Tordai országgyűlési határozat Takács Jenő megzenésítésében

Kolozsvár, 1888—1948/1990. 13. (73) évf. 1. szám. 2003. január - február Ára: 5000 lej.

A TARTALOMBOL: 435 éves a vallásszabadság Közérzetünkről

az új év kezdetén

Nők Világa -

Beszámolók

Ifjúsági oldal Tordai ünnepség Nyelvédesanyánk Imák Tengeren úszó egyetem Rádióműsorok Egyházi

hírek

Tordai országgyűlési határozat Takács Jenő megzenésítésében Cincinnati unitárius gyülekezete 1968-ban a tordai országgyűlés négyszáz éves évfordulóját készült méltóképpen megünnepelni. Jókai Mór Egy az Isten című regényében részletesen ír hitük lényegéről. Unitárius volt többek között Bartók Béla is. Takács Jenőt felkérte kollégája, Lewis Wakehard aki a cincinnati unitárius templom kórusának vezetője is volt -, hogy a vallási türelem törvénybe iktatásának emlékére zenésítse meg a vallásszabadságra vonatkozó szöveg megfelelő részét. Az eredeti magyar nyelvű okirat régebbi adat szerint a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban volt, de a Ceauêscu-rezsim óta itt csak képzőművészeti alkotások láthatóak. Takács Jenő Richard M. Müllernek, a helyi unitárius egyház tagjának angol nyelvű fordítását zenésítette meg. „Elfogadtam az ajánlatot, annál is inkább, mert a szöveg humanista tartalma és ökumenikus jellege kimondottan vonzott. Sajnos még a magyarok közül is kevesen tudják, hogy Tordán foglalták törvénybe először a világon, hogy vallása miatt senkit nem szabad bántalmazni, szidalmazni. A művet részben Cincinnatiben, részben

Detroitban komponáltam, és a Toccata mistica címet adtam neki'. Hogy miért? A toccatát meg tudom magyarázni, ugyanis nem egyszerű orgonakíséretről van szó, hanem az orgona szerepe eléggé fontos, főleg a virtuóz jellegű elő-, köz- és utójátékok formájában. A mistica pedig azt jelenti, hogy Müller szövegfeldolgozása a titokzatosság, sejtelmesség felé hajlik. De hiszen a címek nem is lényegesek." Az orgonakíséretes kórusmű bemutatója május 26-án volt Cincinnati unitárius templomában, ahol kétszer énekelték, először a szertartás elején, majd a végén. Az istentiszteletre kibocsátott műsor a következőket tartalmazta: „A partitúra elgondolása és stílusa egyedülálló. Takács szép számban használt fel új hangzatokat. A tonalitásérzetet kiküszöbölte, hogy helyet adhasson olyan hangfürtöknek, melyek már természetüknél fogva nem tonálisak." A művet Európában először 1975. április 29-én mutatta be Bécsben a Zenei Gimnázium kórusa Friedrich Lessky vezényletével. Iíjabb Bartók Béla, aki a budapesti unitárius közösség egyik vezető egyénisége volt, így írt a műről az Unitárius Élet című folyóiratban:

„Takács Jenő egyházunknak nem tagja ugyan, de számára mégis maradandót alkotott..." Tordán 1557. június l-jén az erdélyi rendek országgyűlése síkra szállt az emberséges életért, melynek alapfeltétele a bölcsesség, a személyes és lekiismereti szabadság, s törvénybe iktatta a vallásszabadságot. (Ez akkor a lutheri és kálvini tanoknak kedvezett.) Tíz évvel később Dávid Ferenc és Melius Juhász Péter nagy hitvitája nyomán az unitárius vallás is egyenjogúvá vált a katolikus, református és az evangélikus vallással. Az 1568. január 6 - 1 3 . között tartott országgyűlésen Dávid Ferenc, Erdély unitárius püspöke János Zsigmond és az erdélyi rendek jelenlétében kihirdette a lelkiismereti és vallásszabadsági törvényt, mely szerint a hit Isten ajándéka. A rezolúció kimondta: „mindenki olyan vallásban éljen, amilyenben akar, de az ú j felekezetek követői ne háborgassák a régiek híveit. 1 ' Ezzel a törvénnyel az Erdélyi

Fejedelemség megelőzte nemcsak Európát, hanem az egész világot, mégpedig abban a korszakban, amikor az inkvizíció máglyán égette m e g az eretnekeket, és Franciaországban ezerszámra mészárolták le a hugenottákat, a kor francia protestánsait (Párizs, 1572. augusztus 24., Szent Bertalan-éj), sőt a maga is reformátor Kálvin János Genfben antitrinitáriu^ nézetei miatt máglyán megégettette Szervét Mihály spanyol protestáns teológust. A vallásilag sokszínű Erdély négy bevett vallást ismert el: a katolikust, az evangélikust, a reformátust és az unitáriust. Ezek mellett megtűrt vallás volt a románság görögkeleti vallása. A bevett vallások egymással versenyezve alapították iskoláikat. RADICS É V A

(megjelent a Dunánál című folyóirat 2002. október számában, rövidített változat)

A vallásszabadság törvénye kihirdetésének 435. évfordulója 2003. január 13-án ünnepi istentiszteletre és megemlékezésre került sor a székelykeresztúri unitárius templomban a vallásszabadság törvénye kihirdetésének 435. évfordulója alkalmából. Joggal tehető fel a kérdés: miért éppen Székelykeresztúron? A kérdésre adandó válaszok sokaságából csak egyet szeretnék kiemelni: az unitárius Mekkaként számontartott Székelykeresztúr az a hely, ahol a vallásszabadság törvényének eszméi mai napig a legnagyobb mértékben megvalósulnak, hiszen itt a történelmi felekezetek közötti békés és tevékeny együttélés példaértékű. Ezt magyarázza az is, hogy az ünnepélyen mind a római katolikus, mind a református egyház képviselői részt vettek. Az ünnepély megszervezésének gondolata az ősi Gimnázium részéről érkezett, amelyet azonnal felkarolt az e g y h á z k ö z s é g vezetősége, Szombatfalvi József esperes úrral az élen. Utána következhetett a rendezvény kivitelezésének megvalósítása: hála Istennek, Unitárius Egyházunk vezetői magukénak érezték a helyi jellegű kezdeményezést, így a rendezvény egyetemes egyházi jelleget ölthetett. A helybeli unitárius templomban 11 órától tartott istentiszteleten Gyerő Dávid lelkész-közigazgatási előadótanácsos végezte a szószéki szolgálatot. Prédikációjában a tordai országgyűlés határozatának időszerűségéről beszélt. A prédikáció után Szombatfalvi József lelkész-esperes köszöntötte a jelenlevőket, majd két előadást hallgathattunk meg a Főtisztelendő püspök úr, dr. Szabó Árpád és dr. Rezi Elek főjegyző úr előadásában. A rendezvény az Unitárius Gimnázium diákjainak pódiumműsorával zárult, alulírott szervezésében. 10Unitárius Közlöny

Külön örömünkre szolgált, hogy egyházunk vezetői mellett rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Máthé Sándor, a háromszék-felsőfehéri egyházkör esperese; Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, Benyovszki Lajos Székelykeresztúr polgármestere, valamint a székelykeresztúri egyházkör és a testvérfelekezetek lelkészei és hívei. Ugyanakkor mind az írott, mind az elektronikus média képviselői is nagy számban jelen voltak (Duna Televízió, Magyar Televízió, Krónika, Hargita Népe, Udvarhelyi Híradó stb.) Végezetül: illessen köszönet mindenkit, aki hozzájárult a pirosbetűs naptári ünnep valódi tartalommal való feltöltéséhez! ANDRÁSI BENEDEK

KOZERZETUNKROL AZ UJ EV KEZDETEN „Különbséget tenni múh, jelen és jövő között - illúzió, ám makacsul tartja magát " (Albert Einstein, 1955.) Új évet kezdtünk ismét. Ilyenkor - esztendőforduló táján - a szüntelen változások és újrakezdések sodrában (kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba - ezt már az ókori görög bölcs is tudta!), az évek múlásával egyre inkább felébred bennem a csodálkozás. Egyik kedvenc gondolkodómmal azt kérdezem egyre, hogy mi az, ami tulajdonképpen van, hiszen úgy tűnik, hogy minden tovatűnik. Nem voltam kezdetben és nem leszek végül, de a kezdet és a vég között - ebben az örökös mozgásban és változásban - valami állandó után kutatok. A szilveszter és az újév, a vég és a kezdet, akarvaakaratlanul is az idő múlására emlékeztet. Csacska gyermekszájjal szólva elmondhatjuk ugyan, hogy: Az idő az a valami, amiről nem tudjuk, hogy jön-e vagy megy. De amikor ismét lezárul, elfogy egy év (és mind a miénkből fogy!), amikor egy naptárt kicserélünk, valami mégis öszszeszorítja a torkunkat. Óhatatlanul fölsejlik bennünk az elmúlás - földi végességünk - tudata. És meghatározhatatlan szorongás, sőt félelem fog el. Ilyenkor szeretnénk olyan megbízható feleletet kapni kérdésünkre, amely - az örökös változások közepette is - valami állandót kínál, és biztos, szilárd tartást ad. Mert helyzetünk tudatában, melyet fel sem foghatunk hiánytalanul, át sem láthatunk a maga eredetében és teljességében, megtörténhet, hogy olyan dolgokkal törődünk, amelyekről igazából nem is tudhatjuk, hogy fontosak-e valójában? Ijesztő a puszta gondolat is, hogy itt valami örökre elveszhet számunkra, ha meg nem ragadjuk! Ezért keressük azt a létet, ami nem csak eltűnés... (Ellenkező esetben: „Minden le-föl kavarog és változik az idő gyermekjátékában." Lukianosz.) Arra gondoltam, hogy ünnepi jókívánságaim mellékleteként úgymond esztendőfordulós körkérdést küldök szét a vészesen apadó erdélyi magyarság unitárius közösségeibe - mindenekelőtt a lelkészeknek ^ m e z v e - , hadd mondják el érzéseiket és gondolataikat szabadon, mindarról, ami ez időtájt foglalkoztatja őket és a közösséget, amelyben élnek és szolgálnak. így küldtem szét majdnem két tucat üdvözletet és körkérdést: „Hogyan kezdted (kezdtétek) az új évet? Milyen érzésekkel és gondolatokkal, tervekkel és elhatározásokkal vágtál (vágtatok) neki? Kérlek szépen, ha megtisztelsz egy, a Közlönyben is közölhető válasszal - névvel vagy akár névtelenül -, akkor remélhetem, hogy olvasóinknak is eligazító és érdekes lesz a válasz, mert ízelítőt kínál egyházunk és az erdélyi magyarság egy részének (töredékének) közérzetéből és közhangulatából. Ugyanakkor jó alap is lehet, ha Isten éltet, és úgy akarja, a soronkövetkező szilveszteri önvizsgálathoz és

visszatekintéshez: mi foglalkoztatott és mit kívántunk 2003 elején?" (A beérkezett válaszok nem mindenben tükrözik a szerkeszti véleményét és közérzetét. A Szerk.) (Kovács István szerkesztő) •Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy hálával gondolok a jóságos Istenre, aki az elmúlt esztendőben is velünk volt, gondviselő szeretete ismételten megmutatkozott számunkra, mégpedig azáltal, hogy vigyázott szellemi, lelki és testi épségünkre és szeretteinkére, valamint megtartotta bennünk az élethez elengedhetetlenül szükséges reményt és bizakodó hitet. Megtartotta gyülekezeti közösségünket hitben, szeretetben és egyetértésben. Minden új esztendőt egy bibliai vers szellemiségének jegyében kezdünk el. Az előttünk álló esztendő jelmondatát Nehémiás próféta könyvéből választottuk: „A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Isten harcol értünk... Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést." Ki-ki a maga gondjával, bajával, jajával, keresztjével van elfoglalva, mert a munka sok, és nagy területen folyik mind családi, mind egyházi vonatkozásban. N o h a térben nem is vagyunk oly messze egymástól, lélekben sokszor mérföldnyi távolságok választanak el. De nekünk, ha meg akarunk maradni, nem szabad elszélednünk egymástól, nem szabad megfeledkeznünk egymásról. Együtt kell lennünk, tudnunk kell egymásról, törődnünk kell egymással. Az esztendőt szomorúsággal és gyásszal kezdtük, mert az kimúlt esztendő utolsó hónapja sok család életébe bánatot, fájdalmat és mély gyászt hozott. Megértettük, hogy miért is van akkora szükségünk a hitre és az együttérző emberi szeretetre. Elhatároztuk, hogy minden tőlünk telhető áldozatot meg kell hoznunk egyházi közösségünk fennmaradása és fejlődése érdekében. Tervbe vettük a visszaadott kántortanítói lakáson elkezdett munkálatok folytatását - mellesleg megjegyzem, hogy a tavalyi gyűjtésünk szép példája volt a keresztény összefogásnak és áldozatnak - , a lelkészi lakás külső és belső rendbetételét. De ezek mellett elengedhetetlenül fontosnak és lényegesnek tartottuk a fiataljaink bekapcsolását az egyházi életbe. Öt fiatal keblitanácsost vettünk fel az egyház vezetőségébe, akiktől odaadó és áldozatos munkát várunk. Igaz, hogy sok mindenben gátolhat a pénztelenség, de abban nem, hogy Isten hűséges gyermekei, egyházunk áldozatos tagjai és egymásnak szerető testvérei maradjunk. Mi hisszük, hogy: a menny Istene ad nekünk sikert, ha mi az Ő szolgáiként kezdjük el az építést! (Józsa István Lajos, Kökös)

10Unitárius Közlöny

• K ö s z ö n ö m a jókívánságokat, és hasonlókat kívánok... Tervekben nem szenvedünk hiányt. A magánéletben szeretnénk az idén még egy gyereket (minden jel arra utal, hogy ez összejön!), és egy kissé jobb anyagi helyzetet. Az egyházközségben jobb közösségi életet, valamint torony- és orgonajavítást. Isten segítségével megvalósítjuk terveinket, nagyon remélem. (Vida Rozália, Sepsiszentk irály) • H o g y a n kezdtem az évet? Újévi prédikációmban a Máté 6,34 alapján - „Ne aggódjatok tehát a holnapért; mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." - megpróbáltam összefoglalni ezzel kapcsolatos gondolataimat... A népszokások és a népi hiedelmek is pozitív gondolatokat kapcsolnak minden évkezdéshez. Ezek elsősorban a jobbá levést célozzák meg, de ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy sikerekben és anyagiakban gazdagabb évünk legyen. A pozitív gondolkodást elfogadom, de az utóbbival nem értek egyet! Erről szólnék - az Ézsaiás 6,8 alapján írt - négysorosomban is: Áldozz földre, autóra és házra, / Gyűjts és halmozz mindent egyre-másra. // Majd ha szólít téged is az Úr Jöjj! - / Neked is csak az marad, mi másnak. ( M a j d ha szólít) Én inkább a jézusi vonalon szeretnék haladni, nem aggodalmaskodni, hanem hinni és reménykedni. Hinni, reménykedni, és élni a pillanatnak, azzal a tudattal, hogy minden hiteles cselekedetemmel a világ és kisebbségi nemzeti létünk nagy színjátékához hozzáírhatok egy-egy pozitívabb sort. Élni szeretnék úgy, hogy évek múltán se kelljen azt mondanom semmire, hogy fölösleges volt. Twardowski, kortárs lengyel papköltő egyik verse arról szól, hogy: Ahogy nincs, kicsit úgy írunk. Életszerűsítve azt mondanám: Ahogy nincs, kicsit úgy beszélünk. Én szeretnék úgy élni, ahogyan beszélek, és szeretnék úgy beszélni, ahogyan élek! Ez minden elhatározásom. (Demeter Sándor Loránd, Sepsiszentgyörgy) • Ö r ö m m e l és szeretettel köszöntöm az Unitárius Közlöny. olvasóit, lelkésztársaimat és családjaikat, valamint a világi hívek mindenikét! Mindannyiuknak boldog új esztendőt kívánok! Az Egyházi Képviselő Tanács újonnan megválasztott tagjaként sok főtanácsi és zsinati képviselővel volt alkalmam kezet fogni a főhatósági ülések helyszínén, megköszönve támogatásukat és bizalmukat, mellyel a választáson fölruháztak. Akikkel akkor nem sikerült találkoznom, azok iránti köszönetemet most nyilvánítom ki. Teszem ezt nemcsak a magam részéről, hanem több újdonsült képviselő-tanácsos társam nevében is, kikkel Góg és Magóg fiaiként, illetve leányaiként lelkesedve érkeztünk meg „új időknek új dalaival". Nem jöttünk hátsó utakon, nem jöttünk kerülő utakon bujkálva, nem


jöttünk ellenségesen lopakodva, hanem egyenesen és céltudatosan a többség bizalmát élvezve. Felemelő érzés volt megállni a kövendi templom piacterén, és szívre tett kézzel mondani az eskü szövegét, miközben Ady Endre sorai jutottak eszembe: „Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival?" Most, az új év kezdetén hittel mondom: a jövő biztató! Azonban tisztában kell lennünk a közelmúlttal, a mögöttünk álló úttal ahhoz, hogy bizakodva és reménységgel tekinthessünk a sokat emlegetett jobb jövő felé. Az elmúlt év összefogással, munkával telt el. Néhány világi egyháztag és lelkésztárs egységbe kovácsolásával sikerült a hírhedt „oszd meg és uralkodj" elv gátjait áttörni. A közös célkitűzések mentén kifejtett munka, egyházi életünk korszerűsítésének vágya meghozta első terméseit. Egyházunk Alaptörvényét sikerült alaposan megreformálni, s ezáltal Egyházunk belső életét demokratikusabbá és átláthatóbbá tenni. Ezt az elvet szolgálja például a többes jelölés lehetőségének biztosítása a különböző tisztségekre, az összeférhetetlenség elvének bevezetése, az Egyházi Képviselő Tanács Elnöksége összetételének és hatáskörének meghatározása, a felelős tisztségviselők és hivatalnokok számonkérhetősége, valamint az erkölcsi szempontból legfontosabb újítás: a jelöltek kötelező nyilatkozattétele múltjukkal kapcsolatban, vagyis az átvilágítási határozat. Örvendetes látni, hogy lelkes és hozzáértő világi híveink, valamint lelkészeink részt kívánnak venni Egyházunk vezetésében, az ezzel járó többletterhek hordozásában és a megosztott felelősségek vállalásában. Eddig azt gondoltuk, hogy idült szakemberhiányban szenvedünk, most bebizonyosodott, hogy ez nem így van, csak engedni kell híveinket, lelkésztársainkat szóhoz jutni: világiakat és egyháziakat, fiatalokat és időseket, nőket és férfiakat egyaránt. Az új évet újszerű elképzelések és tervek teszik reményteljessé, minket pedig bizakodóvá! Fontos és követendő szempontok: a különböző véleményező és döntéshozó szervek (a bizottságok, illetve a képviselő-testületek) tartalommal való feltöltése, hatékonyságra összpontosító munkaülések, a munkakörök és a felelősségek megállapítása, rendszeres tájékoztatás Egyházunk belső életének és külkapcsolatainak történéseiről, emberség, tisztesség, becsületesség minden eljárásban, és... hasonlóak. Sajnálattal állapítható meg, hogy egyesek a dolgok megszokott menetének megzavarását, az elmúlt évtizedek néma csendjének háborgatását látják mindebben. Megkérdőjelezik az új képviselők megválasztása körülményeinek tisztességes voltát, előzménytelen és rosszindulatú magatartásnak, sportszerűtlenségnek minősítik érdeklődő hozzáállásunkat, gyanúsítgató célozgatásokkal próbálják visszacsalogatni a megosztottságot egyházi közéletünkbe. Mások pártütőknek, klikkeskedőknek vagy egyenesen puccsistáknak tekintik az újakat. A megelőző lapszámban nem létező, vagy legalábbis általam és meg-

kérdezett kollégáim által nem ismert „nyílt levelek, interjúk és rágalmazó iratok" egymást érő soraira is hivatkozás történt, a burkolt vádolás céljából. Szomorú, hogy vannak, akik így viszonyulnak az újhoz, a változáshoz! Az ilyen személyek nem veszik észre, hogy elhatárolódásukkal önmagukra tükröződik vissza vádaskodásuk, és ezáltal színt vallanak! Mert az élet legtöbb esetben igazolja a közmondást: Mindenki magából indul ki. Meggyőződésem, hogy az ilyenfajta megosztó és lejáratni kívánó, okafogyott hangulatkeltésnek nincs létjogosultsága Egyházunkban, s ezért hamarosan megszűnik, hogy helyét az egészséges együttgondolkodás és együttműködés vegye át! Azt is remélem, hogy az elkövetkező évek bizonyítóak lesznek mindannyiunk számára! így kívánom, hogy a közös munkálkodás eredményei és örömei, az elvszerúség, a tisztesség mint közös értékek fűzzék szorosabbra Egyházunk tagjait és vezetőit ebben a szétzilált közéletben! Ugyanakkor, ha egyházi ügyeink intézésében rendellenesség lesz tapasztalható, választóink bizalmával élve szólni kívánunk ezután is! Amikor mindez megszűnik - bízom benne! - a teljes egység megvalósul. (Csete Árpád, Rava) • D r á g a Barátaink! Ez az áldott 2002-es év, amolyan „koronázó" esztendő volt számunkra, istennek hála, sok álmunk, sok munkánk ért célba. No meg már hónapok óta Erdélyben vagyunk! Magas kultúrszínvonalú az erdélyi élet, és mi optimizmust lélegzünk be. Aktív itt a létezés, és mi ennek a pezsgő, újuló, demokratizálódó életnek kovászai lehetünk. George már „beszélni kicsi magyarul", és megtanulta a székely fafaragást, miután megírta hatalmas könyvét a hindu mitológiáról. Én az idén májusban szereztem meg - Summa cum laude - a Boston University teológiai magiszteri fokozatát. Aztán még egy fél évig a Nobel-békedíjas Elie Wiesel professzor magántanítványaként folytattam tanulmányaimat, miközben írtam a könyvemet. Októberben befejeztem A Liberté rabja című, angol nyelven megírt történelmi regényemet, amely Édesapám élettörténetére épül. Most már csak kiadóra kell találnia Amerikában. Én meg alig várom, hogy újból írásnak adjam a fejem! Háromesztendőnyi csodálatos diákélet után, most honvágyam támadt Boston után. Az akadémia világa valósággal megbabonázott, a város 94 egyeteme hihetetlen szellemi pezsgésben tartott! Ráadásul Verdi Requiemjéb&n énekelhettem a Boston Symphony Hallban, és Orff Carmina Buranájában a Harvard Nagyszínházban... Májusi magiszteri avatásom ikertestvére november 30án történt, amikor a Erdélyi Unitárius Egyház Zsinatán, Kövenden, unitárius lelkésszé szenteltek engem is. Ha a hippokratészi orvosi esküvel a szolgálatra köteleztem el magam - harminc esztendővel ezelőtt - , akkor ezt most a palástos felszentelés pecsételte meg! Első palástos lelkészi szolgálatomat szülőfalumban, Siménfalván, Édesapám egykori szószékén végeztem, az

Ő beiktatásának 55. évfordulóján. A kör, íme bezárult... Kalandjaink azonban - úgy tűnik - nem értek véget. Január 17-én ugyanis George-al négyhónapos világkörüli útra indulunk, mégpedig a Pittsburgh Egyetem óceánjáró hajóján, 700 diákkal és a személyzettel! Ez lesz az első egyetemi tanári állásom! Orvosi antropológiát tanítok majd, George pedig a keleti vallásokat. Tíz országban kötünk ki, négy-öt napos tanulmányi kirándulásokra... Folyamatosan küldöm majd a tudósításokat az Interneten, hogy tájékoztassuk az olvasókat is kalandjainkról! (Lásd a beszámoló első részét a 13. oldalon! A szerk.) Na és azután? - kérdezzük egymástól. George, szíve szerint, Hawaii-ban szeretne élni, de nem immúnis az én „Bostonmániámmal" szemben sem. Ő ugyan nyugdíjba vonult, de mivel az én eszem, mint a jó papnak, mindig a továbbtanuláson és teológiai doktoráláson jár, mindketten nagyon fiataloknak érezzük magunkat, és a világ a lehetőségek bőségszaruját kínálja felénk... így gondolunk Szeretteinkre most, és a Jóistenhez fohászkodunk, hogy tartson meg mindnyájunkat j ó egészségben, békében, szeretetben, hogy ne csak foszlós kalácson, ne csak díszített fákon, hanem a szerető szívekben legyen végre karácsony! És: BÚÉK! Nagy szeretettel: ZIZI és G E O R G E (Dr. Gellérd Judit) Váci Mihály

VIHAROS MAGASSÁG Karomra

hajtom a fejem.

Ez is egy hősi

mozdulat.

Estére emberivé

szelídülnek

a vadászó

indulatok.

Megtettem

ártatlanul

amit helyemben

bárki

Aki itél - botladozzon e megtett

Meghalnék

tehetett. előbb

út feléig.

olyan

szívesen,

ahogy aludni dől az Szeretnék

mindent,

ember.

élni úgy,

mint mikor mélyen

Nincs visszatérés. vert csillagokkal Megpihennénk - csak lenne hol

álmodunk.

Viharos tördeli a

magasság szárnyat.

mi már leszállni.


„...tartsa meg a mi unitárius hitünket..." 2002. december 29-én Jakabházi Béla Botond tiszteletes úr, Szkridon Béla gondnok és jómagam két idős beteg unitárius nőtestvérünket látogattuk meg. A nőszövetség részéről szeretetcsomagot vittünk; a tiszteletes úr vigasztaló szavaival kivánt enyhíteni a betegek fájdalmán. A 94 éves György Zsuzsanna, aki már nem látott, ezekkel a szavakkal köszönte meg látogatásunkat: „Isten áldja meg, drága tiszteletes úr; és tartsa meg a unitárius hitünket ebben a kis faluban." Másnap reggel Zsuzsika mama már nem élt, de lelkét megnyugodva adta vissza Teremtőjének, hiszen amíg élt, a templomból soha nem hiányzott, utolsó leheletéig megtartotta az unitárius hitét. Milyen jó volna, ha ebben a rohanó világban példáját sokan követnék a mi kis közösségeinkben, és szavai figyelmeztetnének hitünk megtartására. Én hiszem, hogy mi, unitárius nők, ezen kell munkálkodjunk. Gyermekeinket, unokáinkat ebben a szellemben neveljük megtartva és erősítve hitünket. Ehhez kívánok minden nőszövetségünknek értő hozzáállást, kitartást és sok sikert az új évben! VAJDA IBOLYA

Tordai teadélután 2003. február 9-én, vasárnap délután 16 órától tartotta meg a tordai egyházközség idei első teadélutánját a helybeli nőszövetség rendezésében. Az eseményre érkezőket finom házisütemény és meleg tea, meg kávé fogadta, melyet a nőszövetség tagja szeretettel készítettek és kínáltak. A teadélután műsorának két fő része volt. A kezdeti bibliaolvasás és imádság után, a nőszövetség felkérésére, Kiss László lelkész úr tartott egy érdekes bemutatót Wass Albert íróról. A lelkész úr életrajzi adatokat, valamint néhány, az íróról megjelent cikket ismertetett, majd mindannyian megnéztük A látó ember című, Wass Albertről készült dokumentumfilmet. Ezt követően a lelkész úr bemutatta az író több munkáját, és két rövid szemelvényt ezekből. Tanulságos és érdekfeszítő előadás volt, már csak azért is, mert mostanában gyakori sajtótéma Wass Albert, és munkáit sem ismerik még sokan. Ugyanakkor Wass Albert Erdély elkötelezett „megéneklője" és szerelmese, bár életének nagy részét emigrációban töltötte. Az est második feleben már „könnyebb m ű f a j " következett. Kisorsolták a tombolát, amelynek mindenik sorsjegye nyerő volt, és amelynek tárgyait nőszövetségünk tagjai és az egyházközségünk gondnoka ajánlották fel 10Unitárius Közlöny

nagylelkűen. Mivel mindenki nyert valamit, a hangulat vidám volt és emelkedett, felcsendült a nóta is. A zenei alapot Ötvös Károly prímás atyánkfia biztosította, aki rendre mindenkinek „elhúzta a nótáját". Vidám és meleg hangulatban mondtunk búcsút egymásnak. Bebizonyosodott még egyszer, hogy ezek az esték pótolhatatlan közösségformáló alkalmak, és szükségünk van minden ilyen alkalmat felhasználni, hogy jobban megismerhessük egymást, hogy gyülekezetünk még összeforrottabbá váljék. Köszönet a nőszövetség lelkes tagjainak, akit megszervezték és megvalósították ezt az estét. Reméljük, folytatása következik, és a farsang idején még sok szép rendezvénnyel gazdagodik egyházközségünk valláserkölcsi és lelki élete. Kiss MATILD nőszövetségi elnök

Gyülekezeti találkozó Besztercén Az alig három hónapja hivatalosan is megalakult besztercei unitárius nőszövetség február 22-én közvetlen és meghitt hangulatú műsoros gyülekezeti találkozót tartott az egyházközség imatermében. A szokásostól eltérően a rendezvényre nem vasárnap, hanem szombat délután került sor, azzal a reménnyel, hogy minél több hívünk részt vehessen a találkozón. Talán ennek köszönhető a siker, de minden bizonnyal hozzájárult a ehhez nőszövetségi tagok körtelefonos mozgósítása is, melynek eredményeként a gyülekezet több mint fele megjelent a rendezvényen. A találkozót Kriza János lelkész bibliamagyarázata vezette be, amit Péter Kinga egészségügyi asszisztens előadása követett a helyes táplálkozás szerepéről az ember egészsége érdekében. A mindenkit érdeklő téma hálás hallgatóságra lelt.

Az előadásból többek között azt is megtudtuk, hogy du. 6 óra után már egészségünkre káros sok édességet fogyasztani, ezért is hangzódhatott el az előadás végeztével - már a dúsan megterített asztalok mellett - a szelle-

mes megjegyzés: „ennyi finomság közelében én akkor csak holnaptól kezdem az egészséges életmódot". Ezt a javaslatot a jelenlevők egyhangúlag elfogadták, a szívélyes kínálást követően mindenki kedve szerint válogatott a finomabbnál-finomabb sütemények között.

2. Oh, én édes jó Istenem - Bartók Béla feldolgozásában: Oh, én édes jó Istenem, oltalmazom, segedelmem, Vándorlásban reménységem, ínségemben lágy kenyerem.

A jó hangulatot tovább fokozta a tombolák kisorsolása, és a gitárkísérettel történő éneklés. Végül a nőszövetség szorgos tagjai bemutatták az általuk varrt és hímzett ajándékokat amelyeket a testvérgyülekezet megajándékozására szánnak.

Vándor fecske sebes szárnyát, vándorlegény vándor botját, Vándor székely reménységét, Jézus áldd meg Erdély népét.

Köszönjük a szervezőknek, a résztvevőknek a rendezvény sikeréhez való hozzájárulást, és reméljük a sikeres kezdet után a folytatás sem marad el. (-)

Nőszövetségi beszámoló Sepsiszentgyörgyről „Énekeljetek

Istennek,

zengjetek nevének." (Zsolt 68,5)

A sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség életében kiemelkedő helyet foglal el az 1999. május 22-én alakult Dalárda. Dr. Albert Éva nőszövetségi elnöknőt, Nagy Juliánná és Pilinger Lenke tagokat mégis az 1992-ben alakult dalcsoportról kérdeztem. Lelkesedéssel beszéltek Kökösi Kálmánné, Nóra néninek áldozatos munkájáról, aki 1992ben elvállalta a sepsiszentgyörgyi dalcsoport vezénylését. Nóra néni valamikor Árkoson szervezte és vezényelte az árkosi unitárius egyházközség dalárdáját. A nőszövetségi jegyzőkönyv tanúság szerint 1992 szeptember 20-21., 1995 január 31., 1995. november 7., 1997 január 21. dátumokon lépett fel a dalárda. Kökösi Kálmánné betegsége miatt dr Albert Éva tanította az énekeket, de megfelelő szakképzett karnagy hiányában a dalcsoport feloszlott. Lelkes tagjai voltak: dr. Albert Éva, Fekete Enikő, Nagy Juliánná, Pál Lenke, Varga Erzsébet, Pilinger Lenke, Bíró Melinda, Bogdán Ilona, Bokor Klára, Lőfi Ilona. A nevezetes 1992-es kolozsvári fellépés műsorából tallóztam: 1. Balázs Ferencre emlékeztünk - Balázs Ferenc éneke 1929: „Ellenségink egyre várják sorsunk rosszra fordulását, Amit ők kívánnak nékünk, ne mérd rájuk jó Istenünk. Rosszért jóval hadd fizessünk, hozzád hogy méltók lehessünk, Taníts minket, taníts egyre, tökéletes szeretetre."

Vándor fecske haza talál, édesanyja fészkére száll, Hazamegyünk, segít nekünk, gondviselő jó Istenünk. 3. Pál Sándorné, Gyenge Lenke, Reményik Sándor, Az ige című versét szavalta. Az akkori dalcsoport tagjai közül a jelenlegi, Kriza János Unitárius Vegyes Dalárda tagjai: dr. Albert Éva, Nagy Juliánná, Pilinger Lenke és Varga Erzsébet. Az 1999. május 15-i ünnepség után, ahol Kovács István tiszteletes úr mondott felemelő imát, Botos Erzsébet tett javaslatot a jelenlegi dalárda megalakítására. A gondolatot tett követte. Emlékszem, Koppándi Botond volt a pünkösdi ünnep légátusa, amikor a szószékről elhangzott Kovács István tiszteletes úr felhívása, hogy aki énekelni szeretne a megalakulóban lévő dalárdában, iratkozzon fel. Ezt követően 1999 május 22-én megalakult a dalárda. Ma már Seprődi János Kórus Szövetség tagsági igazolvánnyal a tarsolyunkban nagy szeretettel és odaadással énekelünk, és érezzük - úgy ahogy Kovács tiszteletes úr fogalmazta a 2002 októberi kórustalálkozón - , az egyház „lelke" vagyunk. Az elért eredmény egybehangzóan Benkő Enikő karnagyunk érdeme. 2003. január 24-én az ökomenikus imahéten a sepsiszentgyörgyi szemerjai református templomban léptünk fel műsorunkkal: - Jer, örvendj Isten népe- L. Shröter (német; 15401595) feldolgozásában; - Fogadd el hálaénekem - Josquin des Prés feldolgozásában; - Szent István dicsérete - Birtalan Ákos feldolgozásában; - Erkel Szózata - Vörösmarty Mihály. Erkel eredeti dallama és harmóniái nyomán kórusra írta Bárdos Lajos. A több mint 50 tagú dalárdánkban más felekezetűek is énekelnek. Jelenleg az unitárius énekeskönyvünk 22. ének „Szomorúan sóhajt szívünk" négyszólamú feldolgozását tanuljuk. Reméljük, hogy még sokáig fog zengeni a magasba Isten dicsőítésére a magyar ima, nemcsak a sepsiszentgyörgyi Unitárius Dalárda, hanem újabb és újabb dalárdák lelkéből is. FERENCZI M A G D O L N A


Ifjúsági oldal 7

Kedves Olvasó! Az Unitárius Közlöny ifjúsági oldalain többnyire az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet ( O D F I E ) rendezvényeiről szoktunk beszámolni, előre jelezzük a küszöbön álló fontosabb eseményeket, s időnként egy-egy frissen megjelent kiadványunkat ismertetjük. Az O D F I E tevékenysége azonban nemcsak ennyiből áll. A Választmány, az Ügyvezető Testület és Elnökség egyletvezetői munkája a rendezvények szervezésénél és kiadványok szerkesztésénél sokkal szélesebb körű: a fiókegyletekkei való kapcsolattartástól kezdve a pénzügyvitelen át a külképviseletig mindent magában foglal, amit egy ifjúsági keretszervezet irányítása megkíván. Jelen alkalommal az egyletképviseletről lesz szó, ugyanis e tevékenységünk az olvasók előtt talán kevésbé közismert, és „műfajilag" a legkényesebb szervezetvezetői megnyilvánulásnak számít úgy általában. A külképviselet a mi felfogásunk szerint (is) kettős célt szolgál: az O D F I E által vallott értékrendszernek, illetve szervezeti érdekeinknek a megjelenítését, érvényesítését és védelmét. Mindez bármelyik ifjúsági szervezet esetében szerves és nélkülözhetetlen részét képezi a küldetés (alapcélok) megvalósításáért kifejtett tevékenységnek. Fontosnak tartom tisztázni, hogy az O D F I E egyszerre egyházi és civil ifjúsági szervezet, tehát semmiképp nem politikai alakulat. Ez azt jelenti, hogy az O D F I E szerepét és képviselőinek helyét nem a pártpolitikai döntéshozó testületekben kell keresni, hanem az egyházi életben és az egyesületi (civil) világban. Tény azonban, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak és a civil szervezetek - éppen az általuk felvállalt értékek és érdekek miatt - a kötelező társadalmi-nemzeti közszolgálatuk jegyében időnként nem tekinthetnek el a közéleti szerepvállalástól. Ez néha, elkerülhetetlenül, politikai övezeteket is érint, de soha nem jelenthet pártpolitizálást. Ugyanígy az O D F I E sem politizál a szó pártpolitikai értelmében, de az időszerű és fontos társadalmi, közéleti és nemzetpolitikai kérdésekben igenis állást foglal, s azt a megfelelő fórumokon kinyilvánitja. Egyszerűen arról van szó, hogy az ember nem bújhat ki a bőréből, bármilyen kényelmesnek tűnne is ez néha, s hasonlóképpen egy szervezet sem háríthatja el a véleménynyilvánítás felelősségét, amikor az élet által - a külső körülmények és a belső késztetés hatására - megszólítva érzi magát, s mindezt a tagság, az általa szolgált és képviselt közösség érdekében teszi. Egy ilyenfajta állásfoglalásra az O D F I E képviselője részéről a Királyhágómelléki Református Egyházkerület legutóbbi, rendkívüli közgyűlésén került sor. E magas szintű egyházi fórum összehívásának közvetlen okát erdélyi magyar nemzeti közösségünk elmúlt évtizedbeli döb10Unitárius Közlöny

benetes (kétszázezres nagyságú!) fogyása képezte, amely méreteiben a háborús idők emberveszteségeivel vetekszik. „Hitünk és egyházaink nemzetmegtartó és népszolgálati hagyományaira [...] támaszkodva elérkezettnek látjuk az időt, hogy nemzeti közösségünk védelmében felemeljük a szavunkat, és mindazon erőkkel összefogva, akik népünk sorsát szívükön viselik, válságos helyzetünkből megkeressük a kiutat. Az önfeladás, a behódolás és a menekülés önveszejtő gyakorlatával szemben a hit és a hűség, az építés és a gyarapodás egyházi-polgári, missziói és nemzetpolitikai alternatíváját kívánjuk megvalósítani, a közösségi önrendelkezés útját kívánjuk kiépíteni." - állt a közgyűlés meghívójában. A folyó év február 1-én, a szatmárnémeti Láncos-templomban tartott nyilvános közgyűlésen az O D F I E alelnökével közösen vettem részt, és az alábbi beszédet tartottam: „Főtiszteletű közgyűlés, főtiszteletű püspök urak, tisztelt meghívottak! Az Unitárius Egyház ifjúsági szervezete, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nevében, valamint az Erdélyszerte működő egyházi és polgári ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Tanács részéről köszöntöm Önöket. Az üdvözlés mellett köszönetemet is kifejezem a jelen alkalómra szóló megtisztelő meghívásért, ami nyomán a következő percekben a rendkívüli közgyűlés témájával kapcsolatos mondanivalómat megoszthatom Önökkel. A maihoz hasonló tanácskozási alkalmak, akárcsak közösségi ünnepeink, az alapos helyzetfelmérés és a bölcs útkeresés feladatát róják ránk. Nem vészjósló, hanem a már veszélyessé vált helyzet tárgyilagos elemzésének összegzéseként azt kell megállapítanunk, hogy magyar nemzetünk Erdélyben élő része, amelynek jövője iránt közvetlen és feltétlen felelősségvállalással tartozunk, a jelenét és a közeljövőjét illetően nem áll fényesen, hogy egyszerűen fogalmazzak. A helyzetfelmérést így foglalhatnánk össze: vállunkon a múlt igája (vagyis a számbelileg kisebbségi állapot), nyakunkon egy átmentett nacionálkommunista hatalom körmönfont elnyomása, szívünkön pedig jövőnk felelőssége. Politikailag tekintve helyzetünkre: természetesen megillető, Istentől eredő közösségi jogainknak többnyire nem birtokosai, hanem csak kéregető koldusai vagyunk. Az előbbiek szerint sajátos erdélyi magyar közösségi létünk többletkihívást jelent. A történelmi versenyhelyzetnek megfelelő helytálláshoz erőt ad a hit, miszerint a számbelileg kisebbségiek jussa az egyenrangúsághoz nem képezheti vita tárgyát, mert az isteni eredetű, és, ha külön jogosítványok kellenének a megéléséhez, az éppen a másságunk lenne. E hitben szűkölködve igen könnyen lemondóan hagyatkozunk az önazonosságunkból, valamint nemzeti és közösségi értékeinkből kifosztó sorsunkra, esetleg még bocsánatot is kérünk az illetékesektől, hogy szülőföldünkön magyarnak születtünk, megígérve, hogy

ez többé nem fordul elő. Kedvezőbb változatban, bátran és bölcsen, elvszerűen és következetesen vállaljuk hovatartozásunkat, megpróbáló kihívásaival együtt. Az egyik legsúlyosabb és legidőszerűbb kihívást az erdélyi magyarság közelmúltbeli aggasztó méretű fogyása jelenti. A létszám- és erőnlétapadást két összefüggő síkon ellensúlyozhatjuk. Egyfelől a nemzeti jövőnk alapfeltételét képező gyermekvállalás- és nevelés terén muszáj áttörést véghezvinnünk, ugyanakkor az eddigi veszteségek nagyságrendjét kell a hit mezején hatványozottan kedvezőre fordítanunk. Ez a többlethit teszi érdemessé közösségi szolgálatunkat, és ez emel fel a számbelileg kisebbségi állapotból a minőségi többséget birtokló önbecsiiltek és megbecsültek sorába. Bibliás őseink szent maradék jelzővel illették azokat, akik a közösségi sorvadás, a halál helyett az élet útját választották, és képesek voltak a felemelkedésre. A történelmi hűség napjainkban is a jövőnkért vállalt felelősségre kötelez. A nemzeti értékeink szolgálatában felbecsülhetetlen érdemű egyházaink mutassák hát a kiutat e téren ezután is, hogy felelősségünket megtartásra és gyarapodásra válthassuk. Végül az általam képviselt ifjúsági szervezetek vezetői részéről egy gyakorlatiasabb óhajt fogalmazok meg, mert közéleti síkon ennek megvalósulásában látjuk az előbb említett felemelkedés mentsvárszerű eszközét. Tekintettel az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekképviseletének egyre inkább becstelen és nemzetietlen voltára, amely magyarellenes környezetben és globalizálódó világrendben távolról sem tölti be hivatását, azt kívánjuk, hogy egyházaink és a becsületes polgári erők vállaljanak kezdeményező és meghatározó szerepet közképviseletünk tisztítótűzszerű átalakításában. Ennek útját-módját Önök bölcsebben megtalálhatják, mint az ifjak, azonban egy biztos: bennünk feltétlen szövetségesre találnak, akár a meglévő kereteket próbálnák gyökeresen áthatni a megfelelő erkölcsi és személyi tőkével, akár teljesen új formát kívánnak teremteni. Befejezésül, megköszönve a figyelmet, a jelen tanácskozás résztvevőinek életére, egyházaink és nemzetünk jövőjére Isten áldását kérem." Utóirat: A közgyűlésen az erdélyi magyar nemzeti közösség önkormányzatának létrehozását indítványozó határozat született. A kezdeményezés támogatására aláírásgyűjtés indult, és március 14-én e témában tanácskozó nagygyűlésre kerül sor Kolozsváron, a főtéri Szent Mihály templomban. SZABÓ LÁSZLÓ

KÖZLEMÉNY Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvű vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) folyó év február 21-23-án, Székelykeresztúron szervezte meg a VI. ODFIE Szavaló- és népdalverseny országos döntőjét.

A rendezvény keretéül a helybeli O r b á n Balázs Gimnázium díszterme, bennlakása és étkezdéje, valamint a székelykeresztúri Unitárius Egyházközség temploma, lelkészi hivatala és tanácsterme szolgált. Az első nap bevezető jellegű tevékenységei után beiratkozás, múzeumlátogatás, műhelymunkaszerű szakmai képzés, zenés irodalmi est, táncház - a tulajdonképpeni verseny szombat reggel kezdődött egy alkalmi áhítat után. A több mint százötven résztvevő zömében olyan 12 és 25 év közötti fiatal volt - esetenként az egyházközségi ifjúsági egyletek szintjén már megszervezett elődöntők nyertesei - , akik életük valós értékének tekintik a verssel és a népdallal való foglalkozást, s általa gazdagodásként élik meg a népi kultúrával, illetve a nemzeti irodalommal való találkozást.

A verseny déli szünetében a résztvevők a helybeli unitárius vasárnapi iskolások előadásában gyermekszínművet tekinthettek meg, majd vacsora után sor került a szakmai kiértékelőre és az eredményhirdetésre. Az egész napos megmérettetés fáradalmait és a versenyhangulat feszültségét az esti órákban az egyes meghívottak és bíráló biztosok, valamint az O D F I E választmányi tagjainak és munkatársainak műsorszámai oldották fel. A rendezvény táncmulatsággal ért véget. A szavalóverseny győztese Murvai Erzsébet (székelykeresztúri Unitárius Teológiai Gimnázium) lett, a fiatfalvi Takács Enikő és a kolozsvári Unitárius Kollégiumot képviselő Csécs Márton előtt. A népdalverseny első díját a kolozsvári Unitárius Kollégium színeiben versenyző Török-Csingó Adorján nyerte el, a második helyezést a vargyasi Miklós Melinda és a fiatfalvi Gagyi Attila osztotta meg, akiket Kádár Vera (Kolozsvár) és Fazekas Annamária (Lupény) követett a dobogón. Isten áldása legyen a verseny támogatóin, kivitelezőin és résztvevőin egyaránt! Az ODFIE Elnöksége 10Unitárius Közlöny

Torda kegyelettel őrzi halottai emlékét Torda lakói mindig szorgalmas emberek voltak. Munkájuk után j ó módban éltek, így megengedhették maguknak, hogy a hozzájuk tartozókat méltón, szépen, p o m p á v a l temessék el. V á r o s u n k b a n m ű k ö d ö t t az unitárius Major István kitűnő termékeket gyártó bútorgyára. A tordai Major-családnak több tagja, rokonsága tevékenyen részt vett Kolozsváron az unitárius ifjúság nevelésében. Ennek a Major-vállalatnak temetkezési osztálya is volt. Rendelkezett hét gyászhuszárral, négy szép lóval és négy szépen karbantartott, díszes gyászkocsival, amint a mellékelt 1. képen is látható. Ez a szép régi temetkezési szokás a nehéz anyagi helyzet miatt elmaradt manapság, a szertartás sokkal egyszerűbben történik.

A második világháborúnak 204 ártatlan tordai civil áldozata volt, többek között a 14 éves Szakolczi Dezső, a 80 éves Veres Zsigmond. A hozzátartozók és városunk lakossága szép kopjafát állítottak emlékükre az ótordai temető alsó részén, a bejárattal szemben. (2. kép.) ^^ és^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^

sírokra cementből keresztet öntöttek, azokra írták az elesettek nevét. A tordai hagyományőrző bizottság minden évben, november l - e előtti időben megemlékező ökumenikus ünnepséget is szervez. Szép műsorral, amin a 130 éve alakult tordai magyar dalkör is mindig nagyon szépen szerepel. A 3. képen az is látható, amint Kiss 1 0 Unitárius Közlöny

László tordai unitárius lelkész ünnepi beszédét tartja. A 4. kép Fenyves Imre tizedes sírját ábrázolja, rajta az unitárius egyház koszorújával.

A tordai „honvéd" hagyományőrző bizottság ez évben (2002-ben. A szerk.) megtartott megemlékező ünnepségének keretében lett eltemetve bensőséges és megható részvéttel a 165. magyar hős, Bialkó János, akinek maradványait a szindi kőbányában találták meg. A tiszteletadáson többek között j e l e n volt Alföldi László magyar főkonzul, Both Ferenc alezredes, a bukaresti magyar konzulátus attaséja, Vekov Károly Kolozs megyei képviselő, és Savin loan ezredes, akinek nagy része volt a szindi honvéd méltó eltemetésében, és nagyon megható beszédet mondott. A számos bel- és külföldi tiszteletadó között ott volt Bialkó János családj a is. Az ünnepség résztvevői láthatták a szépen gondozott katonasírokat, valamint az idei m e g e m l é k e z é s r e elkészült, sírokat védő hatalmas cementfalat. A hagyományőrző bizottság tagjai - Fodor Béla, dr. Cech Vilmos, Székely István, Molnár L a j o s , Bíró Sándor, élükön a fáradhatatlan Pataky J ó z s e f f e l mindenkinek köszönik h o z z á j á r u l á s u k a t , segítségüket, és bíznak abban, hogy továbbra is lesznek segíteni akarók, mint Pataky József, a várfalvi unitárius lelkész fia, a tordai magyarság és az unitáriusok nagy segítője, Fodor Béla, aki 16 éve a tordai unitárius egyházközség önfeláldozó gondnoka. Adjon a jó Isten halottainknak

csendes

pihenést!

T O M P A SÁNDOR

Imadkozzunk 1• ,

Textus: Mt 6,9-13 ! •

MmM'I

•-. -. v .- .•

Textus: lKor 2,9-16 Istenünk, jó Atyánk! A szeretet és hűség szavaival keresünk fel e napnak kezdetén, amikor érzések és gondolatok szárnyán kívánunk Hozzád emelkedni, hogy elmerüljünk Benned hitet és erőt meríteni. Téged szólítunk meg fohászunkkal, mert az ima szavai mindig menedéket nyújtanak a rohanó idő múlásának fenyegetésében, menedéket a megbántások és megbánások örökösen megismétlődő láncolatában. E menedék nyújtotta biztonságban mondunk most hálát Isten. Köszönjük, hogy miközben a világ Benned és Általad színesedik meg, Benned célt és értelmet nyer életünk is. Hiszen akaratod szült emberré bennünket úgy, hogy a Magad hasonlatosságára alkottál, szavad kiemelt a föld porából, leheleted tiszta lelket formált bennünk. S e tiszta lélek által a legnagyobb ajándék részeseivé tettél, az élet hordozóivá, hogy a Te dicsőségedet hirdessük. Életünk során a Lélek által számtalanszor kinyilatkoztattad már közelséged, s valahányszor ezt megtapasztaljuk, mindig megerősödik bennünk a bizonyosság, hogy Te munkálsz bennünk. Mert hogyan is ismerhetné fel a végtelent az, aki szűk határok közé van szorítva, hogyan venné észre a világosságot az, akiben nincs egyetlen fénysugár sem? Az emberi lélek ugyan felismeri az emberi lélekre vonatkozó dolgokat, de a Te megismerésedre mindenkor a Te Lelkedre van szükségünk Atyánk. Arra a Lélekre, amely rejtett titkaidat, mélységeidet is megvizsgálja, s így visz egyre közelebb Tehozzád. Erre a közelségre vágyik e mai reggelen is ez a kis fohászkodó sereg. Most nem dacolunk, nem követelőzünk, nem feleselünk Atyánk, egyszerűen átadjuk magunkat, egész létünket Neked. Ebben az átadásban benne van minden, amit Neked hoztunk: a köszönet, hogy gondviseléseddel átölelted, megtartottad életünket, a hála, hogy részesei vagyunk teremtett világod csodájának. És ott húzódik benne a hit, a Beléd vetett bizalom is, mely állandó kapocsként köt össze lényeddel. E hitre válaszolsz, amikor megszólítasz, segítséget, bátorítást nyújtasz, erőt támasztasz. Atyai gondviselésed, hűséged bennünket is hűségre kötelez. Lényünk sötét árnyoldalaiért most kérünk, bocsáss meg, és atyai szereteteddel segíts felülemelkedni ezeken. Hiszen mi is kezed alkotása vagyunk, olyan, melyet nem fejeztél be, hanem állandóan munkálkodsz bennünk a mi javunkra, oltalmazásunkra. A Tőled kapott eddigi segítség a jövendőre nézve is reménységre indít Atyánk, ezért most arra kérünk, taníts meg a Te akaratodat teljesítenünk. A Te jó lelked vezéreljen minket, hogy életünk mindig Téged befogadó hajlék lehessen, s alázatos lélekkel megláthassuk örök dicsőséged. Tégy bennünket nyitottakká az emberi szív rejtett titkai iránt is, hogy az ítélet ne az embertárs elítélését vagy leértékelését jelentse, hanem annak a feladatnak a meglátását, amit mások érdekében elvégezhetünk. Ennek az isteni bölcsességnek megélésében légy velünk ezen a napon is. Amen. LAKATOS C S I L L A V. éves teol. halig.

Örök igazság, gondviselő Atyánk! Ahogy éjjelente Neked suttogjuk lelkünk utolsó szavait, mielőtt magába szívna az álmok különös világa, úgy ha szirmait bontja a hajnal, Hozzád imádkozunk, ünnepi dallal, mert minden ébredés, ima egy-egy kis ünnep a léleknek. Hozzád fohászkodunk Isten, ki teremtőnk, gondviselőnk és megtartónk vagy, mert Rád van szükségünk, Benned van bizodalmunk. A Te közelségedre vágyunk, hogy szóljunk Hozzád, hogy szólj hozzánk, hogy egymás szemébe nézzünk, mint teremtő és teremtett, mert olyan jó ez az érzés, mely megédesíti a lelket, mert a Tieid vagyunk, mert Te mindannyiunké vagy, mindannyiunkhoz egyformán jó, áldott, szerető, szigorú, de boldogságunkat munkáló. Fejünket lehajtani kényszerít a megvallás, bevallani és bocsánatot kérni Tőled azért, hogp gyermeki gyengeségeink miatt egyre inkább megfeledkezünk Rólad, a fény távolában csak űrt, űrt, csillagokat és újabb égitesteket keresünk. Nem találunk Téged, pedig megsejteted teremtő, fölséges lényed. Képessé teszel arra, hogy megérezzük újból és újból, hogy valaki jár körülöttünk magányunkban, hogy meghalljuk lépteid dobogását. Kezed vonásait olvashatjuk a természet sugárzó kéziratából, mely kibetűzi nagyságodat a hó borította téli éjjelek csillagainak szikrázó csendjében, tavaszra kicsírázó mag gyöngybetűiben, az ősz sárguló leveleinek kínjaiban mind Rólad beszél..., s ha azt kérdezzük: Ki vagy?...annyit mond: Mindenható. Erezzük, hogy hatalmasan és térdre roskasztóan, belülről, lelkiismeretünk belső szentélyéből szól valami, valaki..., új útra szólít, új erőt ad, új álmokat fest. Mi is szólunk, Atyánk. Imában mondjunk el Neked örömeinket, bánatainkat, mindennapi gondjainkat, bajainkat, törődésünket, elégedetlenségünket, kérelmeinket, s a hála szavai...néha lemaradnak, megkopnak. Bocsásd meg Istenünk, és adj erőt, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből állhassunk meg Előtted. Te segíts, hogy beleremegjen egész lényünk, mikor Szentséged előtt állunk, a Veled való beszélgetésben, mert emberi életünk egyik legnagyobb ügye az imádság, mely az emberiség közös kincse, s melynek koronája a Jézustól tanult imádság. Szinte kétezer éve mondjuk Neked ezt az imát, mert többet nem mondhatunk, hiszen hozzátéve a sorok fölöslegessé válnak, s ha elveszünk belőle, olyan, mintha Jákób létrájából vennénk ki egy fokot, mely az égig ér, Hozzád vezet. Tudjuk, hogy nem a Miatyánk elmondása tesz minket méltóvá istenfiúságunkhoz, mert sokszor csak gépiesen eldaráljuk, közben egyebekre gondolva. Ezért szegénnyé, tartalomnélkülivé válik, torz, üres és színlelt lesz a Veled való beszélgetés. Egy olyan álruha, mellyel Jákób járult atyja elé, de a Veled való találkozás erőt ad ahhoz, hogy úgy tudjunk imádkozni, hogy az tiszta, mélyről fakadó, homályos tükör nélküli, őszinte és igaz legyen. Ezt az erőt köszönjük meg Neked Istenünk. Az együttlét perceit a vasárnapos csendekben, az alkalmakat, hogy elmondhatjuk imáinkat. Jóságod, nagyságod, türelmed, hogy a zsoltáros szavak meghallgatásra találnak...mert Tied a dicsőség mindörökké.... Amen. B U Z O G Á N Y ISTVÁN

III. éves teol. halig.


TEGEZÉS - MAGÁZÁS Hogy manapság kit tegezünk, illetőleg kit magázunk látszólag egyszerű kérdés. Tegeződünk azzal, akivel bizalmas viszonyban vagyunk, s magázódunk a társadalmi kapcsolatainkban idegenebb, távolabb eső személyekkel vagy a magasabb társadalmi állásúnak, idősebbnek, tanultabbnak kijáró tisztelet jeleként. Egy ilyen válasz nyilvánvalóan leegyszerűsíti a kérdést, minthogy egyszerűsít az olyan vélekedés is, amely szerint a tegezés vagy a második személy használata, a magázás, azaz a harmadik személy használata nem is nyelvi, csupán nyelvhasználati kérdés. A nyelvben adva vannak mind a tegezésnek, mind a magázásnak a nyelvi formái, s a mindenkori társadalmi érintkezés szokásainak megfelelően csupán válogatnunk kell a formák között. Ám a kérdés sokkal bonyolultabb. Ismeretes, hogy a magyar megszólítás régi formája a tegezés volt. A 16. század végéig még minden rendű és rangú ember tegezte egymást, tegezte a katona a följebbvalóját, a szolga az urát, a fiú az apját, anyját; az egészen idegen emberek is tegezték egymást. Az ilyen tiszteletteljes megszólításokban is, mint Kegyelmed, Nagyságod stb. második személyi! birtokos személyraggal (d-vel) ellátott főnevek vannak, tehát a te fogalmát is magukba zárják. Ezért élnek sokszor a Te Nagyságod, Te Kegyelmed féle formákkal is. A 16. század második felében már az idősebbeknek, a tanultabbnak, valamint a hatalmasabbnak kijáró tisztelet kifejezésére megszületett a magázás. A megszólításban ekkor még tegező formát találunk (Kegyelmed, Kelmed, Kegyed, Kend), de a hozzájuk igazodó állítmány már harmadik személybe kerül (pl. 1543-ból: „Te kegyelmed énnekem egyébkor minden dolgot... megírt..."). Ezért jár a magázás a magyarban az állítmány harmadik személyével (s nem a többes szám második személyével, mint az indoeurópai nyelvekben). A 17. században megjelenik a maga személyes névmás mint megszólítás. A maga mindig a magasabb rangútól az alacsonyabb rangúnak szól, s bizony nem sok tisztelet van benne! Ezért írhat így 1668-ban Botka Kata az urának: „Édes uram, Kegyelmed engem ne fenyegessen, mert én olyan embertől mint maga, meg nem ijedek." A kialakult magázás (1. szám 3. személyú állítmányi forma) mellett a maga megszólítást „kegyetlen szólásm ó d i n a k , „szörnyű szó"-nak nyilvánítják a kényes ízlé-

1 0 Unitárius Közlöny

sűek. Nem szereti sem Kazinczy, sem Széchenyi. „A Maga és Kegyed helyett kell valamit találni - írja Széchenyi - , ha törik is, ha szakad is." így kezdte ajánlani az ön szót, mely nem az ő alkotása ugyan, de ő terjeszti el. „Ezen szót Ön, míg jobbra nem taníttatom, magyarban úgy használom, mint a német a Sie-1." Á m sem a maga (rangban felülről lefelé), sem az ön (alulról fölfelé) nem túlságosan udvarias megszólítás. Ezt helyettesíti, teszi elfogadhatóvá a magázó állítmányi forma mellett álló foglalkozást, munkakört megnevező megszólítás: Éppen az igazgató úr mondta... A nyelvtörténet folyamán megteremtődött tehát mind a tegezésnek, mind a magázásnak a nyelvi formája. De hogy a beszélő mikor tegez és mikor magáz valakit, hogy kinek jár ki a magázó tisztelet vagy a bensőséges kapcsolatot teremtő tegezés - koronként változott. A tegezés avagy a magázás munkatársak között ma kinek-kinek személyes ügye, hacsak az általános szokás nem késztet mindenkit arra, hogy a kollégák egymás közt csakis tegeződjenek. A 18. században viszont egyes céhszabályzat szigorúan megszabta, hogy legény idősebb társát ne tegezze, de ha a mester volna a fiatalabb, azt sem tegezheti. Ma az egyetemi hallgatók felsőbb évfolyamtársaikkal is általánosan tegeződnek, a lányok és fiúk egymás közt is, mi még az ötvenes évek elején sem tegeztünk felsőbb évfolyamra járó leányokat. Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében a fiatalabb diákokkal magáztatja az idősebbeket. Ma az első osztályos vígan tegezi az érettségizőt. Érdekesen alakult a magázás vagy tegezés a gyermekek és szülők között. Régebb nem volt szokásban, hogy a gyermek a szüleit tegezze. Falun ma is a magázás általánosabb. Népdalaink, népballadáink jól bizonyítják ezt. Hogy a gyermek a szüleit tegezze, ma is inkább csak városon szokásos. Itt is csak az utóbbi száz évben terjedt el, vált általánossá. Testvérek igen ritkán magázzák egymást, hóbortként hat. Ám régebben, faluhelyen, a székelyeknél, ha nagyobb korkülönbség volt a testvérek közt, szokásban volt. Benedek Elek írja, hogy idősebb testvérét nemcsak magáznia kellett, hanem keresztnevéhez a bá szócskát is hozzá kellett tennie! A házastársak kölcsönös tegezése ma mindennapos, az idősebbeknél hallani ma is kölcsönös magázást. Az a változat is előfordulhatott a régebbi időkben, hogy a férj viszonzás nélkül tegezte a feleségét. Kétségkívül a magázás bizonyos finomabb, tisztelettudó hangot biztosít a gyermek és szülő között. Molnár Ferenc Liliom című darabjában a hordárból lett kávés mondja: „Amíg tegeződtünk, könnyebben jött a veszekedés. Amióta magázódunk, úgy élünk, mint az udvari tanácsosok." MURÁDIN LÁSZLÓ:

Szavak titka

Dr. Gellérd Judit

Tengereken úszó (luxus-) Ha valami egyedülállónak számít még az Amerikai Egyesült Államokban is, akkor - erre mérget vehetünk! - párját biztos nem leljük sehol másutt, széles e világon. A Pittsburgh Egyetem „Szemeszter a tengeren" nevet viselő programja minden bizonnyal ilyen, bár - állítólag - már harminc éve működik. Ami egy tengerjáró (hajó vagy tengerész) számára akár sok(k) is lehet, az egy egyetem esetében - legalábbis európai szemmel nézve még meglehetősen kevés. De a valamikor „Hét tenger szemesztere" néven indított program ma is igencsak népszerű: az Államok egész területéről nagyon sok diák száll versenybe azért, hogy elnyerjen egy helyet a hajón. Ehhez igen j ó tanulmányi eredmények, és ahogy itt mondják: „megfelelő anyagi keret" - magyarán: pénz szükséges. A tanárok is az ország valamennyi egyeteméről válogatódnak össze egy-egy évharmadra. így aztán az egykori erdélyi kollégiumok mintájára - tanárok és diákok együtt utaznak, laknak és étkeznek, valóságos otthonukká alakítva a hatalmas, tízemeletes óceánjárót, amelynek „Universe Explorer" a neve. A hajón minden alaptantárgyat magában foglaló, intenzív oktatásban részesülnek az I - I V . évfolyamos hallgatók. Midőn kikötünk valamelyik országban, általában 5 - 1 0 napra, ott közös kirándulásokon tesszük még élményszerűbbé az ismeretszerzést, hatásosabbá az oktatást. Férjemmel, George-al, mi azon szerencsések közé tartozunk, akiket meghívtak tanítani a hajóra, hogy a tavaszi szemeszter januárban kezdődő és májusban befejeződő időszakában „bejárjuk a kerek világot"! Miamiból indulunk, január 20-án, és a következő országokban kötünk ki 5 - 1 0 napra: Kuba, Brazília, Dél-Afrika, Tanzánia, India (Cennai), Vietnám, ahonnan Kambodzsába repülünk az angkori templomokhoz, majd Hongkongba (10 nap). Innen Kínába utazunk egy nyolcnapos körútra, aztán Korea, majd Japán következik, és végül Seattle... Hát nem csodálatos ez az újabb kaland? Köszönöm, hogy megajándékoztál vele, Istenem! Fölszedtük a horgonyt! „Világgá vagyok m e n v e " , szinte második hete. Hajnali négy óra húsz perckor átléptük az Egyenlítőt, most a Dél Keresztje csillagkép alatt hajózunk Brazília felé. Trópusi eső szemerkél, forró a levegő. Valóságos vasárnapi „istentiszteletre" mentem tol a hajó legtetejé-

egyetem

re, ahonnan köröskörül az óceánt és a horizontot láthatom! A székely „vaj valami, vaj menyen valahova" állapot: itt valóságos. Soha nem éreztem még ily parányi lénynek magam, mint itt, a végtelennek tűnő óceán kellős közepén. A térképen vagyok, tudom, mert a kapitány minden délben bemondja a koordinátákat. De amit én élek meg, az maga a „sehol sem lét", a teljes egybeolvadás a Végtelennel! „Világgá vagyok menve." Csak az Isten találna meg most! Sehol sem vagyok; de mégis vagyok, mert megyek valahová, visz a hajó - 15 csomónyi sebességgel - , éjjel-nappal. A Cogito, ergo suum egy új változata ez az élmény. A létezés relatív mivolta sohasem volt valóságosabb. Valahol vagyok a nagy Mindenségben, földtől távol, éghez közel. A csillagok valósággal a ölembe pottyannak, ha kimegyek éjjel a fedélzetre. Mennyivel több a csillag az óceán fölött! És menynyivel érthetőbb a nyelvük! Mesélik, milyen volt, amikor Afrika még nem szakadt el Dél-Amerikától. Akkor bezzeg, nem kellene hajón menjünk Tanzániába! De megindultak a tengerek, az őskontinens húsába martak, beették magukat oda, ahol most mi, „parányi bogarak" büszkén hajózunk. Be sok hajós lelt hullámsírjára a két, egymástól eltávolodott testvér-földrész közötti nagy szakadékban, melybe a Himalája, ha arcra borulna, éppen beleillene. Ez egyszer maga a Mélység visszhangozza képzeletemet. Nem metafora ez, hanem a Föld (egyik) legszédítőbb szakadéka. Mélység és Magasság ölelkezik; a múlt és a jövő egyszerre lélegzik most bennem. A világmindenség, ha nem is „megfoghatóvá", de legalább elképzelhetőbbé válik; itt, ahol nincs határ, csak a roppant víz és a folyton tovagördülő látóhatár. A nyugtalan felszín ringat minket, ahogy a bölcsőnk is, annak idején. Mintha ez is élővé varázsolódna most! Valami mélységes, atavisztikus visszaemlékezés sejlik fel bennem, ami egyszerre őseim tánca és anyám ringató ölelése. A tenger lélegzik, és sóhajai szárnyukra kapják hajónkat, majd kacagva pottyantanak le a habok. Mi visongunk, mint hajdan, gyermekkorunkban a hintán, és soha nem látott álmokban adjuk át magunkat éjszaka az örök ringásnak, fel-le, előre-hátra, jobbra-balra. Ez a sokféle dimenzió mind egyszerre játszik velünk, érzékeink összezavarodnak, csak süllyedünk és emelkedünk, csak táncolunk, táncolunk! A test és a lélek legősibb emlékei villannak fel minden tenger-lélegzéskor. Szerves egységet alkotunk a vízzel, az éggel, egymással! A csil10Unitárius Közlöny

lagok cirógatásában, Földanyánk élő, lüktető testében jó egy sejtnek lenni: álmodó, szerető, szenvedő, imádkozó, parányi Univerzumnak... Itt az idő, most vagy soha, hogy az ember költővé vagy íróvá váljon! Tengerek állampolgára Ma nyertem el a negyedik állampolgárságomat! Neptun isten a „Tengerek állampolgárává" avatott; valószínűleg ez volt az egyetlen esélyem a lovaggá ütésre. Nagy kalandunk nagy pillanata, amikor „átsuvadtunk , , az Egyenlítő alatt? Fölött? Szóval: a „ B E A V A T Á S " , amitől az ember egyből más lesz... „Boldog Neptun-napot!" - köszöntöttük egymást ma reggel, nem is sejtve, milyen meglepetéseket tartogat számunkra egy ilyen Neptun-napi beavatás. A legénység nagy része már a fedélzeten várt minket, a hajó kapitányával együtt. Mitológiai j e l m e z e k b e öltözött kísérete élén érkezik Neptun isten, a feleségével és az udvarával. Mi pedig, mintegy hatszáz, mit sem sejtő ártatlan, akik a hajósemlékezet óta élő hagyományok szerint nyerünk beavattatást a tengerek állampolgárságába: izgatottan várjuk a fejleményeket. Mert mindenki izgul egy kicsit a különféle mendemondák miatt, mivel valami, nem épp gusztusos-szagú hal-belsőséggel szokták az embereket leönteni, majd - tisztulás végett - az úszómedencébe dobni! A matrózok mindenesetre „űrhajós" öltözékben készülnek a szertartásra, és a medencét feltöltik tengervízzel. Neptun haragosan vergődik, a medence vize pedig időnként óriáshullámokkal csap le közénk, kamerástól üt nyakon! Mindnyájan Neptun lábai elé borulunk, tisztelettel hódolva, és - természetesen hűséget fogadva Őfelségének. Aztán elkezdődik a beavatás. Elöl mi, tanárok, m a j d a hatszáz diák, hogy átadjuk magunkat az elképesztő rítusnak. A matrózok egy j ó szakajtónyi, madártejszerű, túrós folyadékot zúdítanak a fejünkre, és miközben az úszómedencébe igyekszünk lemászni, két oldalról végig „slaggal" (gumitömlőből) zuhanyoztatnak. Alighogy kimásztunk ebből a záporból - a résztvevők visongása és a nézők üdvrivalgása közepette a túlsó oldalon újabb meglepetés várt ránk: két hatalmas, tátongó szájú halat kellett megcsókolnunk! Puszilni is elég a hal bájos pofiját, de olyan is van, aki francia csókot ad. Ha hal, és már halott is, hadd legyen valami öröme! Ezzel aztán kiérdemeltük, hogy Neptun őfelsége elé járulhatunk - amúgy csatakosan - és térdhajtva megcsókoljuk a gyűrűjét, miután kardhordozója - egyik kedves, idős tanárnő öltözött a tógájába - a „tengerek állampolgárává" ütött ünnepélyesen. De ez még csak a kezdet! Most jött csak az igazi haddelhadd. A hagyomány szerint ugyanis, aki az Egyenlítőt hajón lépi át, azt


kopaszra nyírják. Ne s z ö r n y ü l k ö d j mégse, k e d v e s Olvasó: ékes, dauerolt hajkoronám rajtam pompázik! De közel százan közülünk mégis kopaszok - az istenadták - , és legalább annyi lány, mint fiú, sőt néhány profeszszor is. Előre lehetett jegyet váltani a „megnyírattatás kiváltságára", ami a szegények javára történő pénzgyűjtés érdekében történt. A lenyírt hosszú hajakat pedig - a kemoterápia miatt megkopaszodott gyermekek számára - parókának használják majd... Nos, a szertartás fénypontja az az öt szerencsés volt, akiket közülük kisorsoltak, és akiket a hajó mindenható kapitánya saját kezűleg nyírt meg, természetesen fülsiketítő üdvrivalgás kíséretében. Majd elkezdtem a diákjaim arcát végre megjegyezni: néhányan felismerhetetlenekké lettek! De a dicsőség, amely bátorságukat övezi, valószínűleg megérte. Álomhajó luxuskivitelben A tenger embere más nyelve ^szél, más törvényeknek engedelmeskedik, más a , . ^tot követ. Svédausztrál kapitányunk, Anders Andersson, nem szégyeníti meg a viking történetekből ismert legendás alakokat. Nemcsak hatalmánál fogva - hisz kezében az életünk hanem mert egy fejjel emelkedik mindenki fölé, és címe szerint is ő az „Universum Mesteremivelhogy hajónkat „SS Universal'Explorer"-nek nevezik. (Az SS nem félreértendő, csak a „Lady" gőzhajóságát jelenti!) Igazi, dühöngő viharba nem kerültünk még, mert a déli féltekén nyár van most. De a kapitány biztosított, tudja, hogy kell egy ekkora hajót kormányozni. A hajónk nagysága, bizony, minden eddigi elképzelésemet felülmúlta. Pedig nem is a legnagyobbak közül való! És már ötvenegynéhány éves, akárcsak én. Van egy ikertestvére is. Mindössze hat ezer ember van a fedélzetén, összesen vagy hét emeleten. A Bahama-szigeti kikötőben láttunk kétszer ekkora luxushajót, de szamárfület mutattunk neki! A mi hajónk fehér, karcsú és olyan kecses, mint erdélyi templomaink tornya. Ez a mi édes otthonunk 105 napon keresztül. Tulajdonképpen úszó luxusszálloda, ahol kabinunk tisztaságáról és kényelmünkről külön steward gondoskodik. Lakosztályunk a hajó orrában, az ötödik emeleten van; egyetlen szobánkba visszavonulhatunk az egyetem zsivaja elől. El tudnám képzelni az életemet itt, akár évekig is, oly meghitt és testhezálló a szellemi munkához! Tökéletes kis paradicsom, ahol ihlet száll meg, midőn kabinunk lenyűgöző panorámát kínáló ablakán kinézek: mindig tenger, csak tenger; hol azúrkék, hol sárga, hol fekete a vize, amint az eget visszatükrözi. Nincs más dolga, mint a kényesen kacérkodó Holdnak, és a mindent felperzselni akaró Nap-úrnak tükörként szolgálni. Az egyetlen külső esemény a látóhatáron nagyritkán feltűnő hajók, de ebből is csak egyet-kettőt láttunk. Időnként delfinek szegődnek a nyomunkba, egyszer repülőhalat is láttam, amit fecskének véltem. De hát

honnan fecske, ilyen évszakban, ilyen távol minden földrésztől?! Szakácsok hada főz ránk; reggel, délben, este legalább háromféle menü a választék, mindenik többfogásos. Hogy meglepődnek majd az otthoniak, amikor többkilónyi súlytöbblettel érkezünk haza! A nyílt fedélzeten, a nagy kékségben és ragyogásban lakomázva, állandóan sajátmagamat irigylem kiváltságos helyzetemért. Van tekintélyes könyvtárunk, gyönyörű kínai fotelekkel, soksok számítógéppel. A nagy színházteremben tartják a közérdekű előadásokat, ahol szinte hatszázan elférünk. Itt rendezik a bálokat és a hangversenyeket is. A luxusbútorokkal berendezett tanári szoba inkább kaszinóra emlékeztet, köröskörül csupa ablak. Van mozink is, ahol minden este remek filmet vetítenek. A tantermek eredetileg társalgók voltak, nagy ablakaik a tengerre nyílnak. Néha kapaszkodnom kell a katedrába, hogy el ne veszítsem az egyensúlyomat, de most nő ki a „tengeri lábunk", amint ezt itt mondják. Táncos lábunk lesz, állítólag, habár néha mindenki olyan, mintha részegen tántorogna! Tengeri betegségben még nem volt részem, de mindenféle gyógymód van ellene. És természetesen remek orvosunk is van, és nővérek vigyázzák az egészségünket. Jelenleg mindenki a malária elleni védőoltásra készül. A társaság egy része az Amazonas folyó őserde-

jébe repül, az pedig a malária őshazája is. Minden partraszállás után kötelező mentési gyakorlatot tartunk. A hajó vészkürtje hét rövid és egy hosszú jellel azonnali gyülekezést parancsol, mire - meleg ruhába öltözve, mentőövvel a nyakunkban - az arra kijelölt mentőcsónakokhoz sietünk, névsorolvasásra. Addig állunk ott összezsúfolódva, amíg mindenki megérkezik. Ekkor a kapitány seregszemlét tart, mi pedig lélegzet-visszafojtva reméljük, nem köt bele hiányos öltözetünkbe, „felszerelésünkbe", amennyiben hiányos...

UNITÁRIUS RADIOADASOK

A kolozsvári AGNUS RÁDIÓ (88,3 F M ) unitárius műsorai, adásidő reggel 7,30 óra.

A KOLOZSVÁRI RÁDIÓ unitárius meditáció műsorai, adásidő reggel 9 óra: Február 5 - Czire Szabolcs Március 12 - Ferenczi Enikő Április 16 - Czire Szabolcs Május 21 - dr. Rezi Elek Június 25 - Molnár B. Lehel Július 30 - Kovács István Szeptember 3 - Mezei Csaba Október 8 - Solymosi Zsolt November 12 - Gyerő Dávid December 17 - Dr. Szabó Árpád A KOLOZSVÁRI RÁDIÓ unitárius rádióistentiszteletei, adásidő 17,30 óra: Január 19 - dr. Szabó Árpád Február 23 - Gyerő Dávid Március 30 - Solymosi Zsolt Május 4 - dr. Szabó Árpád Június 8 - Mezei Csaba Július 13 - Ferenczi Enikő Augusztus 17 - Kovács István Szeptember 21 - Czire Szabolcs Október 26 - Kriza János November 30 - dr. Rezi Elek

Tegnap, február elsején, a vészjelző teljesen váratlanul parancsolt mindenkit a „Union"nevű terembe. Az ijedtségtől sápadtan találgattuk: mi történhetett? A hírektől ugyanis szinte teljesen elzártan élünk itt. Csak az Internet nyit ablakot a világra, az viszont méregdrága, így nem nagyon élünk vele. Az általános találgatás: Amerika Irak elleni háborús üzenetét tartotta valószínűnek. Vagy talán országunk ellen intéztek megint terrortámadást? Kétségbeesve vártuk a hírt. Tragédia volt a hír, a javából: a Columbia űrhajó hazatértében - Dallas felett - fölrobbant! A szerencsétlenségnek hét űrhajós lett az áldozata. Egyperces elcsendesedésünkben imádkoztunk, békét kérve Földünk körül keringő poraikra... Istenem, segíts, hogy mi hazatérhessünk! (Folytatása

következik!)

Január 2 - Buzogány István Január 16 - dr. Szabó Árpád Január 30 - Solymosi Zsolt Február 13 - Kolumbán Gábor Február 27 - Andrási Benedek Március 13 - Czire Szabolcs Március 27 - dr. Szabó Árpád Április 10 - Gyerő Dávid Április 24 - Ferenczi Enikő Május 1 - dr. Rezi Elek Május 15 - Mezei Csaba Május 29 - Lakatos Sándor Június 12 - Lakatos Sándor Június 26 - Czire Szabolcs Augusztus 7 - Lakatos Sándor Augusztus 21 - Kovács István Szeptember 4 - Lakatos Sándor Szeptember 18 - Kriza János Október 2 - dr. Rezi Elek Október 16 - Gyerő Dávid Október 30 - dr. Szabó Árpád November 13 - dr. Rezi Elek November 27 - Czire Szabolcs December 11 - Ferenczi Enikő December 25 - dr. Szabó Árpád Felelős szerkesztő: LAKATOS SÁNDOR Tel: 0740323924, 0264408021; e-mail: [email protected] 10Unitárius Közlöny

gően remény van arra, hogy a diákotthon déli szárnyát a 2003. év őszére sikerül befejezni, és a kolozsvári teológiai és egyetemi hallgatók is az új otthonban kezdhetik el a tanévet. A hagyományos püspöki fogadást január 1-én tartották Kolozsváron a püspöki házban, ahol dr. Szabó Árpád és felesége meghívására a kolozsvári hívek egy része, lelkészeink, az Egyházi Központ munkatársai és más meghívott vendégek együtt köszöntötték az Új esztendőt. Január 13-án, a vallásszabadság törvénye kihirdetésének 435. évfordulóján nagyszabású megemlékező ünnepélyt tartottak Székelykeresztúron, a helyi egyházközség és az Unitárius Gimnázium közös szervezésében. A szószéki szolgálatot Gyerő Dávid egyházi előadótanácsos végezte, az eseményt dr. Szabó Árpád püspök és dr. Rezi Elek főjegyző méltatta szakelőadásában. Az Unitárius Gimnázium tanulói énekszámokat adtak elő, és verses összeállítást mutattak be. Az Egyházi Képviselő Tanács január 23-án rendkívüli ülést tartott Kolozsváron, amelynek tárgysorozatán a 2003. évi költségvetés véglegesítése, az építési-javítási segélyek szétosztása és az ülésezési terv és eseménynaptár rögzítése szerepelt. A tanácsülést megelőző napon tartotta évi rendes ülését a Testvéregyházközségi Tanács is számbavéve a 2002. év vonatkozó megvalósításait. Az Énekvezér-képesítő Bizottság január 28-án tartott ülésén a következők nyertek képesítést az unitárius énekvezéri szolgálatra: Bak Erzsébet (Székelykeresztúr), Hurubás János (Sepsiszentgyörgy), Szabó Mária (Torda), Váradi Imre (Nyárádszentmárton). A 2003-2004-es tanévben a Protestáns Teológiai Intézet csendesnapjait február 7-8-án tartották. Az Unitárius Fakultás hallgatói számára előadást tartott dr. Cseke Péter egyetemi tanár A falukutatás kérdései a két Homoród mentén címmel, valamint Veres Valér tanársegéd Az ifjúság társadalmi és vallásos helyzete településtípusok szerint címmel. A reggeli és esti bibliamagyarázatot Mezei Csaba és Riisz Tibor kolozsvári lelkészek, valamint Bartha Zsuzsanna mészkői lelkész tartották. A közös intézeti előadást Visky András mutatta be Kereszténység és művészet címmel. Február 14. és március 7. között dr. Szabó Árpád püspök és Gyerő Dávid előadótanácsos észak-amerikai körúton vesz részt, az ottani Unitárius Univerzalista Egyház és a Testvéregyházközségi Tanács meghívására. A körút célja az alapgyűjtés folytatása a kolozsvári Unitárius Diákotthon javára. Az adományszervezés eredményétől füg-

Halottaink Tánczos Mihály, a fiatfalvi unitárius egyházközség 21 éven át rendes és utóbb tiszteletbeli gondnoka, volt főtanácsi tag, életének 93., özvegységének 3. évében 2003. január 23-án elhunyt. Temetésére január 25-én került sor a Fiatfalvi temetőben, amelyen a lelkészi szolgálatot Bartha Alpár helyi lelkész végezte. Fodor Piroska nyugalmazott énekvezér életének 66. évében, 2003. január 14-én elhunyt. Énekvezéri szolgálatát a gagyi, recsenyédi és korondi egyházközségekben végezte, 1984-ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahonnan 1993-ban tért haza. Január 17-én temették a korondi templomból, a temetési szolgálatot Farkas László helyi lelkész vezette, a sírnál Szombatfalvi József esperes mondott búcsúbeszédet. Emlékük legyen áldott!

Pályázati felhívás A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet pályázatot hirdet unitárius gyakorlati teológiai tanári (asszisztensi vagy lektori) állásra. Az állásra csak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet által kibocsátott teológiai oklevéllel rendelkező unitárius lelkészek/lelkésznők pályázhatnak. Feltételek: legkevesebb 5 év gyülekezeti szolgálat; eredményes gyülekezeti munka; tudományos tevékenység. A pályázat beadásának határideje 2003. február 28. A versenyvizsgára f . év márciusában kerül sor. A versenyvizsga írásbeli és szóbeli vizsgából, valamint nyílt óra tartásából áll a szaktantárgy anyagából. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. Pályázati kérést; 2. Teológiai tanulmányait igazoló iratainak hiteles másolatát; 3. Sajátkezűleg írt önéletrajzot; 4. A gyülekezeti munkáról és/illetve a tudományos tevékenységről készült jelentést; 5. A Püspöki Hivatal által kiállított ajánlást.

Dr. Juhász Tamás rektor

UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418 Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatársak: Kovács Sándor, Czire Szabolcs, Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ Nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10.-e. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (064) 193236, 195927. E-mai!: [email protected]; [email protected]; [email protected]

nitáriu Kolozsvár, 1888—1948/1990. 13. (73) évf. 2. szám. 2003. március-április Ára: 5000 lej.

Juhász Gyula

A TARTALOMBÓL: •

MÁRCIUS IDUSÁRA

Nagypénteki

giai értelmezése Énlaki köszöntő boldogfahán

Vannak napok, melyek nem szállnak De az idők végéig

el

megmaradnak,

Mint csillagok ragyognak

boldogan,

S fényt szórnak minden születő

tavasznak.

Valamikor szép tüzes napok voltak, Most enyhe és derűs fénnyel Ilyen nap volt az, melynek Ibolyáit ma a szívünkbe

ragyognak. fordulója

szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai És lángoló Petőfi szava zengett, Kokárda lengett, zászló lobogott; A költő kérdett, és felelt a nemzet. Ma nem tördel bilincset s

börtönajtót

Lelkes tömeg, de munka dala harsog, Szépség, igazság lassan megy előre, Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan

visszanéz,

És emlékezve mámoros lesz tőled, Tűnt március nagy napja, szép tavasz> Mely fölráztad a szunnyadó

erőket,

Mely új tavaszok napját égre hoztad, Mely új remények ibolyáját

fontad.

Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

szovát

•

zsolozsma

• Tiboldi-napok

Szentgericén

•

• Az egyházi és világi nevelők Alsó-

• Templom a középpontban

• Testvérgyülekezeti

Gondnok-presbiteri Nők

-

• A húsvéti „csoda" teoló-

Konferencia

2003

találkozó Székelykeresztúron

Világa: Dicsőszentmárton,

falva, Magyarszovát,

- Magyar-

Segesvár,

lógiai hallgatók diáknapjai,

Oklánd,

• •

Jobbágy-

• Ifjúsági oklal: Teo-

ODFIE egyletképek,

A

mi óvodánk • Tengereken úszó egyetem (II. rész) • Egyházi hírek

% .

l'rt^ y

g'rtl * v i Cî t

Molnos Lajos

Zsolozsma Nagypéntek hajnalán ...és bizony megtöretik megtöretik

ma

ismét

és bizony kiontatik kiontatik

ma

az O vére

ismét

és bizony halálnak halatik ma

az Ö teste

halálával halatik

ismét

de bizony harmadnapon feltámad

feltámad

újra

de bizony a Mennyekbe felmegy

felmegy

újra

de bizony Onnan visszajövése eljövel

lészen

újra

és megtöretett

testének

és kiontatott beteljesedik

általa

vérének általa az Úr Lelke

miértünk-született

bizony bizony

mibennünk

Attala

az Úr Lelke ím mindenekben mondom hát tinéktek szólom szavammal a töviskoszorút

és újra

bizonyossággal

én is a hitemet

ma is akárcsak

oly lelkes fondorlattal az ölő keresztet

mindég

ma is akárcsak

mindég

ácsotoknak:

bizony a testét megtörethetitek akárhányszor

miként

mondom

ma újra

bizony a vérét kiontathatjátok akárhányszor

miként

mondom

ma újra

de bizony hiábavaló lészen

mégis

a ti gonosz serénykedéstek ma is miként

győzedelmes

mondom

mindahányszor

mert az Úr íme

mindenható

egy igaz

s ElŐ Diadalmasa minden

Isten

Jézus időkben

úgy itt e fiiklön is Amen.


tinéktek

fonóknak

oly lelkes fondorlatosan

miként

Ő

A HÚSVÉTI „CSODA" TEOLÓGIAI ÉRTELMEZÉSÉNEK NÉHÁNY UNITÁRIUS VÁLASZA Kétségtelen tény, hogy a kereszténység egyik legnagyobb ünnepének húsvétot tekintik, mert a megfeszített Krisztus ezen a napon támadt fel. Előre szeretném bocsátani, hogy nem a kritikus rendszeres teológus (dogmatikus) meglátásait akarom megszólaltatni, a téma ilyenszerű feldolgozása tudományos mérlegelést igényel, hanem az értelmesen és érzelmesen, de ugyanakkor hit- és akaratszerűen élő és cselekvő unitárius emberét, azaz az Unitárius Közlöny Olvasóit hívom egy rövid „mérlegelésre" és ünneplésre. Első feladatunk tehát a feltámadás kérdésének a tisztázása, mert ezzel kapcsolatosan az unitárius teológiának fenntartásai vannak, viszont unitárius közösségeinkben is igen sok locsoló vers erről „regél" - „feltámadt Jézus, mondják az írások..." stb. A keresztény teológia ebben a kérdésben nem ad egyértelmű magyarázatot. A válasz attól függ, hogy Jézust emberi vagy isteni természete felől közelítjük-e meg? Ha emberi természete felől indul a vizsgálódásunk, akkor kétségtelenül nem F E L T Á M A D O T T - , amit maga végzett el, hanem FELTÁMASZTOTT - , amit Isten cselekedett. Ha isteni természetét vesszük tekintetbe, akkor a FELTÁMASZTOTT helyett a FELTÁMADOTTAT kell előnyben részesítenünk, mert ez egy isteni hatalommal bíró személy lehetősége. Tény az, hogy a halottak feltámadásának legrégebbi bizonyítéka a héber nyelvű Ószövetség egészében a J. e. II. évszázadból származik (kb. 165 - 164). Ez az időszak azonban nem annyira a vallási, hanem inkább a politikai csatározások színtere. A zsidók erőszakos hellenizálódásának és heroikus ellenállásának kora (IV. Anthiokhesz Epifanesz), a makkabeusok által vezetett lázadás, amely végül is a zsidóság győzelmével végződik. Ez a nézet erősödik fel az apokaliptikus irodalomban nagyon kiszínezve, de itt már személyre szabottan. Ezt igazolja a Dániel könyve, amely éppenséggel több kérdést hagy nyitva, mint amennyit megválaszol. Pál apostol is inkább emberi és nem isteni természete felől közelíti meg a húsvéti csodát. Hangsúlyozza, hogy Jézus „a halottak közül", görögül „ek nekron" támasztatott fel, „lett feltámasztva" ( l K o r 15,12). Ez a mondat és az egész megelőző szöveg nyomatékosan szenvedő alakban adja az igét ( l K o r 15,4-20). „Egegartai" „passivum divinum"-nak felel meg. Azaz Istent jelöli meg mint a feltámasztó tett alanyát. Jézus „feltámadt" cselekvő igealakot főleg a későbbi szövegek alkalmazzák, mintegy jelezve, hogy Ő ezt a saját isteni erejéből is „tette" (ITessz 4,14) (latin: quod suscitas est a mortis - Nestle-Aland:Novum Testamentum Latiné; angol: Christ has been raised from the dead - The N I V Study Bible, 1756). A magyar bibliafordítások inkább a „FELTÁMADOTT-at" emelik ki a „FELTÁMASZTOTT" helyett, sőt a magyarázó jegyzetekkel ellátott Biblia sem foglal egyértelműen állást ebben a kérdésben (Biblia Magyarázó Jegyzetekkel. Magyar Bibliatársulat kiadása. Budapest, 1996). A húsvéti „csoda" megértésének logikájában osztom Hans Küng római katolikus teológus megállapításait: „... a 'feltámadással' szemben a feltámasztás kifejezést részesítem előnyben, megegyezően az Újszövetség szóhasználatával - anélkül azonban, hogy ezzel kizárnám a 'feltámadást'. Ezzel azt kívánom hangsúlyozni,

2. sz. JEGYZŐKÖNYV felvéve az Egyházi Képviselő Tanács 2003. március 27-én tartott üléséről. Jelen vannak: Hivatalból: Dr. Szabó Árpád püspök, Máthé Dénes főgondnok, dr.Rezi Elek főjegyző, Szabó László közügyigazgató, Gyerő Dávid, Mikó Lőrinc, dr. Fóris Ferenczi Rita előadótanácsosok, Török Elek, Nagy Endre, id. Szombatfalvi József, Kedei Mózes, Máthé Sándor, Bartha Mária-Zsuzsánna, Szabó Magda, Székely Botond, Kovács Sándor, Popa Márta, Varró Margit, Pap Mária, Asztalos Klára, Sándor Krisztina. Választás útján: Bálint B. Ferenc, Bartha Alpár, Székely Kinga-Réka, Nagy László, Kovács István, Csete Árpád, Andorkó Ferenc, Csáka József, Gazadag Géza, Erdő László, Orbán Pál, Dombi Dezső, Czimbalmos K. Csaba, László János. Tanácskozási joggal részvett: Szabó Anikó főszámvevő. Igazoltan hiányoznak: Kolumbán Gábor, Székely Miklós, Sófalvi Attila. 12. A 23. számú egyházi ének és Kedei Mózes esperes imája után, Máthé Dénes főgondnok üdvözli a megjelenteket, megállapítja a gyűlés szabályszerű összehívását, a 199/2003. E. K. T. számú meghívóval, a határozatképességét ós azt megnyitja. Jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Kedei Mózes, Bartha Alpár és Erdő László tagokat. A gyűlés tárgysorozatát elfogadásra ajánlja. Az Egyházi Képviselő Tanács a megnyitót tudomásul veszi. 13. Jelentés az egyházi főhatóság általános munkájáról: az egyházi közigazgatásról, az egyházképviseletről és az elintézett ügyekről, 2002 november 13 - 2003. március 25 közötti időszakban. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette az Egyházi Főhatóság általános munkájáról, az egyházképviseletről és elintézett ügyekről előterjesztett jelentést. 14. Az EKT állandó bizottságainak 2003. március 26-i üléseiről felvett jegyzőkönyvek előterjesztése. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette az EKT állandó bizottságai (Misszió Bizottság, Valláserkölcsi Nevelési és Oktatásügyi Bizottság) március 26-i üléséről előterjesztett jegyzőkönyveket. 15. A 2003. január 28-i énekvezér-képesítő vizsga. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a 2003. január 28-i énekvezérképesítő vizsgáról előterjesztett jelentést, amely szerint Bak Erzsébet (Székelykeresztúr), Hurubás János (Sepsiszentgyörgy), Szabó Mária (Torda) és Váradi Imre (Nyárádszentmárton) énekvezéri oklevelet szerzett, és az énekvezéri szolgálatra képesítést nyert 16. A teológiai hallgatók 2002. évi karácsonyi légációs szolgálata. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a teológiai hallgatók 2002. évi karácsonyi légációs szolgálatáról előterjesztett jelentést. 17. Az Unitárius Tanári Kar ösztöndíj-javaslatai a 2002/2003. tanulmányi év II. félévre. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a PTI Unitárius Kara javaslatait a teológiai hallgatók ösztöndíját illetően a 20022003-as tanév II. félévére.

18. Lőrinczi Lajos jelentése észak-amerikai tanulmányútjáról. Az Egyházi Képviselő Tanács megelégedéssel tudomásul vette Lőrinczi Lajos csehétfalvi lelkész jelentését észak-amerikai tanulmányútjáról, amelyet a Starr King Teológiai Intézetben töltött a 2002-2003-as tanév I. félévében. Ugyanakkor sajnálattal állapította meg, hogy lelkész afia családi okok miatt nem térhetett vissza a II. félévre, tanulmányai folytatására. 19. Jelentés a valláserkölcsi nevelés terén elnökileg elintézett fontosabb tevékenységekről a 2002. november 14. és 2003. március 25. közötti időszakban. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul veszi a 2002. november 14. és 2003. március 25 közti valláserkölcsi jelentést. 20.A kolozsvári Unitárius Kollégium jelentése a 2002-2003. tanév I. félévéről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul veszi a kolozsvári Unitárius Kollégium jelentését. Az EKT jóváhagyja a VEN-bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a középiskolai beszámolók megszerkesztésére a következőkben épp az összesítés megkönnyítése érdekében- egy megadott szempontrendszer alapján történjék. 21. A székelykeresztúri Unitárius Gimnázium jelentése a 2002-2003. tanév I. félévéről. Az Egyházi Képviselő Tanács az előterjesztett jelentést jóváhagyólag tudomásul veszi. Elfogadja a VEN-bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy az infrastrukturális fejlesztés és a zavartalan működés érdekében az egyházi költségvetési keretből a támogatás folyósítása negyedévenkénti rendszerességgel történjék. Tudomásul veszi, hogy a jelenlegi tanügyi törvények értelmében új igazgató kerül a Gimnázium élére Varró Margit személyében, és határozatot hoz, hogy Fekete János igazgatót eddigi tevékenységéért az EKT köszönőlevélben méltányolja. 22. Előterjesztés a Kolozsváron magán oktatási formaként indítandó I. osztály tárgyában. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyja, hogy Kolozsváron magán oktatási formában I. osztály induljon. A tanítói állás betöltésére az EKT határozata értelmében pályázatot kell hirdetni. A pályázati feltételek kidolgozásával és a pályázat lebonyolításával az EKT egy pályázati bizottságot bíz meg. Tagjai: Bartha Zsuzsánna, a VEN-bizottság elnöke, Bartha Márta tanítónő, VEN bizottsági tag, Popa Márta a kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatója, valamint Fóris F. Rita előadótanácsos. 23. Előterjesztés a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium védnöksége alatt múködő V. osztály indításáról. Az Egyházi Képviselő Tanács támogatja a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium védnöksége alatt működő V. osztály indítását. Az V. osztálynak az egyházi iskola égisze alatt történő indítását továbbra is fontosnak tartja a tavaly indított tehetségmentő program folytonosságának és a gimnáziumi osztályok utánpótlásá-

nak biztosítékaként. A program sikeres folytatása érdekében elfogadja a VEN-bizottság azon javaslatát, hogy készüljön egy olyan felmérés, amely távlatilag a gimnázium vonzáskörzetébe tartozó egyházközségekre irányulva, nemcsak a tehetséges beiskolázási számokra kérdez rá, hanem arra is, hogy hány szülő lenne, aki vállalná, hogy gyermeke távlatilag ne otthon, hanem ebben az iskolában folytassa tanulmányait. 24. Előterjesztés az Unitárius Diákotthon javára tett északamerikai gyűjtésről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette dr. Szabó Árpád püspök és Gyerő Dávid előadótanácsos előterjesztését a kolozsvári Unitárius Diákotthon javára február 14. és március 7. között rendezett észak-amerikai gyűjtésről. Az EKT úgy határozott, hogy az egyházközségeknek és híveknek küldött felhívást az építkezés megsegítésére megismétli ebben az évben is. 25. Az egyházi javadalmazás rendszerének megújítása. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a kibővített elnökségi ülésen hozott alábbi hatarozatokat az egyházi javadalmazási rendszer megújítására: 1. Az állami fizetés eddigi kategóriái helyett 2003. március 1-től minden lelkész azonos összegű állami fizetést kap, amely összeg az államtól kapott lelkészi fizetések összegének a lelkészek számával való elosztásából származik. 2. A lelkészi fizetés összegét (a besorolást) az új rendszerben az alábbi 3 tényező határozza meg: az egyházközség lélekszáma (50%), a szolgálati régiség (25%) és az egyházközség általános helyzete (25%). 3. A fenti tényezőknek az egyes lelkészi helyzetekre való alkalmazását, az új fizetési összegek kiszámolását és általában a javadalmazási rendszer további kérdéseinek a kezelését egy bizottság hivatott elvégezni, amelynek összetétele: Gyerő Dávid, Kiss Gergely, Kovács István, Szabó László, Török István, és az érintett esperes. A bizottság munkáját az EKT következő üléséig kell, hogy elvégezze, s arról azon jelentést kell tennie. 26. A gondnok-prezsbiteri értekezletek. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette dr. Szabó Árpád előterjesztését a 2003. évi gondnok-presbiteri értekezletekről. Az EKT a jövőre nézve a gondnok-presbiteri értekezletekre való készülés rendjén kéri a keblitanácsokat, hogy előzetesen beszéljék meg az azokon felmerülő kérdéseket, így a küldöttek felkészülve és adatok birtokában vehessenek részt az értekezleteken. Az EKT írásbeli elmarasztalást küld az értekezletekre képviselőt nem küldő alábbi egyházközségeknek: Csegez, Kolozsvár-írisz, Torockószentgyörgy, Verespatak, Bordos, Erdőszentgyörgy, Ikland, Székelykál, Vadad, Magyarszentbenedek, Csíkszereda, Kénos, Székelyderzs, Székelymuzsna, Szentegyháza, Székelyudvarhely 2, Bözödkőrispatak, Kede, Tordátfalva, Felsőrákos, Sepsiszentkirály-Botfalu 27. Egyházunk képviselete az ICUU konferenciáján.

Az Egyházi Képviselő Tanács egyházunk képviseletében Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkészt és Máthé Sándor háromszék-felsőfehéri esperest bízta meg azzal, hogy részt vegyen az ICUU Prágában tartandó konferenciáján. Az EKT megfigyelői minőségben Székely Kinga homoródszentpéteri lelkész részvételéhez is hozzájárul, amennyiben az ICUU felvállalja az ő költségeinek a fedezését is. 28. A Marosi Egyházkör beadványa az egyházfenntartói járulékok lakhely szerinti fizetéséről. Az Egyházi Képviselő Tanács a Marosi Egyházkör beadványának megválaszolását az Egyházi Alaptörvény világos vonatkozó előírásaiból olvasta ki: minden egyháztagnak a lakhely szerinti egyházközségben kell egyházfenntartását kifizetnie. Az EKT javasolja a marosi egyházkör esperesi hivatalának, hogy a kérdést tárgyalják meg az egyházköri közgyűlésen, és az Alaptörvény előírásainak szerezzenek érvényt. 29. Bálint B. Ferenc beadványa a gyakorlati teológiai tanszék tanári állásáról. Az Egyházi Képviselő Tanács nyílt szavazással (12 mellette, 4 ellene, 7 tartózkodás) úgy határozott, hogy elfogadja Bálint B. Ferenc beadványát, és Kovács Istvánt visszahelyezi a gyakorlati teológiai tanszék tanári állásába. Az EKT jelen határozatát közli a PTI Rektori Hivatalával. 30. Czimbalmos K. Csaba beadványa az EKT működéséről. Az Egyházi Képviselő Tanács Czimbalmos K. Csaba beadvanya nyomán határozatban mondta ki a következőket: - az elnökség az ülések előkészítésére próbálja meg előzetesen eljuttatni a kész anyagot a Tanács tagjaihoz - a Tanács ülései próbaidőre pénteken lesznek, a világiaknak való jobb megfelelés miatt - a Tanács üléseit próbaidőre másfél napos időtartamra hívjuk össze, hogy elegendő idő legyen az ügyek átbeszélésére 31. Gellérd Judit beadványa a Kőrösfői Kriesch Aladár festményét ábrázoló lenyomat újranyomásáról. Az Egyházi Képviselő Tanács Gellérd Judit kérését a Kőrösfői Kriesch Aladár festményét ábrázoló lenyomat újranyomásáról jóváhagyólag véleményezte. 32. Nagy László beadványa az Unitárius Közlönyben megjelent írásról. Az Egyházi Képviselő Tanács Nagy László beadványát az Unitárius Közlönyben megjelent írásról tudomásul vette. 33. Előterjesztés az elnökileg elintézett fontosabb gazdasági ügyekről, 2002. szeptember 25 és november 13. közti időszakban. Az E. K. Tanács 2002. november 25-én tartott rendes gyűlésén az elnökileg elintézett fontosabb gazdasági ügyekről szóló jelentés előterjesztését a Tanács elnapolta. Ezért 2003. március 27-i rendes ülésen a következő jelentések kerültek előterjesztésre: 1. Jelentés a 2002. szeptember 25 - november 13 között elnökileg elintézett fontosabb gazdasági ügyekről 2. Jelentés a 2002. november 14 és 2003. március

25 között elnökileg elintézett fontosabb gazdasági ügyekről. Mindkét jelentést az E. K. Tanács jóváhagyólag tudomásul vette. 34. Gazdasági Bizottság 2003. március 26-án tartott gyűlésének jegyzőkönyve. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul veszi a Gazdasági Bizottság 2003. március 26-án tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyvét és megállapítja, hogy a Bizottság a következő kérdésekkel foglalkozott: 1. Alelnök és jegyző megválasztása 2. Tájékoztatás a benyújtott építkezés-javítási segélykérésekről 35. Előterjesztés a Jogügyi Bizottság 2003. március 26-án tartott gyűléséről. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul veszi a Jogügyi Bizottság 2003. március 26-án tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyvét és megállapítja, hogy a Bizottság a következő kérdésekkel foglalkozott: 1. A bizottság megválasztotta vezetőségét 2. Tájékoztatás hangzott el az egyház jogi vonatkozású ügyeiről. 36. Előterjesztés a Pénzügyi Bizottság 2003. március 26-án tartott gyűléséről Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul veszi a Pénzügyi Bizottság 2003. március 26-án tartott gyűléséről felvett jegyzőkönyvét és megállapítja, hogy a Bizottság a következő kérdésekkel foglalkozott: 1. Az Alaptörvény értelmében a Bizottság elnököt választott 2. Az egyházi központ 2003. évi költségvetése, a Sora épületnél folyó építkezéshez hitel felvételéért kezesség vállalása. 37. Előterjesztés a SESO céggel kötött megállapodás tárgyában Az elnökileg elintézett fontosabb gazdasági ügyekről szóló jelentés előterjesztése kapcsán az E. K. Tanács felvette napirendjére a Sora üzletházat bérlő céggel kötendő megállapodás megtárgyalását. Ez a megállapodás azt foglalja magába, hogy a bérlő Seso cég az udvari építkezés befejezéséhez 25 milliárd lej bankkölcsönt kell felvegyen és ezt az üzletcsarnokra 2002-ben felépített emeletre betáblázandó jelzáloggal garantálja az egyház. A szerződés pontos szövegét lásd jelen határozat mellékletében. Az E. K. Tanács több órát tárgyalta a megállapodás szövegét. Időközben egy három tagú bizottságot, majd néhány órával később az elnökséget bízta meg, hogy külön tárgyaljon a SESO cég vezetőjével. Mindezek után a céggel megállapodás és a Tanácsban határozat született a megállapodás megkötéséről az eredeti szöveghez viszonyítva a következő két lényeges pontban: „8. szak. A SESO cég megtéríti a beruházási hitelt és annak kamatait a bank által előírt feltételek szerint és kötelezi magát arra, hogy a részleteket a határidőig befizesse. A befizetés után három nappal az egyháznak igazolandó a részlet befizetése a bankhoz. Amennyiben egy legtöbb 60 napos késés áll fenn egy részlet teljes befizetésénél erőhatalom (vis

major) vagy előre írásban bejelentett okok miatt (melyeket az egyház elfogadott) az eredeti szerződés, az 1, 2 és 3 sz. kiegészítő irat jogszerint felbomlik.",, 13 sz. (2). A kölcsön törlesztésének elmaradása esetén a végrehajtás elsősorban a SESO cég tulajdonában levő telek ellen fordul és utána az egyház jelzáloggal terhelt emeleti épületrésze ellen." A két idézett szakasz nem hiteles fordítás. Az eredeti román szöveget lásd a mellékletben. A módosított szöveget az E. K. Tanács elfogadta és megbízta az elnökséget annak aláírásával. A megegyezés eredeti román nyelvű szövege mellékletben jelen határozat részét képezi. 38. Előterjesztés a 2003. évi juttatások tárgyában Az egyházkörökből érkezett kérések alapján az E. K. Tanács visszatér a 175/2003. sz. határozatára és a központi juttatások 2003-as évre a mellékelt kimutatás szerint állapítjuk meg. A juttatást csak fizetésre lehet felhasználni és negyedévenként kötelezően, hivatalos igazoló iratokkal el kell számolni a Számvevőségnek. A köri jegyzők és pénztárosok havi juttatása 500.000 lej. Az esperesi hivatalok a juttatást a hivatal működtetésére használhatják, el kell számolniuk a Számvevőségnek negyedévenként. A Küküllői egyházkör juttatásából havonta 500.000 lej a szőkefalvi lelkész útiköltségére fordítandó, ez az összeg útiköltségként számolandó el. A 175/2003.sz. határozat további része hatályban marad változatlanul. 39. Az egyházi központ 2003. évi költségvetése Az E K. Tanács az egyházi központ 2003. évi költségvetését a 177/2003. sz. határozat módosításával az alábbiak szerint állapítja meg: Bevételek: 23.120.449.000 lej Kiadások 23.080.470.0000 lej Egyenleg 49.979.000 lej A költségvetés tételenkénti részletezését a mellékelt kimutatás tartalmazza. 40. Előterjesztés a 2003. évi építkezési-javítási segélyek tárgyában Az Egyházi Képviselő Tanács az alábbiak szerint módosítja és egészíti ki a 176/2003.sz. határozatát: Építkezési-javítási támogatási források: Saját költségvetés 2.800.000.000 lej Illyés Közalapítvány (5 MFt) 750.000.000 lej Építkezési-javítási segélyek: Templomépítés és javítás: Saját költségvetés: Kolozsvár 500 millió lej, Marosvásárhely 500 millió lej, Nyárádszereda 300 millió lej, Kovászna 100 millió lej, Székelyká 300 millió lej, Szind 20 millió lej, Torockószentgyörgy 50 millió lej, Szabéd 60 millió lej, Kisadorján 50 millió lej, Harangláb 25 millió lej, Újszékely 100 millió lej, Bencéd 30 millió lej, Kobátfalva 100 millió lej, Gyergyószentmiklós 80 millió lej, Homoródkeményfalva 50 millió lej, Fogaras 50 millió lej, Szentivánlaborfalva 50 millió lej. Illyés Közalapítvány: Szováta 400 millió lej, Bölön 200 millió lej. Lelkészi lakás és más épületek építése-javítása: Saját költségvetés:Petrozsény 60 millió lej, Lupény 30 millió lej, Szentháromság 30 millió lej, Szásznádas 30 millió lej, Csekefalva 50 millió lej, Fiatfalva 15 millió lej, Kökös 15 millió lej, Székelyszáldobos 10 millió lej, Káinok 30 millió lej, Olthévíz

keresztúr), Baka Bálint Imola (Kolozsvár), Orbán Pál (Szováta), 6 millió lej, Nyárágálfalva 6 millió lej, Brassó 150 millió lej. Szabó Magda (Kolozsvár) Illyés Közalapítvány: Brassó 150 millió lej 41. A Számvevőség jelentése JOGÜGYI BIZOTTSÁG Tekintettel arra, hogy az Egyházi Képviselő Kun Csaba (Kolozsvár), Sófalvi Attila (Csíkszereda), Székely Tanács novemberi ülésén időhiány miatt nem került sor a Számvevőség negyedévi jelentésének Enikő (Székelyudvarhely), Fekete Ildikó (Dicsőszentmárton) előterjesztésére, a 2003. márciusi gyűlésre a MÉDIA BIZOTTSÁG következő beszámolókat nyújtotta be: Maksay Magdolna (Kolozsvár), Sándor Krisztina (Sepsiszent1. Jelentés az egyházi központ tevékenységéről györgy), Máthé Erzsébet (Kolozsvár), Fóris F. Zoltán (Kolozsvár) 2002. január 1 - december 31 között. 2. Jelentés az egyházi központ pénzügyi tevéKIADÓ ÉS NYOMDA BIZOTTSÁG kenységéről 2003. január 1 és március 20 között. Kovács Sándor (Kolozsvár), Molnár B. Lehel (Kolozsvár), Az E. K. Tanács mindkét jelentést tudomásul vette. 42. Előterjesztésre került Farkas Dénes kolozsi lelkész bead- Szombatfalvi József (Homoródszentmárton), Bartha Alpár (Fiatványa, melyben az egyházi közigazgatással és gazdálkodással falva) kapcsolatos kérdéseire és panaszaira kér választ. KÖZÉPFOKÚ FEGYELMI BÍRÓSÁG Az E. K. Tanács megbízta az elnökséget, hogy a Szombatfalvi József (Székelykeresztúr), Szabó László (Nagybeadványt válaszolja meg. bánya), Balázsi Dénes (Szentlélek), Fekete Árpád (Szováta) Póttagok: K. m. f. Bartha Mária Zsuzsánna (Mészkő), Kovács Sándor (Szőkefalva), Csézár Lajos (Székelykeresztúr), Pálffy Sz. Ferenc (Várfalva) Dr. Szabó Árpád püspök-elnök, Máthé Dénes főgondnok, FELSŐFOKÚ FEGYELMI BÍRÓSÁG Dr. Rezi Elek főjegyző, Hitelesítők: Kedei Mózes, Bartha Alpár, Erdő László Andorkó Ferenc (Vargyas), Kelemen Levente (Oklánd), Ferencz Gábor (Torockó), Szén Sándor (Jobbágyfalva), László János (Székelyudvarhely), dr. Gyerő Dávid (Sepsiszentgyörgy), Csipkés József (Szatmárnémeti) AZ E G Y H Á Z I B I Z O T T S Á G O K , B Í R Ó S Á G O K TAGJAI Póttagok: Kiss Gergely (Székelyszentmihály), Danes Lajos (Énlaka), Bartha Dénes (Oklánd), Sándor Lehel (Gyergyószentmiklós) EGYHÁZI KÉPVISELŐ TANÁCS Dr. Szabó Árpád (Kolozsvár), Máthé Dénes (Kolozsvár), KÖZÉPFOKÚ ÉS FELSŐFOKÚ Kolumbán Gábor (Székelyudvarhely), dr. Rezi Elek (Kolozsvár), KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁG Szabó László (Kolozsvár), Székely Miklós (Kövend), Török Elek Bálint B. Ferenc (Kolozsvár), Kedei Mózes (Székelyudvar(Nyárádgálfatva), Nagy Endre (Dicsőszentmárton), id. Szombatfalvi József (Székelykeresztúr), Kedei Mózes (Székelyudvarhely), hely), Gazdag Géza (Sepsiszentgyörgy), Csáka József (SzékelyMáthé Sándor (Brassó), Bálint B. Ferenc (Kolozsvár), Bartha keresztúr) Póttagok: Alpár (Fiatfalva), Székely Kinga Réka (Homoródszentpéter), Máthé Sándor (Brassó), Andorkó Ferenc (Vargyas), Asztalos Nagy László (Marosvásárhely), Kovács István (Sepsiszentgyörgy), Csete Árpád (Rava), Andorkó Ferenc (Vargyas), Csáka József Klára (Kolozsvár), Dombi Dezső (Székelyudvarhely) (Székelykeresztúr), Gazdag Géza (Sepsiszentgyörgy), Erdő László A NAGYKÖNYVTÁRT IRÁNYÍTÓ BIZOTTSÁG (Kolozsvár), Orbán Pál (Szováta), Dombi Dezső (SzékelyudvarKovács Sándor (Kolozsvár), Bálint B. Ferenc (Kolozsvár), J. hely), Czimbalmos Csaba (Sepsiszentgyörgy), László János (SzéJakabházy Annamária (Kolozsvár), Kovács István (Kolozsvár) kelyudvarhely), Székely Botond (Kolozsvár). MISSZIÓ

BIZOTTSÁG

Dr. Rezi Elek (Kolozsvár), Gyerő Dávid (Kolozsvár), Pálfl Dénes (Sinfalva), Szén Sándor (Jobbágyfalva), Péterfi Sándor (Küküllődombó), Kiss Gergely (Székelyszentmihály), Barabás Áron (Abásfalva), Török István (Olthévíz), Kovács István (Kolozsvár), Pap Mária (Szentivánlaborfalva), Lázár Levente (Csókfalva), Balázs Sándor (Szentgerice), Berei István (Kissolymos), Krizbai Béla (Csíkszereda). VEN

BIZOTTSÁG

Bartha Márta (Fiatfalva), Bartha Mária Zsuzsánna (Mészkő), Kolozsi Tünde (Várfalva), Márk Tünde (Brassó), Pap Mária (Szentiványlaborfalva) GAZDASÁGI

BIZOITSÁG

Czimbalmos Csaba (Sepsiszentgyörgy), Dezső István (Nagykároly), Demeter Domokos (Székelykeresztúr), Csáka József (Székelykeresztúr), Székely Botond (Kolozsvár) PÉNZÜGYI

A LEVÉLTÁRT IRÁNYÍTÓ

BIZOTTSÁG

Ács Zsolt (Kolozsvár), Rüsz Fogarasi Enikő (Kolozsvár), Lönhárt Tamás (Kolozsvár), Fekete János (Székelykeresztúr) A NYUGDÍJINTÉZET

VEZETŐTANÁCSA

Székely Miklós (Kövend), Nagy Endre (Dicsőszentmárton), Szombatfalvi József (Székelykeresztúr), Kedei Mózes (Székelyudvarhely), Máthé Sándor (Brassó), Jakab Dénes (Szentábrahám), Lőrinczi Károly (Aranyosrákos), Andorkó Ferenc (Vargyas), Bálint B. Ferenc (Kolozsvár), Krizbai Béla (Csíkszereda) NYUGDÍJINTÉZET VÉGREHAJTÓ

BIZOTTSÁGA

Rüsz Tibor (Kolozsvár), Kiss László (Torda), Szabó Zoltán (Kolozsvár), Molnár B. Lehel (Kolozsvár), Mezei Csaba (Kolozsvár) A LELKÉSZKÉPESÍTŐ

BIZOTTSÁG

Székely Kinga Réka (Homoródszentpéter), Márkos Albert (Kolozsvár), Máthé Dénes (Kolozsvár)

BIZOTTSÁG

Dombi Dezső (Székelyudvarhely), Osváth Ilona (Székely-

A mellékletetet közli: dr.

REZI ELEK

főjegyző

hogy az írás szerint nem Jézus önhatalmú tettéről van szó, hanem maga Isten keltette életre, támasztotta fel a megfeszítettet, a meghalt és eltemetett Jézust. Csak mint Feltámasztott, az Istentől, az Atyától Feltámasztott azonos a Feltámadottal." Márk evangéliumának rövid tudósításából (Mk 16,1-8) világossá válik, hogy mindaz, amiről itt szó van, a feltámasztás után történik. Márk evangéliuma nem a feltámasztásról/feltámadásról számol be, nem tanúsítja azt, nem részletezi, hanem csak a hírek tényét közli (HK. 179), és ez a tudat nem keltett „húsvéti örömet", sőt „Ekkor kijöttek és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek" (Mk 16,8). Ezért történhetett meg, hogy a húsvéti „csoda" öröméből ezt a verset általában mellőzték. Egy katolikus teológus így vall erről: „Ez furcsán csenghetett egyházi fiileknek, mert legalábbis a katolikus egyházban, évszázadokon keresztül egyszerűen nem olvasták fel ezt az

utolsó, az evangéliumot lezáró mondatot, mint a húsvéti örömhöz méltatlan megjegyzést." Az Újszövetségben szereplő húsvéti tanúságtételek egyike sem tud/beszél/nyilatkozik a feltámasztás tényéről/lefolyásáról; nem erről kívánnak tanúságot tenni (a Feltámasztóról, Istenről), hanem a személyről. Ezért azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a feltámasztás nem annyira a történetiségnek, mint inkább a későbbi hitmeggyőződésnek az eredménye, pontosabban: tanúságtétel a hitről. Függetlenül fenntartásaink megindoklásától, húsvétnak reménységkeltő teológiai üzenete az örökélet! Erről Jézus is tanított, és bár mibenléte felől most is még „homályosan látunk", de reménykedünk, hogy Istennél van, Istennel való teljes szeretetközösséget jelent. Erre a szeretetközösségre mondunk IGEN-t mi, unitáriusok, minden húsvétkor!

Tiboldi-napok Szentgericén

Minekutána az orvosi rendelő és gyógyszertár már két éve működik, sőt egy éve a fogorvosi rendelő is elkészült, az alapítvány új célkitűzéseket talált. Mercedes kisbuszuk Szentgerice köldökzsinórjává vált, mely a falut a világgal összeköti. Az alapítvány ösztöndíjalapja a gyerekek továbbtanulását támogatja, ennek megfelelően évente 19 diák kap 250-250 dollárt, akik befejezték az általános iskolát és tovább tanulnak. Ugyancsak az alapítványnak köszönhető az idős rászorulók felkarolása, de nélküle talán a híres szentgericei üveges táncot sem sikerült volna felújítani, és ugyancsak alapítványi segítséggel lehetett megszervezni a falugondnoki munkát.

Tiboldi István 210 éve született Székelyszentmiklóson, és majd egy évszázaddal később Nagykedében halt meg. Mégsem e két falu valamelyikében, hanem a nyárádmenti Backamadaras községhez tartozó Szentgericén emlékeztek meg róla szombaton. A szentgericeiek tudják, sokat köszönhetnek a 25 évig falujukban iskolamesterként tevékenykedő néptanítónak. Az ünnepi istentiszteleten a szószéki szolgálatot főtisztelendő dr. Szabó Árpád unitárius püspök végezte, példaként állítva a mai tanítók elé Tiboldi Istvánt. Munkássága kapcsán felhívta a figyelmet a közösség megtartó erejére, melyben könnyebb a ránk bízott kincset megőrizni. Megszállott ember volt Tiboldi István, akinek életmüve csodáTiboldi István latra méltó, akiben nem a félelem (1793 - 1880) lelke lakozott, mondta az erdélyi unitárius egyház püspöke. Szót követően a helyi unitárius lelkész, Balázs Sándor köszöntötte a vendégeket, hiszen az emlékünnepségre nemcsak a helybeliek gyűltek egybe, hanem a Maros megyei magyartanárok is ünnepeltek. Jelenlétük a tanfelügyelőség által szervezett kirándulásoknak köszönhető, melyek közül a szombatit a Nyárádmentére tervezték. Az istentisztelet egyik igen szép és felemelő momentuma volt a kőhalmi református egyházközösség vegyes karának fellépése. Az egyházi ünneplést követően a kultúrotthon telt meg zsúfolásig, itt hallhattuk Szigeti György magyar szakos tanár köszöntőjét, Csíki József backamadarasi polgármester, illetve Kirizsán Károly alpolgármester beszédeit, akik bemutatták a községet a jelen levő vendégeknek. A szentgericei Tiboldi Alapítvány megvalósításairól a helyszínen megtalálható kiadványban mindannyian olvashattunk. Az alapítványt 1996-ban jegyezték be, azzal a céllal, hogy orvosi rendelőt és mellé szolgálati lakást építsenek.

D r . REZI ELEK

Balázs Sándor a további célkitűzésekről röviden szólt, mondván: nem kell nagyokat álmodni. Az ünnepi műsor keretében került sor az egykori Szentgerice bemutatására Orbán Balázs nyomán. Felolvasta Toós Emma tanítónő, és felszólalt Farkas Dénes kolozsi unitárius lelkész is, aki szegről-végről rokona a néhai Tiboldi Istvánnak. Tiboldi István hagyatékáról pedig röviden Mészáros József szólt. A gazdag programból a közönségnek a Tiboldi István műveiből összeállított műsor tetszett a legjobban, illetve az azt követő üveges tánc, amit a helybéliek adtak elő. A Tiboldi-napok a fiatalok számára is izgalmakat tartogattak, hiszen ez alkalommal díjazták a március 29-én a marosvásárhelyi unitárius templomban lezajlott Tiboldivetélkedő résztvevőit. A versenyben öt ifjúsági csoport vett részt Marosvásárhelyről, Nagyernyéből, Szabódról, Marosszentgyörgyről, illetve Szentgericéről. Nyertesek: Cseh László, Balázs Bence és Paizs József Szentgericéről, Kovács Réka, Tóth Kiss Tímea Tünde Marosszentgyörgyről, Ábrám Ágota, Gyarmati Zsuzsa, Köblös Csilla, Vári Zsuzsa Marosvásárhelyről, Ferencz Tímea, György Botond, Lőrinczi Annamária és Fülöp Beáta Nagyernyéről, valamint Dániel Enikő, Dániel Levente és Vass Szabolcs Szabédról. A vetélkedőről még annyit, hogy Balázs Sándor, aki az ünnepség megszervezésében is oroszlánrészt vállalt, abban reménykedik, hogy sikerül országos szinten is hasonló versenyt szervezni. KORONDI KINGA


Köszönteni akarjuk, nem az érdemeit felsorolni! Köszöntő a harminc év szolgálat tiszteletére - az énlaki faluközösség részéről: Kedves Tiszteletes Úr, kedves Tiszteletes Asszony! Az emlékek tarsolya november. Az emlékezés tiszta fénye tár elénk három évtizedet a múltból. November volt. Itt a Firtos alján, Enlakán, az egyházközség lelki vezetőre várt, és akire várt, megérkezett. Ragaszkodással, szeretettel nyújtották feléje kezüket az énlakiak. Akkor lelkünk mélyén - a remény mellett - megszületett a hála, s a köszönet szava, jó Istenünk iránt. A köszönetnek kiolthatatlan szikrája gyújt lángot szívünkben ma is, hogy felmelegítse didergő lelkünket, s a lélek szaván tudjunk szólni. Azóta vasárnapról vasárnapra, ünnepnapokon, a szószék magaslatából hinti a evangélium magvait a lelki mezők talajába. Kérdezzük magunktól: Vajon, talált-e termőtalajra a magvetés? Vagyunk-e méltó utódai őseinknek, akik az egy igaz Istent hívő emberként felnéztek rá, és tisztelték az igehirdetőt? Lelkiismeretünk ad erre választ! A késleihetetlen idő kerekének vasfogai túl hamar lepergették a harminc évet. A kicsi felnőtté lett, az ifjú megöregedett. Fogyó létszámot mutat évről évre az újévkor ismertetett nyilvántartó. Együtt örvendett híveivel, és sok-sok fájó könnyet törölt friss sírhantok mellett. Az évek óta működő Dávid Ferenc Unitárius Nőegylet összejöveteleinek alkalmával, bizalmas, meghitt beszélgetéseink során mondta el egyszer a Tiszteletes Asszony: Egy alkonyi órán jött gyalog hazafelé. A lenyugvó nap bíbor sugarai megütköztek a fehéren csillogó „Firtoslován", s a firtosifehér ló rávetítette a Nap sugarait templomunk fehér, magas tornyára, mely szelíden intett, gyere haza, várunk! Akkor érezte igazán, Énlakán itthon van. Mindig hiányérzetünk van, ha nincsenek itthon, és szeretettel várjuk haza! Távol a városok zajától, távol a szülőföldtől, e csendes kisfaluban itthon vannak. A szeszélyes időjárás és a századok által megrongált műemléktemplomunkat - a lehetetlennek látszó anyagi nehézségek ellenére is - sokszor megjavíttatta hívei melléállásával, hogy időtálló legyen az utókor számára is. Kedves Tiszteletes Úr! Köszönteni akarjuk, nem az érdemeit felsorolni. Láthatja és érezheti, hogy megtisztelő szeretettel nézünk fel Önre! Hálát adunk a jó Istennek, s kérjük, áldja meg jó egészséggel, boldogsággal, szívünkhöz közel álló családjával együtt! B Á L I N T B E R T A - Énlaka, 2002 novembere Tisztelendő Lelkész Úr, kedves Lajos! A maga nemében is gyönyörű ez a híveid szívében fogant, és valóban a lélek szaván szóló vallomás, amely három évtizedre visszatekintve kívánja megköszönni helytállásodat és hűséges szolgálatodat. A lélekből fakadó szó ma is megcsillan. Egyszerűen „kiesett a könnyem", amikor olvastam, és repesett a szí-


vem, mint az Emmausba tartó tanítványoké, akik a kenyérosztó szeretet egyetlen mozdulatából ismerték fel az örök Jézust. Repesett a szívem, akárcsak mindazoké, akiket valaha is megérintett - és ma is megérint - a Jézustanítványnak elszegődött, mindenkori j ó pásztorok kenyérosztó szeretetének mozdulata: amint éppen „hátrahagyjuk egy-két felszabadult cseppjét annak, ami több volt mibennünk, mint az ember." Áldjon meg az Isten, Szeretteiddel együtt! (A szerk.)

Folyamatos az egyházi és világi nevelők szolgálata AlsóboldogfaMn Immár ötödik éve került az alsóboldogfalvi unitárius egyházközség élére Bíró Mihály lelkész úr, és Bíró Erzsébet tiszteletesasszony, akik minden évben megszervezték a Nők órája rendezvénysorozatot. N e m volt ez másként az alighogy elmúlt télen sem! A rendezvényt 2003. január 10-én indították be, és március 21-én „tettek pontot" a sorozat végére egy jól sikerült szeretetvendégséggel. A rendezvénysorozat keretében Kölcsey F e r e n c életéről és munkásságáról, Wass Albert irodalmi tevékenységéről, gyermeknevelési kérdésekről, valamint a mentálhigiénéről hangzottak el előadások, Bíró Erzsébet tiszteletesasszonynak, Gálfalvi Gábor és Gagyi Imola tanítóknak, valamint Kincses Kálmán református lelkipásztornak köszönhetően. Ezeken kívül Bíró Mihály lelkész két alkalommal Biblia-magyarázatot tartott: Jefte fogadalma, valamint Kain és Abel témákkal. Ebbe az előadássorozatba - két alkalommal - az egyházi énekek tanulását is beiktatták. A március 14-i Nők óráján, ugyancsak lelkészünk előadásában, hangzott el értékes előadás, Március üzenete címmel. Március 10-14. között került sor az egyetemes imahét megtartására is, melynek vezérgondolata Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt az

Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak (2Kor 4,7) volt. A nagyszámú templomi gyülekezet előtt a következő lelkészek végeztek szószéki szolgálatot: március 10-én Jakab Zsolt újszékelyi unitárius lelkész; 11-én Fazakas Károly nyugalmazott unitárius lelkész; 12-én Berei István kissolymosi unitárius lelkész; 13-án Andrási Benedek székelykeresztúri unitárius vallástanár; 14-én Pál Attila Fiatfalvi református lelkipásztor. Ebben az évben a Március 15-i ünnepségei is az unitárius egyházközség szervezte. Az ünneplők előtt mondott beszédének alapgondolatát Bíró Mihály tiszteletes úr a Teremtés könyvének első részéből választotta ( l M ó z 1,26). Arról beszélt, hogy az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embernek joga, hogy uralma alá hajtsa a Földet, de ugyanakkor kötelessége ápolni és gondozni mindazt, amit Isten rábízott. Ebből világosan kitűnik: az ember nincs felhatalmazva arra, hogy az emberek fölött is uralkodjon, hogy elnyomjon másokat! Ezt az isteni parancsot nem tartották be az emberek, a népek és nemzetek. Ezért robbant ki 155 évvel ezelőtt a magyar forradalom és szabadságharc is... Az ünnepség keretében méltató beszédet mondott Sebők Ágnes igazgató-tanító, az alkalomhoz illő ünnepi műsort mutattak be a tanulók, Gálfalvi Gábor tanító irányításával, majd a férfikórus adott elő forradalmi és Kossuth-dalokat, Máthé Aliz vezetésével. E szép rendezvénysorozatot követően, lélekben és szellemiekben gazdagodva, megújultan kezdhetünk hozzá a mindennapi kenyérteremtő m u n k á h o z , amire Isten áldását kérjük! G Á L F A L V I G Á B O R tanító, Alsóboldogfalva

nek eleget tettünk, több mint 15 esetben jelentős összegekkel támogattuk magyar közösségünk és templomépítő gyülekezeteink megvalósításait is. Tíz év alatt a romos harangozói vályogház helyébe egy teljesen felújított és modern épületet emeltünk. A lelkészi lakáson is felújítottuk a tornácot, az irodai bejáratot, a villanyhálózatot. Tavaly ősszel modern fürdőszoba készült, igaz, ezt már jórészt az Illyés Alapítvány, illetve az amerikai testvérgyülekezet és jómagam, valamint négy egyházközség segítsége tette lehetővé. Elhunyt magyarszováti lelkészeinknek, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősiesen helytálló unitárius lelkészének, ifj. Molnár Miklósnak és nejének, valamint áldott emlékű elődömnek, Pataki Andrásnak - kezdeményezésemre - megfelelő síremlékeket állíttattunk. Bizonyára sokan hallottak a magyarszováti unitáriusok egyház- és templomszeretetéről, de azt valószínűleg kevesebben tudják, hogy sokan 4 - 6 km távolságról, sáros vagy jeges úton, több mint egy órát tesznek meg azért, hogy vasárnapról vasárnapra, ünnepnapról ünnepnapra eljussanak a templomba, és fáradt testüket megpihentetve lelki erőt nyerjenek egy új hét feladatainak elvégzésére. A bibliás lelkületű gyülekezet nőszövetsége nemcsak kézimunkázásban és bajbajutott családok megsegítésében jeleskedik, de tapasztalatszerzés és Erdély j o b b megismerése céljából, Torockótól Alvincig, a Tordai-hasadéktól a lókodi Öregotthonig számos, maradandóan emlékezetes kirándulást szervezett. Az évek során három nagyszabású, jól sikerült falutalálkozót is rendeztünk. Évente megtartjuk a szokásos hiterősitő imahetet; az idén két hétig a református, illetve az unitárius templomban volt.

Templomunk a középpontban így élünk Magyarszováton Bár tíz esztendő az örökkévalósághoz mérten csak egy pillanat, a kerek évforduló - lelkésznek és gyülekezetnek egyaránt - jó alkalom a számadásra vagy mérlegkészítésre, az apostoli intelem szellemében: A rád bízott drága kincset őrizd meg! 1993. március 1-én neveztek ki a nagy múltú, templomos és buzgó lelkületű magyarszováti unitárius egyházközségbe. Akkor úgy tudtam: közel 1200 lelket számlál a gyülekezet. Ez így is volt, de a hívek több mint egyharmada Kolozsváron lakott. Azóta sajnos 572 lélekre apadt az egyházközség, mégis felemelő érzés, hogy a Kolozsvárra beköltözött hívek is megőrizték a templom és az egyház iránti ragaszkodásukat. Érkezésemkor a templom félig fedetlen volt, azóta a külső és belső javítás mellett új padokat készíttettünk, megtörtént a felbecsülhetetlen értékű freskók „rögzítése", az orgona javítása is. A hívek templomlátogatása töretlenül jó, az adakozókészség - az általános elszegényedés ellenére - dicséretre méltó: a rendszeres legátusfogadás mellett minden kérés-

Létszám szerint megfogyva, de töretlen hittel éljük valláserkölcsi életünket. Egyházközségünk temploma, amely Magyarszovát közepén állva közel 600 éve vonzza az evangéliumra szomjas lelkeket, hiszem, hogy továbbra is minden magyarszováti - és Magyarszovátról elszármazott - unitárius szívében központi helyet foglal el. Egy ilyen közösség szebb jövőt érdemel! Ezért imádkozunk, és hiszem, megérhetjük azt az áldott és boldog időszakot, midőn jó emberek újra jó kedvvel és bőségben élve áldhatják és magasztalhatják a mi egy igaz Istenünket. BALÁZS TAMÁS

lelkész


Testvérgyülekezeti Konferencia 2003 Március 27-30. között a Massachusetts-beli Newtonban találkoztak az Észak-Amerikai Testvérgyülekezeti Tanács képviselői, melyen észak-amerikai unitárius-univerzalista testvéreink és barátaink jóvoltából már negyedszer vehettünk részt mi, az erdélyi és magyarországi unitárius egyházak köri képviselői: Kriza János (kolozs-tordai egyházkör), Sándor Szilárd (marosi egyházkör), Benedek Jakab (küküllői egyházkör), Danes Lajos (székelykeresztúri egyházkör), Sinió Sándor (székelyudvarhelyi egyházkör), Kiss Alpár (háromszék-felsőfehéri egyházkör) és Kászoni József (Magyarországi Unitárius Egyház), valamint Simó Melinda tolmács. Az erdélyi küldöttség március 25-én érkezett meg a bostoni repülőtérre, ahonnan vendéglátóink a newtoni Walker konferenciaközpontba vittek bennünket, mely az elkövetkező napokban szálláshelyünk és a konferencia színhelye is volt egyben. Az utazás fáradalmainak kipihenése után március 26-án meglátogattuk az Amerikai Unitárius Univerzalista Egyházi Központot Bostonban, majd Garai Gáborral, Magyarország tiszteletbeli konzuljával találkoztunk, akinek röviden bemutattuk az Erdélyi Unitárius Egyházat. Este Gabriella és Larry Coburn vendégei voltunk, ahol, az ízletes vacsora elfogyasztása után, meleg baráti beszélgetésre került sor, felelevenítve közös élményeinket. A konferencia március 27-én, csütörtökön kezdődött. A délelőtti bevezető előadást Horvay Béni észak-amerikai testvérgyülekezeti képviselő tartotta az amerikai unitáriusuniverzalista gyülekezeti életről. Előadása mintegy vitaindítóként szolgált az azt követő beszélgetéshez, melynek során azt próbáltuk körvonalazni, hogy melyek azok az építő megnyilatkozások, amelyeket egymás gyülekezeti életéből kölcsönösen átvehetünk, és sikeresen hasznosíthatunk gyülekezeteink építésének folyamatában. A konferencia hivatalos megnyitójára du. 4 órakor került sor. Az üdvözléseket a mintegy 50 résztvevő kölcsönös bemutatkozása követte, mindenki néhány szóban beszámolt arról, hogy ki ő, kit képvisel és miért van itt ezen a konferencián. A bemutatkozások során amerikai hittestvéreink - akik már jártak Erdélyben - elmesélték itt szerzett élményeiket, és kihangsúlyozták, hogy számukra mennyire fontosak ezek a tapasztalatok, mert ezek gyökeresen megváltoztatták életszemléletüket, és nagymértékben hozzájárultak hitük megerősödéséhez. A bemutatkozások után mi, az erdélyi küldöttek számoltunk be arról, hogy a testvérgyülekezeti programnak köszönhetően milyen megvalósításokra került sor egyházunkban, és ezek milyen fontos szerepet játszanak egyházunk jövőjének megalapozásában. Vacsora után egy számunkra érdekes „megbeszélésre" 10Unitárius Közlöny

került sor, melyet amerikai testvéreink „akváriumnak" neveztek. Ennek lényege, hogy a konferencia résztvevői közül néhányan (jelen esetben hatan) a terem közepére ülnek, a többi résztvevő pedig őket körbeülve helyezkedik el. A terem közepén ülők a meghatározott témáról kötetlen beszélgetést folytatnak kb. 20 percen keresztül, a többiek pedig figyelik őket (mint a halakat az akváriumban, innen az akvárium elnevezés), de nem szólnak bele a beszélgetésbe, hanem jegyzetelnek, és a beszélgetés lejárta után szól mindenki hozzá. A vacsora utáni ilyen jellegű „megbeszélés" központi témája a testvéregyházközségek közötti bizalom kérdésköre volt. A hozzászólások rendjén mindenki kiemelte ennek fontosságát, és közösen megállapítottuk, hogy az évek folyamán sikerült az egymás iránti bizalmat szilárd alappá erősítenünk, melyre nyugodtan építhetünk tovább az elkövetkezőkben. Péntek reggel (március 28.) az erdélyi és magyarországi képviselők az észak-amerikai köri kapcsolattartókkal találkoztak egyenként, minden köri képviselő külön fogadhatta az ő egyházkörébe tartozó testvéregyházközségek képviselőit, ahol részletekbe menően tárgyalhattak a gyülekezeti szintű kapcsolatokról. A délelőtti áhítatot Carol Rosine lelkésznő és Cathy Cordes tartották. Az áhítat után ismét „akvárium" jellegű „megbeszélésre" került sor, melynek központi témája a testvérgyülekezeti képviselő munkája volt. E megbeszélés rendjén előtérbe kerültek azok a testvérgyülekezeti kapcsolatok, ahol nehézségek vannak, és így konkrét esetekre lebontva próbáltuk körvonalazni a testvérgyülekezeti képviselő feladatát, mit kell tegyen ilyen esetekben, hogyan tudja feloldani a keletkezett feszültségeket. Délután tovább folytattuk a megkezdett beszélgetést, melynek keretében mindenki saját tapasztalatai alapján mondta el, mit jelent számára a testvérgyülekezeti képviselői feladat, mit talált benne eredményesnek, mit nehéznek, mi az, ami hasznosnak bizonyult, és szerinte mi az, amin változtatni kellene. Külön elemeztük továbbá az egyes kapcsolatokban felszínre kerülő kényes kérdéseket, és sajnos elemeznünk kellett azokat az eseteket is, amikor konkrétan a kapcsolat megszűnéséről van szó, és próbáltuk levonni az ezekből fakadó tanulságokat, hogy a jövőben ezeket elkerülni tudjuk. A megbeszélés után az Észak-Amerikai Testvérgyülekezeti Tanács elnökségének a beszámolóját hallgathattuk meg az eddig elért eredményekről és a következő évek elképzeléseiről, melyek szerint a testvérgyülekezeti program kiszélesedne, és az erdélyi gyülekezeti kapcsolatokon kívül indiai és Fülöp-szigeteki gyülekezeti kapcsolatok kiépítése is folyamatban van.

Vacsora után Jayne Gordon előadását hallhattuk a kétszáz évvel ezelőtt született Emersonről. Az előadó az egykori unitárus lelkész-gondolkodó életpályáját ismertette, annak főként személyes vonatkozásait hangsúlyozva. Késő este Ruth Gibson és Benedek Jakab szervezésében „erdélyi estet" rendeztünk, melyen testvérgyülekezeti látogatásokat bemutató videofelvételeket néztünk, csárdást táncoltunk, és közben a Benedek Jakab lelkésztestvérünk által készített ízletes kürtőskaláccsal kínáltuk meg amerikai testvéreinket. Szombaton reggel (március 29.) tovább folytatódott az előző nap reggel megkezdett személyes találkozó az amerikai kapcsolattartókkal. Ezt követően kisebb csoportokra oszlottunk, és egy általános érvénnyel bíró dokumentum szövegét próbáltuk kidolgozni, amely alapját képezheti majd a testvérgyülekezetek közötti értékmegőrző és értékteremtő kapcsolatoknak. Az elképzelések szerint minden erdélyi és amerikai gyülekezet írásos okmányban rögzítené,

hogy mit vár el a testvérgyülekezeti kapcsolattól, és ezen iratnak a megfogalmazása és ünnepélyes aláírása révén szélesebb nyilvánosságot nyernének célkitűzéseink. A csoportmegbeszélések összegzésén kiértékeltük a konferencián elhangzottakat, és reményünket fejeztük ki azt illetően, hogy közös munkánk gyülekezeteink kapcsolatának szorosabbá tételét szolgálja. A konferenciát Kászoni József és Eric Cherry úrvacsoraosztással egybekötött közös istentisztelete zárta, melyet a hagyományos erdélyi istentiszteleti rend szerint tartottak. Délután a concordi gyülekezet vendégei voltunk, ahol közösen ünnepeltük a concordi és székelykeresztúri egyházközségek testvérkapcsolatának 10. évfordulóját. Ez a közös ünneplés is méltán bizonyította, hogy testvérgyülekezeti kapcsolataink fejlesztése révén - egymástól tanulva, egymást segítve - sikerül szebb jövőt teremteni unitárius közösségeink számára. KRIZA JÁNOS

Nagy érdeklődéssel, baráti légkörben: gondnok-presbiteri találkozó Székelykeresztúron A címnek választott szavak jellemezték a 2003. március 21-én megtartott gondnok-presbiteri találkozót a székelykeresztúri egyházkörben. A nagy létszámban megjelent egyházközségi képviselők mellett jelen voltak egyetemes egyházunk képviselői: Ft. D. dr. Szabó Árpád püspök és Kolumbán Gábor főgondnok, valamint az egyházkör vezetősége: Nt. Szombatfalvi József esperes, Nt. Kiss Gergely köri jegyző, Csáka József és Csézár Lajos felügyelő gondnokok. Megjegyzendő, hogy a 24 egyházközségből mindössze három nem képviseltette magát: Bözödkőrispatak, Kede és Tordátfalva; mindhárom egyházközség képviselője egészségi okok miatt volt kénytelen távol maradni. A találkozó ez alkalommal is egyházi énekkel kezdődött, majd Kiss Gergely köri jegyző imát mondott. Megnyitóbeszédében Csáka József felügyelő gondnok köszöntötte egyházunk képviselőit, köri vezetőit és valamennyi jelenlevőt. Ft. D. dr. Szabó Árpád püspök úr tájékoztatott Egyházunk általános helyzetéről, a jelenlegi fontosabb jelenségekről, kihangsúlyozva a gazdasági nehézségeket és azok megoldása érdekében tett intézkedéseket. Első helyen nyert említést ismét a kolozsvári kollégium tetőtéri építkezése, melynek kapcsán megjegyezte, hogy a székelykeresztúri egyházkör példamutatóan viszonyult az erre a célra kezdeményezett megajánlás alkalmával. Utána a folyamatban levő templomépítések, valamint a nagyobb javítási munkálatok helyzetéről tájékoztatott. Kolumbán Gábor főgondnok úr az újonnan választott egyházi vezetőség terveiről, elképzeléseiről, valamint azokat véghez vivő megoldások, próbálkozások sorozatáról adott tájékoztatást. Ezt követték az egyházközségek képviselőinek tájékoztatói. Érdemes kiemelni, hogy nemcsak a jelenlevő gondnokok, de keblitanácsi tagok is pontos és aprólékos tájékoztatót nyújtottak a jelenlevőknek azokról az egyházközségekről, amelyeket képviseltek. Minden egyházközség életében megvannak a sajátos, jellegzetes problémák, de valahol mégis találkoztak a közös, majdnem mindenikükre jellemző gondok. Ezek közül említeném az anyagi nehézségeket, a létszámcsökkenést, az énekvezér-hiányt és sok esetben a cigánykérdést, valamint az itjúság hiányát.

Ezzel szemben, örvendetes módon, nagyon sok egyházközségben arról tájékoztattak, hogy sikeresen működnek a nőszövetségek, ifjúsági egyletek és kisebb mértékben a vasárnapi iskolák. Sajnálatos, hogy az egy évvel ezelőtt említett gazdasági ügyek még mindig nem nyertek végleges megoldást, épületek, földek, erdők visszaszolgáltatásában, mindannak ellenére, hogy mind az egyházközségek, mind az esperesi hivatal megtették ennek kapcsán a szükséges intézkedéseket. Az elhangzott beszámolókon keresztül a jelenlevők betekintést nyertek egyetemes egyházunk és egyházkörünk életébe. Alkalom adódott arra, hogy tanuljunk egymás tapasztalataiból, és azokat alkalmazva egyházi életünk minél jobb és zökkenőmentesebb legyen. A fontosabb gondjaink megegyeztek, de a közös megoldások keresése mellett minden egyházközség maga kell, hogy megtalálja a legmegfelelőbb utat lelkészek és világiak összefogásában, a hívek támogatásával. Erre céloztam záróbeszédemben is, hogy erősítsem azt a meggyőződést valamennyi résztvevőben, hogy egyházi tevékenységünk egyetlen célt követhet a gazdasági vonatkozású nehézségek megoldása által: egyházi életünk vallási kapcsolatú tevékenységének minőségi fokozását. A templom építése, felújítása, karbantartása csak akkor mondható sikeresnek, ha benne rendszeresen nagy gyülekezet magas szintű, vonzó egyházi szertartáson vesz részt, és megerősíti hitét és ragaszkodását vallásunkhoz. Számunkra így lesz biztosítva a jövőnk; ilyen vonatkozásban, ha gazdaságilag fejlődünk, de mindenekelőtt lelkiekben gazdagodunk. Úgy érzem, hogy a találkozás megfelelő alkalom volt az előrelépésre, és a nagyszámú (48) részvétel bizonyíték arra, hogy elveink, elképzeléseink minden helységbe eljutnak és megvalósulnak. A találkozó egyházi énekkel zárult, majd közös ebéden folytattuk szabadon a beszélgetéseket. Isten áldása kísérjen valamennyiünket egyházközségeinkben, és segítsen bennünket egyházi életünk tudatos fejlesztésében! CSÉZÁR LAJOS

felügyelőgondnok


Együtt - Dicsőszentmártonban A magyarsárosi nőszövetség kézimunka-tanfolyamon vett részt - számszerint tizenöt személy - február hónap második felében. Ez volt a Kis-Küküllő menti falvak unitárius nőszövetségeinek legnagyobb létszáma, természetesen a házigazdák után. A tanfolyamot a dicsőszentmártoni U N O S Z szervezte, Nagy Rozália esperesasszony vezetésével. A meghívót kézhez kapván arra gondoltunk, hogy nekünk, nőknek, erről a témáról újat senki nem tud mondani, hiszen évek óta, sőt évtizedek óta kézimunkázunk. Kellemesen csalódtunk, főleg azok, akik először vettek részt ilyen alkotócsoport munkájában. A megnyitón jelen volt a főtisztelendő asszony is. Kedves és közvetlen szavaival üdvözölte a Kis-Küküllőmenti U N O S Z tagjait, és jó munkát kívánt az egyhetes tanfolyam résztvevőinek. Imát mondott Nagy Endre esperes. Nagy Rozália esperesasszony bemutatta a tanfolyam előadóit: Orbánné Forrai Erzsébet tanárnőt, Zsakó Erzsébet textilmérnöknőt, Lazsárdiné Székely Aranka csipkeverőt és Szász Irént, aki bogozásra és gyöngyfűzésre tanította a tanfolyam résztvevőit. Első napon Zsakó Erzsébet előadását hallgattuk meg. Mindannyiunk figyelmét felkeltette főleg az a lelkesedés, az elkötelezettség a munkája iránt, ahogyan ismertette a textilipar fejlődését a kezdetektől a legmodernebb ipari módszerekig. Mindezeket szemléltette is a szépen előkészített minta-példányaival. Második nap Orbánné Forrai Erzsébet tanárnő tartotta az előadását a népi varrottasokról, és bemutatta a rendkívülien szép kézimunkáit. Ezek a kézimunkák nagy-nagy igényességgel készültek, ami az alapanyagok kiválasztását és az öltésmódokat illeti. Bemutatásukkor a résztvevők „de gyönyörű!" felkiáltással fejezték ki őszinte elismerésüket. Ezután következtek a gyakorlati munkák. Mindenki az érdeklődésének megfelelő csoporthoz társult: mintát rajzolt, varrt, bogozott, gyöngyöt fűzött vagy csipkét vert. Mindannyian úgy tértünk haza, hogy megérte az időt, a fáradságot, ugyanis tizenegy kilométerről ingáztunk naponta, tizenegy kilométerről a legnagyobb februári hidegben. Hálás köszönet előadóinknak és oktatóinknak, akik időt és fáradságot nem ismerve irányítottak, tanítottak, reggeltől késő délutánig. Köszönet azért, hogy nem engedik feledésbe menni hagyományainkat. Itthon, a legelső keddi találkozónkon beszámoltunk a tevékenységünkről, és bemutattuk, mi újat tanultunk a tanfolyamon. Udvari Margit tanítónő megtanulta a csipkeverést, Dezső Hajnalka kántortanítónő a bogozást. Kúti Melinda a gyöngyfűzést, Belényesi Aranka a székely pillangós szélcsipkekészítést, és még a gyönyörűen kézimunkázó 10Unitárius Közlöny

Lukácsi Tóth Ildikó is talált újat magának. Mindannyian gazdagítottuk tudásunkat. Ugyanakkor - és nem utolsósorban - köszönünk mindent a dicsőszentmártoni nőszövetségnek, azoknak, akik naponta gondoskodtak arról, hogy jól érezzük magunkat. Minden reggel meleg teával és kávéval vártak. A déli órákban finom szendviccsel és friss házi süteménnyel kínáltak. Köszönet minden nőtársunknak, akik időt szánnak egymásra, és kitalálják a módját, hogy ez az idő ne a családtól, a munkától elrabolt idő legyen, hanem vállalt része életünknek. Meg vagyok győződve, hogy egy ilyen találkozó után minden nőtársam több lesz addigi önmagánál. Azt hiszem, sokan vágynak ilyesmire azok is, akik bizonyos okokból nem lehetnek jelen hasonló találkozókon. Ezek az otthonosság körei, ahol lehet találkozni, újat tanulni, a régieket felfrissíteni, szokásokat kialakítani. Ezek a szövetségek, úgy érezzük, várnak minket, és mi is várunk másokat, ahol valami közös feladat, érdeklődés köré szerveződünk össze, és itt mindannyian jól érezzük magunkat. Lényeg az, hogy legyen egy erős U N O S Z , egy olyan szövetség, amelynek tagjaival jólesik találkozni, együtt lenni. BUSTYA E L Z A

elnök

Felejthetetlen emlékek Bár zord a harc megéri a világ ha az ember az marad ami volt: nemes küzdő szabadlelkű diák. (Ady Endre) Ez év február harmadika és hetedike között felejthetetlen napokat töltöttem a dicsőszentmártoni unitárius egyházközség szeretetotthonában. Hálát adok a Jóistennek, hogy e rohanó világban is időt szakíthattam e csodálatos, hagyományainkat megőrző és ápolásukra is megtanító tanfolyamra1. Mondhatom, e pár nap alatt újra „nemes, küzdő, szabadlelkű diák"-nak éreztem magam. Buzgón tanultam a székely pillangós szegélyt, a kalotaszegi varrott csipkét. Az előadók gyűjteményének darabjait nagy érdeklődéssel csodáltam... Nem éreztem fáradtságot egy pillanatra sem! A kézimunka, főleg a népi varrottasok nyugalmat, sikerélményt és boldogságot jelentettek számomra. Hálával tartozom azoknak, akik megszerettették velem a kézimunkát! A hála vallomás, szívdobogva születő, drága, köszönő szó.

Köszönő szóval tartozom drága Édesanyámnak, aki már kisiskolás koromban megtanított a varrótű szeretetére. Továbbá Adorjáni Károlyné tiszteletesasszonynak, aki nagy szeretettel tanította a bogárhátú öltést, ablakos rácsöltést, az egyszerű és dupla lefogású rácsozást. Számomra olyan volt a tiszteletes asszony, drága jó Juci néni, mint egy második édesanya, sok jó tanácsot hallottam Tőle. Szeretném megköszönni minden szervezőnek és vendéglátónak fáradságos munkáját, és azokat a kellemes órákat, amelyeket együtt tölthettünk! Jó volt együtt lenni, együtt tanulni és dolgozni! LUKÁCSI T Ó T H ILDIKÓ

Magyarsáros

XVI. Kézimunka-tanfolyam Oklánd, 2003. március 18-21. Tanfolyamunkat az oklándi nőszövetség-meghívására szerveztük, a szervezést Kelemen Éva tiszteletesasszony végezte nagy hozzáértéssel és lelkesedésseL Meghívta a szomszédos községek nőszövetségeit is, így a 13 oklándi asszony mellett voltak vendégek Homoródalmásról (3), Homoródújfaluból (1) és Kőhalomból (1) is. A homoródalmásiak elvitték hírünket falujukba, így meghívtak bennünket a csütörtök esti összejövetelükre, ahol megtartottuk szokásos bemutatónkat. Péntekre ismét meghívást kaptunk, hogy a szélcsipkéket és az összedolgozásokat tanítsuk meg: négyen a szélcsipkét, ketten az összedolgozást, egy a rojtkötést és két fiatal lány a zsinórkötést tanulta. Az oklándi asszonyok gyakorlott kézimunkások, kézimunkáikat rendszeresen értékesítik a testvérgyülekezeten keresztül, de a nyári kiállításukon megállapítottuk, hogy baj van a mintakinccsel. Míg az udvarhelyszéki varrottasoknál használták a Cs. Gergely Gizella gyűjteményt, a kalotaszegi írásos kézimunkáknál a csíkszeredai nyomtatások képezték az alapot, melyek minőségileg nem voltak megfelelőek. Tisztázni kellett még az írásos és széki albumok összekeveréséből eredő zavarokat is, és ezek után az oklándi asszonyok már felismerik az eredeti mintakincset, és igénylik az eredeti mintákat. Ezért a levitt kész mintákkal sok asszony nyomtatott magának kézimunkát a meglévő vásznakra, de emellett megtanulták a minta levételét, a szúrt sablon elkészítési módját, az előnyomást magát, melyhez megkapták a festék receptjét. Emellett a szúrt minták egy részét is otthagytuk a nő szövetségnek, amit nem hagyhattunk ott (az egyedi példányokat), lenyomtattuk csomagolópapírra, amelyről az asszonyok már elkészíthetik a szúrt sablont. A tanfolyamon bemutatásra kerültek Orbánná Forrai Erzsébet és alulírott gyűjteményei is. A gyakorlati munka több csoportban folyt: - szabadrajzú kézimunkák mintáinak levétele, szúrt sablonok készítése és előnyomás vászonra; - varrástechnikák oktatása: torockói rámánvarrott és szálánvarrott, kalotaszegi írásos; - varrott csipkék készítése mint széleidolgozás és összekötő csipke. A tanfolyamon résztvevők nagy szorgalommal tanultak, gyakoroltak, igyekeztek kihasználni az adott lehető-

séget. Emellett alulírott ellátogatott Homoródújfaluba Kelemen Imréné szövőasszonyhoz tanácsadás és tapasztalatcsere céljából. Az oktatást egy háromtagú csoport végezte, melynek tagjai: Orbán Erzsébet, Kolozsvár (előnyomás, szabadrajzú hímzések, varrt csipke); Gász Irén, Brassó (szabadrajzú hímzések, bogozás, gyöngyfűzés); Zsakó Erzsébet, Kolozsvár (szövés, keresztszemes varrás, varrt csipke). Ugyanakkor kialakult a kapcsolat a közelben lakó gyakorlott kézimunkások és a falu asszonyai között, s így bármikor tanácsokat és segítséget kérhetnek a kőhalmi Sípos Mártától (régi tanfolyamosunktól), valamint a homoródújfalusi Györké Irmától. A tanfolyam megtartásához, az anyagi feltételek biztosításához a következők járultak hozzá: U N O S z - az útiköltséget és a fényképek elkészítését fedezte; az oklándi nőszövetség biztosította a szállást reggelivel és vacsorával (Lajtay Károlyék és László Zsuzsika jóvoltából), az ebédet (Kelemen Levente tiszteletes úréknál), a kávét, teát, rágcsálnivalót és a záróünnepélyen a szeretetvendégséget; az előadók, akik tiszteletdíj nélkül végezték munkájukat. Minden támogatónak ezúton is köszönetet mondunk, közös munkánk eredménye volt ez az emlékezetes hét. ZSAKÓ ERZSÉBET

tanfolyamfelelős

Beszámoló a jobbágyfalvi unitárius nőszövetség 2002-2003-as tevékenységéről „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe" (lKor 16,14) Az előző évekhez hasonlóan ebben az évadban is csütörtök esténként gyűltünk össze az iskola egyik osztály termében, sajnos a pedagógusok nem teljes támogatása mellett. (Arra hivatkozva, hogy az iskola épületében csak iskolai tevékenység folyhat.) A jelenlevők száma 10-15 között ingadozott, ami úgy gondolom - egy 190-es lélekszámú egyházközségben jónak mondható. Ebben az időszakban is - az eddigi bevett szokás szerint - arra fektettük a hangsúlyt, hogy mint összetartó, egymásra figyelő, egymásra hangolódó csoport működjünk, amit csoportjátékok, szabad beszélgetések beiktatásával próbáltunk megvalósítani, úgy érzem, eredményesen. Ezt mutatja, hogy az asszonyok szívesen jönnek, amint azt többféle alkalommal is megfogalmazták, és nagyon jókedvűen távoznak. A jókedv az idén is gyakran 10Unitárius Közlöny

hangos nevetésig fokozódott, de ennek összetartó ereje, eredménye annál komolyabb, sokszor talán még a túlzott, magunkra erőltetett komolykodásnál is. A jó hangulatú, játékos együttlétek mellett voltak előadásaink is, meghívott előadókkal. Megemlítendő az Illyés Gyuláról való megemlékezés, amelyet Gecző Mária magyar szakos tanárnő tartott, valamint a Székely János- estünk, melyen meghívottaink a Székely-Benczédi tanár-házaspár voltak. Ennek érdekessége az volt, hogy a tanár úr, aki matek szakos létére verseket ír, személyesen is ismerte Székely Jánost, így személyes élményeivel gazdagította a megemlékezést és minket. Beszélgettünk a vallásszabadságról, a boldogságról, a családról, az utóbbiakat asszociációs játékokban elevenítve meg, melyeknek során a sok szó közül, amelyek eszünkbe jutnak egy-egy címszóval kapcsolatosan, kiválasztunk egyet, és ezek alapján élő szoborba állva fogalmazzuk meg érzéseinket, gondolatainkat. Akárcsak az eddigi években, Mikuláskor általunk készített ajándékkal leptük meg egymást, és minden alkalommal köszöntöttünk valakit, az előrehozott vagy hátratolt névnapja alkalmából. Az idei tevékenységünket, akárcsak eddig is, Sándor-napi köszöntéssel zárjuk, amelyre az asszonyok az idén - rendhagyó módon - az egész családot (a gyermekeket is) meghívták. A betegeket szervezetten meglátogatta a nőszövetség. 2002 augusztusában meglátogattuk a lókodi öregotthont, mindenkinek egy kis csomagot és egy bibliai idézettel ellátott képeslapot vittünk ajándékba. Az idei március 15. ünnep alkalmával, a millenniumi kopjafát a nőszövetség is megkoszorúzta. A tavaly novemberben tartott lelkészi értekezlet alkalmával fogadtuk a vendég-lelkészeket. Legfelemelőbb eredményünk a november 29-én tartott zászlószentelési ünnepélyünk volt. Régi álmunk vált valóra, amikor gyönyörű zászlónkat elkészítve és megáldva láttuk. Az ünnepi szolgálatot ezen alkalommal Székely Kinga homoródszentpéteri lelkésznő végezte. A zászlót, alulírott terve alapján, Bandi Katalin iparművésznő készítette el. Selyemből készült fehér oldalán 3 mező: a középsőn galamb, a két szélen pedig láng és virág, amelyek a test, lélek és szellem szépségét, gazdagságát és egységét jelképezik. A másik fele zöld selyemből készült, a következő bibliai idézettel: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe." ( l K o r 16,14) Úgy érzem, hogy ez a nőszövetségre valóban érvényes. S Z É N C S I L L A titkár

Magyarszováti nőszövetség meghatározó szerep Az idei tél folyamán - az előző évekhez hasonlóan szerda délutánonként nőszövetségi találkozókat tartottunk. A találkozókat megnyitó áhítatok utáni teázás, a nőket érintő-érdeklő témákat követő kötetlen beszélgetések, máskor pedig a régmúlt idők vidám farsangi hangulatát idéző megemlékezések tették vonzóvá. Asszonyaink eközben sok szép keresztszemes terítőt varrtak, különböző mintákkal, és bogoztak is.


Az idén is megünnepeltükMárcius 8-át; asszonyaink a szokáshoz híven - ajándékot kaptak, majd szeretetvendégséggel zártuk az ünnepélyt. • Megtartottuk a Nők Világ im an apját, melyen - a (kiadott) műsorfüzetben szereplő imák mellett - asszonyaink külön imádságokat is mondtak, és nagyon sok, szép egyházi énekünket elénekeltük! Gondunk volt arra is, hogy egy bajba jutott, ifjú családot - alapvető élelmiszerekkel - megsegítsünk...

Jóleső érzés tudni, hogy egyházközségünk valláserkölcsi életében meghatározó szerepe van nőszövetségünknek! BALÁZS KATALIN

A Simó-leányok „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!" (Mt 23,11) így ismertem meg őket: a Simó-leányok. N e m ikrek. N e m testvérek, még csak nem is rokonok. Csak barátnők. Egyik 66 éves, a másik 4 híján 70. Monogramjuk is egyforma: S. I. Öt év ismeretség után még most is megtörténik, hogy Irén helyett Irmát mondok, vagy fordítva. A segesvári unitárius nőszövetség oszlopos tagjai már 13 éve. Az elsők között voltak, akik hallgattak a hívó szóra. És ma is ők az elsők. Szótárukban nincs helye az ilyen kijelentéseknek: nincs időm, nem érek rá, nem tudom. H a kell Márták, ha kell Máriák. Vasárnaponként már hajnali ötkor kelnek, hogy hat órára a kürtőskalácsnak előkészített anyag meg legyen dagasztva. Mikor meghívottunk érkezik, és előadást tart a nőszövetség tagjainak, ők arra az időre otthagyják a szövőszéket, melyet egész télre „kibéreltek" szőnyegszövésre. Irigylésre méltó a lendületük, a kitartásuk, az akaratuk. Ők a Simó-leányok. Mindkettőnek gyermeke, gyermekei vannak, unokák, távolban férjezett lány, családi gondok, kötelességek. Özvegyek, a férjeket Isten magához szólította. Ha a templomban megszokott helyüket üresnek látom, már hiányérzetem van. Ha ritkán előfordul ez, aggódva érdeklődöm: hol vannak a Simó-leányok? Nőszövetségünk nevében üdvözöljük őket, és kívánunk nekik sok-sok örömet, boldogságot és jó egészséget! Hálánkat csak ezzel a méltató cikk megírásával tudjuk kifejezni irántuk. Ők legyenek a mi példaképeink: a Simóleányok. Szeretettel: B E N E D E K E N I K Ő

Teológiai hallgatók diáknapjai A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói 2003-ban első izben szervezték meg az Unitárius Teológiai Diáknapokat. Rendezvényünk időpontja - április 4-6. - nem véletlenszerű, ugyanis, ez a dátum egybeesik az unitárius teológiai hallgatók diáklapjának, A Lángnak a negyedik születésnapjával Ez az alkalom, ebben a formában, hagyományteremtő kívánt lenni, hiszen a kilencvenes évek elején elindult diáknap szervezési szokás, a magyar iskolai oktatás minden szintjén helyet kapott, azonban a teológiai hallgatók kisebb létszámú közössége ilyen nemű önszerveződésre ezidáig nem vállalkozott. Ez a többnapos, vegyes programú hétvége betekintést kívánt nyújtani életvitelünkbe és tevékenységeinkbe, valamint találkozási fórumot szerettünk volna teremteni a Kolozsváron tanuló unitárius és szabadelvű középiskolás és felsőoktatásban részesülő fiataloknak. Idei rendezvényünk központi témája az egyházunkban létező írott sajtó termékeinek helyzetét kívánta nagyító alá venni. Ezt a kérdést az egyházi kiadványok szerkesztőivel, valamint A Láng volt és jelenlegi munkatársaival folytatott kerekasztal-beszélgetés alkalmával igyekeztünk körüljárni. Ugyanakkor kimondott célunk a jó barátságok kötése, valamint a felszabadult hangulat megteremtése volt. Véleményem szerint a rendezvény sikerességét elsősorban a kialakult jó hangulaton és a hallgatók részéről tanúsított igyekezeten lehetett leginkább lemérni. Nagyszerű volt tapasztalni, hogy kis közösségünk tagjainak túlnyomó része megvalósítandó kötelességének tartotta, hogy ez a hétvége a tanárainkra, meghívottainkra, de a világi résztvevőkre is feltétlenül pozitív hatással legyen. A pénteki nap délutánján tartott kezdő áhítaton kérésünkre Gyerő Dávid lelkész-előadótanácsos végezte a szertartást. A Dávid Ferenc Imaterem megtelt orgonahanggal is, hiszen gondoskodtunk arról, hogy Buzogány István teológus társunk bebizonyítsa, hogy az unitárius teológusok között mégiscsak akad olyan diák, aki szeret pikulán játszani. Az áhítat után dr. Rezi Elek dékán biztató szavakkal indította útjára a rendezvényt. Az est fénypontjai a hallgatók közösségének azon diákjai voltak, akik az angol nyelv tanulásában az élen állnak, vagy ahogy Coleen Sanders tanárnőnk nevezni szereti őket: a „honors group". Nathaniel Hawthorne A skarlát betű c. darabjából kiragadott részt adtunk elő angol nyelven. Visszatekintve a hosszas színpadi próbákra és a péntek esti előadásra be kell vallanunk, mi magunk is meglepődtünk, hogy közösségünk számára mennyire hasznos lehet az egymást megismerési folyamatban az ilyen jellegű tevékenység is. Az előadás után Tőkés Lóránt teológiai hallgató néptánc ta-

nulásra várta az érdeklődőket, ilyenformán színpadias, táncos hangulatban tértünk nyugvóra a nap végén. A pihenést nem nyújtottuk hosszúra, hiszen szombaton reggel sport jellegű kihívásokkal néztünk szembe. 24 diák, tanár és egyházi alkalmazott nevezett be az asztalitenisz mérkőzésre. A fiúk részéről Bíró Attila elsőéves társunkat, a lányok részéről Szabó Adél másodéves teológinát kellett bajnokként elisniernünk. A délelőtt kosárlabdázással folytatódott, amikor a teológiai tanárok csapata 3 4 - 2 0 arányban aratott elgondolkodtató győzelmet a diákok csapata felett. Mentségünk csupán az lehet, hogy a tanárok egyelőre magasabb növésűek, mint mi. Délutánra kissé komolyabbra fordítottuk a szót. Rostás Szabolcs, a Krónika napilap főszerkesztő helyettese előadását hallgattuk meg, aki felkérésünkre a sajtó műfajelméletről beszélt. Ha eddig nem tapasztalta volna, hát ez alkalommal a kérdések során hamar ráérezhetett, hogy mennyire kényelmetlenek tudnak lenni az egyházi beállítottságú emberek, amikor őket a sajátosan egyházi kerékvágásból próbálkozik kimozdítani egy világi szakember. Ezt követően a következő unitárius egyházi kiadvány képviselői ültek a félkör alakú asztalsorhoz (képünkön): Keresztény Magvető, Unitárius Közlöny, Unitárius Szószék, Nők Világa, Unitáriusok, Cipó, Ihlet, Dobbantó, A Láng, valamint az O D F I E kiadványaiért felelős képviselő.

Felkérésünkre a beszélgetést Czire Szabolcs teológiai tanár vezette. A moderátornak köszönhetően a beszélgetés a lehető legnagyobb módszerességgel haladt. A szerkesztők fontosnak tartották az egyházi intézmény érdekében a kiadványaink célszerűségét fokozottabb odafigyeléssel egybehangolni. A résztvevők ismeretekben gazdagodhattak, hiszen tudomást szerezhettek egyházunk sajtójának helyzetéről de általában az egyházi sajtó fontosságáról nehézségeiről és szépségeiről egyaránt. Végkövetkeztetésképpen megállapítottuk, hogy ezen kiadványok többé-kevésbé hasonló gondokkal küszködnek, és egyértelműen segítene egyházunk írott sajtója helyzetén, illetve a szerkesztők munkáján, ha ilyen nemű találkozásra időnként sor kerülhetne. Szombaton estére Rácz Norbert és Kovács Mária hallgatók vegyes vetélkedőt készítettek elő. Akaratunkon kívül azonban a három vetélkedő csapat egyenlő (19)


pontszámot szerzett, így mindannyian győztesként láttunk hozzá a későig tartó, jó hangulatú bulizáshoz. Vasárnap délelőtt akadémiai istentiszteleten vettünk részt a Dávid Ferenc dísztermünkben. Ezen alkalomra Kovács Sándor teológiai tanárunkat kértük a szolgálat elvégzésére. A tanár úr ismét bebizonyította, hogy nem csak a Czire Szabolcs tanár, Koppándi Botond lelkész hármas kosárlabda párosításban verhetetlen, de a szószéki szolgálatban is legalább annyira helytáll. Vasárnap este vacsorára hívtuk meg tanárainkat és dr. Szabó Árpád püspök urat. A meghívás nagy kihívásnak bizonyult, de Solymosi Alpár főszakács-teológiai hallgató és segítőtársainak köszönhetően egy stílusos, ünnepélyes hangvételű asztali közösségnek lehettünk részesei. Ezt a vacsorát én azokhoz az asztalközösségekhez hasonlítanám, amiről az idősebb lelkészek meséltek, amikor a világháború előtti kollégiumban az unitárius konviktuson a tanárok és a diákok együtt étkeztek. Ünnepélyesen kezdtük és ünnepélyesen zártuk a hétvégünket. Ezúttal is megköszönve a Püspöki Hivatal, a Dékáni Hivatal, a PTI Rektori Hivatal, de nem utolsósorban a kolozsvári Phoenix könyvesbolt támogatását, reményünket fejezzük ki az iránt, hogy ilyen jellegű próbálkozásainkat a jövőben is támogatni fogják. LAKATOS SÁNDOR

senior

Egyletképek Ki ne hallott volna eddig az O D F I E szavaló- és népdalversenyéről, a színjátszó találkozóról, az ifjúsági konferenciáról vagy a dévai emlékzarándok latról? Ki ne ismerné - legalább beszámolókból - ezen rendezvények sajátos „ízét", hangulatát? Ezek a rendezvények számunkra valóságos ünnepek, a mindennapok megszokott taposómalmából való kilépések, amik a résztvevőknek páratlan élményt nyújtanak. Mégis, az egyleti élet nem csak ennyiből áll! Az egyletet és a vele jaró sajátos hangulatot az egyházközségekben működő csapatok alkotják. Ebből nyilván következik, hogy a központi egyletvezetők első számú feladata a helyi fiókegyletek „életbentartása". Ezért szervezünk évente országos vezetőképzőt, egyházköri találkozókat, és ezért indulunk egyletlátogató körutakra is. E körutakon minél több egyletet kívánunk meglátogatni, barátokként találkozunk a helyi egyletesekkel, megosztjuk sikereinket, de kudarcainkat is, és felmerülő szervezeti gondjainkra közösen keressük a megoldásokat. Most egy ilyen körútra hívom a Kedves Olvasót. Induljunk el Kolozsvárról (ahonnan a valóságos kiszállásaink is kezdődnek), és járjuk be egyházköreinket, hadd lássuk, milyenek a helyi csoportok, miből is áll működésük! Bárhová mennénk: Kolozsvártól kezdve Tordán, Aranyosszéken, Torockón és Torockószentgyörgyön keresztül a Zsil-völgyéig, mosolygós fiatalokkal találkozunk,


akik hallottak már az ODFIE-ről, talán valamelyik egyházközségi egyletnek tagjai is. Néhány fiatal és fesztelenül jó hangulat fogad mindenütt. Legfőbb gondjuk az, hogy ritkán találják meg a találkozás mindenki számára megfelelő időpontját. Szeretnek kirándulni, játszani, énekelni, beszélgetni. Tanácstermekben, esetleg saját „kuckójukban" találkoznak, és még „kívülálló" barátaikkal próbálják megismertetni tevékenységüket. Az országos rendezvényekre ritkábban járnak el, nehezebb kimozdítani őket otthonaikból, no, meg számukra körülményesebb is eljutni Erdély más részeire, azonban ha szervezői szerepet vállalnak valamely rendezvényen, akkor szívvel-lélekkel végzik munkájukat. Ebben az egyházkörben ki kell emelni a Zsil-völgyében működő két csoportot: a petrozsényi-petrillai, valamint a lupényi egyleteket. (Kettős szórványban élő fiatalokról van szó, akik az egyleti élettel a korábbi évek szórványtáboraiban ismerkedtek meg.) Hagyjuk el a kolozs-tordai egyházkör határait, menjünk át a szomszédos egyházkörbe, ahol már várnak is társaink! A marosi egyházkör központja Marosvásárhely, ahol egy jól működő egylettel találkozunk. Az egyleti korosztályok váltakozása nem zavarta őket annyira, hogy tevékenységük ne m a r a d j o n folyamatos. A Nyárádmentén, a kis falvakban, tanácstermekben, kultúrotthonokban kicsiny, alig pár fős csapatokkal találkozunk, de el lehet mondani, hogy a köztük szövődő barátságok valószínűleg tartósak és hosszú távúak lesznek. Elmondják nekünk, hogy mennyire szeretnék, ha egyletükbe többen járnának, de egész egyszerűen nincs, akit beszervezniük. Központi rendezvényeinkre lelkiismeretesen eljárnak, közös tevékenységeinkben szinte mindig oroszlánrészt vállalnak. Sajnálják, de a helyi adottságok a legtöbb esetben nem engedik meg egy-egy nagyobb rendezvény megszervezését, viszont bármikor készek másoknak segíteni ilyen téren is!

Nem sokat kell utaznunk, és máris a küküllői egyházkörben találjuk magunkat. E s z ü n k b e j u t a küküllődombói vagy a magyarsárosi színjátszó-találkozó, a mosoly elterül arcunkon, és jókedvűen lépünk be az egyleti termekbe. Heves beszélgetés közben találjuk barátainkat, ha pedig nem, akkor éppen játszanak, énekelnek. Kezükben egy-

egy csésze teát fognak, és ujjongva fogadnak be maguk közé. Ha a teremben körültekintünk, észrevehetjük, hogy a tagok nagy része nemrég konfirmált, alig-alig találjuk a tevékenységet vezető személyt. Ő elmondja, mennyi fáradságba telt az, hogy maga köré gyűjtse társait, hogy megszerettesse velük ezt az életmódot. A kellemes beszélgetések után kifele haladva még néhány szót váltunk velük, s máris repülünk Székelykeresztúr felé.

egyletekben folyó tevékenységek gazdagításáért. Mindeddig egyetlen, régi, fajsúlyos megoldást fogalmaztunk újra magunknak, és ez nem más, mint egy ifjúsági utazólelkész kinevezése az Egyház illetékességi körében. A szóban forgó majdani tisztség betöltőjének elsődleges feladata az egyletlátogatások megszervezése és kivitelezése volna, továbbá a helyi egyletek tevékenységének közvetlen és személyes segítése, valamint - nem utolsósorban - az unitárius ifjúság lelki-szellemi és vallásos életének fejlesztése (ifjúsági istentiszteletek, áhítatok, lelki gyakorlatok és hasonlójellegű foglalkozások tartásával). Ezen ötlet valószínűleg már senkinek nem jelent újdonságot, bár a mai napig nem történt semmilyen előrelépés e téren. Addig is, amíg tervünk megvalósul, a Kedves Olvasóknak megköszönjük, hogy velünk tartottak, magunknak pedig eredményesebb körutazásokat kívánunk. RÁCZ NORBERT

A Gagy- és a Nyikómente alig konfirmált ifjak nevetésétől cseng. Itt-ott még vannak olyan egyházközségek, ahol működhetne egylet, viszont valamilyen okból kifolyólag ez eddig nem alakult meg, de minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben, mint eső után a gombák, egyleteink száma ezen a vidéken növekedni fog. Legnagyobb gondjuk, hogy - mivel egyikük sem rendelkezik egyleti tapasztalattal - gyakran nem tudják, mihez is kezdjenek. Nem tehetünk mást, mint játszunk, beszélgetünk velük, remélve, hogy hamarosan jelentkeznek majd azok a személyek, akik a foglalkozásokat hétről hétre előkészítik. A székelyudvarhelyi egyházkör mindig is pezsgő életűnek volt mondható. Működő egyleteinek tevékenysége gazdag, az egylettagok eljárnak a központi rendezvényekre, és a korosztály-váltásokat is sikeresen hidalják át. Köszönet jár ezért elsősorban a két egyházköri képviselőnek, akik fáradtságot nem ismerve járják ezeket az egyházközségeket. Az ő esetük a legjobb példa arra, hogy akinek tényleg szívügye az egyletezés, az szinte mindent elérhet. Kitartó munkát kívánunk nekik, s mosolyogva, megnyugodva integetünk nekik a távolodó gépkocsiból. A háromszék-felsőfehéri maradt még hátra egyházköreink közül. Itt, a nagy és erős erdővidéki unitárius egyházközségekben az egylet mindig is jó gyökerekkel rendelkezett. Az elmúlt évtizedben sok országos rendezvény került itt megszervezésre. Gyakran nem is kell megszólalnunk, tevékenységüket nem akarjuk zavarni, hanem inkább önfeledten mi is belemerülünk a foglalatosságba, hagyjuk, hogy az ragadjon magával. Indulunk is vissza Kolozsvárra, közben élményeinket emésztgetjük. Öröm és fáradtság keveredik bennünk, amibe belevegyül egy kis kudarcélmény is, miközben azon töprengünk, hogy mit tehetnénk még az egyházközségi

-O

szakosztályvezető

»M.

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) központi rendezvényeinek helyszín- és naptárterve 2003 nyarára 1. Magyar unitárius gyermek- és ifjúsági szórványtábor, X. kiírás, július 3-10., Homoródszentmárton 2. Unitárius ifjúsági táborok (2 tábor), IV. kiírás, július 14-21., Homoródszentmárton, illetve később meghatározandó i d ő p o n t b a n és helyszínen (Közreműködés az Erdélyi Unitárius Egyház általi szervezésben.) 3. VII. ODFIE Színjátszó-találkozó, augusztus 1-3., Homoródszentpál 4. Észak-amerikai unitárius-univerzalista ifjúsági körút, július 24 - augusztus 6., Erdély-szerte 5. Unitáriusok V. egyetemes találkozója, augusztus 9., Szejkefürdő (Közreműködés a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius egyházközség általi szervezésben.) 6. XXVII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia, augusztus 21-24., Nagyajta 7. VI. ODFIE Vezetőképző és az ODFIE 2003. évi küldöttgyűlése, szeptember 9-12., Homoródszentmárton


A mi óvodánk... „Mosolyogj csak kis leány, Mosolyogjon kék szemed: Szent fény, mi benne ég: Remény s emlékezet." (Vörösmarty Mihály: Anyátlan leányka) A gyermeki mosoly szeretetet, örömet, őszinteséget sugárzó. Boldog lehet az az ember, aki gyermekek között él és dolgozik. Miért is? Mert a gyermek feltétel nélkül el tud fogadni, csengő hangja, cselekedetei, egész lénye vidámságot sugároz. Ha szomorú vagy, felvidít, ha boldog vagy, veled örül, nem k é r , s mégis, sok kellemes pillanatot ad. így van ez a mi óvodánkban is, ahol a sok csilingelő gyermekhang tölti be a termet. Az óvónő irányítása mellett a gyermekek sok értékes percet, órát, napot, hetet, hónapot, évet töltenek el, ahol magukba szívják a „nagyságuknak" megfelelő tudományt. Teszik mindezt azért, hogy a holnapra, a jövőre felkészüljenek, hogy a rosszat jóvá, a jót még jobbá varázsolják számukra és számunkra, így gazdagítva nemzetünket. Az óvodában eltöltött időt legjobb tudásunk szerint úgy alakítjuk, hogy az minél játékosabb legyen a gyermekek számára, hogy a nap végén azt mondhassák, „játszottunk". Elsődleges célunk ez, mivel a gyermek fő tevékenységi formája a játék, minél többet játszik, annál jobban fejlődik, kibontakozik, kiteljesedik énje.

Az óvónő feladata, hogy odafigyeljen arra, hogy milyen is ez a játék, úgy irányítsa, hogy az a legpozitívabb kimenetelű legyen. A gyermek mindig játszana, csak sok esetben nincs kivel, a szülő rohan, nincs ideje..., pedig ahogy a gyermek tanul tőlünk, úgy tanulhatnánk mi is tőle például játszani, és akkor lehet, hogy az élet problémáit is könnyebben meg tudnánk oldani. Az a baj a felnőttekkel, hogy elfelejtették, hogy ők is voltak gyermekek, hogy ők is tudtak játszani... Aki ott benn a szívében tudja, hogy képes játszani, vagy szeretne ismét játszani - legyen az felnőtt vagy gyermek - , és kíváncsi arra, hogy milyen a mi játékunk az óvodában, akkor szeretette] várjuk, látogasson meg minket. M I K Ó Z S U Z S A N N A V.

óvónő

Dr. Gellérd Judit IL rész

Tengereken úszó (luxus-) „Az eltűnt idő nyomában" „Istenem, segíts, hogy mi hazatérhessünk!" - fohászkodtam, és alighogy kimondtam, azonnal eszembe jutott, hogy milyen igazságtalan volna elhallgatni az első napokat! Az elindulást otthonról: Erdélyből Budapestre, ahonnan Miamiba repültem; ott találkoztunk Georgedzsal, és másnap ott szálltunk hajóra. Akkorának tűnt a hajónk akkor, mint egy hegy! Hatalmas csomagjainkkal sort álltunk, míg a biztonsági rendőrök, vámőrök és egyetemi hivatalnokok átengedtek szűrőiken. Épp olyan szigorú biztonsági eljárások vannak, mint a reptéren! Órák múltán jutottunk végre a kabinunkba... És aztán kezdődtek is a gyűlések, meg a finom koszt. Bonyolult kiképzésre volt szükségünk, ezért három na1 0 Unitárius Közlöny

egyetem

pig Miamiban rostokoltunk még, de naponta kijárhattunk a városba, az otthonfelejtett dolgokat pótolni... Január 20-án, végre, felhúzhattuk a horgonyokat, és elindultunk a Bahama-szigetek felé, ahol 650 diák várt reánk! Ha nem lett volna olyan fagyasztóan hideg a légkondi, még jobban éreztük volna magunkat. Vacsorázni kiültünk a hajó hátsó teraszára, mindössze néhány méterre a tenger felszínétől. Szinte tükörsima volt a tenger, mégis percenként festői színárnyalatokkal váltakozott kékje. Nassau - a Bahama-szigetek fővárosa - bájos, színes kolonialista épületeivel mesebelinek tűnt Florida után. Valóságos turista-paradicsom! Tényleg, annyi a turista, hogy a helybeliek valósággal elvesznek közöttük. Csak két éjszaka négy akkora óriáshajó érkezett a kikötőbe, amelyekben a sziget összes bennszülöttje elférne! Épp

aznap volt Martin Luther King születésnapja, amit a helybeli templomban meg is ünnepeltek. (Martin Luther King 1929. január 15-én született Atlantában. Születésnapja manapság már nemzeti ünnep szerte Amerikában. A színes bőrű amerikai prédikátor, baptista lelkész, aki a Martin Luther - magyarosan: Luther Márton - nevét a tudós teológus és nagy reformátor iránti tiszteletből vette fel. A keresztény teológia mellett nagy hatással volt rá Mahatma Gandhi erőszakmentes küzdelme. Az ő példája nyomán küzdött a színes bőrűek jogaiért, békés tiltakozásra szólítva fel őket. Világhíressé lett beszéde, „I have a dream" - Van egy álmom az egyen jogúságban élő Amerikáról szól; prófétai látomásában megszűnik a faji megkülönböztetés, nincs háború, az emberek valóban embertársuknak tekintik a másikat. J. F. Kennedy elnök maga is többször tárgyalt az akkor már országosan ismert polgárjogi harcos prédikátorral, aki 1964-ben béke Nobeldíjat kapott. Akárcsak Kennedy elnökkel 1963. november 22-én a texasi Dallasban, a 39 éves M. L. Kinggel is egy bérgyilkos végzett Memphisben, 35 évvel ezelőtt, 1968. április 4-én. - A szerk.j Az első héten csak a tanárok és az adminisztratív személyzet voltunk együtt, így alkalom nyílt az ismerkedésre, barátkozásra. Ennyi remek tudósembert, kiváló tanárt, no meg kedves útitársat, alig képzelhet az ember véletlennek. (?). Mindenki hosszú és illusztris karrierre tekint vissza; sokuk - mint George is - épp nyugdíjba vonult, és most élvezi a tanítás luxus-változatát! Mégis, mindenki ideges volt, hisz ilyen különleges programban kevesen vettek részt. Magamról nem is beszélve, hisz én életemben nem tanítottam, nemhogy egyetemen... „Prof. Gellerd" a címem, amin még mindig mosolygom magamban: „hogy felvitte Isten a dolgom!" Ez persze nem csak dicsőség, de rendkívül nagy munka és izgalom is. Az „Orvosi Antropológia" osztályomba a maximális számú diák (összesen 35-en) iratkozott be. Előadásaim témája: Mágia, gyógyászat és tudomány - (azaz) gyógyítás a világ vallási hagyományaiban. Már túl vagyok három órán, és olyannyira megszerettem a tanítást, hogy máris sajnálom, mindössze csak 19 előadásom van még hátra! Az áttörés varázslatos volt ugyanis! Bemutatkozásul - dékánom biztatására - elmeséltem ugyanis élettörténetünket, persze dióhéjban. Olyan hatással volt a diákokra, hogy másnap még többen jöttek beiratkozni, és mindegyre körülfognak: m o n d j a m el újra a „sztorit". Nemsokára esti külön előadásban beszélek majd a könyvemről és az életünkről szép Erdélyországban! Egyedül én éltem kommunista országban, és - utazásunk rendjén - négy kommunista országot fogunk meglátogatni. Ettől itt máris exotikusnak tűnök! Lám, mire jó a kommunista múlt Amerikában... Amit tanítok, az éppen az, amit életcélul tűztem magam elé: integrálni! Ebben a kurzusban egybefonom a

világ nagy kultúráinak gyógyító bölcsességét és gyakorlatát, amelyek mindenikének a vallás az alapja. Végre orvosi, teológiai, etikai és zenei műveltségem egy kalap alá hozhatom. Noha attól féltem, túl nagyot markolok, kiderült, hogy minden területen felvehetem a versenyt a szaktanárokkal. A többi antropológus mindent könyvből tanult főleg. Nekem viszont húszévnyi orvosi gyakorlatom, negyvenévnyi hangszergyakorlatom, és teológiai diplomám van. Ehhez áldásosán járul még hozzá - az utazásaink során, és a George-tól tanultak alapján - a keleti vallásokban való jártasságom. A gyógyítás minden kultúrában alapvetően vallásos megnyilvánulás. És a hagyományos kultúrákat a modern medicinával vetjük össze végső soron. Minden elméleti gondolatot saját példáimmal szemléltetek, hiszen élettapasztalatomból bőven telik rá. Hogy mennyire magával ragadja ez a hallgatóimat! A tegnap aztán én is elrugaszkodtam az írott előadás szövegétől, és bedobtam szenvedélyesebb magamat. Hát, ha a tanítás / nevelés ilyen élvezet, és diákjaimra ilyen hatással van, akkor ezt folytatnom kell. Két pszichológus is hallgatja az előadásokat, és unszolnak, írjam meg ezt a témát könyv formájában, mégpedig úgy, hogy vegyem magnóra az előadásaimat.

Káprázatos világokba repülünk képzeletünk szárnyán - brazil sámánok, afrikai szellemtáncosok, ókori görög orvosok, keresztény zarándokok, indiai Ayurveda gyógyászok, kínai orvosok, koreai varázslók, j a p á n szerzetesek világába. És persze, a k o m m u n i z m u s tapasztalataiba is. Apropó, kommunizmus. Megjártuk magunkat Kubában! Micsoda élmény volt odautazni, „ahol a madár sem jár." Legalábbis nem amerikaiak, mivel Kuba amerikai embargó alatt van. Szégyenlem m a g a m emiatt, mint amerikai. Politikai gőgből egy népet sanyargatni. A kubaiak aranyos, művelt nép. N e m a kommunizmus tette őket tönkre, hanem az ötvenéves amerikai embargó. És hogy a szovjet birodalom összeomlott, magukra maradtak. Kubában olyan típusú szocializmus van, amilyent bárcsak mi is megtapasztalhattunk volna. Ingyen iskola, orvosi ellátás, művészet, irodalom. Csakhát, persze, kalitkába zárva...


No de, végre térjek a lényegre: Fidel Castróval való találkozásunkra! Castro óriási felhajtást csapott a tiszteletünkre. A kongresszusi palotában fogadott, és „csupán" három és félórás beszédet tartott a „Nagy Vezér". Majd egy káprázatos vacsorát szolgáltatott fel a kb. 1500 jelenlevőnek. Castro hetvenhét éve egyáltalán nem látszik, fiatalos, délceg, és igen bölcsen beszélt. A történelem őt látszik igazolni, és ennek nagyon is tudatában van. Rendkívül karizmatikus egyéniség. Évtizedek óta vezeti az országot, és még Amerika sem tudta tönkretenni. Kuba végre kilábalni látszik a szegénységből, mivel Brazília és más fejlett országok segítik keres-

Március 14-én, az 1848-as magyar szabadságharc évfordulója előestéjén, a kolozsvári Szerit Mihály templomban tartott ökumenikus ünnepi istentiszteleten dr. Szabó Árpád unitárius püspök is prédikált, ezt követően a Farkas utcai református templomban megrendezett Márciusi Fórumon az erdélyi magyar egyházak vezetői, lelkészei és hívei is részt vettek. A gondnok-presbiteri értekezleteket március 1721. között tartották Várfalván, Nyárádgálfalván, Ádámoson, Székeiyudvarhelyen, Székelykeresztúron és Datkon. A konferenciákon az egyházközségek világi küldöttei beszámoltak az otthoni helyzetről, majd az egyházi élet különböző vetületeit megragadó előadásokat hallgattak meg. Az egyházi főhatóságot dr. Szabó Árpád püspök, valamint Máthé Dénes és Kolumbán Gábor főgondnok képviselték. Március 21-én a Román Televízió kolozsvári szerkesztősége egyházi média-tanácskozást szervezett az erdélyi magyar történelmi egyházak küldötteinek. A találkozó tárnáját képező Hitvilág vallási műsor sugárzási időpontja négyhetente van, hétfőn 18.30-kor az RTV 2es csatornáján. Egyházunk az észak-erdélyi és dél-erdélyi szórványvidékeken élő unitárius hívek számára immár másodszor szervezett szórvány-találkozót, március 28-29-én, Petrozsényban. A konferenciára a helyi egyházközség hívei mellett Lupény-Vulkánból, Petrilláról, Nagyváradról, Besztercéről, Déváról és Temesvárról is érkeztek képviselők. A programot Papp Gy, László nagyváradi lelkész előadása indította Tagadás vagy úttévesztés? címmel, majd az egyes szórványközpontok állapotának kiértékelése következett. Az esti istentisztelet szószéki szolgálatát dr. Szabó Árpád püspök végezte.

kedelmi kapcsolatot létesítve vele. Havanna gyönyörű, de - milyen lehetett fénykorában! Palota palotát ér, bájos, loggiás spanyol kastélyocskák. Három remek napot töltöttünk ott, de lakni a hajón laktunk... (Szerzőnknek az ún. „emberarcú kommunizmus" kubai változatáról vázolt, naiv politikai nézeteivel távolról sem értünk egyet, de - természetesen - fenntartjuk a jogát, hogy, az ott töltött „három remek nap " benyomásai alapján, szabadon kifejtse szubjektív véleményét! A szerk.J (Folytatása

következik)

A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói április 4-6. között szervezték meg az unitárius teológiai hallgatók diáknapjait. A nyitó eseményt angol nyelvű színpadi előadás képezte, amelyet néptáncoktatás követett. A további programban asztaliteniszbajnokság, tanár-diák kosárlaba-mérkőzés, vegyes műfajú vetélkedő és akadémiai istentisztelet kapott helyet, valamint egy kerekasztal-beszélgetés Az írott sajtó helyzete egyházunkban címmel. A teológiai hallgatók lapja, A Láng ugyanakkor ünnepelte negyedik születésnapját. Április 5-én Szentgericén megemlékező ünnepélyt tartottak Tiboldi István népnevelő születésének 210. évfordulóján, a helyi egyházközség és a Tiboldi Alapítvány szervezésében. Az istentiszteleten a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád püspök végezte, az eseményen jelen volt Máthé Dénes főgondnok is. A nagy-britanniai Unitárius és Szabadelvű Egyház április 13-17. között szervezte meg évi rendes közgyűlését Edinburgh-ben. Egyházunk üdvözletét dr. Szabó Árpád püspök tolmácsolta az angol hittestvéreknek.

Halottunk Benedek Ágoston, nyugalmazott unitárius lelkész életének 68. évében, 2003. április 14-én hoszszú betegség után csendesen elhunyt. Temetési szertartására a kolozsvári Házsongárdi temetőben került sor április 17-én, a szertartást Bálint B. Ferenc kolozsvár-belvárosi lelkész végezte, az Egyetemes Egyház részéről dr. Szabó Árpád püspök, a Kolozsvár-monostori gyülekezet és a ielkésztársak részéről Rüsz Tibor lelkész mondott búcsúbeszédet. Isten adjon csendes pihenést eltávozott testvérünknek.

UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418 Szerkesztő bizottság; dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatársak: Kovács Sándor, Czire Szabolcs, Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ Nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10-e. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (064) 193236, 195927. E-mail: [email protected]; [email protected]; [email protected]

A TARTALOMBOL: 1

Brassaihét

- 2003

' Egy évzáró

margójára

Énekelve az

álmot...

1

„Megméretettél

1

Felhívás az elmélkedésrefelhívás

és könnyűnek

Akik előttünk jártak:

Lukács

találtattál!" az életre! Sándor

Ifjúsági oldal Könyvajánló Tengereken úszó egyetem 3. rész Egyházi

hírek

Csíksomlyói búcsú: még több toleranciával! A történelem igazságai általában bonyolultabbak annál, hogy fehérre-feketére lehessen szimplifikálni. Kiváltképpen bonyolultak voltak a középkori századok hűbéri-vallási korviszonyai között, amikor például volt „egy" Bocskai István, aki a „szabadságlevele mellett" felkelő székely köznépnek „véres farsanggal" felelt, s „egy" Bocskai István, aki, felkelve a katolikus Habsburg-hatalom ellen, a magyar nemzet egyetlen győzelmes szabadságharcát vívta meg a nemzeti és vallási szabadságjogok védelmében. És van például jelenünkben is egy csíksomlyói katolikus búcsú - mint középkori „pünkösdi folyomány" -, amely immár jó néhány éve hál' Istennek szabadon folyik, s amelyhez én részemről külön mondok egy „Hála Isten"-t, azért, mert amióta kerek ötven esztendővel ezelőtt a moldvai csángómagyarok között jártam, azóta hiszek valamennyire a somlyói Mária csodatevésben, mert tapasztaltam a „csodát", hogy mekkora megtartó erő a somlyói búcsújárás évszázadok óta a katolikus csángómagyarság „pusztulásra ítélt" életében. Mindeközben azonban utóbbi éveink minden pünkösdjén halkul bennem egyet-egyet a „Hála Isten!", mert minden búcsú alkalmával „alapleckeként" hangzik el tucatszor, hogy a búcsú 1567-ből veszi eredetét, és annak a „győzelemnek" az emlékére tartják a hálaadó sereglést, hogy a gyergyói-csíki katolikus székelyek ellen fegyveres erőhatalommal támadó János Zsigmond fejedelem seregét a „hargitai"-„tolvajosi" csatában a somlyói Szűz „segítsé-

gével" megverték; és ily módon az új hitet erőszakosan terjesztő fejedelemmel szemben az ősi katolikus hitüket megvédték és megtartották. Körülbelül két-három napja ugyanezeket a „leckéket" hallom különféle „színes" változatokkal a magyar nyelvű rádiózásokban (legújabb az volt számomra, hogy az unitárius fejedelem hittérítő papok „palántáit" küldte az „öntözés" céljával Gyergyóalfaluban, ott télvíz idején bele is ásták a „palántákat" a földbe stb, ami a maga nemében; „folklór"), de 2003. június 7-én este a Román Televízió híradóiban hallhattam többször is egy bizonyos „történelmi tényt", amit így most már az egész román közvélemény „történelmi igazságként" jegyezhet meg magának, mert a magyarok somlyói búcsújárási hagyományáról „feketén-fehéren" így szólt a beszámoló lényege: a búcsút 1567 óta tartják annak emlékére, hogy „loan Sigismund" fejedelem az ottani katolikusokra akarta „erőszakolni" az unitárius vallást, de az asszonyok és gyermekek imádkozása győzelemre segítette a katolikusokat. Sok évtizedes és helyenként „elmélyültnek" mondható történelmi „dokumentációm" mellett itt újólag borult egyet az orcám, hogy vajon a hamisítók terén nem mindig aggályos román „történetírás" milyen „forrásból" merítette a „történelmi tényt", de másnap reggel ugyanezt a „tényt" szó szerint hallottam magyar rádióadásból, egészen illetékes erdélyi főpap szavaival előadva. Ekkor már hagytam a román történetírásra, „ahol" az ember

„szokva van" ahhoz, hogy ha Erdély magyar történelméről van szó, akkor az is „megtörténhetik" minden „ellenszó" nélkül, hogy Románia elnöke Rómában „felvilágosítja" a pápát, miszerint a („román Iancu de Hunedoara" milyen nagy „keresztes hadjáratot vezetett" a török ellen („román" és „katolikus" az 1400-as évek derekán? - húzhatta volna fel a szemöldökét János pápa), de végképp nem tudtam „hagyni" erdélyi múltunkra azt a maga korában - a somlyói pünkösdi búcsú első „keresztaljának" korában - csaknem hihetetlenül egyedülálló történelmi igazságát, miszerint: „1568. január 6-13." között a tordai országgyűlés - a világon először - törvénybe foglalja a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ez a határozat a korabeli Európában példátlan módon tette lehetővé a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást, s ezzel az erdélyi unitárius egyház megalapításához és állami elismeréséhez vezetett." A „világraszóló" erdélyi toleranciatörvény J á n o s Zsigmond nevéhez fűződik, aki teljesen szabad meggyőződésből, híres hitvitákat végighallgatva, belső tudós emberei - Blandrata György és Dávid Ferenc - meggyőző szavai nyomán haladt végig a „reformáció fokozatain" az unitarizmusig, s miként magának az unitarizmusnak „történelmi lényege" az, hogy toleranciából született, s végig abban gyökerezett, János Zsigmond fejedelemségének is vallási, lelkiismereti, egyházi téren alapvető történelmi igazsága a tolerancia. Maga a törvényes kormányzás, az erdélyi rendek - magyarok és nem magyarok, katolikusok és nem katolikusok - törvényalkotó országgyűlése a kor alapvető erdélyi történelmi igazságának a megtestesítője volt, amikor 1568 elején - az unitárius egyház „megalapításához vezető" tordai gyűlésben (midőn még az unitáriusok is alig kezdtek hitükre „térítődni") - a teljes korhitellel „megálló" tényt, a szabad vallásválasztás és gyakorlás törvényét több előzetes határozat szellemében végleg rögzítette: „Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönségesen [= a gyűléssel egyöntetűen] az religio dolgáról végezött, azonképpen mostan is ez jelen való gyűlésben azont [= ugyanazt] erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék kiki az ő értelme szerint, és a község [= a hitközség] ha venni akarja, jó, ha nem pedig senki kénszerítéssel ne kénszerítse az ű lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nekie tetszik. Ezért penig senki az superintendensök [= püspökök] közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bántssa, ne szidalmaztassák senki az religióért senkitől...és nem engedtetik ez senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással [= megfosztással] fenyögessen az tanításért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon." A „jámbor" János Zsigmond is - a fiatal életkorával együtt - „példa" volt arra, hogy „egy" tettével a legvéresebben leverte és megtorolta a „régi szabadságukért feltámadt" közszékelyeket, leverésük után két „beszédesen" fenyítő várat is építtetve „ellenük", egyet Udvarhelyen „Székely támadt", egyet a háromszéki Várhegyre „Székely bánja" névvel, s ismét „egy" tettével a vallásszabadság tordai törvénye által Erdély és a Partium - a „magyarországi 10Unitárius Közlöny

Részek" - földjét a tolerancia országává tette alig öt évvel a „székely támadás" elfojtása után. Forgott fenn fegyver és erőszak az „ifjú János király" országában is, írtak is sok lapot arról, korabeli vagy kor közeli hiteles krónikák, de „európai példák" szerinti mágiák, égetések, Szent Bertalan-éjek, öldöklő vallásháborúk nem voltak, s ahhoz képest a krónikák is úgy szóltak az erdélyi hitújítás „János királyos" módjáról: „De ezen közben mivel már minden újításnak kaput nyitott vala a Luther és Calvinus, azaz: anabaptisták tudománya, tehát támada akkorban egy Dávid Ferencz nevű tudományos ember, esmét egy olosz Blandrata és egy Franken - az is tudós emberszámban volt immár... A király ezenközben felnevekedvén, mind birodalmában, s mind pedig ideje szerént reája vigyáza, mind a Dávid Ferencz újította, mind pedig a Calvinus tudományára, mert mindegyik fél az ő vallását a királynak igen commendálja vala; de végre a három tudós embernek... értelmén állapodék meg a király... Ebben a király mellé állának, sokan a nagyságos urakban is úgy, mint a Kendiek és sokan többen is; azután a városok közül Kolozsvár, Torda, Déés; és a székelységen is néhány falu és darab földek a székely főemberekkel együtt arra az értelemre szakadának... De mind e tájban itt Vásárhelyt is voltanak nagy hánykódásban a religio válogatásban... Csík, Gyergyó és Udvarhely egynéhány falukkal öszve Marosszéken is a havas alatt egy néhány falu nem állottak el a régi avas pápistaság mellől; és a királynak is nem volt módja abban, hogy a papjokat persequálja [= üldözze]... Kolozsmonostor és ott a tájban is helyt állottak volt ebben a változásban... Ugyan nem is cselekedte a király azt, hogy a hol a község meg akarta vallását tartani, onnat erővel kiűzte volna a papot; hanem csak azok a kik a sok tébolygásban megszédültek...mert mind a két vallás úgy mint a calviniana és az ariana valóban kellette magát a szegény ítélet nélkül való vulgus (= köznép) előtt...Akkori n a p o k b a n hallottál volna egész Erdélyben minden helyeken a köznéptől sok esztelen disputációt és pántolódást: falun-városon, étel-ital között, estve-reggel, éjjel és nappal praedicatoroktól a praedicáló székből sok káromlásokat és mód nélkül való kárpálódásokat a két religio, úgymint a calvinista és ariana religion valóktól disputálást hallottál volna..." A két protestáns religio - lásd például Dávid Ferenc és Mélius Juhász Péter mint nem „vulgus" - disputált, pántolódott, kárpálódott stb. egymással, de arről egy „fülhegygyel" hallott hírt sem tudtak a vásárhélyi krónikalapok, hogy az „ifjú János király" - ő volt az „összmagyar királyság" erdélyi „nemzeti örököse" - „erőszakos" fellépéssel, „haddal" támadt volna azokra a helyekre, ahol „nem állottak el a régi avas pápistaság mellől." S mikor alig harmincévesen meghalt János Zsigmond, és vele koporsóba szállt az Erdély földjén Mohács óta fennállt „magyar királyság", a katolikus Báthory István fejedelem - „Vajvoda Transsylvanus" - alatt megtartott kolozsvári „generális gyűlésben" többek közt „végeztek" arról is: „Értjük azt is, hogy némely gonosz emberek a szegény megholt kegyelmes urunkat koporsójában rút szitkokkal illetik. Végeztük azért azt, hogy az ispánok, szolgabírák, királybírák, városbéli bírák és egyéb mindenféle tiszttartók efféle gonosz embereket megbüntessenek, megveressenek; ha pedig valamely

nemes ember efféle szidalmazást meg merészlene ez mostani végzés ellen késérteni, tehát... kétszáz forinton maradjon az fiscus ellen." Báthory István is lett aztán „egy" Báthory István, aki erdélyi fejedelemként, nagy s lengyel királyként még nagyobb nevet hagyott „örökségül", és „egy" Báthory István, aki az unitarizmust üldözni kezdte, Dávid Ferencet, az egyházalapító első püspököt, a „súlyos beteg reformátort" - „hogy mások az újítástól elirtózzanak" - várfogságra ítélve Déva várbörtönébe záratta, és így az „egyetlen sajátosan magyar képződményű" vallás és egyház feje az 1579. november 15i „mártírhalálával" Déva várát az „unitáriusok Golgotájává" szentelte, ahova novemberi hideg-szeles évfordulókon unitárius iljak csendes csoportjai zarándokolnak a kegyelet gyertyalángjait markokkal védve szél ellen. Hadd legyen a legegyetemesebb magyarság ünnepe minden esztendőnk pünkösdjén a csíksomlyói búcsú, hadd örvendezzünk, hogy több százezer „mind jó ember" sereglik ott össze most már mind terebélyesedőbb toleranciaszellemben, de az egyetemes magyarság fájdalmas öncsonkítása és az erdélyi tolerancia örökség - úgy is, mint a hajdani Szent Bertalan-éjszakás „Európába" különleges magyar „arculatként" méltán betagolható érték - esztelen tékozlása lenne az, ha minden pünkösdi búcsúalkalommal „rút szitkokkal illetnék szegény megholt kegyelmes urunkat koporsójában", mintha ő lett volna Erdélyben az unitárius egyházával együtt a legtürelmetlenebb s legerőszakosabb vallásüldöző. Segítsen meg a csíksomlyói csodatevő Szűz minden magyar lelket s kiváltképpen „mindenféle tiszttartót", hogy évről évre ne gyalázkodjék rút erőszaknak az, ami rút erőszakos korának példátlan tőle-

Brassai-hét 2003 Az 1970 óta évente megrendezett, s immár 34. alkalommal sorra kerülő Brassai-hét 2003-ban szerencsés csillagzat alatt zajlott. Nem kellett megosztania közönségét a város más iskoláival, s végig nyáriasan meleg volt úgy, hogy szinte tanévzárónak tűnt ez a kitárulkozó és összegező ünnepsorozat. A színvonal is jó, talán az eddigieknél is jobb volt. A közönség azonban ritkán töltötte meg a dísztermet, a sajtó is alig érdeklődött az események iránt. Pedig igazán sikerült, hibátlannak mondható nyolcoldalas meghívót küldött szét az igazgatóság, a Szabadság című napilap pedig már május 17-én, szombaton előre közölte a hétfői események rendjét, s aztán a következő napokon lényegében az egész műsort közzétette. De a történésekről csak kétszer tudósított. A május 19-i, hétfő délelőtti előcsarnokbeli megnyitón az igazgatók mellett részt vett dr. Szabó Árpád unitárius püspök és Boros János alpolgármester is. Szabó Árpád az iskola névadójának példamutató egyéniségére és a magyarnyelvűségért folytatott küzdelmére hívta fel a figyelmet. Kósa Mária igazgatónő az ünnepi hét Adytól vett mottójára utalt: „Az Élet él és élni akar". Vagyis az élet kínálta szépségeket ne engedjük magunk mellett elsiklani. Kifejezte reményét, hogy a hét gazdag műsorkínálatában mindenki megtalálja az érdeklődésének leginkább megfelelő mozzanatokat. A továbbiakban Benedek

r a n d á j a k é n t egyik legszebb s legbecsesebb erdélyi magyar örökségünk - mert még Trianon után is már-már elvehetetlen „csodaként" tündököl, ami hajdan Erdély földjén „ a világon először" történt, ha mi magunk el nem hányjuk magunktól azt a „csodát". SZABÓ

GYULA

Húsz évvel a budapesti ősbemutató után Erdélyben is sor kerülhetett végre az István, a király rockopera élő, szabadtéri bemutatójára. Július 5-én, szombaton este az Ezer Székely Leány Találkozója kulturális-népművészeti fesztivál keretében láthattuk az országos premiert Csíksomlyón, az eredetivel részben megegyező szereposztásban. Az óriási közönségsikerhez a szerzőpáros Szörényi Levente és Bródy János, illetve a többi neves előadó jelenléte is hozzájárult. A legszükmarkúbb becslések szerint is több mint háromszázezren voltunk ott, plusz azok, akik a képernyők előtt élték át ezt a megrendítő és felejthetetlen élményt, a piros-fehér-zöldbe öltözött Csíksomlyói-nyeregben, ahol a hit és a remény együttlétét tapasztalhattuk újra. Milyen erősek vagyunk-lehetünk, ha - felekezeti különbség nélküli, toleráns magyarok - ennyien együtt vagyunk, akár a Hármashalom-oltár előtt is! És milyen felemelő, ha eggyé válhat a hangunk, a szívünk dobbanása, mert nyilván: „nincs más út, csak az Isten útja..."

Tímea I. osztályos mondott egy rövid verset, Mikó Gergely VI.-os tanuló Brassai életrajzát ismertette, a szintén VI.-os Jancsó Hajnal pedig szavalt. Majd sor került Brassai Sámuel és Berde Mózsa mellszobrának a megkoszorúzására. A Brassai-szobron még ott volt az előző héten Kolozsvárra látogató debreceni - szintén Brassai nevét viselő - testvériskola koszorúja is. Egy órával később, a déli harangszó elmúltával került sor a Házsongárdi temető Brassai-síremlékénél koszorúzásra. Ezúttal a VII. osztályosok vonultak ki. Serestély Noémi rövid beszédét követően dr. Gaal György idézte fel Brassai pályájának tanulságos mozzanatait, azt, hogy mindig volt ereje újra kezdeni, tovább tanulni, késő öreg koráig állandóan képezte magát. Ebben is példaképünk lehet. Ezután Vincze Tímea elszavalta Gárdonyi Géza Brassaihoz címzett versét. Délután szinte folyamatosan követték egymást a megnyitók, ünnepségek. Egy órakor a 42-es teremben Sebestyén Éva aligazgató Kocsis Ildikó tanárnő rajzszakköröseinek kiállítását nyitotta meg, újdonságnak számítottak a könyv-címlap és plakáttervek. Ugyanakkor az iskolával közös Comenius-programban szereplő svédországi, olaszországi, magyarországi és hollandiai társiskolák diákjaitól érkezett rajzokból rendezett kiállítást Nagy Emese angoltanárnő és Kósa Mária igazgatónő nyitotta meg az 51 -es teremben. Á megnyitókkal egyszerre kezdődött a közgazdász diákok Tőzsdeversenye, melynek lebonyolításában III. éves egyetemi hallgatók is részt vettek. Ezen a XI. D osztály bizonyult a 10Unitárius Közlöny

legleleményesebbnek. 14 órakor Kováts Ildikó nyugalmazott rajztanárnak a díszterem falára felfüggesztett 26 pasztelljét, tájképét tekinthették meg az érdeklődők. Itt az igazgatónő mondott megnyitó beszédet. Volt még délután X. Á-sok rendezte „így látjuk mi... "című fotókiállítás, ezen Fülöp Ildikó tanuló mellett az igazgatónő és Csomafáy Ferenc fotóművész is bevezetőt mondott. Ezután nyílt meg a Gelei József teremben az Irodalmi kávéház, melynek vendégéül meghívták dr. Egyed Emese költőnőt, iskolánk volt tanárát és Károlyi Zöld Gyöngyit, aki egyik Egyed-vershez készült illusztrációját mutatta be. Közben megkezdődött a Rónai Éva vallástanárnő irányította színpadi műsor (Mátyás király tréfái), délután hattól pedig az esti tagozatosok koszorúzási ünnepsége. Ezen - az igazgatók jelenlétében - alulírott szólt magyar és román nyelven Brassai életútjáról. A keddi nap műsora is számos párhuzamos rendezvényével szinte lehetetlenné tette az események követését. Mindenekelőtt sportnapként tűnt ki: délelőtt 11-től délután 5-ig folytak a négy tornatanár szervezésében a döntő mérkőzések. Az első helyezettek érmet és oklevelet, a másodikok csak oklevelet kaptak. Hetvennyolc tanulót jutalmaztak. Minifutballban a IV. B-sek, fiú kézilabdában a XI. B-sek, leány kézilabdában a XII. B-sek, fiú kosárlabdában (Bartha Béla Kupa) a X. unitárius osztály, leány kosárlabdában a XI. C-sek, futballban pedig a XI.-es unitáriusok csapata bizonyult győztesnek. Közben délután 4-től a Felvinczi György díszteremben a VII. C-sek Dani Kinga és Zsemlyei Borbála tanárnők irányításával Tamási Áron Szegény ördög című színjátékát adták elő. Ezzel párhuzamosan folyt a lányok vetélkedője háztartási ismeretekből az V-VIII.-os tanulók részvételével. A VII. Á-sok szerezték meg az első helyet. 6-tól a dísztermet Szőcs Magdolna vallástanárnő diákjai vették használatba, Dávid király életét vitték színre. Az angol nyelvű műsorok délutánja is e napon zajlott: Vorzsák Milán angoltanár IX.-esei a Rómeó és Júlia egy egészen modem, rövid változatát adták elő nagy sikerrel, majd külön csoportban az V-VIII.-osok és külön a IX-XII.-esek mutattak be angol nyelvű számokat. A napot a 6-kor kezdődő, s este 1 O-ig elhúzódó tanárok tudományos ülésszaka zárta dr. Fazakas István és Simon Gábor tanárok szervezésében. Csak kilencen jelentkeztek, mind igen tanulságos dolgozatokkal úgy, hogy a résztvevők az előadások után hozzászóltak, néha vitatkoztak is. Alulírott gróf Kuun Géza keletkutatói pályáját idézte fel, előadásának szomorú aktualitást adott, hogy épp négy nappal azelőtt gyalázták meg a gróf Házsongárdi temetőben lévő művészi síremlékét. Simon Gábor a fizikai szertár egyik múzeumi darabját, a Volta-oszlopot mutatta be. Málnási Ferenc az irodalmi albumok, Páll Gyöngyvér a gazdasági 10Unitárius Közlöny

játékok nevelő hatásáról. Újvárosi Tamás a fafeldolgozó ipar helyzetéről, Alföldy Ágnes Napoca régészeti ásatásairól, Gorbai Attila az Európai Unió kialakulásáról tartott előadást, Sebestyén Éva pedig Neumann János alakját hozta emberközelbe. Vajnár János különösen vitára késztető előadásában a katolikus egyház helyzetét taglalta a kommunizmus idején. Szerdán az elemisták rejtvény verseny ével indult a délelőtti műsor, ezt folytatta a IX-X. osztályosok hagyományos Brassai-vetélkedője a díszteremben Vajnár János irányításával. A pálmát megint az unitáriusok vitték el: a X.-es csapat. A számtantanárok szervezte matematika-vetélkedőn a IX. Ások bizonyultak a legjobbnak. Délben 1-kor iskolánk büszkesége, a KÖZMAG című diák-közgazdasági folyóirat III. évfolyamának 1-2. számát mutatták be. Ez sorrendben a nyolcadik szám, 66 oldalas. Az előszóból kiderül, hogy mennyire fájlalják a közgazdász osztályok diákjai az iskola kényszerűségből hozott döntését: 2003-tól nem indít több ilyen profilú osztályt. Ez a lap megszűnését is maga után vonhatja. Ezután Páll Gyöngyvér tanárnő Európai játék vetélkedője következett, ezen az Európai Unióval kapcsolatos ismeretekből kellett jeleskedni. X. Á-sok szerepeltek a legjobban. Délután az IVlII.-osoknak kiírt népdalverseny 49 fiatalt mozgósított. Négy csoportban léptek fel. A legkisebbeknél Bükkös Alpár II.-os elemista, a nagyobbak esetében Veress Evelin IV.-es, a következő csoportban Kalló Enikő V.-es tanuló kapott első díjat. A legnagyobbak j csoportjában három hetedikes S S| "fj ; ** I osztozott az első helyezésen: ' ' Istvándi Hunor, Király Lehel és Varga Zoltán. A verseny nagyM díját Vancea Andreának (VIII. A) ítélte a zsűrí. Ezzel párhuzamosan az elemisták Játszó délutánja és Játékháza folyt a tanítók szervezésében, valamint megnyitották a kémikumban „A kémia sza!onjá"-t, Péter Rozália és Hä$mä$an Judit szaktanárok diákjainak ötletdús poszterkiállítását. Ez alkalommal jelent meg 32 oldalon az iskola új kiadványa, a Kémi@i L@pok I. száma a X. B-sek szerkesztésében. E napra esett még Miklósi Mária tanárnő Duodrámacsoportjának az előadása az előcsarnokban. Főleg VIII. C-s diákokkal a Till Eulenspiegel egy történetét németül, a Chaucer írta Canterbury mesék egyik epizódját angolul szólaltatták meg. Közben folyt a diák tudományos ülésszak. Erre 11-en jelentkeztek a VIII-XII. osztályokból. Hárman humán, nyolcan reál vonatkozású dolgozatot olvastak fel. A Czondi János és dr. Málnási Ferenc tanárokból álló zsűri a legjobb humán dolgozatnak járó díjat Kassay Rékának (XII. A) ítélte Wass Albert regényírói munkássága című dolgozatáért. A reál tagozaton Bogdan Mircea (XI. B) A diákok jövőképéről írt értekezése volt a legjobb. A csütörtöki „fordított nap" lényege a diák- és tanár-szere-

pek felcserélésében rejlett. Megválasztották a diák igazgatót Dobri Csongor (XI. A) és a két aligazgatót Németh Zsolt (X. C), Kallós Artúr (XI. D) személyében. A felsőbb osztályokban tanulók tartották az órákat. Délután a hét legsikeresebb előadása, a Mágnás Miska vonzotta a közönséget a Felvinczi György nevét viselő díszterembe. Ezt az operettet már május 8-án is bemutatták. Kétségtelenül ritkaság számba megy, hogy egy iskolás színjátszócsoport ilyen igényes művel lépjen fel. Az Iszlai Enikő tanárnő irányitotta kis csapat az iskola volt tanítványának, Székely Zsejke művésznőnek a tanácsait követve megbirkózott a cseppet sem könnyű feladattal: igaz, az énekléssel csak ritkán boldogultak, de a játékot ők maguk ís élvezték. A Baracs mérnököt alakító Ple$a Róbert, a Marcsaként fellépő Sándor Orsolya, valamint a Miska lovászt megszemélyesítő Tukács Fábián emlékezetesen játszott, Pleâ még éneklésével is kitűnt. Az irodalmi kávéház aznap esti műsorán reneszánsz-est szerepelt: korabeli verseket, énekeket adtak elő, meghívottként fellépett az Amaryllis együttes, nem csak korabeli táncokat mutattak be, de tánctanításra is vállalkoztak. A már szokásossá váló, iskolaudvaron tartott péntek délelőtti vásárnapot délután a díjazás és gálaműsor követte. A hét folyamán sikeresen szerepelt csapatok, csoportok, egyének átvehették diplomájukat és jutalmaikat. Itt jelentette be Kocsis Ildikó rajztanárnő, hogy Szilágyi Noémi VII. C osztályos az Egyesült Nemzetek Japánban megrendezett környezetvédelmi rajzversenyén 77 ország pályázói között 5. helyezést ért el. Egy előre nem közölt műsorszámra is sor került: az iskola új, 2001-2002-re szóló 127 lapos Évkönyvét mutatták be. Szót kapott Gaal György szerkesztő és Fazakas István tanár. A gálaműsort a IX. osztályosok angol nyelvű Rómeó és Júlia előadásának ismétlése nyitotta meg. Fellépett a népdalverseny nagydíjasa, Vancea Andrea, majd a Bogáncsosok vették át a színpadot. Az „Apróbogáncs", valamint a „Kisbogáncs" utánpótlás-együttesek néhány száma után a III. Bogáncs nemzedék tartotta meg búcsúfelléptét. Mint mindig, most is megérdemelt sikert arattak. A napot a tanári szobában rendezett kellemes hangulatú fogadás zárta. A szintén hagyományos szombati torockói zarándoklat az idén nagyobb közönséget vonzott, mint máskor: 135 diák és 13 tanár vett részt, három autóbusszal utaztak. A szervezéssel Újvárosi Tamás és Kiss Tünde tanárnők birkóztSk meg, a tanárok közt volt Kósa igazgatónő is. A torockószentgyörgyi Brassai-szülőház táblája előtt dr. Málnási Ferenc mondott beszédet. Felkeresték a várat, majd a társaság kisebbik része a Vidáj-kőre, többsége a Székelykőre mászott fel. Az idő végig igen kedvező volt, mindnyájan lesülve tértek vissza. Az idén elmaradt a Brassais Újság (BÚ), vagyis a diáklap megjelenése, de a kis Vl.-osok kitettek magukért: a Szellemlap II. évfolyamának első (összesen ötödik) számát tették le az asztalra. A 12 lapos kis füzetecskét Jancsó Hajnal, Mikó Gergely és Tamás Zoltán szerkesztik, utolsó oldalán közlik a Brassai-hét teljes műsorát is. A Brassai-hét mottójául választott „Az Élet él és élni akar" Ady-idézet vonatkozik az iskolára is. Nem a legkönnyebb körülmények közt, állandó versenyben, egyre változó törvényi keretek közt a Brassai több mint ezer diákja évente egyszer a nagyközönségnek is tanúbizonyságot tesz róla: élni akar, tovább élteti tanintézetét.

Egy évzáró margójára Mintha csak tegnap gondoltunk volna arra, hogy az Unitárius Egyház keretein belül óvodát indítsunk, és ma már véget is ért egy tanév. Mintha csak tegnap sárgultak volna a falevelek, s a sok kis igyekvő láb átlépte az óvoda kapuját. Harmincegy figyelő szempár• szegeződött ősszel az óvónénire, lesték szavait, keresték közelségét, kutatták, hogy vajon hogyan lehet hozzá közelebb kerülni. Voltak könynyekkel teli szemek is, de a mosoly, a szeretet hamarosan felitatta őket. A kicsik vigasztalásában nagy segítséget nyújtottak a nagyobbak, akik már értették az óvoda lényegét, és tudták, hogy ez nem egy rossz hely.

Vége az első tanévnek, voltak jó és rossz napok, kellemes és vidám pillanatok, akadtak azonban néha borús percek is, de azokat mind feledjük, mert csak „a derű óráit" számláljuk. Ma, amikor arra gondolok, hogy az év mint a gondolat tovaröppent, felidézem a szülők és gyermekek mosolygó arcát. Azokat az arcokat és mosolyokat melyek minden hálát és köszönetet kifejeztek azért, hogy óvónéni foglalkozik a gyermekekkel, hogy létezik az a nem is akármilyen óvoda. Hála illeti az Egyházat, hogy lehetőséget adott ennyi apró, értékes emberkének boldog gyermeknek lenni. Belépek az óvodába, és nem szalad felém senki, nincs gyermekzsivaj, nincs vidám kacagás, csak csend, csend és újra csend, mert itt a vakáció. Lehet, hogy örömmel kellene eltöltsön a tudat a vakáció hallatán, de mégis hiányzik valami, valaki, valakik, és ezt nem pótolhatja senki és semmi. Pihen az óvoda, az asztal, a szék, a sok-sok játék, óvónéni és dadanéni, de a gyerekek? Ők egy nyári utazásba kezdtek, ami egyeseknek az iskolával, másoknak pedig egy újabb óvodai tanévvel zárul. Az óvodában a csend szavait hallgatom..., hiányzik belőle az élet, szóval az óvodások. Ti kicsi emberkék, kicsi óvodások, vagy lassan már iskolások, sikerült űrt hagynotok magatok mögött. Apró kicsi részecskék vagytok egyenként, de együtt egy egységet alkottok, egy egész óvodát. Bízom benne, hogy ez az egység ősszel ismét összeáll. Addig is, mig ez megtörténik, a hosszú pihenés alatt gazdagodjon mindenki lelkiekben és szellemiekben. MIKÓ

ZSUZSANNA

vezető óvónő


Énekelve az álmot... (Beszámoló a kolozsvári Unitárius Kollégium kórusának amerikai körútjáról) Az Amerikai Egyesült Államokbeli Unitárius Univerzalista Egyház meghívására 2003. június 3-29. között került sor a kolozsvári Unitárius Kollégium Péterffy Gyula kórusának amerikai körútjára, „Singing the Dream" (Énekelve az álmot) címmel.

A kizárólag szakmai szempontokat figyelembe vevő Majó Julianna karnagy által kiválogatott 30 diák - Majó Julianna karnagy, Popa Márta igazgatónő, Hegedűs Kornélia angoltanárnő, Juhász Jakabházi Annamária matematikatanárnő és alulírott kíséretében - a keleti partvidéken lépett fel: Washingtonban a River Road, Mt. Vernon, Fairfax, Cedar Lane .valamint a Wilmington, Main Line, Princeton, Montclair, Shelter Rock, Huntington, Hartford, Norwell, Bedford és két alkalommal a Boston 1 és 2-es sz. unitárius-univerzalista egyházközségeiben. A turné fénypontját a Bostonban rendezett Unitárius Univerzalista Egyház Főtanácsának megnyitóján való fellépés jelentette, több mint 7500-as létszámú nézőközönség előtt. Már az utazás kalandosnak ígérkezett, hiszen Párizsban a reptéri sztrájk miatt egy „erőltetett pihenőre" lettünk ítélve, ám vérbeli kórusként ingyenes koncertet tartottunk késő éjszakába nyúlóan. A washingtoni fogadtatás egyedülálló volt, jellegzetes amerikai ujjongás, virágcsokrok, lufik kíséretében. Tudtuk, hogy komoly munkára lesz szükség, és helyt kell állnunk mindenütt, de csak alig néhány nap után derült ki igazából, hogy mi is vár ránk. Az elszállásolás és étkeztetés többnyire a helyi gyülekezetek családtagjainál volt megoldva, a családok biztosították a gyerekek számára a kikapcsolódást és az amerikai társadalommal való ismerkedést. Hatalmas buszokkal utaztunk helyről helyre, egy hatalmas országban, melynek életébe talán csak belekóstolhattunk, de bele nem láthattunk. Fárasztó volt, de minden helyen újabb élmények vártak. Ami a legfontosabb: a 16 koncert mindegyike nagy siker volt, a közönség (átlagban 200-200 ember) nagy érdeklődéssel hallgatta végig a közel kétórás színes műsort, legvégén felállva tapsoltak, éljeneztek, ezzel is kifejezve tetszésüket. A koncertek alkalmával lehetőség adódott megköszönni a kolozsvári tetőtéri bentlakás kiépítésére nyújtott anyagi segítséget, és újabb támogatást kérni a további munkálatokra. A Szervező Bizottság szerint nemcsak a turné útját fedeztük, hanem a bentlakás munkálataira való gyűjtést is sikerként lehetett elkönyvelni.


Külön értéket jelentett az a tény, hogy a kórus szereplése még közelebb hozta amerikai testvéreinkhez az erdélyi unitárius szellemiséget, kultúrát, és a fiatalok közötti eszmecsere tartós barátságokat eredményezett. A kórustagok kiváló munkát végeztek, komoly hozzáállásukkal és illedelmes viselkedésükkel nagyszerű képviselői voltak nemcsak az Unitárius Kollégiumnak, hanem az erdélyi magyar közösségnek is. A munka mellett alkalom adódott városlátogatásokra is: Washington belvárosát ki-ki a házigazda-családdal nézte meg, New Yorkban kétszer jártunk csapatostól, míg Bostonban inkább csak rövid sétára futotta. Fényképek őrzik nyomát az Empire State Buildingben való látogatásunknak, annak, hogy elhajóztunk a Szabadság-szobor mellett, hogy megdöbbenéssel álltunk meg az ikertornyok helyén levő Ground 0-nál, hogy Beatles-dalokat énekeltünk a Central-parkban azon hely mellett, ahol John Lennont meggyilkolták, hogy újra és újra kórussá alakultunk bárhol, ahol kedvünk és erőnk futotta erre. Talán egyik szépséghibája az útnak, hogy az egy hónap alatt alig adódott alkalom, ahol közösen kiértékelhettük volna a látottakat, megélteket. Pedig lett volna bőven amiről mesélni ámuldozni együtt. Igen, olyan jellegzetes „amerikai" dolgokról is, hogy kinek hány autója, személyi számítógépe van odahaza, hogy miként öltözködnek, vagy, hogy kapott-e valaki ismét eperrel készített tojásrántottát reggelire... Ennél sokkal érdekesebbnek bizonyultak a városokban látott újdonságok, a családok szokásai, életrendje, vagy az istentiszteletek, amelyek újszerűsége, modernsége sokunkban kiváltotta az erdélyi templomaink utáni sürgős vágyat. Mégis: utolsó előtti napon körbeültünk, és vezetőnk irányításával megosztottuk egymással azt, ami néhány nap után elmondható volt. Utána gyertyafénynél visszaemlékeztünk a túra legszebb perceire, majd imádságban kértük a Gondviselő Istent, hogy egészségben vezessen bennünket haza. Hosszú és minden bizonnyal nem lenne teljes az a lista, amely a köszönetnyilvánításainkat eljuttatná a címzetteknek, de íme: köszönetünket fejezzük ki az Amerikai Unitárius Univerzalista Egyház elnökének, William Sinkfordnak a meghívásért, a KCVC (Kolozsvár Choir Visit Comittee) Bizottságának a turné előkészítéséért, különösképpen Bob Trippnek (Fairfaxi Unitárius Egyházközség tagja) az átfogó szervezői-idegenvezetői munkájáért, minden helyi szervezőnek, családoknak, az Erdélyi Unitárius Egyháznak a körút támogatásáért. Ez volt az első legnagyobb létszámú csoport, akiknek álma valóra válhatott, és az Egyesült Államokban turnézhatott. Az eredményeket, a visszajelzéseket tekintve hisszük, hogy iskolánk diákjai még számtalan alkalommal lehetnek az erdélyi unitarizmus méltó nagykövetei. SOLYMOSI ZSOLT,

vallástanár

Megméretettél

és könnyűnek

Midőn e sorokat írom, az idén is lezajlott már - Isten segítségével - a tanévzárás és az érettségi vizsgák sorozata. Sokan a felvételi vizsgákon is túl vannak. Évről évre egyre keményebben megpróbáló időszak ez. A megmérettetés napjai izgalmakkal és feszültségekkel telített napok. Idegesek a szülők, izgulnak a gyermekek és a nevelők, de gyakran feszült a vizsgáztató tanárok hangulata is. Évről évre egyre többen kísérik el a vizsgára jelentkező ifjakat. Szülők és rokonok vagy a , jóakaró" ismerősök. A „támaszok" vagy „oszlopok": így neveztük el őket. Még vidékről is feljönnek ilyenkor a kincses városba. Az iskola folyosóján sűrűsödnek, alig lehet keresztül vágni a tömegen, a vizsgára kijelölt terem felé araszolva... Régebben azért nem vonultunk kísérettel a vizsgákra. Nem emlékszem, hogy elkísért volna valaki, egyetlen vizsgámra is. Pedig elég sokat vizsgáztam életemben. Vajon csak azért nem volt szükség erre, mert jó szüleim lelkiismerete nyugodt volt, hogy az otthoni nevelés és a felkészülés időszakában minden tőlük telhetőt megtettek? Manapság persze, a támaszok vagy oszlopok „ügyesebbje" napokkal ezelőtt szólt vagy üzent már pártfogoltja érdekében. Most inkább csak azért topognak itt a folyosón, hogy „magamutogatva" emlékeztessenek: Itt vagyok, láss már meg! El ne feledd, hogy a vizsgázók között ott van az én csemetém, illetve pártfogoltam is! Lábujjhegyen ágaskodva bizalmasan integet és bájmosolyog az anyuka. Nyomatékosan, a szokásosnál hangosabban köszön az apuka is. Nem nézek a közelükben álldogálók szemébe. Hogy mi zajlik-kavarog ilyenkor a lelkükben, arra is csak utólag van időm gondolni! Sietősen benyitok a megmérettetés, a felvételi vizsga helyszínére. Vagy színhelyére? Megalakul a vizsgabizottság, aztán kezdődik is az idei megmérettetés. Jönnek a névsor szerinti elsők... Már a felénél tarthatunk, midőn jóleső érzéssel nyugtázom: Istennek hála, az idén meglepően sok a jól felkészült, ügyes és határozottan ígéretes felvételiző! (Van kikből válogatni!) Tizenéves fiúk és lányok. Többnyire azért lányok... „Pártfogoltunk" a második félidőben kerül sorra. Szemrevaló legényke! Megismerem nyomban, bár elég rég nem láttam. Ezt a fess külsőt bármelyik szülőjétől örökölhette, de úgy tűnik - inkább az apjára üt mégis. Persze mai, modernebb kiadásban, azaz szerelésben. A haja vastagon bekenve a manapság divatos készítménnyel, amit - kissé csúfondárosan, és a saját fiam nem kis bosszúságára is - csak „degenyegnek" szoktam nevezni... Nyilván, nem ez a fontos; mindig jobban izgatott, érdekelt a másik kérdés: Vajon, mi van belül?! Röpke pillantás az eddig elért eredményeket tükröző általánosra: hát ez bizony elég vérszegény teljesítményre utal! Sajnos, az apuka sem „nagy koponya", sőt -, de legalább szorgalmas volt. (Nem baj, ha buta, csak szorgalmas ne legyen! jut eszembe a kíméletlenül kaján szentencia, hisz a német költőóriással - Goethével - szólva: Semmi sem olyan szörnyű, mint a tevékeny tudatlanság!) Szerencséjére, még a „kapcsolatai" is jók voltak mindig, így aztán eléggé „felvitte az Úr a dolgát"... Fiacskájának azonban - úgy látszik - csak a „kapcsolatok" maradnak, mert sem tudás, sem szorgalom... Oly gyönge szegénykém, mint a harmat! Kérdezhetünk tőle bármit, jó szándékkal, segítőkészen, szinte tálcán kínálva a választ: szánalmasan silány minden felelete. Közben azért - szemmel lát-

találtattál!"

hatóan - próbálja megjátszani azt a magabiztos „nagymenőt", akiről messzire lerí, nagyon jól tudja, mint aki előtt otthon sem titkolták soha, hogy a „háta mögött" ezennel is ott vannak azért apuka és anyuka ismerősei, a kiterjedt összeköttetések, a rokoni és haveri kapcsolatok! Mint eddig is... Szinte hallom, amint - valahol a „degenyeg alatti" sekélyes szürkeállományban - megfogalmazódik a lehengerlő magabiztosság mai divatú kiszólása is: „Lássátok, ez azért: Nem semmi/" - Vagyis: Ezekkel azért nekünk (vizsgáztatóknak) is számolnunk kell(ene). Hisz ezek a múltból átmentett „kapcsolatok" - állítólag - manapság is kiválóan működnek... És tényleg, mi történik, ha az imént még bájmosolyos anyuka és a hangosan köszönő, „haver" apuka megharagszik? Ha nemhogy mosolyogni, de még csak köszönni sem fognak? Sértődötten elfordítják majd a fejüket, ha találkozunk, mivel nem segítettük csemetéjüket - az eddig is heroikus küzdelmek és áldozatok árán megszerzett, felvételi vizsgára jogosító jegy elérése után - a továbblépésre? Nem lesz alkalmunk még csak magyarázkodni sem! Elmondani nekik például azt, hogy a fiacskájuk előtt és után vizsgázó „ismeretlenek" - az „összeköttetések és kapcsolatok" nélkül felvételizők - között olyan felkészült, és minden kérdésre pontosan válaszolni tudó, komoly fiatalok voltak, akiktől nem lehetett megtagadni a jeles osztályzatot! Ha pedig nekik megadtuk, akkor magabiztos csemetéjük olyannyira könnyűnek találtatott, hogy úgy hull ki a versenyből, mint pelyva a rostán. Vajon hányast kellene adjunk szegénykémnek, hogy mégis bejusson valahogy? Nos, ilyenkor - ezekben a helyzetekben - van az, hogy csak nézem, nézem ezt a kínosan szégyenteljes színjátékot, és - az utóbbi években - egyre gyakrabban gondolok áldott emlékezetű Tanítómra, és - fájdalmasan korán elhunyt - Édesapámra. Persze, nem véletlenül. Ok tanítottak meg ugyanis arra, amit sürgősen vissza kellene hozni már ebbe a kommunizmus által velejéig megrontott, korrupciótól rothadó világunkba, kapcsolatrendszerünkbe, ahol mindenkinek van valakije, rokona, ismerőse, havere, azaz „pilája", ahogyan azt itt mondani szokták... Harmadikos voltam, amikor súlyos beteg lettem. Gyomormérgezéssel feküdtem otthon, nehezen beszerezhető, méregdrága gyógyszerekkel kezeltek. A közvetlen életveszélyen már túl lehettem, de igen legyengült szervezetemet még mindig magas láz gyötörte, amikor egyik nap Ferenczy Ferenc tanító bácsi is látogatóba jött, és megállt a betegágyam mellett. Ettől én - mint valami rémes lázálomtól, úgy megijedtem, hogy - egyből elájultam. De arra, amit azt követően, már magamhoz térve hallottam, arra az évtizedek távolából is pontosan emlékszem. Midőn Édesapám kifele kísérte a szobából, azt mondta: „Te, Feri, arra kérlek, hogy a lehető legszigorúbban vedd majd a gyermeket!" - Amin én - szegény kis beteg, talán érthetően - mélységesen felháborodtam! - Hát nem hallatlan? Ez az én édes Apám? Nem gondoltam volna, hogy ő is csak mostoháml Az én Édesapám, aki baráti és tegező viszonyban van Ferenczy Ferenc tanitó bácsival, ahelyett, hogy egy jó szót szólna az érdekemben... Egyszerűen érthetetlen. Bizony elég sok évnek kellett eltelnie, amíg megértettem, hogy egyáltalán nem ők voltak azok, akik megméretettek és könnyűnek találtattak! (KVÁRI)


Felhívás az elmélkedésre, az elmélyedésre, gondolkodásra, felhívás az életre! IIa a szívedet, annak legtitkosabb gondolatait és érzéseit is le lehetne fényképezni, vajon ezt a képet is mutogatnád az embereknek? Én azt hiszem, még a legmeghittebb barátnak sem. Nem akarjuk, hogy úgy ismerjenek bennünket, mint ahogy mi magunkat, vagy talán amilyenek igazából vagyunk. Amikor az önérdek egyre nagyobb mértékben határozza meg életünket, amikor energiánkat kizárólag saját magunk érdekében használjuk fel, akkor bizony lelkünk és szellemünk fotói pocsolya, sár, posvány, mocsár színeivel bűzöl. S ez már sokkal komolyabb és veszélyesebb egyéniségünkre, mint azok a sebek, amelyeket sötét lelkünk áraszt embertársaink felé. Feleljünk önmagunknak, hogy kik is vagyunk? mit akarunk? miért? és mi módon? A helyes válasz az „emberi küldetésben" fogalmazódik meg. S ez már több az emberi cselekedetnél, túlnövi a családot, s mégis családtagként, emberként képviseli a társadalom bizonyos intézményrendszerét. Hagyományos folyamatban a társadalomhoz a családon keresztül vezet az út. Lássuk csak, a társadalom intézményének eleme, az ember, a lelkész-tanár, mérnök, orvos, diák stb. különböző élethelyzetekben miképpen teljesít „hivatást" avagy „megélhetési hivatást". Elsősorban szeretném megfogalmazni a „hivatás, illetve a küldetés" lényegét. Sokféleképpen lehet megfogalmazni; a lényeges rövid megfogalmazás az, hogy FELELŐSEK VAGYUNK. A küldetés kirótt és vállalt felelősség, a küldetés-tudat ,A kis herceg megtanulta a róka titkát: s te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért". - „Felelős vagyok a rózsámért" ismételte a kis herceg, hogy jól emlékezetébe vésse. Nekünk is szívünkbe kell vésni ezt a felelősséget, de ez csak akkor sikerül, ha először saját magunkért érezzük felelősnek magunkat. A lelkiismereti felelősség, az önmagunkhoz való hűség minden helytállás kezdete. Ez a magatartás, amely képes küzdeni az „úgyis mindegy" mindent elszürkítő hatalma ellen. Ez a másság bátor vállalása, az önmagunkkal való elszámolás gyakorlata. Belső szabadság ez, s nem hangoskodó csoportokba való besorolódás. A lelkiismereti felelősség fegyelemre szoktat, viselkedésünket pozitívan meghatározza. „Az ölhetett kéztől jobban félek, mint az ökölbe szorított kéztől" - vallom én is ezeket a gondolatokat. Az igazi veszélyt az a borzalmas semmittevés hordja magában, amely papírgombolyagként szédeleg a történelem porondján, s mindig arra száll, amelyre söpri a szél. Ne legyünk papírgombolyagok az idő forgatagában. Ne legyünk hiszékenyek, hogy könnyelmű ígéretek áldozatai legyünk. Ne feledjük az „ér" útját az Óceánig, a honnan és meddig, hogyan életünk idejének, helyének és minőségének meghatározóit. Honnan indultunk, és hova akarunk megérkezni? Vegyük számba az út nehézségeit, s figyeljünk a mellettünk haladókra is. Rájuk figyelve tanuljuk meg, kapjuk meg magunkat, identitásunkat. Kapcsolatok nélkül nem tudunk emberré lenni. A személy a találkozásból születik, s válik egyéniséggé, amikor képes kimondani „én ", majd „én vagyok", majd „én, aki tévedtem", „bocsáss meg nekem"... A társadalmi felelősség ott kezdődik, ahol ki tudják mondani „én vétkem '. A társadalmi felelősség elszámolás a közösséggel, amelyben élek. A lelkiismereti felelősség elszá-


molás önmagammal. A kegyelmi felelősség elszámolás Isten előtt hitemről. Az Istenhez tartozó embernek a hálás visszajelzése ez a magatartás, annak az igazolása, hogy az ember szeretne jól gazdálkodni Istentől kapott talentumaival. Nem a rettegés, nem is a félelem árnyékolja be ezt a kapcsolatot, hiszen a rózsáért érzett felelősség nem teher, hanem boldogság. A felelősség a jövő kapuja, létünk hitele, a megújulás feltétele. Felelőtlen, könnyelmű, címre törő ember sem családot, sem egyházat, sem országot nem képes építeni. A felelősség személyes tárgyainkért, élőlényekért, feladatokért, családunkért, erkölcsi értékekért, egymásért jelenti a szeretetet, Istenhez tartozást. Éppen a szereteten át, a szeretetben élve lehetünk a hit birtokosai. Hivatásunk első lépése és eszköze a hitre nevelés, más szóval élve: a hitbe, a hit világába vezetés. Lehet-e hitet adni? Hinni az emberbe, hinni Istenben...., Ha komolyan vesszük a kérdést, akkor azt kell válaszoljuk, hogy „Nem". A hit nem oktatás által terjed, mint a tudomány, hanem jó emberi kapcsolatokban, közvetlen érintkezés által. Embertársainkkal való viszonyunk határozza meg Istennel való kapcsolatunkat. Mindaddig, amíg a mások élményeiben nem veszünk részt, nem ismerjük el barátunk szellemi, erkölcsi többletét, nem lehet hitet közvetíteni. Gondoljunk arra az egyszerű hétköznapi eseményre, ahogy az édesanya gyermekét járni tanítja. Ismeretek átadásával, magyarázatokkal biztatja-bátorítja, hívja „gyere kicsim, gyere"? aztán támogatja, segíti. S nem utolsósorban a gyermek látja az egész család példáját. A hit is megfogan, érlelődik, majd megszületik. A hit segít hivatásunk felismerésében is. „Jöjj fel hozzám, a hegyre, és maradj itt..." mondja az Úr Mózesnek. Isten felhívja és kihívja az embert. Nem Egyiptom „húsos fazekai" között és nem a lapos síkságon találkozhat Istennel Mózes és a választott nép. A „felhívás" szó kétértelmű: megszólítást és felfelé hívást egyaránt jelent. A „kihívás" sem csupán térbeli elmozdulásra szólít fel, hanem átvitt értelemben erőpróbára, küzdelemre való hívás, provokáció is. Hivatásunk gyakorlásának első szakaszában inkább a lelkesedés vezetett, fűtött (ami sok esetben bizonyult szalmalángnak). A meggyőződés a nagyon kemény harcokban kiérlelt hűség gyümölcse lesz. Ez a hűség kell munkálja egyházunkat is. Az egyházban nem lehetnek termelők egyrészről és fogyasztók másrésztől. Nem elég csak hivatásokat ébreszteni, hanem az olykor beszűkült egyház-tudatot kell megváltoztatni. Új egyházi létre és képre van szükség, olyan munkatársakra, akiknek tárgyi tudása, tapasztalata, emberbe, Istenbe vetett hite képessé teszi az új célok, új feladatok megvalósítására. A jövő egyháza számára nagy kihívás, hogy mennyire tudja hétköznapi nyelven, érthetően megfogalmazni üzenetét. Tennünk kell azt, ami erkölcsi kötelességünk, de a külvilág számára világossá kell tehnünk, hogy miért tesszük ezt. Márai Sándor vallomásával üzenek ebben az esztendőben minden kedves Olvasónak: „A tudás csak akkor nem az ördög műve, ha nem lesz a hatalom szolgája, de ehhez szükséges, hogy a tudást a szeretet áramával töltsék meg az emberek." TÖRÖK ELEKNÉ

Nyárádgálfalva

LUKÁCS SÁNDOR (1903-1993) dicsőszentmártoni esperes-lelkész A dicsőszentmártoni unitárius egyházközség ez évben emlékezik egykori lelkészére, Lukács Sándorra, születésének 100-ik és halálának 10-ik évfordulója alkalmából. Lukács Sándor 1903. március 12-én született a Székelyudvarhely melletti Kénosban. A székelykeresztúri középiskolai tanulmányai után - ahol 1922-ben érettségizett - a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémiára iratkozik be, itt 1926-ban fejezi be tanulmányait. Teológiai tanulmányai után sikeres vizsgát tesz külföldi - amerikai - ösztöndíjra, és ennek eredményeképpen a Kalifornia állambeli Berkeley „Pacific Unitarian School for Ministry" egyetemén tölt el két tanévet. Szívós kitartással és szorgalommal igyekszik tudását, ismereteit gyarapítani. Tanulmányainak tárgyát filozófia-történet, új-lélektan, fiziologiko-pszichológia, az ifjúság nevelését célzó valláserkölcsi-nevelési lélektan, homiletika és angol irodalom, majd tanulmányai második évében újszövetségi bibliatudományok, unitárius egyháztörténelem, gyakorlati lelkészi munka, vallásfilozófia, erkölcstan és társadalomtudomány (szociológia) képezik. A nyári tanfolyam ideje alatt antropológiát, üzleti szervezéstant (ma menedzsmentnek neveznénk) és nevelés-lélektant hallgatott. A felsorolt tudományágakban igyekezett a lehető legalaposabban elmélyükii. Eközben minden lehetséges idejét ifjúsági munka töltötte ki. Mindezek mellett még napi 4-5 óra munkát is vállalt, hogy megélhetését biztosítsa. Neves tanárai közül többek között az Wilbur előadásai jelentettek különös élményt a számára. Mint az ott tapasztalt tanulmányi módszerre jellemző hasznos szempontot jegyzi meg az elméleti tanulmányoknak gyakorlati tapasztalattal való bővítését. Értékes és élményszerű útleírásban számol be tanulmányútjáról és az azt követő világ körüli útjáról, amelyről a Hawaii-szigetek, Japán, Kína, India, Maláj-szigetek, Ceylon, Palesztina, Szíria, Arábia, Egyiptom és végül Görögország érintésével érkezik haza. Tanulmányai befejeztével - és annak elismerése/minősítéseként megkapta a „Master of Theology" fokozatot „summa cum laude"-vel. Külföldről való hazatérése után 1928-tól 1930-ig - két éven át - püspöki titkárként dolgozik. Ez idő alatt felajánlják neki a teológiai tanári állást, de ő neves kortársaihoz - Balázs Ferenchez, Lőrinczi Lászlóhoz - hasonló szellemiséggel és élethivatással a falu, a nép szolgálata mellett dönt.

1930. július 1-től szeptember 26-ig a vargyasi egyházközségben helyettes lelkészként teljesít szolgálatot. Első rendes lelkészként betöltött - szolgálati helye a ravai egyházközség. Nagy lendülettel, fiatal lelkesedéssel lát munkához a ravai gyülekezetben, ahol sokoldalú, széleskörű tevékenységet fejt ki. A lelkészi szolgálat és munka mellett irányítja a felekezeti iskola munkáját és működését. Mivel a szűkös anyagi helyzet állandó gondot jelentett, szövetkezetet, ún. „unitárius boltot" alapított, és ennek jövedelméből biztosították a tanítók fizetését. Ebben az igyekezetében „politikai" akadályok állták útját; ellenlábasai támadtak, akik hamis vádakkal, rágalmakkal akadályozták munkájában. Államellenes szervezkedés vádjával idézik bíróság elé, aminek végül enyhe pénzbüntetés a következménye. Ravai működésének idejéből maradtak fenn verses búcsúztatói, amelyek nem a hagyományos séma szerint fogalmazódtak, hanem belefoglalja saját hitfelfogását, elméleti rendszerét. Időközben családot alapít: 1929. május 18-án köt házasságot Fazakas Margit-Máriával. Családi életükből a gyermekáldás elmarad. 1938. július l-jével kezdődik el dicsőszentmártoni lelkészi szolgálata, a gyülekezet egyhangú meghívása alapján. Bár akadályok, nehézségek tucatjával találta szemben magát, fáradhatatlan, hűséges szolgálata eredményeként áldásos munkát végzett a gyülekezetben. Akárcsak ravai szolgálata idején, itt is többszöri házkutatással zaklatják, koholt vádakkal katonai törvényszék elé idézik. A vallásügyi minisztérium fegyelmi eljárás beindítását rendeli el ellene, a vádak azonban alaptalannak bizonyultak. A háború alatt nem menekült el, egy bizonyos időt internálásban tölt a Balázsfalva melletti Tűrben. Ilyen körülmények és próbák között is tántoríthatatlan hűséggel tölti be hivatását. Lelkészi szolgálatának szerves részét képezte az itjúság nevelése és lelki irányítása. Emellett értékes tevékenységet fejtett ki a Népi Szövetség munkájában. 1944-ben alapító tagja volt a dicsőszentmártoni egységes gimnáziumnak, amely egyben a helység első magyar nyelvű középfokú tanintézménye. Dicsőszentmártoni lelkészsége ideje alatt (1969-1970) nagyméretű általános javítást végeztek a templomon, és e hatalmas munka lebonyolításában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Lukács Sándor a dicsőszentmártoni egyházközségben lelkészi szolgálata mellett 1959-től 1968-ig az esperesi tisztséget is betöltötte az akkor nagyszebeni egyházkör espereseként, nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendve munkatársai, lelkészek és az egész egyházkör részéről. 35 évi dicsőszentmártoni lelkészi szolgálat után, 1973. december 1-én vonult nyugdíjba. 1993. november elsején pihent meg örökre. Külföldi útjáról szóló beszámolóját a következő szavakkal zárja: „Ezt a nagy hálát csak azzal tudom leróni, ha Unitárius Egyházunk előmenetelét teljes erőmmel és minden tehetségemmel igyekszem munkálni..." Ez állapítható meg, ez mondható el - most már utólag is Lukács Sándor esperes-lelkész hűséges, unitárius lelkészként és emberként egyaránt példaadó helytállásáról, Egyházunk előmenetelét szolgáló munkásságáról. így emlékezünk rá az elismerés és a tiszteletjegyében születése 100-ik és halála 10ik évfordulóján, a Példabeszédek írójának szavaival: „Az igazaknak emlékezete áldott..." (Péld 10,7a).

NAGY

ENDRE

esperes-lelkész


Az ősök nyomában 1849. Fekete ruhás asszonyok és gyerekek gyülekeztek a domb alatt, hogy együtt menjenek föl a dombon lévő temetőbe. Szomorú kép: férfiak sehol, csak itt-ott elvétve a faluban, ők is öregek vagy nyomorékok. A szomorú kis sereg némán indul fel a kis templom körüli temetőbe. Az öreg kántortanító könnyes szemmel áll a temető kapujában, várja a gyászoló falut. Pap nincs. Még az ősszel elment tábori lelkésznek, és nem tudni, hogy él-e.

A temető rászorul az alapos tisztításra és csak utána lehetséges a sírkövek állapotának a felmérése és dokumentálása. Itt szándékosan használok jövő időt, mert háromnapi munka után sem tudtuk azt mondani, hogy sikerült kiirtanunk a zavaró bokrokat. Mindenesetre: június 20., 21., 22. napjain, mi ott voltunk. Köszönet illeti mindazokat az unitárius híveinket, akik adományaikkal lehetővé tették ennek a lelkes csapatnak az élelmezését! Köszönjük a sepsiszentkirályi fiataloknak, köszönjük a sepsiszentgyörgyi fiataloknak, és köszönjük mindazoknak a szakembereknek, akik tudásukkal és technikai felszerelésükkel segítették munkánkat! Isten áldja meg őket! VIDA

ZSOMBOR

Tisztek Szerkesztőség!

2003. Monten-Bike-os fiatalok ugyanott. Mindenki vidám, boldog, fölszabadult, hisz béke van, süt a nap és egyébként sem kell sokkal több egy fiatal szívnek. Életképek három emberöltő távlatából. Az ötlet a temetőnk takarítására és feltárására már rég forgott a fejemben, de igazából mindig kidolgozatlanul, egy nagy szürke masszaként tologattam az agyam mélyén. Lassan kristályosodott ki az egész ötletnek a lényege, és egyszer csak kipattant egy szikra, egy kimondott szó, visszavonhatatlanul elindult minden a maga útján. Könyvtárak, levéltárak, szakemberek, fiatalok. Egyszóval készültünk. Mindenkivel beszéltem, aki érdemi információt tudott adni temetőnk sírköveiről, jellegzetességeiről, és így találkoztam Demeter Lajossal, a sepsiszentgyörgyi könyvtár munkatársával, akinek nem kellett sok „biztatás", azonnal a tervünk mellé állt, annál is inkább, mert ő már foglalkozott a sepsiszentkirályi unitárius temető sírköveivel és azok felirataival. Ment is minden, mint a karikacsapás. Gyülekezetünk kis létszáma miatt szükségét láttuk, hogy még beszervezzünk valakiket erre a munkára. így kerestem meg a sepsiszentgyörgyi segédlelkészt, Demeter Sándort azzal, hogy nem tudna-e segítséget nyújtani nekünk az ottani Ifjúsági Egylet. Náluk csak az időpont eldöntése okozott egy kis bonyodalmat, de lelkesedésben ott sem volt hiány, és ennek eredményeképpen megérkezett a sepsiszentgyörgyi csapat. Természetesen mi sem ültünk érkezésükig karba tett kézzel, hanem a presbiteri határozat szerint összegyűjtöttük a fiatalok élelmezéséhez szükséges alapanyagot a híveink adományából. A rövid ismerkedés és munkaértekezlet után rögtön nekiláttunk a temető tisztításának. A megtisztított sírkövekről azonnal jegyzeteket és fényképeket is készítettünk, amelyek az egyházközség levéltárát gazdagítják majd. Az esti tábortűz melletti énekelések sem maradhattak el, akármenynyit dolgoztunk is nappal. A háromnapos program záróakkordja az ifjúsági istentiszteletet volt, amelynek keretében mindenki elmondhatta élményeit, tapasztalatait és érzéseit.


2003. május 4-én, Jakab Dénes tiszteletes úr türelmes nevelése, tanítása révén jutottunk el konfirmációnk gyönyörű napiáigJ A levegő virágillattól volt it* tas, és mi kissé idegesen álltunk népi viseletünkbe öltözve a papilak irodájában, arra várva, hogy mikor kondulnak meg a harangok, és mikor ballaghatunk egymás mellett a templom felé. A templomba belépve mindannyiunk szíve hevesebben kezdett dobogni, midőn az a sok tekintet ránk szegeződött. Nem tartott sokáig idegességünk, mindannyian megkaptuk édesanyánk lágy, nyugodt tekintetét, amitől mi is megnyugodtunk. A templomot virágillat árasztotta el. A szertartás a hagyományos módon történt. Gyönyörűvé tette a napot az is, hogy édesanyáinkat is köszönthettük, hiszen anyák napja volt. A mi kicsiny falunkban rég volt ilyen konfirmálás, hogy ennyi fiatal tett hitéről bizonyságot, ...ugyanis 23-an konfirmáltunk. MÁTÉFI TÍMEA VIII.

oszt. - Szentábrahám

Korondi tanulók évzárója Június 15-én, az idén is megtartottuk templomunkban az ünnepi tanévzárást. Szülők és nagyszülők népes gyülekezete előtt került sor az elmúlt tanév kiértékelésére. 28 dicsérő oklevelet és 44 jutalomkönyvet kaptak azok a tanulók, akik szorgalmasan látogatták templomunkat és a szeretetotthonban tartott szombati vallásórákat. Most is volt olyan kisiskolás, aki csupán egyetlen alkalommal hiányzott szeptembertől mostanáig. Nagy örömmel vettük át a díjakat és a jutalomkönyveket, amelyek - reméljük - kellemes olvasmányok lesznek a vakációban minden tanuló számára. Mi, a szeretetotthon növendékei erre az alkalomra is külön műsorral készültünk, majd búcsúzóul vidáman és felszabadultan énekeltük a kedvenc vallásórai énekünket: "A tanítás véget ért már...." Megköszönjük a díjakat és a szép könyveket, és ígérjük, hogy jövő tanévben is hűséges látogatói leszünk kedves templomunknak. FÁBIÁN JUDIT VI.

oszt.

29

vasárnappal, III. díjas

Kedves Barátaink! Az ODFIE közelgő nyári rendezvényeiről az alábbi tudnivalókat közöljük. 1. A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn idén is megszervezik - immár ötödik alkalommal - az Unitáriusok Egyetemes Találkozóját augusztus 9-én. E rendezvényre elvárunk minden egylettagot, különösen azokat, akiknek egyházközsége amúgy is társasgépkocsit (autóbuszt) indít a helyszínre. Szejkefürdőre érkezve keressétek az egyházkörötök megnevezését tartalmazó táblákat, hogy alattuk rendezettebb legyen a gyülekezésünk. Aki teheti, öltsön magára népviseletet. 2. A XXVH. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia időpontja augusztus 21-24., helyszíne az erdővidéki Nagyajta. Idei csúcsrendezvényünk témája: az egyházi életbe való bekapcsolódás lehetőségei, az ifjúság egyházbeli szerepe. A csütörtök esti nyitó istentisztelet (19 órától) és köszöntő beszédek után a helybeli fiatalok színielőadását tekinthetjük meg. Péntek délelőtt az áhítatot a témával kapcsolatos előadások követik, majd a szokásos kiscsoportos foglalkozások keretében bontjuk részlet-elemeire az előadásokon felmerülő kérdéseket. A délutáni szabadidős program keretében a legkülönfélébb műfajú tevékenységet ajánljuk (lelkigyakorlatoktól kezdve szórakoztató sporttevékenységekig). A napot tábortűzzel zárjuk. A szombat délelőtti áhítat után a konferencia témáját taglaló újabb előadások és azok feldolgozása következik, ebéd után a szokásos vetélkedő, majd egy úgynevezett csángó rockballada kerül színpadra a csíkszeredai Role együttes előadásában. Késő estétől kezdődően ugyanazon együttes koncertezik. A vasárnapi záróistentisztelet után kopjafát avatunk, ebédelünk, kiosztjuk az okleveleket, és az egyetemisták kivételével elindulunk hazafelé. A felsőfokú oktatásban részt vevő diákok azért képeznek kivételt, hogy megbeszélhessük velük a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemista körök fellendítésének lehetőségét, megtervezhessük a más egyetemi központokbeli szervezkedést, és

Megnyitó beszéd a marosi egyházkör közgyűlésén „Június volt. Ujjongtunk." (Ady Endre). A tanulók nyári vakációt váró, hóközepi legszebb napja alig múlt el a nyáreleji hónapban. Nem ez a hónap legfontosabb eseménye. Mindenekelőtt azonban szeretném megjegyezni, hogy már hagyományosan június harmadik de kádjának elején tartjuk tevékenységünket elemző köri közgyűlésünket. Sok napirendi ponttal, feltehetően tartalmilag is gazdag összeállítású beszámolók felolvasásával érkezett az esperesi hivatal meghívó-értesítése az alaptörvény szerint megtartandó köri közgyűlésre. Nem kell ugyan fontolóra venni, hogy a napirendi pontok részletes megbeszélése vagy a közgyűlésen való lelkes, aktív részvétel, hozzáállás kell a figyelemre méltóbb legyen. Össze-

számba vegyük a hatékony kapcsolattartás tennivalóit. E külön „diáktalálkozó" vasárnap estig tart. A részvételi díj személyenként a három napra összesen 180 000 lej (jóval kevesebb a szervezési összköltség egy főre eső részénél). Az elszállásolás a hagyományos módon, egyéni választás függvényében, családoknál vagy sátorban történik. A fenti rendezvényekkel kapcsolatos részletekről július derekán körlevelet küldtünk minden helyi egyletvezetőnek és minden egyházközség lelkészi hivatalának. Amennyiben valaki további részletek felől szeretne érdeklődni, az ODFIE székhelyi irodájának címén keresztül (lásd alább) megteheti. Az őszi központi rendezvényeinkről elöljáróban most annyit közlünk, hogy a Vezetőképzőt és az ODFIE ez évi küldöttgyűlését szeptember 9-12. között Homoródszentmártonban rendezzük meg, a Dávid Ferenc ifjúsági emlékzarándoklatot idén november 15-én, természetesen Déván tartjuk, az Egyház- és nemzettörténelmi vetélkedő országos döntőjét pedig november 14-én Kolozsváron szervezzük meg. A Marosvásárhelyi Unitárius Egyetemista Kör hagyományteremtő szándékkal idén szeptember 8-12. között kerékpártúrát szervez. A kerékpárral rendelkező, legalább 16. életévüket betöltött, kalandvágyó ifjakat és örökiijakat szeretettel hívják és várják. A részletekről Jakabházi BélaBotond gyakorló segédlelkész tájékoztat. Elérhetősége: Marosvásárhely, Bolyai tér 13., telefon: 0265-268461. Utoljára hagytuk az ODFIE Daloskönyv harmadik kiadásának megjelenéséről szóló tájékoztatást. Ez újabb kiadás az előző kettőben észlelt hibák kiigazítása mellett a Fűszál együttes újabb dalaival egészült ki. A kiadvány beszerezhető a székhelyi irodában, az egyleti rendezvényeken, de kérésre eljuttatjuk bármelyik egyházközségbe. Az ODFIE

Elnöksége

Címünk: 400105, Kolozsvár, 1989. December 21. út 9-es szám (ODFIE-székhely); telefon és távmásoló: 0264450284 és 0264593236; elektronikus posta: [email protected]; maroktelefon: 0744779953 jövetelünk teljes, egész, csak akkor lesz, ha mindenki lelkiismerete szerint cselekszik, ha képessége, tehetsége szerint gondolkodik a feltett cél érdekében, ami nem lehet más, mint: élni, megmaradni, előre látni, számbelileg és lelkileg gyarapodni. Ez hozzáállást, odaadó, lelkileg megerősödni vágyó, vallási érzületet, teljes embert, tettrekészséget igényel. Próbáljunk együtt lenni, egy családban megmaradni, gondjainkat közösen átélni, terveinket megfontolni, együtt intézni, megoldani. Keressük meg a mások által labirintussá tevő útvesztőkből a kivezető biztos utat. Persze, ehhez nagyon nehéz megtalálni az iránytűt, de az útkeresésről, a jobb megoldás lehetőségéről sohasem szabad lemondani. Nem szabad megengedni, hogy az útról félrelökjenek, letapossanak. Ezért várjuk vezetőinktől az útmutatást, a segítő szándékú irányítást. Biztos vagyok abban, hogy mindannyian látjuk, ha egyházunkat szolgálhatjuk - lelkészeink lelkileg, a világi tisztségviselők szervezésileg -, akkor bármilyen közös tevékenységünk, összejövetelünk, megbeszé10Unitárius Közlöny

lésünk, jótékonyságunk, tettünk együttlétünket ünneppé avatja, ami hajdan Erdély földjén »a világon először« történt, ha mi kitűzött célunkat, szándékunkat előremozdítja. magunk el nem hányjuk magunktól azt a csodát". Vallási szemléletünk, nézetünk megválasztásában nincseErre summázásként Tawney mondását idézem: „az egyik nek gondjaink. Elköteleztük magunkat! Egy az Isten! Fel- kor igazságai a másik kor nagy problémái. "A fenti mondatból kiáltójellel, bátran ki merjük ezt mondani! Oda kell figyelnünk az igazságai szót idézőjelben teszem. Vajon mindig az az azonban sokaknak a tudatos vagy szándéktalan gáncsaira, igazság, a jó, a helyes döntés, amit a politikusok közös akaratbetartásaira, a hozzánkvaló, pozitívnek nem mondható viszo- tal vagy egy kézfelemeléssel abban a pillanatban vallanak? A nyulására. Vajon miért csak nekünk, unitáriusoknak fájdal- szomorú eseménynek június 4-én múlt 83 éve, a kézlegyintéssel mas, hogy a magyarság nagy részét mozgósító, hála Istennek eldöntött diktátumban csak egyetlen igazság volt: a románok most már szabadon szervezhető csíksomlyói búcsút János Erdélyben akkor már szám szerint többen voltak, mint az ezer Zsigmond katolikusok elleni „haragja" váltotta ki? A történelmi éve itt élő nemzetiségek. De vajon a döntésben a megoldás így igazságot Szabó Gyula neves kolozsvári író Csíksomlyói búcsú: volt helyes, így volt jó? A Balkán béklyójához kötni egy magyar még több toleranciával! című háládatos írása (Krónika, 2003. és szász közösséget, melyeknek kultúrája, civilizációja nem június 14-15.) igazolja. A hatflekkes, részletes írás a helyére abba a régióba illett bele, ahová került! A négy nagy, a három teszi a történelmi igazságot. miniszterelnök, Lloyd George (Anglia), Orlando (Olaszország), „....utóbbi éveink minden pünkösdjén halkul bennem egyet- Clemenceau (Franciaország) és Wilson (USA-elnök) tudták, egyet a Hála Isten!, mert minden búcsú alkalmával »alaplecke- hogy döntésükkel bevezették a huszadik századba a „bajok ként« hangzik el tucatszor, hogy a búcsú 1567-ből veszi eredetét, korát"? A beígért autonómia és egyenlő jogok biztosítása és annak a »győzelemnek« az emlékére tartják a hálaadó sereg- helyett elődeink egykori jobbágyai, a magukat bennszülötlést, hogy a gyergyói-csíki katolikus székelyek ellen fegyveres erő- teknek tekintő gazdagok leharapták hegyeinket, letarolták kopárrá tették mezőinket, kiszikkasztották hatalommal támadó János Zsigmond fejedelem seregét a »hargi- erdőinket, tai«-»tolvajosi« csatában a somlyói »Szűz segítségével« meg- folyóinkat. Ami még megmaradt, azért, ha fogcsikorgatva is, de verték; és ily módon az új hitet erőszakosan terjesztő fejedelem- harcolnunk kell. Ne adjunk alkalmat az utódoknak szemünkre mel szemben az ősi katolikus hitüket megvédték és megtartották. hányni „Mindenki annyit ér, amennyit használ" (Széchenyi). ...Hadd legyen a legegyetemesebb magyarság ünnepe min- Ne mondjon le egyetlen érdekvédelmi szervezet se az den esztendőnk pünkösdjén a csíksomlyói búcsú, hadd örven- autonómiatörekvésről, ne ámuljon el attól senki, hogy majd az dezzünk, hogy többszázezer »mind jó ember« sereglik ott össze Európai Unió mindent megold. Közösen összefogva lehet csak most már mind terebélyesedőbb tolerancia-szellemben, de az eredményt elérni. Ebben segít nekünk hitünk, meggyőződéegyetemes magyarság fájdalmas öncsonkítása és az erdélyi to- sünk, reményünk. Az Isten adjon nekünk erőt és egészséget, lerancia-örökség - úgy is, mint a hajdani Szent Bertalan-éjsza- hogy istentiszteletek előtt a templomtéren, minél több résztkás »Európába« különleges magyar »arculatként« méltán beta- vevővel, megtárgyalhassuk soron lévő feladatainkat, majd folygolható érték - esztelen tékozlás lenne az, ha minden pünkösdi tassuk azokat az istenházából való kijövetelünk után. De amíg búcsú-alkalommal »rút szitkokkal illetnék szegény megholt vagyunk, sohase engedjük, hogy a „csend sikoltson templokegyelmes urunkat koporsójában«, mintha ö lett volna Erdély- munkban." Az esperes úrnak, aki főszereplő lesz a továbbiakben az unitárius egyházával együtt a legtürelmetlenebb s leg- ban, mielőtt átadnám á jogkörének gyakorlásához való erőszakosabb vallásüldöző. Segítsen meg a csíksomlyói csoda- lehetőséget, szívből megköszönöm a világiaknak a tisztségüktevő Szűz minden magyar lelket s kiváltképpen »mindenféle ben végzett nagyon lelkes, áldozatkész hozzáállást, nagy értékű tiszttartót«, hogy évről évre ne gyalázkodjék rút erőszaknak az, munkáját. Rájuk illenek Voltaire szavai: „Akinek látszunk, ami rút erőszakos korának példátlan toleranciaként egyik arról mindenki ítélhet, amilyenek valójában vagyunk, arról legszebb s legbecsesebb erdélyi magyar örökségünk - mert még senki sem." Trianon után is már-már elvehetetlen »csodaként« tündököl, FEKETE ÁRPÁD köri felügyelő gondnok

Könyvajánló

Az 1557-ben alapított kolozsvári

BRASSAI SÁMUEL Elméleti Líceum

Az új brassais évkönyv Megjelent a Brassai Sámuel Elméleti Líceum új, a 2001-2002-es tanévre vonatkozó évkönyve. Hosszabb szünet után a tavaly újraindított sorozatnak évszázados hagyománya van iskolánkban. 123 évvel ezelőtt 1880-ban jelent meg az „Értesítő az unitárius vallásközösség iskoláiról az 1879-80-ik tanévben." A tavalyi évkönyvben írja Kósa Mária igazgatónő: „Mai felgyorsult világunkban, amikor minden megváltozik, gyorsan feledésbe merül és leértékelődik, különösen fontos a hagyományok ápolása" így igaz. 1 0 Unitárius Közlöny

ÉVKÖNYVE a 2001-2002-es tanévre

Évkönyvünk színvonalának biztosítéka a szerkesztő, tudós kollegánk, dr. Gaal György. Az évkönyv Kolozsvár legrégibb, immár 446 éves (1557ben alapították) és legnagyobb tanintézete, az unitarizmus központi intézménye történetét ismerteti magyar, román és angol iiyelven. Ezt követik az iskola tanárainak tanulmányai. Az évek óta vajúdó r o m á n i a i tanügyi reform körülményei között valószínűleg érdekes olvasmányként hat Fazakas István törté-

nelemtanár írása a XV1IÍ. század nagy erdélyi tanügyi reformjáról a N o r m a Regiáról. Simon Gábor fizikatanár többéves kitartó kutatásainak eredményét közli „A kolozsvári Unitárius Kollégium és utódiskola fizikai szertárának története (1693-2002)" címen. Dr. Máinási Ferenc magyartanár „Brassai Sámuel és Kriza János hagyományainak nyomában" című tanulmányában bemutatja a kolozsvári Unitárius Kollégium és a Brassai Sámuel Líceum magyartanárait, a XIX. század első felétől napjainkig. Más tanszékek számára is példamutató vállalkozásról van szó. Zsemlyei Borbála magyar-angol szakos tanárnő a Brassai Líceum diákjainak anyanyelvi helyzetét, kompetenciáját kutatja (kérdőívek alapján). Újvárosi Tamás földrajztanár - gazdag szakirodalom alapján „A faipar kialakulása és fejlődése a Keleti-Kárpátokban" címen közöl tanulmányt.

iskola mai épületének százéves évfordulóját, a testvériskolai kapcsolatokat, a vitafórumokat, a tanárok véglegesítőés fokozatai vizsgáit, tantárgy-versenyeket, a képességvizsgát és érettségit. Megtudhatjuk azt is, hogy milyen egyetemeken, illetve főiskolákon folytatják tanulmányaikat a Brassai Líceum végzős diákjai. A beszámoló címszó alatt Iszlai Enikő, Kiss Anna, Nagy Emese-Mária, Kocsis Ildikó Emese, Kováts Ildikó t a n á r n ő k kiemelkedő oktató-nevelő tevékenységeket ismertetnek, Gaal György a 2002-ben lezajlott Brassaihétről számol be, Kósa Mária pedig tanévvégi beszédeit közli. Az évkönyv adattárral végződik, mely az iskola diákjainak és tanárainak névsorát teszi közzé. A tetszetős külsejű évkönyv borítóját Kováts Ildikó tanárnő fényképfelvétele díszíti.

Az iskolai eseménynaptár összefoglalja a 2001-2002es tanév eseményeit: a tanévnyitót, bentlakás-osztást, az

Dr. FAZAKAS

ISTVÁN

Dr. Gellérd Judit III. rész

Tengereken úszó (luxus-) Megtaláltam a gólyáinkat! Igen, rátaláltam a .gólyáinkra, és egyben a leendő könyvem címére is. Gyermekkorunktól tudjuk, hogy a gólyáink Afrikában telelnek - akárcsak mi, most -, ami inkább hasonlít a nyaraláshoz, mivel a Déli féltekén most nyár tombol. Az ember ezt a gólyamesét is egy kicsit, amolyan mesebeli igazságnak vélte. Nos, Tanzániában történt a nagy találkozás. Én elefántokra és oroszlánokra számítottam csupán, és ki gondolta volna, hogy a mi drága gólyáinkat is meglátogatom! Mikor megláttam őket, azonnal magyarra fordítottam a szót. És mekkora öröm volt a meglepetésükben. Honvágy gyötörte őket. Idegen földön idegen nyelvet hallanak, miközben fészkükről álmodnak, és a tavaszi tócsákról Erdélyországban. Kérdeztek, láttam-e a fészküket, s béke van-e még otthon? Bizony, itt olyan az életük, mint a menekülttáborban lakóknak. Őserdőben, óriás fák tetején, százával összezsúfoltan tengetik napjaikat, állandó hazavágyakozásban. Itt nem építenek fészket, mert O T T H O N csak egy van; Erdély az ők otthonuk. Utastársaimnak örömujjongásban mutattam: íme, a gólyafák! Alig hittünk a szemünknek. Égig érő fákon gólyák teremnek! És nem akármilyenek, hanem erdélyi magyar gólyák. Madaraink azt hihetnék magukról itt, Tanzániában, hogy cirkuszban vannak. Mert a fák alatt bizony nem

egyetem

tyúkok és malacok szaladgálnak, hanem elefántcsordák és orrszarvúak csörtetnek, oroszlánok lépkednek kevélyen. A tóban pedig vízilovak ásítanak rájuk barlangnyi szájukkal. Gólyáink jól szórakoznak - könnyebben telik az idő tavaszig. Már a hazatérést tervezgetik nagy izgalommal.

így aztán én is egészen „otthon" érezhettem m a g a m ezen az idegen földön, az Egyenlítői-Afrikában. Kérdeztek útitársaim, szoktunk-e szafarizni? Mondtam, persze, hogy szoktunk - főként a múlt században - arisztokratáink képviseletében. De micsoda különbség van az ők szenvedélyes vadászatuk, és a mi még szenvedélyesebb „konzerválási" mozgalmaink között! Ma a szafari 10Unitárius Közlöny

ezt jelenti: csodálni és védeni ezt a paradicsomi ökológiai rendszert, amelyben minden mindennel összefügg és egymásnak feltétele, és éppen ezért igen sérülékeny. A kipusztulás szélére kergette a vadon lakóit az idegenek vadászszenvedélye, a bennszülöttek oroszlánölő hagyománya, az elefántcsont-kereskedők kapzsisága. A híres orrszarvúból, e magányos óriásból, már csak egyetlen egyet láttunk... f

W«ip. A V

„

'nâf^^^m-Â •^

"U

B

: IHBÍ^^ .

.

* 1

i

F

Négy napra mintha a mesék világába költöztünk volna. Tanzánia helyettesítette az eredeti kenyai úticélt, mivel Kenyában politikai viszályok veszélyeztették volna biztonságunkat. Dar es Salaam - a „Mennyei Béke" - városának kikötőjébe érkeztünk. Az egyetemünk 25 éve járt itt utoljára. Ez nem a Fokfóld luxus-pompája, hanem egy igazi harmadik világ visszamaradottsága. A város vallása és kultúrája muzulmán. Kora hajnalban érkeztünk, de mivel apró szigetek között kellett behajóznunk a kikötőhelyre, a pilóta csak napfelkelte után vállalta a vezetésünket. Az ember azt hinné, hogy a hajó kapitánya parkolja le a hajóját. D e a k a p i t á n y a kikötőben mellékszereplővé válik. Itt a helyi pilóta veszi át a kormányzást. A minket fogadó nagyobb méretű csónakról átszállt a hajónkra, és onnan dirigálta a vontatók manőverezéseit. A két kis vontatóhajó kötelekkel hol húzta, hol m e g taszította a hajónkat, ami fél óra alatt ügyesen, párhuzamosan a kikötő peronjához állított. Mi pedig izgalommal fürkésztük az új földet. Dar es Salaam partja megdöbbentett szegénységével. A halpiac és a zöldségpiac szédítő szagai, illatai és színei azonban gyorsan elterelték a figyelmünket az összeeszkábált épületekről. Nagy tömeg ácsorgott a parton, üdvrivalgással fogadta a büszkén beérkező fehér hajónkat. A modern város, minarettjeivel és pálmafáival a háttérben, valósággal vakított a reggeli napfényben. Ez a város a z o n b a n f e l f e d e z e t l e n ü l maradt s z á m u n k r a , mivel érkezés után azonnal autóbuszokba ültünk, és Afrika belsejébe, a híres szafari-parkokba utaztunk. Kilenc órás út következett. Volt, aki panaszkodott emiatt, mert inkább repülővel ment volna. Én külön ajándéknak éreztem ezt az utat, hiszen keresztülszeltük az országot. így láthattam az életet az Egyenlítői-Afrikában. Semmihez, amit eddig láttam életemben, nem hasonlítható ez a világ! Sem az emberek, sem a növényzet, sem a táj. Ebben az országban vannak azok a híres - tek-


tonikus mozgások okozta - domborzati látványosságok, amelyeknek csodájára j á r a világ. Amint Afrika, az ősföld szíve, elvált a többi kontinenstől - vagy inkább azok hagyták „cserben" Afrikát -, a vulkanikus erők és gigászi földmozgások hegyeket túrtak az ég felé. Ezek a hegyvonulatok végigkísérték az utunkat. Mindenfele pásztorok legeltették nyájaikat a kiszikkadt legelőkön. Töményen biblikusnak hatott a kép. Mintha kétezer évet visszalépve valahol Palesztinában lettünk volna. Idilli hangulatomból azonban hamar kijózanított az elképzelhetetlenül primitív nyomor! A családi kalibákról, a falvakról legfeljebb egy-egy erdélyi faluvég cigányputrija alapján alkothatunk valami halvány fogalmat. Persze a cigánytanya m a j d h o g y n e m luxusnak számít ahhoz a szegénységhez képest, amiben ezek az afrikai falusiak élnek. Kunyhóik váza karókból, vesszőkből font; erre tapasztják a „marhalepénnyel" összekevert sarat. N e m akármilyen sár ez, hanem élénkvörös, akár a frissen égetett piros cserép. A poros utak, a martok, minden vörös agyag. A csorda után kavargó vörös porfelhő szürrealista képként hat. A házak szinte alig elkülöníthetőek a nagy vörösségben. Fedelük j o b b esetben nádból font, vagy egyszerűen kátránypapírból van. Búvó tájak ezek, és a bennük lakók is elbújva, lustán, az árnyékban meghúzódva próbálják a gyilkos napsugarakat kerülni. Árnyék van bőven. Olyan buján zöld és dús a növényzet, hogy valósággal elkápráztatja a szemet. K ó k u s z p á l m a - , b a n á n f á k , c u k o r n á d , datolya, m a n goligetek, hatalmas yukkabokrok, ananász-ültetvények szegélyezték az utakat.

Ennél azonban sokkal exotikusabb fákat is csodálhattunk véges-végig. Afrika egyik különlegessége a híres baobab (majomkenyérfa) vagy „felfordított fa", amelynek a törzse olyan, mint egy óriási hasas dob, és az ágai inkább gazdag gyökérzethez hasonlítanak. Ráadásul az év háromnegyed részében nincs is levelük. Most éppen frissen hajtottak. A csupasz fák azt a benyomást keltik, mirtfha óriások gyökerestől kitépték volna, m a j d mind fejjel lefelé ültették volna vissza őket! Olyanok, mint a kivándorolt emberek, akik saját gyökereiket kitépik, s ki tudja, hogy miként érnek m a j d földet ismét? (Folytatása

következik)

I

A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinata megszomorodott szívvel tudatja, hogy Pünkösd vasárnapjának reggelén (2003. június 8-án) életének 85. évében, rövid szenvedés után elhunyt id Bencze Márton, a Magyarországi Unitárius Egyház nyugalmazott püspöke. A gyászszertartás és az ökumenikus búcsúztató 2003. június. 27-én, pénteken 10 órakor volt a Bartók Béla Unitárius Egyházközség templomában (1092. Budapest, Hőgyes Endre u. 3.), melyen a szószéki szolgálatot, valamint a Magyarországi Unitárius Egyház nevében a búcsúztatót Rázmány Csaba püspök tartotta. Ezt követően az Egyház világi vezetése nevében Mikó István búcsúzott az elhunyttól, amit ökumenikus búcsúszertartás követett. A római katolikus Egyház nevében dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, a Magyarországi Református Egyház nevében dr. Hegedűs Loránd nyugalmazott református püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében, Szirmai Zoltán evangélikus esperes, a MAZSIHISZ nevében dr. Schwetzer József nyugalmazott országos főrabbi mondott búcsúbeszédet. Ezt követően az elhunyt urnáját, díszkísérettel, egy-

M n

M i Iff 1 179 fi

2003. április 30-án a kolozsvári belvárosi egyházközség a kilencven éve született Bözödi György emlékére rendezett gyülekezeti találkozót. A meghívott előadók Egyed Ákos akadémikus, Cseke Péter író-egyetemi tanár, Kovács István lelkész-szerkesztő Bözödi György életművére, munkásságára emlékeztek. Bözödi műveiből részletek hangzottak el Jancsó Miklós színművész előadásában Május 31-én tartották a székelyudvarhelyi 2. sz. egyházközség új templomának szentelési ünnepélyét, dr. Szabó Árpád püspök, Kolumbán Gábor főgondnok, valamint híveink és lelkészeink népes részvételével. A 10 év alatt felépült templomhoz méltó nevet kapott a tér is, amelyen elhelyezkedik: Dávid Ferenc-tér. A 2003-as év egyházköri közgyűléseit a következők szerint szervezték meg: a kolozs-tordai egyházkörben június 28-án Kolozsváron, a belvárosi egyházközségben, a szószéki szolgálatot Dimény József tordatúri lelkész végezte; a marosi egyházkörben június 21-én Marosvásárhelyen, az istentiszteleten Jakabházi Béla helybeli gy. s. lelkész prédikált; a küküllői egyházkörben június 20-án Küküllődombón, ahol az istentiszteleten Szentgyörgyi Sándor désfalvi lelkész prédikált; a székelykeresztúri egyházkörben június 28-án Kissolymosban Pitó Attila tarcsafalvi lelkész szószéki szolgálatával; a székeiyudvarhelyi egyházkörben június 28-án Homoródújfaluban, a szószéki szolgálatot it]. Szombatfalvi József homoródszentmártoni gy. s. lelkész végezte; a háromszék-felsőfehéri egyházkörben május 24én Brassóban, a prédikátor Demeter Sándor sepsiszentgyörgyi gy. s. lelkész volt.

házunk palástos lelkészeinek sorfala között 13.15-kor, az Óbudai temetőben kísértük utolsó útjára. A sírnál a gyászszertartást dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök, az énekvezéri teendőket pedig Vadady Attila és Bácskai Ágnes énekvezérek végezték. Id. Bencze Márton nyugalmazott püspök, 1919. február, 22-én született Homoródkeményfalván. A székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban tett sikeres érettségi után Kolozsváron végzi el a Teológiai Akadémiát 1943ban. Ez év júliusában kinevezést nyer a Hőgyes Endre utcai Missziós-házba mint segédlelkész, ahol élete végéig Budapest és környéke, valamint a diákotthon vezető lelkészeként tevékenykedik. 1991-94. között püspökhelyettes, majd az 1994-ben Pestszentlőrincen megtartott Zsinat lelkiismeretes munkája elismeréseképpen püspökké választja, mely tisztséget 2001-ig, nyugdíjbavonulásáig töltötte be. Emléke szívünkben örökké élni fog! A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinata

A verespataki aranykitermelési terv vizsgálatára kiküldött parlamenti bizottság tagja, Antal István RMDSZ-es képviselő június 14-én megbeszélésre hívta a Verespatakon érintett történelmi egyház képviselőit. A tanácskozáson résztvevők az egyházak történelmi felelősség vállalásában értettek egyet. Az ülés után közös nyilatkozatban adtunk hangot az aranybánya engedélyeztetésével kapcsolatos álláspontunknak: az Egyház számára elsődleges fontossággal híveinek védelme és ingatlanjainak biztonsága áll. Június 29-én tartották a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának évzáró istentiszteletét, ahol a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád püspök végezte; a három végzős hallgató, Jakabházi Erika, Lakatos Csilla és Bodor Piroska az EKT részéről végzési ajándékot vett át. A II. félévi vizsgákon a legkiemelkedőbb tanulmányi teljesítményt Lakatos Csilla (10-es általános), llkei Ildikó (10-es általános) és Jakabházi Erika (9,75) érte el. Az unitárius teológiai hallgatók idén is megbízást kaptak a nyári gyakorlat elvégzésére. A következő egyházközségek részesülnek e szolgálat áldásaiból, egy-egy hónapos időtartamra: Kolozsvár, Torda, Kolozs, Alsófelsőszentmihály, Nagybánya, Csokfalva-Szováta, Segesvár, Ádámos, Fiatfalva, SiménfalvaTordátfalva, Firtosváralja, Székelykeresztúr, Gyepes, Oklánd, Székelymuzsna, Székelyudvarhely, Homoródalmás, Kézdivásárhely, Brassó, Bárót, Nagyajta és Vargyas. Június 26-án az Egyházi Képviselő Tanács a Polis Könyvkiadóval közös szervezésben könyvbemutatót tartott Kolozsváron az egyház Dávid Ferenc dísztermében: Balázs Ferenc „Csillaghoz kötöttük szekerünk", Christine Morgan „Mészkő" és Balázs Sándor „Mikó Imre élet- és pályakép" című munkáját Cseke Péter egyetemi tanár, Dávid Gyula irodalomtörténész és Kovács István teológiai tanár mutatta be. Unitárius Közlöny 15

Az EKT elnöksége építészeti szakemberek kíséretében a dévai leányegyházközségbe látogatott, hogy a dévai unitáriusok épületvásárlási törekvéseit megvizsgálja. Az évszázados álom beteljesülni látszik: döntés született egy belvárosi, a vár közvetlen szomszédságában fekvő ingatlan megvásárlásáról, amely istentiszteleti helyiség, lelkészi lakás és vendégszobák számára is egyaránt alkalmas. Az épület árát a dévaiak amerikai testvéregyházközsége (Fox Valley, Appleton, Wl) és az egyház központi költségvetése fedezi, az átalakítási költségekhez a közeljövőben minden egyházközségnek lehetősége lesz hozzájárulni. Július 5-én idén is megmozdult az árkosi, bölöni, káinoki, nagyajtai és sepsikőröspataki unitáriusokban a találkozási vágy, és vitt kicsiket és nagyokat egyaránt, együtt lenni a természet ölén a hagyományos Vadas-találkozón. A fenti falvak határának találkozásánál fekvő havasi tetőn megszervezett összejövetelért ez évben a sepsikőröspatakiak voltak a felelősek. A szabadtéri istentiszteleten Tordai Ernő helyi lelkész prédikált, a délután folyamán vetélkedőre is sor került az egyházközségek ifjúsági csapatai között. A zenei aláfestést az árkosi fúvószenekar biztosította. A találkozó végén a háromszék-felsőfehéri ifjúsági egyletek vándorzászlója a káinokiak kezébe került, jeléül a jövő évi szervezés felvállalásának.

Unitáriusok Egyetemes Találkozója 2003. augusztus 9. Szejkefürdő Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa a székelyudvarhelyi belvárosi egyházközséggel együtt az idén is megrendezi az unitáriusok egyetemes találkozóját augusztus 9-én, a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. A találkozó délelőtt 11 órakor kezdődik istentisztelettel, amelynek keretében az egyházi beszédet Jeffrey Teagle, a nagy-britanniai Unitárius és Szabadelvű Egyház főtitkára mondja; jelen lesz az angliai unitáriusok elnöke, Austin Fitzpatrick is. Az istentiszteletet köszöntések átadása, ill. tolmácsolása, valamint az egyházközségek csoportjai és mások által bemutatott ünnepi műsor követi. A délután folyamán lehetőség nyílik közös étkezésre és kötetlen beszélgetésekre is, ezáltal is kifejezvén a találkozó lényegét: együtt lenni, hogy jelenlétünkkel unitárius hitünket erősítsük, s érezzük a közösség megtartó erejét. Az Egyházi Képviselő Tanács úgy határozott, hogy a szejkefürdői rendezvény alatt találkozót szervez egyházunk vállalkozóinak és üzletembereinek. Kérjük lelkészeinket, egyházközségük ilyen tagjait külön is hívják meg a találkozóra, ahol figyeljenek a vonatkozó bejelentésre. Egyházközségeink elöljáróságát és híveit szeretettel hívjuk: minél nagyobb számban jöjjenek el idén is Szejkefürdöre, az unitárius találkozóra. Legyen mindannyiunk célja e találkozón való részvételünk állandósítása, mint Egyházunkhoz való tartozásunk kifejezési formája és unitárius vallásunk megélési lehetősége.

Halottaink Bíró Lajos siménfalvi unitárius lelkész 65 éves korában, f. év május 6-án hirtelen elhunyt. 1939-ben született Siménfalván, teológiai tanulmányait 1961-ben fejezte be. Medeséren 1961-1991 között, azt követően Siménfalván volt lelkész. Temetési szertartását május 8án tartották Siménfalván, a beszédet Szombatfalvi József esperes mondta, az egyház búcsúját dr. Szabó Árpád püspök tolmácsolta. A kortársak nevében Jakab Dénes szentábrahámi lelkész, az ULOSZ részéről Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész búcsúzott; a sírnál Kiss Gergely egyházköri jegyző végezte a szolgálatot. Dr. Simon István gyermekgyógyász, a gyergyószentmiklósi unitárius leányegyházközség indítványozója és építője, életének 79. évében 2003. június 3-án elhunyt. Temetési szertartására Gyergyószentmiklóson került sor június 5-én, a szolgálatot Krizbai Béla csíkszeredai lelkész végezte. Özv. Nagy Béláné sz. Szabó Juliánná, néhai Nagy Béla lelkész özvegye 91 éves korában, f. év május 9-én Sinfalván elhunyt. Nagy Béla Széke lymuzsnán, Csegezen és Sinfalván volt lelkész. Temetési szertartására Sinfalván került sor június 11-én, a szolgálatot Pálfi Dénes helyi lelkész végezte. Dimény Andrásné sz. Benczédi Zsuzsanna, Dimény András ny. unitárius lelkész felesége életének 86. évében f. év július 7-én Vargyason elhunyt. Dimény András Korondon hitoktatóként, Vargyason pedig rendes lelkészként szolgálta Egyházunkat. Temetési szertartására Vargyason került sor július 9-én, a szertartást Andorkó Ferenc helyi lelkész végezte. Emlékük

legyen áldott!

Felvételi tájékoztató A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet felvételit hirdet a 2003/2004-es tanév első évfolyamára. Az Egyházi Képviselő Tanács határozata értelmében az Unitárius Karon 5 hely vár betöltésre: - 2 fiú, 1 leány, - illetve 2 hely a teológiát második egyetemként kezdő hallgatóknak (akik már egy egyetemet elvégeztek). A felvételi vizsga időpontja: 2003. szeptember 10-13. Érdeklődni lehet: Protestáns Teológiai Intézet Rektori Hivatala 3400 Kolozsvár, Avram Iancu tér 13. Tel: 0264-591368.

UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatársa: Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10.-edike. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (0264) 593236, 595927. E-mail: [email protected]; [email protected] C -Az Unitárius Közlöny megjelenését a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatta. [

Kolozsvár, 1888—1948/1990. 13. (73) évf. 4. szám. 2003. augusztus - október Ára: 10.000 lej.

gáltatásában. A „hűvös árnyakba menekülve", de a jövő évi választásokra gondolva „csepegtettek" ugyan szomjas reményeinkbe „valamit", de az évek óta szomjúhozó reményeink barázdái azokat alig vették észre. A lassan-lassan „őszbecsavarodott természet" azonban minden esztendőben kihívást jelent a jövő felé. Örömmel tölt el, hogy az újabb iskolai év kezdetén egyházunk iskolastratégiája nem „száraz katángkóróként" libeg a jelen szelében, hanem erős gyökerű tölgyként áll. Az unitárius óvoda és a most induló unitárius I. osztály Kolozsváron, az V. osztály folytatásáért vívott küzdelem Székelykeresztúron, a már hírnevet hordozó kolozsvári és székelykeresztúri középiskoláink működésének folytonossága bizakodással tölt el, és újabb munkára, ha kell, áldozatvállalásra kötelez mindannyiunkat. Az unitarizmus az évszázadok során mindig sajátos feladatának, ha úgy tetszik, küldetésének tekintette az oktatás felkarolását, támogatását, és a jelen azt igazolja, hogy erről a sajátos feladatáról napjainkban sem feledkezett meg. Az Unitárius Közlöny olyan eredményes iskolai évet kíván, amelyben a lelki-szellemi-hitbeli gyarapodást a jövő igazolja! Az idei nyár rekordszámba illő hevében, utolsó lapszámunk Őszi hálaadás ünnepünk Isten iránti hálára kötelez, még megjelenése óta egyházi életünkben mozgalmas időszak akkor is, ha sokszor voltunk reménytelenek, elcsüggedtek. Lesuhant tovább megannyi szép, de felelősségteljes eseményekgyünk hálásak Istennek életünkért, az elvégzett és elvégzendő kel. munkáért, kenyérszegő szeretteink gondoskodásáért, imát rebeA szejkefürdői unitárius találkozó felejthetetlen emlékeket gő ajkunk alkalmaiért, a hófehér vagy az esztendő során többlopott sokunknak életébe, és megerősödtünk abban a tudatször foltozott lelkiismeretünkért, a sokszor talán meg nem értett, ban, hogy az egymásra figyelés és az egymástól tanulás, közös fel nem fogott, de mégis mindig körülölelő isteni gondviselésért. örömeink és aggodalmaink, sikereink és sikertelenségeink Legyen bennünk annyi alázat, hogy különbséget tudjunk feloldódnak egy egyetemes unitárius közösség jelenének és tenni jó és rossz, igaz és hamis, mulandó és örök értékek között. jövőjének közös felvállalásában, vallásos nyelven szólva: IstenVallom az apostollal, hogy életünk értelme és célja „a tiszta országa építésében. szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó Egyházunk Főtanácsa, az egyéves mérlegkészítésen túl, jöszeretet" (1 Tim 1,5). vőbe néző stratégiákat fogalmazott meg, s egyháztársadalmi D r . REZI ELEK szervezeteink: az Unitárius Nők Országos Szövetsége (UNOSz), V« A TARTALOMBOL: az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), valamint az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSz) évi konfe•Az Unitáriusok Ötödik Világtalálkozója Szejkefürdőn • renciái szintén arról tanúskodnak, hogy van élni akarásunk, Beszámoló a Főtanács 2003. évi rendes üléséről • 210 éves van jövőképünk, és ezért vállaljuk a cselekvést is, mert unitárius a székelykeresztúri unitárius templom és iskola • Tíz év önazonosság-tudatunkhoz tartozik az évszázadok során tudatoegy iskola szolgálatában • Bartók-emlékházat avattak Amesult unitárius szemlélet: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: rikában • Bemutatkozik Máthé Dénes, egyházunk főbűne az annak" (Jak 4,17). gondnoka • Rekviem egy elsüllyesztett faluért • Kettős Hálásan gondolunk külföldi hittestvéreink látogatásaira, ünnep Alsóboldogfalván • Azok az egykori vasárnapok • A azokra a felénk nyújtott lelki-szellemi-erkölcsi-anyagi „kenyérmagyar iskola és egyház jövője • Vidám ősz - gondolatok szeletekre", néha talán csak „morzsákra" is, amellyel táplálták az óvodakezdésről • UNOSz Konferencia és Közgyűlés • szeretetre éhes lelkünket, s amelynek lényegi értéke talán az A magyarszováti nőszövetség beszámolója • Ne dobjuk el Unitárius Közlöny oldalain is olvasható lesz a közeljövőben. magunktól a csodát • Ifjúsági beszámolók • Tengereken A nyár heve még inkább „kiszárította"az ország vezetőinek úszó egyetem (4. rész) • Könyvajánló • Rejtvény-oldal • politikai akaratát, az egykoron jogtalanul elkobzott javaink: Nyelvédesanyánk • Egyházi hírek • földjeink, erdőink, ingatlanaink, szellemi kincseink visszaszol-

Unitárius jelenlét a Szejkén Az unitárius ember számára kevés olyan élethelyzet adódik, ahol többségben érezheti magát unitárius mivoltában, s eltelhet a közösség nagyságából fakadó erővel. Ezen kevés lehetőség közül az egyiket a szejkefürdői unitárius találkozó nyújtja minden évben, a maga többezer unitáriust egybegyüjtő varázsával. Minden augusztus második szombatján Szejkefürdő az a hely, ahol igazán érezni lehet a találkozásból, a baráti és hittestvéri számbavételből, az egymás életével újra napirendre kerülésből fakadó örömöt. így volt ez idén, augusztus 9-én is, amikor mintegy három-négyezren válaszoltunk a szejkefürdői domboldalon való jelenlétünkkel a hívó szóra, amely nemcsak az írásbeli meghívóból szállt felénk, hanem mára már a hagyományunkba is beleivódott, és szokásvilágunk elmaradhatatlan részévé lett. A fürdőhelyhez közeledve lassitani kellett az út két oldalán parkírozott autóbuszok elkerülendő közelsége miatt, a karszalagos felvigyázók csak a kiválasztottak: szónokok és meghívottak gépkocsijait engedték a patakon átgördülni. A helyszín megközelítésében némileg zavarólag hatott a csecsebecse-árusok évről évre növekvő térhódítása, a termékeikből kibocsátkozó szín- és formaáradat egyre nehezebben egyeztethető össze a gyülekezés zarándoklat-jellegével. A természet szép idővel kedveskedett nekünk, s a nap melege is csak dél körűire forrósodott a kibírhatóság felső határáig. Tizenegy óra magasságában a homoródalmási fúvószenekar diktálta ritmusra métóságteljesen kanyarodott alá az emelvény irányában a székelyruhás lovasok dandárja, elöl a magasra tartott unitárius és milleniumi zászló. Utánuk feketéllett az unitárius lelkészek palástba öltözött, tömött sora, a nép tapssal kifejezett gyönyörűségére, igazolván a szervezők abbéli reményét, hogy jó hatással lesz az egységes felvonulás. A jótékony árnyékkal borított emelvényen (amely alól csak az O D F I E népviseletes őrállói maradtak ki) Kedei Mózes helybeli lelkész szólt üdvözlő szavakat. Az istentisztelet dr. Szabó Árpád imájával vette kezdetét, az egyházi beszédet Jeffrey Teagle, az angliai Unitárius Egyház főtitkára mondta, püspök atyánkfia tolmácsolásában. Tartalma intellektuális jelleggel vázolta fel az angliai unitáriusok sajátosságait, az erdélyi hittestvérek figyelmét főként az ifjúság szerepére hívva fel az egyházi életben. A köszöntések sorát Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester nyitotta meg, egyfajta házigazdaként, majd Mikó István főgondnok történelmi áttekintésbe foglalva tolmácsolta az anyaországi unitáriusok üdvözletét. Austin Fitzpatrick lelkész az angliai Unitárius Egyház elnökeként szólt a néphez, az ő hagyományukban a tisztséget csak egy évig viselik. Jill McAllister amerikai unitárius lelkész 10Unitárius Közlöny

egy Erdélyben szervezett nemzetközi ifjúsági konferenciáról érkezett a találkozóra, az együttes tapasztalat előnyeiről szóló beszédét a tömegben helyet foglaló fiatalok zászlólengetése helyeselte. Egyed Judit főtanácsos a magyar Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatok Államtitkárságának, Michael Mates konzul pedig az Egyesült Államok nagykövetségének köszöntését hozta. A ceremónia véget érvén, az emelvény addigi elfoglalói már a domboldalról nézték végig a soron következő ünnepi műsort. A székelyudvarhelyi Székely Dalegylet énekszámai után a Bécsben élő Antal Imre és Ágnes zenés-verses összeállítást adott elő, eredeti népi hangszerek kíséretében. A színpad csak úgy döngött a vargyasi és árkosi néptánccsoport népviseletbe öltözött tagjainak tánca alatt. A hivatalos rész záró akkordjára Orbán Balázs sírjánál került sor, ahol az Egyház, illetve a képviseltetett politikai és közéleti szervezetek koszorút helyeztek el a nagy székely emlékére. Ebből az emlékből fakadt a tiszteletére elmondott vers is. Ezen emlék előtt tisztelegtek Gál József helyi főszervező záró szavai is. A délután aztán igazi lehetőséget nyújtott a hittestvéri találkozásokra, valamint az ezekből való őszinte öröm kifejezésére. A domboldalon felállított asztalokon gazdagon lehetett választani az egyházi és ifjúsági egyleti kiadványokból, az alkalomra kiadott falragasz és képeslap nagyszerű emléktárgynak bizonyult. Az emberek az otthonról hozott vagy a helyben vásárolt elemózsia köré telepedtek, s voltak, akik már a helyszínen megvitatták a találkozó dolgát. „Minden évben eljövök, mert szükségem van erre az érzésre" - mondta egy aszszony. „A találkozás kínálta nagyszerű keretet tartalmasabb lényeggel is ki kellene tölteni, főként a lelkiek terén" - vallotta meg kritikusabb szemléletét egy másik. „A külföldi testvéreket most már lassan megismertük, a programnak ezentúl rólunk kellene szólnia, a mi unitáriusságunkról, a mi vallásos életünkről" - így a harmadik. A legtöbb vélemény egybecsendült arra nézve, hogy minden évben valami újat, valami többletet kell adni azoknak az embereknek, akik a találkozáson túl lelki örömet is érezni akarnak Szejkefürdőn. A szejkefürdői unitárius találkozó arról beszél a létszámbeli fogyatkozás, az elöregedés, a kiégés, a pénzügyi ellehetetlenedés veszélyével küzdő egyházközségek tagjainak, hogy van erdélyi unitárius jelen, van életerő, van összefogás, és van a boldogulást kereső, az egyházért felelősséget vállaló, áldozatot hozni tudó jó szándék. Csak meg kell hallani a hívást, útra kell kelni feléje, és engedni kell, hogy magával ragadjon. G Y E R Ő DÁVID

Az Unitáriusok Ötödik Világtalálkozója Szejkefürdőn

De jó, hogy mi, a legnehezebb időkben, fáradtan, kiábrándulva sem törtük össze a kelyhet. S most itt ülhetünk, szemben az emelvénnyel, gyönyörködhetünk a fellobogózott lovasok vonulásában, hallgathatjuk a fúvószenekar gyermekkorunk emlékeit előcsalogató zenéjét. Ahogy a zsongás elhalkul a téren, az emelvényre vonulnak a palástos lelkészek, és megkezdődik a találkozó ünnepi része. A hangerősítők felerősítik a szavakba öltözött gondolatokat: Pál apostolnak a lélek gyümölcsivei - szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség megfogalmazott gondolatait hordozza szét a könnyű fuvalom. Eljutnak a hangok a domboldalon árnyékba húzódó emberek lelkéhez, buzdítóan, bátorítóan.

Szejkefürdő Székelyudvarhelytől északnyugati irányban, az egykori Szombatfalva határánál, három kilométerre a várostól terül el, a Sós-patak völgyében, 570 méteres tengerszint feletti magasságban. Létezésének első írásos említése 1766-ból szól. Orbán Balázs 1868-as leírásában éppen csak megemlíti, hogy Szejkefürdő borvizének egyik része fürdésre, másik része ivásra használható, és hogy összetétele kénes, gyógyhatású. Később, a 19. század derekán a fürdő a báró Orbán család tulajdonába ment át, azután kezdték kiépíteni, kiterjeszteni. A bivalyok húzta, borvizes korsókat városba A szertartás végeztével én is a domboldalon ülök, elgonszállító szekerek még a 20. század közepe után láthatóak dolkozom a hallottakon, és összeszorul a szívem, mert a tiszvoltak Udvarhely utcáin, később a bivalyokat traktorral vál- ta emberi szó és a gondolat szabadságáért börtönbüntetést tották fel, majd egy idő után végképp eltűntek a borvízzel telt szenvedett lelkész-szüleimre gondolok, akik nem érhették korsókat hordozó szekerek a város utcáiról. A bivalyok-hüzta meg ezt a napot. Költő-pap édesanyám versét ismételgetem, borvizes szekér a korabeli képeslapokon szinte egyfajta aki 1954-ben Dávid Ferenc egyházalapító első püspökünk jelképpé vált a város történetében. A 20. század utolsó évtiemlékére vándorzászlót varrt, és hozzá verset is írt. „A hit zedeiben Szejkefürdő annyira kiépült, hogy nyaranta turisták szabadság csillagát követte/ S nem félt, hiába leste gyűlölet, ezrei látogatják, s a domboldalon felállított, manapság már / Mert nincsen aki elesnék a földön/ Ha csillagot követ. /A tizennégyre szaporodott székelykapu alatt átmenve érünk el • vallásért meghalt ő maga, / De lobogója hófehér maradt /S Orbán Balázs szejkefürdői síremlékéhez is. Itt talált végső nyugalomra a Székelyföld nagy kutatója és alapos ismerte- mi büszkén, bátran haladunk tovább/ E vér nem-fogta szent tője, aki maga is unitárius volt, s biztosan nem véletlen- zászló alatt./ Forrasszuk össze egyetlen darabbá/ Szíveinket, szerűen azt a gyönyörű helyet választották ki maguknak az az érte dobogót, / S az ismeretlen sírnál áhítattal /Hajtsuk zászlónak unitáriusok, ahol idén immár ötödik alkalommal tarthatták meg ezt a szűzi lobogót." Ennek, a kékhímzéses az ötvenes évek végén nyoma veszett, nem vándorolt tovább, meg egyetemes világtalálkozójukat hiszen azokban az időkben a tömegeket mozgató Dávid B. O . Á . Ferenc-ünnepélyeknek is vége szakadt. A zászlót, már örökre eltűntnek hittem, de a vers sorainak üzenete tovább élt a lelkemben és éppen így nem halt ki az eszme - egy pillanatra sem - a nép szívéből. Ahogy mindezeket végiggondolom, akkor ott, a domboldalon, kicsit oldalra fordítottam a fejem, s „Ne várd, hogy a föld meghasadjon alig karnyújtásnyira tőlem ott lobogott a ZÁSZLÓ. És tűz nyelje el Sodornál A mindennap kicsiny csodái Az ember életét, ha csak tudat alatt is, szimbólumok Nagyobb és titkosabb csodák" egész sora vezérli. Ilyen jelentőségteljes szimbólum volt az én (Reményik Sándor) számomra az a zászló, ami az Édesanyám feltételek nélküli, odaadó, mélységes hitvallását jelentette nekem. 2003. augusztus 9-én, délelőtt az unitáriusok egyetemes A zászló, amiről évtizedeken át azt gondoltam, hogy találkozójára érkeztünk Marosvásárhelyről. Az augusztusi réges-régen, végképp elveszett, beleolvadt az égbolt végtelen nap sugarai átragyogtak a lombokon, s az itt-ott még meg- kékjébe, s csak az álmaimban jöhet már elő - akkor íme, lévő harmatcseppek ezüstös gyöngyszemekké varázsolták. A egyszerre csak, mint egy varázsütésre - megjelenik előttem a tömeg hömpölygött a tisztás felé, itt, a Székelyföld szívében, maga teljes ragyogásában, s mögötte, mások számára láthaSzejkefürdőn, ahol hamarosan kezdetét vette - a vallássza- tatlanul, ott mosolyog az Édesanyám. És sugárzott, sugárzott badság meghirdetésének 435. esztendejében - a megemléke- felém a hihetetlen, eltűntnek vélt kékség, amitől újra belém zés ünnepsége. Lehet-e méltóbb helyen a nagy találkozó, költözött a gyermekkor minden színe, illata, szépsége, amimint Orbán Balázs, a Székelyföld nagy ismerőjének sírja kö- kor édesanyám a zászló hímzése közben azt mondta nekem, zelében, s ahol alig egy dombhajlatnyival odébb ringott hogy ő most a gyermekei szeme színét örökíti bele ebbe a Tamási Aron bölcsője, és domborul a sírja is. „Ott van vászondarabba, ami nemcsak egyszerű vászondarab volt Farkaslaka " - mondta nagy írónk, aki így foglalta szavakba már akkor, hanem hit, fény, csoda, az unitárius lét szimszülőhelye iránt érzett, soha nem halványuló szeretetét: bóluma, s ami egyben vezérfonalává kell váljon tetteinknek, „Valósággal nyűgbe ver valami különös érzés, melyhez ha- cselekedeteinknek, és akkor ott, a domboldalon ülve, hirtelen sonlót soha semmi nem ébresztett bennem, csak a föld, ahol csodálatos nyugalom szállta meg a lelkem, s áhítattal rebegringott a bölcsőm, ( ...) kehely talán, miben e földi lét levé- te ajkam Reményik Csendes csodák című versének utolsó nek kivonata van (...) ízében mind ott találod az édes és szakaszát: „Ne várj nagy dolgot életedbe,/ Kis hópelyhek az keserű fűszereket, a mérgezőket és a gyógyítókat (...) Aki örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák. / Rajtuk az Isten lázadozva összetöri ezt a kelyhet, a hegyeket teszi egyenlővé szól: jövök." a földdel, hogy magának zugot sehol se találjon." (Bölcső és környéke). KECSKÉSNÉ NYITRAI GYÖNGYVÉR

Csendes esodák


Megszámláltattál - rendben találtattál? - beszámoló a Főtanács 2003. évi rendes üléséről Egyházunk legfőbb kormányzó testülete, a Főtanács idén is hagyományos ülésezési helyén, Kolozsváron tartotta évi rendes ülését. A megelőző napokon az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége tartotta meg konferenciáját a kincses városban, így sok lelkésznek hosszúra nyúlt a kolozsvári kiszállás. A többnapos távollét azonban szakmai és lelki szempontból egyaránt örömükre szolgált, tekintettel arra, hogy jó néhányan évek óta nem tudtak kiszakadni az egyházközségi munka sokrétű terhe alól.

Az augusztus 29-i délutáni megnyitón a megalakuláshoz elegendő főtanácsi tag vehette át az új Alaptörvény értelmében első alkalommal szétosztott szavazókártyát. Máthé Dénes főgondnok elnöki megnyitója után Jakab Dénes szentábrahámi lelkész imádkozott, majd a Magyarországi Unitárius Egyház köszöntését Káinoki Kiss Sándor főgondnok-helyettes adta át. A tárgysorozat elfogadását az esküt még nem tett főtanácsi tagok eskütétele követte (képünkön), Szabó László közügyigazgató vezetésével. Gyerő Dávid előadótanácsos rövid megemlékezést olvasott fel az előző ülés óta elhunyt egyházi alkalmazottakról, akik emléke előtt a Főtanács néma felállással adózott . Balogh Ferenc főgondnok, Benedek Ágoston és Bíró Lajos lelkészek, Bencze Márton ny. magyarországi püspök, Fodor Piroska ének vezér, Tánczos Mihály és Füleki József tb. gondnokok, Deák Piroska énekvezér, Pálffy Tamásné Asztalos Erzsébet, id. Kozma Albertné Máthé Rozália, özv. Fülöp Zoltánné Torboszlói Katalin és özv. Nagy Béláné Szabó Juliánná lelkész-feleségek. A napirenden a nyugalomba vonult lelkészek méltatása következett volna, azonban egy év alatt ilyen minőségben senki sem ment nyugdíjba egyházunkban. A tiszteletbeli címek adományozásáról szóló előterjesztést egy-egy díszoklevél átadása követte, amelyet a megtiszteltek távollétében egyházközségük képviselője vett át. Tiszteletbeli gondnok lett Simonfi Miklós (Kövend), Józan Ferenc (Tordatúr), Dezső János (Kolozs), Kovács Márton (Szentháromság-Kisadorján), Szoboszlai Kálmán (Csokfalva), Molnos B. Ferenc (Fenyőkút-Pálpataka), Kiss Zsuzsanna (Köpec) és Szombati Lajos (Felsőrákos), tiszteletbeli pénztárnok légid. Sipos Árpád (Torda), tiszteletbeli keblitanácsos pedig Tompa Sándor (Torda), Kovács Juliánná (Beszterce),


Miklós Zsigmond (Küküllődcmbó) és Kibédi Péter (Nagymedesér). Tekintettel arra, hogy a napirenden választás is szerepelt az időközben megüresedett bizottsági és képviselőtanácsi helyekre, a következőkben a választási bizottság megválasztására került sor. Az első részletesebb hozzászólás-sort kiváltó pont a püspöki jelentés volt, amelynek előzetesen megküldött törzse me llé egy kiegészítés is elhangzott. A hozzászólások és a püspök afia által adott válaszok után az ülést a pénteki napra felfüggesztették. A belvárosi templomban tartott, soron következő istentiszteleten Kiss Gergely székelyszentmihály-benczédi lelkész prédikált, a kántori teendőket Csete Rozália írisz-monostori énekvezér látta el. Az esti program törzsét egy állófogadás, majd a Brassai Sámuel Líceum dísztermében tartott főtanácsi bál képezte. Szombaton, augusztus 30-án reggel a főtanácsi ülés a választásokkal folytatódott, »majd a többi jelentés megvitatására és elfogadására került sor, mindenekelőtt az Egyházi Képviselő Tanácséra. 'A Főtanács jegyzőkönyvi köszönetet mondott a volt valláserkölcsi nevelési előadótanácsosnak eddigi munkájáért/ég a következő határozatokat hozta: az EKT a félreértése^ elkerülésére egységesítse az egyházközségi kimutatásokát, és az ősz folyamán hívjon össze egy gazdasági, valamiht egy média- és kiadói ügyekkel foglalkozó tanácskozást. Az unitárius középiskolák jelentése kapcsán a Főtanács határozott az I. osztály indításáról Kolozsváron, hozzájárult ahhoz, hogy a kolozsvári Unitárius Kollégium vegye fel János Zsigmond nevét. Fekete Jánosnak, a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium volt igazgatójának köszönetet mondott 10 éves vezetői munkájáért, és Varró Margitot megerősítette az iskola új igazgatói tisztségében. Az egyháztársadalmi szervezetek jelentése kapcsán a legtöbb időt a homoródszentmártoni Ifjúsági Ház használati módozatai feletti vitatkozás vitt el. A Főtanács végül úgy határozott, hogy a ház alapszabályzata felújítandó, s a használati kérdések abban tisztázandók. Jelentés hangzott el még a Nyugdíjintézet, a kolozsvári Unitárius Óvoda és a lókodi Unitárius Öregotthon éves tevékenységéről. Az egyházi központ 2002. évi zárszámadásának és 2003. évi költségvetésének elfogadása után a választási eredmények bejelentése következett, ezek szerint az EKT új tagja Farkas Emőd (Kolozsvár), a Misszió Bizottságé Kelemen Levente (Oklánd), a VEN Bizottságé pedig Fekete Levente (Nagyajta) lett. Az ülés végén a Főtanácsi Bizottság, amely az egyes napirendi pontokról is l,ényegi véleményezést terjesztett elő, részletes általános jelentésben összegezte a főtanácsi ülés eredményeit. A záróebédre a Sora-üzletház újjáépült alagsorának éttermében került sor, itt a pohárköszöntőt a Berde-serleggel Máthé Dénes főgondnok mondta. A küldöttek akkorra már jócskán megfogyatkozott sora a délután folyamán hazafelé indult, azzal a kívánsággal, hogy a főtanácsi ülés egész évi munkát megmérő számvetésére bárcsak minden alkalommal megnyugtató választ lehetne találni. GYERŐ DÁVID

210 éves a székelykeresztúri unitárius templom és iskola Iskolánk életében szeptember legfontosabb eseménye a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium és unitárius templom 210 éves évfordulójának megünneplése volt. A háromnapos ünnepségsorozat szeptember 19-én, pénteken délelőtt 11 órától kezdődött az unitárius templomban, ahol a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád püspök úr végezte. Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa nevében dr. Rezi Elek egyházi főjegyző mondott köszöntő beszédet, majd a helybeli egyházközség nevében Szombatfalvi József esperes-lelkész úr köszöntötte a 210 éves iskolát. Varró Margit igazgatónő köszöntő beszéde után Székelykeresztúr Város Önkormányzata nevében Benyovszky Lajos polgármester köszöntötte a rendezvényt, szavait az Unitárius Gimnázium Szavalókörének pódiumműsora követte, melyet Lukács Éva tanárnő állított össze. A délután folyamán 16 órától vitafórum zajlott a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium jövőjéről. A vitafórumot dr, Fóris-Ferenczi Rita egyetemi tanárnő vezette, a résztvevők hosszasan vázolták elképzeléseiket az iskola jövőjével kapcsolatosan. A vitafórum színvonalanak érzékeltetésére hadd álljon itt az azon résztvevők névsora: dr. Szabó Árpád püspök; dr. Rezi Elek főjegyző; Kálmán-Ungvári Zsófia, Hargita Megye főtanfelügyelője; Asztalos Ferenc parlamenti képviselő; Varró Margit, az Unitárius Gimnázium igazgatója; Andrási Benedek, az Unitárius Gimnázium lelkészvallástanára; Benyovszky Lajos, Székelykeresztúr polgármestere; Farkas Csaba székelykeresztúri R M D S Z elnök; Szombatfalvi József unitárius és Antal Zoltán református esperes-lelkészek; Gergely György, az Orbán Balázs Gimnázium igazgatója. A vitafórumon részt vettek még: Czire Szabolcs teológiai tanár; Fekete János, az Unitárius Gimnázium nyugalmazott igazgatója; Bartha Alpár, Pálffy Tamás, Lázárné Demeter Erika unitárius lelkészek, Lukács Éva, Nemes Enikő, Sipos István, az Unitárius Gimnázium tanárai. Tekintettel az idő szorítására, a vitafórumról a meghívottak egyenesen a Díszterembe fáradtak, ahol a Gimnázium Tánccsoportjának előadását, valamint a XI. osztály előadásában egy Arany ballada-összeállítást tekinthettek meg. A két előadás közben Andrási Benedek lelkész-vallástanár felolvasta íjgyártó Juditnak, a Határon Túli Magyarok Hivatala irodavezetőjének Bálint-Pataki József HTMH-elnök nevében írt, rendezvényt köszöntő sorait, melyet teljes terjedelmében közlünk: „Tisztelt Andrási Benedek Úri Az Elnök úr nevében köszönöm Önnek és Szombatfalvi József esperes úrnak a meghívást a székelykeresztúri unitárius templom és Unitárius Gimnázium fennállásának 210 éves évfordulóját ünneplő rendezvénysorozatra. Sajnos, Elnök úr programja úgy alakult, hogy nem tud részt venni az eseményen, amely - a program tanúsága szerint - méltó módon tiszteleg e nagy múltú intézmények előtt. Engedje meg, hogy tolmácsoljam Elnök úr jókívánságait az ünnepség minden résztvevője számára, a székelykeresztúri unitárius egyháznak és a gimnáziumnak pedig eredményes munkát kívánjak az elkövetkezendő időkben is. Tisztelettel: íjgyártó Judit "

Szombat délelőtt 10 órakor a IX. osztályos tanulók a Timafalvi temetőben tanáraik kíséretében megkoszorúzták a Gimnázium volt igazgatóinak sírjait. Délután 16 órától Andrási Benedek lelkész-vallástanár tartott előadást az 1993-ban újjáalapított Unitárius Gimnázium 10 éves történetéről. A vetítéssel egybekötött előadást a Kriza János-díjasok köszöntése követte. Ezt követően a Tanáriban egy kerekasztal-beszélgetésre került sor a székelykeresztúri gimnáziumban végzett unitárius lelkészekkel, teológiai hallgatókkal; a beszélgetést gimnáziumunk lelkészvallástanára vezette. Itt mondunk köszönetet azon lelkészeknek, akik iskolánkban végeztek és megtiszteltek jelenlétükkel: dr. Szabó Árpád püspök, dr. Rezi Elek főjegyző, Báró József tiszteletbeli esperes, Jakab Dénes, Bíró Mihály, Czire Szabolcs, Lázárné Demeter Erika, Molnár-Bodrogi Lehel, Cserey Katalin, Csáki Levente, Pálffy Tamás-Szabolcs lelkészeknek, Sípos László és Varró Amália teológiai hallgatóknak. A beszélgetés végkicsengése az volt, hogy a sokszor mostoha sorsa ellenére ez a Gimnázium központi helyet foglal el az Egyházunkban, hiszen a jelenleg szolgáló lelkészeink egynegyede itt végezte középiskolai tanulmányait. A kerekasztal-beszélgetést a Gimnázium kórusának ünnepi műsora követte Baksa Zoltán karnagy-zenetanár vezetésével, majd a székelykeresztúri Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tagjai mutatták be a görög mitológia alapján ihletett „Lenn vagy fenn" című magyar-angol nyelvű előadásukat. Vasárnap délelőtt 11 órától Czire Szabolcs teológiai tanár, a helység szülötte végezte a szószéki szolgálatot a templomban folytatódó ünnepségen. Szombatfalvi József lelkész-esperes a templom 210 éves történetét bemutató előadása után Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus-ának feldolgozását mutatták be Czire Irma és Czire Zsuzsánna tanárnők irányításával a SZDFIE tagjai. Az ünnepély dr. Szabó Árpád püspök úr köszöntő szavaival és a Himnusz eléneklésével zárult. Úgy érezzük, hogy a megemlékezés méltó emléket állított a több mint kétévszázados templomnak és iskolának, miközben a jövő irányvonalait is megjelölte mindannyiunk számára. BOKOR-GÁL EMESE, PATAKFALVI EMŐKE, ANDRÁSI BENEDEK

Az est táncházzal zárult, melyen jól szórakozott minden jelenlevő. 10Unitárius Közlöny

Tíz év egy iskola szolgálatában 2003. június 13-án kettős ünnepre került sor a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban, hiszen az ünnepélyes tanévzáró ugyanakkor egy sajátos, bensőséges hangulatú ünneppé varázsolódott. Nemcsak éltanulóinkat köszöntöttük, nemcsak a mindannyiunk által várva-várt vakációra gondoltunk, hanem egyúttal köszöntöttük az immár nyugdíjba vonuló igazgatónkat, Fekete Jánost. Az ünnepély délelőtt 11 órakor vette kezdetét a helybeli unitárius templomban, ahol alulírott áhítata után Varró Margit igazgatónő tolmácsolta jókívánságait a vakációzni készülő diákoknak. Az éltanulók díjazása után került sor az I G A Z G A T Ó Ú R búcsúztatására. Meglepetésnek szántuk, így érthető, hogy a könnyek sem maradtak el... Mert a könny mindannyiunk szemében ott csillogott, amikor elhangzottak a méltató beszédek. Mindannyian éreztük, hogy a „tíz év egy iskola szolgálatában"- ért a köszönet, különösen, ha egyházunk ősi gimnáziumáról van szó, szavakban kifejezhetetlen. És mégis, megpróbáltuk megköszönni az Egyetemes Egyház, az egyházközség és az iskola nevében mindazt, amit értünk tett Fekete János. Az alábbiakban közlöm a méltató beszédek egy részét. Elsőként Szombatfalvi József székelykeresztúri lelkész-esperes méltatta a nyugdíjba vonuló igazgató tevékenységét: „A mai iskolai évzáró ünnepély egyben alkalmat ad arra is, hogy köszönetet mondjunk Fekete János igazgató úrnak nyugalomba vonulása alkalmából mindazért, amit az újrainduló Gimnázium ügyéért tett. Róla szólnak, hozzá szólnak, és mindazokhoz, kik szolgálatot vállaltak egyházunkért a következő gondolatok. Fekete János igazgató úr tíz évvel ezelőtt kapott az Egyházi Képviselő Tanácstól megbízatást az igazgatói feladatok betöltésére. Egy átmeneti korszakban (ma vajon miben élünk), amikor hiányzott a törvényes rend, csak naponta változó rendeletekkel irányítottak, következetes munkával, lankadatlan buzgósággal úgy kelleti dolgozni, hogy a tanulók biztonságban érezzék magukat, ugyanakkor tanulmányi eredményekkel, erkölcsi magatartással, versenyeken elért sikerekkel bizonyítani kellett a világ előtt a Gimnázium létjogosultságát, újraindításának szükségességét. Az erők egyesítését e cél érdekében kicsi egyházunkban nemcsak a szükség, hanem maga a kor szelleme is sugallta. Az igazságkeresők sohasem állottak meg félúton, hanem fé-


lelem és tántorodás nélkül haladtak kitűzött céljuk felé. Az egyik cél pedig a történelem igazságainak kutatása és átadása a diákoknak a magyar nemzet történelme, az európai nemzetek történelme vonatkozásában. Az igazgató úr munkája, szolgálattétele annál nagyobb, ha számba veszszük, belegondolunk, hogy még ma is milyen sok megtévesztő kétség, alakoskodás, történelemhamisítás uralkodik iskolákban, egyházakban, politikumban egyaránt. A másik cél az unitárius vallás igazságainak terjesztése, melyben mindig meghatározó volt sokszor elmondott vallomása: ha nem születtem volna unitáriusnak - megismerve az unitárius hit tisztaságát, emberközelségét -, ma már az lennék. Ezért vállalta a köri felügyelő gondnoki tisztséget is és az ezzel járó kiszállásokat, gyűléseket. Iskolai vonatkozásban el kell ismerjük, hogy szép örökség maradt ránk. Drágább kell ez legyen nekünk minden más vagyonnál ezen a világon. Éppen ezért kötelességünk át is származtatni azt a maga tisztaságában és egyszerűségében nemzedékről nemzedékre. így becsüljük meg a múltat, utódaink számára egy szebb, boldogabb jövendőt készíthetünk elő. Nem úgy tekintünk a 10 éves múltra, mintha meghalt volna, ami már nincs, hanem alapra, amire építkezni kell a jelenben. Hisz ugyanazokat a gondolatainkat, érzéseinket, barátságainkat visszük tovább, gazdagítjuk a jelenben, és építjük általuk a holnapot, jövendőt. Ebben ott vannak, és ott lesznek mindig azok is, akik az indulásnál gondolataik legjavát, érzéseiknek minden szépségét, tevékeny életüknek minden energiáját adták, hogy nemzedékek úgy tanuljanak, úgy végezzenek, úgy épüljenek be a Gimnázium életébe, hogy általuk az az élet, ami egykor volt, amiről a dicső múlt beszél, teljes szépségében felragyogjon. Mindezért köszönettel tartozunk az igazgató úrnak, Új teremtés kezdődött 10 évvel ezelőtt, új teremtés egyházunk, iskoláink életében, éppen ezért ma is érezzük sokszor, hogy egy vajúdó világgal állunk szembe, amelyben nem értik meg igazgató és tanár, lelkész és nevelő elvárásait, diákok életvitelét, tanuláshoz, a mindennapokhoz való hozzáállását. Ebben megtalálni egy arany középutat a mindenkori vezetők (igazgatók) bölcsességén múlik. Ezt is tapasztaltuk, tapasztalták a 10 év nemzedékei, erről írtak, erről szóltak, erről emlékeztek az évek során számtalanszor. Iskoláink életében voltak kimagasló események mind építése terén, mind a nevelés, az iskolai reformok vonatkozásában. A közelmúltban Fekete János igazgató úr tevékenysége jelöli az újjászületés, az újrakezdés időszakát, mely meghatározó volt és lesz az elkövetkezendő évtizedekben is. Az iskola, a diákok, a tanítás szeretetének számtalan jelét láttuk és látjuk ma is az igazgató úr életében. Ennek megköszönése képezi a mi méltatásunkat és búcsúztatónkat. Ha biblikus akarok lenni - és illik, hogy azok legyünk -, azt kérhetjük, amit Jákób a Jabbók révénél: nem engedjük el, míg meg nem áld minket. Mi legyen ez az áldás? Semmi más, mint ami mindannyiunkat megnyugtat, ami további szeretetteljes hozzáállást ígér, az, amit a názáreti Jézus is mondott: Veletek leszek ezután is.

Ezt reméljük, megkapjuk, és a jövőben is mindentudását, energiáját Gimnáziumunk fejlesztése érdekébe fordítja. Éltesse az Isten sokáig!" Az esperes úr után dr. Szabó Árpád püspök úr emelkedett szólásra, és a személyes hangvételű köszöntés után felolvasta az Egyházi Képviselő Tanács köszöntését: „Az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa őszinte tisztelettel köszöni Fekete Jánosnak azt az alázattal, becsülettel és hűséggel végzett építőmunkát, amelyet a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium igazgatójaként és tanáraként hosszú éveken át kifejtett. Fekete János az a pedagógus, aki töretlenül hisz az ember tökéletesedésében, jóra való törekvésében, s aki ezt a hitét cselekvő módon meg is éli. Epítőmunkájának eredményeit nem törölheti el az idő, mert ő nem kövekből építkezett, nem viheti el az árvíz áradata, mert ő az alapokat nem homokba rakta. Leásott, mélyre hatolt a gyermeki lélek rejtelmeibe, és kősziklára építette házát: hitre építkezve, szíve kincséből hozva elő a jót. Ifjú szívekben él örökre hite, becsülete, munkájának eredménye. Ezért mond köszönetet az Unitárius Egyház, kívánva Istentől megáldott hosszú életet és töretlen ifjúi hitet." Iskolánk idei Kriza János-díjasa, Zsigmond Adél a diákok nevében búcsúzott az igazgatótól: „Tisztelt Igazgató Úr! Azon töprengek, hogyan köszönhetném meg mindazt,

SARANAC LAKE CSENDJE

Bartók-emlékházat avattak Amerikában „Valóban, nagyon boldogok vagyunk, hogy ezen a csodálatos, csendes helyen lehetünk" - írta 1945. augusztus 4-én Bartók Béla és Pásztory Ditta Maks Haar vendégkönyvébe. A csodálatos, csendes hely pedig a N e w York állambeli falu, Saranac Lake volt, ahol 1945ben a Bartók házaspár már harmadik nyarát töltötte.

Az alpesi tájra emlékeztető Saranac Lake a szomszédos, felkapott síparadicsommal, két téli olimpia színhelyével, Lake Placiddel ellentétben máig is megőrizte

amit az Igazgató Úrtól kaptunk. Félek, hogy nem találok méltó szavakat, hisz mennyit láthat a diák az igazgató munkájából? Talán csak a végeredményt érzékeli. Talán csak azt tudja, hogy van valaki, akihez bármikor fordulhat segítségért, tanácsért, aki következetes szigorral, de szeretettel teremt rendet az olykor összekuszálódott gondolatokban, aki a tanítási órák után a jól megérdemelt pihenés helyett az intézmény és a diákság jövőjén munkálkodik. Mindez biztonságot nyújtott nekünk, s talán nem is sejtjük, hogy menynyi gyötrődés és átvirrasztott éjszaka van a mi zavartalan előrehaladásunk mögött. Lehet-e hát ezt megköszönni? Én mégis megpróbálom diáktársaim nevében is kifejezni hálámat és köszönetemet azért a munkáért, amelynek főszereplői mindig mi, diákok voltunk. Köszönjük Igazgató Úr, és kívánunk egészségben és boldogságban eltöltött hosszú nyugdíjas éveket!" A méltatások és köszöntések után az ünnepelt, Fekete János pár szóban köszönetet mondott a meglepetésért,' majd iskolánk kórusa, Baksa Zoltán karnagy-zenetanár vezetésével elénekelte a „Honfoglalás" című dalt. „Kell még egy szó, mielőtt mennél" - hangzott az ének, és mindannyian éreztük, hogy valóban kell még egy szó a méltatásokon túl, „egy ölelés, mely végig elkísér", Igazgató Úr! ANDRÁSI BENEDEK lelkész-vallástanár természetes szépségét, nyugalmát. A tavat övező hegyek, a sűrű erdő, ahol őzek bukkannak fel, és ahol a madarak énekét ma is tisztán hallani, ideális környezet lehetett a nagybeteg zeneszerzőnek. N e m véletlen, hogy az utolsó remekművek közül három is - a Concerto, a Brácsaverseny és a III. zongoraverseny - itt, a „tiszta forrásnál' 1 született, a Saranac Lake-i polgárok nagy büszkeségére. A jótékony klímájáról nevezetes hegyvidéki falu az • 1940-es években a tuberkulózisos betegek kedvelt gyógyhelye volt. Az akkor már titokzatos lázzal küszködő Bartók Bélát orvosai utalták először Saranac Lakebe 1943-ban, ahol több betegtársával együtt egy kisebb szanatóriumban, a Park Avenue 30. szám alatt lakott. Bár betegségének (leukémia) semmi köze sem volt a tüdőbajhoz, orvosai remélték, hogy a szanatóriumi kúra segíthet rajta. 1943-ban ebben a házban komponálta a Concertót. 1944 nyarán ugyanide tért vissza feleségével együtt. A korabeli dokumentumok alapján nyáron tanított is a helyi Adirondack Zeneközpontban. Egy fennmaradt műsorlap pedig azt mutatja, hogy az 1944. augusztus 18-i koncerten Pásztory Ditta Bartók- és Chopin-műveket játszott a Saranac Lake-i közönségnek. Az 1945-ben visszatérő Bartók házaspár barátok segítségével új helyet keresett, ahol magukban lehettek, távol a betegtársaktól. így találtak rá a Riverside Drive 89. alatt lévő parányi kis házra, amit havi 15 dollárért béreltek. A meredek hegyoldalon, a fák között m e g b ú j ó „kunyhó" a Maks és Ida Haar által bérelt nagyobb ház-


nak volt a hátsó épülete. Az alig két méter belmagasságú épület két apró hálószobából, nappali szobából, konyhaétkezőhelyiségből, fürdőszobából és egy verandából állt. Tökéletesen jellemzi szülei itteni körülményeit Bartók Péter, amikor azt írja, hogy olyan spártai körülmények között éltek, ami édesapjától sohasem volt idegen. A két hálószobában két vaságy, a nappaliban két szék, kanapé, egy kis dolgozóasztal volt. Bartók Béla említést tesz levelében egy jégszekrényről és egy kályháról, amin a vizet melegítették. A házban nem volt zongora, Pásztory Ditta a szomszédokhoz és a városházára járt gyakorolni. Bartók Péter szerint szülei csak a legszükségesebb dolgokat vitték magukkal, amibe beletartoztak a kottapapírok, ceruza és toll, hiszen ebben a kis házban született a Brácsaverseny és, nagy titokban, születésnapi ajándékként a III. zongoraverseny.

zék a helyreállítást. Támogatás hiányában a falu közössége rengeteget dolgozott a házon. Aztán éveken át jótékonysági koncerteket rendeztek, hogy az abból begyűjtött pénzen a lépcsőt, az ablakokat, a tetőt, a mennyezetet helyreállítsák, a szerkezetet megerősítsék, vagy a belső festést megcsináltassák. A ház felújítását végül a zeneszerző kisebbik fiának nagystílű adományából fejezték be. Az egyszerű újrabútorozást is az egyedüli szemtanú, Bartók Péter útmutatója alapján végezték. Amikor 2003. július 11-én egy koncert után átadták Amerika egyetlen Bartók-emlékházát, az egész falu a zeneszerző ünneplésének lázában égett. A szervezők mára már minden utat, követ, tárgyat felkutattak, és büszkén mutatták a látogatóknak. Sőt, az erdőben hoszszasan kellett várni arra a madárfüttyre, amely a III. zongoraversenyben is felhangzik, és amit szerintük nemcsak az észak-karolinai Asheville-ben, de Saranac Lake-ben is hallhatott Bartók Béla. A megnyitón azok vettek elsősorban részt, akik a házért önzetlenül dolgoztak, olyan egyszerű, tiszta szívű emberek, akik a zeneszerzőhöz mindig is közel álltak. A Riverside Drive 89. szám alatti Bartók-emlékház ma már nyitva áll az érdeklődők vagy az ihletést kereső zeneszerzők számára.

Az önálló ház, a nyugalom, a természet szépsége, békéje csodát tett. Pásztory Ditta azt írta barátnőjének, Agatha Fassettnek, hogy Bartók minden reményt felülmúlóan jól érzi magát, Bartók Péter pedig úgy emlékezik, hogy 1945 augusztusában édesapjával együtt hegyet mászott. A Bartók család 1945. augusztus 30-án derülátón hagyta el Saranac Lake-t. Akkor még nem sejtették, hogy ez volt az utolsó közös nyaruk. Alig egy hónappal később, szeptember 26-án a N e w York-i West Side kórházban elhunyt a zeneszerző. A Saranac Lake-i kis ház lassan feledésbe merült. Az 1990-es évekre már csak a romok maradtak meg, a házat lebontásra ítélték. 1995-ben egy romániai származású N e w York-i zongoraművésznő, Cristina Stanescu a faluban koncertezett, és mint Bartók Béla nagy tisztelőj e szerette volna az emlékhelyet felkeresni. Elszorult a szíve, amikor hosszas kutatás után ráakadt a romos, düledező házra. Szállásadónőjének, Emily Fogartynak arról panaszkodott, hogy a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjének házát lebontani bűntény lenne. Emily Fogarty nyugalmazott tanárnő, panziótulajdonos nem tanult ugyan zenét, de annyit tudott, mit jelentett Bartók Béla az egyetemes kultúrának. És ez elég volt ahhoz az elhatározáshoz, hogy Mary Hotalinggal, a falu műemlék-bizottságának vezetőjével együtt megszervez-


A falu lelkes aktivistái azonban tovább szeretnének lépni. Azt tervezik, hogy nyári zenei heteket szerveznek Bartók Béla emlékére. A környezet ideális, és ha arra gondolunk, hogy Amerika legsikeresebb komolyzenei fesztiváljait - Tanglewood, Aspen - is hasonlóan gyönyörű hegyvidéken rendezik, talán nem tűnik merész álomnak az elképzelés. Persze mindenki tudja, hogy hathatós külső segítség, zenei szakértők nélkül ez nem megy. Bartók Béla szülőhazája nem vett részt az amerikai ház felújításában, de magyar zenészeket mindig szívesen látnának Saranac Lake-ben, a „csodálatos, csendes helyen." BALLA ESZTER

(Megjelent a Heti Válasz című folyóirat 2003. július 7. számában)

Szóra bírtuk.... Bemutatkozik MÁTHÉ DÉNES egyházunk főgondnoka 1952. január 14-én születtem Oklándon, Hargita megyében. 1971-ben érettségiztem Székelyudvarhelyen. 1976-ban a kolozsvári Protestáns Teológián unitárius lelkészi oklevelet, 1986-ban a B a b e $ Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-angol szakos tanári oklevelet szereztem. Munkahelyeim: 1976-1979: unitárius lelkész, Székelymuzsna, Hargita m e g y e ; 1979-1982: helyettes tanár, Oklánd, Hargita megye; 1 9 8 6 - 1 9 8 8 : angoltanár, Fäcäeni, Iaiomita m e g y e ; 1988-1990: magyartanár, Nyárádkarácsonyfalva, Maros megye; 1990-1992: újságíró, Falvak Népe, Kolozsvár. 1992-ben pályázat alapján a kolozsvári BBTE Bölcsészkarának Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékére kerültem. Azóta itt dolgozom adjunktusként. Kutatási területeim az évek során a következőképpen alakultak: szociolingvisztika, különös tekintettel a szórványmagyarság nyelvállapotára s a m a g y a r - r o m á n nyelvi kapcsolatokra; bevezetés a filológiába; a magyar szépírói nyelv története; jeltudomány; retorika. Doktori értekezésem tárgya: a költői képek szemiotikai vizsgálata a két világháború közti magyar költészetben. Tagja vagyok az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak. E rövid szakmai bemutatkozás után azokra az indítékokra és célokra szeretnék néhány szóban rávilágítani, amelyek pályám alakulását meghatározták. Az 1970-es évek elején a kolozsvári magyar művelődési élet hatására megerősödött korábbi érdeklődésem az irodalom, a nyelvészet, a filozófia iránt. Ugyanakkor az új léthelyzet, amelybe fiatal teológusként kerültem, s amelynek az a legfőbb sajátossága, hogy a papjelölt számára a hit lelki élményből és magatartásból a gondolkodás tárgyává válik, bennem kétségeket indított el, a szkepszis felé irányított. Ezt most természetesnek tartom, de akkor törésként éltem meg. Ez alapján s a kisebbségi lét szorításaiban akkor úgy láttam, hogy nem az egyházban, s nem is a politikában vagy a jog területén, hanem a művelődési élet szorosabban vett humán szféráiban lehet a legeredményesebben szolgálni az ügyünket, a megmaradást, egy jobb kor eljövetelét. Ez nekem a legalapvetőbb célom volt, pá-

lyám alakítását ehhez szabtam. Eléréséhez nélkülözhetetlennek tartottam valamely világi egyetem elvégzését. A magyar szak mellé, bár oroszból érettségiztem, az angol szakot választottam, hogy alaposabban megismerhessem a nyugati kultúra és politikai gondolkodásmód sajátosságait. Lelkészi pályámat e meggondolások alapján előre eltervezett program szerint megszakítottam. Elképzeléseimet bizonyos időeltolódással és korlátok között megvalósítottam. 1985-ben családot alapítottam. 1987 márciusában ikerkislányaink születtek. 1990-ben Kolozsvárra költöztünk. Újságíróként a Falvak Népe közművelődési és egyházi rovatának voltam az egyik írója és szerkesztője. A kilencvenes évek elején beválasztottak az Unitárius Egyház Főtanácsába, és a két unitárius középiskola újraindítását előkészítő tanári bizottságba. A féleségem néhány éve a kolozsvári Unitárius Kollégium magyartanára, lányaim a kollégium tizedikes diákjai. Főgondnokként egyházi életünknek azokon a területein akarok jelen lenni, amelyeken a felkészültségem alapján j ó értelemben befolyásolhatom a már elkezdődött vagy megindítandó folyamatokat. Elképzeléseimről külön szeretnék alaposabban beszámolni; itt most csak röviden említem meg, hogy mivel teológiát és filológiát végeztem, az Erdélyi Unitárius Egyház művelődési életének szeretnék az egyik alakítója lenni. Ennek két fő vetülete van: fel kell mérni tárgyilagosan azt, ami van, s ennek alapján számba venni azt, amit tenni kell. Ez az általános keret szintén két szempontból konkretizálandó: e g y h á z u n k szellemi életének belső félköre mellett jóval több gondot kell fordítanunk a külső félkörre: a világban elfoglalt helyünk megismerésére, s a mások által rólunk alkotott kép hitelesebbé tételére. Ez azt jelenti, hogy unitárius örökségünket és szellemi-erkölcsi birtokunkat mérlegre kell tennünk, másokkal is meg kell ismertetnünk, a magyar és nem-magyar művelődési élet nyilvánossága elé kell vinnünk, s az unitárius jelenlétet azokban is tudatosítanunk kell, akik ezt nem szívesen veszik tudomásul, vagy akik egyszerűen tájékozatlanok. Vagyis: nem az a cél, hogy elkülönüljünk, s a kettős kisebbség sértett öntudatában hivalkodva mutassunk rá értékeinkre, hanem ennek az ellenkezője: az, hogy egyetemes és főként magyar művelődési életünk múltjában és jelenében azokra a tényekre, folyamatokra, értékekre mutassunk rá, amelyek az Unitárius Egyház létezéséből és tevékenységéből erednek, s amelyeket a puszta emlegetésen túl nekünk kell folytatnunk. MÁTHÉ DÉNES

(Amint azt a kedves Olvasó is tapasztalhatja, új rovatot indítottunk az Unitárius Közlöny hasábjain. A „Szóra bírtuk.." rovatunk célja - amint az a nevében is benne van - megszólaltatni, bemutatni egyházunk vezetőit, jelesebb személyiségeit, hogy ezáltal is közelebb hozzuk Ókét a kedves Olvasóhoz. Reményeink szerint a következő számunkban Kolumbán Gábort, egyházunk másik főgondnokát fogjuk „szóra bírni".) 1

0

Unitárius Közlöny

Vidéki levél ÜL '

... • .•'/

"'-": •

Rekviem egy elsüllyesztett faluért Mottó(m): A víz marad(t), akőhalad(t). Az igénytelenek Bözödi-tónak hívják azt a víztömeget, amely alatt iszapba tapadva fekszik az egykori csinos székely falu. Kezd felszáradni a tó, mint a hajdan itt lakó Bözödújfalu népének könnye; enyhe daccá és beletörődő lemondássá szelídült mára a velőkig ható fájdalmas sértés. Egy része a házatlan-hazátlan népnek örökre elköltözött idegen temetők hantjai alá. Kínjaik békévé szelídültek két méter alatt...

A szomszéd falvak, távoli városok vagy a még távolabbi országok márványkövei sem tudják feledtetni az otthon épületköveit, tégláit, melyeket szanaszét hányt, elgörgetett a kíméletlen történelem vihara. Bözödújfalusiak, lelkileg megsértett véreim, ne legyetek szomorúak, hisz - bár lassan - gyógyul a seb. A heg örökre megmarad (ugyan) rajtatok és sarjaitokon, viseljétek büszkén és alázattal. Egy gátlástalanul kóros kor janicsárjai, Istentől elrugaszkodott „törpe had", gátat építettek, eltüntetve egy falut Erdély térképéről. Isten bocsássa meg a megbocsáthatatlan bűnüket. Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem (falum), te szent, te kárhozott, te drága! (Dsida Jenő) A kövek megindultak a négy égtáj irányában. Valahol ismét épületkövekké válva... Szomorú feltámadás! 1 0 Unitárius Közlöny

A kő halad, a víz marad... és az iszap is marad, melyből fecskék fészket rakhatnak; virágok nyílhatnak... Szálljatok hát fecskék, virágok illatozzatok! V A R G A SÁNDOR

lelkész

Kettős ünnep Alsóboldogfalván A Mindenható akarata szerint kettős ünnepet ült Alsóboldogfalva népe 2003. július 12-13. napjain. Amikor elhatároztuk, hogy falutalálkozót rendezünk, amelyre meghívtuk a falunkból eltávozottakat még külföldről is, akkor még nem tudtuk, hogy unitárius gyülekezetünk amerikai testvérgyülekezetének egy csoportja is ugyanakkor látogat majd a falunkba. Ellenben bátran és büszkén állítjuk, hogy a távoli Westportból érkezett testvéreink jelenléte külön örömet és fénypontot jelentett a kétnapos ünnepség keretében. A falutalálkozó ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyhez a textust Bíró Mihály unitárius lelkészünk választotta a 2Móz 3, 4-5 versei alapján, rávilágítva arra, hogy a történelem folyamán a mi népünk is azt a sorsot élte át, amit az ószövetségi nép. Ha az egyik elnyomás megszűnt, jött a másik, a még kegyetlenebb. Tatárdúlás, 150 év török uralom, osztrák elnyomás, majd következett a történelem mostoha boncoló kése, Trianon, melynek folytán Magyarország lett a világnak egyetlen országa, melyet államhatárain kívül teljes mértékben saját maga vesz körül. Idegenbe szakadt gyermekeinkben sokszor feltör a honvágy, és erre van gyógyír is, s ez nem más, mint a hazatérés! Mondjuk a költővel: „Székelyföldön van a hazám, / Itten szült az édesanyám, / Itt ölelt át két karjával, / Itt halmozott el csókjával." Adjon erőt mindenkinek ez a megszentelt ősi föld, nézzen mindenki szét, kiket lát maga körül? Itt vannak a nagyapák, nagyanyák, szülők és testvérek, imádkozó szívvel vagy hófehér szellemruhában. Mindenkor, mindenkit hazavárnak! Az istentisztelet után Gálfalvi Gábor ny. igazgatótanító ismertette a falu monográfiáját, a Batthyányikönyvtárban megtalálható írott dokumentumok alapján igazolva, hogy Alsóboldogfalva immár 701 éves múlttal rendelkezik. Bemutatásra kerültek Lőrinczi Albert - falunk első kötetes költőjének - versei is, majd megtekintettük az ezen alkalomra berendezett helyi népművészeti kiállítást. Ezt követően kultúrműsor szórakoztatta a lakosságot, amit falubál követett. Július 13-án, vasárnap az unitárius templomban folytatódott az ünnepség, ahol ismét ökumenikus istentisztelettel kezdődött a nap. Egymásután léptek a szószékre: Barabási Endre református lelkipásztor, Frank Hall amerikai unitárius lelkész és Bíró Mihály tiszteletes. Lelkészünk textusa ezennel az l K o r 8,1 verséből választódott: „... a szeretet pedig épít. "Beszédében rámutatott, hogy a westporti testvérgyülekezettől, annak lelkészétől, mi már több éve csak szeretetet és anyagi támogatást kaptunk, amellyel épült és szépült egyházközségünk ingat-

lan vagyona. Ezen testvéri szeretet és anyagi támogatás eredményeként sikerült 2000-ben a templomunkat kívülbelül feljavítani, gázkonvektorokat vásárolni az Isten házába, 2001-ben megjavíttatni az orgonánkat, 2002-ben pedig a kántori belterületünket bekeríteni. Mindezeket önerőből nem valósíthattuk volna meg. Ezt az építő szeretetet köszönte meg lelkészünk a westporti testvérgyülekezetnek, Frank Hall lelkésznek. . Istentisztelet után, szívet-lelket gyönyörködtető műsor következett. Először az amerikai gyülekezet tagjai által előadott (koncertet) hangversenyt hallgathattuk meg, melyet a helyiek műsora követett: furulyaszóló (Bíró József), Gábor Imola szólóéneke, majd Gagyi Margit, Krammer Ágnes és Krammer Lídia, akik angol nyelven előadott versekkel kedveskedtek a vendégeknek; magyarul Burszán Tímea szavalt. Ezt követően a helyi női- és férfikórus az alkalomhoz illő dalokat adott elő. Végül az unitárius nőszövetség tagjai varrottas kézimunkákkal és faliszőnyeggel ajándékozták meg a kedves vendégeket. Ez az eseményekben gazdag, szívhez-lélekhez szóló, kettős ünnepet jelentő falutalálkozó temetőlátogatással ért véget, ahol - egy rövid ima után - Gábor Imola előadta Lőrinczi Albert Gondolatok a temetőben című versét, majd a jelenlevők ünnepélyesen megkoszorúzták őseik sírját. GÁLFALVI GÁBOR

ny. igazgató-tanító, Alsóboldogfalva

Azok az egykori vasárnapok! Ú j időket élünk. Beléptünk a harmadik évezredbe. Körülöttünk minden fűsttel és zajjal van tele. Napjainkat a politika és a modern technika töltik be. Ritka dolog valahol egy annyira óhajtott csendes helyet találni. A vasárnapok is egyre zajosabbak, mert mindenki dolgozik, mintha erre máskor nem lenne idő.

Ilyenkor visszaemlékszem az egykori vasárnapokra, amikor még gyermek voltam. Ennek a napnak mindig megvolt a maga fontossága, számunkra hétvégi ünnepnek számított. Szülőfalumnak közel ezer lakosa volt. A délutáni templomozás után mindenki kiült a kapuja elé a padra, ahol egyről-másról elbeszélgettek, megvitatva az

eltelt hetet, de a következőt is. Sok volt a fiatal. Az idősebb férfiak - mintha most is látnám - székelyharisnyába öltöztek, ami ünnepi ruhának számított. Ha néha meg is történt, hogy reggeliben még elvégeztek egyes könnyebb munkát, a délutáni templomozás után senkit sem lehetett látni, hogy dolgozzon. Mindenki ünnepelt, és mégis, az 1774 hektár mezőgazdasági területet sikerült megdolgozni úgy, hogy a közel 8200 parcellából egy sem maradt műveletlen. A templomok mindig telve voltak a hívekkel, és megrótták azt, aki valamilyen okból hiányzott az istentiszteletről. Most ha látom, miként telik el egy vasárnap, sokszor megtörténik, hogy elmegy a kedvem. Az istentiszteleteken egyre kevesebben vagyunk; ha hull az eső, azért, ha meleg van, azért, mert ilyenkor mindig akad valami fontosabb tennivaló. Mindig megszoktam számlálni a jelenlevőket, és éppen ezért mondom, hogy amikor a 160 lélekszámból jelen vagyunk 30-an, az soknak számít, de, sajnos, az is megtörténik, hogy ez a "szám 20 alá csökken. Ha néha lelkészünket elszólítja itthonról a hivatása, vasárnapjaink még egyhangúbbak, szomorúbbak, mert a csendet még az annyira óhajtott harangszó sem veri fel, azé a harangé, amelyet ezer közül is megismernék. Vannak, akik a templombajárást nem tartják fontosnak, mondva, hogy otthon is tudnak imádkozni, elfelejtve azt, hogy a templom az Isten háza, és a Hozzá intézett közös imának nagyobb a hatása, s ugyanakkor a harangszó és az orgona mennyire különös érzelmeket tudnak kelteni bennünk. Sokszor visszagondolok az 1999-es falutalálkozóra, amikor az 500 férőhelyes templomunk zsúfolva volt, sőt nagyon sokan a templomudvarról és az utcáról hallgatták a prédikációt. Akkor azt gondoltam, hogy ez az esemény valami pozitív változást hoz egyházközségi életünkbe, ez a remény azonban nem sokáig tartott. Vannak köztünk becsületes, szorgalmas, istenfélő emberek, akik nagyon ritkán hiányoznak az istentiszteletről. Egyikükkel beszélgetve azt mondta nekem, hogy ő már próbálta, hogy vasárnap is dolgozzon, anélkül, hogy eljönne a templomba, de meggyőződött arról, hogy ebből semmi haszna, inkább kára származik, így tehát mindig eljár a templomba. Az Isten is hat nap alatt teremtette a Világegyetemet, a hetediken megpihent, s ugyanezt parancsolta Mózesnek is (Mózes II. könyve, 20. rész, 9-11. versek). Miért ne tartanánk be mi is ezt a bibliai parancsolatot? Hiszen, ha az ember a munkáját jól megszervezi, jut idő a vasárnap megünneplésére is. Sokszor szeretnék ismét gyermek lenni, és látni azokat az egykori szép vasárnapokat, az akkori öregeket, akik sajnos már eltávoztak közülünk, dehát a filozófia megmagyarázza, hogy az idő megy előre, megfordítani nem lehet. Sok olyan dolog van azonban, amiért m a mi felelősök vagyunk, és tehetünk is valamit, hogy majd egykor egyházunk és gyermekeink el ne ítéljenek.

DEMETER ANDRÁS,

Rava


A magyar iskola és egyház jövője A magyar iskola és egyház jövője attól függ, hogy milyen ifjúságot nevelünk. A hitoktatás, ezzel együtt a valláserkölcsi nevelés annak a kormányhatározatnak köszönhetően, hogy órarendbe foglalható tantárgyként létezik, nagy lehetőséget teremtett a fiatal lelkek ápolására. Sajnos, ezzel a lehetőséggel mi unitáriusok csak részben élünk. Mikor értjük meg, hogy minden vallás a maga számára nevel, van, aki talán toboroz híveket? Mi unitáriusok hogy tudjuk a mi hitünket megtartani az egyistenhitben, ha gyermekeinket református, de talán katolikus hitoktatók is tanítják, nevelik az istenhitre? Ha a gyermek először tanul meg imádkozni, az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében, honnan és mikor tud majd az egy Istenhez fohászkodni? A Jehova tanúi nem engedik híveik gyermekeit a történelmi egyházak hittanóráira.

VIDÁM OSZ „... megyek, megyek, máris ott leszek, mert én óvodába járni nagyon szeretek." Csengő hangok, mosoly, nevetés, néha egy-egy könnycsepp - ez jellemzi most óvodánkat. A termek vidámak, a hosszú nyári csend után mosolyogva kacsint ránk az ősz, az új tanévkezdéssel. Óvodánk ez év őszétől még egy csoporttal bővült, így jelenleg 48 gyermek fejlődhet a két csoport falai között, az óvodában dolgozó nevelőcsapat irányítása mellett. Az óvónők sok szeretettel fogadták a gyermekeket, az ifjú és öreg diákokat. A szeptember 14-ei tanévnyitón a gyermekek felhőtlen boldogsággal vették birtokba az óvodát, kíváncsi gyermektermészetük átragadt a felnőttekre is.

A hitoktatáson való részvétel lelkiismereti kérdés. Az unitárius tanulónak az unitarizmus szellemében megszerzett hitoktatói órákon való részvételre van jogosultsága. Legyen állam által fizetett hittanóra minden iskolában! Ha nincs, lelkészeinknek legyen lehetőségük a vallásórákon, a gyermekekkel szervezett összejöveteleken vagy vallásos tartalmú ünnepségeken kifejtett teljesítményük alapján érdemeiket az iskolai naplóba beírt jeggyel jutalmazni. Nem mindegy, hogy református vagy talán katolikus hitoktató írja az ellenőrzőbe vagy a naplóba a jegyet. Az érdemjegynek erkölcsi értéke van a gyermek lelkében. Sőt, az sem mindegy, hogy a hitoktató milyen vallásos tartalmú jutalomkönyvvel tünteti ki az évzárón kiváló eredményeiért az unitárius tanulót tudatos „figyelmességből". „A tanítvány nem bögre, amelyet meg kell töltenünk, hanem fáklya, amelyet lángra kell lobbantanunk". (K. D. Usinszkij) FEKETE ÁRPÁD felügyelőgondnok

A nyár folyamán az apró csemeték sokat változtak, gazdagodtak, számos tapasztalatra tettek szert. Változott az óvoda is, bővült, gazdagodott. A nyár folyamán egy kedves holland óvodavezető barátunk, Carla Härders látogatta meg óvodánkat. Az itt szerzett pozitív élményeinek köszönhetően hazatérve gyűjtést szervezett óvodánk számára, hogy legyen felszerelésünk az új csoportszoba berendezéséhez. A kapott adományok teljes egészében a gyermekek rendelkezésére állnak az óvodában. Itt köszönöm meg mindazok segítségét, akik valamilyen módon hozzájárultak az újcsoport létrejöttéhez. Ebben a tanévben is arra törekszünk, hogy minél eredményesebbek legyünk, hogy apró csemetéinket Isten oltalma alatt, szeretetben neveljük. Ha valakit kíváncsivá tettünk, és többet szeretne tudni rólunk, keressen minket bátran, ötleteinket és gondolatainkat szívesen megosszuk mással.

Az Erdőszentgyörgyön épülő új unitárius templom M I K Ó ZSUZSANNA,


vezető óvónő

3.sz. JEGYZOKONYV, felvéve az Egyházi Képviselő Tanács 2003. július 11-12. napjain tartott üléséről Jelen vannak: Hivatalból: dr. Szabó Árpád püspök, Máthé Dénes főgondnok, dr. Rezi Elek' főjegyző, Szabó László közügyigazgató, Gyerő Dávid, Mikó Lőrinc előadótanácsosok, Székely Miklós, Nagy Endre, id. Szombatfalvi József, M á t h é Sándor, Barabás Á r o n (esperes-helyettesi minőségben), Bartha Mária Zsuzsánna, Székely Botond, Kovács Sándor, Popa Márta, Pop Mária, Zsakó Erzsébet (Asztalos Klára helyett az U N O S Z részéről, megbízólevéllel), Rácz N o r b e r t (Sándor Krisztina helyett az O D F I E részéről, megbízólevéllel). Választott tagok: Bálint B. Ferenc, Bartha Alpár, Székely Kinga-Réka, Nagy László, Kovács István (S), Csete Árpád, Gazdag Géza, Erdő László, Orbán Pál, László János. Tanácskozási joggal résztvett: Szabó Anikó főszámvevő. Igazoltan hiányoztak: Kolumbán ö á b o r , Fóris F. Rita, Török Elek, Kedei Mózes, Szabó Mágda, Csáka József, Dombi Dezső, Czimbalmos Kozma Csaba, Andorkó Ferenc. Igazolatlanul hiányoztak: Sófalvi Attila, Varró Margit. 43. A 185. számú ének és Nagy László imája után Máthé Dénes főgondnok üdvözli a megjelenteket, megállapítja a gyúlés szabályszerű összehívását - a 473/2003. EKT meghívó alapján - és határozatképességét, majd az ülést megnyitja. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri: Nagy Endre, Nagy László és László János tagokat. A gyűlés tárgysorozatát elfogadásra ajánlja. Az Egyházi Képviselő Tanács a megnyitót tudomásul veszi, és a tárgysorozatot elfogadja. 44. Jelentés az Egyházi Főhatóság általános munkájáról: az egyházi közigazgatásról, az egyházképviseletről és az elintézett ügyekről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette az Egyházi Főhatóság általános munkájáról, az egyházképviseletről és az elintézett ügyekről előterjesztett jelentést. (1 ellene, 4 tartózkodás.) 45. A Misszió Bizottság, Gazdasági és Pénzügyi Bizottság jegyzőkönyveinek előterjesztése. Az Egyházi Képviselő Tanács az előterjesztett jegyzőkönyveket tudomásul veszi (2 tartózkodás) azzal, hogy az EKT tárgysorozatán szerepelnek a Bizottságok által véleményezett ügyek. 46. Jelentés a teológiai hallgatók lelki neveléséről a 2002-2003-as tanévben.

Az Egyházi Képviselő Tanács, figyelembe véve a Misszió Bizottság véleményezését, jóváhagyólag tudomásul vette a teológiai hallgatók lelki neveléséről előterjesztett jelentést. 47. Jelentés a teológiai hallgatók 2003. évi húsvéti és pünkösdi legációjáról. Az Egyházi Képviselő Tanács, figyelembe véve a Misszió Bizottság véleményezését, jóváhagyólag tudomásul vette a teológiai hallgatók húsvéti és pünkösdi legációs szolgálatáról előterjesztett jelentést. EKT felkéri a PTI Rektori Hivatalát, hogy a beszédtechnikai felmérő űrlap mellé küldjön értelmező és magyarázó szöveget az egyházközségeknek. 48. A hallgatói létszám megállapítása a 2003-2004-es tanév I. évfolyamára. E K T úgy határozott, hogy megbízza a Lelkészképesítő Bizottságot egy tanulmány kidolgozásával a teológiai hallgatók létszámának középtávú stratégiáját illetően, az E K T 2004. januári üléséig. 49. A 2003. évi szakvizsga jegyzőkönyve. Az Egyházi Képviselő Tanács, figyelembe véve a Misszió Bizottság véleményezését, jóváhagyólag tudomásul vette a 2003. évi szakvizsgáról előterjesztett jelentést. 50. A 2003. júliusi lelkészképesítő vizsga. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a 2003. júliusi lelkészképesítő vizsgáról előterjesztett jelentést. 51. Jelentés a VEN-ügyekről az EKT júliusi ülésére. EKT megbízza az elnökséget, hogy az anyagi lehetőségek függvényében szervezzen még egy gyermektábort augusztus folyamán, tekintettel a magas egyházi érdeklődésre. 52. Jelentés a kolozsvári Unitárius Kollégium II. félévi tevékenységéről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a kolozsvári Unitárius Kollégium II. félévi tevékenységéről előterjesztett jelentést. 53. Jelentés a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium II. félévi tevékenységéről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium II. félévi tevékenységéről előterjesztett jelentést. 54. Előterjesztés a kolozsvári tanítónői versenyvizsga eredményéről. Unitárius Közlöny melléklet 1

Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a kolozsvári tanítónői versenyvizsga eredményéről előterjesztett jelentést, mely szerint a 2003-2004-es tanévben induló í. osztály tanítónője Török Melinda lesz, a 2004-2005-ös tanévben indulóé pedig Majláth Éva. (1 ellenszavazat, 1 tartózkodás.)

garanciát vállal arról: a Segítő Jobb Alapítványnak határidőre megtérüljenek a májátültetés költségei, amennyiben arra sor kerülhet. EKT megbízta az elnökséget, hogy próbáljon további forrásokat keresni a májátültetés költségeinek fedezésére, és vizsgálja meg egy egyesült-államokbeli műtét lehetőségét is.

55. Jelentés a Nyugdíjintézet július 11-i vezetőtanácsi üléséről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a Nyugdíjintézet július 11-i vezetőtanácsi üléséről előterjesztett jelentést. E K T a javaslatot, miszerint a Nyugdíjintézet megtakarított pénzét ingatlanba fektesse, egy szakértői bizottságnak adja ki véleményezésre. A bizottság összehívása az elnökség feladata.

59. A 2003. év II. évnegyedi lelkészi értekezletek jegyzőkönyvei. Az Egyházi Képviselő Tanács, figyelembe véve a Misszió Bizottság véleményezését, jóváhagyólag tudomásul vette a II. évnegyedi lelkészi értekezletről előterjesztett jelentést. EKT úgy határozott, hogy tekintettel a kedvező visszhangra, támogatja évente egy összevont lelkészi értekezlet megtartását, 3 - 3 egvházkörönként. EKT ugyanakkor felkéri az elnökséget, állíttasson össze egy építészeti és müemlékes szaknévsort, és bocsássa az egyházközségek rendelkezésére. A javításra szoruló egyházi ingatlanok állapotának megvizsgálására kiszálló szakbizottság vegye számba a datki tanítói lakás helyzetét is.

56. A kolozsvári Unitárius Kollégium énekkarának észak-amerikai körútja. Az Egyházi Képviselő Tanács, a Misszió Bizottság véleményezését figyelembe véve, jóváhagyólag tudomásul vette a kolozsvári Unitárius Kollégium énekkara észak-amerikai körútjáról előterjesztett jelentést. A jelentés kapcsán az EKT a következő határozatokat hozta: a siker emlékére a kolozsvári Unitárius Diákotthon déli szárnyának egy szobája az észak-amerikai körút nevét viseli majd: „Singing the Dream - Énekelni az álmot"; az EKT küldjön írásbeli köszönetet Bob Trip észak-amerikai szervezőnek a rendezésért és Majó Juliánná karnagynak a szakmai sikerekért, s utóbbit honoráriummal is jutalmazza; az énekkar állítson össze egy CD-t egyházi énekkel, rádiós használatra. 57. Jelentés a kolozsvári Unitárius Diákotthon javára szervezett egyházi gyűjtés állapotáról. Az Egyházi Képviselő Tanács, figyelembe véve a Misszió Bizottság véleményezését, jóváhagyólag tudomásul vette a kolozsvári Unitárius Diákotthon javára szervezett egyházi gyűjtésről előterjesztett jelentést. Az eddig nem adakozott 28 egyházközséget az elnökség keresse meg egy felhívással, és ajánlja fel a terménybeii adakozás lehetőségét is. 58. Jelentés a Kedei Mózesné megsegítésére meghirdetett egyházi gyűjtés eredményéről. Az Egyházi Képviselő Tanács, a Misszió Bizottság véleményezését figyelembe véve, jóváhagyólag tudomásul vette a Kedei Mózesné megsegítésére meghirdetett egyházi gyűjtésről előterjesztett jelentést. E K T egyhangúlag úgy határozott, hogy erkölcsi

Unitárius Közlöny melléklet 2

60. Előterjesztés a Szejkefürdői Unitárius Találkozó szervezési tudnivalóiról. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette a Szejkefürdői Unitárius Találkozó szervezési állapotáról előterjesztett jelentést. EKT megbízza az elnökséget, körlevélben kérje a lelkészek palástos részvételét az istentiszteleten. Ugyanakkor az elnökség nyújtson szervezési segítséget az előkészületekhez, tekintettel Kedei Mózes eddigi főszervező távollétére. 61. A Casa Locarno ajánlata a 2003. évi nyári pihenőszabadságról. Az Egyházi Képviselő Tanács utólagosan jóváhagyta az elnökség intézkedését a 2003. évi svájci pihenőszabadság ügyében. Eszerint az egyházunknak felajánlott két helyre Török István és felesége, Melinda utaztak el, akiket a háromszék-felsőfehéri egyházkör jelölt ki. 62. Beszámoló az I C U U prágai konferenciájáról. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette az Unitárius Univerzalista Nemzetközi Tanács ( I C U U ) prágai konferenciájáról előterjesztett jelentést. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul veszi az ICUU új vezetőségének a megválasztását: elnök: Gordon Oliver (Dél-Afrika). Egyházunk részéről a Végrehajtó Bizottság tagja Kovács István (S), a jelölő bizottság tagja Máthé Sándor lelkészek.

63. Az elnéptelenedett egyházközségek levéltári anyagának összegyűjtése. Az Egyházi Képviselő Tanács határozatban kimondta, hogy azok az egyházközségek, amelyek a jövőben nem fognak rendes lelkészt alkalmazni, a levéltári anyagot bocsássák az Unitárius Egyház gyűjtő levéltárának rendelkezésére, jobb megőrzés és feldolgozás céljából. Az összegyűjtés irányítója Molnár B. Lehel levéltáros, az EKT elnökségének felügyelete alatt. EKT ugyanakkor kimondta, hogy az érintett egyházközségek bocsássák a levéltár rendelkezésére az esetlegesen megőrzött esperesi anyagot is, amelyek jelenleg szétszórtan, rendszerezés nélkül találhatók az egyházközségekben. 64. Jelentés az egyházi fizetési rendszer átdolgozására kiküldött bizottság üléséről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette az egyházi fizetési rendszer átdolgozására kiküldött bizottság jelentését, és javaslatát. E K T határozatban kimondta, hogy a bizottság az elkezdett módon folytassa munkáját, részletesen dolgozza ki a rendszert, és terjessze a novemberi EKT ülése elé. 65. Előterjesztés az egyházi fizetések emeléséről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette az elnökség előterjesztését az egyházi fizetések emeléséről, a 299/2003-as törvény által előírt módon. 66. Dr. F. Ferenczi Rita lemondása a VEN-előadótanácsosi állásról. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul vette dr. Fóris-Ferenczi Rita lemondását a VEN-előadótanácsosi állásról, 2003. július 1-i hatállyal EKT úgy határozott, hogy a VENelőadótanácsosi állás betöltésére pályázatot hirdet 2003. augusztus hónap folyamán. 67. A firtosváraljai unitárius egyházközség kérése a lelkészi állással kapcsolatban. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag véleményezte az elnökség előterjesztését a firtosváraljai egyházközség kérésével kapcsolatban. EKT úgy határozott, hogy a firtosváraljai lelkészi állás betöltésére nem kötelezheti el magát egy teológiai hallgató személyében, mert ellentmondana az egyházi hagyományoknak és az Egyházi Alaptörvény előírásainak. A lelkészi állás betöltésére csak az erre képesítettek alkalmasak, a törvényes rendelkezések által előirt időben és módon. 68. A dévai leányegyházközség beadványa épületvásárlás tárgyában.

Az Egyházi Képviselő Tanács, a Misszió Bizottság véleményezését figyelembe véve, jóváhagyólag tudomásul vette és megerősítette az elnökség előterjesztését a dévai leányegyházközség épületvásárlási igénye tárgyában. EKT úgy határozott, hogy az appletoni test véregyházközség által az épületfelvásárlási célra felajánlott 40 000 dollár mellé 20 000 dollárral járul hozzá, egy istentiszteleti, lelkészi lakás és vendégházi célnak megfelelő ingatlan megvásárlásához. Az épület kiválasztásában és megvásárlásában az elnökség nyújtson konkrét segítséget, építész és más szaktanácsadók bevonásával. A megvásárlási és később az átalakítási költségek fedezésére az elnökség indítson egyházi gyűjtést a 2004-es évben, ahol kérje az egyházközségek k ö z m u n k a f o r m á j á b a n adandó segítségét is. 69. Nagy László beadványa unitárius kórustalálkozó szervezéséről. Az Egyházi Képviselő Tanács támogatja Nagy László lelkész javaslatát egy unitárius kórustalálkozó megszervezéséről Marosvásárhelyen, 2003 novemberében. Az elnökség küldjön értesítést az egyházközségeknek a kórustalálkozó mibenlétéről, szakmai és szervezési körülményeiről. 70. Varga Sándor beadványa a templomi dísztárgyak elfogadása tárgyában. Az Egyházi Képviselő Tanács támogatja Varga Sándor nyárádszentmártoni lelkész beadványát a templomi ajándéktárgyak elfogadása tárgyában. Ennek értelmében az elnökség körlevélben hívja fel az egyházközségek figyelmét arra: a templomi célra szánt ajándéktárgyak elfogadásánál ki kell kérni a keblitanács véleményét, nagyobb adományok esetében pedig az Egyházi Képviselő Tanácsét. A keblitanácsok ugyanakkor azonnali hatállyal távolítsanak el a templomból az időközben kitett olyan tárgyakat, amelyek nem találnak bele az istentiszteleti hely vagy műemlék-épület rendeltetésszerű és eredeti jellegébe. 71. Erdő László beadványa néhai dr. Erdő János hagyatékáról. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul vette Erdő László beadványát édesapja, néhai dr. Erdő János püspök hagyatékának számbavételéről EKT úgy határozott, hogy az elnökség intézkedjen a püspöki irodában található hagyaték átnézéséről és rendeltetési helyére tevéséről, a család jelenlétében, október 1-i határidővel.


72. Jelentés a 2003. március 27. és július 2. között elnökileg elintézett fontosabb gazdasági ügyekről. Az E. K. Tanács jóváhagyólag tudomásul veszi a 2003. március 27. és július 2. között elnökileg elintézett fontosabb gazdasági ügyekről szóló jelentést. Továb megállapítást nyert, hogy az olyan mértékű kiadások eszközléséről, mint amilyen Gyerő Dávid közigazgatási előadótanácsos szolgálati lakásának felújítása, versenytárgyalás szükséges több árajánlattal, és a döntést az elnökségnek kell meghoznia. 73. Számvevőség jelentése január 1. és június 30. közötti tevékenységéről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul veszi a Számvevőség jelentését a 2003. január 1. és június 30. közötti pénzügyi tevékenységről. (2 ellenszavazat, 3 tartózkodás.) 74. Pénzügy ellenőr jelentése a 2003. év első félévéről. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul veszi a pénzügyi ellenőr afia jelentését a 2003-as év első félévében végzett ellenőrzésekről. A pénzügyi ellenőr minden esetben tegyen határidős meghagyást a hiányosságok kiküszöbölésére. 75. Az Egyházi Központ zárszámadása a 2002. évről. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul veszi az egyházi központ zárszámadását a 2002. évről a következők szerint: bevételek 32 425 000 549 lej kiadások 31 497 263 518 lej; egyenleg 927 737 031 lej. Az E. K. Tanács ezen határozatát az Egyházi Főtanács elé terjeszti. 76. A Nyugdíjintézet zárszámadása és költségvetése. Az E. K. Tanács továbbá tudomásul veszi a Nyugdíjpénztár 2002. évi zárszámadását a következők szerint: bevételek: 2 988 643 045 lej; kiadások: 2 497 365 923 lej; egyenleg 491 277 122 lej. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul veszi a Nyugdíjpénztár 2003. évi költségvetését a következők szerint: bevételek: 3 305 000 000 lej; kiadások: 2 350 000 0000 lej; egyenleg: 955 000 000 lej. Az E. K. Tanács a fenti zárszámadást és költségvetést az Egyházi Főtanács elé terjeszti. 77. A Protestáns Teológiai Intézet kérése. A PTI kérése alapján az Egyházi Képviselő Tanács a költségvetési tartalék terhére


megemeli az Intézet 2003. évi szubvenciójának összegét 26 622 000 lejjel, 699 600 000 lejre. Az emelés összege a teológiai tanárok és más alkalmazottak ebédjegyét szolgálja. 78. Előterjesztés a Főtanács elé kerülő jelentések tárgyában. Az Egyházi Képviselő Tanács tudomásul veszi, hogy a Főtanács elé kerülő jelentéseket a főtanácsi tagok előre megkapják. 79. A Főtanácsi Bizottság összetételének elfogadása. Az Egyházi Képviselő Tanács jóváhagyólag tudomásul vette az elnökség előterjesztését a Főtanácsi Bizottság összetételére nézve. Rendes tagok: Balázs Sándor (Szentgerice), Csongvay Attila (Marosvásárhely), Kelemen Levente (Oklánd), Gagyi Vencel (Alsóboldogfalva), Fekete Á r p á d (Szováta), K o p p á n d i Botond (Torockószentgyörgy), Jánosi József (Sepsiszentgyörgy), Kiss Alpár (Bárót), Kovács Sándor (Szőkefalva). Póttagok: Berei István (Kissolymos), Kolozsi Ernő (Várfalva), Cseke Béla (Gyepes). K. m. f. Dr. Szabó Árpád püspök

Nagy Endre

Máthé Dénes főgondnok Hitelesítők: Nagy László

Dr. Rezi Elek főjegyző

László János

Nők Világa UNOSz-Konferencia 2003. szeptember 6. - Kolozsvár Az U N O S Z 2003. szeptember 6-án Kolozsváron tartotta rendes évi közgyűlését és konferenciáját. Szombaton reggel 9-kor az Unitárius Kollégium nagy díszterme zsúfolásig megtelt asszonyokkal, 204 résztvevő érkezett 56 helységből. Az Unitárius Egyház vezetői közül jelen volt dr. Szabó Árpád püspök, dr. Rezi Elek főjegyző, Máthé Dénes főgondnok, Székely Miklós, a kolozs-tordai egyházkor esperese és Bálint B. Ferenc, a kolozsvár-belvárosi egyházközség lelkésze. A római katolikus és református nőszövetségek képviselői is megtiszteltek jelenlétükkel. A közgyűlés a nőszövetségek zászlóinak ünnepélyes bevonulásával kezdődött, miközben elénekeltük az unitárius indulót. Asztalos Klára elnök rövid imája után köszöntötte az egyház elöljáróit, a vendégeket és a résztvevőket. A jelenlét számbavétele után az elnök a közgyűlést szabályosan megnyitotta, és külön felhívta a figyelmet arra, hogy a konferenciára megjelent Zsakó Erzsébet könyve az Unitárius Nőszövetség történetéről a kezdetektől napjainkig. A Nőszövetség nevében kifejezte köszönetét a szerzőnek a hatalmas és kitartó munkáért, ugyanakkor megköszönte az Unitárius Egyháznak a könyvkiadás támogatását. Egyházunk elöljáróinak üdvözlő szavai után ünnepélyes mozzanat következett: az U N O S Z vándorabroszának átadása. Ez alkalommal a vándorabrosz a Homoród mentéről érkezett, Oklánd, Homoródkarácsonyfalva és Homoródújfalu képviselői adták át ünnepélyes szavak kíséretében a kolozsvári nőszövetségnek. A mostani konferencia alkalmával a vándorabroszhoz két új háromszög csatlakozott: a homoróddaróci és a marosszentgyörgyi. Az U N O S Z egy évi tevékenységét kiértékelő titkári jelentést Ferenczi Enikő titkár terjesztette elő. A tagszervezetek tevékenységéről szóló beszámolók megjelentek a közgyűlés programfüzetében, amelyet minden résztvevő jelentkezéskor a kitűzővel együtt kézhez kapott. A konferenciára megjelent kiadványunk, a Nők Világa ezévi második száma is. A titkári jelentés után a pénzügyi ellenőrző bizottság ismertette az U N O S Z 2002. évi pénzügyi jelentését és zárszámadását. Ezt követte a belvárosi unitárius templomban tartott ünnepi istentisztelet, amelyen a szószéki szolgálatot Bodor Piroska gyakorló segédlelkészt végezte Ézs 60,11 és Jn 21,16 alapján. Istentisztelet után a konferencia keretében két vitaindító előadás hangzott el: A Nőszövetség szerepe a múltban - előadó Zsakó Erzsébet - és A Nőszövetség szerepe a jelenben - előadó Andrási Erika. Az ezt követő műsorban fellépett: Manyoki Mária operaénekes, Sigmond Júlia szavalóművész és a Concordia vonósnégyes.

Délután hat csoportban kiscsoportos megbeszélésekre került sor moderátorok vezetésével: az önfejlesztés, nevelés, hagyományőrzés, szociális, művelődés és szervezeti megerősödés témakörében. A közgyűlés a díszteremben folytatódott a csoportvezetők beszámolóival és javaslatokkal, amelyek alapján megfogalmaztuk a közgyűlés határozatait, szervezetünk célkitűzéseit az elkövetkező évre. Az elnök szavazat alá bocsátotta a titkári jelentést, a pénzügyi jelentést és a konferencia határozatait. Ezeknek elfogadása után összeállítottuk a Lókodi Öregotthon látogatási programját a 2004. évre a nőszövetségek önkéntes jelentkezése alapján. A közgyűlés záróbeszédét Szabó Magdolna püspökasszony tartotta, kifejezve az összetartozás fontosságát, a viszontlátás reményében zárta a közgyűlést. A konferencia erősségének tartjuk, hogy asszonyaink mindvégig fegyelmezett, öntudatos és aktív részvételükkel közösségi ügyünket szolgálták, és nőszövetségünk elismerését és tekintélyét növelték. Köszönjük az Unitárius Egyház támogatását és a házigazda kolozsvári nőszövetség munkáját a konferencia sikeres lebonyolítása érdekében. Viszontlátásra 2004 szeptemberében! ASZTALOS KLÁRA

Az UNOSZ 2 0 0 3 . szeptember 6-án tartott Közgyűlésének határozatai: 1. Az önfejlesztés terén: - önismereti csoport szervezése semleges területen - tanfolyamok szervezése a vezetők továbbképzésére 2. A nevelés területén: - segítségnyújtás a vallásoktatás megszervezésében, ott, ahol a gyermekek különböző iskolákban szétszórtan tanulnak (városokban) - bekapcsolódás a vasárnapi iskolák munkájába vonzó, változatos és hasznos foglalkoztatások kialakításával 3. A hagyományápolás terén: - a nőszövetségek kézimunkacsoportjai tartsanak kapcsolatot egymással, használják fel egymás tapasztalatait, segítsék egymást kölcsönösen az anyagbeszerzésben és az értékesítésben -kézimunkatanfolyamok szervezése igények szerint 4. A szociális munka területén: - szükséges a munka jobb, dokumentált megszervezése, az önkéntesek és a segítségre szorulók nyilvántartása - a helyi nőszövetségek kommunikációjának javítása a szociális gondok megoldásában - támogatók megnyerése az anyagi alapok biztosítására - az öregek vasárnapjának megrendezése minden év október első vasárnapján 5. Művelődés: - ismeretbővítés, történelmi múltunk és nagyjaink munkásságának felelevenítése, a kortárs művészet megismerése 10Unitárius Közlöny

- előadások szervezése szakemberek segítségével szélesebb körű közönség bevonásával 6. A szervezet megerősítése terén: - egyházkörönkénti szerkesztőségi tagok bevonása a Nők Világa szerkesztésébe, annak tartalmassá tételébe - az elnökség kiszállása az újonnan megalakult és a hanyatló nőszövetségekbe - a nőszövetségek igyekezzenek tagjaikat a közösség önkéntes és felelősségteljes szolgálatára, és azért áldozatvállalásra is ösztönözni személyes megszólítás útján

IMA Jó Atyánk, Istenünk! Mielőtt munkához kezdünk, imára kulcsoljuk kezünket. A tegnap gondját magunk mögött hagyjuk. Ma a találkozás napja van, amikor együtt számba vesszük elvégzett munkánkat, eredményeinket, mulasztásainkat, és megbeszéljük, hogyan tovább. Összegyűltünk, hogy egymás tapasztalatából tanuljunk, a közösség felemelő erejéből buzdítást, lendületet nyerjünk, és azt magunkkal vigyük mindennapi munkánkba. Jó Atyánk, megköszönjük, hogy erőt adtál azoknak, akik részt vállaltak a közösségi munkából, áldozatot hoztak a közös teher viselésében. Köszönjük, hogy gondot viseltél azokra, akik vállalták az utazás fáradalmait azért, hogy ma itt együtt lehessünk. Ha elmulasztottuk megtenni vállalt kötelezettségeinket, nem teljesítettük a ránk bízott feladatokat, vagy akaratlanul megbántottuk embertársainkat, adj nekünk alkalmat a holnap és holnaputánokban újra és újra bizonyítani, hogy mi jót akarunk cselekedni, segíteni akarunk ott, ahol segítségre van szükség, adni akarunk gondoskodást, odafigyelést, szeretetet. Kérünk Atyánk, légy mivelünk a mai tanácskozáson. Világosítsd meg elménket, hogy tisztán lássuk a célt, amelyet magunk elé tűztünk, hogy megbeszéléseink eredménye embertársaink javát szolgálja. Szent lelkeddel buzdítsd szíveinket, hogy mi is tudjunk másokat jóra ösztönözni, az emberek között a megértést, békességet, megbocsátást tudjuk munkálni azért, hogy minden nap, mikor eljön az este, és nyugovóra térünk, tiszta lelkiismerettel mondhassuk: Atyám, én megtettem, amit az én véges emberi erőmből tehettem, Rád bízom a gondjaimat. Amen. (Elhangzott az UNOSz-Konferencia megnyitóján.) ASZTALOS KLÁRA

Az UNOSz-Közgyiílés záróbeszéde Kedves Nőtestvérem! Perzselő nyár után a mindent megérlelő ősz hálájával van tele a szívünk mindazért az áldásért, szeretetért, a találkozásért, amelyet a mai napon megtapasztaltunk. 1 0 Unitárius Közlöny

Minden kezdetnek s így rendezvénynek vége is van, így hát a mi találkozónk is az utolsó mozzanatához érkezett. Mennyi kérdés, kételkedés, bizonytalanság előzte meg a kezdetet a szervezők részéről. De, hála Istennek, minden közösségben vannak erős akaratú, bátor emberek, akik mernek álmodni, és álmaikat valóra is tudják váltani. Természetesen mindez nem volt könnyű, hiszen nagyon sok kompromisszumot kellett kötni. Egy városi gyülekezet sohasem tudja nyújtani azt a családias hangulatot, amiben vidéken minden évben részünk volt. Nincs lehetőség egy tágas kultúrotthon igénybevételére, és nagyobb közömbösség mutatkozik meg a közös munkával szemben. Köszönjük mindazoknak, akik bekapcsolódtak a munkánkba, akiknek szívügyük volt a konferencia sikeres megszervezése. Azt mondják, hogy a szeretettel tele szív a legkönnyebb, és az üres, szeretet nélküli szív a súlyos, nehéz teher. Meggyőződésem, hogy most mindannyian pehelysúlyúnak érezzük az élményekkel és szeretettel megtelt szívet. Most, midőn konferenciánkat befejezzük, örvendek, hogy ismét együtt lehettünk, ha rövid időre bár, de megállhattunk egymással szemben, és megfoghattuk a felénk nyújtott kezet, vagy mi nyújtottuk reménykedően kezünket annak kifejezéseként, hogy számíthatunk egymásra, hogy összefogással, közös erővel minden nehézség megoldható. Mindannyian egy kis lángocskát hoztunk magunkkal, hogy azokat itt egyesítsük, és világosságot: a hit, a szeretet, az egyetértés és a béke fényét szórjuk szét egymás szívébe. Tanuljunk az Isten alkotta természettől, ahol az erdő szélén levő fák egymás mellett állnak, a viharban összedugják koronáikat, és így kivédik a veszedelmet. Hány és hány veszedelemnek van kitéve a mi kicsiny női szervezetünk. A közömbösség, az ellenségesség, a csalódások, a sértések és sértődések, a mellőzések, a sikertelenségek megannyi keresztje éket ver közénk, gyengíti közösségeinket, pedig soha nem volt nagyobb szükség az összefogásra, mint éppen napjainkban, amikor egyre fogy népünk, egyre erőtlenebb az árván maradt szülő. A terhek is naponta súlyosabbak lesznek, amelyeken segítenünk kell, és tudnánk is segíteni, ha egymás terhét felvállalnánk, ha hidakat építenénk egymás felé, és nem elválasztó falakat. De a hidak csak úgy épülnek, az elválasztó falak csak akkor dőlnek le, ha szüntelenül keressük egymást, és közeledünk egymáshoz. Ha lehetőséget teremtünk, hogy mindenki otthonra találjon, és jól érezze magát abban a közösségben, amely a mienk, mert értünk jött létre, és minket szolgál. Legyünk büszkék a mi unitárius hitközösségünkre, nőszövetségünkre és egyházunkra. Minden igyekezetünkkel iparkodjunk ügyünket szolgálni. Félre a hitetlen, gyáva, borúlátó érzésekkel. Legyünk bátrak, kitartóak, merjünk álmodni, és álmainkat megvalósítani. Tegyük képessé szívünket a hit, szeretet és békesség befogadására, és ezt mások felé is gyakoroljuk, mert akkor bízhatunk abban, hogy szövetségünk, de kisebb közösségeink is erősödni fognak, s a mi nagy családunk, az Unitárius Egyház is épülni és szépülni fog. Köszönjük a kolozsvári nőszövetség munkáját, köszönjük ijjaink önfeláldozó segítségét. És végül: Isten áldását kérem mindannyiunk életére. Végső búcsúként a költőt idézem: Viszontlátásra - mondom, és megyek, Robognak vonatok és életek.

alkalomnak megfelelő zsoltár hangjait - miközben 3 0 - 7 0 éve megtanult Dávid Ferenc-emlékversek tették meghatóvá és első püspökünk szelleméhez méltóvá az ünnepi műsort.

Most nem tudom, Sohasem tudhatom, Szoríthatom-e még Azt a kezet, melyet elengedek. Viszontlátásra - mondom mégis, mégis, Viszontlátásra - holnap, Vagy ha nem, akkor majd azután, És ha azután sem - talán egy év múlva. Vidám viszontlátásra, mégis, mégis! SZABÓ ÁRPÁDNÉ FÜLÖP MAGDOLNA

elnök

A magyarszováti nőszövetség dévai zarándoklata Egy héttel a szejkefürdői Unitárius Találkozó után, ahol több mint 30 magyarszováti átélhette az együvé tartozás örömét, emlékezetes kiránduláson vett részt nőszövetségünk 30 tagja. Kora hajnalban indultunk úgy, hogy testet-lelket frissítő volt a nagyenyedi kollégium közelében elfogyasztott kávé. A szászsebesi evangélikus templom mellett jól esett az otthonról hozott reggeli - miközben lelkészünk felidézte az 1300-as évek ma is szemmel látható gazdagságát (itt található Erdély legnagyobb oltára). A középkori dicső múltra ráhangolódva érkeztünk meg Vajdahunyadra, ahol Balázs Tamás ismertette a várkastély történetét, s nagy nehezen sikerült egy magyar nyelven is beszélő idegenvezetőt találnunk. Nagy volt a lelkesedés, ahogy messziről feltűnt magas Déva vára. Idős és fájós lábú asszonyaink is - mind a 30an - felkapaszkodtak a várba, ahol fáklyaláng lobogása közben Dávid Ferenc szellemét idéző áhítatot tartottunk Mt 5,14-16 alapján. Az ősi falak csodálatosan visszhangozták az unitárius induló, Dávid Ferenc éneke, a többi

Ne dobjuk el magunktól a csodát! Elcsépelt közhelyként él mindannyiunk tudatában az a „magvas" megállapítás, hogy minden csoda három napig tart. N e m tudom, de sejtem, mire alapozták eleink évszázadokon át ezt a megfigyelésüket, bölcsességüket. Talán abból indulnak ki, hogy a felkelő nap is este lenyugszik. Bármilyen szikrázó fényesnek, csodálatosnak indul hajnalban a nap, estére mégis eltűnik az életet adó fény, a meleg, és átadja helyét a sötétségnek, és nem tarthat semmi örökké, így tehát a csoda sem. De mindez csak látszólag van így. A csoda, a teremtés, amely a legnagyobb csoda volt mindezideig, sem három nap, sem harminchárom nap, sem háromszázhaiTninchárommilliárd év múlva sem múlik el. A csoda egyszerűen örökéletű. Akárcsak a Teremtő. Más kérdés viszont az, hogy mi, emberek, a világ jelenleg általunk ismert legcsodálatosabb teremtményei, mit tartunk és mit nem csodának. Mert ha nagyon kinyitjuk szemeinket a látásra, észlelhetjük, érzékelhetjük, hogy minden csoda, ami körülvesz bennünket. Csoda

A parkban elfogyasztott ebéd után utunk az algyógyi fürdőhöz vezetett. Itt egy órai pihenés és fagylaltozás után elindultunk Gyulafehérvárra, ahol a székesegyházban Lestyán atya régi ismerőseként üdvözölte a lelkész-házaspárt - és tanulságos történetekkel fűszerezve mutatta be a székesegyház nevezetességeit „János Zsigmond magyarszováti női követőinek". Éjfélre járt, amikor Isten segedelmével, fáradtan - de sok élménnyel gyarapodva - hazaérkeztünk Magyarszovátra. A későbbiekben a következő terveket szeretnénk megvalósítani: - Az immár hagyományos szüreti találkozó megtartása; - Az idősek vasárnapjának megtartása október 12-én; - A kolozsvári Unitárius Kollégium kórusának fogadása advent első vasárnapján. BALÁZS KATALIN

elnök

minden, ami bennünk van: a lelkünkben, szívünkben, érzéseinkben, szerelmeinkben. A kérdés az, hogy ezeket a csodákat megtudjuk-e őrizni, tartani, óvni, vagy három nap után sutba vágjuk őket, és új, ismeretlen csodákra várunk, áhítozunk? Mert ha így van, akkor valóban minden csoda csak három napig tart, vagy még addig sem. Ne dobjuk el tehát magunktól a csodákat. Őrizzük meg őket a szívünkben, lelkünkben, hogy átadhassuk az utánunk következő nemzedékeknek is. Őrizzük m e g a csodálatos környezetünket, Isten paradicsomi adományát, a harmatot, a tiszta levegőt, a pacsirtadalt, az óceánokat, tengereket, csobogó hűsítő hegyi patakjainkat, a csillagos eget, a világmindenséget, ezt az örök nagy csodát, amelynek kellős közepébe helyezett minket a Teremtő, és amely mindenséget ránk bízta örök megőrzésre... Ne, ne dobjuk el tehát magunktól a csodát, Isten ajándékát. Öleljük magunkhoz, s ha kell, teremtsük naponta újjá! így válhatunk mindannyian örökéletűvé ebben a csodálatos nagy egészben, az univerzumban. SIMÓ E D M U N D

- Sepsiszentgyörgy


Beszámoló a szórványtáborról Az idén tizedik alkalommal került sor a gyermek- és ifjúsági szórványtábor megszervezésére július 3-10. között a homoródszentmártoni Ifjúsági Házban. A harminc résztvevő közül egyeseknek ez volt az első tábora, a legtöbbje viszont úgy érkezett, mintha hazamenne: lelki erőt gyűjteni, feltöltődni - a szokásos tábori élmények mellett - unitárius és magyar öntudattal. Mivel a szórványtábor a kettős kisebbségben élő gyerekeket célozza meg, idei táborunk témájaként az unitárius és magyar öntudatra nevelést választottuk. Minden napnak más-más bibliai szereplő volt a központi témája, vagy - ahogy a gyerekek fogalmaztak - a „sztárja". Első nap Mózes történetéből indultunk ki, és főként a tiszta erkölcs és a közösségi azonosságtudat megtartó és meghatározó erejére világítottunk rá. Az izraeliták honfoglalása, öntudatuk alakulása, a mózesi erkölcsi törvények, a tízparancsolat ismertetése után párhuzamot állítottunk fel a mózesi és jézusi istenkép (törvény és törvénybetöltés) - majd az izraeliták honfoglalása és a magyar honfoglalás - között. Estére - „öntudatos, honnal" rendelkező táborlakókként - elkészítettük kőtábláinkat a tábor közösen meghatározott erkölcsi törvényeivel. Honfoglalás, erkölcsi törvények, nemzeti öntudat - a megmaradáshoz ez még nem elég. Szükség volt egy erős személyiségre, aki összefogja a népet, megszervezi az országot, így került a második nap középpontjába Dávid király. A történet ismertetésén túlmenően a királyság intézményét bibliai és magyar vonatkozásban közelítettük meg, párhuzamot vonva István király művével. A nap - és egyben a tábor csúcspontja - az István, a király rockopera élő bemutatásán való részvétel volt Csíksomlyón, melyet természetesen egy ráhangoló beszélgetés előzött meg. A szombati nap után úgy éreztük, kissé mellőzhetjük a magyar öntudatra nevelést, előtérbe helyezve a vallásosságot. A vasárnapot Salamonnak, a templomépítőnek szenteltük. Templomainkról, a hitről beszélgettünk, arról, hogy egyáltalán mit jelent vallásosnak lenni. Hétfőre tovább szűkítettük a kört, így a családra, az egyén feladataira és korlátaira összpontosítottunk, Józsefet választva központi szereplőnek. Kiscsoportos tevékenységeink témái a következők voltak: az én családom és benne saját szerepem, kiválasztottság, példakép-választás, álomfejtés, a megbocsátás fogalma az Ó- és Újszövetségben. A keddi nap kiemelkedő személyisége Jónás volt, így a bibliai történet kapcsán az egyén közösségben betöltött szerepét, a másság elfogadásának fontosságát hangsúlyoztuk. Jónás és az irgalmas szamaritánus történetének összehasonlítása során az elhivatás, felelősségvállalás, egyén és közösség témáit érintettük. Ezután drámajáték 1 0 Unitárius Közlöny

következett: Ábrahám és Izsák történetét mutattuk be, a játékot pedig beszélgetés követte az Istenhez való közeledés régi és újkeletű módjairól. Utolsó nap - szárnyat adva képzeletünknek - saját világot teremtettünk, majd a táborzáró vetélkedő után megtartottuk a gálaestet. Gyertyafényben, kezünket összefogva, könnyes szemmel megköszöntük Istennek, hogy együtt lehettünk, új ismeretekkel és élményekkel gazdagodva térhettünk haza. JAKAB VILMA (Vargyas)

Nyári tábor Csekefalván Július 28. és augusztus 3. között, Csekefalván bibliai tárgyú és kézműves tábort szervezett Moldován Szeredai Noémi lelkésznő, az I-VII. osztályos gyermekek számára. A hét napjain délelőtt kézműves foglalkozás volt, délutánonként pedig játékos, zenés vallásóra. Az első három délelőtt nemezelést tanultunk. Ezzel a régi, de mindannyiunk számára új és érdekes technikával, a mosott gyapjúból - szappan, melegvíz és sok gyúrás által - először egy képet készítettünk, majd egy-egy tarsolyt. A következő napon agyagozást tanultunk, s ez már könynyebb volt, és különböző formákat készítettünk. Mindannyiunknak öröme telt ezekben a foglalkozásokban. Alig vártuk a kitűzött kezdési időpontot, reggel is és délután is hamarabb érkeztünk, hogy együtt legyünk, dolgozzunk és játszódjunk. Délutánonként énekeket tanultunk, sokat játszottunk, s még egy imát is írtunk közösen, melyet a lelkésznő vasárnap felolvasott a templomban. Ott állítottuk ki a hét munkájának eredményeit, hogy szüleink és nagyszüleink, valamint a gyülekezet is láthassa, mit dolgoztunk egész héten. Köszönet az oktatóknak, akik a mesterségekre oktattak, a székelykeresztúri unitárius gimnázium diákjainak, akik énekekre és játékokra tanítottak, valamint a Hopedale-i testvérgyülekezetnek, mivel anyagilag támogatta a tábor megszervezését. Reméljük, jövőre is részt vehetünk egy ilyen érdekes nyári táborozáson. J Á N O S I Z S O L T V I I . osztályos tanuló

Gólyafészek Tekintettel arra, hogy Homoródszentpál valóságos gólyatanya, a címbeli nevet választották a szervezők az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet hetedik színjátszó találkozója számára. A szép hagyományokkal rendelkező találkozóra augusztus 1 - 3 . között került sor tizenhárom település tizenöt csapatának részvételével. A petrozsényi, alsó-felsőszentmihályí, szabédi, nyárádszentmártoni, küküllődombói, marosvásárhelyi, vargyasi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, homoródalmási, siménfalvi, fiatfalvi, valamint a homoródszentpáli Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletek színjátszó csoportjai mellett a helybeli László Gyula Általános Iskola Csalóka Péter Színjátszó Csoportja és versenyen kívül a marosvásárhelyi Csepűrágók nevű diákcsoport mutatkozott be.

Máthé Dénes főgondnok üdvözlőbeszéde, valamint a helybeli elöljárók néhány köszöntő szava után péntek este a szentpáli fiatalok léptek szinre Zilahy Lajos egyfelvonásos darabjával, a Házasságszédelgőve 1. Az előadást közös vacsora követte, majd egy fergeteges Fűszál-koncert. Szombaton rövid templomi áhítat után került sor a vetélkedőre. Voltak jó és kevésbé jó előadások, alakítások, rendezések. Az öttagú zsűri - három színművész, egy egyletvezető és egy tanár - árgus szemekkel figyelte a színpadon történteket. Az előadások közti szüneteket a Lakatos Sándor - Rácz Norbert műsorvezető-páros töltötte ki színvonalas, szellemes show-műsorral, gyakran hatalmas tapsot csalva ki a nézőkből. Estig mindenki bemutathatta a betanult darabot. Molnos András Csaba színművészeti hallgató ezután adta elő Én, Örkény István című pódiumműsorát, utána a sátorváros közelében hatalmas tábortűz mellett közös éneklés zárta a napot. Közben folyt a műhelymunka is, hiszen az érdeklődők a színészek vezetésével rögtönöztek: egyetlen kulcsszó és egy helyszín használatával jelenetsort kellett felépíteniük. Például: végrendelet és úszómedence. Vasárnap rendhagyó istentiszteletet tartott Tódor Csaba, helybeli unitárius lelkész a teológiai hallgatók segítségével. Ebéd után kezdődött a nagy show: az eredményhirdetés. Bemutatásra kerültek a műhelymunkák jelenetei, a zsűri kielemezte a látottakat, csak a negatívumokra térve ki, hogy a szereplők-rendezők okuljanak a saját és mások hibáiból. Közben állandóan „működött" a Lakatos-Rácz kettős. A főgondnok mellett megtisztelte jelenlétével a záróünnepséget dr. Gellérd Judit is, aki az Amerikai Egyesült Államokból figyeli és segíti az erdélyi unitáriusok életét. Minden csoport kapott emléklapot, de hasonló elismerésben részesültek azok is, akik erkölcsileg, anyagilag támogatták a találkozót, és közel két héten keresztül reggeltől estig dolgoztak. Itt külön említést érdemel a Tódor lelkészi család, valamint Burján József gondnok és Burján Enikő tanítónő. Estére megjelent egy Alkalmi hírlevél, és a Herczeg-trió közreműködésével a fiatalság reggelig tartó bálban táncolt.

A színjátszó találkozó megmozgatta az egész falut, az asszonyok főztek (360 személyre!), mosogattak, takarítottak, a fiatalok szerveztek, a keblitanács, a férfiak a tábor körüli teendőket látták eL A rendezvény kivitelezését elsősorban az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa, az Amerikai Egyesült Államokbeli Unitárius-

Univerzalista Egyesület, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Illyés Közalapítvány, a helybeli Paulact tejfeldolgozó vállalat, a Claudia Kft. és sok más támogató segítette. A találkozó idei első díjasa a vargyasi D F I E lett, Méhes György Márványmaeskája című darabjával, második a marosvásárhelyi DFIE (Az orvos és a halál), a harmadik díjat pedig nem osztották ki. A zsűri és a közönség díját a csíkszeredai D F I E kapta (Shakespeare, avagy...), a legjobb ötletért a homoródszentpáli Csalóka Péter Csoportot díjazták Rómeó és Júlia-paródiájukért (Ötven év nagy idő). A legjobb női alakítás az Andorkó Zsuzsáé (Vargyas) és a Tollas Vandáé (Marosvásárhely) volt, a legjobb férfi alakításért pedig Balázsi Csabát (Székelyudvarhely) díjazták. A legjobb párosnak Árkosi Emese és Fülöp Júlia (Alsófelsőszentmihály) minősült. A homoródszentpáli általános iskola különdíját a szórványban végzett nyelvművelő, kultúraés magyarságmegőrző munkáért a petrozsényiak kapták. Ezenkívül minden csapat dicséretben részesült. És dicséret illet mindenkit, aki részt vett a háromnapos rendezvény előkészítésében, megrendezésében, támogatásában. FORRAI TIBOR

(Homoródszentpál)

Nemzetközi konferencia unitárius fiataloknak Az Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács (angol betűszóval: az I C U U - International Council of Unitarians and Universalists) Erdélyben első ízben szervezett ifjúsági konferenciát. A helyszín az illyefalvi templomvár és konferenciaközpont volt, ahol a mintegy harminc résztvevő és csoportvezető egy héten át bástyákban lakott. A konferencia augusztus 4-16. között zajlott; a középiskolás résztvevőket Hollandiából, az Amerikai Egyesült Államokból és Erdélyből toborozták. A tábor főszervezői Jill McAllister, Michigan állambeli unitárius-univerzalista lelkésznő és Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész voltak. A táborban csoportvezetőkként vettek részt: Iva Fiserova, az ICUU prágai irodájának titkára, Willem Van Leenhoff Hollandiából, Székely Kinga-Réka homoródszentpéteri lelkésznő, Csete Árpád ravai lelkész, valamint az O D F I E részéről Rácz Norbert és alulírott. A konferencia első hete Ulyefalván telt el, mialatt elsősorban a tanulás, tanítás volt a résztvevők feladata, a második hetet pedig az önfeledt táborozásnak, kirándulásnak szánták a szervezők. A fiatalok hétfőn, augusztus 4-én érkeztek a várba, ahol a megnyitó istentiszteletet ismerkedés követte, majd néptánctanulással zárták az estét. A következő négy nap menetrendje majdnem azonos volt: nyolc órától reggeli, utána áhítat, félórás szünettel elválasztott két műhelymunka, ebédszünet, délután pedig választható szabadidős tevékenységek, hét órakor vacsora, lelki beszélgetések, esti áhítat, majd esetenként zenés, táncos esti program. A délelőtti műhelymunkák két nagy témakört követtek: az első a vallásosság, lelkiség és istentisztelet hármas fogalomkörét ölelte fel, a második pedig a békéért és igazságosságért folytatott kommunikációról szólt. 10Unitárius Közlöny

Az első témakörben olyan kérdésekre fogalmaztak érdekes válaszokat a tizenévesek minthogy: Mi a vallásosság, hogyan határozható meg? Vallásosnak tartod-e magad? Egyfajta megközelítésben a vallásosság egy olyan folyamat, mely által önmagunkat értjük meg a különböző embertársi kapcsolatokban, melybe az önmagunkkal való szembesülés is beletartozik, akárcsak a másokkal, illetve az Istennel fenntartott viszony - vélték a résztvevők. Mi a lelkiség, hogyan kapcsolódik a vallásossághoz? Először is, szükség volt egyfajta fogalomtisztázásra, hiszen a spirituality magyar megfelelőjének vélt lelkiség nyelvünkben ritkán használatos, inkább a lelkiismeret, illetve a vallásosság szavakkal írható körül, ezeknek pedig pontos megnevezése él az angol nyelvben. A lelkiség a személyes, a vallásosság pedig az intézményes -gyakorlatot jelenti? A beszélgetések során különböző kultúrákban honos lelkigyakorlatokkal ismerkedtek a résztvevők, a meditáció és jóga, valamint a sajátos hangzású zene és tánc szerepéről hallhattak. Mi az istentisztelet, hogyan határoznád meg? Többféle megközelítésből születtek érdekes leírások, hasonlatok, olykor pedig elgondolkodtató kritikák az istentiszteleti renddel kapcsolatban. Az egyéni és csoportos imádkozási alkalmak előnyeit és hátrányait is megvitatták. Másnap a beszélgetés kiindulópontját az a kérdés képezte, hogy milyen istentiszteletre van külön-külön és együtt szükségünk? Milyen az eszményi istentisztelet? E csoportmunka során a fiatalok beszámoltak legjobb és legrosszabb istentiszteleti élményeikről, majd kiscsoportokban dolgoztak ki egy-egy istentiszteleti rendet, ezeket utólag közösen ismertették, és a konferencia reggeli, illetve esti áhítatai során gyakorlatba is ültették. A békéért és igazságosságért folytatott kommunikáció címmel illetett második témakör alapgondolata az volt, hogy mindenféle kapcsolataink - mely egyben a vallás alapja is - a kommunikáció révén alakulnak ki, és ettől függnek, tehát egy vallásos élet voltaképpen a kommunikációt is magában foglalja. A becsületesség, a megértés és az egyértelmű fogalmazásmód a kommunikáció alapelemeit képezik. A résztvevők a téma kapcsán a kommunikáció különböző kultúrákban megjelenő sajátos formáiról és ezek értelmezéséről is beszélgettek. A kommunikáció teljes emberi mivoltunk által jut kifejezésre. A testbeszéd, a hangszín, válaszaink, sőt némaságunk is mindmind kommunikációs csatorna mások irányában - fogalmaztak a fiatalok. Látványos testbeszéd-gyakorlatokkal elemezték a kommunikáció ezen formáját. Külön témája volt e műhelymunkáknak a szexualitás, mint a kommunikáció egyedi formája. Az érzékiség, intimitás, szexuális identitás, szexualizáció, valamint a szexuális egészség és termékenység fogalomköreit határozták meg a résztvevők. Később arról beszélgettek, hogy a szexualitás mikor akadály a kommunikációban, és mikor képezi ennek egy elfogadható formáját. E témakör feldolgozásában ugyancsak szó esett a kulturális különbségekről is. Az utolsó műhelymunka során azt vitatták a fiatalok, hogy milyen kommunikációra lenne szükség a béke és az igazságosság megteremtéséhez? Hogyan határozza meg e két fogalom a mindennapi életünket, választásainkat, a másokkal való kapcsolatainkat? 1 0 Unitárius Közlöny

A fentiekben leírt szellemi munkát igénylő programrész péntek este hangulatos, tóparti tábortűzzel zárult, melynek keretében minden résztvevő szőttes tarisznyába rejtett gyémánt(kő!)-darabkát kapott útravalóul. Ezután következett egy hét kiérdemelt kirándulás, melynek során a táborozók csak két éjszakára tértek vissza az illyefalvi bástyákba. Szombaton, augusztus 9-én mindannyian részt vettek a szejkefürdői Unitárius Világtalálkozón. Másnap a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban az istentiszteletet a táborszervező Jill McAllister lelkésznő tartotta, ezt követően pedig szavalatokkal és énekszámokkal tarkított, többnyelvű műsort adtak elő. Az éjszakát a helybeli ifjúsági egylet tagjainál töltötték.

A konferencia résztvevői hétfőn és kedden egy-egy napos környékbeli kiránduláson vettek részt, a Brassó Brassói Pojána - Törcsvár, illetve Kézdivásárhely - Alsócsernáton - Bálványos - Szent Anna tó útvonalakat követve. Szerdától péntekig a sepsibesenyői tó partján sátoroztak, ahol lazább keretek között folytatták a megelőző héten elkezdett csoportos tevékenységeket, lelki gyakorlatokat. Emellett közösen főztek, mosogattak, úszkáltak, kirándultak a környéken, esténként pedig tábortűz mellett énekeltek. A háromnapos sátorban alvás után kissé megfáradtán, de igazi csapattá kovácsolódva tértek vissza Sepsiszentgyörgyre, ahol egy utolsó esti közös vacsora várta őket. A tábor eredményes volt - összegeztek a szervezők, hiszen sikerült egy igen jó csapatot kialakítani, egyeseket összeférhetetlen magatartásukban megváltoztatni, s a hasonló konferenciák folytatására újabb érveket találni. SÁNDOR KRISZTINA (ODFIE-főtitkár)

Hol az ifjúság az egyházban? Az idei Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciára több mint kétszáz fiatal gyűlt össze Nagyajtán. A résztvevők a hétvége során olyan kérdésekkel foglalkoztak, melyek elsősorban az ifjúság egyházban betöltött helyét és szerepét érintették. A négynapos rendezvény programja az előző években megszokott menetrendet követte: csütörtökön délután a bejelentkezéssel, a megnyitó istentisztelettel, majd a hely-

beli ifjúsági egylet humoros előadásával vette kezdetét a konferencia. Pénteken a reggelit áhítat követte, miután a templom hűvösében sor került a nap két fő előadására, Kolumbán Gábor, az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka, és Gyerő Dávid egyházi közigazgatási előadó-tanácsos részvételével. Az előadások után több kiscsoportos beszélgetés következett, melyek a valláserkölcsi nevelésről, az értékek világáról, az egyleti életbe való beavatásról, a közösségi élményről, az unitárius öntudatról, valamint a felekezetiségről szóltak. Ebéd után a résztvevők választhattak a különböző szabadidős tevékenységek közül. A legnépszerűbbnek a nemezelés bizonyult, emellett viszont az idei konferencia különlegességének számított az „irodalmi teaház", ahol Tódor Csaba homoródszentpáli és Demeter Sándor Lóránd sepsiszentgyörgyi költő-lelkészek voltak a vendégek. Voltak, akik a filmklubot, a szám háborúzást vagy a lelki gyakorlatokat választották. Estére tábortűz mellett, gitárszónál énekelt a „nagy csapat".

beriség történetében. Az egyháznak fontos küldetése van a jövőre nézve - hangsúlyozta - , hiszen „egy második szellemi ugrás előtt áll az emberiség", mely arról szól, hogy kialakulóban van egy globális identitástudat. Ennek különböző szintjein találhatók: 1. én, az egyén, 2. mi, a közösség és a „gondviselés", illetve a 3. szinten egyek vagyunk az egész Földön élővel. E modell szerint, míg száz évvel ezelőtt nem érdekelte őseinket, hogy mi történik Irakban - hiszen későn jutott el hozzuk, ha egyáltalán eljutott, az adott hír -, ma már a korszerű globális kommunikációs csatornákon keresztül naprakész adatok birtokába juthatunk. Ma már a kelet-európai embernek is fáj, hogy a bagdadi Nemzeti Múzeumot kirabolták. Egy idegen kultúra rombolása is fáj. Miért? Mert az ember kezdi kibővíteni a saját létezési körét egy egyetemes identitás felé. A távoli jövőt előrevetítve: ma már/még a-Föld szintjén gondolkodunk, és eltelik még jó néhány évszázad, míg az ember kikerül e dimenzióból, és pl. a Vénuszon működtethető unitárius templomról beszélhet.

Szombat délelőtt Jakab Vilma egyletvezető tartott vitaindító előadást, melyben az egyletezés fogalmát körvonalazta, illetve e fiatalos életmód abbahagyása utáni lehetőségekről beszélt. Ezt követően a kiscsoportos beszélgetések az előző nap témáit tovább mélyítve folytatták munkájukat. A délutánt az egyházkörök között megrendezett népszerű vetélkedő töltötte ki. Este a napközben étkezőként is használt helyi művelődési otthonban a csíkszeredai Role együttes mutatta be nagysikerű rockballadáját, a Pilléi, melynek alapját moldvai csángó népdalok feldolgozása képezi. A program vasárnap délben a záróistentisztelettel és a rendezvény emlékére állított kopjafa felavatásával folytatódott.

Az egyház szerepe az előadó megítélésében az egységesülés, de nem az uniformizálás. Az egyházban a különbözőségek intézményesülnek, és ezen intézmény által értékközösségek kerülhetnek be a globális egységképződési folyamatba. Unitárius egyházunkat születésétől fogva a sokszínűség jellemezte. A jelenben egyházunkra egyfajta tanítói feladatkör (küldetés) is hárul: meg kell mutatni a többi egyházaknak, hogy milyen módszerekkel sikerült megőrizni ezt a sokszínűséget. Az Unitárius Egyház fenntartásában a világiaknak mindig is nagyobb szerepük volt, mint a lelkészeknek. Ez a jelenség csupán az utóbbi évtizedekben fordult visszájára, a kommunizmus szekularizáló politikájának köszönhetően. Főgondnokunk szerint a világiaknak az egyházi tevékenység által (is) segíteniük kell a globális identitás létrehozásában. Gyerő Dávid az egyházi intézményi élet belső működésének alapos kritikusaként vázolta fel a közeljövőben szükséges változtatásokat. Módszertanilag jól előkészített előadásában ismertette az egyházi küldetésre, a lelkészségre, a világiakra, valamint az egyház szerkezeti és vezetési struktúráira ráférő felfogásbeli és gyakorlati újításokat. Az unitarizmus egyfajta éber magatartást kell jelentsen két veszéllyel szemben: az egyik az egyház üzenetének felhígulása, a másik pedig a szervezeti élet megmerevedése. Az egyházban megvalósítandó változások kapcsán kifejtette: nagyapáink dolga az volt, hogy konzerválják intézményeinket, megőrizzék úgy, ahogy vannak. Ha a változásokra nyitottak maradnak, ártó folyamatok bomlasztottak volna. Ma már az a mi dolgunk, hogy ezeket a létező intézményi kereteket megváltoztassuk, továbbfejlesszük és ez sokkal nehezebb. Az egyházban a maradandóság, a hagyományosság csak a tartalomra vonatkozhat, a formára nem. A lelkész központi szerepét csökkenteni kell, s egyre több világi egyháztagot kell megbízni különböző egyházközségi feladatok ellátásával, hiszen a pap nem lehet egyszemélyes játékos egy egész futballcsapatban élt e jelképes hasonlattal az előadó.

Délután első ízben került sor az unitárius egyetemisták és főiskolások találkozójára. A résztvevők körvonalazták a nagyobb városokban megalakítandó egyetemista körök szervezési kérdéseit, illetve a kolozsvári csoport működésének fellendítési módszereiről tárgyaltak. Ezt követően a helyi és a „központi" szervezők kiérdemelt mulatság keretében értékelték ki a konferenciát. Az alábbiakban a konferencia idei témájában elhangzott előadásokból merítek egy összefoglalásra valót: Kolumbán Gábor a világiak egyházi szerepvállalásának fontossága mellett rendkívül átfogó - ugyanakkor személyes - világképet vázolt fel beszédében. Véleménye szerint az egyház a modernizáció első intézménye volt, mely az idő mint fogalom bevezetése tájékán jelent meg az em-

A fentiekben vázolt előadásokat követően rendkívül élénk és mélyenszántó beszélgetés alakult ki a jelenlevők között. A hozzászólások rendjén a fiatalság itthoni jövőbeli kilátásairól, értékvilágának változásáról és az unitári10Unitárius Közlöny íl<

us egyház belső reformjának szükségességéről folytattak eszmecserét a konferenciázók. A „saját múltjába és történelmébe beleszerelmesedett egyház" képét kerülni kell, s az alaposan előkészített változtatások eredménye a fiatalok javára (is) kell történjen. SÁNDOR KRISZTINA (ODFIE-főtitkár)

Az egyleti nyarat záró napok Az ODFIE VI. Vezetőképzőjét és idei Küldöttgyűlését 2003. szeptember 9-11. között tartottuk. A helyszín idén is a szívünkhöz oly közel álló, családias hangulatot biztosító Homoródszentmártoni Dávid Ferenc Nemzetközi Ifjúsági és Konferencia Központ volt, ahol harmincöt egyletvezető jelent meg. A résztvevőket két csoportba sorolhattuk: újdonsült helyi egyletvezetők, illetve a helyi egyletvezetés területén gyakorlott ifjak, akiket a rendezvényszervezésbe, csoportvezetésbe szeretnénk bevonni. Kedden érkeztünk, majd 17 órától ismerkedéssel kezdtük a programot. A játékok nem titkolt célja az egymásra hangolódás mellett az ötletadás is volt. Vacsorázás közben megpróbáltuk felvázolni a családfánkat, később hosszasan beszélgettünk erről. Lakatos Sándortól megtudtuk, hogyan érdemes hozzáfogni a családfa elkészítéséhez, illetve, hogy milyen részletekre érdemes odafigyelni (örökletes betegségek, elhalálozási okok, a gyermekek számának változása korszakonként stb.). Jövendőbeli családjaink terjedelmét tervezgetve szomorúan tapasztaltuk, hogy meglepően sok fiatal kívánja idegen országban felnevelni gyermekeit. Mivel későre járt az idő, fogat mostunk, pizsamába bújtunk, és meghallgattuk az esti mesét. Utána rögtönzött lelkigyakorlaton figyelhettük az egymás arcából kialakuló rémképeket.

Szerdán énekszóra ébredtünk, tornával köszöntöttük az új napot, s a reggeli elfogyasztása utáni áhítaton Isten áldását kértük munkánkra. Négy kiscsoportban hozzáfogtunk a képviselt egyletek sajátos képének felvázolásához, az egyletvezetőket leginkább foglalkoztató kérdések (kapcsolattartás, újak bevonása, konfliktuskezelés stb.) megbeszéléséhez. Röviden kiértékeltük az O D F I E nyári rendezvényeit, majd a hogyan továbbot tervezgettük. Később Nagy Endre az Egylet szervezeti felépítéséről tartott rövid ismertetőt. 1 0 Unitárius Közlöny

A délután folyamán a Küldöttgyűlésen számba vettük az elmúlt időszak eredményeit, hiányosságainkat, lehetőségeinket és feladatainkat. Megejtettük a választásokat, így a következő időszakra Sándor Krisztina főtitkári, Rácz Norbert alelnöki, Kocsis Tünde és Szabó Mária (a marosi egyházkörben), Kádár Kincső és Vass Zsuzsa (a székelyudvarhelyi egyházkörben), Bíró Attila (a háromszék-felsőfehéri egyházkörben) egyházköri képviselői tisztség betöltésére bízattak meg. Vacsora után ismét játszódtunk, hogy megmozgassuk elgémberedett tagjainkat. Az esti áhítat keretében megosztottuk azokat az élményeket, amelyekben napközben - a többi tevékenységgel egy időben - részesülhettünk a templomban, szerre, néhány perc erejéig. A záró napon összegeztük a kiscsoportok munkáját, majd kötetlen beszélgetésbe kezdtünk szertatási rendünkről, hitelveinkről. Azt hiszem, a nyári rendezvények sorát méltó módon zártuk ezzel a szűk körű, barátságos hangulatú szakmai találkozóval. KOVÁCS M Á R I A (ODFIE-szakosztályvezető)

Szabadságos hol a) szobor? Szomorú október 6-ra készülünk. A megelőző napon ott leszünk Aradon, emlékezni, gyertyát gyújtani, némán tüntetni. Tizenhárom évyel a rendszerváltás után és hét éve az R M D S Z kormányon „tündöklése" óta még mindig úgy tűnik, hogy a hasonló helyzetek elkerülhetetlenek. 2003-ban közösségünk ellehetetlenítési folyamatának emlékezetes állomása marad Arad. | J A sajtóban már minden elhangzott,'mindent megírtak. Egy megállapodás megszegése, a helyi döntésekbe való felső beavatkozás felelőtlensége, a magyarországi kormány ismételt diplomáciai bukása, az R M D S Z újbóli megalkuvása - e megállapítások az aradi szoborcsoport körül kialakult keserű helyzet alapjellemzőig Az erdélyi magyar nemzeti közösséget újból és ismételten megalázták. Értelmetlen és félszeg megoldásokat aggattak az ügy köré: szétszedni a szoborcsoport tagjait és egy megbékélési parkban elhelyezni. Ez legalább annyira elterelő művelet, mint annak idején a Petőfi-Schiller-féle egyetem volt. Kit zavart a tizenhárom vértanú emlékére készített alkotás? Ha ez a botrány a választási hadjárat előszeleként eredményes Volt a kormánypárt számára, annál nagyobb kudarcot vallott és újabb szavazatokat veszített az R M D S Z . Az erdélyi magyar ifjúság számára a hasonló helyzetek „tökéletes" példát nyújtanak az elvszerű és következetes politizálásról, valamint a saját, ügyeink melletti kiállásról Ilyen helyzetek mellett ne is csodálkozzunk, hogy az erdélyi magyar fiatalok többsége undorodik a politikától, az ún. érdekvédelmi szervezetünktől, és amint teheti - fogja a kalapját, és továbbáll. Az önbecsülést az önervényésülés esi a balkáni mentalitás váltotta fel. A kormánypárt a tőle már megszokott formáját hozta, akárcsak az RMDSZ. A következtetés az erdélyi magyar közösség számára egyértelmű: ezt is lenyelették velünk. SÁNDOR KRISZTINA

Dr. Gellérd Judit 4. rész

Tengereken úszó (luxus-) Amilyen kőkorszakbeli a falvak nagy része, éppen oly modernek az országutak Tanzániában. Nincs az a minőségi országút Európában, ami felvehetné a versenyt ezekkel az újonnan épített, remek autópályákkal. Amit mi álmodunk Erdély számára, utakat a turizmushoz, azt Tanzánia bölcsen megvalósította. A szafari a nemzeti jövedelem tetemes részét hozza, az egész világ idejár az állatokban gyönyörködni. Milyen bölcsen terveztek ezek az afrikaiak, hogy az utakkal kezdték „világhódításukat." Estére értünk Arusha városába. Ez a híres nép, a maasaiok fővárosa. Ha eddig a tibetiek uralták a fantáziámat és érdeklődésemet, akkor ehhez most a maasaiok társultak. Ők Afrika legbüszkébb nemzete, és az egyetlen, amely ősi civilizációját a maga eredetiségében és elképesztő gazdagságában megtartotta. Vagyis: abszolút ellenállt a civilizációnak. Úgy élnek most is, mint háromezer évvel ezelőtt, pásztor-nomád életmódot folytatva. Nyájaikkal valaha a keleti partoktól Afrika szívéig szabadon mozogtak. Most azonban a városok, az ipari létesítmények elirigyelték végtelen legelőiket. így szinte csak a nemzeti parkok körül és a parkokban élnek. A hajóra meghívott vendég-előadó maasai származású volt, akiből közben állatorvos és egyetemi tanár lett. Általa nyertünk bepillantást népe kultúrájába és szokásaiba. Kisfiú korában ő is megkapta a legértékesebb kincset, egy tehenet. Ehhez kellett volna munkájával többet hozzágyűjtenie. De egyetlen tehene holtan rogyott össze egy nap. Ez a trauma késztette végülis Cornelius barátunkat arra, hogy Oxfordban állatorvossá és állatvédővé képezze magát. A maasai nép legnagyobb kincse a marha, persze akárcsak nálunk -, ha marha nincs, a kecske is jó. A marha számukra élet és arany. Erősen húsevő nép, és idegen húst nem fogyaszt, csak amit maga nevel. Étrendjük fontos része a friss tej mellett a friss vér mindennapos fogyasztása. A maasaiok talán a egész világ legmagasabb emberei: délcegek, szikárak, erősek és egészségesek. Közülük kerülnek ki azok a híres sportolók - futóbajnokok, atléták és kézilabdajátékosok - , akiket a világ annyira csodál legyőzhetetlenségükért. A Bostoni Maraton alkalmával én is ünnepelhettem egy maasai lány fölényes győzelmét. Ahogy a hegyek felé haladtunk, mind több maasai falut és pásztort láttunk. Lenyűgöző látvány egy-egy ilyen pásztor. Népviseletéről, a vállára vetett és a teste köré lazán csavart vörös vagy bordó, hatalmas sál-pokrócáról, és kezében az elmaradhatatlan rövid pásztorbotról, már messziről felismerhető. Botja több mint pásztorbot - önazonosságának hordozója. A férfiak másik kategóriájába a harcosok tartoznak, akik bőrből készült, festett pajzsot és

egyetem

egy igen hosszú lándzsát hordanak magukkal Gyöngyből készült minden rajtuk: nyakékeik, sarujuk, fejdíszeik. Van, aki lakatot hord fülbevaló gyanánt. A fiatal harcosok haja hosszú, és igen finom hajfonataikból valóságos ékszert építenek a fejükre. Olyanok, mint a mitológiabeli félistenek.

Asszonyaik feje kopaszra nyírt, nyakukat akár tucatnyi, gazdagon szőtt, színes gyöngyékszer díszíti. Ezek a körgallér alakú, merevített gyöngyök, rétegekben borítják vállukat és mellüket. Fülükből hatalmas és nehéz, ugyancsak színes gyöngyfűzésű fülbevalók csüngenek, fejükön gyöngypárta vagy korona. A fiatal lányok tiszta fehér gyöngygallérokat hordanak, több rétegben, amelyekről mindenféle ékszerek csüngnek alá. Csak a foguk fehérebb, már akinek még volt foga. A középkorú asszonyok azonban fogatlan elnyűttségükben is szépek. A ruhájuk kopottas, szegényes, de a maguk köré tekert textíliák egyszerűen elvesztek a ragyogó gyöngyök alatt. Hagyománytiszteletük, nemzeti büszkeségük és szépségük magával ragadott. Őket óhajtottam látni leginkább. De annyira zárt a világuk, hogy nehezen lehet csak úgy szóba állni velük. Fényképezni pedig szinte lehetetlen. A programunk azonban lehetővé tett egy bepillantást az életükbe, amikor felkerestük őket hagyományos falujukban. N e m hittem a szememnek! Ezek a kétméteres óriások olyan tehéntrágyából tapasztott viskókban laknak, amelyekbe én is kétrét hajolva juthattam be. A viskó csigaházra emlékeztet, oldalozó bejáratával a mi pásztoraink nyári tanyájához hasonlít egy kicsit. Egy egész család alszik a tehénbőrrel leterített, matrac nélküli, alacsony lócán. Minden kincsüket az ágyuk mögött tartják. Sőt, az újszülött bárányokat és gidákat is beviszik. Az agyagviskó közepén tűzhely van, mellette pedig az értékes veder víz és a rizses kanna. Ezek a viskók jellegzetes módon körben helyezkednek el, vesszőkerítés védi a falut a vadaktól. A falu közepe egy óriási, rituális táncporond, ahova mi nem 10Unitárius Közlöny

léphettünk be. A falu apraja-nagyja díszruhába öltözve fogadott, és énekelt. Felületes fül számára a dallamok a csángókéra emlékeztetőek voltak. A torokéneklés ősi vitalitást sugárzott. Félkörben állottak, szemben velünk, külön a férfiak, külön a nők. A nők énekeltek és táncoltak először. Táncuk alig volt több ritmusos, jobbra-balra lépegetésnél. A rengeteg szín, a szikrázó szemek, a csokoládébarna bőr, a színes ruhák káprázatos forgatagban idézték az emberiség ősi kultúrájának az erejét. Az esemény fénypontja a férfiak tánca volt. Miközben asszonyaikkal együtt énekeltek, egyik-másikuk előrelépett, és helyből óriási magasra ugrott. Amolyan afrikai csűrdöngölő, csakhogy ők a pásztorbotot is használják e fellendülésre. Egy métert is ugrott egyik-másik. Büszke, gyönyörű nép ez a maasai! Majdhogynem székely-féle: afrikai értelemben. Utazásunk nagy élménye volt, amikor a Kilimandzsáró havas csúcsát megpillantottuk. Én vettem észre a felhők mögött, és akkorát rikkantottam örömömben, hogy a felhők nyomban szétrebbentek. Mert ritka, hogy a csúcs felhőtlenül felfedje szikrázó szépségét! Csak amikor teljes pompájában ragyogott a csúcs, akkor vált nyilvánvalóvá: a jégsipka fele elolvadt a Föld lassú felmelegedése következtében. A Kilimandzsáró a világ lelkiismeretének a barométere. Az egyenlítői Afrikában havat látni - nem közönséges élmény. De ki tudja, meddig láthatunk még ott havat?

Zsakó Erzsébet: HINNI ÉS TENNI Az Unitárius Nőszövetség története Egy új könyv megjelenését egy gyermek szüléséhez hasonlítanám. Annál nagyobb örömmel fogtam Zsakó Erzsébet Hinni és tenni c. könyvét, mivel egy igen régen várt „gyermeket" tarthattam a kezemben. A különleges grafikai kivitelezésben kiadott könyv ugyanis egy űrt pótol. Azt az űrt, amelyet az elmúlt ötven év hallgatása kényszerített ránk, de ugyanakkor a mostani idők változáAz Unitárius N&zöveteifg történte sai is okoztak. Itt elsősorban azokra a nemi szerepváltozásokra gondolok, amelyek eredményeként egyre gyakrabban tesszük fel azt a kérdést: „Mi is a nők szerepe mai változó világunkban?" Erre is válaszolni próbál Zsakó Erzsébet könyve. Felvezetve az Unitárius Nőszövetség igen részletes történetét kezdeteitől a mai napig, erdélyi nőtörténetünk ezen fontos része fogódzót kínál a ma unitárius (és nemcsak) nőinek abban, hogy milyen sokrétű tevékenységek jellemezhetik a kor unitárius nőszövetségeit. A múlt század elejétől a nők 1 0 Unitárius Közlöny

Hajnalban, amikor a nagyvadak vadászatra kelnek, beültünk a szafari jeep-mikrobuszokba. Ezeknek a teteje felnyitható volt, így állva is nézelődhettünk és fényképezhettünk. A keskeny szerpentin lélegzetelállító kaland volt lefele is, felfele is. De amit ott lent - a világ nyolcadik csodájának nevezhető krátervölgyben - láttunk, azt alig lehet szavakba önteni. Zebrák és bölények, sakálok és zergék együtt legelésztek óriási csordákban. A legművészibb minták formálódtak kombinációikból a kíváncsi kamera számára. Különösen a zebra hátsó fele utánozhatatlan mintázatú. Aki Vasarely művet előbb látott, mint élő zebrákat, azt gondolhatná, hogy Vasarely festette be ezeket a lovakat játékos kedvében! A zergék és antilopok minden méretben kecsesek voltak, a fekete afrikai bölények pedig esetlenek és lomhák. A mintegy 15-20 mikrobusz keresztül-kasul szelte a pusztát, a vadak között kanyarogva, hog. kezünkkel is elérhettük volna őket. De az állatoknak m< ^ a figyelmét is alig keltettük fel, nemhogy elszaladtak voir-a! Megszokták a szafarizókat, azt hiszik, mi is egy állatfaj"i vagyunk. És milyen igazuk van. Ez a tolerancia az oroszlánok esetében azonban a büszke közöny képét öltötte. Mert persze mindnyájan az oroszlánokat kerestük. A buszok egymás között rádióleadóval adták hírül, ha valahol felbukkant egy oroszlán vagy leopárd. És egyszercsak egy oroszláncsalád előtt találtuk magunkat; lustán sütkéreztek a napon, alig három méterre tőlünk! (Folytatása következik)

nem a fakanál mellett töltötték el mindennapjaikat, hanem sokkal aktívabbak voltak, mint azt ma gondolnánk. Hinni és tenni....Ez az elv vezette a mindenkori unitárius nőszövetség tevékenységét. Abban, hogy továbbra is ez az elv vezessen bennünket, igen nagy segítséget jelentett Zsakó Erzsébet könyve, amely erőd ad a mai nőszövetségeknek, egy olyan forrás, amelyből akármikor meríthetünk, mikor kitartásunk lankad, amikor úgy érezzük, hogy nem látjuk olyan tisztán a célt. Zsóka néni, köszönet érte! VERESS E N I K Ő

Gyönyörű örökség maradt ránk elődeinktől: a kitartó, következetes, példamutató életmód, mely jellemezte a mindenkori unitárius nőket. A könyv címe Hinni és tenni, tökéletesen kifejezi a két fő jellemvonást, amely elődeink sajátja, kiknek élete mindörökre követendő példa marad. Mindég, minden körülmények között, a világháborúk előtt, alatt és után, a kősziklára épített házak lakóinak megingadhatatlan hitével éltek és cselekedtek! A csecsemővédelemtől a leány-népfőiskolán át az Öregek gondozásáig, mindennel foglalkoztak. Nagyszerű asszonyok és leányok életét s munkásságát ismerhetjük meg a könyvből. Tanulhatunk belőle: emberséget, kötelességtudást és felelősségvállalást. Útmutató is ez a könyv, hiszen napjainkban talán még nagyobb szükség van arra, hogy elődeinkhez hasonlóan: erős hittel és jóakaratú tennivágyással segítsünk a csecsemőktől az öregekig mindenkin, ahol lehet, ahogy lehet! Zsakó Erzsébet könyve Erdő-tanítványhoz méltó rendszerességgel, pontossággal és hűséggel megírt munka. Gazdagabbak leszünk, ha elolvassuk! SIGMOND JÚLIA

T

Alkoss az első hálóban lévő szavak

A

R

K

A

r

T

A

N

A

R

K

O

C

S

I

S- Z

I

K

E

I

R

O

D

A

T

A

R

A

J

M A

D

Á

R

A

N

D

O

R

K

A

C

s o

L

M

0

betűiből új szavakat úgy, hogy a szó összes betűjét használd fel, és ezeket az új szavakat írd be a második háló megfelelő soraiba. Ha jól dolgoztál, akkor a besötétített középső sorban egy híres unitárius püspök, népdal-, népmesegyűjtő neve alakul ki.

Püspökök főgondnokok 1

2

3

4

5

6

r

r

A 7

8

9

10

11

23

24

s 12

sz 14

13

15

16

17

20

27

26

30

21

35

32

37

36

38

44

45

53

46

34

33

39

29

28

40

42

41

57

19

22

21

25

52

18

43

47

54

58

48

49

50

55

56

59

60

51

Vízszintes: 1. Püspök volt 1737-1758 között. 13. Ásványféleség. 14. Csökkenő daganat jelzője. 15. Női név. 17. ... vág, régi gyógymódot alkalmaz. 19. ...dánom, nagy lakoma. 20. Durva taszítás. 21. Női név. 23. Blokk. 25. ... mi a kő, tyúkanyó? (Petőfi). 26. ... Front, politikai tömörülés volt. 27. Van ilyen anyagállapot is. 29. Főleg nők által használt köszönési forma. 30. Azonnal, rögtön. 32. A másik oldalra. 33. Ki ... tud?, vetélkedő cím. 34. Felső végtag. 35. Női név. 38. E napon. 40. Meghoszszabbít. 41. Ibsen színműve. 42. Betegség kezelése. 43. Gyomnövény. 44. A széleken lapos! 45. Harap. 47. Sárkányt röptét. 51. Római 101. 52. A felismerés szava. 54. Borul. 55. Falusias női név. 56. Pinceszag. 57. Törvényes. 58. Fából készült nagyobb edény. 61. Kipling óriáskígyója. 62. Női név, becézve. 64. Mely személy tulajdona? 65. Virágállat. 67. Az unitárius vallás alapítója, első püspöke volt 1568-1579 között.

61

Függőleges: 2. 1994-1996 időszakban állt az egyház élén. 3. Mutatószó. 62 64 65 66 63 4. Örkény István színműve. 5. Hamis. 6. Homoródszentmártoni ..., az egyház 67 első főgondnoka (1718-1721). 7. Cégfonna. 8. Női hangnem. 9. Téli csapadék. 10. Nagyot óhajt. 11. Angol sziget az ír-tengerben. 12. Alakzat. 13. Művészettörténész, 1960-1963 között volt főgondnok. 16. Egyidős testvérével. 17. Bukás. 18. Előkelő. 19. Vargyasi 1876-1905 időszakban volt főgondnok. 22. Kalapos élőlény. 24. Nagyon régi történelmi időszak. 28. Férfinév. 29. A jó ..., Mikszáth mű. 31. Csernáton vára. 36. Szaporításra megmaradt ritka, egyetlen példány. 37. Régebb sok ilyen szekér volt. 39. Abban az irányban. 46. Papírlap, illeték befizetésekor töltik ki. 48. Női név. 49. Toronyiránt. 50. Thaiföld és Németország autójele. 53. Földünk kísérője. 58. Corneille műve. 59. Konyhafőnök. 60. Rádium és nitrogén vegyjele. 63. Liba mondja. 64. Kérdés személyre. 66. Polc fele! (Az oldalt készítette: FORRAI TIBOR) 10Unitárius Közlöny

Mentősök, repülősök és társaik Bizonyára olvasóink is fölfigyeltek arra, hogy nyelvhasználatunkban mindjobban tért hódit az -s névszóképző. Aki éjszakai műszakban dolgozik, azt mondja: éjszakás vagyok. A szívpanaszokkal kezelésre járó beteg szíves, a vesebajos vesés, a cukorbeteg egyszerűen cukros. A kiküldetés újabban nem kétheti vagy egy hónapi, hanem kéthetes, egy hónapos. A betűszói elnevezésű labdarúgócsapatok játékosa manapság nem FTC-, MTK- vagy BVSC-beli, hanem FTC-s, MTK-s, BVSC-s. A mentőorvos vagy a repülőtiszt a mindennapi nyelvben többnyire csak mentős, repülős. És itt megállok, ugyanis mai anyanyelvi zsörtölődésem épp erről, a mentősről és repülősről, pontosabban az -s képzős új foglalkozásnevekről szól. Általában nem vagyok az -s képzős szavak ellen, hiszen napjainkban, amikor - néhány egészen új, örvendetes kezdeményt nem számítva - a szóképzés egészében visszaszorulóban van, voltaképpen minden új képzett szó nyereségnek számít, ezekkel a mentős, repülős típusú elnevezésekkel azonban csínján kell bánnunk.

Ezek korántsem olyan pontos, lényegre törő megnevezések, mint ugyancsak -s képzős, régebben is meglévő társaik: az asztalos, a fazekas, a traktoros vagy a postás. Ezek a mostaniak inkább csak körülírások, a lényeget nem fejezik ki. A mentős elnevezésből nem derül ki, hogy akit illetünk vele, az micsoda tulajdonképpen: mentőtiszt-e, mentőorvos, mentőápoló vagy egyéb beosztású dolgozó. Ugyanez a baja a repülősnek is, s hasonló okokból nem tudok lelkesedni azért sem, hogy legújabban ezek mellé már felzárkóztak az egészségiigyisek - holott bőven elég ez is: egészségügyiek -, s hogy megjelentek a vendéglátósok is. Összegezve: noha nagy bűnt nem követnek el nyelvünk ellen, akik minduntalan ezekkel az -s képzős alakokkal élnek, ha egy-egy foglalkozást akarnak megjelölni, mégis úgy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha nem szegődünk a divat uszályába, s öncélúan, fölöslegesen nem szaporítjuk az -s képzősek számát. Nyilvánvaló, hogy a lakatosra, a postásra meg a pénztárosra vagy - hogy az -ó, -ő végű melléknévi igenevek -s képzővel megtoldott változatai közül is idézzek példát - a rézfúvósra, meg a műtősre szükség van. De annak aligha örülhetnénk, ha a divat további erősödésével a vízügyiekből vízügyisek, a könyvelőkből, kézbesítőkből, újságírókból könyvelősök, kézbesítősök, újságírósok lennének. Ugye, ebben mindnyájan egyetértünk? Dr. GRÉTSY

LÁSZLÓ

általánossal) és ifj. Szombatfalvi József (6,88-as általánossal) lelkészi oklevelet szerzett.

Szeptember 1 -8. között az aranyosszéki Várfalván szerveztük meg az idei év második gyermektáborát, 30 unitárius gimnazista és kisiskolás részvételével, akik Magyarszovát, Alsófelsőszentmihály, Alsórákos, Sinfalva, Aranyosrákos, Medgyes, Magyarsáros, Kövend, Kolozsvár és Várfalva egyházközségéből érkeztek. Szeptember 9-én dr. Szabó Árpád püspök, Kolumbán Gábor főgondnok és Gyerő Dávid előadótanácsos Kolozsváron találkozott Abdelfattah Ámorral, az Egyesült Nemzetek Szövetsége vallásügyi raportőrével. Amor úr egyházunk általános helyzetéről és főként az állammal való viszonyáról érdeklődött. A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának I. évfolyamára a szeptember 10-13. között zajló felvételi vizsga után a következő hallgatók iratkozhattak be: Tóth Zsuzsánna (Homoródszentpéter), Kisgyőrgy Tamás (Csíkszereda), Lőrinczi Botond (Székelykeresztúr) és Andorkó Attila (Sepsiszentgyörgy). Szeptember 20-án Kobátfalván torony- és harangszentelési ünnepélyt tartottak a 2000-2002. közt felépített új torony és a kijavított templom megünneplésére, ahol az ünnepi szónok, dr. Szabó Árpád püspök volt. A Lelkészképesítő Bizottság szeptember 22-23-án lelkészképesítő pótvizsgát tartott, ahol Koppándi-Benczédi Zoltán (7,66-os

Az Énekvezér-képesítő Bizottság a szeptember 23-án tartott vizsgán a következőknek ítélte oda az unitárius énekvezéri oklevelet: Tódor Éva, Homoródszentpál (9,80-as általánossal), Székely Mónika, Tarcsafalva (9,00), Tar Imre, Marosszentgyörgy (8,60), Jenei Ildikó, Pipe-Szásznádas (8,40) és Márkodi Attila, Nyárádgálfalva (7,00). A III. évnegyedi lelkészi értekezleteket egyházköreinkben a következők szerint tartották: október 2-án Homoródszentpálon, 6án Torockón, 7-én Székelykeresztúron, 8-án Baróton, 9-én Bethlenszentmiklóson és 10-én Szentgericén. Az értekezletek központi előadását Czire Szabolcs teológiai tanár tartotta A posztmodern korszakváltás Ígérete és az unitarizmus címmel. Október 4-én Kidében falutalálkozót tartottak, az ünnepi istentisztelet szónoka dr. Szabó Árpád püspök volt. Október 10-én volt az unitárius egyetemi és teológiai hallgatók bentlakásának avató ünnepélye Kolozsváron. Az észak-amerikai hittestvérek adománya, a magyar kormány Apáczai Közalapítványon át nyújtott támogatása és egyházközségeink, iH. híveink hozzájárulása révén felépült új otthon közel 40 fiatal egyetemi és teológiai hallgatót fogad be az új tanévtől kezdődően. Az ünnepélyen jelen volt az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának népes küldöttsége is, élén König Sándor elnökkel és Csete Örs irodaigazgatóval.

UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatárs: Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10.-edike. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (0264) 593236, 595927. E-mail: [email protected]; [email protected] r Az Unitárius Közlöny megjelenését a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatta. C

[/ /

J ; Jij.y/ /?/, J

nitárilis Kolozsvár, 1888—1948/1990. 13. (73) évf. 5. szám. 2003. november - december Ára: 5 000 lej.

KARÁCSONYI GONDOLATOK „Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek" (Piramis) ... Istenem, de boldog voltam, pedig még nem tudtam, hogy adventnek hívják karácsonyi várakozásomat. Most is előttem van egy emlékezetes karácsony előestéje. Tizenéves voltam, szánkóztam, és már az sem jelentett terhet, hogy a jóval kisebb húgomat magammal kellett hurcolnom egész nap. Amint a húgit szánkóztattam, egyszer-kétszer elmondtam a karácsonyi verset, csak úgy magamban, nehogy felsüljek a karácsonyfa-ünnepélyen a templomban. „A húgomé sokkal rövidebb és jóval könnyebb" - méltatlankodtam, aztán kissé elszégyelltem magam - „hát persze, ő még kicsi, tőle már az is nagy teljesítmény, ha ki mer állni a templom piacára." Mire gondolatban befejeztem a verset, már otthon is voltunk. Ünneplőbe öltöztünk, és irány a templom! Ünnepi lelkesedéssel mentem templomba: tudtam, ünnep van, és nem is akármilyen. Karácsony! Ünnepelni mindig szerettem. Minden rendjén is ment, a szavalatokért csomagot kaptunk. Hazafelé menet már az járt eszemben, vajon nálunk lesz-e meglepetés? Járt-e már az angyal amíg mi a templomban voltunk. Persze, én már elég nagy voltam, és tudtam, hogy az „angyaljárás" kisgyerekeknek való, de a húgom kedvéért még mindig szívesen „hittem" - mert hinni akartam - a mesét. Hazaértünk. Csak akkor tűnt fel, hogy a szülők közül hol az egyik, hol a másik tűnt el egy kis időre, pedig a templomba együtt mentünk. Messziről lestük húgommal a házunk ablakát. Bent mozdulatlan sötétség és csend honolt. Már-már kezdtem elkeseredni, hogy bizonyára turpiságaim kitudódhattak, és számunkra nem lesz az idén karácsonyfa és sok ajándék. Igaz, a templomban megkaptuk a csomagunkat, tehát rossz gyerekek mégsem lehetünk? Miután a ház előtt levertük csizmánkról a havat, és beléptünk a meleg házba, láss csodát, csillagszórók szikrája, gyertyáknak fénye lobbant fel szinte egyszerre a sötét szobában. Aztán két ismerős és mégis angyalinak tűnő hang vidáman zengte: „Mennyből az angyal, eljött hozzátok...." És valóban eljött hozzánk az angyal, még akkor is, ha már rég nem hittem az angyalmesékben. Ez volt a KARÁCSONY, a család ünnepe, az év legboldogabb napja.

Azóta sok karácsonyt megéltem, de merem állítani, egy sem volt olyan boldog, mint akkor, abban az évben. Amint tágult ismeretem világa, megismertem a karácsony eredetét, Jézus születéstörténetét. Bosszúsan mormoltam didergő ajkakkal a hideg decemberi estben: „nem engedték be Máriát, Jézust nem fogadták szeretettel, illendőn. Most ünnepeljük születését? Akkor kellett volna!" Ilyeneket gondol az ember tizenéves fejjel. Aztán eszembe jutott húgom születésének napja, amikor reggel azzal költött édesapám, hogy kistestvérem született, aki édesanyámmal együtt jó helyen van, és nemsokára hazahozzuk őket. Mekkora volt az öröm, sokan jöttek, felkerestek, ajándékokat hoztak, „akárcsak Jézusnak a pásztorok, meg a keleti bölcsek"- gondoltam magamban. Teltek, múltak az évek. Karácsonyok jöttek, aztán tovatűntek. Szép volt valamennyi, emlékezetes. Amikor utoljára mondtam verset gyermekként karácsony estéjén a templomban, konfirmációra előkészítő csoportos lehet-

tem. Kissé lámpalázasan bandukoltam a templom felé, és szokásom szerint gondolatban a versemet mormoltam. Nem sikerült végiggondolnom a verset. Kéregető, szegény gyerekek bánatos hangjára lettem figyelmes. „Vajon nekik lesz-e otthon karácsonyfájuk? Vajon fog-e valaki gondoskodni arról, hogy nekik is ünnep legyen Jézus születésnapja? Hát vajon nem arról beszélünk karácsonykor, hogy bezzeg a várandós Máriát nem engedték be a fogadóba a rosszak, a gonoszok. Hát mi jobbak vagyunk?" tettem fel magamnak a kérdést. Másnap, karácsony első napján hallottam életem addigi legszebb prédikációját. Soha nem felejtem el szülővárosom templomát, a tordai unitárius templomot, amint zsúfolásig telve volt. Ott ültem a többi konfirmándussal, és éppen arról egyezkedtünk, hogy úrvacsoraosztás előtt kimegyünk a templomból, hiszen mi még nem vehetünk úrvacsorát. Eközben bejött Fazakas pap bácsi. Akkor még fekete hullámos haja volt. Bajusza alatt mindig ott ült a mosoly. Érdekes módon úgy mosolygott, hogy közben végig szigorúan komoly volt arckifejezése. Énekeltünk, aztán a pap bácsink jól ismert bicegős léptekkel elindult a szószékbe. Ami azután történt, számomra maga volt a csoda. „....Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: ...Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2,10. 14) És higgyék el nekem, hogy akkora örömhullám vonult végig a hallgatóságon, amint erről prédikált a pap bácsi, hogy hálásan, végtelenül boldogan néztünk egymás szemébe. „Ez igen" - gondoltam - , „ettől lett igazán ünneppé az ünnep". N e m mozdultunk el helyünkről. Ott ültünk elbűvölten az úrvacsorai beszéd alatt is, és csak az úrvacsora kiosztása után ocsúdtunk fel igazán. Azt hittem, ez volt a megvilágosodás pillanata. Hát ez karácsony örömüzenete: nem csupán egy gyermek megszületésének ténye, akit a környezet nem fogad meleg szeretettel, hanem a később kiteljesedő életműnek az elővetítése, hogy ő lesz a megváltás és élet. És ha a megszületendő Jézust nem fogadták a vendégfogadóban, ő azonban magához hívta a gyermekeket: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." (Lkl8,16/b) És Istenországának érdekében, az eszményi társadalom felépítéséért lépett Európa és a világ mintegy ötöd része Jézus hívására a kereszténység szolgálatába. Kétezer esztendeje fennáll a keresztény egyház, és most is ott tartunk, hogy vannak, akiket nem fogadnak be a vendégfogadóba. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a művelt világ szemrebbenés nélkül dollármilliárdokat költ fegyverekre, hadviselésre, az élet megsemmisítése céljával, és nem akad párszázezer egy szerencsétlenebb, szegényebb ember bonyolultabb műtétjére vagy kezelésére! Alkotmányok szögezik le, hogy minden embernek joga van orvosi ellátáshoz és fájdalmának enyhítéséhez. Azt már nem részletezik, hogy milyen vastag pénztárcától felfelé lép érvénybe ez a jog. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket", hangzik ma is Jézus hívása, de a szülők sok esetben elvakultan a reklámfények világától és megsüketülve az ünnepi bevásárlás zsibajától, éppen Jézust hagyják ki, zárják ki a karácsonyi ünneplésből. Mi több, gyermekeiket is mega10Unitárius Közlöny

kadályozzák abban, hogy Jézushoz jussanak. Hogyan lesz majd övéké Isten országa? Hej, sok még a tennivaló, emberek! Karácsony sok helyen az alamizsnaosztogatás és reklám célú szponzorálás ünnepe. Legalább lelkünkben ne legyen felszínes csillogás ez az ünnep. Hithű keresztény emberekhez méltón fel kéne nyissuk a világi hatalmasok szemeit, hogy hiába ünnepelnek karácsonyt, Jézust ma sem engedték be szívük vendégfogadójába. Milyen lehet az a nagy öröm, mely nem minden ember öröme lesz, csupán egy kisebbségé? Mondjuk azoké, akiket pénzükért megműtnek, akiknek pénzükért emberszámba vesznek, vagy hatalmukért nagyobb és díszesebb ajándékcsomagot hoz nekik az angyal. Pedig a legszükségesebbekre jutna bőven mindenkor és mindenkinek. Hátha azt is megérjük, hogy több legyen a kenyér, mint a bomba, gránát, golyó és egyéb fegyver együttvéve. Hátha megérjük ismét azt, hogy karácsonykor nem fognak terroristák robbantani. Ha valóban befogadná a világ a minden év karácsonyán megszülető Jézust, akkor valóra válna mindaz, amit egy elmélkedő így jövendöl: „Es akkor mindaz, ami szétválasztott bennünket, most összeköt. A hatalom és együttérzés frigyre lép. Es akkor szerető gyöngédség fog jönni a nyers és barátságtalan világba. És akkor férfi és nő egyaránt kedves lesz és szelíd. És szelídségükben rejlik erejük. És senki sem lesz alávetve mások akaratának Es a világ gazdag, szabad és sokszínű lesz. Egyesek kapzsisága a sokak szükségének nyit majd utat. És akkor mindenki egyenlően osztozik a föld bőségében. Mindenki törődni fog a betegekkel, gyengékkel és öregekkel. Mindenki táplálni fogja a fiatalt. Mindenki becsben tartja majd az Isten teremtményét. Es akkor mindnyájan összhangban fognak élni egymással e földön. És minden talpalatnyi földet ismét Édennek fognak hívni." Isten áldása legyen karácsonyi ünnepünkön. M E Z E I CSABA

lelkész

Minden szép karácsonyok Eljön majd az áldott este, s ha elfog az áhítat, légy közel vagy messze-messze: szítsd fel gyertyalángídat. Lásd az ünnep benned éled, végleg el nem hervadóit... Hallva halld: csengetnek érted minden szép karácsonyok.

Nem maradhat senki árván - hol van emlék, van remény. S fagyott könnyek gyertyaszálán lángszívet lobbant a fény. Benne vannak, kik szeretnek... Mind ki élt és élni fog... Körülvesznek, zengedeznek minden szép .

karácsonyok... NAGY FERENC

Karácsonyi emlékezés Vannak olyan mély érzések, olyan meghatározó élettapasztalatok, melyeknek időre van szükségük ahhoz, hogy szóvá, elmondható történetté váljanak. Ilyen meghatározó tapasztalatban, mélyről fakadó érzésben volt részünk nekünk, homoródszentpéteri fiataloknak (én is még fiatalnak tartom magam) 2002 karácsonyán, amikor a derzsi ifjúsági egylet egy csoportja meglátogatott minket. Bevallom, nem voltam százszázalékosan meggyőződve, hogy valóban eljönnek hozzánk, hisz cudar tél volt, s bár nem számottevő a két település között a távolság, mégis nagy kihívást jelent az Egei-tetőn való átkelés télvíz idején. De ők jöttek. Három autóval, „hol szekéren, hol gyalog" - mondhatnánk tréfásan -, hisz nem egy álomutazás volt, hanem olyan székelyes „csakazértis átjövök azon a hegyen " akarat. Jöttek két gitárral, karácsonyi dalokkal, melyek hitről, erőről, szerelemről és sorsról szóltak. Jöttek, mert megígérték. Az igaz, hogy '96 tavaszán, valamivel fiatalabban, de az is igaz, hogy azóta több nagyszabású rendezvénynek adtak otthont, és mindig azzal a derzsi vendégszeretettel, ami mindannyiunk számára néhány napra otthonunkká varázsolta Derzset. Örvendtiink tehát, amikor kissé megfagyva, de megérkeztek hozzánk. Ahogy végignéztem a teremben beszélgető, ismerkedő fiatalokon, furcsa érzésem támadt. A derzsi fiatalok ugyanis azok a fiatalok voltak, akiket '96-ban Székely Katival, az akkori egyházköri képviselővel látogattunk meg. Kati, ma már Tankó Katalin, a hároméves Tamás édesanyja, és a szíve alatt hordja második gyermekét. A derzsi fiatalok tehát 25-30 év körüliek voltak, az őket fogadó szentpéteriek pedig 15-20 évesek. A két csoport közötti korkülönbség önkéntelenül arra ösztönzött, hogy emlékezzünk. Kacagva emlékeztünk tehát a régi időkre. Arra, hogy Dénes Ákosba majdnem minden szentpéteri lány szerelmes lett, arra, hogy Ballók Ödi úgy énekelt, hogy szakadt össze minden..., és így tovább. Amikor azonban a két gitáros testvérpár indította a Mit tehetnék érted című dalt, a szentpéteri fiatalok tekintete az egyik falra akasztott képre összpontosult. A fényképről - immár néhai - Gergely Gyöngyike mosolygott le ránk. Zsenge húszéves életének utolsó éveiben ez volt a kedvenc dala. „Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, és azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok. De ha eltűnne az arcod-

Stafétaváltás karácsonya Minden ünnepben annyi öröm van, amennyi munkát befektet az ember. Ez ösztönzés is a cselekvésre, nem a számonkérés és jutalmazó cselekvésre, sokkal inkább a lelki élet jelenségeinek jó irányú cselekvésére. Közeledik a 2003-as év karácsonya, a család, a szeretet ünnepe. A családi ünneplésben benne foglaltatik a várakozás, a titkok varázslatos ereje. Karácsonykor „visszacsúszunk" a gyermekkorunkba, ahová mindig is visszavágyunk. Hiszen azzal, hogy a kis Jézust ünnepeljük, újra átélhetjük a feltétel nélkül áradó sze-

ról ez a sötét szomorúság, úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, hogy lelked mélyén megtörjem a sötét varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem." A dal végén néhány másodpercnyi csend. Mi volt e csend titka? Az, hogy 2002 karácsony első napján a szentpéteri ifjúsági egylet Gergely Gyöngyike emlékére adományozta az úrvacsorát, Tóth Zsuzsika mondta az emlékező beszédet, de nem volt bennünk erő e dalt elénekelni. Isten azonban elvezérelte hozzánk a derzsieket, és ők megszólaltatták a dalt. Ahogy elmondtuk e dallal kapcsolatban e szomorú történetet, a derzsi fiatalok is hirtelen elszomorodtak, mert nekik is emlékezni kellett. Annak a Dénes Rékának a barátját temették nemrég, aki a legelső találkozáskor a derzsiek egyik egyletvezetője volt. Aztán jött egy másik dal: Közeli helyeken, dombokon hegyeken.... Mintha egy láthatatlan kéz egy másik sebet tépett volna fel. 2000 karácsonyán a mi ifjúsági egyletünk egy másik egylettárs, immár néhai Jakab Ödike emlékére adományozta az úrvacsorát. A dalok, az emlékek összeforrasztották életünket. A fiataloknak e két csoportja karácsony ünnepén megtanult hinni és remélni a jövőben, de megtanult emlékezni is. Rájöttünk arra, hogy életünk legértékesebb percei azok, amikor át tudjuk érezni egymás örömét és egymás fájdalmát. Az öröm megsokszorozódik, a fájdalom enyhül, ha megosztjuk. A karácsonyi gyertya fényénél ránk mosolyogtak azok az arcok is, melyeknek nincs már földi mása, de melyek Istenhez vezető útjaink egy-egy állomását jelképezik. Még nem tudjuk, hogy a 2003-as év karácsonyán kik fognak meglátogatni minket. A derzsiek - nyilván - lélekben mindig velünk vannak. Azt sem tudjuk, hogy milyenek lesznek a következő karácsonyok Annyit azonban tudunk, hogy az idén nem kellett ifjak koporsója mellett állni, és mi ennél többre nem is vágyunk Adja a jó Isten, hogy gyászunkban vigasztalókra találjunk, és félelmünket a hit segítségével legyőzhessük. Sokszor évek kellenek ahhoz, hogy egy lelki tapasztalat elmondhatóvá váljon. Úgy érzem, köszönettel tartozunk a derzsi fiataloknak ez említett karácsonyi látogatásért. Hitet és szeretetet hoztak nekünk, vigasztalást és reménységet. Legyen mindannyiunknak gyász nélküli, békés, boldog karácsonyunk. SZÉKELY K I N G A RÉKA homoródszentpéteri lelkész retetet. Mindannyian feltétel nélküli szeretetre vágyunk, amelyért nem kell tennünk semmit. Sajnos, ezt csak csecsemőkorban kapja meg az ember, amikor tökéletesen elfogadják, és puszta léte örömöt szerez. Ahogy érik lassan az ember személyisége, egy bizonyos fejlődési fokon ráébred, hogy neki is kell tenni azért, hogy szeressék. Elindul az életküzdelemre való felkészülés folyamata. Érdekes, csak felnőtt korban beszélhetünk önző szeretetről. A karácsony - ha kevés időre is - feloldja a szeretet bilincseit, s ahogy a kis gyermekeknél is tapasztaljuk, egy kis szeretet helyébe mérhetetlen szeretetet, ragaszkodást kapunk. A szeretet minden vallás parancsolataiban az elsők között van. Más kérdés, hogy mi, 10Unitárius Közlöny

emberek nem tudunk mindennap a szeretet parancsa szerint élni, újra és újra elbukunk. Mindannyian érezzük és tudjuk, hogy megvan a szeretet iránti igény. Karácsony érkezése megsokszorozza a szeretet iránti igényünket. Azt is tudnunk kell, mi a jó, minek van értéke az életben, mire kell törekednünk. És kellenek ilyen kristálytiszta pillanatok, mint a karácsonyeste, amely feltétel nélküli szeretetről szól. Az érzelem és értelem kettősségében válik lehetővé a másokkal való együttérzés, ez teszi vonzóvá és hangulatossá környezetünket, ünnepeinket. Tudatosan kell megéljük a karácsonyt, figyelnünk másokra is, ne csak családtagjainkra, hogy karácsonykor minden ember találkozhasson a szeretettel. A karácsony képviseli a kereszténység azon üzenetét, hogy érdemes kereszténynek lenni. Próbáljunk keresztény szemmel betekinteni a karácsony megtapasztalt, szinte szárnyakat adó érzésvilágába. Jézus megismerése által felkínált eszközök igénybevétele legyen cselekedeteink meghatározója. Az emberek félelemmel vannak tele, életfélelemmel, az anyagi, erkölcsi bizonytalanság életeket olt ki, életeket bénít meg nap mint nap. A karácsony erőt ad a félelem feloldására. Félelmeink zömével szembe kell forduljunk, csak így lehet esélyünk a győzelemre. Mert a szembefordulás pillanatától sarkall-bátorít a félelem, s nem enged megállni, még ha olykor veszteséget is érzünk. De most, karácsony napján álljunk meg, s nézzünk szembe személyi szegénységünkkel, az alattomos hát mögötti manipulációkkal, az olcsó népszerűséget majmoló tegeződésekkel, az eljátszott erkölcsi tartásunkkal, s nem utolsósorban közösségi tevékenységem kötelességszerűségével, illetve hivatástudatával. Anyagi érdek lapul-e cselekedeteim hátterében? Kérdezzem meg önmagam, mert bizony munkatársaim. híveink igazából tudják, kik vagyunk. Mert az önismeret az egyetlen menedék a fizikai, szellemi és lelki megpróbáltatások sűrűjében. A karácsony lehetőséget ad az erkölcsi megújulásra. El kell viseljük a tér egyre nyomasztóbb szűkösségét, a környezet, a levegő szenynyezettségét, a fárasztóan gyors életritmust, az idegi terhe-

lést, s azt is el kell viselni, hogy sokat kell produkálni. Annyit beszélnek az önismeretről. Tegyük fel, elfogadtam, hogy fontos-szükséges, na jó, de hogyan kell eljutni hozzá? Nem akarok senkit elriasztani az önismerettől, de az önvizsgálatot nem lehet „befejezni". Ma önvizsgálatot végzek a tegnapért, holnap a máért. Az önismeret annál mélyebb, minél több nyitott kérdéssel találkozunk. Az időbeni történések elénk tárják a mindig következő új karácsonyt, új világot, amelyről egyre többet tudunk, de egyre több csodálkozással vesszük észre a nem ismert dolgokat. Próbáljunk önstafétaváltással beletekinteni a mindig következő és számunkra mindig új karácsonyokba. S próbáljunk a karácsonyi napokon ezer kis hibánk mellett is a méltóság és nagyság jeléről bizonyságot tenni. Figyeljünk rá a megromlott emberi kapcsolatainkra, s a megbánás, a tévedés stafétabotjának jobbik felét nyújtsuk át az előttünk haladónak. A ma embere a legkisebb jó szóra is odafigyel, s elfogadja a közeledés, a hit stafétáját. Az embereket meg kell szólítani, és megnyílnak, segítenek, ajándékoznak és segítséget fogadnak el. A karácsony hangulatának fontos tényezője a hó, a fehér karácsony az igazi. Várjuk, lessük az első hópelyheket, akár a gyermekek. S örömmel s megdöbbenéssel rácsodálkozunk az éjszaka leple alatt megérkező hófehér világra. Amely világosságot, tisztaságot sugároz. Lakásunk, környezetünk rendbetétele sarkall lelkünk belső rendezettségére is. Vigyázzunk a hófehér takaró alatt szemét, kacat ne lapuljon. Karácsony elégeti a lelki szennyet is. Amikor ünnepet köszöntünk egymásnak, valami édes fájdalom villan át egész lényünkön, valami éterien finom leng a levegőben. Ajkunkon szó megreked, egymást átölelve adjuk át magunkat a karácsony perceinek. Gondolatban, érzésben átölelem a végtelen örök múltat és jelent ünneplő karácsonyi lelkeket, s a holnap reményével kívánom, hogy minden ember találkozzon az önzetlen szeretettel. TÖRÖK JOLÁN - Nyárádgálfalva

A DÉVAI ÁLOM MEGVALÓSULT! Eddig gyakran még az unitárius hívek is csodálkozva kérdezték: „Hát hogy nincs Déván unitárius templom?" Rövid, de annál fájdalmasabb hallgatás után válaszunk mindig ugyanaz volt: „Nincs!" ...De lesz! - tettük hozzá. Nem lennék igazságos, ha nem mondanám el, hogy gyakran mi sem hittük szavainkat. Pedig a dévai templom álma közel száz éve ott él az unitárius hívek lelkében. Elég csak arra gondolnunk, hogy az 1900-as évek elején az akkori egyházvezetés úgy döntött, hogy tiszteletadásuk jeléül templomot építenek Dévára, hadd legyen az a világon élő unitáriusok zarándokhelye, legyen az emlékezésnek, tisztelgésnek és imádkozásnak hajléka! A híres Pákei Lajos a tervrajzokat el is készíti, a bölöni „katedrálishoz" hasonlítható templomot a dévai vár tövébe meg is álmodja. Az Egyház külföldi segítségre is számítva az anyagi alap előteremtésén fáradozik, és az összegyűlt pénzösszeget katonai kötvényekbe fekteti. Sajnos, az I. világháború kegyetlen szele az unitáriusok álmát szertefoszlatja. Az akkori tervrajzot nézve (az egyház levéltárában megtekinthető) jogosan tehetjük fel 10Unitárius Közlöny

a kérdést: „Mi lett volna, ha..." - azonban a történelem már számtalanszor igazolta, hogy az ilyen kérdések nem segítenek... Az álom tehát látszólag szertefoszlott. Szertefoszlott, de nem halt ki. Olyan idők következtek, amikor nem adatott meg a lehetőség további fejlődéshez, hanem a meglévő javaink őrzésére kellett összpontosítani. Az 1989-es decemberi fordulat új kihívások elé állította Egyházunkat. A dévai leányegyházközségnek is megadatik a lehetőség, hogy újult erővel az önépítésen fáradozzon. Mivel templom nincs, imaház nincs, gyülekezeti terem sincs, a közösség a református egyházközség jóvoltából havonta egyszer istentiszteletet tarthat annak templomában. Az elmúlt 13 év sok álmot szült. Azt tudták, hogy kell egy templom, vagy kell egy imaház, gyülekezeti terem! Olyan lelkészek tevékenykedtek, akik hittek az álomban. Az egyházközségnek tagjai személyes ambícióból, de mindenképpen a köz érdekéért dolgozva az álmot dédelgették munkájuk által. Azonban mindehhez kellett az appletoni testvérgyülekezet állandó támogatása és lelke-

sedése. Megtanítottak arra, hogy kis gyülekezet is tud maradandót alkotni. Próbálták elültetni mindannyiunkban azt a pozitív szemléletet, hogy a kilátástalan pillanatokban is a cseppnyi fényforrást kell észrevennünk. Azt, hogy konkrét terv nélkül hiábavaló minden álom. „Business plan", „önfenntartó ház", „lépcsőzetes fejlesztés" - annyira idegen fogalmak voltak számunkra, hogy tehetetlen, de ugyanakkor hagyományainkra épített válaszunkon már mi is elgondolkoztunk: „nekünk templom kell és nem más!" Most már belátjuk, igazuk volt...

„Az Úr házában lakhassam..." „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem, hogy az Úr házában lakhassam egész életemben. Láthassam milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem". (Zsolt 27,4-5)

Az évek során számtalan terv született, egyesek előrehaladott fázisban akadtak meg. A gond mindig csak egy volt: a pénzhiány. A 2003-as esztendő határkő a dévai gyülekezet életében. Az amerikai testvérgyülekezet konkrét anyagi támogatására az Erdélyi Unitárius Egyház is válaszolt. Közös erőfeszítés árán az augusztusi hónap elején Déva központjában egy olyan ingatlant vásároltunk, mely megfelel az elképzeléseknek. Magába tudja foglalni a templomot, a zarándokközpontot és a lelkészi lakást is. A közel évszázados vágy valóra vált! November 15-én Déva az erdélyi unitáriusok zarándokhelye volt. Több mint ezer unitárius zarándokolt el a dévai vár belső udvarára, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadság kihirdetésének 435. évfordulóján fejet hajtson Dávid Ferenc vallásalapító szelleme előtt. Az ünnepi istentiszteletet dr. Szabó Árpád püspök tartotta, majd Rázmány Csaba, a magyarországi Unitárius Egyház püspöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepi megemlékezést a székelykeresztúri és kolozsvári kollégium, valamint a nagyajtai ifjúsági egylet műsora tette emlékezetessé. A zarándokok közösen vonultak az újonnan átalakított dévai templom elé, hogy jelen legyenek a százéves álom megvalósulásátjelző tábla leleplezésekor. Köszöntő beszédet mondott dr. Rezi Elek főjegyző, Olivia Holmes az észak-amerikai Unitárius Univerzalista Egyház képviselője, Lee Boerke, az appletoni testvérgyülekezet küldöttje, Lovász János református lelkipásztor és Koppándi B. Zoltán unitárius lelkész. A rendezvény állófogadással zárult, melynek az unitárius zarándokközpont adott helyet. Az álom megvalósult! A templom méltóan fogja viselni egyházalapítónk nevét. Déva már nemcsak Dávid Ferenc szellemiségét őrzi, hanem az otthonra lelt kis gyülekezet önépítő munkájának örök tanúbizonyságaként fog szolgálni, hirdetvén, hogy mártírhalála nem volt hiábavaló!

Kedves Testvéreim! Ünneplő Zarándokgyülekezet! A mai együttlétünk felemelő érzésekkel tölt el mindnyájunkat, és nagyon időszerűnek vélem a zsoltáríró őszinte hálaénekéből felolvasott verseket! 1. Istennek legyen hála és dicsőség, hogy meghallgatta közel egy évszázados kérésünket, esedezésünket, és ma az előtt a „ház előtt állunk" és tapasztalhatjuk meg Egy Istenünk jóságát, amelyet unitárius elődeink megálmodtak A z 1910-ben megálmodott dévai unitárius templom felépítése a történelem kegyetlen, pusztító, egyházat és népet sorvasztó sorsviharai miatt nem valósulhatott meg, de a gondolat, az eszme tovább élt, és ma Déván „tisztesség adatik", mert az egykori unitárius vágy, reménység és akarat megvalósult. Van Istennek szentelt hajlékunk, otthonunk Déván! Mártírhalált szenvedett első püspökünk szellemi öröksége előtt ma ezzel az unitárius Isten-házával is kifejezzük elismerésünket, köszönetünket. ...És hisszük rendületlenül, hogy megóv minket az Úr az „ő sátrában " a veszedelmek napjain is, „elrejt sátra mélyén " és „magas kősziklára" állít minket. 2. Istennek legyen hála és dicsőség, hogy ma Déván unitárius imaházat, hajlékot, otthont avathatunk Ez a ház nemcsak a dévai unitárius leányegyházközség híveié, hanem minden erdélyi unitáriusé, sőt - ki merem jelenteni - a világ unitáriusaié. Ennek a háznak jelzésértéke van, s ezt Dávid Ferenc szavaival így fogalmazhatjuk meg: „Semmi erő sohasem tudja fenntartani útjában azt, ami igaz." Igaz ügyünk bizonysága ez a ház! Legyen példája az unitárius összefogásnak, együvétartozásnak, mert úgy vagyunk egyek, hogy nem lehetünk mások, és azért nem vagyunk mások, mert egyek vagyunk! Ma megtapasztalhatjuk, hogy milyen jóságos hozzánk az Úr, aki hűségével nem hagy el bennünket reménytelenségeink, kételkedéseink, bizonytalankodásaink, megpróbáltatásaink közepette sem Kedves dévai testvéreim, lakozzatok ebben a házban imádságos lélekkel, hozzátok ide örömeiteket, hogy azok állandósuljanak, bánataitokat, hogy azokra vigasztalást találjatok, és kössön össze a mindent megszépítő és megtartó szeretet. Legyen az Úr áldása ezen a házon, mai ünneplésünkön és reményeinken. Állítson magas kősziklára, hogy kitárulkozzék előttünk a jövő horizontja, és mi bizakodó lélekkel áldjuk és magasztaljuk imádandó szent nevét, mindörökké, Ámen. ( A dévai imaház avatásán, 2 0 0 3 . november 15-én elhangzott beszéd rövidített változata.)

KOPPÁNDI B . ZOLTÁN

D r . REZI ELEK


Iíjabb Pákei Lajos a családi hagyományoknak megfelelően a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte tanulmányait (1872), s már ott kitűnt rajztehetségével, így aztán nem a hagyományos papi-tanári vagy jogi pálya fele tájékozódott, hanem az építészetet választotta élethivatásául. Akkor ennek a pályáBár megkésve, 2003. december 7-én, vasárnap sor került nak nem volt nagy becsülete, többnyire kis felkészültségű palPákei Lajos mérnök-műépítész születése 150. évfordulójának a lérok tervezték és húzták fel a földszintes, legfeljebb egyememegünneplésére. A belvárosi Unitárius Egyházközség és az Ama- letes házakat, s csak Pesten, Bécsben lehetett mérnöki oklevelet ryllis Társaság már évek óta tartott közös rendezvényei keretében, szerezni. Ő is a főváros Királyi József Műegyetemén kezdte taezúttal a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal együtt szer- nulmányait, de már egy év múlva átiratkozott az akkor világhírű vezték a „Zene és építészet"főcímet viselő megemlékezést. Délben müncheni Politechnikumba, ahol 1876-ban szerezte meg mér13 órakor a Házsongárdi temető Pákei-sírjánál kezdődött az nöki oklevelét. A művészetekben akarta tökéletesíteni tudását, ünnepségsorozat, melyen részt vett dr. Szabó Árpád püspök is. s ezért még abban az évben beiratkozott a bécsi KépzőművéBálint Benczédi Ferenc imája után a Kollégium Péterffy Gyula szeti Akadémiára. Közben az ókori építészet professzorának, a Énekkara adott elő kórusszámot. Dr. Gaal György beszédében dán eredetű Theophil Hansennek a tanítványául szegődött, s (melyet az alábbiakban közlünk) felvázolta Pákei életpályáját és ez bevonta őt a bécsi parlament akkori építkezési munkálataikülönösen Kolozsvárhoz fűződő kapcsolatait. A sírra az Amaryllis ba. Bár Hansen marasztalta, a család anyagi helyzete rákénytagjai fonta koszorút helyeztek, A télies időjárás, a csúszós út elle- szerítette, hogy 1880-ban hazatérjen, s elfoglalja Kolozsvár vánére sokan feljöttek a sírhoz. A Pákei tervezte egykori New York, ros főmérnöki állását. Miközben paloták és templomok tervezéséről álmodozott, ma Continental Szálloda nagytermében folytatódott az emlékek idézése. Gaal György az 1895 decemberi megnyitásakor írt, a szál- itthon terhes, mindenes mérnöki munka várt rá: fel kellett lodát bemutató cikk segítségével irányította rá a figyelmet az mérni mérnöki szempontból a várost, meg kellett tervezni a épület jellegzetességeire és értékeire. A kórus újabb számokat vízvezeték- és csatornahálózatot, szabályozni kellett az utcák adott elő. Miközben forralt bort szolgáltak fel, az étterem ma is frontvonalát, új utcák nyitását, a patakok medrét. S a munkálaműködő, széthúzható tetőszerkezetét is megcsodálhatták a részt- tokhoz legtöbbször hiányzott a kellő pénzalap. Ilyen igénybevétel mellett a tervezésre nem jutott ideje. Lemondott állásáról, a vevők. Délután 17 órától a Kollégium Dávid Ferenc dísztermében város tiszteletbeli főmérnöki címmel tüntette ki. A Keresfolytatódott az ünnepség. Dr. Angi István professzor Bach muzsi- kedelmi és Iparkamara támogatásával akkor megnyitott Fa-, kája és az építészet összefüggéseiről esztétikai előadást tartott, vas- és építőipari tanműhelyekben vállalt tanári munkát. A Béres Melinda, Márkos Albert, Rónai Adám, Tamás Ildikó, vala- Ferenczi Zoltán irodalomtörténész vezette intézményben mint az Amaryllis-csoport tagjai szolgáltatták a zenei illusztrációt. szabadkézi rajzot, építési rajzot, anyagismeretet és fatechnoBefejezésül dr. Murádin Katalin mérnöktanár Pákei építészetéről lógiát adott elő heti 10-14 órában, 1885-től ő lett a szakoktatás beszélt vetített képek kíséretében. A résztvevők megtekinthették - igazgatója. Tizennegyedik életévüket betöltött fiatalokat Molnár Lehel levéltárosnak köszönhetően - az egyházi levél- képeztek ki két-három év alatt a szakmára. 1887-től „Központi Felsőbb Szakipar-rajziskolá"-val bővült a tanintézet, s ugyantárban őrzött Pákei-féle épületterveket, mérnöki vázlatokat. csak ekkor kezdik gyűjteni az anyagot egy Erdélyrészi Technológiai Iparmúzeum felállításához. Ennek berendezése főleg Pákeire hárul. A hármas intézményt 1888. december 26-án gróf Béldi Ákos főispán, Albach Géza polgármester és Hegedűs Tavasz elején kellett Károly, a budapesti Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum volna ünnepelnünk: akkor főigazgatójának jelenlétében nyitják meg. A kolozsvári múzemúlt százötven éve, hogy umhelyiségeket Pákei mutatja be. Az intézmény bérelt helyisé1853-ban egy régi kolozsvári gekben működik, hol a plébániaépületben, hol a főtéri Szentunitárius család sarjaként kereszty-házban. Az egyre gyarapodó iskolát és múzeumot megszületett Pákei Lajos. 1896. január l-jétől sikerül állami kezelésbe vétetni. Ami azt is Aztán az ünnepség szervezé- jelenti, hogy állami támogatással lehet épületet emelni részére. se mind halasztódott, de Közben Ferenczit kinevezik az Egyetemi Könyvtár igazgatójánem múlhat úgy el az eszten- ul, s lemond itteni megbízatásáról. Pákei kap kinevezést, de ő dő, hogy ne idézzük fel an- csak az Iparmúzeum igazgatását vállalja el 1897 szeptemberénak a mérnökembernek és től, a két tanintézetben megtartja katedráját, mást bíznak meg művésznek az alakját, aki azok vezetésével. Az új épület megtervezése is Pákeire hárul a mindmáig tartóan rajtahagy- kiszemelt Malom utcai telken. A millenniumi ünnepségek kereta keze nyomát a városké- tében, a Mátyás-szobor alapkőletételét követően 1896. szeppen. Hiszen a Főtér, a Kos- tember 30-án tartják meg az új épület alapkövének elhelyezését. suth Lajos utca, a Sétatér Ezen megjelenik báró Jósika Sámuel, a király személye körüli meghatározó épületeit ő ál- miniszter és Szterényi József országos iparoktatási főigazgató modta kőbe, téglába. is a helyi notabilitások mellett. Hirschfeld Lajos építkezési válA háromszéki Pákéból származó családjának János nevű lalkozó 1898 őszére húzza fel a Szamos-part és Malom utca őse 1712-ben telepedett le Kolozsvárt, s lett unitárius prédiká- közti épületet, 1899. március 26-án Hegedűs Sándor keresketor. Azután kollégiumi tanárok, városi főjegyzők és főbírók sora delemügyi miniszter részvételével tartják a felavatást. Közben következett, míg id. Pákei Lajos (1808-1864) hosszas jogi és megjön a minisztériumtól és az udvartól is az engedély, hogy a tisztviselői pálya betetőzéseként eljutott a főkormányszéki tit- múzeum a császár-király 1887 szeptemberi látogatása emlékére kári méltóságba. Mellesleg fél Európát beutazta, s kitűnően raj- felvegye az I. Ferenc József Iparmúzeum elnevezést. zolt-festegetett. Feleségétől, ótordai Székely Teréziától (1816A három intézménynek rövidesen szűk lett az épület, úgy1857) három fia és két leánya született, de közülük csak egy- hogy Pákeinek sikerült kijárnia, hogy engedélyezzék egy külön nek, Lajosnak adatott meg a hosszabb, termékeny élet. kétemeletes épület emelését csak a múzeum részére. Ez 1903-

Megemlékezés Pákei Lajosról

Kolozsvár műépítésze: Pákei Lajos


1904-ben épült szintén Pákei tervei szerint a Malom utca Malomárok felőli oldalára. Ma mindkét épület a kolozsvári Műegyetem használatában van. Az iparoktatás és az iparmúzeum berendezése ügyében Pákei több külföldi utat tett főleg Németországban és Svájcban. Ő vezette és gyarapította a múzeumot a hatalomváltásig, 1919 tavaszáig. Pákei Lajost azonban nem elsősorban az teszi becsülésre méltóvá, hogy Kolozsvár első mérnöktanára volt, s múzeumot alapított. Hanem az, hogy felszabadult idejében egyre-másra tervezett. Több mint 50 középület, 20 templom, 5 kastély, családi házak, villák, síremlékek, emléktáblák sora kötődik a nevéhez. Nagy részüket ő tervezte, a többiek kivitelezését felügyelte, néhol módosítva a terveket. Ő volt Erdély legjelentősebb eklektikus építésze. A régi stílusokat, a klasszikus, reneszánsz, barokk elemeit kombinálta sikerrel épületei díszítésében. De ezek belső beosztása is igen célszerű, s ráadásul mindig a lehető legolcsóbb megoldásokhoz kellett folyamodnia. Csak kolozsvári viszonylatban a már említett két Malom utcai épület mellett ott a Főtér sarkát meghatározó egykori New York (ma Continental) szálloda, a város első európai rangú ilyen intézménye. Barokkos külseje díszes, de akkor modern belsőt rejt magában. Kávéháza az írók-szerkesztők találkozóhelye lett, éttermében ünnepi bankettek sorát rendezték, s 65 szobája hány hírességnek adott szállást száz év folyamán! A Sétatér sem úgy nézne ki, ahogy megszoktuk, ha nem állna egyik szigetén a korcsolyapavilon, mely ma vendéglőként szolgál, s a tó mellett a Sans-souci kastély alaprajzából ihletődött elegáns kioszk, előtte a ma súlyosan megrongált szökőkúttal. A Kossuth Lajos utca legimpozánsabb épülete, a legmonumentálisabb kolozsvári tanintézet, a ma inkább Brassai Líceumként ismert Unitárius Kollégium reneszánsz elemeket kombináló homlokzatával akár élete főművének is tekinthető. Egykori iskolájának, egyháza vezetőségének épített amfiteátrumos díszteremmel, egyházi tanácsteremmel, akkor városi vi-

Egyházközségi események Szentábrahámon Esztendő vége felé járva, a borús hideg napokon, egyre gyakrabban és egyre több hajlandósággal gondolunk az elmúlt nyár napsugaras eseményeire. Napsugaras napjaink örömét ezúttal szívesen osztjuk meg az Unitárius Közlöny olvasóival. A Montclair NJ testvérgyülekezet képviselőinek látogatása Július 19-én érkeztek kedves vendégeink Judy Tomlinson lelkésznő, Stephen W. Murphy, Emily Conger, Yukito és Bruce Anderson Szentábrahámra. A hívek egy csoportja, a gondnok családjával az élen, a lelkészi telek kapuja előtt köszöntötték az amerikai testvéreket. Az ebédlőben a tiszteletes asszony terített asztallal várta az érkezőket. Lőrinczi Domokos gondnok, Lőrinczi Attila és Lőrinczi Zoltán egyházfiak hívták szállásra a csoport tagjait. A közös étkezések mindig a lelkészi lakásban voltak. Itt vidám társalgás közben erősödtek a tízéves barátság szálai. Immár több mint tíz éve töretlenül fejlődik a két gyülekezet közötti kapcsolat. Ez a negyedik alkalom, amikor a tengerentúli gyülekezetből ide látogatnak. Kapcsolatunk maradandó és szemmel látható eredménye az 1999-es felszentelt magyarandrásfalvi templom, a Szentábrahámon rendbe szedett egyházközségi épületek és a garázs. És mindezen felül az a tudat, amit mi is, ők is egyfor-

szonylatban legnagyobb tornateremmel ellátott új hajlékot, melynek miniszterek jártak csodájára. Első munkája, a sétatéri őrház, már rég elpusztult, a második, a közvágóhíd csak egy éve került bontás alá, s érdemes volna számba venni az itteni polgárházakat és villákat, hány áll még közülük. Nevéhez fűződik a Mátyás király szobor talapzatának megtervezése (és Fadrusz pozsonyi Mária Terézia-szobráé is), a fellegvári Erzsébet-királyné emlékmű, a Rhédey-ház színjátszási emléktáblája, a Mátyás-szülőház bronzba öntött emlékeztető felirata, a Kereskedelmi Akadémia elpusztított építési emléktáblája, s a Házsongárdi temető néhány impozáns síremléke: a Kéler Ilonáé, Berde Mózsáé és Brassai Sámuelé. Nem csak az újat alkotás bűvöletében élt. Az építés előtt kénytelen volt rombolni is. De roppant gonddal megörökítette a régi épületek alaprajzát, kiválogatta, lerajzolta értékes faragott köveiket. Néhányukat saját Majális utcai villájának falába építette be, így ez a ma egyetemi épületként szolgáló ház (3739.sz.) latin feliratos reneszánsz kövek lapidáriuma. Az 1910-es években elhatározta, hogy régi épületrajzait kötetbe gyűjti, s Kolozsvár város műemlékei a XIX. század közepéig címmel teszi közzé. A kötet befejezésére nem jutott ideje, de a rajzok egy részét Balogh Jolán művészettörténésznek sikerült 1944-ben közkinccsé tenni. Igazi művészlélek volt Pákei, tehetsége a zenében is megnyilvánult: eleinte zongorázott, később csellózott. A Brassaiféle vonósnégyesben is játszott. Villájában kora legjobb zenészei és képzőművészei gyűltek össze délutánonként. 1921. március 23-i, tüdőgyulladás okozta halálakor - a nagy politikai átalakulások idején - alig emlékeztek meg róla. Már másnap az Unitárius Kollégium előcsarnokából kikísérték a Házsongárdba, szülei mellé. Egy építkezéskor kiásott római szarkofág kerete lett méltó sírköve. G A A L GYÖRGY

mán érezünk: nem vagyunk egyedül. Ez a tudat pedig kölcsönösen erősíti hitünket - állapítottuk meg közösen. A vasárnapi istentisztelet keretében a kölcsönös ajándékozás ünnepélyes formában zajlott le. Utána, a tolmács segítségével, kölcsönös beszélgetésre került sor. A két gyülekezet tagjai ezúttal ismét gyarapították egymásról való fogalmaikat. A búcsúzás napján mindannyian könnyes szemmel váltunk el egymástól. Vigasztalt azonban mindannyiunkat az a tudat, hogy ezentúl gyakrabban fogunk találkozni itt Szentábrahámon. Megemlékezés a lelkész harminc évi szolgálatáról Augusztus első vasárnapján emlékeztek meg a gyülekezet tagjai arról, hogy Jakab Dénes lelkész 1973. augusztus 1-én kezdte meg szentábrahámi szolgálatát. A rögtönzött ünnepély kellemes meglepetést szerzett az ünnepeltnek. A^ vasárnapi istentisztelet végén az egyházfiak bentmaradásra kérték a jelenlevőket, majd Lőrinczi Domokos gondnok köszöntőbeszédet mondott. Méltatta a lelkészi szolgálat harminc évnyi eredményeit, és megköszönte azt, Istentől jó egészséget és munkabírást kért a lelkész és a tiszteletes asszony számára. Tamási Gergely presbiter a keblitanács és az egyházfiak nevében egy saját kezével faragott emléktárgyat adott át a lelkésznek, a harminc évi szolgálat emlékére. A virágcsokor mellett Lőrinczi Attila köszöntőjében többek között ez áll: „kedves tiszteletes úr, szeretettel köszöntjük Önt és becses családi körét lelkipásztori szolgálatának harmincadik évfordulója alkalmából. Szép idő, jó idő húzódik mögöttünk Istennek jóvoltából azóta, hogy községünk parókiáját elfoglalta, meg10Unitárius Közlöny

szokott, szeretett bennünket. Mi pedig megpróbáltuk erkölcsi taní- össze a könyvtárban az ő rendszeresen folyósított adományátásait engedelmességgel hallgatni és követni. Voltak nehezebb esz- ból. Ehhez hasonlóan gyarapodott a községi könyvtár is értékes tendők, de voltak örvendetesebbek is, amelyekre szívesen emléke- könyvekkel. Egyházközségünk támogatása is rendszeres és kedzünk. Egyházunk felemelkedett és nagyobb tekintélyt szerzett a ves kötelességteljesítést jelent számára. harminc év leforgása alatt. Szebbé váltak épületeink, és újabbakA magyarandrásfalvi templomépítés rendjén minden évben kal gyarapodtak, templomunk belseje is gazdagodott. Számos neve az elsők között szerepel az adakozók névsorában. A tempújításnak és haladó szellemű növekedésnek lettünk tanúi és része- lom felépítése után az ifjúság lelki-szellemi nevelésére szánja sei. Szívünkből kívánjuk, hogy a jó Isten még sokáig éltesse a mi adományait. Minden hazajövetelekor egy borítékot ad át, melykörünkben....hogy boldog élet fele terelhesse azt a nyájat, amelyet ben a pénz mellett egy levél van. A levél szinte mindig így szól: harminc évvel ezelőtt oly buzgósággal magáénak fogadott. Kö- „mellékelek ennyi forintot, változatlanul arra az egyházi feladatszönjük sok sok fáradságát és erőfeszítéseit. Legyen az Ön számá- ra, ami a legjobban segíti a fiatalok lelki jólétét, tiszta magyar ra is boldogító a visszaemlékezés mindvégig. Isten áldja meg." beszédét és helybenmaradását." Az utóbbi években az ő adományából gyarapodott mindkét A megemlékezés a lelkészi irodában fejeződött be, ahol pezsgőbontás után a lelkész és a gyülekezet jelenlevő férfi tagjai templomban az énekeskönyvek száma. Az ő adománya segítette a fiatalokat, hogy az ifjúsági konferenciákon, a színjátszó elbeszélgettek az eltelt harminc esztendő eseményeiről. találkozókon, a szejkefürdői egyetemes unitárius találkozókon megjelenhessenek. Dr. Molnos Angéla és a szentábrahámi fiatalok Legutóbb a héttagú ifjúsági csoport is dr. Molnos AngéDr. Molnos Angéla magyarandrásfalvi ősi székelynemes családból származott. 1923-ban született Budapesten. Olasz és lának köszönhette, hogy részt vehetett a 2003. november 15-i nyugatnémet egyetemeken végezte lélektani és nyelvészeti tanul- dévai emlékzarándoklaton. Isten különleges áldásának tartjuk, hogy immár több mint mányait, bölcsészeiből doktorált. Ezt követően Dél-Amerikában, a Buenos Aires-i Egyetem Lélektani Intézetében dolgo- egy évtizede magunk között tarthatjuk számon dr. Molnos zott és Montevideoban tanított. 1963-1973 között Kelet-Afriká- Angélát. ban végzett társadalom-lélektani kutatást müncheni és amerikai 2003-ban, 80 éves születésnapján Istentől azt kérjük, hogy alapítványok megbízásából. 1973-tól 1996-ig Londonban élt. még hosszú ideig hordozhassa szívén dr. Molnos Angéla a Először egy nemzetközi szervezet munkatársa és szaktanácsa- szülőföld jelenét és jövendőjét. dója. Több mint tizenöt éven át foglalkozott lélekelemző kezeJAKAB D É N E S - Szentábrahám léssel és szakmai írással. 1966-ban Debrecenbe költözött. Itt további szakmai munkákat írt, és a Kossuth Lajos Tudományegyetem Lélektani Intézetének meghívására angol-magyar szakfordítói képzésben mint oktató vesz részt, emellett a lélektani szaknyelv magyarításán dolgozik. Angol, német, spanyol, francia nyelven jelentek meg írásai, könyvei, cikkei, tanulmányai. Mégis a legbámulatosabb az, hogy most a legfontosabb feladatának a tiszta magyar nyelv művelését tekinti. Számos cikke, előadása, tanulmánya tanúskodik vérbeli magyarságáról, a magyar nyelv iránti féltő szeretetéről. Itt most csak három könyvére teszek utalást: Szent és sérthetetlen, Magyarító könyvecske, Jövőnkért a magyar nyelv ügyében címmel. Még londoni tartózkodása idején, nyomban a rendszerváltás után felkeresett, és azzal a kéréssel fordult hozzánk: ki az, aki a faluban a magyar nyelv ügyét a leginkább a szívén hordozza? Az iskolában Zsigmond Ibolya tanárnő és a könyvtárban Antal Margit tanárnő - hangzott a válasz. Azóta dr. Molnos Angéla minden esztendőben lehetőleg kétszer felkeres minket. Érkezése ünnep számunkra, amit meg is szoktunk ünnepelni. Az iskolában egy egész részleg gyűlt

„Új szívet adj, Uram, énnekem!" Sokáig úgy gondoltam, hogy szülőfalum temploma a legszebb: szép kék színűek a padok s mezei virágosak, mint a kazettás mennyezet, szépen szól az orgona, és a lelkes, érces hangja túlzengi a gyülekezet hangját... Most más helységben élek, s egy csodálatosan megújult templomról kell írnom, amely mellé torony épült új harangokkal. A toronyavató ünnepély után naponta felvillan bennem néhány emlékkép, amint megpillantom a hófehér templomot és a tornyot. Ezek az én emlékképeim, de talán sokan magukénak érezhetik, hisz átélték az előkészülések, majd az ünnepély felemelő pillanatait. Emlékszem arra a délutánra a 90-es évek elején, amikor néhai Zsigmond Attila lelkész egy ceruzával az asztalunkon raj10Unitárius Közlöny

zolgatta a tornyot. De akkor az embereket jobban érdekelte a visszajáró föld, mint a templom vagy az iskola. Később rájöttek, hogy nem elég a föld....És akkor jött jelenlegi lelkészünk, Nyitrai N. Csongor, aki azonnal célul tűzte ki a torony felépítését. Nem tudom, hányan hitték, hogy ez sikerülni fog. És íme: sikerült! Eszembe jut néhai Bíró Lajos lelkész hiterősítő textusa a kősziklahitű Péterről, Jézus tanítványáról. Tudom, hogy nem véletlenül beszélt így húsvét előtt: „Olyan beszédet mondok a kobátfalviaknak, amilyent kell!". Tudta, hogy a nagy munkához a kobátfalviaknak nemcsak anyagiakra van szükségük, hanem erős hitre is. Pergő, mozgalmas kép a következő: a fehérfalú templomban asszonyok festik a padokat, a lelkészi család az emelvény tetején mennyezetet fest, mások a már felrakott, Vargyason festett fakazettákat csodálják, kint járdát öntenek, virágot ültetnek. Estig. Este pedig a szavalók, dalárdások próbálják a műsort. Sorban az udvarról is meghallgatják. A kisiskolások izgul-

nak, emelkednek a díszkapuk, fényesednek a székelycsizmák és a nyergek. Minden kész van, négy kazetta reggel érkezik Vargyasról... Sajnálom azokat, akik szeptember 21-én nem jöttek ünnepelni! Szegényebbek maradtak, mint mi. Nem mindennap fogadhatjuk falunkban Ft. dr. Szabó Árpád püspök urat. Egyszerű, kedves szavai mindenkit meghatottak. Őszinte csodálattal beszélt a megváltozott templomról: ilyesmire mégsem számított. Szép kék színűek a padok, mezei virágosak, mint az új, fakazettás mennyezet, szépen szól az orgona. Az ünnepi istentisztelet különösen szép pillanatokat tartogatott számunkra. Jó volt látni az öreg lelkészeket, akik megtiszteltek jelenlétükkel: Segesvárról Nagy Ferenc és Székelyudvarhelyről dr. Szász Dénes tiszteletes urakat, a fiatal lelkészeket és a kazetták festőjét. Jó volt hallgatni a püspök urat, és egy-két szép beszédet, jólesett a dicsérő szó az arra érdemes embereknek. Békességes, meghitt perceket éltünk át, az összetartozás örömét. Szavalók tolmácsolták Reményik Sándor, Székely Já-

Nők Világa Magunkra találás a természet ölén Ebben a kora őszi, barna délutánban a tizedik alkalommal tettem meg az utat a paplak kertjétől az ötven méterre található kristálytiszta vizű csorgóhoz, illetve forráshoz. Amíg vízhordó edényeim megteltek, egy hajlott törzsű almafa adott ülőhelyet. A várakozás csendjében elgondolkodtam Isten titokzatos nagyságán. A természeti világ ésszerű rendje és tökéletessége vajon mit is céloz nekünk embereknek? S közben érezhetően megnyugtató balzsamként hatott rám a közvetlen környezet, a természeti jelenségek. Az almafák ágain hintázó piros-fehér gyöngysorra emlékeztető almarengeteg, odébb a megérett dió potyogott, mint a hulló csillagok az éjszakában. Virágszőnyegek pompáztak, akár egy megterített asztal, sarjúrendek nyújtózkodtak, pattogott a hőség. A magány csendjében azokra gondoltam, akiket nagyon szeretek és távol élnek tőlem, azokra, akiket tiszteletem övez, azokra, akik barátnak vallják magukat, azokra, akik udvarias mosolyuk mögött ellenségeim. Szabó Magdolna az Alvók futása című novellájában olvastam: „óvakodj a mosolygó emberek társaságától, mert kártevők és rombolók saját énjükre, illetve környezetünkre. Az udvarias mosoly gyűlöletet, kisebbrendűséget takar." Az élet gyors alakulása váratlan próbák elé állítja az embert, új veszedelmek, új lehetőségek, újszerű eszmélkedések kínálják kihívásaikat. Ez a rohamos fejlődés veszélyezteti a természetet, az egész élő világot s természetesen benne az embert ís. Lelki életünk is válságba jutott, s azt mindannyian érezzük, akár elismerjük, akár titkoljuk. S ezt a megbomlott lelki egységet elsősorban önmagam kezelhetem, a „lélektani gondolkodás" módszereivel. „A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának fényében. Te az enyémet akarod kölcsönkérni. Inkább megtanítlak arra, hogyan készíts lámpát magadnak..." (Anthony de Mello: A csend szava) Éppen a lelki egyensúly megbomlásának következménye egyéniségünk átalakulása is. Nincs lelki életünknek még egy olyan titokzatos, hajszálfinom jelensége, mint a fent említett átalakulás, amely lassanként fokozatosan következik be.

nos, Wass Albert gondolatait, és a harminctagú egyházi dalárda hangja belecsengett a templomi csendbe: „Új szívet adj, Uram, énnekem!" ILYÉS L E N K E tanárnő - Kobátfalva

A 20. század megszülte és kiépítette az emberi lélek rombolásának eszközrendszerét. S a 21. század első lépcsőfokain nap mint nap megtapasztaljuk a rombolás folyamatát. Mégis úgy érzem, van esély, van remény a kiútra, ebből a haláltánc hangulatú drámai jelenből. S ez az út az önmagunkra találás ösvényével kezdődik. Engem nem érdekel más képessége, cselekedete, saját magamért vagyok felelős elsősorban, holnap több legyek, mint tegnap voltam. Szükséges, hogy egyéni értékrendszerünkben a társadalmi és egyéni fejlődést egyaránt elősegítő, erkölcsi és szellemi értékek álljanak első helyen. Az új élethelyzetünkben gyakran elfeledjük a tegnap kapott erkölcsi segítséget, olykor emberekhez méltatlanul viselkedünk Ez a magatartásforma csak időszerűen segít céljaink elérésében. Hosszú távon elbuknak. Aki egyszer már eljátszotta az erkölcsi tartását, csak vegetál életútján. Eközben teltek vizes kannáim, az idő előre lépett, az égen párás fátylak jelentek meg. A lemenő napfény még ugyan nevetett egy keveset, de nevetése olyan volt, mintha sírni akart volna. S egy utolsó gondolat-futtatásban megremegtem azon, hogy ez a felfoghatatlanul sokrétű és gazdag természeti szépség mindannyiunké, de alá van rendelve a mulandóságnak, mint minden e világmindenségben. Próbáld megtalálni a szépséget saját életedben is, s talán az út is elérhető lesz a lelked nyugalmához. Akkor tudsz örülni, mosolyogni mások sikerein, s együtt érezni a fájdalom kereszthordozásában. Szécsi Margit Csillagos Golgota című verses kötetéből idézek befejezésül: „Adjon Isten testi erőt, / de adjon lelki erőt is, / amely segít a hűséget választott / keskeny úton előre haladni, / s amely sokszor hústépő, lélekszaggató / tövisfák közé szorítva viszen-viszen / fölfelé életed alkonyán, majd a / Csillagos Golgotára." TÖRÖK JOLÁN -Nyárádgálfalva

OKTÓBERI ÜNNEP Október 2-ik vasárnapja újra ünnepi hangulatot hozott az ürmösi unitárius templomba. A természet a maga szerény színeivel próbálta széppé varázsolni környezetét. Szorgos kezű asszonyok szombatjukat áldozták fel, hogy október 12-re, az Öregek vasárnapjára elkészítsék a finom kalácsot, tortát, kompótot. Vasárnap sok szeretettel várták a templom bejáratánál a 80 éveseket vagy annál idősebbeket. Vallásfelekezeti hova10Unitárius Közlöny

tartozástól függetlenül, kitűzővel, meg egy pár virágocskával szépítették öregeinket. Ez alkalommal a szószéki szolgálatot dr. Szabó Árpád unitárius püspök végezte. Majd sok szeretettel köszöntöttem ünnepeltjeinket. Marosvásárhelyről Kozsik színészházaspár csodálatos Farkas Árpád, Wass Albert, Radnóti Miklós, Nagy László versekkel ajándékozták meg „anyáinkat és apáinkat". Emléklap, meg egy szál virág örökítette meg az idei októberi vasárnapot. Figyelmes asszonyaink öregjeinket a szeretetotthonba vezették, ahol dúsan megterített asztal várt. Itt, felszabadultan énekeltek, szavaltak öregjeink. Utolsó meglepetés a kívánságzene volt, amit a nőszövetség küldött ünnepeltjeinknek. Megható pillanat volt, hisz együtt énekeltük Kis lak áll ... .és közben öregjeink hálásan köszönik meg ezt a napot. Azt hiszem, boldoggá tettük bár erre a napra „nagyanyóékat". Hálásan köszönöm asszonyainknak, akik lelkesen dolgoztak e napnak a széppé tételéért. Köszönöm odaadó munkájukat. Köszönöm szponzorainknak, akik anyagi támogatásban részesítették a nőszövetséget. Isten adjon erőt, egészséget mindannyiunk életére. ADORJÁNI GYÖNGYVÉR

- Ürmös

Köszöntő Ünneplünk! A szeretet szavával ma ennyit mondhatok: Isten hozta kedves vendégeinket, meghívottainkat, ünnepelt öregjeinket. Az ürmösi egyházközség, s egyben a nőszövetség részéről, sok szeretettel köszöntjük a Ft. püspök urat és feleségét, Marosvásárhelyről a magyar rádió főszerkesztőjét, Gáspár Sándort, valamint Kozsik színművész-házaspárt, Brassóból Bartha Rékát a Brassói Lapok újságírónőjét, valamint Bálint Ferencet, a TV főszerkesztőjét, aki egyben az MTV-nek és a Duna Tv-nek is külső munkatársa. De a mai vasárnapon ünnepelt öregjeinkhez szólunk, mottóként idézem Sík Sándor verssorait: „A legszebb művészet tudod mi? / Derült szívvel megöregedni. / Pihenni ott, ahol tenni vágyói, / Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol." Az ősz fáradt kezébe ecsetet vett, és tarka színekkel festette meg 2003. október 12-ét. „Öregek vasárnapja". Az ősz ezen a vasárnapon remegve húzta félre a köd foszlányát. Tudta, hogy ma az öregeknek még több napsugárra, fényre, melegre van szükségük. Tarka levelekből, puha selyemszőnyeget terített nagyanyók és nagyapók lába alá. Az ősz sokat munkálkodott, „beszedte a bús adót a földtől", és fáradt, érlelő munkája után „leült a kertbe a sövényre." Hosszú évek során érlelte az ősz ünnepelt öregjeinket, akik most, ha nehezen is, botra támaszkodva, közben meg-megállva, ma templomba igyekeztek. Igen, imádkozni és ünnepelni jöttek. Hálát adnak Istennek, hogy újra itt lehetnek. Az idén 52 ünnepelt öregünk van. 80 évesek és még ennél idősebbek. 2001-ben, első alkalommal, az egyházközség és a nőszövetség megfogadta: szívesen és sok szeretettel rendezzük meg ezt a napot évente. Próbáljuk az ősz fáradságát levenni hátukról, és megmagyarázni: „Kezed letenni az öledbe, / S hagyni, hogy gondod más viselje. / Ahol segíteni tudtál régen, / Bevallani nyugodtan, szépen, / Hogy erre most már nincs erőd." Az erő, ha lankad is, az emlékek a mélyről feltörnek. Hisz hányszor építettek tornyot ezek az öregek, kő és csuszatornyot, aztán néha összeomlottak, „hadd el, ne sírj kisunokám, ne bánd csuszatornyodat. Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is."


Sokszor öreg diófák alá ültek megpihenni, s most unokák mennek „regfák" árnyékába tanácsot kérni. Csodálatos dolog megérni a 80 évet, s még szebb művészet, hogy férj, feleség együtt jöhettek, ha a 80-nál idősebbek is. dóleső érzés látni, amint kint a templom terén ülnek a padokon. Igen, mint a konfirmálás idején. Csak az idő már egy kicsit elröppent, az arcok „megtűrődtek", a kezek megernyedtek, elfáradtak. De örülünk, hogy újra együtt lehetünk, hogy bár egy kis mosolyt, derűt varázsolhattunk arcukra. Ezt a napot a nagyanyóknak és nagyapóknak szántuk. Azt kívánjuk: erővel tele, megfiatalodva érezzék magukat. A jó Isten éltesse drága öregjeinket, akiket szeretettel veszünk körül. Ha szeretsz valakit: adj egy vasárnapot a vasárnapodból, meglásd, boldogok lesznek az öregek. Adj egy vasárnapot a vasárnapokból - nevezd „öregek vasárnapjának". Adj egy vasárnapot a vasárnapokból, és suttogó hangon hallani fogod: Istenem, hálásan köszönöm, hogy újra találkozhattunk! Istenben bízva reméljük jövőben is az ősz megérkezésekor újra találkozni és ünnepelni fogunk! (Elhangzott 2003. október 12-én az „Öregek vasárnapján". Elmondta: Adorjáni Gyöngyvér.)

^ ßag^viläwt! Csak sz.efessmlgx^ Szíuíd bewiöregeVvet mludq kicsit jsbTmti! • —r •• AIS'íiü-S

-

ÚJ OTTHONUNK Az évtizedes álom valóra vált, mivel a sepsiszentgyörgyi nőszövetség beköltözött az új otthonába, amelyet már régóta óhajtott. Az új templomunk alagsorában a lelkészi lakás egyik szobáját kaptuk meg, ahova napok alatt beköltöztünk, és megkezdtük a szorgalmas munkát. Megérkezett az a szövőszék, melyet Miklós Irén nőtestvérünk adományozott, és amelyen asszonyaink rongyszőnyeget fognak szőni a téli napokon. Lelkes asszonyaink már az első rend laskát is elkészítették, amelyet értékesítettek is, hogy minél hamarabb összegyűjthessük a jövő évi UNOSZ közgyűlés megszervezésére szükséges pénzalapot. A tél folyamán kézimunkát is varrunk, amelynek anyagát meg is vásároltuk, és ezzel párhuzamosan vágjuk a rongyot a szőnyeg készítéséhez. Reménykedünk, hogy ha a jó Isten megsegít bennünket, erőnk és energiánk segítségével sikerül a jövő évi közgyűlést elfogadható módon megszervezni és lebonyolítani, melyben kérjük az UNOSZ vezetőségének irányítását és segítségét. VÁNCSA CSILLA

- Sepsiszentgyörgy

Ifjúsági oldal KÖZLEMÉNY Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű szabadelvű vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 2003. november 14-15-én tartotta évzáró központi rendezvényeit: az Egyház- és nemzettörténelmi vetélkedőt Kolozsváron, valamint a Dávid Ferenc emlékzarándoklatot Déván. A VI. ODFIE Egyház- és nemzettörténelmi vetélkedőn az egyházközségi egyletek képviseletében versenyző fiatalok teljesítményei mérettek össze, elméleti és gyakorlati próbák alapján. Az egyháztörténelmi vetélkedő kérdéssorának súlypontját Miguel Serveto élete és munkássága képezte, ezáltal biztosítva a megemlékezést a vértanúhalált szenvedett orvos-teológus kivégzésének 4 5 0 éves évfordulójára. A nemzettörténelmi vetélkedő főtémája a Rákóczi-év jegyében a II. Rákóczi Ferenc fejedelem által vezetett szabadságharc volt. A vetélkedő díjazására másnap, a dévai zarándoklat keretében került sor. Az egyháztörténelmi vetélkedő nyertesei - a helyezések sorrendjében: Bokor Gál Emese (Székelykeresztúr), Kosztándi Katalin (Nagyajta), Bartha Bálint (Dicsőszentmárton). A nemzettörténelmi vetélkedő dobogósai - a helyezések sorrendjében: György Árpád Botond (Nagyernye), Adorjáni Alpár (Csíkfalva), Patakfalvi Emőke (Székelykeresztúr). A szintén hatodízben szervezett Dávid Ferenc emlékzarándoklat másnap, november 15-én zajlott le a dévai várban. Az 1998-tól kezdődően évente megszervezett zarándoklat idei kiírását egyházunk főhatósága ifjúságiról egyetemes egyházi rangra emelte. Különös jelentőséget hordozott az idei zarándoklat, ugyanis ennek keretében sor került a dévai unitárius szórványegyházközség újonnan vásárolt épületének felavatására, s ezáltal egyetemes egyházi életünk egyik legrégebbi terve vált valósággá. A rendezvények utóéleteként november 16-án az Unitárius Püspökség dísztermében a budapesti Jánosi együttes előadta A Rákóczi-szabadságharc emlékezete című műsorát. Isten áldása legyen a verseny támogatóin, kivitelezőin és résztvevőin egyaránt! Az ODFIE Elnöksége

Rövid beszámoló az IRF 2003-as konferenciájáról Izgalommal teli várakozás és készülődés után - eseménydús úti viszontagságokon át - repülőgépünk leszállt Londonban. Ekkor eszméltünk rá igazán, hogy eljutottunk Angliába, majd Skóciába. Utunk célja az volt, hogy részt vegyünk a szabadelvű fiatalok (International Religious Conference) nemzetközi

táborában, amely évtizedek óta minden nyáron megrendezésre kerül. Idén az Edinburgh-ban élő Mark Ruston volt a szervező. Őszinte baráti szeretettel fogadtak bennünket. Megismertük a Magyarországról, Németországból, Angliából érkezett fiatalokat, és kezdetét vette a konferencia. A helyszín Aberfeldy volt, egy elragadó, csendes kis skót falu.

Konferenciánk témája - a vallás és politika - hosszú beszélgetésekre, eszmecserékre nyújtott lehetőséget. Az egyhetes Aberfeldyben való tartózkodásunk alatt kifejthettük véleményeinket, gondolatainkat a vallás és politika kapcsolatáról, az egymásra való negatív és pozitív hatásukról. A tartalmas beszélgetések segítettek belelátni mai világunk valláspolitikai helyzetébe, és egyben angol nyelvtudásunkat is fejleszthettük. A második héten alkalmunk nyílt megismerni Skócia meseszép tájait. A skót hegyek között, a Loch Ness-i tó partján egyre erősödtek az itt született baráti kötelékek. Sokat meséltünk új barátainknak Erdély szépségéről, az itt élő meleg szívű emberekről. A két hét elteltével szomorú volt a búcsúzás. A kedvesség és szeretet, melyben részesültünk, megváltoztatta mindannyiunk gondolkodását e rohanó, anyagias világról. Felejthetetlen, gyönyörű emlékekkel tértünk haza Erdélybe. Hálát adunk a jó Istennek, hogy lehetővé tette ezt a csodálatos utat. Hasznos tapasztalatainkat Unitárius Egyházunk javára fordítjuk. Lázár Levente lelkész javaslatára szovátai fiatalokként (Tófalvi Orsolya, Tófalvi Tamás, Orbán Kálmán Csongor, Orbán Lehel Szilamér) elvállaltuk a 2004-es évi konferencia megszervezését. Ugyanakkor örömmel tudatjuk, hogy az idei konferencia választása eredményeként Orbán Kálmán Csongor lett az I R F alelnöke. Orbán Lehel Szilamér pedig elvállalta az I R F honlapjának az elkészítését. Ezúton szeretnénk megköszönni támogatóinknak: a St. Louis-i unitárius gyülekezetnek (USA), a Csokfalva-Szováta unitárius egyházközségnek, az ODFIE-nek, akiket szintén képviseltünk ezen konferencián, valamint az Elixon szovátai élelmiszerüzlet vezetőinek segítségét, hogy lehetővé tették ezt a felejthetetlen, élménydús skóciai utazást. A tábor anyagi fedezete cseppekből tevődött össze, de cseppek nélkül még a tenger sem létezhetne. TÓFALVI ORSOLYA, LÁZÁR LEVENTE

lelkész


Egyleti találkozó a Nyárád mentén Október harmadik hétvégéjén egyházköri találkozót szervezett a Csíkfalva-Nyárádszentmárton egyházkör. Nagy volt a lelkesedés, a készülődés; néhányan még azok közül is eljöttek és segítettek a szervezésben, akik egyébként (még) nem járnak egyletbe. Pénteken délután összegyűlt kb. tíz helyi egyletes, és szendvicsekkel, forró teával várta a vendégeket. A forró tea már elég hideg volt, mire mindenki megérkezett, így ez - a meleg, néha forró tea - visszatérő motívuma lett e rövidke találkozónak. Reményeinkkel ellentétben nem özönlöttek el a vendégek, csak lassan-lassan és még annál is lassabban érkeztek. Volt, aki alkalmival, volt aki gyalog jött, de utaztak vonattal és busszal is, ki hogyan tudta megközelíteni a Nyárád menti kis települést. Egymásra borulás, elszállásolás és vacsora után a „kolozsvári nagyok" beavattak/felavattak minket, „kisebbeket". Mivel ez egy személyre szóló beavatás volt, úgy eltelt az idő, hogy a legutolsó résztvevő szertartására már késő este került sor. így a következő programpont az alvás volt. Szombaton már nem kellett készülődni semmire, mindenki megérkezett, és így az egész napot saját magunkra szentelhettük. Reggeli áhítat után a nyárádszentmártoni kisiskolába vándoroltunk át, ahol mindenkit „elfújt a szél", de csak annyira, hogy bemelegedjen - aztán vissza is fújta. Miután elült a szélvihar, meleg teával a kezünkben, külön csoportokba tömörülve megvitattuk a Hírlevél sorsát, és meg is újítottuk tartalmilag, formailag egyaránt. Bíróságon is voltunk. A tékozló fiú tetteiről kellett volna döntsön az ítélőszék, miután meghallgatta a vádat és a védelmet. Jó mókának indult, de épp a lényege maradt ki, mivel a rendezők elfelejtették közölni, hogy ez nem egy hagyományos bíróság, hanem a Szeretet Bírósága. Sokkal könynyebb dolgunk lett volna, így meg mindenki a saját feje után ment. Ebéd után vallásunk, hitünk és az egylet lényegéről, jelenéről, jövőjéről vitáztunk. Természetesen volt gitározás, éneklés és rengeteg nevetés, ahogy ez egyleti rendezvényeken lenni szokott. A csíkfalva-nyárádszentmártoni egyletesek

Látogatás a Zsil völgyében November 21-23. között - a petrozsényi unitárius egyházközség vezetőségének meghívására - a Zsil völgyébe látogatott el néhány teológiai hallgató és egyletező fiatal. Az út elsődleges célja az volt, hogy az Egyházunk és az O D F I E közös szervezésében évről évre megrendezett gyermek- és ifjúsági szórványtáborok utóéletét erősítsük a fiatal Zsil völgyi barátainkban. Arra is törekedtünk, hogy megismerkedjünk azokkal a gyerekekkel, akik egy-két év múlva elérik azt az alsó korhatárt, amikor már bekapcsolódhatnak a több évig tartó folyamatos táborozásba. Mint kiderült, a hétvége sokkal színesebb szereplést igényelt a Kolozsvárról érkezett csapattól. Petrozsényben 1 0 Unitárius Közlöny

ugyanis a helybeli történelmi egyházak kezdeményezésére, a Zsilvölgyi Ifjúsági Konferencia (ZSIK), a M A D I S Z és Bálint Róbert unitárius lelkész szervezésében szüreti bált rendeztek a helyi magyar közösség számára. Az unitárius és református teológusokból álló Fűszál együttes és Rácz Norbert egyletvezető, a Csíkszeredai Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet színjátszó köre, valamint a kolozsvári Zurboló néptáncegyüttes vendégszerepelt Petrozsényben és Lupényban. Ilyenként az unitárius és a református paplakot vendégek sokasága lepte el. Szombat délelőtt találkoztunk a gyerekekkel a petrozsényi egyházközség tanácstermében. Koppándi Zoltán unitárius lelkész hívására a lupényi gyerekek is eljöttek erre a vallásórás találkozóra. Énekelve, rajzolva, játszva, nevetgélve igyekeztünk felidézni a szórványtáboros hangulatot. Vallásóra után a Zurboló néptáncegyüttes két tagja a magyartánc-tanulás, a táncház szépségeit ismertette a gyerekekkel, nem kevés sikerrel. Ez voltaképpen nem az első „gyerektáncházas" alkalom volt a helyszínen. A petrozsényi unitárius lelkész, valamint a Zurboló néptáncegyüttes néhány lelkes tagja már tanított táncot a kisebbeknek. A gyerekek közül néhányan tavaly is részt vettek a szórványtáborban, emellett viszont külön örömünkre szolgált, hogy új arcokkal is találkoztunk. A gyerekektől elbúcsúzva Lupényba igyekeztünk, ahol délután, népes közönség előtt a csíkszeredai egylet két nagyszerű színdarabot mutatott be. Ezt követően a Fűszál együttes megzenésített verseket adott elő, végül pedig a kissé elkésett Zurboló néptáncegyüttes örvendeztette meg a közönséget kalotaszegi és mezőségi táncokkal. Midőn Lupényban véget ért az előadások sorozata, a szereplésre meghívott fiatalok igyekeztek a petrozsényi „Kaszinóba", ahol már gyülekezőben volt a helyi magyarság. Az említett előadásokat itt is megismételtük, utána pedig a nagyon várt, hajnalig tartó bál következett. Az említett összejövetelen jelen volt Petrozsény polgármestere is, akinek olykor hangos szóval kellett fordítani a színpadon történteket. Talán nem csupán a polgármester jelenlétének köszönhető, hogy a petrozsényi televízió is részletes híranyagot készített a helyszínről. A román anyanyelvű riporter kérdései közül tallóztam: Minek köszönhető, hogy ennyi magyar fiatal egybegyűlt? Az itt jelenlévő magyarok számára fontos az identitásuk megőrzése? Miről énekelt az érdekes nevű zenekar? Úgy gondolom, hogy a felsorolt kérdések érzékeltetik azt,, hogy a petrozsényi városközösség mekkora fontosságot tulajdonított az összejövetelnek. Vasárnap délelőtt istentisztelet keretében zártuk a találkozót, a szószéki szolgálatot Rácz Norbert teológiai hallgató végezte. Az ilyen jellegű összejövetelek nagyon fontosak a szórványban élők számára. A meghívást és az igen szívélyes fogadtatást ezúton is megköszönve elismerésemet és tiszteletemet kívánom kifejezni azért a munkáért, amit a Zsil völgyi lelkészek kifejtenek a gyakran szürke és mégis oly sokszínű, sorsverte völgyben. LAKATOS SÁNDOR

IV. Unitárius Kollégiumi Napok XIl-es diákként szerencsésnek tartom magam, mert részese lehettem már az első Kollégiumi Napoknak. Ott lehettem, mikor ez az álom először testet öltött. Idén bezárt ez a kör számomra. Boldogan kijelenthetem, hogy minden évben ez alatt a pár nap alatt újabb és újabb maradandó élményekkel gazdagodhattam. Ebben az évben elsősorban évfordulót ünnepelhettünk: 10 évvel ezelőtt, 1993 szeptemberében indult újra az Unitárius Kollégium. A IV. Kollégiumi Napok megnyitóját a János Zsigmond emléktábla-avatás varázsolta meghitté és emlékezetessé. Ezentúl büszkén emlegethetjük, hogy a János Zsigmond Unitárius Kollégium tanulói vagyunk.

A Kollégiumi Napok a diákoknak és tanároknak egyaránt kikapcsolódást jelentettek. A tevékenységek változatossága lehetőséget nyújtott minden diáknak, hogy itt-ott megtalálja önmagát. A tudományos ülésszakon bizonyos szakterületen belül elmélyített tudásukat és érdeklődésüket nyilváníthatták ki a tanulók. Az alternatív tevékenységek (mint például a zenélő cukrászda, a szavalóverseny, a finn szakos hallgatók bemutatkozása) gazdag programot kínáltak szórakoztatásunkra. A lepkevadászat mindenekelőtt a vidéki diákoknak nyújtott alkalmat, hogy a kincses várost felfedezzék és megismerjék, de az első osztályosok sem maradtak ki a játékból. A kilencedikesek Gólyabálja is része volt a programnak. Ifjúsági istentisztelet, próbatételek, buli - mindezeknek ők voltak a főszereplői. Pénteken műveltségi és iskolatörténeti vetélkedő mérte fel a diákok tudását és csapatmunka-készségét. De nemcsak az agyat dolgoztattuk meg, hanem a testet is! Erre nyújtott lehetőséget a sportolás, a foci és a röplabda-döntők, valamint a társasági táncok. A Kollégiumi Napokat a már ismerős út, a dévai zarándoklat tette teljessé. A várban rendezett ünnepségen fellépett iskolánk Péterffy Gyula Kórusa is. Meggyőződésem, hogy a Kollégiumi Napok még hosszú ideig fennmaradó, szép hagyománnyá válnak iskolám történetében. Ternei Orsolya XII. U.

Lelkigyakorlati Nap Firtosmartonosban 2003. november 29-én Firtosmartonosban került sor a székelykeresztúri egyházkör fiataljainak I. Lelkigyakorlati Napjára. A rendezvény megszervezésének ötlete Pitó Attila tarcsafalvi lelkésztől származik; ezen ötletet karolta fel Andrási Benedek székelykeresztúri lelkész-vallástanár, illetve Cserey Katalin firtosmartonosi gyakorló segédlelkésznő. A kissé későn kiküldött meghívó és a székelykeresztúri szavalóverseny ellenére szombaton délelőtt tíz órakor már együtt volt a lelkes csapat a firtosmartonosi parókián, ahol a szendvics és tea után Andrási Benedek ismerkedési játékával kezdődött a rendezvény. Kiderült, hogy nem is olyan nehéz 26 nevet megjegyezni fél óra leforgása alatt. Ezt követte a Pitó Attila által vezetett, több mint négy órát felölelő lelkigyakorlat, melyen egy „utazás" kapcsán a fiatalok nemcsak önmaguk, hanem társaik lelki beállítottságával is megismerkedhettek. Eközben a konyhában elkészült az ebéd: a székelyesen írva: pityókatokány, melyet jóízűen fogyasztott el a társaság. Fél óra múlva kezdetét vette a rendhagyó ifjúsági istentisztelet Andrási Benedek vezetésével, ahol az élet játékairól esett szó. Hazaindulás előtt Pitó Attila lelkész tartott egy meditációt, majd a viszontlátás reményében elbúcsúztunk egymástól. A jelenlevők egybehangzó állítása szerint hasznosnak bizonyult a kezdeményezés, és kiderült, hogy fiataljaink igénylik az ilyen jellegű rendezvényeket. Külön köszönet illesse Cserey Katalin lelkésznőt a szívélyes fogadtatásért, illetve az O D F I E Vezetőségét, akik a rendezvény anyagi költségeit magukra vállalták. Itt szeretnénk köszönetet mondani Szombatfalvi József esperes úrnak és mindazon lelkészeknek, akik rendezvényünk megszervezésében támogattak és egyházközségeikből ifjakat küldtek a Lelkigyakorlati Napra. Végezetül, hadd álljon itt a rendezvény résztvevőinek névsora: Jánosi Szabolcs, Joó Tímea, László Blanka Csekefalváról; Szentpáli Dalma, Boldizsár Melinda, Kibédi Blanka, Vas Kinga-Mária Firtosmartonosból; Máté AnnaBella, Sebestyén Mária-Magdolna, Bartha Alpár, Fazakas Károly Fiatfalvárról; Balogh Réka és Kozma Réka a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumból; Duka Zsuzsa, Mátéfi Enikő, Molnár Ottilia, Gáspár Katalin Tarcsafalváról; Andrási Csaba, Nagy M. István Szentábrahámról; Sipos Csongor Attila és Joó Dénes Siménfalváról; Györfi Béla Csehétfalváról; az O D F I E képviseletében Jakab Vilma és Koncz László Kolozsvárról; illetve a szervezők: Cserei Katalin gy. s. lelkésznő Firtosmartonosból, Pitó Attila lelkész Tarcsafalváról, Andrási Benedek lelkész-vallástanár és Andrási Erika Székelykeresztúrról. A

szervezők nevében:

ANDRÁSI BENEDEK


Levél Budapestről a Nyikó mentére! Kutróváczné Séra Anna egy terjedelmes, a szülőföld iránti szeretettől sugárzó levelet juttatott el szerkesztőségünkbe, amelyet hálásan köszönünk. Tekintettel az Unitárius Közlöny lapszámnyi terjedelmére, jelen lapszámunkban csak „ízelítőt" tudunk adni a levél tartalmából. „Sorsom kereke úgy fordult, hogy 50 évesen testileg elhagytam a Nyikó mentét - Siménfalvát de ha tehetem, „itthonról igyekszem mindig haza". Hazaérve - a rokoni látogatás mellett, egyik legfontosabb feladatának tekinti „számba venni" azt, hogy mi történik a Nyikó menti egyházközségek „berkeiben", és ha lehet, segítséget nyújtson. így történt ez a nyáron is! Elismeréssel ír a siménfalvi kopjafaavatásról és a kadácsi napokról (itt jegyezném meg, hogy sajnos egyik rendezvényről sem érkezett részletes beszámoló lapunknak, amit sajnálattal veszünk tudomásul - a szerk. megjegyzése), „hát kérem, ebben a mindennapi kenyérharcban vannak, akik példát mutatnak, csak követnünk kell őket. Hogy mire képes egy kis közösség is, erre példa a lelkes asszonykórus volt..., akik lelkesedésükkel, tenniakarásukkal felejthetetlen perceket szereztek". Nem csoda - írja -, ha ezek után az én szívemet Wass Albert: Dalol a honvágy című versének előadása jól megdobogtatta, mert ezt a vágyat csak az érzi, akiben ez a vágy munkál". Konklúziója: „Jelzésként ismétlem: van a székely emberben tehetség, akarat, csak törődni kell vele. Áldja meg az Isten, és adjon erőt az Orbán Balázs nevét viselő egykori iskolámnak, ahol én is érettségiztem, 1956-ban." (közli: rezi)

A HIT NEM MAGÁNÜGY Hitünkben, szabad akaratunkban, felfogásunkban, a világról alkotott elképzelésünkben mindennapi tevékenységünkben és emberi mivoltunkban állandóan befolyásolva voltunk az elmúlt félévszázad alatt, az úgynevezett „aranykorszakban", a totalitárius diktatúra idején, amelyet a legtalálóbban talán „kórszakénak nevezhetnénk, amely kórban mindannyian, hitesek és hitetlenek, miazmás kórságban szenvedtünk, talán roszszabb betegségben, rákfenében, mint a rettegett AIDS, a politika-leprás Lenin elvtárstól megfertőződötten át Dzsugásvili Gulágvilágát létrehozó diktatúráig, Hitler „übermensch"-idiótizmusáig és nem utolsósorban Ceau§escu istenkáromló, templom- és lélekromboló lelki-fekély kórságáig. Aztán eljött végre a nagy Nap, a nagy Forradalom ideje, annak a „Doktornak" a napja, aki maga a Nép volt, és operálni kezdett. Aki elsősorban magán végzett először viviszekciót, azután nekifogott kioperálni társadalmunk gyomrából a rettenetes daganatot, a hitet, az emberséget, a szeretet-felfaló kóros sejtburjánzást, hogy utána elkezdődhessen a „kemoterápia". E beavatkozás következtében úgy éreztük, gyarló lábadozók, hitünktől, reményünktől megfosztottak, hogy lassan kezd visszatérni belénk az élet, hogy újra kicsírázik bennünk a hit, és végre visszanyerhetjük emberi mivoltunkat. Templomainkat, iskoláinkat, földeinket, erdeinket, hazánkat, hitünket, etnikumunkat mertük remélni 1 0 Unitárius Közlöny

visszakapni. Érdekvédelmi szervezetet hoztunk létre, lapokat alapítottunk, fórumokat, szabadegyetemeket szerveztünk. Élénkíteni kezdtük a vérkeringésünket, vállalkozásokba kezdtünk itthon és külhonban, létrehoztunk egy már működőképes egyetemet is, hogy fiaink itthon tanulhassanak, és ne kódorogjanak messzi idegenbe, ahonnan a legtöbbször nincs visszaút... Tehát, úgy éreztük, hogy visszatért a már elveszettnek hitt hitünk, nemcsak az egyéni Istenbe, emberbe, a szeretetbe és a jóságba vetett hitünk, hanem közösségi hitünk is. Hittünk és reméltünk, hogy a közös hittel nemzetünket újra azzá a nemzetté tehetjük, aki hajdanába volt, akire felnézhettek, akitől tanulhattak a szomszédok és az egész világ. Megőrizve, ápolva nagyjaink emlékeit, leróva kegyeletünket és hálánkat irántuk, úgy éreztük, jó úton járunk, hogy méltó utódaik lehessünk a harmadik évezredben. De. De valamit megint elrontottunk. Talán túlkezeltük magunkat? A hit nemcsak azt jelenti, hogy hiszékenyek vagyunk. Talán épp ezt nem szabad jelentenie. Egyéni hitünkkel az a baj, hogy túl egocentrikussá sikeredett. Mintha megfeledkeztünk volna a felebaráti szeretetről. Csak Én gazdagodjak, csak Én érvényesüljek, csak az Én gyermekem...csak az Én házam, csak az Én hazám...Pedig tudhatnánk, hogy a krisztusi tanítás úgy szól, hogy mindenki a lehetőségei és a legjobb tudása szerint tartsa szem előtt a mások javát, a világ minden polgárának javát, a társadalom javát! Ilyen az igazi hit és szeretet. Akkor tisztelhetnénk minden másságot. A muzulmánt, ortodoxot, síitát, pápistát, pápuát, katolikust, jehovistát, buddhistát és egyéb „hiteseket". De egyvalamit ne tiszteljünk, ne toleráljunk: a (f)enyveskezüséget! Hitünk így nem lesz magánügy. SIMÓ EDMUND

- Sepsiszentgyörgy

A kolozsvári Unitárius Kollégium és a székelykeresztúri Unitárius Gimnázium jubileumi évkönyve Első pillantásra azt állapíthatjuk meg az új Értesítőről, hogy kivitelezésben eltér a korábbiaktól: nagyobb formátuma és színes borítója is jelzi azt, hogy jubileumi kiadásról van szó. Az értesítők sorozatában ez az ötödik kiadvány. De nem ez az oka a díszes külsőnek, hanem az, hogy ebben az évben ünnepeljük az Erdélyi Unitárius Egyház két kollégiuma újraindulásának tízéves évfordulóját. Idézem a főtisztelendő püspök úr előszavából az idevágó részt: „A sok évszázados tölgy hatalmas reccsenéssel zuhant alá a földre, amikor 1948-ban a kommunista hatalom fejszecsapásai megsemmisíteni látszottak a felekezeti oktatást. [...] De az isteni gondviselés másként látta sorsunkat. Engedte érvényesülni azt a törvényt, amely a természet életében mindig az élet győzelmét segíti elő a pusztítás és az elmúlás felett. Ez a törvény a szellem világában is jelen van. A levágott törzs itt is kihajtott. Tíz évvel ezelőtt egyszerre szárba szökkent az új hajtás, és szent magként a jövő reménységét és ígéretét hozta életközeibe".

Az Előszó után a kolozsvári, ezt követően a székelykeresztúri Unitárius Kollégiummal kapcsolatos írások olvashatók. Ismertetésemben csak a kolozsvári iskola tevékenységére vonatkozó cikkekre térek ki. Popa Márta igazgatónő az 1993-as újraindulásról s az azóta eltelt tíz évről számol be. A cím - A hamvából újraéledt főnix - a tölgy után egy másik közismert szimbólumot használ annak jelzésére, hogy iskolánk életében a kényszerű megszűnést idők múltán az újjászületés kora váltotta fel. Popa Márta írása a kollégiumnak ezt a korszakát aprólékos statisztikai adatok segítségével mutatja be. Az Értesítő következő írásában Vörös Alpár, az Unitárius Egyház újonnan megválasztott tanügyi tanácsosa azokat a feladatokat és kihívásokat veszi számba, amelyekkel most a század- és ezredfordulón szembesül a hazai felekezeti oktatás. E bevezető cikkek után a kollégium tevékenységét bemutató fejezetek következnek: az igazgatói, osztálynevelői, vallástanári beszámolók; a kollégium tanárainak írásai; válogatás a diákok cikkeiből, nyertes pályázati munkáiból; a végzős diákok vallomásai a kollégiumban eltöltött négy évről; válogatás az iskolánkkal kapcsolatos újságírói értékelésekből; az Értesítő utolsó fejezetében diákok és tanárok véleményét olvashatjuk arról, hogy mit jelent számukra ebben az iskolában tanulni, illetve tanítani. E rövid áttekintés után vegyük szemügyre közelebbről is az egyes fejezeteket. A Beszámolók című fejezetben elsőként Popa Márta igazgatónőnek a 2002-2003-as tanévről készített tájékoztatását olvashatjuk, amely felidézi a tanév minden fontos eseményét, eredményeit. Ez átfogó írás után az osztályfőnököknek s a vallástanárnak a beszámolói következnek. Ezek főbb összetevői: beiskolázási adatok, tanulmányi helyzet, az osztályok életével kapcsolatos események, a tantárgyversenyek díjazottjai, az érettségi vizsga eredményei, ballagási beszédek, a bentlakási élet bemutatása. Ezt a fejezetet a kollégiumi kórus amerikai egyesült államokbeli turnéjának menetrendje, valamint Solymosi Zsolt vallástanár és osztályfőnök naplójegyzetei zárják a X. reál osztály másodszor megrendezett kerékpártúrájáról. A következő fejezet címe: Tanári műhely. Öt cikket tartalmaz, melyek közül most csak Korodi Alpár történelemtanár János Zsigmond, a tolerancia képviselője című írását emelem ki. E tanulmány aktualitása abban áll, hogy kollégiumunk most vette fel Erdély első fejedelmének, János Zsigmondnak a nevét, akiről nemcsak mi, hanem a világ is tudja, de nem értékeli kellőképpen azt, hogy az ő uralkodása alatt mondták ki az emberiség történelmében először a vallásszabadságot. A Diákok tollából című fejezet olyan cikkeket tartalmaz, amelyek egyik része már megjelent a Szabadság diákmellékletében, a Bonifáczban, illetve a kollégium lapjában, a Cipóban. E rövid írásokból megtudjuk, hogy diákjaink mivel töltik szabadidejüket, betekinthetünk a bentlakók életébe, az ő szemszögükből szerezhetünk tudomást a kollégiumi rendezvényekről, versenyekről, kirándulásokról. Végül élménybeszámolót olvashatunk a kórus harminc tagjának „nyári nagy kalandjáról", az amerikai turnéról. A következő fejezet azokat a tudományos szakdolgozatokat tartalmazza, amelyekkel tanulóink díjat nyertek a különböző témájú itthoni és magyarországi pályázatokon. A végzős tanulók vallomásait tartalmazó fejezet azt sugallja nekünk, tanároknak, osztálynevelőknek, hogy a lélek-

kel és felkészültséggel végzett áldozatos munka meghozza a maga eredményeit. A huszonnyolc tizenkettedikes tanuló vallomásából hármat választottam ki, mert ezek fogalmazzák meg a legnyilvánvalóbban azokat az értékeket, amelyeket az Unitárius Kollégium próbál nyújtani diákjainak: - „Úgy érzem, hogy amit adott az iskola a négy év alatt, sehol sem kaphattam volna meg máshol. Értem ezt nevelésre, erkölcsre, tanulásra. Olyan nevelőim voltak a négy év alatt, akiket nem akarok elfelejteni soha. Ez a négy év felkészített az életre, megtanított arra, hogy mi a jó, és mi a rossz." - „Annak ellenére, hogy katolikus vallású vagyok, az Unitárius Kollégiumban mégis jól éreztem magam.[...] Ahol talán a legjobban feltaláltam magam, az a kórus volt. Egyszerűen: szerettem énekelni." - „Életem legszebb négy évét jelentette. Nagyon sokat tanultam, de főleg emberséget, helytállást, ragaszkodást, hűséget, odaadást és kitartást. Nagyszerű társaim voltak, akik hiányozni fognak." Az Értesítő következő fejezete A sajtó tükrében címet viseli. Amint említettem, ezek az írások már megjelentek a médiában, s a felekezeti oktatással, az Unitárius Egyház és a kollégium ünnepségeivel, rendezvényeivel, legfontosabb eseményeivel kapcsolatosak. Ezúttal csak arra a két cikkre szeretnék hivatkozni, amelyek iskolánk kórusának amerikai turnéjáról szólnak. Amint ez köztudott, az Amerikai Egyesült Államok Unitárius Univerzalista Egyházának meghívására 2003. június 3-29-e között kollégiumunk „Péterffy Gyula" Kórusa amerikai körúton vett részt. A turné végső célját és fénypontját a Bostonban megrendezett Egyházi Főtanács megnyitóján való fellépés jelentette, több mint hétezer-ötszáz főnyi közönség előtt. Erről a nagy sikerű turnéról számol be Szabó Csaba a Szabadságban, Csomafáy Ferenc pedig a Magyar Szó ban. Ezeken kívül még egyetlen újságcikkre szeretném felhívni a figyelmüket. Ahhoz, hogy kiemeljem ennek jelentőségét, engedjék meg, hogy így vezessem be mondandómat: iskolánk életében a 2003-as esztendő történelmi jelentőségű; nemcsak azért, mert idén ünnepeljük az újraindulás tízéves évfordulóját, s egyben névadó ünnepséget tartottunk, hanem azért is, mert ettől az ősztől hivatalosan beindult Kolozsvár első felekezeti elemi osztálya, s erre nem máshol, hanem itt, az Unitárius Kollégium keretén belül került sor. Erről az eseményről szól Szabó Csabának a Szabadságban megjelent írása. Elsőosztályosaink délelőtti tanítását az igénylők számára ingyenes délutáni foglalkozás követi, lazító játékos gyakorlatokkal egybekapcsolva. A gyerekek tízórait és ebédet is kapnak a bentlakás étkezdéjében. A hivatalos tanítási program mellett az unitárius iskola változatos, kiegészítő tevékenységeket: ritmikus tornát, furulya- és zongora-tanítást, angol nyelvoktatást is kínál azok számára, akik ezt igénylik. Az Értesítőt a kollégium diákjainak és tanárainak a vallomásai zárják arról, hogy mit jelent diáknak vagy tanárnak lenni ebben az intézményben. Ezek közül befejezésként Dénes Emesének, kollégiumunk egyik legkiválóbb végzettjének a vallomását idézem, főként azért, mert felekezeti oktatásunk egyik sajátosságára világít rá: „Itt a vallásosság nem látványos megnyilatkozásban mutatkozik, hanem az általános hangulatban. [...] A vallásórák, précesek, istentiszteletek mind erre az ösvényre segítnek rá, felekezetre való tekintet nélkül." M Á T H É ILDIKÓ

magyartanár


Vízszintes: 1. Erdélyi fejedelem és magyar király, az unitárius reformáció nagy támogatója volt (1541-1571). 13. Fiúnév, becézve. 14. Angliában ötórai ital. 15. A harmadik hatvány. 17. Varrómozdulatot tesz. 19. Magyar zeneszerző, népdalgyűjtő volt, (1881 - 1945), fia a magyarországi Unitárius Egyház főgondnoka volt. 21. Közismert kis szürke madár. 22. Eleiem. 24. Darabokra vág. 26. Becézett Ádám. 27. Lélegzési zavar. 30. Éneklő szócska. 31. Mező. 32. Ritka női név. 33. Népi hosszmérték. 35. A nagyrét közepe tája! 36. Börtönbe csukat. 40. Tíz grammos. 41. Régész, történész, egyetemi tanár, festőművész volt, a kettős honfoglalás elméletének kidolgozója (1910 - 1998). 45. Máltai és francia autójel. 46. Kárt okoz. 47. Múzeumi bemutató szekrény. 49. Clark ..., filmsztár volt. 50. Halkan mondás. 53.... Blair, az angol miniszterelnök. 54. Füzetbejegyez. 55. Kenőanyag. 56. Német elektronikai cég. 58. Szélhárfa. 59. A skála második hangja. 60. Vegyi anyag. 62. Skóciai város. 64. író, jogász, politikus, műfordító volt, betöltötte a főgondnoki tisztséget is ( 1911 - 1977). 65. Tüskés fa. Függőleges: 2. Cipész szerszáma. 3. A salétromossav sója. 4. Oxigén és kén vegyjele. 5. Költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár volt (1907 - 1959). 6. Pisztoly közepe! 7. Börtön, argóban. 8. Midori ...Japán korcsolyázónő (ITO). 9. Nagy, gyíkféle hüllő. 10. Shelley tündérkirálynője. 11. Repülőjegyet érvényesít. 12. Magasodik, népiesen. 13. Erdély történetírója, szerkesztő, kollégiumi felügyelőgondnok volt (1819 -1907). 16. Lelkész, ifjúsági vezető, szövetkezetalapító, író volt, híres műve a Bejárom a kerek világot (1901-1937). 18. Könnyűvérű. 19. Kabátba szigetelő anyagot tesz. 20. Sok éves. 23. ... divat, magyar divatlap. 24. Szent István fia. 25. Tova. 28. Ón vegyjele. 29. Kolozsvár történetírója, 1848-as forradalmár, emlékíró, guberniumi levéltár-igazgató volt (1820 - 1897). 33. Tromf. 34. Alacsony ülőalkalmatosság. 36. Napszak. 37. Születésnapi sütemény. 38. Lángol. 39. Franciaországi nagyváros. 42. Piaci eladó. 43. Középen tisztáló! 44. Gyomnövény. 48. ... Angeles, amerikai nagyváros. 49. Jöjj! 51. Becézett Gizella. 52. Sánc. 57. Habos ital, népiesen. 59. Tetejére. 61. Lám. 62. Ausztriai és olasz autójel. 63. Berde Mária névjele. (Készítette: Forrai Tibor)

Az ősz folyamán új unitárius istentiszteleti lehetőséggel gazdagodott a kolozsvári ifjúság és az itt tanuló egyetemi hallgatói réteg: kéthetente, vasárnap esténként az Egyház Dávid Ferenc Dísztermében jelképesen LángÓI-estnek nevezett ifjúsági istentiszteletre kerül sor. A máris népszerű hitéleti fórum eddigi szónokai Czire Szabolcs és Kovács Sándor teológiai tanárok, valamint Jakabházi Béla és Koppándi Botond lelkészek voltak. November 6-8-án a Protestáns Teológiai Intézetben emlékkonferenciát tartottak a heidelbergi káté megjelenésének 440. évfordulóján, ahol unitárius részről dr. Rezi Elek dékán is előadást tartott A katekizmusok felettébb szükséges voltáról címmel. Az ünnepség díszdoktor-avatásán egyházunk két jelöltje: dr. Balázs Mihály szegedi irodalomtörténész és dr. Rebecca Parker, a Berkeley-i Starr King Teológiai Intézet elnöke is díszdoktori címet kapott. A Magyarországi Unitárius Egyház 2003. november 29-30-án tudományos-teológiai konferenciát szervezett a pestszentlőrinci unitárius templomban Szervét Mihály orvos és teológus mártírhalálának 450. évfordulója alkalmából. Erdélyi egyházunk részéről két előadás hangzott el, Teológiai hatások és különbségek Szervét Mihály és Dávid Ferenc teológiai felfogásában, dr. Rezi Elek főjegyzőtől, és Szervét-kultusz az unitárius kollégiumokban, Kovács Sándor teológiai tanártól. Az ünnepi istentisztelet szószéki szolgálatát dr. Szabó Árpád püspök végezte. Az Apáczai Közalapítvány december 12-13-án rendezte meg a l l . Apáczai Konferenciát a határon túli magyar oktatás időszerű kérdéseiről. A konferencián az Erdélyi Unitárius Egyház képvise-

' Jiaittcdorttfi

tylrt

r u f t eJw /

2

3

4

6

7

17

19

18

22

26

27

31

32

10

11

42

24

51

37

38

29

39

48

30

34

40

54

57

62

45

49

53

56

61

16

25

44

52

55

* \

33

47

50

23

43

46

12

15

28

36

35

60

9

20

21

41

8

14

13

59

58

63

64

65

A Csíkszeredában működő Julianus Alapítvány évente díjazza azokat a személyiségeket, akik sokat tettek a szórványban élő magyarság sorsának jobbra fordulásáért. A december 20-án sorra került díjkiosztó ünnepségen hat más díjazott mellett dr. Gellérd Judit unitárius lelkész is részesült a megtisztelő elismerésben. Mint már lapunk is hírt adott róla, a 2003. szeptemberi UNOSZ-konferenciára megjelent Zsakó Erzsébet könyve, Hinni és tenni (Az Unitárius Nőszövetség története. Kiadja az Erdélyi Unitárius Egyház. Kolozsvár, 2003. 419 I.). A kötet ünnepélyes bemutatójára december 3-án délután került sor az Unitárius Egyház Dávid Ferenc Dísztermében. Bevezető szavaiban dr. Szab^ Árpád püspök köszöntötte a megjelenteket, s utalt a könyv foritosságára. Ezután dr. Gaal György ismertetője következett, melyben fejezetről fejezetre elemezte a művet. Rámutatott értékeire s a még elvégzendő feladatokra. Végül a szerző mondta el könyve keletkezési történetét, s fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik segítették munkájában. Befejezésül Sigmond Júlia, Fülöp Ildikó, Aszalós Ilona és llkei Ildikó nyújtott felolvasásból, népdalból és zeneszámokból álló művészi műsort.

Halottunk Kenyeres András, a székelyudvarhelyi egyházkör néhai felügyelő gondnoka és a homoródalmási egyházközség volt gondnoka életének 78. évében f. év október 25én Homoródalmáson elhunyt. Temetésére ugyanott került sor október 27-én, a szertartást Csete Árpád helyi lelkész végezte. Emlékét kegyelettel megőrizzük!. ffliMXAow/vna/i/

éfr

5

letében dr. Szabó Árpád püspök, Gyerő Dávid előadótanácsos és Paskucz Viola műszaki előadó vett részt.

Egyházi hírek

d t i t t t l e w /-t&dvefr

1

/)g/
fy/f/lerit/ól

álcUM /Umlriun

U!

UNITÁRIUS KÖZLÖNY. A Keresztény Magvető melléklete. ISSN 1220-8418. Szerkesztő bizottság: dr. Rezi Elek főszerkesztő, Kovács István szerkesztő. Munkatárs: Gyerő Dávid. Olvasószerkesztő: Kürti Miklós. Szedés: Rezi Éva. Kivitelezés: Kriza János. Készült az UNITÁRIUS EGYHÁZ nyomdájában. Lapzárta minden második hónap 10-edike. Címünk: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie nr. 9. Tel/fax: (0264) 593236, 595927. E-mail: [email protected]; [email protected]

Tordai országgyűlési határozat Takács Jenő megzenésítésében

Recommend Documents