TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Második rész

Tomori Pál Főiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Második rész

2010

ISBN 978-963-88162-5-2 Ö ISBN 978-963-88162-7-6 Kiadó: Tomori Pál Főiskola Felelős vezető: Dr. Meszlényi Rózsa

Tomori Pál Főiskola

TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Második rész

Interdiszciplináris kihívások a tudományban

Kalocsa, 2010

Lektorálta: Tompáné Dr. Daubner Katalin Dr. Miklós György

Szerkesztőbizottság: Tompáné Dr. Daubner Katalin Miklósné Zakar Andrea Balázs Judit

Tartalomjegyzék Előszó................................................................................................ 11

MAGYAR NYELVŰ ELŐADÁSOK Dr. habil Suhányi Erzsébet Adózás szlovák módra .................................................................................. 15

Süge Csongor A pénzügyi kultúra mérhetősége ................................................................... 25

Szabó Matild A gazdasági fejlettség és egészségi állapot összefüggései ............................. 35

Dr. Szántó Zoltán Valóban megjósolható az emberi viselkedés? ............................................... 43

Dr. Szűcs Olga A művészet jelentése – ábrázolás és interpretáció ......................................... 55

Dr. Tokodi Bence A polgári- és a katolikus egyházi közigazgatás működése valamint problematikája közötti párhuzamok ............................... 63

Tompáné Dr. Daubner Katalin Ötven éves az OPEC ..................................................................................... 69

Dr. Tóth Lilla A deliberatív közvélemény-kutatás – az interdiszciplináris módszer ............. 89

Dr. Uzzoli Annamária Az egészséghatás-vizsgálat gazdasági hasznosításának lehetőségei .............. 99

ANGOL NYELVŰ ELŐADÁSOK Angela Caunii, Rodica Cuciureanu, Moinica Butnariu Risk Management of Functional Food ....................................................... 107.

Angela Caunii, Rodica Cuciureanu, Moinica Butnariu Self-Management: a Risk Categorisation Model for the Setting of Levels in Food Supplements and Fortified Foods .................................. 113.

Chukurov Y. Andrey The Traditional Finno-Ugric People’s Culture of the North-West Russia in Science and Education ............................................ 121.

Eugenia Yuzhina Russia’s Rome Statute Ratification between Law and Politics ................... 129.

Keller Judit Development and Europeanization: the Transformation of Micro-regional Association between 1990 and 2006 in Hungary ........... 133.

Lukichev Pavel Consumer Choice of XXI Century: Economics Approach and Marketing Approach ........................................................................... 171.

O. Chekmarev Personal Costs and Labour Activity Motivation......................................... 177.

Rastislav Kotulič Analysis of Employment in the Slovak Republic for the Needs of Human Resource Management ................................................... 185.

Suhányi Ladislav Main Differences and Similarities between Islamic (Riba-free) and Conventional (Western) Banking Systems ........................ 195.

Zdzislawa Zaclona Training of Pupils of the First Stage Education to do their Homework on their Own ........................................................................... 207.

Zuzana Birknerová, Miroslav Frankowský Social Intelligence in the School Context.................................................... 219

Abstracts ..................................................................................................... 231

Előszó

Előszó

A Magyar Tudomány Ünnepének alkalmából a Tomori Pál Főiskola immár hetedik alkalommal rendezi meg hagyományos konferenciáját. A Magyar Tudományos Akadémia által kezdeményezett ünnep alkalmat ad az oktatók, kutatók és egyéb tudományos szakemberek találkozására, új kutatási eredményeik bemutatására és disszeminációjára, de ugyanakkor fórumot teremt az ismeretterjesztés számára is. A Tomori Pál Főiskola által szervezett konferencián a hazai szakemberek mellett már évek óta külföldi előadók is részt vesznek, amely jól érzékelteti intézményünk egyre meghatározóbb nemzetközi beágyazottságát. Ebben az évben szlovákiai, orosz, lengyel és romániai felsőoktatási intézmények képviselőit látjuk vendégül. A konferencia szerkesztett anyagát tartalmazó konferencia-kötet mindenki számára elérhetővé teszi az előadások értékeit és újdonságait, és interdiszciplináris jellege lehetőséget ad a tudományterületek találkozására. Minden érdeklődő számára ebben az évben is jó szívvel ajánlom színvonalas kiadványunkat. Dr. Meszlényi Rózsa főiskolai tanár rektor Kalocsa, 2010. november 10.

- 11 -

MAGYAR NYELVŰ ELŐADÁSOK

Tudományos Mozaik 7.

TPF

ADÓZÁS SZLOVÁK MÓDRA Dr. habil Suhányi Erzsébet főiskolai docens Tomori Pál Főiskola Magyarország jövőre tervezi az egykulcsos adózás bevezetését, ezért minden tanulmány, tapasztalatat, vagy jótanács segítséget nyújhat ehhez a nehéz feladathoz és a adóreform sikeres megvalósításához. Szlovákia ebben a témakörben már 7 éves tapasztalatokkal rendelkezik, ugyanis 2004. január 1-én bevezette az egységes 19 %-os adókulcsot a személyi jövedelemadónál, a társasági adónál és az általános forgalmi adónál. A szerző a cikk első részében Szlovákia adórendszerének elemzésével foglalkozik az elmúlt hét évre visszetekintve. A cikk második részében egy nemzetközi tanulmányból kiindulva értékelésre kerül a szlovák adórendszer 182 ország adórendszerével összevetve, meghatározásra kerülnek azok a hiányosságok, amelyek még a szlovák gazdaságban kiküszöbölésre vagy tökéletesítésre várnak. BEVEZETÉS Az „egykulcsos adózás” olyan adózási módszer, amely minden adóalanynál azonos mértékű adókulcsot alkalmaz. Leggyakrabban a jövedelmek adózásánál fordul elő. Ez a módszer többnyire kapcsolatban áll az adómentes minimum intézményével, ami az adózást közelíti a progresszív adóhoz (az adókulcs a jövedelemmel arányosan nő). Valódi egykulcsos adó (true flat tax), amely a gazdaságban kiterjed az összes közvetlen és közvetett adóra és nem ismer semmiféle adómentes minimumot, igazából nincs egy európai országban sem. Ehhez legközelebb Szlovákia került 2004-ben, amikor jóváhagyta a személyi jövedelemadónál, a társasági adónál és az általános forgalmi adónál az egységes 19 %-os adókulcsot. Az egykulcsos adó úgymond „divattá” vált. Európában ennek úttörői a balti államok voltak. Elsőként Észtország (1994) vezette be. Azóta majdnem minden új EU-s tagállam fontolgatja az egykulcsos adó bevezetését, az EU 15 tagországai ezzel az adóreformmal szemben ellenállást mutatnak. 1. táblázat: Egykulcsos adó %-ban (2008), személyi jövedelemadó / társasági adó Albánia

10/10

Macedónia

10/10

Bulgária

10/10

Montenegró

9/10

Csehország

15/21*

Oroszország

13/13

Észtország

21/21

Románia

16/16

Grúzia

12/12

Szerbia

10/14

Lettország

15/25

Szlovákia

19/19

Litvánia

15/24

Ukrajna

13/13

Forrás: http://www.euractiv.sk/ekonomika-a-euro/zoznam_liniek/rovna-dan

- 15 -

Adózás szlovák módra

Dr. habil Suhányi Erzsébet

* Csehországban az egykulcsos személyi jövedelemadót úgynevezett szuper bruttó bérből számolják, ami azt jelenti, hogy az adóalapba beszámolják a szociális és egészségügyi biztosításokat is, beleértve azt a részt is, amit a munkáltató fizet a munkavállaló után. A reális adózás így ebben az országban 23 %-ot ért el 2008-ban. 2009-ben az adókulcs csökkent 21 %-ról 20 %-ra, majd 2010. január 1-től 19 %-ra.

A nagy nyugat-európai országok kritizálták egyes európai tagországok adóreformját. Az akkori német kancellár Gerhard Schröder és a svéd miniszterelnök Goran Persson szerint a keleti „tranzit” államok megengedhették maguknak az adócsökkentéseket azért is, mert adóbevételük csökkenését kompenzálták az EU támogatásokból. Olyan javaslatok is felmerültek, hogy ezek az országok az EU alapokból ne kapják meg a teljes összegeket. Az adócsökkentések tendenciája majd végül győzött nyugat Európában is. A legtöbb országban, köztük Németországban is, csökkentették az adókulcsokat, hogy ezzel is ösztönözzék a befektetéseket és kiadásokat gazdaságnövekedés céljaira. Az egykulcsos adót azonban nem vezette be egyetlen régebbi tagállam sem. 2. táblázat: Jövedelemadó-kulcs a V4 országokban 2010-ben V4 országok

Személyi

Társaságiadó-kulcs

jövedelemadó-kulcs

Csehország

15 %

19 %

Lengyelország

18% - 32 %

19 %

Magyarország

17 % - 32 % (4 %)

19 %

19 %

19 %

Szlovákia Forrás: Saját feldolgozás

ADÓREFORM SZLOVÁKIÁBAN Az egykulcsos adó Szlovákiában, mint már az előzőekben is említésre került, az Európai Unióhoz való csatlakozás évében, azaz 2004. január 1-jén került bevezetésre 19 %-os adókulccsal.

3. táblázat: Az új és régi adókulcsok összehasonlítása A jövedelemadó-kulcs változása

Személyi jövedelemadó Társasági adó Forrásadó Forrás: Saját feldolgozás

- 16 -

2003 (%)

2004 (%)

10; 20; 28; 35; 38

19

15; 18; 25

19

1; 5; 10; 15; 20; 25

19


TPF

Az adóreform része volt a Mikuláš Dzurinda kormánya által kidolgozott szélesebb körű reformcsomagnak, ami tartalmazta még az adóreformon kívül az államháztartás, közigazgatás, munkaerő-piac, nyugdíj, egészségügy és szociális reformokat is. Az ambiciózus reformprogram sikeres bevezetése vezetett ahhoz, hogy Szlovákia az egyik leggyorsabban növekvő európai gazdaság lett. A komplex strukturális reformcsomag olyan egyértelmű stratégiákat támogatott, mint a vállalkozói környezet javítása és a gazdasági szabadság szintjének növelése. Az egykulcsos adóra épített adóreform egyértelműen pozitív eredményeket hozott. Mint a 4. táblázatban is látható, az adóbevétel részesedése a GDP-én dramatikusan megváltozott és elvileg sikerült adósemlegességet is elérni. Jelentősebb változások: a személyi jövedelemadó részesedése csökkent, a nyereségadóból származó jövedelem növekedett (a kezdeti csökkenés után) és az általános forgalmi adó részesedése a GDP-én kezdetben növekedett (majd csökkenés látható). 4. táblázat: Az adóbevételek részesedése a GDP-ben 2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009*

(ESA95. GDP-ben)

%

%

%

%

%

%

%

Közvetlen adók

6,7

5,5

5,6

5,7

5,9

6,1

5,2

Személyi jövedelemadó

3,3

2,6

2,7

2,5

2,6

2,7

2,4

Társasági adó

2,6

2,5

2,6

2,9

3,0

3,1

2,5

Forrásadó

0,8

0,4

0,3

0,3

0,3

0,3

0,3

Közvetett adók

11,2

12,2

12,7

12,0

11,1

10,1

10,3

Általános forgalmi adó

6,6

7,7

8,0

7,9

6,7

6,8

6,7

Fogyasztási adók

3,3

3,3

3,7

3,2

3,5

2,7

2,8

Vagyonadók

0,1

0,2

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

Helyi adók

0,7

0,7

0,9

0,8

0,8

0,5

0,6

Egyéb adók

0,5

0,3

0,1

0,1

0,1

0,1

0,2

Adóbevételek összesen

17,9

17,7

18,3

17,7

17,0

16,2

15,5

Forrás: Saját feldolgozás a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján * 2009 PM becslések

- 17 -



5. táblázat: Az adóbevételek éves szinten (ezer euróban) (ESA95.)

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009*

Közvetlen adók

2 725 656

2 568 225

2 773 469

3 138 217

3 635 048

4 114 557

3 241 580

Személyi jövedelemadó

1 303 881

1 208 012

1 301 070

1 377 924

1 597 751

1 821 212

1 528 854

Társasági adó

1 118 234

1 171 957

1 344 527

1 599 046

1 848 281

2 087 372

1 556 971

303 541

188 256

127 872

161 247

189 016

205 973

155 755

Közvetett adók

4 903 568

5 570 257

6 216 381

6 248 456

6 907 511

7 058 081

6 620 408

Általános forgalmi adó

3 031 372

3 506 945

3 879 694

4 103 743

4 147 091

4 621 418

4 221 289

Fogyasztási adók

1 267 868

1 499 300

1 804 434

1 589 205

2 171 274

1 809 243

1 761 227

604 328

564 012

532 253

555.508

589 146

627 420

637 892

7 629 224

8 138 482

8 989 850

9 386 673

10 542 559

11 172 638

9 861 988

Forrásadó

Egyéb Adóbevételek összesen

Forrás: Saját feldolgozás a Szlovák Statisztikai Hivatal adatai alapján * 2009 PM becslések

Jelentős változás történt a gazdaságnövekedés dinamikájában (GDP) és az adóbevételnövekedés dinamikájában (abszolút értékben kifejezve), különösen a társasági adónál. A gazdasági növekedés folyamatosan emelkedett. Az adóbevétel az új adórendszer bevezetésének első négy éve alatt a 2003-as évvel szemben emelkedett 44,8 %-kal folyó árakban és 28 %-kal változatlan árakban. A legdinamikusabb volt a társasági adó bevételének növekedése, ami folyó árakban 70,9 %-kal és változatlan árakban 54,1 %-kal növekedett. Annak ellenére, hogy az adókulcs 25 %-ról 19 %-ra csökkent, már a reform első évében az adóból több volt a bevétel, mint a reformot megelőző évben (2003-ban). A gazdasági és pénzügyi válság rátette bélyegét a szlovák gazdaságra is, ami a 2009-es év adóbevételeinél is jelentősebb csökkenést váltott ki. ADÓZÁSI SZABADSÁG NAPJA SZLOVÁKIÁBAN Érdemes még ezen a helyen megemlíteni az adózási szabadság napjának (tax freedom day) alakulását is Szlovákiában. Ez a nap Szlovákiában az 1999-es évtől kerül meghatározásra az Adófizetők Szövetsége és a F.A.Hayek Alapítvány együttműködésében. Ennek kihirdetése évente történik. Az adózási szabadság napja alatt átvitt értelemben azt az időpontot kell érteni, ameddig egy átlagos polgár egész jövedelmét átadja az államnak adó és más kötelező befizetések formájában. A következő naptól kezdve egész keresetét meghagyja. Tehát ha az összes adóteher 50 %-ot képezne, azt jelentené, hogy a polgárok fél évet az államnak dolgoznának és fél évet saját maguknak és családjuknak. Az „adózási szabadság napja” ilyen formában egyszerű, egyértelmű és könnyen megérthető módszer arra, hogy minden szlovák polgár – adófizető – tudomást szerezzen a kormány gazdálkodásáról. Információt nyújt arról, hogy milyen is valójában a kormányzati újraelosztás összege.

- 18 -


TPF

június 7. június 9. június 3.

június 7. június 4.

június 4.

június 4.

június 4. június 3. június 1.

május 25. május 22.

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

1. ábra: Adózási szabadság napja Szlovákiában Forrás: Saját feldolgozás

A 2008-as évtől, amikor is egy szlovák állampolgár az adózási szabadság napja kihirdetésének történelmében a legrövidebb ideig dolgozott az államnak, jelentősen növekszik a bevétel újraelosztásának mértéke a gazdaságban. A 2009-es évben 11 nappal többet kellett dolgozni az állampolgároknak a kormányzati kiadásokra, mint 2008-ban. Ebben az évben, vagyis 2010-ben ez még 4 nappal több. Ennek oka a szlovák gazdaság lassabb növekedése (GDP csökkenés) a válság időszakában, de úgyszintén a közkiadások relatív növekedése, vagyis a Fico kormánya nem volt hajlandó spórolni a gazdasági és pénzügyi válság ellenére sem. Így az újraelosztás mértéke visszatért a 2005-ös év szintjére. Szlovákiában a felbecsült összes újraelosztás mértéke ebben az évben a GDP 43,25 %-a. Ez annyit jelent, hogy minden létrehozott egy euróból ebben az évben 43 cent újra szétosztásra kerül. AZ ÖSSZ-ADÓKULCS SZLOVÁKIÁBAN JELENTŐSEN MAGASABB, MINT AZ ÁTLAG AZ EU EGYES TAGORSZÁGAIBAN, ENNEK OKA A MUNKAVÁLLALÓI JÁRULÉKOK A Világbank a PriceWaterhouseCoopers együttműködésével tanulmányt készített Paying Taxes 2010 néven, amelyben összehasonlítja a szlovák adórendszert 182 ország érvényes adórendszerével. A cikk következő részében ennek a tanulmánynak az eredményeit mutatjunk be és ezt saját észrevételeinkkel és tapasztalatainkkal megtoldjuk. A Paying Taxes tanulmány éves alapon készül, és ezt évente közzé is teszik. A tanulmány egy cégmodell alapján lett összeállítva, amely termékek gyártásával és eladásával foglalkozik. E cég adójellemzői minden államban külön voltak mérve. Ezt követően öszszehasonlították az összes adóköltséget, a jogszabályi követelmények teljesítésére szükséges időt és az adók kifizetéseinek számát, amit a cégeknek egy év alatt kell megtenni az egyes országokban. A kutatás szerint Szlovákia ebben az évben (2010-ben) a 119. helyen helyezkedik el a megfigyelt 183 ország közül. A 2004-es adóreformra tekintettel sokan jobb helyezésre számítottunk. Mi tehát a probléma, ami nem engedte Szlovákiát a ranglétra magasabb fokára jutni? Sokan úgy vélik, hogy a 2004-es adóreform az adó csökkentéséről szólt, pedig a reformnak nem az volt a célja, hogy a teljes adóterhet csökkentsék. Az állami költségvetés neutrális jövedelmét kellett biztosítania. A reform csak a közvetlen adók (társasági adó, személyi jöve- 19 -



delemadók) súlyát helyezte át a közvetett adókra (Áfa és fogyasztási adók). Ez látható az 5. táblázatban is. Általánosságban elmondható, hogy a reform célja az volt, hogy az adórendszer egyszerűbb legyen, az embereket munkára és a cégeket befektetésekre ösztönözze, mint már ez az előzőekben is említésre került. Az adóreform azonban két nagyobb jelentőségű területet nem érintett: az adó- és illetékrendet és a munkavállalói járulékokat (például szociális és egészségügyi biztosításokat). Ez két olyan terület, ahol a szlovák adórendszer összehasonlítva a többi állammal nem éppen kedvezően állja meg helyét. Az adóemelésnél a kormány általában nagyon kreatív. Gyakran új adókat vezet be olyan elnevezésekkel, mint illetékek, díjak, járulékok vagy biztosítások. Valójában rejtett adókról van szó. A tanulmányban az adó a következőképpen van meghatározva „kötelező befizetések az állam javára, ami a közpénzek részét képezi, és ami az adófizető számára nem térül meg közvetlenül”. A szlovák cégek társasági adóterhe kisebb, mint a legtöbb megfigyelt országokban. A cégek társasági adója azonban csak részét képezi sokkal szélesebb spektrumnak, vagyis figyelembe kell venni a munkavállalói járulékokat is. A tanulmány eredménye azt mutatja, hogy az össz-adókulcs hipotetikus szlovák cégben 48,6 százalék. Ez lényegesen magasabb, mint az EU tagállamok átlaga, vagyis a 44,5 százalék. Ebben az értékelésben Szlovákia 183 ország közül a 130. helyezést érte el. Összehasonlításképpen itt megemlíthetjük: Csehország 122., Lengyelország 98. és Magyarország a magas általános forgalmi adó miatt a rangsorban a 151. helyen áll. 70

60

Szlovákia 48,6 % 50

EU átlag 44,5 % 40

30

20

10

egyéb adó munkavállalói járulékok nyereségadó

2. ábra: Össz-adókulcs az Európai Unióban (%-ban) Forrás: Saját feldolgozás a Paying Taxes 2010 adatai alapján

- 20 -

Olaszország

Franciaország

Magyarország

Belgium

Spanyolország

Ausztria

Svédország

Észtország

Szlovákia

Finnország

Görögország

Csehország

Németország

Románia

Portugália

Litvánia

Lengyelország

Hollandia

Szlovénia

Nagy-Britannia

Lettország

Bulgária

Dánia

Cyprus

Írország

Luxemburg

0


TPF

Az alábbi táblázatban megfigyelhetjük, hogy annak ellenére is, hogy az egészségbiztosítási és szociális biztosítási járulékok összege Szlovákiában felső határral van korlátozva, még mindig 81,5 százalékos a munkavállalói járulékok részesedése a szlovák gazdaság adóterhelésén. Szlovákiában e csoportba a munkavállaló havi bérének alapján számított hozzájárulások és járulékok tartoznak, például egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, betegbiztosítás, munkanélküliségi biztosítás, tartalékalap, garanciabiztosítás, tartós egészségkárosodási biztosítás. 6. táblázat: Össz-adókulcs Szlovákiában (%-ban) Adó

Nyereségadó Munkavállalói járulékok Egyéb adók Összesen

Részesedés

Összes fizetendő

az adózás előtti nyereségen

adón való részesedés

7,1

14,6

39,6

81,5

1,9

3,9

48,6

100,0

Forrás: Saját feldolgozás a Paying Taxes 2010 adatai alapján

Úgy tűnik, mintha eddig a kormány ezt fokozatosan megtoldotta volna újabb és újabb munkavállalói járulékokkal. Éppen ez az oka annak, hogy a szlovák cégek adóterhe sokkal magasabb, mint az EU más tagállamaiban. Nem is kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy megértsük, minél magasabbak a munkavállalói járulékok, annál kisebb a munkáltatók érdeke az embereket legálisan alkalmazni és sokkal érdekesebb számukra az illegális foglalkoztatás. A gazdasági recesszió időszakában általában a vállalatok kisebb nyereséget produkálnak, ami által csökken a társasági adó. Azonban a legtöbb egyéb adókat és járulékokat nem a nyereségből határozzák meg, például a munkavállalói járulékokat a munkavállaló bére alapján számítják. Ez annyit jelent, hogy a cég összes adóterhelése (a nyereségből számított bizonyos százalék) válság idején gyakran növekszik. A magas munkavállalói járulékok Szlovákiában a gazdasági válság idején nagymértékben hozzájárultak a munkavállalók létszámcsökkenéséhez, mint ahogy az más országokban volt viszonylag alacsonyabb járulékokkal. A kormánynak meg kell értenie a foglalkoztatás, a munkanélküliség és az adóteher (a munkavállalói járulékokkal együtt) egyértelmű kapcsolatát. A magas járulékokkal kapcsolatosan meg kell említeni azt is, hogy az egyes járulékfajtákat különböző alapokból (bérekből) számolják, ami nagyon adminisztrációigényes. Egységes adóalap könnyíthetne a cégek törvényes adózási kötelezettségén. Ahol többféle adó létezik, természetesen az adókötelezettségek teljesítésére is több idő szükséges. Az adóbevallások és kimutatások készítése és benyújtása, a többféle munkavállalói járulékok és fogyasztási adók fizetése lényegesen növeli e kötelezettségek teljesítésére szükséges időt. A munkavállalói járulékok számának csökkentésével, minden munkavállalói járulék számításánál egységes alapok alkalmazásával és az adminisztrációs dokumentumok manuális készítésének megszüntetésével (például lehetne elektronikus úton történő benyújtás) Szlová- 21 -



kia javíthatna saját adórendszerén. Ez előnyös lenne úgy az adófizetőknek, mint az államnak is, mivel mindkét fél számára alacsonyabb költségeket és adminisztrációs terheket jelentene. Ami az évenkénti befizetések számát illeti, Szlovákia 183 ország közül a 96. helyen áll a ranglistán. Ezen a helyezésen lehetne javítani úgy, hogy bevezetnék az elektronikus úton történő adóbevallást és kimutatások beadását, adózást és járulékfizetéseket. Ezenkívül, ha a többféle adók és járulékok fizetése azonos időben történne és csak egy nyomtatvány kellene készíteni, jelentősen csökkenne a befizetések száma és egyszerűsödne a befizetések módja. Például ha együtt lehetne kimutatni és egy összegben elvezetni a törvényes szociális és egészségbiztosítási járulékokat. Ugyanezt a módszert lehetne érvényesíteni a helyi adóknál, a vagyonadóknál és a gépjármű-adóknál. Egy másik terület, amivel a tanulmány foglalkozik, az adózással kapcsolatos időtöltés. Itt azt az időt kell érteni, amire egy adófizetőnek szüksége van, hogy eleget tegyen törvényes adókötelezettségének, vagyis adóbevallások és jelentések készítésére, ezek benyújtására, adók és járulékok kifizetésére. Ebben az értékelésben Szlovákia a 183 ország közül a 103. helyet foglalja el. Ezen a pozíción úgy lehetne javítani, hogy a cégek adóalapjának meghatározásánál csökkenne az adóalapot módosító tételek száma. Az időigényességen javíthatna az is, ha az adóbevallások teljes körénél lehetőség lenne az adóbevallást elektronikus formában benyújtani, az adóhivatalokban töltött sorban állások helyett.

700

600

500

400

Szlovákia 257 óra 300

EU átlag 232 óra 200

Bulgária

Csehország

Lengyelország

Olaszország

Magyarország

Portugália

Lettország

Szlovénia

Szlovákia

Finnország

Görögország

Spanyolország

Románia

Németország

Ausztria

Litvánia

Belgium

Cyprus

Dánia

Franciaország

Svédország

Nagy-Britannia

Észtország

Írország

Luxemburg

0

Hollandia

100

fogyasztási adó munkavállalói járulékok társasági adó

3. ábra: Az adózással kapcsolatos kötelezettségekteljesítéséhez szükséges idő (óraszám) Forrás: Saját feldolgozás a Paying Taxes 2010 adatai alapján

- 22 -


TPF

Jó hírnek tekinthetjük azt, hogy a szlovák kormány már intézkedéseket tesz az adminisztrációs terhek és az adófizetéssel kapcsolatos időtöltés csökkentésére. Példaként említhetjük az adó- és illetékrendről szóló törvény módosítását, ami a 2012-es évtől kötelezővé teszi az elektronikus adóbevallást. ÚJ KIHÍVÁSOK A gazdasági és pénzügyi válság a szlovák kormányt új kihívások elé állította. Biztosítania kell az állami költségvetés bevételeit közszolgáltatásokra és szociális célok teljesítésére, ugyanakkor ösztönözni kell a befektetéseket, új munkahelyeket teremteni és ezt növelni. Fontos, hogy e probléma kezeléséhez a kormány holisztikusan közelítsen. Legnagyobb kockázatot az jelenti, ha egyes változtatásokat és módosításokat a nélkül vezet be, hogy azok szélesebb stratégiai célkitűzések elérésére irányuló egyértelmű alapokkal lenne alátámasztva. Ez a kockázat egyértelmű, főképp, ha az egyes minisztérium olyan adó- és járulékemelést kíván érvényesíteni, ami saját igényének megfelelő. Az emberek nem örülnek annak, hogy adót kell fizetni. Az, aki emeli az adókat vagy esetleg új adókat vezet be, általában nem végez győztesként a választásokon. A választások előtti ígéreteket, hogy nem emelik az adókat, gyakran választások utáni adóemelés vagy új illetékek bevezetése követi, amelyek jellegükre való tekintettel valójában adók közé sorolhatók. Az adóemelés azonban nem minden körülmény között jelent bevételemelést az állami költségvetésben. Sok államban előfordult az, hogy az adókulcs csökkentésével növekedett az állami költségvetés összbevétele, ami hozzájárult a befektetések támogatásához és a törvényes adókötelezettségek teljesítéséhez. Szlovákia 2004-es adóreformja erre példaként szolgál. De ugyanez érvényes Oroszországra is, aki 2001-ben jelentősen csökkentette az adót, és az ezt követő három évben átlagosan 14 százalékkal emelkedett az éves adóbevétele. Szlovákia adórendszere viszonylag egyszerű és kiegyensúlyozott, kivételt képeznek a magas munkavállalói járulékok. Számos pozitívum ellenére is kétségkívül van még mit javítani, és ezt bizonyítja ez a tanulmány is.

- 23 -



Irodalomjegyzék FABIAN, Š.: Danové priznanie. In: S.r.o v praxi – Praktické rady, typy a príklady. Vyd. Verlagdashofer. Bratislava. 2007. 5/4/1.kapitola. p.1. ISSN 1335-8472. FABIAN, Š.: Prvá konsolidácia verejnej správy a ústrednej správy sa blíži do cieľa. In: Účtovníctvo ropo a obcí v praxi 4/2010. p.9-24. ISSN 1337-0197. KOTULIČ, R.: Národná mena verzus európska menová únia v súčasnej hospodárskej kríze očami indikátorov trhu práce v Českej republike a Slovenskej republike. In: Zborník príspevkov z konferencií a seminárov Národného konventu o Európskej únii 2009. Bratislava: Ševt, a.s. 2010. p.39-46. ISBN 978-80-8106-018-2. MIKLOŠ, I.: Kniha reforiem, ako si Slovensko získalo medzinárodné uznanie v ekonomickej oblasti. Trend Visual s.r.o. Bratislava. 2005. 67 p. ISBN 80-969378-0-4. SUHÁNYI, L. – SPIŠÁKOVÁ, E.: Podpora výskumu a vývoja v krajinách V4. In: Transfer inovácií 13/2009. 2009. p.57-60. ISSN 1337-7094. ŠTEFKO, R.: K riešeniu problémov regionálneho rozvoja vo vzťahu k výskumnému grantu v oblasti determinantov a aktivizujúcich prvkov akcelerácie regionálneho rozvoja, analytický pohľad. In: Znalostné determinanty regionálneho rozvoja. Prešov: Fakulta manažmentu Prešovskej univerzity, 2007. p.4-7. ISBN 978-80-8068-695-6. Zákon č. 595/2003 o dani z príjmov, v znení neskorších predpisov 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és osztalékról http://www.euractiv.sk/danova-politika/zoznam_liniek/rovna-dan http://www.euractiv.sk/ekonomika-a-euro/zoznam_liniek/rovna-dan http://www.finance.gov.sk/Documents/Ifp/Ekonomika_v_cislach/Fiskal/Danove_prijmy_201 0_05.xml http://www.pwc.com/gx/en/paying-taxes/data-tables.jhtml http://cds.mfcr.cz/cps/rde/xchg/cds/xsl/index.html http://www.mf.gov.pl/_files_/podatki/od_osob_fizycznych/pit_2009/skala20092010.pdf

- 24 -


TPF

A PÉNZÜGYI KULTÚRA MÉRHETŐSÉGE Süge Csongor főiskolai adjunktus Tomori Pál Főiskola A pénzügyi kultúra kérdéskörébe sorolhatjuk mindazokat a tényezőket, amelyek segítik az emberek pénzügyi kérdésekben való eligazodását és anyagi jólétük megteremtését. Rövid eszmefuttatásom során bemutatom, hogy egy piackutatás során milyen szempontokat soroltak a pénzügyi kultúra kérdéskörébe, valamint, hogy mi jellemezte a kutatás során vizsgált 14-30 éves korosztály pénzügyi tájékozottságát. Kutatásom során a nemzetgazdaság integrált számláinak adatai segítségével megmutatom, hogy a pénzügyi kultúra javulásának országosan is mérhető jelei vannak, s az adatok értékelését összevetésre javasoltam további, országos mintán felvett pénzügyi kultúrára vonatkozó adatfelvételekkel. A tanulmányban igyekszem bemutatni, hogy a pénzügyi kultúra vizsgálata nem csak a megkérdezésen alapulhat, de fontos következtetéseket vonhatunk le a lakosságra vonatkozó országos statisztikák alapján is, amelyeket érdemes a kérdőíves felmérésekkel egybevetni, azokat párhuzamosan vizsgálni. Bevezetés „Takarékoskodjon – tovább élhet!” „Feléljük a jövőt”[1] Ilyen, és hasonló kérdésekkel, szlogenekkel találkozhatunk az újságok hasábjain, amikor a pénzügyi kultúrával kapcsolatos cikkeket olvasunk. Az MNB és a PSZÁF már 2006ban, a deviza-alapú hitelek tömeges felvétele során felemelte a szavát, felhívandó a figyelmet arra, hogy ez milyen komoly kockázatokkal jár egyéni és össztársadalmi szinten egyaránt. Hangjuk persze pusztába kiáltó szó volt és maradt is, hiszen kinek jutott volna eszébe kétszer akkora kamatteher mellett forint alapon finanszírozni egy építkezést, vagy egy ingatlanvásárlást? Ez akkortájt egyáltalán nem tűnt ésszerű megoldásnak, még a pénzügyi tanácsadók sem ajánlották volna senkinek, a banki alkalmazottakról nem is beszélve. Az EUR/HUF és a CHF/HUF árfolyam alakulása 2001 jaunártól 2010 augusztusig 300,00 280,00 260,00 240,00

EUR/HUF CHF/HUF

220,00 200,00 180,00 160,00 jan.10

jan.09

jan.08

jan.07

jan.06

jan.05

jan.04

jan.03

jan.02

jan.01

jan.00

140,00

forrás: mnb.hu

1. számú ábra

- 25 -

A pénzügyi kultúra mérhetősége

Süge Csongor

Persze, itt kell kijelentenünk, hogy 2006-ban még arra sem számított senki, hogy a forint valamilyen csoda jelentősebb gyengülésbe kezdene. Hiszen a nem túl távoli múltban, alig pár évvel korábban még a gazdaság újra és újra a magyar fizetőeszköz a túlzott mértékű erősödéssel küzdött, és a jegybank többször is forintot gyengítő lépéseket volt kénytelen tenni. 2006-ban még éppen csak stabilizálódni látszott a 260-270 forintos euró-árfolyam, amelyet az akkor regnáló kormányzat egészséges célárfolyamként már évekkel korábban megjelölt. A laikusokat méltán érhette váratlanul a feltételezés, hogy az év eleji árfolyamokhoz képest a forint esetenként akár 20%-ot is gyengülhet az euróval, s közel 40%-ot a svájci frankkal szemben. Az 1. számú ábrán is jól követhető, hogy a forint árfolyama 2009-2010 évekre jelentősen gyengült, aminek egyik legsúlyosabb össztársadalmi hatása a devizahitelesek sorozatos fizetésképtelensége lett. Ennek hatására került ismét a kormányzati kommunikáció és a társadalmi érdeklődés középpontjába a téma, amelyben a jelenlegi nehéz helyzet egyik legnagyobb okozójaként a pénzügyi kultúra alacsony hazai szintje került megjelölésre. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a fenti okfejtés alapján már kimutatható, hogy a pénzügyi tájékozottság hiánya lényegesen kisebb mértékben okolható a probléma kialakulásáért, mint az ország külföldi megítélésének jelentős romlása, és azok a folyamatok, amelyeknek következtében a forint értékének csökkenéséhez vezettek. Úgy gondolom, hogy a fentiekben vázolt folyamatok évekkel történő előrejelzése még a pénzügyi szakemberek számára is lehetetlen feladat lett volna, s azzal, ha a magyar lakosság fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkezne, még messze nem lett volna elkerülhető a baj, legfeljebb csak mértékében lett volna valamelyest csökkenthető. Érvelésem során a KSH a nemzetgazdaság integrált számláira vonatkozó adatai alapján próbálok következtetéseket levonni arra, hogy a magyar lakosság pénzügyi kultúrája érzékelhetően javult az 1999 és 2007 közötti időszakban. Ezek az adatsorok később kibővíthetőek lesznek az időszak utáni adatokkal, és egy másik tanulmány során a pénzügyi kultúráról szóló felmérések eredményeivel egybevetve megállapíthatóvá válik, hogy alkalmazzuk-e a mindennapokban azokat a pénzügyi ismereteket, amelyeknek birtokába kerülünk. Kimutatható-e a pénzügyi kultúra jelen tanulmányban levezetett javulása a lakosság körében felvett adatok segítségével is, vagy máshol kell keresnünk a makrogazdasági viselkedés indító-okait. 1. Mi a pénzügyi kultúra? Pénzügyi kultúra alatt általánosságban a pénzügyi fogalmak körében megnyilvánuló jártasságot értünk. A téma Magyarországon csak az elmúlt évek során került a figyelem középpontjába, amikor a 2006-2008 évek során korábban nem látott szintre emelkedett a devizaalapú hitelek állománya a magyar lakosság körében. A pénzügyi kultúra fogalmát az alábbiak szerint definiálhatjuk: „A pénzügyi ismeretek és képességek olyan szintje, amelynek segítségével az egyének képesek az alapvető pénzügyi információkat értelmezni, tudatos döntéseket hozni, felmérve döntésük lehetséges jövőbeni pénzügyi következményeit.„ A Magyar Nemzeti Bank 2008. évi célkitűzései szerint a pénzügyi kultúra fejlesztésére fordított munka és erőfeszítések következményeként az alábbi jövőképet festi: [Az emberek…]: •

„egyre inkább képesek lesznek megérteni a pénzügyi fogalmakat és termékeket;

•

pénzügyi jártasságuk növekedésével egyre tudatosabban kezelik a pénzügyi kockázatokat, és képesek megfelelően hasznosítani a rendelkezésükre álló információkat;

- 26 -


•

TPF

a döntéshozatalt megelőzően kellőképpen tájékozódnak, és tudják, hogy milyen lépéseket kell tenni pénzügyi helyzetük javítása érdekében.”[5]

Kimondható ugyanakkor, hogy minden társadalom számára kívánatos, hogy polgárai tájékozottak legyenek a pénzügyeiket érintő kérdések területén, hiszen annál könnyebben tudnak boldogulni a mindennapi életük során, annál inkább eligazodnak a pénzügyi szolgáltatók kínálatában, és annál nagyobb az esélye annak, hogy javaikkal úgy fognak gazdálkodni, hogy anyagilag is gyarapodni tudjanak. Természetesen vitatható, hogy hol van a határa azoknak a pénzügyi alapismereteknek, készségeknek és cselekvés-mintáknak, amelyeket a pénzügyi kultúra köreibe sorolunk. Ezt a határt a különböző kutatások máshol húzzák meg, és esetenként egymástól lényegesen eltérő kérdéseket, lényegesen eltérő módszerrel vizsgálnak. A pénzügyi kultúra fogalomköre tehát képlékenynek tekinthető. A pénzügyi kultúra kutatása, feltérképezése és fejlesztésének igénye Magyarországon gyerekcipőben jár. Az első híresebb és nagyobb szabású kutatás a területen a Magyar Nemzeti Bank megbízásából, 2006 novemberében zárult le, amelynek értékelése során kiderült, hogy a 2000 főt kismértékben meghaladó országos reprezentatív minta alapján a magyar lakosság számos területen lépéshátrányban van, és nagyon sok hiányossággal küszködik. Ez a felmérés alábbi tényezőket különbözteti meg, amely során a 14-30 éves korosztálynak az alábbi témakörökben tettek fel kérdéseket:  Általános pénzügyi ismeretek A kutatás során megállapították, hogy a célcsoport, bár fontosnak tartja a pénzügyi ismereteket, azonban nem igazán érdeklődik a téma iránt. A pénzügyi nyelvezet és az alapvető pénzügyi fogalmak hiányos ismerete már önmagában is egyenes úton vonja maga után az érdeklődés alacsony fokát, azonban a tájékozatlanság okaként a bizalmatlanságot, és az információforrások megbízhatatlanságát is felvonultatja. Hiányzik továbbá az a családi minta is, amely generálná a pénzügyi fogalmak iránti érdeklődést, és a lehetőségek felmérésének igényét. A megkérdezettek által felhasznált információ-források is nagyon alacsony szintűnek minősülnek, hiszen az ismeretek jellemzően a szolgáltatók reklámjaiból és magazinokból származnak, ám a PSZÁF, az MNB, az OBA fogalma, szerepe és tájékoztatói anyagai szinte teljesen ismeretlenek a célcsoport számára.  Pénzforgalmi szolgáltatások A korcsoport közel 40%-a rendelkezik bankszámlával, amelynek legfőbb fontosságát a bankkártyával való rendelkezés adja. Mivel a hatályos jogszabályok alapján a havi munkabér kifizetése átutalással történik, az adatokból az is látható, hogy a csoport milyen arányban rendelkezik munkahellyel. Az általánosan passzív attitűd következményeként a fiatalok elfogadják, amit szüleik, ismerőseik, vagy munkahelyük ajánl nekik, nem hasonlítják össze, és nem versenyeztetik a bankok által felkínált szolgáltatás-csomagokat, bár igaz, hogy többségükben csak a bankkártyát használják fel a hitelintézetek kínálatából. A pénzforgalmi szolgáltatások körében a készpénz-átutalási megbízást használják a leggyakrabban, míg az állandó átutalás és a csoportos beszedési megbízás alkalmazása sokkal kevésbé jellemző. A legtöbben a papír alapú fizetést részesítik előnyben, s nem túl magas a telefonon és az interneten adott megbízások átlagos aránya. Értékelhető (25%) ugyanakkor azoknak az ügyleteknek az aránya, amelyek a bankok által felajánlott szoftver segítségével kerülnek megadásra.

- 27 -


Süge Csongor

 Bankkártya A bankkártya a legelterjedtebb termék a korcsoportban. Míg a fiatalabbak jellemzően azért alkalmazzák ezt szívesen, mert készpénz nélkül is tudnak vele fizetni, az idősebbekre igaz, hogy fizetésüket bankszámlára kapják. A felmérés azt is kimutatta, hogy a bankkártyakonstrukciók tekintetében a megkérdezettek nem tájékozottak, könnyen elfogadják a számukra ajánlott vagy felajánlott csomagot. Nagy ugyanakkor a bankkártyával szembeni bizalmatlanság is, hiszen azok, akik nem rendelkeznek ilyen eszközzel, nagy arányban ítélik meg úgy, hogy nekik arra nincs is szükségük, és a megkérdezettek többsége nem is tekinti biztonságosnak ezt a fizetési módot. A bankkártyával végezhető műveletek közül a jellemző a készpénzfelvétel, az eszközzel rendelkezők 50%-a havonta 1-3 alkalommal használja azt e célra. Sokkal kevésbé jellemző a kártyával való fizetés, hiszen a csoport 51%-a szinte sosem használja ilyen módon a bankkártyát.  Hitelezés A hitelfelvétel kérdésében két teljesen eltérő, családtól örökölt mentalitás jelent meg a fiatalok körében: egyik részük teljesen elutasítja azt, míg mások el sem tudják képzelni az életüket hitelek nélkül. A személyes boldogulás szempontjából természetesen mindkettő káros, és viszszatartó hatást fejt ki a pénzügyi stabilitás és jólét felé vezet úton. A területen a három legismertebb fogalom a törlesztő részlet, a jelzálog és a futamidő volt, ám a devizanem, az árfolyamkockázat, a THM, valamint a BAR rendszer fogalmát csak kevesen tudták értelmezni, ami a hitelfelvétellel járó kockázatok ismereteiben mutat komoly és veszélyes hiányosságokat. A megkérdezettek körében legalább 20% azok aránya, akik nem képesek megítélni, hogy a pénzügyi változások milyen hatást fejtenek ki a deviza alapú hitelek törlesztő-részleteinek alakulására.  Nyugdíj-előtakarékosság A fiatalok a nyugdíj-előtakarékossággal kapcsolatban rendelkeznek a legkevesebb ismerettel, mert, mint mondják, a számukra időben beláthatatlanul távol van a nyugdíjba vonulás időpontja, s így kiszámíthatatlanok azok a történések, amelyek addig lezajlanak. A megkérdezetteknek alig több mint a fele volt tisztában a magánnyugdíj-pénztárak fogalmával, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak ismerete még ennél is alacsonyabb, mintegy 23%-nál volt jellemző. A magánnyugdíj-pénztárak közötti választás a megkérdezettek körében mindössze 11%-ban volt jellemző, a hozamok alakulását 46%-uk figyelemmel kísérte, ám a befektetési portfólió összetételét mindössze 17%-uk vette figyelembe. A pénzügyi kultúrára vonatkozó 2006 évi felmérés megállapította, hogy a pénzügyi kultúra szintje alacsonynak számít, az érintettek nincsenek tisztában olyan alapfogalmakkal, amelyek fontosak lennének a pénzügyekben való jártasság és boldogulás érdekében. A felmérés eredményeként elkészült egy tájékoztató anyag is, amelyet a végzős középiskolások számára adtak át, ezáltal is bővítve a korcsoport pénzügyi látókörét. [2] 2. A pénzügyi kultúra statisztikai jelei Kissé leegyszerűsítve a kérdést, a pénzügyi kultúrát két tényezővel tudjuk igazán könnyen tetten érni – össznépességi szinten. Az egyik ilyen tényező a megtakarítási hajlandóság, amely megmutatja, hogy a háztartási szféra jövedelmének mekkora részét takarítja meg. A másik ilyen kérdés, hogy a megtakarításaikat hogyan helyezik el az emberek, és milyen hosszú időre kívánják azokat félretenni. Általában biztató jel, ha a lakosság hosszú távra takarékoskodik, az pénzügyi kultúrájának fejlettségét mutatja. Ez ugyanis magában hordozza az öngondoskodás gondolatát (nyugdíj-előtakarékosság) és a pénzbe, a pénzrendszerbe, a pénz-

- 28 -


TPF

ügyi intézményekbe valamint az államba vetett bizalmat. Arról nem is beszélve, hogy a hoszszú távú megtakarítások legfőbb eszközei a részvények, amelyektől minden, pénzügyi területen avatatlan és bizonytalan megtakarító idegenkedni fog, s ha a részvény-befektetések aránya érzékelhetően növekszik, az a pénzügyi kultúra mértékének növekedését is jelzi. 2.1. A megtakarítási hajlandóság vizsgálata Jóléti társadalmakban kimondható, hogy a jövedelem 10-20%-ának megtakarítása nem igazán jelent lényeges, az életszínvonalon is érezhető lemondást. Ahogyan egy kissé közhelyesen fejezik ki, a nettó bér 10%-a különösebb erőfeszítés nélkül is megtakarítható, ha „nem kenyérre kell.” Erről a pontról kiindulva, és feltételezve, hogy hazánk a jóléti államok közé sorolható, kimondhatjuk, hogy ekkora hányad megtakarítása csak szándék kérdése. Így a pénzügyileg is tudatosabb csoportok, amennyiben nem a létminimumon tengődnek, a rendelkezésükre álló jövedelmük bizonyos hányadát évről évre félreteszik, s ezzel megállapítható, hogy mennyire tartják fontosnak az anyagi biztonságot. A jövedelem fogyasztásra és megtakarításra elköltött része a magyar háztartási szektorban 90%

megtakarítás

88% 86% fogyasztás

84% 82% 80% 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3]

A 2. számú ábrán megállapítható, hogy a megtakarított összeg nagysága 2003-ban volt a legkisebb a rendelkezésre álló jövedelemhez képest, amikor a háztartási szféra jövedelmének mindössze 11,4%-át tudta félretenni. A legnagyobb értéket 2005-nél látjuk, amikor 16,2%-ot takarítottak meg. A görbére illeszthető lineáris trendvonal képlete -0,0606x + 86,17, ami a megtakarítások alig érzékelhetően kismértékű, évi 0,06%-os növekedését jelenti. A teljesség igénye nélkül az alábbi magyarázó ismérveket fűzetjük a megtakarítási hajlandóság alakulásához: 1. Nagyobb megtakarítási hányad jelentheti a jövedelem nagyobb szintjét, így alacsonyabb lesz a mindennapi megélhetéshez szükséges jövedelem nagysága, s amennyiben a háztartás nem költi el a többlet-jövedelmét különböző, a megélhetéshez csak közvetetten kapcsolódó dolgokra, akkor a fennmaradó részből nagyobb rész takarítható meg. Leellenőrizhető, s át is fogjuk tekinteni, hogy az egyes években hogyan alakult a háztartások reáljövedelme, s így igazolhatjuk, vagy elvethetjük a jövedelem-változás hatásait. 2. Tapasztalati adatokból megállapítható, hogy optimista közhangulatban a háztartások emelik a fogyasztásaik szintjét, és kevéssé gondolnak a holnap nehézségeire. Ilyenkor mintha elfelejtenénk, hogy a bőség időszakait szűk évek követhetik, s a nagy derűlátás közepette olyan költekezésekbe is belevágunk, amelyeket esetenként csak a jövőben várható jövedelmeink terhére tudunk finanszírozni. Felmérések alapján megállapítható, hogy adott években mennyire uralkodott el az optimizmus a lakosság köreiben, s így igazolhatjuk, vagy elvethetjük ennek a kapcsolatnak is a magyarázó hatását.

- 29 -


Süge Csongor

3. Harmadik magyarázó tényezőként említhetjük magát a pénzügyi kultúra meglétét, amely az öngondoskodás és a megtakarítások fontosságának hangsúlyozásával arra sarkallja a háztartásokat, hogy gondoljanak a holnapra is. Mivel folyamatos adatokkal nem rendelkezünk a pénzügyi kultúra évenkénti állapotáról, az előző két magyarázó ismérv által nem igazolható, trendszerű mozgásokat ezzel az ismérvvel magyarázhatjuk. 2.1.1. A megtakarítások és a reáljövedelem kapcsolata A megtakarítás aránya és a reálkereset változása 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 -10,0

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

-20,0 megtakarítás változás

reálkereset változás

3. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3]

A fenti ábrán a reálkereset és a megtakarítási hányad évről évre mért változását tekinthetjük át. Az ábrán a két függvény egymástól teljesen elrugaszkodva, egymástól teljesen függetlenül változik. Egy-két évet találhatunk arra, amikor a két görbe valamilyen szinten követi egymást, de összességében megállapíthatjuk, hogy a reálkereset változása nem az időszak alatt nem befolyásolja a jövedelem megtakarított részének alakulását. 2.1.2. A megtakarítások és az optimizmus kapcsolata Az optimizmus kérdését a fogyasztói várakozások alakulásával, vagy más néven a fogyasztói bizalmi indexszel mérhetjük. A GKI Gazdaságkutató Zrt adatai szerint a fogyasztói bizalmi index az alábbiak szerint alakult az elmúlt időszak alatt: A megtakarítási hajlandóság és a fogyasztói bizalmi index alakulása 22,0 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

4. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3], gki.hu [4]

- 30 -

2007


TPF

A magyar fogyasztói bizalmi index gyors váltásokon megy át az időszak alatt, ám a megtakarítási hajlandósággal kevés összefüggés mutatható ki. 2002-ben, amikor a bizalmi index a legmagasabb értékeket veszi fel, a megtakarítási hajlandóság csökken az előző évekhez viszonyítva, míg 2003-ra, amikor a bizalmi index jelentős visszaesésen megy keresztül, a megtakarítási hajlandóság tovább csökken. A 2004-2006 években a bizalmi index lassú növekedésnek indul, majd 2007-re jelentősen visszaesik, amely folyamatot bizonyos mértékig követ a megtakarítási hajlandóság is. Összességében, az időszak második felére igaz, hogy minél bizakodóbbak az emberek, annál többet takarítanak meg, és minél kilátástalanabbnak látják a helyzetüket, megtakarításaikat is annál inkább visszafogják. Természetesen könnyen elképzelhető, hogy mindkét mutatót egy harmadik mozgatja, de hogy ez a harmadik tényező mit takarhat, azt ezek az adatok alapján elég nehéz lenne megmondani. 2.1.3. A megtakarítások és a pénzügyi kultúra kapcsolata Ésszerű magyarázatként adódik, hogy a harmadik, az eddigiekben nevén nem nevezett magyarázó tényező a pénzügyi kultúra fogalma lehet. A bevezetésben már röviden bemutattam, hogy pénzügyi kultúra alatt elég sok tényező együttesét értjük, amely nem csak a pénzügyi fogalmak ismeretét, hanem a pénzügyi gondolkodásmódot, a pénzügyi szokásokat, a változások nyomon követését is magában foglalhatja. Amennyiben ez így lenne, könnyen elképzelhető, hogy 2004-2005 környékén a gazdasági helyzetről több információ jutott el a lakossághoz, azonban ezt semmi sem indokolja. Sokkal inkább igaz lehetne a tény, hogy a 2006 májusában elhangzott, majd 2006 őszén nyilvánosságra kerülő balatonőszödi beszéd felébresztette a kétkedés szellemét és a gondolkodás igényét a társadalom széles rétegeiben, és érzékenyebbé tette őket az ország gazdasági helyzete mellett a saját személyes pénzügyeik iránt is. Amennyiben azonban ezt a magyarázatot fogadnánk el, úgy 2006-2007-ben a biztonságra való törekvés igénye miatt pontosan a megtakarítások növekedését kellene látnunk. A fentiekben bemutatott folyamatok eredményeként nem sikerült magyarázatot találnunk a megtakarítási hajlandóság változásaira, s ezt a pénzügyi kultúra fejlődése sem magyarázná. Ha a pénzügyi kultúra magyarázná a folyamatokat, akkor egy kis mértékben, évről-évre emelkedő, vagy legalábbis stagnáló megtakarítási hajlandóságot látnánk. Így kimondhatjuk: a pénzügyi kultúra (feltételezett) növekedése sem magyarázhatja a megtakarítási hajlandóság változásait. 2.2. A megtakarítások elhelyezésének vizsgálata Érdemes megvizsgálnunk ugyanakkor, hogy a lakossági megtakarítások milyen arányban áramlanak a különböző banki és befektetési termékek irányában. Elméleti szinten igazolható a tény, hogy a különböző megtakarítási formákat más és más indíttatásból választják az emberek, és más a céljuk, amikor valamelyiket kiválasztják. A fejezet során bemutatom, hogy az időszak alatt a készpénzben és bankbetétben elhelyezett összegek folyamatos csökkenésen mentek át, a részvény-befektetések és a biztosításokba áramló összegek viszont növekedtek, amely folyamatok együttesen a pénzügyi tudatosság, a hosszú távú tervezés és az öngondoskodás jelei, amelyek arra utalnak, hogy a pénzügyi kultúra szintje emelkedett az időszak alatt. 2.2.1. Készpénz és bankbetét A készpénz és a bankbetét jellemzően a leglikvidebb és legbiztonságosabb megtakarítási formának számítanak. Mivel a készpénz semmiféle hozammal nem jár, ezt jellemzően likviditási céllal érdemes tartani. A bankbetétek ugyanakkor a legbiztonságosabb és mindenki számára ismert befektetési célpontot testesítenek meg, amelynek a hozama ugyanakkor minimális. A szakirodalom a bankbetétet jellemzően rövid távú befektetési célpontként határozza meg, amelyet olyan esetekben érdemes választani, amikor pontosan tudjuk, vagy legalább - 31 -


Süge Csongor

sejtjük, hogy a megtakarításunkat egy-két éven belül fel kívánjuk használni. Léteznek ugyanakkor hosszabb távú betétlekötési lehetőségek is, azonban ezek választása alacsony pénzügyi kultúrára vall, hiszen két éven túli időtáv esetén elérhetőek olyan befektetési formák is, amelyek elfogadható mértékű kockázat mellett érzékelhetően nagyobb hozamot produkálnak. A lakossági megtakarítások elhelyezési iránya 1999-2007

100% 80% 60% 40% 20% 0% 1999

2000

készpénz+bankbetét

2001

2002

értékpapírok

2003

2004

hiteltörlesztés

2005

részvény

2006

2007

biztosítás

egyéb

5. számú ábra. Forrás: portal.ksh.hu [3],

A megtakarítások készpénzben, illetve bankbetétekben megjelenő részaránya az időszak alatt érzékelhetően csökkent, ami egyrészt arra utal, hogy a lakosság más befektetési formák felé fordul, tehát ismeri és használja azokat, másrészt pedig vélhetően nagyobb azoknak az aránya, akik egy-két évnél hosszabb időtávra takarékoskodnak. Ez a pénzügyi kultúra javulására utaló jel. 2.2.2. Nem részvény-értékpapírok A nem részvény-értékpapírok nagy hányada hitelviszonyt, egy részük pedig áruval kapcsolatos jogokat testesít meg. A nemzeti számlákban szereplő kategória vélhetően első sorban állampapírokat, befektetési jegyeket, kisebb mértékben vállalati, banki kötvényeket és egyéb hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat jelenít meg. Az ilyen papírokat középtávra, 25 évre ajánlják befektetési célpontként. Ezeknek az aránya a lakossági megtakarítási portfólióban nagyjából állandónak tekinthető, ezért jelentős változást, és következtetéseket nem tudunk ez alapján levonni. 2.2.3. Részvények A lakosság részvényekhez való viszonyulása fontos mérföldkő, mert ezek azok a híres és hírhedt befektetési instrumentumok, amelyekkel gyorsan és könnyen komoly vagyon halmozható fel, vagy veszíthető el. A részvények vállalatokban való részesedést, tulajdonviszonyt testesítenek meg, s így, hozamukat nem is a nyereségből való részesedés, azaz az osztalék, hanem az elérhető nyereség adja. Még a profi befektetők is azt javasolják, hogy azok, akik nem hivatás-szerűen kezelik a befektetéseiket, jobban teszik, ha részvényeket kizárólag hoszszú távra, tehát öt éven túli időtartamra vásárolnak. Ez az a mágikus határ, amely felett az árfolyam-ingadozások hatásai kiegyenlítődnek, és a kockázat felvállalható mértékűre szelídül. Hosszú távon ugyanakkor magas és bizonyos mértékig kiszámítható hozamot produkálnak,

- 32 -


TPF

árfolyam-nyereség formájában. Magánbefektetők részvényeket két alapvető motivációból vásárolhatnak: 1. Azért, mert a tőzsdei árfolyamok már emelkednek egy ideje, és a híradásokban látják, hogy ezzel milyen szép nyereséget lehet bezsebelni. A gyors meggazdagodás reménye ilyen formában általában azokat éri el, akik pénzügyi kultúrája egyébként kevéssé fejlett; sok esetben nem is tudják, hogyan viselkedik a piac, amelyre a pénzüket befektették. Itt kell ugyanakkor megjegyeznem, hogy ez a fajta tanulási folyamat a magyar társadalomban az 1998-as orosz tőzsdeválság során nagyot lépett előre. A ’90-es évek második felében ugyanis látványos árfolyam-emelkedésen ment keresztül a magyar részvénypiac, aminek köszönhetően nagyon sokan beléptek a tőzsdére. Ezek a befektetők ugyanakkor 1998 során nagyrészt csalódottan el is hagyták a piacot, és könnyen lehet, hogy többé hallani sem akarnak róla. Erre alapozva feltételezem, hogy a vizsgált időszakban a részvénybefektetések arányának növekedése nem hasonló folyamatokat takar. 2. A másik motivációs tényező, ha a megtakarító többé-kevésbé tisztában van a részvénypiacok működésével, vállalja a kockázatokat, és pénzét hosszabb időtávon kívánja elhelyezni a piacon. Ha maradunk a feltételezésnél, hogy a részvényekbe fektetők egyre kisebb hányada lép a piacra a gyors meggazdagodás reményében, úgy azt kell elfogadnunk, hogy a részvénybefektetések növekedése a tudatosság és a hosszú távú tervezés eredményeként vezethető le. Ez jelezheti a pénzügyi kultúra emelkedését az időszak alatt. 2.2.4. Biztosítások Mielőtt a biztosításokba arányló pénz mennyiségének növekedését értelmeznénk meg kell különböztetnünk azok két alapvető formáját: 1. A hagyományos biztosítások a kockázatközösség létrehozásának elvén alapulnak, vagyis, hogy egy viszonylag alacsony díjtételért cserében kártalanítják azokat, akik a biztosításban szereplő káreseményt elszenvedik. A biztosítások terjedése össztársadalmi szinten ebben az értelemben azt jelenti, hogy az emberek igyekeznek védeni magukat a váratlan káresemények hátrányos következményeitől. Ez a fajta viselkedés mindenképp az előrelátást, a tervezést és a tájékozódást sejteti maga mögött, ami a pénzügyi kultúra részeként is értelmezhető. 2. A biztosítások egyre inkább elterjedő formája a befektetési egységekhez kötött (unit linked) életbiztosítás, amelynek lényege, hogy a szerződő a biztosítási díj sokszorosát fizeti be a biztosítónál vezetett számlájára, amiért cserében nem csak káresemény esetén számíthat kifizetésre, de a biztosítási szerződés lejáratakor jelentős összeghez is juthat. A befektetési egységekhez kötött biztosítási szerződések lejárata jellemzően 10 és 30 év közötti, amely időszak alatt a szerződésre befizetett felhalmozási egységek értéke folyamatosan befektetésre kerül a biztosító által felajánlott eszközalapok valamelyikébe. Ilyen hosszú távon a közvetítők jellemzően valamely részvény-alapot ajánlják fel, tehát a várható hozam statisztikailag a hosszú távú befektetések magasabb hozamát jelenti. Így, ezek a konstrukciók hosszú távú megtakarítási formaként értelmezhetőek, s mint ilyenek, az öngondoskodás egyik legfejlettebb, legjobb formájaként értékelhetőek. Ha a megtakarítások egyre nagyobb hányada ilyen szerződésekre kerül befizetésre, az mindenképp a pénzügyi kultúra emelkedésére utal.

- 33 -


Süge Csongor

Irodalomjegyzék [1]

http://index.hu/gazdasag/magyar/pokt061003/

[2]

http://penziranytu.mnb.hu/Root/Penziranytu/Jobboldali_menu/Kutatasok

[3]

http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,606665&_dad=portal&_schema=PORTAL

[4]

http://www.gki.hu/hu/novelties/monthlysurvey/consumer//090410consumer.html

[5]

http://www.ofe.hu/inet/ofe/hu/menu/rendezveny/konf08ea/mnb/object/MNB_OFE_080 5.ppt

- 34 -


TPF

A GAZDASÁGI FEJLETTSÉG ÉS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT ÖSSZEFÜGGÉSEI Szabó Matild főiskolai tanársegéd Tomori Pál Főiskola Világméretű különbségekről nem csak gazdasági tekintetben, hanem az egészségi állapot vizsgálata során is beszélhetünk. Az egyenlőtlenségek hasonlóan alakulnak a két vizsgált témát illetően, lévén szoros összefüggés a gazdasági szféra és egészség, egészségi állapot, egészségügy között. Adott területen élő népesség egészsége szoros összefüggést mutat a társadalmi-gazdasági fejlettséggel. Ebből fakadóan a gazdasági fejlettség terén tapasztalható különbségek a világ országai között az egészségi állapot tekintetében is megmutatkoznak. Az egészség, egészségügy és ezek területi különbségeinek elemzése a téma soktényezős jellegénél fogva multidiszciplináris megközelítést igényel. Próbáltam erre utalásokat tenni, s hangsúlyozni az alaptéma gazdasági, természeti, társadalmi környezettel összefüggő jellegét. Az elemzés korántsem teljes körű, inkább rövid áttekintést próbál nyújtani a téma szempontjából fontosnak tekinthető tényezőkről. Abban segíthet tehát, hogy észrevegyük a komplexitás tényét, viszont a komplexitás maradéktalan igazolását meg sem kíséreljük. A magyar szakirodalomban kevés olyan kutatás létezik, mely a világ egészét vagy annak részegységeit elemezte volna egészségi állapot szempontjából, illetve adott terület népességének egészségi állapota és gazdaság fejlettségi szintje közötti összefüggést vizsgálta volna. Nemzetközileg is hasonló a helyzet, hiszen a kutatások többsége, nem konkrétan a különbségek megnyilvánulásaival foglalkozik, hanem a folyamatok hátterében húzódó okokat elemzi – általában esettanulmányok segítségével. Kivételnek tekinthető Haggett, P. Geográfia című műve, ahol a szerző egy fejezeten keresztül tárgyalja a betegségek globális súlyát. Továbbá az Egészségügyi Világszervezet évente megjelenő kiadványa, a World Health Report, amely világszinten foglalkozik az egészséggel kapcsolatos kérdések sokaságával [Haggett, P. 2006, WHR 2007, Pál V. – Uzzoli A. 2008]. A szakirodalmi kutatás során felmerült a kérdés, hogy az egészségi állapotot vajon milyen ország felosztás alapján vizsgáljuk, mely besorolás lenne a legcélszerűbb? A WHO általában az általa meghatározott régiókra vonatkozóan közöl adatokat, aminek hátránya, hogy az egymáshoz földrajzilag közel eső területekről kapunk információkat. Ezáltal adott területről készült, vagy ott folytatott adatgyűjtés egyaránt tartalmazhatja fejlődő és fejlett országok, országcsoportok adatait. Az ENSZ csoportosítása – miszerint léteznek alacsony, közepes és magas jövedelmű országok – szintén képezhetné az egészséggel, egészségüggyel kapcsolatos vizsgálatok alapját. Azonban általában a tárgyalt területen folytatott kutatások többsége a fejlett, illetve fejlődő országok szerinti csoportosítást alkalmazza (mely fő kategóriákon belül igen sok alcsoport létezhet). Jelen tanulmányban is e területi beosztás alapján folytattam a vizsgálatokat, melynek létjogosultságát igazolja egyrészt a gyakorlat, tapasztalat, másrészt az egészségfejlesztés, az egészségi állapot területi különbségeinek (health inequalities) megjelenése, hiszen az egészségfejlesztési dokumentumokban is megjelenik a(z) – alapvetően gazdasági állapot területi differenciáin alapuló – fejlett-fejlődő országok szerinti felosztás. Az Alma-Ata Charta célkitűzése már 1978-ban az egészségi állapotbeli (és ezzel együtt egészségügyi alapellátásbeli) területi különbségek mérséklése volt, s e problémával a világ – sajnálatos módon – mind a mai napig küzd. A kérdések sora e témával kapcsolatban végtelen. Azonban az egyik felmerülő kérdéscsoport, hogy milyen egészségi,

- 35 -

A gazdasági fejlettség és egészéségi állapot összefüggései

Szabó Matild

egészségügyi problémák vannak a világon, melyen minden országra, ezáltal minden emberre kiterjednek? Másik – ebből következő – kérdéscsoport pedig, hogy milyen egészségi, egészségügyi problémák jellemzik a világ egyes területeit, s ebből lehetséges-e valamilyen következtetést levonni arra vonatkozólag, hogy léteznek-e például olyan egészségi állapot módosulások (betegségek), melyek speciálisan bizonyos területeken fordulnak elő. A WHO az 1986os Ottawa Chartában már megkülönbözteti a fejlett és fejlődő országok (mely alapvetően a gazdasági fejlettség szerinti csoportosítást jelenti) egészséggel kapcsolatos problémáit és a problémák megoldási javaslatait. Ezzel szemben a korábbi (1978-as) Alma-Ata Charta legfontosabb célkitűzése az „Egészséget mindenkinek 2000-re!”, azaz megkülönböztetés nélkül, a világ összes lakójának. Egyrészt azért nehéz e célkitűzés megvalósítása, mert mindössze 22 évet szán a megvalósításra, ami az egészséggel kapcsolatos témakörök esetén meglehetősen kevés, másrészt az, hogy a Földön „mindenki” egészséges legyen gyakorlatilag megvalósíthatatlan. (Maga az egészség fogalma pedig igencsak relatív.) Az emberiség egészsége, a globális egészség (global health) földrajzilag igen eltérő képet mutat. Szoros összefüggésben áll a gazdasági fejlettségi szintjével, kultúrával, aminek nyomán az egészség, egészségügy területén is beszélhetünk különbségekről, eltérésekről, adott országcsoportra jellemző sajátosságokról [Helman, C. 2003]. A fejlett országokban az egészség az életminőséget alapvetően meghatározó és befolyásoló tényező, már-már annak mérőszáma. A fejlődő országok esetén viszont sokszor még az egészségügyi alapellátás sem biztosított. Tehát a világ országainak gazdasági fejlettségében megnyilvánuló dichotómia (vagy polinómia?) az egészségi állapot tekintetében is fellelhető. Kérdés, hogy egyenesen következik-e a gazdasági fejlettségből vagy elmaradottságból az emberek egészségi állapotának milyensége? Azt leszögezhetjük, hogy a társadalmi és gazdasági tényezők meghatározó szerepet töltenek be az egészségügyi egyenlőtlenségek (health inequalities) kialakulásában [Townsend, P – Davidson, N. 1982]. A tetraéder-modell alapján tény, hogy a különböző szférák (természet, gazdaság, társadalom, infrastruktúra) egymással összefüggenek és állandó kölcsönhatásban állnak [Tóth J. 2002]. (Megjegyzem, hogy az infrastrukturális környezetet bizonyos források a társadalmi környezet részének tekintik.) Tulajdonképpen ezt a gondolatmenetet továbbvihetjük úgy, hogy az egészség és egészségügy – mint alágazat –, tartozik egyrészt a társadalmi, másrészt a gazdasági környezethez, sőt a természeti környezet is hatással lehet adott népesség egészségi állapotára. Evidens tehát, hogy az említett környezeti elemek tényezői alapvetően meghatározzák az egészség, egészségi állapot, egészségügyi ellátás milyenségét. E vizsgálati témában tehát – már többed ízben látjuk – multidiszciplináris megközelítés szükséges. A gazdasági fejlettség és az egészségi állapot kapcsolata az életesélyek alakulásán keresztül is igazolható [Forgács I. 2004, Gidai E. 2007]. A HDI (emberi fejlődési index) mutatóban is megjelenik az egészségi állapot mérőszáma, a születéskor várható élettartam formájában. A születéskor és a különböző életkorokban várható átlagos élettartamok az életesélyeket, életkilátásokat nagy biztonsággal reprezentáló mutatószámok, ezért elemzésemben, a későbbiekben e mutatószámokat veszem alapul [Pál V. – Uzzoli A. 2008]. A 2007-es World Health Report szerint a születéskor várható átlagos élettartam 10%-os növekedése 0,30,4%kal növeli a bruttó hazai terméket [WHR 2007, Pál V. – Uzzoli A. 2008]. Közgazdasági módszertani eszközzel, függvény segítségével reprezentálva mindezt egy koordinátarendszer vízszintes tengelyén ábrázolhatnánk a bruttó hazai terméket, a függőleges tengelyen pedig a születéskor várható átlagos élettartamot. E koordinátarendszerben elhelyezve az egyes országokat (GDP/fő/év és születéskor várható átlagos élettartam mutatóik alapján), azok összessége egy olyan ponthalmazt eredményezne, ami egy pozitív meredekségű görbéhez hasonlatos (1. ábra). A függvény másik értelmezési lehetősége, hogy egy ország helyzetének különböző időbeli állapotait ábrázoljuk. Azaz, ha nő adott ország GDP/fő/év mutatója egyik évről a másikra, akkor az valószínűsíthetően (előbb-utóbb) a születéskor várható átlagos élettartam mutatóban is pozitív irányú változást eredményez. (Jelen esetben az egyszerűség okánál fogva az - 36 -


TPF

említett összefüggéseket egyenessel ábrázolom, ugyanis nem képezi a vizsgálat tárgyát, hogy lineáris vagy nem lineáris kapcsolat van a két változó között, hisz az a lényeges, hogy elmozdulási irányuk azonos, fogalmazhatnánk úgy is, hogy egyenes arányosságban állnak egymással.) 1. ábra Az egy főre jutó GDP és a születéskor várható átlagos élettartam alakulása Születéskor várható átlagos élettartam (év)

GDP/fő/év ($) Forrás: World Health Report 2007 alapján, saját szerkesztés

A két indikátor összefüggését úgy is ábrázolhatnánk (mindkét értelmezési lehetőségnél), hogy megcseréljük a tengelyeket, a változók közötti kapcsolatot modellező függvény hasonlóképpen pozitív meredekségű görbe lenne. Kérdés, hogy a két mutató közül melyik a független és melyik a függő változó? Vagyis mely mutató változása eredményezi a másik indikátor változását? Végső soron tehát költői a kérdés: melyik az ok és melyik az okozat? Továbbá véleményem szerint az ábra és a függvény második értelmezési lehetősége alapján előállítható egy olyan mutató, ami a két változó közötti kapcsolat erősségét méri. A mutatót adott ország születéskor várható élettartama GDP-rugalmasságának (elaszticitásának) nevezném, melynek nagysága azt fejezné ki, hogy ha egy százalékkal megváltozik adott ország egy főre jutó éves GDP-je, akkor ennek hatására hány százalékkal változik adott országban a születéskor várható élettartam. A jelölésre a Mikroökonómiában szokásos rugalmasság jelölést (epszilont) használnám, így a GDP-rugalmasság képlete a következőképpen alakulna: EGDP=Δ Születéskor várható átlagos élettartam / Δ GDP/fő/év (diszkrét esetben, azaz ha a változók között lineáris kapcsolatot feltételezünk). Amennyiben a változók közötti kapcsolat nem lineáris (a függvény nem egyenes, hanem görbe) a képlet hasonló, különbség, hogy delta helyett differenciálhányadost kellene alkalmazni. Azonban az egészségi állapot nem kizárólag a gazdaság fejlettségi szintjétől (amelynek persze az egy főre jutó éves GDP sem kizárólagos indikátora) függ, illetve nem csak a születéskor várható átlagos élettartammal lehet mérni azt. E tény szükségessé teszi a gazdaság és egészségi állapot külön-külön és együtt történő vizsgálatát. A következőkben az említett két tárgykör kapcsolódási pontjainak, összefüggéseinek tárgyalására kerül sor. Az egészséget egy komplex rendszer (2. ábra) középpontjának, központjának kell tekintenünk. Tulajdonképpen szemlélhetjük úgy, mint egy „gazdasági szervezetet”, aminek van bemeneti (input) és kimeneti (output) oldala is. Egészség, egészségi állapot esetén is beszélhetünk olyan tényezőkről, amelyek alapvetően determinálják, illetve befolyásolják az egészséget. Illetve beszélhetünk olyan tényezőkről, melyeket az emberek egészségi állapota alapvető-

- 37 -


Szabó Matild

en meghatároz, illetve befolyásol. Az előbbiek az ún. input tényezők, melyek közé sorolhatók a környezeti tényezők, társadalmi, gazdasági és egyéni tényezők. Utóbbiak pedig az ún. output tényezők: munkaerő kínálat, termelékenység, tőkeképződés – azaz a gazdasági növekedést közvetlenül alakító tényezők. Azt a következtetést vonhatjuk le ebből a gondolatmenetből, hogy az egészség közvetett hatást gyakorol a gazdasági növekedésre, ami aztán természetes módon visszahat a környezetre, társadalomra, gazdaságra és az egyénre – azaz az input tényezőkre. Vagyis az egészség képezi ennek a bonyolult rendszernek a középpontját, amely rendszerben oda- és visszahatások érvényesülnek az input tényezők, az egészség, az output tényezők és a gazdasági növekedés között. Az input tényezők egészségre gyakorolt hatásának elemzését a terjedelem korlátozott volta miatt nem részletezem, jelen esetben az output tényezőkről szólok bővebben. Ezek tehát azok a faktorok, melyeknek az egészség előfeltétele és/vagy melyeket az egészség alapvetően meghatároz vagy befolyásol. Az egészség alapvetően emberi tulajdonság, jellemző. Ezáltal az egészség meghatározza a gazdaság munkaerő kínálatának milyenségét. A munkaerő kínálat meghatározza a termelékenységet, ami aztán determinálja a tőkeképződést. Az említett három tényező pedig a gazdaság legfontosabb mozgatórugóját képezi. A gazdasági növekedés azután hatást gyakorol, az egészség input tényezőire. Tehát ez esetben is körforgás érvényesül (akárcsak az inputtényezők, környezeti szférák esetén). Vagyis a rendszer valamely alkotóeleme nem kedvezően alakul, az tovább ronthatja az összes többi alkotóelemet, tehát közvetve vagy közvetlenül a rendszerben szereplő összes tényező hat a másikra. Ha valahol elkezdődik egy negatív folyamat, akkor az végigvonul az egész rendszeren, s a kiindulóponttól számított többedik szinten már nem csak a kiinduló helyzet negatív hatása érződik, hanem annak megsokszorozódása (multiplikátor hatás). Ezért a rendszer egészséges és zavartalan működéséhez az a feltétel, hogy annak egyik szintjén sem forduljanak elő zavarok. E feltételnek a teljesülése persze csak elméletileg következhet be. A gyakorlatban véleményem szerint a rendszerben szereplő összes tényezőnek van egy megengedhető mozgástere, azaz egy intervallum, ami között adott tényező mozoghat és normál értékűnek tekinthető. Ennek okán módosítanám az elméleti feltételt, ugyanis – véleményem szerint – a a gyakorlatban ez úgy kivitelezhető, ha lazítjuk az elméleti szigorú követelményrendszert és megengedjük a tényezők bizonyos határokon belüli mozgását, bizonyos határokon belüli értékeit. Problémát okoz azonban a tényezők mérhetősége, illetve e „normál” értéknek a meghatározása. Az elmélet „bűvköréből szabadulva” azonban nézzük mit is jelent ez a való világban! Van-e hozadéka a fenti elméleti fejtegetésnek a tárgyalt téma szempontjából? Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy adott területen élő népesség egészségi állapota közvetve meghatározza adott terület gazdasági növekedésének szintjét, ezáltal gazdasági fejlettségi szintjét, ami aztán közvetve – tovagyűrűzve a többi környezeti szférára – meghatározza az emberek egészségét. Vagyis a gazdasági fejlettség mutatói szoros összefüggésben kell, hogy álljanak az egészségi állapot indikátoraival. Annak kiderítésére, hogy alapvetően mely tényezőből következik a másik, kevés az esély. Meg kellene keresni az eredendő okot, ez lehetne például a gazdasági fejlettség, ami ugye hat az egészségre. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, hogy a gazdasági fejlettséget mi határozta meg? A kiinduló pontot annál is inkább nehéz megkeresni, mivel körfolyamatról van szó. Számunkra azonban nem a kiinduló pont és végpont meghatározása a lényeg, hanem a hatások egymásutánisága, illetve a kölcsönhatások felfedezése a rendszer elemei között.

- 38 -


TPF

2. ábra: Az egészségi állapot és gazdaság kapcsolata

Forrás: Pál V. – Uzzoli A. 2008, 474. p., Suhrcke, M. et al 2005

A fenti összefüggés leegyszerűsítve, mutatók segítségével prezentálva tulajdonképpen azt a relációt (is) jelentheti, miszerint „ahol a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP ott a legalacsonyabb a születéskor várható élettartam és a legmagasabb a csecsemőhalandóság” [Pál V. – Uzzoli A. 2008, 474.]. Az összefüggés igazolására hasonlítsuk össze a gazdasági fejlettség (3. ábra) és egészségi állapot (4. ábra) területi különbségeit prezentáló világtérképeket! 3. ábra: A születéskor várható átlagos élettartam a Föld országaiban évszám (2007)

70 év és magasabb

70 év alatt

82 év és magasabb

74-75 év

65-69 év

45-49 év

80-81 év

72-73 év

60-64 év

40-44 év

78-79 év

70-71 év

55-59 év

35-39 év

76-77 év

Nincs adat

50-54 év

35 évnél kevesebb

Forrás:http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Life_Expectancy.png, https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/fields/2102.html adatai alapján 2010.04.25.

- 39 -


Szabó Matild

4. ábra: Az egy főre jutó GDP alakulása a Föld országaiban (2007)

Forrás: http://www.skyscrapercity.com/showthread.php?t=677210, IMF 2008 adatai alapján, 2010.04.25.

Az ábrák összevetése során egyértelműen észrevehető, hogy a születéskor várható átlagos élettartam Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon magasnak tekinthető. Ugyanezek a régiók rendelkeznek magas gazdasági fejlettségi szinttel. A másik végletet a rossz mutatókkal rendelkező térségek képviselik, melyek mindkét mutató tekintetében a következő régiók: Közép- és Dél-Amerika néhány területe, Afrika (kivétel néhány északi ország), valamint Ázsia egyes országai. Tehát a gazdasági fejlettség és egészségi állapot – elméleti és gyakorlati szinten is bebizonyosodott – szoros összefüggésben állnak egymással, ezek mérőszámai (GDP/fő/év és a születéskor várható átlagos élettartam) igen szoros korrelációt mutatnak egymással. Az egészségi állapot és gazdasági fejlettség összefüggése azt engedi feltételezni, hogy az egészség területi differenciái oly módon mérsékelhetők, ha a gazdasági fejlettség tekintetében is megtörténik a fejlett és fejlődő országok közötti fejlettségi szintkülönbség csökkentése. Összegezve a leírtakat fontos felismerni, hogy a világon a gazdasági fejlettség területi egyenlőtlenségeihez hasonlatosan egészségi állapot tekintetében is megjelennek a területi differenciák. Egészségi állapot tekintetében a világon, Európában vagy akár kisebb kiterjedésű térségben is nehéz homogén csoportot találni, hiszen ha egy mutató vizsgálatánál kiderül, hogy két terület hasonló értékekkel rendelkezik, attól még másik indikátor vizsgálatánál jelentős eltérések mutatkozhatnak. Sőt a térbeli differenciák időben is módosulhatnak egészségi (és gazdasági) állapot tekintetében is. A gazdasági és egészségi állapotbeli területi eltérések vizsgálatával az volt a célom, hogy észrevegyük: nem csupán különbségekről van szó a világon, hanem óriási különbségekről! E tényen ugyan mi nem tudunk segíteni, azonban jelenthet valamit, ha felismerjük, feltárjuk a különbségek okait. A WHO célja többek között az is, hogy a fejlődő országok egészségi, egészségügyi viszonyait a fejlett országokéhoz közelítse. Ehhez – a fentiek alapján – véleményem szerint elsősorban egyéb (társadalmi, gazdasági) szférákban kellene kezdeni, kezdeményezni a pozitív irányú változást, változtatást.

- 40 -


TPF

Irodalomjegyzék 1. Forgács Iván (2004): A változások hatása az egészségre. In: Bácsy Ernő – Mikola István szerk.: Civilizáció és egészség. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 8599. pp. 2. Gidai Erzsébet (2007): Az egészségi állapot és a jövedelmi viszonyok kölcsönkapcsolata az EU országaiban. In: Magyar Tudomány 9., 1145-1148. p. 3. Haggett, P. (2006): Geográfia – Globális szintézis. Typotex Kiadó, Budapest, 842. p. 4. Helman, C. (2003): Kultúra, egészség és betegség. Medicina Kiadó, Budapest, 384. p. 5. Pál Viktor – Uzzoli Annamária (2008): Az emberiség egészsége – A 21. század kihívásai. In: Földrajzi Közlemények 132.4. 471-488. pp. 6. Shuckre, M. – McKee, M. – Stuckler, D., Sauto, A. R. – Tsolova, S. – Mortensen, J. (2005): Health and Consumer Protection Directorate-General. The ontribution of the helath to the economy in the European Union. European Communities, Brussels http://sciensedirect.com 7. Townsend, P. – Davidson, N. (1982): Inequalities in health. The Black Report. In: Penguin Books, Middlesex England, 246. p. 8. Tóth József szerk. (2002): Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs1 9. Uzzoli Annamária (2008): Területi egyenlőtlenségek az egészségügyben. In: ELTEmunkafüzetek, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 10. World Health Report (2007). A safer future. Global public health security in the 21st century. WHO, Geneva 11. http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Life_Expectancy.png 2010.04.18. 12. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/fields/2102.html 2010.04.24. 13. http://www.skyscrapercity.com/showthread.php?t=677210 2010.04.24.

1

A könyv Településföldrajz c. fejezetre történő hivatkozásokban a fejezet szerzőjének (és a könyv szerkesztőjének) neve szerepel: Tóth József.

- 41 -


TPF

VALÓBAN MEGJÓSOLHATÓ AZ EMBERI VISELKEDÉS? Dr. Szántó Zoltán egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem A tanulmány célja, hogy bemutassa Barabási-Albert László világhírű fizikus 2010-ben megjelent "Villanások" című könyvében kifejtett elméletet. A humán dinamikának nevezett koncepció különböző tudományterületekről származó empirikus kutatások eredményeinek bemutatása során jut arra a következtetésre, hogy az emberi mobilitás - sok más jelenséghez hasonlóan - hatványfüggvényszerű mintázatot mutat. Ráadásul a szerző szerint ezek az összefüggések univerzális törvényszerűségek létéről árulkodnak, melyek alapján megjósolható az emberi viselkedés. Az elmélet multidiszciplináris, fizikai, biológiai, etológiai és társadalomtudományi kutatások eredményeinek integrálására és egységes keretbe foglalására tesz kísérletet.

2008 június 5-én a világ egyik legrangosabb tudományos hetilapjának, a Nature-nek1 a címlapján ez állt: PATTERNS OF MOBILITY. Ebben a számban jelent meg ugyanis Marta C. Gonzáles, César A. Hidalgo és Albert-László Barabási „Understanding individual human mobility patterns” c. tanulmánya, amely talán az egyik legfontosabb azok közül a nagy visszhangot kiváltó tudományos közlemények közül, amelyeknek az eredményeit összegzi Barabási Albert-László 2 2010-ben megjelent Villanások c. új művében.3 Ez a könyv vélhetően követi majd a siker útján Barabási korábbi kötetét, mely Behálózva. A hálózatok új tudománya címmel látott napvilágot magyarul 2003-ban.4 E korábbi munkájában hálózatelméleti kutatásainak úttörő jelentőségű eredményeit foglalja össze, könnyed és közérthető stílusban, ugyanakkor bámulatra méltó tájékozottsággal és megalapozottsággal. Ezek közül az eredmények közül Barabási az un. skálafüggetlen hálózatok fogalmának kidolgozásával forradalmasította a hálózatkutatást. Ez durván annyit jelent, hogy a komplex hálózatokban nem véletlenszerű a kapcsolatok formálódása, hanem bennük törvényszerűen sok kapcsolattal rendelkező csomópontokat találunk, amelyek sajátos topológiát biztosítanak számukra. A korábbi koncepciók szerint – melyek elsősorban Erdős Pál és Rényi Alfréd véletlenvilág-szemléletén alapultak – a különböző típusú (fizikai, kémiai, biológiai és társadalmi) hálózatok véletlenszerűen alakul1

2009-ben a Nature 34,480-as impakt faktorral és 483 039 hivatkozással büszkélkedhetett. Ez utóbbi adat azt jelenti, hogy ebben az évben a Nature volt a legtöbbet hivatkozott tudományos folyóirat. 2 Barabási 1967-ben született Karcfalván, Székelyföldön. Tanulmányait Bukarestben és Budapesten végezte, doktori fokozatot Bostonban szerzett. A világhírű fizikus és hálózatkutató az MTA külső tagja. Jelenleg Bostonban él, a Harvardon és a Northeastern Egyetemen folytatja kutatómunkáját. Ez utóbbin vezeti a Center for Complex Network Research (CCNR-NEU) nevet viselő kutatóközpontját. Korábban, 2007-ig a Notre Dame Egyetemen (USA, Indiana) dolgozott. A komplex hálózatok kutatása során elért eredményei hozták meg számára az igazi nemzetközi tudományos elismerést. További információkért lásd személyes honlapját: http://www.nd.edu/~alb/ 3 A könyv eredetileg Bursts. The Hidden Pattern Behind Everything We Do címmel jelent meg 2010 áprilisában az Egyesült Államokban a Dutton Adult kiadó gondozásában. A magyar kiadással pedig az idei könyvnapok újdonságai között találkozhattunk. 4 Ez a kötet egy évvel korábban, 2002-ben jelent meg először az Egyesült Államokban Linked. How Everything Is Connected to Everything Else, and What it Means for Science, Business, and Everyday Life címmel, a Penguin Group gondozásában. A könyv igazi tudományos bestsellerré vált: 14 kiadást ért meg angolul, több mint 70.000 példányban kelt el, tíz nyelvre fordították le. Magyarul három kiadást ért meg, a harmadik átdolgozott és bővített kiadás 2008-ban jelent meg a Pallas-Akadémia Kiadó gondozásában, Csíkszeredában. A kötetről recenziót olvashatunk a Szociológiai Szemlében (2003/1) Letenyei László tollából „A kapcsolatháló regénye” címen.

- 43 -

Valóban megjósolható az emberi viselkedés?

Dr. Szántó Zoltán

nak ki. Barabási viszont az elsők között bizonyította be a kilencvenes években, hogy ez nem így van: a különböző típusú hálózatok felépülése mögött szigorú és egyetemes szabályszerűségeket fedezhetünk fel, ráadásul ezek ugyanolyan mintázatot, hatványfüggvény-szerű megoszlást mutatnak. Új könyvében korábbi gondolatait elmélyítve izgalmas és bizonyára – főleg a társadalomtudományok művelőinek körében – sok vitát kiváltó irányokat nyit meg a 21. század tudománya számára. A Villanások-at Barabási a társadalomkutatók számára igencsak provokatív és az Auguste Comte nevéhez kötődő klasszikus pozitivizmus szellemét idéző kérdéssel indítja: „Lehetséges, hogy a cselekvéseinket irányító szabályok a maguk egyszerűségében felérnek a gravitáció newtoni törvényének prediktív erejével?” (18.o.)

A kérdésre adott válasza – első hallásra – még meglepőbbnek tűnhet. Barabási ugyanis alaposan elveti a sulykot, amikor – kifinomult érvrendszerre és széles körű interdiszciplináris kutatási bázisra támaszkodva – a kérdésre határozott igennel válaszol. Végső következtetését így összegzi: „… ha egész életünket számok, képletek és algoritmusok segítségével fejezzük ki, kiderül, hogy valójában sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mintsem gondolnánk. Elismerem, mindenki azt teszi, amit a legjobbnak tart, és akkor, amikor tudja, meg amikor a legalkalmasabbnak érzi az időt rá. Az egyik ember talán Los Angelesben él, én pedig Bostonban., ő ázsiai, én meg magyar vagyok, ő mondjuk éttermet vezet, én viszont kutatok, tanítok és időnként könyvet írok. Mindez valóban fontos, nem is tagadta soha senki. Ha azonban a cselekvéseinket és azok időzítését vesszük szemügyre, olyan mintázatokra bukkanunk, amelyek nemcsak nálam vagy nála figyelhetők meg, hanem több milliárd másik embernél is. Egyidejűleg villanások és szabályosságok jellemeznek minket. Látszólag véletlenszerű, mégis alapvetően kiszámítható vonások. Persze teljesen véletlenszerű eseményekkel is találkozunk. Ám azok között is egészen univerzális módon evickélünk át.” (278.o.)

No de ne szaladjunk ennyire előre! Próbáljuk meg röviden felvázolni azokat a fontosabb tudományos eredményeket, empirikus és elméleti vizsgálódásokat, vagy akár hétköznapi megfigyeléseket, amelyek alapján Barabási az általa humán dinamikának nevezett új tudományterület megalapozására tesz figyelemre méltó kísérletet. A szerző gondolatmenetének elején leszögezi: „Az emberek kiszámíthatóságát meghatározni hivatott algoritmusainkat több millió emberen teszteltük, és mindössze egy ember esetében vallottunk kudarcot. Az illetőt Haszan Elaninak hívják.” (11.o.)

A szóban forgó médiainstalláció-művész esete végigvonul a könyvön, s a szerző éppen azt hivatott illusztrálni vele, hogy ő egy igazi kivétel. Mármint kivétel abban az értelemben, hogy nem illeszkedik azokba a szabályos és kiszámítható mintázatokba, amelyek az emberek többségének mozgása mögött felfedezhetők. Pontosabban fogalmazva: ő az egyik illusztrációja a villanásoknak az emberi mobilitásban. Sajátos története, amelynek érdekes részletei újból és

- 44 -


TPF

újból felbukkannak a könyv későbbi fejezeteiben, éppen azt példázza, hogy a kivételes mobilitással jellemezhető néhány ember előfordulása éppúgy törvényszerű, mint a mozgásukban nagyfokú kiszámíthatóságot mutató embertömegeké. Még akkor is, ha a kivételek ritkák, sőt, éppen ezért. Ezt az összefüggést közérthető formában a „minél nagyobb, annál kevesebb” fordulattal (pl. 196.o.) érzékelteti. ami a konkrét esetben azt jelenti, hogy a sokat és sokfelé utazók (mint pl. Elani) kevesen, a keveset és kevés helyre utazók viszont sokan vannak. Az emberek mozgása pontosan leírható és megjósolható a hatványfüggvény-eloszlás segítségével. A könyvben egy másik – a magyar történelemből vett, de a külföldi olvasók többsége számára vélhetően ismeretlen – villanással is találkozunk. A kötet páros sorszámú fejezetei ugyanis – első hallásra meglepő módon – a Dózsa-féle parasztfelkelés előzményeit, lefolyását és kimenetét írják le történészeket megszégyenítő alapossággal. Ezekben a fejezetekben átfogó képet kapunk erről a történelmi eseményről, melynek főbb állomásai – távirati stílusban – a következők: (1) Pápaválasztás Vatikánban 1513. március 10-én, ahol is végül nem Bakócz Tamás bíborost választják meg. (2) Nándorfehérvári párviadal 1514. február 28-án, ahol is Székely György5 megöli Alit, az oszmán sereg vezérét. (3) Telegdi István bíboros véres jóslata 1514. március 24-én Budán, mely szerint a keresztes hadjáratra felfegyverzett parasztok a földesurak ellen fognak fordulni. (4) Bakócz bíboros – X. Leó pápa rendelete alapján – meghirdeti a Konstantinápoly meghódítását célzó keresztes hadjáratot 1514. április 24-én a Mátyás-templomban, s kinevezi Székely Györgyöt a sereg vezérévé. (5) Az apátfalvai mészárlás 1514. május 23-án, ahol Báthory István lovassága érthetetlen módon megsemmisítette Székely parasztseregének előőrsét, így állva bosszút a munkájukat otthagyó parasztokon, akik azt hitték, hogy a táborukhoz közeledő lovasság csatlakozik a keresztes hadjárathoz. (6) A nagylaki „baleset” a kereszttel 1514. május 27-e környékén, ahol is a parasztok az „Isteni jelre” végül felsorakoztak Székely mögé, s ezzel a keresztes hadjárat átalakult parasztlázadássá. (7) A parasztsereg 1514 nyarán Temesvárt ostromolja. (8) Lőrinc pap kereszteseivel 1514. júliusának elején beveszi Kolozsvárt, melynek felszabadítására Barlabási Lénárd alvajda indul seregével az erdélyi vajda, Szapolyai János megbízásából. (9) 1514 júliusának közepére kialakultak a harcvonalak: Temesvárnál Székely serege nézett farkasszemet az erdélyi vajda csapataival, Kolozsvárnál pedig az alvajda vezetésével egyesített székely, szász és román csapatok ostromolják Lőrinc pap kereszteseit. (10) 1514. július 15-én Szapolyai serege – a történelem furcsa fintoraként elsősorban a Szapolyai seregében küzdő székely harcosok félelmet nem ismerő harcmodorának köszönhetően – legyőzi Székely belviszállyal terhelt csapatát, miközben Lőrinc pap elveszíti a kolozsvári ostromot. (11) 1514. július 20-án Székely Györgyöt tüzes trónra ültetik, fejére izzó vaskoronát húznak, kezébe izzó jogart adnak, s megparancsolják szolgáinak, hogy fogukkal tépjék és nyeljék eleven húsát. Jogosan vetődhet fel az olvasóban kérdés, sőt maga a szerző is megfogalmazza, hogy „… mit keres Székely György … egy humán dinamikával foglalkozó könyvben?” (278.o.) Barabási válasza szerint a részletes történelmi esettanulmány nem pusztán azért érdekes gondolatmene5

Székely Györgyöt inkább Dózsa Györgyként ismerjük a történelemből. Barabási azonban következetesen az előbbi nevet használja. Talán azért is, mert vélhetően fontos számára, hogy a bemutatott történelmi szereplő a saját népéből („székelyek”) származik. Ezt erősíti, hogy Barabási honlapján találunk három linket, amelyek egyértelműen jelzik gyökereit: szülőföldem-Erdély, szülővárosom-Csíkszereda, népem-székelyek.

- 45 -



te szempontjából, mert ékesen bizonyítja a villanások jelentőségét a történelemben, hanem azért is, mert az események éppen úgy zajlottak le, ahogy azt Telegdi bíboros előre megjósolta. Általánosítva a kérdést: valóban előrejelezhetők a történelmi események? Sőt, még az ilyen villanások előfordulása is kiszámítható? A példa legalábbis ezt sejteti. Ennek kapcsán Barabási Karl Popper jól ismert és széles körben elfogadott álláspontját vonja kétségbe. E szerint a nézet szerint – mely az elmúlt évtizedekben már-már dogmaként él a társadalomtudományok művelőnek körében – elvi akadályai vannak a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok bármiféle előrejelzésének. Ezzel szemben Barabási leszögezi: „… akármilyen tekintélyes és nagy hatású gondolkodó volt Popper, nem feltétlenül volt igaza … nincs rá szilárd bizonyíték, hogy a társadalmi rendszereket nem lehet előre jelezni.” (281.o.)

De nem elégszik meg ennyivel, Azt is kifejti, hogy: „És noha egyetlen fizikusnak sem sikerült még előre jelezni 1023 gázmolekula pályáját, ez mégsem akadályozott meg bennünket abban, hogy előre jelezzük a gáz nyomását és hőmérsékletét – és ez, mondhatni, sokkal fontosabb az egyes molekulák pályájánál. Ugyanez a helyzet a humán dinamikával kapcsolatban. A mi mélyen gyökerező kiszámíthatatlanságunk a társadalom szintjén nem adódik össze. Ha a véletlenszerű és előrejelezhető eseményeket gondosan elválasztjuk egymástól, a társadalom szövetének sok lényeges fodrozódását előre láthatjuk.” (281.o.)

Érvelését egy másik – az előzőnél talán meggyőzőbbnek tűnő – analógiával is alátámasztja. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy napjainkban a rövidtávú (3 napos) meteorológiai előrejelzések megbízhatósága közel 95%-os. Ezzel szemben a 20. század elején, az időjáráselőrejelzés úttörője, Lewis Fry Richardson úgy próbálta megjósolni a másnapi időjárást, hogy keresett egy korábbi napot, amelyen közel azonos volt az időjárás, s azt jósolta, hogy másnap olyan időjárás várható, mint amilyen a korábbi napot követő napon volt. Ráadásul ezt is csak rendkívüli erőfeszítések árán, hosszú idő alatt és igen pontatlanul tudta megtenni (73-75.o.). Ennek a korai kísérletnek a kudarca azonban egyáltalán nem az időjárás-előrejelzés lehetetlenségét, hanem sokkal inkább az akkoriban rendelkezésre álló időjárási adatok és számítási eszközök korlátozottságát mutatja Barabási szerint. Lehetséges, hogy a társadalomtudományi kutatások számára éppen az elmúlt években következett be olyan fordulat, mind az egyre inkább felhalmozódó adatforrások, mind pedig az egyre fejlettebb számítógépes elemzési technikák tekintetében, amely olyan lehetőségekkel kecsegtet, melynek eredményeképpen a korábbinál sokkal alaposabban feltárhatók a humán dinamika törvényszerűségei? S ezek alapján – hasonlóan az időjárás-előrejelzés fejlődéséhez – jobban ki tudjuk számítani a jövőt az emberi mobilitás tekintetében? Barabási mindenesetre meg van róla győződve arról, hogy egyre inkább tanúi vagyunk a szóban forgó fejlemény kibontakozásának: „Manapság jóformán mindannak, amit teszünk, marad digitális lenyomata valamilyen adatbázisban. E-mailjeinket megőrzik a szolgáltatók naplófájljai, telefonbeszélgetéseink pontos időponttal ellátott adatai ott nyugszanak a telefontársaságok hatalmas merevlemezein. Hogy hol, mikor, mit vásárolunk, milyen az ízlésünk és a fizetőképességünk, kategóriákba rendezve megtalálható a hitelkártya-kibocsátónknál. Weboldalaink, MySpace és Facebook profiljaink, blogjaink tartalmát számos szolgáltató tárolja és listázza. Pillanatnyi tartózkodási helyünk elérhető mobiltársaságunknál. Arcunkat és öltözködésünket a bevásárlóközpontoktól az utcasarokig számtalan helyre felsze-

- 46 -


TPF

relt biztonsági kamerák rögzítik. …ezekből a gomba módra szaporodó adatbázisokból a legapróbb részletekig rekonstruálható az egész életünk. …a történelemben először lehetőség nyílik arra, hogy ezek az eleddig ismeretlen részletességgel bíró adatbázisok egy sor kísérleti laboratóriumba is eljussanak, és ott számítógéptudósok, orvosok, matematikusok torzítatlan adatokat szerezzenek nem egy, hanem sok millió egyénről. Az elmúlt néhány évben szociológusok, pszichológusok és közgazdászok elemezték az állományt nagy teljesítményű számítógépek és a legkülönbözőbb új technológiák segítségével. És lélegzetelállító következtetésre jutottak: meggyőző bizonyítékot szereztek arra, hogy legtöbb tevékenységünket olyan törvények, mintázatok és mechanizmusok vezérlik, amelyek nagyon hasonlatosak a természettudomány törvényeihez.” (22.o.)

No de milyen empirikus kutatási eredmények alapján jut el Barabási a fenti következtetésekhez? A könyv páratlan sorszámú fejezeteiben Barabási ezeket mutatja be közérthető és olvasmányos stílusban, a hivatkozásokat és forrásokat a könyv végén lévő jegyzetekben közölve.6 Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – bepillantunk ezekbe a vizsgálatokba, s igyekszünk kiemelni azokat a vonatkozásokat, amelyek alapján akár meggyőzőnek tűnhet a fenti – társadalomkutatókat igencsak vitára ingerlő – konklúzió: (1) Az emberről-emberre terjedő fertőző betegségek dinamikáját vizsgáló kutatóknak tudniuk kell, hogyan mozognak és érintkeznek az emberek. Ennek kiderítéséhez aranybányának tűnt a WheresGeorge.com website, mely több millió dollárbankjegy útját kíséri figyelemmel egy sajátos össznépi játék formájában az Egyesült Államokban. Ennek elemzése során az emberi mozgás véletlenszerű jellegére vonatkozó hipotézist fogalmaztak meg a jelenséget vizsgáló természettudósok: a bankjegyek többnyire véletlenszerűen mozognak, s mivel oda mennek, ahova az emberek viszik őket, ezért mi is véletlenszerűen mozgunk. Az eredményeket elsőként egy fiatal német fizikus, Dirk Brockmann tette közzé munkatársaival 2006-ban a Nature hasábjain „The scaling law of human travel” címmel, óriási tudományos visszhangot kiváltva. A hipotézisben rejlő várakozás ráadásul összhangban áll Albert Einstein és Baptiste Perrin szuperdiffúziós törvényével, amely a folyadékokban mozgó apró részecskék dinamikáját jelzi előre, s „mellesleg” bebizonyította az atomok létezését, meghozva Perrin számára a fizikai Nobel-díjat 1926-ban. Néhány bankjegy mozgása azonban nem illeszkedett ehhez a véletlenszerű mintázathoz, sőt az előrejelzett diffúziótól egészén eltérő pályát követett. Így aztán az emberi viselkedés véletlenszerűségére vonatkozó hipotézis ugyan szertefoszlani látszott, de maga a vizsgálat lavinát indított el: számtalan további izgalmas kutatás kiindulópontjául szolgált. (2) 2003-ban Barabásinak a Collegium Budapest vendégeként – egy véletlen találkozás folytán – alkalma nyílt, hogy hozzáférjen az Origo.hu látogatóinak webböngészési szokásaira vonatkozó adatbázishoz, természetesen a személyes azonosíthatóságot lehetővé tévő információk nélkül. Ez akkoriban a teljes magyarországi internetes forgalom mintegy 40%-át tette ki, s körülbelül 6,5 millió látogatást jelentett havonta. Barabási kutatócsoportjának két fiatal tagjával kezdte vizsgálni az adatbázist, s ők is – bizonyos értelemben – negatív eredményre jutottak. Vizsgálatuk során – melyben analógiaként az elemek véletlenszerű egymásba történő átalakulásának Ernest Rutherford, angol kémikus és fizikus7 nevéhez fűződő hipotézisére („átváltozási törvényére”) támaszkodtak – azt tapasztalták, hogy az egyes cikkek potenciális olvasóinak száma – várakozásaikkal ellentétben – nem csökken gyorsan, s nem követi azt az ex6

A jegyzetekben találhatjuk meg azt a rengeteg hivatkozást, amelyek megalapozzák Barabási gondolatmenetét. A hivatkozott publikációk túlnyomó része korunk vezető tudományos folyóirataiban jelent meg, a Nature-ben , a Science-ben, valamint elsősorban a vezető természettudományos (fizikai, biológiai stb.) periodikákban. Ezek közül néhányat önkényesen megemlítünk a recenzióban is. 7 Rutherford 1908-ban kapott kémiai Nobel-díjat az elemek bomlásának és a radioaktív anyagok kémiájának kutatásában elért eredményeiért.

- 47 -



ponenciális pályát, amelyet Rutherford átváltozási törvénye jelez előre. Kutatási beszámolójuk 2006-ban látott napvilágot a Physical Review hasábjain „Dynamics of information access on the web” címmel. (3) A fenti kutatások – legalábbis természettudományos szempontból vett – kudarca mindazonáltal két szempontból is elgondolkodtató: (i) soha nem vizsgáltak még tudósok az emberi viselkedésre vonatkozóan ilyen hatalmas méretű adatbázisokat, (ii) a vizsgálati szempontok és hipotézisek mindkét esetben természettudományi (fizikai illetve kémiai) analógiákon alapultak. Mivel azonban mindkét esetben az előzetes várakozásoknak szögesen ellentmondó eredmények születtek, jogosan merülnek fel kételyek. Mennyire termékeny a természettudományok eredményeire támaszkodni a társadalomtudományi vizsgálódások során? Valóban hiábavaló próbálkozás hasonló elvek mentén elemezni egymástól ennyire különböző tudományágak hatókörébe tartozó jelenségeket? Mégiscsak azoknak a társadalomkutatóknak van igazuk, akik – elfogadva Popper már-már dogmává szilárdult álláspontját – amellett érvelnek, hogy az ő vizsgálódási területükön nem léteznek egyetemes törvények, s hiú ábránd abban reménykedni, hogy képesek leszünk valaha is pontos előrejelzéseket megfogalmazni? Vagy ahogy Barabási írja a fenti két kutatás kapcsán: „… mindkét esetben felsejlik egy láthatatlan kéz, amely fékezi az emberi folyamatokat. Az előrejelzések és számított adatok közti szakadék minimum kiábrándító. … reménykedhetünk-e valaha abban, hogy az emberi viselkedést olyan pontossággal le tudjuk írni, mint az anyagi világot?” (63.o.)

De mint az ismert mexikói közmondásból tudjuk: a remény hal meg utoljára. S Barabási nem adja fel. (4) A korábban az időjárás-előrejelzés úttörőjeként említett Lewis Fry Richardson a Statistics of Deadly Quarrels (1953) című könyvében az 1820 és 1949 között lezajlott háborúk és konfliktusok statisztikai elemzését végezte el. Ennek során egyértelműen kimutatta, hogy az áldozatok száma szigorú matematikai összefüggést mutat: a kevés áldozatot követelő konfliktusból sok, míg a hatalmas emberáldozattal járó háborúból kevés volt. (5) Vilfredo Pareto, klasszikus olasz közgazdász és szociológus a vagyon megoszlásával kapcsolatban hasonló megfigyelést tett: sok szegény ember mellett, viszonylag kevesen rendelkeznek hatalmas jövedelemmel és vagyonnal. Sőt, a gazdagok jóval gazdagabbak annál, mint amit a jövedelmek véletlenszerű megoszlása indokolna.8 (6) Mindkét utóbbi esetben hatványeloszlást figyelhetünk meg, vagyis „… néhány kivételesen nagy esemény mellett számos apró létezik.” (117.o.) Másképpen: mindkét esetben kizárhatjuk a véletlenszerűséget, amit a vizsgált események Poisson-eloszlása tükrözne. Barabási a weboldalak népszerűségét vizsgálva hasonló hatványszerű mintázatot fedezett fel 1999-ben. Az e-mailezési szokások elemzéseiből ugyanez az összefüggés rajzolódik ki: az e-mail felhasználók nem véletlenszerűen leveleznek, hanem időnként rendkívül aktívak, majd hosszabb-rövidebb szüneteket tartanak. Vagyis az elküldött levelek megoszlása szintén hatványeloszlást követ, valamennyi vizsgálati alany esetében. Az emberi viselkedés több hasonló empirikus vizsgálatának áttekintése után Barabási így általánosít:

8

Paretonak ezt a gondolatát Barabási a Behálózva c. munkájában (71.o.) az un. „80/20 szabály”-ként írta le. Pareto ugyanis lelkes kertészként, borsó-betakarítás közben megfigyelte, hogy a borsószemek 80%-a a borsóhüvelyek 20%-ában terem. Később ehhez hasonló arányokat figyelt meg gazdasági jelenségek kapcsán is: például az olasz termőföldek 80%-át a lakosság 20%-a birtokolta. Ennek a ma már Pareto-törvényként ismert szabálynak az érvényesülését azóta több területen kimutatták. Például a vállalati profit 80%-át az alkalmazottak 20%-a termeli, a szervezeti döntések 80%-a a megbeszélések 20%-a alatt születik. Barabási hasonló arányokat tapasztalt a világhálón a linkek egymáshoz kapcsolódásának, a tudományos hivatkozásoknak, sőt a hollywoodi színészek ismeretségi kapcsolathálójának vizsgálata során.

- 48 -


TPF

„Akármilyen emberi tevékenységet vizsgáltunk, ugyanezzel a villanásszerű mintázattal találkoztunk. A nyugalom hosszú időszakai váltakoznak rövid, intenzív aktivitással… Villanások a világon mindenütt fellelhetők: a Wikipedia egyéneinek bejegyzéseitől a valutabrókerek ügyletein, valamint az emberek és állatok alvási szokásain át egészen azokig az apró mozdulatokig, amelyek segítségével a zsonglőr a levegőben tartja a pálcáit. Már régen nem az e-mailt vagy a webböngészést tanulmányoztuk, inkább csak megfigyeltünk valamit, ami mélyen összefügg az emberi tevékenységekkel, és a napnál is világosabban jelzi, hogy viselkedésünk sohasem véletlenszerű. Ez önmagában nem is meglepő, hiszen senki nem gondolja önmagáról, hogy a véletlen irányítaná. Mindnyájan szabad akarattal rendelkezünk, ez pedig csak még tovább bonyolít mindent … És mégis, bármit teszünk, öntudatlanul ugyanazt a szabályos hatványeloszlást követjük. Elméletben egyszerű, mégis rendkívül meglepő.” (120.o.)

(7) A különböző típusú emberi viselkedésekben tapasztalható villanások eredetét Barabási a fontossági sorrendek felállításában véli felfedezni. Képtelenek vagyunk egyszerre sok feladatot elvégezni, ezért általában valamilyen sorrendet állítunk fel közöttük, s ennek alapján tevékenykedünk. Felidézi például Charles Michael Schwab történetét, aki a világ első milliárd dolláros vállalatkomplexumának vezetője volt a 20. század első évtizedeiben. Schwab rendkívül egyszerű módszerrel tudta fokozni számottevő mértékben különböző munkahelyeken a termelékenységet: arra kérte a munkavállalókat, hogy állítsák fontossági sorrendbe másnapi teendőiket, s ennek megfelelően dolgozzanak. Az elvégzett feladatokat húzzák át, folytassák a következő feladattal, s ha valamire nem marad idő, azt vigyék át másnapra. Ma már ez az egyszerű megoldás a legtöbb időkezeléssel foglalkozó kézikönyv alapja. Ezt a gyakorlatot ráadásul a könyvben többször hivatkozott híres 19. századi francia matematikus és fizikus, Siméon Denis Poisson is alkalmazta: volt egy kis jegyzetfüzete, amibe beírta új ötleteit, s csak akkor fogott bele újabb feladat megoldásába, amikor a korábbit már befejezte. Az új ötletek megvalósításának sorrendjét pedig a problémák prioritása adta meg számára. Barabási mindezek fényében aprólékosan elemezte a fontossági sorrendek felállításának hatását az emberi viselkedésre és arra a következtetésre jutott, hogy a fontossági sorrendbe állított feladatok várakozási idejének megoszlása – nem fogják elhinni! – a jól ismert hatványeloszlást követi. (8) Barabási arra is kíváncsi volt, hogy vajon a villanások pusztán a modern elektronika korának termékei, vagy esetleg korábbi időszakokban is kimutathatók? A választ Albert Einstein és Charles Darwin levelezésének tanulmányozása és elemzése során találta meg. A Nature-ben 2005-ben publikált „Darwin and Einstein correspondence patterns” című társszerzős tanulmányában kimutatja, hogy a két szellemóriás levelezési szokásai kísértetiesen hasonló mintázatot követnek, mint amilyet az e-mailezés.9 Ennek alapján pedig nyilvánvalónak tűnik, hogy az emberi viselkedésben tapasztalható hatványeloszlás és villanások jóval megelőzik a modern infokommunikációs technológiák általánossá válását. Vagy talán az emberi tevékenységek egyetemes törvényszerűségeit tükrözik? Sőt lehet, hogy még ennél is többről van szó? (9) Időközben biológusok vizsgálatai egyértelműen kimutatták, hogy az állatok mozgása, főleg táplálékszerzés során, hasonló hatványfüggvény-mintázatot mutat. Például a föld legnagyobb madaraként ismert albatroszokra szerelt detektorokkal sikerült részletesen elemezni repülési szokásaikat, melynek során kiderült, hogy halászási szokásaik a jól ismert mintázatot követik. A pókmajmoktól kezdve, a rénszarvasokon, dongókon és gyümölcslegyeken keresztül, a szürke fókákig bezárólag, univerzális mozgási sémákat tártak fel a biológusok. Barabási ezeknek a kutatásoknak az ismertetése kapcsán vezeti be a Lévy-repülés fogalmát,10 ami szorosan kapcsolódik a hatványeloszlás koncepciójához (173-174.o.). A fizikában a véletlen bolyongásnak több válfaja ismert: (i) szabályos random bolyongás esetén a véletlenszerűen 9

Pusztán a hatványkitevő nagyságában mutattak ki eltérést Barabásiék, ami természetes módon tükrözi a különböző korok kommunikációs technológiáinak eltéréseit. 10 Az elnevezés Paul Lévy, 20. századi francia matematikus nevére utal, aki elsősorban a valószínűség számítás területén végzett kutatásaival vált híressé

- 49 -



mozgó tárgy minden ugrásnál azonos távolságot tesz meg, ekkor az ugrások hossza Gausseloszlást követ (pl. az Einstein által tanulmányozott atomi pályák esetén, amelyekről korábban már volt szó), (ii) Lévy-repülés esetén viszont szeszélyes mozgást tapasztalunk, az ugrások hossza hatványeloszlás-szerű (mint az addig bemutatott példák többségében). A biológiai vizsgálódások azt a kérdést is megválaszolják, hogy miért jellemző az állatokra a Lévymozgás: „… szűkös tápanyag-erőforrások esetén valóban az a legjobb stratégia, ha sok apró lépés és időnként nagy ugrások véletlenszerű kombinációját alkalmazzuk.” (178.o.)

(10) A Lévy-repülés gondolata újabb tudományos lavinát indított el, s az elmélet ma már messze túlmutat az állatok viselkedésének kutatásán. A sejtbiológiában például a legújabb elemzések szerint a génjeink aktivitását irányító fehérje is ilyen módon kapcsolódik a DNSszálhoz. Az emberi memóriában tárolt információkat szintén hasonló módon hívjuk elő. Sőt szemünk is Lévy-repülést végez, amikor új látvánnyal szembesül. Barabási mindezek alapján úgy fogalmaz, hogy vélhetően: „… a természet takarékos módon a legkülönbözőbb összefüggésekben ugyanazokat a megoldásokat alkalmazza.” (179.o.)

Mindazonáltal, ha az emberi viselkedés valóban Lévy-repüléshez hasonló mintázatot mutatna, akkor az emberek soha nem, vagy csak véletlenül jutnának haza. Ez a paradoxon ismét fejtörést okozott a kutatók számára, s további vizsgálatokra sarkallta őket. (11) A Behálózva című könyv élénk érdeklődést váltott ki a mobilszogáltatók körében is. Az egyik cég meg is bízta Barabásit, hogy kutatócsoportjával térképezze fel a mobilhívási kapcsolathálókat, rájuk bízva sok százmillió telefonhívás anonim adatait. Eredményei szerint szoros összefüggés tapasztalható a mobilhasználók viselkedési szokásai és társas kapcsolathálói között. Ma már Barabási vizsgálati módszere tekinthető a mobilkommunikáció kutatásában az uralkodó szemléletmódnak, s például marketingcélokra széles körben alkalmazzák. Az adatbázis azonban arra is lehetőséget kínált, hogy nyomon kövessék a telefonálók tartózkodási helyét, hiszen tartalmazta azt az információt is, hogy melyik adótorony körzetéből történtek a hívások, azaz hol tartózkodik a hívó fél. Barabási és kollégái az adatok egy részének elemzésével ismét alátámasztották, hogy az emberi mobilitás sajátos mintázatot mutat: a legtöbb telefonáló csak néhány kilométert tett meg két hívás között, azonban voltak néhányan, akik több százat. A távolságok hatványeloszlást követtek. Miközben azonban egyre több adatot sikerült feldolgozniuk, újabb kételyek merültek fel a Lévy-paradigma emberi viselkedésre vonatkozó érvényességét illetően. Lehet, hogy Barabásiék előre ittak a medve bőrére? (12) Ezeket a kételyeket csak erősítette az a felfedezés 2007-ben, hogy az albatroszok vándorlásában kimutatott Lévy-pálya csak egy sajnálatos mérési hiba következménye volt, habár az erről szóló 1996-os tanulmány, a mérési hiba ellenére, igen termékenynek bizonyult: mint utaltunk rá, több száz tudományos publikáció megjelenését inspirálta. Ezekben az állati táplálékgyűjtő magatartás Lévy-jellegét újabb fajoknál (cápák, csontos halak, tengeri teknősök, pingvinek stb.) sikerült kimutatni. (13) A fenti kételyeket a dollárbankjegyek mozgásának újraértelmezése során sikerült némileg eloszlatni. A dollárjegyek mozgása ugyanis nem egyes személyek mobilitását tükrözi. Így abból a tényből, hogy azok Lévy-repülés pályát követnek, nem következik, hogy maguk a személyek is ilyen módon mozognának. A mobilhívás-adatok további elemzése pedig arra az eredményre vezetett, hogy a legtöbb ember mozgása néhány jól behatárolható helyre korlátozódik.

- 50 -


TPF

Újabb vizsgálatok során Barabási és kollégái azt is megmérték, hogy milyen sugarú körökben mozognak a mobilfelhasználók, s ennek során is hatványeloszlást tapasztaltak. Itt ismét megerősítést nyert a tétel, hogy a kivételek, esetünkben a hatalmas sugarú körökben mozgó néhány személy előfordulása törvényszerűen várható. A dollárjegyek pedig éppen azért követik a Lévy-pályát, mert van néhány kivételes mobilitású egyén, akik időnként messzire viszi a bankjegyeket. De mi magunk nem a Lévy-repülés pályáját követjük, tehát jó eséllyel hazatalálunk. (14) Több olyan kutatás zajlott az Egyesült Államokban az elmúlt években, amelyek során egyetemi hallgatók mozgását vizsgálták testen viselhető számítógépek és okostelefonok segítségével. 2004-ben például az MIT száz önként jelentkező diákjának mobilitásáról egy éven keresztül gyűjtöttek ilyen jellegű adatokat, s 450 000 órányi információt dolgoztak fel. Az eredmény hajmeresztő: az adatok birtokában a diákok napi mozgása 90-96%-os valószínűséggel volt megjósolható. Maga Barabási is alávetette magát hasonló kísérletnek: hónapokig GPS-t viselt, amivel társai pontosan követték és rögzítették tényleges mozgását. Hallgatói egy idő után 80%-os valószínűséggel jelezték előre aktuális tartózkodási helyét. Ezeknek az eredményeknek az értelmezéséhez a fizikus az entrópia (rendezetlenség) és a redundancia (felesleges többlet) fogalmára támaszkodik. A fizika (vagy információelmélet) nyelvén a nullafokú entrópia a tökéletes kiszámíthatóságot és előrejelezhetőséget jelenti: ha például valakinek a mozgását mindig teljesen pontosan meg tudnánk jósolni, akkor az ő entrópiája nulla lenne. A másik végletet azok képviselik, akiknek a mobilitása maximális fokú entrópiájuknak köszönhetően teljesen kiszámíthatatlan. A mozgásunka jellemző villanások, amit a korábban vázolt kutatásoknak több területen is sikerült kimutatni, úgy tűnik, alaposan megnehezítik viselkedésünk pontos prognosztizálását. Másképpen fogalmazva: entrópiánk ugyan nem nulla, de ha pontosan meg tudnánk határozni rendezetlenségünk fokát, akkor tisztában lennénk kiszámíthatóságunk mértékével. Barabási egyik posztdoktori hallgatója, Chaoming Song – a mobiltelefonos adatbázis elemzése során – a redundancia fogalmára támaszkodva dolgozott ki egy olyan eljárást, amelynek révén pontosan meg lehet becsülni az egyes személyek tényleges entrópiáját. (15) Mivel az emberek többségének nem nulla az entrópiája, ezért több-kevesebb kiszámíthatatlanság jellemzi mozgásunkat. Mivel arra vonatkozóan már elég sok evidencia áll rendelkezésünkre, hogy különböző típusú aktivitásaink hatványeloszlást követnek, ezért Barabásiék jogosan várták, hogy az emberek cselekedeteinek előreláthatóságában is lényeges eltéréseket fognak tapasztalni. A mobiltelefonos adatbázis újabb elemzése azonban ismét meglepetéssel szolgált: az összes felhasználóra vonatkozóan ugyanis átlagosan 93%-os kiszámíthatóságot találtak a kutatók. Találtak igen alacsony entrópiájú felhasználókat, akiknek a kiszámíthatósága közel 100%-os volt. Ugyanakkor – eléggé meglepő módon – a vizsgált embertömeg egyetlen tagjának sem volt 80%-nál alacsonyabb a kiszámíthatósága. Ennek a felfedezésnek a jelentőségét Barabási így foglalja össze: „… alapvető különbség áll fenn aközött, hogy mit teszünk, és mennyire vagyunk kiszámíthatók. Ami a cselekvéseinket illeti – hogy mekkora távolságokat utazunk, hány e-mailt küldünk, milyen sokszor telefonálunk –, ott hatványeloszlással találkozunk, ami azt jelenti, hogy egyesek lényegesen aktívabbak, mint mások. … Ez azt is jelenti, hogy mindig vannak kivételes esetek … Cselekedeteink előrejelezhetőségében azonban nagy meglepetésünkre, a hatványeloszlás helyett Gauss-eloszlással találkozunk. Ez azt jelenti, hogy akár egy három kilométeres körzetre korlátozzuk életünket, akár naponta több tucat kilométert vezetünk, gyorsvonattal vagy éppen repülőgéppel járunk munkába, ugyanúgy előre kiszámíthatóak vagyunk, mint bárki más. És amikor egy problémában a Gauss-eloszlás dominál, a kivételes esetek ki vannak zárva, ahogy Poisson kockadobásos univerzumában sem találkozunk villanásokkal. … Minden különbözőségünk ellenére tartózkodási helyünket illetően mindannyian ugyanolyan kiszámíthatóak vagyunk, és a statisztika rendíthetetlen törvényei kizárják az olyan egyének létezését, akik szembemennének ezzel a trenddel.” (218219.o.)

- 51 -



(16) A jövő kiszámíthatóságát a múlt ismerete alapozza meg. Ezt a közhelyszerű megállapítást Barabásiék vizsgálati eredményei mindenesetre jól alátámasztják. Ha eléggé pontosan és részletesen ismerem korábbi tartózkodási helyeidet, s ismerem az entrópiád fokát, akkor adott megbízhatósági szint mellett meg tudom jósolni, hogy hol leszel a jövőben. Így tehát a viselkedések előrejelzéséhez a múlt alapos feltárása visz közelebb. Minél több és megbízhatóbb adattal rendelkezünk a múltbéli cselekedeteinkről, annál inkább számíthatunk előrejelzőképességünk javulására. A múlt feltárása és a korábbi viselkedésekre vonatkozó adatbázisok előállítása azonban igen nehéz feladat. A Dózsa-parasztháborúra vonatkozó ismereteink töredékessége jól illusztrálja mindezt, mint azt Barabási az események rekonstruálása során többször is jelzi könyvében. Ráadásul a legtöbb történelmi esemény kapcsán igencsak hasonló helyzetben találjuk magunkat. Nem is beszélve arról, hogy a múltbéli viselkedéseinkre vonatkozó részletes adatbázisok csak korlátozottan állnak rendelkezésre, még akkor is, ha az elmúlt időszakban ezek száma jelentősen emelkedni kezdett. Mindezek a nehézségek azonban nem az emberi jövő kiszámíthatóságának és megjósolhatóságának elvi akadályaira, hanem sokkal inkább gyakorlati nehézségeire hívják fel a figyelmünket. Barabási szavaival: „Ha nem ismerjük a múltat, nagyon nehéz előre látni a jövőt. És mi a helyzet, ha a múlt egyszer csak átláthatóvá válik? Jövőnk – egyéni és társadalmi értelemben – sem lesz annyira titokzatos. Ezért, ha a jövőt akarjuk ismerni, előbb vissza kell mennünk a múltba.” (225.o.)

(17) A különböző típusú betegségek tanulmányozása során egy sor érdekes és az eddigi fejtegetésekhez jól illeszkedő felfedezést tettek különböző orvoskutatók az elmúlt években. Kezdve attól, hogy az idős házastársak közül sokan gyorsan elhaláloznak párjuk elvesztése után („özvegyjelenség”), egészen odáig, hogy az elhízás kockázatát jelentősen befolyásolják társadalmi kapcsolathálóink. Az adatelemzés megdöbbentő eredményei szerint, ha valamelyik barátunk meghízik, ez közel 60%-kal növeli annak kockázatát, hogy mi magunk is hasonló sorsra jutunk 2-4 éven belül. Legjobb barátunk túlsúlya pedig több mint 170%-kal növeli jelentős súlygyarapodásunk kockázatát. Egy másik vizsgálat betegségeink időzítését vette górcső alá. Kétmillió 65 évnél idősebb beteg tízéves időszakot átfogó orvoslátogatási adatait vizsgálva Barabási csoportja kimutatta, hogy a vizsgált személyek betegségtörténete egyáltalán nem véletlenszerű. A villanások itt is jelentkeznek: a betegségek előfordulása, pontosabban az orvoshoz fordulás időzítése ugyanolyan mintázatot mutat, mint mondjuk webböngészési vagy emailezési szokásaink. Vajon mi lehet ennek az oka? Bizonyára nem a korábban említett prioritásaink. Vagy mégis? Az adatok mindenesetre azt mutatják, hogy az orvoshoz fordulásban szintén szerepet játszik a fontossági sorrend felállítása: a legtöbb ember ugyanis enyhe tünetek jelentkezése esetén nem fordul rögtön orvoshoz, prioritási listáján a rendelő felkeresése lejjebb csúszik. Ha viszont erősödnek a tünetek, akkor jelentősen megnő az esélye, hogy hamarabb felkeressük az orvost. Ez pedig – mint korábban bemutattuk – maga után vonja a villanásszerű mintázat megjelenését. (18) Az emberi mozdulatokat tanulmányozó japán kutatók testre erősített gyorsulásmérőkkel kimutatták, hogy az emberi mozgásban, beleértve a legfinomabb csuklómozdulatokat, szintén villanások tapasztalhatók. A mozdulatlan nyugalmi időszakok hossza pedig mindenkinél hatványeloszlást követ. A kísérleti alanyok egy része súlyos depresszióban szenvedett, s az ő nyugalmi periódusuk átlagos hossza több mint kétszer hoszszabb (14 perc) volt, mint egészséges társaiké. Ezzel a módszerrel ma már viszonylag egyszerűen lehet diagnosztizálni a depressziót. Hasonló következtetésekre jutottak a sejtek működését vizsgáló biológusok: a gének, fehérjék, metabolitok és RNS-molekulák aktivitása nem véletlenszerű, hanem időről időre bekövetkező villanások jellemzik őket. Barabási végül az evo-

- 52 -


TPF

lúcióról és a tudás fejlődéséről11 is beláttatja az olvasóval, hogy „… villanások révén halad előre.” (263.o.) Mindezek után lássuk összegző végkövetkeztetését: „Azok a jelenségek, amelyekkel a korábbi fejezetekben találkoztunk, az e-mailezéstől az utazási szokásokig, arra utalnak, hogy a villanások mélyen összefüggenek az emberi akarattal és intelligenciával. A prioritások felállítása csak erősíti ezt a benyomást, mert a fontossági sorrend határozza meg, hogy melyik cselekvést hajtjuk végre azonnal, és melyiket halasztjuk el beláthatatlan ideig. Ez mintha arra utalna, hogy a villanásokhoz szükséges a prioritások felállításának képessége. Ebből a szempontból a fent említett eredmények meglehetős szerénységre intenek. Arra utalnak, hogy a villanásokat nem mi, emberek találtuk ki, hanem jóval azelőtt megjelentek, hogy a tudatos élet kialakult volna a földön. Az élet megnyilvánulási formáiban semmi nem sima vagy véletlenszerű, sejtjeinkben milliszekundumoktól órákig, cselekvéseinkben óráktól hetekig, betegségeinkben hetektől évekig, az evolúciós folyamatokban évezredektől évmilliókig terjedően mindenféle időskálán a villanások dominálnak. A villanások az élet csodájának elválaszthatatlan részét képezik, jellegzetes jegyei az alkalmazkodásért és fennmaradásért folytatott küzdelemnek.” (263.o.)

Barabási Albert-László, akit ma már a fizikai Nobel-díj várományosai között emlegetnek, alaposan feladja a leckét új könyvében, leginkább a társadalomkutatók számára. A szakterület különböző képviselői számára, legyenek szociológusok, közgazdászok vagy politológusok, vélhetően többnyire ismeretlenek a Villanások-ban ismertetett elsősorban természettudományi kutatások eredményei. Nem is beszélve arról, hogy ilyen hatalmas méretű adatbázisok kvantitatív elemzésével az empirikus társadalomtudományok művelői soha nem próbálkoztak. Barabási mindenesetre megteszi azt a szívességet, hogy részletesen beszámol ezekről a szerteágazó interdiszciplináris kutatásokról, ráadásul mindenki számára közérthető formában és lebilincselő stílusban. S pont olyan időszakban teszi mindezt, amikor a társadalomtudományok képviselőinek többsége számára evidens, hogy nem léteznek az emberi viselkedésnek univerzális törvényszerűségei, amelyek magyarázattal szolgálnának a társadalmi, gazdasági vagy politikai rendszerek működésére. Az előrejelzések lehetőségéről pedig nem, vagy csak igen korlátozott értelemben értekeznek. Ehelyett, ha egyáltalán a magyarázatot tekintik a társadalomtudományi kutatások céljának, a társadalmi mechanizmusok szerepét hangsúlyozzák, amelyek révén jól azonosítható viselkedési minták gyakori együttjárását tudják legföljebb kimutatni.12 Ezzel szemben Barabási Auguste Comte vagy Karl Marx álmának valóra válásával kecsegtet: ha kellő mennyiségű és minőségű adattal rendelkezünk a múltról, ezek segítségével olyan univerzális törvényeket fedezhetünk fel, amelyek révén kiszámíthatjuk a jövőt, akár az emberi viselkedések területén.13 Igaz, hogy egyelőre nem társadalmi, hanem „pusztán” humán dinamikáról beszél. No de ne feledjük el, hogy maga Comte is amellett érvelt a 19. század derekán, hogy „A társadalmi fejlődés egyetlen törvényét sem fogadhatjuk el anélkül, még ha a

11

Barabásinak ez a felvetése összecseng Thomas Kuhn álláspontjával, amelyet A tudományos forradalmak szerkezete (Budapest: Gondolat Kiadó, 1984) c. híres könyvében fejtett ki. 12 Ennek az álláspontnak a részletes kifejtéséhez lásd például: P. Hedström – R. Swedberg (eds.) Social Mechanisms. An Analytical Approach to Social Theory (Cambridge: CUP, 1998) ill. P. Hedström – P. Bearman (eds.) The Oxford Handbook of Analytical Sociology (Oxford, OUP, 2009). 13 Comte „A pozitív szellem” (Budapest: Magyar Helikon, 1979) c. könyvében, mely eredetileg 1844-ben jelent meg, például így fogalmaz: „… a politikában – ugyanúgy, mint a csillagászatban, a fizikában, a kémiában és a fiziológiában – a múlt megfigyelése feltárhatja számunkra a jövőt.” (151.o.) Marx „A tőke” 1867-es előszavában pedig a társadalom mozgását természeti törvényként aposztrofálja, s így fogalmaz: „Álláspontom … a gazdasági társadalomalakulat fejlődését természettörténeti folyamatként fogja fel.” (MEM 23. Budapest: Kossuth Könyvkiadó 1967, 9.o.) Minkét klasszikus gondolkodó a 19. századra jellemző tudományelméleti naturalizmus álláspontját képviseli, mely szerint – durván – a természettudományok és társadalomtudományok mődszerei azonosak („módszertani monizmus”).

- 53 -



történeti módszer a lehető legnagyobb tekintéllyel rögzíti is létét, amíg nem vezettük vissza racionálisan … az emberi természet pozitív elméletére.”14 Barabási következtetései derült égből villámcsapásként – vagy legyünk stílszerűek: villanásként – érik a társadalomkutatókat, de legalábbis vitára ingerlőek. Az ellenérveket azonban alaposan össze kell szedni és mélyen át kell gondolni, mert – Barabási könyvének elolvasása után megkockáztatjuk, hogy – igen jelentősnek tűnő kihívás éri napjainkban a társadalomtudományokat a természettudományok felől. Ezt a fejleményt maga a szerző így jellemzi: „… a humán dinamika megértésének vágya nem puszta szellemi torna. A tudomány végső tartóbástyája ez, és valamikor kiderülhet, hogy éppoly jelentős, mint a huszadik század fizikája, vagy a genetika napjainkban lezajló forradalma.” (282.o.)

Persze Barabási könnyű helyzetben van, mert ki tudja fürkészni a jövőt, s még az sem kizárt, hogy jóslata nem prófécia, hanem előrejelzés. Mindenesetre – félretéve a tréfát – könyvét mindenképpen érdemes alaposan megismerni és gondolatmenetére mindenképpen érdemes átgondoltan reflektálni. Mert aki puszta kézlegyintéssel intézi el a Villanások-at, lehet hogy éppen a 21. századi tudományfejlődés legfontosabb fejleményeinek nyomon követéséből marad ki.

14

Az idézet Auguste Comte: Cours de philosophie positive c. művéből (1930-1942) származik, s a szemelvény magyar nyelven megtalálható: Bertalan László (szerk.) Szociológiatörténeti szöveggyűjtemény. Budapest, 1996 (kézirat) c. válogatásának 16. oldalán.

- 54 -


TPF

A MŰVÉSZET JELENTÉSE - ÁBRÁZOLÁS ÉS INTERPRETÁCIÓ Dr. Szűcs Olga főiskolai tanár Tomori Pál Főiskola Az előadás alaptézise szerint az adott kor művészete az, amely nagyon pontosan, és ami a legfontosabb, nemcsak logikailag, hanem szemléletben is megragadható módon ábrázolja a társadalom adott szakaszának állapotát, a mélyében zajló, sokszor a még ki sem fejlődött, latencia periódusában rejtőző tendenciákat. Adott témánk kontextusában a művészetet, és most főként a képzőművészetről esik szó, a jel és a jelentés korántsem evidenciaszerű viszonyainak aspektusaiban vizsgáljuk.

A címben jelzett kérdéskör kibontása több, egyre sürgetőbben megoldandó problémakört is érint. A művészet lényegéről, funkcióiról, társadalommal való kapcsolatáról, és nem utolsó sorban a műalkotások értékelésének folyamatáról a viták majd egy évszázada nem csitulnak. A művészetet érintő polémiák leírása, de akár felsorolása is többszörösen meghaladná e tanulmány terjedelmi kereteit, a viták számunkra fontos, filozófiailag interpretálható lényege azonban könnyen összegezhető. A XIX-XX. század fordulóján a művészet önkifejezési eszközrendszerében bekövetkezett alapvető változások megingatták a művészet és társadalom eddigi, az emberiség egész történelmén végigvonuló, kölcsönhatásának paradigmatikus összefüggésrendszerét. A paradigmabontás első jele a nagyközönség számára érthetetlen, majdhogynem sokkoló hatású műalkotások kiállítótermekben való megjelenése volt. (Ennek a jelenségnek klasszikus példájaként Marcel Duchamp Fountain-jét /1917, Párizs/ szokás említeni.) A formabontó kiállítás elindította azt a lavinát, amely egy ideig úgy tűnt, az idők során a mélyrétegeiben felhalmozott törmelékekkel együtt magával ragadja a művészet lényegéről és legfontosabb funkciójáról megfogalmazott minden eddigi elképzeléseket, de legelsősorban azt, hogy a művészet elsődleges feladata a befogadó gyönyörködtetése, de legalábbis esztétikai élményhez juttatása. A nagy kérdés adva volt: mi is az az esztétikai élmény? Az-e, ami a szemlélet számára, az adott kor ízlésítélete által diktált látnivalóban gyönyörködésre ad okot, vagy valami más, valami több? Két olyan kérdéskomplexum indukálódott, ami – mint általában az élet által felvetett legfontosabb kérdéseket illetően - alapvetően filozófiai megközelítés által kezelhető. Az első kérdés a műalkotás látható, hallható, tapasztalható, vagyis formai és jelenség-szintű megnyilánulása és ezek jelentés-beli funkciója közötti kapcsolat tisztázását igényli, míg a második – kapcsolódva a korábbihoz - a művészet társadalmi valósággal való összefüggésrendszerét vizsgálja. Az első kérdés megválaszolása a jel és jelentés közötti filozófiai kapcsolat természetének problémáját, és a művészethez való alkalmazhatóságát érinti. A jel és a jelentés viszonyának interpretálása a filozófiai tárgyalásmód sajátos természetére utal, nevezetesen arra, hogy lényege az elmélet és a gyakorlat legalapvetőbb kérdéseit közvetlenül, sok esetben egyszerre érinti. A nagy filozófusok mindig a valóságról beszéltek, de a valóság sajátos aspektusairól, amit lényegnek és összefüggésrendszerben való elgondolhatóságnak nevezhetünk. Az emberi kultúrát, gondolkodást, társadalmi együttélést megalapozó klasszikus filozófia olyan kategóriákat fogalmazott meg, amelyek segítségével a létezés, a sokszínű valóság vált megismerhetővé. A valóság megismerése pedig azonos lényegének, vagyis az összefüggések determinációs kapcsolatainak feltárásával. A filozófiai gondolkodásmód lehetővé tette, hogy az ember objektív kritériumok alapján megkülönböztethesse a lényeget a jelenségtől, a formát a

- 55 -

A művészet jelentése – ábrázolás és interpretáció

Dr. Szűcs Olga

tartalomtól, az igazságot a hamis nézetektől, az objektivitást a szubjektivitástól, a valóságot a virtualitástól. A filozófiai kategóriákkal történő valóságfeltárás lehetővé tette az ember számára számos korábban nem ismert jelenség lényegi és ok-okozati összefüggéseinek a megismerését is. A filozófia kategóriái a valóság lényegi, determinációs szerkezetét írják le. Elsorvasztani a filozófiát annyit jelent, mint csorbítani az ember valóságmegismerő képességét. Az utóbbi egy-másfél évszázadban, éppen akkor, amikor számos, minőségében új, vagyis paradigmaváltó, az ember számára sokszor értelmezhetetlen jelenséggel kerülünk szembe, csak egyet tehetünk – vissza kell térnünk az emberiség eddigi sok évezredes sikeres gyakorlatát, fejlődését, kultúrateremtő képességét garantáló mentalitáshoz – a filozófiához. A filozófia, ahogyan a legtöbb szellemi tudatforma, csak sajátosan relatív módon értelmezve jelenik meg a maga öncélúságában, általában az emberiség történelmének azon periódusaiban, amikor a társadalmi értékrend jól struktúrát formákban van jelen. Ezekben a korszakokban a filozófia is virágzási fokozatait éli, hiszen relatívan stabil társadalmi és kulturális helyzetre reflektálva fejlesztheti sajátmagát. Más történelmi szituációkban, például társadalmi-gazdasági válságok idején, és ez utóbbi szakaszokból összehasonlíthatatlanul több jutott ki az emberiségnek, a korábbi korszakokban jól kimunkált és kipróbált kognitív-logikai funkciókat az adott problémák lényegének feltárására és konstruktív megoldására, vagyis a kreatív problémamegoldásra kell fordítania. Ilyen típusú gazdasági, társadalmi, értékrendbeli krízist élünk meg jelent történelmi periódusunk idején is, a társadalmakat átszövő, globális méretű és struktúrájú válságokra jellemző sokrétű megnyilvánulások teljes vertikumában. Természetesen a válságnak nemcsak empirikus megnyilvánulásaival van dolgunk, ezek csak jelei a történelmi, társadalmi, vagyis a kulturális paradigmaváltás teljes spektrumát átfogó lényegi változásoknak. Az örök kérdésen – azon, hogy az emberi gondolkodásban tettenérhető értékválság vagy a társadalmi szféra anyagi-gazdasági krízise-e a fő determináló tényező – természetesen érdemes gondolkodni, de talán megkoztáthathatjuk azt a feltevést, hogy jelen esetünkben egymást kölcsönösen meghatározó összefüggésről van szó. A gazdasági-társadalmi krízis eredményeként megváltoztak azok az értékorientációk is, amelyek az emberek társadalmi-gazdasági viselkedését motiválják, míg aztán ez utóbbi újra szerephez jut a társadalom objektívnak tekinthető szférái működésében is. Talán éppen ezért az egymásba fonódó bűvös körök megtörése is csak egyszerre lehetséges: az értékek megszilárdulása az ember társadalmi létének biztonságával és az életbe, a jövőbe vetett bizalommal függ össze, s ez utóbbit az ember a gazdaság és a társadalom perspektíváiban találja meg, amelyek formálásában saját értékrendjével tevékenyen vesz részt. Ezek a megállapítások szinte az emberi társadalom egész történetét kísérő, azzal együttjáró, mondhatni örök érvényű, filozófiailag megragadható összefüggések, amelyek a társadalomtudományok és a jövőkutatás elvi alapjait fogalmazzák meg. Amikor paradigmaváltásról beszélünk, nem a filozófiai metaelvek megváltozásáról ejtünk szót, hanem kizárólag a paradigmán belüli összefüggések, illetve a paradigmát alkotó elemek jellegének változását észrevételezzük. De mely elemek is alkotják a paradigma fogalmával illetett összefüggésrendszert, vagyis mit értünk paradigma, illetve paradigmaváltás alatt? A paradigma számunkra egy olyan társadalmi-gazdasági-mentalitásbeli, vagyis kulturális értékeket és azok eredményeit megjelenítő rendszer, amely egy-egy történelmi korszak jellegét, tartósságát, történelmi értékteremtő erejét fejezi ki. A paradigmaalkotó összetevők között tehát éppúgy megtaláljuk a gazdasági élet, a termelés, és az azzal összefüggő viszonyrendszer teljes spektrumát, mint a politikai-hatalmi érdekrendszer érvényesülésének és érvényesítésének mechanizmusait, az uralkodó ideológiát, a tudomány adott fejlettségi szintje által

- 56 -


TPF

meghatározott világszemléletet, vagyis a társadalmi tudatformákat, és nem utolsó sorban az emberi önkifejezés és világra való reflektálás egyik legadekvátabb kifejező eszközét is, amit művészetnek hívunk. Amikor paradigmaváltásról, vagy más néven történelmi korszakváltásról beszélünk, a fent felsorolt paradigmaalkotó összetevők jellegének külön-külön, illetve a teljes komplexitást jelző minőségi átalakulásáról ejtünk szót. Korunk, minden kétséget kizáróan paradigmaváltás kora, amely esetünkben a paradigma fogalmának minden összetevéjét majdhogynem azonos érvénnyel érinti. A paradigmaváltás összetett és sokrétű problematikája közül jelen esetben bennünket elsősorban az a probléma érdekel, hogyan tükröződik a válság a művészetekben és az esztétikai nézetekben, vagyis abban a tudományban, illetve filozófiában, amely a világ esztétikai kontextusban való megragadásának a törvényszerűségeit kutatja. Paradigmaváltás idején többek között annak is tanúi lehetünk, hogyan változik meg egy-egy filozófiai fogalom értelmezése. Vajon mit értettek esztétikán azokban a korokban, amikor ez a szó ugyan még nem létezett, de az általa jelzett jelenségek annál inkább? Ennek a kérdésnek a megválaszolását azonban hagyjuk tanulmányunk végére, addig pedig tekintsük át, miért éppen a művészetben rejlő okok kutatásával próbálunk közelebb kerülni a válság okainak a megértéséhez? Elsősorban azért, mert meggyőződésünk, hogy a művészet az emberi önkifejezés legadekvátabb formája, ennél fogva a művészet az ember lényegi természetét fejezi ki, és mint ilyen, a művészet a kultúra állapotának egyik legpontosabb, legkifinomultabb indikátora. Arról, mi is az ember lényege, és miben rejlik, miben fejeződik ki lényegi természete, nagyon sokat írtak már a filozófiai szakirodalomban, koronként, történelmi periódusonként más és más vonatkozást emelve ki nem utolsó sorban a filozófus egyéni hitvallásának, vagy az uralkodó ideológiának, vagy éppen hatalmi megrendelés függvényében. Ha megpróbáljuk összegezni a művészetről és a műalkotásokat létrehozó emberről szóló elgondolásokat, végül talán meg tudjuk azokat az univerzális összefügéseket fogalmazni, amelyek minden kor és minden művészeti tevékenység közös alapját emelik ki. Eszerint az ember lényege feltétlenül az alkotásban rejlik. Az alkotás fogalma és folyamata az embernek olyan problémamegoldásra való képessége, amely nemcsak biológiai létfenntartását, de társadalmi lényként való folyamatos építkezését, a kultúra létrehozását is jelenti. Az embernek ezt a lényegi képességét kreativitásnak nevezzük. A kreativitásról szóló interdiszciplináris tudomány megalapítása és kidolgozás Magyari Beck István, Magyarországon élő és alkotó tudós munkásságához kötődik. A művészet az emberi kreativitás egészen sajátos formája. A művészet a műalkotásokon keresztül az alkotó ember társadalmi állapotát ábrázolja. Mivel az ember, a maga egyediségében is alapvetően társadalmi lény, a művészek alkotásaikon keresztül szándékoltan vagy intuitíven, de mindig az őket körülvevő, vagy a tudatuk prizmáján megtörő társadalmi valóságot írják le, festik meg, táncolják el, stb., vagyis ábrázolják. A művészeten keresztül érthetjük meg egy-egy kultúra legérzékenyebb, legkreatívabb tagjainak, a művészeknek, az adott kultúrát értékelő - a műalkotásaik által kifejezett - közérzetét. Az ember általános közérzete egy-egy társadalomban abszolút indikátor, hiszen a társadalom az emberért van és nem fordítva. Ebből következik előadásunk alaptézise, mely szerint az adott kor művészete az, ami - sokszor még a társadalomtudományokat is megelőzve – nagyon pontosan, és ami a legfontosabb nemcsak logikailag, hanem szemléletben is megragadható módon ábrázolja a társadalom adott szakaszának állapotát, a mélyében zajló, sokszor a még ki sem fejlődött, latencia periódusában rejtőző tendenciákat. Adott témánk kontextusában a művészetet, és most főként a képzőművészetről esik szó, a jel és a jelentés korántsem evidenciaszerű viszonyainak aspektusaiban vizsgáljuk. A művészet esetében, a jel-jelentés viszony a kommunikáció elméleten túlmutató viszonyrendszert is magában foglal aszerint, mekkora, és mitől függ a jel és a jelentés közötti megfelelési távolság. A művészet funkcióját érintő hipotézisünk szerint a képzőművészeti alkotások jel- 57 -


Dr. Szűcs Olga

jelentés amplitúdója az ábrázolt kor érték orientációinak a szilárdságától vagy érték relativizmusától, vagyis a korszak kultúrájának a stabilitási-instabilitási mértékétől függ. Minél képlékenyebbek egy adott kulturális állapot gerincét alkotó értékek, annál közvetettebb a viszony a képzőművészet jelrendszere és jelentéstartománya között. Végső soron a művészet nem más, mint egy adott kulturális állapotot jelző szimbólumrendszer összessége, interpretációjuk egyvagy többértelműsége pedig az adott társadalmi állapotok függvénye. Mindebből többek között az is következik, hogy minél instabilabb egy társadalom, annál inkább megengedi a lényegét kifejező szimbólumrendszer interpretálásának pluralizmusát. A megváltozott világ sajátos tükröződésével, a posztmodernnel együtt megjelentek a művészetek új jelrendszerei, és a jel-jelentés viszonyrendszerei is átrendeződtek a posztmodern előtti művészeti kánonokhoz képest. A dekonstrukció metanyelvezete fellazította a nyelv és szöveg, a jel és jelentés, a textus és kontextus, a természet és a kultúra, és természetesen a képzőművészeti ábrázolás és ábrázolt tradicionális bináris szerkezeteit. Ennek a folyamatnak eredményeként eltűnt a jel és az általa kifejezett gondolat vagy eszme közötti éles határvonal is. Mindennek a természetes következménye a képzőművészeti alkotások interpretációjának értékorientált megalapozásában megfigyelhető többértelműség és pluralizmus. Ebben a folyamatban a művészet, illetve a műalkotások interpretációja felszámolja egyik legfontosabb funkcióját, a kritikai distinkció felvállalását a társadalmi jelenségekkel szemben, ami által a művészet társadalmi kontextusa és társadalmi szerepvállalása szenved csorbát. A művésznek és auditóriumának esztétikai önreflexiója e kontextus nélküli állapotban elveszítheti identitástudatának pontos határvonalait, a társadalmi valóságtól való elhatárolódás pedig olyan irracionális világba való involválódást eredményez, amelynek szimbólumvilágát talán a legkézenfekvőbben a kereskedelmi televíziók reklámjai jelenítik meg. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan tanúi lehetünk az alkotás mechanikussá válásának, robotizációjának, a minőségi alkotási folyamatok mennyiségi paraméterekkel történő mérésének is. A mennyiségi szemlélet aszociális társadalmi praxist, a felelősségvállalás megtagadásának szabadságát, konformizmust és a fogyasztói attitűdök prioritásait feltételezi. A művészetben, és értelemszerűen az esztétikai nézetekben megjelenő mennyiségi szemléletbeli tendenciák nagy mértékben az egyes természettudományos diszciplínákban megfigyelhető esztetizálási folyamatokkal függnek össze. A mai tudomány esztetizálódását nagy mértékben meghatározták a múlt század 6080-as éveiben megfigyelhető filozófiai és politikai esztetizációs törekvésekből fakadó következmények. Erre a következtetésre Gödel és Tarsky matematikai tételei, Heisenberg határozatlansági elve, a halmazelmélet paradoxonjai, a termodinamika egyes törvényei, ezen belül az entrópia-elmélet, valamint a kvantummechanika hullámelmélete szolgáltatnak okot. A természettudomány esztétizációjával párhuzamosan megjelentek a művészet és az esztétika problémáinak mennyiségi paraméterekkel történő értékelésének kísérletei is. A posztmodern - nyelvjátékokra alapozott - esztétikáját a computertechnika által létrehozott, sok esetben igencsak experimentális igényeket kielégítő, mechanikus szabályok sokfélesége jellemzi. Jelenleg a tudományok, főként a természettudományok és az esztétika kapcsolódási pontjait tekintve két irányú folyamatot figyelhetünk meg. Az egyik az esztétikai nézőpont behatolása a természettudományok világába, amikor igénnyé, és a vizsgálódás tárgyává válik az intellektus szépsége, az esztétikai ítéletek tudományokban való jelenléte, a tudományos és művészeti stílusok korrelációjának szemrevételezése, az esztétikai ízlés és esztétikai élvezet tudományos alkotófolyamatban való részvételének szempontja. Másoldalról pedig, elindult a ennek a folyamatnak a tükörképét jelző irány is, vagyis megjelentek az esztétikában a matematizált és computerizált analitikus modellek, melyek funkciójának lényege a műalkotások mennyiségi paraméterekkel történő értékelése és elemzése.

- 58 -


TPF

A természettudományok és az esztétika kölcsönhatásának egyik kézzelfogható produktuma az algoritmikus esztétika megjelenése. Ennek az új típusú esztétikai szemléletmódnak nemcsak az a célja, hogy megkísérelje a computergrafika, az elektronikus zene, a videóklipek megjelenésével összefüggő művészi gyakorlat esztétikai szempontokból történő értékelését. Az algoritmikus esztétika újfajta megközelítéseket és módszereket dolgoz ki a különböző kultúrák vizsgálatánál alkalmazott matematikai és a filozófiai alapelvek egyesítésére, melynek végső célja az egy-egy konkrét kultúrára jellemző feltételezhető alkotási algoritmusok megtalálása. Az alkalmazott algoritmikus elv a műalkotások esztétikai értékelésénél, elemzésénél és leírásánál alkalmazott matematikai módszerekkel asszociálódik, és alapját képezi a művészi alkotás és műkritika elektronikai modelljeinek. Az algoritmus jelen esetben a kibernetika központi algoritmus-fogalmával analóg értelmezést kap, melynek lényege, hogy az esztétikát érintő problémák sajátosan uniformizált definíciót kapnak. Az alkalmazott módszer lényege olyan absztrakció, amely a közvetlen esztétikai élményekből levezethető, de önkényesen értelmezett adatokból, általuk teljes mértékben meghatározott eredményt konstruál. Az abszrahálás folyamata során minden egyes következő lépés az előzőből fakad, és általa determinált. Az adott algoritmust az esztétikailag értékelendő objektumok leírására, értelmezésére, minőségi paramétereinek megállapítására alkalmazzák úgy, hogy a fent felsorolt funkcióktól függetlenül, az algoritmus által kijelölt folyamat az értékelendő információ öszszességét input és output adatokként kezeli. Ahogyan ezt a folyamatot Manykovszkaja ábrázolja, ahhoz, hogy Raffaello „Az athéni iskola” című festményét egy algoritmus adekvátan le tudja írni, az algoritmusnak a következő követelményeket kell kielégítenie: tartalmaznia kell a festményen lévő alakok felismerhetőségének lehetőségét, a megfelelő görög filozófiai iskolákhoz tartozó filozófusokként való beazonosíthatóságukat, a festmény által ábrázolt térben való elhelyezkedésük pontos felismerhetőségét, a kép művészettörténetben elfoglalt helyének kijelölését, a művészeti értékeinek és kulturális kontextusának összevetését, valamint az általa kiváltott érzelmi reakciók adekvát leírását. Az interpretálandó objektumok köre éppúgy lehet szélsőségesen széles, mint rendkívül szűk, hiszen az algoritmus nemcsak képzőművészeti, hanem bármely művészeti műfajhoz tartozó alkotás leírására alkalmas kell hogy legyen. Ha például szóban elhangzó tartalmat kell ábrázolni, az algoritmus olyan számsorból tevődik össze, amely az akusztikai jelek amplitúdóit, specifikus fonémákat, szavakat, hangsúlyokat, modulációt, ritmust és hangsúlyokat kell hogy rögzítsen. A zenei előadásokat leíró algoritmus pontos adatokat közöl a hangszín magasságáról, ill. mélységéről, egy bizonyos hangjegynek megfelelő hang időtartamáról, a hangjegyek sorrendjéről, ritmusosságáról, amplitúdójáról. Az algoritmus leírja a zenemű partitúráját, a hangszeres előadás vizuális aspektusait, például a hangmester mozgását, de akár a zenemű közben hallható egyéb hangeffektusokat – például a hallgatók soraiban felhangzó köhögést is. A képzőművészeti alkotásokat vizsgáló művészettörténész egy-egy festményt vizsgálva a festményre „terített” szinte végtelen mennyiségű négyszögökre – pixelekre – bontott virtuális hálót használ. Minden egyes pixel majdnem végtelen hosszúságú számsorral van jelölve, melyek közül mindegyik – képzőművészeti alkotást véve alapul - az adott pont színét, a színárnyalatát, színerősségét, megvilágítottságát, formáját, a kompozícióban elfoglalt helyét, valamint a kép különböző látószögekből, valamint távolságokból szemlélt összhatását jelölő digitális adatokat tartalmazza. Az informatikai módszereknek ebben az összefüggésben szinte végtelen lehetőségei vannak, melyek határát szinte már csak az emberi érzékelés pszichofiziológiai lehetőségei korlátozzák. A műalkotások informatikailag kezelhető adatokon alapuló értékelésének módszerei a kezelt adatok tetszőleges mennyiségét tekintve szinte korlátlan lehetőségeket tartalmaznak,

- 59 -


Dr. Szűcs Olga

ugyanakkor pedig a műalkotások lényegi, tartalmi értékeléséhez kevéssé tudnak hozzászólni. Az algoritmikus esztétika műalkotásokat értékelő funkciója információt szelektáló algoritmusok létrehozását feltételezi. A lényegi kérdés ebben az esetben az, hogyan tudnak mennyiségi paraméterek minőségi kritériumokat megjeleníteni? Ezt az immanens ellentmondást, sőt, paradoxont - definíciójából adódóan -, az algoritmikus esztétika nem képes feloldani. Mégis, milyen ún. megoldást javasol mégis? A műalkotások esztétikai értékét az algoritmikus esztétika az input és output információ volumenének különbözősége által határozza meg, vagyis minél nagyobb az output információ növekményének a mértéke, annál magasabb a vizsgálandó műalkotás esztétikailag értékelhető paramétereinek összessége. A műalkotás által kiváltott élmények maximalizációja elvének érvényesítése, negligálja az élmények minőségének kérdését, vagyis törlődik a pozitív és a negatív élmények közötti különbözőség jelentősége. Ennek következtében a katarzis érzése az undor érzésével egyenrangúvá, és azzal azonosíthatóvá válik. Az ilyen és ehhez hasonló következmények és következtetések a művészet – az emberi önkifejezés legadekvátabb formája - dehumanizációjának egyenes következményei. A fent jelzet úton haladva, a lehető legteljesebb paradoxonig jutottunk el: az ember lényegét kifejező humán-minőséget a számítógép mennyiségi paraméterei fejezik ki. A paradoxon következménye pedig a pozitív és negatív emóciók közötti egyenlőség jel. Korántsem véletlen tehát, hogy mindez erős kritikát vált ki mind az esztétika, mind pedig a matematika képviselőinek körében, hiszen az alkotás, kiváltképpen a művészi alkotófolyamat konjunktív folyamat, amely nem csupán az újdonság, hanem esztétikailag humanizált újdonság létrehozására irányul. Az algoritmikus esztétika által felkínált algoritmus – definíciójából adódóan diszjunktív. A számítógép vezérelte folyamat, miközben digitális, mennyiségi egységekre bontja a folyamatot, nem képes programjától független, elvileg új dolgok létrehozására, és még kevésbé alkalmas arra, hogy szociális, esztétikai, az ember lényegét kifejező minőségi tartalmakat fejezzen ki. Közvetlen témánk – a jelrendszerek, jelen esetben a művészet és műalkotások, értelmezhetőségének - kérdését illetően, arra a következtetésre jutottunk, hogy a művészet szimbolikus jelrendszereinek bármiféle, a még oly gazdag és változatos interpretációja sem nélkülözheti a társadalmi-pszichológiai-axiológiai, vagyis a minőségi értelmezési kontextust.

- 60 -


TPF

Irodalomjegyzék Belting, Hans (1995): A művészettörténet vége. Budapest, Atlantisz Kiadó. Eco, Umberto (szerk. 2005): A szépség története. Budapest, 2005. Magyari Beck István (1997)): Kreatológiai vázlatok. Budapest, Aula Kiadó. Magyari Beck István (2000): A homo oeconomicustól a homo humanusig. Budapest, Aula Kiadó. Magyari Beck István (2003): Érték és pedagógia. Budapest, Akadémiai Kiadó. Magyari Beck István (2003): Kulturális marketing és kreatológia. Budapest, Semmelweis Kiadó. Mezei Árpád (1984): Elméletek és művészek. Budapest, Gondolat Kiadó. Szűcs Olga(2004): A filozófusok felelőssége mint legfőbbéletelv.In:Értékválság-értékváltás. (szerkesztette: Karikó Sándor). Budapest, Áron Kiadó.

- 61 -


TPF

A POLGÁRI ÉS A KATOLIKUS EGYHÁZI KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDÉSE VALAMINT PROBLEMATIKÁJA KÖZÖTTI PÁRHUZAMOK Dr. Tokodi Bence katolikus egyházjogász, szentszéki bíró Nem csupán a polgári, hanem az egyházi közigazgatásban is megoldandó problémát jelent a jellemzően az aprófalvakból álló településhálózatú vidékeken biztosítani a megfelelő kötelező szolgálatokat. A kiút keresésére a kánonjogtudomány és a pasztorális teológia területén számos kutatás indult. Jelenlegi írásunkban egy olyan új szempontot kívánunk lehetőségként felvázolni, mely a magyar közigazgatás gyakorlatában különösen jellemző megoldásból indul ki, és így a szintén magyar területen működő egyházi közigazgatás számára hasznos szempontokat nyújthat.

1. A polgári és az egyházi közigazgatás közötti összefüggések a történelemben1 Az egyház területi felépítésének kialakulására leginkább a Diocletianus császár utáni Római Birodalom közigazgatási szervezete hatott, olyannyira, hogy a világi közigazgatás egyes területi egységeinek megnevezését is sajátjaként alkalmazta az egyház, és nem csupán a hivatalok, hanem a területi egységek határai és kiemelkedő székhelyei is támpontul szolgáltak a fejlődésben. Így például máig fellelhetők a katolikus részegyházak vagy szervezeti egységek megnevezései között a provincia, dioecesis, prefectura főnevek. Az egyházmegye, dioecesis központja az annak polgári irányítását ellátó város lett, innen indult ki a környéket ellátó lelkipásztori munka, melyet az episcopus territorialis, mai szóval a megyéspüspök vezetett a liturgia, az egyházfegyelem, a hiteles tanítás és a gazdasági élet területén egyaránt. A keresztény hitnek vidéken történő elterjedésével szükségessé vált olyan személyek szolgálata az egyházi életben, akik képesek voltak a liturgia végzésére és a szentségek kiszolgálására. Ezek kezdetben az úgynevezett chórepiszkoposzok voltak, akik felszentelt püspökök voltak teljes értékű egyházkormányzati hatalom nélkül, amint ezt a 331-ben megtartott Antióchiai Zsinat X. kánonja részletesen ki is fejti.2 Amint a 342-343 között megtartott Szerdikai Zsinat VI. kánonjából nyomon követhető3, a chórepiszkoposzok működését felváltva később a kisebb városokba, favakba, tanyákba a püspöki tekintély megőrzése végett nem püspököt, hanem a liturgiában szintén teljes értékűként működni tudó presbitereket küldtek ki ennek a feladatnak az elvégzésére. Itt érhető tetten az áldozópapok által vezetett plébániarendszer kialakulásának első fázisa. A provinciák (tartományok) központjában levő székvárosok püspökei, akik a metropoliszokban székeltek, a III. századtól rendelkeztek a metropolita megnevezéssel. Helyzetüket kifejezi a metropolita mellett az archiepiscopus elnevezés is, mely fő püspököt jelent, s akinek a kör1

A témáról ld. SZUROMI SZ. A., Egyházi intézménytörténet, Szent István Társulat, Budapest, 2003, 25-27.; KURTSCHEID, B., Historia, 41-44. 2 Az Antióchiai Zsinat kánonjai in ERDŐ P.: Az ókeresztény kor egyházfegyelme, (Ókeresztény írók 5.), Szent István Társulat, Budapest, 1983; Vö. MADEY, J., Ministry according to the canonical sources of SyroAntiochean church, Paderborn 1986. 27-50. Az ortodox egyházban a segédpüspök megnevezései között máig megtaláljuk a chórepiszkoposz kifejezést. 3 A Szerdika Zsinat kánonjai in ERDŐ P, Az ókeresztény kor egyházfegyelme, (Ókeresztény írók 5.), Szent István Társulat, Budapest, 1983.

- 63 -

A polgári és a katolikus egyházi közigazgatás működése valamint problematikája közötti párhuzamok

Dr. Tokodi Bence

nyékbeli (tartománybéli) püspökök alárendelve voltak. A metropoliták jogai között voltak a tartományi zsinat összehívása és az azon történő elnöklés, a püspökválasztás felügyelete és az eredmény megerősítése; továbbá a bíráskodásban fellebviteli fórumot jelentett a püspökhöz képest. A metropolita felügyelte a püspököknek a császári udvarral való kapcsolattartását is. Az archiepiscopusoknak Rómával való viszonyát és törvényes működését a pápa által küldött pallium fejezte ki.4 A történelemben a korai időszakot követve is gyakran előfordult, hogy a polgári és az egyházi közigazgatás hatott egymásra. A teljesség igénye nélkül utalhatunk itt Szent Istvánnak a vármegyerendszer és az egyházmegyerendszer megalapításakor megvalósult közös szempontjaira, Szent László király vagy Mária Terézia egyházszervező tevékenységére, illetve az elmúlt években a miniállamokban történt önálló egyházmegyék alapítására (Lichtensteini és Monaco-i Főegyházmegye). Gondolhatunk arra az összefüggésre is, mely a legutóbbi időben valósult meg a magyarországi egyházmegyék és a polgári közigazgatási egységek közötti összefüggésekre olyan tekintetben, hogy az egyházmegyék akár teljes geográfiai pontossággal foglaljanak magukba polgári közigazgatási egységeket (megyei jogú városokat vagy megyéket), illetve, hogy az egyházmegyék határai, ahol lehet, egyezzenek meg a polgári közigazgatási határokkal. 2. A kistérségi társulás a magyar közigazgatási gyakorlatban5 2.1. A helyi önkormányzatok társulásának rendszere A társulási szabadság elvéből kiindulva a Magyar Köztársaság Alkotmánya, illetve a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) valamennyi település alapjogaként határozta meg a társulási jogot, mint a helyi önkormányzáshoz való jog egyik fontos elemét. Az Alkotmány kimondja,6 hogy a helyi képviselő-testület „szabadon társulhat más helyi képviselő-testülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek”. Az Ötv. 41.§-ában meghatározza az együttműködés alapjait is, konkrétan négy társulási formát említve:  Körjegyzőség, amely egy speciális társulási forma7;  Hatósági igazgatási társulás8;  Intézményi társulás9;  Társult képviselő-testület10. Az 1990-ben megalkotott szabályozásnak az volt a célja, hogy minél szélesebb körű társulási lehetőséget biztosítson a helyi önkormányzatoknak, figyelemmel az elaprózott településszerkezetre, valamint a széles feladat- és hatásköri rendszer közötti ellentmondásra. Az Országgyűlés 1997-ben módosította az Ötv. Szabályozását és megalkotta a helyi önkormányzatok társulásáról és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvényt (a továbbiakban: társulási törvény). A társulási törvény megalkotásának az volt a célja, hogy ösztönözze a társulások létrejöttét, amennyiben a társuló önkormányzatoknak támpontokat határozott meg a megállapodások tartalmi és formai részének meghatározásához, továbbá meghatározta a megállapo4

Vö. ENGELS, O., Der Pontifikatsantritt und seine Zeichen (Settimane di studio II), Spoleto 1987, 707-766. Vö. Kistérségi társulások, Közigazgatási Iroda Kft, Zalaegerszeg, 2005, 3-6. 6 44/A. § (1) bek. h) pont 7 Ötv. 41.§ 8 Ötv. 42.§ 9 Ötv. 43.§ 10 Ötv. 44.§ 5

- 64 -


TPF

dások típusait. A társulási törvény egy olyan kerettörvény, amelynek rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, amikor más törvény eltérően nem szabályoz, hogy érvényesülhessenek az egyes ágazatokban jelentkező sajátos igények. Az Ötv.-ben meghatározott társulási formákhoz a társulási törvényben meghatározott megoldástípusok közül lehet választani. A társulási törvény elviekben rögzíti, hogy a társulás az önkéntes és szabad elhatározáson, az egyenjogúság tiszteletben tartásán, a kölcsönös előnyökön és az arányos teherviselésen alapul. 2.2. A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásának szabályozásának előzményei A megyénél kisebb közigazgatási területi egység kialakítása több alkalommal megtörtént a magyar történelem során, hiszen a hatékonyság és a méret-nagyság kapcsolata időről időre indokolttá tette ezt. A rendszerváltozás után jelentősen megváltozott az állam és a helyi önkormányzatok viszonya. Előtérbe került a decentralizáció elve, a helyhatóságok folyamatosan erősödtek, közszolgáltató szerepük egye hangsúlyosabbá vált. Az állami szerepvállalás csökkenésével előtérbe került a helyi kezdeményezőkészség, párhuzamosan a gazdaságosság, a hatékonyság és a közpénzekkel való takarékosság szempontjaival. Európában ezekre a kihívásokra két megoldással válaszoltak. Volt, ahol nagyméretű önkormányzatokat hoztak létre több település összevonásával, és volt, ahol megtartották a településenként működő önkormányzatot. Magyarországon a rendszerváltozás után kétszintű önkormányzati rendszer alakult ki, alkalmazva az „egy település egy önkormányzat” elvét is. Ez a politikai döntés azonban nem vette figyelembe, hogy hazánkban nagy létszámban találhatók az úgynevezett „aprófalvak”, melyek alacsony (1000 vagy 500 fő alatti) lélekszámuk miatt nem képesek valamennyi és megfelelő szintű szolgáltatás biztosítására. A megyei önkormányzat pedig, mint területi önkormányzat, szűk kompetenciája miatt nem tekinthető középszintű helyhatóságnak. A társulások szabályozásának megjelenése segített a helyzeten, az ágazatok is felismerték a társulás, a közös feladatellátás előnyeit, de a társulások ennek ellenére igen eltérő elvek és feladatok ellátására szerveződtek. A társulásban résztvevők és az ellátandó feladatok gyakran átláthatatlanná váltak: több település társult egy feladat ellátására, de ugyanezek a települések az eredeti tárulásban résztvevőkön kívül is társultak más feladatok ellátására további önkormányzatokkal. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, valamint a statisztikai kistérségek kialakítása, lassan meghozta az eredményét és ráébresztette az önkormányzatokat arra, hogy meghatározott feladatokat csak nagyobb területi egységben lehet hatékonyan megvalósítani, ideértve a közszolgáltatások biztosítását is. A kialakult kistérségfogalom ekkor még nem volt egyértelműen tisztázott. Jelenthetett hatósági igazgatási társulást, a körzetközponti feladatot ellátó jegyző kompetenciájába tartozó területet, egészségügyi és oktatási ellátási körzetet, és jelenthette a területfejlesztési önkormányzati társulások működési területét is. Mindezek miatt a kistérségfogalom és az önkormányzatok által ténylegesen kialakított kistérségi társulások rendszere 2003-2004-re teljesen áttekinthetetlenné és kezelhetetlenné vált, sok esetben annyira, hogy az veszélyeztette az eredményességet,a gazdaságosságot, a hatékonyságot és a szakszerűséget. Ebben a helyzetben csak az jelenthette a megoldást, hogy a kistérséget intézményesíteni kellett, azaz meghatározni, hogy térségi szinten közszolgáltatásokat biztosítson és összehangolj a területfejlesztési és államigazgatási feladatokat.

- 65 -


Dr. Tokodi Bence

2.3. A többcélú kistérségi társulások jellemzői, funkciói Kistérségi együttműködést földrajzilag egymással határos települések hozhatnak létre, ha funkcionálisan kapcsolatban vannak, és így képesek egy vagy több településközpontba szerveződően a térségi feladatot ellátni. Funkcionális szempontból a többcélú kistérségi társulások az alábbi három funkciócsoportot látják el: 1. Önkormányzati feladatkörbe tartozó közszolgáltatások szervezése; 2. Területfejlesztés; 3. Minőségi szaktudást igénylő államigazgatási feladat- és hatáskörök. A többcélú kistérségi társulásokra ténylegesen azokat a feladatokat szabad bízni, amelyek a közös feladatellátással valóban gazdaságosabbá válnak, biztosításuk csak néhány település összefogásával nem elég hatékony és költségtakarékos. Célja nem új vagy új típusú intézmények létrehozása, hanem a meglévők felhasználásával, célszerű átalakításával, kapacitásuk ésszerű, hatékony kihasználásával a közellátás jobb biztosítása. Az sem célja a többcélú kistérségi társulásnak, hogy bizonyos központi települések jussanak további előnyhöz, hanem az, hogy minden, a társulásban résztvevő település, adottságának megfelelően kielégítse a hiányzó igényeket, és ezzel maga is fejlődjön. Így az egyik településen kialakítják a magas színvonalat biztosító alapfokú oktatási feltételeket, a másikon az időskorúak ellátásának feltételeit, a harmadikon kulturális vagy sportcentrumot hoznak létre azzal, hogy a meglévő infrastruktúrára támaszkodnak. Így minden település szerephez jut anélkül, hogy erőn felül vállalna, és a fenntartást, működtetést alacsony színvonalon tudná fenntartani. A területfejlesztésben ez összehangoltságot jelent, amikor tudatosan az igényeknek megfelelően fejlesztenek. A közigazgatási feladatok ellátására koncepció ugyanígy alkalmazható, hiszen speciális szaktudást igénylő államigazgatási feladatok ellátására nem lehet mindenütt gazdaságosan felsőfokú végzettségű szakembereket alkalmazni, összevontan a kapacitásuk kihasználásával azonban tevékenységük jóval hatékonyabbá válik. A többcélú kistérségi társulási törvény tovább bővíti, erősíti, ösztönzi és intézményesíti az önkormányzatok tárulásának lehetőségeit. Ez egyben azt is jelent, hogy az állampolgárok – az önkormányzatok társulásain keresztül – az ország minden településén azonos színvonalú ellátásban részesüljenek. Az Ötv. ugyanis valamennyi önkormányzat feladatává teszi az azonos színvonalú ellátást, azonban az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági helyzetében fennálló különbözőségek miatt sok önkormányzat nem képes ezen feladatainak ellátására a minimálisan elvárható szinten sem. A törvény a térségi kapcsolatok erősítésével, a jogi keretek pontos meghatározásával, az ösztönző rendszer jelenlegi és fokozatos kiépítésével kívánja ösztönözni a közös feladatellátást, optimális téré emelve és meghatározva a kistérséget. A kistérség ezáltal jogilag és földrajzilag is meghatározó és „megfogható” területi egységgé válhat a nagyobb területi egységen – a megyén – belül, ahol a lakosságnak azonos színvonalú közszolgáltatás biztosítható. A Ktt.-ben megfogalmazott többcélúság kiemelése a feladatok ellátásának átfogó jellegére utal, igazodva a lakosságigényeihez. Kiemelendő eleme a települések önkéntes társulásának a településfejlesztési funkció vállalása, feltéve, ha valamennyi kistérségbe tartozó település vállalja. Köztudott, hogy a települések többségének nem helyben kell minden szolgáltatást nyújtani, erre nem is képes minden település. Hasonló a helyzet a többcélú kistérségi társulás esetében is. Sem célszerűségi, sem ésszerűségi szempont nem indokolja, hogy valamennyi település felvállaljon adott szolgáltatást, kivéve a területfejlesztést. Az ésszerű, ha az adott szolgáltatást az a település vállalja fel, amelyik annak ellátására minden szempontból a legfelkészültebb, azt a legmagasabb színvonalon tudja biztosítani, a társulás további támogatásával még nívó-

- 66 -


TPF

sabban. A feladat ellátása során – figyelemmel az ágazat szakmapolitikai célkitűzéseire is – függetlenül attól, hogy kötelező vagy önként vállalt feladat-e, a részt vevők maguk dönthetik el, hogy milyen mértékben és milyen módon kívánják biztosítani azt. Nyilvánvalóan a közszolgáltatás ellátását a saját költségvetési hozzájárulás, valamint a központi költségvetés az éves költségvetési törvényben kialakított ösztönző támogatások mértéke és módja is befolyásolhatja, amiről szintén a társulásnak kell dönteni. 3. A plébániarendszer és a kistérségi társulás helyzete közötti hasonlóság Mind a plébánia, mind az önkormányzat fogalmának bemutatásánál eljutottunk arra a következtetésre, hogy az egyes intézmények által ellátandó szolgálatok és feladatok a gyakorlati életben túlmutatnak az egyes települések határán. A kistelepüléseken működő önkormányzat gyakran az anyagi és szakmai okok miatt nem tud egyedül eleget tenni a rá háruló kötelességeknek, és amint azt a plébánia és a plébános által ellátandó feladatoknál láttuk, hasonló helyzetben van az egyházi közigazgatási rendszer is. Az ezzel ellentétes próbálkozás jelentős negatív következményekkel jár: a világi életben az önkormányzat csökkent színvonalú szolgáltatást tud csak nyújtani, az egyházi életben a számos megoldandó problémával szembesülő, gyakran segítőtárs híján egyedül maradó plébános pedig a már korábban felvázolt pszichés torzulások elszenvedője lesz. Mindkét közigazgatás rendszer fenntartója, a világi és az egyház rendszeré egyaránt próbálkozott a kiútkereséssel, mely úgy tűnik, hogy a szélesebb körű összefogás felé mutat. A plébániarendszer esetében a helyzet azért árnyaltabb, mert nem csupán az ellátandó feladatok megfelelő színvonalára kell ügyelni, mint a világi önkormányzatok esetében, hanem szem előtt kell tartani az egyes szolgálatok teológiai hátterét is, úgy, hogy ez a háttér az egyes szolgálatok gyakorlásánál a lehető legtisztábban leképeződjék; ehhez pedig az szükséges, hogy a lehetőség szerint a legkevesebb alkalommal kelljen a szubszidiaritás elvén működő kisegítő elvhez folyamodni. Össze kell hangolni az egyház vezetése és a krisztushívők részéről megfogalmazódó igényeket liturgikus és egyházkormányzati szinten egyaránt, számolni kell az áldozópapok korlátozott létszámával, szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy milyen kapcsolódást tart szem előtt Róma a megyéspüspök és a diakónusi szolgálat önálló diakónusi hivatallá formálódása között, ugyanakkor felszentelt szolgákat kell adni nem csupán a püspöki kúriának, hanem a magukra maradt vidéki plébániaközösségeknek is. Mindezt olyan módon, hogy a megmaradt kislétszámú papság valóban a legfontosabb feladataira (igehirdetés, eucharisztikus szolgálat és lelkivezetés, gyóntatás) tudjon összpontosítani, és újra megtalálva ebben az identitását, ne legyen a jelenlegihez hasonló mértékben kitéve a lelki problémák kialakulása veszélyének Amint korábban már utaltunk erre, az egyházi és a világi közigazgatás fejlődésében a két rendszer gyakran hatott egymásra, és ez a történelemben hosszú időre működőképessé tette mindkét intézmény életét. Amikor egy szinte megoldhatatlan problémával kell szembenéznünk az egyház életében, felmerül a kérdés, hogy vajon nem lehetetlen-e a szervezeti működés tekintetében újra a másik, a világi közigazgatási rendszer működéséből ötletet nyerni a problémák olyan kiküszöböléséhez, amely lehetőség szerint az összes kérdésünkre megnyugtató választ jelenthet? Az önkormányzati rendszerben megismert, problémáktól nem mentes, de mégis eredményre vivő összefogás minden bizonnyal – megfelelő átértelmezés után – bizonyosan szempontokat nyújthat ahhoz, hogy a csökkenő személyi- és anyagi tőkével rendelkező plébániarendszer problémáira sikeresen és hatékonyan keressünk olyan megoldási lehetőségeket, melyek megfelelnek mind az egyházi tradíciónak, mind a mindennapi élet fejlődési irányának.

- 67 -


Dr. Tokodi Bence

Irodalomjegyzék SZUROMI SZ. A., Egyházi intézménytörténet, Szent István Társulat, Budapest, 2003. KURSTSCHEID, B., Historia Iuris Canonici. Historia institutorum Romae, Officium Libri Catholici 1941. Az Antióchiai Zsinat kánonjai in: ERDŐ P., Az ókeresztény kor egyházfegyelme, (Ókeresztény írók 5.), Szent István Társulat, Budapest, 1983. MADEY, J., Ministry according to the canonical sources of Syro-Antiochean church, Paderborn 1986. A Szerdika Zsinat kánonjai in ERDŐ P., Az ókeresztény kor egyházfegyelme, (Ókeresztény írók 5.), Szent István Társulat, Budapest, 1983 ENGELS, O., Der Pontifikatsantritt und seine Zeichen (Settimane di studio II), Spoleto 1987. Kistérségi társulások, Közigazgatási Iroda Kft, Zalaegerszeg, 2005. 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről 1997. évi CXXXV. törvény a helyi önkormányzatok tárulásáról és együttműködéséről 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról A Magyar Köztársaság Alkotmánya

- 68 -


TPF

ÖTVEN ÉVES AZ OPEC Tompáné Dr. Daubner Katalin főiskolai tanár Tomori Pál Főiskola 1960-ban alakult meg a jelenleg 12 országot tömörítő Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) mint nemzetközi jogalanyisággal rendelkező, zárt nemzetközi szervezet. Fő céljának a tagországok olajpolitikájának koordinálását és az olajpiaci árak stabilitásának biztosítását tűzte ki. Megalakulásakor a világ kőolajkészleteinek 67 százalékával, a globális olajtermelés 38 százalékával rendelkezett. Az 1973-ban bekövetkezett olajár-robbanással nagy politikai és gazdasági hatalmat szerzett, amely az 1978-as, második árrobbanással tetőzött. Az olajpiac kínálati oldalán ugyanis olyan nem-OPEC országok is megjelentek, amelyeknél a magas ár miatt gazdaságossá vált a termelés és ez csökkentette a kartell piaci részesedését. Az 1990-es évek óta a Szervezet együttműködik ezekkel az országokkal. Sok elméleti modell készült annak elemzésére, hogy az OPEC milyen piaci struktúrát képvisel az olajpiacon és milyen szerepet játszik a jövőben. Bár az alternatív energiaforrások felhasználását világszerte szorgalmazzák, a kőolaj – mint kevéssé helyettesíthető energiaforrás és alapanyag – a várhatóan növekvő kereslet miatt az előrebecslések szerint a következő évtizedekben is fontos szerepet kap. A fosszilis energiahordozók, köztük a fekete arany döntő szerepet játszik a világ energiaszükségletének kielégítésében, és több ezer különféle használati cikk alapanyaga is. A kőolaj és a földgáz részaránya a jelenlegi energiaellátásban több, mint 60 % és az előre becslések szerint a 21. században megmarad a dominanciájuk. A kőolaj kitermelésének és finomításának óriási beruházási tőke igénye van. A kőolajfogyasztás zömét, kb. 93 %-át energiatermelésre (hőerőmű, közlekedés, lakossági és kommunális fogyasztás) használják, 7 %-a pedig a vegyiparba kerül (petrolkémia, vegyipari alapanyagok). 1700 óta a világ népessége tízszeresére nőtt, az átlagos egy főre jutó energiafelhasználás viszont tizenháromszorosára. Az országok gazdagságát, a népesség jólétét nagymértékben befolyásolja az olaj hozzáférhetősége és az ára. A kőolaj minden idők legfontosabb stratégiai árucikke lett, hiszen az olajtól való függőség mind az exportáló, mind az importáló országokban gazdasági sebezhetőséget jelent. A kőolajexportáló és –importáló országok ezért kölcsönös függőségben állnak egymással. Az olajpiac egyik fontos szereplője a Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC), amely 2010. szeptember 14-én lett 50 éves. Ez a születésnap jó alkalom arra, hogy a Szervezet működéséről vázlatos képet kapjunk. Rövid történeti előzmények Az olajpiacon sohasem volt szabad verseny. Amióta az első kőolajat a felszínre hozták és a technikai fejlődés egyre több területen tette lehetővé, majd szükségessé a felhasználását, azóta hatalmas versengés folyik a készletek feletti ellenőrzés megszerzéséért. A Közel-Kelet kőolajkincseit évtizedekig hét angolszász olajtársaság uralta, amelyek nemzetközi olajkartell, vagy „Hét nővér” néven meghatározták a világ olajpiacát. (Utóbbi elnevezés Enrico Matteitől származik, aki 1953-ban Olaszországban hozta létre az ENI olajtársaságot.) A Rockefeller tulajdonában lévő Standard Oil 3 részre szakadásával és 4 újabb társaság csatlakozásával 1928-ban megállapodást kötöttek, amelynek alapján felosztották egymás között a kőolajban gazdag területeket. A hét multnacionális cég a következő volt:

- 69 -

Ötven éves az OPEC

Tompáné Dr. Daubner Katalin

Standard Oil of New Jersey (később Exxon), Standard Oil of New York (később Mobil és végül összeolvadt az Exxonnal), Standard Oil of California (később Chevron), Anglo-Persian Oil Company (később Anglo-Iranian Oil Company, 1954-ben British Petroleum, 1998-ban összeolvadással BP-Amoco, majd 2000-től újra BP), Royal Dutch Shell (1907-ben alakult a Royal Dutch Petroleum Company és a Shell Transport and Trading Company Ltd., UK egyesülésével), Gulf Oil (1985-ben a Chevron beolvasztotta), és a Texaco (2001-ben egyesült a Chevronnal). Ezek a vertikálisan integrált cégek a megállapodás értelmében az olajipar teljes vertikuma (a kőolaj feltárása, a kitermelés teljes folyamata, a finomítás, a szállítás, a nagy- és kiskereskedelmi tevékenység, valamint az olajtermékek termelése és marketing-tevékenysége) fölött ellenőrzést gyakoroltak. A gazdasági hatalmuk olyan erős volt, hogy a nagy olajtermelő országok számára nemcsak a kőolaj árát határozták meg, hanem a részesedésüket is abból a jövedelemből, amelyet saját, országon belüli ásványkincsük alapján realizáltak. A „Hét nővér” azért tudta kezében tartani mind az olajtermelőket, mind az olajfelhasználókat, mert „nemzeti kereteken túlnőtt szakértelmük meghaladta a nemzeti kormányok képességeit; bevételük sokszor nagyobb volt, mint az egész országé, amelyben működtek, tankhajóik össztérfogata meghaladta bármilyen haditengerészetét, egész városokat építettek és irányítottak a sivatagban. … Más iparágakba is behatoltak, többek között a petrokémiába, a szénbányászatba, a nukleáris energiát előállító iparba, de nem maradtak csak az energiahordozóknál, hanem ráálltak a műanyag, a műtrágya és gyógyszerek gyártására is.” (Sampson, 1978, 23-24. old.). Nemcsak az iparosítás minden eszköze volt a kezükben, hanem rengeteg pénztőke is, amelynek segítségével egyre újabb olajlelőhelyeket tártak föl az Északi-tengerben és az Északi-sarkon és a koncessziók tulajdonjogát megszerezték a Közel-Kelet fejlődő országainak nagy részében. A tevékenység óriási profitokat hozott. Az USA Kereskedelmi Minisztériumának egy 1970-es felmérése szerint a kőolajipar közel-keleti nettó állóeszköz értéke 1,5 milliárd dollárt tett ki és a befektetés 1,2 milliárd dolláros nyereséget termelt. Ez 80 %-os rátát jelent, szemben pl. a fejlődő országok bányaiparának 13,5 %-os megtérülési arányával. Az OPEC megalakulása és célja A nagy kőolajkészletekkel rendelkező fejlődő országok egyre nehezebben viselték kiszolgáltatottságukat és alárendelt szerepüket ebben a helyzetben. A változás kikényszerítése elsősorban a „Hét nővér” uralmának megtörését és a saját ásványkincseik feletti ellenőrzés megszerzését célozta. Ebben az időben a fejlett országok kőolajkészletei gyorsan apadtak, ezért importjuk nagymértékben növekedett, ami még vonzóbbá tette a fejlődők számára a készleteik saját döntésen alapuló kitermelését. Ily módon a fejlődő országok multinacionális társaságoktól való függőségének felszámolására is lehetőség nyílhatott. Az olajban gazdag fejlődő országok együttműködése felé az első lépés 1949-ben történt, amikor Venezuela javasolta, hogy Irak, Irán, Kuvait és Szaúd-Arábia részvételével vizsgálják meg a rendszeres és szorosabb egymás közötti eszmecsere lehetőségét. A kooperáció szükségessége még nyilvánvalóbb lett 1959-ben, amikor a multinacionális olajtársaságok egyoldalúan csökkentették a venezuelai, valamint a Közel-keleti olajárakat. Ennek hatására összehívták az első Arab Olaj Kongresszust, amelyen határozatot fogadtak el arról, hogy az olajárakról való döntés előtt az olajtársaságok konzultáljanak a termelő országok kormányaival. Időközben Közel-Keleten és Afrikában új olajkészleteket fedeztek fel, amely túlkínálathoz vezetett. Így 1960. augusztusában a „Hét nővér” egyoldalúan tovább csökkentette az olaj árát. A következő hónapban az iraki kormány tárgyalásra hívta Iránt, Kuvaitot, Szaúd-Arábiát és Venezuelát és ennek eredményeképpen 1960. szeptember 10-14. között Bagdadban létrejött a Kőolajexpor-

- 70 -


TPF

táló Országok Szervezete (OPEC) mint állandó kormányközi szervezet. Az új kartellel nagy változás ment végbe az alapvető erőforrások elosztásában, amely átírta az országok közötti erőviszonyokat. Megalakulásakor az OPEC a világ kőolaj-készleteinek a 67 %-át, a globális olajtermelésnek pedig 38 %-át mondhatta magáénak. Ennek ellenére voltak, akik nem nagy jövőt jósoltak neki. Az OPEC nagy reményekkel és tervekkel kezdte működését. Az alapító konferencián a tagországok képviselői „nemes anyagnak”, „morális energiának”, „az élet forrásának”, „egy új gazdasági rend alapjának” nevezték a kőolajat (Sampson, 1978, 18. old.). Később már az „olajfegyverként” való felhasználása is szóba került. 1973. májusában Mohammed el Kadhafi líbiai elnök azt mondta: „Eljön az a nap, amikor az olajat végső fegyverként fogjuk használni a Nyugat elleni harcban.” (The New York Times, 1973. július 8.). Hasonló fenyegetést említett Mahmud Ahmadinezsad iráni és Hugo Chávez venezuelai elnök is. Az OPEC Alkotmánya szerint a Szervezet fő célja a tagországok olajpolitikájának egységesítése és koordinálása, valamint az egyéni és kollektív érdekek védelme. Rendelkezik azon módokról és eszközökről, amelyek biztosítják a nemzetközi olajpiac árainak stabilitását, azzal a céllal, hogy kiküszöböljék a káros és szükségtelen ingadozásokat. Mindenkor figyelmet szentel - a termelő országok érdekeinek: állandó jövedelem biztosításával, - az olajimportáló országoknak: hatékony, gazdaságos és állandó olajellátással, - az olajiparba befektetőknek: tisztességes bevétel elérésével. Ezeket a célokat a működése során több-kevesebb sikerrel elérte és a jövőben is erre alapozza tevékenységét. Az OPEC tagországai Az OPEC állandó struktúrával, szervekkel és intézményekkel rendelkezik, és mint kartellnek nemzetközi jogalanyisága van. Zárt, speciális nemzetközi szervezet, a tagfelvételt szigorú feltételekhez köti. Az Alkotmánya szerint teljes jogú tag lehet az a jelentkező, aki nettó olajexportőr és érdekei alapvetően azonosak a tagországokéval. Három kategória különböztethető meg a tagságnál: alapító tag, teljes jogú tag és társult tag. Az OPEC-nek jelenleg 12 tagállama van: Alapító tagok

Csatlakozás éve

Teljes jogú tagok

Csatlakozás éve

Irán

1960

Quatar

1961

Irak

1960

Líbia

1962

Kuvait

1960

UAE*

1967

Szaúd-Arábia

1960

Algéria

1969

Venezuela

1960

Nigéria

1971

Ecuador

1973

Angola

2007

* Egyesült Arab Emirátusok

- 71 -



Ecuador 1992-ben felfüggesztette tagságát és 2007-ben csatlakozott újra. Két másik állam is tagja volt egy ideig az OPEC-nek: Gabon 1975-ben lett teljes jogú tag, de 1995-ben megszüntette azt, Indonézia pedig 1962-ben vált teljes jogú taggá, de 2008-ban felfüggesztette tagságát. Utóbbi azért kényszerült erre, mert az olaj kitermelése folyamatosan csökkent az utóbbi években és már nem nettó exportőr, hanem belföldi felhasználását fedezendő, behozatalra szorul. Az OPEC nem homogén szervezet. Tagállamai földrajzi adottságaik és a népességszám tekintetében, valamint gazdasági fejlettségük szerint is különbözőek. Abban viszont egységesek, hogy nagy olajkészletekkel rendelkeznek és gazdaságuk egyoldalúan függ az olajbevételektől. Az országok többsége a Közel-Keleten fekszik, hatalmas kőolajkészletek fölött. Ezek vastagsága kb. ötször akkora, mint a világ más területein és átlagosan csak harmadannyi mélységben találhatók, mint máshol. Ezért a nyersolaj kitermelési költsége a Közel-Keleten és ÉszakAfrikában a legalacsonyabb, 2-3 $ hordónként, míg Brazíliában 7 $, Oroszországban 8 $, az Északi-tengernél 10,5 $, az USA-ban 14,5 $ hordónként. Ennél jóval drágább az olajpalából (pl. Kanada) és olajhomokból előállított olaj. Érdemes megjegyezni, hogy míg 2002-ben a világ kőolajtermelésének 2 %-a származott a tenger mélyéről, jelenleg megközelíti a 10 %-ot. A mélység növekedésével a kitermelés kockázata exponenciálisan növekszik és olyan katasztrófákhoz vezethet, mint ami a British Petroleumnál történt a Mexikói Öbölben 2010. áprilisában. A Közel-Kelet első olajkútját 1908-ban fúrták Iránban. Az OPEC-en belül a második legrégebbi kutat Venezuelában tárták fel 1914-ben, a többi országban pedig az 1920-as, az 1930-as és az 1950-es években indult meg a kőolaj kitermelése. Az OPEC tagországainak együttes területe a szárazföld 9,2 százalékát teszi ki és itt él a világ népességének 5,5 százaléka. A 12 nemzet közül Nigéria a legnépesebb, a Szervezeten belül 39 százalékot képvisel. A legnagyobb területű ország Algéria, 2,4 millió km2. Területét és lakosságát tekintve is Quatar a legkisebb, ahol 11 ezer km2-en 1,64 millió ember él. Az országok néhány fontos adatáról az 1. táblázat ad információt.

- 72 -

Az OPEC tagállamok néhány adata 2009 Megnevezés

Algéria

Angola

Ecuador

Irán

Irak

Kuvait

Líbia

Nigéria

Quatar

SzaúdArábia

UAE

Venezuela

OPEC összesen

2.382

1.247

281

1.648

438

18

1.760

924

11

2.150

84

916

13.763

35,40

18,50

14,01

74,10

31,23

3,48

6,41

156,04

1,64

25,40

4,62

23,38

399,21

3.751

3.717

3.669

4.460

4.363

30.240

10.479

1.064

51.201

14.552

49.782

11.883

5.208

Bizonyított olajkészlet Md hordó

12,20

9,50

6,51

137,01

115,00

101,50

46,42

37,20

25,38

264,59

97,80

211,17

1.064,29

Nyersolaj termelés ezer hordó/nap

1.216

1.739

465

3.557

2.336

2.262

1.474

1.842

733

8.184

2.242

2.878

28.927

Nyersolaj export ezer hordó/nap

747

1.770

329

2.232

1.906

1.348

1.170

2.160

647

6.268

1.953

1.608

22.139

43,69

40,99

13,80

70,61

44,37

50,24

32,98

33,44

33,26

175,53

174,73

57,60

771,22

30,59

38,81

6,96

55,60

41,85

46,57

31,38

26,47

26,84

157,41

58,66

54,20

575,34

652

39

188

1.474

824

936

380

445

80

2.109

466

981

8.575

Terület


1. táblázat

2

ezer km

Népesség millió fő GDP/fő

- 73 -

USD

Export értéke Md dollár Olajexport értéke Md dollár Finomítói kapacitás ezer hordó/nap

TPF

Forrás: OPEC Annual Statistical Bulletin 2009 (2010)



Az egy főre jutó GDP Quatarban a legmagasabb, 51 ezer $/fő és a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartozik. A 2008-2009-es világgazdasági válság ellenére a GDP növekedési üteme 2009-ben még mindig nagy, 9,2 % volt, bár kisebb, mint a 2008-as 13,4 % és a 2007-es 17 %. Az OPEC többi országában is csökkent a GDP növekedése. A magas kőolajbevételek ellenére a szegénységi küszöb alatt élők aránya a népességben néhány országban nagyon magas: 70 % Nigériában és 40 % körüli Angolában, Ecuadorban, valamint Venezuelában. Az 1. táblázatban felsorolt jellemzők szerint – a terület, a népesség és az egy főre jutó GDP kivételével – Szaúd-Arábia a „legek” országa. Bizonyított nyersolaj készletei az OPEC-en belül 25 százalékot tesznek ki és a világon a legnagyobbak. Összességében az OPEC 2009-ben 79,6 %-kal részesedett a világ nyersolaj készleteiből, míg a nem-OPEC olajtermelők 20,4 %kal. Szaúd-Arábia első helyen áll az olajexportban is. 2009-ben napi 8,2 millió hordó olajat vitt külföldre, ami a világ összes exportjának 12,4 %-a és több, mint másfélszerese a második legnagyobb exportőrének, Oroszországnak. Az OPEC együttesen egyharmadát adja a globális olajexportnak és a 10 legnagyobb nettó olajexportőr közül 6 az OPEC tagja. Szaúd-Arábia napi 9,20 hordónyi termelésével a világon a második helyén áll, csak Oroszország előzi meg 9,98 hordó napi termelésével. Az OPEC 2009-ben a világ olajkihozatalából 40 %-kal részesült. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az 1970-es évek óta részesedése csökken, mert míg 1974-ben 55 %-kal a globális termelés zömét adta, 2006-ban 42 %-át és 2009-ben ennél 2 %-kal kevesebbet. Az OPEC finomítói kapacitásainak több, mint egynegyede Szaúd-Arábiában van, ez napi 2,2 millió hordó. 2015-re a kartell a finomítói kapacitását több, mint 2 millió hordóval kívánja növelni és ehhez jelentős beruházásokat hajt végre. Az elmondottak alapján ki kell emelni, hogy Szaúd-Arábia kulcsszerepet játszik nemcsak az OPEC-ben, hanem a világ olajpiacán is. Az egyetlen olyan ország, amely jelentős tartalékkapacitásai révén rugalmasan képes változtatni a kitermelt kőolaj mennyiségét és ezáltal befolyásolni tudja a világpiaci olajárat. Ebből eredően az ország politikai stabilitása nagy hatással van a kőolaj piacára és ezen keresztül az egész világgazdaság helyzetére, a gazdasági növekedésre. Az OPEC tagországai gazdasági érdekeik szerint két csoportba sorolhatók. 1) Az alacsony kitermelési költségű és nagy olajkészletek a kis népességű és viszonylag magas jövedelmű országokban koncentrálódnak, mint Szaúd-Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok és Quatar. Ezek az országok hosszú távra tekintenek, ezért nem akarnak magas árakat, nehogy azok gyors technológiai innovációt gerjesszenek és ezáltal új energiafajták terjedjenek el, amelyek komoly versenyhelyzetet eredményeznének az OPEC számára. 2) A magasabb kitermelési költségű készletek birtokosai a nagy népességű és viszonylag szegény országok, mint Nigéria, Angola, és Algéria. Mivel az előbb említett kockázati tényezők tekintetében kevésbé sebezhetők, rájuk a rövid távú gondolkodás jellemző, ezáltal a magas olajárakban érdekeltek. A különböző érdekek a termelési kvóták túllépését is befolyásolják és többször meghiúsítják az OPEC egységes fellépését a kőolaj piacon. Az OPEC a világ számos országába exportál nyersolajat és finomított olajat egyaránt. Ezt mutatja az 1. ábra.

- 74 -


TPF

1. ábra Az OPEC nyersolaj és finomított olaj kereskedelme, 2009-ben (1000 hordó/nap)

Forrás: OPEC Annual Statistical Bulletin 2009 (2010)

Az ábrán a nyilak vastagsága arányos a különböző irányokba szállított mennyiséggel. Az is látszik, hogy az olajkereslet diverzifikálására az USA egyszerre az OPEC több tagállamának szállításait is igénybe veszi. Az OPEC tagországokra általában jellemző, hogy olajbevételeik a GDP nagy részét teszik ki és az export zömét az olajexport adja. Utóbbi hányada az összes exporton belül 90 % vagy annál nagyobb Szaúd-Arábiában, Angolában, Irakban, Kuvaitban, Líbiában és Venezuelában. Az országok többsége ipari és mezőgazdasági termékekből is behozatalra szorul, mivel nem fejlesztették a hazai feldolgozó ipart, nem használták fel az olajból befolyt hatalmas pénzeket a gazdaság diverzifikálására. Az egy főre jutó GDP Quatart követően az Egyesült Arab Emirátusokban és Kuvaitban a legmagasabb. Utóbbi kettő az olajdollárokból nagymértékű fejlesztést hajtott végre a gazdaságában, aminek jelentős része a turizmus felvirágoztatását szolgálta. A tagországok – Ecuador kivételével – jelentős földgázkészletekkel is rendelkeznek, különösen Irán (29.600 milliárd m3) és Quatar (25.366 milliárd m3). Ez a két ország az OPEC összes készletének 61 %-át mondhatja magáénak. Az európai piacot ellátó 3 legnagyobb gázexportőr Oroszország, illetve az OPEC két tagállama: Algéria és Quatar. Az OPEC-országok 1950-1970 között államosították a saját kőolajkészleteiket és ezzel elérték, hogy a nemzetközi olajcégek helyett most már ők ellenőrizzék a kitermelést és a piacokat. A nemzeti kőolajcégek – más, nem-OPEC fejlődő országokban is – egyre erősebbé váltak és mára már ezek birtokolják a világ nyersolaj- és földgázkészleteinek több, mint 90 %-át, míg a nagy nemzetközi multinacionális privát cégek kevesebb, mint 10 %-át. Az átrendeződés nem csak abban mutatkozik meg, hogy a nyersolajtermelés haszna a nemzeti társaságokhoz kerül, hanem abban is, hogy az állam súlya által egyoldalú döntéseket hozhatnak saját érdekükben a szerződések módosításával. (Pl. Vlagyimir Putyin még államelnökként arra kötelezte a Shell nemzetközi olajtársaságot, továbbá két japán céget, hogy biztosítsanak többségi részesedést a Gazprom orosz vállalatnak a szahalini földgáz cseppfolyósítására létrejött nagy értékű projektben.).

- 75 -



A hajdan „Hét nővér” helyett újabb hét társaság uralja a kőolajat, de immár a fejlődő, illetve a feltörekvő országok nagy állami vállalatai. 2005-ben 3 kínai (CNOOC, CNPC, Sinopec), valamint orosz (Lukoil), indiai (ONGC), brazil (Petrobras) és malajziai (Petronas) állami cég állt az első hét helyen. 2007-ben az erőviszonyok némi átrendeződésével szaúd-arábiai (Saudi Aramco), orosz (Gazprom), kínai (CNPC), iráni (NIOC), venezuelai (PDVSA), brazil (Petrobras) és malajziai (Petronas) társaság volt a hét legerősebb. A kőolaj árának alakulása A kőolaj önköltségét és árát természeti és gazdasági tényezők egyaránt befolyásolják. A természeti tényezők az olajkészletek mennyiségével és minőségével kapcsolatosak: a készletek elhelyezkedése (szárazföldön, vagy vízben, felszínhez közel, vagy nagy mélységben), a bizonyított kőolaj-készletek nagysága, a kinyert olaj minősége (mennyi ként tartalmaz, milyen sűrű, stb.), továbbá azon időjárási tényezők, amelyek megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik a kitermelést és a szállítást, esetleg komoly károkat okozva. A gazdasági tényezők a kitermelés, a finomítás és a szállítás mikéntjére terjednek ki (mekkorák a finomítói kapacitások, a raktározási lehetőségek, a kitermelési költségek, milyen továbbítási módok jöhetnek szóba, pl. tanker, vezetékek, szárazföldi, vagy vízi szállítás.) Maga az olajipar nagy tőkeigényű és a költségek jelentős része elsüllyedt költség. Ugyanakkor a kínálat alakulása, illetve alakítása főleg politikai döntések következménye, amit nemcsak a kereslethez való igazodás, hanem az országok egymás közötti kapcsolatai, konfliktusai is befolyásolnak. A kőolaj ára hasonlóan viselkedik más cikkek árához, amennyiben a kereslet-kínálat egymáshoz való viszonyára, a hiány vagy a túlkínálat időbeli változására kisebb-nagyobb ármozgással reagál. Az EIA (az USA Energia Információs Hivatala) 2006-os jelentése szerint a kőolajpiacon a kereslet nagyjából egyenletes, kb. 1,7 %-os növekedést mutatott az 1970-es évek óta. Az olaj iránti kereslet általában kevéssé érzékeny az olajárak változására, inkább a GDP növekedéséhez kapcsolható. Ez a kapcsolat gyengül, amikor az országok elérnek egy bizonyos érettségi szintet az iparosodási folyamatban, ezért az OECD országok olaj iránti kereslete stagnál. Nagy emelkedés van viszont a gyorsan növekvő, OECD-n kívüli országok keresletében, főleg Ázsiában. A kínálatot az OPEC és nem-OPEC országok adják, amelynek alakulása – függően a két országcsoport érdekeitől és céljaitól, a politikai eseményekhez való kapcsolódásuktól – ingadozásokat mutat. A kőolaj ugyanakkor különleges, stratégiai termék és mint fogyasztási cikk is speciális tulajdonságokkal bír: mind a nyersolajnak, mind az olajtermékeknek kevés helyettesítője van és ebből következően viszonylag kicsi a keresletük árrugalmassága. A készletek többnyire gazdaságilag és politikailag instabil országokban vannak, és az árakra nagymértékben hatnak a várakozások, illetve a különböző szervezetek, pl. az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség), vagy EIA előre jelzései. Maga az OPEC is elméleti és gyakorlati kutatások, projektek, modellek készítésével végez elemzéseket és előre jelzéseket mind a kereslet, mind a kínálat nagyságára. Az előzőek szerint az olaj árának változása nem vezethető le kizárólag a keresletkínálati viszonyokból. A nyersolaj árak történelmi alakulásáról a 2. ábra tájékoztat.

- 76 -


TPF

2. ábra Nyersolaj árak 1947-2009. augusztus között (2008-as dolláron)

Forrás: WTRG Economics (2010)

Az ábra azokat a – többnyire politikai indíttatású – fontosabb eseményeket mutatja, amelyekhez az olajárak változása köthető. A három kiugró növekedés az 1970-es évek két olajársokkja és a 2008-2009-es gazdasági és pénzügyi világválság hatását mutatja. Az 1970-es évek elejéig az olaj nominális ára 3 $/hordó körüli nagyság volt (2008-as áron 16 $-nyi), amelynek lassú csökkenéséhez az USA $ gyengülése is hozzájárult. Megalakulásuk után az OPEC-országok évekig nem játszottak szerepet az olajárak megállapításában, sőt egy „árjegyzéket” kaptak a nemzetközi multinacionális társaságoktól, aminek alapján kalkulálhatták olajbevételeiket és a jövedelmüket. Az ár lényegében egy pénzügyi paraméter volt, és nem játszott jelző szerepet a piacon, alig reagált a kereslet-kínálat változásaira. Az olajkereskedelem a nagy nemzetközi társaságok „belügye” volt és a szerződéseikben szereplő árakat sohasem tették közzé. 1970-1973 között a globális olajkereslet – elsősorban Európában, Japánban és az USA-ban – gyors ütemben nőtt. Emiatt az OPEC tagországok kormányai növelni kívánták eladásaikat és a nagy olajtársaságoknál az olajárak emelését szorgalmazták. Az 1973. október 10-én – éppen az arab-izraeli háború csúcspontján – folytatott megbeszélésen a tagországok árnövelését a multinacionális olajtársaságok nem fogadták el, a tárgyalások megszakadtak. Az OPEC ekkor eddig nem látott lépésre szánta el magát: egyoldalúan felemelte az olaj hordónkénti árát 3,65 dollárról 5,12 dollárra és embargót jelentett be az Izraelt támogató országok ellen, amely tovább növelte, 1974-re megnégyszerezte az árakat. (Ezt az is lehetővé tette, hogy az 1970-es évek elejére nem volt megfelelő tartalékkapacitás az USA-ban, így nem volt eszköze az árak befolyásolására.) Ezzel az OPEC mintegy átvette a „Hét nővér” szerepkörét. Az embargót 1974 közepén megszüntették, de akkorra már tudomásul kellett vennie az eddigi döntéshozóknak és a kőolaj felhasználó országoknak azt a tényt, hogy a világ olaj-árának ellenőrzése az OPEC szuverén tagországainak fennhatósága alá került. Megalakulása óta először, az OPEC egyoldalú szerepet vállalt az ár megállapításában. A tagországok az áraikat az arab könnyűolaj árához viszonyítva határozták meg, ezzel az ár jelzőárrá vált. Az 1973-as ársokk idején az USA olajfogyasztásának kb. fele-fele származott belföldi forrásokból, illetve importból. Az amerikai Kongresszus igazságtalannak találta, hogy a hazai olaj-

- 77 -



termelők „talált profithoz” jussanak az áremelkedés miatt, ezért árkontrollt vezettek be (Varian, 1991). (A „talált profit” kifejezés arra utal, hogy a profitnövekedés külső, befolyásolhatatlan eseményből és nem termelési döntésből ered.) Az árkontroll több változatával is próbálkoztak az évek során, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Annyi eredményt azért sikerült elérni, hogy a világpiaci árral szinte párhuzamosan futó olajár az USA-ban alacsonyabb volt, egészen 1983-ig. Ezt mutatja a piros vonal. Az 1970-es évek második olajár-robbanását 1979-ben az iráni iszlám forradalom váltotta ki. Az olajtermelés az 1978 vége és 1979 közepe közötti időszakban napi 2-2,5 millió hordóval csökkent. 1980 szeptemberben Irán és Irak között tört ki háború, amely további termeléscsökkenést okozott és a globális olajtermelés 10 %-kal volt alacsonyabb, mint 1979-ben. A két történelmi esemény hatására az olajárak több, mint kétszeresére nőttek, az 1978-as nominális 14 $-ról 1981-ben 35 $-ra. A magas olajáraknak bizonyos pozitív hatásai is voltak. Már az első olajár-sokk után megindult az olajfelhasználás csökkentésére irányuló különféle eszközök és módszerek kidolgozása. Ide tartozik a hatékonyabb és gazdaságosabb technológiák alkalmazása, a közlekedési eszközök üzemanyag-felhasználásának csökkentése, ill. az alternatív energiaforrások használata. Egyúttal megnőtt a nem-OPEC országok kínálata, 1980-1986 között napi 10 millió hordóval. Az OPEC összes termelése viszonylag állandó, 30 millió hordó/nap maradt, mivel az árstabilizálására irányuló kvótacsökkentést a tagok nem tartották be. Most is Szaúd-Arábia csökkentette a termelését, de emiatt az OPEC piaci részesedése csökkent és az 1974-es több, mint 50 %-ról 1979-ben 47 %-ra esett. Ezt a világ többi részének termelésnövekedése is okozta. A magasabb olajárak ugyanis jövedelmezővé tették a kitermelést azok számára is, akiknek eddig nem volt érdemes piacra lépni. A kőolaj iránti kereslet 1979-ben, az ár 1980-ban tetőzött, majd – részben az USA árellenőrzésének hatására – hirtelen zuhanni kezdett. 1982-ben az árak stabilizálására az OPEC számára egyetlen út az volt, ha csökkenti a termelését, de ezt csak három ország fogadta el. A legnagyobb szerepet Szaúd-Arábia vállalta azzal, hogy nagymértékű termeléscsökkentést hajtott végre. A következmény az lett, hogy az OPEC részesedése a világ olajtermelésében 30 % alá esett. Rendszerint Szaúd-Arábia „hintapolitikája” biztosította az árak fenntartását azzal, hogy miközben a tagállamok nagy része csalt, (többet termelt, mint amit a kvótája megengedett), ő visszafogta a termelését. 1986-ra Szaúd-Arábia megelégelte ezt a szerepet és napi 2 millió hordóról 5 millióra növelte a termelését, ezzel jelentős árcsökkenést okozva. 1986 közepére az olaj ára 10 $ alá csökkent, amit úgy emleget a szakirodalom, hogy az árak „összeomlottak”. Az alacsony olajárak – bár kedvezőek a fogyasztóknak, – nem egyértelműen pozitív hatásúak. A bevételek növelésére rendelkezésre álló lehetőség, az eladások növelése érdekében kimerítik a készleteket, növelik a fogyasztók és a termelők közötti jövedelmi különbségeket, súrlódást okoznak az OPEC-en belül, az OPEC és a nem-OPEC tagok között, a fogyasztó országokban pedig az olajimportra kivetett adókhoz vezethetnek. Az olajbevételek csökkenése költségvetési deficitet okozhat, megnöveli a hiteleket, rontja a fizetési mérleg egyensúlyát, fékezi a gazdasági növekedést, a valutaárfolyam romlását és politikai nyugtalanságot idézhet elő. Emellett – a jövő kínálata szempontjából – nagyon fontos következmény, hogy visszaveti a karbantartási munkákat és a beruházásokat, amely a termelési és tárolási infrastruktúra minőségi romlásához, elöregedéséhez vezet. 1990-ben Irak Kuvait elleni támadása és az azt követő háború vezetett az olajár emelkedéséhez, amit csökkenés követett. 1997-1998-ban az ázsiai pénzügyi válság és az egyidejű OPECkvóta növelés okozott olyan árzuhanást, amikor is 1998 végére az olaj ára alacsonyabb volt, mint 1973-ban. 1999 elejére az OPEC nagymértékű termeléscsökkentése elegendőnek bizonyult az ár 25 $ fölé emelésére.

- 78 -


TPF

A történtek hatására az OPEC nyitott és javasolta a nem-OPEC olajtermelőkkel való együttműködést. Az olajpiac stabilitásának helyreállításához a nem-OPEC országok nagy része is csökkentette a termelését. Ezek között volt Norvégia, Oroszország, Mexikó és Omán. A többi gazdasági szereplővel való párbeszéd napjainkban is folytatódik. 2010. júniusában az OPEC tanácskozásra hívta a nagy kőolajexportálók mellett a nagy kőolaj felhasználó országokat (külön a nyugat-európai nemzetek és külön az EU képviselőjét), hogy az „elviselhetetlen szintre” drágult olajról beszéljenek. A cél a piacok megnyugtatása (Szaúd-Arábia termelés-növelésével az OPEC kínálata 32,2 millió hordóra nőtt), valamint a spekuláció elleni intézkedések. A 2000-es években sem stabilizálódott hosszabb távon a kőolaj ára. Az OPEC termeléscsökkentése, a politikai események (olajmunkások sztrájkja Venezuelában, az iraki háború), valamint gazdasági változások (ázsiai válság, a dollár gyengülése) az olajár további emelkedéséhez vezettek, amely 2001 elején 30 $ körül volt, majd 2004 őszén 50 $, 2006 nyarára 77 $ lett. A 2007-ben kezdődött világgazdasági és pénzügyi válság hatására gyors növekedésnek indult: 2007 novemberére elérte a 90 $-t, 2008 januárban meghaladta a 100 $-t és 2008 júliusban tetőzött 147 $/hordó árral, amely történelmi csúcs. Ezután csökkenés következett: 2008. októberben 78 $, 2009 januárban pedig 35 $ lett. Az igencsak megdrágult olaj újból ösztönözte a politikai döntéshozókat, hogy többféle eszköz felhasználásával mérsékeljék a káros hatásokat. Ezek között szerepelt az olajpiaci spekulánsok tevékenységének korlátozása, az óriási nyereséget realizáló olajcégek extra adóztatása, illetve az üzemanyag adójának és ezen keresztül árának csökkentése. Fontos és kívánatos hatás, hogy az alternatív energiaforrások fejlesztését és felhasználásának kiterjesztését is motiválta, egyszersmind előtérbe helyezte a hatékonyságnövelés szempontjait. A válság negatívan hatott a kőolaj exportra. Míg 2005-2008 között az OPEC egészében csaknem kétszeresére nőtt az export értéke, 2008-ról 2009-re közel 40 %-kal csökkent. A visszaesés az OPEC minden tagországát érintette. Az OPEC és a nem-OPEC országok nyersolaj termelése Az OPEC-tagok együttes olajtermelése az első olajár sokktól kezdve szinte tükörképe az árak alakulásának, de sokkal nagyobb kilengésekkel. Ezt mutatja a 3. ábra. 3. ábra Az OPEC tagországok nyersolaj termelése (ezer hordó/nap) 1973-2009


- 79 -



Az OPEC országok termelése 1985-től – bár visszaeséseken keresztül – növekvő trendet mutat. Megfigyelhető, hogy az árak növekedésére a termelés növelésével reagáltak és fordítva. Érzékelhető bizonyos időbeli késleltetés, amely arra utal, hogy az árak változása váltotta ki a termelés változtatását. A tagországok ilyenfajta tevékenysége azonban nem volt mindig sikeres. A termelés alakulásában jól nyomon követhető, hogy az 1991-ben bevezetett Irak elleni ENSZ embargó visszavetette az OPEC kínálatát. Elhibázott lépésnek bizonyult viszont az, hogy az ázsiai válság ellenére az OPEC 10%-kal növelte a termelését, amelynek következtében az olaj ára 40 %-kal esett. Ezután növekedés volt, de 2002-ben az olajár újbóli csökkenése arra késztette a kartellt, hogy fogja vissza a termelését, ami fél évig tartott. Ezt követően már nem tudták visszafogni az árak további szárnyalását, amely a globális válság hatására rekordmagasságig, 147 $-ig jutott 2008 júliusában. Más kép tárul elénk, ha a nem-OPEC országok termelésének alakulását tekintjük. Ezt mutatja a 4. ábra. 4. ábra A nem-OPEC tagok olajtermelése (ezer hordó/nap) 1973-2009


Szembetűnő, hogy a termelésük magasabb, mint az OPEC tagoké és az ingadozások kisebbek. Míg az OPEC a termelés változtatásával igyekezett az árak befolyásolására, a nem-OPEC országainak kínálata kisebb árérzékenységet mutat. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a termelésük szűk keresztmetszeteket rejt részint a tároló kapacitásokban, részint az elöregedő infrastruktúra következtében. Mivel a nem-OPEC tagok magánvállalatai minden körülmények között a profitmaximum elérésére törekednek, igyekeznek minél többet eladni, így szabad kapacitásaik minimálisak. Az OPEC olajexport bevételei – az olajdollárok Olajdollárnak azt a pénzmennyiséget nevezik, amelyhez a Közel-Kelet és az OPEC többi országa bevételként jut a fejlett piacgazdaságokba exportált olajból és ezt a pénzt ugyanezen nemzetek bankjaiba helyezik el betétként. A nettó olajbevételek alakulását az 5. ábra mutatja.

- 80 -


TPF

5. ábra Az OPEC nettó olajexport bevételei (milliárd dollár) (1975-2011)

Forrás: EIA Short-term Energy Outlook (2010)

Az OPEC olajexport bevételeinek alakulása nagyjából megegyezik az olaj világpiaci árának alakulásával, bár kisebb ingadozást mutat. A legszembetűnőbb két kiugró növekedés az 19781980 és a 2006-2008 közötti időszakban következett be. A 2007-ben kezdődött világgazdasági válság hatására szárnyaló árak a petrodollárok özönét biztosították a kartell számára, 2008ban az eddigi legmagasabb, 980 milliárd $ értékkel. 2009-ben viszont a 2005 óta tapasztalt legalacsonyabb szintre estek, kb. 500 milliárd dollárra. Ezt részben a válság miatt visszaeső kereslet, részben a csökkenő árak okozták. Az EIA előre jelzése szerint 2010-ben már 752 milliárd dollár nettó bevétel várható, a 2011-es mérsékelten emelkedő olajárak pedig 2011-ben mintegy 821 milliárd dollárt biztosítanak, amely még mindig alatta marad a 2008-as csúcsnak. Az olajdollárok felhasználása meglehetősen széles skálán mozog. Dubaiban, az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb városában hatalmas beruházásokba kezdtek, turistákat vonzó látványosságokat építenek, ami a gazdasági szerkezet átrendeződéséhez vezet. Az eddigi egyoldalú olajexport mellett a szolgáltató szektor és a turizmus egyre nagyobb szerephez jut, biztosítva a gazdaság „több lábon állását”. Még a hollywoodi filmgyártásba is „beruházott” Abu Dzabi, amelyik az egyik leggazdagabb emírség. Venezuelában oktatási és szociális célra fordítják az olajdollárok egy részét (évente kb. 7 milliárd dollárt), valamint segélyeket juttatnak a kontinens szegényebb országainak. Más országokban stabilizációs alapot hoztak létre, amely az olaj árának változatlan és jelentős csökkenése esetén biztosít pénzügyi tartalékot. A nagy olajbevételek a fegyverek vásárlására fordított kiadások növelését is lehetővé tették. Sok pénz vándorolt magánzsebekbe is, amelyek az elit osztályt gazdagították, miközben a jövedelmi egyenlőtlenségek és a szegénység sok országban növekedett. A 2008-as magas olajáraknak pozitív hatásai is voltak a kelet-európai országokra, mivel az olajexportáló országok a csúcs-árakból származó extra bevételeik nagy részét itt fektették a bankokba.

- 81 -



A történelmi tények azt mutatják, hogy az olaj által szerzett gazdagság sokszor nem a gazdasági fejlődést, hanem a társadalmi konfliktusokat és a korrupciót generálja és erősíti. Az OPEC szerint a kőolaj igazi nyertesei nem a termelők, hanem a nyugati országok, amelyek az üzemanyagokra kivetett nagy adókból szerzik bevételeiket. (Who Gets What from Imported Oil? (2009)) Az OPEC output-döntéseinek a nyersolaj árakra gyakorolt hatását el kell különíteni az olajtermékek, pl. a gázolaj, vagy a fűtőolaj árváltozásaitól. Sok tényező befolyásolja az árakat, amelyeket a végső fogyasztók fizetnek az olajtermékekért. A G-7 országokban az adók teszik ki a fogyasztók által fizetett végső ár nagy részét, akár 70 %-át is, ezért a nyersolaj árakban bekövetkezett változások csupán kis hatást gyakorolnak a fogyasztói árakra. Az OPEC adatai szerint 2008-ban az Egyesült Királyság kormánya 1,8-szer több bevételhez jutott az olaj és olajtermékek adójából, mint a kartell országai az olaj eladásából. A 2004-2008 közötti időszakban a G-7 országok olajra kivetett évi átlagos adóbevétele 684 milliárd $ volt, míg az OPEC olajbevétele ennél kevesebb, 669 milliárd $. Elméleti modellek az OPEC piaci szerkezetére Az olajpiac és az OPEC magatartásának elemzésére több száz modell született mind egyének, mind országos és nemzetközi szervezetek vizsgálata alapján. A sokféle modell sokféle megközelítést és módszert használt, többnyire az aktuális olajpiaci események, az árak és az olajkínálat alakulásának függvényében. Készültek statikus és dinamikus modellek, ökonometriai, szimulációs elemzések. Némelyik az OPEC egészét tette vizsgálata tárgyának, voltak, akik megkülönböztették az OPEC-en belül a „magot” (Szaúd-Arábia, Kuvait, UAE, Quatar és Líbia) és a többi tagországot, mások 3 csoportba sorolták a kínálat képviselőit: OPEC-országok, nem-OPEC-országok és nem-olaj energia termelők. A Szervezet elsődleges céljának a profit-maximalizálást, a bevétel-maximalizálást, a termelői többlet, vagy a jólét maximalizálását tekintették. Más megközelítésben az OPEC piaci szerkezetét kartellként, domináns vállalati árvezérlőként, Stackelberg-kartellként, vagy kompetitív szereplőként tárgyalták. Egyes szerzők úgy vélték, hogy működése alatt csak bizonyos időszakokban volt jellemző az OPEC-re a kartellkénti viselkedés, mégpedig a magas olajárak fennállásakor. A szakirodalom jelentős része domináns árvezérlő helyzettel magyarázza az OPEC működését. Ezen belül vannak, akik Szaúd-Arábiát, mások a „magot” tekintik árvezérlőnek és a többi OPEC, valamint nem-OPEC országot a kompetitív szegélynek. Duopol szerkezetben vizsgálva, a két szereplő a kartellen belül a „pénzköltők” (nagy készpénz igényűek) és a „megtakarítók” (kis készpénz igényűek) csoportja. Azt is vizsgálták, hogy az olajpiac egésze kooperatív, vagy kompetitív modellel közelíthető-e meg jobban?. Olyan modellek is születtek, amelyek azt állították, hogy az árnövekedések kizárólag politikai tényezők hatására történtek, illetve a politikai döntés Szaúd-Arábia energiapolitikáján alapult. Végül említést érdemelnek a tulajdonjoggal foglalkozó modellek, amelyek szerint az árnövekedések oka a tulajdonjogok megváltozása volt. Összefoglalásként elmondható, hogy az OPEC magatartását leíró modellek nem meggyőzőek, hiszen a valóság eseményei és tényei sokkal összetettebbek annál, mint ami egy elméleti modell kereteibe ágyazható. Sok kutató arra a következtetésre jutott, hogy még további szempontokat és véleményeket kell figyelembe venni az olajpiac és az olajkartell leírásához. - 82 -


TPF

Az OPEC mint kartell Az OPEC sikerességét általában 3 fő tényezőnek tulajdonítják. 1) döntő részesedése a világ olajkínálatában (75 % a globális olajkereskedelemben és 76 % a világ olajkészleteiben), 2) a közeli olajhelyettesítők hiánya és ebből következően a rugalmatlan olajkereslet (egy 1976-ban készült elemzés szerint ez rövid és hosszú távon egyaránt 1-nél kisebb), valamint 3) a rugalmatlan nem-OPEC kínálat. Az OPEC megalakulásától kezdve nemzetközi kartell megjelöléssel szerepel a világban és mint ilyen, horizontális, centralizált kartellnek tekinthető. Különleges, egyedi szervezet, amely a legfontosabb szabályozó testület az olajpiacon. A közgazdasági szakirodalomban a kartell az oligopol helyzetben lévő szereplők tökéletes összejátszásának tipikus esete, amennyiben a résztvevők explicite megegyeznek, hogy együttműködnek az árak és a termelési szint megállapításában a lehető legnagyobb profit, a monopolista profit elérésére. Más megfogalmazás szerint a kartell olyan megállapodás és/vagy összehangolt magatartás két vagy több versenytárs között, amelynek célja, hogy koordinálják a versennyel kapcsolatos magatartásukat a piacon és/vagy befolyásolják a versenyre vonatkozó paramétereket olyan tevékenységeken keresztül, mint a vételi vagy eladási árak rögzítése vagy egyéb kereskedelmi feltételek, a termelési vagy értékesítési kvóták felosztása, a piac felosztása, beleértve az ajánlattételben való összejátszást, az import- vagy az exportkorlátozásokat és/vagy más versenytársak elleni versenyellenes cselekedeteket (Sükösd, 2009/a). A kartell szervezet előnye még a versenytársak magatartásáról szerzett információk nagyobb biztonsága, az új belépők elleni együttes fellépés és mindezek alapján a profit növelése. A fogyasztók így magasabb áron, kevesebbet vásárolhatnak, a potenciális piacra lépők pedig belépési korlátokkal találják szemben magukat. Versenyjogi szempontból a kartell horizontális (versenytársak közötti) megállapodásnak tekintendő. A legtöbb országban, így az USA-ban is törvény tiltja kartell alakítását és működését. Az OPEC mégis kivételt jelent, mivel mint nemzetközi szervezet, létrehozása „az olajexportőrök első szuverenitáson alapuló kollektív cselekedetének tekinthető.” Ez a – többször bírált és jogvitákban használt – kitétel korlátozza, hogy bármely idegen állam, illetve szervezet ellen pert indíthassanak az USA-ban a bíróságon. (Sükösd, 2009/a). A legtöbb, nemzetközi forgalomban lévő áru esetén történtek kartell-alakítási kísérletek. Ezek többsége azonban nem volt tartós, mert nem tudtak számottevő áremelést, illetve profitnövelést végrehajtani. (A sikeres kartellek egyik példája a jód-kartell, amely 1878-1939 között 61 éven át működött.) Nézzük meg, hogy az OPEC teljesíti-e a kartell tartósságának és sikerességének feltételeit, amelyet az alábbiakban sorolunk fel. 1) Piaci részesedése viszonylag nagy. Megalakulásakor az OPEC a világ olajkészleteinek kétharmadát birtokolta és a globális termelésből 38 %-kal részesedett. Jelenleg is a legnagyobb bizonyított készletekkel rendelkezik, a termelésben viszont nem domináns. Kezdetben teljesült ez a feltétel. 2) A terméke homogén, vagy differenciált. Az OPEC tagországok különböző fajta olajat hoznak felszínre, amelyeknek a kitermelési költsége is eltérő, ezek differenciált terméknek számítanak. 2005. június 16-án az OPEC olyan kosár-árat vezetett be, amelyet a 12 tagország különböző olajfajtáiból állítottak össze. Ez – bizonyos szempontból a termék egységesítését szolgálta, így a „homogenizált” termékre épülő

- 83 -



kosár-ár megkönnyíti az elszámolást és hozzájárul a tagok közötti nézeteltérések megelőzéséhez. 3) A termék piaci keresletének árrugalmassága kicsi. Elméleti modellek és tapasztalati tények bizonyítják, hogy a nyersolaj iránti kereslet árrugalmassága 1-nél kisebb. 4) A nem-kartelltag vállalatok kínálata rugalmatlan. A nem-OPEC termelők – mint az a 4. ábrán látható – a nagy áremelkedések ellenére sem növelték jelentősen a kínálatukat, tehát valóban rugalmatlan a kínálatuk. Ez abban is kifejeződött, hogy az árak csökkenésére sem reagáltak a keresletük visszafogásával. Egy tanulmány szerint (Alhajji-Huettner, 2000) a világ kőolaj iránti keresletének árrugalmassága: EW = - 0,251, a nem-OPEC termelők kínálatának árrugalmassága: ENO = 0,29. Ezek alapján a reziduális kereslet árrugalmassága az OPEC olajra (EO) az alábbi képlettel számítható ki:

EO 

EW E NO (1  s)  , ahol s s

s = az OPEC részesedése a világ olajtermeléséből. Ha elfogadjuk a kereslet, illetve a kínálat árrugalmasságára vonatkozó becsült értékeket és az OPEC piaci részesedését az 1974-ben érvényesülő 55 %-nak vesszük, akkor a fenti képlet alapján EO = - 0,7, azaz a kereslet árrugalmatlan. A 2009-es 40 %-os piaci részesedés alapján EO = - 1,0625 , tehát az OPEC terméke iránti kereslet kismértékben ugyan, de rugalmas. Ugyanakkor egy tiszta monopólium nem termel a keresleti görbe rugalmatlan szakaszán. A fenti képlet szerint tehát a kisebb piaci részesedéshez nagyobb árrugalmasság tartozik, mint a nagyobb piaci jelenléthez, így a kisebb piaci részesedés inkább utal a monopolhatalom létére, mint a nagyobb, ami ellentmondás. (Természetesen, az árrugalmasságok becsült értékek és kis eltérés is módosítja a végeredményt). 5) Van-e a terméknek hosszú távú helyettesítője? Az olajnak belátható időn belül nincs. Több oka is van, hogy az olajat alternatív erőforrásokkal próbálják helyettesíteni (kimerülő készletek, nagy környezetszennyezés, olajfüggőség, politikai instabilitás a nyersolajtermelőknél, stb.), de a jelenlegi tudásunk szerint egyelőre várni kell arra, hogy tömegméretekben használható új energiahordozót találjunk. 6) Képes-e növelni a kartell a termék árát? Mint az előzőekben láttuk, ez – elsősorban Szaúd-Arábia „hinta-politikájával” többször is sikerült. Mivel azonban az olaj árát sok más tényező is befolyásolja, nem lehet egyértelműen az OPEC olajpolitikájának tulajdonítani. A Szervezet többféle ármeghatározási módszerrel is próbálkozott, de ezek nem voltak tartósak. Az egyik ilyen az ársáv mechanizmus, amelyet 2000-től alkalmaztak mint egy jelzőrendszert. Az ársáv alsó határa 22 $, a fölső határa 28 $ volt. A mechanizmus úgy működött, hogy ha az árak 10 egymást követő napon az árküszöb alatt vannak, akkor az OPEC automatikusan csökkenti a termelését. Ha az árak 20 egymást követő napon a plafonár fölött vannak, akkor növeli a termelését. Ez a politikailag helyesnek mondható döntés több ok miatt sem működött hosszú távon. Először is a teljesítéseket ellenőrizni kell és betartatni, de – az említett monitoring rendszer hiá- 84 -


TPF

nyában – erre nem kerülhet sor. A 28 $ ár valószínűleg elég magas ahhoz, hogy nem-OPEC termelőket csábítson a piacra, továbbá csalást vált ki a Szervezet tagjaiból, továbbá a fogyasztókat több helyettesítési és tárolási lehetőség elérésére ösztönzi. A felsorolt tényezők mindegyike a kínálat növekedését eredményezi, aminek következtében az árak csökkeni fognak és az ársáv nem tartható tovább. Így is történt és 5 év múlva, 2005 januárjában az ársávmechanizmust megszüntették. Maga az OPEC – az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek közepéig terjedő időszak kivételével – nem tartja magát ármeghatározónak (OPEC: About OPEC (2010). Bár a tagországok akaratlagosan csökkentették a nyersolaj termelésüket azért, hogy stabilizálják az olajpiacot és elkerüljék a káros és szükségtelen áringadozásokat, ez nem ármegállapítás, hanem a Szervezet méretéből adódó szükségszerűség. Az OPEC tagországok ugyanis a világ nyersolaj készletének 42 %-át, a nemzetközi olajkereskedelemnek pedig 58 %-át adják, ennek következtében bármilyen termelésnövelő, vagy –csökkentő lépés hat a kőolaj árára. Az OPEC születésnapi sajtótájékoztatóján a Nemzetközi Energia Ügynökség elnöke, Nobuo Tanaka azt mondta, hogy az OPEC olajtól való függőség nőni fog a következő 10 évben, míg a nem-OPEC tagoké csökken. 7) Képes felfedezni és megakadályozni a tagok csalását Az OPEC termelési kvótái azt a mennyiséget rögzítik, amelyet az országok a piacra vihetnek. Az Alkotmány értelmében koordinálják a tagországok olajpolitikáját és ennek egyik lehetősége a kvótarendszer. Ha a kereslet nő, vagy a kínálat csökken, akkor az OPEC növeli az olajtermelést, hogy megakadályozza a hirtelen áremelkedést, vagy a kínálat gyors csökkenését. Az árak csökkenését pedig a termelés csökkentésével igyekszik korrigálni. A kvóta meghatározásakor azt is figyelembe veszik, hogy a nem-OPEC termelőknél milyen kínálatot prognosztizálnak, ezzel biztosítják a kartell döntésének hatékonyságát. Különösen az 1980-as években folytak viták arról, hogy milyen alapon határozzák meg a termelési kvótákat úgy, hogy az a legkedvezőbb legyen a tagállamok számára. Végül több tényezőt vettek figyelembe: a népességet, az egy főre jutó jövedelmet és a nyersolaj exporttól való függőség mértékét. Később a tagok szállítási kapacitásának arányában (amely közel van a maximális kapacitáshoz) állapították meg és csökkenthetik, ha az együttes kínálat meghaladja a keresletet. Nigéria mint az OPEC legnagyobb népességű országa, valamint Irán és Irak azt javasolták, hogy a termelési kvótákat a népességszám szerint „programozzák”. A többi tagország viszont a mindenkori igény szerinti termelési nagyságot tartja megfelelőnek. A kvótarendszer ellenére a tagok – saját egyéni profitérdekeik védelmében – rendszeresen csalnak, azaz többet kínálnak a megengedettnél. 2009-ben Irán volt a legnagyobb kvótacsaló, de ez nem befolyásolta a nyersolaj árát. (Financial Times, 2010. március 15.) Az OPEC tehát nem akadályozza meg és nem szankcionálja a csalást, ami nagymértékben rontja az együttes piaci fellépés és árbefolyás esélyét. Szaúd-Arábia rugalmas kínálati politikája nélkül ezért nem lettek volna hatással az olajpiacra. Összefoglalás Összefoglalásként elmondható, hogy az OPEC-re készült elméleti modellek egyike sem tudja hitelt érdemlően bemutatni a monopolhatalmának érvényesülését és a világpiaci változásokra való reagálását. A kartell eredményes működéshez fontos, hogy meghatározó piaci részesedése legyen. A fő célt, az árak stabilizálását a termelési kvóták, illetve a termelés mennyiségének szabályozásával érheti el. Ha viszont éppen csökkenteni kell a termelést, akkor a piaci részesedése csökken

- 85 -



és ez a monopolhatalmát is csökkenti. A piaci hatalom érvényesítéséhez szükséges kvótafegyelem többnyire nem érvényesült, az egyetlen mechanizmus, amely az árak befolyásolását segítette, Szaúd-Arábia tartalék-kapacitásainak a mozgósítása. A Szervezet – amint azt maga is vallja – bizonyos piaci feltételek között képes volt az árak megfelelő szinten tartására. A megalakulása utáni erőfölénye fokozatosan csökkent és az 1990-es évek végén kooperációra lépett a nem-OPEC olajtermelő társaságokkal. Az OPEC árakra gyakorolt hatása a jövőben tehát a többi olajexportőr ország termelési döntésétől is függ. Előre jelzések szerint az elkövetkező 25 évben az energiaigények több, mint 1,5szeresére növekednek. A legnagyobb növekedési ütem Kínában, Indiában várható. A kereslet kielégítésében a fosszilis energiaforrások döntő szerepet játszanak, várhatóan 63 %-ot tesznek ki és a földgáz felhasználás növekedési üteme csaknem kétszerese lesz a kőolajénak. Mivel az OPEC tagországaiban az olaj mellett jelentős földgáz-készletek is vannak, továbbra is fontos szerephez jut a fosszilis energiahordozók piacán. Tervezett nagy finomítói és termelői beruházásaival az OPEC a jövőben növelni kívánja piaci részesedését és továbbra is biztosítani az árak stabilitását. Ugyanakkor egyet kell érteni azokkal, akik azt állítják, hogy az OPEC időlegesen töltötte be egy kartell funkcióját.

- 86 -


TPF

Irodalmomjegyzék Alhajji, A. F. – Huettner, D. (2000): OPEC and World Crude Oil Markets from 1973 to 1994: Cartel, Oligopoly, or Competitive? The Energy Journal 21 (3), 31-36. Al-Qahtani, A. – Balisteri, E. – Dahl, K. (2008): Literature Review on Oil Market Modeling and OPEC’s Behavior. www.cepe.ethz.ch/education/EnergyPolicy/LitReviewOPEC.pdf Carlton, D. W. – Perloff, J. M. (2003): Modern piacelmélet, Panem Kft. Együttműködés vagy verseny? (2003), Cégvezetés, 2003/12. Fattouh, B. (2007): OPEC Pricing Power. The Need for a New Perspective. Oxford Institue for Energy Studies, March 2007 Oil Price History and Analysis (2009) http://www.wtrg.com/prices.htm OPEC: About OPEC (2010), http://www.opec.org/opec_web/en/press_room/178.htm OPEC Annual Statistical Bulletin 2009 (2010), OPEC, Austria OPEC: Our Achievements @50 (2010) www.opec.org/opec_web/en/50th_anniversary/82.htm OPEC Revenues Fact Sheet (2008), U.S. Energy Information Administration OPEC: The oil industry (2010), http://www.opec.org/opec_web/en/press_room/179.htm Pápay, J. (2008): Meddig elegendőek Földünk kőolaj és földgáz készletei? Szénhidrogén termelés a 21. században. Mindentudás Egyeteme, 2008. március 29. http://www.mindentudas.hu/papayjozsef2008/20080408-papay-jozsef-1.html Pindyck, R. S. (1978): Gains to Producers from the Cartelization of Exhaustible Resources Review of Economics and Statistics, 1978. 5. (238-251. old.) Pindyck, R. S. (1979): The Cartelization of World Commodity Markets American Economic Review 69. 1979. 5. (154-158. old.) Róbel, G. (2005): A kőolaj világpiacának várható alakulása, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások, 183. sz. 2005. július Sampson, A. (1978): A hét nővér. Kossuth Könyvkiadó, Budapest Simai, M. (2009): Transznacionális vállalati stratégiák és multilateralizmus. In: A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások, 2. kötet. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest Sükösd, P. (2009/a): Globális kartellek a versenyjog hálóján kívül – I. Az OPEC működése. Jogi melléklet, 2009/5-6. Sükösd, P. (2009/b): Globális kartellek a versenyjog hálóján kívül – II. Az OPEC működése. Jogi melléklet, 2009/7-8. Vajda, Gy. (2001): Energetika és fenntartható fejlődés. Természet Világa, 8. szám, 2001. aug. Varian, H. R. (1991): Mikroökonómia középfokon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Who Gets What from Imported Oil? (2009) Research Division, OPEC, Vienna, Austria World Investment Report (2007), UNCTAD, 2007. World Oil Outlook 2009 (2009), OPEC Secretariat, Vienna, Austria

- 87 -


TPF

A DELIBERATÍV1 KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS – AZ INTERDISZCIPLINÁRIS MÓDSZER Dr. Tóth Lilla főiskolai docens Tomori Pál Főiskola A deliberatív közvélemény-kutatás® módszerét (angolul: Deliberative Polling, rövidítése: DP) James Fishkin professzor írta le 1988-ban. A deliberatív közvéleménykutatás egy olyan technika, amely kombinálja a hagyományos véletlenszerű mintán alapuló közvélemény-kutatást a kiscsoportokban folyó vitával. A deliberatív közvélemény-kutatás módszere két problématerületen próbál kreatív megoldást nyújtani: az egyik a képviseleti demokrácia, a másik a közvélemény illetve annak mérésével kapcsolatos problémák. A tanulmány áttekintést ad a módszerrel kapcsolatos eddigi tapasztalatokról, leírást ad arról, hogy a különböző tudományterületek hogyan és mennyiben érintettek a deliberatív közvélemény-kutatásban és, hogy melyek a módszer legproblematikusabb gyakorlati és elméleti pontjai. A deliberatív közvéleménykutatás egyike a részvételen alapuló eljárásoknak. A részvételen alapuló vagy participatív módszerek azok, amelyek alkalmazása során a döntéshozatali folyamatokban a nyilvánosság aktívan részt vesz. Az, hogy a releváns nyilvánosság kikből áll ezekben az estekben, mindig attól függ, hogy mi a megtárgyalandó kérdés, a döntéshozatal tárgya. A részvételen alapuló kutatási módszereknek számos típusa létezik, egy közelmúltban megjelent kézikönyv közel hetvenet ismertet2 (Steyaert–Lisoir, 2005). Ezek témájukban, időtartamukban, minta-elemszámukban és a célközönségükben különböznek egymástól – egyesek szakértők mások állampolgárok, illetve ezek különböző csoportjainak megkérdezésén alapulnak. A participatív módszerek célja a döntéshozatal demokratizálása, az érintettek ismereteinek, értékeinek és ötleteinek feltárása és hasznosítása, a sokféle vélemény megismerése vagy alternatív elképzelések tesztelése egy megengedő közegben vagy akár az, hogy egy tájékozott közvélemény konszenzusra jusson egy adott kérdésben. A deliberatív közvélemény-kutatás (Deliberative Polling®)3 módszerének megalkotója James S. Fishkin a Stanfordi Egyetem kommunikáció és politikatudományi professzora, az egyetemen működő Center for Deliberative Democracy4 (CDD) igazgatója. A Deliberatív Demokrácia Központban folyó kutatásokban a kezdetektől részt vesz Robert C. Luskin aki elsősorban a közvélemény, a választói magatartás, politikai pszichológia és a statisztikai módszerek területén dolgozik, míg Fishkin professzor a DP5 politikatudományi aspektusainak szakértője. A módszert születése óta világszerte alkalmazzák, többek közt Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Dániában, az Egyesült Államokban folytattak deliberatív közvélemény-kutatást –mind országos, mind helyi jelentőségű kérdésekben. Magyarországon eddig két országos jelentőségű deliberatív közvélemény-kutatás került megrendezésre. 2005-ben a romákkal szembeni 1

deliberatív lat tanácskozó, megfontoló, megvitató Az ismertetett módszerek közé tartozik többek között a Delfi módszer, a Civil Tanácskozás, a Konszenzus Konferencia, vagy a 21. Századi Közmeghallgatás 3 Az 1988-ban bejegyzett Deliberative Polling® védjegy tulajdonosa James S. Fishkin. A védjegyből származó összes jövedelmet kutatási célokra használják fel. 4 http://cdd.stanford.edu/ 5 A deliberatív közvélemény-kutatás angol nyelvű megfelelőjének (Deliberative Polling) szokásos rövidítése 2

- 89 -

A deliberatív közvélemény-kutatás – az interdiszciplináris módszer

Dr. Tóth Lilla

előítéletek és diszkrimináció kérdésében, 2007-ben az európai integráció témakörében országos mintán és 2008-ban a munkanélküliség, foglalkoztatottság témájában egy kistérségi mintán. Milyen problémákra válasz a deliberatív közvélemény-kutatás – feltételezések és megfontolások a módszer hátterében A DP egy olyan módszer amit abból a célból alakítottak ki, hogy kreatív választ adjanak két problématerületen. Az egyik a képviseleti demokrácia, a másik a közvélemény, illetve a közvélemény megismerésének területe (Ackerman – Fishkin, 2003). A képviseleti demokrácia olyan gyakorlati kérdéseiről van szó, mint az, hogy hogyan lehet megvalósítani az elkötelezett állampolgárok demokráciáját, hogyan teremthető meg az állampolgári elkötelezettség és motiváltság. Hogyan teremtsük meg a feltételeket a személyes megvitatás demokráciájához korunk államaiban, ahol több millió ember él? Mikor és hogyan beszéljenek az emberek? A demokráciáról való gondolkodás során fontos vonatkoztatási pontnak tekintett Athéni demokrácia gyakorlatilag ötvözte a képviseleti és a személyes részvételre támaszkodó demokrácia modellt. Folyamatosan használt reprezentációt; véletlenszerűen választott, összetételét tekintve rotált bizottságok, tanácsok és gyűlések éppúgy szerepeltek az Athéni modell eszköztárában mint a direkt demokrácia, ahol azonban a vitában résztvevők számát az emberi hang térbeli terjedelme szabta meg. Korunk tömegdemokráciáinak működési zavarai az állampolgárok növekvő elidegenedésében, a választott képviselőkkel és intézményekkel szemben növekvő bizalmatlanságban és a választásokon való részvétel csökkenésében nyilvánulnak meg (Putnam, 2000). A demokratikus deficitként is említett jelenségek egyre jellemzőbbek a tömegdemokráciákban: az állampolgárok nem élnek demokratikus jogaikkal, nem mennek el szavazni, választani, nem fejezik ki véleményüket fontos társadalmi kérdésekben vagy, ha mégis nagyon gyakori az, hogy ezt teljes vagy részleges tudatlansággal teszik, nem tájékozódnak, nem gondolkodnak mielőtt szavaznak, döntést hoznak. A közvélemény-kutatás állandó problémája a racionális tudatlanság (rational ignorance) jelensége. A társadalomtudományokban „racionális ignorancia” (Downs 1956) néven említett jelenség lényege, hogy az embereknek nem éri meg, hogy külön erőfeszítést tegyenek vagy időt szánjanak tájékozódásra, vagy egy jól megalapozott vélemény kialakítására. Az egyének többnyire felületes benyomások, főcímek és interjúrészletek alapján tájékozódnak és mivel az egyes egyén szavazata - akár megfontolt, tájékozott álláspont áll a hátterében, akár megfontolatlan - olyan csekély mértékben befolyásolja a végső eredményt, hogy időt és energiát áldoznia az informálódásra egyáltalán nem racionális A tudatlanság azonban többnyire nem akadályozza meg a közvéleménykutatás során megkérdezetteket abban, hogy határozott véleményt fejezzenek ki olyan tárggyal kapcsolatban amire vonatkozóan ismereteik esetlegesek, hiányosak vagy egyenesen tévesek, s ez felveti a vélemények egyenértékűségének kérdését (Bourdieu, 1997). Ezzel kapcsolatos hazai tapasztalat a TÁRKI kutatásaiban 2006-tól használt fiktív etnikummal, a pirézekkel szemben megnyilvánuló attitűd. Azon megkérdezettek esetében, akik egy korábbi kérdésre azt válaszolták, hogy van, akit be kell engedni az országba és van, akit nem, 68% azok aránya, akik szerint a pirézek abba a csoportba tartoznak, akik nemkívánatosak Magyarországon. A Magyarországon élő külföldiek számát is rendszerint felülbecslik a megkérdezettek. Az Európai Integrációs Alap támogatásával megvalósult egyik hazai kutatásban például (Lengyel –Göncz, 2000) azt találták, hogy míg a KSH adatai szerint 2009. január 1-én 184 358 külföldi állampolgár élt Magyarországon, a megkérdezett országos reprezentatív minta 51%-a

- 90 -


TPF

250 ezernél többre becsülte a számukat, körülbelül 13% becsülte helyesen, 15% becsülte alul, míg jelentős számban, a válaszadók 20%-a nem tudott becslést adni a kérdésre. Az állampolgárok gyakran nem rendelkeznek elég információval a közügyeket illetően, így a hagyományos közvélemény-kutatások gyakran csak az emberek felszínes véleményét tükrözik. A közvéleménnyel kapcsolatos további probléma, hogy az információ egyenlőtlenül oszlik el a társadalomban, nincs mindenkinek kialakult véleménye minden témában (Zaller 1993). A kevésbé átgondolt és megalapozott vélemények vagy attitűdök pedig nem stabilak, hanem idővel változnak, sőt egyszerre többféle, egymással nem konzisztens vélemény is megfér egymás mellett (Zaller-Feldman 1992). A közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban a vélemények és attitűdök esetlegessége miatt számos technikai probléma is felmerül, például az, hogy nem egyszerűen véleményt mér, hanem generálja is azokat azzal, hogy milyen témában készül, milyen kérdéseket tesz fel és hogyan, milyen sorrendben (Zaller-Feldman, 1992). Az egyéni szinten megjelenő nem konzisztens vélemények mellett az is kérdéses, hogy a kollektív preferencia előállítható-e az egyéni vélemények puszta aggregálásával (Hardin 2003). Illetve az egyéni szinten még konzisztens vélemények összegzése után nem biztos, hogy konzisztens marad a kollektív vélemény (Pettit 2003). A kollektív racionalitással foglalkozók gyakran hangsúlyozzák, hogy általában eltérő és racionálisabb kollektív döntés születik, ha a résztvevők megvitathatják egymással a kérdést és az nem pusztán az egyéni vélemények összegzéseként születik meg – ez a demokrácia egy deliberatív modelljének felelne meg. A deliberatív közvélemény-kutatás folyamata A fent jelzett problémákat próbálja áthidalni a deliberatív közvélemény-kutatás azzal, hogy megkísérli a hagyományos közvélemény-kutatást újszerűen alkalmazni, beépíti az állampolgári konzultáció lehetőségét és bevonja a médiát is. Első lépésben a hagyományos közvélemény-kutatás protokolljának megfelelően egy reprezentatív, véletlen minta kerül megkérdezésre az adott kérdésben. Ezen a ponton a szokványos eljárás az összegyűjtött adatok feldolgozásával, elemzésével be is fejeződik. A deliberatív módszer esetében azonban ezután a minta tagjait meghívják egy hétvégére, hogy a kérdést egymással megvitassák. A vitahétvégét megelőzően egy objektív, minden érvet és ellenérvet tartalmazó tájékoztató anyagot kap minden résztvevő tájékoztatás céljából. A tájékoztató anyag a következő kritériumoknak kell, hogy megfeleljen: legyen lényegre törő, tárgyalja a kérdés minden fontos aspektusát, és legyen a reprezentatív minta minden tagja számára érthető, de ne szimplifikáljon. Végül feltétlenül legyen kiegyensúlyozott, elfogultságtól mentes. Amennyiben a tájékoztató anyag túlságosan hosszú és bonyolult nem az informált közvélemény létrehozását segíti, hanem további igazolását adja a racionális ignoranciának, amennyiben túlságosan magasak lesznek az információ megszerzésének költségei, az időt és a mentális erőfeszítést tekintve. . A hétvégén a résztvevők egymással és szakértőkkel, politikusokkal is megbeszélik a kérdést. A hivatásos moderátorok által vezetett (10-18 fős) kiscsoportos beszélgetéseket az ún. plenáris ülések (az eddigi eseményeken létszáma 200 és 460 fő között volt) váltják, ahol a kiscsoportban megfogalmazott kérdéseket teszik fel a csoportok képviselői a megjelent szakértőknek. Szigorú elvárások vannak a szakértői panel összeállításával és a szakértők deliberatív hétvégén tanúsított magatartásával kapcsolatban is. A szakértői panel tagjai között egyenlő arányban kell szerepeltetni az ellentétes, vagy eltérő álláspontok képviselőit és amikor a plenáris ülésen válaszolnak a kérdésekre pontosan meghatározott időkorláthoz kell alkalmazkodniuk, valamint a plenáris ülés moderátora nem engedi, hogy a szakértők a tárgytól eltérjenek. A plenáris ülések elvileg egyenlő esélyt nyújtanak minden kiscsoport minden résztvevője

- 91 -


Dr. Tóth Lilla

számára, hogy befolyásolja a plenáris ülés témáját és hogy hozzájusson a számára fontos információkhoz. A vitahétvége végén a résztvevők ismét válaszolnak az eredetileg feltett kérdésekre. A deliberatív közvélemény-kutatás legfontosabb eredménye az informálatlan és az informált (deliberatív) közvélemény közötti különbség kimutatása, mind az ismeretek, mind az attitűdök szintjén. A vélemények megváltozása azt mutatja, hogy milyen lenne a tényleges közvélemény, ha az embereknek módjukban állna tájékozódni és alaposan végiggondolni az adott kérdést. A módszer mögött az az erős feltevés van, hogy ha reprezentatív a deliberatív minta, akkor a teljes populáció véleményében is ugyanazok a változások történnének, ha ugyanazon információkat juttatnánk el hozzájuk, ha ugyanolyan motiváltak lennének a probléma végiggondolására. A deliberatív közvélemény-kutatások legáltalánosabb sajátossága az, hogy mindig szignifikáns a különbség a deliberáció előtti (Fishkin, (2009) az angol „debilitated” kifejezést használja ennek leírására) és utáni („deliberated”) vélemények között. Gyakran használnak egy harmadik mérési pontot is, a legelső és a deliberációt követő kérdőív között. Ezt a kérdőívet akkor veszik fel amikor a deliberatív hétvége résztvevői megérkeznek a helyszínre és még nem találkoztak a csoportjukkal. Ezen a ponton a tájékoztató anyag hatása mérhető és attól nem elválaszthatóan annak a kognitív mobilizációnak a hatása ami az eseménnyel kapcsolatos elköteleződéssel függ össze. Általános tapasztalat, hogy az eseményt megelőző hetekben a résztvevők figyelme sajátosan szelektált lesz, a deliberatív hétvége témája, a tájékoztató anyagban felvetett kérdések foglalkoztatják őket, az ilyen tartalmú, de más forrásból érkező információk is figyelmük fókuszába kerülnek. A felkészülés időszakát sajátos motivációs és kognitív dinamika jellemzi; az új ismeretek növelik az egyén saját magának tulajdonított, kvázi képviselői szereppel kapcsolatos, jelentőségét és az, hogy egy vitahétvégén a hangját hallathatja fokozott információszerzési aktivitást vált ki. Sajnos viszonylag ritka az olyan követéses vizsgálat, ahol a deliberációt követően hosszabb idővel, egy év vagy évek után újra felvennék a résztvevőkkel az eredeti kérdőíveket és vizsgálnák a véleményváltozás tartósságát, az esetleges visszarendeződés és az ebben mutatkozó egyéni különbségek okait. A média bevonása fontos eleme a DP módszerének, csoportokról készült felvételek egyrészt a közvélemény tagjainak adnak lehetőséget arra, hogy újraszövegezzék, átdolgozzák a kérdéseket úgy, hogy azok a mindennapi emberek tapasztalataihoz kötődjenek, másrészt a résztvevők viselkedését is befolyásolja a média jelenléte. Növeli az elkötelezettségüket, az azzal kapcsolatos felelősségérzetet, hogy a nem jelenlévők álláspontját is képviseljék és törekedjenek a legjobb megoldásra. Amint a fentiekből látható, a tudományos kutatás reprezentativitása és a fókuszcsoport vagy vitacsoport konkrétsága és közvetlensége egyaránt jelen vannak a DP folyamatában. Fontos hangsúlyozni, hogy a DP nem helyettesíti a demokráciák politikai döntéshozatali fórumait. A politikai döntéshozók, ha akarják figyelembe vehetik ezen kutatások tapasztalatait, de ez semmilyen módon nem kötelező rájuk nézve. Vannak politikusok akik a deliberatív módszeren alapuló kutatások eredményeit használják, például Tony Blair a New Labour hatalomra jutása előtt nagyban támaszkodott az országszerte rendezett vitahétvégék tanulságaira. Korábbi deliberatív közvélemény-kutatások Az alábbi táblázatban egy válogatás látható a korábbi deliberatív közvéleménykutatásokról.

- 92 -


Az esemény címe, színhelye

The National Convention,

TPF

témája, Időpont/ RésztA kérdés ahol a deliberáció A kérdés ahol a deliberáció időtartam vevők / hatására a legnagyobb vál- hatására a legkisebb váltocsopor- tozás következett be % zás történt % tok száma Issues 1996 nuár

ja-

„Tegyék nehezebbé a válást.” „Az amerikai család számára a legnagyobb probléma a ha+21 gyományos értékek megeyengülése.”

Austin, Texas Nagy nemzeti kérdések

- 10

Deliberative Polling on Crime,

„A bűnözés elleni küzdelemben hatékony eszköz az, ha több elkövetőt küldünk börtönbe.”

Great Britain A bűnözés

-19

British Deliberative 1995 Polling on Europe,

„A rendőrség időnként rugalmasan kell, hogy értelmezze a törvényeket, annak érdekében, hogy beismerő vallomást érjen el. (egyáltalán nem ért egyet) +9

„Angliának jobb az Eu-ban „Az egységes valutával Angmint azon kívül. ” +15 lia elveszítené az ellenőrzést saját gazdasága felett. ”

Great Britain

- 12

Az Európai Unió British Deliberative Polling on the Monarchy, Great Britain

„A király ne maradjon az „A királyságnak fontos szeegyház feje Angliában.” +30 repe van abban, hogy egyesítse az embereket Anglia szerte.” + 9

A királyság Angliában British Deliberative Polling on the General Election, Great Britain

Szavazási szándék a Szabad Szavazási szándék a KonzerDemokraták javára +22 vatívok javára -7

Általános választások Electric Utility DP Conducted for CPL, WTU and SWEPCO,

Megújítható energiák (CPL) -51

Energia vásárlása és szállítása (WTU) +8

State Texas Energiaforrások Australia Deliberates on 1999. ok- 347 alteration to the tóber 22Constitution (changing 24, from a monarchy to a republic), Old Parliament House, Canberra Az alkotmány módosítása: az államforma megváltoztatása királyságról köztársaságra

A republikánus modell támogatóinak aránya 53-ról 73 Az el nem kötelezettek arászázalékra nőtt. nya deliberáció előtt: 7, „Ausztrália zászlója nem vál- deliberáció után 0 százalék. tozna egy igen szavazat esetén.” 59-ről 8 százalékra csökkent

Danish Deliberative 2000. au- 364 Polling on the Euro, gusztus Odense , Danmark 25-27,

„Az egységes valuta egy lé- Nem az euróra. pés az Európai Egyesült Ál+4 lamok irányába.”

Az euró

-21 százalék

Australian Deliberative 2001. Polling on Aboriginal februar Reconciliation, 16-18.

240

A megbékélés kérdését jelen- Az olyan kezdeményezések tősnek tartja + 31 százalék támogatottsága mint „Egyezmény az őslakosok és

- 93 -


Dr. Tóth Lilla nem őslakosok között” viszonylag változatlan maradt

Old Parliament House, Canberra http//www.ida.org.au A ausztrál őslakossággal való megbékélés Bulgaria,

2007. áp- 255 fős „A romáknak elkülönített rilis 14- országos roma telepeken kellene élniPolicies toward the Ro15. repreük.” -22 százalék ma in Bulgaria zentatív Ghettos, Crime & Educaminta tion

„A romák lakta környékek terjesztik a bűnözést a betegségeket, ami mindenkit érint.” +9 százalék

Bulgária roma politikája – gettók, bűnözés és oktatás By the People: Americas 2007. Role in the World (U.S. octóber – foreign policy, health november care, education and citizenship in the 21st century)

11 közösség és Nemzeti Online DP

Az USA szerepe a világban China, Wenling City, Township,

2005 Zegou

on city planning issues Várostervezési kérdések Tomorrow’s Europe

2007

A holnap Európája Greek Deliberative Poll 2006 for Candidate Selection (PASOK used DP to select tis candidate for mayor in Marousi)

138

Szavazási hajlandóság +14,5 százalék

Polgármester választás DP in Northern Ireland: 2007. ja- 127 Educational Policy in nuár 27. résztOmagh vevő a hét- véOktatáspolitika Omaghgén; ban (Észak-Írország) 565 fős reprezen -tatív minta

„Az iskolák több támogatást Kedvezőbben ítéli meg a prokapnak az idősebb diákok testánsokat +0,3 százalék után.” – ismeret kérdésre adott jó válaszok aránya 57 százalékkal nőtt.

Forrás: http://cdd.stanford.edu/

A táblázatban foglaltakból látható, hogy a deliberáció témája milyen sokféle lehet. A legegyszerűbb helyzet az amikor két jelölt között kell dönteni és a megbeszélés, vita a két jelölt személyéről és programjáról folyik. Fishkin (és Ackerman, 2005) egyik utópisztikus elképzelése, a „Deliberatív Nap” amely az általános választások előtti hétvégén minden választópolgár részvételével történne és biztosítaná azt (legalábbis a szerzők feltételezése szerint) hogy - 94 -


TPF

az állampolgárok motiváltak legyenek az, informált vélemény kialakítására és ennek alapján hoznának megfontolt döntést. A másik tipikus döntési helyzet a DP esetében amikor konkrét javaslattal kapcsolatban kell igen-nem, elfogadó vagy elutasító döntést hozni. Összetettebb problémákat tárgyaló DP az amelynek során egy város költségvetése, vagy fejlesztési tervei jelentik a kutatás és megbeszélés tárgyát. Gyakori az olyan nagy társadalmi problémák deliberációja is amelyeknek nincs határozott jó megoldása és ahol még magának a problémának a definiálása, tisztázása is nehézséget jelent. Az ilyen ördögi problémák (angolul: „wicked problem”) megoldása lehetetlen, mert a megoldás feltételei tökéletlenül definiáltak, ellentmondásosak és változékonyak; a bonyolult interdependencia miatt gyakori, hogy az ördögi probléma egyik aspektusának megoldása újabb problémát hoz létre. Az ausztrál őslakosság és a nem őslakosok megbékélése, vagy a Európai Unió jövőjével kapcsolatos DP ezen utóbbi típusú problémák megbeszélésére példa. A DP lehetséges értelmezési keretei – az érintett diszciplinák Mint a fentiekből látható a deliberatív közvélemény-kutatás nagyon sokféle területen kifejtett sokféle aktivitást jelent és a folyamat során felhalmozódó komplex adathalmaz sok szempontból kutatható és értelmezhető. Mind a folyamat, mint az adatok komplexitása tükrözi a módszer interdiszciplináris jellegét. Talán a legszembetűnőbb a politikatudomány – politikai filozófia, demokráciaelmélet érintettsége ebben a módszerben. Nyilvánvaló, hogy a motiválatlan, a közügyektől távolmaradó tömegek bevonása a társadalmi párbeszédbe, csökkenti a demokrácia deficitet, megalapozottabb döntéseket segíthet elő és a rendszer legitimitását is növeli. A kommunikációelmélet szempontjából a DP lehetőség annak vizsgálatára, hogy egy ilyen deliberatív helyzetben hogyan valósul meg az információ átadása, az információ hogyan befolyásolja a döntéshozatalt, ez a politikai kommunikáció számára is fontos tanulságokkal szolgálhat. Maga Fishkin (és Ackerman, 2005) olyan szemtől szembeni beszélgetésként definiálja a deliberációt, melynek során a résztvevők szándékosan vetnek fel és beszélnek meg egymással versengő érveket, hogy ítéletet mondhassanak egy adott probléma különböző megoldásaira. Ebben az ideális helyzetben a beszélők, résztvevők a Habermas (1981) által leírtak értelmében „kommunikatívan etikusak” azaz a beszélgetésben egyetlen dolog számít: az érv(elés) és annak minősége, minden más (például a résztvevők közötti társadalmi különbség) kívül kell, hogy maradjon a beszélgetés fizikai és szimbolikus terén és nem befolyásolhatja annak menetét. A média bevonása, vagy akár az új típusú médiumok használata - egyre gyakoribb az online, interneten folyó DP és az ezen eseményeket kommentáló online fórumok amelyek modern agoraként működnek - és az ezzel kapcsolatos hatások mérése szintén fontos hozadéka ennek a módszernek. A DP során használt kérdőívek adatainak pszichológiai, szociálpszichológiai szintű elemzése és a csoportokban megvalósuló csoportdinamikai folyamatok (például: polarizáció, konformitás, szerepek a csoportban, a csoportfejlődés sajátosságai) és interperszonális kommunikációs stílusok adják egy további elkülönült területét a kutatásnak. A szociológia nézőpontja jelentősen eltér a módszer megalkotójának eredeti politikatudományi, népnevelői, pedagógiai megközelítésétől. Fishkin a DP-t elsősorban a tömegdemokrácia problémáit megoldó módszernek tartja és kollektív döntésként értelmezi DP-t követő véleményeket. Az ő nézőpontjából az eljárás legfontosabb célja a vélemények megváltoztatása („debilitated”-ből „deliberated”-re), míg a szociológia a véleményváltozás okaira kíváncsi. A szociológia a vélemények egyéni szintjét vizsgálja és a csoportot kontextuális keretként veszi

- 95 -


Dr. Tóth Lilla

figyelembe. A reprezentativitás különösen fontos a szociológia számára, hiszen társadalmi szintre vonatkozó következtetések levonására törekszik. A DP egy hagyományos kvantitatív módszert, a kérdőíves módszert kombinálja egy kvázi fókuszcsoport vizsgálattal amikor a reprezentatív minta tagjaiból véletlenszerűen kiscsoportokat képez majd ezeket a fókuszcsoportokhoz nagyon hasonlóan kezeli ( a legfontosabb különbség talán az, hogy a DP kiscsoportokban döntésre, konszenzusra kell jutni legalább egy dologban, ez pedig az, hogy mi legyen az a kérdés amelyet a plenáris ülésen a csoport nevében feltesznek a szakértőknek). Az olyan tevékenységek és területek mint a civic education (népnevelés) , a social engineering (tervszerű társadalom átalakítás) vagy pedagógia szintén érintettek a deliberatív közvélemény-kutatásban. Az állampolgárok motiválása, kognitív mobilizálása, a deliberatív kultúra terjesztése a módszer alapvető küldetése. A deliberatív közvélemény- kutatás problematikus pontjai A módszer hátterében olyan általános előfeltevések állnak, amelyek elsősorban a következő közösen osztott, nem vitatott értékeken alapulnak; az informált állampolgár jobb mint a nem informált; a deliberatív döntés jobb mint a nem deliberatív; a DP megoldás lehet a képvisleti demokrácia problémáira; az állampolgárok képesek és hajlandóak a deliberációra és a deliberatív viták résztvevői megfelelnek a diszkurzív etika feltételeinek (Habermas, 1981)6. Van néhány fontos gyakorlati kérdés is a DP módszerével kapcsolatban: a kérdőíves módszer és a megbeszélések kérdése. A legkedvezőbbnek az a helyzet tűnik, amikor a DP fő kérdése, témája a kutatás terepéről származik és nem kívülről odavitt, az érintettek számára álproblémának tűnő kérdéseket állítunk a vizsgálat fókuszába. A kutatás alapkérdése alapvetően kell, hogy érdekelje az emberek többségét, mert elsősorban ez az eszköz az amellyel biztosítható, hogy a megbeszélések résztvevői kellően motiváltak legyenek. Az is fontos, hogy a problémáknak legyenek alternatív megoldásai amelyek választási lehetőséget nyújtanak és kedvező esetben legyen minden megoldási alternatívának azonosítható képviselője (politikus vagy szakértő). A CDD (Centre for the Deliberative Democracy) honlapjáról ítélve, a DP alapvető küldetésének az olyan kérdések felvetését tekinti amelyekkel kapcsolatban a közvélemény nem, vagy kevéssé informált és nem ismeri a kérdéssel kapcsolatos közpolitikában alkalmazott kompromisszumokat. A vitahétvége résztvevőinek összetétele szintén megfontolást érdemel. Fontos annak biztosítása, hogy a hétvégén résztvevők reprezentatív almintáját adják az eredeti survey nagy reprezentatív mintájának. Ki kell dolgozni, hogy milyen módon érhető le, hogy eljöjjenek, hogy ott maradjanak és amennyire csak lehetséges aktívan vegyenek részt a megbeszélésekben. A tájékoztató anyag, szintén nehézségek forrása. Ahogy korábban már említettük, informatív, olvasható, és a reprezentatív minta számára érthető szöveget kell létrehozni. Mindig a minta legkevésbé informált tagját kell szem előtt tartani és ezzel egy időben azt is, hogy az anyag ne 6

Jürgen Habermas diskurzusetikájának középpontjában az uralommentes kommunikáció áll; az általa felvázolt ideális beszédhelyzetben a résztvevők kényszerek és irányítás nélkül érvelhetnek. Három követelménynek kell teljesülnie ahhoz, hogy a diskurzusban és a diskurzus által szabad etikai konszenzus jöjjön létre. 1. A hozzáférés követelménye szerint mindenkinek egyenlő esélye van a párbeszédben való részvételre, ha megfelel a kommunikációs készség minimális elvárásainak. A közös nyelv használata közös értelmezést, és így egymás szándékainak megértését teszi lehetővé. 2. Az érvelés követelménye szerint mindenkinek lehetőséget kell kapnia véleménye elmondására, illetve más vélemények vitatására. 3. Az indokolás követelménye szerint az egyetemes érvényesség követelménye mindenkit kötelez: az etikai állításokat az igazolja, hogy elfogadják azok, akik ebben megegyeznek, valamint mindazok, akikre hatással vannak.

- 96 -


TPF

legyen unalmas a többi résztvevő számára sem. Nem lehet cél a korábbi racionális ignorancia igazolása, a tájékoztató megértése nem igényelhet túlságosan sok időt és energiát az olvasóktól. A deliberatív hétvégék kiscsoportjainak összetétele szintén kérdéseket vet fel. A csoportok létszáma meghatároz egy csportdinamikát. Például 16-18 fő esetében beindul egy szubgrupposodási folyamat és nem könnyű együtt tartani a csoport tagjait, ebben az esetben megnő annak a veszélye hogy egy fontos alapelv sérül: az egyenlő esély a beszédre és arra, hogy meghallgassanak valakit. Másrészt, ha túlságosan kevés a résztvevő (5-6 fő alatt) nehéz azt biztosítani, hogy az összes álláspont megjelenjen és a vélemények sokfélesége felszínre kerüljön. A csoportba kívülről behozott olyan eltérések mint a társadalmi státusz, kommunikációs készség, fellépés, személyiségvonások szintén befolyásolják a fent említett egyenlő kommunikációs esélyeket. A kiscsoportok moderátorai szintén befolyásolják a DP eredményességét. Stratégiát kell kidolgozni a kiválasztásukra, képzésükre. Tudnunk kell, mit fejlesztünk és mit mérünk a képzésük során. A téma szakértői kell, hogy legyenek vagy inkább a csoportoké? A moderátorok különbözősége befolyásolja a csoportokat és hasznos tudnunk, hogy milyen irányba és milyen mértékben történik ez. Találnuk kell olyan megfelelő szakértőket és politikusokat akiknek különbözők az attitűdjei és nézetei az adott kérdéssel kapcsolatban, hogy képesek legyünk kiegyensúlyozott képet mutatni a megbeszélendő problémáról. Az kérdéses lehet, hogy ezek a szakértők készek-e kooperálni egymással és a kutatókkal. Néha a puszta jelenlétük megoszthatja a plenáris ülések résztvevőit. Magyarországon különösen érdekes lehet feltárni, hogy a előzetes pártpreferenciák hogyan befolyásolják az egyének figyelmének fókuszát és kognitív folyamatait. A média szerepe a DP-ben nagyon fontos, de ellentmondásos. Létezik egy arra vonatkozó feltételezés, hogy a média jelenléte fokozza a résztvevők felelősségérzetét. Korábbi megfigyelések igazolják azt a feltevést, hogy a nyilvánosság befolyásolja a résztvevők attitűdjeit és viselkedését. “Magic town” lakói 7 megfontolták a véleményüket és a közügyekért elkötelezett közösséget hoztak létre. Nem tudjuk, hogy ez a változás átmeneti-e vagy tartós. Az is további probléma még, hogy vajon a média kihasználja-e a DP-t vagy a DP kellene, hogy saját nemes céljaira használja a médiát. Ezenkívül az is problematikus, hogy a DP látszólagos legitimációt nyújthat politikai döntésekhez. Az egész populációra vonatkozó feltételezésből fakadó további kérdések; Hol a populáció határa különböző kérdések esetében. Mi a kulturális különbségek hatása a DP módszerrel különböző régiókban folytatott kutatások eredményeire. Az angolszász oktatási és deliberatív hagyomány és a közép-európai autoriter stílus közötti eltérés okoz-e különbségeket a módszer alkalmazhatóságát illetően. És végül az is érdekes lehet, hogy milyen hatást gyakorol a közoktatás minősége a kognitív mobilizációval kapcsolatos igényekre és lehetőségekre. Vajon az alapvető olvasási, szövegértései készségek hiánya milyen mértékben akadályozza meg az emberek érdemleges részvételét a deliberatív folyamatokban.

7

Magic Town (Csoda város) egy 1947-ben Hollywoodban készült film címe. A film egy kisvárosról , Grandview-ról szólt, amely a filmben, az USA pontos statisztikai mikrokozmoszának bizonyult, ahol a közvélemény pontosan annak felelt meg, amit a Gallup az egész országról mondott. A média érdeklődésnek és jelenlétnek köszönhetően a város polgárai öntudatosak lettek és felelősséget kezdtek érezni azzal kapcsolatban, ahogyan véleményüket kialakították és kifejezték.

- 97 -


Dr. Tóth Lilla

Irodalomjegyzék Ackerman, Bruce and Fishkin, James (2005): Deliberation Day. In: Fishkin, J. – Laslett, P. (ed.): Debating Deliberative Democracy. Blackwell Ackerman , Bruce - Fishkin, James S. (2003) : Deliberation Day . In: Fishkin, J. – Laslett, P. (ed.): Debating Deliberative Democracy. Blackwell Bourdieu, Pierre (1997) : A közvélemény nem létezik. Szofi, 1997. 1-2. 136-145. Downs, Anthony (1956): An Economic Theory of Democracy. Harper&Row. New York Fishkin, James S. (1995): The Voice of the People. Yale University Press Fishkin, James (2009): When the People Speak: Deliberative Democracy and Public Consultation. Oxford University Press Habermas, Jürgen (1981): Theorie des kommunikativen Handelns. I.-II., Suhrkamp Frankfurt a.M. Hardin, R.. (2003): „Street-level Epistemology and Democratic Participation”. In: Fishkin, J. – Laslett, P. (ed.): Debating Deliberative Democracy. Blackwell Lengyel, György- Göncz Borbála (2000): A befogadó társadalom bevándorlókkal kapcsolatos attitűdje. Kutatási jelentés egy kérdőíves felmérésről a bevándorlók integrációjának témakörében. Az Állampolgári Tanácskozás a bevándorlók integrációjáról EIA/2007/3.1.1.1. c. projekt részjelentése. Pettit, Ph. (2003): „Deliberative Democracy, the Discursive Dilemma, and Republican Theory”. In: Fishkin, J. – Laslett, P. (ed.): Debating Deliberative Democracy. Blackwell Putnam, Robert D. (2000). Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. New York: Simon & Schuster. Sík Endre (2007): TÁRKI Omnibusz-kutatás 2006. június és 2007. február Stefayert, Stef and Lisoir, Hervé eds. (2005): Paricipatory Methods Toolkit. A practitioner’s manual. King Baudouin Foundation and the Flemish Institute for Science and Tchnology Assessment (viWTA). www.kbs-frb.be Zaller, John (1993): The nature and Origins of Mass Opinions, Cambridge University Press Zaller, J. – Feldman, S. (1992): „A simple theory of the survey response”. American Journal of Political Science 36: 579-616.

- 98 -


TPF

AZ EGÉSZSÉGHATÁS-VIZSGÁLAT GAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Dr. Uzzoli Annamária főiskolai docens Tomori Pál Főiskola Az egészséghatás-vizsgálat (EHV) mindazon közvetlen és közvetett hatások részletes elemzése, amelyeket egy politikai döntés, egy stratégia, egy szakmai program vagy egy fejlesztési projekt gyakorol a lakosság egészségére. Az EHV módszer a szakembereknek és eszköz a döntéshozóknak. Még nem mindenhol alkalmazzák a különböző döntéshozatalok előtt, de szakpolitikai szinten kialakulóban van egyfajta konszenzus a használatára. Az EHV egyaránt fontos abban is, hogy tudatosítsa az egészségügyön kívüli ágazatokban születő, de egészséghatással bíró döntések jelentőségét, valamint hogy segítse a döntéshozókat abban, hogy felismerjék a lehetséges egészséghatásokat, és olyan döntéseket hozzanak, amelyek az egészség szempontjából pozitív hatással bírnak. Az egészségi állapot javítása és az életminőség fejlesztése érdekében az ágazatok közti együttműködésnek döntő jelentősége van központi, területi és helyi szinten egyaránt. Az egészséghatás-vizsgálat részét képező egészséghatás-szűrés jó lehetőség arra, hogy folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni a közpolitikai, kormányzati és a helyi önkormányzati döntéseknek a lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatását, különösen a döntés-előkészítő és döntéshozó szinteken. Időszerű lenne, hogy Magyarországon is több egészséghatás-vizsgálat készüljön egy-egy döntés előtt. Bevezetés Az egészség definiálásában és mérésében alapvetően az okozott paradigmaváltást a XX. század második felében, hogy felismerték és bizonyították: az egészségügyi ellátás egy elfogadható szintje felett más, az egészségügyön kívüli tényezők szintén meghatározóak egy populáció egészségi állapota szempontjából. Mindemellett az elmúlt évtizedekben egyre inkább sürgetővé vált az egészség fenntartható fejlődésének biztosítása. Végső soron ez az újszerű megközelítés, illetve új helyzet teremtette meg a lehetőségét egy olyan komplex módszer kidolgozásának, amely egyszerre képes integrálni a társadalmi, gazdasági, környezeti és politikai nézőpontokat az egészségi/egészségügyi egyenlőtlenségek (health inequalities) értelmezésében. Az ún. egészséghatás-vizsgálat (röviden EHV) ugyan rövid múltra tekint vissza, viszont azokban az országokban, ahol egyre több a példa gyakorlati megvalósulására, sikertörténetként könyvelhető el a módszer alkalmazhatósága. A tanulmány célja egyrészt fogalmi és módszertani magyarázattal szolgálni az egészséghatás-vizsgálatról, másrészt főként európai példákon keresztül áttekintést adni működéséről. Mire jó és hol használható az egészséghatás-vizsgálat? Milyen tapasztalatok állnak rendelkezésre? Eredményei milyen mértékben képesek befolyásolni a politikai döntéshozatalt? Egyáltalán Magyarországon jelen van-e az egészségpolitikában? A kérdések megválaszolásában elsődlegesen a szakirodalmi előzmények feldolgozására támaszkodom. Az összegyűlt információk, ismeretek birtokában, és az eddigi eredmények alapján elkészített SWOTanalízissel pedig értékelni szeretném az egészséghatás-vizsgálat alkalmazási lehetőségeit. Fogalmi magyarázat Ma már jól ismert, elfogadott, sőt elvárt gyakorlat a különböző döntéshozatalok előtt környezethatás-vizsgálatot végezni. Ehhez képest még nem mindenhol alkalmazzák az egészséghatás-vizsgálatot, annak ellenére, hogy napjainkban egyre inkább felmerül az igény bizo-

- 99 -

Az egészséghatás-vizsgálat gazdasági hasznosításának lehetőségei

Dr. Uzzoli Annamária

nyos döntések egészségre gyakorolt hatásainak, következményeinek megismerésére. A WHO már a kilencvenes évek végétől támogatja az ilyen jellegű kezdeményezéseket, és pártolja azt a gyakorlatot, hogy az egyes országok készítsenek egészséghatás-becslést. Az egészséghatás-vizsgálat (angolul: Health Impact Assessment – HIA) olyan döntéstámogató folyamat, amely a különböző kormányzati, önkormányzati döntések előtt azok egészségre gyakorolt hatását vizsgálja, elemzi (Molnár Á. és mtsai 2009). Magyarországon a módszer megnevezésére többnyire az egészséghatás-vizsgálat szolgál, azonban az egészséghatás-értékelés magában foglalja jogszabályi környezetet és az egészségügyi technológiaértékelést is. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete által elfogadott definíció szerint: „Az egészséghatás-vizsgálat eljárásoknak, módszereknek és eszközöknek olyan kombinációja, amellyel vizsgálhatók stratégiák, programok, projektek lehetséges és értékelhető egészséghatásai, valamint azok népességen belüli megoszlása” (WHO 1999). Arra is alkalmas, hogy kimutassa, a különböző gazdasági megszorító intézkedések közül melyiknek van a legkevésbé negatív, kedvezőtlen hatása a lakosságra. A módszer „olcsó”: tulajdonképpen egy jó eszköze az egészségpolitikának, hogy a többi szakmát befolyásolja, és bevonja a folyamatba azokat, akiket valóban érint, érinthet egy-egy döntés egészséghatása. Az EHV kapcsán tehát ágazatok közötti együttműködés valósul meg a gyakorlatban. Ezen a mechanizmuson keresztül az egészséghatás-vizsgálat alapvető céljai közé tartozik, hogy befolyásolja a döntéshozókat az egészség-egyenlőtlenségek csökkentésében. Az egészséghatás-vizsgálat legfontosabb része adott szakpolitika lehetséges egészséghatásainak meghatározása és az azzal kapcsolatos információk gyűjtése. Ez utóbbi főképpen az egészséget meghatározó tényezőknek a figyelembe vételét jelenti. Az egészséghatás-vizsgálat igényének kialakulása, alkalmazásának fejlődése szoros öszszefüggésben van az egészség fogalmának változásával, az egészségi állapot meghatározóinak komplex szemléletével. A kanadai Lalonde-jelentés 1974-ben tartalmazta az ún. Egészségmező elméletet (The Health Field Concept), amely megnevezte az egészség szempontjából legjelentősebb tényezőcsoportokat (1. ábra). Ez a modell bizonyította, hogy a populációs szintű egészségi állapot leginkább meghatározó tényezője nem az egészségügyi ellátás minősége, az egészségügyi rendszer fejlettsége, hanem a környezeti hatások és az életmód (Ember I. 2007). 1. ábra Az egészségi állapot meghatározó tényezői a Lalonde-modell alapján Egészségügyi ellátás 11% Környezeti tényezők 19%

Életmódbeli tényezők 43%

Genetikai tényezők 27%

Forrás: Lalonde, M. 1974 alapján saját szerkesztés

A riport nyomán került a köztudatba az egészségi állapotot meghatározó tényezők fogalma. Az elmélet lényegében felhívta a figyelmet arra, hogy ezek ismeretében az egészségügyi ellátórendszer a legfontosabb egészség faktorokra tud fókuszálni, s hatékonyan tudja megvalósítani az egészségfejlesztés kritériumait. - 100 -


TPF

Az egészséghatás-vizsgálat szempontjából érdemes az egészségi állapotra ható összes tényezőt két csoportba sorolni (Kincses Gy. – Borbás I. 2009):  Az egészségüggyel összefüggő tényezők: pl. az egészségügyi ellátórendszer minősége, az egészségügyi ellátás hatékonysága, az egészségügyi szolgáltatások megléte és hozzáférhetősége, az egészségügyi technológiák fejlettsége stb.  Az egészségügyön kívüli, a gyógyításon túli tényezők: pl. szakpolitikai döntések, szabályozások, forrás allokációk, beruházások, fejlesztések stb. Mindezek mellett szükséges az egészséghatás fogalmának értelmezése. Az egészséghatások szintén két nagy csoportra oszthatók (Kincses Gy. – Borbás I. 2009):  Egészségre gyakorolt hatás: Az egészségi állapot változásai. Ennek mérőszámai például a morbiditási és mortalitási mutatók; a megnyert/elvesztett életévek¸ az életesély mutatók. Az egészséghatás-vizsgálat elsődlegesen ezeket a hatásokat elemzi.  Az egészségre gyakorolt hatás gazdasági következményei: pl. egészségügyi kiadások változásai; a munkaképes korú lakosság gazdasági aktivitásának változása. Az ezzel kapcsolatos, a gazdasági hatásokra koncentráló elemzéseket ún. betegségtehervizsgálatoknak nevezzük. Az egészségi állapot meghatározottsága tehát igen széleskörű, ezért minden döntésnek van valamilyen mértékű és egyértelműen mérhető hatása az egészségi állapotra. Ezeknek a hatásoknak a szerepét az egészség-központú politikának figyelembe kell vennie a különböző döntések meghozatalakor. Módszertani leírás Az egészséghatás-vizsgálat módszere végeredményben egymásra épülő, egymástól elválaszthatatlan lépések, szintek sorozata (Kishegyi J. 2008). Az eljárás szemléletmódját (2. ábra) a WHO Európai Egészségpolitikai Központja dolgozta ki a kilencvenes években (Molnár Á. és mtsai 2008). Alapdokumentuma az ún. Gothenburg Consensus Paper 1999 (ECHP 1999). 2. ábra Az egészséghatás-vizsgálat szemléletmódja

Forrás: Kincses Gy. – Borbás I. 2009. p. 40.

- 101 -



Az egészséghatás-vizsgálat munkafázisai a következők (Erdélyi I. 2009; Kincses Gy. – Borbás I. 2009; Kishegyi J. 2009 alapján saját összeállítás): 1. Szűrés: szakpolitikai elemzés, az EHV szükségességének megítélése. 2. Gyors értékelés: módszerek, források, résztvevők, alkalmazási keretek kijelölése és igazítása az EHV céljaihoz. 3. Mélyreható értékelés: adatelemzés a fontosabb egészségi állapot indikátorok alapján. 4. Átfogó értékelés: szakpolitikai szempontból releváns tudományos bizonyítékok áttekintése. A pozitív hatások megerősítésére és a negatív hatások minimalizálásra vonatkozó választási lehetőségek megadása. 5. Jelentéskészítés: az eredmények értékelése és közzététele. Az eredmények bemutatása egy multiszektoriális kormányzati csoportnak. 6. Monitorozás és értékelés: az elfogadott ajánlásokban elvárt hatás és a tényleges hatás különbségének összehasonlítása. Az egyes munkafázisok feladatainak végrehajtására és a projekt menedzselésére munkacsoportokat kell létrehozni, amelyek tagjai különféle szervezeteket képviselnek (pl.: nemzetközi és nemzeti, központi és civil, különböző gazdasági szektorok szerinti stb.). A munkacsoportok fő célkitűzései a vizsgálatok feladatleírásának elkészítése, az egészséghatás-vizsgálat területének kijelölése és a vizsgálat módszerének felügyelete. Az összetett feladatok elvégzéséhez elengedhetetlen feltétel az interszektorális munka és a hatékony kommunikáció. A munkafolyamatba minél szélesebb körben kell bevonni a kulcsszereplőket a különböző szakpolitikák, gazdasági szektorok és szakmai szervezetek részéről. Mindezekkel a végső, közös cél olyan lehetőségek megteremtése, amelyek a jövőben támogathatják a szakpolitikai lobbik érdekérvényesítését. Az egészséghatás-vizsgálat, vagy hatásfelmérés alapvetően kétféle módon történhet (Kincses Gy. – Borbás I. 2009): 1. egészséghatás-becsléssel, ami az egyes cselekedetek egészséghatásának logikai úton való felmérését, becslését jelenti; 2. egészséghatás-elemzéssel, ami a tudományos alaposságú szakmai szabályok szerinti, a technológia-értékeléshez hasonló tudományos elemzést jelent. Az eddigi nemzetközi tapasztalatok Az egészséghatás-vizsgálat elterjedésében elsődleges szereppel bírnak a nemzetközi szervezetek, amelyek tevékenységében prioritást kapott az EHV az elmúlt években. A WHO 1998-ban elfogadott, az európai régióra kidolgozott „Egészséget mindenkinek a XXI. században” (Health21) politikájának cselekvési stratégiái között szerepelt, hogy a multiszektorális stratégiáknál biztosítani kell az EHV alkalmazását (WHO 1998). Ennek érdekében számos programot indított, hogy támogassa a tagországokat az EHV mechanizmusok fejlesztésében. Az Európai Unióban a Maastrichti Szerződés (1992) és az Amszterdami Szerződés (1997) fogalmazta meg annak igényét, hogy a politikai javaslatokat a lakosság egészségére gyakorolt hatásuk szempontjából is vizsgálni kell. Az elmúlt évtizedben az EU jelentős kötelezettséget vállalt a szakpolitikák és intézkedés tervezetek egészséghatásainak értékelése, az egészséghatás-vizsgálatok tudományos hátterének és módszertanának fejlesztése, valamint a döntéshozatal során történő alkalmazása terén. E célkitűzéseket az unió kutatási keretprogramjai – FP6 és FP7 – is megerősítik (Gulis, G. 2009).

- 102 -


TPF

Az eddigi külföldi, elsősorban európai példák változatosak: vannak országok, ahol a szakbizottságok végeztetik el az egészséghatás-vizsgálatot, és vannak olyanok is, ahol kormányzati szinten döntenek egy-egy hatásvizsgálat elvégzéséről. Hollandiában a nemzeti szakpolitikák igen széles körét (energia, adóztatás szabályozása, költségvetés, lakás- és foglalkoztatáspolitika) világították át 1996-ban a várható egészséghatások tekintetében. A vizsgálatokat az Interszektorális Szakpolitikai Iroda végezte, amely a Holland Népegészségügyi Iskolában működött. Az EHV tehát szakemberek irányítása alatt működött. Jól ismert gyakorlat, hogy az Egyesült Királyságban minden nagy kormányzati stratégiai döntés előtt végeznek egészséghatás-becslést: így például készítettek EHV-t a közlekedési és gazdaságpolitikai változtatások, vagy éppen London fejlesztése előtt. A brit gyakorlat a kulcsszereplők széles körét vonja be az EHV-ba. Svédországban egy évvel az uniós csatlakozás után – 1996-ban – végeztek EHV-t az EU közös agrárpolitikájáról (KAP). A svéd Népegészségügyi Intézet elemzése a KAP-nak többek között a zöldség- és gyümölcs-termesztésre vonatkozó szabályrendszert vizsgálta meg az egészségre gyakorolt hatás tekintetében. Az eredmények alapján megállapították, hogy az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának szabályozása akadályozza a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelését. Ez káros az egészségre, és szükségtelen egészségügyi kiadásokat von maga után. A szabályozás különösen hátrányos az alacsony jövedelmű fogyasztókra, így jelentős akadálya az igazságosság érvényesülésének (Kósa K. 2004). Szlovéniában még az uniós csatlakozás előtt, 2001-ben végeztek egészséghatás-vizsgálatokat, és a közös agrárpolitika hatását vizsgálták a nemzeti agrár- és élelmiszer-rendszerre. A cél kettős volt: egyrészt tudományos bizonyítékokat találni az EHV-hoz, másrészt szakmaimódszertani tapasztalatokkal segíteni a közép-európai országokat az egészségfejlsztésben. Az EHV kapcsán a főbb egészséget meghatározó tényezők érintettségét értékelték Szlovéniában a mezőgazdasági szakpolitika kialakítása során. Az EHV legfontosabb eredménye az volt, hogy felismerték: Északkelet-Szlovéniában legrosszabbak a halálozási viszonyok, amely terület az ország agrártermelésének közel 20%-át adja. Így valószínűsíthető volt, hogy a KAP ezt a régiót fogja a leginkább érinteni. Az Amerikai Egyesült Államokban a 2009. évi gazdasági válság kapcsán értékelődött fel az EHV szerepe. A válság első hatásai éppen az egészségügyben voltak érzékelhetők. A munkanélküliek számának növekedésével egyre több amerikai maradt egészségügyi biztosítás nélkül, illetve a gazdasági válságra hivatkozva a cégek csökkentették az alkalmazottaknak fizetett egészségbiztosítási hozzájárulást, így a biztosítottaknak nagyobb önrészt kellett fizetniük a kezelések után. A kórházaknak ez, valamint a nem életmentő műtétek elhalasztása jelentős bevétel kiesést jelentett. Emiatt egyrészt a kórházak elhalasztották a nagyobb beruházásokat és fejlesztéseket, másrészt pedig a magántőkéből működő kórházak sok esetben csőd szélére kerültek. A 2010 első negyedévében elfogadott amerikai egészségügyi reform valószínűleg tovább erősíti az EHV jelentőségét és lehetőségeit az USA-ban. Látható, hogy az európai EHV eredmények és nagyobbrészt a népegészségügy és agrárpolitika kapcsolatának feltárására irányulnak. Ennek egyik lehetséges oka a kilencvenes évek második felében a kergemarhakór, vagy éppen a száj- és körömfájás járvány megjelenése, amely felhívta a figyelmet a két szakpolitika összefüggéseire. Minden országban a mezőgazdasági politika alapvető célja, hogy elegendő élelmiszer álljon rendelkezésre a lakosság számára. Ugyanakkor népegészségügyi szempontból a mezőgazdaság, az élelmiszer, a kereskedelem és az egészség komplex kapcsolatáról van szó. Mindennapi tapasztalat, hogy a legtöbb- 103 -



ször az élelmiszer-biztonsági és az egészséges táplálkozási szempontok ütköznek környezetvédelmi szakpolitikai szempontokkal, például a vegyszerek, biotechnológiák alkalmazása kapcsán. Magyar példák Magyarországon nem előzmények nélküli az egészséghatás-vizsgálat alkalmazása. A legelső példák tulajdonképpen a környezethatás-vizsgálatokhoz kötődnek. Bizonyos beruházások során a jogszabályi előírásoknak megfelelően a zajterhelés, a szennyezőanyagkibocsátás, az élőhelyre gyakorolt hatás értékelése önmagában is tekinthető EHV-nak. Ádány Róza egészségügyi szakértő vezetésével például egy új nyergesújfalui cementgyár építését megelőzően készült EHV. Az elemzés demográfiai és epidemiológiai adatbázisok, környezet-egészségügyi adatok, szakirodalmi források felhasználásával, valamint a helyi háziorvosokkal és érintett felekkel történt konzultációk információi alapján készült. Összefoglalásként megállapította, hogy az új cementgyári beruházás egészségre gyakorolt hatásai öszszességében mérsékeltnek tekinthetők (Holcim 2007). Az eddigi legtöbb hazai eredmény az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) projektjeivel azonosítható. Az OEFI már 2003 őszén szervezett konferenciáján az EHV hazai bevezetésének lehetőségeit elemezte. Ennek eredményeképpen készült el 2004-2005-ben az akadálymentesítés, majd 2006-2007-ben a panelprogram EHV-ja. Az utóbbiban ugyan igazolták a lakhatás és az egyének, közösségek egészségi állapotának kapcsolatát, de nem találtak szignifikáns összefüggést a panelfelújítás és az egészségi helyzet változása között (Hegedűs J. és mtsai 2007). Az előbbi projektben pedig bizonyították, hogy a munkahelyek akadálymentesítésének kedvező hatása nemcsak a fogyatékkal élők, hanem gondozóik és hozzátartozóik egészségére és életminőségére egyaránt jótékony. Az OEFI megvalósult projektjeinek tapasztalataival, eredményeivel, valamint kiadott szakirodalmi anyagaival nagymértékben hozzájárult a hazai EHV lehetőségeinek, feltételeinek megteremtéséhez. Összefoglalás Az Európai Unió 19 tagországot érintő három éves kutatást végzett az egészséghatásvizsgálat európai tapasztalatairól (Wismar et al. 2007). Az esettanulmányok rávilágítottak arra, hogy az EHV helyi, regionális és nemzetközi szintű programok, projektek kapcsán létezik az európai országokban. Végső konklúziója az volt, hogy a néhány jó és részleges, inkább nyugat-európai példától eltekintve egyelőre hiányos és kevésbé fejlett az EHV alkalmazása Európában. Széleskörű, rendszerszintű alkalmazásra, valamint országos politikai, szakmapolitikai döntésekre volna szükség a jövőben. Az EHV intézményi hátterében, sőt a módszer adaptálásában is igen markáns különbségek figyelhetők meg az országok között (Reiner, B. 2003). Egyelőre mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban rengeteg összetett probléma adódik az egészséghatás-vizsgálattal kapcsolatban. A konkrétabb eredmények érdekében öszszegyűjtöttem eddigi szakirodalmi ismeretanyagomat, s egy SWOT-analízis formájában közlöm (3. ábra).

- 104 -


TPF

3. ábra Az egészséghatás-vizsgálat SWOT-elemzése Erősségek

Gyengeségek

- strukturált megközelítés - módszer használatának rugalmassága - kulcsszereplők bevonása a folyamatba

- vizsgálat elején sok szereplő nem ismeri és érti az EHV-t - kétséges, hogy az eredményeket adott kormányzat milyen mértékben hasznosítja

- egészség szerepének felértékelődése az - vitatott, hogy az eredmények önmagukban egyének és a politika részéről mennyire járulnak hozzá a szakpolitika for- a multidiszciplináris munka szerepének fel- málásához erősödése - az ok-okozati összefüggések nagyon összetettek, nehéz a kiértékelésük Lehetőségek

Veszélyek

- a politikusok és döntéshozók figyelmét rá- - vizsgálat nem megfelelő ütemezése irányíthatja az egészségre - a tudományos bizonyítékok kérdésköre két- felhívhatja a figyelmet az egészség témájú séges és más szakmapolitikák közötti összefüggé- - az egészségi állapot meghatározó tényezői sekre bizonytalanná tehetik a potenciális hatásokat - megadhatja a lehetőséget multiszektorális - nehezen eldönthető, hogy az eredmények kormányzati csoportok kialakításához hogyan illeszthetők be egy rendszerbe vagy szervezeti kultúrába - a jelenlegi tudományos bizonyítékok nem elegendőek és nem relevánsak különböző szakpolitikai alternatívák értékelésére Forrás: saját szerkesztés Az egészséghatás-vizsgálat eddigi alkalmazásának nemzetközi tapasztalatai ellentmondásosak. Az EHV kapcsán megvalósuló ágazatközi együttműködés célja ugyan a politikai döntéshozatal befolyásolása és így az egészség-egyenlőtlenségek csökkentése, ennek ellenére még az európai országokban is további kihívásokat jelentenek a meglévő, sőt fokozódó egyenlőtlenségek. Ennek egyik fő oka, hogy éppen az ágazati politikák, vagyis a szabályozások szintjén történt és történik a legkevesebb előrelépés. Időszerű lenne, hogy Magyarországon is több egészséghatás-vizsgálat készüljön egyegy szakpolitikai döntés előtt. Véleményem szerint a jövőben a hazai EHV-nak egyik célja és feladata lehet a dohányzásellenes keretegyezmény dohányzás csökkenését előidéző hatásának feltárása. A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

- 105 -



Irodalomjegyzék 1. ECHP (1999): Health Impact Assessment: Main concepts and suggested approach – Gothenburg Consensus Paper. European Centre for Health Policy, Brussels (http://www.who.dk/document/PAE/Gothenburgpaper.pdf 2. Ember I. (2007): Környezet-egészségtan. In: Ember I. (szerk.): Népegészségügyi orvostan. Dialóg-Campus Kiadó, Bp.-Pécs pp. 361-498. 3. Erdélyi I. (2009): Útmutató a gyors egészséghatás-vizsgálat elkészítéséhez. Egészségfejlesztési Módszertani Füzetek 12. OEFI, Bp. 40 p. 4. Gulis, G. (2009): Az egészséghatás vizsgálatok széles körű bevezetését támogató projektek az Európai Unió keretprogramjaiban. Népegészségügy 87. pp. 31-33. 5. Holcim Hungária Cementipari Zrt. (2007): Környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélykérelem. Holcim Hungária Cementipari Zrt., Nyergesújfalu (http://www.holcim.hu/gc/HU/uploads/Kozertheto_Holcim%20_HU__2007%5B1%5D.0 2.27k.pdf) 6. Kincses Gy. – Borbás I. (2009): Az egészséghatás-értékelés szerepe az egészségügyben. Egészség-gazdaságtan 2009/június pp. 39-44. 7. Kishegyi J. (szerk.) (2008): Az egészséghatás-vizsgálat. Egészségfejlesztési Módszertani Füzetek 7. OEFI, Bp. 16 p. 8. Kósa K. (2004): Egészségfejlesztés az Európai Unióban. Mentálhigiénés Füzetek 10. Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely

Egészségfejlesztő-

9. Lalonde, M. (1974):: A New Perspective on the Health of Canadian. Government of Canada, Ottawa, (http://www.phac-aspc.gc.ca/ph-sp/pdf/perspect-eng.pdf) 10. Molnár Á. – Ádám B. – Ádány R. (2008): Az egészséghatás-vizsgálatok nemzetközi története. Népegészségügy 87. évf. 1. sz. 11. Molnár Á. – Ádám B. – Ádány R. (2009): Az egészséghatás vizsgálat módszertana. Népegészségügy 87. pp. 20-30. 12. Reiner, B. (2003): Health impact assessment – how to start the process and make it last. Bulletin of the World Health Organization Volume 81, Number 6, pp. 387-472. 13. WHO (1998): Health21 – the health for all policy framework for the WHO European Region. European. Health for All series. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen: (http://www.euro.who.int/en/system/page-not-found) 14. WHO European Centre for Health Policy (eds.) (1999): Health Impact Assessment. Main concepts and suggested approach. Gothenburg Consensus Paper. WHO Regional Office for Europe, Copenhagen 146 p. 15. Wismar, M. – Blau, J. –Ernst, K. –Figureas, J. (2007): The Effectiveness of Health Impact Assessment: Scope and limitations of supporting decision-making in Europe. European Observatory on Health Systems and Policies, Geneva (http://www.euro.who.int/document/E90794.pdf)

- 106 -


TPF

RISK MANAGEMENT OF FUNCTIONAL FOOD Ph.D. student Assistant Professor Angela Cakunii1, Ph.D. in Sciences, Professor universitar Rodica Cuciureanu2, Ph.D. in Sciences, Associate Professor Monica Butnariu3 1

Faculty of Pharmacy, University of Medicine and Pharmacy "Victor Babes", Timisoara, Romania 2

3

Faculty of Pharmacy, University of Medicine and Pharmacy "Gr. T. Popa", Iasi, Romania

Exact Sciences Department, Banat’s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Romania

In this article, I apply the concept into two analytically separate components: conceptual and practical. The objective is, firstly, to analyze the interpretations and opinions on functional foods that consumers use to open up the meanings of products and to make them understandable. At conceptual level people link the discussion on functional foods with their own experiences and think of the products using their existing categorizations’ and ways of thinking. The second objective is to analyses the use of functional foods by looking at consumers who have appropriated functional foods in practice, in everyday eating. The analysis of this practical level of appropriation focuses on the role of socio–demographic and food– and health–related background factors in the use of functional foods.

Introduction Foods can be regarded as functional if proven to affect beneficially one or more target functions in the body, beyond adequate nutritional effects, in a way relevant to improved state of health and well–being, reduction of risk of diseases, or both. [Kotilainen, 2006] The term "Functional Foods" was first introduced in Japan in the mid–1980s and refers to processed foods containing ingredients that aid specific body functions, in addition to being nutritious. Currently, there is no universally accepted term for functional foods. A variety of terms have appeared world–wide such as nutraceuticals, medifoods, vitafoods and the more traditional dietary supplements and fortified foods. However, the term Functional foods have become the predominant one even though several organizations have attempted to differentiate this emerging food category. [Niba, 2003] Health, for instance, defines a functional food as "similar in appearance to a conventional food, consumed as part of the usual diet, with demonstrated physiological benefits, and/or to reduce the risk of chronic disease beyond basic nutritional functions" and a nutraceutical as "a product isolated or purified from foods that is generally sold in medicinal forms not usually associated with foods". [Spiridovitsh, 2005] In other country, functional foods are defined as dietary supplement whose purpose is to supplement the normal diet and have to be marketed in measured doses, such as in pill, tablets. [Buţu Alina, 2010] Functional foods are "those foods that encompass potentially healthful products including any modified food or ingredient that may provide a health benefit beyond the traditional nutrients it contains." [Fei, 2010] Functional foods can include foods like cereals, breads and beverages which are fortified with vitamins, herbs or nutraceuticals. [Drujinina, 2005] The term phytochemical is a fairly recent term that emphasizes the plant source of some of these health–protecting compounds. [Gitonga, 2006] Currently, the terms "phytochemical" and "phytonutrient" are being used interchangeably to describe the active components of plants. [Sun, 2006]

- 107 -

Risk management of functional food

Angela Cakunii, Rodica Cuciureanu, Monica Butnariu

Scientists are examining the antioxidant, immune–boosting and other health– promoting properties of active compounds in plants. [Gutierrez, 2004] Phytonutrients or phytochemicals that are being studied presently include (and are not limited to) terpenes, carotenoids, limonoids, and phytosterols. [International Potato Center (CIP). 2004] It has been well appreciated for years that diet influences many health conditions and diseases. It is becoming clearer that maintaining optimal health can be affected by dietary factors. The terms defined here will predictably become more a part of our daily lives as foods and food products are marketed according to their potential health benefits and our dietary decisions are made for the benefit of our health. [Ismail, 2006] The healing power of foods is a popular concept that focuses on how "super foods" can have health–protecting properties. Medicinal foods or "nutritionally high powered foods" have been in the natural products industry for a long time and through emerging scientific research and, particularly, public interests have reached the mainstream. [Agriculture, 2005] The primary terms associated with this new health–protecting category of food ingredients are nutraceuticals, functional foods and phytochemicals. (Previously, the active components of fruits and vegetables were classified as vitamins, minerals and such.) This important new terminology is described below. [Datamonitor. 2004] Material and methods The role of dietary active compounds in human nutrition is one of the most important areas of concern and investigation in the field of nutritional science. The findings of investigations on this subject have wide–ranging implications for consumers, health–care providers and nutrition educators as well as food producers, processors and distributors. New evidence concerning the benefits and risks associated with particular aspects of dietary compounds is constantly emerging in both the scientific literature and the popular media. At times, controversies about these findings emerge. Sifting through all the claims and counterclaims, incomplete and incompatible studies, and biases and competing interests for the elements of truth and a prudent course of action is a challenge. However, such discrimination is essential because changing views about the effects of dietary compounds can profoundly influence the consumption of various foods and, ultimately, health and nutritional status, agricultural production, food processing technologies, food marketing practices and nutrition education.     

The present study has the following principal objectives: To present current functional food situation; To examine the latest global and regional regulatory developments for health, nutrients or other functional claims relating to foods; To review and analyze scientific and technical literature related to functional foods and their role in improving nutrition; To establish key criteria for elaborating guidelines for the assessment of functional foods; To propose some recommendations on functional foods. [Functional Foods & Nutraceuticals 2004] Results Scientific investigations

According to the traditional concept of nutrition, the primary role of the diet is to provide adequate quantities of nutrients to meet metabolic requirements’ and maintain optimal health. However epidemiological, experimental and clinical studies have shown that certains types of food and specific food components can affect a variety of body functions and provide - 108 -


TPF

health benefits. Based on scientific data it is now accepted that diet can have beneficial physiological effects, beyond well–known nutritional effects, by modulating specific target function in the body. Therefore, diet not only helps to achieve optimal development and health, but it may promote better health and play an important role in disease prevention by reducing the risk of certain chronic diseases. Socio–economics trends Many countries around the world have an ageing population due to reduced birth rates and greater life expectancy. As people are living longer, the older population is growing exponentially throughout the world. With lengthened years comes increased threat of chronic diseases and from a socio economical viewpoint, countries are facing financial difficulties in medical care costs due to the increase in chronic diseases and the expansion of life spans. Moreover, a vast majority of people has a positive image of healthy food and agrees that food and nutrition have a positive impact on long–term and current health. The observed growth in this market is driven largely by consumers' aim for a healthier lifestyle through a dietary approach. The growth of the functional foods sector not only represents significant benefits to the health sector but also offers opportunities for processing and manufacturing companies. Manufacturers and their search for added–value, higher margin products provided key impetus for the growth of functional products. However, the potential for financial gain resulted in many unsupported claims for functional ingredients by commercial enterprises whose interests lie more in profit rather than sound science. As a result, the functional foods field has been tarnished and suffers a credibility gap. Discussion For the purposes of this study, the following definitions have been proposed:  "claim": any message or representation, which is not mandatory under Community or national Legislation, including pictorial, graphic or symbolic representation, in any form, which states, suggests or implies that a food has particular characteristics;  "nutrition claim": means any claim which states, suggests or implies that a food has particular beneficial nutritional properties due to:  the energy (calorific value) it  provides;  provides at a reduced or increased rate; or  does not provide; and/or  the nutrients or other substances it  contains;  contains in reduced or increased proportions; or  does not contain;  "health claim": means any claim that states, suggests or implies that a relationship exists between a food category, a food or one of its constituents and health;  "reduction of disease risk claim": means any health claim that states, suggests or implies that the consumption of a food category, a food or one of its constituents significantly reduces a risk factor in the development of a human disease.

- 109 -

Risk management of functional food


Conclusions It is interesting to note that some of the analyses address objects as part of human relations, while others focus primarily on social life, the context of which is the material environment. The factor common to the two perspectives is their emphasis on the relation between the two. The manner in which such concepts as consumption and culture are brought into the debate likewise varies. Acknowledgements: This study has been made in the project "Environment–Biochemical Cooperation for prognosis of natural water and soil pollution in the Hungarian and Romanian cross–border region to Shun Catastrophe "acronym "R & D SZTE, BAÁE, no. HURO/0801/038. finance of the European regional development fund (ERDF)

- 110 -


TPF

References 1. Agriculture and Rural Development Discussion Paper 30, World Bank, Washington, DC. 2. Benkouider, C. 2005. “The World’s Emerging Markets.”Functional Foods & Nutraceuticals 44:8–11.BioTrade Peru. 2004. “PROMPEX. Export Promotion Strategy For Natural Ingredients For Food, Cosmetics And Pharmaceuticals From Peru.” May. Available at: http://www.biotrade.org 3. Buţu Alina, Fidler Gina, Buţu M., Microbial –carotene use as a food additive, Banat′s Journal of Biotechnology, I (1), 2010, pp 48–51. 4. Datamonitor. 2004. Global Nutraceuticals, Industry Profile. Reference Code: 0104-1759. November. 5. Drujinina, A.2005. “Natural Ingredients Pushing Russian Health Food Growth.” CEEfoodindustry.com, April 15. http://www.cee-foodindustry.com/news/ng.asp?id=59426 6. Fei Yang, Cheruti Uta, Armon R., New Surface for the Prevention of Biofilms and Biofouling, Banat′s Journal of Biotechnology, I(1), 2010, pp 9–26. 7. Gitonga, M. 2006. “Kenya: Firm to Supply Camel Milk.” The Nation (Nairobi). May 16. Accessed on June 6, 2006 at http://allafrica.com/stories/200605160591.html. 8. Gutierrez, V. 2004. “Peru Retail Food Sector Report.” GAIN Report #PE4019. Foreign Agricultural Service, USDA, Washington DC. Available at: http://www.fas.usda.gov. 9. International Potato Center (CIP). 2004. “Exploiting Andean Root and Tuber Crop Diversity: Enhancing Farmer Income through Product Development.” CIP Technical Report for the Government of Japan covering the period from January 1–December 31. 10. Ismail, A. 2006. “India: The Land of Opportunity.” Functional Foods & Nutraceuticals, January. 11. Kotilainen, L., Riikka Rajalahti, Catherine Ragasa, and Eija Pehu. 2006. “Health Enhancing Foods: Opportunities for Strengthening the Sector in Developing Countries.” 12. Niba, Lorraine. 2003. “The Relevance of Biotechnology in the Development of Functional Foods for Improved Nutritional and Health Quality in Developing Countries.” African Journal of Biotechnology 2(12): 631-635. 13. Spiridovitsh, S. 2005. “Toimialakatsaus–Venäjän Elintarvikemarkkinat.” Finpro, Helsinki, Finland [Finnish]. 14. Sun, S. 2006. “China: Health Food and Dietary Supplements Market Industry Overview.” United States Commercial Service of the United States Department of Commerce, January

- 111 -


TPF

SELF–MANAGEMENT: A RISK CATEGORISATION MODEL FOR THE SETTING OF LEVELS IN FOOD SUPPLEMENTS AND FORTIFIED FOODS Ph.D. student Assistant Professor Angela Caunii1, Ph.D. in Sciences, Professor universitar Rodica Cuciureanu2, Ph.D. in Sciences, Associate Professor Monica Butnariu3 1

Faculty of Pharmacy, University of Medicine and Pharmacy "Victor Babes", Timisoara, Romania 2

3

Faculty of Pharmacy, University of Medicine and Pharmacy "Gr. T. Popa", Iasi, Romania

Exact Sciences Department, Banat’s University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Romania

The article seeks to address a methodological procedure based on keyword analysis and the structuring of data into information systems in the field of functional foods, a newlyemerging scientific field within the broader scope of food sciences. Presents a methodology of database analysis which may serve to improve database patterns, especially with regard to information retrieval. The objective of this preliminary study was to describe the biologically active compounds.

Introduction Researchers generally agree that a growing body of evidence from epidemiology, clinical trials and modern nutritional biochemistry underlines the connection between diet and health. [Kopelman, 2006] This impact is not only in the short term, but also in the development and management of chronic diseases. [Acheson, 2004; Sondike, 2003] A health organization recognizes that diet may modify the risk of developing or exacerbating certain chronic diseases. [Meckling, 2003; Pawlak, 2002] Individual components of foods–both nutrients and non–nutrients–can affect certain risk factors for disease. [Bravata, 2003, Brehm, 2003] This observation is not new: Humans for centuries have attributed to diet and foods a functional role in health. What are new are the scientific evidence as well as the terminology. [Cheah, 2002; Aston, 2006] Although the terms "nutraceutical" and "functional food" are used commonly around the world, there is no consensus on their meaning. Consequently, the Bureau of Nutritional Sciences, of the Food Directorate of Health, has proposed the following definitions:  A nutraceutical is a product isolated or purified from foods that is generally sold in medicinal forms not usually associated with food. A nutraceutical is demonstrated to have a physiological benefit or provide protection against chronic disease. [Finer, 2001; Liu, 2002]  A functional food is similar in appearance to, or may be a conventional food, is consumed as part of a usual diet, and is demonstrated to have physiological benefits and/or reduce the risk of chronic disease beyond basic nutritional functions. [Buţu A., 2010; Radulian, 2007] A functional food is any food that exerts health properties beyond the traditional nutrients it contains. There are two categories of functional foods. Foods that naturally contain biologically active, non–nutrient compounds that provides health benefits. [Frost, 1999] These compounds are phytochemicals, which are also sometimes called nutraceuticals. Based on this definition, all plant foods could be considered functional foods since they are all rich in phytochemicals or nutraceuticals. Food products specifically formulated to have higher amounts of nutrients or phytochemicals than would naturally occur in that food. These are also called "designer foods". [McKeown, 2004] Phytochemicals are plant chemicals that differ from nutrients in some important ways. Essential nutrients–which include protein, fats, minerals, and vitamins–are essential for life. Without them, people develop acute deficiency disease symptoms that can eventually cause death. Nutrients are found in all of the food groups. [Radulian, 2007] "Functional Foods" are foods or dietary components that may provide a health benefit beyond basic nutrition. You can take greater control of your health through the food choices you make, knowing that some foods provide - 113 -

Self–Management: a risk categorisation model for the setting of levels in food supplements and fortified foods


specific health benefits. Examples include everything from fruits and vegetables to fortified or enhanced foods. Biologically active components in functional foods impart health benefits or desirable physiological effects. Functional attributes of many traditional foods are being discovered, while new food products are being developed with beneficial components. [Fei Yang, 2010] Consumer interest in the relationship between diet and health has increased the demand for information on functional foods. Rapid advances in science and technology, increasing healthcare costs, changes in food laws affecting label and product claims, an aging population, and rising interest in attaining wellness through diet are among the factors and interest in functional foods. Credible scientific research indicates many potential health benefits from food components. These benefits could expand the health claims now permitted to be identified by the Food and Drug Administration (FDA). [Heilbronn, 1999] Many academic, scientific, and regulatory organizations are considering ways to establish the scientific basis to support claims for functional components or the foods containing them. Five types of health–related statements or claims are allowed by the US FDA on food and dietary supplement labels:  nutrient content claims indicate the presence of a specific nutrient at a certain level;  structure and function claims describe the effect of dietary components on the normal structure or function of the body;  dietary guidance claims describe the health benefits of broad categories of foods;  qualified health claims convey a developing relationship between components in the diet and risk of disease, as approved by the FDA and supported by the weight of credible scientific evidence available;  health claims confirm a relationship between components in the diet and risk of disease or health condition, as approved by FDA and supported by significant scientific agreement. [Council for Agricultural Science & Technology. 2003] A large body of credible scientific research is needed to confirm the benefits of any particular food or component. For functional foods to deliver their potential public health benefits, consumers must have a clear understanding of, and a strong confidence level in, the scientific criteria that are used to document health effects and claims. [Layman, 2003] The scientific community continues to increase its understanding of the potential for functional foods and their role in health. Functional foods are an important part of wellness that includes a balanced diet and physical activity. Consumers should consume a wide variety of foods, including the examples listed. These examples are not "magic bullets." The best advice is to include foods from all of the food groups represented on the Food Guide Pyramid, which would incorporate many potentially beneficial components. [United States Department of Agriculture, 2003; Roberts, 2005; Frost, 1999] Material and methods Design/methodology/approach–An experiment was undertaken by selection of a research field or research subject, selection of search profile, selection and processing of relevant databases, keyword analysis, and the arrangement of data (keywords) according to tree–structures. Keyword analysis was employed to identify narrower research fields within the broader scientific field. The structuring of data into systems was used to classify the terms within the particular narrow field. Keywords with higher and lower frequency were identified. A classification tree was set up, based on keywords (thesaurus–based descriptors) extracted from the FSTA (Food Science and Technology Abstracts) database available online. The tree was supplemented and upgraded with some additional topical terms that have not as yet been included in the existing thesaurus. To serve as a comparison a completely new classification tree was designed, based on online full–text data. [United States Department of Agriculture, 2003] [World Health Organization: 2002; Food and Agriculture Organization/World Health Organization, 1998] Comparison of the two trees suggests that the previous existing tree is sufficiently accurate in representing the field of functional foods, provided that it is upgraded with some additional terms. A more accurate classification should - 114 -


TPF

improve thesauri and consequently enhance retrieval in international databases. [United States Department of Agriculture, 2003] Discussion Some groups of phytochemicals that have been linked to decreased cancer risk include: Allyl sulfides, which may stimulate activity of enzymes that help to eliminate toxic compounds and are found in onions, scallions, and leeks. Dithiolthiones and isothiocyanates, which may increase activity of enzymes that help to detoxify carcinogens and are found in the cruciferous family of vegetables–broccoli, cauliflower, Brussels sprouts, cabbage, turnips, and others. Indoles, which may interfere with estrogen metabolism and therefore could, reduce risk for some estrogen–related cancers such as breast cancer. They are also found in cruciferous vegetables. Isoflavones, which are found in soy foods and have a number of effects that may affect cancer risk. Lignans, which are found in rye and flaxseed and may reduce breast cancer risk because they act as anti–estrogens. Table 1. Examples of Functional Components No.

1

2

3

4

5

Class/Compone

Carotenoids

Dietary (functional and total) Fiber

Fatty Acids

Flavonoids

Isothiocyanates

Source

Potential Benefit

Beta–carotene

carrots, various fruits

neutralizes free radicals which may damage cells; bolsters cellular antioxidant defenses

Lutein, Zeaxanthin

kale, collards, spinach, corn, eggs, citrus

may contribute to maintenance of healthy vision

Lycopene

tomatoes and processed tomato products

may contribute to maintenance of prostate health

Insoluble fiber

wheat bran

may contribute to maintenance of a healthy digestive tract

Beta glucan

oat bran, rolled oats, oat flour

may reduce risk of coronary heart disease (CHD)

Soluble fiber

psyllium seed husk

may reduce risk of CHD

Whole grains

cereal grains

may reduce risk of CHD and cancer; may contribute to maintenance of healthy blood glucose levels

MUFAs–Monounsaturated fatty acids

tree nuts


PUFAs–Polyunsaturated fatty acids–Omega 3 fatty acids–ALA

walnuts, flax

may contribute to maintenance of mental and visual function

PUFAsOmega 3 acidsDHA/EPA

salmon, tuna, marine and other fish oils

may reduce risk of CHD; may contribute to maintenance of mental and visual function

PUFAs–Conjugated linoleic acid (CLA)

beef and cheese

may contribute to maintenance of desirable body composition and healthy immune function

Anthocyanidins

berries, cherries, red grapes

bolster cellular antioxidant defenses; may contribute to maintenance of brain function

Flavanols–Catechins, Epicatechins,

tea, cocoa, apples, grapes

may contribute to maintenance of heart health

Flavanones

citrus foods

Flavonols

onions, broccoli

Procyanidins

cranberries, cocoa, apples, strawberries, grapes, wine, peanuts, cinnamon

may contribute to maintenance of urinary tract health and heart health

Sulforaphane

cauliflower, broccoli, broccoli sprouts, cabbage, kale, horseradish

may enhance detoxification of undesirable compounds and bolster cellular antioxidant defenses

fatty

lamb;

some

chocolate,

neutralize free radicals which may damage cells; bolster cellular antioxidant defenses apples,

- 115 -

tea,

neutralize free radicals which may damage cells; bolster cellular antioxidant defenses


6

7

8

9

10

11

Phenols

Caffeic acid, Ferulic acid

apples, pears, citrus fruits, some vegetables

may bolster cellular antioxidant defenses; may contribute to maintenance of healthy vision and heart health

Free Stanols/Sterols

corn, soy, wheat, wood oils, fortified foods and beverages


Stanol/Sterol esters

fortified table stanol ester supplements


Sugar alcohols–xylitol, sorbitol, mannitol, lactitol

some chewing gums and other food applications

may reduce risk of dental caries

Inulin, oligosaccharides Polydextrose

whole grains, onions, some fruits, garlic, honey, leeks, fortified foods and beverages

may improve gastrointestinal improve calcium absorption

Lactobacilli, Bifidobacteria

yogurt, other dairy and non-dairy applications

may improve gastrointestinal health and systemic immunity

Isoflavones–Daidzein, Genistein

soybeans and soy-based foods

may contribute to maintenance of bone health, healthy brain and immune function; for women, maintenance of menopausal health

Lignans

flax, rye, some vegetables

may contribute to maintenance of heart health and healthy immune function

Soy Protein

soybeans and soy-based foods


garlic, onions, scallions

may enhance detoxification of undesirable compounds; may contribute to maintenance of heart health and healthy immune function

Plant Stanols/Sterols

Polyols

Prebiotic/Probiotic s

Fructo– (FOS),

spreads, dietary

Phytoestrogens

Soy Protein

Diallyl sulfide, methyl trisulfide 12


Allyl

leeks,

Sulfides/Thiols Dithiolthiones

cruciferous

vegetables

health;

may

contribute to maintenance of healthy immune function

Examples are not an all-inclusive list.[ http://www.elderlynursing.com/functional_foods.htm]

Flavonoids are a special class of phytochemicals that includes hundreds of different compounds. Most are excellent antioxidants and some have hormonal properties. Among some of the most studied flavonoids are quercetin, which is found in tomatoes, potatoes, broccoli, and onions and kaempferol, which is found in kale and endive. Carotenoids are a group of phytochemicals that act as pigments, giving plants their bright green, orange, yellow, red, and blue colors. Carotenoids include: Beta–carotene, found in carrots, sweet potatoes, leafy green vegetables, red peppers, and pumpkin. Beta–carotene from foods has been linked to a reduced risk for lung cancer. Lycopene, found in tomatoes and strongly linked to reduced risk for prostate cancer. Lutein, found in leafy green vegetables and linked to reduced risk for cancer and macular degeneration. Functional foods in the marketplace: In the past, foods were commonly fortified with nutrients to help prevent specific nutritional deficiencies. Technically, any fortified food could be considered a functional food. Some examples are iron–fortified cereals, vitamin D–fortified milk, and iodized salt. Today, many functional foods are aimed at boosting intakes of phytochemicals to reduce risk for chronic disease like cancer and heart disease. Below is a sampling of a few functional foods, their components and their potential benefits for human health. Examples of functional foods you can find at the store include: Cereals and breads with added isoflavones. Fruit juices with herbs that have alleged immune–enhancing properties, such as Echinacea. Margarine with added phytosterols, which help to reduce cholesterol. Advantages of functional foods: Some functional foods make it easier to meet requirements for nutrients that are often deficient in American diets. The addition of calcium to orange juice and the B–vitamin folate to enriched flour are two examples. Some functional foods make it possible to achieve higher intakes of nutrients or phytochemicals than would be realistic with natural food sources of these compounds. Possible disadvantages of functional foods: Functional foods that contain added nutrients or phytochemicals may send confusing messages about how to plan healthful diets. Calcium–fortified orange juice is an improvement on a food that is already healthful. Calcium–fortified candy or fiber–enriched white - 116 -


TPF

bread, on the other hand, involves addition of beneficial substances to foods that are otherwise devoid of healthful properties. Manufactured functional foods cannot duplicate all of the benefits of whole plant foods, some of which are not yet known. For example, plant foods like leafy green vegetables, which are naturally rich in calcium, also provide vitamin K and vitamin C, both of which are needed for healthy bones, as well as numerous nutrients and phytochemicals that protect against chronic disease. A diet based on whole plant foods is likely to be more healthful than one based on functional foods. Best bet for healthful eating: Moderate amounts of manufactured functional foods can provide some benefits to the diet and may help to reduce disease risk. However, they don’t offer any benefits over well–planned diets based on whole grains, fruits, and vegetables. Eating foods that are naturally rich in a wide array of phytochemicals makes good nutrition sense, though. The best approach to dietary planning is to use functional foods in moderation in addition to a healthful diet. Health–conscious consumers are increasingly seeking functional foods in an effort to control their own health and well–being. The field of functional foods, however, is in its infancy. Claims about health benefits of functional foods must be based on sound scientific criteria. A number of factors complicate the establishment of a strong scientific foundation, however. These factors include the complexity of the food substance, effects on the food, compensatory metabolic changes that may occur with dietary changes, and, lack of surrogate markers of disease development. Additional research is necessary to substantiate the potential health benefits of those foods for which the diet–health relationships are not sufficiently scientifically validated. The following are some statements of issues that surround the current discussions of a regulatory framework for nutraceuticals/functional foods: The scientific and public understanding of the health benefits that may be derived from foods has expanded in recent years. These benefits are now widely understood to include a reduction in the risk of developing chronic diseases and an improvement in overall health. With growing consumer awareness of the potential benefits of nutraceuticals/ functional foods, there is a growing need for solid information. Information is required to better inform health professionals and the public about these products to explain what these products can and can not do for them. There is no consensus among stakeholders on what claims, if any, should be allowed. Some consumer organizations, for example, are opposed to health claims on products because they believe it may add to cost of the product without overall health benefit to the consumer. The quality of this evidence must be consistent. Health claims on foods and other nutrition education and health promotion tools would require a common scientific basis to provide consistent and credible messages to the public. Health claims on products should be established in the context of the total diet and other relevant lifestyle factors, such as physical activity, smoking, obesity and alcohol consumption. The addition of high doses of nutrients or other food components to a diet–either through fortification or non–food sources such as nutrient supplements and over–the–counter pharmaceutical preparations–may result in adverse health effects. Food manufacturers perceive the regulatory requirements for drug approval to be too onerous and inappropriate for most food products. Conclusions Structure/function and risk reduction claims for foods should be permitted, while all other products claiming to cure, treat, mitigate or prevent illness should continue to be regulated as drugs. This policy should allow structure/function claims and risk reduction claims for food and food components; appropriate standards for evidence and composition would be required. This model would require the development of a modified regulatory framework to ensure compliance. Products with claims to cure, treat, mitigate or prevent illnesses would continue to be regulated as "drugs", regardless of their form, under the current definition in the Food and Drugs Act. For implementation the model would require an exemption by regulation for products with structure/function and risk reduction claims. - 117 -



Under this regime, the requirements for supporting evidence and other controls on food products with claims would be likely to vary, depending on the risk-benefit profile of the product submitted for review. This would be consistent with the principles and practices in place and under development for therapeutic products. Acknowledgements: This study has been made in the project "Environment–Biochemical Cooperation for prognosis of natural water and soil pollution in the Hungarian and Romanian cross–border region to Shun Catastrophe "acronym "R & D SZTE, BAÁE, no. HURO/0801/038. finance of the European regional development fund (ERDF)

- 118 -


TPF

References 1. Acheson KJ: Carbohydrate and weight control: where do we stand? Current Opinion in Clinical Nutrition and Metabolic Care 2004, 7:485–492. 2. Aston LM: Glycaemic index and metabolic disease risk. Proceedings of the Nutrition Society 2006, 65:125–134. 3. Bravata DM, Sanders L, Huang J, Krumholz HM, Olkin I, Gardner CD, Bravata DM: Efficacy and safety of low-carbohydrate diets: a systemic review. Journal of the American Medical Association 2003, 289:1837–1850. 4. Brehm BJ, Seeley RJ, Daniels SR, D'alessio DA: A randomized trial comparing a very low carbohydrate diet and a calorie–restricted low–fat diet on body weight and cardiovascular risk factors in healthy women. J Clin Endocrinol Metab 2003, 88:1617–1623. 5. Buţu Alina, Fidler Gina, Buţu M., Microbial –carotene use as a food additive, Banat′s Journal of Biotechnology, I (1), 2010, pp 48–51. 6. Cheah MH, Kam PC: Obesity: basic science and medical aspects relevant to anaesthetist. Cochrane Database Systematic Review 2002, CD003640. 7. Council for Agricultural Science & Technology. 2003. Biotechnology in Animal Agriculture: An Overview. Issue Paper No. 23. Ames, IA: Counc. Agric. Sci. Technol. 8. Fei Yang, Cheruti Uta, Armon R., New Surface for the Prevention of Biofilms and Biofouling, Banat′s Journal of Biotechnology, I(1), 2010, pp 9–26. 9. Finer N: Low–calorie diets and sustained weigh loss. Obesity Research 2001, 9:290S–294S. 10. Food and Agriculture Organization/World Health Organization: Carbohydrates in Human Nutrition. Report of a Joint FAO/WHO Expert Consultation. In FAO Food and Nutrition Paper. Volume 66. Rome: FAO; 1998. 11. Frost G, Leeds AA, Dore CJ, Madeiros S, Brading S, Dornhorst A: Glycaemic index as a determinant of a serum HDL–cholesterol concentration. Lancet 1999, 353:1045–1048. 12. Heilbronn LK, Noakes M, Clifton PM: Effect of energy restriction, weight loss, and diet composition on plasma lipids and glucose in patients with type 2 diabetes. Diabetes Care 1999, 22:889–895. 13. Kopelman PG, Caterson ID, Dietz WH: Clinical obesity in adults and children. Volume 22. second edition. Blackwell Publishing; 2006:327–349. 14. Layman DK, Boileau RA, Erickson DJ, Painter JE, Shiue H, Sather C, Christou DD: A reduced ratio of dietary carbohydrate to protein improves body composition and blood lipid profiles during weight loss in adult women. J Nutr 2003, 133:411–417. 15. Liu S, Manson JE, Buring JE, Stampfer MJ, Willett WC, Ridker PM: Relation between a diet with a high glycaemic load and plasma concentrations of high-sensitivity C–reactive protein in middle-aged women. American Journal of Clinical Nutrition 2002, 75:492–498. 16. McKeown NM, Meigs JB, Liu S, Saltzman E, Wilson PW, Jacques PF: Carbohydrate nutrition, insulin resistance, and the prevalence of the metabolic syndrome in the Framingham Offspring Cohort. Diabetes Care 2004, 27:538–546. 17. Meckling KA, Gauthier M, Grubb R, Sanford J: Effects of a hypocaloric, low–carbohydrate diet on weight loss, blood lipids, blood pressure, glucose tolerance, and body composition in free– living overweight women. Can J Physiol Pharmacol 2002, 80:1095–1105. - 119 -



18. National Institutes of Health. 2003. Diagnosis of diabetes. Natl. Inst. Diab. Dig. Kidney Dis. http://diabetes.niddk.nih. gov/dm/pubs/diagnosis/index.htm#1/ 19. Pawlak DB, Ebbeling CB, Ludwig DS: Should obese patients be counselled to follow a low– glycaemic index diet? Yes. Obesity reviews 2002, 3:235–243. 20. Radulian G, Rusu E, Dragomir A, Stoian M, Vladica M: The effects of low carbohydrate diet as compared with a low fat diet in elderly patients with type 2 diabetes mellitus. Journal of the aaamerican Diabetes Association 2007, 56(suppl 1):A448. 21. Radulian G: Glycemic index and metabolic risk. International Journal of Metabolism by fax 2007, X (17): 22. Roberts SB: Glycaemic index and satiety. Nutrition in Clinical Care 2003, 6:20–26. 23. Rodriguez C, Martßnez de Morentin B, Parra MaD, Perez S, Martinez JA: Nutrientes y otros components de los alimentos implicados en la regulaciün del peso corporal (Nutrients and other food components implicated in the regulation of body weight). Revista Española de Obesidad 2005, 8:5–11. 24. Sondike SB, Copperman N, Jacobson MS: Effects of a low–carbohydrate diet on weight loss and cardiovascular risk factor in overweight adolescents. J Pediatr 2003, 142:253–258. 25. United States Department of Agriculture. 2003. USDA Database for the Flavonoid Content of Selected Foods. 2003. http://www.nal.usda.gov/fnic/foodcomp–2003 26. United States Department of Agriculture. 2003. USDA–Iowa State University Database on the Isoflavone Content of Foods, Release 1.3–2002. http://www. nal.usda.gov/fnic/foodcomp United States Department of Agriculture. 2003. USDA Nutrient Database for Standard Reference, Release 16. http://www. nal.usda.gov/fnic/foodcomp 27. World Health Organization: The World Health Report 2002: Reducing Risks, Promoting Healthy Life. Geneva: WHO; 2002.

- 120 -


TPF

THE TRADITIONAL FINNO-UGRIC PEOPLE’S CULTURE OF THE NORTH-WEST RUSSIA IN SCIENCE AND EDUCATION Chukurov Y. Andrey, PhD, Saint-Petersburg Institute of Economics, Culture and Business Administration, Russia We’re considering the development of North-Western Russia Finno-Ugric culture study tradition. The first part of the article is devoted to the history of the Finno-Ugric peoples in the North-West Russia, the second part –to the Finno-Ugric culture in our days. Special attention is paid to the place of the Finno-Ugric culture in the university education - folk practices have become an important element in bachelor system. 1. The history of Finno-Ugric people’s culture study in the North-Western Russia. The scientific and historical background. 2. Finno-Ugric culture of the north-western Russia today. 3. Finno-Ugric culture of the north-western Russia in the modern University education. The practical and pedagogical aspect. THE HISTORY OF FINNO-UGRIC PEOPLE’S CULTURE STUDY IN THE NORTHWESTERN RUSSIA. THE SCIENTIFIC AND HISTORYCAL BACKGROUND. Saint Petersburg educational and sciences institutions have long traditions and reach experience in the field of the traditional Finno-Ugric peoples culture researching. The FinnoUgric culture of the North-West Russia (eastern Baltic region) is the sphere of its special interest. The traditions of the eastern Baltic region researching rooted to the early beginning of the XIX cent., when the first museum ethnography objects were collected in the North-West of Russia. There is a remarkable academic edition “The Baltic-Finnish peoples of Russia", published in a series of "Peoples and Cultures". The material to this book was collected by the Institute of Ethnology and Anthropology (Saint Petersburg). There you could find very interesting facts, pictures and photos illustrated as the everyday life of the Finno-Ugric peoples in the eastern Baltic region, so as the history of researching in this region. We need to say that the historiography of the ancient and the earliest period of NorthWest is essentially an archaeological nature. The archaeological study of the European NorthWest Russia has more than 150 years background. Unfortunately, these materials are not very extensive because of the specific wet climate. Historiography of the historical and cultural description of the north-western region of the Middle Ages, by contrast, is quite expansive. In particular, the cultural contacts of this period in the region are widely represented in museum collections and special literature. The historical situation of the Middle Ages of the North-Western region researching, especially in the context of Scandinavians and Slavs relationships, have a rich tradition. Middle Ages – is the time of new cultural elements formation and rapid ethno genesis. In addition to the traditional, classical model of medieval culture development, that is in Western Europe led by France, we have there another way - the way of the Nordic and Baltic region, as, for example, wrote by G.Lebedev and A.Gurevich. According to G. Lebedev, one of the most important changes in early medieval Europe was geo-political "power" centers changing - a departure from the cultural arena of Rome and appearing of a new "world center" - Constantinople. This process is directly coincided with the active output on the historical stage of Europe the Germans, Slavs and Finno-Ugric peoples.

- 121 -

The traditional Finno-Ugric people’s culture of the North-West Russia in science and education

Chukurov Y. Andrey

North-Western region of Russia was a continuation and the completion of the early medieval European culture range. The Finno-Ugric peoples and the Slavs who were in this region, were the part of the "Baltic civilization." There is a wide and extensive materiel about the everyday life of the Finno-Ugric peoples during this time and about their relationships with Scandinavia and Novgorod in museums of Saint Petersbirg, Viborg, Murmansk and Petozavodsk. The situation is dramatically changed in the late middle ages and Modern times. Perhaps one of the central tragedy of this long period, for a long time determined the sociocultural dynamics and cultural character of the region, was the civil war in Russia after the czar Ivan IV dying. The northern region was the place of cruel military action in the 16 -17 centuries. Thus, the Pskov region has experienced tremendous shock and was completely ruined during the Livonian war. North-Western region of Russia was the center of military events during the Northern War in 1700 – 1721 years. For example, new fortifications around the Pskov-Pechora monastery were erected under the leadership of Peter the Great to strengthen the borders in this period. Saint Petersburg was founded in 1703 as a fortress. Soon this city became a centre of social and cultural life as for Russian, so as for Finno-Ugric peoples of eastern Baltic region. There was an era of primitive accumulation of capital and European countries tried to find a new markets. This was the reason of their economic and military-political expansion in Ingria, Russian Lapland, the Russian North. So, economical and cultural situation changed very fast in these times in the eastern Baltic region. Despite the fact that in 1326 the Kola Peninsula has been recognized as a sphere of Russian interests in 15 -17 this area has been subject of attack from Sweden and Denmark. Problems associated with the collection of taxes from the Saami people and the boundaries of their migrations have not been resolved and after the victory in the Northern War. The borders with Norway were established only in1826 year. Old cultural and economical centers such as Arkhangelsk lost its importance in this time. The decree of Peter the Great about the prohibition of overseas trade through Archangelsk contributed to the fact that in the White Sea there were no more waterways to the Europe. Also such cultural centers as northern monasteries lost their power. Now there was only one great cultural centre – Saint Petersburg – in the north-west of Russian Imperia for a long time. After the October coup d'etat in 1917 the new cultural and national politic was created because of modernization importance. Its assumed the relative equalization of the rights of large and small nations in 1920 year. An important event in the Finno-Ugric peoples life in this region was the formation of the Karelian Socialist Republic and the Komy Autonomous District. It was the process of ethnic consolidation on the basis of cultural elite initiation to the new ideas. The Committee of the North was established in 1924. The enthusiasts, who educated Finno-Ugric peoples of the North-West before 1917 year, got some government support at this time. The Soviet regime understood the education primarily in the political sense, the main efforts were aimed at instilling the representatives of small nations in certain ideological doctrines. There was a semblance of their participation in state affairs. A campaign of the written language, based on the Latin alphabet, empowering of Finn-Ugric peoples soon followed. Despite the fact that this system of writing was called "the new alphabet peoples of the north", it intended not only for them, and not only for those peoples who had no written language. It was very strange program. - 122 -


TPF

By early 1940 the northern peoples were balanced in the eyes of the authorities on their development with others, as reflected in the conduct of their collectivization, which affected even the hunters. Statehood, received by a number of northern peoples from the hands of Soviet power in 1930, has become very dangerous factor, as it allows to play the political card in the case of "nationalism" and "chauvinism". The worst situation was in Karelia were political elite was formed from the "red" Finns and they ignored the differences between Finnish and Karelian culture. During and after Winter war with Finland mane Finno-Ugric people were deported. Number of Finno-Ugric peoples has decreased significantly. In was very tragic time to NorthWest region of Russia. Solovki prison was organized in 1923. It was some kinds of a Soviet society model. Unfortunately, its became a center of economical am social system of this region. And of course its influenced on the regional culture. The prison colony, camp, and a link are considered as a place of a new man education. The local leaders were defeated by the subsequent repressions and they could not assert the interests of the region. There were no normal personnel or cultural policies for a long time. Only in 1970 local leaders got some administrative possibilities to fight for their vital interests. The situation changed in the beginning of 1990-s. A great number of religious associations and churches, cultural centers, national schools appeared in post-soviet time in this region. Many Finno-Ugric folk groups functioned in the north-west region of Russia. FINNO-UGRIC CULTURE OF THE NORTH-WESTERN RUSSIA TODAY. Despite the mainstreaming of the local specific and the adoption of various laws aimed at supporting indigenous peoples, the process of assimilation of Finno-Ugric peoples continues. The increased role of local government, as experience has shown the 1990's, does not always lead to improvement of socio-cultural situation. There are two main areas within which carried out the largest number of projects that lead to concrete results in the recent years. The first of them - "north", connected with the cooperation of European countries and entities of the Russian Federation in the framework of the so-called Barents Region. The boundaries of this region, that includes the Scandinavian countries and Finland, constantly expanding since the early 1990's, absorbing Karelia, Murmansk, Arkhangelsk and Komi in recent years. The cooperation of countries and peoples located in a single naturalclimatic zone with cultural and historic similes is very different. It can lead to the emergence of a new type of cultural and regional associations with a common cultural basis, as opposed to unifying globalization. Already in the 1990's cooperation between countries of the Barents region and the north-west region of Russia has acquired an impressive scale, including joint research projects, exchange of exhibitions, festivals in the different spheres of culture. The second area of international cooperation might be called "the Finno-Ugric peoples", it began to develop even under the Soviet system, but genuine opportunities were opened only in the last decade. Of course, the fact that the Finno-Ugric peoples are linked with each other only in the ancient period. They have neither a common cultural space, or common public or the common historical destiny. In the industrial age, these facts looked like negatives, since it does not allow to form a single civilization, not a single nation. In today's environment characterized by the presence of a common information space and the common threat of global standardization, these disadvantages turn into positives.

- 123 -


Chukurov Y. Andrey

Communications among the Finno-Ugric peoples have in most cases, not politicized nature, and their pragmatic plans are aimed primarily at the development of cultural relations. The space of the modern Finno-Ugric culture today is a virtual necessity, but "virtual" appears here as a field of relations between the actually existing cultures. Each of the modes of this space (Ural, Volga, Baltic, Northern, Central Europe) are in it not only their national cultural traditions, but also the inter-ethnic environment in which it evolved. It is not only an act of interaction, but also the realization of ethnic identity. Finno-Ugric peoples have the opportunity to see themselves differently, among other European nations. Formation of the Finno-Ugric community offers thus a new version of intercultural relations, prospects of development which can be quite impressive The revival of ethnic cultures is one of the most important tasks of cultural policy today. For this reason, the ethnic component had been included in higher education programs of a number of specialties. FINNO-UGRIC CULTURE OF THE NORTH-WESTERN RUSSIA IN THE MODERN UNIVERSITY EDUCATION. THE PRACTICAL AND THE PEDAGOGICAL ASPECT. Folk practices have become an important element in bachelor system of competence building. This program is designed in a strategy course of regional education development. Its main goal - a comprehensive introduction to the region culture and its cultural resources to develop the skills of scientific work and their practical application in the educational institutions. Passage of folk practice occurs in two stages. In the first stage, students study the theoretical unit. In the second stage students the opportunity to choose one of the clusters. This structure allows for the rapid included in the total content of new themes and perspectives. The main stages of folk practices organization 1-st    2-nd   

contracts between the university and the enterprises, organizations or institutions (they are also doer), based on doers are obliged to provide places for training; distribution of students on practice bases; organization of delivery of students to practice base and organization of everyday life. organization of the acquaint conference / seminar for students implementation of the theoretical (before leaving to the base) acquaintance with the history and culture of the region. establishing a timeline for practices phased

3-d  

systematic organization of activities to implement the current control to improve the quality of assignments and the phase of tasks during the practical training; Final students conference

All students listen a short theoretical course about folklore and features of the finnougric folklore tradition before they go to the practice. The main content of the course Theme 1. Folklore as a cultural phenomenon. Morphology of folklore. Aesthetics of Folklore. Ethnic and artistic features of folklore.

- 124 -


TPF

Theme 2. Correlation definition of folklore with the concepts of "People", "traditional", "professional / unprofessional", "collective / copyright", "old / new". Topic 3. The specific feature of the study of folklore to define its place in the artistic culture. Theme 4. The family in a traditional society. Family structure (types, forms, demographic life-cycle events, children in the family). Ethno-cultural traditions of family upbringing. Family ceremonies. Wedding. Music family ceremonies. Wedding apparel. Topic 5. Folk Calendar as a phenomenon of spiritual culture. Space, time and chronology of the national calendar. The content and philosophy of the annual life cycle: weekdays and holidays. The annual calendar cycle as the structure of livelihood. Christmastide. Pancake. The spring-summer calendar. Rite in the calendar cycle.Calendar, ritual symbols as illiterate type of culture. Folklore and folk musical culture: the history of formation, the system of manners, a genre style. Ethnic history of the studied ethnic groups in the legends and myths. Topic 6. Folk festivals and entertainment. People's Theatre. Culture of humor. Comic genres Ural folklore. Games culture and its traditions. Folk competition and struggle. Folk art. Ethnographic and artistic approaches. Concurrency and interaction with professional skill. Folk art. Local styles.The need for a combination of differential and integrative approaches to learning, perception and information transfer ethno-cultural heritage to new generations. Topic 7. Contemporary youth folklore. Folklore processes in the modern city. Oral, written and network methods of folklore. Youth as a collective subject of folklore. Subculture as an element of folk culture. The main genres of folklore of modern urban youth.Youth folklore and culture for the young. The students departures to the basis of folk practice after this theoretical course. This “practical” phase includes two pars – before and after practice. The content and character of the student's job and possible variants of tasks I PART (before practice) The stages

The content

organizational stage Introducing of the group leaders, organization of the managers and trainees interaction, the students division in to groups acquaintance with the aim, presentation of folklore (ethnographic) practice aim and goals.

preparatory stage

The historiography and bibliography compiling; selection of information about the chosen topic of study in the library and museum archives of North-West

Reference stage

Arriving at the practices base (some town or village of North-West). Direct acquaintance with the research objects. Reference a students specific research activity in a local cultural institutions.

- 125 -


Planning stage

Chukurov Y. Andrey

Scheduling research, folk-field, social and extracurricular activities. The plan of folklore (ethnographic) practices passage in terms of base everyday life making together with the leaders of the practice.

II PART (after practice) Evaluation stage

Discussion about the results of students work at the different stages of the practices. Analysis of practice experience, its shortcomings and strengths.

Final stage

Preparation of reports and drafting of the final project (presentations, papers and so on). Presenting of the documentation to the group leader.

Summarizing stage

Final students conference: students reports about the study, presentation of the project

Perspective stage

The students articles publication.

It is assumed that during the folk (ethnographic) practice students jointly conduct research on a particular topic. Topic - is the foundation of all students research in the context of the practice. Creative team of 3-5 students is created to develop a new topic. Each member of the creative team should prepare their own material, which in the final project can be combined and edited by all participants of the group. Tasks for the students Task I: to formulate the theme, purpose and goals of project. Task II: Keeping a diary of practice Task III: Working in local archives, libraries, museums, etc. Task IV: Consulting work with research staff of museums. Task V: Conduct interviews, interviewing of the informants (if it’s possible). Task VI: Cartographic, graphic, photo-video graphics and audio- fixing of the object of study. Task VII: Analysis and systematization of collected factual folklore material. Task VIII: Preparation, organization and exchange visits of designed tours, workshops, presentations and research reports.

- 126 -


TPF

Examples of the project themes (different years) The practices bases are offered by the organizers of practice, but the theme, developed by a students, is determined independently (consultation with the leaders of the practice is possible). Choosing of a theme should be directed to an in-depth study of historical and cultural area. The students chose or formulated the following themes during last 3 – 5 years:  Interaction between tradition and innovation in culture of the North-West Russia Finno-Ugric peoples.  Children's games and tradition  Children's folklore  Winter games and entertainment of the young  Historical and ethnographic features of the region  The history of collecting and studying folklore  Calendar traditions  Culture of the relaxation: sauna in daily life and mythology  Summer Games and Holidays  lyrical songs and ditties  Local not fantastic fiction (legends, traditions, bylichki, byvalschiny)  Local surgeons tradition  Tradition games  Traditions and customs of the life cycle  Folk traditions in the work of writers, artists, musicians. Students Dairy - is a very important part of practice. All student must do come notes in their Dairies each evening. Its recorded the information required for processing documentation. They write there some texts about their projects, research objects, methods of research. All students also have very special list of questions. The answers on these questions could help them to make the final report. Examples of these questions: What is known about the basis of settlement? What are the temples have been there or are there now? What is the history of these temples? How many folklore works were recorded / collected (by genre)? From what number of performers have been folklore material recorded, their age characteristics. What is the difference between the repertoire of artists of different ages? Are there spontaneously arising folk groups in the village (town)? who are their members (relatives, neighbors, etc.)? What do you think about the current state of folklore and its further fate? What are the features of ancient rituals in a modern way of life and public life? Students like this practice as shown by feedback. The collected material often becomes the basis for the subsequent scientific studies. So, the Finno-Ugric culture occupies a special place in science and education in Russia. Traditions of ethnic studying in the north-western region are preserved in our days. Unfortunately the demographic situation in this region is not encouraging: the number of indigenous people has been steadily declining.

- 127 -


TPF

RUSSIA’S ROME STATUTE RATIFICATION BETWEEN LAW AND POLITICS Eugenia Yuzhina PhD on Political Science, lawyer, professor of the Chair of Liberal and Social Disciplines, pro-rector. Saint-Petersburg Institute of Economy, Culture and Business Administration This article touches upon the problems of national and international legislation correlation in the Russian Federation with reference to the issue of Rome Statute (the Statute of International Criminal Court) ratification. The International Criminal Court (ICC) is an international tribunal bringing to trial and pronouncing fair judgments upon crimes threatening peace and security on earth. As yet several states including Russia have not still ratified Rome Statue mainly for political as well as for juridical reasons. In the frameworks of this conference devoted to the interdisciplinary challengers we find it appropriate to bring to the attention to the particular political and legal issues in Russia giving as an example Russia’s attitude to the International Criminal Court. The author more than once took part in the seminars held under the ICC aegis and arranged by the authoritative Russian non-governmental organization “Civil control”. The author also hopes that the issues of interaction (and counteraction as well) between politics and law would awake interest of reputable Hungarian and European scientists. 10 years passed since September, 13, 2000 the Russian Federation has signed Rome Statute, but has not ratified it by now. This situation cannot but arouse concern in the International Criminal Court leadership as well as in the Russia’s public. Proceeding from ICC objectives which activities are aimed at executing justice over the crimes as genocide, war crimes, outrages upon humanity and assaultive offences in sight we can conclude that its efforts highly depend on the involvement in the justice execution of the major powers as USA Russia India and China that are now outside the orbit of ICC direct activities. Why did 105 states find the ICC organizing and Rome Statute ratification necessary and acceptable? Why were the ICC organizing and Rome Statute ratification necessary and acceptable for 105 countries and problematic for those ones that are not participating yet? If we take a closer look at the ICC geography we will come to the obvious conclusion that the major part of the African continent is under ICC jurisdiction. It leaves explained the fact that conflicts resolving and genocide negotiation is vital for the majority of the African countries while their national legal systems cannot execute justice in full due to their weakness or corruptness. Thus, ICC ratification and active participation in its activities is the result of the legal recourse and the demand for the international community to pay its attention to the crimes being committed there. As to the more developed countries including EC states their participation in ICC activities is, in my opinion, the performance of a certain mission that the enlightened Europe survived the world wars and drawn their grave lessons is pursuing with the following purposes:

- 129 -

Russia’s rome statute ratification between law and politics

Eugenia Yuzhina

- Target groups enlightenment (education, training etc.) on the issues of international law and other branches of jurisprudence; - Making and showing the ideal international justice model observing legal procedure and substantive law; - Readiness demonstration to not only participates in distributing justice but to pursue their residents should they commit any international crime; - Prevention of grave offencestrespassing the major human values or committed against ethnical groups peoples and other groups; - Giving back certain moral oughts of a “strong” international partner to a “weak” one having in sight stopping conflicts in the problem regions before they reach Europe. Thus, 2 main groups participating in ICC conditionally called “weak” and ‘strong” groups have their pronounced participation motives mainly supported in the one case by the vital (biological) necessity, and in the second case – by the political expediency. Regarding Rome Statute ratification Russia is facing an uneasy challenge caused by the objective juridical issues as well as by the subjective political challenges. Juridical conflicts related to the issues of Rome Statute implementation to the national legislation are quite solvable if not by the constitutional reforms that could draw a considerate and negative response in the society then by passing a special implementing law. The political challenges are much more problematic. The starting assumption is that the Russian Federation, on the one hand, has its own relatively systemized and strong legislation. It makes possible executing justice over different delicts including criminal offences under the ICC jurisdiction. To put it in other words the Russian state can be regarded as a “strong” one in legal contemplation. It is in a certain way a formal statement as on the whole the society creditworthiness to its legal system and to its judicature in particular is not high. It can be proven by the more and more frequent references of Russia’s residents to the European Court of Human Rights as to the ultimate authority righting a wrong. And it is worthy of note that this Court very often justifies their hopes in contrast to the national judicial system. Russia can be partly regarded as a “strong” state due to the absence of large-scale military ethnic and national conflicts on its territory that threaten by extirpation of certain population groups. Thus, in Russia there is no vital (biological) need in requesting assistance of the international community and in international criminal jurisdiction. But during the post-soviet period Russia underwent such a process of national relations concept breaking and so many violent conflicts that they are still echoing in the certain Russia’s regions. This renders the situation a conditional character. The political paradox is that our country being “weak” and “strong” at one time is not currently seized by the inner war syndrome as it was during the 1st and the 2nd Chechen wars but still has not reached absolute stabilization in its crisis spots. It cannot be counted out that one day the Northern Caucasus issues could become of current importance and then, in case of Rome Statute ratification several high-ranking officials could be pursued by ICC. The Russian leadership is hardly able to take such a bold step as to appear in court as suspect in criminal offences of such magnitude. Being ready and capable to participate in justice execution is one thing (and Russian lawyers’ qualification level is undoubtedly high) and running the risk of finding themselves beyond the barricades is another. The juridical paradox is that the state juridical system being adequate in its form cannot sometimes impartially execute justice in its essence. It is highly probable that in case of natio-

- 130 -


TPF

nality or ethnical armed conflicts Russian Themis will find itself between the hammer and the anvil of law and political expediency again. So, the political will of our state is not currently aimed at bringing the question of Rome Statute ratification to the decision. To my opinion it is very important to separate issues of foreign and home policy while talking about the political background of Russia’s participation in ICC activities. If Rome Statute is ratified there are no doubts that the Russian Federation will get its benefits in the field of its foreign policy, namely: - it will reinforce its prestige in the international field; - it will confirm Russia’s adherence to the democracy values (human rights and freedom priority, everybody’s equal protection of law and court, etc.) The issues of home policy put the following question: “The political will of which policy subjects can be aimed at Rome Statute ratification?” As it was mentioned before the state itself as a policy subject is at the crossroads as the above factors hinder from taking a favorable decision. Civil society institutions (political parties, non-governmental organizations and other significant institutionalized population groups) being the main indicator of a jural state are just only beginning to exercise their functions, alas. And they achieve the less success in its main function – the state activities control. Which institution can really influence the state to ratify Rome Statute? 1. Political parties are less preferable as they do not practically have their political physiognomy at present. They transmit the state’s will, and do not have an impact on state’s decisions. 2. Professional associations and juridical ones in particular can better influence the ratification process as they contribute to solution juridical conflicts. But unfortunately they do not often actively express their opinion. They act according to the demands of the ruling circles or stew in their own juice without any attempt to intensify communication feedbacks with the other representatives of the civil society or with the state and its citizens. A quite representative Russian scientific community expresses its notable interest to ICC activities but its essential needs are in researching (i.e. in the process itself) but not in obtaining results. A man of science care about a scientific result that often is not put into practice in Russia. More to say scientific and professional communities do not present a real social and political power and their impact on the state is marginal. 3. Mass media fails to justify its proud name “the fourth power”. There is little or nothing mass media publications devoted to the ICC activities. There are more in e-Media and in professional editions but the information is practically out of reach to a general reader. How can we talk about the multitude if fewer that all lawyers and politicians do not have clear notion of ICC and can tell it from the other bodies of international justice. Here is the information for reference. Mass media gives a very broad overview of the Bologna process in the frames of the state public programme called “Education” taking into consideration the integration of the Russian system of education to the European system. However, keen disputes on this socially vital issue made a minor impact on the state and several laws were passed allocating the legal norms which are bringing the Russian system of education exactly to the European standards. Meanwhile public opinion in Russia in its majority objected it. Thus, state interest - 131 -

Russia’s rome statute ratification between law and politics

Eugenia Yuzhina

prevailed over the society interests and state political will was rapidly embodied in the policy decision. 4. In our opinion non-governmental organizations represent the only power that is now able to boost somehow Russia’s participation in ICC activities. Non-governmental organizations play a rather large part in Russia’s political life although they cause state’s concern of the state often regarding them as a certain tool of foreign entities that can influence the political process in Russia. Avoiding the polemics on the role of non-governmental organizations it is worth remarking that the main task relied to the ICC activities the non-governmental organizations can successfully accomplish is training and providing information to the population and its different groups. Saying in one word performance of a public awareness campaign. If we start talking about citizens as subjects in politics we will see that their impact on the political life in Russia is minor and spontaneous. The population becomes suddenly active in case of resolving issues of vital importance until the state has already passed the laws striking at their rights. It can be exemplified by the protest actions against the reforms of pension fund scheme, against rise in food prices, etc. Thus, the Russian population in its bulk is so deprived of vital necessity items (housing, foodstuff, pensions etc.) that it makes practically impossible to them to rise to higher level and to think about more general questions of international standing. Thus, this dissatisfaction with biological needs limits the citizens’ impact on policy and the issues of ICC activities will be out of their interest for a very long time. Moreover, there is no difficulty in picturing their reaction to the Rome Statute ratification leading to paying membership fees. People will inevitably outbreak in anger as there are few chances to reach understanding in spending money on international projects with the population suffering from the low material security except for the two capitals (Moscow and SaintPetersburg) and large cities. By the way, Russian citizens are quite aware of the European Human Rights Court activities namely because this body makes possible to resolve issues of vital importance and restore violated rights. The level of confidence to this Court is very high and their activity has a favorable reception. To sum up the discourse it stands to mention that currently in Russia there is no subject in politics having its vital concern in Rome Statute ratification although objective prerequisites to Russia’s participation in ICC activities are clear in terms of high politics and international prestige. But a huge gap in communication channels between the state the society and the population, and a big amount of the unresolved issues of vital importance as well prevent the society from referring to issues of international justice functioning. However, as it was mentioned above non-governmental organizations can make their impact on the political process. There upon the part played by the conferences and seminars held by educational and social institutions together with foreign partners cannot be overestimated. I do believe that the main positive outcome of this work is the chance of getting information for further estimation and making a free inner choice. That is exactly why I would like to express my sincere gratitude to the organizers who engaged wide circles and made the research and educational staff possible to speak out their opinion.

- 132 -


TPF

DEVELOPMENT AND EUROPEANIZATION: THE TRANSFORMATION OF MICRO-REGIONAL ASSOCIATION BETWEEN 1990 AND 2006 IN HUNGARY Dr. Keller Judit főiskolai adjunktus Tomori Pál Főiskola This research represents a longitudinal study of changing patterns of governance in six micro-regions in Hungary. Its findings indicate that the dominant trend was a move from a non-hierarchical mode of governance, including integrated developmental policy making by diverse local state and non-state actors in the early 1990s, towards fragmented and hierarchical modes of governance by the 2000s. By the time Hungary had moved closer to EU accession, non-hierarchical and inclusive institutional solutions (heterarchies) had started to disappear from micro-regional governance in comparison to the early 1990s. Only a few micro-regional collaborations could survive the Europeanization of sub-national governance. These evolutionary trends were mainly shaped by domestic factors, the EU having only indirect influence on the process through providing the central state with prerogatives near the end of the decade to control regional and sub-regional development policy. This is only part of the story, however. Pre-accession support programs had also strengthened the governance capacities of sub-national state and non-state actors and enabled local political entrepreneurs to organize micro-regional territorial development through heterarchies even in the face of asymmetric power constellations between central governments and local state and non-state actors. The basic underlying assumption of this research, based on heterodox development theories, is that there is an interplay between heterarchic governance patterns and socio-economic development. The case studies confirm that in an unstable and swiftly changing political, economic and institutional environment, heterarchic institutional solutions are necessary to maintain at least an average developmental level or to change a development path. Introduction My research investigated variations in the patterns and dynamics of micro-regional governance in Hungary between 1990 and 2006. The central question the research attempted to answer was why institutional change in micro-regional associations moved from a nonhierarchical and inclusive (i.e. heterarchic but at least a hybrid mode of governance) towards a fragmented and hierarchical mode in some cases, while in others it went the other way around. The timeframe of the research covered the decade between the early 1990s and 2000s when multiple developmental opportunity structures were emerging in Hungary within which sub-national actors could frame the governance of their developmental needs and goals. External factors have shaped micro-regional governance in the period in the same way and have provided homogeneous framework conditions for micro-regional actors. Yet, the research found that while several of these micro-regions were governed in the early 1990s in a non-hierarchical mode associating actors from diverse organizational fields and including them in integrated developmental policy making, by the 2000s only a few of them had retained this mode of governance. Most of them had moved towards fragmented and hierarchical modes of governance by the 2000s (see Annex 5). In this paper I will call nonhierarchical modes of governance that integrate actors from diverse organizational fields - 133 -

Development and Europeanization: the Transformation of Micro-regional Association between 1990 and 2006 in Hungary

Dr. Keller Judit

“networked mode of governance” (“NMG”) or “heterarchy”. I take these labels from Ansell 2000, Börzel 2000, Hooghe 1996, and Keating 2001, as well as from Grabher, 2006; Stark, 1999; Grabher and Stark, 1997; Bruszt, 2000, and I will use these labels interchangeably throughout this dissertation. The evolution of modes of micro-regional governance was mainly shaped by domestic factors. The EU had only indirect influence on the process through providing the central state with prerogatives near the end of the decade to control regional and sub-regional development policy. This is only part of the story, however. Pre-accession support programs have also strengthened the governance capacities of sub-national state and non-state actors and enabled in some places local political entrepreneurs to organize micro-regional territorial development through NMG, even in the face of asymmetric power relations between central governments and local state and non-state actors. This is to say that the EU has affected the evolution of the mode of micro-regional governance by empowering domestic actors in highly asymmetrical ways (Bruszt, 2008), putting the stress on strengthening the prerogatives of central governments but opening up some new room for action for sub-national state and non-state actors. The operationalization of concepts … Of governance In order to analyze variations in micro-regional governance at the most abstract level, I rely on definitions of governance borrowed from economic sociology (Campbell, Hollingsworth, Lindberg, 1991; Hollingsworth-Schmitter and Streeck, 1994; Hollingsworth and Boyer, 1997). The research identified governance as social and political arrangements by which at an organizational field level power and authority are exercised, involving formal and informal, public and private, regulatory and normative mechanisms (Crouch, 2005:20). At a more concrete level, the mode of developmental governance refers to the way relationships in the process of making and implementing development programs are organized among different categories of stakeholders at the micro-regional level (e.g.: local governments, NGOs, business) and across various levels of the state (micro-regional, county, regional, state levels). “Since developmental governance is primarily about the power to decide who has a say and what counts in planning development, basically all discussions of the diverse patterns of governance take the diverse dimensions of the distribution of power into account in one way or another” (Bruszt 2007). This understanding of governance moves beyond emphasizing only the association of a diversity of actors prevalent in the regional development paradigm (Putnam 1993, Leonardi 1995, Paraskevopoulos 2001, Amin and Thrift 1998, Cooke and Morgan 1998, Scott and Storper 2003). Extended by arguments of economic sociology (Sabel 1993, 1994, Grabher and Stark 1997, Grabher 2001, 2005, Bruszt 2000), it claims that what ultimately matters is the association of a diversity of actors in a way that distributes authority and intelligence among participants. … Of micro-regions Micro-regions were defined as institutionalized forms of associations of neighbouring settlements that can range from formal agreements on means of cooperation to informal, nondiscretionary conventions and norms. … Of dimensions of micro-regional governance For the discussion of variations in modes of micro-regional governance I proposed to use two dimensions that matter most from the viewpoint of the relationships among different categories of stakeholders at the micro-regional level: the scope and mode of association.

- 134 -


TPF

Scope of association denotes the extent of inclusion of various stakeholders. This means that the scope of association can be integrated, in which case the representation of diverse stakeholders within the association is inclusive, or alternatively it can be fragmented, in which case representation is exclusionary. The role of inclusion of diverse sectoral representatives in regional development has been elaborated by a number of studies (Putnam 1993, Leonardi 1995, Paraskevopoulos 2001, Keating 1998, 2000, 2003, 2004, Amin and Thrift 1998, Cooke and Morgan 1998, Bruszt 2002, 2005, 2007, Grabher 2005, Trigilia 2001). In the case of Hungarian micro-regions, the degree of inclusion can be measured by four dimensions that were reshaped by external (EU pre-accession funds, transnational development program funds, national funding programs, the national regulatory framework and EU Structural Funds) and endogenous (by micro-regional actors) factors several times between 1990 and 2006. The four dimensions that are synergistically inter-related are:  The scope of organizational inclusion vs. fragmentation  The scope of functional integration vs. fragmentation  The scope of sectoral inclusion vs. fragmentation  The scope of territorial integration vs. fragmentation.1 The mode of association refers to the way associations take decisions about the goals and means of development. This might be hierarchical centralizing decision-making in one hand depriving any other actor of autonomous action; or alternatively it can be nonhierarchical based on some distribution of authority among actors leaving room for autonomous action of participating actors. In the case of Hungarian micro-regions, the mode of association can be measured along two axes – and an additional sub-dimension:

1

The first dimension describes the degree of association of various types of organizations. This dimension might convey either homogeneous or heterogeneous organizational ecologies. In a heterogeneous organizational ecology several different kinds of organizations are present, such as civil associations, foundations, local governmental partnerships (LGPs), etc. In terms of the degree of their association these organizations may be either integrated or decoupled. The latter denotes a fragmented organizational ecology where organizations exist parallel to one another without collaboration. In an integrated ecology, on the other hand, cross-organizational ties might take several forms. These can be ad hoc, informal or formal durable horizontal (loosely coupled), contracted (formal) hierarchical, or informal hierarchical. In both of the last two cases cross-organizational relations are characterized by uneven resource distribution. The second dimension describes the degree of association of various kinds of developmental goals (functions). This dimension might convey either a single-issue based or multidimensional functional ecologies. In the latter various kinds of developmental functions exist, such as social, economic and infrastructural goals. In terms of the degree of their association multiple functions can be either integrated or fragmented. The latter would mean that several developmental orientations may co-exist without being organized into concertation or orchestration. In an integrated functional ecology, the orchestration of developmental functions supposes a hierarchical organization of functions, while concertation is about a division of labour among organizations in terms of developmental responsibilities and tasks. If concertation is based on durable organizational ties, we can talk about a micro-regional developmental coalition. The third dimension describes the variety of sectors that are represented by participating actors in the organizations and in the micro-regional development field. This dimension might either display a monosectoral or a multisectoral representation scheme. In a monosectoral developmental ecology we would find the overwhelming representation of a single sector, such as local governments, either because of the weakness or the exclusion of non-state actors from the development field. On the other hand, multisectoral representation denotes the inclusion of a diversity of sectors in the development field. The fourth dimension describes the degree of association of settlements in the area of the micro-region. This dimension is about the way territorial scales of organisations’ service area are organized. It can denote a diversity of territorial scales that are either integrated through a division of labour among organizations, or fragmented by the lack of collaboration of organizations covering different territorial scales. Alternatively, it can also mean a homogeneous area that is often organically and historically integrated. Ultimately, this dimension describes whether the micro-region has retained its spatial integrity over the years.

- 135 -


 

Dr. Keller Judit

Informal vs. Formal Centralized vs. Distributed o Evenly discretionary vs. Unevenly non-discretionary2

… Of the dependent variable On the basis of the case studies I identified three ideal types of diverse patterns of microregional governance. 1. Integrated, non-hierarchical: in which various micro-regional sectors are integrated through the inclusion of heterogeneous actors whose mode of association distributes authority to participate in defining developmental goals and needs more or less evenly among them. This latter mode of association I call heterarchic (Grabher, 2006; Stark, 1999; Grabher and Stark, 1997; Bruszt, 2000), as it refers to a way of including heterogeneous actors which allows the accommodation of their interests and values through non-hierarchical relations. 2. Fragmented, top-down: in which the scope of association displays exclusionary institutional practices in the sense that non-state actors are marginalized and/or completely excluded from micro-regional developmental decision-making. This indicates a hierarchical orchestration of developmental goals and means. 3. Hybrid or mixed: in which elements of both the other two ideal-types above can be found. In this type of governance mode some inter-organisational ties display ad hoc and/or durable horizontal, non-hierarchical features and a mixture of different institutional logics. On the other hand, other organisational ties may still be organized in informal and/or contracted hierarchical ways, with one organisation holding more stable positions in the development field due to imbalances in institutional resources. Although none of the case studies correspond exactly to these ideal-types, they can be located closer to one of the ideal-types at different points in time over the decade. In fact the study of the six micro-regions has shown that within these ideal-type governance modes further variations in institutional transformation have taken place. For the sake of conceptual clarity it is important to distinguish ideal-type governance modes from patterns of change in governance in order to define the directions and dynamics of institutional change in associative relations over the decade. For example, diverging pathways of institutional transformation can be observed between the micro-region of Sümeg and the rest of the case studies because, in the early 1990s, Sümeg was closer to the second ideal-type and currently it is closer to the third type of governance mode, while all other cases were closer to the first ideal-type in the early 1990s and diverged from that status in various directions by the 2000s. The micro-regions of Sellye and Encs/Abaúj-Hegyköz are examples of a pattern of governance change moving from the first ideal-type in the 1990s closer to the second type by the 2000s. The micro-regions of Zalaszentgrót and Mórahalom have moved from the third ideal-type towards heterarchic modes of governance (the first ideal-type governance mode).

2

The first dimension here denotes whether the mode of decision-making in developmental matters is overwhelmingly based on informal mechanisms, such as conventions and norms, or alternatively if it is regulated by formal rules, and contracts between partners. The second dimension describes whether the mode of decisionmaking is centralized in one hand (one organisation, one sector, one person) or alternatively decisions are made through distributed authority among participating actors. The sub-dimension of the latter refers to the de jure and/or de facto rights of actors to participate in decision-making. In this vein, decision-making can be evenly discretionary if all actors have both de jure and de facto rights to participate in decision-making. On the other hand, decision-making is unevenly non-discretionary if certain actors’ rights to participate are de facto limited or inhibited entirely.

- 136 -


TPF

The approach The approach used in this research was developed from the combination of the literature from the New Regional Development paradigm with a new research approach in Sociology and Political Science on models of institutional change in contemporary political economies that conceives institutional change as an incremental but cumulative transformative process generated endogenously in the interaction of both internal and external factors. The intersection of these bodies of literature is provided by the approach in economic sociology which claims that “development is about building and transforming institutions” (Bruszt 2005) in a way that involves diverse types of stakeholders in their design and implementation. This approach emphasizes the role of institutional experimentation by entrepreneurial actors, and governing institutional change in a way that distributes authority and intelligence among these stakeholders. On the basis of mainstream regional development studies, and especially that of the new regional development paradigm, the approach taken here assumed that regional development is an instituted and context-specific process. This view considers the economy as shaped by enduring collective forces that can mobilize regional capacities and resources through the integration of local actors in response to external incentives and challenges. The approach I took, however, goes beyond static explanations of mainstream regional development literature that sees the presence of associative institutions as results of fixed, culturally or historically inherited social capital endowments and the success of regional development strategies guaranteed by the cooperation of local actors. The approach in this research took a critical view of this static notion of regional developmental governance where institutional change is always generated exogenously by the state, the market or by the EU. The critical reading of the new regional paradigm builds on three arguments, namely that the new regional development paradigm,  neglects (more rural) areas outside the western (urban) developmental model;  neglects the politics of diversity and focuses on culturally and historically fixed social capital endowments while taking unity and cooperation for granted in successful regional developmental strategies producing a win or lose dichotomic framework;  focuses on institutional structures while neglects the role of agency in organizing strategies, that is local actors’ choices and interpretation of institutional framework conditions that they may try to make the most of as they enact institutions. The approach I took instead draws on heterodox development theories and economic sociology in order to emphasize the evolutionary nature of social capital that is not fixed once and for all but can evolve in qualitatively different ways shaped by endogenous as well as external framework conditions that can hinder or foster particular qualities of social networks (Trigilia, 2001). In this framework, instead of focusing on the success or the failure of developmental outputs and social capital endowments as their independent variable, regional development is seen more in the Schumpeterian sense of discontinuous change – a path that is grasped in terms of change in the path (dynamics) and level (complexity) of development. In this dynamic view, social capital is defined in terms of social networks rather than cultural heritage or pre-existing social endowments and it is not considered to be a sufficient condition for (local) development. Once the concept of social capital is not seen as shared culture it is possible to leave behind the contingent aspect of its presence rooted in history and to open the concept to denote “networks of social relations” rather “willingness to cooperate” (Trigilia, 2001). This definition emphasizes the evolutionary aspect of social capital which opens the concept to alternative evolutionary pathways where social capital can evolve in qualitatively

- 137 -


Dr. Keller Judit

different ways and bring different developmental outcomes this way. As Trigilia (2001) suggests, this definition of social capital implies that one should focus on framework conditions that can shape, and thus may foster or hinder particular qualities of social networks. This opens a new perspective for the analysis of the evolution and transformation of associative institutions. In this context, framework conditions – institutional structures or policy mechanisms – become important as they may favour the evolution of particular types of associative arrangements that can range from collusive coalitions and rent-seeking to heterarchic coalitions with a system of checks-and-balances, thus providing positive resources for local development (Trigilia, 2001). In other words, local actors’ capacity/authority to experiment with institutional arrangements and organize them in the course of institutional enactment (Streeck-Thelen 2005) in a way that distributes authority and intelligence among local stakeholders is partly affected by institutional framework conditions set up by politics and policies for sub-national development. On the other hand, conditions provided by political action and policies offer constraints and opportunities that are always subject to interpretation and contestation by actors (Streeck-Thelen 2005). Drawing on models of endogenous institutional change, the approach here took the view that while institutional framework conditions can influence the qualities of networks (through directly or indirectly setting balances of power), local actors always retain a degree of capacity to interpret rules and bend them according to their needs as they construct associative institutions in reality (agency). Interpretation is an important element of the process that can be shaped by social entrepreneurs who have the capacity to create frames for association and convince people to join networks even if institutional framework conditions do not favour inclusive and encompassing networks/associations. Social entrepreneurs’ capacity to experiment with associative arrangements is influenced by the conditions set up by politics and policies for sub-national development. Some institutional actors – which can be called socially skilled entrepreneurs – may be able to organize cooperation among others and to transform associative institutions in ways that distribute authority despite constraining conditions of the sub-national development regime. At the same time, other institutional actors may lack the skills, the interests or the capacity to do the same in the face of constraints, and thus either organize associations in fragmented ways or “exhaust” existing associations, leading to their complete disintegration. Hypotheses H1. The fundamental hypothesis of the research based on heterodox development theories was that there is an interplay between associative governance and socio-economic development. Therefore I expected to find heterarchies in communities that have been able to maintain their socio-economic development status or change their development path for a better one. This approach suggested that in communities where a low level of socio-economic development was conserved institutional degradation or stagnation at a low level of institutional development could be expected. Accordingly, in the case of developmental decline from an average or above average level one could expect to find institutional decline or stagnation at a low level of institutional development. H2. Based on a dynamic understanding of social capital that defines the concept as social networks rather than an endowment fixed once and for all, I expected no strong relationship between “institutional thickness” at T1 and T2. Institutional transformation between T1 and T2 could go both ways regardless of the institutional status quo in the early 90s. This approach suggested that institutional upgrading would be about the establishment of heterarchies and the accumulation of social networks (capital).

- 138 -


TPF

H3. As an extension of the concept of the “enabling state” (Evans 1993) and “associative governance” (Cooke and Morgan, 1998), I also expected to find that the state and broader transnational regimes (EU) in which sub-national developmental institutions are embedded will play an important role in supporting or hindering the generation of social capital resources for development: this process will take place from the top-down, through the policy environment and institutional conditions. Framework conditions – institutional structures or policy mechanisms – will favour the evolution of particular types of associative arrangements that can range from collusive coalitions and rent-seeking to heterarchic coalitions with a system of checks-and-balances thus providing positive resources for local development (Trigilia, 2001). H4. Finally, based on recent studies in economic sociology I did not expect to find a deterministic relationship between framework conditions and institutional transformation. While institutional framework conditions can influence the qualities of networks (through directly or indirectly setting balances of power), local actors always retain a degree of capacity to interpret rules and bend them according to their needs as they construct associative institutions in reality. Interpretation is an important element of the process that can be shaped by social entrepreneurs who have the capacity to create frames for association and convince people to join networks even if institutional framework conditions do not favour the existence of inclusive and encompassing networks/associations. The sample and methods The analytical framework posed a number of methodological dilemmas for the research. Firstly, considering the interplay between associative governance and development on the basis of heterodox development theories I expected to identify cases with variation in the interplay between institutional and developmental change. The ideal type would display a developmental “upgrading” with institutional upgrading in the background and vice versa. Developmental upgrading would mean the encompassing, multidimensional development of micro-regions; while institutional upgrading would denote changes in institutional arrangements in the direction of more inclusive, distributed forms of governance. In the absence of previous research on the topic I faced the challenge to construct a methodological framework that could measure the dynamics of developmental and institutional change in a way that leaves room to observe their interplay. The fundamental principle of my methodology here was to establish a sample of micro-regions with diverging socio-economic developmental pathways where I could conduct a qualitative study on directions of institutional transformation. I relied on 3 sets of indicators that measured multidimensional developmental change in micro-regions. With the help of these indicators through aggregated cross tabulations in SPSS I established clusters of micro-regions with their state of development in the early 90 and their developmental change between the 90s and 2000s. In the list of micro-regional clusters of developmental change I established three main categories of “change in the development path”: developing (above the average developmental dynamics), stagnating (average developmental dynamics) and falling behind (below the average developmental dynamics) (see Annex1). From these clusters I selected 12 micro-regions where I conducted preliminary interviews about the institutional status quo in the 90s. From this list I finally selected 6 micro-regions that had diverging developmental pathways and institutional status quos in the 90s. This enabled me to observe institutional change go in different directions in my case studies (see Annex 2).

- 139 -


Dr. Keller Judit

From among those micro-regions that performed average developmental dynamics, I chose two Mórahalom and Zalaszentgrót that had hybrid governance modes in the 90s. Both of these micro-regions have moved towards heterarchic models of governance by the early 2000s. From among those micro-regions that performed developmental stagnation or developmental decline, I selected those (Sellye and Encs, Keszthely-Hévíz) that had heterarchic or at least hybrid governance modes in the 90s. All three micro-regions have moved towards fragmented modes of micro-regional governance by the early 2000s. And I inserted a control case – Sümeg – that had performed developmental decline and had hierarchic/fragmented institutional status quo in the 90s. Change in micro-regional governance patterns began to appear in this micro-region in the post-accession period, but these changes have indicated a move towards hybrid forms of governance.

- 140 -

AbaújHegyköz

Hierarchical

Sümeg Encs

Sümeg

- 141 -

KeszthelyHévíz

Mórahalom

Zala-Kar

Encs/AbaújHegyköz Sellye

Nonhierarchical Pattern of governance 1990s

Mode of association

Integrated

Fragmented

KeszthelyHévíz

Sellye


Scope of association

Zala-Kar Mórahalom

Pattern of governance 2000s

TPF

- 141 -


Dr. Keller Judit

Findings The qualitative studies of 6 micro-regions supported the initial expectations of my hypotheses. The empirical findings of the research identified three institutional periods in the evolution of micro-regional governance. The first period extended from 1990 to 1995; the second period covered the years between 1996 and 2003; the third one began in 2004 with Hungary’s accession to the European Union and is still going on. It was found that the interaction between the institutional environment and the interpretation of changing institutional logics by local social entrepreneurs is decisive for the evolution of various patterns of institutional change in micro-regional associations. Over the three periods micro-regions have emerged from flexible geographical communities with organic socio-economic and cultural ties into fundamental units of public administration (statistical dimension) and spatial development (planning and programming dimension). Parallel to this, micro-regional associations have evolved from voluntary and ad hoc associations of heterogeneous local actors into mandatory associative organizations of mainly local governments. In the first period regulations and financial instruments encouraged flexible institutional structures that provided room for voluntary cooperation of diverse local actors in encompassing functional developmental domains (see Annex 4). By openly fostering encompassing associations, these institutional logics encouraged the distribution of authority among diverse actors within associations while providing them with opportunities to experiment with associational forms at their own discretion. This was the classic period of institutional experimentation and intensive entrepreneurship in which institutional entrepreneurs had enough room to interpret framework conditions at their discretion and choose solutions that best served their local interests and goals. Micro-regional associations that came about in this period were organic associative institutions with goals to remedy socio-economic problems of transition. They were called forth by local patriotism in areas most severely hit by the socio-economic crisis of the systemic change. These areas were characterized by small rural settlements at the peripheries and in the northeast of Hungary. In the second period, logics of the institutional framework began to restrict local actors’ room for manoeuvring when organizing their micro-regional associations. Domestic regulations and financial instruments prescribed preferential institutional solutions in the sectoral composition (local governments), the territorial extension (statistical micro-regions) and the organizational form of associations when accessing domestic development funds. Thus, they limited experimentation with institutional solutions, but left room for microregional actors to make choices on the degree of adaptation. Establishing Local Governmental Partnerships1 (LGPs) was optional although encouraged by financial and representational incentives. Prescriptions concerning the scope of associations only concerned those who opted for adapting to the institutional requirements of LGPs. On the other hand, the institutional logics of these domestic regulations broke the encompassing micro-regional framing of development and fostered settlement-level development planning in which micro-regional associations were only instruments of acquiring funds and representational rights. That is, the institutional framework of the second, period, instead of reinforcing micro-regional integration, encouraged fragmentation

1

Önkormányzati Területfejlesztési Társulások

- 142 -


TPF

(settlement level development funds over a restricted territory) and exclusion (of nongovernmental actors from LGPs) through prescriptive rules exogenously by the central state. Transnational funds, especially EU pre-accession funds (PHARE and SAPARD) and community initiatives (LEADER) have over the entire course of the three periods supported the institutional logic of distributed authority in micro-regional associations. Nevertheless, towards the end of the second period, a new priority appeared in the organizing principles of pre-accession funds which was about ensuring the “safe money transfer” of the Structural Funds after accession. This was seen to be manageable only at the level of the central state. Thus, some PHARE programs began to focus on strengthening central state level administrative capacities rather than building further capacities at the sub-national levels (both micro-regional and regional) (see also: Hughes et al., 2003, Bruszt, 2005). As a consequence, by the time of accession the central state with its strengthened administrative capacities could shape framework conditions in a way that limited microregional actors’ room to define developmental priorities and the institutional structure of their association. In the third institutional period, central state regulations prescribed mandatory institutional structures for micro-regional actors that often excluded local non-state actors from associations and distributed authority within the micro-regional field asymmetrically in favour of local governments. Thus, the shift in the EU’s policy priorities by the end of the decade contributed to the increasing centralization and bureaucratization of micro-regional governance, reaching its apogee in the institutional framework of the Multi-Purpose Partnerships2 (MPP) in 2004. The institutional framework of the MPP constrained the updating mechanism by free choice through the mandatory requirement to adopt a single institutional model. This institutional model did not require entrepreneurship that could fuel experimentation through active interpretation of the external environment. Receiving annual per capita funds without competition, local governments in MPPs do not have to make choices or to take risks in tendering and they still gain access to central state sponsored financial resources. This plugs MPPs into the redistributive system of the central state, which increases the dependence of lower level state actors on the central state and the significance of hierarchical network relations. At the same time, the MPP creates asymmetries among micro-regional actors by providing standard state funds for an exclusively local governmental organizational form without providing similar types of benefits for non-state actors and/or other types of microregional organizations. These imbalances in accessing resources induced asymmetrical bargaining power positions between local governments and societal actors. In the first institutional period horizontally distributed authority among governmental and non-governmental actors reflected their mutual desire for efficiency gains to resolve socio-economic problems. However, by the third institutional period local governments had acquired such privileges that enabled them to increase their distributional assets by making concessions on other local actors without returning them. Since 2004 MPPs have become the most important instruments of microregional development policy, which empowered them to the extent that they can easily bypass or even entirely neglect non-governmental actors and other micro-regional organizations in developmental decision-making. Subsequent national regulations in the post-accession era regarding the use of transnational funds (ERDF, LEADER) have introduced institutional mechanisms that display rigorous central state control over micro-regional development governance. Setting up various 2

Többcélú Kistérségi Társulás

- 143 -


Dr. Keller Judit

– and overlapping – networks of consultants employed by central state ministries to assist micro-regional actors in planning, programming and conducting micro-regional development programs is a prime example of the centralization and bureaucratization of central statecontrolled micro-regional development policy. In at least three of my micro-regional cases, Keszthely-Hévíz, Encs and Sellye, the public administrative logic of the institutional environment in the third period generated the fragmentation and the disintegration of previous heterarchic or hybrid forms of microregional governance. In two micro-regions, however local social entrepreneurs have managed to establish heterarchic governance modes in spite of the constraining institutional environment. Nothing demonstrates the power of social entrepreneurship more than the sixth case of the Sümeg micro-region, where the social entrepreneur has been able to generate a hybrid governance form from the scratch with both heterarchic and fragmented institutional elements. The constraints of the MPP framework concerned degrees of experimentation and entrepreneurship. Decreasing variations in the modes of institutional change in the post-MPP period indicate limitations on entrepreneurship and on choices for institutional experimentation. In this climate, maintaining non-hierarchical institutional forms and/or establish new ones, deliberate strategies of tending had to be employed, such as the creation of frames at the local level that could provide an alternative to the logic of the MPP. Resistance to and defecting the hierarchical logic of MPPs in the micro-regions of Mórahalom and Zalaszentgrót required the active cultivation of existing non-hierarchical institutional forms by local social entrepreneurs. In the micro-region of Sümeg layering non-hierarchical institutional forms on top of existing hierarchical governance patterns in Sümeg required even more deliberate strategies of institution-building that was supported by an alternative institutional logic of the LEADER program. Agency, that is local social entrepreneurs, played a fundamental role in defecting hierarchical institutional logics in these micro-regions through the distribution of intelligence (dissemination of ideas, information on opportunities, etc.). Active cultivation of institutional change in these places meant deliberate search for and recognition of opportunities even amidst institutional constraints of the MPP framework. The lack of creative agency in the micro-regions of Sellye, Encs/Abaúj-Hegyköz and Keszthely-Hévíz the exhaustion or drifting away of non-hierarchical institutional forms as obligatory institutions of the MPP were more or less passively adopted. Although in the micro-region of Keszthely-Hévíz a new frame was eventually created, it was insufficient to maintain non-hierarchical institutional elements without supportive strategies that distribute intelligence. The best case scenarios of heterarchic governance in the micro-regions of Mórahalom and Zalaszentgrót and the hybrid model in the micro-region of Sümeg demonstrated that “there is life after the MPP” if authority and intelligence is shared among diverse local actors in loosely coupled non-hierarchical coalitions. These coalitions by “standing on more feet” in functional, organizational and sectoral terms are provided with routes of alternative resources. A coalition of diverse stakeholders is equipped to restore balances of power and trust between governmental and non-governmental actors and to preserve the embedded autonomy of the micro-region. The Zalaszentgrót and Sümeg models demonstrate that even an embryonic form of heterarchy – organized through a single nod (Zalaszentgrót) or in a hybrid form with hierarchies (Sümeg) – can create durable associative frames and support the embedded autonomy of the micro-region. These case studies thus prove that holding on to “embedded autonomy” is not an impossible venture even in a hierarchical and centralized regional development regime. What is needed, according to these case studies, is a diversity of

- 144 -


TPF

organizations, sectors and functions organized in heterarchies that distributes authority and intelligence among partners. At a more abstract level this directly connects the research to development studies in economic sociology by illustrating the instrumental role heterarchic forms of governance can play in maintaining and/or creating embedded autonomy for socio-economic development. The study of the evolution of micro-regional integrations in the six cases has displayed developmental phenomena that distinguish the developmental framework of CEE Member States from most EU15 countries. This is the lack of endogenous “own” resources of municipalities, which throughout the studied institutional periods made all micro-regions sensitive to external developmental resources and vulnerable to their institutional criteria. Empirical evidence has demonstrated that resource mobilization in a CEE is different from western European practices. In the latter case it is about planning and mobilizing own resources – as the new regional development paradigm has argued – and conducting planning maybe not entirely but largely a local consultative process. In this context the frames and procedures are shaped by local actors according to their own needs. In Hungary/CEE the lack of own resources for all sectors of local actors has meant that the mobilization of external resources is about application-based grants or per capita state funding. Due to the vulnerability of micro-regions, the coordination of territorial development policies directly affected the organization of micro-regional associations through financial incentives. In the absence of endogenous resources, “money”, and information about where and how to get it have been the most important mobilizing forces of micro-regional governance. The trend that “money makes micro-regional associations go around” remained the same throughout the three institutional periods. Micro-regional actors always had to adjust their development plans to institutional requirements in order to get access to external development funds. In most cases this meant the one-to-one adoption of external priorities without local strategy building. In practice, this naturally entailed the absence of any consultative process since the single, short-term goal was “to get the money.” These microregional actors were disinterested in participating in the definition of priorities (e.g.: in the case of decentralized funds) and lacked the skills to recognize opportunities among constraints. Social entrepreneurs in the micro-regions of Mórahalom, Zalaszentgrót and Sümeg, on the other hand, demonstrated the possibility of adjusting their local developmental priorities to framework requirements in a flexible way through long-term strategy building and a local consultative process. Nothing demonstrates their social skills better than their ambition and ability to shape developmental priorities at higher levels of the state (lobbying at county development councils, regional development agencies, national development agency). This strategy somewhat decreased their hierarchical dependence vis-à-vis the central state and enabled them to preserve or to create their embedded autonomy in order to define the parameters of their development. Contributions In his article on Social Capital and Local Development (2001), Trigilia points out that research on the role of social capital in local development should provide answers to the question of whether politics favour the transformation of networks of social relations into positive resources for local development. One of the fundamental contributions of this research is that it attempted to answer Trigilia’s question by looking at whether and in what ways the politics and policies behind institutional frameworks of micro-regional development have contributed to the evolution of diverse modes of associative governance in Hungary. The research extended and through empirical analysis it considered what Trigilia conceptually suggested in his article, namely to the need to rethink the role of the state in local

- 145 -


Dr. Keller Judit

development policies and in helping local actors “from above” mobilize their resources “from below” through specific sets of institutional arrangements that favour distributed authority among stakeholders in associations and thus provide positive resources for local development. One answer that the study of Hungarian micro-regions and micro-regional associations offers to Trigilia’s question is that in a centralized state it seems not to be in the interest of the state to promote win-win associations of local actors at sub-national levels. The empirical study of the transformation of micro-regional associations from the period of the overwhelming presence of encompassing, bottom-up associational logics in the early 1990s, to the dominance of exclusionary governmental (multi-purpose) associations supports Trigilia’s point that the way central state policies – and the institutional logics behind them – are defined can encourage or restrain attitudes to collusion and rent-seeking or distributing authority in networks. The transformation of Hungarian micro-regional governance was about the way in which the central state wedged its hierarchical institutional logic into microregional development ecology, which in the first half of the decade had been organized spontaneously in heterarchies. While between 1990 and 1995 public institutions at the nonlocal level (state, EU) helped micro-regional actors “from above” mobilize their resources “from below” through framework legislation and concerted policy mechanisms of development programmes, by the end of the decade the same state-level and transnational institutions strengthened hierarchical and asymmetrical sets of relations and fostered collusive coalitions among local actors. These empirical findings extend those of Bruszt’s ongoing research within the FP6 New Modes of Governance project at the EUI regarding the way the experimentational period of the 1990s in sub-national developmental governance came to be halted by the end of the decade with the redefinition of the Commission’s priorities in regional development policy. Changing its discourse to stress technical and financial accountability, the Commission left the issue of extended political accountability largely to the side and thus gave central states the prerogative to control regional policy making and implementation (Bruszt 2007). The “story” and individual case studies of Hungarian micro-regional developmental governance support the thesis about the way the EU proved to be a powerful player in rearranging the low equilibrium trap of territorial governance in the ‘90s by providing central states with prerogatives to control regional policy making and implementation in the name of financial accountability. The low equilibrium trap of the 1990s was about weak territorial problemsolving capacities of the central state and weak capacities of non-state actors to make demands on the central state. With the shift in the EU’s policy priorities by the end of the decade, an asymmetrical equilibrium-model emerged with power constellations of “stronger societies and much stronger states” (Bruszt 2008). The increasing centralization of microregional governance starting in the second half of the decade (only LGPs in county development councils, after 1999 only one micro-region representing three in county development councils, etc) reaching its apogee in the multi-purpose association (centrally defined functions, organizational forms, sectoral composition and territorial scale) in 2004 illustrates this process well. The decreasing autonomy of micro-regional actors to organize/form alliances in which they define their own developmental priorities can also be seen in the way the integration of micro-regional diversity in organizational form, functional scope, sectoral composition and territorial scale became gradually narrower. This dimension also provides a second extension to Trigilia’s question about the role of the state in fostering specific modes of associative governance in local development. The Hungarian central state’s presence within bottom-up micro-regional heterarchies by the second half of the 1990s was not just about the transformation of the qualities of microregional associations. It also concerned the “embedded autonomy” (Evans, 1995) of micro-

- 146 -


TPF

regional development. The strengthening of the central states’ and incumbents’ capacities by the EU also meant the enforcement of their unwillingness to share power with non-state and lower state actors in controlling the (re)distribution of resources. The institutional framework that has been fostered by the central state since this period has the aim of finding institutional solutions that enable central state incumbents to best control the (re)distribution of resources at the micro-regional level. Changing the scheme of representation for micro-regions in county development councils in 1999 was one way to control the (re)distribution of decentralized (!) resources to micro-regional actors. Another way to control the distribution of resources is to make the formation of win-win alliances between local actors difficult; i.e. to foster asymmetrical power relations among local actors. Elevating local governments to the position of having exclusive prerogatives to define and implement micro-regional development programmes in the institutional framework of the multi-purpose association has meant the perfection of a controlled system of channels to (re)distribute resources. From the perspective of the central state local governments are much more easily “controlled” through a system of centrally defined functional scopes and territorial scales than non-state actors whose alternative institutional logic “always challenges” the power of state actors.3 Nothing can demonstrate the ultimate centralization of micro-regional governance better than statistics about the distribution of the types of standard resources provided by the central state for micro-regional associations. According to some calculations, from the overall allocated standard state funding for “voluntary” functions adopted by the micro-regional association, the MPA can autonomously decide about the allocation of approximately 1,4%, the functions to be sponsored by the overwhelming majority of funding is decided centrally by the Parliament (Huszti 2003). The discussion on the role of the state in fostering or blocking non-hierarchical modes of association in micro-regional development also extends the arguments of the new regional development paradigm in two ways. Firstly, the argument of NRDP that regional development has become “a matter for regions themselves, in a context on which they are pitched into competition and cooperation in global markets, without the protective umbrella of the nation-state” (Keating, 2005) can be challenged by the case of Hungarian micro-regions that prove that sub-national development is indeed not just a matter for the regions or microregions. The state plays an important role in defining the parameters of the regional development regime in a country – and not necessarily as a protective umbrella. According to Bruszt, the Hungarian regional development regime is hierarchical and centralized in the sense that it contains some weak elements of regional decentralization, but the developmental priorities are primarily defined by central state agencies with some limited inclusion of non-state actors (2005). The evolution of Hungarian micro-regional developmental governance provides an excellent case study of this ideal-type regional development regime: institutional experimentation had become scarcer by the end of 1990s and in many micro-regions the dynamics of institutional development has been “going from testing one centrally imposed institution to the testing of the other one” (Bruszt 2005), compared to intensive institutional experimentations of the first half of the decade. The scope for experimentation of micro-regional actors has become smaller and especially in the era of the multi-purpose association “some decentralized experimentations might be tolerated but their scope is limited” in the “shadow of the hierarchy” (Bruszt 2005). The case studies of the micro-region of Sümeg, Zalaszentgrót, and Mórahalom provide examples of such decentralized experimentations.

3

This has been state actors’ general attitude towards non-state actors at the local and micro-regional levels, as well as at higher levels of the state.

- 147 -


Dr. Keller Judit

Studying these institutional experimentations at the micro-regional level also contributes to the literature on endogenous institutional change, as they highlight the role social entrepreneurs can play in initiating and maintaining institutional experimentations. Although models of endogenous institutional change emphasize the importance of agency in interaction with structure they do not elaborate on the nature and mechanisms of agency in assigning alternative institutional pathways. In the case of the three Hungarian micro-regions it was the presence of socially skilled entrepreneurs and the tactics they used to create and to maintain frames for encompassing association/integration that guided these micro-regional ecologies in diverging directions of institutional development from that of Keszthely-Hévíz, Sellye and Encs/Abaúj-Hegyköz. In this sense the research on the evolution of Hungarian micro-regional associations contributes to that emerging body of institutionalist approach that links institutional change to the idea of entrepreneurship. With this approach, the research also contributes to existing Hungarian research body of micro-regional developmental dynamics that so far has concentrated on quantitative analysis of diverging developmental trends among micro-regions. Many of these works change in the “state of development” (Faluvégi 2008, Bihari-Kovács 2005), while others analyze changes in the dynamics of micro-regional development and the effects tangible factors – FDI, highway, clusters, and entrepreneurial activity – have had on developmental dynamics (Hahn 2005). Hahn’s thesis, although it calls attention to the fact that intangible factors such as institutional dynamics of micro-regional associations, and the entrepreneurial attitude of micro-regional leaders also affect the shaping of developmental dynamics in micro-regions, with the quantitative focus of his research Hahn only proposes this question for future research. In this sense, by studying variation in institutional dynamics of microregional associations, this research has followed Hahn’s suggestion and filled the gap left from his quantitative study on the dynamics of developmental indicators of micro-regions. It is the exact strategies and mechanisms of micro-regional entrepreneurship and thus the comparative analysis of the entrepreneurial attitude of micro-regional leaders that both this research and Hahn’s study leave untouched. Although this research analyzes the ways socially skilled entrepreneurs can affect the emergence of diverging institutional pathways in micro-regions by looking at the repertoire of some tactics socially skilled entrepreneurs in the three micro-regions used to generate and maintain associative frames, the focus of the research had to leave a more in-depth analysis of entrepreneurial strategies as a subject for future research. Such in-depth analysis could give room to studying mechanisms of microregional developmental entrepreneurship and could compare the transformation of entrepreneurial strategies across institutional periods. Such work might also analyze how different institutional framework conditions required different entrepreneurial strategies for micro-regional development.

- 148 -


TPF

Annex 1 In this research a set of 9 indicators were established from raw data of the Central Statistical Office (CSO) to measure the state of development in the 1990s (T1) and developmental change between the 1990s and 2000s (T2) (see section 5.5.5.) in three developmental dimensions: infrastructural, economic and social. Economic indicators:  Personal income per head/ 1995, 2004;  Density of businesses measured as registered businesses with legal entity per 1000 inhabitants/ 1995, 2004;  Rate of employment measured as the ratio of employed per inhabitants/ 1990, 2001. Social indicators:  Rate of education measured as vocational high school graduates within population above 7/ 1990, 2001;  Density of passenger-car stock measured as passenger-car stock per 1000 inhabitants/ 1994, 2004;  Density of apartments measured as the number of built apartments per 1000 inhabitants/ 1995, 2004. Infrastructural indicators:  Density of sewage system measured as the length of the sewage system per the length of water supply system multiplied by 1000/ 1995, 2004;  Density of water supply system measured as the number of apartments with water supply per the total number of apartments/ 1996, 2005;  Density of telephone lines measured as the number of land-fixed telephone lines per the number of apartment multiplied by 1000/ 1994, 2004. These indicators were not expected to correlate, but rather to show developmental upgrading, stagnation or devolution in various dimensions of a complex developmental process. From the 1990s dataset patterns of state of development of micro-regions was calculated for the 1990s. This was done by using aggregated cross tabulations methods in SPSS, which grouped micro-regions according to their state of development in the 1990s into three main groups (below average, average and above average). In the same way, developmental change was measured by the quotient of these sets of indicators. Change in developmental paths was measured along the axis of developmental dynamism (direction) and complexity (substance) over 10-15 years. Dynamism was measured as “below average”, “at average” and “above average,” and complexity was measured by change in the various dimensions of development (multi-dimensional or mono-dimensional). Firstly a dynamic complex indicator of developmental change for each indicator was calculated. Somewhat differently from earlier pieces of research that had compared two states of development (1990 vs.2000s), when studying developmental change of (micro-) regions (i.e. how micro-regions changed the position of their state of development between two points in time), I focused on the dynamism and complexity of the process of development.4

4

Unlike the English term “development”, Hungarian language morphologically differentiates between development as a state and as a process by using two different words. The word “fejlettség” denotes state of development and conveys a static, snapshot condition; while “fejlődés” conveys a dynamic understanding of a proc-

- 149 -


Dr. Keller Judit

Therefore, I computed a “change of development” for each indicator by dividing the raw values of the years 2000s with the raw values of the years 1990s. In order to establish clusters of micro-regions according to the patterns of the change of development that also displays the synergies between dynamism and complexity (which dimensions/indicators have moved together with the same dynamism or vice versa), I used again aggregated cross tabulations and frequency functions in SPSS (see tables in Appendix 5). The method of clustering here was the same as with measuring the state of development in the 1990s. First I scored the raw values of baseline indicators from 1 to 3, where 1 stands for the lower values (‘below average’ development), 2 stands for middle values (‘average’) and 3 represents higher values (‘above average’ development). Then I created aggregate indicators for each developmental dimension – economic, social and infrastructural – on the basis of the values of the statistical baseline indicators. Using frequency functions in SPSS I could establish clusters of micro-regions with variance in their economic, social and infrastructural development (both state and dynamics of change of development). Below follows a summary of the definitions of the scores in the case of each developmental dimension. Scores

Definitions of scores Economic development

Social development

Infrastructural development

1

Below average economic development if all three but at least two economic indicators show below average values.

Below average social development if all three but at least two social indicators show below average values.

Below average infrastructural development if all three but at least two infrastructural indicators show below average values.

2

Average economic development if all three but at least two economic indicators show average values; or the three baseline indicators display all three (1,2,3) values.

Average social development if all three but at least two social indicators show average values; or the three baseline indicators display all three (1,2,3) values.

Average infrastructural development if all three but at least two infrastructural indicators show average values; or the three baseline indicators display all three (1,2,3) values.

3

Above average economic development if all three but at least two economic indicators show above average values.

Above average social development if all three but at least two social indicators show above average values.

Above average infrastructural development if all three but at least two infrastructural indicators show above average values.

Annex 2 Having completed the same computation for all dimensions, I computed an overall aggregate indicator of the ‘state of development90’ and ‘change of development’. The cluster membership of micro-regions for the overall aggregate indicators was identified through a three-dimensional cross tabulation that displayed the characteristics of micro-regions in each developmental dimension. Two lists were thus created: one that displayed clusters of microess of development. In this sense, the quantiative analysis of this research is looking at change in the “fejlődés” and this is what it compares to the “fejlettség” in the 1990s.

- 150 -


TPF

regions according to their state of development in the 1990s and one according to the change of their development path (see Excel file attached in appendix). In the two cluster lists it was easy to track the position of each micro-region in the 1990s and the pattern of its developmental change (see Appendix 6). A sample of 12 micro-regions was taken from these lists. The basic selection criterion was to organize cases in symmetrical pairs according to: a) The same starting point of “state of development90:” to have examples from all three main range-groups “below average90”, “average90” and “above average90”. b) Within these three main groups find interesting pairs that shared the same/similar pattern of state of development and sectoral, economic structure in the 1990s and have performed diverse developmental pathways over the 10 year period of time. c) Each possible direction of “change of development” should be covered. From the database results of developmental dynamics, it was clear that in Hungary over the 10 year period, only those micro-regions could display above average developmental dynamics that are in the agglomeration district of the capital city of Budapest. Therefore, average developmental dynamics that showed above average developmental dynamics in one dimension (e.g.: in economic dimension since this is a strong indicator) can be regarded as a strongly positive direction of developmental change in rural Hungary. d) Further selection criteria to draw symmetrical pairs of diverse outcomes could be either “regions of the same/close regional location” (that would be expected to have similar outcomes), or “regions of different regional location” (having the same starting point but diverting in outcome). On the basis of these criteria I selected the following 12 micro-regions for sampling. From the two lists of micro-regional clusters I established three main categories of “change in the development path”. I defined a micro-region as developing if it had below average state of development in the 1990s but average or above average developmental dynamics over the period. This meant that the aggregate indicator of the state of development changed from 111, 112 or 131 to 232 or 212. Secondly, I defined a micro-region as falling behind if it had an average or above average state of development in the 1990s but below average developmental dynamics over the period. That is, if the aggregate indicator of the state of development changed from 232, 223 or 333 to 111, 311, 211 or 121. Finally, I defined a micro-region as stagnating if it has maintained it average developmental dynamics over the period – in other words, if the aggregate indicator of the state of development in the 1990s changed from 232 or 222 to 322 or 321.

1. Figure: The sample Cluster:” below development 90”

average

state

of “Change of development path” (economic+social+infra)

(economic+social+infra) Abaúj-Hegyközi 111 (mixed)

323 above average complex dynamics (developing)

Encsi 112 (mixed)

112 below average complex dynamics (falling behind)

Mórahalomi 131 (agrarian)

232 average complex dynamics (developing

Sellyei 112 (agrarian)


- 151 -

Development and Europeanization: the Transformation of Micro-regional Association between 1990 and 2006 in Hungary Füzesabonyi 112 (service)

Dr. Keller Judit

212 average complex dynamics (developing)

Cluster: “average state of development 90” Kiskőrösi 232 (agrarian)

322 average monodimensional dynamics (stagnation)

Kalocsai 232 (agrarian)


Sümegi 223 (mixed)

311 above average monodimensional or below average two-dimensional dynamics (falling behind)

Zalaszentgróti 222 (mixed)

321 average complex dynamics (stagnation)

Cluster: “above development 90”

average

state

of

Kőszegi 333 (industrial)

221 average complex dynamics (stagnation)

Dunaújvárosi 333 (industrial)


Keszthely-Hévízi 333 (service)


Annex 3 The selected micro-regions From the sample of 12 micro-regions six cases were taken for in-depth analysis of their institutional evolution. The selection criterion here was institutional status quo in the early 1990s, which I had mapped out through preliminary interviews in the 12 micro-regions. By using institutional starting point as my third selection criteria, I allow in my developmental stories for institutional change going both ways; i.e. up- or downgrading. The direction of institutional change then can be linked to the direction developmental change that enables me to test the central hypothesis of this research about the interplay between developmental and institutional transformation. Therefore, from among the positive sample cases that have maintained an average developmental level (Zalaszentgrót and Kiskőrös) or have qualitatively changed their developmental status (Mórahalom, Füzesabony), I chose the ones that did not have either heterarchy or hierarchic-fragmented governance patterns. Zalaszentgrót, which has preserved its average developmental status, and Mórahalom, which has qualitatively changed its developmental pathway, both displayed hybrid governance patterns in the early 1990s. From among the negative sample cases with low levels of developmental stagnation (Sellye, Encs) or developmental decline (Keszthely-Hévíz, Dunaújváros, Kőszeg), I selected three that had at least a hybrid (Keszthely-Hévíz) or heterarchic institutional status quo in the early 1990s (Sellye, Encs). I have also included one control case here, the micro-region of Sümeg that had a negative – i.e. hierarchic-fragmented – institutional starting point in the early 1990s and has performed developmental decline from an average to a below average level. The micro-region of Mórahalom: Located at the periphery of the southern border of Hungary, this micro-region, with an overwhelming agricultural sectoral distribution, has undergone one of the most outstanding developmental transformations in the total pool of rural micro-regions. From below average developmental status (131) it has “achieved” - 152 -


TPF

average (232) complex developmental dynamics amidst rapid and volatile economic and social transformations of the 1990s. It started with a mixed institutional setup (i.e. a single organization with homogeneous sectoral representation and a single-issue based developmental orientation but its governance displayed horizontal coordination mechanisms: informal and consensus-based decision-making) in the 1990s so at that time institutional change still could go in principle both ways, towards upgrading or towards downgrading. The micro-region of Encs: Located at the periphery of the northern border of Hungary, this micro-region with a mixed economic structure has displayed one of the weakest developmental dynamics in the total pool of rural micro-regions. From below average developmental status (112), it has “achieved” below average developmental dynamics (112). The governance patterns were closer to a heterarchy in the 1990s with a development coalition of diverse organizations and sectoral representations, a multidimensional developmental focus and horizontal coordination mechanisms (informal and consensus-based decision-making). This governance mode could have been maintained in principle or transformation could have occurred in the direction of institutional downgrading. The micro-region of Sellye: Located at the periphery of the south-western border of Hungary, this primarily agricultural micro-region has followed one of the weakest developmental trajectories. From below average developmental status (112), it has also performed below average in terms of its developmental dynamic (112). It has started with a governance mode that was closer to the integrated and non-hierarchical mode – similar to the mode in the micro-region of Encs above – that could have been in principle maintained or changes could have gone in the direction of institutional downgrading. The micro-region of Zalaszentgrót: Located in the dynamic Western Transdanubian region, this micro-region with a mixed economic structure has displayed average developmental dynamics. From an average developmental status (222), it has “achieved” average developmental statues amidst rapid and volatile economic and social transformations of the 1990s. It started with mixed institutional setup (i.e. a single organization with homogeneous sectoral representation but its governance displayed horizontal coordination mechanisms: informal and consensus-based decision-making) in the 1990s, so at that time institutional change still could in principle go both ways, towards upgrading or towards downgrading. The micro-region of Sümeg: Located in geographical proximity to the previous microregion in the Western Transdanubian region, this micro-region with a mixed economic structure has fallen behind with below average dynamics. From an average developmental status (223), it has “achieved” a below average developmental dynamics. Its institutional status quo was closer to the hierarchic and fragmented mode (single organization with the dominance of a single sector and functional orientation coordinated through formal and centralized decision-making mechanisms) that in principle could have been sustained or could have been upgraded. The micro-region of Keszthely-Hévíz: Located in geographical proximity to the previous micro-region in the Western Transdanubian region, this micro-region with a overwhelmingly service sector orientation has endured some of the worst developmental dynamics in the total pool of rural micro-regions. From an above average developmental status (333), it has “achieved” only below average developmental change (112). It started with a hybrid institutional setup (single organization with monosectoral representation, multidimensional functional focus and more or less horizontal decision-making mechanisms with slight imbalances in the distribution of authority) that in principle could have been both upgraded and downgraded.

- 153 -

Dimensio ns

1989 Rights of Association

1990 Local Government Act

1996 Act

Spatial

Dev.

1997 LG Association Act

2004 Act

Organizat ional

Free association of organizations into any organizational form

Free association of LGs into any organizational form (e.g.: civil association, LG partnership)

Voluntary Spatial Developmental Partnership of Local Governmental

Free association of LGs with each other and any other organizational form

Micro-regional development council accountable to the State Treasury

MPP

Sectoral

Free association of citizens regardless of sectoral identity

Free association of LGs with each other

Exclusively LGs

Free association of LGs with governmental and non-governmental organizations

LGs and nongovernmental organizations

Exclusively LGs

Functiona l

Free association in any functional domains

Free association of LGs in any functional domains

Integrated planning and programming coordinated in cooperation.

Free association of functions in service provision, institutional/organizati onal maintenance, employment

Coordination of MR development with upper state levels

Specific functions in LG public service provision in education, health and social care, public education, infrastructure development, employment, spatial development

Free association of LGs without territorial prescriptions

Statistical micro-regional boundaries

Interest representation at county development councils

Territoria l

Free association without territorial prescriptions

Free association of LGs without territorial prescriptions

LGs within one statistical microregion defined by the NSO Multiple affiliations are possible across

LXXV

Preparer and supervises MR spatial development program

2004 CVII Act

LGs within one statisticaladministrative micro-regional unit defined by 244/2003 (XII.18) Govt Decr.

Dr. Keller Judit

Institutional logic of association

- 154 -


Institutional context of domestic regulations

Development and Europenization: the Transformation of Micro-regional Association between 1990 and 2006 in Hungary

Annex 4

Decisionmaking

Defining freely the terms of decision-making

Defining freely the terms of decisionmaking



Decisionmaking rights for LGs Nongovernmental actors with consultative rights

Making decisions based on proportion of population, unless defined differently by the MPP


counties

Institutional contexts for transnational development programmes I.



- 155 -

Dimensio ns

PHARE 1995

Organizat ional

Sectoral

1992,

PHARE 1996-97

PHARE 1998-99-

PHARE 2000/01

PHARE 20022003

Without prescriptions encouraging joint development efforts in any organizational form


Prescribing the National Spatial Development Concept as reference framework for local partnerships



Without prescriptions, eligibility criteria: encompassing inter-sectoral cross-settlement cooperation



Without prescriptions, eligibility criteria: encompassing intersectoral crosssettlement cooperation


TPF

Multiple functions: SME development, integrated rural development, institutional capacity building at sub-national levels

Preparation of public administration for the management of SF and focus on local job creation

Integrated rural and regional development

Integration of multiple functions: rehabilitation of industrial and military sites for job creation, regional infrastructure development to improve public transport, employment

Territoria l

Most disadvantaged counties of SzabolcsSzatmár-Bereg, especially Borsod-AbaújZemplén

Northern and Southern Great Plains, Northern Hungary, South Transdanubia

All of Hungary

Northern and Southern Great Plains, Northern Hungary, South Transdanubia

All NUTS regions

Decisionmaking

Without prescription on the rules of decision-making mechanisms, it allowed heterogeneous representations of a variety of actors

Without prescription on the rules of decisionmaking mechanisms, it allowed heterogeneous representations of a variety of actors




II


Monofunctional: Economic development for job creation and innovative technologies, tourism development, entrepreneurial capacity building

- 156 -

Functiona l

Dr. Keller Judit

- 157 -


Dimensions

SAPARD 2000-2004

Experimental LEADER 2001-2004

LEADER 2004-2006

LEADER 2007-2013

Organizational





Sectoral


Without prescriptions, eligibility criteria: encompassing inter-sectoral crosssettlement cooperation


Without prescriptions, eligibility criteria: encompassing inter-sectoral crosssettlement cooperation

Functional

Multifunctional: Rural development including entrepreneurial capacity building in rural communities

Multifunctional: rural development, community building, entrepreneurial capacity building in rural communities

Local capacity building in rural communities, diversification of rural economic development, public service development in rural communities,

The diversification of rural economies through micro-enterprise and tourism development,


Institutional contexts for transnational development programmes II.

Improving access to basic services and the protection of village heritage, Supporting local/micro-regional capacity building.

Territorial

The entire territory of the country

14 LAGs

70 LAGs

Potentially 150 LAGs (as of 2008)

Decisionmaking



Without prescription on the rules of decisionmaking mechanisms, it allowed heterogeneous representations of a variety of actors


TPF


- 158 -

Spatial Development Fund 1990-1994

Spatial Development Target Appropriation 1994-1997

Spatial Development Target Funds 1996 -

NEF 1992-1997

ÖAR-MVA/PHARE

Organizational



Voluntary Spatial Developmental Partnerships of Local Governments (LGPs)



Sectoral


Without prescriptions, eligibility criteria: encompassing intersectoral cross-settlement cooperation

Prescribing exclusively local governmental cooperation



Functional

Economic development (job creation, enterprise development) and crisis management programmes

Infrastructure investment

employment

Spatial development, spatial balance, economic development, tourism development, labour market fund, agrarian support, environmental development/reconstruction, road maintenance/reconstruction, water supply

Financing the employment of “micro-regional managers” who were responsible for: Resource generation, Organizing cooperation of diverse local actors, Micro-regional marketing, Information management

Tourism, agriculture, small scale industry, renewable energy resources, community development, job creation and cross-settlement cooperation

Territorial

Municipalities mostly in “privileged” areas: crisisstricken counties of Szabolcs-Szatmár-Bereg and Borsod-Abaúj-Zemplén; and areas with highest unemployment and in acute crisis

Municipalities mostly in “privileged” areas: crisis-stricken counties of Szabolcs-SzatmárBereg and Borsod-Abaúj-Zemplén and Hajdú-Bihar

Backwards and disadvantaged micro-regions as defined by the NSO through county development councils

Micro-regional associations of any kind across Hungary without territorial restrictions

Most disadvantaged counties: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-SzatmárBereg

Decisionmaking



Prescriptions on decisionmaking mechanisms in LGPs not hindering the strengthening of local governmental representation



and

Dr. Keller Judit

Dimensions


Institutional context of domestic development programmes

Summary of change of governance patterns in Mórahalom area Dimensions Scope of association

Mode of association 1

C/D2

Organisational

Functional

Sectoral

Territorial

I/F

Initial homogeneity with informal mayors’ club expanding into a stable development coalition of heterogeneous organisations loosely coupled in the MicroRegional Development Agency.

Initial single-issue based ecology growing into a multidimensional functional association where various functions are organized in concertation.

Initial homogeneity of local governmental actors growing into a heterogeneous representation of businesses NGOs and local governments.

Traditional organic boundaries of Homokhátság and integrity of the area retained through organisational diversity.

Initial informal mechanisms for consensus-based decision-making retained in development coalition in addition to new formal institutions. These informal mechanisms support the distribution of authority and intelligence in planning and implementation.


Annex 5

- 159 -

Summary of change of governance patterns in the Sellye area Dimensions Scope of association

Mode of association

Organisational

Functional

Sectoral

Territorial

Initial diversity with ad hoc and decoupled ties further expanding across 90s but reduced by T2.

Initial multidimensional but fragmented functions remain the same across 90s but narrow down by T2 (functional deprivation)

Initial diversity of Traditional organic developmental actors reduced boundaries of Ormánság to the representation of a single and integrity of the area sector. could not be retained.

I/F3

C/D4

Initial distributed forms of decisionmaking mechanisms (formal and informal) turned into centralized nondiscretionary mechanisms marginalizing non-state actors.

1

TPF

Informal v.s. Formal Centralized v.s. Distributed 3 Informal v.s. Formal 4 Centralized v.s. Distributed 2

Initial heterogeneous organisational ecology developing into a durable development coalition.

- 160 -

In T2 contracted hierarchical crossorganizational ties in Abaúj-Hegyköz and partly decoupled, partly integrated ties in Encs.

Initial multidimensional ecology of 3 organisations growing into a multidimensional functional association of 2 organisations where functions are organized in concertation, limited and fragmented by territorial differentiation.

Initial diversity of sectoral representations transformed into the monosectoralization of development ecology in the Abaúj-Hegyköz micro-region.

Summary of change of governance patterns in the Zalaszentgrót area Dimensions Scope of association Organisational Functional Sectoral Initial homogeneity expanding into a stable development coalition of heterogeneous organisations loosely coupled.


Initial homogeneity of local governmental actors growing into a heterogeneous representation of businesses NGOs and local governments through the development coalition.

Territorial diversity of the Cserehát integrated in T1 and most of T2 with some fragmentation by organisations leading to disintegration in 2005 with two new organisations (MPPs)

Territorial Statistical boundaries fragmented between 1996 and 2004. Traditional organic boundaries of the neighbourhood retained until 2004, disintegrating after 2004.

Mode of association I/F5

C/D6

Initial informal mechanisms for consensus-based decision-making became formalized in T2. Introduction of new institutional rules of the MPPs created hierarchies in both micro-regions at the end of T2 and centralization in Abaúj-Hegyköz.

Mode of association I/F7

C/D8

Initial informal mechanisms for consensus-based decision-making retained in development coalition in addition to new formal institutions. These informal mechanisms support the distribution of authority and intelligence in planning and implementation.

Dr. Keller Judit

5

Initial multidimensional ecology developing into a sophisticated system of functional concertation.

Territorial


Summary of change of governance patterns in the Encs/Abaúj-Hegyköz area Dimensions Scope of association Organisational Functional Sectoral

Dimensions Scope of association

Mode of association

Organisational

Functional

Sectoral

Territorial

I/F9

C/D10

Initial homogeneity growing into a diversity of organisations. Instead of a Mórahalom-type development coalition organisations in Sümeg are loosely coupled.

Initial single-issue based ecology recently developing into a multidimensional system with ad hoc concertation of developmental functions. Cf. with the permanent concertation of functions in Mórahalom and Zalaszentgrót.

Initial homogeneity of local governmental actors growing into a heterogeneous representation of businesses NGOs and local governments.

Territorial integration remained intact since 1996. Since 2004 a micro-regional level framing of territorial integration

Initial formal and centralized mechanisms partially retained but new informal mechanisms that support the distribution of authority have been introduced recently. Unlike in Mórahalom and Zalaszentgrót where distributive mechanisms have been stabilized on the systemic level within development coalitions, in Sümeg they are initiated by a single organisation through ad hoc ties to balance centralization by the MPPS.


Summary of change of governance patterns in the Sümeg area

- 161 -

Summary of change of governance patterns in the Keszthely-Hévíz area Dimensions Scope of association

Mode of association

Organizational

Functional

Sectoral

Territorial

I/F11

C/D12

Homogeneous organizational ecology in T1 developing into heterogeneous development coalitions over the decade that are diminished by T2

Multidimensional ecology of 3 organizations in T1 growing into concerted multidimensional associations over the decade that are reduced by T2

Monosectoral representation in T1 developing into a diversity of sectoral representations over the decade that is diminished by T2

Heterogeneous territorial composition integrated in T1 through functional and organisational associations, yet disintegrating entirely by T2

A balance of formal and informal mechanisms with slight imbalances in the distribution of authority favouring a single organisation became formalized and centralized in T2 leading to the marginalization of non-state actors.

9

TPF


Changes in the organizational form

Mórahalom

Sellye

T1

Homogeneous, organization

single Semi-heterogeneous with ad hoc and durable collaborations (fragmentation)

T2

Heterogeneous Reduced diversity with organizations loosely informal hierarchical coupled in stable cooperation development coalition

Encs/Abaúj-Hegyköz

Zalaszentgrót

Heterogeneous Homogeneous, organizations in loosely organization coupled informal coalition

- 162 -

Encs: Heterogeneous fragmented with decoupling AbaújHegyköz: heterogeneous contracted hierarchical cooperation

Sümeg

Keszthely-Hévíz

single Homogeneous, organization

Heterogeneous organizations loosely coupled in stable development coalition

single Homogeneous, local governmental organizations

Heterogeneous Loosely coupled organisations loose informal coalition coupled through ad hoc becomes decoupled collaborations.

Changes in the scope of functional associations

Sellye


T 1

Single-issue based

Multidimensional fragmented, concerted

T 2

Multidimensional in permanent concertation

Fragmented multidimensional, deprivation of functions

partly Multidimensional partly concertation

Encs: multidimensional Abaúj-Hegyköz: multidimensional orchestration

with

Zalaszentgrót

Sümeg

some Multidimensional Single-issue with some based concertation

KeszthelyHévíz Multidimensi onal with some concertation

Fragmented Multidimensional in Multidimensi Fragmented permanent onal with ad deprivation concertation hoc of functions concertation in

Dr. Keller Judit

Mórahalom


Changes in each dimension of micro-regional governance between T1 and T2 are summarized in the figures below.


Changes in the scope of sectoral associations

Mórahalom

Sellye

T1

Monosectoral Multisectoral

T2

Multisectoral

Encs/AbaújHegyköz

Zalaszentgrót Sümeg

Multisectoral

Monosectoral

Monosectoral Monosectoral Multisectoral

Keszthely-Hévíz

Monosectoral Monosectoral Multisectoral

Multisectoral representation reduced to monosectoral by 2007

Changes in the scope of territorial associations

T1

T2

Mórahalom

Sellye

Homogeneous integrated

Homogeneous territory Heterogeneous and integrated scales territorial integrated

- 163 -

Homogeneous territorial integrated

scales

Heterogeneous territorial fragmented collaboration


scales

Territorial disintegration

Zalaszentgrót

Sümeg

Keszthely-Hévíz

Homogeneous territory

Homogeneous territory

Heterogeneous territorial integrated

scales Heterogeneous territorial integrated

scales

Homogeneous territorial integrated

scales

scales

Territorial disintegration

Changes in the mode of decision-making

Mórahalom

Sellye


Zalaszentgrót

Formal hierarchy and Formal informal distributed informal authority distributed authority

T2

Formal and lots of Largely formal Formal Formal and lots of informal distributed centralized informal retained Encs: some distribution of authority distributed authority on the authority systemic level in Abaúj-Hegyköz: development coalition. centralized

Keszthely-Hévíz

and Largely informal (some Largely informal (some Formal, centralized formal) distributed formal) distributed authority authority Formal informal occasional distributed authority

Formal and informal distributed authority

and Formal centralized with

TPF

T1

Sümeg


Keller Judit

References Adelman, Irma. “Fallacies in Development Theory and Their Implications for Policy.” In Frontiers of Development: The Future in Perspective. Eds. Gerald M. Meier and Joseph E. Stiglitz. Oxford: OUP, 2001. pp. 103-135. Ágh, Attila. Regional Capacity-building and Social Change in the New Member States: The Case of Hungary in an ECE context. Paper for the ECPR joint session of workshops, Granada Workshop 3. http://www.essex.ac.uk/ECPR/events/jointsessions/paperarchive/granada/ws3/Agh.pdf Amin, Ash and Nigel Thrift. Eds. Globalization, Institutions and Regional Development in Europa. Oxford; New York: Oxford UP, 1994. Bachrach, Peter and Morton S. Baratz, Power and Poverty: Theory and Practice. New York: Oxford UP, 1970. Bihari Zsuzsanna and Kovács Katalin: Slopes and slides: spatial inequalities in employment opportunities at the turn of the millennium. In: Hungarian Spaces and Places: Patterns of Transition. Eds. Gy. Barta, É. G. Fekete, I. Kukorelli Szörényiné, J. Timár. Pécs: Centre for Regional Studies, 2005. 360–377. p. Boschma, R.A. (2005), Rethinking regional innovation policy. The making and breaking of regional history. In: G. Fuchs and P. Shapira (eds.), Rethinking regional innovation and change: path dependency or regional breakthroughs?. Dordrecht: Springer Verlag, pp. 249-271. Börzel, Tanja. States and Regions in the European Union: Institutional Adaptation in Germany and Spain. Cambridge: Cambridge UP., 2002. Börzel, A. Tanja and Thomas Risse. “When Europe Hits Home: Europeanization and Domestic Change.” http://eiop.or.at/eiop/texte/2000-015a.htm Brinkman, L. Richard and June E. Brinkman. “The new growth theories: a cultural and social addendum.” International Journal of Social Economics. Vol. 28. No. 5/6/7, 2001, pp. 506-525. Bruszt, László. “Evolving Regional Governance Regimes: Challenges for Institution Building in the CEE countries”. Report prepared for the cluster workshop, manuscript. 2007. Bruszt, László. “Governing sub-national/regional institutional change: the factors shaping the evolution of regional development regimes in CEE countries.” NEWGOV 15/D04+6. 2006. Bruszt, László. “Heterarchies and Developmental Traps”. In Kontingenz und Krise: Institutionenpolitik in kapitalistischen und postsozialistishen Gesellschaften. Eds. Karl Hinrichs, Herbert Kitschelt, Helmut Wiesenthal. Frankfurt: Campus Verlag, 2000. Bruszt, László. “Governing sub-national/regional institutional change: Evolution of (subnational) development regimes – challenges for institutions building in the CEE countries and sub-national institutional experimentation”. NEWGOV. 15/D01. 2005. Bruszt, László. “Market Making as State Making – Constitutions and Economic Development in Postcommunist Eastern Europe” Constitutional Political Economy, Vol 13, 2002 pp. 53-72. - 164 -


TPF

Bruszt, László. “Multi-Level Governance – The Eastern Versions”. NEWGOV. Policy Brief No. 17. 2008. Bukowski, Jeanie and Simona Piattoni, Marc Smyrl. “Introduction.” Europeanization and Local Societies: The Space for Territorial Governance. Rowman and Littlefield. 2003. Campbell. L. John, Rogers J. Hollingsworth, and Leon N. Lindberg. Governance of the American Economy. Cambridge: Cambridge UP. 1991 Chapman, Keith and Andrew Cumbers, Danny MacKinnon. “Learning, innovation and regional development: a critical appraisal of recent debates.” Progress in Human Geography. Vol. 26. No. 3. (293-311) 2002. Cole, Alistair and Peter John. Local Governance in England and France. London: Routledge, 2001. Cooke, Philip and Kevin Morgan. The Associational Economy: Firms, Regions and Innovation. Oxford; New York: Oxford UP, 1998. Crouch, Colin and Henry Farrell. “Breaking the Path of Institutional Development? Alternatives to the New Determinism.” Rationality and Society. Vol. 16(1), 2004. pp. 5-43. Crouch, Colin. Capitalist Diversity and Change: Recombinant Governance and Institutional Entrepreneurs. Oxford: OUP, 2005. Crouch, Colin and Patrick Le Galès, Carlo Trigilia, Helmut Voelzkow eds. Local Production Systems in Europe: Rise or Demise ? Oxford: Oxford University Press, 2001. Crouch, Colin and Wolfgang Streeck. Eds. Political Economy of Modern Capitalism: Mapping Convergence and Divergence. London: Sage, 1997. Deeg, Richard. “Change from Within: German and Italian Finance in the 1990s”. Beyond Continuity: Institutional Change in Advanced Political Economies. Oxford: OUP. 2005. pp. 169-203. Evans. Mel and Stephen Syrett. “Generating Social? The Social Economy and Local Economic Development”. European Urban and Regional Studies 14(1): 55-74. Evans, Peter. “Development as Institutional Change: The Pitfalls of Monocropping and the Potentials of Deliberation.” Studies in Comparative International Development. Vol. 38, No. 4, pp. 30-52. Winter 2004. Evans, B. Peter and Dietrich Rueschmeyer, Theda Skocpol Eds. Bringing the State Back In. Cambridge: CUP. 1993 Faluvégi, Albert. Tájékoztató a kiemelten támogatott kistérségekről. (Report on micro-regions with preferential support) Budapest: KSH, 2008. Farrell, Henry and Jack Knight. “Trust, Institutions, and Institutional Change: Industrial Districts and the Social Capital Hypothesis”. Politics&Society, Vol. 31. No. 4. 2003 Fekete, G. Éva. Együtt! – de hogyan? Innovációk a kistérségi fejlesztésekben. (Together! – but how? Innovations in micro-regional development) Miskolc-Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja. 2001. Fekete, G. Éva and Bodolai Éva. Együtt! – de hogyan? Kistérségi szerveződések megjelenése a területfejlesztésben. (Together! – but how? Micro-regional organizations in spatial development) Miskolc: MTA Regionális Kutatások Központja. 1995.

- 165 -


Keller Judit

Ferrao, Joao and Raul Lopes: “Understanding Peripheral Rural Areas as Contexts for Economic Development”. The Future of Europe’s Rural Peripheries. Ed. Lois Labrianidis. Aldershot: Ashgate, 2004. Fligstein, Niel. “Social Skill and the Theory of Fields”. Sociological Theory, 2001. 19: 10525. Fung, Archon and Erik Wright. Deepening Democracy: Institutional Innovations in Empowered Participatory Governance. London: Verso. 2003. Garofoli, Gioacchino. “Local Development in Europe: Theoretical Models and International Comparisons.” European Urban and Regional Studies 9(3): 225-239. Gerring, John. Case Study Research: Principles and Practices. Cambridge UP, 2007. Gerschenkron. “Reflections on the Concept of Prerequisites of Modern Industrialization” L’Industria. April-June. 1957. pp. 357-72. Grabher, Gernot. “Ecologies of Creativity: the Village, the Group, and the heterarchic organisation of the British advertising industry”. Environment and Planning A. Vol. 33. pp. 351-374. 2001. Grabher, Gernot. “Switching Ties, Recombining Teams: Avoiding Lock-In Through Project Organization?” In Rethinking Regional Innovation and Change: Path Dependency or Regional Breakthrough. Eds. Gerhard Fuchs and Philip Shapira. New York: Springer, 2005. Grabher, Gernot and David Stark. Restructuring Networks in Post-Socialism. OUP, 1997. Granovetter, S. Mark. “The Strength of Weak Ties”. American Journal of Sociology. Vol. 78. No. 6. (May 1973), pp. 1360-1380. Greif, Avner and David D. Laitin. “A Theory of Endogenous Institutional Change.” American Political Science Review. Vol., 98. No. 4., 2004. Hahn, Csaba. Területi felzárkózás Magyarországon. (Catching up in spatial development in Hungary). MA thesis. Budapest: ELTE Szociológia Intézet. 2004. Hall, Peter. Growth and Development: An Economic Analysis. Oxford: Martin Robertson, 1985. Hall, A. Peter and David Soskice eds. Varieties of Capitalism: the Institutional Foundations of Comparative Advantage. Oxford: OUP, 2001. Hirschman, Albert. O. Exit, Voice and Loyalty. MA: Harvard UP, 1970. Hirschman, Albert O. The Strategy of Economic Development. New Haven/London: Yale University Press. 1958. Hoff, Karla and Joseph Stiglitz. “Modern Economic Theory and Development.” In Frontiers of Development: The Future in Perspective. Eds. Gerald M. Meier and Joseph E. Stiglitz. Oxford: OUP, 2001. pp. 389-460. Hollingsworth, Phillip C. Schmitter and Wolfgang Streeck. Governing Capitalist Economies: performance and control of economic sectors. New York: Oxford UP. 1994 Hollingsworth, J. Roger and Robert Boyer. Contemporary Capitalism: The Embeddedness of Institutions. Cambridge: CUP, 1997.

- 166 -


TPF

Hughes, James, Gwendolyn Sasse and Claire Gordon. “The Regional Deficit in Eastward Enlargement of the European Union: Top Down Policies and Bottom Up Reactions.” Working Paper 29/01. August 2001. www.one-europe.ac.uk Hughes, James and Gwendolyn Sasse and Claire Gordon. EU Enlargement, Europeanization and the Dynamics of Regionalisation in the CEECs. The Regional Challenge in Central and Eastern Europe: Territorial Restructuring and European Integration. Berlin: P.I.E-Peter Lang, 2003. 69-88. Hughes, James. Regional Convergence and Divergence in an Enlarged EU. The Regional Challenge in Central and Eastern Europe: Territorial Restructuring and European Integration. Berlin: P.I.E-Peter Lang, 2003. 183-192. Huszti, Levente. “Egy önmagára talált kistérség - A Nyugat-Balaton térségének bemutatása”. In Hungarian (A Self-Made Micro-Region – An Introduction to the West Balaton Micro-Region.) Ma&Holnap. Vol. 3. No. 3. Budapest, 2003. John, Peter. Local Governance in Western Europe. London: Sage, 2001. Keating, Michael and James Hughes. The Regional Challenge in Central and Eastern Europe: Territorial Restructuring and European Integration. Berlin: P.I.E-Peter Lang, 2003. Keating, Michael. Culture, Institutions and Economic Development: a Study of Eight European Regions. Cheltenham, U.K. : Edward Elgar Pub., 2003 Keating, Michael. Territorial Restructuring and European Integration. In The Regional Challenge in Central and Eastern Europe: Territorial Restructuring and European Integration. Berlin: P.I.E-Peter Lang, 2003. 9-20. Keating. Michael. Regionalization in Central and Eastern Europe: The Diffusion of a Western Model. The Regional Challenge in Central and Eastern Europe: Territorial Restructuring and European Integration. Berlin: P.I.E-Peter Lang, 2003. 51-67. Keating, Michael. Rethinking the Region. Culture, Institutions and Economic Development in Catalonia and Galicia. EUI Working Paper RSC No. 2000/43. Keating, Michael.(a) “Territorial Structuring and European Integration” in The Regional Challenge in Central and Eastern Europe. P.I.E. – Peter Lang, 2003, pp: 9-20. Keune, Maarten. Local Development, Institutions and Conflicts in Post-Socialist Hungary. ILO, 2001. Kohler-Koch, B. and R. Eising. (eds.) The Transformation of Governance in the European Union. London: Routledge. 1999. Leonardi, Roberto. “The Challenge of Socio-Economic Cohesion in the Enlarged European Union”. Patterns of Social Capital/Civil Society and Development Policy Styles among Cohesion (Spain, Greece), Non-Cohesion (Germany, Italy) and CEEs (Czech Republic, Hungary, Poland) Countries and Lessons for Candidate Countries (Bulgaria, Romania). SOCCOH Research Proposal. 2006. Leonardi, Roberto. Convergence, Cohesion and Integration in the European Union. Il Mulino: Bologna. 1995. Labriandis, Lois. Introduction. The Future of Europe’s Rural Peripheries. Hampshire: Aldershot, 2004.

- 167 -


Keller Judit

Loncsár, Krisztina. et al. Instruments for Implementation of Local Agenda 21 in BorsodAbaúj-Zemplén County in Hungary. EPCEM Study Report, Debrecen, 1999/3. Lukes, Steven. Power: a Radical View. London: Macmillan, 1974. Lukes, Steven. . Power: a Radical View. New York: Macmillan, 2005. Mahoney, James. “Path Dependence in Historical Sociology.” Theory and Society. 29: 507 548, 2000. Matula, Anikó, Csaba Fodor, Ildikó Nagy and Enikő Tóth. A Homokháti Kistérség: A térségi együttműködés létrejötte, működése, tapasztalatai. Javaslat a kistérségeket érintő szabályozási rendszer fejlesztésére. Esettanulmány. In Hungarian (The Homokhát MicroRegion: Case Study on the Coming About, the Functioning and Experiences of MicroRegional Cooperation: Recommendations for the Regulations on Micro-Regions.) Homokhát Eurointegration Micro-Regional and Economic Development Public Benefit/Non-Profit Company. 2002. Meier, M. Gerald. “The Old Generation of Development Economists and the New.” In Frontiers of Development: The Future in Perspective. Eds. Gerald M. Meier and Joseph E. Stiglitz. Oxford: OUP, 2001. pp. 13-51. North, Douglass. Institutions, Institutional Change and Economic Performance. Cambridge: CUP, 1991. Paraskevopoulos, J. Christos. Interpreting Convergence in the European Union: Patterns of Collective Action, Social Learning and Europeanization. Houndsmills, Basingstoke: Palgrave, 2001. Pálné, Kovács Ilona, Christos Paraskevopoulos, and Gyula Horváth. “Institutional ‘Legacies’ and the Shaping of Regional Governance in Hungary.” Regional and Federal Studies, Vol. 14., No. 3., Autumn 2004. pp. 430-460. Piselli, Fortunata. „Qudrimestrale di analisidei meccanismi e delle istituzioni sociali, politiche ed economiche.“ Stato e mercato. No. 3., dicembre. 1999. Piore, Michael and Charles Sabel. The Second Industrial Divide: Possibilities for prosperity. New York: Basic Books. 1984. Portes, Alejandro and Patricia Landolt. “The Downside of Social Capital”. The American Prospect. May-June, 1996. Putnam, D. Robert and Kristin A. Goss. “Introduction”. In Democracies in Flux: The Evolution of Social Capital in Contemporary Society. Ed. Robert D. Putnam, Oxford: OUP, 2002. Putnam, Robert, Raffaella Y. Nanneti and Robert Leonardi. Making Democracy Work: Civic Traditions in Italy. Princeton, NJ: Princeton University Press, 1993. Pierson, Paul. Politics in Time: History, Institutions, and Social Analysis. Princeton: PUP, 2004. Regional Processes in the 1990s: Regional Development Tasks for the Coming Years. VÁTI Hungarian Public Nonprofit Company for Regional Development and Urban Planning, National Agency for Regional Development, Monitoring and Evaluation Unit, 2002. Rhodes, Martin. The Regions and the New Europe: Patterns in Core and Periphery Development. Manchester: Manchester UP, 1995.

- 168 -


TPF

Romer, Paul. “Increasing Returns and Long-Run Growth” Journal of Political Economy 94 (5 October): 1002-37. Sabel, Flexible Specialization and the Re-emergence of Regional Economies, Post- Fordism: A Reader 1994a: 102 Sabel, Charles. “Learning by Monitoring: The Institutions of Economic Development.” The Handbook of Economic Sociology. Eds. Neil J. Smelser and Richard Swedberg. New York: Princeton UP., 1994b. pp. 137-165. Sabel, Charles. “Studied Trust: building new forms of cooperation in a volatile economy”. In Technology and the Wealth of Nations: The Dynamics of Constructed Advantage. Eds. Dominique Foray and Christopher Freeman, London&New York: Printer Publishers. 1993. Sadler, David. Production Systems and Uneven Development in East Central Europe: The Limits to Regional Economic Management? The Regional Challenge in Central and Eastern Europe: Territorial Restructuring and European Integration. Berlin: P.I.EPeter Lang, 2003. 107-119. SAPARD Program Ex-Post Evaluation. Budapest: VÁTI, 2007. Scott, Allen and Michael Storper. “Regions, Globalization, Development”. Regional Studies, Vol. 37. August/October 2003. pp. 579-593. Scott, John. Power. Cambridge: Polity Press. 2001. Schimmelfennig, Frank and Sedelmeier Ulrich. The Europeanization of Central and Eastern Europe. New York: Cornell University Press. 2005. Schumpeter, A. Joseph. The Theory of Economic Development: An Inquiry into Profits, Capital, Credit, Interest, and the Business Cycle. Oxford: OUP, 1961. Sen, Amartya. Development as Freedom. Oxford: OUP, 1999. Sewell, H. William. “ Three Temporalities: Toward an Eventful Sociology.” The Historic Turn in the Human Sciences, Ed. W.R. Scott and J. W. Meyer. Pp. 228-54. Thousand Oaks, CA: Sage. Singer, H.W. „Economic Progress in Underdeveloped Countries” Social Research, 16 (March 1949), 5. Skocpol, Theda. Social Revolutions in the e Modern World. New York: Cambridge UP, 1994. Smith, Andy and Al Rainnie and Michael Dunford. Regional Trajectories and Uneven Development in the New Europe: Rethinking Territorial Success and Inequality. In Interlocking Dimensions of European Integration. Ed. Helen Wallace, Houndsmills: Palgrave, 2001 Stark, David and László Bruszt. Postsocialist Pathways: Transforming Politics and Property in East Central Europe. New York: Cambridge University Press. 1998. Stiglitz, Joseph. “Whither Reform: Ten Years of the Transition” The World Bank Annual Bank Conference in Development Economics, April 1999. Streeck, Wolfgang and Kathleen Thelen. Beyond Continuity: Institutional Change in Advanced Political Economies. Oxford: OUP. 2005

- 169 -


Keller Judit

Szabó, Pál and Gábor Varga. “Local Development and Institutions at the Periphery of the Economic Centre: the Sub-Regions of Vác and Rétság.” Local Development, Institutions and Conflicts in Post-Socialist Hungary. ILO, 2001. pp. 121-147. Szörényiné Dr. Kukorelli Irén. A kistérségi szint megjelenése a terület-és foglalkoztatáspolitikában. In Hungarian (The Evolution of the Micro-Regional Level in Spatial- and Employment Policy). Budapest: Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2002. Thelen, Kathleen. “How Institutions Evolve: Insights from Comparative Historical Analysis”. In Comparative Historical Analysis in the Social Sciences. Eds. James Mahoney and Dietrich Rueschemeyer. Cambridge: CUP, 2003. pp. 208-240. Trigilia, Carlo. “Social Capital and Local Development”. European Journal of Social Theory, 4(4): 427-442. 2001. Vági, Gábor Versengés a területi forrásokért. Területi elosztás-társadalmi egyenlőtlenségek. In Hungarian (Competition for Spatial Resources. Spatial Distribution – Social Inequalities.) Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó,1982. Weir, Margaret. “Ideas and the Politics of Bounded Innovation.” In Structuring Politics: Historical Institutionalism in Comparative Analysis. Eds. S. Steinmo, K. Thelen and F. Longstreth. New York: Cambridge University Press. 1992. Wright, Eric Olin. “Beneficial constraints: beneficial for whom?” Socio-Economic Review (2004) 2, 407-414.

- 170 -


TPF

CONSUMER CHOICE OF XXI CENTURY: ECONOMICS APPROACH AND MARKETING APPROACH Lukichev Pavel Professor of economics, Saint-Petersburg Institute of Economics, Culture and Business Administration, Russia This article is dedicated to the essential evolution of consumer choice in last decades. The article discusses the possibilities and the limits of economics approach and marketing approach in the analysis of this theme, critically evaluates real consequences of globalization’ influence on the individual consumer choice. The analysis of consumers´ choice in the buying goods and services we will start from the main question: who make a choice? Make the households it or an individual? Who make choice: mainly women or mainly men? What kind of changes in consumption dominate here? The patriarchy? Already not. The matriarchy? Not yet. Probably today we see a process of birthing a new, unprecedented structure of society – biarchy. Biarchy is a supremacy of two sexes. Latin “bi” is two and Greek “arche” – supremacy. The basic catalyst of these changes is a woman whose role in the whole economy and in the consumption has regenerated in principle during last decades. In this case we will consider how the woman economical position in the society is changed during last fifty years. The generally accepted point of view to the woman role in the sales and consumption may be called as “woman is a house keeper”. The last is based on the next four preconditions. 1. The most part of household consumption is realized by “normal” families. 2. The man play the dominate role in income producing for household and a woman in income distribution and consumption. 3. Mainly women are inclined to make spontaneous purchases than men. 4. All goods may be classified in two groups. First group of goods must be purchased mostly by women, and the second one mostly by men. The traditional approach of marketing guru consists in that more than 80% of the purchasing decisions made by women. Nevertheless, the modern world more and more has changed in deviation from dominating of traditional family in a society and in consumption as a result. The modern society has become more atomized and isolated. This is universal tendency that become realistic in Russia. Reducing quantity of families, birthrate lowering, growth of divorces, and especially decreasing of the members of (middle) average family are the facts of this tendency. For example, in the United Kingdom during last 37 years the quantity of complete families consists of father, mother and children has decreased from 52% to 36% of all families. The third of women younger 30 years old born babies in age of 25 years old but only 24% of them were married.

- 171 -

Consumer Choice of XXI century: economics approach and marketing approach

Lukichev Pavel

In Russia the quantity of divorces is almost equal to official marriages. In first quarter of 2007 the quantity of marriages has increased for 7.1 thousands in compare with 2006, till 195.9 thousands, and a quantity of divorces has increased for 20.7 thousands –till 167.2 thousands. Table 1. 1. The Distribution households in Saint-Petersburg and Leningrad region Size of household

Saint-Petersburg Thousands units

Total:

Percentage

Leningrad region Thousands units

Percentage

1758,6

100,0

643

100,0

1 person

432,2

24,6

159,8

24,9

2 persons

488,0

27,7

188,0

29,2

3 persons

416,9

23,7

150,7

23,4

4 persons

276,5

15,7

99,9

15,6

5 persons or more persons

145,0

8,3

44,6

6,9

Total amount, (thousands)

4594,6

1635,4

2,6

2,5

Including:

Average size household, pers.

of

Table 1.1. illustrates the larger part of population consist of incomplete families, and families with three children – 7-8% of population only. Decisions about selling in complete families with two children are becoming more combined. For instance, 64% of women are taking part in the purchasing of man clothing and 59% of Russian man are taking part in the purchasing of woman clothing. Second precondition is confirmed by OMD Company research that investigates 16 European countries in 2006. By this research 74% of women in the age from 18 to 34 consider themselves as leaders in own families and confirm their priority role in the case of the buying important and large purchases. The creation of the goods and services exclusively for women: female compartments in the train, Banks for women, feminine cell phones are the examples that approve forth precondition and the feminism ideas. Is effective given approach? Probably no, because it preserve woman’s role as weak person, that create “hothouse conditions for her”. The selling practice both in advanced countries and in Russia shows, that benefits from sales increase are still less than costs for their creation. Fatherhood has undergone a profound change in the past half a century. In 1965 fathers were spending 2.6 hours a week on child care; by 2000 that figure had reached 6.5 hours. There are three times as many stay-at-home fathers as there were a decade ago, and families headed by single fathers are the fastest-growing household type in the US. Economics approach to consumer choice is based on idea that our behavior can be understood as a choice that maximizes total benefit subject to the constraints imposed by our limited resources and technology.

- 172 -


TPF

Marketing approach to consumer choice concerned with the analysis of consumer motivation in purchasing. The interdisciplinary character of the problem we also note. The important role in the process of studying factors that have influence to individual consumer choice play sociologists and psychologies research not only economists and marketing specialists. Does an atomized man need in society evaluation if he or she has own consumer choice? Does he need in particular the opinions of Internet communities about some goods and services or not? Does a modern individual depend on Internet opinions about some goods and services or…? We think that this dependence may exist for new goods and services. In Russian shops weekly appear from 80 to 100 new goods, about 5-6 new films in cinema. The consumer is supposed to own choice, if this good is not expensive and he or she has free time. Nobody cancels aspirations to buy or look at something new, totally new for breaking a routine of everyday (ordinary) life. The tendency of the dependency may appear if a good (service) relatively expensive and a consumer has no free time. We think this position is correct (right) for some consumers group, who will buy “like others buy” - “Effect of joining to majority”. For rest of them the problem of a choosing goods and services will be solved by other way. Gary S. Becker, who was awarded the Nobel Prize for Economic Science, wrought about sociology influence for consumer choice. There is a small but growing and vocal group of sociologists who believe in what they call theory economists have used to explain choices in markets. My late colleague, James Coleman, was the leader of that group. One of the issues they deal with is the influence of peers on behavior. For example, imagine that I am a teenager facing choices of getting involved with drugs or heavy drinking or smoking because of peer pressure. How would rational choice theorists incorporate this peer pressure into an analysis of these choices? The simple approach they take is that my utility, or pleasure, depends not only on what my peers are doing. If they’re doing something very different from what I’m doing, that reduces my utility partly because I receive less respect from them and feel less respect from them and feel less part of the group. Therefore when I am trying to get as much utility as possible, I take into account what my peers are doing. But since we’re all doing that, this leads to some equilibrium to this peer market. Instead of us all behaving independently, we are all behaving interdependently. I think economists have given social structures such as peer pressure far too little attention. Now, our everyday life concerned with Internet. It’s our main adviser and helper. The internet is a valuable research tool for online shoppers and at times provides information that is critically important in purchase decisions. Yet, more often than not, purchases are consummated offline and post-purchase online commentary is only a small part of a typical shopper’s activities. This is the role of the internet across three different products.

- 173 -

Consumer Choice of XXI century: economics approach and marketing approach

Lukichev Pavel

Table 1.2. The Internet and consumer purchasing decisions (among all respondents who purchased product in prior year) Music

Cell phone

Real estate

Percent who use the internet in product 56%* research

39%

49%

Percent who said online information had 7 a major impact on the decision

10

11

Percent who made the purchase online

12

n/a

3

4

22

Percent who posted a rating or comments 5 online after purchase

Source: Pew Internet & American Life Project Survey, September 2007. * Represents those who used at least one of six online music searching activities. For cell phone and real estate, respondents were asked simply if they used the internet in their product research. Additionally, the internet is generally not the source people are most likely to use in the prepurchase information gathering for these three products. Among music buyers: - 83% find out about music from the radio, TV, or in a movie; - 64% find out about music from family, friends, or co-workers. For cell phone purchasers: - 59% ask an expert of salesperson for advice; - 46% go to one or more cell phone stores. For people looking for a place to live: - 49% look at ads in the newspaper; - 47% ask a real estate agent for advice. Thus, consumer choice’ laws are evolving, in the conditions of commodity’ differentiation as quantitative as qualitative, and remain your essence. At the same time, the rational consumer collides with larger problems of new goods’ objective evaluation.

- 174 -


TPF

References 1. Anthes Emily. Family Guy. - Scientific American Mind May/June 2010. 2. Horrigan J. The Internet and Consumer Choice. – Pew Internet & American Life Project, Washington (D.C.), 2008. 3. Parkin M. Interview with Gary S. Becker. - Parkin M. Economics 4th edition. – New York, Addison-Wesley, 1998. 4. Witt U. Economic Growth – What Happens on the Demand Side? Introduction//Journal of Evolutionary Economics, 2001, Vol. 11, p. 2.

- 175 -


TPF

PERSONAL COSTS AND LABOUR ACTIVITY MOTIVATION O.Chekmarev CSc. Economics the Dean of the faculty of Management, professor of the Chair of Universal Mathematical and Economic Disciplines Saint-Petersburg Institute of Economics Culture and Business Administration Nowadays we can see the domination of a certain approach to the society’s economical activities that is typical of two initial statements: - economical development is aimed in the first place at the greater benefit of the society; - consumer welfare is the priority task in reaching this aim. This point of view results in short shrift given to non-material factors of welfare and also in such a position regarding a man of labour (i.e. a man participating in production of benefits) principally functioning as a producer of benefits for “others”. In other words work flows are mostly regarded first as a means of consumers needs satisfaction through benefits making and secondly, through toilers’ acquisition of income. This income can be used to improve his welfare as of a consumer. What we have here now is an attempt to neatly separate objects of costs from objects of benefits that can be clearly seen in the economic theory ( “we spend resources to get benefits” or “we work to gain, and we consume to get satisfaction”). It is really hard to imagine that oil or a piece of granite or a hectare of humus would bring us satisfaction by themselves that is why we neatly separate them from the ultimate benefits such as a well-built dwelling or a piece of bread. But things are not the same when it comes to using such a resource as labour. For example, by what should we count the activity level needed to carry out any given activity? On the one hand this is a recourse you cannot imagine the process of benefits making without but from the other hand, decrease in activity level is a benefit by itself. A resource and an ultimate benefit actually appear as one and the same object and its perception in a specific situation depends to a large extent on a man of labour. The same considerations may be applied to such conditions of a successful labour activity as responsibility level, initiative, labour hours, necessity of social intercourse, etc. This issue of formation of rival and self-conditioning targets in individual’s labour activity receives little attention in modern economics and labour motivation models1. Thus there appears a necessity to elaborate a new concept of labour activity motivation that could provide the basis for further betterment in management processes of economic agents’ labour activity2. The methodological basis of the researches in labour activity motivation lies in creation of an analysis given to a motivational process as a tool harmonizing man’s personal interests when limitations jointly act (fig.1). Any approach to this analysis should be regarded from a man of labour’s point of view. A connecting-link between labour aims significant for the society and labour results is a man’s motivational process. 1

At the same time this idea is not certainly new and it originates from the theory of opportunity cost. Moreover some of its elaboration methodological fundamentals can be found in the contract theory (agency relationships) and some other researches. But in the first case the opportunity cost is mediated by the resource use process i.e. the differentiation “ultimate benefits – intermediate benefits” is kept here. And the contract theory does not place its primary emphasis upon alternativity in interests but upon the issues of information skewness without pointing out a worker’s dim attitude to it the altering conditions of the environment and value system. 2 The monograph “Personal costs conception and its part in regulation of social and labour relations” gives a comprehensive analysis of this motivation conception.

- 177 -

Personal Costs and Labour Activity Motivation

Internal and external limitations including external limitations

O. Chekmarev

Motivational process

Systems of needs and values

Activity and its results Fig.1. Main factors influencing on the motivational process Based on this schedule when labour is regarded from a man of labour’s point of view the core objective of his activity is benefit making that raises satisfaction when limitations jointly act. Limitations in possibilities of benefit making can be absolute and relative. In order to avoid terminological confusion let’s call the absolute and relative limitations altogether the obstacles. Stating this conception the author calls by personal costs any obstacles that a man comes across in pursuing his interests, i.e. limiting his attaining of satisfaction. The size or quantity of personal costs (Qpci) indicates how far the attainment of a man’s interest is limited. The higher this quantity is the less is the achieved level of attainment of the interests behind these costs. Personal costs are of dualistic nature and they can be the activity objective and the means of attainment of alternative objectives at one time (fig.2). Personal costs may be classified as follows: 1. Personal material costs (PMC) presenting an individual’s loss in income in all of its forms (moneyed and in kind forms); 2. Costs of discomfort (CDi) presenting an obstacle in pursuing man’s non-material interests.

Should personal costs be decreased to increase

?

Should personal costs be increased to increase

satisfaction

satisfaction Fig.2 Personal costs dualism It is worthwhile marking out the following discomfort costs: - Costs of result attainment (initiative costs, performance costs, costs of energies spent on knowledge and skills use). - Instability costs (responsibility costs; costs of risks and uncertainty, costs due to work unsettled state). - Social costs (costs of communication limitations, decline in solidarity and mutual understanding in personnels, social status detraction). - Self-appraisal costs (costs of control, impossibility of self-actualization, limitations in aspiration for leadership, hurting his self-esteem).

- 178 -


TPF

- Leisure costs (limitations in spare time, lower possibilities for communication with relatives and taking care of them). Satisfaction that a man gets while attaining his interest (Upci) represents a function of personal costs: Upci =f(Qpci)

(1)

The conditions for building up this function are as follows: 1. A man’s total utility (U) may be expressed as a sum of utilities taken from a man’s implementation of each of his interests: U=Σ Upci

(2)

2. The continuity of a satisfaction function is supposed; 3. At Qpci=0, Upci=max; 4. At Qpci=max, Upci=0; 5. A satisfaction function is monotone and decreasing; 6. The maximum satisfaction (utility) is negative and it increases its negative meaning as the level of personal costs is increasing; 7. If the opposite is not declared the independence of particular functions Upci==f(Qpci) from each other is supposed and it is assumed that no other factors influencing on a man are changing. Basing on the presented conditions we can graphically show the correspondence of satisfaction level to the quantity of personal costs (fig.3):

max Upci

Upci

max Qpci

0

Fig.3. Utility function from the level of personal costs The most significant personal cost characteristic is the level of their importance to an individual. The importance (concernment) of personal costs (Ipc) shall be understood to mean man’s priority to his given personal costs. The importance of personal costs presents increase in satisfaction that a man can get if his personal costs would shrink by one conventional unit. Ipc =∆U/∆Qpc,

- 179 -

(3)


O. Chekmarev

Ipc is equivalent to the concept of maximum utility but taken with the opposite sign: Ipc = - MUpc

(4)

We can graphically display this correspondence as it is shown in fig.4:

Ipci

Ipci A max Qpci

0 B

MUpci

MUpci Fig.4. Correlation of personal costs levels and maximum utility The main groups of factors influencing on the importance of personal costs are as follows: a) Personal costs quantity. b) Individual value system. c) Transition of personal costs from a means to a subgoal d) Role functions played by an individual3. The described model of the changes in the personal costs functions allows us analyzing of a process that a working man is undergoing while chosing his activity objectives. If a limitation system permits a man will strive to make this kind of actions that will lead to a correlative decrease in his significant personal costs at the expense of increase in less significant ones. If this action presumes decrease in PCb and increase in PCa then it is possible when: ∆ UPCb >│∆ UPCа │

или

∆UPCb+∆UPCа>0

(5)

If we regard this criteria from the point view of the desirable correlation of PCb change to PCa then it will be like this: 3

For more details see in the monograph by O.Chekmarev. - 180 -


TPF

│∆QPCb /∆QPCа│>│IPCа / IPCb│,

(6)

where │∆QPCb /∆QPCа│defines a replacement rate of PCb to PCa (k) in accordance with the external limitations influencing on a man. If this action goes with the change in a large amount of personal costs (PC) then the criterion for the choice of actions taken by an economic agent can be shown in the form of the following inequality: е

 Upcj   Upci j 1

i j

,

(7)

where ∆UPCj is a predictable or actual increase in satisfaction as a result of decrease in PC of J-type; E is an amount of PC types which level has decreased (е
 Upcz   Upci z 1

(8)

i j

Where ∆UPCz is a predictable or actual decrease in satisfaction as a result of increase in PC of z-type as a consequence of the sanctions applied in case of inactivity. There exist several major factors related to a change in activity objectives: - A change in correlation between several personal costs in course of individual activity; - A change in internal time limits; - A blockage of personal costs levels through external limitations; - Activity routinization; - A change in a value system; - Higher labour efficiency due to labour management. Proceeding from the given reasonings we can distinguish two mechanisms for coordinating interests of ordering and performing parties in labour activity: A) A compensatory mechanism based on the idea of creating a balance between expenses as increase in some personal costs and benefits as decrease in some other personal costs. It could be the most efficient mechanism to motivate an employee whose labour efficiency depends on the depicted in fig.5 conditions that enable achievement motivation in an employee (fig.5);

- 181 -


O. Chekmarev

B) A mechanism for threat of sanctions applied in the frames of a compulsion mechanism aimed at making an employee act in a way desirable for an ordering party. It is applied when a compensatory mechanism is impossible to observe. Compensation mechanism

Application conditions е

 Upcj   Upci j 1

i j

Company’s objective coincides with an employee’s objective

Company’s objective is a means of attainment of employee’s objectives

The correspondence of company’s objective appliance with employee’s objectives is controlled

Maximum efficiency

Higher efficiency

The control of correspondence is not made or it is expensive

Medium or lower efficiency

Fig.5. Compensation mechanism efficiency We may propose the following methodic for elaboration of an individual motivation scheme for company’s direct reports: - Determination of company’s and/or branch’s objectives and the main functions for an individual working place; - Analysis to an individual working place and its potential flexibility. An appraisal to permissible variations in personal costs levels; - Analysis to employee’s personal costs to appraise significance of certain labour conditions; - Appraisal to an employee’s experience level; - Comparison of an individual working place with employee’s potential and demands in terms of his experience and personal costs level and revealing potential application of compensation mechanisms. - Determination of the necessity in an employee’s off-the-job training, skills training, etc. and its elaboration. - Check of a chosen labour conditions structure to see if it corresponds with other employees’ labour conditions. - Monitoring of the results of motivation scheme appliance. - Revision of a motivation scheme made at least every six months keeping in mind dynamic environment of economical activity and the structure of personal costs importance.

- 182 -


TPF

To sum up the main ideas set forth in this article we can conclude as follows: - This personal costs concept substantially allows to advance this labour motivation analysis based on the synthesis of the fundamental ideas of psychology and economics. - This concept does not contradict the majority of the existing labour motivation models and at the same time includes the grounds of economic analysis. - It gives an opportunity to introduce issues of target meeting of endogenous nature with reference to an employee into the motivation models. It allows analyzing the situations when man’s attainment of some of his interests presents an end in itself and a means of attaining some other objectives at one and the same time. Thus personal costs conception can serve as the base for betterment of different methodics in the field of human recourse management. List of sources: 1. O.Chekmarev. Personal costs conception and its part in regulation of social and labour relations. – Saint-Petersburg: Aterion, 2009.- 265 p.

- 183 -


TPF

ANALYSIS OF EMPLOYMENT IN THE SLOVAK REPUBLIC FOR THE NEEDS OF HUMAN RESOURCE MANAGEMENT doc. Ing. Rastislav Kotulič, PhD. University of Prešov in Prešov, Slovakia One of the prerequisites for the creation of employment opportunities is the overall condition of the economy, however, this prerequisite is not the only one required for the guarantee of the increase of employment. Factors influencing the employment rate are connected to the entrepreneurial environment, which is one of the basic factors of creation of work opportunities in the market economy. In the future, the growth of the employment rate will be connected to the quality of the work force as well as of the renewed economic-political concept with a priority on the knowledge economy based on the learning competence.

Introduction Slovakia belongs to countries with the labor force being one of the most important comparative advantages (Adamišin, 2008, p.7). Nowadays, Slovakia is facing a problem of a shortage of the labor force in certain subdivisions. This problem is common in other member states of the EU as well. The labor market lacks specialists in IT, builders and mechanics. It is important to solve this problem and to eliminate the disproportion between the supply and demand for work from the perspective of education, skills and work experience. Similar opinion is expressed by Šindleryová, I. (2004, p.192 ) and Bobáková, V. – Hečková, J (2007, p.490). Material and Methods The main goal of this research article is to reveal remaining problems and resources of the labor market in the Slovak Republic. This is done with the use of the analysis of employment. This study analyzes employment in the Slovak Republic during years 2002 -2006. The reference data are derived from official statistical information of the Slovak Republic, professional literature and research articles. Several research methods were used during the writing of this article, namely comparison, analysis and synthesis. Furthermore, during the final discussion of results standard mathematical-statistical equations and calculations are used. The employment index is calculated according to three methodologies: employment according to the registration index of employees, employment according to the labor force sample survey (VZPS) and employment according to the methodology of the ESA95. Results and Discussion During the period of 2002 – 2006 the employment is growing annually by 2.66% according to the VZPS (calculated by the index k – average annual growth rate). This is the highest average rate comparing it to the growth rate according to the administrative information and information from ESA95. The overall employment decreased only in 2004 by 0.34% according to ESA95. According to the registration index of employees the employment is growing during the whole period. In 2004, the smallest increase in employment is reached. In absolute numbers, the employment, according to ESA95, is from 2 026 417 to 2 131 784 persons, according to VZPS from 2 127 000 to 2 301 400 persons, and according to the registration index of employees from 2 008 851 to 2 148 182 persons. In any case, the growth of em- 185 -

Analysis of Employment in the Slovak Republic for the Needs of Human Resource Management

Rastislav Kotulič

ployment during the period of 2002 – 2006 exceeded 100 000 persons and, according to the VZPS methodology, it reached 174 400 persons. Table 1: Employment in the SR (in persons)

Overall employment (ESA95) IR (%) Employees (VZPS) IR (%) Average registration index of employees IR (%)

2002

2003

2004

2005

2006

k

2 026 417

2 062 693

2 055 711

2 083 971

2 131 784

-

-

101,79

99,66

101,37

102,29

101,70

2 127 000

2 164 600

2 170 400

2 216 200

2 301 400

-

-

101,77

100,27

102,11

103,84

102,66

2 008 851

2 024 992

2 030 348

2 074 988

2 148 182

-

-

100,80

100,26

102,20

103,53

102,26

Source: Statistical Office of the SR In 2002, there are no prominent changes. The employment rate calculated according to persons of 15 – 64 years of age is in 2002 only 56.7%. During the period, it oscillated around 57%, and during the last year of the study research it reached the maximum of 59.4%. According to the index of the employment rate of persons older than 15 years of age, this includes employed old age pensioners older than 64, the employment rate naturally reaches lower numbers. The growth of the employment rate above 15 years of age almost copies the growth of the employment rate of the 15 – 64 years of age group. Table 2: Employment rate according to VZPS (in %) 2002

2003

2004

2005

2006

Employment rate in the SR 15-64 years 56,7 of age (VZPS)

57,6

56,9

57,7

59,4

Growth of the employment rate

0,9

-0,7

0,8

1,7

Employment rate in the SR 15+ years 48,7 of age (VZPS)

49,6

49,1

49,8

51,2

Growth of the employment rate

0,9

-0,5

0,7

1,4

-

-

Source: Statistical Office of the SR The overall employment rate for persons in the age between 15 – 64 in the given period is growing slowly throughout EU (15) as well, and reaches the level of 64.2 – 66 %. The demographic development in the Slovak Republic is characterized by the aging of the population and decrease in the annual growth of population. In the given period, the supply of the employment opportunities is growing; population in the productive age group rises by 472 400 persons, which is granted by the continuation of the wave, that is characterized by the inpouring of the economically active population to the labor market. This fact is visible in the growth of employment, however, a huge part might have been absorbed by the shadow economy, foreign work opportunities, or by the growth of unemployment (Kárász, 2002, p. 25).

- 186 -


TPF

The most visible impact of the demographic development is in 2004, when the growth of the population in the productive age rises by 12% and it exceeds the stagnating growth by 0.27% of the number of employed persons. That is the reason for the decrease in the unemployment rate by 0.7 % to 18.1%, in 2004 only. This is compensated by a positive influence in the following years. In 2005, the employment rate reaches the level from before 2004, and in 2006 it further grows to 59.4% thanks to the 3.84% of the labor force. During the rest of the years (except for 2004) the employment rate is continually growing compared to the growth of the productive age population. This is the reason why there is no increase of the unemployment due to the no inclusion of the growth of the population in the productive age group to the labor force. During 2002 to 2006 the cumulative growth of the overall employment is almost 8.20%. The employment is growing in absolute numbers as well as in comparison to the population in the productive age. It is possible to state that even in 2006 apart from positive trends, there is a strong imbalance on the labor market. The supply of the work opportunities exceeds the demand. Table 3: Growth of employment and the increase in population in the productive age (in thousands) according to VZPS

2002

Population in the productive age

2003

3 389,80 3 389,80

Increase of population in the productive age in %

-

0

2 127,00 2 164,60

Employed Increase of the number of employed people in %

-

1,77

2004

2005

2006

3 801,60

3 827,70

3 862,20

12,15

0,69

0,90

2 170,40

2 216,20

2 301,40

0,27

2,11

3,84

Source: Statistical Office of the SR In 2002, the shares of employed, unemployed and economically inactive in the age group of 15 – 64 are approximately 49%, 11%, 40%. Till 2006, these shares changed to approximately 51%, 8%, 41%. This means that the share of the employed in the age group of 15 – 64 increased by 2.32 %, meanwhile, the share of economically inactive persons increased by 1 percentage point. The share of the unemployed decreased by almost one third. According to this calculation, it is possible to state that the increase of employment means the decrease of unemployment, accompanied by a slight increase of the population in the unproductive age group (Lubyová, 2000, p.163). Table 4: Share of segments of population in the age group of 15 - 64 according to VZPS

2002

2003

2004

2005

2006

2006 - 2002

Employed in %

48,88

49,7

49,19

49,82

51,2

2,32

Unemployed in %

11,19

10,54

10,89

9,61

7,86

-3,33

39,94

39,76

39,92

40,57

40,94

1

Inactive population in %

Source: Statistical Office of the SR

- 187 -


Rastislav Kotulič

As there exists the trend of the ageing of the society, it is important to monitor the impact of this trend on the structure of employment according to different age groups. The labor force is divided into 4 age groups 15 – 24, 25 – 49, 50 – 64 and 65 and older. The percentage shares of these groups in 2002 are as follows 12 : 72 : 17 : 0. This shows that the biggest share of the labor force is formed by the age group of 25 – 49 years of age, followed by the age group 50 – 64 years of age. The lowest level of employment is the age group of 65 and older, which is natural as this group is mainly formed by working old age pensioners. During 2002 – 2005 the old age pensioners become more active in the labor force. The share of this group increased in the overall employment. The only exemption is the year 2006, when the number of labor force decreased in absolute and comparative numbers. The share of this group in the overall employment is approximately 0.3%. During the whole research period the share of the employment of the youngest age group of 15 – 24 is decreasing. This trend is visible in the absolute numbers with the decrease of number of employees by 25 700 persons. The employment rate in this group is lower than the overall employment rate. One of the possible reasons is that this age group is preparing for their future job (study), women are taking part in the reproduction process and another main reason is the unemployment. In comparison with the EU, the decrease in employment in this age group is more vigorous in the SR. The highest participation in the labor market is in the age group of 25 – 49 years of age. The share of this group on the overall employment rate is decreasing during the whole research period. The overall result is the decrease by 2.7% regardless to the increase in the absolute numbers by 62.9 thousands of persons. This group can be excluded from the labor market because of unemployment, maternity and paternity leaves, illnesses and disabilities. The next group of the labor force is the age group of 50 – 64 years of age. The oldest working old age pensioners (without the paid pension) create a more numerous group than the youngest age group of 15 – 24 years of age. Their share on the labor force increased from 16.8% to 21.14%. It is probable, that with ever increasing age limit for the pension, the employment of the labor force of the age group 50 – 64 will increase as well. Different age limit for pension for men and women in Slovakia is the reason for the difference in their share of the labor force. The number of the youngest employees decreases and the number of the employees of the age group of 50 – 64 increases. This tendency is similar in the majority of the European countries, and this trend only shows the ageing of the labor force in the Slovak Republic. This trend is connected to other issues dealing with the older employees (e.g. contentment with the work conditions, interest in the early retirement, prioritization of a certain work routine) that are needed to be taken care of, because they are constantly changing with the age. Table 5: Trend of the number of employees according to age groups (in thousands of persons) according to VZPS

2002

2003

2 127,00

2 164,60

15 – 24 years of age

245,9

250


1 524,60

1 546,80


356,4

367,8

403,2

447,8

486,5

136,50

5,2

7,2

7,7

8,2

7,2

138,46

All age groups

65 and older

2004

2005

2006

2 170,40 2 216,20 2 301,40 234,8

224,1

220,2

1 524,70 1 536,10 1 587,50

Source: Statistical Office of the SR - 188 -

IB 06/02 (%)

108,20 89,55 104,13


TPF

The following table (table 6) shows an important relationship between the trend in employment and the development of the GDP. The relationship between the development of the economy and the increase of employment is expressed through elasticity of the change of employment according to the change of the GDP. A positive value of this figure shows, that both of examined indicators – economic development and employment – are changing in the same course during the research period (direct proportion), the negative value would indicate the contrary (inverse proportion). The more the absolute number of this index is closer to number 1, the more immediate relationship between the growth of the GDP and employment. The immediate relationship between the growth of the GDP and employment is visible from the development during the research period. This statement is supported by the fact that the elasticity is nearing the number 1. During the research period, the GDP increased by approximately 8.43% and the growth of employment was by approximately 2.66%. both of the indexes are increasing during the period, however, for the 3% growth of employment a 9% increase of the GDP was required. This indicates that the growth of employment can be expected only during a high rate of the economic development. During the period of 2002 – 2006, Slovakia is characterized by a relatively high rate of the economic growth according to the increase of the GDP, however, this trend is not completely palpable in the dynamics of employment, mostly by the job creation (the GDP growth is more than three times higher than the growth of employment). Table 6: Relationship between employment and GDP in the Slovak Republic 2002

2003

Employment in the SR in thou2 127,00 2 164,60 sands of persons * GDP in billion Skk** IR

v

% - employment

IR v % - GDP ∆ Employment in % / ∆ GDP in % ∆ GDP in % - ∆ employment in %

2004

2170,4

2005

2006

2 216,20 2 301,40

k

-

1 016 007

1 064 422

1 119 863

1 193 381

1 295 253

-

-

101,77

100,27

102,11

103,84

102,6

-

104,77

105,21

106,56

108,54

108,4

-

0,97

0,95

0,96

0,96

-

-

3,00

4,94

4,45

4,69

-

Source: Statistical Office of the SR Legend: * according to VZPS, ** GDP in stable prices in 2000 calculated by the method of content chaining of ESNÚ 95 according to quarterly national accounts The main part of the people employed in the Slovak economy is working in the private sector. The share of the private sector on the overall employment in 2002 was approximately 54%, which stands for more than one million employees. In 2006, this share exceeded 65% and reached number above 1.3 million employees. This indicates that the growth of employment is influenced by the private sector. The share of the public sector on the overall employment dropped from 46% to nearly 35%. The decrease of employees in the public sector is visible not only in the relative but also in the absolute number. Employment in the public sector decreased by more than 195 thousands of persons during the research period. This decrease is constant during the whole re- 189 -


Rastislav Kotulič

search period, thus it is possible to state that the number of employees in the public sector is decreasing gradually. The growth of employment in the private sector is constant during the whole research period, contrary to the growth of the overall employment. The overall number of employees in the Slovak economy decreased (in 2004) and reached its level from 2003 in 2006. This decrease is influenced by the decrease of employment in the public sector, this decrease was possible to neutralize by the increase of employment in the private sector by 2006. Table 7: Employment in the public and private sector (in thousands persons) according to VZPS

2002

2003

2004

2005

2006

IB 06/02 (%)

Men and women

All employees

1 940,90

1 1 1904,2 947,60 929,10

2 002,60

103,18

Employees in the public sector

893,7

850,2

754,4

698,3

78,14

1 1 1106,7 097,50 174,70

1 304,40

124,55

Employees in the private 1 sector 047,30

797,5

Men

All employees

1 019,10

1 1 1000,9 023,20 020,50

1 073,50

105,34


424,9

401,6

368

340,5

308,2

72,53

Employees in the private sector

594,3

621,6

632,9

680

765,4

128,79

All employees

921,8

924,5

903,3

908,6

929,2

100,80


468,8

448,6

429,6

413,9

390,1

83,21

Employees in the private sector

453

475,8

473,7

494,7

539

118,98

Women

Source: Statistical Office of the SR According to the gender structure, most of the women were employed in the public sector in 2002. The share of women employed in the public sector dropped from 51% to nearly 42%, which in absolute numbers represents nearly 79 thousands of employees. Number of women employed in the private sector exceeded the number of women employed in the public sector in year 2003. Most of men were employed in the private sector during the whole research period, their number is decreasing in the public sector and is increasing in the private sector. The share of public sector employment of men dropped from 41.7% to 28.7%, which constituted decrease by more than 13%. The private sector, according to expectations, is gradually increasing at a higher rate than the public sector concerning the growth of employment and amount of production. The public sector indicates the decrease of the number of employees.

- 190 -


TPF

The decrease of the share of the primary sector is visible on the growth of the share of the tertiary sector. The share of the secondary sector is of the approximately same amount, in 2006 it increased by 0.38%. The primary sector decreased not only in the share of employment but also in the overall number of employees during the whole research period. The most eminent decrease is reached by 15.5% in 2004. Table 8: Structure of employment according to chosen OKEČ (in thousands) according to VZPS

All (from)

employees

Agriculture, fishing (A+B) growth of employment A+B % share of A+B of overall employees Industry, building industry (C to F) growth of employment C to F % share of C to F of overall employees Services (G to Q) growth of employment G to Q % share of G to Q of overall employees Unknown

2002

2003

2004

2005

2006

2 127,00

2 164,60

2170,4

2 216,20

2 301,40

131,4

125,3

109,8

105,1

100,8

-

-6,10

-15,50

-4,70

-4,30

6,18

5,79

5,06

4,74

4,38

816,9

829

846,5

858,9

892,6

-

12,1

17,5

12,4

33,7

38,41

38,30

39,00

38,76

38,79

1 178,60

1 208,30

1 210,00

1 248,40

1 306,10

-

29,70

1,70

38,40

57,70

55,41

55,82

55,75

56,33

56,75

0,2

1,9

4,1

3,8

1,9

Source: Statistical Office of the SR In the tertiary sector, the employment grew by more than 127 thousands of employees, which is a higher growth compared to the secondary sector. Most of the employees are employed in the services. In 2006, out of 100 employees 57 are employed in the tertiary sector, 39 in secondary sector and 4 in the primary sector. Conclusion Employment in the Slovak Republic is in the period of 2002 – 2006 growing. According to the average European employment rate it is possible to classify the Slovak Republic between the developing countries. Period after 2002 is characterized by the growth of population in the productive age group. Palpable is the trend of the ageing of the population as well. According to the gender division, there is a trend of the gradual extrusion of men and women without qualification, as well as insufficient qualification from the labor market. According to subdivisions of the economic activities (OKEČ) it is possible to follow a trend of strengthening of the tertiary sector and on the other hand the weakening of the primary sector according to employment.

- 191 -


Rastislav Kotulič

List of Abbreviations: ESA95

European System of Accounts 1995

EU(15)

European Union – first 15 member states

GDP

Gross Domestic Product

IB

Basilar Index

IR

Chain Index

k

Average Annual Growth Rate in %

OKEČ

Classification of the Subdivisions of the Economic Activities

SR

The Slovak Republic

VEGA

Scientific Grant Agency of the Ministry of Education of the Slovak Republic and of Slovak Academy of Sciences

VZPS

Labor Force Sample Survey

- 192 -


TPF

References 1. ADAMIŠIN. P. 2008. Macroeconomic Coherences of Regional Development in the Slovak Republic. In: Sborník vybraných příspěvků z vědecký konference Hradecké ekonomické dny 2008: „Aktuální problémy rozvoje regionů“. Hradec Králové : Gaudeamus, 2008. s. 7-12. ISBN 978-80-7041-190-2. 2. ADAMIŠIN, P. – RÁKOŠ, J. 2007. Makroekonomické súvislosti rozvoja agrárneho sektora v Slovenskej republike. In: MendelNet 2007 - Sborník vědeckých příspěvků z mezinárodní vědecký konference. Brno : Mendlova zemědělská a lesnícka univerzita v Brně , 2007, CD nosič, ISBN 978-80-903966-6-1. 3. BOBÁKOVÁ, V. – HEČKOVÁ, J. 2007. Analýza konkurencieschopnosti slovenského spracovateľského priemyslu. In: Politická ekonomie, roč. LV, 2007, č. 4, s. 490-507. ISSN 0032-3233. 4. HEČKOVÁ, J. – HUTTMANOVÁ, E. – CHAPČÁKOVÁ, A. 2009. Národohospodárstvo. Prešov: Fakulta manažmentu Prešovskej univerzity v Prešove, 2009, 290 s. ISBN 978-80-8068-983-4. 5. KÁRÁSZ, P. - KÁRÁSZ, P. 2002. Zamestnanosť a základné tendencie na trhu práce v ekonomike Slovenska v roku 2002 [online]. Bratislava: Friedrich Ebert Stiftung, Október 2002. [cit. 2007-12-3]. Dostupné na internete: http://library.fes.de/pdf-files/ bueros/slowakei/04217.pdf 6. KOTULIČ, R. 2008. Analýza zamestnanosti v Slovenskej republike podľa demografickej štruktúry a regionálnej diferenciácie. In: Zborník vedeckých štúdií z výskumného grantu VEGA č.1/4638/07 „Znalosti a ich transfer pri akcelerácii regionálneho rozvoja a dosahovaní konkurencieschopnosti regiónu“ a Centra excelentnosti výskumu kognícií CEVKOG. Prešov: FM PU v Prešove, Ed. Róbert Štefko, 2008, s.79-85. ISBN 978-80-8068-890-5. 7. KOTULIČ, R. – ADAMIŠIN, P. 2008. Reálna konvergencia sektorov slovenskej ekonomiky a jej vplyv na zamestnanosť. In: Zborník z medzinárodnej vedeckej konferencie „Národná a regionálna ekonomika VII“. Košice : EKF TU v Košiciach, 2008. s. 425-430. ISBN 978-80-553-0084-9. 8. LUBYOVÁ, M. 2000. Trh práce. In: MARCINČIN, A – BELBAVÝ, M. a kol. Hospodárska politika na Slovensku 1990-1999. Bratislava: Centrum pre spoločenskú a mediálnu analýzu, Slovak Foreign Policy Association, INEKO, 2000. ISBN 80968147-1-0, s. 161-201. 9. MUCHOVÁ, M. 2008. Zamestnanosť, jej štruktúra a produktivita práce vo vybranom odvetví SR [Diplomová práca] / Prešovská Univerzita v Prešove, Fakulta manažmentu, 2008. 88 s. 10. SUHÁNYIOVÁ, A. – SUHÁNYI, L.: Ekonomické aspekty miezd a odvodov. In: Zborník príspevkov z vedeckej konferencie - Finanačné riadenie a výkonnosť podnikov. Košice: PHF EU – EKF TU. 2007. 9 s. ISBN 978-80-225-2343-1. 11. ŠINDLERYOVÁ, I. 2004. Regionálna politika – obdobie pred a po vstupe Slovenska do EÚ. In: Zborník z medzinárodného seminára – Marketing a médiá, Regionálny marketing so zameraním na integračné procesy Slovenska do EÚ. Trnava: Fakulta masmediálnej komunikácie Univerzity sv. Cyrila a Metoda v Trnave, 2004, s. 192 – 195. ISBN: 81-89034-82-9.

- 193 -


Rastislav Kotulič

12. ŠTEFKO, R. – FRANKOVSKÝ, M. – BAČÍK, R. 2007. Regional University Marketing in Under-developed Regions. In: Wspólczesna ekonomia – Contemporary Economics. Warszaw : University of Finance and Management in Warsaw, Nr.3, 2007, p.71-81. ISSN 1897-9254. 13. ŠTATISTICKÝ ÚRAD http://www.statistics.sk

SR.

[cit.

- 194 -

2009-11-12].

Dostupné

na

internete:


TPF

MAIN DIFFERENCES AND SIMILARITIES BETWEEN ISLAMIC (RIBA-FREE) AND CONVENTIONAL (WESTERN) BANKING SYSTEMS Suhányi Ladislav University of Prešov in Prešov, Faculty of Management, Department of Marketing and International Trade, Slovak Republic Commercial banking has become an essential sector of the modern economy. Whilst in some countries the commercial banking sector may be smaller than in others, rarely can a country do without its services completely. Muslims, who follow the religion of Islam, and who form nearly one fifth of the world’s population and live in all parts of the world, are no exception to this trend. However the Muslim community has a problem with the banking system as it exists today. Islamic Banking refers to a system of banking or banking activity that is consistent with the principles of the Islamic Doctrine (Shariah) and its practical application through the development of Islamic economics. Its common concern is to avoid usury (riba) in their dealings. The paper deals with the comparison of the Islamic Banking System with the Conventional Banking Systems.

Both Systems Have Similar Products But Different Offers: Traditionally, banks performed two functions, money transfer services, including all current account operations, and money lending. And it is a well known fact that the major part of the bank’s income was brought by money lending while the current account operations enabled the banks to create money to enable them to lend more money that what they actually had. This makes it very logical when we say that banks’ major concern is the security of their capital and the ability of the borrower to pay back this capital plus the pre fixed interest, regardless how he achieved that. On the other hand, Islamic banks, the end use of the capital mattered because the return of their investment depended on how the profit/loss was achieved and how it was computed. So the borrower can’t use the capital to finance any project that deals with a commodity or activity that is prohibited by the Islamic Religion or Shariah, like transactions that involve alcohol, pork, gambling, etc. The aim of this is to engage in only ethical investing, and moral purchasing (from an Islamic point of view strictly speaking). Islamic banking has the same purpose as conventional banking except that it operates in accordance with the rules of the Islamic Doctrine (Shariah), known as Islamic rules on transactions (fiqh al muamalat). The basic principle of Islamic banking is the sharing of profit and loss and the prohibition of usury (riba). Common terms used in Islamic banking include mudarabah, wadiah, musharakah, murabahah, and ijarah. The main features of the proposed system are: 1. There is no interest on deposits, but capital is guaranteed. 2. Lending and investing is treated differently; loans are interest free but carry a service charge, while investing is on a profit and loss sharing basis (mudarabah). 3. Value erosion of capital due to inflation is compensated. With these features the proposed system simply enable the bank to eliminate usury (riba) from the system without resorting to drastic measures, and still have a fully viable system compatible with the conventional one, this compatibility makes the new system easy to understand and to explain, and therefore easy to implement in all countries.

- 195 -

Main Differences and Similarities Between Islamic (Riba-Free) and Conventional (Western) Banking Systems

Suhányi Ladislav

Islamic banking provides Muslim and non Muslim capital holders who wish to earn an income without being involved in usury (riba) a concept called mudarabah, this concept can be roughly translated to profit and loss sharing, but in fact this translation is not entirely accurate, the more accurate translation would be profit and loss absorbing, which means that when two parties, one who has the capital and the other who has the knowhow, decide to carry a project together, if the project ends in profit then the profit is divided between them based on a prearranged percentage. However, if the project ends in loss, then the whole loss is born by the financer. Islamic banks also deal in mortgages, but the system followed by Islamic banks is different from that used by conventional banks, instead of loaning the buyer money and ask him to repay this money over a given period of time plus the interest, Islamic banks actually buy the item itself from the seller, and then resell to the buyer at a profit, while allowing the buyer to pay the bank in instalments. However, the bank can’t impose any penalties on the buyer for late payments, because if the bank applied penalties, this will be against the profit and loss sharing concept which is the corner stone of Islamic economy, so in order to protect itself, the bank uses a system that is very similar to real estate leasing, the bank retains the ownership of the item, and only when the full price is paid by the buyer (borrower), the owner ship is moved to the buyer. This approach is also known as Elijarah wa Eiqtina. Another innovative approach for home loans or mortgage is known as musharakah al mutanaqisah, basically it is a system were the bank and the borrower agree on forming a partnership, in which both of them provide capital at an agreed percentage to purchase a property, then the bank rents out the property to the borrower and charges rent, the rent is the banks source of profit, the rent is also subject for change based on the market value of the property. The only down side of this approach is that it is more expensive to implement for the following reasons: 1) The borrowers share of the deposit is high, it must be between fifth or quarter of the purchase price, which is very high compared to 5% or even nothing in a conventional mortgage (in many countries this percentage increased up to 40% of the actual price after the late financial crises caused by the US housing market bubble). 2) If default occurs, the property is sold and both the bank and the borrower receive a part of the selling price based on the percentage of their equity, which may result in loss in the property price is less than the original purchase price. 3) Also there is the cost of changing ownership of the property. For business transactions, Islamic banks can provide capital to companies using several approaches; the most commonly used are musharakah and mudarabah. 1) In musharakah the bank provides the capital to the company and makes its profit from sharing the profit with the company, in other word the income of the bank is pegged to the company’s individual rate of return. Thus the bank’s profit is a percentage of the company’s profit. Once the amount of capital is fully repaid, the profit sharing arrangement is concluded. 2) In mudarabah the bank provides fund and the borrower or entrepreneur provides labor, so both profit and loss are shared, this type of arrangement reflects the Islamic point of view that the borrower must not bear all the risk, which results in a balanced distribution of income and prevents monopoly of the economy by the lender and ensure economic justice and fair play by preventing the stronger partner in transactions from taking advantage of the weak one.

- 196 -


TPF

Book Keeping: Given the range of products, a hypothetical balance sheet is shown below. Note the differences compared to a conventional bank balance sheet. Though the investment accounts (mudarabah) are listed as liabilities, they involve using deposits to finance some form of equity investment, either in the bank itself or some other project. On the asset side, there are no loans, apart from Quard el Hasan, and these do not involve any interest payments. Musharakah or make up 20% of the assets side of most Islamic banks. Table 1: Islamic Banking Hypothetical Balance Sheet Assets Murabahah Bay Mua’jal Bay Salam Ijarah Mudarabah Musharakah Ju’alah Quard el Hasan

       

Liabilities

  

Amanah Mudarabah Equity

Table 2: Conventional Banking Hypothetical Balance Sheet    

Assets Cash Securities Loans Other Assets

Liabilities   

Deposits Borrowings Equity

Implementation and Transparency: It is very easy to implement this concept and modified to suit different situations. The situations range from the simple two person model and the slightly more complex one project many investors case, to one where an intermediary comes in, to accept capital from several investors for investing in many different enterprises and then to collect and distribute the profit/loss to the investors. The investor is essentially a sleeping partner. He provides the financing and then shares the profit or absorbs the loss. The function of the intermediary is very important. He is responsible for identifying good projects for financing as well as for monitoring its progress and ensuring its proper accounting and auditing. But he plays no part in managing the project or in making policy decisions. The intermediary is a separate physical and legal entity, independent of both the investors and the borrower. But has full access to all the books. This is very important, and it is here that participatory financing differs from conventional financing practices. It allows the intermediary to have a true picture of the health of the project at all times. He can then take any preventive or corrective action, in extreme cases, and, in the event of failure of a project, he can recover whatever is left of it. This arrangement assures the investors that their investment is safe and that the profit and loss accounts given to them are reliable and transparent. The fact that the investors’ confidence and the intermediary’s own

- 197 -


Suhányi Ladislav

profit depends on the number and size of the successful projects should ensure that the intermediary seeks out good projects and closely monitors their progress. The borrowers are granted loans on condition that the capital, which belongs to the depositors, is returned in full, and they pay the bank a fee for making the funds available to them. The fee includes all the costs incurred by the bank and a profit for providing the service. And since the owner/lender did not demand any extra amount – which would be usury – the borrower does not pay any interest to the owner/lender, beyond the principal. Since no usury was demanded or paid, the bank does not carry, witness or keep account of any usury (riba). Therefore the bank’s “lending” operation is riba-free. The bank makes sure that the borrower has the ability to repay the capital and the fees. Thus is also responsible for the security of the money while in their possession. And it also results in transparency. Transparency is the foundation of the proposed riba-free commercial banking. In the first place, transparency tells both the bank itself and the supervising authorities what the real costs are, how they are distributed, and what the profits are. Secondly, in dealing with inflation, it enables one to know exactly what the loss of value of capital due to inflation was and how it was compensated. Both the depositors and the borrowers too know what they are being charged or paid, and for what reason. This transparency comes about on account of the model we are using in computing the fees charged by the bank. In conventional banking this fee is a single item, called interest, and it is calculated as a percentage of the principal and depends on the duration and amount of the deposit or loan. In Islamic banking, it is also a single item called profit though it may or may not depend on the size and duration of the “loan”. At this point it is worthwhile to point out and emphasize the two basic assumptions in the concept of this riba-free bank. One, usury (riba) is what is demanded and/or received by the capital owner (who is the real lender) over and above the capital he lends; and two, the payment made by the borrower to the bank for his services is not usury. There is also another important aspect, the perception of a bank as a moneylender. True, banks originated from the moneylender who lent his own money on interest. But the modern banks no longer do that. It is mainly the depositors’ money that they lend to the borrowers. In this sense they are couriers of money as described above. They are also couriers of money when they carry payers’ money to the receivers (which is the main current account operation). Therefore we have to take account of present day realities and change our traditional perception of banks as moneylenders to one of couriers of money. This changed perception will free Muslims of many difficulties, which arise as a consequence of equating banking with money lending, and the banks with moneylenders. In any case, our riba-free commercial bank is designed strictly as a courier of money – it is a service provider in the field of banking and finance. Seen in this light, this bank’s operations are all riba-free and the fees it charges for its services have nothing to do with usury (riba). Eliminating Usury (Riba): As discussed earlier, commercial banks performed two functions, money transfer services including all current account operations, and money lending. In general, the former doesn’t involve any interest. On the other side of the balance sheet, we have two types of deposits, current account (demand) and savings deposits. Here too, the former generally doesn’t involve any interest. Therefore current account operations and money transfer operations are free of usury (riba) on both sides of the balance sheet. As such all commercial banks are interest free banks with respect to these operations.

- 198 -


TPF

The problem, then, arises only in respect of savings deposits on the one side and loans on the other, because both incur interest. The question of lending and accepting savings deposits, without dealing in interest (riba) was considered by many experts, however, some experts take it for granted that Muslims do wish to avoid dealing in interest in order to comply with their religious belief, and limit themselves from finding a simple, logical and easily executable methodology of achieving this objective. Some experts don’t concern themselves with providing a justification or philosophy for the prohibition, nor with the slight differences and related discussions regarding the correct definition of usury (riba). They simply accept the commonly understood meaning of it that any money demanded or received by the lender in addition to his original capital is usury (riba) and proceed from there. The resulting system, therefore, is practicable irrespective of why one wished to avoid dealing in interest. For there are also people who are convinced for various reasons that demanding or receiving interest is bad. The approach adopted is to first take a closer look at modern banking practices and find out whether and where the prohibited interest (riba) occurred and then to see whether it could be eliminated from the existing practices and then to check if the resulting system was still viable. On the deposit side, what the depositor receives in addition to his capital is the interest. This is usury (riba) and pure interest by definition. If a Muslim refuses this interest because it is prohibited by his religion, then this side of the balance sheet is free of usury (riba). On the other side of the balance sheet, we have the interest collected by the bank from the borrower. Ideally, the bank used the funds it receives from depositors to grant loans to clients. But the interest it charges the borrowers is more than the interest it pays the depositors. This is because the former should also cover, besides the interest paid to the depositor, the costs the bank incurs in collecting and distributing the funds as well as in accounting, administration, safekeeping etc. A model is constructed where the interest charged by the bank is split into several components. Then each of these components is studied to see if it contained the prohibited usury (riba) then to see if it could be removed. If some components are free of usury, and others containing usury can be removed, then we have an interest which is usury free. If this can be achieved and if the resulting system is viable, then we have a usury free system that is also viable. And since it was originally derived from the conventional model it should also be compatible with it. This interest collected by the bank from the borrower is a cost to the borrower, of obtaining this amount of financing. Therefore, it is named the Cost of Borrowing and is considered as consisting of six components: 1. Interest (paid to the depositor). 2. Services cost. 3. Overhead cost. 4. Risk premium. 5. Profit. 6. Compensation for the value erosion of capital due to inflation. It is shown that only the first component falls under the definition of usury (riba) and all others are free of it. Since the population experts are concerned with refuse to accept any interest paid by the bank, on religious or other grounds, the bank need not collect this component from the borrower. Thus this Cost of Borrowing is free of interest, despite the fact that it looks like the conventional interest. Consequently, the whole commercial banking system becomes usury free.

- 199 -


Suhányi Ladislav

This system should face no objection from banking authorities in non Muslim countries, and since it is compatible with the conventional system it is easy to set up and operate such banks with the minimum of delays and difficulties, including staff training. Furthermore, unlike the conventional system, this system is transparent, rests on a firm theoretical foundation, and provides management information that is very useful for effective monitoring and control. The last is a very useful tool both to the concerned bank’s internal management and to the Central Bank authorities. When one talks of Islamic banking there seems to be two expectations in the minds of people. Those who expect to borrow seem to feel that they would get loans on which they need not pay any interest and they need to repay only the capital. On the other side, those who have capital seem to feel that they would get a return on their capital that would be higher than if they used a fixed deposit account in a conventional bank. And, the bankers are afraid that no one will deposit in a no interest account, and that a no interest loan is simply impossible. These are valid concerns and expectations. First, conventional banks do not pay any interest on current account. Islamic bank also does not. So there is no difference between the two banks in this area. This leaves us with only the ordinary savings accounts and the short term and medium term loans. An ordinary savings account in a conventional bank receives an interest. An ordinary savings account holder has the advantage of withdrawing his deposit (fully or partially) practically at any time, or at very short notice. The depositor holds his capital in such an account because he is not sure when he may need this capital back, so they open a saving account and expect fixed interest that would compensate them for the lost value of the money due to inflation. And this fixed interest under Islamic banking is considered usury. And to avoid that Islamic banking proposes a new scheme which is based on risk sharing and also guarantees the capital, so theoratically the depositors shouldn’t lose his original capital as the borrower is obligated to return the full amount. The other concern is loans, and to be realistic the expectation of cost free loans from a bank is simply impossible. It is both unrealistic and impractical. Unfortunately it is the result of a narrow, out of context, interpretation of a Qur’anic verse. The verse is addressed to a lender who lends his own money to a known person, in a person to person situation. The lender is asked not to demand anything more than his capital from the borrower. The additional amount is called usury (riba) and prohibited, but the capital is his due. Even here, if the borrower had to incur expenses in travelling to meet the lender, the lender is not expected to pay the travel expenses of the borrower, and the travel expense is obviously not usury. If he sent a courier instead and the courier asked for the same travel expenses, and his wages in addition, these will have to be paid by the borrower and not by the lender, and this expense is not usury. Obviously it is ridiculous to expect the courier, who provides a tangible service to the borrower spending his own time and effort, to do it for free and also to bear the travel expenses, without any benefit to himself. Yet this is exactly what some seem to expect when they demand interest free loans from a bank. A modern bank bears a lot of expenses in collecting funds from depositors, keeping them safe, scrutinising the loan applications of the borrowers, disbursing the loans, recollecting them and repaying the depositors, and in keeping accounts and records of all these. Riba-free loans are possible, when the capital owners do not demand it, but cost free loans are a fantasy, except when it is a person to person transaction in the same locality.

- 200 -


TPF

Benefits of Islamic Banking: Islamic banks are distinctly safer than their western counterparts in some respects. 1) Since depositors receive no (nominal) interest they can represent a large source of revenue to the bank itself. 2) Investment account depositors are shareholders in a unit trust. They cannot run if the bank is in trouble because selling just reduces the value of their holdings. 3) In a conventional bank, a great pyramid is constructed around a small equity base. An Islamic bank’s equity base is far larger. 4) The western bank’s main asset, loans, suffer from the problem that the borrower bears all the upside risk on the project while the bank has all the downside risk. This gives the borrower a big incentive to take on more risk. By contrast, an Islamic bank that participates in an equity sharing contract assumes some of the upside risk, somewhat dulling the incentive for the firm to take more risk. Many economists, especially those who support the Islamic banking approach or the riba-free banking, believe that the late economic crises or credit crunch, is a direct result of interest or usury, interest according to Islamic economy is unfair because the depositor or lender is 100% sure that he would receive an interest or profit no matter what the circumstances are, the core principles of Islamic economics system are justice, equity and welfare. Islamic economics seeks to establish a broad based economic well being with full employment and optimum rate of economic growth. It will bring socioeconomic justice and equitable distribution of income and wealth. Islamic economics will also ensure the stability in the value of money to enable the medium of exchange to be a reliable unit of account and a stable store of value. The supporters of Islamic banking system believe that credit crunch could not have happened in the Islamic financial institutions, because this system operates based on partnership between the client and the banks. There is a social commitment within the Islamic banking and finance, for example, the issue of risk sharing. If commercial banks were required to share the profits and losses of their clients, whether in business investments or mortgages, they would be much more careful when choosing which projects to finance. This is because their financial returns would depend on the performance of the projects. In the Islamic economy, Islamic banks act as venture capital firms collecting people’s wealth and investing it in the economy, then distributing the profits amongst depositors. Islamic banks act as investment partners for those who need money to do businesses, becoming part owners of the business. The banks should only be able to recoup their original capital by selling their share of the mortgage/business at the prevailing market value. As real partners, Islamic banks should have no objection to owning real assets and hence should be ready to share the consequential risk. This scheme, although seemingly inconsequential, could constitute a major relief to Islamic banks’ clients, as they would no longer live under the burden of debt and fear of repossession. As a result, before the late economic crises, Islamic banks were growing only in the Muslim world, and had a very small growth rate in the global market, but now, at least its principles are being implemented in many of the conventional banks, even those that don’t have an Islamic bank department in them. Also many banks have started to offer Islamic banking through their branches all over the world, and they started to provide a conversion plan to all clients with conventional mortgages or loans to switch to an Islamic one.

- 201 -


Suhányi Ladislav

Islamic Banking Potential Expansion into Global Markets: Some Islamic banks have attempted to expand into the global markets since the early 1980s, to capture a Muslim market overseas and diversify their portfolio, but have faced a number of challenges. There are difficulties with being recognized as banks, because they cannot hold interest earning government securities, such as bonds. The profit/loss sharing nature of their deposit and lending business is at odds with a western system, which protects depositors and emphasizes the importance of a transparent portfolio, where all assets can be valued. Furthermore, in cases where a bank lends money and shares in the profits, the borrower repays the bank out of profits after tax. Those banks that do establish themselves in the west usually have to adapt their deposit taking and lending rules to gain recognition. A few western institutions have also entered the Islamic banking market, including HSBC and Citigroup – both have Shariah advisors. To date a large proportion of the resulting assets are short term, and the banks are focusing on the development of long term instruments that are compatible with Islamic banking. Although the European Union functions as a single market, banking and financial regulation is developed to member states. In the United Kingdom the Financial Services Authority has played a proactive role with respect to Islamic banking and finance and been supportive, but that has not been the position elsewhere in Europe, where central banks and other regulatory authorities have shown little interest. There is also a negative perception of Shariah, especially amongst right wing and nationalist politicians. Islam neither endorses the capitalist nor the communist financial model. However, both the capitalist and socialist systems share certain elements with Islam, such as encouraging people to work, to be productive and earn as much as they can. Islam promotes an awareness of the hereafter in the hearts and minds of believers and instructs them not to be overcome by greed or excessively attached to money. The Islamic economic and financial system is based on a set of values, ideals and morals, such as honesty, credibility, transparency, clear evidence, facilitation, cooperation, complementarities and solidarity. These morals and ideals are fundamental because they ensure stability, security and safety for all those involved in financial transactions. Furthermore, the Islamic Shariah prohibits economic and financial transactions that involve interest (riba), lying, gambling, cheating, uncertainty, monopoly, exploitation, greed, unfairness and taking people's money unjustly. The financial crisis has proven very clearly that the apparent strength of modern financial markets was illusionary. The happy go lucky mood evaporated instantly, with the write down of losses accompanied by the sackings of executives and followed by more stringent lending for the real victims of the credit crunch. Furthermore, financial crisis was accompanied by rising inflation – as demand for oil and food pushed prices up globally. This crisis has stunned both the left and the right of the political spectrum and the different economic schools of thought. Many economists and policy makers have suggested more regulation and transparency, with only a few highlighting the role greed and speculation played. However, as Islamic banks operate within a global financial system, they have not been completely insulated from the recent economic and financial shocks. For instance, on the one hand, the Islamic financial industry is considered by many to be less risky because financial transactions are backed by physical assets. On the other hand, Islamic banks may be more vulnerable to fluctuations in the mortgage market, given their high activity in the real estate sector compared to conventional banks. The recent slowdown in real estate activity in the Gulf economies raises concerns about some Islamic banks’ financial positions. The modern financial economy differs from Islamic economics in many critical respects, of which the nature of money is one. Whilst both systems accept money to be a store - 202 -


TPF

of value and a medium of exchange, the financial market based economic system permits money to be treated like any other commodity which can be traded for a profit/interest. By way of contrast, most Islamic scholars require money to be fully asset backed and also consider it impermissible to allow money to be traded for money except at par. From the Islamic perspective a key consequence of permitting both creation of credit money and interest based lending is to allow banks and other financial institutions to generate massive amounts of wealth at the expense of the rest of society, especially the poor, resulting in the inevitable charge that the economic system persistently favours the rich over the poor. It is high time for introduction of universal Islamic values to the market players, economists, commentators and the general public. They should be shown that Islam is much more than the prohibition of interest (riba) and alms (zakat), but is a comprehensive system to fulfil society’s basic necessities (food, clothing and shelter). Islam makes people and their needs, rather than production, the central question. In presenting Islamic economic policy, all the Shariah rules supplement each other. This means Islam is more than capable of being applied and, in fact, has a successful history of dealing with economic problems. What is not always appreciated is that Shariah compliance in finance is a choice, and not about imposition of Shariah on those, including Muslims, who want to lead secular lives and manage their financial affairs in a conventional manner. Conclusion Muslims are prohibited by their religion to deal in interest (riba) in any way. Giving and receiving as well as witnessing are all prohibited. Thus an Islamic banking system cannot pay any interest to its depositors; neither it demand or receive any interest from borrowers. Nor could the bank witness or keep accounts of these transactions. But the lender is entitled to the return of his capital in full. This is a Qur’anic injunction (Qur’an, 2:275). The proposed system complies with these fundamental Islamic requirements. A basic tenet of commercial banking is capital guarantee. The capital entrusted to the bank by the depositor must be returned to him in full. The proposed system fully complies with this requirement. Islamic banking as practiced today doesn’t provide capital guarantee in all its deposit accounts. In many countries, this is one of the two main objections to permitting the establishment of Islamic banks. There is no objection to paying zero interest on deposits. Thus, by paying zero interest and guaranteeing capital, the proposed system satisfies both the riba prohibition rule of Islam and the capital guarantee requirement of conventional Banking Acts. This enables it to obtain permission to set up and operate as a deposit bank in all countries of the world, while obeying the riba prohibition rule and qualifying to be an Islamic bank. This is of paramount importance to Muslims minorities living in non Muslim countries. Furthermore, the existence of interest free banks in all countries will also remove the many difficulties faced today by Islamic banks in transacting international business. In conventional banking, depositing is a form of investment for the savers where the capital remains intact while a known income (in the form of interest) is promised. To the bank lending is a form of investment where the capital and a known return are assured; the return will also cover all their costs. Since Islam prohibits dealing in interest in any form this type of banking is not acceptable to Muslims. In Islam, there is a clear difference between lending and investing – lending can only be done on the basis of profit and loss sharing (mudarabah). Conventional banking doesn’t – and need not – make this differentiation. But an Islamic bank has to take this into consideration in devising a system to care to Muslims. Therefore such a system has to provide two sub systems – one to cater those who would “lend” and another for those who wish to invest.

- 203 -


Suhányi Ladislav

In the proposed system, the depositors are considered as lenders to the bank and, since a Muslim lender cannot receive any interest, he lends without interest but with the assurance that his capital will be returned in full. This applies to demand current account deposits as well as to savings deposits. The bank, in turn, lends the depositors’ funds to the borrower who should return the capital in full plus the costs of the bank’s services and remuneration to the bank for providing these services. This suits some depositors and some borrowers. Objection to Islamic banks as they operate today is that their assets are not readily assessable (since they are tied up in equity type investments where neither capital nor return are guaranteed), and to put a reasonable value on these assets will require enormous amounts of effort and experience. In the proposed system, the depositors’ capital and return (albeit zero) are guaranteed; and the bank’s assets are also guaranteed and their costs are fully covered; and the accounting procedures are well defined and uncomplicated. As such the bank’s assets are assessable. Therefore the proposed method should attract no objection from any banking authority, thereby enabling interest free (Islamic) banks to be set up in all countries of the world. In conventional banking those who wish to earn an income using their savings do so by putting their capital in savings deposits or time (fixed) deposits and receive an interest payment. A Muslim cannot earn an income by this means. He has to participate in a project by financing it and by sharing in its loss or profit. Table 3: Summery of the main differences between Conventional and Islamic Banking Systems Islamic Banking

Conventional Banking

Main Principle

The customer shares the profit and loss with the bank. High degree of risk with variable returns.

The customer obtains fixed interest from the banks and doesn’t share the loss.

Stability

High Degree of stability

Lower Degree of stability

Treatment of interest

Uses profit and loss sharing structure and interest in prohibited.

Interest based on products and the duration of the loan.

Profitability

Profit and loss sharing is based on partnership (musharakah) or joint investment (mudarabah).

Based on interest rate regardless the end use of the capital.

List of terms: Mudarabah – is a special kind of partnership where one partner providers the capital to the other for investment in a commercial enterprise. Musharakah – a joint enterprise or partnership structure with profit/loss sharing implications. Kifalah – a system where the debtor assumes full liability for the debt, pledging to repay it to the creditor without interest. Amanah – deposits held and guaranteed by the bank that don’t have any interest. Takaful – mutual insurance, based on collective protection. Murabahah – an agreement between the bank and one or more partners to share the risk of an investment project. Ijarah – a lease or a lease/hire purchase.

- 204 -


TPF

References ARCHER, S., AHMED, T.: Emerging Standards for Islamic Financial Institutions: A Case for Accounting and Auditing Organization for Islamic Financial Institutions. A History of Banking. [Online] www.lonympics.co.uk/bankinghistory.htm. CHAPRA, M.U.: Global Islamic Financial Crisis, Can Islamic Finance Help? Forum on the Global Financial Crisis at the Islamic Development Bank. 2009. EL-HAWARY, D., GRAIS, W., IQBAL, Z.: Regulating Islamic Financial Institutions: The Nature of the Regulated. World Bank Policy Research Working Paper No. 3227. 2004. GAFOOR, A.L.M. A.: Interest-free Commercial Banking. Groningen: Apptec Publications. 1995. GAFOOR, A.L.M. A.: Islamic Banking and Finance: Another Approach. Netherlands. 2000. GAFOOR, A.L.M. A.: Participatory Financing through Investment Banks and Commercial Banks. APPTEC Publications. 110 p. 1996. ISBN 978-9080235427 GOODHART, Ch. A.E.: The Background to the 2007 Financial Crisis. Springer: International Economics and Economic Policy. Vol.4. p.331-346. 2008. HASSAN, T.: Islamic Banking in Pakistan. 2002. HEFFERNAN, S.: Modern Banking. London: John Wiley & Sons. 736 p. 2004. ISBN 978-0-470-09500-3 IQBAL, Z., MIRAKHOR, A.: Development of Islamic Financial Institutions and Challenges Ahead. In: Simon Archer and Rifaat Abdel Karim (eds.) 2002. SUHÁNYIOVÁ, A.: Analytický pohľad na účtovníctvo ako zdroj informácií v manažmente. Prešovská univerzita v Prešove. Fakulta manažmentu. Prešov. s. 192. 2009. ISBN 978-80-8068-956-8 ŠTEFKO, R.: Determinujúce špecifiká marketingu bankových služieb a akcelerácia regionálneho rozvoja. In: Analytický pohľad na základné súvislosti z výzvy regionálneho rozvoja v slovenských podmienkach. Prešov: Prešovská univerzita. s. 59-68. 2005. ISBN 80-8060-390-5 WILSON, R. L.: Historical Encyclopedia of American Business. Salem Press. 1056 p. 2009. ISBN 978-1587655180 WILSON, R.: Islamic Finance in Europe. RSCAS Policy Papers No. 2007/02. Italy: European University Institute for Muslime. 2007. ISSN 1830-1541

- 205 -


TPF

TRAINING OF PUPILS OF THE FIRST STAGE EDUCATION TO DO THEIR HOMEWORK ON THEIR OWN doc. dr Zdzislawa Zaclona PWSZ w Nowym Saczu Polska In the integrated school educational system, homework can be correlated with many children actions and different forms of activeness at home and in the nearest surrounding. Well-though-out and explained by teacher homework can encourage pupils to the work on their own. If it is set systematically, but reasonably, it shapes personality, frees creative initiative, develops precision and creativity of a child. Besides that it is extremely valuable, since it expands positive attitude to work and accustom to selfeducation and lifelong learning. In this article are presented results of pedagogical research on self-reliance of 7-9 years old children doing homework, and description of diverse homework in the I stage of school education. Homework has a strong connection with primary education and it requires from pupils planning, deciding, evaluating and controlling abilities, which are based mainly on self-reliance. For that reason one should intentionally prepare children from classes I-III in primary school to these abilities through arousing positive motivation to learn, developing a passion for learning, and shaping their readiness to take a decision. Studying at home is an important element which is closely associated with the process of education and upbringing. The aim of learning at homes process is to consolidate knowledge and abilities obtained during classes. As a matter of fact, educational aspects shaping children personality are very significant. 1. The definition and importance of homework during the children early education. In teaching, homework has many synonyms, i.e. assignments and coursework etc. The most common meaning for homework is studying materials set earlier by a teacher1. The authors of Encyklopedii pedagogiczna XXI wieku says that homework (eng. homework, fr. devoir, ger. Hausarbeit, rus. domasznaja rabota) is “an educational pupil activity that is connected with homework realization set by school, which should be done on pupil’s own”2. W. Okoń defines pupils’ homework, as a form of ”compulsory, done usually at home activities, which the main aim is to expand, broad and consolidate their knowledge and accustom them to the work on their own. This work consists of collecting information, making observations, dealing with issues and preparing them in the written form”3. According to M. Szpiter, homework is not only obligatory, but also optional form of pupils’ activities, and that is why one can say that it is an after-school action which has a connection with education that is arranged by a teacher or pupil one’s own4. For many years the issue of studying at home by young pupil has been the subject of researchers’ and teachers’ interests as well as parents’ concern. The basic differences, controversial 1

W. Okoń, Wprowadzenie do dydaktyki ogólnej, Wydawnictwo Akademickie „Żak”, Warszawa 2001, s. 311. ISBN 83-903103-9-2. 2 Encyklopedia pedagogiczna XXI wieku, pod red. T. Pilcha, t. IV, Wydawnictwo Akademickie „Żak”, Warszawa 2005, s. 788. ISBN 83-89501-41-4. 3 W. Okoń, Nowy słownik pedagogiczny, Wydawnictwo Akademickie „Żak”, Warszawa 2001, s. 312. ISBN 978-83-89501-78-3. 4 M. Szpiter, Kontrowersje wokół nauki domowej, „Życie szkoły” 1996, nr 80, s. 470. ISSN 0137-7310.

- 207 -

Training of pupils of the first stage education to do their homework on their own

Zdzislawa Zaclona

opinions concerning homework or difficulties in understanding it were the reasons why this problem was marginalized in Poland not only on the basis of theory, but also in pedagogical research. The last 10 years confirm that people perceive homework as an important element of the contemporary education. In specialist Polish literature, authors mention many functions of homework among which the most important are: arising cognitive, emotional-motivating and operational activity, fulfilling the present and creating the new interests, developing independent thinking, accomplishing activities according to pupils own ideas, consolidating curriculum and implementing it in practice. What is more, it consists of rational organisation of work, obtained skills of study, self-confidence and awareness of your action values 5. Homework has a key role in teaching and children upbringing. Thanks to homework, cognitive, educational and upbringing objectives that are written in the curriculum are accomplished. That is why, it is important that teachers set homework in proper time and manner. Undoubtedly, this fact is of a greater importance during early school age, when a child learns how to be reliable, independent, responsible and it develops its cognitive function as well as level of maturity. 2. Objectives and types of homework In school, which organizes the teaching and upbringing process on the basis of demands of modernity, a child should obtain abilities of self studying. In point of fact, developing manysided personality, shaping active attitudes, acting creatively and thinking freely without any barriers are very important. These key pedagogical claims should be reflected in objectives of exercises to be done at home. The objective of homework is an expected educational achievement of a pupil, which is result of the completion of its education. These achievements trigger positive changes in child personality and have influence on child development. What is more, growth means that every next condition/state is better that the previous one6. According to this, ” when studying at home, didactic objectives concerning information and skills consolidation should not dominate and that is why teachers should not equip pupils with knowledge that is imbued with useless facts. Pupils need such knowledge that will be implemented to different situations of constantly changing environmental, social and cultural surrounding”7. Understanding the sense of self studying in such a way gives priority to the skills useful for the whole life and the constant and uninterrupted self-education. It is vital that a child doing homework has chance to develop its interests and passions. What is more, one should perceive homework in the aspect of diversification, which means that all children do not have to do all the same exercises and in the identical manner. Taking into account the rich curriculum of classes I-III in primary school, teacher can plan self-studying so as to cover “a wide range of exercises and tasks, e.g. giving answers to the questions, filling, solving puzzles, rebuses, crosswords, filling tables. Diversification of exercises and different level of complexity give a chance to individualize every pupil. Teacher should select exercises, which level of complexity is suitable to the pupils’ capabilities”8. Individual dimension of homework would give a sense of fulfilment, inspire and motivate to take educational actions, which in this respect would provide high marks in school. 5

Idem, Znaczenie nauki domowej, „Życie Szkoły” 1998, nr 6, s. 340. ISSN 0137-7310. S. Kunowski, Podstawy współczesnej pedagogiki, Wydawnictwo Salezjańskie, Warszawa 1993, s. 123. ISBN 83-85528-61-X 7 R. Więckowski, Pedagogika wczesnoszkolna, WSiP, Warszawa 1993, s. 58. ISBN 83-02-05033-4. 8 I. Żywno, Naukowa domowa ucznia klas I-III, „Życie Szkoły” 2001, nr 1, s. 11. ISSN 0137-7310. 6

- 208 -


TPF

There are 3 types of homework objectives in pedagogical literature: – Emotional-volitional objectives – they concern pupil’s personality. It is characterized by aspiring and the child attitude to itself, and it should be perceived in terms of the child subjectivity. These objectives include: motivation, self-reliance, regularity, perservance, reliability, responsibility, self-confidence, positive thinking and satisfaction from achievements. – instrumental-adapting objectives – they concern the child instrumental-physical side. These objectives are part of permanent and indispensable values of the necessary condition of change and child personality development. They include following predispositions: knowledge, understanding, skills, experience, physical fitness and habits. Developing instrumental-adapting child features during his homework is an objective function and the scheme of exercised actions. Basic instrumental objectives of homework are: perfecting skills and habits, consolidating obtained knowledge, developing understanding, expanding knowledge and implementing it in practice, memorizing indispensable content and preparing necessary materials to the lesson; – transgressional- emancipatory objectives – they determine intentional extending from what pupil knows and can, due to the fact that homework gives a chance to evaluate critically and “transgress” creatively. During homework, it is possible to achieve following objectives: ambivalence, construction and verification of the selected type of hypothesis, preparation of texts on its own, collection of materials on the selected topic, experimentation, development of psychosomatic visual and mental abilities, and freedom of artistic and literary output9. In elementary education one can implement different form of homework, taking into account the age of a child, its individual psychophysical predispositions, diversifying not only subject, but also the scope and the level of complexity. There are several divisions of homework. In a clear and coherent conception, which is adequate to the fundamental claims of elementary education, there are 5 types of homework: – “Tasks consolidating obtained knowledge; – Tasks developing skills and habits; – Transgressive tasks; – Practical tasks”10. Tasks consolidating obtained knowledge during classes develop skills of keeping in mind information through systematic exercises conduction, which guarantee an adequate number of drills, which are the basis of memorizing. These tasks concern exercises that have consolidating nature, i.e. learning poems, other texts, the procedures of counting, writing and reading. The aim of exercises that develop skills and habits is to give a chance to implement known rules in different contexts and situations. As a matter of fact, this type of exercises is extremely functional for education of foreign languages, mathematics, design technology and for the physical fitness of a child. Basic creative abilities of a child are arisen and developed by transgressive tasks. When it comes to practical tasks, they concern psychosomatic actions or conversations and interviews with different people in order to collect information on the selected issue.

9

W. Puślecki, Praca domowa ucznia, [w:] Encyklopedia pedagogiczna XXI wieku..., s. 791. Idem, Praca domowa najmłodszych uczniów, Oficyna Wydawnicza „Impuls”, Kraków 2005, s. 43-45.

10

- 209 -


Zdzislawa Zaclona

One should pay attention to other division of homework, which the main criterion is the level of child self-reliance during homework execution. It includes: – re-creative works (They are all based on drilling of the same piece of information obtained during classes or learning by heart); – re-creative works (They include preparation of materials on one’s own. Pupils have literature works, academic books, textbooks, magazines, illustrations, movies, spectacles, radio, television to their disposal, and they make observations and interviews on their own)11. Encouraging to the mentioned tasks will facilitate pupils in initiative demonstration, train them to use television, press, radio, computer, Internet wisely, and point out values of social contacts with other people. Moreover, utilization of different and accessible source of information will train them to detect information on their own, teach planning and organisation of their own cognitive activity as well as prepare to the self-control of their behaviour. In this approach, homework is an integral and extremely valuable part of the didactic-upbringing process. Taking into account the criterion of dominated pupils actions during homework, one can present its different forms. The written form comprises of rewriting, answering to the questions, writing out, describing pictures, building sentences, writing complex sentences or creative tales. The oral one requires memorizing, voicing one’s opinion and reading. The artistic form arises artistic sensitivity, learns visual perception and artistic actions. It includes painting, cutting out, tearing out and drawing. The research form is performed by nature observation, experiment utilization or cultivation work. This form is a typical and frequently applied in environmental education. On the other hand, the supportive form provides the broad field of child own actions. Furthermore, the aim of that form is to collect materials about selected subjects which have to be brought to school. The aim of practical form (active) is to perform work, which lead to the creation of useful object. Mixed form consists of at least 2 of above-mentioned forms12. Diversification of homework and multitude of its interesting forms facilitate a teacher in a well-though-out manner to shape extensively pupils’ personalities. Presenting the information society in the context of the new challenge for education, it is worth to prepare children from the early age to rational utilization of information technologies. This dimension of homework should become its independent element, improving attractiveness of homework and presenting its practical values simultaneously. 3. Methodological basis of personal research on homework of pupils in the early school age. a) Research issues The idea of conducting pedagogical research on homework of pupils from classes I-III of primary school had its beginning with my post of the operator of student teaching practice which I have been occupying for the past 10 years. Observations of classes and their insightful analysis proved that pupils’ self-studying at home is not always appropriately evaluated by teachers. On the other hand, this term seems to be cognitively interesting for I am confident that it is possible to achieve good educational results in the children process of learning their own, train them to the self-education through diverse homework. For that reason I pose two research questions: – Do children in the early school age (7-9 years old) do their homework on their own? – Is homework diverse and to what extent? 11

J. Kulpa, R. Więckowski, Metodyka nauczania języka polskiego w klasach początkowych, WSiP, Warszawa 1983, s. 144-149. ISBN 83-02-02010-9. 12 W. Puślecki, op. cit., s. 46.

- 210 -


TPF

b) Research methods and tools In the research I implemented following research methods: – the survey for teachers and parents comprises of questions that were focused on the subject of children homework of class I-III. The fundamental aim was to collect information whether children are self-reliant in doing homework and if their parent or other persons assist them, what is the form of this assistance and what sorts of problems arise during homework. – the observation of pedagogical-upbringing classes concerned 30 days of every day classes (10 classes for I, II and III class) and its aim was to collect factual documentation about different types of homework and its diverse type; – the interview was conducted in the form of direct and individual contact with teachers; –conversations with children were based on a casual and directed discussion during which I was interested whether children like doing homework, who controls them, and with who they like doing it. Utilization of several pedagogical methods during collection of factual documentation gave me chance to perceive this term in the points of view of teachers, parents and children. As a matter of fact, it formed a basis for verification of opinions and it explained many agreeable and divergent judgements. c) Characteristics the surveyed group Researches were conducted in the year 2008/2009 in 26 primary schools from which 10 are institutions in the city of Nowy Sacz and the remaining 16 are outside. 8 schools were placed in small towns, districts and 8 in villages. 38.2% of respondent teachers taught in the city, 31.4% worked in schools placed in small towns and districts, and 30.4% in villages. All respondents were women since it is the rule in the polish educational system of the first stage of education. The research covered 102 teachers, from which 19 (18.6%) worked from 3 to 9 years, 32 (31.4%) had experience of 10-15 years, 51 persons (50.0%) were associated with schools for 16 or more years. In the surveyed group of 102 parents, the 31.4% had higher education, 40.2% secondary education, 23.5% vocational secondary education and 4.9% primary education. The greatest number of parents which equals 57.9% was in the age between 35-44, 28.4% in the age from 27 to 34, the remaining 13.7% were 45 or older. In the research participated 88 women (86.3%) and only 14 men (13.7%). Among researched parents, 35.3% had children in the I class, 30.4% in the II class, and 34.3% attended to the III class. 55.9% of parents declared that their children attend to city schools (some pupils were brought to their nearest towns and cities since their parents work there), and 44.1% studied in a village or a small town. In the research participated also pupils of elementary education. The group of 208 pupils consists of 99 boys (47.6%) and 109 girls (52.4%). In total, there were 208 pupils from whom 31.7% are children in the I class, 34.6% attended the II class and the remaining 33.7% educated in III class. 4. Self-reliance of 7-9 years old children in doing homework in educational practice. It is responsibility of parent to train gradually children in early school age to be more selfreliant while doing homework. What is more, it is their duty to organize appropriate conditions of studying in accordance with rules of hygiene of intellectual work. Teachers have no direct access not only to the child conditions of work, but also to the time spent on homework, thus they should pay attention to the proper relation with parents. The perfect solution would be to establish with parents, how their assistance for children should look like. These principles should be determined - 211 -


Zdzislawa Zaclona

in the I class and obey consistently. In addition, parent should take into account the fact that with age, it is necessary to require more self-reliance and responsibility from their children. Among surveyed group of teachers 63 persons (76.8%) claim that they have systematic, every now and then conversations with parents about homework. In fact, only 43 (42%) of surveyed parents of children from class I-III remember that a teacher “said something” about doing homework. Among these parents 19 (18.6) claimed that, indeed, the issue of homework was discussed on meetings with a teacher. At that time, the teacher mentioned students that for different reasons do not do their homework systematically, defining their behaviour as reprehensible. It seems to me that teachers neglected parents’ role in terms of children studying at home and the underestimation of this problem in the entire education process can negatively influence the quality of education. Parents who have children between 7-9 usually take care of them and expect that they will have good results in school. In this respect, it is important whether parents help their children to do homework. 52 parents (50.9%) share the opinion that their children are selfreliant and they do not need assistance of older people. On 102 surveyed parents 50 (49.1%) agree that they help their children to do their homework. Some of them (a dozen or so) admit that they do homework for their children, explaining that a child is exhausted, have too many different exercises or they require too much time. There are also cases, when a child had forgotten about homework, and it had to be done at the last moment. It happens also when the exercise is too difficult for a child. Parents claim that their and other household members (siblings, parents) assistance includes: explanation of what is not clear and what should be done, controlling the sentence correctness, questioning, making up additional exercises, which facilitate the solution of the task. There is also a group of parents (12%) that “passively monitor” and “sit” near a child during homework, even if it does not need any assistance. Parents explain that children can focus easily, work faster and do homework carefully. Furthermore, they point out that a child searches for closeness and contact since it helps to feel safe. Table 1. Doing homework (according to pupils from classes I-III of primary school) Item number 1. 2. 3. 4. 5.

I do homework: on my own with parents assistance with siblings assistance with assistance of other people copying from my friend In total

Number of children answers classes I II III 2 8 21 47 43 37 9 10 6

In total number 31 127 25

% 15,2 61,1 12,0

8

9

4

21

10,0

0 66

2 72

2 70

4 208

1,9 100

Source: my own

According to information included in the table 1, 173 pupils (83.2%) from classes I-III need assistance during doing homework. The greatest number of pupils from that group which equals 127 children (61.1%) learns at home under parents’ control. In point of fact, there is a symptomatic phenomenon which indicates that with age more and more pupils do their homework on their own. Taking into account the upbringing process, this tendency is satisfying since more self-reliance in the intellectual work suggests that a child learn indispensable skills of learning. Although, it needs control, approval and emotional support, it is more mature, responsible and accustomed to the regularity of school duties. Parents (58%) of the first classes draw attention to difficulties of homework. They write: ”I try not to allow a situation like my child has not done homework to arise; it happens that I cannot help my child in homework; If it forgets what its homework is, I call to my friend”. They add that: “children do not like written exercises from Polish language. Teachers - 212 -


TPF

require too much from them since a child has to have rich vocabulary, fantasy, logic, formulation of logical sentences, grammatical and orthographic correctness; additional exercises are more difficult and they frequently are set as homework. In my opinion, they should be done at school” or “some parts of curriculum were not realized in school and the child does not know what is all about”. Such answers were given by 16% of young parents (age 27-34), 39% of parents in the age of 35-44 and 3% of parents who are 45 or more. It is symptomatic that in most they were mothers, whose children attend to schools in cities, small towns and districts. In this group, only 2.9% of children educate in village schools. What is more, parents pay attention to the fact that a child before doing homework has to make up with school exercises since it did not deal with it. 26 persons (25.5%) of the surveyed group of parents complained that their sons do not want to do their homework. To prove it, they mentioned following points: “they want to do exercises fast, they are not patient, they have different moods, they put their homework off, they become discouraged, if there is too much, they are lazy, they forget about homework”. These parents emphasise that “monitoring of” such a boy is very time-consuming and it causes many stressful and tense situations. On the other hand, only 7 parents (6.9%) of girls had a similar problem. There were also parents (32 persons – 31.4%) who claimed that their young children study diligently for they compete with their adult siblings – they want to be prised and appreciated. Even though, presented results of quantitative and qualitative research are fragmentary, they can be the basis to form conclusions. Early school age children are not fully selfreliant in their homework, which results from their natural development. They require assistance of other people for the reason that from this people wisdom depends whether they will be in constant and systematic process of training of the skills connected with their own intellectual work. It worth to say that only such attitudes will bear fruits in future. Appropriate results will be comprised of development of divergent thinking, eagerness to familiarize with everything that is new, accustoming to self-education, faith in success and its own capabilities. 5. Diversification of homework in integrated teaching When analysing the philosophy of teaching on the elementary educational level, one locates the note, which emphasizes the fact that the teacher’s obligation is to take care of children motivation development for learning. In fact, teacher should convert this motivation from the spontaneous and occasional one to the conscious motivation13. In schools pupils train their skills of knowledge utilization in order to function better in contemporary world. The teacher’s role is to create conditions to obtain following skills: planning, organizing and evaluating of their own learning as well as taking responsibility of having wider knowledge14. It is worth to say that the predominant aim of integrated teaching in Poland on the first educational level is to emphasize analytic and synthetic thinking, development of the ability of perceiving connections and cause and effect relations, arising children interests and abilities and accustoming to their own mental work. All these above-mentioned assumptions clearly correspond with objectives of homework. As a matter of fact, homework of pupils from classes I-III should be diverse, interesting, and taking into account individual differences between pupils suitable to the development of every child.

13

O reformie programowej (I etap edukacyjny). Kształcenie zintegrowane, MEN, Warszawa 1999, s. 5. ISBN 83-88035-07-X. 14 Rozporządzenie Ministra Edukacji Narodowej i Sportu z dnia 26 lutego 2002 r. w sprawie podstawy programowej wychowania przedszkolnego oraz kształcenia ogólnego w poszczególnych typach szkół, załącznik nr 2, s. 1, 3. Podstawa programowa kształcenia ogólnego dla szkół podstawowych i gimnazjów (I etap edukacyjny).

- 213 -


Zdzislawa Zaclona

I will depict on my factual documentation, how these assumptions are put into practise. In the I class, 73% of homework exercises were to consolidate school materials and abilities, 12% concerned materials collection for next classes, while ¾ of all homework comprised of written exercises. Written form includes: rewriting, formulating answers to the questions and filling exercises. Artistic exercises and those concerning design technology constitute a tiny proportion of all exercises (4.5%). Homework that consists of observations or experiments was very rare (6.7%). Teachers are confident about the rightness of their conduct. They explain that the main and the most important aim of homework of I class is to review and consolidate information and skills connected with reading, writing and counting. As a matter of fact, they are right to a great extent, but tiny diversification of selected for 7 years old children exercises has its negative consequence. In the surveyed group of I class 8 girls and 14 boys do not enjoy doing homework. These children said that “homework takes too much time; you have to read all the time; orthography and other exercises are difficult; there are too many exercises from mathematics; we still do the same thing, exercises are boring for me; why I should do them? – I do not know”. Those girls who enjoy doing exercises were saying: “if a teacher set homework, we have to do it, because she will be angry; there are marks and stamps for homework and everyone wants to get them”. These statements confirm that girls from the I class bend easily to the rules set in the classroom and they are obedient to the teacher. In actual fact, tiny diversification of exercises, which would concern different capabilities and interests of a child. In classes II and III the predominant form in the written one (67%), which consolidates material and perfects skills of correct writing and counting. Oral exercises were recommended in 49% of cases and they relate only to teaching reading of short stories or tales. Reading of text of additional books from library or magazines for children is also one of the most important, but rarely applied forms of homework. Polish language, mathematics and environment education are enriched by exercises such as rebuses, jigsaws or crosswords. It is a good idea, since children enjoy diversification of exercises, they are interested in new ones and they are more active and involved. Searching for information and materials for new classes equals to 13.6% of all tasks. The frequency of works based on experiments and observation of nature is higher than in the I class, as curriculum includes such works. Interesting, inventive and original exercises consist of making albums, filling materials in portfolio, collecting sets or i.e. composing poems for Mother’s Day, planning carnival games or celebrations for Grandmother’s and Grandfather’s Day. Mathematical exercises included statements such as: build two exercises for your friend from table, using numbers from 100 to 2 and any mathematical operations; take measurements of your room”. Exercises from design technology and arts and craft still have not increased and they constitute only 4.8% of all homework. Adjusting of content of homework to the intellectual capabilities of pupils or to their working pace in surveyed school are rare (29.3%) and is usually relates to the ablest pupils. The teacher says then: anyone who wants, can do difficult exercises – a teacher gives a page and determines what is all about; you can write several sentences about your favourite animal; children who reads well can read one more piece of text...” etc. When it comes to several pupils (who achieve lower marks) a teacher says: you have to do additional exercises, because you cannot do it; train with your mother, because you read worse than others; you make a lot of orthographic mistakes and that is why you have to write more dictation”. In the most cases, surveyed teachers of early school age education (61 persons57.4%) claim that homework is the continuation of school classes and its fulfilment and addition. Departing from the important rule of individualization creates that a teacher set for every pupil the same homework. In point of fact, self-studying does have to be identical for the reason that it can be directed to developing of talents and special abilities. It is important to implement so-called your own tasks, which would be selected by a child. Thanks to the presen-

- 214 -


TPF

tation of its ideas and conversation about passions, a child would feel important, appreciated and accepted. In fact, such homework would give pupils a chance to detect their strong points. What is more, it would be pedagogically beneficial for a peer group, particularly, when a child is rejected and isolated in its class. Presenting him or her in the positive light, approval of his after-school actions would influence positively on his motivation and willingness to learn. Experience of other countries15 shows that this solution is extremely valuable, particularly, for children who have low school achievements and reduced motivation for learning. By and large, teachers did not set (there were only 9 cases in the presented material) homework that requires usage of Internet or the computer in the other way. “Children overuse mobile phones and the greatest number has a computer at home (...). Unfortunately, teachers refer to the computer as the source of information about the world very rarely. In point of fact, computer can accustom a child to the process of self-education. It seems that such exercises would not be done mechanically and could be an interesting alternative to traditional homework” 16. In addition, exercises connected with radio programme and valuable television channels would also be enriching and interesting. As a matter of fact, additional advantage would be to train children to the intentionally select channels, which fulfil needs of early school age children and be attractive to them. Undoubtedly, exercises on the basis of contact with other people would add variety to curriculum. It would be an additional chance to develop oral expressions and broadening vocabulary range of interesting topics. Bilateral communication shapes also skills of listening, speaking about specified topic, maintaining discussion and culture of behaviour, which are in the aspect of human life very important. Obtained results of researches point out that in general, teachers of early school age education rarely diversify homework. By and large, their diversification is not satisfying. One should expect more from the contemporary teacher so as to be creative, could pose interesting questions since they are the key in searching for wisdom, and to create and solve problems through self-exploration „Lectures that are creatively projected and realized […] should be connected with teacher’s aspirations to stimulate pupils auto-creativity, self-development and self-reliance. Within the frame of particular topics there should be planned [...] and exercises developing children creative expression (usually linked with literature, art, movement and music), tasks which enable children to solve open problems or to use heuristic methods”17. Conclusion Taking presented results of researches on homework of early school age children in account, one can stated that: - preparing of early school age pupils to self-reliance in mental work through systematic homework doing should be done in close cooperation with parents and other household members; - only carefully, consciously and creative attitude of teachers to homework of children from classes I-III are chance for interesting, cognitively beneficial and developing child thinking.

15

B.L. McCombs, Uczeń trudny – jak skłonić go do nauki, tłum. A. Janowski, WSiP, Warszawa 1997. ISBN 83-02-06457-2. 16 Z. Zacłona, Kształcenie zintegrowane w praktyce szkolnej, [w:] Acta Pedagogicae, Annus VI, Prešovska univerzita v Prešove, Prešov 2008, s. 146. ISBN 978-80-8068-885-1. 17 Czaja – Chudyba, I. Rozwijanie zdolności i postaw twórczych w klasach I – III [w:] J. Kuźma i I. CzajaChudyba (red.). Szkoła Promująca Rozwój Dziecka. Założenia koncepcyjne i cele ogólne. Wydawnictwo Naukowe AP, Kraków 2004, s. 59-63. ISBN 83-7271-251-4 Cytat s. 60

- 215 -


Zdzislawa Zaclona

In view of pointed out generalizations, one should ponder whether and how homework of 7-9 years old pupils is effective. Teachers do not always aware of the essence of homework, not always appreciate its value and they do not perceive it in terms of school education. Attractive, interesting and valuable homework should involve different characteristics of child intellect. In point of fact, diverse and appropriate to the developing and psychological capabilities exercises can provide a sense of success, fulfil the need of experience and cognition through experiments and researches. Early school age children have a great creative potential, and it depends from the teacher how child will develop it. Stimulation for understanding as organization of experiments for divergent thinking, exercises that have many answers, creation of situations of emotional involvement, which can reveal on its own and creative thinking of a child18 can find a reflection in homework.

18

Z. Zacłona, Rozwijanie myślenia twórczego dzieci w nauczaniu zintegrowanym [w:] Wspieranie dziecięcej kreatywności, pod red. B. Muchackiej, J. Kurcza, Państwowa Wyższa Szkoła Zawodowa, Nowy Sącz 2006, s. 36.

- 216 -


TPF

References Benedykt A., Ocenianie pracy domowej, „Nowe w Szkole” 2002, nr 3. ISSN 1428-5436. Czaja – Chudyba, I. Rozwijanie zdolności i postaw twórczych w klasach I – III [w:] J. Kuźma i I. Czaja-Chudyba (red.). Szkoła Promująca Rozwój Dziecka. Założenia koncepcyjne i cele ogólne. Wydawnictwo Naukowe AP, Kraków 2004, ISBN 83-7271-251-4 Czaja-Chudyba, Jak rozwijać zdolności dziecka?, WSiP, Warszawa 2009, ISBN 978-83-0210840-2. Encyklopedia pedagogiczna XXI wieku, pod red. T. Pilcha, t. IV, Wydawnictwo Akademickie „Żak”, Warszawa 2005. ISBN 83-89501-41-4. Green G.W., Jak pomagać dziecku w nauce, tłum. H. Jankowska, „Świat Książki”, Warszawa 1998. ISBN 83-7129-333-X. Kujawiński J., Doskonalenie pracy lekcyjno-domowej w klasach początkowych, WSiP, Warszawa 1990. ISBN 83-02-03892-X. Kujawiński J., Wdrażanie uczniów do samokształcenia indywidualnego i nieindywidualnego, Wydawnictwo Naukowe UAM, Poznań 2000. ISBN 83-232-1013-6. Kulpa J., Więckowski R., Metodyka nauczania języka polskiego w klasach początkowych, WSiP, Warszawa 1983. ISBN 83-02-02010-9. Kunowski S., Podstawy współczesnej pedagogiki, Wydawnictwo Salezjańskie, Warszawa 1993. ISBN 83-85528-61-X. McCombs B.L., Uczeń trudny – jak skłonić go do nauki, tłum. A. Janowski, WSiP, Warszawa 1997. ISBN 83-02-06457-2. Michalski J., Po co sprawdzać prace domowe uczniów, „Nowa Szkoła” 2005, nr 9. ISSN 0029-537X. Okoń W., Nowy słownik pedagogiczny, Wydawnictwo Akademickie „Żak”, Warszawa 2001. ISBN 978-83-89501-78-3. Okoń W., Wprowadzenie do dydaktyki ogólnej, Wydawnictwo Akademickie „Żak”, Warszawa 1995. ISBN 83-903103-9-2. O reformie programowej (I etap edukacyjny). Kształcenie zintegrowane, MEN, Warszawa 1999. ISBN 83-88035-07-X. Puślecki W., Praca domowa najmłodszych uczniów, Oficyna Wydawnicza „Impuls”, Kraków 2005. ISBN 83-7308-531-9. Puślecki W., Praca domowa ucznia, [w:] Encyklopedia pedagogiczna XXI wieku, pod red. T. Pilcha, t. IV, Wydawnictwo Akademickie „Żak”, Warszawa 2005. ISBN 83-8950141-4. Puślecki W., Zadania domowe uczniów, „Życie Szkoły” 2001, nr 12. ISSN 01377310. Reclik R., Praca domowa uczniów w młodszym wieku szkolnym między teorią a praktyką, [w:] Efektywność kształcenia zintegrowanego, pod red. H. Siwek, Wydawnictwo Komandor, Katowice 2007. ISBN 83-88278-86-X. Rozporządzenie Ministra Edukacji Narodowej i Sportu z dnia 26 lutego 2002 r. w sprawie podstawy programowej wychowania przedszkolnego oraz kształcenia ogólnego w poszczególnych typach szkół.

- 217 -


Zdzislawa Zaclona

Szpiter M., Integracja nauki szkolnej i domowej ucznia klas początkowych, „Słupskie Prace Pedagogiczne” 2003, nr 2. ISSN 1643-4684. Szpiter M., Kontrowersje wokół nauki domowej, „Życie Szkoły” 1996, nr 8. ISSN 0137-7310. Szpiter M., Zapobieganie trudnościom w nauce domowej, „Życie Szkoły” 1994, nr 9. ISSN 0137-7310. Szpiter M., Znaczenie nauki domowej, „Życie Szkoły” 1998, nr 6. ISSN 0137-7310. Więckowski R., Pedagogika wczesnoszkolna, WSiP, Warszawa 1993. ISBN 83-02-05033-4. Zacłona Z., Kształcenie zintegrowane w praktyce szkolnej [w:] Acta Pedagogicae, Annus VI, Prešovska univerzita v Prešove, Prešov 2008. ISBN 978-80-8068-885-1. Zacłona Z., Praca domowa uczniów klas I-III, „Życie Szkoły” 1990, nr 1. ISSN 0137-7310. Zacłona Z., Rozwijanie myślenia twórczego dzieci w nauczaniu zintegrowanym, [w:] Wspieranie dziecięcej kreatywności, pod red. B. Muchackiej, J. Kurcza, Państwowa Wyższa Szkoła Zawodowa, Nowy Sącz 2006, ISBN978-83-60822-01-2. Żywno I., Nauka ucznia klasy I-III, „Życie Szkoły” 2001, nr 1. ISSN 0137-7310.

- 218 -


TPF

SOCIAL INTELLIGENCE IN THE SCHOOL CONTEXT PaedDr. Zuzana Birknerová, PhD., doc. PhDr. Miroslav Frankovský, CSc. Faculty of Management, University of Prešov in Prešov, Slovakia The paper is aimed at the problem of social intelligence of teachers. Social intelligence is examined in the context of the selected characteristics of teachers. In the report we present the findings we acquired by using the SIPS questionnaire (Solution of Interpersonal Problem-Oriented Situations). The methodology is based on the application of situational approach where the aspect of behaving in a certain situation is accentuated. In the context of solving the given aims and issues we also used the methodology for social intelligence, the TSIS – Tromso Social Intelligence Scale. The questionnaire is divided into three subscales and it enables the specification of three factors: social information processing, social skills, and social awareness, which are very essential for teachers. When predicting and interpreting human behaviour, a specific area is created by interpersonal situations and behaving of a person in such situations, in other words, managing and solving problems where an important role is played by the factor of social contacts of people. One of the significant characteristics used when describing and predicting such behaviour is social intelligence. An increase in professional interest in the broad issue of social intelligence can be observed in the period of the second half of the 20th century. A dramatic increase of reports involving this issue has been recorded in the last 30 years. Although social intelligence is a real individual characteristic (Silvera, et al., 2001) and the beginning of efforts to measure it date back to Thornedike (Kihlstrom, Cantor, 2000), when trying to distinguish it more precisely we encounter certain difficulties (Silvera, Martinussen, Dahl, 2001). One of the reasons for these difficulties is connected with distinguishing social intelligence from other similar constructs, such as academic intelligence, emotional intelligence or practical intelligence. When defining social intelligence we emphasize how individuals understand and interpret their own behaviour and behaviour of other people, and also, depending on this interpretation, how they can effectively regulate their behaviour. Developing social intelligent behaviour of an individual predicts improvement of selfreflection, reflection of social processes, reflection of the subjective sense and interpretation of behaviour, social competence training (Orosová, et al., 2004). When defining social intelligence, various components are emphasized. Some definitions accentuate rather perception, cognitive-analytical dimension, or an ability to understand other people (eg. Barnes, Sternberg, 1989). Other definitions concentrate more on behaviour, or an ability to successfully affect other people (eg. Ford, Tisak, 1983), and emphasize rather behavioural aspect. Social intelligence is characterized also from the point of view of the classic threecomponent model with differentiation of perception, cognitive, and behavioural components (Bjorkqvist, 2000). Multidimensional feature of the social intelligence construct is unquestionable. At the same time, as it was noted by Silver, Martinussen and Dahl (2001), some of its dimensions are closely connected to academic intelligence, others more to personal features. As we observe basic lines of social intelligence study in literature, essentially, two main tendencies represented by psychometric or personal approach (Kihlstrom, Cantor, 2000) can be set apart. The psychometric approach conceptualizes and operationalizes social intelligence as an ability or a number of abilities, where people can be compared on a low versus high dimension, and in this case the only difference from the academic intelligence study is in focus on the social sphere (Silvera, et al., 2001). On the

- 219 -

Social Intelligence in the School Context

Zuzana Birknerová, Miroslav Frankovský

other hand, personal approach representatives speculate about social intelligence on the basis of behaviour in various interpersonal situations, social interactions, and social structures (Ruisel, 1999), which are not evaluated strictly on the efficiency dimension. A considerable attention is paid on the aspect of subjective view on social intelligence (Ištvániková, Frankovský, 2008). In these connections, social intelligence is perceived as a personality feature, and one of the possible approaches to its examination and determination is the behavioural situational concept (Frankovský, Štefko, Baumgartner, 2006). Social-personality approach in the study of intelligence is according to Ruisel (1999) orientated on the outer world of social interactions and social structures, on the role behaviour in social systems, and on maintaining and development of human relations. The study of the personality structure can be performed in two ways of approaching the problem: 1. an approach that presumes the existence of internal rules and connections between given properties 2. an approach that is based on the opinion that features are not organized and investigation of the personality structure consists of making a complete list of personality features. Social intelligence is charged neutrally; it is a construct which can be used in the prosocial, as well as the anti-social context. Requirements of the situation and personality aspects determine goals, in the name of which, in order to reach them, individuals may use their social intelligence (Kaukiainen, 1999). Silvera, Martinussen, and Dahl (2001) state that social intelligence consists of the following components: perceptibility of internal conditions and moods of other people, general ability to deal with other people, knowledge of social norms and social life, ability to orientate oneself in social situations, use of social techniques that enable manipulation, negotiating with other people, social charm and social adaptation. Social intelligence belongs to the competences that distinguish workers with a different performance; for example, self-realization, social realization, and managing relations. Social competences and the ability to communicate and lead people should be an essential part of every manager’s equipage. When studying different socio-psychological phenomena, a very important aspect is personality factors or characteristics that determine behaviour and empiricism in a considerable degree. Within various theories and personality models there is one that is nowadays most accepted and it is the Big Five, which is based on so-called five strong factors. The most advanced method identifying five general dimensions of personality is the NEO personality inventories (NEO-PI, NEO-PI-R, NEO-FFI) which have been being developed since the 1970s by Costa and Crae (1992). The five-factor model consists of these dimensions: 1. Neuroticism is a level of social unstableness at high degree and emotional stability at low degree. People with higher score within this dimension are insecure, anxious, full of fear, they get easily embarrassed, it takes them long to cope with failure and solve problems, and they process it very intensely. On the contrary, emotionally stable individuals are usually self-possessed, calm, even careless, with higher degree of resistance to stress. 2. Extraversion. Highly scoring persons are sociable with a strong need of social contacts, they are open in communication, active, energetic, and optimistic. Introverts, persons who score low, do not seek company, they like being on their own or have a close circle of friends, they are self-centred, individual, and solitary.

- 220 -


TPF

3. Openness to experience is not a very well-known dimension. High score indicates searching for variety, curiosity, imaginativeness, aesthetic sensibility, and respect for inner feelings. Open individuals usually live more experienced lives than their counterparts with lower score, who are typically conservative and conventional. It is probable that self-centred individuals are less open-minded and have less intense interests. High openness to experience is positively associated with the interest in art (Furnham, Chamoro-Premuzic, 2004, according to Ruisel, Halama, 2007) and unconventional opinions. 4. The Agreeableness factor reflects interpersonal behaviour. A characteristic feature of highly scoring persons is altruism. These people like cooperation, helping others, they are kind-hearted, honest, friendly, and caring. Persons with a low score are often described as unfriendly, non-cooperative, suspicious, egocentric, cynical, and manipulative. 5. Conscientiousness is the fifth factor based on the ability to control impulses and organize one’s behaviour. Highly scoring individuals are strong-minded, reliable, and responsible. Their volition processes are very well developed. However in connection with Neuroticism, high Conscientiousness carries a risk of over-perfectionism and work holism. Persons scoring low within this dimension are usually carefree, casual, with weak will and inclination towards hedonism. According to the Five-factor theory, personality features belong to the biologically given „basal tendencies“. A concrete demonstration of basal tendencies is „characteristics of adaptation“ (they are the result of an interaction between an individual and the environment, and also they are culturally dependent), which also involve social skills, self-understanding, strategy, styles, attitudes, etc. (Hřebíčková, Urbánek, 2001). Therefore we supposed that social intelligence, which is related to social interactions and relations as well as to itself, will be directly connected with the measure of personality features, although the impact of environment plays an important role here also. Personality and behaviour are the key concepts in psychology, pedagogy, as well as other disciplines. According to Drlíková (1992), pedagogy conceptualizes personality as a starting point, requirement, and aim of education, and besides other spheres it is necessary to pay attention to the training of multilaterally developed personality of a teacher. Ďurič (1992) states that psychology does not only examine personal qualities of people, but also specific demonstration of their behaviour. Quality represents consistent demonstrations of a subject in different situations, behaviour is a relatively more variable psychical phenomenon, even in the same situation. According to Kačáni (1999), educational training process and personality of a student can be specified in these spheres: a) personal qualities of a student from the point of view of school successfulness, b) formative processes determining interiorization of external influences, c) personality of teachers and their positive, desirable, and unfavourable qualities, which take part in forming personalities of students, d) relationships between teachers and students as a basis for educational functioning. According to Zelina (2004), education and environment affect more the cognitive and affective sphere, less the sensorial and motional systems. From the presented it is obvious that teachers affect their environment mostly by their personalities. According to Čáp and Mareš (2001), social intelligence is a common label, which includes character and all moral aspects of a teacher’s personality, life, and development. Development and forming of these aspects of the teacher’s personality are in progress as complex processes of socialization, interaction with the environment, internal changes and auto-regulation.

- 221 -



The effort to predict, explain, and edit people’s behaviour is typical for many disciplines. From this point of view, social intelligence is a significant factor of people’s behaviour determination, particularly in social situations. When defining it on a theoretical and methodological level, we can specify several concepts and approaches. From the point of view of our research, a conceptual framework for behavioural situational concept of social intelligence as a personal feature is elaborated. Social intelligence is not examined as a performance, but as a personal characteristic. When submitting and verifying the original methodology of defining social intelligence on the basis of these starting points, we respected our up-to-now findings (Frankovský, Štefko, Baumgartner, 2006), and at the same time we continued starting from the principles of interaction paradigm of methodology development (Výrost, Frankovský, Baumgartner, 2003). It means that the methodology is designed as a system of possible solutions (behavioural demonstrations) to the descriptions of several situations with a strong social context. Methodology validization to the existing techniques of social intelligence determination, as well as to the related personality components (interpersonal behaviour features, values, strategies of difficult situation management, etc.) specifies not only the position of this factor in personality structure, but also in the concrete example the profession of a teacher is verified from the point of view of the teacher perception in the school social context. We expect that gained data will be a contribution from the point of view of theoretical methodical elaboration of the social intelligence question, as well as from the point of view of verification of the presented concept in a concrete sphere of social practice to increase the level of teachers´ work competence, and therefore also the whole educational training process. Method The presented knowledge is the result of the research carried out in elementary and secondary schools in Prešov during the months from June to July 2010. The research file consisted of 392 respondents (93 male, 299 female) aged from 26 to 62 years, average age being 38 years. The Training Centre provided the pedagogues with a sample battery to fill. The test battery consisted of these methodologies: the TSIS – Tromso Social Intelligence Scale (Silvera, Martinussen, Dahl, 2001), the SIPS (Solution of Interpersonal Problem-Oriented Situations) questionnaire (Baumgartner, Frankovský, 2004), and the NEO-FFI (NEO FiveFactor Inventory). The results were processed by the program for statistics SPSS. The SIPS methodology The SIPS questionnaire (Solution of interpersonal problem-oriented situations) (Baumgartner, Frankovský, 2004) is based on applying the situational approach where the stressed aspect is the one of behaviour in a certain situation. From the methodological viewpoint, the SIPS questionnaire may be regarded as an approach of detection of social intelligence as a personality trait. Respondents are presented in writing a concrete social situation as well as 18 forms of possible behaviour in such situation. Each respondent makes an evaluation in terms of accepting or declining on a 6-point scale of the interval type (definitely yes, yes, rather yes than no, rather no than yes, no, definitely no).

- 222 -


TPF

Description of a situation: You greet your good acquaintance, whom you have not seen for a long time, on the street. S/He won’t answer. What would you do? Examples of behavioural forms:  I will stop him/her and ask him/her what is the matter with him/her,  I will not take any notice of it and continue walking,  I will complain about him/her to our common acquaintances. The methodology essentially enables specification of the three-component structure of social intelligence within which a behavioural, socio-emotional, and cognitive component may be specified. Within the behavioural component itself, two individual factors, which differ in time orientation at present or future behaviour, may be characterized. The extracted factors are represented by the following schema contexts (Frankovský, Baranová, 2010):  F1 – behavioural solution in the future – the respondents who score low in this factor prefer negative emotional reaction to the situation; they get angry with the person, do not initiate the greeting again or during the next meeting they pretend not seeing the person or refuse to return the greeting,  F2 – present behavioural solution – the respondents scoring low in this factor do not leave the situation unnoticed; they contact the person one more time by repeating the greeting or they try to find out directly from this person, why the greeting was not returned,  F3 – cognitive processing – the respondents who score low in this factor reflect upon whether they hurt the person or consider what could have happened, and in this sense, they gain the information from their acquaintances,  F4 – emotional relaxation – the respondents scoring low in this factor do not react to the situation immediately, but they talk about this event with their friends or complain about it to their acquaintances. The TSIS methodology In the context of solving the given objectives and questions we also used a social intelligence methodology TSIS – Tromso Social Intelligence Scale (Silvera, Martinussen, Dahl, 2001). TSIS consists of 21 self-evaluation items, which are answered by respondents on a 7-point scale of agreement degree (1 – describes me extremely poorly, 7 – describes me extremely well). The questionnaire is divided into three subscales and enables to specify 3 factors: SP – social information processing (e.g. I can predict how others will react to my behaviour.) SS – social skills (e.g. I am good at entering new situations and meeting people for the first time.) SA – social awareness (e.g. I am often surprised by others’ reactions to what I do.). The internal validity of these factors are presented as follows: SP – 0.79, SS – 0.85, and SA – 0.72 (Silvera, Martinussen, Dahl, 2001). The scale factors statistically correlate. The research of Makovská, Kentoš (2006) demonstrates the satisfying level of reliability of the TSIS.

- 223 -



The NEO methodology The most wide-spread method identifying five general personality factors are the NEO Personality Inventories by Costa and McCrae (1992). To measure personality characteristics we used the Slovak version (Ruisel, Halama, 2007) of the NEO Five-Factor Inventory (NEO-FFI), which was designed to measure five factors of personality. The methodology consists of 60 items divided into five dimensions (Neuroticism, Extraversion, Openness to experience, Agreeableness, Conscientiousness), each of which is filled with 12 items evaluated on a 5-point scale (0 – does not apply to me at all, 4 – completely applies to me). Results and interpretation Our goal was to verify the connection between personality features of the primary and secondary school teachers and the social intelligence elements measured by the TSIS questionnaire. Table 1 illustrates an overview of the correlations between the individual personality characteristics of teachers as measured by the NEO-FFI and the social intelligence components of these respondents. Table 1: Correlations between the components of social intelligence (TSIS) and personality traits (NEO-FFI) SP Neuroticism

SS

SA

-0.444**

-0.361**

Extraversion

0.183**

0.567**

0.155**

Openness

0.191**

0.087*

0.102* 0.370**

Agreeableness Conscientiousness ** p<0,01

0.181**

0.295**

0.108*

* p<0,05 (p = statistical significance on the level less than)

The SP factor (social information processing) correlated positively with the personality factor Extraversion, Openness to experience, and Conscientiousness. These factors represent a cognitive personality component and an inquisitive approach to the inner as well as the outer world. Open, extroverted, and conscientious individuals have better ability to elaborate and render social information than the persons with a low score in these personality characteristics. The second factor SS (social skills) correlated positively with the personality factors Extraversion and Conscientiousness and at the same time we measured out a negative correlation between the SS factor and Neuroticism. Socially skilled teachers thus appear to be extroverts, people who are very sociable with a strong need of social contacts, open in communication, active, energetic and optimistic, conscientious, strong-minded, they are able to control impulses and have very well-developed volition qualities. The statistically significant negative correlation of the SS factor and Neuroticism points to the fact that pedagogues prone to emotional unstableness, anxiety, insecurity and fear have at the same time difficulties with establishing social contacts and solving common social situations. The statistically significant negative correlation of Neuroticism was shown together with the SA factor (social awareness). Personality factors Extraversion, Openness, Agreeableness, and Conscientiousness positively correlated with the SA factor as well, which indicates that the addressed teachers, who are more cooperative, kind-hearted, honest, friendly, and caring, are at the same time more helpful to others and they are more perceptive to social signals. This

- 224 -


TPF

shows the ability of pedagogues scoring high in these personality characteristics to have a sensitive perception and capability to decipher social signals. Another objective was to verify the connection between personality features of teachers and the social intelligence factors. Table 2 illustrates a summary of correlations of the individual personality traits of the primary and secondary school teachers measured by the NEO-FFI, and the social intelligence components measured by the SIPS. Table 2: Correlations of the social intelligence components (SIPS) and personality traits (NEO-FFI) F1 Neuroticism

-0.118**

Extraversion

0.115**

F2 0.099*

0.160**

F4 0.121**

-0.130** -0.098*

Openness

F3

-0.088* -0.211**

Agreeableness Conscientiousness ** p<0,01

* p<0,05

In Table 2 there are statistically significant correlations between the factors of the SIPS questionnaire and the five big personality factors. The F1 factor (behavioural solutions in the future) correlated negatively with Neuroticism and positively with Agreeableness. The presented findings bear evidence to the fact that teachers, who are characterized by the personality trait Neuroticism at the same time prefer negative behaviour after a conflict to the involved persons in the future. From the viewpoint of Agreeableness, the opposite relationship was detected: the more were the teachers characterized as agreeable, the less they were prone to the described negative behaviour in the future. The F2 factor (present behavioural solution) correlated positively with the personality factor Neuroticism. It means that the teachers, who are more neurotic, prefer positive present behaviour less (they rather leave the situation unnoticed). The presented relationship is in concord with the characterization of Neuroticism and the F1 factor described above. Our third objective was to verify the connection between the social intelligence components measured by the TSIS questionnaire and the social intelligence factors measured by the SIPS. Table 3 demonstrates an overview of correlations of social intelligence of the primary and secondary school teachers measured by the TSIS and SIPS. Table 3: Correlations of the social intelligence components of the TSIS (SP, SS, SA) and SIPS (F1, F2, F3, F4) SP

SS

SA

0.114**

F1 F2 F3

-0.114**

-0.180**

F4

0.092*

-0.099*

** p<0,01

* p<0,05

- 225 -



The SP factor (social information processing) correlated with the F1 factor (behavioural solution in the future) positively, and the F3 factor (cognitive processing) negatively. It demonstrates that teachers, who have higher scores in the factor of social information processing are at the same time characterized by positive behaviour in the future, and they have lower scores in cognitive processing. They tend to analyze whether they have harmed a person in any way, or what could have happened to this person, and in this sense they try to gain necessary information. The SS factor (social skills) correlated negatively with the F2 factor of the SIPS methodology (present behavioural solution), which means that the more are the teachers characterized by social skilfulness, the less they are prone to leave the conflict situation unnoticed. They contact the given person repeatedly and try to solve the problem. The SA factor (social awareness) correlated positively with the F1 factor (behavioural solution in the future). Higher level of social awareness and perceptibility of teachers is connected to the preference of positive behavioural reaction in the future, and the situation does not affect them negatively. Conclusion Social intelligence is an important factor when predicting and interpreting behaviour of other people towards an individual, as well as a possibility to answer to this behaviour. It gives individual more possibilities to react to various stimuli from social environment, which, at first sight, does not have to be very pleasant. In the pedagogical work it is a very important notion. Pedagogues solve interpersonal situations in various ways. Effectiveness of such behaviour is conditioned by several factors within which social intelligence plays an important role. We presume that the use of behavioural situational approach when researching social intelligence is at least as productive as cognitive, hence dispositional approaches. Appropriateness of social personality approach to conceptualization of the social intelligence construct, which assumes the definition of social intelligence as personality trait, was also confirmed. We may regard the described conceptualization as an appropriate methodological starting point of the construction of diagnostic tool for measuring social intelligence, even in the case of behaving of pedagogues. School plays an essential role in the life of a human, whether we talk about training or education (Zahatňanská, 2009). Personality of a pedagogue has the main position in education and training work. A precondition for a positive influence on pupils is the personality of a teacher, who can attract attention, motivate, and is full of understanding and accessibility for pupils. A teacher should be particularly honest, fair, principled, agreeable, sincere, and kind. This is all connected to the problem of social intelligence. The overall feeling of the school is not determined only by the partial isolated qualities of a pedagogue, but the whole structure and dynamics of his/her personality, and that is why it is inevitable to understand social intelligence in the context of the whole personality. Pedagogical work o a teacher demands independence, responsibility, creativity, speed, and an adequacy in decisionmaking as well as directing pedagogical situations, which are, according to Ferencová, Bašistová (2008) aimed at the development of a harmoniously developed personality. Pedagogues affect students in a complex way, and various pedagogical situations require various demands for the features of their personalities. The same educational effect may be reached by different ways, using various qualities where pedagogues may substitute the missing qualities by the different, present ones. If they are aware of this, they may develop and improve them. In accordance with Gyurák Babeľová, Vaňová (2008), education based on own perception and own experience enables training of the desired capabilities. One of the modern forms of education is according to Čverhová, Ali Taha (2010) a principle, which is - 226 -


TPF

based on an intensive experience in overcoming obstacles, one's self, contact with nature, and cooperation with others. Pedagogical work has therefore a strong social context and its effectiveness is, besides other determiners, also influenced by social intelligence. The addressed pedagogues seem to be successful in stimulation of socio-emotional development of their students. They are able to understand their own selves, their virtues and insufficiencies, express their emotions and thoughts, as well as understand lives and needs of other people, particularly their students. They are also able to create and develop cooperative, constructive, and mutually satisfying relationships. As it was already stated, successful work of a pedagogue thus also involves well-developed social intelligence. However, it is necessary to note that all pedagogues have their own individual qualities. That is why we will never be certain that the generalized conclusions about what brings success will be applicable in all cases.

- 227 -



References Barnes, M. L., Sternberg, R. J.: Social intelligence and decoding of nonverbal cues. Intelligence, 1989, 13, 263-287. Baumgartner, F., Frankovský, M.: Possibilities of a situational approach to social intelligence research. Studia Psychologica, 2004, 46,4,273-277. Bjorkqvist, K., Osterman, K., Kaukiainen, A.: Social Intelligence – Empathy = Aggression? Aggresion and Violent Behavior, 5, 2000, 2, 191 – 200. Costa, P.T., McCrae, R.R.: NEO PI-R Revised NEO Personality Inventory (NEO PI-R), Odessa, Psychological Assesment Resources, 1992. Čáp, J., Mareš, J.: Psychologie pro učitele. Praha: Portál, 2001, s.345. ISBN 80-7178-463-X Čverhová, D., Ali Taha, V.: Education of the employees – a path towards learning organization? In 2nd International PhD Students Conference - New Economic Challenges. Brno: Ekonomicko-správní fakulta Masarykovej univerzity, 2010, p. 174182. ISBN 978-80-210-5111-9 Drliková, E.: Učiteľská psychológia. Bratislava: SPN, 1992, s.83. ISBN 80-08-00433-9 Ďurič, L.: Pedagogická psychológia. In: Drliková, E.: Učiteľská psychológia. Bratislava: SPN, 1992, s.175. ISBN 80-08-00433-9 Ferencová, M., Bašistová, A.: Význam hry v pedagogickom procese. In: Uplatnenie inovatívnych metód vo výučbe manažérskych a ekonomických disciplín. Košice, VÚSI, 2008, s. 4-12. ISBN 978-80-89338-30-0. Ferencová, M., Jurková, J.: Manažérske a komunikačné spôsobilosti ako súčasť požiadaviek praxe na záujemcov o manažérske a ekonomické pozície. In: Ekonomika a management organizací. Brno: EF MU, 2010. 7 s. ISBN 978-80-210-5273-4. Ford, M. E., Tisak, M. S.: A further search for social intelligence. Journal of Education psychology, 1983, 75, 196-206. Frankovský, M., Štefko, R., Baumgartner, F.: Behavioral-situational approach to examinig social inteligence. Studia Psychologova, 2006, 48, 3, 251-258 ISSN 0039-3320 Gyurák Babeľová, Z., Vaňová, J.: Zážitkové učenie vo vzdelávaní manažérov. Experimental learning in management education. In: Materials Science and Technology [online]. Roč. 8, č. 3, 2008. ISSN 1335-9053 Hřebíčková, M., Urbánek, T.: NEO pětifaktorový osobnostní inventář. Praha: Testcentrum, 2001. Ištvániková, L., Frankovský, M..: Sociálna inteligencia a hodnotová orientácia maklérov. In: Psychologica XXXVIV: zborník z medzinárodnej konferencie Osobnosť v kontexte kognícií, emocionality a motivácií, Bratislava: Stimul, 2008, s. 299-309. ISBN 978-8089-236-29-9 Kačáni, V.: Základy učiteľskej psychológie. Bratislava: SPN,1999, s.75. ISBN 80-08-02830-0 Kaukiainen, A., Bjorkqvist, K., Osterman, K., Lagerspetz, K, Forsblom, S.: Peer-Estimated Social Intelligence (PESI). Turku, Finland: Department of Psychology, University of Turku, 1995.

- 228 -


TPF

Kihlstrom, J. F., Cantor, N.: Social Intelligence. http://ist-socrates.berkeley.edu /~kihlstrm/ social_intelligence.htm, 2000. Makovská, Z., Kentoš, M.: Correlates of social and abstract intelligence. In: Studia Psychologica: an International Journal for Research and Theory in Psychological Sciences. 2006, vol. 48, no 3, p. 259-264. Orosová, O., et al.: Sociálna inteligencia, sociálna kompetencia– definície a prístupy v ich skúmaní. In: Československá psychologie 2004, ročník XLVIII, číslo 4, s.306-315. Ruisel, I.: Inteligencia a osobnosť. Bratislava: Veda, 1999, 239 s. ISBN 80-224-0545-0 Ruisel, I., Halama, P.: NEO päťfaktorový osobnostný inventár. Testcentrum-Hogrefe, Praha 2007 Silvera, D. H., Martinussen, M., Dahl, T.: The Thomso Social Intelligence Scale, a self-report measure of Social Intelligence. Scandinavian Journal of Psychology, 2001, 42, 313-319. Vávrová, S.: Význam emoční inteligence pro rozvoj kompetencí sociálního pedagóga. In: Sociální pedagogika ve střední Europě, současný stav a perspektívy. Brno: IMS, 2009, s. 600-608. ISBN 978-80-87182-08-6. Výrost, J., Frankovský, M., Baumgartner, F.: Interakčný prístup v diagnostike osobnosti. Košice: Spoločenskovedný ústav SAV, 2003. ISBN 80-967621-8-4, CD ROM. Zahatňanská, M., Račková, M.: Fenomén zmysluplnosti života z pohľadu vysokoškolských študentov. Vzdelávanie, výskum a prax verejného zdravotníctva SR. Košice: SAVEZ, 2004, s. 117. ISBN 80-969224-1-6 Zahatňanská, M.: Zážitkové učenie a jeho možnosti v pregraduálnej príprave. In Rozvoj a perspektívy pedagogiky a vzdelávania učiteľov. Prešov: FHPV PU, 2009, s. 164-168. ISBN 978-80-555-0064-5 Zelina, M.: Teórie výchovy alebo hľadanie dobra. Bratislava: SPN, 2004, s.58. ISBN 80-1000456-1

- 229 -


TPF

Abstacts Paying Taxes in Slovakia Erzsébet Suhányi Hungary plans to introduce the flat tax rate in the next year, so every study, experience or advice can be helpful in this difficult task and in the successful implementation of tax reform. Slovakia has in the topic already 7 years of experience, as in the country was introduced the 19% flat tax rate for the income tax of individuals and legal entities and for the value added tax (VAT) on the 1st of January 2004. The author of the article deals in its first part with the analysis of the tax system in Slovakia over the past seven years. The second part compares the tax system of Slovakia with the tax systems of other 182 countries based on an international study. There are determined the shortcomings, that still need to be eliminated or improved in the Slovak economy. The Measurability of Financial Culture Csongor Süge The factors of financial culture can help the people to navigate in financial questions, and to create their material wealth. In this short study I will exhibit, which questions were classified into the financial culture during a research, and what was found about the financial awareness of a group of 14-30-yearold people. In my research I will present through the integrated national accounts, what signals show the national improving financial culture, and I propose these data should be compared with other national surveys of the financial culture. In this paper I will try to show: the measuring of financial culture may be based not only on the questioning, but also on the national statistics, which should be examined in parallel Coherence between Economic Development and State of Health Matild Szabó Global differences appear both in the economy and in health issues. Health inequalities are similar to economic ones, because there is close connection between the state of health, hygiene and the economic and social development. Accordingly differences in economic development reveal dissimilarities in the state of health of different countries. Due to this aspect we can distinguish developing and developed countries, outlining an at least bipolar world. However developed and developing countries are not uniform, they also suffer internal inequalities. At the same time the examination of temporal and territorial differences of state of health claims a complex approach. In our opinion multidisciplinary approximation is required to analyse health and its regional inequalities. Emphasising that health has a special character, the author wishes to outline its correlation with economic, natural and social environment.

- 231 -

Abstacts

Can We Really Predict Human Behaviour? Zoltán Szántó The paper summarizes the theory which was developed by the famous physicist, László Albert-Barabási in his book entitled "Bursts" (2010). Tha main conclusion of this theory (human dynamics), based on reviewing different research insights from various scientific fields, is that human behavior highlights a power law distribution pattern, which is similar to many other processes. Moreover, Barabási argues that this can be interpreted as a clear sign of universal laws, which can be used for predicting human mobility. The theory is multidisciplinarian, it tries to integrate in a common conceptual framwork the results of different researches from physics, biology, etology and social sciences. The Meaning of Art – Representation and Interpretation Olga Szűcs This paper deals with the problem of the hidden meaning of art. Our main question is what are the criteria of the quality of art? This problem is especially relevant from the aspect of contemporary art. According to the author, this problem touches very important questions of society, globalism, postmodernism and virtual nature – some of the most important aspects of our society. The author tries to explain the personality-making nature of art from a different point of view. Parallelism Between the Functioning and Problems of Civil Service and Catholic Ecclesiastical Administration Bence Tokodi Providing the appropriate obligatory services in regions of networks of mostly tiny villages is a relevant question in not only civil but ecclesiastical administration. There have been several studies in both cacon law and pastoral theology on solving this problem. In the present essay we would like to suggest a new aspect as a possible expedient, which is based on the typical routine of Hungarian civil administration, so its issues could prove to be useful in ecclesiastical administration in Hungary. The 50th Annversary of OPEC Katalin Daubner The Organization of the Petroleum Exporting Countries (OPEC) was founded in 1960 as a permanent intergovernmental organization and an international legal entity. Its main aim is to coordinate and unify the petroleum olicies of its 12 oil-exporting developing Member Countries. At the beginning the organization disposed of the 67 % of oil resources and the 38 % of global oil exploitation. OPEC obtained huge political and economic power after the oil price shock in 1973 and this process culminated during the second price shock in 1978. Meanwhile non-OPEC countries appeared on the supply side of the oil market which benefited from the high prices and could reduce the market share of the cartl. OPEC has been co-operating with these countries from 1990. Several theoretic models tried to analyze the market structure represented by OPEC and its role in the future. However the use of alternative energy resources is urged worldwide, crude oil – as a less replaceable energy resource and primary commodity – will probably play an important role in the next decades owing to its growing demands.

- 232 -


TPF

The Deliberative Polling - the Interdisciplinary Method Lilla Tóth Deliberative Polling® was conceived by Professor James Fishkin in 1988. Deliberative Polling® is a technique which combines traditional random sampling public opinion polls with deliberation in small group discussions. The method of deliberative polling is trying to provide a creative answer for two main problem areas: on the one hand it aims to provide a solution for the problems of the representative democracy and on the other hand its objective is to solve the problems related to the public opinion and its measurement. The paper represents an overview on the experience connected with the method, gives a description on how different disciplines are involved in DP and what are the most problematic theoretical and practical areas of the method. The Role of Health Impact Assessment in the Economy Annamária Uzzoli Economic sectors such as transport, agriculture and housing have profound impacts on health. Health Impact Assessment (HIA) is a means of assessing the health impacts of policies, plans and projects in diverse economic sectors using quantitative, qualitative and participatory techniques. HIA is officially defined by WHO as „a combination of procedures, methods and tools by which a policy, program or project may be judged as to its potential effects on the health of a population, and the distribution of those effects within the population”. HIA helps decision-makers make choices about alternatives and improvements to prevent disease/injury and to actively promote health. WHO supports tools and initiatives in HIA to dynamically improve health and well-being across sectors. HIA is increasingly used to assess health impacts from urban development of housing, transport and commercial/industrial areas. HIA is also used in extractive industries to assess and mitigate negative impacts of projects on community health, safety and security and enhance potentially positive impacts. The procedures of HIA are similar to those used in other forms of impact assessment such as environmental impact assessment or social impact assessment. The main objective of HIA is to apply existing knowledge and evidence about health impacts, to specific social and community contexts, to develop evidence-based recommendations that inform decision-making in order to protect and improve community health and well-being.

- 233 -

TUDOMÁNYOS MOZAIK 7. kötet Második rész

Recommend Documents