Trópusi éghajlati öv A Föld biomjai. Bioszféra alatti SIO egységek Zonális elhelyezkedés Klimatikus kialakító tényezők

2011.01.01.

A Föld biomjai

Ökológia 3.ea

• Bioszféra alatti SIO egységek • Zonális elhelyezkedés • Klimatikus kialakító tényezők – nedvesség – hőmérséklet

A Föld biomjai

A trópusi öv biomjai • 0-25. szélességi körök között • jellemző biomok kialakulásában a csapadék évi mennyisége a meghatározó ökológiai tényező • 3 fő biom: – trópusi esőerdők – szavannák – trópusi sivatagok

Trópusi éghajlati öv A napi hőingadozás nagyobb, mint az éves:

•évi középhőmérséklet 26-28oC, •nincs fagy, a leghidegebb hónap is >18oC (kiv. hegyvidékek)

•évi 1500 - 10000 mm csapadék (legalább)

1

2011.01.01.

Trópusi éghajlati öv Az Egyenlítőnél heves délutáni zivatarok. A magasban sarkok felé áramló légtömeg a térítőknél leszálló áramlatba fordul = nagynyomású, meleg, száraz légáramlat, ami az Egyenlítő felé áramlik vissza, az óceán fölött párával telítődve. de a Föld forgása miatt ez nem É-D irányú  északon ÉK-i,  délen DK-i passzátszelek.

Trópusi éghajlati öv DK-Ázsia: a trópusi alacsony légnyomású zóna nyáron mélyen behatol az északi féltekére, a DK-i passzátszél átlépve az Egyenlítőt DNy-i monszunként érkezik a szárazföldre. Hasonló hatásra a déli féltekén az ÉNy- monszun szelek hoznak esőt Ny- és Közép-Afrikában, és Ausztrália északi részén. A monszunszelek alapvetően a hőmérséklet különbég (nyár-tél – szárazföld-óceán) miatt alakulnak ki.

Trópusi esőerdők

hőmérsékleti egyenlítő a földfelszín legmelegebb pontjait köti össze.

• az Egyenlítő mentén két kb. 10º sávban húzódik • kiegyenlített, magas hőmérséklet, 25-27 ºC évi kh. • hőingadozás 1 ºC körüli • levegő vízgőztartalma igen magas • évi csapadékmennyiség 1500-3500 mm között • termőtalaj sz.a. szegény, humuszfelhalmozódás nincsen ↔ ≈7,3 t sza. /év • talaj vasban és alumíniumban gazdag laterit • a dús, erőteljes növekedésű, fajokban gazdag PP • fák örökzöldek, lombjuk folyamatosan cserélődik • rövidnappalos növények.

Trópusi esőerdők A XX. század végére több mint fele részük végérvényesen elveszett! Itt él a világ növény- és állatfajainak 40%-a, zömében fán lakó élővilág. Brazil őserdő 1 km2-én 300 fafaj. Maláj félsziget malajziai részén >3000 ismert fafaj. Panama – Leuhea seemanii óriásfa 19 egyede 3 éven át 7712 egyed: ebből 945 bogárfaj + az ormányosok (≈ 200 faj) ≈50 000 trópusi fafaj ≈ 10 Millió (2-80 Millió) bogárfaj.

• Afrikában: Guinea, Kongó-medence, nagy vulkánok vidéke, • K-Madagaszkár, K-Afrikai szigethegyek tenger felé néző lejtői, • Ázsiában: Elő-India Ny-i partvidéke, Himalája lejtői, • Hátsó-India nagy része, Indonéz szigetvilág • Ausztrália: ÉK-Ausztrália, Óceániai szigetvilág • D-Amerika: Amazonas-medence, Andok csapadékos lejtői, K-Brazilia, • Antillák hegyvidékei, K-Mexikó

2

2011.01.01.

• legproduktívabb, (1000 g szén megkötés/m 2) • okok: erős napsugárzás, rendszeres esők • Produkció nagy része magasan a lombkoronában (fanerofitonok) 24-36 m magasságban, (70 m óriásfák) • lágyszárúak is felkapaszkodnak (epifitonok) • az aljnövényzet gyakorlatilag hiányzik.

• intenzív biológiai aktivitás a talajban • talajfelszín szinte teljesen csupasz tápanyagok a növényekben, egyébként kimosódnak

Síkvidéki trópusi esőerdő

Talaj: Számos talajfelület százezer évek óta ki van téve az igen intenzív mállásnak. A tápanyagokat megkötő agyagásványok gyakran szétrombolódtak, a tápanyagokat pedig az eső kimossa a talajból.

irtások hatása

Síkvidéki esőerdők zónája • Trópusi esőerdők formációcsoport – Örökzöld erdők – Időszakos esőerdők – Félig lombhullató esőerdők(átmenet a monszunerdőkhöz!) • Növényzet: jellemző az óriásfák

Acacia mimoza

Cecropia

Dracontomelon--

Dipterocarpus-

Eucalyptus mannifera

Ausztália: Eucalyptus-fajok Amerika: Cecropia-fajok

Afrika: Mimózafélék Ázsia: Dipterocarpus-, Dracontomelon-fajok

3

2011.01.01.

Síkvidéki trópusi esőerdő

Síkvidéki trópusi esőerdő

Örökzöld trópusi esőerdők: Minden évszakban vannak kihajtó, virágzó, termést érlelő fák. Időszakos trópusi esőerdők: 2-4 hónap hosszú a száraz évszak. Évszakokhoz igazodó fenofázisok, de teljesen lombtalan időszakok nem igazán vannak. Kicsit több lágyszárú növény. Kicsit több talajlakó növényevő, földön fészkelő madár. palánkgyökér

Félig lombhullató esőerdők: Még szárazabb körülmények között alakulnak ki. Átmenetet jelentenek a monszunerdők felé.

Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Óriásfák: • Nagy, fényes, bőrnemű, sima szélű, csepegtető hegyes levelek guttáció. • Palánkgyökerek, vagy pányvagyökerek. • Főleg rovarmeporzásúak, de pl. egyes mimózaféle vagy mályvaféle fákat denevérek, szivarfaféléket D-Amerikában kolibrik, Afrikában mézmadarak porozzák be. • Gyakori a kauliflória.

hajtáslankadás fafojtó fikusz

Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Alsó koronaszint és cserjeszint: bambuszok, ázsiai cukorpálma, kelet-indonéziai szágópálma Gyepszintben: Páfrányok, csipkeharasztok, kontyvirágfélék, gyömbérfélék, csalánfélék, erdei utak és vágások mentén a vadbanán tömeges.

(Jackfruit (''Artocarpus heterophyllus'') fruits at the tree Photo taken by User:Ahoerstemeier on June 28, 2003 in Chaiya, Surat Thani Province, Thailand. {{GFDL}}{{cc-by-sa}} Category:Fruits Category:Moraceae)

Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Liánok: Fásszárú, vagy fűnemű szár, együtt fejlődnek a támasztó fával. Kúszópálma (rotang) igen nagy szakítószilárdságú, elfásodó. Fűnemű a vanília, tökfélék, borsfélék.

Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Epifitonok: Orchideák, páfrányok, Bromeliák, Tillandsiák, mohák és zuzmók, epiphyll mohák és zuzmók. Vízszükségletüket csupán a csapadékból, és a levegő páratartalmából fedezik: vízfelvevő gyökérháló, léggyökerek, Orchideák álgumói (levélnyél) mint vízraktárak, szukkulens (testükben vizet tartalékoló) fajok. Ásványi tápanyag biztosítása még nehézkesebb: fészekepifitonok, (myrmecophilia), növényi félélősködők (pl. fagyöngyök)

4

2011.01.01.

Síkvidéki trópusi esőerdők növényei Hemiepifitonok: Életük egy szakaszán összeköttetésben állnak a talajjal. Filodendron, fafojtó füge (Ficus), ördögfüge, borostyánfélék.

Állatvilág: • kevés a nagytestű állat, ezek: okapi, varacskos disznó, tapír – – – –

Madarak: papagáj-félék, kolibri-fajok Majmok: félmajmok, főemlősök Hüllők és kétéltűek, krokodil-félék, viziló-fajok Kevés a rovarfaj!

• Másodlagos erdők (dzsungel), talajerózió

Hegyi esőerdők Trópusi hegyvidékeken, kb. 1000 m magasság fölött, 2500-3000 m-ig hatolnak fel. 15-22 OC évi középhőmérséklet. Igen párás. Alsó hegylejtők bujább növényzete annak is köszönhető, hogy sok a csapadék, de a lejtés miatt nem alakul ki pangóvíz.

Trópusok magas hegyei Sűrű bambuszdzsungel, esetleg kis levelű, örökzöld, 2-4 m magas fákból, vagy Ericafélékből álló törpeerdő.

Hegyi esőerdők zónája (köderdők, felhőerdők, mohaerdők) • Trópusi hegyvidékeken 1000 m fölött, kb. 2500-3000 m-ig • Trópusi fenyők (Podocarpus-fajok, babérfélék, teafélék, kínafa, • Rendszerint örökzöld fák, lombkoronaszint 10-20m. Liánok, páfrányok, Gyepszintben pl. Begóniák. • kininfa- vagy kínafafajok , burgonyafélék, páfrányfák, begónia-félék, kávé, kokacserje • Köderdők: csenevész fák, mindent moha borít.

(* Description: '''Loiseleuria procumbens''' * Picture taken by User:Tigerente * Habitat: Großer Bösenstein, Styria, Austria * Date: 24. June 2005 {{GFDL}} )

5

2011.01.01.

Köderdők • • • • •

nagy fajgazdagság Hagenia Abyssinica Rhododendron sp. epifitonok

Hegyi esőerdők • Podocarpus sp. • babérfélék • teafélék • mirtuszfélék • burgonyafélék • páfrányfák (Afrika, Ázsia) • begóniák

Nedves trópusok edafikus társulásai Sziklai növényzet: A meredek sziklák, főleg a mészkőszirtek száraz élőhelyet jelentenek. Üstökösfákból álló cserjések. Amerika: Agave- és pálmafajok Afrika: Cycasok és Aloe fajok Ázsia: Dracaena (sárkányfák) Szukkulens cserjék és kúszónövények, törpepálmák, bambuszok

Trópusok magashegységei • Andok, Kilimanjaro 3000 m fölötti területei • nappal nyár, éjjel tél 50OC-os hőingás • Paramo – üstökösfák (Lobelia-, Senecio-félék) • Puna – szárazabb, mint a paramo, zsombékoló füvek, kétszikűek • Havasi sivatagok

Paramo • trópusi magashegyi • Bozótos • Erica arborea

Nedves trópusok edafikus társulásai

Tengerpartok: Mangrove = tengerparti mocsárerdő: Apály idején szárazra kerülő, dagálykor a vízből sokszor alig kiálló állványszerű gyökérzetű, léggyökerekkel rendelkező, leveleikben extrém magas sótartalmú, leginkább elevenszülő fák alkotják. Rhizophora- és Avicennia fajok, Afrikában és Ázsiában Nipa pálma. Nyílt homokos tengerpartok: Kókuszpálma, csavarpálma, szúrós termésű füvek.

6

2011.01.01.

Mangrove

Másodlagos esőerdők • Nagyobb nyiladékok keletkezhetnek földcsuszamlással, erdőtüzekkel, de leginkább emberi beavatkozásra. • fénykedvelő pionír fajokból létrejön egy másodlagos esőerdő, kisebb fajgazdagsággal, alacsonyabb fákkal, dúsabb talajközeli növényzettel. • A nagy tápanyagveszteség esetén nehezen veti meg újra a lábát az erdő.

Másodlagos esőerdők Fűfélék, fatermetű bambuszok, egyéves növények, magas évelők, cserjék és kúszónövények alkotta áthatolhatatlan bozót keletkezik. Jellegzetesek a gyors növésű puha szövetű pionír fák, pl. balsafa (15 év alatt 20 méteresre is megnő). D-Amerika: Cecropia fajok, DK-Ázsia: Macaranga fajok  hangyákkal élnek szimbiózisban.

másodlagos esőerdő

Macaranga triloba: a kagyló alakú pálhák alatt helyezkednek el a tápanyagtestecskék

Fekete Bors (Ázsia)

Termesztett növények Vanília (Mexikó)

Kókuszpálma (Csendes-óceáni szigetek)

Dinnyefa Robuszta-kávé

Fahéjfa (Ázsia)

Kakaó (KözépAmerika)

Kínai teacserje

Tápióka (Amerika) Kámforfa (Ázsia) Teraszos hegyvidéki rizstermesztés (Hátsó-India) Banán (Hátsó-India)

7

2011.01.01.

Termesztett növények Arékapálma (Ázsia): bételdió Kaucsukfa (D-Amerika) Olajpálma (Afrika) Tea (Kína és Burma határhegyei) Kínafa (Andok) Kokacserje (Andok) Kukorica és burgonya (trópusi Amerika hegyvidékei).

Monszunerdők Zárt lombhullató trópusi erdők Legtipikusabbak Elő- és Hátsó-Indiában, de megtalálhatók K-Afrikában és D-Amerikában is. Alacsonyabb, egységesebb lombkorona, több fény jut a talajra. Lombhullató, de az aljnövényzet üde marad. Kevesebb a fán lakó növény, de még sok a lián.

Időszakos trópusi esők öve A 10. és 20. szélességi kör között. A csapadék az esős évszakra korlátozódik és <1500 mm/év. Nagyobb évi és napi hőingás, de nincs fagy. 3 nagy zóna: monszunerdők erdős szavannák szavannák

Monszunerdők • Indonéziai djati-erdők: tikfa • Ausztráliában: Eukaliptusz fajok (örökzöld, laza lombkorona) • Afrika: Afzelia és Euphorbia. • Amerika: brazíliai „catingas” száraz erdeinek palack alakú fái, alatta kaktuszok.

Ausztrália

Szavannák • 10-25º sávban • tengerparttól távolodva a száraz időszak hossza nő • 3 típus (csapadék szerint) – száraz erdő – erdős szavanna – füves szavanna

• óvilági szavannákon sok a nagytestű állat • igen sok termesz és levélvágó hangya • újvilág: pálmák, kaktuszok, kevés nagytestű állat

8

2011.01.01.

Szavannák és erdős szavannák

• Ha a száraz évszak rövidebb, mint az esős évszak • –zárt lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)alakulnak ki Száraz évszak hossza

Csapadék (mm)

3-4 hónap

1200-1400

Szavanna-típus erdős szavanna

5-7 hónap

500-1200

ligetes szavanna

7-10 hónap

300-500

tüskés, füves szavanna

• Erdős szavanna:jellemzőa pirofitonfajok –Acacia-, Eucalyptus-fajok • Szárazabb szavanna: örökzöld fák hiányoznak. • Jellemzőek az un.palacktörzsűfák, pl. majomkenyérfa (Adansoniadigitata) • Hosszúfüvű–rövidfüvűszavanna (átmenet a félsivatag felé)

Szavannák és erdős szavannák A száraz évszak hossza eléri a 6-10 hónapot. Évi csapadék 250-1500 mm, évi középhőmérséklet 23-29 oC. A száraz évszak gyakran aszályos  vándorló állatvilág Nyílt gyepvegetáció uralta (pázsitfűfélék uralma) erdős szavannák, füves szavannák. Legnagyobb kiterjedésben: Kö- és K-Afrika, Amazonastól délre, India, É-Ausztrália.

Szavannák és erdős szavannák Talaja a vörös színű latoszol. Pázsitfüvek. Tűznek ellenálló fafajok (víztartó, vastag, vagy hámló kéreg): Acacia, mirrhafa, vajfa, baobab (majomkenyérfa), szalámifa, dum-pálma, legyezőpálma, Eucalyptus. A tűz a szavanna egyik éltetője, illetve számos helyen a kialakítója a tűzre érzékeny, száraz erdőkből.

Szavannák és erdős szavannák Sivatagok felé átmenete tüskés, tövises fákkal (Boswellia, Acacia), pozsgásokkal (Euphorbia, Cactus) tarkított.

• fű, elszórtan fákkal, de nagy nyílt területek is • Nagytestű növényevők folyamatosan legelik • füvek merisztémája a föld alatt vagy közelében • gyakoriak a tüzek

A fátlan szavanna leginkább edafikus okokból alakul ki: esős évszak magas talajvízszintje, sekély termőréteg.

9

2011.01.01.

Szavannák és erdős szavannák

Kelet-Afrika

Trópusi erdőzónák felé átmenetei a szavannaerdők: Afrika: miombo – laza koronájú pillangós fák (Angola – Dél-Tanzánia) Közép- és D-Amerika: fenyőfélék (Pinus és Araucaria) DK-Ázsia: fenyők és tölgyfajok Ausztrália: Acacia, Eucalyptus

A szavannák növényei Majomkenyérfa vagy baobabfa

Erdős szavanna az afrikai Serengeti Nemzeti Parkban

Időszakos trópusi esők övének edafikus vegetációtípusai Tengerparti mangroveerdők Afrika: papiruszmocsarak (Csád-tó, Afrikai Nagy Tavak). Folyómenti galériaerdők D-Amerika: óriási levelű tündérrózsák (Victoria amazonica) Ázsia: lótuszvirág (Nelumbo nucifera) Amerika: sárga lótuszvirág (Nelumbo lutea)

Időszakos trópusi esők övének termesztett növényei • • • •

Afrika: gabonacirok és durrhaköles Kukorica Gyapot és cukornád Öntözéssel csaknem minden trópusi növény termeszthető.

• erős szezonalitás az esőknek köszönhetően • száraz időszakokban nő a növényevők mortalitása • nagy telelőmadár populációk: mag-és rovar abundancia (populáció mennyisége élőhelyen )

10

2011.01.01.

• Szélirányok évszakos változása: összefügg az ITC zóna (Trópusi Konvergencia Zóna) mozgásával (ennek forrása az É-i és a D-i passzát találkozása!) A szárazföldhatására Ázsiában pl. nyáron az ITC zóna É-ra tolódik, az alacsony-nyomásúlégtömegek is É-ra tolódnak,ez magyarázza a nyári monszun bőséges csapadékát. • India K-i partjainál a DNy-i monszun április és október között hoz jelentős csapadékot, az év többi részében szárazság van

• Ártéri szavanna: part menti ligeterdő(galériaerdő), pálmafajok, 3 m magas füvek. Évente kétszer folyóáradás • Termesz szavanna: termeszvárak, levélnyíró hangyák. Elsősorban Afrikában jellemző. Termeszfajok száma: 1900! Macrotermes-fajok. Dél-Amerikában két jelentősebb szavannaterület: 1.CampoCerrado-területe ~2x106 km2 Növényzete:Pálmák, fűfajok Állatvilág: nandu, vadkutyák, sok endemikus hüllő(gekko-félék) 2.Catingas(Caatinga) –Brazilia száraz szavannavidéke. területe ~800.000km2.Pálmák, kaktuszok. 3.Chaco–Argentina és Bolívia területén. Száraz erdő jellemzi Gyakoriak és jellemzőek a kaktuszfélék

Campo Cerrado

Catingas(Caatinga) –Brazilia

Chaco–Argentina és Bolívia területén

Szavannák állatvilága • óvilági szavannákon sok a nagytestűállat • Afrikában:, sakál-félék, hiénakutya, foltos hiéna, csíkos hiéna, oroszlán, gepárd, antilop, gazella, gnú, impala, zsiráf, orrszarvú. Zöld cerkófmajom, huszármajom. Kígyófélék! Strucc! • Száraz szavannák népesség eltartó-képessége igen kicsi. SZAHEL övezet

• Ázsiában:a szavannaterületek jóval fajszegényebbek, mint Afrikában! – Hüllők, kétéltűek • Ausztrália:erszényesek –kenguru, koala. Nagyszámú papagájfaj. – Futómadarak: emu és kazuár

11

2011.01.01.

• Dél-Amerika:sokkal szegényebb nagytestűállatokban az afrikai szavannáknál. Sok az endemikus békafaj. Csak itt élnek a vöcsötyúkok (5 faj!) • Termesztett növények:gabonacirok, kukorica, cukornád, gyapot. • Jóval jelentősebb az állattenyésztés!

Szubtrópusi biomok • Esős nyarú szubtrópusi területek – monszun vagy passzát szél – Szubtrópusi esőerdők – Babérlombú erdők

A szubtrópusi öv A trópusok és a mérsékelt öv érintkezésénél. Átmeneti klímahatások, vagy egyik évszak trópusi, a másik mérsékelt övi jellegű. Alapvetően meleg éghajlat, de enyhe fagyok előfordulnak. Három fő típusa: esős nyarú esős telű állandóan száraz

Esős nyarú szubtrópusi területek Szubtrópusi esőerdők Alacsonyabbak és egyszerűbb szerkezetűek, mint a trópusi esőerdők. Fokozatos átmenet a hegyvidéki esőerdőkbe. Burma (Myanmar), Közép-Kína alacsony hegyvidékei, Dél-Japán szigetek, Mexikó, USA déli része, DélAusztrália, Új-Zéland északi szigetei, Dél-Brazília.

Esős nyarú szubtrópusi területek

Esős nyarú szubtrópusi területek Babérlombú erdők A mediterrán hegyvidékek valamivel szárazabb viszonyai között alakulnak ki.

Ázsia: babérfélék, örökzöld tölgyek, Magnoliafélék Ausztrália, Új-Zéland: nyitvatermők Mexikó, Florida, Louisiana: Magnoliafélék, örökzöld tölgyek, mocsárciprusok Dél-Brazília: Araucaria erdők

Félkemény, kis, pergamenszerű levelű fák. Balkán-félsziget csapadékosabb részei, Pireneusok, Kaukázus csapadékos oldalán, Azori- és Kanáriszigetek, de a többi kontinensen is.

Rhododendron, Buxus.

12

2011.01.01.

Babérlombú erdők • kiegyenlített csapadékjárás (esetleg téli csapadékminimum) • az évi középhőmérséklet 15°C vagy több, • fagypont alá télen is csak átmenetileg száll a hőmérséklet; • a napi és az évi hőingás kicsi, • a tél enyhe, fagymentes.

Babérlombú erdők • a kontinensek keleti felén, a 30. és 35. szélesség között, a trópusok és a meleg mérsékelt égöv között, a passzát- és monszunszelek hatása alatt az északi és a déli féltekén egyaránt előforduló átmeneti övezetben és óceáni szigeteken) • Lombkoronaszintjükben kevés fajt találunk: leveleik középnagyok, fényesek és bőrneműek (innen a „babérlombú” név).

Babérlombú erdők • Az északi féltekén (Holarktisz) ezek a fák leginkább babérfélék, örökzöld tölgyfajok, liliomfák és mocsári ciprus. A déli féltekén nyitvatermők válnak jellemzővé, így Dél-Amerikában az araukáriafenyők. Kelet-Ázsiától Észak-Ausztráliáig mellettük jelentős szerephez jut a bambusz. • Gyepszintjük fajgazdag; többnyire a páfrányok utalják. • Mohaszintjük erősen fejlett. • Jellegzetes talajaik a sárga és vörös podzolok.

Esős telű szubtrópusi területek

• • • • • • •

Európa nyugati peremén lévőatlanti-óceáni szigeteken (pl. Kanári) a Kaukázus nyugati oldalán, Kelet-Ázsiában Korea, Kína és a Japán szigetek déli része, Florida atlanti partjai, Kaliforniától Oregonig a partközelben, D-Amerika (Chile déli része), Ausztrália (keleti parti sáv). A tél enyhe és fagymentes. Állandóan magas a páratartalom, kicsi a napi és éves hőingáskicsi.

• Esős telű szubtrópusi területek (mediterrán) • talaja humuszban gazdag terra-rossa, terrafusca,vagy fahéjbarna talajok • Enyhén hűvös tél az évi csapadék nagy részével, nyáron a közeli sivatagos területek nagynyomású, száraz, forró légtömegeinek hatása uralkodik. • Földközi-tenger partvidéke, Fokföld, DNy-Ausztrália, Chile, Argentína, Kalifornia egy része.

13

2011.01.01.

Esős telű szubtrópusi területek Jellegzetes talaja a vöröslő terra rossa. Alkalmazkodás a fő asszimilációs periódusban bekövetkező szárazsághoz: - kemény, fényes, esetleg erősen szőrös, örökzöld levél - levéltelen (csökkent párologtató felületű), szárukkal asszimiláló

Esős telű szubtrópusi területek Keménylombú erdők A mediterrán területek zonális erdőtársulásai. É-Afrika, Európa: mészkövön: magyaltölgy szilikáton: paratölgy tengerpartokon: aleppói fenyő, Pinea Erdők aljnövényzetében sokféle örökzöld, szúrós, vagy illatos cserje fordul elő: Pistacia, Lavandula, Jasminum, Juniperus, Myrtus.

Esős telű szubtrópusi területek Mediterrán tűlevelű erdők A mediterrán keménylombú erdők zónája felett alakult ki. Atlaszcédrus, libanoni cédrus, mammutfenyők (Kalifornia). Edafikus növényzet Sziklákon: szúrós növényekből álló garigue Mocsaras területek: olasznád Folyómente: Appennini- és Balkán-félsziget: platán, oleander

Mediterrán területek termesztett növényei Európa legrégebbi kultúrterülete  a legtöbb erdőt kivágták, helyüket pedig már az ókor óta legeltetik. Aljnövényzet cserjéiből és letörpült fákból létrejött a jellegzetes örökzöld bozótos, a macchia (Kaliforniában a chaparral ehhez hasonló).

Mediterrán területek termesztett növényei Jellegzetes termesztett növény az olajfa, a szentjánoskenyér-fa. A száraz nyarú területek a gabonatermesztés őshazái (kenyérgabonák többsége Elő-Ázsia mediterrán területeiről származik), ma is a fő szőlőtermesztő területek. Citrusfélék: citrom, narancs, mandarin, grape-fruit (Ázsia trópusi-szubtrópusi területeiről származnak). Fokföld: muskátli, Asparagus fajok.

14

2011.01.01.

A mediterrán terület növényvilága

Mediterrán vidék krisztustövissel

Közönséges vagy nemes babér

Paratölgy

Levendula

Állandóan száraz területek

Sivatagok

Sivatagok Zonálisan a trópusokat kétoldalról határoló leszálló légáramlásos zónában. Főleg a szubtrópusi zónába esnek, bár Elő- és BelsőÁzsiában a mérsékelt övbe tolódtak. Afrika: Szahara, Líbiai-, Namíb- és Kalahári-sivatag

Ázsia: Arab- és a Nyugat-Pakisztáni Thar-sivatag, KaraKum, Kizil-Kum, Takla-Makán, Góbi Sivatag – Szaúd-Arbia

Sivatagok osztályozása az alapkőzet szerint

Állandóan száraz területek Sivatagok D-Amerika: Atacama-sivatag É-Amerika: Új-mexikói és Dél-kaliforniai sivatagok Ausztrália belső területei Ritka, és rendszertelen csapadék (max. 100 mm).

• • • • •

szikla-, és kősivatag (hammada) kavicssivatag (serir) homoksivatagok (erg) agyagsivatagok (takir) sós agyagsivatagok (sott)

15

2011.01.01.

Állandóan száraz területek Félsivatagok Csapadék mennyisége max. 200 mm. Fele-fele a csupasz és a növényzettel borított terület. Sivatagokban is kialakul vízmosásokban (vádi), tavak, oázisok környékén. Fokföldi Karroo, ausztráliai sivatagok jó része, É-Góbi, Kaszpi-tó környéke. Mérsékelt övi erdőterületeken edafikus okok miatt (erősen sós talaj, laza homokon, málló, meredek löszfalak).

Félsivatagok

Trópusi sivatagok • • •

a 15-50° szélességi körök között a forró sivatagok a 30-35°-ig húzódnak, míg antipasszátszelek hatására alakultak ki a trópusi és szubtrópusi területek határán

• • • • • •

évi középhőmérséklete 20 °C körüli igen magas a napi hőingás az évi csapadékmennyiség a 250 mm-t sem éri el, egyes helyeken akár évekig sem esik az eső talajuk humuszmentes köves homok alkalmazkodás: vízraktározás, párolgáscsökkentés

Félsivatag - Argentína

Sivatagi és félsivatagi növények jellegzetes életformái Efemer növények: Mag állapotban nyugszanak évekig, eső esetén kicsíráznak, rövid idő alatt virágzanak, termést érlelnek, magot hoznak. Poikilohidratúrás növények: Elviselik a kiszáradást, a látens állapotból hamar regenerálódnak eső esetén, pl. mohák, mannazuzmó, egyes páfrányok Amerikában, talajlakó Tillandsiák.

Sivatagi és félsivatagi növények jellegzetes életformái Szukkulensek: Pozsgás szárban vagy levélben nyálkaanyagokhoz kötött vizet raktároznak, és a párologtató felületük minimalizált. Vastag kutikulával, vagy szőrzettel borítottak a besugárzás ellen. Amerika: kaktuszok, Agave Afrika: kutyatejfélék, Aloe Ázsiai mérsékelt övi sivatagokban és Ausztráliában alig vannak igazi szukkulensek.

16

2011.01.01.

Sivatagi és félsivatagi növények jellegzetes életformái Szklerofília Párologtatással járó vízveszteség csökkentésére vastag kutikula, többrétegű epidermisz, besüllyedt gázcserenyílások, kemény, szilárdító elemekben gazdag levél, kis levélfelület, esetleg redukált levelek és a szár asszimilál. É-Afrika és Belső-Ázsia magashegyi kősivatagjainak gömbcserjéi. Dél-Afrikai sivatagok ablaknövényei.

Félsivatagok és sivatagok –a Föld több, mint ¼-e • Nagyobb sivatagok: – Afrika:Szahara, Líbiai, Namib-és Kalahári-sivatag – Ázsia:Arab-és Thar-sivatag – Dél-Amerika:Atacama-sivatag – Észak-Amerika:Új-Mexikó, D-Kalifornia – Ausztrália:belsőterületek – Belső-Ázsia:Kara-Kum-, Kizil-Kum mérsékelt övben. Nem klimatikus sivatagok! – SaltLake:esőárnyékban!

• A zonális sivatagok a trópusokat két oldalról határoló nagy nyomású, leszálló légáramlásos zónában, • A forró, száraz térítő menti öv a passzátszelek leszálló, nagy nyomású övezetébe esik, ahol nagy a felmelegedő levegő víztartó képessége. A víz nem csapódik ki, a párolgás pedig különlegesen erős;

Félsivatagok • Karroo(Dél-Afrika), Ausztáliai sivatagok egy része, Góbi-sivatag É-i fele, Kaszpi-tópartvidéke • Félsivatagok jellemzőnövényei: Ürömfélék (Artemisiafajok), Chenopodium-félék, tamariszkusfajok, Caragana és Haloxylon-fajok(szakszaulcserjék) • Jellegzetes növényi életformák: • Efemerek(igen rövid életűek); változóvízállapotúak (poikilohidratúrásnövények): csipkeharasztok, Anastatica-fajok; szukkulencia(pozsgás termet): kaktuszfélék, kutyatejfélék, Agave, Aloë

• Dél-Afrikában: „kavicskaktuszok”(ablaknövények): Lithops-fajokés kristályvirágfélék (Mesembrianthemumfajok) • Welwitschia mirabilis–paleoendemizmus–csak a Namibsivatagban! • Termesztett növények: oázisokban, vádikban. Legfőbb növény a datolyapálma • Peru és Chile: öntözéses banánültetvények • Állatvilág: sivatagok állatvilága a szomszédos száraz szavanna, sztyeppék állatvilágával rokon • A szárazsághoz valóalkalmazkodás szélsőséges formái: teve (zsírpúp);ugróegerek (soha nem isznak); zsírfarkújuhok; gazella, antilop, • sivatagi róka; sivatagi tyúkok; vándorsólyom • Dél-Amerikában: lámafélék (nincs zsírpúp!) Kondorkeselyű

17

2011.01.01.

A sivatagok szomjazó növényei Különböző kaktuszformák

• • • •

magevőhangyák és rágcsálók nomád életmódú madarak húsevők: víz a zsákmányból tenyésztett állatok: teve, szamár, juh

•

Gazellák, Jávorantilop, numibiai vadszamár, ugróegér félék, madárpók , skorpió, namibiai homoki gyík, aranyvakondok, háromujjú homoki szkink,

Oázis Jemenben

Afrikai kutyatejfaj

• Efemer növények: rövid tenyészidőszak maszlagürömfélék kristályvirágfélék, kanadai betyárkóró, kék búzavirág, szőrös disznóparéj • Szukkulens növ.: Afrika: tegezfa ablakvirág kutyatejfélék aggófűfélék Amerika kaktuszok agavefélék, jukkák Ausztrália parakeeya, fűfa

A mérsékelt öv biomjai • • • •

40-65. szélességi körök között (É)-Amerika, Európa, Ázsia Északi féltekén kiterjedtebb 4 évszak vegetációs szünet, áttelelési stratégiák

• 3 fő zóna: – füves puszták – mérsékeltövi lomberdők – tűlevelű erdők – mérsékelt övi sivatagok

Mérsékelt öv A trópusi és szubtrópusi övet két oldalról széles sávban szegélyezi, de a kontinensek elhelyezkedése miatt az északi féltekén sokkal nagyobb a területe. A téli hideg miatt vegetációs szünet áll be (fiziológiailag szárazság). A növények áttelelő szervek segítségével vészelik át a kedvezőtlen időszakot. Az áttelelő szervekben az életfolyamatok nem állnak le, csak lelassulnak.

18

2011.01.01.

Füves puszták

Füves puszták zónája 200-500 mm/év csapadék  természetes körülmények között nem tud kialakulni fás vegetáció

A növények a lankadás ellen szilárdító szövetek kifejlesztésével védekeznek  nehezen emészthető pázsitfüvek, sások. Préri – Yellowstone Nemzeti Park

A vegetációnak kettős nyugalmi állapota van: téli hideg nyár végi szárazság

Füves puszták zónája Jellegzetes növények: pázsitfüvek sásfélék liliomfélék boglárkafélék Kétszikű virágok főleg az esős tavaszi és őszutói időszakban vannak, a kedvezőtlen időszakot földalatti szerveik (hagymák, gumók) vészelik át. Gyakoriak a magállapotban áttelelő egynyári növények.

Füves puszták zónája Megjelenés alapján: rövidfüvű magasfüvű Talajtani viszonyai alapján: lösz pusztagyep homok pusztagyep sós (szikes) pusztagyep sziklai pusztagyep

Füves puszták zónája Sztyepp:

D-Romániától D-Ukrajnán, D-Oroszországon, Kazaksztánon és D-Szibérián keresztül Mongóliáig és É-Kínáig húzódik. Belső-Ázsia kontinentális éghajlatában több ezer méter magasra felhatol (K-Kaukázus, Pamír, TienSan és Altaj hegyeinek, Tibet fennsíkjának hegyi és alhavasi sztyeppei). Ibériai-félsziget, É-Afrika, Anatólia és Perzsia mediterrán jellegű sztyeppei.

19

2011.01.01.

Füves puszták zónája Edafikus és mikroklimatikus okok miatt kialakult füves puszták az Erdélyi- és a Pannon-medencében és az Alpok esőárnyékos völgyeiben. A sivatagi zónával határosan inkább rövidfüvű és sziklai sztyeppek, míg északon az erdőssztyeppek felé átmeneti részen főleg magasfüvű sztyeppek találhatók. A füves puszták kiterjesztéséhez és fenntartásához a történelem előtti ember is jelentősen hozzájárult (tűz, földművelés, állattenyésztés).

Füves puszták zónája Préri: Észak-Amerikában É-D-i irányba húzódik a füves puszták zónája. A csapadékosabb keleti területek magasfüvűek, míg a szárazabb nyugati területek inkább rövidfüvűek. Pampa: A Dél-amerikai kontinensen az Andok szélárnyékos keleti oldalán, Argentína területén húzódik. Sok a prérikkel azonos nemzetségbe tartozó növényfaj.

Füves puszták zónája Patagónia, dél-óceániai fátlan szigetek, Új-Zéland (a zárt füvű vegetáció mellett)

A puna-növényzetre emlékeztető, zsombékszerűen növő pázsitfüvek alkotják.

Füves puszták zónája Erdőssztyepp: Magyar Alföld, Erdélyi-medence, A Kárpátokon túl összefüggően az Urálon túlra. Erdő és sztyeppfoltok mozaikja, vagy nyílt, pusztai elemekben gazdag erdők (főleg pusztai tölgyesek). Összefüggő zárt erdők csak a nagyobb folyók mentén tudnak kialakulni.

Füves puszták Termesztett növények a sztyeppzónában: Eredetileg főleg állattenyésztés (Mongólia, Argentína még ma is). A belterjesebb mezőgazdálkodás kialakulásával a gabonatermesztés fő területévé vált (Ukrajna, Kanada). Az általában humuszban gazdag mezőségi talaj miatt elsősorban búzatermesztés folyik ( a világ búzatermesztésének több, mint ¾-e erre a zónára esik).

1. Füves puszták • • • • • •

viszonylag kevés csapadék (200-500 mm) (DE hosszúfüvű préri 600-1000 mm) nagy éves hőingás >25 °C csapadék nagy része kora nyáron téli csapadék hó gyakran két nyugalmi időszak

20

2011.01.01.

• legtöbb természetes vegetációt helyettesítették termesztett növényekkel: búza, árpa, zab, kukorica, stb. • perifériákon: állattenyésztés • legjobban degradált az összes biom közül http://farm4.static.flickr.com/3155/2658097507_73c6ec7d99.jpg

Észak-amerikai prérik • 54° szelesség – Mexikói magasföld • hosszúfüvű préri 600-900 mm • fenyérfüvek (A. gerardii), Stipa partea, Agropyrum smithii, Panicum virgatum • Andropogon scoparius • rövidfüvű préri 450-500 mm • Bouteloua gracilis, bölényfű (Buchloe dactyloides)

A prérik állatvilága • hüllők – láncos csörgőkígyó, texasi csörgőkígyó, zöld csörgőkígyó • madarak – nagy prérityúk, kis prérityúk, ürömfajd , Bairdverébsármány, üregi bagoly, agyagszínű verébsármány •

rágcsálók – Hosszúfarkú ürge, – prairie-kutya – rovarevők oposszumok

• növényevők – amerikai bölény,villásszarvú antilop

Dél-amerikai pampák • • • • •

D sz. 32°-38° csapadék eléri 1000 mm-t fagy ritkán éves hőingás 20-22°C nyáron kevesebb a csapadék, ezért aszályos időszakok alakulhatnak ki

Pampák élővilága • fűfélék • Stipa neesiana, S. papposa, Eryngium sp. • Emlősök: Lama vicuqna, Lama quanaco, Zaedyus pichy, Chaetopharactus villosus Lyncogon patagonicus, Dusicyn griseus, tengerimalac, Mara • hüllők Oroctotretus pectinatus, Liolaemus magellanicus, L. fuscus • madarak Pterocnemia pennata

21

2011.01.01.

Erdős-sztyeppek biomja

Eurázsiai sztyeppék • csernozjom talajok • A fűfélék közül leggyakoribbak az árvalányhaj fajok, közülük a kunkorgó árvalányhaj, de a • csenkeszek és a sások, • valamint az ürmök is a kakukkfű és a pimpo fajokkal igen gyakoriak

• Az erdős-sztyepp a zárt erdő és a sztyepp klímaövek átmeneti éghajlati sávjában kialakult önállónövényzeti öv. A többé-kevésbé zárt erdők általában száraz termőhelyű gyepekkel váltakozva, mozaikos elrendeződésben jelennek meg • Mérete: hektáros mérettől kontinensnyi növényzeti övekig • Erdőkomponense: gyakran a szomszédos fás társulásokéhoz hasonlóan klimazonális erdős-sztyepp esetében, edafikus erdős-sztyeppeknél „saját képződmény”jelenhet meg. • A gyepek: irtásrétek, ill. rétsztyeppek, attól függően, hogy az erdő-vagy a sztyeppzóna felé helyezkednek el.

Az eurázsiai erdőssztyeppek földrajzi típusai

Kialakulásuk • Természetes hatásokra: Klimatikus-, domborzati-, és talajviszonyok, – Tűz, – Növényevők, stb.

• 8000 km hosszan húzódik nyugat felől, eleinte 300-400 km szélesen, majd egyre keskeny erdősávban. 1. Európai tölgyes erdőssztyeppek, 2. Nyugat-szibériai nyíres erdőssztyeppek, 3. Közép-szibériai nyíres-tű-és lomblevelű erdőssztyeppek, 4. Bajkál környéki tű-és lomblevelű erdős sztyeppek, 5. Távol-keleti lombos erdőssztyeppek.

• Emberi átalakítóhatások: • Égetés, erdőirtás, legeltetés, lecsapolás. • Makroklíma által meghatározott: – klímazonáliserdős-sztyeppek. – Egyéb okok (talaj, domborzat) hatására: edafikuserdős-szteppek.

•

Az erdős-sztyeppek klímája • Erdős-sztyepp zóna klimazonális növényzetét a szemiarid (félig száraz) típusú klíma alakítja ki. • Jell.: Egyes években egy későnyári -kora őszi, legalább két hónapig tartó félszáraz időszak. • Összetett klímatípus.

22

2011.01.01.

2. Mérsékeltövi lomberdők • • • • • • •

4-6 hónap vegetációs periódus évi csapadékmennyisége 500-600 mm, de néhol elérheti az 1000 mm-t enyhe tél az évi középhőmérséklet 10-15 ºC aszpektusok elterjedés: – Európa – É-Amerika – Ázsia

2. Mérsékeltövi lomberdők • függőleges tagozódás – – – –

felső lombkoronaszint (12-20 m) alsó lombkoronaszint (5-12 m) cserjeszint (0,5-1 m) gyep-, és mohaszint (0-0,5 m)

• talajok – – – –

barna erdőtalaj, barnaföld, kilúgozott podzolos erdőtalaj, rendzina

Mérsékelt övi lomberdők zónája

Mérsékelt övi lomberdők zónája Viszonylagos tengerközelben alakulnak ki. Az É-i féltekén lombhullatók, a D-i féltekén sokszor örökzöldek. Téli hideg  lehetetlenné váló vízfelvétel  párologtatás csökkentésére lombhullatás. Évgyűrűk. Többszintű.

Mérsékelt övi lomberdők zónája Tölgyesek: Anglia és Franciaország atlantikus területein nyírrel elegyes kocsányos tölgyesek. Közép-Európában kocsányos és kocsánytalan tölgyesek. Dél-Európában csertölgy és magyar tölgy jut fontos szerephez. Elegyfajok: nyír, rezgőnyár, mezei juhar, szil. Gyertyános tölgyesek kissé magasabb térszíneken.

23

2011.01.01.

Mérsékelt övi lomberdők zónája

Mérsékelt övi lomberdők zónája

Amerikai tölgyesek sokkal fajgazdagabbak a tölgyeket tekintve, tipikus elegyfajok a gesztenye és a hikoridió. Fánlakó növények: mohák, zuzmók. Lián szerűek: iszalag, borostyán. Gazdag cserjeszint: mogyoró, som, kecskerágó, fagyal. Dús gyepszint, tavasztól-őszig akadnak virágzó fajok.

Tölgyesek

Mérsékelt övi lomberdők zónája Bükkösök: Közép-Európa csapadékos hegyvidékei, Ny-Európában alacsonyabb dombvidékeken is. Zárt lombkoronaszint  cserjeszintje fejletlen, gyepszintje csak kora tavasszal borított virágos fajokkal (medvehagyma, csillagvirág, hóvirág, szellőrózsák). Sziklán juhar és kőris, magasan jegenyefenyő elegyedik a bükkel.

Mérsékelt övi lomberdők zónája Nothofagus(délibükk) erdők: A déli félgömbön a bükk közeli rokonai, a többnyire örökzöld Nothofagus fajok alkotnak erdőket. Dél-chilei Valdívia és Tűzföld, DKAusztrália, Tasmánia és ÚjZéland.

Mérsékelt övi lomberdők zónája Ezen erdők egy része a hazai bükkösökhöz hasonló megjelenésű, más részük azonban esőerdő jellegű (sok lián, epifiton páfrányok, mohák). Ilyen mérsékeltövi esőerdő alakult ki Valdíviában, ahol hűvös nyár mellett a tél igen enyhe és egész évben sok a csapadék. Jellegzetesek lehetnek a páfrányfák (pl. Dicksonia antarctica).

24

2011.01.01.

Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Ligeterdők: Aljnövényzetük nedvességkedvelő fajokból áll. Keményfa ligeterdők: magasabb, ritkábban elöntött térszíneken hamvas éger, kőris, szil, kocsányos tölgy Puhafás ligeterdők: mélyebb, gyakran elöntött térszíneken fehérnyár, füzek

Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Lápok és rétek: lápok, láprétek: levegőtől elzárt lassú szervesanyag oxidáció  tőzegképződés tőzegmohalápok: hűvös, csapadékos klímában síklápok: melegebb nyarú klímában (tőzege semleges, vagy bázikus, esetleg mész-

Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Láperdők: pangóvizes területeken: mézgás éger, lápi nyír, fűz és kőrisfajok Vízi növényzet: lebegő hínár: békalencse, rence, békatutaj gyökerező hínár: tündérrózsa, vízitök, sulyom, békaszőlő mocsári vegetáció: 1-2 m vízmélységig nádas: nád, gyékény, harmatkása, tavi káka zsombéksásos láperdő

Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Lápok és rétek: mocsárrétek: tőzegfelhalmozódás nélküli nedves rétek pázsitfüvek, sások irtásrétek: másodlagosan alakulnak ki jó szénát adó növényzet a kaszálás fenntartja, legeltetés lerontja

25

2011.01.01.

Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Fenyérek: erdők helyén kialakuló másodlagos vegetációtípus (irtás és legeltetés hatására kialakuló), de létrejöhet kiszáradó lápokon, sovány homok és kavicstalajokon is óceáni éghajlatú területeken: D-Chile, Ny-Európa, NyDunántúl örökzöld, pikkelyes, vagy tűlevelű törpecserjék, erősen savanyú, leromlott, tápanyagszegény talaj erikafélék, rekettyék

Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Sziklák növényzete: mohák, zuzmók füvek, páfrányok, kövirózsák sziklagyep fák (sokszor fenyők)

Sótűrő növényzet: homokdűne nélküli, tengervíz áztatta tengerparti területek szikesek: mézpázsit, sóvirág

Mérsékelt övi lomberdő zóna edafikus társulásai Homoki növényzet: tengerparti homokdűnék: tarackos pázsitfüvek, sások homoki fűz É-i partok, Balti-tenger: erdeifenyves Ny- és D-Európa: lomberdő Fekete-tenger partvidéke: ezüsthárs szárazföld belső részein futóhomok területek: folyók, gleccserek által szállított homok magyar csenkesz, ezüstperje

Mérsékelt övi lomberdő zóna termesztett növényei gabonafélék kapások: kukorica, burgonya zöldségtermesztés almafélék, csonthéjasok

Tölgyesek Lombkoronaszint

Tölgyesek Cserjeszint

• • • • • • • • •

• • • • • • • •

Anglia, Franciaország kocsányos tölgy+nyír Közép-Európa kocsánytalan tölgy+ kocsányos tölgy Délkelet-Európa csertölgy, magyartölgy + nyír, rezgő nyár, mezei juhar, szil dombvidéken: gyertyános tölgyes epifitonok csak mohák és zuzmók

gazdag mogyoró, som, kecskerágó, fagyal Nyugat-Európa búbos lonc (Lonicera periclymenum), örökzöld magyal (Ilex aquifolium) Gyepszint nagyon dús és változatos tavasztól őszig virágzik

26

2011.01.01.

Bükkösök • • • • • • • • • •

Nyugat-Európa dombvidékein kocsányos Közép-Európa hegyvidékein (500-1000 m) Dél-Európa (1000-1800 m) bükk (Fagus silvatica) zárt lombkoronaszint ⇒ Cs alig, Gy aszpektus jellegzetes hagymás növények medvehagyma (Allium ursinum), csillagvirág (Scilla) fajok, hóvirág gumós növények - pl. keltike fajok (Corydalis) gyöktörzses pl. szelőrózsák (Anemona

Ázsiai lombhullató erdők • • • • • • • • •

É-Amerikai lombhullató erdők • nagyobb fafajgazdagság • több tölgyfaj • erdőtípusok: – tölgyes-tulipánfás – tölgyes-gesztenyés – tölgyes-hikori

Fafajok • • • • • • • • •

juharfélék (Aceraceae) tölgyek (Quercus ssp.) hikori diók (Carya sp.) tulipánfa (Liriodendron tulipifera) ámbrafa (Liquidambar styraciflua) amerikai gesztenye (Castanea dentata) cukorjuhar (Acer saccharum) kanadai nyár (Populus canadensis) keleti platán (Platanus occidentalis)

Mérsékeltövi magashegységek

Mérsékeltövi lomberdők állatvilága • őz , gímszarvas vaddisznó, farkas, róka, nyuszt, nyest, • görény, coboly, vadmacska, barnamedve, jégmadár, csonttollú madár

mongol tölgy (Quercus mongolica) szőrös nyír (Betula pubescens) rezgőnyár (Populus tremula) magnólia (Magnolia stellata) fehér eperfa (Morus alba) tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) varázsmogyorók (Hamamelis) ginzeng (Panax ginseng) /termesztett növénye/ dahuriai havasszépe (Rhododendron dahuricum)

• • • • • •

nivális régió >3000 m szubnivális régió 2400-3000 m alpin régió 1900-2400 m subalpin régió 1500-1900 m montán régió 800-1500 m submontán régió <800 m

27

2011.01.01.

A hideg öv élővilága

tema.bluetec.cz

Tajga

Tajgaerdők állatvilága

• a négy évszak • a nyár rövid, meleg • a tél hosszú, és hideg • a tavasz és az ősz rövid • évi csapadék 150-400 mm • talaj: podzol • az altalaj tartós megfagyása • gyakori elláposodás • a sz.a. produkció 5,5 t/év/ha • talajélőlények aktivitása kicsi

• • • •

Jávorszarvas rénszarvas karibu rénszarvas barnamedve hiúz (Lynx lynx)

• • • • •

európai hód (Castor fiber), kanadai hód (Castor canadensis) halászó nyest (Martes pennanti) kis bukó (Mergus albellus), fajdkakas (Tatrao urogallus), császármadár (Bonasa bonasia), nyírfajd (Lyrurus tetrix), szakállas bagoly (Strix nebulosa), macskabagoly (S.

• • • •

uralensis), fenyőpinty (Fringilla montifringilla) erdei béka (Rana sylvatica), mocsári béka (Rana temporaria) keresztes vipera (Vipera berus), elevenszülő gyík (Lacerta vivipara)

A tajga növényzete

Magashegyi lucos erdő, fölötte alhavasi gyeppel

Tajga biom

Tajgaerdő Svédországban, aljnövényzetében tőzegmohákkal

Közönséges nyír

28

2011.01.01.

Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája

Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája Tajgaerdők:

Elegyeserdők: Európa: bükk, tölgy, gyertyán, erdeifenyő, lucfenyő É-Amerikában: simafenyő, amerikai vörösfenyő, cukorjuhar áfonyákból és körtikefélékből álló gyepszint

Európa: lucfenyő, a legsoványabb talajokon erdeifenyővel Ny-Szibéria: szibériai lucfenyő és szibériai jegenyefenyő K-Szibéria: vörösfenyő, erdeifenyő

összefüggő mohaszőnyeg, szárazabb helyeken zuzmók

Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája Kanada: fehér és fekete luc, balzsamfenyő (a Sziklás-hegység ezüstfenyvesei nem a tajga, hanem a magashegyi zóna képviselői) az egyetlen lombos fafaj a nyír zárt koronaszint, áfonyás gyepszint, dús

mohaszint

Tajga Alaszka

sztyeppzónával érintkező állománya ritkás a déli félgömbön nincsen összefüggő tajgazóna

Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája edafikus növénytársulásai Tőzegmohalápok: A hideg éghajlaton a kis párolgás miatt sok helyen kialakulnak pangóvizes területek.

Boreális tűlevelű erdők biomja • Eurázsia, Észak-Amerika –TAJGA, zonális tűlevelűerdők • Klíma: hideg • Talaj: savanyú podzoltalaj

Akár több négyzetkilométeres dagadólápok is létrejönnek. Tőzegmoha, szőrmoha, áfonya, ericoid levelű cserjék, rovaremésztő növények.

29

2011.01.01.

Növényzet: • Lúcfenyő; erdeifenyő; ezüstfenyő; európai jegenyefenyő; • balzsamfenyő; szibériai jegenyefenyő; európai vörösfenyő; szibériai boróka; NYÍRFAJOK; zuzmók és mohák – Tőzegmohás lúcerdők – Erdeifenyő-tajga – áfonyás tajga – tőzegmohás tajga -gyapjúsás

Állatvilág • • • • • • • •

prémes állatok; jávorszarvas –Európában rénszarvas -karibu barna-medve –grizzli-medve európai hód –kanadai hód hiúz Madarak. Siketfajd, hófajd, császármadár; nyírfajd. Gazdasági tevékenység. BÁNYÁSZAT, ERDÉSZET

Hideg öv – Sarkvidékek növényzete

Tundraterületek biomja • Eurázsia, Észak-Amerika. Poláris fahatár szibériai vörösfenyő • Erdőstundra: 4-6 m magas fák alacsony erdőségek – erdeifenyő, törpenyír • Törpecserjés bokros tundra - áfonyafélék, molyűző, izlandi zuzmó • Tőzeghalmos tundra –törpemálna, törpenyír, sarki nyír, mohák-zuzmók • Hegyi tundra –kéreg-és lomboszuzmók, mohák

Erdőstundra: A sarkkör környékén törpülő fenyves törpe nyírekkel, törpe füzekkel. Permafrost (állandóan fagyott legalább az altalaj) talajok. A féléves sarki nyár miatt alig van napszakos ritmusa a növényeknek.

Hideg öv – Sarkvidékek növényzete Tundra: A levegő hőmérséklete mindig 10 OC alatt marad. Maximum törpecserjék, alhavasi gyepekkel analóg fűnemű vegetáció, mohák, zuzmók. Erre a zónára jellemző, a növényi megtelepedést nehezítő talajtani folyamatok: szoliflukció (felső talajrétegbeli jégtűk lazító hatása), poligonképződés, sárfolyás.

Hideg öv – Sarkvidékek növényzete Tundra: A magas észak hegytetői tundrajellegű vegetációfoltjai a fjeldek. A déli féltekén alig van tundra jellegű szárazföldi élőhely (Tűzföld, néhány sziget)

30

2011.01.01.

Tundra - Alaszka

A rénszarvas

fő élőhelye a fátlan tundra

A háziasított rénszarvas húsáért és bőréért is tenyésztik, leginkább ridegen tartják

A sokoldalú félvad háziállat • A rénszarvasnak minden porcikáját hasznosították: – hús, zsiradék  élelem – bőr, szőrme  ruházat – inak, csontok  fegyverek, használati eszközök • A kultikus szerepe is nagy volt  sámánok • Legendák  eredetmondák • Rénszarvasteszt

Szállító és közlekedési eszközként is használják már ősidők óta

A tundra növényzete

A tundra • félévenként váltakoznak a hosszú nappalok és a • hosszú éjszakák • évi középhőmérséklet általában 0ºC alatt • nyár igen rövid és hideg • nyári havi középhőmérséklet 10 ºC alatt • csapadék igen kevés: évi 150-300 mm • rövid vegetációs periódus: 2-3,5 hónap • télen a hóborítás vastagsága 10-50 cm • terület: Eurázsia, É-Amerika

Törpe nyír

Nedves tundra zsombékokkal, tőzegmohákkal

Rénszarvaszuzmó

31

2011.01.01.

A tundra típusai • -rövid vegetációs időszak és hosszú, hideg tél • -kevés faj, biomonotonitás • Fenyő Pinus, vörösfenyő Larix, éger Betula, nyár Populus,luc Picea

• • • • • •

Hideg öv termesztett növényei Az elegyeserdő zóna még jó gabonatermő vidék.

A tajgazóna déli részén esetleg rozs és burgonyatermesztés.

erdős tundra sarki fahatár törpecserjés és bokros tundra tőzeghalmos tundra mohás és zuzmós tundra hegyi tundra

Erdős tundra • • • • •

fafajok: erdeifenyő (P. sylvestris), törpe nyír (Betula nana), Betula tortuosa törpe fák vékonytörzsű, 4-6 m magas

Legfontosabb a fakitermelés. Vadászat és állattartás (rénszarvas) – lappok, szamojédek, inuitok

Sarki fahatár • • • • • • • • •

fafajok: erdeifenyő (Pinus sylvestris), kisebb nyír fajok (B. tortuosa), ermani nyír (B. ermani), szibériai luc (Picea obovata), szibériai vörösfenyő (Larix sibirica), dahuriai vörösfenyő (L. dahurica), szürkeluc (Picea glauca), feketeluc (P. mariana), amerikai vörösfenyő (Larix laricina)

Törpecserjés és bokros tundra • • • • • • • •

• jellemző növények: törpe nyír (Betula nana), fűz fajok (Salix arbuscula, Salix lapponum), málna fajok (Rubus chamaemorus, R. arcticus), molyűző (Ledum palustre), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), vörös áfonya (Vaccinium vitis-idea)

32

2011.01.01.

EURÓPA ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓI

Tőzeghalmos tundra

biogeográfiai régió: növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján

• 10-20 m átmérőjű, • 3-4 m magas • Halmok • Sphagnum sp. • tőzegáfonya

meghatározott régió; ökológiai szempontból többé-kevésbé egyöntetű területek  Európában összesen 11 nagy biogeográfiai régió  a Kárpát-medence, s benne Magyarország önálló életföldrajzi (biogeográfiai) régió, amely túlnyomórészt hazánk területén található (kiterjed Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia-Montenegró és Horvátország területére is) HEFOP 3.3.1.

EURÓPA ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓI

A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ Kialakulását segítő tényezők:

Sztyeppei Pannon Anatóliai

• a Kárpát-medencét szinte minden irányból

Fekete-tengeri

magas-hegységek zárják körül

Boreális Kontinentális Atlantikus

• a hegységek közvetítő és szűrő szerepet játszanak

Alpin

a flóra és a fauna kialakulásában

Makaronéziai Mediterrán

• az általános zonalitás átrendeződik a Kárpátok

Arktikus

gyűrűjében • rövid távú grádiensekkel tájjellegű élőhely-komplexek jönnek létre HEFOP 3.3.1. forrás: www.zalakozig.hu/downloads/natura2000/K%F6zig%20hivatalok_jegyz%F5i%20% nyomán módosítva HEFOP 3.3.1.

A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI

A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 2. RELIKTUMOK

1. ENDEMIZMUSOK

 a reliktum, vagy maradványfajoknak ritkaságuk mellett  a magyar flóra egyik legnagyobb értékét az endemikus (bennszülött), illetve a szubendemikus fajok jelentik  a Kárpát-medence endemikus növényfajainak száma több mint 70, ebből hazánk területén több mint 60 faj él

3. ALPIN ÉS DEALPIN FLÓRAELEMEK

néhány példa: •

 Magyarországon az alpin flóraelemek előfordulása

magyar szegfű (Dianthus giganteiformis

a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, számuk igen kicsi

subsp. pontederae) •

dolomitlen (Linum dolomiticum)

•

tornai vértő (Onosma tornensis)

•

magyar kökörcsin ( Pulsatilla pratensis

subsp. hungarica)

flóra és vegetációtörténeti jelentőségük van • tőzegáfonya ( Vaccinium oxycoccos) • északi sárkányfű ( Dracocephalum rhuyschiana ) • Jósika-orgona (Syringa josikaea) • hévízi tündérrózsa ( Nymphaea lotus)

HEFOP 3.3.1.

•

magyar cifra kankalin (Primula auricula subsp. hungarica )

•

HEFOP 3.3.1.

kárpáti sáfrány ( Crocus heuffelianus) HEFOP 3.3.1.

HEFOP 3.3.1.

33

2011.01.01.

A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI

A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI

4. DACIKUS ELEMEK

6. BALKÁNI ELEMEK

 Erdély hegyvidékeinek jellemző flóraelemei; hazánk

 az egész Balkán-félszigeten elterjedt elemek

területén kevés fajuk él, főként az Északi-középhegységre

jellemzőek • pirosló hunyor ( Helleborus purpurascens) • orgona ( Syringa vulgaris)

5. SZUBMEDITERRÁN FLÓRAELEMEK viszonylag sok a szubmediterrán flóraelem a bokorerdők, a meleg-kedvelő tölgyesek, a mészkő és dolomit sziklagyepek, a homoki gyepek növényfajai között;

részesedésük a magyar flórában jelentős, 18% körüli • virágos kőris (Fraxinus ornus) • molyhos tölgy (Quercus pubescens)

magyar tölgy (Quercus frainetto)

 Balkán-pannóniai elemek leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

 Nyugat-balkáni v. illír elemek magyar kikerics ( Colchicum hungaricum)

7. EURÁZSIAI FAJOK  a magyar flóra legnagyobb elemcsoportja (579 faj, 22,1%) •közönséges nyír ( Betula pendula) •erdei fenyő ( Pinus sylvestris) •réti boglárka ( Ranunculus acer) HEFOP 3.3.1.

A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 8. KOZMOPOLITA FAJOK

NÖVÉNYTÁRSULÁSAINK EGYEDISÉGE  pannon szikesek

egész földkerekségen megtalálható

• kiterjedésük mintegy 210 000 hektár

 legnagyobb részt vízinövények, sok gyomfaj van közöttük

• Románia, Ausztria és Szerbia is nagyban

• nád (Phragmites australis)

részesedik teljes területéből

• disznóparéj (Amaranthus retroflexus) • közönséges csalán ( Urtica dioica)

9. ADVENTÍV FAJOK  az emberi tevékenység kapcsán elterjedt, idegen

 pannon sziklagyepek, pannon homoki gyepek és pannon

löszgyepek

naturalizálódott kultúrszökevények

 félszáraz gyepek

• pannóniai félszáraz gyepek

(331 faj, 12,6%)

PANNON ERDŐ-ÉLŐHELYTÍPUSOK

 pannon cseres tölgyesek (97,94 %)  pannon molyhos tölgyesek (86,66 %)  fehér nyáras-borókások (97,55 %)

hazánk nemzeti felelőssége ezek megőrzésében is kiemelkedő!

fajgazdag növénytársulások

• kontinentális félszáraz gyepek

 arányuk a hazai flórában rohamosan növekszik

 pannon gyertyános tölgyesek (90,58 %)

területi részesedésünk > 95 % hazánk nemzeti felelőssége igen nagy

származású fajok, részben behurcolt, részben

szándékosan kultúrába vett, de onnan kiszabadult és

jellemző élőhelytípusaink közül az egyik legfontosabb

 több kontinensen is előfordulnak; némelyikük csaknem az

A KÁRPÁT-MEDENCE FAUNÁJÁNAK ÉLETFÖLDRAJZI KOMPONENSEI 1. POLICENTRIKUS ELTERJEDÉSŰ PALAEARKTIKUS ÉS HOLARKTIKUS FAJOK  az alapfauna fontos komponensei! •

fecskefarkú lepke ( Papilio machaon)

•

szajkó (Garrulus glandarius)

•

barázda billegető ( Motacilla alba)

2. SZIBÉRIAI FAJOK  e faunatípus egyike a legfajgazdagabbaknak •

óriás lápi-bagolylepke ( Eurois occulta)

•

csonttollú (Bombycilla garrulus)

• északi pocok (Microtus oeconomus)

34

2011.01.01.

A KÁRPÁT-MEDENCE FAUNÁJÁNAK ÉLETFÖLDRAJZI KOMPONENSEI 3. HOLOMEDITERRÁN FAJOK

A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ MEGŐRZÉSE  tájaink természetes adottságaihoz idomult, hagyományos tájhasználat

 faunánk másik jelentős komponensét alkotják • fakopáncsok (Dendrocopus ssp.) • cinegék (Parus ssp.) • denevérek

•a Pannon régióra jellemző fajgazdagság • fajaink erős hazai népességei

13. KOZMOPOLITA ÉS ADVENTÍV FAJOK  emberi tevékenység hatására honosodtak meg

 probléma:

 megjelenésük típusai: • tudatosan, gazdasági céllal betelepítettek, pl.: muflon • behurcolt fajok, pl.: burgonyabogár, kaliforniai pajzstetű

rövid távon több hasznot eredményező gazdálkodási formákkal

• aktív terjedéssel, az ember által létrehozott élőhelyeken meghonosodott fajok, pl.: platán aknázómoly

• a hagyományos gazdálkodási módok felváltása

• a hagyományos használat módjait értő nemzedék

HEFOP 3.3.1.

A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ MEGŐRZÉSE

„kihalása”

HEFOP 3.3.1.

A magyar flóra kialakulása

 kötelességünk az egyes élőhelytípusok és fajok kedvező természetvédelmi állapotának monitorozása  ehhez növelni kell a természetvédelem költségvetési forrásait, gazdasági, illetve hatósági önállóságát  a rossz beidegződések felszámolása:

Posztgalicális flóratörténet: Fenyő-nyír kor (ie. 12000 – ie. 7000 év): összefüggő tajgaerdők kultúrtöténetileg ez a csiszolatlan kőkor időszaka

„a természetvédelem a gazdasági fejlődés akadálya”  megelőző, preventív természetvédelem szükségessége

A magyar flóra kialakulása Mogyoró kor (ie. 7000 – ie. 5500): • felmelegedés, száraz éghajlat • középhegységi mogyorócserjések és száraz tölgyesek, alföldi fátlan puszták (sztyepp) • kultúrtörténetileg a középső kőkorszakkal esik egybe

A magyar flóra kialakulása Tölgykor (ie. 5500 – ie. 2500): • továbbra is meleg, de csapadékosabb klíma, ezért részben az Alföld is beerdősült • kultúrtörténetileg ez az időszak a csiszolt kőkorszakkal esik egybe, ezért egyes területek beerdősületlensége már részben nem a klíma, hanem az ember állattenyésztő, földművelő tevékenységének az eredménye

35

2011.01.01.

A magyar flóra kialakulása Bükk I. kor (ie. 2500 – ie. 800): • a csapadékosság melletti hűvösödő klíma eredményeként a bükkösök egészen az Alföldre is leereszkednek • ez az időszak a bronzkorral esik egybe

A magyar flóra kialakulása Bükk II. kor (ie. 800-tól): kissé szárazabb éghajlat

• Az Alföldön a természetes kép a ligetes homoki és löszpusztai tölgyesek, homokpuszták, löszpuszták és szikesek, melyeket folyómenti ligeterdők, mocsarak és láperdők tarkítanak. • Ezt a tájat azonban a kiterjedő földművelés, gabonatermesztés, a vizes területek lecsapolása nagy mértékben átalakította.

A magyar flóra kialakulása Az Északi-középhegység és a Dunántúl természetes növénytakaróját a civilizációs hatások valamivel kevésbé érintették, bár ugyanúgy jelentős nyomot hagytak rajta. A Középhegységnek mindig fontos kapcsolata volt az Alföld pusztai növényzetével, mely részben a meleg, déli lejtőkről származott (Ős-Mátra elmélet), részben keleti (pontusi) eredetű.

Magyarország növényföldrajzi beosztása Az Alföld flóravidéke: Kelet, dél, és nyugat felé is túlterjed hazánk határain. Majdnem az egész az erdőssztyepp zóna része (DKen kevés füves puszta). Geográfiai szempontból öntésterület, agyag, lösz és homok váltogatja egymást, ma a nagy része mezőgazdasági táj. Folyómenti ligeterdők, homokbuckás hátak, löszpuszták, szikespuszták kisebb-nagyobb foltjaival, és egykori nagy kiterjedésű lápvegetáció nyomokban megmaradt maradványaival.

Magyarország növényföldrajzi beosztása

Flórabirodalom: Holarktis Flóratartomány: Hazánk nagy része Pannóniai flóratartomány, egyes területek pedig már a Kárpátok, KeletiAlpok és a Nyugat-Balkán flóratartományba tartoznak. Flóravidékek: Alföld, Északi-középhegység, Dunántúliközéphegység, Dél-Dunántúl, Nyugat- Dunántúl

Magyarország növényföldrajzi beosztása Flórajárásai: Kisalföld Dél-Alföld Mezőföld és Solti-síkság Duna-Tisza köze Tiszántúl Nyírség Észak-Alföld (Bodrogköz és a SzatmárBereg

36

2011.01.01.

Magyarország növényföldrajzi beosztása Az Északi-középhegység flóravidéke: A hűvös tetők, északi lejtők és a szurdokerdők már Kárpáti hatás alatt állnak, míg a déli lejtők, alacsonyabb térszínek a melegkedvelő pannon növénytakarónak adnak otthont. Andezitből és mészkőből álló hegységek. Tölgyesek (főleg cseres-tölgyesek), gyertyános tölgyesek, bükkösök.

Magyarország növényföldrajzi beosztása

A Dunántúli-középhegység flóravidéke: Erős szubmediterrán klímahatásokkal (tavaszi és nyári csapadékmaximummal). Mészkő, dolomit és bazalt alapkőzet. Cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, karsztbokorerdők. Flórajárásai: Pilis-Budai-hegység Vértes és Bakony Balaton-vidék (Balaton-felvidék, Keszthelyihegység, bazaltvulkánok)

Magyarország növényföldrajzi beosztása A Nyugat-Dunántúl (Magyar Alpokalja) flóravidéke: Hűvös, csapadékos klíma. Magashegyvidékről leereszkedett dealpin elemek, boreális elemek. Flórajárásai: Göcsej Őrség és Vasi dombvidék Magyar Alpok (Soproni-hegység, Kőszegihegység, Vendvidék) Lajta-hegység

Magyarország növényföldrajzi beosztása Flórajárásai: Zemplén-hegység Tornai-karszt (Aggtelek és a Csereháti dombvidék) Bükk-hegység Mátra Börzsöny (Cserhát és a Gödöllői-dombvidék is ide tartozik) Dunazug hegyvidéke

Magyarország növényföldrajzi beosztása A Dél-Dunántúl flóravidéke: Balkáni és szubmediterrán, Nyugat balkáni (Illír), pannon, dealpin és atlanti-mediterrán elemek is. Cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes és bükkös. Flórajárásai: Villányi-hegység Mecsek Külső-Somogy Belső-Somogy Zalai-dombvidék

Magyarország növénytakarója Hazánk természetes növénytakarójában az erdőspuszták, zárt tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, tölgyelegyes és montán bükkösök uralkodnak zonális növénytársulásként. Nagy kiterjedésűek az edafikus ligeterdők, láperdők, homokpuszták és szikespuszták. Extrazonális növénytársulások a középhegységi karsztbokorerdők, lejtősztyeppek, és a Nyugatdunántúli elegyes lucosok.

37

2011.01.01.

HAZAI FÁS TÁRSULÁSOK • 1. Klímazonális erdők: Kialakulásukban a döntő környezeti tényező az éghajlat volt, elsődlegesen a hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. Az éghajlat magassági övei szerint kialakult erdőtársulások: – – – –

cseres-kocsánytalan tölgyesek (cserestölgyesek) gyertyános-tölgyesek bükkösök elegyes fenyves erdők (az ország legnyugatibb részein, csak kis területen)

Gyertyános- tölgyes • Közép- hegységeinkben tszf. 400-700 m • felső szint: kocsánytalan tölgy • alsó szint: gyertyán, madárcseresznye (szálanként) cseregalagonya, mezei juhar, kecskerágó fajok gyertyán (cserje méretű) Gyakran csak avarral borított bükksás, egyvirágú gyöngyperje, szagos müge geofita, odvas keltike, bogláros szellőrózsa, saláta boglárka, pirosló hunyor, kis télizöld, madársóska

Fenyves • Kis kiterjedésű, elegyes erdők a Ny-Mo-i területeken és a Dunántúl DNY-i részén lucfenyő (Alpokalja) erdei fenyő (DNY Dunántúl) Fejlett moha és zuzmószint, virágos növény a gyepszintben szinte nincs.

Cseres-tölgyes • Közép- hegységeinkben és dombvidékeinken tszf. 250-450 m • Laza lombkorona, kocsánytalan tölgy, cser-tölgy, virágos kőris (szárazabb helyeken) • Fejlett; fény- és melegkedvelő fajok egybibiés galagonya kökény, fagyal, vörösgyűrű som, vadalma és vackor (szórtan) ostorménfa • Dús, 80-100 %-os borítású, lombos-moha pázsitfüvek: egyvirágú gyöngyperje, erdei ebír,, felemáslevelű csenkesz, ligeti perje, • tavaszi lednek, sátoros margitvirág, fehér pimpó, • nyáron édeslevelű csűdfű, vitéz bükköny, tarka koronafűrt, gyűszűvirág, hólyagos habszegfű,, erdei macska-gyökér, közönséges galaj • ősszel kétüstökű csormolya, szurokfű, festő zsoltina

Bükkös • Közép- hegységeink tszf. 600 m • Sűrű, teljesen záródó lombkorna bükk, magaskőris hegyi szil farkasboroszlán, fürtös bodza örvös salamonpecsét, havasi ribiszke, szagos müge, madársóska, hajperje, szélfű

• A klimazonális erdőkben előfordulnak extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. Hűvös hideg völgyekben, meredekebb északi hegyoldalakon a tölgyes és gyertyános-tölgyes erdőkben mikro- ill. mezoklimatikus adottságok miatt megjelenik a bükk.

38

2011.01.01.

2. Edafikus, intrazonális erdők: A klimazonális társulások állományai közé települt, leginkább a helyi talajadottságok, ill. vízellátottság, alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása következtében kialakuló társulások. • Ide tartoznak: – szurdokerdők – sziklai-és törmeléklejtő-erdők – mészkedvelő tölgyesek – bokorerdők – mészkerülő erdők – ligeterdők – láperdők – homoki erdők – sziki erdők

Szíki tölgyes • Alföld: Nagykunság, Kiskunság kocsányos tölgy, juharfélék sóvirág, sziki kocsord, réti őszirózsa

Mészkedvelő tölgyes • Sekély talajú, délies lejtőkön, karbonát alapkőzeten, meleg, száraz mikroklíma • tszf. 300 m • , cseres- tölgyesekkel megegyező cserjeszint erdei gyöngyköles, lappangó sás, kesenylevelű bükköny, nagyvirágú lednek, egyvirágú gyöngyperje, nagy ezerjófű, gérbics, tarka pázsitos nőszirom

Homoki erdők • Duna-Tisza köze, Nyírség, Somogy, Kisalföld – Nyílt homoki tölgyes Szárazabb bucka-tetőkön– Zárt homoki tölgyes kevésbé száraz, nedvesebb területek záró társulása • kocsányos tölgy, fehér nyár, boróka • somfélék, fagyal • homoki csenkesz, gyöngyvirág

Mészkerülő erdők • Középhegységeink és dombvidékeink savanyú (3-4 pH-jú), podzolosodó talaján Gyenge növekedésű, göcsörtös fák: bükk, tölgy, gyertyán, nyírfák (riták) Korpafüvek, áfonyák, fehér perje, szittyó

Molyhos és cseres-tölgyes • Dunántúli-középhegység Molyhos- és csertölgy virágos kőris Ostorménfa, somfélék, egybibés galagonya

39

2011.01.01.

Cserszömörcés molyhos tölgyes bokorerdő • Déli,, szárazabb, meleg mészkőés dolomitlejtőkön alakul ki. Pl. Dunántúli középhegység Molyhos tölgy, olasz tölgy, virágos kőris, kocsánytalan tölgy cserszömörce, sajmeggy, madárbirs, berkenye félék barázdás csenkesz, árvalányhaj, fenyérfű, kövirózsák, varjúháj, kakukkfű, gamandor

Elegyes karszterdő • Bükk, virágos kőris, hárs-félék

Telepített erdők

3. Telepített erdők

• a fenyves erdők ökológiai igényeinek, másrészt a tűlevelű avar nem bomlik le, s így az adott élőhely talaját megváltoztatja. • akácfa. Igénytelen, gyors fejlődésű faj, de ugyanakkor a talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben kiaknázza, felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. A volt akácosok területe "kizsigerelt" talaj • nyárakat gyors növekedésük és papíripari feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. Aljnövényzetük szegényes, egy-egy faj túlszaporodása jellemző.

• nyáras erdők • akácos erdők • fenyvesek

Fás társulások állatvilága • ELSŐDLEGES FOGYASZTÓK (NÖVÉNYEVŐK): – Növényevő nagyvadak: őz, gímszarvas, dámvad, muflon.... – Mindenevő nagyvad: vaddisznó, borz – Növényevő kisemlősök: erdei pocok, erdei egér, mókus, nagypele, mogyorós pele ... – Magevő madarak (fiókaneveléskor rovart is esznek!): pinty-félék, kék galamb (bükkösökben) – Növényevő ízeltlábúak (rovarok): gyapjaslepke, szarvasbogár, cincérek, tücskök, sáskák, kabócák, szöcskék (nagyobb része), virágbogarak, kis apollólepke (bokorerdőkben)

Meggyvágó

Zöldike

csíz

Tengelic

40

2011.01.01.

MÁSODLAGOS ÉS HARMADLAGOS FOGYASZTÓK, CSÚCSRAGAZODÓK Gímszarvas

Európai muflon Európai dámvad

Európai õz

Vaddisznó Mezei nyúl

Erdei pocok

Nyuszt

Mogyorós pele

Nyest

• növényevő és állatevő állatokkal táplálkoznak): • Ragadozó emlősök: róka, nyest, görény, vadmacska, nyuszt ... • Ragadozó madarak: • éjszakai ragadozók: bagoly-félék: macskabagoly, kis kuvik, fülesbagoly (uhu) ... • nappali ragadozók: ölyvek, vércsék, kánya, héja, kerecsensólyom • Ragadozó és dögevő madár: holló ... • Mindenevő madár: csóka ...

Mókus

Közönséges görény

Csóka

• Hüllők (ragadozó, rovarevő): zöld gyík, fali gyík, fürge gyík, vízi- és erdei sikló ... • Rovarevő emlősök: denevér-félék, cickány-félék, sün, vakond ... • Rovarevő énekesmadarak: bajszos sármány, cinkék, rigók, ökörszem, billegetők, harkály-félék, szajkó • Rovarevő kétéltűek: barna- és zöldvarangy, erdei- és mocsári béka, sárgahasú és vöröshasú unka, levelibéka, pettyes és tarajos gőte, foltos szalamandra ... • Rovarevő halak: sebes pisztráng, szivárványos pisztráng, domolykó ... • Ragadozó (rovarevő) ízeltlábúak: futrinkák, szöcskék, aranyos bábrabló ...

Fali gyík

41

2011.01.01.

Fejes domolykó

Unkafélék

Szivárványos pisztráng Foltos szalamandra

Sebes pisztráng

LEBONTÓ SZERVEZETEK • Különböző férgek, puhatestűek és ízeltlábúak (ászkarákok, bolharákok tiszta vizekben) erdei vaspondró (ikerszelvényes), gyászbogár, ganéjtúrófélék...

II. HAZAI FÁTLAN TÁRSULÁSOK • Edafikus, intrazonális társulások: – Vízi- és vízparti növényzet (hínárok, nádasok, magassásos területek) – Mocsárrétek – Láprétek – Lápok – Szikesek – Szikla- és pusztagyepek

Fátlan társulások • A legtöbb gomba különböző fafajokkal képes együtt élni (pl. a légyölő galóca a nyírfával, lucfenyővel, savanyú talajon a bükkel is együtt tud élni), • csak egy bizonyos fafajhoz kötődnek (pl. a sárga gyűrűstinorú csak vörös fenyő alatt nő). • A mikorrhizás gombák jelentős része a savanyú talajokat részesíti előnyben.

• Maradványfoltjait szigorúan őrzi a természetvédelem (kunhalmokon, ősi földvárakon, megyehatármezsgyéken...) Gyepalkotó füvei: a barázdált csenkesz, vékony csenkesz, kunkorgó árvalányhaj és a tarackbúza. Jellemző fajai ma védett ritkaságok, így a pamacslaboda, tátorján, bókoló zsálya és az erdélyi hérics. • A meglévő fátlan társulások kialakulását az alapkőzet, a domborzat és a terület vízháztartása befolyásolta, ezért edafikus, intrazonális társulások.

42

2011.01.01.

I. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: AZ ALAPKŐZET

1. Homoki gyepek: • Az alapkőzet sajátosságai, a buckák közötti száraz, meleg mikroklíma, a talajvíztől való távolság és a szél hatására változó homokfelszín alakította ki. A futóhomok beerdősülésének folyamata, jellegzetes társulásai a következők: – 0-1 év: Rozsnokos pusztagyep: erősen mozaikszerű, egyéves fajok laza, 20-50%-os záródása, pl. királydinnye – 10-15 év: Nyílt homoki pusztagyep: évelő fajok, a borítás 50-80%-os, gyepzáródás még nincs, pl. magyar csenkesz, ezüst perje – 40-50 év: Zárt homokpusztai gyep, pl. merev csenkesz, árvalányhaj, csűdfű – 55-60 év: Nyílt homoki tölgyes – 95-100 év: Zárt homoki tölgyes

• Hazánk területén a Nyírség, Duna-Tisza köze, Kisalföld és BelsőSomogy homokvidékein alakultak ki, mára megmaradt természetes foltjai védett területek (Kiskunsági Nemzeti Park, Csévharaszt).

2. Sziklagyepek: A növényzet hézagosan borítja a felszínt, nyílt sziklagyepek • szilikát sziklagyepek: vulkáni eredetű, szilikátos kőzeten : a sziklai csenkesz, varjúháj és kövirózsa fajok, magyar kőhúr, hegyi hagyma, szirtipáfrány. Előfordulásuk: Balaton-felvidék, Bükk • mészkő sziklagyepek: nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, borsos varjúháj, kövirózsák, deres csenkesz. : Bükk, Aggteleki-hegység, Mecsek, Bakony, Villányi-hegység • dolomit sziklagyepek: dolomit hegységeink meredek déli, délnyugati lejtőin fejlődnek. magyar gurgolya, pilisi len, deres csenkesz, kövér daravirág, sziklai kőhur. Budai-hegység, Vértes, Keszthelyi-hegység.

II. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK: A VÍZ ÉS A TALAJ

3. Lejtősztyepprétek: • szilikát sztyepprét: Jellemző fajok: sziklai csenkesz, barázdált csenkesz, hosszúlevelű árvalányhaj, homoki pimpó • mészkő lejtősztyepprét: Jellemző fajok: kései perje, pusztai csenkesz, fenyérfű, gyöngyperje, barázdált csenkesz, árvalányhaj-fajok, tavaszi hérics, kardos peremizs • dolomit lejtősztyepprét: Jellemző fajok: lappangó sás, homoki nőszirom, csikófark, tavaszi hérics, magyar szegfű, éles mosófű, selymes dárdahere

Szikesek erős a párolgás, nátriumionokban gazdag sófelhalmozódás történik, kevéssé morzsalékos (ezáltal rosszabb levegő- és vízellátottságú) talaj félsivatagi, szárazságtűrő növények. – száraz szikeseket főleg tavasszal borítja víz, utána kiszáradnak, – nedves szikesekre hosszabb ideig tartó vízborítottság jellemző.

43

2011.01.01.

Futóhomok

III. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: A VÍZ

Nyílt homoki pusztagyep vadrozzsal

1. Mocsárrétek •

• Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az egykori láperdők helyén találhatók. a levegőtlen talajban tőzeg képződiklombos mohák borítják. • Nedves láprétek a Dunántúlon :

Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó területek. A talajban tőzegképződés nincs. Fennmaradásukat kaszálás, esetleges legeltetés biztosítja. A legfontosabb társulásaik: – – – –

•

2. Láprétek

fehér tippanos rétek ecsetpázsitos rétek réti csenkeszes rétek sédbúzás rétek (főleg a Dunántúlon)

Ártéri ligeterdők termőhelyein, folyóvölgyekben, mélyebb fekvésű helyeken nagy területeket foglalnak el. A társulások névadó fajain kívül a sovány perje, a mocsári perje és a boglárka félék több faja (réti- és a kúszó boglárka) is jellemző. Mindegyik társulás igen variábilis, gyakran egymással is keverednek. Fontos gazdasági szerepük van a takarmányozásban.

– – – –

sásláprét: lápi sás, palka sás, hengeres sás szittyós láprét: nagy szittyó, csomós szittyó nyúlfarkfüves láprét: lápi nyúlfarkfű csátés láprét: kormos csáté

• A nyáron rövid időre kiszáradó kékperjés láprétek a Nyírségben, a Duna-Tisza közén gyakoriak, de lehetnek a Dunántúlon is. A kékperje mellett a muharsás és csermelyaszat • kaszálás tartja a lápi füzesen át megindul a láperdőhöz vezető szukcesszió (benépesülés).

3. Magassásos társulások • Sekélyvizű, vagy csak időszakosan vízzel borított ártereken Átmenetet mocsárrétek, láprétek és nádasok között. • Lehetnek: – magassás rétek: parti-, mocsári-, borzas-, bókoló- és csutaksás-félék, mocsári zsurló, fehér tippan; – zsombéksásos területek: nádtippan, zsombéksás; – semlyéksásos területek: hengeres- és bugás sás, vidrafű

kormos csáté

budai nyúlfarkfű

44

2011.01.01.

4. Nádasok

5. Vízi növényzet • Az álló- és folyóvizek

• Az 1-2 méteres sekély parti vízben gyökerező, de fotoszintetizáló leveleikkel magasan a vízszint fölé emelkedő növények. nád, tavi káka és a gyékény.

– gyökerező hínár társulások: a sekély víz aljzatában gyökerező növények. Ilyenek: a fehér tündérrózsa, hínáros békaszőlő, sulyom, süllő- és tüskéshínár, békaliliom. – lebegő hínárok: a víz felszínén úszó és alámerült fajok: a békalencse-fajok, a vizidara, rucaöröm, kolokán, békatutaj

– szennyező anyagok kiszűrése (például a Kis-Balaton, vagy a somogyi Berkek területe).

6. Magaskórós társulások • Patakok, csatornák üde talaján – Vörös acsalapu, réti legyezőfű, halovány aszat

7. Lápok • •

•

Forráslápok a középhegységek és dombvidékek: közönséges erdei káka, lombosmohák. Átmeneti lápok azok a savanyú, tőzeges talajú területek, ahol a lombosmohák és tőzegmohák ritka sásfajokkal (pl. gyapjasmagvú sás) és vidrafűvel. Főleg a Nyugat-Dunántúlon, illetve az Északi-középhegység Dagadó lápok (Keleméri-láp, Csarodai-láp) jégkori vagy jégkor utáni (postglaciális) maradvány, ritka féltett természetvédelmi területek. növényük a tőzegmoha, a füles fűz, lápi- és szőrös nyír jellemző.

Fátlan társulások állatvilága • SZÁRAZFÖLDI TERÜLETEKEN Elsődleges fogyasztók: • rágcsáló emlősök: mezei pocok, ürge, hörcsög, mezei- és üregi nyúl... • magevő madarak: fácán-félék, fogoly, galamb-félék, túzok ... • növényevő rovarok: sáskák, szöcskék (egy része), tücskök...

• Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók: • ragadozó, rovarevő kisemlősök: mezei cickány, sün, vakond ... • ragadozó madarak: c, réti sas, ugartyúk, kis- és nagy őrgébics ... • hüllők: fürge gyík, homoki gyík, zöld gyík, pannon gyík ..

45

2011.01.01.

VÍZI- ÉS VÍZPARTI TÁRSULÁSOK • Lebontó szervezetek: – baktériumok, gombák, férgek és rovarok ...

Az édesvizek élővilága • a tavak vizének kémiai összetétele állandóan változik: párolgás, csapadék (évszakosan)

• Elsődleges fogyasztók: • egysejtű planktonok (kandicsrákok, bolharákok) .. • növényevő halak: ponty, compó, keszegfélék, amur, busa ...

• Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók: • ragadozó halak: ragadozó őn, csuka, lesőharcsa, süllő ... • kétéltűek: kecskebéka, mocsári béka, sárga- és vöröshasú unka, tarajos- és pettyes gőte... • madarak: fehér gólya, barna rétihéja, kormorán (kárókatona), bakcsó, szürke- és vörös gém, bölömbika, kis- és nagy kócsag ...

• folyóvizek összetételét befolyásolja – a vízgyűjtőte-rület kőzetminősége, a folyó táplálás szerinti rendje, a klimatikus tényezők, és az élővilág hatása)

Tavak élővilága • Lebontó szervezetek: • baktériumok, férgek, puhatestűek

• hőháztartás szerint: – egyenes hőrétegződésű – fordított hőrétegződésű – évszakosan változó hőrétegződésű tavak

• szervesanyag-produkció alapján: – disztróf tavak csekély a termelékenység, kevés faj fordul elő bennük. – eutróf tavak A tápanyag-ellátottság bőséges, a szervesanyag-termelés nagy. – oligotróf tavak tápanyagban szegény

46

2011.01.01.

TAVAK HŐRÉTEGZŐDÉSÉNEK FŐBB TÍPUSAI

Tavak

• AMIKTIKUS (állandóan jéggel fedett sarkvidéki tavak) • HIDEG MONOMIKTIKUS (télen rétegzett, nyáron átkeveredő sarkvidéki tavak) • DIMIKTIKUS (tavasszal és ősszel keveredik, nyáron és télen rétegzett mérséklet égövi tavak) • MELEG MONOMIKTIKUS (télen keveredik, nyáron rétegzett szubtrópusi tavak) • OLIGOMIKTIKUS (kevés cirkulációs periódus szabálytalan időközönként, trópusi tavak)

• önálló zárt rendszert • a Föld összes tavának vízmennyisége szárazföldek területének 1,8%-át • típusai klímazónánként különbözőek, • a hőmérséklet növekedésével csökken a víz oxigéntartalma, ugyanakkor az élő szervezetek oxigén-igénye megnő

• POLIMIKTIKUS (állandóan, vagy gyakran van átkeveredés, hidegvagy melegégövi tavak) • MEROMIKTIKUS (állandó rétegzettség, pl. sós tavak) HEFOP 3.3.1.

Tavak • vertikális (függőleges) metszet – pelágikus tér nyílt vízfelszínhez – bentális aljzathoz kötött • litorális (partmenti), • profundális (mélytavi)

tipikus élővilág • • • •

járommoszatok (Staurastrum) moszatok ágascsápú rákok (Cladocerák) kerekesférgek (Rotatoriák)

Európai tavak • a tópart felső részén a nádzóna helyezkedik el, amelynek uralkodó faja a nád, amit néha tavi káka helyettesít • a szennyezőanyagok nagy részét a nádasok tartják vissza • a parttól befelé haladva a hínárosok két típusa jelenik meg, az alámerülő és a rögzült hínárok

növényei • • • • • • • • • • •

nád tavi káka széleslevelű gyékény úszó békaszőlő füzéres süllőhínár csavarthínár fehér tündérrózsa sulyom vízitök apró békalencse rucaöröm

http://hortenzia.freeblog.hu/files/Cattail.JPG

hu.wikipedia.org/wiki/Palkafélék

47

2011.01.01.

Folyóvizek élővilága

Folyóvizek élővilága

• Befolyásolja – – – – –

• - a folyók különböző adottságú ökorendszereket kötnek össze • - a torkolat vidékén az ökoszisztéma állandó anyag és energiacserében áll a tengeri ökoszisztémával • - ebben a régióban a sótartalmat széles határok között elviselő (eurihalin) fajok élnek

a folyó vízjárása, vízhozama, a víz hőmérséklete, a víz oxigénellátottsága, hordalék mennyisége, minősége

• Áramlás → régiók

http://www.geographic.hu/images/napihirek/9097.jpg

Folyóvizek élővilága •

a mederfenék közelében az oxigénellátottság igen rossz, de ennek ellenére számos puhatestű és örvényféreg kedveli ezt a területet • a folyók környezeti terhelése a múlt század vége óta jelentősen megnövekedett • az antropogén hatás következtében a faji összetétel sok helyen megváltozott

Mérsékelt övi patakok és folyók 1. pisztrángos régió: – a felső szakaszon, oxigénben gazdag, hideg

2. pórhalak által betelepült régió: – a patakágy homokos, a víz melegebb

http://www.halaink.extra.hu/halak/ragadozo_hal.html

www.fiskbasen.se/harr.html

Mérsékelt övi patakok és folyók 3. márnarégió: – gyorsfolyású, homokos vagy iszapos a folyóágy

A tenger élővilága • Földünk felszínének 71% tengerek és óceánok • A tenger hőmérsékleti –2 C ↔ +30 C (sós víz fagyás pontja –4 C),

• Van ahol az évi hőingás ≤1 C

4. dévér keszegek zónája: – lassú folyású, zavaros, oxigénszegény, meleg – sajátos madárfajok, pl.: vízi rigó

jjphoto.dk

• szűktűrésű fajok

www.vadallatok.hu/adatlapok_madarak_v.html

48

2011.01.01.

A tengerek élővilága

Tengeri biomok

• az ember a tengerekből évente 50 millió tonna tápanyagot von ki • élővilága vízszintes és függőleges irányban egyaránt zonális elrendeződést mutat • a sótartalom átlagosan 34-37‰ (de pl. a Vörös-tengerben 46‰, míg a Botteni öbölben 1-2‰ körül mozog)

• tenger – szárazföld anyagforgalom • tengerek fényviszonyait főként a mélység befolyásolja • napfény maximális behatolása a tengerekbe 300-400 m • a planktonállomány – a sarkoktól az Egyenlítő felé haladva csökken – mélység felé szintén csökkenés: • felszín közelében 10000 db/liter • 400 méter mélyen 200 db/liter • 1000 méter alatt már csak 100 db/liter

– (termohalinás áramlások)

Tengerek élővilága • • • •

jelentősen eltér a szárazföldek élővilágától biocönózisaiban az alacsonyabb rendű növények dominálnak gyakoriak az egy-, vagy többsejtű telepes növények • különböző moszatok zonálisan helyezkednek el: – zöldmoszatok – barnamoszatok – vörösmoszatok

• bentális élettér: –a tengerek aljzatához kötődő életmódot –leginkább a partközeli, litorális

• pelágikus (nyíltvízi) élettér: –a partoktól távolabb eső tenger felső 200 m vízrétegét foglalja magába függőlegesen tagolható http://znn2008.freeblog.hu/archives/2008/04/19/Utolso_omani_ut _-_fotok/

• a mélytengeri halaknak világítószerveik vannak, gyakran szokatlan, vagy feltűnő készülékeik alakultak ki a zsákmány megragadására

mélytengeri horgászhalra

viperahal

49

2011.01.01.

A tengerek növényvilága

Tengerpart

Élet a tengerben

Planktontermelődés (gC/m2)

Arktikus tengerek • 50-60°-ig • állandóan alacsony vízhőmérséklet • kovamoszatok dominanciája • dús plankton 100 000 db/l • zooplankton: Radiolaria → üledékképzés • evezőlábú rákok copepoda tömegesen • halak kis fajszámban, nagy egyedszámmal • bálnák, fókák, tengeri vidrák • sirályfélék viharmadarak récék partlakó madarak

({{Information |Description= Adult Sea Otter (''Enhydra lutris'') in Morro Bay, CA drifts out of the harbor on the ebb tide 1 4dec2007 Friday 14 Dec. 2007 - Photo by Mike Baird, Canon 1D Mark III with 600mm IS lens w/ 2X II TE and polarizer |Source=[http:/)

Anarktikus tengerek • • • • • •

császárpingvin (Aptenodytes forsteri) leopárdfóka (Hydrurga leptonyx) fülesfóka medvefóka (Arctocephalus ursinus) északi oroszlánfóka (Eumetopias jubatus) törpebálna

Mérsékeltövi tengerek • átmeneti jelleg • kevesebb plankton 10 000 db/l • self területek élővilága gazdagabb • rákok, puhatestűek, szivacsok, tüskésbőrűek, polipok • madarak nagy faj és egyedszámban • viharmadarak (albatrosz, galambhojsza (D), • ezüst sirály, lummák, kárókatona) • delfinek • kék bálna, hátúszós bálna

50

2011.01.01.

Meleg tengerek • a plankton sűrűség alacsony • kovamoszatok helyett ostoros moszatok és páncélos ostorosok • kékmoszatok • nagy mennyiségű tápanyag a trópusi folyókból • a halak egyed és fajszáma magas pl.: repülőhalak • szegényes madárvilág • korallok (speciális igények)

Az „életforma” kifejezés • Tudományos megközelítésben felépítésük, ökológiai szerepük szerint különíti el a növényeket; • A legismertebb ilyen életforma-alapú osztályozás a Raunkiær-féle életformaosztályozás.

A Raunkiaer-rendszer osztályozásának alapja a növény növekedési pontjának (rügyének) elhelyezkedése a számára ellenséges időszakokban (hideg évszak, száraz évszak)

Christen C. Raunkiær először a Dán Botanikai Társaság előtt tartott beszédében említette 1904-ben, majd első rövid leírása a társaság lapjában, a Botanisk Tidsskriftben jelent meg. Raunkiær tovább finomította a rendszert, és dán nyelven publikálta 1907-ben. Raunkiær életforma-osztályozását később többen továbbfejlesztették, de a rendszer lényege nem változott.

Phanaerophyta (Ph) Fás szárú növények Áttelelő szerveik magasan a talaj szintje felett vannak. (fák, cserjék, alacsony félcserjék)

51

2011.01.01.

Phanerophyta – Fásszárú növények Phanerophyta – Fásszárú növények. Az áttelelő szervek magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő.

Chamaephyta(Ch)

Chamaephyta – Az áttelelő szervek a föld felszínéhez közel (25 cm-nél közelebb) helyezkednek el. Fásszárú törpecserjék, kúszócserjék tartoznak ide. a szár lehet fásodott, kúszó vagy hiányzó erdei kutyatej

Hemikryptophyta(H) Hemikryptophyta – Az áttelelő szervek a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj vagy földbeli hajtás. Lágy szárúak, évelők.

Kryptophyta Az áttelelő szervek föld- vagy vízalattiak (hagymás, gumós, gyöktörzses növények): •Geophyta(G) – az áttelelő szervek száraz talajban rejtőznek(hagymás, gumós, gyöktörzses növények).

ciklámen

52

2011.01.01.

Kryptophyta Az áttelelő szervek föld- vagy vízalattiak (hagymás, gumós, gyöktörzses növények): • Hemigeophyta – Az előző csoport Priszter Szaniszló által bevezetett alcsoportja. Ezek a növények ősszel kihajtanak és vegetatív állapotban telelnek át.

Kryptophyta Az áttelelő szervek föld- vagy vízalattiak (hagymás, gumós, gyöktörzses növények): •Hydatophyta vagy hydrophyta(HH) – Az áttelelő szervek vízbeni lletve a víz fenekén vannak. (mocsári- és vízi növények).

Fodros gólyaorr

Kryptophyta

Az áttelelő szervek föld- vagy vízalattiak (hagymás, gumós, gyöktörzses növények): •Helophyta – Az áttelelő szervek mocsaras talajban vannak.

Hemitherophyta(TH) Az évelőkhöz hasonlóan áttelelnek, de csak egyszer (ekkor még általában nem is virágoznak), a második év végén azonban elhalnak és csak a magok maradnak meg. (kétévesek, kétnyáriak)

nefelejcs

Therophyta(Th)

Egy éven belül csíráznak, növekednek és virágoznak, majd ősszel el is pusztulnak, csak a magvak maradnak meg. (egyévesek, egynyáriak)

Epiphyta(E) Fákon élő növények, a talajban nem gyökereznek – ilyen a hazánkban is előforduló fagyöngy, vagy a trópusok sok páfrány-, orchidea- vagy broméliaféléje.

53

2011.01.01.

A sárga fagyöngy – vagy más néven fakín – a Loranthaceae családba tartozó nemzetség, élősködő növény

A fehér fagyöngy fagyöngyfélék (Viscaceae) félélősködő, örökzöld növény. Leggyakoribb gazdanövényei az almafa, a nyárfa, a fűzfa, az akácfa.

Asszociáció

Flóraelemek Az egyes növényfajok földrajzi elterjedését jelenti. A cönológiai felvételezés során rögzített növényfajok flóraelemeinek %-os megoszlása a vizsgált társulás növényföldrajzi karakterét fejezi ki. Flóraelem

Rövidítés

Flóraelem

Rövidítés

kelet, nyugat, észak, K,Ny,É,D

szubmediterrán

szmed

dél

atlanti

atl

balkáni

balk

pontusi

pont

Közép

Kö

Európai

eu

Ázsiai

á

alpesi

alp

Amerikai

am

kárpáti

kárp

Kozmopolita

kozm

pannóniai

pann

Cirkumpoláris

cirk

Kontinentális

kont

mediterrán

med

neofiton adventív narcheofiton

a-

Állomány

meghatározott florisztikai összetételű, állandó, egyedeiben törvényszerűen ismétlődő növényi társulás, egységes életfeltételekkel és megjelenéssel. Az asszociációk elkülönítése* • a florisztikai kompozíció, • a társuláshoz hű (fidelis) karakterfajok megléte •a cönológiai hierarchia nagyobb csoportjait képviselő fajok arányai

az adott asszociáció konkrét megjelenési formája. A terepen látható és leírható tényleges növényzet az asszociációkat felépítő valós asszociációegyedekből áll (mint ahogy a fajokat is egyedek reprezentálják).

*Braun-Blanquet-féle

Mintavétel egy objektum bizonyos tulajdonságainak minél alaposabb és torzításmentesebb megismerése. Minél nagyobb hányadát vizsgáljuk meg az objektumnak, annál pontosabb képet kapunk róla.

A klasszikus cönológiai mintavételi szempontok a) A mintavételi egység helyének kiválasztása: „Az asszociációk gyakorlati felismerése, azok homogenitása révén még kezdő számára sem jelent különösebb nehézséget.” (Zólyomi, 1951). Ebből a meggyőződésből kiindulva a mintavételi hely kiválasztása szubjektív, „a jellemző folt(ok)” választandó(k) ki.

Meg kell adnia, a mintavételi helyeken •mekkora mintavételi egységek, • hány elemű minta •milyen változók

54

2011.01.01.

b) A mintavételi egység alakja: a klasszikus cönológia tradicionálisan négyzet alakú mintavételi egységeket használ (kvadrát módszer) Az így megkapott fajok mintázatából(fajok térbeli elhelyezkedése, sűrűsége)következtetni tudunk az egész társulás kinézetére.

d) Analitikus (felvételezéskor a helyszínen becsült) bélyegek: a következő analitikus bélyegeket a felvételi négyzetben talált összes fajra szintenként •lombkorona – A, •másod lombkorona – A2, •cserje – B, •lágy szárú – C, •moha – D Egy helyet a növényzet jellegétől függően egy vegetációs periódusban többször kell felvételezni (pl. kora tavaszi – késő nyári mintavétel).

c) A mintavételi egység nagysága: a felmérni kívánt növényzet típusától függ (akkora legyen, hogy a típusban élő fajok 70-80 %-át magába foglalja). elvben a minimumáreát közelítő méretű kvadrátot kell használni, A gyakorlatban a cönológusok általában korábbi tapasztalatokra alapuló, standard méretű (pl. erdőben 20×20 m-es, réteken 2X2 m-es) kvadrátokat használnak.

Egyedszám (abundancia, jele: A) Azt fejezi ki, hogy a mintaterületen (kvadrát) belül az adott növényfajnak hány egyede található. (A felmérés során pontos értékekhez az egyedek felvételi négyzetben történő megszámolásával jutottunk.) Faj egyedszáma a kvadráton belül

A-érték

1-10

1

11-100

2

101-1000

3

1001-10000

4

10000<

5

Borítás (%) 75–100 50–75 25–50 5–25 1–5 1 alatt

A–D érték (abundancia– dominancia): az előforduló fajok tömegességének jellemzésére szolgáló, az egyedszám- és borításviszonyoknak a termetkülönbségekből adódó arányeltolódásokat csökkentő becslési skálája. Az A–D értéket ötfokú ordinális skálán való becsléssel határozzák meg

Borítás (dominancia, jele: D) Azt fejezi ki, hogy az adott növényfaj egyedeinek függőleges vetülete a mintaterület (kvadrát) hány százalékát borítja. A helyszínen az alábbi táblázat segítségével állapítottuk meg a dominancia értékét. A faj egyedei által a kvadrát %- ában lefedett terület

D-érték

0,1-1 %

+

1,1-5%

1

5,1-25%

2

25,1- 50%

3

50,1-75%

4

75,1-100%

5

Becsült A–D érték 5 4 3 2 1 +

55

2011.01.01.

Társulásképesség (szociábilitás, jele: S) Azt fejezi ki, hogy az adott növényfaj egyedei a mintaterületen (kvadráton) belül mekkora csoportokban fordulnak elő. Az adott faj előfordulása a társuláson belül

S-érték

szálanként

1

kis csoportokban

2

foltokban

3

nagy összefüggő telepekben

4

összefüggő zárt tömegben

5

1. A mintanégyzet kiválasztásából, amely eredetileg egy minimum-area vizsgálaton alapszik. A minimum-area a legkisebb – rendszerint négyzet (vagy az állomány alakjához igazodó) alakú – terület, amelyen a társulásra jellemző fajok előfordulnak. Ez úgy érhető el, hogy a mintanégyzetet növelve egy olyan területnagyságot érünk el, amelyen a fajok száma állandósul, vagyis amelynek további növelésével a fajszám már nem növekszik.

2. A felvételezés második fázisa a minőségi vizsgálat, a mintanégyzetben előforduló fajok – esetleg fontosabb faj alatti taxonok – leltárszerű feljegyzése. 3. A harmadik fázis ugyanezen fajok mennyiségi előfordulásának becsléssel való megállapítása. Ez elsősorban az egyes fajpopulációk által a mintanégyzetben lefedett területhányad alapján történik

diagnosztikus fajkombináció A társulások jellemzéséhez a fajok négy csoportját emeljük ki, amelyek különösen értékes segítséget nyújtanak a társulás felismerésében és azonosításában.

A társulások vizsgálata A terepen a társulásokat Braun-Blanquet kombinált becslési módszerével vizsgáljuk, amelynek során az egy mintanégyzetben előforduló fajok minőségét és mennyiségét becslési skála segítségével megállapítjuk és feljegyezzük – szakkifejezéssel élve: „felvesszük” –, ún. növényszociológiai vagy társulástani felvételt készítünk.

fajok mennyiségi előfordulásának becslése 5:

a mintaterület >75%-át borítja uralkodó vagy domináns faj

4:

a mintaterület 51–75%-át borítja uralkodó vagy domináns faj

3:

a mintaterület 26–50%-át borítja

2:

a mintaterület 5–25%-át borítja

1:

a mintaterület 1–5%-át borítja

+:

a mintaterület < 1%-át borítja, több, kis borítású egyeddel

r:

a mintaterület < 1%-át borítja, csak 1-2 egyed

1. Uralkodó vagy domináns fajok, amelyek a társulás által elfoglalt területnek több mint a felét borítják. Ha ez a faj a társulás legfelső szintjében fordul elő, társulásalkotó fajnak is nevezhetjük. Ha a dominancia két faj között oszlik meg, kodomináns fajokról beszélünk. Egy domináns faj esetén a társulás monodomináns, ha a legfelső szintben több faj uralkodik, polidomináns társulásról van szó.

56

2011.01.01.

2. Jellemző vagy karakterfajok.

társulástani értékét a társuláshoz való hűség : valamely faj kizárólagosan egy társuláshoz ragaszkodik, csak annak állományaiban fordul elő.

2. Jellemző vagy karakterfajok.

(b) A relatív karakterfajnak. (ba) A regionális karakterfaj areája messze túlterjed a társulásén. Areájának határain azonban az érzékenysége megnő, és életfeltételeit már csak egy társulásban találja meg. (bb) Lokális a kapcsolat csak kisebb területre, egy flórajárásra, hegységre, kisebb tájegységre vonatkozik.

3. Differenciális vagymegkülönböztető fajok Ez a felértékelődés fokozódik azzal, hogy a természetes élőhelyeket és társulásokat egyre gyakrabban érő zavarások először az érzékeny karakterfajok eltűnéséhez vezetnek. A differenciális fajok két, egymáshoz hasonló növénytársulás florisztikai megkülönböztetését teszik lehetővé.

2. Jellemző vagy karakterfajok.

(a) Az abszolút karakterfaj a társulás egész területén ragaszkodik a társuláshoz, és areája egybeesik a társuláséval. endemikus faj endemikus növénytársulásban, vagy reliktum faj reliktum társulásban.

Több hasonló összetételű társulásban előforduló fajok jellemzők lehetnek a társulásokat összefoglaló asszociációcsoportra, több csoport közös fajai a rendre, több rend közös fajai az osztályra.

Előfordul – különösen a fajszegény társulásokban –, hogy az uralkodó faj tölti be a karakterfaj szerepét. Ezek más társulásban is előfordulnak, de alárendelt szerepben, tehát a karakterfajjelleg a faj dominanciájában nyilvánul meg. Ilyen esetekben dominanciatársulásról beszélünk, mint pl. a vízi, mocsári társulások, a zavart termőhelyek gyomtársulásai stb. esetében.

3. Differenciális vagymegkülönböztető fajok (a)Az ökológiai differenciális fajok olyan ökológiai termőhelyjelző, ún. bioindikátor jellegű fajok, amelyek egyazon tájban előforduló, egymáshoz szerkezetben és faji összetételben közel álló társulás (pl. bükkös és gyertyános-tölgyes, gyertyános-tölgyes és keményfaliget stb.) megkülönböztetésére alkalmas. Ugyancsak ilyen fajcsoportok alkalmasak egy-egy társuláson belül a különböző ökológiai fokozatú – pl. eltérő talajnedvességű – termőhelyek társulástani alegységeinek, a szubasszociációknak az elkülönítésére.

57

2011.01.01.

3. Differenciális vagy megkülönböztető fajok (b) A földrajzi differenciális fajok ezzel szemben rendszerint nem ökológiai indikátorok. Az egymást területileg helyettesítő, ún. vikariáns asszociációk megkülönböztetésére szolgálnak. Ennek lényege abban áll, hogy a különböző flórakörzetekben (pl. Északiközéphegység, Nyírség, Duna–Tisza köze, Dél-Dunántúl) olyan széles ökológiájú – tehát sok társulásban előforduló – fajok jelennek meg, amelyek területileg választják el a hasonló termőhelyeken egymást területileg helyettesítő bükkös, gyertyános-tölgyes, molyhos tölgyes, pusztai tölgyes stb. társulásokat.

4. Állandó vagy konstans fajok, amelyek a társulás állományaiban mindig, illetve az esetek több mint 60%-ában megtalálhatók. Ezért a diagnosztikai értékük fontos, mert rajtuk keresztül teljesül az a feltétel, hogy az állományok jellemző faji összetétele azonos környezeti feltételek között törvényszerűen ismétlődik. Ezek a fajok gyakran azonosak a magasabb rangú társulástani kategóriák jellemző fajaival, azaz a csoport, rend vagy osztály karakterfajaival, de lehetnek nagy ökológiai toleranciájú generalisták is, ún. kísérő fajok. A fenti fajcsoportok együttesen alkotják a könyvben tárgyalt egyes társulástani egységek jellemző vagy diagnosztikus fajkombinációját.

ökológiai indikátorértékek

A növénytársulások előfordulását korlátozó tényezők feltárásához felépítő növényfajokat a külvilág bizonyos tényezőivel szemben mutatott átlagos viselkedésük alapján kategóriarendszerek az ökológiai viselkedést figyelembe vevő (vagyis nem a fiziológiai optimumra alapozó) relatív értékszámokat rendelnek a fajokhoz.

Borhidi-féle rendszer (Borhidi, 1993) szerzői törekednek a 9-fokú skála használatára (pl. Borhidinál RB = 1 erősen savanyúságjelző, kifejezetten mészkerülő fajok, RB = 9 mész-, illetve bázisjelző fajok). A hazai gyakorlatban (16. ábra) legelterjedtebben eddig a Zólyomi-féle TWR rendszert használták (Zólyomi et al., 1967, későbbi kiegészítésekkel Simon, 1992 közli).

ordinális skála csak rangsorrendet jelölnek, az egyes skálapontok közötti különbségek nem feltétlenül azonosak, és nincs rögzített nullapontja a skálának. matematikailag hibás egy társulást valamelyik ökológiai indikátorérték átlagával jellemezni. A növényfajok relatív ökológiai viselkedését eddig a következő faktorokra vonatkozóan sorolták be: •hő (T), •talajnedvesség (W vagy F), • talajreakció (R),

•nitrogén (N), • fény (L), • kontinentalitás (C), • sótűrés (S).

Ökológiai mutatók Az egyes fajok környezeti igényéről tájékoztatnak

58

2011.01.01.

W- érték: a fajok vízigénye, illetve az a termőhely, ahol a

T- érték: növényfajok hőmérsékleti igényei a legjellemzőbb klímaövvel megadva .

növény a leggyakrabban előfordul. 0-

extrém száraz

1-

igen száraz

2-

száraz

3-

mérsékelten száraz

4-

mérsékelten üde

5-

üde

6-

mérsékelten nedves

0-

tág tűrésű faj, határozott hőigény nélkül

1-

tundra

2-

erdős tundra

3-

tajga

7-

nedves

4-

tű- és lomblevelű elegyes erdők

8-

mérsékelten vizes

5-

lomberdő klíma

9-

vizes

6-

szubmediterrán lomberdő

10 -

igen vizes

7-

mediterrán, atlanti örökzöld erdő

11 -

vízi

R- érték: a fajok pH- igénye, az a savanyú- meszes

N- érték: a növényfajok nitrogén- igénye (Soó-

talajtípus, ahol a faj jellemzően előfordul.

féle mutatók). 0-

közömbös fajok

1-

nitrogénben szegény termőhelyeken élő fajok

2-

inkább nitrogénben szegény termőhelyeken

0-

pH-ra nézve tág tűrésű faj

1-

savanyú

2-

gyengén savanyú

3-

közepes nitrogénigényű fajok

3-

közel semleges

4-

inkább nitrogénben gazdag, jó

4-

enyhén meszes

5-

meszes, bázikus

élő fajok

tápanyagellátású talajokon élő fajok 5-

csak nitrogénben gazdag, túltrágyázott termőhelyeken élők

Z- érték: a fajok degradáció tűrésének

Természetvédelmi értékbesorolás

jellemzése (Németh- féle értékelési rendszer). Egy adott terület természetességi állapotát a természetes,

--

ismeretlen degradációtűrésű

1-

degradációt nem tűrő

2-

degradációt kevéssé tűrő

aránya mutatja meg.

3-

degradációt közepesen tűrő

Ez alapján osztályoz az általunk használt, Simon Tibor- féle

4-

degradációt jól tűrő

5-

degradációt kedvelő

természetközeli állományokra jellemző növények és a degradált állapotra (leromlott állapotra) utaló növényzetet alkotó fajok

természetvédelmi értékbesorolás (1984,1988) is, melynek egyes kategóriáit az alábbi táblázat tartalmazza:

59

2011.01.01.

a növénytársulások eredetiségét, természetességének szintjét lehet becsülni. a hazai edényes fajokra kidolgozott Simon-féle (TVK) rendszer (Simon, 1988, 1992). Természetvédelmi érték kategóriák

Jele

Unikális fajok

U

Fokozottan védett fajok

FV

Védett fajok

V

Társulásalkotó fajok

E

Kísérő fajok

K

Természetes pionír fajok

TP

Természetes zavarástűrő fajok

TZ

Gazdasági növények

G

Gyomok

GY

Invazív gyomok

GY!

Jellemzői

Különleges növényritkaságok. Pl. melegkori vagy hidegidőszaki reliktum (maradvány) fajok. Az előzőekhez hasonló jellegű, de a védett területeken elterjedtebb fajok. Olyan fajok, melyek az előző két csoport fajaival együtt hivatalosan védettek. A természetes növénytársulásokban domináns természetes fajok. Az adott terület eredeti flóráját alkotó természetes fajok. Gyakori, általában a szukcesszió (az élőhely benépesülésének) első stádiumában megjelenő fajok. Kis mértékű zavarást (pl. kaszálást) elviselő fajok, melyek a zavarás hatására föl is szaporodhatnak. Különböző célból termesztett fajok. Másodlagos termőhelyeken, antropogén tevékenység következtében megjelenő fajok. Agresszíven terjedő gyomnövények.

Frekvencia (gyakoriság, jele: Fr) Gyakorlatilag ugyanazt fejezi ki, mint a konstancia (állandóság), csak a felvételi négyzetek (kvadrátok) nem több, hanem egyetlen állományban készülnek. Skálája megegyezik a konstancia besorolásokkal.

Konstancia (állandóság, jele: K) Azt fejezi ki, hogy az adott növényfaj a társulás különböző állományaiból készült cönológiai felvételek hány százalékában fordul elő. A növényeket állandóságuk szerint öt konstancia-osztályba soroljuk az alábbiak szerint:

Adott növényfaj Konstancia

előfordulása a

(állandóság) kategóriák

cönológiai felvételek

Növénytársulások

Fajtípusok

szintetikus bélyegei

%-ában

K I:

1–20%

akcidens fajok

K II:

21–40%

K III:

41–60%

szubakcesszórikus fajok akcesszórikus fajok

K IV:

61–80%

szubkonstans fajok

K V:

81–100%

konstans fajok

Fajnév (Latin név)

1

Erdei fenyő ( Pinus sylvestris) Kocsánytalan tölgy (Gluercus petraea)

Flóraelem

Cönológiai fajcsoport

Életforma

A-D/S

T

W

R

N

Z TV érték

euá

Erdei fenyves

Ph

2-3

3

4

2

2

1

K, G

eu

Mezofiltölgyesek

Ph

2

5

6

0

2-3

2

E

4

Közönséges Gyertyán (Carpinus betulus)

KÖeu

Gyertyánelegyes erdő

Ph

1-2

5

5

3

2-4

5

GY

5

Virágos kőris (Fraxinus ornus)

Dkeu

Száraz tölgyes

Ph

1

6

2

5

2

3

E

6

Közönséges nyír (Betula pendula)

euá

Savanyú tölgyeserdő

Ph

+

3

4

2

2

3

E

7

Mezei juhar (Acer campestre)

eu

Erdő

Ph

+

5

4

4

2

2

K

8

Kökény (Prunus spinosa)

Deuá

Ph

+

5

3

3

2-3

4

TZ

9

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

n-am

Ph

1

5

3

4

3-4

5

G, GY

10

Egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

euá

Ph

+

5

4

3

2

4

K

2

Száraz bokorerdő, töviskesek Ültetett erdei fa, kivadult Tölgyesek

A Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területen a vizsgált társulás különböző állományaiból készítettünk cönológiai felvételeket, így a mintaterületeken felmért növényfajok konstancia osztályait határoztuk meg. A fentiekben ismertetett szempontok szerint elkészített növénytársulás-tani tabellánk adatai szolgáltak alapul a Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területen található erdei fenyő állomány társulás-szerkezeti vizsgálatához.

Flóraelem

DKeu euá n-am KÖeu Deuá eu Összesen

Fajszám

%

1 3 1 1 1 2 11

11,40% 47,88% 11,40% 22,80% 1,14% 34,14% 100

Flóraelem

11,40%

A diagramból látszik (I. diagram), hogy a területen főként az eurázsiai, illetve európai fajok dominálnak, de jelen vannak a középeurópai, délkeleteurópai, és amerikai fajok is

34,14%

DKeu euá

1,14%

47,88%

n-am KÖeu Deuá eu

22,80% 11,40%

Az ábrán jelölt „szárazabb” és „nedvesebb” növényzeti típus egyetlen kocsánytalantölgyes erdőrészlet numerikus klasszifikációval elkülönített két foltját jelöli.

Az osztályozás alapjául az összes (148) előforduló lágy szárú növényfaj 12,5×12,5 m-es kvadrátokban gyűjtött prezencia/abszencia adatai szolgáltak. A W-értékek típusonkénti gyakoriságeloszlásának kiszámításához 60–60 db véletlenszerűen kihelyezett, 1 m sugarú körben regisztrált prezencia/abszencia adat szolgáltatott alapot. Így az y tengelyen az adott típusban regisztrált összes fajelőfordulás százalékában ábrázolható az egyes W-érték-kategóriába sorolható fajok relatív fontossága

60

2011.01.01.

ELŐADÁS ÉS KÉPANYAGÁNAK FORRÁSAI Elsősorban az erdőtipológia gyakorlati felhasználói számára dolgozták ki a ökológiai fajcsoportokat (ökocsoport). E csoportok kialakításához az érintett növényfajoknak a termőhelyi tényezőkre adott hasonló válasza szolgáltat alapot, nevüket a csoport egy jellemző fajáról kapták (pl. Melica uniflora csoport). A hazánkban mintegy 640 erdei növényfajra kidolgozott rendszer (Csapody et al., 1963, Babos et al., 1966) 47 ökocsoportba sorolja a fajokat.

Növénytársulástani gyakorlatok / Fátlan növénytársulások ismerete

• Hortobágyi Tibor és Simon Tibor (szerk.): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981 • David Attenborough: Az élővilág enciklopédiája. GeoHolding Rt. Budapest 1994.

Irodalom: Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 117-263. oldal.

NYME EMK Növénytani Tanszék 2008/2009. tanév, II. szemeszter

Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH tanulmánykötetei VI., Budapest. Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyarországi élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Budapest. Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhelytérképezés. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest.

Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 19-52. oldal.

Társulás fogalma: Társulás = egy adott helyen, egy adott időpontban együtt létező populációk közössége

Társuláskoncepciók: különbözőképpen értelmezik a társulások szervezettségét

61

2011.01.01.

Milyen elvek alapján osztályozhatók a társulások?

Fontos társulástani fogalmak

Növényzet (növénytakaró, vegetáció) • • • •

Fajösszetétel, és annak hasonlóságai/különbségei Állományszerkezet (magasság, borítás, szintezettség) Termőhelyi háttér Vegetációtörténet, kialakulás

Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely - térben és időben ismétlődik, - fajkészlete hasonló, - meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki, - a szomszédos társulásoktól elhatárolható

-és e társulások rendszerezhetők

Fontos társulástani fogalmak

Társulások rendszere

A reális növénytársulásoknál - a határok elmosódhatnak, - a fajkészlet átmeneti jellegű lehet, - az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű állapotot

Társulások elnevezése • jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) nevéből képezve • -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis) • két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum pubescentis)

• Alapjaiban hasonló a taxonómiai rendszerhez („szüntaxonómiai rendszer”) • Hierarchikus felépítésű • Kötelező végződések a nevek végén • Alapegység: társulás (asszociáció) (hasonlóan a taxonómiához, ahol az alapegység a faj)

Társulás felett: • Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) • Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) • Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescentipetraeae) • Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

62

2011.01.01.

Társulás alatt: • • • •

Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés) Fáciesz Szinúzium Konszociáció

• Geográfiai variánsok

Társulások leírása: Diagnosztikus fajkombináció Elemei: • Domináns fajok • Karakterfajok (abszolút karakterfajok) (regionális vagy lokális karakterfajok) • Differenciális fajok (ökológiai differenciális fajok) (földrajzi differenciális fajok) • Állandó fajok

A társulások szerkezete:

A társulások szerkezetének leírása, tanulmányozása, elemzése

- vertikális struktúra (szintezettség)

- horizontális struktúra (mozaikosság) Analitikus bélyegek: a felvételezéskor a terepen becsült értékek (egyszerű fajlista, borítás értékek, stb.) Szintetikus bélyegek: a felvételekből a belső rendezés - rendszerezés során megállapított jellemzők (pl. konstancia)

Fontos társulástani fogalmak

Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott vegetációs periódusban

Fontos társulástani fogalmak

Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba

Pionír (kezdő, úttörő) társulások A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában)

Átmeneti társulások Klimax (záró) társulások (valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok)

63

2011.01.01.

Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok:

tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – magassásos – lápi fás társulások folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes – puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki gyertyános-kocsányos tölgyes

sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadéknövényzet – sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – zárt molyhos tölgyesek

A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők

- klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, extraregionális társulások)

- talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális társulások)

- vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek)

64

2011.01.01.

A terepi társulásfelvételezés lehetőségei Jellemzések a fajösszetétel alapján • Mintavételek • Minimi-area fogalma • Fajlisták • A fajok tömegviszonyait érzékeltető mutatók: Abundancia (egyedszám) Denzitás (sűrűség) Dominancia (borítás, záródás) • Állandóság (konstancia)

Alapvetően két célja lehet: • egy társulás meghatározása, azonosítása • egy már azonosított társulás jellemzése • (komolyabb társulástani, ökológiai, termőhelyi összefüggések keresése)

Társulások terepi felvételezése („cönológiai felvétel készítése”)

Hol készítsünk társulásfelvételt?

ahol éppen kíváncsiak vagyunk rá vagy ahol tipikus, jellemző állományt vélünk felfedezni

• A mintaterület nagysága: erdőkben: 20 x 20 - 40 x 40 m cserjésekben: 5 x 5 - 10 x 10 m gyepekben: 1 x 1 - 5 x 5 m de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell!

ügyeljünk arra, hogy egyértelműen más élőhelyek ne kerüljenek be a felvételbe!

A társulásfelvételezés részei: a mintaterület jellemzése Felvételek sorszáma

1

2

3

4

1. Felvétel mérete (m2)

400

400

400

400

2. Tszf. magasság (m)

160

165

175

185

3. Lejtfok (º)

5-7

3-4

3-4

5

4. Kitettség

ÉNy ÉNy ÉNy

Ny

5. A1 magasság-terjedelem (m) 20-23 20-25 17-25 18-21 6. A1 átlagmagasság (m) 7. A1 átmérő-terjedelem (cm)

22

23

22

20

25-40 20-40 20-40 25-35

8. A1 átlagátmérő (cm)

35

30

30

30

9. A1záródás (%)

85

80

85

75

10. A2 magasság-terjedelem (m) 7-12 11. A2 átlagmagasság (m) 12. A2 átmérő-terjedelem (cm) 13. A2 átlagátmérő (cm) 14. A2 záródás (%) 15. B magasság-terjedelem (m) 16. B átlagmagasság (m)

10 5-10

7 7 3

8-12 8-12 10

10

5

5

10

3

5

5

15

2

3

10

0,5-6 0,5-5 0,5-7 0,5-6 5

3

5

5

17. B záródás (%)

90

80

65

50

18. C borítás (%)

50

40

30

40

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I. A fajok tömegességének, számarányának becslése

A1 – felső lombszint A2 – alsó lombszint B – cserjeszint C – gyepszint D – mohaszint

Alapfogalmak: •Borítás (gyepszint, mohaszint) •Záródás (cserje- és lombszintek) Mérési lehetőség: •A borítás vagy záródás százalékos megadása •Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = abundancia – dominancia) Az értékeket szintenként becsüljük A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem relatív értékben)

65

2011.01.01.

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése II.

A-D értékek meghatározása

Sorszám A1 Quercus cerris Quercus petraea s. l.

Becsült A-D érték

Borítás / záródás (%)

5 4 3 2 1 + r

75 – 100 50 – 75 25 – 50 5 – 25 1 –5 1 alatt szinte 0

1

2

3

4

5

K

A-D

4 3

4 2-3

4 2

4-5 2

3 3

V V

3-5 2-3

. . . . 2 .

. . . . 1 .

. + . . 2 .

+ . 1 + . 2

. . . . . .

I I I I III I

+ + 1 + 1-2 2

. . + . 23 . . + +

+ . + .

. . + .

. + + .

. . + +

3

3

4

2

I I V I V

+ + + + 2-4

. . . .

. . + .

. . . .

+ 1 . .

I I II I

+ 1 + +

B Juniperus communis Prunus spinosa Quercus cerris Rosa gallica Tilia cordata (cult.) Tilia platyphyllos (cult.) C Acer platanoides (juv.) Acer pseudoplatanus (juv.) Ajuga reptans Alliaria petiolata Avenella flexuosa Betonica officinalis Brachypodium pinnatum Brachypodium sylvaticum Calamagrostis epigeios

A társulásfelvételezés összekapcsolása más jellemzőkkel I. Hány felvételre van szükség egy társulás jellemzéséhez?

Csoport-részesedés: a fajok tömegességét nem veszi figyelembe a számításoknál

•Lokális jellemzésekben legkevesebb 5 •Regionális vagy országos összevetésben 10 - 1000

Csoport-tömeg: a fajok tömegességét is figyelembe veszi a számításoknál

Társulások összehasonlítása ökológiai mutatószámok alapján

A társulásfelvételezés összekapcsolása más jellemzőkkel II.

50

Ökológiai jelzőszámok

Életformák Flóraelemek ……………….

Csoportrészesedés (%)

Természetességi jelzőszámok

1

40

40

2

36 33 31

30

27 27 21

10

20 17

16

14

13 7

6

5 2

2

2

0

2

4

4 2

4

3

6

19 16

12

12 8

8 4

21

20 20

15

11

10

5

23

21 17

14

4

27 25 25

23

19

20

3

31

30

44

12

9

8 55

5

9 5

1

3

9

12 9

4

3

7

13

6

4

8 9

0 acT

acTJ

tipCST

füvMOT

somMOT

somCS

fszGYT

üGYT

vaGYT

66

2011.01.01.

Termőhely és társulások összefüggései

• Klímaregionális társulások

Társulások és éghajlat kapcsolata: • Zonalitás • Regionalitás • Makroklíma • Mezoklíma • Mikroklíma

• Extraregionális társulások

• Edafikus társulások – Víztöbblet vagy vízhiány

• Edafikus társulások – Alapkőzet és a talaj tulajdonságai

67

2011.01.01.

Társulások és vízellátottságuk

• Edafikus társulások – Domborzat (lejtfok, kitettség)

• Hidrológiai viszonyok • Vízgazdálkodási fok

• Vízgazdálkodási fokok: szélsőségesen száraz ….. - üde …… - vizes

• Erdőtípusok: meghatározott termőhelyi körülmények nagyjából azonos növényzet nagyjából azonos erdőgazdálkodási lehetőségek

Társulások és domborzat kapcsolata

• Lejtfok • Kitettség

Társulások és alapkőzet, talaj kapcsolata

• • • •

Alapkőzet és talaj kémhatása Alapkőzet és talaj szerkezete A talaj szövete (kötöttsége) Különleges talajok

Társulások és emberi hatások kapcsolata

• Az emberi hatások „eredménye” megszüntető termőhelyet átalakító növényzetet átalakító

68

2011.01.01.

• A kialakult szituáció irreverzibilis visszafordítható / visszaforduló

• A növényzet átalakulása szerkezeti (vertikális, horizontális) fajkészletbeli szukcessziós fázisokat megszüntető

• A visszaalakulás sebessége gyors (évek, néhány évtized) lassú (évszázadok)

Társulások természetessége - átalakítottsága Konkrét beavatkozások

• Természetes vegetáció

Vízrendezések

• Potenciális vegetáció

Fajcserék, idegenhonos fajok

• Aktuális vegetáció

Erdőfelújítások (mód, terület) Fahasználatok Más használati formák (legeltetés, égetés, parlagoltatás)

Emberi hatásra létrejött értékes élőhelyek

Különleges felvételezési módszerek

Transzekt-felvételezés - példa A Molinia coerulea agg. gyakoriságának alakulása Borítás (%)

Transzekt • térben/időben változó termőhely vagy növénytársulás felvételezésére

100 90 80 70 1988

60

Rácshálós térképezés • mozaikkomplexek elemzésére • társulások szerkezetének vizsgálatára

1996 1998

50 40 30 20 10 0 1

3

5

7

9

11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 65 67 69 Felvételi négyzet száma

69

2011.01.01.

Transzekt-felvételezés - példa

Mozaikkomplexek elemzése - példa

Magaskórós fajok gyakoriságának alakulása Borítás (%) 140

120

100

80

1988 1996 1998

60

40

20

0 1

3

5

7

9

11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 65 67 69

-20 Felvételi négyzet száma

Vegetációtérképezés • Fogalommagyarázat

• Alkalmazott alaptérképek

• A térképezés célja és a térképező lehetőségei határozzák meg a módszert és a felvételezés eszközeit • A vegetációtérképezés „előnyei” • A vegetációtérképezés „hátrányai”

• A térképezés kategóriarendszere • Segédanyagok (térképek, légifényképek, műholdas fényképek, térinformatika) • Régi térképek felhasználása - több időpontban ugyanazon terület vizsgálata

• Lépték: méretarányok 1: 10.000.000 --- 1: 1.000

Irodalom: Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 117-263. oldal. Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 19-52. oldal.

Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH tanulmánykötetei VI., Budapest. Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyarországi élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Budapest. Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhelytérképezés. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest.

70

2011.01.01.

Társulástan története

Fontos társulástani fogalmak Növényzet (növénytakaró, vegetáció)

• Formációk felismerése – 19. század eleje • Régiók növényzeti különbségeinek felismerése – 19. század közepe/vége • Szigorúan vett növénytársulástan kezdetei – 20. század eleje • “Növénytársulástani irányzatok” – különböző iskolák • Tipológiai iskolák

Fontos társulástani fogalmak A reális növénytársulásoknál - a határok elmosódhatnak, - a fajkészlet átmeneti jellegű lehet, - az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű állapotot

Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely - térben és időben ismétlődik, - fajkészlete hasonló, - meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki, - a szomszédos társulásoktól elhatárolható

“Szuperorganizmus koncepció” Fontosabb képviselői: •Clements •Zürich-Montpellier társulástani iskola •Braun-Blanquet •Soó •Borhidi “Individualisztikus koncepció” Fontosabb képviselői: •Gleason

Társulások elnevezése Koncepciók ütköztetése • • • •

Biológiai kapcsolatok szerepe – abiotikus környezet szerepe Léteznek-e egyáltalán szervezett növénytársulások? Elválaszthatók-e a társulások éles határokkal? Jellemezhetők-e a társulások fajösszetételük alapján?

• jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) nevéből képezve • -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis) • két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum pubescentis)

71

2011.01.01.

Társulás felett: • Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) • Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) • Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescentipetraeae) • Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

Társulás alatt: • • • •

Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés) Fáciesz Szinúzium Konszociáció

• Geográfiai variánsok

Társulások terepi felvételezése („cönológiai felvétel készítése”) • A mintaterület nagysága: erdőkben: 20 x 20 - 40 x 40 m cserjésekben: 5 x 5 - 10 x 10 m gyepekben: 1 x 1 - 5 x 5 m de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell!

Társulás felett: • Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) • Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) • Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescentipetraeae) • Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

Társulások leírása: Diagnosztikus fajkombináció Elemei: • Domináns fajok • Karakterfajok (abszolút karakterfajok) (regionális vagy lokális karakterfajok) • Differenciális fajok (ökológiai differenciális fajok) (földrajzi differenciális fajok) • Állandó fajok

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I. A fajok tömegességének, számarányának becslése Alapfogalmak: •Borítás (gyepszint, mohaszint) •Záródás (cserje- és lombszintek) Mérési lehetőség: •A borítás vagy záródás százalékos megadása •Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = abundancia – dominancia) Az értékeket szintenként becsüljük A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem relatív értékben)

72

2011.01.01.

A-D értékek meghatározása

A társulásfelvételek feldolgozása •„Egy felvétel nem felvétel” – minimum 5

Becsült A-D érték

Borítás / záródás (%)

5 4 3 2 1 + r

75 – 100 50 – 75 25 – 50 5 – 25 1 –5 1 alatt szinte 0

•Szükséges mintaanyag összegyűjtése (saját vagy másoktól átvett) •A felvételeket rendezni kell •A következtetéseket (társulások jellemzését, leírását, összehasonlítását) a felvételek sok szempontú elemzésével, vizsgálatával kell megtenni

A társulások szerkezete:

Fontos társulástani fogalmak - vertikális struktúra (szintezettség)

- horizontális struktúra (mozaikosság)

Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott vegetációs periódusban

A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában)

Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok:

Fontos társulástani fogalmak Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba

Pionír (kezdő, úttörő) társulások

tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – magassásos – lápi fás társulások folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes – puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki gyertyános-kocsányos tölgyes

Átmeneti társulások Klimax (záró) társulások (valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok)

sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadéknövényzet – sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – zárt molyhos tölgyesek

73

2011.01.01.

A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők

- klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, extraregionális társulások)

A gyeptársulások helye a magyarországi vegetációban „támogatott” gyeptársulások

legszárazabb gyeptársulások

- talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális társulások) üde gyeptársulások

- vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek)

antropogén eredetű gyepek

természetes gyepek

legnedvesebb gyeptársulások

74

2011.01.01.

Biogeográfia TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

75