Történelmi fogalomtár a 10. évfolyam számára

Történelmi fogalomtár a 10. évfolyam számára Jelmagyarázat: →és dőlt betű: ~

a fogalomgyűjteményben kikereshető fogalom. „tilde-jel”, a címszó helyettesítője, ha a címszó toldalékolt, a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk

abszolutizmus: korlátlan királyi hatalmon alapuló kormányzati rendszer a kora újkori (XVI-XVIII. századi) Európában. Az uralkodó a tőle függő hivatalnoki hálózatra, az állandó hadseregre és a bírói szervezetre támaszkodva irányítja az országot a →rendi gyűlés mellőzésével. ágostai hitvallás: a lutheri reformáció egyházszervezeti, szertartási és teológiai elveit rögzítő irat. 1530-ban Melanchton, Luther tanítványa terjesztette az augsburgi gyűlés elé. akcse: török pénznem. 50 ~ egy magyar aranyforint volt a XVI. században. „akié a föld, azé a vallás”: az →augsburgi vallásbéke (1555) értelmében a fejedelmek dönthettek arról, hogy ők és alattvalóik melyik egyházhoz csatlakoznak. albigensek: eretnekmozgalom a XII-XIII. században; a →katharok dél-franciaországi elnevezése (Albi városáról kapták a nevüket). Az ~ek elítélték a világi hatalommal rendelkező vagyonos →katolikus egyházat. A XIII. század elején az északfrancia lovagok keresztes hadjárat keretében kirabolták és kiirtották őket. Ez a hadjárat tette lehetővé, hogy DélFranciaországot véglegesen a Francia Királysághoz csatolják. alkímia: középkori és kora újkori misztikus tudomány. Az alkimisták királyi udvarok csodabogaraiként keresték a „bölcsek kövét”, melynek segítségével meglelni remélték az aranycsinálás titkát. alkotmányos monarchia: olyan államforma, ahol a király hatalma a parlament által elfogadott alkotmányon nyugszik: a hadsereg, a pénzügyek, a kormány ellenőrzésének joga a parlament kezében van. Angliában alakult ki elsőként: a →Jognyilatkozatban fogalmazták meg alapelveit, melynek lényege: „a király uralkodik, de nem kormányoz”. államminiszter: a kormány meghatározott feladatokkal megbízott tagja, aki nem irányít külön minisztériumot. Ezt a címet viselte a francia →abszolutizmus időszakában Sully, Richelieu és Mazarin. államtitkár: a francia abszolút monarchia legmagasabb rangú hivatalnoka; szakfeladatokat látott el, mint később majd a miniszterek. allódium: a földesúr saját kezelésű földje →majorság, melyet a birtokos a jobbágyok munkájával (robot) műveltetett meg. alsóház: számos országban, így Angliában is a →rendi gyűlés azon része, ahol a nemesség és a polgárság akaratát választott képviselői útján érvényesíti. Magyarországon alsótábla. amnesztia: a görög „elfeledés”; közkegyelem. Az állam bizonyos fajta vagy meghatározott időben elkövetett bűncselekményekre hirdetheti. anabaptista: újrakeresztelő; a →reformáció egyik irányzata. Münzer Tamás vezetésével léptek fel. Az ~ szerint csak a felnőttek alkalmasak annak eldöntésére, hogy vállalják-e a keresztény életet, emiatt elvetették a csecsemőkeresztséget. Antifeudális követeléseik hatására robbant ki az 1524-1525-ös német parasztháború és az 1534-es münsteri felkelés. Andreanum: kiváltságlevél, melyet II. András 1224-ben az erdélyi szászoknak adott. A kiváltságlevél összefüggő területet és széleskörű önállóságot biztosított számukra. anglikán egyház: angol államegyház. Alapelveit 1529 és 1536 között fogalmazták meg. Az egyházfő az angol király lett, a főpapok neki tettek esküt. Nemzeti nyelven történt az igehirdetés, az áldozást jelképes értelműnek tartották. antitrinitárius: Szentháromság-tagadó, →unitárius. Aranybulla: általános értelemben arany pecséttel ellátott oklevél, kiváltságlevél; két ismertebb: II. András király 1222-es Aranybullája. Aranyhorda: Dzsingisz kán nagy birodalmának nyugati utódállama. Dzsocsi, majd Batu kán szilárdította meg KeletEurópában és Közép-Ázsia egy részén az új birodalmat. Mongol és más nomád néptöredékek összeolvadásából formálódott vezető réteg irányította. Adófizetőikké tették a keleti szláv fejedelemségeket. A XV. századra erős helyi hatalmi csoportok szétrobbantották, az ~ részeire szakadt szét. Kialakult a →Krími, a →Kazanyi, az →Asztrahányi és a Szibériai Kánság. árforradalom: a nagy földrajzi felfedezések után beáramló jelentős mennyiségű olcsó nemesfém csökkentette az arany és az ezüst vásárlóértékét, ezzel párhuzamosan ugrásszerűen növekedett az árucikkek ára. aritmetika: számtan. A hét szabad művészet keretében, a quadrivium részeként, az egyházi ünnepek kiszámítását tanították e tudományágban. armalista: az a nemes, aki csak a nemességet igazoló levéllel (armalis) rendelkezik, de földbirtoka nincs. A birtoktalan nemesség létszáma a XVI-XVII. századra jelentősen megnőtt. Egy részt a háborúk során az uralkodók armálissal fizettek, jutalmazták a magukat kitüntető katonákat, másrészt a kamaránál vásárolni is lehetett.

árumegállító jog: kiváltság, melyet a középkori Európában az uralkodók a jelentősebb városoknak adományoznak. Ennek birtokában a város a rajta keresztülhaladó kereskedőket arra kényszeríthette, hogy áruikat kirakják, s az adott városban szokásos, szabott áron kínálják. aszkétizmus: a görög ‘gyakorló’-bó1. A tiszta, Istennek tetsző életet a testi vágyakról való lemondásban, önmegtartóztató életmódban megtaláló irányzat. asszimiláció: különböző etnikumú, vallású, kultúrájú népek összeolvadása, beolvadása a területen többséget alkotó népbe. Asztrahányi Kánság: az →Aranyhorda utódállama a Volga alsó folyása mentén. A XV. század közepén függetlenedett. asztronómia: csillagászat. A →hét szabad művészet egyike. A csillagok világáról és a csillagjóslásról tanítottak e tudományág keretében. Foglalkoztak naptárkészítéssel, az ünnepek idejének megállapításával. augsburgi vallásbéke: megegyezés, melyet 1555-ben kötöttek meg a Német-római Birodalom →katolikus és →protestáns rendjei. Ennek értelmében a fejedelmek szabadon gyakorolhatták vallásukat, a háborúk során megszerzett (szekularizált) földeket az →evangélikusok megtarthatták. autonómia: a görög ‘önkormányzat’; az államon belül önállósággal rendelkező terület, közösség, szervezet tagjainak joga, hogy vezetőiket maguk válasszák, szabályokat alkossanak ügyeik intézésére. avignoni fogság: a pápák 1309 és 1377 között Avignonba tették át székhelyüket, s a pápák is francia származásúak voltak. Az ~ alatt (elsősorban pénzsóvársága miatt) megrendült a pápaság tekintélye. 1378-tól 1417-ig Avignonban is és Rómában is székelt pápa. azték: közép-amerikai indián nép, mely a térség legerősebb államát hozta létre a XIV. században. Fejlett volt gazdasági és kulturális életük. Fővárosuk Tenochtitlán. Babenbergek: a X. században (976) az Osztrák Őrgrófságot megalapító nemzetség. A Stauf és Welf családok harca során I. (Barbarossa) Frigyes hercegi rangra emelte a családot. A IV. Bélával szembekerülő II. (Babenberg) Frigyest 1246-ban a magyarok egy csatában megölték, a család kihalt. Tartományaikat először a Přemysl-, majd a Habsburg-dinasztia szerezte meg. balázsfalvi szerződés: megegyezés (1687) Lotharingiai Károly és Apafi Mihály között. A Habsburg Birodalom Erdélyt erődítményei átadásán és óriási hadisarcra kényszerítette. Ez a szerződés fontos lépés volt a fejedelemségnek a Habsburg Birodalomba való betagolódása felé. balti népek: a szlávokhoz közel álló, az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó népek; a lettek, a poroszok és a litvánok. A Baltitenger keleti partvidékén élő baltiak megkésve, a XIII. századtól csatlakoztak a kereszténységhez. Önálló államot csak a litvánok tudtak létrehozni, míg a lettek a →Német Lovagrend uralma alatt éltek a középkorban. A poroszokat szintén a Német Lovagrend igázta le: részben kipusztították, részben elnémetesítették őket. bán: horvát méltóságnév, mely Baján avar kagán nevéből alakult ki. Innen vette át a középkori magyar állam, s a központtól távol eső déli területek vezetőinek méltóságneveként használta (horvát, szlavón, macsói, sói, ozorai, szörényi ~). bandérium: olasz ‘zászló’; a bárók magánhadserege, mely a főurak saját zászlai alatt vonult hadba. A XIII. századtól terjedt el ez a katonai alakulatfajta Magyarországon, s a XIV-XV. században a magyar haderő legjelentősebb részét képezte. báró: tágabb értelemben a magyar főnemességet jelölő fogalom a XIII-XV. század között; szűkebben: országos méltóságokat (nádor, tárnokmester, országbíró, vajda, bánok, stb.) betöltő személyek. A ~k 1498-ban elérték, hogy külön rendet alkossanak. Ekkor iktatták törvénybe az ország legelőkelőbb negyven családjának külön jogait. bécsi béke: a Bocskai-szabadságharcot lezáró egyezség (1606), melyben három alapvető területen tett engedményt a bécsi udvar. Elismerte Erdély különállását, a rendek vallásszabadságát és a rendi alkotmányt. 1608-ban megerősítették, s a század folyamán az uralkodó és a rendek közötti kompromisszum alapját képezte. bég: az Oszmán Birodalomban a →szandzsák élén álló középszintű vezető, aki →timár birtokkal rendelkezett. beglerbég: →pasa. Az Oszmán Birodalomban a →vilajetek élén álló vezető. E magas rangú tisztségviselők →ziamet birtokkal rendelkeztek. bekerítések: elsőként Angliában lejátszódó folyamat a XVI-XVIII. században. A birtokosok először a közös legelőket, majd a bérlők parcelláit kerítették be, hogy kiterjesszék juhlegelőik területét. A bekerítések során felszabaduló munkaerő a fejlődő ipar számára olcsó munkaerőt biztosított. bencések: →katolikus szerzetesrend. A Szent Benedek (480-550) reguláját elfogadó szerzetesek közössége. Szent Benedek 529-ben alapította a montecassinoi kolostort. A bencések a X. századtól a római pápa közvetlen joghatósága alá helyezett Cluny kolostor vezetésével kezdték szervezetüket kialakítani. besenyő: nomád török nép, mely a IX-XI. században keletről támadta a magyarokat. A X-XI. század folyamán a szomszédokkal vívott szakadatlan küzdelmekben a ~k is felőrlődtek. Egy részük már Géza korában bebocsátást kért Magyarországra, ahol a peremterületek őrzésére letelepítették őket; később beolvadtak a magyarságba.

bevett vallások: a XVI. századi tordai országgyűlések (1557, 1564, 1568, 1572) Európában egyedülálló módon biztosították a szabad vallásgyakorlatot. A →reformáció során azonban olyan új irányzatok is születtek, amelyek az erdélyi →rendek számára nem voltak kívánatosak. Ezért kiválasztották a szabadon gyakorolható vallásokat (katolikus, evangélikus, református, unitárius). Ezeket nevezték bevett vallásoknak. bíboros: a →katolikus →hierarchiában a pápa után következő méltóság. Eredetileg a pápa által a jelentősebb római templomok élére állított egyházi vezető. A ~ok választják a pápát. Az elnevezés bíborszövetből készült palástjukról ered. bogumil: balkáni népi eretnekmozgalom követője. A X-XI. században a bolgárok között, majd Szerbiában, s még inkább Boszniában terjedt el a bogumilizmus; hatással voltak a nyugati eretnekmozgalmakra. A ~ok a világot a jó és a rossz küzdelmeként fognák fel, s mivel a sátán művének tekintették, tagadták a hivatalos egyházat, az államot, a gazdagságot. bojár: a bolgár-török ‘boila’ tisztségnévből jött létre a bolgárszlávoknál; innen kerültek a keleti szlávokhoz, ahol a főnemeseket értették alatta. A szlávoktól a románok is átvették hasonló értelemben. bosnyák: délszláv nép. .Bosznia népességének azon része, mely a török uralom alatt áttért a mohamedán hitre. Nyelvük alig különbözik a szerb és a horvát nyelvtől; vallásuk és kultúrájuk adja másságukat. böjt: vallási előírások alapján teljes vagy részleges étkezési tilalom. A középkorban az állatállomány védelmét is szolgálta. A mohamedán böjt az egy hónapig tartó ramadán, teljes megtartóztatást kíván, de csak napkeltétől napnyugtáig. böszörmény: →izmaelita. brezani kiáltvány: II. Rákóczi Ferenc kiáltványa. A Lengyelországban száműzetésben élő II. Rákóczi Ferencet a tiszaháti parasztok képviselői 1703 tavaszán rávették a felkelés meghirdetésére. Kiáltványa a felkeléshez való csatlakozásra szólított fel. búcsúcédula: a bocsánatos bűnökért járó purgatóriumi vezeklés, szenvedés alóli felmentésként árusították. Amikor X. Leó pápa a Szent Péter-székesegyház bővítése céljából ehhez a pénzszerzési módhoz folyamodott, Luther 95 pontos kiáltványban támadta meg a →katolikus egyházat. bulla: függőpecséttel ellátott →oklevél. Az ókorban római gyermektalizmán tokja, innen a függőpecsétek tartójára, majd a függőpecsétre, végül magára az oklevélre terjedt ki a kifejezés. Capeting: francia királyi dinasztia. Alapítója Hugo Capet, aki 987-től volt király, de hatalma csak Île-de-France-ra terjedt ki. A főág 1328-ig uralkodott, később a ~ek oldalágai, a Valois, az Orleans és a Bourbon házak adták a francia királyokat. cár: szláv uralkodói cím, Julius Caesar nevéből. A kora középkori bolgár fejedelmek után IV. Ivántól az orosz uralkodók is felvették a cári címet. céh: Nyugat-Európában a XI-XII., Magyarországon a XIV. századtól kialakuló iparforma. Az azonos mesterséget űző mesteremberek hozták létre valamely felsőbb hatóság (király) engedélyével. A céhek biztosították és szervezték a mesterek részvételét a város életében, és a szűk piac miatt korlátozták a versenyt. Meghatározták, ki mivel, mennyit és mennyiért termelhet. A céhek ügyeltek a minőségre, de akadályozták az újításokat; drágán és keveset termeltek. A legfejlettebb területeken (Flandria, Itália) a XIV-XV. századtól már gátolták a fejlődést. cenzus: a római korban vagyonbecslés; a középkor folyamán a jobbágyok pénzjáradékát is jelentette, amit általában évente két részletben, telkeik után róttak le. ciszterciták: 1098-ban Citeaux-ban alapított szerzetesrend. A rend felvirágzása a XII. században Szent Bernát, clairvaux-i apát nevéhez fűződik. A középkorban földműveléssel is foglalkoztak, s nagy szerepet játszottak Közép-Európában a fejlettebb földművelési eszközök és eljárások elterjesztésében. cívis: a latin ‘polgár’; Magyarországon az alföldi mezővárosok jómódú parasztpolgárainak elnevezése a XVI-XVIII. században. A cívisek lehettek földművesek, iparosok, kereskedők egyaránt. clermont-i zsinat: 1095-ben itt hirdette meg II. Orbán pápa a keresztes hadjáratokat. cognaci liga: szövetség, melyet 1526-ban, a paviai csata után a pápa, Franciaország, Firenze, Milánó, Velence és a Török Birodalom kötött V. Károly német-római császár és spanyol király ellen, hogy visszaszorítsa a túlzottan megerősödött Habsburgokat. comitatus: →várispánság és →vármegye. comes: →ispán. cölibátus: papi nőtlenség. Korábbi kezdeményezések után VII. Gergely pápa vitte keresztül, hog y a katolikus egyház papjai ne nősülhessenek. E rendelkezés erősítette a hitéletet, ugyanakkor védte az egyház vagyonát is. A keleti egyház nem fogadta el a ~t. csángó: a kelet felé, Moldvába „kicsángált” (esetleg a honfoglalás előtt is ott élő) magyarok gyűjtőneve. Jelentős részük még a XIII. század előtt települt a Szeret völgyébe. Nyelvük, mondáik, dalaik megőrizték a korai magyar kultúra jellegzetességeit. császár: Julius Caesar nevéből már az ókorban kialakult uralkodói cím. A kora középkortól fogva a császári címet (bizánci, frank, német-római) nagyobb birodalmak urai vették fel. Szláv változata a →cár.

csonka parlament: a →hosszú parlament második időszaka Angliában (1648-1653). A király kivégzése után az →independensek kizárták a →presbiteriánusokat a parlamentből. csoroszlya: a nehézeke vasból készült része. Az ekevas előtt helyezkedik el függőlegesen, és felszakítja az eke előtt a földet, hogy az kellő mélységbe hatolva megforgassa a talajt. debreceni hitvallás: a magyarországi kálvinisták hitelveit összefoglaló dokumentum. Az 1567-ben keletkezett állásfoglalás a kálvinista tanok összegzése, s egyben elhatárolódás az új irányzatoktól, elsősorban az →unitáriusoktól. defenesztráció: ablakon való kidobálás. Cseh történeti sajátosság: a huszita háborúk és a →harmincéves háború kezdetén is ily módon szabadultak meg Prágában a gyűlölt hivatalnokoktól. deficit: veszteség. A ráfordítások mértéke meghaladja az elért nyereséget. dekrétum: a latin ‘határozat’, ‘ítélet’. A középkorban az uralkodók által kiadott törvények megnevezése. A rendiség korában szintén törvényegyüttes tartalommal bírt. detronizáció: trónfosztás. Az 1707-es →ónodi országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A lépés mögött a külpolitikai elismertetés és a belső békére hajló erők ellehetetlenítése állt. defter: az Oszmán Birodalom központi pénzügyigazgatásának könyvei, melyek regisztrálták az adózókat, azok vagyoni állapotát és a befizetett adókat. Á nagyszámú fennmaradt defter fontos történeti forrás. A pénzügyigazgatás vezetője a defterdár volt. dézsma: a →jobbágy által az egyháznak fizetett →tized (a termény egytizede), fizetését Magyarországon I. István rendelte el. dialektika: a filozofikus vitatkozás tudománya, a középkori egyetemi tudományoknál a →hét szabad művészet közül a →trivium része, Dictatus Papae: VII. Gergely 1075-ben a ~ban fogalmazta meg a pápai hatalom kiterjesztését az egyházon belül és a világi hatalom felett. dicsőséges forradalom: a Cromwell →protektorátusát követő restauráció rendszerének megdöntése Angliában (1688). A II. Jakab uralkodásával elégedetlen polgárság Orániai Vilmost, a holland helytartót hívta meg trónjára, aki békés úton vette át a kormányzást. Diploma Leopoldinum: kiváltságlevél, melyet I. Lipót Erdély számára adott. Az oklevél a dinasztia fősége alatt, katonai ellenőrzéssel, de meghagyta a fejedelemségnek a három nemzet unióján alapuló rendi alkotmányt; vagyis a fejedelemség belső felépítését, a bevett vallások szabadságát, s a fejedelmek adományait is jóváhagyta. dogma: a görög ‘alapelv’. Valamely vallás vagy ideológia alapvető elgondolásai, amelyekhez a tanok követőinek tartaniuk kell magukat. A →katolikus egyház dogmáit a →zsinatok hagyták jóvá. Domonkos-rend: Szent Domonkos által 1215-ben alapított szerzetesrend, mely az ún. →kolduló rendek közé tartozott. A ~ jelentős szerepet játszott a tudományos életben és az igehirdetésben. A pápa az →inkvizíció irányítását is rájuk bízta, ami népszerűtlenné tette őket. dózse/ doge: latin dux= ‘herceg’. Velence vezetőinek címe. A dózsét az arisztokrácia választotta élethossziglan. A XIV. század végétől a →Tízek Tanácsa ellenőrizte tevékenységét. drinápolyi béke: a Török és a Habsburg Birodalom között 1568-ban létrejött béke, mely lezárta az ország három részre szakadásához vezető oszmán támadásokat. A két nagyhatalmat a Magyarországon kialakult erőegyensúly szorította az egyezségre. dukátus: latin ‘hercegség’; a kora Árpád-korban a király közvetlen férfi rokonai (testvére, fia) számára kihasított terület, ahol a herceg gyakorolta a királyi felségjogokat. A hercegség jelképe a kard volt, területe nem volt állandó, elsősorban az ország peremvidékeire terjedt ki (Temesvidék, Felvidék, Erdély). A ~ elősegítette e vidékek benépesülését, az államhatalom kiépülését. dzsámi: →mecset. egyetem: belső önkormányzattal rendelkező felsőoktatási intézmény a XII. századtól (Bologna, Párizs, Oxford, Cambridge). Élén a tanárok által választott →rektor állt. Egy teljes egyetem négy →fakultásból (karból) tevődött össze (hét szabad művészet, orvosi, jogi, teológiai). egykamarás parlament: olyan →parlament, ahol a különböző rendekhez tartozó küldöttek együttesen üléseznek. egyházszakadás: 1054-ben a →katolikus és az →ortodox egyház kölcsönös kiátkozással végleg elszakadt egymástól. Ideiglenes volt az →avignoni fogság után a „nagy nyugati ~”, mikor 1378-tól kettő, majd 1409-es pisai zsinat után a →konstanzi zsinat 1417-es döntéséig három pápája is volt a →katolikus egyháznak. „egy és ugyanazon nemesség”: az Aranybulla Nagy Lajos-féle, 1351-es megújításába belevett új törvény, mely következtében a nemesség jogilag egységessé vált, azaz a bárók és a (köz)nemesség jogi helyzete azonossá vált

főkegyúri jog: a főpapi székek betöltésének joga, melyet az Árpádok Kálmánig bírtak. Zsigmond 1404-ben ismét felelevenítette, és a →konstanzi zsinattal el is ismertette ezt a jogot. füles bástya: újolasz bástyafajta magyar megnevezése: az ágyúállásokat a fülhöz hasonló, előreugró falak védték a támadók ütegeivel szemben. füstpénz: a királyi kincstár adója; Mátyás vezette be a →kapuadó helyett. Ezzel megszüntette a korábbi mentességeket, ugyanakkor növelte az adóalapot is, mivel a porták helyett a kisebb egységeket jelentő háztartásonként szedték az adót. gallikán egyház: francia nemzeti egyház, amelyet a pápa 1516-ban a bolognai →konkordátumban erősített meg. Az egyházi adók megosztásáról is döntöttek: a püspökségek és az apátságok éves jövedelme Rómát illette meg, de a →kolostorok és a konventek jövedelmeit a király a világiaknak adhatta. gavallér: angol ‘cavaliers’-ből; a király támogatója az angol polgári forradalom idején. geometria: mértan. A →hét szabad művészet keretében, a →quadrivium részeként oktatott ismeretek. gentry: újnemesség; a saját birtokán árutermelést folytató réteg elnevezése Angliában. Hivatalt vállaltak; a →parlament →alsóházában politizáltak. gesta: a latin ‘viselt dolgok’. Középkori elbeszélő műfaj. Szerzőik a történeti tényeket céljaik érdekében szabadon kezelik. Fennmaradt Anonymus Gesta Hungaroruma, illetve a rokon műfajú krónikák közül Kézai Simon krónikája, a Képes Krónika, a Budai Krónika és Thuróczy János Krónikája. Gazdasági Tanács: az 1705-ös szécsényi országgyűlésen életre hívott hivatal. Székhelye Besztercebánya volt, fő feladata a →kuruc hadsereg fegyver-, ruha- és élelemellátásának biztosítása. gilde: a német-angol ‘egyesülés’; a távolsági kereskedőknek a →céhekhez hasonló érdekvédelmi szervezete a középkorban. A városok kialakulásában jelentős szerepet játszottak. gnomon: vízszintes alaplapra szerelt függőleges pálcából vagy oszlopból álló csillagászati megfigyelőeszköz, amely alkalmas pl. a Nap és a sarkmagasság meghatározására. görögkeleti egyház: →ortodoxok, pravoszlávok; az 1054-ben kettészakadt kereszténység keleti ága. Lényegi hitbéli kérdések nem választják el a nyugatitól, de más a liturgia nyelve (görög vagy ószláv) és a szertartásrend. Alapvetően más a világi hatalomhoz való viszonya is, mivel a keleti egyház az államnak van alárendelve. grand: a spanyol főnemes. Gubernium: kormányzóság; I. Lipót 1670 után a rendi szervek visszaszorítására hozta létre Johann Gaspar Ampringen vezetésével. Erdélyben a →Diploma Leopoldinum kiadása után állítottak a fejedelemség élére ~ot, bár ennek vezetői nagyrészt erdélyiek voltak. gyalui egyezmény: Fráter György és Ferdinánd követei között 1541 decemberében létrejött megállapodás. Fráter ennek értelmében Buda visszafoglalásának esetén hajlandó lett volna a keleti országrészt átadni a Habsburgoknak. gyalui pátens: II. Rákóczi Ferenc 1703 tavaszán kiadott pátense, melyben a nemesség megnyugtatása érdekében megtiltotta katonái számán a kastélyok feldúlását, a nemesség elleni fellépéseket. gyaur: az arab ‘hitetlen’. Az oszmánok így nevezték a más vallásúakat, így a keresztényeket is. gyepű: a honfoglalástól az Árpád-kor végéig fennmaradt lakatlan határsáv. A ~ akadályok (hegyek, mocsarak) mentén feküdt, és mesterséges akadályokkal is megerősítették. A gyepű mentén határőröket telepítettek le (besenyők, székelyek). gyermekek hadjárata: a III. és a IV. keresztes hadjárat kudarca után a fanatikusok meghirdették a „gyermekek hadjáratát” (1212), mondván: ami nem sikerült a bűnös lovagoknak, az majd sikerül az ártatlan gyermekeknek. A szerencsétlen gyerekek vagy már útközben elpusztultak, vagy mint a franciaországiakkal történt, Marseille-ből rabszolga-kereskedők szállították őket keletre. Szerencsésebben jártak a németországiak, mert őket megmentette Brindisi püspöke és városának vezetése, visszafordítva őket otthonaik felé. gyónás: keresztény értelemben megbánással és a javulás szándékával egybekötött bűnvallomás a pap előtt. →Katolikus felfogás szerint szentség, ami a Bibliában szerepel; a →protestáns felekezetek elvetik. Habsburg–Jagelló házassági szerződés: a török ellen segítséget kereső II. Ulászló egyedül a Habsburgokban találhatott támogatókra, ezért 1515-ben kölcsönös házassági szerződést kötöttek. Ennek értelmében Jagelló Anna Habsburg Ferdinánddal, Habsburg Mária Jagelló Lajossal kötött házasságot. E kapocs létrejöttével az egyik dinasztia kihalása esetén a másikra szálltak annak országai. hadtáp: a hadsereg anyagi szükségleteinek ellátását (hadianyag, élelmezés) biztosító szervezet. A XVII. században kezdődik meg a szervezett ~tevékenység a keresztény seregeknél. hajdú: a kifejezés kezdetben a délszláv eredetű marhahajtók elnevezése volt a XVI. század végétől azonban a háborús pusztítások következtében a termelésből kieső magyar jobbágyságot jelölte, akik katonának álltak. Gyakran fosztogatásból tartották fenn magukat.

hajdúszabadság: elsőként 1606-ban, Bocskai István által adományozott kiváltság. A Debrecen környékén (Hajdúság) letelepített →hajdúk földet kaptak, adómentességet nyertek, de kollektív nemességük fejében saját költségükön kötelesek voltak hadba vonulni. A nagy katonai erőt biztosító réteget II. Mátyás, valamint több erdélyi fejedelem is gyarapította. hajózási törvény: a →csonka parlament által alkotott törvény (1651) a holland közvetítő kereskedelem visszaszorítására. Hanza: a német ‘sereg’; az Északi- és a Balti-tenger kereskedelmét kezükben tartó, jórészt német kereskedővárosok (Lübeck, Hamburg, Bréma) szövetsége. Fénykorában másfélszáz város tartozott hozzá, s szembeszállhatott még a térség országaival is. Keletről nyersanyagokat szállítottak (viasz, fa, prém, szurok, gabona) iparcikkekért és gyarmatáruért cserébe. haradzs: török állami földadó; a XVI. században portánként évente 1 aranyforintot (50 →akcsét) tett ki. A magyar nyelv megőrizte ‘harácsolni’ szavunkban ezt az adónemet. A másik állami adónem a →dzsizje, a fejadó volt. háramlási jog:’fiscalitas’; az Aranybulla Nagy Lajos-féle, 1351-es megújításába belevett új törvény az →ősiség mellett. Magyarországon az örökölt nemesi birtok hűtlenség vagy fiúág kihalása esetén visszaszállt (háramlott) a királyi kincstárra. Hármaskönyv: →Tripartitum. harmincadvám: Károly Róbert által a külkereskedelemre kirótt vám, melyet a határhoz közel eső városokban (Pozsony, Szeben stb.) szedtek. Értéke a behozott áruk 3,33 %-át tette ki. Rendszeres beszedésére csak a XV. századtól került sor. harmincéves háború: vallási és politikai indítékokból zajló háborít (1618-1648) a Német-római Birodalom északi (protestáns) és déli (katolikus) területei között, amelybe több nagyhatalom bekapcsolódott. A háború a →protestánsokat támogató hatalmak alapján cseh, dán, svéd és francia szakaszra bontható, és a →vesztfáliai békékkel zárult. háromnyomásos gazdálkodás: mezőgazdasági termelési módszer: a föld harmadába tavaszi, harmadába őszi búzát vetnek, míg harmadát pihentetik (ugar), s állatokat legeltetnek rajta. Nyugaton a XI. századtól, Közép-Európában a XIII. századtól terjedt el. hász/ khász birtok: a →szultán közvetlen tulajdonában, saját kezelésében lévő birtok. Az Oszmán Birodalomban minden a szultán tulajdona volt, de ezek nagy részét kiadta a →szpáhiknak szolgálati birtokok formájában. A legértékesebb területeket, elsősorban a városokat azonban a szultán saját kezelésében hagyta, hogy növelje pénzbeli jövedelmeit. A hász területek helyzete kedvezőbb volt a →timár birtokokénál, itt nem cserélődött sűrűn a birtokos, így nem folyt rablógazdálkodás, tehát kisebbek voltak terhei, a hadvonulások is jobban megkímélték. Ilyenek pl. Magyarországon az alföldi nagy mezővárosok (Nagykőrös, Kecskemét, Debrecen stb.). hatalmaskodás: a középkorban az államhatalom gyengesége folytán a földbirtokosok magánhadseregeikre támaszkodva egymás, az egyház és a polgárok javait rabolták, pusztították. A hatalmaskodásoknak a kora újkorban a megerősödő államhatalom tudott csak véget vetni. hatalmi ágak szétválasztása: John Locke elméletének Montesquieu általi továbbfejlesztése, mely szerint az állami visszaélések elkerülése érdekében szét kell választani egymástól a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalmat. Határőrvidék: a török határ mentén (első változatában 1698-1701 között) létrehozott védelmi övezet. Az oda telepített paraszti lakosság mentesült a földesúri szolgáltatások és joghatóság alól; császári vezetéssel katonai szolgálatot teljesítettek. Az így nyert olcsó, nagy létszámú katonai erővel az udvar biztosítani tudta a török határ védelmét. A ~ területe a XVIII, században többször is változott. hatósugár elmélet: történeti elmélet, mely szerint az egyes hatalmak befolyásának (adott gazdasági és társadalmi szinten) földrajzi határai vannak. Így a Török Birodalom hatósugara Magyarország közepéig terjedt, mivel hadseregének felvonulási ideje a nagy távolság miatt leküzdhetetlenné tette a további hódításokat. hegemónia: a görög ‘vezérség’ szóból. A történelemben valamely hatalom vezető szerepre vagy hatalmi fölényre törekvését jelöli. hegyaljai felkelés: 1697-ben Tokaj-hegyalján fellázadt a parasztság: Tokaji Ferenc vezetésével bevették Tokajt, de a császári hadsereg hatalmas fölénye a megmozdulás gyors leveréséhez vezetett. heliocentrikus világkép: Kopernikusz (majd Kepler, Giordano Bruno és Galilei) tanításai nyomán elterjedt nézet, mely szerint a világegyetem középpontja nem a Föld – ahogy a geocentrikus elképzelésben szerepelt –, hanem a Nap. helytartó és tanácsa: kialakul belőle a helytartótanács→kormányszék. hét szabad művészet: ‘septem artes liberales’; az alaptudományok, azaz a bölcsésztudományok rendszere a középkorban. Egy alapozó részből (trivium: grammatika, retorika, dialektika) és egy magasabb szakaszból állt (quadrivium: aritmetika, geometria, asztronómia, muzsika). Az egyetemeken külön →fakultása volt (bölcsészeti kar), melynek elvégzése adott lehetőséget a másik három fakultás megkezdésére. hidalgo: a spanyol közép- és kisnemes elnevezése. A XVI-XVII. századra elszegényedtek, ezért →konkvisztádorokként jelentős szerepet vállaltak a gyarmatosításban. hierarchia: a görög ‘szent uralom’; a →katolikus egyházban az alá- és fölérendeltség rendszere, melyet a felsőbbségnek való feltétlen engedelmesség jellemez. Általánosabban is használatos.

hitel: pénzösszegek kamatra történő megelőlegezése vagy bizonyos időre való kölcsönzése. A középkor nagy hitelezői az itáliai (Firenze, Siena) és a délnémet (Augsburg, Nürnberg) városok bankárai voltak. A fő hitelkérők az uralkodók voltak, akik magas kamatot fizettek. A költséges háborúk miatt a visszafizetések azonban sokszor lehetetlenné váltak, mely számos bankház bukásához vezetett. hiteleshely: a magyar középkor „közjegyzőségei”, olyan tevékenységet folytató szervek, melyek okleveleket állítottak ki (adásvétel, adományozás, végrendelet stb.), s erről hiteles példányt őriztek, és kérésre másolatot adtak ki. E tevékenységet a →káptalanok és néhány →kolostor végezte Magyarországon, amit meg is erősítettek az 1231-es törvények. A fennmaradt hiteleshelyi levéltárak a magyar középkor fontos forrásai. hitlevél: írásos kötelezvény. A legjelentősebb a koronázási hitlevél, melyben az uralkodók koronázásuk előtt esküt tettek a magyar alkotmányra. 1622-től vált rendszeressé. hittudomány: teológia. Az egyes vallások és azok egyházainak hitelveivel, s azok rendszerének vizsgálatával foglalkozó tudomány. hódoltság: a török által az ország középső részén elfoglalt, „hódoltatott” területek. A ~ban ugyan kiépült a török uralmi rendszer, ám megmaradt a magyar adóztatás, a jogi, vallási és kulturális kapcsolatok. honorbirtok: azon birtokok, melyek hivatalhoz (honor), méltósághoz tartoztak a XIV-XV. századi Magyarországon. Nem volt a birtokos tulajdonában; a király a tisztség elvételévei a birtokokat is elvette. A honort elnyerő személy a birtokokból fedezte a hivatal ellátásának költségeit. hospes: a latin ‘vendég’; Nyugat-Európából a XI-XIII. században a túlnépesedés következtében kiváltságokért, szabad földterületekért Közép-Európába bevándorolt parasztok és polgárok. A ~ek elősegítették a termelés színvonalának emelését, valamint a társadalmi fejlődést. hosszú parlament: a →rövid parlament Feloszlatása után I. Károly újra összehívta a →rendi gyűlést (1640-1653), amely kimondta, hogy azt csak saját határozatára lehet feloszlatni. 1642-től a parlament állt az angol polgári forradalom élére. hugenotta: a francia kálvinisták elnevezése. Először a szegény városi lakosság és a parasztság körében hódított tért ez az irányzat, de aztán a háborúk sújtotta déli területek polgársága és nemessége (a Bourbon, Condé, Coligny család) is elfogadta a kálvini tanokat. 1572-ben, Szent Bertalan éjszakáján több ezer hugenottát öltek meg Párizsban, majd az egész ország területén. A nantes-i ediktum (1598) – bizonyos megkötésekkel – biztosította szabad vallásgyakorlatukat. humanizmus: a XIV-XV. századi mozgalom, a reneszánsz művészeti korszakával összekapcsolódó eszmeáramlat. ÉszakItáliából terjedt el Európa nyugati és középső területein. Forrását a klasszikus görög és latin szerzők olvasása jelentette. Követői az emberi értelmet mindentől függetlennek, szabadnak tekintették. hurál: a mongolok törzsi gyűlése. A gyűlés választotta a nagykánt. (A mai Mongóliában az országgyűlés neve is ~.) huszár: a délszláv ‘rabló’; könnyűlovas katona. A törökkel folytatott kisebb összecsapások során alakult ki a Hunyadiak korában. Jelentősége egyre nőtt, s a XVII. századra a magyar haderő zömét képezte. huszita harcmodor: a husziták által alkalmazott harcmodor. Lénygében a nagy tömegű gyalogság bevetése, a szekérvárak alkalmazása védekezésben és támadásban egyaránt, valamint a tűzfegyverek felhasználása. A fegyelmezetlen, csak átmenetileg összegyűjtött lovagi hadseregek képtelenek voltak legyűrni fegyelmezett, állandóan fegyverben álló mozgékony alakulataikat. hűbérbirtok: →feudum; a →hűbéresnek szolgálatai fejében adott, öröklődő földbirtok. hűbéres: vazallus; a hűbéri rendszerben földbirtok fejében →hűbéruránál katonai és egyéb szolgálatot vállaló személy, aki fogadalmat, esküt tett kötelezettségei betartására. hűbéri eskü: a →hűbériség korában a →hűbéres és a →hűbérúr közötti szerződés megerősítését szolgáló egyházi szertartás, eskü, melyre ünnepélyes körülmények közepette került sor a hűbérúr egész kísérete előtt. hűbériség: a kora középkorban létrejött társadalmi berendezkedés. A legfőbb →hűbérúr, a király, katonai szolgálat fejében birtokokat adományozott →nagyhűbéreseinek, akik ugyanezt tették saját kíséretük tagjaival. Az adományozott birtok az egy páncélos vitéz eltartására elegendő birtokokig osztódott. A →hűbérest és →hűbérurát a kölcsönös hűség és kötelezettség kötötte össze. hűbérúr: a hűbéri rendszerben a híveinek katonai szolgálat fejében földet adományozó személy; a legfőbb ~ a király. independensek: ‘függetlenek’; angol kálvinisták, akik az egyházközösségek függetlenségét követelték. A →hosszú parlament szélsőségesebb követeléseket támasztó tagjai a →presbiteriánusokkal szemben. index: teljes nevén ’Index Librorum Prohibitorum’, azaz ‘Tiltott könyvek jegyzéke’; 1559-től kezdve állította össze a pápaság az egyház hatalmára veszélyes könyvek terjesztésének megakadályozására. induktív érvelés: az egyediből kiindulva az általánosra következtető érvelés. infáns: az Ibériai-félsziget országaiban a trónörökös elnevezése.

infláció: az áruforgalom lebonyolításához a szükségesnél nagyobb mennyiségű pénz kibocsátása, amely a pénz vásárlóértékének csökkenésével jár, s az árak általános és tartós emelkedését eredményezi. inka: dél-amerikai indián; birodalmuk fénykorát a XV-XVI. században, a →konkvisztádorok megjelenése előtt élte. Uralkodója a sapa ~ volt. Differenciált társadalom, fejlett gazdaság, az európait meghaladó kulturális szint jellemezte államukat. inkvizíció: a latin ‘vizsgálat, felkutatás’; az eretnekségek kiirtására létrehozott egyházi törvényszék. Az →albigensek elleni háborúk idején állította fel III. Ince pápa, majd az 1215-ös →lateráni zsinaton hivatalos egyházi intézménnyé nyilvánították. Később Spanyolországban a →moriszkók és zsidók, majd a tridenti zsinat idején →Szent Officium néven az egész →katolikus egyházban felújították tevékenységét a →reformáció követői ellen. intelmek: a középkorban kedvelt rnűfaj (királytükör), melyekben az uralkodói kötelességeket és erényeket vették számba. intendáns: a kora újkorban, az →abszolutizmus idején a francia központi hatalom helyi végrehajtója, aki közigazgatási, igazságügyi és pénzügyi kérdésekben teljhatalmat kapott. interdiktum: ‘tilalom’; tk. a kiközösítés, a katolikus egyház egyik büntető eszköze. Az ~ alá vett személytől, várostól, országtól megtagadták (a pápa vagy a püspök) a szentségek kiszolgáltatását, az istentiszteleteken való részvételt. interregnum: törvényes uralkodó nélküli időszak. Ilyen a →nagy interregnum a →Német-római Birodalomban, és Magyarországon az Árpád-ház kihalása (1301) és I. Károly megválasztása (1308) közötti időszak. invesztitúra: latin ‘beöltöztetés’ az egyházi méltóságok beiktatási joga. Az emiatti vita robbantotta ki a pápaság és a császárság küzdelmét. ispán: a latin ‘comes’; a →királyi vármegye bírói, katonai, gazdasági vezetője. A király nevezte ki, akinek a nevében bíráskodott; vezette a vármegye hadait; beszedte a jövedelmeket, melyeknek a harmada őt illette meg. A →nemesi vármegye kialakulásával a XV. századtól főispánoknak nevezzük őket, de a megye igazi vezetőivé egyre inkább a nemesség által választott alispánok váltak. ispotályos: →johannita. isztambuli szerződés: 1528 januárjában a Porta és Laski Jeromos, Szapolyai János követe között létrejött egyezség. A Lengyelországba kényszerült Szapolyai a török segítségét kérte Ferdinánddal szemben. A török meg is ígérte azt, mert így – először a magyar történelemben – beavatkozhatott az ország belső küzdelmeibe. iszlám: keresztény, zsidó és pogány hagyományokból építkező vallás, melyet Mohamed próféta alapított a VII. században. Az ~ tanait a →Korán tartalmazza. Az iszlám a középkorban teljesen összefonódott az államhatalommal, a →kalifák egy személyben az egyház és a világi hatalom vezetői voltak. Az ~ két irányzatra oszlott: →síitákra és ~ →szunnitákra. ítélőmester: ‘protonotárius’; a középkorban a főbírák (nádor, országbíró, kancellár, személynök) mellett működő szakképzett hivatalnok, aki az ítéleteket foglalta írásba. izmaelita: →böszörmény. Az Árpád-korban a magyarországi muzulmánok elnevezése, akik elsősorban kereskedelemmel és pénzügyletekkel foglalkoztak. A XIII. század végére kereszténnyé lettek és beolvadt a magyarságba. Jákob-pálca: a földrajzi szélesség meghatározását segítő csillagászati eszköz. janicsár: ‘új sereg’; az Oszmán Birodalom jól kiképzett, tűzfegyverekkel felszerelt, állandó gyalogos katonái; a csatákat eldöntő alakulat. Tagjait rabszolgákból, törökökből és a „gyermekadóból” (→devsirme) verbuválták, hithű oszmánnak nevelték, akik életük végéig szolgálták a →szultánt. jász: iráni eredetű nomád nép (ászi), amely a Kaukázus előterében élt, rokon az alánokkal. A népmozgások a →kunokkal együtt a XIII. században sodorták őket a Kárpátok közelébe, s a tatárjárás után Magyarországon települtek le (Jászság). jezsuita rend: ‘Jézus Társasága’, Societas Jesu; Loyolai Szent Ignác spanyol lovag által alapított római →katolikus szerzetesrend. A pápa 1540-ben engedélyezte működésüket; a ~ vezető szerepet játszott az →ellenreformációban. jobbágy: Nyugat-Európában a kora középkor végére a szabad parasztokból, volt colonusokból, felszabadított rabszolgákból kialakult társadalmi csoport. A földbirtokos joghatósága alá tartoztak, az ő tulajdonában lévő földeken telkeket birtokoltak, melyeknek fejében terményhányadot adtak uruknak. Ezenkívül munka- és pénzjáradékkal tartoztak telkük után, ők fizették az egyházi és az állami adókat is. Fontos szabadságjoguk volt a szabad költözés joga, telkük birtoklása és annak örökíthetősége. Jognyilatkozat: a →dicsőséges forradalmat követően (1689) Orániai Vilmos adta ki a ~ot Angliában, mely a →polgári szabadságjogok biztosítását és az →alkotmányos monarchia alapelveit tartalmazta, megalkotásában részt vett a felvilágosult filozófus szerző, John Locke is. Jogok Kérvénye: I. Károly pénzhiány miatt összehívta a parlamentet, és elfogadta (1628), hogy az adómegszavazás joga a parlamentet illeti meg, és csak törvényes bírói ítélet alapján lehet valakit letartóztatni. johannita: egyházi lovagrend, mely a XI. században alakult a jeruzsálemi zarándoklatra igyekvők ápolására. Nevüket jeruzsálemi Szent János kórházukról nyerték. A →keresztes háborúk idején vált jelentőssé katonai tevékenységük. A →Szentföld

elvesztése után Ciprust, majd Rhodoszt birtokolták, itt kemény harcot folytattak a törökkel. 1522-ben Máltára tették át székhelyüket, ezután már mint Máltai Lovagrend szerepelnek. Államukat Napóleon megszüntette. kádi: az →iszlám világban a →Korán és az →ulemák kommentárjai alapján ítélkező bíró. kalifa: az arab ‘helyettes’; Mohamed halála után az →iszlám világban a legfőbb vallási és világi vezetők címe; a későbbiekben a legjelentősebb muzulmán hatalmak feje (pl. török szultánok). kamara: a latin ‘bolthajtók’; a király javainak tárolására szolgáló hely, ill. az e javakat kezelő intézmény. kamara haszna: adónem; a kincstár jövedelme az évenkénti pénzváltásból. kancellária: a középkorban az oklevelek kiállításával foglalkozó állami hivatal. A királynőknek, főpapoknak és főméltóságoknak is volt külön kancelláriája. Magyarországon III. Béla állította fel, s egészen a mohácsi csatáig működött. Az okleveleket jegyzők (notariusok) fogalmazták, az írnokok (scriptorok) tisztázták le, s a kancellár hitelesítette pecsétjével. A Habsburg királyok alatt az →Udvari Kancellária döntési jogkör nélkül működött. kanonok: a →káptalan tagja. A ~ok kezdetben szerzetesi vagyonközösségben éltek, majd az egyházi középréteghez tartoztak. Különböző feladatokat láttak el (hiteleshelyi tevékenység, oktatás, szertartások felügyelete stb.). kánon: több értelemben használt fogalom; itt: a keresztény egyházak jogszabályai (pápai rendeletek, zsinati határozatok), illetve ezek jegyzékének neve. A ~on alapuló egyházi jogot ~jognak nevezzük. kanton: a svájci államszövetség tartománya. A három őskanton (Schwyz, Uri és Unterwalden) 1291-ben kötött szövetséget a Habsburgok ellen. kapituláció: a latin ‘megadás’. 1. Háborúban a vesztes fél feltétel nélkül kimondja megadását, leteszi a fegyvert. 2. Az Oszmán Birodalom ~s szerződésekben adta meg egyes országok (pl. Franciaország, Velence) számára a területén folytatott kereskedelem lehetőségét. kápolnai unió: az erdélyi vezetőréteg 1437-ben kötött szövetsége a parasztok és a török ellen. Az egyezséget a három, területileg elkülönülő rendi nemzet, a székely, a szász és a magyar nemzet kötötte. E felépítésen nyugodott az erdélyi →rendiség. káptalan: a katolikus egyházban a →püspök tanácsadó testülete; tagjai a →kanonokok, vezetője a →prépost. Két formája ismert: a székesegyházak mellett működő székeskáptalanok, és az egyéb központokban alapított társaskáptalanok (Óbuda, Székesfehérvár). Magyarországon fontos szerepük volt a káptalani iskoláknak, és a közjegyzői feladatokat ellátó hiteleshelyek nagy része is ~ volt. kapuadó: Károly Róbert által bevezetett állami adó, melyet kapunként (portánként, vagyis telkenként) szedtek. Bevezetésére az évenkénti pénzváltás megszüntetésével kieső →kamara haszna pótlása miatt került sor. karavella: 300-500 tonnás, eredetileg két-, majd három- vagy négyárbocos, gyorsjáratú tengeri hajó, amely a XIV-XV. századtól terjedt el, és hátsó kormánya miatt a nyílt tengeri hajózásra is alkalmas volt. karlócai béke: a →Szent Liga és a Török Birodalom háborúit lezáró béke (1699). Karoling: a frank állam élén a →Meroving családot felváltó dinasztia (751-911). Az első ~ uralkodó Kis Pipin volt, aki a pápaságot megvédte a longobárdokkal szemben, cserébe megkapta a királyi koronát. A ~ állam Nagy Károly idején élte fénykorát, amikor a birodalom császársággá vált, s hatalma Nyugat-Európa nagy részére kiterjedt. karthauziak: a XI. században alapított szerzetesrend. Első kolostoruk a franciaországi Grande Chartreuse (Cartusium)– hegységben alakult, innen származik nevük. Néma barátoknak is hívják őket, mert szabályaik szerint vasárnap kivételével némának kell lenniük. kassai privilégiumok: kiváltságok, melyeket Nagy Lajos 1374-ben a lengyel nemességnek adományozott: növelte a →szejm jogkörét, megadta az adómentességet, és csak az ország védelmében tette kötelezővé a hadrakelést. katharok: a görög ‘tiszták’; feltehetően a balkáni ~ bogumilok tanainak nyugat-európai folytatói a XII-XIV. században. Elítélték az egyház gazdagságát és világi befolyását, a római pápa hatalmát. A IV. →lateráni zsinat fellépett ellenük, s DélFranciaországban kiirtották őket. katolikus: a görög ‘egyetemes’; a középkor mindkét nagy keresztény felekezete (a nyugati és a keleti) magát egyetemesnek, vagyis ~nak tartotta, de az elnevezés a későbbiekben a nyugati, a római →egyház megjelölésére szolgált a görögkeleti egyházzal szemben. kegyuraság: a kegyúri jog birtoklása. A középkorban a templom, kolostor alapításakor világiak kegyúri jogot nyertek. Ennek révén ők szabhatták meg, ki töltse be templomukban, kolostorukban az egyházi funkciókat. Kelet-indiai Társaság: az angolok (1600), a hollandok (1602) és a franciák (1664) által létrehozott kereskedelmi társaságok India, Indonézia és Indokina kincseinek Európába szállítására. kelyhesek: a huszitáknak a nemesség és a jómódú polgárság alkotta mérsékeltebb irányzata. Nevüket a →két szín alatti áldozásról nyerték. Husz tanain (szegény egyház, →két szín alatti áldozás, nemzeti nyelvű egyház) nem léptek túl; hajlottak a Luxemburgi Zsigmonddal való kiegyezésre. A császárral való kompromisszum megkötése után szembefordultak a →táboritákkal és 1434-ben Lipanynál leverték őket:

Képes Krónika: feltételezhetően Kálti Márk →kanonok által latin nyelven írt történelmi mű, mely a hunoktól Károly Róbert koráig kíséri végig a magyarság történetét. Szövegét gyönyörű →iniciálék és miniatúrák díszítik; nevét is ezekről nyerte. 1933-ig Bécsben őrizték. kerekfejűek: angol ‘roundheads’ a →hosszú parlamentben résztvevő, a királlyal szembeforduló →puritán polgárok az angol polgári forradalom idején. kereskedelmi mérleg: adott időszakra (naptári évre) a behozott és kivitt áruk értékének egyenlege. Ha a kivitel meghaladja a behozatalt, akkor aktív, ha alatta van, passzív mérlegről beszélünk. keresztes háború: általában minden, nem keresztények vagy eretnekek ellen indított hadjárat. Szűkebb értelemben az 1096 és T’~l között a →Szentföld felszabadításáért indított harcokat é u . kétkamarás parlament: olyan →parlament, amely két testületből, a felső- és az alsóházból áll. A felsőházban a rendiség idején a főpapok és a főnemesek személyesen, az alsóházban a nemesek és a városok küldötteik útján vettek részt. kétnyomásos gazdálkodás: mezőgazdasági művelési módszer a kora középkor végén és az érett középkorban. A rendelkezésre álló művelhető földterületet két részre osztják: az egyik felébe gabonát vetnek, míg a másik részt pihentetik, s legelőnek használják. Az állatok trágyája és a pihentetés visszaadja a föld termőerejét. két szín alatti áldozás: az istentiszteleten vagy misén az utolsó vacsora emlékére bemutatott áldozás során a Krisztus testét és vérét jelképező kenyérből és borból a hívek is részesülnek. kettős adóztatás: a XVI-XVII. században Magyarországon az államhatárok nem estek egybe az adózási területekkel. Egyrészt a →hódoltság területén, ahol a magyar lakosság még megvolt, a végváriak behajtották a magyar nemességet megillető szolgáltatásokat. Másrészt a török a királyi területre mélyen behatolva hódoltatott, s adóztatott falvakat. Így az ország jelentős része kétfelé adózott. kiadási rendszer: a →manufaktúra kialakulásának kezdeti szakasza (XIV-XVI. század), amikor egyes kereskedők felvásárolták a nyersanyagokat, ezeket falusi iparosokkal feldolgoztatták, majd maguk értékesítették. Még nem egy telephelyen működtek, mint a központosított →manufaktúra; a munkafolyamatot még nem osztották részekre, s a mesterek még nem bérmunkások voltak. kiközösítés, kiátkozás: ‘excommunicatio’; a →katolikus egyház (pápa, érsekek, püspökök) fenyítő eszköze. A kiközösítettet kitaszítják az egyházból, nem részesülhet a szentségekben. A középkorban a ~ a mai értelemben vett törvényen kívüli helyezettel azonos, így a kiközösítettnek tett (pl. hűbéri) eskü is érvénytelenné vált. kilenced: a jobbágyok földesúrnak fizetett terményadója, mely a termés kilencedik tizedét jelentette és melyet I. (Nagy) Lajos vezetett be 1351-ben a földesúri terhek egységesítésére. Beszedése kötelező volt, hogy a pestis miatt megcsappant jobbágyi munkaerőt ne csábíthassák át kedvezményekkel a gazdagabb birtokosok. kincstartó: méltóság, melyet Hunyadi Mátyás hozott létre a bárói méltóságot jelentő főkincstartó helyett, hogy alacsony származású emberekkel (pl. Ernuszt János budai zsidó polgár) tölthesse be. Így a pénzügyeket egységesen és a rendektől függetlenül irányította. kipu: zsinórdarabokat tartalmazó szövetcsík; →inka „írás”, amelyben az adatokat különböző nagyságú és színű csomókkal jelölték. Számolóeszközül is szolgált. Királyi Tanács: Szent István óta a király mellett működő tanácsadó testület, melynek tagjai az ország egyházi (érsekek, püspökök) és világi vezetőiből álltak. István korában még az →ispánok is ide tartoztak, de a XII. század végétől már csak →bárók. A ~ segítette, s egyben ellenőrizte is az uralkodót, aki a tanács meghallgatása nélkül nem hozott jelentősebb döntést. A mohácsi csata után szerepét vesztette. királyi tetszvényjog: latin ‘placetum regium’-ból; a pápai bullák, illetve a Szentszékhez intézett iratok átvizsgálásának és engedélyezésének a joga. Magyarországon Zsigmond vezette be (1404). Királyi (Fejedelmi) Tábla: az Erdélyi Fejedelemségben az igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve. Két →ítélőmester végezte a munkát: külön intézték Erdély és a →Partium ügyeit. Az írásbeli feladatot Kis Kancellária látta el. királyi vármegye: latinul ‘comitatus’; I. István által létrehozott államszervezeti egység. Eredete máig vitatott (frank vagy szláv hatás; magyar nemzetségi letelepedés vagy mindezek összhatása). A királyi vármegye volt az alapja a közigazgatásnak, a bíráskodásnak, a királyi hadseregnek és jövedelmeknek. Élén a király által kinevezett →ispán állt. Felbomlása a királyi birtokok, sőt egész vármegyék XII-XIII. századi eladományozási hullámához köthető, ekkor helyette kialakult a →nemesi vármegye. kis jégkorszak: földünk éghajlata a földtörténet során többször változott; a jégkorszakok közötti időszakok éghajlata sem egyforma. Kisebb hideg-meleg korszakok váltották egymást. A XIV. és a XVII. században is egy ilyen kisebb lehűlés következett be, mely a kultúrnövények elterjedési határát megváltoztatta, így átmenetileg termelés-visszaesést idézett elő. klérus: a görög ‘(osztály)rész’; az egyház kialakulásakor a keresztény közősség ügyeit intéző és annak vagyonából részt kapó személyek; később a papságot, majd a főpapságot értették a fogalom alatt. kódex: a latin ’fatábla’-ből, kézzel írott középkori könyv

kogge: kétárbocos, széles, magas oldalú kereskedelmi hajótípus, mely főleg a Hanza-kereskedelemben játszott fontos szerepet. kolduló rendek: a XIII. században az eretnekmozgalmak ellensúlyozására létrehozott, teljes szegénységet fogadó, a hívek közelében, főleg városokban kolostorokat alapító szerzetesrendek, ilyen a →domonkosok és a →ferencesek. kollégium: szakfeladatot ellátó kormányzati testület I. Péter orosz cár birodalmában. kollektív adózás: adózási mód; adott város vagy népcsoport nem személyenként, hanem közösen fizeti az adóját. Az egy főre jutó befizetendő összeget a közösség vezetői állapítják meg. kolostor: a szerzetesek lakhelyéül szolgáló épületegyüttes. A szerzetesi mozgalommal együtt az IV. században alakult ki Egyiptomban a remeték lakásaiból. kolozsmonostori egyezmények: 1437-ben a nemesség és a felkelők közötti megállapodások. Az első oklevél a jobbágyi terheket jelentősen csökkentette (kilenced eltörlése, cenzus mérséklése, tized csökkentése), biztosította a szabad költözést, s az évenkénti paraszti gyűlést. A második egyezményben visszavettek az engedményekből. Komnénoszok: bizánci uralkodócsalád 1057 és 1185 között. Létrehozója I. Alexiosz volt, aki ismét megszilárdította Bizánc hatalmát. Az ő idejükben zajlott le a keresztes hadjáratok jelentős része. kommuna: középkori városi önkormányzat, illetve az azért harcoló szövetségek elnevezése a XI-XII. században. konföderáció: államszövetség. Politikai és gazdasági célok érdekében létrehozott egység; jellemzője a közös ügyek együttes intézése, de a tagok belügyeikről önállóan döntenek. A XVI. századtól Svájc államformája ilyen; Lengyelország a XVIXVII. században és Magyarország 1705-11-ig →rendi konföderációban határozta meg államformáját. konjunktúra: gazdasági fellendülés, illetve megélénkülő kereslet valamely termék, árucikk iránt. konkordátum: a pápaság vagy tágabb értelemben a →katolikus egyház és a világi hatalom között létrejövő megállapodás, mint például a →wormsi konkordátum. konkvisztádor: a spanyol ‘hódító’; Latin-Amerikába érkező spanyol kalandorok, akik kifosztották az indián őslakosságot, és vezető tisztségeket, címeket, birtokokat szereztek a gyarmatokon. kontár: a középkorban a →céhbe nem tartozó iparos. A céhek nyomására igyekeztek őket kiszorítani a versenyből. konstanzi zsinat: 1414 és 1418 között tartott egyetemes zsinat. Luxemburgi Zsigmond ösztönzésére ült össze, hogy megoldja az →egyházszakadás és az egyházi reform kérdését. Az előbbit 1417-bcn V. Márton megválasztásával megoldották, az utóbbi Husz megégetése után lekerült a napirendről, ami jelentős részben hozzájárult a →reformáció kibontakozásához. konzervatív: a gyors változásokat elutasító, a hagyományokhoz, a régi intézményekhez ragaszkodó álláspont. Korán: az arab ‘olvasmány’. Az ~ iszlám szent könyve, melyet a muszlimok hite szerint Gábriel arkangyal diktált Mohamed prófétának. Valójában a szöveget a VII. században, Mohamed halála után állították össze. 114 szúra (fejezet) tartalmazza az iszlám hitelveit, szertartásait. A középkor folyamán a mohamedán világban a ~ alapján ítélkeztek (saria). kozák: a Dnyeper és a Don vidékén élő szabad harcos; a XV. századtól önkormányzatot vívtak ki maguknak, és részt vettek a lengyel, a litván és az orosz vezetők közötti küzdelmekben és a területükre is átterjedő parasztfelkelésekben. kormányszék: a Habsburgok magyarországi hivatalainak neve a XVI. századtól magyarországi területeiken, pl. a bécsi →Magyar Kancellária, a pozsonyi →Magyar Kamara, a XVIII. századtól pedig a pozsonyi →Helytartótanács körmenet: ünnepélyes vallási felvonulás valamilyen jelentős egyházi ünnepen. központosítás: a megerősödő rendi államot jellemzi a XV. század végétől az →abszolutizmus kifejlődéséig. A központi hivatalok előretörése, a zsoldoshadsereg megjelenése mellett a →rendi gyűlés továbbra is megmarad. kun: török nyelvű nomád nép. A XI. században törtek be a kelet-európai sztyeppre, az →úzokat hajtva maguk előtt. Őket a tatárok győzték le 1223-ban a Kalka-folyó mellett. A tatárjárást követően Magyarországon, Havasalföldön, Moldvában és Bulgáriában telepedtek le és olvadtak be a térség népeibe. kuruc: a XVII. század második felétől a Habsburgokkal szembenálló bujdosó, majd Thököly és Rákóczi katonáinak, illetve híveinek elnevezése. labanc: a kifejezés feltehetően a német lándzsás zsoldos szóból származik. Kezdetben a német katonákat, majd a XVII. század második felétől a dinasztiához hű, a kurucokkal szembenálló magyarokat jelölte. lábítós szövőszék: a középkori szövőipart fellendítő gépezet, mely a lábak bekapcsolásával jóval termelékenyebb volt elődeinél. laikus: világi, az egyházi renden kívüli. lateráni zsinat (IV.): 1215-ben Lateránban tartott →zsinat – 1308-ig itt volt a pápák római székhelye –, melyen III. Ince pápa elnökölt. Ez a zsinat hirdette meg az →eretnekek elleni harcot, és hozta létre az →inkvizíció intézményét. legátus: a középkorban a római pápák követe, aki szerte Európában a pápa személyében járt el meghatározott ügyekben.

legelőváltó gazdálkodás: más néven parlagoló, (vad)talajváltó rendszer; mezőgazdasági művelési módszer a kora középkorban. A rendelkezésre álló földterületnek csak egy részét hasznosítják, de azt addig művelik, míg ki nem merül (7-30 év). Ekkor ezen a területen teljesen felhagynak a gazdálkodással, s egy új földdarabot törnek fel. E módszer gyenge eszközöket feltételez és alacsony hatékonyságú, így kevés ember eltartására képes, s csak önellátást biztosít. legenda: a latin ‘olvasnivaló’; a szentek életéről és tetteiről szóló mű. levantei kereskedelem: nyugat-keleti kereskedelmi útvonal a Földközi-tengeren a középkorban. A kora középkorban arab és bizánci kereskedők kezében volt, és a fejlett Közel-Kelet és Távol-Kelet termékeit (szövetek, ékszerek, fűszerek, illatszerek) szállították nyugatra, mely ezekért arannyal és rabszolgával fizetett. A keresztes hadjáratok nyomán a ~ az itáliai városok, elsősorban Velence és Genova kezébe került. levellerek: egyenlősítők; az angol polgári forradalom idején a teljes politikai egyenlőséget hirdetők csoportja. Vezetőjük John Lilburne volt, Cromwell felszámolta a csoportot. libertas: II. Rákóczi Ferenc rézből készült pénzérméje, melyet nagy mennyiségben vertek, ezért elértéktelenedett. Nevét az érmén látható Pro libertate (A szabadságért) feliratról nyerte. liberum veto: a →szejm bármely tagjának valamely törvényt megakadályozó, tiltakozási joga a XVI-XVIII. században. Ez a jogszabály lehetetlenné tette a szejm működését, gyengítette a központi hatalmat, és fokozta az anarchiát. liga: szövetség; a XIV-XV. századi bárói hatalmi csoportosulások elnevezése. linzi béke: I. Rákóczi György Habsburg-ellenes hadjáratát lezáró béke (1645). Az egyezmény megújította a →bécsi békét; két vármegyét élete fogytáig Rákóczinak adott, megnövelte magánbirtokait Regéc, Tokaj, Tarcal és Ecsed uradalmaival. A fejedelem buzgó vallásosságát mutatja, hogy a békében elismertette Magyarországon a vallásszabadságot a jobbágyságra nézve is. liturgia: egyházi szertartásrend. litván: balti nép, mely csak a XIV. században vette fel a kereszténységet, és jutott el az államalapításig. A ~ok hatalmas területeket szereztek meg a széteső keleti szláv államból. Lengyelországot veszélyeztette a →Német Lovagrend, de ez a probléma a lengyel-litván unió (1386) létrejötte után megoldódott. A litván nemesség jó része ellengyelesedett, s a nép nagy része →katolikussá vált. Lombard Liga: az észak-itáliai városok I. (Barbarossa) Frigyessel szembeni szövetsége, mely III. Sándor pápával együttműködve Legnanónál 1176-ban vereséget mért Frigyesre, így biztosította a ~ viszonylagos függetlenségének megtartását, illetve a pápaság és császárság →invesztitúráról szóló →wormsi konkordátumának megújítását. Lordok Háza: az angol →rendi gyűlés →felsőházának elnevezése, ahol a főnemesség és a főpapság személyesen képviseltette magát. lordprotektor: Cromwell címe a →szentek parlamentjének feloszlatása után. Rendszerét →protektorátusnak nevezték. Louvre: a francia királyok párizsi palotája. A nagy francia forradalom után nyilvános múzeummá alakították. lovag: lovagi rangot elnyert nemes a középkorban. Tágabb értelemben a páncélos vitézek jelölése. Társadalmi rétegként a lovagságon a középbirtokos nemességet értjük. lovagrend: a XII. századtól alapítottak világi, és nagyobbrészt egyházi lovagrendeket →johanniták, →templomosok, →Német Lovagrend. Az egyházi lovagrendek tagjai szerzetesi fogadalmat tettek, fő feladatuk a hitetlenek elleni harc volt. Élükön a →nagymester állt; a lovagok azonos öltözéket es jelvényeket használtak. A keresztes hadjáratok idején jelentős szerepet játszottak. A →templomosok hitelügyletekkel foglalkoztak, mely a XIV. század elején vesztüket is okozta, mert felkeltették az erősödő francia államhatalom figyelmét. A reformációt követően a →Német Lovagrend világi állammá vált. lublini unió: Lengyelország és Litvánia összeolvadása; 1569-ben megszüntették Litvánia →perszonáluniós különállását, és szinte beolvasztották Lengyelországba (tk. csak hadserege és kincstára maradt önálló). 1795-ig, Lengyelország III. felosztásáig állt fenn. Magyar Kamara: a pénzügyek irányítására létrehozott hivatal, →kormányszék; I. Ferdinánd osztrák mintára alapította 1528ban. Jogilag független magyar intézmény volt, ám gyakorlatilag az →Udvari Kamarának volt alárendelve. Magyar Kancellária: az idegenben élő királyok mellett működő oklevélkiadó szerv, →kormányszék. A ~n keresztül irányították a Habsburg királyok a magyar államgépezetet. maja: közép-amerikai indián; államuk a IV-VIII, majd a X-XIV. század között élte virágkorát. Fejlett volt gazdasági és kulturális életük, de nem alakult ki a központi államhatalom, és ez lehetővé tette, hogy az →azték, majd a spanyol hódítók elsöpörjék államukat. majorság: a földesúr saját kezelésű földje (→allódium), melyet a birtokos a jobbágyok munkájával (robot) műveltetett meg. manufaktúra: főként kézműves technikán alapuló, olcsó bérmunkát alkalmazó, az üzemen belüli munkamegosztásra épülő, így kevésbé a minőségre, mint inkább a mennyiségi termelésre hangsúlyt helyező tőkés üzemforma.

martalóc: az oszmán sereget kísérő, a szultáni sereghez szorosan nem tartozó fosztogató katona. Gyengítették és pusztították az ellenséges területeket, de csatákban a fegyelmezetlen és rosszul felszerelt ~okra nem lehetett építeni. mecset: törökül ‘dzsámi’; mohamedán templom. merkantilizmus: a XVI-XVIII. században jellemző gazdaságpolitika, mely szerint az ország gazdagsága nem a termelésből, hanem a kereskedelemből származik. Ennek érdekében az állam beavatkozik a gazdaságba: szigorú védővámokkal korlátozták a behozatalt, és támogatták a kivitelt. A gazdaságpolitika kiötlőjének XIV. Lajos miniszterét, Colbert-t tekintik. mezőváros: latinul ‘oppidum’; a magyar településhálózatban a ~ok a XIII. századtól a város és a falu közötti átmenetet jelentették. A városi kiváltságoknak csak egy részével rendelkeztek (egy összegben adózás, vásártartás), a földesúr joghatósága (→úriszék) alá tartoztak és nem keríthették körül fallal a várost. A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, bár annak jövedelmezőbb ágazataival (szőlőtermelés, állattartás). A ~ a jobbágyok felemelkedésének lehetőségét adta. A Dózsa-féle parasztháború idején megvonták kiváltságaikat. mikádó: japán császár. miniatúra: a középkor kézzel írott könyveinek, a →kódexeknek színes, kézzel festett díszítményei. miniszter: a latin ‘szolga’. Az →abszolutizmus kiépülése után az államigazgatás vezető tisztviselői, akiket az uralkodó nevezett ki, s neki voltak felelősek. Az →alkotmányos monarchiákban a ~ek már az országgyűlésnek tartoztak felelősséggel. minnesänger: a német lovagi költészet előadója a XII-XIII. században. mise: a →katolikus vallás istentisztelete, amit Krisztus rendelt el az utolsó vacsorán a keresztáldozat megújítására. Az utolsó vacsora példájára a hívek az átváltoztatott kenyérrel és a borral áldozatot mutatnak be. mongol: Közép- és Belső-Ázsiában élő nomád nép. Több hullámban törtek rá a környező területekre: a XIII. században Dzsingisz kán vezetésével, a XV. században Timur Lenk irányításával. Birodalmaik hamar szétestek; a ~ok nagyrészt beolvadtak a helyi lakosságba, de töredékeik megmaradtak (krími tatárok, baskírok) monopólium: egyedáruság: valamilyen tevékenységre szerzett kizárólagos jog. mór: az Ibériai-félszigeten élő arabok elnevezése. A →reconquista után spanyol földön maradtak, de a XVI. században elűzték őket. Fejlett mezőgazdaság és kézművesség jellemezte kultúrájukat. A keresztény hitre tért mórokat →moriszkóknak nevezték, de őket is elűzte az →inkvizíció Spanyolországból. moriszkó: megkeresztelkedett arabok a középkori Spanyolországban. Főként földművelők és kézművesek voltak. Áttérésük ellenére az →inkvizíció üldözte őket, s a XVII. század elején Spanyolország elhagyására kényszerültek. mozsárágyú: ágyúfajta. Rövid, de széles cső jellemezte. Nagyméretű lövedékeit meredek röppályán juttatta a célba. mufti: a →Korán jogi értelmezője. A mohamedán világban a Korán alapján ítélkeztek, ezért vált szükségessé a ~k alkalmazása. nádorispán: kezdetben a királyi udvar →ispánja, később a király után a legfőbb világi méltóság. Tekintélye a XI. századtól kezdett növekedni: ekkor bírói és katonai feladatai országossá váltak. Hunyadi János koráig a király nevezte ki a ~t, majd a →rendek választották. Mátyás ún. nádori cikkelyeivel kiterjesztette a jogkörét (a király helyettese, első szavazat a királyválasztáskor). A Habsburgok igyekeztek kiiktatni a ~i méltóságot, de a rendekkel kötött megállapodások idején újra ~t választottak. A XVII. században a király négy jelöltje (két katolikus és két protestáns) közül választhattak a rendek. 1790 és 1848 között Habsburg főhercegek töltötték be e tisztséget. Nagy Armada: a spanyol (és vele egyesült portugál) flotta elnevezése, amelyet 1588-ban az angol hajóhad (és a tengeri vihar) majdnem teljesen elpusztított. nagyhűbéres: a kora középkorban kialakult a ~ hűbériség. Az uralkodó néhány hívének nagyobb birtokot adományozott. A ~ek voltak az uralkodók legfőbb hívei, akik maguk is adományoztak kisebb földeket saját →hűbéreseiknek. nagymester: a →lovagrendek vezetőinek címe. nagyszombati egyezmény: Bethlen Gábor fejedelemségének elfogadása, melyet csak uralomra jutása után több évvel, 1616ban Nagyszombatban ismertek el a Habsburgok; ebben rá is kiterjesztették a →speyeri szerződés feltételeit. nagyvezír: az oszmán hadsereg főparancsnoka, a →szultán teljhatalmú helyettese. nantes-i ediktum: türelmi rendelet, melyben IV. Henrik francia király 1598-ban biztosította a részlegesen szabad vallásgyakorlatot a →hugenottáknak. nemesi felkelés: az Aranybulla óta a →serviensek, majd a nemesek kötelessége, mely szerint személyükben kötelesek hadba vonulni, ha ellenség tör az országra. A nemesség kezdetben a király, majd a →vármegye zászlaja alatt vonult hadba. Harci értéke a XV. század végére lecsökkent, a török ellen mégis rendszeresen igénybe vették. nemesi vármegye: a →királyi vármegye területén szerveződő közigazgatási egység. Elsőként a nemesek által választott →szolgabírák jelentek meg, majd egyre több vármegyei tisztségviselőt a nemesség választotta meg. Az →ispánt továbbra a király jelölte ki, de a legfontosabb szerep a nemesség által választott →alispáné lett. A ~ az országgyűlés mellett a magyar

→rendiség legjelentősebb szerve volt, mivel biztosította, hogy az adószedés és a közigazgatás a →rendek ellenőrzése alatt álljon. Német Lovagrend: a keresztes hadjáratok idején (1198) alapított egyházi lovagrend. Miután kiszorultak a →Szentföldről, először Magyarországon akartak letelepedni, ám elszakadási törekvéseik miatt II. András kiverte őket az országból. Ezután a mazoviai fejedelem telepítette le őket (1226). Itt eredményesen harcoltak a poroszok ellen, de elszakadtak Lengyelországtól, s egyesültek a Kardtestvérekkel (1237). A lengyelek 1410-ben Grünwaldnál legyőzték őket; a lovagrend vazallusi viszonyba került (1466). A →reformáció idején az utolsó nagymester szekularizálta a rendet, majd országa egyesült Brandenburggal, a későbbi Poroszországgal. Német-római Birodalom: 962-ben I. (Nagy) Ottó megkoronázásával jött létre az egykori Frank Birodalom középső és keleti területeiből. A XII. században császárai Európa legjelentősebb uralkodói voltak. Az →invesztitúra küzdelmek során a császári hatalom meggyengült, s egyre inkább névlegessé vált. 1356-tól a →választófejedelmek választották a császárt, területeik a császári hatalomtól szinte függetlenek voltak. A XVI. századi reformáció miatt vallási megosztottság ütötte fel fejét, majd az 1648-as vesztfáliai békékkel a ~ szinte teljesen önálló részfejedelemségre bomlott. Ennek ellenére a birodalom egészen 1806-ig fennállt. nikolsburgi béke: Bethlen Gábor első hadjáratát lezáró béke (1621). Ebben megerősítették a bécsi béke pontjait Bethlen élete fogytáig megkapott hét vármegyét (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Zemplén, Ugocsa) és több uradalmat (Munkács; Tokaj, Ecsed, Tarcal). Ennek fejében lemondott magyar fejedelmi címéről, kivonult a Felvidékről, és átadta a Szent Koronát. normann: ‘északi ember’; az északi germán népek (a későbbi norvégek, svédek, dánok) ősei. A IX-X. században hajóikkal végigrabolták Európa tengerpartjait. Eljutottak Amerikába is. Normannoknak nevezték az Észak-Franciaországban letelepült francia nyelvű utódaikat is, akik meghódították Angliát (1066, Hastings) és Szicíliát is. obszerváns ferencesek: a XIII. században alapított ferences rend több ágra szakadt. Az obszervánsok ragaszkodtak az eredeti szegénység fenntartásához, ezért az egyszerű nép között éltek, így válhattak számos népi megmozdulás támogatóivá. A Dózsa György vezette parasztháború szervezésében vezető szerepet játszottak. oklevél: szűkebb értelemben az olyan hivatalos iratokat értjük e fogalom alatt, melyek jogokat adnak vagy azok igazolására szolgálnak. Nagyrészt latin nyelven, pergamenre íródtak, később papírra. Meghatározott, szigorú belső felépítésük volt, írásformájuk korszakonként változott. Tágabb értelemben a magyar történetírás az 1526 előtti iratokat érti alatta. oláh: a románok régi magyar népneve. A név a románok XII. századi blach, →vlach elnevezéséből származik. A románok a XVIII. század óta használják a román nevet, a dákoromán elmélet megjelenése óta. Az oláh elnevezést ezután a románok sértőnek találták. 1945 óta az ~ népnévként nem használatos. ónodi országgyűlés: 1707-ben Ónodon ült össze a második →kuruc országgyűlés. Miután a →vitézlő rend képviselői meggyilkolták azokat a turóci követeket, akik a háború folytatása-és a növekvő terhek ellen léptek fel, a gyűlés megszavazta a közteherviselés alapján az adókat és a trónfosztást. Az utóbbitól a nemzetközi kapcsolatok javulását várták. ortodox: a görög ‘igazhitű’; általánosságban minden hithez, eszmerendszerhez mereven ragaszkodó álláspont. Szűkebb értelemben a →görögkeleti egyházhoz tartozást jelöli. öl: hosszmérték. Az Árpád-korban a magyar öl a kétfelé kinyújtott karra utal, hossza 2,2-2,5 méter között mozgott. A XVII. században a királyi öl 3,126 m volt. Egészen 1874-ig – a méter bevezetéséig – a bécsi ölt használták, ami 1,896 m volt. örökös jobbágyság: a nyugat-európai →árforradalom során a mezőgazdasági árak gyorsabban emelkedtek az iparinál, és így az olcsóbban termelő Közép-Kelet–Európa a Nyugat mezőgazdasági ellátójává vált. Mivel a földbirtokosok a hasznot a maguk számára akarták kisajátítani, kiterjesztették →majorságaikat, akadályozták a →jobbágyok szabad költözését, valamint törvényekkel akadályozták a paraszti és a polgári árutermelést. örökös királyság: örökletes királyság Magyarországon. A nemesség alapvető jogai közé tartozott a szabad királyválasztás, ezzel szemben a dinasztia az örökletes, vagyis örökös királyságra törekedett. Az alapvető különbség az, hogy míg a Habsburgok nyugati, örökös tartományaikban minden kötelezettség nélkül, az öröklődés alapján kerültek trónra, addig Magyarországon csak a koronázási eskü és -~ hitlevél ellenében, mely a magyar törvényeknek a tiszteletben tartását tette kötelezővé. ősiség: latinul ‘aviticitas’; az Aranybulla Nagy Lajos-féle, 1351-es megújítása rendelte el, mely egyúttal eltörölte a nemesek szabad végrendelkezését. Eszerint a birtok automatikusan a fiúutódra száll. Ha a nemzetség kihal, akkor a birtok visszaszáll a királyra. A törvény védte a nemesi birtokot a bárókkal szemben, s a →háramlási jog alapján növelte a király jövedelmeit. ötvened: Erdélyben az Árpád-kor óta a hegyvidékeken élő →vlachok (románok) adója. Az elsősorban birkatartásból élő lakosság évente minden ötvenedik állatának leadásával rótta le kötelezettségét. palánk: a magyarországi várépítészet sajátos, gyors és olcsó építésű rendszere. A „magyar módra épített” falakat cölöpsorok közé döngölt agyagból emelték, és azokat kívülről is sárral tapasztották be. A palánk jól bírta az ágyúzást, gyorsan volt javítható, ám száraz időben könnyen fel lehetett gyújtani. pálos: az egyetlen magyarországi alapítású szerzetesrend tagja. A rendet a XIII. században alapította Boldog Özséb Pilisszentkereszten. 1.256-ban a pápa megerősítette alapszabályait.

pápai tévedhetetlenség: a →Dictatus Papae-ben szereplő →katolikus dogma, mely szerint a pápai kinyilatkoztatások a hit kérdéseiben tévedhetetlenek, vagyis nem vitathatók, nem kérdőjelezhetők meg. Ez a hittétel a pápaság vezető szerepét volt hivatva biztosítani a katolikus egyházon belül. . parasztvármegye: a XVI-XVII. században a →hódoltság területén a parasztok ügyeik intézésére és önvédelemből létrehozott szervezetei. A XVII. században a →nemesi vármegye ellenőrzése alá került. parlament: választott törvényhozó testület, a →rendi gyűlés elnevezése Angliában. Partium: a ‘részek’; az Erdélyi Fejedelemség Magyarországhoz tartozó része (Temes, Arad, Zaránd, Bihar, Kraszna, KözépSzolnok, Szatmár, Máramaros). Területe változott, egyes fejedelmek alatt további magyar vármegyékkel bővült. pasalik: más néven →vilajet vagy elajet az oszmán katonai alapú közigazgatási rendszer tartományi méretű egysége. Élén a →pasa vagy →beglerbég állt. Magyarországon a budai, a temesvári, az egri, a kanizsai, a győri és a váradi vilajetek jöttek létre a hódoltság százötven éve alatt. patrícius: az ókori Rómában a polgárjoggal rendelkező nemzetségi arisztokrácia tagja. A középkorban a városi polgárság vagyonosabb rétegét, főleg távolsági kereskedőket és gazdag iparosmestereket jelöl. pénzrontás: az Árpád-korban gyakorlat volt az évenkénti pénzváltás, ami jelentős hasznot jelentett az uralkodónak. Egyes királyaink ezen felül is nyereséghez kívántak jutni, s az új pénzbe a réginél kevesebb nemesfémet kevertettek, rontották a pénzt. pénzverési monopólium: Magyarországon csak a király verethetett pénzt, így a bányapolgárok a kitermelt nyersfémet a királyi pénzverő kamaráknál vert pénzre voltak kötelesek beváltani. A vert pénz arany esetén 40%-kal, ezüst esetén 30%-kal kevesebb nemesfémet tartalmazott, így komoly bevételt jelentett. pénzverő kamara: a nyersfém beváltását és a pénzverést végző hivatal. perszonálunió: két vagy több országban azonos uralkodó kormányoz, de az egyes országok megtartják különállásukat, saját államszervezetüket, s csak az uralkodó személye köti össze őket. petárda: a XVI. század végén megjelenő fegyver. Deszkára erősített mozsarat lőporral töltöttek meg, az ellenséges vár kapujára helyezték, majd felrobbantották (pl. Győr visszavétele 1598-ban, a tizenöt éves háborúban). petíció: a felsőbb hatóságokhoz benyújtott, sokak által aláírt beadvány. plébánia: a →katolikus egyházi szervezetben templommal és . gyülekezettel rendelkező legkisebb egység; vezetője a plébános. plebejus: az ókori Rómában a polgárjoggal nem rendelkező szegényebb nemzetségtagok. A középkorban a polgárjoggal nem rendelkező városi szegénységet jelölte. pogrom: az orosz ‘szétrombolás’; egy védtelen, az államhatalom által nem védelmezett kisebbségen (főleg a zsidókon) a csőcselék által elkövetett tömeges erőszak, rablás, gyilkolás. polgári szabadságjogok: a vagyon, a személyes biztonság, a vallás-, a szólás-, a sajtószabadság, a gyülekezési jog, a peres ügyek esetén a bírósághoz fordulás joga. porosz: balti nyelvcsaládhoz tartozó nép. A Visztula torkolatától keletre, a Balti-tenger partján élő népet a →Német Lovagrend a XIII. században meghódította. A lakosságot részben kiirtották, részben beolvasztották a bevándorló németek. porció: állami adóteher a XVII. századtól. A katonák ellátását és elszállásolását jelentette. A fő közlekedési utak mentén – ahol a hadak is jártak – a ~ komoly terhet jelentett. A ~ növelte a parasztok kiszolgáltatottságát, mivel a jobbágyoktól az önkényeskedő katonák a hivatalosnál jóval nagyobb szolgáltatásokat préseltek ki. predesztináció: eleve elrendelés. A kálvinisták azon tanítása, mely szerint az Isten már a születéskor elhatározta, hogy az egyes ember sorsa az üdvösség vagy a kárhozat legyen. prédikáció: a →katolikus és →protestáns vallások istentiszteletének bibliamagyarázó részei. pravoszláv: szláv ‘igazhitű’; az →ortodox keresztények, illetve egyházaik elnevezése a szláv nyelvekben. prédikátor: →protestáns pap a XV-XVI. században. Városról városra járva hirdették tételeiket, s hitvitákban vettek részt. prédium: a földesúr saját kezelésű földjének elnevezése az Árpád-korban; más néven →allódium vagy →majorság. premontreiek: 1120-ban alapított szerzetesrend; nevét a franciaországi Premontréről kapta, alapítója Szent Norbert. prépost: a →káptalan vezetője. ~nak nevezik a káptalanok mintájára szervezett szerzetesrendek (pl. premontreiek) kolostorainak vezetőit is (ezek a rendek az ún. szabályozott kanonok-rendek). presbiter: a görög ‘idősebb’ az ókori egyházi elöljárók elnevezése. A →reformáció korától a →protestáns gyülekezetekben feladatokat ellátó világi felügyelőkre alkalmazzák. presbiteriánusok: skót és angol kálvinisták, akik egyházukat a →presbiterekből álló →zsinat alá akarták helyezni. Később a parlament mérsékelt szárnyát alkották az →independensekkel szemben.

privilégium: a latin ‘kiváltság’, ‘előjog’. A középkorban az emberek jogállását az adományozott kiváltságok határozták meg. protektorátus: Cromwell által kialakított hatalmi rendszer Angliában, ekkor (1653-1658) despotikus módon irányította az államot. protestáns: a ‘protestálás’ (tiltakozás) szóból: a speyeri birodalmi gyűlés után (1529) a lutheránusok megtarthatták vallásukat, de nem terjeszthették azt. A határozat ellen tiltakoztak: erről kapták az →evangélikusok (később az →anabaptisták, →reformátusok, →anglikánok, →antitrinitáriusok) a ~ nevet. pusztásodás: a jobbágytelkek termelésből való kiesése. A folyamat a XV. század második felében indult meg. Két okra vezethető vissza, s egyben kétféle jelenséget takar. Egyrészt a növekvő terhek kijátszására a jobbágyok csak papíron hagyták el földjüket, s így mentesültek az állami adóztatás alól. Másrészt a terhek növekedése miatt ténylegesen műveletlenül hagytak egyes telkeket. Ezek nagyrészt rosszabb minőségű földek voltak. puritánok: ‘tiszták’; angliai reformációs mozgalom a XVI-XVII. században. Követői a →katolikus szertartásra emlékeztető vonásoktól akarták megtisztítani az →anglikán egyházat. A forradalom idején két irányzatra bomlott: a →presbiteriánusokra és az →independensekre, s a monarchia ellen foglalt állást. Vallási és erkölcsi szigor, szorgalom és aszketikus életszemlélet jellemezte követőit. püspök: a görög ‘felügyelő’; az első keresztény közösségek vezetői rendszerint egy-egy város híveit irányították, akiket maguk választottak meg. A középkorban az egyházi hierarchiában az →érsek után következő, egyházmegyét irányító méltóság. A ~öt a VIII-XI. században az uralkodók nevezték ki, majd a →káptalan választotta, később az -~ invesztitúraharc után Európa nagy részén a pápa nevezte ki. A magyar királyok a →főkegyúri jog alapján maguk nevezték ki az ország püspökeit. quadrivium: a →hét szabad művészetnek a magasabb ismereteket nyújtó második szakasza. Részei: aritmetika, geometria, asztronómia és muzsika. rác: a szerbek magyar neve a XV-XIX. század között. racionalizmus: a latin ‘ész, értelem’. Az a filozófiai irányzat, amely vizsgálódásai középpontjába a gondolkodást, az észt, a dolgok logikai rendjét állítja. Ellentéte az →empirizmus. Fő képviselői az újkorban René Descartes, majd az enciklopédisták. radikális: szélsőséges. rákosi végzés: Az 1505-ös rákosi országgyűlés határozata, mely előírja, hogy a jövőben csak nemzeti (magyar származású) királyt választhat az ország. A törvénycikk mögött egyrészt Szapolyai János azon szándéka húzódott, hogy kezébe kaparintsa a koronát, másrészt a nemesség így kívánta megakadályozni, hogy az akkor még gyermektelen II. Ulászló és a Habsburgok közötti házassági szerződés révén a magyar korona az ausztriai házra szállhasson. rebellis: a latin ‘lázadó’. A kifejezést a Habsburg-dinasztia elleni mozgalmak résztvevőire értették a kuruckortól a XIX. század végéig. reconquista: a spanyol ‘visszafoglalás’; a Pireneusi-félszigeten arab uralom alá került területek visszahódítása a X-XV. században. Az utolsó arab erőd, Granada 1492-ben került vissza Spanyolországhoz. reformáció: a →katolikus egyház megjavítására, megújítására irányuló mozgalom, amely a XVI. században vette kezdetét. Legfontosabb irányzatai – az →evangélikus, a →református, az →anglikán, az →antitrinitárius és az →anabaptista – a Bibliához való visszatérést, a nemzeti nyelvű igehirdetést, a →két szín alatti áldozást követelték. református: a kálvini reformáció híve. regálé: királyi →felségjogon szerzett jövedelmek (pénzverés, kamara haszna, urbura, sómonopólium, vámok és adók); szerepük a királyi birtokállomány csökkenésével egyre nőtt. II. András még nem, de Károly Róbert már támaszkodhatott a ~ra. A XIV. században a bányák, a XV. században az adók szerepe vált jelentőssé. régens: az uralkodó kiskorúsága idején a királyi hatalmat gyakorló személy, aki rendszerint a trónörökös rokona. Egyes országokban (pl. Kasztíliában) a ~ rendek választották. reguláris hadsereg: az állam által fenntartott, egységesen kiképzett és felszerelt, állandó fegyelem alatt tartott hadsereg. Először XIV. Lajos Franciaországában jött létre a XVII. században. A XVIII. században vált általánossá. rekatolizáció: visszatérés a →katolikus egyházhoz. Az →ellenreformáció időszakában a →protestáns lakosságot erőszakkal és meggyőzéssel igyekeztek katolikus hitre téríteni. rektor: a középkor →egyetemein a tanárok által választott vezető. relatív túlnépesedés: viszonylagos túlnépesedés. Akkor lép fel, ha egy társadalom lélekszáma magasabb, mint amit az adott terület élelmezni, eltartani képes. Ezt elsősorban a népességnek a gazdasági fejlettségnél gyorsabb növekedése idézheti elő. rend: a XIII. századtól az azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezők csoportja. Franciaországban: papság, nemesség, polgárság; Angliában: lordok, nemesség, polgárság. rendi dualizmus: a →rendek és a király együttes kormányzása.

rendi konföderáció: a rendek szövetsége, melyet a →szécsényi országgyűlésen kötöttek. A szövetkezett rendek a városokat és a →vitézlő rendet is magukba foglalták. rendi monarchia: a →rendiség kialakulásával létrejött államforma. A →hűbériséghez képest az uralkodó hatalma jogilag csökkent a hatalommegosztás révén. A rendek és a király együttes kormányzását →rendi dualizmusnak is nevezik. rendi gyűlés: a rendi állam legfőbb hatalmi szerve, fontos jogköre volt az adók megszavazása. A központi fekvésű országokban (a volt Frank Birodalom területén) kuriális (rendenként ülésező) formája alakult ki. A peremterületeken általában kétkamarás felépítésűek voltak a ~ek: a →felsőházban (Magyarországon felsőtábla) a főnemesség és főpapság személyesen érvényesíthette akaratát, az →alsóházban (Magyarországon alsótábla) a nemesség és a polgárság képviselői útján. rendiség: Nyugat-Európában a XIII. századtól, Közép-Európában a XV. .századtól a gazdasági és politikai fejlődés következtében az egyes társadalmi csoportok →rendekbe szerveződtek, s érvényesítették akaratukat a helyi önkormányzatokban és a →rendi gyűlés révén az országos politikában. Ezáltal a hűbéri kapcsolatok helyett a rendekre és azok szerveire épült a társadalom és az állam. renegát: hitehagyott; a keresztény hitről az iszlámra vagy az iszlámról a kereszténységre tértek elnevezése. Az Oszmán Birodalom gyakran alkalmazott vezető tisztviselőként renegátokat. rendkívüli hadiadó: a magyar országgyűlés által Zsigmond óta alkalmanként megszavazott adó. Mátyás alatt már rendszeresen beszedték; a Habsburg királyok is igénybe vették. reneszánsz: a francia ‘újjászületés’; művelődéstörténeti korszak a XIV-XV1. században; az antikvitás újrafelfedezésének hatására a művészetek, a gondolkodás, az életfelfogás megújítása. Itáliában alakult ki, a városi polgárság szemléletét tükrözte. Létrejöttét Itália gazdasági felvirágzása, a fejedelmek művészetpártoló tevékenysége tette lehetővé. restauráció: valamely bukott társadalmi-politikai rendszer, illetve trónfosztott uralkodócsalád hatalmának – többnyire erőszakos eszközökkel történő – visszaállítása (pl. 1660-ban a Stuartoké Angliában, vagy 1814-15-ben a Bourbonoké Franciaországban). retorika: a →hét szabad művészetben a →trivium részeként tanított latin beszéd és írás. robot: a jobbágyok munkaszolgáltatásának elnevezése. Elsősorban az →allódium megművelését jelentette, de lehetett várépítés, erdőirtás is. röghözkötés: a jobbágyok szabad költözésének tilalma. Magyarországon törvényes formában az 1514-es Dózsa-féle jobbágylázadás megtorlásaként született meg, bár a nemesség már korábban igyekezett megnehezíteni a szabad költözést. A török háborúk miatt a rendelkezést nem lehetett fenntartani: 1556-ban engedélyezték a jobbágyköltözést. Mivel pedig a helyzet később sem vált áttekinthetőbbé, 1606-ban a →vármegyék hatáskörébe utalták engedélyezését. rövid parlament: I. Károly kénytelen volt a skót felkelés miatt összehívni a parlamentet (1640), mert pénzre volt szüksége; mivel azonban a rendek szabadságjogokat követeltek, a király hamarosan feloszlatta azt. sajkások: a török elleni védelemben fontos szerepet játszó dunai hajósok. Mátyás zsoldjába fogadta a főleg rác hajósokat. seriff: királyi tisztségviselők a középkori Angliában. Ők végezték az adó és a királyi birtokok jövedelmeinek behajtását. serviens/ szerviens: latin ‘szolga’. A XI-XIII. században a szabadságukat megőrző, saját földdel rendelkező réteg megnevezése. A XIII. században a →vármegyék eladományozása nehéz helyzetbe hozta őket. 1222-ben döntően az ő követeléseik és szabadságjogaik fogalmazódtak meg az Aranybullában. A ~ek a →várjobbágyok egy részével alkották a XIII. század végétől kialakuló nemességet. Nemesnek (‘nobiles’) először 1267-ben nevezték őket IV. Béla és V. István oklevelében. síita: az iszlám két nagy felekezetének egyike. A ~k (‘párt’) az ~ iszlám közösség vezetőjének Alit, Mohamed vejének leszármazottait ismerték el (‘shía Ali’ – Ali pártja). skolasztika: középkori teológiai és filozófiai irányzat. Kísérletet tett a hittételek filozófiai megalapozására, rendszerezésére. Legnagyobb gondolkodója Aquinói Szent Tamás. soltész: ‘Schultheiss’; a Közép-Európába települő német, főleg →szász →hospesek vezetője. spanyol örökösödési háború: háború a Habsburgok spanyol ágának kihalása után. A francia-osztrák háborúba (1701-1714) bekapcsolódott Hollandia, Anglia, Portugália, Savoya is. Az utrechti és a rastatti béke értelmében a Bourbonok örökölték a trónt, de nem egyesíthették Spanyolországot Franciaországgal. speyeri szerződés: János Zsigmond és I. Miksa között Bekes Gáspár közvetítésével 1570-ben kötött egyezség. A dokumentum rendezte Erdély közjogi helyzetét: János Zsigmond lemondott a választott királyi címről, vagyis a magyar korona iránti igényéről, s elvileg elismerte a magyar király főségét a másik oldalról pedig a fejedelemség elfogadásával (a német gyakorlathoz hasonlóan) megbékéltek Erdély különállásával, beismerve azt a tényt, hogy a törökkel szemben nem tudják a területet megtartani. szabad királyi város: Magyarországon a király tulajdonát képező város. A XIII-XIV. században nyerték el kiváltságaikat. Feljebbviteli bíróságuk szerint voltak tárnoki (Buda, Pest, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa, Kassa, Eperjes) és személynöki (Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse) városok. Kis számuk, gyenge gazdasági erejük miatt nem törekedtek politikai szerepre.

szabad királyválasztás: a XV. század második felétől a magyar királyokat a rendek választották. Elméletét Werbőczy István fejtette ki a →Tripartitumban. A magyar nemesség az 1687-es soproni országgyűlésen lemondott a szabad királyválasztásról, elismerve fiágon a Habsburgok örökös királyságát; ez azonban nem jelentette a koronázási eskü alóli mentességet. szabadok dénárjai: az Árpád-korban a királynak fizetett egyenes adó, amelyet a szabadok, →szabadosok és a →hospesek valamint a fegyveres szolgálatot elhanyagoló →serviensek és →várjobbágyok fizettek. szabados: az Árpád-korban azok a korábban nem szabad elemek, akik felszabadultak, de uruktól továbbra is függtek és bizonyos szolgáltatásokra voltak kötelezve. szandzsák: az Oszmán Birodalom megyényi nagyságú közigazgatási egysége; élén a →bég állt. Több (6-12) szandzsák alkotott egy →vilajetet. szaracén: szerecsen; a →keresztes háborúk idején az arabok elnevezése. szász: a középkorban Magyarországra érkező németek. Két nagyobb tömbben telepedtek le a Szepességben és Erdélyben. II. Andrástól (Andreanum, 1224) és Mátyástól (1468) olyan széles privilégiumokat kaptak, hogy külön területtel, vezetéssel rendelkeztek, s mint rendi egység épültek be az erdélyi rendi szervezetbe. szatmári béke: a Rákóczi-szabadságharcot lezáró béke. szécsényi országgyűlés: a felkelt rendek 1705-ben tartott országgyűlése; itt választották Rákóczit vezérlő fejedelemmé. A →konföderáció a fejedelem mellé 28 tagú →szenátust és →Gazdasági Tanácsot választott. A végsőkig kitartó jobbágykatonáknak →hajdúszabadságot ígértek, s mindhárom nagy felekezet számára szabad vallásgyakorlatot biztosítottak. szejm: a lengyel →rendi gyűlés elnevezése. Kétkamarás felépítésű; a főnemesség a Szenátusban személyesen, míg a →slahta a Küldöttek Házában képviselői által vehetett részt. székely: a magyarság sajátos néprajzi jellegzetességekkel bíró csoportja. Eredetük vitatott: a hunokkal, avarokkal és kabarokkal is összefüggésbe hozzák őket. Az Árpád-korban határvédelmi feladatokat láttak el, s ennek köszönhetően keleten (Székelyföld) megőrizték közszabadságukat (katonai szolgálattal adóztak), s rendi nemzetként tagolódtak az erdélyi rendiségbe. szekularizáció: az egyházi javak kártérítés nélküli elvétele, lefoglalása a világi hatalom által. A ~ra való törekvés határozott formában először a huszitizmusban jelentkezett, s a →reformáció irányzatainál vált általánossá. személynöki szék: hivatal, élén a személynökkel, melyet Hunyadi Mátyás a fő- és titkos kancellária összevonása után a megszüntetett hivatalok bíráskodási feladatainak ellátására hozott létre. A ~ – szemben a csak időszakosan működő korábbi bíróságokkal – folyamatosan működött, és szakképzett hivatalnokokat, →ítélőmestereket alkalmazott. szeminárium: több jelentésű latin szó; itt papnevelő intézet. szenátus (senatus): 1. Az 1705-ös →szécsényi országgyűlésen a vezérlő fejedelem mellé választott 28 tagú tanács; Rákóczi nevezte ki tagjait (3 főpap, 10 főúr, 15 köznemes). 2. A lengyel →szejm felsőháza, melynek munkájában a főpapság és a →pánok személyükben vehettek részt. szent: kezdetben a környezetük által jámbor magatartásukért, csodás tetteikért tisztelt személyek a nyugati világban (elsősorban a római keresztényüldözések áldozatai). A XII. századtól a szentté avatást a pápaság irányította. A szentek a hívek felfogása szerint közbenjárhattak a hozzájuk imádkozókért a túlvilágon. A →reformáció elvetette a szentek tiszteletét. Szent Bertalan éjszakája: az 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszakán a Párizsban gyülekező →hugenottákat a →katolikusok lemészárolták. szentek parlamentje: a →csonka parlament feloszlatása után Cromwell egy szűk körű parlamentet hozott létre (1653), amelynek csak az egyházközösségek által jelölt tagok lehettek résztvevői. Szentföld: az ókori Palesztina, ahol Jézus született és élt. A kora középkor óta zarándokút vezetett ide. A →keresztes háborúk idején a XI-XIII. században átmenetileg keresztény fennhatóság alá került. Szent Korona: a magyar királyok koronázási jelvénye. Keletkezésének eredetéről, idejéről számtalan, sokszor egymásnak ellentmondó elmélet él a köztudatban. Két részből, az ún. görög (alsó) és az ún. latin (felső) koronából állították össze feltehetően a XI. és a XII. század fordulóján. A magyar királyokat a XIII. század második felétől csak a Szent Koronával történő koronázás esetén ismerték el (pl. I. Károly Róbert). Szent Korona-tan: Werbőczy István államelméleti okfejtése, melyet a →Tripartitumban fejtett ki. Ennek értelmében a magyar államot a →Szent Korona testesíti meg, melyet a király és a rendek alkotnak. A rendek lemondtak jogaik egy részéről, ennek fejében azonban az uralkodónak tiszteletben kell tartania az ország alapvető törvényeit, s a rendek joga a szabad királyválasztás. Ez az elgondolás nem előzmény nélkül való a magyar történelemben: a bárók 1402-ben, Zsigmond fogsága idején már kormányoztak a Szent Korona nevében. A későbbiekben is fontos szerepet játszott a tan mint a magyar államiság, Magyarország függetlenségének eszmei alapja. Szent Liga: a török kiűzésével végződő felszabadító háború érdekében létrejött szövetség (1684), melyet XI. Ince pápa hozott létre. Tagjai a pápaság, a Habsburg Birodalom, Velence, Lengyelország és Oroszország.

Szent Sír: Jézus Krisztus jeruzsálemi sírja. A muzulmán kézbe került ~ felszabadítása volt az egyik eszmei indítéka a keresztes háborúknak. Szentszék: római →katolikus egyházi bíróság. Végső fokon pápai ~hez lehetett fellebbezni. Innen a fogalom másik jelentése: a pápai állam. Szepesi Kamara: a →Magyar Kamarának alárendelt hivatal, melyet Kassa székhellyel hoztak létre 1567-ben; a Felvidék keleti részének pénzügyeit intézte. szervitor/ servitor: a XVI-XVII. században a főnemesség ügyeit intéző, főleg nemesi származású vezető alkalmazott (uradalmak irányítói – gazdatisztek; →bandériumok vezetői és tisztjei). szerzetes: az őskeresztényi elvekhez ragaszkodó, életét teljesen a hitéletnek szentelő személy. Kezdetben egyenként, remeteként vonultak el a világtól, majd először Egyiptomban hozták létre közösségüket (IV. század). A keleti szerzetesek inkább elvont elmélkedéssel foglalkoztak, míg a nyugaton kialakult ~ rendek (bencések – VI. század; a →ciszterciták, →premontreiek – XII. század) a hittérítést, a gazdasági tevékenységet, a kultúra terjesztését is feladatuknak tekintették. Az egyes rendek az idő előrehaladtával bizonyos mértékben eltávolodtak kezdeti célkitűzéseiktől, ezért korszakonként új, a kihívásoknak megfelelni képes rendek alakultak. szimónia: egyházi méltóságok pénzen való vétele és eladása. A XI. századi egyházi reform is felszólalt ez ellen az egyház erkölcseit és tekintélyét romboló eljárás ellen. szofizma: álokoskodás. A használt fogalmak kétértelműsége, folyton önmagának ellentmondó következtetés. szokásjog: jogforrássá vált közösségi szokás. Ha valamilyen szabályzandó ügyre, megoldandó problémára nincs tételesen leírt törvény, a bíróságok a régi, jól bevált szokások alapján döntenek. szolgabíró: a →nemesi vármegye nemesi származású hivatalnoka a XIII. századtól kezdve. Megyénként négy ~t választottak, akik a bíráskodás mellett a közigazgatási teendőket is ellátták. szolgálati birtok: több keleti államban (Arab, Oszmán, Orosz Birodalom) a földek nagy része az uralkodó tulajdonát képezte, amiből a vezető réteg egésze vagy egy része számára, szolgálataik fejében birtokokat adományozhattak. Ezek a birtokok azonban nem öröklődtek, és csak megfelelő szolgálat fejében voltak megtarthatók, így ez a rendszer a központi hatalom számára engedelmes katonai erőt biztosított a →szpáhik személyében, akik viszont gyakorlatilag rablógazdálkodást folytattak, mivel a föld nem volt a magántulajdonuk. szombatosok: a →reformáció irányzata: az Ószövetséget tekintették kiindulópontnak, vagyis gyakorlatilag a zsidó vallással azonosultak (nevük is innen, a szombat megtartásából ered). A XVI. század második felében nyert valamelyes tért, majd visszaszorították őket, de a Székelyföldön a XX. századig több közösségük megmaradt. szpáhi: az Oszmán Birodalom szolgálati birtokkal rendelkező lovaskatonája. A ~kra épült a török hadszervezet. A →szultán a zsoldot birtokok formájában adta ki. A ~kat gyakran áthelyezték, s csak akkor tarthatták meg birtokukat, ha teljesítették kötelességeiket. A →szolgálati birtokok rendszere engedelmes katonákat eredményezett, de a gazdaságot kiszipolyozta, mert a ~k nem tekintették birtokaikat sajátjuknak, s ezért azt a lehető legjobban kizsigerelték. szulejmáni ajánlat: azon történelmi elmélet, amely a mohácsi vész és Buda eleste közötti időszak török politikáját úgy értelmezi, mintha a török nem törekedett volna közvetlenül elfoglalni a központjától távol eső országot. Eszerint Magyarországon megelégedett volna a hűbéres jelenlét fenntartásával. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy Budát csak azután foglalta el Szulejmán, hogy Szapolyai János halálával nem látta biztosítottnak a vazallusi viszony fenntartását. szultán: az arab-perzsa ‘uralkodó’. A mohamedán világban a jelentősebb uralkodók rangja. Az Oszmán Birodalom uralkodói is ~ok voltak. szunnita: az arab szunna ‘hagyomány’; az →iszlám két nagy felekezetének egyike. A ~k nem ismerik el vezetőjüknek Alit, a negyedik kalifát (és az ő leszármazottait). A ~k szerint a kalifaság nem öröklődő tisztség, nem a törvényes leszármazás dönt, hanem az idzsma, azaz az igazhívők közösségének az egyetértése, vagyis a nép választása. szuverén: független, szuverenitással rendelkező; állam esetén más hatalmaktól való teljes függetlenséget jelent. táboriták: a →husziták radikálisabb irányzata. Túlléptek Husz tanain, s azt kibővítették régi eretnek (ezeréves birodalom) és szociális (vagyoni egyenlőség) követelésekkel. Tömegeik révén ők adták a husziták Pó katonai erejét, de nem voltak hajlandók Zsigmonddal kiegyezni, és a kompromisszumot kötő kelyhesek leverték őket. talajváltó rendszer: →legelőváltó gazdálkodás taláros nemesség: polgári származású francia hivatalnokok, akik nem öröklődő jelleggel, de életük végéig nemesi rangot nyertek. Ők alkották a francia hivatalnoki kart. A kora újkori Franciaországban a hivatalok vásárolhatóak voltak. támív: a gótikus épületeknél a födém súlyát az ablakokkal áttört falak nem bírták megtartani, ezért a födém súlyát ~ek vitték át a ~ támpillérekre. támpillér: gótikus épületeknél az áttört falak nem bírták elviselni a födém súlyát, ezért egyes helyeken ~ekkel erősítették meg a falakat.

tárnokmester: magyar bárói méltóság a XIII. századtól. A királyi gabonatárolók felügyelőjéből vált a →regáléjövedelmek kezelőjévé. A XIV. század végétől a királyi városok egy részének: tárnoki városok – Buda, Pest, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Kassa, Eperjes, Bártfa – feljebbviteli bírájává alakult (tárnoki szék). társadalmi szerződés: Thomas Hobbes által megfogalmazott, majd John Locke és Jean–Jacques Rousseau által továbbfejlesztett elmélet. Eszerint az emberek és az állam között szerződés jön létre: a nép bizonyos jogait az államra ruházza át, amely cserébe megvédi a külső támadásokkal és a belső jogsértésekkel szemben. tartományúr: a XIII. század végén megerősödő ~ bárók (Abák, Kőszegiek, Csákok, Kánok) elnevezése, akik országrésznyi területekre terjesztették ki fennhatóságukat. Hatalmukat Károly Róbert számolta fel. telekkatonaság: a nikápolyi csatavesztés után az 1397-es temesvári országgyűlésen Zsigmond által elfogadtatott haderő. A törvény értelmében a birtokos nemességnek minden 20 telek után egy könnyűlovast kellett volna kiállítania. Mivel a megvalósítás nem sikerült, újabb törvények ismét kimondták felállítását, de 20 telekről 33-ra mérsékelték a kötelezettséget. templomosok: a →keresztes háborúk idején (1119) létrehozott lovagrend, mely nevét onnan nyerte, hogy székhelye Salamon temploma helyén épült Jeruzsálemben. Jelentős katonai erőt képviseltek. A →Szentföld elvesztése után a bankügyletek felé fordultak. Franciaországban különleges jogokat és óriási vagyont halmoztak fel. timár birtok: az Oszmán Birodalomban a 20 000 →akcse alatti szolgálati birtok elnevezése. A ~os földjét zsold helyett kapta, amit azonban csak akkor tarthatott meg, ha megfelelt az előírásoknak tisztítótűz: a középkorban terjedt cl a →katolikus egyházban az az elképzelés, hogy a bocsánatos bűnök elkövetői haláluk után a tisztítótűzbe (purgatóriumba), a földi élet és a mennyei boldogság közti közbülső állapotba kerülnek, és csak a megtisztulás után juthat el lelkük a mennyországba. titkos kancellária: az Anjouk a királyi kancelláriát két részre osztották: így jött létre a nagyobb és a ~. A ~hoz, amely a királyi tanácstól függetlenül működött, a külügyek és a király bizalmas intézkedései tartoztak. Hunyadi Mátyás a két kancelláriát összevonva (1462) megszüntette. tized: dézsma, ‘decima’; adófajta, Szent István törvényei az egyház anyagi alapjainak biztosítására rendelték el a gabona és a bor tizedének beszolgáltatását az egyház javára. Kezdetben terményben, majd pénzben fizették; a XIV. századtól már csak a jobbágyok kötelezettsége. (Egészen 1848-ig létezett ez az adónem.) Elsőként Nagy Károly frank uralkodó rendelte el a Martell Károly által igénybe vett egyházi birtokokért való kárpótlásként. tizenötéves háború: török-Habsburg összecsapások a magyarországi hódoltsági területeken (1591-1606). A háború során a törökök négy évre elfoglalták Győrt, és a →zsitvatoroki béke értelmében megtarthatták Eger és Kanizsa várát. tordesillasi szerződés: egyezmény, melyben a spanyol és a portugál uralkodó VI. Sándor pápa közvetítése révén 1494-ben megegyezett a felfedezett és a felfedezendő világ felosztásáról; a határvonalat a Zöldfoki-szigeteknél húzódó hosszúsági kör képezte. A másik féltekén húzandó határvonalról az 1529-es zaragozai szerződés rendelkezett, amely 1751-ig maradt érvényben. tory párt: angolul ‘ír banditák’; az anglikán főpapság, földbirtokos arisztokrácia, a nagykereskedők és a bankárok érdekeit képviselő angol parlamenti párt. Eredetileg a II. Jakab trónigényét támogató →katolikusokat nevezték toryknak. tőke: ‘capital’, ‘Kapital’; önmagát újratermelő érték. Tulajdonosa számára ipari vagy kereskedelmi vállalkozásba (áru-, pénzvagy termelői tőke formájában) befektetve értéke megsokszorozható. történeti demográfia: a demográfia (népességtudomány) egyik ága, mely rekonstruálni igyekszik az elmúlt korok népesedési viszonyait (lélekszám, szaporulat, korösszetétel, népsűrűség stb.). Megállapításai a forráshiány következtében tág határok között mozognak, és sokszor vita tárgyát képezik. Fő forrásai az egyházi (keresztelési, temetési, házassági) anyakönyvek, melyeket Nyugat-Európában a XVI-XVII. századtól, Magyarországon a XVIII. századtól vezettek. tőzsér: marhakereskedő. A javarészt alföldi →mezővárosi polgárok (főleg a XVII. század második felében) felvásárolták a szarvasmarhát, s →hajdúkkal áthajtatták királyi területekre, ahonnan német és egyéb kereskedők vitték tovább az árut. A ~ek kezén komoly tőkék halmozódtak fel, a háborús időkben ezeket a pénzeket földbirtokba, ötvöstárgyakba fektették. A marhakereskedelem hanyatlásával ez a réteg is visszaszorult. transzhumáló állattartás: kétlegelős állattartás, télen a védett völgyekben, nyáron a hegyi legelőkön történő legeltető állattartás. Az ilyen gazdálkodást folytató népek a hegyvidékek mentén nagy távolságokat tudnak bejárni (→vlachok). Treuga Dei: a belső küzdelmek visszaszorítását szolgáló mozgalom. Az érett középkorban a rendszer működését is veszélyeztető belharcokat az egyház a hét bizonyos napjaira és az év bizonyos időszakaira meghirdetett fegyvernyugvással próbálta csillapítani. tridenti zsinat: 1545-től 1563-ig tartó, hosszabb megszakításokkal ülésező egyházi tanácskozás; célja a →reformáció terjedésének megállítása és a →katolikus egyház belső megújítása volt. Tripartitum: Werbőczy István 1514-ben megjelent törvénygyűjteménye. Werbőczy művébén összefoglalta a magyar →szokásjogot és a nemesség szempontjából értelmezte. Megfogalmazta az alapvető nemesi szabadságjogokat és a ~ →Szent Korona-tant. Műve nem emelkedett törvényerőre, de számtalan kiadása révén alapvető hatást gyakorolt a magyar jogtörténetre.

trivium: a →hét szabad művészet alapozó szakasza, mely →grammatikából, →retorikából és →dialektikából áll. trubadúr: a →lovagi erényeket és szerelmet megéneklő XII-XIII. századi provanszál lovagi költő. tümpanon: az antik építészetben a nyeregtető előreugró, oromzattal keretezett, háromszög alakú elem. A →reneszánsz és a →barokk korszakában is alkalmazták ablakok, homlokzatok díszítésére. Udvari Haditanács: a bécsi kormányzat által a hadügyek irányítására létrehozott szerv. Jogköre az egész birodalomra kiterjedt, így a magyar hadszervezetre is. Ez volt az egyetlen központi szerv, mely nyíltan áthágta a magyar törvényeket, s öszszevonta a birodalmi és a magyar hivatalokat. Udvari Kamara: a Habsburgok központi pénzügyi szerve. A magyar pénzügyigazgatás jogilag nem, de gyakorlatilag az irányítása alá tartozott. Udvari Kancellária: Habsburgok központi oklevélkiadó, illetve külügyi szerve. A →Magyar Kancellária jogilag nem, de gyakorlatilag az irányítása alá tartozott. Újszerzeményi Bizottság: a kamarának alárendelt hivatal, mely a földterületek értékesítését végezte a XVII. század végén; a töröktől visszahódított területeket ugyanis az udvar fegyverrel szerzett tartománynak tekintette. A volt földbirtokosok is csak e bizottságon keresztül, a jogosultságot igazoló iratok és a →fegyverváltság lerovása után juthattak tulajdonukhoz. unitárius: →antitrinitárius, Szentháromság-tagadó. A XVI. század második felében, elsősorban Erdélyben elterjedt reformációs irányzat. Szervét Mihály követői az 1560-as években többségbe jutottak az erdélyi magyarságon belül, ám radikális szárnyuk szembekerült a fejedelmi hatalommal. urbura: bányabér; a kitermelt nemesfém azon része (az arany tizede, az ezüst nyolcada), melyet a bányapolgárok beszolgáltattak az uralkodónak, tehát egyfajta →regáléjövedelem. Károly Róbert a termelés fokozása érdekében engedélyezte bányák nyitását magánbirtokokon, s a tulajdonosoknak átengedte az ~ harmadát. úriszék: a XIII. századtól fokozatosan kialakuló bíróság, ahol a földbirtokosok ítélkeztek jobbágyaik egymás közötti és mások elleni pereiben. úrvacsora: a protestánsoknál az utolsó vacsorára emlékeztető szertartás. Az úrvacsorán azonban, ellentétben a →katolikus szertartással (áldozás) csak emlékeznek az utolsó vacsorára, s a kenyér és a bor felfogásuk szerint nem változik át Krisztus testévé és vérévé. uzsora: más szorult helyzetének kihasználása; kölcsön esetén jogtalanul nagy anyagi ellenszolgáltatás, kamat követelésével, haszonszerzés céljából. vadtalajváltó rendszer: →legelőváltó gazdálkodás. vajda: a szláv vojvod, ‘vezér’; a középkorban az erdélyi tartomány (vajdaság) vezetője; →báró, aki a királyi hatalmat képviselte a központtól távoli országrészben. választófejedelem: az 1356-os Német Aranybulla a császárválasztást a hét választófejedelem (cseh király, a kölni, mainzi és a trieri érsekek, a rajnai palotagróf, a szász herceg és a brandenburgi őrgróf) kezébe adta. Ezek a szuverén uralkodók igyekeztek minél gyengébb császárt választani, nehogy veszélybe kerüljön függetlenségük. Később számuk újabb fejedelmekkel (pl. hannoveri herceg, bajor király,…) gyarapodott. valdens: eretnekmozgalom a XII-XIV. században Nyugat- és Közép-Európában. A lyoni vándorprédikátor, Pierre Valdes követői megtagadták a gazdag, és a világi ügyekbe beleszóló egyházat, a pápa különleges hatalmát. vallási türelem: általában a más felekezetekkel szembeni türelem, méltányosság. Nem azonos a vallásszabadsággal, mely minden vallás működését engedélyezi. váradi béke: 1538-ban Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd között létrejött béke. Az egyezség értelmében megosztották az országot. várispánság: a király magánföldesúri uradalmai élén →ispán (comes) állt, de a ~ kiterjedése és az ispán feladatköre eltért a közigazgatási feladatokat ellátó →vármegyétől. várjobbágy: a királyi vármegye katonaságának tisztje. A vár földjeiből birtokot kaptak, melyet a →várnépek műveltek. Nem voltak a közszabadság részesei s az →ispán joghatósága alatt álltak, így a XIII. századi vármegye-adományozások nehéz helyzetbe hozták őket. Jelentős részük a jobbágyságba süllyedt (s magukkal vitték csoportjuk elnevezését is), kisebb részük a →serviensekkel együtt a későbbi nemességbe olvadt. vármegye: →királyi vármegye, →nemesi vármegye és →parasztvármegye. várnépek: a →királyi vármegye szolgai állapotú, a várnak gazdasági jellegű szolgáltatásokkal tartozó lakói. Töredékük a →várjobbágyok közé emelkedett, többségük a későbbi →jobbágyságba olvadt. városi önkormányzat: a középkori város legfőbb alappillére, mely biztosítja a város létét a feudális környezetben. Lehetővé teszi az elöljárók választását (polgármester, bíró); saját jogszabályok alkotása; a szabad plébánosválasztást, s az adók közösen, egy összegben való lerovását). Kiharcolója a városi polgárság érdekvédelmi szervezete a →kommuna volt.

vasvári béke: 1664-ben a Habsburg és az Oszmán Birodalom között létrejött béke. Az egyezség a szentgotthárdi keresztény győzelem ellenére török kézen hagyta az oszmán hódításokat, mert I. Lipót biztosítani akarta a békét nyugati politikájához. A béke a magyarság felháborodását váltotta ki, s előidézője volt a →Wesselényi-féle összeesküvésnek. vasbordájúak: Cromwell nehézlovas seregének elnevezése. vazallus: →hűbéres. vesztfáliai békék: a →harmincéves háborút lezáró 1648-as békeszerződések (Osnabrück, és Münster, Vesztfália tartománybeli városokban). Elismerték Hollandia és Svájc függetlenségét, Franciaország megkapta Elzászt, Lotaringiát és néhány erődöt; területekkel gyarapodott Brandenburg és Bajorország; Csehország a Habsburg-birodalom örökös tartományává süllyedt. A Német-római Birodalom széttagoltságát újra szentesítették. vetésforgó: földművelési forma; az ugar területét kiiktatják, és a korábban művelés nélkül hagyott földet is bevetik (pl. talajjavító hüvelyeseket, kapásnövényeket, pillangós takarmánynövényeket termelnek). A szántóföldön 3 vagy 4 parcellában évente más-más növényt termesztenek. vetési pátens: II. Rákóczi Ferencnek a szabadságharc kezdetén (1703. augusztus) kiadott kiváltságlevele, melyben a jobbágyságot kívánta megnyerni a mozgalomnak. A kuruc hadba belépőknek és közvetlen családtagjaiknak mentességet ígért az állami és a földesúri terhek alól. vezeklés: a vallási előírásokat megsértő személy bűnei bocsánatáért lerótt szolgálata, szenvedése. vilajet: elajet, pasalik; az Oszmán Birodalom közigazgatási egysége; élén a →beglerbég vagy →pasa állt. A ~et →szandzsákokra osztották. vitézlő rend: a végvári vitézek, Thököly, majd Rákóczi →kurucai. Elsősorban →jobbágyi származású katonákból állt, ám kiváltságai, szemlélete a nemességhez közelítette. Támogatták a rendi fegyveres mozgalmakat; de megfogalmazták saját, a nemességétől eltérő érdekeiket, s ezáltal e felkelések radikális, meg nem alkuvó csoportját képezték. vlachok: tágabb értelemben a Balkán felől érkező hegyi pásztornépek elnevezése; szűkebben a Balkánról a VIII-IX. században szétrajzó románok. A románok magyar népneve (oláh) is innen származik. whig: a skót ‘marhahajcsár’: a →torykkal szembenálló polgári párt a XVII-XIX. századi Angliában. Wesselényi-féle összeesküvés: a →vasvári béke miatt felháborodott magyar főrendek (nádor, érsek, bán, országbíró) szervezkedése. Három szakaszban (1666, 1668, 1670) bontakozott ki. Eredményt nem tudtak elérni, mert sem Erdély, sem a török nem nyújtott támogatást. zarándok: valamely szent helyet (csodatétel helye, szent sírja) felkereső hívő. A X. századtól egyre többen indultak zarándokútra. A nagy tömegben utazó ~ok Nyugat-Európában szerepet játszottak a távolsági kereskedelem fejlődésében és a városok kialakulásában. zsarnokölési elmélet: a kálvinisták azon tanítása, mely szerint az uralkodók hatalma az Istentől származik, és a nép irányítására és védelmére szolgál. Ezért ha az uralkodó visszaél hatalmával, a zsarnok megfékezése a nép köréből választott testület kötelessége. Ha nincs ilyen testület, az Isten választ eszközt (mint pl. Mózest) a zsarnok megölésére. zsellér: a parasztság elszegényedő, földjét vesztett rétege. A XV-XVI. század fordulóján a népesség növekedése a telkek elaprózódásához vezetett, nőtt a töredéktelkek aránya; sok családnak már csak a háza és a kertje maradt, sőt nőtt a házatlan ~ek száma is. zsinat: szinódus, vagyis gyűlés, melyen hitelveket (pl. →dogmákat) tárgyalnak meg, fogadnak el. Tartottak tartományi és egyetemes zsinatot. A →katolikus ~okon a főpapság vesz részt. A pápáknak sikerült a ~tal szemben megőrizniük vezető szerepüket (pl. XV. században a →baseli zsinattal szemben). zsitvatoroki béke: a tizenöt éves háborút lezáró béke. Az egyezséget a status quo alapján kötötték, így a török jelentős várakat (Eger, Kanizsa) nyert, s kisebb területeket (Nógrád) elvesztett. zsoldos: pénzért harcoló katona. A középkorban nagyon magas volt a zsold, és a katonák maguk gondoskodtak élelmezésükről és felszerelésükről. Mivel csak időlegesen alkalmazták őket, s akkor se mindig kapták meg a járandóságukat, óriási pusztítást végeztek. A XIV. században általánossá vált alkalmazásuk. A XVII. század végére az állandó, toborzott hadseregek vették át szerepüket.