TOVÁBB EGY ÉLETEN ÉS KÉT HATÁRON ÁT!

Ez a kiadvány a TÁMOP-2.2.4-11/1-2012-0034 azonosítási számú

TOVÁBB EGY ÉLETEN ÉS KÉT HATÁRON ÁT! HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS A SZAKKÉPZÉS ÉS A FELNŐTTKÉPZÉS TERÜLETÉN című projekt tevékenységeinek, elért eredményeinek összegzése.

Kedvezményezett: TÜRR ISTVÁN KÉPZŐ ÉS KUTATÓ INTÉZET 1054 Budapest, Széchenyi u. 14.

Felelős Kiadó: Türr István Képző és Kutató Intézet Lektorálta: Hatos Anikó A Kiadó minden jogot fenntart, részletek, képek, illusztrációk közlési jogát is az írott és elektronikus sajtóban. A kiadvány egyetlen része sem publikálható, ideértve a borítótervet is, semmilyen eljárással a kiadó előzetes engedélye nélkül. Copyright © Türr István Képző és Kutató Intézet, 2014

TARTALOM

Tovább egy életen és két határon át! ........................................................................ 5 A projekt rövid összefoglalása ................................................................................... 5 1. projektesemény: A társadalmi kohézió középtávú stratégiái – Nyitó konferencia és szeminárium............................................................... 16 2. projektesemény: Társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóság, – Adatgyűjtő tanulmányi látogatás és tananyag-fejlesztő műhelymunka........................................................................................................... 71 3. p  rojektesemény: Integrációt, de ne asszimilációt! – Vitafórum és módszertani műhelymunka.................................................. 78 4. projektesemény: Helyünk a társadalomban – Munkáltatói fórum és programfejlesztő műhelymunka ...................... 122 Képgaléria a projekt során megvalósított eseményekről............................. 130

TOVÁBB EGY ÉLETEN ÉS KÉT HATÁRON ÁT!

TÁMOP-2.2.4-11/1-2012-0034 Határon átnyúló együttműködés a szakképzés és a felnőttképzés területén

A PROJEKT RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA

A projekt közvetlen célja azoknak a tapasztalatoknak, jó gyakorlatoknak átadása volt, amelyek a TKKI Közép-Duna Menti Igazgatóságán, és a vele együttműködő Székesfehérvári és Miskolci Igazgatóságokon felgyültek a társadalmi felzárkózás és a munkavállalók foglalkoztathatósága érdekében lebonyolított képzési programok kidolgozása, fejlesztése, végrehajtása és nyomon követése terén. E tapasztalatokhoz szorosan kapcsolódnak olyan gyakorlatok, amelyek a területileg illetékes munkaügyi központokkal és kirendeltségekkel való kapcsolattartásra, a képzések szervezésére, a célcsoport tájékoztatására, szakmai alkalmassági vizsgálatok lebonyolítására, a célcsoport támogatására szolgáló eszközökre vonatkoztak. Részét képezik a tudástranszfernek a cigányság felzárkózása és társadalmi reintegrációja érdekében létrejött intézményi kapcsolati háló kiépítésének módszerei, a cigány kisebbségi önkormányzatokkal és cigány módszertani központokkal való kapcsolatépítés és kapcsolat-fenntartás metodikája is, a képzéshez, szakképzéshez kapcsolódó felnőttképzési szolgáltatások. Ezen kívül célunk volt, hogy a fenti területeken tapasztalatokat és jó gyakorlatokat ismerjünk meg és vegyünk át Szlovákia és Románia felnőttképzési intézményeitől, elsősorban a projekt megvalósításában közreműködő partnereinktől. A tapasztalatok átvételét segítette, hogy partnereink saját forrást biztosítottak a magyarországi szakemberek tanulmányi látogatásának megvalósítására. A projekt célja volt továbbá, hogy a végrehajtott fejlesztések külföldi felhasználását és bevezetését segítse, és a projekttermékek határon túli installációjához a magyarországi szakemberek szakmai segítséget nyújtsanak. Hosszú távon a felzárkózási és esélyegyenlőségi célcsoportok integrációja felgyorsulhat, társadalmi helyzetük javulhat, könnyebbé válhat a képzésekhez való hozzáférés, javulhatnak a foglalkoztathatósági mutatók. 5

A projekt indokoltsága: A projekt létrejöttét indokolja, hogy a diagnosztizált tapasztalatcsere-igények olyan célcsoportokra irányulnak, amelyek mindhárom régióban munkaerő-piaci kihívásokkal küzdenek, foglalkoztathatósági mutatóik alacsonyak, a gazdasági értékteremtő folyamatokban hosszú ideje nem vesznek részt, ezért felzárkózásuk, és társadalmi integrációjuk szempontjából segítséget igényelnek. Ezek a csoportok elsősorban a roma közösséghez tartozók, tartós munkanélküliek, alacsony előképzettségűek. Maros megyében él Románia legnagyobb roma közössége, megyei szinten mintegy 40-43 000 fő, amely a megye összlakosságának 7-8 %-át tette ki 2002-ben. Mivel a roma közösségek lélekszáma Európa-szerte növekedő tendenciát mutat, vélhetően ezek a számok még nagyobbak lesznek a friss népszámlálási adatok közzétételekor. Megfigyelhető a Maros megyei Roma kisközösségek terjeszkedése, vándorlása dél felé, Brassó megye irányába. Közrejátszanak ebben a Barcaság jó mezőgazdasági adottságai, a tartós vagy időszakos munkához jutás, a jobb megélhetés reménye. Mivel Brassó megye közvetlenül határos Kovászna megyével, várható, hogy a migráló roma kisközösségek megjelennek Kovászna déli részén, gyarapítva ezzel a megye déli területein élő kb. 7-8000 fős cigány nemzetiségi lakosság számát, amely jelenleg az össz lélekszám 4-5 %-át teszi ki. Romániai partnereink kifejezett igénye, hogy a roma közösségek társadalmi integrációjára, felzárkózási folyamatainak segítésére vonatkozóan jó gyakorlatokat vehessenek át a magyarországi partnerektől. A kelet-szlovákiai régió az ország legszegényebb vidékének mondható, jellemzően agrárvidék. A Kassai Kerületben, konkrétan Kassa környékén található Európa legnagyobb zárt cigány közössége, de a Kerület több településén, így a Nagymihályi Járás településein is nagy roma közösségek élnek. Jellemzőek a kommunális javakkal szegényesen ellátott romatelepek, a vezetékes víz, távfűtés és áramellátás hiánya. Problémát jelent a közvagyon védelme, a közösségi javak rongálásnak, eltulajdonításának megelőzése. A roma közös6

ségekben jellemző az alacsony iskolai végzettség, a szakképzettség hiánya, ennek következtében az alacsony foglalkoztathatósági ráta. Ezek a problémák igen hasonlóak a magyarországi roma közösségek problémáihoz, melyek kezelésére Magyarország már több éve rendelkezik stratégiával, illetve végrehajtási mechanizmusokkal. Ugyancsak rendelkezésre állnak olyan felnőttképzési módszerek, amelyek a romák képzésbe vonását, képzésben tartását, majd hatékony álláskeresését szolgálják. E téren a TKKI területi igazgatóságai széleskörű tapasztalatokra tettek szert hálózati együttműködésük során. Számos közös projektet bonyolítottak le, amelyek közvetlenül szolgálták a hátrányos helyzetű célcsoportok integrációs folyamatait, együttműködve az országos cigány érdekképviseletekkel, cigány módszertani központokkal. Ezeknek a tapasztalatoknak a megosztására tartanak igényt partnereink is, mivel céljuk a passzív roma közösségek, illetve a hasonló jellemzőkkel bíró tartós munkanélküli rétegek társadalmi felzárkózása, integrációja. A magyarországi romák felzárkózási folyamatainak hatékonyabbá tételét, eszközrendszerének fejlesztését teszik lehetővé a külföldről átvett tapasztalatok. A közös fejlesztések eredményeképpen - 5 tematikus projektesemény során létrejön - 1 stratégiai cselekvési terv - 2 képzési program kifejlesztése és akkreditációja - 2 tananyag, segédanyag kifejlesztése - magyarországi szakértői támogatással létrejön az elkészült termékek külföldön történő bevezetése - magyarországi szakértők külföldi tapasztalatokat vesznek át a felzárkózási folyamatok menedzsmentje, szakmai tartalma terén 7

- az „Egy életen és két határon át!” projekt honlapját továbbfejlesztettük, bővítjük jelen projektünk új partnerünk bemutatásával, eseményeivel, dokumentációjával, fotódokumentumaival és innovációival. A projekt közvetlen célcsoportja A projekt közvetlen célcsoportja olyan szakemberekből áll, akik román és szlovák felnőttoktatási, szakképzési intézményekben, munkaügyi központokban dolgoznak, ott tanácsadói, szervezői, fejlesztői, vagy oktatói feladatokat látnak el, illetve ezek menedzsmentjét. Kiemelten fontos azoknak a szakembereknek a köre, akik a felzárkózási és esélyegyenlőségi célcsoportok elsődleges munkaerő-piacon történő foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésében, közhasznú foglalkoztatásában, illetve felzárkózási folyamataiban érintettek, ágazatra való tekintet nélkül. Rajtuk kívül megkülönböztetett figyelemmel koncentrálunk azokra a szakember-csoportokra, akik olyan ágazatokban látnak el felnőttoktatási, felnőttképzési vagy ezekhez kapcsolódó feladatokat, amelyek nagyarányú élőmunka-igénnyel bírnak, ezek közül is elsősorban: építőipar (szociális építészet, modern épületgépészet); mezőgazdaság (energianövények termesztése, szociális gazdaságok, szociális szövetkezetek, családi gazdaságok, települések önellátása, önfenntartóvá válása); környezetgazdálkodás (szelektív hulladékgyűjtés, hulladékhasznosítás, energianyerés céljával, hulladékfeldolgozás, települési zöld programok). A projekt közvetett célcsoportja a magyar, román és szlovák képzési, foglalkoztatási vagy közigazgatási rendszerekben dolgozó szakemberek köre, akik felhasználói lesznek a projektben megosztott tapasztalatoknak. Azokat a szakembereket vontuk be és vonjuk be, akik a fenti ágazatokban érintettek, és nyitottak a külföldi tapasztalatok átvételére, azok beépítésére a magyarországi gyakorlatokba. A dél-alföldi régió szakértői csoportjain kívül a dél-dunántúli és észak-alföldi szakemberek kiemelt szerepet játszanak a tapasztalatok átvételében és terjesztésében. A szakemberek a TKKI területi igazgatóságairól, a területileg illetékes munkaügyi központokból és kirendeltségekről, települési és kisebbségi önkormányzatokból, valamint a vállalkozói, egyházi, szociális stb. segítő szervezetekből, cigány módszertani központokból kerültek ki. 8

Partnerek bemutatása: 1) A GORDIUS Plus nonprofit szervezet 2007-ben alakult Szlovákiában, Nagykaposon. Feladata az Ung-vidék gazdasági fejlesztése, a nemzeti identitás erősítése. A szervezet jogi státusza: nonprofit szervezet. A szervezet fő tevékenységi körei: a) Az illetékességi területen élő magyarság szükségleteinek felmérése, helyzetértékelő anyagok elkészítése b) F  elnőttképzési programok realizálása, képzési programok kidolgozása c) Oktatást, nevelést és a testkultúra fejlődését szolgáló tevékenységek d) Tudományos-technikai szolgáltatások és az információs szolgáltatások vizsgálatát, fejlődését segítő programok e) A környezet alkotását, megvédését és a lakosság egészségének megóvását szolgáló tevékenységek. A szervezet megalakulásától kezdődően felnőttképzési központot működtet. Az elmúlt években több sikeres felnőttképzési tanfolyamot szervezett, és két magyar nyelvű felnőttképzési tananyagot fejlesztett ki, melyet a Szlovák Oktatási Minisztérium Akkreditációs Osztálya elfogadott. A szociális helyzet folyamatos változása, az országon belüli áttelepülések okán a szervezet a közelmúltban egyre nagyobb hangsúlyt kezdett fektetni a hátrányos helyzetbe kerülő csoportok képzésbe vonására, re-integrálására, felzárkóztatására. 2) Háromszéken az intézményesített gazdaképzés a 90-es évek elején indult újra. 1992-ben alakult meg Illyefalván a LAM Alapítvány, mely megteremtette azokat az intézményes feltételeket, amelyek lehetőséget nyújtanak egy hosszú távú felnőttképzési program kidolgozásához. A gazdaképzés szerves része lett az alapítvány régiófejlesztési programjának. Ettől az évtől kezdődően 1995-ig a gazdák elméleti képzése a LAM Alapítványnál, a gyakorlati képzés pedig Svájcban történt, e közben a képzési program, és a képzést kiszolgáló infrastruktúra is folyamatosan fejlődött.

9

1995-ben felépült a LAM Alapítvány tangazdasága, ami megteremtette a minőségi gyakorlati képzés feltételeit. 1997-ben beindult a gazdasszonyképzés vidéken élő és gazdálkodó lányokasszonyok számára. A képzés időtartama egy év. 2000-ben indult be a tanműhely, ami a hallgatók gépészeti képzését szolgálja. 2003-ban a LAM Alapítvány partnerségi kapcsolatot kötött a Bajor Parasztszövetséggel és ez által megvalósulhatott a lányok gyakorlati képzése bajorországi agroturisztikai panziókban. 2004-ben a LAM Alapítvány Romániában az elsők között akkreditáltatott három felnőttképzési programot az alábbi foglalkozásokban: szakképzett növénytermesztő, szakképzett agroturisztikai dolgozó, valamint szakképzett állattenyésztő. Az akkreditált képzést elvégzők államilag elismert szakképesítési oklevélhez jutottak. Az elmúlt időszakban a LAM Alapítvány több mint 7000 gazdának és gazdasszonynak nyújtott valamilyen szakmai továbbképzési lehetőséget, számtalan új munkahelyet teremtett, szakmai tanácsadást biztosított az erdélyi gazdák, vállalkozók és magánszemélyek számára, és sikeresen vállalt szociális jellegű tevékenységeket (roma-program). Számos sikeres pályázat (Leonardo, Grundtvig, TÁMOP, POSDRU, Szülőföld Alap stb.) résztvevőjeként vagy lebonyolítójaként jelentős szakmai tapasztalatra tettek szert az alapítvány munkatársai, ezáltal is segítve a régió fejlődését. Kezdeményezések, amelyek szerves részét képezik a Székelyföld gazdasági és szellemi felemelkedését szolgáló egységes stratégiánknak: • a honlapon működő online szaktanácsadási rendszer beüzemelése • a népi hagyományok ápolása és népszerűsítése, • kísérleti jelleggel Sepsiszentgyörgyön 5 oktatási intézményben beindított, az EU-által kifejlesztett TELLUS-program (mezőgazdasági és élelmiszerelőállítási alapismeretek oktatása játékosan, 10-14 éves gyerekek számára), 10

• a humánerőforrás-fejlesztését célzó, kezdő vállalkozók számára indított program (POSDRU 2007-2013 - pályázat) A felnőttképzés, felnőttoktatás terén elért eredmények jegyében két új szakkal bővült a kínálat: az idegenvezető és a vadgazda szakok 2010-ben kerültek bejegyzésre, az utóbbi szak egyedinek számít a régióban. A LAM Alapítvány alapító tagja a PANNONFORRÁS - első Kárpát-medencei Fejlesztési és Tudásklaszternek (2009), illetve a klasztert megelőző Pannonforrás Hálózatnak (2004). 2005 decemberében a LAM Alapítvány létrehozott egy különálló részvénytársaságot (LAM-IFN Vidéki Hitelintézet Rt.) és a hitelezési tevékenységét 2006 januárjától ennek a kereskedelmi társaságnak a keretei között folytatja. 3) A Tabula Egyesület Felnőtt Oktatási Központ egy Marosvásárhelyen működő akkreditált felnőttképzési intézmény, mely számos Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sport Minisztérium valamint Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium által elismert folyamatosan frissülő és bővülő képzési programmal, valamint tréning programmal rendelkezik. 2005-2011 között több mint 1000 személy iratkozott fel tanfolyamaikra, amelyből több mint 900 személy illetékes minisztérium által elismert oklevelet szerzett, valamint több mint 90 hallgató tréningen vett részt és Tabula Oktatási Központ által kiadott oklevelet kapott A központ fejlesztési programjai, nemzeti és uniós forrásokból támogatott projektjei a képzési tevékenység folyamatos megújulását, bővülését, tartalmi és technológiai korszerűsítését biztosítják. Aktuális projekt: 2011. január – 2013. december: Az Alpha Transilvana Alapítvány, a Tabula Egyesület Felnőtt Oktatási Központ és az Agora Alapítvány együttműködve megnyerte a HEFOP 2007-2013, pályázatát «Az értelmi sérült személyek integrált módszerrel való szakmai felkészítése és támogatott foglalkoztatása» címmel. 11

Lezárult projektek: •2  008. október – 2009. május: «Egységes erdélyi felnőttképzés a Kárpátmedencei hálózatban» című projektben a Sapientia alapítvány útmutatásával a Tabula Oktatási Központ partnerként vett részt, melyben a résztvevő hallgatókat Projektmenedzser és Otthoni Idősgondozásra szakosította. •2  009. október – 2010. május: «Humán erőforrás fejlesztés, Székely Mezőség térségében» címen, turisztikai panzió adminisztrátor képzést vállalt fel 20 személy számára, a Szülőföld Alap Iroda támogatásával. •2  009. december – 2010. május: a Pannonforrás első Kárpát-medencei tudásklaszter keretében «Egységes Erdélyi felnőttképzés a Pannonforrás hálózat keretén belül» Szülőföld Alap Iroda által támogatott pályázat, aminek keretében a Tabula Oktatási Központ 2 képzést vállalt fel a Projektmenedzser 15 személy és az Otthoni Idősgondozó akkreditált képzést 10 személy számára. •2  010. szeptember – 2011. május: «Önkormányzati tréning» címen 50 érdeklődő részére három napos intenzív elméleti és gyakorlati képzést szervezett a Bethlen Gábor Alap támogatásával. Tabula Egyesület Felnőtt Oktatási Központ küldetése az egyén önmegvalósulása a hozzáillő szakma felfedezésével. A partnerek aktívan közreműködnek abban is, hogy a létrehozott projekttermékeket minél szélesebb körben terjesszük, és azokat minimum 10 további intézmény felhasználja a fenntarthatósági időszak alatt. A Türr István Képző és Kutató Intézet bemutatása: A Türr István Képző és Kutató Intézet állami felnőttképzési és kutatásmódszertani intézmény, melynek kiemelt feladata a közfoglalkoztatási rendszer működtetésének és a hátrányos helyzetű rétegek – romák, álláskeresők, alacsony végzettségűek, megváltozott munkaképességűek, hátrányos helyzetű térségekben élők – felzárkózásának elősegítése. A kilencvenes évek elején létrehozott regionális képző központok hálózatának bázisán egyesített, or12

szágos hatáskörű szervezet rendelkezik mindazzal a két évtizedes felnőttképzési, valamint a kapcsolódó munkaerő-piaci szolgáltatások ellátása révén felhalmozott tapasztalati tudással, mely a társadalmi felzárkózás-politika eszközeinek eredményes alkalmazásához szükséges. A 10 területi igazgatóságot tömörítő, országos intézet elsődleges célja e csoportok társadalmi helyzetének és befogadásának, foglalkoztathatóságának és életkörülményeinek javítása. A munkaerőpiacon és a mindennapi élethelyzetekben egyaránt komoly nehézségekkel és erős korlátokkal küzdő rétegek foglalkoztatásának bővítése, képzettségének, kompe-tenciáinak fejlesztése, lakhatási feltételeinek javítása, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésük elősegítése határozza meg a szervezet központi feladatkörét. Az intézmény minden erőfeszítést megtesz, hogy a hátrányos helyzetű rétegek képzett-ségének, kompetenciáinak fejlesztésével, lakhatási feltételeik és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésük javításával támogassa felzárkózásukat. A célok elérése érdekében a TKKI szoros együttműködést tart fenn az érintett munkáltatókkal, kormányhivatal-okkal, önkormányzatokkal, kamarákkal, szociális, szakképzési, köz- és felsőoktatási intézményekkel, egyházakkal és civil szervezetekkel. A TKKI kiemelt feladatának tartja, hogy képzési alaptevékenysége minél jobban megfeleljen a megrendelők és résztvevők igényeinek. Az intézmény akkreditációs lajstromszáma: AL-0008, nyilvántartásba vételi száma: 01-0790-04. A szervezet 1029 db nyilvántartott képzési programmal, valamint 29 db különböző felnőttképzési szolgáltatási formával rendelkezik. A TKKI felnőttképzési programjaihoz közvetlenül kapcsolódik egy komplex szolgálta-tási rendszer, melynek képzést megelőző és követő elemei a felnőttek képzésbe ke-rülését, tanulási folyamatát és a munka világában való helytállását hivatottak segíteni. A TKKI fejlesztési programjai, nemzeti és uniós forrásokkal támogatott projektjei a képzési és szolgáltatási alaptevékenység folyamatos megújulását, bővülését, tartalmi és technológiai korszerűsítését szolgálják. A TKKI igazgatóságai, illetve jogelődjeik két évtizedes működésük során számos pro13

jektet főpályázóként valósítottak meg, több esetben pedig társpályázóként, konzorciumi tagként vettek részt, sokrétű tapasztalatot szerezve az uniós előcsatlakozási (PHARE, SAPARD, PHARE-EQUAL), illetve a csatlakozás utáni időszak kohéziós és strukturális alapjainak szinte valamennyi azon formájában, melyek az emberi erőforrás fejlesz-tést szolgálták (EQUAL, HEFOP, TÁMOP, TIOP, KEOP, POSDRU). Az igazgatóságok részt vettek több határszakaszon az interregionális (PHARE CBC, INTERREG) és az Európai Területi Együttműködési (ETE) programok megvalósításában, valamint a nemzetpolitikai források (Apáczai Közalapítvány, Szülőföld Alap) által támogatott számos projektben és az életen át tartó tanulást szolgáló közvetlen uniós, brüsszeli pályázatokban (LEONARDO, GRUNDTVIG). Összefoglalva megállapítható, hogy az elmúlt két évtizedes hálózati teljesítmény eredményeként létrejött tapasztalati- és tudásbázis, valamint a kiterjedt, működő kapcsolatrendszer szilárd alapot ad a következő időszakra a szervezet kibővült sze-repvállalásához, a területi felzárkózási koordinációs feladatellátáshoz és a nemzetközi, illetve a határokon átívelő fejlesztési projektek megvalósításához (lásd: www.tkki.hu). Előzmények TÁMOP-2.2.4-08/1 Az Egész Életen Át Tartó Tanulás jó gyakorlatainak megosztása szomszédos EU-tagállamok között. A projektgazda együttműködő partnerei Szlovákiából, Nagykaposról a Gordius Plus Egyesület, illetve Romániából, Illyefalváról a LAM Alapítvány. Mindkét partner hátrányos helyzetű agrár-régióban helyezkedik el, és felnőttképzési, felnőttoktatási tevékenységet folytatnak. Széles szakértői bázisra, és kiterjedt regionális szakmai kapcsolataikra támaszkodtak a tevékenységük során. A határon túli partnerek történelmi országrészekben helyezkednek el, a Felvidéken, illetve Erdélyben. A projektben céljuk a képzési kínálatuk bővítése, módszertani eszköztáruk szélesítése, valamint anyanyelven történő szakképzés biztosítása volt a felvidéki és erdélyi magyar kisebbség tagjai számára.

14

Új képzési formákat és új munkamódszereket kívántak meghonosítani a régiójukban, illetve gyakorlatokat átvenni a nemzetközi partnerségek koordinálását, működtetését illetően. Jó gyakorlataik közül olyan tapasztalatokat ajánlottak fel magyarországi hasznosításra, amelyek a projektgazda és helyi partnerei számára regionális és nemzeti szinten is hasznos lehet a központi programok célcsoportjainak elérésében és képzésbe vonásában, illetve a közcélú munkához kapcsolódó képzések hatékonyabb bonyolításában. A felvidéki és erdélyi együttműködők szűkös anyagi forrásaik ellenére vállalták, hogy a projektben a műhelymunkák, konferenciák és szemináriumok során átvett ismereteket, adaptált képzési programokat és a hozzájuk tartozó módszereket saját intézményeikre és körülményeikre szabják — azaz végrehajtják a programok installációját Felvidéken és Erdélyben. Tehát a projekt nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy a partnerek közösen olyan fejlesztéseket, tapasztalatcseréket, műhelymunkákat és konferenciákat bonyolítsanak le, amelyek az egész Kárpát-medence magyar anyanyelvű felnőttoktatása, felnőttképzése ügyét szolgálják. Nem elhanyagolható szempont volt az sem, hogy Szlovákia és Románia uniós tagállam, tehát ez az együttműködés az uniós régiófejlesztési politika szempontjából is nagyon fontos. Az „Egy életen és két határon át” projekt olyan témaköröket választott a tapasztalatcsere célterületeiként, amelyek – úgy tűnik – a XXI. század második évtizedének legfontosabb kérdései lesznek.

15

TOVÁBB EGY ÉLETEN ÉS KÉT HATÁRON ÁT! TÁMOP-2.2.4-11/1-2012-0034 Határon átnyúló együttműködés a szakképzés és a felnőttképzés területén Projektidőszak: 2012.07.02-től 2014.06.30-ig.

A projekt során a következő események voltak: 1. A társadalmi kohézió középtávú stratégiái – Nyitó konferencia és szeminárium A társadalmi felzárkózás / felzárkóztatás nemzeti szintű stratégiái: romastratégia, közfoglalkoztatási stratégia. Átadott tapasztalat: - együttműködés a roma kisebbségi önkormányzatokkal és módszertani központokkal hangsúlyozottan a dél-alföldi régióban Termék: rövid távú cselekvési terv, lakosság tájékoztatására alkalmas eszközök A határon átnyúló projektek jelentőségét hangsúlyoztaz igazgató, mely során kiemelte a határon túli magyar intézmények támogatását, a tapasztalatcsere során az új szemlélet megismerését, az új profilok megjelenését. Hangsúlyozta a szakmai együttműködést, mely a határon túli magyar intézmények és szervezetek között az előző időszakokban már kialakult és folyamatosan működik. Az „Egy életen és két határon át!” projektre, az együttműködés tapasztalataira hívta fel a jelenlevők figyelmét. A korábban megvalósított projekt személyes, és szakmai kapcsolatait emelte ki. A „Tovább egy életen és két határon át!” projekt esetében az új tématerületekre, a HHH-s célcsoport integrációjával kapcsolatban szerzett magyarországi tapasztalatok átadását hangsúlyozta. A határon túli tapasztalatok megismerését említette, valamint a tapasztalatok hasznosítását a magyarországi projektekben a felzárkózás, a roma integráció, és az alacsony előképzettséggel rendelkezők célcsoportjánál. 16

A társadalmi kohézió kérdéseiről és a partner régiókban fellelhető lehetséges válaszokat fejtették ki az együttműködő intézmények vezetői: Gabri Rudolf, Nagykapost, Klárik Attila, Illyefalvát, László Tünde, Marosvásárhelyt, Baranyai Tibor, Szatmárnémetit képviselte. A társadalmi kohézió erősítésének fontossága címmel készített tanulmányt a projekt szemináriumára László Tünde Tabula Oktatási központ, Marosvásárhely Az összeállítás Juhász Gábor: A társadalmi kohézió előmozdítására irányuló közösségi politikák című tanulmányának felhasználásával készült és alapvető célja a visszatekintés arra az időszakra, amelyben a „társadalmi kohézió” fogalma egyes tagállami szintekről európai szintérre került át, illetve az Európai Unió szociológiai kutatásokkal, vagy konkrét felzárkóztatási, integrációs folyamatokkal foglalkozó szakemberei közös gondolkodással keresték a fogalom tartalmi meghatározását. A tanulmány, több más, alapvetően 2005-ben született tanulmánnyal együtt szerepelt a Tausz Katalin szerkesztésében 2006-ban megjelent „A társadalmi kohézió erősítése” című tanulmánykötetben, az Új Mandátum könyvkiadó gondozásában. A szerkesztő a következő fülszöveget írta a kötethez: A kohézió fogalma, mint oly sok más, némi megkésettséggel érkezett a társadalomtudományokba. Egyfajta metaforaként fogható fel a „társadalmi kohézió” fogalom annak jelölésére, hogy az önös érdekeiket amúgy követni szándékozó individuumokat mi teszi mégis közösségi, társas, társadalmi lénnyé. Szótári meghatározásában valamiféle összetartó erő, így társadalomtudományos alkalmazásában azt kellene meghatározni, mi a társadalomban ez a bizonyos összetartó erő. A filozófia és a társadalomtudományok történetében számos válasz született e probléma megoldására. 17

Beszélhetünk róla a kiscsoportok szintjén, de a társadalom egészében is értelmezhető. Winch és Gingell szép meghatározása szerint: „A társadalmi kohézió olyan társadalmak jellemző tulajdonsága, melyek képesek biztosítani, hogy a polgárok önbecsülésük feladása nélkül legyenek képesek harmonikusan együtt élni.” Politikai programokban a modern társadalmak működési zavarai miatt jelent meg a társadalmi kohézió kérdése. Az Európai Unióban megszülető kohéziós politikák is több okra vezethetők vissza. Egyrészt gazdasági konvergencia nehezen képzelhető el a társadalmi-politikai rendszerek jellegzetességeinek közelítése nélkül. A társadalmi összetartozás, e metaforikus erő gyengülése társadalmi konfliktusokhoz vezethet, mely az egész uniós integrációs folyamat és az uniós intézmények működésének zavartalanságát is veszélyeztetheti. „Az egyenlőtlenségek növekedése, a társadalmi kirekesztés és diszkrimináció ilyen kockázatokat rejt magában. A társadalmi védelem megfelelő szintjének garantálása e veszélyek elhárításának egyik legfontosabb eszköze.” A tanulmánykötet I. fejezete a „Társadalmi kohézió és az Európai Szociális Modell” téma köré csoportosított tanulmányokat tartalmaz. Ezzel foglalkozik, többek között, a Juhász Gábor által írt tanulmány is, melyet az alábbiakban kivonatolunk. A társadalmi kohézió jelentései az EU politikai nyelvezetében Az Európai Unió dokumentumaiban igen gyakran találkozunk a társadalmi kohézió (social cohesion) kifejezéssel, aminek pontos jelentése azonban annak ellenére sem tisztázott, hogy a „nagyobb társadalmi kohézió biztosítása” 2000 márciusa, vagyis a lisszaboni stratégia kezdete óta a Közösségek egyik deklarált központi célja, vagyis a közösségi politikát irányító elv lett. A másik átfogó európai integrációs szervezet, az Európa Tanács megközelítésével összevetve az a benyomásunk támadhat, hogy e téren a közösségi fogalomhasználat tisztázatlansága szándékolt, ami lehetővé teszi, hogy az ily módon igencsak sokféleképpen értelmezhető társadalmi kohézió megvalósítására irányuló politikai célkitűzéseket időről időre felül lehessen vizsgálni. 18

A „társadalmi kohézió” közösségi politikában használatos jelentéstartománya némileg szélesebb annál, ahogyan a kifejezést az Európa Tanács dokumentumai értelmezik. Az Európa Tanács meghatározása szerint a társadalmi kohézió egy társadalomnak azt a képességét jelenti, hogy biztosítani tudja tagjai általános jólétét, az egyenlőtlenségek minimalizálását és a polarizáció elkerülését. Az uniós fogalomhasználatban a ‘társadalmi kohézió’ fogalmának több értelmezési lehetősége körvonalazódik. a) A társadalmi kohézió, mint a társadalmi béke feltétele, aminek fenntartása érdekében fel kell lépni a társadalmi kirekesztődés ellen. Az Európai Bizottság 1992. december 23-i közleménye szerint a kirekesztő mechanizmusok az európai társadalmak kettészakadásához vezethetnek. A társadalmi kirekesztődés elleni fellépés szükségességét a közlemény azzal indokolta, hogy annak hiányában a talajukat vesztő, marginalizálódott csoportok tagjai erőszakba és fosztogatásba torkolló cselekedetekre ragadtatják magukat, ami felerősítheti az idegenellenességet és az erre építő szélsőséges mozgalmakat. E folyamatok szétzilálhatják a társadalmi rendet és alááshatják a társadalmi béke alapjául szolgáló társadalmi összetartozást. b) A társadalmi kohézió, mint az európai társadalmak versenyképességének előfeltétele Az 1993-ban kiadott, szociálpolitikával foglalkozó Zöldkönyvben a Bizottság azzal érvelt, hogy a társadalom kettészakadásával fenyegető folyamatok a társadalmi kohézió megrendülését és ezen keresztül Európa versenyképességének romlását eredményezhetik. Ebben a dokumentumban tehát a nagyobb társadalmi kohézió mint a versenyképességet javító tényező jelent meg. Az európai szociális modell megőrzése és megújítása, mint a társadalmi kohézió biztosítéka. 19

A lisszaboni stratégiában hangsúlyos célkitűzésként jelent meg a nagyobb társadalmi kohézióra való törekvés, s az ezt szolgáló lépések az európai szociális modell megújításával foglalkozó fejezetben kaptak helyet. Ez azt jelzi, hogy az uniós döntéshozók a társadalmi kohézió előmozdítására irányuló intézkedéseket a megújuló európai szociális modell keretei között képzelik megtenni, így az európai szociális modell megújításával (vagyis korszerű formában való megőrzése) a közösségi politika szintjén mint a nagyobb társadalmi kohézió biztosítéka jelenik meg. Az Európai Szociális Modell jellemző jegyei Mivel a lisszaboni stratégia keretében az Unió a nagyobb társadalmi kohézió megteremtését célzó intézkedéseket az európai szociális modellbe beágyazottan tervezi megtenni, ezért érdemes röviden kitérni ez utóbbi fogalom ismertetésére is. A fogalom meghatározását nehezíti, hogy az nem kizárólagosan „uniós termék”: az európai szociális modell (ESZM) az Unióhoz csatlakozó országok jóléti állami gyakorlatainak összegző elnevezése, melyek egy részét az EU is elkezdte alkalmazni. Az ESZM így meglehetősen tágan és sokféleképpen értelmezhető fogalom, aminek legfeljebb alapelemeit lehet azonosítani. A meghatározási kísérletek közös eleme, hogy kiemelik a modell társadalomszervező és értékorientált jellegét, és igyekeznek azonosítani a modell főbb összetevőit. Egyetértenek afelől, hogy az ESZM fontos értéke a szolidaritás és a nagyobb társadalmi egyenlőségre törekvés, aminek biztosítására fejlett szociális védelmi rendszereket működtetnek a jövedelmek újraelosztása céljából. Ugyancsak közös vonás az állam tevőleges szerepének elismerése e jóléti célok megvalósításában és az, hogy foganatosításuk előtt az államnak intézményes párbeszédet kell folytatnia a szociális partnerekkel és a civil szféra képviselőivel. Az EU „hivatalos” definíciójára meglehetősen sokáig kellett várni, azt csak a 2002-es Barcelonai Csúcs zárónyilatkozata fogalmazta meg. Eszerint:„az Európai Szociális Modell alapját a jó gazdasági teljesítmény, a szociális védelem, az oktatás és a szociális párbeszéd magas szintje képezi.” 20

A meghatározás tehát két alapvető tényező meglétének fontosságára hívja fel a figyelmet a tagállamokban: - a szociális párbeszéd meglévő hagyományaira és a társadalmi kockázatokkal szembeni védelem magas színvonalának biztosítására - hangsúlyozza a társadalmi kohézió összekapcsolásának szükségességét a jó gazdasági teljesítménnyel. A lisszaboni stratégia olyan új szemléletmód megjelenésére utal, amiben a szociális kezdeményezésekre más politikákkal összhangban és nem azoknak alárendelten nyílik lehetőség. A stratégiai cél a szociálpolitikai együttműködés hatókörének kiszélesítése tekintetében is áttörést jelentett, mivel a korábbiakkal ellentétben – igaz, közvetett módon – megnyitotta annak lehetőségét, hogy az Unió befolyásolni tudja a tagállamok szociálpolitikájának a minőségét, és hogy a Közösség többszörösen áttételezett módon korábban a nemzeti szuverenitás kizárólagos terrénumának tartott újraelosztási szempontokat is érvényesítsen. A hatáskörök bővítése során azonban igyekeztek messzemenően tiszteletben tartani a szubszidiaritás elvét és az együttműködés alapjává a jogi szabályozás helyett a nyílt koordináció puha jogi megoldásokra emlékeztető módszerét tették. Az új módszer pozitívuma, hogy segítségével immár közösségi szinten lehet foglalkozni olyan kérdésekkel, melyek tematizálásától egyébként elzárkóznának a tagállamok Az új módszer hátránya, hogy a nyílt koordináció sajátos módszerének alkalmazása miatt aligha lehet szankcionálni azt, ha valamelyik tagállam nem veszi komolyan a közösségi kezdeményezéseket. Ezen a helyzeten némiképp változtatott, hogy 2007-től a társadalmi kohéziót érintő intézkedések területén is megnyíltak a Strukturális Alapok forrásai. A lisszaboni stratégia félidős értékelése lezajlott, így a társadalmi kohézió biztosítására tett, a lisszaboni stratégiába illeszkedő, eddig meghozott intézkedések mellett a felülvizsgálat nyomán kirajzolódó cselekvési irányokat is fel tudjuk vázolni.

21

A szociális védelem megújítása az Európai Unió lisszaboni folyamatában Az Európa Tanács 2000 márciusában tartott csúcsértekezletének zárónyilatkozata az Unió új stratégiai céljának elfogadását azzal indokolta, hogy „a jelenlegi gazdasági helyzetben itt az ideje olyan gazdasági és szociális reformoknak, amelyek a versenyképességet és a szociális kohéziót ötvöző előremutató stratégiát alkotnak”. Ennek szellemében fogadták el az azóta lisszaboni stratégiaként elhíresült alapvető célkitűzéseket. Ezek szerint az Európai Uniónak egy évtizeden belül, azaz 2010-ig a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudásalapú gazdaságává kellett volna válnia fenntartható fejlődés, több és jobb munkahely és nagyobb társadalmi kohézió biztosítása mellett. A stratégiai cél legalább három, egyenrangúnak tekintett területnek biztosított prioritást: - a közös gazdaságpolitikának - az oktatási és képzési kérdéseket is felölelő foglalkoztatáspolitikának - továbbá a társadalmi kohézió biztosítása érdekében a velük szorosan együttműködő szociálpolitikának A „fenntartható fejlődés” kifejezéssel a dokumentum a közös környezetpolitika kialakításának szükségességére is utalt. A zárónyilatkozatnak a társadalmi kohézió előmozdítására hivatott intézkedéseket taglaló fejezete „Az európai szociális modell megújítása az emberi erőforrások fejlesztésével és az aktív jóléti állam építésével” címet viselte, megjelölve azt a két pillért, amin a közös politikának nyugodnia kell. A humán erőforrások fejlesztése az oktatási és képzési rendszerek, illetve a foglalkoztatáspolitika aktív elemeinek hangsúlyosabbá tételével a luxemburgi folyamat keretében történik, de a szociális és a foglalkoztatási rendszerek közti összhang biztosításának érdekében a Szociálpolitikai Menetrend másik pillérében is megjelentek ezzel összefüggő célkitűzések. 22

Az „aktív jóléti állam” építésének fő irányait 2000 decemberében a nizzai Európai Csúcson elfogadott Szociálpolitikai Menetrend jelölte ki az alábbi célkitűzések mentén: a) a szociális védelem korszerűsítése b) a társadalmi befogadás előmozdítása c) a nemek közti egyenlőség előmozdítása d) az alapvető jogok megszilárdítása és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem.

23

A Szociálpolitikai Menetrend alapját képező kihívások, a Menetrendben meghatározott célkitűzések és megvalósításuk eszközrendszere

24

A társadalmi beilleszkedés előmozdítása A nyílt koordináció mechanizmusát elsőként a társadalmi beilleszkedés területén kezdték használni, ahol a tagállamoknak a közösségi célkitűzésekkel összhangban álló nemzeti akcióterveket kell készíteniük. A célkitűzések megvalósítását először a 2001–2006 közti időszakra szóló társadalmi kirekesztődés elleni közösségi akcióprogram segítette, azóta több új konstrukció van jelen az egyes tagállamok rendszerében. A közös célkitűzések a következők: 1. A foglalkoztatottság lehetővé tétele és a forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára 1.1. A foglalkoztatásban való részvétel előmozdítása: - a foglalkoztatottság lehetővé tétele a legelesettebb csoportok számára; - a munkahely és a családi élet összeegyeztetésének elősegítése, beleértve a gyermekek és rászorulók gondozásának lehetőségét; - a szociális gazdaság munkahelyteremtő lehetőségeinek kihasználása; - a munka világából történő kirekesztődés megelőzése a foglalkoztathatóság javításával (eszközei az emberi erőforrás-menedzsment, az élethos�szig tartó tanulás). 1.2. A forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára: - a szociális védelmi rendszer kialakítása oly módon, hogy mindenki az emberi méltósággal összeegyeztethető módon élhessen; - a szociális védelmi rendszer kialakítása úgy, hogy a munkavállalásnak ne legyenek ellenösztönzői; - megfelelő lakhatás, valamint a normális élethez szükséges kommunális szolgáltatások biztosítása mindenki számára; 25

- mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátások; - a társadalmi kirekesztődés által fenyegetett csoportok számára is az oktatáshoz, igazságszolgáltatáshoz, valamint egyéb szolgáltatásokhoz (pl. kultúra, sport) valóhozzáférés biztosítása. 2. A társadalmi kirekesztődés kockázatának elkerülése: - a tudásalapú társadalom és az új információs és kommunikációs technológiák lehetőségeinek kiaknázása és annak biztosítása, hogy előnyeiből senki ne maradjon ki, különös tekintettel a fogyatékkal élő személyekre; - a társadalmi kirekesztődéshez vezető krízishelyzetek (pl. eladósodás, iskola időelőtti abbahagyása, hajléktalanság) megelőzését célzó intézkedések foganatosítása - a családi szolidaritás megőrzését célzó intézkedések foganatosítása. 3. A legelesettebbek segítése: - a tartós szegénység kockázatának kitett emberek (pl. fogyatékos személyek) társadalmi integrációjának elősegítése; - a gyermekek társadalmi kirekesztődésének megszüntetésére irányuló törekvések - átfogó intézkedések a leszakadó régióknak. 4. Minden érintett szerv mozgósítása: - a társadalmi kirekesztődés által érintett emberek részvételének és érdekérvényesítésének elősegítése a tagállami gyakorlatok szerint; - a társadalmi kirekesztődés elvének figyelembevétele minden érintett szakpolitikában; - párbeszéd és partnerség kialakítása a társadalmi kirekesztődésben érintett állami és piaci szereplők, valamint a civil szféra között.

26

Horizontáliselv: - a nemek közti esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések figyelembevétele Következtetés: Látjuk, tehát, hogy a társadalmi beilleszkedés elősegítése hosszú ideje szerepel a tagállamok, köztük Magyarország, Románia és Szlovákia fejlesztési terveiben, a célkitűzés megvalósítására több konstrukcióban jelentős forrásokat allokálnak a tagállamok. Az is jól látható, hogy a marginalizálódás legfontosabb okait a szakemberek jól meghatározták, a kiküszöbölésükre, megelőzésükre jól körvonalazható cselekvési, fejlesztési tervek készültek Európa-szerte. Most, 2007-2013 közötti programozási időszak végén, mégis mindnyájunknak szembe kell néznünk azzal, hogy széles társadalmi rétegek érintettek a társadalmi kirekesztettséggel, köztük mélyszegénységben élők, szegénységgel fenyegetettek, leszakadással fenyegetettek, hátrányos helyzetű térségekben élők – hogy csak a legsúlyosabb problémákkal küzdőket említsük. A tapasztalatok cseréje, a jó gyakorlatok megosztása talán segítheti az egyes szervezeteket – oktató közösségeket, civil szervezeteket, családsegítőket stb. – abban, hogy hatékonyan és gyakorlatorientáltan szálljanak szembe ezekkel a problémákkal.

27

Az ESZA támogatás és transznacionális együttműködés Romániában a társadalmi felzárkózás/felzárkóztatás elősegítése érdekében címmel tartotta meg előadását a szakértői szemináriumon Bagoly Ildikó, humánerőforrás-fejlesztési pályázati tanácsadó - Tabula Oktatási Központ, Marosvásárhely, Románia képviseletében. Mire számítsunk 2014-2020 között? A következő programozási időszakban a társadalmi befogadás és a transznacionális együttműködések megerősítése várható. 3.1 Transznacionális együttműködés 2014-2020 Az ESZA-ra vonatkozó új rendelet még javaslati fázisban van, a transznacionális együttműködésre vonatkozó előremutató előírásai közül a következőket emeljük ki: - A transznacionális együttműködés jelentős hozzáadott értékkel bír, ezért meg kell erősíteni a Bizottság szerepét a tapasztalatcsere elősegítésében és a releváns kezdeményezések végrehajtásának összehangolásában. - Támogatások köre: (...) a foglalkoztatás és a munkavállalói mobilitás ösztönzése: a munkaerő-piaci intézmények modernizációja és erősítése, beleértve a transznacionális földrajzi mobilitást ösztönző tevékenységeket. - 10. cikk – Transznacionális együttműködés: - A tagállamok támogatják a transznacionális együttműködést. A transznacionális együttműködésben részt vevő partnerek legalább két tagállamból származnak. - A Bizottság javaslatait tartalmazó, az ESZA-bizottság által jóváhagyott listáról a tagállamok kiválaszthatják a transznacionális együttműködés témáját. - Az EB szerepe: platform működtetése, összehangolt végrehajtási keret kidolgozása - A transznacionális együttműködések fő célja: tapasztalatcsere, tudásátadás 28

- 11. cikk: - Az Operatív Programok prioritási tengelyeket határozhatnak meg a társadalmi innováció és a transznacionális együttműködés megvalósítása érdekében (magasabb társfinanszírozási arány mellett) - Az OP-knak meg kell határozniuk az ESZA által támogatott fellépések hozzájárulását a társadalmi innovációhoz és transznacionális együttműködéshez, amennyiben ezekre nem terjed ki támogatott prioritási tengely. 3.2 Társadalmi befogadás 2014-2020 A társadalmi befogadás, felzárkózás/felzárkóztatás EU-s prioritás a következő időszakra nézve, amint ez az Európa 2020 Stratégiából is kiderül, hiszen az Inkluzív növekedéshez tartozó két kiemelt kezdeményezés az Új készségek és munkahelyek menetrendje, valamint a Szegénység elleni európai platform. Ez utóbbi kezdeményezés arra törekszik, hogy intézkedései révén 2020-ra legalább 20 millióval csökkenjen a szegények és a társadalmilag kirekesztettek száma. Az új európai stratégiával összhangban a tagállamoknak is e kiemelt kezdeményezések igazodó programozási dokumentumokat, operatív programokat kell megfogalmazniuk, a helyi problémákkal, igényekkel összefüggésben. A 2014-2020-as ESZA felhasználást megalapozó elemzési-tervezési munkák 2012 nyarán kezdődtek Romániában, 2013 márciusában mindössze néhány al-ágazati tanulmány áll rendelkezésre. E tanulmányoknak a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű csoportokra vonatkozó megállapításaiból készítettünk rövid összefoglalót. Az előzetes társadalmi-gazdasági elemzés fontosabb következtetései: • Továbbra is nagyon magas a társadalmilag kirekesztett és veszélyeztetett személyek száma. • Magas a szegénységnek kitett, a szociális segélyekben és gondozásban 29

nem részesülő gyerekek száma, a jelenlegi támogatások nem elégségesek (főként a falusi és roma gyermekek számára) • Alapproblémák a veszélyeztetett helyzetű gyerekek vonatkozásában: gyenge közösségi szolgáltató rendszer, korai lemorzsolódás, élelmezési bizonytalanság, alultápláltság • A roma közösségek problémái: - Munkanélküliség, elhelyezkedési lehetőségek hiánya - Alacsony iskolázottság (funkcionális analfabetizmus, visszafogott óvodai részvétel, alacsony végzettségi ráta, alacsony részvétel a felsőoktatásban, nyelvi akadályok) - Alacsony hozzáférés az egészségügyi szolágáltatásokhoz, egészségügyi problémák - Túlzsúfolt lakhatási körülmények, tulajdonjog hiánya - Saját problémáik megoldása iránti passzivitás - Direkt és indirekt diszkrimináció • A fogyatékkal élők problémái: - A fogyatékkal élők többsége nem részesül semmilyen támogató szolgáltatásban. - A jelenleg elérhető szolgáltatások nem elégségesek, nem elég változatosak, véletlenszerűen épülnek be a civil szervezetek szolgáltatási tevékenységébe - A szakszemélyzet hiányosságai: számbeli és képesítési - Alacsony hozzáférés az oktatási, egészségügyi és tömegközlekedési szolgáltatásokhoz, elhelyezkedési nehézségek, kedvezőtlen lakhatási és mobilitási körülmények. - Alacsony társadalmi részvétel (kevés az akadálymentesített középület, hallássérültek igényeihez igazodó technológia hiánya)

30

• A fogyatékkal élő gyermekek oktatási problémái: - Intézményi szerepmegosztás: szociális szolgáltatások vs. egyenlő esélyek az oktatásban - Jogszabályok, politikák, hosszú távú tervek hiánya - Rugalmatlan oktatás (tananyagok, teljesítményértékelés szintjén) - Tanárok speciális felkészítésének hiányosságai - Akadálymentesítés - Megbélyegzés, negatív megnyilvánulások - A fogyatékos gyerekek gyakran válnak iskolai erőszak, fizikai és verbális bántalmazás, illetve kirekesztés célpontjaivá

31

ROMAKÉRDÉS MIT MUTAT AZ EURÓPAI TÜKÖR? Szakértői anyag a TÁMOP-2.2.4-11/1-2012-0034 „Tovább egy életen és két határon át!” pályázat szakértői szemináriumához Sándor Orsolya, Dombi Örs Pál LAM Alapítvány, Illyefalva, Románia A szakértői anyag összeállításánál az alábbi anyagok kerültek felhasználásra: Az Európai Parlament és Európai Bizottság honlapján szereplő információk Jelentés a romák európai helyzetéről (2008. 07. 03. / 2010. 05. 21.) Soros György, a Le Monde című napilapnak adott interjúja (2010. 09. 21.) Feischmidt Margit–Szalai Júlia: Az oktatáspolitika szerepe a kisebbségek, elsősorban a romák integrációjában az Európai Unióban c. tanulmánya (XVI. évfolyam, 3. szám – 2011. március) Andor László: Az Európai Unió a romák integrációjáért c. tanulmánya (XVI. évfolyam, 3. szám – 2011. március) A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig (2011.4.5.) Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése (2012.5.21.)

32

Az EU és a romák A romák (cigányok, beások, kelderások, romungrók, szintók stb.) több mint ezer éve az európai civilizáció szerves részét alkotják. Ma a romák népessége Európában becslések szerint 10–12 millió fő (akik közül mintegy 6 millióan az EU területén élnek), tehát Európa legnagyobb létszámú etnikai kisebbségének számítanak. Az EU területén élő romák nagy része uniós állampolgár. Az egyenlő bánásmód elvéről szóló irányelv megtiltja a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést. Az irányelvet az uniós tagállamok mindegyike átültette nemzeti jogrendszerébe. Ennek ellenére sok roma származású ember továbbra is mélyen gyökerező előítéletek és társadalmi kirekesztés áldozata. Kik a romák? Az uniós szakpolitikai dokumentumokban és vitákban használt „roma” kifejezés különböző népcsoportokhoz tartozó emberekre utal, akik magukat romának, cigánynak, beásnak, lovárinak, kelderásnak, manusnak, szintónak stb. nevezik. A roma kifejezés használata mögött nem rejlik semmilyen szándék a sok különböző cigány népcsoport és közösség sokszínűségének bagatellizálására, sem sztereotípiák terjesztésére. Körülbelül 10–12 millió roma él Európában (ebből mintegy 6 millióan az EU területén). Sokuk nap mint nap találkozik előítéletes, intoleráns viselkedéssel, hátrányos megkülönböztetéssel és társadalmi kirekesztéssel. Sokan közülük a társadalom peremére kerültek, és nagyon rossz társadalmi-gazdasági körülmények között élnek. Közös felelősség Az európai intézményeknek és az uniós országoknak közös felelőssége, hogy előmozdítsák a romák társadalmi befogadásának és integrációjának ügyét, kihasználva a hatáskörükbe tartozó politikai eszközök és lehetőségek mindegyikét. 33

Az elmúlt években az EU többször is felhívta a figyelmet a romák jobb integrációjának szükségességére, például a 2010 áprilisában közzétett közleményében (A romák társadalmi és gazdasági integrációja). Ennek ellenére továbbra sem léptek életbe olyan erőteljes és arányos intézkedések, amelyek kezelni tudják az EU roma lakosságának nagy részét érintő, mélyen gyökerező problémákat. A Bizottság, hogy felgyorsítsa a folyamatot és elérje, hogy országos, regionális és helyi integrációs szakpolitikai intézkedések összpontosítsanak egyértelműen és célzottan ezekre a problémákra, 2011. április 5-én közleményt fogadott el „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” címmel. Az uniós keretrendszer alapján a tagállamok nemzeti romastratégiát dolgoztak ki. Az Európai Bizottság értékelte ezeket a stratégiákat és következetéseit a következő, 2012. május 21-én elfogadott közleményben fogalmazta meg: „Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése”. Érdekes volt számunkra nyomon követni, hogy időszakról időszakra hogyan változott (vagy nem változott) a romák helyzete uniós szinten, ezeket a lépéseket osztjuk meg szakértői anyagunkban.

34

Jelentés a romák európai helyzetéről 2008. július 3. A Bizottság a szociálpolitika megújítására vonatkozó tervei mellett nyilvánosságra hozta azt a jelentést, mely a romákat ért diszkriminációt vizsgálja. A dokumentumból kiderül, hogy több millió roma származású európait – egyéni és intézményi szinten egyaránt – sújt folytonos diszkrimináció, társadalmi kirekesztés. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy Európában ugyan megvan a jogi, pénzügyi és szakpolitikai koordináció eszközeinek szilárd kerete, amelyeket egyre inkább alkalmaznak, ám a végrehajtás terén továbbra is hiányosságok tapasztalhatók a tagállamokban. A siker záloga a Bizottság szerint a szoros és hatékony koordináció, valamint a civil társadalom teljes körű bevonása az uniós fellépés megtervezésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe. A dokumentum nemcsak számba veszi a meglévő eszközöket és politikákat, de számos tapasztalatot is felsorol, amelyek ismeretében az adott eszköz hatékonyabban felhasználhatóvá válik. A témával kapcsolatban további információ olvasható az Európai Bizottság romákról szóló honlapján: http://ec.europa.eu/justice/discrimination/ roma/index_hu.htm Az EU javítana a roma közösségek lakhatási körülményein 2010. május 21. Az EP elfogadta azt az európai bizottsági javaslatot, mely lehetővé teszi, hogy a társadalom peremére szorult közösségek lakhatási körülményeinek javítására európai regionális finanszírozást használjanak fel. Az intézkedés különösen a roma népesség helyzetét javíthatja – becslések szerint 10-12 millióra tehető Európában azoknak a romáknak a száma, akik gyakran rendkívüli szegénységben, szegregált körülmények között élnek. Johannes Hahn, a regionális politikáért felelős európai biztos üdvözli a döntést:

35

„A roma közösség Európa legnagyobb kisebbségi csoportja, mely gyakran a háttérbe szorul, a szegénység és a társadalmi kirekesztés áldozatává válik. Örömmel fogadom a mai döntést, mely lehetővé teszi, hogy a regionális politika segítségével megtörjön az az ördögi kör, melybe úgy tűnik, hogy e közösségek kerültek.” A döntésnek az oktatás, az egészségügy, a szociális ügyek és a foglalkoztatás területén megvalósuló intézkedésekre is kiterjedő, átfogó megközelítésbe kell illeszkednie. A strukturális alapokra vonatkozó jogi szabályozás korábban nagyon szigorú korlátokat szabott a lakhatási körülmények javítását célzó beavatkozásoknak: a támogathatóságot egyrészt a 12 új uniós tagállamra szűkítette (kivételt képeznek az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra vonatkozó, a közelmúltban bevezetett intézkedések), másrészt a városi térségekben a meglévő, többlakásos házak felújítására. A roma népesség azonban többnyire szegregált vidéki térségekben, egylakásos házakban él. Az újonnan elfogadott intézkedések kiterjesztik az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) felhasználását: ezentúl valamennyi tagállamban felhasználható lesz a társadalom peremére szorult közösségek lakhatási körülményeinek javítására. Ez a módosítás kifejezetten, de nem kizárólagosan a roma népességre irányul. Kiterjed a meglévő házak helyettesítésére, valamint újak építésére városi és vidéki térségekben egyaránt. Az ERFAtámogatás nem vonatkozna a magántulajdonban lévő lakóegységekre, csak a hatóságok által végrehajtott projektekre. Az átfogó intézkedéseket kiegészítő lakástámogatás A lakáshelyzet megoldása a roma integráció javításának kulcsfontosságú tényezője. Mindazonáltal a nemzeti és regionális hatóságok által tervezett és végrehajtott „integrált megközelítés” részét is kell képezniük annak érdekében, hogy olyan egyéb területeket is figyelembe lehessen venni mint az oktatás, a készségfejlesztés, a foglalkoztatás és az egészségügy. Az európai strukturális alapok már most is társfinanszíroznak roma közösségekre irányuló projekteket, például a következő területeken: kisgyermek36

kori oktatás, foglalkoztatás, mikrofinanszírozás és esélyegyenlőség (különös tekintettel a nemek közötti egyenlőségre). Uniós beruházásoknak (1,11 milliárd EUR) köszönhetően például új városrehabilitációs projekt indul Nyíregyházán. E városban él Magyarország egyik legnagyobb roma közössége. Tilos lesz az iskolai szegregáció; fel kell újítani az utakat, játszótereket és a gyermekgondozási szolgálatokat. Európai roma elit kinevelését sürgeti Soros György 2010. szeptember 21. A romakérdés csak egy cigány elit kinevelésével oldható meg, jelentette ki Soros György magyar származású amerikai üzletember. A francia Le Monde című napilapnak adott interjúban hangsúlyozta, hogy ebből a célból egy oktatási ”New Deal” programot kell kidolgozni. A probléma csak olyan egységes uniós politikával oldható meg, amely a romák életkörülményeinek javítását helyezi középpontjába - emelte ki Soros. Ezzel húsz-harminc év alatt vissza lehetne szorítani azokat a sztereotípiákat, amelyeket a populista és nacionalista politikusok kihasználnak, elsősorban Kelet-Európában, tette hozzá Soros. „De ha minden tagállamnak a saját romaproblémájával kell szembesülnie, akkor a lényegi kérdésekben nem jutunk előre” - mutatott rá az üzletember, aki a rendszerváltáskor sokat tett a nyitott társadalmak kialakulásáért. Soros szerint a kirekesztés elleni törvények dacára a valóságban semmi nem változott az európai tagállamokban. Számos országban a cigánygyereket nem fogadják be a többiekkel közös iskolákba. „Az Európai Uniónak sincsen következetes romapolitikája. Egy hosszú távú, legalább egy emberöltőre kiterjedő oktatási New Deal programot kellene elindítani megfelelő anyagi támogatással” - javasolta Soros. A roma elit kinevelése azért lenne elsődleges az üzletember szerint, mert jelenleg a romák csak akkor lehetnek sikeresek a társadalomban, ha elhagyják romaidentitásukat. „Ez az egyetlen számukra felkínált választás. Ez pedig nem az integrációjukhoz vezet. Ez asszimiláció, amely érintetlenül hagyja a sztereotípiákat és nem változtat a kollektív helyzetükön. A romaidentitás tisztelete nélkül, 37

semmilyen integrációs erőfeszítés nem lesz hatékony” – hívta fel a figyelmet Soros György. Feischmidt Margit–Szalai Júlia Az oktatáspolitika szerepe a kisebbségek, elsősorban a romák integrációjában az Európai Unióban (Európai Tükör, 2011 XVI. évfolyam, 3. szám Részletek, kivonatok) Tanulmányunk az EDUMIGROM, az „Etnikai különbségek az oktatásban és a városi fiatalok eltérő esélyei a kibővített Európában” (Ethnic differences in education and diverging prospects for urban youth in an enlarged Europe) címet viselő nemzetközi kutatás eredményeire támaszkodik. A kutatást – a 7. keretprogram égisze alatt – az Európai Unió finanszírozta, és azt vizsgálja, hogy az etnikai különbségek miként válnak az iskolákban, illetve az oktatási rendszer által fiatalok iskolai hátrányainak, eltérő esélyeinek okaivá. Különböző európai jóléti rendszerek, oktatáspolitikák és konkrét iskolák miként viszonyulnak a migránsszármazású és roma kisebbséghez tartozó gyerekekhez? Milyen feltételek mellett kínál az iskola számukra esélyt a társadalmi helyzetük által „bőrükbe írt” hátrányok kiegyenlítésére, avagy éppen ellenkezőleg, mikor, hogyan járul hozzá ahhoz, hogy a kisebbségekhez tartozó fiatalok másodosztályú állampolgárokká szocializálódjanak? A kutatás továbbá azt is meg kívánja vizsgálni, hogy maguk a kisebbségi származású tanulók miként viszonyulnak az iskolához, mit gondolnak saját jövőjükről, lehetőségeikről, válaszaikra, elképzeléseikre milyen hatással vannak a család, a tágabb etnikai közösség és nem utolsósorban a kisebbségi és többségi nemzedéktársak. A kutatás abból a feltevésből indult ki, hogy a kelet-európai roma és a nyugat-európai másodgenerációs migráns gyerekek helyzete az országok gazda38

sági és politikai berendezkedésének eltérései ellenére sok szempontból ös�szehasonlíthatóak. Az összehasonlíthatóság legfőbb oka a „látható” kisebbségek (visible minorities) hasonló strukturális helyzete, amit elsősorban a szegregációnak a munkaerőpiactól a lakóhelyig, a politikai képviselettől a mindennapi interakciókig és gondolkodásig terjedő formái határoznak meg. Az összehasonlítás haszna pedig legfőképpen az, hogy a partikuláris vonásoknál fontosabb strukturális jellemzőkre, valamint a kulturális adaptáció hasonlóságaira és különbségeire hívja fel a figyelmet. Vizsgált területek: 1. Integrációs politika az oktatásban: az alapelvek megjelenése az iskolavezetés gyakorlatában a) Az oktatási rendszerhez való hozzáférésben és az abban való haladásban megtestesülő alapvető polgári jogok b) A társadalmi hátrányok leküzdése és az egyenlő esélyek megteremtése az oktatásban c) A kulturális és nyelvi jogok elismerése a multikulturális oktatás kontextusában 2. Az oktatás szerepe az etnikai kisebbségi fiatalok helyzetének alakításában a) Az oktatás szervezése, finanszírozása és ellenőrzése b) A gyermekek besorolása és elhelyezése c) A sokszínűség kihívásai az iskolai gyakorlatokban d) Eltérő iskolai eredmények tágabb társadalmi olvasatai e) Általános trendek A fenti problémákat, illetve összefüggéseiket tovább vizsgálja Feischmidt Margit „Az integráció sikerei és kudarcai a magyarországi oktatásban” című cikkében, amely több más ország szakemberei számára tanulságul szolgálhatnak! 39

A cikk Szalai Júlia külön kutatásaira is támaszkodik: Szalai Júlia egy közelmúltban megjelent írásában (Szalai 2010) a szegregáció okait és mechanizmusait három csoportba osztotta: 1. lakóhelyi szegregáció, illetve a roma/cigány népesség lakóhelyi tömörülése gettósodó aprófalvakba és városrészekbe – ami egyesek számára, kellő mobilizálható forrás birtokában felülírható, mások számára, akik ilyen forrásokkal nem rendelkeznek, determinatív 2. az oktatásspecifikus szelekció következménye, amely az iskolai eredményesség érdekében a jól és a rosszul teljesítőket különválasztja, amely rendszerben az utóbbi kategóriában mindig felülreprezentáltak a társadalom alsóbb szegmenseihez tartozók 3. a többségi elkülönülési szándék következménye, amelynek utólagos legitimálását az az érv szolgálja, miszerint sajátos kulturális hátterű gyerekek egymás társaságában jobban érzik magukat, sőt a pedagógusok által is jobban kezelhetők, mint vegyes csoportokban. További területek, amelyeket vizsgálat alá vontak: • Szegregációs folyamatok (társadalmi és mentális) és a deszegregációs oktatáspolitika küzdelme • A szegregáció magyarázata a többségi társadalom viszonyulását leképező tanári attitűdök szintjén • Az integráció lehetősége: társadalmi elkötelezettség és szakmai innováció Tanári és kutatói érvek a cigány tanulók alacsony iskolai teljesítményének magyarázatában

40

A GYENGE ISKOLAI TELJESÍTMÉNY FŐ OKAI

A TANÁROK PROBLÉMÁI

ELTÉRŐ SZOCIALIZÁCIÓS MINTÁK

ALACSONY TELJESÍTMÉNY

ÓVODA HIÁNYA

DEVIÁNS VISELKEDÉS

ROSSZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK

HIÁNYZÁSOK

A SZÜLŐK ÉS AZ ISKOLA KÖLCSÖNÖS BIZALMATLANSÁGA

SZÜLŐK MUNKANÉLKÜLISÉGE

SZEGÉNYES MAGYAR NYELVI SZÓKINCS

SZEGÉNYSÉG

SZÜLŐK ISKOLÁZATLANSÁGA

NEM MEGFELELŐ GONDOSKODÁS

ELŐÍTÉLETEK

GYENGE TANULÁSI MOTIVÁCIÓ

MOTIVÁCIÓ HIÁNYA

ELTÉRŐ KULTURÁLIS HAGYOMÁNYOK

A kutatás kiemeli a roma kultúra és a roma családok felé való nyitást, a jó gyakorlatok cseréjének fontosságát.

41

Andor László, az Európai Bizottság tagja, a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős biztos szintén boncolgatja az integráció problémáját a 2010-es események (roma csoportok kitoloncolása Franciaországból, Olaszországból) kapcsán. (Európai Tükör, 2011 XVI. évfolyam, 3. szám Részletek, kivonatok)

Az Európai Unió a romák integrációjáért A tanulmány a társadalmi felzárkóztatás szemszögéből vizsgálja az Európai Unió és különösen az Európai Bizottság eddigi és lehetséges jövőbeli szerepének alakulását a romaintegráció érdekében. A társadalmi kirekesztés fokozódásának okaival összefüggésben bemutatja azt a folyamatot, amely az uniós szinten kialakított közös elvektől az uniós keretstratégiáig vezet, és amely várhatóan a pénzügyi források hatékonyabb felhasználására, az uniós és a tagállami tevékenységek összehangolására fekteti majd a hangsúlyt. A roma-keretstratégia tervezési és majdani végrehajtási fázisában részt vevő szereplők, a strukturális alapok, valamint az Európa 2020 stratégiában lefektetett társadalmi befogadás szerepéről is tájékoztat a tanulmány. A társadalmi kirekesztés eszkalációja 2010 nyarán újból fellángolt az európai romák helyzetéről szóló politikai vita. Ennek kiváltó oka az az intézkedéssorozat volt, amelynek keretében a francia kormány megpróbálta eltávolítani az országból az oda bevándorolt, jórészt román vagy bolgár állampolgárságú romákat. Ez a kirekesztő jellegű, s az idegengyűlöletet is fűtő kormányzati akció csak újabb hangsúlyt adott a civil szervezetek és mások régóta hangoztatott véleményének, amely szerint az Európai Unióban az eddiginél határozottabb fellépésre van szükség a roma jogvédelem, valamint a társadalmi és a gazdasági beilleszkedés elősegítése érdekében. 42

Franciaországban – és a korábbi olasz és más esetekben – jórészt nincstelen bevándorlókról volt szó, akiknek a befogadása költségekkel jár, érthető nehézségekbe ütközik. A kiutasítás azonban nem oldja meg a romák problémáját, csupán igyekszik máshová áttolni azt. Ráadásul az esetet megterhelték a félrevezető értelmezések – úgy a sajtóban, mint a politika egyes köreiben. Az a megközelítés például, hogy a romák mozgása az unióban „nomád életformájukat tükrözi”, enyhén szólva is távol áll a valóságtól. A romák ugyanis, mint mindenki más, annak reményében települnek máshová, hogy ott az otthoniaknál jobb lehetőségeket találnak. A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy a romák társadalmi és gazdasági helyzete Európa-szerte mindenkinél rosszabb; rosszabb, mint a többségé, más etnikai kisebbségeké és bevándorlóké. A szegénység és a munkanélküliség, a rossz lakáskörülmények, az egészségügyi és szociális ellátáshoz való korlátozott hozzáférés következménye az, hogy a romák születéskor várható élettartama átlagos tíz évvel rövidebb, mint nem roma honfitársaiké. Sokan közülük a legnagyobb nélkülözésben és társadalmi kirekesztettségben élnek ma Európában, és széles körben elterjedt előítéletekkel és diszkriminációval kell szembenézniük. Az elmúlt években sok kezdeményezés történt a romák életkörülményeinek és lehetőségeinek javítása érdekében. E kezdeményezések jó része azonban nem vette figyelembe a romakérdés összetettségét. Maga a roma kifejezés is különböző nyelveket beszélő, különféle kultúrájú és identitású embereket és közösségeket foglal magában, ugyanígy különböznek egymástól a romák az életkörülményeik, a társadalmi, a gazdasági és a politikai helyzetük alapján is. Ugyancsak eltérőek az Európai Unióban a romákkal foglalkozó kormányzati és hatósági eljárások, magatartásformák. Az EU területén a romák nagy többsége hat tagállamban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Görögországban él. Közösségeik már rég – évtizedek, vagy inkább évszázadok óta – nem vándorolnak. A nyugatabbra fekvő tagállamokban vannak továbbra is vándoréletmódot folytató közösségek, míg mások a települések határain élnek elkülönített táborokban vagy telepeken. 43

A kelet-közép-európai és a balkáni cigányság többsége mindig is a társadalom perifériájára szorult, de egyértelműen kimondható, hogy helyzetük az elmúlt húsz évben határozottan romlott. A rendszerváltás kezdetén tömegével szűntek meg építőipari, mezőgazdasági és más munkahelyek, amelyek aláásták a cigányság életviszonyait. A 2008-ban kirobbant globális válság helyi hatásai hasonlók voltak: aránytalanul nagyobb mértékben sújtották az alacsony képzettségű, illetve képzetlen tömegeket, köztük a romákat is. Az ismétlődő és elhúzódó válságok következtében megnehezült a roma kisebbség és a többségi társadalom együttélése, fokozódott a kisebbséggel szembeni előítélet, intolerancia, esetenként pedig nyílt diszkrimináció és megfélemlítés. Az EU-csatlakozás ez ideig nem hozott pozitív áttörést: lettek ugyan források, új normák és együttműködési formák, de nem születtek olyan kényszerítő erejű mechanizmusok, amelyek a negatív trendeket kellő erővel ellensúlyozhatták volna. Ugyanakkor – a régi határok eltűnésével, a mozgásszabadság kiterjesztésével – a romák szegénysége és peremre szorulása határokon átnyúló problémává vált. A közös elvektől az uniós keretstratégiáig: Az Európai Unióban a romák társadalmi és gazdasági integrációjának alapja a tagállamok együttműködése és elkötelezettsége. Az Európai Bizottság 2010 áprilisában kiadott közleménye is megerősítette, hogy közös kihívásról és felelősségről van szó. Az EU-nak a korábbinál nagyobb szerepet kell vállalnia a problémák kezelésében, viszont a befogadási stratégiák kidolgozása és a roma állampolgárok védelme az előítéletekkel és a diszkriminációval szemben továbbra is elsősorban a tagállamok felelőssége. Az EU intézményei (az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa) több mint egy évtizede foglalkoznak rendszeresen a romák társadalmi és gazdasági integrációjának elősegítésével. Az EU eddigi két, romákkal foglalkozó csúcstalálkozóján a földrész roma aktivistái és döntéshozói folytattak párbeszédet. 44

További találkozók (platformok) során kidolgozták a romák társadalmi befogadásának közös alapelveit, hogy segítsék a romaintegrációs szakpolitikák kialakítását, végrehajtását és értékelését a tagállamokban. A Bizottság előmozdítójává vált olyan fontos ügyeknek, mint a kisgyermekkori nevelés erősítése, az önfoglalkoztatási (mikrohitel) programokhoz való hozzáférés, illetőleg a többségi társadalom figyelmének felhívása és szolidaritásának erősítése. Az EU intézményei ezenfelül – teljes mértékben tiszteletben tartva a tagállamok elsődleges felelősségét – számottevő anyagi támogatást nyújtanak, kiegészítve a tagállami forrásokat. 2010 áprilisában a Bizottság előterjesztette a romák társadalmi és gazdasági integrációjáról szóló közleményt, amely körvonalazza mindazokat az intézkedéseket, amelyeket nemzeti és uniós szinten sürgősen meg kell tenni a romák helyzetének lehető leggyorsabb javítása érdekében. 2010 szeptemberében pedig a Bizottság létrehozott egy munkacsoportot, amelynek feladata, hogy megvizsgálja, miként használják a tagállamok az uniós pénzügyi eszközöket a romák hatékonyabb társadalmi és gazdasági integrációja érdekében. 2011 áprilisára a Bizottság újabb közleményt tervez a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről. Ez a közlemény a nemzeti és az uniós pénzügyi források hatékonyabb felhasználásáról, valamint az uniós és a tagállami tevékenységek összehangolásáról fog szólni. A Bizottság felkéri majd a tagállamokat arra, hogy terjesszék elő romaintegrációs nemzeti stratégiájukat, amelyet a nemzeti reformprogramjukba is bele kell foglalniuk. A nemzeti reformprogramban a tagállamok – az Európa 2020 stratégiában megszabott célok alapján – meghatározzák céljaikat a szegénység csökkentése, a foglalkoztatás növelése és az oktatási rendszer teljesítményének javítása területén. A Bizottság – a tagállamok felhatalmazása alapján – nemcsak konkrét és ambiciózus, mennyiségi és minőségi célkitűzéseket vár el a tagállamoktól, hanem ezen túlmenően olyan ellenőrzési rendszert kíván létrehozni, amely biztosítja a stratégia végrehajtását. Ezek a célkitűzések komoly és sikeres nemzeti romaintegrációs stratégia nélkül aligha reálisak.

45

Az egyes tagállamokban a testreszabott, átfogó megközelítés kialakítása aligha megkerülhető, hiszen az oktatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és a szociális ellátás a tagállamok feladata, s a problémák hasonlósága ellenére azok mértékét és a konkrét tennivalók jellegét illetően jelentős különbségek lehetnek. A mikrorégiók szintjén is szükség van közép- és hosszú távú célkitűzésekre, a gazdasági és szociális fejlesztés komplex programjainak kidolgozására. Ez a megközelítés elengedhetetlen a megoldásért kiáltó konkrét problémák részletes felméréséhez és a különböző romaintegrációs programok hatékonyságának méréséhez. A romák integrációjának kérdésével a Bizottság nemcsak az EU tagállamaiban, hanem a harmadik országok, különösen a (potenciális) tagjelölt országok közti kapcsolatok keretében is foglalkozik majd. Részvétel a tervezésben és a végrehajtásban: A tagállami romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerét a Bizottság az április elején összeülő „roma platform” elé terjeszti; ezáltal is jelezve, hogy a romaintegráció új szakasza a cigányszervezetek aktív bekapcsolódása nélkül ugyanúgy kudarcra lenne ítélve, mint a korábbi erőfeszítések jelentős része. Az európai romák nagy többsége annak az államnak a polgára, ahol született és ahol él. Az integráció azt jelenti, hogy a romák szülőföldjükön ugyanolyan jogokat és lehetőségeket élveznek, mint bárki más. Ezért a valódi integrációhoz elengedhetetlen egyfelől az, hogy a romaprogramok ne különüljenek el az oktatásra, a foglalkoztatásra, a közegészségügyre vagy a várostervezésre vonatkozó szakpolitikáktól. Másfelől viszont, ezek nem lehetnek etnikai szempontból kirekesztők, és a romák teljes társadalmi és gazdasági integrációját is meg kell célozniuk. A sikeres programok a Bizottság szerint nem lehetnek kizárólag etnikai alapúak. A befogadást célzó program maga is befogadó jellegű; integrálhatja mindazokat, akik hasonló társadalmi-gazdasági problémákkal küzdenek, illetve akiket hátrányos megkülönböztetés fenyeget. A társadalom részéről tanúsított közös megértés és kollektív elkötelezettség létfontosságú ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű csoportok társadalmilag és gazdaságilag valóban integ46

rálódjanak. Ebből a szempontból az Unión kívüli kezdeményezések is példát mutathatnak; ilyen volt a „Roma opening” elnevezésű törökországi javaslatcsomag 2010-ben. A kulcs ugyanakkor – ahogy ezt több roma képviselő is hangsúlyozta konzultációink során –, hogy a romák integrációját elősegítő intézkedéseket velük együtt kell megtenni, nem pedig helyettük. Amennyiben valós és tartós eredményeket szeretnénk, a felelős nemzeti, helyi vagy regionális hatóságoknak együtt kell működniük a roma közösségekkel, hogy a számukra kialakított programokat a magukénak érezhessék. Annak érdekében is lépéseket kell tennünk, hogy a romák nagyobb mértékben vegyenek részt az EU által finanszírozott programok végrehajtásában. A jelenlegi kedvezőtlen helyzet oka részben az, hogy a roma, illetve a roma közösségekkel foglalkozó civil szervek gyakran nem rendelkeznek elég szervezési tapasztalattal és erőforrással ahhoz, hogy az uniós forrásokat sikeresen megpályázzák. Az első lépés tehát e kapacitások kiépítése. A tagállamoknak nagyobb mértékben kell felhasználniuk az erre szolgáló uniós forrásokat, hogy képessé tegyék a roma szervezeteket az uniós finanszírozás megszerzésére és hatékony felhasználására. A tagállamoknak ezenfelül alkalmazniuk kell a 2009-ben és 2010-ben bevezetett egyszerűsítő intézkedéseket, amelyek megkönnyítik az uniós pénzeszközök használatát, például az átalányalapon meghatározott közvetett költségek visszafizetésének és átalányösszegű támogatások alkalmazásának lehetőségét. Másik oldalon viszont még tovább kell egyszerűsíteni az uniós alapok, különösen az Európai Szociális Alap szabályozását, hogy azok ténylegesen szolgálhassák a romák támogatását. Az is fontos, hogy minimálisra csökkenjenek a kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek. A tagállamoknak gyorsítaniuk kell a rendelkezésre álló mikrohitel keretek alkalmazását. Meg kell fontolni olyan ösztönzési formákat is, amelyek alapján az egyszerűsített szabályokat alkalmazó tagállamok magasabb mértékű uniós társfinanszírozásban részesülhetnének. 47

A strukturális alapok szerepe Az EU strukturális alapjai – az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – keretében rendelkezésre álló évi 50 milliárd euró egyedülálló finanszírozási eszközt kínál a romák helyzetének javítására is. Ezeket az eszközöket a tagállamok és a régiók nem egyforma hatékonysággal használják fel, nem aknázzák ki a bennük rejlő összes lehetőséget. Számos tagállam vonakodik attól, hogy megfelelő uniós forrásokat különítsen el a társadalmi integrációra, különösen a romákkal kapcsolatban. Más országokban a jelenlegi gazdasági válság és az erőforrások hiánya) lassították le az uniós pénzeszközök kiosztását. Különösen jellemző ez a helyzet azon tagállamokban, ahol nagyszámú roma kisebbség él, és nehézségekbe ütközik a társfinanszírozás. A Bizottság rövidtávon fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy miként lehet a jelenlegi operatív programok keretében jobban felhasználni az uniós forrásokat. Az előrelépés érdekében látogatásokat szervez a leginkább érintett tagállamokban, és kéri a legfelsőbb politikai döntéshozókat, hogy a tagállamok a romaintegrációra vonatkozóan is rendszeresen tegyenek jelentést. 2009-ben és 2010-ben a Bizottság Magyarországon és Romániában tartott ilyen jellegű rendezvényeket; 2011-ben Szlovákiában és Bulgáriában. Előre tekintve – és különösen a következő pénzügyi tervezési időszakra gondolva - a Bizottság olyan mutatók kidolgozását szorgalmazza, amelyek a tartós eredményeket teszik mérhetővé, és ezáltal orientálni tudják a pénzeszközök felhasználását. Megfelelő feltételek mellett a társadalmi problémák súlyosságához lehet igazítani a társfinanszírozás mértékét is. A Bizottság keresi annak a módját is, hogy miként lehetne egyszerűbbé tenni az uniós alapok felhasználását az összetett stratégiákhoz. A hátrányos helyzetű romák ugyanis több olyan problémával kénytelenek szembenézni, amelyet csak számos szakpolitikát és különböző alapokat átfogó holisztikus megközelítéssel, valamennyi idevágó szakpolitika –köztük a társadalmi 48

és területi kohézió, a gazdasági fejlődés, az alapvető jogok, a nemek közötti egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem, a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, az igazságszolgáltatáshoz, a sporthoz, valamint a kultúrához való hozzáférés – keretében lehet megoldani. A gyakorlatban azonban az ilyen javaslatok végrehajtása, és sok esetben már a kidolgozása is nehéznek bizonyult. A 2007 és 2013 közötti időszakban az Európai Szociális Alap a becslések szerint 76 milliárd eurót használ fel, amelynek mintegy 18 százalékát (több mint 10 milliárd eurót) a társadalmi kirekesztettség felszámolására fordít. A különösen sérülékeny csoportokból EU-szinten évente megközelítőleg egy millióan részesülnek e pénzügyi intervenciók előnyeiből. Gondot jelent az is, hogy az igazgatási kapacitás fejlesztésére nyújtott jelentős támogatás ellenére egyes tagállamokban még mindig hiányzik a hatékony szervezet az uniós pénzeszközök befogadásához és hatékony nemzeti, regionális és helyi szintű koordinációjához. A tagállamoknak jobban kell koordinálniuk az egyes igazgatási szintek között, és javítaniuk kell a társadalom tájékoztatásának színvonalán. Társadalmi befogadás az Európa 2020 stratégiában A 2011-ben elkészült roma-keretstratégia újszerű annyiban is, hogy kapcsolódott a 2010-ben elfogadott Európa 2020 stratégiához. Ez a program a következő évtizedre a gazdasági és a társadalmi fejlődés terén iránymutatásként szolgál. Az Európa 2020 keretében a Bizottság 2010. december 16-án elindította „A szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai platformja” elnevezésű kiemelt kezdeményezését. A platform kimondja, hogy az egységes európai társadalom támogatása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a romákra, mivel ők különösen kiszolgáltatottak a diszkrimináció, a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség veszélyének. A platform egyértelműen kifejezi társadalmunk legveszélyeztetettebb tagjaival vállalt szolidaritásunkat, szolgálva azt a számszerű célkitűzést, amely szerint legalább 20 millió európai polgárt kell kiemelni a szegénységből. 49

Az Európa 2020 stratégiában a következő évtizedre tervezett fellépések gondolati magva a befogadó vagy inkluzív növekedés. Az inkluzív növekedés a munkaerőpiac peremén lévő egyének integrációjára, valamint a társadalmunk legveszélyeztetettebb tagjai számára nyújtott alapvető szociális szolgáltatásokra és megfelelő szociális védelemre irányuló erőfeszítéseket is jelenti. Az inkluzív növekedés a releváns szakpolitikák összehangolásával elősegíti a szegénység elleni küzdelmet, a képességek javítását, a szociális kohéziót, valamint a magasabb szintű foglalkoztatottságot. A romák az Európai Unió legnagyobb számú kisebbségét képviselik, ugyanakkor ők jelentik a társadalmilag leginkább kirekesztett csoportot is. A legtöbb roma közösségnek számos hátránnyal kell megküzdenie, mint például a munkanélküliség, a szegregáció, a diszkrimináció, valamint a szociális szolgáltatásokhoz és ellátáshoz való korlátozott hozzáférés. Az ilyen, egymással összefüggésben álló problémák összetett feladatokat rónak ránk, és ennek megoldásához olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely figyelembe vesz minden olyan területet, ahol a romák a gazdaságban és a társadalomban való teljes részvételüket nehezítő akadályokba ütköznek. Orvosolni kell a romák kirekesztettségének mélyebb okait, különös tekintettel az oktatásra és a foglalkoztatásra. Az Európa 2020 célkitűzései ebben kívánnak segíteni. A roma gyermekek számára például lehetővé kell tenni, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak el az életben. A Bizottság elkötelezte magát a kisgyermekkori fejlődés támogatása, az iskolai és az óvodai elkülönítés megszüntetése, valamint az iskolai lemorzsolódás Európa-szerte jellemző jelensége elleni küzdelem mellett. A romák foglalkoztathatóságának javításához elengedhetetlen, hogy már kisgyermekkorban minőségi oktatásban részesüljenek. A romák foglalkoztatottságának elősegítéséhez azt is meg kell vizsgálni, milyen módon biztosítható, hogy a felnövekvő fiatal roma generáció képességei megfeleljenek a munkaerőpiac jövőbeli szükségleteinek. A szakképzés hangsúlyozása mellett nem szabad megfeledkezni a felsőfokú oktatáshoz való hozzáférés javításáról sem, amely a roma elit kinevelését segíti elő.

50

Mindezen intézkedések előfeltételei a fiatal romák fenntartható munkaerőpiaci integrációjának. A romák foglalkoztatási kilátásainak javítása tehát olyan kulcsterület, amelyre a Bizottság kiemelt figyelmet fordít. A jobb eredmény eléréséhez hasznosnak tartjuk a területi elv érvényesítését és a testreszabott támogatásokat, amelyek a helyi munkaerőpiacra való belépést segítik. Ahhoz, hogy az európai finanszírozás hatását fenntarthatóbbá tehessük, lehetséges eszközként szolgálhat a roma közösségek igényeihez igazított szövetkezetek támogatása, a „szürke” gazdasági tevékenységek (önfoglalkoztatás útján történő) formalizálása – például mikrohitel-programok támogatásával. A Bizottság kész minden újszerű javaslatot megfontolni (vagy akár kikísérletezni) annak érdekében, hogy növelje a romaintegrációt célzó beavatkozások hatékonyságát és eredményességét. Kész arra is, hogy a hiteles programokhoz eredményorientált pénzügyi forrásokat és szakpolitikai keretrendszert biztosítson. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi kirekesztettség ördögi körét csak az EU, a tagállamok, az önkormányzatok, a civil szervezetek és a roma szervezetek összefogásával lehet megtörni. Andor László megállapításai szorosan kapcsolódnak Hováth Melinda, európai jogi szakjogász, az Európa 2020 stratégia és a Roma stratégia összefüggéseiről írt tanulmányhoz, mely szerint a romák integrációjának kérdése nem csupán egyes országok belügye, hanem fontos európai uniós érdek is, amely a foglalkoztatás javítása révén hozzájárul a szegénység csökkentéséhez, az európai gazdaság növekedéséhez, az unió versenyképességének javulásához, azaz az Európa 2020 stratégiában kitűzött célok megvalósításához. Az Európai Unió tagállamaiban ma mintegy 10–12 millió roma él. Nagy részük mélyszegénységben, amely elsősorban abból fakad, hogy alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, tartósan munkanélküliek, embertelen körülmények között, szegregált lakókörnyezetben (cigánytelepeken) élnek. Komoly problémát jelent a szegregáció, nemcsak a lakhatás, de az oktatás területén is, ami a romák szociális és etnikai alapon való elkülönítését, társa51

dalmi kirekesztését jelenti. A szegregáció akadályozza az alapszolgáltatásokhoz (mint pl. az egészségügyi ellátás, szociális szolgáltatások, oktatás stb.) való egyenlő esélyű hozzáférést, illetve csak alacsonyabb minőségű szolgáltatások elérését teszi lehetővé. A romák helyzete a szomszédos, európai uniós törekvésekkel rendelkező országokban (pl. Horvátország, Szerbia, Macedónia stb.) is hasonló, ha nem rosszabb. Számos kutatás rámutatott arra, hogy a romák integrációja nem pusztán emberi jogi kötelesség, hanem fontos gazdasági érdek is, hiszen hozzájárul a versenyképesség növekedéséhez, továbbá a szociális ellátórendszerek fenntarthatóságához. A romaintegrációba történő befektetés 20–30 éves periódusban térül meg, amely hosszú távon, összességében olcsóbb, mint fenntartani a romák alacsony színvonalú társadalmi-gazdasági helyzetét. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a régiók bizottságának (2011.4.5) A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig Fejezetek: 1. A romák helyzetének javítása: társadalmi és gazdasági szükségszerűség az Unió és tagállamai számára 2. A célzott megközelítés szükségessége: a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 3. Az uniós törekvések kifejezése: a roma integráció céljai; a roma integrációra vonatkozó uniós célkitűzéseknek – a roma népesség nagyságával arányosan – négy fontos területet kell lefednie: a) az oktatáshoz való hozzáférés b) foglalkoztatás c) egészségügyi ellátás d) lakhatás 52

4. A nemzeti romaintegrációs stratégiák: a tagállamok egyértelmű politikai kötelezettségvállalása; a tagállamoknak a következő megközelítéseket kell szem előtt tartaniuk: a) nemzeti szintű célokat kell meghatározni annak érdekében, hogy a köztük és a népesség többi része közt fennálló különbségeket áthidalják b) azonosítani kell adott esetben a hátrányos helyzetű mikrorégiókat vagy szegregált környékeket c) nemzeti költségvetésekből kellő finanszírozást kell biztosítani d) erős ellenőrzési módszereket kell bevonni e) a roma civil társadalommal, a regionális és helyi hatóságokkal folytatott szoros együttműködésben és folyamatos párbeszéd révén kell megvalósítani f ) ki kell jelölni a nemzeti romaintegrációs stratégiák nemzeti kapcsolattartó pontjait 5. Konkrét eredmények a roma emberek számára a) előrelépés a jelenlegi programozási időszak (2007–2013) alatt… b) …és 2013 után 6. A romák integrációjának elősegítése az EU-n kívül: a bővítésben érintett országok konkrét helyzete 7. A civil társadalom támogatása: a romák befogadásának európai platformja által betöltött szerep megszilárdítása 8. A haladás mérése: egy szilárd ellenőrzési rendszer létrehozása 9. Következtetés: a helyzetnek 10 éven belül meg kell változnia A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak (2012.5.21)

53

Nemzeti romaintegrációs stratégiák: az uniós keretrendszer végrehajtásának első lépése Fejezetek és szempontok: 1. Bevezetés (általános helyzetértékelés) 2. A nemzeti stratégiák értékelése a) A négy kulcsterület I. Oktatás II. Foglalkoztatás III. Egészségügyi ellátás IV. Lakhatási és alapvető szolgáltatások b) A strukturális követelmények értékelése I. A regionális/helyi szint és a civil társadalom bevonása II. A szakpolitikai végrehajtás hatékony nyomon követése és értékelése III. Megkülönböztetés-mentesség és az alapvető jogok védelme IV. Nemzeti kapcsolattartó pontok c) Az intézkedések finanszírozásának értékelése 3. A csatlakozni kívánó országok előtt álló kihívások 4. Kilátások

54

AZ OKTATÁS ÉS A FELNŐTTKÉPZÉS ÁLLAPOTA SZLOVÁKIÁBAN AZ ETNIKAI KISEBBSÉGEK SZEMSZÖGÉBŐL

Gabri Kornélia és Gabri Rudolf, Nagykapos - Gordius Plusz Felnőttképző Intézet 2.2 A szlovákiai oktatási rendszer bemutatása 2.2.1. Alapiskolák /Základné školy/ Szlovákiában az alapoktatás 9 osztályos általános iskolákban, úgynevezett alapiskolákban történik. Az alapiskolák működését a Szlovák Köztársaság Iskolaügyi minisztériumának 320/2008-as rendelete szabályozza. Jelenleg Szlovákiában 297 magyar és vegyes tannyelvű iskola működik, ebből tisztán magyar tannyelvű 260. 2.2.2. Középfokú iskolák /Stredné školy/ Gimnáziumok /Gimnázia/ A gimnáziumok hagyományos szerepe mind a mai napig a főiskolákra, egyetemekre való célirányos, általános felkészítésében rejlik. A jelenlegi tantervek, és koncepciók is a gimnáziumok egy olyan típusú általános képzettséget biztosító középiskolára való minőségi fejlesztését teszik lehetővé, ami a diákokat elsősorban a felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra készíti fel, szakképesítés biztosítása nélkül. A gimnáziumokban végbemenő változás a transzformációs folyamat része. Ennek célja, hogy a gimnáziumok modern középiskolákká váljanak, figyelembe véve az innovációs trendeket és a fejlett országokban használatos tanterveket és oktatási formákat a célok megvalósításánál. Szakképző intézmények egyes típusai és általános jellemzésük A szlovákiai magyar középiskola hálózatot és annak statisztikáit vizsgálva a gimnáziumokhoz viszonyítva a magyar tannyelvű szakközépiskolák és 55

szakmunkásképző intézetek térhódítása az utóbbi évtizedben sokat veszített lendületéből. A magyar nemzetiségűek számára rosszabb a szakoktatás elérhetősége a jelenlegi szlovákiai átlaghoz képest. A magyar nyelvű szakspecializációk, a tanulható szakok kínálata szegénységes és nagymértékben visszafejlődött az utóbbi évtizedben. További változás, hogy a diákok számában is csökkenés következett be, de ez nem járt együtt az iskolák, ill. az osztályok számának csökkenésével, ami a gazdaságos működtetés kérdését hozza felszínre. A dél-szlovákiai régió gazdasági fejlődésének előfeltétele a munkaerő-piaci kihívásoknak eleget tevő humán erőforrás fejlesztés. Ennek eszköze - a felsőoktatás mellett – a kiterjesztett értelemben vett szakképzés, ami magába foglalja a szakképző iskola hálózat mellett a felnőttképzést és az átképzési programokat, tanfolyamokat. Szlovákia EU csatlakozásával komoly pályázati támogatás várható a régió gazdasági felzárkóztatását javító szakképzési programokban. Ugyanakkor az intézmények felkészületlensége és az együttműködések hiánya miatt a számukra hozzáférhető magyarországi források is sokszor kiaknázatlanok. A helyi önkormányzatok, mint az iskolák fenntartói, forráshiánnyal küszködnek és felkészületlenek, sok esetben még „nem tudnak mit kezdeni” ezen intézmények fejlesztésével, ugyanakkor a szakképzési intézmények fejlesztésével egyetlen szakmai szervezet sem foglalkozik. Ha a szlovákiai magyar szakképzés aktuális helyzetét szeretnénk körvonalazni, egyúttal a munkaerőpiac, valamint a fejlesztési igények tükrében egy alapos vizsgálatnak kitenni, akkor elsősorban azzal az általánosan ismert ténnyel kell szembenéznünk, hogy a szlovákiai közoktatási rendszerben a nemzetiségi nyelven oktató iskolák nem alkotnak önálló egységet, a közös hálózat részei, és gyakorlatilag csak minimális, a sajátosságokból eredő eltérést mutatnak a többségi nyelvet alkalmazó intézményekkel szemben. Sőt, azt is rögtön hozzá kell tennünk, hogy a közoktatás terén éppen a szakképzés az egyik legmostohább ágazat a felvidéki magyarság művelődési lehetőségeinek palettáján. Nagyon sok esetben és nagyon sok régióban ugyanis alig van néhány intézmény, ahol a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó fiatal vagy felnőtt anyanyelvén sajátíthatná el egy-egy szakterület vagy konkrét szakma alapjait, fortélyait. A szakképzés terén Szlovákiában többféle iskolatípus és 56

egyéb foglalkoztató intézmény létezik. Ezeket elsősorban tanulmányi idejük hossza, valamint képzésük tartalmának jellege, mennyisége és minősége különbözteti meg. Szakmunkásképző iskola /Stredné odborné učilište/ A szakmunkásképzők feladata, hogy felkészítsék a fiatalokat konkrét tevékenységek, meghatározott munkafolyamatok elvégzésére. Az oktatás általános felkészítésből és szakképzésből tevődik össze, miközben a szakmai gyakorlat van túlsúlyban. A tanulmányi szakok a foglalkozások rendszerét követik. Az egyes hivatások nehézsége és összetettsége alapján a tanulmányi idő kettő vagy három év, ha valaki érettségit is szeretne szerezni, akkor újabb esztendőt kell az iskolapadban töltenie. A szakmunkásképzők jelentős mértékben a munkáltató szervezetek igényei szerint alakítják ki profiljukat. Az utóbbi időben lényegesen csökkent az érdeklődés az ilyen típusú képzés iránt, ami elsősorban a jelentős mértékű munkanélküliség következménye. Szakközépiskola /Stredná odborná škola/ Elsőrendű küldetése, hogy középfokú szakképzést biztosítson a tanulóknak, s felkészítse őket a különböző területeken esedékes munkavégzésre, valamint a felsőoktatásban való részvételre, illetőleg az élethosszig tartó továbbképzésre. A szakközépiskolák szakmailag képzett szakértőket képeznek a különböző iparágak, valamint a közigazgatás és az élet egyéb területei számára. Ugyancsak ők biztosítják az érdeklődők számára az érettségi utáni szakképzést. Az 1989-es változás után szükség volt a szakképzés tartalmi szabályozásának megújulására, hiszen egyre nagyobb szerepet kaptak a munkaerő-piaci viszonyok. A gazdasági és társadalmi változásokkal együtt új szakokat kellett bevezetni. Felerősödött a nyelvtudás és az informatikai ismeretek szerepe, új tantárgyak jelentek meg az oktatásban (marketing, vállalkozástan stb.), megnőtt a szakmai gyakorlat hordereje.

57

Konzervatórium /Konzervatória/ A konzervatórium a szakközépiskola olyan specifikus típusa, mely ének, zene, tánc és drámaművészet szakokon készíti fel a tanulókat a munkavégzésre vagy a továbbtanulásra. A tanulmányok itt ún. abszolutóriummal fejeződnek be, és általában hat évig tartanak. Tánc szakon nyolc esztendőn át tart a képzés. Tanonciskola /Odborné učilište/ Ez a típusú iskola külön fokozatot képvisel az oktatási rendszerben. Feladata, hogy azokat a tanulókat készítse fel bizonyos hivatásokra, akik a tankötelezettség ideje alatt nem fejezték be alapiskolai tanulmányaikat, így nem lépnek tovább valamely középiskolába. Nem egyenértékű a szakmunkásképzővel, bár hasonlatos módon és hasonló formában működik. Speciális szakiskola / Špecialna odborná škola/ Különleges oktatási és nevelési módszerek segítségével igyekszik műveltséget biztosítani a valamilyen módon hátrányos helyzetű vagy fogyatékos tanulóknak, a nehezen kezelhető gyerekeknek, vagy a kórházakban elhelyezett beteg tanulóknak, s ezáltal felkészíti őket a társadalmi integrációra. Léteznek speciális közép- és gyakorlatorientált iskolák és szakképző intézetek. Ugyanakkor a hátrányos helyzetű tanulók a hagyományos iskolában is részt vehetnek az oktató-nevelő folyamatban, s hozhatnak létre számukra speciális osztályokat is. Ezek tanulmányi programja csak részben tér el a szokványos iskolák tanterveitől, ezért az itt megszerzett végzettség és képesítés is egyenértékű a klasszikus alap- és középiskolai végzettséggel. A mentálisan sérült tanulók esetében csak a kevésbé igényes szakterületeken folyik képzés, számukra általában a gyakorlatra irányuló szakmai felkészítést biztosítanak. A képzés lényege, hogy a tanulók önellátóakká váljanak, képesek legyenek egyszerű házi munkák elvégzésére, alkalmasak legyenek a családi életre. Ez a képzés egy, két vagy három évig tart, és elvégzéséről bizonyítványt kapnak a tanulók. Az oktatási rendszerben megtalálhatók még a gyakorlati oktatás központjai is, amelyek azon tanulók számára biztosítják a szakmai 58

gyakorlatot, akiknek a szakmunkásképző csak elméleti képzést nyújt. Ezek az intézmények együttműködnek a szakiskolákkal, és tevékenységüket előírt tanterv alapján végzik. Magánszemély (általában vállalkozó) is létesíthet a tanulók számára a gyakorlat végzésére szolgáló munkahelyet. Itt általában későbbi alkalmazottait készíti fel a munkavégzésre. 2.2.3 Felsőoktatási intézmények /Inštitúcie vysokoškolského vzdelávania/ A felsőoktatási intézmények általános megnevezése Szlovákiában a főiskola – ezt bontják egyetemi jellegű és nem egyetemi jellegű felsőoktatási intézményekre. Felsőfokú oktatást csak ezek az intézmények nyújthatnak – alapításuk törvényi szabályozáshoz kötött. A törvény tételesen felsorolja az országban működő felsőoktatási intézményeket. A főiskoláknak kizárólagos joguk van: a hallgatók felvételére (a hallgatók számának meghatározására), akadémia fokozatok odaítélésére, akadémia címek viselésére és akadémia ceremóniák szervezésére (pl.: promóció, beiktatás). A főiskolák általános jellemzői: - felsőfokú szak-, tudományos, pedagógiai vagy művészeti képzést nyújtó felsőoktatási intézmények. - önálló jogi személyek Felosztásuk a következő: - nyilvános főiskolák – verejné vysoké školy - állami főiskolák - štátne vysoké školy - magán főiskolák - súkromné vysoké školy Nyilvános főiskolák Törvénnyel lehet alapítani vagy felszámolni – átalakítani vagy összevonni csak másik nyilvános főiskolává lehet. Felügyelő szervük az iskolaügyi minisztérium. A nyilvános főiskola önrendelkező intézmény – ennek irányí59

tója az akadémiai önkormányzat. Az akadémia önkormányzat alapját a tudományos közösség alkotja, mely kinevezi és visszahívja az akadémiai szenátus tagjait (speciális önigazgatás). A főiskola szerveit és tevékenységét, úgyszintén az akadémia közösség tagjainak a beosztását aprólékosan a belső előírások szabályozzák. A közhasznú főiskolák hatáskörébe tartoznak: - belső szervezetek (tanszékek meghatározása) - a felvételt nyert hallgatók számának meghatározása, a felvételi feltételek és - a felvételi vizsga meghatározása - a tanulmányi program kialakítása és megvalósítása - tanmenet szervezése - a docens és a professzor tudományos-pedagógiai fokozat odaítélése - együttműködés más főiskolákkal, és jogi személyekkel (nemzetközi szinten is) A nyilvános főiskolák akadémiai önkormányzatának szervei: • akadémia szenátus - rektor - tudományos tanács, művészeti tanács, tudományos és művészeti tanács a szakfőiskolákon - fegyelmi bizottság Finanszírozásuk főleg a költségvetési támogatásból történik, amelynek mértékét minden intézménynél külön határozzák meg. Fő szempontok a hallgatók száma, a végzett hallgatók száma, a gazdasági viszonyok, az intézmény tevékenysége. A támogatásokat az intézmény és az iskolaügyi minisztérium között megkötött szerződések alapján fizetik ki – célirányosan kötött támogatásokról van szó, amelyekről az intézménynek el kell számolnia. A 60

közhasznú főiskolák vállalkozói tevékenységet is folytathatnak. A vállalkozói tevékenységen belül csak olyan aktivitást fejthetnek ki, mely összhangban van a főiskola profiljával. A vállalkozás nem befolyásolhatja főiskolai tevékenységének, feladatkörének minőségi ellátását. Nem köthet „csendestársi“ szerződést, nem adhat hitelt, nem állíthat ki váltókat, adósságleveleket, de saját hallgatóinak adhat kölcsönt. Kiegészíthetik bevételeiket hazai vagy külföldi adományokból, egyéb támogatásokból, továbbképzésekből, öröklés útján szerzett vagyonból stb. Ezeket az eszközöket az intézmény működtetésére vagy fejlesztésére kell használniuk. Állami főiskolák Katonai főiskola /Akadémia ozbrojených síl/ Költségvetési intézmény. A hadügy kötelékébe tartozó személyek képzését szolgálja, ill. olyan személyeket képezhet, akik hadügyi szolgálatra készülnek. Fölérendelt szerve a hadügyminisztérium: a miniszter terjeszti elő a rektort, professzorokat, amelyeket a köztársasági elnök nevez ki. Dönt az intézmény alapításáról, átalakításáról, összevonásáról vagy megszüntetéséről. Dönt továbbá a dékánok, prorektor kinevezéséről, azoknak bérezéséről stb. Szintén a hadügyminisztérium hagyja jóvá a belső struktúrát, tanrendet, valamint ellenőrzi azoknak megvalósítását. Rendőri főiskola /Akadémia Policajného zboru/ Szintén költségvetési intézmény. Gyakorlatilag ugyanolyan elveken szerveződik, mint a katonai főiskola, de fölérendelt szerve a Belügyminisztérium, és a belügyminiszter jogosult azokra a jogkörökre, mint az előbbiekben a hadügyminiszter. A belügy kötelékébe tartozó személyeket képezhet, vagy olyanokat, akik erre készülnek. Egészségügyi főiskola /Slovenská zdravotnícka univerzita/ Költségvetési hozzájárulással működtetett intézmény. A belső működési 61

rend az előző kettőhöz hasonló, felügyelő szerve az Egészségügyi Minisztérium – ugyanazokkal a jogkörökkel, mint az előző két esetben. Az egészségügyi ellátásban dolgozókat, ill. az erre készülőket képezheti. Magán főiskolák /Súkromné vysoké školy/ Jogi személy, szlovákiai székhellyel, mely képzés és kutatási tevékenység alapján jogosult magán főiskolaként működni, ha azt a Szlovák Köztársaság kormánya is jóváhagyja az állam nevében. Az állami beleegyezéshez a javaslatot az oktatási tárca nyújtja be. Az állami beleegyezés nem ruházható át más jogi személyekre és jogi helyettesekre. Finanszírozásukhoz a Minisztérium hozzájárulhat, de nem köteles. Felnőttképzéssel foglalkozó oktatási intézmények struktúrája:

62

Szlovákia oktatási rendszerének struktúrája

3 Az oktatás irányítása Szlovákiában Szlovákiában az oktatás Szlovákia Iskolaügyi Minisztériumának hatáskörébe tartozik. Az oktatás irányításának felépítése: 1. A minisztériumban működő tanácsadó testületek 2. Az oktatást közvetlen irányításában résztvevő költségvetési szervezetek és hivatalok 3. Az oktatás irányításának háttérintézményei 1. A minisztérium tanácsadó testületei: - a tantervek összeállításával foglalkozó tanács /Kurikulárna rada/ 63

- az iskolai informatikával foglalkozó tanács /Rada pre informatizáciu a informatiku v školstve/ - gyermek-, és ifjúsággal foglalkozó tanács /Rada pre deti a mládež / - az egész életen át tartó tanulással és a tudománnyal foglalkozó tanács /Rada pre školský systém, celoživotné vzdelávanie a vedu/ - a nemzeti kisebbségek oktatásával foglalkozó tanács /Rada pre národnostné školstvo/ - a szakképzéssel foglalkozó tanács /Rada pre odborné vzdelávanie/ - a sportügyi tanács /Rada ministra školstva pre šport/ 2. Az oktatást közvetlen irányításában résztvevő költségvetési szervezetek és hivatalok: - Megyei Oktatási Hivatal, Pozsony /Krajský školský úrad v Bratislave/ - Megyei Oktatási Hivatal, Nagyszombat /Krajský školský úrad, Trnava/ - Megyei Oktatási Hivatal, Trencsén /Krajský školský úrad, Trenčín / - Megyei Oktatási Hivatal, Nyitra /Krajský školský úrad, Nitra/ - Megyei Oktatási Hivatal, Besztercebánya /Krajský školský úrad v Banskej Bystrici/ - Megyei Oktatási Hivatal, Zsolna 64

/Krajský školský úrad, Žilina/ - Megyei Oktatási Hivatal, Eperjes /Krajský školský úrad, Prešov/ - Megyei Oktatási Hivatal, Kassa /Krajský školský úrad, Košice/ - Pedagógiai és Módszertani Központ, Pozsony /Metodicko-pedagogické centrum, Tomášikova 4, Bratislava/ - Prognózis, és Információs Hivatal /Ústav informácií a prognóz školstva / -Állami Szakképzési Hivatal /Štátny inštitút odborného vzdelávania/ - Nemzeti Sportközpont /Národné športové centrum/ - Állami Pedagógiai Intézet /Štátny pedagogický ústav/ - Szlovák Pedagógiai Könyvtár / Slovenská pedagogická knižnica/ - Kutatási és Fejlesztési Ügynökség /Agentúra na podporu výskumu a vývoja/ - Az Iskolaügyi Minisztérium az EU strukturális alapjaival foglalkozó ügynöksége /Agentúra Ministerstva školstva Slovenskej republiky pre štrukturálne fondy EÚ/ - Állami iskolai tanfelügyelet Hivatala /Štátna školská inšpekcia/ - Az állami tanúsítványokkal foglalkozó Nemzeti Hivatal /Národný ústav certifikovaných meraní vzdelávania/

65

3. Az oktatás irányításának háttérintézményei - Szlovákia tudományos és műszaki információs Központja /Centrum vedecko-technických informácií SR/ -Academia Istropolitana /Academia Istropolitana / - Gyermekpszichológiai és Patopszichológiai Kutató Intézet /Výskumný ústav detskej psychológie a patopsychológie / -Szlovák Doppingellenes Ügynökség /Antidopingová agentúra SR/ Az oktatás regionális szintű irányítása A megyei önkormányzatok a felügyeletük alá tartozó megyei oktatási hivatalok által biztosítják az államigazgatás feladatait az oktatásban, hangsúlyozottan az alábbi területeken: - biztosítják a szakmai tevékenységet azon döntéshozatali kérdések második szintjén, amelyben első szinten a középiskolák igazgatói döntenek - biztosítják a szakmai tevékenységet az ellenőrzés területén, a különböző általános jogszabályok betartását az iskolákban és az oktatási intézményekben, és a megye területén az állami tanfelügyelet kompetenciáját ők gyakorolják. - biztosítják a szakmai tevékenységet az iskolaigazgatók számára az egyes tanévekre szóló szervezeti iránymutatások kidolgozásakor. - biztosítja a szakmai tevékenységet a képzési és tanácsadási kérdésekben az iskolák és oktatási létesítmények számára, és az iskolai étkeztetés területén - biztosítják a szakmai tevékenységet a pedagógiai alkalmazottak továbbképzésének ellenőrzésekor A regionális iskolaügy finanszírozása normatív alapú támogatáson alapszik.

66

A szlovákiai szakképzés irányításának intézményes háttere A szakképzés folyamatának szakmai irányítása és tartalmának meghatározása kizárólag a Szlovák Köztársaság Iskolaügyi Minisztériumának hatáskörébe tartozik, ahol a kérdéses területet a jelenlegi szervezeti keretek közt a közoktatásért felelős szekció részeként működő szakképzési főosztály felügyeli. A szóban forgó szervezeti egység nyolc alkalmazottal dolgozik, és azokat a feladatokat, amelyeknek bizonyos nemzetiségi vonatkozásai is vannak, a kisebbségek oktatásáért felelős részleggel közösen igyekszik megoldani. Az utasítások és rendelkezések az államigazgatás központi szervétől az iskolafenntartókon, értelemszerűen elsősorban a megyei önkormányzatokon keresztül jutnak el az egyes intézményekbe. A döntések a minisztériumban születnek, de a határozatok meghozatalához szükséges elemzéseket, koncepciókat és egyéb információkat a tárca háttérintézménye, az Országos Szakképzési Intézet (Štátny inštitút odborného vzdelávania) szolgáltatja. Itt készült el a szlovákiai középiskolai szakképzés sztenderdje (Štandard stredoškolského odborného vzdelávania a výchovy v Slovenskej republike) is, melyet a minisztérium 2002-ben fogadott el, s ez a dokumentum az oktatási keretprogramok kidolgozásának alapja. Az anyag részletesen taglalja a kulcskompetenciák kérdését, illetve a célkövetelményeket az ISCED rendszer egyes szintjein és a különböző szakirányokon, valamint a szakképzés általános és szakmai összetevőit és lehetséges irányait. Egyetlen szépséghibája, hogy megfeledkezik a nemzetiségi intézmények létéről, s azok számára nem ad útmutatást. Ennek elsődleges oka abban keresendő, hogy megfelelő szakemberek (és részben szándék) hiányában — az Országos Pedagógiai Intézettől eltérően — a szakképzésért felelős kutatóintézet nem foglalkozik külön a nemzetiségi oktatás kérdéseivel, annak sajátosságaival, és külön pedagógiai dokumentumok sem készülnek a nem szlovák nyelven oktató iskolák számára. A szakképző intézmények fenntartása, illetve a szakképzés együttműködése a munkaerőpiaccal Szlovákiában a szakképzést biztosító középfokú intézmények fenntartói lehetnek a megyei önkormányzatok, az egyházak vagy magánszemélyek. Az 67

iskolaalapítás feltételeit jogszabályok határozzák meg. Egyes esetekben előfordulhat, hogy az iskola nem az oktatási tárca hatáskörébe tartozik, hanem más minisztérium fennhatósága alatt működik. A fenntartó felel az ifjúság szakmai felkészítéséért, megtervezi és irányítja azt, ugyanakkor köteles kedvező feltételeket kialakítani a tanulók képességfejlesztéséhez. A szakképzés finanszírozása az állami költségvetésből történik, ennek szabályait külön törvény (Tt. 597/2003) rögzíti. Gazdasági szerződések megkötését kormányrendelet szabályozza. A szakképző intézmények nem szakadhatnak el a gazdasági élet gyakorlatától, nem lehetnek függetlenek a munkaerőpiactól, hiszen csakis az igények figyelembevételével végezhetnek hatékony és racionális munkát. Erről a körülményről nem feledkezhet meg a szakképzést irányító tárca sem. Ezért az oktatási minisztérium illetékes főosztálya is rendszeres egyeztető találkozókat tart a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara, valamint különböző munkáltatók szervezeteinek képviselőivel, illetve a szociális partnerekkel, s ezeken megvitatják az aktuális fejlesztési és szervezési kérdéseket, valamint számos közös feladatot fogalmaznak meg. Az ilyen jellegű találkozók jegyzőkönyveiből és emlékeztetőiből arra a következtetésre juthatunk, hogy a piac szempontjából rugalmasabb tartalmi szabályozásra volna szükség, az alapképzés időbeli kitolásával és az élethosszig tartó tanulással lehetne versenyképesebbé tenni az iskolák végzőseit. 4. A szak – és felnőttoktatás jogszabályi háttere Szlovákiában A szakképzés és az oktatás általános célja elsősorban az, hogy hatékonyabbá és eredményesebbé tegye az ország gazdaságát. Csupán az elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok egységének megteremtése segítheti a használható tudás hathatós alkalmazását. Megfelelő szakértelem, jártasság és képességek nélkül senki sem lehet sikeres a munkaerő-piacon. Sok esetben viszont még ez sem elegendő, mert minduntalan figyelembe kell venni a társadalmi és piaci igényeket. Rugalmasan és ésszerűen kell reagálni minden egyes kihívásra, s ez a közoktatási gyakorlatban megkövetelné a szakképzési programok, sztenderdek és tantervek naprakészségét, valamint a munkáltatók és az iskolák szorosabb viszonyának kiépítését, mind országos, mind regionális szinten. Fontos lenne, hogy a nemzetiségi képzésben is tudatosan 68

alakítsuk ki a tanulás tartalmát és módszereit, figyelembe vegyük minden érintett szükségleteit, s ne csak úgy a vakvilágba képezzünk szakembereket. Növelni kell a motivációt, és bővíteni a képzési lehetőségek körét. A végső cél ugyanis elsősorban az, hogy a szakiskolából kilépő egyének az egész életen át tanulásra képes felnőtté váljanak. 5. Összegzés A szlovákiai felnőttképzés SWOT analízise Erősségek: • továbbképzési intézmények magas száma (kb. 2500 -3000, az iskolákkal együtt) • szakképzett lektorok és képzés-menedzserek • továbbképzések iránti fokozatosan növekvő igény (leginkább az idegen nyelvek, intézményvezetés, számítástechnika, szakképzés területén) • az alkalmazottak folyamatos szakmai továbbképzése iránt megnőtt munkáltatói igény • az OM Akkreditációs Bizottságának tevékenysége • a főiskolát végzett szakemberek magas száma a pedagógus pályán • az aktív lakosság műveltségi struktúrájának pozitív fejlődése • Az új pedagógusokról szóló törvény Gyengeségek: • nem kezeljük országos szükségletként • a jelenlegi finanszírozási rendszer • a munkáltatói és oktatási sztenderdek hiányosságai, a munkaerőpiac elvárásaival szembeni munkáltatói flexibilitás hiánya, a munkaadók alacsony részvétele az oktatás tartalmi részének megalkotásánál • a továbbképzések kínálatában és azok megvalósításának folyamatában a komplex értékelés teljes hiánya, hiányzik az intézmények engedélyezteté69

se, a lektorok értékelése, visszacsatolás a képzésen résztvevőktől, illetve a munkáltatóktól • hiányzik a munkáltató azon kötelességét szabályzó jogszabály, amely kötelezné meghatározott – továbbképzésre szánt – pénzösszeg elkülönítését • hiányzik a motivációs háttér megteremtése,- pl. karrier-terv, anyagi plusz (ezt pedagógusok részére az újtörvény megoldotta) • nem létező továbbképzési piac • jogi, szervezeti, és finanszírozási keretek egységének a hiánya Lehetőségek: •A  munkanélküliség prevenciója az egyes régiókban • a z oktatás, tanulás, képzés új értelmezése • a hagyományos ismeretátadás helyett képességek, készségek, kompetenciák kialakulását és fejlesztését segítő tanulás biztosítása •p  edagógus - továbbképzés fontosságának megerősítése • e gyensúly megteremtése a minőség, eredményesség, hatékonyság, és az érdekek, lehetőségek, ráfordítások között • a továbbképzések hagyományos szerepének átértékelése, rendszerének átalakítása Veszélyek: • Az élethosszig tartó képzés és tanácsadás jelenlegi stagnálása • A komplex stratégia hiánya az élethosszig tartó képzésben • A nem formális tanulás nem megfelelő értékelése a munkaadó és a társadalom szemszögéből • Nem megfelelő törvényi háttér a dolgozók és munkaadók motivációjára a továbbképzésekben való részvételre • Az oktatás rugalmatlanság és elszigetelődése a gazdaságtól • A GDP oktatásra fordított összege minimális • Kevés a képzett karrier-tanácsadó a régiókban – a karrier-tanácsadási hálózat hiánya 70

2. projektesemény 2013. május 27-29. között került megrendezésre, mely a Társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóság, Adatgyűjtő tanulmányi látogatás és tananyag-fejlesztő műhelymunka címet viselte. Átadott tapasztalat: - az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők elérésének és bevonásának tapasztalatai – a közfoglalkoztatási programok, az általános iskola elvégzésre irányuló programok gyakorlatai - környezettudatos munkavégzésre / magatartásra nevelés a felnőttoktatásban – szemléletformálás Termék: Környezettudatosság a mindennapi életünkben tananyag és segédanyag László Tünde a Tabula képviseletében adta elő prezentációját a témával kapcsolatban:

71

- Az „Easy To Read” egy olyan nyelv, amely egyszerű szavakkal, egy mondatban egy ötletet fejleszt, nem használ szaknyelvet, nem hivatkozik idézetre, nagyon világosan és logikusan felépített információkat ad át. - A könnyen érthető/olvasható információ célja általában az, hogy a lényeg elvesztése nélkül leegyszerűsítve azt jobban érthetővé, mindenki számára hozzáférhetővé tegye. Általános irányelvek: • A könnyen érthető szöveg általában rövidebb, mint a standard szöveg. • A kontextus a legfontosabb tényezőkre szorítkozik. • A szöveg változatos, de rövid mondatokból áll össze. • Általános, a mindennapokban használt szavakat használ • Az idegen szavakat kerülik vagy megmagyarázzák. Kinek van szüksége az easy to read módszerre? 1. Fogyatékos személyek: - értelmi fogyatékos személyek - olvasási nehézséggel rendelkező személyek (diszlexia) - autista személyek - beszédzavarral rendelkező személyek 2. Korlátozott írási és olvasási készségekkel rendelkező személyek: - bevándorlók - alacsony iskolai végzettséggel rendelkező személyek

72

Példa az easy to read technika alkalmazására:

73

Szommer Károly a fenntarthatóságról tartott előadást. A nyolcvanas évek elején jelent meg a „fenntarthatóság” vagy a „fenntartható fejlődés” kifejezés a nemzetközi szakirodalomban. Általános ismertségét Lester R. Brown a fenntartható társadalom kialakításával foglalkozó műve váltotta ki, amely 1981-ben jelent meg. A szerző összekapcsolta a népesség növekedését a természeti erőforrások hasznosításával és mindezt úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és minőségi romlása. 1983-ban az ENSZ Közgyűlés határozata alapján megkezdte munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, amelyet Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetett. (E huszonkét tagú bizottságnak tagja volt Láng István akadémikus is.) A Bizottság 1987-ben ,,Közös jövőnk’’ címmel kiadott jelentésében a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolta fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi a természeti erőforrásokat, s amely megoldás lehetne a fejlődő országok nagy részében elhatalmasodó szegénység leküzdésére is. A jelentés nagyon röviden és tömören határozta meg a fenntartható fejlődés fogalmát: „a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: - a szociális, - a gazdasági és - a környezeti pilléreken Mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. 74

A fenntartható fejlődés, mint általános stratégiai cél „bevonult” a nemzetközi konferenciák, szervezetek dokumentumaiba és a nemzeti kormányok cselekvési programjaiba. A fejlődés alapvető célja tehát a szociális jólét, a méltányos életfeltételek lehetőségének biztosítása mindenki és egyaránt a jelenlegi és a jövőbeli nemzedékek számára, ami csak úgy lehetséges, ha közben fenntartható módon hasznosítjuk a természeti erőforrásokat, elkerüljük a káros hatásokat, s különösen a környezet állapotában bekövetkező visszafordíthatatlan változásokat.

A fenntarthatóság elvi alapja Életrendünk akkor fenntartható, ha anyagforgalma körkörös, azaz illeszkedik a természet rendjébe. A fenntarthatóság elsősorban az erőforrásainktól függ. A fizika egy alapvető állítása szerint folyamatok körfolyamatokká alakíthatóak, ha kívülről elég ener-giát viszünk be a rendszerbe. Körfolyamattá alakítás során a bevitt energia hulladék hővé alakul. Ezért bármilyen gyártási eljárás és az azt követő felhasználás körfolyamattá zárható, amennyiben van elég energia. Bőséges erőforrások birtokában életrendünk könnyen fenntarthatóvá tehető, gyakorlatilag függetlenül attól, mekkora bolygónk népessége. Az idő, energia, és ismeret a fizika törvényei szerint szorosan összefüggenek. 75

Minél kevesebb energiánk van a körfolyamattá alakításhoz, annál lassúbb lesz a körfolyamat. Tökéletesnek tekinthető körfolyamat létrehozásához, ahol nincs befektetett energia és hulladék hő sem képződik, végtelen sok idő kellene. Sok energia és ismeret birtokában gyorsan el lehet végezni valamit. Ha sok az időnk, akkor nem feltétlen szükséges sok tudás, mert a kísérletezés-szerencse módszerét alkalmazva megtalálhatjuk a megoldást. Jelenleg az emberiségnek már nincs túl sok ideje arra, hogy megtaláljuk a megoldást. Pillanatnyilag még van elég erőforrás, de már nem sokáig. Számos véges erőforrás - kőszén, kőolaj, földgáz, urán - kitermelésének tetőzése a XXI. század első két évtizedében várható. Az emberiség a földi bioszféra része, és az emberiség alapértékeinek egyike az élet minden formájának tisztelete. Az emberiségnek nem lehet célja, hogy az egész globális környezetet a maga igénye szerint átalakítsa, illetve azt a változó - folyamatosan növekvő - igényei szerint fenntartsa, működtesse. Ezért a társadalmat kell úgy igazgatnia, hogy annak életminősége a változó környezetben hosszú távon is biztosított legyen. A fenntartható társadalomnak a külső feltételekhez a belső, társadalmi feltételek helyes megvá-lasztásával kell alkalmazkodnia. A fenntartható társadalom legfontosabb ismérvei, együttesen szükséges alapvető követelményei: szociális igazságosság, amelynek az alapja: - a lehetőségekhez való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, - és a társadalmi terhekből való közös részesedés, - az életminőség folytonos javítására való törekvés - a természeti erőforrások fenntartó használata, - amelynek megvalósításához a társadalom környezet-tudatos és környezet-etikus magatartása szükséges 76

-a környezetminőség megőrzése. - Az életminőség magában foglalja az egészséget - a teljes testi, lelki és szociális jólétet -, s ehhez kapcsolódóan az anyagi jólétet, az egészséges környezeti feltételeket, a demokratikus jogokat, a biztonságot, a mindenki számára elérhető oktatást stb. A megvalósításhoz elengedhetetlen a rendszerszemléletű gondolkodás és kormányzás, amelynek intézményi, kormányzási megtestesítője a fenntartható fejlődés minden dimenzióját integráló intézményrendszer. A fenntartható fejlődés minden egyes részterületén a kitűzött célok elérése érdekében tehát szükség van oktatási, szemléletformálási-kommunikációs tevékenységre.

77

3. projekteseményünket Kiskunhalason rendeztük meg az Integrációt, de ne asszimilációt! – Vitafórum és módszertani műhelymunka keretében. Munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben lévő Roma állampolgárok foglalkoztathatóságának javítása, társadalmi beilleszkedésük segítése Átadott tapasztalat: - a hagyományos roma mesterségek oktatásában, közfoglalkoztatási programokban, roma szervezetekkel kidolgozott képzési programok oktatásában szerzett tapasztalatok, jó gyakorlatok - a roma nemzetiségi csoportok, cigányközösségek integrációjával, az integrációs folyamatok eredményeivel kapcsolatos magyarországi kutatások - a Kiskunhalasi kistérségtől a Kunszentmiklósi kistérségig terjedő terület településein élő, részben integrálódott Roma közösségekkel szerzett tapasztalatok Termék: Instruktorok roma célcsoportra orientált továbbképzése képzési program; Cigány célcsoportokra orientált módszerek, munkaformák tananyag és segédanyag

78

Gabri Rudolf-Gabri Kornélia előadásában :

A CIGÁNYSÁG FEJLŐDÉSÉT ELŐSEGÍTŐ PROGRAMOK SZLOVÁKIÁBAN Demográfiai adatok A volt Csehszlovákiához hasonlóan az önálló Szlovákia is azon országok közé tartozik, amelyekben rendkívül magas a roma népesség aránya. Azonban e kisebbségről nem álltak rendelkezésre pontos és megbízható demográfiai adatok; a roma etnikumhoz tartozás megállapításának módszerei és mibenlétének megítélése pedig minden európai országban különböznek. Többfajta adatforrás kombinálásával feltételezték, hogy a romák száma a volt Csehszlovákiában 1989-ben körülbelül 400 000. A közigazgatás városi és járási hivatalainak 1989-es nyilvántartása alapján Szlovákiában 253 943 roma élt, az összlakosság 4,8 százaléka, s ezzel az ország Európában az első helyre került. Ugyanakkor indokolt feltételezni, hogy a roma lakosság száma ennél magasabb, mivel a beilleszkedett, a társadalmi átlag normáknak megfelelő romák kimaradtak a hivatalok nyilvántartásából. 1989. december 31-ig Kelet Szlovákiában az államigazgatási szervek 140 241 romát tartottak nyilván (ez a régió lakosságának 9,1 százaléka, a szlovákiai romák létszámának majdnem 55 százaléka). E régió egyes járásaiban a romák aránya a 15-19 százalékot is eléri. A romák koncentrált jelenléte tehát Kelet-Szlovákiában sajátos problémákat okoz, amelyeknek gyökerei és okai a romák múltjában keresendők, és a múlt rendszer idején is társadalmuk fejlődésétől függtek. Mind Szlovákiában, mind a volt Csehszlovákiában gyakran felülbecslik a romák létszámát. Az Európa Tanács anyagai, a közép- és kelet-európai etnikai kisebbségekkel foglalkozó nyugati publikációk, például a Bertelsmann Alapítványnál, az Európa Intézet kiadványai vagy J. P. Liégeois Roma, Tsiganes, Voyageurs című publikációja (szlovák verzióját Romák, cigányok, vándorok címen a múlt évben adta ki az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja), valamint a sajtóban megjelenő cikkek, illetve a médiumokban elhangzó információk (Szabad Európa) Csehországban és Szlovákiában együtt 800 ezres roma lakosságról közölnek adatokat (300 ezret Csehországban és több mint 79

500 ezret Szlovákiában), amellyel nem érthetünk egyet. A többéves kutatási gyakorlattal rendelkező demográfusok, etnográfusok megerősítik mind a háború utáni időszak roma népességre vonatkozó összeírásainak adatait, mind a nemzeti bizottságokban (tanácsokban) e lakosságról vezetett nyilvántartásokét, mind a roma lakosságra vonatkozó külön, azaz az 1970-ben és 1980ban elvégzett cenzusos népszámlálásét. Amennyiben a háború utáni első, 1947-es összeírásban rögzített helyzetből, azaz a 101 190-es csehszlovákiai cigányroma létszámból indulunk ki, a roma népesség létszámának megállapítása a 80-as évek végén, a háború utánihoz képest négyszeres növekedéssel számolva, reálisnak mondható. Az 1966 és 1968 között végzett összeírások szerint, amelyeket a cigány lakosság problémáinak megoldására létrehozott kormánybizottság számára készítettek el, megállapították, hogy a roma lakosság egy része (főként a legfejlettebb romák és a vegyes nemzetiségű családok) nem került be a nyilvántartásba, s ugyanez történt a későbbi cenzusok esetében is, amikor különféle szubjektív kritériumokat alkalmaztak a lakosság etnikai hovatartozásának megítélésében, ezzel a megállapítással egyet lehet érteni. Azzal azonban nem lehet egyetérteni, hogy a nyilvántartásból kimaradt volna az állam roma lakosságának de facto a fele (maguk a roma etnikum képviselői mutatnak rá a nemzeti tanácsok és az állambiztonsági szervek által végzett nyilvántartásokat, ellenőrzéseket és általában a roma népesség múltját kísérő diszkriminációra). A közös állam szétválása után megesik, hogy a közös adatokat helytelenül alkalmazzák, és mechanikusan átviszik a szlovákiai viszonyokra, ami a bevezetett számbeli adatok értékének és jelentőségének csökkenését eredményezi a gyakorlati politikában és annak más államok részéről való elfogadásában. Ha minden fent említett körülményt figyelembe veszünk, nem fogadhatjuk el azokat az adatokat, amelyek a háború végétől a szlovákiai roma népesség nyolcszoros növekedését jelentenék. A roma lakosság létszámának túlbecslése még inkább eltorzítja jelentős részüknek amúgy is kedvezőtlen szociális helyzetét Szlovákia gazdasági és társadalmi átalakulásának folyamatában. Az 1991-es népszámlálás alapján a Szlovák Köztársaság lakosságának száma: 5268 935; a 4 511 679-es szlovákságon (85,6%) kívül több nemzeti kisebbség él az országban - a legnagyobb létszámúak a magyarok, utánuk a romák következnek. Hatvan év után először nyílt a romáknak lehetőségük arra, hogy 80

szabadon deklarálják nemzetiségi hovatartozásukat. A roma etnikai tudat alacsony szintje, az etnikumon belüli integráció elégtelensége, a roma politikai és kulturális szervezetek felkészületlensége és nézetbeli szétforgácsoltsága azt eredményezte, hogy e lehetőséget csak 75 802-en használták ki a felmérések végleges eredménye szerint, miközben a demográfiai és statisztikai források a roma népesség ismételten növekvő trendje alapján jelenleg 300 ezres létszámú roma lakosságot feltételeznek, ami Szlovákia összlakosságán belül mintegy 5,7 százalékos arányt jelent. A szlovákiai roma lakosság létszámának folyamatos növekedését megerősítik a források: a történelmi Magyarország 1893-as romaösszeírásától kezdve (36 ezer) az1927/117. számú törvény elfogadása alkalmából a vándorcigányokról készített összeíráson át (62 192) az 1947-es, háború utáni összeírásig (84 438). A Csehországban összeírt romákat de facto Szlovákiából telepítették át (több mint 16 ezer személyt); a cigány lakosság problémáinak megoldására létrehozott kormánybizottság számára 1966-1968-ban készített külön összeírásokban 165 006 szlovákiai roma szerepel; 1980-ban számuk már 199 853; 1989-ben további növekedést jegyeztek fel: ekkor 253 943 nyilvántartott és állandó bejelentővel rendelkező roma polgára volt Szlovákiának. A többségi nemzetétől eltérően a roma népesség korstruktúrája kifejezetten progresszív jellegű. Mindenekelőtt a gyermekek magas aránya (az 1947-es összeírásban 39,3%; az 1966-1968-as összeírásban 50%; az 1970-es években 45% fölött; az 1980-as években 43%-on állandósult) és az idősebb korosztályok kis létszáma (a 60 év fölötti életkort csak nagyon kevés roma éli meg) jellemzi. A munkaképes korú lakosság aránya a többségi nemzetéhez képest körülbelül 7 százalékkal alacsonyabb. A roma férfiak átlagéletkora csak 55, a nőké 59 év, s ez 12, illetve 15 évvel alacsonyabb az össznépességen belül. A magas születési arányszám a roma nők egész reprodukciós időszak alatti magas termékenységének következménye, különösen az elmaradott roma közösségekben, ahol egy anyára átlagban több mint öt élve születés esik. Még ha a csecsemőhalandóság csökkenő tendenciát mutat is, a többségi nemzethez viszonyítva még mindig nagyon magas, három-négyszeres. Jelentős sajátosság a romák körében a 18 éves kor alatt először szülő nők magas száma (az elmaradottabb helységekben arányuk a népesség többi részéhez viszo81

nyítva több mint 30%). Az utóbbi két-három évtizedben a romák körében is demográfiai forradalom zajlik, főként a szociálisan fejlettebb környezetben, ahol a csecsemőhalandóság mellett csökken az élve születések egy anyára eső aránya is, egyre kevesebb a 35 évesnél idősebb nők szüléseinek száma és a 18 évesnél fiatalabb először szülő nőké. Romák a mai Szlovákiában Szlovákiában 1989 novembere után a romák életében több jelentős változás állt be. Számos politikai és kulturális szervezetet alakítottak (Roma Polgári Kezdeményezés, Romák Demokratikus Uniójának Pártja, Romák Demokratikus Szövetsége, Roma Társadalom Kulturális Szövetsége, Romanyi Kultura, Roma Értelmiségiek Egyesülete, Ahinsa Roma), amelyek kulturális és politikai tevékenységet egyaránt folytatnak. A kommunista rendszer nem tekintette fontosnak, hogy a romák saját érdekeiket szervezett formában érvényesítsék. Ezért ma a roma szervezetek fejlődésükből és kikristályosodásukból adódó gyermekbetegségekkel küzdenek. Az 1989 novembere utáni első időszakban számos roma politikai párt jött létre, számuk a roma kisebbség létszámához képest túlzottnak mondható. Programjaik áttekinthetetlensége, széttagoltságuk és az egymás közötti kommunikáció hiánya odavezetett, hogy a ROI (Roma Polgári Kezdeményezés) kivételével a választásokon eredménytelenek maradtak. A ROI az egyetlen olyan roma politikai párt, amelynek a Polgári Fórummal és a szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal koalícióban az 1990. júniusi választásokon sikerült képviselőit beküldenie az akkori CSSZSZK minden törvényhozó testületébe (a Cseh Köztársaság parlamentjében 5 mandátum; a Szlovák Köztársaság parlamentjében 1 mandátum; a szövetségi parlamentben 2 mandátum). Szlovákiában az 1992. júniusi választásokon és ugyanígy a legutóbbi parlamenti választásokon, 1994 szeptemberében a roma politikai pártok eredménytelennek bizonyultak. A roma politikai és kulturális szervezetek megalakulásuk óta gyakran lépnek fel egymással szemben ellenségesen, konfrontatívan (a roma sajtó hasábjain egymás elleni támadásaikkal saját híveiket és potenciális választóikat is dezorientálják). Egyes roma képviselők személyes ambíciói miatt folyik a közigazgatás különböző szintjein egymás 82

kölcsönös befeketítése, s ez lehetővé teszi a romaproblémák megoldására irányuló konkrét intézkedések állandó halogatását, és a dotációk mértéktelen csökkentését azzal az indokkal, hogy a romák maguk sem tudják, mit akarnak, s hogy az állami szerveknek nincs kivel megtárgyalnia és megbeszélnie a roma kisebbség problémáit. Ezen okokból és főként a választásokon való ismételt eredménytelenség miatt felmerült annak szükségessége, hogy a roma politikai és kulturális szervezetek számára platformot hozzanak létre. A roma szervezetek közötti viszonyok kikristályosodásának időszakában bekövetkezett az egységesülés korszaka. 1993 márciusában a Szlovákiai Romák Egyesületi Tanácsának (ARRS) megalakításában 17 roma politikai párt, kulturális és társadalmi szervezet vett részt. Azonban az ARRS tevékenysége is fokozatosan megbénult a fent vázolt okok és a roma kisebbség képviselőinek folytatódó személyes ellentétei és versengése miatt. A kölcsönös együttműködésre irányuló törekvés és a hatékony kommunikáció újjáélesztésére a roma szervezetek között 1995-ben került sor, amikor több csatlakozó párt és mozgalom szeptemberben létrehozta a Szlovák Köztársaság Roma Politikai Pártjainak Unióját (URPS SR). Így teljesült a Szlovák Köztársaság kormányának követelése is, amely a romákkal való tárgyalást azok közös képviseletéhez kötötte. A létrejött új roma szervezet nyilatkozatot fogadott el, melyet a Szlovák Köztársaság kormányhivatalának, a köztársasági elnöknek és a parlamentnek címzett; ebben egyet nem értésüket fejezték ki a roma-problematika megoldásának gyakorlati lépéseivel kapcsolatban (főleg a kormány romapolitikája alapelveinek késedelmes megvalósítását nehezményezték), és követelték, hogy hozzanak létre kormány-meghatalmazotti funkciót a roma-kérdéskör megoldására (ezt előterjesztették 1994- ben a Smolenicében szervezett roma-szimpózium memorandumában is). A Szlovák Köztársaság kormánya 1991. április 9-én kelt 153. számú határozatában elfogadta a kormány romapolitikájának alapelveit: 1. A romák egyenjogúsítása a Szlovák Köztársaság területén élő többi nemzetiséggel. 2. Azonos jogosultsággal a szociális támogatásra rászorultság esetén a romákat az állam egyenjogú polgárainak nyilvánítja. 3. A szlovák kormány érvénytelenítette a kommunista korszakban kialakított központi irányítást a romaproblémák megoldásában, egyszersmind a jogköröket és a felelősséget a helyi képviseletekre ruházta át. Az alapelvek jelentős történelmi mérföldkövet jelentenek 83

az állam-roma viszonyban. A megelőző fejlődést és a hosszú távon gyakorolt, a romák asszimilálására irányuló korábbi kísérleteket nem lehet egyszerűen csak a romák nemzetiségi státusának formális, „de jure” elismerésével meg nem történtté tenni. A törvényi szabályozásnak az életbe és a gyakorlatba való átültetése, a társadalom előítéleteinek és rögződött sztereotípiáinak felszámolása hosszú távú folyamat. A romák lehetőséget kaptak arra, hogy a kormányhivatalokban, az Iskolaügyi és a Kulturális Minisztériumban dolgozzanak, s hatvan év után, az 1991-es népszámláláskor bejegyezhették roma nemzetiségüket, de az eredmények azt bizonyították, hogy etnikai tudatuk még mindig nem eléggé fejlett, és talán tovább él bennük a hovatartozásuk beismerésétől való félelem. Az elfogadott alapelveket az egyes tárcák keretein belül dolgozták ki, de megvalósításuk nem kielégítő (módosításuk már 1993 vége, a szepesváraljai események óta készül, ahol romaellenes diszkriminatív rendeletet adtak ki, melynek célja az volt, hogy a bűncselekményeket a roma polgárok személyiségi jogainak korlátozásával csökkentsék; ezt a rendeletet a parlament 1993 júniusában érvénytelenítette). A legjobb eredményeket a kultúra és az iskolaügy területén érték el, még ha a dotációk csökkenése nehezíti is a helyzetet, és nem világosak a roma gyerekek oktatásának finanszírozási kérdései sem. Szlovákiában roma nyelvű periodikumok jelennek meg (Roma, Romano lil nevo, Luludi), roma folklórcsoportok alakulnak; 1992-ben Kassán Romathan névvel hivatásos színház alakult, a rádió és a televízió a romák számára speciális műsorokat sugároz, roma irodalom jelenik meg. A Nyitrai Tanárképző Főiskolán létrehozták a roma kultúra tanszékét, ahonnan már kikerültek az első végzősök, a roma gyerekek tanárai és a roma kultúra munkásai. Az 1989 novembere utáni változások a romák életében más jelentőséggel is bírnak. A szlovákiai átalakulási folyamattal összefüggő gazdasági és szociális nehézségek legnagyobb mértékben éppen a roma kisebbséget sújtották. Alacsony iskolázottságuk és szakképzetlenségük miatt a romák nagyon nehezen érvényesülhetnek az újonnan formálódó munkaerőpiacon. Csak elhanyagolható arányban vesznek részt a gazdasági fejlődésben, és munkanélküliségük okán a társadalom legelesettebb részét képezik. Egyes régiókban a romák munkanélkülisége majdnem 80 százalékos, és így ez a jelenség helyenként kulturális-etnikai kérdéssé válik. A helyi önkormányzati szervek tevékeny84

sége és főként a gazdaságélénkítés állam által támogatott regionális tervei, valamint a szlovák mezőgazdaság revitalizációja elengedhetetlen (a szepességi régióban újra folyik a termés roma-csoportok általi illegális „betakarítása”, s éppen a magas munkanélküliségi arány, a szociális biztonság elvesztése, a szegény roma családok nyomorának növekedése miatt). A roma népesség demográfiai mutatóira (főként a gyermekek és a fiatalok magas arányára) való tekintettel - és néhány más jellemzőjét tekintve is – jelentős munkaerőtömeget képvisel, amely a jövőben Szlovákiában nagymértékben befolyásolja majd azon régiók szociális-gazdasági és ipari fejlesztésének lehetőségeit, amelyekben e népesség él. A roma munkaerő nagy része alacsonyan kvalifikált, illetve szakképzetlen (1989 novembere előtt az összes roma alkalmazott 90 százaléka a társadalmi osztálystruktúrában a munkásosztályhoz tartozott, miközben nagy részük szakképzettséget nem igénylő munkát végzett). Az ilyen munkák elvégzéséért kapott, gyakran jelentős javadalmazás nem is motiválta őket arra, hogy magasabb képesítést szerezzenek. Ma már a romák többsége a munkaadók számára épp alacsony műveltségi és képesítési szintje, valamint laza munkaerkölcse és fegyelme miatt elfogadhatatlan, de vannak arra is példák, hogy a munkaszerzésnél diszkriminálják őket. Az építőiparban és a hozzátartozó ágazatokban a termelés nagyon lecsökkent, s a romák számára nincsenek helyettük más munkahelyek. Szlovákiában a roma népesség nagy része vidéken él, de rendszerint ott sem képes munkát találni, hogy családját eltartsa (nagy részük sem a múltban, sem a jelenben nem rendelkezik tulajdonnal, amelyből végső esetben meg tudna élni). 1989 előtt a roma férfiak 60 százaléka más községbe és városba járt munkába. Jelenleg a munkaerő-kereslet korlátozott volta miatt a városokba irányuló mozgás lelassult. A helyzet, sürgősen megköveteli a regionális és a nagyon specifikus helyi viszonyok megváltoztatását, hogy elejét vegyék egész községek szociális hanyatlásának. Elkerülhetetlenül szükség van az aktív foglalkoztatás átgondolt regionális és helyi politikájára, megfelelő munkahelyek teremtésére, átképző tanfolyamok szervezésére. Korábban a roma családok jövedelmének nagyobb része (elsősorban a népes, szociálisan elmaradott és izolált helységekben) a szociális juttatásból származott. A munkával szerzett jövedelmek kis aránya a romák egy részében kifejlesztette az előző rendszer ún. szociális vívmányain és szociális gon85

doskodásán való élősködés különféle formáit, és nem ösztönzött keresőtevékenységre, nem keltett művelődési igényt. Ezek a tények nem sokat változtak, mert a munkanélküliek segélyezésére vonatkozó első jogi szabályozások is túlzottan jóindulatúnak bizonyultak, ugyanúgy, mint a vállalatok átalakításánál és felszámolásánál fizetett lelépési díjak kifizetése, s ez a romák egy részéből azt váltotta ki, hogy alkalmi látszatelőnyökért könnyelműen elhagyja munkahelyét. Azonban hamarosan a problémák bűvös körében találta magát: elszigetelődött, alapvető egzisztenciális problémáival és kulturális-civilizációs elmaradottságának újratermelődésével magára maradt. A másik oldalon tény, hogy a romák jelentős részének vállalkozói aktivitása kiszélesedett, bár törvényesség és törvénytelenség határán egyensúlyoznak, illegális kereskedelmet folytatnak és ezzel összefüggő bűncselekményeket követnek el, kihasználják a törvényekben rejlő, joghézagokat, hiányosságokat; e tevékenységek a romák egy részének (azoknak is, akik munkanélküli-segélyt és szociális támogatást kapnak) hatalmas, ellenőrizhetetlen nyereséget hoznak. Amennyiben a piacgazdaságban a lakosság bizonyos rétege, ideértve a romák egy részét is, akarva-akaratlanul a szociális védőhálótól való függésben találja magát, ahol garantálják számára azokat az alapvető szociális járandóságokat, amelyek bár a legalacsonyabb szinten, de fedezik az életszükségleteit, akkor az a kérdés, hogy milyen financiális eszközök állnak az átgondolt foglalkoztatáspolitika rendelkezésére, és ezeket hogyan lesz képes a romatársadalom kihasználni. A szlovák társadalom és gazdaság átalakulásának jelenlegi, átmeneti időszakában egyelőre nincs meg a szükséges motiváció az elmaradott roma rétegek életmódjának megváltoztatásához; a műveltség alacsony társadalmi presztízse és a kvalifikált munka alulfizetettsége nem kényszeríti a romákat arra, hogy művelődjenek és növeljék szakképzettségüket, és hiányzik a kedvező légkör is. A roma család értékrendjét az változtathatná meg, ha tudatosodna benne az a tény, hogy a kvalifikálatlan munkaerőre a jövőben nem lesz társadalmi igény, s hogy a roma család és etnikum életének minőségi változásához a döntő előfeltétel a szakképzettség megszerzése lesz. Ehhez persze elengedhetetlenül szükség van a társadalom egészének gazdasági fejlődésére és politikai stabilitására. A szlovákiai roma kisebbség élő és dinamikus társadalom. A diszkrimináció és üldözés időszaka után esélye és reális lehetősége van arra, hogy befolyá86

solja azokat a feltételeket, amelyek között él. A romákkal szemben a kommunista rendszer alatt foganatosított intézkedések időszakából eredő alapvető tapasztalat és felismerés, hogy semmilyen, még a jónak gondolt szándék sem éri el a célját, ha azt a roma társadalom nem fogadja el. Ezért a kormány részéről minden őszinte szándékú törekvés a romaproblémák megoldására csak akkor lehet eredményes, ha nem kívülről erőltetik, hanem maguk a romák mérlegelik, akik mégiscsak a legjobban ismerik saját problémáikat, amelyekről nekik kell véleményt formálniuk, és azután saját közösségükön belül nekik is kell elfogadtatniuk ezeket. Szakértők becslése szerint Szlovákiában 320-500 ezer roma él: a lakosság 6,4-10 százaléka. A romák esetében a népesség növekedése négyszerese a többségi társadaloménak, s az életkor tekintetében progresszív irányban fejlődik: a gyermekek és fiatalok száma magas, s a keresőképes és már nem keresők aránya alacsony. Szlovákiában a romák lakta települések egyenlőtlenül oszlanak meg, a romák többsége (55 százalékuk) Kelet-Szlovákiában él. A romák Szlovákia legalulképzettebb népcsoportja. Foglalkozásukat tekintve homogénnek tekinthetők, s a legalacsonyabb, legkisebb szakképzettséget igénylő állásokat töltik be, ami erősen ellentmond az egész társadalomra jellemző rétegzettségnek. Mindezek ellenére megfigyelhető a romák kulturális, oktatási, szociális és részben további népcsoporton belüli tagozódása. A belső, etnikumon belüli rétegződés Szlovákiában kevésbé jellemző, mint más országokban; ez minden bizonnyal abból következik, hogy már régóta letelepedett életmódot folytatnak. A népcsoporton belüli tagozódás szempontjából megkülönböztetünk szlovák (slovacike-servike) romákat, magyar (ungrike) romákat és oláh cigányokat (vlachike) romákat. Az oláh cigányok a legkisebb csoportot képezik, s a háború utánig (1957-ig) nomád életmódot folytattak. Ami a modern történelmet illeti, a romákat, mint nemzetiséget jogilag nem ismerték el, s ezáltal a romák elvesztik nemzetiségi önállóságukat. Az állam elmaradott szociális csoportként kezelte őket. 1969-ben megalapították a Szlovák Szocialista Köztársaság Cigány Népességügyi Bizottságát (1991-ben szűnt meg), mely több, a romák fokozatos asszimilációját célzó koncepció kidolgozásában vett részt. Az 1989-es politikai változásokat követően a ro87

mákhoz való viszony is lassanként megváltozott. 1990-9l-ben a szlovák parlamentben voltak roma képviselők, csakúgy, mint a nemzetgyűlésben. 1991ben elfogadásra került egy igen fontos dokumentum: a Roma kérdés állami megoldási elvei. Ebben a romák, mint nemzeti kisebbség kerültek elismerésre. Ez megteremtette annak a lehetőségét, hogy a romák etnikai alapon szerveződő intézményeket hozzanak létre, mint például a kassai Romathan Színház, a szintén kassai Művészeti Középiskola, a nyitrai és iglói pedagógia tanszék romológia részlegei. Folyóiratok és egyéb kiadványok jelentek meg, a hat-hétéves roma gyerekek számára előkészítő osztályokat sikerült beiktatni az iskolarendszerbe, feldolgozásra került a roma történelem. Több roma civil szervezetet alapítottak és fejlesztő programok indultak. Mindazonáltal a társadalom fokozatos gazdasági átalakulása új jelenséget hozott magával: a romák munkanélküliségét. Becslések szerint a munkaképes roma népesség 90 százaléka munkanélküli. Mintegy háromszáz telepen hatalmasodott el a szegénység, ezeken a helyeken nincs alapvető infrastruktúra - csatornahálózat, ivóvíz-ellátás, áram. Ez szociális lemorzsolódást eredményez, az egészségügyi állapotok rosszabbodását és más negatív jelenségeket hoz magával: bűnözést, hátrányos szociális helyzetet, alkoholizmust, kábítószer-függőséget. Másfelől viszont a többségi társadalom egyre több ellenérzéssel viseltetik a romák iránt. Intézményes szinten az állam kormánybiztosok által irányított szervezeteken keresztül foglalkozik a romák problémáival. 1996 és 1998 között a Speciális Gondoskodásra Szorulók Kormánybiztosa, 1999-től pedig a Roma Kormánybiztos látja el ezt a feladatot. Jelenleg ezt a pozíciót Vincent DANIHEL tölti be, aki maga is roma. A korábbi időszak állami politikájának másik következménye a romák etnikai tudatának tönkretétele, a hagyományos roma közösségen belüli és a többségi társadalomhoz fűződő szociális kötelékek felbomlása, a kulturális és etnikai normáktól való eltávolodás. Ma a roma közösség egyáltalán nem rendelkezik közös eredettudattal, a régi és mai történelem ismeretével és nincs tisztában a roma kultúra pozitív értékeivel. Ma is élő hiedelem, hogy ha valaki roma nemzetiségűnek vallja magát, egyúttal egy elmaradott, antiszoci88

ális csoporthoz tartozónak is. A legutóbbi népszámlálás alkalmával mindös�sze 85.627 személy vallotta magát romának. A roma népesség alapvetően nem rendelkezik nemzetiségi írásbeliséggel, a kultúra ismeretével. A nemzetiségi önazonosság-tudat kifejlődésének feltétele a megfelelő mennyiségű tudás, s mindez fontos szerepet játszik a romák társadalomba való beilleszkedésében. A többségi társadalomnak is hiányosak az ismeretei a roma kultúráról. A roma történelem és kultúra pozitív értékeinek megismertetése, a kulturális különbségek nem-diszkriminatív magyarázata által a negatív sztereotípiák megszüntethetek, s kialakulhat egy etnikailag toleráns közeg. A nemzeti identitás mélysége, intenzitása és kialakulása több tényezőn múlik. Nemcsak a roma szervezeteknek kell az identitásformálásban szerepet játszani, hanem az államnak is meg kellene teremtenie az ehhez szükséges körülményeket. A Szlovák Köztársaság a Kulturális Minisztériumon keresztül teremt nemzeti identitásfejlesztő támogatási lehetőségeket. Az oktatás és intézményei számos lehetőséget teremtenek. A Szlovák Köztársaságban nincs roma nemzetiségi oktatás; kizárólag roma tanulók által látogatott iskolák ugyan vannak, ám ezekben nem oktatják a roma nyelvet, irodalmat, történelmet és kultúrát. Még egy olyan úttörő jellegű roma történelmi szöveggyűjtemény, mint Arne MANN Roma történelem című könyve sem jutott el az iskolákba. A szöveg a 90-es évek elején született, ezt követően kísérleti jelleggel használták. Nem adták ki abban az időszakban, amikor a Szlovák Nemzeti Párt képviselője került az oktatási miniszteri székbe, s amikor végül 1999-ben kinyomtatták, bizonyos érdekcsoportok ellenérzései miatt kivonták a forgalomból. A civil szervezetek igen jó munkát végeznek ezen a területen, nem egy a romákra és a többségi társadalomra irányuló projekt van megvalósulóban. Meg kell említenünk például azokat az oktatási programokat, melyek elsősorban a roma kultúra és a problémák nyilvános megvitatását célozzák, vagy a sikeres fejlesztési programok bemutatását. Ezeket a Charta 77 Alapítvány szervezte 1996— 97-ben. M. SIMECKA alapítványa nemrégiben vitát rendezett Együtt fogunk élni a romákkal - a kérdés, hogy hogyan címmel.

89

Ezen kívül számos közösségfejlesztő programot indítottak roma telepeken, ahol a romáknak lehetőségük van kultúrájuk ápolására. Például a pesovskáújfalúi romák rendszeresen találkoznak, hogy visszataláljanak a kultúrájukhoz és a saját népzenei együttesükben tradicionális dalokat tanulnak. Az ilyen foglalkozás összehozza az embereket, akik ezek után szívesen vesznek részt további programokon. Például Pesovká Újfalun egy kápolnát építettek, s nemsokára közösségi ház is létesül. A pozsonyi IN MINORITA nevű egyesület rendszeresen szervez kulturális eseményeket, mely a kisebbség és a többség találkozását segíti elő koncerteken és roma művészeti kiállításokon keresztül. A romák azonosságtudata Szlovákiában A romák identitástudata különbözik a képzettség, a társadalmi helyzet alapján, illetve aszerint is, hogy az egyén városban vagy faluban él-e. A városi, művelt romák identitása hasonlóan alakul ki, mint a többségi lakosság azonosságtudata. Egy összetett képről van szó, mely státusok és feladatok sokaságából tevődik össze, s a saját én és a környezet „egyezkedése” során alakul ki. Ennek ellenére a romáknál feltételezhető annak a veszélye, hogy a többségi lakosság hozzáállása miatt elveszítik önértékelésüket, az egyén saját magát ugyanis aszerint értékeli, hogyan sikerül megvalósítania céljait a társadalom előítéleteinek és általánosításainak közepette. Az önértékelés csak a legközelebbi szociális környezet, például a család értékelésével van összhangban, ez azonban nem elég a feszültség és a bizonytalanság leküzdéséhez. Gyakran a művelt, intellektuális romákkal is nehéz beszélgetni, mivel állandóan azt feltételezik, partnerük nem úgy kommunikál velük, mint egy kollégával vagy szakemberrel (akinek azonos vagy eltérő véleménye van), hanem úgy, mint egy romával, s ennek alapján reagálnak a kritikára, elismerésre, illetve magyarázzák sikereiket és kudarcaikat is. Pavel Říčan rámutat arra, a romáknál az önértékelés és a társadalmi értékelés aránytalansága reakciók egész sorát válthatja ki: az önbizalom elveszítése, a többségi társadalomtól való elszigetelődés, önsajnálat (a romák a rossz körülmények áldozatai), identitásuk eltitkolása, a társadalomtól való elhatárolódás, a nyílt szembesítés iránti vágy (Říčan, 1998). 90

A kevésbé művelt, falusi romáknál az önértékelés és a többségi társadalom értékelése közötti eltérésnek az lehet a következménye, hogy a személyes identitás elsősorban az egyén és a közvetlen környezet kölcsönhatásai alapján alakul ki, a többségi lakossággal való kapcsolatot rossznak tartják, s ez az ellentét a személyiség fejlődése során vagy kiéleződik, vagy ellenzéki csoportnak tekintik a többségi társadalmat, mellyel az egyénnek szembesülnie kell. Ez a szituáció az erkölcs, az értékek és normák terén kettősséghez vezet: bizonyos cselekedetek a saját csoportjukban elítélendőek, míg a többségi lakossággal szemben megengedettek. Nemcsak az egyént, hanem a csoportot is felfoghatjuk úgy, mint a szervezet egy fajtáját. A csoport tagjai által szintén időben és térben létezik, tagjai jellegéről és tulajdonságairól «egyezkednek», viselkedésüket szintén kívülről is figyelik és értékelik. Átvitt értelemben az ő identitásukról is elmélkedhetnénk csoportos (közösségi) identitásáról, mely annak alapján alakul ki, tagjai hogyan gondolkodnak saját magukról, hogyan szerkesztik meg a csoport történelmét, időbeli fennállását, jelentőségét, céljait, illetve hogyan viszonyulnak hozzá a kívülállók. Minden egyén több közösségi azonosságtudatot hordoz magában, ezek minősége és mennyisége folyamatosan változik, fejlődik. Állandóan változik hierarchiájuk is. Ez bizonyos fokig az egyén individuális fejlődésétől függ, ám leginkább politikai folyamatok irányítják. Ezeknek a közösségi identitásoknak más-más jelentőségük van. Néhány kutató központi, ún. «alapvető közösségi identitásról» beszél  ennek az egyén számára meghatározó szerepe van (Isaacs, 1975). Kimutatható, hogy az egyén a közösségi identitásoknak azokat a formáit részesíti előnyben, melyek kedvező helyet biztosíthatnak számára az őt körülvevő társadalomban. «Az identitás a folytonosság megőrzésének képessége: időbeli, térbeli dimenzión, szociális kapcsolatokon keresztül» (Konopásek, 2000). A romák közösségi identitására történelmi tudatuk is jellemző. Az élő és megélt történelem, a romák történelmi emlékezete rövid tartamú és nagyon konkrét. Elsősorban a családi és helyi eseményekre korlátozódik. Ez is 91

igazolja feltételezésünket a tágabb családi és a helyi közösségi kapcsolatok alapján kialakult elsődleges közösségi identitásról. A periféria tehát olyan feltételeket teremt, melyek a helyi és családi identitás kialakulását segítik, s kevésbé kedveznek az általános  etnikai identitásnak. A romák történelmének kontextusa és szociális felépítése csak az utóbbi években kezdett kialakulni. Sem a szlovák, sem a magyar romák nem hoztak létre olyan intézményeket, melyek több mint három generáción keresztül megőriznék az információkat, s csak a második világháború után kezdték helyettesíteni a történészeket a többségi lakosság nyelvészei, néprajzkutatói és történészei. A vándor népek körében gyakori jelenség az egyén azonosulása az elsődleges csoporttal, míg a környezettel való azonosulás háttérbe szorul. Ennek következtében gyakran továbbra is érdeklődést mutatnak a vándorlás iránt. FORRÁSOK Bačová, V.: Rómska men.ina. In: Zel’ová, A. a kol.: Minoritné etnické spoločenstvá na Slovensku v procesoch spoločenských premien. Bratislava 1994. Bačová, V., Zel’ová, A.: Etnické men.iny na Slovensku. Sociológia 25. 1993. 4-5. Definitívne výsledky sčítania 1’udu, domov a bytov cigánskeho obyvatel’stva 1970. S.Ú. Demografie 1967, 1968, 1969. Horváthová, E.: Cigáni na Slovensku. Bratislava 1964. Jurová, A.: Rie.enie rómskej problemity na Slovensku po druhej svetovej vojne. In: Neznámi Rómovia. Bratislava 1992. Jurová, A.: Vývoj rómskej problematiky na slovensku po roku 1945. Bratislava 1993. Jurová, A.: K otázkam demografického vývoja Cigánov-Rómov na Slovensku. In: Fenomén národnosti (etnicity) a nábo.enstva v dernografii strednej Európy. Bratislava 1995. Liégois Jean-Pierre: Rómovia, Cigáni, kočovníci. Rada Európy 1995. 92

Mann, A. B.: Formovanie etnickej identity Rómov na Slovensku. In: Minority v politike. Bratislava 1992. Mann, A. B.: Vývoj rómskej rodiny v dvoch spi.ských obciach. Slovenský národopis 1990. 4. Mann, A. B.: Kultúra Rómov v strednej a vychodnej Európe. Materiál pre UNESCO. 1994. Návrh rozpracovania Zásad vládnej politiky k Rómom a ich zabezpečenie v rezorte .kolstva. 1991. Neznámi Rómovia. (Zbor.) Bratislava 1992. Romano I’il, Romano I’il nevo (od r. 1991) Rómovia na slovensku a v Európe. Informačné a dokumentačné stredisko o Rade Európy. Bratislava 1995. Sčítanie obyvatel’ov v ČSFR k 3. 3. 1991. Predbe.né výsledky. Statistický zpravodaj 1948. Srb, V.: Cikáni v československu. Demografie 1969. 3. .edivý, V., Maro.i, V.: Postavenie národnostných men.ín v Slovenskej republike. Minority Rights Group Slovakia 1996. Zásady vládnej politiky k Rómom. 1991. Zprávy a rozbory 1983. Cikánské obyvatelstvo a jeho bydlení podle údaj sčítání lidu, dom a byt 1980 (definitívni výsleky).

93

A roma kulturális értékek ápolása, megőrzésének fontossága a többségi társadalom kultúrájába való szervesülés szempontjából – Székely Lajos előadásában Minden magára valamit is adó közösség érzékeny a kultúrájára. A megszokottá vált cselekedeti formák, rítusok, művészetek, foglalkozások a kultúra szerves részévvé válnak. Mivel a romák hosszú ideje élnek Európában, a környezetüktől sok szokást átvettek, de minden esetben fölfedezhető egy olyan folyamat, ahogyan az átvett szokás idomul a roma szellemiséghez. Ahhoz, hogy ezekről az apró részletekről be lehessen számolni, hosszú kutatási folyamatra lenne szükség. Mindenképp a roma közösség száma megkívánja, hogy kultúráját fontosnak, figyelemre méltónak tekintsük, és úgy viszonyuljunk hozzájuk. A kultúra mutatja egy nemzet arcát. Ha eltekintünk a kultúrától, arctalanná válik a nemzet. Ez pedig megalázó bármilyen közösség számára. A kultúrához rengeteg minden hozzátartozik: az ember, a nemzet teljes életével kapcsolatos eseménysor. Ezért többek között beszélhetünk szellemi kultúráról és tárgyi kultúráról. A romák esetében a legérdekesebb a szellemi kultúra, ugyanis abban van a legkevesebb betekinté-sük. E betekintés hiánya pedig a szociális elhatárolódás miatt létezik. Sokszor a más nemzetiségek nem is hajlandóak betekinteni a roma kultúrába. A szellemi kultúra legfontosabb része a beszéd. A mai tendencia az, hogy sok roma közösség anya-nyelve helyett inkább annak a közösségnek a nyelvét használja, amelyikhez közel él, azért mégis vannak jó számban olyanok, akik anyanyelvükön beszélnek. A cigány nyelv nagy hátránya, hogy csak egészen új az irodalmai (az Újszövetséget is 2003-ban sikerült lefordítania a magyarországi Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatnak, a teljes Bibliát pedig 2008-ban adták ki cigány-lovári nyelven), ezért számtalan eltérő nyelvjárása létezik. Ebből eredően az egymástól távol élő romák anyanyelvükön nehezen értik meg egymást. 94

A nemzeti irodalom hiánya miatt, nincs nemzeti vallásuk, hanem mindig valamelyik másik nép egyházához csatlakoztak a szertartások elvégzése érdekében. Újabban a neoprotestáns egyházak élen járnak a cigánymisszióban. Az irodalom problémája miatt tehát nem beszélhetünk cigány nyelvű vallásos énekekről. Inkább a cigány nyelvű siratóénekek, balladák tartalmaznak imádság, vagy könyörgésszerű elemeket. Mivel a Biblia még kevésbé elterjedt a körükben, az anyanyelvű vallásosság alig lehetséges, ezért számukra idegen nyelvű az istentisztelet. Nem csoda tehát, ha részvételük elhanyagolható a történelmi egyházak istentiszteletein. Az újprotestáns törekvések az anyanyelv használatát is buzdítják, tehát a bibliai részeket még idegen nyelven olvassák, de az értelmezést már anyanyelven is megpróbálják az erre kiképzett – de rendkívül ritka – cigányprédikátorok. Ezen okokból eredően egyfajta miszticizmus jellemző a romák vallásosságára, és ez teszi sajátossá. Mivel ennek a nemzetek nagyon fiatal az írott kultúrája, és nagy részük számára még ismeretlen, másik szellemi kultúrarészt az énekkultúra jelenti. Legyen az hagyományos, vagy modern hangzású, hangszerelésű, mondanivalójú, ha anyanyelvi, akkor a kultúra része. A zene mellett természetes a roma tánc létezése. Elképesztő, hogy milyen ügyességre tehetnek szert tánc terén. Míg más nemzeteknél szinte csak intézményes formában tanulható a hagyományos népi tánc, addig a romáknál mindenféle intézmény nélkül tovább él. Érdekes, hogy egyes közösségek kisgyerekei olyan pörgő szinkrontáncot képesek produkálni, hogy beleszédül a szemlélő a látványba. Ennek a táncnak az alapja a ritmus (taps és dobbantás), viszont rendkívül hosszú ritmusszekvenciát ismételnek nagyon gyors tempóban. És hogy mindez még érdekesebb legyen, nem egy szólótáncról van szó, hanem többen táncolják párhuzamosan egyszerre ugyanazt és ugyanazokkal a mozdulatokkal. Ha ehhez még zene is társul, bizony nem elhanyagolható minőségű produkcióról beszélhetünk. A tárgyi kultúra körébe a viselet, a lakás, a mesterségek tartoznak. Újabban a globalizáció őket is érinti, ezért több roma csoport rég lemondott hagyományos öltözködésmódjáról, és az olcsóbbat és univerzálisabbat választotta. Ugyanez mondható el a lakásokról is, igyekeznek minél inkább a televízióban látott – vagy külföldön tapasztalt – mintákhoz igazodni – lehetőségeik szerint. Azonban annyi még megfigyelhető, hogy a díszítettség az nagyfokú. Akik 95

tehetik, házaik Pazar díszítést kapnak. Főleg a háztetők igazán lenyűgözőek és a kerítések, de a lakásbelső is díszes. Szeretik a változatos és erős színeket, a díszvilágítást. A szegényebb sorsúak a belső díszítésre faliszőnyegeket használnak – ha megengedhetnek annyit is maguknak. A hagyományos mesterségek közül már csak azokkal foglalkoznak – hasonlóan más nemzetekhez -, amelyek jövedelmet biztosítanak. Hagyományos mesterségként ma talán csak a pléh megmunkálása és a zenélés él, ugyanis ezekre van még kereslet. Bár a kézműves foglalkozásokat háttérbe szorítja az ipari termelés, még mindig van kereslet a romák által gyakorolt fémmegmunkálás sajátos megoldásaira. A zenélés hagyományosan roma tevékenység. Jó példa erre, hogy a régi román felfogás szerint – s talán a magyarság körében is uralkodó volt ez a nézet – a zenélés cigánymesterség. Igaz, ezt inkább a szórakoztató zenére kellett érteni abban a korban is. Mióta ez a nézet megváltozott, és a szórakoztató zenék is stílust váltottak, a cigányzenekarok is háttérbe szorultak, közülük inkább a szólóhangszeresek épültek be az elektronikusan zenélő együttesekbe. Ugyanúgy, ahogy más nemzetek őrzik hagyományaikat, az együttélés során a roma hagyományőrzésnek is fontossága van. Ez elsősorban a megbecsülés jele. Nagyon nehéz integrálni egy olyan közösséget, akinek a kultúráját nem fogadják el, még arról is le kellene mondania. Éppen ezért a kultúrájuk megbecsülése, ápolása szerves része az integrációs folyamatoknak. Ezért helyes, ha falunapok, vagy bármilyen más nyíltkörű rendezvénysorozatnak részévé válik a roma kultúra a népességgel arányosan – vagy más megegyezés alapján. A többségi társadalomnak figyelembe kell vennie, hogy nem csak a saját kultúrája az egyetlen fontos kultúra. Jó, ha tudjuk, hogy sok elem a miénkből épült be a cigány kultúrába. Például amint cigányzenének nevezünk, az sok esetben nem cigányzene, ugyanis a cigányzenészek mindig az elvárásoknak megfelelő zenét húztak, tehát inkább egy közös, cigány-magyar zenéről beszélhetünk – főleg, ha még magyar szövege is van. Az eredeti cigányzene, ha nem alkalmazkodott volna az európai hangzásvilághoz, most is az indiai hangviszonyok szerint kellene megszólaljon – azonban néhány nem hangszerrel kísért dallamon felismerhetőek bizonyos mikrohangközökre emlékeztető hajlítások. A magyar nóták és cigánycsárdások már a népies műzene 96

szüleményei európai hangzásmodellekre. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy a romák hagyományos zenéje teljes egészében idegen a miénktől, ugyanis felfedezhetőek a kölcsönhatás elemei. Miért kell tehát idegenül tekinteni erre? Ha hagyományról, hagyományőrzésről beszélünk, akkor nyilván nem a jelenkor irányzatait kell ápol-nunk, hanem a hagyományost. Arra kell fényt vetítenünk, hogy a gyökerek értékesek, ezek szerint képviselőik is azok. Ha megbecsüljük a romák kultúráját, közelebb kerülhetünk a nép megbecsüléséhez is. A kölcsönös tisztelet már egy utat jelent a kölcsönös megbecsülés felé, és ez már kemény alapot nyújt az integrációra. Integráció alatt nem beolvadást, homogenizálást kell értenünk, hanem kölcsönös bizalmon alapuló együttélést, multikulturális életet. Európában gyakran ellentétekhez vezet a különböző nemzetiségek közös életet akkor, ha valamelyik elsőbb-, illetve felsőbbrendűnek hirdeti ki magát, figyelmen kívül hagyva a másik nyelvét, kultúráját. Ez a feszültség mindig abban nyilvánul meg, hogy egymást majdhogynem ellenségnek tekinti mindkét fél. A kultúrát sokszor nem csak adni, megmutatni, hanem elfogadni is kell. Nyilván egy társadalom pszichológiája sokkal összetettebb egy különálló személy lélektanánál, de nagyobb méretekben is kivetíthetők a lélektani folyamatok. Végeredményben a kultúra elfogadása út a problémák felderítése, megoldása felé. Nyilván sok törődéssel jár, de egy ó megoldás sokkal nagyobb siker, mint a haszontalan elméletek és viták során.

97

Részben integrálódott roma közösségekkel szerzett tapasztalatok – Székely Erzsébet tanulmánya (részlet) Az egyre inkább égető problémát jelentő romaközösségek integrációja nagy fontosságot kap minden közösség életében – főleg ott, ahol nagyszámú romaközösség él. A romaközösségek életében az utóbbi évtizedekben beindult egy változás. Egyre többen járnak iskolába, egyre inkább civilizálódnak öltözetben, tisztálkodásban, a lakások szempontjából. A felzárkóztatás egyik legnehezebb lépése a lehetőségek megmutatása. Romániában eléggé komikus képet fest egy olyan helyzet, amikor a társadalom aljára csúszott romáknak a munkahelyek nyújtotta biztonságról beszélünk akkor, amikor a valós munkanélküliség (ami nem a munkanélküli segélyben részesülők száma) meglehetősen nagy, és a munkahellyel rendelkezők nagy százaléka is megélhetési gondokkal küzd. A másik véglet a meggazdagodott roma gyerekek integrálása. Nekik végképp hiteltelen az iskolai példa, ahol a tudás megszerzésével munkahelyet helyezünk kilátásba. A felzárkóztatás sokszor becsapó kifejezés, mert minden nemzet körében élnek elmaradott csoportok, aki nem mindig saját hibájukból kerülnek bizonytalan állapotba. Tehát akkor melyik az az ideális pont, ahova el kell jutnia az integrálódott csoportnak? Az integráció csak akkor lehet hatékony, ha biztosítja a tisztességes életszínvonal elérését. Az integráció akkor lehet hatékony a szegény réteg körében, ha egy biztonságos alternatívát kínál egy más, de jobb életformára. A gazdag réteg már amúgy is a maga módján integrálódott, ugyanis a nélkül nem juthatott volna óriási vagyonhoz – bár ez az integráció is más-más szempontok szerint vitatható. Az integrálódott romák is több csoportba sorolhatók. Vannak közöttük polgári foglalkozásban élők, akik származásukat leszámítva szinte semmiben nem különböznek más nemzetiségűektől: végzik a munkájukat, és abból élnek, a lehetőségeik szerint. A meggazdagodott réteg már magasrendűnek tekinti magát. Ők a pénz emberei. A tapasztalatok szerint pénzzel szinte mindent el98

érnek. Tehát itt az integráció már más nemzetiségektől függ oly módon,hogy hajlandóak-e részesei lenni a lefizetés intézményének. El kell ismerni,hogy a roma közösségek is igénylik az integrálódást, a másik nemzetekkel való egyenlő szinten való élést. Egyelőre csak úgy hajlandók részesei lenni az integrációs folyamatoknak – nagyrészt jogosan -, ha nem jelent terhet a számukra. Egy olyan népcsoport, amelyik évezredek óta a mának élt, nem gondol a jövővel, nagyon nehéz átállnia az előre tervezésen alapuló életformára. Az integrálódás legnagyobb gátló tényezője a másik nemzetek viszonya hozzájuk. Bármennyire is kellemetlen kimondani, de előítélettel vagyunk irántuk. A tények gyakran elővigyázatosságra intenek, de belőlünk is hiányzik egyfajta nyitottság. Ezt ők is érzik, ezért sértve érzik magukat. Tapasztalatok szerit azok, akik állandó munkahellyel rendelkeznek – nem kevesen vannak ilyenek is – megtanulnak egyfajta rendszerességet, egyfajta rendet. A munkahely megtartása ugyanolyan viselkedésformára készteti őket, mint munkatársaikat. Sajnos ma még kevesen vannak olyanok, akik nem fizikai munkát végeznek. Az a nagyon kevés, akiknek értelmiségi körökbe sikerült kerülni, ismerve saját nemzetüket, lehetőleg elkerülik a kontaktust saját fajtájukkal. Az integrációhoz a tapasztalatok szerint állandó munkahelyekre van szükség. Helyes megoldás a romák integrálására az iskolához kötött segély bevezetése. Bár ez még nem jelenti azt, hogy tanulásra is ösztönzi őket, de mindenképp jelen vannak az iskolában, és már ez is egy lépés a rendszeresség irányába. Az iskola mellett a legnagyobb integráló hatása a vallásnak van. Egyre több az olyan törekvés, amely a keresztény roma egyház megalakulását célozza meg. A tapasztalat az, hogy az integráció egy lassú folyamat, de egyre inkább kezd beindulni. De az integ-rációt nem csak a romákra kellene kiterjeszteni. A más nemzetiségűeknek is oktatni kellene a vi-szonyt, mert sokszor azon bukik el a felzárkóztatás, hogy a már-már sikeresen beilleszkedett romát az előítéletek és a másik nemzetek lenéző, kiközösítő viszonya állítja kellemetlen helyzetek elé. 99

A kiskunhalasi „Cigány szociális segítő hálózat” bemutatására került sor Dujmov Anikó előadásában: 1. A cigánylakosság élethelyzete, az integráció célterületei: - képzés, oktatás o iskolai hiányzások magas száma o továbbtanulás, szakmaszerzés hiánya – aluliskolázottság - foglalkoztatás o szakképzettség hiánya – segédmunkák, vagy a munkaerő-piacról való kiszorulás - lakhatás o több generáció zsúfolt együttélése – egészségtelen környezet - egészségügy, szociális ügyek o korai gyermekszülés, kezeletlen betegségek – korai halálozási mutatók o a szociális és államigazgatási ügyekben való eljárás képességének hiánya 2. A hálózat életre hívásának előzményei, indokai - rendszerváltás hatása a cigánylakosságra o munkahelyek elvesztése, munkanélküliek számának növekedése o általános elszegényedés - szociális problémák fokozódása - előítéletek növekedése 3. 1995. az első segítők kiképzése és munkába állítása - kiválasztás - képzés 100

- foglalkoztatás - a program fogadtatása, visszajelzések 4. A segítők feladatai, a programban résztvevő intézmények - óvodák, iskolák - védőnői hálózat, kórház - polgármesteri hivatal - terep 5. Eredmények - oktatás területén: a cigány gyermekek óvodába járnak, jelentősen csökkent az iskolai hiányzások száma, növekedett a továbbtanulók és szakmát szerzők aránya - lakhatás területén: több család állami támogatással saját otthont teremtett, a cigányok lakta településrészek lakókörnyezete tisztult - szociális és egészségügyi problémák kezelésében: a cigány asszonyok tanácsadásra járnak, a gyermekek megkapják a kötelező védőoltásokat, egyre többen jelennek meg a különféle szűréseken, csökkent a „gyermekfejjel” történő szülések száma, megjelent a családtervezés, a rászorulók hozzájutnak az őket megillető ellátásokhoz, jelentős érdekképviseleti és jogvédelmi tevékenység folyik - munkaerő-piacon: mind többen regisztráltatják magukat álláskeresőként, részt vesznek a munkaügyi központok által támogatott képzésekben.

101

Szabó Zoltánné a Képzési programok oktatásában szerzett tapasztalatait osztotta meg a műhely-munka résztvevőivel. A képzések indításának gyakorlati aspektusai felől közelítette meg a témát, a Mindig kell segíteni? kérdést tette fel, a tapasztalatokat fejtette ki, valamint vonta be az együttgondolkodásba a résztve-vőket. A feltett kérdésre a válasz: „… a legnehezebb kérdés. Kell e mindig segíteni, meddig, hol van az a határ, amikor a segítség épp annyi, hogy még motivál, és nem elváróvá tesz? Amikor segít megmozdulni, újra akarni, és nem azt erősíti, hogy ne tegyen semmit a megsegített magáért, mert úgyis segítenek majd rajta. Mert a pozitív diszkrimináció nehéz ügy, és ezt, aki adományozással foglalkozik, pontosan tudja. Azt hiszem, csak akkor lehet sikeres, ha a szempontok kialakításában, vagyis, hogy mikor, kin, hogyan segítünk, bevonódik a közösség is, együtt gondolkozunk azon, hogy lehet a legigazságosabb, hogy a „nekünk jár” szemlélet helyébe valami más lépjen, az „én akarom, teszem, és ehhez segítséget kaphatok”. … van egy passzív segítségnyújtás, és egy aktív. A passzív arra jó, hogy egy adott esetben megoldást adjon, betegségre, éhségre, hidegre. Adott pillanatig tart, nem kapcsolódik hozzá semmi, csak annyi, hogy megoldja az éppen felmerülő gondot. Van persze, hogy ez elég, de hosszú távon nem hoz változást, a megsegített problémáját nem oldja meg, így a krízishelyzet újra előjön, és ismételt segítség kell neki. A végén ez megszilárdulhat, és gátja lehet mindannak, amit motivációnak, akaratnak, változásnak nevezünk. Az aktív segítségnyújtás, az másról szól. Akkor hosszú távon szeretnénk támogatni azt, aki rászorul, és nemcsak a krízishelyzetében, hanem abban is, hogy a generációk óta belerögzült, sajátosan szer-vezett élet, a már emlegetett „tanult tehetetlenség” átalakuljon, hogy a lehetőségeket megláthassa, hogy az erőfeszítés megindulhasson, és változás történhessen. Persze ez a nehezebb. És a lassabb. De mindenképpen célravezetőbb. Ez persze nem oldható meg úgy, hogy nesze, itt van neked vetőmag, aprójószág, vagy ruha, ennivaló, esetleg ház, és indulj, élj úgy, mint mások, ezek után elvárom, hogy 102

„rendesen” élj, hiszen ezért adtam neked ezeket, hogy csináld…. és nekem ne panaszkodj többet. Összegző szavaiban kollegánk hangsúlyozta, hogy a segítő szándék a gyakorlati hasznot hajtó, érzékelhető, mérhető javulást hozó a társadalom részére kiható eredményekben mérhető, és mi ebben vagyunk érdekeltek és elkötelezettek. A roma felzárkóztatási stratégia néhány aspektusa a pedagógiai-mentori gyakorlatban címmel kezdődött meg a képzési program fejlesztése. A képzés céljának kitűzte: a) a romákhoz való oktatói attitűd értelmezését; b) az esetleges előítéletek feltárását és csökkentését; c) hatékony tanulási technikák megismertetését. A képzés eredményeként a következő pontokban várt eredményeket: 1. A képzéseket vezetők tisztában lesznek azokkal a nehézségekkel, amelyekre számíthatnak a halmozottan hátrányos helyzetű emberek képzése során; 2. F  elerősödik a segítő attitűd; 3. V  áltoznak, átformálódnak a kommunikációs készségek; 4. M  egerősödik a konfliktuskezelési képesség; 5. A hátrányos helyzetű csoportok integrálhatóvá válnak a megfelelő munkakörnyezetbe; 6. A munkahelyi közösségek képesek lesznek befogadni az új munkavállalókat; 7. A megváltozott munkaképességű munkavállalók képesek lesznek beilleszkedni az adott munkakörbe és közösségbe.

103

Képzési program kidolgozásához ajánlott témák: 1. Érzékenyítés a célcsoportra • Önismeret (teszt) • Esetfeldolgozások (média) • Hozott esetek • A roma kultúráról • Szerepgyakorlatok (Fatime története) 2. K  ommunikáció és konfliktuskezelés • A konfliktus meghatározása • A konfliktus fajtái • A konfliktus dinamikája • Az Én-üzenetek és a Te-üzenetek • A konfliktuskezelés formái. 3. Célcsoportra orientált módszerek és technikák • Felnőttkori tanulás Pl. Kolb elmélete • Interaktív tanulási technika Pl. Mese vagy történettáblázat, Kérdezzük a szerzőt, • Reflektív tanulási technika. Pl. Akadémikus vita, Érvek kártyán, Egy témáról különböző szerepekben • Kooperatív tanulási technika Pl. Szakértői mozaik, Kerekasztal-körbeforgó • Projekttanulás • Önálló, egyéni tanulási módszerek Pl. Insert jelölés, Gondolkodástérkép

104

A műhelymunkán részt vevők véglegesítették a képzők képzése tréninganyagát, melyben a kisebbségre orientált ismeretek mellett hangsúlyt fektettünk az önismeret és a kulturális kompetencia fejlesztésére is. Természetesen minden tréning egyedi: figyelembe kell venni a résztvevők szükségleteit és elvárásait is. 1. Bemutatkozás A tréner bemutatkozik és megadja az első feladathoz az instrukciókat: pl: „Mindenki jól láthatóan írja fel a nevét a névkártyára.” Rövid bemutatkozó kör: név, foglalkozás. 2. Páros bemutatkozás: A tréning résztvevői szemkontaktussal párt keresnek maguknak (olyat, akit nem ismernek). Páratlan szám esetén az egyik tréner beáll a gyakorlatba. A résztvevők a párjuk vállára rakják a kezüket, és páronként bemutatják a társukat. 3. Elvárások: „Mit várok a tréningtől?” 4. Csoportszabályok „Alkossuk meg közösen a csoportszabályokat, amiket a tréning egésze során be fogunk tartani.” Amennyiben valami nem hangzik el, a trénerek kiegészíthetik: - Titoktartás - Tegeződés - Egymás gondolatának tiszteletben tartása - A passzolás joga 105

- Az idő betartása - A mobiltelefonok kikapcsolása 5. Szakmai önismeret „Én és a hivatásom.” Érintett kompetenciák: szakmai önismeret Tréneri instrukciók: (A trénerek kiborítanak gombokat, kagylókat vagy kavicsokat a terem közepére.) „Válasszon ki mindenki egy gombot, kagylót vagy kavicsot, ami őt jellemzi.” „Válasszon ki mindenki egy gombot, kagylót vagy kavicsot, ami a hivatását jellemzi, és rakja le a térben az első mellé.”Nagycsoportos megbeszélés. 6. Kisebbségeket érintő definíciók és Jogi ismeretek (etnikum, nemzetiség) A definíciók és a jogszabályi háttér ismertetése Állam: egy földrajzi terület feletti legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés. Ez hagyományosan magába foglalja azt az intézményrendszert, amely birtokolja a törvénykezés jogkörét, mellyel kormányozza területének társadalmát Asszimiláció vagy beolvadás etnikai szempontból az a jelenség, amikor egy etnikum (népcsoport, nemzet, nemzetiség) vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és a többségi vagy más etnikum részévé válik. A beolvadás lehet egyedi vagy csoportos, továbbá önkéntes vagy erőszakos. Diszkrimináció: A szociológiában: modern használatban olyan megkülönböztető bánásmód, mely az egyén vagy a csoport esélyegyenlőségére hat. A hatása lehet negatív vagy pozitív, módszere pedig nyílt vagy burkolt. Előítélet: Az előítélet a tényeken, a hibás vagy merev általánosításokon alapuló, előre kialakított feltételezés, vélemény. 106

Az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik Etnikai kisebbség: Minden egyéb olyan kisebbségben élő népcsoport, amely nem határozható meg a modern nemzet fogalmával, de amelynek tagjai a többségétől jelentősen eltérő közös kulturális identitással bírnak. Vagy éppen nemzeteken átnyúló identitást mutatnak (például a több különböző anyanyelvvel rendelkező romák vagy a zsidók). Nemzetiség: A nemzetiség egy adott állam területén az államalkotó nemzethez vagy nemzetekhez képest kisebbségben élő etnikai csoport. Identitás: Az identitás én-azonosság, önmeghatározás szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül, mely a „teljes én” érzésével társul. A személyiségfejlődés eredménye, a szocializáció eredménye, az emberi kölcsönhatások során jön létre. Kisebbség: társadalmi értelemben egy adott társadalmon belül többé-kevésbé elkülöníthető, sajátos azonosságtudattal rendelkező (például etnikai, vallási vagy egyéb) csoport. Nacionalizmus: A nemzet fogalmát előtérbe helyező politikai irányzat. Sovinizmus: a népek között indulatot szító nemzeti előítélet Sztereotípiák olyan személyiség sémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információosztályozó folyamat része. Szuverenitás: önállóság, önrendelkezés, függetlenség Társadalmi integráció: általános értelemben egységesülést, beilleszkedést, vagy beolvasztást, hozzácsatolást jelent.

107

2011. évi CLXXIX. törvény A nemzetiségek jogairól A nemzetiségek a magyar politikai közösség részei, államalkotó tényezők. A kulturális sokszínűség, a nyelvi különbözőség nem a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása. A nemzetiségek által létrehozott kulturális értékek Magyarország kulturális örökségének szerves részei. A nemzetiségek sajátos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok. Magyarország védelemben részesíti a nemzetiségeket, biztosítja saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát, kollektív részvételüket a közéletben, elősegíti a kulturális autonómiájuk megvalósulását, garantálja a valós közösségeik önigazgatáshoz, önkormányzatisághoz való jogát, Általános rendelkezés 1§ (1) E törvény értelmében nemzetiség minden olyan - Magyarország területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozástudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. A nemzetiségek alapvető jogai 3.§ Minden nemzetiség jogosult arra, hogy nemzetiségi közösségként létezzen és fennmaradjon. 4.§ (1) Minden nemzetiségi közösségnek és nemzetiséghez tartozó személynek joga van a) a szülőföldjén való zavartalan boldoguláshoz, a saját, a szülők, ősök születési vagy lakhelyének kultúrájához, hagyományaihoz való kötődés szabadságához és oltalmához; b) az óhazával való zavartalan kapcsolattartáshoz. 108

(2) A nemzetiséghez tartozó személynek joga van mind az óhaza és a nyelvnemzetek állami és közösségi intézményeivel, mind a más országokban élő nemzetiségekkel való kapcsolattartásra. 5.§ (1) A nemzetiséghez tartozók nyelvhasználatának feltételeit - külön törvényben meghatározott esetekben - az állam biztosítani köteles. (2) A polgári és büntetőeljárások során, valamint a közigazgatási eljárásokban az anyanyelv használatát a vonatkozó eljárásjogi törvények biztosítják. (3) Az Országgyűlésben a nemzetiséghez tartozó képviselő az anyanyelvét is használhatja. (4) A helyi önkormányzat képviselő-testületében a nemzetiségi képviselő anyanyelvét is használhatja. Ha a felszólalás kizárólag valamely nemzetiség nyelvén hangzott el, a felszólalás magyar nyelvű szövegét vagy tartalmi kivonatát az ülés jegyzőkönyvéhez csatolni kell. 6.§ (1)-(4) (5) Ha a településen nemzetiséghez tartozó személyek élnek - az érintett nemzetiség települési nemzetiségi önkormányzata, ennek hiányában települési székhelyű nemzetiségi szervezete, intézménye, vagy az adott nemzetiséghez tartozók kezdeményezésére - a képviselő-testület biztosíthatja az (1)-(4) bekezdés szerinti nyelvhasználati jogokat. 7.§ Nemzetiséghez való tartozás miatt tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű megsértése. 8.§ Az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését és megteszi a külön törvény szerinti szükséges intézkedéseket. 9.§ (1) Magyarország tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a) a nemzetiségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, elkülönítését célozza, vagy ezt eredményezi, b) a nemzetiségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul, c) a nemzetiséget vagy nemzetiséghez tartozó személyt hovatartozása miatt 109

üldözi, megfélemlíti, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza, vagy d) a nemzetiség erőszakos ki- vagy áttelepítésére irányul. (2) Magyarország nemzetközi kapcsolataiban fellép minden olyan politikai törekvés ellen, amely az (1) bekezdésben felsorolt következményekhez vezet. Az ilyen politika elleni védelem nyújtására a nemzetközi jog eszközeivel és nemzetközi szerződések révén is törekszik. 10.§ (1) A nemzetiségi önkormányzatok alapvető feladata a nemzetiségi érdekek védelme és képviselete a nemzetiségi önkormányzati feladat- és hatáskörének gyakorlásával. (2)A nemzetiségi önkormányzatok által ellátott feladat- és hatáskörök jogszerű gyakorlása alkotmánybírósági és bírósági védelemben részesül. (3)A nemzetiségi önkormányzatok törvényben meghatározott jogaikat jóhiszeműen, a kölcsönös együttműködés elve alapján, rendeltetésüknek megfelelően gyakorolják. (4)A helyi önkormányzat a nemzetiségi ügyek ellátása körében biztosítja a nemzetiségi jogok érvényesülését, e körben ellátja különösen a település, megye illetékességi területén jelentkező, a kulturális szolgáltatással, nyilvános könyvtári ellátással, muzeális intézmények fenntartásával, közművelődéssel, tájékoztatással, a nemzetiség szellemi, épített és tárgyi örökségével, írott és elektronikus sajtójával, a szociális alapellátással, a helyi közfoglalkoztatással kapcsolatos helyi önkormányzati feladatokat. (5)A (4) bekezdés szerinti kötelező feladata ellátása során a helyi önkormányzat képviselő-testülete - amennyiben a helyi önkormányzat a nemzetiségi ügyek ellátására, vagy a nemzetiséghez tartozókat e minőségükben érintő feladatok ellátására a helyi önkormányzatokról szóló törvény szerinti szervezetet hoz létre, vagy szerződést köt - az alapítás vagy szerződéskötés során az érintett nemzetiségi önkormányzat egyetértését, ha a településen, megyében nem működik nemzetiségi önkormányzat, a településen, megyében székhellyel rendelkező nemzetiségi egyesület véleményét beszerzi. (6) A helyi önkormányzat szervezeti és működési szabályzata részletesen szabályozza a helyi önkormányzat képviselő-testülete feladatait a településen, megyében működő 110

a) települési, területi és országos nemzetiségi önkormányzattal, b) nemzetiségi egyesülettel történő együttműködés során, ide értve a javaslatok, kezdeményezések kezelését, a véleményezési és egyetértési jog gyakorlásának részletes rendjét. (7) A helyi önkormányzat a (4) bekezdés szerinti kötelező feladata ellátása során a nemzetiségi jogok érvényesülése érdekében - a településen, megyében élő, adott nemzetiséghez tartozók kezdeményezésére - megteszi a szükséges intézkedéseket a helyi önkormányzati óvodai ellátás nemzetiséghez tartozók által történő igénybevételének biztosításával (megszervezésével, megszervezésének a feladatellátásra kötelezett által történő megszervezésének kezdeményezésével) kapcsolatban. (8) A helyi önkormányzat a településen, megyében települési, területi nemzetiségi önkormányzat hiányában az adott nemzetiség országos önkormányzata javaslataira tekintettel látja el a településen, megyében a nemzetiségi jogok érvényesülésével kapcsolatos feladatait. (9) A helyi önkormányzat képviselő-testülete a települési nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete kezdeményezésére a nemzetiségek ügyeivel foglalkozó bizottságot hoz létre, vagy e feladattal megbízza valamely bizottságát. A nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságban a települési nemzetiségi önkormányzat képviselő-testület kijelölt tagja részt vehet és a napirendi pontokhoz hozzászólhat. 7. Szerepgyakorlat – szakmai önismeret „Fatime története” Tréneri instrukciók: A tréner ismerteti a feladatot: „Egy esetet fogunk feldolgozni, melyhez szereplőkre lesz szükségünk. Nem mindenkinek jut szerep, a többiek megfigyelők lesznek.”

111

A szereplők elolvassák a szerepüket: - Fatime vagy, 23 éves. Családoddal 11 éve menekültetek Afganisztánból Magyarországra. Édesapádat meggyilkolták. A letelepedésben nagybátyád –aki már itt él évek óta – segített. Tökéletesen beszéled a magyar nyelvet. Egy kereskedelmi főiskola harmadéves hallgatója vagy. A tanulás mellett dolgozol évek óta, mostanra menedzseri státuszba kerültél. Beosztottaid kedvelnek, főnököd megbecsüli munkádat. Édesanyáddal, öcséddel, nagymamáddal élsz egy lakótelepi másfél szobás lakásban. Az iskolában és a munkahelyeden sok barátod van. Két éve jársz egy magyar fiúval, nagyon szerelmesek vagytok egymásba. Családod előtt eddig titkoltad a kapcsolatod. Viszonyodról csak unokahúgod tudott. Most rászántad magad, hogy bemutatod őt családodnak. Csodálod édesanyád teherbírását, nagymamád hagyománytisztelete sokszor bosszant. Otthon az anyanyelveden beszéltek. - Leila vagy, 43 éves. Családoddal 11 éve menekültetek Magyarországra. A letelepedésben bátyád – aki már itt él évek óta – segített. Törve beszéled a magyar nyelvet. Nem szereted a kihívásokat, arról, hogy új társra lelj, már lemondtál. Édesanyáddal, nagylányoddal és 12 éves fiaddal élsz egy lakótelepi másfél szobás lakásban. Célod, hogy a gyerekeidnek más sorsa legyen, mint neked. Bátyád erős hatással volt rád gyerekkorodban. Csak akkor „szabadultál meg” tőle, amíg a férjed élt. Magyarországon a segítségére szorulsz, anyagilag is ő támogat. Édesanyád a hitével jelentős támaszod, de néha úgy érzed, miatta nem tudsz beilleszkedni választott hazádba. Alkalmi munkákat végzel, néha besegítesz bátyád éttermében. - Ali vagy, 52 éves. Már régóta Magyarországon élsz. Ide jártál orvosi egyetemre, és amikor rosszra fordultak otthon a dolgok, úgy döntöttél, hogy Magyarországot választod új hazádnak. Egy családi házban élsz feleségeddel és három gyerekeddel. Mivel úgy gondoltad, hogy orvosként nincs elég lehetőséged, megtakarított pénzedből évekkel ezelőtt éttermet nyitottál. A helyi közösség köztiszteletben álló tagja vagy. Fontos neked a hagyománytisztelet, de gyerekeidet inkább magyarnak neveled. Otthon magyarul beszéltek. Édesanyádtól, akit húgod családjával együtt 11 éve hoztál Magyarországra, egy kicsit tartasz. Húgod jóval fiatalabb nálad, mindig is gyámkodtál felette. Meg112

élhetésüket te biztosítod. Megkeresett egy távoli rokonod, és megkérte tőled unokahúgod, Fatime kezét. Igent mondtál neki. A mai ebéden – szándékod szerint – bejelented a jó hírt. - Brishna vagy, Leila és Ali édesanyja. 76 éves. Lányoddal 11 éve menekültetek Afganisztánból Magyarországra. A letelepedésben fiad – aki már itt él évek óta – segített. Úgy érzed, mindent neki köszönhetsz. Vallásos vagy. Nem titkolt vágyad, hogy visszatérjetek hazádba. Nem beszélsz magyarul. Egészségi problémáid miatt ki sem teszed a lábad a másfél szobás lakótelepi lakásból, ahol lányoddal és két unokáddal élsz. Nem nézed jó szemmel unokáid öltözködési stílusát. Szerinted egy nőnek otthon a helye. - Zuleika vagy, 22 éves. Nagyon kicsi voltál, amikor Magyarországra jöttetek. Egy kommunikációs főiskolára jársz, a diákönkormányzat tagja vagy. Szabadidődben aerobikra jársz. Magyar barátod van, a szüleid ismerik. Egy családi házban élsz szüleiddel és két testvéreddel. Édesapád vett neked egy garzonlakást a főiskola közelében, jövőre oda költözhetsz. Sok magyar barátod van, de a legjobb barátnőd az unokahúgod, Fatime. Szereted az ünnepeket, mert akkor szép ruhákat lehet fölvenni. - Péter vagy, 25 éves. Édesanyáddal élsz egy háromszobás lakásban. A főiskolán ismerted meg Fatimét, vonzott a szépsége, a titokzatossága. Nagyon szerelmes vagy belé. Szeretnéd feleségül venni. Ezért is örülsz, hogy végre rászánta magát, hogy bemutasson a családjának. Drámajáték: „Családi ebéd.” 8. Kulturális ismeretek a romákról A magyarországi cigányok a cigány nép Magyarországon élő népessége. Ők alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert kisebbségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek 113

anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket.[1] Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani. A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. (Lásd: Roma szociológiai tanulmányok, 1997.) A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát 80-100 ezer körülire becsülik.Egyes felmérések szerint a magyarországi cigányság népessége jócskán meghaladja a hivatalosan közzétett adatokat. A hivatalos források 205 984 főt jelölnek[3], de ismertek a 394 000 és 2 000 000 fő közötti népességről szóló kutatási eredmények A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A magyarcigányok és a kárpáti cigányok ös�szefoglaló neve romungrók, az alábbiakban is e név alatt tárgyaljuk őket. A magyarcigányok vagy magyar nyelvű cigányok csoportjába tartozik a magyarországi romák többsége, kb. kétharmada. A magyarcigányok magyar anyanyelvűek, bár vannak közöttük, akik őseik nyelvét is beszélik. Csoportjuk a kárpáti cigányoktól, a hagyományos magyarországi cigányoktól (roma nyelvű romungrók) származik. A magyarcigányok jellemző hagyományos 114

mestersége acigányzenekarokban való zenélés („muzsikus cigányok”). A másik jellemző hagyományos foglalkozásuk a régiség-, ékszer- és használtcikkkereskedelem (például régiségüzletek). A magyarcigányság a 18. században alakult ki, amikor a romungrókat Mária Terézia igyekezett erőteljes törvényi szabályozással letelepíteni – részleges sikerrel. A romungrók többsége áttért a magyar nyelvhasználatára, azonban eredeti nyelvük számos szavát megőrizték, ami hatással volt a magyarokra is (szleng). A magyarcigányok ma Magyarország szinte minden jelentősebb településén élnek, jórészt integrálódva a magyar társadalomba. A Kárpát-medence több más magyarlakta vidékén (Felvidék, Székelyföld) is laknak. Külföldön önmagukat magyarnak vallják, míg szülőföldjükön általában romák vagy cigányok, akik elhatárolódnak a gádzsóktól (nem cigányok). A többi fő csoporttal szemben az oláhcigányok nem egységesek, hanem tíz-tizenkét egymástól kulturálisan és nyelvjárásváltozat szerint is elkülönülő csoportjuk van, például lovárik, csurárik, kelderások. Ezek a csoportok hagyományosan egy-egy mesterség művelőit is jelentették. (Például a lovárik a magyarországi lókereskedelemmel foglalkoztak.) Az „oláhcigány” kifejezés inkább a történeti és nyelvi rokonság alapján használt összefoglaló név, ugyanis ezek a roma csoportok Havasalföld román („oláh”) fejedelemsége irányából érkeztek Magyarországra a 19. században, és a roma nyelv különböző oláhcigány nyelvjárásait beszélik. Önmagukat romának nevezik (a saját nyelvükön rom). Az ország minden részén élnek oláhcigányok. Az „oláhcigány” jelzőként való használata valamilyen oknál fogva azonban cigány megfogalmazásban negatív jelző. Egyik csoport sem ismeri el magát annak, általában haragosaikra alkalmazzák. A beások anyanyelve a román (archaikus román dialektus). Önmagukat beásnak vagy cigánynak nevezik, a roma megjelölést általában kifejezetten elutasítják. Fő foglalkozásuk a famegmunkálás (fakanál, teknő stb. készítése) volt. A hagyományos mesterségek kiszorulása óta többnyire mezőgazdasági segédmunkások lettek, illetve a férfiak jellemzően az építőiparban dolgoznak. Három fő csoportjuk van: Árgyelánok – leginkább Somogy, Tolna, Baranya megyék területén, ahol ők 115

a cigányság „zöme”. Tipikus vezetékneveik a Bogdán, Ignácz, Kalányos és Orsós. Muncsánok – Alsószentmárton és környéke. Gyakran vezetéknevük: Csinos, Morás. Ticsánok – leginkább Füzesabonyban, Tiszafüreden és általánosságban az Észak-Alföldön. Leggyakrabban román neveket viselnek: például Nyerlucz, Serbán, Lingurár. (Az árgyelán és muncsán közösségekkel ellentétben ők mára leginkább – olykor kifejezetten jómódú – kereskedőkké lettek. A Füzesabonyból – a Hortobágyon át – Debrecenbe vezető 33-as úton oly sűrűn látható kosár- és üstárus cigányok kivétel nélkül e közösséghez tartoznak…) 9. Előítéleteink - „Lakás kiadó.” Tréneri instrukciók: Csoportalkotás – 4 fős csoportok. A tréner ismerteti a feladatot: „Örököltél egy lakást, amit ki szeretnél adni. Feladtál egy hirdetést, és a következő jelentkezők közül kell választanod.” A tréner kiosztja a feladatlapot: - 5 tagú cigány család, most költöznek el a telepről, ahol 1 évet töltöttek. - Kínai, vendéglős házaspár, gyermektelenek, 3 éve élnek Magyarországon,a József körúton van kis ét-kezdéjük. - Erdélyi, munkanélküli házaspár, 3 kiskorú gyermekkel. Idáig egy másik lakást béreltek, de onnan elküldték őket. - Fekete bőrű üzletember, a Nestlé cégben magas pozíciója van, most érkezett Magyarországra. - Meleg pár, szórakozóhelyet üzemeltetnek a Ráday utcában. Először minden résztvevő felállít egy sorrendet a jelentkezők közül, majd pedig kiscsoportokban közös döntést kell hozni a sorrend tekintetében. 116

1. Oktatás és kisebbség A kisebbségi létből származó magatartási problémák, traumák előfordulásának sokfélesége. Először post it-re írják fel azokat a gondokat, amelyekkel találkoztak munkájuk során. Egyenként kimennek a táblához, felolvassák és felragasztják a problémákat, majd ezeket csoportosítjuk. A tréner felvázolja Allport Az előítélet című írásából a kisebbségi lét okozta viselkedészavarokat. Ezekre megol-dási módokat keresnek. - az önmagát beteljesítő jóslat (amikor valaki azt a magatartást mutatja, amit folyamatosan sugallnak neki, vagy elvárnak tőle) - idegesség - jelképes érvényesülés (kedvelik a pompát, a körülményeskedést, sokszor ragaszkodnak a státuszszimbólumokhoz, mint például sok arany hordása stb.) - visszaütés, harciasság (legegyszerűbb válasz az előítélettel szemben, műveltségi fok függvénye is ez az állapot) - előítélettel sújtott csoport előítéletei más csoportokkal szemben (egyik cigány csoport lenézi a másik cigány csoportot) - Saját csoport ellen forduló agresszió - uralkodó csoporttal való azonosulás, öngyűlölet - ravaszság, csalás - rájátszás - az odatartozás megtagadása - visszahúzódás, passzivitás, - én-ellenállások - rögeszmés félelem

117

2. A konfliktus fogalma, dinamikája, kiterjedési foka A konfliktus fogalma - Olyan ütközés, melynek során igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek kerülnek egymással szembe. - A konfliktus egy olyan folyamat eredménye, amelyben valaki úgy érzi, hogy a másik fél egy számára fontos ügy megvalósításban akadályozza. - A konfliktus összeegyeztethetetlen különbségeket jelent, ami ellentéthez vezet. - A konfliktus egymás ellen irányul, a versengés pedig egy cél egymástól független elérésére. -G  yakran erős érzelmi töltése van, indulatok kísérik. - Ez nem mindig arányos a konfliktus valódi súlyával! Inkább függ a konfliktushordozók személyiségétől, mentálhigiéniai állapotától és a környezettől. A konfliktusok fajtái - Személyen belüli (intraperszonális). A személyiség egyes részei között, vagy szerepeink között, szere-peinken belül. Az érzelmek fontos szerepet játszanak. Pl. ösztöneink, vágyaink konfliktusa erkölcsi szabályainkkal. Érett felnőtt: képes elviselni a konfliktusokat és kontrollálni saját reakcióit. - Személyek közötti (interperszonális) Amikor két vagy több személy érdekei, szükségletei, vágyai ütköznek. Hatással van önbecsülésünkre, önérdekünkre, indulatainkra, meggyőződésünkre - Csoportközi konfliktusok Két vagy több csoport érdekei, igényei, vágyai, céljai ütköznek. Indulatokat vált ki, a csoporton belül erősíti a kohéziót, szélsőséges irányba is mehet. Nehéz feloldani. - Strukturális konfliktusok. Adott szervezeten belül keletkezik. A közösség 118

szervezeti formája bizonyos személyt / személyeket előnyben (vagy hátrányban) részesít. Csoportközi és személyközi konfliktusok-hoz vezethet. - Szerepkonfliktusok Konfliktusok a pedagógiai gyakorlat során - A pedagógiai foglalkozás közben jelentkező összeütközés, nehézség, mely az érintetteket érzelmileg, lelkileg és értelmileg is megterheli) - Értékek és szándékok összeütközése az iskola sajátos szociális mezőjében - Szereplők alapján - pedagógusok közti konfliktus - szakmai - személyes - pedagógus – szülő konfliktus - pedagógus – tanuló konfliktus - tanulók közti konfliktus A konstruktív konfliktuskezelés előfeltételei - Önismeret - Coping mechanizmusok - Pozitív énkép - Önérvényesítés, asszertivitás - Probléma megoldási minták ismerete - Emberismeret - Empátia - Értő figyelem, aktív hallgatás - Én-üzenetek - Együttműködés képessége - Hatékony probléma-megoldási képesség - Én-állapotok és játszmák ismerete 119

3. Szakmai önismeret - „Csomagoljon 2 perc alatt!” A tréner ismerteti a feladatot: „Egy lapra mindenki írja le 2 perc alatt, hogy ha csomagolnia kéne, mert végleg elhagyja a lakását, az országát, mit vinne magával.” Nagycsoportos megbeszélés során beszélünk a menekülés traumájáról, pszichés hátteréről. 4. Kulturális ismeretek „Zenés gyakorlat.” A tréner ismerteti a feladatot: „A lejátszott zenékről próbálja mindenki kitalálni, hogy milyen ország zenéje.” A csoport elvégzi a feladatot, meg is indokolják választásaikat. 5. Esetfeldolgozás - „Hírek és média.” A trénerek 4–6 fős csoportra osztják a résztvevőket – születés szerinti csoportosítás. A csoportok megkapják az esetet „hír” formátumban. Aktuális esetet dolgozzanak mindig fel. „Gondolkodjatok el azon, hogy mi lehet a valóság a médiában megjelent eset mögött.” A csoportok leírják a vélt valóságot. Beszélgetés a média tematizálásáról és a migránsokkal kapcsolatos attitűdjéről. -M  ilyen nézőpontokból lehet értelmezni egy esetet? -A  z eset folyamata, buktatók és elakadások. -H  iányzó kompetenciák. -S  zükséges jogszabályok.

120

6. Hozott esetek Tréneri instrukciók: A résztvevőket párokba osztani. A hozott eseteket mindenki megosztja a párjával – aki nem hozott esetet, annak a trénerek adnak esetet. A párok közösen válasszák ki az egyik esetet, és dolgozzák fel a következő szempontrendszerek szerint: - Milyen nézőpontokból lehet értelmezni egy esetet? - Az eset folyamata, buktatók és elakadások. - Hiányzó kompetenciák. - Szükséges jogszabályok. Meg kell beszélni, miért pont azt az esetet hozták be, amit behoztak? Milyen típusú híreket hoztak a legtöbben? Mire lehet erről következtetni? Tereplátogatás egy cigánytelepen, Intézménylátogatás. Lehetőség szerint beszélgetés kliensekkel. A tapasztalatok közös feldolgozása. Zárás Ki mit visz magával a tréningről?

121

4. projekteseményünk Helyünk a társadalomban – Munkáltatói fórum és programfejlesztő műhelymunka volt, melyet 2014. február 5-7. között rendeztünk meg. A roma munkavállalók, roma vállalkozók beilleszkedése a gazdasági folyamatokba, a munka- és teljesítményalapú gazdaság társadalmi kohéziót erősítő rendszerébe Átadott tapasztalat: - a roma munkavállalók beilleszkedési problémái a tanuló közösségekbe és a munkahelyi közösségekbe; a cigány vállalkozások indítási / működési problémái - roma és halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok foglalkoztatási és vállalkozásindítási programja az integrációért modell-projekt Termék: Munkáltatók, vállalkozási tanácsadók számára érzékenyítő tréning képzési program

122

Baranyai Tibor – Szatmárnémetiből érkezett szakértő tartotta meg előadását “Helyünk a társadalomban!” címmel. Ha arra keresünk választ, hogy hol a helyünk a társadalomban és ennek megalapozásában mit tesz az iskola, akkor a Kiss Imre sepsiszentgyörgyi kollégámnak a témafelvetéséből ajánlok mindannyiunk figyelmébe néhány gondolatot. „Az erdélyi magyar értelmiségi és gazdasági elit vigyáz gyermekeire, és jól teszi. De nemcsak róluk van szó, hanem a többiekről, a többi sok tízezerről, akik között ugyanolyan arányban vannak tehetségesek, törekvők, mint az elitek körében. Ők, akik a jelek szerint csak a statisztikában fontosak, kellő tudás, iskolázottság hiányában hol és miben válhatnak versenyképessé? A Kárpát-medence és Európa cselédpiacán? A napszámosok és szezonmunkások piacán?” (Magyarul! De hogyan és hol? – Péntek János nyílt levele-részlet a magyar oktatásért felelős “tisztség- és felelősségviselőkhöz” a válságba került anyanyelvi oktatás kapcsán) A legfontosabb társadalmi feladat a szakoktatás elkopott presztízsének, egykori megbecsültségének visszaállítása. Ehhez szükséges politikai akarat és összefogás hiányában marad az egymásra mutogatás, a gondok elferdítése, a bajok minimalizálása. Azért elsősorban politikafüggő, mivel a szakmaiság feltétele a döntéshozó szinteken ma már egyáltalán nem követelmény a Kárpát-medencei államok többségben. A romániai szakoktatás „mélyrepülésének” oka egyrészt az elmúlt 23 évben bekövetkezett gazdasági szerkezetváltásban keresendő, ami maga után vonta egy új társadalmi beilleszkedés igényét. Fontos szerepet kap a mindenáron meggazdagodás, a vagyonszerzés és pénzcsinálás. Olyan emberek érvényesülnek és válnak jelképpé, szimbólummá, akik ügyeskedéseikkel, vakmerőséggel és mindenkin áttörtetve érvényesítik akaratukat mások felett, válnak gazdaggá rövid idő alatt. Őket nem a tudás, a jólneveltség, méltányosság és mértékletesség jellemzi. Számukra minden eladó és megvásárolható, tehát szükség esetén a diploma is. Ezzel a kialakuló magatartási normával a törékeny, átalakulóban lévő új társadalom nem tudott mit kezdeni. Vezetőink a 123

múlt - jelen – jövő zavaros megnyilvánulásaiban az iskolarendszer „reformtörekvéseiben” látták a kiutat és sajnos nem állíthatjuk azt, hogy ez a korszak lezárult volna. Az elmúlt időszakban a folyamatos kísérletezés ellenére sem sikerült megtalálni a célravezető modellt/struktúrát, amely megfelelő hátteret nyújtott volna a szakmunkás-képzésnek. Ennek egyik (de nem kizárólagos) oka abban keresendő, hogy a diáklétszám fokozatos csökkenése elsősorban az iskolai szakképzés minőségét és létét befolyásolta, befolyásolja mindmáig. Hiszen tudjuk, hogy (néhány „trendibb” szakot leszámítva) a szakközépiskolákba az ún. maradék-elv szerint nyernek felvételt a diákok. Minőségi képzésről így aligha beszélhetünk, s az sem meglepő, hogy hasonló megmérettetés mellett a záróvizsgák eredményei is a folyamatos kudarcokat tükrözik. Gondolhatunk itt a fiatalok gyenge érettségi eredményeire, de a munkához való hozzáállásukra és a szakmai hozzáértésükre egyaránt. Kérdések, dilemmák: A kialakult helyzet megváltoztatása érdekében és a megszabott lehetőségek közepette szükség van-e valamilyen egységes szakképzési modellre, vagy az egyes településeknek, régióknak a gazdasági potenciáljukat is figyelembe véve sajátos módszert kell alkalmazniuk a jelenlegi helyzetben? A szaktanárok legnagyobb többsége közel van a nyugdíjazási korhoz (vagy már nyugdíjas). Enyhe túlzással elmondható, hogy azért lesz valaki mérnöktanár/szakoktató, mert a versenyszféra többi területén nem talál munkát magának. Sem az intézmények nagy többsége, sem a szakképzés-politika nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az itt elérhető jövedelmek nem versenyképesek a munkaerőpiacon elérhetőkkel. Hogy ez milyen következménnyel jár, válaszként, íme, az akár anekdotának is beillő megállapítás az intézményvezetők részéről, akik azt mondják, hogy „a szakoktatók felét a gyerekek közelébe sem szabad engedni”. A minőségről tett megjegyzésemet inkább a tanácstalanság motiválta, mintsem a bántó szándék, és azt kívánom ezzel hangsúlyozni, hogy az ún. „tanárpolitika” kulcsfontosságú kérdés a jövőben is. 124

Az oktatási törvény módosítása során bekövetkezett rendszerbeli változások milyen perspektívát biztosítanak a szakoktatás új alapokra való helyezéséhez. (Vajon ez visszarendeződést jelent a 2000-es évek eleji állapotokra?) Milyen beiskolázási stratégiát kell/érdemes alkalmazniuk a szakképző oktatási intézményeknek? Hogyan lehet meggátolni a 15-20%-os lemorzsolódást a VIII. osztály elvégzése után? Vajon a 3 éves szakiskola nyújthat-e megfelelő megoldást ennek megváltoztatására? Kiknek a hatásköre, és milyen mértékben tudják reálisan és objektíven (alapos szociológiai elemzést követően) a szakképzésben és az elméleti oktatásban résztvevő diákok számarányát meghatározni. A drasztikus diáklétszám-csökkenés következményeként a szakképző iskolák leépültek, miközben az elméleti oktatást biztosító osztályok létszáma stagnált (vagy legalábbis nem egyenlő arányban csökkent). Ezáltal az „elitképzés” is minőségi válságban van, miközben a mennyiség fenntartását szorgalmazzák. Az egységes „arányszámban” (kell-e?) csak olyan javító intézkedések kidolgozásával lehetne megállapodni, amelyben az egész közösség tagjai – diákok, szülők, pedagógusok – érdekeltek. A törvény 3 éves szakiskoláról beszél a korábban létezett a 2+1+2-es modell helyett, így a kérdés az, hogy miként épüljön rá a 3 éves szakiskolára a 2 éves, érettségire felkészítő, líceumi oktatás? Ha a szakiskolába jutók eleve a leggyengébb tudásúak, kell-e nekik feltétlenül érettségizniük? Ha a diákok már a II. szintű szakmai bizonyítványt megszerezték, valamilyen szakmával rendelkeznek, munkába állhatnak vagy/ és készülhetnek az érettségire. Ha az egész romániai szakoktatás válságban van, mennyivel válságosabb a helyzet az anyanyelvű szakképzést biztosító iskolák esetében? Az iskolák/szakok felszámolása irreverzibilis folyamat, és egy település, közösség jövőjét nagymértékben befolyásolja. Vajon tényleg csupán „Európa cselédpiacán” lesz jövőjük a fiataljainknak? Pseudo-duális szakképzés (törvényes kereteket biztosítva)! Ezért a cégek (még) hangsúlyosabban kezdenek részt vállalni a szakképzés folyamatából, hiszen olyan munkaerőt kapnak vissza, akik az ő elvárásaiknak 125

megfelelnek, és nem kell újraképezniük, érdekeltek lesznek tehát az oktatási rendszerben is, hiszen az ő oldalukról „forrásbevonás” történik. Nagy a szakadék a lemorzsolódó diákok és a jelentős teljesítményt felmutatni képes diákok között. Nem a rendszer képez sikeres embereket, hanem az egyes oktatási módszerek tesznek lehetővé kimagasló teljesítményeket. A szakoktatás gondjai azzal kezdődnek, hogy a tanulmányi átlag szempontjából leggyengébb gyerekek kerülnek ide – más kérdés az, hogy ez a tanulmányi átlag miért olyan, amilyen – sok gyerek, akit a pedagógusok „leírtak”, amikor a szakképzésbe került, elkezd valamilyen szinten teljesíteni. Nagy a felelősségünk abban, hogy motiváljuk a gyereket, és figyelni tudjunk a sokat emlegetett hozzáadott értékre is. Bajban az egyetemek. „Az egyetemisták számának csökkenő tendenciája miatt a „diploma gyáraknak” tényleg gondjaik lehetnek, mert amíg 2008-ban 915800 egyetemistát tartottunk számon, addig 2012-ben már 600000 alatt maradt a számuk. Mi lesz ilyen trend mellett a „copy-paste”-professzorokkal? Vajon megérdemlik, hogy sajnáljuk őket? Az egyetemi hallgatók számának csökkenése miatt dolgozott ki a szaktárca egy kormányhatározat-tervet, miszerint a 2013-2014-es akadémiai évtől 37 egyetemen 183 specializálás felszámolását indítványozza” – írja Murvai László egyik tanulmányában. A finanszírozás kérdése! Sehol nincs elég pénz. A romák és a szakképzés. Hogyan lehet bevonni őket a szakoktatásba, és milyen ,,motivációs csomag” szükséges, hogy a rendszerben tarthassuk és szakképesítést adjunk nekik? A fiatal romák munkaerő-piaci integrációja törékeny, kérdés, hogy javulásról ilyen megközelítésben beszélhetünk-e egyáltalán? Nyújthat-e a felnőttképzés reális alternatívát a szakképző iskolák fenntartása-megmaradása érdekében? A szakképző iskolák fel tudják-e venni a versenyt a felnőtt képző cégekkel? Összegezve a kérdéskört: - A szakképzésbe bekerülő diákok számának biztosítása a belépés szabályozásával (felvételi kritériumok) 126

- Társadalmi szemlétetformálás, presztízskérdés. Szülők, közösség mentalitásváltása. - Elméleti, szaklíceumi és szakiskolai osztályok arányának meghatározása - Törvény(ek) által kínált lehetőségek/hiányosságok feltárása - Finanszírozási gondok enyhítése - Kimeneti felmérés (vizsgák/érettségi) - Szakiskolára ráépülő középiskolai képzés - Felnőttképzés az iskolarendszerben - A gazdasági szféra érdekeltebbé tétele szakképzési alap létrehozásával és bevezetésével, amelyet akár célirányosan az iskoláknak ajánlhatnak fel fejlesztésre stb.(lásd korábban Magyarországon) - Az iskolahálózat átszervezésével felmerülő aggályok, veszélyek, de ugyanakkor pozitívumok is, amelyek leginkább érintik a magyar nyelvű szakoktatás létezését, megmaradását. Témához kapcsolódó, aktuális újságcikkek http://www.3szek.ro/load/cikk/67081/vissza_a_szakemberkepzeshez_ modositasok_szeptembertol http://www.3szek.ro/load/cikk/67116/erettsegi_helyett_szakkepzes

127

Kötetünk záró konklúziójaként Gabri Rudolf szakértőnk gondolatait tesszük közzé, mely általános érvényű felvetéseket tartalmaz:  A

Kelet-Szlovákiai fejlesztési régió földrajzilag az ország legkeletebbre fekvő régiója (szomszédos régiók: Zakarpatska, Észak-Magyarország) – a romák problémáinak megoldása transzregionális kérdés  az ország legszegényebb vidékének mondható, jellemzően agrárvidék  A Kassai Kerületben, konkrétan Kassa környékén található Európa legnagyobb zárt cigány közössége  a Kerület több településén, így a Nagymihályi Járás településein is nagy roma közösségek élnek  Jellemzőek a kommunális javakkal szegényesen ellátott romatelepek - a vezetékes víz, távfűtés és áramellátás hiánya  Problémát jelent a közvagyon védelme, a közösségi javak rongálásnak, eltulajdonításának megelőzése  A roma közösségekben jellemző  az alacsony iskolai végzettség  a szakképzettség hiánya, ennek következtében  az alacsony foglalkoztathatósági ráta  A problémák igen hasonlóak a magyarországi roma közösségek problémáihoz, melyek kezelésére Magyarország már több éve rendelkezik stratégiával, illetve végrehajtási mechanizmusokkal  Az előző, TÁMOP-2.2.4-08/1 projekt eseményein hallottunk jó gyakorlatokról, képzésekről  Mostani, hátrányos helyzetűek célcsoportjának szóló projektek kapcsán is szeretnénk megismerni az eredményeket és jó gyakorlatokat  Ugyancsak rendelkezésre állnak olyan felnőttképzési módszerek, amelyek a romák képzésbe vonását, képzésben tartását, majd hatékony álláskeresését szolgálják  Kulcskompetenciák oktatása – mivel Szlovákiában is folynak ilyen képzések, hasznosíthatjuk a TKKI módszertani tapasztalatait 128

 Financiális

támogatás nyújtása a képzésben résztvevőknek – a magyarországi gyakorlat megismerése után összehasonlítjuk a szlovákiai lehetőségekkel, esetleg javaslattétellel élhetünk a hatóságaink felé  Hosszú távú cél: A passzív roma közösségek, illetve a hasonló jellemzőkkel bíró tartós munkanélküli rétegek társadalmi felzárkóztatása, integrációja.

129

Képgaléria a projekt során megvalósított eseményekről 1. Nyitó konferencia – 2013.03.07. Kecskemét

2. Szakértői szeminárium – 2013.03.07-08. Kecskemét

130

3. Társadalmi, gazdasági, környezeti fenntarthatóság adatgyűjtő tanulmányi látogatás és tananyagfejlesztő műhelymunka – 2013.05.27-29. Bácsalmás

131

4. Integrációt, de ne asszimilációt! - vitafórum és módszertani műhelymunka – 2013.08.26-28. Kiskunhalas

132

133

5. Helyünk a társadalomban munkáltatói fórum és programfejlesztő műhelymunka – 2014. 02-05. Kecskemét

134

Látogatások a partner intézményeknél 1. Gordius Plus - Nagykapos

135

2. Tabula - Marosvásárhely

136

137

Jegyzet:

138

Jegyzet:

139

140