TUDATVÁLTÁS Az éber átkapcsolás mûvészete

Sárvári György

TUDATVÁLTÁS Az éber átkapcsolás mûvészete

AKADÉMIAI KIADÓ

Tudatvaltas_minta_3_tord.indd 3

2016.02.09. 10:30:39

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 21–35. www.akademiaikiado.hu ISBN 978 963 05 9676 3 © Sárvári György, 2016 © Akadémiai Kiadó, 2016 A kiadásért felelôs az Akadémiai Kiadó igazgatója Felelôs szerkesztô: Vida Krisztina Olvasószerkesztô: Káli Diána Termékmenedzser: Kiss Zsuzsa Fedélterv: Markó Natália munkája Kiadványszám: BB150066 Megjelent X (A/5) ív terjedelemben Készült a …..Nyomdában Felelôs vezetô: XXXX Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás, a rádió- és televízióadás, online digitális publikálás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetôen is. Printed in Hungary


2016.02.09. 10:30:39

TARTALOM

Bevezetô: A fordított módszer / 9 TUDATVÁLTÁS

Léptékváltás – lélekváltás / 13 Hirtelen változás / 15 Háttérzaj / 18 Csúcsragadozók / 20 Apám gyenge ember volt… / 23 Miért pont Magyarország? / 25 Mi az igazi neved? / 27 Nem akarom, hogy megérints, mert félek / 29 Egy fiatal lány naplójából / 31 Kvantumugrás I. / 33 Kvantumugrás II. / 36 Biciklista a labirintusban / 39 A mátrix alakváltozásai / 42 Téridô-hurok / 45 Megérzés / 47 Szelíd erô – Gentle force / 49 „Repedezik a burok” / 52 Ébredések viharában / 54 Bármi megtörténhet… / 56 Kiélesítve / 58 A gyermeklelkû férfi és a kislány jégkirálynô / 60 Sas a csirkeólban / 62 Belülrôl kifelé / 64 „Valaha fénylô csillag voltál” / 66 Tudatváltás – Megfagyott pillanatok / 68 Jelenlét / 70 Ébredés / 72 KITÖRÉS A DOBOZBÓL

A belsô útmutatás / 77 A hallgatás ára / 79


2016.02.09. 10:30:39

Zuhanok a mélybe… állíts meg / 81 Darázs a tóban / 83 „Érzed, hogy fáj?” / 85 Te melyik pirulát választod, a kéket vagy a pirosat? / 87 Hiányaink csapdájában / 89 Energiavámpírok / 91 CSALÁDI MINTA – ELENGEDLEK EGYSZER

A határok meghúzása / 95 Levél egy távoli Apának / 97 A középszerûség börtönében / 100 Egy kisfiú küzd az elismerésért / 102 Megfelelési vágy / 105 Már nem fáj, hozzászoktam / 107 A kétely / 110 Aki legyôzi önmagát, megismeri önmagát / 113 Anyám támasza vagyok / 115 Ottragadtam az idôben, szabadíts ki / 117 Készen állsz? / 119 A nagy manipulátor / 121 Menekülnék, de magamba ütközöm… / 123 Anya, hideg van / 125 MAGÁNYOS HÔS

Magányos hôs vagyok / 129 Nem tudok megbocsátani magamnak / 131 Kitörés / 133 A szándék ereje / 135 Kiégtem már régen, csak nem vettem észre / 137 Kiégéssztori másképpen / 138 Minden rendben van velem / 140 Csillogó szemû kisfiú öreg, elnyûtt kabátban / 142 „Mindig is menekültem a nehéz helyzetek elôl” / 144 Két út / 146 Bölény a hegyen / 148 Félelem a zsebben / 150 A szabadság kulcsa / 152 A halál illúzió, az ébredés lehetôség / 154 Az intellektualitás csapdája / 156 VÉDEKEZÉS – ELHÁRÍTÁS

Vallásos vagyok, vagy csak gyenge? / 161 Ég és föld között / 163

•6•


2016.02.09. 10:30:39

A hazugság lelassít / 165 Merek gyenge lenni / 167 Sajnálom, bocsáss meg / 169 Durcás kisgyerek maradok / 171 A kudarc öt szürke dimenziója / 173 Hatalmi játék / 176 Álarcos nô / 178 AZ EGO ÉS A MÉLY-ÉN

A sebesült ego / 183 A megsebzett ego ámokfutása / 186 A hatalom lovasa és a szépség megszállottja / 188 Liberace: az infantilis önzés anatómiája / 191 Narcissus, a vadász / 193 Pánikroham: az elszabadult ego / 196 Úgy érzem, el kell utaznod messzire / 198 Vallások és a biztos tudás / 200 Két testvér / 202 „Elégedetlen vagyok magammal” / 204 Agyhalál / 206 Harc az elismerésért / 208 A tekintély rabságában / 210 BETEMETETT ÉRZÉSEK

A düh szorításában / 215 Lopakodó rém: a rejtôzködô agresszivitás / 217 A forrongó tudattalan / 219 Belülrôl keresztre feszítve / 221 Apa nélkül nôttem fel, mégis tökéletes vagyok / 223 Nem számít, mit érzek, követem, amit mondanak / 225 Fejleszteni akarlak, bármi áron / 227 Mit kezdesz a haraggal? / 229 Visszafogott erô / 231 „A jó segítô” – csapdahelyzetek / 233 Az önérvényesítés zsákutcái / 235 Test-kapu / 238 Mi marad végül? / 240 Terveim voltak / 242 Az erô két oldala: agresszió vagy teremtés / 244 Éber hipnózis – rejtett agresszió / 246 Lábtörlô lettem / 248 Végre valaki szeret / 250 Hatások örvényében / 252

•7•


2016.02.09. 10:30:39

NYITOTT KÉZZEL – AZ ELENGEDÉS

Szakaszolás: a siker kulcsa / 257 Idôkapu a múltba / 259 Nem fáj, megszoktam már, mint a cirkuszi állatok / 261 Melyik az én utam? / 263 Találkozásom a Prófétával / 265 Tele a csónak / 267 Nehezen bocsátok meg magamnak / 269 Kézben tartom a dolgokat / 271 Mester és tanítvány / 273 DÖNTÉS – RÁD BÍZOM MAGAM

Két férfi, két életút / 277 Sodródás vagy szabad repülés / 279 Egzisztenciális döntés / 281 Figyelj rám egyszer / 283 Döntô pillanat / 285 Kivonulás vagy szembenézés / 287 BENNEMARADOK

A császár köpenye alatt / 293 Felülrôl vezérelve / 295 A nem cselekvés zónája / 298 Megfelelô pillanat / 301 Az utolsó pillanat elôtt / 303 Termékeny unalom / 305 TÚL A CSÚCSON. SPORT – GYÔZELEM – TELJESÍTMÉNY

A világ tetején / 309 Élsportolóként felnôtté válni / 311 A gyôzelem titka / 313 Pozitív beállítódás / 315 Az edzô és a mester / 317 A veszteség megértése a siker titka / 320 Az irányítás visszavétele / 322 Amikor rájöttem, hogy már halott vagyok… / 324

•8•


2016.02.09. 10:30:39

BEVEZETÔ

A FORDÍTOTT MÓDSZER Vannak olyan idôszakok, amikor a rossz és kicsinyes önzôség elôretör, az igazság pedig a háttérben marad. Pillanatnyilag. Ezek a pillanatok az ember számára talán hosszúnak tûnnek, de valójában a kiegyenlítôdés miatt fontosak. Ezek a legkiemelkedôbb idôszakok, amik elôkészítik a fontos változást az életünkben. Ilyenkor a nyilvánvaló szürkének tûnik, a tények sokrétûen értelmezhetôvé válnak, és az igazság csendesen várakozik a hangos tömeg látszólagos magabiztossága mögött. Valójában a dolgok fordítottsága a lényeg. Ami tiszta és egyértelmû, az viszonylagossá válik, a nyilvánvaló kérdôjelessé, a felület pedig tükrözôdni fog. Ilyenkor minden fordítottan mûködik. Ahová energiát fektetsz be, ott ellenállás keletkezik, ahol könnyû és biztos az elôrejutás, ott látszólagos a siker. Az igazság csendben várakozik. Az emberek többsége a könnyebb utat választja, és arrafelé indul, ahol kicsi az ellenállás. Karriert építenek, amikor a visszavonulás idôszaka van, a csillogást keresik, amikor meditálni kellene, harsánnyá válnak, amikor a csend fürkészése lenne a feladatuk. Gyógyszerekre bízzák magukat, amikor a szembenézés lenne fontos, és meghúzzák magukat, amikor az elôrelépés ideje jött el. A tények a felszínen ôket igazolják, és ôk bizonyítékot látnak a pillanatnyi sikerben. A valóság azonban sohasem érhetô tetten direkt formában. Ahogyan mondtam, a fordított mûködés megtanulása a cél. Szembefordulni a látszattal, a külsôvel, a viszonylagossal, és ellentmondani a felszínes tényeknek. A belsô világunk lehet az útmutató, a megérzésünk az iránytû. Ez a fordított módszer az egyedül célravezetô. Belülrôl haladni kifelé, és nem kívülrôl befelé. Nem a tények alapján igazolni önzô tetteinket és gyávaságunkat, hanem a belsô útmutatásra hagyatkozni a tények ellenében is. Ez a haladás kívülrôl nézve lassú és nehézkes, de belülrôl megélve egyensúlyt hoz létre. • Egy helyben maradni akkor, amikor könnyû és látványos. • Befelé figyelni, amikor körülötted sokan hangoskodnak. • Benne maradni a helyzetben, amikor látszólag a menekülés lenne célravezetô. • A külsô tanácsadókkal szemben is a belsô hangra figyelni. • A látszattal szemben a flash és a megérzés erejében bízni. • A külsô hatalommal szemben mindig a lemondást választani.

•9•


2016.02.09. 10:30:39

• Igazat mondani akkor, amikor nehéz és fájdalmas. • Az érzéseidre támaszkodni, amikor ellentmondásba kerülsz önmagaddal. Amikor elengedünk valamit, nem azért tesszük, hogy fájdalmat éljünk át, hanem azért, mert bízunk az igazság erejében és hiszünk a valóság rendjében. Minden a helyére kerül, de sohasem azonnal, minden beteljesül, de nem a tények szintjén látszólagosan, hanem a gyakorlat által a maga teljességében. A betöltött idôbe az üres idô elfogadása által vezet az út.

ELVESZÍTHETETLEN Minden, ami illékony és törékeny, érték. Talán sebezhetôsége miatt, talán pont azért, mert sohasem birtokolhatjuk. Mi mégis belekapaszkodunk és ölelô szorításunkkal megfojtjuk, összeroppantjuk. Ilyen a természetünk, nem tehetünk róla. De ez nem jelenti azt, hogy nem tehetünk ellene. A hatalom, a csillogás, a pénz és a szerelem ajándék, sajnos nem lehet kiérdemelni, sem elvenni, megszerezni vagy birtokolni. Az újrafelfedezés az egyetlen esély. Fordított módszer. Nem kívülrôl befelé, hanem belülrôl kifelé. Amit nem tudok örökre megragadni, az bennem van ôsidôk óta. Amit nem akarok a tulajdonommá tenni, az elveszíthetetlenül hozzám tartozik. A kulcs önmagam feltárása és a vágyálmaim belsô felfedezése, szabad elfogadása. Amit magamhoz kötözök, elveszítem, amit szabadon szeretek, azt ajándékba kapom. Az igaz szeretethez, a teremtô hatalomhoz és a tiszta szerelemhez csakis a lemondás útján való eggyé válás, az elengedés megtartó ereje vezet el.

• 10 •


2016.02.09. 10:30:39

PÁNIKROHAM: AZ ELSZABADULT EGO

Több olyan menedzserrel dolgozom, akiknél gyakran megjelennek a pánikroham tünetei. Éjszakai szorongás, alvásképtelenség, szorító mellkas, szédülés, szívdobogás, izzadás, légszomj, kontrollvesztés, pánik… Ameddig fut a szekér, és az ego meglovagolja és birtokolja a személyiséget, addig nincs belsô figyelem. A külsô aktivitás elfedi a belsô hangok halk zörejét. Amikor megszûnik a zsivaj, érkezik a szorító, fojtó érzés. Amikor nincs tevékenység, beáll a csönd, üresjárat van, akkor minden bizonytalanná válik. „Ha nincs elôttem napi cél, szétesek, amikor elindulok haza az irodából, rám tör a rettegés, éjszaka nem tudom kikapcsolni az agyam…” Sokakkal ellentétben én azt gondolom, hogy a pánikroham nem betegség, hanem pusztán felerôsített idegrendszeri válasz a folyamatos teljesítménykényszerre, másképp szólva az elnyomott self (mély-én) kitörési kísérlete. Amikor a figyelmem állandóan kívül helyezem önmagamon, és külsô látszattevékenységekkel vagyok elfoglalva, elvágom magam a testemtôl, a belsô érzékelésemtôl. A pánik a szervezet tökéletes és adekvát válasza a csendre, ami szokatlan. A tünet, ami felerôsítve feltör, tulajdonképpen állandóan jelen van, csak elnyomva. Akkor erôsödik fel, amikor nincs külsô kontroll, amikor elhalkul a külvilág zaja. A pánik a lélek kétségbeesett kiáltása: Itt vagyok, figyelj rám, hallgass meg, fordulj felém, ne nyomj el! Ha nem állsz meg, és nem fordítod figyelmedet befelé, óhatatlanul szembehelyezkedsz belsô igényeiddel. A külsô igény lehet elvárás, minta, feladat, ami gyakran nem áll összhangban a belsô érzésekkel, viszont egy helyzet igazsága csakis az érzések alapján bontakozik ki. Az érzések összhangja mutatja meg számodra, hogy ki vagy. Egy helyzetet nem lehet megítélni sémák, szabályok és leírások szerint. Az érzelmek adnak tartalmi információt egy történet valódiságáról. Ahol nincs érzelmi befelé fordulás, csend, reflexió, ott a kontroll fojtogató légköre, az ego veszi át az irányítást. A kontroll egy ideig segít kiiktatni a belsô hangot. Kifelé sérthetetlennek látszom, tökéletesnek és erôsnek. Fenntartom ezt a képet, ha törik, ha szakad. Ha bárki megkérdôjelez, azt személyes támadásnak veszem és elutasítom. Posztolok a Facebookon nap mint nap, folytonosan bizonygatom a különlegességemet, a tehetségemet, a boldogságomat. Ha sok like-ot kapok, akkor megnyugszom egy pillanatra, a pozitív kommentek megerôsítenek. Minden rendben van velem, ezt bizonyítják a képeim, a posztjaim, az anyukám is.

• 196 •


2016.02.09. 10:30:50

ESETLEÍRÁS Vezetôi coaching: – Visszajeleztem a vezetômnek az elégtelen mûködésérôl, a hibákról, nyíltan, ahogyan megbeszéltük. – Mi volt a reakció? – Folyamatosan védekezett és mindent elhárított… – Ezek szerint? – Nincs megértés. – Nem csak errôl van szó. Hogyan függ össze a vezetôi mûködés a hárítással és a kontrollal? – Tulajdonképpen mindent ô maga szeretne megoldani. Nem delegál, fél a hibázástól. – Erre utaltam. Nincs felhatalmazó légkör ott, ahol nem lehet hibázni. Aki mindent kontrollálni szeretne, folyamatosan védekezik, csak a gyengeségét leplezi. Ha erre rámutatsz, az elviselhetetlen számára, és megijed. Emiatt rossz vezetô. – Igazad van. Ennél a vezetônél nincs delegálás, mindent ô maga akar kontrollálni, megoldani, és ezt már jelezték a kollégái is korábban.

Valójában segélykiáltásokat küldök a világba, de ezt nem látják, mert elfedi a vakolat, a külsô díszítés, ahogyan engem is. Belül sírok, és reménykedem, bárcsak megállítana valaki, bárcsak önmagam lehetnék. De amíg fut a szekér, nem lassíthatok, a sikert fenn kell tartani. Csak azt nem értem, miért vagyok olyan magányos, és miért tör rám idônként a pánik. Hisz sikeres vagyok, kapcsolatban élek, minden rendben van velem. Vagy mégsem?

• 197 •


2016.02.09. 10:30:50

AGYHALÁL

Megfigyelted már, hogy egy beszélgetés végén lemerültél vagy feltöltôdtél? Észrevetted már, hogy néha csak az agyad reagál helyetted, a jelenléted pedig távoli és idegen? Tudod, hogy a valódi beszélgetés téren és idôn kívül zajlik? Rájöttél, hogy a beszélgetések nagy része puszta idôtöltés, és csak elenyészô része tudatváltás? Talán néha észrevesszük, de a legtöbbször nem vagyunk elég tudatosak, hogy eldöntsük, mi szól rólunk és mi része a fejlôdésünknek. Egy fontos beszélgetés akkor felemelô, amikor találkozás jön létre benne. Talán nem mondódik ki minden azonnal, de az odaadó figyelem hatására kioldódnak fontos tartalmak, és áramlás jön létre a személyek között. A jelenlét általi összekapcsolódásban érzelmek szabadulnak fel, amikor pedig nem jelenik meg érzelem, marad a száraz érvelés. Körmönfont frázisok, racionális kiegészítések, látszólag udvarias körmondatok. Sztorizgatás, okoskodás, megfontolt, hideg érvelés. A nagyhangú és „sziporkázó” agyalók ilyen helyzetekben verhetetlenek. Viszik a prímet, vezetik a beszélgetést, mindig eszükbe jut egy újabb történet, egy újabb érv, egy újabb racionális szempont. Ezáltal a beszélgetés nem zárható le, nincsenek benne csöndek, nincs tere a kiegészítôdésnek, és nem vezet sehová sem. Aki nem elég hangos, nincsenek nagy sztorijai vagy nem tud meghökkentôt mondani, az csendben ül és figyel vagy elkalandozik. Esetleg vágyakozik arra, hogy bekapcsolódjon, de nem érzi magát elég kompetensnek, szellemesnek, nem elég érdekes, hogy képes legyen belépni a beszélgetés zárt terébe. A bátorság is hiányzik. Én nem vagyok elég izgalmas a többiek számára, csak csökkenteném a jó hangulatot… Miért történik mindez? Két ok jut eszembe. Az egyik az energiarablás, amikor mások figyelmét elszívva, mások energiáit elrabolva fényezi magát egy energiahiányos, önmagától eltávolodott, fókuszhiányos, szerencsétlen ember. A sztorizás, a racionális érvelés, a száraz és hosszú magyarázgatás fenntartja a hallgatóság figyelmét és a fontosság illúzióját kelti. Figyelnek rám, beszélek, tehát fontos vagyok. A másik ilyen szempont az elfogadott és megszokott zombi-üzemmód, ahol nem a kapcsolódás, hanem a céltalan erôfitogtatás, a kiégett hatalmi játéktér fenntartása a cél. Ebben a mûködésben a gyenge és önmagától eltávolodott ember, akinek nincsenek önálló meglátásai, hanem leszívó,

• 206 •


2016.02.09. 10:30:50

pióca üzemmódban tud csak létezni, állandóan arra épít, hogy másokat kritizáljon és kívülállóként a sarokba szorítson. Ennek oka a belsô szorongás csökkentése. Az ilyen típusú embernek félelmetes a benne zakatoló érzésekkel és lefojtott gondolatokkal való találkozás. Ezek azok az agyhalott emberek, akik sohasem innovatívak, de látszólag jó irányítók. Nem hoznak be a beszélgetésbe új meglátásokat, de mérnöki precizitással szedik szét mások ötleteit. Sarokba szorítják a gyengéket, illetve fenntartják a vezetés látszatát az állandó kívülállásukkal, zavaró racionalitásukkal. A gondolkodási és érvelési útjuk hibás és túlhaladott, de a hierarchikus szervezetekben elfogadott az ilyen mûködés. Az agyhalottak a közösséget nem képesek építeni, kiegészíteni, csak látszólagosan irányítani és uralni. A hatalom fenntartása fontos tényezô a mûködésükben. Tudom, hogy ismerôs sokak számára a gondolat, és azt is tudom, hogy sokaknak van élményük ilyen helyzetekrôl. Az ember akkor fejlôdik, amikor kilép a racionális érvelés vég nélküli zsákutcáiból, és a beszélgetés áramlatára hagyatkozik. Megszólal, amikor érzés keletkezik benne, és vállalja a kimondás kockázatát, önmaga megmutatásának veszélyét. Kapcsolódik önmagához, hogy kapcsolódni tudjon máshoz. Ez a kiegészítô létezés az együttfejlôdés lényege, amelyben a kommunikációnak a szavakon túl van fontos szerepe. A kommunikáció maga az ember, és az ember megosztásra született, az odaadásban teljesül ki.

• 207 •


2016.02.09. 10:30:50

TUDATVÁLTÁS Az éber átkapcsolás mûvészete

Recommend Documents