TransEcoNet WP6: Identitás és Stratégiák. WP 6.1. Szóbeli történelem

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM TRANSECONET Határon átnyúló ökológiai hálózatok Közép-Európában www.transeconet.nyme.hu Nyugat-magyarországi Egyetem H-9400 SOPRON Bajcsy-Zsilinszky u. 4. tel.: +36-99-518-272 fax: +36-99-518-123

TransEcoNet WP6: Identitás és Stratégiák WP 6.1. Szóbeli történelem A tájváltozás percepciója, a táj átalakulásának feltárása kérdőíves felmérés alapján az Őrségben

Konkoly-Gyuró Éva― Balázs Pál― Bacsárdi Valéria―Király Géza Sopron 2012

This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)

Nyugat-magyarországi Egyetem H-9400 SOPRON, Bajcsy-Zsilinszky u. 4. tel.: +36-99-518-272 fax: +36-99-518-123 www.transeconet.nyme.hu

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ................................................................................................................................................ 3 2.1. Mintaterület ......................................................................................................................................................... 4 2.2. A tájváltozás érzékelésének feltárási módszere................................................................................................... 7

3. A táji identitás és a tájváltozás érzékelése az Őrségben .......................................................................... 10 3.1. Az őrségi táj karaktere, jelen állapota és a tájat érő hatások ............................................................................ 10 3.1.1. Az Őrség határai ....................................................................................................................................... 10 3.1.2. Főbb jellemzők és különleges értékek, pozitív hatások a táj egészében ................................................. 11 3.1.3. Főbb jellemzők, pozitív hatások az ökológiai hálózat vonatkozásában ................................................... 13 3.1.4. Főbb környezeti/természetvédelmi problémák, konfliktusok, negatív hatások a táj egészében és az ökológiai hálózat vonatkozásában ........................................................................................................... 16 3.2. A táj korábbi állapota és változása ..................................................................................................................... 19 3.2.1. A múltbéli táj és főbb átalakulása, a természethez kapcsolódó legendák, hagyományok ...................... 19 3.2.2. Változások az erdőkben, erdőgazdálkodásban ........................................................................................ 20 3.2.3. Változások a vadászatban és a halászatban ............................................................................................. 22 3.2.4. Főbb változások a mezőgazdaságban ...................................................................................................... 23 3.2.5. Változások az őrségi kertművelésben ...................................................................................................... 26 3.2.5. Változások a települések és az épületek jellegzetességeiben ................................................................. 27 3.2.6. Változások a terület közlekedésében és infrastruktúrájában .................................................................. 28 3.2.7. Változások a turizmusban ........................................................................................................................ 29 3.2.7. Változások az ipari tevékenységben ........................................................................................................ 30 3.3. A határ két oldalán lévő állapot összehasonlítása ............................................................................................. 31 3.3.1. A határ két oldalán lévő területek összehasonlítása – közös tájelemek és különbségek ........................ 32 3.3.2. A határvonal és a határ szerepének változása a tájban ........................................................................... 33 3.4. Összegzés ........................................................................................................................................................... 34

4. Konklúzió ............................................................................................................................................... 35 Felhasznált irodalom.................................................................................................................................. 38 Mellékletek ................................................................................................................................................ 39

2 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


1. Bevezetés Napjainkban a természeti területeket az emberi tevékenységek révén átalakított, természetvédelmi szempontból sok tekintetben degradált térségek szigetelik el egymástól. Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Föld élővilágának sokfélesége és a természeti rendszerek működőképessége nem őrizhető meg kizárólag védett rezervátumokban (Németh 1995). Szükség van a természetközeli területek térben is összekapcsolódó rendszerére, az ökológiai hálózatra, amely lehetővé teszi a növény és állatvilág számára a terjedést, vándorlást, elősegítve ezzel fennmaradásukat. Az ökológiai hálózat a természet „infrastruktúra-hálózata”, amely az élővilág és az emberek létkerete és biológiai szerepén túl az ember számára számos egyéb kulturális, egészségügyi szolgáltatást is nyújt (Konkoly-Gyuró 2010). A Transnational Ecological Network in Central Europe (TransEcoNet) projekt az országhatárokon átnyúló ökológiai hálózatokkal foglalkozik. Célja a természet infrastruktúra-hálózatának védelme, valamint helyreállításával, tervezésével és kezelésével összefüggő stratégiák kidolgozása. A projekt céljainak megvalósítása érdekében hat közép-európai országból (Ausztria, Csehország, Németország, Lengyelország, Szlovénia és Magyarország) tizenhat együttműködő partner (egyetemek, kutatóintézetek, természetvédelmi szervezetek nemzeti parkok igazgatóságai és információs központjai, valamint tájvédelemmel foglalkozó NGO-k) tevékenykedik. A TransEcoNet projekt fő célkitűzése olyan módszerek kidolgozása, melyek segítségével a határon átnyúló ökológiai hálózatok története, állapota, valamint azok hiányosságai és rehabilitációs lehetősége vizsgálható és kiértékelhető. A projekt különösen nagy hangsúlyt fektet az emberkörnyezet kapcsolat vizsgálatára, a tájalakulás kutatására is. A projektben két munkacsomag (WP) foglalkozik a táj történetével. A WP4 keretében történeti térképek elemzését végezzük a felszínborítás változásának feltárása érdekében. A WP6 a tájidentitás és az ökológiai hálózattal összefüggő térségi stratégiák feltárását tűzi ki célul. Ennek keretében elsőként kérdőíves felmérést végzünk, amellyel a tájváltozás emberek által érzékelt lényeges folyamatait tárjuk fel és vizsgáljuk az ökológiai hálózatra gyakorolt hatásokat, valamint a veszélyeztetettség történeti és jelenkori okait. Jelen tanulmány a kérdőíves felmérés eredményeit mutatja be a TransEcoNet projekt magyarországi déli mintaterületén, az Őrségben.



2. A kutatás anyaga és módszere 2.1. Mintaterület A TransEcoNet projektben a tájváltozás elemzését Magyarországon két nyugat-dunántúli, határon átnyúló térségben, Soprontól a Szigetközig nyúló északi és a Rába-völgytől az Őrségig terjedő déli mintaterületen végeztük el. A mintaterületek kiválasztásának szempontjai között az országhatár melletti fekvés, valamint a változatos természetvédelmi státuszt élvező területek jelenléte szerepelt a középpontban. A déli mintaterületet további kisebb egységekre (Őrség, Vendvidék és Felső-Rábavölgy) osztottuk a természetföldrajzi tájbeosztás (Marosi - Somogyi 1990), a tájjelleg és a jellemző, főbb tájváltozási folyamatok alapján (1. ábra). A statisztikákkal való összehasonlíthatóság érdekében ezen egységek lehatárolásánál a települések igazgatási területét vettük figyelembe. Történeti térképelemzés mindhárom tájrészletre készült, míg kérdőíves felmérést csupán az Őrségben végeztünk.

1. ábra: A déli mintaterület vizsgálati egységei Őrség az ország Szlovéniával határos vidékén, Vas megyében található. Az 1. ábrán lehatárolt őrségi tájrészlet felszínborítás elemzés szempontjából az Őrség egy reprezentatívnak tekinthető része. A táj 4 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


változásának kérdőíves felmérését azonban egy kibővített területen végeztük, amely a Nemes-Népi Zakál György által 1818-ban leírt, ma az úgynevezett történeti Őrségnek tartott települések többségét magába foglalja (2. ábra).

2. ábra: A kérdőíves felmérés területe Az Őrség történelme egészen a Honfoglalásig nyúlik vissza. Az ide telepített Őrállók kötelessége volt a nyugati határszél védelme a betolakodók ellen. E munkájukért cserébe kiváltságokat élveztek, pl. nem kellett bizonyos adókat fizetniük. Az úgynevezett történeti Őrség eredetileg 18 településből állt (Nemes-Népi Zakál 1818; Beluszky 2005), amelyek közül három a Trianoni békeszerződének köszönhetően (1920. június 20.) ma Szlovéniában található. E három település: Domanjševci (Domonkosfa), Hodoš (Hodos) és Krplivnik (Kapornak). A történeti Őrség Magyarországon fekvő települései: Bajánsenye (Dávidháza, Kotormány, Őrbajánháza és Senyeháza egyesüléséből), Ispánk, Kercaszomor (Kerca és Szomoróc egyesüléséből), Kerkáskápolna, Kisrákos, Nagyrákos, Őriszentpéter, Pankasz, Szaknyér, Szalafő és Szatta. A Második Világháborút követően egészen a 80-as évek végéig az Őrség a fokozottan ellenőrzött határsávba esett, ahová csak engedéllyel és folyamatos igazoltatások után lehetett eljutni. A határsáv jelenléte így hátráltató tényezőként mutatkozott meg 5 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


a vidék fejlődésében, ugyanakkor lehetővé tette a hagyományok és a természeti értékek megőrzését. Az Alpokalján elhelyezkedő, jellemzően dombvidéki terület legmagasabb pontja 326 m. A terület geológiai felépítését döntően a Zala és a Kerka alakította. Változatos pannóniai üledékekkel, kaviccsal, homokkővel, agyaggal találkozhatunk a területen. A szubalpin klímának köszönhetően az éves csapadékmennyiség 800 mm, amely az országos átlagnál jóval magasabb. A sok csapadék és a termőhelyi adottságok a fás vegetációnak kedveznek, amelyet a több mint 60%-os erdőborítottság is mutat (FÖMI 2009). A terület potenciális erdőtársulásai közé tartoznak a gyertyános kocsányos tölgyesek, az égerligetek, a tölgy-kőris-szil ligeterdők valamint az erdei fenyvesek. Az erdőségeket meg-megszakító gyepek változatossá teszik a tájat, amely az élővilág sokszínűségében is megmutatkozik. A száraz rétek jellegzetes növényei közé tartozik a réti kakukkszegfű és a kockásliliom, a nedvesebb lápréteken széleslevelű ujjaskosborral, az erdőkben pedig vörös áfonyával, ernyős körtikével találkozhatunk. Az állatvilág képviselői között említést érdemelnek a vérfű- és zanótboglárka lepkefajok, a sárgahasú unka, az alpesi gőte, a foltos szalamandra, a fekete gólya és számos denevérfaj is. Ennek a változatos növény- és állatvilágnak, valamint a táji értékeknek a védelme érdekében a déli mintaterület jelentős része természetvédelmi területnek minősül (3. ábra).

3. ábra: Természetvédelmi területek a déli mintaterületen A kérdőívezésbe vont 260 km2 kiterjedésű területen összesen 17 település található (a Szlovéniában található Kapornakot nem számítva) (Melléklet I.). A legnépesebb település az Őrség fővárosaként is ismert Őriszentpéter, amely fontos kulturális központként funkcionál, egyben a 2002-ben alapított Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának is helyet ad. A Központi Statisztikai Hivatal 2010-es adatai szerint a terület lakosainak száma 5 398 fő volt, amelynek közel 30%-a a 60 év fölötti kategóriába esett. Az álláskeresők aránya ugyanebben az évben 6.5% volt, amely meghaladta a megyei átlagot (3.9%). A terület népessége 2000 és 2010 között összességében 12%-al csökkent (KSH 2010). 6 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


2.2. A tájváltozás érzékelésének feltárási módszere A TransEcoNet projekt 6-os munkacsomagjában (WP6) a tájidentitás elemzés keretében, a „Szóbeli történelem” című WP 6.1-es munkarészben a helyi lakosoknak és döntéshozóknak a tájról, a tájváltozásról alkotott képét tártuk fel kérdőíves felméréssel. A felmérést félig-strukturált kérdőív, és ezt kiegészítő útmutató valamint jegyzőkönyv alapján végeztük. A kérdőív három fő részből áll, az első a jelen állapotról, a második a változásokról, a harmadik pedig az országhatár két oldalán tapasztalható eltérésekről kérdez. A kérdések összeállításánál helyenként a válaszadót segítő alkérdéseket, illetve kontrollkérdéseket építettünk be. (Melléklet II.) Az első részben a vizsgált táj fő jellemzőiről, jelen állapotáról és a változásokat előidéző hatásokról gyűjtöttünk információkat. Arról kérdeztük interjúalanyainkat, hogy hogyan határolnák le az adott tájat, tájrészletet; melyek a területnek a jellegzetességei; mi az, amire büszkék, amit különösen értékesnek tartanak a vidéken; mely kerteket, parkokat, temetőket tartanak említésre méltónak; milyen környezeti problémákról van tudomásuk, valamint ismerik-e az ökológiai hálózat fogalmát. Ez a rész elsősorban a táj identitására és az ökológiai hálózatra vonatkozó jelenkori információk feltárását célozta. Kérdések segítségével a táj egyediségét adó jellemzők kutatása mellett a még meglévő természetes, ill. az emberek által alkotott zöldfelületek mennyiségéről és minőségéről, a táj kulturális és jóléti funkcióiról, az ökológiai hálózatba potenciálisan bekapcsolható területekről ill. az esetleges veszélyekről, környezeti problémákról gyűjtöttünk adatokat, véleményeket. A második részben a táj múltbeli állapotról és az érzékelt változásokról tettünk fel kérdéseket. Interjúalanyainkat a különböző tájhasználatokban történt átalakulásról, és ezek tájra gyakorolt hatásairól kérdeztük: milyen változásokat észleltek a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, a kertekben, a halászatban, a vadászatban, a településeken, az épített tájelemekben, a közlekedésben, az iparban és a turizmusban. A múltbéli állapotról elhangzottak alapján megismerhettük, hogyan érzékelték az interjúalanyok a vizsgált területen lezajlott tájhasználati és felszínborítási átalakulásokat. A helyiek bevonásával az egyes gazdálkodási formák és egyéb emberi tevékenységek, valamint az azokban bekövetkezett változások részletesebb bemutatása mellett a természet és a táj tiszteletére, védelmére irányuló hagyományok illetve a vizsgált területtel kapcsolatos történetek, legendák megismerése is lehetséges, melyekből további következtetések vonhatóak le a természet tiszteletére, a megkérdezettek természethez fűződő kapcsolatára. Az interjúk harmadik részében az országhatár két oldalán tapasztalható különbségekről és azonosságokról tettünk fel kérdéseket. Vizsgált területeink azonos természetföldrajzi adottságú, határon átnyúló tájak, ahol a 20. században az eltérő politikai körülmények, különböző tájalakulási folyamatokat eredményeztek. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a Trianoni békeszerződés után kialakult új államhatárok, majd a második Világháború után, Európa keleti és nyugati része között létrejött, szigorúan őrzött határzóna, a Vasfüggöny okozta elzártság miatt a határvonal megosztotta ezeket az összefüggő területeket, eltérően fejlődött a két oldal, ami a természetességben és a területhasználatban is megmutatkozik. Interjúalanyaink kiválasztására az ún. hólabda-módszert alkalmaztuk, melynek lényege, hogy a kutatás előrehaladásával egyre növekvő számú minta áll elő, mivel az interjúk készítése során újabb 7 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


és újabb potenciális interjúalanyok elérhetőségét kaptuk meg (Babbie 2001). Törekedtünk arra, hogy a tájat ismerő, régóta a térségben élő, a tájváltozási folyamatokra rálátással bíró, 40 év feletti személyeket válasszunk interjúalanyként. Igyekeztünk nemre és foglalkozásra nézve is reprezentatív mintát összeállítani. Ahhoz, hogy megismerjük interjúalanyaink elképzelését a vizsgált táj határairól, a beszélgetés megkezdése előtt ún. mentális (kognitív) térkép rajzolására kértük őket. A szakirodalomban „a mentális vagy kognitív térkép mindazon tudati tulajdonságunk, amely képessé tesz bennünket arra, hogy a térre vonatkozó információkat gyűjtsük, rendszerezzük, raktározzuk, előhívjuk és átdolgozzuk” (Downs & Stea 1977). A helyben élés átrajzolja tudatunkban a település, a táj tényleges képét, szubjektívvá válik, hogy mi a közeli-távoli, mi a sajátunk és mi az idegen. Mégis, ezeknek az elképzeléseknek van olyan közös részük, amelyet a legtöbb válaszadó oszt: fontos tájékozódási pontok, útvonalak, az egyes városrészek határai. Ezekből az elemekből rajzolódik ki egy település, táj mentális térképe, azaz a lakók által elképzelt térkép, amely nem feltétlenül egyezik a térképész által megszerkesztett sémával (Letenyei 2001).

4. ábra: A kérdőíves felmérés által lefedett települések A déli mintaterületen, az Őrségi tájrészletben összesen 39 – átlagosan másfél órás, diktafonnal rögzített interjút készítettünk el 2010 tavaszán (4. ábra). Válaszadóink 61%-a férfi (24 fő) és 39%-a volt nő (15 fő), többségük, közel 80%-uk 60 évnél idősebb. A megkérdezettek majdnem fele (42%) a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban dolgozó volt, emellett a humán szektorba és a szolgáltatásban foglalkoztatottak képviseltek magasabb hányadot. A kérdőíves felmérés során helyi lakosok (32%) mellett szakembereket és döntéshozókat (68%) is bevontunk a vizsgálatba.



5. ábra: A megkérdezettek kor szerintimegoszlása

6. ábra: A megkérdezettek foglalkozás szerinti megoszlása

A kérdőív három részében feltett kérdésekre kapott válaszokat táblázatos formában rögzítettük és ezeket az alábbiakban foglaljuk össze. Az összegzett válaszok interjúalanyaink véleményét, gondolatait tükrözik.



3. A táji identitás és a tájváltozás érzékelése az Őrségben 3.1. Az őrségi táj karaktere, jelen állapota és a tájat érő hatások 3.1.1. Az Őrség határai „Most már mindenki az Őrséghez akar tartozni.” „Az országhatár nem lényeges, az Őrség lehatárolásánál a néprajz a fontos.” „Sokan a Vendvidéket is az Őrséghez sorolják, és együtt emlegetik: Őrség és a Vendvidék.”

A kérdőív első részében a táj jellemzőiről, jelen állapotáról és a tájat érő hatásokról gyűjtöttünk információkat. A projekt déli mintaterületén csupán az Őrségben készítettünk kérdőíves felmérést, amely során elsőként interjúalanyaink egy vázlatos térképen bejelölték, hogy szerintük hol húzódik az őrségi táj határa, ezáltal tisztázva, hogy mely az a terület, amire a felmérés kérdései során adott válaszok vonatkoznak.

7. ábra: Az Őrség határai a megkérdezettek szerint A megkérdezettek által berajzolt határvonalak összesítését a 7. ábra mutatja, amelyen fekete vonallal körülhatárolt rész jelzi azt a területet, amelyet a megkérdezettek közül mindenki az 10 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


Őrségnek tart. Ettől kifele haladva a válaszadók egyre kisebb százaléka húzta meg a határvonalat (piros: 90%, kék: 50%, barna 15%). Látható, hogy az Őrség határairól, távolról sem egységes a megkérdezettek véleménye. Csupán hat olyan település van, melyek Őrséghez való tartozásában szinte senki sem kételkedett: Bajánsenye, Ispánk, Kercaszomor, Nagyrákos, Őriszentpéter és Szalafő. A nyugati irányban húzódó államhatár az emberek szemében nem jelenti egyben az őrségi táj határát is. Kilencven százalékuk a Szlovéniában fekvő Hodošt (Hodos) és Krplivniket (Kapornak), tizenöt százalékuk pedig Domanjševci (Domonkosfa), Prosenjakovci (Pártosfalva), Šalovci (Sal) és Središče (Szerdahely) településeket is az Őrség részének tekintik. Ugyancsak tizenöt százalékuk a magyarországi szlovén kisebbségről (vend) elnevezett Vendvidék egészét is az Őrséghez sorolja, amely Apátistvánfalva és Orfalu településekkel válik el az Őrségtől. A válaszadók ötven százaléka szerint az Őrséghez tartozik Farkasfa és Kondorfa, amelyek a táj északi határát képezik. Az ettől északra fekvő területek már a Rába-völgyhöz tartoznak. Keleti irányban az emberek kilencven százaléka szerint az utolsó őrségi településeket általában Őrimagyarósd, Hegyhátszentjakab, Felsőjánosfa, Szatta és Kerkáskápolna jelenti. Délen pedig a már Hetéshez tartozó Szentgyörgyvölgy képezi az Őrség határát. Szinte minden interjúalany a történeti Őrséget tekinti igazi Őrségnek, ám a lehatárolásnál ettől jóval eltérnek. A történeti Őrséghez tartozó Domonkosfát (SLO) pl. csak tizenöt százalékuk jelöli be, viszont kilencven százalékuk az Őrségnek gondolja a tájegység keleti végében fekvő településeket (Viszák, Őrimagyarósd, Hegyhátszentjakab, Felsőjánosfa), amelyek már nem szerepelnek a történeti Őrséget falvai között. A beszélgetések során az emberek meséltek néhány szabályról, amely a települések Őrséghez való tartozásának kérdésében segíthet eligazodni. A megkérdezettek szerint a "fa" végezetű települések, mint pl. Farkasfa, Kondorfa soha nem tartoztak az Őrséghez. Ennek ellenére interjúalanyaink fele e két települést is az Őrséghez sorolta. Azok a falvak sem őrségiek, amelyekben szerepel a hegyhát szó pl. Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton. Előbbi települést kilencven százalékuk mégis bejelölte a térképen. Ugyancsak nem tartoznak az Őrséghez a katolikus vallású települések, mivel az őrségi falvakra a református vallás jellemző. A megkérdezettek szerint sok település illeti magát az „Őrség kapuja” megnevezéssel, amellyel az Őrség nyújtotta turisztikai vonzerőt szeretnék kihasználni. Ezek elsősorban az Őrséghez nem tartozó, de annak határán fekvő települések, mint pl. Ivánc. 3.1.2. Főbb jellemzők és különleges értékek, pozitív hatások a táj egészében „Dombos, rétekkel, mezővel szabdalt csodálatos világ.” „Sokrétű dolgoknak a szép szövedéke.” „Itt még a zöld is más.” „Valami varázsa van…ha megfogja az embert, akkor az visszakívánkozik.” „Az Őrség egész más…sokkal szellősebb. Az itteni falvakban nagyobbak a porták, a házak messzebb vannak egymástól, levegősebb az elrendezés. Sokkal több a zöld, az erdő jobban bekúszik a falvakba. A hatalmas rétek feldarabolják a falut.”



Szalafői táj, Balázs P.

Az emberek elmondása szerint az Őrség egy különleges hangulatú, szelíd dombokkal övezett lankás, szinte érintetlen táj, ahol sok az erdő és a mező, a csapadékos éghajlatnak köszönhetően pedig dús, élénkzöld színű a növényzet. Az agyagos talaj és a sajátos éghajlat alkotta egyik táji vonás, hogy a csapadék felgyülemlik a tókáknak nevezett ásott gödrökben. Ezeket a kicsiny tószerű képződményeket korábban többek között mosásra vagy állatok itatására használták. A természeti adottságok mellett számos kulturális érték, épített elem is megjelenik a megkérdezettek által felsorolt egyedi jellegzetességek között. A leggyakrabban emlegetettek közé tartoznak a dombtetőre épült „szellős”, úgynevezett szeres települések, amelyek boronafalas és kódisállásos épületeikkel, pajtáikkal, körülkerítetlen portáikkal egyedülálló látványt nyújtanak. Ugyancsak egyedi sajátosság e vidéken a töktermesztés, mely révén az Őrség egyik „aranyát”, a tökmagolajat nyerik. Az egyediséget adó természeti és kulturális elemek mellett az Őrség az itt élők jellemében is különbözik az ország más tájaitól. Az őrségiek szerény, egyszerű, barátságos emberek, akik sehol máshol nem látott módon ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, a szabadsághoz, a kötetlenséghez, amelyet e táj nyújt. „Az enyém… a miénk… összenőttünk a tájjal. Ránk van írva, a testalkatunkra, tükrözi a nyelvünk, a nyelvjárásunk, a hanghordozásunk." „El nem mennék innen a világ minden kincséért sem." „…korlátok nélküliség…" „Az egészet szeretem.”

Veleméri templom, Balázs P.

Boronafalú ház Szalafőn, Balázs P.

Pankaszi szoknyás harangláb, Balázs P.



Az itt élők az említett egyedi jellegzetességek mellett büszkék a természet és az emberek közötti harmonikus kapcsolatra. Ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek a természeti környezet szépségeiről, mint gazdálkodási vagy építészeti hagyományaikról. Számukra igen nagy jelentőségű tájelemként külön kiemelték szeres településeiket, műemlék-templomaikat, valamint haranglábaikat. Ragaszkodnak kicsiny földjükhez, és büszkék a helyi emberekre, azok kedvességére és vendégszeretetére. A legszebb hely a megkérdezettek számára Szalafő, amely leginkább megőrizte a régi őrségi településjelleget, a népi kultúrát és a faluközösséget. Az egyes interjúk során sokszor szó esett az „Őrség aranyáról”, amelyen szinte mindenki mást értett: tökmagolaj, pálinka, málna, lekvár, rétes, vargánya, vagy akár lehetett az őrségi földeket termékennyé tevő trágya is. 3.1.3. Főbb jellemzők, pozitív hatások az ökológiai hálózat vonatkozásában Az ökológiai hálózat indirekt ismertsége az ökológiai hálózatot segítő antropogén tájelemek és természetvédelmi tevékenység

„A Zala folyó élőhelyet biztosít, kedvező klímahatása miatt frissítő hatással van a tájra.” „A rétek kaszálása nem csak látványban néz ki jobban, hanem az élővilágnak is jobb.” „Az erdőnek nem lehet negatív hatása.”

Szalafői mozaikos táj, Balázs P.

A válaszadók elsősorban a vízfelszínek, források, patakok és a házak udvarában található tókák pozitív hatásait emelték ki. Ezek amellett, hogy élőhelyet biztosítanak az élővilág számára, kedvező a klímára gyakorolt hatásuk is. Fontos vízfolyásként külön kiemelték a Szala-, és a Lugosi-patakot valamint a Kercát. A felmérésben résztvevők szerint a Máriaújfalunál található Hársas-tó, valamint a Himfai-parkerdő mellett létesített horgásztó is számos előnnyel bír. Megjegyzendő, hogy ez utóbbiak a legtöbbek által Őrségnek gondolt területen kívül esnek. Az ökológiai hálózat szempontjából előnyösnek tekintik az idős, háborítatlan erdőket, mint pl. a kercaszomori Puszta-temetőnél található több száz éves bükköst. Kedvezőnek ítélik meg a tájban a kaszált réteket, viszont pozitívnak látják a rétek visszaerdősülési folyamatát és az erdőterületek gyarapodását is, amelyben némi ellentmondás fedezhető fel. Véleményük szerint a homogén felszíneket megszakító kisebb-nagyobb foltok, sávok is jótékony hatással vannak, hiszen búvóhelyet, élőhelyet biztosítanak az élővilág számára. 13 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


„…az egész őrségi erdő egy park…”

Parkrészlet Őriszentpéteren, Balázs P.

Erdei pihenő Ispánk közelében, Balázs P.

Az őrségi falvakban a megkérdezettek szerint nem jellemzőek a parkok, amelyek általában a települések zöldfelületi rendszereiben jelentős szerepet képviselnek. Csupán néhány települést említettek pl. Őriszentpétert, Szentgyörgyvölgyet, Nagyrákost és Bajánsenyét, ahol ilyen zöldfelületi elemekkel találkozhatunk. Néhányuknak az egész Őrség is egyfajta park. Az emberek elsősorban parkerdőket, erdőrészleteket, illetve erdei pihenőhelyeket említettek, így pl. az Őriszentpéteri és a Himfai parkerdőt. Erdőrészletek, erdei pihenők közül a Haricsai és a Szakonyfalui pihenőt, egy felsőszölnöki erdőrészletet, az Ispánk közelében található Bárkás-tó melletti pihenőt, valamint az Ivánc településhez kötődő Sigray család régi lovaglópályáját szegélyező idős tölgyfasort emelték ki. Ez utóbbi, már inkább őserdőnek minősül, mintsem parknak és közismertsége sem jelentős. Jelentős zöldfelületi arányukkal a parkok mellett a temetők is lényegesek az ökológiai hálózat szempontjából. Az Őrségben ezek a helyiek számára elsősorban személyes kötődések miatt fontosak. Népszerű az Őrségben a Veleméri fejfás, a Kercaszomori sökfás (süvegfa, azaz tölgyfából készült síremlék), valamint az ugyanitt található Puszta temető. Interjúalanyaink kiemelték még a szentgyörgyvölgyi és a viszáki temetőt is, természeti szépségük miatt. Az őrségi temetőkben már csak elvétve lehet találni fejfákat vagy kopjafákat, ma inkább márványból, betonból készülnek a síremlékek, amelyekre újabban műanyagkoszorút helyeznek. Az őrségi temetőkben a megkérdezettek szerint általában sok bokor és fa (szomorúfűz, akác, platán) található. Több településen, pl. Szalafőn, Őriszentpéteren és Nagyrákoson a beerdősült régi temetőkből a helyiek parkot szeretnének kialakítani. A temetők és a parkok zöldfelületi rendszerben, illetve az ökológiai hálózatban betöltött szerepéről azonban nem tesznek említést. "Már nem mindenki gazdálkodik, nem termesztenek úgy zöldségeket, talán inkább csak a régiek." "Most már kicsit parkosítják az udvart."

Kaszálógyümölcsös Kerkafalván, Balázs P.

Virágos előkertek Hegyhátszentjakabon, Balázs P.

Parkosított udvar Őriszentpéteren, Balázs P.



A települési zöldfelületi rendszereknek ugyancsak fontos elemei a kertek, amelyek a kérdőíves felmérésben résztvevők válaszai alapján az Őrségben három részből tevődnek össze: egy előkertből, egy gyümölcsösből és egy veteményesből. Az előkerteket legtöbbször virágokkal ültetik be. A régi házaknál előfordul, hogy ebben a kertben kis mennyiségben a főzéshez szükséges termények is megtalálhatóak. Helyenként olyan házakkal is találkozhatunk, melyek előkertjét gyep váltja fel, melybe néhol díszcserjéket is ültetnek. A ház közelében található gyümölcsösben legtöbbször alma-, szilva-, és körtefák kapnak helyet. Ezek a gyümölcsösök többnyire elöregedtek, valamelyest gondozzák őket, de újakat nem ültetnek. Kevés fiatal gyümölcsfát lehet ma látni. A fák alatti füvet rendszerint kaszálják, vagy újabban fűnyíróval vágják le, ezért ezeket kaszáló gyümölcsösöknek nevezik. A házak körül mindig lehet egy-egy szőlőtőkét látni, amelyet legtöbbször lugasra futtatnak fel. A veteményes, amelyet teleknek is neveznek legtöbbször a ház mögött, a porta végében kap helyet. Ebben termelik meg az őrségiek a főzéshez szükséges terményeket, azonban ennek jelentősége ma már egyre inkább fogy. Jellemző, hogy egyre többen kerítik be udvaraikat, amely a helyiek által táji jellegzetességként kiemelt őrségi településképet veszélyezteti. A válaszokból kiderül, hogy az őrségi kertek átalakulóban vannak. A virágos előkertek és a kipusztuló gyümölcsösök helyét egyre inkább gyepek, díszcserjék veszik át. Félő, hogy a portavégi veteményesek esetében is ez a változás fog végbemenni. A kertek által a települési zöldfelületi rendszerben betöltött pozitív szerepről a megkérdezettek nem tettek említést. „A Nemzeti Park ügyel a természet védelmére. Ebben részt vesznek a körjegyzőségek is, de a lakosok is sokat tesznek a természetért.” „Az őrségi ember nem leigázni akarta a természetet, hanem együtt akart élni vele.” „Parasztember olyan, hogy megóvja a természetet.”

Kétvölgyi táj, Balázs P.

A válaszadók többnyire csupán az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi tevékenységeiről tudnak. A Nemzeti Park a helyiek szerint amennyire tudja, próbálja gondozni a parlagon hagyott területeket, kaszálja a gondozatlan réteket, tanösvényeket hoz létre és sokat tesz az illegális hulladéklerakók felszámolásában. Bizonyos állat-, és növényfajok védelme érdekében, meghatározott időszakokban tiltja a kaszálást a védett területeken, emellett részt vesz a helyi építési szabályzatban foglaltak érvényesítésében a településkép védelme érdekében. Sokan kifogásolják azonban a Nemzeti Park Igazgatóságának tevékenységeit és a szabályokat, a tilalmakat, amelyek a védett területeken sok konfliktust eredményeznek a helyiekkel. 15 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


Egyesek szerint az Őrség Natúrpark is komoly erőfeszítéseket tett a természeti értékek megőrzésében. Néhány településen, mint pl. Bajánsenyén faluszépítő egyesület működik, ezen kívül a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület egyik területi csoportja is aktívan tevékenykedik a vidéken. A környezet védelme érdekében az önkormányzatok és az iskolák is megteszik a tőlük telhetőt. Az őriszentpéteri iskolában pl. szemétszedő programokat szerveznek és megismertetik a gyerekeket a védett természeti értékekkel. Az interjúalanyok szerint a parasztember is egyfajta természetvédelmi tevékenységet folytatott, még ha ezt nem is nevezték így. Az ökológiai hálózat direkt ismertsége

A kérdőíves felmérésben résztvevőknek csupán a negyede hallott az ökológiai hálózatról, de közülük is csupán a szakemberek ismerték a fogalom jelentését. Munkájuk során azonban a szakemberek sem foglalkoznak vele, egyedül a környezetvédelmi szakemberek tettek említést róla, hogy a Nemzeti Park részt vett a hálózat feltárásában. 3.1.4. Főbb környezeti/természetvédelmi problémák, konfliktusok, negatív hatások a táj egészében és az ökológiai hálózat vonatkozásában A tájban létező degradációk, a kedvezőtlenül megítélt tájelemek, tájrészletek, illetve hatások „Ha kimegyek a mezőre, szívem-lelkem szerint tudok örülni a szép mezőnek…csak annak nem, amilyen most, mert nagyon csúnya.” „A mezőnek nagy részén, a búza helyén kóró nő.” „Eszetlen színű és formájú épületek…agyvérzés.”

Gondozatlan gyümölcsös Őriszentpéteren, Balázs P.

Új építésű lakóház Őriszentpéteren, Balázs P.

A megkérdezettek fele nem tudott olyat említeni a tájjal kapcsolatban, amire ne lenne büszke. Mások legtöbbször a tájba nem illő épületeket, az egyre növekvő munkanélküliséget és ezzel összefüggésben a szegénységet valamint a települések lakosságának csökkenését emelték ki. Rossz érzéssel tölti el őket a jelen gazdaságpolitikai helyzet, a mezőgazdaság hanyatlása és a tehéntartás megszűnése. Rossz szemmel néznek az elhanyagolt tájrészletekre, az elhagyatott portákra, valamint a gondozatlan, rendezetlen területekre, az emberek hanyagságára. A megkérdezettek negatívumként ítélik meg a tarvágásokat és a korábbi monokultúrás erdőgazdálkodást, amely kárt okozott az őrségi erdőkben. Kedvezőtlennek látják a busz- és a vonatközlekedés helyzetét, irritálja őket az erdőkben lerakott hulladék látványa. Az itt élők nem szeretik a kerítéseket sem, amelyek mostanában körülveszik az őrségi portákat, jelentős változást okozva a településképben. 16 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


Nagyrákosi völgyhíd, Balázs P.

Rekultiváltalan anyagnyerő hely Hodoson (Szlovénia), Balázs P.

Kifejezetten negatív hatásokkal bíró tájelemként beszéltek a külszíni anyagnyerő helyeken (Pankasz, Viszák, Szőce, Kisrákos) visszamaradt bányagödrökről, a vasútvonalról, valamint a nagyrákosi völgyhídról, amely szerintük nem illik a tájba. Véleményük szerint ugyancsak negatív hatásai vannak a mezőgazdasági területeket körülvevő kerítéseknek, mivel ezek akadályozzák a vadak mozgását. Jelentősebb környezeti problémák a területen

Jelentős környezeti problémáról azonban a válaszadók többségének nincs tudomása az Őrségben. A megkérdezettek közel harmada említette, hogy a vízfolyások élővilága elsősorban a korábbi intenzív mezőgazdálkodásnak, a szántók túlzott trágyázásának és vegyszerezésének köszönhetően jelentősen károsodott. A vízelvezetés hiánya és az agyagos talaj miatt sok helyen lefolyástalan, pangó vizek alakulnak ki. Az árkokat nem tisztítják megfelelően, vagy betemetik őket, hogy be tudjanak járni autóval a portákra. Egyesek attól tartanak, hogy az olajkutatások során talán szennyeződhettek a települések fúrt kútjai is. Négy interjúalany aggodalmát fejezte ki a szennyvíztisztító rendszer miatt, amelyről azt hallották, hogy nagy esőzések idején lehetővé teszi tisztítatlan szennyvíz bejutását a Szala-patakba. Jelentős problémának látják az emberek a földek művelésének felhagyását, a gyomosodó szántókat, mezőket, amely utat enged a parlagfű terjedésének is. Az erdőket is gondozatlannak látják. Lábon elszáradt fákat, szemetet lehet látni bennük, amelyre korábban sohasem volt példa. További zavaró tényezőként merült fel a jelentősen megnövekedett forgalom miatti levegő-, por- és zajszennyezés mind közúton, mind pedig vasúton. A zöldségeskertekben gondot okoz az elszaporodott spanyol csiga, amely ellen nem tudnak hatékonyan védekezni az emberek. Sokan a kertekben keletkezett hulladékokat, a gyepekről származó szénát komposztálás helyett elégetik, jelentős terhet róva ezzel a levegőre. Válaszadóink egy része tart a heiligenkreutzi szemétégető megépítésével járó Őrséget érintő környezetterheléstől is.



„Itt nagyon haragszanak a zöldekre.” „Az Őrséget nem az őslakosoktól kell megvédeni.” "A mi őseink ezer évig megőrizték ezt a tájat. Nem hivatalosan kellene tájat megőrizni.”

Nemzeti Parkot jelző tábla Orfalu határában, Balázs P.

A megkérdezettek közel fele kifogásolja az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának tevékenységeit és a szabályokat, amelyek a védett területeken sok tilalmat eredményeznek. Az emberek jó része csak a kötöttségeket, a túlzottan szabályzó szervet látja a Nemzeti Parkban. Ebben közrejátszhat az is, hogy a helyiek szerint Nemzeti Park a lakossággal nem tud megfelelő kapcsolatot kialakítani. Ezt a területet pedig az itt élő emberekkel együtt, az ő bevonásukkal, közreműködésükkel kellene igazgatni. Hibákat látnak a tevékenységükben: pl. nem engedik az embereknek, hogy a száraz fát a saját erdejükben összeszedjék, és nem kaszálhatnak akkor, amikor jónak tartják. Elmondásuk szerint a helyi emberek hozzáállásával is sokszor van probléma, de sokan pl. nem is tudják, hogy a területük Natura 2000-be esik.



3.2. A táj korábbi állapota és változása Felmérésünk második részében a táj korábbi állapotára és annak változására irányultak kérdéseink. Ezzel összefüggésben a változások tájra gyakorolt hatásairól kérdeztük interjúalanyainkat. 3.2.1. A múltbéli táj és főbb átalakulása, a természethez kapcsolódó legendák, hagyományok „Nem volt olyan pici terület, ami ne lett volna megművelve.” „Gyönyörű tiszta volt a táj” „Szép utak voltak, tele volt a határ…gyönyörű, ringó búzatáblák…most parlagon hever.”

Őriszentpéteri látkép, Őriszentpéteri néprajzi kiállítás

Nagyrákosi településkép, Balázs P.

Elsőként egy múltbeli tájrészlet bemutatására kértük interjúalanyainkat. A lefestett gyermekkori emlékképek alapján elmondható, hogy az 1950-es, 1960-as években tiszta, gondozott volt a táj. Nem volt olyan kis terület, amelyet ne műveltek volna meg, nem volt ennyi parlag, mint ma. A szántóterületek benyúltak az erdőkbe, a határban gyönyörű, ringó búzatáblák voltak. A réteket háromszor kaszálták egy évben, azok tarkállottak a sok virágtól. A tájat szép szekérutak, taliga utak, kitaposott ösvények hálózták be. Az utakat karbantartották még a szántóföldek között is. A mellettük lévő „árkokat is mindig rendbe tették”, hogy a víz le tudjon folyni. A patakokon vízimalmok sorakoztak, horgásztak, rákásztak bennük. Medrükben sokkal több víz folyt, vizük jóval tisztább volt. Fürdőztek benne, a gyerekek pedig fejeseket ugráltak bele a part menti fákról. A portákat nem kerítették körbe, szabadon átjárhattak az emberek a szerek között. Kerítés helyett mindenhol gyönyörű szép nyírt gyertyán sövény alkotta a gyepűt. Minden háznál voltak szőlők, gyümölcsfák, az ablakok párkányait virágok díszítették. Minden háznál tartottak tehenet, az udvarok elmaradhatatlan eleme volt a trágyadomb. Az emlékképeket és a táj aktuális állapotát összehasonlítva úgy tűnik, hogy a táj állapota az utóbbi 50 évben sokat romlott. A fő változások között említették, hogy a földművelés és az állattenyésztés visszaszorulásának köszönhetően a korábbi mezők, szántók jelentős része beerdősült vagy derékig érő gaz nő rajtuk. Korábban az Őrségben több volt a rét és a szántó, mint az erdő, mozaikosabb volt a táj. Az erdő most már egészen a falvakig lehúzódott. Megszűntek a háztáji kisgazdaságok. A legelőkről és az istállókból eltűntek az állatok éppúgy, ahogy eltűntek a szép szőlőskertek és megfogyatkoztak a gyümölcsfás területek is. Az épületek is átalakultak, régebben több fából épült ház volt. Most sok elkerített terület van a magántulajdon védelme, és a megnövekedett vadállomány 19 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


okozta károk miatt. A házak és az udvarok is elhanyagoltak. Megváltoztak a kertek, a veteményesek eltűnőben vannak. Megüresedtek a lakások, elnéptelenednek a falvak. Az emberek is megváltoztak. Régebben nagyobb volt az összetartás, az emberek és a környezetük közötti harmónia is jobb volt, sokkal jobban odafigyeltek a körülöttük lévő "tisztaságra". "Az őrségi ember világéletébe természettisztelő volt." "Nagyapám ötször körbejárta az erdőt, mire egy fát leengedett vágni."

Szénapetrence, Tukács L. (1964)

Bokros, gyepes terület Bajánsenyén, Balázs P.

Az őrségi ember természettel való szoros kapcsolata, természet iránti tisztelete talán az erdőhöz fűződő viszonyában mutatkozik meg leginkább. Az emberek vigyáztak az erdőre, gondoskodtak róla, hogy utódjaiknak, minél szebb fákat hagyjanak örökül. A közösség erkölcse is ezt diktálta, rossz szemmel néztek ugyanis azokra az emberekre, akik hagyták eltékozolni erdejüket. Az őrségiek többször körbejárták az erdejüket, mire kiválasztották azt az egy fát, amelyet kivágtak. Jól megfontolták, melyik jó gerendának vagy másnak. A tájhoz kapcsolódó egyik ősi hagyomány, hogy az őrségiek egy-egy fát, úgynevezett jelfát mindig meghagytak. Ha ellenség jött, akkor ezeket meggyújtották, így jelezve a veszélyt a szomszédos településeknek, akik segítségével eredményesen fel tudtak lépni a betolakodók ellen. Ez volt az ide telepített Őrállók feladata, amiért cserébe bizonyos kiváltságokat kaptak, pl. nem tartoztak robottal. A kaszálógyümölcsösökben egy-egy gyümölcsfán mindig meghagyták a termést, hogy segítsenek a vadaknak és a madaraknak átvészelni a telet. Megvolt az ideje minden mezőgazdasági munkának. Az emberek tudták, hogy mikor kell vetni, aratni, terményt betakarítani, kaszálni. Ennek a tudásnak köszönhetően maradhatott fenn a természeti értékekben oly gazdag Őrségi táj. 3.2.2. Változások az erdőkben, erdőgazdálkodásban A megkérdezettek szerint az Őrségben egészen az 1800-as évekig irtásos gazdálkodás folyt, ami miatt a művelési ágak térben és időben is gyorsan változtak. Ennek az eredményeként néhány mai erdőben 150 éves bakhátakat lehet észrevenni. Csak az 1800-as évek közepe táján kezdtek áttérni az irtásos gazdálkodásról a váltógazdálkodásra. Az 1800-as évek végén, ill. az 1900-as évek elején még disznókat makkoltattak az erdőkben. „… az erdő volt az őrségi ember bankja…” „…kisöpörték az erdőt…” 20 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


Erdőrészlet Szalafő közelében, Balázs P.

Okosan gazdálkodott az őrségi ember az erdejével, ha pénzre volt szüksége, akkor eladott egy fát, melynek árából gazdálkodáshoz szükséges eszközöket vagy éppen téli ruházatot tudott venni a családjának. Az 1950-es években végrehajtott termelőszövetkezetesítés rányomta bélyegét az Őrség erdeire. A termelőszövetkezeteket (TSZ) megelőző időkben majdnem mindenkinek volt erdeje, amelyekben szálalásos erdőgazdálkodás folyt. A megkérdezettek elmondása szerint olyan hatalmas tölgyfák voltak ezekben az erdőkben, amelyeket 2-3 ember sem ért körül. Az erdők tiszták voltak, a száraz ágakat összeszedték tüzelőnek, a lehullott faleveleket összegyűjtötték, alomnak használták a tehenek alá. Az őrségi erdők legnagyobb részét az erdei fenyő tette ki, ezután tölgyesek, gyertyánosok és bükkösök voltak a legnagyobb arányban. „Egy irány volt a rossz… a monokultúrák erőltetése.”

Az 1950-es években, a TSZ-ek megalakítását követően az erdőket államosították. Néhány helyen, mint pl. Szattán, Pankaszon, Ispánkon valamint a Vendvidék nagy részén megmaradt az erdőbirtokosság és a magán-erdőgazdálkodás. Ebben az időszakban zajlottak a nagy őrségi luctelepítések, amely az erdőgazdálkodás egyik legnagyobb ballépése volt a megkérdezettek szerint. A vízhiány miatt ugyanis a lucfenyvesek legyengültek, kevésbé tudtak ellenállni a betűző szú kártételének, s a fák lábon száradtak el. „Hála az elfuserált kárpótlásnak az erdő sem az ittenieké.” „A tulajdonosok nem tudják, merre van az erdejük, így aztán nem is tudnak erdőgazdálkodást folytatni… nem érzik a felelősséget, nem bíznak a jövőben, nincs már értelme háromszor körbejárni a fát.” „Koszosak az erdők, nem tartják őket karban úgy, mint régen.” „…az erdő bejön a faluba…”

Idős bükkfák a Himfai parkerdőben, Balázs P.

Szentgyörgyvölgyi erdőrészlet, Balázs P.



A TSZ időszak után a kárpótlás révén az erdők visszakerültek magántulajdonba, de sajnos nem az őrségi emberek tulajdonába. Az ország minden részéről jöttek licitálni az értékes erdőkre, amelyek nagy része közös osztatlan tulajdonba került. Van olyan tábla, amelynek jelenleg több mint 100 tulajdonosa van. Ezeknek a területeknek nehézkes a kezelése, a tulajdonosoknak az abból származó tűzifáért is közel annyit kell fizetniük, mintha azt nem a saját erdejükből vágták volna ki. Az erdők gondozatlannak tűnnek, sok beteg fa van bennük. Az embereknek nem engedélyezik a szárazfa kivágását sem. A sok felhagyott szántó a művelés hiányában gyorsan beerdősül, az erdők benyúlnak egészen a településekig. A megkérdezettek szerint rengeteg a tarvágás, több száz éves erdőket vágnak ki. Interjúalanyaink elmondása szerint óriási mennyiségű fát szállítanak Ausztriába, naponta 15-20, fával megrakott kamiont látnak elmenni az úton. A tarvágások miatt megszűnnek a régi gombászó helyek is, nem látni cikláment, eltűnnek az élőhelyek. Egyre többen jönnek gombászni az erdőkbe akár Zalaegerszegről, Szentgotthárdról is, ennek következtében is kevesebb a gomba.

Orfalui erdőrészlet, Balázs P.

Tarra vágott terület Magyarszombatfa közelében, Balázs P.

Az őrségi erdőket a felszínborítás természetessége szempontjából leginkább a TSZ idején alkalmazott monokultúrás erdőgazdálkodás során érték negatív hatások. Ekkor ugyanis az elegyes erdőállományokat sok helyen lucfenyvesek vették át, amelyeknek azonban a helyi termőhelyi adottságok nem kedveztek. Az interjúalanyok által említett jelenleg folyó tarvágások, fakitermelések is kedvezőtlen hatással vannak az ökológiai hálózat működésére. Ez utóbbiak azok a negatív folyamatok, amelyeket az interjúalanyaink leginkább kiemeltek az erdőkkel kapcsolatban. Az őrségi erdők, válaszadóink által említett gondozatlansága azonban nem feltétlenül szab gátat az ökológiai hálózatban betöltött funkciójának ellátásában. 3.2.3. Változások a vadászatban és a halászatban „Nincs olyan vadgazdálkodás, amely képviselné az itteni emberek érdekeit.”

A vadászat, korábban úri kiváltságnak számított. Nagy vadászatok alkalmával a falvakból sok ember ment vadat hajtani. Csak az 1940-es, 1950-es évektől kerülhettek be falusiak is az őrségi vadásztársaságokba. A megkérdezettek szerint a nagyvadak mára nagyon elszaporodtak, az apróvadak száma viszont lényegesen lecsökkent. Bejárnak a településekre nemcsak az őzek, hanem a vaddisznók is. Sok kárt tesznek a veteményesben, leeszik a kukoricát, letiporják a gabonát. Régen még az erdőszélre is vethettek az emberek, most mindent leesznek a vadak. Próbálkoznak villanypásztorral, de azokat is tönkreteszik az állatok, ezért sem éri meg földet művelni. A vadkárért cserébe kapott kompenzáció minimális, pedig a jó vadállomány miatt sokan jönnek errefelé 22 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


vadászni, főleg városi emberek. A vadállomány települési kertekben történő megjelenése, a települési zöldfelületek és a lakott területeken kívüli erdő- és gyepterületek közötti megfelelő összeköttetésre enged következtetni. „Gyermekkoromban hemzsegtek a halak a patakban.”

Egy őrségi patak áradás, www.oriszentpeter.hu.

Szala patak Nagyrákosnál, Balázs P.

Az 1950-es években, a patakokban még lényegesen több víz volt. Domolykót, pontyot és fűzfakosarak segítségével rákot lehetett fogni bennük. A tókákban is horgásztak régen, némelyikben még ma is akad kárász. Azonban a patakokból a halak és a rákok szinte eltűntek, talán a TSZ idején alkalmazott túlzott vegyszerezés, ill. a vízmennyiség csökkenésének következtében.

3.2.4. Főbb változások a mezőgazdaságban Az Őrség mezőgazdálkodását a 20. század során alapvetően a termelőszövetkezetek létrejötte és azok felszámolása határozta meg, amely alapján három időszakot különböztethetünk meg. „10-es, 20-as években a kérők megnézték mekkora trágyadomb van a lányos ház udvarában, ha nagy, akkor jó gazdálkodnak, sok marha van” „A disznótorok, aratóünnepségek és szüreti felvonulások mind közösségi élmények voltak.”

Sarjúszárogatás, Csaba J. 1942

Egy őrségi faluhatár, Gönyey S. 1934

A termelőszövetkezetek megalakítása előtt, körülbelül az 1950-es évekig az Őrségben önellátó kisparaszti gazdálkodás volt jellemző. Az istállózó állattartás volt a meghatározó. Minden parasztcsaládnak volt 4-5 tehene (magyar tarka), amelyeket a rétekről származó szénával láttak el. 23 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


Minden háznál volt egy pár igásló, tyúk, esetenként lúd. A szántókat magasabb térszíneken, irtásterületeken alakították ki, ahol a csapadék, földterületről történő levezetését megoldó bakhátas szántóföldi művelést alkalmaztak. Az emberek lovak vagy tehenek segítségével művelték meg földjeiket, nem voltak traktorok. A telken sokszor közteseket is vetettek a kukorica mellé, hogy minél jobban kihasználják a helyet. Ilyen köztes volt pl. a bab, vagy a tök. A búza mellett nagyon elterjedt gabonanövény volt a hajdina. Betakarításkor, aratáskor a közösség összefogott, az emberek segítették egymást, úgynevezett kalákában folyt a munka. Ha valakinél 20 ember dolgozott a betakarítási munkálatokon, akkor annak a gazdának is 20 helyre kellett elmennie segíteni. Az aratást kézzel végezték, a lekaszált gabonát „kepibe” (kéve) rakták, majd beszállították a gazda portájára, ahol megtörtént a cséplés. Általában egy faluban egy cséplőgép járta körbe a portákat. A szarvasmarha mellett mindenki tartott disznót is, amelyeket a tölgyesekben makkoltattak. Nemigen volt olyan ház, ahol ne lett volna egy kis szőlőültetvény a mező egy dombos részén. Ezek direkttermő szőlők voltak, mint pl. a kurta Noha, a Kormin, az Izabella vagy az Othello. Ezeket csak egyszer egy évben kellett permetezni rézgáliccal, mégis szépen teremtek. Télen az emberek kópicot (tároló edény), seprűt kötöttek vagy kosarat fontak, az asszonyok pedig a lent dolgozták fel, szőttek, fontak. Az emberek összegyűltek kukoricát hántani, tökmagot köpeszteni vagy tollat fosztani, közben kalácsot sütöttek, Lugosi bort és pálinkát ittak, nótáztak. „A TSZ-ek egy része jó vezetővel működőképes volt, munkát adott a helyieknek, jó fizetésért cserébe.”

Kézi aratás Apátistvánfalván, Szentendreyné Havas M.

Szénagyűjtés, Lehmayer F. 1950

Az 1950-es, 1960-as években, ugyanúgy, mint az ország más részein, az Őrségben is megalakultak a termelőszövetkezetek. Az emberektől elvették földjeiket, állataikat és gazdálkodáshoz szükséges eszközeiket. Az Őrség nagy részén összeszántották a parcellákat, nagy táblákat hoztak létre a hatékonyabb művelés érdekében. A magasabb terméshozamok érdekében a területeken jelentős volt a vegyszer- és műtrágyahasználat. Sok gyümölcsfát kivágtak és a kis direkttermő szőlőültetvények közül is sokat kipusztítottak, hogy minél több megművelhető területhez jussanak. Ezt követően jelentek meg a szőlőlugasok a kertvégekben, de sok esetben ezek már nem direkttermők voltak, hanem oltványszőlők. Fő termények közé tartozott a köles, a hajdina, a búza, a rozs, az árpa, a zab, néhol pedig a kukoricát is termesztettek. A fekete ribizlijéről és a málnájáról is híres volt az Őrség. A TSZ idején országos hírű málnatermelő szakszövetkezett működött 24 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


Magyarszombatfán és Ispánkon. Majdnem minden faluban volt tejcsarnok, ahol felvásárolták a megtermelt tejet, amelyből jó bevételük volt a parasztoknak. A TSZ-ben való munka mellett a TSZ megengedte a háztáji termelést is, így két oldalról tudták az emberek a megélhetésüket biztosítani. „A szőlőhegyet is már inkább csak hegynek lehetne nevezni.” „A legnagyobb baj akkor történt, amikor az istállóból garázst csináltak."

Őriszentpéteri határ, Tukács L. 1964

Szüret a szőlőhegyen, www.bajansenye.hu

A 1980-as években, a TSZ-ek megszűntével a földek visszakerültek magántulajdonba, de már csak kevesen kezdtek rajta újra gazdálkodni. Az embereknek elment a kedvük a gazdálkodástól. A megkérdezettek szerint ez összefügg az 50-es évekbeli kitelepítésekkel, ugyanis a tapasztalt emberek a fiatalabb generációnak nem tudták átörökíteni a gazdálkodási hagyományokat, megszűnt a folytonosság. Interjúalanyaink szerint az őrségi szántóföldek jelentős részén ma külföldiek, főként osztrákok gazdálkodnak, azonban már ők sem az őrségi hagyományok szerint művelik a földeket. A bakhátas művelés elhagyása miatt, az agyagos talaj és a sok csapadék következtében megáll a szántóterületeken a víz. A régi szántók helyén, pl. Szaknyér környékén karácsonyfának való fenyőket termesztenek. A réteket nem kaszálják, évente csak egyszer szárzúzózzák le, emiatt azok elbozótosodnak. Nagy parlagon hagyott területek vannak, annak ellenére, hogy a Nemzeti Park sok területet kaszál. A TSZ idejében jól működő tejcsarnokok olcsóbb tejhez jutottak külföldről, így nem érte már meg tehenet tartani. Állattartással már csupán hobby-szinten foglalkoznak az őrségi emberek. Sajnos a szőlészet is feledésbe merült, egyre kevesebben foglalkoznak szőlővel, a fiatalokat nem érdekli. Néhányan saját maguknak termelnek még egy keveset, de ha akarnák, akkor sem tudnák eladni, mert nincs meg a piaca az őrségi termékeknek.

Felhagyott kaszáló Vasszentmihály közelében, Balázs P.

Szántóterület Őriszentpéter határában, Balázs P.



Látható, hogy az őrségi mezőgazdálkodás a 20. század során lényeges változásokon esett át. A század első felében virágzó önellátó kisparaszti gazdálkodás az ökológiai hálózat szempontjából jóval természetesebb formája volt a gazdálkodásnak a mainál. Az apróparcellás szántóföldi művelést azonban a TSZ idején felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás, amely révén nagy, összefüggő szántóterületeket alakítottak ki. Ezek a nagy kiterjedésű, erdősávok nélküli mezőgazdasági területek az élőlények terjedési folyamataira azonban negatív hatással lehetnek. A TSZ idején alkalmazott növényvédő szerek és műtrágyák kedvezőtlen hatásai interjúalanyaink szerint leginkább a patakok élővilágának mai állapotában mutatkoznak meg. 3.2.5. Változások az őrségi kertművelésben A kérdőíves felmérésben résztvevők válaszai alapján korábban is hármas felosztás mutatkozott az őrségi kertekben. A házak út felé eső részen kapott helyet a konyhakert, a ház körül helyezkedett el a kaszálógyümölcsös, a porta végében pedig a telek, ahol a nagyobb kiterjedésű veteményes volt. A ház előtti konyhakertbe elsősorban azok a vetemények kerültek, amelyek a mindennapi főzéshez kellettek: vöröshagyma, szaporahagyma, sárgabab, zöldborsó, paprika, uborka, petrezselyem, sárgarépa, káposzta, torma, saláta, paradicsom, sóska, patisszon, valamint kisebb mennyiségben krumpli és tök. A konyhakertet általában mogyoróvesszőből készített kerítéssel vették körül, hogy a tyúkok ne kaparják ki a veteményt. Ezekben a konyhakertben általában dáliát, büdöskét, mályvát, legényvirágot, muskátlit, begóniát, primulát, vízvirágot lehetett látni. A mogyoróvesszőből készített kerítést drótkerítés váltotta fel, és ahogy a jelen állapot leírásánál láthattuk, az előkertekbe már inkább csak az idős emberek veteményeznek. Ma a kiskerteket nem gondozzák, néhány helyen virágokat még lehet látni, de inkább gyepek veszik át a helyüket a portákon.

Virágos-veteményes előkert Rábafüzesen, Balázs P.

Tóka Őriszentpéteren, Balázs P.

Idős gyümölcsfa Apátistvánfalván, Balázs P.

Szinte minden háznál volt szőlő, amelyek közül elsősorban a direkt termők voltak a jellemzőek, mint pl. a Noha, a Kormin, az Izabella vagy az Othello. Ezeket sok településen lugasra felfuttatva most is láthatjuk a portákon. A gyümölcsfákat nem kellett permetezni, elmondások szerint hatalmasra megnőttek, termésük pedig nagyon finom volt. Hagyományos gyümölcsfajták közé tartoznak a megkérdezettek szerint a következők: zabérő körte, mézes körte, téli körte, lisztes körte, tüskés körte, borsos körte, sózó körte, nyári körte, bőralma, szentiváni alma, nyári alma, mosánszki alma, batul alma, csörgőalma, pogácsaalma, édes alma, egéralma, arany parmin, eper alma(korai alma), huszáralma, tökalma, vasalma, hosszú szilva, dobrú szilva, búzaszilva, gránci szilva, duránci szilva. A termelőszövetkezetesítés idején a régi gyümölcsfák közül sokat kivágtak, hogy minél nagyobb legyen az összefüggő művelhető szántóterület. Részben ennek köszönhetően a régi őshonos 26 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


gyümölcsfafajtákból már csak kevés található meg a házaknál. A fák többsége elöregedett, utánpótlásukról pedig nem gondoskodnak. Azok az emberek, akik értettek hozzájuk, már elfogytak, az utódok pedig nem vették át a tudást. A háztól távolabb elhelyezkedő telken az emberek többnyire azt termelték, amit a konyhakertben, csak nagyobb mennyiségben. Ezen kívül takarmányrépát (disznóknak), kerekrépát (tehénnek), kölest, kukoricát és napraforgót is termesztettek ezen a helyen. A portát régen a gyepű vette körül, amely nyírt gyertyánsövényből állt. Ma a mezsgyékre sok helyen tujákat ültetnek, illetve kerítések helyett használják ezeket a növényeket. A veteményes egyre inkább háttérbe szorul, helyét gyepfelületek veszik át. Az őrségi kertekben bekövetkezett változások leginkább az előkertek átalakulásában, valamint a veteményesek és a kaszálógyümölcsösök eltűnésében mutatkoznak meg. Ezek nagyobb hányadát gyepfelületek veszik át. A kaszálógyümölcsösök eltűnése, nem csupán a helyi gyümölcsfajták elvesztését jelenti, hanem e speciális élőhelyekre jellemző fajokat, valamint az őrségi tájképet is veszélyezteti. 3.2.5. Változások a települések és az épületek jellegzetességeiben Az őrségi településeket jellemzően a dombhátakra épült házcsoportok, az úgynevezett szerek alkotják, amelyeket rétek, erdők, ligetek választanak el egymástól. Az Őrség hagyományos épületei közé tartoznak a tornáccal ellátott kódisállásos, a fából készült boronafalú épületek, valamint a kerített házak, amelyeket úgy alakították ki, hogy azok körbezárják az udvart, így védve a háziállatokat a vadállatoktól. „A népi építészet megmaradt, van egyfajta folytonosság a múlttal.”

Boronafalú épület Szalafőn, Balázs P.

Kódisállásos épület Ispánkon, Balázs P.

Az első kódisállásos házakat az 1870-es években emelték. A lakóházak jellemzően zsúptetős, fekvőboronás házak voltak, a gazdasági épületeket pedig helyben vetett téglából építették. A parasztok a gazdasági épületeket és a teheneknek szánt ólakat építették fel először, mert ők hozták a pénzt a házhoz, csak utána építették fel a lakóházat. Ugyanúgy, mint pl. az aratás, az építkezés is kalákában folyt, az emberek segítették egymást. A porták elengedhetetlen tartozéka volt a tóka, amely az állatok itatására, vagy mosásra szolgált. A porták körül nem voltak kerítések, csak gyertyán sövényből álló gyepű volt, ezáltal szabad volt az átjárás a szerek között. Mostanában körbekerítik az emberek a portáikat. Megjelentek az új stílusú, a tájra jellemzőtől teljesen eltérő épületek, ami ellen 27 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


a Nemzeti Park nem sokat tehet, ugyanis csak a védett területeken szabályozhatja azt, hogy milyen épületeket építsenek. Sokszor lehet példát látni arra, hogy a városi emberek megveszik a lepusztult, régi házakat és szépen felújítják azokat, azonban így is sok hagyományos építésű ház megy tönkre. A települések többségén már nem lehet látni boronafalú épületet és a szerek is kezdenek összeolvadni. Az eredeti szeres településszerkezet leginkább Szalafőn és Őriszentpéteren maradt meg. A településeket érintő további lényeges változás, hogy a lakóépületek évtizedek, évszázadok alatt a dombtetőkről egyre inkább lehúzódtak a völgyekbe. „Olyan kacsalábon forgó házakat építettek, amelyek nem illenek oda.”

Régi kódisállásos épület Szalafőn, Balázs P.

Új építésú lakóház Őriszentpéteren, Balázs P.

Az épületek számának növekedésével a települések kiterjedtek, az egyes szerek közelebb kerültek egymáshoz. Ennek ellenére a „szellős” beépítés ma is jellemző az őrségi településekre, amely a helyi építési szabályzatban meghatározott minimális telekméretnek köszönhető. A települést érintő változások közül a szerek összeolvadása, valamint a kevésbé tájba illő épületek és kerítések megjelenése emelhető ki, amelyek a fontos karakterelemként említett sajátos őrségi településképre is hatással vannak. Az emberek épületeiket korábban természetes anyagokból, helyi fából, helyi agyagból készítették. Ma már alig lehet fából illetve vályogból készített lakóházakat látni az Őrségben. 3.2.6. Változások a terület közlekedésében és infrastruktúrájában "Akinek nincs autója az halott."

A kérdőíves felmérésben résztvevők elmondták, hogy az 1940-es években még lovas szekérrel vagy gyalogosan közlekedtek az emberek. Akkoriban még kerékpár sem volt jellemző. A vidéket átszövő gyalogutakon kilométereket lehetett spórolni. Az utakat és az árkokat rendszeresen karbantartották, metszették az út menti fákat. A földutakat később kavicsos utak váltották fel, amelyek az interjúalanyok szerint még az 1960-es években is megvoltak. A jelenlegi aszfaltozott utak, a megnövekedett forgalom miatt több helyen felújításra szorulnak. Az árokrendszert nem tartják karban az emberek, a víz nem tud elfolyni. Sokan panaszkodtak a nagy kamionforgalomra, ami a kerékpárosok szempontjából sem kedvező. Egyre inkább növekszik a kerékpárral közlekedők aránya, többen jönnek a határ másik feléről is, de a kerékpárút-hálózat mindenképpen fejlesztésre, bővítésre szorul. A tömegközlekedésre szinte minden megkérdezett panaszkodott. A távolsági és a helyközi buszközlekedés sem kielégítő, nem segíti az emberek munkába járását. Ritkán járnak a buszok, 28 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


hosszú a menetidő, mivel minden faluba bemennek a járatok. Emiatt kocsira vannak utalva. Az önkormányzatok pályázatokon kisbuszokat vásároltak, amelyekkel az idősek segítségére lehetnek pl. az orvoshoz jutásban. Az Őrség életében jelentős szerepet töltött be a vasút, amelynek segítségével az őrségi termékeket eljuttatták Budapestre. 1981-ig kisvasút működött a térségben. A 2001-ben megépült új vasút inkább Zalaegerszeggel köti össze a vidéket, mintsem Körmenddel, pedig a hivatalos ügyeket ott kell intézni. Jelenleg vasúton csak kerülővel lehet Körmendre eljutni, mivel megszüntették a vonatközlekedést a Zalalövő-Körmend szakaszon. A vonatok kihasználatlanok, inkább a teherszállítás jellemző. A gyalogutak és földutak a mai helyzettel összehasonlítva jóval természetesebb elemei voltak a közlekedési infrastruktúrának. A ma jellemző aszfaltburkolatú utak és a fokozódó gépjárműforgalom már akadályt képezhetnek az élőlények számára, emellett környezetterhelő hatásukról sem szabad elfeledkezni. A nagyobb tömegek mozgatására alkalmas busz- illetve vonatközlekedés az elmondások alapján, sajnálatos módon nem tölti be a szerepét. Ezekkel a tömegközlekedési eszközökkel pedig csökkenteni lehetne a forgalmat és a károsanyag-kibocsátást is. Az őrségi települések infrastrukturális ellátottságára vonatkozó kérdéseinkkel kapcsolatban interjúalanyaink elmondták, hogy az 1970-es évekig az emberek ásott kutakból nyerték a vizet, amely az elmondások szerint jó minőségű volt. Ha kút nem is, de tóka minden háznál volt, akár több is: egyiket itatásra használták, másikban pedig mostak. A szennyvízcsatorna hálózat kiépítése az elmúlt években valósult meg a települések nagy részén, a gázt azonban sok helyen még nem vezették be. A hulladékszállítás minden községen megoldott, Őriszentpéteren kiépült a szelektív hulladékgyűjtő rendszer is. Infrastrukturálisan Őriszentpéter a legjobban ellátott az őrségi települések közül, de helyi piac sem ott, sem más őrségi településen nem található. Nem is emlékeznek rá az emberek, hogy valaha is lett volna. A csökkenő lakosságszámnak, a gyerekhiánynak köszönhetően azonban az iskolák, az óvodák folyamatosan zárnak be a térségben. A szennyvízcsatorna hálózat kiépítésével feltételezhetően csökkent a talajt terhelő hatás. A gáz hiányában, fával és háztartási hulladékokkal történő tüzelés viszont a téli időszakban fokozott károsanyag-kibocsátást von maga után, amely terheli a levegőt. A kiépített hulladékgyűjtő rendszer ellenére a megkérdezettek szerint sokszor lehet erdőkben elhelyezett szeméttel találkozni. 3.2.7. Változások a turizmusban Az Őrség mindig is a turisták által kedvelt hely volt. Az 1930-as években általában a szép szobát adták ki az idelátogatóknak, de volt rá példa, hogy kérésükre a szénapadláson alhattak. Megpróbálták megismerni és megszeretni az igazi paraszti életet, segítettek a házkörüli munkákban. Hozták magukkal a gyerekeiket is, akik később felnőttként visszalátogattak az Őrségbe. „Nagyon jó hogy vannak (a turisták), nagyon rendesek.” „Valami varázsa van az Őrségnek, ami ha megfogja az embert, akkor az itt is marasztalja, ha máshogy nem akkor visszakívánkozik.”



Vendégház Szalafőn, Balázs P.

Tanösvényt jelző tábla Szalafőn, Balázs P.

Őrségi Nemzeti Park tábla Ivánc közelében, Balázs P.

Az 1970-es, 1980-as évektől fedezték fel igazán a turisták az Őrséget, amelyet a határsáv felszámolása tovább fokozott. Akkoriban nagyon sok vendégház épült, és épül még ma is. Sok család ad ki szobát, a turisták megjelenésének következtében az emberek jobban odafigyelnek portáikra, felújítják a régi házakat, vendégszállásként adják ki őket. Megalakult a Vendégvárók Egyesülete, amely összefogja a térség szállásadóit. Fejlődik a kerékpáros turizmus, emellett egyre nagyobb teret nyer a lovas turizmus is. 2007-ben az Őrség elnyerte a Magyarország legjobban fejlődő vidéki desztinációja címet. Pünkösdkor elkezdődnek a programok, ezután minden héten van valamelyik faluban valami kis program, amely vonzza a látogatókat. Ezeknek a programoknak a szervezésében és a turisták idecsalogatásában az őriszentpéteri Teleháznak nagy szerepe van. A turisták inkább csak a nyári időszakban jönnek, akkor szinte nem lehet szabad szálláshelyet találni. Elsősorban családok látogatnak ide, akik általában a szünidő végéig maradnak. A turizmusból befolyó összeg fizetéskiegészítésnek jó, de a szezonalitása miatt megélhetésnek kevés. Az utóbbi időben egyre nagyobb méreteket öltő gomba-turizmus miatt, az erdőkben már jóval kevesebb a gomba. További negatívum, hogy a növekvő turizmus nagyobb forgalmat eredményez, mely jelentős környezetterhelést okoz. 3.2.7. Változások az ipari tevékenységben Az elzártság miatt az Őrséget gyakorlatilag elkerülték a jelentős ipari fejlesztések. A Rába-völgyben fekvő Szentgotthárdon korábban öt-hat gyár működött, amelyekbe az Őrségből is sokan jártak dolgozni, de mára már ezek a munkalehetőségek is megszűntek. „Régen nem volt olyan falu, amelyben ne lett volna fűrésztelep vagy gatter.” „Nincs ipar, ez a foglalkoztatás szempontjából óriási hátrány… a munkahiány az egyik legnagyobb probléma a vidéken.”

Régi malomépület ill. fafeldolgozó Őriszentpéteren, Őrségi Néprajzi Kiállitás



Az Őrségben inkább a kisiparosok voltak jellemzőek: rokkakészítő, bognár, szatócs, kádár, pék, suszter, kosárfonó, asztalos. A fafaragáshoz minden őrségi ember értett. Igyekeztek több lábon állni, több forrásból biztosítani megélhetésüket: pl. a kocsma mellett volt, akinek szikvíz üzeme volt, vagy volt, aki hentesként dolgozott mellette. A patakokon malmok sorakoztak, amelyek segítségével őrölték a gabonát, minden településen volt fűrésztelep vagy fafeldolgozó üzem, úgynevezett gatter. A vidék jó minőségű agyaga miatt az 1930-as, 1940-es évektől kezdődően Pankaszon és Bajánsenyén is működött téglagyár. Sajnos már mindkettő bezárt, eltűntek a kisiparosok, elfogytak a mesteremberek. Fűrészüzemeket is már csak elvétve lehet látni. A tégla mellett a kerámiáiról is ismert volt e vidék. Bajánsenyén, Kercaszomoron, Szentgyörgyvölgyön és Magyarszombatfán is készítettek kerámiát. Most már csak Magyarszombatfán működik egy kisebb gyár. Kerámiacsempét, kandallócsempét, járólapokat készítenek, holott virágkorában teás,- és kávéskészleteket, tányérokat, edényeket is készítettek az őrségi kerámiagyárak. A könnyűipar tönkrement a térségben, amelyet interjúalanyaink az olcsó kínai áru megjelenésével magyaráznak.

Őrségi Tejüzem, Balázs P.

Őrségi fazekastermékek, Balázs P.

Az őrségi kaszálók korábban sok szarvasmarhát tartottak el, a tejet a parasztemberek a tejcsarnokokba szállították feldolgozásra. A tejcsarnokoknak azonban az olcsó külföldi tej miatt egy idő után már nem érte meg a drágább hazai tej felvásárlás. Így a szarvasmarha-tartás visszaesett a térségben, már csak nyomokban van jelen. Azonban akadnak helyi kezdeményezések a tejfeldolgozó-ipar újjáélesztésére, mint pl. a közelmúltban Szalafőn létesült Őrségi Tejüzem, amely helyi termékeivel ellátja a piacot. Jelentősebb ipari beruházások, fejlesztések nélkül, az ipari szektor szennyező hatása nem volt, és ma sem számottevő a területen.

3.3. A határ két oldalán lévő állapot összehasonlítása A kérdőíves felmérés záró részében az országhatár két oldalán lévő állapot összehasonlítására kértük válaszadóinkat. A megkérdezettek kétharmada jól ismeri a határ másik oldalán fekvő területeket, főként a határ közelében fekvő településeket. Leginkább Szlovéniáról beszélnek, ahova sokat járnak kirándulni, húst, hajdinalisztet vagy tökmagolajat venni. Ausztriába jóval kevesebben járnak, az osztrák területekről viszonylag keveset beszélnek.



3.3.1. A határ két oldalán lévő területek összehasonlítása – közös tájelemek és különbségek Az interjúalanyok elmondása szerint Szlovéniában gondozott a táj, Magyarországhoz képest dombosabb, talán kicsit hegyesebb a terület. Működnek a kisparaszti gazdaságok, jobban megmaradtak a gyümölcsösök, a szőlők. A gazdaságok gépi ellátottsága sokkal jobb, minden háznál kis gépeket, traktorokat lehet látni. Nagyobb számú az állatállomány. Megmaradtak a nadrágszíjparcellák, valamint a régi talajművelés: hagynak egy kis barázdát a földeken, ahol le tud folyni a víz. Az erdők magántulajdonban vannak, minőségük olyan, mint amelyen régen Magyarországon volt. Eltérő a településszerkezet, Szlovéniában eltűnt a települések szeres jellege. Megjelentek az Ausztriában jellemző alpesi házak. Kertjeik szebbek, gondozottabb portáik vannak. A laposabb részeken tagosították a földeket, fákat-bokrokat kivágták és egybeszántottak mindent. Szlovéniához hasonlóan Ausztriában is gondozottabbak a területek a magyar oldalhoz képest. Ott is minden talpalatnyi földet megművelnek, még a patakpartokat is. Jobb az úthálózat, még a szőlőhegyekre is szilárd burkolatú utak vezetnek. Nyugodtabbak az emberek. Magyarországon ehhez képest nagyobb táblák vannak művelés alatt. Viszont sok a gondozatlan, parlagon lévő terület. Az emberek úgy érzik, hogy Magyarország egyre jobban lemarad a szomszédos országoktól. „(Szlovéniában) olyan a táj, mint nálunk régen volt.” „Ott meg van művelve minden kis földterület.” (Szlovéniában)„Nagyobb a becsülete a földnek.”

Tájrészlet Hodoson (Szlovénia) , Balázs P.

Ezen különbségek okai lehetnek, hogy Szlovéniában nem volt államosítás, nem voltak termelőszövetkezetek, nem roncsolták szét a hagyományos gazdálkodást úgy, mint Magyarországon. Megmaradtak a tejcsarnokok, tudták értékesíteni a tejet. A "Tito-rendszerben" lehetőség volt arra, hogy az öregek otthon gazdálkodjanak, neveljék a gyerekeket, míg a fiatalok Ausztriában dolgoztak. A külföldön megkeresett pénzen pedig traktorokat, mezőgazdasági eszközöket vettek otthonra. A fiatalok nem mennek el, nem hagyják ott a kiépített gazdaságokat, elhivatottak. A családi hagyományok jobban átöröklődhettek, van egyfajta folytonosság. Készterméket készítenek a kis gazdaságokban, amit egyből el lehet adni. Mindemellett Szlovéniában és Ausztriában is jobban támogatja a gazdálkodást az állam. Magyarországon ezzel szemben megszakadtak a gazdálkodási hagyományok, nincs az a folytonosság, amely elsősorban Hortobágyra való kitelepítéseknek köszönhető. A föld szeretetét nem tudták átadni az emberek a következő generációnak. A határsávban élőknek nem lehetett elmenni sehová, le kellett, hogy tagadják a szlovén rokonságaikat is. A fiatalok inkább elmentek dolgozni a 32 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


nagyvárosokba, mintsem gazdálkodjanak. Nem volt akkora fejlődés, nagy a szegénység. Rossz a támogatási rendszer. Nem lehet eladni semmit. Megváltoztak a tulajdonviszonyok: sok az állami erdő, kevés a magánerdő, a nem állami tulajdonú erdők nagy része közös osztatlan tulajdonban van. Osztrákok kezében vannak a magyar földek, zsebszerződések révén. Más az emberek hozzáállása. "Ha a magyar az agyában nem változik meg, akkor vége."

Vannak azonban hasonló elemek, amelyek összekapcsolják a szomszédos területeket. A megkérdezettek szerint ugyanaz a klíma, ugyanaz az agyagos föld, ugyanazok az adottságok vannak mind a szlovén, mind pedig a magyar oldalon. Ugyanúgy dombok, völgyek, rétek váltogatják egymást. Néhány helyen az építészet és az emberek gondolkodása is nagyon hasonló. 3.3.2. A határvonal és a határ szerepének változása a tájban A határsávba eső Őrségben, állandó igazoltatások voltak. Bajánsenyén pl. a határ közelében fekvő szőlőhegyet csak a határőrségnél kért engedély birtokában lehetett művelni. A határ mentén 50 méter széles területen kivágták az erdőt. A 8-10 méter széles hadműveleti utat kaviccsal szórták be, a határt pedig szögesdrót zárta le. Közvetlenül a határvonal mentén néhány méter széles sávot felástak, amelyet minden nap meggereblyéztek, hogy meglássák az átkelők lábnyomait. A határsáv érintetlenül hagyta az Őrséget, nem települt be az ipar, ennek köszönhetően viszont megmaradhattak a hagyományos gazdálkodási formák. A határsáv felszámolását követően a korábban kitisztított határvonal menti területekre tölgyfákat ültettek. Ma már szabadon mennek az emberek Szlovéniába és Ausztriába is, betekintést kaphatnak a határ másik oldalán élő emberek életébe, megismerhetik a szokásaikat. Eltanulhatnak egyfajta igényességet, pl. lenyírják a füvet a portáikon. De negatív hatásai is vannak pl. szokatlan, élénk színre festik épületeiket, amelyre Ausztriában látnak példát. Sok helyen utak létesültek a határ két oldalán fekvő szomszédos települések között, már oda-vissza lehet szabadon közlekedni, ez a megnövekedett forgalomban is látszik.

Emlékmű a hármashatáron, Konkoly-Gyuró É.

Országhatár Szalafőnél, Balázs P.

A megkérdezettek fele már nem látja a határvonalat a tájban, másik felük azonban érzékel olyan különbségeket, amelyek révén kirajzolódik az országhatár. A magyar-szlovén határon szembetűnő a szlovén erdők gondozottsága, a gondozatlan magyar erdőkkel szemben. Ugyanez mondható el a szántóföldekről is: míg Szlovéniában gondozott földeket lehet látni, addig Magyarországon sok 33 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


terület van parlagon. Hasonló a helyzet az osztrák-magyar határon is. A nyomsáv beerdősült, terjed a bokor, de a határkövek most is mutatják a határ helyét.

3.4. Összegzés Az emberek elmondása alapján az Őrségről egy idilli képet kapunk. Azonban az is kiderül, hogy az őrségi tájban az utóbbi száz évben jelentős változások következtek be. Ezen változások nagy része főként a gazdálkodás átalakulásához vezethető vissza. A 20. század első felére jellemző hagyományos őrségi gazdálkodás tökéletes példája annak, hogyan tudott az ember a természeti adottságokhoz megfelelően alkalmazkodni, együtt élni a természettel. Az emberek megtermelték maguknak a szükséges élelmiszert, mindennapjaik során pedig helyi termékeket használtak fel. Az 1950-es évektől kezdődően, a termelőszövetkezetek megalakításával a kisparaszti gazdálkodás azonban háttérbe szorult. A hatékonyság növelése érdekében a parcellákat összeszántották, növekedett a művelés intenzitása. Csökkent a táj mozaikosság, egyes élőhelyek eltávolodtak egymástól. A nagyobb terméshozamok elérése miatt elkezdődött a fokozott vegyszerhasználat, amelynek hatására a patakok élővilágának állapota romlott. A kisparaszti szántógazdálkodás mellett az állattartás is visszaszorult. Nem volt már szükség szénára, a gyepeken elindult a bozótosodás, a beerdősülés. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának - mint a terület legjelentősebb természetvédelmi szervezetének - egyik fő célja ezeknek a gyepeknek a megmentése, mely révén a területre jellemző gazdag élővilág védelme is megvalósul. Ennek érdekében szigorú szabályozásokat, tilalmakat vezetettek be, amelyek a lakosság és az igazgatóság alkalmazottai között sokszor konfliktushelyzetek alapját képezik. Az erdőket is érintő természetvédelmi tilalmak és a többségi tulajdoni viszonyok azonban megnehezítik az erdők kezelését is. Ezek közrejátszhatnak abban, hogy az erdők és maga a táj is gondozatlannak tűnik a megkérdezettek szemében.



4. Konklúzió A tájat érintő változások a jövőben

A megkérdezettek a jövőre vonatkozóan meglehetősen pesszimista képet vázolnak fel. Munkalehetőség hiányában a fiatalok elmennek, hiába ragaszkodnak annyira szülőföldjükhöz, az nem biztosítja számukra a megélhetésükhöz szükséges feltételeket. Ez az elvándorlási folyamat nemcsak kisebb falvak, hanem a még megmaradt hagyományok eltűnéséhez is vezethet. Úgy látják, hogy az erdők aránya továbbra is növekedni fog, a szántók és a gyepek rovására. Elszaporodnak a bozótosok, folyamatosan záródik a táj, ezáltal csökken a természeti értékek változatossága. Az emberek elsősorban a megélhetést helyezik a táj jövőjének középpontjába. Véleményük szerint az egyre fokozódó munkanélküliség táji szintű változásokat okozhat, ami a terület elnéptelenedésén keresztül végső soron egy zárt erdőség kialakulásához vezethet. A negatív jövőkép elkerülésére a háztáji gazdálkodás felélesztésében látják a megoldást. „elfogynak az őrségi emberek” „családfák halnak ki évtizedek alatt" "múltunk volt, jelenünk még van, de jövőnk az nem biztos, hogy lesz”

Elhagyatott épület Őriszentpéteren, Balázs P.

Szattai lakóépület, Balázs P.

Az ideális táj

A felvázolt problémák és a pesszimista jövőkép ellenére a felmérésben résztvevők szeretik az Őrséget, szoros kötelék fűzi őket a tájhoz. Szeretnék, ha olyan maradna, mint amilyen most. A számukra ideális táj dimbes-dombos, lankás, rendezett, természeti és kulturális értékkel tarkított, sok zölddel, virágos rétekkel, patakokkal. A felsorolt elemek alapján elmondható, hogy az emberek nagy hangsúlyt fektetnek a látványra, az ideális táj szépségére. A leírt tulajdonságoknál azonban ellentmondásokat fedezhetünk fel, ugyanis a virágokkal teli réteket és a rendezettséget interjúalanyaink nem említették a jelenlegi őrségi táj jellemzői között. A tájat érintő változások leírásánál pedig folyamatosan a rendezetlen, gondozatlan 35 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


tájról tettek említést. A számukra ideális táj leírása sokkal inkább a régi őrségi vagy a jelenlegi szlovéniai állapotokra emlékeztet. Mint az Őrség.” „Az Őrség az, amibe szerelmes vagyok.” „Maradjon meg úgy, ahogy van.”

Korabeli őriszentpéteri látkép, Kiállítás az Őriszentpéteri Polgármesteri Hivatalban

Tájrészlet Dolenciben (Dolány) (Szlovénia), Balázs P.,

Természetszemlélet

Az Őrségi emberek büszkék természeti értékeikre, kötődnek a táj egészéhez, mind az ember alkotta, mind pedig a természeti tájalkotó elemekhez. Ez a szoros kötődés leginkább a múlt leírásánál jelenik meg. Az emberek áhítattal beszéltek féltve őrzött erdeikről, a virágoktól tarkálló gyepekről, a régi őrségi tájról. Ha csak a madaraknak meghagyott egy-egy gyümölcsfára gondolunk, amely segítette őket az áttelelésben, látható, hogy ez a féltő gondoskodás megmutatkozik a hagyományokban is. Soha nem feledkeztek meg a természetről. A tulajdoni viszonyokban és a gazdálkodásban bekövetkezett jelentős változásoknak köszönhetően azonban az emberek természethez való kötődése megváltozott. Sokuknak már nincs eredje, nem tartanak állatokat, nem kaszálják a réteket. Úgy tűnhet, hogy a korábban jellemző természethez fűző szoros kapocs meggyengült. A jelen táj leírásánál, a büszkeségek felsorolásánál azonban a múlt esetében leírtak többsége újra előjön. Fájlalják ugyan, hogy az őrségi erdők gondozatlannak tűnnek és kaszálatlanok a rétek, de a természet iránti tiszteletük és a táj iránti szeretetük ma is töretlen. Változások az ÖH szempontjából

Az emberek emlékezetében élő őrségi táj a leírások alapján sokkalta tisztább, gondozottabb volt. Az erdőket megszakító kisebb gyepfoltok, szántóföldek változatossá, mozaikossá tették a tájat, amely egyúttal az élőhelyek változatosságát is jelentette. Az egyes élőhelyek között nem voltak nagy távolságok, a mozaikos tájszerkezet miatt az összeköttetés feltehetően jobb lehetett a 20. század első felében, amíg kisparaszti gazdálkodás volt jellemző. 36 This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)


Az 1950-es években, a termelőszövetkezetek idején a mezőgazdasági művelés intenzívebbé vált. A kaszálógyümölcsösök egy részét kivágták, a parcellákat elválasztó fasorokat, erdősávokat megszüntették, összeszántották a parcellákat. Ezek az út menti zöldfelületi elemek korábban az egyes élőhelyek közötti összeköttetést biztosították, amely révén az ökológiai hálózat működése is hatékonyabb volt. Ezek a nagy kiterjedésű szántóterületek ugyan ma is jellemzőek, de a legnagyobb problémát nem ezek, hanem a gyepek beerdősülési folyamata jelenti. Kaszálás hiányában ugyanis ezeket előbbutóbb erdő váltja fel, amely az élőhelyek változatosságának csökkenéséhez vezet, s egyúttal a természeti értékek és a faji diverzitás csökkenésével járhat. Az Őrségben található mesterséges felszínek azonban az ökológiai hálózatban nem képeznek jelentős akadályokat. Ehhez kétségtelenül hozzájárulhatott az elzárt határsáv, amely révén a nagyobb ipari beruházások, fejlesztések elkerülték a vidéket. A szeres települések nagy zöldfelületi aránya pedig javítja az ökológiai összeköttetést a településen kívüli területekkel. Ezt indikálják pl. a településekre betévedő őzek, ill. vaddisznók is. Konklúziók a jövő stratégiák számára

Az Őrség jelen állapotáról lefestett idilli kép és az utóbbi száz évben végbement negatív változások között némi ellentmondás fedezhető fel. Az emberek szemében egy olyan kép jelenik meg a mai Őrségről, ahol nem jellemző a környezetszennyezés és az emberek harmóniában élnek a természettel. Alapvetően úgy tűnik, hogy pozitívan értékelik a tájat és nagyon szeretik. A tájban bekövetkezett változásokra térve viszont kiderül, hogy korábban minden sokkal jobb volt, mára pedig szinte minden rossz irányba fordult. A változásokkal kapcsolatban mindig negatívumokról van szó, pozitív elemeket nem említenek. Felmerül a kérdés, ha most is nagyon szép az Őrség, akkor milyen lehetett egykoron, ha minden rossz irányba változott. A válasz erre a kérdésre talán az lehet, hogy a múlt emlékei, gyerekkoruk idilli képe rávetül a jelenre, emiatt nem feltétlenül látják azt reálisan. Ez tulajdonképpen ki is jelöli a jövő irányait, hiszen amit ideálisnak tartanak, azt kellene valóban létrehozni, ami abból megmaradt, azt kellene megőrizni. Ennek van létalapja, hiszen az emberek tájhoz való ragaszkodása és természetszeretete az egyik legnagyobb erő az Őrségben. Erre építve, a térség határon innen és túl eső lakosainak, valamint természetvédelmi szervezeteinek együttműködésével tovább élhetne az örökség, amelyet az őrségi táj hosszú évszázadokon keresztül megőrzött.



Felhasznált irodalom BABBIE, E. (2001): The practice of Social Research. 9th edition, Wadsworth/Thomson Learning (Kende G. and Szaitz M. – Hungarian translation). Balassi Kiadó, 2003 BARKER, Ch. (2005): Cultural Studies: Theory and Practice. London, Sage, p. 448 BÉKÉSI S.(2007): Verklärt und Verachtet. Wahrnehmungsgeschichte einer Landschaft: Der Neusiedler See, Peter Lang Verlag, Frankfurt, ISBN 978-3-631-53609-4 BELUSZKY P. (2005): Őrség-Vendvidék Felső-Rába-völgy Szentgotthárd és környéke, Dialógus Kiadó DOUGLAS, J. D. (1976). Investigative Social Research. Beverly Hills, CA, Sage Publications DOWNS, R. M.; STEA, D. (2005): Image & environment : cognitive mapping and spatial behavior, New Brunswick, N.J. , Transaction Publishers FÖMI (2009): CORINE 1:50 000-es felszínborítási adatbázis (1998-1999), Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest GROVES–FOWLER–COUPER–LEPKOWSKI–SINGER–TOURANGEAU (2009): Survey Methodology. Second Edition, John Wiley & Sons, Inc. KOVÁCS É. (szerk.) (2008): Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet, 2. kiadás. PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Kalonda Bt. KSH, (2010): Központi Statisztikai Hivatal, www.ksh.hu LETENYEI L. (2001): Településtervezés és mentális térképezés, Falu Város Régió, 2001/1 LINDLOF–TAYLOR (2002): Qualitative Communication Research Methods, Second edition, Sage Publications, Thousand Oaks, CA NEMES-NÉPI ZAKÁL Gy. (1818): Eőrséghnek leirása ugymint: Annak Természete, Története, Lakosai ezeknek szokásiai, nyelvszokása. A'mellyeket öszve szedegetett Nemes-Népi Zakál György: 1818-dik Esztendőben. Reprint: Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. Szombathely.2002 NÉMETH F. (szerk.) (1995). Nemzeti Ökológiai Hálózat. (The National Ecological Network) IUCN, Budapest, 88 p. MAROSI S.–SOMOGYI S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere. MTA FKI, Budapest, I. kötet. ROEDIGER, H. L. (Ed.). (2008): Cognitive psychology of memory. Vol. 2 of Learning and memory: A comprehensive reference (J. Byrne, Ed.)., Oxford, Elsevier.



Mellékletek Melléklet I.: A déli mintaterület települései

Tájrészlet

Település

Terület (ha)

Népesség (fő) /2010. január 1./

Őrség A mintaterületre eső települések 1

Bajánsenye

2185

546

2

Farkasfa*

1510

291

3

Kercaszomor

1287

246

4

Kondorfa

2161

540

5

Magyarföld

889

51

6

Magyarszombatfa

1594

271

7

Őriszentpéter

3356

1184

8

Szalafő

2737

224

*Farkasfa ma már Szentgotthárd település része A mintaterületen kívül eső, de a kérdőíves felmérésbe bevont települések 1

Ispánk

692

109

2

Kisrákos

1106

224

3

Nagyrákos

1611

306

4

Pankasz

927

462

5

Szaknyér

293

57

6

Szatta

601

83

7

Szentgyörgyvölgy

2958

456

8

Velemér

955

77

9

Viszák

1013

271

25 875 ha

5 398

Mindösszesen 17

Forrás: www.ksh.hu (Központi Statisztikai Hivatal weboldala), Szentgotthárd város önkormányzata



Melléklet II.: A kérdőíves felmérés során használt kérdőív





Az

Őrség

népességstatisztikája

(1870–2 42

This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the European Regional Development Fund (ERDF)

43

TransEcoNet WP6: Identitás és Stratégiák. WP 6.1. Szóbeli történelem

Recommend Documents