósítani (újabb példa az innováció folyamatának lényeges elemeire, ill. azok valamelyikének hiányában a fejlıdés lelassulására). Itt kell egy nagyon fontos dolog miatt egy pillanatra megállnunk: minthogy a Kepler által javasolt továbbfejlesztés fordított képet adott a megfigyelni kívánt tárgyakról, ez pedig a földfelszíni alkalmazások számára kifejezett hátrány – innentıl kezdve láthatóan a csillagászat igényei húzzák/hajtják elıre a távcsı innovatív továbbfejlesztését! Az elsı „Kepler-típusú” lencsés távcsövet Anton Maria Schyrleus of Rheita (cseh, 15971660) építi meg, majd röviddel ezután kifejleszti a „binokuláris” távcsı koncepcióját, amit meg is épít – mintájává válva minden utána következı „binokulár”-nak. Ezen felül a Keplertávcsı képét visszafordító terresztriális okulárt is megalkotja! A távcsı továbbfejlesztésének irányvonalát a tökéletlenségi problémák, és azok kiküszöbölésére tett erıfeszítések szabták meg, és a mindenkori technikai nehézségek korlátozták: hamar rájöttek, hogy jó lenne növelni az elülsı lencse (Rheita elnevezése után kezdték „objektív”nek nevezni, az észlelı szeménél lévıt pedig „okulár”-nak) átmérıjét, de ezzel a képe egyre erısebben színezett, valamint egyre torzultabb is volt. Galilei pl. távcsövei 5 cm körüli objektív-átmérıjét átlátszatlan anyagból készült győrő eléje helyezésével leszőkítette mintegy 2 cm-re (ez az ú.n. leblendézés), észrevéve, hogy ezzel mérsékelıdik mindkét hiba. Tehát nem volt értelme nagyon növelni az átmérıt. A fókusztávolságot viszont igen, mert a fejlesztésben aktív távcsıkészítık észrevették, hogy az ugyanolyan átmérıjő lencsét enyhébb görbületőre (azaz hosszabb fókusztávolságúra) csiszolva csökken a színezés és a torzulás 11– és ugyanolyan okulárral nagyobb nagyítás érhetı el. Az átmérı növelésével a kép „csak” fényesebbé vált, és a gyártási problémák gyorsan nıttek (nagyobb lencse csiszolására alkalmas üvegtest buborék-, és feszültségmentes kiöntése, és pontos felületre formálása is egyre nehezebb feladatnak mutatkozott – így a kor távcsı-objektívjei a század végére nemigen haladták meg a 10 cm-es átmérıt, ezt a távcsı másodlagos tulajdonságának tekintették, a távcsöveket inkább a hosszuk és nagyításuk szerint tartották nyilván, amit az objektív fókusztávolsága határoz meg döntıen).

10

Sıt, a történetírók szerint kifejezetten rossz észlelı volt. Ezeket nevezi a mai optika „kromatikus aberrációnak” és szférikus aberrációnak” – az elsı amiatt van, hogy a lencsén keresztülhaladó párhuzamos fénynyalábok hullámhosszuk (színük) szerint eltérı távolságban találkoznak, az üveg diszperziós (hullámhossz-függı törésmutató) tulajdonsága miatt; a második pedig amiatt, hogy a lencse optikai tengelyétıl távolabb beérkezı sugarak eltérı irányban

11

- 51 -


Dr. Hegedüs Tibor

9. képmelléklet: A távcsı elsı évszázadának „legnagyobb” lencsés távcsöve: Johannes Hevelius 42 m hosszúságú távcsöve Gdansk határában (ezzel készíti el az elsı részletes Hold-térképet)

Bár a tükrözıdést, és az ezt megvalósító sík tükröket már csiszoltak-políroztak az i.e. 6000 körüli idıkben is (obszidiánból, i.e. 4000 körül Mezopotámiában már rézbıl, i.e. 2000-ben Kínában bronzból), homorú felülető változataikat pedig i.sz. elsı évszázadban kezdték készíteni a rómaiak – mégis a távcsıkészítésre való alkalmasságukat elıször 1663-ban veti fel egy zseniális skót matematikus-csillagász: James Gregory (1638-1675). Vizsgálata szerint parabola alakúra csiszolt tükörfelület optikai leképezése mentes lesz mind a színi hibától, mind a „szférikus aberráció” torzítástól. Sajnos a gyakorlati optika terén nem volt tapasztalata, így elképzelését elsıként egy másik brit tudós: Robert Hooke váltja valóra, 10 évvel késıbb 12. Így a tükrös távcsövek megalkotásában az elsıség Isaac Newtoné (1643-1727), aki Gregorytól némileg eltérı megoldást választ (mindkettejük távcsıkészítési megoldása a mai napig az ı nevüket viseli). Newton egy speciális ötvözetet választ tükre elkészítésére az ú.n. speculum ötvözetet, és kidolgozza a felület pontosságának ellenırzési technikáját is. 1668-ra elkészül elsı tükrös távcsövével, ami egy kb. 10 cm átmérıjő homorú tükröt, és vele szemben, az optikai tengelyre 45 fokban elfordított kis síktükröt tartalmaz, ami az összetartó fénysugarakat a csövön kívülre vetíti, ahol a szokásos okulárokkal vizsgálhatóvá válik a kép. Ismert, hogy ez az elrendezés is tartalmaz némi leképezési hibát, de mindaddig, amíg az átmérınek nagyjából tízszerese a fókusz (ezt nevezzük „nyílásviszony”-nak, vagy más néven „fényerı”-nek) addig élvezhetı, és a kor lencsés távcsöveit meghaladó minıségő képet tud alkotni – és ami fontos: a fénygyőjtı felület növelése jóval kisebb nehézségekkel jár! Az egymás után készülı tükrös távcsövek hamar messze túlhaladják a lencsék méreteit, 100 éven belül átlépik az 1 méteres átmérıt (William Herschel (1738-1822) 1,2 m-es tükörátmérıjő távcsöve 1789-ben készül el), majd megközelítik a 2 m-t (William Parsons (1800-1867) Leviathan névre keresztelt óriása 1847-re készül el D=1,83 m átmérıvel).

12

Megjegyzendı, hogy a XVII. szd. második fele egy igen pezsgı szellemiségő, gyors fejlıdést hozó korszak volt, az „ipari forradalom” kezdete, amit ugyan ha nem is döntıen, de némileg mindenképpen serkentett a távcsı feltalálása, és a nyomában felserkent észlelıcsillagászat, és annak egyre bámulatosabb felfedezései, amelyek pedig folyamatosan termelték az újabb és újabb tökéletesítési igényeket ami így visszahatott az üveg-, és fémiparra, mőszertechnikára. Hooke és Newton ismerték egymást, és levelezésben is álltak, inspir álták egymást.

- 52 -


TPF

10. képmelléklet: Az elsı-, és a mindenkori legnagyobb bronztükrös távcsı. Balra Newton fennmaradt elsı távcsöve (mellette a fıtükör és az okulár), jobbra a csörlıkkel emelt-mozgatott „Leviathan” Parsonstown-ban.

Kérdezhetné az olvasó, hogyha a lencsés távcsövekkel szemben ennyire elıretörtek a tükrösek a 18-19. szd-ban, akkor vajon folyt-e egyáltalán a fejlesztése a lencsés távcsöveknek, és ha igen, milyen irányban? Ha megnézzük a 10. képmelléklet jobboldalán látható 1,8 m-es óriást, jól láthatóak a hátrányai, de arról is mesélhetünk, hogy a tükrös távcsövek milyen egyéb tulajdonságai okozták, hogy mégiscsak fennmaradt a csillagászat érdeklıdése az üveglencsés távcsövek iránt, és próbáltak azok hátrányos tulajdonságain javítani…? Elıszöris: ilyen hatalmas távcsıóriások roppant költségesek voltak, és elkészítésük számtalan nehézséggel járt. Ilyen csúcsvállalkozást nem lehetett tucatszám végigcsinálni abban az idıben. Csillagvizsgáló és csillagász meg egyre több volt, újabbakat és újabbakat vonzott a kozmosz titkainak fürkészése. A kutatási feladatokat elérhetıbb árú kisebb távcsövekkel kellett megvalósítani, amikbıl többet lehetett készíteni. De más baj is volt: a nagy mérető tükrök stabil felfogatásához, és a csı mozgatásához bonyolultan mőködtethetı robosztus mechanikákat kellett készíteni, amik vagy nem tudták kellı idın keresztül követni a kiválasztott, vizsgálni kívánt objektumot (Parson Leviathan-ja két fal között tudott csak elfordulni, korlátozott tartományban), vagy ha tudták is (Herschel óriás távcsövei), igen komplikált módon tették (ezek a távcsövek függıleges és vízszintes tengely körül voltak mozgathatóak, ú.n. „altazimutális” konstrukciók, amik jellegzetessége, hogy az égitesteknek a Föld forgás miatt látszó mozgását mindkét tengely adott, változó sebességő folyamatos mozgatásával lehetett kompenzálni), de közben pedig a látómezıben a kívánt égterület lassan elforgott, 1 nap alatt egy teljes körívet leírva… Ez a vizuális észlelések idejében még nem volt túlzottan zavaró probléma, de a fényképezés feltalálásával (1825 környékén) ez hirtelen kulcsproblémává tette a mechanikák lényegi továbbfejlesztésének kérdését. További bajok voltak a bronz tükrökkel: a fémek kiváló hıvezetı tulajdonsága miatt az éjszakák folyamán nagyon hamar bepárásodtak, így az éjszakai szokásos lehőlés során már éjfél körül lehetetlen volt észlelni ezekkel a mőszerekkel. Továbbá a speculum ötvözet idıvel hamar behomályosodott (oxidálódás), míg ezzel szemben az üveglencsék évtizedekig nem változtatták sem felületi minıségüket, sem átlátszóságukat. Bármennyire is igaz, hogy a kisebb - 53 -


Dr. Hegedüs Tibor

lencsés távcsövekhez képest a nagyobb átmérıjő tükrökkel sokkal halványabb objektumok is megpillanthatóak voltak – azonban ezt igen rossz hatásfokkal tették lehetıvé: a legszebben kipolírozott speculum tükör is csak kb. 60%-át verte vissza a ráesı fénynek, amit aztán a segédtükör által okozott kitakarás még tovább csökkentett 13. Azaz, a legnagyobb, 1,83 m átmérıjő tükör csak annyi fény volt képes összegyőjteni, amennyit Herschel tükrénél alig valamivel nagyobbacska – de ideális tükrő – távcsı tudna összegyőjteni. Egyébként a megmunkálásnál és szerelésnél is hátrányt jelentett a fém az üveghez képest: a bronzot sem könnyő önteni (William Herschel az 1,2 m-es távcsövének fıtükrét többszöri nekifutásra sikerült szépen kiönteni, volt darab, amely hőlésekor egyszerően eltört), továbbá a stabilitás kívánalma miatt nagy tömegekkel kell dolgozni (Herschel példájánál maradva: a végsı, sikeres speculum korong 9 cm vastag volt, és kb. 2 tonnát nyomott). Végül pedig: a nagy méretek, és a fém keménysége igen hosszú, fáradságos munkává tette a megfelelıen pontos felület megcsiszolását, felpolírozását (Herschel tükrét 10 ember 4 éven keresztül munkálta meg, mire elkészült)! Rosse távcsöve kapcsán a szakmában elterjedt általános vélemény szerint nem lehetett ezzel a technológiával nagyobb távcsövet készíteni – és ez igaz is lett! A 18. szd vége második felében kialakult az a vélekedés, hogy addig nincs értelme a lencsék átmérıjét tovább növelni, amíg a színezési problémát nem oldják meg. Sok hiábavaló próbálkozás után, Leonhard Euler (1707-1783) svájci matematikus és fizikus elméletileg megjósolta 1747-ben, hogy a színezés kikorrigálható egy üveglencse mögé helyezett „víz”-lencse taggal. Ezt a gyakorlatban egy John Dollond (1706-1761) nevő angol optikus valósította meg 1757ben, de még ugyanabban az évben egy sokkal könnyebben elıállítható módon is megvalósította: két eltérı tulajdonságú (más-más törésmutatójú) üvegbıl készült kettıs lencsét alkalmazott a korábbi egyetlen, homogén darab helyett 14 - ezeket nevezik „akromatikus dublett”eknek. Dollondnak nagyobb szerencséje volt, mint a távcsı elsı feltalálóinak: a színihibát minimalizáló lencsepár megoldását sikerült levédenie! Ezt a jogvédelmet fenn tudták tartani fiával 1772-ig, annak ellenére, hogy jónéhányan igyekeztek támadni, pl. George Bass, Benjamin Martin, Robert Rew és Jesse Ramsden, stb. Mondhatni, Dollond fia, Peter Dollond (1731-1821) még sikeresebb volt, mint apja (megemlítendı tény, hogy elıbb lépett be az optikai üzletbe, mint apja). İ még tovább jutott a színi hiba kikorrigálásával: egy harmadik (mind a korona, mind a flintüvegtıl eltérı törésmutatójú üvegbıl készült) lencsetag alkalmazásával még egy harmadik hullámhosszúságú fényt is „odakényszerített” a korona és flintüveg által azonos helyre leképezett két másik hullámhossz fókuszpontjához. Kellı optikai tervezéssel elérhetı, hogy amennyiben a lencsétıl immáron azonos távolságban találkozó három hullámhossz a színkép kellı helyeire esik (a színkép vörös és kék szélére, valamint a harmadik pedig nagyjából a kettı felezıpontjában), akkor ebbe az elrendezés a teljes látható fény többi tartományában is csak alig távolodnak el a többi színek sugarai a kompenzált színek fókuszpontjától! Ez az ú.n. „apokromát” v. „triplet” objektív, amit Peter Dollond szintén sikeresen védett le 1763-ban. Természetesen ezt még sokkal nehezebb elkészíteni, különleges üveganyagot igényel, így lényegesen drágább. A Dollond-féle optikai vállalkozás nagyon sikeressé vált – köszönhetıen ezeknek a kulcsfontosságú újításoknak, és még jónéhány egyéb, jelentıs mőszerfejlesztésnek! Rengeteg megrendelést kaptak, pl. 13

A „központi kitakarás” ügye még ma is fájó pontja a távcsıhasználóknak. Jelentısen (negatívan) befolyásolja a fókuszsíkban kapható elhajlási képet, úgyhogy igazából egyes speciális alkalmazások számára optikusok kidolgoztak néhány „kitakarás nélküli” tükrös rendszert a késıbbiekben. 14 Az akromatikus lencsepár tipikus alapesete, amikor egy ú.n. koronaüvegbıl csiszolt domború és egy újfajta (460% ólomoxiddal adalékolt) ú.n. flintüvegbıl készült homorú lencse párt illesztenek össze. Ezzel elérhetı, hogy két hullámhosszúságú (színő) fény sugarai is ugyanolyan távolságban győltek össze az objektív mögött, és a köztes tartományban is közel maradnak a leképezı sugarak találkozási pontjai – de természetesen a két hullámhossz közti tartományon kívül gyorsan távolodnak.

- 54 -


TPF

Nelson admirálisnak, és Cook kapitánynak is Dollond-féle távcsöve volt, de Leopold Mozart is vásárolt egyet. Petert 1761-ben királyi optikusnak nevezik ki, apját pedig a Royal Society tagjává választják. Magasra emelkedett reputációjuk sokáig védelmet jelentett a vállalkozásuknak is a konkurrenciával szemben. Nos, a 19. szd. kezdete elıtt megoldódott a színi hiba kikorrigálása – vajon meglódulhatott-e a lencsék méretnövekedése? Ez nem volt ilyen gyors dolog, minthogy amint növelni kezdjük a lencsék méretét, egyre nagyobb üvegtömböt kell kiönteni optikai minıségben – hisz a fény áthalad a lencse testén: nagyon homogénnak, feszültség-, és buborékmentesnek kell lennie a kiöntött korongoknak. Magas hımérsékleten, gondos, lassú, de állandó kavargatással kell biztosítani az adalékanyagok elkeverését, és igen lassan kell lehőteni a keveréket, stb. Csak igen kevés helyen tudtak jó minıségő optikai üveg alapanyagot elıállítani. A 18-19. szd. fordulóján a világ legjobb üveghutái Németországban voltak, szinte minden komoly optikus innen rendelte lencséihez az üveget. Pl. a leghíresebbek közé tartozott a müncheni GuinandUtzschneider (majd késıbb Reichenbach-Utzschneider-Liebherr-Niggl) cég. Ezek elınyben voltak másokkal szemben, saját elıállítású legjobb üvegeikbıl maguk is csiszoltak lencséket. 1807-ben került ehhez a céghez Joseph von Fraunhofer (1787-1826), aki ennek a korszaknak leginnovatívabb személyisége. Neki tulajdonítják az optikai rács és a színképelemzı készülék feltalálását (1814), és ı fedezi fel saját készítéső spektroszkópjával a Nap színképének sötét vonalait, amelyeket katalogizál is. Ezen felül készített optikai rácsosztó gépet, tökéletesítette a müncheni cég lencse csiszoló gépeit is. És amit írásunkban még inkább ki szeretnénk hangsúlyozni, bár gyakran megfeledkeznek errıl a távcsövek történetét taglalók: nem kisebb jelentıségő az az innováció, amit a távcsövek mechanikai mozgatásában kifejtett: olyan mechanikát szerkesztett, amely adott tömegő távcsı kívánt irányokba mozgatását és rögzítését a korábbiaknál sokkal kecsesebb, kevésbé robosztus módon oldotta meg, továbbá a két tengely helyett csak egyetlen tengely egyenletes mozgásával tudta kompenzálni a Föld forgása miatti látszólagos mozgását az égitesteknek, ezzel együtt a látómezı 24 óra alatti körbeforgását is megszüntetve! Ez lett a ma „német ekvatoriális mechanika” megszületése. Az elsı így készült új típusú, akromatikus, német szereléső nagy lencsés távcsı, amellyel sikerült átlépni a 200 éven át elérhetetlennek tartott 20 cm-es lencseátmérıt: a Dorpati Obszervatórium 15 számára készített 24,4 cm-es távcsı (1818). Ez több olyan elınyös új megoldást tartalmazott, hogy mintájául szolgált a század összes többi nagymérető lencsés távcsövének, egészen a világ legnagyobb modelljéig – így mondhatni korszakalkotó volt!

15

A dorpati (tartui) csillagvizsgáló akkori vezetıje a világhírő, csillagász-dinasztia alapító

- 55 -


Dr. Hegedüs Tibor

11. képmelléklet: Franhofer korszakalkotónak nevezhetı 24,4 cm-es akromatikus lencsés távcsöve, és a lencseobjektívek méretének ez után bekövetkezett növekedésének idıbeli menete

Innentıl rohamosan növekedni kezdtek a lencsés távcsövek méretei, és a 19. század végére megközelítették a valaha volt legnagyobb tükrös távcsöveket. Azonban kiderült, a lencsék sem készíthetık korlátlan méretben, sıt, olyannyira nem, hogy az 1898-ban elkészült 102 cmes óriás refraktor maradt minden idık legnagyobb lencsés távcsöve. Ennél nagyobb lencseátmérı már olyan vastagságú üveget igényelne, amit még ha sikerülne is borzasztó erıfeszítések mellett tökéletesre kiönteni, lehőteni, megmunkálni – a vastag anyaga miatt már több fényt nyelne le és szórna szét önmagában (ez a fény nem vesz részt a leképezésben, azaz veszteség), mint amennyivel többet győjt össze a nálánál kisebb lencsékhez képest. Azaz nem hogy nıne a fénygyőjtı képesség a méret növelésével, de még inkább csökken – míg a méretnöveléssel viszont rohamosan drágul az elkészítés ára, és a mechanika méretezése, de a távcsınek otthont adó kupola és épület méretei is hasonlóképpen nınének… Mindezért a csillagászat sem tanúsított érdeklıdést a további lencseméret-növelés irányában, így a fejlesztés ezen iránya elhalt. Az optikai mőszertechnika megmutatta az új irányt: idıközben új fejlesztés, új anyagok, és új megmunkálási technológia fejlıdött ki, és érte utol a lencsék méretét a 20. szd. hajnalára: ezek lettek a monolitikus üvegtükrök! Mint korábban láttuk: a tükrök sokáig vezettek a méretnövelés terén a lencsékkel szemben, de az 1,8 m-es átmérı pusztán egy egyszer elért csúcs volt, amúgy az 1 m körüli átmérı maradt a bronztükrökkel elérhetı méret, terhelve minden fentebb említett hátránnyal. Ezektıl viszont a tökéletesített, színihibamentes lencserendszerek mentesek voltak, ráadásul sokkal jobb minıségő képet adtak, és immáron a mechanika sem volt olyan robosztus, mint a bronztükrös gigászoké. Mi több, a 19. szd. végére utolérték a tükrök 1 m-es mérettartományát is – azonban bebizonyosodott, hogy itt ezek is megrekednek. Az útkeresés egyik célszerő irányának a bronz felváltása látszott valami alkalmasabb anyaggal. Különbözı kísérletezgetések után mégiscsak az üveg mutatkozott jó tükör-alapanyagnak, de igen ám: a felpolírozott üveg alig 10% reflexióval bír, a fény nagy része akadálytalanul behatol az anyagba (épp ez a lényege, ezért használták a lencsék anyagául). Próbálkoztak korábbi technológiákkal: ólomfólia, vagy aranyfólia mechanika rávitelével – sikertelenül. Itt a kémiának kellett besegíteni: az ezüstözés trükkjét kellett kitalálni (1835), és ezzel jól tapadó, vékony ezüst-bevonatot lehetett az üvegre vinni, ami közel 96% reflexiót volt képes eredményezni (kifejlesztıje: Justus von Liebig, 18031873)! Egyetlen hátránya, hogy ez is hamar eloxidálódott, beszürkült, de a réteg leoldása és új - 56 -


TPF

réteg felvitele sem volt különösebben bonyolult eljárás. Megszületett hát a megoldás! 1857 körül már jó minıségő kisebb-nagyobb üvegtükröket tudtak ennek az új technológiának az alkalmazásával készíteni, és mire a lencsés távcsövek elérték az 1 méteres bővös határt, az angol Common munkája nyomán az üvegtükör megelızte a lencsét: 1891-ben 1,2 m-es átmérıvel. Bebizonyosodott, hogy ezzel a módszerrel korlátlanul (gondolták akkor) növelhetıvé válik a távcsövek átmérıje, csak pénz és idı kérdése… Ezt látszólag igazolták a prosperáló amerikai gazdaság megrendelései: 1917-re elkészül az elsı olyan mérető tükrös távcsı, ami már messze lekörözte az addigi legnagyobb távcsövet, a Leviathan-t is! Ez volt a Wilson-hegyi 2,54 m-es Hooker-távcsı. Nem kisebb felfedezéseket tettek ezzel, mint az extragalaxisok távolodási törvényszerősége, stb.

12. képmelléklet: a 2,5 m-es Hooker-távcsı üvegtükre (tükrözı bevonat nélkül); jól láthatóak az üvegtest belsejében az öntési hibák (buborékok, inhomogenitások) – ezek viszont nem zavaróak, mert nem vesznek részt a képalkotásban (csak a felület)

A második világháborúra ezt méretet sikerül megkétszerezni, de a háború közbeszólt, és csak utána sikerült befejezni: ez lett a világhírő Palomar-hegyi 5 m-es óriás (1947)! Ez újabb 30 évig maradt rekorder, de a hidegháborúnak „köszönhetıen” a Szovjetúnió ezt is felül igyekezett múlni. Nagy nehézségek, számtalan kudarc után végülis sikerült egy 6,1 méteres távcsıvel átvenni a vezetést (BTO, Zelenchuk, Kaukázus, 1975). Ezzel nagy jót tettek a világgal: ugyanis megbizonyosodhattak az optikusok, hogy a monolitikus üvegtükör méretnövelése hagyományos csiszolási technikával valahol itt ér véget (több öntési és/vagy csiszolási kísérlet során eltört a tükör, késıbb pedig egy sikeresen elkészült tükrön keletkezett milliónyi hajszálrepedés 1-2 év után – jelenleg már kb. az ötödik-hatodik tükörnél tartanak, amivel mőködik a távcsı). Tehát alig több, mint háromnegyed évszázad után ismét elértünk egy technológiai korláthoz. Azért a BTO a kudarc-szerő kierıltetése ellenére is mutatott olyan rendkívüli újításokat, amiket a késıbbi távcsıépítık is átvettek. Ilyen volt a szakítás a német ekvatoriális szereléssel, és visszatérés a 19. szd-i és korábbi óriástávcsövek „altazimutális” szerelési módjához – persze azzal a különbséggel, hogy egy hatalmas villába fogták be a csövet, és két tengelyő mozgatás megoldásával az égbolt tetszıleges pontjára rá lehetett pozícionálni. Az altazimutális rendszerbıl eredı kéttengelyő mozgatás koordinálását, és a látómezı forgatását egy addig nem alkalmazott technológia: az idıközben kifejlesztett számítógépek alkalmazásával vezérelték. Végül pedig a függıleges tengely szerinti mozgás finomítására elıször alkalmaztak nagy nyomású olajfilmet, ezen forog a hatalmas villa. Az áttörésre már nem kellett negyed századot sem várni: két megoldás is született – és a világ jelenlegi legnagyobb távcsövei ennek eredményeképpen a két technológia valamelyikével készültek: - 57 -


Dr. Hegedüs Tibor

1.) az egyik továbbra is egyetlen tükörfelület elıállítását el állítását irányozza elı, de igen elvékonyíelvékony tott összefüggı üvegtesttel, és a mechanikai merevítés merevítés érdekében ezzel egybeöntött méhsejt-szerkezetőő merevítı merevít alappal – a tükör üvegolvadékának hőlési hő ideje így alapértelmezésben lecsökken (sokkal kisebb tömegekrıl van szó),, a csiszolási-polírozási csiszolási idejét a több évhez képest pár napra pedig azzal csökkentik, csökkentik, hogy az egész elıállítási el folyamat során megszakítás nélkül, pontosan szabályozottan azonos fordulatszámú forgatással végzik. A fizikából ismert, hogy a forgó folyadék felülete paraboloid alaal kot vesz fel – megfelelı forgási sebességgel kialakítható a kívánt ívánt görbülető görbület felület! Az Arizonai Egyetemen kifejlesztett, és üzemelı üzemel jelenlegi legnagyobb ilyen forgó tükörtükö készítı kemencében maximum 8,5 m-es m es „új generációs” tükrök készülhetnek, korábkorá ban elképzelhetetlennek tőnıen t en olcsó árakon. A világban egész ármádia ármád épült 8 m-es távcsövekbıll az ezredfordulón: 4 db ESO távcsı távcs Chilében, Gemini North (Hawaii) és Gemini South (Chile), a japán Subaru Hawaii szigetén, az óriás binokuláris távcsı távcs Arizonában (LBT),, stb. 2.) a másik eljárás kisebb mérető méret (1-2 m-es kisátlójú) hatszöglető tükör-elemekbıl tükör építkezik. Ezzel a módszerrel (jelenleg úgy gondoljuk) szinte korlátlan mérető méret óriástükör kirakható. Nehézsége a technológiának, hogy a vékony tükör elemeket sokkal több ponpo ton kell feltámasztani, a puzzle-szerően puzzle összerakott felület ület pontos kialakítása végett minden feltámasztó elem mozgatható/kontrollálható is kell legyen. Így épültek a világ jelenlegi legnagyobb mőszerei, mő a 10 m-es es kategóriájú gigászok: a Keck-I, Keck és Keck-II (Hawaii), HET (Texas, USA), USA) SALT (Dél-Afrika), GTC (Kanári ári Szigetek) – és ugyanilyenek lesznek a jövı számára tervezett óriások is (30, 50, akár 100 m-es m átmérıkrıl is szó volt).. Kihangsúlyozandó, hogy ellentétben a hagyományos távcsıtükrökkel, távcs itt egyetlen tükörelemen sem megy át az optikai tengely, azaz mindegyik mindegyik a parabolikus felület szimmetriatengelyétıl szimmetriatengelyét távoli, ú.n. „off-axis” axis” felület! Ezek megcsiszolása és a kívánt alak ellenırzése rzése a számítástechnikával megtámogatott optikai ipar csúcsteljecsúcstelj sítménye, korábban ilyenre nem lehetett volna lehetıség. lehet

13. képmelléklet: egy vékony, hatszöglető hatszöglet tükör-elem polírozása – és a teljes távcsı távcs szerkezeti rajza. Jól megfigyelhetı a mozaik-szerő szerően összerakott fıtükör, tükör, és a fény útja (Keck, USA)

- 58 -


TPF

Eljutottunk napjainkig. Az innováció fantasztikusabbnál fantasztikusabb megoldásaival a 400 év alatt a távcsövek fénygyőjtı felülete közel 50.000-szeresére nıtt, miközben minden felmerült problémát elıbb-utóbb sikerült megoldani. Pusztán ez azonban nem vezethetett volna Naprendszerünk százezernyi kis égitestjének felfedezéséhez, mozgásuk pontos tanulmányozásához, távoli csillagok közvetlen környezetének feltérképezéséhez, a galaxisok rejtelmeinek boncolgatásához – ha még a mai napig a távcsövek végébe szerelt kis okulárok fölé hajolva szemmel nézegetnénk a távcsı által alkotott képet, amint azt Galilei tette! A kép rögzítésének és feldolgozásának-kiértékelésének módozatában is hallatlan fejlıdés történt! Két és fél évszázadon keresztül az emberi látás és agyi „feldolgozási” folyamat volt a távcsıben látottak rögzítı és elemzı eszköze. Az észlelı tudósok egyszerően lerajzolták, amit láttak, és vagy közvetlen a távcsı mellett-, vagy késıbb a rajzok alapján próbálták értelmezni a látottakat. Késıbb finoman, egyenletesen bekarcolt és az okulárokba szerelt „szál-lemezek” segítségével pontosabban mértek szögtávolságokat, és elmésebbnél elmésebb eszközökkel megbecsülni a csillagok, bolygók, ködök fényességét – és „csak” ezeknek a számokká alakított információknak a feljegyzése volt a kutatás menete. Az emberi érzékelés azonban nem tévedhetetlen – tipikus példák a vizuális észlelések tévedéseire a Szaturnusz győrőrendszerének sokáig történı félreértelmezése; vagy még a 19. szd. vége felé is megesett tévedés: a Mars csatornáinak „felfedezése”… Az elsı, objektív képrögzítési eljárás a 19. szd. elsı felében kifejlesztett fotográfia volt. A csillagászat rögtön ott volt az új technika használatba vevıi között, és maga is jelentıs mértékben hozzájárult tökéletesítéséhez. Még ugyanabban az évben, amikor világszabadalmaztatják a fényképezési eljárást, 1839-ben elkészül az elsı csillagászati fénykép: Amerikában John William Draper (1811-1882) 20 perces expozíciós idıvel készít dagerrotípiát a Holdról. A fotográfiai technika továbbfejlesztésénél már találunk magyar nevet: Gothard Jenıét (1857-1909), akit a hazai csillagászati innováció egyik legelsı fontos alakjának tekinthetünk. Gothard Jenı herényi birtokán (ma Szombathely peremkerülete) öccsével számtalan mőszaki fejlesztést hajtott végre. A kor nemzetközi színvonalán felszerelt saját mőhelyükben számtalan távcsövet és meteorológiai mőszert készítettek hazai és külföldi obszervatóriumok részére. 1881-ben megalapított saját csillagvizsgálójuk számára is több mérımőszert maguk terveztek és készítettek el, pl. színképelemzı készüléket, szikrainduktorokat is. 1882-ben saját meteorológiai állomást hoznak létre (amely még halála után is, egészen 1918-ig mőködött). Készített mikrofont, fonográfot, ı tervezte meg az ikervári vízierımővet, és a vízierımő által fejlesztett elektromos áram felhasználásával ı indította útjára a szombathelyi villamos vasutat. A fényképezés egyik elsı hazai elıfutára volt, a fotózás csillagászati alkalmazásai tekintetében mindenképpen. Lefényképezte pl. a Lyra győrősköd központi csillagát, és színképét is – ennek segítségével a világon elsıként mutatta ki egy köd és egy csillag fizikai kapcsolatát. Számtalan ponton tökéletesítette a fényképezés folyamatát, hazánkban elsıként készített röntgenfelvételeket. Eredményeirıl könyvet is jelentetett meg (1886-ban munkássága elismeréseként a bécsi Photographische Gesellschaft Voig Händer társaság - melynek 1883-tól tagja volt ezüstéremmel tüntette ki). A csillagászat fejlıdésében játszott szerepéért 1883-ban az angol Royal Astronomical Society, majd 1884-ben a vezetı európai csillagászok egyesülete, a német Astronomische Gesellschaft is tagjává választja, míg levelezı taggá a Magyar Tudományos Akadémia csak 1890-ben…

- 59 -


Dr. Hegedüs Tibor

14. képmelléklet: Gothard Jenı fiatalkori képe, a fotózásról írt könyve, és egy röntgenfelvétele (1905).

A fotográfia lehetıvé tette a szabad szemmel megláthatatlan halványságú csillagok és kiterjedt objektumok finom részleteinek rögzítését is, hisz hosszabb ideig ki lehetett tenni a fényérzékeny filmet, lemezt a fény hatásának! Szögtávolságokat, fényességeket lehetett utólag akár többször is megismételve kimérni az egyszer leexponált képrıl – és évtizedekre el lehetett tenni az égbolt egy adott területét egy adott pillanatban rögzített képet. Számtalan eset ismert, amikor fontossá vált újra elıszedni az adott terület korábbi képét, hisz egy késıbb felfedezett égitest nyoma ott „lapult” régebbi expozíciókon, azokon megtalálva és újra kimérve pl. pontosítani lehetett a pályaelemeit, tengelyforgási idejét, stb. Bár hamar kiderült, hogy a fényességmérés tekintetében elérhetı pontossága igen korlátozott (nem sokkal jobb egy jól begyakorolt személy szabad szemes fényességbecslésénél), és jónéhány problémával is terhelt (idıvel nyúlik, repedezik, tönkremegy az emulzió), mégis általános használatban maradt egészen a 20. szd. 80-as éveiig. E sorok írója egyetemi hallgatóként még dolgozott a budapesti svábhegyi csillagvizsgálóban az 1930-as években-, valamint az odesszai csillagvizsgálóban 1968-78 között készült fotólemezek kiértékelésén, amely munkából szakdolgozatába-, és késıbbi néhány publikációjába került eredmények is születtek. A fotometriai pontatlanságok javításának igénye eredményezte az Einstein által értelmezett „külsı fotoelektromos effektus”-on alapuló pontos fényérzékelıkkel (fotocellák, majd fotoelektromos fotomultiplierek) megépített készülékek kifejlesztését, amelyek fénykorának az 1930-1950 (fotocellás fotométerek), valamint 1955-1985 (fotomultiplieres fotométerek) - 60 -


TPF

idıszakok tekinthetıek. Ebbıl a korszakból is ismeretesek hazai csillagászati innovációs próbálkozások, pl. ilyenre példa az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében (Virághalmy Géza vezetésével a 70-es - 80-as években) kifejlesztett több UBVRI fotométer és egy fotopolariméter. Ezek egyébként elvileg még ma is mőködıképesek – az más kérdés, hogy a sok használatban a multiplier csövek primer katódjának elektron-produkciós képessége „kimerül” (a legtöbbször használt területen „kiég”), ill. az elektronikus alkatrészek zajossága megnı. Hazai csillagászati-őrkutatási feladatok igényei serkentıleg hatottak az 1970-es években teret hódító új digitális elektrotechnika alkalmazására is. Erre vonatkozó helyi, bajai példa a TZK mőhold-követı távcsı digitális kiolvasású pozíciómérésének kifejlesztése, amely egyike lett az ország elsı digitális kutatási mőszereinek. Az ezred fokos pozíciómeghatározású mőszerrel rutinszerő mérések végül 1984-85-ben indultak meg, de csak rövid ideig folytak. Ez a példa már kicsit magán hordozza a hazai innovációs törekvések tipikus nehézségét is: az egyre fogyatkozó pénz, és a felmerülı technikai és adminisztratív nehézségek lelassították a kezdeti fejlesztési munka lendületét, és mire minden problémát sikerült leküzdeni, maga a fejlesztést létrehívó szakmai igény szőnt meg (idıközben megalkottak és fellıttek olyan mőholdakat, amelyek ugyanazokat a méréseket ott a „helyszínen”, a Föld körüli pályán elvégezték, amire a földfelszíni mőholdkövetı távcsövek szolgáltak - ráadásul sokkal pontosabban). Az innováció lényege lenne a gyorsaság, az igények felmerülése utáni gyors mérnöki tervezési munka, majd az azonnali gyártás. A hetvenes-nyolcvanas évek ipara láthatóan nem volt igazán rákényszerítve az ilyen módon mőködı fejlesztéseknek. Inkább csak jelszavakban, ill. egyes lelkes kutató-fejlesztı személyiségek önkéntes igyekezetén alapulva mőködött a dolog.

15. képmelléklet: A bajai „Digit-Vizuális Távcsı” (DVT) az új épület délkeleti mőszerállásán (1984)

- 61 -


TPF

MAGYAR NYELVŐ ELİADÁSOK

- 63 -


TPF

QUO VADIS DIALEKTUS Allgeier Magdolna fıiskolai docens, Tomori Pál Fıiskola Milyen jövı vár a magyarországi német nyelvjárásokra? Nyelvjárásokról és kutatásukról szólván nem kerülhetjük ki a több évszázados ismétlıdı s a dialektológiát közvetlenül érintı kérdést: valóban küszöbön áll a nyelvjárások kihalása? Nálunk is régóta kongatják már a vészharangot a nyelvjárások végleges eltőnésérıl. Magyarországra érkezı németek különbözı közép és délnémet nyelvjárásokat beszéltek. Az új hazában, összetett nyelvi kiegyenlítıdési folyamat révén csiszolódtak egységes, ún. keveréknyelvjárássá, az ugyanazon településen élı németek egymástól eltérı nyelvjárásai. A magyar nyelv a múlt század második fele óta mind nagyobb hatást és nyomást gyakorol a magyarországi németek kommunikációjára. Napjainkban a nyelvi asszimiláció hétmérföldes csizmában halad elıre, és gyakorlatilag a nyelvváltás meg is történt. Azt gondolom, hogy nem csak nyelvében él a nemzetiség. Egy idı után az identitástudat a nem nyelvi területekre kezd támaszkodni. A nyelvcsere folyamata és kutatása A világ lakosságának többsége nem egynyelvő, hanem inkább két- vagy több-nyelvő közösségben él. A kétnyelvőség egy-, illetve többnyelvőségbıl alakulhat ki, és a kétnyelvő helyzet egynyelvővé, háromnyelvővé vagy stabil kétnyelvőséggé fejlıdhet. A két- vagy többnyelvő közösségek vizsgálatakor ezért elsıdleges annak tisztázása, hogy a közösség életében a kétnyelvőség stabil, vagy pedig instabil (átmeneti) jelenségnek tekinthetı. A stabil kétnyelvő közösségek „megırzik” az általuk használt nyelveket. Ezzel szemben az instabil kétnyelvő közösségek saját nyelvük használatáról áttérnek egy másik nyelv használatára. Ez utóbbi közösségek a nyelvcsere folyamatát élik át. A nyelvcsere azóta létezı nyelvi jelenség, amióta a nyelvek kapcsolatba kerültek egymással. Weinreich megfogalmazása szerint nyelvcsere akkor következik be, ha a közösség egy nyelv szokásos használatáról áttér egy másik nyelv használatára. Európában a nyelvcsere a többségi nemzet irányába történı nyelvi és kulturális asszimiláció jele, ezért sajátos politikai velejárói vannak. A nyelvcserét folyamatnak kell tekinteni. E folyamat kezdetét jelzi, ha a közösség egy vagy több tagja nem használja többé csoportja anyanyelvét, hanem egy másik nyelvet beszél. A folyamat befejezésekor a közösség tagjai közül már senki sem beszéli a közösség eredeti nyelvét, csak az „új” nyelvet. Hogyan vélekedünk a nyelvjárások jövıjérıl? A jövı, mert nem ismerjük, titok. Az emberiség régi vágya, hogy a titkokat megfejtse. Szeretnénk tudni sok más mellett azt is, milyen jövı vár a nyelvekre, nyelvjárásokra, elsısorban persze saját nyelvünkre, nyelvjárásunkra. Válaszadást elsısorban a tudománytól várhatunk. Nyelvi kérdésekben értelemszerően a nyelvtudománytól. A dialektológia a nyelvek területi változatainak a nyelvészete, s tárgya a regionális nyelvváltozatok és a velük, illetıleg vizsgálatukkal összefüggı teljes nyelvtudományi problémakör.

- 65 -

Quo vadis dialektus

Allgeier Magdolna

Milyen jövı vár a magyarországi német nyelvjárásokra? Nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy milyen tényezık játszanak szerepet abban, hogy nyelvek és nyelvjárások születnek és kihalnak. Valójában egymondatos válasz is adható, nyelv és nyelvjárások akkor maradnak meg, ha lesznek olyan emberek, akik ezt a nyelvet s ezeket a nyelvjárásokat kapják anyanyelvükül, ha lesznek olyan emberek, akik megtartják és tovább is adják ıket. Tény, hogy a nyelvjárások fölött már évszázadok óta kongatják a vészharangot. A 19. században már magabiztos jóslatok hangzottak el, egy angol filológus például ezt írta: „Ahol ma a hatalmas méretekben könnyebbé vált közlekedési kapcsolatok korábban nem sejtett módon összevissza keverik az embereket, ott vége a helyi nyelvjárásnak, a mondáknak és szokásoknak; a vasúti síp elzengte halotti éneküket. Néhány éven belül el fognak tőnni.” (idézve: Magyar Nyelvır 1989: 466). Tény az is, hogy a nyelvjárások visszaszorulóban vannak mind a nyelvjárási beszélık számát, mind felhasználási területüket, mind pedig nyelvjárási sajátosságaik használati gyakoriságát tekintve. A nyelvek és a nyelvjárások jövıjét nagyban meghatározó tényezı az, hogyan vélekednek saját nyelvükrıl, saját nyelvjárásukról az emberek. Ha a közösség nagy többsége pozitívan vélekedik, akkor megtartják, ha negatívan, akkor az egyik fontos megtartó erı tőnik el. Ha valamihez negatívan viszonyulunk (rossznak, csúnyának, kevésbé értékesnek szégyellnivalónak érezzük), akkor (tudatosan vagy nem tudatosan) kerüljük, kevésbé vagy egyáltalán nem használjuk. Ha valamit elınyösnek vélünk, hasznosnak, szépnek, követendınek, divatosnak érzünk, keresni, követni, használni fogjuk. Szaknyelven presztízsnek nevezzük azt a tekintélyt, társadalmi elismertséget, amelyre pozitívnak tartott tulajdonságok alapján tesz szert személy, csoport vagy valamely jelenség (például nyelv vagy nyelvjárás). Az ellentett fogalom a stigma, amely társadalmi megbélyegzést, leértékelést jelent. Ez utóbbi negatívnak tartott tulajdonságok alapján születik. Közismert, hogy a legtöbb európai nyelvközösségben a nyelvjárások stigmatizálva vannak a köznyelvvel szemben, s visszaszorulásuk egyik oka éppen ez: hogy tudniillik a nyelvjárási beszélık a megbélyegzéstıl menekülve is igyekeznek a tekintélyes nyelvváltozatot, a köznyelvet használni, és stigmatizált nyelvjárásukat feladni. Tegyük föl a kérdést most magunknak: mit hoz a jövı? Induljunk ki abból a nyelvészeti tapasztalatból, hogy a nyelvben az maradhat meg, aminek van funkciója, a nyelvváltozatok közül pedig azok, amelyeknek van olyan funkciójuk, amelyik nincs meg a többi nyelvváltozatban. Van-e a nyelvjárásoknak ilyen szerepköre? Ha a nyelv és a nyelvváltozatok is csak a kommunikáció eszközei volnának, akkor föltehetıleg eltőntek volna a nyelvjárások azokból a nyelvekbıl, amelyeknek van írott és beszélt köznyelvük és szaknyelveik. A nyelveknek azonban más funkciói is vannak. Például társadalmi szimbólum szerepük is van, kultúrahordozók is, hogy a nyelvjárási szempontból két legfontosabbat említsem. A nyelvjárás a szőkebb közösséghez tartozást jelzi, fejezi ki, illetıleg a helyi kultúra része. A nyelvjárási beszéddel jelzem, hogy a nyelvközösség tagjaként egy szőkebb közösségnek vagyok elsıdleges tagja. Azt, hogy a nyelvjárással jelezni tudjuk, hova valók vagyunk, honnan származunk, jelezni tudjuk az együvé tartozást az ezt a nyelvjárást beszélıkkel. Mindaddig, amíg a nyelvjárásoknak megmarad az a szerepköre, hogy a szőkebb közösség együvé tartozását fejezik ki vele, addig nagy valószínőséggel meg is marad a nyelvjárások nagy része. Nyelvjárásokról és kutatásukról szólván nem kerülhetjük ki a több évszázados ismétlıdı s a dialektológiát közvetlenül érintı kérdést: valóban küszöbön áll a nyelvjárások kihalása Nálunk is régóta kongatják már a vészharangot a nyelvjárások végleges eltőnésérıl. Nos két évszázad óta minden nemzedék saját korában látja jelentkezni azokat a döntı tényezıket, amelyek a nyelvjárások kihalásának racionális okát adják. Kezdetben az anyanyelvő egyházi alkalmakat, majd az iskoláztatást, késıbb a gızmozdonyok megjelenését és a közlekedés föllendülését, ezt követıen az iparosodást kísérı nagyarányú belsı migrációt és né- 66 -


TPF

pességkeveredést emlegették, újabban a tömegtájékoztató eszközöknek a köznyelvet mindenhova eljuttató hatása, a tudományos-technikai forradalomnak a nyelvhasználatot is befolyásoló következményei, az urbánus szemléletmód terjedése, a hagyományos paraszti gazdálkodás megszőnte említtetik. Identitás és nyelvhasználat a magyarországi németeknél Egy nemzeti kisebbség létének meghatározásához alapvetı, ha nem egyike a legfontosabb ismérveknek, nyelvállapotuk, mindenkori nyelvhasználatuk és kódválasztásuk, ill. az abban megnyilvánuló stratégiáknak a leírása, megértése. Sokak szerint a kisebbség egy adott nyelvállapota határozza meg a kisebbség asszimilációjának mértékét. A magyarországi német kisebbség esetében nincs könnyő dolgunk, hiszen egy kb. 300 éve magyar környezetben élı kisebbségrıl van szó, amelynek nyelvi és identitásbeli állapotát a történelem viharai és természetszerően saját belsı fejlıdésük törvényszerőségei alakították olyanná, amilyennek most látjuk és leírhatjuk. Történeti elızmények A 18. század folyamán tervszerő kamarai és magánföldesúri telepítések révén Magyarországra érkezı németek különbözı közép és délnémet - elsısorban rajnai-frank-hesseni illetve bajor-osztrák - nyelvjárásokat beszéltek. Az új hazában, összetett nyelvi kiegyenlítıdési folyamat révén csiszolódtak egységes, ún. keveréknyelvjárássá, az ugyanazon településen élı németek egymástól eltérı nyelvjárásai. Ezek a helyi nyelvjárások - melyek kialakulásuk óta csak csekély mértékben változtak - töltötték be a magyarországi németek túlnyomó többségénél egészen a 20. század elejéig az elsıdleges kommunikációs eszköz szerepét. Egy nyelvjárások felett álló regionális köznyelv megléte és valószínősíthetı ad-hoc használata - a hazai németség életformája és alacsony mobilitása miatt - egyrészt idıszakos alkalmakhoz, másrészt nemekhez kötött volt. Olyan, az egyes faluközösségek határain túlmutató aktivitások, mint a lányok szolgálóként más településeken eltöltött hónapjai, ritkábban évei, valamint a férfiak vásárokkal kapcsolatos tevékenysége és katonai szolgálata nyújthattak csak igen behatárolható alkalmakat egy ilyesfajta nyelven belüli kiegyenlítıdésre. Noha a német irodalmi nyelv írott és beszélt formában egyaránt jelen volt mind az oktatásban mind a szószéken, ismerete a magyarországi németek túlnyomó többségénél inkább receptív mint produktív módon jelentkezett. A magyar nyelv a múlt század második fele óta mind nagyobb hatást és nyomást gyakorol a magyarországi németek kommunikációjára. Ez egyrészrıl a hazai német nyelvjárásokba beépülı magyar kölcsönszavakon keresztül jelentkezik, másrészt a magyarországi németek mind biztosabb és átfogóbb magyar nyelvismeretében és ezzel összefüggésben a magyar nyelv használatában nyilvánul meg. Kisebbségek, nyelvszigetek esetében a többségi nemzet - esetenként más, környezı kisebbségek - nyelvébıl való szókölcsönzés, az évszázados egymás mellett élés természetes velejárója. A magyarországi német nyelvjárásokban is találunk magyar jövevényszavakat, köztük számos olyan korai átvételeket is, melyek teljes mértékben alkalmazkodtak az egyes német nyelvjárások hang- és formarendszeréhez. A jövevényszavak egy része gazdagította a német nyelvjárások szókincsét, ide elsısorban olyan átvételek tartoznak, melyek a betelepülı németek számára addig ismeretlen - nem ritkán speciálisan magyar - tárgyakat, fogalmakat, tartalmakat jelöltek. A hétköznapoknak - elsısorban szókölcsönzésben lecsapódó - jobbára helyi specifikus gazdasági, valamint szélesebb értelemben vett kulturális szükségszerőségei mellett a múlt század utolsó harmadától egyre inkább átfogó és többrétő gazdasági, szociális és politikai fo- 67 -

Quo vadis dialektus

Allgeier Magdolna

lyamatok - mint az iparosítás, az urbanizáció, a közlekedési hálózat mind teljesebb kiépülése és ezekkel összefüggésben a növekvı mobilitás, az anyanyelven való oktatás visszaszorítása, valamint a társadalmi felemelkedés minden formájának magyar nyelvtudáshoz való kötése, hogy csak a legfontosabbakat említsük - határozzák meg a hazai németség nyelvhasználatát és azon belül a magyar nyelv egyre fokozódó térnyerését. A magyarországi németek nyelvhasználata 1945-tıl napjainkig Az 1945-ös év a magyarországi németek nyelvhasználata és - ezzel szoros összefüggésben - önazonosulása tekintetében igen fontos vízválasztó. A második világháborút követı évtizedek nyelvi, nyelvhasználati és tudati folyamatainak alakulását különbözı sokrétő, egymással több szálon is összefonódó folyamatok befolyásolták. A magyarországi németséget érintı politikai, gazdasági és jogi retorziók - többek között kitelepítés, internálás, vagyonelkobzás, jogfosztottság, az anyanyelv használatának tiltása - valamint olyan általános politikai és gazdasági folyamatok fejtettek ki negatív hatást, mint a mezıgazdaság kollektivizálása és ezzel egyidejőleg az egyéni parasztgazdaságok felszámolása, az urbanizáció és az iparosítás folytatása, a valamikori zárt faluközösségek felbomlása. Ezen események és tények következtében az összlétszámát illetıen a háború elıttinek kevesebb, mint a felére csökkent németség lehetıségei anyanyelvének használatára erısen beszőkültek, ugyanakkor jelentısen megnövekedett azon hivatalos és privát szituációk és nyelvhasználati szférák aránya, ahol a csak magyar államnyelvet lehetett, vagy kellett használniuk. A magyarországi németek nyelvhasználatában három kommunikációs eszköz játszik struktúraalkotó szerepet, a helyi német nyelvjárások, a német irodalmi nyelv és a magyar nyelv. Egy ilyen bonyolult struktúra esetében igen érdekes, de ugyanakkor meglehetısen összetett kérdés az egyes kommunikációs eszközök egymáshoz való viszonya és a beszélık hozzájuk kapcsolódó érzelmi és tudati beállítódása. Egy 1996-97-ben készített reprezentatív felmérés egyik kérdése - a három kommunikációs eszköz minıségi és mennyiségi mutatok által definiált helyi értékét pontosabban meghatározandó - az anyanyelv fogalmának meghatározására, illetve az anyanyelv és az idıben elsı, valamint második nyelv esetenkénti konkrét megnevezésére vonatkozott. Az anyanyelvre vonatkozó, sok bizonytalansági tényezı által fémjelzett válaszokat a bennük meghatározó szerepet játszó azonosító jegyek és vezérmotívumok alapján, a következı csoportokba oszthatjuk: van, aki a szülıi házzal és az abban legtöbbet beszélt nyelvvel azonosítja az anyanyelvet, van, aki az idıben elsıként tanult nyelvet tekinti annak, mások az általuk legjobban beszélt nyelvet, és vannak, akiknél egyfajta Magyarországgal, mint hazával a magyarokkal és ezen keresztül a magyar nyelvvel szembeni lojalitásból kiindulva történik az anyanyelv meghatározása. A válaszokban nagyfokú bizonytalanság rejlett. A legtöbb válaszban ezek a kategóriák, illetve motívumok együttesen szerepeltek, valamint - és ez fıként a két legidısebb generációnál volt jellemzı - különbséget tettek a jelenlegi és a múltbéli helyzet között, hogy tudniillik régebben egy német nyelvjárás volt az anyanyelvük. Mivel azonban kevés alkalmuk van ennek használatára és gyakorlására és mert a magyar nyelv adja meg nekik a teljes kommunikációs magabiztosságot, ma már a magyar nyelvet tekintik anyanyelvüknek. Igen érdekes az a jelenség, mely fıként a középsı és fiatalabb generációknál fordult elı gyakran, hogy még annak ténye is feledésbe merült, hogy a szülıi ház által közvetítetten a helyi német nyelvjárást sajátították el. A magyarországi németek nyelvhasználatában a következı folyamatok látszanak kikristályosodni. A helyi német nyelvjárások mindinkább visszaszorulnak, a legidısebb generációtól a mind fiatalabbak felé haladva ismeretük és használatuk graduálisan csökken. Míg az idısebbek sok helyütt általában még aktívan beszélik, addig a fiatalabbaknál - már a középsı generációknál is - egyre inkább csak egy mind beszőkültebb értési szintet dokumentálhatunk, sok esetben sajnos azt sem. - 68 -


TPF

A nyelvjárás visszaszorulása és helyenkénti teljes eltőnése mellett a német irodalmi nyelv mind nagyobb térnyerése és presztízsnövekedése az a másik jelentıs tényezı, mely fıként a nyolcvanas évek végétıl jelentısen befolyásolja és gazdagítja a magyarországi németek kommunikációs aktivitásait és repertoárját. Statisztikai kimutatások szerint a magyarországi németség körében - az országosan vezetı angollal szemben - messzemenıen a német a legnépszerőbb, iskolai keretek között választott idegen nyelv. Ebben a folyamatban természetesen szerepet játszik a német nyelv általános nemzetközi presztízse, valamint az a tény, hogy a német nyelvtudás gazdasági faktorként is konvertálható az európai munkaerıpiacon. A magyar nyelv a kommunikáció minden szintjén az elsıdleges nyelv szerepét tölti be. Nemcsak a nyilvánosság nyelve, hanem a privát szférából is egyre inkább kiszorítja a nyelvjárást. A magyar nyelv használati frekvenciáját növelik a már több generáción keresztül adatolható vegyes házasságok, ahol a németül nem beszélı partnert, illetve rokonokat kirekeszteni nem akarván, automatikusan a magyar válik a hétköznapi kommunikáció nyelvévé. A hazai németek nyelvjárásai századunkban, fıleg a kitelepítés után fokozatosan háttérbe szorultak. Mindig is gondot jelentett a nyelvjárás a mindennapi kommunikáció szőkebb régión túli esetekben. A bajor, a sváb, a frank (rajnai és keleti frank) nyelvjárások egy-egy nagyobb régióban kiegyenlítıdnek, de a nyelvjárást beszélık nem nagyon ismerték a német irodalmi nyelvet. A Hochsprache - irodalmi nyelv - szerepét azonban a német irodalmi nyelv nem tudta betölteni (kivéve az egyházi használatát) s a szigethelyzetben élı kisebbségekhez hasonlóan, a németek esetében is a magyar irodalmi nyelv, ill. köznyelv vette át ezt a funkciót. Nyelvjárás és irodalmi nyelv kapcsolata tehát sajátosan alakult a hazai németeknél. A magyarsággal való évszázados együttélés, a német iskolázás hiánya, az elszakítottság a német köznyelvtıl befolyásolták ennek a sajátos nyelvi rétegzıdésnek a kialakulását. Századunk a nyelvjárást beszélık számára a nyelvvesztés korszaka. Az ismert történelmi okok miatt a nyelvjárás 45 után 15-20 évig teljesen visszaszorult a szők közösségekbe, s az ún. belsı identitástudat részévé vált. Idegenek elıtt ritkán használt kommunikációs eszköz lett. Az elmúlt években számos dolgozat, felmérés készült a németség nyelvhasználatát illetıen. A vizsgálatok a nyelvszociológia, a kontaktus-nyelvészet legújabb módszereit alkalmazva egyéni kommunikációs szituációkat is átfogtak. Szinte valamennyi tanulmány hasonló következtetésre jutott, a német nyelvjárás még él az idıs generációk nyelvhasználatában korhoz, nemhez, szituációkhoz kötve. Az irodalmi nyelvet az iskolában kell megtanulni. A nyelvjárás megléte, használata függ a település regionális elhelyezkedésétıl, nyitottságától avagy zártságától, valamint a településen élı közösség sajátosságaitól. A német nyelvjárást, mint kommunikációs eszközt elsıdlegesen az 1945 elıtt született generációk használják, a nık jobban ragaszkodnak a dialektushoz, mint a férfiak, a hazai német értelmiségi réteg is kerüli a nyelvjárást, az ingázók körében is visszaszorul a nyelvjárás, a gazdaságilag korlátozottabb települések jobban ragaszkodnak a nyelvjáráshoz, a nyilvános közéleti szereplések a nyelvjárást szintén háttérbe szorítják, az identitást erısítı attitődök a nyelvjárás megırzését elısegítik. Szülıfalum, Harta nyelvi helyzete Hartán a kommunikáció eszközét a XX. sz. közepéig a Német Birodalom különbözı területeirıl magukkal hozott, itt kialakult helyi nyelvjárás jelentette, amely az új hazában, összetett nyelvi kiegyenlítıdési folyamat révén alakult ki, csiszolódott össze különbözı hessenpfalzi, rajnai frank középnémet dialektusokból.

- 69 -

Quo vadis dialektus

Allgeier Magdolna

Nagyszüleink nem igen tudtak magyarul, a falu határát is ritkán lépték át, s ha igen, akkor fıleg a férfiak, a mesteremberek, hajósok, akik vásárokban, katonaságnál tanulták meg kicsit magyarul és a bajor osztrák úri nyelvet, ık vetették le elıször a népviseletet is. A többség életében svábul jelent meg a család, a munka, a gyerekkor, a hagyomány, tehát mindaz, ami múltjukat idézte és múltjukkal kötötte össze ıket. A magyar nyelvet kényszerítı praktikum miatt használták hivatalos ügyek intézésekor, vagy idegenek jelenlétében. Imre Samu (Imre, 1987, 528-529.) megállapításai jellemzıek a sváb anyanyelv használatának mai helyzetére: „szinte törvényszerőnek nevezhetı, … hogy együtt élı nyelvek közül hosszabb távon az marad meg, amelynek szerepköre, funkciói szélesebb sávon fedik a mindenkori korszerő, aktuális társadalmi tevékenységek szükségleteit, … és egy csoport anyanyelvének megmaradási feltétele, hogy a nyelv használatos és hasznos legyen a társadalmi szerepkörök, tevékenységek minden területén.. Ez azt jelenti, hogy az anyanyelvi közélet hiányában elıbb utóbb valamennyi beszélt nyelv óhatatlanul beszőkül. ” 1945 után a nyelvjárás mindinkább visszaszorult a privátszférába, az idısebb generáció még otthon, a szomszédokkal a kispadon még használja, de a fiatalabbaknál helyét a magyar nyelv vette át. Közülük sokan sajnálják, hogy nem beszélik nagyszüleik nyelvét és gyerekeiknek sem tudják átadni, ezért nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy gyerekeik iskolai úton elsajátítsák a német nyelvet. Napjainkban a nyelvi asszimiláció hétmérföldes csizmában halad elıre, és gyakorlatilag a nyelvváltás meg is történt. Törvényszerő-e, hogy az anyanyelv elvesztésével felbomoljon egy etnikai csoport, megszőnjön kohéziója és eltőnjön? HARTA példáján azt gondolom, hogy nem csak nyelvében él a nemzetiség. Egy idı után az identitástudat a nem nyelvi területekre kezd támaszkodni. Élhet szokásaiban, zenéjében, táncaiban, népviseletében, tárgyi eszközeiben, erkölcsiségében, történelmi tudatában. A generációkon keresztül megırzött és megtartó kulturális tradíciók tudatos, jelenhez igazított vállalása, és beépítése a mindennapokba – a hagyományırzés – az etnikai túlélési stratégia egyetlen lehetséges eszköze.

- 70 -


TPF

Irodalomjegyzék Bindorffer, Gy. (2005.) Wir Schwaben waren immer gute Ungarn. In: Ungarndeutsches Archiv, 8, Budapest: ELTE Germanistiosches Institut, 1-179. Erb, M.-Knipf, E. (1996.) Kétnyelvőség és identitás a magyarországi németek körében. In: Kisebbségkutatás, 3, 291-292. Hutterer, C.J. (1991.) Hochsprache und Mundart bei den Ungarndeutschen. In: Manherz, K. (Hrsg.) Aufsätze zur Dialektologie, Budapest: (Ungarndeutsche Studien 6.), 253-281. Hutterer, C.J. (1991.) Deutsch-ungarischer Lehnwortaustausch. In: Manherz, K. (Hrsg.) Aufsätze zur Dialektologie, Budapest: (Ungarndeutsche Studien 6.), 409-427. Imre Samu: Nyelvi változás, nyelvi tervezés Magyarországon (In: Magyar tudomány 7-8, 513-531) Manherz, K. (Hrsg.) (1988.): Die Ungarndeutschen. Budapest: Útmutató Verlag (Welt im Umbruch 1.)

- 71 -


TPF

KALOCSA TELEPÜLÉSSZERKEZETÉNEK KIALAKULÁSA Asbóth Miklós a Tomori Pál Városi és Fıiskolai Könyvtár igazgatója, Kalocsa Kalocsa, az ezeréves érseki székhely az államalapítás elıtt az Árpád nemzetség fontos családi tanácskozó helye volt. Nem véletlen, hogy Szent István király a székhelyén, Esztergomban székelı érsekség mellett Kalocsán alapította meg az ország második érsekségét. A város középkori és török kori területe a Csorna-foktıi árapasztó fıcsatorna (köznyelven: Vajas) és a mai Petıfi Sándor utca helyén volt egykori Kígyós vízfolyás között terült el. A 18. században megnövekvı lakosság már nem fért el a középkori város területén, így további területeket építettek be. Elıször az Újvárosban, majd a 18. században Eperföld területén építkezett a város lakossága. Az egyház a Belvárosban építkezett. A 19. század folyamán a korabeli városszéli területek épültek be. Nagyarányú, tervszerő építkezések a 20. században folytak, míg az ezredforduló idején kialakult Kalocsa jelenlegi településszerkezete. Kalocsa területe a történelmi idıkben mindig lakott hely volt. Legrégebbi biztos adatok szerint az i. sz. 300-as években a város területén kelta település létezett, amelyet a Huber-ház (Szent István király út 6., ma Szent István ház) 1990-es átalakításakor talált régészeti emlékek bizonyítanak, amelyek ma a Viski Károly Múzeumban láthatók.1 A honfoglalás körüli idıkbıl már írásos emlékek bizonyították, hogy a város már megerısített hely volt. A város, amelynek egyes idıszakairól több, más idıszakairól (elsısorban a középkorból) kevesebb biztos információnk van, gyakorlatilag egyidıs a magyar állammal. István király 1000 körül Kalocsán érsekséget alapított, amely évszázadokon keresztül a magyar katolikus egyház második legfontosabb központja volt.2 A város létrejöttében, fejlıdésében és fennmaradásában egyaránt közrejátszottak természetföldrajzi, társadalom- és gazdaságtörténeti okok. A terület, amelyen Kalocsa fekszik, a középkorban a szerteágazó Duna kiöntései között, jól védhetı terület volt, ugyanakkor elég magasan feküdt ahhoz, hogy a Duna gyakori áradásaitól, a legnagyobb áradások kivételével, mentesüljön. A környezı települések is a Kalocsai Sárköz magasabban fekvı területein alakultak ki. A környéket a Duna mellékágai hálózták be, amelyek túlnyomó része a 19. század második felében, a dunai védıtöltések megépülése után eltőntek.3 Ezek közül a legjelentısebb a Vajas volt, amely Foktınél kiszakadva a Dunából kelet felé tartott, majd Kalocsánál délre fordulva a Dunával többé-kevésbé párhuzamosan haladva, Bács környékén visszatért a Dunába.4 Több helyen természetes vagy részben mesterséges medrekkel összeköttetésben állt a Dunával. A másik jelentıs vízfolyás, amely távolabb volt Kalocsától, a Kalocsai Sárköz keleti határa volt, de a környék életét jelentısen befolyásolta, az İrjegnek nevezett, részben az óholocén Duna-szakasz elmocsarasodott maradványa, részben természetes vízfolyás volt (fıként az árvizes, csapadékos években). A Dunaharaszti környékén a Dunából kiszakadó fattyúág (felsı részén Turján volt a neve) Kalocsától keletre, a homokhátság nyugati peremét követve Baja fölött tért vissza a Dunába.5 A Kalocsai Sárközben a középkortól egészen a 19. sz. második felében végrehajtott Duna-szabályozásig a Duna 1

GALLINA Zsolt 1996. 21. WINKLER Pál 1927. 12. 3 ROMSICS Imre 1987. 58-59. 4 GYÖRFFY György 1987. 322-323. 5 ROMSICS Imre 1987. 31-35. 2

- 73 -

Kalocsa településszerkezetének kialakítása

Asbóth Miklós

és a nagyobb vízfolyások között (Vajas, İrjeg) többé-kevésbé állandó összeköttetések voltak a fokok, palék, erek stb. révén. Csapadékosabb, árvizes esztendıkben ezek a mélyedések megteltek vízzel és csak a környezı felszínbıl néhány méterre kiemelkedı területek, az u. n. göröndök maradtak szárazon. A Kalocsai Sárköz állandó települései, köztük Kalocsa is ilyen göröndre települt.6 A természetföldrajzi adottságok meghatározták a terület gazdálkodási formáját is. A Kalocsai Sárközben a középkortól egészen a 19. sz. közepétıl megkezdett ármentesítési munkákig, lényegében, az ártéri gazdálkodás volt a jellemzı, ahol jelentısebb szerep jutott az állattenyésztésnek, mint a növénytermesztésnek. A város az u. n. kalocsai göröndre épült. A görönd a környezı terület szintjénél valamivel magasabban fekvı terület, amely az átlagos szintő árvizek esetén is szárazon marad, így állandó tartózkodásra alkalmas volt. A Kalocsai Sárköz településeinek túlnyomó része is göröndökre települt. A kalocsai görönd tulajdonképpen több göröndbıl áll, amelyek a mai Szentháromság tér központból sugár irányban, dél-délnyugattól keletig helyezkednek el. A kalocsai göröndöt alkotó kisebb göröndöket eredetileg vagy vízfolyások, mocsaras területek (Árpás, Kígyós, Lepcsobora vagy Légcsobora stb.) vagy mélyebben fekvı szárazulatok választották el egymástól. A vízfolyások a múlt század második felében végrehajtott Dunaszabályozások következtében elveszítették utánpótlásukat és kiszáradtak, majd feltöltötték ıket. A mélyebben fekvı területek az idık folyamán feltöltıdtek, illetve mesterségesen feltöltötték. Maradványaik néhány helyen (Kossuth Lajos utcában a mentıállomás mögött és az utca déli oldalán a kertekben, a Zerge utcában stb.) még ma is láthatók. A kalocsai görönd részei: Belvárosi görönd a mai Belváros területén, a Petıfi Sándor utca (az egykori Kígyós) és a Csorna-foktıi árapasztó fıcsatorna (egykori Csilás Palé), valamint a Vajas között terül el. Az északi vége magasabb és keskenyebb, a déli vége alacsonyabb és szélesebb. Ez a jellegzetesség több göröndön is megfigyelhetı: a Szentháromság tér felöli részük keskenyebb, a tértıl távolabbi részük pedig szélesebb. Ebbıl adódik a legrégebbi, a fıszékesegyháztól sugárirányban elhelyezkedı kalocsai utcák jellegzetessége, hogy a Szentháromság tértıl távolabb lévı részük sokkal szélesebb, mint a Szentháromság térhez közelebb lévı részük. (Szent István király út, Hunyadi János utca, Dózsa György utca. Eltérı oka van a Petıfi Sándor utca hasonló jellegzetességének, noha rendelkezik a jellegzetes szétnyílással. Az utca egy, elıször természetes módon feltöltıdött, majd a szilárd útburkolat készítése idején mesterségesen továbbtöltött vízfolyás, a Kígyós helyén alakult ki.) A görönd határai délnyugaton a Csilás Palé és a Vajas, északkeleten a Kígyós nevő vízfolyások voltak. Újvárosi – Szılıhegyi görönd a belvárosi görönd folytatása a Petıfi Sándor utca és a Miskei út, valamint a Nagymezı utca között. A belvárosi göröndtıl a középkorban a Kígyóst a Vajassal összekötı mellékág, a 18. században, valószínőleg, egy mesterségesen készített csatorna választotta el az Obermayer tér és a Malatin tér találkozása tájékán. Cigányvárosi görönd nagyjából Petıfi Sándor utca és az Erkel Ferenc utca – Illyés Gyula utca között lévı terület. Eperföldi görönd a Dózsa György utca két oldalán fekvı terület, melynek nagysága vetekszik a belvárosi görönd területével, talán nagyobb is annál, de az átlagmagassága alacsonyabb. Délnyugaton a Kígyós, északon a Kígyós és az Árpás mellékágai határolták, amelybıl a belváros felöli része korábban feltöltıdött (vagy feltöltötték), így egy lefolyástalan terület alakult ki a Dózsa György utca elején (a csapadékvíz végleges elvezetését csak az 1990-

6

BÁRTH János 1975a. 51.

- 74 -


TPF

es évek elején oldották meg). A külsı mellékág még a 19. sz. közepén is élı víz volt, melynek emléke a Kishalas városnegyed nevében maradt fenn. Kis Kalocsai görönd a Malom utca és a Kubinszky utca – Zöldfa utca között lévı területen helyezkedik el. Kossuth Lajos utcai görönd az utca két oldalán, nagyjából a rendırkapitányságtól a Pataji útig húzódott. Északról a Hunyadi Sporttelep helyén volt Lepcsobora (Légcsobora) mocsár7 és az attól keleti irányba húzódó árokszerő mélyedés, délrıl a Kubinszky utca és a Kossuth Lajos utca között húzódó, részben már feltöltıdött horpadás határolta. 48-as utcai görönd az utca két oldalán, a Lepcsobora (Légcsobora) mocsár és a mai Csornafoktıi árapasztó fıcsatorna között húzódott.

A középkori és a török kori Kalocsa településszerkezete Kalocsa környéke a honfoglalás után az Árpád-nemzetség szállásterületéhez tartozott. A közelben volt a négy Árpád-fi szállásterületének közös határa, ezért Kalocsa az Árpád nemzetség egyik fontos családi tanácskozó helye, központja lett. István király az államalapítást követı egyházszervezı munkája során az egyházi központokat a királyi birtokokon alapította meg.8 Így volt Kalocsa esetében is, ahol 1000 körül megalapította a kalocsai érsekséget. A települést és a környék néhány jelentısebb birtoktestét a kalocsai érseknek adományozta. Ezzel a tettével évszázadokra meghatározta Kalocsa sorsát. A középkori Kalocsa a belvárosi göröndön alakult ki, amely legjobban volt védve a gyakori vízjárásoktól, mivel ez a terület emelkedett ki legmagasabban a környezetébıl és megfelelı nagyságú volt ahhoz, hogy a középkori Kalocsát befogadja. Tulajdonképpen két párhuzamos utcából (a mai Szent István király út és a Hunyadi János utca), továbbá az utcák északi végén, a görönd legmagasabb pontján lévı nagyobb térbıl (a mai Szentháromság tér, illetve a Szent István király út és a Hunyadi utca eleje a Belvárosi Általános Iskola épületéig) állt. A téren álltak az egyház épületei, az érseki vár, a fıszékesegyház, a városi plébániatemplom és egy kápolna. A plébániatemplom és a kápolna között terült el a temetı.9 Az utcákról és az épületekrıl nagyon kevés információ maradt fenn, amelyeknek egy része már a török megszállás idején keletkezett.10 A két utca neve, valószínőleg azonos volt az 1548-as török adóösszeírásban szereplı utcanevekkel. A nagyobbik utca (a mai Szent István király út) Nagy utca, a kisebbik (a mai Hunyadi János utca) Kis utca nevet viselhette.11 Az egyházi rendeltetéső épületektıl délkeletre terült el a polgárváros, amit a mai Kalocsai Gyermekotthon, a Szent István király út 17. és a Hunyadi utca alsó részérıl elıkerült régészeti leletek bizonyítnak. Kalocsa középkori érsekei a 11. sz. vége után inkább a Szent László király által alapított második érseki székhelyen, az érsekség központibb helyén fekvı Bácsban tartózkodtak, minek következtében Kalocsa fejlıdése lelassult, majd hanyatlásnak indult. Gyıri Saul érsek (11921202) megszakította ezt a folyamatot, ı inkább Kalocsán tartózkodott. Kalocsai jelenléte a város megújult fejlıdését hozta magával. Feltehetıen érseksége alatt jött létre a kıfaragó, templomépítı kalocsai mőhely, amelynek tagjai több magyar templom építésénél (ócsai, jánoshidai premontrei prépostság, aracsi bencés apátság, a Csák nemzetség vértesszentkereszti családi monostora stb.) és a második kalocsai székesegyház építésénél is közremőködtek.12

7

Térkép 1881. GYÖRFFY György 1977. 73. 9 GYÖRFFY György 1987. 431. 10 CSELEBI, Evlia 1904-1908. 2. köt. 214-215. 11 VASS Elıd 1980. 49. 12 MAROSI Ernı 2000. 65-67. 8

- 75 -


Asbóth Miklós

A kalocsai vár nagyjából egyidıs az érsekséggel. Asztrik érsek (1000-1034 körül) építette fából és földtöltésbıl a vízi vár jellegő erıdítményt a mai érseki kastély helyén. Keletrıl a Kígyós, északról és nyugatról a Csilás Palé, délrıl mesterséges vizesárok határolta. A tatárjárás idején pusztult el. Az elpusztult várat Benedek érsek (1243-1254) építette újjá. Az új vár már kıbıl készült. Maradványait felhasználták a mai érseki kastély építésekor. A középkori vár maradványai ma is láthatók a kastély nyugati részén a pincében. Károly Róbert Jánki László érsek (1317-1337) halála után, 1337-ben lefoglalta a gazdátlanul maradt várat és besorolta a magyar várrendszerbe. A királyi uralom alatt tovább építették, erısítették a várat és királyi helyırség tartózkodott benne. Károly Róbert halála után, 1342-ben került vissza a vár az érsekség tulajdonába. A közelgı török veszély miatt, 15. század végén Váradi Péter érsek (1481-1501), 1523 után pedig Tomori Pál érsek (1523-1526) tovább erısítette a várat.13 A mohácsi csatavesztés után a vár többször cserélt gazdát, majd 1541 ıszén a törökök végleg elfoglalták. 1543 után állandó, kis létszámú török helyırség került a várba. Mivel a várnak nem volt különösebb katonai jelentısége, a török megszállás alatt nem foglalkoztak a karbantartásával. 1602-ben vagy 1603-ban megpecsételıdött a vár sorsa. Pográny Benedek naszádos hajdúi megtámadták Kalocsát, felgyújtották a várat és a várost. A pusztulás olyan nagymértékő volt, hogy a török helyırség ideiglenesen el is hagyta Kalocsát. Visszatértük után nem állították helyre a várat. A vár helyreállításával csak a 18. sz. elején Széchenyi Pál érsek (16961710) és Csáky Imre érsek (1710-1732) próbálkozott.14 A székesegyház Asztrik érsek, Kalocsa elsı érseke idejében épült, 1000 után a mai fıszékesegyház helyén, de némileg eltérı tájolással. Míg a mai templom tengelye kelet – nyugati irányú, addig az elsı székesegyház tengelye kb. 25-26°-kal eltért tıle. Háromhajós, bazilikális elrendezéső templom volt különálló két toronnyal, amiket késıbb egybeépítettek a templommal. A templom téglából és kıbıl vegyesen épült. A templom maradványait elıször Henszlmann Imre (1813-1883) kutatta. 1869 ıszén. Haynald érsek (1867-1891) megbízásából öt héten keresztül végzett ásatásokat a mai fıszékesegyház déli fala elıtt, 8 méter mélyen és a szentélyben, 1,8 m mélyen. Az ásatások alapján állapította meg az elsı székesegyház fekvését, alakját és elrendezését, továbbá következtetett a második és harmadik székesegyház építésére is. Az Árpád-kori templom maradványainak nagyobb arányú feltárására 1910−1911 között került sor, amikor Foerk Ernı (1868-1934) és Petrovácz Gyula (1877-1940) tervei alapján átépítették a fıszékesegyházat a mai formájára. A szentély alá épített érseki kripta készítésekor több mint 3 m mélységbıl elıkerültek az Árpád-kori székesegyház szentélyének és csatlakozó falainak maradványai. Ugyanekkor a fıszékesegyház falain kívül is folyt ásatás az elsı templom tornyai alapjainak feltárására. Az ásatások nyomán rekonstruálható lett az elsı templom mérete. Teljes hossza 40 m, szélessége a mellékhajókkal 11 m. A templom az 1200as évek elejéig állt fenn.15 A második székesegyház építését ugyanazon a helyen kezdték el 1210 körül, ahol az elsı templom állt, de tájolása már K – Ny-i volt. Francia hatást (koragótikus stílusjegyek) mutató román stílusú három hajós és egy kereszthajós székesegyház építése 1230 elıtt fejezıdött be.16 Hossza kb. 67 m, szélessége kb. 28 m lehetett. A templom Szent Pál nevét viselte. A templom stílusjegyei megtalálhatók más magyarországi templomon is. A templom a tatárjárás idején megsérült, de nem pusztult el teljesen. A középkor folyamán a mai fıszékesegyház helyén még egy templom épült. Vitatott, hogy az 1380 körül elkészült harmadik székesegyház egy teljesen újonnan épített templom volt, vagy a franciás koragótikus stílusjegyeket hordozó román templomot építették-e át két13

WINKLER Pál 1932. 5-13. ASBÓTH Miklós 1998. 63-64. 15 PINTÉR Imre 1942. 12-14. 16 MAROSI Ernı 2000. 65-67. 14

- 76 -


TPF

tornyú román stílusú templommá. Az átépítés mellett szól, hogy az újabb templom szintén háromhajós és egy kereszthajós volt. A templom 1602-ben vagy 1603-ban pusztult el, amikor a naszádos hajdúk felégették Kalocsát.17 A mai Szent István ház (Szent István király út 6.) helyén állt a középkorban egy kápolna (vagy templom). A kápolna (templom) alatt lévı altemplom a mai napig fennmaradt. Az altemplom 18 m hosszú és 10,37 m széles, téglalap alakú boltozatos helyiség, hat keresztboltozattal. Magassága a boltozatok középpontjáig 2,3 m. Az altemplom fölött álló kápolna (templom) lehetett a 17. sz. közepén Kalocsán még mőködı ferencesek monasteriumának temploma.18 A mai Belvárosi Általános Iskola helyén állt a kalocsai városi plébániatemplom, amelyet Mária mennybemenetelérıl neveztek el. A mai fıszékesegyház elkészülte után a plébániatemplom neve átkerült a székesegyházra. A templom Kalocsa 1602-es (1603-as) dúlása idején pusztult el. Helyére Széchenyi Pál érsek új templomot építtetett, amely 1711-ben készült el.19 A török korban nem sokat változott a településszerkezet, a meglévı nagyobb épületek többsége a korszak végére részben vagy teljesen elpusztult. Az elpusztult középkori eredető épületek maradványait is felhasználták a város 17. sz. végén kezdıdött, de csak a 18. században kiteljesedı újjáépítéséhez. A város felszabadulásáról 1687-ben Rómában készült rézmetszet a város épületeinek egy részét a törökök által használt stílusban ábrázolja, feltehetıen, az ábrázolás a metsztet készítı Giacomo de Rossi mővészi szabadságának eredménye, ugyanis Kalocsa sem hadászati, sem gazdasági szempontból sem volt olyan jelentıs hely, hogy nagyobb létszámú török népesség lakta volna.20

Kalocsa településszerkezetének alakulása a 18. században Kalocsa lakossága a török megszállás kezdetén, 1548-ban meghaladta a 700 fıt, amely a század végére 351 fıre csökkent.21 Ez volt a mélypont, utána nagyon lassan ismét emelkedni kezdett a város lakosainak száma, 1620-ban meghaladta az 570 fıt. A török elleni felszabadító háborúk alatt, amikor Kalocsa és környéke a török ellen vonuló császári seregek felvonulási területe volt, és a kuruc háborúk idején a lakosság száma, valószínőleg ismét csökkent. Az 1728-as regnicoláris összeírás22 Kalocsán mindössze 82 jobbágytelekkel rendelkezı családot talált, de utána már gyorsan szaporodott a lakosság. 1752-ben 2.540, 1771-ben 3.555, 1782ben 3.700, 1785-ben 5.918, 1791-ben 6.754 fı volt.23 A 18. század elején a város megfogyatkozott lakossága még elfért a középkorban kialakult település határai között, de a gyorsan növekvı népesség csakhamar szétfeszítette a középkori településhatárokat. Elsıként a belvárosi görönd alsó részének még beépítetlen területei épültek be. A Csilás Palé piactér alatti partján olyan iparosok telepedtek le, akiknek tevékenységükhöz sok vízre volt szükségük. Ezen a területen a század második felének közepére már kialakult a mai Tomori utca, de neve még nem volt. A városnegyed neve, amely a mai piactér, Rákóczi utca és a Vajas között alakult ki, Burgundia lett. A név a külföldi eredető iparosokra utal. A Kis utca és a Kígyós közötti terület alsó végén alakult ki a Kukorica (Kukoritza) város. Az elnevezés, valószínőleg a városnegyedben lakók foglalkozására utalt.

17

WINKLER Pál 1929. 49-50. CITTA di Colocza… 1687. 19 WINKLER Pál 1927. 44. 20 CITTA di Colocza… 1867. 21 VASS Elıd 1980. 60. 22 BOROSY András 1997. 762-767. 23 ASBÓTH Miklós 1998. 68., 69., 71., 72. 18

- 77 -


Asbóth Miklós

A belvárosi görönd beépülése után a folytatásában lévı újvárosi-szılıhegyi görönd északi része népesült be, ahol a 18. sz. középsı harmadában kialakult az Újváros.24 A Kígyóstól északra lévı területen, a mai Petıfi Sándor utca és a Dózsa György utca közötti részen (Grısz József utcától a Szent Imre utcáig) is megjelentek az elsı házak. A század végére beépült ez a terület, valamint a Dózsa György utca és a Kossuth Lajos utca közötti Kis Kalocsa nevő városnegyed. A városban továbbra is csak két nevén nevezett utca, a Nagy utca és a Kis utca volt. A város 1772-es térképe szerint a beépítettség sokkal lazább volt a mainál, a házak között több rövidebb utca és köz húzódott, amelyek inkább a helyi (közvetlen szomszédok közötti) közlekedést, mint az átmenı forgalmat szolgálták. A térképen felismerhetı néhány mai utca nyomvonala, Tomori utca alsó része, Rákóczi utca, Ady Endre utca, Városház utca, Grısz József utca, Eötvös utca és Esze Tamás utca a Belvárosban, Budai Nagy Antal utca, Tavasz utca és Béke utca az Újvárosban. A városból kivezetı, a helyközi közlekedésre szolgáló utakat a térkép névvel jelölte.25 Az egyház elsısorban a belváros északi részén építkezett. A mai Szent István király út elején, nagyjából a gimnázium épületéig és a mai Szentháromság téren épültek az egyházi célokat szolgáló épületek.26 A mai gimnázium Szent István király úti épületszárnya helyén épült meg az érseki vendégfogadó, amelyben 1733-tól a papnevelde mőködött. A nagyszeminárium épületének elkészülte után az átépített épület az 1765-ben megalapított piarista gimnáziumnak adott otthont. A török uralom alatt elpusztult városi plébániatemplomot még Széchenyi Pál érsek kezdte el építeni 1709-ben a sárközi jobbágyainak két év alatt fizetett egyházi tizedébıl, de csak halála után, 1711-ben készült el.27 Széchenyi Pál és utóda, Csáky Imre érsek részlegesen helyreállította a török háborúk alatt elpusztult középkori vár maradványait. Az elpusztult középkori vár nyugati részén lévı torony viszonylagos épségben vészelte át a pusztításokat. A tornyot Széchenyi Pál kijavította, és hozzá csatlakoztatva egy emeletes érseki lak építésébe kezdett, de halála megakadályozta a befejezést. Csáky Imre tovább építette a Széchenyi érsek által megkezdett építkezést és további, földbıl készült erıdítéseket épített hozzá. Batthyány József érsek28 (1760-1776) 1775-ben Oswald Gáspár (1719-1781) piarista szerzetes tervei alapján átépíttette az elıdei által épített várat.29 Az erıdítmény jellegő épület helyett állandó tartózkodásra alkalmas érseki lakot kívánt építeni Elsıként a kastély fıhomlokzata készült el 1776-ban. Patachich Ádám30 érsek (1776-1784) nem folytatta elıde építkezését, hanem Kronowetter Lipót Antal uradalmi mérnökkel új terveket készíttetett, amelyek sokban hasonlítottak korábbi székhelyén, Nagyváradon épített püspöki palotához. Az Oswald Gáspár tervei alapján készült középsı részt átépíttette, majd a keleti szárny építéséhez fogott, amely 1781ben készült el.31 Kollonich László érseksége (1787-1817) alatt készült el a meglévı épületrészekhez szervesen illeszkedı nyugati szárny, amelynek terveit Thaler József uradalmi építész készítette 1799-ben. Az építkezés már az 1800-as évek elején történt. Az 1602-ben elpusztult székesegyház helyén 1735. június 2-án lerakták a mai fıszékesegyház alapjait. A Mayerhoffer András (1690-1771) által tervezett háromhajós olasz barokk stílusú templom 1754-ben készült el.32 1757−1764 között készült el a nagyszeminárium épülete (a mai Mővelıdési Köz24

Térkép 1772. Uo. 26 BOZSÓ Ferenc 1971/a. 294-300. 27 ASBÓTH Miklós 1998. 64-65. 28 Tomori Pál Városi és Fıiskolai Könyvtár helyismereti győjteménye. Személyi adattár. (a továbbiakban: TPK) 29 WINKLER Pál 1932. 21. 30 TPK 31 JERNYEI KISS János 2000. 266-271. 32 PINTÉR Imre 1942. 38-44. 25

- 78 -


TPF

pont), amely mai formáját az 1807-es, az 1823-as és az 1897-es bıvítéssel nyerte el.33 Felépültek a teret körülvevı kanonoki házak, Szent István király út 1-3. sz. a század folyamán, a jószágkormányzóság (ma Hotel Kalocsa) épülete és az Asztrik tér 1-3. a század utolsó harmadában, a század végén a Szentháromság tér 2-3. sz. és 1796-ban a Hunyadi u. 2. sz. (Katona ház). A század elsı felében vármegyei közmunkával a sárközi Duna-szakaszon kezdetleges árvédelmi töltések épültek, amelyek a kisebb árvizeket visszatartották. A biztonságosabbá váló mezıgazdasági termelés magával hozta a város területén a gazdaság céljait szolgáló épületek és területek létrehozását. Az érseki kastélytól északkeletre jött létre az érsekuradalom gazdasági udvara. Még Csáky Imre érsek építette az uradalom elsı gazdasági épületeit. Az 1772-es térkép már ábrázolja a négy tornyos érseki istállót (az istálló mai alakját 1918-ban kapta, amikor Petrovácz Gyula (1877-1940) tervei alapján átépítették) és a jellegzetes kereszt alaprajzú magtárat. Az uradalmi major mellett, a mai Szentsarok városrész helyén egy új városnegyed jött létre. Lakóinak többsége az uradalom szolgálatában álló gazdatisztek, tiszttartók és mesteremberek közül került ki. Róluk kapta a Tiszttartó sor nevet, amely késıbb a mai Kunszt József utca területére szőkült.34 Az uradalmi majoron kívül, a mai 48-as házak városrész Kıégetı köz környékén hozták létre az uradalmi tyúkmajort (a 19. sz. elsı felében, a káptalani uradalom létrejötte után a major a káptalané lett), a MOL benzinkút elıtti részen pedig az uradalmi szénáskertet. A város gazdasági majorja az Újváros keleti végén, az új (mai) temetı és a Kígyós közötti területen (ma az egykori ÉKÜ-telep) alakult ki. A század végén, 1789-ben érseki (tőzvédelmi) rendelet csak a mai Szénáskert városrészben engedélyezte a kalocsai gazdáknak a szénatárolást a város területén. Innen ered a városrész neve. Kalocsán a szılıtermesztés 1760 után honosodott meg. Érseki rendelet kötelezte a kalocsai gazdákat, hogy az Öreghegyen (ma Szılıhegy) szılıt telepítsenek. Szılıtelepítések voltak még Homokgyırben is.35 A század végére a város beépített területét nagyjából a Csilás Palé (Vajas), a mai Kossuth Lajos utca, a Széchenyi út Kossuth Lajos utca és a Dózsa György utca közötti szakasza, a Szent Imre utca és a Malatin tér határolta. Ehhez a területhez csatlakozott még az Újváros is. A század végére a Petıfi Sándor utca helyén lévı Kígyós részben feltöltıdött, illetve mesterségesen feltöltötték.36

A város településszerkezetének változásai a 19. században A század elejére a város lakossága megközelítette a 8 ezer fıt (1803: 7.714) és egyenletesen gyarapodott (1814: 8996). 1823-ban meghaladta a 10. ezer fıt (10.188). Noha a szállások benépesedése már megkezdıdött, de a század elején a szállásiak nagy részének még Kalocsán is volt háza. Ez a helyzet a század második felében megváltozott. A szállásokra kiköltözık állandó szállási lakosok lettek. A szállások 1898-as elvállása után, 1900-ban a város lakossága 11.372 fı volt. 37 A század elejére belváros nyugati része elnyerte végleges formáját. A mai Tomori utca helyén két, eltérı idıben épült utca alakult ki. A régebbi Szent János utca a piactérnél kezdıdött és a Malatin téren ért véget. A mai Tomori utca felsı, addig beépítetlen részén új utca

33

WINKLER Pál 1934. 15-17. TIMÁR Kálmán 1940. 35 ASBÓTH Miklós 1998. 68. 36 Térkép 1772. 37 BÁRTH János 1975a. 176. 34

- 79 -


Asbóth Miklós

alakult ki, amely az Új utca nevet kapta. A két utcát 1900-ban egyesítették Tomori utca néven, de a köznyelv már korábban is az Új utcát gyakran Szent János utca néven említette.38 A növekvı népesség megkezdte a város külsı területeinek beépítését is. A telekigényt növelték a század elsı negyedében pusztító tőzvészek is (1810, 1814, 1828), melyek nyomán a város középkori részén, elsısorban a mai Szent István király út és a Csilás Palé közötti területen a szők, jobbára minden tervszerőség nélkül kialakított telkeket a város vezetése rendezni kívánta. A rendezés során sok telek megszőnt. A város a házhely-igények kielégítésére az Epresháton (ma Eperföld) a városi közlegelıbıl hatszáz holdnyi területen házhelyeket alakítottak ki.39 Ezen a területen jött létre Eperföld. Az Epreshát és az Újváros közötti terület beépülésével alakult ki a Cigányváros, nagyjából a mai Dankó Pista utca, Hısök útja, Radnóti Miklós utca, Szent Imre utca közötti területen. Nevét, valószínőleg, a városnegyedben letelepült cigányokról kapta. Az Eperföldtıl északra, nagyjából a mai Zöldfa utca vonaláig húzódó terület beépítése a század közepén kezdıdött. A Kígyóst és az Árpást összekötı mellékágának halgazdagsága után a városnegyed a Kishalas nevet kapta. A mellékágban még az 1870-es években is volt víz. Kishalastól északra egyházi területek voltak. Egymás mellett a nagyszeminárium és a kisszeminárium üdülı kertje, az érsekuradalmi juhászat és a Kossuth Lajos utca északi oldalán a jezsuita gimnázium kertje. A század második felében épültek fel a Belváros és közvetlen környékének mai városképét meghatározó épületek nagy része. Az egykori zárda épülettömbje (Dózsa György Szakközépiskola, Leánykollégium, stb.) 1860-tól több részletben (1870, 1873, 1890−1891, az utolsó bıvítés már a 20. században volt). A nagyszeminárium épületét három alkalommal bıvítették (1807, 1823, 1897). Az 1860-ban jezsuita igazgatás alá került gimnázium, új és átépített épületei (a Szent István Gimnázium és a Kalocsai Gyermekotthon épülettömbje) a század második felében épültek (1860, 1869, 1878, 1889, az utolsó bıvítés 1904-ben volt). 1872-ben a város néhány forgalmasabb helyén téglajárda készült. 1878 ıszén jelentek meg a közvilágítás elsı csírái, néhány középület elıtt petróleumlámpákat helyeztek el. 1880-ban elkészült a kisszeminárium épülete (a mai Belvárosi Általános Iskola), végleges formáját az 1901-es bıvítéssel kapta (a „Sóhajok hídja” 1908-ban készült el). A Belvárosi Elemi Iskola új épülete (ma a Viski Károly Múzeum) 1885-ben készült el (a régi épületre a gimnázium bıvítése miatt volt szükség). Az 1856-ban nyílt tanítóképzı épületét 1883-ban és 1901-ben bıvítették. Az Úri (ma Hunyadi János) utcában 1861-ben készült el a zsinagóga (az egykori Nagy Lajos Városi Könyvtár épülete). A Kígyós (ma Petıfi Sándor) utcában 1884-ben készült el a Kalocsai Kaszinó Egylet nyári helyisége (mai formáját az 1929 átépítésével kapta, ma a Liszt Ferenc Mővészeti Iskola egyik épülete). A század utolsó évtizedében épült az Úri (Hunyadi János) utcában a Katolikus Kör székháza (ma Kristály Vendéglı, 1894), a Kossuth Lajos utcában a Tanítók Háza (a fıiskola kollégiuma), a Szentháromság utcában (Szent István király út) a törvényszék épülete (börtön) (mindkettı 1897-ben), a két kalocsai bank, a Kalocsai Takarékpénztár (ma a Piros Arany Szálloda, 1890), a Sárközi Takarékpénztár (ma a Kereskedelmi és Hitelbank, 1894) épülete.40 A század utolsó évtizedeiben már szükségessé vált az építkezések bizonyos mértékő szabályozása. A képviselıtestület 1886. szept. 15-én hagyta jóvá Kalocsa építési és szépítési szabályrendeletét. A rendelet három építési övezetre osztotta fel a várost. Az elsı övezetbe a Szentháromság utca (ma Szent István király út) tartozott, ahol tilos volt náddal fedni az épületeket, kerítést csak téglából lehetett építeni. A második övezetbe tartozott a Vajas és a Kígyós (ma Petıfi Sándor utca) közötti terület a Szentháromság utca kivételével. Itt sem lehetett nád38

TIMÁR Kálmán é. n. ASBÓTH Miklós 1998. 76. 40 Uo. 101-104. 39

- 80 -


TPF

fedést használni, a kerítést téglából vagy deszkából engedték építeni. A harmadik övezetbe tartozott a város többi része. Itt gyakorlatilag nem voltak építési kötöttségek41. Ebben az idıben újabb területek beépítése kezdıdött meg. Elsıként a Szılıhegy északi oldala épült be. Itt a századforduló idejére négy utca épült ki. Az addig névtelen Bimbó utca, Kökény utca, Pásztor utca és Remete utca 1900-ban kapta nevét.42 A század utolsó éveiben kezdıdött meg a mai Mócsy János utca elejének beépítése. A mai Komló sor tájékán volt Komlókerti vendéglı már a század negyvenes éveitıl mőködött, mint a kalocsai alsóbb társadalmi rétegeinek egyik kedvelt szórakozó helye, de lakóházak építésére csak az érsekuradalom tulajdonában lévı u. n. kiserdı (a Martinovics utca és a Mócsy János utca között lévı, a Tanítók Háza, a mai Hunyadi János Kollégium) mögötti terület 1896-ban történt felparcellázása után került sor. Ekkor épült ki. a Komló utca (a mai Mócsy János utca eleje a Komló sorig) és a Komlókert köz (a mai Komló sor), amely nyugati irányban kiért a Magtár (a mai Martinovics) utcáig.43

A településszerkezet alakulása a 20. században a második világháború végéig A század elején a város lakosságának növekedése lelassult. Spontán, a lakosság által kezdeményezett építkezések csak Szılıhegy déli részén és a Vajason túli területeken folytak. Az 1890-es években kialakul új szılıhegyi városnegyed lassan terjeszkedett déli irányba. A század elsı évtizedében újabb hat utca alakult ki. A Diófa utca, Gólya utca, Hársfa utca, Nagymezı utca (az utca nem azonos a mai Nagymezı utcával, hanem a mai Tulipán utca régebbi szakasza volt), Szılık köze és a Virág utca 1911-ben kapta a nevét44. A múlt század végén még szántóként és kertként nyilvántartott Szénáskert beépítése 1907-ben kezdıdött. Elıször a mai számozás szerinti I., III. és V. számmal jelölt utcák épültek ki. (A páros számmal jelölt utcák a század közepén, telekmegosztások révén alakultak ki.) Új városnegyed kiépülése kezdıdött a Foktıi úti hídtól nyugatra esı területen, nagyjából a mai Kiss János utca vonaláig. Csernoch János45 érsek (1911-1913) az érseki törzsvagyonból több mint 11 holdnyi területet házhelynek méretett ki 1912 tavaszán. Abban az évben kb. 20-22 telek kelt el (kb. 6.000 négyszögöl). Ezzel a parcellázással indult meg a terület intenzívebb beépítése. A közel húsz év alatt kiépült utcák 1931-ben kaptak nevet. Az új városnegyed az ottani terület egyik birtokos tulajdonosa, Bürger Adolf nevő ügyvéd után kapta a Bürgerkert nevet. Mindhárom terület beépítettsége ritkább volt a jelenleginél, ami lehetıvé tette a késıbbi szervezett telekmegosztásokkal és utcanyitásokkal újabb építési telkek kialakítását. A század elsı felében a spontán építkezések mellett három nagyobb és egy kisebb mérető szervezett telepszerő építkezés is volt, amibıl hármat az egyházi szervek (48-as házak, Rokkanttelep, Zichy-házak), egyet pedig közvetve az állam kezdeményezett (Oncsa telep). A város is tervezett egy telepszerő építkezést az 1925-ben felvett 52 ezer dollár külföldi kölcsön egy részébıl, de ez csak terv maradt. A város vezetése a korszak közepén elkészíttette Kalocsa elsı, mai szóhasználattal, általános rendezési tervét. Az 1929-ben elkészült rendezési tervet Niessner Aladár szombathelyi városi mérnök készítette. 1908-ban az országos munkáslakás építési akció keretében Városy Gyula érsek (19051910) az érsekuradalomban dolgozó cselédek számára 48 lakóházat építtetett az egykori káptalani tyúkmajor és az egykori uradalmi szénáskert helyén. A típustervek alapján készült házak építési költsége 88 ezer korona volt. A terveket Székely Ödön kecskeméti építési vállalkozó készítette és az építési munkákat is ı végezte. A felépült lakások eltértek az addig épített cselédlakásoktól, ahol egy-egy épületben közös és egyedi használatú helyiségek voltak és 41

Uo. 95-96 Kalocsai Néplap (a továbbiakban: KN) 1900. nov. 18. 43 ASBÓTH Miklós 1998. 103. 44 KN 1911. dec. 20. 45 TPK 42

- 81 -


Asbóth Miklós

több család lakta. A 48 ház mindegyikében egy-egy család lakott, volt bennük szoba, konyha, kamra, istálló és ólak. A 48 házból tíz épület nagycsaládosoknak készült, ugyanolyan beosztással, de nagyobb mérető helyiségekkel. A beköltözı családok lakbért nem fizettek, a természetbeni lakást a munkabérükbe beszámították. Az uradalom államosítása után a lakók továbbra is lakhatták az épületeket, majd 1953-ban 10 éves részletfizetéssel a bentlakók tulajdonába kerültek. A lakótelepet, amelyhez akkor még nem tartozott a késıbb beépített Kıégetı köz, a házak száma után, kezdetben 48 ház, késıbb 48-as telep néven hívták. Jelenleg az egész városnegyed (Kıégetı közzel együtt) hivatalos neve 48-as házak.46 1915 novemberében Deák Imre (1865-1930) tanító, méhészeti felügyelı javaslatára Várady L. Árpád47 érsek (1914-1923) kezdeményezte, hogy a háborúban megrokkant kalocsai illetıségő katonák részére építsenek lakásokat és hozzanak létre egy olyan foglalkoztató telepet, ahol a csökkent munkaképességő hadirokkantak munkalehetıséghez jutnak. Az érsek javaslata meghallgatásra talált a Rokkantügyi Hivatalnál (jogutóda az Országos Hadigondozó Hivatal) és a kalocsai képviselıtestületnél. Mindkét szervezet támogatta a kezdeményezést. Az építkezés 1916-ban indult. Az érsek az uradalmi földekbıl kb. 110 kat. holdnyi területet engedett át az építkezés céljaira. A Rokkantügyi Hivatal 460 ezer, a fıegyházmegye 160 ezer, a képviselıtestület 100 ezer és a fıkáptalan 10 ezer koronával támogatta az építkezést. A telep és az épületek terveit a kalocsai illetıségő Petrovácz Gyula (1877-1940) építészmérnök készítette, akinek már több tervét valósították meg Kalocsán. Eredetileg 300 ház, kereseti telep, elemi iskola, gazdasági iskola gyakorlókerttel, kultúrház és templom építésére készültek a tervek. A háborús infláció miatt az építésre rendelkezésre álló pénz értéke gyorsan csökkent. A költségek csökkentése érdekében, el akarták hagyni a foglalkoztató telepet, de a Hadigondozó Hivatal ragaszkodott a telep megépítéséhez. Az építkezés kivitelezését Molczer Sándor szabadkai vállalkozó végezte, aki több kalocsai építkezés kivitelezıje is volt. A tervezéskor a lakótelep egyenes utcákból álló utcahálózatát szinte teljes egészében megtervezte Petrovácz Gyula. A telep fıutcája a mai Hosszú Antal utca lett. Tıle északra, vele párhuzamosan fut a mai Tartsay Vilmos utca. Délre a Honvéd utca, a határutca mivolta miatt nem párhuzamos, hanem a keleti vége közelít a Hosszú Antal utcához. A hosszanti utcákat derékszögben keresztezı keresztutcák, a mai Kiss Ernı utca, Táncsics Mihály utca és Huszár utca kötötték össze48. A mai Méhész utca nyomvonalán egy iparvágányt terveztek, amely a vasútállomás, a kereseti telep és a Csajdakert felöli oldalon lévı fatelep (ma az egykori Alta−Nova telep) között. Az iparvágány nem valósult meg, hanem helyén utcát nyitottak. (Az eredeti utcatervben nem szerepelt a mai Bolt utca és az Obsitos köz. Helyükre eredetileg középületeket terveztek, amik nem épültek meg. A két utcát a század közepén kezdték beépíteni.) A lakótelepet északon a Kossuth Lajos utca és a mai Vasút utca, nyugaton a Róna utca (a mai Hısök útja) délen a mai Honvéd utca (ami még hozzátartozott a lakótelephez) és keleten a mai Negyveni út határolta. A Hosszú Antal utca végén, a Negyveni úton túl terült el a leendı gazdasági iskola gazdasága, amely majdnem akkora volt, mint a lakótelep. 1918. aug. 15-én adták át a telep elkészült 55 lakóházát és a kereseti telep üzemépületét (ma az egykori Kaloprint Nyomda üzeme és a megszőnt Füszért telephelyén a Kalo-Ker Kft mőködik az üzemépületben). A Kalocsán 1916 óta mőködı gazdasági iskola új épületét a lakótelepen akarták felépíteni. Az építkezést még 1917-ben elkezdték, de pénzhiány miatt hamarosan félbe maradt. Az épület (Kiss Ernı utca Hosszú Antal utca sarkán, szemben az iskolával) 1926-ban készült el. 1930 decemberében a Kleblsberg-féle iskolaépítési program keretében elkészült az elemi iskola. A kultúrházat 1935 novemberében avatták fel. A tervezett templom nem épült meg. A hivatalos átadás után kisebb nagyobb megszakításokkal épültek tovább a lakóházak. A lakótelep az elsı lakói 46

RESLI Antónia 1973. 73-79. TPK 48 ASBÓTH Miklós 1998. 123-126. 47

- 82 -


TPF

után a Rokkanttelep nevet kapta. A lakótelep jogállása különleges volt. Tulajdonjogilag a kereseti telep a „Rokkant katonák kalocsai kereseti telepe” alapítvány tulajdonában volt (késıbb érsekuradalmi és részben városi tulajdonba került) a lakóépületek a „Hadigondozottak kalocsai kertes háztelepe” alapítvány tulajdonában volt. A lakóházak 1938 nyarán a bentlakók tulajdonába kerültek. Az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) lakásépítési akciója keretében 1941 júliusában megkezdték az Oncsa-házak építését. Az országos akció keretében épült házaknak három típusa volt: az árvizes ház 48, ill. 57 m2 alapterülettel, 2.900 pengı bekerülési költséggel; falusi parasztház 75 m2 alapterülettel 3.600 pengı bekerülési költséggel (Kalocsán ilyen ház nem épült) és városszéli munkásház 64 m2 alapterülettel 5.000 pengı bekerülési költséggel. Kalocsán 32 házat építettek a Pataji út két oldalán a mai Zrínyi utca és a 48-as utca között, továbbá a Pataji út és a mai Selyem utca közötti területen. A Pataji út két oldalán elsısorban iparosok és fuvarosok kaptak házat, a mellékutcákban épült házakat pedig földmunkások és napszámosok kapták meg. 28 ház 1942-ben, a további négy pedig a következı évben készült el. A Pataji úttól nyugatra lévı Oncsa-házak és a mellettük lévı terület mai hivatalos neve Oncsa telep.49 Kisebb jelentıségő volt a Zichy telep építése. A Hısök útja elején 1935-36 folyamán 9 lakás (négy ikerházban nyolc lakás egy pedig különállóan) épült. Nevét Zichy Gyula érsek (1925-1942) 30 éves püspöki jubileuma alkalmából kapta. Kisebb telekértékesítési akciók voltak 1926-ban több helyen a városban: a Pataji út és a Foktıi út elején, Rokkanttelepen, a Tanítók Háza (Hunyadi Kollégium) és a polgári fiúiskola (rendelıintézet) közötti részén a Kossuth Lajos utcában, a Komló utca (az utcának ez a szakasza, a mai Mócsy János utca és a Martinovics utca közötti része, már nincs meg, területét a Vas- és Fémipari Szövetkezet telepéhez csatolták) és a mai 48-as utca közötti területen. A lakásépítések mellett középületek és egyéb, a városképet meghatározó épületek sora épült, illetve néhány épület átépítése során nyerte el mai alakját. Városi építkezések: 1907-ben a lebontott régi törvényszéki épület helyén Petrovácz Gyula (1877-1940) tervei alapján épült fel a városi bérház (Szent István király út 57.), amelyben elsısorban városi tisztviselık kaptak lakást. − Mivel a régi városházát a törvényszék építése miatt lebontották, az elvesztett városi rangját visszanyerni akaró Kalocsa méltó városházat kívánt építeni. Az 1896-tól ideiglenesen városházának használt épület eredetileg városi vendéglınek épült. Ezt az épületet lebontották és a helyén 1911−1912-ben Petrovácz Gyula (18771940) tervei alapján, felépítették a mai városházát. Az épület két részletben épült. (Ugyanilyen ütemben bontották le a régi épületet; az építkezés alatt a városi hivatalok zavartalanul mőködtek.) Elıször a Tomori utcai szárnyat építették fel. Ezt a részt eredetileg bérlakásoknak szánták, a városháza elkészülte után annak is használták. Az épületszárny elkészülte után átköltöztek a városi hivatalok a régi épületbıl, amit azután elbontottak és helyére épült a városháza Szent István király úti szárnya. Az új városházán a városi hivatalokon (a Tomori utcai szárny emeleti részén bérlakások) kívül helyet kapott járási fıszolgabíró hivatala (1929-ig) a tőzoltóság (1950-ig), a Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomás (1917−1932 között), a rendırség (1921−1945 között), a mentıállomás (1928−1983 között) és a Városi Múzeum (1932−1962 között) is. Az épület földszintjén üzleteket alakítottak ki, a Szent István király úti szárnyon eredetileg 9, a Városház utcai szárnyon pedig 5 üzlet nyílt.50 Állami, megyei építkezések: Az 1916-ban alapított állami polgári fiúiskola épülete (a mai rendelıintézet) 1924−1925 között épült. A Czéh Kálmán tervezte épületet Greif Lajos kalo49 50

Uo. 154-157. Uo. 117-120.

- 83 -


Asbóth Miklós

csai építési vállalkozó építette.51 Az új iskolaépület felépítésében nagy szerepe volt Dulovits Árpád (1880-1949) kultuszminisztériumi tanácsosnak, akit rokoni szálak főztek Kalocsához és nyugdíjba vonulása után Kalocsán telepedett le. − A vármegye 1929-ben megvásárolta a fıkáptalantól a mai Kossuth Lajos utca 8. alatti telket a rajta lévı épülettel együtt. A régi épületet lebontották és helyére épült a járási fıszolgabíró hivatalának és lakásának otthont adó épület. Egészségügyi és sportépítkezések: Az 1868-ban alapított, de már elavult érseki kórház helyett Zichy Gyula érsek új, a kor követelményeinek megfelelı kórházat kívánt építeni. A régi kórház és a temetıbe áthelyezett kálvária helyén épült fel 1926−1927 között a kórház új pavilonja (ma „A” épület). 1930-ban újabb pavilon építésébe kezdtek (ma „C” épület). Az épület elkészült, de használatba vételét a gazdasági válság meghiúsította. Végül 1942-ben szerelték fel a második pavilont, amikor a vármegye átvette az érseki alapítványtól az egész kórházat.52 A mai „C” épületet Petrovácz Gyula (1877-1940) tervezte az építési munkákat Czeluska József kalocsai és a háború után Újvidékrıl Kiskırösre költözött Molczer Sándor építési vállalkozó végezte. − 1927-ben két sportlétesítmény épült. A Méhész telepen (ma Csajdakert) a Csajda Fürdı, amit a Kalocsavidéki Méhészeti Egyesület épített és a Foktıi út mellett a Kalocsai Levente Egyesület sportpályája (ma Városi Sporttelep). − 1929 ıszén készült el a Katona István (ma Petıfi Sándor) utcában az anya- és csecsemıvédelemmel foglalkozó Stefánia Szövetség kalocsai fiókjának székháza (az egykori „zöldkereszt”). Az építést Rökk Károly53 (1891-1970) kalocsai festımővész és építési vállalkozó végezte Egyesületi, magán és egyéb építkezések: Kolecsányi Endre (1885-1932) védgáttársulati igazgató-fımérnök 1905-ben építette fel saját házát a Kossuth Lajos utca elején (ma városi rendırkapitányság), ugyanı építette még 1899-ben a mellette lévı telken álló házat, ami 1914-ig a csendırség laktanyája volt. Az épületet 1920-ban megvásárolta Murányi Károly (1885-1963) orvos és 1921-ben ott nyitotta meg szanatóriumát, az Erzsébet Szanatóriumot, amely az 1946-os államosításáig mőködött.54 − A múlt század végén megalakult Keresztény Munkásegyletet a város és az egyház egyaránt támogatta. Kezdetben a várostól bérelte székház céljára lebontásáig a régi törvényszék épületét. 1909-ben a várostól megvásárolta az u. n. korsós kemencék telkét, ahol Petrovácz Gyula (1877-1940) tervei alapján felépítették székházukat (ma az Iszkra Szövetkezet székháza). Az egyházi segítséggel épült székház 1910-ben készült el.55 − A kalocsai ipartestület 1902-ben a Szent János (ma Malatin) téren vásárolt egy épületet, amit átalakítás után székházként használt. Az épület mai formáját 1928-ban nyerte el, amikor városi segítséggel bıvítették és felépítették a korabeli Kalocsa legnagyobb termét, amely színházi elıadásokra is alkalmas, volt. Az épületben ma a Porcelánfestı Üzem mőködik. − A sokoldalú kalocsai vállalkozó Jurcsó Antal (1872-1922) 1917 áprilisában megnyitotta moziját, amit a kaszinó nagytermében mőködtetett. Halála után családja a Szent István utcán mőködı ecetgyára helyén felépítette az új, állandó mozi épületét, amelyet 1927 novemberében adtak át rendeltetésének. Az épületben ma is mozi mőködik.56 − Az 1922-ben alapított külvárosi (eperföldi) plébániának nem volt temploma, a szertartásokat az eperföldi iskolában tartották. Az 1931-es „Szent Imre Év” alkalmából megkezdték az eperföldi Szent Imre templom építését. Möller István (1860-1934) mőegyetemi tanár tervei alapján készült neoromán

51

Uo. 134-135. Uo. 132. 53 TPK 54 Murányi iratok 55 ASBÓTH Miklós 1998. 116-117. 56 Uo. 138. 52

- 84 -


TPF

stílusú templom építési munkáit Rökk Károly kalocsai építési vállalkozó végezte. A templom 1933-ban készült el.57 Jelentısebb átépítések: A mai Szent István Gimnázium és a Kalocsai Gyermekotthon épülettömbje a század eleji két bıvítéssel (1904−1905 között és 1912-ben) nyerte el mai formáját. − A Tanítók Házát, ahol a tanítóképzı diákjai, majd gimnazisták és a polgári fiúiskola diákjai kaptak kollégiumi elhelyezést, szintén két alkalommal bıvítették, 1905-ben és 1926ban. − A fıszékesegyház az 1910-es külsı és belsı átépítésével nyerte el mai formáját. Az átépítés terveit Petrovácz Gyula (1877-1940) készítette. Új elrendezéső lett a szentély az új fıoltárral, a szentély alá érseki kriptát építettek, a szentély köré öt kápolnából álló kápolnakoszorú épült. Új, két és fél méterrel magasabb, rézzel borított tetıszerkezetet kapott a templom. A festett üvegablakok és a belsı díszítések (szobrok) egy része is az átépítés során kerültek mai helyükre.58 − Az 1884-ben készült kaszinó épületet Rökk Károly tervei alapján 1929-ben építették át jelenlegi formájára (kivéve a toldalékszárny 1987−1988-as bıvítését). − Gábor Lajos59 (1886-1947) festımővész, akinek nagy szerepe volt a kalocsai népmővészet világhírővé válásában, kezdeményezte, hogy a mezıkövesdi matyó ház mintájára Kalocsán is létesítsenek egy népmővészeti házat. A Béres (ma Tompa Mihály) utcában megvásárolt jellegzetes kalocsai parasztház átépítése 1935−1936 között történt.60 − A vasútállomás épületének átépítése is az éledı kalocsai népmővészet és idegenforgalom hatására történt 1937−1938 között. A terveket Gábor Lajos festımővész készítette, a kivitelezési munkákat Rökk Károly vezette. Az építkezésen számos környékbeli falusi mesterember és pingáló asszony dolgozott.61 Ipari és egyéb gazdasági építmények: A 20. század elsı felében épült kevés számú ipari üzem többsége malomépület és élelmiszeripari üzem volt. A század elején létesült néhány építıanyag gyártó üzem (téglagyárak, cementárugyár) is, amelyek kis teljesítményük miatt gazdaságtalanul mőködtek és hamarosan be is zártak. Üzemépületeik nem voltak jelentısek, némelyike még napjainkban is áll, vagy napjainkban bontották el. − A Negyveni úti Camionco telepén még áll az 1893-ban alapított Kalocsai Gıztéglagyár Rt néhány kisebb épülete. Az üzem rövid mőködés után tönkre ment. Késıbb paprikamalomnak, majd gabonamalomnak használták a téglagyár épületeit. − A Foktıi út és a mai Vörösmarty utca találkozása környékén is alapítottak egy téglagyárat 1897-ben. Az üzem a század elején többször gazdát cserélt, teljesítményét növelték, mőködése a negyvenes években megszőnt. Az üzem épületeinek maradványait 1997-ben bontották el. − Kalocsa villamosítása korán megkezdıdött. 1902 áprilisában megalakult a Kalocsai Villamossági Rt, amely a megvásárolt Péter-kerti vendéglı helyén építtette fel villanytelepét Greif József kalocsai építési vállalkozóval. Az áramszolgáltatás december elején megindult. Az épület még ma is áll a Kalocsai Főszerpaprika Rt. területén.62 − Kalocsa két legnagyobb malma a század elején épült. Bagó Soós Gergely 1904-ben alapította malmát, de a malomalapítás után hamarosan elhunyt. Örökösei 1908-ban a Miskei út elején építették fel a Bagó Soós Malmot, amit 1937-ben bıvítettek. Kovács Antal az egykori gıztéglagyár épületeiben mőködött Krigovszky-féle paprikamalom megvásárlásával alapította meg 1908-ban a Margit Malmot, de már 1911−1912 között a város központjához közelebb, szemben a piaccal, a Vajas nyugati partján építette fel az új malomépületet, amit 1916ban és 1922-1924 között tovább bıvítettek. A malom udvarán lévı gabonasilók már a 2. világháború után épültek.63 − A Márer Paprikamalom (a Fém és Villamosipari Vállalat egykori 57

Uo. 146. WINKLER Pál 1929. 76-80. 59 NLVK 60 ASBÓTH Miklós 1998. 148-149. 61 Uo. 150-151. 62 ASBÓTH Miklós 2002. 63 ASBÓTH Miklós 1998. 110., 114., 117., 119., 123., 133., 150., 176. 58

- 85 -


Asbóth Miklós

üzemépületei, ma a Jávor bevásárló udvar) 1917 után épült a Búzapiac téren. − 1925-ben 52 ezer dollár külföldi kölcsönt vett fel Kalocsa. A kölcsön felhasználása nagyon vontatottan haladt. Több terv született: városi bérház, szálloda, kultúrpalota, vágóhíd stb. építése. Végül hőtıházzal és jéggyárral kibıvített vágóhíd építése mellett döntött a város. A vágóhíd a Meszesi (ma Bátyai) út elején épült fel 1929−1930 között. 1960-ig mőködött, amikor a vidéki ipartelepítés keretében a vágóhíd helyén megalakult az ÉPGÉP Vibrátorgyára. A régi vágóhíd néhány épülete (erısen átalakítva) még ma is áll.64 − A MÁVAUT 1942-ben építette fel kalocsai telepét a vágóhíd mellett. A telep ma a Kunság Volán Rt kalocsai telepe.65 − Az érsekuradalom jellegzetes saroktornyos gazdasági épületét, mely a város 1772-es térképén is jól felismerhetı, 1918-ban Petrovácz Gyula (1877-1940) tervei szerint építették át, megtartva a jellegzetes tornyokat (parádésistálló).66

A város településszerkezetének változásai a második világháború után Kalocsa népessége a háború befejezésétıl napjainkig több mint 55 %-kal, a lakásállomány majdnem 135 %-kal növekedett. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint 11.546 fı volt a város lakossága, ami 1997-re 17.995 fıre növekedett. 1949-ben kb. 3.068 lakás volt Kalocsán, amibıl majdnem kétharmada (1.974) egylakásos házban volt. 1997-re a lakásállomány 7.205-re emelkedett. A lakásszám növekedésének nagyobbik hányada az 1960-as évek elejétıl az 1980-as évek végéig terjedı idıszakra esik. Ebben az idıszakban épült lakások többsége három, egymástól jól elkülöníthetı területen épült. Elsıként a Vajason túli Középsıkertek (a Bürgerkert és a Szénáskert közötti terület) nevő városrészben kezdtek építkezni több részletben és több, egymással nem mindig összefüggı helyszínen, többnyire a családi házas építkezés különféle változataiban. A lakásépítések másik nagy helyszíne a Széchenyilakótelep volt, ahol többszintes, többlakásos épületek készültek, túlnyomórészt házgyári technológiával. A Széchenyi-lakótelep építésével egy idıben kezdték meg a város keleti szélén (Rokkant-teleptıl, Eperföldtıl és a Szılıktıl keletre fekvı területen) nagyobb számú építési telek kialakítását, amelyeket családi házas beépítésőre terveztek. A háborút követı elsı évtizedben viszonylag kevés lakás épült. 1948 nyarán 460 építési telek kialakítására került sor, elsısorban családi házas beépítésre. A telkek nagy részét a város akkori beépített területének szélein, Bátyai út a meszesi elágazásán túl, a Középsıkertekben az egykori Légrádi kert és a Rendek kert helyén (Kirschner kertészet), a mai 48-as utca és a Selyemerdı utca közötti részen alakították ki. Telekmegosztások és új utcanyitások révén a Szénáskertben és részben a Szılıkben alakítottak ki új házhelyeket. Az így kialakított telkek lassan épültek be. Az ötvenes években, a katonaság Kalocsára telepítése és a repülıtér megépítése nyomán katonák részére épültek lakások a Vörös Hadsereg útja (ma Pataji út) elején és a Foktıi úton.67 A szervezett lakásépítési akciók 1962-ben kezdıdtek a Középsıkertekben.68 A városi tanács 1962 végén 9 kat. hold 986 négyszögölnyi területet sajátított ki házhelyeknek. A kisajátítás nyomán elindult a KISZ lakásépítési akció. 22 lakás épült ikerház formában a Fényi Gyula utcában, a Tóth Mike utcában, a Lenin (ma Mátyás király) utcában, a Napsugár utcában és a Délibáb utcában. A lakások bekerülési értéke 105 ezer forint volt lakásonként. Az akciót újabb KISZ lakások építése követte a Vörösmarty utca páros oldalának a Jókai utcától északra lévı részén. Az itt készült épületek kétszintes ikerházak voltak, amikben minden lakásnak 64

BOZSÓ Ferenc 1871/b. 137., 145-146. ASBÓTH Miklós 1998. 157. 66 PERTOVÁCZ Gyula 1929. 47. 67 ASBÓTH Miklós 1998. 169. 68 Kalocsa Város Irattára. Tanácsülési, vb. ülési és közgyőlési jegyzıkönyvek (a továbbiakban: KVI) 39/1962. T. sz. h. 65

- 86 -


TPF

egyaránt volt földszinti és emeleti része is69. Az akciókat a KISZ Városi Bizottsága szervezte, innen kapták nevüket a lakások. A KISZ lakásépítési akció közben hasonló elrendezéső tanácsi bérlakások is épültek a Vörösmarty utca mai Hajós Alfréd utca és a Nagy Jenı utca közötti szakaszán. A KISZ akció után tovább folytatódott a Középsıkertek városrész beépítése. A városrész északi és déli részén elsısorban hagyományos családi házas, többnyire magánerıs építkezések folytak. A középsı területen pedig változatos formákban (sorházak, láncházak, kísérleti házak) épültek lakások, amiket túlnyomórészt (kb. 300 lakás) a Petıfi Lakásépítı Szövetkezet épített a hetvenes évek eleje és a nyolcvanas évek vége között.70 A hatvanas évek elején kezdett kiépülni a Zrínyi-lakótelep, ahol elıször honvédségi, késıbb civil lakások is épültek. Az itt épült lakások nagyobbik része többszintes épületekben, kisebbik része családi házakban volt.71 A Széchenyi-lakótelep többszintes beépítése 1967-ben kezdıdött.72 A lakótelep épületeinek nagy részének terveit és a beépítési tervet Kerényi József (1939−) Ybl-díjas és Kossuthdíjas építész készítette.73 Ebben az évben folytatódott a Középsıkertek beépítése is, túlnyomóan szövetkezeti lakásokkal. Kisajátításokkal biztosítottak telkeket a Széchenyi-lakótelep északi részén (Kaszakacs utcai lakótelep 391 lakással), a Csatorna utcában (7 telek), a Vízmő utcában (28 telek) és a Tóth Mike utcában (7 telek 28 lakásnak). A Széchenyi-lakótelep elsı három háza a Széchenyi utca végén még 1964 ıszén készült el, de a folytatás csak három év múlva következett.74 Kisebb sorházas lakótelep épült a Miskei út elején, az egykori disznópiac helyén a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A hetvenes évek elején kezdıdött a Kinizsi Pál utca és a Meszesi út közötti Ökörjáró városrész és a Rokkantteleptıl keltre fekvı városnegyed családi házas beépítése. A hetvenes évek közepén kezdték építeni a repülıtér melletti lakónegyed házgyári technológiával készült lakásait a repülıtéren szolgáló szovjet repülısök családjai számára, akik addig a város területén szétszórtan éltek különbözı épületekben.75 Kisebb lakónegyed épült a hetvenes évek második felében az Érsekkert és a Martinovics utca közötti területen (Móricz Zsigmond utca, Munkácsy Mihály utca, Ujhelyi Imre utca stb.) A Széchenyi-lakótelep építésének második üteme (a telep déli részén) 1975-ben kezdıdött.76 1975−1981 között 376 lakás felépítését tervezték a 15 éves országos lakásépítési program keretében. 1978-ban kezdıdött a Középsıkertek városrész nyugati részének beépítése.77 A Móra Ferenc utcától délre lévı hobbikerteket 1985 nyarán a városi tanács építési területté nyilvánította. Ezt a területet még az ötvenes években az új vasútállomás területének alakították ki. Mivel a vasútépítés nem valósult meg, a területet 1970-ben felparcellázták és hobbikertekként értékesítették.78 A hobbikertekben elıször szerszámos kamrákat, majd hétvégi ház jellegő épületeket kezdtek építeni a tulajdonosok. Az építési területté nyilvánító jogszabály 10 éves türelmi idıt adott a beépítésre. Azóta a terület lényegében beépült. A város legfiatalabb lakónegyede a repülıtér melletti egykori szovjet katonalakások felújítása nyomán alakult ki. A lakótelep nagyobbik része házgyári technológiával a hetvenes évek közepén épült. A szovjet katonaság 1990 nyarán történt távozása után az épületek néhány évig üresen álltak. 1994 év végén az önkormányzat megvásárolta a leromlott mőszaki ál69

Uo. 34/1962. vb. sz. h. Huszár Mihály 71 KVI 20/1967. T. sz. h. 72 ASBÓTH Miklós 1998. 178. 73 KERÉNYI József 1998. 74 KVI 6/1968. vb. sz. h. 75 ASBÓTH Miklós 1998. 183. 76 KVI 73/1976. vb. sz. h. 77 Uo. 16/1978. T. sz. h. 78 Uo. 102/1971. vb. sz. h. 70

- 87 -


Asbóth Miklós

lapotban lévı épületeket és sajátos konstrukció keretében a lakások túlnyomó részét, 350 lakást magánszemélyeknek eladta. További 54 lakást önkormányzati bérlakásként visszatartott. Eladás elıtt az önkormányzat elvégezte az épületek külsı részén és a közös használatú belsı terekben a szükséges felújításokat. Minden lakásban biztosította a közmővek csatlakozási lehetıségeit. A vásárlót terhelték a lakáson belüli felújítások költségei, valamint a közmővek lakáson belüli kiépítése. Az így kialakított, a városhoz most már szervesen hozzátartozó városrész két utcája 1996-ban kapott nevet. Az egybefüggı, nagyobb területen folyó lakásépítések mellett kisebb, elsısorban telekmegosztások és utcanyitások révén létrehozott lakótelkeken is épültek lakóházak. 1968-ban Szılıkben, a Kökény (ma Galagonya) közben 6 telek, Rokkanttelepen elıször a Bolt utca, késıbb a Bolt köz (ma Obsitos köz) és Eperföldön a Radnóti Miklós utca teljes egészében,79 1983-ban Szılıkben, a Tulipán utcában 25 telek.80 A nyolcvanas évek végétıl a lakásépítés finanszírozási feltételeinek változása és a lakásépítési kamatok emelkedése miatt rendkívüli mértékben visszaesett a lakásépítés. 1945−1959 között 440 lakás épült, az éves átlag 29,3 lakás volt. A következı évtizedekben a lakásépítések a következıképpen alakultak. 1960−1969 között 1.096 lakás, éves átlag 109,6. 1970−1979 között 1.778 lakás, éves átlag 177,8. 1980−1989 között 1.484 lakás, éves átlag 148,4. 1990−1997 között 334 lakás, éves átlag 41,75. A kilencvenes években a lakásépítések csökkenése mellett erıteljesen fejlıdött a város infrastruktúrája, elsısorban a kommunális ellátás (csatornázás, gázellátás) és a hírközlés (telefon, kábeltévé) területén. − 1990-ben kezdték meg a kábeltelevíziós hálózat kiépítését. A rendszeres adását (MTV 1, MTV 2, Novi Sad, mőholdas külföldi adók, saját mősor) 1991 januárjában kezdte meg a Városi Televízió, melyet a Kalocsai Kábeltelevízió Alapítvány mőködtetett. A Városi Televíziót az önkormányzat 1996-ban megvásárolta az alapítványtól. Az elıfizetık száma 1998 májusában 4.306 volt. − A város telefonellátottságának javítása 1991ben kezdıdött, amikor két automata konténer telefonközpont váltotta fel a kézi kapcsolású központot. 1994. dec. 1-én az EMITEL Rt vette át a MATÁV-tól a város telefonhálózatát. 1995-ben elkészült a Széchenyi út elején az új telefonközpont. A városban 1996-ra lényegében befejezıdött a telefonhálózat kiépítése. 1999 végén a Kalocsán mőködı fıállomások száma 6.026 volt. − 1992 októberében megkezdıdött a négy éves, 460 millió forintos beruházással épülı szennyvízcsatorna-építési program, amelyet az 1989-ben alakult Szennyvíz Csatornamő Társulat szervezett és bonyolított le. A társulat a négy éves csatornaépítési programja keretében 57 km szennyvízcsatornát épített és bıvítette a szennyvíztisztító kapacitását. Az építkezés költségei 40 %-át pályázaton nyerte a város, a többit önkormányzati, vízügyi és környezetvédelmi támogatás, valamint a lakossági hozzájárulás biztosította. 1997 végére a város szennyvízcsatorna hálózatának hossza elérte a 87 km-t (a lakások 95 %-ának biztosítja a rácsatlakozás lehetıségét) és 3.927 lakást kapcsoltak a hálózatra. − A vezetékes gázhálózat kiépítése 1993-ban kezdıdött. A Szank – Kiskırös – Kalocsa gázvezeték építése májusban kezdıdött és novemberben már Kalocsára érkezett a földgáz. A vezetékes gázra rákötött fogyasztók száma 1999 végén 6.253 (ebbıl háztartás 5.623) volt. A város fıutcájának, a Szent István király útnak a század elsı felében kialakult arculata sokáig nem változott. Az elmúlt két évtizedben történt építkezések jelentısen megváltoztatták az utca középsı részének arculatát. Az elsı építkezés még 1960-ban történt, amikor elkészült a Járásbíróság épülete (ma Városi Ügyészség) a 7. sz. alatt, majd 1975-ben felépült a 17. számú kétemeletes lakóház, földszintjén két üzlethelyiséggel. Elkészülte után a kalocsai köz79 80

Uo. 6/1968. vb. sz. h. Uo. 39/1983. vb. sz. h.

- 88 -


TPF

nyelv egy ideig „lordok háza” néven emlegette. Az utca középsı, a mai K&H Bank és a Városi Bíróság épülete közötti szakaszának átépítése az új OTP fiók felépítésével kezdıdött 1982-ben. A 43. és 45. számú földszintes házak helyére épült egy kétemeletes lakóház, amelynek földszintjén az OTP fiók kapott helyet. Magán erıbıl épült 1983-ban a 65. sz. ház (Jakab Péterné „Kendıs Manci” üzlete). Az MSZMP Városi Bizottságának épületét (ma a Városi Bíróság) 1986-ban bıvítették a mellette lévı ház telkének felhasználásával.81 Az utcaképet megváltoztató építkezések a kilencvenes években gyorsultak fel. Az utca középsı részén lévı jellegtelen földszintes házakat lebontották és helyükön kétemeletes épületek készültek. A Hungária Biztosító új fiókja (32. sz.) 1990-ben, a 42. sz. alatti épület (Igaz ügyvédi iroda) 1991-ben épült. 1992-ben készült el a mai Erste Bank (korábban Ybl, Polgári Bank, majd Postabank) kalocsai fiókjának épülete (30. sz.) és a 17. sz. és 19. sz. közötti 17/a. foghíjtelken épült ház (Balás ügyvédi iroda). Nagyjából az Erste Bank épületével egy idıben kezdték el a mellette lévı 34. sz. ház építését (Irodaszer-centrum), de az emeleti részek befejezı munkálatai még sokáig nem készültek el. 1994-ben épült fel a postahivatal új épülete (44. sz.). 1995ben egymás mellett épült két ház a 49. sz. (Árvai cipészet) és az 51. sz. (Matos ügyvédi iroda, Hanga óra-ékszer). A mellettük lévı 53. sz. épület (Vodafone) 1998-ban készült el.82 Az utca e szakaszán mindössze két földszintes ház maradt (40. sz., 47. sz.). 2000-ben épült a 61. sz. alatti egyemeletes, tetıtér beépítéses ház, melynek földszintjén üzlethelyiségeket alakítottak ki. A kilencvenes években az utcaképet elınytelenül megváltoztató átépítések folytak a Szent István király út földszintes épületei egy részén. Az eredetileg polgári lakóházaknak épült házak utcai homlokzatára kirakatokat építettek, és a házak utcai helységei egy részében vagy az épület teljes utcai frontján kisebb-nagyobb alapterülető boltokat nyitottak. Az átépítések nagyobbik része ellentétben áll az átépített épületek addigi jellegével, az így átalakított épületek egy részének külsı megjelenése építészeti szempontból nagyon zavaros. A Szent István király út középsı részén történt építkezések után, a kilencvenes évek végén megkezdıdött a Belváros rekonstrukciója kér részletben. Elsıként, az utca középsı részén, a Piros Arany Szállodától a Városi Bíróság épületéig tartó szakasz alakították át sétáló utcává. (Az átalakítás megkezdése elıtt forgalomeltereléssel mentesítették az utca kijelölt szakaszát a jármőforgalomtól83.) A sétáló utca középvonalában elhelyeztek hat kalocsai érsek (Asztrik, Batthyány József, Csák Ugrin, Grısz József, Haynald Lajos, Kunszt József, Patachich Ádám, valamint egy díszkutat.84 A 2000-ben átadott sétálóutca után a rekonstrukció második ütemében kerül sor a sétáló utca és a Hunyadi János utca között a Negyvennyolcasok tere kialakítására. A területen lévı jellegtelen földszintes házakat lebontották, csupán négy korábban építet háza maradt meg. Az így kialakított térség két oldalán emeletes lakóházak épültek üzletekkel a földszinten. A két épületsor között lévı területen sétáló passzázs épült szökıkutakkal és szobrokkal. Elıször Kossuth Lajos és Petıfi Sándor korábban más helyen álló mellszobra került az új térre, majd az elsı felelıs magyar kormány, a Batthyány kormány tagjaiból álló szoborcsoport került a térre. (A szoborcsoport még nem teljes.) A tér kialakításával párhuzamosan folyt az egykori Tiszti klub és a moziépület közös rekonstrukciója, ahol a Mővelıdési Központ kapott új otthont. A régi moziépületet úgy alakították át, hogy az színházi elıadások és konferenciák tartására is alkalmas. Egy toldalékban kapott helyet a színpad és a hozzá tartozó mőszaki berendezés. A bıvítmény homlokzata az új térre néz85. A század második felének nagyarányú lakásépítései mellett más, a város településszerkezetét többé-kevésbé befolyásoló építkezések is voltak Kalocsán. A katonaság Kalocsára tele81

ASBÓTH Miklós 1998. 192. Uo. 203. 83 ASBÓTH Miklós 2006. 14. 84 Uo. 14. 22. 85 Kalocsa történeti kronológiája 82

- 89 -


Asbóth Miklós

pítésével az ötvenes épek elején felépült a katonai reptér (1956-ig használta a magyar légierı) és a Foktıi úti laktanya. A harmincas évek végén épült Miskei úti laktanya átépítése és bıvítése a hatvanas-hetvenes években történt. A honvédség hivatásos állománya számára épült lakások telepszerően épültek a város egyes területein. Ezek közül legnagyobb a Zrínyilakótelep, kisebbek a Foktıi út és a Paksi köz elején. Az ipari építkezéseket a hatvanas évek eleji vidéki ipartelepítésig elsısorban a város belsı területén, az addig más célra használt épületek átépítése, illetve bıvítése jelentette. A Főszerpaprika NV és jogutód vállalatainak bıvítése az ötvenes és hatvanas években, új üzemrészek építése a hetvenes években történt. A Margit Malom korszerősítése és bıvítése két ütemben (1964, 1978) végezték. A Márer Paprikamalmot átépítették fémfeldolgozó üzemmé (Finommechanikai V., majd Fém- és Villamosipari V.). Az egykori érsekuradalmi központ területén mezıgazdasági és ipari üzemek alakultak. (Földmívesszövetkezet, Állami Gazdaság, „gombgyár”, Fémtömegcikkipari V. stb.) A hatvanas évek eleji vidéki ipartelepítési hullám Kalocsán is több üzemet hozott létre. − 1961-ben alakult az ÉM Építıgépgyártó és Gépjavító V. kalocsai üzeme a Vibrátorgyár, a Fémtömegcikkipari V. és a Textilfeldolgozó V. A Vibrátorgyár az elızı évben megszüntetett vágóhíd telepét kapta meg a Felszabadítók útján (ma Bátyai út). Kezdetben a vágóhíd épületeit használták, de a megalakulás után hozzákezdtek a ma is meglévı, modern üzemépület építéséhez. (Az üzemépületet 2004-ben lebontották és helyére épült a TESCO áruház86.) − A Fémtömegcikkipari V. (késıbb Fém- és Villamosipari V.) a kecskeméti Finommechanikai V. kalocsai telepébıl alakult a Marx (ma Búzapiac) téren az egykori Márer Paprikamalom épületében. (Elsı telepük az egykori érsekuradalom központjában volt.) Az 1961-ben elkészült üzemcsarnok kivételével jelentısebb építkezésük nem volt. − A Textilfeldolgozó V. két telephelyen mőködött: az „A” üzem az I. István király (ma Szent István király) út 19. sz. alatt, a „B” üzem a Micsurin (ma Kunszt József) utca 8-10. sz. alatt.87 Jogutód vállalata, a FÉKON (ma RUBIN) 1977−1980 között építette fel a Felszabadítók útján (ma Bátyai út) új üzemét.88 (A vállalat 2007-ben eladta az üzemépületet, amelyet lebontottak és helyére épült az ALDI áruház.89 − Az 1962-ben alakult Vegyesipari Szolgáltató V. rövid mőködés után, 1968-ban megszőnt. Elıször a Martinovics utcában volt a telepe, de hamarosan átvette az Iszkra Tsz Bem apó utcai telepét, amit a jogutód vállalatok modern autójavító szervizzé fejlesztettek. − A két 1964-ben alakult kalocsai vállalat, a VBKM 3. sz. EKA gyára és a Mőanyag és Gumifeldolgozó V. megalakulásuk után hamarosan új üzemet épített. Az EKA a Miskei úton, a Cementipari V.-tól átvett telepen, a Mőanyag és Gumifeldolgozó V. pedig a Gombolyagi úton épített új üzemet.90 − A Margit Malom 1978-as bıvítésével (1.525 vagonos gabonasiló) megszőnt a további bıvítési lehetıség a malom területén. Még abban az évben hozzákezdtek a Gombolyagi úton egy 3.300 vagonos gabonasiló építéséhez, amely elkészülte után a megye legnagyobb ilyen jellegő építménye lett.91 − A jezsuita rendház egykori mosodáját, amely az Esze Tamás utca és a Bajcsy-Zsilinszky (ma Híd) utca sarkán volt, a honvédség kapta meg. A korszerőtlen mosoda helyett 1978 tavaszán a Miskei úton egy új, korszerő mosoda épült. Az üresen maradt mosodaépületet lebontották. Helyén és a szintén lebontott Tomori utcai óvodaépület helyén épült fel 1984−1987 között, a már megszőnt Népmővészeti és Háziipari Szövet-

86

ASBÓTH Miklós 2006. 55. p. BOZSÓ Ferenc 1971/b. 141-143. 88 ASBÓTH Miklós 1998. 185., 187. 89 Kalocsa történeti kronológiája 90 BOZSÓ Ferenc 1971/b. 143-158. 91 ASBÓTH Miklós 1998. 188. 87

- 90 -


TPF

kezet üzemháza. − A honvédségi mosoda (ma Centrál Mosodák kalocsai üzeme) mögött épült fel a Miskei úton a KAGE Tejüzeme 1981−1984 között.92 A város a háború elıtti idıkbıl örökölt iskolarendszerének épületei kezdetben be tudták fogadni a megnövekedett létszámú diákságot (két iskolaépületben, az újvárosi iskolában és a polgári fiúiskolában az ötvenes évek folyamán meg is szőnt a tanítás), de az újonnan épülı városnegyedekben nem voltak iskolaépületek és egyes iskolatípusok férıhelye is szőknek bizonyult. − Elsıként az Ipari Szakmunkásképzı Intézetet bıvítették 1966-ban. A Tompa Mihály utcában új épületszárny épült 5 tanteremmel és más kiszolgáló helyiségekkel.93 − A Vajason túli területekrıl az általános iskolai diákok a belvárosba jártak iskolába, ahol egymás mellett mőködött az 1. sz. (ma Belvárosi) Általános Iskola és a 2. sz. (ma Kertvárosi) Általános Iskola. A Középsıkertek általános iskolai tanulói számára 1968−1970 között épült fel a Jókai utcában a 2. sz. (ma Kertvárosi) Általános Iskola 12 tantermes épülete, amelyet 1984ben további 4 tanteremmel bıvítettek. Az épület felavatásakor az iskola felvette a Vén József Általános Iskola nevet.94 − Az épülı Széchenyi-lakótelep szomszédságában lévı 3. sz. (ma Eperföldi) Általános Iskolában 1968 ıszén beindult a felsı tagozat.95 Az iskola bıvítésére 1971−1973 között és 1982-ben került sor. − A szakközépiskolával kibıvített Ipari Szakmunkásképzı Intézet (ma Mőszaki Szakközépiskola) kinıtte régi épületeit. Új iskolaépülete 1986−1988 között a Martinovics utcában épült fel.96 − A város legfiatalabb iskolaépülete napjainkban épült. Az egykori Ének-zenei Általános Iskola épületében mőködı Nagyasszonyunk Katolikus Általános Iskola számára 1996−1998 között épült új iskolaépület. Az iskola sportcsarnoka 1998 decemberében készült el.97 Városi sportcsarnok két alkalommal épült, mindkét alkalommal az Ipari Szakmunkásképzı Intézet udvarán. Az elsı városi sportcsarnok 1980-ban a Kossuth Lajos utcai épület, a második 1990-ben a Martinovics utcai épület udvarán.98

92

Uo. 190. Uo. 177. 94 Uo. 180. 95 Uo. 179. 96 Uo. 194. 97 Kalocsa történeti kronológiája 98 Uo. 93

- 91 -


TPF

Irodalomjegyzék Nyomtatott források ASBÓTH Miklós 1998

2002

2006 BÁRTH János 1975a

BOROSY András 1997

BOZSÓ Ferenc 1971/a

1971/b

CITTA di Colocza 1687

CSELEBI, Evlia 1904-1908

Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa tegnap és ma. Kalocsa. 42-210. 100 éves a kalocsai közvilágítás. In: Kalocsai Néplap 2002. dec. 6. 7. (Érdekességek Kalocsa múltjából.) Kalocsa 1998-2005. Képes várostörténeti kronológia. Kalocsa

A kalocsai szállások településnéprajza. Kalocsa. (Kalocsai múzeumi dolgozatok 1.)

Pest-Pilis-Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása. 1-2. köt. Budapest.

Kalocsa építészeti emlékei. In: Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Szerk. Czajtányi István. Kalocsa. 294-312. Kalocsa ipara. In: Katona István Társaság tanulmányai Kalocsáról. Szerk. Czajtányi István. Kalocsa. 129-167.

Citta di Colocza nel Ungaria Superiore. Data in luce da Giacomo de Rossi dalle sue stampe in Roma alla pace con Priuli del S. Pont I. Anno 1687. Rézmetszet. In: Országos Széchényi Könyvtár Térképtár TM 1912.

Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664, 1664-1666. Budapest.

GALLINA Zsolt, ROMSICS Imre 1996 A Kalocsai Sárköz régészeti emlékei. Kalocsa. (Kalocsai múzeumi közlemények 3.) GYÖRFFY György 1977 1987

István király és mőve. Budapest. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 2. köt. Budapest. - 92 -


JERNYEI KISS János 2000

Kalocsai Néplap (KN) 1911. dec. 20. KERÉNYI József 1998

MAROSI Ernı 2000

*PINTÉR Imre 1942

RESLI Antónia 1973

ROMSICS IMRE 1987

VASS Elıd 1980

WINKLER Pál 1927

TPF

A kalocsai érseki székesegyház és rezidencia megújulása a 18. században. In: Kalocsa történetébıl. Szerk. Koszta László. Kalocsa. 243-282.

Képviselıtestületi ülés.

Kerényi József. Budapest. (Vallomások… architektúra sorozat)

A második kalocsai székesegyház néhány mővészettörténeti kérdése. In: Kalocsa történetébıl. Szerk. Koszta László. Kalocsa 51-68.

A kalocsai fıszékesegyház. Budapest. (A budapesti kir. Magyar Pázmány Tudományegyetem Mővészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai 73.)

A kalocsai 48 cselédlak építése. In: Kalocsa vidéke és népe. Szemelvények a kalocsai I. István Gimnázium honismereti győjtésébıl. Szerk. Kuczy Károly. Kecskemét. 71-82.

Adatok Kalocsa környékének történeti földrajzához. Budapest (Homokmégyi mőhelytanulmányok 4.)

Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai. Kalocsa. (Kalocsai múzeumi dolgozatok 4.)

Kalocsa története különös tekintettel politikai és szellemi kultúrájának fejlıdésére (Árpád könyvek 11-12.) Kalocsa.

1929

A kalocsai fıszékesegyház 1010-tıl napjainkig. Kalocsa. (Árpád könyvek 31. 33.)

1932

A kalocsai érseki kastély és a fıszékesegyházi könyvtár története. Kalocsa. (Árpád könyvek 43.)

1934

A papnevelés története a kalocsai egyházmegyében. Kalocsa. (Árpád könyvek 47.) - 93 -


Asbóth Miklós

Levéltári és irattári források, kéziratok Kalocsa Város Irattára (KVI) Tanácsülési és vb. ülési jegyzıkönyvek. Tanácsülési (T.) és végrehajtó bizottsági (vb.) határozatok, rendeletek (r.). 39/1962. T. (XII. 7.) sz. határozat házhely kisajátításokról a Középsıkertekben. 34/1962. vb. (III: 9.) sz. határozat KISZ-lakások építésérıl. 20/1967. T. (VII. 6.) sz. határozat kisajátításokról lakásépítéshez 6/1968. vb. (I: 12.) sz. határozat az 1968. évi kisajátításokról. 102/1971. vb. (XI. 19.) sz. határozat a kiskertek vevıinek kijelölésérıl. 16/1978. T. (IX. 28.) sz. határozat a 15 éves lakásépítési program építési területeinek kijelölésérıl. 39/1983. vb. (VII. 7.) sz. határozat a Tulipán utcai tömbfeltárásról. Murányi család iratai

Térkép 1772

Térkép 1881

Murányi Károly leánya, Bánrévi Ernıné tulajdonában lévı családi iratok közül édesapja, dr. Murányi Károly orvos szakképesítésére és szanatóriumára vonatkozó iratok. Az iratmásolatok a Tomori Pál Városi és Fıiskolai Könyvtár Helyismereti győjteményében találhatók.

Planum archiepiscopalis civitatis Colocensis Affumptum & delineatum. In: conviczu archiepiscopali Batthyaniano. MDCCLXXII. In: Batthyány album. A kalocsai piarista kollégium tanárai és diákjai által készített rajzok, térképek győjteménye a Kalocsai Fıszékesegyházi Könyvtárban.

Kalocsa érseki város térképe és magyarázata. Rajzolta [188]1-ben Szentkereszty Géza […] tanár. A restaurált, helyenként hiányos, kézzel rajzolt térkép a kalocsai Viski Károly Múzeum tulajdonában van.

Adattárak Kalocsa történeti kronológiája Számítógépes adattár. Szerk. Asbóth Miklós. In: Tomori Pál Városi és Fıiskolai Könyvtár Helyismereti győjtemény Tomori Pál Városi és Fıiskolai Könyvár Helyismereti győjtemény személyi adattára. (TPK) Részben számítógépes, részben cédula adattár. Szerk. Asbóth Miklós.

- 94 -


TPF

Szóbeli adatközlı Huszár Mihály ny. osztályvezetı (Polgármesteri Hivatal, Városüzemeltetési és Fejlesztési Osztály), a Petıfi Lakásépítı Szövetkezet egykori vezetıje

- 95 -


Asbóth Miklós

Kalocsa középkori térképe (Györffy György nyomán)

- 96 -


TPF

A város 1772-es térképe (Batthyány album. Kalocsai Fıszékesegyházi Könyvtár)

- 97 -


Asbóth Miklós

Kalocsa 1926-os térképe. Készítette az Árpád nyomda.

- 98 -


TPF

Kalocsa térképe 1967-bıl. Készítette a Kartográfiai Vállalat.

- 99 -


TPF

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ELTÉRİ MEGKÖZELÍTÉSEIHEZ Bánhegyi Péter vezetı elemzı MNB Stat. O. Napjaink kérdései között fontos helyet foglal el a gazdasági növekedés kérdése, hiszen világszerte a gazdasági teljesítmény csökkenésével kell szembenéznünk. A tanulmány áttekinti a növekedéssel foglalkozó fontosabb standard és nem standard megközelítéseket, módszereket, és megállapítja, hogy az elmúlt idıszakban a standard közgazdaságtan egyik nagyon fontos eredménye a technológiai haladás és a tér endogenizációja volt, amely lehetıvé teszi a gazdasági tér és a gazdasági szereplık differenciált megközelítését a közgazdasági elméletekben, míg a nem standard közgazdaságtan talán legfontosabb megállapítása a gazdasági növekedés elıtt álló technológiai és környezeti korlátok nem tetszıleges voltának a felismerésében öltött testet. A közgazdaságtan és a szélesebb közönség számára minden bizonnyal elınyösebb lenne, ha ezen eredmények lehetıség szerint kölcsönösen megtermékenyítenék egymást, és hozzájárulnának egy kiérleltebb, átgondoltabb álláspont kialakításához a gazdasági növekedés és általában a gazdasági tevékenységek lehetséges és kívánatos mintázatait illetıen.

Bevezetés A 2008 ıszén kibontakozott gazdasági válság egyik legszembetőnıbb és a gazdasági szereplıket általánosságban a legközvetlenebbül érintı velejárója a kibocsátás csökkenése, azaz a – mért - gazdasági teljesítmény visszaesése. E visszaesés jelenleg elsısorban az európai és az észak-amerikai gazdaságokat érinti, súlyos egzisztenciális és közösségi problémákat okozva. A közelmúltban térségünk, közte Magyarország, legalábbis összességében, már átélt hasonló jelenséget: Kornai János kifejezésével élve „transzformációs visszaesés” zajlott le az 1990-es évek elején.1 Még híresebb és világszerte még emlékezetesebb esemény volt az 19291933-as világgazdasági válság, amely méreteit tekintve a jelenleginél még súlyosabb receszszióval járt annak idején. Mindezek mellett az elmúlt évszázadokban természetesen még számtalan kisebb-nagyobb gazdasági visszaesés volt tapasztalható, amelyekre a klasszikus és a modern közgazdaságtudománynak és gazdaságpolitikának alapvetıen egyetlen válasza volt: a gazdasági növekedés, a visszaesés kiheverése, a nemzeti jövedelem lehetıség szerinti növelése. Ahogyan azt az egyik leghíresebb közgazdasági felsıoktatási tankönyv megfogalmazza: „A nemzetek továbbra is kiemelt gazdasági és politikai célkitőzésnek tartják a gazdasági növekedést. … A gazdasági növekedés a legfontosabb tényezı a nemzetek hosszú távú gazdasági sikerességében.”2 1

Elemzését lásd Kornai (1993), illetve Blanchard ([1997] 2006). Az összességében megjegyzést az indokolja, hogy nem tipikus recesszióról volt szó: „Az érett kapitalista gazdaság recesszióiban sem csökken kivétel nélkül minden vállalat és minden termék termelése, hanem legalább szórványosan találkozunk még a mélypont közelében is sikeres, felfelé ívelı vállalkozásokkal. A transzformációs recesszióban ez nem kivételes jelenség; éppen ez a kettısség az egyik karakterisztikus vonása. Egymás mellett látható az összehúzódás és a tágulás, a kudarc és a siker, a tömeges kilépés és a tömeges belépés. Schumpeter mostanában sokszor idézett kifejezésével: teremtı rombolás megy végbe, viharos ütemben. Makroértelemben azért beszélhetünk mégis recesszióról, mert a két folyamat egyenlege negatív; a visszaesési folyamat sebessége egyelıre nagyobb, mint a vele párhuzamosan végbemenı növekedési folyamaté.” Kornai (1993), 169-170.o. Jelen témánk szempontjából azonban ez a különbség nem lényeges, mint ahogy az sem, hogy a jelenlegi recessziónak milyen specifikumai vannak. 2 Samuelson-Nordhaus ([1998] 2000), 501.o.

- 101 -

Néhány megjegyzés a gazdasági növekedés eltérı megközelítéseirıl

Bánhegyi Péter

Tapasztalhatjuk, hogy napjainkban valóban ez a helyzet: a jelenlegi recesszióban is mind a kormányzatok, mind a gazdasági szakemberek a legfontosabb teendık között említik a gazdasági növekedés beindítását, az ehhez szükséges feltételek kialakítását, megteremtését. Felmerül ezért a kérdés: melyek ezek a feltételek, és hogyan, miképpen biztosíthatók, hiszen úgy tőnik, hogy a gazdasági növekedés nem minden történelmi pillanatban adott automatikusan, azért, legalábbis idınként, küzdeni kell. Vagy talán inkább türelemmel ki kell várni egyegy recesszió lefolyását, mert ezt követıen elıbb-utóbb úgyis megérkezik a fellendülés, amit nemigen lehet és talán nem is szerencsés kierıszakolni? De ha így van, akkor miért van ez így? Nem meglepı, hogy a közgazdaságtan egyik legtöbbet vizsgált, kutatott területérıl van szó. Már önmagában ezért is megérdemli a figyelmünket, különösen azokban az idıkben, amikor a bırünkön érezzük a recesszió közvetlen következményeit: a munkanélküliség növekedését, a hitelkínálat csökkenését, az ipari termelés erıteljes visszaesését. Mint ahogy fizikai vagy lelki betegségünk idején fordul inkább a figyelmünk az állapotunk kialakulásának az okaira, összetevıire, az egészséges élet elérésének a feltételeire, úgy minden bizonnyal hasonlóképpen van ez, legalábbis a gazdasági szakemberek és a gazdaságpolitikusok esetében, a gazdasági mőködés „betegségei” idején is. A kérdést ugyanakkor – ha lehet így fogalmazni ilyen húsbavágó téma esetében – izgalmasabbá teszi, hogy nem feltétlenül tekinti minden érintett „betegségnek” a recessziót, illetve automatikusan „egészséges” állapotnak a gazdasági növekedést. „Természetesen minden esetben azt feltételezik, hogy a növekedés kifizetıdı, hogy inkább gazdagabbá, mint szegényebbé tesz minket. De most a növekedés ráfizetésessé válik. A gazdaságtalan növekedés nem fogja fenntartani a termékenységi átmenetet, és orvosolni a túlnépesedést. Nem fogja sem az igazságos elosztást helyrehozni, sem a munkanélküliséget megszüntetni. A környezet helyrehozatalára és megtisztítására szánt többletjövedelmet sem fogja elıteremteni. A közvetetten a növekedésen alapuló megoldások többé már nem mőködnek.”3 A gazdasági növekedést jelenleg sürgetı hangokat természetesen konjunkturális felhívásoknak is tekinthetjük, hiszen a rövid táv mind az egyéni élettervek, mind a politikai következmények területén elıkelı helyet foglal el, és akkor nem kell feltétlenül a kelleténél nagyobb jelentıséget tulajdonítanunk ezeknek a hangoknak. Mégsem tőnik alaptalannak az a gyanú, hogy még ha e hangokat sok esetben valóban konjunkturális szempontok vezérlik is, a gazdasági növekedés kívánatosságára vonatkozó fentebbi általános megállapítás valahol mélyen ott található mögöttük. A következı oldalakon ezért annak eredünk a nyomába, hogy milyen elméleti háttér áll a gazdasági növekedés jelenségei mögött, és hogy ezek valójában milyen feltételeket, illetve követelményeket fogalmaznak meg a gazdasági növekedésre vonatkozóan. A jelenleg rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy globálisan is minıségileg új szakasza kezdıdött mind a társadalmi, mind a gazdasági életnek mintegy 200 évvel ezelıtt (ezekre még röviden visszatérünk majd késıbb), amelyre a szisztematikusan csak a XX. század második felében reflektált a közgazdaságtan. Áttekintjük azt az utat és azokat a fıbb eszközöket, amelyeket megértés érdekében használtak és használnak a növekedés kutatói. Ezek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy megértsük, melyek azok a növekedéssel kapcsolatos erıs standard elméleti tételek és empirikus eredmények. Amint azt a fentebbi ellentétes vélemé3

Daly ([1999] 2004), 407.o.

- 102 -


TPF

nyek is érzékeltetik azonban, a megértés és a kívánatosság nem ugyanaz, és amikor megalkotjuk valamely növekedési folyamatnak egy viszonylag releváns modelljét, még azzal sem mondtunk sokat a jelenlegi eszközeinkkel sem annak kívánatos mértékérıl, sem minıségi összetevıirıl. A növekedés támogatása úgy általánosságban, illetve a konkrét, jelenlegi ütemő és összetételő növekedés védelmezése nem egy és ugyanaz a dolog. A standard közgazdaságtan eredményeit ezért kell szembesítenünk a nem standard eszközökkel és elméletekkel, illetve figyelmünket, és erıfeszítéseinket ezért szükséges mindkettı megismerésére és lehetséges továbbgondolására fordítani. A viták kereszttüzében álló kérdések ugyanis, mint láthatjuk, egyáltalán nem csak akadémikus kérdések, hanem olyanok, amelyek egyenesen megkövetelik, hogy érdemben és tisztességesen foglalkozzanak velük. Az elsı fejezetben röviden áttekintjük a gazdasági növekedés elmélettörténeti hagyatékát, rámutatva, hogy a kérdések és a válaszadás során felhasználandó felismerések jórészt már a klasszikus közgazdászok idejében jelen voltak. A második fejezetben elsısorban azokat a módszertani eszközöket tárgyaljuk, amelyek a standard növekedési elméletekben rutinszerően megjelennek. E fejezetben foglalkozunk velük részletesebben, ezt követıen már csak az eredményeiket fogjuk használni A harmadik fejezetben a neoklasszikus növekedéselmélet legfontosabb eredményét, a (feltételes) konvergenciát járjuk körül, amelyre az empirikus munkák súlypontja is helyezıdik, és amely hovatovább maga is egy-egy újabb növekedési elmélet megítélésének a kritériumává vált. A negyedik fejezetben kezdjük el tárgyalni a neoklasszikus növekedéselméletek talán legsebezhetıbb pontját, illetve az arra adott válaszokat: a növekedéshez szükséges technológiai haladás exogenitását, illetve elsı endogenizációs kísérleteit. A rá következı, ötödik fejezet foglalkozik részletesen az horizontális és a vertikális innováció bevezetésének e velejáróival: a monopol szereplık megjelenésével, akik finanszírozzák a szükséges innovációkat, de amelynek következtében a neoklasszikus világban élvezett Pareto-hatékony egyensúlyi állapotok nem jönnek létre. Az utolsó elıtti, hatodik fejezetet a standard elméleten kívüli hangoknak szenteljük, rámutatva, hogy míg a gazdasági növekedésre veszélyt jelentı elosztási, alulfoglalkoztatási és intézményi kihívásokra a standard elmélet elıbb-utóbb és többé-kevésbé határozott választ adott, illetve jórészt asszimilálta e nézeteket – éppen a gazdasági növekedés emelkedı hullámait kihasználva a XIX. és a XX. század második felében - , addig a technikai és környezeti korlátokra adott válaszai nem erıteljesek – nem kis mértékben azért, mert az elemzési eszközök – az elızı esetektıl eltérıen - itt gyökeresen különböznek a standard eszközöktıl, és mert empirikus bizonyíték egyelıre itt áll legkevésbé rendelkezésre, már ami a jövıbeni lehetséges kilátások valószínőségét illeti. Megkockáztatható az az állítás, hogy pontosan e területen mutatkozhat meg a standard elmélet gyengesége, amennyiben nem bocsátkozik érdemi párbeszédbe a konkurens elméletekkel. Ugyanakkor a gazdasági növekedéssel szemben szkeptikus nézetek – például az ökológiai közgazdaságtan – magyarázó erejét a mindennapi relevanciát tekintve, legalábbis gyengíti a holisztikus, rendszerelméleti megközelítése, amely kevés helyet hagy a gazdasági tér és idı érdemi differenciálásának. Az utolsó fejezetben néhány záró megjegyzést fogalmazunk meg.

I. Gazdasági növekedés: klasszikus és kevésbé klasszikus elızmények Mielıtt a következı részben rátérnénk a növekedési elméletek II. világháború utáni újabb hullámának empirikus indíttatásaira és módszertani eszköztárának bıvülésére, talán nem lesz haszontalan rámutatni arra, hogy már a klasszikus közgazdászok korai nemzedékei is foglalkoztak a gazdasági növekedés jelenségével, hiszen a XVIII. század végén, a XIX. század elején ık is átélték a gazdasági növekedés (és recesszió) újabb és újabb hullámait. - 103 -


Bánhegyi Péter

Nem foglalkozva most részletesebben a klasszikus közgazdászok közvetlen elıdeivel, a merkantilistákkal és a fiziokratákkal, a legcélszerőbb rögtön Adam Smithre hivatkozni, aki szerint a gazdasági növekedés „két egymással kölcsönösen összefüggı tényezıtıl függ: 1. a specializációból származó munkatermelékenységtıl és 2. a tıkefelhalmozástól, amelyet a profitból eszközölt megtakarításokból finanszíroznak. A növekedés alapvetı feltételei: szélesedjen a munkamegosztás, növelve a munka átlagos termelékenységét és a profitból eszközölt megtakarítás legyen több, mint amennyi a meglevı tıke fenntartásához elegendı.”4 Elegendı csak egy pillantást vetni a fentiekre, hogy lássuk, mennyire modern gondolatokról is van szó, pontosabban, hogy a XIX. század elején formálódó és megerısödı új gazdasági rend lényege, legalábbis a gazdasági növekedés összetevıit tekintve, mennyire nem változott az elmúlt 200 év alatt: a tıkefelhalmozás és a technológiai haladás adja a növekedés lelkét, motorját. Nézzük meg ezt egy kicsit közelebbrıl: „A klasszikus növekedéselmélet röviden összefoglalva a következıképpen épül fel. Egy gazdaság bıvül, amennyiben a természeti erıforrások bıségesen állnak rendelkezésre a tılük függı népességhez viszonyítva, mivel a tıkét vonzzák a nem teljesen kiaknázott erıforrások nyújtotta nyereséges beruházási lehetıségek. A munkaerı kereslete is nıni fog a növekvı tıkefelhalmozással összhangban. A föld (és ennélfogva a természeti erıforrások) mennyisége adott. A népesség (és ennélfogva a munkaerı) létszáma növekszik minden olyan esetben, amikor az átlagbér meghaladja a létminimumot. A bérek növekedése leszorítja a profitokat, a nemzet beruházható többletének forrásait. Ha a profitok (és ennélfogva a beruházások) csökkennek, a munkaerı kereslete is ennek megfelelıen csökken. Az átlagbérek visszasüllyednek a létminimum szintjére, de az összes bér folytatódó növekedése továbbra is nyomást gyakorol a profitokra mindaddig, amíg a népesség növekszik. Ha a dolgozó népesség száma elérte azt a pontot, ahol az összes bér egyenlı az összes termék mínusz az összes földjáradékkal, azaz ahol a profit nullává válik, akkor az új (nettó) beruházások megszőnnek, mivel nincs, ami ösztönözze [a] beruházásokat. Ha az átlagos bérek az elfogadott létminimum alá süllyednek, akkor a szegénység vagy az erkölcsi megfontolások lefékezik a népesség növekedését. Zéró nettó beruházással és statikus népességgel a gazdaság végül eljut a stacionárius állapotba. Természetszerően a technikai haladás, amely termelékenyebbé teszi a munkát, újra mozgásba lendíti a növekedési folyamatot. De amint a bérek az elfogadott létminimum fölé kerülnek, a népesség növekedése ismét megindul, és a korlátozó tényezık visszatérítik a gazdaságot stacionárius állapotába (valószínőleg magasabb reálbér mellett, mert az elfogadott létminimum szintje elmozdul felfelé).”5 Szinte minden együtt állt már ebben a gondolatmenetben, ami a XX. századi dinamika vázát alkotja majd: tıkefelhalmozás, technikai haladás, népesség növekedés, stacionárius állapot, vagy éppen a növekedést serkentı és csökkentı tényezık.6 Talán két fontos szempont 4

Deane ([1978] 1997), 63.o. Uo. 68.o. 6 Érdemes külön megemlíteni itt még a csökkenı hozadékok figyelembe vételét, amelyet szintén nem hagytak figyelmen kívül a klasszikus közgazdászok: „Igaz, hogy a legjobb földeken ugyanannyi munkával mint azelıtt, továbbra is a régi hasznot érik el, a hozamok értéke azonban emelkedik, mert akik az új munkát és tıkét most már a kevésbé termékeny földekbe fektetik, csökkenı hozadékot kapnak. Más szóval, annak ellenére, hogy a termékenyebb föld elınyei a gyengébb földekkel szemben egyáltalán nem mennek veszendıbe, csak átháramlanak a föld mővelıjérıl vagy a fogyasztótól a föld tulajdonosára, mégis, mivel a gyengébb földek több munkát igényelnek és mert a nyersanyagszükségletünkben jelentkezı többletet csak az ilyen gyengébb földek bevonásával fedezhetjük, a termékek viszonylagos értéke állandóan az elızı szint felett marad és értük több kalapot, cipıt, szövetet stb. adnak cserébe, mivel az utóbiak termeléséhez ilyen munkatöbbletre nincs szükség.” Ricardo ([1821] 1991], 42.o. Ugyancsak a korabeli viszonyokból fakad, hogy a klasszikus közgazdászok a termelési té5

- 104 -


TPF

hiányzik belıle, amelyek azonban majd csak a XX. század második felében, sıt vége felé kapnak jelentıs hangsúlyokat: a különbözı nemzetgazdaságok növekedési ütemeinek (feltételes) konvergenciája és a gazdasági növekedés folyamatának endogenizációja, azaz, hogy a növekedési folyamat a gazdaság mőködésébıl magából levezethetı legyen, ne pedig esetleges külsı (exogén) feltevések biztosítsák azt (amely nélkül a neoklasszikus növekedéselmélet szerint nem bıvülhet korlátlanul az egy fıre jutó nemzeti jövedelem). Mindannak ellenére, hogy a klasszikus közgazdászok a mai fülnek is ismerısen csengı gondolatmeneteket alkottak a gazdasági növekedésrıl (és annak korlátairól), az ıket követı bı egy évszázad során ez a téma lényegében nem került továbbfejlesztésre. A gazdasági növekedés kérdése sem a neoklasszikus közgazdaságtan megszilárdulása idıszakában, sem a két világháború közötti idıszakban nem játszott vezetı szerepet. Kissé talán leegyszerősítve: az elıbbi esetben azért, mert bár a csökkenı hozadékok kérdése központi jelentıségő a neoklasszikus közgazdaságtanban, a XIX. század második felére a technológiai haladás immár úgy tőnt, zárójelbe tette a növekedés hosszú távú korlátait, helyette az elosztás kérdései kerültek a középpontba; az utóbbi esetben pedig azért, mert az I. világháború után, a „boldog békeidık” elmúltával a tényleges gazdasági teljesítmények immár nem a harmonikus növekedés, hanem éppen ellenkezıleg, a kisebb-nagyobb gazdasági visszaesés tapasztalatait hozták magukkal, nem is szólva az 1929-1933-as évek gazdaságilag pusztító eseményeirıl. A gazdasági növekedés elméleteinek újabb jelentıs hullámait ezért majd csak a II. világháború befejezése hozta magával. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy ne születtek volna olyan eredmények, amelyek, akár vihart kavartak a felszínen, akár nem, a mélyben valahol mindenképpen kérdéseket tettek fel a közgazdaságtan egésze számára. Thomas Malthus híres könyvében7 minden más klasszikus közgazdásznál élesebben vetette fel a gazdasági növekedés korlátait és annak a veszélyeit a népesség növekedés és a föld eltartóképessége oldaláról közelítve. Nem véletlen, hogy az ı nézetei nyomán terjedt el, hogy a közgazdaságtan „szomorú tudomány”. Bár a nyugati gazdaságok XIX-XX. századi története nem a malthusi forgatókönyv szerint alakult, azonban a jelenlegi szegény országokban megfigyelhetı társadalmi, gazdasági és politikai jelenségek tekintetében e forgatókönyv nem lebecsülendı útmutatóval szolgál, ráadásul, ha a túlnépesedést tekintve már csak metaforikusan is, de továbbra is figyelmeztetı jelként szolgál a gazdasági jólét magasabb fokán álló országok számára is a növekedés korlátaira vonatkozóan. A hatodik fejezetben megjelenı, a növekedés határaira a mai körülményeink közepette figyelmeztetı közgazdászok (és egyéb társadalomtudósok) akarva-akaratlanul is Malthus víziójához nyúlnak vissza. Karl Marx szintén híres mőveiben8 a klasszikus iskola növekedéselméletét fejlesztette tovább, illetve házasította össze a saját értékelméletével, amely ugyan tartalmazta a profitráta folyamatos csökkenését, de mivel Marx szerint a profit egésze egy elosztási igazságtalanság gyümölcse, így a profitráta csökkenése inkább csak tovább ösztönzi a „kizsákmányolókat” arra, hogy még keményebb lépéseket tegyenek a saját érdekeik ügyében. Ez azonban az ı váranyezık között a munka és a tıke mellett a termıföldet, azaz a mezıgazdasági szektort is hangsúlyosan tárgyalják, ugyanakkor, amint azt láthattuk, már Adam Smithnél megjelenik az a gondolat, hogy a termelékenység fı forrása nem a mezıgazdaságban van (amint azt a szinte kortárs francia fiziokraták hirdették), hanem a specializációban, amelynek elsıdleges terepe az ipari termelés. Nem véletlen, hogy a technológiai haladást is elsısorban a profithoz, azaz nem a mezıgazdasági szektorhoz kötötték. 7 Malthus (1798). 8 Jelen témánk szempontjából elsısorban A tıke és A politikai gazdaságtan bírálatához.

- 105 -


Bánhegyi Péter

kozásai szerint a folyamatosan a létminimumon álló bérek következtében egy társadalmi robbanáshoz, egy forradalomhoz vezet, amelyre viszont mindennek tudatában készülni kell. Marx nézeteinek és elırejelzéseinek értékelésére itt most szükségtelen vállalkoznunk, hiszen a történelmi események jól ismertek. A nyugati gazdaságok története, akárcsak Malthus, úgy Marx „kezébıl” is kisiklott a XIX-XX. század folyamán, bár a mindennapi tapasztalatok szintjén más térségek kénytelenek voltak elszenvedni a marxizmusból fakadó politikai következményeket. Azt azonban mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy, mai szóval élve, azzal az elméleti feltevésével, hogy a profitot „elsajátító” rétegek a profitrátájuk csökkentését lassítandó munkamegtakarító technológiai eljárások bevezetésére törekedtek, Marx endogenizálta a technológiai haladást, és ezzel egy olyan törekvésre mutatott példát, amely a XX. század végének egyik legfontosabb közgazdasági kutatási programjának volt a témája.9 Joseph Schumpeter – Marxhoz hasonlóan – szintén német nyelvterületen alkotott, legalábbis élete elsı részében, így szintén nem azonnal gyakorolt hatást az angolszász világra, amely már akkor is a standard közgazdaságtan vezetın terepe volt. Új elképzeléseket bemutató mőve elıször 1911-ben jelent meg németül10, amely a „teremtı rombolás” nevében a korabeli statikus neoklasszikus közgazdaságtan fizikai analógiáival szemben a darwini biológia ihletésére mutatta be a kapitalista gazdaság innovációk sorozatára alapított világát. Ezzel a megközelítéssel Schumpeter egyrészt dinamikus, küzdelemmel teli, nem pedig egy szépen viselkedı egyensúlyi helyzetben lévı gazdaságot tár elénk a mőveiben. Nem véletlen, hogy az elsı, programadó mővét 1934-ben fordították le angolra, amikor az angolszász közgazdaságtan is kereste az új kitörési pontokat a kortárs neoklasszikus közgazdaságtan adott idıpontban irreleváns helyzetébıl. A schumpeteri megközelítés, Marxtól eltérıen, azonban nem csak módszerében, hanem tárgyában is gyümölcsözınek bizonyult a XX. század végi endogén növekedéselméletek számára. Hozzá kell azonban tenni, amit az ı modellje alapján kifejlesztett endogén növekedési modellekben nem igazán hangsúlyoznak – sıt, egyenesen igyekeznek figyelmen kívül hagyni - , hogy a klasszikus közgazdászokhoz hasonlóan ı is a gazdasági növekedés lelassulását jelezte elıre hosszabb távon, mondván, hogy a létrejövı nagyvállalatok egyre bürokratizálódnak, és olyan intézményi hátteret kialakításában segédkeznek, amely nem kedvez az innovációnak és a növekedésnek.11 Frank P. Ramsey, ahogy a való életben, úgy ezen írásban is megelızte a korát (mármint ahol a nézetei tárgyalásra kerülnek), ugyanis az általa felhasznált módszertani eszközöket (illetve annak továbbfejlesztését) a következı fejezetben fogjuk tárgyalni. Mégis itt van a helye, hiszen úttörı cikke12 utat mutatott a tekintetben, hogy neoklasszikus keretben hogyan, milyen módon lehet eljutni egy dinamikus makroökonómiai probléma mikroökonómiai megalapozásához. Sajnálatosan korai halála következtében a közgazdaságtan II. világháború utáni alakításába személyesen nem, csak a már említett tanulmánya révén tudott részt venni13 John Maynard Keynes, bár a jelenlegi témánk túl szők ahhoz, hogy részletesebben tárgyalhatnánk, természetesen megkerülhetetlen e tekintetben is. Jelen pillanatban azonban nem is az átfogó általános elmélete14 egésze szempontjából fontos a számunkra, hanem a tekintetben, hogy a neoklasszikus határelemzés egyik fontos feltevését, a folyamatos és rugalmas helyettesíthetıséget kérdıjelezte meg a különbözı „rigiditások” bevezetésével, elsısorban a 9

Vö. Deane ([1978] 1997), 72.o. Schumpeter ([1911] 1980). 11 Deane ([1978] 1997], 228.o. 12 Ramsey (1928). 13 Lásd errıl még részletesebben Móczár (2008), 78-90.o. 14 Keynes ([1936] 1965). 10

- 106 -


TPF

termelés területén, amelybıl a (neoklasszikus közgazdaságtanban addig nem igazán elfogadott) kényszerő munkanélküliség adódik, és amely természetesen a gazdasági teljesítmény visszaesésével jár együtt. A növekedés beindításához, a munkanélküliség csökkentéséhez így szerinte a kereslet akár autonóm (nem a hasznosságmaximalizálásból levezetett) növelése szükséges. Bár a XX. századi növekedéselméletek fı csapásiránya visszatért a kényelmesebb neoklasszikus feltevésekhez, a keynesi elmélet által ihletett növekedéselméletek sem tanulság nélküliek a közgazdászok és a tágabban értelmezett tudományos befogadó közeg számára.

II. Empirikus kiindulópont és módszertani eszköztár A közgazdaságtanban jelenleg is befolyásos neoklasszikus növekedéselmélet alapjai az 1950-es és 1960-as években kristályosodtak ki.15 Mint láthattuk, a növekedéssel már legalább a klasszikus kortól kezdve foglalkoztak a közgazdászok, és az ezzel kapcsolatos elméleteken késıbb további jelentıs változtatásokat is eszközöltek, azonban két tényezı együttes hatására az említett évek mégis vízválasztót jelentettek a növekedéselméletek alakulásában. E fejezetet e tényezık, ezen belül is elsısorban az analitikus eszközök részletesebb áttekintésére szánjuk, hogy aztán ennek birtokában minden nehézség nélkül egymás mellé helyezhessük a különbözı modelleket. Elıször is, a II. világháborút követıen elıállott helyzet több szempontból is motivációt jelentett a nyugati közgazdaságtan számára a növekedéselméletekkel kapcsolatos kutatási programok kidolgozása tekintetében. Ezeket a szempontokat Simon Kuznets foglalta össze tömören: „A II. világháború és az azt követı évek eseményei csökkentették a gazdasági stagnálással kapcsolatos aggodalmat, és az új tényezık hatására a gazdasági növekedés kérdése került az érdeklıdés középpontjába. Érdeklıdésünk a ’fejletlen’ országok problémáira és hosszú távú kilátásaira irányul. … A gazdasági növekedés kérdéskörének elıtérbe kerülése azonban éppen abból a felismerésbıl fakad, hogy a nemzetközi munkamegosztás XIX. századi elmélete, amely a modern civilizáció vívmányainak világmérető, gyors és elkerülhetetlen elterjedését hirdette, ma már aligha tartható fenn. Ugyanakkor az utóbbi idıben a politikai elnyomás alól felszabadult országok a gazdasági hatékonyság és a gazdasági biztonság sürgetı problémáival szembekerülve, gyorsabb gazdasági növekedésre kényszerülnek. … A gazdasági növekedés iránti érdeklıdés megélénkülésének harmadik – és talán legfontosabb – oka egy, a korábbiaktól eltérı társadalmi szervezet létrejötte, amely azt állítja magáról, hogy a hosszú távú gazdasági problémák megoldásában nagyobb hatékonyságú. Ez a szovjet típusú autoritatív állam.”16 Mint ismeretes, a nyugati gazdaságok az 1950-es évekre már maguk mögött tudták a II. világháború pusztításait, valamint az azt megelızı gazdasági bizonytalanságokat, válságokat, és felrémlett elıttük az I. világháború elıtti „boldog békeidık” kora. Úgy tőnt, újabb és tartós gazdasági növekedési szakasz vette kezdetét17, és felmerült a kérdés, vajon minek kö15

Lásd erre például Barro-Sala-i Martin (2004), 16-19.pp. Kuznets ([1965] 1981), 28-29.o. 17 A gazdaságtörténész szavaival: „A nyugati országok gazdaságpolitikáját 1945 után a harmincas évek válságának és a második világháborúnak a tapasztalatai határozták meg. A kormányok megértették, hogy a munkanélküliséget nem lehet többé bércsökkentésekkel megszüntetni, és még szigorúbban követték a keynesi tanokat. Ezek szerint a teljes foglalkoztatottságot fokozott beruházási tevékenységgel kell elérni, s az állam feladata, hogy a magánszektort bátorítsa, és szükség esetén kiegészítse. … A második világháború után az ipari termelés növekedési rátái eleddig sohasem tapasztalt csúcsokat értek el.” van der Wee ([1984] 1986), 39.o. Szemléletes, hogy a fenti idézetet tartalmazó fejezet alcíme az „ezüst” ötvenes és az „arany” hatvanas évekrıl beszél. 16

- 107 -


Bánhegyi Péter

szönhetı az, hogy valamelyik ország vagy nép nagyobb jólétben él, mint a másik, és milyen feltételek mellett képzelhetı el az, hogy a jólétet nem élvezı országok és népek maguk is elmozduljanak ebbe az irányba. Kuznets fenti szavainak ezek a folyamatok biztosították a hátterét. Második fontos tényezıként ezekben az években alakultak ki és szilárdultak meg azok az analitikus eszközök, amelyek a közgazdászok számára lehetıvé tették az axiomatikusabb és általánosabb megközelítést és érvelést. Ezek közül kettı emelendı ki elsısorban. 1. Kenneth J. Arrow és szerzıtársai (köztük Robert M. Solow, akirıl még szó lesz) 1961-ben publikálták a konstans helyettesítési rugalmasságú (CES) termelési függvények kidolgozásával kapcsolatos kutatásaikat.18 A szerzık elöljáróban megjegyzik, hogy bár az általuk publikált általános CES függvény egyes speciális eseteit már korábban is felhasználták – többek között, mint az alábbiakban látható majd, éppen a növekedéselméletek kidolgozása során - , „[a]z ezekre épített közgazdasági elemzések azonban gyakran túlzottan korlátozott következtetésekre vezetnek.”19 Majd ezt követıen így folytatják: „Tanulmányunk kiindulópontja az az empirikus megfigyelés, hogy egy adott iparágban az egységnyi munkára jutó hozzáadott érték az országok között a bérszinttel együtt változik. … Ezek az empirikus eredmények arra késztettek, hogy megkíséreljünk olyan matematikai függvényt nyerni, amely a következı tulajdonságokkal rendelkezik: a) homogén, b) állandó helyettesítési rugalmasság a tıke és a munka között és c) a különbözı iparágakban a rugalmasságok különbözıek lehetnek. … [M]egmutatjuk, hogy létezik pontosan egy általános termelési függvény ezekkel a tulajdonságokkal, és ez speciális esetként magába foglalja a Leontief- és a Cobb-Douglas-függvényt is. A függvénynek három paramétere van, amelyek helyettesítési paraméterként, elosztási paraméterként és hatékonysági paraméterként azonosíthatók.”20 Az Arrow és szerzıtársai által levezetett CES termelési függvény általános alakja a következı: Y = F(K, L)= A*[a*K-ρ+ (1-a)*L-ρ] –1/ρ Az ismert jelöléseknek megfelelıen Y a kibocsátást, F a függvény általános alakját, K a tıkeállományt, L pedig a rendelkezésre álló munkaerıt jelenti. A szerzık által említett paraméterek közül pedig A a hatékonysági (vagy technológiai), a az elosztási, ρ pedig a helyettesítési paramétert jelenti. Ennek megfelelıen A hatékonysági paraméter a kibocsátás „kiterjedésére” vonatkozik, míg a a kibocsátás erıforrások közötti megoszlását, ρ pedig az erıforrások közötti helyettesítés rugalmasságát határozza meg. Közelebbrıl tekintve a helyettesítés rugalmassága 1/(1+ρ), amely kifejezés definíció szerint csak nemnegatív lehet (a könnyebb interpretáció érdekében), így ennek megfelelıen a –1< ρ <-∞ relációknak teljesülniük kell. A szerzık által említett speciális eseteket pedig a ρ→-∞, 1/(1+ρ)→0 és a ρ=0, 1/(1+ρ)=1 helyettesítések adják meg, amelyek közül az elsı a teljes helyettesítési rugalmatlanság (azaz a jól ismert Leontief-féle termelési függvény), míg a második az egységnyi helyettesítési rugalmasság (azaz a szintén jól ismert Cobb-Douglas-féle

18

A teljes cikket lásd Arrow et al ([1961] 1979), 235-281.o. Uo. 235.o. 20 Uo. 236.o. 19

- 108 -


TPF

termelési függvény) esete21. A teljesség kedvéért meg kell említenünk még a ρ→-1 és 1/(1+ρ)→∞ esetet is, ami a végtelen helyettesítési rugalmasságot jelenti.22 Közgazdasági szempontból mindez azokat a lehetıségeket fejezi ki, hogy a termelés során mennyire rugalmasan lehet szükség esetén helyettesíteni egymással a termelési tényezıket. A legfontosabb eseteket kiemelve, a Leontief-féle termelési függvény alapján ilyen típusú helyettesítésre nincs lehetıség (koorditáta-tengelyekkel párhuzamos, derékszögő izokvantok esete), míg a Cobb-Douglas-féle termelési függvény szerint a helyettesítés rugalmassága egységnyi, azaz valamely termelési tényezı minden egyes további egységének megszerzéséért a többi termelési tényezıbıl egyre több egységet kell feláldozni (origóra konvex izokvantok esete).23 A CES termelési függvények matematikailag kényelmes eszközt nyújtanak a különbözı növekedési modellek egyensúlyi állapotainak a keresésekor. Tekintve, hogy a függvény definíciójánál fogva elsı fokon homogén, ezért felírható intenzív változók közötti összefüggésként is: y = f(k)= A*[a*k-ρ+ (1-a)] –1/ρ és dy/dk = f’(k) = A*a*[a+ (1-a)*kρ] –(1+ρ)/ρ, ahol y = Y/L és k = K/L. Írjuk fel most a beruházások mozgásegyenletét: (dK/dt) = s*Y – δ*K, ahol s a megtakarítási, δ az amortizációs ráta. Felhasználva azt, hogy (dk/dt)/k = [d(K/L)/dt]/(K/L) = (dK/dt)/K – (dL/dt)/L = (dK/dt)/K – n, kapjuk, hogy (dk/dt)/k = s*f(k)/k – (n+δ) = s*A*[a+ (1-a)*kρ] –1/ρ - (n+δ). Ahhoz, hogy a beruházások üteme zérussá váljon, annak a feltételeit kell megvizsgálni, hogy (dk/dt)/k = 0. Az (n+δ) kifejezés idıben állandó, így az s*f(k)/k kifejezés idıbeli viselkedését kell megvizsgálnunk. A L’Hospital-szabály alapján általánosságban lim[s*f(k)/k] = s* lim[f(k)/k] = s* lim[f’(k]) = s*A*a* lim [a+ (1-a)*kρ] –(1+ρ)/ρ,

21

A két termelési függvény jól ismert alakja Y = A*min[K,L] a Leontief- és Y=A*Ka* L1-a a Cobb-Douglasesetben. Mivel, mint említettük, a az elosztási paramétert jelöli, így Cobb-Douglas-esetben az elosztási paraméter és a kibocsátás adott tényezıre vonatkozó rugalmassága megegyezik, hiszen például (dY/dK)/(Y/K) = a, amint az könnyen ellenırizhetı. Más szavakkal: a Cobb-Douglas technológia esetében explicit módon azonnal adódik az adott tényezı jelentısége a kibocsátásban. Ez önmagában is megkülönböztetett jelentıséget ad neki a CES függvények között. 22 Ebben az esetben a CES termelési függvény az Y= A*[a*K+ (1-a)*L] alakra egyszerősödik, amely jól láthatóan lineáris K-ban és L-ben. Az a paraméter közben folyamatosan 0 és 1 közötti értékeket vehet fel. Az a=0 és az a=1 esetek közgazdaságilag extrémnek tekinthetık, amennyiben nem adunk nekik valamilyen speciális interpretációt. Mint láthatjuk, az a=1 esettel pontosan ez történik majd. 23 A végtelen helyettesítési rugalmasság grafikus képe pedig nem más, mint egy lineáris „görbe” két termelési tényezı kétdimenziós koordináta rendszerében.

- 109 -


Bánhegyi Péter

amely határértékek k-tól és ρ-tól függenek, és az alábbi esetek lehetségesek: • • • •

k→0 és –1 < ρ <0 esetén a határérték ∞; k→∞ és –1 < ρ <0 esetén a határérték s*A*a-1/ρ; k→0 és 0 < ρ < ∞ esetén a határérték s*A*a-1/ρ; k→∞ és 0 < ρ <∞ esetén a határérték 0.

Láthattuk, hogy –1<ρ<0 esetén rugalmas, míg 0<ρ<∞ esetén rugalmatlan helyettesítéssel van dolgunk. Azonnal látható az is, hogy s*f(k)/k mind a két esetben negatív meredekségő görbe, így a (dk/dt)/k = 0 feltétele mindkét esetben az, hogy e negatív meredekségő görbe valahol találkozzon a [k; s*f(k)/k] pontok által meghatározott koordinátarendszerben horizontális (n+δ) görbével, azaz hogy valamely k-ra s*A*a-1/ρ = n+δ. Mivel s*A*a-1/ρ sem a rugalmas, sem a rugalmatlan esetben nem vesz fel minden [0; ∞] közötti értéket, ezért lehetséges, hogy a fenti esetekben nincs egyensúlyi helyzet. Amennyiben ez következik be, akkor ehhez k→∞ mellett a rugalmas helyettesítés esetében az s*A*a-1/ρ > n+δ, a rugalmatlan helyettesítés esetében pedig az s*A*a-1/ρ < n+δ relációnak kell teljesülnie. Más szavakkal: az s, A, a, n és ρ paraméterek megfelelı alakulása esetén rugalmas helyettesítés esetében végtelen tıkeakkumuláció, míg rugalmatlan helyettesítés esetében a végtelen (azaz zérushoz tartó) összezsugorodás történik. Nem tettünk ugyanakkor még említést a ρ = 0 esetrıl. Ennek matematikai képlete, mint ismeretes, s*f(k)/k = s*A*ka-1, és mivel teljesülnek az ún. Inada-feltételek: a lim (s*A*ka1 ) k→0 esetében a végtelenhez, k→∞ esetében a zérushoz tart, azaz szintén negatív meredekségő görbe, és valahol biztosan találkozik az (n+δ) görbével. A Cobb-Douglas-féle termelési függvény különleges jelentısége így egy újabb, matematikailag könnyen kezelhetı tulajdonságban található, miszerint biztosan található pontosan egy egyensúlyi helyzet. Mindebbıl viszont az is adódik, hogy Cobb-Douglas-technológia – és az Inada-feltételek – fennállása esetén nincs lehetıség, legalábbis per capita, végtelen növekedésre, amennyiben a paraméterek exogén módon adottak. Ez összességében megfelel a klasszikus közgazdászok álláspontjának.24 2. Amerikai és szovjet matematikusok az 1950-es években jelentıs eredményeket értek el a dinamikus optimalizálás területén. Ezzel lehetıvé vált véges vagy végtelen idıhorizonton vizsgált döntési feladatok modellezése, összekapcsolva az optimális makrogazdasági pályák kiválasztását az egyéni, illetve egyedi vállalati preferenciákkal, döntési változókkal. Ez az eredmény teremtette és szilárdította meg a neoklasszikus és a többé-kevésbé belıle induló, hozzá kapcsolódó (standard) makroökonómiai iskolák dinamikus elméleteinek mikroökonómiai megalapozását. Statikusan természetesen ez már eddig is így mőködött, hiszen a neoklasszikus közgazdaságtan addig is elsısorban mikroökonómia volt. Az új matematikai eredmények révén azonban lehetıvé vált, hogy standard modellezési eljárásokat dolgozzanak ki a gazdasági növekedés elemzése céljából.25 24

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem feltétlenül csak a Cobb-Douglas-függvényekre teljesülnek az Inadafeltételek, rájuk azonban automatikusan. Az Inada-feltételek explicit megjelenítésével így általánosabb CES termelési függvényekkel is dolgozhatunk, bár akkor nem feltétlenül csak egy egyensúlyi pontot kapunk. Lásd errıl az 57. lábjegyzetet! 25 Ramsey (1928) és Hotelling (1931) klasszikus munkái mindennek már a korukat kissé megelızı elıfutárai voltak, de az 1950-es években kialakított eszköztár még nem állhatott a rendelkezésükre. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a „statikus” (azaz nem specifikusan dinamikus) neoklasszikus mikroökonómiai megalapozás is nagy lépéseket tett elıre az 1950-es években az általános egyensúlyelméleti modellek kidolgozásával, lásd például Kenneth J. Arrow és Gerard Debreu vonatkozó munkásságát. Ez utóbbi szerzıvel egyébként nem egyszerően csak új matematikai eszközök, hanem a matematika közgazdaságtanbeli felhasználásának új szemlélete,

- 110 -


TPF

A dinamikus növekedési modellek egyensúlyi állapotai és pályái mind diszkrét, mind folytonos, továbbá mind véges, mind végtelen idıhorizont posztulálása mellett vizsgálhatók. A diszkrét, illetve a folytonos eseteket két külön apparátussal elemezhetjük. Az elıbbi módszer kidolgozása kötıdik az amerikai matematikusokhoz26, és a dinamikus optimalizálás nevet kapta, míg az utóbbit szovjet matematikusok dolgozták ki27, és az optimális irányítás elméleteként tartják számon. A következı néhány sorban ez utóbbi vázának a bemutatása következik Aghion-Howitt (1998) és Acemoglu (2009) alapján annak céljából, hogy a következı fejezetben felsorolandó növekedési modelleket könnyebben el tudjuk helyezni egymás mellett. Legyen az egyszerőség kedvéért egy xt kontrollváltozónk és egy yt állapotváltozónk, amelyek minden t = 1, 2, … idıszakban felveszik a saját értéküket, és amelyek közül a kontrollváltozók a döntéshozó döntései által, az állapotváltozók pedig a t = 0 idıszakban megadott megfelelı kezdeti értékek (majd ezt követıen a kontrollváltozóknak a lentebb definiálandó mozgásegyenlete) által adottak. Legyen V (y0, 0) a döntéshozó által (e példában éppen végtelen idıhorizonton) maximalizálandó integrál: V (y0, 0) =maxk, t ∫0∞e-ρt*v(xt, yt)dt, feltéve, hogy dyt/dt = g(xt, yt, t) és yt ≥ 0 minden t ≥ 0 esetében, miközben y0 adott.28 A megoldás logikája, a Lagrange-függvény segítségével történı feltételes optimalizáláshoz hasonlóan, hogy sok kis egyedi döntések sorává alakítjuk a maximalizálandó célfüggvényben megtestesülı döntési problémát. A idıszakok összefüggését, azaz a döntési probléma intertemporális jellegét az említett módszerhez hasonlóan itt is az egyéni döntéshozó által meghatározott λt árnyékárak segítségével fejezhetjük ki.29 Az optimális irányítás nevezetes segédfüggvénye pedig a fizikából kölcsönzött ún. Hamilton-egyenlet: H(xt, yt, λt, t) = v(xt, yt) + λt* g(xt, yt, t). Tekintve, hogy a döntéshozó a kontrollváltozókra vonatkozó döntések révén maximalizálja a Hamilton-függvényt, amelyhez az alábbi szükséges feltételeknek kell teljesülniük: dH(xt, yt, λt, t)/dxt = 0,

a matematikai formalizmus elsıdlegessége is megjelent, és komoly pozíciókat vívott ki mind a mai napig, lásd ehhez Móczár (2008), 311-323.o. A második jóléti tétel és a folyamatos kereskedés (sequential trading) tétele értelmében pedig bizonyos feltételek mellett a dinamikus növekedési modellek egyensúlyi állapotai megfeleltethetık az Arrow-Debreu-féle versenyzıi egyensúlynak (ezt tárgyalja legújabban Acemoglu (2009), 161-175.pp.), így nincs is szükség explicit dinamizálásra ahhoz, hogy dinamikus növekedési modellek is részei legyenek az általános egyensúlyi modelleknek. 26 A klasszikus publikáció Bellman (1957), amely Richard Bellman amerikai matematikus nevéhez kötıdik, közgazdasági alkalmazásához magas szintő bevezetı Stokey-Lucas-Prescott (1989). 27 E csoport vezetıje volt Lev Sz. Pontrjagin, akirıl a módszer lelkét alkotó Pontrjagin-féle maximum elv a nevét kapta. Lásd mindezt Pontrjagin et al ([1962] 1968). Az egyik legújabb érdekes közgazdasági alkalmazását a nem megújítható erıforrások területére lásd Weitzmann (2003). Mind a diszkrét, mind a folytonos optimalizálás gördülékeny leírását lásd még Acemoglu (2009), 182-277.pp. 28 Mindezek mellett különbözı kényelmességi feltételeknek (konkavitás, differenciálhatóság stb.) is teljesülniük kell a v függvény esetében, amelynek a közgazdasági alkalmazások során van döntı jelentısége. 29 Az árnyékárak ez esetben is a döntéshozó által az egyes idıszakoknak, azon belül is az egyes állapotváltozóknak tulajdonított belsı érték (hasznosság) jelölésére szolgálnak: dV(yt, t)/dyt = λt. A döntéshozó feladatának intertemporális jellege így továbbra is jelen van, csak technikailag lesz kezelhetıbb a kifejtés. Az árnyékárak minden t = 1, 2, … idıszakban külön értékeket vehetnek fel, a döntéshozó preferenciáitól függıen.

- 111 -


Bánhegyi Péter

dH(xt, yt, λt, t)/dyt = ρ*λt - dλt/dt, és limt→∞ e-ρt* λt* yt = 0 minden t ≥ 0 esetében. A második szükséges feltétel az ún. stacionárius Hamilton-Jacobson-Bellman (HJB) egyenlet, az utolsó feltétel pedig az ún. tranzverzalitási feltétel. A stacionárius HJBegyenletet, amennyiben kissé átalakítjuk, a λt = [dH (xt, yt, λt, t)/dyt + dλt/dt]/ρ egy eszközárazási egyenletet kapjuk, amely értelmében az állapotváltozó t idıszakbeli (endogén) változásával megegyezı „kifizetés” és az állapotváltozó t idıszakbeli (árnyékárakban) kifejezett „árfolyamváltozása” összegének a döntéshozó preferenciájából fakadó ρ rátával „diszkontált” értéke meg kell egyezzen az állapotváltozó t idıszakbeli (árnyékárakban kifejezett) „árfolyamával”. Azaz: az állapotváltozó t idıszakbeli birtoklásából fakadó „bevétel” meg kell egyezzen a megszerzésére fordítandó „költséggel”. A transzverzalitási feltételek pusztán azt mondják ki, hogy a döntéshozó feladatában lévı, a kontrollváltozókra hozott döntésekbıl a többi változóra következı értékek végesek maradjanak. Amennyiben a döntéshozó a v függvényben közvetlenül csak a kontrollváltozót, azaz dv(xt, yt)/dyt = 0, vagy másképpen v(xt, yt) = v(xt), amint az szokásos feltevés30, akkor (dλt/dt)/λt = ρ - dg(xt, yt, t)/dyt és (dyt/dt)/yt = g(xt, yt, t)/yt. Mindezek alapján az egyenleteinkbıl egy kétdimenziós dinamikát kapunk, így elkezdhetjük elemezni e dinamikus rendszer egyensúlyi pontjait, illetve, legalábbis kvalitatív módon, megszerkeszthetjük a fázisdiagramot is. Ami ránézésre máris látható, hogy amennyiben v-t egyfajta hasznosságként tekintjük, ami a döntéshozó célfüggvényét alkotja, a g-t pedig az x kontrollváltozó elıállításához szükséges y állapotváltozó mozgásegyenletének, akkor • • •

az állapotváltozóhoz rendelt árnyékár megegyezik a kontrollváltozó határhasznával, illetve annak –1-szeresvel;31 az árnyékár akkor éri el „nyugalmi” állapotát, ha az állapotváltozó „határmozgása”, azaz határhozama megegyezik a szubjektív diszkontrátával; az állapotváltozó mozgása akkor áll le, ha az „átlagmozgása”, azaz átlaghozama nullává válik.

Még ennél is többet mondhatunk azonban. Legyen v(xt) hasznossági függvény izoelasztikus, azaz a különbözı idıpontok közötti kontrollváltozó „fogyasztás” helyettesítési rugalmassága minden idıpontban megegyezik.32 Matematikailag mindezt így írhatjuk fel: Az eszközárazási egyenlet továbbalakításával kapjuk, hogy (dλt/dt)/λt = ρ - [dv(xt, yt)/dyt + λt*dg(xt, yt, t)/dyt]/λt , és ezt használjuk fel itt az egyszerősítés céljára. 31 A dH(xt, yt, λt, t)/dxt = 0 minden t ≥ 0 esetében feltételbıl a λt = -dv(xt)/dxt egyenlıséget kapjuk. Gyakran alkalmazott megoldás az is, hogy ebbıl az egyenletbıl xt –t kifejezve nem (dλt/dt)/λt, hanem (dxt/dt)/xt szerepel a fázisdiagramok elkészítésénél. Ehhez a v függvényt kell megfelelıen specifikálni. 32 Teljesen hasonló módon mőködik ez, mint a fentebbi CES termelési függvény izokvantjai esetében, csak itt nem az egyes termelési tényezıket helyettesítjük egymásal, hanem a különbözı idıszakok közötti fogyasztásokat. Lásd például Aghion-Howitt (1998), 22.p. 30

- 112 -


TPF

v(xt) = (xt1-θ-1)/(1-θ). A fenti hasznosságfüggvényben az intertemporális helyettesítési rugalmasság 1/θ minden t-re, azaz a v(xt) amelynek következtében egy konstans intertemporális helyettesítési rugalmasságú (CIES) hasznossági fügvényt kapunk, amely azonban a szakirodalomban inkább a konstans relatív kockázatelutasító (CRRA) tartalmáról kapta a nevét.33 Az eddigi képleteinkbıl és feltételeinkbıl ekkor az alábbiakat kapjuk: λt = -dv(xt)/dxt = -xt-θ és (dλt/dt)/λt = -θ*(dxt/dt)/xt = ρ - dg(xt, yt, t)/dyt. Az utolsó egyenlet kulcsfontosságú, mert az egyensúly meghatározásának az egyik egyenletét kaptuk az optimális irányítás rendszerében. A rugalmasság értelmezhetıségének érdekében fennáll, hogy θ ≠ 0, de az lehetséges, hogy θ → 0 (lineáris preferenciák)34. Ebben az esetben (hiszen az egyensúlyi ponttól távolabb a (dxt/dt)/xt értékei a legtöbb esetben szignifikánsan különböznek zérustól) egy kicsi különbség bizonyosan keletkezik a szubjektív diszkontráta és az állapotváltozó határhozama között, aminek következtében döntéshozó a közel végtelen helyettesítési rugalmasság miatt a kontrollváltozó élvezeti idıpontját máris szinte teljes egészében áthelyezi egy másik idıszakra, ami a gyakorlatban nem túl vonzó esemény, hiszen nem ad egyenletes növekedési pályát. Amennyiben θ viszonylag távol van zérustól, úgy közgazdaságilag vonzóbb, egyenletesebb folyamatokat kapunk.

III. A konvergencia megjelenése Az elızı fejezetekben tárgyalt anyag birtokában immár szemügyre vehetjük, hogy melyek a napjaink növekedéselméletét jelenleg is meghatározó elképzelések. Maradjunk azonban még egy pillanatra a II. világháború végénél, mert az ekkori fejlemények még a neoklaszszikus közgazdaságtan térvesztésének jegyében zajlottak, amikor még úgy tőnt, hogy a keynesi tanok fogják meghatározni a növekedéselméleteket is. Sajátos színfolt volt a magyar származású matematikus, Neumann János rövid feltőnése a közgazdaságtan területén, aki egy rövid cikkben vetette meg a többszektoros input-output elemzés alapjait.35 Neumann megközelítése a rögzített technológiájú, már említett Leontiefféle világhoz áll közel, azonban az egyszerőség kedvéért csak egy termelési tényezıvel számolt, így a Leontief-féle termelési függvénytıl eltérıen itt a termelési tényezık aránya nem rögzített, ennélfogva növekedési korlátok sincsenek a modellben. A technológia és az árvektor exogén módon adottak, az egyensúly keresése az ezen feltételek melletti növekedési ráta, azaz egy stacionárius növekedési állapot megtalálása volt. Tekintve, hogy egyetlen termelési tényezıt szerepeltetett a modelljében (pontosabban ugyanazokat az árukat, amelyek a termelés produktumai is egyben), mai terminológiával élve, modellje az AK modellcsaládba tartozik

33

A két értelmezés egymásnak az inverze: míg a konstans intertemporális helyettesítés rugalmassága 1/θ, addig a konstans relatív kockázatelutasítás értéke θ. 34 Egy másik kritikus pont θ = 1, ekkor logaritmikus preferenciákat kapunk, mert az (xt1-θ-1)/(1-θ) függvény értéke ekkor lnxt. 35 Neumann ([1937] 1945).

- 113 -


Bánhegyi Péter

(lásd késıbb)36, de a formai hasonlóság ellenére nem része az endogén növekedéselméletnek.37 Bár Neumann modellje se nem neoklasszikus, se nem keynesi, hanem elsısorban talán inkább matematikai indíttatású volt (egyben az absztrakt matematikai struktúrák debreui világát is megelılegezte a közgazdaságtanban), Keynes azon években befolyásos tanai is implikáltak növekedéselméleteket, ha már maga az Általános elmélet alkotója saját maga ezt explicit módon nem tette meg. Az elsı keynesi ihletéső növekedési modellt Roy Harrod dolgozta ki, még a második világháború árnyékában.38 A neoklasszikus harmonikus világ helyett a keynesi „merevségek” által ihletett Harrod-modell rögzített technológiát vesz alapul, ami a CES termelési függvények családjában a ρ→-∞, 1/(1+ρ)→0 esetet, azaz a helyettesítési rugalmasság teljes hiányát jelenti. A termelési függvény jól ismert alakja ekkor Yt = A*min[Kt, Lt], amibıl jól látható, hogy amennyiben adott L munkaerı mellett K < L teljesül, úgy a termelési függvény a [0; L] tartományban az Yt = A*Kt alakot veszi fel. Mivel az egyensúlyi pont jól ismert feltétele szerint (dk/dt)/k = s*f(k)/k – (n+δ) = 0, ezért látható, hogy a Leontief-féle termelési függvény viselkedése K ≤ L esetén s*f(kt)/kt = s*A, K > L esetén pedig s*f(kt)/kt = s*A/kt = s*A*L/Kt, azaz kezdetben egy állandó értéket vesz fel, majd K > L tartományban negatív meredekségővé válik. Amennyiben az egyensúlyi pont K ≤ L tartományban van, úgy ennek minden pontja egyensúlyi pont kell legyen, hiszen az egyensúly csak úgy állhat fenn, hogy s*A = n+δ, míg ha az egyensúlyi pont a K > L tartományban van, akkor ez csak úgy lehetséges, hogy s*A > n+δ, hiszen a termelési függvény ebben a tartományban negatív meredekségő. Mindez azt is jelenti, hogy s*A < n+δ esetében egyáltalán nincs egyensúlyi pontja a gazdaságnak, sıt, az a K > L tartományban a negatív meredekség következtében gyorsuló ütemben zsugorodna (tetemes munkanélküliség mellett), így paradox módon akkor jár jobban a gazdaság ez esetben, ha önszántából csökkenti a tıkemennyiséget. Összességében: a gazdaság az optimális lehetıségeit akkor meríti ki, ha Y = A*K = A*L, azaz y = A*k = A, így s*A = s/(k/y) = n+δ = g, ami így egyben a garantált növekedési ütem is.39 A Harrod-modell keynesi eredetébıl adódóan a megtakarításokat a jövedelemre vonatkozó várakozásokból vezeti le, nem pedig a beruházások által meghatározottnak veszi, azaz s = s(Y). Hasonlóképpen a beruházási döntések is a keynesi típusú várakozásokon alapulnak, aminek következtében az ex ante megtakarítások és beruházások nem feltétlenül egyeznek meg egymással. Ez ex post a harrodi növekedési útról történı letérést jelentené, sıt, a gazdaság attól – a múltbeli eltéréseken alapuló várakozások következtében - gyorsuló ütemben távolodhat. Ebbıl következıen a Harrod-modellben a megtakarítási hányad és a tıke/termelés arány relatív értékének a növekedési pálya mellett állandónak kell lennie, mert ha a gazdaság errıl az útról bármilyen irányban is letér, akkor nincs garancia az egyensúlyi növekedési pályára történı visszatérésnek – mint ahogy nincs garancia arra, hogy eleve ezen a pályán legyen a gazdaság, mert a viselkedési paraméterek jórészt exogén módon adottak.40 Az egyensúlyi (garantált) növekedési pályáról történı letérésnek pedig, mint a fentebbi levezeté-

36

Lásd például Barro-Sala-i Martin (2004), 63.p., Acemoglu (2009), 404.p. A Neumann-modellel itt nem foglalkozunk részletesen, többek között azért, mert nem kis részben más nyelvezetet és matematikai eszközöket kíván meg, mint a következıkben említendı modellek. Neumann modelljérıl és további vizsgálatairól lásd részletesebben Móczár (2008), 245-280.o. 38 Harrod (1939). 39 Amennyiben valamilyen módon az A technológiai paraméter értéke is módosulna idıközben, úgy természetesen annak a hatását is meg kell jeleníteni a növekedési ütemben. 40 A Harrod-modellrıl lásd még röviden Deane ([1978] 1997), 232-235.o. 37

- 114 -


TPF

sekbıl láthatjuk, vagy kihasználatlan kapacitások, vagy súlyos munkanélküliség lesz az eredménye.41 A Harrod-modell nem kis részben még a II. világháború elıtti, illetve alatti világ terméke volt, ami többek között az instabilitásában fejezıdött ki. Az „ezüst” ötvenes években már békésebb világ köszöntött a nyugati társadalmakra, amelyek a magyarázó elméletekben rugalmasabb, ugyanakkor stabilabb paramétereket kívántak, amelyek mindemellett a világban tapasztalható jóléti, strukturális és még más egyéb különbségek okaira, összetevıire vonatkozóan is útmutatást tud adni. A Harrod-modell rögzített (elvárt) paraméterei ugyanis nemcsak egy instabil növekedési pályát rajzoltak fel, hanem, éppen a rögzítettség miatt, nem voltak képesek bemutatni az egyik strukturális berendezkedésbıl a másikba történı átmenetet, holott – mint erre a korábban idézett kuznetsi érvelés is rámutat – egyre inkább felmerült az igény egy átfogóbb, nemzetközi összehasonlításra is alkalmas növekedési elmélet kidolgozása iránt. Bár Harrodot követıen még más, kevésbé merev paraméterekkel dolgozó keynesi növekedési modell is kidolgozásra került, a jelenbıl történı visszapillantás alapján látszik, hogy a növekedéselmélet fı csapásiránya elfordult a keynesi ihletettségő növekedési elméletektıl.42 Az új éra kiindulópontja 1956-ban két, egymástól függetlenül publikált dolgozat volt Robert M. Solow és Trevor W. Swan részérıl43, amelyek – bár még nem állt rendelkezésükre minden, az elızı fejezetben felsorolt matematikai eszköz – a kiindulópontjai szinte minden dinamikus standard makroökonómiának. A Solow-Swan-modellt aligha kell részletesen bemutatni44, inkább az eddig felvázolt elemzési eszközökkel való kapcsolódási pontjait tekintjük át röviden. A modell alapja a neoklasszikus termelési függvény (azaz az a tényezık egymás közötti folyamatos helyettesítésének feltételezése) és a stabil paraméterekkel bíró tıkefelhalmoMindazonáltal láthatjuk, hogy mivel K ≤ L tartományban elvileg bárhol lehet az egyensúlyi pont, ha annak a feltételei egyébként fennállnak, elvileg lehetséges egyensúlyi növekedés akár (abszolút módon) növekvı munkanélküliség mellett is. 42 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a keynesi-harrodi úton már nem történt volna több elırelépés. Ahogy a Neumann-modellt, úgy a Harod-modellt is „kezelésbe” vették a közgazdasági dinamika mővelıi, hiszen sem Neumann, sem Harrod nem dolgozta ki az egyensúlyi növekedési pálya mellett a rendszer nemegyensúlyi állapotait felvázoló differencia- vagy differenciálegyenleteket és a hozzájuk tartozó fázisdiagramokat, amelyek teljesebbé teszik például a harrodi gazdaság viselkedéseit a különbözı paraméterértékek mellett. A Harrod-modellel kapcsolatos további munkálatokba jó betekintést nyújt Móczár (2008), 463-519.o. Mindezek mellett természetesen új modellek is kidolgozásra kerültek, amelyek közül a teljesség igénye nélkül megemlítendı Káldor Miklós növekedési modellje, amelyben a szerzı elvetette mind a Leontief-típusú termelési függvény létét, mind a munkanélküliség melletti egyensúlyi növekedést (nem tartotta keynesi szellemőnek ezt az állapotot, legalábbis a nagyobb jólétben élı társadalmak esetében), mind a rögzített megtakarítási rátát, ugyanakkor Keyneshez hasonlóan nem kért a rugalmas neoklasszikus termelési függvénybıl, valamint a tıkefelhalmozás és a technológiai haladás explicit megkülönböztetésébıl sem. A megtakarítási ráta, a technológiai változások és a beruházások kölcsönös együtthatásából vezette le a kapitalizmus „két fokának” megfelelı külön egyensúlyi állapotokat eltérı növekedési kilátások, tıkeállományok és profitráták mellett, ugyanakkor rámutatott a közöttük lévı átmenet endogén dinamikájára. Lásd mindezt Káldor ([1957] 1989), 121-155.o. Ez a modell kétségtelenül alkalmasabb az eltérı jóléti szintek, gazdasági struktúrák és a közöttük lévı kapcsolatok elemzéséhez, azonban, mint majd hamarosan látni foguk, egyszerőségében nem vehette fel a versenyt az éppen akkortájt újraéledı neoklasszikus modellekkel, ráadásul mai szemmel a technológiai haladás továbbra is teljesen exogén módon határozódik meg a káldori gazdaságban. Mindamellett Káldor nevéhez főzıdnek a gazdasági növekedést szerinte jellemzı „stilizált tények” felsorolása is, amely többször is megjelenik a modern szakirodalomban, lásd például Barro-Sala-i Martin (2004), 12.p. 43 Solow (1956) és Swan (1956). 44 Részletekbe menıen tárgyalják a legújabb kézikönyvek is, lásd például Romer (2001), 5-43.pp., Barro-Sala-i Martin (2004), 23-61.pp., valamint Acemoglu (2009), 26-71.pp. 41

- 115 -


Bánhegyi Péter

zási mozgásegyenlet. A jelen kifejtés számára azonban itt és a továbbiakban a lényeg bemutatása céljából elegendı lesz a matematikailag könnyebben kezelhetı Cobb-Douglas-féle termelési függvényekkel dolgozni (nem megfeledkezve természetesen arról, hogy konkrét eredményeinket viszont csak erre a speciális esetre vonatkoztathatjuk, azaz nem tekinthetjük ıket általános érvényő megoldásoknak)45. A termelési függvény és a tıkefelhalmozás mozgásegyenlete ekkor az elsıfokú homogenitás következtében az alábbi alakokra hozható:46 yt = A*kta és (dkt/dt)/kt = s*A* kta-1 – (n+δ). A modellben a neoklasszikus módszertanhoz híven szerepelnek reprezentatív háztartások és vállalatok, akik éppen úgy viselkednek, mint ahogy azt a korábbi neoklasszikus közgazdászok is feltették, így a Harrod-modelltıl eltérıen itt nincs probléma a beruházások és a megtakarítások közötti összhang megteremtésével. A neoklasszikus világ viszont explicit módon megkülönbözteti a tıkefelhalmozást, ami a tıke mozgásegyenletén keresztül valósul meg és a technikai haladást, ami e modellben, de általában a neoklasszikus világban exogén módon adott. A modell dinamikus viselkedésében pedig a fı szerepe a már a klasszikus közgazdászok által is erıs axiómának tekintett csökkenı hozadékoknak van, amelyek biztosítják, hogy – az Inada-feltételek Cobb-Douglas-esetben történı automatikus fennállása következtében (dk/dt)/k = 0 legalább egy k ≠ 0-ra. A Cobb-Douglas-termelési függvénybıl adódóan pedig k növekedésével a termelési függvény, illetve a felhalmozási függvény meredeksége is folyamatosan csökken (hiszen a < 1), és egy ponton túl ezért biztosan alacsonyabb lesz majd (n+δ)-nál: dyt/dkt = a*A* kta-1. Ez a tulajdonsága adja a modell általános vonzerejét, hiszen ez egyúttal azt is mondja: mivel az alacsonyabb k egyben alacsonyabb y-t és magasabb dy/dk-t is jelent ez utóbbi szigorúan csökkenı monotonitása következtében, ezért amely gazdaság távolabb van az egyensúlyi állapottól, annak a növekedése gyorsabb. Röviden szólva: a Solow-Swan-modell endogén konvergenciát implikál, amely egyrészt kívánatos a világ általános fejlıdésében is általában hívı neoklasszikus közgazdászoknak, másrészt pedig könnyen ellenırizhetı, hiszen a gazdasági növekedés adatai viszonylag széles körben hozzáférhetıek. Mindazonáltal legalább három kérdés is felmerült, amellyel kapcsolatban tovább kellett gondolni a dolgokat. Egyrészt valóban kimutatható volt néhány esetben, hogy az alacsonyabb jóléti szintrıl induló gazdaságok gyorsabb növekedést produkáltak, de akadt példa az ellenkezıjére is. A konvergenciára vonatkozó érvelést így finomítani kellett: az abszolút konvergencia akkor áll(hat)na fenn, ha az A, s, n és a paraméterekben megbújó technológiai, strukturális, szociológiai és ízlésbeli adottságok minden országra azonosak lennének. Amenynyiben ugyanis nem azonosak, úgy az e paraméterek által meghatározott egyensúly országról országra különbözik. A konvergenciát ekkor minden egyes ország számára a saját egyensúlyi állapotától történı távolságára, illetve az ahhoz történı konvergenciára kell érteni, és ilyen értelemben beszélhetünk feltételes konvergenciáról. Amennyiben pedig meg tudjuk határozni,

45

Arrow et al ([1961] 1979) alapján a Solow-Swan-modell általános alakú CES termelési függvényeket használ, ahol fennállnak az Inada-feltételek. Az általános eset néhány aspektusáról szót ejtettünk az elızı fejezetben, a CES termelési függvények bemutatásakor. 46 Mivel az elsıfokú homogenitás következtében egy fıre jutó mennyiségekkel dolgozunk, a népesség növekedésének üteme így automatikusan megjelenik az eredményekben.

- 116 -


TPF

hogy a fenti paraméterekre milyen megfigyelhetı változók gyakorolnak hatást, úgy a feltételes konvergencia is tesztelhetı.47 Másodszor, a konvergenciával kapcsolatos kérdések tisztázása mellett a jóléti elemzések oldaláról a kutatók górcsı alá vették az exogén módon adott s megtakarítási rátát, és azt találták, hogy ahogyan a tetszıleges módon (várakozások, preferenciák) megadott megtakarítási ráta instabilitást okoz a Harrod-modellben, úgy jóléti veszteséggel járhat a Solow-Swanmodellben, amennyiben a háztartások maximalizálni szeretnék a fogyasztásukat. Az s paraméter különbözı értékei mellett ugyanis a fogyasztás abszolút (egy fıre jutó) nagysága más és más lesz. A fogyasztás nagysága a jelenlegi feltételek mellett: ct = A*kta - (n+δ)*kt. Látható, hogy amint a tıkeállomány növekszik, a fogyasztás más és más abszolút nagyságot mutat. A maximumhely elsıdleges kritériuma ekkor dct/dkt = a*A* kta-1 – (n+δ) = 0. A maximális fogyasztás, c*, kritériuma tehát az, hogy a*A* ka-1 = n+δ. Más szavakkal: akkor és csak akkor lesz maximális a fogyasztása a háztartásoknak, ha a = s, hiszen s ezen értéke mellett alakul ki olyan egyensúlyi tıkeállomány, k*, amely pontosan c* nagyságú fogyasztást tesz lehetıvé. A fenti egyenlet ekkor a felhalmozás aranyszabályát adja meg. Minden más esetben a fogyasztás kisebb lesz, akár k < k*, akár k > k* (itt most minden k egyensúlyi állapotokat jelöl, így az egyes tıkenagyságok között csak a megtakarítási ráta változtatásán keresztül vezet az út!). A két eset között azonban fontos különbség, hogy mivel a tıkeállomány, amíg el nem éri a modell aktuális paramétereinek megfelelı egyensúlyi tıkeállományt, növekszik, így k < k* egyensúlyi pont esetén „megáll” k* elıtt, míg ellenkezı esetben „túlhalad” rajta. Ez utóbbi állapot a dinamikus hatékonytalanság, a túlzott tıkefelhalmozás esete, amikor is a tıkeállomány nagysága már szinte megfojtja a gazdaságot. Amennyiben csökkentenék az aktuális megtakarítási rátát, akkor mind a jelenbeli, mind a jövıbeni fogyasztás csökkenne, így a dinamikus hatékonytalanság bizonyosan nem Pareto-hatékony állapot.48 Ugyanazzal a kérdéssel kerülünk újra szembe, mint a Harrod-modelnél: hogyan, milyen módon lehetséges a megfelelı megtakarítási ráta elérése? A válasz itt is ugyanaz: mivel az a modellen kívül adott, ex ante nincs rá garancia. A Solow-Swann-modellben azonban öszszességében jobb továbblépési lehetıségeink vannak: az éppen aktuális megtakarítási ráta mellett a modell egyensúlya stabil, legfeljebb csak nem Pareto-hatékony és így nem lehet általános versenyzıi egyensúly49, ráadásul a modell matematikai struktúrája (Leontief-féle termelési függvény helyett Cobb-Douglas-féle termelési függvény50) lehetıvé teszi, hogy tovább finomítsuk a matematikai struktúrát az 1950-es évek újabb fejleményeivel, endogénné téve a megtakarítási rátát.

47

Ezt mutatja be nagy adatbázison és egyes országcsoportok esetében igazolja is Barro ([1997] 2005) és BarroSala-i Martin (2004). Valójában e konvergenciának olyan erıs empirikus relevanciái vannak, hogy, mint már említettük, már kvázi kritériumként is szolgálnak a további növekedési elméletek számára. Megjegyzendı, hogy e feltételes konvergenciát β-konvergenciának is nevezik, megkülönböztetve a σ-konvergenciától, ami nem az egyes egyensúlyi állapotokhoz történı konvergenciát jelenti, hanem az egyes idıszakokra vonatkozó keresztmetszeti konvergenciát. Ez utóbbira lásd Barro-Sala-i Martin (2004), 462-465.pp. 48 Amennyiben k < k*, akkor ezt nem lehet egyértelmően kijelenteni, mert akkor a k* eléréséhez növelni kellene s-t, amely révén ugyan növekedne a jövıbeni fogyasztás, de csökkenne a jelenbeli. A kettı közötti választás preferenciák kérdése. 49 Lásd a 25. lábjegyzetet! 50 Vagy általánosabban CES termelési függvény 0
- 117 -


Bánhegyi Péter

Az ezen az alapon történı újabb továbblépés David Cass és Tjalling C. Koopmans nevéhez főzıdik 1965-ben51, akik, Ramsey gondolatmenetétıl vezérelve, az egyéni fogyasztásokon való hasznosságmaximalizálás segítségével kísérelték meg megoldani ezt a feladatot. Ramsey-nek még nem állt rendelkezésére az optimális irányítás elmélete (most a folyamatos idı esetén megyünk végig), ezért egy felsı korlátot keresett, amelyhez a társadalmi hasznosság konvergálhat.52 Cass és Koopmans az elızı fejezetben megismert módszert alkalmazták a megtakarítási ráta endogenizálása és így a Pareto-hatékony dinamikus egyensúly megállapítása céljából. Ennek következtében a Solow-Swan-modell termelési függvénye és mozgásegyenlete mellett megjelenik az elemzendı gazdaság maximalizálandó célfüggvénye, amely most U = ∫0∞e-ρt* ent*u(ct)dt, ahol az e-ρt* ent diszkontráták egyrészt a már megismert idıpreferenciát, másrészt pedig a népesség növekedésének a hatását emelik be a célfüggvénybe, ahol a legfontosabb feltételt éppen a Solow-Swan-modell mozgásegyenlete adja.53 A tıkefelhalmozás végességére vonatkozó transzverzalitási feltételek, valamint az u hasznossági függvényre tett CRRA feltevés után immár elıttünk áll a megoldandó optimális irányítási feladat. Az ismert módszerekkel a Hamilton-függvény maximalizálásából az u-ra tett feltételezések mellett az egyensúlyban az alábbi „árazási” egyenletet kapjuk: g = (dct/dt)/ct = (1/θ)* [(a*A* kta-1 – δ) – ρ], a tıkefelhalmozás mozgásegyenlete pedig most egyensúlyban dkt/dt = A* kta – (n+δ)*kt] – ct, hiszen most nincs rögzített megtakarítási ráta, az éppen a fogyasztási pályára tett döntések eredményeképpen áll majd elı. A felhalmozás aranyszabálya ekkor az ismert módon dc/dk = a*A* k*a-1 – (n+δ) = 0 lesz. Az idıpreferencia fennállásának feltétele (amely egyben a transzverzalitási feltétel következménye is) a Ramsey-Cass-Koopmans-modellben, hogy ρ>n. Ennek következményeként pedig adódik, hogy a*A* ka-1 > a*A* k*a-1, azaz az egyensúlyi állapotban – azaz (dct/dt)/ct = 0 esetén - mért határtermék magasabb, mint a felhalmozás aranyszabályához tartozó határtermék, ami alapján pedig k < k*, azaz az egyensúlyi állapotok nem érik el a felhalmozás aranyszablya szerinti tıkeállományt, a fogyasztói döntések nem engednek akkor mértékő tıkefelhalmozást. Ebbıl következıen pedig a Ramsey-Cass-Koopmans-modellben a dinamikus hatékonytalanság állapota nem állhat fenn, 51

Cass (1965), Koopmans (1965). Lásd még a 13. lábjegyzetet! 53 Pontosabban a háztartások költségvetési korlátja jelenik itt meg eredendıen, de a vállalati szektor bevonásával ez kifejezhetı a tıkefelhalmozás mozgásegyenletének változóival. 52

- 118 -


TPF

sıt, az új egyensúlyi pálya Pareto-optimális lesz54, ami alapján pedig decentralizált versenyzıi egyensúlynak is tekinthetı. Valójában ez a modell tekinthetı neoklasszikus növekedéselmélet alapmodelljének, ami megtartja a Solow-Swann-modell konvergencia tulajdonságait, hiszen a modellben továbbra is az alkalmazott termelési függvénybıl adódó csökkenı hozadék dominál. A csökkenı hozadék veti fel ugyanakkor a harmadik kérdést a Solow-Swan-modell kapcsán (ugyanez a kérdés egy az egyben átvihetı a Ramsey-Cass-Koopmans-modellre is), nevezetesen, hogy mi biztosítja a hosszú távú növekedést, amely, különösen a XX. század második felében, de általában is az elmúlt 200 évben, határozottan megfigyelhetı az empirikus adatokban. Paradox módon ugyanis, míg a konvergencia tulajdonság azt eredményezi, hogy az egyensúlyi pályától távolabb lévı gazdaság gyorsabban növekszik, addig az egyensúlyi helyzetben maga a – per capita - növekedés zérussá válik a csökkenı hozadékok eredményeképpen. Ebben az esetben a viselkedési paraméterek (pl. a technológia) egyszeri változtatása módosíthatja ugyan az egyensúlyi állapot konkrét helyét, de nem generálhat hosszú távú növekedést. Ez utóbbi csak akkor lehetséges, ha bevezetjük a modellekbe a (dA/dt)/A = x állandó technológiai haladást, és ekkor az egy fıre jutó termelés, illetve tıkeállomány valóban növekszik az egyensúlyban, hiszen az x bekerül a tıkefelhalmozás mozgásegyenletébe, és így részese lesz az egyensúlyi növekedés egyenletének is.55 A fenti modellek ettıl eltekintve megtartják minden kvalitatív tulajdonságukat, ám ettıl még nem lesz jobb a helyzet: „Az eljárásnak azonban szembeszökı hiányossága, hogy így az egy fıre jutó növekedés hoszszú távú ütemét teljes mértékben egy, a modellen kívülrıl származó elem – a technológiai fejlıdés rátája – szabja meg. … A növekedés olyan modelljénél kötünk ki tehát, amely mindent megmagyaráz, csak a hosszú távú növekedést nem, és ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan helyzet.”56 Marx után több mint száz évvel így ismét erıs késztetés jelentkezett a technológiai haladás endogenizálására, és az így meginduló kutatási program fejleményei ugyanúgy nem hagyta változatlanul a kezdeti neoklasszikus kereteket, mint ahogy Marx is alapvetıen átformálta a klasszikus közgazdaságtan világát – igaz, egészen más indíttatásból és más elméleti keretben. A következı két fejezet ezt a folyamatot mutatja be röviden.57 54

Ez a pálya a felhalmozás módosított aranyszabálya. Lásd például Barro-Sala-i Martin (2004), 51-56. és 99-101.pp. Annak érdekében, hogy a folyamatos technológiai haladás ellenére meg lehessen alkotni a fázisdiagramok egyenleteit, az egy fıre jutó tıke, k = K/L, helyett az egy egységnyi „hatékony” munkaerıre jutó tıke, k’ = K/(A*L), lesz az egyensúlyban a zérus növekedéső változó. Közgazdasági tartalmát tekintve ez az ún. Harrod-semleges, munkamegtakarító technológiai haladás bevezetését jelenti. Ez a technológia különösen hasznos lesz az endogén növekedési modellekben a hosszú távú növekedés és a hosszú távú konvergencia együttes vizsgálatához. 56 Barro ([1997] 2005), 15.o. 57 A teljesség kedvéért meg kell említeni, noha az általunk követni kívánt fıcsapás szempontjából nem alapvetı fontosságú, hogy a Ramsey-Cass-Koopmans-modell mellett egy másik eljárás is megjelent a neoklasszikus közgazdaságtanban a dinamikus makroökonómia mikroökonómiai megalapozásaként. A Paul A. Samuelson és Peter Diamond által kifejlesztett együttélı generációk modellje a folytonos és végtelen idıhorizont helyett a diszkrét és véges idıhorizontra kidolgozott matematikai eljárást, a dinamikus programozást használta fel. A modell két idıszakot ölel fel, véges idıtartamú társadalmakat, illetve dinasztiákat tételez – azaz alapvetıen talán még reálisabb alapokról indult el, mint a neoklasszikus növekedés általunk felvázolt alapmodellje. Mindamellett a modell matematikailag, talán éppen e reálisabb kiindulópont következtében, közel sem bizonyul olyan szépnek: ha csak nem Cobb-Douglas-technológia és θ = 1 paraméterérték mellett vett CRRA hasznossági függvény (azaz a helyettesítési és a jövedelmi hatást kiegyenlítı logaritmikus preferenciák) mellett dinamizáljuk a modellt, akkor nem feltétlenül egy jól viselkedı egyensúlyi pontunk lesz, hanem akár több is, és a szépen viselkedı konvergencia helyett alacsony növekedéső ciklusok is elıállhatnak, lásd például Acemoglu (2009), 329-335.pp. Meg kell jegyezni mindazonáltal, hogy amennyiben Solow-Swan-modellben feloldjuk a konstans megtakarítási rátát, és a kibocsátás valamilyen nemlineáris függvényévé alakítjuk át (mint tette azt például Káldor ([1957] 1989) a már 55

- 119 -


Bánhegyi Péter

IV. Endogén technológiai haladás, növekvı hozadékok … Az „arany” 1960-as évek, mint láthattuk, többek között a neoklasszikus növekedéselmélet elmélyítését hozták magukkal. Az ennek a keretében alkotott modellek által generált kérdések, amelyekre az imént rámutattunk, a technológiai haladás endogenizálásának az irányába mutattak. Mire azonban ez munka gızerıvel folytatódhatott volna, az 1970-es évekre már más jelenségek kötötték le a közgazdászok – és általában a nyugati társadalmak - figyelmét: véget ért a folyamatos és tartós növekedés idıszaka, jelentısen emelkedtek a nyersolajárak, megszőnt a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer, megjelent a Római Klub elsı jelentése a gazdasági növekedés fenntarthatósága ügyében, és nyomában megerısödtek a zöldmozgalmak - azaz összességében volatilisebbé, nyugtalanabbá váltak a gazdasági folyamatok. Ebben a helyzetben a hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek további intenzív kutatása helyett „elfogadottá lettek a nemlineáris dinamikus közgazdasági modellek, s velük a stabilitás- és bifurkációvizsgálatok, a Ljapunov-függvény alkalmazása és a kevésbé reményteli káoszkutatások”.58 A hosszú távú gazdasági növekedés feltételeinek a tanulmányozása az 1970-es évek hullámvölgyeibıl való kilábalás nyomán, az 1980-as évek közepén vett új lendületet. Ekkor egyszerre élesen vetıdtek fel mindazok a kérdések, amelyeket a neoklasszikus növekedéselmélet az azóta eltelt 20 évben feltett, és amelyek elsısorban a csökkenı hozadék köré csoportosultak. A tárgyalt neoklasszikus modellekben alkalmazott termelési függvényeket nézve technikailag a lehetı legegyszerőbb módon lehet kiküszöbölni a termelési függvényekbıl a csökkenı hozadékot: az a = 1 feltétel biztosításával.59 Ekkor az egyetlen termelési tényezı a tıkeállomány lesz, és a termelési függvény az alábbi egyszerő alakot ölti: yt = A*kt. E termelési függvényben a kibocsátáshoz felhasznált tıkeállomány újfajta értelmezése jelenik meg: nem egyszerően csak a termeléshez felhasznált fizikai tıkérıl van szó, hanem a legáltalánosabban vett tıkérıl, amely magában foglalja többek között a humán tıkét, az infrastruktuális környezetet, a környezeti tıkét is. E modell, ismert nevén AK modell, többféle megközelítésben is alkalmazható. Az általunk itt tárgyalt verziója mind a tartalma, mind a technikája alapján még neoklasszikusnak tekinthetı60, ugyanakkor eltőnnek a csökkenı hozadékok, és ezzel együtt az Inada-feltételek is sérülnek. E termelési függvényt mind a SolowSwan-, mind a Ramsey-Cass-Koopmans-modellbe behelyettesíthetjük. Kezdjük az elızıvel! A modell fontosabb egyenletei ekkor (dkt/dt)/kt = s*A – (n+δ) és

említett keynesi növekedési modelljében), vagy egyszerően vesszük az általános CES termelési függvények halmazát a Ramsey-Cass-Koopmns-modellben, akkor neoklasszikus keretek között is kialakulhat többszörös egyensúlyi állapot, lásd Galor ([1996] 2000), aki a feltételes konvergencia helyett ekkor klub konvergenciáról beszél. Barro-Sala-i Martin (2004), bár foglalkozik a háztartások heterogenitásával neoklasszikus keretek között, átnéz ezen a problémán. A klub konvergencia általunk egyébként nem tárgyalt kérdésére lásd még AghionHowitt (2008), 151-158.pp., amely alapján a klub konvergencia lehetısége (amelye szintén alálehet támasztani empirikus bizonyítékokkal) nemcsak a neoklasszikus, hanem a most tárgyalandó endogén növekedési modellekben is kimutatható. 58 Móczár (2008), 389.o. 59 Az a = 1 paraméterérték mellett nemcsak a Cobb-Douglas-féle termelési függvény, hanem a CES termelési függvények általában is a kapott egyszerő alakot veszik fel. 60 Acemoglu (2009), 388.p. Ugyanakkor láthattuk, hogy nemcsak neoklasszikus változata van az AK modelleknek, hiszen mind Neumann, mind Harrod modellje valamilyen tekintetben az AK modellek közé tartozik.

- 120 -


TPF

dyt/dkt = A. Ez utóbbi explicit módon is mutatja a csökkenı hozadék hiányát és a konstans hozadék létét, míg a mozgásegyenlet azt ábrázolja, hogy minden idıszakban a tıkeállomány változása szintén konstans. Az, hogy az így leírt gazdaság folyamatosan növekedı, folyamatosan csökkenı vagy éppen folyamatosan stagnáló lesz, az s*A és az n+δ kifejezések relációjától függ. Amennyiben s*A > n+δ, akkor máris elıttünk áll egy folyamatosan bıvülı gazdaság egyszerő modellje. Amennyiben a Ramsey-Cass-Koopmans-modellbe helyezzük be a fenti termelési függvényt, akkor a kapott egyenletek a következık lesznek: g = (dct/dt)/c = (1/θ)* [(A – δ) – ρ] és dkt/dt = [(A – n - δ)*kt] – ct. Ezek alapján látható, hogy az A > ρ + δ szükséges feltétele annak, hogy a fogyasztás permanens növekedésbe kezdjen. A növekedési ütemeket vizsgálva így élesen kirajzolódik a jelen AK modellek és a korábban elemzett neoklasszikus modellek közötti döntı különbség. Túl azon, hogy az a = 1 paraméterérték mellett a munka határterméke nem jelenik meg explicit módon, és így a munkabért sem lehet meghatározni (illetve külön munkabér nem létezik a gazdaságban), a növekedési ütemek a neoklasszikus alapokon álló AK modellekben egyéb beavatkozás híján állandóak, sıt, a viselkedési paraméterek, például a technológiai szint változtatásával tartósan módosíthatóak is.61 Ezeknek egyenes következménye, hogy a neoklasszikus alapokon álló AK modellekben a növekedési ütemek nem konvergálnak, ami viszont jelentısen szőkíti a modell empirikus alkalmazhatóságát.62 A neoklasszikus alapokon álló AK modelleknek többféle változata is született, amelyek az A összevont tıkeállomány egyes elemeit igyekeztek explicitebbé tenni, azonban a fı vonás változatlan maradt: a technológiai haladás továbbra is exogén módon adott, csak a tıkeállomány különbözı elemei esetében lehetséges fenntartható endogén növekedés.63 Az exogén technológiai haladás következtében ugyanakkor továbbra is konstans megtérülési rátákkal találkozunk, így a termelésbe bevont technológiai tényezık mind megkapják a határtermékük értékét. A Ramsey-Cass-Koopmans-modellcsaládba tartozó AK modell ezért is lehet Pareto-hatékony. Ezen a ponton azonban feldereng egy súlyos probléma: amennyiben a technológia endogénné válik, azaz valamely gazdasági szereplı hozzáadott-értékének az eredménye, úgy e technológiai változásnak gazdasági értéke van, amely akár hozzá is köthetı az illetı gazdasági szereplıhöz. A többi termelési tényezı változatlan mőködése esetén viszont ez a gazdasági érték vagy nem kerül allokálásra az illetı gazdasági szereplıhöz, vagy pedig explicit módon is növekvı hozadék jelentkezik a gazdaságban, amely esetben viszont legalább az egyik termelési tényezı nem kapja meg hozzájárulásának teljes értékét kompetitív piaci viszonyok köze61

Éppen ez az, ami a neoklasszikus alapmodellekben nem lehetséges a csökkenı hozadékok léte következtében. A Ramsey-Cass-Koopmans-modell AK változata esetében az állandó növekedést egyébként a transzverzalitási feltétel is biztosítja, amelynek következményeként ct = φ*kt, így a tıkefelhalmozás mozgásegyenlete is konstans értéket vesz fel, lásd Barro-Sala-i Martin (2004), 208.p. 62 Az AK modellbıl kiindulva abban az esetben jelentkezik konvergencia, ha megfelelı módon bıvítjük az AK modellt, például, ha Y = A*K + B*Kα*L1-α, lásd erre Barro-Sala-i Martin (2004), 226-232.pp. A Solow-Swanmodellre vonatkozóan korábban az általános CES alakok vizsgálatánál már láttuk (lásd a 24. lábjegyzetet!), hogy az s*f(k)/k függvény negatív meredekségő, így akár generálnak az aktuális paraméterértékek endogén növekedést, akár nem, a növekedési ütemek valamilyen szintő konvergenciája megjelenik. A Ramsey-Cass-Koopmansmodell esetében kissé bonyolultabb a dinamika meghatározása, de a végeredmény ugyanaz. 63 Ez egyben azt is jelenti, hogy a fenntartható növekedés és az endogén technológiai haladás a növekedési elméletekben nem feltétlenül járnak kéz a kézben, nem egymásnak szinonimái.

- 121 -


Bánhegyi Péter

pette. Látható, hogy egyfelıl az endogén technológiai haladás megjelenése a közgazdasági modellekben elméletileg indokolt lépés, hiszen amennyiben exogén marad, úgy összességében nincs rá elméleti magyarázat, hogy miért is következik ez be, ugyanakkor ez erısen feszegeti a neoklasszikus versenyzıi modell határait.

V. … és monopolista verseny Az új endogén növekedés elmélet egyik fı motorja Paul A. Romer volt, aki két fontos publikációjában64 határozott lépéseket tett a technológia endogenizációjának és egyúttal a növekvı hozadékok problémájának a gazdasági növekedés elméleteibe történı integrációja irányában. Mind a két esetben olyan jelenségekre épített, amelyekkel kapcsolatban korábban már születtek jelentıs publikációk, nem voltak ismeretlenek a közgazdászok számára. Ez egyben általánosságban is, nemcsak Romer munkásságában, fontos jellemzıje az endogén növekedési modellek kidolgozásának: nem elsısorban új jelenségeket fedeznek fel általa, hanem újszerően kapcsolják össze a már ismerteket, amelynek aztán további következményei lesznek az elméletre nézve. Romer elsı modelljének az alapja a technológia folyamatos tapasztalatokon és tanuláson keresztüli áramlása a termelés és a mőszaki haladás során (közismert angol kifejezéssel: learning by doing). E jelenségnek a közgazdasági kutatásokba történı bevezetéséhez az elsıdleges kiindulópont Kenneth J. Arrow egyik korábbi tanulmánya: „Ebben a tanulmányban egy endogén elméletet szeretnék indítványozni azokra a tudásbeli változásokra, amelyek a termelési függvények idıbeli és országok közötti eltoldásait eredményezik … azt a hipotézist fejtjük ki, hogy a technológiai haladás általában a tapasztalat következménye, hogy a problémák, amelyekre választ adnak, az idık folyamán magában a termelési tevékenységben merülnek fel. A tanulmány célja az, hogy ezt a hipotézist pontosan megfogalmazzuk, és levonjuk néhány gazdasági következményét.”65 Arrow eredményeinek a kiaknázására azonban jó negyedszázadot kellett várni, ami a növekedéselméletek hosszú háttérbe szorulása mellett talán annak is volt köszönhetı, hogy Arrow elemzési keretül egy inkább keynesi ihletettségő világot választott, rögzített tıke/munka aránnyal, amely a Harrod-modell világát idézi fel. Arrow mindazonáltal jelzi mindazt, amit Romer késıbb kidolgozott: „Természetesen egy neoklasszikusabb modell, amelyben szerepel a tıke és a munka közötti helyettesítés valamennyi sorszámú tıkére, lehetıvé teheti mind a tıke, mind a munka teljes kihasználását. E modell kidolgozása további kutatás tárgya lehet.” Majd késıbb: „A növekvı hozadék mindazonáltal nem kerül összeütközésbe az elosztás elméletével. Látni fogjuk, hogy mind a tıkének, mind a munkának a határtermékeit fizetik, ha a határterméket megfelelıen definiáljuk. Ennek magyarázata természetesen az, hogy a tıke (pontosabban az új beruházás) privát határtermelékenysége alacsonyabb lesz a társadalmi határtermelékenységénél azzal, hogy a tanulás eredményeit a piac nem fizeti meg.”66 A Romer által adott termelési függvény specifikáció ezek alapján a következı volt:67

64

Romer (1986) és Romer (1987). Arrow ([1962] 1979), 299-301.o. 66 Uo. 303-305.o. 67 Romer munkájának elızményeként szolgált még Frankel (1962) is, aki, Arrowtól eltérıen, neoklasszikus alapokon építkezett, de mélységében nem tárgyalta ilyen kimerítıen ezt a témát. Az eddigiekhez hasonlóan tovább65

- 122 -


TPF

Yi = A*(Ki)a*(K*Li)1-a.68 E képlet szerint látszólag nincs probléma: a termelés továbbra is konstans hozadékú, és a neoklasszikus modellhez hasonlóan Romer is munkamegtakarító technológiát vezetett be. A kulcsfontosságú eseményt itt az jelenti, hogy az egyes cégek számára elérhetı A technológiai szint a termelés során felhalmozódott K tıkeállomány függvénye (Arrow fent idézett kijelentésének megfelelıen), amelyhez minden egyes cég a maga Ki szintjével hozzájárul. Ezt hozzájárulást ugyanakkor a cégek nem tudják a maguk javára fordítani, mert továbbra is kompetitív piacon vagyunk, ahol nincs lehetıség a saját tapasztalatból származó, ám mások által is hasznosított tudás piaci elismertetésére. Más szavakkal: a tapasztalatok által megszerzett tudás a modellbeli feltételezések szerint közjószág, amely pozitív externáliákat jelent a többi termelı számára, ezért e tudás mások számára okozott pozitív hozadékát a piaci árakban nem lehet elismertetni, azaz az egyes termelık nem tudják ezt a mások számára pozitív externáliát (más szóval: a technológiai tapasztalat növekedésébıl fakadó túlcsordulást) internalizálni.69 Így a saját termékek piaci árában csak a saját, közvetlenül felhasznált termelési tényezık erıfeszítéseit lehet elismertetni. Legyen most Yi /Li = yi, Ki /Li = ki és K /L = k, és mivel kompetitív piacon vagyunk, ezért k=ki. Mivel az optimalizálás során a Hamilton-egyenlet k szerinti elsı deriváltjában a határtermék, a mozgásegyenletben pedig az átlagtermék szerepel, ezért írjuk fel ıket a fenti jelölésekkel. dyi /dki = A*a* kia-1*K1-a = A*a* L1-a és yi /ki = A* kia-1*K1-a = A* L1-a.70 Amennyiben az egyes cégek képesek lennének internalizálni a saját tudásuk pozitív externáliáit, azaz K =Ki (vagyis az elérhetı aggregált technológia nem pusztán exogén adottság lenne többé, hanem a cég saját hozzájárulását nevesíteni lehetne a saját termelési függvényében), akkor a következı termelési függvényt kapnánk: ra a könnyen kezelhetı Cobb-Douglas-féle termelési függvényekre írjuk fel az összefüggéseket, az általános eset tárgyalását lásd például Barro-Sala- Martin (2004), 212-217.pp. 68 Az endogén növekedési modellek tárgyalásához az eddigi jelölési mechanizmust módosítani kell, több okból is. Elıször is, bár a Cobb-Douglas-technológia továbbra is jelen lesz a tárgyalásban, a neoklasszikus kerethez képest jelentıs változás, hogy az eddigi kényelmes homogenitási és additivitási tulajdonságok nem tarthatók tovább, legalábbis nem a gazdaság egészében. Az optimális irányítás elmélete továbbra is jelen lesz az egyensúlyi állapotok meghatározása végett, de elméletileg a modell viselkedésének megértéséhez elsı körben nem annak a dinamikája lesz a lényeges, hanem az, hogy mi történik az egyes gazdasági szereplık között. Az idıre vonatkozó t indexek helyét ezért a vállalatokra vonatkozó i indexek veszik át. Másodszor, mindezekkel összefüggésben, a felírást nem kezdhetjük azonnal az aggregált, illetve tényezıintenzív alakokkal, hanem elıször jobban meg kell ismernünk az egyes vállalatok viselkedését. 69 Közjószágok esetében definíció szerint a tulajdonjogok nem (egyértelmően) definiáltak, márpedig „a jogok elhatárolása a piaci tranzakciók nélkülözhetetlen elıjátéka. … A társadalmi költség azt a legnagyobb értéket jelenti, amit a termelési tényezık alternatív felhasználásával nyerhetnénk. A termelık azonban, akiket általában csak a saját jövedelmük maximalizálása érdekel, nem foglalkoznak a társadalmi költséggel, és csak akkor vágnak bele egy tevékenységbe, ha a felhasznált tényezıkbıl származó termék értéke nagyobb, mint az egyedi költségük (az az összeg, amit ezek a tényezık legjobb alternatív felhasználásuk során kitermelnének – kiemelés az eredetiben, B.P.). De ha az egyedi költség egyenlı a társadalmi költséggel, abból az következik, hogy a termelık csak akkor foglalkoznak egy adott tevékenységgel, ha a felhasznált tényezıkkel elıállított termék értéke nagyobb, mint az az érték, amit legjobb alternatív felhasználásuk során termelnének.” Coase ([1988] 2004), 218-219.o. 70 A kapott eredmények kielégítik azt a feltételt, hogy Cobb-Douglas-technológia esetén a tényezırugalmasság megegyezik a helyettesítési paraméterrel. Kompetitív piacon ráadásul az egyes cégek átlagterméke megegyezik a teljes gazdaságra vonatkozó átlagtermékkel, hiszen piaci erıfölényre egyik cég sem tehet szert, azaz yi /ki = y /k.

- 123 -


Bánhegyi Péter

YiT = A*Ki*Li1-a. Mint látható, az egyes cégek ekkor konstans tıkehozadékot érnének el, és a teljes skálahozadékuk (amely társadalmi hozadéknak is tekinthetı, erre utal a fenti termelési fügvényben a T a felsı indexben) nagyobb lenne egynél. Azonnal adódna ekkor, hogy dyiT /dki = yiT /ki = yT/k = A* L1-a. Ezzel azt a természetes eredményt kaptuk, hogy konstans skálahozadékú tényezı esetében az adott tényezı átlag- és határterméke megegyezik egymással. Látható, hogy a tıke átlagos hozadékát nem befolyásolja, hogy a vállalatok menyire tudják internalizálni a saját tapasztalatuk gyümölcseit, azt azonban már igen, hogy ebbıl egyedi szinten mennyit tudnak elismertetni.71 Mivel pedig a<1 (egyébként ismét az elızı AK modellek között találnánk magunkat), ezért mindig fennáll a dyi /dki < dyiT /dki reláció. Azon túl, hogy ez az egyes cégek, illetve termelési tényezık jövedelmezıségét befolyásolja, hatással van a gazdaság teljesítményére is. Az optimális irányításból és a CRRA hasznosságokból a fogyasztás pályájára ugyanis a következı egyenletet kapjuk g = (dci/dt)/ci = (1/θ)* [(dyi /dki – δ) – ρ] =(1/θ)* [(A*a* L1-a – δ) – ρ], miközben dkt/dt = [(A* L1-a – δ)*kt] – ct, amelyekbıl azonnal látszik, hogy miközben a tıkefelhalmozás ütemét (azaz mozgásegyenletét) az internalizálás, illetve annak hiánya nem érinti (hiszen abban az átlagtermék szerepel), addig a fogyasztás növekedési üteme magasabb (lenne) akkor, ha a vállalatok képesek (lennének) internalizálni a saját hozzájárulásukat a gazdaság egészének technológiai haladásához.72 A fentebb leírt gazdaság ezért egyes neoklasszikus alapokon álló AK modellektıl eltérıen nem Pareto-hatékony, ugyanakkor, azokhoz hasonlóan, a növekedési ütemek konstans volta következtében, nem tartalmaz konvergenciát.73 Végül, ha még egyszer szemügyre vesszük a fenti egyenleteket, akár internalizálással, akár anélkül, látható, hogy az átlag- és határtermékek, ebbıl következıen pedig a tıkefelhalmozás és a gazdasági növekedés ütemei a népesség bıvülésével emelkednek (az intertemporális helyettesítési rugalmasság csökkenése, illetve a szubjektív diszkontráta növekedése ugyanakkor csökkenti a növekedési ütemet). Ez elsı megközelítésben azt a jól ismert skálahatást implikálja, hogy amennyiben valamely gazdaság a fenti elveken mőködne, úgy ha népesebb vagy gyorsabban népesedı, akkor magasabb növekedési ütemet és jólétet lenne képes elérni (hiszen a tıke skálahozadéka önmagában konstans, míg a népességgel együtt már növekvı). Az empirikus vizsgálatok azonban nem támasztják alá ezt a tételt, ezért a skálahatás kiküszöbölésének egyik leghatásosabb módja az lehetne, hogy az A technológiai paraméter nem az aggregált, K, tıkeállomány, hanem az átlagos, K/L, tıkeállomány függvénye lenne. A Cobb-Douglas-esetben fent kapott egyenletek ekkor valóban függetlenek lesznek L-tıl, és csak A-tól és a-tól fognak függeni. Az is lehetséges ugyanakkor, hogy e skálahatást nem feltétlenül valamely egyedi gazdaság szintjén kell érteni, hanem esetleg nagyobb régiókat te-

71

Nem mellesleg a kapott eredmény független magától a k-tól, azaz a tıkeinzenzitástól is. Vagy másként megfogalmazva: az a bizonyos „társadalmi tervezı” magasabb jólétet tudna biztosítani a gazdaságnak. 73 Barro-Sala-i Martin (2004), 216.p. 72

- 124 -


TPF

kintve. Ezen értelmezés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok folyamatos bıvüléséhez szolgáltathat érveket.74 Romer elızı modellje arra az említett koncepcióra épített, hogy a tudás, a technológiai haladás közjószág, és mivel egyúttal nem versenyzıi jószág, használatából nem lehet kizárni senkit. Ennek eredményeképpen megırizhetı a kompetitív piac, mint intézményi környezet, azonban egyrészt ez már nem Pareto-hatékony állapot, másrészt viszont köztudomású, hogy az intellektuális javak tulajdonjogának rendszere éppen arra irányul, hogy a különbözı ötletek, felfedezések és szabadalmak legalább bizonyos ideig védettséget kapjanak, azaz éppen hogy ne költségmentesen, szinte automatikusan bárki számára azonnal hozzáférhetı jószágként viselkedjenek. Az elızı modell tanulsága szerint viszont, amennyiben tökéletes versenyzıi gazdaságot tekintünk, a technológiai haladás endogenizálására már egyszerően „nincs fedezet”, mert az csak a teljesen versenyzı, azaz externális hatást egyáltalán nem tartalmazó termelési tényezık hozzájárulását ismeri el, márpedig a tudás növelésébıl származó új ismeretek a tapasztalatok szerint összességében egy idı után tényleg közkinccsé, azaz mások számára gyakorlatilag költségmentesen hozzáférhetıvé válnak (különösen manapság, az internet korában). Mindezekbıl az a következtetés támad, hogy amennyiben az új tudással kapcsolatos tulajdonjogok elhatárolhatók, akkor az azokkal kapcsolatos költségeket az elıállítóik képesek, legalább bizonyos fokig, internalizálni. Mivel azonban az új tudás csak egy ideig marad versenyzıi jószág, ezért az ezzel kapcsolatos költségeket a tökéletesen versenyzıi piacon összességében továbbra sem lehet figyelembe venni, hiszen feltételezhetı, hogy az új tudás felhasználása a termelésben a közjószággá válását követıen is folytatódik. Az új tudás elıállítója tehát nem remélheti, hogy közvetlen termelési tényezıként az ı költségeit a végsı felhasználásra kerülı javak piacán figyelembe vegyék. Az ı költségeinek a fedezésére ezért szükség van egy közvetítı vállalatra, illetve azok egy csoportjára, akik legalább helyi monopolistaként képesek ezt a költséget megfizettetni a végsı felhasználói javak gyártóival (amely javak piaca továbbra is kompetitív). Természetesen elıre sejthetı, hogy az így létrejövı gazdaság egyensúlya sem lesz Pareto-optimális. Romer második modellje ezt a helyzetet veszi kiindulópontul. A kompetitív piac modellje itt már nem használható; az elemzéshez adekvát kiindulópont ezúttal Avinash K. Dixit és Joseph E. Stiglitz nagy hatású cikke75, amelyben a monopolista verseny modelljét gondolják tovább és öntik modern formulákba. Ennek megfelelıen: „A monopóliumokra, amelyek szükségszerő részei olyan piacoknak, ahol a konvexitás (mármint a közömbösségi görbék konvexitása – B.P.) nem áll fenn, általában úgy gondolunk, mint amelyek erıforrásokat vonnak el az érintett szektortól. Elemzésünkben azonban a monopol erı lehetıvé teszi a vállalatok számára, hogy kifizessék a fix költségeket, a piacra történı belépést pedig nem lehet korlátozni, ezért a monopol erı és a piaci torzítás iránya közti kapcsolat korántsem egyértelmő.”76 Az említett szerzık a fogyasztási javak piacára dolgozták ki a modelljeiket, míg Romer ötlete az volt, hogy a (lokális) monopóliumok nem a fogyasztási, hanem a termelési tényezık piacán állnak fenn, és a monopol erejük az új tudás elıállításához kapcsolódó fix

74

Lásd még minderrıl uo. 218-220.pp. Dixit-Stiglitz ([1977] 2002). 76 Uo. 26.o. 75

- 125 -


Bánhegyi Péter

költségek fedezéséhez (azaz a technológiai haladásból származó externáliáknak a szabadalmazó által történı lehetséges internalizálásához) szükséges. Mindezek alapján a gazdaság mőködésének az alapegyenlete:77 Yt = L1-a*ΣAxita. Az egyenlet azt fejezi ki, hogy a munka melletti másik termelési tényezı egymástól független részekre bontható, amelyek ugyan nem helyettesítıi egymásnak, de amelyekre a gazdasági teljesítmény növelése érdekében mind szükség van.78 Az A technológiai paraméter itt a közbülsı termékek, illetve azok (lokális monopolista) gyártóinak a számát jelöli: a technológiai haladás egyszerően új termékek vagy új eljárások kifejlesztésében jelenik meg, amelyeket a szabadalmaztatásuk után a termelés szolgálatába állítanak. Ez utóbbit fejezi ki a modell következı kulcsegyenlete: (dAt/dt)/At = n, amely szerint a technológiai haladás eredményei a gazdaság kutatási-fejlesztési szektorában (ami itt egyet jelent azzal, hogy a lokális monopolisták ilyen szolgáltatásokba fektetnek) azonnal elérhetıek, azaz a szektor dolgozóinak n hatékonysági paramétere mellett a technológiai haladás üteme a már elért eredmények teljességétıl függ. Az eddig hiányzó láncszemet a közbülsı termékek szektora jelenti, ahol a feltevések szerint lokális monopolisták termelik a végsı felhasználási javak által igényelt tıkét, és az ı monopol erejük teremti meg a fedezetet a kutatás-fejlesztés költségeinek a fedezésére. Jelölje xi, i = 1, 2, … , A, e közbülsı tıkejószágokat, illetve az ıt gyártó cégeket (amennyiben egy cég egy közbülsı termék gyártására vállalkozik), t az egyes idıszakokat. További feltevésünk még a közbülsı javak szektorára, hogy csak tıkét használ fel (a kutatás-fejlesztésre szánt egyszeri invesztíció mellett), és a saját maga által felhasznált tıkejószágokat 1:1 arányban konvertálja át a végsı felhasználási jószágok által igényelt tıkejószágokká.79 Ez utóbbi eredményeképpen xi megjelenik a közbülsı szektornak mind a keresleti, mind a kínálati egyenleteiben. Legyen xi ára p(xi), a monopolista vállalatok és így általában a tıke (már amortizációt is

77

A mostani és a következı modell itt közölt levezetése Aghion-Howitt (1998) alapján történik, lásd 36-39. és 95-97.pp. A két modell teljes összehasonlíthatósága érdekében azonban az elsı modell levezetésében nem választjuk szét a kutatás-fejlesztésben részt vevı cégeket a közbülsı termékek gyártóitól, ahogyan azt a hivatkozott mő teszi. A végeredményt ez természetesen nem érinti. 78 Ez némileg eltér Dixit és Stiglitz eljárásától, akik az itteni jelölésekkel az Yi = L1-a*(ΣAxi)a függvénybıl indultak ki, azaz azt tették fel, hogy a független változók (ami náluk a fogyasztási javakat jelentette) xi halmazának elemei között némi kölcsönhatás van, valamennyire helyettesíthetik egymást. A technológiai haladás endogén voltának bemutatásához azonban ez nem szükséges, mert a hangsúly itt nem a közbülsı termékek közötti esetleges helyettesítésen, hanem azon van, hogy mindegyikük a technológiai haladás következménye. A függvény fenti alakjára vonatkozóan megjegyezhetjük még, hogy hasonlóképpen elfogadott eljárás az xi jószágok terét folyamatosnak tekinteni, és így a termelési függvényt integráltként felírni. 79 Ezt akár úgy is megfogalmazhatjuk, hogy, amennyiben a hitelpiacok zavartalanul mőködnek, a közbülsı szektor vállalatai monopol kereskedıként továbbítják az igényelt tıkejószágokat, ahol elıször is megfizetik az újítókat, hogy csak ık forgalmazhassák az új terméket, majd hitelt vesznek fel a folyamatos mőködéshez. Ezen kívül akár még más interpretáció is szóba jöhet, hiszen a gyakorlatban a feltaláló, a közbülsı gyártó (kereskedı) és a végsı felhasználási javakat gyártó cégek az együttmőködés vagy a fúzió különbözı kombinációit alkalmazhatják.

- 126 -


TPF

magában foglaló) egységnyi határköltsége r’80, az új technológia bevezetésének (kifejlesztésének) fix költsége pedig pA. Ezek után a modell levezetése már nem nehéz, mert a végsı felhasználási szektor xi iránti kereslete megegyezik az ezt gyártó (lokális) monopolista kínálatával, amelyet itt most egy inverz keresleti függvényként, Y xi-re vonatkozó parciális deriváltjaként írhatunk fel: pt(xit) = L1-a*a*xita-1. A (lokális) monopolista bevételfüggvénye ekkor: Rt(xit) = pt(xit)* xit = L1-a*a*xita, amibıl a monopolista határköltsége egyensúlyban: r’ = dRt(xit)/ dxit = L1-a*a2*xita-1 = a2*(xit/ L) a-1. Mivel a monopolista határköltsége állandó, ezért egyben ez lesz az átlagköltsége is, így a profitja a következıképpen alakul: πt(xit)* xit = pt(xit)* xit – r’* xit = a*(1-a)* L11-a*xita = [(1-a)/a]*r’* xit. Ekkor, amennyiben xi kifejlesztése egy végtelen idıtartamra szóló befektetés, akkor a befektetık által diszkontált jelenértéke (végtelen idıtartamra tekintve) Vt = πt(xit)/r’ =[(1-a)/a]* xit. A modellben a közbülsı termékek piacára szabad belépés van, azaz bárki, akinek vannak új, megvalósítható (azaz eladható közbülsı termékeket eredményezı) ötletei, és meg tudja fizetni elıre annak költségeit, az beléphet a piacra. Ennek egyensúlyi feltétele viszont81 Vt = pA. Mindez pedig azt jelenti, hogy egyensúlyi helyzetekben xi-k megegyeznek egymással, amibıl xit =x és Yt = At*L1-a*xa. Ez az egyenlet erısen emlékeztet egy egyszerő Cobb-Douglas-féle termelési függvényre, a változók mögötti tartalmak azonban jelentısen eltérnek egymástól.82 A gazdasági növekedést

80

A tıke határköltsége definíció szerint nem ugyanaz, mint a háztartások hasznossági függvényeiben lévı kamatláb. Különösen a schumpeteri modellben láthatjuk majd, hogy miért indokolt a külön jelölésük. 81 Barro-Sala-i Martin (2004), 294.p. Ez valójában szintén nem más, mint a mikroökonómia híres MR = MC alaptétele. 82 Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha az elızı lábjegyzet alapján az inverz keresleti függvényekbıl xit–ket fejezzük ki, és ekkor a kapott keresleti függvény exponencialitása miatt ún. izoelasztikus keresleti görbékhez jutunk. Ez utóbbiak jellemzıje pedig, hogy amennyiben az ár exponencialitásának foka –1/(1-a), úgy egyensúlyban a monopólium árbevételének pontosan (1-a)-ad részét tudja profitként realizálni. A fenti egyenletek alapján ugyanis minden pt(xit)-re r’ = a* pt(xit), amibıl egyrészt adódik, hogy pt(xit) = p(x) minden i-re és t-re, másrészt pedig a profitokra: πt(xit)= (1-a)*pt(xit) = (1-a)*p(x) = π(x). Mindebbıl pedig a profitfüggvény alapján már következik xit =x. A levezetésnek ezt az útját járja Acemoglu (2009), 435-436.pp. Az x pontos egyensúlyi értéke az inverz ke-

- 127 -


Bánhegyi Péter

itt az A paraméter testesíti meg, oly módon, hogy újabb és újabb eljárások, illetve termékvariációk (és így újabb és újabb lokális monopolista vállalatok) kerülnek be a termelési folyamatba, miközben az egyes xi–k teljesítménye változatlan marad, azaz alapvetıen nem a tıkefelhalmozás, hanem az új ismeretek terjedése viszi elıre a gazdasági növekedést. A növekvı hozadékot a monopolista szektor internalizálja, de éppen e szektor léte következtében ez a gazdaság sem lesz Pareto-hatékony. A fenti egyenletekbıl látható, hogy r’ állandóságából fakadóan a teljes termelés, a kutatásfejlesztési, valamint a monopolista szektor növekedési üteme megegyezik83, így velük együtt a fogyasztásé is84, amelyet a standard feltételezések mellett a következı egyenlet ír le: (dct/dt)/ct = (1/θ)* (r – ρ), ahol r a háztartások által a befektetések értékelésére alkalmazott kamatláb. Megmutatható85, hogy ebben a modellben r = r’, így a fenti kifejezés konstans tagokból áll. Felhasználva az elızı x=[a /(1-a)]*V =[a/(1-a)]*pA összefüggéseket, kapjuk, hogy g = (dct/dt)/ct = (1/θ)* [(L/pA)1-a* a1+a*(1-a) 1-a – ρ)], amely pontosan kifejezi, hogy az egyensúlyban mely tényezık hatnak a növekedési rátára.86 A növekedés érdekében természetesen fel kell tennünk, hogy r > ρ, de ez esetben is látható, hogy a növekedés minden pillanatban konstans, és ennek megfelelıen ez a modell sem tartalmaz konvergenciát. Végezetül felírhatjuk az innovációk egyensúlyi értékét is: V = π(x)/r =[a*(1-a)* L1-a*xa]/r. Romer ezen második modelljének – a konvergencia hiányán túl – jellemzı vonása, hogy a gazdasági növekedést a gazdasági tevékenység horizontális bıvülése révén ragadja meg, nem foglalkozva azzal, hogy a már korábban létrehozott termékek vagy termelési eljárások erkölcsi kopásnak, elavultságnak vannak kitéve. Ez adta a lendületet az innovációkon, vagy - Schumpeter már idézett kifejezésével – a „teremtı romboláson” keresztül megközelített növekedéselmélet számára, amely már az eredeti schumpeteri megfogalmazásában sem a tökéletes versenyzıi piacot vette kiindulópontnak, felismerve a monopolerık szükségességét az innovációk során.87 resleti függvény alapján x = [a/p(x)] 1/(1-a)*L. Ez alapján a termelési függvény az következı módon írható fel: Yt = At*L*[a/p(x)] a/(1-a). 83 Tekinthetık ezen egyenletek úgy is, mint minden egyes új belépı (lokális) monopolista vállalat egyenletei, a közöttük lévı kapcsolatokat pedig az állandó a és r’ állandó paraméterek írják le, azaz minden új belépı arányosan ugyanannyival járul hozzá a gazdaság teljesítményéhez. 84 Ez utóbbi már abból is látható, hogy a makrogazdasági szintő Cobb-Douglas-technológia következtében a w munkabérek a teljes (egy fıre jutó) termelés (1-a) hányadát kapják meg. Mindez megfelel annak a követelménynek, hogy az egyensúlyi növekedési pályán az egyes gazdasági mutatók növekedési ütemei megegyeznek egymással. 85 Barro-Sala-i Martin (2004), 294.p. 86 Látható, hogy a, L és pA is hatással van a hosszú távú növekedésre, azaz ebben a modellben is tapasztalható a skálahatás és a népesség nagyságának a növekedést serkentı szerepe, míg új hatásként megjelent az innováció kezdeti költségeinek a növekedést visszafogó szerepe, azaz a kutatás-fejlesztés költségeinek növekedése negatív módon érinti a hosszú távú növekedési rátát. A háztartási preferenciák paramétereinek a hatása ugyanolyan irányú, mint az AK modellben. 87 „Schumpeter elméletének egyik alapvetı pontja (és ez is mutatja realizmusát), hogy a kompetitív rendszerben mindig lennie kell olyan mértékő tökéletlenségnek, amely az innovatív vállalkozó számára a kockázatvállalásból eredı extra- (monopol) profit megszerzését teszi lehetıvé, mivel ha a verseny (és az elırelátás) közel tökéletes lenne, akkor az innovációkat azonnal mindenki alkalmazná, és a profit az újítóknál azonnal visszasüllyedne

- 128 -


TPF

A schumpeteri modellek bevezetésében úttörı szerepet játszottak Philippe Aghion és Peter Howitt munkái.88 E modellek kiindulópontja az, hogy az innovációk nem horizontálisak, hanem vertikálisak: az újításokat a már mőködı területeken vagy ágazatokban vezetik be, és – ami az erıs feltevés – ezek révén az újító átmenetileg monopolhelyzetre tesz szert, amíg meg nem érkezik a következı innováció.89 Az innovációt ugyanaz motiválja, ami az elızı modellben (és ami a lentebb idézett schumpeteri fejtegetésekben is): a monopoljáradék. A bevezetett innováció ugyanakkor, mint eddig is, szinte azonnal rendelkezésre áll a kutatásfejlesztési szektornak (illetve az ıt alkalmazó közbülsı szektornak), hogy még újabb termékeket vagy technológiákat fejlesszenek ki. Az újítások száma valószínőségi változó, hiszen nem lehet elıre pontosan kiszámítani, mikor érkezik a következı innováció. Az azonban megmutatható, hogy az innovációk az idıben Poisson-eloszlást mutatnak, így egy adott idıben egy új innováció érkezési valószínősége λ.90 Legyen egy adott t idıszakban a kutatás-fejlesztés szektor (valamilyen adekvát mértékegységben vett) kiterjedése nt, és akkor az adott idıszak várható innovációs rátája λ* nt. Legyen ismét Vt egy adott idıszaki innováció jelenértéke (azaz jövıbeli várható hozama), πt az adott idıszakban az innovációból eredı profit, r a kamatláb, és ekkor ismét egy „árazási” egyenlethez jutunk: r* Vt = πt - λ* nt* Vt. Az egyenlet jelentése világos: egyrészt az innovációból származó profitot csökkenti az a lehetıség, hogy adott idıszakban érkezik egy új innováció, másrészt az innováció várható értéke e kockázattal csökkentett profitnak a diszkontált értéke.91 Az egyenlet átrendezésével kapjuk az innováció jelenértékének egy másik formáját: Vt = πt/(r + λ* nt).92 Legyen továbbá At valamely technológia a gazdaságban egy adott idıpontban, az innováció mértéke pedig legyen γ, amelyre γ > 1.93 Azaz At+1 = γ* At, amibıl ln(At+1) - ln(At) = normál szintjére. Ebben a helyzetben nem mőködnének a technológiai változást ösztönzı erık. Az innovációk azonnali adaptálásának azonban vannak bizonyos korlátai (ezek gyakran intézményesült formában is megjelennek: például szabadalmi törvények), ezért a növekedés az innovatív tevékenység egyfajta hullámzásában megy végbe. A vállalkozókat vonzza az innováció által megszerezhetı extraprofit, hitelt vesznek fel a bankrendszertıl, kiterjesztik beruházásaikat és ezáltal mindaddig extraprofitra tesznek szert, amíg a verseny ki nem kényszeríti a túltermelést és termelésük csökkentését.” Deane ([1978] 1997), 228.o. 88 Közöttük az általunk is sokat forgatott és hasznosított Aghion-Howitt (1998). 89 Ez az ún. drasztikus innováció esete. A modellekbe bevezethetı a nem drasztikus innováció is, amely azonban a lényegi következtetéseket nem érinti, így itt nem foglalkozunk velük. Lásd uo. 74-75.pp. 90 Uo. 55.p. Természetesen λ 0 és 1 közé esik. 91 Az egyenletbıl így világos, hogy egy innováció kockázatvállalás is egyben, hiszen az innováció bevezetése után máris jelentkezik az a lehetıség, hogy valahol még újabb technológiát fejlesztenek ki, és akkor nem lehet tovább realizálni az éppen hogy megszerzett monopoljáradékot. Egy újabb innovációval ugyan lehetne, de akkor valószínő, hogy az elızı innováció lehetıségeit a piacvezetı még nem aknázta ki teljesen. Ugyanakkor a kívülállók számára ez a veszteség nem jelentkezik, számukra az új innováció értéke mentes minden elızı innovációhoz kötıdı költségtıl, miközben a kutatás-fejlesztésben máris alapul vehetik a már elért eredményeket. Ez a magyarázata annak, hogy a kívülállók bátrabban vágnak (illetve vágnának) bele az innovációkba, mint a már piacvezetı vállalatok. 92 Az innováció jelenértéke, legalábbis a piacvezetı vállalatok számára, e modellben különbözik az elızı modellbelitıl. Ennek az oka a vertikalitásban rejlik: míg a horizontalitás miatt a monopolista vállalatok ott nem voltak versenytársai egymásnak, pontosabban az egyik innováció nem volt versenytársa a másiknak, hiszen mindenki megtalálta a piacon a helyét, addig itt a vertikalitás miatt az innovációk versenyeznek egymással, és az ebbıl eredı kockázatok sok esetben csökkentik az innovációk várható hozamát.

- 129 -


Bánhegyi Péter

ln(γ). Mivel pedig ln(At+1) - ln(At) ≈ (dAt/dt)/At, így nagyon kis elmozdulás esetén fennáll, hogy (dAt/dt)/At = ln(γ). Ne felejtsük azonban el, hogy ez a növekedési ütem csak technikai lehetıség, nem a tényleges változás várható értéke, ahhoz figyelembe kell várni annak várható értékét is, azaz E[(dAt/dt)/At] = λ*nt* ln(γ). Tekintsük egy adott pillanatban a gazdaságban lévı At technológiák eloszlását. Legyen ezek közül a vezetı technológia Atmax, majd tekintsük a gazdaságban valamely idıszakban bekövetkezı innovációkat, amelyeknek a folyama λ* nt. Bizonyítható, hogy függetlenül attól, konkrétan melyik technológia mekkora innováción ment keresztül, a technológiák összességének az eloszlása nem változik94, így teljesül, hogy a vezetı technológia javításának várható növekedési üteme: E[(dAt max/dt)/Atmax t]= λ*nt* ln(γ). Ennek birtokában már felírhatjuk a modell egyenleteit, amelyek hasonlítanak az elızı egyenletekre, a schumpeteri vonások igazából majd csak az egyenletek értékelésekor mutatkoznak meg.95 Legyen a termelési függvény Yt = L1-a*ΣiAit* xita. A végsı felhasználásra kerülı javak termeléséhez ismét a közbülsı szektorok által kibocsátott tıkejószágokat használják fel, amelyeket ismét a közbülsı szektor – ezúttal nem lokális, hanem „szektorális” - monopolistái állítanak elı 1:1 arányban az általuk felhasznált tıkejavakból. Az összegzést ezúttal az i szektorra végezzük el, amelyek száma változatlan, viszont mindegyikük részt vesz az innovációs folyamatban. Az Ait paraméter ezúttal a közbülsı monopolisták tıkeintenzitását jelöli.96 Legyen r’ ismét a tıke egységnyi (ismét már amortizációt is magában foglaló) költsége, és ekkor a monopolisták egységnyi termékre vetített átlagés határköltsége Ait* r’ lesz. Az xit tıkejószág inverz keresleti és monopolista kínálati függvénye ekkor: Ez jelentheti azt, hogy minden innováció mértéke (technológia javító hatása) γ, de úgy is, hogy ez a hosszú távú tapasztalati vagy várható értékük. 94 Uo. 115-116.pp. Az alapvetı és természetes érv az, hogy a λ*nt* ln(γ) növekedési ütem egyes konkrét szektorok közötti eltérése nagy számú szektor esetén kiegyenlítıdik, így a technológiai halmaz egyes pontjai, függetlenül attól, hogy melyik szektorhoz tartoznak innováció elıtt és után, azonos sebességgel vesznek részt a technológiai haladásban. 95 A technológiai haladás mechanizmusának felvázolása valóban Schumpeter gondolatmenetét követi, de ahogy már említettük (lásd 6. o.), az eredeti schumpeteri érvelésben benne rejlik az innovációs ráta csökkenése az intézményi környezet várható kedvezıtlen változása miatt. A schumpeteri ihletéső endogén növekedési modellek azonban már változatlan innovációs rátával dolgoznak, ami maga után vonja majd az innováció és a tıkeakkumuláció együttes konstans hozadékát és így a konstans ütemő gazdasági növekedést. Amennyiben Schumpeter eredeti gondolatmenete alapján csökkenı innovációs rátát posztulálnánk, úgy nyilván, bár endogén növekedést, de újfent csökkenı hozadékot és így hosszú távon egy stacionárius állapotot kapnánk. Ezzel Schumpeterhez hasonlóan a klasszikus közgazdászokhoz jutnánk közelebb (az elızı modellbıl elvileg teljesen el lehet hagyni a csökkenı hozadékokat, mert a horizontális innovációk esetében az egyes lokális monopolisták nem versenytársai egymásnak). Fontos empirikus kérdés ezért, hogy az innovációs ráta hogyan alakul az egyes gazdaságokban. 96 Mivel a technológiák folyamatosan innovációra kerülnek, ezért az általuk termelt jószágok tıkeintenzitása is folyamatosan növekszik. Az i szektorban és t idıpontban felhasznált tıke mennyisége így Ait*xit = Kit lesz. 93

- 130 -


TPF

pt(xit) = L1-a*a*Ait*xita-1. Ez alapján az elızıekhez hasonlóan felírhatjuk a monopolisták bevétel-, határköltségés profitfüggvényeit: Rt(xit) = pt(xit)* xit = L1-a*a*Ait*xita, Ait*r’ = dRt(xit)/ dxit = L1-a*a2*Ait*xita-1 = a2* Ait*(xit/ L) a-1, πt(xit)* xit = pt(xit)* xit - Ait*r’* xit = a*(1-a)* L1-a* Ait*xita = [(1-a)/a]*Ait*r’* xit. Mint látható, szinte teljesen ugyanazokat a függvényeket kapjuk, ami érthetı, hiszen a termelési függvényt és a közbülsı szektor magatartását lényegében ugyanúgy írtuk fel. Tekintve, hogy az r’ = a2*(xit/ L)a-1 összefüggés alapján ismét xit = x, és legyen továbbá a szektorok átlagos termelékenysége ΣiAit = At, amelyekbıl kapjuk, hogy Yt = At* L1-a* xa, amely formailag gyakorlatilag teljesen megegyezik az elızı modellbeli egyenlettel, és a gazdasági növekedés itt is az A technológiai és tıkeintenzitási paraméteren keresztül valósul meg, amelynek viszont már láthattuk, hogy más lesz a viselkedése, mint a horizontális innováció esetében.97 Talán még elegánsabb és határozottabb képet kapunk, ha figyelembe vesszük98, hogy At*x = Kt és így Yt = Kta *(At* L)1-a, ahol a gazdasági növekedésnek két forrása van: a technológiai haladás és a vele párhuzamos tıkeakkumuláció. E kettı kapcsolatát pedig még jobban megfigyelhetjük, ha ismét felírjuk az innovációk várható egyensúlyi jelenértékét: Vt = πt(At)/r’ = πt(At)/(r + λ*n) = [a*(1-a)* L1-a*Atmax*xa]/(r + λ*n). Egyensúlyban az innovációk várható jelenértékét a legjobb elérhetı technológia határozza meg, hiszen a monopolista gyártók nyilván a lehetı legmagasabb profitra törekszenek. Egyensúlyban továbbá teljesül, hogy nt = n, hiszen ekkor a gazdaság egyenletes ütemben bıvül, amely, mint láthattuk, egyenesen arányos a technológia bıvülési ütemével, és ez a bıvülési ütem, mint szintén láthattuk, megegyezik az átlagos, illetve a vezetı technológiák esetében. Mindezek alapján pedig már felvázolható a növekedési folyamat: mivel az innováció folyamatos, ezért Atmax és ebbıl kifolyólag Ktmax értéke minden idıszakban nagyobb és nagyobb lesz (azaz az innováció megtestesül a tıkeállomány növekedésében), mindez pedig a profitkilátások növekedésén keresztül húzza a gazdasági növekedést. Ugyanez fordítva is igaz: a tıkeállomány növekedése emeli az innováció értékét, amelynek következtében folytatódik az innovációs folyamat. E két tényezı tehát nem szétválasztható – ahogy például a korábbi neoklasszikus vagy a termékválaszték bıvülésre épülı elızı endogén növekedési modellekben, ahol a technológiai haladás az egyensúlyi növekedés ütemét, a tıkeakkumuláció pedig az

97

A technológiai és tıkeintenzitási paraméter explicit jelenléte következtében az árak, a bevételek és a profitok nem lesznek állandó nagyságúak, hanem követik a technológiai haladást, így valójában nem is x-tıl, hanem Attıl függnek, hiszen például πt(At) = [(1- a)/a]*At*r’, és így tovább a többi esetében is. 98 Lásd a 96. lábjegyzetet!

- 131 -


Bánhegyi Péter

egyensúlyi növekedési pálya szintjét határozza meg - , hanem valójában kéz a kézben járnak, egymásnak komplementerei.99 Ezt az eredményt az tette lehetıvé, hogy mind a (növekvı) tıkeinzenzitás, mind az innovációs ráta megjelenik az innováció értékében, amely révén az innováció értéke folyamatosan emelkedhet, kétirányú kapcsolatot teremtve ezzel a tıkeakkumuláció és az innovációs ráta között. Minderre nem volt lehetıség a termékválaszték bıvülés esetén, mert ott a termékek száma nıtt, így bár az innovációk összértéke ott is emelkedett, de az átlagos innovációs érték, amely lehetıvé teszi az említett kétirányú kapcsolatot, nem. A schumpeteri modellekben viszont a termékek (szektorok) száma nem nı, hiszen ugyanazon terméken (szektoron) belül folyik az innováció, így az innovációk összértékének emelkedéséhez az innovációk átlagos értékének is növekednie kell. A gazdaság ebben az esetben sem Pareto-hatékony, hiszen a monopoljáradék továbbra is jelen van, sıt, belép még az innováció kockázata is, amelynek következtében nem nyilvánvaló, hogy a társadalmilag optimális mennyiségő és minıségő innováció fog megvalósulni (a már monopolhelyzetben lévık késleltethetik az innovációs folyamatot, ugyanakkor a kint lévıket motiválhatja, hogy a monopoljáradékot „ellophatják” a piacvezetıktıl).100 A fenti egyenletekbıl azonnal látható az is, hogy r’ = r + λ*n, azaz a tıke (nettó, azaz amortizációval csökkentett) határköltsége az innovációs folyamat során meghaladja a kamatlábat, hiszen a tıke bérbeadójának számolnia kell az innovációk elavulásának a kockázatával. Ebbıl következik, hogy r = r’- λ*n, azaz az innovációs ráta csökkenı függvénye a kamatlábnak, ami érthetı, hiszen a magasabb kamatláb csökkenti a hitelfelvételt, és így csökken az innovációs újításokra igénybe vett hitel nagysága is. A háztartásokra vonatkozó szokásos egyensúlyi feltétel alapján ugyanakkor kapjuk, hogy egyensúlyban g = (dct/dt)/ct = (1/θ)* (r – ρ) = λ*n* ln(γ), amely viszont a kamatláb és az innovációs ráta között egy pozitív összefüggést állapít meg: minél nagyobb az innovációs ráta, annál nagyobb a gazdasági növekedés és így a fogyasztás következı idıszakban bekövetkezı növekedése is, ami pedig pozitív függvénye a jelenbeli kamatlábnak (ismét feltesszük, hogy (r – ρ > 0). Az elsı egyenlet egy „innováció keresleti”, míg a második egy innováció kínálati” görbét ad meg, amelyek alapján megállapítható az egyensúlyi növekedési ütem. A növekedési egyenletbe történı r = r’- λ*n behelyettesítés után kapjuk, hogy (1/θ)* (r’ – ρ) = λ*n* ln(γ) + λ*n*(1/θ), 99

Uo. 99.p. A jelenleg felírt modell mindazonáltal kiküszöböli az egyszektoros schumpeteri modellnek azt a kellemetlen vonását, hogy az innováció kiszámíthatatlanabb, mint több szektor esetén, ahol az erıfeszítések eloszlanak a gazdaságban. Így nem következik be az eset, hogy az egy szektor miatti áttekinthetıség következtében elıre látható jövıbeni magasabb innovációs erıfeszítések csökkentik a jelenlegi erıfeszítések várható értékét, és így a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez vezetnek, amely legjobb esetben is a gazdaság ciklikus ingadozásait eredményezi, lásd uo. 63-65.pp. 100

- 132 -


TPF

amelybıl az innovációs rátát kifejezve λ*n = (r’ – ρ)/[θ* ln(γ) + 1]. Ezt visszahelyettesítve a növekedési egyenletbe kapjuk, hogy g = [(r’ – ρ)* ln(γ)]/[θ* ln(γ) + 1], amely alapján ebben a modellben is konstans a növekedési ütem, azaz itt sincs konvergencia. Az egyes tényezık hatásainak a megállapításához érdemes ismét felidézni, hogy Vt = pAt (a szabad belépési korlát, amely most viszont szintén folyamatosan emelkedik) és r’ = πt(Atmax) /Vt =[a*(1-a)* L1-a*(Atmax/ pAt) *xa], ahol (Atmax/ pAt) konstans, de így láthatjuk, hogy a növekedést meghatározó tényezık jórészt ugyanazok, mint az elızı modellekben: a háztartási preferenciák változása és a skálahatás továbbra is befolyásolja a növekedést, mint ahogy az innovációk kezdeti költségei is. A már elért maximális technológiai szint és a technológia potenciális haladási rátája is serkentı hatással van a növekedésre.101 Mindezzel felírtuk és röviden megtárgyaltuk az endogén növekedés monopolista versenyét, amely során láttuk, hogy a technológiai haladás endogenizálásának ára van: meg kell teremteni hozzá a forrásokat a gazdasági teljesítményben, ami a tökéletesen versenyzı gazdaság modelljének legalábbis részleges feladásához vezetett. Ezzel együtt járt a Paretohatékonyság elvesztése is, azaz a gazdaság a decentralizált döntéshozatal mellett nem teljesít olyan jól, mint ahogy ezt egy „társadalmi tervezı” mellett tenné. Ráadásul empirikus oldalról is komoly ár jelentkezik: az egyensúlyi állapotok feltételeinek merev konstans volta miatt a gazdaságban csak egyensúlyi növekedés lehetséges, mert egyébként nincs (feltételes) konvergencia hozzá, amely pedig jól tesztelhetı hozadéka volt a neoklasszikus ihletéső modelleknek: „Az endogén növekedési elméletek, amelyek felölelik az új gondolatok és termelési módszerek felfedezését, fontos hozzájárulást jelentenek a hosszú távú növekedés lehetséges magyarázatához. Az országokat összehasonlító empirikus munkám most azonban mégis több ihletet nyer a régi neoklasszikus modellbıl, azt a kormányzati politikával, az emberi tıkével és a technológia elterjedésével kiegészítve. Az alapvetı technológiai változás elméletei fontosabbnak tőnnek annak megértésében, hogy miért képes a világ egésze – az egy fıre jut mutatókat tekintve – növekedésre. Kevésbé fontosak azonban ezek az elméletek akkor, amikor az országokat összehasonlítva növekedésük viszonylagos ütemét – az ilyen típusú statisztikai elemzés kulcselemét – magyarázzuk.”102

101

Mivel alapesetben (r’ – ρ)>0 és ln(γ)>0, ezért a következı relációknak fenn kell állniuk, ha b>1: [(r’ – ρ)* ln(γ)]/[θ* ln(γ) + 1] = b*[(r’ – ρ)* ln(γ)]/b*[θ* ln(γ) + 1]< [(r’ – ρ)*b* ln(γ)]/[θ*b* ln(γ) + 1].

102

Barro ([1997] 2005), 18.o. Lásd még ehhez a gazdasági növekedés alapvetı és közvetlen okainak a megkülönböztetését, ahol az elsı kategóriát az endogén, a második (mérhetıbb) kategóriát a neoklasszikus modellek tárgyalják inkább, Acemoglu (2009), például 106.p.

- 133 -


Bánhegyi Péter

Az endogén növekedési modelleket nemcsak a konvergencia hiánya miatt érte bírálat: empirikus adatok szóltak amellett, hogy a kutatás-fejlesztési szektor növekedése mellett sem emelkedett a gazdasági növekedés üteme, vagy hogy a technológiai haladás esetleg mégsem játszik akkora szerepet a tıkeakkumuláció mellett a gazdasági növekedésben. Mindezek a fentebb felvázolt endogén növekedési modellek további fejlesztéseit vonták maguk után, amelyek képesek voltak kezelni a fenti bírálatokat. A horizontális és a vertikális innovációk további elemzése megmutatta, hogy ezek valójában ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik, és hogy a vertikális innovációk térbeli kiterjesztéssel párosítva nemcsak, hogy új szempontokat és meglátásokat hoztak a nemzetközi kereskedelem elméleteibe (tovább finomítva a strukturális változások és a pénzügyi piacok, intézmények témakörét), hanem ezek a kiterjesztések még feltételes konvergenciát is képesek voltak generálni.103 A schumpeteri modellek legfontosabb hozadékát a közgazdasági elméletre nézve azonban talán az jelenti, hogy differenciált hatások, mozgások megragadására tesznek kísérletet a homogén neoklasszikus világ helyett. Az endogén növekedési elméletek rámutatnak például arra, hogy mi is lehet az egyik legfontosabb oka és értelme a piacvezetı nagyvállalatok létének és mőködésének (noha ez természetesen nem értelmezhetı valamely konkrétan létezı piaci szerkezet automatikus legitimációjának), konkrétabban pedig a schumpeteri alapokon álló elemzés megmutatja, hogy az innovációk amellett, hogy monopolpozíciókkal járnak, nyerteseket és veszteseket egyaránt generálnak a gazdasági életben, jövedelmi egyenlıtlenségekkel együtt, amelynek pedig politikai következményei is lehetnek. Az eddigi modellek olyan tényezık (megtakarítási ráta, technológiai haladás) endogenizálását végezték el, amelyek esetében széles körő konszenzus alakult ki annak tekintetében, hogy a döntési folyamatban a fenti változóknak mind a bemeneti, mind a kimeneti értékei elsısorban a döntéshozók erıfeszítéseitıl függenek. Kérdés természetesen, hogy ez így van-e minden körülmények között (például elegendıen hosszú távon), illetve, hogy tovább bıvíthetı-e ezen változók köre? Ezen a ponton kell rátérni a természeti környezet témakörére, amely természetesen szintén nem kerülte el sem a neoklasszikus, sem az endogén növekedési modellekkel foglalkozók figyelmét, ám amelyek esetében talán mégsem olyan egyértelmő az elméleti hozadék.

VI. A növekedés határai . Egy korábbi fejezetben röviden áttekintettük, hogy milyen kihívásokat fogalmaztak meg a XIX-XX. század egyes híres közgazdászai, gondolkodói (Malthus, Marx, Schumpeter, Keynes) a növekedés fenntarthatóságával, illetve a harmonikus klasszikus-neoklasszikus világgal szemben. Ezt követıen tanúi lehettünk, hogy a II. világháború utáni gazdasági fellendülés vezette ismét a kutatókat a hosszú távú növekedés forrásaihoz, különösen, hogy az adatok szerint a világgazdaságban megfigyelhetı egyenlıtlenségek elsısorban még a XIX. századra vezethetık vissza.104 A növekedési elméletek mögött tehát egyrészt az a kihívás állt, hogy visszamenılegesen érvényes elméleteket alkossanak a gazdasági növekedésrıl, másrészt pedig hogy ennek révén megkeressék azokat az eszközöket, amelyek segítségével továbbra is fent lehet tartani a növekedést és egyben, ha lehet, elısegíteni a világ országai közötti konvergenciát. Egyúttal úgy tőnt, hogy Malthus szőkösségi, Marx elosztási, Schumpeter bürokratizálódási és Keynes alulfoglalkoztatási „félelmeit” sikerült leküzdeni, legalábbis a világ gazdagabb országainak a tekintetében. 103 104

Lásd e bírálatokat és modellkiterjesztéseket Aghion-Howitt (1998), 403-434.pp. Acemoglu (2009), 13-14.pp.

- 134 -


TPF

Az 1970-es évek óta azonban mindez legalább részben megváltozott: a növekedési idıszakokat hullámvölgyek, visszaesések tarkították, ezzel párhuzamosan a munkanélküliségi ráta is hullámzott, újra megjelent (a gazdagabb országokban), mint a normál gazdasági mőködésre veszélyt jelentı tényezı, az infláció, megindult a pénzügyi piacok liberalizációjának és innovációjának a hatalmas lendülete, sokszor erıs és szélesebb kihatású ár- és árfolyammozgásokkal (többek között napjaink nehézségei is ebbıl erednek), és az országokon belüli jövedelemkülönbségek is kis mértékben növekedtek. Igaz, közben a világgazdaságban összességében folytatódott a növekedési konvergencia (amelynek a területi eloszlása meglehetısen egyenetlen volt), és a nagy, bürokratizált vállalati szervezeteket is igyekeznek mindinkább rugalmasabb formák felé terelni.105 A neoklasszikus és a vele rokon (azaz a hasonló elemzési módszereket alkalmazó, összefoglaló nevükön standard) közgazdasági irányzatok, egyben a fennálló (nyugati) gazdasági rendszer és életmód kritikái azonban ismét erıre kaptak (1968 után vagyunk!), és, ami ebbıl az elméleti közgazdaságtani vonatkozásokat illeti, közülük kettı tőnik különösen tartósnak: az emberi viselkedésre és a fenntartható gazdasági növekedésre vonatkozó kritikák, versengı elméletek.106 Az emberi viselkedésre vonatkozó kritikák szinte egyidısek a neoklasszikus, illetve a standard közgazdaságtannal, hiszen a határelemzéshez szükséges hasznosság-maximalizálás, a reprezentatív háztartás és a homo economicus feltevések szinte kezdettıl fogva kritikák kereszttüzében állnak. A közgazdászok többsége ezt a jól ismert friedmani érvvel kívánja súlytalanná tenni: „Amennyiben egy elméletrıl egyáltalán elmondható, hogy vannak ’feltevései’ és amennyiben ezek ’valószerősége’ a predikciók érvényességétıl függetlenül megítélhetı, a kapcsolat az elmélet jelentısége és „feltevései valósághősége” között majdnem épp az ellenkezıje annak, amit a bírált nézetek sugallnak. Az igazán fontos és jelentıs hipotézisekrıl kiderül, hogy ’feltevései’ messze nem adnak pontos képet a valóságról, és általában (ebben az értelemben) minél jelentısebb az elmélet, annál kevésbé reálisak a feltevései. … Kevésbé paradox módon ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy egy elmélet ’feltevéseivel’ kapcsolatban nem az a helyes kérdés, hogy vajon leírásukban ’valósághőek’-e, mert sohasem azok, hanem inkább azt kell kérdezni, hogy vajon a kitőzött cél szempontjából a valóság jó közelítéseinek tekinthetık-e. Ezt pedig csak úgy lehet megválaszolni, ha megvizsgáljuk, hogy mőködik-e az elmélet, azaz elég pontos elırejelzéssel szolgál-e.”107 Ez a passzus ugyanakkor nem ad, nem is kíván választ adni választ arra a kérdésre, hogy még ha egy tisztán elemzési célú munkahipotézisrıl is lenne szó, akkor is vajon nincs-e szélesebb körő társadalmi hatása, amelyet figyelembe kellene venni.108 A közgazdászok jelentıs része, úgy tőnik, szakmai munkásságának keretein belül ezt nem tekinti feladatának - en105

Lásd a növekedési, elosztási és a bürokratizálódási kérdésekre vonatkozóan például Barro ([1997] 2005), Sala-i Martin ([2002] 2008), Barro-Sala-i Martin (2004), Ridderstrale-Nordström ([1999] 2001) és ([2003] 2006), mely utóbbiak a humán tıke, az innováció elsıdlegességét hirdetik a szervezetek felett. 106 Más rendszerkritikák, elsısorban az explicit marxista irányzatok, ugyanakkor visszavonulni látszanak. A merev osztálykülönbségek meglazulása, a jövedelem egyenlıtlenségek mért globális csökkenése és a szovjet tömb széthullása úgy tőnik, a XX. század végére kihúzta a politikai marxizmus méregfogát (hiszen a klasszikus marxizmus minden gazdasági vonatkozása ellenére alapvetıen politikai irányultságú eszmerendszer). Mindezzel együtt a mélyben a továbbélı rendszerkritikáknak marxista elemei is vannak, illetve marxista gondolkodók is támogathatnak általánosabb rendszerkritikai észrevételeket. 107 Friedman ([1953] 1986), 26-27.o. 108 Lásd például Etzioni ([1992] 1993), 63.o. A friedmani álláspontot a közgazdaságtan és az etika mellett erıs tudományfilozófiai bírálatok is érik, lásd errıl bıvebben Bánhegyi (2007).

- 135 -


Bánhegyi Péter

nek a kérdéskörnek a tárgyalása azonban most messzire vezetne jelenlegi témánktól, hiszen több tudományág (szociológia, pszichológia stb.) is érintett benne.109 Mindazonáltal mégis meg kell említeni, egyrészt éppen a széles körő vitatottsága miatt, másrészt pedig, mert (mint hamarosan láthatjuk) vannak kapcsolatai a következı ponttal. Figyelmünket fordítsuk ezért most a fent említett második pontra, a gazdasági növekedés korlátaira való figyelmeztetésre, amelynek hagyománya, mint említettük, még régebbre, Malthusig nyúlik vissza. A technológiai haladás és a hatalmas amerikai szántóföldek bevonása a gazdasági vérkeringésbe azonban egy jó ideig a messzi távolba helyezték át a növekedés korlátait. Az 1970-es évek elején, a nagy szellemi és társadalmi mozgásokkal szinkronban, azonban erıre kapott a globális tudat, a globális fenyegetettség érzete és ennek a nyilvánosságban történı megjelenítése.110 Az azóta eltelt évtizedek sem elméleti, sem empirikus módon nem hoztak – egyelıre - döntést, holott nyilvánvaló, hogy a két álláspont, ti. hogy lehetséges, illetve, hogy nem lehetséges a jelenlegi gazdasági rendszert hosszú távon fenntartani és a növekedését biztosítani, egyszerre nyilván nem lehet igaz. E helyzet közgazdaságtanon, illetve általában a tudományon kívüli okainak elemzése ismét egy külön tanulmány tárgya lehetne. A gazdasági növekedés kritikusai arra hivatkoznak, hogy a világ gazdasági teljesítménye elıbb-utóbb korlátokba ütközik, így annak érdekében, hogy ne következzen be egy nagyobb katasztrófa, a jelenlegi gazdasági berendezkedésünkön és (fıleg a gazdagabb országokban) az életmódunkon változtatnunk kell. Ezek a korlátok különbözı területeken helyezkedhetnek el, de alapvetıen a környezetszennyezés, az egészséges ivóvíz, az éghajlatváltozás, a rendelkezésre álló ki nem zsigerelt termıföld és a nem megújuló energiaforrások kategóriájába tartoznak.111 Még általánosabban fogalmazva: a gazdasági növekedés korlátairól szólva valójában arról van szó, hogy az emberi nem által létrehozott gazdasági tevékenység nem egy zárt rendszer, sem idıben, sem térben, ezért a külsı, általa nem vagy csak nagyon nehezen befolyásolható paramétereket (pl. természeti korlátokat) is figyelembe kell vennie a gazdasági tevékenység tervezésekor:

109

Az elmúlt évtizedekben ráadásul módszertani értelemben az emberi viselkedés általános „ökonomizálásának” lehettünk tanúi a racionális döntések általános társadalomtudományi alkalmazása révén. Ennek egyik úttörı munkája Becker (1976). 110 Több fontos könyv jelezte e téma (újjá)éledését, elsısorban a Római Klub jelentése és Meadows et al. ([1972] 1973), amelynek címe adja e fejezet címét is. 111 „A Föld véges. Semmilyen anyagi, fizikai természető entitás növekedése – beleértve az ember népességét, autóit, házait, gyárait – nem tarthat örökké. … A növekedés korlátait az áteresztıképesség korlátai jelentik – az emberek életviteléhez, az autók, a házak vagy a gyárak mőködtetéséhez szükséges folyamatos energia- és anyagáramok korlátai. … A népesség és a gazdaság a Földön felleletı levegıre, vízre, élelemre, nyersanyagokra és fosszilis üzemanyagokra van utalva. … A növekedés fizikai határait a földi források anyag- és energiatermelı képeségének és a földi nyelık szennyezés- és hulladékabszorbeáló képességének a korlátai jelentik.” Meadows et al. ([2004] 2005), 28-29.o., kiemelések az eredetiben. Nem térünk most ki azon irányzatokra sem, amelyek e korlátok közé explicit módon a multinacionális nagyvállalatok és a fontosabb nemzetközi intézmények (IMF, Világbank stb.) jelentıs befolyását is besorolják, mert ha e nagyvállalatoknak és intézményeknek vannak is ilyen korlát szerepeik a nem standard közgazdaságtan szemében, azok jórészt éppen abban nyilvánulnának meg, hogy nem kívánják figyelembe venni a technológiai és környezeti korlátokat annak érdekében, hogy a jelenlegi status quo-t fenntartsák. E nagyvállalatoknak és nemzetközi intézményeknek természetesen különbözı és vitatott társadalmi hatásaik is vannak, amelyeket a nem standard közgazdaságtan szóvá tesz, ám ezek véleményünk szerint a részét képezik annak a fı kérdésnek, amit e nem standard közgazdaságtan feltesz, nevezetesen, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer úgy általában fenntartható-e. A nagyvállalatok és a nemzetközi intézmények pedig oszlopos részét képezik a jelenlegi rendszernek, így nem kérdés, hogy amennyiben változtatni kell, az ıket is kell majd, hogy érintse, és ez fordítva is igaz: amennyiben jelentıs és tartalmi átalakulásokon mennének keresztül a jövıben, úgy az minden bizonnyal a jelenlegi gazdasági rendszert is lényegében változtatná meg. Mindezért itt most nem bonyolítjuk velük külön az elemzésünket.

- 136 -


TPF

„Semmi sem állhatna tehát távolabb az igazságtól, mint az az elképzelés, hogy a gazdasági folyamat egy elszigetelt és önmagába záródó körfolyamat – miként azt Marx és a standard elemzés bemutatja. A gazdasági folyamat szilárdan kötıdik egy olyan anyagi alaphoz, amely egyértelmő korlátoknak alávetett. … Az ipari forradalom példátlan eredményei annyira elkápráztattak mindenkit azzal, hogy az ember mire képes gépek segítségével, hogy az általános érdeklıdés a gyárra korlátozódott. Az új technikai lehetıségek kiváltotta látványos tudományos felfedezések áradata erısítette a technológia hatalma iránti általános bámulatot. Természetesen egy ilyen piedesztálról még csak elképzelni sem lehetett, hogy létezik olyan valódi akadály, amely az emberi létezés szükségszerő velejárója volna.”112 Az eddigiek alapján is látható, hogy a standard közgazdaságtan kritikusai rendszerszemlélet keretében vizsgálják tárgyukat, azaz a gazdaságot egy nagyobb ökológiai- biológiaitársadalmi rendszerben helyezik el. Módszertanilag ebbıl következıen csak a gazdaságra vonatkozó zárt egyenletrendszereket ebben a szemléletben nem tudunk felírni, hiszen a gazdaság itt egy nyílt rendszer. E megközelítésben a gazdaságot körülvevı korlátok viselkedését a következıkben lehet röviden összefoglalni. Legyen Y a kibocsátás, C a fogyasztás, S a megtakarítás, Z a rendelkezésre álló termıföld valamilyen termékenységi mutatóban kifejezve, E a környezet állapota (erdık, víz, növényzet, állatállomány, éghajlat stb.) egy környezet minıségi mutatóban kifejezve, amely az ideális állapottól aló elmaradást mutatja (matematikailag egy negatív értéket kapunk), ε a (pozitív) regenerációs paraméter (azaz -ε*E a környezet regenerálódásának a mértéke), P a környezet (levegı, víz, termıföld) szennyezettsége a termelési folyamat során és R a kitermelt nem megújuló erıforrások nagysága. Legyen továbbá A(Y) az a relatív technológiai képesség amely segítségével Y kibocsátás mellett a gazdaságban a fenti negatív externáliák mérsékelhetık, vagy akár meg is szüntethetık, és definiáljuk a következı függvényeket: u(Y, E, P) a fogyasztói hasznosság113, e(Y,A) az egészséges termıföldnek, f(Y,A) a szennyezettségnek, g(Y,A) a környezet regenerálódásának, h(Y,A) pedig a kitermelt nem megújuló erıforrásoknak a kibocsátástól és a technológiai szinttıl való függése114. Mindebbıl az is látható, hogy u(Y, E, P) = u(Y,A)115. Legyenek a fenti függvények differenciálhatók, és ekkor az elsı deriváltak elıjelei: de/dY<0, df/dY>0, dg/dY<0, dh/dY>0, illetve du/dA>0, de/dA>0, df/dA<0, dg/dA>0, dh/dA<0. Miután azonban a gazdaság különbözı típusú erıforrásai végesek, ezért Y és A egyidejő növelése a jelen viszonyok között hosszú távon nem lehetséges, azaz dA(Y)/dY≤0, legalábbis Y egy bizonyos értéke felett.116 Ennek következtében viszont a fenti függvények csak a ki-

112

Georgescu-Roegen ([1971] 2004), 48.o. Feltesszük, hogy a fogyasztás és a kibocsátás egymással egyenes arányban változnak, így szerepelhet a kibocsátás ezúttal a hasznossági függvényben. 114 A változók között nem szerepeltettük a lakosságot, mert szerintünk bizonytalan a lakosság változásának a hatása. A lakosság bıvülése ugyanis egyaránt lehet öröm forrása és a szőkösség miatti jóléti veszteség elıidézıje. 115 A kibocsátás, a tıkeakkumuláció és a fogyasztás egyirányú trendjei következtében a fenti függvényeket bármelyik kategóriára felírhatjuk. 116 Jelenlegi definíciónk mellett az A technológiai szint nem abszolút, hanem az adott kibocsátási szint melletti negatív externáliákat csökkenti. Ebbıl következıen A1(Y1)= A2(Y2) fennállhat úgy, hogy az abszolút technológiai és kibocsátási szintekre A1< A2 és Y1
- 137 -


Bánhegyi Péter

bocsátástól fognak függeni. A környezeti hatások esetében az A(Y) és az Y közötti reláció megerısíti az Y szerinti elsı deriváltak elıjelét (a mértékét nem!), a hasznosság esetében viszont a du/dY elıjele bizonytalan lesz, hiszen, bár a kibocsátás mennyiségi növelése önmagában, a standard közgazdasági feltevések alapján legalábbis117, növelné a hasznosságot, a relatív technológiai negatív externália csökkentı képesség ebbıl következı gyengülése viszont ezzel ellentétes irányú hatással járna. Legyenek ekkor λ, ζ, ξ és η a társadalom által kialakított árnyékárak (azaz a háztartások által adott szubjektív hasznosságok), s = S/Y = (Y – C)/Y, és ekkor felírható az alábbi „zöld NNP”118: H = u(Y) + λ*s*Y + η*e(Y) – ζ*[f(Y) + g(Y)] – ξ*h(Y), ahol Z, E, P és R korlátos. A fenti egyenlet egy Hamilton-függvényre emlékeztet, és akár még a mozgásegyenleteket is felírhatjuk mellé, ám mivel a gazdaság itt nem zárt rendszer, nincs hozzá optimalizálási feladat, ezért nem tekinthetı annak. Az egyenlet elsı tagjai a fogyasztást és a beruházást, azaz a kibocsátást mutatják, míg az egyenlet többi tagja a termelés során keletkezett társadalmi költséget fejezi ki: a termıföld romlásából, a környezetromlásból, a szennyezettségbıl és az erıforrások szőkösebbé válásából fakadó jóléti veszteségeket. A hozzájuk rendelt árnyékárak (hasznosságok) azt fejezik ki, hogy mekkora súllyal esnek ezek a veszteségek latba teljes jólét értékelésekor. Tekintsük a fenti egyenlet idıbeni változását: dH/dt = (du/dY)*(dY/dt) + λ*s*(dY/dt) + η*(de/dY)*(dY/dt) – ζ*(dY/dt)*[df/dY + dg/dY] - ξ*(dh/dY) *(dY/dt). Miután minden változó csak a – jelenlegi szerkezető - kibocsátástól függ, ezért a változások összevethetık. Látható, hogy a megtakarítás és a környezet regenerálódása mellett a többi tag negatív értéket vesz fel, a határhaszon változása pedig bizonytalan, amennyiben a kibocsátás emelkedik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy itt hasznosságokról és nem pénzben mért kibocsátásról van szó, így a kibocsátás emelkedhet, miközben az utána kapott teljes hasznosság csökken. A konkrét hasznosságváltozást természetesen az árnyékárak értéke is befolyásolja (például extrém nagy λ esetén), az azonban a felírásból már következik, hogy bizonyos korlátokat a technológia és a termelés nem léphet át: a kibocsátás növekedése például mindenképpen növeli a szennyezettséget és a környezeti terhelést (amelyek pedig feltevéseink szerint korlátos jószágok), hiszen ez egyben azt is jelenti, hogy a gazdaság nem kíván a negatív externáliákat mérséklı technológiákba invesztálni egy bizonyos szinten túl. Ez a felírás biztosítja, hogy – a standard, neoklasszikus közgazdaságtantól eltérıen – nincs általános tetszıleges helyettesítés az egyes termelési tényezık között, mert a technológia nem bıvíthetı korlátlanul (a jelenlegi szerkezető kibocsátás egyidejő növelése vagy éppen fenntartása mellett): akármilyen kis mértékben is, de a plusz kibocsátás mindig jobban fogja terhelni a környezetet és plusz nem megújítható erıforrásokat kíván felhasználni, amelyek ván, és a társadalomnak döntenie kell, hogy a jelenlegi szerkezető kibocsátást növeli, vagy pedig a negatív externáliákat csökkenti. 117 A nem standard közgazdaságtan ezt a feltevést sem tekinti feltétlenül mindig érvényesnek, lásd errıl az e fejezet végén lévı megjegyzéseket. 118 Lásd errıl Weitzman (2003), 205.p.

- 138 -


TPF

készlete véges. Ugyancsak ez az egyenlet mutatja meg, hogy a kibocsátás növekedése könynyen a társadalom hasznosságának (jólétének) a csökkenését hozhatja magával, miközben ezzel párhuzamosan a fogyasztás növekedhet. Ez az ún. gazdaságtalan növekedés esete.119 A „zöld NNP” csökkenése viszont beindíthat egy negatív visszacsatolási hurkot: Y = k(H), ahol dY/dt = (dk/dH)*(dH/dt) és (dk/dH)>0. Azaz amennyiben a társadalmi hasznossági függvény csökkenést mutat, az visszafogja a kibocsátást, egészen addig, amíg a hasznosság ismét növekedésnek nem indul. Az egyes változók közötti kapcsolatot ekkor az alábbi összefüggés írja le: (dH/dt)*[[(dk/dH)*(du/dY+ λ*s+ η*(de/dY) – ζ*(df/dY + dg/dY) - ξ*(dh/dY))] -1] = 0. Látható, hogy vagy a „zöld NNP” változása vagy a jobb oldalon álló kifejezés lesz zérus. Amennyiben dH/dt = 0, abból dY/dt = 0 adódik. Ekkor a fogyasztási és hasznossági pálya idıben állandó, és amennyiben u(Ct, Ct+1, Ct+2, …) = C, úgy akár azt is mondhatnánk, hogy a társadalom gondoskodik a jövı nemzedékekrıl is, egységes jólétet és lehetıség szerint megóvott környezetet kínálva nekik. Sajnos azonban hosszú távon önmagában még ez sem megnyugtató megoldás, mert az árnyékárak és a kibocsátás szerinti elsı deriváltak értéke idıben nem állandó, hanem változhat, ugyanis, mint említettük, vannak olyan végsı fizikai korlátok, amelyek felé akkor is közelít a gazdaság, ha a gazdasági növekedését szinte teljesen leállítja, és akkor az egyre növekvı szőkösségbıl kifolyólag bizonyára jelentısen megnı az illetı tényezık kívánatossága. Így például, ha R vagy Z közelít a készletek fizikai korlátjához, akkor várható, hogy a G(R, ξ) = 0 és a H(Z, η) = 0 görbék helyettesítési rugalmassága igen magas lesz.120 Lehetséges, sıt, a nem standard közgazdaságtan szemében kívánatos alternatíva ugyanakkor, hogy nemcsak az említett változók, hanem – velük összhangban – a kibocsátás és a fogyasztás szerkezete is átalakulhat, amelynek következtében a társadalom többek között esetleg új fogyasztási függvényt is választhat, így a kibocsátás számszerő visszafogását esetleg annak a társadalom tagjai számára elınyös minıségi átalakulása kíséri. Mindez igaz lehet abban az esetben is, ha dH/dt ≠ 0, és a jobboldali kifejezésnek kell zérussá válnia121. Összességében a tényleges fizikai korlátokat a gazdaság szerkezetének és a társadalom tagjai által követett életmódnak a nagyobb rugalmassága, alkalmazkodó képessége kísérheti, noha természetesen megvan rá a lehetıség, hogy a jelenlegi preferenciák alapján a fogyasztás határhaszna igen magas legyen, és így a „zöld NNP” is pozitív maradhat hosszú ideig (azaz a fenti visz119

Daly ([1999] 2004), 396-397.o. Egy esetleges állománybıvülés (új felfedezések vagy új technológiák) révén természetesen fordított irányú folyamat is elképzelhetı, ám amennyiben a fogyasztás szerkezete nem alakul át jelentısen, úgy a társadalom fogyasztási pályája a nem standard közgazdaságtan világában egyre inkább e fizikai korlátok kimerítése felé halad, és így nem lesz fenntartható, még a fent posztulált zéró növekedés mellett sem. E helyen a legplasztikusabban a nem megújítható erıforrások, közöttük is elsısorban a nyersolaj emelhetı ki, amelynek a készlete folyamatosan csökkenı, és a várható új felfedezések nagyságrendje is korlátozott, és ezekbıl fakadóan az idıszaki kitermelés technológiailag elıbb-utóbb túljut a lehetséges maximumán, és ekkor bekövetkezik az ún. olajcsúcs. Az olajcsúcs elmélet elsı híressé vált kifejtését az USA-ra vonatkoztatva lásd Hubbert (1956), újabb, globális elemzését pedig Leggett ([2005] 2008). 121 Ekkor elsı lépésben az eddigi fejtegetések egy általánosabb feltételes alakját kapjuk, ugyanis a dH/dt ≠ 0 egyenlıtlenségbıl adódik, hogy [(dk/dH)*(du/dY+ λ*s + η*(de/dY) – ζ*(df/dY + dg/dY) - ξ*(dh/dY))] = 1, amibıl egyrészt lehetséges dk/dH = 1, amibıl dY/dt = dH/dt, azaz a társadalmi hasznosság és a kibocsátás ugyanabba az irányba mozdul el. Természetesen ekkor a jobboldali kifejezésnek is 1-gyel kell egyenlınek lennie. 120

- 139 -


Bánhegyi Péter

szacsatolások nem következnek be) – amíg a fizikai korlátok, azaz többek között ξ és η viharosan növekvı értékei nem vetnek véget ennek122. Az 1970-es évek óta a standard közgazdaságtan is felvette a témái közé a növekedési korlátok és a szőkös környezeti erıforrások kérdését. Az alábbiakban a schumpeteri alapokon álló modellt tekintjük át, de röviden kitérünk a más megalapozású megközelítésekre is. A közös kiindulópontjuk az alábbiakban foglalható össze: „Így, bár igaz, hogy a különbözı tıkefajták – fizikai, természeti, intellektuális – közötti helyettesítés foka gyakran alacsony, és még gyakrabban nehéz pontosan megbecsülni, mindazonáltal bármely olyan élethő elvárásnak, amelyet a generációk közötti méltányosság kér tılünk, ezeket az elvárásokat nem a morális kötelezettségek fogalmaival kell közvetítenie, hogy ırizzük meg ezt meg azt, hanem ama kötelezettségek képében, hogy hagyjunk örökül nekik megfelelı kapacitásokat az anyagi gyarapodáshoz, ahol ezeket a kapacitásokat egy megfelelıen szélesen értelmezett tıke megfelelı mennyiségének kell képviselnie. Hasonlóképpen, a neoklasszikus közgazdaságtan kritikusai azt is fejtegették, hogy a környezeti és az ökológiai szempontokat is figyelembe kell venni a gazdasági jólét mellett. De, amint ezt Dasgupta erıteljesen kifejtette, az ökológia és a gazdaság közötti dichotómia haszontalan és gyakran félrevezetı. Mint ahogy valamely tıkefajtát helyettesíthetünk egy másikkal, úgy, mondjuk, a feldolgozott termékek anyagi élvezete és a nyersanyagok megırzése között is van átváltás, amelyet fel lehet deríteni és ki lehet használni. Amennyiben nem engedélyezzük egyáltalán a fosszilis üzemanyagok használatát, az megfosztaná az emberiséget azon anyagi javak élvezetének jó részétıl, amelyet a technológiai fejlıdés tett lehetıvé generációkon keresztül. Amennyiben viszont ingyen használhatnánk ıket annak érdekében, hogy a jelenlegi termelésünket maximalizáljuk, az esztelen cselekedet lenne. Meg kell keresni a közöttük lévı átváltási arányt, és ezt elemezve a jólétet olyan átfogó módon kell definiálnunk, amely elismer bizonyos helyettesíthetıséget a feldolgozott javak és az ökológiai vagy környezeti tényezık között.”123 Legyen124 most P = Y*zγ a környezetszennyezés mértéke, ahol 0 < z < 1 a szennyezıintenzitási paraméter (minél nagyobb az értéke, annál szennyezıbb a technológia), L a munkaerı kínálat, illetve általában a népesség nagysága és γ, a, ν>0 intenzitási paraméterek, és ekkor a termelési függvény Y = Ka *(A* L)1-a*Rν*z. A termelési függvény azt fejezi ki, hogy a tisztább technológiának költsége van: a kibocsátás alacsonyabb lesz. A háztartásokra ismételten a szokásos CRRA hasznossági függvényeket alkalmazzuk, ahol u = u(C, E), az állapotváltozók mozgásegyenletei, illetve a maximalizálás feltételei pedig a következık: dK/dt = Ka *(A* L)1-a*Rν*z – C, dE/dt = -[Ka *(A* L)1-a* Rν*zγ+1 + ε*E],

122

Ekkor azonban bizonyára u(Ct, Ct+1, Ct+2, …) = [u(Ct+i, Ct+i+1, Ct+i+2, …)]/(1+ρ)i, ahol i = 1, 2, … , azaz, ahol a jelen nemzedék hasznosságaiban megjelennek ugyan a jövı nemzedékek, de diszkontálva. Ekkor a jövı nemzedékek életnívója a jelenben élık számára kevésbé fontos. 123 Aghion-Howitt (1998), 155-156.pp. 124 Az itt következı modell levezetés alapjait lásd uo. 159-164.pp.

- 140 -


TPF

dS/dt = -R. Ezek alapján a Hamilton-függvény: H = u(C, E) + λ*[Ka *(A* L)1-a*Rν*z – C] - ζ*[(Ka *(A* L)1-a* Rν*zγ+1 + ε*E)]- ξ*R. A fenti függvény felépítésében valóban emlékeztet az elızı modellbelire, ezért itt is indokolt „zöld NNP”-nek, azaz a társadalmi költségeket figyelembe vevı hasznossági függvénynek tekinteni. A kontrollváltozókra kapott elsırendő feltételek: du(C, E)/dC = λ, λ = ζ*(γ+1)*zγ és ξ = Ka *(A* L)1-a* z* ν* Rν-1 *(λ - ζ* zγ). Az állapotváltozókra kapott feltételek pedig: ρ* λ = a*Ka-1 *(A* L)1-a*Rν*z*(λ - ζ* zγ) + dλ/dt, ρ*ζ = du(C, E)/dE - ζ*ε + dζ/dt. Tekintve, hogy a*Ka-1*(A*L)1-a*Rν*z =a*Y/K és Ka *(A* L)1-a* z* ν* Rν-1= ν*Y/R, ezért a behelyettesítések után (dλ/dt)/λ = ρ – a*(Y/K)*γ/(γ+1), ξ = λ* ν*(Y/R)*γ /(γ+1), ebbıl a lényeges összefüggés: g = (dC/dt)/C = (1/θ)*[[a*(Y/K)*γ/(γ+1)]– ρ]. A kapott eredmény alapján a schumpeteri modellben hosszú távon is pozitív endogén növekedési ráta alakulhat ki: amennyiben az intellektuális (A*L) és a fizikai tıke (K) növekedési ütemeinek aránya megfelelı, úgy további feltételek teljesülése esetén a gazdaság hosszú távon is növekedni fog. A termelési függvény alapján ugyanis (Y/K) = (A*L/K)1-a*Rν*z, azaz amennyiben az intellektuális tıke növekedési üteme kellıen magasabb a fizikai tıkéénél, úgy (Y/K) konstans lesz. Erre elméletileg jó esély van, hiszen az intellektuális tıke növekedése kevésbé szennyezı technológiákon keresztül történik. Figyelembe kell viszont venni, hogy E és S korlátja miatt sem a szennyezıdés, sem a nem megújuló erıforrások kitermelése nem tartható fenn hosszabb távon, amennyiben K növekszik (márpedig az endogén növekedésbıl fakadóan mind a fizikai, mind az innovációs tıke folyamatosan gyarapodik), ezért hosszú távon Rν→ 0 és z→0 teljesül. Azaz az intellektuális tıkének a fenntartható növekedéshez olyan mértékben kell meghaladnia a fizikai tıke akkumulációját, hogy egyben semlegesítse a szenynyezés és az erıforrás kitermelés csökkenésébıl származó kibocsátás visszaesést125. Nyilván125

Természetesen annak még teljesülnie kell, hogy [a*(Y/K)*γ/(γ+1)]>ρ, de ezt külön feltevésekkel biztosíthatjuk. A gazdaság azonban továbbra sem lesz Pareto-hatákony.

- 141 -


Bánhegyi Péter

való, hogy ekkor az elızı modellben tárgyalt technológiai és erıforrásbeli korlátok gyakorlatilag nem léteznek, hiszen a gazdaság végtelenül csökkenı szennyezés és nem megújuló erıforrás kitermelés mellett mutat fel konstans növekedést úgy, hogy közben maximalizálja a Hamilton-függvényt, azaz a „zöld NNP”-t126. A fenti levezetés alapján azonban az is látható, hogy az AK modellekben a szennyezés és a nem megújítható erıforrások léte esetén hosszú távú növekedés nem állhat fenn. Ekkor ugyanis a növekedés képletében a*(Y/K) = a*(A*L/K)1-a*Rν*z helyett (Y/K) = A*Rν*z állna, azaz csak egyféle, széles értelemben vett tıke létezne. A schumpeteri modellhez képest ez gyakorlatilag két szektor helyett egy szektor létét jelenti, és mivel K Y-ra nézve konstans hozadékkal bír, nem tudja ellensúlyozni Rν és z hosszú távú csökkenését, amelynek következtében a növekedési ütem egy idı után negatívba fordulna. Neoklasszikus alapon pedig ismét a csökkenı hozadékok léte következtében tőnik el hosszú távon az egy fıre jutó gazdasági növekedés, hacsak nincs akkora ütemő technológiai haladás (mint a schumpeteri esetben), hogy ellensúlyozza a fizikai korlátokat. Mivel itt a technológiai haladás üteme exogén adottság, így nincs garancia erre, illetve nincs magyarázat arra, hogy miért is lenne ekkora ütemő technológiai haladás a gazdaságban. Áttekintésünk végére egyértelmő, hogy a standard elemzések és annak a kritikái döntıen a technológiai és környezeti határok megítélésében térnek el egymástól.127 Ez nagyrészt abból következik, hogy a gazdasági növekedés kritikusai, mint említettük, a rendszerszemlélet keretei között építkeznek, így az organikus megközelítés jellemzı rájuk, azaz, ahol egy nagyobb szervezet részeként tekintik a gazdaságot, míg ezzel szemben a neoklasszikus és vele szemléletileg-módszertanilag rokon közgazdaságtan zárt rendszerben tárgyalja a gazdasági folyamatokat, amely így a mechanikus megközelítést veszi alapul.128 Mint már említettük, ez természetesen nagy horderejő következményekkel jár a gazdaság és a társadalom széles területein, hiszen másképpen kell berendezni az életünket, ha a jelenlegi rendszerben élhetünk tovább, és másképpen, ha új korszakra kell felkészülnünk. A megítélésbeli különbség említett forrása viszont magyarázatot adhat arra, hogy miért is tőnik ez a törésvonal makacsabbnak, mint azok, amelyeket már szintén felsoroltunk. Mint emlékezetes, Marx esetében az elosztási és hatalmi, Keynes esetében a foglalkoztatási, Schumpeter esetében az intézményi viszonyok voltak kérdésesek, illetve nem kielégítık – mindegyik olyan terület, amely elsısorban társadalmi kérdéseket érint, azaz a társadalmon belül marad, annak és életviszonyainak alakításában az emberi cselekvés számára szinte teljesen szabad kezet ad, voltaképpen hasonlóan ahhoz, ahogy a standard közgazdaságtan tekint a világra. Nem véletlen, hogy az a tény, hogy nyugati technológiai haladás és intézményipolitikai lépések sora által elısegített gazdasági növekedés segített például enyhíteni a XIX. századi munkásnyomoron, majd a XX. századi nagy válság(ok) hatalmas munkanélküliségén (igaz, nem végérvényesen), megerısítette a standard elméletet, elsısorban a marxista alternatívával szemben. A technológiai és környezeti lehetıségeink végsı határai által felvetett kérdések azonban túllépnek a társadalom határain, pontosabban egyelıre nincs közmegegyezés arról, hogy milyen mértékben függnek ezek a lehetıségek pusztán emberi elhatározásoktól.

126

A nem standard közgazdaságtani modellben felírt jelöléseinkkel ez a dA(Y)/dY>0 esetet jelentené, azaz, ahol a relatív abszorbeáló technológiai képesség és a – valószínőleg jelenlegi szerkezető - kibocsátás növelése egyidejőleg lenne lehetséges. 127 A „zöld NNP” és az ezzel kapcsolatos egyes fizikai korlátok mind a standard, mind a nem standard közgazdaságtanban megjelennek, így önmagában ez már nem demarkációs vonal a két megközelítés között. 128 Amint már említettük, a Hamilton-függvények is a fizikából érkeztek a közgazdaságtanba.

- 142 -


TPF

Az alapvetı nézetkülönbség mellett a jórészt ezekbıl adódó elemzés technikák, módszerek is nehezítik a két fél között a párbeszédet.129 Ezekbıl most kettıt emelnénk ki, mint amelyek megfelelı illusztrációként szolgálnak ezen különbségekhez: 1. Mint már többször esett szó róla, a standard közgazdaságtan, beleértve mind a neoklasszikus, mind endogén növekedési iskola (továbbá az újkeynesiánus, újklasszikus stb.) zárt rendszerként tekint a világgazdaságra, míg a növekedés kritikusok – például az ökológiai közgazdászok – nyílt rendszerként, amely bele van ágyazva egy nagyobb egységbe. Kicsit lazán úgy is megfogalmazhatjuk ezt, hogy az elıbbiek mintegy belülrıl, a részei felıl közelítenek a tárgyukhoz, az utóbbiak pedig inkább kívülrıl, holisztikusan. Ebbıl a közelítési különbségbıl fakad, hogy a növekedés kritikusok nehezen tudják differenciáltan szemlélni a világgazdaságot, hiszen számukra elsısorban a globális fenntarthatóság a fontos. A standard közgazdaságtan ezzel szemben szektorokat, reprezentatív szereplıket és különbözı országokat vizsgál. Az eddigi fejtegetéseink egyik fı mondanivalója, hogy ez utóbbi az elmúlt húsz évben ennél lényegesen tovább is ment, hiszen az endogén növekedés, annak is a schumpeteri verziója alapján kirajzolódik a különbözı mérető vállalatok, a különbözı adottságú földrajzi területek, illetve a különbözı vagyoni helyzetben lévı társadalmi rétegek dinamikája, a vizsgált gazdaság immár nem homogén és nem statikus szereplıkbıl áll. Természetesen a közgazdasági dinamika, a piacelmélet, a nemzetközi vagy éppen a disequilibrium közgazdaságtan nem az endogén növekedési modellekkel kezdıdött, azonban talán azok hoztak most új színeket a már korábban is vizsgált jelenségekbe, és kötöttek össze új módon kutatási területeket. Megemlítendı ezek közül a tér endogenizációja, amikor már nem pusztán csak különbözı természeti és politikai viszonyokkal rendelkezı országok közötti viszonyokról van szó, hanem éppen ellenkezıleg, transznacionális vagy éppen szubnacionális régiókról, amelyeknek saját dinamikájuk, vonzerejük, vagy a Marshallra visszamenı kifejezéssel, agglomerációs externáliáik vannak: „A modern növekedéselméletek sajnálatosan nélkülözik a magyarázat … ’térbe ágyazottságát’, pedig a gazdaság térszerkezete a növekedés fontos tényezıjévé is válhat, ahogyan arra a marshalli ’agglomerációs externáliák’ is utalnak. Ezen térbeli hatások a gazdaság szereplıinek földrajzi koncentrációjából adódnak. Ugyanis nem jelentıség nélküli például egy vállalat szempontjából az, hogy a tér mely pontján helyezkedik el. … A térszerkezet (vagyis a gazdasági tevékenységek térbeli eloszlása) tehát valószínősíthetıen hat a makrogazdasági növekedés mértékére. Feltehetıleg ugyanis a növekedés szempontjából sem mindegy, hogy a gazdasági tevékenységek viszonylag egyenletesen oszlanak-e el a térben, vagy pedig néhány helyen sőrősödve helyezkednek el, ezáltal pozitív (termelésiköltség-csökkentı) és negatív (költségnövelı, mint például a magas ingatlanárak) externáliák különbözı kombinációit keltve életre.” 130 Az pedig kétségtelennek látszik, hogy amennyiben a térbeli folyamatokra is mind erıteljesebb magyarázatok születnek, az elısegítheti a standard közgazdasági elmélet legalább 129

Minden bizonnyal az elıbb taglalt fundamentális eltérésekkel függ össze, hogy míg a marxi, keynesi és schumpeteri alapokon álló elemzés könnyőszerrel megközelítható standard eszközökkel, és így egyben asszimilálható is a standard közgazdaságtannal, addig például az ökológiai közgazdaságtannal messze nem ez a helyzet, hiszen ez utóbbinak pontosan az a lényege, hogy nem zárt rendszert vizsgál, és így nem állít fel zárt egyenletrendszereket és maximalizálandó célfüggvényeket. Úgy tőnik, nincs kompromisszum azon felfogások tekintetében, hogy vajon a fizikai és biológiai környezet kemény külsı korlátját, vagy pedig a termelési tényezık kölcsönös helyettesítésében „standard” módon részt vevı szektorát alkotja-e a társadalmi és gazdasági cselekvés terének. 130 Varga (2009), 10.o. A földrajzi tényezık gazdasági hatásaival kapcsolatban lásd még Krugman ([2000] 2003).

- 143 -


Bánhegyi Péter

rövid vagy közép távú relevanciáját, és – amennyiben a nem standard közgazdaságtan is tud profitálni belıle - elısegítheti akár a környezeti problémák árnyaltabb kezelését is, hiszen a környezetszennyezés, az erıforráskorlátok vagy akár az éghajlati kockázatok sem egyformán érintenek egyes területeket. 2. A második pontban visszatérünk a már említett emberkép kérdésére. Jeleztük, hogy a standard közgazdaságtan elsısorban a friedmani érveléssel kívánja elejét venni az ezzel kapcsolatos vitáknak, és bár itt továbbra sincs tér ezen vita megnyitására, azonban érdemes megemlíteni néhány olyan megközelítést, amelyeknek a gazdasági növekedés tekintetében is van relevanciájuk. Ez egyben rávilágít a standard elemzés egy nagyon fontos pontjára, amely szintén a modellezés eszköztárába tartozik: a hasznosság maximalizálása alapvetıen a fogyasztás növekedési ütemének az elemzésén keresztül történik. Ezt a célt szolgálta, mint láttuk, a CRRA hasznossági függvény és maga az optimális irányítás elve, hiszen így az árnyékárakon keresztül valójában a fogyasztásra kapunk egy dinamikus egyenletet (a neoklasszikus elemzések során a másik dinamikus egyenletünk, mint bizonyára emlékszünk, a tıkefelhalmozódás mozgásegyenlete volt), azaz nem általában a haszonmaximalizálásról van szó, amely elvben szélesebb területet is felölelhet, mint a fogyasztás növelése. Az emberi viselkedés némely megközelítése viszont sokszor éppen ezt, a fogyasztás növelésére való hajlamot vonja kétségbe, elméletileg is kérdésessé téve, hogy amikor a fogyasztási pálya növekedését kívánjuk generálni, akkor valóban ez-e a társadalmi hasznosság növelésének a megfelelı útja. De amennyiben az emberi viselkedés mozgatórugója mégsem a fogyasztás növelése lenne, a társadalom tagjai nem ezt tekintik vezérfonalnak a saját boldogulásuk céljára, akkor itt talán mégis nagyobb probléma lehet egyes közgazdasági elméletek magyarázó erejével, illetve céljával, még akkor is, ha a fogyasztást csak metaforának tekintjük a hasznosság növekedését bemutatandó, hiszen az empirikus tesztek nem metaforikus, hanem nagyon is valóságos gazdasági teljesítményt vizsgálnak.131 Nem véletlen, hogy például az nem standard közgazdaságtan a fogyasztás visszafogását állítja középpontba: „Hasonlóképpen, a fogyasztási javak árában bekövetkezett növekedéseket rövid távon lehet, hogy életszínvonal-csökkenésként érzékelnék. De idıvel lehet, hogy az emberek eljutnak addig, hogy az ezek helyett vásárolt dolgokat jobban értékeljék: a sport és szabadidı tevékenységeket, könyveket, esti tanfolyamokat, szórakoztató mősorokat élıben vagy bármit. A hús és egyéb mezıgazdasági termékek ára emelkedhet, a saját termesztéső zöldségekrıl azonban elég hamar kiderülhet, hogy egészségesebbek és egyébként is jobbak. Még az is lehetséges, hogy az emberek úgy találják, semmi szükség sincs ennyi pénzt elkölteniük ahhoz, hogy tehetısebbeknek érezzék magukat. Közhelyszámba megy, hogy sok termék, mely az északi félteke otthonait elárasztja, teljesen haszontalan: bár csak a helyet foglalják, nehéz lemondani róluk, ellenben, ha a választási lehetıségek változnának – méghozzá mindenkire nézve, akkor talán nem hiányoznának annyira.”132 Amennyiben pedig ez teljesül a jelen fogyasztásra, akkor a jelenbeli fogyasztási lehetıségek jelentısége csökken, és így valószínőleg a dinamikus optimalizálás kapcsán alkalmazott pozitív idıpreferencia és a választás mind nagyobb szabadságára való törekvés, azaz a maximalizálás sem lesz adekvát az emberi viselkedéssel.133 Mindennek a közgazdasági elmé131

Kissé másképpen megfogalmazva: a fogyasztási ütem növekedése lehet, hogy maximalizál valamit a társadalomban, és valójában ezt teszteljük az empirikus adatokkal, de nem biztos, hogy ez a valami a hasznosság lesz. 132 Jacobs ([1991] 1993), 203-204.o. 133 Az elızıre lásd: „Elfogadni azt, hogy az idıszakok közötti elosztás problémájában a diszkontálás a megfelelı megközelítés, tagadhatatlanul erkölcsi ítélet. A zérus társadalmi diszkontráta alkalmazása a nemzedékek közötti döntéseknél megakadályozza, hogy a jövıbeli környezeti károk figyelmen kívül maradjanak, ugyanis minden

- 144 -


TPF

letek további fejleményeire gyakorolt hatása azonban, legalábbis rövid távon, egyelıre kérdéses, hiszen minden tudományos elmélet fenntartható addig, amíg releváns eredményeket tud közölni a társadalommal. Márpedig jelenleg, úgy tőnik, az a helyzet, hogy mind a standard, mind a nem standard közgazdaságtan erıs érvekre tud hivatkozni igaza védelmében, és az elméletek további inherens átalakulása sem zárható ki. A felsoroltak következtében jelenleg nincs olyan földi döntıbíró, aki e nézetek tudományos értékét patikamérlegen ki tudná mérni, ezért a továbblépéshez a higgadt gondolkodáson túl bizonnyal szükségünk lesz még tudományon túli eszközökre is: nyitott szemre és szívre, intuícióra és tisztességes érvelésre. A vita tétje, ugyanis, mint az már közhelyszámba megy, nem kizárólag, sıt talán nem is elsısorban tudományos, hanem a jelen és a jövı nemzedékek életminısége.

VII. Záró megjegyzések E hosszú út után láthatjuk, hogy a gazdasági növekedés szükségességére, mikéntjére és hogyanjára valóban nincs egyszerő válasz. Még pontosabban: a jelenlegi gazdasági rendszer vezetıi, támogatói, akik kétségtelenül többségben vannak az irányító és kommunikációs posztokon, természetesen támogatják a gazdasági növekedést és hogy összességében minden folytatódjon úgy tovább, ahogy eddig (már ami az alapvetı gazdasági játékszabályokat és társadalmi életvitelt illeti), azonban az eddigi fejtegetéseink ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy akármi is legyen a kialakított álláspontunk, azt fegyelmezett gondolkodással és világra nyitott szemmel kell kiküzdenünk. Különbséget kell tennünk a növekedés mint általános kategória és a növekedés mint a jelenben megvalósult konkrét esemény között. Az ember minden bizonnyal természetébıl fakadóan törekszik valamilyen szintő anyagi gyarapodásra is (a nem anyagi javak mellett), ám ennek mintázata az elmúlt 200 évben drasztikusan megváltozott. Mint láthattuk, ez késztette – helyesen – a modern kor gondolkodóit, köztük a közgazdászokat arra, hogy e nagy változás mozgatórugóit, okait, folyamatait megértsék. A múltra vonatkozó megértés mellett azonban nem szükséges, hogy annak folyamatait a jelenben, sıt a jövıben is adottnak, lehetségesnek vagy éppen kívánatosnak vegyük. A standard közgazdaságtan kétségkívül jelentıs eredményeket ért el egyes növekedési folyamatok magyarázatában, ám ismételten fel kell tenni a kérdést, hogy az e célra kidolgozott modellezési eszközök vajon csak a folyamatok megértését segítik, vagy pedig akarvaakaratlanul mintát, iránymutatást adnak a jelenre és a jövıre vonatkozóan is? Fenntartható-e hosszú távon a „standard” friedmani érvelés, legalábbis, ha a közgazdaságtan társadalmi felelısségét hangoztatjuk? Másképpen: szükségszerő-e, hogy az empirikusan tesztelhetı modelleket csak a jelenlegi standard elméletekre építve alkothatjuk meg? Az a kérdés ugyanakkor, hogy szükséges, vagy kívánatos-e a gazdasági növekedés, a maga általánosságában minden bizonnyal megfelelıen nem is válaszolható meg. Ahogy a különbözı emberek számára más és más a megfelelı megoldás a saját problémáikra, még ha ugyanazon a helyen élnek is, úgy a fenti kérdést is differenciálnunk kell: hol indokolt, hol nem, hol szükségszerő, hol nem, hogy növekedjen vagy éppen csökkenjen a gazdasági teljesítmény? Ehhez pedig, mint már említettük, nagy segítséget jelent, ha az elmélet is képes difegyes jövıbeli hatással úgy számol, mintha azok most azonnal történnének meg.” Spash ([1993] 2004), 250.o. A másik aspektust tekintve pedig: „A maximalizálónak (maximizer) arra van szüksége, hogy biztosítva legyen, hogy minden vásárlása vagy döntése a legjobb volt, amit megtehetett. … Úgy vélem, hogy a maximalizáló cél az elégedetlenség forrása, ami boldogtalanná teheti az embereket, különösen egy olyan világban, ahol nagyszámú triviális vagy kevésbé triviális választási lehetıség kínálkozik.” Schwartz ([2004] 2006), 83-85.o.

- 145 -


Bánhegyi Péter

ferenciáltan kezelni a teret, hiszen, ha – tegyük fel – valóban gyökeres változtatásokat kell eszközölnünk már középtávon a társadalmi és gazdasági életünkben a környezeti korlátaink miatt, akkor is jogos az az igény, hogy e teendıket ne csak általánosságban, hanem az egyes térségek, régiók sajátosságait szem elıtt tartva fogalmazzuk meg, segítségül hívva a más társadalom- tudományokban elért eredményeket is. Különösen, hogy – és ebben a standard és nem standard közgazdaságtan a saját szempontjaiból kiindulva egyetért – a közeljövıben várható gazdasági folyamatokkal kapcsolatosan nem egyszerően csak komoly környezeti, de – szintén az egyes területeket valószínőleg eltérı mértékben érintı - komoly társadalmi hatások is jelentkeznek, hiszen a gazdasági tevékenység szerkezetének esetleges átalakulásával emberek tömegeinek a munkahelye kerülne veszélybe, amelyek helyett új foglalkoztatási szerkezetet kialakítani szó szerint embert próbáló feladat lehet majd. A közgazdaságtannak, akár standard, akár nem, a potenciális nagy szerkezeti változásokra szintén kell, hogy legyen értékelhetı válasza. A standard közgazdaságtan az elmúlt 20 évben jelentısen elmozdult a technológia és a tér endogenizálása felé. A nem standard közgazdaságtan szemében ez ugyan nem szüntette meg azt az alapproblémát, hogy a standard elemzések során a makrogazdasági szint egy zárt rendszer, amelyben a környezeti elemek csak a gazdaság egy szektorát alkotják, mégis lehetséges, hogy a standard közgazdaságtan ezen fejleménye segítséget vagy inspirációt nyújthat a nem standard közgazdaságtannak azon a területen, amelyen eddig nem volt elméletileg különösebben termékeny: a tér és a gazdasági szereplık differenciálásában. Mint ahogy a standard közgazdaságtan is elmozdulhat a nem standard és egyáltalán: más tudományterületekrıl érkezı eredmények – valamint az empirikus elemi tények - hatására abba az irányba, ahonnét elızıleg érkezett: az erkölcstan, a környezetünkért, a jövınkért, egymásért érzett explicit felelısség irányába, ahol a gazdasági növekedés lehetséges, de nem feltétlenül kívánatos, és amely nem zárkózik el a technológiai és környezeti korlátaink szigorú, de ésszerő figyelembe vételétıl sem.

- 146 -


TPF

Irodalomjegyzék Acemoglu (2009) – Daron Acemoglu: Introduction to Modern Economic Growth. Princeton University Press, 2009 Aghion-Howitt (1998) – Philippe Aghion – Peter Howitt: Endogenous Growth Theory. MIT Press, 1998 Aghion-Howitt (2008) – Philippe Aghion – Peter Howitt: The Economics of Growth. MIT Press, 2008 Arrow et al ([1961] 1979) – Kenneth J. Arrow – Hollis B. Chenery – Bagicha S. Minhas – Robert M. Solow: Helyettesítés a tıke és a munka között és a gazdasági hatékonyság. In: Kenneth J. Arrow: Egyensúly és döntés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1979, 235-282.o. (eredeti megjelenés: 1961) Arrow ([1962] 1979) - Kenneth J. Arrow: A termeléssel szerzett tudás jelentısége a gazdasági elmélet számára. In: Kenneth J. Arrow: Egyensúly és döntés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1979, 299-320.o. (eredeti megjelenés: 1962) Bánhegyi (2007) – Bánhegyi Péter: A pozitív közgazdaságtan módszertani megalapozásának ellentmondásai. In: Tudományos mozaik, 4. kötet: A tudomány keresztútjain. Kalocsa, 2007, 45-58.o. Barro ([1997] 2005) – Robert J. Barro: A gazdasági növekedést meghatározó tényezık. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005 (eredeti megjelenés: 1997) Barro-Sala-i Martin (2004) – Robert J. Barro – Xavier Sala-i Martin: Economic Growth. MIT Press, Cambridge, 2004 Becker (1976) – Gary S. Becker: The Economic Approach to Human Behavior. The University of Chicago Press, 1976. Bellman (1957) – Richard Bellman: Dinamic Programming.Princeton University Press, 1957 Blanchard ([1997] 2006) – Olivier Blanchard: A posztkommunista átmenet közgazdaságtana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006 (eredeti megjelenés: 1997) Cass (1965) – David Cass. Optimum Growth un an Aggregate Model of Capital Accumulation. Review of Economic Studies, 32, 1965, 233-240.pp. Coase ([1988] 2004) – Ronald H. Coase: A vállalat, a piac és a jog. Nemzeti Tankjönyvkiadó, Budapest, 2004 (eredeti megjelenés: 1988) Daly ([1999] 2004) – Herman A. Daly: A gazdaságtalan növekedés elmélete, gyakorlata, története és kapcsolata a globalizációval. In: Pataki György-Talács-Sánta András szerk.: Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtan szöveggyőjtemény. Typotex Kiadó, Budapest, 2004, 392-410.o. (eredeti megjelenés: 1999) - 147 -


Bánhegyi Péter

Deane ([1978] 1997) – Phyllis Deane: A közgazdasági gondolatok fejlıdése. Aula Kiadó, Budapest, 1997 (eredeti megjelenés: 1978) Dixit-Stiglitz ([1977] 2002) – Avinash K. Dixit – Joseph E. Stiglitz: Monopolisztikus verseny és a termékek optimális változatossága. In. Válogatás Avinash K. Dixit mőveibıl. Szakkollégiumi füzetek 35., Budapest 2002, 7-27.o. (eredeti megjelenés: 1977) Etzioni ([1992] 1993) – Amitai Etzioni: A „személy a közösségben” paradigma. In: Kindler József – Zsolnai László: Etika a gazdaságban. Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1993, 57-64.o. (eredeti megjelenés: 1992) Frankel (1962) – Marvin Frankel: The Production Function in Allocation and Growth: A Synthesis. American Economic Review, 52, 1962, 995-1022.pp. Friedman ([1953] 1986) – Milton Friedman: A pozitív közgazdaságtan módszertana. In: Milton Friedman: Infláció, munkanélküliség, monetarizmus. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1986, 17-50.o. (eredeti megjelenés: 1953) Galor ([1996] 2000) – Odad Galor: Convergence? Inferences from Theoretical Models. In: Huw David Dixon ed.: Controversies in Macroeconomics: Growth, Trade and Policy. Blackwell, 2000, 55-69.p. (eredeti megjelenés: 1996) Georgescu-Roegen ([1971] 2004) – Nicholas Georgescu-Roegen: Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma. In: Pataki György-Talács-Sánta András szerk.: Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtan szöveggyőjtemény. Typotex Kiadó, Budapest, 2004, 41-54.o. (eredeti megjelenés: 1971) Harrod (1939) – Roy Harrod: An Essay in Dynamic Theory. Economic Journal, 49, 1939, 1433.pp. Hotelling (1931) – Harold Hotelling: The Economics of Exhaustible Resources. Journal of Political Economy, 39, 1931, 137-175.pp. Hubbert (1956) – M. King Hubbert: Nuclear Energy and the Fossil Fuels. Publication No. 95., Shell Development Company, Houston, 1956 Jacobs ([1991] 1993): Michael Jacobs: Az életszínvonal és az élet minısége. In: Kindler József – Zsolnai László: Etika a gazdaságban. Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1993, 192207.o. (eredeti megjelenés: 1991) Káldor ([1957] 1989) – Káldor Miklós: Egy gazdasági növekedési modell. In: Káldor Miklós: Gazdaságelmélet – gazdaságpolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1989, 121155.o. (eredeti megjelenés: 1957) Keynes ([1936] 1965) – John M. Keynes: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1965 (eredeti megjelenés: 1936)

- 148 -


TPF

Koopmans (1965) - Tjalling C. Koopmans: On the Concept of Optimal Economic Growth. In: Tjalling C. Koopmans: The Econometric Approach to Development Planning. NorthHolland, Amsterdam, 1965, 225-295.pp. Kornai (1993) – Kornai János: Transzformációs visszaesés: egy általános jelenség vizsgálata a magyar fejlıdés példáján. In: Kornai János: Útkeresés. Századvég Kiadó, Budapest 1993, 165-208.o. Krugman ([2000] 2003) – Paul Krugman: Földrajz és kereskedelem.Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003 (eredeti megjelenés: 2000) Kuznets ([1965] 1981) – Simon Kuznets: Egy növekedési elmélet körvonalai. In: Simon Kuznets: Struktúra és növekedés a modern gazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1965, 27-99.o. (eredeti megjelenés: 1965) Leggett ([2005] 2008) – Jeremy Leggett: A fele elfogyott. Typotex Kiadó, Budapest, 2008 (eredeti megjelenés: 2005) Malthus (1798) – Thomas R. Malthus: An Essay on the Principle of Population. W. Pickering, London, 1798 Meadows et al. ([1972] 1973) – Donella H. Meadows – Dennis L. Meadows – Jorgen Randers – William W. Behrens III.: A növekedés határai. Kossuth Kiadó, Budapest, 1973 (eredeti megjelenés: 1972) Meadows et al. ([2004] 2005) - Donella H. Meadows – Dennis L. Meadows – Jorgen Randers: A növekedés határai harminc év múltán. Kossuth Kiadó, Budapest, 2005 (eredeti megjelenés: 2004) Móczár (2008) – Móczár József: Fejezetek a modern közgazdaságtudományból. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008 Neumann ([1937] 1945) – John von Neumann: A Model of General Equilibrium. Review of Economic Studies, 13, 1945, 1-9.pp. (eredeti megjelenés: 1937) Pontrjagin et al ([1962] 1968) – Lev S. Pontrjagin – Vlagyimir Boltyanszkij – Kevac Giamkelidze – Eugene Miscsenko: Optimális folyamatok elmélete. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1968 (eredeti megjelenés: 1962) Ramsey (1928) - Frank P. Ramsey: Mathematical Theory of Saving. Economic Journal, 38, 1928 543-559.pp. Ricardo ([1821] 1991] – David Ricardo: A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1991 (eredeti megjelenés: 1821) Ridderstrale-Nordström ([1999] 2001) – Jonas Ridderstrale – Kjell A. Nordström: Funky business. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2001 (eredeti megjelenés: 1999) Ridderstrale-Nordström ([2003] 2006) – Jonas Ridderstrale – Kjell A. Nordström: Karaoke kapitalizmus. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2006 (eredeti megjelenés: 2003) - 149 -


Bánhegyi Péter

Romer (2001) - David Romer: Advanced Macroeconomics. McGraw-Hill, 2001 Romer (1986) – Paul M. Romer: Increasing Returns and Long-Run Growth. Journal of Political Economy, 94, 1986, 1002-1037.pp. Romer (1987) – Paul M. Romer: Growth Based on Increasing Returns Due to Specialization. American Economic Review, 77, 1987, 56-62.pp. Sala-i Martin ([2002] 2008) – Xavier Sala-i Martin: a jövedelmek globális szintő egyenlıtlenségének aggasztó „növekedése”. In. Balázs Zoltán-Szilágyi Katalin szerk.: Globalizáció és kapitalizmus, Századvég Kiadó, Budapest, 2008, 343-395.o. (eredeti megjelenés: 2002) Samuelson-Nordhaus ([1998] 2000) – Paul A. Samuelson – William Nordhaus: Közgazdaságtan. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005 (eredeti megjelenés: 1998) Schumpeter ([1911] 1980) – Joseph Schumpeter: A gazdasági fejlıdés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1980 (eredeti megjelenés: 1911) Schwartz ([2004] 2006) – Barry Schwartz: A választás paradoxona. Lexecon Kiadó, Gyır, 2006 (eredeti megjelenés: 2004) Solow (1956) – Robert M. Solow: A Contribution to the Theory of Economic Growth. Quaterly Journal of Economics, 70, 1956, 65-94.pp. Spash ([1993] 2004) – Clive L. Spash: Közgazdaságtan, etika és a hosszú távú környezeti károk. In: Pataki György-Talács-Sánta András szerk.: Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtan szöveggyőjtemény. Typotex Kiadó, Budapest, 2004, 246-264.o. (eredeti megjelenés: 1993) Stokey-Lucas-Prescott (1989) – Nancy L. Stokey – Robert E. Lucas, Jr. – Edward C. Prescott: Recursive Methods in Economic Dynamics. Harvard University Press, 1989 Swan (1956) - Trevor W. Swan: Economic Growth and Capital Accumulation. Economic Record, 32, 1956, 334-361.pp. van der Wee ([1984] 1986) – Herman van der Wee: A lefékezett jólét. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986 (eredeti megjelenés: 1984) Varga (2009): Varga Attila: Térszerkezet és gazdasági növekedés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009 Weitzmann (2003) – Martin L. Weitzman: Income, Wealth and the Maximum Principle. Harvard University Press, 2003

- 150 -


TPF

MÉRETGAZDASÁGOSSÁG VAGY ENTRÓPIA? Budaházy György fıiskolai adjunktus, Tomori Pál Fıiskola Jelen gazdasági helyzetben, a költségvetési kiadások lefaragása és az államapparátus csökkentése közepette célul tőztem ki, hogy megvizsgálom egy közfeladatokat ellátó állami intézet, a földhivatalok, mőködését. A magyar és a külföldi szakirodalomban is gyakran használt fogalom a méretgazdaságosság vagy skálahozadék (economy of scale). A címben használt entrópia (rendezetlenség) szót a méretgazdaságosság ellentéteként használom. A vizsgálatom célja, annak a megállapítása, hogy a földhivatali dolgozók létszámát megyei szinten milyen tényezık határozzák meg, és ezekkel milyen típusú a kapcsolatuk. Függvények segítségével próbálom tetten érni a méretgazdaságosság esetleges meglétét, azaz mutat- e a foglalkoztatottak létszáma valamilyen változóval szemben méretgazdaságosságot, vagy a dolgozói létszámot entrópia jellemzi.

Bevezetés Jelen gazdasági helyzetben, a költségvetési kiadások lefaragása és az államapparátus csökkentése közepette célul tőztem ki, hogy megvizsgálom egy közfeladatokat ellátó állami intézet, a földhivatalok mőködését. A magyar és a külföldi szakirodalomban is gyakran használt fogalom a méretgazdaságosság vagy skálahozadék (economy of scale), amelyet sokan sokféle szövegkörnyezetben használnak és hivatkoznak rá, annak ellenére, hogy a kimutatására irányuló tényleges elemzések száma csekély. A címben használt entrópia szót a méretgazdaságosság ellentéteként használom, mint a rendezetlenség vagy az optimalizáció hiánya. A vizsgálatom célja annak a megállapítása, hogy a földhivatali dolgozók létszámát megyei szinten milyen tényezık határozzák meg, és ezekkel milyen típusú a kapcsolatuk. Függvények segítségével próbálom tetten érni a méretgazdaságosság esetleges meglétét, azaz mutat-e a foglalkoztatottak létszáma valamilyen változóval szemben méretgazdaságosságot, vagy a dolgozói létszámot entrópia jellemzi. A vizsgálatom középpontjában a földhivatalok állnak, ebben a tanulmányban a megyei szinten aggregált adatokat fogom használni. Az alacsonyabb szintekre (körzeti földhivatalok) vonatkozó vizsgálat egy következı elemzés tárgyát fogja képezni. Fontosnak tartom, hogy tisztázzam a földhivatalok tevékenységét: „A földügyi igazgatás a gazdasági élet, a mezıgazdaság és hitelforgalom alapjának egyik legnagyobb összetevıjével, a termıfölddel és az ingatlanokkal az ország teljes közigazgatási területére kiterjedıen kapcsolatos komplex állami adathalmazt egységesen kezeli. Célja a tulajdonhoz, az egészséges környezethez való jog, a vállalkozás és a gazdasági verseny szabadságához való jog érvényesülésének támogatása, a természetes és mesterséges tereptárgyak hiteles nyilvántartása az egységes és közhiteles ingatlan-nyilvántartási és tér-adat infrastruktúra biztosítása révén.”[1] Minderre azért volt szükség, hogy rávilágítsak arra, hogy a földhivatalok tevékenységi köre nagyon sokrétő, így a foglalkoztatottak létszámát nagyon sok tényezı befolyásolhatja. Az elemzés megkezdése elıtt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a méretgazdaságosság (Economies of scale, increasing returns to scale) elemzését nem mint költséghatékonyságot vizsgálom, hiszen ekkor a szolgáltatás hatékonyságát, minıségét is mérni kellene. Ezen tanulmány keretei között erre nem teszek kísérletet, hanem feltételezem, hogy a vizsgált egysé1

http://www.foldhivatal.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=49&Itemid=65)

- 151 -

Méretgazdaságosság vagy entrópia?

Budaházy György

gek (megyék) azonos hatékonysággal látják el a feladatukat. A vizsgálat tárgya az, hogy milyen tényezık határozzák meg a foglalkoztatottak létszámát és ezt a kapcsolatot milyen függvénnyel lehetne leírni. Ugyanakkor természetesen a méretgazdaságosság nem lehet az egyetlen cél a közfeladatok ellátása körében (Koós–Lados, 2008; Kovács–Lados–Somlyódiné, 2008). A közfeladatok szervezésének területi vonatkozásaival úgy a magyar mint a nemzetközi szakirodalom sokat foglalkozik (pl: Nemes Nagy 2009, Gopal Krishal 1988, John D. Hutchenson 1979). A meghatározott területi egységek hierarchikus rendszere, speciális funkcióik különbözı szinteken rengeteg lehetséges megoldást kínálna. A világon több mint 200 nemzeti szintő teória létezik, 3000 régió analógia létezik a francia modelltıl az angolig (Gopal Krishal 1988). A közigazgatási reformok világszerte a méretgazdaságosság témája körül szervezıdtek. A méretgazdaságosság mint egy retorikai elem jelenik meg az elemzésekben, habár minden kétséget kizárólag empirikusan nem igazolták létezését a közigazgatásban. A közszolgáltatások hatékonyságának, méretgazdaságosságának vizsgálata terén a külföldi szakirodalom sokkal bıvebb. A magyar szakirodalomban a bölcsıdék, a közoktatás (Hermann Z. 1998, 2001, 2004) és a szilárd hulladék gazdálkodásának a vizsgálatára (Ungvári G, 1998) találunk empirikus vizsgálatokat. Azonban földhivatalokkal kapcsolatos hasonló elemzéseket nem találtunk.

Az adatbázisról A kiindulási alapot a földhivatalok éves beszámolójából származó létszám adatok képezték. Mivel a földhivatalok tevékenységi köre nagyon sokrétő, így a foglalkoztatottak létszámát nagyon sok tényezı befolyásolhatja, ezért elızetes elemzések alapján, megpróbáltam összegyőjteni, hogy vajon melyek lehetnek azok a tényezık, amelyek meghatározhatják a létszám adatokat. Az adatokat a következı három nagy csoportba soroltuk: az elvégzett munka jellemzésére a következı adatok használjuk: •

az ügyiratforgalom száma (2008),

•

a földrészletek száma (2008),

•

egyéb önálló épületek száma (2008),

•

egyéb önálló lakóépületek száma (2008).

az ellátottak számával kapcsolatos adatok: •

a megyei népesség (2008),

•

a megye területe (2008),

a megye gazdasági helyzetét „leíró” adatok: •

az adófizetık száma (2007),

•

az egy adófizetıre jutó adó mértéke (2007),

•

az egy fıre jutó GDP (2007).

Az összegyőjtött adatok a 2007 és 2008-as évekre vonatkoznak, attól függıen, hogy melyek voltak az elérhetı legfrissebb adatok. Az elemzések kimenetelétıl függıen, természetesen az adatbázis bıvíthetı.

- 152 -


TPF

Elemzés A modell megalkotásánál elızetes vizsgálatokat végeztem annak megállapítására, hogy a dolgozói létszám milyen kapcsolatban van a független változókkal. Ezt szemléltetve álljon itt egy vizsgálat a dolgozói létszám és az ügyirat forgalom közötti kapcsolatra vonatkozóan. Ábrázoltuk a dolgozói létszámot (y) az ügyiratforgalom függvényében (x). Annak érdekében, hogy eldönthessem, milyen kapcsolat áll legközelebb a változókhoz, az adatokra görbéket illesztettem. A legkisebb négyzetek módszerével illesztett görbék közül azt tekintjük a legjobbnak, amelynél a determinációs együttható a legnagyobb. Elsı körben azt tapasztaljuk, hogy egy kicsivel jobban illeszkedik a lineáris függvény, mint a hatványkitevıs. Az elemzés ezen részénél egy feltételezéssel élünk a dolgozói létszámokra vonatkozóan. Abból indultunk ki, hogy a közszférához hasonlóan a foglalkoztatottak száma, valószínőleg egyes területegységeken az indokoltnál magasabb, és egyes területegységeken az indokoltnál alacsonyabb. Ezt itt is megvizsgáltam. Megnéztem, hogy az egy dolgozóra jutó ügyiratok száma (a munka hatékonyságát) hogyan alakul az egyes megyékben (1. táblázat). Annak érdekében, hogy az adatokat „megtisztítsam” a kiugró (valószínőleg nem jól meghatározott dolgozói létszámok) adatoktól, azon két-két megye adatait elhagytuk az elemzésbıl, ahol az 1 dolgozóra jutó ügyiratszám maximális illetve minimális. 1. táblázat Az egy dolgozóra jutó ügyiratszám alakulása

1 dolgozóra jutó ügy-

Megye

irat (db/fı)

Fejér

657 659 703 705 743 755 759 762 784 824 828 854 885 887 899 970 1 018 1 049 1 111

Somogy Baranya Nógrád Bács-Kiskun Békés Zala Tolna Komárom-Esztergom Gyır-Moson-Sopron Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Csongrád Borsod-Abaúj-Zemplén Veszprém Hajdú-Bihar Heves Pest Vas

Ha az illeszkedés vizsgálatot ismételten elvégezzük az így megtisztított adatokkal, akkor azt tapasztaljuk, hogy a hatványkitevıs függvény illeszkedik a legjobban (2. ábra). Ez alapján feltételezhetjük, hogy a dolgozói létszámot leíró modell a következı: foglalkoztatott á_ á_ … á_ (1)

- 153 -


Budaházy György

Az így alkotott többváltozós modellben az „a” konstans, az ε hibatag, a pedig azt jelenti, hogy a többi változó állandósága mellett a magyarázó változó (nagyságtól független) 1%-os változása hány százalékos változást eredményez a dolgozói létszámban. Ha a méretgazdaságosságot szeretnénk tetten érni, akkor a értékeknek 1-nél kisebbeknek kell lenniük. A változók meghatározásához a független változók közötti korreláció vizsgálata után meghatározunk néhány faktort (faktorelemzéssel), amely jól leírja az adatbázisunkat. Hasonló modellekkel találkozhatunk Cheol H. Oh (1995) vagy John D. Hucheson (1979) munkáiban, ahol az államigazgatás adminisztratív létszámát vizsgálják. Az elemzésünk következı részében meghatározzuk azokat a változókat, amelyek a modellünkbe bevonhatóak. Ezt úgy fogjuk megoldani, hogy a független változók rendszerét megpróbáljuk leírni kevesebb, újonnan képzet változókkal, a faktoranalízis segítségével. A független változók logaritmikus transzformációját több dolog is indokolja. Egyfelıl azoknál az adatoknál, ahol az értékek közötti eltérések nagyok célszerő a logaritmikus transzformáció a szélsıséges értékek befolyásának a csökkentése érdekében (Tukey, 1977). Másfelıl a transzformáció csökkenti vagy gátat szab a hibatényezık varianciájának a heteroszkedaszticitására (Tufte, 1974). A hatványkitevıs modell miatt a független változók természetes logaritmusával dolgozunk. A modellünket átalakítva (mindkét oldal természetes alapú logaritmusát véve) a következı (2) egyenlethez jutunk: Fogl · á_ · á_ · á_.

(2)

Így már a modellünk egy többváltozós lineáris függvény, ahol a függı változó a dolgozók létszámának a logaritmusa, a független változók pedig az eredeti változók logaritmusai. A független változók meghatározásánál (kiválasztásánál), amelyek a dolgozói létszámot meghatározhatják, azaz amely változók a modellbe bevonhatóak, a következı módszert fogom alkalmazni. Az elızetes információk alapján meghatározott adatbázist, megpróbálom új (kevesebb számú) faktorokkal leírni, amelyek az adatbázis információ tartalmának nagy részét magukban tömörítik. Ezekkel az új faktorokkal elıállítom a dolgozói létszámot leíró modellt. A faktorokat, súlyuktól függıen helyettesíteni fogom a valódi változókkal, szem elıtt tartva, hogy a megalkotott modell „jósága” ne romoljon. Utolsó lépésben megpróbálom minimálisra redukálni (a legkisebb magyarázó erejő változót elhagyom) a független változók számát, természetesen a modell „jóságát” itt is szem elıtt tartva. A független változók meghatározásának elsı lépéseként megvizsgáltuk, hogy mely változók vonhatóak be az elemzésünkbe. Azokat a független változókat, amelyekre a Kendal féle Tau () és a Spermann féle korrelációs együttható () (mivel nem lineáris kapcsolatot feltételezünk) értéke alacsony a dolgozói létszámmal (Fog), kizárjuk a modellbıl (2.-3. Táblázat). Így kizárhattuk az adófizetık számát (adofiz_fo) és az egy adófizetıre jutó adó mértékét (ado_adfiz). A megmaradt változók természetes alapú logaritmusával elkezdjük a faktor analízist. Ezt az SPSS 11.5 statisztikai programcsomag segítségével végezzük el. A korrelációs mátrixok (4. Táblázat) és a KMO a Bartlett Teszt (5. Táblázat) közepes minıségő faktoranalízisre enged következtetni. A faktorok meghatározásánál a Maximum Likelihod módszert választottuk. Ezzel a módszerrel három fı faktort találtunk, melyek az összvariancia 83,5%-át magyarázzák (6. Táblázat) A saját értékek és faktorok nagyságát a 2. Ábrán figyelhetjük meg. A harmadik faktor sajátértéke kisebb mint 1, de azért még egyelıre bent tartjuk a modellben. A program segítségével meghatározzuk a faktorok értékeit (faktor_1, faktor_2, faktor_3), így a független rendszerünket le tudjuk írni a 3 független meghatározott változóval. Ezen változók segítségével elvégezzük a többváltozós regressziót. Foglalkoztatott · _ · _ · _ . - 154 -

(3)


TPF

A modell leírását a 8.és 9. táblázat tartalmazza. Ebbıl azt látjuk, hogy a regresszió magyarázó ereje jó, de a faktor_3 kilóg a sorból (a hozzá tartozó saját érték 1-nél kisebb volt), ezért a modellünkbıl kihagyjuk. Az egyes paraméterek értelmezésére nem térünk ki, hiszen erre ebben az elemzésben nincs szükségünk, csak a regresszió magyarázó erejét használjuk (! 0,979) és „kicseréljük” a faktor analízisbıl kapott faktorokat a rendszerünk független változóira. Azok a változók jöhetnek számításba elsısorban, amelyeknek a kapcsolata a faktorokkal erıs volt (7. Táblázat). Ez alapján, az eredeti hét független változóból már csak ötöt kell vizsgálnunk, hiszen a másik két változó a faktor_3-al állt kapcsolatban. Ezzel az öt független (logaritmizált) változóval elvégezzük a regresszió számítást, természetesen a függı változó a foglalkoztatottak számának a logaritmusa. A modell leírását a 10-11. Táblázat tartalmazza. Azt tapasztaljuk, hogy a regressziónk „jósága” csak csekély mértékben romlott (! 0,978). A modellbıl a legkisebb magyarázóerejő változót ismét megkíséreljük elhagyni. Ez az egyéb önálló épületek száma (Lon_epu) volt. A maradék 4 változóra ismét elvégezzük a regresszió számítást és megvizsgáljuk a regresszió jóságát (12.-13. Táblázat). Most sem csökkent a regresszió magyarázó ereje túlzottan (! 0,977). Tehát indokolt volt a kiválasztás. Ha ismételten szemügyre vesszük a négyváltozós regressziónkat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a legkevésbé szignifikáns és legkisebb magyarázó erıvel bíró változót ismét megkísérelhetjük elhagyni. Eben az esetben ez a változó a földrészletek száma (Lfold_re). Utolsó lépésben, a megmaradt három változóra, ismét elvégezzük a regresszió számítást és megvizsgáljuk a regresszió jóságát (14.-15. Táblázat). Most sem csökkent a regresszió magyarázó ereje túlzottan (! 0,976). Tehát a változó elhagyható. Több változót már nem hagyhatunk el, mert akkor jelentısen csökkenne a determinációs együttható. A megmaradt három változó, a megye összterülete, az éves ügyiratszám és a megye átlagnépessége segítségével most már felírhatjuk a modellünket: Fogl ( ), )* ), + · ossz_ter ), , · ugyirat ), -*, · nep_atl (4). A lineáris regressziót visszaalakítva az 5-ös egyenletet kapjuk: Fogl ./ ), )* · ossz_ter), + · ugyirat), , · nep_atl),-*,

(5).

Az eredmények értelmezése A megalkotott modell alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy megyei szinten (összegzésben) a földhivatalok foglalkoztatotti létszámát három tényezı határozza meg. Az elsı a megyei átlagnépesség (fı), mely 1%-os növekedése (nagyságtól függetlenül) 0,496%os foglalkoztatotti létszámnövekedést indukál. Mivel ez az érték 1%-nál alacsonyabb, ezért a méretgazdaságosság ezen tényezı szempontjából igazolt. A második tényezı a megye összterülete (négyzetméterben), mely 1%-os növekedése (nagyságtól függetlenül) 0,282%-os foglalkoztatotti létszámnövekedést indukál, ezért a méretgazdaságosság ezen tényezı szempontjából is igazoltnak tekinthetı. A harmadik tényezı az ügyiratszám (db), mely 1%-os növekedése (nagyságtól függetlenül) 0,216%-os foglalkoztatotti létszámnövekedést indukál, ezért a méretgazdaságosság ezen tényezı szempontjából is igazoltnak tekinthetı. A meghatározott változók mindegyike szempontjából a méretgazdaságosságot megállapítottuk. A foglalkoztatotti létszám az ügyiratforgalom változására reagál a legkevésbé, ezután a megye területére majd a megye lakosainak a számára. Ez arra enged következtetni, hogy a földhivatalok illetékességi területének a növelése (terület és ezzel együtt a népesség is nı) összességében létszámcsökkentést eredményezhetne. Mivel azonban a méretgazdaságosság nem lehet - 155 -


Budaházy György

egyedüli szempont a közfeladatok ellátásánál, a területi egységek növelésével viszont a földhivatalok elérhetısége csökkenne, nıne a távolság kilométerben és idıben lakosság és a szolgáltatás helye között. A modellnek egy másik elınye, hogy alkalmas lehet arra, hogy összevessük az empirikus adatokat a modellbıl meghatározott (becsült) adatokkal (16. Táblázat, 1. Ábra), azaz megvizsgáljuk, hogy mennyire érvényesül a gyakorlatban. 16. Táblázat Földhivatalok foglalkozatotti létszámai és a modellbıl becsült létszámok.

Megye

Foglalkoztatott

Hajdú-Bihar Borsod-AbaújZemplén Heves Gyır-Moson-Sopron Jász-NagykunSzolnok Tolna Baranya Vas Veszprém Csongrád KomáromEsztergom Szabolcs-SzatmárBereg Nógrád Zala Somogy Békés Fejér Bács-Kiskun Pest

206

Becsült fogl. 230

270

Eltérés (fı)

Eltérés (%)

-24

-12

286

-16

-6

123 158

137 170

-14 -12

-11 -7

168

178

-10

-6

101 153 123 160 174

108 156 124 160 173

-7 -3 -1 0 1

-7 -2 -1 0 1

116

111

5

4

240

233

7

3

100 140 169 194 196 281 448

89 128 156 175 168 251 410

11 12 13 19 28 30 38

11 8 8 10 14 11 8

- 156 -


Pest

Bács-Kiskun

Fejér

Békés

Somogy

Zala

Nógrád

Szabolcs-Szatmár-…

Komárom-Esztergom

becsült foglalkoztatott

Veszprém

Vas

Baranya

Tolna

Jász-Nagykun-Szolnok

Győr-Moson-Sopron

Heves

Borsod-Abaúj-…

Hajdú-Bihar

foglalkoztatottak

Csongrád

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

TPF

1. ábra. Földhivatalok foglalkozatotti létszámai és a modellbıl becsült létszámok.

Ahogy látható, abszolút értékben Pest megyében 38 fıvel magasabb a foglalkoztatottak létszáma a modellbıl becsültnél, de arányaiban Fejér megyében a legnagyobb az eltérés, itt 14 %-al magasabb a létszám. Annak eldöntésére, hogy a modellünkön kell-e még változtatni (új változók bevonása) célszerő lenne megvizsgálni, hogy azokban a megyékben, ahol magasabb a foglalkoztatottak száma a becsültnél, vajon mi a közös a feladatok ellátása terén vagy területi jellemzık alapján, esetlegesen milyen többletszolgáltatásokat végeznek. Ezen okok feltárása nem célja jelen tanulmányunknak, de egy jó kiindulási alapja lehet egy következı elemzésnek.

Összefoglaló A vizsgálatom célja annak megállapítása volt, hogy a földhivatali dolgozók létszámát megyei szinten milyen tényezık határozzák meg, és ezekkel milyen típusú a kapcsolatuk. Az elemzés eredményeképpen meghatároztam három fı tényezıt, amelyek meghatározhatják a földhivatali dolgozók létszámát megyei szinten. Ezek a megyei átlagnépesség, a megye területe és a földhivatalok ügyiratforgalma. Készítettem egy modellt, amely ezt a három tényezıt tartalmazza. A modell alapján kimutattam, hogy mindhárom tényezı szempontjából a földhivatalok dolgozói létszáma méretgazdaságosságot mutat. Ez egyben azt jelenti, hogy a létszámadatok meghatározásánál nem használhatjuk a változókat külön-külön, hanem csak ezek egyidejő vizsgálata vezethet célra. Az empirikus és becsült létszámadatok összevetésénél viszont azt tapasztaltuk, hogy jelentısek az eltérések megyei szinten. Ezt az anomáliát kétféleképpen tudjuk feloldani. Az egyik lehetséges válasz az lehet, hogy a foglalkoztatottak létszámát entrópia jellemzi. A másik lehetséges indok az lehet, hogy az elemzésbe bevont változók körét bıvíteni kell, nem elég a meghatározott három változó. Ezen kérdés eldöntését egy következı tanulmányban tőztem ki célul.

- 157 -


Budaházy György

Mellékletek 350

y = 0,009x0,825 R² = 0,924

300 250

foglalkozatott (fő)

200

y = 0,001x + 28,54 R² = 0,906

150

y = 72,64e6E-06x R² = 0,899

100 50 ügyirat (db)

y = 140,9ln(x) - 1488 R² = 0,880

0 0

50000

100000

150000

200000

250000

300000

2. ábra. A foglalkoztatottak száma és az ügyirat forgalom közötti kapcsolat vizsgálata.

2. táblázat. Kendall féle 0 korrelációs együtthatók. Correlations Kendall's tau_b

FOG

Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N FOLD_RE Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N ON_EPU Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N ON_LAK Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N OSSZ_TER Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N NEP07 Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N NEP08 Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N NEP_ATL Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N GDP_FO Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N adofiz_fo Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N ado_adfiz Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N UGYIRAT Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Spearman's rho FOG Correlation Coefficient

FOG FOLD_RE ON_EPU ON_LAK OSSZ_TER NEP07 NEP08 NEP_ATL GDP_FO adofiz_fo ado_adfiz UGYIRAT 1,000 ,657** ,176 ,457** ,774** ,774** ,774** ,774** -,117 ,657** -,006 ,762** . ,000 ,294 ,006 ,000 ,000 ,000 ,000 ,484 ,000 ,972 ,000 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,657** 1,000 ,170 ,415* ,719** ,579** ,579** ,579** -,135 ,509** -,083 ,579** ,000 . ,310 ,013 ,000 ,001 ,001 ,001 ,421 ,002 ,623 ,001 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,176 ,170 1,000 ,333* ,029 ,263 ,263 ,263 ,088 ,333* ,165 ,123 ,294 ,310 . ,046 ,861 ,115 ,115 ,115 ,600 ,046 ,326 ,463 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,457** ,415* ,333* 1,000 ,322 ,556** ,556** ,556** ,287 ,719** ,401* ,439** ,006 ,013 ,046 . ,054 ,001 ,001 ,001 ,086 ,000 ,017 ,009 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,774** ,719** ,029 ,322 1,000 ,556** ,556** ,556** -,251 ,462** -,130 ,626** ,000 ,000 ,861 ,054 . ,001 ,001 ,001 ,132 ,006 ,440 ,000 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,774** ,579** ,263 ,556** ,556** 1,000 1,000** 1,000** ,006 ,813** ,177 ,696** ,000 ,001 ,115 ,001 ,001 . . . ,972 ,000 ,293 ,000 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,774** ,579** ,263 ,556** ,556** 1,000** 1,000 1,000** ,006 ,813** ,177 ,696** ,000 ,001 ,115 ,001 ,001 . . . ,972 ,000 ,293 ,000 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,774** ,579** ,263 ,556** ,556** 1,000** 1,000** 1,000 ,006 ,813** ,177 ,696** ,000 ,001 ,115 ,001 ,001 . . . ,972 ,000 ,293 ,000 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 -,117 -,135 ,088 ,287 -,251 ,006 ,006 ,006 1,000 ,193 ,602** -,088 ,484 ,421 ,600 ,086 ,132 ,972 ,972 ,972 . ,248 ,000 ,600 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,657** ,509** ,333* ,719** ,462** ,813** ,813** ,813** ,193 1,000 ,319 ,602** ,000 ,002 ,046 ,000 ,006 ,000 ,000 ,000 ,248 . ,058 ,000 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 -,006 -,083 ,165 ,401* -,130 ,177 ,177 ,177 ,602** ,319 1,000 ,012 ,972 ,623 ,326 ,017 ,440 ,293 ,293 ,293 ,000 ,058 . ,944 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 ,762** ,579** ,123 ,439** ,626** ,696** ,696** ,696** -,088 ,602** ,012 1,000 ,000 ,001 ,463 ,009 ,000 ,000 ,000 ,000 ,600 ,000 ,944 . 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 1,000 ,828** ,219 ,601** ,910** ,908** ,908** ,908** -,153 ,799** ,032 ,891**

- 158 -


TPF

3. táblázat. Sperman féle korrelációs együtthatók. Spearman's rho

N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N Correlation Coefficient Sig. (2-tailed) N

FOG

FOLD_RE

ON_EPU

ON_LAK

OSSZ_TER

NEP07

NEP08

NEP_ATL

GDP_FO

adofiz_fo

ado_adfiz

UGYIRAT

19 1,000 . 19 ,828** ,000 19 ,219 ,367 19 ,601** ,006 19 ,910** ,000 19 ,908** ,000 19 ,908** ,000 19 ,908** ,000 19 -,153 ,533 19 ,799** ,000 19 ,032 ,898 19 ,891** ,000 19

19 ,828** ,000 19 1,000 . 19 ,288 ,232 19 ,560* ,013 19 ,888** ,000 19 ,760** ,000 19 ,760** ,000 19 ,760** ,000 19 -,186 ,446 19 ,677** ,001 19 -,111 ,652 19 ,726** ,000 19

19 ,219 ,367 19 ,288 ,232 19 1,000 . 19 ,442 ,058 19 ,065 ,792 19 ,344 ,149 19 ,344 ,149 19 ,344 ,149 19 ,125 ,611 19 ,416 ,077 19 ,218 ,370 19 ,140 ,567 19

19 ,601** ,006 19 ,560* ,013 19 ,442 ,058 19 1,000 . 19 ,461* ,047 19 ,732** ,000 19 ,732** ,000 19 ,732** ,000 19 ,447 ,055 19 ,868** ,000 19 ,582** ,009 19 ,584** ,009 19

19 ,910** ,000 19 ,888** ,000 19 ,065 ,792 19 ,461* ,047 19 1,000 . 19 ,795** ,000 19 ,795** ,000 19 ,795** ,000 19 -,361 ,128 19 ,660** ,002 19 -,181 ,458 19 ,795** ,000 19

19 ,908** ,000 19 ,760** ,000 19 ,344 ,149 19 ,732** ,000 19 ,795** ,000 19 1,000 . 19 1,000** . 19 1,000** . 19 ,004 ,989 19 ,933** ,000 19 ,267 ,269 19 ,847** ,000 19

19 ,908** ,000 19 ,760** ,000 19 ,344 ,149 19 ,732** ,000 19 ,795** ,000 19 1,000** . 19 1,000 . 19 1,000** . 19 ,004 ,989 19 ,933** ,000 19 ,267 ,269 19 ,847** ,000 19

19 ,908** ,000 19 ,760** ,000 19 ,344 ,149 19 ,732** ,000 19 ,795** ,000 19 1,000** . 19 1,000** . 19 1,000 . 19 ,004 ,989 19 ,933** ,000 19 ,267 ,269 19 ,847** ,000 19

19 -,153 ,533 19 -,186 ,446 19 ,125 ,611 19 ,447 ,055 19 -,361 ,128 19 ,004 ,989 19 ,004 ,989 19 ,004 ,989 19 1,000 . 19 ,277 ,251 19 ,791** ,000 19 -,093 ,705 19

19 ,799** ,000 19 ,677** ,001 19 ,416 ,077 19 ,868** ,000 19 ,660** ,002 19 ,933** ,000 19 ,933** ,000 19 ,933** ,000 19 ,277 ,251 19 1,000 . 19 ,466* ,044 19 ,753** ,000 19

19 ,032 ,898 19 -,111 ,652 19 ,218 ,370 19 ,582** ,009 19 -,181 ,458 19 ,267 ,269 19 ,267 ,269 19 ,267 ,269 19 ,791** ,000 19 ,466* ,044 19 1,000 . 19 ,044 ,858 19

19 ,891** ,000 19 ,726** ,000 19 ,140 ,567 19 ,584** ,009 19 ,795** ,000 19 ,847** ,000 19 ,847** ,000 19 ,847** ,000 19 -,093 ,705 19 ,753** ,000 19 ,044 ,858 19 1,000 . 19

**. Correlation is significant at the 0.01 level (2-tailed). *. Correlation is significant at the 0.05 level (2-tailed).

4. táblázat. Korrelációs mátrix és szignifikancia szintek a változók logaritmusa alapján.

Correla tion

Sig.

LFOLD_RE

LFOLD_RE

LON_EPU

LON_LAK

lossz_ter

LNEP_ATL

LGDP_FO

LUGYIRAT

,628

,829

,901

-,032

,906

1,000

,538

LON_EPU

,538

1,000

,449

,205

,601

,086

,486

LON_LAK

,628

,449

1,000

,483

,745

,486

,645

lossz_ter

,829

,205

,483

1,000

,726

-,274

,737

LNEP_ATL

,901

,601

,745

,726

1,000

,117

,940

LGDP_FO

-,032

,086

,486

-,274

,117

1,000

,077

LUGYIRAT

,906

,486

,645

,737

,940

,077

1,000

,009

,002

,000

,000

,449

,000

,027

,200

,003

,363

,017

,018

,000

,017

,001

,000

,128

,000

,317

,000

LFOLD_RE LON_EPU

,009

LON_LAK

,002

,027

lossz_ter

,000

,200

,018

LNEP_ATL

,000

,003

,000

,000

LGDP_FO

,449

,363

,017

,128

,317

LUGYIRAT

,000

,017

,001

,000

,000

5. táblázat. KMO és Bartlett teszt KMO and Bartlett's Test Kaiser-Meyer-Olkin Measure of Sampling Adequacy. Bartlett's Test of Sphericity

Approx. Chi-Square df Sig.

,702 117,722 21 ,000

- 159 -

,377 ,377


Budaházy György

6. táblázat. Faktoranalízis variancia táblázata. Total Variance Explained

Factor 1 2 3 4 5 6 7

Initial Eigenvalues % of Variance Cumulative % 62,440 62,440 19,870 82,309 10,638 92,947 3,720 96,667 1,926 98,593 ,893 99,486 ,514 100,000

Total 4,371 1,391 ,745 ,260 ,135 ,062 ,036

Extraction Sums of Squared Loadings Total % of Variance Cumulative % 3,772 53,882 53,882 1,181 16,869 70,751 ,896 12,801 83,552

Rotation Sums of Squared Loadings Total % of Variance Cumulative % 2,529 36,130 36,130 2,060 29,428 65,558 1,260 17,994 83,552

Extraction Method: Maximum Likelihood.

Scree Plot 5

4

3

Eigenvalue

2

1

0 1

2

3

4

5

6

7

Factor Number

3. ábra. Faktorok és sajátértékek.

7. táblázat. Elforgatott faktor mátrix Factor 1 LFOLD_RE

2

3 ,620

,045

LON_EPU

,721 ,097

,641

,243

LON_LAK

,544

,324

,773

lossz_ter

,961

,231

-,149

LNEP_ATL

,612

,738

,223

LGDP_FO

-,203

,121

,721

,604

,740

,099

LUGYIRAT

Extraction Method: Maximum Likelihood. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a Rotation converged in 5 iterations.

8. táblázat. A modell összegzése Model

1

R

,979

R Square

,958

Adjusted R Square

,950

Std. Error of the Estimate

,08470514

DurbinWatson

Change Statistics R Square Change

F Change

df1

df2

Sig. F Change

,958

114,06

3

15

,000

b Dependent Variable: LFOG

- 160 -

1,733


TPF

9. táblázat. A lineáris regresszió paraméterei (együtthatói). Unstandardized Coefficients B Std. Error

Model

1

Standardized Coefficients Beta

t

Sig.

(Constant) faktor_1

5,148 ,265

,019 ,020

,699

264,928 13,217

,000 ,000

faktor_2

,261

,021

,669

12,641

,000

faktor_3

,019

,020

,051

,970

,347

a Dependent Variable: LFOG 10. táblázat. A modell összegzése (3 faktor, lineáris regresszió). Model Summaryb Change Statistics Model 1

R ,978a

R Square ,956

Adjusted R Square ,939

Std. Error of the Estimate **********

R Square Change ,956

F Change 55,950

df1

df2 5

13

Durbin-W atson 1,767

Sig. F Change ,000

a. Predictors: (Constant), LUGYIRAT, LON_EPU, lossz_ter, LFOLD_RE, LNEP_ATL b. Dependent Variable: LFOG

11. táblázat. A lineáris regresszió paraméterei (5 változóra). Coefficientsa

Model 1

Unstandardized Coefficients B Std. Error -10,147 1,783 ,108 ,214 ,026 ,078 ,261 ,138 ,427 ,193 ,199 ,174

(Constant) LFOLD_RE LON_EPU lossz_ter LNEP_ATL LUGYIRAT

Standardized Coefficients Beta

t -5,691 ,505 ,337 1,897 2,214 1,142

,099 ,031 ,237 ,458 ,229

Sig. ,000 ,622 ,741 ,080 ,045 ,274

95% Confidence Interval for B Lower Bound Upper Bound -13,999 -6,296 -,354 ,570 -,143 ,196 -,036 ,559 ,010 ,843 -,177 ,575

Zero-order

Correlations Partial

,932 ,519 ,827 ,953 ,939

,139 ,093 ,466 ,523 ,302

Part ,030 ,020 ,111 ,129 ,067

a. Dependent Variable: LFOG

12. táblázat. A modell összegzése (5 változóra). Model Summaryb Change Statistics Model 1

R ,977a

R Square ,955




F Change 74,634

df1

df2 4

14

Sig. F Change ,000


a. Predictors: (Constant), LUGYIRAT, lossz_ter, LFOLD_RE, LNEP_ATL b. Dependent Variable: LFOG


Model 1

(Constant) LFOLD_RE lossz_ter LNEP_ATL LUGYIRAT

Unstandardized Coefficients B Std. Error -9,899 1,572 ,139 ,187 ,236 ,112 ,457 ,165 ,177 ,157

Standardized Coefficients Beta ,127 ,214 ,491 ,204

t -6,298 ,744 2,107 2,779 1,131

Sig. ,000 ,469 ,054 ,015 ,277

95% Confidence Interval for B Lower Bound Upper Bound -13,270 -6,528 -,262 ,540 -,004 ,477 ,104 ,810 -,159 ,513


- 161 -

Zero-order ,932 ,827 ,953 ,939

Correlations Partial ,195 ,491 ,596 ,289

Part ,042 ,119 ,157 ,064

Collinearity Statistics Tolerance VIF ,109 ,310 ,103 ,098

9,142 3,226 9,747 10,214

Collinearity Statistics Tolerance VIF ,089 ,407 ,219 ,080 ,085

11,222 2,454 4,561 12,525 11,804


Budaházy György


R ,977a

R Square ,955




F Change 74,634

df1

df2 4

14


Sig. F Change ,000

a. Predictors: (Constant), LUGYIRAT, lossz_ter, LFOLD_RE, LNEP_ATL b. Dependent Variable: LFOG


Model 1

(Constant) lossz_ter LNEP_ATL LUGYIRAT

Unstandardized Coefficients B Std. Error -10,109 1,523 ,282 ,092 ,496 ,154 ,216 ,145

Standardized Coefficients Beta ,256 ,532 ,250

t -6,638 3,073 3,228 1,489

Sig. ,000 ,008 ,006 ,157

95% Confidence Interval for B Lower Bound Upper Bound -13,355 -6,863 ,087 ,478 ,169 ,824 -,093 ,526

Zero-order

Correlations Partial

,827 ,953 ,939

,622 ,640 ,359

Part ,171 ,180 ,083

Collinearity Statistics Tolerance VIF ,447 ,114 ,110

2,235 8,762 9,062



R R Square ,976a ,953




F Change 102,371

a. Predictors: (Constant), LUGYIRAT, lossz_ter, LNEP_ATL b. Dependent Variable: LFOG

- 162 -

df1

df2 3

15

Sig. F Change ,000



TPF

Irodalomjegyzék Cheol H. Oh: System size and administrative component in the american states: A longitudinal analysis of economies of scale hypothesis. in American Review of Public Administration. 1995. Gopal Krishal: The world pattern of administrative area reform. The Geographical Journal, Vol. 154, No. 1, 1988. Hermann-Horváth-Péteri-Ungvári: Önkormányzati feladat-telepítés szempontjai és feltételei. Strasbourg/Paris/Washington: Fiscal decentralization of the council of Europe. OECD, World Bank. 1998 John D. Hutcheson,Jr; James E. Prather: Economy of scale or bureaucratic entropy. Urban Affairs Review. 1979. Koós B, Lados M: Az önkormányzati méretnagyság és a közszolgáltatások. In: Függıben. Közigazgatási olvasmányok. Budapest, 2008 Kovács Katalin, Lados Mihály, Somlyódiné Pfeil Edit: Közszolgáltatás szervezési kihívások kistelepülési környezetben. In: Függıben. Közigazgatási olvasmányok. Budapest, 2008 Nemes Nagy József: Terek, helyek, régiók. Akadémiai könyvkiadó. Budapest, 2009. Suhányi, Ladislav: European indicators of sustainable development (European common indicators) with application to the Slovak republic. In: "New" Europe and Challenges of Sustainable Development : Collection of Papers from the 2nd Forum of Social Sciences PhD Students : International Seminar : Bratislava, June 5-8 2008. Bratislava : Friedrich Ebert Stiftung e. V., 2008. Tufte, E. R.: Data analysis for politics and policy. Engglewood Cliffs 1974. Tukey, J. W.: Exploratory data analysis. Addison-Wesley 1977.

- 163 -


TPF

A GLOBÁLIS PÉNZÜGYI VÁLSÁG KIALAKUÁSA ÉS REÁLGAZDASÁGI HATÁSAI Dános Anikó fıiskolai docens, Tomori Pál Fıiskola A 2007-2009. évi pénzügyi válság – a legnevesebb közgazdászok szerint - a legsúlyosabb pénzügyi válság, amely a nagy gazdasági világválság óta kialakult, és a kulcsfontosságú ágazatok jelentıs hanyatlásával járt együtt, ez utóbbi viszont a vásárlóerı többmilliárd dolláros csökkenését idézte elı. A válságkezelés a nemzetek kormányzatainak jelentıs pénzügyi támogatását igényelte, és jelentıs visszaesést idézett elı a gazdasági növekedés terén. A válság kialakulásának sokféle okát tartják számon, amelyek különbözı súllyal esnek latba az egyes teóriák szerint. Piaci és adminisztratív szabályozó eszközöket egyaránt alkalmaztak és alkalmaznak az egyes országok a problémák megoldására, de a kockázatok jelentıs része – globális szinten – továbbra is fenyegeti a világgazdaság mőködését. Bevezetés A 2008–2009-es gazdasági világválság a nagy gazdasági világválság óta a legjelentısebbnek tartott gazdasági válság, mely az ıt megelızı globális pénzügyi válságból alakult ki. Elızménye az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság vagy amerikai jelzáloghitel-válság (ún. subprime-válság) az Amerikai Egyesült Államok ingatlan- és bankszektorából 2006 végén kiindult, változó intenzitású pénzügyi válság, amely más országokban is érezteti a hatását. A válság során több jelentıs cég csıdbe ment, vagy kénytelen volt versenytársaival egyesülni. A válság érzékenyen érinti a nyugat-európai bankokat is, és hatása az amerikai gazdaság viszszaesésén keresztül az egész világgazdaságban megmutatkozik. 2007 folyamán közel 1,3 millió amerikai ingatlan volt ingatlanárverés tárgya, ez a 2006-os adatokhoz képest 79% emelkedést jelentett.[1] A fıbb bankok, gazdasági intézmények, pénzintézetek, a világon hozzávetılegesen 435 milliárd amerikai dolláros veszteséget szenvedtek el 2008. július 17-ig. [2] [3] Amikor világossá vált, hogy az amerikaiakat pénzügyi válság érte, az elemzık ottani, helyi problémaként emlegették, mely az amerikai ingatlanpiacot sújtja. A válság azonban hamar kiterjedt az egész világra. Az euro-zóna 2008-ban recesszióba került: 2008 második és harmadik negyedévében 0,2%kal csökkent az euró-övezet gazdasági teljesítménye, ilyenre még sohasem volt példa.[6] 2009ben az egész fejlett világ recesszióba került, de a feltörekvı országok gazdasági növekedése is lassult.[7] Az utóbbi években jelentısen megnıtt a New York-i Értéktızsde tızsdei kapitalizációja (a tızsdén jegyzett részvények értéke adott nemzetgazdaság GDP-jének százalékában), ami napjainkra eléri a 160-180%-ot. Ez azt jelenti, hogy az USA 14, 5 billió dolláros GDP-jének 160180%-át tette ki a New York-i Értéktızsdén jegyzett részvények értéke, ami így mintegy 24, 7 billió dollár. A számítógépes hálózatok nagymértékő fejlıdésének köszönhetıen kialakult a világ legnagyobb piacának tekinthetı nemzetközi devizapiac, hivatalos nevén FOREX (Foreign Exchan- 165 -

A globális pénzügyi válság kialakullása és reálgazdasági hatásai

Dános Anikó

ge), melynek napi forgalma megközelíti a 2 billió (!) dollárt. Ez azt jelenti, hogy naponta (24 órán keresztül, szünet nélkül) 2 billió USD fordul meg a Föld körül spekuláció formájában. Az 1971-ben létrejött lebegı árfolyamrendszer tehát az egyes valutákat tette a legfontosabb világpiaci árucikké. A jelenlegi világgazdaság alakulását tehát már nem a tényleges termelési folyamatok, hanem a nemzetközi pénzforgalom folyamatai szabják meg. A világ legnagyobb transznacionális vállalatai maguk is hatalmas tranzakciókat bonyolítanak le a nemzetközi pénzpiacokon. Több nagy világcég különbözı üzletágai közül messze a pénzügyi a legnyereségesebb. Ugyanakkor például a kockázati alapok, a befektetési bankok, a biztosítók, vagy a nyugdíjalapok termelıtevékenységeket is finanszíroznak. A termelıtıke és a pénztıke tehát elválaszthatatlan egymástól. [14] A válság közvetett okai 1. Elérkeztünk az ötödik Kondratyev - ciklus leszálló ágához. A ciklus a nevét Nyikolaj Kondratyev (1892–1938) szovjet–orosz közgazdászról, az elmélet megalkotójáról kapta. Kontratyev a Szovjetunió elsı ötéves tervének kidolgozásában vett részt, és ezzel kapcsolatos kutatásai alapján publikálta a „Hosszútávú ciklusok a gazdaságban” címő tanulmányát. A Kondratyev - ciklus léte nehezen bizonyítható vagy cáfolható, mivel a ciklusok hosszúak, és a kapitalista világrend viszonylag fiatal, mindössze 4-6 teljes ciklus történhetett eddig. A Kondratyev - ciklus „hajtóereje” az új találmányok (találmánycsaládok) bevezetése, elterjedése és kifutása. •

1. ciklus: A gızgép o

•

2. ciklus: A vasútépítések kora o

•

1870-es évek – 1900-as évek

4. ciklus: Az olaj és az autógyártás kora o

•

1830-as évek – 1870-es évek

3. ciklus: Az elektromosság és a nehézipar kora o

•

1770-as évek – 1830-es évek

1900-as évek – 1970 es évek

5. ciklus: Az informatika kora o

1970-es évek – 2007 ?

A Kondratyev - ciklusra jól illeszkedik a 2008-as gazdasági világválság. 2. A globalizáció A globalizáció az olcsó munkaerıvel bíró országokba helyezte át a nagy cégek tıkéjét, így Kína és India elszívja a pénztartalékokat az Amerikai Egyesült Államok elıl. Az amerikai dollár folyamatosan gyengült az elmúlt években a kínai jüannal szemben. Az USA el van adó-


TPF

sodva Kína felé. Már 2005-ben olyan helyzet alakult ki, hogy az amerikai átlag családok nem tudtak félrerakni semmilyen vagy csak kevés megtakarítást, addig Kína lakosságának magánmegtakarításai 2004-ben a hazai össztermék (GDP) 40 százaléka fölé emelkedtek. Indiában 25% fölé emelkedtek a megtakarítások. Nagy a társadalmi egyenlıtlenség a két keleti országban, Amerikában pedig általánosságban elmondható, hogy az átlagpolgárok társadalmi rétegében mindenki szegényedett az elmúlt években, az alsóbb osztályokról nem is beszélve. Az amerikai álom eltőnıben.

3. Természeti katasztrófák A 2008-as hurrikán „szezon” átlagosan erısebb viharokkal járt, mint a korábbiak, és a károk nagy városokat is elértek. A trópusi ciklonok Florida, Louisiana, Mississippi, Alabama területeit is pusztították, letarolva teljes lakónegyedeket. Az ötös erısségő Katrina hurrikán New Orleans városának jelentıs hányadát romba döntötte. A házakat a déli államokban nehezebb biztosítani a természeti csapások kockázata miatt. 4. Az USA hatalmas költségvetési kiadásai Hatalmas összegeket emésztett fel a 2008. évi amerikai elnökválasztási kampány. Hatalmas továbbá az USA katonai költségvetése. Az Egyesült Államok védelmi költségvetése a 2008. évre 548,9 milliárd dollár, a GDP 3,9%-a. Ez az egész világ fegyverkezésre és védelemre költött összegének 45%-a, többszöröse minden más államénak. Ráadásul az iraki háború kapcsán az amerikaiak még mindig jelen vannak Irakban, [9] és az afganisztáni háború még mindig tart, és a bevont katonai haderı létszáma napjainkban is folyamatosan növekszik. 5. Subprime – hitelek, fokozódó hitel-kihelyezési verseny A válság legfıbb oka, hogy a hitelpiac telítıdése miatt a hitelezı bankok figyelme a másodrendő (subprime) adósok felé fordult. A másodrendő adósok olyan zömükben hitelképtelen, hátrányos anyagi helyzető, vagy bevándorló, kellı pénzügyi szaktudással nem rendelkezı háztartások voltak, akiknek nem lett volna szabad olyan feltételekkel hitelt adni, amilyenekkel az amerikai bankok ezt tették. A másodrendő adósok a hagyományos hitelezési politika mellett soha nem vettek volna fel hitelt, hiszen ık is jól tudták, hogy bizonyos összegeket nem tudnak kifizetni. Ezért új marketing módszerekkel valahogyan rá kellett ıket venni arra, hogy vegyenek fel hitelt, hiszen a banknak is bevételhez kell jutnia valahogyan. Ezeket az agreszszív, piacszerzı, hitelkihelyezı módszereket az amerikai jogi nyelv predatory lendingnek, zsákmányszerzı, extraprofitra törekvı, hitelezésnek nevezi.[10] A predatory lending tisztességtelen és káros jellege nyilvánvaló volt, de az erıtlen törvényhozási lépések nem tudtak gátat vetni ennek a hitelezési gyakorlatnak, amelyet az is elısegített, hogy a bankok egyre inkább saját alkalmazottak helyett üzletkötıket alkalmaztak, akik a megkötött szerzıdések arányában kapták fizetésüket. Amerikában több évtizedes gyakorlata van a hitelbıl történı vásárlásnak, amely során a ház, autó, hajó vagy egyéb nagy értékő fogyasztási cikk a hitel fedezete. Ha a vevı fizetésképtelenné válik, akkor jön a behajtó a bank vagy a kereskedı megbízásából, és a fedezetet nyújtó ház, autó, hajó, ékszer stb. mellett még további értékeket foglal le és visz el, amíg a kötelezettség összegét ki nem teszik a lefoglalt dolgok. Természetesen mindazok, akik hitelfelvevıként túlvállalták magukat, és ilyen helyzetbe kerültek, veszítettek. - 167 -


Dános Anikó

Mivel a hitel-kihelyezési (pénzpiaci) verseny egyre élesebbé vált, így az amerikai belsı piac elsı komolyabb recessziós hatása azonnal megtette hatását. Ennek következtében jelentıs nagyságrendet ugrott a bázis évekhez képest a „beragadt” ingatlanok és a „rossz” hitelek száma. Ez a nagyságrend már az ingatlanpiac számtalan ágon keresztbiztosított rendszerét sem tudta meggátolni a beomlástól, amely láncreakcióval vonta maga után a pénzügyi és üzleti folyamatban résztvevı bankokat, biztosítókat, ingatlanfejlesztıket, pénzügyi és ingatlanalapokat. A válság gyorsan továbbterjedt más gazdasági ágazatok felé is. [8] A válság közvetlen okai Az Egyesült Államokban az utóbbi években kialakult gyakorlat alapján a bankok komolyabb hitelbírálat nélkül nyújtottak jelzálogkölcsönöket a magánszemélyeknek. A hitelezés bıvülése az „olcsó pénznek” is köszönhetı volt, ugyanis az USA jegybankja alacsonyan tartotta az alapkamatot, ami olcsóvá tette a hiteleket. Az elmúlt évek kiegyensúlyozott gazdasági növekedése miatt nem tartottak attól, hogy az adósok nem tudják majd visszafizetni a hiteleket. Az is ösztönözte a bankokat, hogy az ingatlanok értéke folyamatosan nıtt, erre az alapfeltételezésre épült minden további termék. Ez azt jelenti, hogy a modell csak addig volt mőködıképes, ameddig az ingatlanok értéke felfelé ment. Ha véletlenül valaki nem tudta visszafizetni a hitelt, a bank akkor is jól járt, hiszen az eredetinél magasabb áron tudta értékesíteni az ingatlant. Egyre szélesebb rétegek vettek fel hiteleket az Egyesült Államokban. Ezzel párhuzamosan a bankok között is megindult egyfajta hitelezési verseny. A bankok egymással versenyezve egyre kockázatosabb hiteleket folyósítottak, egyre „megbízhatatlanabb” adósoknak adtak pénzt, egyre kockázatosabb beruházásokat finanszíroztak, hiszen csak így lehetett a múlt évi növekedést felülmúlni. Emellett megjelentek új termékek is, amelyekkel szintén lehetett növelni a profitot. A válság igazi okának az ilyen termékek, a CDO-k és a CDS-ek elterjedté válását tekinthetjük. A CDS-ek piaca nem szabályozott piac, hiszen az állami szabályok nem követték a piac változását, tehát nem kapcsolódott ehhez a termékfajtához különösebb szabályozás. A CDS (credit default swap) lehetıvé teszi, hogy a hitelek kockázatát át lehet származtatni. A vevı meghatározott idıszakonként meghatározott összeget fizet az eladónak, aki kezességet vállal az adós fizetéseiért. E termék csomagokban történı árusítása azt idézte elı, hogy nagyon nehéz volt felmérni a termék valós kockázatát, ami átláthatatlan struktúrák létrejöttét eredményezte. A másik termék a CDO, amely mögött hitelek vagy kötvények állnak, a vevı (befektetı) átvállalja a banktól az adott csomag kockázatát. Ez az eladó banknak azért jó, mert így még több hitelt képes kihelyezni. Mindezek az átláthatatlan kereskedések vezettek oda, hogy amikor a rendszer alappillére megingott, azaz az ingatlanárak csökkenni kezdtek, a szövevényes ügyletek következtében a globális pénzügyi rendszer megroggyant. A külsı körülmények romlása, az USA gazdaságának lassulása miatt 2006-tól egyre több hitel „dılt be”, ami az ingatlanárakra is hatással volt, hiszen egyre több eladó lakás jelent meg az egyébként is „túlfőtött” piacon. Ekkor kezdtek csıdbe menni az ingatlanirodák, és késıbb a bankok, amelyek jelzáloghitelezéssel foglalkoztak. Mindez persze hatással van a bankközi pi-


TPF

acokra is, hiszen azok befagytak, és a bankok csak magas kockázati felárral voltak hajlandóak egymásnak hitelt nyújtani. A bankcsıdökrıl érkezı folyamatos hírek hatására a bankok bizalma is egyre erıteljesebben megrendült, nem szívesen adnak kölcsön egymásnak, sıt, már magánszemélyeknek sem. A gazdasági növekedést a termelés és a fogyasztás folyamatos növekedése biztosítja. Az utóbbi idıben azonban az USA-ban a fogyasztás egyre nagyobb mértékben hitelbıl folyt. Nem csupán ingatlanokat, de tartós fogyasztási cikkeket (autót, elektronikai cikkeket), gyakorlatilag szinte mindent meg lehetett kapni hitelre. A bankcsıdök és az egyre gyakrabban érkezı negatív hírek hatására viszont egyre nehezebb lett hitelhez jutni, ami a fogyasztásra is negatív hatással van. Ugyanakkor, ha például kevesebb autót vesznek az emberek (mert nem kapnak rá hitelt), akkor kevesebbet is kell gyártani, vagyis a fogyasztás csökkenése magával hozza a termelés csökkenését is, ami a munkanélküliség növekedéséhez, és a gazdasági növekedés visszaeséséhez vezet. Ráadásul a pénzpiacok a világgazdasági folyamatok közül talán a „leginkább globalizáltak”, központi szerepben pedig éppen az USA található. [9] Intézkedések különbözı országokban Az Egyesült Államokból kiinduló pénzügyi válság az egész világon komoly gondokat okoz Európától Ázsiáig. Az USA és az Európai Unió valamennyi tagországa nagy kihívásokkal néz szembe, és jelentıs intézkedéseket léptetnek életbe a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében. Számos országban kellett a kormányoknak közvetlenül megmenteni, feltıkésíteni vagy államosítani pénzintézeteket, bankokat, biztosítókat. [12] A pénzügyi válságkezelési programok részben összehangolt, részben nemzeti hatáskörben végrehajtott intézkedései a legtöbb helyen hasonlóak. Egyre több ország veszi igénybe a nemzetközi pénzügyi szervezetek segítségét gazdálkodásának, pénzügyi rendszerének stabilizálása érdekében. Az USA a bankrendszer segítését a FED-en, a kincstáron, és az ottani Országos Betétbiztosítási Alapon keresztül szervezi meg. Bár a Lehmann Brothers-t hagyták csıdbe jutni, az általános cél az, hogy a gyengébb bankokat vásárolják meg az erısebb versenytársak, és ehhez nyújtanak állami segítséget is, ha szükséges. A Goldman Sachs és a Morgan Stanley átváltott BankinG Holdinggá, hogy könnyebben tudjon hozzájutni a FED hiteleihez, és biztosítva legyenek a betétei. A legnagyobb jelzálog hitelezı cégek, a Freddie Mac és a Fannie Mae tıkéjük 79,9%-át az állam átvette. Hasonlóképpen stabilizálták az AIG biztosító céget. A legnagyobb segítség a gazdaság és a bankok stabilizálására a TARP program, amivel mintegy 900 milliárd dollárral segítettek a bajba jutott bankoknak. Módszerek: •

tıkeinjekció

•

eszközfinanszírozás

•

hitelgarancia

•

kamatvágás

•

szélesebb fedezeti szabályok

•

szőkebb diszkont rés

•

fedezeti swap - 169 -


•

fx swap

•

mark-to-market ügyletek felfüggesztése

•

osztalék felfüggesztés

•

fizetési korlát meghatározása

Dános Anikó

Az intézkedéseket eddig igénybe vevık: Citigroup, Wells Fargo, JPMorgan Chase, Bank of America/Merrill Lynch: $25bn mindegyik, Morgan Stanley, Goldman Sachs $10bn, Bank of New York Mellon $3bn State Street $2bn Az Európai Unió összehangolt intézkedései Az EU elfogadta, hogy hitelgaranciával finanszírozza a pénzügyi szektort (továbbá a betétek után 50 000 euróig vállal garanciát, és engedélyt ad a tagoknak, hogy ezt 100 000 euróig emeljék). Németország Németországban három független támogatási rendszer vonatkozik a nem banki betétekre, a magánkölcsönökre és bankrendszer megmentésére. A német kormány a pénzügyi piaci stabilizációjáról szóló törvényt 2008. október 17-én fogadta el, amely bankközi garanciákat és tıkeszavatolást biztosít. Elsıhelyi Tartozás Garancia (Senior Debt Guarantee): Igénybe vehetik a német bankok, biztosítótársaságok, és nyugdíjalapok. A mértéket tekintve 400 milliárd EUR-ig lehetséges az adósság értékpapírokra (20 milliárd el van különítve a potenciális veszteségek esetére). A program garantálja az olyan debt security-kat, melyek 2009. december 31-ig kerülnek kibocsátásra, legfeljebb 36 hónapos lejárati idıvel. Az igénybevétel költsége a kockázathoz igazodik. Tıkeinjekció 70 milliárd EUR-ig terjedı méretben (ez kiterjeszthetı 80 milliárdra) nyújt forrásokat, melyek hozzáférhetıek tıkeberuházásra (rekapitalizáció), vagy un. kockázatos pozíciók vásárlására. Ennek formája egy alap, ami részvényeket, csendes részvételt a társaságban, vagy más tıke-eszközöket vehet. Az alap vehet és/vagy lefedezhet kockázatos pozíciókat (értékpapírokat, derivatívákat, kölcsön kötelezettségeket), melyek 2008. október 13.-át megelızıen kerültek megvételre, vagy léptek bele. A támogatás feltétele szerint a törvény felhatalmazza a Szövetségi Pénzügyminisztériumot, hogy egy külön irányelvben határozza meg a támogatás feltételeit. A feltételek magukban foglalhatják a business mix-et, a fenntarthatóságát az üzleti modellnek, hitelezést a kis és közepes vállalkozók felé, meghatározott eljárások szerinti üzletmenetet, vezetıi és munkavállalói javadalmazási feltételeket, osztalékfizetéssel kapcsolatos rendelkezéseket. Szabályok az állami alap támogatásához kapcsolódóan A menedzsment dönthet a tıkeemelésrıl, mely az állami alap forrásnyújtásához kapcsolódik részvényesi beleegyezés nélkül, az alaptıke 50%-nak mértékéig. Nincsen a jelenlegi


TPF

részvényeseknek e papírokra jegyzési joga. A menedzsment határozhat a részvények tulajdonságait illetıen: likvidációs vagy profitban való elsıbbség – de a részvények elvesztik e tulajdonságukat, ha késıbb magánbefektetınek eladják ıket. A társaságban való csendes részvétel megvalósítható részvényesi beleegyezés nélkül is. Az általános adólevonási szabályok vonatkoznak az alapnak kifizetett kamatra. Tartalmaz még továbbá a szabályozás általános eltéréseket és lemondásokat a tızsdei bevezetési szabályokhoz, nyilvános ajánlattételekhez stb. kapcsolódóan. Nagy-Britannia Kincstár Pénzügyi Támogatási Programja (Treasury Financial Support Programme) Tıkeinjekció 50 milliárd angol font értékben a bankképes intézményeknek, melybıl 37 milliárdot már kiosztottak (RBS 20 milliárd, HBOS/Lloyds 17 milliárd). Az igénybevétel feltételei: törzsrészvények és elsıbbségi részvények legyenek az átadott papírok. Az elsıbbségi részvények 12%-ot fizetnek, és nem lehet ıket visszaváltani 5 évig. Továbbá nem lehet más papírokra osztalékot fizetni addig, amíg az elsıbbségi részvényeket nem fizették vissza. A feltételek közt szerepel, hogy a résztvevı intézményeknek fenn kell tartaniuk a hitelezést a 2007-es szinten, támogatást kell biztosítaniuk a jelzáloghitelüket fizetni szándékozó embereknek, nem adhatnak készpénz bónuszt a vezetıségi tagoknak 2008-ban, és a javadalmazást a hosszú távú értékteremtéshez kell kötniük. A Kincstár új adósságokra vállalt garanciája (New debt guarantee) A résztvevı intézmények által a következı 6 hónapban kibocsátott adósságra vállalt garancia. Beletartoznak a CDs-ek, CPs-ek, fedezetlen kötvények, és egyéb kötelezvények (váltók). Special Liquidity Scheme 2008 áprilisában lett felállítva. Arra szolgál, hogy a bankok magas minıségő jelzálogfedezető és más értékpapírjaikat idılegesen becserélhessék az Egyesült Királyság Kincstárjegyeire. 2008 szeptemberében a program lefutási idejét meghosszabbították 2009. január 30-ig. 2008 októberében a kormány kiterjesztette a program költségvetését 200 milliárd font összegig. Bankállamosítások A Northern Rock bankot a Bank of England által nyújtott 55 milliárd fontos kölcsön és az állam által az összes megtakarításra adott garancia mentette meg. A bankot 2008 februárjában államosították, miután a kormány nem talált megfelelı ajánlattevıt rá a magánszektorból. A 40 milliárd fontot érı legjobb jelzálogai egy privát offshore trösztben, a Granite-ben maradtak. Államosították továbbá a Bradford and Bingley-t. A kormány szerezte meg az ellenırzést a társaság 50 milliárdos jelzálog- és kölcsönállománya felett, míg a 20 milliárdos megtakarítási üzletág a spanyol Santanderé lesz 612 millió fontért. 25 milliárd fontos tıkeinjekció, amellyel eddig a következı intézményeknek segítette ki az állam: Abbey, Barclays, HBOS, HSBC Bank plc, Lloyds TSB, Nationwide Building Society, Royal Bank of Scotland, Standard Chartered. - 171 -


Dános Anikó

Franciaország 2008. szeptember 30-án a francia kormány 3 milliárd euró tıkét biztosított a Dexia banknak. Október 7-én a francia kormány megszervezte a Banques Populaires és a Caisse d’Epargne összeolvadását. A miniszterelnök 100%-os garanciát ajánlott a betétekre és kijelentette, hogy a francia állam nem engedi meg, hogy bármelyik francia bank fizetésképtelenné váljon. Október 17-én 320 milliárd eurós garanciát adott a banki adósságokra a kormány (beleértve a bankközi kölcsönzést), melyek 2009 vége elıtt vannak kibocsátva, és esedékességük 5 év vagy kevesebb. 40 milliárd eurós alap került továbbá létrehozásra, hogy bevásároljanak a legnagyobb francia bankok papírjaiból. Október 21-én a francia kormány 10,5 milliárd eurós tıkeinjekciót nyújtott a legnagyobb francia bankoknak, így a BNP-nek, a Credit Ag-nak, SocGen-nek, Credit Mutuel-nek, Caisse d’Epargne-nek, Banque Populaire-nek. Kölcsönként van strukturálva, nincsenek irányítási vagy osztalék-korlátozások. Franciaország 70 ezer euróig biztosít garanciát a betétekre, ez a garancia 20 ezer euróról lett felemelve. Olaszország 2008. október 9-én az olasz kormány bejelentette, hogy garantálni fogja a betéteket további 103 ezer euróig még az FITD garancián túlmenıen. Egy 20 milliárd eurós alap lesz felállítva, hogy támogassák a bajba jutott bankokat. Az olasz kormány lehet, hogy belép a bankok tıkéjébe elsıbbségi részvények formájában. Október 13-án az olasz parlament elfogadta a vészhelyzeti csomagot, hogy biztosítsa a betéteket, és stabilizálja a pénzügyi rendszert. Nem említettek konkrét összeget, de azt mondták, hogy a kormány annyi forrást fog rászánni, amennyi csak szükséges. Svájc A Swiss National Bank felállított egy programot, mely a bajba jutott bankoknak nyújt segítséget, megengedve a svájci bankoknak, hogy átalakítsák a nem likvid kockázatos vagyonukat. Az SNB által adott hitel nyolc évre történik. Svájc szintén irányította, felügyelte a Credit Suisse 10 milliárd svájci frankos, és a UBS 6 milliárd eurós tıkeemelését. A betétekre vonatkozó garanciát eddig nem emelték meg. Hollandia Hollandia a betétekre 100 ezer euróig vállal garanciát, mely 30 ezer euróról lett felemelve. 2008. október 3-án államosították az ABN-t és a Fortis bank és biztosítás üzletágát. Október 9-én a De Nederlandsche Bank speciális kölcsönt biztosított az egyes pénzügyi intézményeknek megfelelı fedezet ellenében, olyan hosszú idıre, amennyire csak szükséges. Nem került felállításra elızetesen speciális alap, ugyanakkor 20 milliárd euró elkülönítésre került, mely azonnal hozzáférhetı. Október 19-én 10 milliárd eurós tıkeinjekciót juttattak az ING csoportnak. Október 28-án jelentette az Aegon biztosítótársaság, hogy a holland kormány értékpapír vásárlás útján 3 milliárd eurós állami tıkeinjekcióban részesíti a vállalatot, ezzel javítva annak pénzügyi pozícióit. Belgium, Luxemburg 2008. szeptember 30-án 6,4 milliárd eurós összeggel megmentette a Dexia bankot a belga, a luxemburgi és a francia kormány. Október 3-án a belga és a luxemburgi kormány tá-


TPF

mogatást nyújt a BNP Paribas akvizíciójához, melynek során 14,5 milliárd euróért megszerezte a 75%-át a Fortis Bank Belgiumnak, 100%-át Fortis Belgian Insurance Operations-nak és 67%-át a Fortis Bank Luxembourg-nak. Belgium még nem növelte a betétekre adott garanciát. Svédország Senior Debt Guarantee: A teljes méretét tekintve 1,5 trillió svéd korona. A lefedezett eszközökbe tartozik minden típusú elsıhelyi tartozás (senior dept), melynek lejárata minimum 3 hónap, maximum 5 év. A garancia a teljes idıtartamra vonatkozik. A garancia 2009. április 30-ig tart (lehetséges a kiterjesztése 2009. december 31.-ig). Ennek díja a mai szint és a normális kibocsátási szint közötti átlag-díj. Stabilitás alap / tıkeinjekciók Ennek mérete 15 milliárd svéd korona. Formája egy alap, ami arra lett képezve, hogy kezeljen bármilyen esetleges jövıbeni fizetıképességi problémát bármely fontos svéd pénzintézetnél. A használt eszköz az állam számára kibocsátott elsıbbségi részvény. A díja a beavatkozásnak az, hogy kockázattal súlyozott speciális stabilitási díj lesz kivetve minden hitelintézetre, ha a körülmények megnyugodnak. Továbbá lehetséges államosítani a hitelintézeteket, a bónuszok, a vezetık javadalmazásának és végkielégítéseknek a korlátozása, nincs viszont osztalékkorlátozás, továbbá más állami befektetési forma is megfontolásra kerülhet. Betétgarancia 18 milliárd svéd korona értékő. A garanciát megemelték 250 000-rıl 500 000 svéd koronára. Korábbi beavatkozások A Svéd Központi Bank megemelte a bankoknak nyújtott kölcsönzését 100 milliárd svéd koronára (10,3 milliárd EUR), a 60 milliárd svéd koronás, eddig meghirdetetten felül, továbbá tervezi további, 6 hónapos kölcsönök aukcióját 100 milliárd svéd korona értékben. Írország Elsıként, 2008. szeptember 30-án garantálta a bankközi kölcsönöket, betéteket és fedezett kötvényeket. A teljes garancia 600 milliárd euró, amely az ír GDP három és félszerese. A költségeket külön kalkulálják minden intézményre, ezek negyedévente fizetnek (ajánlás: a díj az éves profit 10%-a). Hat ír bank van lefedve a garanciával. Írország korlátozás nélküli garanciát nyújt a betétekre. Spanyolország A spanyol kormány 2008. október 7-én felemelte a betétekre adott garanciát 100 ezer euróra. A kormány továbbá bejelentette, hogy felállít egy 30-50 milliárd euróig terjedı alapot, hogy részesedéseket vásároljanak spanyol pénzügyi intézményekbıl. Október 13-án a kor-

- 173 -


Dános Anikó

mány 100 milliárd eurós garanciavállalást jelentett be az új banki adósságokra 2008-ban, és meg nem határozott mértékőt a 2009-ben kibocsátott adósságokra. Portugália A Portugál kormány 2008. október 7-én megemelte a betétekre adott garanciát 50 ezer euróra az eddigi 25 ezer euróról. Október 12-én a portugál kormány 20 milliárd eurós garanciavállalást jelentett be a bankközi kölcsönzésre, hogy elısegítse a likviditást. Görögország A betétekre nyújtott garancia Görögországban 20 ezer euróig terjed, jelenleg van egy törvénytervezet, mely a betétekre nyújtott garanciát 100 ezer euróra növelné. Továbbá kormányzati ígéret történt a korlátlan garanciavállalásra. A fogyasztóvédelmi törvényhozási javaslat szerint minimum 20 ezer eurós hátralék kellene a házak lefoglalásához, és megállítaná, hogy a bankok forrásokat foglaljanak le a fogyasztók számlájáról. Október 9-én elıterjesztették azt a javaslatot a Parlamentnek, hogy megnöveljék a betéteken lévı garanciát 100 ezer euróra 2011 decemberéig. Izland 2008. szeptember 29-én az izlandi kormány bejelentette a bajbajutott Glitnir Banki HF bank 75%-nak akvizícióját 600 millió euróért. Október 6-án az izlandi Pénzügyi Felügyeleti Hatóság felfüggesztette mind a 6 izlandi bank piaci kereskedését, mielıtt kinyitott a tızsde. Az izlandi pénzügyminiszter közölte, hogy a kormány kész átvenni az irányítást az ország bankjai felett. Október 7-én csıdgondnokság a Landsbanki és Glitnir felett. Továbbá 500 millió eurós hitel a Központi Banktól a Kaupthing Bank-nak. Október 9-én a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság kijelölte a Kaupthing felszámoló bizottságát, a Sedlabanki pedig arra kényszerült, hogy felfüggessze az izlandi fizetıeszköz árfolyam-rögzítettségét. Izlandon nincs garancia a külföldi betétekre, a hazaiakra viszont korlátlan garancia van érvényben. Dánia Dánia 12 milliárd eurós hitelkeretrıl kötött megállapodást az Európai Központi Bankkal, hogy segítse a bankok likviditását és a devizaellátottságot. A Dán Központi Bank 2008. szeptember 22-én bejelentette, hogy kiárusít 3,4 milliárd euró értékő további kincstári jegyet, hogy megfeleljen a piaci keresletnek. Október 6-án bejelentették, hogy a Szektorális Alap biztosít forrásokat egészen 4,6 milliárd euróig, hogy a lehetséges veszteségeket fedezzék. A dán kormány pedig garantál minden veszteséget az elsıhelyi tartozásokban, betétekben, bankközi kölcsönökben, a fent meghatározott összeg felett. A résztvevı bankok ugyanakkor egyetértenek, hogy nem fizetnek osztalékot, nem indítanak új részvény-visszavásárlási programot, vagy indítanak új részvény-opciós programot, vagy terjesztenek ki, vagy újítanak fel létezı programokat. Dániában korlátlan garanciavállalás van a betétekre. [12] A pénzügyi válság reálgazdasági hatásai A korábbi évek dinamikus világgazdasági növekedése után 2008-ban drámai romlás következett be a globális konjunktúrában, a már említett, elsısorban az amerikai másodlagos


TPF

jelzálogpiacról kiindult, a tıkepiacokat 2008 ıszén világszerte példátlan erıvel megrázó pénzügyi válság reálgazdasági következményeként. A világgazdasági növekedés üteme a 2004-2007 közötti idıszakra jellemzı, 5% körüli szintrıl éves átlagban 3,4%-ra esett 2008-ban, de év végén már csak minimális volt a növekedés, tekintettel arra, hogy a legfejlettebb gazdaságok teljesítménye az év második felében már csökkent. A pénzügyi válság reálgazdasági hatásai a leggyorsabban az USA-ban jelentkeztek, ahol bár éves szinten még növekedett a GDP, az utolsó negyedévben már 6,2%-os visszaesés következett be. Az éves növekedés az Európai Unióban is pozitív volt, de a második félévben már Európa legnagyobb gazdaságai (és az EU egésze) is recesszióba süllyedtek. A kibontakozó globális recesszió tompítása érdekében világszerte erıteljes fiskális keresletélénkítı intézkedésekre, illetve a monetáris kondíciók látványos lazítására került sor. A reálgazdasági konjunktúra drasztikus lefékezıdése nyomán ugyanakkor zuhanásszerő csökkenésnek indultak az elsı félévben még meredeken emelkedı világpiaci nyersanyagárak: a nyersolaj ára a nyári, 150 dollárhoz közeli történelmi rekordszintrıl év végére 50 dollár alá esett. A gyökeresen megváltozott külsı konjunkturális környezet megtörte az év elején még az élénkülés jeleit mutató magyar gazdaság növekedését. [13] A bruttó hazai termék 2008-ban éves átlagban 0,5%-kal bıvült ugyan, de a növekedési dinamika, amely a második negyedévben még 2%-ra gyorsult, a harmadik negyedévben drasztikusan lassult, az utolsó negyedévben pedig már 2,3%-os (munkanaphatással kiigazítva 2,5%-os) visszaesés következett be az elızı év azonos negyedévéhez viszonyítva. (Az elızı negyedévhez viszonyított – szezonálisan kiigazított – növekedési index már a második negyedévben negatívba fordult, s a negyedik negyedévben már 1,2% volt.) Mind az éves átlagos, mind az utolsó negyedévi növekedési ütem elmaradt az EU átlagos gazdasági növekedésétıl, vagyis a 2008 elején – a 2006-2007. évi fiskális kiigazítás negatív növekedési hatása után – beindulni látszó reálgazdasági konvergencia újra megtorpant. A tavalyi növekedés összetétele felhasználási oldalról – éves szinten – nagyban hasonlít az elızı évihez annyiban, hogy a szerény GDP-bıvülés a visszaesı belsı felhasználás és a javuló nettóexport-pozíció eredıjeként állt elı. 2007 után tavaly újra csökkent a fogyasztás (0, 4%), mivel a háztartások fogyasztási kiadásainak utolsó negyedévben bekövetkezett meredek (az elızı év azonos negyedévéhez viszonyítva 4,4%-os) visszaesése ellensúlyozta az elsı három negyedévre jellemzı szerény bıvülést. A hirtelen trendforduló még nem annyira a munkaerı-piaci helyzet romlására, hanem az ısszel kibontakozó pénzügyi zavarok lakossági vásárlóerıt szőkítı, illetve a hitelhez jutást korlátozó hatásainak a következménye. A fogyasztással szemben a beruházások egész évben folyamatosan zsugorodtak, és éves átlagban is csökkentek (3,0%), amiben a romló konjunkturális kilátások miatt visszafogott vállalati beruházási aktivitás mellett a közszféra beruházásainak csökkenése is szerepet játszott. A fogyasztás és a beruházások csökkenése miatt a belsı felhasználás egésze is zsugorodott 2008-ban (0,1%), így a tavalyi növekedés teljes egészében a nettó exportból táplálkozott, annak ellenére, hogy a kivitel dinamikája drasztikusan csökkent (éves átlagban 4,6%-os növekedés), és az utolsó negyedévben komoly csökkenésbe fordult (7,8%). Termelési oldalról vizsgálva a 2008. évi gazdasági növekedés legfontosabb (szinte kizárólagos) forrása a mezıgazdaság volt, amelynek teljesítménye 43%-kal (a negyedik negyedévben 71,7%-kal!) nıtt. (A fıleg az alacsony elızı évi bázisnak és a kedvezı idıjárásnak köszönhe- 175 -


Dános Anikó

tı kiugró mezıgazdasági teljesítmény nélkül a magyar GDP éves szinten is erıteljesen viszszaesett volna 2008-ban.) Az ipari termelés dinamikája az elsı félévben még csak lassult, a második félévben azonban már negatívba fordult, és a 10%-ot közelítı utolsó negyedévi visszaesés következtében az ipari GDP éves átlagban is csökkent (0,3%). Folytatódott az építıipar teljesítményének visszaesése, de a csökkenés mértéke (5,1%) elmaradt a 2007. évitıl, és az utolsó negyedévben már szerény bıvülés mutatkozott (az igen alacsony 2007. évi bázishoz képest). A belsı felhasználás második félévi visszaesése erıteljesen érintette a szolgáltató ágazatokat is, amelyek teljesítménye a korábbi évek folyamatos növekedésével szemben tavaly csökkent (1,2%). Legnagyobb mértékben a pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások ágazat esett vissza (2,3%), és egyedül a közigazgatás, oktatás, egészségügyi, szociális ellátás ágazat (+0,5%) ért el érdemi növekedést (a vizitdíj és kórházi napidíj megszüntetésének köszönhetıen). 2008-ban 0,5%-kal romlott az ipar bruttó hozzáadott érték alapján számított termelékenysége. A gazdasági teljesítmény alapján tehát az ágazatban az ipari bruttó átlagkereset 6,5%-os emelkedése nem tekinthetı megalapozottnak. A számottevı bérfejlesztés azt eredményezte, hogy az ipari fajlagos munkaerıköltség forintban és euróban számolva egyaránt 6,9%-kal emelkedett tavaly Magyarországon. A visegrádi országokban ugyanakkor még ennél is gyorsabban, a magyarországi ütem több mint duplájával emelkedtek az ipari fajlagos munkaerıköltségek. 2008-ban az ipar exportértékesítési árai euróban számolva kisebb, dollárban mérve nagyobb mértékben emelkedtek. A meghatározó külkereskedelmi partnernek számító euró-övezetben 6,2%-kal nıttek a belföldi értékesítési árak, így Nyugat-Európában kedvezıbb pozícióba kerültek az ipari exporttermékeink. A forint reálértelemben vett leértékelıdése tehát tovább folytatódott, az év vége felé azonban a környezı országokban a hazai valuták gyengülése ugyancsak reálleértékelıdéshez vezetett. 2008-ban folytatódott a munkaerı - piaci mutatók korábban megindult romlása. A munkanélküliségi ráta éves átlagban 7,8%-ot ért el, ami 0,4 százalékpontos emelkedést jelent az elızı évhez képest, és ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottak száma is 1,2%-kal (kb. 45 ezer fıvel) csökkent. A hirtelen romló reálgazdasági konjunktúra miatt azonban a negatív tendenciák év végén erısödni kezdtek: az ÁFSZ által nyilvántartott álláskeresık száma decemberben jelentısen megnıtt (a növekedés az idei év elsı hónapjaiban tovább gyorsult), és az intézményi létszámstatisztika szerint év végén csökkenésbe fordult a versenyszféra (és az egész nemzetgazdaság) alkalmazotti létszáma is (jóllehet éves szinten még minimális növekedés mutatkozott). A bruttó keresetek növekedése nemzetgazdasági szinten – részben egyszeri hatásoknak köszönhetıen – 7,5%-ra mérséklıdött, ami a nettó reálkeresetek szerény, átlagosan 0,7%-os növekedését eredményezte 2008-ban. A romló külsı konjunktúra mellett drasztikusan lassult a külkereskedelmi termékforgalom: a korábbi évek bıven 10% fölötti dinamikájához képest az export és az import éves átlagban egyaránt csak 5,6%-kal nıtt, s az év közben folyamatosan lassuló növekedési ütem az év utolsó hónapjaiban soha nem látott mértékő, két számjegyő volumencsökkenésbe csapott át (ami idén januárban tovább fokozódott). A lassuló dinamika mellett fokozatosan záródó exportimport olló következtében a külkereskedelmi egyenleg javulása elıbb lelassult, majd az ıszi


TPF

hónapokban már enyhe romlásba fordult, így a külkereskedelmi termékforgalom éves hiánya minimális mértékben, 159 millió euróra nıtt. A rendelkezésre álló adatok szerint a magyar gazdaság külsı finanszírozási igénye a tavalyi elsı három negyedévben meghaladta az 5 milliárd eurót, ami több mint 700 milliós egyenlegromlást jelent az elızı évhez képest. A reálgazdasági tranzakciók egyenlege javult ugyan (bár a harmadik negyedévben már romlást mutatott), de ezt ellensúlyozta a jövedelem- és transzfermérleg nagymértékő romlása és a tıkemérleg többletének jelentıs csökkenése. Jóllehet a nem adóssággeneráló tıkebeáramlás egyenlege jelentısen javult tavaly, a finanszírozási igényt túlnyomórészt így is a külsı adósság növekedése fedezte. 2008-ban folytatódott a 2006 második felében megkezdett erıteljes fiskális kiigazítás, sıt az államháztartási folyamatok összességében kedvezıbben is alakultak az eredetileg tervezettnél – részben egyes bevételek túlteljesülésének, részben pedig az év végén hozott kiadáscsökkentı intézkedéseknek köszönhetıen. Az elızetes becslések szerint az államháztartás (ESA módszertan szerinti) hiánya a GDP kb. 3,3%-a volt (szemben az eredetileg tervezett 4%-kal), vagyis figyelembe véve a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos 0,6 százalékpontos korrekciós lehetıséget, Magyarország tavaly teljesítette a maastrichti államháztartási kritériumot. Az év elsı felében az üzemanyagok és az élelmiszerek – nagyrészt külsı okokra visszavezethetı – drágulása nyomán az infláció 7% körüli szinten látszott beragadni, nyár vége óta azonban a világpiaci kıolajárak korrekciójának és a hazai mezıgazdasági termelıi árak zuhanásának köszönhetıen az infláció meredek csökkenésnek indult. A 12 havi fogyasztói ár-index év végére 3,5%-ra esett, így 2005 óta elıször újra teljesült a középtávú inflációs cél (és a dezinfláció az idei év elsı két hónapjában is folytatódott). A tavalyi éves átlagos infláció 6,1% volt. Az elmúlt évben eddigi történetük talán legviharosabb idıszakát élték át a magyar pénz- és tıkepiacok. Az amerikai másodlagos jelzálogpiacról 2007 közepén kiindult, de tavaly globális szintre tovagyőrőzı turbulenciák legújabb hulláma ısszel példátlan intenzitással söpört végig a világ pénzügyi piacain, világszerte a pénzügyi szektor megingását, a részvényárfolyamok összeomlását és a piaci kockázatok drámai mértékő újraértékelését idézve elı. A vezetı nemzetközi részvényindexek az elmúlt évben 30-40%-kal csökkentek, de a feltörekvı piacokon ennél is nagyobb mértékő – a Budapesti Értéktızsde esetében több mint 50%-os – visszaesés következett be (és a csökkenés – erıs ingadozások mellett – 2009 elsı hónapjaiban is folytatódott). A globális pénzügyi válság különösen erısen sújtotta a kockázatosabbnak tartott feltörekvı piacokat, köztük Magyarországot: a pénzügyi befektetık extrém kockázatkerülése – és a hazai állampapírok iránti kereslet ennek köszönhetı elapadása – miatt októberben drámaian emelkedtek a hozamok, és a forint is rekordszintre gyengült, ami az MNB-t rendkívüli, 300 bázispontos kamatemelésre kényszerítette. A magyar gazdaság – így az államháztartás – külsı finanszírozásának stabilizálása érdekében végül az IMF és az EU által közösen nyújtott, 20 milliárd eurós hitelkeretre volt szükség. Az IMF-hitel, a pénzügyi egyensúly javítására hozott kormányzati intézkedések és a nemzetközi környezet javulása év végéig konszolidálta a hazai tıkepiacokat, de az idei év elsı hónapjaiban az újabb globális hangulatromlás újra rekordszintre emelte a hozamok és a forint árfolyamát. [15]

A válság megoldása – lehetséges forgatókönyvek A kihasználatlan termelıi kapacitások elértéktelenednek és a tıke még inkább spekulációkba menekül, újabb és újabb valutaválságokat idézve elı, növekszik a szegénység és - 177 -


Dános Anikó

egyenlıtlenség – többek között ezt írja Szalai Erzsébet már 2006-ban az Újkapitalizmus – és ami utána jöhet… címő könyvében. Szalai szerint a válság mögött a túltermelés – kapacitásfelesleg – áll, azaz kereslethiány, amit a spekulációs pénzek eddig elfedtek. Ezeknek a pénzeknek a nagy része most megsemmisült. Tarthatatlanná vált az is, hogy a világban olyan jövedelemkülönbségek jöttek létre, amelyeket nem indokoltak a termelékenység különbségei. A válság további tényezıje a termelékenység növekedési ütemének a centrum országokban megfigyelhetı lassulása, ami nagyrészt annak az eredménye, hogy a humán erıforrások kihasználását már nem lehetett, illetve lehet tovább fokozni. Kutatások szólnak arról, hogy rohamosan terjednek a lelki, illetve lelki eredető betegségek, amelyek a munkaerıpiac „rugalmasításával”, azaz a munkahelyek egyre bizonytalanabbá válásával és a közösségek felbomlásával függenek össze. Mindez a világszerte tapasztalható morális, ezen belül bizalmi válság egyik tényezıje is. A termelékenység üteme csak azokban a feltörekvö országokban tudott nıni, ahová nagy arányban áramlott be a mőködıtıke. Szalai Erzsébet szociológus szerint több negatív és egy pozitív forgatókönyv szolgálhat a válság megoldására. A világgazdaságnak mindig szüksége volt egy-két húzóágazatra, az utóbbi idıben ezek az informatika és az autóipar voltak. A válság után, a recesszió után ilyen húzóágazat lehet a hadiipar, ami igen nagy veszélyt hordoz magában, mert minden nagy világgazdasági átrendezıdés háborús konfliktus lehetıségét rejti magában. S most éppen ilyen nagy átrendezıdést láthatunk: az USA kezdi elveszíteni vezetı szerepét, s az Kína – és általában Ázsia – felé csoportosul át. A másik negatív forgatókönyv szerint a húzóágazat egy „elvadult” biotechnológia lesz, amelynek segítségével „csodák” érhetık el majd akár az öregedés megállításában, akár az utódok tulajdonságainak elıre megformálásában, ám ezek az eredmények emberi méltóságunk alapjait veszélyeztethetik. Természetesen teljesülhet a két forgatókönyv egyszerre is. A pozitív forgatókönyv szerint a zöldipar lenne a válság utáni világgazdaság vezetı, húzó ágazata. Ehhez kapcsolódóan vegyes tulajdonú gazdaságok jönnének létre, amelyekben a magántulajdon mellett az állami és különbözı más közösségi tulajdonformák is hangsúlyos szerepet kapnának. A zöldipart ugyanis döntı módon csak állami vagy más közösségi módon lehet finanszírozni és fıként fenntartani. Ezt a válságot Magyarország egyedül, csupán a maga erejére támaszkodva nem tudja megoldani. Nem elég, ha a gazdaságpolitika keresletösztönzı politikába fog, hiszen a belsı piacunk a gazdaság szinte teljes kinyitása következtében igen szők, ezért a megnövekedett kereslet döntıen csupán az importot növelné. Mivel azonban exportlehetıségeink a recesszió következtében szőkülnek, ez a növekedés csak tovább növelné országunk külsı eladósodását, és ez által sebezhetıségét. A fajlagosan sok munkaerıt foglalkoztató kis- és középvállalkozások tevékenységének tervezett serkentése, munkaerı-megtartó képességük biztosítása jó eszköznek tőnik, ugyanakkor döntıen csupán rövidtávú válságkezelés, ami általában is jellemzi a gazdaság- és társadalompolitikát. Egyelıre nem látható az az intellektuális munka, amely az ország komparatív elınyeinek feltárása alapján a hosszú távú építkezés alapját tudná, vagy akarná lerakni. Nem látszik továbbá egyelıre az sem, hogy komoly kormányzati és civil társadalmi erık mozgósulnának a fenyegetıen közelgı tömeges szociális krízis leküzdésére. [16]


TPF

Irodalomjegyzék 1. "U.S. FORECLOSURE ACTIVITY INCREASES 75 PERCENT IN 2007", www.realtytrac.com, 2008-05-19 2. Bloomberg.com: Worldwide 3. Yalman Onaran (2008-05-19). "Subprime Losses Top $379 Billion on Balance-Sheet Marks: Table" 4. Pénzügyi válság után gazdasági stagnálás. Az Európai Bizottság magyar nyelvő honlapja 5. Recesszió az eurózónában is - Ilyen még sosem volt! Világgazdaság (Világgazdaság Online) 6. Az egész fejlett világ recesszióba süllyedhet www.index.hu 7. Az USA még nem vonul ki Irakból. Világgazdaság, 2007. május 25. 8. Kathleen C. Engel-Patricia A. McCoy, A Tale of Three markets. The Law and Economics of Predatory Lending, in Texas Law Review 80 (2002) 1255-1368.; Kathleen C. Engel-Patricia A. McCoy, Turning a Blind Eye. Wall Street Finance of Predatory Lending, in Fordham Law Review 75 (2007) 128. 9. Figyelı 46. szám 2008. november 13-19. 10. Jöhet a bankállamosítás. Világgazdaság, 2008.11.12. 11. A válság eredete és kiszélesedése www.kormanyszovivo.hu 12. Nemzetközi kitekintés. www.kormanyszovivo.hu 13. Hogyan érinti a pénzügyi válság Magyarországot? www.kormanyszovivo.hu 14. Globális pénzügyi válság, globális világgazdasági válság. HVG, 2009. 32. szám 15. Magyar Gazdaság 2008/4. címő makrogazdasági elemzı kiadvány 16. Szalai: Fasizmus is jöhet a válság után 2009. október 14. www.fn.hu

- 179 -


TPF

VEVİSZOLGÁLAT VS. VEVİKISZOLGÁLÁS Domboróczky Zoltán fıiskolai docens, Tomori Pál Fıiskola Az ellátási lánc kiterjesztett logisztikai értelmezése felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalatok logisztikai folyamatai napjainkban már egészen a fogyasztóig, végfelhasználóig nyúlnak. A fogyasztói igények ilyen mértékő figyelembe vétele óhatatlanul a logisztika és a marketing szorosabb együttmőködését követeli meg. Valójában napjaink dinamikusan változó és telített piacain a vállalatok versenyképességének záloga e két terület által közösen nyújtott fogyasztói szolgáltatások színvonalán múlik. A fogyasztói szolgáltatások menedzselés napjainkban nagyon fontos feladattá vált, mivel ez a vevıszolgálati szervezetek és részlegek igazi csatatere. Kulcsszavak: logisztika, marketing, fogyasztói megelégedettség, vevıkiszolgálás, vevıszolgálat Bevezetı Napjainkban talán már nem lehet kérdés sem logisztikai, sem marketing szempontból, hogy a verseny valóban a termék köré szervezıdött ellátási láncolatok, hálózatok között zajlik. Ugyanakkor ezen hálózatok eredményességét a továbbiakban sem csak és kizárólag a termékek megfelelısége képes garantálni, hanem igen fontos szerepe jut ebben a termékhez kapcsolt logisztikai és egyéb szolgáltatásoknak, amik a disztribúciós hálózat vagy ellátási lánc kapcsolódási pontjain keresztül jutnak el a fogyasztóhoz. Ezen szolgáltatások egyik lényeges elemei azok a szolgáltatások melyek valójában és közvetlenül az érintett fogyasztókra fókuszálnak. Ezeket marketing szempontból vevıszolgálatként, logisztikai szemszögbıl pedig vevıkiszolgálásként értelmezhetjük. Izgalmas kérdés annak vizsgálata, hogy a két részstratégia vajon ugyanazzal a jelentéstartalommal, ugyanazokkal a célkitőzésekkel értelmezi-e ezen területet. Avagy a különbözı felfogások nem csak szemantikai, hanem funkcionális és stratégiai eltéréseket is mutatnak. A megnyugtató válasz érdekében tekintsük át, mit ért a marketing vevıszolgálaton és mit a logisztika vevıkiszolgáláson? I.

A vevıszolgálat marketing szempontú értelmezése

A vevıszolgálat értelmezésére és funkcionális alkalmazására elsıként a szolgáltató vállalatok gyakorlatában került sor. Ennek megfelelıen a szolgáltatási menedzsment és a szolgáltatásmarketing voltak azok a területek, ahol a funkció definiálása és elemzése megkezdıdött. A szolgáltatásmarketing felfogása szerint: „A komplex vevıszolgálat (azaz vevıgondozás) azon szolgáltatások összessége, amelyeket az eladás tárgyát képezı terméken…felül nyújtunk, azzal a céllal, hogy a kiválasztást, a beszerzést, a használatbavételt, a tartós, gazdaságos és biztonságos használhatóságot biztosítsák, illetve elısegítsék a felhasználó számára.”1

1

Veres Zoltán: Szolgáltatásmarketing, Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1998., 277.o.

- 181 -

Vevıszolgálat vs. vevıkiszolgálás

Domboróczky Zoltán

Ebbıl a meghatározásból véleményem szerint egyértelmően látszik, hogy a marketing a termék üzleti sikere érdekében komolyan számol a termékhez kapcsolt szolgáltatások körével, melyek közül sok egyben logisztikai szemlélető is. A vevıszolgálatot irányultsága szerint továbbá mőszaki és értékesítési elemek összességeként is tekinthetjük. Ezen felosztás alapján is azt mondhatjuk, hogy a vevıszolgálat logisztikai tartalmi elemei mind a mőszaki, mind az értékesítési csoportban elıfordulhatnak. A vevıszolgálat elemeinek más szempontú megközelítése lehet az, amikor az elemeket a szerint választjuk szét, hogy azok a központi elemként értelmezett árucseréhez képest mikor mentek végbe. Christopher és Peck felosztása alapján az egyes kategóriák a következık lehetnek: 1. Tranzakció elıtti elemek: a) Írott ügyfélszolgálati szabályzat b) Hozzáférhetıség c) Szervezeti felépítés d) Rendszerrugalmasság Az írott ügyfélszolgálati szabályzattal kapcsolatban komoly kérdés lehet, hogy az ismertetésre került-e a szervezeten belül az operatív szinten dolgozók számára, illetve kifelé s fogyasztók és üzleti partnerek felé. Mind a dolgozók, mind a külsı érintettek szempontjából lényeges, hogy a szabályzat érthetı-e, számszerősítve van-e ott ahol kell, szervezet specifikus-e és hogy a dolgozók elfogadják-e, tudnak-e vele azonosulni? Hozzáférhetıségen azt értjük, hogy a szervezeti tagság számára a szabályzatban foglalt alapelvek ismertek és elfogadottak-e, valóban nyújtanak segítséget, támogatást a feladatok elvégzése során? Szervezeti felépítés tekintetében legfıbb szempont, hogy a vállalati struktúrán belül létezik-e ügyfélszolgálati egység, és annak milyen kompetenciái, feladatai, hatáskörei vannak, illetve milyen szinten kontrollálják az egységet. rendszerrugalmasságon pedig azt értjük, mennyire képes az ügyfélszolgálat, mint vállalati funkció az ügyfelek igényeinek változására reagálni, ahhoz igazodni. 2. Tranzakciós elemek a) Rendelési idı b) Készlet- és raktárgazdálkodás c) Teljesített rendelés d) Rendelési állapot információ Rendelési idı tekintetében a lényeges szempont, hogy mennyi idı telik el a megrendeléstıl a kiszállításig. Készlet- és raktárgazdálkodás tekintetében meghatározó, hogy a kereslet hány százaléka teljesíthetı raktárról, hiszen ez befolyásolja a termelést, a marketinget és természetesen a készletek forgási sebességét is. A teljesített rendelések ideje, összetétele, pontossága és az ezzel összefüggésben esetlegesen fellépı hibás teljesítések aránya képes jelezni a logisztikai rendszer hatékonyságát. Ennek kiegészítı eleme a rendelési állapot információ, ami a rendelésekkel kapcsolatos információáramlás hatékonyságára utal. E tekintetben érdekes lehet, hogy mennyi idı alatt tud a szervezet reagálni a rendelésekre és a rendelésekkel kapcsola-

- 182 -


TPF

tos kérdésekre, észrevételekre, illetve az ügyfelek tájékoztatásának minıségét is jelzi. Például tájékoztatja-e a szervezet az ügyfelet a tranzakcióról, az esetleges problémákról? 3. Tranzakció utáni elemek a) Tartalékok elérhetısége b) Kihívási idı c) Termékgarancia d) Ügyfélpanasz kezelés A tartalékok elérhetısége arra utal, hogy esetleges probléma, fogyasztói elégedetlenség esetén milyen mód van a termék javítására, cseréjére. Ennek mennyi az ideje és a költsége a szervezeten belüli folyamatok során. Kihívási idı egyfajta reakcióképességet mutat, hiszen azt takarja, hogy az ügyfél jelzésére mennyi idı alatt ér ki a személyzet üzembe helyezés vagy garanciális szolgáltatások esetén. A termékgarancia lefedi a javítások és cserék idejét és költségeit, amikor az már disztribúciójának szervezeten kívüli útját járja be. Az ügyfélpanasz kezelés a panaszszituáció menedzsment fokát jelenti vagyis, hogy megérti-e a szervezet az ügyfelek panaszait és azokat hogyan tudja kezelni.2 Az ügyfélszolgálat és természetesen a teljes vállalat célja a tökéletesen teljesített megbízás, ami határidıre és hiba nélkül teljesült. Ugyanakkor Komáromi Nándor felhívja ezzel kapcsolatban arra is a figyelmet, hogy a tökéletes megbízás csak akkor érhetı el, ha a kritikus szolgáltatási célok megfelelnek az ügyfél elvárásainak! Az ügyfelek elvárásai pedig alapvetıen három – számukra kiemelten fontos – területre fókuszálnak:3 1. Idıbeni szállítás 2. Rendelés szerinti szállítás 3. Hiba és sérülés nélküli szállítás. A fentiekbıl egyértelmően látszik, hogy a fogyasztók jelenkori igényeiben már valóban nem csak magára a termékre koncentrálnak, a terméket a fogyasztók is kiterjesztett termékként értelmezik, amibe az ügyfélszolgálati és/vagy logisztikai szolgáltatások köre is bele tartozik. Ugyanakkor a fogyasztók nem tudják logisztikai szempontból mi húzódik meg az idıbeni, a rendelés szerinti és a hibamentes szállítások mögött. Valójában ez nem is érdekli ıket, hiszen alapvetıen e tekintetben a végeredményre koncentrálnak, illetve ez nem is az ı dolguk, még annak ellenére sem, hogy a gyárkaputól a bejárati ajtóig szervezett ellátási hálózatok esetén a fogyasztókat egyre több részfolyamatba igyekeznek a cégek bevonni. Véleményem szerint a a fogyasztó szempontjából a kiszolgálási színvonal összetevıi egészen másképp értelmezendık, mint a vállalat szempontjából. LaLonde és Zinszer ennek leírására tettek kísérletet a ’70-es években. Elméletüknek az mindenképpen erıssége, hogy a tranzakci-

2 3

Komáromi Nándor: Marketing-logisztika, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006., 115.o. Komáromi Nándor: Marketing-logisztika, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006., 116.o.

- 183 -



óhoz viszonyított hármas tagolást figyelembe véve igyekeztek a fogyasztót érintı, érdeklı elemeket megragadni:4 1. Tranzakció elıtti elemek: a) írott kiszolgálási politika, b) fogyasztó által ismert, biztosított kiszolgálási politika, c) rendszerrugalmasság, d) menedzsmentszolgáltatások 2. Tranzakció alatti elemek: a) készlethiány, b) rendelési információ, c) rendelési ciklusidı elemek, d) pontos szállítás, e) rendelési kényelem, f) termékhelyettesítés. 3. Tranzakció utáni elemek: a) garancia, javítás, módosítás, alkatrészek biztosítása, b) termékazonosítás, c) fogyasztói reklamáció kezelése, d) termék ideiglenes cseréje. Amennyiben összevetjük a Christoper-Peck és a LaLonde-Zinszer féle felosztást nyilvánvalóvá válik, hogy melyek azok az elemek, amelyeket másként értékelnek a szervezetek, illetve a fogyasztók. Továbbá melyek azok az elemek, amelyek tekintetében eltérés mutatkozik a két lista között. A tranzakció elıtti elemeket tekintve mindkét fél számára egyaránt fontos az ügyfélszolgálati szabályzat, annak külsı és belsı kommunikációja és betartása, illetve a rendszerrugalmasság. Ebben a csoportban a legnagyobb szemléletbeli eltérés a szervezeti felépítés fontosságában mutatkozik. A szervezet számára vezetési és szervezési szempontból ugyan fontos az ügyfélszolgálati szervezet és a hozzátartozó hatáskörök definiálása, ugyanakkor az ügyfeleket ez nem érdekli, az egyetlen dolog, amire ezzel a szervezeti egységgel kapcsolatban koncentrálnak az a szervezeti egység vagy funkció léte és az általa elérhetı menedzsmentszolgáltatások. Ebbıl kifolyólag a szervezetek az ügyfélszolgálati részlegek megszervezése során nem indulhatnak ki pusztán a szervezeti és vezetési célokból, figyelembe kell venniük a fogyasztók ide vágó elképzeléseit, elvárásait is. A tranzakció alatti elemek esetében azt tapasztalhatjuk, hogy mindkét fél a készlet- és raktárgazdálkodásra összpontosít, igaz ugyan, 4

Komáromi Nándor: Marketing-logisztika, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006., 117.o.

- 184 -


TPF

hogy a szervezet a vevıorientáció mellett egyéb gazdasági szempontok teljesülését is elvárja. Ilyenek lehetnek a készletek forgási sebessége, a raktárkihasználtság, a raktárkészlet nagysága, stb. A fogyasztó ezzel szemben alapvetıen az ıket érintı összetevıket tekintik fontosnak, amik az idıbeni, rendelés szerinti és hibátlan szállításokban realizálódnak. A vállalatoknak tehát a tranzakció alatti folyamatok megszervezése során nem lehet kizárólag gazdaságossági érveket figyelembe vennie a rendszer kialakítása során, mivel ez esetben a rendszer bár gazdasági szempontból hatékonyan lesz üzemeltethetı, de a fogyasztókat nem teszi elégedetté, akik így elıbb-utóbb el fognak pártolni a cégtıl. Másképpen megfogalmazva ezt úgy is tekinthetjük, hogy a vállalatoknak olyan – gazdaságilag talán nem racionális – logisztikai és egyéb költségeket is vállalniuk kell, amiket a fogyasztók fontosnak tartanak. A tranzakció utáni elemek tekintetében kísértetiesen hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az itt felmerülı költségek sok esetben pusztán gazdaságossági szemszögbıl vizsgálva még indokolatlanabbnak tőnhetnek a vállalat számára, ugyanakkor a fogyasztók számára mégis kiemelt fontossággal bírhatnak. II.

A vevıkiszolgálás logisztikai aspektusai

A vevıkiszolgálás logisztikai megközelítését jól reprezentálja Szegedi Zoltán által hangsúlyozott álláspont, miszerint „a vevıkiszolgálás közgazdasági szempontból a logisztikai rendszer kimenete (termék), ugyanakkor a vállalat marketingmixének, disztribúciós („hely”) komponensének is része.” Avagy másképpen fogalmazva „olyan eszköz, mellyel a vállalatok megkísérlik megkülönböztetni a termékeiket, megtartani vásárlóikat, növelni a forgalmukat és emelni profitjukat.” Ezen definícióban úgy gondolom fontos elem, hogy a fogyasztói igények minél teljesebb kielégítése mellett megjeleni az az érvrendszer is, miszerint a termékhez kapcsolt szolgáltatások versenytényezıvé válnak, hiszen képesek ezáltal megkülönböztetni a terméket a konkurenciától, megtartani és növelni a forgalmat. E mögött az a mechanizmus húzódik meg, hogy a termékhez kapcsolt szolgáltatások menedzselése javíthatja a termék érték/hasznosság arányát, ezáltal kedvezı és valóban megkülönböztetı versenypozíciót eredményezve. Szegedi Zoltán ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy „a vevıkiszolgálás kereskedelmi és logisztikai vetületeinek elhatárolása nehéz feladat, s általában nem is célszerő.”5 A vevıkiszolgálás értelmezése vállalatról vállalatra változhat, sıt mint láttuk a vállalatok és fogyasztóik sem mindig feltétlenül ugyanúgy értelmezik azt. A logisztikai megközelítés szerint a vevıszolgálat három, egymásra épülı szintbıl áll: 1. Vevıszolgálat – ez a legszőkebb értelmezés, általában kizárólag ügyfélpanasz kezelést jelent a gyakorlatban; 2. Vevı kiszolgálási teljesítmény mérı- és mutatószámok rendszere – ez esetben alapelv, hogy a merıszámrendszer nem csak a kiszolgálás színvonalát méri, hanem azon keresztül minısíti a vállalat teljesítményét is; 3. Vevı kiszolgálási vállalati politikai (filozófia) – ez a legkiterjedtebb értelmezés, amikor is a vevıkiszolgálás beépül a vállalat szervezeti kultúrájába és minden dolgozó ennek megvalósításáért (is) dolgozik. Fontos felhívnunk a figyelmet arra, hogy a logisztika a három elemet együtt, egymásra épülve kezeli. Logisztikai szempontból nem elfogadható csak a harmadik elemre koncentrálni, mivel az elmélet felfogása szerint az elsı két elem nélkül a harmadiknak nincs alapja, értelme.

5

Szegedi Zoltán – Prezenszki József: Logisztika-menedzsment, Kossuth Kiadó, 2003., 60.o.

- 185 -



A tranzakcióhoz viszonyított szolgáltatási elméletek elkülönítése logisztikai területen is elfogadott felosztás. Esetükben az egyes csoportok tartalma a következı: 1. Vásárlást megelızı elemek: a) A vevı kiszolgálási politika kidolgozása b) A hiánycikkek aránya c) A szervezeti felépítés d) A rendszer rugalmassága e) Vásárlói tájékoztatók szervezése 2. Vásárláshoz kapcsolódó elemek a) Megrendelési információképesség, a vevı gyors és pontos tájékoztatása b) A megrendelési ciklusidı c) A szállítások gyorsítása, egyes vásárlói szegmensek kiemelése d) A rendszer pontossága e) A megrendelési kényelem f) Termékhelyettesítés 3. Vásárlást követı elemek a) Beállítás, jótállás, módosítások, javítások, alkatrészek b) Termékkövetés c) Vásárlói követelések, panaszok és visszatérítések Mint látjuk a gondolatmenet hasonló a marketing esetén tapasztalt felosztás esetén, de ebben az esetben a logisztikai célok szemszögébıl kerültek értékelésre a tranzakció elıtt, alatt és után zajló folyamatok. A logisztikai menedzsment hangsúlyozza, hogy a domináns vevı kiszolgálási elemek logisztikai természetőek! Ennek ellenére úgy gondolom, ez ennyire nem lehet egyértelmő kijelentés. A fenti felosztásban például a vásárláshoz kapcsolódó elemek között került feltüntetésre egyes vásárlói szegmentumok kiemelése. A szegmentálás, célpiac kiválasztás és pozícionálás ugyanakkor egyértelmően marketing folyamat, a fogyasztói csoportok kijelölés, lehatárolása nem lehet a logisztikai mőködési területe. Továbbá az is hiba lenne, ha a logisztika – önhatalmúlag függetlenítve magát a marketing által meghatározott szegmentumoktól – saját megrendelési, forgalmi adatai alapján újraszegmentálná a piacot. Az újbóli felosztás logisztikai szempontból ugyan lehet, hogy indokolható lenne, de nem érvényesülnének a marketing célok, amik pedig a vállalati célok legörgetéseiként értelmezhetıek. Amenynyiben a logisztika mégis belesodródik ebbe a hibába azt egyértelmően logisztikai rövidlátásnak tekinthetjük. Hasonló a helyzet a megrendelési kényelemmel is. A marketing fogyasztó központú felfogása szerint a marketing mix már nem 4P hanem 4C, ahol a „place” az értékesítés helye a fogyasztó szempontjából „convenience”, azaz kényelem. tehát nem a számunkra - 186 -


TPF

kedvezı és költséghatékony disztribúció a lényeges, hanem a fogyasztó számára kényelmes megrendelés, igénybe vétel. Mindezeken túl a termékhelyettesítés is értelmezhetı marketing szempontból. Amennyiben a vásárló elfogadja az eltérı méretet, kiszerelést, termékváltozatot az a vállalat számára jó, hiszen a profitot sikerült a cég kasszájába mégiscsak beletenni, azonban ez marketing szempontból termékkannibalizmus, amirıl a logisztika ismételten nem hozhat csak saját hatáskörben döntéseket, mivel veszélyeztetheti a marketing, és ezáltal a vállalati, stratégiai célok teljesülését. Továbbá a termékkövetés és a vevıi panaszok felfoghatók marketingkutatási információforrásokként is, ami egyrészt elengedhetetlen a tervezéshez, illetve ugyanezen elemek a kapcsolati marketing kiinduló pontjainak is tekintendık egyben, ami képes a vállalat és a fogyasztók egymáshoz való viszonyát hosszú távon harmonizálni. Véleményem szerint ezek is a logisztikán túlmutató elemek, részfolyamatok. Összegzés A vevıszolgálat és a vevıkiszolgálás marketing és logisztikai megközelítésének öszszehasonlítása után kijelenthetjük, hogy a két terület hasonlóképpen gondolkodik a vevık igényeit kielégítı szolgáltatásokról. Szemléletük azonosságait jól igazolja, hogy a tranzakció idejéhez viszonyított csoportosítási módszert egyaránt használják, igaz abban eltérések is felfedezhetık. Az eltérések oka abban keresendı, hogy mindkét terület a saját szempontrendszerét tekinti elsıdlegesnek, viszont fontos hangsúlyozni, hogy a marketing elismeri a logisztika fontosságát és ez fordítva is igaz. A két felfogás közötti leglényegesebb különbség az, hogy a logisztika a vevıkiszolgálást egy kiterjesztett értelemben használja, aminek a vevıszolgálat csak az elsı, de egyben bázisnak tekinthetı eleme. Marketing szempontból a vevıszolgálaton többet értenek, esetükben ez nem csak a panaszszituáció menedzsmentet jelöli, annál tágabb fogalomként kezelik, esetenként a teljes kérdéskört lefedve. A különbségek ellenére örvendetes jelenség, hogy a két felfogás alapvonalaiban megegyezik, ami talán garancia lehet arra, hogy az egyes területek együttmőködjenek és ne egymás ellen dolgozzanak. Ha ráadásul együttmőködésüket nem feledve, figyelembe veszik a fogyasztó érdekeit is, akkor a vevıkiszolgálás végeredménye mindenképpen egy értékesebb hozzáadott tartalommá válhat. Ennek egyetlen feltétele az, hogy a vevıorientációt ne csak mint jelmondatot szajkózzák a cégek, és a fogyasztói igényeket ne a saját elképzeléseik alapján fogalmazzák meg, hanem valóban támaszkodjanak a fogyasztókra, vonják be ıket a vállalati folyamatok tervezésébe is. Ezt a gondolatot jól reprezentálja, hogy a már említett 4C koncepcióban a promóciót (marketing kommunikációt, ami egyirányú!) felváltja a valódi (kétirányú) kommunikáció, ahol a fogyasztó valóban képes hallatni a hangját a gyárkapun belül is.

- 187 -



Irodalomjegyzék Veres Zoltán: Szolgáltatásmarketing, Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1998. Heidrich Balázs: Szolgáltatás menedzsment, Human Telex Consulting, Budapest, 2006. Komáromi Nándor: Marketing-logisztika, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. Szegedi Zoltán – Prezenszki József: Logisztika-menedzsment, Kossuth Kiadó, 2003. Horváth Attila: Vélemény Szabó Mihály "Új sztártudomány a "logisztika" címő cikkéhez, Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Tudományos Lapja. Budapest, 4. évfolyam 2000/2. szám.

- 188 -


TPF

AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS SZEREPE A JOGNYILATKOZATOK HITELESÍTÉSÉBEN Dr. Kohány András fıiskolai adjunktus, Tomori Pál Fıiskola Az egyre gyorsuló világ, a kialakuló információs társadalom, a növekvı elektronikus infrastruktúra, az Interneten kínált egyre több szolgáltatás számos országban felvetette annak a sürgetı igényét, hogy polgári jogi ügyletekben a felek, az állampolgár és a közigazgatás viszonyában pedig az ügyfél és a hatóság jognyilatkozataikat elektronikus formában is megtehessék. Ez a lehetıség növelheti a jogügyletek megkötésének, lebonyolításának sebességét, jelentısen megkönnyítheti az ügyfél dolgát az államigazgatási eljárásokban, minthogy nem igényel személyes jelenlétet a jognyilatkozat megtétele, az eljárás megindítása, vagy a különbözı eljárási cselekmények megtétele. Ugyanakkor azonban az elektronikus okirati forma csak korlátok között értelmezhetı, hiszen – természeténél fogva – nem minden jogviszony alkalmas arra, hogy kizárólag elektronikus formában jöjjön létre. A másik korlátot pedig az jelenti, hogy az elektronikus okirat kizárólag elektronikus formában létezhet, kizárólag ebben a formában főzıdhetnek hozzá joghatások, kinyomtatva nem, hiszen az elektronikus aláírás kinyomtatott formában nem tudja garantálni a papír alapú okiratok formai jegyeit.

1. ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS – ÜGYFÉLKAPU-RENDSZER A papír alapú rendszerekben az aláírásnak, vagy az aláírás elismerésének, illetve az okiratok ellenjegyzésének (hitelesítésének) kulcsfontosságú szerepe van abból a szempontból, hogy hozzá a hitelesség törvényi vélelme kapcsolódik, vagyis aki a jogszabályoknak megfelelıen elkészített egy okiratot és azt megfelelıen aláírta, annak az akarata – az ellenkezı bizonyításáig – megegyezik az okiratban foglaltakkal1. Ha az írott okiraton valaki az aláírás után változtatást eszközöl, azt nagyon nehéz úgy megtenni, hogy a változtatás ténye elsı ránézésre ne tőnjön ki (áthúzás, újabb mondatok beírása, kifestés, átírás, stb.). Az elektronikus rendszerekben azonban a szöveg utólagos megváltoztatása nem ütközik nehézségekbe2. Ezért az okiratként elfogadott elektronikus iratot olyan technológiával kell elıállítani, amely mőszakilag is garantálja, hogy az aláírás utáni változtatások felismerhetık, egyértelmően azonosítja az aláíró személyét, valamint elegendı garanciát nyújt az aláíró személyének azonosítására is. Az elektronikus okiratoknak tehát a dokumentum technológiai és jogi védelmére egyaránt megoldást kell kínálniuk. A jogi védelem eszköze az elektronikus okirat egyenrangúnak – vagy közel egyenrangúnak – való elismerése a hagyományos okirattal. Ami pedig a technológiai védelmet illeti, arra két megoldást is találunk. Az egyik az elektronikus aláírás, ahol a technológiai biztonságot (hamisíthatatlanságot) a kriptográfia adta lehetıségek garantálják. Ez azt jelenti, hogy az elektronikusan aláírt dokumentum utólagos módosításainak megállapíthatóságát maga a technológia garantálja. Az aláíró azonosíthatóságához, azaz a hitelesség egyértelmő megállapításához azonban a technológia nyújtotta adatbiztonságon túl a jognyilatkozatot tevı és a címzett között elhelyezkedı tanúsító szervezet, az ún. hitelesítés-szolgáltató is szükséges. A másik technológiai alapú védelmet nem az elektronikus aláírásban kell keresnünk, hanem az ún. ügyfélkapu-rendszerben. Itt tulajdonképpen olyan elektronikus okiratok elıállítására van lehetıség, amelyeken nem szerepel elektronikus aláírás. Az ügyfélkapu-rendszer mőkö1

Lásd: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 196. §-át Vegyük például a forgalomban lévı szövegszerkesztı szoftverek erre vonatkozó funkcióit: szöveg beszúrása, felülírása, áthelyezése, elrejtése, zárolása, stb.

2

- 189 -

Az elektronikus aláírás szerepe a jognyilatkozatok hitelesítésében

Dr. Kohány András

déséhez internet-hozzáférés szükséges. Mőködési elvét olyan felhasználói fiókok (ügyfél fiókok) kialakítása jelenti, amelyeket jelszóval látnak el. (Ez nagyon hasonlít a levelezı rendszerek jelszóval védett postafiókjaihoz.) Az ügyfél a felhasználói név és a jelszó megadásával azonosítja magát, tehát megállapítható, vagy legalábbis vélelmezhetı, hogy az adott ügyfél fiókban lévı összes jognyilatkozatot ki tette (hitelesség). Mivel a jognyilatkozatok készítıje a felhasználói név és a jelszó megadásával egyértelmően azonosítható, ezeket a jognyilatkozatokat az ellenkezı bizonyításáig hitelesnek ismerik el. Ebben a rendszerben az elektronikus dokumentum integritásának védelmét közvetlen technológia (pl. kriptográfiai megoldás) nem garantálja, azt – közvetetten – magának az ügyfélkapunak a szolgáltató által biztosított védelme látja el. Ilyen ügyfélkapu-rendszerek mőködnek például bankok internetes honlapjain (folyószámla feletti rendelkezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok), illetve a közigazgatásban (Kormányzati Portál, www.magyarorszag.hu). Az ügyfélkapu-rendszer és az elektronikus aláírás közötti további különbségként említhetjük meg azt, hogy az elıbbi igénybevétele ingyenes, míg az utóbbiért fizetni kell. Az ügyfélkapurendszer nem igényel idırıl idıre újabb regisztrációkat, szemben az elektronikus aláírással, ahol a biztonságot garantáló technika avulása okán az aláírás-létrehozó adatot újra és újra meg kell újítani, meg kell vásárolni (minısített elektronikus aláírás esetén évente) és ugyanezen okból a már létrejött elektronikus okiratokat archiválni kell (egyre magasabb biztonságot garantáló elektronikus aláírással ellátni).

2. HAGYOMÁNYOS ALÁÍRÁS – ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS A hagyományos aláírás három dimenziós, azaz megfogható: a toll által a papíron hagyott nyomnak három kiterjedése van és maga az okirat is megfogható (az okiratot hordozó papír összegyőrhetı). Az elektronikus aláírás nem megfogható (adat), kiterjedése tehát nincs, logikai létezı. Megjelenési formáját tekintve a számítógép memóriájában bináris kód, mágneses adathordozón mágnesjel, optikai adathordozón optikai jel. A megjelenési formából adódik az a különbség is, hogy a hagyományos aláírással ellátott, papír alapú okiratnak csak a papír alapú formája, valamint a jogszabályban megállapított módszerrel digitalizált formája hiteles (ez utóbbi nem az egyszerő szkennelés!) Az elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirathoz csak elektronikus formában főzıdnek joghatások, annak kinyomtatott formája nem hiteles. A hagyományos aláírás kézjegy: fontos jellemzıje, hogy személyenként különbözı, de az aláírást az aláíró lelkiállapota is nagyban befolyásolhatja. Az elektronikus aláírás viszont személyenként és dokumentumonként különbözı: személyenként azért, mert a hitelesítésszolgáltatónak garantálnia kell, hogy nem állít elı két egyforma aláírás-létrehozó, illetve aláírás-ellenırzı adatot, dokumentumonként pedig azért különbözı az elektronikus aláírás, mert az magából a dokumentumból, kriptográfiai eljárással keletkezik, tehát ugyanaz a személy ugyanazzal az aláírás-létrehozó adattal két különbözı dokumentumból csak két különbözı elektronikus aláírást képes elıállítani, amelyek viszont ugyanazzal az aláírás-ellenırzı adattal ellenırizhetıek. A hagyományos aláírást a jogalkotó hitelesítı és bizonyító erıvel ruházza fel, azaz a szabályszerően elıállított papír alapú okirathoz – pontosabban a benne foglalt jognyilatkozathoz – joghatások főzıdnek. E joghatások, mivel a papír alapú okirat eszközrendszere (toll és papír) különösebb technológiai biztonságot nem nyújt, jogszabályi vélelemként fogalmazódnak meg, vagyis – az alkalmazott technológia fogyatékosságaiból következıen – bizonyítani lehet, hogy nem az aláíró írta alá, nem azt írta alá, stb. (ún. akarathibák). Az elektronikus aláírásnál azonban más a helyzet: a joghatás kiváltására alkalmasság itt nemcsak jogszabályi vélelem kérdése, hanem adatbiztonsági kérdés is. Azaz a letagadhatatlanságot (amelynek jogi megfelelıje a - 190 -


TPF

hitelesség) és a hamisíthatatlanságot (azt, hogy a dokumentum tartalmán az aláírás után történt változtatások meglátszanak) maga a technológia garantálja. A hagyományos aláírás, mivel formája függ az ember személyétıl és lelkiállapotától, valamint a tanult és rögzült eljárásoktól és az ember fiziológiájától egyaránt, felfogható egyfajta biometriai azonosítóként. Ebbıl következıen – ha az aláírást nem hamisítják – az okirat hitelesítésekor a személyes jelenlét elkerülhetetlen (vagy különbözı eljárásokkal, más hitelességet biztosító formákkal kiváltható, lásd például a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 196. §-át). Ez a személyesség az okiratok hitelesítésekor évszázadok óta és évszázadok alatt rögzült gyakorlatot takar. Az okiratok hitelesítésének másik formája a személyességen kívül a római társadalom által alkalmazott „pecsételés kultúrája”, ahol az okirat hitelességét a hitelesítı birtokában lévı eszköz (a pecsét) megfelelı alkalmazása garantálta. Ennek nyomai a római kortól napjainkig végigkövethetık, de azonnal hozzá kell tenni azt, hogy a bélyegzı ma már az okiratokon (fıleg az állami szervek által kiállított okiratokon) érvényességi kellék lehet ugyan, de önmagában a bélyegzéshez a hitelesség joghatása nem főzıdik. Az elektronikus aláírás az aláírás személyességétıl eltérıen az utóbbi, az aláíró birtokában lévı eszközzel történı hitelesítéshez áll közelebb, azaz az elektronikus aláírás mint jogintézmény az évszázadok alatt rögzült „személyesség technikájával” szakított. Maga az elektronikus aláírás ugyanis csak köthetı az ember személyéhez (a hitelesítés-szolgáltató adatbázisában az aláíróhoz van rendelve az aláírás-létrehozó adat), de nem biometriai azonosító. Az aláíráslétrehozó eszközzel szemben (amelyen az aláírás-létrehozó adat van) fı követelmény a birtokolhatóság. Az aláírás-létrehozó eszköz jelszóval védett, de biometriai azonosítóval (pl. ujjlenyomat, hangazonosítás, stb.) nem, sıt, ilyen azonosítót a hitelesítés-szolgáltató a jelenlegi szabályok szerint nem is tárolhat. Mivel az aláírás-létrehozó eszköz birtokolható, ezért másnak önként átadható (és a jelszó is megmondható). És lássuk be, nagy különbség van aközött, hogy „az okiratot aláírásommal hitelesítem” és aközött, hogy „itt az eszköz, írd alá helyettem”…

3. AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS FOGALMA Az elektronikus aláírás elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumhoz azonosítás céljából logikailag hozzárendelt vagy azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adat. Az elektronikus aláírás fogalma igen tág. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy olyan technológiafüggetlen adat, vagy dokumentum, amely – az alig valószínőtıl a teljes bizonyosságig – utal legalább az aláíró személyére, de sok esetben a dokumentum tartalmára is, és az elektronikusan elıállított adathalmazhoz (pl. elektronikus formában létezı film, zenemő, kép, szöveg, stb.) logikailag hozzá van rendelve és azzal elválaszthatatlanul össze van kapcsolva3. Az alábbiakban sorra veszem az elektronikus aláírás fogalma alá tartozó módszereket. 3.1. EGYSZERŐ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSOK4

Az ebbe a kategóriába tartozó elektronikus aláírások semmiféle technológiai biztonságot nem nyújtanak, az aláíró személyét csak alig valószínősítik, a dokumentum tartalmára pedig egyáltalán nem utalnak. Mondhatnánk azt is, hogy ezek az adatok a szó szoros értelmében véve „elektronikusak” és „aláírások”. Itt kell mindenek elıtt megemlíteni azt a formát, amikor valaki egy elektronikus dokumentum végére (szöveg végére, kép alá, stb.) beírja (begépeli) a saját nevét. Ezzel ponto3

A fogalom-meghatározásnál az Európai Parlament és a Tanács az elektronikus aláírásról szóló 1999/93/EK irányelvének 2. Cikk 1. pontjára, valamint az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 2. § 6. pontjára támaszkodtam. 4 A megnevezésben az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény általános indokolásának szóhasználatát vettem át.

- 191 -


Dr. Kohány András

san egyenértékő az a módszer, amikor valaki az aláírását scannerrel digitalizálja és ezt helyezi el a dokumentum végén, vagy más személyazonosításra alkalmas azonosítót ad meg (személyi szám, adószám, TAJ szám, személyi igazolvány szám, stb). Mint láthatjuk, ezek az adatok megfelelnek a fenti fogalomnak, hiszen elektronikusak is, aláírások is, a dokumentummal össze vannak kapcsolva. Mindezek ellenére sem azonosítják egyértelmően az aláírót, hiszen – még akkor is, ha egy országos adatbázisban egyedi azonosítóként jelennek meg – az adatot bárki odaírhatja. Ráadásul ezek az aláírások egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy egyértelmően megállapítható legyen belılük a dokumentum aláírás utáni esetleges megváltoztatása. Az így aláírt dokumentumok bizonyító ereje igen csekély: bár a magyar szabályozás szerint – összhangban az Európai Parlament és a Tanács elektronikus aláírásról szóló 1999/93/EK irányelvével – bírósági, vagy államigazgatási eljárásban bizonyítékként való elfogadásukat megtagadni nem lehet azon az alapon, hogy kizárólag elektronikus formában léteznek, hitelességük, bizonyító erejük – pontosabban az alkalmazott módszer joghatás kiváltására alkalmassága – mégis mindig mérlegelés tárgyát képezi. Azonban van egy kivétel: ha az azonosíthatóságot és az adatbiztonságot a már említett ügyfélkapu-rendszer biztosítja, akkor az egyszerő elektronikus aláíráshoz is főzıdhetnek joghatások. 3.2. A TECHNOLÓGIAI BIZTONSÁGOT IS GARANTÁLÓ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSOK

Ebbe a kategóriába a kriptográfiai módszerrel digitális jelsorozatot elıállító elektronikus aláírások tartoznak. Ezek az aláírások úgy mőködnek, hogy a dokumentumot egy algoritmus segítségével (ún. titkosító kulccsal) titkosítják. Az így elıállott jelsorozatot nevezzük – szőkebb értelemben véve – elektronikus aláírásnak, amelyet azután a dokumentumhoz csatolnak. Ez a jelsorozat (adat) egyedi, alkalmas arra, hogy – a visszafejtés után – az aláírás utáni változtatásokat kimutassa, hiszen a dokumentum aláírás pillanatában létezı tartalmából keletkezik. Ezek az elektronikus aláírások tehát alkalmasak a dokumentum sérthetetlenségének (integritásának) garantálására azzal, hogy az aláírás visszafejtésekor – amivel a dokumentum aláíráskori tartalmához jutunk – kiderül, hogy módosították-e az aláírás óta. Az elektronikus aláírás a nyilvános kulcsú kriptográfián alapul, amelynek alapelve az, hogy ha valaki üzenetet akar írni a címzettnek, akkor fogja a címzett nyilvános, mindenki által megismerhetı kulcsát és titkosítja vele az üzenetet. Az így titkosított üzenet egy másik nyilvános kulccsal nem fejthetı meg, tehát titkossága kellıen biztosított. Az üzenet csak a címzett birtokában lévı és titokban tartott titkos kulccsal (vagy másnéven magánkulccsal) fejthetı meg. Ez az eljárás a következıket garantálja: • ha az üzenetet a nyilvános kulccsal titkosították, akkor az csak a titkos kulccsal fejthetı meg; •

ha a címzett a saját titkos kulcsával meg tud fejteni egy üzenetet, akkor biztos lehet benne, hogy az neki szól, hiszen csak a titkos kulcshoz tartozó nyilvános kulccsal rejtjelezhették.

Az elektronikus aláírás alkalmazása során a nyilvános kulcsú kriptográfia elvét megfordítják: az üzenetet a titkos kulccsal rejtjelzik és a bárki által megismerhetı nyilvános kulccsal fejtik meg.

- 192 -


TPF

Feladó

Címzett

Nyílt üzenet

Titkosított üzenet

titkos kulcs

nyilvános kulcs

küldés

Titkosított üzenet

Nyílt üzenet

Az elektronikus aláírás sémája

Ez az eljárás a következıket garantálja: •

ha az üzenetet a titkos kulccsal titkosították, akkor az csak a nyilvános kulccsal fejthetı meg (integritás)

•

ha a címzett a feladó nyilvános kulcsával meg tudja fejteni az üzenetet, akkor biztos lehet benne, hogy azt csak a feladó írhatta (hitelesség).

Az elvhez tartozó matematikai apparátus ugyanaz, mint amit már a nyilvános kulcsú kriptográfiáról szóló fejezetben ismertettem.

4. A NYILVÁNOS KULCSÚ INFRASTRUKTÚRA A nyilvános kulcsú infrastruktúra a nyilvános kulcsú kriptográfiához és az elektronikus aláíráshoz egyaránt kapcsolódó fogalom. Magában foglalja az ezek megvalósításához szükséges eszközök és intézmények hálózatát. A nyilvános kulcsú infrastruktúra egyik fı elve az, hogy a feladó és a címzett közé be kell iktatni egy harmadik személyt, akinek a feladata a nyilvános kulcsok tárolása és bárki számára hozzáférhetıvé tétele (Interneten). Mindkét megoldás esetén ezt a harmadik felet hitelesítésszolgáltatónak hívják. A nyilvános kulcsú kriptográfia esetén ún. köztiszteletre épülı hitelesítés-szolgáltatásról beszélhetünk. Ennek a lényege az, hogy a kulcspárt (magánkulcs – nyilvános kulcs) a felhasználó állítja elı, a hitelesítés-szolgáltató pedig tárolja a nyilvános kulcsokat, valamint a nyilvános kulcs tulajdonosának nevét, de azért, hogy az adott nyilvános kulcshoz valóban az adott személy tartozik-e, nem felel. Ebben a rendszerben egyes köztiszteletnek örvendı felhasználók saját titkos kulcsukkal aláírják egyes felhasználók nyilvános kulcsait, így tanúsítva ezzel a tárolt adatok valódiságát és a felhasználó kilétét. A feladónak ebben az esetben meg kell néznie, hogy az adott nyilvános kulcs alá van-e írva. Az aláírást ellenırizve megtudja, hogy ki az aláíró: az aláírás ellenırzése az aláírónak szintén a hitelesítés-szolgáltatónál tárolt nyilvános kulcsával történik. Ha az aláíróban megbízik, akkor az aláírt nyilvános kulccsal elküldi az üzenetet. E rendszerrel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy egyrészt kijátszható, másrészt a nyilvános kulcsok többsége nincs aláírva, tehát a köztisztelet magát a hitelesítés-szolgáltatót övezi, mert a felhasználók megbíznak a tárolt adatok valódiságában.

- 193 -


Dr. Kohány András

Az elektronikus aláírás esetén az ún. közbizalomra épülı, vagy más néven közhiteles hitelesítés-szolgáltatásról beszélhetünk. Ennek lényege az, hogy a hitelesítés-szolgáltató állítja elı az elektronikus aláírás létrehozó eszközöket, generálja a kulcspárt és a titkos kulcsot elhelyezi az eszközön. A nyilvános kulcsokat és a tulajdonos személyazonosító adatait közhiteles adatbázisban tárolja, amelynek létrehozásához jogosult az adatok felvételekor – a magyar törvény szerint – a szolgáltatást igénybe vevı személyi igazolványába is betekinteni és a személyazonosságot így ellenırizni. Az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot ellenırzı személy számára a hitelesítés-szolgáltató az aláíró személyazonosságát tanúsítvány formájában igazolja, amely tartalmazza az aláírás ellenırzéséhez szükséges nyilvános kulcsot is.

5. AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSRÓL SZÓLÓ 2001. ÉVI XXXV. TÖRVÉNY 5.1. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1999/93/EK IRÁNYELVE

1999. december 13-án az Európai Parlament és a Tanács irányelvet fogadott el az elektronikus aláírás szabályozásáról (a továbbiakban: irányelv). Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy legkésıbb 2001. július 19.-ig az irányelv rendelkezéseire figyelemmel szabályozzák az elektronikus aláírások használatát, vagy ha korábban már létezett tagállami szabályozás, akkor teremtsék meg az irányelv rendelkezései és a saját szabályozásuk közötti összhangot. Az irányelv célja, hogy egységes keretrendszert teremtsen az elektronikus aláírás használatához és a hitelesítés-szolgáltatásokhoz annak érdekében, hogy ezek megfelelıen mőködhessenek a belsı piacokon. Az irányelv ennek megfelelıen az elektronikus aláírás elıállítását és a hozzá kapcsolódó hitelesítés-szolgáltatást piaci alapokra helyezi. A magyar szabályozás is az irányelv szabályait követi, amely 2001. szeptember elsején lépett hatályba, ettıl az idıponttól tehát elvileg lehetséges jognyilatkozatok elektronikus formában való megtétele a polgári jogi és az államigazgatási jogviszonyokban egyaránt. A továbbiakban az elektronikus aláírásról szóló törvény által megteremtett intézményrendszert veszem vizsgálat alá úgy, hogy elıször az eddig elmondottak alapján felvázolom az elektronikus aláírás folyamatát, majd e folyamat egyes lépéseit azonosítom a törvény fogalmaival. 5.2. AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS FOLYAMATA ÉS ALAPFOGALMAI

Az elektronikus aláírás folyamata a következı lépésekbıl áll: 1. az aláíró elkészíti az elektronikus dokumentumot (pl. Wordben); 2. az aláíró egykulcsú algoritmus segítségével létrehozza a dokumentumból a (digitális) lenyomatot (ezt az aláírás-létrehozó eszköz végzi); 3. az aláíró a lenyomatot tovább titkosítja az aszimmetrikus algoritmus magánkulcsával, így jön létre az elektronikus aláírás (ezt az aláírás-létrehozó eszköz végzi); 4. az aláíró logikailag hozzárendeli, összekapcsolja dokumentumot az elektronikus aláírással (ezt az aláírás-létrehozó eszköz végzi); 5. az aláíró elküldi az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot a címzettnek (e-mailen, floppyn, stb.); 6. a címzett elvégzi az elektronikus aláírás ellenırzését: a. elıször letölti a feladó nyilvános kulcsát és azonosító adatait tartalmazó tanúsítványt a hitelesítés-szolgáltató honlapjáról, de az is lehet, hogy a szolgáltató e-mailen küldi meg a tanúsítványt (elsısorban minısített elektroni- 194 -


TPF

kus aláírás esetén), vagy a tanúsítvány már eleve hozzá van csatolva az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumhoz, b. a nyilvános kulcs segítségével az elektronikus aláírást visszafejti, ezzel a lenyomathoz jut (ezt az aláírás-létrehozó eszköz végzi); c. ha az elektronikus aláírás a nyilvános kulccsal visszafejthetı, akkor a címzett biztos lehet benne, hogy az elektronikus dokumentumot csak a nyilvános kulcshoz tartozó magánkulccsal írhatták, és a tanúsítvány alapján azonosíthatja az aláíró személyét is (ezek a hitelesség kritériumai); d. a címzett az elektronikus dokumentumból a szabványos egykulcsú algoritmus segítségével elıállítja a dokumentum lenyomatát (ezt az aláíráslétrehozó eszköz végzi); e. a két digitális lenyomat most már számról számra összehasonlítható, és ha a két számsor egyezik, akkor alaposan feltehetı, hogy az elektronikus dokumentum tartalma az aláírás óta nem változott (integritás). E folyamatot mutatja az alábbi ábra: Címzett: az aláírás ellenırzése

Aláíró elektronikus dokumentum

ha egyezik, akkor a dokumentum tartalma az aláírás óta nem változott meg

szabványos egykulcsú algoritmus titkosítás lenyomat (számsorozat) lenyomat

lenyomat

magánkulcs algoritmusa

összehasonlítás

titkosítás szabványos egykulcsú algoritmus

elektronikus aláírás

titkosítás logikai hozzárendelés, összekapcsolás

elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum

elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum elektronikus dokumentum

elektronikus dokumentum továbbítás



ha visszafejthetı, akkor csak a magánkulccsal írhatták alá

Az elektronikus aláírás folyamatábrája

- 195 -

Hitelesítésszolgáltató

visszafejtés tanúsítvány: nyilvános kulcs algoritmusa, aláíró azonosító adatai


Dr. Kohány András

5.3. AZ ALÁÍRÓ ÉS AZ ALÁÍRÁS-LÉTREHOZÓ ESZKÖZ

Az aláíró az a természetes személy, aki az aláírás-létrehozó eszközt birtokolja és a saját vagy más nevében aláírásra jogosult. Az aláíró az aláírás-létrehozó eszközt a hitelesítésszolgáltatótól vásárolja. Az eszközön a hitelesítés szolgáltató helyezi el az aláírás-létrehozó adatot (a magánkulcsot). Az aláírás-létrehozó eszköz olyan hardver, illetve szoftver eszköz, melynek segítségével az aláíró az aláírás-létrehozó adatok felhasználásával az elektronikus aláírást létrehozza. Az aláírás-létrehozó eszközzel szemben fokozott biztonságú elektronikus aláírás esetén további követelmény az, hogy kizárólag az aláíró befolyása alatt álljon. Ez nem jelent feltétlenül birtokolhatóságot, azaz nem jelenti az aláírás-létrehozó eszköz fizikai megjelenését: az eszköz ebben az esetben lehet olyan szoftver is, amely kizárólag az aláíró befolyása, irányítása alatt áll. Az aláírás-létrehozó eszköznek is elınye azonban a birtokolhatóság, a fizikai megjelenés: az ilyen eszköz fokozott biztonságú elektronikus aláírás esetén általában valamilyen memóriabıvítı (ún. token ring). Minısített elektronikus aláírást csak ún. biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel lehet elıállítani, amelynek legalább a következı követelményeknek kell megfelelnie: 1. az aláírás készítéséhez használt aláírás-létrehozó adat aláírónként biztosan mindig különbözik és titkossága kellıen biztosított; 2. az aktuálisan elérhetı technológiával kellı bizonyossággal garantálható, hogy az aláírás készítéséhez használt aláírás-létrehozó adat nem rekonstruálható; 3. az aktuálisan elérhetı technológiával kellı bizonyossággal garantálható az aláírás készítéséhez használt aláírás-létrehozó adat védelme; 4. az aktuálisan elérhetı technológiával kellı bizonyossággal garantálható, hogy az aláírás készítéséhez használt aláírás-létrehozó adat nem hamisítható; 5. az eszköznek nem szabad az aláírandó elektronikus dokumentumot az aláírás elhelyezéséhez szükséges mértéken felül módosítania; 6. az eszköz nem akadályozhatja meg azt, hogy az aláíró a dokumentumot az aláírási eljárás elıtt megjelenítse. A biztonságos aláírás-létrehozó eszköz általában jelszóval védett hardver (jelenleg Magyarországon kizárólag chipkártya). 5.4. AZ ELEKTRONIKUS DOKUMENTUM

Az elektronikus dokumentum elektronikus eszköz útján értelmezhetı adategyüttes. Nem fogalmi eleme tehát az elektronikus dokumentumnak, hogy azt csak személyi számítógép által legyen értelmezhetı, bár ma még az egyetlen eszköz, amellyel elektronikus aláírást lehet elıállítani, a személyi számítógép. Szintén nem fogalmi eleme az elektronikus dokumentumnak az, hogy szöveget tartalmazzon. Ebbıl következıen az elektronikus dokumentum, amely elektronikus aláírással ellátható nemcsak szöveg, hanem kép, hang, videó, stb. fájl is lehet. Ezek nemcsak személyi számítógéppel értelmezhetık, hanem például DVD lejátszóval, mobiltelefonnal, digitális kamerával, vagy fényképezıgéppel, stb., azonban elektronikus aláírással történı ellátásukhoz szükséges a számítógép.

- 196 -


TPF

5.5. A LENYOMAT

Az elektronikus dokumentumból az aláíró elıször egy egykulcsú (szimmetrikus) algoritmussal digitális lenyomatot készít, amely olyan meghatározott hosszúságú, az elektronikus dokumentumhoz rendelt bitsorozat, amelynek képzése során a használt lenyomatképzı eljárás a képzés idıpontjában teljesíti a következı feltételeket: 1. a képzett lenyomat egyértelmően származtatható az adott elektronikus dokumentumból; 2. a képzett lenyomatból nem lehetséges az elektronikus dokumentum tartalmának meghatározása vagy a tartalomra történı következtetés; 3. a képzett lenyomat alapján nem lehetséges olyan elektronikus dokumentum utólagos létrehozatala, amely ugyanazt a lenyomatot adná. A lenyomat elıállításához a leggyakrabban használt algoritmusok az MD5 és SHA-1. A használt egykulcsú algoritmus az aláírás-létrehozó eszközön található. Mindkét algoritmus nagyon fontos tulajdonsága az ún. lavinahatás, amely azt jelenti, hogy ha a titkosítandó dokumentumban 1 bitet megváltoztatunk, akkor a titkosított dokumentumban egynél több bit változik meg. 5.6. AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS LÉTREHOZÁSA

Az elektronikus aláírás létrehozása a lenyomatból az aláírás-létrehozó eszköz segítségével történik. Az aláírás-létrehozó eszközön a hitelesítés-szolgáltató elhelyezte az aszimmetrikus algoritmus magánkulcsát, amelyet a törvény aláírás-létrehozó adatnak nevez: olyan egyedi adat (jellemzıen kriptográfiai magánkulcs), melyet az aláíró az elektronikus aláírás létrehozásához használ. 5.7. AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS FAJTÁI

Az elektronikus aláírás fajtáit három, egyre szőkülı halmaz elemeiként ábrázolhatjuk: Egyszerő elektronikus aláírás

Fokozott biztonságú elektronikus aláírás

Minısített elektronikus aláírás

Az elektronikus aláírás fajtái

A kategóriák közül a legnagyobb az egyszerő elektronikus aláírás. Ebbe tágabb értelemben valamennyi elektronikus aláírás bele tartozik. Szőkebb értelemben csak azokat az elektronikus aláírásokat értjük alatta, amelyek nem fokozott biztonságúak és minısítettek. Ezek az elektronikus aláírások – amint arról már szóltunk – a szó szoros értelmében elektronikusak is és aláírások is. Az egyszerő elektronikus aláírás – pontosabban az ezzel ellátott dokumentum – ön- 197 -


Dr. Kohány András

magában joghatás kiváltására nem alkalmas, ahhoz egyéb technikai intézkedések szükségesek (az aláíró egyértelmő azonosíthatósága és a dokumentum integritásának védelme). E technikai többletintézkedéseket biztosítja a már említett ügyfélkapu rendszer, így teszi alkalmassá az egyszerő elektronikus aláírást is joghatás kiváltására. A második – az egyszerő elektronikus aláírásnál szőkebb – kategória a fokozott biztonságú elektronikus aláírás. Ez már önmagában is olyan adatbiztonsági intézkedéseket garantál, amely alkalmassá teszi joghatás kiváltását célzó jognyilatkozatok megtételére. A fokozott biztonságú elektronikus aláírásnak a következı követelményeknek kell megfelelnie: 1. alkalmas az aláíró azonosítására és egyedülállóan hozzá köthetı; 2. olyan eszközökkel hozták létre, amely kizárólag az aláíró befolyása alatt állnak; 3. dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden – az aláírás elhelyezését követıen a dokumentumon tett – módosítás érzékelhetı. Az elektronikus aláírások legszőkebb kategóriája a minısített elektronikus aláírás: olyan – fokozott biztonságú – elektronikus aláírás, amelyet az aláíró biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel hozott létre, és amelynek hitelesítése céljából minısített tanúsítványt bocsátottak ki. 5.8. AZ ELEKTRONIKUSAN ALÁÍRT ELEKTRONIKUS DOKUMENTUM

Az elektronikusan történı aláírás azt jelenti, hogy az elektronikus aláírás-létrehozó eszköz az elektronikus aláírást hozzárendeli, illetve logikailag hozzákapcsolja az elektronikus dokumentumhoz (adathoz). Az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum tehát tartalmazza az elektronikus dokumentum eredeti tartalmát és annak a magánkulccsal titkosított lenyomatát, azaz az elektronikus aláírást. 5.9. AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS ELLENİRZÉSE

Az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum aláíráskori, illetve ellenırzéskori tartalmának összevetése, továbbá az aláíró személyének azonosítása a dokumentumon szereplı, illetve a hitelesítés-szolgáltató által közzétett aláírás-ellenırzı adat, valamint a tanúsítvány felhasználásával. A tartalom összevetése – amint már említettem – az elektronikus aláírásból visszafejtett és az elektronikus dokumentumból elıállított lenyomat összehasonlításával történik. Az elektronikus aláírás visszafejtéséhez szükség van az aszimmetrikus algoritmus (RSA) nyilvános kulcsára, amit a törvény aláírás ellenırzı adatnak nevez: olyan egyedi adat (jellemzıen kriptográfiai nyilvános kulcs), melyet az elektronikusan aláírt dokumentumot megismerı személy az elektronikus aláírás ellenırzésére használ. Az aláírás-ellenırzı adatot fokozott biztonságú elektronikus aláírás esetén a hitelesítésszolgáltató által kiállított tanúsítvány, minısített elektronikus aláírás esetén pedig a minısített tanúsítvány tartalmazza. E tanúsítványok minden esetben a hitelesítés-szolgáltató elektronikus aláírásával ellátott elektronikus okiratok. A tanúsítvány a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott (elektronikus) igazolás, amely az aláírás-ellenırzı adatot egy meghatározott személyhez kapcsolja, és igazolja e személy személyazonosságát vagy valamely más tény fennállását, ideértve a hatósági (hivatali) jelleget. A minısített tanúsítvány a törvény mellékletében foglalt többletkövetelményeknek megfelelı olyan tanúsítvány, melyet minısített hitelesítés-szolgáltató bocsátott ki. A szolgáltató meghatározhatja a tanúsítvány felhasználásának tárgybeli, földrajzi vagy egyéb korlátait, illetve az - 198 -


TPF

egy alkalommal vállalható kötelezettség legmagasabb értékét. A törvény által elıírt többletkövetelmények a minısített tanúsítvány kötelezı tartalmi elemeit részletezik.

6. AZ ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁS JOGHATÁSAI A törvény alapelvi jelleggel mondja ki azt, hogy „elektronikus aláírás, illetve elektronikus dokumentum elfogadását - beleértve a bizonyítási eszközként történı alkalmazást - megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve a dokumentum elektronikus formában létezik”5. Ugyanakkor vannak olyan jogviszonyok, amelyekben e jogviszonyok természetébıl fakadóan elektronikus aláírást nem lehet használni. Olyan jogviszonyok ezek, amelyek hosszabb távra szólnak. (Az elektronikus aláírást, a folyamatos technikai változások miatt inkább a rövidebb távú, jogviszonyokban célszerő használni.) Így nem használható elektronikus aláírás: •

az öröklési jogviszonyokban (nem lehet például kizárólag elektronikus formában végrendelkezni, örökséget elfogadni, visszautasítani, stb.);

•

a családi jogi jogviszonyokban (tehát továbbra sem lehet például kizárólag elektronikus formában házasodni, örökbe fogadni, stb.).

Ami az elektronikus dokumentum elfogadását illeti, azt csak azért nem lehet megtagadni, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni, mert az aláírás, illetve a dokumentum elektronikus formában létezik. Meg lehet azonban tagadni az elfogadást és a joghatás kiváltására való alkalmasságot is kétségbe lehet vonni akkor, ha az aláírás elıállítására alkalmazott eljárás nem biztosítja azokat a technikai követelményeket, amelyeket a törvény elvár. Ilyen eset lehet például, ha az elektronikus dokumentumot – minden más technikai intézkedés nélkül – csak egyszerő elektronikus aláírással látták el. Az elektronikus dokumentumoknak különbözı elektronikus aláírással való hitelesítése a dokumentumnak más-más bizonyító erıt garantál. Ha jogszabály írásba foglalást ír elı, e követelménynek eleget tesz az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumba foglalás is, ha az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumot fokozott biztonságú elektronikus aláírással írják alá. Ha az elektronikus dokumentumot minısített elektronikus aláírással látják el, ahhoz egy törvényi vélelem kapcsolódik: ha az aláírás ellenırzésének eredményébıl más nem következik, vélelmezni kell, hogy a dokumentum tartalma az aláírás óta nem változott. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy e vélelem – az elektronikus dokumentum fogalmából következıen – nemcsak betőkkel kifejezett szövegre vonatkozik, hanem egyéb elektronikus dokumentumokra is (pl. kép, hang, videó, stb.) függetlenül attól, hogy jognyilatkozatot tartalmaznak-e vagy sem. Bár fentebb már említettem, de a teljesség kedvéért itt is meg kell jegyeznem, hogy elektronikus dokumentumot egyszerő elektronikus aláírással önmagában hitelesíteni nem lehet, mert ahhoz joghatások nem főzıdhetnek. Ahhoz, hogy joghatás kiváltására alkalmas legyen, szükséges az ügyfélkapu rendszer. Az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum kinyomtatott változatához nem főzıdnek joghatások.

5

3. § (1) bekezdés

- 199 -


Dr. Kohány András

Ha a papír alapú dokumentumról külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus másolatot készítenek, a másolatot tartalmazó elektronikus dokumentumhoz is főzıdnek a papíralapú dokumentumhoz jogszabály által főzött joghatások.

7. A HITELESÍTÉS-SZOLGÁLTATÁS A törvény – az irányelvnek megfelelıen – a feladó és a címzett közé beiktat egy harmadik személyt, az ún. hitelesítés-szolgáltatót. Ennek a szervezetnek az a feladata, hogy az elektronikus aláírás elıállítására alkalmas eszközöket árusítsa, az aláírás létrehozó adatot és ellenırzı adatot (kulcsokat) elıállítsa, a nyilvános kulcsot és a kulcspár tulajdonosának adatait ırizze és kérésre hozzáférhetıvé tegye. Az irányelv a hitelesítés-szolgáltatókat piaci elven szabályozza, vagyis nem engedi meg a tagállamoknak, hogy mőködésüket elızetes engedélyezési eljáráshoz kössék. Lehetıvé teszi azonban egy önkéntes minısítési eljárás bevezetését. Miután a törvény bevezet egyfajta minısítési eljárást, így a hitelesítés-szolgáltatóknak két fajtáját ismeri: az elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltatót és a minısített hitelesítésszolgáltatót. A hitelesítés-szolgáltatók a következı szolgáltatásokat nyújthatják: •

elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltatás, amelynek keretében a szolgáltató azonosítja az igénylı személyét, tanúsítványt bocsát ki, nyilvántartásokat vezet, fogadja a tanúsítványokkal kapcsolatos változások adatait, nyilvánosságra hozza a tanúsítványhoz tartozó szabályzatokat, az aláírás-ellenırzı adatokat és a tanúsítvány aktuális állapotára vonatkozó információkat;

•

idıbélyegzés, amely során a szolgáltató (nem az aláíró!) az elektronikus dokumentumhoz idıbélyegzıt kapcsol;

•

aláírás-létrehozó eszközön, vagy biztonságos aláírás-létrehozó eszközön aláíráslétrehozó adat elhelyezése;

•

elektronikus archiválás szolgáltatás.

Az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások nyújtásához a szolgáltató és a szolgáltatást igénybevevı között írásba foglalt szolgáltatási szerzıdésnek kell létrejönnie. A szolgáltatónak mindenki által megismerhetı szolgáltatási szabályzatot is kell készítenie. Elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltató az a belföldi lakóhelyő vagy belföldön tartózkodási hellyel rendelkezı természetes személy, illetve belföldi székhelyő (telephelyő) jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki, vagy ami legalább a fokozott biztonságú elektronikus aláíráshoz kapcsolódó hitelesítés szolgáltatást nyújtja. Nyújthat ezen kívül idıbélyegzést (de minısített idıbélyegzést nem!), valamint aláírás-létrehozó eszközön elhelyezhet aláírás-létrehozó adatot (ezzel csak fokozott biztonságú elektronikus aláírás hozható létre). E szolgáltatásokat összefoglaló néven fokozott biztonságú szolgáltatásoknak nevezzük. A hitelesítés-szolgáltató ezen szolgáltatások végzését tevékenysége megkezdését megelızıen legalább 30 nappal köteles bejelenteni a Hírközlési Fıfelügyeletnek, amely a szolgáltatót nyilvántartásba veszi. Így tehát a hitelesítés-szolgáltatás végzése elızetes engedélyezési eljáráshoz nem, csak bejelentési kötelezettséghez kötött. Minısített hitelesítés-szolgáltató az a belföldi lakóhelyő vagy belföldön tartózkodási hellyel rendelkezı természetes személy, illetve belföldi székhelyő (telephelyő) jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki, vagy ami legalább a fokozott biztonságú elektronikus aláíráshoz kapcsolódó hitelesítés szolgáltatást nyújtja, de jogosult a minısített elektronikus - 200 -


TPF

aláíráshoz kapcsolódó hitelesítés-szolgáltatás végzésére is. Nyújthat ezen kívül idıbélyegzést (minısített idıbélyegzést is!), valamint aláírás-létrehozó eszközön elhelyezhet aláíráslétrehozó adatot (ezzel csak fokozott biztonságú elektronikus aláírás hozható létre), illetve biztonságos aláírás-létrehozó eszközön elhelyezhet aláírás-létrehozó adatot (ezzel minısített elektronikus aláírás hozható létre). A minısített hitelesítés-szolgáltató legfıbb ismérve azonban az, hogy önként aláveti magát a Nemzeti Hírközlési Hatóság által lefolytatott minısítési eljárásnak, amelynek keretében a Hatóság a szolgáltatónál megvizsgálja: •

a technikai és egyéb mőködési, illetve személyi feltételek – így különösen a büntetlen elıélet és a szakképzettség – meglétét és folyamatos biztosítását;

•

a mőködés jogszabályoknak és a szolgáltatási szabályzatnak, továbbá az általános szerzıdési feltételeknek való megfelelését.

Ha a szolgáltató a követelményeknek megfelel, akkor a Hírközlési Hatóság mint minısített hitelesítés-szolgáltatót veszi nyilvántartásba. A minısített hitelesítés-szolgáltatóknak a következı követelményeknek kell megfelelniük: •

a természetes személy, illetıleg a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet vezetı tisztségviselıje, illetıleg vezetıje és alkalmazottai büntetlen elıéletőek;

•

a természetes személy, a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet vezetı tisztségviselıje, illetıleg vezetıje vagy alkalmazottja a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik;

•

rendelkezik a tevékenység biztonságos folytatásához szükséges, külön jogszabályban meghatározott pénzügyi háttérrel és felelısségbiztosítással.

A minısített hitelesítés-szolgáltatóknak ezen kívül a törvény 3. számú mellékletében meghatározott olyan elıírásoknak is meg kell felelniük, amelyek az „egyszerő” hitelesítésszolgáltatókra nézve nem kötelezıek. Így tehát nagyobb biztonságot jelent az állampolgárnak, ha egy minısített hitelesítés-szolgáltatóval köt szerzıdést, hiszen a minısített hitelesítésszolgáltatás egyfajta, a törvény által meghatározott és a Nemzeti Hírközlési Hatóság által folyamatosan ellenırzött magasabb nívót, biztonságosabb, megbízhatóbb szolgáltatást jelent6. 7.1. A KÜLFÖLDI HITELESÍTÉS-SZOLGÁLTATÓK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT TANÚSÍTVÁNYOK

Külföldi székhelyő, illetve lakóhelyő hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítványhoz a belföldi hitelesítés-szolgáltatók által kibocsátott tanúsítvány jogkövetkezményei főzıdnek, ha: •

nemzetközi szerzıdés így rendelkezik, vagy

•

belföldi székhelyő hitelesítés-szolgáltató felelısséget vállal a külföldi hitelesítésszolgáltató által kibocsátott tanúsítványokért, amelynek során a belföldi hitelesítésszolgáltató korlátozhatja a tanúsítvány felhasználásának tárgybeli, földrajzi, vagy egyéb felhasználását, illetve az egy alkalommal vállalható kötelezettség értékét,

•

a felelısségvállalás úgy is történhet, hogy a belföldi hitelesítés-szolgáltató tanúsítványt bocsát a külföldi hitelesítés-szolgáltató rendelkezésére (ezt nevezzük felülhi-

6

A Nemzeti Hírközlési Hatóság évente legalább egyszer helyszíni ellenırzést tart minden minısített hitelesítésszolgáltatónál és ha a szolgáltató nem felel meg a követelményeknek, bírságolhat is. Lásd bıvebben a törvény 20-23. §-it.

- 201 -


Dr. Kohány András

telesítésnek), melyet a külföldi hitelesítés-szolgáltató a saját maga által kibocsátott tanúsítványhoz csatolhat; •

a külföldi hitelesítés-szolgáltató székhelye, illetve lakóhelye az Európai Unió valamely tagállamában van.

7.2. A HITELESÍTÉS-SZOLGÁLTATÓK FELELİSSÉGE7

A hitelesítés-szolgáltató a vele szerzıdéses jogviszonyban nem álló harmadik személlyel szemben a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérıl szóló 1959. évi IV. törvény 339. §a szerint, az aláíróval szemben pedig a szerzıdésszegésért való felelısség szabályai szerint felelıs a minısített elektronikus aláírással vagy idıbélyegzıvel, illetve az ezzel ellátott elektronikus dokumentummal okozott kárért. Ha a hitelesítés-szolgáltató a tanúsítvány érvényességi körét, vagy az ügyleti értékhatárt korlátozta, az ezen korlátokat meghaladó ügyletekben kibocsátott és aláírt elektronikus dokumentumból származó követelésekért, illetve az így okozott kárért a hitelesítés-szolgáltató nem felel. Az aláírás belföldi székhelyő (lakóhelyő) felhasználójával szemben a külföldi hitelesítésszolgáltatóért felelısséget vállaló belföldi hitelesítés-szolgáltató a külföldi hitelesítésszolgáltatóval egyetemlegesen felelıs a minısített elektronikus aláírással okozott kárért.

7

15. §

- 202 -


TPF

Irodalomjegyzék Almási János: Elektronikus aláírás és társai, Sans Serif Bt., Budapest, 2002. Cormen, Thomas H.– Leiserson, Charles E.– Rivest, Ronald L.: Algoritmusok, Mőszaki Könyvkiadó, Budapest,2001. Hance, Olivier: Üzlet és jog az Interneten, Panem Kiadó és McGraw-Hill Company Europe Kiadó, Budapest, 1997. Horváth László, dr. Lukács György, dr. Tuzson Tibor, Vasvári György: Informatikai biztonsági rendszerek, BMF Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar, Budapest, 2001. Ködmön József: Kriptográfia, ComputerBooks Kiadó, Budapest, 1999/2000. Nagy Sándor: Elektronikus leveleink védelme. Titkosítás, digitális aláírás, szabványos tanúsítványok, ComputerBooks Kiadó, Budapest, 2005. Nagy Sándor: Útlevél a digitális világhoz. Nyilvános kulcsú tanúsítványok a gyakorlatban, ComputerBooks Kiadó, Budapest, 2005. Singh, Simon: Kódkönyv. A rejtjelzés és a rejtjelfejtés története, Park Könyvkiadó, Budapest, 2001. Virasztó Tamás: Titkosítás és adatrejtés. Biztonságos kommunikáció és algoritmikus adatvédelem, NetAcademia Kft, Budapest, 2004. 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról, törvény és indokolás Az Európai Parlament és a Tanács az elektronikus aláírásról szóló 1999/93/EK irányelve

- 203 -


TPF

AZ ELSZÁMOLÁSFORGALOM JELENE ÉS JÖVİJE Dr. Kovács Levente vezérigazgató-helyettes KDB Bank (Magyarország) Zrt., fıiskolai tanár, Tomori Pál Fıiskola Az elmúlt egy évben a világgazdasági válság hatásai miatt kevesebb figyelem jutott az Európai Unió egyik legfontosabb - hitelintézetekkel kapcsolatos - fejlıdésének nyomon követésére, nevezetesen a pénz és- elszámolásforgalom egységesítésére. Ez a folyamat alapjaiban rendezi át a teljes Eurós pénzforgalmat és tranzakciós piacot. A szabályozási és önszabályozási környezetek (pl. a közismert TARGET, STEP, SEPA és az EPC), a banki érdekérvényesítések és a hagyományok szövevénye miatt ez az egyik legizgalmasabb EU-s közösségi munka. A tanulmány részletesen mutatja be az elszámolásforgalom közelmúltbeli fejlıdését, jelenlegi helyzetét, a tranzakciós típusokat, az elszámolóházak tevékenységét, az integrációs folyamatokat és a lehetséges jövıbeli fejlıdési irányokat. A tanulmány az Európai Unió elszámolásforgalmi kihívásainak megválaszolásához, a folyamatok elemzése mellett, alapul vette az Amerikai Egyesült Államok pénzforgalmi fejlıdését is. A tanulmány az elszámolásforgalom alapjainak, mőködésének részletes bemutatásával és kihívásainak ismertetésével alap mő az e témakör iránt érdeklıdı közgazdászok számára.

Bevezetés Jelen dolgozat tárgya a bankok, illetve más pénzforgalmi szolgáltatók ügyfeleinek számlái közötti fizetésre szóló megbízások bankközi elszámolása és teljesítése érdekében kialakított elszámolási megoldások evolúciója, várható jövıbeni fejlıdése az EU-ban, illetve ezen belül is elsısorban az euró övezetben. Az írás fókuszában zömmel a pénzforgalmi szolgáltatók ügyfelei átutalási és beszedési megbízásainak elszámolása, és az erre szolgáló megoldások állnak. Ezek a megbízások felölelik a munkabérek, nyugdíjak, különféle járandóságok folyósítását, a vállalatok közötti szokásos kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó pénzforgalmat és a lakossági fogyasztáshoz kapcsolódó kifizetéseket. Bemutatjuk az átutalások és beszedések elszámolásának helyét a pénzforgalmi szolgáltatók, jellemzıen bankok, pénzügyi mőveletei között, valamint a létezı elszámolási módszereket, rendszereket. Elemezzük a rendszerek, és elszámolóházak fejlıdésének lehetséges irányát. Az egységes euró fizetési övezet (SEPA) megteremtésének követelménye új irányt ad az elszámolásforgalom számára is. A SEPA programban az elszámolási és teljesítési infrastruktúrától elválasztják a fizetési módokat, ami azt jelenti, hogy továbbiakban nem a nemzeti elszámolóház szabályzata határozza meg a fizetési módokat, hanem egységes euró fizetési módokat alakítanak ki, melyekhez az elszámolóházaknak kell alkalmazkodniuk. A SEPA elsı szakaszának fı célja a fizetési módok kialakítása, a késıbbi idıszakban irányul a figyelem az elszámolási rendszerek szükségszerőnek tekintett összeolvadására, új, egyszerőbb, és várhatóan hatékonyabb elszámolási kapcsolati hálózat kialakítására. Választ keresünk arra a kérdésre, hogy milyen infrastruktúrát, és klíringtagsági szerkezetet kell, illetve lehet kialakítani az európai piac terjedelmébıl következı méretgazdaságosság, valamint a liszaboni program versenyképességre és innovációra vonatkozó víziójának elérése érdekében. Kérdés, hogy a kívánatos állapotot képes-e a verseny önmagában létrehozni, vagy tudatos politikával kell elısegíteni a hatékony szerkezet kialakulását? Az elszámolási szolgál- 205 -

Az elszámolásforgalom jelene és jövıje

Dr. Kovács Levente

tatások iránti – a pénzügyi közvetítık által támasztott – kereslet a pénzügyi integráció miatt ugyanis megváltozik, és ehhez kínálati oldalon alkalmazkodni kell. Az elszámolóházak konszolidációjának perspektívája erısíti a piaci versenyt, és innovációs kényszer megjelenéséhez vezet. A pénzforgalom üzleti és mőszaki szabványosítása, a szabványok általános elterjedése, és az egységes pénz együttesen szintén az integráció és a konszolidáció végrehajtását segítik elı. Ezzel szemben a pénzforgalmi szolgáltatók - elsısorban bankok - körének nagysága és heterogenitása, az elszámolóházakat tulajdonló pénzintézetek sajátos helyi illetve összeurópai érdekei, és a piaci súrlódások miatt nem kézenfekvı, hogy a piaci folyamatok rövidtávon képesek kikényszeríteni a társadalmi költségek szempontjából kívánatosnak tőnı konszolidációt. Az elszámolásforgalmi megoldások fejlıdésének illetve fejlıdési irányának kijelölése közpolitikai feladat is. A szabályozók feladata az elszámolás oldaláról annak biztosítása, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása hatékony és biztonságos legyen, a pénzforgalmi szolgáltatók ügyfelei racionális választással a fizetési módszerek között ésszerő és célszerő arányokat alakítsanak ki, ami a készpénzforgalom visszaszorulását, és a hatékony fizetési megoldások széles körő alkalmazását eredményezi. Noha az elszámolásforgalom korszerősítése a bankrendszer egészének érdeke, az egyes bankok számára nem biztosít versenyelınyt a fejlesztés, ezért nincs közvetlen motivációja a hitelintézeteknek arra, hogy maguk kezdeményezzék, vagy tevékenyen támogassák az elszámolásforgalmi infrastruktúra fejlesztését. Ha létezne az Euró övezetben meghatározó piaci részesedéső bank vagy bankcsoport, akkor az ı sajátos érdekei akár gyors fejlesztést is eredményezhetnének. Az elszámolási megoldások változása a készpénz pénzforgalomban történı használatának visszaszorításán túl más eredményekkel is járhat. Az elszámolási rendszer kölcsönhatásban van a bankrendszer szerkezetével, a bankok közötti verseny élénkségével, a pénzügyi és mőködési kockázatok koncentrációjával. Az elszámolási infrastruktúrák széles körő hozzáférhetısége a bankok közötti versenyt erısíti, a belépési feltételek mégoly indokolt megnehezítése pedig a verseny és a hatékonyság ellen hat. Fennáll annak veszélye, hogy az elszámolásforgalom széles körben közvetített szolgáltatás lesz, és az elszámolási rendszerben közvetlenül résztvevı néhány nagyobb hitelintézet kulcsszerepre tesz szert, ami a kis- és középbankok számára egyenlıtlen versenyfeltételeket jelent. A verseny korlátozását eredményezi, ha a nagybankok oligopolisztikus árazással magasan tarthatják az elszámolásforgalom költségét a kisebb bankok, illetve közvetve ezen bankok ügyfelei számára, és ezzel versenyelınyt szereznek, vagy még inkább, extraprofithoz jutnak.

A nagytömegő ügyfél fizetési megbízások elhelyezése a bankmőveletek között A pénzügyi közvetítırendszer mőködésének alapvetı jellegzetessége pénzügyi mőveletek, vagy ügyletek lebonyolítása. A hitel, betét, pénzügyi eszközökkel folytatott ügyletek megváltoztatják a pénzügyi közvetítı intézmények mérlegét, illetve a kereskedési könyvét. Az ügyleteknek számos típusa létezik, és ezeket sokféle szempont alapján lehet osztályozni. Így, például, a pénzügyi mőveletek részben saját számlás mőveletek, amikor a pénzügyi szolgáltató (egyszerőség kedvéért a továbbiakban: bank) saját ügyfelével új hitel, betét, stb. ügyletet hajt végre (saját számlásnak számíthatók azok a mőveletek is, amikor a bank a pénzés tıkepiacokon saját maga számára köt ügyleteket), és részben nem saját számlás ügyletek, melyek során ügyfeleiket ügynökként szolgálják ki pénz- és tıkepiaci ügyletekben. A banküzletek teljesítése bankmőveletekkel történik, aminek egyik eleme általában pénz fizetése számlamővelet útján. Az üzletek lebonyolítása gyakran más bankok által vezetett számlákat is érint, ezáltal bankközi fizetéseket generál.

- 206 -


TPF

A bankok számlavezetési és tranzakciós szolgáltatások keretében teljesítik ügyfeleik transzfer megbízásait (pl. értékpapír vagy pénzátutalást). A transzferek származhatnak az ügyfelek közötti pénzügyi mőveletekbıl, az ügyfelek és más pénzügyi szolgáltatók közötti ügyletekbıl, és az ügyfelek reálgazdasági ügyleteibıl, sıt ügyfelek saját számlái közötti átcsoportosításának igényébıl. Ezen mőveletek – amelyekben a bank mindössze passzív szereplı - teljesítése érdekében a bank saját elszámolási kapacitását (számlavezetı rendszerét, elszámolási kapcsolatrendszerét, a teljesítéshez szükséges jegybankpénzt) ügyfelei rendelkezésére bocsátja. A bank tehát ügyfelei megbízásából fizetési és elszámolási mőveleteket hajt végre. Mivel a technológia fejlıdése és a verseny lehetıvé teszi, sıt megköveteli a megbízások egyre rövidebb idın belül történı teljesítését a pénzügyi szolgáltatóknak mind informatikai, ügyfélkiszolgálási, mind pedig likviditási szempontból egyre megbízhatóbban és gördülékenyebben kell mőködniük. Ahogy a bankszámlákon elszámolt fizetések forgalma egyre nagyobb jelentıségre tesz szert, és a készpénzben történı pénzfizetés a gazdaság szereplıi között háttérbe szorul, úgy erısödik a banki számlavezetési szolgáltatás közüzemi jellege. A pénztulajdonosok nem nélkülözhetik a bankszámlafizetést, a jövıben lehetetlen visszatérni a készpénzfizetésre, és a gazdasági ügyletek is feltételezik a megbízható, gyors, bankszámlákon keresztül történı teljesítést. A banktevékenység pénzforgalmi része, a számlavezetési szolgáltatás ma már alapszükségletet kielégítı szolgáltatás, tehát közszolgáltatás. Ez a folyamat különösen markánsan érhetı tetten az értékpapír forgalomban. Az értékpapírok teljes körő immobilizálása és dematerializálása véglegesen megszüntette az értékpapírok fizikai forgalmát. A fizetési forgalom átalakulása lassabb, a bankjegyek és érmék ma még nem nélkülözetı fizetési eszközök. A pénzügyi mőveletek három szintjét szokás megkülönböztetni. Kereskedési szint: a pénzügyi eszközök piaci adásvételének terepe. A bank ügyfelével saját számlájára is köt pénzügyi eszközökre vonatkozó adás-vételi mőveleteket, gyakran az ügyfél megbízásából, és javára is köt ügyleteket részben tızsdéken, részben OTC piacokon. A hitel, betéti, deviza adás-vételi, értékpapír, határidıs, stb. megbízások ügyletek mindig legalább egy számlák közötti, de akár több pénzmozgást is maga után vonhat. Az elszámolási és teljesítési szintek a kereskedési szinten megkötött ügyletek teljesítését szolgálják. Ezek a szintek nem csak a kereskedési szinten megkötött ügyletek, hanem más több pénzügyi szolgáltatót érintı ügylet lebonyolítását is szolgálják. Elszámolási szinten kerül sor a pénztranszfer megbízásokra, és a kereskedés során megkötött ügyletekre vonatkozó bankközi kötelezettségek kiszámítására. Az elszámolás során a felek közötti kötelezettségek nem szőnnek meg, de összegükben csökkenhetnek részben a nettósítás, részben pedig az egymással szemben történı fizetések beszámításával. A beszámítás egyben teljesítést is jelent. Az elszámolás kockázatkezelési tevékenységgel is együtt jár, sıt az elszámoló akár központi szerzıdı félként, tehát teljesítési garanciát adó félként is felléphet. A teljesítés szintjén az elszámolás során megállapított pénzügyi kötelezettségek intézmények közötti teljesítésére, a tartozások kiegyenlítésére kerül sor. A pénzben történı teljesítés eszköze a felek által alacsony kockázatúnak tartott pénzügyi eszköz, ideális esetben jegybanki pénz. A valósidejő bruttó elszámolás, vagyis a folyamatosan tételrıl tételre haladó elszámolás és pénzügyi teljesítés a teljesítési ügynök által vezetett számlákon egy mozzanatba sőríti a megbízások elszámolását és teljesítését.

- 207 -


Dr. Kovács Levente

A PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYEK MŐVELETEINEK KAPCSOLATAI Pénz- és tıkepi-

Elszámolás

Teljesítés

4. ábra: hitelintézetek és a tranzakciós kapcsolatrendszer

Amikor a bankok pénzforgalmi szolgáltatásairól beszélünk, akkor a pénz- és tıkepiaci mőveletek természetesen nem jönnek szóba. A bankok ügyfeleik megbízásait bankon belül, levelezı banki kapcsolatokon, vagy elszámolási rendszeren keresztül számolják el egymás között. Az elszámolásból származó bankközi követelések és tartozások megfizetése a teljesítı bank számláin (általában a központi bank számláin keresztül történik meg).

Történeti áttekintés A bankszámla szolgáltatások kiterjesztése a lakosság széles tömegeire az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az ötvenes-hatvanas években, Magyarországon a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években ment végbe. A GIRO Zrt. 1994-ben kezdte meg automatikus, elektronikus elszámolásforgalmi tevékenységét Magyarországon. Ekkortól szőntek meg a fizetések készpénzben történı folyósítása a legtöbb munkahelyen. A fizetések bankszámlára terelése új kihívás elé állította a bankokat. Megoldást igényelt a bankszámlák idıben koncentrált tömeges jóváírása. Nem jelentett kisebb kihívást a készpénz tömeges személyi kifizetése, ami lényeges nagyobb logisztikai feladat a bankok szempontjából, mint a munkáltatókon keresztüli készpénzkifizetés korábbi gyakorlata volt. Ez a fejlıdés abban az idıszakban bontakozott ki, amikor megkezdıdött a számítástechnika tömeges alkalmazása az ügyviteli rendszerekben, de a távközlési szolgáltatások és széles körben elfogadott, nemzetközi szinten egységesített üzenetszabványok még nem támogatták a tömeges adatforgalmat és adatfeldolgozást. Amerikában és Nyugat-Európában Automatizált Klíringházaknak (ACH – Automated Clearing House) nevezett elszámolóházak tették lehetıvé a bérek és fizetések tömeges átutalásának bankközi elszámolását. Az elszámolási rendszerben résztvevı bankok operatív feladatainak ellátását megkönnyítette, hogy a munkáltatók, amelyek ezeknek a bankoknak az ügyfelei közvetlenül, tartós adathordozókon közvetlenül – tehát nem bankjuk közvetítésével – jut-

- 208 -


TPF

tathatták el megbízásaikat az elszámolóházakba. Ezért ezeket az átutalásokat közvetlen jóváírásnak (direct credit) nevezték el. A közvetlen jóváírás mellett hasonló elven alakították ki a közvetlen terhelés (direct debit), szolgáltatást, ami a jóváírt bankszámlákról lehetıvé teszi a mindennapi létfenntartáshoz kapcsolódó rendszeres kiadások kifizetését, és amivel az átutalásnál értelemszerően jóval több mőveletet bonyolítanak le. A folyószámlán jóváírt összegbıl egyszerőbb a bankszámla megterhelésével leemelni a számlatulajdonos rendszeres rezsi kifizetéseit, mint akár csekkel, akár készpénzben fizetni ezeket a számlákat. Azokban az országokban, amelyekben a bankszámlavezetés és csekkek használata nem vált általánossá az automatizált klíringházak megjelenéséig, tehát a lakosság viszonylag késın vált bankszámla-tulajdonossá hamar teret nyert a közvetlen terhelés. A közvetlen terhelés kezdeményezése úgy történt, hogy a bank ügyfele, a közüzemi szolgáltató, biztosító, bank, vagy bármilyen más vállalat közvetlenül az elszámolóházhoz továbbította beszedési megbízásait, ami a terheléseket a megfelelı számlák terhére a bankok között elszámolta. Ma már ritka, hogy az elszámolóházak közvetlenül fogadják a bankok ügyfeleinek megbízásait. A technológia fejlıdése lehetıvé tette, hogy a bankok elektronikusan, távközlési hálózatokon ügyfeleik összes megbízásait számosságtól függetlenül átvehessék. A megbízások fogadása és adattartalmának feldolgozása a távközlési hálózatok, és számítástechnikai rendszerek jelenlegi fejlettsége mellett nem okoz az egyes bankok számára különösebb nehézséget. A megbízások tehát ma már zömmel a bankoktól érkeznek az elszámolóházakba, és a bankok részére továbbítják az elszámolási eredményeket is. Az elszámolóházak mindamellett megırizték alapvetı tulajdonságukat, feladatuk a reálgazdasági fizetési mőveletek bankközi forgalmának elszámolása. Az elszámolóházakat általában nemzeti alapon szervezték meg. A nagy és föderális jellegő államokban (pl. USA, Németország) több elszámolóház is létrejött. Az európai országok többségében azonban egy elszámolóház alakult az ügyfelek átutalási és beszedési megbízásainak bankok közötti elszámolására. Az elszámolóházak általában maguk szabályozták a bankközi átutalások és beszedések rendjét, tehát az elszámolóházak állapították meg a fizetési módok szabályrendszerét. Ezeket a szabályokat – értelemszerő eltérésekkel - a bankok akkor is alkalmazzák, ha a fizetésre két saját ügyfele között kerül sor, tehát a házon belül elszámolt fizetési mőveletekre is. Az elszámolóházak mőködésére, mivel azok elkülönülı valutaövezetekben alakultak meg nincs egységes nemzetközi szabály, az elszámolás rendjét, a fizetési módokat, a pénzügyi üzeneteket és azok tartalmát minden elszámolóház maga alakította ki.

Az elszámolási kapcsolatok típusai Az egyes országok hagyományaiból, pénzügyi kultúrájából, bankrendszerének szerkezetébıl következıen eltérı elszámolási modellek alakultak ki. Ezek általában meglehetısen stabil, lassan változó környezetet jelentenek. Ezen elszámolási módszereket a felek közötti kapcsolatok topológiája, tartalma és a felek közötti kapcsolatok alapján lehet egymástól megkülönböztetni. Bankon belüli mővelet A bankok ügyfeleinek átutalási és beszedési megbízásainak teljesítése bankon belül lényegében egy könyvelési mővelet. Ha a pénzfizetés egyszerően két számla közötti könyvelést igényel, akkor a bank szempontjából két forrásszámla közötti mővelet esetén mérlegfıösszeg szempontjából a fizetési mővelet semleges, egy eszköz és egy forrásszámla közötti - 209 -


Dr. Kovács Levente

mővelet esetén mérlegfıösszeg növelı, vagy mérlegfıösszeget csökkentı hatású. Minél nagyobb mérető egy bank, ügyfeleinek annál több fizetési mőveletét képesek házon belül tartani Levelezı banki viszony Kereskedelmi bankok között a fizetések elszámolása közvetlen kapcsolaton keresztül is megtörténhet. Az egyik kereskedelmi bank számlát vezet a másiknak. A két bank egymással levelezik, aminek rendjét kétoldalú – szokásokon alapuló - kapcsolat határozza meg. Nemzetközi bankkapcsolatokban a viszony lehet egyenrangú, kölcsönös, ahol is az adott valutaövezetben honos bank a valutaövezet pénznemében vezet számlát a másik banknak, ami ugyanezt a szolgáltatást nyújtja az elıbbinek saját honossága szerinti ország pénznemében. Más esetekben a levelezı banki viszony egyoldalú, egy országon belül pedig a számlát vezetı nagyobb, nemzetközileg ismertebb bank a többnyire kisebb bankok pénzforgalmi kiszolgálója, amely a többi bankhoz saját elszámolási kapcsolatain keresztül közvetíti a kisebb bank fizetési forgalmát. Szabványos kétoldalú elszámolási kapcsolat Két bank között a fizetések elszámolásához nem feltétlenül szükséges számlát nyitni. A bankok ettıl azért is tartózkodhatnak, mert nem akarják likviditásukat szétforgácsolni, vagy a sokszereplıs kapcsolat menedzselése nehézkes operációs munkával jár, vagy éppen nem bíznak a partnerbankban annyira, hogy számlaegyenleg útján is kitettséget vállaljanak vele szemben. Ebben az esetben kétoldalúan elszámolhatják a saját ügyfeleik fizetési mőveleteit, de a pénzfizetés harmadik bank, általában a jegybank számláján történik. Amennyiben egy országban ez a viszonyrendszer általánosan elfogadott szabványokra és szabályokra alapoz, akkor a kétoldalú elszámolást operatív tevékenységet végzı központi szervezet nélkül is hatékonyan el lehet végezni. A jegybankok általában mindkét féltıl bekért, és egyezı kétoldalú pozíciós jelentés alapján végzik el a bankok közötti teljesítést. Többoldalú decentralizált elszámolás Az elszámolandó üzenetek kétoldalú cseréje mellett megszervezhetı a harmadik fél (tipikusan jegybank) könyveiben történı többoldalú teljesítés. Amennyiben az elszámolás résztvevıi közötti kétoldalú elszámolási pozíciókat a kiegyenlítı fél (jegybank) többoldalú elszámolási pozíciókká alakítja, akkor jelentısen csökken a teljesítés fedezetigénye. Bankcsoportokon belüli elszámolás A bankcsoportokon belüli elszámolás esetén a résztvevı bankok közötti adatcser rendjét, illetve az egymással szembeni követelések és tartozások rendezését általában az anyabank szervezi meg. A bankcsoportok lehetnek egyenrangú bankok szövetkezései is. Ezek a bankok általában arra törekednek, hogy az együttmőködés elmélyítésével gyors nemzetközi pénzforgalmi színvonalú szolgáltatást nyújtsanak, amivel egy egységes bank képét mutathatják ügyfeleik felé. Elszámolás elszámolási rendszer segítségével Az elszámolás sok résztvevı esetén a leghatékonyabban multilaterális megállapodás és egységes szabályok alapján lehetséges. A multilaterális megállapodás legtöbbször egy központi elszámolóházat és annak infrastruktúráját is feltételezi. Az elszámolóház számos funkciót elláthat, ideértve az üzenetek közvetítését, a fizetési módok mőködési szabályainak megállapítását, a megbízások elszámolását, a pénzügyi teljesítés elıkészítését, a pénzügyi kockázatkezeléssel kapcsolatos tevékenységeket, stb. Az elszámolóházi tevékenységek pontos köre nincs meghatározva, az ellátott funkciók köre elszámolóházanként változó. Pl. a GIRO Zrt. az elszámolásforgalmi szolgáltatás mellett magyar hivatalos okmányokkal kapcsolatos adatközvetítési (GIRinfO) szolgáltatást is végez a hitelintézetek számára. - 210 -


TPF

Elszámolóházak hálózata Az elszámolóházak nagyobb földrajzi lefedettséget képesek biztosítani akkor, ha rendszereiket egymással összekapcsolják. Ez teljesen kézenfekvı egy országon belül. A nyolcvanas kilencvenes évek során merült fel annak igénye, hogy különbözı országok elszámolóházai is egymással kapcsolatot létesítsenek. Ilyen kezdeményezésre került sor pl. USA és Kanada, illetve USA és Mexikó között elszámolási hídkapcsolat létesítésére. Újabban az európai elszámolóházak hoztak létre a SEPA fizetések teljesítése érdekében egy elszámolóházi hálózatot. Multidevizás, globális elszámolóház A világon csak néhány nagybank (pl. az amerikai központú Citibank) tudott olyan nagyra nıni, hogy ügyfelei számára különféle pénznemekben bankátutalásokat globálisan képes legyen teljesíteni. A világ nagybankjai általában a fıbb pénzügyi központokban, és egyegy régióban vannak jelen. A bankok erıs versenytársai a készpénz átutalási rendszerek (Western Union, Moneygram, stb.), újabban pedig az internetes fizetési rendszerek (pl. Paypal). Ezért a bankok részérıl idırıl idıre felmerül az igény egy többdevizás, nagy területet lefedı elszámolási rendszer kialakítására. Az új évezred elsı éveiben történt kísérlet egy ilyen rendszer kialakítására, de a WATCH (Worldwide Automated Transaction Clearinghouse) projekt túl nagy ívő tervnek bizonyult, és végül nem valósult meg.

Elszámolás intézményrendszere Az elszámolási kapcsolatok változatossága változatos intézményi hátteret takar. Az elszámolásforgalmi szolgáltatás értékláncának különféle elemeit különféle szolgáltatók biztosíthatják. A szolgáltatók specializálódhatnak kommunikációra, adatfeldolgozásra, kiegyenlítésre, stb. Néhány példa ezekre: Rendszer neve

Elszámoló

VIBER (Magyarország) BKR (Magyarország) TARGET (EU)

Euro1/STEP1 (EU) STEP2

MNB

Teljesítési ügynök MNB

Üzenetközvetítés Adatfeldolgozás szolgáltató szolgáltató SWIFT MNB

GIRO Zrt.

MNB (VIBER)

GIRO

GIRO

EU központi bankok

EU központi bankok

SWIFT

EBA Clearing S.A. EBA Clearing S.A.

TARGET2

SWIFT

Deutsche Bundesbank, Banca d’Italia, Banque de France SWIFT

TARGET2

SWIFT, SIA Network

SIA S.p.a.

Az egyes szolgáltatói típusok szolgáltatásának határai nem szabványosak. Némely esetben az egyes tevékenységekbe több, illetve kevesebb szolgáltatás tartozhat. Például az üzenetek kitöltésének formai ellenırzését a SWIFT vállalja, ami az elszámolómővet üzemeltetı adatfeldolgozó feladatát egyszerősítheti, ugyanakkor az ellenırzés feladatát az adatfeldolgozó maga is elláthatja. Az értéklánc szétszakadásának, az elszámolásforgalmi feladatok több intézmény közötti megoszlásának számos indoka lehet. Az elszámolási rendszer tulajdonosai (általában - 211 -


Dr. Kovács Levente

az elszámolásban résztvevı hitelintézetek, illetve azok egy része, vagy a központi bank) dönthetnek úgy, hogy az elszámolóház minél több operatív feladatot maga végezzen el, vagy bizonyos funkciókat arra szakosodott vállalatok részére adjon ki. Az elszámolóházak tehát mindenkor elsıdleges kiszolgálói az általuk megszervezett elszámolási rendszernek. Az elszámolóházak különbözı módon határozzák meg az elszámolásforgalmi szolgáltatás határait. Egyes esetekben nem tekintik az elszámolásforgalom részének a pénzügyi üzenetek továbbítását, és a rendszer tagjaitól elvárják, hogy hozzájuk SWIFT hálózaton, vagy más módon juttassák el a megbízásokat, más esetekben maguk gondoskodnak az elszámolási üzenetek továbbítására szolgáló hálózat létrehozásáról, és már a rendszer banki végpontjain átveszik a mőveleteket, valamint gondoskodnak azok teljesítésérıl. A teljesítési ügynök szerepe is lehet formális, ebben az esetben a rendszer maga látja el a pénzügyi teljesítés folyamatát. Mindössze a rendszertagok és az elszámoló számlája közötti transzfer megbízások jelennek meg a teljesítı bank könyveiben. Van azonban arra is példa, hogy a teljesítı bank aktív szerepet játszik a teljesítés lebonyolításában és a rendszer pénzügyi kockázatainak kezelésében is. Maga az elszámolás is kiszervezhetı valamilyen pénzügyi tranzakció-feldolgozásra szakosodott vállalathoz.

Elszámolt fizetési módok Amint említettük, az automatizált elszámolóházak fizetési mőveleteket, ezen belül elsısorban átutalásokat és beszedéseket számolnak el. Az átutalás a számlatulajdonos megbízása arra, hogy a bankja a kedvezményezett számláján a megbízáson meghatározott összeget írja jóvá. Az átutalás fı folyamata az alábbi lépésekbıl áll: Bankközi átutalás elszámolóház közvetítésével

2

Elszámolóház

3 4

1 Bank

Bank

Átutaló

Kedvezményezett

5. ábra: Bankközi átutalás fő folyamatlépései

1. Átutalási megbízás az átutaló bankjának

- 212 -


TPF

2. Átutaló bankszámlájának megterhelése és az átutalás továbbítása az elszámolóháznak (ha a megbízás nem felel meg a feltételeknek, akkor az átutaló bankja visszautasítja a megbízást) 3. Elszámolás (ha a megbízás nem felel meg az elszámolóház feltételeinek, akkor visszautasítja a megbízást) 4. Átutalás kedvezményezett bankja általi feldolgozása a kedvezményezett számlájának jóváírása (ha a megbízáson megjelölt számla valamilyen oknál fogva nem írható jóvá, akkor a bank a megkapott összeget visszautalja) A közvetlen terhelés a beszedı számlatulajdonos megbízása arra, hogy bankja a fizetı bankjának közvetítésével terhelje meg a fizetı számláját a megbízásán szereplı összeggel. A megbízás megadásának feltétele, hogy a beszedıt a fizetı fél elızetesen a beszedés benyújtására felhatalmazza és a beszedı a számlatulajdonost a beszedést megelızıen értesítse a megbízásról. A beszedés fıbb folyamatlépései az alábbiak:

Bankközi közvetlen terhelés elszámolóház közvetítésével (direct debit)

3

Bank

2

Elszámolóház

4

5

Bank

1

Beszedı

Fizetı Terhelés / jóváírás

Beszedési megbízás

6. ábra: A bankközi közvetlen terhelés főbb folyamatlépései

1. Beszedési megbízás benyújtása 2. Beszedési megbízás feldolgozása a beszedı bankjában (amennyiben a beszedési megbízás nem felel meg a követelményeknek, a beszedı bankja visszautasítja), a bank a beszedési megbízást továbbítja az elszámolóházba (amennyiben a beszedési megbízás hibás, az elszámolóház visszautasítja) 3. Az elszámolóház a beszedést esedékességig elıjegyzésbe veszi és értesíti a fizetı bankját a beszedési megbízásról, a fizetı bankja az értesítés alapján ellenırzést végez,

- 213 -


Dr. Kovács Levente

ebbe esetleg a fizetıt is bevonja. Amennyiben a fizetı bankja nem válaszol, akkor az esedékesség napján az elszámolóház a megbízásokat elszámolja. 4. Amennyiben a megbízáson szereplı számla bármilyen oknál fogva nem terhelhetı meg, akkor a fizetı fél bankja a terhelést visszautasítja, és az elszámolóház a megbízást nem számolja el. 5. Az elszámolt és a fizetı fél bankja által visszautasított megbízásokról az elszámolóház értesíti a beszedı bankját, a beszedınek járó összegeket pedig bankja javára elszámolja. A csekkek elszámolása volt a klasszikus elszámolóházak fı tevékenysége. A beszedık által bemutatott csekkeket a kötelezett bankok és a jogosult bankok szerint szortírozták és a csekkkibocsátók bankjai egy összegben fizették ki a csekkeket. A csekkelszámolás a legutóbbi idıkig kimaradt az automatizált elszámolóházaknak a hatókörébıl, mivel a csekk papíralapú fizetési eszköz, az elszámolásra váró csekkeket pedig a legutóbbi idıkig fizikailag kellett a csekkbeszedı és a csekket kibocsátók bankjai között bemutatni és elszámolni. Az utóbbi években a csekket még ma is intenzíven használó országokban (pl. USA, Franciaország) megteremtették a jogi alapját annak, hogy ne legyen szükséges a csekket beszedı banknak minden alkalommal fizikailag prezentálni a csekket a csekkszámla-tulajdonos bankjának. A csekkek dematerializálása és a csekkbeszedı bank általi archiválása megnyitotta az automatizált klíringházak elıtt a csekkelszámolás lehetıségét. Ezt a tevékenységet általában a csekkfeldolgozásra specializálódott elszámolóházak végzik. A kártyamőveletek hagyományosan elkülönülnek a bankszámla-vezetési tevékenységhez szorosan kapcsolódó átutalások, beszedések és csekkmőveletek feldolgozásától. A bankkártyák használata esetén az elszámolás és a teljesítés rendje általában nem olyan feszes, mint a bankátutalások tekintetében, ugyanakkor a kártyahasználathoz valós idejő, tehát azonnali felhatalmazás, azaz banki teljesítési garancia társul. Az felhatalmazások kiadására, és más kártyamenedzsment funkciókra külön számítástechnikai rendszerek szolgálnak ez egyes bankokban és a bankközi infrastruktúrában egyaránt. Ugyanakkor egyes országokon belül az automatizált elszámolóházak végzik a bankkártya ügyletek elszámolását és intézkednek a bankok közötti pénzügyi teljesítésrıl. A kártyamőveletek elszámolása az átutalásokkal és beszedésekkel is foglalkozó elszámolóházak számára jelentıs többletforgalmat hoz, ami a mőszaki infrastruktúra körültekintı kialakítása esetén a mőveletek egységköltségét csökkenti, így versenyképességüket, kedvezıen befolyásolja. Az elszámolóházak az átutalásokat hagyományosan az átutaló bankjának rendelkezése szerint számolják el. A csak átutalásokat elszámoló rendszereket, mint jóváírási rendelkezéseket kibocsátó rendszereket „credit transfer”, vagyis „jóváírás transzfer” rendszereknek nevezik. A beszedések, csekkek és bankkártya mőveletek elszámolására általában a kedvezményezett bankjának rendelkezése alapján kerül sor, azaz a bankok terhelési rendelkezéseket bocsátanak ki. A csak ilyen fizetéseket elszámoló rendszerek „debit transfer”, tehát „terhelés transzfer” rendszernek nevezik. Természetesen a fizetı bankok ebben a rendszerben nem teljesen kiszolgáltatottak a beszedı bankoknak, módjuk van a terhelés elızetes, vagy utólagos visszautasítására. Vannak azonban kivételek az általános szabály alól. Így például, Magyarországon a GIRO Zrt. Bankközi Klíring rendszerében a beszedési megbízásokat is „jóváírási transzferként” (credit transfer) kezelik, azaz az elszámolásra még ezen fizetési módok esetében is csak a fi-

- 214 -


TPF

zetı bankjának kifejezett rendelkezésére kerül sor, sıt az egyébként ritka csekk és a váltóbeszedés is ezt a logikát követi. A világ automatizált elszámolóházai a legtöbb esetben egyszerre számolnak el „credit transfer” és „debit transfer” típusú fizetéseket.

Elszámolási rendszerek irányítása Az elszámolási rendszerek irányítását jelentıs mértékben meghatározza az elszámolási rendszer felépítése. Elszámolóház nélküli decentralizált modellben a résztvevı felek kölcsönös megállapodása határozza meg a szabályokat, nem tartanak fenn állandó személyzetet és szervezetet. A rendszer irányítása így a szabályalkotásban testesül meg. Elszámolóház esetén azonban a döntéshozatal központosított. Minél több résztvevıje van egy rendszernek, minél inkább szétválik az infrastruktúra tulajdonlása és használata annál közvetettebben jelenhetnek meg a rendszer résztvevıinek szempontjai a döntéshozatalban. Egy nagy elszámolási rendszert mőködtetı elszámolóházat az egyedi résztvevı – különösen, ha képviselıje révén nem vesz részt az irányító testületek munkájában – hajlamos adottságnak tekinteni, amely kívülrıl diktálja számára a részvétel üzleti feltételeit. Az üzleti döntéshozatal elidegenedhet a rendszer résztvevıinek valós igényeitıl. Ebbıl következıen körültekintést igényel olyan irányítási rend kialakítása, ami a fizetési forgalom zökkenımentes és hatékony lebonyolítását szolgálja. Az elszámolóházak különféle tulajdonosok kezében lehetnek, és ezek értelemszerően eltérı kihívást jelentenek az irányítás számára. Az elszámolási rendszert a gyakorlat szerint mőködtetheti: • jegybank, •

kereskedelmi bankok társulása,

•

jegybank és kereskedelmi bankok közösen,

A jegybankok elszámolóházi szerepkörükben alapfeladatukra koncentrálnak, hiszen egy jegybank nem magánvállalkozás, nincs lehetısége tevékenységi körének bıvítésére. A jegybanki rendszerek általában viszonylag alacsony díjat szabnak a résztvevıknek, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül hatékonyabban mőködtetnék a rendszereket, mint a magánszektor. Sokkal inkább jellemzı, hogy a jegybankok a rendszer vélt, vagy valós pozitív extern hatásának maximalizálása (pl. készpénz kiszorítása) érdekében hajlamosak még a költségeiket sem fedezı díjakat felszámítani. A jegybankok gyakran nem is mutatják ki az elszámolóházi tevékenység tételköltségét, így a burkolt szubvencionálás pontos mértéke még gyakran a jegybanki szakemberek számára sem ismert. Ugyanakkor a jegybankoknak a mőködés megbízhatóságára, a rendszer stabilitására különösen nagy hangsúlyt fektetnek, különös tekintettel arra, hogy a makroszintő pénzügyi stabilitás felelısségi körükbe tartozik. A rendszertagok érdekeinek figyelembevétele egy jegybanki rendszerben a hivatali bürokratikus mőködés érvényesülése esetén a rendszertagok érdekeinek nem teljes figyelembe vételében nyilvánul meg. A jegybanki rendszerek hátránya az erıforrás pazarlás mellett, a versenykorlátozó mőködés abban az esetben, ha a rendszertagok párhuzamosan más rendszereket is igénybe vesznek a fizetési forgalom lebonyolításához. A jegybanki rendszerben jelenlévı szubvenció torzíthatja a versenyt, és kiszoríthatja a hatékony, nyereségorientált szolgáltatókat a piacról. A jegybankoknak ezért arra kell törekedniük, hogy magánszektorba tartozó elszámolóházak versenye esetén költségalapon árazzanak, és az alternatív tıkeköltséget is figyelembe vevı, - 215 -


Dr. Kovács Levente

tehát a magánvállalkozásokhoz hasonló költségszámítás mellett minimum önköltségi díjakat számítsanak fel ügyfeleiknek. Ezen túlmenıen a jegybankoknak rendszerüzemeltetıi tevékenységüket el kell választani hatósági szerepkörüktıl, elkerülve annak látszatát is, hogy az elszámolási tevékenységbıl a párhuzamosan mőködı más szolgáltatókat ki akarnák szorítani. A rendszertag kereskedelmi bankok által irányított elszámolóházak esetében a részvényesek által delegált igazgatósági tagok saját piaci versenytársaikkal mőködnek együtt. Ezek a személyek semmiképpen sem szeretnének olyan döntéseket hozni, ami saját munkáltatójuk más bankokkal szembeni versenyhelyzetét rontaná. A rendszer irányításában résztvevı bankok a kisebbségi, és a vezetés szintjén általában nem képviselt rendszertagok érdekeit hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Ezeknek az elszámolóházaknak kihívás az összes rendszertag érdekeire tekintettel fejleszteni a rendszer mőködését, mert a nem részvényesek és kisrészvényesek érdekei gyakran markánsan elütnek a nagytulajdonos rendszertagokéitól. Miközben a jegybankok esetleg hajlamosak a rendszerek mőködését szubvencionálni (ami nem hatékony árjelzés, valamint versenyhelyzetben a magántulajdonú konkurencia kiszorítását eredményezheti), a magántulajdonú elszámolóházakra a nagy tulajdonosok iránti elfogultság jelent veszélyt. A résztvevıktıl független személyek által tulajdonolt elszámolóházak esetében a tulajdonosok profitorientációja határozza meg a rendszer mőködését. A külsı szolgáltató esetében az a kulcskérdés, hogy versenyhelyzetben van-e más hasonló szolgáltatókkal, vagy sem. Ha nincs éles verseny, akkor a külsı szolgáltató elkényelmesedik, és nem veszi kellıen figyelembe ügyfelei elvárásait, míg versenyhelyzetben éppen fordítva van. Éles verseny esetén azonban a szolgáltató stabilitása is kulcskérdés, hiszen a szolgáltató fizetésképtelensége nem veszélyeztetheti egy elszámolási rendszer stabil mőködését. Akármelyik tulajdoni modell jellemzi az elszámolási rendszert mőködtetı elszámolóházat mindegyik esetében célszerő a résztvevıket képviselı testület létrehozása, ami minden lényeges szakmai javaslatot véleményezhet, illetve akár dönthet is róluk.

Az elszámolás hatékonysága Az elszámolási rendszerek akkor mőködnek eredményesen, ha a kockázatok kezelésén túl hatékonyak és a rendszerek tagjai használják ıket. Az elszámolási rendszerben az elszámolandó megbízások feldolgozási hatékonyságának két fontos komponense van. Üzemi hatékonyság alatt az elszámolt mőveletek tételköltségének nagyságát, az elszámolás gyorsaságát, minıségét kell érteni. Az üzemi hatékonyság része a résztvevık feldolgozási költsége, szélesebb értelemben pedig a résztvevık ügyfeleinek a költségeit is ide lehet érteni. Likviditási hatékonyság pedig a rendszer likviditástakarékos jellegét jelzi, tehát azt, hogy a rendszer zökkenımentes mőködése érdekében a résztvevıknek nem kell túl nagy kamatjövedelem kiesést elszenvedniük. A likviditást, vagy a veszteségmegosztást biztosító fedezetek elhelyezése gyakran lehetıségköltséggel jár (azaz a rendszer résztvevıje üzleti megfontolásból kevésbé likvid, de nagyobb hozamú eszköz tartana tárcájában, ha azt nem kellene a rendszerben felmerülı kötelezettségének fedezetéül adnia). Egy elszámolási rendszer nem hatékony, ha gyenge az üzemi teljesítménye, vagy jelentıs likviditásigénye van. Az üzemi mőködés gyengeségének jelei a váratlan rendszer leállások nagy száma, azok súlyossága, az üzletmenet folytonosságának helyreállítása érdekében igényelt túl hosszú idı, feldolgozási késedelmek elıfordulása, adatvesztés, adathiba. Nem hatékony sem az elszámolómő túlzottan alacsony, vagy túlzottan nagy kapacitása (az utóbbi akkor, ha ez számottevı beruházási vagy mőködtetési költségnövekedést jelent). Természetesen akkor sem - 216 -


TPF

hatékony egy elszámolási rendszer, ha túlzottan magas a tételenkénti költség. Megjegyzendı, hogy az elszámolásforgalom tételköltsége erısen függ a feldolgozandó megbízások számától. A likviditáshatékonyság alacsony, ha a rendszer összességében sok likviditást köt le a résztvevık részérıl, illetve akkor, ha a rendelkezésre álló likviditást nem hatékonyan használja fel.

Fizetések belföldi és nemzetközi forgalma Az átutalások és beszedések forgalmának tömege a belföldi gazdasági tevékenységhez kötıdik. A nemzetgazdaságokon belül, és azon belül regionálisan a vállalkozások és a helyben élı lakosság közötti kereskedelmi, szolgáltatási és pénzügyi kapcsolat élénkebb, mint a távolabbi, sıt a határokat átívelı pénzügyi kapcsolatok. Az országos vállalatok természetesen az egész országban kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek, de számos helyi termelı és szolgáltató a helyi fogyasztókat látja el. Az egyes nemzetgazdaságok szintjén egységes pénzforgalmi rendszer alakult ki. Az egyes országok sajátos fejlıdése eltérı fizetési szokásokat alakított ki, ezért eltérı a fizetési módok használatának aránya, a fizetési módok részletes szabályai, az üzenetek tartalma és felépítése, valamint a bankközi elszámolás módszere is. A fizetési forgalom fejlıdése mindig követte a gazdasági környezet, valamint a technikai lehetıségek átalakulását. A bankközi mőveletek elszámolásának gépesítése, és a távközlés fejlıdése lehetıvé tette a papíralapú, illetve fizikai adathordozók használatára épülı helyi klíringházak, klíringközpontok megszüntetését. Országonként általában egy, vagy néhány klíringközpont maradt meg. A modern gazdaság fejlıdését jellemzı fúziók a vállalatok méretének növekedésével jár, egyre nagyobb léptékővé válik a multinacionális vállalatok tevékenysége, ami a távoli régiók közötti kapcsolatok kiszélesedéséhez és elmélyüléséhez vezet. Az élénkebb kapcsolatok a nemzetközi fizetések területén is új igényeket támasztanak. A nemzetközi fizetések területén továbbra is a levelezı banki kapcsolatok maradtak uralkodók. Egy közvetlen levelezı kapcsolattal rendelkezı bank a másik ország fizetési rendszeréhez közvetetten, a levelezıje közremőködésével kapcsolódik, és viszont. A levelezı banki kapcsolatok elsısorban kommunikációs infrastruktúrát kívánnak. Két hitelintézet között ipari méretekben a levelezés akkor hatékony eszköz, ha a két fél között az üzenetek szabványosítottak, valamint bizalmasak és hitelesek, tehát más az üzenetekbe nem láthat bele, illetve az üzenetet fogadó fél biztos lehet abban, hogy az üzenet tényleges partnerétıl érkezett. A bankok közötti levelezés a huszadik század elsı felében fokozatosan telex üzenetekre állt át. A telexüzeneteket titkosították, így a megfelelı rejtjelezı és visszafejtı kulcsok használatával a bankok bizalmasan tudtak egymással levelezni. A hetvenes években kezdıdött meg az elektronikus üzenetváltás technológiájának kialakítása. 1973-ban jött létre, 1977-ben kezdte meg tényegesen mőködését a SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) társaság, ami az üzenettípusokat szabványosítja, az üzeneteket elektronikus úton ellenırzi, továbbítja, és egyben visszakereshetı módon el is tárolja. A SWIFT által nyújtott szolgáltatások a nemzetközi fizetési forgalomban egységes szabványokat jelentenek. A SWIFT szabványok egyre inkább mércéül szolgálnak a belföldi fizetési forgalomban is. Több ország saját belföldi elszámolását már a SWIFT üzenetszabványokra, sıt a SWIFT-re, mint kommunikációs szolgáltatásra építi. Habár a nemzetközi fizetési forgalom folyamatosan növekszik, még a kis nyitott gazdaságok esetében is az ügyfelek fizetési forgalmának legfeljebb1-2%-át teszik ki a határon átmenı mőveletek. - 217 -


Dr. Kovács Levente

Elszámolási rendszerek az USA-ban EU gazdasági integrációjának fontos célja, hogy az USA-val összevethetı mérető, és azzal minden szempontból versenyképes egységes belsı piac jöjjön létre. Az euró az amerikai dollár vetélytársává válhat a nemzetközi kereskedelemben, és a pénzügyi életben, ideértve a harmadik országok, régiók devizatartalék képzésében elfoglalt súlyát is. Ehhez azonban Európának az USA-éval versenyképes, és hasonlóan hatékony pénzforgalmi rendszerre van szüksége. Ezért az USA elszámolásforgalmának megismerése, tapasztalatainak elemzése fontos az európaiak számára. Az Egyesült Államokban az elszámolóházak egységes hálózatot képeznek. Az USA-ban a magánbankok tulajdonában álló elszámoló rendszerek és a Federal Reserve rendszerei közötti verseny és együttmőködés jellemzı. A Federal Reserve mőködteti a Fedwire-t, az USA valósidejő bruttó elszámolási rendszerét. A Federal Reserve FED ACH szolgáltatást is nyújt. A magánszektor igazgatja és tulajdonolja a „The Clearing House”-t, amely mőködteti egyfelıl a nagybani, zömmel bankközi dollárklíringet lebonyolító CHIPS elszámolási rendszert, ugyanakkor mőködtetıje az EPN elszámolási rendszernek is. A FED ACH és az EPN azonos szabályokat követ, mindkettı mőködésének legfontosabb, az interoperabilitást lehetıvé tevı szabályait a NACHA (Észak-Amerikai Elszámolóházi Egyesület) határozza meg. Ez utóbbi az elszámolásban érdekelt nagyobb bankokat, és a kisebb bankok különféle részszövetségeit tömöríti. USA elszámolási és teljesítési intézményei és rendszerei

Federal Reserve

The Clearing

Fedwire

CHIPS

Fed ACH

EPN NACHA szabályok

7. ábra: USA elszámolási rendszerei

FED hálózata összeköttetésben áll az egyetlen magántulajdonú, de a FED-es platformmal teljesen azonos szabványok alapján mőködı – magántulajdonban álló – EPN elszámolóházzal. A FED a forgalom 60%-át, az EPN 40%-át számolja el. Európában az elszámolóházak kártyamőveleteket is elszámolnak, az USA-ban a kártyaelszámolás (akárcsak Magyarországon) elkülönült rendszerek feladata.

- 218 -


TPF

Az USA-ban még ma is számottevı a csekkek elszámolásának forgalma. A csekkek elszámolásával külön elszámolóházak foglalkoznak, amelyek nagy számát az indokolja, hogy a csekkek papíralapú instrumentumok, ezért elszámolásuk egy centralizált helyen történı fizikai feldolgozást feltételez. Amerikában a csekkek forgalma nem esik olyan gyorsan vissza, mint sok európai országban, ezért a csekkforgalom mesterséges visszaszorítása helyett annak korszerősítése mellett döntöttek. Ennek érdekében lehetıvé tették, hogy az elszámolásra átvett csekket nem kell fizikailag eljuttatni a csekket kibocsátó csekkszámla-tulajdonos bankjához, hanem elegendı az elfogadás helyén, vagy a csekket beszedı bankban elektronikusan rögzíteni és tárolni. Ez lehetıvé teszi, hogy a csekkek elszámolási forgalmát az ACH elszámolási rendszerbe tereljék be. Ezért az USA-ban az utóbbi idıben igen jelentıssé vált a csekkek elszámolási forgalma az automatizált klíringházak keretein belül. Az USA fizetési rendszerében az EPN és FEDACH közvetlen versenyben áll egymással. Az EPN nyilvánvalóan megtérülést és hasznot vár az elszámolási rendszer mőködtetésébıl. A jegybank jövedelemérdekeltsége azonban nem áll fenn. Annak érdekében, hogy a jegybank az adófizetık pénzébıl származó dotációval ne szoríthassa ki konkurenciáját a piacról, a Fed költségeit megtérítı mőveleti díjakat köteles megállapítani. A költségek számítása során a Fed-nek a magánszektorban szokásos számítási módszert kell alkalmaznia, tehát a közvetlen költségein túl a közvetett költségeket és a befektetett, lekötött tıke alternatív hozamát is fel kell számítania a díjakban.

Az elszámolásforgalom fejlıdése Európában Immár tíz éve – 1999-ben - vezették be az eurót, az EU gazdasági integrációjának belsı köréhez tartozó államok. A monetáris unió célja az egységes belsı piac hatékonyságának növelése, az árfolyamkockázat, valamint a pénzügyi tranzakciók költségének csökkentése. Az övezetbe tartozó államok lemondtak az önálló monetáris politika folytatásának jogáról, vállalták, hogy költségvetési politikájukat alávetik a maastrichti szabályoknak, tehát kiegyensúlyozott állampénzügyi gazdálkodást folytatnak. Az egységes valutaövezet a benne részes kis, felzárkózó gazdaságok számára különösen elınyös, mert GDP növekedési potenciáljuk elméletileg, hosszútávon magasabb, mint saját valutával. Az elınyök között figyelmet érdemel a pénzügyi tranzakciók költsége csökkentésének célja. Az euró bevezetésével, az egységes pénzpiac megteremtésével megszőnt a devizák közötti átváltás – tetemes – költsége. A pénzforgalmi mőveletek esetében azonban a kezdetben (1992) reméltnél tovább tart az egységesülés. Az euróövezet országainak pénzforgalma ma még nem felel meg az egységes valutaövezettıl elvárható szintnek. Hiába kezdıdött meg az euró felkészülés 1992-ben; a pénzforgalom teljes homogenizálására nem kerülhetett sor sem az euró számlapénzként történı 1999-es bevezetéséig, sem az euró bankjegyek és érmék forgalomba kerüléséig (2002). 1992-ben formálisan megkezdıdött az EU tagállamok jegybankjainak pénzforgalmi együttmőködése az EU fizetési rendszer munkacsoport (Working Group on European Payment Systems - WGPS) megalakulásával. A munkacsoport az EU központi bankokat a fizetési rendszerek területén érintı közös kérdésekrıl ("Issues of common concern to EC central banks in the field of payment systems") szóló tanulmány több lépés megtételét irányozta elı, ezek elsısorban a nagyértékő fizetési forgalom egységesítésére koncentráltak. A tanulmány alapján minden tagország kialakított egy RTGS1 rendszert, melyeket az euró bevezetésének napjával a TARGET2 hálózatként szerveztek meg. 1 2

Real Time Gross Settlement (Valósidejő Bruttó Elszámolás) Trans-European Automated Real Gross Settlement Express Transfer System

- 219 -


Dr. Kovács Levente

Ezt a rendszert 2007 novemberétıl a TARGET2 váltotta fel, ami már egységes számítástechnikai platformra alapozott, a korábbinál minden szempontból (tagsági feltételek, üzemidı, árazás, stb.) harmonizáltabb rendszer. A platform egységessége ellenére jogi szempontból a TARGET2 továbbra is a nemzeti RTGS rendszereket és az EKB elszámolási és teljesítési mechanizmusát felölelı összetett rendszer. Az elszámolási rendszerek gazdái a nemzeti jegybankok, illetve az EKB. Ezek vezetik saját bankjaik (az EKB nemzetközi intézmények) számláit, és ellátják a rendszer üzleti funkcióit. A számítástechnikai platformot három jegybank (Deutsche Bundesbank, Banca d’Italia, Banque de France) fejlesztette és üzemelteti. A TARGET2 elsısorban a pénzpiac mőködését támogatja, a nagyértékő és sürgıs átutalási megbízások elszámolásának célját szolgálja. Mivel a nagyértékő megbízások száma csekély, a rendszer egységköltsége nagyságrenddel magasabb a kis egyedi megbízásokat nagy tömegben elszámoló rendszerekénél. A bankok ez utóbbiakat preferálják a magán és vállalati ügyfeleik megbízásainak lebonyolítása során. A TARGET2 nagy elınye a TARGET1-el szemben, hogy azok a fizetési és értékpapírelszámolási rendszerek, amelyek a pénzügyi teljesítést tekintve a TARGET2-re támaszkodnak (minden jelentısebb rendszer ilyen), úgy képesek megszervezni a pénzügyi teljesítést (kiegyenlítést), hogy közvetlen résztvevıiknek nem kell már a honos jegybanknál számlával rendelkezni. Így pl. egy olyan nagybanknak, amely egy tucat ország rendszereiben résztvevı elegendı egyetlen számlát tartania a TARGET2-ben, míg korábban tagországonként rendelkezett a jegybankoknál számlával. Ez megkönnyíti a külföldi rendszerekhez történı közvetlen csatlakozást, a bankok likviditáskezelését. A kisösszegő, de nagytömegő megbízást lebonyolító rendszerek hasonló integrációjára, konszolidációjára a 2010-es évek második feléig egészen biztosan várni kell. Az egységes fizetési módok olyan mechanizmusokat igényelnek, amelyek képesek biztosítani a fizetési forgalom résztvevıi közötti megbízások szabályszerő elszámolását és teljesítését. Ha a mai euróövezeti elszámolási térképen végigtekintünk, akkor az átutalások és beszedések elszámolására több megoldást láthatunk. A multilaterális elszámolási és teljesítési infrastruktúrák mőködéséhez általában az alábbi elemekre van szükség: •

üzletszabályzatban, szerzıdésben rögzített eljárások, tehát a szabályrendszer;

•

a rendszertagok folyamatos kiszolgálása, ügyfélszolgálat;

•

központi elszámolómő, ami alatt az elszámolás központi technikai platformja értendı;

•

adattovábbítási, hálózati megoldások;

•

a technológia fejlesztése és karbantartása;

•

pénzügyi kockázatkezelési eljárások;

•

pénzügyi teljesítés (kiegyenlítés) eljárás.

Egyes Euróövezeten kívüli országok, pl. Csehország a kis és nagyértékő átutalásokra egy rendszert használnak, és ez az ország valósidejő bruttó elszámolási rendszere is. Jellemzıen azonban a legtöbb országban az elszámolási rendszerek elkülönülnek az RTGS rendszerektıl.

- 220 -


TPF

A fent felsorolt elemek közül csak néhány van meg a kétoldalú elszámolási modellekben. Ezek nem feltételezik elszámolóház létét, legfeljebb egységes szabályrendszert, illetve esetleg a szabályokat alkotó és betartató szervezetet. A kétoldalú elszámolás kevés számú bank egymás közötti viszonyában hatékony, ezért azokban az országokban, ahol ilyen modell érvényesül a bankok többsége a kevés számú klíringbank levelezıje. Az európai országok többségében multilaterális elszámolási rendszerek mőködnek. Az elszámolási rendszerek nem tévesztendık össze az elszámolóházakkal. Az elszámolási rendszer nem intézmény, hanem az abban részes felek megállapodása arról, hogy egymás közötti fizetési forgalmukat meghatározott rend szerint bonyolítják le. Egy elszámolóház elvileg több elszámolási rendszernek lehet gazdája, hiszen alapvetı feladata a szabályok meghatározása, a rendszertagok hozzáférésének biztosítása, valamint a pénzügyi teljesítés elıkészítése. Az elszámolási kockázat kezelése szintén a feladatok közé tartozhat. Egy elszámolási és teljesítési rendszernek nem csak egy mőködtetıje lehet. A rendszerek számára pénzügyi teljesítést biztosító jegybankok, vagy a pénzügyi üzenetközvetítésért felelıs vállalkozások éppúgy üzemeltetıi az elszámolási és teljesítési rendszer egy-egy fontos komponensének, mint maguk az elszámolóházak Habár az elszámolóházak gyakran maguk mőködtetik az elszámolás számítástechnikai platformját, illetve az üzenetközvetítést biztosító kommunikációt, sıt gyakran a rendszerelemeket is maguk fejlesztik, ezek a feladatok nem szükségszerően képeznek elszámolóházi funkciót. Több Euróövezeti országban a kereskedelmi bankok a jegybankokhoz szervezték ki az elszámolási rendszer üzemeltetését. Az sem szokatlan, hogy a rendszer kommunikációs és adatfeldolgozási elemeinek üzemeltetését olyan intézmények vállalják fel, amelyek erre szakosodnak (pl. a SWIFT az Euro1/Step1, vagy a SIA a Step2 rendszer esetében). A fizetési forgalmat nagy tömegben lebonyolító elszámolási rendszereket többnyire az országok kereskedelmi bankjai hozták létre, és ık határozzák meg a rendszer mőködésének szabályait. Egyáltalán nem szokatlan a jegybankok részvétele sem az elszámolóházakban.

Nemzetközi forgalom nagysága, eltérı pénzügyi kultúrák Az európai országok nemzetgazdaságai a kétezres éveket megelızıen egymástól függetlenül alakítottak ki a belföldi bankközi elszámolási és teljesítési módszereket. A vállalatok és a lakosság által használt fizetési módok köre, egymáshoz viszonyított súlya a teljes pénzforgalmon belül, a fizetési módok jogi környezete, a lebonyolítási szabályok, a jogi háttér és az alkalmazott szabványok erısen eltérıek voltak – és még ma is nagyrészt különbözıek – ezekben az országokban. A nemzetközi fizetések lebonyolítását tradicionálisan lényegében két mechanizmus biztosította. A levelezı banki szolgáltatás és a nemzetközi kártyarendszerek (korábban az eurocheque és eurocheque kártya is). A nemzetközi kártyarendszerek nem képezik ennek a dolgozatnak a tárgyát, elegendı annyit megjegyezni, hogy ezek a viszonylag jól szabályozott eszközök, lehetıvé teszik készpénz felvételét, illetve vásárlást szinte az egész világon a belföldihez hasonló feltételek (ide nem értve a költségeket) mellett. Ugyanakkor a nemzetközi kártyák elfogadói hálózata sok országban hagy kívánnivalókat maga után, melynek egyik fontos oka, hogy a belföldi kártyák elfogadása a kereskedıknek olcsóbb, ezért a nemzetközi kártyákat mellızik. Más országokban – pl. Magyarországon – nincs belföldi kártyarendszer, így a kereskedık a nemzetközi kártyákat kénytelenek elfogadni.

- 221 -


Dr. Kovács Levente

Ahogy már említettük a levelezı banki tevékenység a hetvenes évekig elsısorban telexen, kétoldalú kódolással történı levelezést jelentett. A SWIFT3 – globális pénzügyi üzenetközvetítı társaság - megalakítása után ezt a módszert fokozatosan számítógépek közötti kommunikáció váltotta fel, a kétoldalú kódolás fenntartása mellett. A SWIFT üzenetszabványok óriási elırelépést hoztak a levelezés egyértelmővé, és gépi úton feldolgozhatóvá tételével. Ugyanakkor a SWIFT létezı üzeneteket szabványosít, ami a résztvevık közötti kommunikációt egyértelmősíti és megkönnyíti, de nem feladata fizetési módok üzleti konstrukcióinak megalkotása. Az ENSZ UNCITRAL4 keretében 1992-ben megalkotott, a nemzetközi átutalásokra vonatkozó mintajogszabályt5 az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége nem építette be jogrendszerébe, így azt a bankok nem alkalmazzák általánosan. A nemzetközi átutalási forgalom a levelezés korszerősítése mellett is erısen manuális tevékenység maradt – nem kis részben – azért, mert az átutalások közvetítı láncolatában felmerülı bankköltségek mértéke és a költségviselés módja nem egyértelmő. A nemzetközi szokványok az átutalások lebonyolításának idıigényére vonatkozóan nem határoznak meg végponttól végpontig történı teljesítési határidıt.

Pénzforgalom az EU-ban Az európai gazdasági integráció, a gazdaságok összefonódása mellett sem oldotta fel a fizetési rendszerek azon tulajdonságát, hogy az átutalások kb. 99%-a belföldi számlákon kerül lebonyolításra, és csak kb. minden századik átutalás köt össze két országot. Több bank ezért kétségbe is vonta, hogy ilyen kis forgalom miatt érdemes-e alapvetıen átalakítani a belföldi pénzforgalmi rendszert Az euró bevezetésének elıkészítése során került megalkotásra a 97/5/EK irányelv, ami az unión belüli 50 000 ECU-t meg nem haladó értékő átutalások általános jogi kereteként szolgál 2009. novemberéig. Ez az irányelv maximálja az átutalások lebonyolításának idıtartamát, és meghatározza az átutalás költségei viselésének elveit, a felek jogait, kötelezettségeit és felelısségét, valamint az ügyfelek tájékoztatásának módját. Mivel ez az irányelv nem volt képes arra, hogy a viszonylag kis egyedi értékő átutalások szegmensében minıségi elırelépést hozzon, az euró bevezetésének elıszobájában egy olyan jogszabály született, ami – az erıteljes politikai nyomásnak jogi kifejezést adva - megindította az európai pénz- és elszámolásforgalom egységesülésének folyamatát. A 21/2001/EK rendelet az 50 000 EUR alatti értékő egyedi euró átutalásokra elıírta azt, hogy annak díja nem haladhatja meg a hasonló belföldi átutalások díját. A díjrendelet nyomása alatt a bankoknak két lehetıségük van. A belföldi átutalások díját megemelve minden mőveleten szétteríteni a határon átmenı mőveletek költségét, vagy engedve a politikai nyomásnak olyan struktúrákat és fizetési módokat kialakítani, amik minden pénzforgalmi mőveletet belföldivé tesznek az európai piacon. Az elıbbi törekvést az ügyfelek ellenállása, a nagyvállalatok egyedi kedvezményei, tehát: a verseny nehezíti meg. Ráadásul több országban, pl. Ausztriában, vagy Hollandiában a bankszámlákon végrehajtott belföldi megbízások hagyományosan díjmentesek, így ezekben az országokban a bankoknak egyáltalán nem volt lehetıségük a költségtöbbleteiket ügyfeleikre áthárítani. A nyomás eredményesnek bizonyult. 2002. júniusában megalakult az Európai Pénzforgalmi Tanács (EPC), amely céljának azt tőzte ki, hogy létrehozza az egységes euró pénzforgalmi övezetet (SEPA-t), ami megfogalmazott céljaik szerint olyan térség lesz, melyben az állam3

Society for Worldwide Interbank Fund Transfers United Nations Commission on International Trade Law 5 Model Law on International Credit Transfers (1992) 4

- 222 -


TPF

polgárok, társaságok és a gazdasági élet más szereplıi lakcímüktıl, telephelyükrıl függetlenül Európában az euró fizetési mőveleteket nemzeti határokra való tekintet nélkül azonos feltételekkel, jogokkal és kötelezettségekkel bonyolíthatják le. Az Európai Pénzforgalmi Tanács egy önszabályozó szervezet, amit három európai bankszövetség hozott létre, és amelyben a SEPA országok bankközösségei pénzforgalmuk nagyságának arányában képviseltetik magukat. Az EPC döntéshozó testülete alatt szakbizottságok és munkacsoportok alkotják meg azokat az üzleti és szabványjavaslatokat, amiket a Tanács elfogad. Az EPC keretében elfogadott szabályok a gyakorlatba úgy kerülnek átültetésre, hogy a SEPA átutalást és a SEPA beszedéseket alkalmazó bankok egy szerzıdéses nyilatkozattal, tehát polgári jogi kötelezettségvállalás keretében vállalják a szabályok betartását. Az EPC a fizetési módok és eljárások érvényesítését is felvállalta. Az EPC a konstrukciók tulajdonosa, sıt a fizetési forgalomban résztvevı közvetítık közötti jogviták rendezésében is részt vesz.

A SEPA program Az EPC tevékenységének elsı lépése az átutalások Credeuro és az ICP üzleti szabályok megalkotása volt. Ezek a szabályok a már létezı nemzetközi átutalásokra épülnek, a szokásosnál szigorúbban szabályozva a lebonyolítás feltételeit. A Credeuro egyezményhez csatlakozó bankok vállalták, hogy a 12 500 (ma már 50 000) eurónál kisebb egyedi értékő átutalásokat legfeljebb T+3 nappal teljesítik. A Credeuró lehetıvé teszi a megbízások végponttól végpontig történı automatizálását. Ehhez az szükséges, hogy a megbízáson szerepeljen a jogosult számláját azonosító BIC (SWIFT bankazonosító), és IBAN (nemzetközi bankszámlaszám) kód, valamint 4x35 karakteres közlemény továbbítását is biztosítani kell. További feltétel a költségviselés kódjának továbbítása. Ez a kód három értéket vehet fel: OUR, BEN, SHA: tehát a megbízó visel minden költséget, a jogosult visel minden költséget, illetve a két fél saját szolgáltatója részérıl felmerült költséget viseli. Az ICP egyezmény ez utóbbi használatát írja elı a fizetési forgalom résztvevıi számára. A SEPA program következı lépése a SEPA fizetési módok kidolgozása. A SEPA fizetési módok (átutalás, beszedés) szabályozásának mélysége megfelel a belföldi fizetési módoknak. A SEPA fizetési módok nem csak új üzleti szabályokat jelentenek, hanem technológiai szempontból is eltérnek a korábbi fizetésektıl. Elıször került gyakorlati alkalmazásra az UNIFI ISO 20022 (XML) világszabvány, ami megfelelı alapot ad pénzügyi üzenetcserét biztosító konstrukciók megtervezéséhez. A SEPA fizetési módok másik fontos jellegzetessége, hogy a konstrukció elválasztásra kerül a támogató infrastruktúrától, tehát az elszámolóházaktól, elszámolási rendszerektıl. Korábban a legtöbb országban a fizetési módokat az elszámolóházak szabályzatai rögzítették. A SEPA átutalás választható egy bankon belüli, bankok számlakapcsolatain keresztüli, illetve bármely elszámolási rendszer felhasználásával történı teljesítésre. Az infrastruktúra és a fizetési mód szétválasztása – amikor a SEPA már teljes egészében valósággá válik – versenyhelyzetet teremt az elszámolóházak között. A SEPA természetesen nemcsak program, hanem – ahogy az a nevében is szerepel - meghatározott földrajzi övezet, ami az Euróövezeti országokon túl felöleli az EU egyéb tagállamait, az EGT országokat, és Svájcot is. A SEPA konstrukciók és SEPA elszámolási és teljesítési mechanizmusok (CSM) közötti öszszefüggést, az EPC kompetenciaszintjeit az alábbi ábra szemlélteti: - 223 -


Dr. Kovács Levente

8. ábra: A SEPA fizetési módok mőködését támogató tevékenységi szintek. (forrás: EPC)

SEPA fizetések elszámolása és teljesítse Az EPC a fizetési módok kialakítása mellett az elszámolóházi tevékenység kereteit is meghatározza. Az EPC legfıbb elvárása az elszámolási és teljesítési mechanizmusokkal (CSM) szemben, hogy a SEPA övezeten belül biztosítsák az átutalások és beszedések összes címzettjének elérhetıségét, valamint a fizetési mód szabályainak maradéktalan betartását. Ezt két úton lehet elérni. Az egyik egy olyan rendszer használata, ami pán-európai lefedettséget biztosít (ez jelenleg az EBA Clearing S. A. STEP2 rendszere), vagy elszámolóházak, bankok összekapcsolt hálózata révén, ami teljes lefedettséget képes elérni. Az EPC részletesebben is meghatározta az elszámolás és teljesítés modelljeit,6 ezek:

6

•

Pán-Európai Elszámolóház (PE-ACH);

•

SEPA fizetési módokat támogató elszámolóház;

•

Multilaterális elszámolási és teljesítési mechanizmus (elszámolóház nélkül);

•

Bilaterális elszámolási és teljesítési mechanizmus (ilyen például a kölcsönös számlavezetés, tehát a levelezı banki kapcsolat);

•

Bankcsoporton belüli elszámolás és teljesítés;

•

Bankon belüli elszámolás és teljesítés.

EPC170/05 CSM Framework

- 224 -


TPF

Mivel egy pán-európai elszámolóház képes lehet arra, hogy minden SEPA fizetésekkel foglalkozó pénzforgalmi szolgáltató között összeköttetést létesítsen, az EPC világosan preferálja ezt a megoldást. Az EPC nem zárkózik el attól sem, hogy az elszámolási és teljesítési rendszerek összekapcsolásával valósuljon meg a SEPA területi lefedettsége. Mivel a SEPA fizetési módok bevezetése, a régi fizetési módok visszaszorítása a nemzetközi és a belföldi fizetési forgalomban elsıbbséget élvez az elszámolóházak konszolidációjával szemben, az elkövetkezı években szabadon kibontakozhat a verseny azok között az elszámolási rendszerek, illetve elszámolóházak és adatfeldolgozók között, amelyek túlélésre, illetve növekedésre számítanak. Ezek a szolgáltatók azonban nem klasszikus piacon mőködnek. Az elszámolóházak, de a feldolgozók nagy részének tulajdonosai az európai bankok, amelyek ugyanezen infrastruktúrák szolgáltatásának igénybe vevı is. Rövid távon valószínő, hogy a Pán-Európai elszámolóház(ak), illetve az egyéb elszámolóházak és bankok valamilyen hálózata fogja a SEPA területén a SEPA fizetési módok elszámolását elvégezni. Annak érdekében, hogy ez az állapot minél hamarabb bekövetkezhessen az EPC arra szólította fel az elszámolásban érintetteket, hogy az együttmőködés és verseny kérdésében találjanak megfelelı egyensúlyt. Az EPC számára ma a SEPA fizetési módok bevezetése, az új fizetési formákra történı átállás a legfontosabb feladat. Az EPC-be tömörült bankok tisztában vannak azzal, hogy az elszámolóházak konszolidációja hosszabb távon elkerülhetetlen, az Euróövezetnek kevesebb elszámolási rendszer is elegendı lesz, de egyelıre – a SEPA fizetési módokra történı átállás befejezéséig - nem szorgalmazzák az elszámolóházak számának csökkentését. Más lesz a helyzet a késıbbiekben. Amikor a SEPA átállás már nagyrészt befejezıdött, 2013 2014-tıl ez európai elszámolási piac is átalakul. Hogy milyen lesz a jövıben az európai elszámolási térkép, és mire számíthat a magyar bankközösség, amelynek ma is van saját elszámolóháza, a GIRO Zrt., még nyitott kérdés.

Az európai elszámolóházak jövıje Európa elszámolási térképe még csak éppen elkezdte a változást. A már bekövetkezett változások, ismert folyamatok, és a folyamatokat meghatározó bankok érdekeinek feltárásával lehet megkísérelni a jövıbeni fejlıdés elırejelzését. Ismert, hogy az EBA Clearing S.A. STEP2 rendszere ma az egyetlen pán-európai elszámolóház. Csak ez a rendszer képes valamennyi SEPA ország bankja között összeköttetést teremteni. A STEP2 rendszer alapvetı szépséghibája azonban, hogy forgalma egyelıre viszonylag csekély, mivel Luxemburgon kívül más SEPA tagállam még nem terelte belsı euró elszámolási forgalmát erre az elszámolási csatornára. Hiába vonzotta magához a nagybankok közötti nemzetközi forgalom zömét a rendszer számára az áttörést csak egész bankközösségek migrációja jelentené. A többi elszámolási rendszer terveit nagymértékben befolyásolja az azt mőködtetı szervezet tulajdonosi háttere és az abban résztvevı intézmények sajátos érdekei. Azokban az országokban, amelyben a jegybankok feladata az elszámolási rendszer technikai mőködtetése, de a rendszert magát az elszámolásban résztvevı bankok igazgatják (pl. Belgium) a bankközösség hajlik arra, hogy az elsı lehetséges alkalommal – legkorábban 2010-ben – egy pán-európai platformra, vagy egy másik ország elszámolási rendszeréhez migrálja forgalmát. Ezeknek a közösségeknek a saját platform feladása, és egy potenciálisan nagy mérethatékonysággal mőködı partner kiválasztása a mőveleti költségek csökkentését, versenyképességük erısítését jelentheti. - 225 -


Dr. Kovács Levente

Ahol azonban az elszámolási rendszert nemcsak üzemelteti, de egyben elszámolóházként mőködteti is a jegybank – mint amilyen a Deutsche Bundesbank – ott számítani lehet arra, hogy a jegybank továbbra is szolgáltató marad. A jegybankokat elsısorban az a cél motiválja, hogy a nagyszámú kis, helyi bank versenyképes díjak mellett legyen képes európai elérésre, és ne váljanak függıvé helyi nagybankoktól. A nagybankok közvetítı szerepének térnyerése számukra sem verseny, sem pénzügyi stabilitási szempontból nem kívánatos. Megjegyzendı, hogy Németországban a bilaterális kapcsolatok és a kisebb közösségek klíringjei mellett a jegybanki rendszer csak kiegészítı szerepet játszik, a forgalomnak azt a részét számolja el, amit a többi megoldás másként nem képes hatékonyan kezelni. Az európai országok jelentıs részében a jegybankok hagyományosan távol tartották magukat a kisértékő megbízásokat feldolgozó ACH típusú elszámolóházaktól. Ahol ezek az elszámolóházak a bankok klubjellegő szervezıdéseként jött létre, tulajdonosai bankok, ott az utóbbi évek uralkodó gazdaságfilozófiájának megfelelı változások mentek végbe. Az elszámolóházak non-profit jellege, és elszámolási tevékenységi fókusza feloldódott. Habár jellemzıen még mindig többnyire banki tulajdonban állnak, de egyre több a nem banki tulajdonos is. A tevékenység diverzifikálódik, kiegészül olyan új elemekkel, mint az elektronikus számlabemutatás és fizetés (e-invoicing, EBPP), elektronikus aláírás hitelesítés, különféle adattárház szolgáltatások, banki résztevékenységek átvállalása, elektronikus kereskedelmet segítı szolgáltatások, kártyafeldolgozás, hitelreferencia adatszolgáltatások, stb. Az ügyfél és tulajdonosi szerep szétválasztása, a diverzifikálás növekedésre ösztönzi a szervezeteket. Nem csoda, hogy ezek az elszámolóházak a változás egyik fontos hajtóerıi. Elsısorban az összeolvadás más elszámolóházakkal, illetve egyes országok teljes forgalmának megszerzése lehet a céljuk. Az elszámolóházak közötti éles verseny ellenére, ezeknek a szervezeteknek sincs más választásuk, mint szorosan együttmőködni a többi elszámolási rendszerrel, elszámolóházzal. Az Európai automatizált elszámolóházak szövetsége, az EACHA7 kölcsönös kapcsolódási protokollokat alakított ki. A projektben résztvevı európai elszámolóházak kétoldalú, de azonos szabványon alapuló kapcsolatát leginkább a TARGET1 rendszerhez lehet hasonlítani. Ez elvileg hatékony modellé válhat, hiszen ez a kapcsolatrendszer mőködési szempontból nem igényli azt a fajta központosítást, mint a TARGET2. Ugyanakkor az elszámolóházak közvetlen kapcsolata több okból sem lehet stabil hosszú távú megoldás. Egyrészt ezek az elszámolóházak nincsenek egyelıre jelen minden európai országban, ezért nem képesek a SEPA térséget teljesen lefedni. Másrészt a le nem fedett országok bankközösségei választhatják a pán-európai elszámolóházat, illetve egymás közötti forgalmukat bilaterálisan is intézhetik. A pán-európai elszámolóházzal szemben a nemzeti alapról kinövı elszámolóházak nagy elınye, hogy nem elitklubot képeznek,8 és múltjukból széles ügyfélkört, jelentıs forgalmi volument örököltek. A SEPA környezethez történı sikeres adaptálódásuk esetén a jegybanki elszámolási rendszerekkel (pl. Deutsche Bundesbank RPS rendszere) növekedési lehetıségük van. A mai európai piacon három olyan nem pán-európai elszámolóház van, ami erıs nemzetközi ambíciókkal rendelkezik: a francia STET, a német-holland Equens, és a brit VOCALink. Mivel az elszámolóházak nem feltétlenül maguk látják el az adattovábbítás és feldolgozás feladatát, két feldolgozót is képbe kell hozni. A SIA az olasz bankok által létrehozott feldolgozó és adattovábbító vállalat (ez mőködteti a pán-európai STEP2 platformot), és a SWIFT, ami banki tulajdonban álló globális szolgáltató. A SWIFT hagyományosan adattovábbítással foglakozik, ugyanakkor az Euro1/STEP1 platformot is mőködteti. A SWIFT – mivel maga nem

7 8

European Automated Clearing House Association A STEP2 közvetlen résztvevıi többnyire nagybankok

- 226 -


TPF

elszámolóház – elsısorban a bilaterális klíring területén képes az elszámolóházakkal konkuráló szolgáltatást nyújtani. A fentiekbıl kiindulva a jövı SEPA alapú európai elszámolási térképét az alábbi formában vázolhatjuk fel.

9. ábra Európai elszÁmolási forgalom topológiája

Ez a térkép nem mutatja meg, hogy mely összekötı vonalak mentén fog a forgalom zöme lebonyolódni. A 2007 elıtti évtizedet a pénzügyi stabilitást biztosító szabályozás és felügyeleti intézményi rendszerbe vetett hit hatotta át, a bankközi hitelezés zavartalanul folyt. Az egyes pénzforgalmi szolgáltatók elszámolási költségeik optimalizálására törekedtek. A nagybankok az infrastruktúráktól erısen degresszív díjakat követeltek ki, ami a kisebb forgalmú intézmények számára a rendszerhez történı hozzáférést megdrágította. Ezzel viszont maguknak nyerték meg a kisebb bankokat, amelyek közvetítésükkel olcsóbban számolhatták el fizetési forgalmukat, mintha közvetlen tagságot szereztek volna egy elszámolóházban. Egy olyan modell volt kialakulóban, amiben a nagybankok a kisebb bankok számlavezetıi, és a PE-ACH-n keresztül számolják el a nagybankok közötti forgalmat. Napjaink pénzügyi válsága új irányt fog szabni. A jövıben a kisebb intézmények feltehetıen jobban fognak ügyelni a nagyobb bankokkal szembeni pénzügyi kitettségükre. Ezért – nagy valószínőséggel –a bankok széles köre fogja egy elszámolóházhoz közvetlenül történı csatlakozás lehetıségét keresni. Ez a tendencia megerısíti a helyi kapcsolattal rendelkezı elszámolóházak szerepét, és elsısorban azokban az országokban várható rövid távon változás, ahol az elszámolás architektúráját nem érzik a résztvevık kellıen biztonságosnak. Ha az európai modellt összevetjük az USA elszámolóházi rendszerével, akkor világos, hogy tucatnyi helyi elszámolóháznak nem lesz sokáig helye az európai piacon. Az intézmények na- 227 -


Dr. Kovács Levente

gyobb száma ugyanakkor fennmaradhat, hiszen a verseny hozadéka ellensúlyozza a monopolpozíció miatti elkényelmesedés magasabb költségét. Az európai rendszer mindenesetre színesebb, rugalmasabb és innovatívabb lehet a jövıben, mint az államilag dominált amerikai modell. Európának ugyanakkor ügyelnie kell arra, hogy az innovációt támogató versenyhelyzet a jövıben is fennmaradjon. Izgalmas idıket élünk ma Magyarországon, hiszen gazdaságunk - még akkor is, ha eltekintünk a második világgazdasági válságtól - soha nem látott gyorsasággal rendezıdik át. A rendszerváltozással velejáró átrendezıdés és elsietett, majd túlzott mértékbe átcsapó privatizáció folyamata az új piacfelosztással éppen csak lezáródott. Az Európai Uniós csatlakozás a megmaradt nemzeti struktúrák egy részét elsodorja, másrészt régóta nem látott lehetıséget ad egyes magyar vállalatnak. A banki szektorban és a pénzforgalomban egyelıre az egységesítési folyamatok erıltetett ütemben mennek végbe, melynek valószínősíthetı eredménye az, hogy a magyar elszámolásforgalom hazai lebonyolítása egy évtizeden belül megszőnhet, hogy helyét egy hatékonyabban mőködı pán-európai rendszer vegye át.

- 228 -


TPF

Irodalomjegyzék T. Padoa- Schioppa: Clearing and settlement of securities – a European perspective – Symposium of the Deutsche Bundesbank „Payments and Securities Settlement Systems in Germany against the Background of European and International Developments”, Frankfurt 2001. R. Boer, T. Booijink, J. Schokkenkamp: Trends and Development in Online Payments & Background and Theory Online Payments 2009 – European market overview, www.innopay.com, Innopay 2009. Prágay István vezetésével: Az MNB szerepe a fizetési rendszerben és a pénzforgalom szabályozásában (Kiadó: Magyar Nemzeti Bank 2001.) Prágay István vezetésével: A magyar fizetési rendszer (Kiadó: Magyar Nemzeti Bank, 2001) Kovács Levente: Az európai pénz- és elszámolásforgalom jövıje, (Miskolci Egyetem Gazdaságtudomány Kar VII. Nemzetközi Konferencia I. tanulmánykötet, 2009) Bartha Lajos: Fizetési rendszerek az Európai Unióban, Európai füzetek 53. (Kiadó: MEH és Külügyminisztérium, 2003) Szabó Katalin szerkesztésével: Elszámolásforgalom felsıfokon (Kiadó: GIRO Rt. 2005) További lényeges, de nem publikált szakmai anyagok a szerzık engedélyével: EPC SPS Working Group belsı anyagai (eddigi magyarországi képviselık a GIRO Zrt. jelölése/megbízása alapján: Fecser Ildikó, Kovács Levente, Rácz Zsolt, Prágay István) Prágay István elszámolásforgalommal kapcsolatos anyagai

- 229 -


TPF

A MAGYAR ANTIPROVERBIUMOK NÉHÁNY ÁLTALÁNOS KÉRDÉSE ÉS ELSİ KÉRDİÍVES FELMÉRÉSE Dr. habil T. Litovkina Anna fıiskolai tanár, Tomori Pál Fıiskola Vargha Katalin doktorjelölt, ELTE A proverbiumok (közmondások és szólások) elferdítése nem új, és nem is ismeretlen jelenség. Az utóbbi néhány évtizedben olyan elterjedtté vált a ferdítésük és parodizálásuk, hogy egyes szövegekkel gyakrabban találkozunk torzított, mint eredeti formában. Az alábbi tanulmány elsı felében az antiproverbium (közmondás-ferdítés) fogalmáról, a nemzetközi és magyar nyelvő győjteményekrıl lesz szó; továbbá bemutatjuk a magyar antiproverbiumok adatbázisát, ennek forrásait és összeállítását. Tanulmányunk második felében a közelmúltban lezajlott, az antiproverbiumok ismeretére és használatára vonatkozó elsı kérdıíves felmérés néhány eredményét ismertetjük.

Bevezetés A proverbiumok (közmondások és szólások) elferdítése nem új, és nem is ismeretlen jelenség. Az utóbbi néhány évtizedben olyan elterjedtté vált a ferdítésük és parodizálásuk, hogy egyes szövegekkel gyakrabban találkozunk torzított, mint eredeti formában. Ebben nagy szerepet játszik a tömegmédia és az internet is. Egyes ferdítések széles körben, esetenként több változatban elterjedtek (pl. Aki másnak vermet ás, az elfárad; Jön még kutyára teherautó). A közmondás-ferdítések – mint jelenség és mőfaj – nemzetközi kutatása elsısorban Wolfgang Mieder nevével fonódik össze1, az ı nyomán nevezzük ezeket antiproverbiumoknak. Meg kell jegyeznünk, hogy míg egyes szövegek teljességgel tagadják az eredeti közmondás „igazságát” (Mindenki a maga szerencséjének az elrontója; Sírva szenved a magyar; Amit ma nem tehetsz, halaszd el holnapra), többségük csak részben kérdıjelezi meg a proverbiális bölcsességet, elsısorban azáltal, hogy olyan konkrét gondolati vagy szövegkörnyezetbe helyezi, amihez az eredeti megfogalmazás nem illeszkedik. A közmondások elferdítése lehet tehát eszköz, amely által az alkalomhoz pontosabban illı, ugyanakkor a proverbium legitimitását megırzı szöveghez jutunk, és amely gyakran egyúttal humoros is. Sokszor a ferdítı úgy érzi, hogy az eredeti megfogalmazás elavult, ezért cseréli azt a mai életbıl vett képekkel, fogalmakkal, kifejezésekkel, pl.: Szegény embert az APEH is húzza; Közös számítógépnek tele van a gyökérkönyvtára; A 2004-es athéni olimpia jelmondata: Nem a gyızelem, hanem a vérvétel a fontos. Azonban lehet öncél is az eredeti szöveg eltorzítása: amennyiben nem kontextusba illeszkedik, hanem egyedül humoros hatás elérésére szolgál: A baj nem jár hegedül; A harang nem jó tanácsadó. Az alábbi tanulmány elsı felében az antiproverbium fogalmáról, a nemzetközi és magyar nyelvő győjteményekrıl lesz szó; továbbá bemutatjuk a magyar antiproverbiumok adatbázisát, ennek forrásait és összeállítását. Tanulmányunk második felében a közelmúltban lezajlott, az antiproverbiumok ismeretére és használatára vonatkozó elsı kérdıíves felmérés néhány eredményét ismertetjük.

1

Mieder 1982, 1985a, 1989a, 1998, 2003; Mieder – Tóthné Litovkina 1999; T. Litovkina – Mieder 2005, 2006 (további hivatkozások a Bibliográfiában).

- 231 -

A magyar antiproverbiumok néhány általános kérdése és elsı kérdıíves felmérése

Dr. habil T. Litovkina Anna – Vargha Katalin

I. Az antiproverbiumok néhány általános kérdése I.1.Az antiproverbium fogalma Wolfgang Mieder vezetette be a német Antisprichwort2 és angol anti-proverb3 kifejezéseket. Ezek magyar megfelelıje az antiproverbium terminus,4 és ugyanígy használatban van az orosz aнтиnословицa megnevezés is.5 A német elnevezés már 1977-ben megjelent nyomtatásban.6 Mieder egyik rövid meghatározása szerint ez „általános megjelölése azoknak a szövegeknek, melyek a hagyományos közmondásokat innovatív módon átalakítják, vagy reagálnak rájuk”.7 Itt is ilyen értelemben használjuk az elnevezést. Valamivel bıvebben, néhány további véleményt8 is felhasználva azt mondhatjuk, hogy az antiproverbium olyan frazeológiai egység, többnyire egy mondatos terjedelmő szöveg, mely egy proverbium szándékos ferdítésével, aktualizálásával (vagy egy közmondásséma felhasználásával) jön létre. A beszélı pillanatnyi szándékát, érdekeit szolgálja, konkrét megfogalmazásával a szövegkörnyezet és szituáció jelentésmódosító szerepét minimálisra csökkenti. A nemzetközi parömiológiában elfogadott a német Antisprichwort és az angol antiproverb terminus.9 Azonban a magyar kutatásban korántsem elterjedt az antiproverbium elnevezés. A témát érintı szerzık (Hernádi Miklós, Dömötör Ákos, Hadrovics László, Szathmári István, Forgács Erzsébet, Lendvai Endre, Barta Péter és mások) különbözı kifejezésekkel utalnak az ilyen szövegekre: szokásmondás-közhely,10 közmondás-paródia,11 közmondás tréfás ferdítése,12 elferdített közmondás,13 közmondás-persziflázs,14 kvázi-közmondás,15 ferdített közmondás.16

2

Röhrich – Mieder 1977: 114; Mieder 1982, 1985a, 1989a, 1998. Mieder 1993 (Vö. Mieder 1989b: itt még csak “proverb parody” kifejezés szerepel); Mieder – Tóthné Litovkina 1999; Mieder 2003; T. Litovkina – Mieder 2005a, 2005b. 4 Vargha 2004, 2005; T. Litovkina – Mieder 2005; T. Litovkina – Vargha 2004, 2005a, 2005b, 2006; Vargha – T. Litovkina 2007a, 2007b. 5 [Walter – Mokienko] Вальтер – Mокиенко 2001, 2005. 6 Röhrich – Mieder 1977: 114, idézi Mieder 2004: 249: „Das Sprichwort gilt der Gegenwart nich mehr unbedingt als ’Wahrwort’. Es provoziert vielmehr ’Antisprichwörter’, Verfremdungen, Parodien, die eine Distanz zum vorgegebenen traditionellen Sprichwort erzeugen. […]” 7 Mieder – Tóthné Litovkina 1999: 3; Vö. Mieder 1985a. [1982] I. kötet: X. – A proverbiumokat variálják, de „az eredeti mégis mindig továbbra is felismerhetı marad, és szemmel láthatólag a mindenkori variáció a használatos közmondás-szöveg ismeretén alapul. Viszont a közmondás ellenében fogalmazódik meg, nem számít, hogy csak egy bető- vagy szócserérıl van szó, avagy egy mélyebb átdolgozásról.” 8 Néhány további definíció, magyar szerzıktıl: „A ferdített közmondás olyan frazeológiai egység, amely mögött felismerhetı vagy egy konkrét közmondás, vagy egy közmondásséma” (Barta 2003). Barta ugyanitt hangsúlyozza, hogy nemcsak a közmondás ferdíthetı, hanem bármely sztereotípia – pl. Szállunk rendelkezésére. A ferdített közmondás kritériumának tartja a szándékosságot – kizárva ezzel a gyermek, a más anyanyelvő, a beszédzavarokkal küzdı akaratlan ferdítését. „A kvázi-közmondás […] aktualizált beszédaktus, mely a beszélı pillanatnyi szándékát, érdekeit szolgálja. Minél konkrétabb a kvázi-közmondás üzenete, annál inkább kérészélető maga a beszédproduktum” (Lendvai 2001: 763). 9 Militz 1991; 1997; 1999; T. Litovkina 2004; 2005; Valdaeva 2003; [Walter – Mokienko] Вальтер – Mокиенко 2005; Prędota 1994; 1995; 2002. 10 Hernádi 1985. 11 Dömötör 1989. 12 Hadrovics 1995: 258–259. 13 Szathmári 1996. 14 Forgács 1997. 15 Lendvai 2001. 16 Barta 2003. 3

- 232 -


TPF

I. 2. Nemzetközi és magyar győjtemények Elferdített közmondásokból, vagyis antiproverbiumokból több győjtemény is megjelent már világszerte, ez elsısorban Wolfgang Mieder érdeme, aki német anyagból 1982-ben adta ki az elsı kötetet (Antisprichwörter), amelyet számos további követett.17 Az angol nyelvő, fıleg amerikai anyagból 1999-ben publikálta az elsı önálló kötetnyi válogatást T. Litovkina Annával közösen (Twisted Wisdom: Modern Anti-Proverbs).18 Újabb kötetük Old Proverbs Never Die, They Just Diversify: A Collection of Anti-Proverbs címmel 2006-ban jelent meg.19 Az orosz antiproverbiumok szótárát Walter és Mokienko adta ki 2005-ben (Антипословицы русского народа), ebbıl egy mutatványt már 2001-ben.20 Magyar közmondás-paródiákból elsı ízben 2005-ben jelent meg két kötet,21 T. Litovkina Anna és Vargha Katalin győjtésébıl és szerkesztésében. Az “Éhes diák pakkal álmodik”. Egyetemisták közmondás-elváltoztatásai c. könyv több mint 1700 közmondásparódiát tartalmaz, amelyekben mintegy 287 magyar közmondás fedezhetı fel.22 A ferdítéseket a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fıiskolai Karának hallgatói (Szekszárd) jegyezték fel, győjtötték és alkották. A “Viccében él a nemzet”. Magyar közmondás-paródiák c. kötet 324 ismert magyar közmondásnak közel 1500 elferdített, parodizált változatát tartalmazza, többnyire az utóbbi 25 év publicisztikájából, Internetrıl, valamint a magyar szépirodalomból, továbbá szóbeli közlések, hirdetések és más források alapján.23

I.3. Források, a magyar adatbázis összeállítása Vargha Katalin és T. Litovkina Anna közös adatbázisa jelenleg közel 7000 antiproverbiumot tartalmaz. Egyes adataink közvetlenül adatközlıktıl származnak, mások nyomtatott vagy elektronikus forrásból. Nyomtatott forrásban számos közmondás-paródia található, ezek többségére véletlenszerően lehet rábukkanni. Olvasmányaink során ezeket feljegyeztük, akár szépirodalmat, akár tudományos könyveket, vagy egyszerően a napi sajtót forgattuk. Ugyanakkor bizonyos szerzık, mőfajok, győjtemények, konkrét sajtótermékek esetében a közmondások elferdítése már nem alkalomszerően, esetlegesen történik, hanem nagyon is tudatosan, rendszeresen. Ezekbıl igyekeztünk kiemelt forrásokat teljesen, rendszerszerően feltárni. Fontos forrásaink voltak egyes mőfajokat, csoportnyelveket bemutató kötetek: többek között a közhely, a graffiti és a szleng (különösen a diáknyelv) területén találkozhatunk gyakran antiproverbiumokkal. Hernádi Miklós Közhelyszótára külön csoportként foglalkozik a “szokásmondás-közhelyekkel”, és több mint 80-at közöl;24 Balázs Géza köteteiben25 falfirka17

Mieder 1982. A győjteményt már 1983-ban újra kiadták, majd 1985-ben két kötetre, 1989-ben már három kötetre bıvítve (Mieder 1985a, 1989a). Újabb győjtemény: Mieder 1998. 18 Mieder – Tóthné Litovkina 1999. Újabb győjtemény: T. Litovkina – Mieder 2006. 19 T. Litovkina – Mieder 2006. 20 [Walter – Mokienko] Вальтер – Mокиенко 2001, 2005. 21 Kisebb szövegcsoportok már korábban is megjelentek. Nagyobb számú példát, egységes forrásból T. Litovkina Anna és Vargha Katalin közölt külön-külön több helyen. Litovkina Anna kandidátusi disszertációjának adattárában közöl ferdítéseket adatközlıitıl, akiket arra kért, hogy egészítsék ki a megadott közmondások elsı részét, valamint ha ismerik vicces alakját, azt is írják le (Tóthné Litovkina 1993). Egy tanulmányában pedig 7–9 éves gyerekek közmondás-ferdítéseit közli, akik nem ismerték az adott közmondásokat, csak találomra próbálták meg kiegészíteni azok csonka alakját (Tóthné Litovkina 1995). Vargha Katalin szakdolgozatának mellékletében 224 közmondás 1168 elferdített változata olvasható, számos különbözı forrásból (Vargha 2004); máshol egy internetes fórum összes antiproverbiumát közli (Vargha 2005). 22 T. Litovkina – Vargha 2005a. 23 T. Litovkina – Vargha 2005b. Újabb kiadása T. Litovkina – Vargha, 2006. 24 Hernádi 1985. 25 Balázs 1983, 1987, 1994, 2001.

- 233 -



ként használt közmondás-paródiákat találhatunk. Rónaky Edit a diákok nyelvének bemutatása során közöl elferdített közmondásokat.26 Szerepelnek antiproverbiumok különbözı humoros győjteményekben, pl. Katona Imre politikai vicceket tartalmazó kötetében.27 Az általunk ismert legkorábbi ilyen győjtemény Sirisaka Andor: Anyósok könyve. Humorisztikus, szátirikus anyós-tárgyu apróságok mulatságos és tanulságos gyüjteménye,28 amely 1900-ban jelent meg. Itt a legkülönbözıbb mőfajokat egyedül a téma: az anyósok kigúnyolása köti össze, a szövegek között több közmondásparódia is szerepel (pl. Mindenhol jó, de legjobb otthon, – ha anyós nincs a háznál;29 Addig üsd az anyóst, mig meleg30). Timár György humorista egy kötetében31 is számos közmondásferdítést, elsısorban összevonást találhatunk (pl. A jó bornak kétszer ad, ki maga esik bele32). Ezek nagy részével más forrásban is találkozhatunk, elsısorban az interneten. A mai szépírók közül Esterházy Péter és Vámos Miklós írásaiban fedezhetünk fel gyakran közmondás-paródiákat (pl. Alamuszi nyuszi nagyot toppant;33 Korán nevet, ki gyorsan nevet (ki);34 Jobb félni, mint ülni;35 Ha rövid a karod, toldd meg egy lépéssel36). A klasszikusok közül Kosztolányi Dezsı, Karinthy Frigyes és Nagy Lajos mőveiben fordul elı sokszor a proverbiumok elferdítése, kigúnyolása. Utóbbi két szerzıre különösen jellemzı, hogy egy közmondást idéznek, majd hozzáfőznek egy azt kigúnyoló, meghazudtoló megjegyzést. Lássunk egy példát, Karinthy Frigyes A közmondás címő írásából: „Ki korán kel, aranyat lel. Viszont aki aranyat lelt, késın fekszik, és másnap már nem tud korán felkelni. Leghelyesebb le se feküdni, akkor mindenkit megelız az ember”.37 Versekben, pl. Szilágyi Domokosnál is találkozhatunk a közmondások játékos ferdítésével. Egy (hosszabb) példa: Közmondások, szólások38 A szerelem sötét verem. Ergo: aki másnak vermet ás, az szerelmes. Jobb soha, mint késın. Egyik tizenkilenc, a másik eb. Jóból is megárt a sokk. A szó megmarad, az írás elröpül. (Vö. Utunk: Levélváltás) A szó elröpül, a sírás megmarad. Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb. Írót tolláról, olvasót írójáról. Aki papír közé keveredik, megeszik a szerkesztık. 26

Rónaky 1997. Katona 1994. 28 Sirisaka 1900. 29 Sirisaka 1900: 137. 30 Sirisaka 1900: 139. 31 Timár 1985. 32 Timár 1985: 132. 33 Esterházy 1979: 37. 34 Esterházy 2003: 34. 35 Vámos 1986: 168. 36 Vámos 1979: 88. 37 Karinthy 1981: 73. 38 Szilágyi 1990: 172; Egy másik példa, ahol egy közmondás elferdített változata szerepel a szövegbe építve: „Becsüld, halandó, amíg élek, / szavaim halandó becsét. / Két ember közt legrövidebb út az egyenes beszéd.” (Szilágyi 1990: 69. [1966]). A proverbiális versekrıl (“proverb poems”) ld. T. Litovkina – Mieder 2005a: 135– 139. 27

- 234 -


TPF

Átesett az érem túlsó oldalára. (Mármint Bajor, a numizmata.) Ki-ki úgy üdvözül, ahogy tud. Szórakozás után édes a pihenés. (1973) A sajtóban is tudatosan alkalmazzák a közmondás-ferdítéseket. Szinte nincs olyan sajtótermék, amelyben esetenként ne fordulna elı egy-egy elferdített közmondás, leggyakrabban címként. Ki kell emelni ezek közül a Ludas Matyit, melybıl T. Litovkina Anna győjtött ki kb. 200 maforizmát az 1980-as évek végén és 1990-es évek elején39 (pl. A hazug embert könynyebb utolérni, mint az inflációt40). Egy gazdasági hetilapban, a Heti Világgazdaságban is különösen gyakran alkalmaznak a címekben és képaláírásokban közmondásokat és más állandó szókapcsolatokat, mind eredeti, mind módosított formában. Sok hirdetést is találhatunk (más újságokban is), amelyek szövegében elferdítenek egy közmondást, vagy csak utalnak rá (pl. Az idı pénz – és téged gazdagít [Nokia]41).42 A HVG hat teljes évfolyamából (1979 [I. évf.]; 1989; 1999–2002) Vargha Katalin összesen több mint 300 elferdített proverbiumot győjtött ki.43 Ezeken kívül közel 100 további sajtótermékbıl győjtöttünk példákat. Feltőnnek az antiproverbiumok a médiában, különösen a humoros rádió- és tévémősorokban. A Laár pour l’art társulat mősoraiban elhangzó szövegek nagy népszerőségnek örvendenek, sok közülük a köznyelvbe is beépült (pl. Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa).44 Kedvelik a közmondások elferdített használatát a magyar filmforgalmazók is, legalábbis ez tükrözıdik az alábbi filmcímekbıl, amelyek inkább utalnak a filmek tartalmára, mint az eredeti címekre: A csaj nem jár egyedül (She’s All That); A szomszéd nıje mindig zöldebb (Grumpy Old Men); sıt: Még zöldebb a szomszéd nıje (Grumpier Old Men); stb. Ha azt akarjuk vizsgálni, hogyan él és funkcionál az antiproverbium, érdemes alaposabban megvizsgálni az interneten található szövegcsoportokat.45 A modern folklorisztika és társadalomtudomány számára nem csak forrásként lehet jelentıs az internet, hanem az internetes közösségek is a vizsgálat tárgyát képezhetik. Gelléri Gábor egy magyar internetes fórumot mint közösséget vizsgál antropológiai módszerekkel.46 Az elemzés megállapításai szerint az internetes fórumok topic-jai “automata öntörténetírás”-t47 végeznek, és a közösség “rögzített kollektív emlékezet”-ét48 eredményezik. E kollektív emlékezet része esetünkben a közmondás-ferdítés is. Akárcsak a nyomtatott forrásokban, az interneten is számos esetben lehet véletlenszerően találni alkalomszerően használt közmondás-paródiákat. Ugyanakkor vannak nagyobb öszszefüggı szövegcsoportok, és ezek elsısorban olyan fórumok, melyek egyenesen erre a mőfajra épülnek (zárójelben az ott talált közmondás-ferdítések száma), pl.: ‘kifacsart szólások, közmondások’ (123);49 ‘dakota közmondások’ (101);50 ‘megreformált közmondások’ (55).51 39

Ld. Tóthné Litovkina Anna 1989: 49–73. Ludas Matyi, 1990. febr. 28. 12. Idéz még antiproverbiumokat a Ludas Matyi-ból Nagy Ferenc (1968) és Dömötör Ákos (1989). 41 HVG 1999. 24. sz. 50. o., 25. sz. 43. o. 42 Az anti-proverbimok szerepérıl a hirdetésekben ld. Mieder, W. – Mieder, B. 1977; Szemerkényi 1994: 164– 169; Forgács 1997; Vargha 2004: 60–64. 43 A Heti Világgazdaság antiproverbiumainak elemzését ld. Vargha 2004: 95–98. 44 Vö. Berencsi 1996. 45 Ld. Vargha 2005. 46 Gelléri 2001. 47 Gelléri 2001: 279. 48 Gelléri 2001: 280. 49 URL: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9001381&uq=123 40

- 235 -



Egy humoros, elsısorban vicc-küldı levelezılistán (HIX Móka) is többször felmerül ez a téma, mint humorforrás – leginkább ezen belül a minél abszurdabb közmondás-összevonások kitalálása (pl. Nézd meg az anyját, ha Isten is úgy akarja, ebül vész el).52 Az internetes fórumokban és levelezılistákon az antiproverbiumok kontextusban szerepelnek, amely esetenként megközelíti a hétköznapi beszédhelyzetet. Az egyes hozzászólók elolvassák a mások által beküldött közmondásokat, ez elıhívja a passzív antiproverbiumtudást. Másrészt mindez a befogadót újabb, spontán variálásra is készteti – az “adó” és a “vevı” szerepe folyamatosan cserélıdik. Közvetlenül adatközlıktıl is győjtöttünk több ezer szöveget, a legnagyobb csoportot T. Litovkina Anna hallgatói alkották, akiknek a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fıiskolai Karán (Szekszárd) tartott több nyelvészeti és néprajzi kurzust (Nyelvszociológia, Folklór, Folklorizmus- és neofolklorizmus, Pszicho- és szociolingvisztika, Nyelvi szintek) 2004–2005ben. A mintegy 250 elsıs hallgató egyik házi feladata közmondás-paródiák feljegyzése, győjtése és alkotása volt. A feladat eredményeként 320 közmondás kb. 2600 átalakított változatát jegyeztük fel.53 A győjtés nehézsége gyakran az esetlegesség. Lehetetlen a teljes, vagy akár reprezentatív magyar szövegkorpusz összeállítása rákérdezéses győjtéssel. Egy-egy kisebb szövegcsoport viszont összeállítható és egészként elemezhetı, értelmezhetı. Alkalmas lehet erre az alább ismertetett kérdıívvel győjtött 616 szöveg is, amelyek közül sokat több adatközlı is feljegyzett. I.4. A ferdítésre legkedveltebb közmondások A közmondásferdítések csak akkor igazán humorosak, ha az eredeti közmondás közismert és népszerő. Így értékelhetı igazán a két kifejezés közötti inkongruitás (össze nem illés): a várt hagyományos, megszokott alak és az új változat szembekerülése. Bizonyos proverbiumokat különös elıszeretettel ferdítenek el. Alább felsoroljuk az állományunkban 2005 elején legtöbb ferdítéssel szereplı tíz közmondást.54 A mögöttük zárójelben levı szám azt jelzi, hogy hány ferdítést ismertünk összesen (ám naponta folyik a győjtés és módosulnak a számok): Addig jár a korsó a kútra, (a)míg el nem törik (178); (A)ki korán kel, aranyat lel (153); Aki másnak vermet ás, maga esik bele (149); Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok (88); A hazug embert [a hazugot] könnyebb [hamarabb; elıbb] utolérni [utolérik], mint a sánta kutyát (88); Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra (82); Ajándék lónak ne nézd a fogát (76); Kicsi a bors, de erıs (75); Ahány ház, annyi szokás (66); Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet (65).

II. Kérdıíves felmérés T. Litovkina Anna több felmérést végzett már a magyar proverbiumok (szólások és közmondások) használatára vonatkozóan. 1991–92-ben a legismertebb magyar közmondásokat (ún. parömiológiai minimum) mérte fel és elemezte, eredményeit számos tanulmányban publikálta.55 Az 1990-es évek második felében a közmondások meghatározását, elsajátítását és használatát vizsgálta kérdıív segítségével, az adatközlıknek 10 kérdésre kellett válaszol50

URL: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9007133&w=40 URL: http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9073031&uq=60; további forrásokat ld. Vargha 2005. 52 Móka 1997: #1493. HIX Móka internetes levelezılista (archívuma): URL: http://www.hix.hu/cgibin/archive.cgi?ujsag=MOKA 53 Ezek mintegy kétharmadát ld. T. Litovkina – Vargha 2005b. 54 T. Litovkina – Vargha 2006: 151–152. 55 Tóthné Litovkina 1993, 1996b, 1996c; T. Litovkina – Mieder 2005: 22–43 (további bibliográfiai hivatkozásokkal). A nemzetközi kutatásban a nemzeti parömiológiai minimumra irányuló kérdıíves felmérésekrıl (orosz, amerikai, finn, svájci, német, cseh és szerb-horvát anyagon) ld. T. Litovkina – Mieder 2005: 21–22 (további bibliográfiai hivatkozásokkal). 51

- 236 -


TPF

niuk (pl. Milyen alkalommal használja a közmondásokat?; Hol, kitıl tanulta a közmondásait?; Milyen emberek használják a közmondásokat?; stb.).56 T. Litovkina Anna a 2004–2005 tanév ıszi félévében Nyelvszociológia címmel tartott elıadást a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fıiskolai Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén (Szekszárd) elsı évfolyamos levelezı hallgatóknak. Ebbıl az alkalomból dolgozta át Vargha Katalin segítségével a korábban használt kérdéssort, ebbe antiproverbiumokra vonatkozó kérdések is bekerültek. A hallgatók egy 30 kérdést tartalmazó kérdıívet kaptak a proverbiumok és antiproverbiumok használatára vonatkozóan. Feladatuk az volt, hogy töltsék ki ezt, és töltessék ki 9 további személlyel, majd értékeljék ki a kapott válaszokat. 14 kérdés vonatkozott a proverbiumokra, 10 az antiproverbiumokra, 6 az adatközlı személyes adataira (név, nem, kor, születési hely, végzettség, foglalkozás, lakóhely).57 Összesen 28-an 299 kitöltött kérdıívet adtak le. A kérdıívek teljes válaszanyaga már számítógépes adatbázisban van. Ennek feldolgozása jelenleg is folyik, így az itt közölt és a valós számadatok között lehetnek kisebb eltérések. Számos összefüggés elemzésére is módot ad majd az összegyőlt anyag (pl. az adatközlı neme, kora, végzettsége, az eredeti közmondások ismerete és az antiproverbiumok ismerete, kedvelése között).58 Az alábbiakban ismertetjük az antiproverbiumokra vonatkozó kérdések és válaszokat: II.1.59 Amennyiben Ön ismeri közmondások tréfás változatait (közmondásparódiákat) is (pl. Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem vezetik a vizet; Aki másnak vermet ás, az a sírásó), legyen szíves, írja le ezeket (ha tíznél többet ismer, kérjük használjon pótlapot) Az adatközlık 60%-a (N=178) közölt egy vagy több szöveget válaszként, összesen 853 db szöveget kaptunk. Itt kell megjegyezni azt is, hogy a kérdıív elsı felében, közmondások között is közöltek ferdítéseket,60 összesen 54 esetben.61 A szövegek között található 616 különbözı antiproverbium, 117 egyéb ’tréfás közmondás’ (nem kapcsolódik eredeti közmondáshoz, vagy szólás ferdítése, vagy semmilyen eredetije nincs), 33 szóláshasonlat. Egyes szövegeket több adatközlıtıl is kaptunk – a Többet ésszel, mint ész nélkül szöveget 9-en; az

56

Ld. T. Litovkina – Mieder 2005: 43–60; A felmérés elızményei: 1983-ben egy százkilencvennyolc oldalas tanulmány jelent meg Németországban Sprichwörter: Einstellung und Verwendung címmel (ld. Hattemer – Scheuch 1983). A tanulmány a német közmondások ismertségét és használatát elemezte. A vizsgálat négyszáz német anyanyelvő adatközlı körében zajlott, akiknek 27 kérdésre kellett válaszolniuk, pl.: „Milyen közmondást használ elég gyakran?”; „Milyen gyakran használja a közmondásokat?”; „Segítenek-e a közmondások megbirkózni bizonyos nehéz helyzetekkel?”; „Milyen típusú emberek használják a közmondásokat?”; stb. (a tanulmány eredményeinek részletes elemzésérıl ld. Mieder 1985b: 307–328; Mieder 1989b: 187–208). Wolfgang Mieder és K. Hattemer – E. K. Scheuch eredményeinek hatására T. Litovkina Anna a 1990-es évek elején hasonló felmérést végzett amerikaiak körében (ld. Tóthné Litovkina 1996a). 57 A teljes kérdıívet ld. Függelék 1. 58 Vizsgálatunk elsı eredményei angol nyelven olvashatók, ld. Vargha – T. Litovkina 2007b. 59 Az olvashatósság kedvéért a kérdések számát e cikkben megváltoztattuk. Így ez a kérdés kérdıívünkben a 21. számnál szerepel, a 2. kérdés a 22. számnál, stb. (ld. Függelék 1). 60 T. Litovkina Anna egy, a kilencvenes évek elején végzett vizsgálata során azt kérte adatközlıitıl, hogy soroljanak fel 10 magyar közmondást. Az összegyőlt 292 szöveg között 15 ferdítés is volt, pl.: Addig nyújtózkodj, amíg le nem esel az ágyról; Mindenütt jó, de legnehezebb a konyhaszekrény; Nem esik messze a részeg ember a botjától; Jön még kutyára gyorsvonat. (T. Litovkina – Mieder 2005: 50). Ugyanez figyelhetı meg a ‘Kedvenc közmondásod’ fórumon (már nem elérhetı, korábban az ’URL: http://forum.internetto.hu/hozzaszolas.php?topicid=30&ldate=inetto’ címen), ahol a 80 hozzászólásban 20 antiproverbium is szerepel – pl. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem lopják; Aki másnak vermet ás, sírásó; Amit ma megtehetsz, azt már tegnap kellett volna; Ki korán kel, egész nap álmos lesz. 61

Ld. Függelék 2. A Függelék 3.-ban ezeket a példákat *-gal jelöltük.

- 237 -



Ép testben épphogy élek-et 8-an; az Aki másnak vermet ás, az a sírásó62 példát 6-an írták; további 3 ferdítést 5, 6-ot 4, 21-et 3, 40-et 2 adatközlıtıl kaptunk. 147 közmondás variációit kaptuk – 58-nak mindössze 1, 60-nak 2–5, 15-nek 6–10, 9nek 11–20, 5-nek 20-nál több ferdítését. Az öt legtöbbet variált közmondás, és a variációk száma: (A)ki korán kel, aranyat lel (51); Addig jár a korsó a kútra, (a)míg el nem törik (38); Aki másnak vermet ás, maga esik bele (25); A hazug embert könnyebb [hamarabb] utolérni [utolérik], mint a sánta kutyát (24); Kicsi a bors, de erıs (22).63 II.2. Kb. hány közmondás-paródiát ismer? Kb. hány közmondás-paródiát Hány válasz ismer? 0-20 244 20-50 29 50-100 10 100-200 2 Nem válaszolt 14

Összes adatközlı hány százaléka 81,61 9,7 3,34 0,67 4,68

A túlnyomó többség (N=244; 82%) 0-20 antiproverbiumot ismer saját bevallása szerint. Jóval kevesebben jelöltek meg ennél többet. 2-en a 100–200 kategóriát jelölték be, de ez véletlen lehet, szövegeket nem közöltek; 14-en (5%) nem válaszoltak. II.3. Mi a véleménye a közmondás-paródiákról? (több válasz is lehetséges) Erre a kérdésre jóval több pozitív, mint negatív véleményt kaptunk válaszul. Adatközlıink háromnegyede (N=221) szerint humorosak, szellemesek a közmondás-paródiák, 30% szerint találóak; 14% szerint modernek, korszerőek; 6% szerint a közmondásokkal azonos értékőek; 4% szerint hasznosak. Az egyéb vélemények között is találhatunk dicsérıeket, egy-egy személy szerint a közmondás-ferdítések érdekesek; kreatívak, elgondolkodtatóak; némelyik hasznos (okos, szellemes és frappáns, találó); sokszor nagyobb igazságot tartalmaznak, a modern világ számára érdekessé teszik az eredeti közmondást; tanulságosak, rávezetıek, megértés a céljuk; van, amikor jobban tükrözik az igazságot, mint maga az alapközmondás, amelybıl képezték; vidámak, bölcsek. Mi a véleménye a közmondás-paródiákról? Humorosak, szellemesek Találóak Modernek, korszerőek A közmondásokkal azonos értékőek Hasznosak Primitívek Buták Károsak Egyéb

Hány válasz 221 89 42 17 12 26 17 8 18

Összes adatközlı hány százaléka 73,91 29,77 14,05 5,69 2,78 8,70 5,69 2,68 6,02

Sokkal kevesebb a negatív vélemény: 9% szerint primitívek, 6% szerint buták, 3% szerint károsak az antiproverbiumok. Néhány egyéb negatív véleményt is megadtak: egy adatközlınk azt írja, hogy ismer közmondás-paródiákat, de nem írja le ezeket, mert túl csúnyák; 62 63

Ez példaként szerepelt a kérdıív 21. pontjánál. Ennek az öt közmondásnak összes elferdített változatát ld. Függelék 3.

- 238 -


TPF

más nevetségesnek tartja és egybıl el is felejti ıket; egy harmadik szerint a közmondás úgy jó, ahogy van, és nagyon fontos számára. További vélemények: kevés a valós értékük; nem szabadna elferdíteni eredeti, hagyományırzı dolgokat; némely közmondás-paródia közhelyszerő; nyelvromboló; szellemeskedı, tudálékos. II.4. Milyen gyakran találkozik közmondás-paródiákkal? Azt mondhatjuk, hogy erre a kérdésre nem adhatunk a vizsgált személyekre általánosan jellemzı választ. Elég egyenletes az eloszlás, viszonylag kiemelkedik azok száma, akik havonta (N=78, 26%), félévente (N=59, 20%), illetve hetente (N=47, 16%) találkoznak elferdített közmondásokkal. Viszonylag sokan (N=32, 10%) egyéb gyakoriságot jelöltek meg (ritkán, alkalmanként, változó, sajnos sőrőn). Milyen gyakran találkozik közmondás-paródiákkal? Havonta Félévente Hetente Soha Évente Naponta Egyéb Nem válaszolt

Hány válasz 78 59 47 28 22 20 32 13

Összes adatközlı hány százaléka 26,09 19,73 15,72 9,36 7,36 6,69 10,70 4,35

II.5. Hol találkozik közmondás-paródiákkal? (több válasz is lehetséges) Hol találkozik közmondásparódiákkal? Beszélgetés során TV-mősorban Újságokban Reklámban Interneten Rádióban Könyvekben Egyéb

Hány válasz 185 110 40 39 39 33 18 2

Összes adatközlı hány százaléka 61,87 36,79 13,38 13,04 13,04 11,04 6,02 0,67

Kiemelkedı számú adatközlı találkozik beszélgetés során a közmondás-ferdítésekkel (N=185, 62%); több mint egyharmaduk TV-mősorban (N=110, 37%). 13–13% újságokban, reklámban, illetve interneten; 11% rádióban; 6% könyvekben. Érdekes, hogy győjteményünk64 egyik legbıvebb forrása az internet volt. Ugyanakkor elképzelhetı az, hogy az internetes kultúra és humor Magyarországon még inkább a nagyvárosokra, elsısorban Budapestre jellemzı, azon belül is különösen egyes társadalmi rétegekre (pl. informatikusok, programozók). Kérdıívünk kitöltıi azonban szinte kivétel nélkül vidékiek.

64

Ld. T. Litovkina – Vargha 2005b.

- 239 -



II.6. Kik használják a legtöbb közmondás-paródiát? Kik használják a legtöbb közmondás-paródiát? Kor szerint Fiatalok Középkorúak Nincs különbség Nem tudom Idısek Nem szerint Nincs különbség Férfiak Nem tudom Nık Lakóhely szerint Nincs különbség Városiak Nem tudom Falusiak Végzettség szerint Nincs különbség Nem tudom Felsıfokú végzettségőek Felsıfokú végzettség nélküliek

Hány válasz

Összes adatközlı hány százaléka

194 41 37 14 9

64,88 13,71 12,37 4,68 3,01

137 80 34 6

45,82 26,76 11,37 2,01

121 71 38 19

40,47 23,75 12,71 6,35

140 57 29 18

46,82 19,06 9,70 6,02

Eredményeink szerint leginkább a kor meghatározó az antiproverbiumok használatában, a nem, lakóhely és végzettség sokkal kevésbé számít. Az adatközlık majdnem kétharmada (N=194) szerint a fiatalok használják a legtöbb közmondás-paródiát, a többi korosztályból inkább a középkorúak, mint az idısek. Nem, a lakóhely típusa és a legmagasabb iskolai végzettség a megkérdezett személyek közel fele szerint nem jellemzı. A további válaszok alapján inkább a férfiak, mint a nık, inkább a városiak, mint a falusiak, és inkább a felsıfokú végzettségőek, mint a felsıfokú végzettség nélküliek használják az elferdített közmondásokat. A kérdıív további feldolgozása során mód lesz annak vizsgálatára is, hogy adatközlıink közül kik közöltek több szöveget (kor, nem, lakóhely és végzettség szerint), kik mondták, hogy több szöveget ismernek, esetleg, hogy használják is ezeket, sıt kitalálnak. Ha ezeket az eredményeket összevetjük a 26. kérdésre kapott válaszokkal, talán pontosabb képet kapunk.

II.7. Milyen típusú emberek használják a közmondás-paródiákat? Erre a kérdésre nem adtunk meg elıre válaszlehetıségeket. Összesen 198 adatközlıtıl kaptunk választ (66%). Ezek közül jóval több tartalmazott pozitív (vagy semleges) véleményt, mint negatívat. 39% (N=118) szerint vicces, viccelıdı, humoros, jó humorú, tréfás, szellemes, vidám, jókedvő, jó kedélyő emberek használják a közmondás-paródiákat. 15 személy szerint bárki, mindenki, minden típus, minden korosztály, átlagos emberek alkalmazzák, vagyis „azok, akiknek földig ér a lábuk”. 15 adatközlı szerint diákok, iskolások, fiatal(os) emberek élnek velük. 10 személy szerint társasági, népszerő, nyitott, vezetı, közösségirányító emberek, akik - 240 -


TPF

szeretnek a (társalgás) középpont(já)ban lenni. 9-en hangsúlyozták a kreativitást. 8-an a hivatásos használatot és a média szerepét említették (humoristák, parodisták, írók, színészek, közéletben szereplık, TV-sek). 5 válaszadó szerint ugyanazok, akik a közmondásokat is ismerik, értik, kedvelik és használják. 2 vélemény szerint a cinikus, groteszk gondolkodásra hajlamosak. További egy-egy vélemény szerint azok használják az antiproverbiumokat: akik beszélgetéseik, munkáik során, bizonyos események során, lendületet és humort akarnak a mások és saját életükbe csempészni; akik fel akarják dobni és kicsit más színben akarják feltüntetni a közmondásokat; akik humorosan állnak a világ dolgaihoz, és próbálják az adott szituációt modernebbül humorosan, de frappánsan kifejezni; avagy mőveltebb, jó humorú felnıttek; nagy általános mőveltséggel rendelkezı, mások hangulatát javítani igyekvı, embertársaik felé nyitott; sok tapasztalattal rendelkezı, élethelyzeteket átélt emberek; víg kedélyő, gondolkodó emberek; és azok, akiknek van érzékük bizonyos szituációkat akár leegyszerősíteni is; akik így fejezik ki mondanivalójukat egyszerően érthetıen; akik kicsit elavultnak tartják a népi bölcsességet, és talán a fiatalok számára is érthetıvé szeretnék tenni a humor által. A 18 negatív vélemény szerint elsısorban olyanok használják a közmondás-paródiákat, akik humorosak / viccesek / poénosak akarnak lenni; akiknek nincs jobb dolguk, mint ilyeneken törni a fejüket; akiknek a paródia több értéket képvisel, mint az eredeti közmondás; viccelıdı, tanultabb emberek, akik szeretnek poénkodni, mert nem fáradnak el a munkától; komolytalan; nagyképő; okoskodó; mőmájerek, jópofáskodók, szellemeskedık. 5 adatközlı szerint az elmebeli képességek hiányossága meghatározó: buta, együgyő, primitív, képzetlen, gyenge szókinccsel rendelkezı emberek használják a ferdítéseket, akik nem érzik át a közmondások lényegét, nem értik meg azok tanító jellegét. További 12 választ kaptunk, ezek vagy nem a kérdésre válaszoltak, vagy ismételték a 26. kérdés valamelyik részére adott választ.

II.8. Milyen gyakran használ közmondás-paródiákat? Milyen gyakran használ közmondás-paródiákat? Soha Hetente Havonta Félévente Évente Naponta Egyéb

Hány válasz 104 40 37 29 18 16 38

Összes adatközlı hány százaléka 34,78 13,38 12,37 9,70 6,02 5,35 12,71

A megkérdezettek több mint egyharmada (N=104) soha nem használ elferdített közmondásokat. Valamivel több mint 10–10% hetente, havonta, illetve félévente él velük; ennél kevesebb évente. Naponta mindössze 5% (N=16) használja ıket. Egy érdekes egyéb válasz egy lelkes ferdítıtıl: „soha, ha süket fülek vesznek körül – percenként, ha igény van rá”.

II.9. Amennyiben használja a közmondás-paródiákat, hol? (több válasz is lehetséges) Elsısorban beszélgetés közben használják az antiproverbiumokat (N=167, az összes pozitív válasz 84%-a). Csak néhányan használják ıket SMS-ben (N=19), email-ben (N=9), illetve internetes fórumon, chaten (N=3). Egy adatközlı viccek között. - 241 -


Amennyiben használja a közmondás-paródiákat, hol? Beszélgetés SMS Email Internetes fórum, chat Egyéb


Hány válasz 167 19 9 3 1

Összes adatközlı hány százaléka 55,85 6,35 3,01 1,00 0,33

II.10. Szokott alkotni közmondás-paródiákat? (Ha igen, hogyan, milyen gyakran, milyen alkalommal?) Szokott alkotni közmondásparódiákat? Nem Igen Milyen gyakran? Havonta Félévente Hetente Naponta Évente Egyéb

238 46

Összes adatközlı hány százaléka 79,60 15,38

11 8 5 2 2 10

3,68 2,68 1,67 0,67 0,67 3,34

Hány válasz

Az összes adatközlı 15%-a (N=46) alkot, 80% (N=238) soha nem alkot antiproverbiumokat, 5% (N=15) nem válaszolt. Összesen 40-en adtak választ arra, hogyan alkotnak közmondás-paródiákat. Mivel nem adtunk meg választható lehetıségeket, így a válaszok sem egységes szempontok alapján születtek. 20 adatközlınk a spontaneitást, improvizálást emelte ki, ennek néhány megfogalmazása: „egyszerően eszembe jut”; „magától jön”; „ha poénkodok, akkor hirtelen kitalálok ilyesmit”; „egyszerően kipattan a fejembıl”; „kitalálom”. 7-en konkrét ferdítési módot írtak le, feltehetıen a T. Litovkina Anna óráján hallottak szerint. Pl. „általában a második felét kicserélem, vagy egy szót hasonló hangzásúra cserélek”; „amikor az adott helyzetben két közmondás is alkalmazható lenne, akkor egyikbıl is, másikból is együtt alkotok közös közmondásszerőt”; „egy szó cseréje vagy hozzáírás”; „elsı taghoz frappáns végzıdés”; „kulcsszó felcserélése találó (rímelı) szóval, közmondások öszszevonása, magyarázó tagmondat teljes átformálása”. A többi válaszadó nem egészen azt értette a kérdés alatt, mint mi, és a ferdítés alkalmát, célját, körülményeit adta válaszul. Néhány ezek közül: témától, alkalomtól, helyzettıl függıen (5); csak a kérdıív alkalmával (3); beszélgetések alkalmával; „mosogatás és egyéb házimunka közben beindul az agyam”. 38-an adtak választ arra, hogy milyen gyakran alkotnak közmondás-paródiákat. A válaszok közül egyik se volt kiugróan gyakori: 11-en havonta, 8-an félévente, 5-en hetente, 2-en naponta, 2-en évente élnek velük. 10-en egyéb választ adtak – pl. „alkalomszerően”, ugyanakkor olyan is akadt, aki „tizenhét percenként másfelet” tud kitalálni. 41-en jelölték meg a közmondás ferdítésének alkalmát. Többek között az alábbiakat nevezték meg: kérdıív, feladat (10); (baráti, kötetlen) beszélgetéskor, család, barát, közel állók társaságában (13); helyzet adja a lehetıséget, spontán, ha odaillik (7); nem kell külön alka- 242 -


TPF

lom, bármikor, bárkinek (4); felfokozott tudatállapotban; kedvtelésbıl, saját (esetleg ismerısei) szórakoztatására.

III. Összegzés Ez a tanulmány az antiproverbiumok kutatásának65 és győjtésének csak néhány kérdését tudta bemutatni.66 A magyar adatbázis fontosabb forrásainak bemutatása megvilágíthatja e mőfaj elterjedtségét. Az antiproverbiumok olyan, erısen nyelv- és kultúra-függı szövegek, melyek beleivódtak a mindennapi nyelvhasználatba. Áthatják a hétköznapi kommunikációt a 20. század végén és a 21. század elején, helyet kapnak a médiában és a szépirodalomban, továbbá olyan nagy számban fordulnak elı, ami alapján indokoltnak tőnik, hogy önálló modern folklór mőfajnak tekintsük. A szövegek egy része a köznyelvi, más részük a rétegnyelvi (pl. a diákok szlengjében élı) kultúra része. A névtelenség, a variálódás, a hagyományozódás módja a folklórhoz köti. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a hagyományos szövegek innovatív felhasználásának hátterében ott van, és ott kell, hogy legyen az eredeti közmondáskincs ismerete. Nélkülözhetetlen ez mind az alkotó, mind a befogadó részérıl. Az eredetire való utalás nélkül nem érthetı, nem találó, nem humoros az antiproverbium. A felmérésünkben 299 kérdıív adataira támaszkodtunk, amelyeket a T. Litovkina Anna Nyelvszociológia címő óráját hallgató diákok töltöttek ki, illetve győjtöttek. A közmondások és antiproverbiumok használatára irányuló kérdıíves felmérés érdekes összefüggésekre világíthat rá. Itt csak a ferdítésekre vonatkozó kérdéseket, és az ezekre adott válaszokat mutattuk be, hiszen az adatok kiértékelése még nem zárult le. Azonban azt mondhatjuk, hogy kérdıívünk eredményei szerint a megkérdezettek átlagosan 0–20 antiproverbiumot ismernek, azt gondolják, hogy humorosak, szellemesek, átlagosan havonta találkoznak velük, leginkább beszélgetés során, esetleg TV-mősorban. Az átlagos, antiproverbiumot használó személy fiatal és jó humorú, neme, lakóhelye és végzettsége nem jellemzı. Az adatközlık 65%-a használ elferdítve közmondást, túlnyomó többségük beszélgetés közben, azonban saját bevallása szerint csak 15% alkot.

65

Jelenleg zajlik egy nemzetközi szociolingvisztikai kérdıíves felmérés T. Litovkina Anna és Boronkai Dóra közremőködésével, amelynek célja a magyar és angol nyelvő antiproverbiumok humorának vizsgálata (Boronkai – T. Litovkina 2007, 2009). Melita Alexa, Hrisztalina Hrisztova-Gotthard és T. Litovkina Anna hasonló felmérést folytat a német nyelvő antiproverbiumok humorának vizsgálatára vonatkozóan Németországban, Svájcban és Ausztriában (Alexa et al. 2009). 66 İszinte hálával tartozunk adatközlıinknek, különösen T. Litovkina Anna diákjainak (PTE IGYFK, Szekszárd).

- 243 -



Irodalomjegyzék ALEXA, Melita – HRISZTOVA-GOTTHARD, Hrisztalina – T. LITOVKINA, Anna 2009 The Reception of Anti-Proverbs in the German Language Area. In: SOARES, Rui JB – LAUHAKANGAS, Outi eds. 2Colóquuio Interdisciplinar sobre Provérbios – Actas – 2nd Interdisciplinary Colloquium on Proverbs – Proceedings. Tavira. (in press) BALÁZS Géza 1983 Firkálások a gödöllıi HÉV-en. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 18.) 1987 Sátorfirkálások. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 34.) 1994 Beszélı falak. Ötszáz különféle magyar graffiti, 1980–1990. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 64.) 2001 Miért jobb a sör a nıknél? Kocsmafilozófia, aszfaltköltészet, internetfolklór. Fekete Sas kiadó, Budapest. BERENCSI Erika 1996 Abszurd humor – nyelvi humor (szakdolgozat, KLTE) URL: http://mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/nyelvtud/abszurd/abszurd.htm BORONKAI Dóra – T. LITOVKINA Anna 2007 Appreciation of Humor in Hungarian Anti-Proverbs. Acta Ethnographica Hungarica 52 (1), 105–134. 2009 Appreciation of Humor in Anglo-American Anti-Proverbs. In: Földes, Csaba ed. Disciplinary and Interdisciplinary Phraseology. Papers of EUROPHRAS Conference. Gunter Narr Publisher, Tübingen. (in press) DÖMÖTÖR Ákos 1989 Közmondás-paródiák. Magyar Nyelvır 113. 128. ESTERHÁZY Péter 1979 Termelési-regény (kisssregény). Magvetı, Budapest 2003 A szavak csodálatos életébıl. Magvetı, Budapest FORGÁCS Erzsébet 1997 Proverbiumok a reklám nyelvében. Magyar Nyelv 103. 360–366. GELLÉRI Gábor 2001 Mit keres az antropológia a cyberben – és a cyber az antropológiában? Tabula 4/2. 270–286. HATTEMER, Klaus – SCHEUCH, Erwin K. 1983 Sprichwörter: Einstellung und Verwendung. Gesellschaft für internationale Marktund Meinungsforchung, Intermarket, Düsseldorf. HERNÁDI Miklós 1985 Közhelyszótár. (második, bıvített kiadás) Gondolat, Budapest. KARINTHY Frigyes - 244 -


TPF

1981 Én és Énke. Móra, Budapest. KATONA Imre 1994 A helyzet reménytelen, de nem komoly. Politikai vicceink 1945-tıl máig. Móra, Budapest. T. LITOVKINA Anna – MIEDER, Wolfgang 2005 „A közmondást nem hiába mondják”. Vizsgálatok a proverbiumok természetérıl és használatáról. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2006 Old Proverbs Never Die, They Just Diversify: A Collection of Anti-Proverbs. The University of Vermont, Burlington – The Pannonian University of Veszprém, Veszprém. T. LITOVKINA Anna – VARGHA Katalin 2004 „Addig jár a borsó a levesbe, míg fizeted a menzát”. Közmondás-paródiák a PTE IGYFK diákjai tollából. Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fıiskolai Kar Tudományos Közleményei VII. 112–137. 2005a „Éhes diák pakkal álmodik”. Egyetemisták közmondás-elváltoztatásai. A szerzı kiadása, Budapest. 2005b „Viccében él a nemzet”. Magyar közmondás-paródiák. A szerzı kiadása, Budapest. 2006 „Viccében él a nemzet”. Válogatott közmondás-paródiák. Nyitott Könyvmőhely, Budapest. MIEDER, Wolfgang 1982 Antisprichwörter. 1. Verlag für deutsche Sprache, Wiesbaden. 1985a Antisprichwörter. 2. Gesellschaft für deutsche Sprache, Wiesbaden. 1985b Popular Views of the Proverb. Proverbium. Yearbook of International Proverb Scholarship 2. 109–143. 1989a Antisprichwörter. 3. Quelle & Meyer, Wiesbaden. 1989b Moderne Sprichwörterkunde zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit. In: RÖHRICH, Lutz – LINDIG, Erika eds. Volksdichtung zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit. Günter Narr, Tübingen, 187–208. 1998 Verdrehte Weisheiten: Antisprichwörter aus Literatur und Medien. Quelle & Meyer, Heidelberg. 2003 Wisecracks! The New England Press, Inc., Shelburne, Vermont. MIEDER, Wolfgang – MIEDER, Barbara 1977 Tradition and Innovation: Proverbs in Advertising. Journal of Popular Culture 11. 308–319. MIEDER, Wolfgang – TÓTHNÉ LITOVKINA, Anna 1999 Twisted Wisdom: Modern Anti-Proverbs. The University of Vermont, Burlington. NAGY Ferenc 1968 A nyelvi humor fıbb típusai. Magyar Nyelvır 92. 10–22. RÓNAKY Edit 1997 Hogyan beszél a mai ifjúság? Avagy: Hogy hadováznak a skacok? (III. Kifejezések) URL: http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/ronaky/re_kif.htm - 245 -



RÖHRICH, Lutz – MIEDER, Wolfgang 1977 Sprichwort. Metzler, Stuttgart SIRISAKA Andor 1900 Anyósok könyve. Humorisztikus, szátirikus anyós-tárgyu apróságok mulatságos és tanulságos gyüjteménye. Taizs nyomda, Pécs. SZEMERKÉNYI Ágnes 1994 „Közmondás nem hazug szólás” (A proverbiumok használatának lehetıségei). Akadémiai Könyvkiadó, Budapest. SZILÁGYI Domokos 1990 Élnem adjatok. Vers, próza, esszé (1956–1976). Kriterion, Bukarest. TIMÁR György 1985 Válogatott agyrémeim. Múzsák Közmővelıdési Kiadó, Budapest. TÓTHNÉ LITOVKINA Anna Анализ языка венгерских пословиц (Русские эквиваленты венгерским 1989 пословицам). A magyar közmondások elemzése nyelvészeti szempontból (A magyar közmondások orosz megfelelıi). In: Proverbium Paratum 4. 1–141. 1993 Felmérés a magyar közmondások ismeretére vonatkozóan és a felmérésben legismertebbeknek bizonyult közmondások elemzése. Kandidátusi disszertáció (kézirat). 1995 A gyerekek közmondásokban való jártassága és a közmondások szerepe az általános iskolai tankönyvekben. In: Gyermekvilág a régi magyar falun (Az 1993. október 15– 16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia elıadásai). Szolnok, 2. kötet, 717–743. 1996a A Few Aspects of a Semiotic Approach to Proverbs, with Special Reference to Two Important American Publications. Semiotica, 108–3/4, 307–380. 1996b Conducting a Paremiological Experiment in Hungary. Proverbium: Yearbook of International Proverb Scholarship 13. 161–183. 1996c Parömiológiai felmérés Magyarországon. Magyar Nyelv 92. 439–457. VÁMOS Miklós 1979 Én és én. Magvetı, Budapest. 1986 Félnóta. Magvetı, Budapest. VARGHA Katalin 2004 Mai magyar antiproverbiumok. Szakdolgozat (kézirat). 2005 Nincs új a net alatt. Antiproverbiumok az interneten. In: Csörsz, Rumen István – Gulyás Judit – Tóth Arnold szerk. Mindenes Győjtemény II. Tanulmányok Küllıs Imola 60. születésnapjára. ELTE Folklore Tanszék, Budapest. (Artes Populares 22.) 371– 388. VARGHA Katalin – T. LITOVKINA Anna 2007a „Hallgatni Arany, beszélni Petıfi”. A magyar antiproverbiumok ferdítési módjai (formai változatok és nyelvi humor). Magyar Nyelv 103. 179–199.

- 246 -


TPF

2007b

Proverb Is as Proverb Does: A Preliminary Analysis of a Survey on the Use of Hungarian Proverbs and Anti-Proverbs. Acta Ethnographica Hungarica 52 (1), 135– 156. [WALTER] ВАЛЬТЕР, Харри – МОКИЕНКО, Валерий 2001 „Пословицы русского субстандарта” (Материалы к словарю). Ernst-MoritzArndt-Universität für Slawisktik, Greifswald, 2. verb. u. erw. Aufl. 2005 Антипословицы русского народа. Heва, Caнкт-Петербург.

- 247 -



Függelék 1. A közmondások és antiproverbiumok használatára irányuló felméréshez használt kérdıív

Tisztelt adatközlı! A magyar közmondásokra vonatkozó felméréshez, illetve a magyar közmondás-paródiák győjteményének összeállításához kérjük segítségét. Ha válaszol kérdéseinkre, segít abban, hogy nagyobb betekintést nyerjünk a magyar közmondások csodálatos világába, és ezáltal megóvjuk a magyar nyelv gazdagságát. Arra kérjük Önt, hogy a kérdıív kitöltésénél ne forduljon másokhoz segítségért, és ne használjon könyveket. 1. Neve (megadásával egyben hozzájárul ahhoz, hogy a 21. kérdésben Ön által közölt közmondás-paródiák az Ön nevével együtt bekerüljenek a könyvbe, melynek szerkesztésén jelenleg dolgozunk) ………….………….………………….. 2. Neme: nı □ férfi □ 3. Az Ön életkora………… 3a. Születési helye megye………….………………. falu vagy község ………….……….……….város………….…………….. 4. Legmagasabb iskolai végzettsége: a) általános iskola (1-4 osztályát végezte □; 1-8 osztályát végezte □) b) középiskola □ c) egyetem vagy fıiskola □, milyen kar, illetve szak…………………..….…………. 5. Jelenlegi foglalkozása………….…………. 6. Jelenlegi lakóhelye megye………….………………. falu vagy község ………….……….……….város………….…………….. 7. Becslése szerint, kb. hány közmondást ismer: 0-20 □ 20-50 □ 50-100 □ 100-200 □ 200-400 □ 400-nál több □ 8. Milyen gyakran használ közmondásokat? soha □ naponta □ hetente □ havonta □ ……….………………

félévente □

évente □

egyéb

9. Milyen alkalommal használ közmondásokat? (több válasz is lehetséges) a megfelelı alkalmakkor, ha odaillı □ kötetlen társaságban □ oktató jelleggel, tanácsként vagy példálózásképpen □ viccelıdve, poénként vagy elferdítésként □ ha bölcsnek akarok látszani □ ha frappánsan vagy tömören akarok kifejezni valamit □ annak nyomatékosítására, hogy igazam van □ amikor eszembe jut □ ha hitelesítem állításomat vagy véleményemet □ ha valakit vádolok □ ha tiltok □ ha kárörvendek valakinek a szerencsétlenségén □ ha figyelmeztetek □ ha megnyugtatok □ ha jósolok □ ha kicsúfolok □ soha □ egyéb ………….………….………….…………. 10. Sorolja fel az Ön által leggyakrabban használt 10 közmondást: 1. ………….………….………….…………. 2. ………….………….………….…………. 3. ………….………….………….…………. 4. ………….………….………….…………. 5. ………….………….………….…………. - 248 -


TPF

6. ………….………….………….…………. 7. ………….………….………….…………. 8. ………….………….………….…………. 9. ………….………….………….…………. 10. ………….………….………….…………. 11. Hol, kitıl tanulta azokat a közmondásokat, melyeket használ? (több válasz is lehetséges) iskolában □ szüleimtıl □ nagyszüleimtıl □ társaktól és barátoktól □ tévébıl □ könyvekbıl □ újságokból □ rádióból □ kollégáktól □ egyszerően rám ragadtak □ Internetrıl □ egyéb ………….………….………….…………….……….

12. Fontos-e ismerni a közmondásokat? 1. Amennyiben nem □, miért?

2. Amennyiben igen □, miért?

13. Ön szerint a közmondások (több válasz is lehetséges): életbölcsességet tartalmaznak □ tapasztalatot tartalmaznak □ erkölcsi útmutatást tartaligazságot tartalmaznak □ tapasztalatokon és megfigyeléseken alapulnak □ maznak □ hasznosak □ elavultak □ generációról generációra terjednek □ szájhagyomány útján terjednek □ segítenek megbirkózni bizonyos nehéz helyzetekkel □ primitívek □ okoskodóak □ unalmasak □ egyéb ………….………….… ……….…………….………. 14. Soroljon fel 5 közmondást, amelyet igaznak tart, és a bennük megfogalmazott tanácsok szerint él: 1. ………….………….………….…………. 2. ………….………….………….…………. 3. ………….………….………….…………. 4. ………….………….………….…………. 5. ………….………….………….…………. 15. Soroljon fel 5 közmondást, amelyet nem tart igaznak: 1. ………….………….………….…………. 2. ………….………….………….…………. 3. ………….………….………….…………. 4. ………….………….………….…………. 5. ………….………….………….…………. 16. Hol találkozik közmondásokkal? (több válasz is lehetséges) mindennapi beszélgetés □ tévé □ könyvek □ újságok □ rádió □ népi kalendárium □ egyéb ………….………….………….…………….………. Internet □

- 249 -


17. Milyen gyakran találkozik közmondásokkal? naponta □ hetente □ havonta □ ……….………….


félévente □

évente □

egyéb

18. Kik használják a legtöbb közmondást? 1. fiatalok □ középkorúak □ idısek □ nincs különbség □ nem tudom □ 2. férfiak □ nık □ nincs különbség □ nem tudom □ 3. falusiak □ városiak □ nincs különbség □ nem tudom □ 4. felsıfokú végzettségőek □ felsıfokú végzettség nélküliek □ nincs különbség □ nem tudom □ 19. Milyen típusú emberek használnak közmondásokat?

20. Sorolja fel a 10 legnépszerőbb közmondást (azokat, amelyekkel leggyakrabban találkozik): 1. ………….………….………….…………. 2. ………….………….………….…………. 3. ………….………….………….…………. 4. ………….………….………….…………. 5. ………….………….………….…………. 6. ………….………….………….…………. 7. ………….………….………….…………. 8. ………….………….………….…………. 9. ………….………….………….…………. 10. ………….………….………….…………. 21. Amennyiben Ön ismeri közmondások tréfás változatait (közmondás-paródiákat) is (pl. Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem vezetik a vizet; Aki másnak vermet ás, az a sírásó), legyen szíves, írja le ezeket (ha tíznél többet ismer, kérjük használjon pótlapot): 1. ………….………….………….…………. 2. ………….………….………….…………. 3. ………….………….………….…………. 4. ………….………….………….…………. 5. ………….………….………….…………. 6. ………….………….………….…………. 7. ………….………….………….…………. 8. ………….………….………….…………. 9. ………….………….………….…………. 10. ………….………….………….…………. 20-50 □ 50-100 □ 100-200 □ 22. Kb. hány közmondás-paródiát ismer? 0-20 □ 200-400 □ 400-nál több □ 23. Mi a véleménye a közmondás-paródiákról? (több válasz is lehetséges) humorosak, szellemesek □ találóak □ hasznosak □ a közmondásokkal azonos értékőek □ modernek, korszerőek □ buták □ károsak □ primitívek □ egyéb ……….………….…………………….………….…………………….………….…………… 24. Milyen gyakran találkozik közmondás-paródiákkal? naponta □ hetente □ havonta □ félévente □ évente □ egyéb soha □ ……….……………… - 250 -


TPF

25. Hol találkozik közmondás-paródiákkal? (több válasz is lehetséges) beszélgetés során □ könyvekben □ újságokban □ TV-mősorban □ reklámban □ rádióban □ Interneten □ egyéb ………….………….………….…………. 26. Kik használják a legtöbb közmondás-paródiát? 1. fiatalok □ középkorúak □ idısek □ nincs különbség □ nem tudom □ 2. férfiak □ nık □ nincs különbség □ nem tudom □ 3. falusiak □ városiak □ nincs különbség □ nem tudom □ 4. felsıfokú végzettségőek □ felsıfokú végzettség nélküliek □ nincs különbség □ nem tudom □ 27. Milyen típusú emberek használják a közmondás-paródiákat?

28. Milyen gyakran használ közmondás-paródiákat? soha □ naponta □ hetente □ havonta □ ……….………………

félévente □

évente □

egyéb

29. Amennyiben használja a közmondás-paródiákat, hol? beszélgetés □ email □ SMS □ internetes fórum, chat □ ………….………….………….………….

egyéb

30. Szokott alkotni közmondás-paródiákat? Nem □ Ha igen □, a) hogyan?

b)

milyen alkalommal?

c) milyen gyakran? naponta □ hetente □ ……….………….

havonta □

félévente □

évente □

egyéb

Fáradozását köszönjük. 2004. nov. 2. Dr. T. Litovkina Anna (Szekszárd) és Vargha Katalin (Budapest)

- 251 -



Függelék 2. A kérdıíves felmérés anyagában közmondásként közölt antiproverbiumok A hazug kutyát hamarabb utolérik, mint a sánta embert. (gy. Holczhauser Gáborné) A lónak négy lába van, mégis elesik. (gy. Krizerné Schreiner Anita) A lustaság fél egészség. (Vértesi Lászlóné, gy. Tóth Zsolt) A lustaság nem fél egészség. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) A munka felszabadít. (Csuti János, gy. Gergáczné Madács Gabriella) A sánta kutyát elıbb utolérik, mint a hazug embert. (gy. Antal Ágnes) A vízhordó lány nem korsó, mégis meghúzzák. (Majer János, gy. Majerné Péterfi Melinda) Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem lopják. (gy. Sárközi Erika) Addig jár a korsó a kútra, míg bili nem lesz belıle. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Addig takarózz, ameddig a takaród ér. (Várdai Ferenc, gy. Takács Bettina) Adj a hazugságnak 24 óra elınyt, és az igazság soha nem éri utol. (gy. Holczhauser Gáborné) Aki korán kel, egész nap álmos. (gy. Holczhauser Gáborné) Aki lassan jár, biztos, hogy oda is ér. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Aki másnak vermet ás, nagyon elfárad. (gy. Holczhauser Gáborné) Aki mer, annál van a kanál. (Palóczi János, gy. Holczhauser Gáborné) Aki nem mer, az nem nyer. (Lévai Gábor, gy. Szabó Zsanett) Aki sokat fog, keveset markol. (Antal Ágnes; gy. Antal Ágnes; ifj. Kiss Zoltán, gy. Antal Ágnes) Aki vermet ás, az a sírásó. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Amelyik kutya harap, az nem ugat. (gy. Lovász Lóránd) Amit ma megtehetsz, megteheted holnap is. (Pató Pál, gy. Holczhauser Gáborné) Az alma elgurul, ha domboldalon van ültetve. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Bolond gyerek mondja meg az igazat. (gy. Krizerné Schreiner Anita) Ennyi ésszel, meg egy vödör mésszel – elmehetnék kımővesnek is. (gy. Sárközi Erika) Eszesnek áll a világ. (Barta Tímea, gy. Szilasi Péter) Ha rövid a karod, told meg egy lépéssel! (gy. Sárközi Erika) Hazug embert hamar utoléri a sánta kutya is. (Agócs Rita) Jó munkához idı kell, rosszhoz még több. (Krizerné Schreiner Anita) Jobb ma egy pofon, mint holnap egy verés. (ifj. Kiss Zoltán, gy. Antal Ágnes) Jobb ma egy pofon, mint holnap kettı. (Jacsó Tamás, gy. Agócs Rita) Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb. (gy. Krizerné Schreiner Anita) Jön még kutyára szalonna. (Majer János, gy. Majerné Péterfi Melinda) Két bolgár nem fér meg egy csárdában. (gy. Bank Eszter) Ki korán kel, nem biztos, hogy aranyat lel. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Ki korán kel, ı az ébresztı. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Ki sokat fog, keveset markol. (gy. Antal Ágnes) Lustaság fél egészség. (gy. Lovász Lóránd) Madarat tolláról, embert kabátjáról lehet megismerni. (gy. Holczhauser Gáborné) Mások szemében a szálkát is, sajátjában a szálkát se látja. (Farkas Krisztián, gy. Takács Bettina) Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa. (gy. Sárközi Erika) Minél jobban összeszorítod a markod, annál kevesebb marad benne. (gy. Sárközi Erika) Nagyot akart a szarka, de nem bírta a farka. (Galambos Erzsébet, gy. Takács Bettina) Ne fuss olyan busz után, ami nem vesz fel. (Jobi János, gy. Takács Bettina) Ne szólj szám, mert betörik a fejem! (Takács Jánosné, gy. Takács Bettina) Nem minden fénylik, ami arany. (gy. Holczhauser Gáborné; Farkas Krisztián, gy. Takács Bettina) - 252 -


TPF

Nem minden kutya harap, ami ugat. (gy. Antal Ágnes; Lukácsiné dr. Barta Zsuzsa, gy. Antal Ágnes) Pénz elfogy, a kutya megdöglik. (gy. Holczhauser Gáborné) Rosszabb a kolbász a napnál. (gy. Holczhauser Gáborné) Sánta kutyát hamarabb utolérik, mint a hazug embert. (gy. Antal Ágnes) Sok jó kis helyen is elfér. (Szabó Zsanett) Sokat akar a farka, de nem bírja a szarka. (gy. Sárközi Erika) Ugatós kutya nem harap. (Galambos János, gy. Takács Bettina)

- 253 -



Függelék 3. A kérdıíves felmérés anyagában leggyakrabban ferdített közmondások, és azok ferdítései (A)ki korán kel, aranyat lel. (51) Aki korán kel, álmos lesz. (gy. Fejér Márta; gy. Szabó Zsanett) Aki korán kel, álmos marad. (Lévai Gábor, gy. Szabó Zsanett; gy. Raáb Beáta) Aki korán kel, aranyat lel, de hol az arany?! (gy. Szabó Andrea) Aki korán kel, az álmos. (gy. Bank Eszter) Aki korán kel, az álmos marad. (Nemes Bertalan, gy. Tóth Anikó) Aki korán kel, az fáradt lesz. (gy. Raáb Beáta) Aki korán kel, az fáradt lesz egész nap. (Majerné Péterfi Melinda) Aki korán kel, az hamar elfárad. (gy. Sárközi Erika) Aki korán kel, az korán is fekszik. (Bodor Krisztián, gy. Tóth Anikó) Aki korán kel, az nem alszik sokat. (gy. Raáb Beáta) Aki korán kel, az rossz alvó. (gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Aki korán kel, egész nap álmos. (gy. Holczhauser Gáborné; Jacsó Tamás, gy. Agócs Rita; Jacsó Zsuzsanna, gy. Agócs Rita; *gy. Holczhauser Gáborné)1 Aki korán kel, egész nap álmos lesz. (Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Aki korán kel, keveset alszik. (ifj. Kiss Zoltán, gy. Antal Ágnes; gy. Krizerné Schreiner Anita) Aki korán kel, találkozik a késın fekvıkkel. (Kovács János, gy. Gergáczné Madács Gabriella) Aki sokat alszik, nem kel korán. (gy. Krizerné Schreiner Anita) Ki korán kel, álmos. (Resz Antal, gy. Novákné Orbán Judit) Ki korán kel, álmos lesz. (gy. Fejér Márta; Varga Zoltán, gy. Fejér Márta) Ki korán kel, álmos marad. (gy. Bank Eszter; gy. Fejér Márta; Kiss Tamás, gy. Kissné Bekes Emıke; Kojó György, gy. Szili Attila; gy. Raáb Beáta) Ki korán kel, álmosan fekszik. (Eckstein Antal, gy. Tóth Anikó) Ki korán kel, az álmos. (Novák Zoltán, gy. Novákné Orbán Judit; gy. Raáb Beáta) Ki korán kel, az álmos marad. (Eckstein Antal, gy. Tóth Anikó; gy. Szabó Zsanett) Ki korán kel, az egész nap álmos. (Batáné Szabadi Bernadett, gy. Kaszper Gyula) Ki korán kel, az hamarabb álmos lesz. (Kojó Györgyné, gy. Szili Attila) Ki korán kel, az keveset alszik. (gy. Szabó Edina) Ki korán kel, az már kialudta magát. (gy. Sárközi Erika) Ki korán kel, az nem munkanélküli. (gy. Gergáczné Madács Gabriella; Molnár Ottóné Kovács Rita) Ki korán kel, egész nap álmos. (Gáspár Ottokár, gy. Juhász Lívia; gy. Gergáczné Madács Gabriella) Ki korán kel, egész nap fáradt. (Farkas Krisztián, gy. Takács Bettina) Ki korán kel, estére álmos lesz. (Kavalecz Tünde, gy. Takács Bettina) Ki korán kel, fáradt marad. (Nagy István, gy. Szabó Zsanett) Ki korán kel, hamar álmos lesz. (Kaszper Gyula; Lányi Zoltánné, gy. Holczhauser Gáborné; gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Ki korán kel, hamar elfárad. (Csuti János, gy. Gergáczné Madács Gabriella) Ki korán kel, hamar fárad. (gy. Raáb Beáta) Ki korán kel, hamarabb ébred. (Balog Tamás, gy. Tóth Anikó) Ki korán kel, hamarabb elalszik. (gy. Gergáczné Madács Gabriella) 1

Itt *-gal jelöltük azokat a ferdítéseket, amelyeket a kérdıív más kérdéseire adtak válaszként, tehát közmondásokként1 (és nem közmondás-paródiákként) szerepeltek.

- 254 -


TPF

Ki korán kel, kevesebbet alszik. (gy. Pordány Adrienn) Ki korán kel, keveset alszik. (Horváth Zsolt, gy. Novákné Orbán Judit; gy. Lovász Lóránd; gy. Szabó Zsanett; Somogyi Mihályné, gy. Móré Boglárka) Ki korán kel, lusta lesz egész nap. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Ki korán kel, megb…. az éjjeliır lányát. (gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Ki korán kel, nagyon álmos lesz. (gy. Hagymási Melinda) Ki korán kel, nem alszik el. (gy. Szabó Edina) Ki korán kel, nem alussza ki magát. (gy. Szabó Edina) Ki korán kel, nem biztos, hogy aranyat lel. (*Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Ki korán kel, nem késik el. (Gábor Ágota, gy. Kaszper Gyula; Szabó Klára, gy. Molnár Ottóné Kovács Rita) Ki korán kel, nem lesz milliomos. (Szabó Edina) Ki korán kel, nem talál semmit, mert sötét van. (Agócs Rita) Ki korán kel, ı az ébresztı. (*Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Ki korán kell, álmos lesz. (gy. Szabó Zsanett) Ki lassan kel, keveset alszik. (gy. Fejér Márta) Korán keltem, hol az arany? (Agócs Rita; Agócs Edit, gy. Agócs Rita) Addig jár a korsó a kútra, (a)míg el nem törik. (38) A vízhordó lány nem korsó, mégis meghúzzák. (*Majer János, gy. Majerné Péterfi Melinda) Addig jár a korsó a kútra, ameddig van kedve. (gy. Szabó Edina) Addig jár a korsó a kútra, amíg a lányt el nem veszik. (Miglinczi Melinda, gy. Agócs Rita) Addig jár a korsó a kútra, amíg az EL-DO! (EL-DO Rádió szignálja) (Déri Adrienn, gy. Hagymási Melinda) Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem törnek, és el nem lopják. (Agócs Edit, gy. Agócs Rita) Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem vezetik a vizet. (Szabó József, gy. Szabó Edina) Addig jár a korsó a kútra, amíg bele nem esik. (gy. Krizerné Schreiner Anita) Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem kapják a menyecskét. (Lukácsiné dr. Barta Zsuzsa, gy. Antal Ágnes) Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem lopják. (Agócs Rita; gy. Szabó Edina; *gy. Sárközi Erika) Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik a korsó. (Antal Ágnes) Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem vezetik a vizet. (Juhász Krisztina, gy. Tóth Zsolt; Szabó Julianna, gy. Tóth Zsolt) Addig jár a korsó a kútra, amíg fel nem csinálják a vízhordólányt. (Balogh Tamás, gy. Tóth Anikó) Addig jár a korsó a kútra, amíg ki nem szárad. (Szabó József, gy. Szabó Edina) Addig jár a korsó a kútra, amíg meg nem b… a vízhordólányt. (gy. Szabó Zsanett) Addig jár a korsó a kútra, amíg meg nem dugják a vízhordó lányt. (Izing Gábor, gy. Hagymási Melinda) Addig jár a korsó a kútra, amíg meg nem ejtik a vízhordó lányt. (gy. Gergáczné Madács Gabriella) Addig jár a korsó a kútra, amíg nem a ? (Majerné Péterfi Melinda) Addig jár a korsó a kútra, amíg szét nem töröm. (Kiss Zsolt, gy. Takács Bettina) Addig jár a korsó a kútra, míg a „Kék fény”-be kerül. (Agócsné Kasziba Margit, gy. Agócs Rita) Addig jár a korsó a kútra, míg a vízhordó lány teherbe nem esik. (Szemzı Kálmán, gy. Holczhauser Gáborné) Addig jár a korsó a kútra, míg be nem vezetik a vezetékes vizet. (Kiss Dénes, gy. Kissné Bekes Emıke) - 255 -



Addig jár a korsó a kútra, míg bili nem lesz belıle. (*Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Addig jár a korsó a kútra, míg el nem csúszik. (gy. Fejér Márta) Addig jár a korsó a kútra, míg el nem felejti az útvonalat. (Szabó Edina) Addig jár a korsó a kútra, míg el nem lopják. (Eckstein Antal, gy. Tóth Anikó; gy. Holczhauser Gáborné; Varga Zoltánné, gy. Fejér Márta) Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. (gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Addig jár a korsó a kútra, míg fel nem csinálják a vízhordó lányt. (Szıke Barnabás, gy. Tóth Zsolt) Addig jár a korsó a kútra, míg ki nem szárad. (Balog Anna, gy. Szabó Andrea; gy. Kissné Bekes Emıke) Addig jár a korsó a kútra, míg le nem kötik. (gy. Antal Ágnes) Addig jár a korsó a kútra, míg meg nem basszák a vízhordó lányt. (gy. Raáb Beáta) Addig jár a korsó a kútra, míg meg nem telik. (gy. Pordány Adrienn; Szabó Andrea) Addig jár a korsó a kútra, míg nem fordul vissza. (ifj. Kiss Zoltán, gy. Antal Ágnes) Addig jár a korsó a kútra, míg teherbe esik a vízhordólány. (Vörös Imre, gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna; Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Addig jár a korsó a kútra, míg teherbe nem esik a vízhordólány. (gy. Holczhauser Gáborné) Addig jár a korsó a kútra, míg tele nem töltik. (Jacsó Krisztina, gy. Agócs Rita) Addig jár a korsó, amíg el nem törik. (Szabó József, gy. Szabó Edina) Addig jár a korsó, míg valaki viszi. (Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) Addig jár a korsós lány a kútra, míg meg nem … (Marosvölgyi Katalin, gy. Holczhauser Gáborné) Aki másnak vermet ás, maga esik bele. (25) Aki másnak hergeferge, annak fityme, letyme, tyütyü. (gy. Fejér Márta) Aki másnak kenderice, az maga kende pákosz. (gy. Sárközi Erika) Aki másnak kutykurutty, maga bele béka. (Taksonyi Imréné, gy. Sárközi Erika) Aki másnak luk fúr maga bele potty. (Komóczi Áron, gy. Szilasi Péter) Aki másnak vermet ás, abba esik a bele. (Komóczi Áron, gy. Szilasi Péter) Aki másnak vermet ás, az a sírásó. (gy. Antal Ágnes 2x; Batáné Szabadi Bernadett, gy. Kaszper Gyula; Horváth Zsolt, gy. Novákné Orbán Judit; Novákné Orbán Judit; Szabó Bertalan, gy. Szabó Andrea) Aki másnak vermet ás, az a sírásó vagy földmunkás. (gy. Szabó Zsanett) Aki másnak vermet ás, az sírásó. (gy. Fejér Márta) Aki másnak vermet ás, az sokat dolgozik. (Agócs Andrea, gy. Agócs Rita) Aki másnak vermet ás, délutánra elfárad. (gy. Szabó Edina) Aki másnak vermet ás, elfárad. (Resz Antal, gy. Novákné Orbán Judit) Aki másnak vermet ás, ízületes lesz a keze. (Szabó Edina) Aki másnak vermet ás, jót tesz a sírásóval. (ifj. Kiss Zoltán, gy. Antal Ágnes) Aki másnak vermet ás, maga bele potty. (gy. Szabó Andrea) Aki másnak vermet ás, maga eszik bele. (Szabó József, gy. Szabó Edina) Aki másnak vermet ás, nagyon elfárad. (gy. Holczhauser Gáborné; *gy. Holczhauser Gáborné) Aki másnak vermet ás, nem magának ássa. (gy. Juhász Lívia) Aki másnak vermet ás, pénzt is kap érte. (gy. Gergáczné Madács Gabriella) Aki másnak vermet ás, sírásó. (Kiss Zsolt, gy. Takács Bettina) Aki másnak vermet ás, sírásó a nyavalyás. (Szabó József, gy. Szabó Edina) Aki másnak vermet ás, sírásó vagy földmunkás. (Balog Tamás, gy. Tóth Anikó; Bank Eszter; Kovács János, gy. Gergáczné Madács Gabriella)

- 256 -


TPF

Aki másnak vermet ásik, abba esik be a másik. (Kiss Dénes, gy. Kissné Bekes Emıke; Kissné Bekes Emıke; gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Aki másnak vermet ásik, bele esik majd a másik. (Farkas Krisztián, gy. Takács Bettina; gy. Raáb Beáta) Aki másnap vermet ás, elıtte jól pihenje ki magát. (Lovász Lóránd) Aki vermet ás, az a sírásó. (*Szıke Péter, gy. Tóth Zsolt) A hazug embert könnyebb [hamarabb] utolérni [utolérik], mint a sánta kutyát. (24) A hazug embert elıbb utoléri a sánta kutya. (Szabó Bertalan, gy. Szabó Andrea) A hazug embert elıbb utolérik, ha sánta. (gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna) A hazug embert elıbb utolérik, ha sánta. (v. ha autóval mennek utána) (Nemes Bertalan, gy. Tóth Anikó) A hazug embert elıbb utolérik, mint a sánta kutyáját. (Szabó Bertalan, gy. Szabó Andrea) A hazug embert hamarabb utolérik, ha autóval mennek utána. (Bodor Krisztián, gy. Tóth Anikó; Link Bálint, gy. Sárközi Erika) A hazug embert hamarabb utolérik, ha nem kocog. (Lovász Lóránd) A hazug embert hamarabb utolérik, mint a gyorsvonatot. (Szabó Edina) A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta bolhát. (Nagy István, gy. Szabó Zsanett) A hazug kutyát hamarabb utolérik, mint a sánta embert. (*gy. Holczhauser Gáborné) A hazug kutyát úgy hívják: politikus. (gy. Holczhauser Gáborné) A sánta kutyát elıbb utolérik, mint a hazug embert. (*gy. Antal Ágnes) A sánta kutyát mindig hamarabb utolérik, mint a hazug embert. (Nemes Bertalan, gy. Tóth Anikó) Adj a hazugságnak 24 óra elınyt, és az igazság soha nem éri utol. (*gy. Holczhauser Gáborné) Hazug embert elıbb utolérik, mint a hazug kutyát. (Kiss Ilona, gy. Szilasi Péter) Hazug embert elıbb utolérik, mint a sánta kutyáját. (Szabó Andrea) Hazug embert hamar utoléri a sánta kutya is. (*Agócs Rita) Hazug embert hamarabb utolérik, ha sánta. (gy. Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutya. (Farkas Krisztián, gy. Takács Bettina) Hazug embert hamarabb utolérik, minthogy igazat mondjon. (gy. Raáb Beáta) Hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta. (gy. Kaszper Gyula) Politikus és a sánta kutya nálam egy kategória. (Agócsné Kasziba Margit, gy. Agócs Rita) Sánta ember is lehet földönfutó. (Somogyi Mihályné, gy. Móré Boglárka) Sánta kutyát hamarabb utolérik, mint a hazug embert. (*gy. Antal Ágnes) Sánta kutyát vidd az orvoshoz. (Resz Antalné, gy. Novákné Orbán Judit) Kicsi a bors, de erıs. (22) Kicsi a bors, de a fele még kisebb. (Vörösné Dalmi Zsuzsanna) Kicsi a bors, de a Sztankay se nagyobb. (Rab Sándor, gy. Holczhauser Gáborné) Kicsi a bors, de az ırölt még kisebb. (Szegedi István Zoltán, gy. Holczhauser Gáborné) Kicsi a bors, de csípıs. (gy. Antal Ágnes) Kicsi a bors, de erıs a paprika. (gy. Hagymási Melinda) Kicsi a bors, de fekete. (Dudás Istvánné, gy. Raáb Beáta; gy. Sárközi Erika) Kicsi a bors, de gonosz. (gy. Sárközi Erika) Kicsi a bors, de gurul. (gy. Raáb Beáta) Kicsi a bors, de hová is tettem? (Farkas Gábor, gy. Bank Eszter) Kicsi a bors, de megnıhet. (Majer Jánosné, gy. Majerné Péterfi Melinda) Kicsi a bors, de megırlik. (Tóth Anikó) Kicsi a bors, de mérges. (Eke Károly, gy. Kissné Bekes Emıke) - 257 -



Kicsi a bors, de nagy a bandája. (Jacsó Ibolya, gy. Agócs Rita) Kicsi a bors, de sok a barátja. (Balog Tamás, gy. Tóth Anikó) Kicsi a bors, de sok a haverja. (Agócs Rita) Kicsi a bors, de sokan vannak. (Balog Anna, gy. Szabó Andrea; Szabó Andrea) Kicsi a bors, de szétmarja a szádat. (Jacsó Zsuzsanna, gy. Agócs Rita) Kicsi a bors, de többen vannak. (gy. Szabó Zsanett) Kicsi a bors, de vannak barátai. (Kapusi Gábor, gy. Szili Attila; Kavalecz Tünde, gy. Takács Bettina; Lang Tamás, gy. Szili Attila; Tóth Anikó) Kicsi a bors, de velıs. (gy. Gergáczné Madács Gabriella) Kicsi a bors és fekete. (Agócs Edit, gy. Agócs Rita; Kaszper Gyula; Kiss Ilona, gy. Szilasi Péter) Kicsi a bors, fıleg az ırölt. (gy. Juhász Lívia)

- 258 -


TPF

Abstracts Food Security int he Context of Environmental Security József Popp Price fluctuations did occur before but the latest food crisis was caused by a number of factors. The most important ones include ecological, biological and macroeconomic factors (increase in population and consumers’ income, fluctuation of oil price) and agricultural and trade policy (restrictions on trade, refroms, incentives for biofuel production). Creatig a balance between food-, energy- and environmental security is a huge challenge in the EU as the food industry has to compete for land (and water resources) with the feed-, energy- and „green” chemical industry. On the other hand demands of environmental protection, biodiversity and recreation increase the value of land. „Innovation in the astronomy - in the World and in Hungary” Tibor Hegedüs The astronomy is not an l’art pour l’art, reserved science, which is far away from the daily life. The researchers of its objects and phenomena has been stimulated more and more tricksy instruments already in the ancient times. The trivial examples can be the development of the measuring facilities of the time and the angles, both of which can be subject of longer courses. The innovation efforts obtained a new impulse just 400 years before, due to the astronomical applications of the telescope, provoked since the very first moments of its invention. Later, the astronomy appeared at the born of the photography as well, and played an important role in the development of its technology. Further good example for the innovative role of the astronomy is connected to the 2009 Nobel prize in physics – which was donated to the invention of the CCD, the new imaging detector. The astronomy contributed in the further improvements of this sensor, with its special needs. One can find astronomers also in the he frontline of the space technology. In my presentation I will show not only the above mentioned examples, but the Hungarian successes achieved in this field as well – especially the HATNet, the world’s second leader exoplanet discoverer robotic telescope network. Quo vadis dialect? What kind of future awaits German dialects in Hungary? Magdolna Allgeier With respect to the dialects and their research we cannot avoid the question concerning dialectology itself whether German dialects are about to cease to exist. Irreversible disappearance of dialects has been a treat in Hungary, as well. Germans arriving in the country spoke different mid – and southern German dialects. In the new country, thanks to the dialect levelling a homogeneous, so celled mixed variety of German came to exist from the different dialects of German living in the same area. Since the second half of the part century the Hungarian language has had impact and pressure on the communication of Germans living in Hungary. Nowadays the assimilation of the language takes place very rapidly and practically the language shift was completed. I believe that language does not necessarily define nationality. After a while, identity switches on to nonlinguistic areas. - 259 -

Abstracts

The Formation of the Settlement Structure of Kalocsa Miklós Asbóth Kalocsa, the millennial archsee, was a significant family venue for the Arpad Dynasty. Consequently King Saint Stephen established the second archbishopric of Hungary in this town after the archsee of Esztergom. During the Middle Ages and the Turkish era the territory of the town was situated between the Csorna-Foktı flood decreasing main channel (or as better known ’Vajas’) and former Stream Kígyós which used to flow along present-day Petıfi Sándor Street. In the 18th century the medieval town proved to be too small for the growing population, therefore further territories were built up. At the beginning the inhabitants of the town occupied the Újváros, later, in the 18th century they expanded their residence to the territory of Eperföld. The Catholic Church had its buildings constructed in the centre of the town. During the 19th century the contemporary suburbs were built up. The large-scale and systematic constructions were going on in the 20th century until the turn of the century when the present-day settlement structure of Kalocsa was formed.

Some notes on different points of views on economic growth Péter Bánhegyi There is a special room for the question of economic growth among our everyday discussons since hundreds of millions of people should face the decline of economic performance throughout the world. This paper surveys different standard and non-standard approaches dealing with economic growth and states that the endogenization of technological progress and economic space was a very important result in standard economic theories in the last years which makes handling economic space and economic players differently - i.e. not as homogenous – possible while non-standard economic theories argue very forcefully in favour of technological and environmental limits to economic growth not being optional. It should be surely advantageous for economists and the wide-range public if these results, if it is possible, were fruitful for each other and contributed to developing a reasoned and mature point of view on the possible and desirable patterns of economic growth and general economic activities.

Economies of Scale or Entropy György Budaházy The aim of the study is the examination of factors determining the number of workforce of Hungarian Land Offices at the county level. By examining these factors it is possible to get an answer to that question, whether there is economy of scale or not in the functioning of this administrative office. The opposite of the economy of scale would be the random or accidental system

- 260 -


TPF

The Development of Global Financial Crisis and its Impact on Economic Activity Anikó Dános The financial crisis of 2007–2009 has been called the worst financial crisis since the one related to the Great Depression by leading economists, and it contributed to the failure of key businesses, declines in consumer wealth estimated in the trillions of U.S. dollars, substantial financial commitments incurred by governments, and a significant decline in economic activity. Many causes have been proposed, with varying weight assigned by experts. Both market-based and regulatory solutions have been implemented or are under consideration, while significant risks remain for the world economy. The Logistic and Marketing Aspects of Customer Service Zoltán Domboróczky The interpretation of the outspread logistical supply chain called the attention to the fact that recently the logistical process of the organisations stretch as far as the costumers and end users. Paying attention to the needs of customers in such a high degree unavoidably demands the closer cooperation of the logistics and marketing. As a matter of fact in the dynamically changing and overstocked markets of recent days the collateral of the companies competitiveness depend on the level of customer services given by the two areas. Nowadays the management of customer service tasks has become a very important function, because this is the real battlefield of customer service organisations and branch offices. Keynotes: logistics, marketing, customer satisfaction, customer service, customer service organisation The role of electronic signatures in authentications of legal statements András Kohány The evolving information society, the increasing electronic infrastructure and a number of services provided by the internet raised that urgent claim to making electronic statements by signatories to a treaty or clients and authorities in the proceedings of public administration. This opportunity without personal presence can increase the speed of legal transactions and make the proceeding easier for clients of public administration. The present and the future ofthe clearing and settlement systems Levente Kovács In the past one year the attention to the clearing and settlement standardization, one of the most important financial policies of the EU, gets less focus because of the world economic crisis’ effects. This procedure will modify the whole clearing and settlement market in Euro zone. This is one of the most interesting community works of the European Union due to the regulation and self-regulation environments (e.g. TARGET, STEP, SEPA and EPC), and to the banks’ clouts and traditions. This Study presents in details the development of the clearing and settlements in the past, the actual situation, the type of transactions, the clearing houses’ activities, the integration processes and the possible future directions for improvement. In order to react on the challenges of the EU’s clearing and settlement systems, the study is relying on the experiences of the US. This study is a detailed and fundamental material for economists interested in the clearing and settlement systems. - 261 -

Abstracts

Towards General Discussion on Hungarian Anti-Proverbs: Preliminary Analysis of a Survey on the Use of Hungarian Anti-Proverbs Anna Litovkina – Katalin Vargha Proverbs have never been considered sacrosanct; on the contrary, they have frequently been used as satirical, ironic or humorous comments on a given situation. Wolfgang Mieder has coined the term “Antisprichwort” (anti-proverb) for such deliberate proverb innovations (also known as alterations, parodies, transformations, variations, wisecracks, fractured proverbs). The first part of the present study after a brief discussion on the term anti-proverb and considering contemporary anti-proverb collections (including Mieder – Tóthné Litovkina 1999; T. Litovkina – Mieder 2006; T. Litovkina – Vargha 2005a, 205b, 2006), focuses on our corpus of Hungarian anti-proverbs. In the second part of the study we analyze the results of a sociolinguistic survey conducted in Hungary in 2004–2005, with the goal of exploring some popular views of the proverb and anti-proverb and their functions in contemporary Hungarian society. Using data collected from 299 subjects, we focus on questions concerning anti-proverbs.

- 262 -


TPF

- 263 -

TUDOMÁNYOS MOZAIK 6. kötet Els rész

Recommend Documents