Tóth János Csudaballa (előadás) A magyarországi puszták jelentős része mai is feltöretlen legelőként szolgál. Ezek a pusztaságok a történelem során sok vihart megért területek. Ilyen hatalmas kiterjedésű puszta az észak –békési Csudaballa puszta is. Az Alföld a Magyar Királyság első évszázadaiban nem így nézett ki: - erdőspuszták - vízjárta területek - ezek között az egész évben száraz foltokon apró falvak sokasága volt jellemző (itt a környéken is számos: Keresztúr – más néven Nyárszeg, Sima, Tölgy, Décse, Kondoros, Bala). A középkor utolsó évszázadaiban a társadalmi és történeti változások hatására a fenti kép átalakult: úgynevezett pusztásodás indult meg. De vajon, miért? A tatárjárás, török hódoltság, a magyar feudális urak kicsinyes harcai egymással és jobbágyaikkal azt eredményezték, hogy hatalmas területek maradtak lakatlanul, hasznosítás nélkül. Az Árpád-korban megalakult Bala falu első említése 1325-ben volt s akkor „possessio Bola alakban írták, és birtokosa, Endre (akitől Endrőd nevét eredeztetjük) fia Beke, Chuda fiainak: Lászlónak és Chudának adta cserébe. Tehát a Csudaballa szóösszetétel a korábban Balát birtokló Chuda birtokos nevéből eredeztethető. A terület ekkor még egy összefüggő birtoktest. A történeti források tanulsága szerint a birtok többször cserélt gazdát a XV. században. „A pálosok csudabalai birtokjogát 1493ban Bodon-i Chuda Máté ősi jogon megtámadta, és perét 1505-ben meg is nyerte.” A falu hamarosan török kézre került, ekkor a történeti források szerint „temploma és 35 háza volt.” Az Alföldön a török hódoltság és a feudális uraságok harcai miatt kialakultak a nagyhatárú nagy lélekszámú települések,
mely azt eredményezte, hogy a kisebbek elnéptelenedtek. A pusztán hagyott területeket azonban sok esetben hasznosították ezek a nagy határokkal rendelkező települések, és a Kárpátmedence, azon belül is az Alföld NyugatEurópa éléskamrájává vált, hiszen hatalmas legelőterületei, valamint éghajlata kedveztek a külterjes állattartásnak. Ezt a folyamatot a békési pusztákon, így Csudaballán is gátolta, hogy a területnek, még ekkor sem volt állandó gazdája. A XVII. Században a birtokot ismét többször adták vették, mígnem visszajutott a Csuda család örököseihez. A pusztává vált terület 1685-ben a kincstár, majd később a Teleki család kezére került. Végül is a Teleki család birtokolta Csudaballát, amelyet 1703-ban a rácok fölégettek. Ettől kezdve a pusztát főként a szomszédos Dévaványa bérelte legelőnek. Ekkor változott meg valamelyest a helyzet. Az itt termelt javak is eljuthattak NyugatEurópa asztalaira. De mivel bérelt terület volt nem tudott fejlődni. Nyugat-európában kitenyésztették a népszerű hús- és nagy tejhozammal rendelkező fajtákat (berni, szimentáli, lapály) és a magyar szürke már nem képviselt akkora értéket, mint annak előtte. Erre válaszul a magyar alföld egy újabb termékkel tört ki a piacra a XVIII-XIX. században.
1
Ekkor kezdődtek el a folyószabályozások, mocsárlecsapolások, melyekkel hatalmas területek váltak szántóföldi növénytermesztésre alkalmassá. Ez történt Gyoma és Endrőd határában is.
Ez pedig a gabona volt. A csudaballai majd 1600 kat. hold területen volt bizony szántó is, melyet növénytermesztésre hasznosítottak. Az ipari és gazdasági fejlődés elsősorban a gabonatermesztésnek kedvezett. A XVII. sz.-tól lassan kiépültek az ország távolabbi, gabonatermesztésre kevésbé, vagy egyáltalán nem alkalmas területeivel (Felvidék, Erdély) a kereskedelmi kapcsolatok, és a XIX. sz. második felétől már nagy mennyiségű gabonát voltak képesek szállítani.
Csudaballát 1853-ban Gyomához csatolták, később közigazgatásilag is hozzátartozott. A pusztásodással kialakult egybefüggő hatalmas legelőterület hamarosan felszabdalódott és részeinek elnevezését az új tulajdonosokról, kapták. Így a ballai terület a következő részekre osztódott: Lénárd-, Zichy-, Vadász-, Osváth-, Hajnal, Schwarcz-, Bánffy-, Salgó-, illetve GeistBallára. Az igazi fellendülést a terület életében a XIX. század vége és a XX. század első fele hozta, amikor is az ország egész területén elterjedt a majorsági gazdálkodás. A Csudaballai pusztát és szántót (mely kb. 1600 kat. hold volt) egy Salgó nevű zsidónak adták el, aki rövid időn belül korszerű gazdaságot teremtett. Egy endrődi intézőt, Becker Ferencet bízott meg a gazdaság vezetésével. A birtokhoz legközelebb lévő település Túrkeve volt, ahonnan telefonösszeköttetést létesített az új tulajdonos az uradalmi központtal. A majorban vasutat épített ki, mely behálózta az egész udvart. A vasút kocsijait lovak húzták, s innen a neve is: lóré. Ezen a vasúton szállították a takarmányt az istállóba, illetve onnan az almot a hodályokba, ólakba.
Békés megye fejlett kereskedelmi kapcsolatainak tekintetében Nógrád és Kishont vármegyéket említeném külön, hiszen a kereskedelmi kapcsolatok kiépülése ezekkel a területekkel, ahonnan az újratelepülő Békés megye lakosai új lakóhelyükre költöztek, minden bizonnyal a régi rokoni kapcsolatok tovább élését jelzi. Mivel megnövekedtek az igények, és a társadalomban kezdett megbomlani az élelmiszerek terén a termelés és fogyasztás aránya, nagyobb területekre volt szükség.
2
Geist Gáspár megvette Kiscsákó-pusztát s így birtoka 1566 hold földet jelentett. 1872-ben Gáspár halála után fia, Gyula örökölte a birtokot, aki a kor színvonalának megfelelően gépesítette és fejlesztette. Geist Gyula a lótenyésztésben látta a gazdaság húzóágazatát. Ménese országos hírű volt, a közel 100 darabra felszaporodó állománya gróf Almásy Kálmántól és gróf Festetich Vincétől való volt. Geist Gyula halála után, özvegye és fia vezette az uradalmat és növelte annak területét. Az uradalom mérete ebben az időszakban 4000 kat. hold volt. „Ennek a csákói gazdaságnak a talaja príma fekete humusz volt, amelyen mindenféle gazdasági növény (gabonafélék, kukorica, cukorrépa, lucerna stb.) bőven termett. Ennek megfelelően nagy volt a gazdaság állatállománya. Ennek a sok állatnak tavasszal és nyáron sok mozgásra, szabad legelőre volt szüksége, de erre Csákón nem volt lehetőség, mert ott minden talpalatnyi földet fölszántottak, bevetettek. Ballán viszont sok jó legelő volt, s a számos állatokat Csákóról odahajtották tavaszi kiveréskor, s azok ott legeltek aratás utánig, mikor ismét visszahajtották Csákóra, a tarlókra és lekaszált lucernaföldekre.” Az 1912-ben, a Salgótól átvett Ballai uradalom majorsági épületei erősen romladozott állapotban voltak. A Telekiek idejében épült kastély omladozva, lakhatatlan állapotba került. 1912-19 között egy intéző vezette a Ballai gazdaságot, de őt 1919 márciusában elbocsátották, s helyébe a gazdasági iskolát végzett és tejgazdasági szakképesítéssel rendelkező „sártói” Vaszkó Andrást vette föl özv. Geist Gyuláné. A gazdaság szántó területe 533 Kat. hold volt, amelyen megfelelő vetésforgóval megtermelték a szükséges gabonaféléket és takarmánynövényeket. A legelőterületeket mind a csákói állatállomány legeltetésére, mind, pedig a ballai gazdaság saját jószágállományának a legeltetésére használták. A gazdaságnak volt saját juh-,
„A tulajdonos nagy tágas épületeket épített, mind az alkalmazottak, mind az állatok és a műhelyek számára. Kétjáratú malmot is szereltetett föl részint a gazdaság és az alkalmazottak gabonáinak őrlésére, takarmányának darálására, részint a környező gazdaságok, parasztbirtokok számára végzendő bérőrlések céljára.” A visszaemlékezők megerősítik, hogy a Salgó gazdaságnak két, mozdonyos szántógépje is volt a hozzájuk tartozó billenős ekékkel. Ebben az időszakban készült el a gazdaság artézi kútja, mely a környék legjobb minőségű ivóvizét adta. 12 kat. hold gyümölcsöst és szőlőt telepített és hozzálátott a major és a gazdaság fásításához. A gyorsan fejlődő gazdaságot azonban a jó üzleti és gazdasági érzékkel megáldott Salgó, 1912ben eladta. Az eladás okait sajnos nem sikerült kideríteni, de talán a közelgő világháború előtti gazdasági válság, is befolyásolta. A birtokot özvegy csákói, Geist Gyuláné vette meg. Geist-Balla-i gazdaság megalakulása Röviden kitérek a Geist család bemutatására. A gyulai jómódú kádár mester fia, Geist Gáspár kitanulta apja mesterségét és a kor szokásainak megfelelően vándorútra kelt, hogy szakmai tudását elmélyítse. A vándorút Bécsbe vezetett, ahol az ifjú kádárlegény félretette eredeti szakmáját és kitanulta a gyertyaöntés mesterségét. Néhány év múlva Pestre költözött és „Pannónia” néven gyertyagyárat létesített, melyből jelentős vagyonra tett szert. Visszavágyódva Békés megyébe a szülőföldjétől nem messze fekvő Kondoroson, megvette gróf Batthyány László nagycsákói birtokát a rajta lévő kastéllyal, gazdasági épületekkel és gazdálkodni kezdett. Birtokára hívta intézőnek Petőfi Istvánt (Petőfi Sándor öccsét), aki 22 évig vezette az uradalmat és sikeres gazdaságot hagyott maga után.
3
sertés-, szürke marha- és bivalytenyészete, valamint a szürke marháénál valamivel kisebb létszámú fejőstehene. A ballai gazdaság területe észak-dél fekvésű, téglalap alakú volt. Határai keleten a dévaványai Kis-Gabonás, Schwarz-Balla, délen Schwarz- és ZichyBalla, nyugaton Lénárt-Balla, északon Osváth-Balla és a dévaványai Sártó puszta. A gazdaság szántóföldjei 21 kisebbnagyobb táblára tagozódtak. A majorság jelentős épületállománnyal is rendelkezett. A kastély épületén kívül magtár gépszínnel, lóistálló kocsiszínnel, kocsisház, két juhhodály, malom kovácsbognár műhellyel, marhaistálló, nagyház, kanászlakás kutricákkal, borház kertészlakkal és alsóépülettel volt található. Valamint ólak, és kisebb építmények (tábori kemence, WC, baromfiól, pince) álltak.
Állandó alkalmazottak, akik kint laktak a majorban: a.) intéző b.) kulcsár c.) kertész d.) gépész e.) kovács f.) bognár g.) traktoros h.) tisztikocsis i.) igáskocsisok j.) béresek k.) fejőgulyás l.) juhászok m.) kanász n.) gulyás a magyar gulyánál
A csudaballai majorság alaprajza (Készítette: Vaszkó Ambrus)
4
És most térjünk rá az állattartásra, pásztorkodásra. Az uradalomban jelentős lótenyésztés folyt. Ahogy a fentiekben írtam, Geist Gyulának országos hírű lótenyészete volt. A ló a magyarság legmegbecsültebb közlekedésre, igavonásra, teherhordásra használt háziállata. A 18-19. sz-ig hadviselésre, távolsági közlekedésre használták, csak az utóbbi évszázadokban igavonásra. Középkori lóállományunk döntő része is keleti eredetű volt, melynek őse az ázsiai vadló, a tarpán. Az Árpád-kor folyamán a magyar ló marmagassága is jelentősen megnőtt, a nyugat európai fajták bejöveteléve miatt, ám a keleti vérvonalat mindig megőrizte, hiszen a kun, tatár és török lovak behozatalával állandó utánpótlást kapott. A XIX. és XX. századi uradalmak lóállományai is őrizték ezt a vérvonalat, de a mai lipicai, nóniusz tenyészetekben is megtalálható.
Intéző: A gazdaságot 1919-1944 között „sártói” Vaszkó András vezette. Az endrődi származású sártói parasztgazda elvégezte a gazdasági iskolát, majd később, sajtmesteri szakképesítést szerzett s egy ideig Zsolnán sajtmesterként dolgozott. A pályájának első szakaszát az első világháború zárta le. A fronton ellőtték a lábát és leszerelték. Az ekkor már többgyermekes apa a családjával Sártóba költözik vissza, és 1919-ben megpályázza a Ballai birtok intézői állását, melyet meg is nyert. Vaszkó András elkezdi a romos épületek rendbe hozását. A régi cselédek mellé újakat vett fel s a csákói uradalomból érkező kevés segítséggel (némi takarmány, liszt, néhány zsák krumpli) újra éledni kezdett, a nemrég még a környék egyik legfejlettebb majorsága. Az elbitangolt jószágok egy része is hazakerült. Munkájának nagy részét a gazdaság irányítása tette ki, valamint a pontos számadások és jelentések elkészítése és eljuttatása a kondorosi csákói birtokra Dr. Geist Gyulának. Teljes meghatalmazással képviselte a gazdaságot a közigazgatási hatóságnál, sőt a bíróságon is. Kezelte a pénztárt, kötötte a szerződéseket és mindennemű gazdasági eseményt feljegyzett a „Gazdasági naplóba”. E napló alapján „Heti jelentést” készített, melyet elküldött vagy személyesen vitt a csákói uradalomba, Kondorosra. Később munkáját egy gyakornok segítette. Első gyakornoka Kelemen Ferenc, majd őt követte Mater Pál és Nida Ede, végül őt váltotta fel Vaszkó András legidősebb fia, Vaszkó Géza.
A gazdaságnak volt egy rideg szürkemarha gulyája, mely 40-50 darab törzsállományú marhából állott.
5
László dévaványai emberek voltak. Feladatuk a fejőstehenek, bivalyok gondozása volt. A gazdaság, illetve az intéző fejősteheneit fejték. A többi alkalmazott maga feje a tehenét. A fejőgulyások reggel és este fejtek, a tejet összegyűjtötték és leadták az intézőnek, melynek egy jelentős részéből sajtot készítettek. (Mint már az előzőekben említettem Vaszkó András sajtmesteri képesítéssel rendelkezett és kiváló minőségű sajtokat készített, melyek keresett terméknek számítottak a környező uradalmakban és vásárokban is). Mivel az uradalom két juhászt is alkalmazott, ez azt mutatja, hogy jelentős volt a juhállománya. A két juhász 1919 és 1944 között Aranyos Lajos és Kiss László dévaványai emberek. A későbbiekben, pedig Petránszki Imre (ő is dévaványai származású).
A gulyás Kun Zsigmond túrkevei pásztor volt, aki egy bojtárral őrizte a gulyát, mely télen-nyáron kinn hált a pusztán. A gulyás nem lakott a majorban, hanem az úgynevezett kistanyán lakott, mely körül legelt a rideg gulya. A magyar szürkemarhával kapcsolatban sokáig tartotta magát Hankó Béla állítása, hogy: a magyar szürke az őstulok egyenes leszármazottja és háziasítása a Fekete – tenger partvidékén történt azonban Bökönyi Sándor régész szerint ezt nem támasztják alá a régészeti leletek. Ő azt mondja, hogy egy kisebb testű előre álló szarvú marha volt az, amit behoztak a honfoglaló magyarok. Szerinte a kunok által került ez a fajta a Kárpát-medencébe a 14. sz-ban. Paládi – Kovács Attila pedig azt mondja, hogy volt egy sikeres mutáció, amely aztán a 14. sz-ban visszakereszteződött a kunok által behozott őstulokkal. Az uradalom szarvasmarha állományának kisebb részét tették ki a bivalyok és a nagyobb tejhozammal rendelkező magyar pirostarkák. Ezt a fajtát, itt a Kárpátmedencében tenyésztették ki az ismert nyugati fajták – berni, szimentáli, lapály – és a szürkemarha gondos keresztezésével.
Az első juhász az anyajuhokat őrizte, felügyelte a beűzetésüket, az elletést. Az anyajuhok fejését a két juhász együtt végezte. A második juhász őrizte a toklyókat és az ürüket. Volt még egy harmadik nyáj, a kosnyáj amelyet, nem juhász, hanem valamelyik cseléd, vagy summás őrzött. Alkalmanként erre a nyájra egy leány vigyázott (valamely alkalmazottnak a gyereke). Az egész Kárpát-medencében először a magyar rackajuh volt az általános. Ez a fajta a legvalószínűbb, hogy a Kárpát – medencében alakult ki a középkor végén, mivel régészeti leletek nem bizonyították,
A bivalyállomány nem volt számottevő az uradalom jószágállományában, de fejték azokat is és a sajtkészítésnél a tehéntej zsírtartalmát javították vele. Ezen a vidéken nem volt jellemző a tenyésztése Csak Erdélyben és a Dunántúlon, és nem is lehet tudni, hogy hogyan kerültek az uradalomba. Fejőgulyások Czakó Pál és 6
hogy a Honfoglaláskor lett volna ilyen juhfajtánk. A XVIII-XIX. században a nyugat európai gyapjúkonjunktúra miatt bekövetkezett a fajtaváltás, és a XIX. század végére szinte teljesen kiszorította a rackát a spanyol merinói birka.
majd a XIX. sz. közepén a valóban két magyar ősi sertésfajta a bakonyi és a szalontai, valamint a már említett sumadia keresztezésével tenyésztették ki a mangalicát. Annyi tehát igaz, hogy itt alakult ki, de a honfoglaláskor még nem létezett, nem ősi. Összegezve elmondható, hogy a csudaballai birtokon jelentősebb volt a legeltető állattartás a növénytermesztésnél, mint arra már az előzőekben utaltam, hogy a Geist –ek csákói birtokairól is ide hajtották legeltetni a jószágokat. Az uradalom foglalkoztatott is pásztorokat jószágainak gondozására. Mivel a majorsági gazdálkodás beindítása előtt a terület nem volt igazán használatba véve, illetve, ha volt, akkor is bérleményként használták, nem is alakult ki a más vidékek pásztortársadalmára jellemző rétegződés, hierarchia. Úgy, mint a puszta ura a csikós, őt követi a gulyás, a juhász, majd pedig a kanász (kondás). Igazából nem is alakult ki sem Endrődön, sem Gyomán ez a társadalmi, foglalkozási réteg, ezt bizonyítja, hogy a Geist uradalom is más településekről hozott embereket Balára ezen munkák ellátására. Fejősgulyásokat és juhászokat Dévaványáról, gulyást a magyar gulyához, illetve kanászt Túrkevéről. Ezt erősítette az is, hogy a terület a XIX. sz. végén fel is szabdalódott, és így nem alakulhatott ki az egy közösség, község birtokában lévő legelőterület. A pásztorkodás kizárólag az uradalmi állattartásra korlátozódott. A XX. század elejére a versenyben maradt nagybirtokok jelentős modernizációs folyamatokat hajtottak végre gazdaságukban. A nagybirtokok tulajdonosai is megváltoztak, több esetben az elszegényedő nemességtől vásárolta fel a feltörekvő polgári származású, leginkább valamely ipari tevékenységből meggazdagodott réteg ( Salgó malomtulajdonos zsidó, Geist Gáspár, stb.) A modernizációs folyamatoknak iskola példája a csudaballai birtok, ha csak jól szervezett gazdaságát, jelentős alkalmazott állományát és kiszolgáló épületeit
Az aránylag kis létszámú sertéshez (50-60 db. leginkább anyakocák voltak) egy kanászt alkalmaztak. A vizsgált időszakban Berényi János, Botos János és Binder István kanászkodott a ballai gazdaságban.
„Kizárólag mangalicát tenyésztettek szaporításra. A malacokat leválasztás után értékesítették. Ezeket gondozta a kanász, olykor kisegítővel.” A mangalicával kapcsolatban el kell oszlassak egy általánosan elfogadott és hangoztatott tévhitet, mégpedig azt, hogy ősi magyar fajta. A török balkánon való megjelenése hatalmas népmozgást indított el onnan a Kárpát-medence felé. Ezek a népek hozták magukkal az úgynevezett sumadia fajtát,
7
tekintjük. A gazdaság fejlődésének nagy szerepe volt Vaszkó András intéző tevékenységének, aki lelkiismeretes munkával, jó felkészültséggel vezette a birtoktestet. A csudaballai uradalom behatóbb vizsgálata rávilágítana néhány ma válasz nélküli kérdésre: - Hogyan tudott versenyszerűen termelni a nagyrészt szikes területen fekvő birtoktest? - Milyen szerepet töltött be a ballai legelőterület használata a csákói ló- és szarvasmarha tenyésztésben?
5. Szonda István: A csudaballai uradalom története (1912-1944) kézirat 6.Tóth János: Hortobágyi pásztorkodás (előadás) Balmazújváros, 2007
Néhány szót említek a jövőről, illetve a lehetőségekről is, mivel a konferencia címében ez is benne van. A puszta haszna az lehet ma, amely volt a török hódoltság után, mégpedig, hogy olyan fajtákat kezdtek el tenyészteni, amely fajták keresettek voltak nyugaton is. A szürkemarha tartása ma is egyre inkább jövedelmező lehet, hiszen kiváló minőségű húst biztosít. És ha ez ökológiai gazdaságból származik, akkor fel tudja venni a versenyt a piacon lévő bármely más áruval. Csudaballának megvannak az adottságai, hogy egy ilyen gazdaságot hozzanak létre rajta, és akkor megállítható a puszta elhanyagoltsága, úgy, hogy még termelnek is rajta. Irodalom 1.Dám László: Magyar népi állattartás és Pásztorkodás Néprajz Egyetemi hallgatóknak 19. Debrecen, 1995 2.Dénes Zoltán: Endrőd története (kézirat) 3.Magyar Néprajz CD-ROM pásztorkodással foglalkozó képanyaga 4.Magyar Néprajzi Lexikon CD-ROM pásztorkodással foglalkozó képanyaga
8
