Tom Kenyon Út a holografikus univerzumba
Úgy másfél kilót nyom, bár olyannyira összetett hogy több kapcsolat lakozik benne mint égen a csillag. Ez a mikróuniverzum maga a csoda. Párhuzamosan annyi feladatot old meg, hogy a legmodernebb számítógépeket is megszégyeníti. Meghajlítja a fényt, hogy látható képekké alakuljon, hangokat fordít különböző nyelvekre és azok értelmére. Ebben a rendkívüli mágikus átalakításban átváltoztatja biológiát agyi érzetté. Ezért a varázslatért nem más a felelős mint, az agyad. Elismert tény agykutatók között, hogy agyunk óriási potenciáljának csak a kis százalékát használjuk. Szerintem ez olyan, mint a legújabb videokamera sztereóhanggal, ami mégis olyan képeket készít, mint egy eldobható fényképezőgép. Számos oka van annak, hogy képességeinket nem a megfelelő mértékben használjuk. Az egyik azzal áll kapcsolatban, ahogy oktatnak minket.
A korlátozásokra épülő oktatás A mai oktatás jelentős része még mindig az ipari forradalom idején bevezett alapokra épül: olvasásra, írásra és számtanra. Sajnos ez a fajta oktatás nem készíti fel a mai gyerekeket a 21. század kihívásaira, illetve nem stimulálja az agy kihasználatlan lehetőségeit. Agyunk nem kapcsol be új agysejteket addig, amíg azokat nem érte serkentés külső vagy belső környezetből. Kutatás bizonyítja, hogy az agy fejlődése szempontjából nagyon fontos az első két év és az azt követő öt éves periódus. Ennek ellenére a legtöbb gyerekkel nem foglalkoznak megfelelően az idegrendszerük legformálhatóbb időszakában. Ezután, ezek a gyerekek belépnek egy elavult oktatási rendszerbe, ami megöli a kíváncsiságot és helyteleníti az egyéni gondolkodást. Legtöbbünk ennek az "oktatásnak" a "terméke". Van egy másik oka is annak, miért használjuk az agyi képességünk olyan alacsony százalékát. A kérges test (agyunk egyik területe - ford. Megj.) felelős ezért a másik okért. Idegrendszerileg az agyunk a közepénél félbe van vágva. Nagyon is valóságos módon két agy van a koponyánkon belül. Ez a két agy nagyon különböző módon érzékeli a körülöttünk lévő világot. Míg az egyik rész tud beszélni, addig a másik néma. A bal agyfélteke a legtöbb embernél a verbális funkciókért felelős. Beszél, értelmezi és kitalálja a nyelvet. Ezt a mutatványt úgy hajtja végre, hogy két neuronokkal zsúfolt területet használ az új agytörzsben (az agykéreg legfejlettebb része). Ezek a területek általában baloldalt, a fül körül helyezkednek el. Ha ezek a területek megsérülnek, akkor könnyen elveszíthetjük a beszéd vagy annak megértésének a képességét. A baloldali rész az, amelyik a világot logikus következetességgel érzékeli. Szeret mindent a maga helyén tudni. Az újagytörzs jobboldali része ezzel szemben máshogy érzékeli a dolgokat. Egyrészt nem beszél, másrészt nemigazán logikus. Kedvére vannak az ellentmondások, szereti az élmények szürke oldalát. Könnyen bánik azokkal a dolgokkal amik nincsenek sorrendbe rendezve. Képes rejtett
mintákat kiszúrni, amik nem illenek a környezetükbe. Normális esetben van egy fajta együttműködés a két agyfélteke között. A két érzékelési világot az érzékelés egy egységévé alakító rész egy nagyon vékony idegköteg, ami az agy középső részén helyezkedik el, melynek kérges test a neve. Feltételezhetően minél több idegrendszeri kapcsolódás van a kérges testben, annál kiterjedtebb a kommunikáció a bal és a jobb agyfélteke között. A koordináció (szóvicc: együttmüködés és sorrend egy szóban - ford. Megj.) lehetővé teszi, hogy egyszerre gondolkodjunk kognitívan és intuitívan. Praktikus okai vannak annak, hogy miért használunk két agyféltekét. A hatvanas években egy svájci órakészítő cég munkatársa felfedezte az idő mérésének egy új módját, a digitális órát. Izgatottan vitte a felfedezését a főnökei elé, de azok elutasították azzal az indokkal , hogy "ez nem óra, ebben nincsenek mozgó alkatrész". A csőlátásukat a bal agyfélteke dominanciája okozta. Nem tudtak kitekinteni a dobozból. A digitális óra túlságosan messze esett a megszokott mintáiktól. A Texas Instruments nevű kisvállalat megvásárolta a szabadalmakat és a többi már történelem. Svájc már nem az óragyártó világhatalom. Ahogy világunk egyre összetettebbé válik, úgy egyre több kreativitást és nagyobb intelligenciát kell kifejlesztenünk magunkban ahhoz, hogy tudjuk vele tartani az iramot. Az 1980-as évek óta dolgozom azon, hogy növeljem az intelligenciát és agyi aktivitást, megváltozott tudatossági állapotok és hangok segítségével. A Jóindulatú Akusztikus Agykutatás nevű programot én hoztam létre. Még egy kazettasorozatot is készítettem, aminek agytorna volt a neve. Mai napig több száz ember használja arra, hogy fokozza vele agyi teljesítőképességét. Ahogy folytattam kutatásomat, hogy felfedezzem a tudatosság megváltozott állapotait az intelligencia és kreatívitás megnövelése érdekében, úgy találkoztam mások hasonló tapasztalataival. Általánosságban a legtöbben egyfajta összekapcsolódást éreztek, mind önmagukkal, mind az élettel úgy általánosságban. Néhányan még "az élet hálója" kifejezést is használták, mintha valahogy minden létező olyan módon kapcsolódna össze, ami ellentmond a logikának. Ezeket látomásokat a történelem során már sok misztikus bölcs és "agyi felfedező" átadta, beleértve az őslakosokat is. Ha megtekintjük azokat a meghatározásokat, amiket ezek az agyi felfedezők hátrahagytak, akkor ez eléggé egyértelművé válik. Míg az összekapcsolódás misztikus leírása nagy múltra tekint vissza (ami évezredeket jelent), addig az összekapcsolódás tudományos leírása csak utolsó harminc-negyven évben jelent meg. A holografikus tudományból eredeztethető és csak holografikus univerzumként szokták említeni.
A holografikus rejtély Manapság a hologramok elég elterjedtek, de amikor az első hologramot San Franciscoban a hetvenes években láttam, akkor még nagyon ritkák voltak. Emlékszem, hogy egy elsötétített szobában jártam a Haight Holomüvészeti Galériában és azt hittem, hogy eldobom az agyam. Úgy tűnt, mintha a fotók kiúsznának a keretükből a levegőbe. Körbejártam ezeket a furcsa jelenségeket és bele tudtam nézni a képek réseibe úgy, ahogy normális képen még sose láttam. Kiváncsivá tett és elkezdtem kutatni a holografika fizikáját. Egy csodálatos logikátlan világ kezdett kibontakozni elöttem. Bármilyen bizarrul is hangzik, kivághatod a hologram bármelyik részét, és a kivágott darabban látni fogod az egész képet! Hogy a fenébe lehetséges ez!? A hologramot úgy készítik hogy a filmet lézerrel kezelik, ami összefüggő fényből áll. Minden foton fel van sorakoztatva egy másik fotonon. Ez nagyban különbözik a mindennapi fénytől, ahol a fotonok összevissza helyezkednek el. Minden foton a maga ura. De a lézerben fotonok saját irányt és ritmust tartanak.
A hologram létrehozása most nem igazán érint minket, így hát nem bocsátkozom részletekbe. Amúgy is a legtöbb embert nem érdekli ez, ők csak a furcsa fotókat nézik. Ahogy mondtam, vágd ki a hologram bármely részét, úgy abban a kis részben az egészet fogod látni. A hologram akármelyik töredéke az egész képet hordozza magában. Másképpen mondva: a kép makrokozmosza benne van minden egyes rész mikrokozmoszában. Ez kezd egyre inkább a misztikusok leírásaihoz hasonlítani. Ha valaki belép a mély megváltoztatott tudatosságú állapotokba, akkor igen gyakran előfordul, hogy egyfajta összekapcsolódást érez. Ez úgy látszik attól függetlenül is megjelenik, hogy az egyén milyen dogmát helyez előtérbe.
Találkozás a parkban Eszembe jut egy váratlan esemény a húszas éveimből, amely a holografikus univerzummal kapcsolatos. Éppen a házamhoz közeli parkban sétáltam. Alkonyat volt és hirtelen nagy nyugalom töltött el. Mai napig fogalmam sincs, hogy mitől. Éppen az egyik egyetemi órámra készültem, amikor úgy döntöttem, hogy járok egyet. Ahogy felmásztam egy kis dombra, leláttam a kocsik kigyózó sorára. A fényszóróik bekapcsolva és tompa fényükkel úgy néztek ki, mint valami mozgó karácsonyfa. Hirtelen elkezdtem érezni az autósokat olyan módon, ami ellentmond a logikának. Éreztem a reményeiket, vágyaikat, álmaikat és a félelmeiket. Sokan hazafelé tartottak a munkából. Néhányukat senki, néhányukat pedig szerető család várta otthon. Ahogy a szívem elkezdett kitárulni az érzékelés nagyságától, úgy éreztem, hogy a levegő megtelik valamiféle energiával. Akkoriban még nem voltak erre szavaim, a hasonló élmények még újak voltak számomra. De olyan volt, mint a szeretet. Olyan érzés volt, mintha minden atom fénylene, szikrázna a szeretettől és mintha valami megmagyarázhatatlan módon kinyúlna mindenki felé, az összes létező felé. Kinyújtozott felém, az autóban hazafelé tartó idegenek, a fákon lévő madarak, még a mező felé is, ahol az egerek megbújtak és a tücskök felé, akik az esti szürkületben ciripeltek. Azt hiszem ez kb. 1 órán keresztül tartott. Utána az összekapcsolódottság érzése elkezdett halványulni. Hazasétáltam. Még mindig a nyugalom hatása alatt voltam, ami az egészet elindította. De nem tudtam koncentrálni az agyam, csak úgy zakatolt. Hogy a fenébe lehetséges, hogy olyas valami, mint a szeretet, az univerzum összes atomjában benne legyen? Ezt latolgattam, amikor valami nagyon furcsa határhoz értem. Egy óriási tölgyfaág alatt álltam a sötétben. A fa másik oldalát egy utcai lámpa világította meg. A sötétben álltam és a másik oldalon a fény volt. Az a pillanat hátborzongató volt. Mintha a mitikus világ és evilág egy pillanatra találkozott volna. Ahogy kiléptem a fényre a sötétből, egy hangot hallottam: "nincs visszaút" . Ez lesokkolt. Körülnéztem, hátha a közelemben áll valaki, mert a hang annyira valósnak tűnt. De senki se volt ott. Némán gyalogoltam hazafelé. Azóta rájöttem, hogy a mindent magába foglaló szeretet igencsak valóságos. Az antik görögök agapénak, vagy isteni szeretetnek nevezték. Az univerzum sugározza ezt a minden szegletében megtalálható összes létezőnek. Azok, akiknek van rá szemük, megláthatják. Azok, akiknek van fülük rá, meghallhatják. Legtöbbünk mégse jut el olyan mélytudatosságú állapotba, ahol ezt közvetlenül megtapasztalható lenne. Hadd tisztázzak valamit. Az utolsó bekezdés az én véleményemet tükrözi, ami mögött harminc akárhány évnyi személyes tapasztalat húzódik meg a megváltozott tudatossági állapotokról. A tudatosság egyik felfedezőjeként ez a tapasztalatom és a meggyőződésem. Ezt már említette több agyi kutató, de ez egyáltalán nem tartozik a tudományos tények vagy premisszák közé. Nincs
eszköz arra, hogy megmérjük a szeretetet, viszont a mérés lenne a tudományos megközelítés alapja. Tömegmeghatározás nélkül viszont nincs tudományos vizsgálat. Eltévedtem ennél a pontnál, mert innentől kezdve ez már rázós terület. Egyik lábbal a miszticizmus világában, a másik lábbal a tudomány világában. Igenis hiszem, hogy egy napon a miszticizmus és a természettudomány találkozni fog, de módszertanuk annyira különböző, hogy teljesen más megközelítési módot igényel, mint amihez eddig hozzászoktunk. Attól függetlenül, hogy milyen közös nevezőre jut a természettudomány és a miszticizmus, úgy hiszem, mi láthatjuk a közös területet. A fent említett élményem egy tipikusan misztikus jelenség volt. A bolygón lévő összes tényleges spirituális tradíció követői jelentettek már hasonló eseteket. Habár a külső borítás legtöbbször igen eltérő, annak ellenére is, ha a különböző hagyományok belső lényege ugyanaz: az élet és a kozmosz között létezik egy alapvető összeköttetés. Az összeköttetés milyensége variálódik a spirituális tradícióknak megfelelően, de az összekapcsolódás minden misztikus hagyományban ott van. Michael Talbot Holografikus Univerzum című könyvében az ehhez hasonló misztikus élmények tudományos alapját vizsgálja. Nagyszerű olvasmány, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki hasonló témában mutat érdeklődést. Ha az elmélet helyes, akkor mi mind egy univerzális hologram részei vagyunk, ami az univerzum kirakósának az egyik elhanyagolhatatlan darabkáját képezi. Nem csak emiatt, de a holografikus természetünkből adódóan az egész kozmosz bennünk lakozik. Ez számos misztikus tradíció és perennialista filozófia (A perennializmus tanítása szerint a metafizikai hagyományként megnyilvánuló örök Bölcsesség (sophia perennis), vagy szanátana dharma (ahogy a hindu hagyomány nevezi), ebben a világkorszakban minden — hindu szempontból — autentikusnak, ám részlegesnek és külsődlegesnek tekintett vallási hagyományban megnyilvánul, de ezek közül is legtisztább alakban a hinduizmusban maradt fenn.- ford. megj.) alapvető tanítása.
Nincsenek rá szavak, hogy milyen módon hordozzuk magunkban a kozmoszt. A tudatosságunk kutatása egyenesen a létezés kozmikus birodalmaiba vezet. Olyanok vagyunk, mint egy möbiuszszalag. (A Möbius-szalag egy kétdimenziós felület, aminek különlegessége, hogy csak egyetlen oldala és egyetlen éle van.- ford. megj.) A szalag egyik oldalán elszigetelt főemlősök vagyunk, egyidejűleg a másik oldalon is létezünk. Azon az oldalon egyek vagyunk az élettel és a bennünk lakozó kozmosszal. Az effajta dolgok illogikusnak tűnhetnek a megszokott gondolkodási módunkhoz képest. Viszont megváltoztatott tudatosságú állapotokban a lábunkat meríthetjük egy másféle világba, a különleges paradoxonok világába. Azért feltételezem ezt, mert nagyon behatóan foglalkoztam az agykutatással. Érdekesség, hogy sok misztikus felfedezést (mint az összeköttetés érzése) az agyban megváltozó állapot váltja ki. Emlékszem, mikor évekkel ezelőtt olyan alanyok eredményeit olvastam le EEG-ről, akik egy hullámformát hallgattak (egy olyan felvételt, amit én vettem fel az Akusztikus Agykutatás keretein belül). Az alanyok közül sokaknak mélyreható, nem mindennapi élménye volt, ideértve a lebegés érzését, a térben való mozgást és az összekapcsolódottság érzését. Ez eddig nem volt meglepő, de az a rész, ahol megnövekedett agyi aktivitás volt mérhető, annál inkább. Ez a fejtető köré volt tehető. Ez a terület óriási mértékű aktivitást mutatott théta állapotban, az agy bármelyik részénél nagyobbat. Ez a pont véletlenül egyezik a jógában ismert koronacsakra helyével, amit néha ezer szirmú lótusznak is hívnak. Ezt a csakrát gyakran kapcsolatba hozzák a tudatosság transzperzonális (ez egy jelenség vagy
élmény, amiben a személyiség, vagy az én érzése továbbnyúlik az egyéni vagy személyesen, hogy körülölelje az emberiség szélesebb aspektusait, életét, pszichéjét vagy kozmoszát - ford. megj.) vagy univerzális állapotaival.
Ezt nagyon érdekesnek találtam. Elkövetkező években azzal töltöttem az időm nagy részét, hogy miképp lehet ilyen válaszreakciót következetesen előidézni. Arra a következtetésre jutottam, hogy az ehhez hasonló válaszok részei a nagyagy mintázatainak és kapcsolatban van az egyén pszichológiájával és értékeivel. Más szavakkal, míg egyesek a hullámalakzat meghallgatás hatására átlebegtek az univerzumon, addig mások csak kikapcsolódtak. Néhányan pedig elaludtak. Emlékszem egy esetre, amikor egy kardiológus specialista első alkalommal hallgatta meg a hullámalakzatot. A kollégái noszogatták, hogy hallgassa meg, mert azt latolgatták, hogy felhasználják a járóbeteg stresszkezelő programban. A szkeptikus doktor feltette a fejhallgatót és hátradőlt a vezetői székében. Először unalmat tapasztalt, aztán bóbiskolni kezdett, de nem aludt el. Aztán hirtelen egy lokomotív hangját hallotta. Azon csodálkozva, hogy mit kereshet egy mozdony a szobájában, megpróbálta kinyitni a szemét. Megdöbbenésére a mozdony a saját hortyogásának a zaja volt. Gyakorlatilag mindenki, aki használta, demonstrálta, hogy milyen magas mértékben hatékony a hangalakzat a mély tudatállapot elérésében, de a tartalma nagyon változatos volt az egyéntől függően. A titok másik része, ami az agyi funkcióra vonatkozik, akkor került a figyelmem középpontjába, amikor kezembe akadt Dr. Andrew Newberg, az Isten miért nem hagy magunkra című könyve. Dr. Newberg képes volt fejlett, az idegrendszert megfigyelő készülékekkel azonosítani azt a területet, amely kiemelkedően fontos a misztikus élmények átélésében. A doktor és kollegái megfigyeltek néhány meditáló agyi tevékenységét. Néhányuk keresztény misztikus, mások jógik és buddhisták. Dr. Newberg úgy gyűjtötte a meditálókat, mint más a baseball kártyát. Minden alanynak adott egy gombot. Amikor eljutottak a mély meditáció állapotába, akkor kellett megnyomniuk a gombot. Ez a jelzés az agy valós idejű mérésének az ellenőrzésére szolgál, hogy megmutassa, van-e valami hasonlóság az agyi állapotok között. Tradíciótól, spirituális vonaltól és meditáció fajtájától függetlenül ugyanaz a terület volt aktív. Ezt a közös pontot a mozgásközpontnál határozták meg. Ez az idegközpont felelős azért, hogy térben eligazodjunk. Ha például áthaladunk egy szobán, akkor ez a terület felügyeli az érzékelési információt, segítve a tárgyakba való ütközés elkerülését. Ilyen pillanatokban a mozgásközpont azon dolgozik, hogy irányítsa az észlelőjeleket. Az ott lévő sejtek fokozottan aktívak. A meditáció állapotában viszont a mozgásközpont alvó üzemmódba kapcsol át! A terület sejtjei nem dolgozták fel a mozgásinformációt. Más szavakkal: már nem szolgálta ki a külső tér érzékelésének az igényét. Úgy gondolom, hogy a mozgásközpontban bekövetkezett radikális eltolódás valószínűleg a figyelem eltolódásának volt köszönhető. A meditáció a belső térre való odafigyelés. A folyamat alatt a külső teret elhagyjuk. Ami marad, az pedig a belső tér élményei, melyek az elméből származnak. Korábban már említettem, hogy a különböző misztikus hagyományok mindegyike jelentett összekapcsolódásról szóló élményeket. Az ehhez hasonló élményeket gyakran az érzékelt tér megváltozása kíséri. Úgy látszik, a holografikus univerzum érzékelésének élménye (avagy a misztikus összekapcsolódásé) közeli kapcsolatban van a megváltozott tér - és ebben az esetben az idő érzékelésével. A meditálók általánosan jelentették azt az érzést, hogy a belső utazások során az idő mélységesen megváltozik. Az egyik kliens például megélte az egész univerzum születését, fejlődését és halálát, mialatt végtelennek érezte az időt. Amikor kinyitotta a szemét, ránézett az órájára és meglepő mód csak 15 perc telt el. A nem mindennapi érzékelés valóban gyakran előfordul mély meditáció során. Ezzel kapcsolatos a nem anyagi lények érzékelése is, melyeket energia lényeknek is hívnak. A nyugati kultúrákban ezeket nem érzékelhetőnek titulálják és valóban a megszokott módon, az öt érzékszervvel nem érzékelhetőek. Többé-kevésbé közvetlenül az agy belső érzékelésével érezhetjük meg ezeket a lényeket. Megannyi kultúra és spirituális tradíció beszél szokatlan lényekről. A bennszülött kultúrák biztosak abban, hogy ezek igencsak valóságosak és hogy kapcsolatba is lehet velük lépni. Sok keresztény hisz az angyalokban és ezek szintén energialények. Az évek alatt annyi élményem
volt különböző angyalokkal, hogy én inkább tényként kezelem őket. Nagy ugrásnak tűnik a holografikus univerzumtól, vagy összeköttetés érzésétől a test nélküli lényekig. És valóban érezhetjük az összeköttetés érzését anélkül, hogy akár egybe is botlottunk volna.
Infinite pool (jelentés: végtelen medence) a CD Egy energialény jelent meg nekem és közölte velem, hogy lehetséges hangokkal a holografikus agy evolúcióját felgyorsítani. Mint kiderült, ez a lény an-akul volt, aki egy ősi lény az egyiptomi alkimisták szerint. Ezek a lények különlegesen fejlettek. Ez a bizonyos akul megtanított arra, miképp használjam új módokon a hangmintázatokat. Az a véleményem, miután már kapcsolatba léptem különböző kultúrájú és irányt követő entitásokkal, hogy néhányuknak elhanyagolhatatlan információ van a birtokában, amit szívesen meg is osztanak azokkal, akik hajlandóak meghallani. A hitelességüket azzal tesztelem, hogy van-e praktikus értéke annak, amit mondtak. Ennek az akulnak az esetében egyből felismertem benne a legmagasabb fokú tudást abban, amit demonstrált. Miután rögzítettem a felvételt, minden összetettségével együtt, még jobban meggyőzött, hogy itt valami nagyon értékes dologról van szó. A másik 13 hang, akikkel már évek óta dolgozom, a lények egy másik csoportjához tartozik, ők a Hathorok, a szeretet és hang mesterei. Már több, mint egy évtizede dolgoztam a hangokkal, amikor találkoztam velük. Tudásuk magasan túlszárnyalta az enyémet és olyan távlatokat nyitottak meg előttem, amire gondolni sem mertem. Az utóbbi években mentoraim száma 13-ra nőtt és a más hangjai, amit a felvételen hallotok, az az ő hangjuk. Ők énekelnek rajtam keresztül. Ezek a hangok összetett állandó mintákat alakítanak ki az agyban. Eredményeképpen nagyon összetett geometriák jönnek létre ezekben az állandó hullámú hangmintákban. Ez minden értelemben a szent geometria élőben. Ezen geometriák hatása természetüknél fogva multidimenziónálisak (ez azt jelenti, hogy tudatosság több dimenziójába hatol be egyszerre, a hallgató fejlettségétől és tudatosságától függően). Nehéz leírni, ha még nem hallottad, de megpróbálom elmagyarázni. Képzeld el, hogy a fejedben van egy érző, a szent geometria mindig rezgő mezeje. Néha fénykört érzékelsz, néha más geometriát. A geometriai forma minden egyes része hangot bocsát ki. Ahogy a hangok bekapcsolnak, úgy az agyban lévő azon területek, melyek kapcsolatban vannak ezekkel a pontokkal, nem hétköznapi módokon kezdenek el aktivitást mutatni. Továbbá összetett képek tűnnek fel, mintha a fejeden belül lebegnének. Ezek a képek az egyén belső világából származnak és a multidimenzionális tudatosság kifejeződései. Hiszem, hogy a multidimenziónális tudatosság kifejlesztése az egyik következő evolúciós lépcsőfokunk, amit az egyén magától elérhet. Más szóval nem kell másokra várnunk, hogy kifejlesszék ezt a képességet, hanem mi is megtehetjük magunkért. Nagyon jó oka van annak, hogy miért tegyük ezt meg: a multidimenziónális tudatosság fejlesztése megnöveli mind a kreativítást, mind az intelligenciát. Egy még ezoterikusabb szinten, a multidimenzionalitás gyakorlása lehetővé teszi több tudatossági szint egyidejűlegi követését. Egy olyan elme, ami képes egyszerre több tudatossági szintet kezelni, sokkal hatásosabban hozza rendbe és használja fel az ezoterikus tudást. A multidimenzionális tudatosságot gyakran hasonlítják a holografikus univerzumhoz és ebbe az univerzumba vezető út az agyadon keresztül vezet. Ezen az ajtón keresztül meglátogathatsz olyan világokat és olyan látomásaid lehetnek, melyeket elképzelni se mertél. Miután a múlt félévet ezzel a programon való kísérletezéssel töltöttem, meg vagyok győzödve arról, hogy felbecsülhetetlen kincs lesz azok számára akik hajlandók az agy különleges lehetőségeit kihasználni.
